﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
ORSZÁGGYŰLÉS HIVATALA
Érkezett: 2007 MARC 02.
T/2281. számú
törvényjavaslat
a nukleáris terrorcselekmények visszaszorításáról szóló Nemzetközi
Egyezmény kihirdetéséről
Előadó; Dr. Petrétei József
igazságügyi és
rendészeti miniszter
Budapest, 2007. március
2
2007. évi .... törvény
a nukleáris terrorcselekmények visszaszorításáról szóló Nemzetközi
Egyezmény kihirdetéséről
1§
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a nukleáris
terrorcselekmények visszaszorításáról szóló Nemzetközi Egyezmény (a
továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2- §
Az Országgyűlés felhatalmazást ad arra, hogy a Magyar Köztársaság az
Egyezmény 7. cikkének 4. bekezdéséhez a következő nyilatkozatot tegye:
A Magyar Köztársaság értesíti az Egyesült Nemzetek Főtitkárát, hogy az
Egyezmény 7. cikkében meghatározott információk megküldéséért és fogadásáért
felelős illetékes hatóság az Országos Rendőr-főkapitányság Nemzetközi Bűnügyi
Együttműködési Központja.
3-	§
Az Országgyűlés az Egyezményt és a 2. §-ban meghatározott nyilatkozatot e
törvénnyel kihirdeti.
4-§
Az Egyezmény angol nyelven készült hiteles szövege és annak hivatalos
magyar nyelvű fordítása a következő:
„International Convention fór the Suppression ofActs ofNuclear Terrorism
The States Parties to this Convention,
Having in mind the purposes and principles of the Charter of the United Nations
concerning the maintenance of intemational peace and security and the promotion of
good-neighbourliness and friendly relations and cooperation among States,
Recalling the Declaration on the Occasion of the Fiftieth Anniversary of the United
Nations of 24 October 1995,
Recognizing the right of all States to develop and apply nuclear energy fór
peaceful purposes and their legitimate interests in the potential benefits to be derived
from the peaceful application of nuclear energy,
3
Bearing in mind the Convention on the Physical Protection of Nuclear Material of
1980,
Deeply concemed about the worldwide escalation of acts of terrorism in all its
forms and manifestations,
Recalling the Declaration on Measures to Eliminate International Terrorism
annexed to General Assembly resolution 49/60 of 9 December 1994, in which, inter
alia, the States Members of the United Nations solemnly reaffirm their unequivocal
condemnation of all acts, methods and practices of terrorism as criminal and
unjustifiable, wherever and by whomever committed, including those which
jeopardize the friendly relations among States and peoples and threaten the territorial
integrity and security of States,
Noting that the Declaration alsó encouraged States to review urgently the scope of
the existing international legal provisions on the prevention, repression and
elimination of terrorism in all its forms and manifestations, with the aim of ensuring
that there is a comprehensive legal framework covering all aspects of the matter,
Recalling General Assembly resolution 51/210 of 17 December 1996 and the
Declaration to Supplement the 1994 Declaration on Measures to Eliminate
International Terrorism annexed thereto,
Recalling alsó that, pursuant to General Assembly resolution 51/210, an ad hoc
committee was established to elaborate, inter alia, an international convention fór the
suppression of acts of nuclear terrorism to supplement related existing international
instruments,
Noting that acts of nuclear terrorism may result in the gravest consequences and
may pose a threat to international peace and security,
Noting alsó that existing multilateral legal provisions do nőt adequately address
those attacks,
Being convinced of the urgent need to enhance international cooperation between
States in devising and adopting effective and practical measures fór the prevention of
such acts of terrorism and fór the prosecution and punishment of their perpetrators,
Noting that the activities of military forces of States are governed by rules of
international law outside of the framework of this Convention and that the exclusion
of certain actions from the coverage of this Convention does nőt condone or make
lawful otherwise unlawful acts, or preclude prosecution under other laws,
Have agreed as follows:
Article 1
Fór the purposes of this Convention:
1.	“Radioactive material” means nuclear material and other radioactive substances
which contain nuclides which undergo spontaneous disintegration (a process
accompanied by emission of one or more types of ionizing radiation, such as alpha-,
béta-, neutron particles and gamma rays) and which may, owing to their radiological
or fissile properties, cause death, serious bodily injury or substantial damage to
property or to the environment.
4
2.	“Nuclear material” means plutónium, except that with isotopic concentration
exceeding 80 per cent in plutonium-238; uranium-233; uránium enriched in the
isotope 235 or 233; uránium containing the mixture of isotopes as occurring in natúré
other than in the form of őre or őre residue; or any material containing one or more of
the foregoing;
Whereby “uránium enriched in the isotope 235 or 233” means uránium containing
the isotope 235 or 233 or both in an amount such that the abundance ratio of the
sum of these isotopes to the isotope 238 is greater than the ratio of the isotope 235
to the isotope 238 occurring in natúré.
3.	“Nuclear facility” means:
(a)	Any nuclear reactor, including reactors installed on vessels, vehicles, aircraft or
space objects fór use as an energy source in order to propel such vessels, vehicles,
aircraft or space objects or fór any other purpose;
(b)	Any plánt or conveyance being used fór the production, storage, processing or
transport of radioactive material.
4.	“Device” means:
(a)	Any nuclear explosive device; or
(b)	Any radioactive material dispersal or radiation-emitting device which may,
owing to its radiological properties, cause death, serious bodily injury or substantial
damage to property or to the environment.
5.	“State or government facility” includes any permanent or temporary facility or
conveyance that is used or occupied by representatives of a State, members of a
Government, the legislature or the judiciary or by officials or employees of a State or
any other public authority or entity or by employees or officials of an
intergovernmental organization in connection with their official duties.
6.	“Military forces of a State” means the armed forces of a State which are organized,
trained and equipped under its internál law fór the primary purpose of national
defence or security and persons acting in support of those armed forces who are
under their formai command, control and responsibility.
Article 2
I.Any person commits an offence within the meaning of this Convention if that
person unlawfully and intentionally:
(a)	Possesses radioactive material or makes or possesses a device:
(i)	With the intent to cause death or serious bodily injury; or
(ii)	With the intent to cause substantial damage to property or to the
environment;
(b)	Uses in any way radioactive material or a device, or uses or damages a
nuclear facility in a manner which releases or risks the release of radioactive
material:
(i)	With the intent to cause death or serious bodily injury; or
5
(ii)	With the intent to cause substantial damage to property or to the
environment; or
(iii)	With the intent to compel a natural or legal person, an international
organization or a State to do or refrain from doing an act.
2.	Any person alsó commits an offence if that person:
(a)	Threatens, under circumstances which indicate the credibility of the threat, to
commit an offence as set forth in paragraph 1 (b) of the present article; or
(b)	Demands unlawfully and intentionally radioactive material, a device or a
nuclear facility by threat, under circumstances which indicate the credibility of the
threat, or by use of force.
3.	Any person alsó commits an offence if that person attempts to commit an offence
as set forth in paragraph 1 of the present article.
4.	Any person alsó commits an offence if that person:
(a)	Participates as an accomplice in an offence as set forth in paragraph 1, 2 or 3
of the present article; or
(b)	Organizes or directs others to commit an offence as set forth in paragraph 1, 2
or 3 of the present article; or
(c)	In any other way contributes to the commission of one or more offences as set
forth in paragraph 1, 2 or 3 of the present article by a group of persons acting with a
common purpose; such contribution shall be intentional and either be made with the
aim of furthering the generál criminal activity or purpose of the group or be made in
the knowledge of the intention of the group to commit the offence or offences
concerned.
Article 3
This Convention shall nőt apply where the offence is committed within a single
State, the alleged offender and the victims are nationals of that State, the alleged
offender is found in the territory of that State and no other State has a basis under
article 9, paragraph 1 or 2, to exercise jurisdiction, except that the provisions of
articles 7, 12, 14, 15, 16 and 17 shall, as appropriate, apply in those cases.
Article 4
1.	Nothing in this Convention shall affect other rights, obligations and responsibilities
of States and individuals under international law, in particular the purposes and
principles of the Charter of the United Nations and international humanitarian law.
2.	The activities of armed forces during an armed conflict, as those terms are
understood under international humanitarian law, which are governed by that law are
nőt governed by this Convention, and the activities undertaken by military forces of a
State in the exercise of their offícial duties, inasmuch as they are governed by other
rules of international law, are nőt governed by this Convention.
3.	The provisions of paragraph 2 of the present article shall nőt be interpreted as
condoning or making lawful otherwise unlawful acts, or precluding prosecution under
other laws.
6
4.	This Convention does nőt address, nor can it be interpreted as addressing, in any
way, the issue of the legality of the use or threat of use of nuclear weapons by
States.
Article 5
Each State Party shall adopt such measures as may be necessary:
(a)	To establish as criminal offences under its national law the offences set forth in
article 2;
(b)	To make those offences punishable by appropriate penalties which take intő
account the grave natúré of these offences.
Article 6
Each State Party shall adopt such measures as may be necessary, including,
where appropriate, domestic legislation, to ensure that criminal acts within the scope
of this Convention, in particular where they are intended or calculated to provoke a
State of terror in the generál public or in a group of persons or particular persons, are
under no circumstances justifiable by considerations of a political, philosophical,
ideological, racial, ethnic, religious or other similar natúré and are punished by
penalties consistent with their grave natúré.
Article 7
1.	States Parties shall cooperate by:
(a)	Taking all practicable measures, including, if necessary, adapting their national
law, to prevent and counter preparations in their respective territories fór the
commission within or outside their territories of the offences set forth in article 2,
including measures to prohibit in their territories illegal activities of persons, groups
and organizations that encourage, instigate, organize, knowingly fináncé or
knowingly provide technical assistance or information or engage in the perpetration
of those offences;
(b)	Exchanging accurate and verified information in accordance with their national
law and in the manner and subject to the conditions specified herein, and
coordinating administrative and other measures taken as appropriate to detect,
prevent, suppress and investigate the offences set forth in article 2 and alsó in order
to institute criminal proceedings against persons alleged to have committed those
crimes. In particular, a State Party shall take appropriate measures in order to inform
without delay the other States referred to in article 9 in respect of the commission of
the offences set forth in article 2 as well as preparations to commit such offences
about which it has learned, and alsó to inform, where appropriate, international
organizations.
2.	States Parties shall take appropriate measures consistent with their national law to
protect the confidentiality of any information which they récéivé in confidence by
virtue of the provisions of this Convention from another State Party or through
participation in an activity carried out fór the implementation of this Convention. If
7
States Parties provide information to international organizations in confidence, steps
shall be taken to ensure that the confidentiality of such information is protected.
3.	States Parties shall nőt be required by this Convention to provide any information
which they are nőt permitted to communicate pursuant to national law or which would
jeopardize the security of the State concerned or the physical protection of nuclear
material.
4.	States Parties shall inform the Secretary-General of the United Nations of their
competent authorities and liaison points responsible fór sending and receiving the
information referred to in the present article. The Secretary-General of the United
Nations shall communicate such information regarding competent authorities and
liaison points to all States Parties and the International Atomic Energy Agency. Such
authorities and liaison points must be accessible on a continuous basis.
Article 8
Fór purposes of preventing offences under this Convention, States Parties shall
make every effort to adopt appropriate measures to ensure the protection of
radioactive material, taking intő account relevant recommendations and functions of
the International Atomic Energy Agency.
Article 9
1.	Each State Party shall take such measures as may be necessary to establish its
jurisdiction over the offences set forth in article 2 when:
(a)	The offence is committed in the territory of that State; or
(b)	The offence is committed on board a véssél flying the flag of that State or an
aircraft which is registered under the laws of that State at the time the offence is
committed; or
(c)	The offence is committed by a national of that State.
2.	A State Party may alsó establish its jurisdiction over any such offence when:
(a)	The offence is committed against a national of that State; or
(b)	The offence is committed against a State or government facility of that State
abroad, including an embassy or other diplomatic or consular premises of that State;
or
(c)	The offence is committed by a stateless person who has his or her habitual
residence in the territory of that State; or
(d)	The offence is committed in an attempt to compel that State to do or abstain
from doing any act; or
(e)	The offence is committed on board an aircraft which is operated by the
Government of that State.
3.	Upon ratifying, accepting, approving or acceding to this Convention, each State
Party shall notify the Secretary-General of the United Nations of the jurisdiction it has
established under its national law in accordance with paragraph 2 of the present
8
article. Should any change take piacé, the State Party concerned shall immediately
notify the Secretary-General.
4.	Each State Party shall likewise take such measures as may be necessary to
establish its jurisdiction over the offences set forth in article 2 in cases where the
alleged offender is present in its territory and it does nőt extradite that person to any
of the States Parties which have established their jurisdiction in accordance with
paragraph 1 or 2 of the present article.
5.	This Convention does nőt exclude the exercise of any criminal jurisdiction
established by a State Party in accordance with its national law.
Article 10
1.	Upon receiving information that an offence set forth in article 2 has been
committed or is being committed in the territory of a State Party or that a person who
has committed or who is alleged to have committed such an offence may be present
in its territory, the State Party concerned shall take such measures as may be
necessary under its national law to investigate the facts contained in the information.
2.	Upon being satisfied that the circumstances so warrant, the State Party in whose
territory the offender or alleged offender is present shall take the appropriate
measures under its national law so as to ensure that person’s presence for the
purpose of prosecution or extradition.
3.	Any person regarding whom the measures referred to in paragraph 2 of the
present article are being taken shall be entitled:
(a)	To communicate without delay with the nearest appropriate representative of
the State of which that person is a national or which is otherwise entitled to protect
that person’s rights or, if that person is a stateless person, the State in the territory of
which that person habitually resides;
(b)	To be visited by a representative of that State;
(c)	To be informed of that person’s rights under subparagraphs (a) and (b).
4.	The rights referred to in paragraph 3 of the present article shall be exercised in
conformity with the laws and regulations of the State in the territory of which the
offender or alleged offender is present, subject to the provision that the said laws and
regulations must enable full effect to be given to the purposes for which the rights
accorded under paragraph 3 are intended.
5.	The provisions of paragraphs 3 and 4 of the present article shall be without
prejudice to the right of any State Party having a claim to jurisdiction in accordance
with article 9, paragraph 1 (c) or 2 (c), to invite the International Committee of the
Red Cross to communicate with and visit the alleged offender.
6.	When a State Party, pursuant to the present article, has taken a person intő
custody, it shall immediately notify, directly or through the Secretary-General of the
United Nations, the States Parties which have established jurisdiction in accordance
with article 9, paragraphs 1 and 2, and, if it considers it advisable, any other
interested States Parties, of the fact that that person is in custody and of the
circumstances which warrant that person’s detention. The State which makes the
investigation contemplated in paragraph 1 of the present article shall promptly inform
9
the said States Parties of its findings and shall indicate whether it intends to exercise
jurisdiction.
Article 11
1.	The State Party in the territory of which the alleged offender is present shall, in
cases to which article 9 applies, if it does nőt extradite that person, be obliged,
without exception whatsoever and whether or nőt the offence was committed in its
territory, to submit the case without undue delay to its competent authorities fór the
purpose of prosecution, through proceedings in accordance with the laws of that
State. Those authorities shall take their decision in the same manner as in the case
of any other offence of a grave natúré under the law of that State.
2.	Whenever a State Party is permitted under its national law to extradite or
otherwise surrender one of its nationals only upon the condition that the person will
be returned to that State to serve the sentence imposed as a result of the trial or
proceeding fór which the extradition or surrender of the person was sought, and this
State and the State seeking the extradition of the person agree with this option and
other terms they may deem appropriate, such a conditional extradition or surrender
shall be sufficient to discharge the obligation set forth in paragraph 1 of the present
article.
Article 12
Any person who is taken intő custody or regarding whom any other measures are
taken or proceedings are carried out pursuant to this Convention shall be guaranteed
fair treatment, including enjoyment of all rights and guarantees in conformity with the
law of the State in the territory of which that person is present and applicable
provisions of intemational law, including International law of humán rights.
Article 13
1.	The offences set forth in article 2 shall be deemed to be included as extraditable
offences in any extradition treaty existing between any of the States Parties before
the entry intő force of this Convention. States Parties undertake to include such
offences as extraditable offences in every extradition treaty to be subsequently
concluded between them.
2.	When a State Party which makes extradition conditional on the existence of a
treaty receives a request fór extradition from another State Party with which it has no
extradition treaty, the requested State Party may, at its option, consider this
Convention as a legal basis fór extradition in respect of the offences set forth in
article 2. Extradition shall be subject to the other conditions provided by the law of the
requested State.
3.	States Parties which do nőt make extradition conditional on the existence of a
treaty shall recognize the offences set forth in article 2 as extraditable offences
between themselves, subject to the conditions provided by the law of the requested
State.
4.	If necessary, the offences set forth in article 2 shall be treated, fór the purposes of
extradition between States Parties, as if they had been committed nőt only in the
10
piacé in which they occurred bút alsó in the territory of the States that have
established jurisdiction in accordance with article 9, paragraphs 1 and 2.
5.	The provisions of all extradition treaties and arrangements between States Parties
with regard to offences set forth in article 2 shall be deemed to be modified as
between States Parties to the extent that they are incompatible with this Convention.
Article 14
1.	States Parties shall afford one another the greatest measure of assistance in
connection with investigations or criminal or extradition proceedings brought in
respect of the offences set forth in article 2, including assistance in obtaining
evidence at their disposal necessary fór the proceedings.
2.	States Parties shall carry out their obligations under paragraph 1 of the present
article in conformity with any treaties or other arrangements on mutual legal
assistance that may exist between them. In the absence of such treaties or
arrangements, States Parties shall afford one another assistance in accordance with
their national law.
Article 15
Nőne of the offences set forth in article 2 shall be regarded, fór the purposes of
extradition or mutual legal assistance, as a political offence or as an offence
connected with a political offence or as an offence inspired by political motives.
Accordingly, a request fór extradition or fór mutual legal assistance based on such an
offence may nőt be refused on the sole ground that it concerns a political offence or
an offence connected with a political offence or an offence inspired by political
motives.
Article 16
Nothing in this Convention shall be interpreted as imposing an obligation to
extradite or to afford mutual legal assistance if the requested State Party has
substantial grounds fór believing that the request fór extradition fór offences set forth
in article 2 or fór mutual legal assistance with respect to such offences has been
made fór the purpose of prosecuting or punishing a person on account of that
person’s race, religion, nationality, ethnic origin or political opinion or that compliance
with the request would cause prejudice to that person’s position fór any of these
reasons.
Article 17
1.	A person who is being detained or is serving a sentence in the territory of one
State Party whose presence in another State Party is requested fór purposes of
testimony, identification or otherwise providing assistance in obtaining evidence fór
the investigation or prosecution of offences under this Convention may be transferred
if the following conditions are met:
(a)	The person freely gives his or her informed consent; and
11
(b)	The competent authorities of both States agree, subject to such conditions as
those States may deem appropriate.
2.	Fór the purposes of the present article:
(a)	The State to which the person is transferred shall have the authority and
obligation to keep the person transferred in custody, unless otherwise requested or
authorized by the State from which the person was transferred;
(b)	The State to which the person is transferred shall without delay implement its
obligation to return the person to the custody of the State from which the person was
transferred as agreed beforehand, or as otherwise agreed, by the competent
authorities of both States;
(c)	The State to which the person is transferred shall nőt require the State from
which the person was transferred to initiate extradition proceedings fór the return of
the person;
(d)	The person transferred shall récéivé credit fór service of the sentence being
served in the State from which he or she was transferred fór time spent in the
custody of the State to which he or she was transferred.
3.	Unless the State Party from which a person is to be transferred in accordance with
the present article so agrees, that person, whatever his or her nationality, shall nőt be
prosecuted or detained or subjected to any other restriction of his or her personal
liberty in the territory of the State to which that person is transferred in respect of acts
or convictions anterior to his or her departure from the territory of the State from
which such person was transferred.
Article 18
1.	Upon seizing or otherwise taking control of radioactive material, devices or nuclear
facilities, following the commission of an offence set forth in article 2, the State Party
in possession of such items shall:
(a)	Take steps to render harmless the radioactive material, device or nuclear
facility;
(b)	Ensure that any nuclear material is held in accordance with applicable
International Atomic Energy Agency safeguards; and
(c)	Have regard to physical protection recommendations and health and safety
standards published by the International Atomic Energy Agency.
2.	Upon the completion of any proceedings connected with an offence set forth in
article 2, or sooner if required by international law, any radioactive material, device or
nuclear facility shall be returned, after consultations (in particular, regarding
modalities of return and storage) with the States Parties concemed to the State Party
to which it belongs, to the State Party of which the natural or legal person owning
such radioactive material, device or facility is a national or resident, or to the State
Party from whose territory it was stolen or otherwise unlawfully obtained.
3.	(a) Where a State Party is prohibited by national or international law from returning
or accepting such radioactive material, device or nuclear facility or where the States
Parties concemed so agree, subject to paragraph 3 (b) of the present article, the
State Party in possession of the radioactive material, devices or nuclear facilities
12
shall continue to take the steps described in paragraph 1 of the present article; such
radioactive material, devices or nuclear facilities shall be used only for peaceful
purposes;
(b)	Where it is nőt lawful for the State Party in possession of the radioactive
material, devices or nuclear facilities to possess them, that State shall ensure that
they are placed as soon as possible in the possession of a State for which such
possession is lawful and which, where appropriate, has provided assurances
consistent with the requirements of paragraph 1 of the present article in consultation
with that State, for the purpose of rendering it harmless; such radioactive material,
devices or nuclear facilities shall be used only for peaceful purposes.
4.	If the radioactive material, devices or nuclear facilities referred to in paragraphs 1
and 2 of the present article do nőt belong to any of the States Parties or to a national
or resident of a State Party or was nőt stolen or otherwise unlawfully obtained from
the territory of a State Party, or if no State is willing to récéivé such items pursuant to
paragraph 3 of the present article, a separate decision concerning its disposition
shall, subject to paragraph 3 (b) of the present article, be taken after consultations
between the States concerned and any relevant international organizations.
5.	For the purposes of paragraphs 1, 2, 3 and 4 of the present article, the State Party
in possession of the radioactive material, device or nuclear facility may request the
assistance and cooperation of other States Parties, in particular the States Parties
concerned, and any relevant international organizations, in particular the International
Atomic Energy Agency. States Parties and the relevant international organizations
are encouraged to provide assistance pursuant to this paragraph to the maximum
extent possible.
6.	The States Parties involved in the disposition or retention of the radioactive
material, device or nuclear facility pursuant to the present article shall inform the
Director General of the International Atomic Energy Agency of the manner in which
such an item was disposed of or retained. The Director General of the International
Atomic Energy Agency shall transmit the information to the other States Parties.
7.	In the event of any dissemination in connection with an offence set forth in article
2,	nothing in the present article shall affect in any way the rules of international law
governing liability for nuclear damage, or other rules of international law.
Article 19
The State Party where the alleged offender is prosecuted shall, in accordance with
its national law or applicable procedures, communicate the final outcome of the
proceedings to the Secretary-General of the United Nations, who shall transmit the
information to the other States Parties.
Article 20
States Parties shall conduct consultations with one another directly or through the
Secretary-General of the United Nations, with the assistance of international
organizations as necessary, to ensure effective implementation of this Convention.
Article 21
13
The States Parties shall carry out their obligations under this Convention in a
manner consistent with the principles of sovereign equality and territorial integrity of
States and that of non-intervention in the domestic affairs of other States.
Article 22
Nothing in this Convention entitles a State Party to undertake in the territory of
another State Party the exercise of jurisdiction and performance of functions which
are exclusively reserved fór the authorities of that other State Party by its national
law.
Article 23
1.	Any dispute between two or more States Parties concerning the interpretation or
application of this Convention which cannot be settled through negotiation within a
reasonable time shall, at the request of one of them, be submitted to arbitration. If,
within six months of the date of the request fór arbitration, the parties are unable to
agree on the organization of the arbitration, any one of those parties may refer the
dispute to the International Court of Justice, by application, in conformity with the
Statute of the Court.
2.	Each State may, at the time of signature, ratification, acceptance or approval of
this Convention or accession thereto, declare that it does nőt consider itself bound by
paragraph 1 of the present article. The other States Parties shall nőt be bound by
paragraph 1 with respect to any State Party which has made such a reservation.
3.	Any State which has made a reservation in accordance with paragraph 2 of the
present article may at any time withdraw that reservation by notification to the
Secretary-General of the United Nations.
Article 24
1.	This Convention shall be open fór signature by all States from 14 September 2005
until 31 December 2006 at United Nations Headquarters in New York.
2.	This Convention is subject to ratification, acceptance or approval. The instruments
of ratification, acceptance or approval shall be deposited with the Secretary-General
of the United Nations.
3.	This Convention shall be open to accession by any State. The instruments of
accession shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations.
Article 25
1.	This Convention shall enter intő force on the thirtieth day following the date of the
deposit of the twenty-second instrument of ratification, acceptance, approval or
accession with the Secretary-General of the United Nations.
2.	Fór each State ratifying, accepting, approving or acceding to the Convention after
the deposit of the twenty-second instrument of ratification, acceptance, approval or
accession, the Convention shall enter intő force on the thirtieth day after deposit by
such State of its instrument of ratification, acceptance, approval or accession.
14
Article 26
1.	A State Party may propose an amendment to this Convention. The proposed
amendment shall be submitted to the depositary, who circulates it immediately to all
States Parties.
2.	If the majority of the States Parties request the depositary to convene a
conference to consider the proposed amendments, the depositary shall invite all
States Parties to attend such a conference to begin no sooner than three months
after the invitations are issued.
3.	The conference shall make every effort to ensure amendments are adopted by
consensus. Should this nőt be possible, amendments shall be adopted by a twothirds
majority of all States Parties. Any amendment adopted at the conference shall be
promptly circulated by the depositary to all States Parties.
4.	The amendment adopted pursuant to paragraph 3 of the present article shall enter
intő force fór each State Party that deposits its instrument of ratification, acceptance,
accession or approval of the amendment on the thirtieth day after the date on which
two thirds of the States Parties have deposited their relevant instrument. Thereafter,
the amendment shall enter intő force fór any State Party on the thirtieth day after the
date on which that State deposits its relevant instrument.
Article 27
1.	Any State Party may denounce this Convention by written notification to the
Secretary-General of the United Nations.
2.	Denunciation shall take effect one year following the date on which notification is
received by the Secretary-General of the United Nations.
Article 28
The original of this Convention, of which the Arabic, Chinese, English, French,
Russian and Spanish texts are equally authentic, shall be deposited with the
Secretary-General of the United Nations, who shall send certified copies thereof to all
States.
IN WITNESS WHEREOF, the undersigned, being duly authorized thereto by their
respective Governments, have signed this Convention, opened fór signature at
United Nations Headquarters in New York on 14 September 2005.”
„A nukleáris terrorcselekmények visszaszorításáról szóló Nemzetközi
Egyezmény
A jelen Egyezmény Részes Államai,
Szem előtt tartva az Egyesült Nemzetek Alapokmányának nemzetközi béke és
biztonság fenntartására, valamint az államok közötti jószomszédság, baráti viszony
és együttműködés elősegítésére vonatkozó céljait és alapelveit,
15
Felidézve az Egyesült Nemzetek megalapításának ötvenedik évfordulója alkalmából
1995. október 24-én elfogadott Nyilatkozatot,
Elismerve, hogy valamennyi Államnak joga van nukleáris energiát békés célokra
kifejleszteni és igénybe venni, valamint, hogy az Államok jogszerű érdeke a nukleáris
energia békés célokra történő felhasználásából fakadó előnyök megszerzése,
Szem előtt tartva az 1980. évi, nukleáris anyagok fizikai védelmére vonatkozó
egyezményt,
Mélységesen aggódva a terrorista cselekmények minden formájának és megjelenési
módjának nemzetközi szintű elszaporodása miatt,
Felidézve az 1994. december 9-i 49/60. sz. közgyűlési határozathoz csatolt, a
nemzetközi terrorizmus megszüntetését célzó intézkedésekről szóló Nyilatkozatot,
melyben az Egyesült Nemzetek tagállamai, többek között, egyhangúan újra
megerősítették egyértelmű elutasításukat arra vonatkozóan, hogy valamennyi
terrorista cselekmény, módszer, és gyakorlat bűncselekménynek minősül, és
indokolhatatlan, függetlenül attól, hogy azt hol, és ki követi el, beleértve azokat is,
amelyek veszélyeztetik az Államok közötti barátságos viszonyt, és az Államok területi
integritását és biztonságát fenyegetik,
Kiemelve, hogy a Nyilatkozat arra is ösztönözte az Államokat, hogy sürgősen
vizsgálják felül a terrorizmus bármely formában és módon történő
megnyilvánulásának megelőzésére, visszaszorítására, és megszüntetésére
vonatkozóan meglévő nemzetközi jogszabályi rendelkezéseket, annak biztosítása
céljából, hogy az ügyre vonatkozóan átfogó jogi keretszabályozás legyen hatályban,
Felidézve az 1996. december 17-i 51/210. számú közgyűlési határozatot, valamint az
ahhoz csatolt, a nemzetközi terrorizmus megszüntetését célzó intézkedésekről szóló
1994. évi Nyilatkozatot kiegészítő Nyilatkozatot,
Felidézve továbbá, hogy az 51/210. sz. közgyűlési határozat alapján egy ad hoc
bizottság került felállításra, többek között a nukleáris terrorcselekmények
visszaszorítására vonatkozó nemzetközi egyezmény kidolgozása céljából, a
vonatkozó meglévő nemzetközi eszközök kiegészítésére,
Kiemelve, hogy a nukleáris terrorcselekmények a legsúlyosabb következményekkel
járhatnak, és fenyegetést jelenthetnek a nemzetközi békére és biztonságra nézve,
Kiemelve továbbá azt is, hogy az érvényben lévő multilaterális jogi rendelkezések
nem kezelik megfelelően e támadásokat,
Azzal a meggyőződéssel, hogy az Államok közötti nemzetközi együttműködés
sürgős továbbfejlesztésére van szükség az e terrorcselekmények megelőzésére
irányuló hatékony és gyakorlati intézkedések kialakítása és elfogadása, valamint az
elkövetők büntetőjogi felelősségre vonása és megbüntetése céljából,
Kiemelve, hogy az Államok katonai testületeinek a tevékenységét a jelen
Egyezményen kívül eső nemzetközi jogszabályok szabályozzák, és hogy egyes
cselekmények jelen Egyezmény hatálya alól történő kihagyása nem menti fel, illetve
más módon nem tesz jogszerűvé egyébként jogellenes cselekményeket, vagy zárja
ki más jogszabályok szerinti büntethetőségüket,
az alábbiakban állapodnak meg:
16
1. cikk
A jelen Egyezmény alkalmazása során:
1.	A „radioaktív anyag” nukleáris anyagot vagy más radioaktív anyagot jelent, ami
olyan atommagot tartalmaz, amely spontán bomláson megy keresztül (olyan
folyamat, melyet valamely ionizáló sugárzás egy vagy több típusa kísér, pl. alfa, béta,
neutron részecskék, és gamma sugarak), és ami, annak radiológiai vagy hasadó
tulajdonságai miatt, halált, súlyos személyi sérülést, illetve jelentős vagyoni vagy
környezeti kárt okozhat.
2.	A „nukleáris anyag” alatt plutóniumot, kivéve, ha annak izotóp koncentrációja
meghaladja a 80%-ot a plutónium-238 esetében; urán-233-at; a 235-ös vagy 233-as
izotópban dúsított uránt; a természetben előforduló izotópkeveréket tartalmazó -
nem érc vagy érc maradvány formájú - uránt; valamint az előzőek egyikét vagy azok
közül többet tartalmazó bármely anyagot kell érteni.
A „235-ös vagy 233-as izotópban dúsított urán” 235-ös vagy 233-as izotópot, vagy
mindkettőt tartalmazó uránt jelent, olyan mennyiségben, hogy ezen izotópok
összességének előfordulási aránya a 238-as izotóphoz képest meghaladja a 235-ös
izotópnak a 238-as izotóphoz viszonyított, a természetben előforduló arányát.
3.	A „nukleáris létesítmény” jelentése:
(a)	bármely nukleáris reaktor, beleértve a hajón, szárazföldi járművön,
repülőgépen, vagy űrobjektumon üzembe helyezett reaktorokat, amelyek az adott
hajó, szárazföldi jármű, repülőgép vagy űrobjektum mozgatásához szükséges
energiaforrást biztosítják, vagy más célokat szolgálnak;
(b)	a radioaktív anyag gyártásához, tárolásához, feldolgozásához, vagy
szállításához felhasznált üzem vagy szállítóeszköz.
4.	Az „eszköz” jelentése:
(a)	bármely nukleárisan robbanó eszköz; vagy
(b)	bármely radioaktív anyagot szóró vagy sugárzást kibocsátó eszköz, ami
radiológiai jellemzői miatt halált, súlyos személyi sérülést, vagy jelentős vagyoni vagy
környezeti kárt okozhat.
5.	„Állami vagy kormányzati telephely” alatt értendő bármely olyan állandó vagy
ideiglenes telephely, vagy szállítóeszköz, melyet állami képviselők, a kormány tagjai,
igazságszolgáltatási vagy jogalkotói testület, állami, közhatósági, vagy más állami
gazdasági társaság alkalmazottai, illetőleg valamely kormányközi szervezet
alkalmazottai vagy hivatalnokai használnak, vagy foglalnak el hivatalos feladataik
ellátásával összefüggésben.
6.	Az „állam katonai erői" valamely állam fegyveres erőit jelentik, amelyek saját
jogszabályainak megfelelően szervezettek, kiképzettek, és felszereltek, elsődlegesen
nemzetvédelmi vagy biztonsági feladatra, valamint az e fegyveres erőket támogató
személyek, akik a fegyveres erők hivatalos parancsnoksága, ellenőrzése alá és
felelősségi körébe tartoznak.
2.	cikk
1.	Jelen Egyezményben meghatározott cselekményt valósítja meg, aki jogellenes
módon és szándékosan
17
(a)	radioaktív anyagot tart, illetőleg ilyen eszközt állít elő vagy tart
(i)	azzal a szándékkal, hogy halált, vagy súlyos testi sértést okozzon; vagy
(ii)	azzal a szándékkal, hogy súlyos vagyoni vagy környezeti kárt okozzon;
(b)	bármilyen módszer segítségével radioaktív anyag vagy eszköz
felhasználásával, illetőleg nukleáris létesítmény felhasználásával vagy
megkárosításával radioaktív anyag kibocsátását, vagy annak veszélyét idézi elő
(i)	azzal a szándékkal, hogy halált, vagy súlyos testi sértést okozzon; vagy
(ii)	azzal a szándékkal, hogy súlyos vagyoni vagy környezeti kárt okozzon;
vagy
(iii)	azzal a szándékkal, hogy egy természetes vagy jogi személyt, valamely
nemzetközi szervezetet vagy Államot arra kényszeresen, hogy valamely cselekményt
megtegyen, vagy attól tartózkodjon.
2.	Az is e cselekményt valósítja meg, aki
(a)	hitelt érdemlő módon azzal fenyeget, hogy a jelen cikk 1. bekezdésének (b)
pontjában meghatározott cselekményt elköveti; vagy
(b)	jogellenes módon és szándékosan radioaktív anyagot, eszközt vagy nukleáris
létesítményt követel hitelt érdemlő fenyegetéssel, vagy erőszak felhasználásával.
3.	Az is e cselekményt valósítja meg, aki a jelen cikk 1. bekezdésében
meghatározott cselekmény elkövetését megkísérli.
4.	Az is e cselekményt valósítja meg, aki
(a)	bűnrészesként részt vesz a jelen cikk 1., 2., illetve 3. bekezdésében
meghatározott cselekmények elkövetésében,
(b)	másokat a jelen cikk 1., 2., illetve 3. bekezdésében meghatározott
cselekmények elkövetésére szervez vagy annak során irányít, illetve
(c)	bármely más módon közreműködik a jelen cikk 1., 2. vagy 3. bekezdésében
meghatározott egy vagy több cselekmény csoportos, közös céllal való
elkövetésében; feltéve, hogy e közreműködés szándékos, és vagy arra irányul, hogy
a csoport bűnelkövetői tevékenységét, céljainak elérését általában segítse, vagy e
közreműködés a csoport azon szándéka ismeretében valósul meg, hogy azok a
meghatározott cselekményt vagy cselekményeket elkövetik.
3.	cikk
A jelen Egyezmény nem alkalmazható olyan esetekben, amikor a cselekményt
egyetlen Államban követik el, a gyanúsítottak, valamint az áldozatok ezen Állam
állampolgárai, a gyanúsított az adott Állam területén tartózkodik, és más Államnak
nincs a 9. cikk 1. vagy 2. bekezdése alapján joghatóság gyakorlására vonatkozó
jogosultsága, kivéve, hogy ezen esetekben a 7., 12., 14., 15., 16. és 17. cikkek
rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
4.	cikk
1.	A jelen Egyezmény egyetlen rendelkezése sem érinti az Államok és
magánszemélyek nemzetközi jog alapján fennálló jogait és kötelezettségeit, különös
18
tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, valamint a nemzetközi
humanitárius jogszabályokra.
2.	A jelen Egyezmény nem vonatkozik valamely fegyveres konfliktus során a
fegyveres erők azon tevékenységére, melynek meghatározását és szabályozását a
nemzetközi humanitárius jog tartalmazza, és nem vonatkozik egy Állam katonai erői
által, hivatalos kötelezettségeik teljesítése során vállalt tevékenységekre sem,
amennyiben azokra a nemzetközi jog szabályai vonatkoznak.
3.	A jelen cikk 2. bekezdésének rendelkezései nem értelmezhetők úgy, mintha
valamely egyébként jogellenes cselekményt jogszerűnek tekintenének vagy
jogszerűvé tennének, vagy kizárnák az egyéb jogszabályok általi büntethetőséget.
4.	A jelen Egyezmény nem értelmezhető akként, mintha bármely módon vonatkozna
a nukleáris fegyverek Államok általi használatára, vagy az azokkal való fenyegetés
jogszerűségére.
5.	cikk
Valamennyi Részes Állam olyan intézkedéseket fogad el, melyek szükségesek
ahhoz, hogy:
(a)	a 2. cikkben meghatározott cselekményeket nemzeti joga alapján
bűncselekménynek minősítse;
(b)	e cselekményeket megfelelő büntetésekkel sújtsa, ami figyelembe veszi azok
súlyát.
6.	cikk
Minden Részes Állam megteszi a szükséges intézkedéseket, beleértve, ahol
szükséges, a belföldi jogalkotást, annak biztosítására, hogy a jelen Egyezmény
hatálya alá eső bűncselekmények, különös tekintettel azokra, amelyek szándékosan
vagy célzottan terror érzetét keltik a közvéleményben, személyek valamely
csoportjában vagy meghatározott személyekben, semmilyen körülmények között se
lehessenek valamely politikai, filozófiai, ideológiai, faji, etnikai, vallási, vagy más
hasonló megfontolások által igazolhatóak, valamint, hogy azokat súlyuknak
megfelelő büntetéssel fenyegessék.
7.	cikk
1.	A Részes Államok együttműködnek egymással az alábbi területeken:
(a)	Valamennyi gyakorlatban megvalósítható intézkedést megtenni, beleértve,
amennyiben szükséges, a nemzeti joguk módosítását, hogy saját területükön
megelőzzék és szembeszálljanak a 2. cikkben meghatározott cselekmények
elkövetésére irányuló előkészületekkel, beleértve azon intézkedéseket, amelyek
ahhoz szükségesek, hogy saját területükön megtiltsák a személyek, csoportok és
szervezetek jogellenes tevékenységét, ami ösztönzi, azokra felbujt, szervezi,
tudottan finanszírozza, vagy tudottan műszaki segítséget vagy információt nyújt,
illetve részt vesz az ilyen cselekmények elkövetésében.
19
(b)	Biztosítani a pontos és igazolt információk cseréjét, nemzeti joguk alapján, a
jelen dokumentumban meghatározott módon és feltételek szerint, valamint
koordinálni az adminisztratív és egyéb intézkedéseket a 2. cikkben meghatározott
cselekmények felismerése, megelőzése, visszaszorítása és nyomozása céljából,
továbbá az ezen bűncselekmények terheltjei elleni büntetőjogi intézkedések
megtétele céljából. A Részes Államnak kiemelt feladata a megfelelő intézkedések
megtétele annak biztosítására, hogy a 9. cikkben említett egyéb Részes Államok
haladéktalanul értesítésre kerüljenek a 2. cikkben meghatározott cselekmények
elkövetésére vonatkozóan, valamint a tudomására jutott ilyen cselekmények
előkészületére vonatkozóan, továbbá, amennyiben szükséges, a nemzetközi
szervezetek értesítése.
2.	A Részes Államok megteszik a nemzeti joguknak megfelelő intézkedéseket a jelen
Egyezmény betartása közben másik Részes Államtól, valamint a jelen Egyezmény
végrehajtására irányuló tevékenység közben kapott bizalmas információk védelmére.
Amikor a Részes Állam valamely információt bizalmasan ad át egy nemzetközi
szervezet részére, megteszi a megfelelő lépéseket ezen információk bizalmassága
megőrzésének biztosítására.
3.	A Részes Államokat a jelen Egyezmény nem kötelezi olyan információk
átadására, melyet nemzeti joguk alapján nem adhatnak át, illetve ami az érintett
Részes Állam biztonságát, vagy a nukleáris anyag védelmét veszélyeztetné.
4.	A Részes Államok tájékoztatják az Egyesült Nemzetek Főtitkárát a jelen cikkben
hivatkozott információk megküldéséért és fogadásáért felelős illetékes hatóságok,
valamint kapcsolattartó pontok adatairól. Az Egyesült Nemzetek Főtitkára az illetékes
hatóságokra, valamint kapcsolattartó pontokra vonatkozó információkat megküldi
valamennyi Részes Államnak, és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek. Az
illetékes hatóságoknak és kapcsolattartó pontoknak folyamatosan elérhetőeknek kell
lenniük.
8.	cikk
A jelen Egyezmény szerinti cselekmények megelőzése céljából a Részes Államok
megtesznek valamennyi intézkedést a radioaktív anyagok védelmének biztosítása
érdekében, figyelembe véve a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vonatkozó
ajánlásait és jogosítványait.
9.	cikk
1.	Valamennyi Részes Állam megteszi a szükséges intézkedéseket a 2. cikkben
meghatározott cselekmények feletti joghatóságának biztosítása céljából az alábbi
esetekben:
(a)	amikor a cselekményt az adott ország területén követik el; vagy
(b)	a cselekményt az adott ország zászlója alatt haladó hajó vagy repülőgép
fedélzetén követik el, ami a cselekmény elkövetésének időpontjában az adott állam
jogszabályai szerint nyilvántartásban van; vagy
(c)	a cselekményt az adott állam állampolgára követte el.
2.	A Részes Állam akkor is megállapíthatja joghatóságát az adott cselekményre
vonatkozóan, amikor
20
(a)	a cselekményt az adott állam állampolgára ellen követték el; vagy
(b)	a cselekményt az adott állam valamely állami vagy kormányzati telephelye
ellen követték el külföldön, beleértve az adott állam nagykövetségeit, valamint egyéb
diplomáciai és konzulátusi épületeit; vagy
(c)	a cselekményt hontalan személy követte el, akinek szokásos tartózkodási
helye az adott államban van; vagy
(d)	a cselekményt annak érdekében követték el, hogy az adott államot valamilyen
cselekmény megtételére, vagy az attól való tartózkodásra rákényszerítsék; vagy
(e)	a cselekményt az adott állam kormánya által működtetett repülőgép fedélzetén
követték el.
3.	A jelen Egyezmény megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor, illetőleg az
ahhoz való csatlakozáskor valamennyi Részes Állam értesíti az Egyesült Nemzetek
Főtitkárát a jelen cikk 2. bekezdése alapján a nemzeti joga szerint megállapított
joghatóságáról. Az érintett Részes Állam bármilyen módosulás esetén haladéktalanul
tájékoztatja a Főtitkárt.
4.	Hasonlóképpen, valamennyi Részes Állam megteszi a szükséges intézkedéseket
a 2. cikkben meghatározott cselekmények feletti joghatóságának megállapítására
olyan esetekben, amikor a gyanúsított a területén tartózkodik, és e személyt a jelen
cikk 1. és 2. bekezdése alapján joghatóságot megállapító más Részes Államnak nem
szándékozik kiadni.
5.	A jelen Egyezmény nem zárja ki a Részes Állam által nemzeti joga alapján
megállapított büntetőjogi joghatóság gyakorlását.
10.	cikk
1.	Amikor egy Részes Állam arról értesül, hogy területén valamely, a 2. cikkben
meghatározott cselekményt követtek el, vagy az elkövetés folyamatban van, illetőleg,
hogy az elkövető vagy a gyanúsított a területén tartózkodik, az érintett Részes Állam
megteszi a nemzeti joga alapján szükséges intézkedéseket az értesülésben foglalt
tények kivizsgálása céljából.
2.	Amikor a Részes Állam, melynek területén az elkövető, illetőleg a gyanúsított
tartózkodik, meggyőződött a vonatkozó körülményekről, megteszi a nemzeti joga
alapján előírt szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az adott személy
a büntetőjogi felelősségre vonáshoz, illetőleg a kiadatáshoz rendelkezésre álljon.
3.	Azon személy, akivel szemben a jelen cikk 2. bekezdésében meghatározott
intézkedéseket megteszik, jogosult:
(a)	haladéktalanul felvenni a kapcsolatot azon állam megfelelő képviselőjével,
melynek az adott személy állampolgára, vagy amely egyébként jogosult az adott
személy jogainak védelmére, illetőleg, amennyiben az adott személy hontalan,
amelyik államban az adott személy szokásos tartózkodási helye van;
(b)	arra, hogy az adott állam képviselője őt felkeresse;
(c)	arra, hogy az őt az (a) és (b) pontok alapján megillető jogokról tájékoztassák.
4.	A jelen cikk 3. bekezdésében hivatkozott jogokat azon állam jogszabályainak és
szabályainak megfelelően kell gyakorolni, amelynek területén az elkövető, illetőleg a
21
gyanúsított tartózkodik, azzal a feltétellel, hogy az adott jogszabályok és szabályok
lehetővé kell, hogy tegyék, hogy a 3. bekezdés szerinti jogok teljes körűen
érvényesülhessenek.
5.	A jelen cikk 3. és 4. bekezdésének rendelkezései nem csorbíthatják a 9. cikk 1.
bekezdés (c) pontja, vagy 2. bekezdés (c) pontja alapján joghatóságot igénylő állam
azon jogát, hogy a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát meghívja a gyanúsítottal
való kommunikációra, illetve az ő meglátogatására.
6.	Abban az esetben, amikor a Részes Állam a jelen cikk alapján valamely személyt
őrizetbe vett, közvetlenül, vagy az Egyesült Nemzetek Főtitkárán keresztül
haladéktalanul értesíti azon Részes Államokat, amelyek a 9. cikk 1. és 2. bekezdése
alapján megállapították joghatóságukat, illetve, amennyiben tanácsosnak tartja,
bármely más érdekelt Részes Államot, azon tényről, hogy az adott személy őrizetbe
vételre került, illetve mindazon körülményekről amelyek az őrizetben tartást
indokolják. A jelen cikk 1. bekezdésében meghatározott vizsgálatot elvégző állam
haladéktalanul értesíti az említett államokat a vizsgálat eredményeiről, valamint arról,
hogy szándékozik-e joghatóságát megállapítani.
11.	cikk
1.	Azon Részes Állam, melynek területén a gyanúsított tartózkodik, indokolatlan
késedelem nélkül előterjeszti az ügyet saját illetékes hatóságainál, az adott állam
jogszabályai szerinti eljárás során történő elbírálás céljából, azon esetekben,
amelyekre a 9. cikk vonatkozik, amennyiben az adott személyt nem adja ki,
bármilyen kivétel nélkül, és függetlenül attól, hogy a cselekményt a területén
követték-e el,. E hatóságok az adott állam joga alapján ugyanolyan módon hozzák
meg a döntést, mint a hasonló súlyú cselekmények elkövetése esetében.
2.	Azokban az esetekben, amikor valamely Részes Állam nemzeti joga alapján saját
ország állampolgáraira vonatkozóan kizárólag azzal a feltétellel teszi lehetővé a
kiadatást vagy más módon történő átadást, hogy az adott személy a kiadatás
tárgyául szolgáló peres eljárás során kiszabott büntetés letöltésére visszatér az adott
Részes Államba, és ezzel, valamint ennek vonatkozó feltételeivel az adott állam,
valamint a kiadatást kérő állam egyetért, e feltételes kiadatás vagy átadás elegendő
a jelen cikk 1. bekezdésében meghatározott kötelezettség alóli mentesüléshez.
12.	cikk
Mindazon személyek számára, akiket a jelen Egyezmény alapján őrizetbe vettek,
vagy akikkel szemben intézkedést alkalmaztak, illetve eljárást folytatnak, kötelező a
tisztességes eljárást biztosítani, beleértve azon állam jogának megfelelő jogok és
garanciák biztosítását, amelynek területén az adott személy tartózkodik, valamint
biztosítani kell a nemzetközi jog vonatkozó rendelkezéseinek betartását, beleértve az
emberi jogokra vonatkozó nemzetközi jogot.
13.	cikk
1.A 2. cikkben meghatározott cselekményekre a jelen Egyezmény
hatálybalépésekor a Részes Államok között érvényben lévő kiadatási egyezmények
22
érvényesek, valamint a Részes Államok vállalják, hogy e cselekményekre a közöttük
későbbi időpontban megkötött kiadatási egyezmények is vonatkoznak.
2.	Azokban az esetekben, amikor egy olyan Részes Állam, amely a kiadatást
egyezmény meglététől teszi függővé, egy másik olyan Részes Államtól, mellyel nincs
érvényben kiadatási egyezménye, kiadatásra irányuló kérelmet kap, a megkeresett
Részes Állam, saját döntése alapján jogosult a jelen Egyezményt a 2. cikkben
meghatározott cselekmények vonatkozásában a kiadatás jogalapjának tekinteni. A
kiadatás a megkeresett állam joga alapján meghatározott egyéb feltételekhez kötött.
3.	Azok a Részes Államok, amelyek a kiadatást nem teszik kiadatási egyezmény
meglététől függővé, a 2. cikkben meghatározott cselekményeket maguk között
kiadatás tárgyául szolgáló cselekménynek nyilvánítják, a megkeresett Állam
jogszabályi feltételeinek megfelelően.
4.	Amennyiben szükséges, a 2. cikkben meghatározott cselekményeket a Részes
Államok közötti kiadatás céljából oly módon kell kezelni, mintha azokat nem csak
azon a helyen követték volna el, amelyen az valójában megtörtént, hanem azon
államok területén is, amelyek a 9. cikk 1. és 2. bekezdése alapján joghatóságukat
megállapították.
5.	A 2. cikkben meghatározott cselekményekre vonatkozóan a Részes Államok
között érvényben lévő kiadatási egyezmények és megállapodások rendelkezéseit a
jelen Egyezménynek való megfelelés céljából módosítottnak kell tekinteni.
14.	cikk
1.	A Részes Államok biztosítják egymásnak a legmagasabb szintű támogatást a 2.
cikkben meghatározott cselekményekkel kapcsolatban megindult nyomozásra,
büntetőjogi, illetve kiadatási eljárásra vonatkozóan, beleértve a rendelkezésükre álló,
az eljáráshoz szükséges bizonyítékok beszerzéséhez nyújtott támogatást.
2.	A Részes Államok a jelen cikk 1. bekezdésében meghatározott
kötelezettségüknek a közöttük érvényben lévő kölcsönös jogsegélyre vonatkozó
egyezményeknek vagy egyéb megállapodásoknak megfelelően tesznek eleget. Ilyen
egyezmény vagy megállapodás hiányában, a Részes Államok nemzeti joguk alapján
felajánlják egymásnak támogatásukat.
15.	cikk
A kiadatás, vagy a kölcsönös jogsegély alkamazása során a 2. cikkben
meghatározott egyetlen cselekmény sem tekinthető akként, mintha az politikai
cselekmény, vagy politikai cselekményhez kötődő cselekmény, vagy politikai
motivációk által inspirált cselekmény lenne. Ennek megfelelően, az ilyen
cselekményen alapuló kiadatásra vagy kölcsönös jogsegélyre irányuló kérelmet
pusztán azon az alapon nem lehet visszautasítani, hogy az valamely politikai
cselekményre, vagy politikai cselekményhez kötődő cselekményre, vagy politikai
motivációk által inspirált cselekményre vonatkozik.
16. cikk
23
A jelen Egyezmény egyetlen rendelkezése sem értelmezhető kiadatási vagy
kölcsönös jogsegélyre vonatkozó kötelezettségként olyan esetekben, amikor a
megkeresett Részes Államnak alapos oka van azt vélelmezni, hogy a 2. cikkben
meghatározott cselekményekre vonatkozóan azért nyújtottak be kiadatási vagy
jogsegély iránti kérelmet, hogy az adott személy faji, vallási, állampolgársági, etnikai
hovatartozási vagy politikai véleménye alapján kerüljön eljárás alá, vagy elítélésre,
illetve, amennyiben a kérelem teljesítése ezen okok bármelyike alapján sérelmes
lenne az adott személy helyzetére nézve.
17. cikk
1.A	valamely Részes Állam területén fogva tartott, vagy büntetését töltő olyan
személy, akinek megjelenése egy másik Részes Államban a jelen Egyezményben
szabályozott cselekmények tárgyában tanúvallomás-tételi, azonosítási, illetőleg
nyomozási vagy büntetőeljárási célokból történő bizonyítékgyűjtésben való
segítségnyújtáshoz szükséges, az alábbi feltételek teljesülése esetén átszállítható:
(a)	a személy szabadon, és a megfelelő információkkal történő ellátás után ehhez
hozzájárult; valamint
(b)	mindkét állam illetékes hatóságai egyetértenek ebben, az általuk megfelelőnek
vélt feltételek kikötése mellett.
2.	A jelen cikk alkalmazása során:
(a)	az az állam, amelybe az adott személyt átszállították jogosult és köteles az
átszállított személyt őrizetben tartani, kivéve, ha az átadó állam ettől eltérően
rendelkezett, vagy ettől eltérő felhatalmazást adott;
(b)	az az állam, amelybe az adott személyt átszállították haladéktalanul eleget
tesz azon kötelezettségének, hogy az adott személyt azon állam őrizetébe
visszajuttassa, amelyből az adott személy az előzőek szerint megállapodott módon,
illetve a két állam illetékes hatóságainak egyéb megállapodása alapján átszállításra
került;
(c)	az az állam, amelybe az adott személyt átszállították, nem kérheti arra azt az
államot, amelyből az adott személy átszállításra került, hogy a visszaszállításra
kiadatási eljárást indítson;
(d)	az az idő, amelyet az átszállított személy azon másik államban tölt, ahová
átszállításra került, beleszámít adott személy azon államban letöltendő büntetésébe,
amelyből az átszállítás történt.
3.	Kivéve azt az esetet, ha a Részes Állam, amelyből az adott személyt a jelen cikk
alapján átszállították ehhez hozzájárul, az adott személy ellen, állampolgárságától
függetlenül, nem indulhat büntetőeljárás, nem vehető őrizetbe, illetőleg személyi
szabadsága más módon nem korlátozható azon állam területén, amelynek területére
átszállították, olyan cselekmények vagy elítélések miatt, amelyek azt megelőzően
következtek be, hogy elhagyta volna azon Állam területét, ahonnan átszállították.
18. cikk
24
1.	A radioaktív anyag, eszköz vagy nukleáris létesítmény 2. cikkben meghatározott
cselekmény elkövetését követő lefoglalása, vagy más módon történő ellenőrzés alá
vételekor, az azokat birtokában tartó Részes Állam:
(a)	megteszi a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy a radioaktív anyagot,
eszközt vagy nukleáris létesítményt veszélytelenné tegye;
(b)	biztosítja, hogy a nukleáris anyag a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség
vonatkozó biztonsági előírásainak megfelelően kerüljön tárolásra;
(c)	betartja a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által kiadott fizikai védelemre
vonatkozó ajánlásokat, valamint egészségügyi és biztonsági szabványokat.
2.	A 2. cikkben meghatározott valamely cselekményhez kapcsolódó bármely eljárás
lezárásakor, illetve a nemzetközi jog által előírt korábbi időpontban, a radioaktív
anyagot, eszközt vagy nukleáris létesítményt az érintett Részes Államok közötti
egyeztetést követően (különösen a szállítás és tárolás módszereit illetően) vissza kell
szállítani azon Részes Államba, amelyet az megillet, vagy amelyben azon
természetes vagy jogi személyek állampolgársággal rendelkeznek, vagy
letelepedtek, akik e radioaktív anyag, eszköz vagy nukleáris létesítmény
tulajdonosai, illetve, amely állam területéről azt ellopták, vagy más jogellenes módon
azt megszerezték.
3.	(a) Azokban az esetekben, amikor valamely Részes Állam a nemzeti joga, vagy a
nemzetközi jog alapján a visszajuttatandó radioaktív anyagot, eszközt vagy nukleáris
létesítményt nem küldheti vissza, vagy nem veheti át, illetve, amikor az érintett
Részes Államok így állapodnak meg a jelen cikk 3. bekezdése b) pontjának
figyelembe vételével, a radioaktív anyagot, eszközt vagy nukleáris létesítményt
birtokló Részes Állam megteszi a jelen cikk 1. bekezdésében leírt lépéseket; a
kérdéses radioaktív anyag, eszköz vagy nukleáris létesítmény kizárólag békés
célokra használható fel;
(b)	Azokban az esetekben, amikor a radioaktív anyagot, eszközt vagy nukleáris
létesítményt birtokában tartó Részes Állam számára nem lehetséges azok birtokban
tartása, az adott Állam biztosítja azt, hogy azok minél hamarabb olyan Állam
birtokába kerüljenek, amely számára e birtoklás jogszerűnek minősül, és amely,
amennyiben alkalmazható, megadta a jelen cikk 1. bekezdése előírásainak
megfelelő biztosítékokat az adott Állammal történő konzultációt követően, azok
veszélytelenné tétele érdekében; a kérdéses radioaktív anyag, eszköz vagy nukleáris
létesítmény kizárólag békés célokra használható fel;
4.	Amennyiben a jelen cikk 1. és 2. bekezdésében hivatkozott radioaktív anyag,
eszköz vagy nukleáris létesítmény egyik Részes Államhoz, vagy egyik Részes Állam
állampolgárához, illetve ott tartózkodási hellyel rendelkező személyhez sem tartozik,
nem valamelyik Részes Állam területéről lopták el, vagy szerezték meg jogellenes
úton, illetőleg amennyiben egyik Részes Állam sem szándékozik azokat a jelen cikk
3.	bekezdése alapján átvenni, annak elhelyezéséről külön döntést kell hozni a jelen
cikk 3. bekezdésének (b) pontja alapján, az érintett Államok, valamint bármely
releváns nemzetközi szervezettel történő konzultációt követően.
5.	A jelen cikk 1., 2., 3., valamint 4. bekezdésének alkalmazása során a radioaktív
anyagot, eszközt vagy nukleáris létesítményt birtokló Részes Állam jogosult más
Részes Államok segítségét és együttműködését kérni, különös tekintettel az érintett
Részes Államokra, valamint a releváns nemzetközi szervezetekre, különösen a
Nemzetközi Atomenergia Ügynökségre. A Részes Államoknak, valamint a vonatkozó
25
nemzetközi szervezeteknek törekedniük kell a jelen bekezdés szerinti támogatás
lehető legnagyobb mértékben történő biztosítására.
6.	A radioaktív anyag, eszköz vagy nukleáris létesítmény jelen cikk alapján történő
átadásában, vagy megtartásában érintett Részes Államok értesítik a Nemzetközi
Atomenergia Ügynökség ügyvezetőjét annak módjáról, ahogy az adott dolgot
átadták, vagy megtartották. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ügyvezetője ezt
az információt az egyéb Részes Államoknak átadja.
7.	Amennyiben a 2. cikkben meghatározott bármely cselekményhez kapcsolódóan
információ továbbítására kerül sor, a jelen cikk egyetlen rendelkezése sem érinti
semmilyen módon a nemzetközi jog nukleáris károkra vonatkozó, vagy egyéb
szabályait.
19.	cikk
Az a Részes Állam, amelyben a gyanúsított ellen büntetőeljárást indítanak,
nemzeti joga, valamint vonatkozó eljárásai alapján az eljárás eredményéről
tájékoztatja az Egyesült Nemzetek Főtitkárát, aki ezen információt a többi Részes
Államhoz eljuttatja.
20.	cikk
A Részes Államok közvetlenül, vagy az Egyesült Nemzetek Főtitkárán keresztül,
konzultációt folytatnak egymással, amennyiben szükséges, a nemzetközi
szervezetek támogatásával, a jelen Egyezmény tényleges végrehajtásának
biztosítására.
21.	cikk
A Részes Államok a jelen Egyezmény alapján fennálló kötelezettségeiket oly
módon teljesítik, ami megfelel az államok szuverén egyenlőségére, területi
integritására, valamint a más Részes Államok belügyeibe való be nem avatkozásra
vonatkozó alapelveknek.
22.	cikk
A jelen Egyezmény rendelkezései egyetlen Részes Államot sem jogosítanak fel
arra, hogy egy másik Részes Állam területén joghatóságot gyakoroljon, vagy olyan
funkciókat végezzen, amelyek a másik Részes Állam nemzeti joga alapján kizárólag
e másik Állam hatóságai számára vannak fenntartva.
23.	cikk
1.	A jelen Egyezmény értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozóan két vagy több
Részes Állam között felmerült vitát, ami ésszerű határidőn belül nem rendezhető, azt
bármelyik fél kérésére választottbíróság elé kell terjeszteni. Amennyiben a
választottbírósági eljárás kérelmezésének időpontjától számított hat hónap elteltével
a felek nem képesek a választottbíróság megszervezésében egyetértésre jutni, a
26
felek bármelyike jogosult a jogvitát keresettel a Nemzetközi Bíróság elé utalni, a
Bíróság alapszabályának megfelelően.
2.	A jelen Egyezmény aláírásakor, megerősítésekor, elfogadásakor vagy
jóváhagyásakor, vagy az ahhoz való csatlakozáskor minden Részes Állam jogosult
arra vonatkozóan nyilatkozatot tenni, hogy a jelen cikk 1. bekezdésében foglaltakat
magára nézve nem ismeri el kötelező erejűnek. Amennyiben valamelyik Részes
Állam ilyen nyilatkozatot tett, az 1. bekezdés a többi Részes Államot nem kötelezi.
3.	Bármely olyan Állam, amely a jelen cikk 2. bekezdése szerinti nyilatkozatot
megtette, e nyilatkozatot bármikor visszavonhatja, az Egyesült Nemzetek
Főtitkárának értesítése mellett.
24.	cikk
1.	A jelen Egyezmény minden állam részére nyitva áll aláírásra 2005. szeptember
14-től 2006. december 31-ig terjedő időszakban az Egyesült Nemzetek New York-i
központjában.
2.	A jelen Egyezményt meg kell erősíteni, el kell fogadni vagy jóvá kell hagyni. A
megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratot az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál
letétbe kell helyezni.
3.	A jelen Egyezményhez bármely Állam csatlakozhat. A csatlakozási okiratot az
Egyesült Nemzetek Főtitkáránál letétbe kell helyezni.
25.	cikk
1.A	jelen Egyezmény a huszonkettedik megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy
csatlakozási okiratnak az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál történő letétbe helyezését
követő harmincadik napon lép hatályba.
2.	Bármely Állam vonatkozásában, amely jelen Egyezményt a huszonkettedik
megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratnak az Egyesült Nemzetek
Főtitkáránál történő letétbe helyezését követően erősíti meg, fogadja el, hagyja jóvá
vagy csatlakozik ahhoz, azon napot követő harmincadik napon lép hatályba az
Egyezmény, amely napon az adott Állam a saját megerősítő, elfogadó, jóváhagyó
vagy csatlakozási okiratát az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál letétbe helyezte.
26.	cikk
1.	Bármelyik Részes Állam javasolhatja a jelen Egyezmény módosítását. A javasolt
módosítást a letéteményesnek kell benyújtani, aki azt azonnal megküldi a többi
Részes Állam részére.
2.	Amennyiben a Részes Államok többsége kérelmezi, hogy a letéteményes hívjon
össze konferenciát a javasolt módosítások megtárgyalására, a letéteményes
meghívja valamennyi Részes Államot az e konferenciára való részvételre, és a
konferencia kezdőidőpontja nem lehet korábbi, mint a meghívó kibocsátásának
időpontjától számított három hónap.
3.	A konferencián minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében,
hogy a módosítások konszenzussal elfogadásra kerüljenek. Amennyiben ez nem
27
lehetséges, a módosítást a Részes Államok kétharmados többségének kell
elfogadnia. A konferencián elfogadott bármely módosítást a letéteményes
haladéktalanul megküldi a Részes Államok részére.
4.	A jelen cikk 3. bekezdése alapján elfogadott módosítások valamennyi olyan
Részes Államra nézve, amely a módosításra vonatkozóan saját megerősítő,
elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratát az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál
letétbe helyezte, a Részes Államok kétharmada általi letétbe helyezéstől számított
harmincadik napon lépnek hatályba. Ezt követően, bármely módosítás a Részes
Államra nézve az azt követő harmincadik napon lép hatályba, hogy az adott Részes
Állam a vonatkozó okiratot letétbe helyezte.
27.	cikk
1.	Bármelyik Részes Állam jogosult a jelen Egyezményt felmondani az Egyesült
Nemzetek Főtitkárának címzett írásbeli értesítéssel.
2.	A felmondás azt a napot követő egy év leteltével lép hatályba, amelyen a
felmondást az Egyesült Nemzetek Főtitkára kézhez vette.
28.	cikk
A jelen Egyezmény eredeti példányát, amelyből az arab, kínai, angol, francia,
orosz, valamint spanyol szöveg egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál
letétbe kell helyezni, aki annak hitelesített másolatát valamennyi Részes Államnak
megküldi.
A FENTIEK HITELÉÜL, a Kormányaik által kellően felhatalmazott alulírottak az
Egyesült Nemzetek New York-i székhelyén 2005. szeptember 14-én aláírásra
megnyitott jelen Egyezményt aláírták.”
5-§
(1)	E törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - 2007. június 1-
jén lép hatályba.
(2)	E törvény 3-4. §-a az Egyezmény 25. cikkében meghatározott időpontban
lép hatályba.
(3)	Az Egyezmény, illetve e törvény 3-4. §-a hatálybalépésének naptári napját
a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar
Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(4)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az igazságügyért
felelős miniszter, a külpolitikáért felelős miniszter, valamint a rendészetért felelős
miniszter gondoskodik.
28
INDOKOLÁS
a nukleáris terrorcselekmények visszaszorításáról szóló Nemzetközi
Egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslathoz
Általános Indokolás
I.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése - 51/210. számú
határozatával - 1996. december 17-én ad hoc bizottságot hozott létre a nemzetközi
együttműködés jogi kereteinek fejlesztése, valamint annak érdekében, hogy a
bizottság dolgozzon ki egy nemzetközi terrorizmusellenes egyezményt, illetve egy
nukleáris terrorizmus visszaszorításáról szóló egyezményt. A nukleáris
terrorcselekmények visszaszorításáról szóló Nemzetközi Egyezmény (a
továbbiakban: Egyezmény) szövegét a Közgyűlés végül 2005. április 13-án fogadta
el az 59/290. számú határozatával, egyben felhívta az államokat az aláírásra. Az
aláírásra 2005. szeptember 14-től 2006. december 31-ig volt lehetőség. A Magyar
Köztársaság részéről az aláírásra, azaz az Egyezmény szövegének végleges
megállapítására még 2005. évben sor került. Jelen előterjesztés célja az Egyezmény
kötelező hatályának elismerése, valamint kihirdetése. A nemzetközi szerződésekkel
kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (a továbbiakban: Nksz.) 10. §-a (1)
bekezdésének g) pontja alapján az Egyezmény és a belső jog összhangjának
megteremtését a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más
büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló T/1917. számú törvényjavaslat
tartalmazza.
Az Egyezmény definíciókat tartalmaz a nukleáris terrorizmushoz köthető
anyagokra, eszközökre és cselekményekre vonatkozóan. Az Egyezmény egyúttal
elrendeli bizonyos cselekmények büntetendővé tételét. Ezek a cselekmények a
radioaktív anyagok megszerzéséhez és felhasználásához kapcsolódnak, és
magukba foglalják mind a hagyományos nukleáris robbanóeszközökkel, mind az
úgynevezett piszkos bombákkal elkövetett cselekményeket, illetve a radioaktív
anyagokkal elkövetett egyéb visszaéléseket. Az Egyezmény büntetendővé nyilvánítja
az ezen cselekményekkel való fenyegetést is, illetve az ilyen cselekmények
kísérletét, valamint az elkövetésben való részvétel egyéb formáit is. Ezen
cselekmények elkövetőit a Részes Államoknak meg kell büntetniük, vagy ki kell
adniuk más Részes Állam részére. A részletesen megállapított szabályok tehát azt
eredményezik, hogy a nukleáris terrorizmussal kapcsolatos cselekmények elkövetői
nem kerülhetik el a felelősségre vonást. Az Egyezmény ugyanakkor a Részes
Államok hatóságainak együttműködését is szabályozza, megkönnyítve az
információáramlást, és elősegítve a terrorcselekmények és radioaktív károk
megelőzését.
Az Egyezmény hatálya nem terjed ki az államok által megvalósított, a
nukleáris eszközökkel kapcsolatos cselekményekre, nem vonatkozik fegyveres
konfliktusokra, és nem érinti a nukleáris energia békés célú felhasználását sem.
Az Egyezmény 25. cikkének 1. bekezdése szerint az Egyezmény a
huszonkettedik megerősítő, elfogadó, jóváhagyó, vagy csatlakozási okiratnak az
29
Egyesült Nemzetek Főtitkáránál történő letétbe helyezését követő harmincadik
napon lép hatályba. Tekintve, hogy kiemelkedő jelentőségű, politikai üzenetet is
hordozó Egyezményről van szó, számítani lehet arra, hogy az államok többsége
gyorsan fogja lefolytatni a ratifikáláshoz szükséges eljárásokat. Az Nksz.
rendelkezései alapján az Egyezmény szövegének végleges megállapítását követően
el kell ismerni az Egyezmény kötelező hatályát, valamint az Egyezményt ki kell
hirdetni, ezen aktusokkal válik az Egyezmény a belső jog részévé. A Magyar
Köztársaság azzal, hogy a lehető leggyorsabban ratifikálja az Egyezményt, egyrészt
erősíti nemzetközi elismertségét, másrészt fontos külpolitikai üzenetet küld a világ
országainak, és megerősíti elkötelezettségét a terrorizmus visszaszorítására tett
erőfeszítésekben.
II.
Az Egyezmény tartalmi bemutatása
1.	Az Egyezmény 1. cikke tartalmazza az értelmező rendelkezéseket.
1.1.	Az 1. cikk 1. bekezdése meghatározza a „radioaktív anyag” fogalmát,
amelyet az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Atv.) 2. §-
ának c) pontja megfelelően tartalmaz. Ennek értelmében radioaktív anyag a
természetben előforduló vagy mesterségesen előállított bármely anyag, amelynek
egy vagy több összetevője ionizáló sugárzást bocsát ki, valamint az ilyen anyagot
tartalmazó készítmény.
1.2.	Az 1. cikk 2. bekezdésében meghatározott „nukleáris anyag” fogalmát az
Atv. 2. §-ának d) pontja tartalmazza, amely definíció megfelel az Egyezményben
foglaltnak. Ennek értelmében nukleáris anyag a radioaktív anyagok közül mindaz,
amely önfenntartó nukleáris láncreakcióra képes, vagy képessé tehető, továbbá
ennek vegyületei, vagy az elemet, illetőleg vegyületét tartalmazó anyag, különösen
az urán, a tórium, a plutónium és bármilyen anyag, amely az előbbiek közül egyet
vagy többet tartalmaz, a bányászat, illetőleg az ércfeldolgozás körébe tartozó ércek
és érchulladékok kivételével.
1.3.	Az 1. cikk 3. bekezdésében foglalt „nukleáris létesítmény” fogalmát az
Atv. 2. §-ának g) pontja az Egyezmények megfelelően definiálja. Ennek értelmében
nukleáris létesítmény az atomerőmű, atomfűtőmű, kutató és oktató atomreaktor,
továbbá minden más olyan létesítmény, amelyet az 1972. évi 9. törvényerejű
rendelettel kihirdetett, a Magyar Népköztársaság és a Nemzetközi Atomenergia
Ügynökség között a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló
szerződés szerinti biztosítékok alkalmazása tárgyában kötött egyezmény 97.
cikkének I. pontja határoz meg.
2.	Az Egyezmény 2. cikke határozza meg azokat a cselekményeket,
amelyeket a szerződő feleknek bűncselekménnyé kell nyilvánítaniuk.
2.1.1.	Az Egyezmény 2. cikke 1. bekezdésének a) pontja büntetni rendeli azt
az elkövetőt, aki radioaktív anyagot tart, illetőleg ilyen eszközt készít vagy tart azzal a
szándékkal, hogy halált, vagy súlyos testi sértést, illetve súlyos vagyoni vagy
környezeti kárt okozzon.
30
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.)
264. §-a határozza meg a radioaktív anyaggal való visszaélés szabályait. Ennek
értelmében radioaktív anyaggal való visszaélésnek minősül, ha az elkövető emberi
egészségre, illetve a környezetre veszélyes radioaktív anyagot jogosulatlanul előállít,
megszerez, tart, kezel, forgalomba hoz, feldolgoz vagy más módon felhasznál,
tartására nem jogosult személynek átad, valamint ha az ország területére behoz,
onnan kivisz, vagy azon átvisz. A Btk. 264. §-ában meghatározott elkövetési
magatartások nem célzatos cselekmények, viszont az egyezményben megkövetelt
célzatok, nevezetesen az emberölés (Btk. 166. §), a testi sértés [Btk. 170. § (4) bek.],
a rombolás (Btk. 142. §) vagy a rongálás (Btk. 324. §) tényállásának valamelyike
halmazaiban megállapítható a radioaktív anyaggal való visszaéléssel.
2.1.2.	Az Egyezmény 2. cikke 1. bekezdésének b) pontja büntetni rendeli azon
elkövetési magatartásokat, amelyek bármilyen módszer segítségével radioaktív
anyag vagy eszköz felhasználásával, illetőleg nukleáris létesítmény felhasználásával
vagy megkárosításával radioaktív anyag kibocsátását, vagy annak veszélyét idézik
elő. Az Egyezmény alapján az elkövető célja, hogy ezzel halált, vagy súlyos testi
sértést, illetve súlyos vagyoni vagy környezeti kárt okozzon, illetőleg egy természetes
vagy jogi személyt, valamely nemzetközi szervezetet, vagy egy államot arra
kényszerítsen, hogy valamely cselekményt megtegyen, vagy attól tartózkodjon.
Az említett elkövetési magatartások büntetőjogi megítélésénél irányadó a Btk.
264. §-a (visszaélés radioaktív anyaggal), valamint 264/A. §-a (visszaélés nukleáris
létesítmény üzemeltetésével). Az Egyezmény szerint az elkövetési magatartások
eredménye a radioaktív anyag kibocsátása vagy annak veszélye, amelyek
tekintetében a Btk. 259. §-a (közveszélyokozás) az irányadó. E tényállással a
jogalkotó büntetni rendel minden közveszélyt okozó magatartást, így a sugárzó
anyag pusztító hatásának kiváltását is. A célzatra az 2.1.1. pont második
bekezdésében foglaltak az irányadók azzal, hogy célzat az Egyezmény szerint a
természetes személyek esetében a kényszerítés (Btk. 174. §) vagy hivatalos
személy elleni erőszak (Btk. 229. §), valamint más esetekben a terrorcselekmény
(Btk. 261. §) is.
2.2.	Az Egyezmény 2. cikkének 2. bekezdése további elkövetési
magatartásokat fogalmaz meg.
2.2.1.	Az Egyezmény büntetőjogi szankció alkalmazását követeli meg azzal
szemben, aki hitelt érdemlő módon fenyeget azzal, hogy az Egyezmény 2. cikke 1.
bekezdésének b) pontjában meghatározott cselekményt elköveti. Ennek a
rendelkezésnek a Btk. a terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés [Btk. 261. § (7)
bek.], továbbá a közveszéllyel fenyegetés [Btk. 270/A. § (1) bek.] bűncselekménnyé
nyilvánításával tesz eleget. Ugyanakkor a Btk. 270/A. §-ának (2) bekezdése
értelmében súlyosabban minősül a közveszéllyel fenyegetés, ha radioaktív anyaggal
fenyegetve követik el.
2.2.2.	Az Egyezmény 2. cikke 2. bekezdésének b) pontja szerint büntetni kell
azt, aki radioaktív anyagot, eszközt vagy nukleáris létesítményt követel hitelt érdemlő
fenyegetéssel, vagy erőszak felhasználásával.
31
Az Egyezményben szabályozott elkövetési magatartás megfeleltethetőek a
kényszerítés (Btk. 174. §) vagy hivatalos személy elleni erőszak (Btk. 229. §),
valamint a terrorcselekmény (Btk. 261. §) rendelkezéseinek.
2.3.	Az Egyezmény 2. cikke 3. bekezdése büntetni rendeli azt, aki a 2. cikk 1.
bekezdésében meghatározott cselekmény elkövetését megkísérli. A Btk. 17. §-ának
(1)	bekezdése értelmében a kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételeit
kell alkalmazni.
2.4.	Az Egyezmény 2. cikkének 4. bekezdése további elkövetési
magatartásokat fogalmaz meg. Ennek értelmében büntetendő az is, aki az
Egyezmény 2. cikkének 1-3. bekezdésében foglalt bűncselekmény bűnrészese,
szervezője vagy irányítója, illetőleg aki e bekezdésekben szabályozott egy vagy több
bűncselekmény csoportos, közös céllal való elkövetésében bármely más módon
közreműködik.
A Btk. 19. §-a értelmében elkövetők a tettes és a társtettes (tettesek), valamint
a felbujtó és a bűnsegéd (részesek). Ehhez kapcsolódóan a Btk. 21. §-ának (3)
bekezdése akként rendelkezik, hogy a részesekre is a tettesre megállapított
büntetési tételt kell alkalmazni. A Btk. bűnszervezetben történő elkövetésre (Btk. 98.
§), valamint a részesekre (Btk. 21. §) vonatkozó rendelkezései, továbbá a Btk. 244.
§-ában szabályozott bűnpártolás és 263/C. §-a szerinti bűnszervezetben való
részvétel tényállásai megfelelnek az Egyezmény előírásainak. Ezen felül a Btk. 261.
§-ának (5) bekezdése a terrorista csoport tevékenységét is szankcionálja, 264. §-
ának (3) bekezdése pedig súlyosabban rendeli büntetni a bűnszövetségben történő
radioaktív anyaggal való visszaélést.
3.	A 3. és 4. cikk alapján az Egyezmény hatálya nem terjed ki az egyetlen
államban megvalósított nukleáris eszközökkel kapcsolatos cselekményekre, ha a
gyanúsított és az áldozatok ezen állam állampolgárai, és a gyanúsított ezen állam
területén tartózkodik, továbbá nem vonatkoznak az Egyezmény rendelkezései a
fegyveres konfliktusokra, illetőleg a nukleáris fegyverek Államok általi használatára,
vagy az azokkal való fenyegetés jogszerűségére sem.
4.	Az Egyezmény 5. cikke a Részes Államok által, nemzeti szinten teendő
intézkedésekről rendelkezik. E cikk értelmében minden Részes Állam olyan
intézkedéseket fogad el, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az Egyezmény 2.
cikkben megjelölt cselekményeket az adott Részes Állam nemzeti joga
bűncselekményeknek minősítse, valamint hogy e cselekményeket olyan megfelelő
büntetésekkel sújtsa, amik figyelembe veszik a cselekmények súlyosságát is. Ezen
rendelkezésekkel való megfelelésre a 2. pontban kifejtettek irányadóak.
5.	Az Egyezmény 6. cikke szerint minden Részes Állam megteszi a szükséges
intézkedéseket annak biztosítására, hogy az Egyezmény hatálya alá eső
bűncselekmények semmilyen körülmények között se lehessenek valamely politikai,
filozófiai, ideológia, faji, etnikai, vallási, vagy más hasonló megfontolások által
igazolhatóak, valamint, hogy azokat súlyuknak megfelelő büntetéssel fenyegessék.
Az Egyezmény e rendelkezésének való megfelelésre a büntető anyagi-, és
eljárásjogi alapelvek, valamint a 2. pontban kifejtettek az irányadóak.
32
6.	Az Egyezmény 7. cikke rendelkezéseket tartalmaz a Részes Államok
együttműködési kötelezettségéről.
6.1.1.	Az Egyezmény 7. cikke 1. bekezdésének a) pontja értelmében a 2.
cikkben meghatározott bűncselekmények előkészülete is büntetendő.
A Btk. 18. §-a értelmében, ha a törvény külön elrendeli, előkészület miatt
büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt
könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik vagy a
közös elkövetésben megállapodik. Egy bűncselekmény előkészülete tehát csak
akkor büntethető, ha azt a Btk. Különös Része külön büntetni rendeli. Ennek
megfelelően a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más
büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló T/1917. számú törvényjavaslat
kiegészíti a Btk. 264. §-át, valamint 264/A. §-át egy, az előkészület
büntetendőségére vonatkozó új bekezdéssel.
Az Egyezmény 2. cikke 1. bekezdésének b) pontja büntetni rendeli azon
elkövetési magatartásokat, amelyek bármilyen módszer segítségével radioaktív
anyag vagy eszköz felhasználásával, illetőleg nukleáris létesítmény felhasználásával
vagy megkárosításával radioaktív anyag kibocsátását, vagy annak veszélyét idézi
elő. Az Egyezmény alapján az elkövető célja, hogy ezzel halált, vagy súlyos testi
sértést, illetve súlyos vagyoni vagy környezeti kárt okozzon, illetőleg egy természetes
vagy jogi személyt, valamely nemzetközi szervezetet, vagy egy államot arra
kényszerítsen, hogy valamely cselekményt megtegyen, vagy attól tartózkodjon.
Az említett elkövetési magatartások büntetőjogi megítélésénél irányadó a Btk.
264. §-a szerinti radioaktív anyaggal, valamint 264/A. §-a szerinti nukleáris
létesítmény üzemeltetésével visszaélés tényállása, amely bűncselekmények
előkészülete nem büntetendő. Az Egyezmény szerint az elkövetési magatartások
eredménye a radioaktív anyag kibocsátása vagy annak veszélye, amelyek
tekintetében a közveszélyokozás szabályai (Btk. 259. §) az irányadóak, amelyek
alapján a jogalkotó büntetni rendel minden közveszélyt okozó magatartást, így a
sugárzó anyag pusztító hatásának kiváltását is, valamint a Btk. 259. §-ának (5)
bekezdése büntetni rendeli a közveszélyokozás előkészületét is.
6.1.2.	Az Egyezmény 7. cikke 1. bekezdésének b) pontja a Részes Államok
közötti információcseréről rendelkezik, amelynek értelmében minden Részes Állam
köteles koordinálni az adminisztratív és egyéb intézkedéseket, valamint biztosítani a
pontos és igazolt információk cseréjét a 2. cikkben meghatározott cselekmények
felismerése, megelőzése, visszaszorítása vagy nyomozása céljából, továbbá az
ezen bűncselekmények terheltjei elleni büntetőjogi intézkedések megtétele céljából.
Az Egyezmény ezen rendelkezésével összhangban álló szabályozást
tartalmaz az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi
Bűnügyi Rendőrség Szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és
információcseréről szóló 1999. évi LIV. törvény.
6.2.	Az Egyezmény 7. cikkének 2. bekezdése a bizalmas információk
védelméről rendelkezik. Ennek értelmében a Részes Államok valamennyi, a nemzeti
joguknak megfelelő intézkedés megtesznek az Egyezmény betartása közben másik
33
Részes Államtól, valamint az Egyezmény végrehajtására irányuló tevékenység
közben kapott bizalmas információk védelme érdekében. A 7. cikk 3. bekezdése
értelmében pedig bizonyos esetekben meg kell tagadni az információk átadását.
Az Egyezmény ezen rendelkezéseinek az államtitokról és szolgálati titokról
szóló 1995. évi LXV. törvény megfelel.
6.3.	Az Egyezmény 7. cikkének 4. bekezdése alapján az ezen cikkben
meghatározott információk megküldéséért és fogadásáért felelős illetékes hatóságot,
valamint kapcsolattartó pontot meg kell jelölni. A Javaslat 2. §-a tartalmazza a
kijelölésre történő Országgyűlés általi felhatalmazást. Ennek alapján a kijelölt szerv
az Országos Rendőr-főkapitányság Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központja.
7.	Az Egyezmény 8. cikke értelmében az Egyezményben meghatározott
cselekmények megelőzése céljából a Részes Államok valamennyi intézkedést
megtesznek a radioaktív anyagok védelmének biztosítása érdekében.
Az Egyezmény 1. cikkének 1. bekezdéséhez elmondottakra tekintettel a fenti
kötelezettségnek az Atv., valamint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében
a kiégett fűtőelemek kezelésének biztonságáról és a radioaktív hulladékok
kezelésének biztonságáról létrehozott közös egyezmény kihirdetéséről szóló 2001.
évi. LXXVI. törvény rendelkezései tesznek eleget.
8.	Az Egyezmény 9. cikke a joghatóságról rendelkezik, azzal, hogy az
Egyezmény nem zárja ki a nemzeti jog alapján egyéb esetekben megállapított
büntetőjogi joghatóság gyakorlását.
8.1.	A 9. cikk 1. bekezdése értelmében valamennyi Részes Állam megteszi a
szükséges intézkedéseket az Egyezmény 2. cikkében meghatározott cselekmények
feletti joghatóság biztosítása céljából.
Az Egyezmény 9. cikkének 1. bekezdésében foglalt joghatósági szabályok
megfeleltethetőek a Btk. 3. §-ának. Ennek értelmében a magyar törvényt kell
alkalmazni a belföldön elkövetett bűncselekményre [9. cikk 1. bekezdés a) pont],
valamint a magyar állampolgár külföldön elkövetett olyan cselekményére, amely a
magyar törvény szerint bűncselekmény [9. cikk. 1. bekezdés b) pont], továbbá a
magyar törvényt kell alkalmazni a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó
magyar hajón vagy magyar légi járművön elkövetett bűncselekményre is [9. cikk 1.
bekezdés c) pont],
8.2.	Az Egyezmény 9. cikke 2. bekezdése további joghatósági kérdésekről
rendelkezik.
8.2.1.	A 9. cikk 2. bekezdésének a) pontja szerint a Részes Állam akkor is
megállapíthatja joghatóságát az adott cselekményre vonatkozóan, ha a cselekményt
az adott állam állampolgára ellen követték el.
Az Egyezmény 9. cikke 2. bekezdésének a) pontjában meghatározottak
szerint az elkövető a bűncselekményt az adott állam állampolgára ellen
megvalósíthatja a bűncselekménnyel érintett állampolgár hazájában, valamint
34
külföldön is. Ezzel összefüggésbe hozható a Btk. 3. §-ának (1) bekezdése, amely
szerint a magyar törvényt kell alkalmazni a belföldön elkövetett bűncselekményre,
valamint a Btk. 4. §-a (1) bekezdésének a) pontja is, amelynek értelmében a magyar
törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett
cselekményre, ha az a magyar törvény szerint bűncselekmény és az elkövetés
helyének törvénye szerint is büntetendő.
8.2.2.	A 9. cikk 2. bekezdésének b) pontja szerint a Részes Állam akkor is
megállapíthatja joghatóságát az adott cselekményre vonatkozóan, ha a cselekményt
az adott állam valamely állami vagy kormányzati telephelye ellen követték el
külföldön, beleértve az adott állam nagykövetségeit, valamint egyéb diplomáciai és
konzulátusi épületeit. Ezen rendelkezésnek megfeleltethetőek a Btk. 3-4. §-ában
foglalt rendelkezések.
8.2.3.	A 9. cikk 2. bekezdésének c) pontja szerint a Részes Állam akkor is
megállapíthatja joghatóságát az adott cselekményre vonatkozóan, ha a cselekményt
hontalan személy követte el, akinek szokásos tartózkodási helye az adott államban
van.
A Btk személyi hatályra vonatkozó rendelkezéseiből következik, hogy a
magyar hatóságok joghatósága kiterjed mind a belföldön és külföldön történő
elkövetésre, mind pedig magyar állampolgár vagy külföldi általi elkövetésre. Ezzel
összefüggésben a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban:
Be.) 18. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság határain
kívül elkövetett bűncselekmény elbírálására az a bíróság illetékes, amelynek
területén a terhelt lakik, vagy tartózkodik. A Be. tehát rendelkezést tartalmaz arra az
estre nézve, ha az elkövető hontalan lenne, mert ez esetben az illető személy csak
tartózkodási hellyel rendelkezik.
8.2.4.	A 9. cikk 2. bekezdésének d) pontja szerint a Részes Állam akkor is
megállapíthatja joghatóságát az adott cselekményre vonatkozóan, ha a cselekményt
annak érdekében követték el, hogy az adott államot valamilyen cselekmény
megtételére vagy az attól való tartózkodásra rákényszerítsék.
A Btk. 261. §-a (terrorcselekmény) megfeleltethető az Egyezmény ezen
rendelkezésének. Továbbá az Egyezmény rendelkezésével összefüggésbe hozható
a Btk. 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja is. Ennek értelmében a magyar törvényt kell
alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha
az állam elleni bűncselekmény (Btk. X. fejezet), kivéve a szövetséges fegyveres erő
ellen elkövetett kémkedést (Btk. 148. §), tekintet nélkül arra, hogy az elkövetés
helyének törvénye szerint büntetendő-e.
8.2.5.	A 9. cikk 2. bekezdésének e) pontja szerint a Részes Állam akkor is
megállapíthatja joghatóságát az adott cselekményre vonatkozóan, ha a cselekményt
az adott állam kormánya által működtetett repülőgép fedélzetén követték el. A Btk. 3.
§-ának (2) bekezdése megfelel az Egyezmény ezen rendelkezésének.
9.1.	Az Egyezmény 10. cikkének 1. és 2. bekezdése a Részes Államok azon
kötelezettségét fogalmazza meg, amelyek alapján az Egyezményben foglalt
cselekmények elkövetésének megalapozott gyanúja esetén köteles megvizsgálni az
35
elkövetés körülményeit, valamint megtenni mindazon intézkedést, amelyek lehetővé
teszik, hogy az elkövető a büntetőjogi felelősségre vonáshoz, illetve a kiadatáshoz
rendelkezésre álljon. Ezen kötelezettségeknek a hatályos büntetőjogi szabályok
megfelelnek.
9.2.	Az Egyezmény 10. cikkének 3. bekezdése azon személyek jogait
fogalmazza meg, akikkel szemben az Egyezmény 2. cikkében meghatározott
intézkedéseket megteszik. A Be. 43. §-a (2) bekezdésének f) pontja kimondja, hogy
a terhelt jogosult arra, hogy a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól,
az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon, valamint a Be. 43. §-a
(3)	bekezdésének a) pontja értelmében a fogva lévő terhelt jogosult arra, hogy a
védőjével, ha külföldi állampolgár az államának konzuli képviselőjével a kapcsolatot
felvegye, vele írásban és szóban ellenőrzés nélkül érintkezzék.
10.	Az Egyezmény 11. cikke az Egyezményben foglalt cselekmények
elkövetőivel szembeni azonnali és hatékony fellépés kötelezettségét tartalmazza,
abban az esetben, ha az elbírálásra annak a Részes Államnak van joghatósága,
melynek területén a gyanúsított tartózkodik. Ha ez az Állam a büntetés kiszabásának
céljával kiadja az említett személyt, mentesül a kötelezettség alól. Ezen
rendelkezésnek is megfelel a hatályos büntetőjogi szabályozás.
11.	Az Egyezmény 12. cikke a tisztességes (fair) eljárás követelményéről
rendelkezik. A Be. Első Részének I. fejezete szabályozza az alapvető
rendelkezéseket és alapelveket, amelyek megfelelnek az emberi jogokra vonatkozó
nemzetközi jognak, és ezáltal az Egyezmény rendelkezéseinek is.
12.	Az Egyezmény 13. cikke a kiadatás részletszabályait tartalmazza. Ezen
rendelkezésekkel összhangban álló szabályozás található a Be. 266. §-ának (4)
bekezdésében, a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII.
törvényben (a továbbiakban: Nbjt.), amennyiben nincs két-, vagy többoldalú
nemzetközi szerződés, valamint az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi
együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény, amennyiben az érintett állam az
Európai Unió tagállama.
13.	Az Egyezmény 14.-16. cikke a kiadatási eljárás általános szabályairól
rendelkezik, valamint a Részes Államok közötti együttműködési kötelezettséget
határoz meg a kiadatási eljárásokkal kapcsolatban. Az Nbjt., az Európai Unió
tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény
rendelkezései, valamint a két-, illetve többoldalú nemzetközi jogsegély szerződések
ezen rendelkezéseknek megfelelnek.
14.	Az Egyezmény 17. cikkének 1. bekezdése valamely Részes Állam
területén fogva tartott, vagy büntetését töltő olyan személy másik Részes Állam
területére való átszállításának a feltételeiről rendelkezik, akinek megjelenése a másik
Részes Államban a jelen Egyezményben szabályozott cselekmények tárgyában
tanúzási, azonosítási, illetőleg a nyomozási vagy büntetőeljárási célokból történő
bizonyítékgyűjtésben való segítségnyújtáshoz szükséges. További rendelkezéseket
tartalmaz a 2. és a 3. bekezdés az átszállítással érintett államok jogairól és
kötelezettségeiről. Az Nbjt. V. fejezete a fentieknek megfelelő szabályozást
tartalmaz.
36
15.	Az Egyezmény 18. cikkének 1. bekezdése a radioaktív anyag, eszköz
vagy nukleáris létesítmény veszélytelenné tételéről, másik Részes Államba történő
biztonságos átszállításáról, továbbá a nukleáris anyag Nemzetközi Atomenergia
Ügynökség vonatkozó biztonsági előírásainak megfelelő tárolásáról, valamint arról
rendelkezik, hogy be kell tartani a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által kiadott
fizikai védelemre vonatkozó ajánlásokat, egészségügyi és biztonsági szabványokat.
Az Egyezmény 18. cikkének 2. bekezdése a radioaktív anyag, eszköz vagy nukleáris
létesítmény visszaszállításáról, 3. és 4. bekezdése pedig ezen anyag, eszköz vagy
létesítmény további felhasználásáról tartalmaz rendelkezéseket.
Ezen rendelkezéseknek megfelelő szabályozás található az Atv.-ben, a
Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében a kiégett fűtőelemek kezelésének
biztonságáról és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról létrehozott közös
egyezmény kihirdetéséről szóló 2001. évi. LXXVI. törvényben, a nukleáris
biztonságról a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében Bécsben, 1994.
szeptember 20-án létrejött Egyezmény kihirdetéséről szóló 1997. évi I. törvényben,
valamint a nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló
1987. évi 8. törvényerejű rendeletben.
16.	Az Egyezmény 19-23. cikkei a Részes Államok értesítési kötelezettségére,
egymás közötti konzultációjára, valamint együttműködésére vonatkozó szabályokat
tartalmazzák. A 23. cikk alapján lehetőség van az Egyezmény értelmezésére vagy
alkalmazására vonatkozó vitás kérdés választottbíróság elé utalására, továbbá arra
is, hogy ezt a Részes Állam magára nézve ne ismerje el kötelezőnek. Ehhez az
Egyezmény aláírásakor, megerősítésekor, elfogadásakor vagy jóváhagyásakor,
valamint az ahhoz való csatlakozáskor ilyen tartalmú nyilatkozatot kell tenni. A
Magyar Köztársaság nem tartja indokoltnak ilyen nyilatkozat megtételét.
17.	Az Egyezmény 24-28. cikkei tartalmazzák az Egyezmény záró
rendelkezéseit.
37
Részletes Indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat 1. §-ában az Országgyűlés - az Nksz. 7. §-ának (1) és (2)
bekezdése alapján - felhatalmazást ad az Egyezmény kötelező hatályának az
elismerésére.
A 2. §-hoz
A Javaslat 2. §-a tartalmazza az Egyezmény 7. cikkének 4. bekezdéséhez
fűzött nyilatkozatot. Ebben a Magyar Köztársaság értesíti az Egyesült Nemzetek
Főtitkárát, hogy az Egyezmény 7. cikkében meghatározott információk
megküldéséért és fogadásáért felelős illetékes hatóság az Országos Rendőr-
főkapitányság Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központja.
A 3. §-hoz
A Javaslat 3. §-a rendelkezik a 2. §-ban foglalt nyilatkozat, és az Egyezmény
kihirdetéséről, összhangban az Nksz. 9. §-ában foglaltakkal.
A 4. §-hoz
A Javaslat 4. §-a tartalmazza az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövegét, és
annak hivatalos magyar fordítását.
Az 5. §-hoz
A Javaslat 5. §-a az Nksz. 10. §-ában foglaltaknak, valamint a kormányzati
szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX. törvény
rendelkezéseinek megfelelően rendelkezik a Javaslat hatálybalépéséről, valamint az
Egyezmény végrehajtásáért felelős miniszterek kijelöléséről.