﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/1917. számú
törvényjavaslat
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetőjogi
tárgyú törvények módosításáról
Előadó: Dr. Petrétei József
igazságügyi és
rendészeti miniszter
Budapest, 2007. január
2
2007. évi ... törvény
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetőjogi
tárgyú törvények módosításáról
1.	§
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 46. §-a a
következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén az (1) bekezdés
nem alkalmazható.”
2.	§
(1)	A Btk. 61. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A kiutasítás végleges hatályú, vagy határozott ideig tart. Végleges
hatállyal az utasítható ki, akit legalább tíz évi szabadságvesztésre ítélnek állam vagy
emberiség elleni bűncselekmény (X. és XI. fejezet), emberrablás (175/A. §),
emberkereskedelem (175/B. §), terrorcselekmény (261. §), nemzetközi gazdasági
tilalom megszegése (261/A. §), légi jármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy
tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése (262. §), visszaélés
robbanóanyaggal vagy robbantószerrel [263. § (2) bek.], visszaélés lőfegyverrel vagy
lőszerrel [263/A. § (2) bek.], visszaélés kábítószerrel (282-282/B. §), illetve
bűncselekménynek bűnszervezetben (137. § 8. pont) történő elkövetése miatt, és -
figyelemmel az elkövetés jellegére, az elkövető kapcsolataira - az országban
tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné. A külön törvény szerinti
szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy végleges hatállyal nem
utasítható ki.”
(2)	A Btk. 61. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A külön törvény szerinti szabad mozgás és tartózkodás jogával
rendelkező személy, valamint a Magyar Köztársaság területén letelepedettként vagy
bevándoroltként tartózkodási joggal rendelkezővel szemben kiutasításnak csak olyan
bűncselekmény elkövetése miatt lehet helye, amely öt évi vagy azt meghaladó
szabadságvesztéssel büntetendő.”
3. §
A Btk. 77. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[El kell kobozni azt a dolgot,]
„d) amelyre a bűncselekményt elkövették, vagy a bűncselekmény befejezését
követően e dolog elszállítása céljából használtak.”
4. §
3
A Btk. 137. §-ának 12. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„12. nagy nyilvánosságon a bűncselekménynek a sajtó, egyéb
tömegtájékoztatási eszköz, sokszorosítás, illetőleg elektronikus hírközlő hálózaton
való közzététel útján történő elkövetését is érteni kell,”
5.	§
(1)	A Btk. 138/A. §-ának bevezető szövege helyébe a következő rendelkezés
lép:
„E törvény alkalmazásában az érték, a kár, a vagyoni hátrány, valamint az
adóbevétel, illetőleg a vámbevétel csökkenése”
(2)	A Btk. 138/A. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az érték, a kár, a vagyoni hátrány, a mérték összege,
illetőleg az adóbevétel csökkenésének összege]
„a) kisebb, ha húszezer forintot meghalad, de kétszázezer forintot nem halad
meg,”
6.	§
A Btk. 160/A. §-ának (3) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki, és a
jelenlegi b)-d) pontok jelölése c)-e) pontokra módosul:
[Az (1)-(2) bekezdés alkalmazásában nemzetközi szerződés által tiltott fegyvernek
kell tekinteni]
„b) az 1975. évi 11. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a bakteriológiai
(biológiai) és toxin-fegyverek kifejlesztésének, előállításának és tárolásának
megtiltásáról és e fegyverek megsemmisítéséről szóló, az Egyesült Nemzetek
Szervezete XXVI. ülésszakán, 1971. december 10-én elfogadott egyezmény 1.
cikkében meghatározott bakteriológiai (biológiai) és toxin-fegyvert,”
7. §
A Btk. a következő 202/A. §-sal egészül ki:
„202/A. § (1) Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel
ellenszolgáltatás fejében közösül vagy fajtalankodik, bűntettet követ el, és három
évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt üzletszerű kéjelgésre
felhív, az (1) bekezdés szerint büntetendő.”
4
8. §
A Btk. 204. §-a és alcíme helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„Tiltott pornográf felvétellel visszaélés
204. § (1) Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy
személyekről pornográf felvételt megszerez, tart, bűntettet követ el, és három évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről
pornográf felvételt kínál, átad vagy hozzáférhetővé tesz, bűntettet követ el, és öt évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3)	Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről
pornográf felvételt készít, forgalomba hoz, azzal kereskedik, illetőleg ilyen felvételt a
nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz, bűntettet követ el, és két évtől
nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(4)	A (3) bekezdés szerint büntetendő, aki pornográf jellegű műsorban
tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt vagy személyeket szerepeltet.
(5)	Két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a (3)-(4)
bekezdésben írt bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.
(6)	Nem büntethető, aki tizennegyedik életévét meghaladott, de tizennyolcadik
életévét be nem töltött személyről annak beleegyezésével, saját használatra készít
vagy tart pornográf felvételt Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a tizennegyedik
életévét meghaladott, de tizennyolcadik életévét be nem töltött személy az elkövető
hozzátartozója, vagy az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy
gyógykezelése alatt áll.
(7)	E § alkalmazásában
a)	felvétel: a videó-, film-, vagy fényképfelvétel, illetőleg más módon előállított
képfelvétel,
b)	pornográf felvétel: a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal
kifejező, célzatosan a nemi vágy felkeltésére irányuló ábrázolás,
c)	pornográf jellegű műsor: a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal
ábrázoló, célzatosan a nemi vágy felkeltésére irányuló cselekvés.”
9- §
(1)	A Btk. 261. §-ának (4)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(4) Aki az (1) vagy a (2) bekezdésben meghatározott bűntett elkövetésére
felhív, ajánlkozik, vállalkozik, a közös elkövetésben megállapodik, vagy az elkövetés
elősegítése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja,
5
ahhoz anyagi eszközöket szolgáltat vagy gyűjt, bűntettet követ el, és két évtől nyolc
évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(5)	Aki a (4) bekezdésben meghatározott cselekményeket az (1) vagy a (2)
bekezdésben meghatározott bűntettnek terrorista csoportban történő elkövetése
érdekében valósítja meg, illetőleg a terrorista csoport tevékenységét egyéb módon
támogatja, bűntettet követ el, és öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.
(6)	A (4) vagy az (5) bekezdésben meghatározott bűncselekmény miatt nem
büntethető, aki a cselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a
hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja.”
(2)	A Btk. 261. §-a (9) bekezdésének a) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[E § alkalmazásában]
„a) személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos
bűncselekmény az emberölés [166. § (1) és (2) bek.], a testi sértés [170. § (1)-(5)
bek.], a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés [171. § (3) bek.], a
személyi szabadság megsértése (175. §), az emberrablás (175/A. §), a közlekedés
biztonsága elleni bűncselekmény [184. § (1) és (2) bek.], a vasúti, légi vagy vízi
közlekedés veszélyeztetése [185. § (1) és (2) bek.], a hivatalos személy elleni
erőszak (229. §), a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak (230. §), a hivatalos
személy támogatója elleni erőszak (231. §), a nemzetközileg védett személy elleni
erőszak (232. §), a közveszélyokozás [259. § (1)-(3) bek.], a közérdekű üzem
működésének megzavarása [260. § (1) és (2) bek.], a légi jármű, vasúti, vízi, közúti
tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése
(262. §), a robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés (263. §), a lőfegyverrel
vagy lőszerrel visszaélés [263/A. § (1)-(3) bek.], a haditechnikai termékkel és
szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel visszaélés [263/B. § (1)-(3)
bek.], a radioaktív anyaggal visszaélés [264. § (1)-(3) bek.], a nemzetközi szerződés
által tiltott fegyverrel visszaélés [264/C. § (1)-(3) bek.], a számítástechnikai rendszer
és adatok elleni bűncselekmény (300/C. §), a rablás (321. §) és a rongálás (324. §),”
10.	§
(1)	A Btk. 261/A. §-ának (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[Aki a Magyar Köztársaság nemzetközi jogi kötelezettsége alapján kihirdetett, illetve
az Európai Közösséget létrehozó szerződés 60. cikke alapján elfogadott
rendeletekben, illetve e rendeletek felhatalmazása alapján elfogadott rendeletekben
vagy határozatokban, valamint az Európai Uniót létrehozó szerződés 15. cikke
alapján elfogadott tanácsi közös álláspontokban elrendelt]
„c) behozatali vagy kiviteli tilalmat”
[megszegi, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.]
6
(2)	A Btk. 261/A. §-ának (6) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[E § alkalmazásában - ha a nemzetközi jogi kötelezettség alapján a kötelezettséget,
illetve tilalmat kihirdető jogszabály eltérően nem rendelkezik -]
„c) az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott tilalmon az egyes, a
halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód
vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló, 2005. június 27-i
1236/2005/EK tanácsi rendelet II. mellékletében meghatározott árukra vonatkozó
behozatali vagy kiviteli tilalmat”
[kell érteni.]
11.	§
A Btk. 263. §-ának (2)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(2) Aki robbanóanyagot, robbantószert vagy ezek felhasználására szolgáló
készüléket engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve az ország területére
behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít, bűntettet követ el, és öt évtől tíz évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.
(3)	A büntetés az (1) bekezdés esetén öt évtől tíz évig, a (2) bekezdés esetén
öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
a)	üzletszerűen,
b)	bűnszövetségben
követik el.
(4)	Aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló
előkészületet követ el, bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.”
12. §
A Btk. 263/A. §-ának (2)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(2) Aki lőfegyvert vagy lőszert engedély nélkül vagy az engedély kereteit
túllépve az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít, bűntettet követ
el, és öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3)	A büntetés az (1) bekezdés esetén öt évtől tíz évig, a (2) bekezdés esetén
öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
a)	üzletszerűen,
b)	bűnszövetségben
7
követik el.
(4)	Aki
a)	az engedéllyel tartott kézilőfegyveréhez, vadászlőfegyveréhez vagy
sportlőfegyveréhez tartozó, csekély mennyiségű lőszert engedéllyel nem
rendelkezőnek átadja,
b)	vadászlőfegyverhez vagy sportlőfegyverhez tartozó, csekély mennyiségű
lőszert engedély nélkül megszerez vagy tart,
c)	az engedéllyel tartott kézi lőfegyverét, vadászlőfegyverét vagy
sportlőfegyverét, illetve az ahhoz tartozó lőszert bejelentés nélkül az ország
területére behozza, onnan kiviszi, vagy azon átszállítja,
bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(5)	Aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló
előkészületet követ el, bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.”
13.	§
A Btk. 263/B. §-a és alcíme helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„Visszaélés haditechnikai termékkel és szolgáltatással,
illetőleg kettős felhasználású termékkel
263/B. § (1) Aki
a)	engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve haditechnikai terméket
előállít, vagy haditechnikai szolgáltatást nyújt,
b)	olyan haditechnikai terméket, amelynek forgalmát jogszabály tiltja, előállít,
megszerez, felhasznál, tart vagy átad, illetve az ország területére behoz, onnan
kivisz, vagy azon átszállít,
c)	engedély vagy Nemzetközi Importigazolás, vagy ezeket helyettesítő
okmányok nélkül, illetve az engedély vagy a Nemzetközi Importigazolás kereteit
túllépve haditechnikai terméket vagy kettős felhasználású terméket külkereskedelmi
forgalomba hoz, ideértve annak az Európai Közösség vámterületén belüli átadását,
illetőleg külföldre haditechnikai szolgáltatást nyújt,
bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki
a)	vegyi, biológiai vagy nukleáris fegyver vagy más nukleáris robbanóanyag,
valamint ezeket célba juttatni képes rakétatechnikai eszköz kifejlesztésével,
gyártásával, kereskedelmével, karbantartásával, észlelésével, azonosításával vagy
elterjesztésével kapcsolatban műszaki segítséget nyújt, valamint
b)	az a) pontban foglaltaktól eltérő, más katonai felhasználással kapcsolatban
nyújt műszaki segítséget olyan országra vonatkozóan, amely a nemzetközi
8
kötelezettségvállalás alapján a Magyar Köztársaságra nézve kötelező fegyverkiviteli
korlátozás alá tartozik.
(3)	A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)
bekezdésben meghatározott bűncselekményt
a)	üzletszerűen,
b)	bűnszövetségben
követik el.
(4)	Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló
előkészületet követ el, bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(5)	E § alkalmazásában
a)	az Európai Közösség vámterületén a Közösségi Vámkódex létrehozásáról
szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 3. cikkében meghatározott
területet,
b)	kettős felhasználású terméken a kettős felhasználású termékek és
technológia kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló,
2000.	június 22-i 1334/2000/EK tanácsi rendelet 2. cikk a) pontjában meghatározott
terméket
kell érteni.”
14.	§
A Btk. 264. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Aki radioaktív anyaggal való visszaélésre irányuló előkészületet követ el,
bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
15.	§
A Btk. 264/A. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Aki nukleáris létesítmény üzemeltetésével való visszaélésre irányuló
előkészületet követ el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.”
16.	§
(1)	A Btk. 289. §-ának (3)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(3) Aki a felszámolás elrendelését követően a csődeljárásról és a
felszámolási eljárásról szóló törvényben előírt beszámoló-készítési, könyvvezetési
vagy egyéb tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel a felszámolási
eljárás eredményes lefolytatását részben vagy egészben meghiúsítja, vétséget követ
9
el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy
pénzbüntetéssel büntetendő.
(4)	A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)
bekezdésben meghatározott cselekmény
a)	az adott üzleti évet érintően a számvitelről szóló törvény szerinti
megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elő, vagy
b)	az adott üzleti évet érintően a vagyoni helyzet áttekintését, illetőleg
ellenőrzését meghiúsítja.
(5)	A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (4)
bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a cselekményt pénzügyi
intézmény, biztosító, befektetési szolgáltató, árutőzsdei szolgáltató, befektetési
alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, elszámolóházi vagy központi értéktári
tevékenységet végző szervezet, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár vagy
magánnyugdíjpénztár körében követik el.”
(2)	A Btk. 289. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A büntetés vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű
munka vagy pénzbüntetés, ha a (4) bekezdés b) pontjában meghatározott
cselekményt gondatlanságból követik el.”
17.	§
A Btk. a következő alcímmel és 289/A. §-sal egészül ki:
„Könyvvizsgálói kötelességszegés
289/A. § A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói
tevékenységről szóló törvény hatálya alá tartozó könyvvizsgáló, aki a számvitelről
szóló törvény szerinti könyvvizsgálói tevékenység keretében vizsgált gazdálkodó
szervezetről könyvvizsgálói jelentésében, a szakmai szabályok megszegésével
valótlan tény, vagy valós tény megtévesztésre alkalmas módon történő állításával a
gazdálkodó szervezet vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megtévesztésre
alkalmas jelentést ad, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel,
közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”
18.	§
A Btk. 290. §-a és alcíme helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„Csődbűncselekmény
290.	§ (1) Aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény
hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete
esetén
10
a)	a tartozása fedezetéül szolgáló vagyon elrejtésével, eltitkolásával,
megrongálásával, megsemmisítésével, használhatatlanná tételével,
b)	színlelt ügylet kötésével, vagy kétes követelés elismerésével,
c)	az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon veszteséges
üzletbe kezdéssel, illetve annak továbbfolytatásával, vagy
d)	az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon
vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel hitelezőjének vagy
hitelezőinek kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja, bűntettet követ el, és öt
évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a csődeljárásról és a
felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet
fizetésképtelenné válását vagy annak látszatát az (1) bekezdésben írt magatartások
valamelyikével idézi elő, és ezzel hitelezőjének vagy hitelezőinek kielégítését
részben vagy egészben meghiúsítja.
(3)	Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a csődeljárásról és a
felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet
fizetésképtelensége esetén hitelezőjének vagy hitelezőinek kielégítését az (1)
bekezdésben írt magatartások valamelyikével részben vagy egészben meghiúsítja.
(4)	A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)-(3)
bekezdésben meghatározott cselekmény a gazdasági életben súlyos
következményekkel jár.
(5)	Aki a felszámolás elrendelését követően valamely hitelezőjét a
csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvényben meghatározott kielégítési
sorrend megsértésével előnyben részesíti, vétséget követ el, és két évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.
(6)	Az (1)-(4) bekezdésben meghatározott cselekmény akkor büntethető, ha a
csődeljárást megindították, vagy a felszámolást elrendelték, illetve a felszámolási
eljárás megindítása törvény kötelező rendelkezése ellenére nem történt meg.”
19.	§
A Btk. 291. §-a és alcíme helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„Értelmező rendelkezés
291.	§ (1) A 290. § (1)-(5) bekezdésében meghatározott bűncselekményt
tettesként az követheti el, aki a gazdálkodó szervezet (adós) vagyonával vagy annak
egy részével rendelkezni jogosult.
(2) Az (1) bekezdést kell alkalmazni akkor is, ha a vagyonnal történő
rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen.”
20.	§
11
A Btk. 298/A. §-a és alcíme helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„Gazdálkodó szervezet vezető állású személyének visszaélése
298/A. § A gazdálkodó szervezet vezető állású személye, aki
a)	a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetéről vagy vezető állású személyéről
e tevékenységével összefüggésben, illetve a gazdálkodó szervezetre vonatkozóan
pénzügyi eszközről valótlan adat közlésével vagy híresztelésével, illetve adat
elhallgatásával,
b)	pénzügyi eszközre vonatkozó színlelt ügylet kötésével
a gazdálkodó szervezet tagját vagy tagjait megtéveszti, vétséget követ el, és két évig
terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel
büntetendő.”
21.	§
A Btk. 298/B. §-a és alcíme helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„Saját tőke csorbítása
298/B. § A jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet vezető
állású személye, aki a társaság saját tőkéjét részben vagy egészben jogtalanul
elvonja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
22. §
A Btk. 298/D. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Aki törvényben előírt engedély nélkül]
„b) befektetési szolgáltatási vagy kiegészítő befektetési szolgáltatási,
árutőzsdei szolgáltatási, befektetési alapkezelési, kockázati tőkealap-kezelési,
tőzsdei, elszámolóházi vagy központi értéktári,”
[tevékenységet végez, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.]
23.	§
A Btk. 299. §-a és alcíme helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„Gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása
299. § (1) Aki közreműködik abban, hogy
a)	a gazdálkodó szervezet a székhelyén (telephelyén, fióktelepén) ne legyen
fellelhető, vagy
12
b)	közhitelű nyilvántartásba olyan személy kerüljön a gazdálkodó szervezet
képviseletére jogosult személyként bejegyzésre, akinek lakóhelye (tartózkodási
helye) ismeretlen, vagy ismeretlennek minősül, bűntettet követ el, és három évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki közhitelű nyilvántartásba bejegyzendő, gazdasági tevékenységhez
kapcsolódó adat, jog vagy tény bejelentését, illetve ilyen adat, jog vagy tény
változásának bejelentését elmulasztja, ha a bejelentési kötelezettségét jogszabály
írja elő, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű
munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”
24.	§
(1)	A Btk. 300/F. §-a (1) bekezdésének bevezető szövege helyébe a
következő rendelkezés lép:
„A 298/A. §, a 299/A. § és a 299/B. § alkalmazásában pénzügyi eszköz:”
[a befektetési eszköz, az egyéb tőzsdei termék és bármilyen más eszköz, amelynek
a forgalmazását az Európai Unió valamely tagállama szabályozott piacán
engedélyezték, vagy amelyre vonatkozóan az ilyen piacon történő forgalmazásra
engedélyezés iránti kérelmet nyújtottak be,]
(2)	A Btk. 300/F. §-a (2) bekezdésének bevezető szövege helyébe a
következő rendelkezés lép:
„A 298/A. §, 298/B. § és a 299/B. § alkalmazásában vezető állású személy:”
[a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője, felügyelő bizottsági tagja,]
25.	§
A Btk. 303. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„303. § (1) Aki más által elkövetett, szabadságvesztéssel büntetendő
cselekményből származó dolog ezen eredetének leplezése céljából
a)	a dolgot átalakítja vagy átruházza, gazdasági tevékenység gyakorlása
során felhasználja,
b)	a dolgon fennálló jogot vagy az e jogban bekövetkezett változásokat, illetve
azt a helyet, ahol a dolog található eltitkolja vagy elleplezi,
c)	a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy
pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe,
bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a más által elkövetett,
szabadságvesztéssel büntetendő cselekményből származó dolgot
a)	magának vagy harmadik személynek megszerzi,
13
b)	megőrzi, kezeli, használja vagy felhasználja, azon vagy az ellenértékén
más anyagi javakat szerez,
ha a dolog eredetét az elkövetés időpontjában ismerte.
(3)	Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki szabadságvesztéssel
büntetendő cselekményének elkövetéséből származó dolgot ezen eredetének
leplezése céljából
a)	gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja,
b)	a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy
pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe.
(4)	A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)-(3)
bekezdésben meghatározott pénzmosást
a)	üzletszerűen,
b)	különösen nagy, vagy azt meghaladó értékre,
c)	pénzügyi intézmény, biztosító, befektetési szolgáltató, árutőzsdei
szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei,
elszámolóházi vagy központi értéktári tevékenységet végző szervezet, önkéntes
kölcsönös biztosító pénztár vagy magánnyugdíjpénztár, vagy szerencsejáték
szervezésével foglalkozó szervezet tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként,
d)	hivatalos személyként,
e)	ügyvédként
követik el.
(5)	Aki az (1)-(4) bekezdésben meghatározott pénzmosás elkövetésében
megállapodik, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.
(6)	Nem büntethető az (1)-(5) bekezdésben meghatározott pénzmosás miatt,
aki a hatóságnál önként feljelentést tesz, vagy ilyet kezdeményez, feltéve, hogy a
cselekményt még nem, vagy csak részben fedezték fel.”
26. §
(1)	A Btk. 303/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Aki a más által elkövetett szabadságvesztéssel büntetendő
cselekményből származó
a)	dolgot gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja,
b)	dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy
pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe,
és gondatlanságból nem tud a dolog ezen eredetéről, vétség miatt két évig terjedő
szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”
14
(2)	A Btk. 303/A. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A büntetés vétség miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)
bekezdésben meghatározott cselekményt]
„b) pénzügyi intézmény, biztosító, befektetési szolgáltató, árutőzsdei
szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei,
elszámolóházi vagy központi értéktári tevékenységet végző szervezet, önkéntes
kölcsönös biztosító pénztár vagy magánnyugdíjpénztár, vagy szerencsejáték
szervezésével foglalkozó szervezet tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként,”
[követik el.]
(3)	A Btk. 303/A. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Nem büntethető az (1) és (2) bekezdésben meghatározott pénzmosás
miatt, aki a hatóságnál önként feljelentést tesz, vagy ilyet kezdeményez, feltéve,
hogy a cselekményt még nem, vagy csak részben fedezték fel.”
27.	§
A Btk. 303/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„303/B. § (1) Aki a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló
törvényben előírt bejelentési kötelezettségnek nem tesz eleget, vétséget követ el, és
két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	Aki az (1) bekezdésben említett bejelentési kötelezettségének
gondatlanságból nem tesz eleget, vétséget követ el, és egy évig terjedő
szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”
28.	§
A Btk. 303/C. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi
rendelkezés az (1) bekezdés számozást kapja:
„(2) A 303. § és a 303/A. § alkalmazásában pénzügyi tevékenységen, illetve
pénzügyi szolgáltatás igénybevételén a pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő
pénzügyi szolgáltatási, befektetési szolgáltatási vagy kiegészítő befektetési
szolgáltatási, árutőzsdei szolgáltatási, befektetési alapkezelési, kockázati tőkealap-
kezelési, tőzsdei, elszámolóházi vagy központi értéktári, biztosítási, önkéntes
kölcsönös biztosító pénztári vagy magán-nyugdíjpénztári tevékenységet, illetve
annak igénybevételét kell érteni.”
29. §
A Btk. 310/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„310/A. § (1) Az a munkáltató, aki
15
a)	munkaszerződés nélkül,
b)	színlelt szerződéssel
alkalmazott munkavállalója részére járó személyi jellegű juttatáshoz kapcsolódó, a
kifizetőt terhelő, az államháztartás valamely alrendszerébe kötelezően előírt
közteher-fizetési kötelezettség teljesítését elmulasztja, és ezzel az adóbevételt
csökkenti, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a
bűncselekmény folytán az adóbevétel nagyobb mértékben csökken.
(3)	A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a
bűncselekmény folytán az adóbevétel jelentős mértékben csökken.
(4)	A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a
bűncselekmény folytán az adóbevétel különösen nagy, vagy ezt meghaladó
mértékben csökken.
(5)	Az (1)-(4) bekezdés szerint büntetendő, aki a megállapított adó meg nem
fizetése céljából téveszti meg a hatóságot, ha ezzel az adó behajtását jelentősen
késlelteti, vagy megakadályozza.
(6)	Az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetője nem
büntethető, ha a vádirat benyújtásáig az adótartozását kiegyenlíti.
(7)	E § alkalmazásában az adóbevétel csökkenésének meghatározásakor az
elvont adók összegét egybe kell számítani.”
30.	§
A Btk. 312. §-a és alcíme helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„Csempészet
312. § (1) Aki nem közösségi árut a vámellenőrzés alól elvon, vagy a
vámtartozás, a nem közösségi adók és díjak, illetve a biztosíték megállapítása vagy
beszedése szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot
tesz, és ezzel a vámbevételt csökkenti, vétséget követ el, és két évig terjedő
szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2)	A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha
a)	a bűncselekmény folytán a vámbevétel nagyobb mértékben csökken,
b)	az (1) bekezdés szerint minősülő csempészetet üzletszerűen vagy
bűnszövetségben követik el.
(3)	A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha
a)	a bűncselekmény folytán a vámbevétel jelentős mértékben csökken,
16
b)	a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő csempészetet üzletszerűen vagy
bűnszövetségben követik el.
(4)	A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha
a)	a bűncselekmény folytán a vámbevétel különösen nagy, vagy ezt
meghaladó mértékben csökken,
b)	a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő csempészetet üzletszerűen vagy
bűnszövetségben követik el.
(5)	Az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetője nem
büntethető, ha a vádirat benyújtásáig az okozott vámbevétel csökkenéssel azonos
összegű tartozását kiegyenlíti.
(6)	Az (1)-(4) bekezdés alkalmazásában
a)	biztosíték alatt a vámtartozás, illetve a nem közösségi adók és díjak
megfizetésének - vámjogszabályok által meghatározott formában történő -
biztosítását,
b)	vámbevétel-csökkenés alatt a vámtartozás, illetve a nem közösségi adók és
díjak megfizetésére vonatkozó kötelezettség nem teljesítése miatt bekövetkezett
bevétel-kiesést
kell érteni.”
31.	§
A Btk. 313/C. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A személyi vagyont károsító készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel
visszaélés miatt az elkövető csak magánindítványra büntethető, ha a sértett a
hozzátartozója.”
32.	§
A Btk. 315. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E fejezet alkalmazásában gazdasági tevékenység a bevétel elérése
érdekében vagy azt eredményező módon saját kockázatra rendszeresen végzett
termelő, kereskedelmi vagy szolgáltató tevékenység.”
33.	§
A Btk. 326. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Aki csempészetből, lopásból, sikkasztásból, csalásból, hűtlen kezelésből,
rablásból, kifosztásból, zsarolásból, jogtalan elsajátításból, vagy orgazdaságból
származó dolgot vagyoni haszon végett megszerez, elrejt vagy elidegenítésében
közreműködik, orgazdaságot követ el.”
17
34. §
(1)	A Btk. 329. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E § alkalmazásában szellemi alkotás: az irodalmi, tudományos és
művészeti alkotás, a találmány, a növényfajta, a használati minta, a formatervezési
minta és a mikroelektronikai félvezető termék topográfiája.”
(2)	A Btk. 329/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Aki másnak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy
ahhoz kapcsolódó jogát haszonszerzés végett, vagy vagyoni hátrányt okozva
megsérti, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű
munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”
(3)	A Btk. 329/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Aki a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott hatásos műszaki
intézkedést haszonszerzés végett megkerüli, vagy e célból ehhez szükséges
eszközt, terméket, berendezést vagy felszerelést
a)	készít, előállít,
b)	átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik,
vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával
vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2)	Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a szerzői jogról szóló törvényben
meghatározott hatásos műszaki intézkedés megkerülése céljából az ehhez
szükséges vagy ezt könnyítő gazdasági, műszaki, szervezési ismeretet másnak a
rendelkezésére bocsátja.
(3)	A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a
szerzői jogról szóló törvényben meghatározott hatásos műszaki intézkedés
kijátszását üzletszerűen követik el.
(4)	Nem büntethető az (1) bekezdés a) pontja esetén, aki - mielőtt a szerzői
jogról szóló törvényben meghatározott hatásos műszaki intézkedés megkerüléséhez
szükséges eszköz, termék, berendezés, felszerelés készítése, illetőleg előállítása a
hatóság tudomására jutott volna - tevékenységét a hatóság előtt felfedi, és az
elkészített, illetőleg az előállított dolgot a hatóságnak átadja, valamint lehetővé teszi
a készítésben, illetőleg előállításban részt vevő más személy kilétének
megállapítását.”
(4)	A Btk. 329/D. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Aki a jogosultnak törvény, kihirdetett nemzetközi szerződés vagy európai
közösségi rendelet alapján fennálló szabadalmi oltalomból, növényfajta-oltalomból,
kiegészítő oltalmi tanúsítványból, védjegyoltalomból, földrajzi árujelző-oltalomból,
formatervezési mintaoltalomból, használati mintaoltalomból, illetve
18
topográfiaoltalomból eredő jogát az oltalom tárgyának utánzásával vagy átvételével
megsérti, és ezzel vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el, és két évig terjedő
szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”
35.	§
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és
végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet (Btké.) 27. §-a helyébe a
következő rendelkezés lép:
„27. § (1) Nem valósul meg bűncselekmény, ha
a)	az adócsalás (310. §) esetén az adóbevétel csökkenése,
b)	a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás (310/A. §) esetén
az elvont adók összege együttesen
százezer forintot nem halad meg.
(2)	Nem valósul meg bűncselekmény, ha
a)	a jövedékkel visszaélés (311. §) esetén az adóbevétel csökkenése,
b)	a jövedéki orgazdaság (311/A. §) esetén a jövedéki termék értéke
százezer forintot nem halad meg.
(3)	Nem valósul meg bűncselekmény, ha
a)	a jogosulatlan gazdasági előny megszerzését (288. §) százezer forintot
meg nem haladó értékű támogatásra, vagy más gazdasági előnyre nézve követik el,
b)	a hanyag kezelést (320. §) százezer forintot meg nem haladó vagyoni
hátrányt okozva követik el.”
36.	§
A Btké. 28. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„28. § Nem bűncselekmény, hanem szabálysértés valósul meg, ha
a)	a rossz minőségű termék forgalomba hozatalát (292-293. §), az áru hamis
megjelölését (296. §) százezer forintot meg nem haladó értékre,
b)	az árdrágítást (301. §) százezer forintot meg nem haladó értékű árura, vagy
húszezer forintot meg nem haladó nyereség elérése végett,
c)	a csempészetet (312. §) százezer forintot meg nem haladó vámbevétel-
csökkenést okozva,
d)	a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélést húszezer forintot meg
nem haladó kárt [313/C. § (2) bek. I. ford.] okozva,
e)	a lopást (316. §), a sikkasztást (317. §), a jogtalan elsajátítást (325. §) és az
orgazdaságot (326. §) húszezer forintot meg nem haladó értékre,
f)	a csalást (318. §) és a rongálást (324. §) húszezer forintot meg nem haladó
kárt okozva,
19
g)	a hűtlen kezelést (319. §) húszezer forintot meg nem haladó vagyoni
hátrányt okozva
követik el.”
37.	§
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 16. §-a (1)
bekezdésének g) és h) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak]
„g) visszaélés haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős
felhasználású termékkel [Btk. 263/B. §], a bennfentes kereskedelem (Btk. 299/A. §),
a tőkebefektetési csalás (Btk. 299/B. §), a piramisjáték szervezése (Btk. 299/C. §), a
pénzmosás (Btk. 303. §);
h)	a különösen nagy, vagy ezt meghaladó vagyoni hátrányt okozó
közveszélyokozás [Btk. 259. § (2) bek. b) pont] és közérdekű üzem működésének
megzavarása [Btk. 260. § (2) bek.], a különösen nagy, illetőleg a különösen jelentős
kárt okozó számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény [Btk. 300/C. §
(4)	bek. b) és c) pont], a különösen nagy, illetőleg a különösen jelentős mértékű
bevételcsökkenést okozó adócsalás [Btk. 310. § (3) és (4) bek.], munkáltatással
összefüggésben elkövetett adócsalás [Btk. 310/A. § (3) és (4) bek.], és visszaélés
jövedékkel [Btk. 311. § (3) bek. a) pont és 311. § (4) bek.], a különösen nagy,
illetőleg a különösen jelentős értékű jövedéki termékre elkövetett jövedéki
orgazdaság [Btk. 311/A. § (3) bek. a) pont és 311/A. § (4) bek.], a különösen nagy,
illetőleg a különösen jelentős mértékű vámbevétel-csökkenést okozó csempészet
[Btk. 312. § (3) bek. a) pont és Btk. 312. § (4) bek.], a különösen nagy, illetőleg a
különösen jelentős kárt okozó készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés
[Btk. 313/C. § (5) bek. a) pont és 313/C. § (6) bek.], a különösen nagy, illetőleg a
különösen jelentős értékre elkövetett lopás [Btk. 316. § (6) bek. a) pont és 316. § (7)
bek.] és sikkasztás [Btk. 317. § (6) bek. a) pont és Btk. 317. § (7) bek.], a különösen
nagy, illetőleg a különösen jelentős kárt okozó csalás [Btk. 318. § (6) bek. a) pont és
318. § (7) bek.], a különösen nagy, illetőleg a különösen jelentős vagyoni hátrányt
okozó hűtlen kezelés [Btk. 319. § (3) bek. c) és d) pont], a különösen nagy, vagy ezt
meghaladó vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés [Btk. 320. § (2) bek.], a
különösen nagy, vagy ezt meghaladó értékre elkövetett rablás [Btk. 321. § (4) bek. a)
pont] és kifosztás [Btk. 322. § (3) bek. a) pont], a különösen nagy, illetőleg a
különösen jelentős kárt okozó rongálás [Btk. 324. § (5) bek. és 324. § (6) bek.], a
különösen nagy, illetőleg a különösen jelentős értékre elkövetett orgazdaság [Btk.
326. § (5) bek. a) pont és 326. § (6) bek.], a különösen nagy, illetőleg a különösen
jelentős vagyoni hátrányt okozó szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok
megsértése [Btk. 329/A. § (3) bek.] és iparjogvédelmi jogok megsértése [Btk. 329/D.
§ (3) bek.];”
38.	§
A Be. 17. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
20
„(6) Visszaélés radioaktív anyaggal (Btk. 264. §), visszaélés nukleáris
létesítmény üzemeltetésével (Btk. 264/a. §), visszaélés atomenergia alkalmazásával
(Btk. 264/B. §) és a gazdasági bűncselekmények (Btk. XVII. Fejezet) miatt - kivéve a
számvitel rendjének megsértését (Btk. 289. §), valamint a pénzügyi
bűncselekményeket (Btk. XVII. Fejezet III. Cím) - a megyei bíróság székhelyén lévő
helyi bíróság, a Fővárosi Bíróság területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el. E
bíróságok illetékessége e bűncselekmények miatt a megye, illetőleg a főváros
területére terjed ki.”
39.	§
(1)	A Be. 36. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[A Vám- és Pénzügyőrség végzi a nyomozást a következő bűncselekmények miatt:]
„a) nemzetközi gazdasági tilalom megszegése (Btk. 261/A. §), visszaélés
haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel
[Btk. 263/B. § (1) bekezdés c) pont], engedély nélküli külkereskedelmi tevékenység
(Btk. 298. §), visszaélés jövedékkel (Btk. 311. §), jövedéki orgazdaság (Btk. 311/A.
§), jövedékkel visszaélés elősegítése (Btk. 311/B. §), csempészet (Btk. 312. §),”
(2)	A Be. 36. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[A Vám- és Pénzügyőrség végzi a nyomozást a következő bűncselekmények miatt:]
„c) jogosulatlan gazdasági előny megszerzése (Btk. 288. §), a számvitel
rendjének megsértése (Btk. 289. §), könyvvizsgálói kötelességszegés (Btk. 289/A. §),
csődbűncselekmény (Btk. 290. §), adócsalás (Btk. 310. §), munkáltatással
összefüggésben elkövetett adócsalás (Btk. 310/A. §), az Európai Közösségek
pénzügyi érdekeinek megsértése (Btk. 314. §), a csalás, ha adóra, járulékra vagy
költségvetési támogatásra követik el (Btk. 318. §), az orgazdaság, ha csempészett
nem közösségi árura követik el (Btk. 326. §),”
40.	§
A Be. 70/B. §-ának (7) bekezdése a következő harmadik mondattal egészül ki:
„A terhelt, a tanú és az e törvényben meghatározott más személyek
érdekében eljáró segítő másolatot kaphat a nyomozás azon iratairól, amelyekről e
törvény szerint másolatot kaphat az, akinek érdekében a segítő eljár.”
41.	§
A Be. 71. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Ha a beutazás és a tartózkodás külön törvény szerinti feltételei egyébként
nem állnak fenn, az ügyész és a bíróság indítványozhatja az idegenrendészeti
hatóságnál, hogy engedélyezze annak a külföldinek és reá tekintettel
21
hozzátartozójának a beutazását, illetve belföldi tartózkodását, akinek a vallomása
olyan bizonyítékot tartalmazhat, amely előreláthatólag másként nem pótolható.”
42.	§
A Be. 74/B. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Bíróság, ügyészség, közjegyző, bírósági végrehajtó, pártfogó felügyelő,
jogi segítő, nyomozó hatóság vagy közigazgatási hatóság megkeresésére -
törvényben meghatározott feladataik ellátásához szükséges mértékben és
időtartamban - a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság a büntetőügy iratait
megküldi, illetve azokba betekintést engedélyez.”
43.	§
A Be. 82. §-a (5) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(5) A (4) bekezdés alapján tett tanúvallomásban közölt bűncselekmény miatt
a nyomozás folytatása [191. § (2) bek.] nem rendelhető el, és a tanúvallomás nem
tekinthető a perújítás szempontjából új bizonyítéknak [408. § (1) bek. a) pont].”
44.	§
A Be. 126. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ha az 517. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek is fennállnak, az
őrizetbe vétel bíróság elé állítás céljából is elrendelhető.”
45.	§
(1)	A Be. 146. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(2) Az előzetes letartóztatás, az ideiglenes kényszergyógykezelés, a
lakhelyelhagyási tilalom és a házi őrizet elrendeléséről az úti okmány visszatartása
érdekében az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás
folyik, haladéktalanul értesíti az útlevélhatóságot a külön törvényben meghatározott
külföldre utazási tilalom biztosítása érdekében.
(3)	A (2) bekezdés szerinti kényszerintézkedések megszüntetéséről az a
bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyik,
haladéktalanul értesíti az útlevélhatóságot az úti okmány visszaadása és a külön
törvényben meghatározott külföldre utazási tilalom feloldása érdekében.”
(2)	A Be. 146. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit külföldi terhelt esetén is alkalmazni
kell, azzal, hogy a (2)-(3) bekezdés szerinti értesítést az idegenrendészeti
hatóságnak kell megküldeni.”
22
46.	§
A Be. 147. §-a (4) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A bíróság a határozatban lakhelyelhagyási tilalmat, valamint házi őrizetet is
elrendelhet.”
47.	§
A Be. 168. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A gyanúsított és a tanú kihallgatásáról, illetőleg a szembesítésről jelentés
nem készíthető.”
48.	§
A Be. 193. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az (1) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell a nyomozás
megszüntetése esetén is.”
49.	§
A Be. 196. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„196. § (1) Az, akit az ügyész vagy a nyomozó hatóság intézkedése vagy
intézkedésének elmulasztása érint - ha e törvény kivételt nem tesz -, az
intézkedéstől, illetve az intézkedés elmulasztásától számított nyolc napon belül
panasszal élhet.
(2)	A nyomozó hatóság vagy az ügyész intézkedésének elmulasztása miatt
panasszal akkor lehet élni, ha e törvény az ügyész vagy a nyomozó hatóság részére
intézkedés megtételére határidőt állapított meg, azonban ez eredménytelenül eltelt.
(3)	Ha a panasz elkésett, emiatt indokolás nélkül nem lehet elutasítani.”
50.	§
A Be. a következő 228/A. §-sal egészül ki:
„228/A. § Az ügyész e fejezet szerinti eljárása során tett intézkedése, illetve
intézkedésének elmulasztása esetén a 196. § rendelkezéseit értelemszerűen
alkalmazni kell.”
51.	§
A Be. 305. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
23
„(2) Ha a bizonyítás felvétele kiküldött bíró vagy megkeresett bíróság útján
nem lehetséges (304. §), továbbá, ha a bizonyítás kiegészítése tárgyaláson nem
végezhető el, a bíróság intézkedik az eljárási cselekmény elvégzése iránt (268. §).”
52.	§
A Be. 392. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a másodfokú ítélet ellen kizárólag a vádlott javára jelentettek be
fellebbezést, erről, valamint az ügyben eljáró tanács összetételéről a tanács elnöke
azzal értesíti a vádlottat, a védőt, az ügyészt és azt, aki fellebbezett, hogy nyolc
napon belül kérheti nyilvános ülés kitűzését. Ha nyilvános ülés kitűzését senki sem
kérte, a harmadfokú bíróság az ügyet tanácsülésen intézheti el.”
53.	§
A Be. 399. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(2) A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi,
és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a másodfokú ítélet meghozatalára
a)	a 373. § (1) bekezdésének II-III. pontjában meghatározott eljárási
szabálysértéssel,
b)	a súlyosítási tilalom [354. és 355. §, 405. § (1) és (3) bek., 549. § (4) bek.]
megsértésével
került sor.
(3)	A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül
helyezése mellett az első fokú bíróság ítéletét is hatályon kívül helyezi, és az első
fokú bíróságot utasítja új eljárásra, ha a (2) bekezdésében meghatározott eljárási
szabálysértést az első fokú bíróság követte el, és a másodfokú bíróság azt nem
észlelte.”
54.	§
A Be. 408. §-ának (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[A bíróság jogerős ítéletével elbírált cselekmény (alapügy) esetén perújításnak van
helye, ha]
„f) a köztársasági elnök a terhelttel szemben indult büntetőeljárás kegyelemből
történő megszüntetéséről határozott.”
55.	§
(1) A Be. 409. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
24
„(3) A 408. § (1) bekezdésének e) pontja alapján csak abban az esetben lehet
perújítást indítványozni, ha a terhelt a tartózkodási helyéről idézhető. Ebben az
esetben a perújítás lefolytatása kötelező. Ha a terhelt távollétében csak a
másodfokú, illetve csak a harmadfokú bírósági eljárást folytatták le, a perújítást csak
a másodfokú, illetve csak a harmadfokú bírósági eljárásra vonatkozóan kell
elrendelni. Ha a terhelt a perújítás elrendelése után ismételten ismeretlen helyre
távozott, a perújítási eljárást meg kell szüntetni.”
(2)	A Be. 409. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 408. § (1) bekezdésének f) pontja esetén a perújítás lefolytatása
kötelező.”
56.	§
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha]
„c) a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdésének I. b), c)
pontjában vagy II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor,”
57.	§
A Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot
megváltoztatja, és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha]
„a) a terhelt bűnösségének megállapítására, továbbá
kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog szabályainak
megsértése miatt került sor,”
58.	§
(1)	A Be. 428. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (1)-
(4)	bekezdés számozása (2)-(5) bekezdésre módosul:
„(1) A Legfelsőbb Bíróság a határozatot hatályon kívül helyezi, és a
hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra utasítja, ha a terhelt
felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére a büntető anyagi jog szabályainak
megsértése miatt került sor, illetve, ha a 427. § (1) bekezdése szerinti határozat
meghozatala az iratok alapján nem lehetséges.”
(2)	A Be. 428. §-ának - előző bekezdés alapján átszámozott - (2) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
25
„(2) Ha a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozat meghozatalára a
373. § (1) bekezdésének I. b), c), vagy II-IV. pontjában meghatározott eljárási
szabálysértéssel került sor, a Legfelsőbb Bíróság a határozatot hatályon kívül
helyezi, és az eljárást megszünteti, a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező
bíróságot új eljárásra utasítja, illetve az iratokat az ügyésznek megküldi.”
59.	§
A Be. 470. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Katonai büntetőeljárásnak van helye
a)	a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja által elkövetett bármely
bűncselekmény,
b)	a Határőrség hivatásos és szerződéses, továbbá a rendőrség, a büntetés-
végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos
állományú tagja által elkövetett katonai bűncselekmény, valamint a szolgálati helyen,
illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekmény,
c)	a szövetséges fegyveres erő tagja által belföldön, valamint e személynek a
Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi
járművön elkövetett, magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekmény esetén.”
60.	§
A Be. 474. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A katonai ügyész végzi a nyomozást a szövetséges fegyveres erő (Btk.
137. § 18. pont) tagja által belföldön, valamint az e személynek a Magyar
Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi járművön
elkövetett, magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekménye miatt.”
61. §
A Be. 574. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Annak közlése végett, hogy az elítélt az összbüntetési ítélet alapjául
szolgáló szabadságvesztés büntetésekből mennyi időt töltött ki, a bíróság megkeresi
a büntetés-végrehajtási intézetet, és ha a kapott tájékoztatás alapján indokolt, az
alapítéletek szerinti szabadságvesztések végrehajtását félbeszakítja. Az
összbüntetési ítéletnek az összbüntetésbe foglalt szabadságvesztések
végrehajtásának félbeszakításáról szóló rendelkezése fellebbezésre tekintet nélkül
végrehajtható.”
62. §
(1)	A Be. 580. §-ának (1) bekezdése a következő III. ponttal egészül ki:
[Kártalanítás jár az előzetes letartóztatásért, a házi őrizetért és az ideiglenes
kényszergyógykezelésért, ha]
26
„III. a bíróság a terhelt bűnösségét jogerős határozatában megállapította, de
nem szabott ki szabadságvesztést, közérdekű munkát, pénzbüntetést vagy
kiutasítást.”
(2)	A Be. 580. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)
bekezdés számozása (3) bekezdésre módosul:
„(2) Ha a bíróság a terhelt bűnösségét jogerős határozatában megállapította,
kártalanítás jár az előzetes letartóztatásért és a házi őrizetért, ha annak tartama
meghaladja a jogerősen kiszabott
a)	szabadságvesztés tartamát,
b)	közérdekű munka tartamát,
c)	pénzbüntetés napi tételeinek számát.”
(3)	A Be. 580. §-a - előző bekezdés alapján átszámozott - (3) bekezdésének
bevezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1)-(2) bekezdés esetén sincs helye kártalanításnak, ha a terhelt”
[a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, megszökött,
szökést kísérelt meg,]
63.	§
A Be. 598. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A döntéshez szükséges adatokat tartalmazó iratokat, valamint a kegyelmi
kérelmet
a)	a vádirat benyújtásáig az ügyész a legfőbb ügyészhez,
b)	a vádirat benyújtása után a bíróság az igazságügyért felelős miniszterhez
felterjeszti. A kegyelmi kérelemnek az eljárás folytatására nincs halasztó hatálya.”
64.	§
A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr.
(Bv.tvr.) 10. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az eljárást a kijelölt munkahely szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró
folytatja le. Ennek során - a kijelölhető új munkahelyre vonatkozó pártfogó felügyelői
jelentés hiányában - elrendeli a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését, valamint
meghallgatja a pártfogó felügyelőt, szükség esetén a kijelölt és a kijelölendő új
munkahely képviselőjét is.”
65.	§
A Bv. tvr. 11. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
27
„(2) Az eljárást a közérdekű munka végrehajtására kijelölt munkahely, ha a
kijelölésre még nem került sor, az elítélt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási
helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le.”
66.	§
(1)	A Bv. tvr. 27. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A börtönben az elítélt]
„a) rövid tartamú eltávozása kivételesen engedélyezhető, amelynek
időtartama a szabadságvesztésbe beszámít, külső munkában kivételesen vehet
részt,”
(2)	A Bv. tvr. 28. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A fogházban az elítélt]
„a) rövid tartamú eltávozása engedélyezhető, amelynek időtartama a
szabadságvesztésbe beszámít, külső munkában részt vehet,”
(3)	A Bv. tvr. 28/A. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi
(5)	bekezdés számozása (6) bekezdésre módosul:
„(5) Az eltávozás időtartama a szabadságvesztésbe beszámít.”
(4)	A Bv. tvr. 29. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3)
bekezdés számozása (4) bekezdésre módosul:
„(3) Az eltávozás időtartama a szabadságvesztésbe beszámít.”
67.	§
A Bv. tvr. a következő 36/B. §-sal egészül ki:
„36/B. § Az elítélt magánál tartható tárgyainak köre a büntetés-végrehajtási
intézet rendjére és biztonságára figyelemmel korlátozható.”
68.	§
A Bv. tvr. 41/A. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A kimaradás időtartama a szabadságvesztésbe beszámít.”
69.	§
(1) A Bv. tvr. 54-56. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
28
„54. § (1) Az I-VI. cím rendelkezéseit a jelen címben foglalt eltérésekkel kell
alkalmazni azokra, akiknek a szabadságvesztést katonai fogdában [Btk. 127. § (1)
bek.] kell letölteniük.
(2)	A szabadságvesztés végrehajtásának rendje a katonai fogdában a fogház
rendjének felel meg.
(3)	Az intézetet, amelyben a katonai fogdában végrehajtandó
szabadságvesztés büntetést kell végrehajtani, a büntetés-végrehajtásért felelős
miniszter jelöli ki. A katonai fogdában végrehajtandó fogházbüntetést a külön
| jogszabályban kijelölt intézet - e célra - elkülönített részén kell végrehajtani.
|	(4) A szabadságvesztés végrehajtása alatt a különböző állománycsoportú
elítélteket el kell különíteni egymástól. Az elítéltek katonai érdekből is
csoportosíthatók.
55.	§ (1) A katonai fogdában büntetésüket töltő elítéltek szolgálati
kötelezettségei és jogai annyiban szünetelnek, illetőleg korlátozottak, amennyiben
erről az ítélet vagy jogszabály rendelkezik, illetve amennyiben ezek érvényesülése a
büntetés céljával ellentétes.
(2)	Az elítéltek a szabadságvesztés végrehajtása alatt elöljárói és feljebbvalói
joggal nem rendelkeznek, fegyvert nem viselhetnek, és szolgálatot nem láthatnak el.
(3)	Az elítéltek a szabadságvesztés végrehajtása alatt rendfokozati és
fegyvernemi jelzés nélküli egyenruhát viselnek.
(4)	Kapcsolattartásra jogosult személy az elítélt állományilletékes
parancsnoka, vagy annak megbízottja is.
56.	§ E cím alkalmazásában katona: a Btk. 122. §-ának (1) bekezdésében
meghatározott az a személy, akinek tényleges állományviszonya a vele szemben
kiszabott büntetés vagy intézkedés végrehajtásának megkezdése, illetőleg a
végrehajtás alatt fennáll.”
(2)	A Bv. tvr. 58. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„58. § A katonai fogdában biztosítani kell az elítéltek szakmai ismereteinek
szinten tartását, illetve fejlesztését, továbbá azt, hogy az elítéltek az alakulatukkal
való kapcsolatukat fenntartsák és fejlesszék.”
70.	§
A Bv. tvr. 69. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a pénzbüntetést a helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtásának
megkezdése előtt megfizetik, a szabadságvesztés nem hajtható végre, ha pedig a
szabadságvesztés végrehajtása alatt fizetik meg, a befizetés azonosítását követően
az elítéltet nyomban szabadon kell bocsátani.”
29
71.	§
(1)	A Bv. tvr. 84/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(1) A beteggel szemben az Eütv.-ben meghatározott okok miatt és az ott
meghatározott módokon van helye korlátozó intézkedések alkalmazásának.”
(2)	A Bv. tvr. 84/A. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi
(2)-(4) bekezdések számozása (3)-(5) bekezdésre módosul:
„(2) A beteggel szemben a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi
CVII. törvényben meghatározott kényszerítő eszközök közül kizárólag korlátozott
testi kényszer (megfogás vagy lefogás) alkalmazható, és csak abban az esetben, ha
a betegnek az IMEI-ből vagy a felügyelet mellett az intézeten kívüli tartózkodása
színhelyéről engedély nélküli távozását másként nem lehet megakadályozni.”
72.	§
A Bv. tvr. 102. §-ának (2) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki:
[A pártfogó felügyelet megszűnik, ha]
„b) a próbára bocsátást, a felfüggesztett szabadságvesztést, illetve a feltételes
szabadságot a bíróság megszünteti.”
73.	§
(1)	Bv. tvr. 104. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„104. § (1) A katona pártfogó felügyeletének végrehajtására a 94-96. §
rendelkezései nem alkalmazhatók.
(2)	A katona pártfogó felügyeletét - ha az állományilletékes parancsnok
másképp nem rendelkezik - a szolgálati elöljáró által kijelölt hivatásos katona
pártfogó, a bíróság, illetőleg az ügyészség határozata alapján hajtja végre.
(3)	A pártfogó
a)	rendszeres kapcsolattartás útján figyelemmel kíséri a pártfogolt életvitelét,
munkáját és magatartását,
b)	szolgálati és lakóhelyén ellenőrzi, hogy a pártfogolt betartja-e a magatartási
szabályokat, szükség esetén utasítja azok betartására,
c)	állományilletékes parancsnoka útján kezdeményezi a magatartási
szabályok módosítását, illetőleg a magatartási szabályok megszegése esetén a
területileg illetékes ügyészség tájékoztatását.
(4)	A pártfogó jogosult közvetlenül vagy az illetékes szervek útján segítséget
nyújtani a pártfogoltnak a beilleszkedése során felmerült nehézségek megoldásához.
30
(5)	A pártfogolt köteles:
a)	az előírt magatartási szabályokat megtartani,
b)	a pártfogó utasításait teljesíteni.”
(2)	A Bv. tvr. a következő 104/A. §-sal egészül ki:
„104/A. § (1) Ha a feltételes szabadságra bocsátással egy időben az elítélt
pártfogó felügyelet alá helyezése szükséges, a bv. intézet a feltételes szabadságra
bocsátással kapcsolatos előterjesztésben javaslatot tesz az elítélt pártfogó felügyelet
alá helyezésére.
(2)	A bíróság a javaslatról a feltételes szabadságra bocsátás kérdésében
hozott határozatában dönt. Ha az elítélt pártfogó felügyeletét elrendelték, szabadon
bocsátása előtt ki kell oktatni a magatartási szabályokra és azok megszegésének
következményeire.
(3)	Ha a pártfogó felügyelet alá helyezett katona szolgálati viszonya a pártfogó
felügyelet tartama alatt szűnik meg, köteles jelentkezni a lakóhelye szerint illetékes
pártfogó felügyelőnél.
(4)	A szolgálati viszony megszűnéséről az állományilletékes parancsnok
haladéktalanul értesíti a pártfogolt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye
szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot és rendőrkapitányságot; egyidejűleg
közli a megállapított magatartási szabályokat. A továbbiakban a pártfogó felügyelet
végrehajtására az általános szabályok irányadók.”
74.	§
A Bv. tvr. 124. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Az elkövető]
„c) havonta legalább egy alkalommal fogadhat látogatót,”
75.	§
A Bv. tvr. 127. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy a
büntetések és az intézkedések végrehajtásának, valamint a pártfogó felügyelői
szolgálat tevékenységének részletes szabályait a legfőbb ügyésszel és a
feladatkörükben érintett miniszterekkel egyetértésben rendeletben szabályozza.”
76.	§
(1)	A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény (Bvsz.
tv.) 16. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
31
„(3) Csak korlátozott testi kényszer (megfogás, lefogás) alkalmazható a
kényszergyógykezelttel, az ideiglenes kényszergyógykezelttel és a kóros
elmeállapotúvá vált fogvatartottal szemben.”
(2)	A Bvsz. tv. 16. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Ha a kényszerítő eszközt kényszergyógykezelttel vagy ideiglenes
kényszergyógykezelttel szemben alkalmazták, a 16. § (6) bekezdés szerint kialakított
állásfoglalásról az érintett személyen kívül értesíteni kell a betegjogi képviselőt, a
beteg törvényes vagy meghatalmazott képviselőjét és a törvényességi felügyeletet
ellátó ügyészt is.”
77.	§
A Bvsz. tv. 17. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az intézkedéssel érintett személynek, továbbá ha az intézkedést
kényszergyógykezelttel, ideiglenes kényszergyógykezelttel szemben alkalmazták, a
betegjogi képviselőnek, a beteg törvényes vagy meghatalmazott képviselőjének -
függetlenül a 16. § (6) bekezdése szerinti állásfoglalástól - joga van az intézkedéssel
kapcsolatban feljelentést, keresetet, bejelentést vagy panaszt tenni az illetékes
hatóságnál vagy szervnél.”
78.	§
A Bvsz. tv. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nincs helye lőfegyverhasználatnak
a)	ha az olyan személy életét vagy testi épségét veszélyeztetné, akivel
szemben a lőfegyverhasználat feltételei nem állnak fenn,
b)	ha az intézkedés célja tárgyra vagy állatra leadott lövéssel is elérhető,
c)	a fogvatartott szökésének megakadályozására, illetve szökése esetén
elfogására.”
79.	§
A Bvsz. tv. a következő 28/A. §-al egészül ki:
„28/A. § A büntetés-végrehajtási szervezet, illetőleg a javítóintézet, a
végrehajtás rendjének és biztonságának megőrzése érdekében és a kapcsolattartó
személyazonosságának a látogatás alkalmából történő megállapítása céljából - a
kapcsolattartóként megjelölt személy hozzájárulásával - nyilvántartja mindazoknak a
személyeknek a személyes adatait, akikkel az elítélt kapcsolatot tart fenn
(továbbiakban: kapcsolattartó). A kapcsolattartók nyilvántartása kiterjed a
kapcsolattartó
a)	családi és utónevére,
b)	lakcímére (székhelyére),
c)	telefonszámára és
32
d)	kapcsolattartói minőségére.”
80. §
A szabálysértésekről szóló 1999. LXIX. törvény (Sztv.) 34. §-ának (1)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénzügyi szabálysértés, valamint kormányrendeletben meghatározott
szabálysértések miatt a vámhatóság jár el.”
81. §
Az Sztv. 147. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Aki]
„c) védett élő szervezet egyedét, származékát vagy barlangi képződményt
jogellenesen megrongál, elvisz, vagy elpusztít, illetve védett vagy fokozottan védett
állatfaj egyedét élettevékenységében jelentős mértékben zavar,”
[százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.]
82. §
(1)	Az Sztv. 157. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Aki
a)	húszezer forintot meg nem haladó értékre lopást, sikkasztást, jogtalan
elsajátítást, orgazdaságot,
b)	húszezer forintot meg nem haladó kárt okozva készpénz-helyettesítő
fizetési eszközzel visszaélést, csalást, szándékos rongálást,
c)	húszezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozva hűtlen kezelést
követ el, úgyszintén, aki e cselekmények elkövetését megkísérli, százezer forintig
terjedő pénzbírsággal sújtható.”
(2)	Az Sztv. 157. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Aki a húszezer forintot meg nem haladó lopást mező-, illetőleg
erdőgazdaságilag hasznosított földön lévő terményre, termékre, illetve haszonállatra,
vagy az ott elhelyezett felszerelésre, eszközre követi el, elzárással vagy
százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.”
(3)	Az Sztv. 157. §-a a következő (7) és (8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Aki vámszabálysértésből származó dolgot vagyoni haszon végett
megszerez, elrejt, vagy elidegenítésében közreműködik - értékre tekintet nélkül - az
(1)	bekezdés szerinti pénzbírsággal sújtható.
33
(8)	A (7) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a
vámhatóság hatáskörébe tartozik.”
83.	§
Az Sztv. 158. és 159. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„158. § (1) Aki nem közösségi árut a vámellenőrzés alól elvon, vagy a
vámtartozás, a nem közösségi adók és díjak, illetve a biztosíték megállapítása vagy
beszedése szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot
tesz, feltéve, hogy a vámbevétel csökkenése a százezer forintot nem haladja meg,
úgyszintén, aki e cselekmények bármelyikét megkísérli, százezer forintig terjedő
pénzbírsággal sújtható.
(2)	Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt a vámbevétel
csökkenésének mértékére tekintet nélkül gondatlanul követi el, ötvenezer forintig
terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3)	Az az áru, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, elkobozható.
159. § A 158. § alkalmazásában
a)	biztosíték alatt a vámtartozás, illetve a nem közösségi adók és díjak
megfizetésének - vámjogszabályok által meghatározott formában történő -
biztosítását,
b)	vámbevétel-csökkenés alatt a vámtartozás, illetve a nem közösségi adók és
díjak megfizetésére vonatkozó kötelezettség nem teljesítése miatt bekövetkezett
bevétel-kiesést
kell érteni.”
84.	§
Az Sztv. 163. §-a és alcíme helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„A pénzutánzatra vonatkozó szabályok megszegése
163. § (1) Aki a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott, illetve forgalomba
hozott és forgalomban lévő bankjegyről vagy érméről, valamint euro-bankjegyről
vagy -érméről engedélyhez kötött utánzatot jogosulatlanul készít, megszerez, tart, azt
az országba behozza, vagy utánzatként forgalomba hozza, százezer forintig terjedő
pénzbírsággal sújtható.
(2)	Aki az utánzatok nyilvántartására, őrzésére, megsemmisítésére vagy
bejelentésére vonatkozó előírásokat megsérti, ötvenezer forintig terjedő
pénzbírsággal sújtható.
(3)	Az (1)-(2) bekezdés szempontjából utánzatnak minősül:
34
a)	a magyar törvényes fizetőeszköz és az euro utánzatáról szóló 1/2006. (II.
15.) MNB rendelet,
b)	az eurobankjegyek címleteiről, technikai jellemzőiről, utánzatai készítéséről,
cseréjéről és bevonásáról szóló, 2003. március 20-i 2003/205/EK európai központi
banki határozat,
c)	az euro-érmékhez hasonló érmekről és zsetonokról szóló, 2004. december
6-i 2182/2004/EK tanácsi rendelet
szerinti utánzat, illetve euro-érmékhez hasonló érem és zseton.”
85.	§
A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni
fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi
LXXV. törvény 4. §-ának s) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„s) szervezett bűnözéssel összefüggő bűncselekmény:
sa) a Btk. 263/C. §-ába ütköző bűnszervezetben részvétel bűntette,
sb) a bűnszervezetben (Btk. 137. § 8. pont) elkövetett öt évi vagy ezt
meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények,
sc) az emberkereskedelem (Btk. 175/B. §) bűntette,
sd) a Btk. 250-254. §-aiba ütköző vesztegetés minősített esetei bűntette, a
Btk. 255. §-ába ütköző vesztegetés bűntette, a Btk. 256. §-ába ütköző befolyással
üzérkedés minősített eseteinek bűntette, valamint a Btk. 258/B-258/D. §-aiba ütköző
vesztegetés nemzetközi kapcsolatban minősített eseteinek bűntette,
se) a Btk. 259. §-ába ütköző közveszélyokozás bűntette, a Btk. 261. §-ába
ütköző terrorcselekmény bűntette, a Btk. 262. §-ába ütköző légi jármű, vasúti, vízi,
közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba
kerítése bűntette, a Btk. 263/A. §-ának (1) és (3) bekezdésébe ütköző visszaélés
lőfegyverrel vagy lőszerrel bűntette, a Btk. 263/B. §-ába ütköző visszaélés
haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel,
a Btk. 264. §-ába ütköző visszaélés radioaktív anyaggal bűntette, a Btk. 264/C. §-
ába ütköző visszaélés nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel bűntette, a Btk.
270/A. §-ának (3) bekezdésébe ütköző közveszéllyel fenyegetés bűntette, a Btk.
274. §-ának (1) bekezdésébe ütköző közokirat-hamisítás bűntette, a Btk. 282-
282/B. §-ába ütköző visszaélés kábítószerrel bűncselekmény,
sf) a Btk. 303-303/A. §-ába ütköző pénzmosás bűntette, a Btk. 304. §-ába
ütköző pénzhamisítás bűntette és a Btk. 304/A. §-ába ütköző pénzhamisítás
elősegítésének vétsége,
sg) a bűnszövetségben elkövetett emberi test tiltott felhasználása [Btk. 173/I.
§ (3) bekezdés b) pont], emberrablás [Btk. 175/A. § (2) bekezdés a) pont],
közérdekű üzem működésének megzavarása [Btk. 260. § (2) bekezdés], visszaélés
robbanóanyaggal vagy robbantószerrel [Btk. 263. § (3) bekezdés b) pont],
visszaélés nukleáris létesítmény üzemeltetésével [Btk. 264/A. § (2) bekezdés],
egyedi azonosító jel meghamisítása [Btk. 277/A. § (2) bekezdés b) pont],
bélyeghamisítás [Btk. 307. § (3) bekezdés a) pont], csempészet [Btk. 312. § (3)
bekezdés b) pont, (4) bekezdés b) pont], készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel
visszaélés [Btk. 313/C. § (4) bekezdés b) pont, (5) bekezdés b) pont], rablás [Btk.
35
321. § (3) bekezdés c) pont, (4) bekezdés b) és c) pontjai], illetve zsarolás [Btk. 323.
§ (2) bekezdés a) pontja] bűntette.”
86.	§
A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999.
évi LXXXV. törvény (Bnyt.) 37. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a
jelenlegi rendelkezés az (1) bekezdés számozást kapja:
„(2) Az előzetes letartóztatást foganatosító és a szabadságvesztés büntetést
végrehajtó szerv - különösen a külön jogszabály szerinti, a büntetés-végrehajtási
intézetbe, illetve rendőrségi fogdába történő befogadás során - személyazonosítás
céljából a daktiloszkópiai és fényképnyilvántartásból a 10. § a) pontjában
meghatározott adatokat, valamint az arcképet igényelheti. Az átvett adatokat a
személyazonosítást követően haladéktalanul törölni kell.”
87.	§
Az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról,
törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi
rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény 128. §-ának (1)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az OLAF Koordinációs Iroda az OLAF megkereséseinek, illetőleg az
európai közösségi jogi normákban előírt jelentéstételi kötelezettség teljesítése
céljából a büntetőeljárás megindításának, felfüggesztésének, illetve befejezésének
tényéről, illetve a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alóli
mentesítés bekövetkeztéig bűnügyi személyes adatot az alábbi bűncselekmények
esetében kezelhet: vesztegetés [a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV.
törvény (a továbbiakban: Btk.) 250-255. §)], vesztegetés nemzetközi kapcsolatban
(Btk. 258/B-258/D. §), a számvitel rendjének megsértése (Btk. 289. §),
könyvvizsgálói kötelességszegés (Btk. 289/A. §), csődbűncselekmény (Btk. 290. §),
hitelezési csalás (Btk. 297/A. §), gazdálkodó szervezet vezető állású személyének
visszaélése (Btk. 298/A. §), saját tőke csorbítása (Btk. 298/B. §), gazdasági
adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása (Btk. 299. §), tőkebefektetési csalás
(Btk. 299/B. §), pénzmosás (Btk. 303. és 303/A. §), pénzhamisítás (Btk. 304. §),
pénzhamisítás elősegítése (Btk. 304/A. §), adócsalás (Btk. 310. §), visszaélés
jövedékkel (Btk. 311. §), jövedéki orgazdaság (Btk. 311/A. §), jövedékkel visszaélés
elősegítése (Btk. 311/B. §), csempészet (Btk. 312. §), az Európai Közösségek
pénzügyi érdekeinek megsértése (Btk. 314. §), sikkasztás (Btk. 317. §), csalás (Btk.
318. §), hűtlen kezelés (Btk. 319. §), hanyag kezelés (Btk. 320. §), orgazdaság (Btk.
326. §).”
88.	§
A haditechnikai termékek gyártásának és a haditechnikai szolgáltatások
nyújtásának engedélyezéséről szóló 2005. évi CIX. törvény 5. §-a (2) bekezdésének
a)	pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
36
[Az (1) bekezdés a) pontja szerinti haditechnikai termék gyártásához vagy
szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó munkakörben alkalmazható, aki]
„a) a tervezett alkalmazását megelőző három évben állam elleni
bűncselekmény [a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a
továbbiakban: Btk.) X. fejezet], emberiség elleni bűncselekmény (Btk. XI. fejezet),
személy elleni bűncselekmény [Btk. 166-168. §, 170. § (2)-(5) bek., 171. §, 174. §,
174/B. § (2) bek. a) pont, 175/A. § (2) bek. b) pont, 175/B. §, 176. § (2) bek. b) pont
és (3)-(4) bek.], nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekmény [Btk. 197. és 198. §,
207. § (3) bek. b) pont], hivatalos személy elleni bűncselekmények (Btk. XV. fejezet
V. cím), embercsempészés (Btk. 218. §), közveszélyokozás [Btk. 259. § (1)-(3) bek.],
közérdekű üzem működésének megzavarása (Btk. 260. §), terrorcselekmény (Btk.
261. §), nemzetközi gazdasági tilalom megszegése (Btk. 261/A. §), légi jármű, vasúti,
vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba
kerítése (Btk. 262. §), visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (Btk. 263.
§), visszaélés lőfegyverrel vagy lőszerrel (Btk. 263/A. §), visszaélés haditechnikai
termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel (Btk. 263/B. §),
bűnszervezetben részvétel (Btk. 263/C. §), a visszaélés radioaktív anyaggal (Btk.
264. §), visszaélés nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel (Btk. 264/C. §), tiltott
állatviadal szervezése (Btk. 266/A. §), állatkínzás (Btk. 266/B. §), garázdaság (Btk.
271. §), önbíráskodás (Btk. 273. §), visszaélés kábítószer előállításához használt
anyaggal (Btk. 283/A. §), vagyon elleni szándékos bűncselekmény (Btk. 316-324. §,
326. és 327. §), vagy szökés és elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak
fegyveresen elkövetett esetei [Btk. 343. § (2) bek. a) pont és (4)-(5) bek., valamint
Btk. 355. § (2) bek. a) pont] elkövetése miatt nem volt elítélve, illetőleg vele szemben
intézkedést nem alkalmaztak,”
89.	§
A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység
szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény 6. §-ának (3) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a kérelmezőt a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a
továbbiakban: Btk.) szerinti állam és emberiség elleni bűncselekmény (Btk. X-XI.
fejezet), személy elleni erőszakos bűncselekmény (Btk. XII. fejezet, I. cím, II. cím
174-176. §), nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekmény [Btk. XIV. fejezet, II. cím
197. és 198. §, 207. § (3) bekezdés b) pont], hivatali bűncselekmény (Btk. XV.
fejezet, IV. cím), hivatalos személy elleni bűncselekmény (Btk. XV. fejezet, V. cím),
terrorcselekmény (Btk. 261. §), visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel
(Btk. 263. §), visszaélés lőfegyverrel vagy lőszerrel (Btk. 263/A. §), visszaélés
haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel
(Btk. 263/B. §), bűnszervezetben részvétel (Btk. 263/C. §), visszaélés radioaktív
anyaggal (Btk. 264. §), visszaélés nukleáris létesítmény üzemeltetésével (Btk. 264/A.
§), visszaélés atomenergia alkalmazásával (Btk. 264/B. §), visszaélés nemzetközi
szerződés által tiltott fegyverrel (Btk. 264/C. §), garázdaság (Btk. 271. §),
önbíráskodás (Btk. 273. §), vagy visszaélés kábítószerrel bűncselekmény (Btk. 282-
283. §), továbbá vagyon elleni bűncselekmény (Btk. XVIII. fejezet) miatt elítélték vagy
vele szemben intézkedést alkalmaztak, az igazolvány kiadása iránti kérelem a
büntetés vagy intézkedés külön jogszabályban meghatározott bűnügyi
37
nyilvántartásának időtartamáig, de legalább a jogerős döntés meghozatalát követő
három évig nem teljesíthető.”
Hatályba léptető és hatályon kívül helyező rendelkezések
90.	§
(1)	Ez a törvény 2007. június 1-jén lép hatályba.
(2)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti
a)	a Btk. 42. §-a (2) bekezdése b) pontjának 2. alpontjában az „a természet
elleni erőszakos fajtalanság,”, valamint a „200. § (2)-(3) bek.,” szövegrész, 195/A. §-a
és alcíme, 213. §-ának a) pontja, 264/C. §-a (3) bekezdésének b) pontja, valamint (6)
bekezdése, 287. §-a, 291/A. §-a és alcíme, 298/C. §-a, 301. §-a (2) bekezdésének c)
pontja, 329/A. §-ának (4) bekezdése,
b)	a Be. 150. §-ának (6) bekezdése, a Be. 552. §-ának (2) bekezdésében a
„,vagy - ha a külön törvény ilyet meghatároz - az arra való javaslat megtételére”
szövegrész,
c)	a Bv. tvr. 57. §-a, 59. §-ából a „munkáltatására,”, 122. §-ának (1)
bekezdésében az „a szabálysértési hatóság vagy”, valamint 123. §-ának (2)
bekezdésében a „, szigorított javító-nevelő munkában” szövegrész,
d)	a Bvsz. tv. 22. §-a (3) bekezdésének g) és h) pontja, 22. §-ának (4)
bekezdése,
e)	az Sztv. 159/A. §-a,
f)	a Bnyt. 37. §-ának c) pontja,
g)	a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló
1987. évi III. törvény 30. §-a, a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1992. évi
XIII. törvény, a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1993. évi XVII. törvény 87.
§-a, a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi IX. törvény 15. §-a, a
Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 1996. évi
LII. törvény 16. §-a, 21. §-a és 29. §-a, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV.
törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXIII. törvény 21. §-a, a büntető jogszabályok
módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény 59. §-a és 71. §-a, a büntető
jogszabályok módosításáról szóló 1999. évi CXX. törvény 11. §-a, 13. §-a, 24. §-a és
40.	§-ának (3) bekezdése, az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény 91.
§-a, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló
2001.	évi CXXI. törvény 23. §-a, 60. §-a, 77. §-a és 84. §-ának (3) bekezdése, a
Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2001. évi
LIX. törvény 5. §-ának (2) bekezdése, a büntető jogszabályok és a hozzájuk
kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi II. törvény 84. §-ának (2)
bekezdése, 85. §-ának (2) és (8) bekezdése, a pénzmosás megelőzéséről és
megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény 18. §-a, a büntető jogszabályok
módosításáról szóló 2004. évi XL. törvény, a büntető jogszabályok módosításáról
szóló 2004. évi CXXXI. törvény 20. §-a és 26-27. §-a, a légi-, a vasúti és a
víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési események szakmai vizsgálatáról
szóló 2005. évi CLXXXIV. törvény 21. §-a (4) bekezdésének c) pontja,
h)	a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más törvények
módosításáról 2005. évi XCI. törvény 13. §-ának (2) bekezdése, 23. §-a, 27. §-a, 29.
§-a (2) bekezdésnek b), d) pontja, 29. §-a (3) bekezdésének b) pontjából a „16. §-a
38
(1)	bekezdésének g) pontjában a „bennfentes értékpapír-kereskedelem” szövegrész
a „bennfentes kereskedelem” szövegre, a „nemzetközileg ellenőrzött termékek és
technológiák forgalmára vonatkozó kötelezettség megszegése” szövegrész a
„haditechnikai eszközök és szolgáltatások, illetőleg kettős felhasználású termékek és
technológiák forgalmára vonatkozó kötelezettség megszegése” szövegre, 16. §-a (1)
bekezdésének h) pontjában a „különösen nagy vagy ezt meghaladó mértékű
bevételcsökkenést okozó adó-, társadalombiztosítási csalás” szövegrész „különösen
nagy vagy ezt meghaladó mértékű bevételcsökkenést okozó adócsalás” szövegre, a
„Munkaerőpiaci Alap bevételét biztosító fizetési kötelezettség megsértése [Btk.
310/A. § (3) bek.]” szövegrész a „munkáltatással összefüggésben elkövetett
adócsalás [Btk. 310/A. § (4) bek.]” szövegre, 36. §-a (2) bekezdésének a) pontjában
a „nemzetközi jogi kötelezettség megszegése” szövegrész a „nemzetközi gazdasági
tilalom megszegése” szövegre, a „nemzetközileg ellenőrzött termékek és
technológiák forgalmára vonatkozó kötelezettség megszegése” szövegrész a
„haditechnikai eszközök és szolgáltatások, illetőleg kettős felhasználású termékek és
technológiák forgalmára vonatkozó kötelezettség megszegése” szövegre, 36. §-a (2)
bekezdésének c) pontjában az „adó-, társadalombiztosítási csalás” szövegrész
„adócsalás” szövegre,” szövegrész és 29. §-a (3) bekezdésének j) pontja,
i)	a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2006.
évi LI. törvény 64. §-ának (2) bekezdésében a Be. 146. §-ának (2) és (3) bekezdését
megállapító szövegrész, 68. §-a, 92. §-a, a 174. §-ának (2) bekezdésében a Be. 392.
§-ának (4) bekezdését megállapító szövegrész, a 181. §-ának (2) bekezdésében a
Be. 399. §-ának (2) és (3) bekezdéseit megállapító szövegrész, a 191. §-ának (2)
bekezdésében a Be. 409. §-ának (3) bekezdését megállapító szövegrész, a 199. §-
ának (2) bekezdésében a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontját megállapító
szövegrész, a 211. §-ában a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontját megállapító
szövegrész, a 248. §-ában a Be. 574. §-ának (3) bekezdését megállapító
szövegrész, a 285. §-a (1) bekezdésének b) pontjában „a Be. 16. §-a (1) bekezdése
g)	pontjának a „pénzhamisítás (Btk. 304. §) és a bélyeghamisítás (Btk. 307. §)”
szövegrésze” szövegrész; az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló
2006. évi LXI. törvény 241. §-ának (1) bekezdése;
j) a légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 67. §-a (7)
bekezdésének b) pontjában az „és vámorgazdaság” szövegrész,
k) a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni
fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi
LXXV. törvény 4. §-ának r) pontjában a „, fegyvercsempészet (Btk. 263/B. §)”
szövegrész,
l) a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV.
törvény mellékletének 24. pontjában az „és vámorgazdaság” szövegrész,
m) a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 60. §-a
(3)	bekezdésének a) pontjában a „vámorgazdaság,” szövegrész,
n) az Európai Unióról szóló Szerződés K.3. cikkén alapuló, az Európai
Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló, 1995. július 26-án kelt Egyezmény (Europol
Egyezmény) és Jegyzőkönyveinek kihirdetéséről, valamint a Rendőrségről szóló
1994. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló 2006. évi XIV. törvény mellékletében a
„fegyvercsempészet 263/B. §” szövegrész.
(3)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg
39
a)	a Btk. 33. §-a (2) bekezdésének e) pontjában a „261. § (2) bekezdés a)
pont” szövegrész a „261. § (1) bekezdés” szövegre, 42. §-a (2) bekezdése b)
pontjának 1. alpontjában a „fegyvercsempészet” szövegrész a „haditechnikai
termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel visszaélés”
szövegre, a 137. §-a 1. pontjának d) alpontjában az „a politikai államtitkár”
szövegrész „az államtitkár és a szakállamtitkár” szövegre, 286. §-ában a
„fegyvercsempészet” szövegrész a „haditechnikai termékkel és szolgáltatással,
illetőleg kettős felhasználású termékkel visszaélés” szövegre,
b)	a Be. 36. §-ának (3) bekezdésében a „fegyvercsempészet (Btk. 263/B. §)”
szövegrész a „robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés [Btk. 263. § (2)
bek.], a lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés [Btk. 263/A. § (2) bek.]” szövegre, 408.
§-a (1) bekezdésének e) pontjában a „tárgyaláson hozták.” szövegrész a
„tárgyaláson hozták,” szövegre,
c)	a Be. 107. §-ának (1) bekezdésében, 207. §-a (2) bekezdésének a)
pontjában az „az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe” szövegrész az
„igazságügyi megfigyelő és elmegyógyító intézetbe” szövegre, 141. §-ának (2)
bekezdésében és 144. §-ának (1) bekezdésében az „az Igazságügyi Megfigyelő és
Elmegyógyító Intézetben” szövegrész az „igazságügyi megfigyelő és elmegyógyító
intézetben” szövegre,
d)	a Be. 175. §-ának (4) bekezdésében, 200. §-ának (4) bekezdésében, 553.
§-ának (3) bekezdésében, 554. §-ának (2) bekezdésében, 584. §-ának (2)
bekezdésében, 597. §-ának (1) bekezdésében, 598. §-ának (2)-(5) bekezdésében,
599. §-ának (1)-(2) bekezdésében, 604. §-ának (2) bekezdésében és 604. §-a (5)
bekezdésének d) pontjában az „igazságügyminiszter” szövegrészek az
„igazságügyért felelős miniszter” szövegre, 200. §-ának (3) bekezdésében, 206/A. §-
ának (4) és (6) bekezdésében az „igazságügyminiszteri engedélyhez” szövegrész az
„igazságügyért felelős miniszter engedélyéhez” szövegre, 477. §-ának (3)
bekezdésében, 604. §-ának (3) bekezdésében, 604. §-a (4) bekezdésének b)
pontjában és (6)-(7) bekezdésében az „igazságügyminiszterrel” szövegrész az
„igazságügyért felelős miniszterrel” szövegre, 598. §-a (1) bekezdésének b)
pontjában az „igazságügyminiszterhez” szövegrész az „igazságügyért felelős
miniszterhez” szövegre, 266. §-a (1) bekezdésének c) pontjában az „Igazságügyi
Minisztériumnak” szövegrész az „igazságügyért felelős miniszternek” szövegre, 553.
§-ának (3) bekezdésében és 554. §-ának (2) bekezdésében a „külügyminiszternek”
szövegrész a „külpolitikáért felelős miniszternek” szövegre, 554. §-ának (1) és (3)
bekezdésében a „külügyminiszter” szövegrészek a „külpolitikáért felelős miniszter”
szövegre, 604. §-a (2) bekezdésének b)-d), j), n) pontjában és (7) bekezdésében az
„a pénzügyminiszterrel” szövegrész az „az államháztartásért felelős miniszterrel”
szövegre, 604. §-a (2) bekezdésének m) pontjában az „a pénzügyminiszterrel”
szövegrész az „az adópolitikáért felelős miniszterrel” szövegre, 604. §-ának (3)
bekezdésében az „a pénzügyminiszter” szövegrész az „az adópolitikáért felelős
miniszter” szövegre, 604. §-a (2) bekezdésének b), c), h), j), m) és n) pontjában és
(6)	bekezdésében a „belügyminiszterrel” szövegrész a „rendészetért felelős
miniszterrel” szövegre, 604. §-ának (3) és (7) bekezdésében a „belügyminiszter”
szövegrész a „rendészetért felelős miniszter” szövegre, 604. §-a (2) bekezdésének f)
pontjában az „egészségügyi miniszterrel” szövegrész az „egészségügyért felelős
miniszterrel” szövegre, 604. §-ának (6) bekezdésében az „egészségügyi, szociális és
családügyi miniszter” szövegrész az „egészségügyért felelős miniszter” szövegre,
604. §-ának (6) bekezdésében a „gyermek-, ifjúsági és sportminiszterrel” szövegrész
a „kábítószer-megelőzésért és a kábítószerügyi koordinációs feladatokért felelős
40
miniszterrel” szövegre, 604. §-a (4) bekezdésének a) pontjában a „honvédelmi
miniszter” szövegrész a „honvédelemért felelős miniszter” szövegre,
e)	a Be. 178/A. §-ának (2) bekezdésében a „szervezett bűnözés elleni
koordinációs központ” szövegrész a „szervezett bűnözés elleni fellépés
koordinációjáért felelős közigazgatási szerv” szövegre,
f)	a Bv. tvr. 62. §-a (1) bekezdésének c) pontjában a „bíróság” szövegrész a
„pártfogó felügyelő” szövegre, a „bíróságnak” szövegrész a „pártfogó felügyelőnek”
szövegre, a Bv. tvr. 62. §-a (2) bekezdésének bevezető szövegében a „bíróságot”
szövegrész „pártfogó felügyelőt” szövegre, a Bv. tvr. 64. §-ának (1) bekezdésében a
„bíróságot” szövegrész a „pártfogó felügyelőt” szövegre,
g)	a Bv. tvr. 60. §-ának (3) bekezdésében az „A megyékben és a fővárosban
működő munkaügyi központok rendszeresen tájékoztatják” szövegrész az „Az
állami foglalkoztatási szolgálat rendszeresen tájékoztatja” szövegre,
h)	a Bv. tvr. 60. §-ának (3) bekezdésében a „szolgálat megyei (fővárosi)
hivatalát” szövegrész helyébe a „szolgálatot” szöveg, 83. §-ának (1) bekezdésében
az „Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet” szövegrész „igazságügyi
megfigyelő és elmegyógyító intézet” szövegre,
i)	a Bv. tvr. 22. §-a (1) bekezdésének c) pontjában az „igazságügyminiszter”
szövegrész az „igazságügyért felelős miniszter” szövegre, 105. §-a (2) bekezdésének
első, második és harmadik mondatában az „oktatási” szövegrész az „oktatásért
felelős” szövegre, második mondatában az „az igazságügyminiszterrel” szövegrész
az „a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel” szövegre, harmadik mondatában
az „az igazságügyminiszter” szövegrész az „a büntetés-végrehajtásért felelős
miniszter” szövegre, 106. §-a (2) bekezdésének b) pontjában az
„igazságügyminiszter”szövegrész az „igazságügyért felelős miniszter” szövegre, 127.
§-ának (2) bekezdésében a „honvédelmi miniszter” szövegrész a „honvédelemért
felelős miniszter” szövegre, az „igazságügyminiszter” szövegrész az „igazságügyért
felelős miniszter” szövegre, 127. §-ának (3) bekezdésében a „belügyminiszter”
szövegrész a „rendészetért felelős miniszter” szövegre, az „igazságügyminiszterrel”
szövegrész az „igazságügyért felelős miniszterrel” szövegre,
j) a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.
törvény 13. §-ának (4) bekezdésében a „fegyvercsempészet” szövegrész „visszaélés
haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel”
szövegre,
k) a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak
jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 117. §-a (1) bekezdésében a „katonai
fogházban” szövegrész a „katonai fogdában” szövegre, 165. §-ának (2)
bekezdésében a „a Honvédség katonai fogházában” szövegrész a „katonai
fogdában” szövegre,
l) a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV.
törvény mellékletének 13. pontjában a „fegyvercsempészet” szövegrész „visszaélés
haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel”
szövegre, valamint 22. pontjában a „Btk. 311. § (2)-(5) bekezdés” szövegrész a „Btk.
311. § (2)-(4) bekezdés” szövegre
módosul.
(4)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a nemzetbiztonsági
szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 7. §-ának k) pontjában az „a
nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák forgalmára vonatkozó
41
kötelezettség megszegése (Btk. 287. §)” szövegrész az „a haditechnikai termékkel és
szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel visszaélés (Btk. 263/B. §)”
szövegre módosul.
(5)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg érvényét veszti és nem lép
hatályba az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény 17. §-
ának (8) bekezdésében a „195/A. § (tiltott pornográf felvétellel visszaélés) és”
szövegrész.
Az Európai Unió jogának való megfelelés
91. §
(1)	E törvény 7-8. §-a a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a
gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2003. december 22-i 2004/68/IB tanácsi
kerethatározatnak való megfelelést szolgálja.
(2)	E törvény 10. és 13. §-a az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más
kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható
áruk kereskedelméről szóló, 2005. június 27-i 1236/2005/EK tanácsi rendelet 17.
cikkének végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg.
(3)	E törvény 25-28. §-a a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint
terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 2005.
október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést
szolgálja.
(4)	E törvény 84. §-a
a)	az euro-érmékhez hasonló érmekről és zsetonokról szóló, 2004. december
6-i 2182/2004/EK tanácsi rendelet 6. cikkének,
b)	az euro-érmékhez hasonló érmekről és zsetonokról szóló 2182/2004/EK
rendelet hatályának a nem részt vevő tagállamokra való kiterjesztéséről szóló 2004.
december 6-i 2183/2004/EK tanácsi rendelet
végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg.
42
INDOKOLÁS
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetőjogi
tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz
Általános Indokolás
1.	A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) legutóbbi
módosítása - azaz a 2005. évi XCI. törvény - óta csak kisebb változtatásokra került
sor a Btk.-ban (pl. a 2006. évi LI. törvény alapján). A 2005. szeptember 1-jén
hatályba lépett módosításokat követően azonban több háttérjogszabály is módosult,
emellett több nemzetközi jogi dokumentum is elfogadásra került, mind az ENSZ,
mind az Európai Unió égisze alatt. Ezek, továbbá a gyakorlati tapasztalatok is azt
mutatták, hogy elkerülhetetlen a Btk. újabb, nagyobb terjedelmű módosítása.
A Javaslat módosítja a Btk. Általános Részének a kiutasításra és az
elkobzásra vonatkozó szabályait, valamint az értelmező rendelkezéseket. A
kiutasítás szabályainak módosítása a szabad mozgás és tartózkodás jogával
rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényjavaslat új
fogalomrendszerére tekintettel indokolt.
Az elkobzással kapcsolatos rendelkezések módosításának indoka, hogy az
elkobozható dolgok körének bővítése az ún. mozgó bűnözés visszaszorítása
érdekében. A mozgó bűnözés jellemzője egyrészt az, hogy a gépjármű használatával
összefüggő bűncselekményeket sorozatban követik el, másrészt az, hogy a
gépjármű felhasználása megkönnyíti a bűncselekmények végrehajtását, a helyszínről
való menekülést, illetve nehezíti a felderítést, és segíti az ismétlődő elkövetést.
Tekintettel arra, hogy több esetben a gépjármű használatára a bűncselekmény
befejezését követően kerül sor, a jelenlegi szabályok szerint elkobzásra nincs
lehetőség. Ennek érdekében a Javaslat úgy módosítja a Btk. elkobzásra vonatkozó
szabályait, hogy lehetőség legyen a bűncselekmény elkövetésének befejezését
követően az elszállításra használt dolog (tipikusan gépjármű) elkobzására.
Az értelmező rendelkezések módosítása között szerepel a „nagy
nyilvánosság” fogalmának pontosítása, amely - a távközlésről szóló akkor hatályos
1992. évi LXXII. törvény fogalom-meghatározását követve - 2000. március 1-jével
módosult. A módosítás következtében nagy nyilvánosság előtt történő elkövetésen a
bűncselekménynek elektronikusan rögzített információ távközlő hálózaton való
közzététele útján történő elkövetését is érteni kell. Az elektronikus hírközlő hálózatra
és szolgáltatásokra vonatkozó hatályos jogszabály az elektronikus hírközlésről szóló
2003. évi C. törvény (Eht.), ezért a Javaslat a fenti értelmező rendelkezést az Eht.-
nek megfelelően módosítja.
2.	A Btk. 138/A. §-ában, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi
IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű
rendelet (Btké.) 27-28. §-aiban foglalt bűncselekményi értékhatárokat az 1993. évi
XVII. törvény állapította meg 1993. május 15-ei hatállyal úgy, hogy a vagyon elleni
bűncselekményeknél kétezer forintról ötezer forintra, a gazdasági
bűncselekményeknél húszezer forintról ötvenezer forintra emelte azt. A vagyon elleni
43
bűncselekményekre irányadó, jelenleg hatályos tízezer forintos értékhatárt az 1999.
évi CXX. törvény állapította meg 2000. március hó 1. napjától kezdődő hatállyal.
2005-ben 268.990 vagyon elleni bűncselekmény vált ismertté, amelyből
34.010	bűncselekmény elkövetési értéke (az okozott kár, vagyoni hátrány) esett
10.000-19.999 forint közé, ami a vagyon elleni bűncselekmények 12,64 %-a. Az
értékhatárok változása folytán e cselekményeknek azonban csak egy kisebb része
kerül ki a büntetendő cselekmények köréből, mert az esetek jelentős részében
valamely minősítő körülmény folytán a szabálysértési értékre elkövetett cselekmény
is bűncselekménynek minősül. Az egyébként csekély tárgyi súlyú és egyszerűbb
megítélésű cselekmények esetén pedig szükségtelen a büntetőeljárás
garanciarendszerének alkalmazása. A gyorsabb szabálysértési felelősségre vonás
kellő hatékonysággal biztosítja a társadalom védelmét. Minderre tekintettel a Javaslat
a Btk. 138/A. §-ában a kisebb érték alsó határát a jelenlegi tízezer forintról húszezer
forintra emeli.
A gazdasági bűncselekmények esetében az eredeti törvényhozói szándéknak
-	amely szerint a gazdasági élet területén elsősorban a gazdasági igazgatási
jogszabályok által biztosított gyors és hatékony szankciórendszer érvényesítése a cél
és a büntetőjog igénybe vételére valóban csak ultima ratio-ként kerüljön sor - az
ötvenezer forintos értékhatár már nem felel meg. A 2005-ben ismertté vált 17.106
gazdasági bűncselekmény közül kizárólag azokat érinti az értékhatárok változása,
amelyeknél annak a minősítés szempontjából egyáltalán jelentősége van. A változás
a gazdasági bűncselekmények mintegy felét érinti. Az értékhatároknak jelentős
gazdasági bűncselekmények - mint pl. a számvitel rendjének megsértése, a
csődbűntett, a gazdasági társaságok körében elkövethető bűncselekmények, a
gazdasági titkok megsértése vagy a pénzmosás - megítélésében egyáltalán nincs
jelentősége.
Egyrészt az értékhatároknak a valós értékviszonyokhoz történő igazítása
(valorizálása), másrészt pergazdasági szempontokra tekintettel is mind a vagyon
elleni, mind a gazdasági bűncselekmények esetében is indokolt tehát az értékhatár
emelése. Erre tekintettel a Javaslat a jelenlegi hol ötvenezer, hol százezer forintos
értékhatárt egységesen százezer forintban állapítja meg.
Mind a tízezer forintról húszezer forintra, mind az ötvenezer forintról százezer
forintra történő értékhatár-növelés azzal a következménnyel jár, hogy az eddig
bűncselekménynek minősülő ügyekben eljáró bíróságoknak, ügyészségeknek,
valamint nyomozó hatóságoknak az ügyterhe csökkeni fog, amit az említett
pergazdasági szempontok is indokolnak. Ezzel összefüggésben természetesen
növekedni fog a szabálysértési hatóságok ügyforgalma, mivel azonban a
szabálysértési eljárások egyszerűbben, gyorsabban lefolytathatóak (és ezáltal
kevésbé költségesek), a Javaslat általi módosítások összességében könnyítést
jelentenek az igazságszolgáltatás számára.
Mindezekkel összefüggésben a Javaslat módosítja a szabálysértésekről szóló
1999. évi LXIX. törvényt (Sztv.), illetve érinti a Btké. értékhatárokra, valamint a
bűncselekmények és a szabálysértések elhatárolására vonatkozó rendelkezéseit is.
44
3.	A Javaslat a Btk. Különös Részének több tényállását is érinti. Ezek egyik
részére nemzetközi jogi kötelezettség miatt, valamint uniós jogi aktusnak való
megfelelés érdekében van szükség. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1540. (2004)
számú, a tagállamokra nézve kötelező erejű határozatában a tömegpusztító
fegyverek terjedésének megakadályozását tűzte ki célul. Ennek érdekében a részes
államoknak meg kell tenniük az abban foglalt intézkedéseket, és a belső jogi
normáikat összhangba kell hozni a határozatban foglaltakkal. Erre tekintettel a
Javaslat módosítja a nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása
tényállása kapcsán az értelmező rendelkezést.
A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni
küzdelemről szóló 2004/68/IB tanácsi kerethatározat (Kerethatározat) előírásainak
való megfelelés érdekében a Javaslat módosítja a tiltott pornográf felvétellel
visszaélés tényállását. A módosítás érinti a bűncselekmény rendszertani
elhelyezkedését is, a Javaslat áthelyezi azt a házasság, a család és az ifjúság elleni
bűncselekményeket szabályozó Címből a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket
szabályozó Cím alá. Szintén a Kerethatározat miatt szükséges kiegészíteni a
megrontás tényállását is.
A Javaslat módosítja a nemzetközi gazdasági tilalom megszegését (Btk.
261/A. §), valamint „visszaélés haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg
kettős felhasználású termékkel” alcímmel új tényállást iktat a Btk.-ba, annak
érdekében, hogy a magyar jog megfeleljen az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy
más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során
alkalmazható áruk kereskedelméről szóló, 2005. június 27-i 1236/2005/EK tanácsi
rendelet előírásainak. Az új tényállás megalkotása többek között a haditechnikai
termékek gyártásának és a haditechnikai szolgáltatások nyújtásának
engedélyezéséről szóló 2005. évi CIX. törvény rendelkezései miatt is szükséges.
A nukleáris terrorcselekmények visszaszorításáról szóló Nemzetközi
Egyezmény szövegét az ENSZ Közgyűlés 2005. április 13-án fogadta el az 59/290.
számú határozatával. Az Egyezmény elrendeli egyes cselekmények (pl. radioaktív
anyagot tart, készít, vagy radioaktív anyagot bocsát ki) büntetendővé tételét, továbbá
azt is, hogy büntetendő legyen azok előkészülete is. A magyar Btk. az előírásoknak
jelentős részben megfelel, a teljes összhang érdekében a Javaslat csupán a Btk.
visszaélés radioaktív anyaggal (Btk. 264. §), valamint visszaélés nukleáris
létesítmény üzemeltetésével (Btk. 264/A. §) tényállásait egészíti ki úgy, hogy mindkét
esetben büntetni rendeli ezen bűncselekmények előkészületét.
A Javaslat további meghatározó részét képezi a Btk. gazdasági és vagyon
elleni bűncselekmények fejezetébe tartozó tényállásainak módosítása. A
piacgazdaság megfelelő működéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a
gazdálkodó szervezetek vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről objektív
információkat hozzanak nyilvánosságra. A könyvvizsgálati kötelezettséget a
törvények akkor írják elő, ha az ellenőrzött, a felülvizsgált számviteli adatokat közzé
kell tenni annak érdekében, hogy azokat bárki megismerhesse, és - ha arra
szüksége van - hozzáférhessen. A közzétételre kerülő információk megbízhatóságát,
hitelességét és a törvényekben meghatározott tartalmát a független könyvvizsgálók
által végzett könyvvizsgálat alapozza meg. E fokozott felelősséggel járó tevékenység
önálló büntetőjogi védelmet igényel annak érdekében, hogy a jogrend a
45
piacgazdaság törvényes működéséhez fűződő társadalmi érdek védelmét
hatékonyan biztosítsa. Erre tekintettel a Javaslat egy új tényállással (Btk. 289/A. §)
egészíti ki a Btk.-t, amely - az abban meghatározott - könyvvizsgálói
kötelességszegést rendeli büntetni.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény
(Cstv.) 2006. évi VI. törvénnyel történt módosítása a gazdasági társaságokról szóló
2006. évi IV. törvénnyel (Gt.), és a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a
végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvénnyel (Ctv.) való összhang érdekében
számos olyan rendelkezést vezetett be, amelyek célja a gazdasági élet tisztaságának
és átláthatóságának, valamint a hitelezői érdekek biztosításának erősítése. A
Javaslat a megváltozott jogi környezethez igazodva és a gyakorlati tapasztalatok
figyelembe vételével jelentős mértékben újrafogalmazza a csődbűntett (Btk. 290. §)
tényállását, és a módosítás következtében megváltoztatja annak elnevezését is.
A Javaslat újraszabályozza a Btk. 298/A. §-ában foglalt gazdasági társaság
vagy szövetkezet vezető tisztségviselőjének visszaélését. Kibővíti a tényállással
érintett szervezetek, valamint az elkövetők (tettesek) körét, és ezzel összefüggésben
megváltoztatja a bűncselekmény elnevezését. Az elkövetési magatartásként
megjelölt megtévesztés körét a szervezet vagyonán felül kiterjeszti minden egyéb
olyan releváns információra, amelynek ismerete a társaság tényleges helyzetének a
megítéléséhez szükséges.
A 2006. július 1-jén hatályba lépett Gt. fontos újítása a hitelezővédelem
körében, hogy a törzstőke (alaptőke) védelme helyébe a saját tőke védelme lépett. A
gazdasági jogszabályban végrehajtott módosítás következményeit a norma
védelmére rendelt bűncselekmény, az alaptőke vagy a törzstőke csorbítása (Btk.
298/B. §) tényállásban is indokolt megjeleníteni.
A Javaslat a pénzmosás tényállását a pénzmosás elleni fellépés
hatékonyságának növelését célul kitűző nemzetközi szervezetek (FATF, Európa
Tanács PC-R-EV, később MONEYVAL) elvárásainak való megfelelés céljából
módosítja, továbbá figyelembe veszi a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás,
valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről
szóló 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
rendelkezéseit is.
A Javaslat kis mértékben módosítja a munkáltatással összefüggésben
elkövetett adócsalás (Btk. 310/A. §) tényállását, amely e § és a Btk. 138/A. §-ának
együttesen történő alkalmazása során felmerült értelmezési problémát kezeli.
A Javaslat szerint a büntetés mértéke csempészet esetén nem a csempészett
vámáru értékétől, hanem a vámbevétel csökkenésétől függ, és a cselekmény e
szerint minősül. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a vámorgazdaságot nem lehet
a csempészettel egy alcím alatt szabályozni, mivel a vámorgazdaság esetén a
vámbevétel-csökkenés nem lehet a cselekmény minősítésének az alapja, ott
továbbra is az áru értékéből kell kiindulni. Erre tekintettel a Btk. 312. §-a kizárólag a
csempészet tényállását tartalmazza, az orgazdaság tényállása pedig kiegészül a
csempészettel, így a csempészett nem közösségi árura elkövetett orgazdaság a Btk.
46
326. §-a alapján nyer büntetőjogi értékelést. Ezzel összefüggésben a Javaslat
módosítja az Sztv. vámszabálysértésének tényállását is.
A Javaslat elvégzi az elmúlt években bekövetkezett közösségi jogi és
nemzetközi jogi fejlemények nyomán szükségessé vált módosításokat a szellemi
tulajdonjogokkal kapcsolatos tényállásokkal összefüggésben is. A módosítások
többsége az olyan fokú enyhítést célozza, amely elősegíti a büntetőjog ultima ratio
funkciójának érvényesülését.
4.	A Javaslat a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényben (Be.) több
technikai jellegű módosítást hajt végre, valamint a 2006. évi LI. törvénnyel bevezetett
harmadfokú eljárással kapcsolatban megteremti az egyes törvényhelyek
összhangját. Emellett a Javaslat több, a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében
szükséges rendelkezést is tartalmaz. A 62/2006. (XI. 23.) AB határozat mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg a Be. 196. §-ával, illetve a X.
fejezet szerinti vádemelési határidővel összefüggésben. Az AB határozatnak való
megfelelés érdekében a Javaslat szintén módosítja a Be.-t.
5.	A Javaslat módosítja a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról
szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.), valamint a büntetés-végrehajtási
szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény azon szabályait, amelyek elavultságuk
okán alkotmányos visszásságokat okozhatnak a gyakorlatban, elsősorban a
szabadságvesztésre ítéltek jogainak gyakorlása körében. A Javaslat több pontosítást
hajt végre a Bv. tvr. közérdekű munka végrehajtására vonatkozó szabályaiban, a
közérdekű munka végrehajtásának hatékonyabbá tétele érdekében.
6.	Az utánzatokra vonatkozó, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII.
törvényben, az annak felhatalmazása alapján kiadott, a magyar törvényes
fizetőeszköz és az euro utánzatáról szóló 1/2006. (II. 15.) MNB rendeletben, valamint
a hatályos uniós jogi aktusokban (az euro-érmékhez hasonló érmekről és zsetonokról
szóló, 2004. december 6-i 2182/2004/EK tanácsi rendelet, az euro-érmékhez
hasonló érmekről és zsetonokról szóló 2182/2004/EK rendelet hatályának a nem
részt vevő tagállamokra való kiterjesztéséről szóló 2004. december 6-i 2183/2004/EK
tanácsi rendelet) foglalt szabályokra figyelemmel a Javaslat módosítja az Sztv. 163.
§-ában foglalt, a pénzutánzattal kapcsolatos szabályok megszegése tényállását.
47
Részletes Indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat a Btk. 46. §-át egy új (3) bekezdéssel egészíti ki, és ezzel
egyértelművé válik, hogy életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén nem
alkalmazható e § azon rendelkezése, amely szerint a büntetés végrehajtása alatt
tanúsított kifogástalan magatartás esetén - a bíróság döntése alapján - a büntetés
hátralevő részét eggyel enyhébb fokozatban kell végrehajtani.
A 2. §-hoz
1.	A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek
beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényjavaslat az EGT-állampolgároknál
szélesebb jogosulti körre terjeszti ki a szabad mozgás és tartózkodás jogát, ezért
indokolt a Btk.-ban a végleges hatályú kiutasítás szabályainak módosítása. A
Javaslat alapján nem az EGT-állampolgárok, hanem a - külön törvény szerinti -
szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek vonatkozásában nincs
helye végleges hatályú kiutasításnak.
2.	A Btk. 61. §-ának (6) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság
területén letelepedettként vagy bevándoroltként tartózkodási joggal rendelkezővel
szemben kiutasításnak csak olyan bűncselekmény elkövetése miatt lehet helye,
amely öt évi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő. A szabad
mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és
tartózkodásáról szóló törvényjavaslat értelmében a letelepedettként illetve
bevándoroltként tartózkodási joggal rendelkező személy fogalma kizárólag az
Európai Unión kívüli, harmadik országok állampolgárait fedi le. Ezzel azonban az
Európai Unió állampolgáraira szigorúbb szabályok vonatkoznának, mint a harmadik
országok állampolgáraira, hiszen az EU állampolgárok kiesnének a Btk. 61. §-ának
(6)	bekezdése szerinti kedvezményes körből (vagyis abból, hogy kiutasításnak csak
olyan bűncselekmény elkövetése miatt lehet helye, amely öt évi vagy azt meghaladó
szabadságvesztéssel büntetendő). Erre tekintettel indokolt az említett bekezdésben
kimondani, hogy ez a kedvezmény a külön törvény szerinti szabad mozgás és
tartózkodás jogával rendelkező személyekre (vagyis az EU-s állampolgárokra) is
vonatkozik.
A 3. §-hoz
1.	A Btk. 77. §-ának (1)-(2) bekezdése taxatíve meghatározza, hogy
bűncselekmény elkövetése esetén mely dolgot, illetve sajtóterméket kell elkobozni. A
felsorolásban szereplő esetek azonban nem terjednek ki az ún. mozgó bűnözésre. A
mozgó bűnözés jellemzője egyrészt az, hogy a gépjármű használatával összefüggő
bűncselekményeket sorozatban követik el, másrészt az, hogy a gépjármű
felhasználása megkönnyíti a bűncselekmények végrehajtását (például a szállítást), a
helyszín elhagyását, illetve nehezíti a felderítést, és segíti az ismétlődő elkövetést.
Több elkövetési mód kapcsán problémát jelent azonban, hogy a cselekmény
befejezését követően kerül sor olyan eszköz használatára, amely jelentősen
48
megkönnyíti a bűncselekmény leplezését, illetve a bűncselekmény során szerzett
dolgok szállítását. Ez történik például tiltott fakivágás, vagy orvhalászat esetén (ami a
Btk. szerinti lopás tényállását valósítja meg), amikor a jogellenesen kivágott fa, illetve
kifogott halak elrejtése vagy utólagos elszállítása történik járművel.
Tekintettel azonban arra, hogy ilyen esetekben már a cselekmény büntetőjogi
értelemben befejezett, a Btk. 77. §-a (1) bekezdésnek a) pontja („bűncselekmény
elkövetéséhez eszközéül használtak vagy arra szántak”) szerint az elkobzás nem
alkalmazható.
A Javaslat a Btk. 77. §-a (1) bekezdése d) pontjának módosításával, kiterjeszti
az elkobzás lehetőségét azon dologra, amelyet a bűncselekmény befejezését
követően azon dolog elszállítása céljából használtak, amelyre a bűncselekményt
elkövették (pl. azon gépjárműre, amellyel a lopott fát szállították el).
Ez a rendelkezés nem fedi le azt az esetet, amikor az elkövető a
bűncselekmény elkövetése után egy olyan, szállítóeszközzel rendelkező személyhez
fordul segítségért a dolog elszállítása céljából, aki a bűncselekmény elkövetéséről
előzetesen tudomással nem bírt. E rendelkezés szerint a Btk. 77. §-ának (3)
bekezdése alapján az elkobzást nem lehetne elrendelni, azonban a Btk. 244. §-ában
meghatározott bűnpártolás megállapításának van helye, és így az elkobzásra - a
bűnpártoláshoz kapcsolódóan - a Btk. 77. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján
van mód.
Természeten továbbra is vonatkozik a Btk. 77. §-a (1) bekezdésének d)
pontjára, hogy az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem az elkövető
tulajdona (kivéve, ha a tulajdonos az elkövetésről előzetesen tudott), valamint az
elkobzás kivételesen mellőzhető, ha az elkövetőre vagy a tulajdonosra a
bűncselekmény súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene, feltéve
mindkét esetben, hogy az elkobzás mellőzését nemzetközi jogi kötelezettség nem
zárja ki. Ezáltal a mozgó bűnözés körében egyrészt objektív feltételekhez kötött az
elkobzás alkalmazhatósága, másrészt az elrendelt elkobzás mellőzése a bíróság
diszkrecionális jogkörébe tartozik, ezzel a kötelező elkobzás szabályai megfelelnek a
büntetőjogi legalitás alkotmányos elvének, amely megköveteli a jogalkotótól, hogy a
„büntetéssel fenyegetésnek alkotmányos indokon kell alapulnia: szükségesnek,
arányosnak és végső soron igénybevettnek kell lennie" [11/1992. (III. 5.) AB
határozat].
A 4. §-hoz
A Btk. nagy nyilvánosság előtt való elkövetésre vonatkozó értelmező
rendelkezése a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény fogalom-meghatározására
tekintettel 2000. március 1. napjával módosult, továbbá a büntető jogszabályok
módosításáról szóló 1999. évi CXX. törvény beiktatta a bűncselekménynek
elektronikusan rögzített információ távközlő hálózaton való közzététele útján történő
elkövetését is. Az elektronikus hírközlő hálózatra és szolgáltatásokra vonatkozó
rendelkezéseket az Eht. állapítja meg, ezért a Javaslat a Btk. 137. §-ának 12.
pontjában szereplő értelmező rendelkezést az Eht. alapján pontosítja.
Az 5. §-hoz
49
1.	A Javaslat módosítja a Btk. 138/A. §-ának bevezető szövegét úgy, hogy a
mérték összegére történő utalást elhagyja, továbbá a jobb értelmezhetőség miatt, és
figyelemmel a Javaslat 29. §-ára is az adóbevétel összegének csökkenése helyett
kizárólag az adóbevétel csökkenését jelöli meg, valamint a Javaslat 30. §-ára
figyelemmel kiegészíti azt a vámbevétel csökkenésével.
2.	A Btk. 138/A. §-ában, valamint a Btké. 27-28. §-aiban foglalt
bűncselekményi értékhatárokat az 1993. évi XVII. törvény állapította meg 1993.
május 15-i hatállyal úgy, hogy a vagyon elleni bűncselekményeknél kétezer forintról
ötezer forintra, a gazdasági bűncselekményeknél húszezer forintról ötvenezer forintra
emelte azt. A vagyon elleni bűncselekményekre irányadó, jelenleg hatályos tízezer
forintos értékhatárt az 1999. évi CXX. törvény állapította meg 2000. március hó 1.
napjától kezdődő hatállyal.
2005-ben 268.990 vagyon elleni bűncselekmény vált ismertté, amelyből
34.010	bűncselekmény elkövetési értéke (az okozott kár, vagyoni hátrány) esett
10.000-19.999 forint közé, ami a vagyon elleni bűncselekmények 12,64 %-a. Az
értékhatárok változása folytán e cselekményeknek azonban csak egy kisebb része
kerül ki a büntetendő cselekmények köréből, mert az esetek jelentős részében
valamely minősítő körülmény folytán a szabálysértési értékre elkövetett cselekmény
is bűncselekménynek minősül. Az egyébként csekély tárgyi súlyú és egyszerűbb
megítélésű cselekmények esetén pedig szükségtelen a büntetőeljárás
garanciarendszerének alkalmazása. A gyorsabb szabálysértési felelősségre vonás
kellő hatékonysággal biztosítja a társadalom védelmét.
A gazdasági bűncselekmények esetében az eredeti törvényhozói szándéknak
-	amely szerint a gazdasági élet területén elsősorban a gazdasági igazgatási
jogszabályok által biztosított gyors és hatékony szankciórendszer érvényesítése a cél
és a büntetőjog igénybe vételére valóban csak ultima ratio-ként kerüljön sor - az
ötvenezer forintos értékhatár már nem felel meg. A 2005-ben ismertté vált 17.106
gazdasági bűncselekmény közül kizárólag azokat érinti az értékhatárok változása,
amelyeknél annak a minősítés szempontjából egyáltalán jelentősége van. A változás
a gazdasági bűncselekmények mintegy felét érinti. Az értékhatároknak jelentős
gazdasági bűncselekmények - mint pl. a számvitel rendjének megsértése, a
csődbűntett, a gazdasági társaságok körében elkövethető bűncselekmények, a
gazdasági titkok megsértése vagy a pénzmosás - megítélésében egyáltalán nincs
jelentősége.
Egyrészt az értékhatároknak a valós értékviszonyokhoz történő igazítása
(valorizálása), másrészt pergazdasági szempontokra is tekintettel mind a vagyon
elleni, mind a gazdasági bűncselekmények esetében indokolt az értékhatár emelése.
Minderre tekintettel a Javaslat a Btk. 138/A. §-ában a kisebb érték alsó határát
a jelenlegi tízezer forintról húszezer forintra emeli.
A 6. §-hoz
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1540. (2004) számú, az ENSZ Alapokmányának
VII. Fejezete alapján hozott, a tagállamokra nézve kötelező erejű határozatában
50
(Határozat) a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozását tűzte ki célul.
Ennek elérése érdekében a részes államoknak meg kell tenniük az abban foglalt
intézkedéseket, és a belső jogi normáikat összhangba kell hozni a Határozatban
foglaltakkal.
A Határozat 2. pontja alapján a tagállamoknak belső jogrendjükben meg kell
tiltaniuk a nukleáris, biológiai és vegyi fegyverek, illetőleg az azok célba juttatásához
szükséges eszközök nem-állami szereplők által történő gyártását, megszerzését,
tartását, fejlesztését, szállítását, finanszírozását, valamint az e tömegpusztító
fegyverekkel kapcsolatosan felsorolt egyéb tevékenységeket.
A Btk.-ba az 1998. évi LXXXVII. törvény iktatta be a nemzetközi szerződés
által tiltott fegyver alkalmazása (Btk. 160/A. §), illetve a visszaélés nemzetközi
szerződés által tiltott fegyverrel (Btk. 264/C. §) elnevezésű tényállásokat. Ezt
megelőzően hazánk 1997 és 1998 folyamán több, különböző fegyverek
használatának, előállításának tilalmát előíró nemzetközi szerződés részes államává
vált, amelyre tekintettel szükség volt a Btk. módosítására is.
A Határozat nem a nemzetközileg tiltott fegyverek használatára, hanem az
azokkal való - korábban említett - jogellenes tevékenységekre vonatkozik. Ezen
elkövetési magatartásokat a Btk. 264/C. §-a teljes körűen és megfelelően
szabályozza. A Btk. 264. §-ában szabályozott visszaélés radioaktív anyaggal
elnevezésű tényállás pedig megfelel a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos
szabályozási igénynek, mivel a nukleáris fegyverek mindegyike tartalmaz „az emberi
egészségre, illetve a környezetre veszélyes radioaktív anyagot”, amelynek
jogosulatlan - a tényállásban részletezett - használata büntetendő cselekmény.
A nemzetközi szerződés által tiltott fegyver fogalmát a Btk. 264/C. §-ának (5)
bekezdése a Btk. 160/A. §-ának (3) bekezdésében található fogalom-
meghatározásra utalással határozza meg. A Javaslat ezt a meghatározást egészíti ki
a bakteriológiai (biológiai) és toxin-fegyverek kifejlesztésének, előállításának és
tárolásának megtiltásáról és e fegyverek megsemmisítéséről szóló, az Egyesült
Nemzetek Szervezete XXVI. ülésszakán, 1971. december 10-én elfogadott
egyezményre (BTWC) történő utalással.
A BTWC IV. cikke egyértelműen előírja a részes államok számára, hogy a
biológiai és toxin fegyverek fejlesztését, gyártását, megszerzését, tartását, tárolását
tiltsa meg. A BTWC I. cikkének 1. pontjában szereplő mikrobiológiai vagy egyéb
biológiai hatóanyag, valamint toxin nem tartozik bele egyértelműen az 1997. évi CIV.
törvénnyel kihirdetett, a vegyifegyverek kifejlesztésének, gyártásának,
felhalmozásának és használatának tilalmáról, valamint megsemmisítéséről szóló,
Párizsban, 1993. január 13-án aláírt egyezmény II. cikkének 2. pontjában szereplő
„bármely vegyület” fogalmába. A Határozatban foglaltak maradéktalan teljesítése
érdekében ezért a Javaslat megjeleníti a BTWC rendelkezését a Btk. 160/A. §-ának
(3)	bekezdésében.
A 7-8. §-hoz
1.	Az Európai Unió Tanácsa által 2003. december 22-én elfogadott, a
gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről
51
szóló 2004/68/IB kerethatározat (Kerethatározat) 2006. január 20-i határidővel
felszólította a tagállamokat, hogy hozzák meg a Kerethatározatnak megfelelő
intézkedéseket. A jogharmonizáció megteremtése érdekében a megrontás tényállása
új rendelkezéssel egészül ki, továbbá módosítani kell a tiltott pornográf felvétellel
visszaélés törvényi tényállását is.
1.1.	A Kerethatározat 2. cikke sorolja fel a gyermekek szexuális
kizsákmányolásával kapcsolatos büntetendő magatartásokat:
a)	gyermekek kényszerítése prostitúcióra vagy pornográf tevékenységben
való részvételre, illetve gyermekek ilyen célra történő felhasználásából való
haszonszerzés vagy gyermekek egyéb módon, e célból történő kizsákmányolása;
b)	gyermekek prostitúcióra vagy pornográf tevékenységben való részvételre
toborzása;
c)	gyermekkel folytatott szexuális tevékenység, amelyben
i.	kényszert, erőszakot vagy fenyegetést alkalmaznak;
ii.	a gyermek által folytatott szexuális tevékenységért fizetségképpen pénzt
vagy egyéb díjazást vagy ellenértéket nyújtanak; vagy
iii.	a gyermekkel kapcsolatban fennálló, elismert bizalmi, hatalmi vagy
befolyási helyzettel visszaélnek.
A Kerethatározat által felsorolt cselekmények döntő többségét a Btk. jelenleg
is büntetni rendeli. Eszerint a Kerethatározat 2. cikkének a) pontját, valamint c)
pontjának i. és iii. alpontját a Btk. kényszerítés (174. §), emberkereskedelem (175/A.
§), kiskorú veszélyeztetése [195. § (3) bekezdés], továbbá erőszakos közösülés
(197. §), szemérem elleni erőszak (198. §), megrontás (201-202. §), kitartottság (206.
§), és kerítés [207. § (3) bekezdés a) pontja] címén szankcionálja.
A Kerethatározat 2. cikke c) pontjának ii. alpontja szerint büntetendővé kell
nyilvánítani, és legalább egy évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel kell
fenyegetni azon elkövető magatartását, aki a gyermek által folytatott szexuális
tevékenységért fizetésképpen ellenértéket nyújt.
A gyermekkorúakkal létesített szexuális kapcsolatok büntetőjogi rendszere a
sértett életkorára tekintettel differenciált.
A tizenkettedik életévét be nem töltött, mint törvényi vélelemmel védekezésre
képtelennek nyilvánított személlyel létesített szexuális kapcsolat az erőszakos
közösülés, vagy - minden más szeméremsértő magatartás esetén - a szemérem
elleni erőszak tényállását valósítja meg (Btk. 197-198. §). A tizenkettő és tizennégy
év közötti sértettek esetében pedig a Btk. 201. §-ában szabályozott megrontás
tényállása alapozza meg a büntetőjogi felelősséget.
A beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolat vélelmezett korhatára tehát - a
társadalmi értékítéletnek és elvárásnak megfelelően - tizennégy év. A törvény
eszerint rendel büntetni valamennyi, tizennegyedik életévét be nem töltött
(gyermekkorú) sértettel létesített szexuális kapcsolatot, függetlenül attól, hogy az
aktusra ellenérték fejében került-e sor, a tizennegyedik életév betöltése után viszont
52
szabad akaratból, büntetlenül létesíthető szexuális aktus (természetesen csak
tizennégy év feletti személlyel).
Az üzletszerű kéjelgés az 1993-as, majd 1999-es törvénymódosítás
következtében nem minősül bűncselekménynek, szabálysértésnek is csak abban az
esetben, ha a szexuális szolgáltatás nyújtására az ún. védett övezeten belül kerül
sor.
Az üzletszerű kéjelgéshez kapcsolódó egyes elkövetési magatartások körében
a jogalkotó külön védelemben részesíti a fiatalkorú személyeket. Súlyosabban
minősül, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő ugyanis az
üzletszerű kéjelgés elősegítése és a kerítés, amennyiben tizennyolcadik életévét be
nem töltött személy sérelmére követik el.
Tekintettel arra, hogy a tizennégy és tizennyolc év közötti kiskorúval ellenérték
fejében létesített szexuális aktus a gyermek egészséges nemi fejlődését, erkölcsi
tudatát veszélyezteti, a Javaslat átveszi a Kerethatározat 2. cikke b) pontja ii.
alpontjának előírását. Megrontás bűntettét követi el, és három évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő tehát az a személy is, aki tizennyolcadik életévét
be nem töltött személlyel ellenérték fejében közösül vagy fajtalankodik. A Javaslat
mindkét irányú elkövetési magatartást, tehát mind az ellenszolgáltatás nyújtását,
mind az ellenszolgáltatás fejében felkínált közösülés vagy fajtalanság igénybe vételét
szankcionálja.
1.2.	A Kerethatározat 2. cikkének b) pontja értelmében a részes államoknak
büntetendővé kell nyilvánítaniuk a gyermekek prostitúcióra vagy pornográf
tevékenységben való részvételre toborzását. A jogszabály nem határozza meg, hogy
alkalmazásában mi minősül prostitúciónak, és pontos definíciót az emberkereskedés
és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában, 1950-ben kelt New
York-i Egyezmény sem ad.
Az általánosan elfogadott szóhasználat szerint a prostitúció fogalma
megegyezik a Btk. 210/A. §-ának (1) bekezdésben foglalt üzletszerű kéjelgés
kategóriájával, azaz rendszeres haszonszerzés céljából végzett közösülést vagy
fajtalanságot jelent. Az üzletszerű kéjelgésre felhívás fogalmilag egy előkészületi
jellegű magatartás (bűncselekmény elkövetésére való eredménytelen felbujtás),
amelyet a Javaslat - a kerethatározat rendelkezéseire tekintettel - sui generis
bűncselekményként határoz meg.
2.	A tiltott pornográf felvétellel visszaélés tényállását a gyermekek jogairól
szóló, 1989-ben elfogadott New York-i Egyezmény rendelkezéseivel összhangban,
az 1997. évi LXXIII. törvény iktatta be a Btk. XIV. Fejezetébe, a házasság, a család
és az ifjúság elleni bűncselekmények közé. A tiltott pornográf felvétellel visszaélés
védett jogi tárgya tekintetében nagyban hasonlít a megrontásra, hiszen az előbbi a
kiskorú személyek erkölcsi, nemi fejlődését és szabadságát védelmezi, utóbbi pedig
a nemileg még serdületlen tizennégy éven aluliak egészséges szexuális fejlődését
oltalmazza. Így indokolt a pornográf felvételekkel kapcsolatos visszaéléseket is a
nemi erkölcs elleni bűncselekmények között, tehát a XIV. Fejezet II. Címében
elhelyezni.
53
A hatályos szabályozás szerint a pornográf jellegű visszaélésekkel szembeni
büntetőjogi védelem a kiskorú személyeket illeti meg. A törvényhozó nem kívánja
kizárni a házasságkötéssel törvény erejénél fogva nagykorúvá vált, tizenhatodik
életévüket betöltő személyek védelmét, ezért a Javaslat a passzív alanyok körét a
tizennyolcadik életévét be nem töltő személyekre változtatja. Ez a megoldás
egyébként szervesen illeszkedik a Btk. nemi erkölcs elleni bűncselekményeinek
rendszerébe, amelyben a tizennegyedik, illetve tizennyolcadik életév be nem
töltésének van alapvető jelentősége.
A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni
küzdelemről szóló, 2003. december 22-i 2004/68/IB kerethatározat (Kerethatározat)
3.	cikke szerint gyermekpornográfiával kapcsolatos bűncselekmények a következők:
-	gyermekpornográfia előállítása,
-	gyermekpornográfia forgalmazása, terjesztése vagy továbbítása,
-	gyermekpornográfia felajánlása vagy annak hozzáférhetővé tétele,
-	gyermekpornográfia megszerzése vagy birtoklása.
A Kerethatározat által támasztott követelményeknek a Btk. hatályos 195/A. §-a
nagyrészt megfelel, egy új elkövetési magatartással azonban ki kell egészíteni a
tiltott pornográf felvétellel visszaélés tényállását.
A Btk. 195/A. §-ának (3) bekezdése szerint jelenleg is büntetendő, aki
pornográf jellegű felvételt a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz, a
Kerethatározat értelmében viszont a kisebb személyi kör (tehát akár egy, akár több
személy) részére történő hozzáférhetővé tételt is szankcionálni kell.
A büntetőjogi felelősség kizárását megengedő rendelkezések közül
Magyarország él a Kerethatározat 3. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti
lehetőséggel, azaz a Javaslat büntethetőséget kizáró okot biztosít arra az esetre, ha
az elkövető tizennegyedik életévét meghaladott, de tizennyolcadik életévét be nem
töltött személyről, annak belegyezésével, saját célú felhasználásra készít vagy tart
pornográf felvételt. Ez a rendelkezés azonban - a bűncselekmény súlyára tekintettel
-	nem vonatkozik arra az esetre, ha ez a személy az elkövető hozzátartozója, avagy
nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt áll.
A Kerethatározat 1. cikkének b) pontja határozza meg a gyermekpornográfia
fogalmát. A rendelkezés értelmében gyermekpornográfiának minősül az olyan
képfelvételekkel kapcsolatos visszaélés, amelyeken létező gyermekek, vagy nem
létező, de élethűen ábrázolt gyermekek, valamint gyermeknek tűnő létező személyek
kifejezetten szexuális magatartást tanúsítanak, vagy abban közreműködnek.
A Kerethatározat szerinti jogsértések közül a nem létező, de élethűen ábrázolt
gyermekekről (feltehetőleg montázzsal vagy egyéb szerkesztési-vágási technikával)
készített képfelvételekkel kapcsolatos elkövetési magatartások nem a tiltott pornográf
felvétellel való visszaélést, hanem a Btk. 272. §-ában szabályozott közszemérem
megsértését valósítják meg. A szexuális áruk forgalmazásával kapcsolatos
igazgatási jellegű előírásokat az üzletek működéséről és a belkereskedelmi
tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet 14. §-a
tartalmazza. Ezt a rendelkezést szükséges kiegészíteni a Kerethatározat 1. cikkének
54
b)	pontjában adott fogalom-meghatározásnak és a 3. cikknek megfelelő
szabályozással, amely módosítást egy későbbi Javaslat fog elvégezni.
A Javaslat 8. §-ának értelmező rendelkezése konkretizálja, hogy a
bűncselekmény vonatkozásában mi minősül felvételnek, pornográf felvételnek, illetve
pornográf jellegű műsornak, ezzel jelentősen leegyszerűsíti a jelenlegi kazuisztikus
szabályozást.
A 9. §-hoz
1.	A terrorcselekmény hatályos tényállását a 2003. évi II. törvény iktatta a Btk.-
ba. A törvényalkotó a rendelkezés megalkotásakor arra törekedett, hogy az
megfeleljen az Egyesült Nemzetek Szervezete, illetve az Európai Unió terrorizmus
elleni küzdelemmel foglalkozó jogi aktusaiban foglalt elvárásoknak, különös
tekintettel a terrorizmus finanszírozásának visszaszorításáról szóló, New Yorkban, az
Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 54. ülésszakán, 1999. december 9-én elfogadott
nemzetközi egyezményére (e § alkalmazásában: Egyezmény), illetve az Európai
Unió Tanácsának 2002. június 13-án elfogadott, a terrorizmus elleni küzdelemről
szóló kerethatározatára.
Az Egyezményt a Magyar Köztársaság a 2002. évi LIX. törvénnyel
megerősítette, ennek 2. cikke szerint:
„1. Az Egyezmény értelmében bűncselekményt követ el az, aki bármely
eszközzel, közvetlenül vagy közvetve, jogellenesen és szándékosan, forrást biztosít
vagy gyűjt azzal a szándékkal vagy annak tudatában, hogy azt részben vagy
egészben a következő cselekmény elkövetésére használják fel:
a)	olyan cselekmény, amely a mellékletben szereplő valamely szerződés
hatálya alá tartozó és az abban meghatározott bűncselekményt valósít meg; vagy
b)	bármely egyéb olyan cselekmény, amely polgári személy vagy fegyveres
konfliktus esetén az ellenségeskedésben tevőlegesen részt nem vevő más személy
halálának vagy súlyos testi sérülésének okozására irányul, ha a cselekmény célja,
annak természetéből vagy összefüggéseiből következően az, hogy a lakosságot
megfélemlítse, vagy egy Kormányt vagy nemzetközi szervezetet valamely
cselekmény megtételére vagy ennek megtételétől történő tartózkodásra
kényszerítsen.
2.	a) Az a Részes Állam, amely nem részese a mellékletben felsorolt valamely
szerződésnek, a megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról
szóló okirat letétbe helyezésekor kijelentheti, hogy az Egyezmény e Részes Állam
tekintetében történő alkalmazásakor a szerződést úgy kell tekinteni, mintha az 1.
bekezdés a) pontjában említett melléklet nem tartalmazná azt. A nyilatkozat hatályát
veszti, amint a szerződés hatályba lép e Részes Állam vonatkozásában, amely
értesíti e tényről a letéteményest.
b)	Ha egy Részes Állam megszűnik részes fél lenni a mellékletben szereplő
valamely szerződésben, e szerződés tekintetében az e cikkben előírt nyilatkozattal
élhet.
55
3.	Ahhoz, hogy egy cselekmény az 1. bekezdés szerinti bűncselekménynek
minősüljön, nem szükséges, hogy a forrást az 1. bekezdés a) vagy b) pontja szerinti
bűncselekmény elkövetésére ténylegesen fel is használják.
4.	Bűncselekményt követ el az is, aki az e cikk 1. bekezdésében
meghatározott bűncselekmény elkövetését megkíséreli.
5.	Bűncselekményt követ el az is, aki
a)	bűnsegédként vesz részt az e cikk 1. vagy 4. bekezdésében meghatározott
bűncselekmény elkövetésében;
b)	az e cikk 1. vagy 4. bekezdésében meghatározott bűncselekmény mások
általi elkövetését szervezi vagy irányítja;
c)	hozzájárul az e cikk 1. vagy 4. bekezdésében meghatározott egy vagy több
bűncselekménynek közös cél által vezérelt személyek csoportja általi elkövetéséhez.
Ez a hozzájárulás szándékos, és vagy
(i)	a csoport bűnös tevékenysége vagy bűnös célja előmozdítása érdekében
valósul meg, ahol a bűnös tevékenység vagy bűnös cél az e cikk 1. bekezdésében
meghatározott valamely bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos; vagy
(ii)	annak ismeretében valósul meg, hogy a csoport az e cikk 1. bekezdésében
meghatározott valamely bűncselekményt szándékozik elkövetni."
Az Egyezmény e rendelkezéseiből egyértelműen kiderül, hogy a
terrorcselekmény elkövetéséhez forrás gyűjtését, biztosítását akkor is büntetni kell,
ha a terrorcselekményt nem terrorista csoportban, hanem önállóan, illetve ezt a
szervezettségi szintet el nem érő módon szándékoznak elkövetni. A hatályos magyar
szabályozás ezzel kapcsolatos hiányosságára a Nemzetközi
Valutaalap/Világbank/MONEYVAL közös vizsgálata is felhívta a figyelmet, s nem
tartotta elégségesnek azt a magyarázatot, hogy a magányos elkövető esetében a
Btk. 261. §-ának (4) bekezdése szerinti előkészület megfelelő védelmet nyújt, mivel
az Egyezmény 2. cikkének 4. bekezdése, a források biztosításának, illetve
gyűjtésének a kísérletét is büntetni rendeli, ami az egyszerű előkészületként történő
szankcionálás esetén kizárt.
A Javaslat erre tekintettel - a nemzetközi elvárásokkal való teljes összhang
megteremtése érdekében - a terrorcselekmény előkészületét szabályozó, Btk. 261.
§-ának (4) bekezdését, az előkészületi magatartásokat teljes körűen felsorolva és
kiegészítve a terrorcselekmény elkövetéséhez való anyagi eszköz szolgáltatással és
gyűjtéssel sui generis előkészületi bűncselekményként határozza meg, lehetővé téve
ezzel az ilyen cselekmények kísérletének a szankcionálását is.
A Javaslat a Btk. 261. §-ának (5) bekezdésének tartalmát nem változtatja
meg, az új szöveg a jobb áttekinthetőség, és az egyszerűbb szerkezet kedvéért nem
ismétli meg az új (4) bekezdésben felsorolt elkövetési magatartásokat, hanem csak
utal rájuk, és változatlanul büntetni rendeli a terrorista csoport tevékenységének
bármilyen támogatását.
A Btk. 261. §-a (4) és (5) bekezdésének büntetési tételei mind a tényállás
szerkezetén belül, mind a Különös Rész többi hasonló jellegű, súlyú
56
bűncselekményéhez képest eltúlzottan szigorúak. A hazaárulás (Btk. 144. §), a
kémkedés (Btk. 147. §) az emberölés (Btk. 166. §) előkészülete öt évig terjedő
szabadságvesztéssel, a népirtás (Btk. 155.§), a háború idején történő hazaárulás
előkészülete is csak két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Erre tekintettel a Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest egy fokozattal
enyhébben határozza meg a két előkészületi jellegű magatartást büntető
bekezdésben a büntetési tételkeretet.
A Btk. 261. §-ának (6) bekezdése jelenleg csak a terrorista csoporthoz
kapcsolódó előkészületi cselekmények bejelentése, és körülményeinek feltárása
esetén biztosít az együttműködő személy számára büntethetőséget megszüntető
okot. Ésszerű és életszerű, hogy ez a lehetőség az új (4) bekezdés szerinti sui
generis előkészület elkövetőinek együttműködése esetén is biztosított legyen, ezért a
Javaslat ennek megfelelően módosítja a Btk. 261. §-ának (6) bekezdését.
2.	A Javaslat kiegészíti továbbá a Btk. 261. §-a (9) bekezdésének a) pontját a
haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel
visszaélés tényállásával (Btk. 263/B. §), így e bűncselekmény is személy elleni
erőszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekménynek
minősül.
A 10. §-hoz
A Javaslat módosítja a Btk. nemzetközi gazdasági tilalom megszegése
tényállását (261/A. §) annak érdekében, hogy a magyar jog megfeleljen az egyes, a
halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód
vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló, 2005. június 27-i
1236/2005/EK tanácsi rendelet (e § alkalmazásában: Rendelet) előírásainak. A
Rendeletben foglalt szabályozás alapján az áruk két csoportja különböztethető meg.
A Rendelet II. mellékletébe olyan áruk tartoznak, amelyek halálbüntetéstől, kínzástól
vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódtól vagy büntetéstől
eltérő, más gyakorlati használatra nem alkalmasak. A Rendelet III. melléklete pedig
azon árukat sorolja fel, amelyek - többek között - e fenti célra is használhatók.
A Rendelet kizárólag a hatálya alá tartozó áruk harmadik országokkal folytatott
kereskedelmére vonatkozik. Az Európai Unión belül ugyanis - a Rendelet szerint -
nem szükséges hasonló ellenőrzési rendszer bevezetése, mivel a tagállamokban
nem létezik a halálbüntetés intézménye, és már meghozták a megfelelő
intézkedéseket a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód
vagy büntetés törvényen kívül helyezésére és megelőzésére. Ugyanakkor a tényállás
ezen fenti megkülönböztetést természetszerűleg nem követi, az elkövetési
magatartás megvalósítása során a meghatározott áruknak mind a harmadik
országokkal folytatott exportja, illetve importja, mind az Európai Unió vámterületén
belüli átadása tényállásszerű.
A II. mellékletben szereplő áruk esetében a származásra való tekintet nélkül
teljes kiviteli és behozatali tilalom érvényesül, továbbá tilos a Közösség
vámterületéről bármely személynek, szervezetnek vagy testületnek történő technikai
segítségnyújtás, illetve tilos a harmadik országból szállított áruhoz kapcsolódó
technikai segítségnyújtásnak a Közösség vámterületén belüli elfogadása, tekintet
57
nélkül mindkét esetben arra, hogy ellenérték fejében történik-e. A Rendelet alapján
egy esetben engedélyezhető a behozatal és a hozzá kapcsolódó technikai
segítségnyújtás: amennyiben bizonyított, hogy abban a tagállamban, ahová a
behozatal irányul, az ilyen árukat kizárólag a történelmi jelentőségük miatti nyilvános
múzeumi kiállítás céljára használják fel.
A Javaslat alapján büntetendő a fent említett behozatali vagy kiviteli tilalom
megszegése. Ezzel a magyar jog megfelel a Rendelet 17. cikkének, amely
kötelezettségként írja elő a tagállamok számára, hogy hatékony, arányos, és
visszatartó erejű szankciókkal büntesse a Rendeletben foglalt előírások
megszegését. A Javaslat továbbá kiegészíti a Btk. 261/A. §-ának (6) bekezdésében
foglalt értelmező rendelkezéseket azzal, hogy a behozatali vagy kiviteli tilalom a
Rendelet II. mellékletében meghatározott árukra vonatkozik.
A 11-12. §-hoz
A Javaslat tartalmi módosítás nélkül beépíti a fegyvercsempészet (Btk. 263/B.
§) tényállását a robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (Btk. 263. §), illetve a
lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés (Btk. 263/A. §) tényállásaiba úgy, hogy az
említett tényállásokból mellőzi a különös visszaesésre, valamint ezzel
összefüggésben a hasonló jellegű bűncselekmények meghatározására vonatkozó
rendelkezéseket. Az elkövetési magatartások igazodnak a gyakorlatban már kialakult
értelmezéshez. Az országba történő behozatal, illetve kivitel az importot, illetve az
exportot jelenti, míg az ország területén történő átszállításon továbbra is a már
behozott áru kiviteli szándékkal történő szállítását, továbbítását kell érteni. Utóbbi
esetben éppen ezen kiviteli szándék különbözteti meg ezt az elkövetési magatartást
a tartástól.
A Btk. 263/A. §-ának (4) bekezdése tartalmazza a lőfegyverrel vagy lőszerrel
visszaélés privilegizált eseteit. A Javaslat kiegészíti ezen bekezdést egy új
privilegizált esettel, amely alapján enyhébben büntetendő az, aki az engedéllyel
tartott kézilőfegyverét, vadászlőfegyverét vagy sportlőfegyverét, illetve az ahhoz
tartozó lőszert bejelentés nélkül az ország területére behozza, onnan kiviszi, vagy
azon átszállítja. Az említett bejelentési kötelezettség megszegése nem indokolja,
hogy a törvény az alapeseti büntetési tétellel fenyegesse az elkövetőt, ugyanakkor
ezzel párhuzamosan indokolt a Btk. hatályos 263/A. §-ának (4) bekezdésébe foglalt
elkövetési magatartások büntetési tételének egy fokozattal történő emelése, és
ezáltal bűntetté minősítése, mivel a bejelentési kötelezettség megszegésének
társadalomra veszélyessége ezt indokolja. Ez a rendelkezés ugyanakkor
gyakorlatilag nem szigorítja a másik két privilegizált eset büntetését, hiszen a Btk. 87.
§-ának rendelkezései alapján ilyenkor is kiszabható a szabadságvesztés helyett
bármely más főbüntetés.
A 13. §-hoz
A Javaslat haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős
felhasználású termékkel visszaélés címmel új tényállást iktat a fegyvercsempészet
(Btk. 263/B. §) helyébe. Az új tényállás megalkotását egyrészt nemzetközi
kötelezettségek teljesítése, másrészt hazai szabályozási igények teszik
szükségessé. Az új szabályozás a haditechnikai termékek gyártásának és a
58
haditechnikai szolgáltatások nyújtásának engedélyezéséről szóló 2005. évi CIX.
törvény (Httv.), a haditechnikai eszközök és szolgáltatások kivitelének,
behozatalának, transzferjének és tranzitjának engedélyezéséről szóló 16/2004. (II.
6.) Korm. rendelet (Htr.), és a kettős felhasználású termékek és technológiák
külkereskedelmi forgalmának engedélyezéséről szóló 50/2004. (III. 23.) Korm.
rendelet (Kfr.), a kettős felhasználású termékek és technológia kivitelére vonatkozó
közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2000. június 22-i 1334/2000/EK
tanácsi rendelet, az egyes katonai célú végfelhasználásokkal kapcsolatos műszaki
segítségnyújtás ellenőrzéséről szóló 401/2000/KKBP tanácsi együttes fellépés
(Együttes Fellépés), és az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen,
embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk
kereskedelméről szóló, 2005. június 27-i 1236/2005/EK tanácsi rendelet (e §
alkalmazásában: Rendelet) rendelkezéseinek való megfelelést szolgálja.
A haditechnikai termékek és szolgáltatások, valamint a kettős felhasználású
termékek jellegére és a büntetendő elkövetési magatartásokra tekintettel, az új
tényállás védett jogi tárgya a közbiztonság, ezért az a közbiztonság elleni
bűncselekmények (Btk. XVI. Fejezet I. Cím) közé került. Az új tényállás elkövetési
tárgyai megegyeznek a haditechnikai eszközök és szolgáltatások, illetőleg kettős
felhasználású termékek és technológiák forgalmára vonatkozó kötelezettségek
megszegésének (Btk. 287. §) elkövetési tárgyaival, és - tartalmi módosítás nélkül,
ugyanakkor értelmezhetőbbé, és átláthatóbbá téve - átveszi a Btk. 287. §-ának
elkövetési magatartásait [ld. az új tényállás (1) bekezdésének c) pontját].
Összevonva tartalmazza a Btk. 287. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt
elkövetési magatartásokat, kiterjeszti az engedély kereteit túllépő elkövetést
valamennyi ott szereplő magatartásra, valamint elhagyja azon engedélyek taxatív
felsorolását, amelyek a haditechnikai termékek és szolgáltatások, illetőleg kettős
felhasználású termékek és technológiák forgalomba hozatalához szükségesek,
elkerülve ezáltal a háttérjogszabály változása miatti Btk.-módosítás szükségességét.
A haditechnikai eszköz helyett a Javaslat a haditechnikai termék kifejezést
használja, igazodva ezzel a Httv. fogalom-használatához. Egyúttal mind a tényállás
címéből, mind a norma szövegéből elhagyja a kettős felhasználású technológiára
utalást, mivel a Kfr. 2. §-ának b) pontja alapján a kettős felhasználású termék
fogalmába a kettős felhasználású technológiák is beletartoznak.
A Httv. alapján a haditechnikai termék gyártása és a haditechnikai szolgáltatás
nyújtása egyaránt engedélyköteles. A Httv. 1. §-ának d) pontjára figyelemmel a
haditechnikai termék gyártása magában foglalja e termék előállítására és
átalakítására irányuló tevékenységet is. A büntetőjogi norma szövegében azonban
az átalakítás külön nem jelenik meg, mivel az átalakítás eredményén, a haditechnikai
termék előállításán van a hangsúly, és közömbös, hogy az egy korábbi haditechnikai
termék átalakításával, vagy más anyagi eszközök felhasználásával történt. A Httv. 2.
§-ának (1) bekezdése alapján ezért a Javaslat kizárólag a haditechnikai termék
előállítását, valamint a haditechnikai szolgáltatás nyújtását rendeli büntetni, ha ez
engedély nélkül, vagy a kiadott engedély kereteit túllépve valósult meg.
A Btk. 263/B. §-a (1) bekezdésének b) pontja közvetve - a Javaslat 10. §-
ában foglaltakkal együtt - a magyar jog Rendeletnek történő megfelelését szolgálja.
A Rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdése lehetőséget ad a tagállamok számára,
59
hogy a Rendeletben foglaltaknál szigorúbb szabályozási rezsimet tartsanak fenn,
vagy ilyet fogadjanak el. A Htr. melléklete XXIII. Fejezete 1. pontjának b) alpontja
bizonyos áruk (hüvelykujj-bilincs, illetve -szorító és különleges rendeltetésű
kínzóeszközök) esetében kifejezetten kizárja a forgalmazásra vonatkozó engedély
kiadását. Ezen áruk tiltott áruknak minősülnek, így az ezekkel való bármely
magatartás jogellenes. A Htr., valamint a közbiztonságra különösen veszélyes
eszközökről szóló 175/2003. (X. 28.) Korm. rendelet tervezett módosítása a
Rendeletnek való teljes megfelelés érdekében szükséges, amely többek között a
Rendelet mellékleteinek fogalom-használatát alapul véve pontosítja az említett hazai
jogszabályokat.
Az Együttes Fellépés végrehajtásáról a magyar jogban a Kfr. bizonyos
rendelkezései gondoskodnak. Az Együttes Fellépés 5. cikke alapján a Kfr. 12. §-a
kifejezett tiltást fogalmaz meg a vegyi, biológiai vagy nukleáris fegyver vagy más
nukleáris robbanóanyag, valamint ezeket célba juttatni képes rakétatechnikai eszköz
kifejlesztésével, gyártásával, kereskedelmével, karbantartásával, észlelésével,
azonosításával vagy elterjesztésével kapcsolatos műszaki segítségnyújtás
tekintetében. A tilalom a más katonai felhasználással kapcsolatos műszaki
segítségnyújtásra is vonatkozik, ha azt olyan országnak nyújtják, amely az Európai
Unió Tanácsa által elfogadott közös álláspontban vagy együttes fellépésben
fegyverkiviteli korlátozás, illetve az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által
elrendelt fegyverembargó alá tartozik. A Javaslat - a fegyverembargó esetében -
ettől eltérően, általánosabban fogalmaz, és „a nemzetközi kötelezettségvállalás
alapján a Magyar Köztársaságra nézve kötelező fegyverkiviteli korlátozás” kitételt
használja, elkerülve ezáltal a Btk. módosításának a szükségességét abban az
esetben, ha az Egyesült Nemzetek Szervezete, illetve az Európai Unió Tanácsán
kívül, más nemzetközi jogi entitás hoz - nemzetközi kötelezettségvállalás alapján - a
Magyar Köztársaságra nézve kötelező erejű korlátozásokat. A Kfr. 12. §-ának (2)
bekezdése meghatározza, hogy mi minősül más katonai felhasználásnak.
„12. § (2) [...] E bekezdés szerint a katonai végfelhasználású technikai
segítségnyújtás az alábbiakat foglalja magában:
a)	a tagországok haditechnikai listáin feltüntetett termékek átadása;
b)	az a) pont szerinti haditechnikai termékek kifejlesztéséhez, gyártásához,
karbantartásához szükséges termelő-, ellenőrző- vagy vizsgálóberendezések és
ezekhez tartozó alkatrészek átadása;
c)	az a) pont szerinti haditechnikai termékek gyártásához, a gyártó
létesítményben felhasznált bármely félkész termék átadása.”
A Kfr. 12. §-ának (3) bekezdése alapján a katonai segítségnyújtásra
vonatkozó tilalom nem érvényesül, ha a műszaki segítségnyújtás az 1334/2000/EK
rendelet II. számú mellékletében felsorolt országok bármelyikében kerül
alkalmazásra; ha a műszaki segítségnyújtás - átadott információ formájában - a
nemzetközi export-ellenőrzési rezsimekben, szervezetekben és szerződésekben
meghatározott nyilvános körben vagy tudományos alapkutatásban kerül
alkalmazásra; valamint ha a műszaki segítségnyújtás szóbeli közlés formájában
történik, és nem vonatkozik egy vagy több nemzetközi export-ellenőrzési rezsim által
ellenőrzött termékre. Ezen eseteket azonban nem kell a Btk.-ban megjeleníteni,
60
hiszen a háttérjogszabályban foglalt kivételek (jogszabályi engedély) Btk.-n kívüli
jogellenességet kizáró oknak minősülnek.
A tényállásnak - hasonlóan az egyéb, fegyverekkel, közbiztonságra veszélyes
egyéb árukkal történő visszaélésszerű bűncselekményekhez (robbanóanyaggal vagy
robbantószerrel, lőfegyverrel vagy lőszerrel, vagy nemzetközi szerződés által tiltott
fegyverrel visszaélés) - két minősített esete van, az üzletszerűen vagy a
bűnszövetségben történő elkövetés.
A Btk. 263/B. §-ának (4) bekezdése alapján az (1) bekezdésben
meghatározott esetek előkészülete is büntetendő.
A Btk. 263/B. §-ának (5) bekezdése változtatás nélkül átveszi a Btk. 287. §-
ában foglalt értelmező rendelkezéseket, amelyek az (1) bekezdés c) pontjában
meghatározott elkövetési magatartásban foglaltak értelmezésére szolgálnak.
A 14-15. §-hoz
A nukleáris terrorcselekmények visszaszorításáról szóló Nemzetközi
Egyezmény (e § alkalmazásában: Egyezmény) szövegét a Közgyűlés 2005. április
13-án fogadta el az 59/290. számú határozatával, egyben felhívta az államokat az
aláírásra. Az Egyezmény definíciókat tartalmaz a nukleáris terrorizmushoz köthető
anyagokra, eszközökre és cselekményekre vonatkozóan. Az Egyezmény egyúttal
elrendeli egyes cselekmények büntetendővé tételét, amely az Egyezmény 2.
cikkének 1. pontjából, valamint 7. cikkének 1. pontjából fakad.
Az Egyezmény 2. cikkének 1. pontja a következőképpen rendelkezik:
„1. A jelen Egyezmény alkalmazásában bármely személy büntetendő
cselekményt követ el, amennyiben törvénytelen módon és szándékosan:
(a)	Radioaktív anyagot tart birtokában, eszközt készít vagy tart birtokában:
(i)	azzal a szándékkal, hogy halált, vagy súlyos testi sérülést okozzon; vagy
(ii)	azzal a szándékkal, hogy súlyos vagyoni vagy környezeti kárt okozzon;
(b)	bármilyen módon radioaktív anyagot vagy eszközt használ, vagy nukleáris
telephelyet használ vagy megkárosít, olyan módon, melynek révén radioaktív anyag
kerül kibocsátásra, vagy ennek kockázata fennáll:
(i)	azzal a szándékkal, hogy halált, vagy súlyos testi sérülést okozzon; vagy
(ii)	azzal a szándékkal, hogy súlyos vagyoni vagy környezeti kárt okozzon;
vagy
(iii)	azzal a szándékkal, hogy egy természetes vagy jogi személyt, valamely
nemzetközi szervezetet, vagy Államot kényszerít arra, hogy valamely cselekményt
megtegyen, vagy attól tartózkodjon."
Ezen elkövetési magatartásokat a Btk. visszaélés radioaktív anyaggal (Btk.
264. §), valamint visszaélés nukleáris létesítmény üzemeltetésével (Btk. 264/A. §)
tényállásai teljes körűen és megfelelően szabályozzák. A Javaslat a Btk. jelzett
61
tényállásait egészíti ki úgy, hogy mindkét esetben büntetni rendeli e
bűncselekmények előkészületét, mivel az Egyezmény 7. cikke 1. pontjának a)
alpontja szerint a Részes Államoknak valamennyi gyakorlatban megvalósítható
intézkedést meg kell tenniük, hogy megelőzzék és szembeszálljanak a 2. cikkben
meghatározott büntetendő cselekmények elkövetésére irányuló előkészületekkel.
A 16. §-hoz
1.	A csődbűntett egyes fordulatai a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon
védelmén keresztül biztosítják a hitelezők érdekeit. A felszámolás eredményének
meghiúsításával járó csődbűntett [Btk. 290. §-ának (5) bekezdés, ún. adminisztratív
csődbűntett] csupán közvetett módon biztosítja a hitelezők vagyoni igényeinek a
kielégítéséhez fűződő érdeket. Közvetlenül a hitelezői igények védelmére rendelt
felszámolási eljárás szabályainak a büntetőjogi eszközökkel történő érvényesítésére
szolgál, ezért nem illeszkedik szervesen e tényállás rendszerébe. A
csődbűncselekmény szabályozási köréből való kiemelése összhangban áll a
Javaslatnak azzal a céljával is, hogy a joggyakorlat egységét előmozdítsa, mert ezzel
a jogbiztonságot közvetlenül is szolgálja.
Az ún. adminisztratív csődbűntett elkövetési magatartása kifejezetten
számviteli jellegű kötelezettségek teljesítésének elmulasztásában nyilvánul meg.
Rendeltetése annak a gazdasági érdeknek a biztosítása, hogy a fizetésképtelen
gazdálkodó szervezet vagyonának a felmérése (feltérképezése) a felszámolás
elrendelését követően azonnal megtörténjen. E bűncselekmény két szálon kötődik a
csődjoghoz. A számviteli kötelezettségek teljesítésének jogalapját e tényállásban a
csődjogi rendelkezések (a fizetésképtelenség tényének a bíróság általi
megállapítása, valamint a felszámolás elrendelése), s nem a számviteli jogszabályok
határozzák meg. Másrészről a bűncselekmény a fizetésképtelen gazdálkodó
szervezet törvényes számviteli rendjének megtartásához fűződő társadalmi érdek
fenntartásában érdekelt valamennyi érdekhordozót sérti. Utóbbiak között kiemelkedő
szerepe van a gazdálkodó szervezet hitelezőinek, mert a számviteli kötelezettségek
teljesítésének elmulasztása vagyoni igényük érvényesítését közvetlenül is
veszélyezteti vagy sérti.
Az ún. adminisztratív csődbűntett hatályos szövege összefoglalja mindazokat
a magatartásokat, amelyek a különböző pénzügyi jogi tárgyú törvényekben
szabályozott számviteli jellegű kötelezettségek megszegését büntetni rendelik, ezért
elhelyezése a számvitel rendjének megsértése tényállásának keretében, annak
önálló alakzataként indokolt. Erre figyelemmel a Javaslat kiegészíti a számvitel
rendjének megsértése tényállását (Btk. 289. §) egy új (3) bekezdéssel, amely
bekezdés szövege az ún. adminisztratív csődbűntett tényállására épül, és a
jogalkalmazás során nyert tapasztalatok alapján szabályozza azt újra. A Javaslat
szerinti módosítás a fentiekben kifejtett okból nem töri meg a tényállás elméleti
rendszerét és szerkezeti felépítését.
2.	A Btk. 290. §-ának (5) bekezdésében meghatározott ún. adminisztratív
csődbűntett tényállása a „jogszabályban” előírt kötelezettségek megszegését rendeli
büntetni. Különösen a csődbűntett alkalmazásának kezdeti időszakában
bizonytalanság volt abban, hogy jogszabályon kizárólag a Cstv. rendelkezéseit, vagy
a felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. törvényerejű rendelet szabályait is érteni
62
kell-e. A normavilágosság alkotmányos követelményének megfelelően indokolt
megjelölni azt az igazgatási normát, amelyben a büntetőjogi kerettényállásban
megjelölt elkövetési magatartások meghatározása szerepel. Ez a jogszabály a Cstv.,
amelynek címe azonban 2006. július 1-jétől - a Ctv. 135. §-ának (2) bekezdésében
foglalt rendelkezés alapján - „A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
törvény”-re változott.
3.	A Javaslat kis mértékben átalakítja a bűncselekmény elkövetési
magatartásaként meghatározott mulasztás alapjául szolgáló kötelezettségek körét. A
beszámolási kötelezettség helyett (amely az egyéb tájékoztatási kötelezettség
fogalmába tartozhat) a Javaslat a beszámoló-készítési kötelezettséget nevesíti, mivel
a felszámolás elrendelését követően a beszámoló elkészítése a felszámolás
lefolytatásának az egyik legfontosabb eleme, s ezért külön nevesítése indokolt. A
Javaslat - hasonló indokok alapján - a könyvvezetési kötelezettséggel váltja fel a
leltárkészítési kötelezettséget, mivel a módosított Cstv. szabályai között a
leltárkészítési kötelezettség már egyébként sem szerepel.
4.	A 2. pontban jelzett módosítás azzal a további következménnyel is jár, hogy
az adminisztratív csődbűntett esetén - eltérően a csődbűncselekmények
tényállásától - nem kerül sor a Btk.-ban speciális alany meghatározására. Ez a
szabályozás megfelel annak a következetes jogalkalmazói gyakorlatnak, amely
szerint az adminisztratív csődbűntett tettese a számviteli kötelezettségek
teljesítésére a csődjogi rendelkezések alapján köteles személy, és nem (csupán) a
vagyonnal rendelkezni jogosult személy lehet. Elsősorban az adós gazdálkodó
szervezet vezetője vagy - járulékosan - a felszámoló követheti el tettesként. A
csődbűncselekmény fedezetelvonással megvalósuló fordulatai [Btk. 290. § (1) és (3)
bekezdés] esetén ugyanakkor továbbra is célszerű a speciális alanyiság fenntartása,
mivel ott indokolt elhatárolni a vagyonnal rendelkezni jogosult személy által elkövetett
gazdasági, és a más által elkövetett - akár azonos magatartásban testet öltő -
vagyon elleni bűncselekményt. Az adminisztratív csődbűntett esetében ilyen
elhatárolás igénye azért sem merül fel, mert az abban meghatározott kötelezettségek
címzettjeit a Cstv. pontosan meghatározza.
5.	A Javaslat szerinti harmadik érdemi változtatás ugyancsak a jogszabály
egységes értelmezésének az előmozdítását szolgálja. Korábban a joggyakorlatban
gondot okozott annak a meghatározása, hogy mit kell érteni a felszámolás
eredményén, és valójában milyen érdekek megsértését védi a tényállás. A
felszámolás akkor eredményes, ha a legtöbb hitelezői igényt, a lehető legteljesebb
mértékben és a legrövidebb időn belül kielégítik. A felszámolási eljárás eredményes
lefolytatása nem csak az adós magatartásától, együttműködési készségétől, hanem
a felszámoló aktivitásától, tapasztalatától is függ. A Javaslat szerinti módosítás
megfelel az azonos elbírálás követelményének és erősíti a jogbiztonságot. Azáltal,
hogy a felszámolás eredményének a meghiúsítása helyett a felszámolási eljárás
eredményes lefolytatásának a meghiúsítását határozza meg a bűncselekmény
eredményeként, kiküszöböli az értelmezési problémákat, és előmozdíthatja a
joggyakorlat egységesítését a kísérlet és a befejezett bűncselekmény
elhatárolásának kérdésében is.
6.	A Cstv. 1992. április 1-jén történt hatályba lépésekor a kiépülő
piacgazdaság alapvető jogintézményét jelentő jogi normában előírt új rend
63
kialakítását és megszilárdítását, a szigorú adminisztratív kötelezettségek megtartását
viszonylag szigorú büntetőjogi védelemmel kellett segíteni és biztosítani. Az
időközben eltelt évek tapasztalatai alapján ez a törekvés sikeres volt, s ma már nem
indokolt minden területen a szigorú büntetőjogi védelem fenntartása. Ez tükröződik a
Javaslat által beiktatott új fordulat rendelkezéseiben. A Btk. 289. §-ának új (3)
bekezdésében meghatározott bűncselekmény vétség, és immár kizárólag két évig
terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel
büntetendő.
7.	További technikai jellegű módosítása a Javaslatnak, hogy a Btk. 289. §-a
(1)	bekezdésének minősítő körülményei [a Javaslat szerinti 289. § (4) bekezdésének
a)	pontja] kapcsán „az eredmény vagy a saját tőke értékének, illetőleg a mérleg-
főösszegnek a megállapítása szempontjából” szövegrészt - a megbízható és valós
képet befolyásoló hibával kapcsolatban - a számvitelről szóló törvényre történő
utalással helyettesíti.
8.	A Javaslat továbbá - a Btk. e Javaslattal módosított 298/D. §-ában foglalt
jogosulatlan pénzügyi tevékenység rendelkezései alapján - teljes körűvé teszi a
bűncselekmény minősített esetében [Btk. 289. § (4) bek.] szereplő pénzügyi
tevékenységet végző szervezetek felsorolását.
A 17. §-hoz
1.	A piacgazdaság megfelelő működéséhez elengedhetetlenül szükséges,
hogy a gazdálkodó szervezetek vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről objektív
információkat hozzanak nyilvánosságra. A könyvvizsgálati kötelezettséget a
törvények akkor írják elő, ha az ellenőrzött, a felülvizsgált számviteli adatokat közzé
kell tenni annak érdekében, hogy azokat bárki megismerhesse, és - ha arra
szüksége van - hozzáférhessen. A közzétételre kerülő információk megbízhatóságát,
hitelességét és a törvényekben meghatározott tartalmát a független könyvvizsgálók
által végzett könyvvizsgálat alapozza meg.
A könyvvizsgáló a könyvvizsgálói tevékenység során, jelentéseinek
készítésekor független szakértőként köteles eljárni. A kamarai tag könyvvizsgálói
tevékenységre megbízást csak akkor fogadhat el, ha az nem veszélyezteti a
független véleményalkotását. Ezért a könyvvizsgálat célja a jogszabályok előírásai
szerint készített, a könyvvitelben rögzített adatokat tartalmazó beszámolók,
vagyonértékelések, vagyonmérlegek felülvizsgálatával annak megállapítása, hogy
azok megfelelnek-e a törvényi előírásoknak, és megbízható, valós összképet adnak-
e a gazdálkodó szervezetek vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről. Ebből
láthatóan a könyvvizsgálói tevékenység a piacgazdaság működésének külső
garanciáját jelenti. E fokozott felelősséggel járó tevékenység önálló büntetőjogi
védelmet igényel annak érdekében, hogy a jogrend a piacgazdaság törvényes
működéséhez fűződő társadalmi érdek védelmét hatékonyan biztosítsa.
A Javaslat ennek érdekében a számvitel rendjének megsértését követően egy
új tényállással egészíti ki a Btk.-t (289/A. §), amely - az abban meghatározott -
könyvvizsgálói kötelességszegést rendeli büntetni. Éppen a tevékenység külső
garanciális jellegéből adódóan indokolt az új tényállás megalkotása, az nem
helyezhető el a számvitel rendjének megsértése tényállás keretein belül.
64
2.	A tényállásban megjelölt jogszabály a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és
a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény (Kktv.), amely
tartalmazza egyrészt a könyvvizsgálói tevékenység definícióját, másrészt a
könyvvizsgálók által ellátható feladatok körét, és a rájuk vonatkozó kötelezettségeket.
3.	Valamennyi gazdasági bűncselekmény általános védett jogi tárgya a
gazdasági verseny szabadsága és tisztasága, mert a verseny a piacgazdaság
működésének sine qua non-ja. A könyvvizsgálói kötelességszegés konkrét védett
jogi tárgya a gazdálkodó szervezetek valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi
helyzetének ismeretéhez fűződő társadalmi érdek.
4.	A bűncselekmény elkövetési magatartása a gazdálkodó szervezetről
valótlan tény, illetve valós tény megtévesztésre alkalmas módon történő állítása,
amelyeknek a könyvvizsgálói tevékenység keretében kell megvalósulnia. A tényállás
ugyanakkor leszűkíti a könyvvizsgálói tevékenységet kifejezetten a számviteli törvény
szerinti tevékenységre, ezzel fejezve ki azt, hogy a büntetőjogi norma szempontjából
kizárólag ez a könyvvizsgálói tevékenység bír jelentőséggel. A tényállítás egyaránt
vonatkozhat a gazdálkodó szervezet vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetére, a
szervezet működésére és a működés eredményére. További garanciális elem, hogy
a tényállás alapján a könyvvizsgálót kizárólag akkor lehet büntetőjogi szankcióval
sújtani, ha megszegi a jogszabályokban, illetve a könyvvizsgálati standardokban
foglalt szakmai szabályokat. Ennek oka, hogy figyelemmel arra, hogy a
könyvvizsgálatnak vannak olyan belső korlátai, amelyek befolyásolják a
könyvvizsgálónak a lényeges hibás állítások feltárására vonatkozó képességét, nem
kizárható, hogy a könyvvizsgáló a szakmai szabályok következetes betartása mellett
is megtévesztésre alkalmas jelentést ad a vizsgált gazdálkodó szervezetről.
5.	A piacgazdaság működésének elengedhetetlen feltétele, hogy a
vállalkozások vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről objektív információkat
hozzanak nyilvánosságra. Nem önmagában a könyvvizsgálókra vonatkozó szakmai
szabályok megszegése büntetendő, hanem e szabályszegések eredménye (azaz a
valótlan tény, illetve valós tény megtévesztésre alkalmas módon történő állítása)
sértheti, vagy veszélyeztetheti a gazdasági forgalom biztonságát. Ezért a
könyvvizsgálói kötelességszegés eredmény-bűncselekmény. A tényállásszerű
elkövetési magatartás eredménye a megtévesztésre alkalmas könyvvizsgálói
jelentés. A jelentés nem csupán akkor alkalmas a megtévesztésre, ha valótlan
adatokat rögzít de akkor is, ha valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít. A
jelentés rendszerint nem csak tényeket, hanem olyan értékelő megállapításokat is
rögzít, amelyek, ha megtévesztésre alkalmasak, a gazdaság szereplőinek
megtévesztése révén közvetlenül sérthetik a gazdasági forgalom biztonságát. Az
ilyen jelentés meghiúsítja a könyvvizsgálói tevékenység célját, nem ad megbízható
és valós képet a gazdálkodó szervezetről.
6.	Figyelemmel arra, hogy a könyvvizsgálói tevékenység értékelő
tevékenység, ezáltal szubjektív, és kockázati elemeket is tartalmaz, az új tényállás
kizárólag a szándékos elkövetést rendeli büntetni. A szándékosságnak mind az
elkövetési magatartás, mind az eredmény tekintetében fenn kell állnia.
65
7.	A bűncselekmény tettese kizárólag a Kktv. hatálya alá tartozó,
könyvvizsgálói tevékenységet végző személy, azaz a könyvvizsgáló lehet, aki a Kktv.
alapján a Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagja.
A 18. §-hoz
1.	A Cstv. 2006. évi VI. törvénnyel történt módosítása - a Gt.-vel és a Ctv.-vel.
való összhang, a közösségi jog átültetéséből fakadó kötelezettségek és a
környezetvédelmi szempontok érvényesítése mellett és az új csődtörvény
koncepciójában megfogalmazott tézispontokkal összhangban - számos olyan
rendelkezést vezetett be, amelyek célja a gazdasági élet tisztaságának és
átláthatóságának, valamint a hitelezői érdekek biztosításának erősítése. E törvény
előremutató, jogfejlesztő rendelkezései közül külön kiemelést érdemel, hogy
részletes szabályokat állapít meg a nem vitatott vagy elismert követelésen alapuló
felszámolási kérelmek benyújtásának előfeltételei, a kérelem elbírálása körébe eső
körülmények, illetve a jogerős bírósági határozaton alapuló felszámolási kérelem
körében. A törvény megteremti a dologi biztosítékkal rendelkező hitelezők külön
kielégítésének jogát, valamint kidolgozza az adós vezetőinek a fizetésképtelenséggel
fenyegető helyzet bekövetkeztét követő speciális csődjogi felelősségi szabályait. A
törvény rendezi továbbá a felszámolókkal összefüggő szakmai, összeférhetetlenségi
kérdéseket.
2.	A Javaslat a megváltozott jogi környezethez igazodva és a gyakorlati
tapasztalatok figyelembe vételével jelentős mértékben újrafogalmazza a
csődbűncselekmény (Btk. 290. §) tényállását. A módosítás fontosabb elemei a
következők:
a)	a bűncselekmény megnevezésének megváltoztatása,
b)	egy új bűntetti alakzat bevezetése,
c)	a tényállás szerkezeti felépítésének módosítása,
d)	a hitelező jogtalan előnyben részesítésének (Btk. 291. §) beépítése a
tényállásba.
3.	A Javaslat a tényállás címét csődbűncselekményre módosítja, mivel az új
tényállásban a hitelező jogtalan előnyben részesítésének a vétsége is helyet kap.
4.	A Javaslat a vétkes gazdálkodás bűncselekményével egészíti ki a
tényállást. Az új alapeset a bűncselekmény I. alapeseteként az (1) bekezdésbe
került, mivel abban a törvényhozó már a csődhelyzet alapját képező
fizetésképtelenség bekövetkezését megelőzően büntetni rendeli a hitelezők
kielégítésére szolgáló vagyon jogellenes elvonását.
A Gt. 30. §-ának (3) bekezdése szerint: a gazdasági társaság
fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően, a vezető
tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek
elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható
megszegése esetére, ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált, előírhatja a
vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét. E külön
törvény a Cstv., amelynek módosítása a hivatkozott társasági jogi rendelkezéssel
összhangban egy, a hazai jogrendszerben eddig nem létező új jogintézményt
66
vezetett be. A jogellenes továbbműködés („wrongful trading”) felelősségi alakzatának
lényege, hogy megteremti a gazdálkodó szervezet vezetőinek a hitelezőkkel
szembeni közvetlen, a magánvagyonukra is kiterjedő polgári jogi felelősségét arra az
esetre, ha a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének
bekövetkezését követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek
elsődlegessége, illetve a környezeti terhek rendezésének kötelezettsége alapján
látták el, és ezáltal a társaság vagyona csökkent. A fizetésképtelenséggel fenyegető
helyzet fogalmát a Cstv. új 33/A. §-ának (1) bekezdése határozza meg. Eszerint „a
fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől
kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták,
hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele
szemben fennálló követeléseket.” Az új gazdasági jogintézmény bevezetése a
büntetőjogi védelem biztosítását igényli. Elnevezése kifejezi, hogy bár a gazdálkodó
szervezet működése a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét
követően is jogszerű, azonban a gazdasági társaság vezetői a társasági törvényben
foglalt kötelezettségeiket vétkesen megszegik és ezzel a hitelezők kielégítésére
szolgáló vagyont csökkentik.
5.	A csődbűncselekmény tényállásának a szerkezete több szempontból
egyszerűsödik, áttekinthetőbbé válik. A Javaslat a csődbűntett elkövetési
magatartásai közül, a Btk. 290. §-ának (1) bekezdésének d) pontjából kiemeli a
„vagyonát más módon ténylegesen vagy színleg csökkenti” fordulatot, és ezzel
egyértelművé teszi, hogy ez, valamint a hitelezők kielégítésének meghiúsítása
konjunktív eredmények. A Btk. 290. §-ának (1) és (3) bekezdésében szabályozott
csődbűntett sorrendje felcserélődik, és az új (1) bekezdést követően kerülnek
elhelyezésre a tényállásban. Az egyes alapesetek sorrendjének az átalakítását
egyrészt az indokolja, hogy a fizetésképtelenné válást előidéző magatartások időben
és logikailag megelőzik a fizetésképtelenség tényleges bekövetkezését, másrészt az
adósnak a fizetésképtelenség bekövetkeztét megelőzően tanúsított magatartásai is
tényállásszerű elkövetési magatartások lehetnek. További módosítás, hogy a
Javaslat a külön bekezdésekben szerepelő minősített eseteket egy bekezdésbe
foglalja, mivel azok között tartalmi különbség nincsen.
6.	A hitelező jogtalan előnyben részesítése (Btk. 291. §) és a csődbűntett
különböző alakzatainak védett jogi tárgya azonos. E bűncselekmény valójában a
csődbűncselekmény olyan önálló alapesete, amely ugyancsak a vagyon védelmén
keresztül védi a hitelezők érdekeit. Egyúttal ez a csődbűncselekmények legenyhébb
alakzata, mert azon túlmenően, hogy nem jár vagyonvesztéssel, nem is sérti az
összes hitelező érdekét. Az azonos védett jogi tárgyra figyelemmel a Javaslat a
tényállást beépíti a Btk. 290. §-ának rendszerébe. A Javaslat a hitelező jogtalan
előnyben részesítését nem csupán beemeli a csődbűncselekmény tényállásába, de
jelentősen módosítja is. A hatályos normaszöveg szerint ez a bűncselekmény a
„fizetésképtelenség tudatában” követhető el. A jogalkotó ezzel valójában a
fizetésképtelenség bekövetkezésének a tényét szabta a bűncselekmény
elkövetésének feltételéül, önmagában ugyanis a fizetésképtelenség tudata - objektív
fizetésképtelenség hiányában - nem alapozhatja meg a tényállásszerűséget. Ebből
következően az elkövetés ideje kizárólag a fizetésképtelenség bekövetkezése utáni
időpont lehet. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy ezt a bűncselekményt csak az
elrendelt felszámolás ideje alatt lehet elkövetni, ezért a normaszövegben „a
felszámolás elrendelését követően” fordulat szerepel.
67
A jogtalan előnyben részesítést a kielégítési sorrend megsértése fordulattal
váltja fel abból a megfontolásból, hogy elkerülje a Cstv. 40. §-a (1) bekezdésének c)
pontjában foglalt rendelkezéssel való összeütközést, és ezzel is egyértelművé tegye,
hogy az adós e tényállásba ütköző cselekménye kizárólag a felszámolási eljárás
során tanúsított magatartása alapján nyerhet értékelést, mivel a Cstv.-ben
meghatározott kielégítési sorrend kötelező szabályai csak a felszámolási eljárás
megindítását követően érvényesülhetnek. A Javaslat ennek megfelelően módosítja a
bűncselekmény elkövetési magatartását is.
7.	A joggyakorlat egységének az előmozdítása a tényállás egyes
rendelkezéseinek a pontosítását is igényli. Egyrészt a Javaslat (1)-(3) bekezdésében
a fizetésképtelenséget (illetve a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet) a korábbi
„gazdasági tevékenysége körében” fordulat helyett „a csődeljárásról és a
felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet”-hez
kapcsolja, mert ez egyértelműbbé teszi a normaszöveget, és jobban megfelel a
normavilágosság alkotmányos követelményének.
A Cstv. módosítása (és a normavilágosság követelménye) indokolja az
objektív büntethetőségi feltétel [Btk. 290. § (6) bekezdés, valamint 291. § (2)
bekezdés] pontosabb meghatározását is. A felszámolási eljárás megindítása még
nem eredményezi szükségképpen a felszámolás elrendelését, márpedig az alaptalan
felszámolás iránti kérelemnek nem lehet szerepe a büntetőjogi felelősség
megállapításánál. Az eljárási feltételekhez kapcsolódó további módosítás, hogy a
felszámolási eljárás kötelező kérésének elmulasztására utalás helyett a Javaslat azt
határozza meg, hogy a felszámolási eljárás megindítására a törvény kötelező
rendelkezése ellenére nem került sor. Azáltal, hogy a hitelező jogtalan előnyben
részesítése bekerül a csődbűntett tényállásába, az eljárási feltételeket elegendő
kizárólag ehelyütt meghatározni, ezáltal is egyszerűsítve a büntetőjogi normát.
A 19. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a Javaslat 18. §-a szerint a hitelező jogtalan előnyben
részesítése a csődbűncselekmény tényállásába illeszkedik, a Btk. 291/A. §-ában
szabályozott értelmező rendelkezés - egyszerűbb megfogalmazással - a Btk. 291.
§-ába kerül.
A 20. §-hoz
1.	A Btk. 298/A. §-át a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló 1988. évi
XII. törvény 1. §-a iktatta be, és kizárólag a gazdasági társaság vezető
tisztségviselőjének visszaélését rendelte büntetni. A tényállást az új szövetkezetekről
szóló 2000. évi CXLI. törvény 91. §-a egészítette ki a szövetkezet vezető
tisztségviselőjére vonatkozó rendelkezésekkel. A gazdálkodó szervezet tagját vagy
tagjait megtévesztő cselekményeket valamennyi gazdálkodó szervezet esetében
célszerű büntetni, ezért a bűncselekmény tárgyi hatályának és elkövetői oldalának
meghatározásakor a gazdasági társaság vagy a szövetkezet kiemelése nem
indokolt. A Javaslat ennek megfelelően újraszabályozza a Btk. 298/A. §-ában foglalt
gazdasági társaság vagy szövetkezet vezető tisztségviselőjének visszaélését.
68
2.	A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más törvények
módosításáról szóló 2005. évi XCI. törvény 17. §-a a bennfentes kereskedelemről és
a piaci manipulációról (piaci visszaélésről) szóló 2003. január 28-i 2003/6/EK
parlamenti és tanácsi irányelv alapján módosította a tőkebefektetési csalás (Btk.
299/B. §) tényállását. E módosítás lényeges elemét jelentette, hogy a
bűncselekmény alkalmazási körét a szervezet vagyoni helyzetén túlmenő egyéb
releváns információkra vonatkozó megtévesztő magatartásokra is kiterjesztette. A
Javaslat - hasonlóan a fenti törvényhez - kibővíti a tényállást a pénzügyi eszközre
vonatkozó színlelt ügylet kötése elkövetési fordulattal, továbbá a gazdálkodó
szervezet vagyoni helyzetére vonatkozó adatok mellett kiterjeszti a tényállás
alkalmazási körét a gazdálkodó szervezetnél vezető állást betöltő személy
tevékenységét, illetve a gazdálkodó szervezetre vonatkozó pénzügyi eszközt érintő
adatokra is.
3.	A tényállás rendeltetése, hogy a gazdálkodó szervezet tagjait (tulajdonosait)
védje a vállalatvezetés visszaélésével szemben és a büntetőjog eszközeivel (is)
garantálja, hogy a szervezet vagyoni helyzetéről, vezetőinek tevékenységéről, illetve
a szervezetre vonatkozó pénzügyi eszközökről hiteles információkkal
rendelkezzenek. A bűncselekmény a szervezet valamennyi tagjának
(tulajdonosának) azonos büntetőjogi védelmet biztosít a Btk. 300/F. §-ának (2)
bekezdésében meghatározott vezető állású személyek csalárd magatartásával
szemben. Ugyanakkor a gazdasági bűncselekmény sértettje egységesen a tagok
(tulajdonosok) összessége. Ezt fejezi ki a Javaslat szövege azzal, hogy bár
bűncselekmény egyetlen taggal (tulajdonossal) működő szervezet esetén is
tényállásszerű lehet, a törvényi egység folytán több tag (tulajdonos) sérelme esetén
is csupán egy rendbeli bűncselekmény állapítható meg.
4.	A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a gazdasági társaság vagy
szövetkezet vezető tisztségviselőjének visszaélése (ahogyan a gazdálkodó szervezet
vezető állású személyének visszaélése is) kizárólag a csalás - két évig terjedő
szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő -
alapesetével [Btk. 318. § (2) bekezdés] kerülhet látszólagos alaki halmazatba.
Ilyenkor ahhoz képest előbbre hozott büntetőjogi védelmet biztosít, mert az elkövető
cselekménye kevesebb feltétel esetén (így az eredmény, azaz a csalás
megállapításához megkövetelt kár) hiányában is tényállásszerű. A csalás
súlyosabban minősülő alakzatai pedig - a konszumpció, mint a látszólagos alaki
halmazat általános elve alapján - magukba olvasztják e bűncselekményt. A kisegítő
szabály további fenntartásának ezért sem elméleti, sem gyakorlati indoka nincsen.
A 21. §-hoz
1.	Az új társasági törvény fontos újítása a hitelezővédelem körében, hogy a
törzstőke (alaptőke) védelme helyébe a saját tőke védelme lépett. A gazdasági
jogszabályban végrehajtott módosítás következményeit a norma védelmére rendelt
bűncselekmény, az alaptőke vagy a törzstőke csorbítása (Btk. 298/B. §) tényállásban
is indokolt megjeleníteni.
A gazdálkodás biztonságának mérőszáma az új társasági törvényben a saját
tőke, a törzstőke (alaptőke) csupán, mint végső viszonyszám jelenik meg. A
büntetőjogi védelemnek igazodnia kell ehhez a változáshoz, így a bűncselekmény
69
elkövetési tárgya a Javaslat szerint a saját tőke, s ehhez igazodik a bűncselekmény
új megnevezése is.
2.	A saját tőke jogtalan elvonása egyaránt sérti a gazdasági élet
biztonságához, illetve a hitelezők érdekeinek védelméhez fűződő társadalmi érdeket.
A társaság vagyonát a rendes gazdálkodás is felemésztheti, ez azonban önmagában
nem bűncselekmény, mert csak a jogtalan elvonás tényállásszerű. Jogtalan az
elvonás, ha az a Gt., illetve az egyéb olyan jogszabályok rendelkezéseibe ütközik,
amelyek a Gt.-ben nem szabályozott gazdálkodó szervezet létrehozását,
szervezetét, működését, megszűnését szabályozzák.
3.	A Javaslat módosítja a tényállás tetteseinek körét. A módosítás szerint e
bűncselekményt tettesként a jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek
vezető állású személye követheti el. A változtatás célja, hogy a tényállásban minden
olyan gazdálkodó szervezet szerepeljen, amelyben a saját tőke jogtalan elvonása a
gazdasági élet biztonságát, illetve a hitelezők érdekeit sértheti. Ezt a kört a
gazdasági viszonyok gyakori változása miatt nem célszerű taxatíve meghatározni,
ezért a Javaslat egy átfogó meghatározást ad az érintett gazdálkodó szervezetek
megjelölésére. A módosítás további indoka az a gyakorlati tapasztalat, hogy a saját
tőke jogtalan elvonására vagy csorbítására nem csak a vezető tisztségviselők
tevékenysége vezethet. A vezető állású személy fogalmát a Btk. 300/F. §-ának (2)
bekezdése határozza meg.
A 22. §-hoz
A Javaslat kiegészíti a Btk. 298/D. §-ának b) pontját a kockázati tőkealap-
kezelési tevékenységgel, mert a Tpt. 1. §-ának r) pontja alapján annak hatálya
kiterjed a kockázati tőkealap-kezelésre, mint pénzügyi tevékenységre is.
A 23. §-hoz
1.	A Ctv. 89-91. §-ában foglalt rendelkezések alapján a cégbíróság a cég
megszüntetésére irányuló eljárást kezdeményezhet az ismeretlen székhelyű céggel
szemben, ha a cég tagjai (részvényesei) a törvényes működés helyreállítása
érdekében nem teszik meg a szükséges intézkedéseket. A Ctv. 89. §-ának (1)
bekezdése alapján a cég ismeretlen székhelyű, ha a székhelyén, illetve telephelyén,
fióktelepén sem található, és a cég képviseletére jogosult személyek lakóhelye is
ismeretlen vagy ismeretlennek minősül, mivel a cég képviseletére jogosult személy
lakóhelye külföldön van és nincs a cégjegyzékbe bejegyzett kézbesítési megbízottja
(ismeretlen székhelyű cég). A cégek „fantomizálódása” veszélyezteti a forgalom
biztonságát, és rendszerint a gazdálkodó szervezet törvényellenes működését jelzi,
ezért a Javaslat új bekezdést iktat a Btk. 299. §-ába, amelynek védett jogi tárgya a
közhitelű nyilvántartások, elsősorban a cégnyilvántartás hitelességéhez fűződő
társadalmi érdek. A Btk. 299. §-a kibővítésének indoka, hogy a büntetőjog
eszközeivel szankcionálható legyen a gazdálkodó szervezet székhelyével, illetve a
képviseletére jogosult személyekkel kapcsolatos minden közreműködés, amelynek
következtében a cég ismeretlen székhelyűvé válik. A módosítás eredményeként a
Javaslat megváltoztatja a tényállás elnevezését.
70
2.	A Btk. 299. §-ába iktatandó új (1) bekezdés, a Ctv. rendelkezéseivel
összhangban két elkövetési magatartást tartalmaz. Az első minden magatartást
szankcionál, amelynek eredményeként a gazdálkodó szervezet a székhelyén
(telephelyén, fióktelepén) nem található, a második pedig azokat rendeli büntetni,
amelyek következtében a közhitelű nyilvántartásba (jelen esetben a
cégnyilvántartásba) olyan személy kerül a gazdálkodó szervezet képviseletére
jogosult személyként bejegyzésre, akinek lakóhelye (tartózkodási helye) ismeretlen,
vagy ismeretlennek minősül. A gazdálkodó szervezet törvényes működése a
forgalom biztonságának egyik fontos záloga. E cselekmények jellemzően minden
esetben akadályozzák a gazdálkodó szervezet törvényes működését. A törvényes
működés akadályozása veszélyezteti a forgalom biztonságát, megzavarja a piaci
viszonyokat, és ezáltal sérti a piaci szereplők érdekeit.
3.	Az ítélkezési gyakorlat szerint a cég székhelyének megváltozására
vonatkozó bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt a gazdasági adatszolgáltatás
elmulasztásának a vétsége akkor állapítható meg, ha a cég ügyvezetője a cég
székhelyének a megváltozását a létesítő okirat módosításától, hitelesítésétől
számított 30 napon belül nem jelenti be a cégbíróságnál (Legfelsőbb Bíróság Bfv. II.
405/2004.). A cég székhelyének a megváltoztatásával kapcsolatos változás-
bejelentési kötelezettség ugyanis akkor keletkezik, amikor a társaság taggyűlése
legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozatával a létesítő okiratot
módosította és e módosítást a jogi képviselő ellenjegyezte, illetve a közjegyző
hitelesítette. Ha azonban egy gazdálkodó szervezet kifejezetten azért változtatja meg
a székhelyét, hogy ezáltal a cég ne legyen feltalálható, életszerű, hogy a legfőbb
szerv a székhely megváltozását nem jelenti be, illetve a társasági szerződést nem
módosítja.
A székhely megváltozásának az elmulasztása nem jelenti feltétlenül azt, hogy
a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenné válik, ám ez a körülmény a gazdálkodó
szervezet köztartozásainak a behajthatatlanságát is eredményezheti. Mindezen
indokok alapján szükséges a büntetőjogi védelem azokban az esetekben is, ha az
(1)	bekezdés szerinti gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának a vétsége
egyébként nem lenne megállapítható.
4.	Az új tényállás nem képezi akadályát más bűncselekmény
megállapíthatóságának. Ha például az elkövetési magatartás egyben kimeríti a
hatályos 290. § (1) bekezdésének d) pontjába ütköző csődbűntett tényállását, a két
bűncselekmény valóságos halmazata állapítható meg. Szintén halmazat állapítható
meg abban az esetben, ha az elkövető azért mulasztja el a gazdasági
adatszolgáltatási kötelezettségét, hogy az állami adóvégrehajtást még jobban
megnehezítse [Btk. 310. § (2) bekezdés].
A 24. §-hoz
A Javaslat kiegészíti a Btk. 300/F. §-ának (1) és (2) bekezdésében
szabályozott értelmező rendelkezéseket annak érdekében, hogy megfelelően
alkalmazhatóak legyenek a gazdálkodó szervezet vezető állású személyének
visszaélésére (Btk. 298/A. §), valamint a saját tőke csorbítására (Btk. 298/B. §) is.
A 25-28. §-hoz
71
1.	A pénzmosás tényállását az 1994. évi IX. törvény 23. §-a iktatta be a Btk.-
ba. A pénzmosásra vonatkozó rendelkezések annak ellenére többször módosultak,
hogy e bűncselekménynek a jogalkalmazói gyakorlata nem alakult ki, nagyon kevés
esetben történt vádemelés és még kevesebb esetben született ítélet. A módosítások
indoka szinte minden esetben a pénzmosás elleni fellépés hatékonyságának
növelését célul kitűző nemzetközi szervezetek (FATF, Európa Tanács PC-R-EV,
később MONEYVAL) elvárásainak való megfelelés volt. A tényállást módosította az
1997. évi LXXIII. törvény 45. §-a, az 1998. évi LXXXVII. törvény 74. §-ának (2)
bekezdése, illetve az 1999. évi CXX. törvény 19. §-a, amely módosítások lényege az
ún. alapbűncselekmények körének a bővítése volt.
A 2002. április 1-jéig hatályos szabályozás a 2000. évi CI. törvénnyel
kihirdetett, a pénzmosásról, a bűncselekményből származó dolgok felkutatásáról,
lefoglalásáról és elkobzásáról szóló Strasbourgban, 1990. november 8-án kelt
Egyezmény (1990. évi Egyezmény) rendelkezéseinek megfelelt.
Az alapbűncselekmény elkövetőjének mentesülése a pénzmosás miatti
felelősségre vonás alól az 1990. évi Egyezmény értelmében lényegében az államok
számára biztosított fenntartási lehetőségnek tekinthető. Az egyes államok
pénzmosással szembeni fellépését vizsgáló, a tagállamok kölcsönös értékelésének
elvén működő szervezetek (FATF, Európa Tanács PC-R-EV) értékelési gyakorlata
során kialakult azonban az az elvárás, hogy az alapbűncselekmény elkövetője által
megvalósított pénzmosás - az ún. „saját jövedelemre elkövetett pénzmosás” -
szankcionálhatóságát az államok megteremtsék.
Magyarország jogi megoldását 1998. október 12-16. között vizsgálta a PC-R-
EV, amelynek során ajánlásként fogalmazta meg a „saját alapok tisztára mosása
szankcionálásának lehetőségét”. A 2001. évi CXXI. törvény erre tekintettel
koncepcionálisan alakította át a pénzmosás tényállását, megteremtve az
alapbűncselekmény elkövetőjének büntethetőségét a pénzmosás miatt is. Az
elkövetési magatartások úgy módosulnak, hogy lehetővé tegyék az
alapbűncselekmény elkövetőjének pénzmosás miatt történő felelősségre vonását is,
így a pénzmosás Btk. szerinti tényállásából kikerültek az akkor hatályos Btk. 303. §-
ának (2) bekezdésében foglalt elkövetési magatartások (megszerzi, használja,
megőrzi, kezeli, értékesíti), mivel ezeket a cselekményeket az alapbűncselekmény
elkövetője szükségszerűen megvalósítja; ezek bármelyike miatt történő felelősségre
vonása a kétszeres értékelés tilalmába ütközne.
A pénzmosás tényállásának védett jogi tárgya a szervezett bűnözés elleni
minél hatékonyabb küzdelemhez fűződő társadalmi közösségi érdek, valamint a
pénzügyi intézmények és a gazdaság egyéb szereplőinek törvényes működéséhez
fűződő közérdek. A szervezett bűnözés hazai és nemzetközi elterjedésével jelentős
pénzeszközök és anyagi javak halmozódnak fel a szervezett bűnözői csoportok
kezében. E csoportok a bűnös úton szerzett pénzek jelentős részét a legális
gazdaságban próbálják befektetni, amelynek célja, hogy a bűnös úton szerzett pénz
azonosságát, eredetét elleplezzék, és legális forrásból származó eszköznek
tüntessék fel. Ennek érdekében a „piszkos pénzek” megjelennek a pénzügyi
intézmények és a gazdaság egyéb szereplőinek hálózataiban.
72
A védett jogtárgy különbözőségére való tekintettel az alapbűncselekmény
elkövetője pénzmosás elkövetése miatt is felelősségre vonhatóvá vált, ha a
szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény elkövetéséből származó dolgot
eredetének leplezése céljából gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja,
illetve azzal összefüggésben pénzügyi vagy bankműveletet végez.
A 2002. április 1-jével hatályba lépett, koncepcionálisan új szabályozás - a
jogalkotó álláspontja szerint - a saját jövedelemre elkövetett pénzmosás és a
gondatlan pénzmosás szankcionálásának bevezetésével a pénzmosás tényállása
jóval szélesebb körben alkalmazhatóvá, és így hatékonyabb eszközévé vált a
bűncselekményből származó jövedelmek legális gazdaságba történő visszaforgatása
megakadályozásának. Ennek ára az előbb említett elkövetési magatartásoknak a
pénzmosás tényállásából történő elhagyása volt.
A 2005. évi Nemzetközi Valuta Alap/Világbank/MONEYVAL vizsgálat azonban
hiányosságként állapította meg, hogy ezek az elkövetési magatartások a pénzmosás
tényállásában nem szerepelnek.
Az Egyezmény 9. cikkének 1. bekezdése a következő magatartásokat rendeli
büntetni:
„9. cikk
A pénzmosással kapcsolatos bűncselekmények
1.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb
intézkedéseket aziránt, hogy nemzeti joga szándékos elkövetés esetén
bűncselekménynek minősítse:
a.	a dolog átalakítását vagy átruházását, annak ismeretében, hogy e dolog
jövedelemnek minősül, azzal a céllal, hogy a dolog jogellenes eredetét eltitkolják vagy
leplezzék, vagy az alapbűncselekmény elkövetésében részt vevő személyt segítsék a
tettéhez fűződő jogkövetkezmények elkerülésében;
b.	a dolog valódi természetének, eredetének, helyének, mozgásának, a
dologgal történt rendelkezésnek az azon fennálló jogoknak, vagy tulajdonának
eltitkolását vagy leplezését, annak ismeretében, hogy a dolog jövedelemnek minősül;
és alkotmányos alapelveiknek, illetve jogrendszerük alapjaitól függően;
c.	a dolog megszerzését, birtoklását és használatát, tudva a dologhoz jutás
időpontjában, hogy az jövedelemnek minősül;
d.	az e cikk értelmében megállapított bármely bűncselekmény kísérletét,
elkövetésében való részvételt, segítségnyújtást, az elkövetésre való társulást,
szövetkezést, az elkövetésre való felbujtást, az elkövetés megkönnyítését, illetve az
ahhoz való tanácsadást."
A Javaslat a pénzmosás szándékos alakzatánál egyértelműen elkülöníti
egymástól a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó dologra
elkövetett pénzmosást [Btk. 303. § (1) és (2) bekezdés], valamint a saját maga által
73
elkövetett büntetendő cselekményből származó dolog tisztára mosását [Btk. 303. §
(3) bekezdés]. Ez utóbbi cselekmény változatlanul csak abban az esetben
büntetendő, ha a saját maga által elkövetett büntetendő cselekményből származó
dolgot az elkövető gazdasági tevékenység során felhasználja, illetve azzal pénzügyi
tevékenységet végez, olyan módon, amely alkalmas a dolog ilyen eredetének
eltitkolására, elleplezésére.
Az Egyezménynek megfelelően a Javaslat külön kezeli a célzatos, illetve a
célzat nélküli elkövetést, és úgy illeszti be a 2001. évi CXXI. törvénnyel történt
módosításkor elhagyott elkövetési magatartásokat, hogy azok teljes körűen lefedjék
az Egyezményben meghatározott cselekményeket, de igazodjanak a hazai jogi
nyelvhez, és felesleges ismétléseket, átfedéseket se tartalmazzanak. Ennek
megfelelően a dolgon fennálló jog eltitkolása, elleplezése mellett nem szerepelteti
külön a „tulajdon” eltitkolását vagy elleplezését, mivel a tulajdon is jog, illetve ha a
célzatos cselekményt büntetni rendeli, akkor nem nevesíti külön az eredményt.
A Javaslat a jogalkalmazás során észlelt értelmezési problémákat is kezeli.
Ennek megfelelően a Javaslat egyértelművé teszi, hogy az eredet leplezése, mint
célzat kizárólag a dolog büntetendő cselekményből való származására vonatkozik,
illetve az egyes elkövetési magatartások pontokba szedésével tisztázza, hogy ez a
célzat az összes, a célzatot követő elkövetési magatartásra vonatkozik.
A „pénzügyi és bankművelet” fogalma máshol nem szerepel a Btk.-ban, illetve
ezt a fogalmat egyetlen háttérjogszabály sem határozza meg. A jogbiztonság és
normavilágosság szempontjából aggályos kifejezést a Javaslat felváltja a „pénzügyi
tevékenység, illetve pénzügyi szolgáltatás igénybevétele” gyűjtő fogalommal,
amelynek tartalmát a Javaslattal beiktatott új, a Btk. 303/C. §-ának (2) bekezdése ki
is fejti.
A gazdasági tevékenység fogalmát a Javaslat - tekintettel arra, hogy az a Btk.
több tényállásában is megjelenik - a gazdasági bűncselekményekre (Btk. XVII.
Fejezet) vonatkozóan a Btk. 315. §-ának (2) bekezdésébe elhelyezett új értelmező
rendelkezéssel határozza meg.
A Javaslat a minősített esetek körét, illetve a büntethetőséget megszüntető
okot nem érinti.
2.	A pénzmosás gondatlan alakzata változatlanul csak akkor lesz büntethető,
ha a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó dolgot valaki
gazdasági tevékenység során felhasználja, illetve azzal - a Javaslattal bevezetett új
fogalom szerint - pénzügyi tevékenységet végez.
A Javaslat a tényállást a szándékos elkövetéshez hasonló módon kiegészíti
az ott szereplő büntethetőséget megszüntető okkal, mivel indokolt, hogy a gondatlan
elkövető, aki az elkövetéskor gondatlanságából nem tud arról, hogy a dolog
büntetendő cselekményből származik, ellenben később ez számára is ismertté válik,
és erről a felderítést segítve a hatóságot értesíti, akkor hasonlóan a bűncselekményt
szándékosan elkövetőhöz, a gondatlan elkövető is mentesülhessen a büntetőjogi
felelősségre vonás alól.
74
3.	A pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása - bár
ebben az esetben nem tényleges feljelentésről van szó - leginkább a feljelentési
kötelezettség elmulasztásával vethető össze, ami a bűncselekmény súlyát, illetve
ennek alapján a kiszabható büntetést illeti. A feljelentési kötelezettség elmulasztása
a hatályos Btk.-ban már csak pár helyen található meg, és büntetési tételének felső
határa egyik esetben sem haladja meg a két év szabadságvesztést.
Ennek alapján a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség három
év szabadságvesztéssel történő fenyegetettsége mindenképpen eltúlzott. Erre az
aránytalanságra az Nemzetközi Valuta Alap/Világbank/MONEYVAL vizsgálata is
rámutatott, és az ajánlás végrehajtását a már említett 2221/2005. (X. 17.) Korm.
határozat mellékletének I/A/4. pontja is elrendeli.
A Javaslat az előbb említettekre tekintettel egy fokozattal enyhíti e
bűncselekmény szándékos, illetve gondatlan alakzatának büntetési tételét.
4.	A 2005. évi XCI. törvény 15. §-a új törvényi tényállást iktatott be a Btk.-ba
jogosulatlan pénzügyi tevékenység alcímmel, amely egyrészről magában foglalja a
korábban is büntetni rendelt jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenységet, a
jogosulatlan befektetési szolgáltatási tevékenységet, és a jogosulatlan biztosítási
tevékenységet, másrészről e büntetendő tevékenységeket kiegészítette a
jogosulatlan árutőzsdei szolgáltatási, befektetési alapkezelési, tőzsdei,
elszámolóházi, központi értéktári, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári,
illetve magán-nyugdíjpénztári tevékenységgel. Továbbá a Javaslat kiegészíti ezen
felsorolást a kockázati tőkealap-kezelési tevékenységgel.
A Javaslat erre figyelemmel határozza meg a pénzmosással kapcsolatos
tényállások vonatkozásában a pénzügyi tevékenység fogalmát.
A pénzügyi szolgáltatás és a kiegészítő pénzügyi szolgáltatás fogalmát a Hpt.
3.	§-a; a befektetési és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység fogalmát a
tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) 81. §-a, míg az árutőzsdei
szolgáltatási tevékenység fogalmát e törvény 83. §-a határozza meg; a befektetési
alapkezelési tevékenység fogalmát ugyanezen törvény 5. §-a (1) bekezdésének 8.
pontja határozza meg.
A tőzsde fogalmát a Tpt. 5. §-a (1) bekezdésének 95. pontja, a tőzsdei
tevékenység fogalmát a Tpt. 297. §-ának (1) bekezdése határozza meg. Az
elszámolóház fogalmát a Tpt. 5. §-a (1) bekezdésének 33. pontja, az elszámolóházi
tevékenységek körét pedig a Tpt. 334. §-a határozza meg. A központi értéktár pedig
olyan elszámolóház, amelyet a Felügyelet a Tpt. 336. §-ának megfelelően,
ugyanezen szakaszban meghatározott központi értéktári tevékenység végzésére
kötelez.
A biztosítási tevékenység részletes szabályait a biztosítókról és a biztosítási
tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény tartalmazza. Az önkéntes kölcsönös
biztosító pénztár tevékenységét az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló
1993. évi XCVI. törvény 10. §-a határozza meg.
75
A magán-nyugdíjpénztári tevékenység részletes szabályait a magánnyugdíjról
és a magán-nyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény tartalmazza.
A Javaslat továbbá ennek mentén szabályozza újra mind a szándékosan,
mind a gondatlanságból elkövetett pénzmosás esetén a pénzügyi tevékenységet
végző szervezet tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként történő elkövetést, ezzel
is igazodva a jogosulatlan pénzügyi tevékenység (Btk. 298/D. §) tényállásához.
A 29. §-hoz
A Javaslat kis mértékben módosítja a munkáltatással összefüggésben
elkövetett adócsalás (Btk. 310/A. §) tényállását. A jogalkalmazásban értelmezési
problémát okozott a Btk. 138/A. §-ának és a 310/A. §-ának együttesen történő
alkalmazása, mert nehezen volt megállapítható, hogy egy bizonyos értékre elkövetett
cselekmény - az elvont adók összegének együttesen történő számítása miatt -
hogyan minősül. A Javaslat - a büntetendő cselekmények körének változatlanul
hagyása mellett - egy új (7) bekezdés beiktatásával egyértelművé teszi, hogy az
adóbevétel csökkenésének meghatározásakor az elvont adók összegét egybe kell
számítani, és ez az egybeszámított összeg lesz a Btk. 138/A. §-ának alkalmazása
során irányadó, és ezzel ez lesz a minősítés alapja.
A 30. §-hoz
A csempészet és vámorgazdaság (Btk. 312. §) tényállása már a Btk. hatályba
lépésekor szerepelt a törvényben, megalkotására az akkori büntetőjogi igények
alapján került sor. Az azóta eltelt több évtized során a tényállást két érdemi
módosítás érintette. Elsőként az 1996. évi LII. törvény 21. §-a hozzáigazította a
tényállás normaszövegét a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról
szóló 1995. évi C. törvény rendelkezéseihez, másodszor pedig az Európai Uniós
csatlakozásunk alkalmával a vámáru és a vámteher meghatározása miatt értelmező
rendelkezés beiktatása vált szükségessé. Ezeken kívül azonban a tényállást
kizárólag kisebb, technikai módosítások érintették, így az - a kor igényeit is
figyelembe véve - elavultnak tekinthető.
A kor elvárásainak megfelelő, az állam büntetőjogi igényét hatékonyan
kifejezésre juttató szemlélet alapján az állami bevételek beszedését, érvényesítését
veszélyeztető magatartások esetén az elkövetési tárgy értéke helyett a
veszélyeztetés mértékét célszerű vizsgálni. Az ilyen cselekmények társadalomra
veszélyessége pontosabban behatárolható, ha a sértett bevételi érdek az elkövetési
érték számításának és a cselekmény minősítésének az alapja. Erre tekintettel a
Javaslat szerint a büntetés mértéke csempészet esetén nem a csempészett nem
közösségi áru értékétől, hanem a vámbevétel csökkenésétől függ, és a cselekmény e
szerint minősül. Ez azzal a további következménnyel jár, hogy a vámorgazdaságot
nem lehet a csempészettel egy alcím alatt szabályozni, mivel a vámorgazdaság
esetén a vámbevétel-csökkenés nem lehet a cselekmény minősítésének az alapja,
ott továbbra is az áru értékéből kell kiindulni. Erre tekintettel a Btk. 312. §-a kizárólag
a csempészet tényállását tartalmazza, az orgazdaság tényállása pedig kiegészül a
csempészettel, így a csempészett nem közösségi árura elkövetett orgazdaság a Btk.
326. §-a alapján nyer büntetőjogi értékelést.
76
A Javaslat szerint a Btk. új 312. §-a az adócsalás (Btk. 310. §) tényállásának
szerkezeti felépítését követve határozza meg a bűncselekmény alapesetét, valamint
minősített eseteit. A tényállásból a kulturális javak körébe tartozó tárgy, mint minősítő
körülmény kikerül, hiszen a vámbevétel-csökkenés szempontjából az áru jellege nem
bír jelentőséggel. Ezen túlmenően - az állami bevételek realizálására irányuló
pénzügyi elvárásokra, illetve a büntetőjog nevelő hatását előtérbe helyező politikai
elvárásokra is tekintettel - a Javaslat a csempészet tényállásába beiktat egy
büntethetőséget megszüntető okot, amely szerint a csempészet alapesetének
elkövetője nem büntethető, ha az okozott vámbevétel csökkenéssel azonos összegű
tartozását a vádirat benyújtásáig kiegyenlíti. Ez a szabályozás ösztönöz a
vámtartozások megfizetésére, ezáltal elősegíti az elmaradt vámbevételek
megfizetéséhez fűződő társadalmi érdek érvényesülését.
A Javaslat a tényállás vonatkozásában meghatározza a biztosíték, valamint a
vámbevétel-csökkenés fogalmát, valamint a korábban értelmező rendelkezésként
szabályozott vámárut, és vámterhet az új tényállás (1) bekezdésében fejti ki, így azok
definiálására továbbiakban nincs szükség. Az egyértelműség érdekében a vámárut
azonban felváltja a tényállásban a nem közösségi áru fogalma, mivel a
háttérjogszabályok is ezt használják. Továbbá a vámellenőrzés fogalma a vámjogban
megtalálható, így annak meghatározása a tényállásban nem szükséges.
A Javaslat alapján a cselekmény minősítése a meg nem fizetett vámteher
mértékétől függ. A vámteherben az adók, a vámok, az illetékek és egyéb közterhek
egységesen, összevontan jelentkeznek. A vámorgazdaság esetében viszont - mivel
azt a Btk. 326. §-a szerint kell elbírálni - az ugyanazon értékű csempészett nem
közösségi áruval kapcsolatban elkövetett vámorgazdaság a jövőben súlyosabban
minősül.
A 31. §-hoz
A Btk. 331. §-a azon - személyi vagyont károsító - vagyon elleni
bűncselekményeket sorolja fel, amelyek elkövetője kizárólag magánindítványra
büntethető, ha a sértett a hozzátartozója. A Javaslat ezen szabályozás mentén
kiegészíti a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés tényállását (Btk.
313/C. §) egy új bekezdéssel, amelynek szabályozása követi a Btk. 331. §-ának
normaszövegét. Gyakori eset ugyanis, hogy a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt
(legfőképpen bankkártyát) a sértett valamely családtagja használja, akinek
felelősségre vonását rendszerint nem kívánja.
A 32. §-hoz
A Javaslat új értelmező rendelkezést iktat a Btk. 315. §-ának (2) bekezdésébe.
A „gazdasági tevékenység” fogalmát a Btk. több rendelkezése is tartalmazza [ld.
többek között a hitelezési csalás (Btk. 297/A. §), vagy a pénzmosás (Btk. 303-303/A.
§) tényállásait], azonban e fogalom tartalmát értelmező rendelkezésben nem fejti ki.
A gazdasági tevékenység fogalmát számos törvény meghatározza, így annak
tartalma ezekből könnyen megfejthető lenne. A különböző törvények azonban
különböző szóhasználattal, és néha különböző tartalommal határozzák meg e
fogalom tartalmát, a teljesség igénye nélkül a következő módokon:
77
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös
szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 7. §-ának 21. pontja szerint: „gazdasági
tevékenység: a bevétel elérése érdekében vagy azt eredményező módon
rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység”.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 178. §-ának 28. pontja
szerint: „vállalkozási tevékenység: az a rendszeres gazdasági tevékenység, amelyet
a magánszemély, illetve a jogi személy vagy egyéb szervezet saját nevében és
kockázatára üzletszerűen végez’’.
Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 1. §-ának (3)
bekezdése értelmében: „E törvény alkalmazásában gazdasági tevékenység:
nyereség- és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében történő termelő
vagy szolgáltatási tevékenység folytatása".
Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 2. §-ának (1) bekezdése
szerint: „E törvény alkalmazásában gazdasági tevékenység az üzletszerűen -
ellenérték fejében, nyereség- és vagyonszerzés céljából, rendszeresen - folytatott
termelő vagy szolgáltató tevékenység."
A több különböző törvényben szereplő, bizonyos esetekben tartalmilag eltérő
meghatározásra tekintettel a Javaslat meghatározza a tényállások vonatkozásában a
gazdasági tevékenység fogalmát. A több idézett meghatározásban szereplő
„üzletszerűen” kifejezést - figyelemmel arra, hogy az a Btk.-ban meghatározott, és a
gazdasági tevékenység fogalmánál nem használható értelemmel foglalt fogalom - a
Javaslattal bevezetni kívánt értelmező rendelkezés nem tartalmazza. A nyereség,
mint a gazdasági tevékenység célja helyett a Javaslat a bevételt, mint célt vagy
eredményt szerepelteti, mivel például a pénzmosás körében elképzelhető a tudatos
ténylegesen veszteséges üzemeltetés, amit a bizonylatokon a bűncselekményből
származó dolog (pénz) tesz nyereségessé.
A 33. §-hoz
A 30. §-hoz írt részletes indokolásban foglaltak miatt a vámorgazdaságot nem
lehet a csempészettel egy alcím alatt szabályozni, mivel a vámorgazdaság esetén a
vámbevétel-csökkenés nem lehet a cselekmény minősítésének az alapja, ott
továbbra is az áru értékéből kell kiindulni. Erre tekintettel a Btk. 312. §-a kizárólag a
csempészet tényállását tartalmazza, az orgazdaság tényállása pedig kiegészül a
csempészettel, így a csempészett nem közösségi árura elkövetett orgazdaság a Btk.
326. §-a alapján nyer büntetőjogi értékelést. A Javaslat e módosítást vezeti át az
orgazdaság tényállásán.
A 34. §-hoz
1.	Tekintettel arra, hogy szellemi alkotásokon fennálló jogokkal kapcsolatos
tényállások keret-tényállások, amelynek tartalmát az ágazati törvények határozzák
meg, és az ágazati törvényeknek a nemzetközi szerződésekhez, a közösségi joghoz
való igazodást szolgáló módosításait, valamint a joggyakorlat által jelzett értelmezési
problémákat az utóbbi időben nem követte megfelelő Btk.-módosítás, így
szükségessé vált e tényállások felülvizsgálata.
78
2.	A Btk. hatályos 329. §-ának (2) bekezdése tartalmazza az újítást, mint
szellemi alkotást, annak ellenére, hogy az újításokról szóló 63/1998. (III. 31.) Korm.
rendeletet 2003. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte a 2002. évi XXXIX.
törvény 38. §-a (1) bekezdésének d) pontja. Emiatt nem indokolt, hogy a Btk. e
szakaszában továbbra is szerepeljen az újítás, ezért a Javaslat azt a felsorolásából
hatályon kívül helyezi.
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény Ötödik
Részének a 2002. évi XXXIX. törvénnyel megállapított szövege a korábbi egységes
oltalmat megszüntetve az általános szabadalmi oltalomtól eltérő, önálló oltalmi
formaként szabályozta újra a növényfajták oltalmát, megfelelően az új növényfajták
oltalmára 1961-ben létesült nemzetközi egyezmény (az ún. UPOV-egyezmény)
felülvizsgált, 1991. évi szövegének. Korábban (az egységes oltalomnak megfelelően)
a Btk. 329. §-ának és 329/D. §-ának hatálya kiterjedt a növényfajta-oltalomra is.
Ahhoz, hogy e tényállás tárgyi hatálya megfeleljen az eredeti jogalkotói szándéknak,
a Btk. 329. §-ának (2) bekezdésében meg kell jeleníteni a növényfajtát, mint szellemi
alkotást, a Btk. 329/D. §-ának (1) bekezdésében pedig a növényfajta-oltalmat, mint
önálló iparjogvédelmi jogot.
3.	A szerzői vagy a szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértéséről
rendelkező 329/A. §-sal kapcsolatban a norma megfogalmazása miatt
ellentmondásos bírói gyakorlat alakult ki abban a kérdésben, hogy a kizárólagos
engedélyezési jog nélküli díjigény megsértésével is meg lehet-e valósítani a
tényállást.
A 329/A. § kerettényállás-jellegéből következik, hogy a szerzői jog bármely
megsértése a hatálya alá tartozik. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény
(Szjt.) 9. §-ának értelmében a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői
jogok - a személyhez fűződő és a vagyoni jogok - összessége. A vagyoni jogok
gyakorlási módjai a felhasználás engedélyezésére való kizárólagos jog, illetve a
megfelelő díjazásra való jogosultság a felhasználás engedélyezésére való
kizárólagos jog nélkül. A jog megsértésének kérdése független a szerzőnek
rendelkezésére álló gyakorlási módoktól: a szerzői jog megsértése megvalósul akkor
is, ha egy engedélyköteles cselekményhez nem kérték a jogosult engedélyét, és
abban az esetben is, ha a díjigényt nem teljesítették. Ezt megerősíti a Szellemi
Tulajdon Világszervezetének (WIPO) Magyarországon a 2004. évi XLIX. törvénnyel
kihirdetett Szerzői Jogi Szerződésének 12. cikkéhez fűzött közös nyilatkozat is,
amely szerint az „e Szerződés vagy a Berni Egyezmény által védett jog
megsértésére” történő utalás a kizárólagos jogokat és a díjigényeket is magában
foglalja.
A Btk. 329/A. § bevezető szövegének átalakítása tehát annak egyértelművé
tételét szolgálja, hogy a szerzői vagy a szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése
megvalósulhat a díjigény megsértésével is.
A Btk. 329/A. §-ának hatályba lépése óta eltelt gyakorlati tapasztalatok
rámutattak arra, hogy a jelenleg hatályos szabályozás alapján lényegében
valamennyi szerzői jogi jogsértés - annak anyagi jelentőségétől és társadalmi
veszélyességétől függetlenül - büntetőjogi szankcióval sújtható, ami nem felel meg a
79
büntetőjog ultima ratio funkciójának. Az Alkotmánybíróság vonatkozó gyakorlata
[18/2000. (VI. 6.) AB határozat, 11/1992. (III. 5.) AB határozat] szerint a
bűncselekménnyé nyilvánításnak és a büntetéssel való fenyegetésnek alkotmányos
indokokon kell alapulnia, szükségesnek, arányosnak és végső soron igénybe
vehetőnek kell lennie.
Mindezek alapján a Javaslat megszünteti a tényállás gondatlan alakzatát.
Figyelemmel arra is, hogy a polgári jogi jogérvényesítési eszköztár a szellemi
tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelv átültetésével nemrég
jelentősen kibővült, a büntetőjogi jogérvényesítés hatálya alól a Javaslat révén kieső
cselekmények tekintetében sem kell attól tartani, hogy azokkal szemben ne lehetne
más jogterületekre tartozó eszközökkel hatékonyan fellépni a jogsértésekkel
szemben.
4.	A Btk.-nak a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok védelmét
biztosító műszaki intézkedés kijátszásáról rendelkező 329/B. §-a a szerzői jogról
szóló 1999. évi LXXVI. törvénnyel egy időben, 1999-ben lépett hatályba. A hatásos
műszaki intézkedések védelmének (és ennek keretében az ezeket oltalmazó
büntetőjogi tényállás) bevezetését az indokolta, hogy meg kellett teremteni az
összhangot a WIPO Szerzői Jogi Szerződéséből és az Előadásokról és
Hangfelvételekről szóló Szerződéséből fakadó nemzetközi kötelezettségekkel.
Az Szjt.-nek az információs társadalomban a szerző és szomszédos jogok
egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelvnek való
megfelelés érdekében a 2003. évi CII. törvénnyel bekövetkezett módosítása a
hatásos műszaki intézkedések védelmét többek között kiegészítette azzal, hogy a
megkerülést előkészítő cselekmények körét kibővítette és magát a megkerülési
cselekményt (büntetőjogi terminológiával a kijátszást) is egyértelműen megtiltotta. A
jogi védelem kiterjesztését indokolta, hogy a megkerülés ugyanúgy gyakori
előcselekménye a műszaki védelemből „kiszabadított” műpéldányon elkövetett
későbbi szerzői jogsértésnek, mint az egyéb, már korábban is szankcionált
cselekmények. Tekintettel arra, hogy a megkerülés komoly (büntetőjogilag
szankcionált) szerzői jogi jogsértéseknek is gyakran szolgál előcselekményül,
indokolt a büntetőjogi tényállás kiegészítése is ezzel a cselekménnyel.
5.	Az iparjogvédelmi jogok megsértése tényállás átfogalmazása azt a célt
szolgálja, hogy egyértelművé váljon, miszerint ez olyan kerettényállás, amelynek
tartalmát a Magyarország által is aláírt nemzetközi szerződéseknek is megfelelő
ágazati törvények és közösségi rendeletek határozzák meg. Ennek megfelelően a
kerettényállást az alábbi jogszabályok rendelkezései töltik ki:
a)	a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény,
b)	a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvény,
c)	a formatervezési minták oltalmáról szóló törvény,
d)	a használati minták oltalmáról szóló törvény,
e)	a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról szóló
törvény,
f)	a gyógyszerek kiegészítő oltalmi tanúsítványának bevezetéséről szóló
1768/92/EGK tanácsi rendelet,
g)	a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet,
h)	a közösségi növényfajta-oltalomról szóló 2100/94/EK tanácsi rendelet,
80
i)	a növényvédő szerek kiegészítő oltalmi tanúsítványának bevezetéséről
szóló 1610/96/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet,
j) a közösségi formatervezési mintáról szóló 6/2002/EK tanácsi rendelet,
k) a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és
eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet.
Egyebekben a tényállás módosítására - a szerzői vagy szerzői joghoz
kapcsolódó jogok megsértése tényállásához hasonlóan - az az alkotmányossági
érdek és elméleti igény ad okot, hogy a szellemi tulajdonjogok érvényesítését
szolgáló büntetőjogi eszköztár jobban megfeleljen az ultima ratio elvének. Így a
Javaslat enyhítést vezet be e tényállás esetében is úgy, hogy az alapeset
megvalósulásához a jövőben nagyobb vagyoni hátránynak kell bekövetkeznie.
A 35. §-hoz
A Javaslat újrafogalmazza a Btké. 27. §-ában foglalt, az egyes
bűncselekmények értékhatáraival kapcsolatos rendelkezéseket. Az új
szabályozásnak - a jobb áttekinthetőség és szerkezeti felépítés mellett - két további
indoka van. Egyrészt az Általános Indokolásban kifejtettek alapján felemeli a
bűncselekményi értékhatárt százezer forintra, másrészt a munkáltatással
összefüggésben elkövetett adócsalás esetén a Btké. szövegét hozzáigazítja a Btk.
310/A. §-ának normaszövegéhez, amely úgy rendelkezik, hogy e bűncselekmény
elkövetése esetében az adóbevétel csökkenésének meghatározásakor az elvont
adók összegét egybe kell számítani.
A 36. §-hoz
A Javaslat újrafogalmazza a Btké. 28. §-ában foglalt, az egyes
bűncselekmények szabálysértési alakzataival kapcsolatos rendelkezéseket. Az új
rendelkezések megalkotása egyrészt a bűncselekményi értékhatárok emelésére
tekintettel szükséges, másrészt a Javaslat csempészetre vonatkozó új szabályai
indokolják. Az árdrágítás, és a sajtórendészeti vétségre vonatkozó módosítások
pedig az alábbiakban kifejtettek miatt indokoltak.
A Btké. hatályos 28 §-ának c) pontja szerint nem bűncselekmény, hanem
szabálysértés valósul meg, ha az árdrágítást csekély mennyiségű árura, vagy
csekély mértékű nyereség elérése végett követik el. A csekély mennyiség pontos
meghatározásával azonban a jogszabály adós marad, mindössze a Legfelsőbb
Bíróság Büntető Kollégiumának (BK) 120. számú állásfoglalása ad iránymutatást e
tekintetben. A BK 120. számú állásfoglalása szerint általában csekély mennyiségű a
20.000 forintot meg nem haladó értékű áru, és csekély mértékű a 2.000 forintot meg
nem haladó nyereség. Meg kell azonban jegyezni, hogy a BK állásfoglalások - azok
megszűntére tekintettel - jelenleg kizárólag a bírói gyakorlat szempontjából
tekinthetők irányadónak, ugyanakkor a jogi norma egyértelmű és pontos
megfogalmazása az Alkotmány 2. §-ában meghatározott jogállamiság elvéből
levezetett jogbiztonság követelményének az alapeleme, amelynek a Btké. jelzett
pontja nem felel meg.
A normavilágosság alkotmányos követelményének, és a Btk.-ban
meghatározott értékhatárokra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően a Javaslat
81
szerint akkor valósul meg szabálysértés, ha a cselekményt százezer forintot meg
nem haladó értékű árura, vagy húszezer forintot meg nem haladó nyereség elérése
végett követik el. A büntetőjogi norma pontos és egzakt meghatározása megszünteti
azt a jogbizonytalanságot, amely abból adódott, hogy a csekély mennyiség fogalmát
a gyakorlatnak kellett kialakítania.
A Btké. hatályos 28 §-ának j) pontja szerint nem bűncselekmény, hanem
szabálysértés valósul meg, ha a sajtórendészeti vétséget csekély mennyiségű
sajtótermékre követik el. A csekély mennyiség pontos meghatározásával azonban a
jogszabály szintén adós marad, és azt a bírói gyakorlat sem munkálta ki. Ugyanakkor
a jogi norma egyértelmű és pontos megfogalmazása a jogbiztonság
követelményének az alapeleme, amelynek a Btké. jelzett pontja - az árdrágításhoz
hasonlóan - nem felel meg.
A csekély mennyiség számszerű meghatározása azonban nem lehetséges,
mert az egyes sajtótermékekre vonatkozó csekély mennyiségek nagymértékben
eltérnek egymástól. A pontos meghatározás természetszerűleg nem lehet ugyanaz
egy országos napilap, egy helyi terjesztésű időszaki lap, vagy éppen egy elektronikus
sajtótermék esetében, ezért Btké. 28. §-a j) pontjának elhagyása mindenképpen
indokolt.
A 37. §-hoz
A Javaslat a Be.-nek a megyei bíróságok hatásköréről rendelkező 16. §-a (1)
bekezdésének g) és h) pontját módosítja. Ez a módosítás technikai jellegű, és
kizárólag a Javaslatban foglalt egyéb, szükséges módosításokat vezeti át.
A 38. §-hoz
A Javaslat módosítja a Be. 17. §-ának (6) bekezdését, amely arról
rendelkezik, hogy meghatározott bűncselekmények elbírálása a megyei bíróság
székhelyén lévő helyi bíróság illetékességébe tartozik. Ide sorolja a gazdasági
bűncselekményeket (Btk. XVII. Fejezet) is azzal, hogy a pénzügyi
bűncselekményekre (Btk. XVII. Fejezet III. Cím) kivételt állapít meg, tehát ezekre az
általános illetékességi szabályok irányadóak. A Javaslat a kivételek közé sorolja a
Btk. 289. §-ában szabályozott számvitel rendjének megsértését is. A gyakorlati
tapasztalatok szerint a számvitel rendjének megsértése körében jellemző elkövetési
magatartások ismeretében nem célszerű a különös illetékességi szabály fenntartása,
e cselekményeknek a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság illetékességébe
utalása. Mivel leggyakrabban egyes pénzügyi bűncselekményekkel összefüggésben
követik el, azokhoz hasonlóan az általános illetékességi szabályok alkalmazása
indokolt.
A 39. §-hoz
A Javaslat - a Btk. 287. §-ának hatályon kívül helyezése miatt -
újraszabályozza a Btk. 263/B. §-ában meghatározott bűncselekményt, és annak
alcímét, ezért a Be. 36. §-a (2) bekezdésének a) pontjában a felsorolásnak e
törvényhelyre vonatkozó részét ugyancsak módosítani kell, a Btk. 263/B. §-ában
82
szereplő visszaélés haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős
felhasználású termékkel elnevezésre.
A Be. 36. §-a (2) bekezdésének c) pontját azért szükséges módosítani, mert a
Javaslat új bűncselekményt iktat be (könyvvizsgálói kötelességszegés vétsége),
amellyel bővül a Vám- és Pénzügyőrség nyomozati hatásköre, módosítja a
csempészet tényállását, amelyből az eddig ott szabályozott vámorgazdaság, átkerül
az orgazdaság tényállásába, ezért a csempészett nem közösségi árura elkövetett
orgazdaság tekintetében is módosítás indokolt. Ezen túlmenően a
csődbűncselekmény címe módosításának megfelelő rendelkezés is átvezetésre
kerül.
A Javaslat pontosítja a 2006. évi LXI. törvény 241. §-ának (1) bekezdésével,
pontatlanul beiktatott, a Btk. 318. §-ában meghatározott a csalás tényállását érintő
rendelkezést.
A 40. §-hoz
A Be. 59. §-a szerint a terhelt, a tanú és a Be.-ben meghatározott más
személyek érdekében segítő járhat el. A segítő akkor tud az általa képviselt személy
érdekében megfelelő tevékenységet kifejteni, ha megismerheti azokat az iratokat,
amelyek megismerésére az általa képviselt személy jogosult. Erre vonatkozóan a Be.
nem tartalmaz rendelkezést, ezt a hiányosságot pótolja a Javaslat.
A 41. §-hoz
A rendelkezés nem jelent tartalmi módosítást, a szabályozás módosítása azért
szükséges, mert az Európai Uniós kötelezettségeknek megfelelően, a jövőben az e
törvényhely szempontjából irányadó jogokat és kötelezettségeket az
Országgyűléshez benyújtott külön törvények fogják tartalmazni.
A 42. §-hoz
A Be. 74/B. §-ának (6) bekezdését a légi-, a vasúti és a víziközlekedési
balesetek és egyéb közlekedési események szakmai vizsgálatáról szóló 2005. évi
CLXXXIV. törvény 21. §-a (4) bekezdésének c) pontja iktatta be a Be.-be. A
rendelkezés pontatlanul - jogi segítségnyújtóként - tartalmazza a peren kívüli jogi
szolgáltatást nyújtó jogi segítő elnevezését, ezáltal ellentmondás van a Be. és a jogi
segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény fogalomrendszere között. A
módosítás ezt az ellentmondást oldja fel.
A 43. §-hoz
A Be. 82. §-ának (5) bekezdésében, a Be. 191. §-a (2) bekezdésére utaló
rendelkezés, és a perújítás szempontjából új bizonyítéknak nem tekinthető
tanúvallomást érintő törvényhelyi hivatkozás nem helytálló, ezt korrigálja a Javaslat.
A 44. §-hoz
83
A bíróság elé állítás jogintézménye azt a célt szolgálja, hogy az eljárás
egyszerűsítése által az ügyek rövidebb idő alatt befejeződjenek. A Javaslat szerint,
ha a bíróság elé állításnak a Be. 517. §-ának (1) bekezdésében meghatározott
feltételei, és az őrizetbe vétel általános egyaránt fennállnak, a terhelt őrizetbe vétele
a bíróság elé állítás céljából is elrendelhetők. A gyakorlatban előfordul, hogy a
szabadlábon lévő terhelt a bíróság elé állításos tárgyaláson nem jelenik meg, ezáltal
az ügy nem intézhető el, annak ellenére, hogy a törvényben meghatározott
valamennyi feltétel adott. A rendelkezés célja a jogintézmény hatékonyabbá tétele.
Annak hangsúlyozása azonban szükséges, hogy a terhelt őrizetbe vétele a bíróság
elé állítás céljából, csak akkor rendelhető el, ha a kényszerintézkedés általános
törvényi feltételei is fennállnak.
A 45. §-hoz
A Javaslat pontosítja, és egy új bekezdéssel egészíti ki a Be. 2006. évi LI.
törvény 64. §-ának (2) bekezdésével megállapított 146. §-át.
A Be. 146. §-ának (2) bekezdése értelmében az a bíróság, ügyész, illetőleg
nyomozó hatóság, amely előtt ez eljárás folyik, haladéktalanul értesíti az
útlevélhatóságot az úti okmány visszavonása érdekében, az e törvényhely szerint
meghatározott személyi szabadságot elvonó, illetve korlátozó kényszerintézkedések
elrendelése esetén.
A rendelkezésben szereplő „visszavonás” kifejezés nem pontos, az ugyanis
minden esetben az úti okmány érvénytelenítését jelentené, azonban nem erről van
szó, az útlevélhatóság ténylegesen csak visszatartja az úti okmányt a
kényszerintézkedés tartamára, ezért a „visszatartás” a pontos megfogalmazás.
A külföldre utazási tilalom külön törvényben meghatározott fenntartása csak
addig lehetséges, amíg az azt megalapozó kényszerintézkedés tart, ezért szükséges
arról is rendelkezni, hogy e kényszerintézkedések megszüntetésekor a bíróság,
ügyész, illetőleg nyomozó hatóság erről is értesítse az útlevélhatóságot.
Külföldi terhelt esetén is értelemszerűen irányadóak a rendelkezések.
A 46. §-hoz
A 2006. évi LI. törvény 65. §-a újraszabályozta az óvadék jogintézményére
vonatkozó rendelkezéseket. Ugyancsak e törvény módosította a Be. 146. §-t is, és
szüntette meg az úti okmány elvételét, mint kényszerintézkedést. Azonban az
óvadékra vonatkozó rendelkezések között továbbra is szerepel a Be. 147. §-a (4)
bekezdésében, hogy a bíróság az óvadék megállapításakor kiutazási tilalmat is
elrendelhet.
A Be. 147. §-ának (4) bekezdése nincs összhangban a távoltartás
elrendelésének, a Be. 138/A. §-ának (2) bekezdésében meghatározott feltételeivel.
Távoltartás ugyanis nem rendelhető el, abból az okból, hogy a terhelt eljárási
cselekményeknél történő jelenlétét biztosítsa, ezért az előzetes letartóztatás óvadék
ellenében való megszüntetésekor sem léphet az előzetes letartóztatás helyébe.
84
A Javaslat a Be. 147. §-a (4) bekezdése harmadik mondatának módosításával
összhangot teremt a hivatkozott rendelkezések között.
A 47. §-hoz
A Be. 168. §-a (2) bekezdésének második mondatát - amely a gyanúsított és
a tanú vallomásáról készült jelentésre vonatkozóan tartalmazott szabályozást - a
2006.	évi LI. törvény 285. §-a (1) bekezdésének b) pontja, 2006. július 1. napjával
hatályon kívül helyezte. A rendelkezés célja az volt, hogy egyértelművé tegye,
miszerint a gyanúsított és a tanú vallomásáról nem lehet jelentést készíteni, ezekről
az eljárási cselekményeket jegyzőkönyvben kell rögzíteni.
A Javaslat erre vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, amely minden e körben
felmerülő kétséget kizár, és a szembesítés tekintetében is egyértelművé teszi a
jegyzőkönyv készítésének szükségességét.
A 48. §-hoz
A Be. 193. §-a szabályozza a nyomozás iratainak megismerhetőségét. A
törvény nem tartalmaz rendelkezést a nyomozás megszüntetésére vonatkozóan,
ezért ezt a hiányosságot a Javaslat pótolja. A nyomozás megszüntetése esetén is
lehetőséget kell biztosítani a terhelt és védője számára az iratok megismerésére, a
Be. 193. §-ának (1) bekezdésében meghatározott általános feltételek szerint.
A 49. §-hoz
Az Alkotmánybíróság a 62/2006. (XI. 23.) AB határozatában megállapította,
hogy az Országgyűlés az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sértő, mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azáltal, hogy a Be. 196. §-ában az
ellenvetés intézménye, továbbá a X. Fejezetben a vádemelési határidő
szabályozásánál nem nyújtott hatékony jogvédelmi eszközt a büntetőeljárásban részt
vevő személyeknek a nyomozó hatóság és az ügyész számára megállapított törvényi
határidők túllépése ellen.
Az Alkotmánybíróság határozata tartalmazza, hogy a Be. 196. §-ában
meghatározott ellenvetés nem jelent hatékony jogvédelmet a jogosultak számára a
nyomozó hatóságot és az ügyészt a nyomozási szakaszban kötelező eljárási
határidők túllépése ellen, továbbá, hogy a vádemelésre a törvényben meghatározott
határidő túllépését az érintettek egyáltalán nem kifogásolhatják.
A hivatkozott AB határozat szerint „Az Alkotmánybíróság - mérlegelve
egyrészről a nyomozó hatóság és az ügyész határidő-túllépéséből, az eljárás emiatti
elhúzódásából az alkotmányos alapjogokra, illetve alkotmányosan védett érdekekre
háramló hátrányos következmények súlyát, másrészről az ellenvetés szabályozását,
illetve a vádemelésre rendelkezésre álló határidő túllépése elleni fellépés
lehetőségének hiányát - megállapította, hogy a büntetőeljárás nem hatósági részt
vevői számára a törvényhozó nem biztosított hatékony jogvédelmet.
Mivel a hatósági határidő-túllépésnek - a határozatban korábban kifejtett
indokok alapján - nincs önálló büntetőeljárási szankciója, a jogállamiság-
85
jogbiztonság érvényesülése megköveteli, hogy az érintettek a büntetőeljárásnak a
bírósági szakaszt megelőző folyamatában is rendelkezzenek olyan jogvédelmi
eszközzel, amely részükről is megfelelő ráhatást biztosít a hatóságoknak
meghatározott eljárási határidők megtartására. A büntetőeljárásban részt vevő, a
hatóságok késedelme által hátrányosan érintett személyeknek olyan „felszólamlási”
lehetőséget kell kapniuk, amely megfelelő védelmet nyújt az eljárásnak a nyomozó
hatóság és az ügyész határidő túllépéséből, illetve a vádemelési határidő
elmulasztásából adódó elhúzódása ellen.
A vádemelési szakaszban semmilyen eszköz nincs a határidő-túllépés
jelzésére, a nyomozási szakaszban igénybe vehető ellenvetés pedig nem tekinthető
hatékonynak. Mivel az ellenvetést maga a mulasztással vádolt ügyész, illetve az
állítólagosan mulasztó nyomozó hatóság vezetője bírálja el, nincs biztosítva, hogy a
sérelmezett határidő-túllépésről a nyomozó hatóság vezetőjének értékelése az
ügyész, az ügyész részéről történt elbírálás pedig a felettes ügyész tudomására
jusson. E nélkül a szabályozás nem garantálja a mulasztás objektív, elfogulatlan
megítélését, azt, hogy a mulasztó hatóság a történtek indokolására kényszerüljön,
lehetőség legyen a szükséges intézkedések felsőbb szintű meghatározására,
továbbá az esetlegesen indokolt fegyelmi és büntetőjogi jogkövetkezmények
kezdeményezésére.”
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság korábbi határozataiból is egyértelmű, hogy
ez nem jelenti azt, hogy a nyomozó hatóság, illetőleg az ügyész határidő-túllépése
esetére bírói jogorvoslatot kellene biztosítani, mert a jogorvoslati jog alkotmányos
tartalma csak azt követeli meg a jogalkotótól, hogy a hatóságok érdemi, ügydöntő
határozatai tekintetében tegye lehetővé a valamely más szervhez, vagy ugyanazon
szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét [5/1992. (I.30.) AB
határozat, ABH 1992, 27,31.].
Mindebből az következik, hogy a büntetőeljárás nyomozati szakaszát érintően
a Be. által szabályozott, a nyomozó hatóság, illetőleg az ügyész határozata elleni
panasz alkalmas jogintézmény a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
kiküszöbölésére.
A Javaslat a panaszjogot biztosítja az intézkedések, illetve az intézkedések
elmulasztásának eseteire, a határozatokkal szemben előterjeszthető panaszra
vonatkozó rendelkezések alapul vételével.
A nyomozó hatóság vagy az ügyész intézkedésének elmulasztása ellen akkor
lehet panasszal élni, ha a Be. az intézkedés megtételére határidőt állapított meg,
azonban e határidő eredménytelenül eltelt.
Az intézkedésekről, főként azok elmulasztásáról azonban az érintettek nem
feltétlenül értesülnek, vagy csak késedelmesen szereznek azokról tudomást. Ezért
az elkésettség okán a panasz indokolás nélküli elutasíthatóságát a Javaslat kizárja.
Az 50. §-hoz
A büntetőeljárás vádemelési szakaszában az ügyész intézkedése, illetőleg
mulasztása ellen nincs jogi eszköz.
86
Ezért a Be. 196. §-ának újraszabályozása kapcsán kifejtett indokok
szükségessé teszik egy új rendelkezés beiktatását a törvénybe, amely szerint a Be.
Javaslattal újraszabályozott 196. §-ában foglaltakat, az adott eljárási szakasz
sajátosságaiból adódó eltérések figyelembe vételével alkalmazni kell az ügyész
intézkedései, illetve intézkedéseinek elmulasztása esetén is.
Az 51. §-hoz
A Be. 305. §-ának (2) bekezdésében a bíróság intézkedésére vonatkozó
szövegrész nem áll összhangban az intézkedés megtételének alapjául szolgáló, a
Be. 268. §-ában írottakkal, valamint a Be. - e rendelkezésre utalást tartalmazó - 309.
§-ának (1) bekezdésével. A Javaslat elvégzi a szükséges pontosítást.
Az 52. §-hoz
A Be. 392. §-ának (4) bekezdése határozza meg, hogy a harmadfokú bírósági
eljárásban a tanács elnökének miről kell értesíteni a jogosultakat, ha a harmadfokú
bíróság tanácsülésen intézi el az ügyet.
A rendelkezés - ellentétben a másodfokú bírósági eljárást érintő
szabályozással [Be. 360. § (4) bek.] - nem tartalmazza az ügyben eljáró tanács
összetételére vonatkozó értesítési kötelezettséget. Az ügyben eljáró tanács
összetételének megismerését indokolttá tevő garanciális szempontoknak ugyanúgy
érvényesülniük kell a harmadfokú eljárásban is, mint a másodfokú eljárásban, ezért a
Javaslat összhangot teremt a rendelkezések között.
Az 53. §-hoz
A Be. 399. §-ának (2) bekezdése tartalmazza azokat az okokat, amelyek
bekövetkezése esetén a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon
kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja.
A Be. 399. §-a (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott okok áttekintése
során megállapítható, hogy azok egyike azonos az ugyanezen bekezdés a)
pontjában meghatározott okkal.
A b) pontban ugyanis a Be. 373. § (1) bekezdésének II-III. pontjában
meghatározott eljárási szabálysértésre történik utalás, amelyek közül a II. pont e)
alpontja azt tartalmazza, amikor a bíróság az I. pontban meghatározott valamely ok
törvénysértő megállapítása miatt az eljárást megszüntette.
Ugyanakkor az a) pont értelmében a másodfokú bíróság új eljárásra
utasításának egyik oka, ha a másodfokú ítélet meghozatala a 373. § (1)
bekezdésének I. pontjában meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása
alapján történt.
Az a) pontban szabályozott hatályon kívül helyezési ok előfordulhat úgy is,
hogy nem a másodfokú eljárásban történik törvénysértés, hanem az első fokú
eljárásban, de ezt a másodfokú bíróság nem észleli. Ezt az esetet viszont a Be. 399.
87
§-ának (3) bekezdése tartalmazza, ezért a második bekezdésben nem indokolt
önálló pontként szabályozni.
Ezért a Javaslat szerint a Be. 399. §-ának (2) bekezdéséből a hatályos a) pont
szövege elmarad, a jelenlegi b) és c) pont rendelkezései pedig az a) és b) pont
jelölést kapják, változatlan tartalommal.
Ennek következtében a Javaslat - tartalmi változtatás nélkül - módosítja a (3)
bekezdést is.
Az 54. §-hoz
A Javaslat a Be. 408. §-ának (1) bekezdését egy új f) ponttal egészíti ki, amely
szerint perújítási ok, ha a köztársasági elnök a terhelttel szemben a büntetőeljárás
megszüntetéséről határoz, a kegyelmi eljárásban. A rendelkezés összefügg a Be.
598. §-a (1) bekezdésének módosításával. A kegyelmi kérelem előterjesztésének
visszaélés-szerű gyakorlását kívánja megakadályozni a rendelkezés, azzal, hogy a
hatályos szabályozástól eltérően, lehetővé teszi az eljárás folytatását, és az eljárás
ügydöntő határozattal befejezését, a kérelem előterjesztését követően is.
Ha viszont a kegyelmi kérelem eredményre vezet, de erről a határozatról a
bíróság nem szerez időben tudomást ezért az eljárás jogerősen befejeződött, meg
kell teremteni annak a lehetőségét, hogy perújítás keretében a bíróság a kegyelmi
határozatnak megfelelő döntést hozzon, és hatályon kívül helyezhesse az ítéletet,
illetőleg ítéleteket. Ez a rendelkezés érvényes arra az esetre is, ha a bíróság - nem
értesülve a köztársasági elnök korábban meghozott határozatáról - az időközben
eljárási kegyelemben részesített vádlottat jogerősen felmenti, ez esetben ugyanis az
eljárás folytatására - és a terhelt felmentésére - nem lett volna törvényi lehetőség.
Az 55 §-hoz
A Be. 408. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében perújítási ok, ha az
alapügyben az ítéletet a XXV. Fejezet alapján a terhelt távollétében tartott
tárgyaláson hozta a bíróság. A Be. 409. §-ának hatályos (3) bekezdése szerint, ha a
terhelt az első fokú eljárásban részt vett, majd ismeretlen helyre távozott, és
távollétében folytatták le az eljárást, elegendő a perújítást a másodfokú eljárásra
nézve elrendelni.
A Javaslat kiegészíti a Be. 409. §-ának (3) bekezdését, és arra az esetre
tartalmaz rendelkezést, ha csak a harmadfokú bírósági eljárást folytatták le a terhelt
távollétében, ilyenkor a perújítást is csak a harmadfokú eljárásra nézve célszerű
elrendelni.
A Javaslat kiegészíti a Be. 409. §-át egy új (4) bekezdéssel, amely szerint a
Be. 408. §-a (1) bekezdésének f) pontja esetén a perújítás lefolytatása kötelező.
Az 56. §-hoz
Ha a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős ítéletet
hoztak, vagy a terheltet nem a valódi nevén ítélték el [Be. 373. § (1) bek. I. pont d)
88
alpont], perújításnak is [Be. 408. § (1) bek. b) pont], és felülvizsgálatnak is [Be. 416. §
(1)	bek. c) pont] helye van. Nem indokolt, hogy egy törvénysértés két különböző
rendkívüli jogorvoslati eljárást is megalapozzon, ezért a Javaslat a felülvizsgálati
okok közül ezt az okot mellőzi.
Az 57. §-hoz
A Be. 2006. július 1. napjától hatályos 427. §-ának (1) bekezdésében
szabályozott esetekben, a törvénynek megfelelő határozat az iratok alapján
meghozható, ezekben az esetekben a Legfelsőbb Bíróság - a törvény kötelező
rendelkezése szerint - meghozza a törvényes határozatot, akkor is, ha az a terhelt
terhére történik.
Ezáltal a Legfelsőbb Bíróságot a törvény arra kötelezi, hogy egyes esetekben
olyan terhelt bűnösségét állapítsa meg, akit első és másodfokon egyaránt
felmentettek, illetve vele szemben a büntetőeljárást megszüntették.
Ezekben az esetekben a terhelt bűnösségét „első fokon” ténylegesen a
Legfelsőbb Bíróság állapítja meg, és ez ellen a határozat ellen nincs helye
jogorvoslatnak, ezáltal a terhelt a bűnösségét megállapító, illetve vele szemben
büntetést kiszabó vagy intézkedést alkalmazó határozatot nem támadhatja.
Ezért a Javaslat a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontjából mellőzi azt az
esetet, amikor a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére a büntető
anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, azaz a Legfelsőbb Bíróság a
terhelt bűnösségét nem állapíthatja meg.
Az 58. §-hoz
A Be. 427. §-ának (1) bekezdése azokat az eseteket tartalmazza, amikor a
Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot
megváltoztatja, és meghozza a törvénynek megfelelő határozatot. A rendelkezés
szerint a törvényes határozat meghozatala kötelező, a megtámadott határozat
hatályon kívül helyezése, és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság új
eljárásra utasításra nem lehetséges. Vannak azonban olyan esetek, amikor az iratok
alapján nem lehet meghozni a törvénynek megfelelő határozatot, bizonyítás felvétele
a felülvizsgálati eljárásban nem lehetséges, ezért a törvénysértés orvosolhatatlan. A
Javaslat annak a lehetőségét teremti meg, hogy ilyen esetekben a Legfelsőbb
Bíróság hatályon kívül helyezhesse a megtámadott határozatot, és a hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra utasítsa.
Az 59. §-hoz
A Be. katonai büntetőeljárás hatályát szabályozó 470. §-ának (1) bekezdése a
rendőrök hátrányára különbséget tesz a rendvédelmi szervek tagjaira vonatkozó
hatásköri rendelkezéseknél.
Azzal, hogy a katonai tanácsok a rendes bírósági szervezet részévé váltak, a
különbíráskodás szakbíráskodássá alakult át. Mind az ítélkezési gyakorlat
egységességének biztosítása, mind annak szakszerűsége érdekében indokolt, hogy
89
a katonai életviszonyokban jártas katonai bíró tárgyalja a rendvédelmi szervek tagjai
által elkövetett katonai, valamint a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal
összefüggésben elkövetett más bűncselekményeket.
A Be. a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, vagy a közlekedési
bűncselekmények körében is a szakbíráskodás logikáját követi, amikor különös
illetékességi szabályokat állapít meg, ugyanerről van szó a rendőrség hivatásos
állományú tagjai esetében is.
A hatályos szabályozás szerint az érintett bűncselekmények elbírálása az
általános hatáskörű bíróságok feladata, ezáltal nem biztosított, hogy az átlagos
pertartamnál gyorsabban nyerjenek ezek az ügyek elbírálást, szemben a többi
fegyveres szerv tagjainál érvényesülő eljárásokkal, amelyeket a katonai ügyészi
szervek, illetőleg a katonai tanácsok folytatnak le.
Ez a különbségtétel sem alkotmányossági szempontból, sem büntetőjogi
szempontból nem indokolt, ezért a Javaslat a jelenleginél egységesebb szabályozást
tartalmaz.
A 60. §-hoz
A Be. 474. §-ának (4) bekezdésében a szövetséges fegyveres erő fogalmára
vonatkozó hivatkozás téves, a Javaslat ezt a hibát küszöböli ki.
A 61. §-hoz
A Be. 574. §-ának (3) bekezdését a rendelkezés tartalmának egyértelm ű vé
tétele miatt pontosítani kell, ezt végzi el a Javaslat.
A 62. §-hoz
A Be. 581. §-ának (1) bekezdése szerint a terheltnek kártalanítás jár a jogerős
ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésért, javítóintézeti nevelésért, illetőleg
kényszergyógykezelésért, ha rendkívüli jogorvoslat folytán felmentették, enyhébb
büntetésre ítélték, próbára bocsátották, megrovásban részesítették, illetőleg az
eljárást vele szemben megszüntették vagy megállapították, hogy a
kényszergyógykezelést törvényes ok nélkül rendelték el.
Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy, ha a terhelt előzetes
letartóztatásban, házi őrizetben, vagy ideiglenes kényszergyógykezelés hatálya alatt
volt, de a bíróság nem szabott ki szabadságvesztést, közérdekű munkát,
pénzbüntetést vagy kiutasítást, vagy, ha az előzetes letartóztatás, a házi őrizet vagy
az ideiglenes kényszergyógykezelés tartama meghaladja a jogerősen kiszabott
szabadságvesztés, közérdekű munka tartamát, illetőleg a pénzbüntetés napi
tételeinek számát, a terhelt részesülhessen kártalanításban.
Ezekben az esetekben ugyanis a terhelt a kártalanítás jelenleg szabályozott
eseteivel egyezően alaptalanul szenvedi el a kényszerintézkedést, legalábbis annak
a jogerős ítélet szerinti büntetés mértékét meghaladóan. Ezért a Javaslat módosítja a
Be. 580. §-át.
90
A 63. §-hoz
A rendelkezés a Be. 408. §-a (1) bekezdésének módosításával áll
összefüggésben. A kegyelmi kérelem előterjesztése nem bír halasztó hatállyal az
eljárás folytatását illetően, így tehát a vádemelést megelőzően is, és a vádemelést
követően is elvégezheti az ügyész, illetőleg a bíróság a szükséges és indokolt
eljárási cselekményeket, akár ügydöntő határozatot is hozhat. Hangsúlyozni kell,
hogy ez nem jelentheti a kegyelmi kérelem elintézésének kellő indok nélküli
késleltetését.
A 64. §-hoz
A Bv. tvr 10. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy más munkahely
kijelölése esetén a büntetés-végrehajtási bíró elrendeli a pártfogó felügyelői
vélemény beszerzését. Abban az esetben azonban, ha a munkahely vagy az elítélt a
pártfogó felügyelőhöz fordul új munkahely kijelölése céljából, a pártfogó felügyelő
jelentést készít az ügyész részére az új munkahely kijelölésének indítványozása
érdekében. A jelentés az új munkahely kijelöléséhez szükséges minden adatot
tartalmaz, ezáltal a pártfogó felügyelői vélemény beszerzésének minden esetben
történő kötelező jellegű előírása indokolatlanná válik, és feleslegesen
meghosszabbítja az eljárást. A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy pártfogó
felügyelő vélemény beszerzése, akkor szükséges, ha a kijelölhető új munkahelyre
vonatkozó pártfogó felügyelő jelentés nem készült.
A 65. §-hoz
A Bv. tvr. 11. §-ának (2) bekezdése alapján a közérdekű munka
végrehajthatósága megszűnésének megállapítására irányuló eljárást a kijelölt
munkahely szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le. A Bv. tvr. 66. §-
ának (3) bekezdése tartalmazza a végrehajthatóság megszűnésének okait, amelynek
b)	pontja értelmében, megszűnik a közérdekű munka végrehajthatósága, ha az elítélt
-	az ítélet jogerőre emelkedését követően - legalább egy évig gyermekgondozási
díjban, illetőleg gyermekgondozási segélyben részesült. A Bv. tvr. 66. §-ának (1)
bekezdése szerint, ha az elítélt gyermekgondozási díjban, illetőleg
gyermekgondozási segélyben részesül, a büntetést kiszabó bíróság a közérdekű
munka végrehajtásának megkezdésére halasztást engedélyez. A halasztás
engedélyezése ebben az esetben kötelező, ugyanakkor a halasztást az ítélkező
bíróság csak a munkahely kijelölését megelőzően engedélyezheti.
Ha tehát a büntetést kiszabó bíróság gyermekgondozási díj, illetőleg
gyermekgondozási segély miatt halasztást engedélyez, és az elítélt az ítélet jogerőre
emelkedése után legalább egy évig részesült gyermekgondozási díjban, illetőleg
gyermekgondozási segélyben, a közérdekű munka büntetés végrehajthatósága
megszűnése megállapításának van helye. Kijelölt munkahely hiányában azonban
nincs olyan büntetés-végrehajtási bíró, amely a végrehajthatóság megszűnésének
megállapítására illetékes lenne. Erre figyelemmel a Javaslat úgy rendelkezik, hogy
kijelölt munkahely hiányában az elítélt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási
helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró jár el a végrehajthatóság
megszűnésének megállapítása során.
91
A 66. §-hoz
A Bv. tvr. 22. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a büntetés-
félbeszakítás időtartama a szabadságvesztésbe nem számít be. A Bv. tvr. azonban
nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy börtönben az elítélt rövid tartamú
eltávozásának időtartamát, a fogház fokozatban engedélyezhető rövid tartamú
eltávozás időtartamát, az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása során
engedélyezett eltávozás időtartamát, illetőleg az átmeneti csoportban
engedélyezhető eltávozás időtartamát be kell-e számítani a büntetésbe. Ez a
jogbiztonság alkotmányos elvének sérelmével járhat. A Javaslat ezért olyan
rendelkezéseket iktat be a Bv. tvr. 27. §-ának a) pontjába, a Bv. tvr. 28. §-a (2)
bekezdésének a) pontjába, Bv. tvr. 28/A. §-ának (5) bekezdésébe, valamint a Bv. tvr.
29. §-ának (3) bekezdésébe, miszerint a börtönben, illetőleg a fogház fokozatban
engedélyezhető rövid tartamú eltávozás, az enyhébb végrehajtási szabályok
alkalmazása során engedélyezett eltávozás, valamint az átmeneti csoportban
engedélyezhető eltávozás időtartama a szabadságvesztésbe beszámít.
A 67. §-hoz
A hatályos jogi szabályozásban a fogvatartottnál tartható tárgyak körét
miniszteri rendelet határozza meg [a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás
végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 1. számú
melléklete, valamint a rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM
rendelet melléklete]. Az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy „A
Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó
szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem
korlátozhatja.” A tulajdonhoz való jog alapvető jog. A fogvatartottnál tartható tárgyak
körének korlátozása önmagában nem alkotmányellenes, de a korlátozás
szükségszerűségének és célhoz kötöttségének az alapjogi korlátozás formai és
tartalmi követelményeinek egyaránt meg kell felelnie. A hatályos szabályozás nem
felel meg az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdésében előírtaknak. A Javaslat ezért
egyrészt törvényi szinten szabályozza az elítéltnél tartható tárgyak körét, és új 36/B.
§-t iktat a Bv. tvr. rendelkezéseibe.
Másrészt a Javaslat szerinti szabályozás annyiban is eltér a hatályos
szabályozástól, hogy nem taxatív felsorolást tartalmaz a tartható tárgyak körére
nézve, hanem abból indul ki, hogy alapesetben az elítéltnél tartható tárgyak köre
kizárólag a büntetés-végrehajtási intézet rendjére és biztonságára figyelemmel
korlátozható. Ennek eldöntése a büntetés-végrehajtási intézet feladata.
A Javaslat ugyanakkor rendelkezik azon tárgyak köréről is, amelyek
korlátozására nincsen lehetőség.
A 68. §-hoz
A Bv. tvr. 22. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a büntetés-
félbeszakítás időtartama a szabadságvesztésbe nem számít be. A Bv. tvr. azonban
nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy a jutalomként engedélyezett rövid
tartamú eltávozás, valamint kimaradás időtartamát be kell-e számítani a büntetés
92
időtartamába, ez pedig a jogbiztonság alkotmányos elvének sérelmével járhat. A
Javaslat ezért olyan rendelkezést iktat a Bv. tvr. 41/A. §-ának (6) bekezdésébe,
amely szerint a jutalomként engedélyezett rövid tartamú eltávozás és kimaradás
időtartama a szabadságvesztésbe beszámít.
A 69. §-hoz
A Btk. 127. §-ának (1) bekezdése alapján a katonával szemben kiszabott
szabadságvesztést a katonai fogdában kell végrehajtani. A katonai fogdában
letöltendő fogházbüntetést jelenleg a Magyar Honvédség szervezetének részét
képező Katonai Fogházban hajtják végre. Az államháztartás hatékony működését
elősegítő szervezeti átalakításokról és az azokat megalapozó intézkedésekről szóló
2118/2006. (VI. 30.) Korm. határozat előírta a HM katonai fogház büntetés-
végrehajtási szervezetbe történő integrálását.
Erre figyelemmel a Javaslat már arról rendelkezik, hogy a katonai fogda a
szabadságvesztés büntetés végrehajtási módja, végrehajtása a büntetés-
végrehajtási intézet elkülönített részén történik. A katonai fogda, mint a Btk. szerinti
speciális büntetés-végrehajtási mód tehát továbbra is megmarad.
Szükséges rendelkezni a katona szolgálati jogviszonyával összefüggő jogai,
illetve kötelezettségeinek gyakorlásáról is, így katonai fogdában büntetésüket töltő
elítéltek szolgálati kötelezettségei és jogai annyiban szünetelnek, illetőleg
korlátozottak, amennyiben erről az ítélet vagy jogszabály rendelkezik, illetve
amennyiben ezek érvényesülése a büntetés céljával ellentétes. Az elítéltek a
szabadságvesztés végrehajtása alatt elöljárói és feljebbvalói joggal nem
rendelkeznek, fegyvert nem viselhetnek, és fegyveres szolgálatot nem láthatnak el.
A 70. §-hoz
A pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés jellegéből adódóan a
pénzbüntetés akkor is megfizethető, ha azt a bíróság már átváltoztatta
szabadságvesztésre és a szabadságvesztés végrehajtása megkezdődött. A jelenlegi
szabályozás szerint, ha az elítélt a pénzbüntetést a szabadságvesztés végrehajtása
alatt fizette meg, nyomban szabadon kell bocsátani. Ez a rendelkezés azonban
számos esetben gyakorlati problémát okoz, hiszen a befizetés Bírósági Gazdasági
Hivatal által történő igazolása nélkül az elítéltet nem lehet szabadon bocsátani, ez
pedig értelemszerűen nem teszi lehetővé a befizetést követő nyomban történő
szabadítást.
Az Alkotmánybíróság, a bíróságok és más szolgáltatók vagy szervek
munkarendjével kapcsolatban megállapította a 667/B/1997. AB határozatában, hogy:
„Nyilvánvaló, ahogy a közigazgatási szerveket és a bíróságokat sem, ugyanúgy a
postai és egyéb más szolgáltatókat sem lehet arra kötelezni, hogy az extrém,
kivételes esetekre is gondolva alakítsák ki nyitvatartási rendjüket. [...] Az ugyanis
elvárható az érintettektől, hogy maguk is kellő gondosságot tanúsítsanak, másik
oldalról nézve: ez utóbbit nem pótolhatja a szolgáltató helyekkel szemben támasztott
túlzó elvárás.” (ABH 1999, 592, 597.). Így nem minősül a személyes szabadsághoz
való jog aránytalan és szükségtelen korlátozásának, hogy a pénzbüntetés befizetés
visszaigazolása a bíróságok munkarendjének megfelelően csak hétköznap történik.
93
Mindezekre figyelemmel a Javaslat úgy módosítja a Bv. tvr. 69. §-ának (2)
bekezdését, hogy ha a pénzbüntetés megfizetésére az átváltoztatott
szabadságvesztés büntetés megkezdését követően kerül sor, az elítéltet a befizetés
azonosítását követően kell nyomban szabadon bocsátani.
A 71. §-hoz
A kényszergyógykezelésre utalt személy egyfelől a bíróság jogerős határozata
alapján büntetés-végrehajtási intézetben elhelyezett és a gyógykezelésben való
részvételre kötelezett egyén, másfelől beteg. Helyzetének ez a kétarcúsága adja
meg az őt érintő jogi szabályozás jellegét: széles körben vonatkoznak rá a
szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó rendelkezések, de a beteg mivoltával
szorosan összefüggő kérdésekre nézve az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV.
törvény (Eütv.) előírásait kell alkalmazni.
Erre figyelemmel a Javaslat a kényszergyógykezelttel szemben alkalmazható
kényszerítő eszközök szabályozását összhangba hozza az Eütv. rendelkezéseivel,
tekintettel arra, hogy a hatályos szabályozás nem minden esetben veszi figyelembe
az egészségügyi jogi előírásokat.
A Bv. tvr. 84/A. §-ának módosítása azért is szükséges, mert a beteggel
szemben alkalmazható kényszerítő eszközök szabályai a Bv. tvr.-ben, valamint a
büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvényben (Bv. sztv.)
találhatók, e rendelkezések azonban több ponton nincsenek összhangban, ami
alkotmányos aggályokat vet fel.
A Javaslat a kényszergyógykezelttel szemben az Eütv. szerinti korlátozó
intézkedések alkalmazását teszi lehetővé, így ez irányadó kell legyen a büntetés-
végrehajtási szervezet számára is. Ugyanakkor a büntetés-végrehajtási szervezet
által a Bv. sztv. szerinti kényszerítő eszközök alkalmazhatósága kapcsán is több
pontosítást hajt végre a Javaslat.
Egyrészt a jelenlegi szabályokhoz képest egzaktabban, pontosabban
határozza meg, hogy milyen célból alkalmazható kényszerítő eszköz a
kényszergyógykezelttel szemben. Eszerint a büntetés-végrehajtási szervezet
kizárólag abban az esetben alkalmazhatja a korlátozott testi kényszert, ha a
kényszergyógykezeltnek az IMEI-ből, avagy a felügyelet mellett az intézeten kívüli
tartózkodása színhelyéről történő engedély nélküli eltávozása más módon nem
akadályozható meg.
Egyértelművé teszi a Javaslat azt is, hogy a Bv. sztv. szerinti kényszerítő
eszközök alkalmazására korlátozottan kerülhet sor, azaz a testi kényszernek csak
két módja, a megfogás és a lefogás alkalmazható.
A 72. §-hoz
A pártfogó felügyelet járulékos jellegű intézkedés, erre figyelemmel a Javaslat
a Bv. tvr. 102. §-ának (2) bekezdését új b) ponttal egészíti ki. Eszerint megszűnik a
94
pártfogó felügyelet abban az esetben is, ha a bíróság a próbára bocsátást, a
felfüggesztett szabadságvesztést, illetve a feltételes szabadságot megszünteti.
A 73. §-hoz
1.	A Bv. tvr. 104. §-ának (1) bekezdése, amely a katona pártfogó
felügyeletének végrehajtására vonatkozó szabályokat tartalmazza, számos már
hatályon kívül helyezett rendelkezésre hivatkozik. Így a Bv. tvr. 93. §-át, 98-99. §§-ait
a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű
rendelet módosításáról szóló 1993. évi XXXII. törvény 51. §-ának (2) bekezdése, 97.
§-át a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más törvények
módosításáról szóló 2005. évi XCI. törvény 29. §-a (2) bekezdésének c) pontja
helyezte hatályon kívül. Erre figyelemmel a Javaslat úgy módosítja a 104. § (1)
bekezdését, hogy az a pártfogó felügyelet hatályos rendelkezésire hivatkozzon.
2.	Erre figyelemmel a Javaslat kimondja, hogy a katonák pártfogó
felügyeletének végrehajtása során az általános végrehajtási szabályok nem
alkalmazhatók. Ezzel párhuzamosan a Javaslat beiktatja a katona pártfogó
felügyeletének végrehajtására vonatkozó különös szabályokat, amelyek jelenleg
miniszteri szintű rendelet [a katonák szabadságvesztésének, előzetes
letartóztatásának és pártfogó felügyeletének végrehajtásáról szóló 1/1979. (VIII. 25.)
HM-IM együttes rendelet] tartalmaz. E szabályok törvényi szintre emelése az MH
katonai fogház büntetés-végrehajtási szervezetbe történő bevonása és ennek
következményeképpen a hivatkozott együttes rendelet jövőbeli megszüntetése okán
indokolt.
A 74. §-hoz
A Bv. tvr. hatályos szabályozása szerint az elzárás végrehajtása során az
elkövető egy alkalommal fogadhat látogatót. Ugyanakkor azokban az esetekben,
amikor hosszabb tartamú elzárást kell végrehajtani, vagy több elzárást egymást
követően, méltánytalan a látogatás egy alkalomban való korlátozása.
A 75. §-hoz
1.	A Javaslat a Bv. tvr. 127. §-ának (1) bekezdése szerinti felhatalmazó
rendelkezést módosítja, amelyben az igazságügyért felelős miniszter az érintett
miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben szabályozza a büntetések és
az intézkedések végrehajtásának, valamint a pártfogó felügyelői szolgálat
tevékenységének részletes szabályait.
2.	Felhatalmazást kap továbbá az igazságügyért felelős miniszter, hogy
rendeletben állapítsa meg a pártfogó felügyelői tevékenységgel kapcsolatos rendőri
feladatok végrehajtásának részletes szabályait.
A 76. §-hoz
A Javaslatban írtakra figyelemmel a kényszerítő eszközök korlátozott
alkalmazása kapcsán a Bv. sztv. rendelkezéseit is módosítja a Javaslat, és ezzel
95
megteremti az összhangot a Bv. tvr. rendelkezéseivel a tekintetben, hogy mely
kényszerítő eszközök alkalmazhatók a kényszergyógykezelttel szemben.
A kényszergyógykezelt személy érdekeinek védelme azt kívánja, hogy a
kényszerítő eszköz alkalmazásának jogosságáról készült jelentést a jelenlegi
személyi körön kívül a betegjogi képviselő, illetve a meghatalmazott képviselő is
megkapja. Azért is szükséges erről rendelkezni, mert a Javaslat módosítja a Bv. sztv.
17. §-ának (3) bekezdését, amely e személyi kört is feljogosítja kereset, panasz vagy
bejelentés megtételére a kényszerítő eszköz alkalmazása kapcsán.
A 77. §-hoz
Az előző szakaszban írtak alapján a Javaslat a kényszergyógykezelt betegjogi
képviselőjét, illetve a meghatalmazott képviselőjét is feljogosítja kereset, panasz
vagy bejelentés megtételére a kényszerítő eszköz alkalmazása kapcsán.
A 78. §-hoz
A Bv. sztv. hatályos szabályozása lehetőséget ad a lőfegyver használatára „a
fogvatartott szökésének a megakadályozása” céljából is. Az Alkotmánybíróság
257/B/2004. AB határozatában megsemmisítette a rendőrségről szóló 1994. évi
XXXIV. törvény 54. §-a j) pontjának azt a rendelkezését, amely szerint a rendőrség
az elfogott, bűncselekmény elkövetése miatt őrizetbe vett vagy bírói döntés alapján
fogvatartott menekülésének megakadályozása, vagy elfogása céljából lőfegyvert
használhat.
Az Alkotmánybíróság a következőkkel indokolta a döntését: „A menekülő,
illetve a menekülést követően elfogás alá eső személy esetében nem áll fenn a
rendőrt vagy harmadik személyt érintő veszélyeztetés [...] az államnak hatékonyan
kell élnie a rendelkezésére álló alkotmányos eszközökkel. Ez a vizsgált rendelkezés
vonatkozásában aképpen konkretizálható, hogy a rendőrség úgy köteles a
fogvatartott biztonságos őrzéséről gondoskodni, hogy ezáltal a menekülés
elkerülhetővé váljék [. ]. A rendőrség számára a jogalkotó megteremtette a
biztonságos őrzés feltételeit, eszközrendszerét. Ha az őrzés során olyan mulasztás
történik, ami lehetővé teszi a jogilag még felelősségre nem vont fogvatartott
szökését, akkor ennek korrigálására nem szolgálhat az élet kioltására is alkalmas
eszköz (lőfegyver) használata. Vagyis: az állam életvédelmi kötelezettsége mellett
jelen van az őrzési felelősségből fakadó kötelezettsége, ami együttesen már
aránytalanná teszi a lőfegyver-használatot az élethez való joggal összefüggésben.
Az Alkotmánybíróság azt is figyelembe vette, hogy az állam a fogvatartott
menekülését illetően nem marad büntetőjogi eszköz nélkül, mert a Btk. 245. § (1)
bekezdése szerint az érintett ezen magatartásával a fogolyszökés bűncselekményét
követi el, amelynek alapján büntetőjogilag felelősségre vonható.”
Mindezekre figyelemmel „a fogvatartott szökésének megakadályozása
céljából” történő lőfegyverhasználatra vonatkozó rendelkezést a Javaslat hatályon
kívül helyezi a Bv. sztv. 22. §-a (3) bekezdésének g) és h) pontjaiból. Ezzel
összefüggésben a Javaslat elhagyja a Bv. sztv. 23. §-a (1) bekezdésének c) és d)
pontjai szerinti a kizáró okokat, amelyek e lőfegyver használatára jogosító eset alól
állapít meg kivételeket és általánosságban úgy rendelkezik, hogy az elítélt
96
szökésének megakadályozása, illetve szökése esetén elfogása céljából nincs
lehetőség lőfegyverhasználatra.
A 79. §-hoz
A büntetés-végrehajtási szervezet feladatainak ellátása során több olyan
személlyel is kapcsolatba kerül, akik nem fogvatartottak, azonban vagy a fogvatartott,
vagy a saját jogaik gyakorlása érdekében a személyes, sőt különleges adatainak a
büntetés-végrehajtási szervezet általi kezelése, nyilvántartása nem nélkülözhető. Így
pl. az elítélt jogosult a hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a büntetés-
végrehajtási intézet által engedélyezett személyekkel való levelezésre, látogató
fogadására, stb. A büntetés-végrehajtási intézet - értelemszerűen - nyilvántartja
azoknak a személyeknek a személyes adatait, akikkel a fogvatartott engedéllyel
kapcsolatot tarthat.
A Javaslat ezért megadja a büntetés-végrehajtási szervezet részére azt a
felhatalmazást is, amely ahhoz szükséges, hogy az elítélttel kapcsolatot tartó
személyek - a kapcsolattartáshoz, valamint a kapcsolattartó személyek
azonosításához szükséges - adatainak kezelésére és nyilvántartására is jogosult
legyen. Ezen adatok kezelésére azonban kizárólag a kapcsolattartó személy
hozzájárulásával kerülhet sor, így a Javaslat erről is rendelkezik.
A 80. §-hoz
Mivel a Btk. 326. §-ában nem szerepel a vámszabálysértés, mint az
orgazdaság megelőző cselekménye, és annak szabálysértési jellegére tekintettel
nem is szerepelhet, annak érdekében, hogy a százezer forint vámbevétel-csökkenést
el nem érő vámszabálysértés elkövetési tárgyára megvalósított orgazdaszerű
magatartás a jövőben szankcionálható legyen, indokolt egy új tulajdon elleni
szabálysértést alkotni. Mivel e szabálysértést indokolt a Vám- és Pénzügyőrség
nyomozati hatáskörébe utalni, szükséges az Sztv. 34. §-ának (1) bekezdésében
foglalt hatásköri szabály módosítása is úgy, hogy az ne kizárólag a pénzügyi
szabálysértésekre utaljon.
A 81. §-hoz
A 2005. évi XCI. törvény újraszabályozta a Btk. környezet- és
természetvédelmi tényállásait, e körben módosította a Btk. 281. §-át, a
természetkárosítás tényállását is. A módosítás következtében azonban a Btk. és az
Sztv. vonatkozó szabályai között átfedések keletkeztek, így egyes elkövetési
magatartások mind a Btk., mind az Sztv. alapján büntethetőek lettek, pl. fokozottan
védett élő szervezet egyedét, származékát jogellenesen megrongálja, elviszi,
valamint elpusztítja. A Javaslat az átfedések megszüntetése érdekében úgy
módosítja az Sztv. szerinti természetvédelmi szabálysértés tényállását, hogy a
jogellenes rongálás, elvitel, illetve elpusztítás kizárólag a védett élő szervezet
egyedére, származékára vagy barlangi képződményre vonatkozik, a fokozottan
védett élő szervezetek vonatkozásában ezek az elkövetési magatartások a Btk. 281.
§-a alapján bűncselekménynek minősülnek.
97
Emellett a Javaslat alapján továbbra is szabálysértésnek minősül mind a
védett, mind a fokozottan védett állatfaj egyedének az élettevékenységében történő
jelentős mértékű megzavarása.
A 82. §-hoz
1.	A jelenleg hatályos bűncselekményi értékhatárokat a Btk. 138/A. §-ában,
valamint a Btké. 27-28. §-aiban az 1999. évi CXX. törvény állapította meg, és 2000.
március 1-jétől hatályos. Szintén 2000. március 1-jén lépett hatályba az Sztv., amely
igazodva a Btk.-ban foglalt értékhatárokhoz, a tulajdon elleni szabálysértések
körében büntetni rendeli a tízezer forintot meg nem haladó értékben elkövetett
lopást, sikkasztást, jogtalan elsajátítást, orgazdaságot, a bankkártyával visszaélést,
csalást, szándékos rongálást, valamint hűtlen kezelést.
Az inflációra, valamint pergazdasági szempontokra tekintettel mind a Btk.
vagyon elleni, mind a gazdasági bűncselekményei esetében indokolt az értékhatár
emelése.
Minderre tekintettel a Javaslat a Btk. 138/A. §-ában a kisebb érték alsó határát
a jelenlegi tízezer forintról húszezer forintra emeli, erre tekintettel szükséges az
Sztv.-ben a Btk.-hoz igazított értékhatárok módosítása is.
2.	A 81. §-hoz írt részletes indokolásban kifejtettek miatt a Javaslat egy új
tulajdon elleni szabálysértéssel egészíti ki az Sztv. 157. §-át, amely miatt az eljárás a
vám- és pénzügyőrség hatáskörébe tartozik.
A 83. §-hoz
A Javaslat módosítja az Sztv. 158-159. §-át, amely a csempészet és
vámorgazdaság szabálysértési alakzatáról rendelkezik. A módosítás a Javaslat 30.
§-ában foglaltakat, és az ehhez a szakaszhoz írt részletes indokolásban kifejtett
változásokat vezeti át a normaszövegen. Továbbá, mivel a vámorgazdaság
szabálysértési alakzata a módosítással beolvadt az Sztv. 157. §-ába, azt a Javaslat
hatályon kívül helyezi, úgy, hogy az eddig az Sztv. 159/A. §-ában szereplő értelmező
rendelkezést lépteti az Sztv. 159. §-ának a helyébe.
A 84. §-hoz
Az Európai Központi Bank (EKB) 2003. március 20-án kelt határozata
rendelkezik az euro-bankjegyek címleteiről, technikai jellemzőiről, utánzatai
készítéséről, cseréjéről és bevonásáról, a szintén 2003. március 20-án kelt
iránymutatása pedig a szabálytalan eurobankjegy-utánzatok készítése elleni
intézkedések végrehajtásáról, valamint az euro-bankjegyek cseréjéről és
bevonásáról. Ezt követően az Európai Unió Tanácsa 2004. december 6-án elfogadta
az euroérmékhez hasonló érmekről és zsetonokról szóló 2182/2004/EK tanácsi
rendeletet, majd a 2183/2004/EK tanácsi rendeletben ennek alkalmazását
kiterjesztette az eurot nem használó tagállamokra is. Az uniós jog értelmében
szankcionálni kell egyes érmekről és zsetonokról jogosulatlan utánzat készítését,
megszerzését, azok tartását, behozatalát, valamint forgalmazását. Mindezeknek a
98
jogi aktusoknak való megfelelés érdekében is született meg a magyar törvényes
fizetőeszköz és az euro utánzatáról szóló 1/2006. (II. 15.) MNB rendelet.
Az Sztv. 163. §-a tartalmazza a pénzutánzattal kapcsolatos szabályok
megszegését. A tényállás azonban egyrészt - a hazai szabályozás időközbeni
változása miatt - nem áll összhangban a forintbankjegyek és -érmék utánzataira
vonatkozó hatályos rendelkezésekkel, másrészt nem terjed ki az euroérmékre és
bankjegyekre. A Javaslat értelmében - figyelemmel az utánzatokra vonatkozó, a
Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvényben, az annak felhatalmazása
alapján kiadott, a 1/2006. MNB rendeletben, valamint a hatályos uniós jogi
aktusokban foglalt szabályokra - az Sztv. 163. §-ában jelenleg meghatározott
elkövetési magatartások köre kibővül.
A Javaslat szerint a tényállás (1) bekezdése a súlyosabb jogsértő
cselekményeket tartalmazza, míg a (2) bekezdés az enyhébb súlyú elkövetési
magatartásokat foglalja magában. Az (1) bekezdés alapján az büntetendő, aki a
Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott, illetve forgalomba hozott és forgalomban lévő
bankjegyről vagy érméről, valamint euro-bankjegyről vagy -érméről engedélyhez
kötött utánzatot jogosulatlanul készít, megszerez, tart, azt az országba behozza,
vagy utánzatként forgalomba hozza. Eszerint tehát csak az engedélyhez kötött
utánzatokkal kapcsolatos elkövetési magatartások tartoznak a szabálysértési jog
hatálya alá, az ex lege tiltott utánzatokkal kapcsolatos cselekményekre már a
büntetőjog az irányadó, a szabályszerű, engedélyhez nem kötött utánzatokkal
kapcsolatos cselekmények pedig nem tiltottak. A tényállás szerint a forgalomba
hozatal akkor minősül szabálysértésnek, ha azt utánzatként hozzák forgalomba,
ellenkező esetben a pénzhamisítás büntetőjogi tényállása is felmerül.
A tényállás elkövetési tárgyai a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott, illetve
forgalomba hozott és forgalomban lévő bankjegyek vagy érmék, valamint az euro-
bankjegyek illetve euro-érmék.
A (3) bekezdés értelmező rendelkezésként a magyar és az uniós jogban
hatályos utánzatfogalmakra utal. Az MNB rendelet meghatározza, hogy mi minősül a
forintbankjegy és -érme utánzatának, melyek a tiltott, a szabályszerű és az
engedélyhez kötött utánzatok. Az EKB határozata rögzíti, hogy mik az eurobankjegy-
utánzatok készítésének szabályai, a tanácsi rendelet pedig meghatározza, hogy
mely, az euroérmékhez hasonló érmeknek és zsetonoknak tilos a gyártása,
forgalmazása, illetve az országba történő behozatala.
A 85. §-hoz
A Javaslat módosítja a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő
egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó
törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény 4. §-ának s) pontját. Eszerint a
szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés
szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvény a jövőben
-	a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központról szóló 2000. évi CXXVI.
törvény helyett - itt határozza meg, hogy mi tekintendő szervezett bűnözéssel
összefüggő bűncselekménynek. A Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs
Központról szóló 2000. évi CXXVI. törvényt a kormányzati szervezetalakítással
99
összefüggő törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX. törvény 153. §-a ugyanis
hatályon kívül helyezte.
A 86. §-hoz
A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999.
évi LXXXV. törvény (Bnyt.) 37. §-ának c) pontjának rendelkezése megadja a
lehetőséget a büntetés-végrehajtási szervezetnek, hogy adatot igényeljen a bűnügyi
nyilvántartás daktiloszkópiai és fényképnyilvántartásából, hiszen a büntetés-
végrehajtási intézetnek a fogvatartottak befogadásakor jogszabályi kötelezettsége a
személyazonosítás. A Bnyt. e rendelkezése azonban nem elégíti ki az adatkezelésre
vonatkozó alkotmányos követelményeket, hiszen sem az adatkezelés
célhozkötöttsége, sem a jogkorlátozás szükségessége nem érvényesül megfelelően.
Erre figyelemmel a Javaslat egyértelművé teszi, hogy az adatok igénylésére
kizárólag a személyazonosítás, különösen pedig a befogadáskor történő
személyazonosítás céljából kerülhet sor. Az adatok igénylését a Javaslat nem
kizárólag a befogadási eljáráshoz köti, mert biztosítani kell azt, hogy - a
személyazonosság kétségessége esetén - a már befogadott fogvatartottak esetében
is sor kerülhessen a személyazonosításra.
A jogkorlátozás szükségességének alkotmányos elvét szem előtt tartva a
Javaslat pontosan meghatározza, hogy mely adatok igénylésére van lehetőség a
fentebb írt célból. A daktiloszkópiai és fényképnyilvántartás olyan különösen
érzékeny személyes adatokat is tartalmaznak, mint az ujjlenyomat, avagy más
biometrikus azonosítók. Ezek igénylésére a személyazonosításhoz nincsen szükség,
így igénylésük lehetősége alkotmányos alapjogok indokolatlan korlátozására adna
módot.
Mindebből következően a Javaslat a Bnyt. 10. §-ának a) pontjában
meghatározott adatok [nyilvántartott természetes személyazonosító adatok (családi
és utónév, nők esetében leánykori családi és utónév), születési helye és idő,
lakóhely, stb.] igénylésére ad felhatalmazást.
A Javaslat az igényelt és átvett adatokat haladéktalanul törölni rendeli a
személyazonosítást követően.
A 87-89. §-hoz
A Javaslat pontosítja azokat a törvényeket, amelyek egyes Btk.-beli tényállás-
címekre hivatkoznak. A Javaslat ugyanis egyes tényállások címét megváltoztatta,
illetve új tényállások kerültek a Btk.-ba, így szükséges ezeket a változásokat
átvezetni az azokra hivatkozó más, nem kifejezetten büntetőjogi tárgyú törvényekben
is.
A 90. §-hoz
1.	A Javaslat hatályba léptető szakasza úgy rendelkezik, hogy a törvény 2007.
június 1. napján lép hatályba.
100
2.	1. A (2) bekezdés azokat a jogszabályi rendelkezéseket veszi számba,
amelyek 2007. június 1. napjával hatályukat vesztik. Ezek többsége technikai jellegű
módosítás, amely kapcsolódik a Javaslatban foglaltakhoz, néhány pedig korábbi
jogszabály-változásnak való megfelelés érdekében szükséges. A Javaslat továbbá
eleget tesz a deregulációs követelményeknek is, mivel hatályon kívül helyezi a
Javaslatban foglalt jogszabályok azon korábbi módosításait, amelyeket a Javaslat
érint.
2.	2. Az Alkotmánybíróság 37/2002. (IX. 4.) AB határozata megsemmisítette a
Btk. 200. §-át, a természet elleni erőszakos fajtalanság tényállását. A Btk. 42. §-a
felsorolja, hogy mely bűncselekmények esetén kell a három évi vagy ennél hosszabb
tartamú szabadságvesztést fegyházban végrehajtani. A felsorolásban szerepel a már
hatályon kívül helyezett természet elleni fajtanság címére, valamint a Btk. 200. §-
ának (2)-(3) bekezdéseire történő utalás. A Javaslat hatályon kívül helyezi a Btk.-ban
már nem létező tényállásra és annak számára való hivatkozást.
2.	3. A Javaslat hatályon kívül helyezi a Btk. 213. §-ának a) pontját, amely
büntetni rendeli azt, aki engedély vagy nyilvántartásba vétel nélkül állít elő, vagy
terjeszt olyan sajtóterméket, amelynek előállításához vagy terjesztéséhez engedély
vagy nyilvántartásba vétel szükséges. Az Stv. - az Rtv. 1996. február 1-jei
hatálybalépését megelőző - rendelkezései szerint sajtóterméket kizárólag
engedéllyel lehetett előállítani és nyilvánosan közölni. Az Rtv. hatálybalépésével
azonban a korábbi engedélyezési rendszer megszűnt, ennek helyébe a
műsorszolgáltatási szerződés lépett. Az Stv. hatályos 12. §-ának (1) és (2)
bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„12. § (1) Mindenkinek jogában áll sajtóterméket előállítani és nyilvánosan
közölni. Ezt a jogot törvény a feltétlenül szükséges és arányos mértékben - más
alapvető alkotmányos jog érvényesülése érdekében - korlátozhatja.
(2)	Időszaki lap előállítása és nyilvános közlése bejelentési kötelezettség alá
esik. A bejelentés alapján az időszaki lapot nyilvántartásba veszik. A nyilvántartásba
vétel előtt az időszaki lap nem terjeszthető."
Ezzel a módosítással megszűnt a sajtótermékek engedélyezésének korábbi
rendszere. Az Stv., valamint végrehajtási rendelete ugyan több helyen még tartalmaz
rendelkezéseket az engedélyezéssel kapcsolatban, de ezek valójában „üres”
szabályok az engedélyezési kötelezettség megszűntére tekintettel. Ezt egyébként a
gyakorlat is igazolja, hiszen az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) nem végez
engedélyezési tevékenységet. Ugyanakkor az időszaki lapok előállításának és
nyilvános közlésének bejelentési kötelezettsége fennmaradt, és az ezzel kapcsolatos
sajtóigazgatási (nyilvántartási) tevékenységet az OKM jelenleg is végzi.
Mindezeket figyelembe véve a sajtórendészeti vétség első elkövetetési
magatartásának részleges fenntartása igazolható lehetne. Ugyanakkor a Btk. 213. §-
ának a) pontja közigazgatási jellegű kötelezettséghez kapcsol büntetőjogi
jogkövetkezményt, amely alapvetően megkérdőjelezi azt, hogy „az emberi jogokat és
szabadságokat szükségképpen korlátozó büntetőjogi eszközrendszert csak a
feltétlenül szükséges esetben és arányos mértékben indokolt igénybe venni akkor,
ha az alkotmányos vagy az Alkotmányra visszavezethető állami, társadalmi,
101
gazdasági célok, értékek megóvása más módon nem lehetséges”. [30/1992. (V. 26.)
AB határozat, ABH 1992, 167, 176.]
Nem indokolt tehát a demokratikus jogállam körülményei között büntetőjogi
következményt fűzni (ill. azt fenntartani) egy egyszerű - a sajtótermék tartalmától
független - igazgatási kötelezettség megszegéséhez. Ennek megítélésébe be kell
vonni azt a tényt is, hogy a jogrendszerben igen nagyszámú közigazgatási
jogviszonyt szabályozó jogszabály ír elő kötelezettségeket az ügyfelek és az
eljárások más résztvevői részére, és ezek (ritka, pl. a közbizalmat sértő
cselekmények, így a hamis tanúzás kivételével) nem vonnak maguk után büntetőjogi
jogkövetkezményeket.
2.	4. A Javaslat hatályon kívül helyezi a nemzetközi szerződés által tiltott
fegyverrel visszaélés (Btk. 264/C. §) tényállásából a különös visszaesésre, valamint
ezzel összefüggésben a hasonló jellegű bűncselekményekre vonatkozó
rendelkezéseket, tekintettel a Javaslat 11-13. §-aiban foglaltakkal.
2.	5. A Javaslat hatályon kívül helyezi továbbá a Btk. 298/C. §-ában foglalt
valótlan érték megjelölésének tényállását. Az (1) bekezdés hatályon kívül helyezése
azért indokolt, mert a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatása és értékének a
jelentősége az új társasági jogi szabályok alapján relativizálódott. A nem pénzbeli
hozzájárulás bizonyosan kizárólag a szolgáltatásakor áll a társaság rendelkezésére.
Előfordulhat, hogy már igen rövid időn belül értékesítésre kerül, és ezzel a társaság
saját tőkéjét növeli, amely egyébként is állandóan változik. Mivel a nem pénzbeli
hozzájárulás értéke már nem játszik jelentős szerepet a gazdasági társaságok
megítélésében, elegendőnek mutatkozik a Gt. 14. §-ának (4) bekezdésében foglalt
szabály, amely szerint „a nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag (részvényes) a
hozzájárulás szolgáltatásától számított ötéves jogvesztő határidőn belül helytállni
tartozik a gazdasági társaságnak azért, hogy a társasági szerződésben megjelölt
érték nem haladja meg a nem pénzbeli hozzájárulásnak a szolgáltatás idején
fennálló értékét. Azok a tagok, akik valamely tag nem pénzbeli hozzájárulását
tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadták el, a nem
vagyoni szolgáltatást teljesítővel együtt egyetemlegesen és korlátlanul felelnek a
társaság felé az abból származó károkért”.
A hatályon kívül helyezés további indoka, hogy a Gt. 114. §-ának (3)
bekezdése szerint a korlátolt felelősségű társaság esetén - függetlenül attól, hogy a
nem pénzbeli hozzájárulás értékét könyvvizsgáló vagy más szakértő határozza meg
-	az apport értékét a tagok maguk állapítják meg és fogadják el. A könyvvizsgálói
értékelés ilyen esetben tehát legfeljebb javaslat lehet az apport értékére, amelyet a
tagok nem köteles figyelembe venni.
A Btk. 298/C. §-a (2) bekezdésének hatályban tartása azért nem indokolt, mert
a gazdasági társaság részére nem pénzbeli hozzájárulásként szolgáltatott, az
államháztartás alrendszereihez tartozó, illetve az állami, önkormányzati tulajdonban
álló vagyon értékének a könyvvizsgáló által megállapított értékénél alacsonyabb
értéken történő megjelölése nem zavarja meg a társaság belső és külső viszonyait.
Nem a gazdálkodási kötelességeket vagy a gazdálkodás rendjét sérti, hanem a
vagyonkezelési (felügyeleti) kötelezettség megszegésével összefüggésben vagyoni
102
hátrányt okoz, ezért vagyon elleni bűncselekmény, a hűtlen, vagy a hanyag kezelés
megállapítását eredményezheti.
2.	6. Figyelemmel a Btké. 28. §-a c) pontjának Javaslat szerinti módosítására,
és annak részletes indokolásában írtakra, hatályon kívül kell helyezni a Btk. 301. §-a
(2)	bekezdésének c) pontját, mivel az a jelentős mennyiségű árura vonatkozóan
tartalmaz rendelkezéseket.
2.	7. A 62/2006. (XI. 23.) AB határozatnak való megfelelés érdekében a
Javaslat hatályon kívül helyezi a Be. 150. §-ának (6) bekezdését. Az egyes törvények
mentelmi jogra vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló 2006. évi LXXXVII.
törvény módosította a Be. mentességre vonatkozó 551-552. §-ait, ezért az 552. § (2)
bekezdésének technikai jellegű módosítása is szükséges.
2.	8. Az Sztv. 36. §-ának (2) bekezdése alapján elzárásról kizárólag a bíróság
határozhat. Ennek megfelelően a Javaslat hatályon kívül helyezi a Bv. tvr. 122. §-
ának (1) bekezdéséből a szabálysértési hatóságra vonatozó szövegrészt.
A szigorított javító-nevelő munka 1993-ban hatályon kívül helyezésre került a
büntetések és az intézkedések rendszeréből. Erre figyelemmel a Javaslat hatályon
kívül helyezi a Bv. tvr. 123. §-ának (2) bekezdéséből a szigorított javító-nevelő
munkára vonatkozó rendelkezést.
2.	9. A Javaslat figyelemmel van az Alkotmánybíróság a 257/B/2004. AB
határozatára, amelyben a testület a következő megállapításokat tette a rendvédelmi
szervek lőfegyverhasználata kapcsán: „A lőfegyverhasználatnak a felsorolt
szervezetekre irányadó szabályait összevetve megállapítható, hogy a szabályozás
terjedelme törvényenként különböző, az egyes esetek feltételrendszere,
szóhasználata pedig részben megegyezik, részben egymástól eltérő. Az
Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben rámutat: nincs olyan, az Alkotmányban
meghatározott vagy abból levezethető követelmény, hogy a jogalkotónak
egységesen kellene szabályoznia a lőfegyverhasználatot. Éppen ellenkezőleg: a
jogalkotónak figyelembe kell vennie a lőfegyver-használati joggal felruházható
szervezetek feladat- és hatáskörében megmutatkozó különbségeket, és a vizsgált
jogosítványra vonatkozó szabályozást ennek megfelelően, az adott szervezetre
rendelten kell kialakítania. Az élethez való alapjog érvényesülésének vizsgálata
szempontjából azonban bizonyos szabályozásbeli összefüggéseket nem lehet
figyelmen kívül hagyni. ”
Az első ilyen összefüggés a lőfegyver-használati jogosultság terjedelmének
meghatározása [. ]. A jogosultság egyes eseteinek áttekintése alapján
megállapítható, hogy valamennyi érintett szervet (a szerv részéről eljáró jogosított
személyt) felruházott a jogalkotó a lőfegyver használatára akkor, ha ez az élet elleni
közvetlen fenyegetés vagy támadás, illetve a testi épséget súlyosan veszélyeztető
közvetlen támadás elhárítását szolgálja.”
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az
alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, rombolás, kémkedés, népirtás,
bűncselekmények elkövetőinek elfogása érdekében alkalmazandó
lőfegyverhasználat nem minden esetben felel meg az alkotmányos
103
követelményeknek. Erre figyelemmel a Bvsz. tv. lőfegyverhasználatra vonatkozó
szabályai közül e bűncselekményeket a Javaslat hatályon kívül helyezi.
3.	1. A (3) bekezdés tartalmazza a szövegrészt módosító egyes
rendelkezéseket. A Btk. 33. §-a (2) bekezdésének e) pontja tévesen tartalmazza a
terrorcselekmény súlyosabban minősülő esetének (ha a halált szándékosan okozva
követik el) hivatkozását. Az utalás a terrorcselekmény tényállásának a 2003. évi II.
törvénnyel történt módosítása óta nem pontos, erre tekintettel a Javaslat kijavítja a
hivatkozást.
3.	2. A Javaslat 11-13. §-ában foglalt módosításokkal kapcsolatos pontosító
rendelkezéseket a Javaslat 91. §-a (3) bekezdésének a), b), j) és l) pontja
tartalmazza.
3.	3. A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az
államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény 77. §-ának (5) bekezdése
hatályon kívül helyezte a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és
felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvényt, egyben megszüntette a politikai
államtitkár, valamint a közigazgatási államtitkár tisztségeket és helyettük bevezette
az államtitkár, valamint szakállamtitkár titulusokat. A Javaslat követve a
háttérjogszabály változását, a hivatalos személyek körében módosítja az utalást
„politikai államtitkárról” „államtitkárra és szakállamtitkárra”.
3.	4. A Btk. 77/A. §-ának (1) bekezdése szerint kivételesen mellőzhető azon
dolog elkobzása, amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez használtak, vagy arra
szántak, illetőleg amelyre a bűncselekményt elkövették, ha az elkövetőre vagy a
tulajdonosra a bűncselekmény súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt
jelentene. Vannak azonban olyan bűncselekmények, amelyek esetében ez a
méltányosság nem indokolt, hiszen olyan dolgokról van szó, amelyek birtoklása,
tartása önmagában is veszélyes a társadalomra. (pl. robbanóanyagok, lőfegyverek,
kábítószer, stb.) A törvényi feltételek fennállta esetén e dolgokat el kell kobozni.
Ebből kifolyólag a Javaslat - annak 13. §-ában foglaltakra is tekintettel - kiegészíti a
Btk 286. §-ában található felsorolást a haditechnikai termékkel és szolgáltatással,
illetőleg kettős felhasználású termékkel visszaélés tényállásával (Btk. 263/B. §),
hiszen - e bűncselekmény elkövetési tárgyául szolgáló áruk jellegére figyelemmel -
ez esetben sem indokolt az elkobzás mellőzésének a megengedése.
3.	5. A Bv. tvr. 62. §-a (1) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy a
kijelölt munkahely köteles a bíróság által megküldött nyilvántartó lapot vezetni, és az
elítélttel kapcsolatban kért felvilágosítást a bíróságnak megadni. A gyakorlatban
azonban bv. bíró a pártfogó felügyelőnek küldi meg a nyilvántartó lapot, majd azt a
pártfogó felügyelő küldi meg a kijelölt munkahely részére. A munkavégzéssel
kapcsolatos felvilágosítást ugyancsak nem a bíróság, hanem - a kialakult gyakorlat
szerint - a pártfogó felügyelő részére adja meg a munkahely. Ennek megfelelően
rendelkezik a Javaslat. Ennek megfelelő módosítást tartalmaz a Javaslat 64. §-a is.
Továbbá a Bv. tvr. 62. §-ának (2) bekezdése rögzíti, hogy a munkáltató a bíróságot
értesíti, ha az elítélt a büntetését megkezdte, munkakötelezettségének nem tesz
eleget, más munkahely kijelölése indokolt, vagy büntetését letöltötte. A gyakorlatban
azonban a munkáltató nem a bíróságot, hanem a pártfogó felügyelőt értesíti ezekben
104
az esetekben, hiszen egyértelműen a pártfogó felügyelő feladata a közérdekű munka
végrehajtásának ellenőrzése.
3.	6. Figyelemmel arra, hogy az MH katonai fogház integrálásra kerül a
büntetés-végrehajtás szervezetésbe, katonai fogda elnevezéssel, a Magyar
honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001.
évi XCV. törvény 117. §-ának (1) bekezdésében a fogház helyett katonai fogdáról
rendelkezik a Javaslat.
3.	7. A Javaslat elvégzi a kormányzati szervezetalakítással összefüggő
törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX. törvény miatt szükséges módosításokat
a büntetőjogi tárgyú jogszabályokban.
4.	A Javaslat - a haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős
felhasználású termékkel visszaélés új tényállása miatt - a nemzetbiztonsági
szolgálatokról szóló 1995. CXXV. törvényt külön bekezdésben módosítja. Ennek
indoka, hogy az Alkotmány 40/A. §-ának (4) bekezdése értelmében e törvény
módosításához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata
szükséges.
5.	Tekintettel arra, hogy a Btk. 195/A. §-át és alcímét a Javaslat hatályon kívül
helyezi, az (5) bekezdés rendelkezik arról, hogy a nem lép hatályba az elektronikus
információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény 17. §-ának (8) bekezdésében a
„195/A. § (tiltott pornográf felvétellel visszaélés) és” szövegrész.
A 91. §-hoz
A Javaslat megállapítja, hogy a módosítások az Európai Unió mely
rendeleteinek, irányelvének, illetve kerethatározatának végrehajtását szolgálják.