﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/2160. számú
törvényjavaslat
egyes munkaügyi tárgyú
és más kapcsolódó törvények módosításáról
Előadó:
Kiss Péter
szociális és munkaügyi miniszter
Budapest, 2007. február
2007. évi .... törvény
egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása
1.	§
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 65. §-
ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az üzemi tanácsot együttdöntési jog illeti meg a kollektív szerződésben
meghatározott jóléti célú
a)	pénzeszközök felhasználása, illetve
b)	intézmények és ingatlanok hasznosítása
tekintetében.”
2.	§
Az Mt. 130. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A munkaviszony szünetelésének időtartamára a következő esetekben jár
szabadság:]
„c) a gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság [138. § (5)
bekezdés] első évére;”
3.	§
(1)	Az Mt. 134. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkáltató]
„a) kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan
érintő ok esetén a szabadságot legkésőbb az esedékesség évét követő év március 31-ig,
kollektív szerződés rendelkezése esetén az esedékesség évét követő év június 30-ig,”
[adja ki, ha az esedékesség éve eltelt. A b) pontban szereplő rendelkezéstől érvényesen
eltérni nem lehet.]
(2)	Az Mt. 134. §-a (6) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„A munkáltató a munkavállaló már megkezdett szabadságát a működési körét
közvetlenül és súlyosan érintő ok vagy kivételesen fontos gazdasági érdeke miatt
megszakíthatja.”
2
(3) Az Mt. 134. §-a a következő (7)-(9) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A (3) bekezdés a) pontjában foglaltak alkalmazásakor legfeljebb a rendes
szabadság egynegyedét lehet az esedékesség évét követően kiadni. A (2) bekezdésben foglalt
szabadságot ekkor is a tárgyévben kell kiadni.
(8)	A (7) bekezdés első mondatában foglaltaktól eltérni csak akkor lehet, ha az a
munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt - különösen baleset, elemi
csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és
súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében - szükséges.
(9)	A (3) bekezdés a) pontja, illetve a (6) bekezdés alkalmazásakor kivételesen fontos
gazdasági érdeken a rendes szabadság kiadásával kapcsolatos, munkaszervezéstől független
olyan körülményt kell érteni, melynek felmerülése esetén a rendes szabadságnak az
esedékesség évében teljes mértékben történő kiadása a munkáltató gazdálkodását
meghatározó módon hátrányosan befolyásolná.”
4.	§
Az Mt. 154. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkabért - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a magyar törvényes
pénznemben kell megállapítani és kifizetni. Azt utalvány vagy más formában fizetni tilos. E
rendelkezés nem zárja ki, hogy a munkáltató kollektív szerződés rendelkezése vagy a
munkavállaló megbízása alapján a munkabért vagy annak meghatározott részét a
munkavállaló bankszámlájára átutalja. Amennyiben az átutalás, illetőleg a munkabér egyszeri
felvétele a munkavállalónak költségtöbbletet okoz, ennek viseléséről kollektív szerződésben,
illetve a munkáltató és a munkavállaló megállapodásában kell rendelkezni.”
5.	§
Az Mt. 193/B. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a §
jelenlegi szövegének megjelölése (1) bekezdésre változik:
„(2) A külön jogszabály szerinti alkalmi munkavállalói könyvvel munkaerő-kölcsönzés
céljából munkaviszonyt létesíteni nem lehet.”
6.	§
Az Mt. 193/F. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kölcsönbeadót terheli a munkaviszonnyal összefüggő valamennyi, a munkáltatót
terhelő bevallási, adatszolgáltatási, levonási, befizetési kötelezettség teljesítése. Ettől eltérően
a kölcsönvevőt terhelik a 193/G. § (1) bekezdése alapján létrejött megállapodásban foglalt, a
kölcsönvevő által a munkavállaló részére nyújtott juttatásokkal összefüggő, a munkáltatót
terhelő ilyen kötelezettségek.”
3
7. §
(1)	Az Mt. 193/G. §-ának (1) bekezdése a következő új d) ponttal, illetve második
mondattal egészül ki:
[193/G. § (1) A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti megállapodást írásba kell
foglalni, és annak tartalmaznia kell legalább:]
„d) természetbeni munkabér, illetve juttatás esetén - ha ezeket a kölcsönvevő biztosítja
-	ezek ellentételezését.
A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megállapodhatnak arról, hogy a természetbeni
munkabért, illetve a 165-165/A. §-ban szabályozott szociális juttatásokat (a továbbiakban:
közvetlenül adott szociális juttatás) a munkavállaló közvetlenül a kölcsönvevőtől kapja meg.”
(2)	Az Mt. 193/G. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) Eltérő megállapodás hiányában a kölcsönbeadó viseli a foglalkoztatással
kapcsolatos jogszabályban meghatározott költségeket, így különösen a munkavállaló utazási
költségeit és a munkavégzéshez szükséges egészségügyi alkalmassági vizsgálat díját. A
kölcsönbeadó a kölcsönvevő kérése esetén köteles legkésőbb a munkavállaló munkába
állásáig]
„a) az adózás rendjéről szóló törvény szerint a munkáltató és a kifizető által
foglalkoztatott személy adataira vonatkozó, a biztosítási jogviszony kezdetéről szóló, állami
adóhatósághoz teljesített bejelentése másolatát, valamint”
[b) a külön jogszabály szerinti kölcsönbeadóként történt nyilvántartásba vételét igazoló
okirat másolatát
a kölcsönvevő részére átadni.]
(3)	Az Mt. 193/G. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A kölcsönvevő - eltérő megállapodás hiányában - köteles legkésőbb a
tárgyhónapot követő hónap ötödik napjáig a kölcsönbeadóval közölni mindazokat az adatokat,
amelyek legkésőbb a munkabér 155. § (3) bekezdése alapján meghatározott időpontig történő
kifizetéséhez szükségesek. Ha a munkaviszony a hónap közben szűnik meg, a kölcsönvevő az
utolsó munkában töltött napot követő három munkanapon belül köteles a munkabérfizetéshez,
valamint a 193/F. § (2) bekezdésében szereplő kötelezettsége teljesítéséhez szükséges
adatokat a kölcsönbeadónak átadni. Ezen adatok körébe tartoznak a 193/H. § (9)-(10)
bekezdésének alkalmazása esetén a kölcsönzött munkavállalóval a 142/A. § (2) bekezdése
alapján egyenlő értékű munkát végző munkavállalót megillető, a 142/A. § (3) bekezdése
szerinti egyes juttatások is.”
(4)	Az Mt. 193/G. §-ának (5) bekezdése a következő új g) ponttal egészül ki:
[(5) A munkavégzés időtartama alatt a kölcsönvevő minősül munkáltatónak]
„g) az (1) bekezdésben szereplő megállapodás megkötése esetén a természetbeni
munkabér, valamint a közvetlenül adott szociális juttatás biztosítása”
[tekintetében.]
4
(5) Az Mt. 193/G. §-ának (12)-(13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(12) A (9)-(10) bekezdés alkalmazásakor, ha a munkaviszony időtartama a (8)
bekezdés szerint nem határozható meg, a munkaviszonyt határozatlan időtartamúnak kell
tekinteni.
(13) A (6)-(12) bekezdéstől érvényesen eltérni nem lehet.”
8.	§
(1)	Az Mt. 193/H. §-a (3) bekezdésének felvezető szövege, valamint annak c) pontja
helyébe a következő rendelkezés lép:
„A munkáltató - ha a munkaszerződés nem tartalmaz tájékoztatást - legkésőbb a
munkaszerződés megkötésétől számított két héten belül, ezen túlmenően a c) pont szerint, a
(9)	vagy (10) bekezdésben foglaltak alkalmazásakor, legkésőbb az e szabályok szerinti
jogosultság megállapításának kezdetétől számított két héten belül köteles a munkavállalót
írásban tájékoztatni”
(-)
„c) a munkabér egyéb elemeiről, ideértve a (9) vagy (10) bekezdés szerinti juttatások
biztosításának feltételeit is,”
(2)	Az Mt. 193/H. §-a (9) bekezdésének a)-b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[(9) A kölcsönzés időtartama alatt a 142/A. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a
kölcsönvevovel munkaviszonyban álló, valamint a kölcsönzött munkavállaló vonatkozásában
a személyi alapbér, a műszakpótlék, a rendkívüli munkavégzésért járó díjazás, továbbá az
ügyelet, készenlét díjazása tekintetében, ha]
„a) a kölcsönvevőnél történő folyamatos munkavégzés tartama a 183 napot meghaladja,
vagy
b)	a kölcsönzött munkavállaló a kölcsönvevőnél történő munkavégzés megkezdésének
időpontját megelőző két évben a kölcsönvevőnél - kölcsönzés alapján - összesen legalább
183 napot dolgozott. Ha a kölcsönvevőnél kölcsönzés alapján munkavégzéssel töltött
összeszámított időtartam az újabb kölcsönzés alatt éri el a 183 napot, a fenti szabályt a 184.
naptól kell alkalmazni.”
(3)	Az Mt. 193/H. §-ának (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a § a
következő (13) bekezdéssel egészül ki, egyúttal a jelenlegi (12) bekezdés megjelölése (14)
bekezdésre változik:
„(12) A (9)-(10) bekezdés alkalmazásakor a munkavégzés folyamatosságát nem
szakítja meg a 107. § szerinti munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés időtartama. Ettől
eltérően, a fizetés nélküli szabadság - a 138. § (5) bekezdésben és a 139. §-ban foglaltak
kivételével - akkor nem érinti a munkavégzés folyamatosságát, ha ennek időtartama a
harminc munkanapot nem haladja meg. A munkavégzés folyamatosságának feltétele, hogy a
5
munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés megszűnését követően a munkavállaló munkáját
annál a kölcsönvevőnél folytassa, amelynél a mentesülés megkezdődött.
(13) A (9) bekezdésben foglaltak alkalmazásával kapcsolatban a kölcsönbeadó írásbeli
nyilatkozat megtételére kötelezheti a munkavállalót arról, hogy a nyilatkozat átadását
megelőző két évben mely kölcsönvevőnél, milyen időtartamban végzett munkát.”
9.	§
(1)	Az Mt. 193/P. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Kölcsönzés esetén e törvény 3. §-ának (6) bekezdése, 76. §-ának (5)-(8) bekezdése,
76/B. §-a, 79. §-ának (5) bekezdése, 86/A-96. §-ai, 97. §-ának (2) bekezdése, 100. §-a, 106.
§-a, 115-116. §-ai, 134. §-ának (1)-(2) és (5)-(6) bekezdése, 150. §-ának (1) bekezdése, 155.
§-a (1) bekezdésének második mondata, a 167. §-ának (2)-(3) bekezdései, 170-170/D. §-a, a
Harmadik részének X. fejezete, a 202. §-ának c)-d) pontja nem alkalmazhatók.”
(2)	Az Mt. 193/P. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A kölcsönvevőnél történő foglalkoztatás során e törvény 83/A. §-ának, 102. §-a
(1)-(3) bekezdésének, 104-105. §-ainak, 117-129/A. §-ainak, valamint - a 193/G. § (1)
bekezdésben foglalt megállapodás esetén a természetbeni munkabér, illetve juttatás
vonatkozásában - 193/G. §-a (4) bekezdésének és (5) bekezdése g) pontjának alkalmazásakor
munkáltatón a kölcsönvevőt kell érteni.”
Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó
közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény módosítása
10.	§
(1)	Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz
kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény (a
továbbiakban: AM tv.) 1. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatható]
„a) az a természetes személy, aki az Mt. 72. §-a alapján munkavállaló lehet, kivéve az
Mt. XI. fejezet szerinti munkaerő-kölcsönzésre létrejött munkaviszonyban foglalkoztatott
személyt, illetve”
(2)	Az AM tv. 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A közteherjegy forgalmazója a közteherjegy ellenértékének forgalmazási
költséggel csökkentett részét - külön jogszabályban foglaltak szerint - átutalja a kincstár által
vezetett KESZ-re. A kincstár ezen összegből
6
a)	azon alkalmi munkavállaló esetében, aki nem tagja magánnyugdíjpénztámak, 76%-ot
a Nyugdíjbiztosítási Alapnak,
b)	magánnyugdíjpénztár tagja esetében 55%-ot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak és 21%-ot
az állami adóhatóság által megjelölt magánnyugdíjpénztámak,
továbbá 13%-ot az Egészségbiztosítási Alapnak, 11%-ot a Munkaerőpiaci Alapnak utal
át.”
(3)	Az AM tv. 11. §-ának (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[11. § (1) Az e törvény szerinti alkalmi foglalkoztatás esetén az Mt. szabályai közül]
„c) a Harmadik rész XI. fejezet rendelkezéseit nem lehet”
[alkalmazni.]
A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény módosítása
11.	§
A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bgtv.) 1. §-a (2)
bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) E törvény alkalmazásában]
„a) felszámolás: a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény
(a továbbiakban: Cstv.) szerinti felszámolás, továbbá az Európai Unió államának és az
Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam (a továbbiakban: EGT
állam) joga szerinti bármely olyan eljárás, amely alapján”
[aa) a munkáltató fizetésképtelensége alapján az adott tagállam joga szerinti kollektív
eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet terjesztettek elő, amely a munkáltató vagyona
feletti rendelkezési joga részleges vagy teljes elvonásával, valamint felszámoló vagy hasonló
feladatot ellátó személy (a továbbiakban: felszámoló) kinevezésével jár, és
ab) az említett rendelkezések alapján az illetékes hatóság vagy bíróság döntött az
eljárás megkezdéséről, vagy megállapította, hogy a munkáltató vállalkozása vagy üzeme
végleg megszűnt, és a rendelkezésre álló eszközök nem elegendőek az eljárás
megkezdéséhez;]
12. §
A Bgtv. 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a felszámoló a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatott,
szokásos magyarországi munkavégzési hellyel rendelkező munkavállalókkal szemben
fennálló bértartozást a felszámolás kezdő időpontját követően a felszámolási költségek
fedezetét jelentő bevételek hiánya miatt a bérfizetési napon - ideértve a 7. § (4) bekezdésében
meghatározott esetet is - nem tudja kielégíteni, haladéktalanul kérelmet nyújt be az állami
foglalkoztatási szervhez visszatérítendő pénzügyi támogatás iránt. Ettől eltérően, a 7. § (2)
7
bekezdésében foglalt esetben a felszámoló a feltételek fennállása esetén kérelmet nyújthat
be.”
13.	§
A Bgtv. 2/B. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a § jelenlegi
szövegének megjelölése (1) bekezdésre változik:
„(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően, a 7. § (2) bekezdésében meghatározott
esetben a támogatást az állami foglalkoztatási szerv vezetője mérlegelési jogkörben állapítja
meg. Döntése meghozatalakor mérlegeli, hogy
a)	a kérelemben meghatározott jogosultakkal szemben fennálló munkabértartozás
tartalmaz-e állásidőre járó díjazást, illetve
b)	a támogatás megállapítása a kérelem benyújtását követő hat hónap alatt várhatóan
elősegíti-e a felszámolási eljárás lezárását, illetve a felszámolás alatt álló szervezet
eszközeinek értékesítését, munkaerő-állománya új munkáltatónál történő
továbbfoglalkoztatását (reorganizációt).”
14.	§
A Bgtv. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. § (1) A felszámoló a támogatási igény meghatározása során a támogatásra jogosult
gazdálkodó szervezetnek a jogosultakkal szemben, a bérfizetési napon fennálló bértartozását,
de egy felszámolási eljáráson belül jogosultanként legfeljebb a tárgyévet megelőző második
év - Központi Statisztikai Hivatal által közzétett - nemzetgazdasági havi bruttó
átlagkeresetének (a továbbiakban: bruttó átlagkereset) ötszörösét veheti figyelembe.
Amennyiben a felszámolási eljárás egyes naptári éveiben a támogatás felső mértéke eltérő, a
jogosultság szempontjából a magasabb támogatási mértéket kell figyelembe venni.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően,
a)	ha a felszámolási eljárás kezdetétől egy év eltelt,
b)	azon jogosultak esetében, akikre vonatkozóan az addig igénybevett összeg
kimerítette az (1) bekezdésben meghatározott ötszörös mértéket,
jogosultanként további, legfeljebb kettő havi bruttó átlagkeresetnek megfelelő
támogatást igényelhet a felszámoló, ha annak e törvényben meghatározott egyéb feltételei
fennállnak.
(3)	A Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből - a (4) bekezdésben foglalt
kivétellel - legfeljebb olyan mértékű támogatás igényelhető, amennyivel a gazdálkodó
szervezetnek a munkavállalóval szemben a bérfizetés napján fennálló bértartozása meghaladja
a gazdálkodó szervezetnél a bérfizetés napjáig és azt követően - a kérelem benyújtásáig -
keletkezett forrás együttes összegét.
(4)	Azon munkavállalókkal szembeni bértartozást, akiknek a munkaviszonya a Munka
Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 86. §-ának b) pontja alapján a munkáltató
8
jogutód nélküli megszűnése miatt szűnik meg, illetőleg azt a bértartozást, amely a gazdálkodó
szervezet jogutód nélküli megszűnésének időpontjában válik esedékessé, a felszámoló köteles
rendelkezésre álló fedezet hiányában - a munkavállaló külön igénybejelentése nélkül - a
felszámolási zárómérleg elkészítését megelőzően a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia
alaprészéből megigényelni, és a bérköveteléssel érintett munkavállaló részére kifizetni.”
15.	§
A Bgtv. 1. és 2. számú melléklete helyébe e törvény 1. és 2. számú melléklete lép.
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény módosítása
16.	§
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 1. §-
a a következő (6)-(7) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (6) bekezdés
számozása (8) bekezdésre változik:
„(6) Olyan munkahelyen, ahol különböző foglalkoztatók alkalmazásában álló
munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, és a munkaügyi ellenőrzés eredményeként
valamely foglalkoztató személye nem állapítható meg, az (5) bekezdés vonatkozásában - az
ellenkező bizonyításáig - vélelmezni kell, hogy az érintett munkavállalók foglalkoztatója az,
aki a tevékenységet a munkahelyen ténylegesen irányítja.
(7)	A (6) bekezdés szerinti vélelemre alapított határozat kizárólag a 3. § (1) bekezdés
a)-b), valamint i) pontjainak megsértésével összefüggésben tartalmazhat rendelkezést. Az
ebbe a körbe nem tartozó jogsértések miatt a tevékenységet ténylegesen irányító
foglalkoztatóval szemben a vélelemmel megállapított munkaviszonyt érintően csak a vélelmet
tartalmazó határozat jogerőre emelkedése után történt elkövetés esetén hozható határozat.”
17.	§
(1)	A Met. 3. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[3. § (1) A munkaügyi ellenőrzés kiterjed:]
„g) a jogszabályban vagy a miniszter által az ágazatra, alágazatra kiterjesztett kollektív
szerződésben megállapított munkabér mértékére, valamint a munkabér védelmére vonatkozó
rendelkezések,”
[megtartására.]
(2)	A Met. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A munkaügyi ellenőrzést a felügyelő hivatalból, az (1) bekezdés d), l)-n) és p)
pontjaiban foglalt esetekben, valamint a g) pontban a munkabérnek - a miniszter által az
ágazatra, alágazatra kiterjesztett kollektív szerződés kivételével - a kollektív szerződésben
9
rögzített mértéke tekintetében annak a félnek a kérelmére folytatja le, akinek (amelynek) a
jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti.”
(3)	A Met. 3. §-ának (3) bekezdése a) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) A munkaerő-kölcsönzés esetében a munkaügyi ellenőrzés]
„a) az (1) bekezdés a)-b), - a szabadságra vonatkozó rendelkezést illetően - az f), h)-j)
és l)-n) pontjaiban meghatározott szabályok vonatkozásában a kölcsönbeadóra,”
(-)
„c) az (1) bekezdés d), g), i) és k), valamint o) pontjában meghatározott szabályok
vonatkozásában mind a kölcsönbeadóra, mind pedig a kölcsönvevőre,”
[kiterjed.]
18.	§
(1)	A Met. 7. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[7. § (1) Munkaügyi bírság akkor szabható ki, ha]
„b) a foglalkoztató a 3. § (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló
jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok kötelező tartalmi elemeinek meglétére
vonatkozó, valamint e), g), h), j), o), p), q) és r) pontjában foglalt rendelkezések bármelyikét
több”
[munkavállaló vonatkozásában megsérti.]
(2)	A Met. 7. §-a (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő
(10)	bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (10) bekezdés számozása (11)
bekezdésre változik:
„(9) Ha egy ellenőrzés során megállapított szabálytalanság a jelen törvényben
meghatározott jogszabály és egyéb rendelkezés, illetve a szabálysértési jogszabály előírásait is
megsérti, a munkaügyi felügyelő
a)	az illetékes területi felügyelőség vezetőjének a munkáltatót terhelő munkaügyi bírság
kiszabására tehet javaslatot, és
b)	emellett a munkáltató részéről eljáró természetes személy ellen szabálysértési eljárást
folytat le.
(10)	Ha a foglalkoztató magánszemély vagy egyéni vállalkozó, kizárólag a (9) bekezdés
a)	pontjában meghatározott jogkövetkezmény alkalmazására kerülhet sor.”
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
1991.	évi XLIX. törvény módosítása
19. §
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a
továbbiakban: Cstv.) 37. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
10
„(4) A felszámolási eljárás befejezésének időpontjában esedékessé váló követelések
közül a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnése miatt az Mt. 86/A. §-a alapján a
munkavállalót megillető átlagkeresetet, az Mt. 95. §-ának (1) bekezdése szerinti
végkielégítést, valamint a munkaviszonyra tekintettel járó egyéb juttatásokat a felszámoló
igénybejelentés hiányában is hitelezői igényként veszi nyilvántartásba, és elégíti ki a
kielégítési sorrend általános szabályai (57-58. §) szerint.”
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
20. §
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. §-ának 14. pontja
helyébe a következő rendelkezés lép:
[3. § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„14. Munkáltató az, akivel (amellyel) a magánszemély munkaviszonyban áll, illetve
munkaerő-kölcsönzés esetén - a kölcsönzött munkavállaló számára közvetlenül juttatott
bevétel tekintetében a kölcsönbeadóval kötött megállapodás alapján - a kölcsönvevő.
Munkaerő-kölcsönzés esetén e törvényben megállapított kedvezmény - kölcsönbeadó és a
kölcsönvevő által juttatott bevételek együttes összegére vonatkozóan is - kizárólag a
bevételnek nem számító juttatásokra, valamint a munkáltatónál adóköteles béren kívüli
juttatásokra vonatkozó értékhatárig vehető figyelembe.”
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
21. §
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 62. §-a (1) bekezdésének i) pontja
helyébe a következő rendelkezés lép:
[62. § (1) A feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illetékfeljegyzési
jog illeti meg:]
„i) a munkaviszonyból származó munkabér- és egyéb követelésre tekintettel indított
felszámolási eljárásokban, valamint a csőd-, a felszámolási és a helyi önkormányzatok
adósságrendezési eljárása alatt a vagyonfelügyelő, a felszámoló, illetve a pénzügyi gondnok
által indított bírósági eljárásokban;”
11
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló
1991. évi IV. törvény módosítása
22. §
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.
törvény 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkaügyi tanácsnak a munkaadók képviseletét ellátó tagokból álló munkaadói
oldalába az OÉT-ben képviselettel rendelkező országos munkáltatói szövetségek, a
munkavállalók képviseletét ellátó tagokból álló munkavállalói oldalába az OÉT-ben
képviselettel rendelkező munkavállalói szövetségek egy-egy tagot jelölnek, illetve vonják
vissza a jelölést. Ennek feltétele, hogy az országos munkáltatói, illetve munkavállalói
szövetség az adott régióban tagszervezettel rendelkezzen. A tagokat - jelölés, illetőleg annak
visszavonása alapján - az állami foglalkoztatási szerv vezetője bízza meg a munkaügyi tanács
megbízatásának lejártáig terjedő időtartamra, továbbá hívja vissza. A munkaügyi tanács
önkormányzati oldalának egy-egy tagját a működési területéhez tartozó megyékben
a)	az érintett többcélú kistérségi társulások, illetve kistérségi fejlesztési tanácsok,
b)	a munkaügyi tanács illetékességi területén lévő megyei jogú városok, valamint
c)	a regionális fejlesztési tanács
választja, illetve hívja vissza. A Közép-magyarországi Régióban a munkaügyi tanács
egy tagját a Fővárosi Közgyűlés, három tagját a fővárosi kerületi önkormányzatok, valamint
további két tagját a régió többcélú kistérségi társulásai, illetve kistérségi fejlesztési tanácsai
választják, illetve hívják vissza. A választás, illetve visszahívás alapján a tagok részére a
megbízólevelet az állami foglalkoztatási szerv vezetője adja át, illetve vonja vissza.”
Az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a munkavállalók tájékoztatását és a
velük való konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 2003. évi XXI. törvény
módosítása
23.	§
(1)	Az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a munkavállalók tájékoztatását és a
velük való konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 2003. évi XXI. törvény (a
továbbiakban: Euüttv.) 4. §-ának (2) bekezdése az alábbiak szerint módosul:
„(2) A különleges tárgyaló testület legalább három és legfeljebb a tagállamok számával
azonos számú tagból áll. Minden tagállamból, amelyben a közösségi szinten működő
vállalkozásnak vagy vállalkozáscsoportnak telephelye vagy vállalkozása működik, egy
munkavállalói képviselőt kell küldeni a különleges tárgyaló testületbe. A különleges tárgyaló
testület tagjának jelölésével egyidejűleg gondoskodni kell póttag jelöléséről is.”
(2)	Az Euüttv. 24. §-a az alábbiak szerint módosul:
„24. § Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
12
a)	a Tanács 94/45/EK irányelve (1994. szeptember 22.) az Európai Üzemi Tanács
létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok
munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás
kialakításáról,
b)	a Tanács 97/74/EK irányelve (1997. december 15.) az Európai Üzemi Tanács
létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok
munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás
kialakításáról szóló 94/45/EK irányelv Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült
Királyságára történő kiterjesztéséről,
c)	a Tanács 2006/109/EK irányelve (2006. november 20.) az Európai Üzemi Tanács
létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok
munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás
kialakításáról szóló 94/45/EK tanácsi irányelvnek Bulgária és Románia csatlakozására
tekintettel történő kiigazításáról.”
A postáról szóló 2003. évi CI. törvény módosítása
24.	§
A postáról szóló 2003. évi CI. törvény (a továbbiakban: Pt.) 4. §-a az alábbi (4)-(6)
bekezdéssel egészül ki:
„(4) Nem postai szolgáltatás
a)	a bírósági végrehajtó által külön jogszabály alapján végzett küldeménytovábbítás,
b)	ha bármely személy vagy szervezet a saját küldeményét a vele munkaviszonyban,
közszolgálati, közalkalmazotti, igazságügyi alkalmazotti vagy egyéb szolgálati viszonyban
álló személlyel vagy tagsági jogviszonyban álló magánszeméllyel (ide nem értve a
részvényest) juttatja el más személyhez vagy szervezethez, vagy
c)	a külön törvény szerinti kézbesítési megbízottnak az ott meghatározott
küldeménytovábbítási tevékenysége;
(az a)-c) pontban foglaltak a továbbiakban együtt: saját kézbesítés).
(5)	Nem tekinthető saját kézbesítésnek, ennek megfelelően postai szolgáltatásnak
minősül a munkaerő-kölcsönzés, illetve a megbízási, vállalkozói jogviszony keretében
igénybevett személlyel történő küldeménytovábbítás, kézbesítés.
(6)	Az (5) bekezdés szerinti postai szolgáltatás nem minősül egyetemes postai
szolgáltatásnak, amennyiben a feladó saját küldeményeinek más személy vagy szervezet
részére történő kézbesítését kizárólag a feladó részére kézbesítést végző személy vagy
szervezet végzi, a vele munkaviszonyban, közszolgálati, közalkalmazotti, igazságügyi
alkalmazotti vagy egyéb szolgálati viszonyban álló személlyel vagy tagsági jogviszonyban
álló magánszeméllyel (ide nem értve a részvényest).”
13
Záró rendelkezések
25.	§
(1)	E törvény 2007. április 1-jén lép hatályba.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Bgtv. 14. §-ának (7)
bekezdése.
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a)	az Mt. 193/G. §-a (9) bekezdésének a) pontjában, valamint (10) bekezdésének a)
pontjában „a 193/G. § (1) bekezdés” szövegrész helyébe „az (1) bekezdés” szövegrész,
b)	az Mt. 203. §-a (4) bekezdésének c) pontjában a „miniszter” kifejezés helyébe a
„kereskedelemért felelős miniszter” kifejezés,
c)	a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 80. §-ában a „154.
§-a (1) bekezdésének utolsó mondata” kifejezés helyébe a „154. §-a (1) bekezdésének utolsó
két mondata” kifejezés
lép.
(4)	A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények
módosításáról szóló 2006. évi CXXI. törvény 33. §-ának (2) bekezdése 2007. április 1-jén
nem lép hatályba.
26.	§
(1)	Az Mt. e törvénnyel megállapított 134. §-ának rendelkezéseit először a 2007. évre
járó rendes szabadság kiadása tekintetében kell alkalmazni. A 2006. évre járó, az e törvény
hatálybalépését megelőzően hatályos szabályoknak megfelelően ki nem adott szabadságot
2007.	június 30-ig kell kiadni.
(2)	Az AM tv. e törvénnyel megállapított 1. §-a (2) bekezdésének a) pontjában, illetve
11.	§-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt szabályok - a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő
közötti megállapodásban foglalt, a kölcsönzés befejezésének időpontjáig, de legkésőbb 2007.
december 31-ig - nem érintik annak az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatott
munkavállalónak a munkaviszonyát, akinek a kölcsönbeadásáról a kölcsönvevő és a
kölcsönbeadó e törvény hatálybalépését megelőzően megállapodott.
(3)	A Bgtv. e törvény 11-15. §-ával megállapított rendelkezéseit a hatálybalépésekor
folyamatban lévő felszámolási eljárásokban abban az esetben kell alkalmazni, ha a felszámoló
a munkabéreknek a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből történő megelőlegezése
érdekében még nem nyújtott be kérelmet.
(4)	A Met. e törvény 16-18. §-ával megállapított rendelkezései csak az e törvény
hatálybalépését követően elkövetett jogsértés esetén alkalmazhatók.
14
(5)	Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 62. §-a (1) bekezdésének e törvénnyel
módosított i) pontját az e törvény hatálybalépését követően megindított felszámolási
eljárásban kell alkalmazni.
(6)	A munkaügyi tanács - a megyében lévő többcélú kistérségi társulások elnöksége
által jelölt - tagjának megbízatása az e törvény 22. §-ában meghatározott tag megbízásával, de
legkésőbb e törvény hatálybalépését követő hatvan napon belül megszűnik. A munkaügyi
tanács e törvény 22. §-ával meghatározott új tagjait 2007. május 31-ig kell megválasztani.
(7)	Az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező
gazdasági társaság, akinek (amelynek) a tevékenysége a Pt. - e törvény 24. §-ával módosított
-	rendelkezései alapján postai szolgáltatásnak minősül, az erre vonatkozó szolgáltatási
engedély iránti kérelmet vagy a szolgáltatásra vonatkozó bejelentését e törvény
hatálybalépésétől számított kilencven napon belül köteles benyújtani.
15
1. sz. melléklet a 2007. évi
törvényhez
„ 1. számú melléklet az 1994. évi LXVI. törvényhez
KÉRELEM
a Bérgarancia Alapból igényelhető támogatásról
I.	A GAZDÁLKODÓ SZERVEZET ADATAI:
1.	Neve:
2.	KSH azonosító száma:
3.	Székhelye:
4.	A tevékenység megkezdésének időpontja:
..............év..................hó.................nap
5.	A felszámolás kezdő időpontja:
..............év..................hó.................nap
6.	A pénzforgalmi bankszámla száma:
7.	A számlavezető pénzintézet megnevezése, címe:
8.	A kérelem alapjaként szereplő bérkifizetés napja:
..............év..................hó.................nap
9.	A 8. pont szerinti napra a törvény 7. §-a (1), illetve (2) bekezdése szerint kimutatott
-	a törvény 2. számú melléklete Összesen sor 6. oszlopában szereplő - összeg:
.......... Ft
10.	A bérfizetés napján és az azt követően - a kérelem benyújtásáig - rendelkezésre
álló saját forrás összege:
..........Ft
11.	Az igényelt támogatás (a 9-ből a 10. levonása utáni) összege:..........Ft
II.	A FELSZÁMOLÓ ADATAI:
1.	Neve, címe, telefonszáma:
A felszámoló megbízottjának neve, címe, telefonszáma:
2.	KSH azonosító száma:
3.	Székhelye:
4.	Pénzforgalmi
bankszámlaszáma(i)	és a számlavezető pénzintézet
neve, címe
a)
b)
16
III.	A KÉRELEM MELLÉKLETEI:
1.	A felszámolást elrendelő jogerős végzés másolata csatolva: igen nem
2.	A támogatás igénybevételéről készített - a törvény 2. számú melléklete szerinti -
nyomtatvány csatolva: igen nem
3.	A IV. 2. b) pontban tett nyilatkozat alátámasztására szolgáló mellékletek csatolva:
igen nem
(A helyes válasz bekarikázandó!)
IV.	NYILATKOZAT:
1.	A kérelem a törvény 7. §-a (1) bekezdésén vagy (2) bekezdésén alapul. (A helyes
válasz bekarikázandó!)
2.	Amennyiben a kérelem a 7. § (2) bekezdésén alapul, akkor nyilatkozom, hogy
a)	a kérelemmel érintett munkabértartozás nem tartalmaz állásidőre járó díjazást,
b)	a támogatás megállapítása e kérelem benyújtását követő hat hónap alatt várhatóan
elősegíti a felszámolási eljárás lezárását, illetve a felszámolás alatt álló szervezet
eszközeinek értékesítését, munkaerő-állománya új munkáltatónál történő
továbbfoglalkoztatását (reorganizációt):
Igen, mert:
Nem, mert:
3.	Nyilatkozom, hogy a kérelemben és a csatolt mellékleteiben közölt adatok a
valóságnak megfelelnek.
Kelt:..............................,.......év,...................hó,.....nap
(a felszámoló cégszerű aláírása)
Megjegyzés: az I. pont 8. sorába a 2. számú melléklet címében szerepeltetett dátumot kell
beírni.”
17
2. sz. melléklet a 2007. évi..... törvényhez
„ 2. számú melléklet az 1994. évi LXVI. törvényhez
ADATLAP
a Bérgarancia Alapból igényelhető támogatás számításához
(A ...........év........................hó.........-i bérfizetési napon - a gazdálkodó szervezetnél -
fennálló adatok alapján)_
1. Sor- szám	2. Munkavállaló neve	3. T ársadalom- biztosítási azonosító jel	4. A munkavállaló után az adott felszámolási eljárásban korábban kapott támogatás összege	5. A bér- és végkielégítés- tartozás együttes összege	6. A tartozás Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből igényelhető összege
1.					
2.					
3.					
4.					
5.					
6.					
7.					
					
		Összesen:			
A	Megjegyzés:				
-	a törvény 7. §-a (1) bekezdése alapján benyújtott kérelem esetén a 4. és a 6. oszlopban
feltüntetett összeg együttesen, munkavállalónként nem haladhatja meg a tárgyévet megelőző
második év - Központi Statisztikai Hivatal által közzétett - nemzetgazdasági havi bruttó
átlagkeresetének ötszörösét,
-	a törvény 7. §-a (2) bekezdése alapján benyújtott kérelem esetén a 6. oszlopban
feltüntetett összeg munkavállalónként nem haladhatja meg ezen összeg kétszeresét. Ebben az
esetben a 4. oszlopban a 7. § (1) bekezdése alapján korábban már igénybevett támogatás
összegét kell feltüntetni,
-	a 6. oszlop „összesen” sorának adata szerepelhet az 1. számú melléklet 9. sorában.
Oldalszám összesen:......................
Kelt:..................................................hely,...............év,..................................hó,...........nap
(a felszámoló cégszerű aláírása)”
18
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat egyik fő célkitűzése, hogy erősítse a munkavállalóknak a munkaviszonyra épülő
jogait, fokozottan segítse elő bérbiztonságukat. A Javaslat ennek érdekében öt törvény
módosítását tartalmazza: a Bérgarancia Alapról szóló 1996. évi LXVI. törvény (a
továbbiakban: Bgtv.), a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a
továbbiakban: Mt.), a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a
továbbiakban: Met.), a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX.
törvény (a továbbiakban: Cstv.), továbbá az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a
továbbiakban: Itv.) módosítását.
A Bgtv. módosításával kapcsolatban a Javaslat több olyan pontosító szabályt tartalmaz, amely
a garanciából eddig eljárási okok miatt nem részesülő munkavállalók jogainak érvényesülését
segíti elő. Egyértelműen kerül továbbá meghatározásra az egy munkavállaló után igénybe
vehető támogatás mértéke, összhangban a garanciaintézmény szociális rendeltetésével. Ezen
túlmenően a Javaslat több olyan szabály koherens egységét teremti meg, mely a felszámolót
jogszerű eljárás lefolytatására ösztönzi a munkabérnek a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia
alaprészéből történő megigénylése és a munkavállalók részére történő kifizetése tekintetében.
A Javaslat további célja, hogy egyes munkajogi szabályokat - különös tekintettel a munkaerő-
kölcsönzés 2006. január 1-jétől hatályos szabályaira - pontosítson, a jogalkalmazási gyakorlat
számára egyértelművé tegyen. A személyi jövedelemadóról szóló törvény módosításának
célja az, hogy az abban használt munkajogi fogalmak pontosításával a munkaerő-kölcsönzés,
mint speciális munkaviszony során adott természetbeni juttatások adómentessége is
egyenlően legyen biztosított az egyéb, e körbe nem tartozó munkaviszonyok során adott ilyen
juttatásokéval. A munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatban továbbá a postáról szóló 2003. évi CI.
törvény (a továbbiakban: Pt.) módosítása alapján egyértelművé válik a gyakorlat számára a
saját kézbesítés és a postai szolgáltatás fogalmának elkülönítése, különös tekintettel a
munkaerő-kölcsönzéssel megvalósított kézbesítésre.
Emellett a Javaslat szolgálja egy, a szabadság kiadását érintő alkotmánybírósági határozat
miatt szükségessé vált jogalkotási feladat elvégzését is.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz:
A Javaslatban szereplő módosítás szövegszerű változást nem jelent, csupán a gyakorlat
számára egyértelműsíti, hogy a „kollektív szerződésben meghatározott” feltétel mind a jóléti
célú ingatlanokra, mind az ilyen pénzeszközökre vonatkozik. Ennek érdekében a)-b) pontra
tagolja a rendelkezés szövegét.
19
A 2. §-hoz:
A szabadságra jogosító időtartamok között figyelembe kell venni a gyermek gondozása,
ápolása céljából kapott fizetés nélküli szabadság első évét is. A Javaslat ezzel kapcsolatosan
pontosító szabályt tartalmaz, mely a törvényhely tartalmát hozzáigazítja a gyermekgondozási
ellátások 2006. január 1-jén megváltozott feltételeinek megfelelően megfogalmazott, a
munkavállalót e címen megillető fizetés nélküli szabadságról szóló Mt. 138. § (5)
bekezdéshez.
A 3. §-hoz:
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányellenes a szabadság kiadásának a
tárgyévet követő év június 30-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén december 31-ig a
munkáltató gazdasági érdekére hivatkozással való eltolására lehetőséget adó szabály, mivel
„nem ismerhető fel olyan alkotmányos alapjog, érték vagy cél, amely megalapozná a
pihenéshez való alkotmányos alapjog korlátozás elkerülhetetlenségének megállapítását. Ezt
önmagában a ’kivételesen fontos gazdasági érdek’ (...) illetve a korlátozásnak (...)
szempontjait nem tartalmazó rendelkezés nem alkalmas alátámasztani” [74/2006. (XII. 15.)
AB határozat]. Ezzel az Alkotmánybíróság a jogkorlátozásra vonatkozó szükségesség és
arányosság követelményének érvényesítését szorgalmazta. A megsemmisített rendelkezés -
AB döntés elveinek megfelelő - pótlására 2007. március 31-i határidő áll rendelkezésre.
A fentiek alapján a Javaslatban megfogalmazott új szabályok egyik eleme, hogy a következő
évre való átvitel nem a teljes szabadságra terjed ki. Hangsúlyozandó, hogy a módosított
szabály alapján legfeljebb a rendes szabadság egynegyede adható ki - kivételes gazdasági
érdek fennállása esetén is - az esedékesség évét követően, és erre a mértékre korlátozódik a
kollektív szerződésnek biztosított szabályozási felhatalmazás is. A kollektív szerződéses
eltérés lehetőségét arra tekintettel indokolt továbbra is fenntartani, mivel ilyen tartalmú
szabályozás a kollektív szerződés hatálya alá tartozó dolgozóknak több mint felét jelenleg is
érinti mind a vállalkozási, mind a közszférában.
A szabályozás szigorít a határidőkön is: törvény alapján június 30. helyett március 31-ig,
kollektív szerződés rendelkezése esetén december 31. helyett június 30-ig lehet
meghosszabbítani a kiadás határidejét. Tekintve, hogy a tárgyévet követően kiadható
szabadság mértéke csökkent, nem indokolt a korábbi, meglehetősen hosszú határidő
fenntartása sem. Az új szabályok szerint - még kollektív szerződéses megállapodás esetén is -
az év második felében már az esedékesség évére járó szabadság kiadásáról kell a
munkáltatónak gondoskodnia.
A szabályozás további eleme a tárgyévet követően kiadásra alapot adó kivételes gazdasági
érdek pontos definiálása. A munkáltatónál jelentkezhetnek olyan körülmények, melyek
lehetetlenné teszik a szabadság esedékesség évében történő kiadását (kár elhárítása stb.). A
kivételes gazdasági érdeket megalapozó körülménynek a munkaszervezéstől függetlennek
kell lennie, ami azt jelenti, hogy a munkáltató nem élhet az esedékesség évét követő évben
való kiadás eszközével - a várható munkamennyiségre és a rendelkezésre álló létszámra
tekintettel - előre megtervezett módon, hanem csak kivételesen. Ugyanakkor ez nem jelenti
azt, hogy a szabadság kiadásának elhalasztása a munkáltató által jogszerűen igénybe vehető
végső eszköz lenne, ez csak egyike - pl. a munkaidő-beosztás megváltoztatása, munkaerő-
felvétel, munkaerő-kölcsönzés igénybevétele mellett, azokkal egy sorban - az ilyen
lehetőségeknek.
20
A szabadság kiadásának elhalasztására sor kerülhet még a munkáltató működési körét
közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt is, különösen baleset, elemi csapás vagy súlyos kár,
továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése,
illetőleg elhárítása érdekében. Ebben az esetben a Javaslat lehetőséget ad arra, hogy a rendes
szabadság egynegyedét meghaladó rész tárgyévet követő évben történő kiadására kerüljön
sor, de a kiadás határideje itt sem lépheti át a március 31-i, kollektív szerződés rendelkezése
esetén a június 30-i határidőt.
A 4. §-hoz:
A munkabér bankszámlára való utalásával kapcsolatban - a közszféra szabályaihoz hasonlóan
-	munkaviszonyban is érvényesíti a Javaslat azt az elvet, hogy ennek költségét a munkáltató
nem háríthatja át a munkavállalóra, ha a kifizetés nem az Mt. 158. §-a (1)-(2) bekezdése
szerint, a munkahelyen és munkaidőben, hanem banki átutalással történik. A Javaslat szerint
ebben az esetben az átutalásról szóló megállapodásnak ki kell terjednie a pénzfelvétellel
kapcsolatos költségek viselésének kérdésére is.
Az 5-9. §-okhoz:
A munkaerő-kölcsönzés szabályait a törvénynek megfelelő jogalkalmazást segítő
rendelkezésekkel egészíti ki a Javaslat.
Tekintettel arra, hogy az Egységes Munkaügyi Nyilvántartás (EMMA) helyébe 2007. január
1-jétől az állami adóhatóság által vezetett nyilvántartás lépett, a kölcsönvevő felhívására a
kölcsönbeadó által annak igazolása, hogy a munkavállalót bejelentette, a jövőben nem az
EMMA által kiadott igazolással, hanem az adóhatósághoz tett bejelentése másolatával
történhet. A Javaslat kizárja az alkalmi munkavállalás és a munkaerő-kölcsönzés
jogintézményének egymás mellett való alkalmazását.
A díjazás terén az egyenlő bánásmód érvényesüléséhez szükséges a kölcsönvevő tájékoztatási
kötelezettségének kiegészítése a saját munkavállalóival kapcsolatos egyes béradatokkal. A
Javaslat értelmében a kölcsönvevő köteles megadni a kölcsönbeadónak a kölcsönzött
munkavállalóval egyenlő értékű munkát végző munkavállalók azon béradatait, amelyek az
egyenlő bánásmód érvényesítéséhez szükségesek.
Ugyanebből a célból állapít meg törvényi vélelmet a Javaslat, mikor kimondja, hogy ha a
munkaviszony időtartama - amiatt, hogy azt szerződéskötés hiányában nem határozták meg a
szerződésben - nem állapítható meg, akkor a szerződést határozatlan időre létrejöttnek kell
tekinteni. Ezzel együtt hatályát veszti az a rendelkezés, amely a kárfelelősség kérdésére
tartalmaz szabályt olyan jogellenes kölcsönzés esetére, amelynek következménye, hogy a
kölcsönvevő és a kölcsönzött munkavállaló között jön létre a munkaviszony. A módosítást az
a körülmény indokolja, hogy a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó kapcsolata a polgári jog
hatálya alá tartozik, ezért indokolatlan a Polgári Törvénykönyvtől eltérő felelősségi szabály
alkalmazása.
Az egyenlő bánásmód szűkebb körű alkalmazásával kapcsolatos hat hónapos időtartamot
megállapító mértéket 183 napra pontosítja a Javaslat. Az egyes munkavégzési időszakok
törvény szerinti összeszámításakor a hat hónap pontos megállapítása egyes határesetekben
problémát jelenthet, figyelemmel arra, hogy az Mt. nem határozza meg a töredék időszakok
21
beszámítását a hónapos időtartamba, továbbá a jogszabály nem rögzíti, hány napot kell
összességében egy hónapnak tekinteni.
Figyelemmel arra, hogy a munka díjazásánál alkalmazott egyenlő bánásmód feltétele a
kölcsönvevőnél történő folyamatos munkavégzés, a Javaslat megállapítja, hogy a munkából
történő távollétek mely időtartamát kell beleszámítani ebbe az időszakba, mely távollétek nem
érintik a munkavégzés folyamatosságát. A folyamatosságnak ekkor természetszerű feltétele,
hogy a munkaviszony szünetelését követően a munkavállaló annál a kölcsönvevőnél
dolgozzon tovább, amelynél a szünetelés, a távollét igénybevétele megkezdődött. Az egyenlő
bánásmód szabályainak pontos alkalmazását segíti a Javaslat annak megállapításával, hogy a
munkavállaló is írásbeli nyilatkozat tételére hívható fel abban a kérdésben, hogy két éven
belül mely kölcsönvevőnél, milyen időtartamban végzett munkát.
A kölcsönzéssel együtt járó jelenség, amely a munkáltatói pozíció megkettőződéséből adódik,
hogy a bérfizetésre általában köteles kölcsönbeadó és a tényleges termelést folytató
kölcsönvevő helyzete eltér a természetbeni munkabér és juttatások adására való képesség
tekintetében. A kölcsönvevő gyakran saját termékét, szolgáltatását bocsátja kedvezményesen
a munkavállaló rendelkezésére e két jogcímen, erre azonban a kölcsönbeadónak nincs
lehetősége, illetve ugyanannak a terméknek, szolgáltatásnak a beszerzése számára aránytalan
nehézségekbe ütközik, illetve költségekkel jár. Hasonló helyzet áll elő olyan, a
munkavállalókat megillető szociális juttatások körébe tartozó szolgáltatások megvásárlása
esetén (pl. egészségügyi szolgáltatás), amelyekre a munkáltató a saját munkavállalói javára
köt külső közreműködővel szerződést. Ugyanakkor a kölcsönzött munkavállaló egyenlő
bánásmódra, bérre való joga ezen okok miatt nem csorbulhat.
A Javaslat ezért azt a megoldást választotta, hogy - szakítva a bérfizetés kizárólagosan
kölcsönbeadót terhelő jellegével - a természetbeni munkabér, illetve juttatás, valamint a
munkáltató által adható szociális juttatások tekintetében - ha erről a két munkáltató egymás
között megállapodik - a kölcsönvevőt tekinti munkáltatónak. E juttatásokat tehát a
kölcsönzött munkavállaló közvetlenül a kölcsönvevőtől kapja meg. Ehhez természetesen
kapcsolni szükséges a két munkáltató közötti elszámolás szabályát is, ezért a Javaslat
kimondja, hogy a kölcsönbeadó és kölcsönvevő közötti megállapodásnak e kölcsönvevői
juttatást ellentételeznie kell. A Javaslat továbbá rendelkezik arról is, hogy e juttatások
nyújtásával összefüggésben a kapcsolódó munkáltatói bevallási, adatszolgáltatási, levonási,
befizetési kötelezettségek a kifizetőt, tehát a kölcsönvevőt terhelik.
A kölcsönzésre a Javaslat szerint nem lehet alkalmazni a leltárfelelősség szabályait, hiszen a
leltárfelelősségi megállapodást ebben az esetben a kölcsönvevőnek kellene megkötnie az
ilyen bizalmi jellegű munkakört (pl. raktáros) ellátó munkatárssal. A leltárfelelősséget viszont
nem a kölcsönvevő, hanem a kölcsönbeadó érvényesíthetné vele szemben. Emellett a bizalmi
jellegű munkakörök esetében nem jellemző, hogy azokat az átmeneti foglalkoztatási gondok
megoldására létrejött, időszakos munkaerő-kölcsönzéses foglalkoztatással látnák el.
A határozott ideig tartó munkavégzéssel kapcsolatosan kötött keret-megállapodást kihirdető
1999/70/EK irányelv nem engedi meg a különbségtételt a klasszikus és az atipikus
munkaviszonyban álló munkavállalók között a határozott idő kikötésével kapcsolatban. Ezért
szükséges, hogy a kölcsönzött munkavállalók munkaviszonyára is érvényesüljenek a
határozott idő kikötésének korlátozására vonatkozó általános munkajogi rendelkezések. Az
Mt. 79. §-a (4) bekezdését a módosítás szerint alkalmazni kell munkaerő-kölcsönzés esetén is.
E rendelkezés garantálja, hogy a határozott időre létesített munkaszerződés csak abban az
22
esetben legyen meghosszabbítható, ha ez nem csorbítja a munkavállaló jogos érdekét, és
egyúttal van olyan munkáltatói jogos érdek, melynek érvényesülését szolgálja. E változtatásra
az Európai Bizottság véleménye alapján kerül sor.
A 10. §-hoz:
Az alkalmi munkavállalás és a munkaerő-kölcsönzés egymás mellett való alkalmazásának
kizárását az indokolja, hogy a két jogintézmény eredeti rendeltetése egymástól eltérő. Az
alkalmi munkavállalás rövid időtartamú, elsősorban kismunkáltatók eseti foglalkoztatási
igényei kielégítésére szolgál, a munkaerő-kölcsönzés viszont egyfajta vállalkozási
tevékenységként nagyobb munkáltatók időszakos munkaerő-igényeinek szervezett
kielégítését szolgálja. Az alkalmi munkavállaláshoz kapcsolódó kedvező járulékfizetési
szabályok, melyek csökkentett járulékmértéket és egyszerűsített lerovási módot jelentenek, az
alkalmi munkavállalás eredeti rendeltetésének megfelelően a kisfoglalkoztatók igényeit
szolgálják. Noha kétségtelen az érdekeltség a munkaerő-kölcsönzők számára, hogy az alkalmi
foglalkoztatáshoz kapcsolódó kedvező járulékfizetés lehetőségét saját üzleti célkitűzéseik
elérésére felhasználják, a két jogintézmény egymás mellett való alkalmazása a munkavállalók
védelmének garanciáit csökkenti, ezért e gyakorlat további fenntartása nem indokolt. A
Javaslat ezért kizárja az AM-könyvvel foglalkoztatott munkavállaló kölcsönzését.
Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó
közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: AM
törvény) 7. §-ának módosítása jogalkotási pontosítás érdekében vált szükségessé. A Magyar
Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2006.
évi CXXI. törvény 2007. április 1-jei hatállyal történt módosítása - mely az AM törvényt is
érintette - nem kezelte azt a kérdéskört, ha az AM könyvvel foglalkoztatott munkavállaló
egyben magánnyugdíjpénztár tagja is. Ez utóbbi esetben indokolt a foglalkoztató által lerótt
közteherjegy értékét a Nyugdíjbiztosítási Alap és a munkavállaló által választott
magánnyugdíjpénztár között megosztani.
A 11-15. §-okhoz:
Románia és Bulgária 2007. január 1-jei Európai Unióhoz történt csatlakozása egy
szövegpontosítást tett szükségessé, mivel e két állam csak az EU-nak tagja, az Európai
Gazdasági Közösségnek nem.
A Javaslat pontosítást tartalmaz a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből
megigényelhető támogatás munkavállalónkénti legmagasabb összegével kapcsolatosan. A
Bgtv. módosításáig nem alakult ki egységes jogalkalmazási gyakorlat abban a tekintetben,
hogy a támogatás felső korlátját milyen időszakra vonatkozóan kell érvényesíteni, naptári
évre vagy az adott felszámolás időtartamára vonatkozóan. E joghézagot szünteti meg a
Javaslat, kimondva, hogy munkavállalónként a tárgyévet megelőző második év - Központi
Statisztikai Hivatal (KSH) által közzétett - nemzetgazdasági havi bruttó átlagkeresetének
ötszörös összege érvényesíthető támogatásként egy felszámolási eljárás során. Az érintett
munkavállalók bérének tényleges kifizethetőségét erősíti, hogy a négyszeres összegről
ötszörös mértékre történő emelésre kerül sor.
A Javaslat emellett az elhúzódó felszámolási eljárások esetére lehetővé teszi, hogy a
felszámoló - mérlegelése alapján - további két hónapnyi átlagkeresetnek megfelelő összeget
igényeljen a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből, ha az ötszörösre emelt támogatást
23
már kimerítette, ám további bértartozása áll fenn. Ennek feltétele, hogy a felszámolási eljárás
a kérelem benyújtásakor már legalább egy éve folyamatban legyen. A további támogatás
megállapítására mérlegelési jogkörben az állami foglalkoztatási szerv (a regionális munkaügyi
központ igazgatója) jogosult; a mérlegelés célja, hogy csak indokolt esetben kerüljön sor a
támogatásra. Nem indokolt a támogatás, ha arra azért van szükség, mert a felszámoló az
indokoltnál tovább, feleslegesen tartotta fenn a munkát már nem végző munkavállalók
jogviszonyát (ezt bizonyítja, ha a munkavállalók munkavégzés nélkül állásidőn voltak a
kérelem benyújtását megelőzően). A hatóság azt is mérlegeli, hogy a támogatástól várható-e a
felszámolási eljárás mielőbbi lezárulása, a támogatás e szempontból is indokolt-e.
A Javaslat pontosítja a Bgtv. azon rendelkezését is, mely meghatározza, hogy a felszámolás
alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben fennálló mely tartozások előlegezhetlek meg a
Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből. A törvény korábban hatályos szövege alapján,
ha a felszámoló az esedékessé vált bérköveteléseket nem tudta kielégíteni, a Munkaerőpiaci
Alap bérgarancia alaprészéből köteles volt támogatás iránti igényt benyújtani az állami
foglalkoztatási szervhez (illetékes munkaügyi központhoz). Azoknak a munkavállalóknak a
bérkövetelése ebben az eljárásban azonban nem volt érvényesíthető, akiknek a bérkövetelése
a felszámolási eljárás befejeződését követően vált esedékessé. Ezek a munkavállalók
alapvetően azok, akik a felszámolási eljárás alatt felmondási védelem alatt állnak (általában
valamely hosszabb ideig tartó táppénzes állomány vagy gyermek gondozása céljából
igénybevett fizetés nélküli szabadság miatt). Ezen munkavállalók részére az Mt. 86/A. §-a,
valamint 95. §-ának (1) bekezdése szerinti, a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének
jogcíme miatt járó átlagkereset és végkielégítésnek megfelelő összeg iránti követelése abban
az időpontban válik esedékessé, amikor a bíróságnak a munkáltató megszűnését megállapító
végzése jogerőre emelkedik. A felszámolási eljárás azonban ebben az időpontban lezárul, a
felszámoló által elkészített felszámolási zárómérleget a bíróság már elfogadta, a felszámoló
megbízatása és a munkáltató megszűnik. Ebből következően nincs lehetőség arra, hogy a
felszámoló a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből a támogatást megigényelje és a
felmondási védelem alatt álló munkavállalók részére kifizesse. Ezt orvoslandó a Javaslat
rendelkezik arról, hogy a felmondási védelem alatt álló munkavállalóknak a felszámolási
eljárás befejezésekor esedékessé váló bérkövetelését - amennyiben annak kifizetésére nincs
elegendő fedezet - a felszámoló köteles a munkavállaló külön igénybejelentése nélkül a
felszámolási zárómérleg elkészítését megelőzően a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia
alaprészéből megigényelni, és a bérköveteléssel érintett munkavállaló részére kifizetni.
A Javaslat a munkabér igénylésének áttekinthetősége és a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia
alaprészéből történő igénylés összeghatárának egyszerűbb ellenőrizhetősége érdekében
módosítja a Bgtv. 1. és 2. számú mellékletét.
A 16-18. §-okhoz:
A munkaügyi ellenőrzések során, különösen az építőiparban gyakran tapasztalható, hogy a
munkáltatóként megjelölt alvállalkozó ténylegesen nem található, a munkavégzés helyén a
munkáltató képviseletében senki sem tartózkodik, a cég felkutatására tett hatósági
intézkedések pedig nem vezetnek eredményre. Ezekben az esetekben a munkavállalók
kiszolgáltatottsága fokozott, érdekükben a munkaügyi hatóság érdemi intézkedést nem tud
foganatosítani: a jogviszony minősítése csak formális, a foglalkoztatás bejelentése nem
történik meg.
24
A munkaügyi hatóság a munkaviszony minősítésekor többek között azt vizsgálja, hogy a
munkavégzés kinek az érdekében áll. Ha más nem állapítható meg, a munkavégzés területén a
tevékenységet irányító vállalkozás (fővállalkozó) érdeke egyértelműen fennáll. A
tevékenységet irányító vállalkozásnak tudnia kell, hogy a területén milyen vállalkozás melyik
munkafolyamatot végzi. Ez munkavédelmi koordinatív felelősségéből is adódik, és ennek
tényét az építési naplóban is rögzítenie kell. A fővállalkozói felelősséget a polgári jogi
szabályok is alátámasztják: a vállalkozó a munka elvégzéséhez alvállalkozót is igénybe vehet,
azonban az alvállalkozó tevékenységéért felelősséggel tartozik.
A tevékenységet irányító vállalkozó felelősségének, foglalkoztatói minősítésének
vélelmezését a Javaslat kisegítő szabályként fogalmazza meg azokban az esetekben, amikor a
tényleges foglalkoztató kiléte nem deríthető ki. A közigazgatási szolgáltatás és eljárás
általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) alapján az eljáró
hatóságot tényállás-tisztázási kötelezettség terheli, ami azt jelenti, hogy minden, hatáskörébe
tartozó lehetőséget igénybe kell vennie ahhoz, hogy a tényleges foglalkoztató kilétét
megállapítsa. A vélelmezett foglalkoztatónak érdekében áll, hogy ehhez segítséget nyújtson,
hiszen csak akkor mentesül a felelősség alól, ha a tényleges foglalkoztató a munkaügyi eljárás
során megállapítható. A törvényi vélelem tehát megdönthető (akár a közigazgatási, akár az
esetleges bírósági eljárás során).
A Javaslat előírja azt is, hogy csak a vélelem jogerőssé válását követően szabható ki
szankció az ily módon megállapított foglalkoztatóval szemben a fekete munkavégzésen kívüli
egyéb jogsértések tekintetében. E rendelkezést az indokolja, hogy a vélelem megdöntése
esetén elkerülhető legyen a további súlyos jogkövetkezmények vétlennek bizonyult féllel
szembeni alkalmazása.
A Javaslat továbbá előírja, hogy - a miniszteri határozattal kvázi jogszabályi rangra emelt -
ágazatra kiterjesztett hatályú kollektív szerződésben meghatározott ágazati bér ellenőrzése
iránt is hivatalból jár el a munkaügyi felügyelő.
A személyes felelősség növelése érdekében a Javaslat a Met. szabályait annak érdekében is
módosítja, hogy lehetővé váljon egymás mellett a munkáltatót terhelő munkaügyi bírság,
illetve, ha a szabályszegés egyben valamely szabálysértési tényállást is megvalósít, az azért
felelős természetes személlyel szembeni szabálysértési jogszabályban meghatározott
jogkövetkezmény alkalmazása is. A természetes személy munkáltatók esetében azonban a
kettős bírságolás méltánytalan volna, ezért esetükben csak az objektív alapú munkaügyi
bírság kiszabására kerülhet sor.
Több apró pontatlanság javítására is sor kerül. Így a teljesítménykövetelmény
megállapításával összefüggő előzetes objektív mérésen alapuló eljárás lefolytatását - amit a
Munka Törvénykönyve ír elő - kölcsönbeadás esetén a tényleges munkavégzési helyen, a
kölcsönvevőnél kell biztosítani és ellenőrizni. A munkaügyi ellenőrzés szabályrendszerében a
munkabér védelmére vonatkozó rendelkezések ellenőrzése ehhez kapcsolódóan a
kölcsönvevőre is kiterjed. A közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényben a fogadó
szervezetek szabályszerű eljárásának ellenőrzése esetén a bírság kiszabásáról szintén
rendelkezik a Javaslat.
A 19. §-hoz:
A Cstv. módosítása a Bgtv. módosítása miatt, a két törvény közti koherencia megteremtése
érdekében vált szükségessé. A felszámolási eljárásra vonatkozó szabályok között - a
25
gazdasági társaság megszűnésének időpontjában felmondási védelem alatt álló, a munkáltató
jogutód nélküli megszűnése miatt megszűnő munkaviszonyú munkavállalók
bérbiztonságának erősítése érdekében - indokolt kimondani, hogy a felszámoló a
munkaviszonyra tekintettel járó juttatásokat igénybejelentés hiányában is hitelezői igényként
veszi nyilvántartásba és elégíti ki a kielégítési sorrend általános szabályai szerint.
A 20. §-hoz
A természetbeni juttatások adózásáról, a kapcsolódó adókedvezményekről szóló személyi
jövedelemadó-törvény részletesen szabályozza az egyes, e körbe tartozó munkáltatói
juttatásokat. A Javaslat kiegészíti a törvényt egy értelmező rendelkezéssel, mely szerint ezek
vonatkozásában munkáltatón a kölcsönvevőt is érteni kell. Ezáltal a természetbeni juttatást
ténylegesen nyújtó kölcsönvevőre, mint kifizetőre vonatkoznak az adózással összefüggő
szabályok, illetve kedvezmények. Ha ezeket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megosztva
juttatja a munkavállaló részére, ez nem ad alapot arra, hogy a kapcsolódó adókedvezmény a
törvényi értékhatárnál magasabb összeg után illesse meg őket.
A 21. §-hoz
A Javaslat kiegészíti az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek a polgári eljárásokra
vonatkozó tárgyi illetékfeljegyzési jogot érintő szabályait. A módosítás célja, hogy
megkönnyítse a hitelezőnek minősülő munkavállalók és volt munkavállalók bérkövetelésének
érvényesítését. Az eljárás megindítását kezdeményező munkavállalóknak nem kell leróni az
eljárás kezdeményezésével egyidejűleg a hatályos illetékszabályokban meghatározott
ötvenezer forintnak megfelelő illetéket. Az illeték kirovásáról a bíróság rendelkezik. Csak
abban az esetben kell a munkavállalóknak megfizetni az illetéket, ha az eljárás megindítására
a bíróság döntése alapján nem került sor.
A 22. §-hoz
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény
(Flt.) szerint 2007. január 1-jétől a munkaügyi tanácsok - igazodva a regionális munkaügyi
központok illetékességi területéhez - régiónként működnek. Ezért az a célszerű, ha a
munkaügyi tanácsban az egyes megyékben lévő önkormányzatok, illetőleg a fővárosi
önkormányzat képviselete arányosan biztosított. Ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra,
hogy a fővárosban nincs többcélú kistérségi társulás, illetve, hogy a megyékben lévő
települési önkormányzatok többcélú kistérségi társuláshoz való csatlakozása csupán
lehetőség.
A Javaslat ezért előírja, hogy a munkaügyi tanács önkormányzati oldalának egy-egy tagját az
érintett többcélú kistérségi társulások, illetve kistérségi fejlesztési tanácsok, a munkaügyi
tanács illetékességi területén lévő megyei jogú városok, valamint a regionális fejlesztési
tanács jelöli. A Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács egy tagját a Fővárosi
Közgyűlés, három tagját a fővárosi kerületi önkormányzatok, valamint további két tagját a
régió többcélú kistérségi társulásai, illetve kistérségi fejlesztési tanácsai választják, valamint
hívják vissza.
26
A 23. §-hoz
Az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a közösségi szinten működő vállalkozásokban
vagy vállalkozáscsoportokban foglalkoztatott munkavállalók tájékoztatását és a velük való
konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 94/45/EK tanácsi irányelvet a 2003. évi XXI.
törvénnyel harmonizálta Magyarország.
Figyelemmel arra, hogy ezen irányelv egy jogszabályhelyét - az 5. cikk (2) bekezdésének b)
pontját - a Tanácsnak a 94/45/EK irányelv Bulgária és Románia csatlakozására tekintettel
történő kiigazításáról szóló 2006/109/EK irányelve módosítja, így szükségessé válik a 2003.
évi XXI. törvény 4. §-a (2) bekezdésének ezzel történő összhangba hozása.
A módosítás lényege, hogy a közvetlen tárgyaló testület maximális létszámát huszonnyolcról
az EU mindenkori tagállamainak számára változtatja meg a Javaslat. Ehhez kapcsolódóan a
törvény jogharmonizációs záradékát is ki kell egészíteni.
A 24. §-hoz
A Javaslat pontosítja a postai szolgáltatás, illetve a postai szolgáltatásnak nem minősülő saját
kézbesítés Pt-ben foglalt definícióját. A változtatások indoka a postai szolgáltatás és az ahhoz
külsőleg hasonló tevékenységek egyértelmű elhatárolása, annak tisztázása, hogy nem saját
kézbesítés, hanem postai szolgáltatás valamely, a polgári jog körébe tartozó szerződés vagy
munkaerő-kölcsönzés alapján történő közreműködő igénybevétele. A Pt. által használt
fogalmak tisztázásának elsődleges célja, hogy állami felügyelet alá kerüljenek azok a
szervezetek, amelyek jelenleg - a kellően tisztázott szabályozás hiányában - állami kontroll
nélkül postai szolgáltatást nyújtanak. Másodlagos célja a módosításnak, hogy közvetve olyan
hatást váltson ki, mely az egyetemes postai szolgáltató (a Magyar Posta) számára a Pt-ben
fenntartott szolgáltatások nyújtásához fűződő jogai érvényesülését biztosítja.
A saját kézbesítés körébe tartozó küldeménytovábbítási formák taxatív felsorolása, illetve
mindennek a postai szolgáltatástól való egyértelmű elkülönítése azon az eddig is alkalmazott
jogértelmezésen alapul, hogy ezek a küldeménytovábbítási módozatok nélkülözik az
ellenszolgáltatást, illetve az ezekben a jogviszonyokban értelmezett ellenszolgáltatás nem a
küldemények továbbításához köthető. A Javaslat a saját kézbesítéstől elhatárolja a polgári jogi
jogviszonyok keretében igénybe vett személyekkel történő küldeménytovábbítást. Ha egy, a
feladótól és a címzettől különböző, önálló harmadik személy vagy szervezet kizárólag egy
feladó részére végzi a postai küldemények kézbesítését, ez a postai szolgáltatás az eddigiekkel
ellentétben már nem a hatóság által kibocsátott szolgáltatási engedély birtokában, hanem
egyszerűbb, a hatósághoz történt formális bejelentést (regisztrációt) követően ellátható.
A 25-26. §-okhoz
A Javaslat - figyelemmel az Alkotmánybíróság döntésével érintett rendelkezés
megsemmisítésének időpontjára - 2007. április 1-jén lép hatályba.
A Bgtv. 14. §-a (7) bekezdésének hatályon kívül helyezésére azért kerül sor, mert a
bérgarancia intézménytől a támogatás igénylésére, megállapítására, kifizetésére vonatkozó
szabályokat részben a Bgtv., részben pedig a Ket. rendezi, így külön végrehajtási rendelet
megalkotása nem indokolt.
27
A kormányzati szervezet-átalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló törvény -
pontatlanul - a foglalkoztatáspolitikáért felelős minisztert hatalmazta fel a modell- és
hirdetési jellegű munkák körének meghatározására, holott ez a jogkör kezdetektől fogva a
kereskedelmi tevékenység körébe tartozó reklámszabályozás előkészítéséért felelős minisztert
illette meg. A Javaslat korrigálja ezt a pontatlanságot.
Az AM-törvény módosításával összefüggésben szükségessé vált azoknak a rendelkezéseknek
a hatálybalépését kizárni, amelyek szabályát a Javaslat korrigálta.
Az átmeneti szabályok körében kimondja a Javaslat, hogy a szabadság kiadására vonatkozó új
rendelkezéseket először a 2007. évre járó rendes szabadság kiadása tekintetében kell
alkalmazni, tehát az AB döntést megelőző szabályok szerint jogszerűen ki nem adott 2006.
évi szabadságokkal kapcsolatos munkáltatói eljárás nem válik jogellenessé amiatt, mert
esetleg korlátozott mértékű átvihető szabadságot meghaladó szabadság kiadására nem került
még sor. Ebben az esetben a Javaslat szerint jogszerűen kiadható még a 2006. évi szabadság
június 30-ig. A 2005. évi és azt megelőző, ki nem adott szabadságokról a törvény nem
rendelkezik, hiszen azok ki nem adása már a korábbi rendelkezések szerint is jogellenes volt
legkésőbb 2007. január 1-jén, ezek kiadását a munkavállaló a munkáltatótól követelheti,
ennek érdekében az elévülési időn belül bírósághoz is fordulhat.
Az AM-könyvvel történő munkaerő-kölcsönzés kizárásáról történő rendelkezés kapcsán a
2007. év végéig terjedő átmeneti idő alatt nem válnak jogellenessé a korábban ily módon
megkötött munkaszerződések.
A bérgaranciával összefüggő rendelkezések kapcsán kimondja a Javaslat, hogy a folyamatban
lévő ügyekben akkor kell alkalmazni az új szabályokat, ha a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia
alaprészéből támogatás folyósítására még nem került sor. A csődtörvény módosításához
kapcsolódó, felszámolási eljárásban biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jogra vonatkozó
átmeneti szabály kimondja, hogy a törvény hatálybalépését követően megindított felszámolási
eljárásokban alkalmazandó ez a rendelkezés.
A Javaslat a Met. módosításához is kapcsol átmeneti rendelkezést, kimondva, hogy a
módosított ellenőrzési szabályok csak a törvény hatálybalépését követően elkövetett jogsértés
esetén alkalmazhatók.
Az Flt-hez kapcsolódó átmeneti szabály biztosítja, hogy a korábbi szabályok alapján a
munkaügyi tanácsba bekerült képviselő megbízatása egy átmeneti 60 napos időszakot
követően megszűnjön, és lehetővé váljon az új rendelkezések szerinti delegálás.
A postatörvényhez kapcsolódó átmeneti szabály rendelkezik arról, hogy a postai
szolgáltatásnak minősülő, polgári jogi szerződés vagy munkaerő-kölcsönzés alapján történő
tevékenységet folytató személy a tevékenységét a hírközlési hatóságnak bejelentse.
28