﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA ORSZÁGGYŰLÉS HIVATALA
Érkezett: 2007 MÁRC 0 9.
T/2424. számú
törvényjavaslat
egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról
Előadó: dr. Petrétei József
igazságügyi és rendészeti miniszter
2007. március
2
2007. évi... törvény
egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény módosítása
l.§
(1)	A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a
továbbiakban: Szt.) 33. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„Közös szabályok a hasznosítás elmulasztása és a szabadalmak függősége miatt
adható kényszerengedélyekre”
(2)	Az Szt. IV. fejezete a következő alcímmel és 33/A. §-sal egészül ki:
„Kényszerengedély közegészségügyi problémák kezelésére
33/A. § (1) A közegészségügyi problémákkal küzdő országokba történő kivitelre szánt
gyógyszeripari termékek előállításával kapcsolatos szabadalmak kényszerengedélyezéséről
szóló, 2006. május 17-i 816/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (a
továbbiakban: 816/2006/EK rendelet) meghatározott esetben és feltételekkel a Magyar
Szabadalmi Hivatal a találmány hasznosítására kényszerengedélyt ad.
(2)	A kényszerengedélyes az (1) bekezdés szerinti kényszerengedély alapján
hasznosítási engedélyt nem adhat.
(3)	A kényszerengedélyes az (1) bekezdés szerinti kényszerengedélyről bármikor
lemondhat. Az (1) bekezdés szerinti kényszerengedély - a lemondás és a visszavonás esetét
kivéve - a Magyar Szabadalmi Hivatal által megszabott időtartamig, illetve a szabadalmi
oltalom megszűnéséig áll fenn.”
2.§
Az Szt. 44. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A Magyar Szabadalmi Hivatal jár el a 816/2006/EK rendelet [33/A. § (1) bek.]
hatálya alá tartozó kényszerengedélyekkel összefüggő ügyekben (83/A-83/H. §-ok) is.”
3
3.§
Az Szt. 46. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A Magyar Szabadalmi Hivatal háromtagú tanácsban jár el a tárgyaláson és hoz
határozatot a megsemmisítési eljárásban, a nemleges megállapítási eljárásban, valamint - e
törvény eltérő rendelkezése hiányában - a 816/2006/EK rendelet [33/A. § (1) bek.] hatálya alá
tartozó kényszerengedélyekkel összefüggő eljárásokban (83/A-83/H. §-ok).”
4-§
Az Szt. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Magyar Szabadalmi Hivatal a megsemmisítési eljárásban, a nemleges
megállapítási eljárásban és a 83/E-83/G. §-okban szabályozott eljárásokban a tényeket a
kérelem keretei között, az ügyfelek nyilatkozatai és állításai alapján vizsgálja.”
5.§
Az Szt. 49. §-a (5) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az igazolás ki van zárva)
,,e) az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésre irányuló kérelem
előterjesztésére megszabott két hónapos határidő elmulasztása esetén [69/A. § (3) bek.];”
6.§
(1)	Az Szt. 53/A. §-ának (3) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki, és a jelenlegi
e)	pont jelölése f) pontra változik:
(A Magyar Szabadalmi Hivatal csak megváltoztatási kérelem alapján és csak annak a
bírósághoz történő továbbításáig módosíthatja és vonhatja vissza a következő kérdésekben
hozott — az eljárást befejező — döntését:)
,,e) a 816/2006/EK rendelet [33/A. § (1) bek.] hatálya alá tartozó kényszerengedély
megadása, módosítása és felülvizsgálata, valamint a kényszerengedélyes könyveibe és
nyilvántartásaiba történő betekintés (83/A-83/G. §-ok);”
(2)	Az Szt. 53/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (3) bekezdés c)-e) pontjaiban említett kérdésekben hozott - az eljárást befejező
-	döntését a Magyar Szabadalmi Hivatal megváltoztatási kérelem alapján is csak akkor
módosíthatja vagy vonhatja vissza, ha megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, vagy ha a
felek a döntés módosítását vagy visszavonását egybehangzóan kérik.”
4
7- §
Az Szt. 54. §-a (2) bekezdésének l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A szabadalmi lajstromban fel kell tüntetni különösen)
J) a hasznosítási és a kényszerengedélyeket.”
8.§
Az Szt. a következő alcímmel és 57/A. §-sal egészül ki:
,A szabadalmi bejelentés elektronikus úton való benyújtása
57/A. § (1) A szabadalmi bejelentést - a Magyar Szabadalmi Hivatal által erre
rendszeresített elektronikus űrlap használatával - elektronikus úton is be lehet nyújtani.
(2)	Az elektronikus úton benyújtott szabadalmi bejelentés megérkezéséről a Magyar
Szabadalmi Hivatal - külön jogszabályban meghatározott módon - elektronikus érkeztető
számot tartalmazó automatikus értesítést küld a bejelentőnek.
(3)	A Magyar Szabadalmi Hivatal az elektronikus úton benyújtott szabadalmi
bejelentés megérkezését követően haladéktalanul megvizsgálja, hogy az megfelel-e az
elektronikus ügyintézésre vonatkozó jogszabályi követelményeknek.
(4)	Elektronikus beküldés esetén a szabadalmi bejelentés az elektronikus érkeztetésről
szóló automatikus visszaigazolásnak a bejelentő részére történő elküldésével tekintendő
benyújtottnak, kivéve, ha a Magyar Szabadalmi Hivatal a kapott dokumentum
értelmezhetettenségét állapítja meg, és erről az ügyfelet elektronikus levélben értesíti.
(5)	Az értelmezhetetlen dokumentumot beküldő ügyfél a (4) bekezdés szerinti értesítés
visszaigazolására köteles. Ha az ügyfél az értesítés átvételét tizenöt napon belül nem igazolja
vissza, a Magyar Szabadalmi Hivatal postai úton továbbítja számára az iratot.
(6)	Az (1)—(5) bekezdésekben szabályozott eseteken kívül a szabadalom megadására
irányuló eljárásban az eljárási cselekmények nem végezhetők elektronikus formában.
(7)	A szabadalmi bejelentések elektronikus úton való benyújtására vonatkozó részletes
szabályokat külön jogszabály állapítja meg.”
9.	§
Az Szt. 62. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Nincs helye származtatásnak, ha a használati mintaoltalmi bejelentést európai
szabadalmi bejelentésből vagy európai szabadalomból származtatták.”
5
10. §
Az Szt. 69/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésre irányuló kérelmet
az elismert bejelentési naptól számított két hónapon belül kell benyújtani.”
11.	§
Az Szt. 80. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A megsemmisítési kérelmet eggyel több példányban kell benyújtani a Magyar
Szabadalmi Hivatalhoz, mint ahány szabadalmas és - szolgálati találmányra adott szabadalom
esetén - ahány feltaláló van.”
12.	§
Az Szt. a következő 80/A. §-sal egészül ki:
„80/A. § Szolgálati találmányra adott szabadalom esetén a Magyar Szabadalmi Hivatal
a megsemmisítési kérelmet azzal küldi meg a feltalálónak, hogy a megsemmisítési eljárásban
ügyfélként vehet részt, ha az erre vonatkozó nyilatkozatát a kérelem kézhezvételétől számított
harminc napon belül megteszi.”
13.	§
Az Szt. 81. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A Magyar Szabadalmi Hivatal a megsemmisítési kérelemmel kapcsolatban
nyilatkozattételre hívja fel a szabadalmast és - szolgálati találmányra adott szabadalom esetén
-	a feltalálót, majd írásbeli előkészítés után szóbeli tárgyalás alapján határoz a szabadalom
megsemmisítéséről, korlátozásáról vagy a kérelem elutasításáról.”
14.	§
Az Szt. a következő alcímmel és 83/A-83/H. §-okkal egészül ki:
,^4 816/2006/EK rendelet [33/A. § (1) bek.] hatálya alá tartozó kényszerengedélyekkel
összefüggő eljárások
83/A. § (1) A 83/B-83/G. §-okban szabályozott eljárásokban a 48. §-tól eltérően
hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre harminc naposnál rövidebb, de legalább tizenöt napos
határidő is kitűzhető, valamint határidő-hosszabbítás csak különösen indokolt esetben adható.
6
(2)	A Magyar Szabadalmi Hivatal a 83/B-83/H. §-okban szabályozott eljárásokban
soron kívül jár el.
(3)	E törvény 81. §-ának (4)—(6) bekezdéseit a 83/B-83/G. §-okban szabályozott
eljárásokban is alkalmazni kell.
83/B. § (1) A 816/2006/EK rendelet 6. cikke szerinti, kényszerengedély iránti kérelmet
eggyel több példányban kell benyújtani a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz, mint ahány
szabadalmas van.
(2)	A kényszerengedély iránti kérelemre külön jogszabályban meghatározott díjat kell
fizetni a kérelem benyújtásával egyidejűleg.
(3)	A kényszerengedély iránti kérelemnek - a 816/2006/EK rendeletben meghatározott
nyilatkozatokon és adatokon felül - tartalmaznia kell
a)	a kényszerengedély alapján hasznosítani kívánt találmányra adott szabadalom
lajstromszámát;
b)	a 816/2006/EK rendelet 10. cikkének (5) bekezdése értelmében azokat a
jellemzőket, amelyek a kényszerengedély alapján gyártani kívánt gyógyszeripari terméket
megkülönböztetik a szabadalmas vagy az ő engedélyével más által gyártott ilyen terméktől
(pl. egyedi csomagolás, színek vagy formák);
c)	a 816/2006/EK rendelet 10. cikkének (6) bekezdésében említett honlap címét.
(4)	A Magyar Szabadalmi Hivatal megvizsgálja, hogy
a)	a kérelem tartalmazza-e a (3) bekezdésben, valamint a 816/2006/EK rendelet 6.
cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat;
b)	teljesülnek-e a 816/2006/EK rendelet 8. cikkében előírt feltételek;
c)	a kérelmező bizonyította-e, hogy a 816/2006/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdése
értelmében előzetes tárgyalásokat folytatott a szabadalmassal;
d)	a kényszerengedély alapján előállítani kívánt mennyiség megfelel-e a 816/2006/EK
rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételnek.
(5)	Ha a kényszerengedély iránti kérelem nem felel meg a 816/2006/EK rendeletben és
az e törvényben előírt feltételeknek, vagy a kérelem díját a kérelmező a (2) bekezdés, szerint
nem fizette meg, hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre kell őt felhívni. A kérelmet el kell
utasítani, ha az a hiánypótlás, illetve nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a vizsgált
követelményeket. Ha a kérelmező a hiánypótlási felhívásra a kitűzött határidőn belül nem
válaszol, a kérelmet visszavontnak kell tekinteni.
83/C. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a kényszerengedély iránti kérelemmel
kapcsolatban nyilatkozattételre hívja fel a szabadalmast, majd írásbeli előkészítés után szóbeli
tárgyalás alapján határoz a kényszerengedély megadásáról vagy a kérelem elutasításáról. Az
eljárást befejező végzés tárgyaláson kívül is meghozható.
(2)	A kényszerengedély megadásáról szóló határozatnak tartalmaznia kell
a)	a kényszerengedély időtartamát;
7
b)	a 816/2006/EK rendelet 10. cikkének (5) bekezdése értelmében azokat a
jellemzőket, amelyek a kényszerengedély alapján gyártani kívánt gyógyszeripari terméket
megkülönböztetik a szabadalmas vagy az ő engedélyével más által gyártott ilyen terméktől
(pl. egyedi csomagolás, színek vagy formák);
c)	a 816/2006/EK rendelet 10. cikkének (4), (5) és (7) bekezdésében foglaltakra
történő figyelmeztetést;
d)	a 816/2006/EK rendelet 10. cikkének (6) bekezdésében foglaltakra történő
figyelmeztetést és a kényszerengedélyes által megadott honlap címét;
e)	figyelmeztetést arra vonatkozóan, hogy a kényszerengedélyes könyveinek és
nyilvántartásainak tartalmazniuk kell a 816/2006/EK rendelet 10. cikke (8) bekezdésének
második mondatában meghatározott adatokat, illetve okiratokat;
f)	a szabadalmasnak fizetendő díjat.
(3)	A kényszerengedély megadását be kell jegyezni a szabadalmi lajstromba, és arról
hatósági tájékoztatást kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában.
83/D. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a kényszerengedély megadásáról - a
816/2006/EK rendelet 12. cikkében meghatározott adatok közlésével - értesíti az Európai
Bizottságot, a határozat másolatát pedig megküldi a vámhatóság és a gyógyszerészeti
államigazgatási szerv részére.
(2)	A kényszerengedély megadása esetén a Magyar Szabadalmi Hivatal a honlapján
közzéteszi a 816/2006/EK rendelet 12. cikkében meghatározott, valamint az azokra a
jellemzőkre vonatkozó adatokat, amelyek a kényszerengedély alapján gyártani kívánt
gyógyszeripari terméket megkülönböztetik a szabadalmas vagy az ő engedélyével más által
gyártott ilyen terméktől.
(3)	A Magyar Szabadalmi Hivatal rendszeresen tájékoztatja a vámhatóságot és a
gyógyszerészeti államigazgatási szervet az Európai Unió más tagállamaiban megadott
kényszerengedélyeknek a Kereskedelmi Világszervezet honlapján közölt adatairól, illetve
azok változásairól.
83/E. § (1) A kényszerengedélyes könyveibe és nyilvántartásaiba történő betekintés
iránt - a 816/2006/EK rendelet 10. cikkének (8) bekezdése alapján - előterjesztett kérelmet
két példányban kell benyújtani a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz. A kérelemnek tartalmaznia
kell a kényszerengedélyt megadó határozat számát és a megismerni kívánt adatok
megjelölését.
(2)	A betekintés iránti kérelemre külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a
kérelem benyújtásával egyidejűleg.
(3)	Ha a betekintés iránti kérelem nem felel meg a 816/2006/EK rendeletben és az e
törvényben előírt feltételeknek, vagy a kérelem díját a kérelmező a (2) bekezdés szerint nem
fizette meg, hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre kell őt felhívni. A kérelmet el kell
utasítani, ha az a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a vizsgált
követelményeket. Ha a kérelmező a hiánypótlási felhívásra a kitűzött határidőn belül nem
válaszol, a kérelmet visszavontnak kell tekinteni.
(4)	A Magyar Szabadalmi Hivatal a betekintés iránti kérelemmel kapcsolatban
nyilatkozattételre hívja fel a kényszerengedélyest, és írásbeli előkészítés után határoz a
betekintés elrendeléséről vagy a kérelem elutasításáról. A Magyar Szabadalmi Hivatal az
írásbeli előkészítést követően csak akkor tart szóbeli tárgyalást, ha a tényállás tisztázásához
szükség van a felek együttes meghallgatására, vagy bármelyik fél ezt kellő időben kéri.
(5)	A Magyar Szabadalmi Hivatal a kényszerengedélyes könyveibe és
nyilvántartásaiba történő betekintés eredményéről - az (1) bekezdés szerinti kérelem keretei
között - értesíti a szabadalmast. A betekintés eredményéről szóló értesítés a kényszerengedély
felülvizsgálatára irányuló eljárásban (83/F. §) bizonyítékként felhasználható.
83/F. § (1) A kényszerengedély felülvizsgálata iránt - a 816/2006/EK rendelet 16.
cikkének (1) bekezdése alapján - előterjesztett kérelmet eggyel több példányban kell
benyújtani, mint - a kérelmező személyétől függően - ahány szabadalmas, illetve ahány
kényszerengedélyes van. A kérelemben meg kell jelölni a kényszerengedélyt megadó
határozat számát, a felülvizsgálat alapjául szolgáló okokat, és mellékelni kell az okirati
bizonyítékokat. A kérelemhez az importáló országban készített értékelés is csatolható.
(2)	A kényszerengedély felülvizsgálata iránti kérelemre külön jogszabályban
meghatározott díjat kell fizetni a kérelem benyújtásával egyidejűleg.
(3)	Ha a kényszerengedély felülvizsgálata iránti kérelem nem felel meg a
816/2006/EK rendeletben és az e törvényben előírt feltételeknek, vagy a kérelem díját a
kérelmező a (2) bekezdés szerint nem fizette meg, hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre kell
őt felhívni. A kérelmet el kell utasítani, ha az a hiánypótlás, illetve nyilatkozat ellenére sem
elégíti ki a vizsgált követelményeket. Ha a kérelmező a hiánypótlási felhívásra a kitűzött
határidőn belül nem válaszol, a kérelmet visszavontnak kell tekinteni.
(4)	A Magyar Szabadalmi Hivatal a kényszerengedély felülvizsgálata iránti
kérelemmel kapcsolatban nyilatkozattételre hívja fel - a kérelmező személyétől függően - a
kényszerengedélyest, illetve a szabadalmast, majd írásbeli előkészítés után szóbeli tárgyalás
alapján határoz a kényszerengedély visszavonásáról, módosításáról vagy a kérelem
elutasításáról. Az eljárást befejező végzés tárgyaláson kívül is meghozható.
(5)	Ha a Magyar Szabadalmi Hivatal nem rendeli el - a 816/2006/EK rendelet 16.
cikkének (3) bekezdése értelmében - a kényszerengedélyes rendelkezése alatt álló, a
kényszerengedély alapján előállított gyógyszeripari termék kényszerengedélyes költségén
való megsemmisítését, a kényszerengedély visszavonásáról szóló határozatnak tartalmaznia
kell a kényszerengedélyes számára az ilyen gyógyszeripari terméknek a 816/2006/EK
rendelet 4. cikke szerinti, arra rászoruló országba történő átirányítására megszabott határidőt.
(6)	A kényszerengedély visszavonását be kell jegyezni a szabadalmi lajstromba, és
arról hatósági tájékoztatást kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában.
(7)	A Magyar Szabadalmi Hivatal a kényszerengedély visszavonásáról
a)	értesíti az Európai Bizottságot;
b)	a határozat megküldésével értesíti a vámhatóságot és a gyógyszerészeti
államigazgatási szervet;
c)	a honlapján tájékoztatást ad.
83/G. § (1) A kényszerengedély módosítása iránt - a 816/2006/EK rendelet 16.
cikkének (4) bekezdése alapján - előterjesztett kérelemnek tartalmaznia kell a
kényszerengedély számát, a módosítás alapjául szolgáló okokat, valamint bizonyítékot arra
vonatkozóan, hogy a kényszerengedélyes a 816/2006/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdése
értelmében előzetes tárgyalásokat folytatott a szabadalmassal, feltéve, hogy a kérelmezett
további mennyiség meghaladja az eredetileg engedélyezett mennyiség 25%-át.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti kérelmet eggyel több példányban kell benyújtani, mint
ahány szabadalmas van, és ahhoz mellékelni kell az okirati bizonyítékokat.
(3)	Az (1)—(2) bekezdésekben nem szabályozott kérdésekben a kényszerengedélynek
az (1) bekezdés szerinti módosítására egyebekben a 83/F. § rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni, a következő eltérésekkel:
a)	a Magyar Szabadalmi Hivatal a kényszerengedély módosításáról vagy a kérelem
elutasításáról határoz;
b)	a Magyar Szabadalmi Hivatal az írásbeli előkészítést követően csak akkor tart
szóbeli tárgyalást, ha a tényállás tisztázásához szükség van a felek együttes meghallgatására,
vagy bármelyik fél ezt kellő időben kéri.
83/H. § (1) Ha a gyógyszerészeti államigazgatási szerv megállapítja, hogy a
gyógyszeripari termék behozatala a 816/2006/EK rendelet 13. cikkének (1) bekezdésébe
ütközik, megtiltja a gyógyszeripari tennék hazai forgalmazását.
(2)	A gyógyszerészeti államigazgatási szerv az (1) bekezdés szerinti jogerős
határozatának másolatát megküldi a Magyar Szabadalmi Hivatalnak.
(3)	A gyógyszerészeti államigazgatási szerv (1) bekezdés alapján hozott határozata
ellen fellebbezésnek helye nincs. A gyógyszerészeti államigazgatási szerv határozatának
felülvizsgálata keresettel kérhető a bíróságtól. A kereset alapján indult bírósági eljárás során a
polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetében foglalt rendelkezéseket
kell alkalmazni.
(4)	A gyógyszerészeti államigazgatási szerv hazai forgalmazást megtiltó határozatának
jogerőre emelkedését követően a vámhatóság intézkedik a gyógyszeripari termék lefoglalása
és az importőr költségén történő megsemmisítése iránt, és erről értesíti a Magyar Szabadalmi
Hivatalt.
(5)	A Magyar Szabadalmi Hivatal értesíti az Európai Bizottságot az (1) bekezdés
szerinti határozatról és a (4) bekezdésben említett intézkedésekről.”
15.	§
Az Szt. 104. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A 816/2006/EK rendelet [33/A. § (1) bek.] hatálya alá tartozó kényszerengedélyekkel
összefüggő ügyek (83/A-83/H. §-ok) kivételével a szabadalmi kényszerengedély megadására,
módosítására és visszavonására irányuló perekben, az előhasználati és a továbbhasználati jog,
továbbá a 84/K. § (6) bekezdésében szabályozott jogosultság fennállásával kapcsolatos
10
perekben, valamint a találmány- vagy szabadalombitorlás miatt indított perekben a Fővárosi
Bíróság kizárólagos illetékességgel rendelkezik.”
16. §
Az Szt. a következő hatodik résszel (115/D-115/L. §-okkal) egészül ki, és az Szt.
jelenlegi hatodik részének megjelölése hetedik részre, valamint a jelenlegi 115/D-l 15/E. §-ok
számozása 115/M-l 15/N. §-okra változik:
„HATODIK RÉSZ
A MAGYAR SZABADALMI HIVATALRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
XIV/C. fejezet
A Magyar Szabadalmi Hivatal
A Magyar Szabadalmi Hivatal jogállása
115/D. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban e fejezeten belül: Hivatal)
a szellemi tulajdon védelméért felelős kormányhivatal.
(2)	A Hivatal elnökét a miniszterelnök, két elnökhelyettesét - az elnök javaslatára - a
felügyeletet gyakorló miniszter (a továbbiakban: miniszter) nevezi ki és menti fel.
(3)	A Hivatal elnökhelyettesei felett - a kinevezés és a felmentés kivételével - a
Hivatal elnöke gyakorolja a munkáltatói jogokat.
(4)	A Hivatal székhelye: Budapest.
A Hivatal gazdálkodása
115/E. § (1) A Hivatal működését saját bevételeiből fedezi.
(2)	A Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárásokban külön jogszabályban megállapított
igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Ilyen díjat kell fizetni a Hivatal által készített
hitelesített vagy hitelesítetlen másolatért, kivonatért, valamint fordításért, továbbá a Hivatal
által végzett hitelesítésért is.
(3)	A Hivatal bevételét képezik a (2) bekezdés szerinti igazgatási szolgáltatási díjak, a
Szellemi Tulajdon Világszervezete által igazgatott nemzetközi szerződések alapján a Hivatal
által végzett hatósági tevékenységért járó díj, illetve részesedés, a Hivatal által nyújtott
szolgáltatások ellenértéke, valamint az egyéb bevételek. E bevételeknek a Hivatal folyamatos
és zavartalan működését biztosítaniuk kell.
11
(4)	A Hivatal bevételeivel önállóan gazdálkodik, azokat működésének fedezetére
használja fel és azok - az államháztartásról szóló törvény eltérő rendelkezése hiányában -
más célra nem vonhatók el.
(5)	A Hivatal bevételeiből - legfeljebb a tényleges adott évi bevétel tíz százalékának
megfelelő mértékig - tartalékot képezhet. Az így képzett tartalék a következő években
kizárólag a Hivatal működésének fedezetére használható fel, és az más célra nem vonható el.
(6)	A Hivatal évente - hivatalos lapjában - közzéteszi a befolyt bevételekről és a
felhasználásukról készített kimutatást.
A Magyar Szellemitulajdon-védelmi Tanács
115/F. § (1) A Hivatal elnökét a 115/J-115/L. §-okban szabályozott feladatok
ellátásában - szakmai tanácsadó, véleményező szervként - segíti a Magyar Szellemitulaj don-
védelmi Tanács (a továbbiakban: Tanács). A Tanács a Hivatal elnökének felkérésére
véleményezi a szellemi tulajdon védelmére irányuló átfogó intézkedések (programok,
stratégiai elképzelések, hazai és közösségi jogszabályok, nemzetközi szerződések) tervezetét.
(2)	A Tanács legfeljebb tizenöt tagú - iparjogvédelmi és szerzői jogi szakértelemmel
rendelkező személyekből álló - testület. A központi államigazgatási szervek képviselőinek
száma nem érheti el a Tanács taglétszámának a felét.
(3)	A Tanács tagjainak kinevezésére a Hivatal elnöke tesz javaslatot. A Hivatal elnöke
a javaslat összeállításához véleményt kér a szellemi tulajdont érintő feladat- és hatáskörrel
rendelkező központi államigazgatási szervek vezetőitől, valamint a szellemi tulajdon területén
működő szakmai és érdek-képviseleti szervezetektől.
(4)	A Tanács tagjait a miniszter nevezi ki ötéves időtartamra. A kinevezés további öt-
öt évre meghosszabbítható.
(5)	A tagság megszűnik:
a)	a határozott idő elteltével;
b)	lemondással;
c)	visszahívással;
d)	a képviselet ellátására jogosító tisztség megszűnésével;
e)	a tag halálával.
(6)	A Tanács a Hivatal elnöke által jóváhagyott ügyrend szerint működik.
A Hivatal feladat- és hatásköre
115/G. § A Hivatal feladat- és hatáskörébe tartozik:
a)	az iparjogvédelmi hatósági vizsgálatok és eljárások lefolytatása;
b)	a szerzői és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokkal összefüggő egyes feladatok
ellátása;
12
c)	az állami dokumentációs és információs tevékenység a szellemi tulajdon területén;
d)	a szellemi tulajdon védelmét szabályozó jogszabályok előkészítésében való
részvétel;
e)	a szellemi tulajdon védelmére irányuló kormányzati stratégia kidolgozása és
érvényesítése, az ehhez szükséges állami intézkedések kezdeményezése, illetve végrehajtása;
j) a szellemi tulajdon területén folyó nemzetközi, illetve európai együttműködés
szakmai feladatainak ellátása.
115/H. § (1) A Hivatal a következő - e törvényben és külön jogszabályokban
meghatározott - iparjogvédelmi hatósági feladatokat látja el:
a)	szabadalmi, növényfajta-oltalmi, használati mintaoltalmi, topográfiaoltalmi,
formatervezési mintaoltalmi, védjegy- és földrajzi árujelző-oltalmi, valamint kiegészítő
oltalmi bejelentések vizsgálata, e bejelentések alapján az oltalom megadása és nyilvántartása,
valamint a megadott jogokkal összefüggő eljárások lefolytatása;
b)	nemzetközi szabadalmi, ipari mintaoltalmi, védjegy- és eredetmegjelölési
bejelentések vizsgálata és továbbítása, valamint a nemzetközi szerződésen alapuló regionális
iparjogvédelmi együttműködésből, egyéb nemzetközi szerződésből, továbbá európai
közösségi jogszabályból a nemzeti iparjogvédelmi hatóságra tartozó kutatási, vizsgálati,
továbbítási, nyilvántartás-vezetési és egyéb eljárási cselekmények elvégzése.
(2)	A vámhatóság megkeresésére a Hivatal tájékoztatást ad az iparjogvédelmi jogosult
személyéről a szellemi tulajdonjogok megsértése miatt indult vámigazgatási eljárásban,
továbbá eleget tesz az iparjogvédelmi ügyekben érkező egyéb hatósági megkereséseknek is.
(3)	A Hivatal gondoskodik - külön jogszabály alapján - az Iparjogvédelmi Szakértői
Testület működtetéséről.
(4)	A Hivatal a szerzői és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben
-	külön jogszabályok alapján - különösen a következő feladatokat látja el:
a)	önkéntes műnyilvántartást vezet;
b)	véleményezi a közös jogkezelő szervezetek által megállapított jogdíjközleményeket
a miniszteri jóváhagyásukat megelőzően;
c)	gondoskodik a Szerzői Jogi Szakértő Testület, valamint a Szerzői Jogi Szakértő
Testületen belül létrehozott Egyeztető Testület működtetéséről.
(5)	A Hivatal elnöke külön törvény alapján ellátja a Magyar Szabadalmi Ügyvivői
Kamara törvényességi felügyeletét.
115/1. § A Hivatal a szellemi tulajdonnal kapcsolatos állami dokumentációs és
információs tevékenység körében különösen a következő feladatokat látja el:
a)	iparjogvédelmi tárgyú hivatalos lapot ad ki;
b)	megjelenteti a magyar, valamint a nemzetközi szerződésben meghatározott
szabadalmi, mintaoltalmi és topográfiaoltalmi leírásokat;
c)	gyűjti, informatikai eszközökkel feldolgozza és nyilvános szakkönyvtárában
közreadja az iparjogvédelmi dokumentumokat;
d)	a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos dokumentációs és tájékoztató
szolgáltatásokat nyújt.
13
115/J. § (1) A szellemi tulajdon védelmét érintő kérdésekben törvény vagy
kormányrendelet alkotására az igazságügyért felelős miniszter tesz előterjesztést, és képviseli
e kérdésekben a Hivatalt a Kormány és az Országgyűlés előtt.
(2)	A szellemi tulajdon védelmét érintő jogszabály tervezetének előkészítésébe és
véleményezésébe be kell vonni a Hivatalt.
(3)	A Hivatal vizsgálja és elemzi a szellemi tulajdon védelmére vonatkozó
jogszabályok hatályosulását, felméri és értékeli e jogszabályok alkalmazásának hatásait,
tapasztalatait.
(4)	A szellemi tulajdon védelmének erősítése érdekében a Hivatal - összhangban a
nemzetközi és az európai közösségi kötelezettségekkel, valamint a Kormány
gazdaságstratégiai, kutatás-fejlesztési, innováció- és technológiapolitikai, illetve kulturális
politikai célkitűzéseivel - kezdeményezi új iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok
megalkotását, illetve a szabályozás módosítását, és részt vesz e jogszabályok előkészítésében.
115/K. § A Hivatal a szellemi tulajdon védelmére irányuló kormányzati stratégia
kidolgozása és érvényesítése, valamint az ehhez szükséges állami intézkedések
kezdeményezése, illetve végrehajtása érdekében különösen a következő feladatokat látja el:
a)	a szellemi tulajdon védelmével összefüggő hazai, külföldi és nemzetközi
folyamatok elemzésével, a szellemi alkotói, innovációs és iparjogvédelmi tevékenység
alakulásának vizsgálatával, a szellemivagyon-értékelés módszertanának kidolgozásával,
valamint a hatósági tapasztalatok rendelkezésre bocsátásával hozzájárul a Kormány gazdasági
stratégiájának, kutatási-fejlesztési, innovációs, technológiai és kulturális politikájának
kidolgozásához, fejlesztéséhez és végrehajtásához;
b)	a szellemi alkotó és az innovációs tevékenységet támogató és népszerűsítő
programokat kezdeményez, alakít ki és hajt végre, illetve részt vesz ilyen programokban;
c)	közreműködik a szellemi alkotások és az innovációs eredmények társadalmi
elismerését szolgáló rendszer fejlesztésében, a szellemi alkotó tevékenységgel és a szellemi
tulajdon védelmével kapcsolatos pályázatokat, kiállításokat és más rendezvényeket
kezdeményez, szervez vagy támogat;
d)	terjeszti a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos ismereteket, fejleszti az
iparjogvédelmi és a szerzői jogi kultúrát; tájékoztatással, ügyfélszolgálattal, szaktanácsadással
és más eszközökkel gyarapítja a vállalkozások - különösen a kis- és középvállalkozások -
iparjogvédelmi és szerzői jogi ismereteit, előmozdítja körükben a szellemi tulajdonjogok
tiszteletben tartását;
e)	közreműködik a szellemi tulajdonjogok hatékony érvényesítéséhez szükséges
feltételrendszer kialakításában és továbbfejlesztésében;
j) szakmailag felügyeli a szellemi tulajdonnal kapcsolatos - iskolarendszeren kívüli -
képzést, működteti annak rendszerét, továbbá gondoskodik az iparjogvédelmi szakvizsgák és
a szabadalmi ügyvivői vizsgák megszervezéséről;
g)	működteti a Magyar Formatervezési Tanácsot, továbbá közreműködik a nemzeti
formatervezési díjak és ösztöndíjak adományozásának lebonyolításában.
115/L. § A szellemi tulajdon területén folyó nemzetközi, illetve európai
együttműködésben a Hivatal - együttműködve az érintett központi államigazgatási szervekkel
-	különösen a következő képviseleti és egyéb szakmai feladatokat látja el:
a)	részt vesz a Szellemi Tulajdon Világszervezete, az Európai Szabadalmi Szervezet, a
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal, a Közösségi Növényfajta-hivatal vezető és egyéb
testületeinek, a Kereskedelmi Világszervezet TRIPS Tanácsának, valamint - a tárgykör
szerint felelős miniszter általános vagy eseti felhatalmazása alapján - más nemzetközi
szervezetek tevékenységében;
b)	gondoskodik az Európai Szabadalmi Szervezet tagállamait megillető jogok
gyakorlásáról és az azokat terhelő kötelezettségek teljesítéséről, és ellátja az európai
szabadalmi rendszer működtetéséből a nemzeti szabadalmi hatóságra háruló feladatokat;
c)	a szellemi tulajdon védelme terén ellátja az Európai Unió tagállamaként való
működésből eredő feladatokat, közreműködik az Európai Unió döntéshozatali eljárásaiban
képviselendő kormányzati álláspont kialakításában, valamint az Európai Unió Tanácsának és
Bizottságának szellemi tulajdonért felelős szakértői testületeiben történő képviseletében,
ellátja az ezzel járó szakmai koordinációs feladatokat, továbbá együttműködik az Európai
Unió iparjogvédelmi hatóságaival;
d)	részt vesz a szellemi tulajdon védelmére vonatkozó nemzetközi szerződések
előkészítésében és végrehajtásában, javaslatot tesz e szerződések létrehozására;
e)	kapcsolatot tart más országok és a nemzetközi szervezetek szellemi tulajdonvédelmi
hatóságaival.”
17.	§
Az Szt. 119. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi szöveg jelölése
(1)	bekezdésre változik:
„(2) Ez a törvény megállapítja a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához
szükséges rendelkezéseket:
a)	a közösségi növényfajta-oltalomról szóló, 1994. július 27-i 2100/94/EK tanácsi
rendelet;
b)	a közegészségügyi problémákkal küzdő országokba történő kivitelre szánt
gyógyszeripari termékek előállításával kapcsolatos szabadalmak kényszerengedélyezéséről
szóló, 2006. május 17-i 816/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet.”
A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény módosítása
18.	§
A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a
továbbiakban: Vt.) 46/D. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Védjegybejelentést és megújítási kérelmet - az 50/A. §-ban szabályozott módon
és feltételekkel, illetve a 65/A. § szerint - elektronikus úton is be lehet nyújtani.”
15
19.	§
A Vt. 50/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az értelmezhetetlen dokumentumot beküldő ügyfél a (4) bekezdés szerinti
értesítés visszaigazolására köteles. Ha az ügyfél az értesítés átvételét tizenöt napon belül nem
igazolja vissza, a Magyar Szabadalmi Hivatal postai úton továbbítja számára az iratot.”
20.	§
A Vt. a következő 65/A. §-sal egészül ki:
„65/A. § (1) A megújítási kérelmet - a Magyar Szabadalmi Hivatal által erre
rendszeresített elektronikus űrlap használatával - elektronikus úton is be lehet nyújtani.
(2)	Elektronikus úton benyújtott megújítási kérelem esetén az 50/A. § (2)-(5)
bekezdéseit kell megfelelően alkalmazni.
(3)	Az (1)—(2) bekezdésekben szabályozott eseteken kívül a megújítási eljárásban az
eljárási cselekmények nem végezhetők elektronikus formában.
(4)	A megújítási kérelmek elektronikus úton való benyújtására vonatkozó részletes
szabályokat külön jogszabály állapítja meg.”
21.	§
A Vt. 95. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A védjegybitorlás miatt indított perekben, a 14. §, illetve a 19. § (5) bekezdése
alapján a védjegynek a képviselő, illetve az ügynök általi használatától való eltiltás iránt,
illetve a védjegyoltalmi igény vagy a védjegyoltalom átruházása iránt indított perekben,
valamint a közösségi védjegyrendelet [76/A. § a) pont] 106. és 107. cikke, illetve 159a.
cikkének (5) bekezdése alapján a közösségi védjegy használatától való eltiltás iránt indított
perekben a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességgel rendelkezik.”
22. §
A Vt. 116/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„116/A. § (1) A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi árujelzőinek
közösségi oltalmára a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és
eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendelet (a
továbbiakban: 510/2006/EK rendelet) és a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi
jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet
végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. december 14-i
1898/2006/EK bizottsági rendelet (a továbbiakban: 1898/2006/EK rendelet) rendelkezései az
16
irányadók. Az 510/2006/EK rendelet és a 1898/2006/EK rendelet alapján a tagállami
hatáskörbe tartozó ügyekben a miniszter és a Magyar Szabadalmi Hivatal jár el.
(2)	Az 510/2006/EK rendelet 5. cikke szerinti kérelmet (e fejezet alkalmazásában a
továbbiakban: kérelem) a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz kell benyújtani. A kérelemhez
csatolni kell a külön jogszabály szerint megadott, hat hónapnál nem régebbi előzetes
szakhatósági állásfoglalást arról, hogy a kérelmet az 510/2006/EK rendelet 5. cikkének (1) és
(2)	bekezdése értelmében arra jogosult nyújtotta-e be, valamint, hogy az 510/2006/EK
rendelet 4. cikke szerinti termékleírás - a 2. cikket, illetve a 3. cikk (1) bekezdését is
figyelembe véve - megalapozott-e. A kérelmet a Magyar Szabadalmi Hivatal megvizsgálja
abból a szempontból, hogy az kielégíti-e az 510/2006/EK rendelet 2-3. cikkeiben, valamint a
1898/2006/EK rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében előírt feltételeket. A Magyar
Szabadalmi Hivatal által az 510/2006/EK rendelet 2. cikke szerint végzett vizsgálat nem
terjed ki arra, hogy az 510/2006/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja
értelmében a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer és a földrajzi elnevezés közötti
kapcsolat fennáll-e.
(3)	Az 510/2006/EK rendelet alapján benyújtott kérelmet a Magyar Szabadalmi
Hivatal soron kívül vizsgálja meg. E vizsgálatra e törvénynek a mezőgazdasági termékek és
az élelmiszerek földrajzi árujelzőire vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni
azzal, hogy hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre tizenöt napos határidő is kitűzhető.
(4)	Ha a kérelem megfelel a (2) bekezdés alapján vizsgált feltételeknek, a Magyar
Szabadalmi Hivatal erre vonatkozóan határozatot hoz, amelyet a kérelemmel együtt -
elektronikus formában is - megküld a miniszternek. A miniszter a Magyar Szabadalmi
Hivatal határozatát a termékleírással együtt közzéteszi az általa vezetett minisztérium
hivatalos lapjában és honlapján.
(5)	A Magyar Szabadalmi Hivatal határozata alapján a miniszter továbbítja az Európai
Bizottsághoz az 510/2006/EK rendelet 5. cikkének (7) bekezdésében meghatározott adatokat,
illetve iratokat.
(6)	A (4) bekezdés szerinti határozat meghozatalával - az 510/2006/EK rendelet 5.
cikke (6) bekezdésének első albekezdésében szabályozott - átmeneti oltalom keletkezik a
kérelemnek az Európai Bizottsághoz történő benyújtása napjától kezdődő hatállyal. Az
átmeneti oltalom keletkezésének napjáról a miniszter értesíti a kérelmezőt. Bitorlás miatt az a
kérelmező is felléphet, akinek a földrajzi árujelzője átmeneti oltalomban részesül, de az
eljárást fel kell függeszteni mindaddig, amíg a kérelemről az Európai Bizottság jogerősen nem
döntött.
(7)	Az 510/2006/EK rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti kifogást a
miniszterhez kell benyújtani az 510/2006/EK rendelet 6. cikke (2) bekezdésének első
albekezdése szerinti adatnak, illetve iratnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő
közzétételétől számított négy hónapon belül. A kifogással kapcsolatos tagállami feladatokat a
miniszter - iparjogvédelmi kérdésekben a Magyar Szabadalmi Hivatal bevonásával - látja el.
(8)	A (2) bekezdésben említett előzetes szakhatósági állásfoglalással szemben önálló
jogorvoslatnak van helye.
17
(9)	Az 510/2006/EK rendelet 9. cikke alapján a termékleírás módosítása iránt
benyújtott kérelmek, valamint a 12. cikke alapján benyújtott törlési kérelmek tekintetében az
(l)-(8) bekezdések rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
(10)	A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és
eredetmegjelöléseinek közösségi oltalmát, illetve a (6) bekezdésben szabályozott átmeneti
oltalmát sértő, az 510/2006/EK rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében meghatározott
cselekmények elkövetése esetén a 27-28. §-ok és a XII. fejezet rendelkezéseit megfelelően
alkalmazni kell.
(11)	Az (1)—(10) bekezdésekben nem szabályozott kérdésekben a mezőgazdasági
termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmára és a termékek ellenőrzésére
vonatkozó külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni. E külön jogszabály előírhatja,
hogy a termékleírásnak való megfelelés ellenőrzését az 510/2006/EK rendelet 11. cikkének
(1)	bekezdésében említett terméktanúsító szervezetek is végezhetik.”
23.	§
A Vt. 121. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy)
„a) a védjegybejelentések és a megújítási kérelmek elektronikus úton való
benyújtására vonatkozó részletes szabályokat rendelettel megállapítsa;”
24.	§
A Vt. 122. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi szöveg jelölése
(1)	bekezdésre változik:
„(2) Ez a törvény megállapítja a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához
szükséges rendelkezéseket:
a)	a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet;
b)	a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és
eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendelet;
c)	a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és
eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtására
vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. december 14-i 1898/2006/EK
bizottsági rendelet.”
18
A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény módosítása
25.	§
A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban:
Fmtv.) a következő alcímmel és 36/A. §-sal egészül ki:
mintaoltalmi bejelentés elektronikus úton való benyújtása
36/A. § (1) A mintaoltalmi bejelentést - a Magyar Szabadalmi Hivatal által erre
rendszeresített elektronikus űrlap használatával - elektronikus úton is be lehet nyújtani.
(2)	Az elektronikus úton benyújtott mintaoltalmi bejelentés megérkezéséről a Magyar
Szabadalmi Hivatal - külön jogszabályban meghatározott módon - elektronikus érkeztető
számot tartalmazó automatikus értesítést küld a bejelentőnek.
(3)	A Magyar Szabadalmi Hivatal az elektronikus úton benyújtott mintaoltalmi
bejelentés megérkezését követően haladéktalanul megvizsgálja, hogy az megfelel-e az
elektronikus ügyintézésre vonatkozó jogszabályi követelményeknek.
(4)	Elektronikus beküldés esetén a mintaoltalmi bejelentés az elektronikus
érkeztetésről szóló automatikus visszaigazolásnak a bejelentő részére történő elküldésével
tekintendő benyújtottnak, kivéve, ha a Magyar Szabadalmi Hivatal a kapott dokumentum
értelmezhetetlenségét állapítja meg, és erről az ügyfelet elektronikus levélben értesíti.
(5)	Az értelmezhetetlen dokumentumot beküldő ügyfél a (4) bekezdés szerinti értesítés
visszaigazolására köteles. Ha az ügyfél az értesítés átvételét tizenöt napon belül nem igazolja
vissza, a Magyar Szabadalmi Hivatal postai úton továbbítja számára az iratot.
(6)	Az (l)-(5) bekezdésekben szabályozott eseteken kívül a mintaoltalom megadására
irányuló eljárásban az eljárási cselekmények nem végezhetők elektronikus formában.
(7)	A mintaoltalmi bejelentések elektronikus úton való benyújtására vonatkozó
részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg.”
26.	§
Az Fmtv. 57. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A megsemmisítési kérelmet eggyel több példányban kell benyújtani a Magyar
Szabadalmi Hivatalhoz, mint ahány jogosultja van a mintaoltalomnak és - szolgálati mintára
adott mintaoltalom esetén - ahány szerzője van a mintának.”
19
27. §
Az Fmtv. a következő 57/A. §-sal egészül ki:
„57/A. § Szolgálati mintára adott mintaoltalom esetén a Magyar Szabadalmi Hivatal a
megsemmisítési kérelmet azzal küldi meg a szerzőnek, hogy a megsemmisítési eljárásban
ügyfélként vehet részt, ha az erre vonatkozó nyilatkozatát a kérelem kézhezvételétől számított
harminc napon belül megteszi.”
28.	§
Az Fmtv. 58. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A Magyar Szabadalmi Hivatal a megsemmisítési kérelemmel kapcsolatban
nyilatkozattételre hívja fel a mintaoltalom jogosultját és - szolgálati mintára adott
mintaoltalom esetén - a szerzőt, majd írásbeli előkészítés után szóbeli tárgyalás alapján
határoz a mintaoltalom megsemmisítéséről, változtatással való fenntartásáról, illetve
korlátozásáról vagy a kérelem elutasításáról.”
29.	§
Az Fmtv. 69. §-át megelőző alcím és a 69. § helyébe a következő alcím és rendelkezés
lép:
.Az Európai Unió jogának való megfelelés
69. § (1) E törvény a formatervezési minták oltalmáról szóló, 1998. október 13-i
98/7l/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
(2) E törvény megállapítja a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december
12-i 6/2002/EK tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket.”
Záró rendelkezések
30.	§
(1)	E törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - 2007. május 1-jén lép
hatályba; rendelkezéseit csak a hatálybalépését követően indult eljárásokban lehet alkalmazni.
(2)	E törvény 8., 18., 20., 23. és 25. §-a, valamint a (4) bekezdés 2007. július 1-jén lép
hatályba.
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a)	az Szt. 16. §-ának (2) bekezdésében a „(115/C. §)” szövegrész helyébe a
„(115/M. §)” szöveg lép;
20
b)	a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az
államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény 1. §-a (4) bekezdése második - az
egészségbiztosítás hatósági felügyeletéről szóló 2006. évi CXVI. törvény 22. §-ának (12)
bekezdésével megállapított —f) pontjának jelölése g) pontra változik.
(4)	A Vt. 46. §/D. §-ának (1) bekezdésében az „eset” szövegrész helyébe az „esetek”
szöveg lép.
(5)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Szt. 44. §-ának (1)
bekezdése, továbbá - e törvény 16. §-a értelmében 115/N. §-ra változó számozású -
115/E. §-ának (6) bekezdése, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények
módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény 244. §-a, a Magyar Szabadalmi Hivatalról
szóló 86/2000. (VI. 15.) Korm. rendelet és a Magyar Szabadalmi Hivatalról szóló
86/2000. (VI. 15.) Korm. rendeletmódosításáról szóló 300/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet.
(6)	Nem lép hatályba a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények
módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény 201. és 250. §-a.
(7)	Az Szt. e törvény 16. §-ával megállapított 115/E. §-a (4) bekezdésének
rendelkezései nem érintik a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi
CXXVII. törvény 11. §-ának (1) és (6) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek a Magyar
Szabadalmi Hivatalra történő alkalmazását.
(8)	A (4) bekezdés és e törvény 1-29. §-ai 2007. július 31-én hatályukat vesztik.
31. §
Ez a törvény megállapítja a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges
rendelkezéseket:
a)	a közegészségügyi problémákkal küzdő országokba történő kivitelre szánt
gyógyszeripari termékek előállításával kapcsolatos szabadalmak kényszerengedélyezéséről
szóló, 2006. május 17-i 816/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet;
b)	a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és
eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendelet;
c)	a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és
eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtására
vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. december 14-i 1898/2006/EK
bizottsági rendelet.
21
INDOKOLÁS
az egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A javaslat a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvényt (a
továbbiakban: Szt.), a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI.
törvényt (a továbbiakban: Vt.) és a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII.
törvényt (a továbbiakban: Fmtv.) módosítja.
1.	A Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó Marrakesh-i Egyezmény részét
képező, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (a
továbbiakban: TRIPS-megállapodás), amelyet az 1998. évi IX. törvény hirdetett ki, a szellemi
tulajdonjogok oltalmának legátfogóbb nemzetközi egyezményévé vált. A TRIPS-
megállapodás 31. cikke tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek teljesítése esetén valamely
szabadalom hasznosítására kényszerengedély adható, azaz valamely szabadalmazott
találmány a jogosult hozzájárulása nélkül - hatósági, illetve bírósági döntés alapján -
hasznosítható. A kényszerengedélyezésben rejlő lehetőségeket ugyanakkor - közegészségügyi
problémáik kezelése érdekében - a legtöbb fejlődő ország, illetve a legkevésbé fejlett
országok gyakorlatilag nem tudták igénybe venni. Az említett országok külföldi gyártók
kényszerengedély alapján gyártott gyógyszertermékeire sem számíthattak, hiszen a TRIPS-
megállapodás 31. cikkének fi pontja értelmében kényszerengedély túlnyomórészt csak a
belföldi kereslet kielégítésére - vagyis főként export céljára nem - engedélyezhető.
E problémák nemzetközi szintű megoldásának első lépése az volt, hogy a WTO 2001.
november 14-én, negyedik miniszteri konferenciáján elfogadta a TRIPS-megállapodás és a
közegészségügy kapcsolatáról szóló dohai nyilatkozatot (a továbbiakban: dohai nyilatkozat).
A dohai nyilatkozatban megerősítést nyert, hogy a TRIPS-megállapodást úgy kell értelmezni
és végrehajtani, hogy a WTO tagjai teljes körűen gyakorolhassák a közegészségügy
megóvásával kapcsolatos jogaikat, így különösen azt, hogy a gyógyszerekhez történő
hozzáférést mindenki számára biztosítsák.
A dohai nyilatkozat 6. pontja elismeri, hogy a gyógyszeripari kapacitással nem vagy
csak nem kielégítő mértékben rendelkező WTO-tagok jelentős nehézségekbe ütközhetnek a
TRIPS-megállapodás kényszerengedélyekre vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásakor, és
ezek a nehézségek az érintett országokban a gyógyszerekhez való hozzájutás akadályát
képezhetik. Ezen túl a miniszteri konferencia a dohai nyilatkozat 6. pontjában felhívta a WTO
illetékes testületeit, az Általános Tanácsot, valamint a TRIPS Tanácsot, hogy találjanak gyors
és eredményes megoldást a problémára.
A dohai nyilatkozat 6. pontjának végrehajtására született meg a WTO Általános
Tanácsának 2003. augusztus 30-i határozata, amely egy új kényszerengedélyezési rendszer
kereteinek meghatározásával egyensúlyt kívánt teremteni két alapvető cél: a szellemi
tulajdonjogok megfelelő védelme és a gyógyszerekhez való hozzáférés biztosítása között. A
határozat lényegében a TRIPS-megállapodás 31. cikkének fi pontjában foglalt korlátozás
feloldását jelenti, lehetővé téve a WTO tagjainak, hogy kényszerengedély alatt előállított
gyógyszeripari termékeket exportáljanak gyógyszeripari kapacitással nem vagy csak nem
22
kielégítő mértékben rendelkező harmadik országoknak.
Az Európai Közösség a határozat elfogadását megelőző egyeztetések során igen aktív
szerepet vállalt, továbbá elkötelezte magát a végrehajtásban való teljes körű együttműködésre.
Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) a határozat rendelkezéseinek átültetésére
vonatkozó kötelezettség tudatában, illetve annak érdekében, hogy a kivitelre szánt
gyógyszeripari termékek előállítására és forgalmazására vonatkozó kényszerengedélyek
megadásának feltételei valamennyi európai uniós tagállamban azonosak legyenek, dolgozta ki
a 816/2006/EK rendelet tervezetét, amelyet 2004. október 29-én nyújtott be.
Az Európai Parlament 2005. december 1-jén elfogadta - már első olvasatban - a
közegészségügyi problémákkal küzdő országokba történő kivitelre szánt gyógyszeripari
termékek előállításával kapcsolatos szabadalmak kényszerengedélyezéséről szóló, 2006.
május 17-i 816/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban:
816/2006/EK rendelet) tervezetét, amelynek tartalma megfelelt a Tanács, az Európai
Parlament és a Bizottság között létrejött kompromisszumnak. A 816/2006/EK rendelet 2006.
június 29-én lépett hatályba.
A 816/2006/EK rendelet által létrehozott kényszerengedélyezési rendszer egy széles
körű - többek között a HIV/AIDS, a malária és a tuberkulózis betegségek elleni küzdelmet
magában foglaló - cselekvési program része. A 816/2006/EK rendelet preambuluma előírja,
elvárja a rendszer jóhiszemű alkalmazását, illetve alapelvként rögzíti az ipar- és
kereskedelempolitikai célok érdekében történő felhasználás tilalmát.
A 816/2006/EK rendelet olyan gyógyszeripari termékek előállítására és értékesítésére
vonatkozó, szabadalmi vagy kiegészítő oltalmi tanúsítványokkal kapcsolatos
kényszerengedélyek megadásának eljárását szabályozza, amely termékeket a jogosult
importáló országok közegészségügyi problémák kezelése céljából igényelnek.
A 816/2006/EK rendelet a gyógyszeripari termék fogalmát az emberi felhasználásra
szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelv 1. cikkének 2. pontjára történő utalással határozza meg, kiterjesztve azt a
hatóanyagokra és az ex vivő diagnosztikai készletekre.
A jogosult importáló országok körét a 816/2006/EK rendelet 4. cikke határozza meg.
Ennek értelmében jogosult importáló országnak a következők minősülnek:
—	az ENSZ vonatkozó listáján legkevésbé fejlett országként feltüntetett országok;
—	a WTO bármely tagja;
—	azok a nem WTO-tag országok, akik az OECD Fejlesztéstámogatási Bizottságának
az alacsony jövedelmű országokat tartalmazó listáján szerepelnek (azaz, ahol az egy főre jutó
bruttó nemzeti össztermék nem éri el a 745 USA-dollárt).
Az utóbbi két kategóriába tartozó országok esetében további alapfeltétel, hogy a
WTO-tagoknak a TRIPS Tanácsot, a nem WTO-tag országoknak pedig a Bizottságot kell
értesíteniük arról, hogy a kényszerengedélyezési rendszert - egészében vagy csak korlátozott
mértékben - importálóként igénybe kívánják venni.
A 816/2006/EK rendelet 3. cikke értelmében a kényszerengedélyek megadása kapcsán
a tagállamok azon hatóságai járnak el, amelyek a nemzeti szabadalmi jog szerint a
23
kényszerengedélyek megadására jogosultak, azonban a tagállamok ettől eltérve más hatóságot
is kijelölhetnek e feladatra.
Az illetékes tagállami hatóságoknak a benyújtott kérelmekről haladéktalanul
értesíteniük kell a jogosultat (azaz bármely olyan szabadalom vagy kiegészítő oltalmi
tanúsítvány jogosultját, amellyel kapcsolatban a 816/2006/EK rendelet alapján
kényszerengedélyt kértek). Fontos garanciális szabályt tartalmaz a 7. cikk: az illetékes
tagállami hatóságok kötelesek lehetőséget biztosítani a jogosultnak arra, hogy a
kényszerengedély megadása előtt a kérelemmel kapcsolatban nyilatkozatot tegyen, és a
kérelem kapcsán minden lényeges információt a hatóság rendelkezésére bocsásson.
Az illetékes hatóságokra fontos ellenőrzési feladatokat ró a 816/2006/EK rendelet 8.
cikke. Az ellenőrzés kiterjed arra, hogy a kényszerengedély iránti kérelemben megjelölt
WTO-tag importáló országok, illetve nem WTO-tag importáló országok értesítést küldtek-e a
WTO-nak, illetve a Bizottságnak. Az ellenőrzés kiterjed továbbá arra is, hogy a kérelemben
megjelölt termék mennyisége nem haladja-e meg a WTO-tag importáló országok által a
WTO-nak, vagy egy nem WTO-tag importáló ország által a Bizottságnak bejelentett
mennyiséget, valamint arra, hogy az egy importáló ország számára történő előállításra
engedélyezett termék teljes mennyisége nem haladja-e meg jelentősen az importáló WTO-tag
által a WTO-nak, vagy az importáló nem WTO-tag által a Bizottságnak bejelentett
mennyiséget.
A tagállami hatóságoknak a kényszerengedély megadásáról - az engedélyre vonatkozó
legfontosabb adatok megadásával -, valamint az ahhoz kapcsolódó különleges feltételekről a
Bizottságon keresztül értesíteniük kell a TRIPS Tanácsot (12. cikk). Ugyanilyen értesítési
kötelezettség áll fenn arra az esetre, ha az illetékes hatóság vagy a másodfokon eljáró szerv -
az engedélyben foglalt feltételek be nem tartása miatt - jogerősen dönt a kényszerengedély
visszavonásáról. A kényszerengedély felülvizsgálatát az illetékes hatóság mind a jogosult,
mind a kényszerengedélyes kérelmére elvégezheti (16. cikk).
A kényszerengedély feltételeit az illetékes tagállami hatóságok a kényszerengedélyes
kérelmére módosíthatják, amennyiben az importáló ország értesítésében megfogalmazott
igény alapján úgy ítélik meg, hogy a gyógyszeripari termék előállításának és exportjának
további mennyiségben történő engedélyezésére van szükség. Ilyen esetekben a
kényszerengedélyes kérelmét egyszerűsített és gyorsított eljárásban kell elbírálni. Az
egyszerűsített és gyorsított eljárásban nem kell bizonyítani a jogosulttal folytatott előzetes
tárgyalásokat, ha a kérelmezett további mennyiség nem haladja meg az eredeti engedélyben
megadott mennyiség 25%-át, illetve, ha nemzeti szükséghelyzet vagy egyéb súlyos
veszélyhelyzet áll fenn, vagy ha a TRIPS-megállapodás 31. cikkének b) pontja szerinti nem
kereskedelmi jellegű közérdekű hasznosítás történik.
Az illetékes hatóság a kényszerengedélyezési feltételek teljesítésének ellenőrzése
céljából betekinthet a kényszerengedélyes könyveibe és nyilvántartásaiba.
A 816/2006/EK rendelet - azon túl, hogy viszonylag részletesen szabályozza a
kényszerengedély iránti kérelem benyújtásának feltételeit, illetve a kérelem tartalmára
vonatkozó követelményeket — a kérelmező kötelezettségeként írja elő annak bizonyítását,
hogy a kérelem benyújtását megelőzően tárgyalásokat folytatott a jogosulttal a hasznosítás
engedélyezése érdekében, és e tárgyalások a kérelem benyújtását megelőző harminc napon
belül nem vezettek eredményre (9. cikk).
24
A megadott kényszerengedélyek a 816/2006/EK rendelet értelmében nem ruházhatók
át - a vállalkozás vagy a vállalkozás értéke azon részének átruházását kivéve, amelyre az
engedély vonatkozik - és nem biztosítanak kizárólagos jogot [10. cikk (1) bek.]. Az engedély
alapján gyártott gyógyszertermékek mennyisége nem haladhatja meg az importáló országnak
a kényszerengedély iránti kérelemben megjelölt szükségleteit. A 816/2006/EK rendelet
főszabályként kizárja a kényszerengedély alapján gyártott termékeknek a kérelemben
megjelölt országokon kívüli államokba történő kivitelét [10. cikk (2) bek.], valamint az
Európai Közösség területére történő behozatalát [13. cikk (1) bek.].
A 10. cikk (4) bekezdése értelmében az engedély kizárólag az adott termék előállítása
céljából szükséges tevékenységekre, a kérelemben megjelölt országba vagy országokba
történő kivitelre és az ott történő forgalmazásra biztosít jogot. A 816/2006/EK rendelet tiltja,
hogy a termékeket a kérelemben megjelölt országtól eltérő országban ajánlják fel értékesítésre
vagy hozzák forgalomba. Kivétel ez alól az az eset, ha az importáló ország az adott
közegészségügyi problémával ugyanúgy küzdő, regionális kereskedelmi megállapodásban
részes partnerállamokba exportál.
Fontos szabály, hogy a kényszerengedély alapján gyártott terméknek egyedi
csomagolás, illetve egyedi színek, formák alapján megkülönböztethetőnek kell lennie azoktól
a termékektől, amelyeket a jogosult vagy az ő hozzájárulásával más állít elő. A termékek
csomagolásán jelezni kell továbbá, hogy az adott terméket a 816/2006/EK rendelet szerint
kiadott kényszerengedély alapján gyártották, feltüntetve az engedélyt kiadó hatóságot és az
azonosítószámot, valamint azt, hogy a termék kizárólag meghatározott országokba történő
kivitel és forgalmazás céljára készült.
A 816/2006/EK rendelet 10. cikkének (6) bekezdése arra kötelezi a
kényszerengedélyest, hogy a kérelemben megjelölt importáló országba vagy országokba
történő szállítást megelőzően egy - az illetékes tagállami hatóságnak bejelentett - honlapon
tegye közzé az engedély alapján szállított mennyiséget, az érintett importáló országok nevét,
valamint a terméket megkülönböztető jellemzőket.
A kényszerengedélyes a jogosultnak az illetékes hatóság által megállapított díjat
köteles fizetni. A díj mértéke nemzeti szükséghelyzet vagy egyéb súlyos veszélyhelyzet
fennállásakor, illetve a TRIPS-megállapodás 31. cikkének b) pontja szerinti, nem
kereskedelmi jellegű közérdekű hasznosítás esetén nem haladhatja meg az importáló ország
által vagy nevében fizetendő teljes ár 4%-át. A díjat minden egyéb esetben a
kényszerengedély alapján engedélyezett hasznosításnak az érintett importáló ország vagy
országok számára nyújtott gazdasági értéke, valamint az engedélyhez kapcsolódó
humanitárius vagy nem kereskedelmi jellegű körülmények figyelembevételével kell
megállapítani.
Az engedély visszavonása esetén a kényszerengedélyesnek - a tagállami hatóság vagy
más kijelölt szerv által megjelölt ésszerű időtartamon belül - saját költségén kell intézkednie a
birtokában, a nála letétben lévő vagy jogosultságába tartozó, illetve ellenőrzése alatt álló
termékeknek azokba a jogosult importáló ország kritériumának megfelelő országokba történő
átirányításáról, amelyeknek azokra szükségük van, vagy az illetékes hatóság vagy a tagállam
által kijelölt más szerv által a jogosulttal folytatott konzultációnak megfelelően kell eljárnia
[16. cikk (3) bek.].
25
A javaslat a fentiekben bemutatott 816/2006/EK rendelet végrehajtásához szükséges
szabályokat vezeti be.
2.	A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek európai közösségi oltalmát a
mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek
oltalmáról szóló, 1992. július 14-i 2081/92/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban:
2081/92/EGK rendelet) teremtette meg. A 2081/92/EGK rendelet helyébe lépő, a
mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek
oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban:
510/2006/EK rendelet) megalkotásának elsődleges célja az Európai Közösség TRIPS-
megállapodásból folyó kötelezettségeinek maradéktalan teljesítése volt, figyelemmel a WTO
vitarendező testülete által 2005. április 20-án hozott döntésre. A 2081/92/EGK rendelet
TRIPS-megállapodásnak megfelelő felülvizsgálata módot adott a több mint tíz éve működő
közösségi földrajziárujelző-oltalmi rendszer gyakorlati tapasztalatok alapján történő
korszerűsítésére is. A megújult szabályozás végrehajtásáról az időközben megszületett
rendelet: a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és
eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtására
vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. december 14-i 1898/2006/EK
bizottsági rendelet (a továbbiakban: 1898/2006/EK rendelet) gondoskodik.
A 2081/92/EGK rendelet végrehajtásához szükséges (ún. illeszkedési) szabályokat az
egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról szóló 2003. évi CII. törvény
iktatta be a Vt.-be; a módosítás 2004. május 1-jén, hazánk Európai Unióhoz való
csatlakozásának napján lépett hatályba. E módosításhoz kapcsolódott a mezőgazdasági
termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó részletes szabályokról
szóló 78/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet. A közösségi földrajziárujelző-oltalmi rendszert és
annak működését a 2003. évi CII. törvényhez fűzött indokolás részletesen bemutatta, így a
következőkben az indokolás az 510/2006/EK rendeletnek a 2081/92/EGK rendelethez képest
új, illetve attól eltérő rendelkezéseire összpontosít.
Az 510/2006/EK rendelet legfontosabb újdonságai a következőkben foglalhatók össze:
a)	Az 510/2006/EK rendelet alapján benyújtott kérelem (a továbbiakban: közösségi
kérelem) kellékeire részletesebb szabályok vonatkoznak: a kérelemnek tartalmaznia kell a
termékleírásban szereplő alapvető adatokat, valamint a termék és a földrajzi származás közötti
kapcsolat bemutatását [5. cikk (3) bek.].
b)	Az 510/2006/EK rendelet 5. cikkének (5) bekezdése ún. nemzeti kifogásolási
eljárást vezet be, amelynek lefolytatása feltétele annak, hogy a közösségi kérelembe foglalt
adatok alapján a Bizottság a földrajzi árujelzőt lajstromozza. A nemzeti kifogásolási eljárásra
a közösségi kérelem tagállam általi vizsgálatának folyamatában kerül sor. A tagállam a
benyújtott közösségi kérelmet közzéteszi, amellyel szemben a szóban forgó tagállamban
székhellyel vagy lakóhellyel rendelkező, jogos érdeket igazoló személyek nyújthatnak be
kifogást. A tagállamok 2007. március 31-ig kaptak határidőt a kifogásolási eljárás
bevezetésére. Az 510/2006/EK rendelet végrehajtása kapcsán meg kell jegyezni, hogy a
78/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet alapján már a 2081/92/EGK tanácsi rendelet hatálya alá
tartozó eljárásoknak is a részét képezte a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
által lefolytatott kifogásolási eljárás, amelyet a 78/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet helyébe
lépő, szabályaiban az 510/2006/EK rendelethez és a Vt. arra tekintettel történő módosításához
igazított, előkészítés alatt álló új kormányrendelet is tartalmazni fog.
26
c)	A közösségi kérelem tárgyában hozott kedvező tagállami határozatot a tagállam
köteles közzétenni, és az annak alapjául szolgáló termékleíráshoz elektronikus hozzáférést is
biztosítani. A Bizottsághoz azonban nem magát a kérelmet, hanem a kérelem lényeges adatait
tartalmazó egységes dokumentumot és a termékleírás közzétételére, illetve az ahhoz való
elektronikus hozzáférésre vonatkozó adatokat kell továbbítani [5. cikk (5) és (7) bek.].
d)	Harmadik országokból származó kérelmek esetében - a TRIPS-megállapodásnak
való megfelelés igényével - az 510/2006/EK rendelet nem ír elő a harmadik államok
tekintetében kölcsönösségi és egyenértékűségi szabályokat, és nem kívánja meg a harmadik
országok kormányainak közreműködését az ilyen országokból származó földrajzi árujelzőkre
kért oltalom kapcsán.
e)	A Bizottság naprakész nyilvántartást vezet az oltalom alatt álló földrajzi
árujelzőkről [7. cikk (6) bek.].
f)	A tagállamok az 510/2006/EK rendelet alapján lefolytatott eljárásokért a felmerült
költségeik fedezésére díjakat állapíthatnak meg (18. cikk).
g)	A termékleírás módosítására - attól függően, hogy a módosítás érinti-e az egységes
dokumentumot, illetve az egységes dokumentumot érintő módosítás kisebb jelentőségű-e -
többféle eljárás került bevezetésre (9. cikk).
h)	Az 510/2006/EK rendelet végrehajtására komitológiai eljárásban megalkotandó
bizottsági rendelet szabályainak témaköreire részletes iránymutatást ad maga az 510/2006/EK
rendelet (16. cikk).
A javaslat a Vt. módosítása útján új szabályokat vezet be az 510/2006/EK rendelet
végrehajtása érdekében.
3.	A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az
államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvényben (a továbbiakban: Ksztv.)
foglaltakra is figyelemmel - a Ksztv.-ből következő változásoknak az azzal érintett
törvényekben történő átvezetése céljából - született meg a kormányzati szervezetalakítással
összefüggő törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX. törvény. E törvény 1. §-ának (5)
bekezdése - a Ksztv. 1. §-ának (4) bekezdését kiegészítve - a kormányhivatalok közé sorolta
a Magyar Szabadalmi Hivatalt (a továbbiakban: MSZH). Az Szt. 44. §-a (1) bekezdésének
ehhez elengedhetetlenül szükséges kiigazítását szintén a 2006. évi CIX. törvény végezte el
[ld. a törvény 3. §-ának (5) bekezdését]. Az MSZH kormányhivatali besorolása - figyelemmel
a többi kormányhivatal jogállását szabályozó törvényekre és a Ksztv. 71-72. §-aiban
foglaltakra - törvényi szintű szabályozást tesz szükségessé. Szintén a szabályozás törvényi
szintje mellett szól az a körülmény is, hogy az MSZH iparjogvédelmi és szerzői jogi hatósági
feladatait a szellemi tulajdon védelmére vonatkozó külön törvények vagy az ilyen
törvényekben adott felhatalmazáson alapuló jogszabályok állapítják meg és szabályozzák,
összhangban a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 5. §-ának /} pontjával is.
Az MSZH feladatairól, hatásköréről, szervezetéről és működéséről ugyanakkor
jelenleg a 86/2000. (VI. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) rendelkezik. Az R.-t - ez év
január 1-jei hatállyal - módosította a 300/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet, ez a módosítás
27
azonban csupán az annak elkerüléséhez szükséges kiigazításokra szorítkozott, hogy az R.
szabályai ellentétbe kerüljenek a Ksztv.-ben és az Szt.-ben foglalt új rendelkezésekkel.
A javaslat mindazonáltal az MSZH jogállásának szabályozása kapcsán nem
szorítkozik az R. megmaradt rendelkezéseinek egyszerű átvételére és törvényi szintre
emelésére. A hatályos szabályozáshoz képest a javaslat szerinti változások a következő két fő
célt szolgálják:
-	az MSZH jogállását hozzá kell igazítani a közigazgatási reform követelményeihez,
illetve a kormányhivatali működés ismérveihez, anélkül természetesen, hogy a javaslat
-	szükségtelenül - megismételné a Ksztv. és az egyéb jogszabályok kormányhivatalokra
vonatkozó általános rendelkezéseit;
-	az R. megalkotása óta az iparjogvédelmi és a szerzői jogi jogszabályokban
bekövetkezett változásokat, valamint az európai szervezetekhez [az Európai Szabadalmi
Szervezethez (az ESZSZ-hez) és az Európai Unióhoz] való csatlakozás következményeit az
MSZH jogállására, illetve feladat- és hatáskörére vonatkozó szabályokban is tükröztetni kell.
Sem a Ksztv., sem a 2006. évi CIX. törvény nem célozta a szellemi tulajdonnal
összefüggő feladat- és hatáskörök átrendezését; a javaslat ennek megfelelően szintén nem arra
irányul, hogy az MSZH feladatain és hatáskörén érdemben változtasson. Az MSZH
valamennyi alapvető hatósági feladatát törvény szabja meg; szintén törvények - az
iparjogvédelmi tárgyú törvények - szabályozzák az MSZH előtt folyó hatósági eljárást és az
MSZH döntéseivel kapcsolatos jogorvoslati rendet. Az említett törvények - összhangban az
európai szervezetek (EU, ESZSZ) követelményeivel - döntési önállóságot, függetlenséget
biztosítanak az MSZH-nak az iparjogvédelmi hatósági ügyekben, kizárva az államigazgatási
irányítás körébe tartozó egyedi utasítási, illetve a döntések megsemmisítésére, valamint
előzetes vagy utólagos jóváhagyására vonatkozó jogkörök gyakorlását az MSZH hatósági
döntései kapcsán.
Az MSZH statútumának hatályos szabályozása, vagyis az R. az elmúlt hat évben
megfelelőnek bizonyult, kiállta az idő próbáját. Az MSZH-ra vonatkozó - törvényi szintű -
rendelkezések megalkotásakor ezért célszerű az R.-t alapul venni, és az abban foglalt
szabályokon csak az időközben bekövetkezett jogszabály-változások megjelenítése, valamint
a Ksztv.-hez és a kormányhivatali működéshez való igazodás érdekében kell változtatni.
4.	Az egyes iparjogvédelmi törvények alkalmazása során kialakult gyakorlat, illetve
szerzett tapasztalatok, valamint az egyes iparjogvédelmi bejelentések elektronikus úton való
benyújtására történő felkészülés szükségessé teszik e törvények kisebb módosítását is. Erre
figyelemmel a javaslat - többek között - felemeli az írásos véleménnyel kiegészített
újdonságkutatási jelentésre irányuló kérelem benyújtásának határidejét egy hónapról két
hónapra, szabályozza a szolgálati találmány, illetve minta feltalálójának, illetve szerzőjének
ügyféli jogait a szabadalom, illetve a mintaoltalom megsemmisítésére irányuló eljárásban,
pontosítja a használati mintaoltalmi bejelentésből való származtatás szabályait, ez év
július 1-jétől lehetővé teszi a védjegyoltalom megújítására irányuló kérelmek elektronikus
úton történő benyújtását, továbbá kiigazítja és kiegészíti az Szt., a Vt. és az Fmtv.
jogharmonizációs záradékait.
28
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1-4. §-okhoz
Az Szt. IV. fejezete (31-33. §-aiban) rögzíti a kényszerengedélyekre vonatkozó hazai
szabályokat. Kényszerengedély - mint a találmány hasznosításának kivételes formája - a
hatályos szabályok szerint a hasznosítás elmulasztása, illetve a szabadalmak függősége miatt
adható. Az Szt. lehetőséget ad szabadalmi kényszerengedély adására függő növényfajta-
oltalom alapján is, továbbá a szabadalom és a növényfajta-oltalom közötti kényszer-
keresztengedély esetét is szabályozza (Szt. 114/B. §). Meg kell jegyezni, hogy
kényszerengedély adására viszonylag ritkán kerül sor: az új Szt. alapján például még nem
adtak kényszerengedélyt, és a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény
alapján is csak egyetlen ilyen eljárás lefolytatása ismert. A kényszerengedélyezést illetően
tehát gyakorlat, tapasztalat egyelőre nem halmozódott fel. Mindazonáltal a jogintézmény
betölti rendeltetését azzal, hogy alkalmazásának lehetősége fennáll, és ez a jogosultakat a
szabadalmazott találmány hasznosítására, illetve a hasznosítás engedélyezésére
(licenciaadásra) szorítja.
A 816/2006/EK rendelet végrehajtása kapcsán mindenekelőtt azt a kérdést kell
rendezni, hogy melyik szerv, hatóság járjon el a 816/2006/EK rendelet hatálya alá tartozó
kényszerengedélyek kapcsán. A 816/2006/EK rendelet 3. cikke értelmében illetékes
hatóságnak azt kell tekinteni, amely a nemzeti jogszabályok alapján hatáskörrel rendelkezik a
kényszerengedélyek megadására, de az említett cikk lehetővé teszi azt is, hogy a tagállamok
ettől eltérve más hatóságot jelöljenek ki e feladatra. Az Szt. 33. §-ában foglaltak értelmében a
kényszerengedélyekkel kapcsolatos eljárások - az Szt. 104. §-ának (1) bekezdése alapján a
Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességével - bírósági hatáskörbe tartoznak. Az Szt. e
szabályaiból következhetne, hogy a 816/2006/EK rendelet szerinti kényszerengedélyek
megadására irányuló eljárások is bírósági hatáskörbe tartozzanak. Ezzel szemben azonban
számos érv szól a 816/2006/EK rendelet szerinti eljárások közigazgatási hatósági eljárásként
történő szabályozása mellett. Ezek a következőkben foglalhatók össze.
a)	Az eljárásrend kidolgozásánál különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a
816/2006/EK rendelet által létrehozott rendszer működését biztosító tagállami feladatok, a
kényszerengedélyekkel kapcsolatos eljárások nem pusztán két fél jogvitájában értelmezhetők
és értelmezendŐk, hanem azok egy nemzetközi - az egész WTO vonatkozásában érvényesülő
-	adminisztratív együttműködés részét képezik. Egy ilyen kormányközi adminisztratív
együttműködésben való részvétel leginkább egy olyan tagállami hatóság kijelölését feltételezi,
amely a központi közigazgatási struktúrához kapcsolódik. Ezt alátámasztja, hogy az MSZH
már a 816/2006/EK rendelet tervezetének tagállamok közötti vitájában is szakmailag
hozzájárult a magyar álláspont kidolgozásához és képviseletéhez, továbbá az is, hogy a
TRIPS Tanácsban ellátott kormányzati képviselet nyomán olyan tapasztalatok halmozódtak
fel az MSZH-nál, amelyek elősegíthetik a 816/2006/EK rendelet által előirányzott rendszer
hatékony működtetését hazánkban.
b)	Az MSZH illetékes hatóságként történő kijelölése mellett szól továbbá, hogy -
figyelembe véve a 816/2006/EK rendelet szerinti kényszerengedélyek megadására irányuló
eljárás kontradiktórius jellegét is - jelenleg is az MSZH hatáskörébe tartozik egyes
iparjogvédelmi jogviták elbírálása. Ilyen kontradiktórius eljárásnak a következők minősülnek:
a szabadalom megsemmisítése és a nemleges megállapítás, a kiegészítő oltalmi tanúsítvány
29
érvénytelenségének megállapítása és a nemleges megállapítás, a növényfajta-oltalom
megsemmisítése és megszüntetése, a használati mintaoltalom megsemmisítése és a nemleges
megállapítás, a védjegy törlése és a védjegyoltalom megszűnésének megállapítása, a földrajzi
árujelző törlése és az oltalom megszűnésének megállapítása, a formatervezési mintaoltalom
megsemmisítése és a nemleges megállapítás, a topográfia-oltalom megsemmisítése és a
nemleges megállapítás. Az MSZH ezekben az eljárásokban háromtagú tanácsban jár el a
tárgyaláson, illetve hoz határozatot.
c)	Fontos szempont, hogy a 816/2006/EK rendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdése a
WTO-nak megküldött értesítések, illetve a bejelentett mennyiségek kapcsán ellenőrzési
kötelezettséget ró a tagállamok illetékes hatóságaira. A 10. cikk (2) bekezdése pedig úgy
rendelkezik, hogy a kényszerengedély alapján előállított termék(ek) mennyisége nem
haladhatja meg a kérelemben megjelölt importáló ország vagy országok igényeinek
kielégítéséhez szükséges mennyiséget, figyelembe véve a máshol megadott
kényszerengedélyek alapján előállított termék(ek) mennyiségét is. A 816/2006/EK
rendeletnek ezek a rendelkezései olyan hatósági típusú feladatokat írnak elő a tagállamoknak,
amelyeket hivatalból kell elvégezni, és ennek az MSZH előtti eljárásban inkább helye van,
mint a polgári peres eljárás keretei között.
d)	Ugyancsak az MSZH előtti eljárás mellett szól, hogy a tagállami hatóságnak a
Bizottsággal is folyamatos kapcsolatot kell tartania a 816/2006/EK rendeletben előírt
értesítési kötelezettségek [12. cikk, 16. cikk (2) bek.] teljesítése végett.
e)	A 816/2006/EK rendeletből származó feladatok ellátásának a polgári peres eljárás
rendjébe történő illesztése sem tűnik zökkenőmentesnek. A polgári per kapcsán felmerülnek
azok a kérdések, hogy szükség lehet-e ilyen esetekben bizonyítási eljárás lefolytatására,
szakértő kirendelésére, milyen adatbázisból szerez tudomást a bíróság a máshol megadott
kényszerengedélyek alapján előállított termékek mennyiségéről, illetve, hogy az esetleges
bizonyítási eljárás mennyiben növeli az eljárás költségeit és annak időtartamát.
j) A hazai tapasztalatok alapján kétséges, hogy a bírósági útra terelés biztosítja-e a
megfelelően rugalmas és gyors eljárás lebonyolítását. Mindennek azért is van rendkívüli
jelentősége, mert az esetleges „késlekedés” következtében a más országokban benyújtott
kérelmek alapján hamarabb születhet döntés egy kényszerengedély megadásáról, kimerítve az
igényelt mennyiséget és okafogyottá téve a Magyarországon benyújtott kérelmet. A hazai
bírósági ügymenet időtényezői különösen a 816/2006/EK rendelet 16. cikkének (4)
bekezdésében előírt egyszerűsített és gyorsított eljárás kapcsán jelenthetnek problémát.
Mindezekből következik, hogy a 816/2006/EK rendelet szerinti kényszerengedélyek
megadására irányuló eljárások sommás intézése - legalábbis első fokon - az MSZH előtt
hatékonyabban biztosítható, mint a peres eljárásban. Ráadásul az eljárási garanciák is minden
további nélkül érvényesülhetnek, hiszen az MSZH döntéseivel szemben - megváltoztatási
kérelem útján - biztosított a közvetlen bírósági jogorvoslat.
A fentiekre tekintettel a javaslat 1. §-a révén az Szt. IV. fejezete új alcímmel és új
33/A. §-sal egészül ki. E szabály értelmében az MSZH jár el a 816/2006/EK rendelet szerinti
kényszerengedélyek megadása kapcsán. A kényszerengedélyezés jelenlegi jogcímei alapján
indult eljárások továbbra is bírósági hatáskörben maradnak. A javaslat 1. §-ának (1)
bekezdése az egyértelműség érdekében módosítja az Szt. 33. §-át megelőző alcímet, 1. §-ának
(2) bekezdése pedig - a hatásköri kérdés rendezése, valamint a kényszerengedély
30
megadásának a 816/2006/EK rendeletben foglalt alapvető feltételeire történő visszautalás
mellett - olyan garanciális szabályokat is kimond, amelyek az Szt. kényszerengedélyekre
vonatkozó közös szabályai között jelenleg is megtalálhatók (a 816/2006/EK rendelet szerinti
kényszerengedély jogosultja nem adhat hasznosítási engedélyt; a kényszerengedély az MSZH
által megszabott időtartamig, illetve a szabadalmi oltalom megszűnéséig állhat fenn, kivéve -
értelemszerűen - a lemondás és a visszavonás esetét).
Tekintettel arra, hogy az MSZH-nak új feladatot kell majd ellátnia, a javaslat 2. §-a
kiegészíti az Szt.-nek az MSZH hatáskörébe tartozó szabadalmi ügyeket rögzítő 44. §-át, ide
sorolva a 816/2006/EK rendelet hatálya alá tartozó kényszerengedélyekkel összefüggő
ügyeket.
A javaslat 3-4. §-ai az MSZH előtti szabadalmi eljárások általános szabályait igazítják
ki a 816/2006/EK rendelet hatálya alá tartozó kényszerengedélyekkel összefüggő ügyek
kapcsán. A javaslat 3. §-a rögzíti a tárgyaláson háromtagú tanácsban történő eljárás
követelményét a 816/2006/EK rendelet hatálya alá tartozó kényszerengedélyekkel összefüggő
eljárásokban. A javaslat 4. §-a pedig előírja, hogy a kényszerengedélyes könyveibe és
nyilvántartásaiba történő betekintésre irányuló eljárásban, a kényszerengedély
felülvizsgálatára irányuló eljárásban és a kényszerengedély módosítására irányuló eljárásban
az MSZH a tényeket a kérelem keretei között, az ügyfelek nyilatkozatai és állításai alapján
vizsgálja.
Az 5. §-hoz
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi
CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi
LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ketvhtv.) 203. §-a vezette be a szabadalom megadására
irányuló eljárásba az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentést. Ez az eljárási
újdonság elsősorban a hazai bejelentők oltalomszerzési esélyeit javította, és a költségekkel
való takarékoskodást segítette elő. írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés
2005.	november 1-je óta kérhető az MSZH-tól. Az intézmény bevezetése óta eltelt időszak
tapasztalatai azt mutatták, hogy az ilyen kérelmek MSZH általi hatékony feldolgozása
következtében nem indokolt a kérelem benyújtását az elismert bejelentési naptól számított -
igen szűk - egy hónapos határidőn belül megkövetelni. Erre figyelemmel - az ügyfelek
érdekében - a javaslat 10. §-a módosítja az Szt. 69/A. §-ának (3) bekezdését, és az írásos
véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésre irányuló kérelem benyújtásának
határidejét egy hónapról két hónapra emeli fel. Ez a módosítás szükségessé teszi az igazolás
kizárására vonatkozó rendelkezés kiigazítását is, amelyet a javaslat 5. §-a végez el.
A 6-7. §-okhoz
A javaslat 6-7. §-ai - a 3-4. §-okkal együtt - az MSZH szabadalmi ügyekben történő
eljárásaira vonatkozó általános szabályokat igazítják ki a 816/2006/EK rendelet hatálya alá
tartozó kényszerengedélyekkel összefüggő ügyek kapcsán. A javaslat 6. §-a a 816/2006/EK
rendelet hatálya alá tartozó kényszerengedély megadása, módosítása és felülvizsgálata,
valamint a kényszerengedélyes könyveibe és nyilvántartásaiba történő betekintés tárgyában
hozott, eljárást befejező döntések kapcsán is korlátokat állít az MSZH számára a döntés saját
hatáskörben történő módosítása és visszavonása - mint jogorvoslati lehetőségek - körében. A
31
javaslat 7. §-a pedig - a köz megfelelő tájékoztatása érdekében - előírja, hogy a
kényszerengedélyeket is fel kell tüntetni szabadalmi lajstromban.
A 8. §-hoz
A technikai fejlődéssel való lépéstartás igényére tekintettel a közigazgatási hatósági
eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban:
Két.) X. fejezete előírta, hogy a hatóságok a közigazgatási hatósági ügyeket - a hagyományos
úton történő ügyintézés mellett - elektronikus úton is intézik. Élve azzal a lehetőséggel, hogy
a Két. 13. §-ának (2) bekezdése értelmében a Két. rendelkezéseit az iparjogvédelmi
eljárásokban csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény eltérő
szabályokat nem állapít meg, a Ketvhtv. az elektronikus ügyintézés körében egyes
iparjogvédelmi bejelentések elektronikus úton történő fogadásának kötelezettségét írta elő az
MSZH számára. Védjegybejelentések 2007. január 1-jétől, szabadalmi, formatervezési
mintaoltalmi, használati mintaoltalmi és topográfiaoltalmi bejelentések pedig 2007. július 1-
jétől nyújthatók be elektronikus úton az MSZH-hoz. Az elektronikus úton tett bejelentések
fogadására való felkészülés során egyértelművé vált, hogy nem indokolt a bejelentőtől
megkövetelni, hogy visszaigazolja a szabadalmi bejelentés érkeztetéséről szóló, az MSZH
által automatikusan elküldött visszaigazolást. Erre figyelemmel a javaslat 8. §-a módosítja az
Szt. 2007. július 1-jén hatályba lépő 57/A. §-ának (5) bekezdését. Tekintettel ugyanakkor arra,
hogy a Ketvhtv.-nek az Szt. 57/A. §-át megállapító 201. §-a 2007. július 1-jén lépne hatályba,
a jogbiztonság alkotmányos követelményének való megfelelés érdekében - a 8/2003. (III. 14.)
AB határozatra figyelemmel — a javaslat 8. §-a az Szt. - (5) bekezdésében módosított -
57/A. §-át és az azt megelőző alcímet 2007. július 1-jei hatálybalépéssel megismétli, és
egyidejűleg a javaslat 30. §-ának (6) bekezdése kimondja, hogy a Ketvhtv. 201. §-a nem lép
hatályba.
A 9. §-hoz
A javaslat 9. §-a az Szt.-nek a származtatást szabályozó 62. §-ában egyértelművé teszi
a 2002. évi L. törvénnyel kihirdetett Európai Szabadalmi Egyezményből egyébként következő
elvet, hogy nincs helye további származtatásnak akkor, ha a használati mintaoltalmi
bejelentést európai szabadalmi bejelentésből vagy európai szabadalomból származtatták.
A 10. §-hoz
Az 5. §-hoz fűzött részletes indokolás mutatja be az írásos véleménnyel kiegészített
újdonságkutatási jelentéssel összefüggő módosítások indokait. A javaslat 10. §-a erre
figyelemmel módosítja az Szt. 69/A. §-ának (3) bekezdését.
A 11-13. §-hoz
A Ketvhtv. 207. §-a - a hatályos szabályozást továbbfejlesztve - az MSZH által a
szabadalmi ügyekben hozott döntések felülvizsgálata körében részletesen állapította meg a
megváltoztatási kérelmek benyújtásának feltételeit, ugyanakkor elhagyta azt a rendelkezést,
amely szerint a szabadalom megsemmisítése tárgyában hozott döntés megváltoztatását a
32
szolgálati találmány feltalálója is kérheti. Ennek oka, hogy - a Két. 15. §-ában megállapított
ügyfél-fogalomra tekintettel - a szolgálati találmány feltalálója az őt e minőségében megillető
jogok lehető legteljesebb gyakorolhatóságának érdekében a szabadalom megsemmisítésére
irányuló eljárásban ügyféllé vált, így jogorvoslati jogára is az ügyfelekre vonatkozó szabályok
irányadók. A szolgálati találmány feltalálóját megillető ügyféli jogok gyakorlásának a
szabadalom megsemmisítésére irányuló eljárásban való biztosítása, illetve annak lehetővé
tétele érdekében, hogy a szolgálati találmány feltalálója szabadon dönthessen arról, hogy az
eljárásban részt kíván-e venni, a javaslat 11-13. §-ai kiigazítják az Szt. megsemmisítési
eljárásra vonatkozó rendelkezéseit. A javaslat előírja a megsemmisítési kérelem kellő
példányszámban történő benyújtását abban az esetben, ha szolgálati találmányra adott
szabadalom megsemmisítését kérik (11. §); a javaslat értelmében az MSZH-nak fel kell hívnia
a feltalálót nyilatkozattételre abban a kérdésben, hogy részt kíván-e venni a megsemmisítési
eljárásban (12. §), és - a feltaláló igenlő válasza esetén - az MSZH-nak fel kell őt hívnia,
hogy nyilatkozzon a megsemmisítési kérelemben foglaltakról, mielőtt az ügy érdemében az
MSZH döntést hozna (13. §).
A 14. §-hoz
A 816/2006/EK rendelet hatálya alá tartozó kényszerengedélyekkel összefüggő
eljárások végrehajtási szabályainak megállapítása érdekében a javaslat 14. §-a az Szt.-t új
83/A-83/H. §-okkal egészíti ki.
A 816/2006/EK rendelet értelmében kényszerengedély nemcsak a szabadalmi oltalom,
hanem a kiegészítő oltalom tárgyának hasznosítására is adható. A javaslat a kiegészítő
oltalom alatt álló termék hasznosítására adható kényszerengedélyekkel összefüggő ügyekre
nem állapít meg külön szabályokat, figyelemmel arra, hogy a gyógyszerek kiegészítő oltalmi
tanúsítványának bevezetéséről szóló 1768/92/EGK tanácsi rendelet 5. cikkéből következően
és az Szt. 22/A. §-ának (3) bekezdése alapján - eltérő rendelkezés hiányában - a kiegészítő
oltalmi tanúsítványokkal kapcsolatos ügyekben az Szt. rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni. E rendelkezések alapján tehát a 816/2006/EK rendelet hatálya alá tartozó
kényszerengedélyekkel összefüggő eljárások szabályait alkalmazni kell a kiegészítő oltalom
tárgyának hasznosítására vonatkozó kényszerengedély esetén is.
(Az Szt. 83/A. §-ához)
A kényszerengedélyek megadásához és feltételeinek betartásához fűződő közérdekre
és szabadalmasi érdekekre figyelemmel a javaslat az MSZH soron kívüli eljárását írja elő, és
-	alapul véve a gyorsított megsemmisítési és nemleges megállapítási eljárás szabályait -
módot ad arra, hogy az MSZH hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre az általános szabályok
szerinti harminc napos határidő helyett legalább tizenöt napos határidőt tűzzön ki, illetve,
hogy határidő-hosszabbítást csak különösen indokolt esetben engedélyezzen.
(Az Szt. 83/B-83/D. §-aihoz)
Az Szt. új 83/B-83/D. §-ai állapítják meg a kényszerengedély megadására irányuló
eljárásnak a 816/2006/EK rendelet szabályaihoz kapcsolódó rendelkezéseit. A 816/2006/EK
rendelet 6. cikkének (4) bekezdése értelmében a nemzeti jogszabályok előírhatnak a
kényszerengedély megadására irányuló kérelem hatékony elintézéséhez szükséges, kizárólag
alaki vagy igazgatási követelményeket. Erre figyelemmel az Szt. új 83/B. §-ának (2)
33
bekezdése előírja, hogy a kérelemnek tartalmaznia kell a kényszerengedély alapján
hasznosítani kívánt találmányra adott szabadalom lajstromszámát, a 816/2006/EK rendelet 10.
cikkének (5) bekezdése értelmében azokat a jellemzőket, amelyek a kényszerengedély alapján
gyártani kívánt gyógyszeripari terméket megkülönböztetik a szabadalmas vagy az ő
engedélyével más által gyártott ilyen terméktől (pl. egyedi csomagolás, színek vagy formák)
és a 816/2006/EK rendelet 10. cikkének (6) bekezdésében említett honlap címét. Ezek az
adatok ugyanis a kényszerengedély megadásáról szóló határozat részét képezik, így indokolt,
hogy azokat már a kérelemben megadják, és a kérelem MSZH általi vizsgálatakor
rendelkezésre álljanak. A 816/2006/EK rendelet értelmében a kényszerengedély iránti
kérelem kapcsán hivatalból vizsgálandók a kényszerengedély megadásának feltételéül
szolgáló egyes körülmények. Erre tekintettel az MSZH - a kérelem tartalmának vizsgálata
mellett - azt is ellenőrzi, hogy teljesülnek-e a 816/2006/EK rendelet 8. cikkében előírt
feltételek, a kérelmező bizonyította-e, hogy a 816/2006/EK rendelet 9. cikkének (1)
bekezdése értelmében előzetes tárgyalásokat folytatott a szabadalmassal, és a
kényszerengedély alapján előállítani kívánt mennyiség megfelel-e a 816/2006/EK rendelet 10.
cikke (2) bekezdésében előírt feltételnek.
A javaslat kontradiktórius eljárásként szabályozza a kényszerengedély megadására
irányuló eljárást. Ennek értelmében - a felek „fegyveregyenlősége” jegyében - mind a
kérelmező, mind pedig a szabadalmas ügyfélként vesz részt az eljárásban. Az MSZH a felek
megnyilatkoztatását, illetve az írásbeli előkészítést követően szóbeli tárgyalást tart. A szóbeli
tárgyalás előírása kielégíti a 816/2006/EK rendelet 11. cikkében foglalt azon követelményt is,
hogy az illetékes hatóságnak a kérelem elutasítását megelőzően lehetőséget kell biztosítania a
kérelmező számára a személyes meghallgatásra. A 816/2006/EK rendelet 7. cikke pedig a
szabadalmas tekintetében írja elő, hogy az illetékes hatóságnak a kényszerengedély megadása
előtt lehetőséget kell biztosítania a szabadalmas számára, hogy nyilatkozzék a kérelemről. Ezt
a követelményt nemcsak a szabadalmasnak a szóbeli tárgyaláson, ügyféli minőségben történő
részvétele elégíti ki, hanem az is, hogy az Szt. új 83/C. §-ának (1) bekezdése értelmében az
MSZH - még a tárgyalást megelőzően - nyilatkozattételre hívja fel a szabadalmast a
kényszerengedély iránti kérelemmel kapcsolatban.
A 816/2006/EK rendelet 10. cikke tartalmazza a kényszerengedélyre vonatkozó
feltételeket. E feltételeket részben maga az illetékes hatóság állapítja meg a kényszerengedély
megadásáról hozott határozatában a 816/2006/EK rendelet alapján (pl. a kényszerengedély
időtartama vagy a szabadalmasnak fizetendő díj), részben pedig maga a 816/2006/EK rendelet
határozza meg a kényszerengedélyest kötelező szabályokat. Ez utóbbi kötelezettségek
körében - annak érdekében, hogy a kényszerengedély tartalma és terjedelme egyértelműen
meghatározható legyen - egyes feltételeket az MSZH kényszerengedélyt megadó határozata
részletez: e körbe tartoznak a 816/2006/EK rendelet 10. cikkének (5) bekezdése értelmében
azok a jellemzők, amelyek a kényszerengedély alapján gyártani kívánt gyógyszeripari
terméket megkülönböztetik a szabadalmas vagy az ő engedélyével más által gyártott ilyen
terméktől (pl. egyedi csomagolás, színek vagy formák), valamint a 816/2006/EK rendelet 10.
cikkének (6) bekezdésében említett honlap címe. A kényszerengedélyest kötelező egyéb
rendelkezések megtartására az MSZH a kényszerengedélyt megadó határozatában
figyelmezteti a kényszerengedélyest [ld. az Szt. új 83/C. §-a (2) bekezdésének c)—e) pontjait].
A 816/2006/EK rendelet 12. cikkében szabályozott értesítési kötelezettséget az MSZH
teljesíti, és a kényszerengedély megadásáról szóló határozatot egyidejűleg megküldi a
vámhatóságnak és a gyógyszerészeti államigazgatási szervnek. A kormányzati
szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX. törvény a
34
Kormány, a miniszterelnök, a Miniszterelnöki Hivatal, a kormányhivatalok és a rendvédelmi
szervek kivételével minden államigazgatási szerv törvényi szinten történő nevesítését
megszüntette, a tulajdonnévi megjelölés helyett a feladatkörre utaló köznévi fogalmat
állapított meg, és ezzel párhuzamosan felhatalmazta a Kormányt, hogy a feladat- és hatáskört
gyakorló államigazgatási szervet (vagy szerveket, a Kormány szándéka szerint) rendeletben
jelölje ki. Ennek megfelelően a 2006. évi CIX. törvény 88. §-ának (1) bekezdése értelmében a
Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény egy új 42/A. §-sal egészül ki, amely
felhatalmazza a Kormányt, hogy rendeletben jelölje ki a vámhatóságokat. Ezen felhatalmazás
alapján a 314/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 5. §-a (2) bekezdésének c) pontja a Vám- és
Pénzügyőrség Közép-Magyarországi Regionális Parancsnokság feladat- és hatáskörébe utalja
a szellemi tulajdonjogok védelmével kapcsolatos jogszabályokban meghatározott feladatok
ellátását. A gyógyszerészeti államigazgatási szervet a 2006. évi CIX. törvény 106. §-ának (1)
bekezdésével beiktatott, az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a
gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény 32. §-a
(4)	bekezdésének d) pontja értelmében szintén a Kormány jelöli ki. Az Állami
Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról és a gyógyszerészeti államigazgatási szerv
kijelöléséről szóló 362/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet 19. §-ában a Kormány gyógyszerészeti
államigazgatási szervként az Országos Gyógyszerészeti Intézetet (a továbbiakban: OGYI)
jelölte ki. A kényszerengedély megadásáról szóló határozatnak az említett szervek részére
történő megküldésére a 816/2006/EK rendelet 14. cikkében foglalt tagállami kötelezettségek
teljesítése érdekében van szükség, és ugyanezt a célt szolgálja az az előírás is, hogy az MSZH
rendszeresen tájékoztatja e két szervet az Európai Unió más tagállamaiban megadott
kényszerengedélyeknek a WTO honlapján közölt adatairól, illetve azok változásairól
(83/D. §).
A 816/2006/EK rendelet 10. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy a kényszerengedély
alapján gyártott termék jellemzőivel kapcsolatos részletes adatokat a tagállamok
vámhatóságai számára hozzáférhetővé kell tenni. A 816/2006/EK rendelet 14. cikkében
foglalt tagállami kötelezettségek teljesítésének előmozdítása is indokolja azt, hogy a
kényszerengedélyre vonatkozó adatok és az említett jellemzők a hazai hatóságok mellett a
többi tagállam hatóságai számára is rendelkezésre álljanak. A 816/2006/EK rendelet 10.
cikkének (6) bekezdése előírja ugyan a kényszerengedélyes számára, hogy az általa megjelölt
honlapon helyezze el az említett bekezdésben meghatározott adatokat, ez a honlap azonban
feltehetően nem lesz azonos valamennyi kényszerengedélyes esetében. Erre figyelemmel a
javaslat előírja, hogy a kényszerengedély megadása esetén az MSZH a honlapján közzéteszi a
816/2006/EK rendelet 12. cikkében meghatározott, valamint az azokra a jellemzőkre
vonatkozó adatokat, amelyek a kényszerengedély alapján gyártani kívánt gyógyszeripari
terméket megkülönböztetik a szabadalmas vagy az ő engedélyével más által gyártott ilyen
terméktől.
A 816/2006/EK rendelet 10. cikkének (8) bekezdése értelmében az illetékes hatóság a
szabadalmas kérelmére vagy - ha a nemzeti jog lehetővé teszi a hivatalból történő eljárást -
hivatalból betekintést kérhet a kényszerengedélyes könyveibe és nyilvántartásaiba kizárólag
annak ellenőrzése céljából, hogy az engedélyezés feltételei - különösen a termék végső
rendeltetési helyére vonatkozó feltételek - teljesültek-e.
35
(Az Szt. 83/E. §-ához)
A javaslat az Szt. új 83/E. §-ában kizárólag a szabadalmas kérelmére lefolytatható
kontradiktórius eljárásként szabályozza a kényszerengedélyes könyveibe és nyilvántartásaiba
történő betekintésre irányuló eljárást. Ha az MSZH a kérelemnek helyt ad, a betekintést
elrendeli. A betekintés elrendeléséről hozott határozat jogerőre emelkedését követően az
MSZH a kényszerengedélyes könyveibe és nyilvántartásaiba történő betekintés eredményéről
-	a szabadalmas által benyújtott kérelem keretei között - értesíti a szabadalmast. Figyelemmel
arra, hogy a betekintés célja annak megállapítása, hogy a kényszerengedélyes betartja-e a
kényszerengedélyben meghatározott és az arra irányadó feltételeket, illetve nem ad-e okot a
kényszerengedély visszavonására vagy módosítására, a javaslat egyértelművé teszi, hogy a
betekintés eredményéről szóló értesítés a kényszerengedély felülvizsgálatára irányuló
eljárásban bizonyítékként felhasználható.
Az Szt. új 83/E. §-ának (4) bekezdése értelmében a kényszerengedélyes könyveibe és
nyilvántartásaiba történő betekintésre irányuló eljárásban az MSZH csak akkor tart szóbeli
tárgyalást, ha a tényállás tisztázásához szükség van a felek együttes meghallgatására, vagy
bármelyik fél ezt kellő időben kéri.
(Az Szt. 83/F. §-ához)
A 816/2006/EK rendelet 16. cikke rendelkezik a kényszerengedély visszavonásáról
vagy felülvizsgálatáról. E cikk (1) bekezdése értelmében a 816/2006/EK rendelet alapján
megadott kényszerengedély az illetékes hatóság vagy az illetékes hatóság határozata elleni
jogorvoslatot elbíráló szerv döntése alapján visszavonható, ha a kényszerengedélyes nem
tartja be a kényszerengedélyben foglalt feltételeket. Az illetékes hatóság - a szabadalmas
vagy a kényszerengedélyes kérelme alapján - felülvizsgálhatja továbbá, hogy betartják-e a
kényszerengedélyben foglalt feltételeket.
Az Szt.-nek a javaslat 14. §-ával megállapított új 83/F. §-a szabályozza a
kényszerengedély felülvizsgálatára irányuló eljárást. Ez az eljárás - a kényszerengedély
megadására irányuló eljárással azonos módon - kontradiktórius, abban mind a szabadalmas,
mind pedig a kényszerengedélyes ügyfélként veszt részt. A kényszerengedély felülvizsgálata
iránti eljárás a szabadalmas vagy a kényszerengedélyes indokolt kérelmére indulhat. Az
MSZH az eljárás eredményeként a kényszerengedélyt visszavonja, módosítja, vagy a kérelmet
elutasítja.
A 816/2006/EK rendelet 16. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy - ha ennek helye
van - a kényszerengedély felülvizsgálata az importáló országban készített értékelésen alapul.
Erre figyelemmel rendelkezik úgy a 83/F. § (1) bekezdése, hogy a kényszerengedély
felülvizsgálata iránti kérelemhez az importáló országban készített értékelés is csatolható.
A 816/2006/EK rendelet 16. cikkének (2) bekezdése szerint a kényszerengedély
visszavonásáról a Bizottság közvetítésével értesíteni kell a TRIPS Tanácsot. Az Szt. új
83/F. §-ának (7) bekezdése erre figyelemmel írja elő, hogy ez a kötelezettség az MSZH-t
terheli.
36
(Az Szt. 83/G. §-ához)
A kényszerengedély felülvizsgálata körében speciális esetként szabályozza a
816/2006/EK rendelet 16. cikkének (4) bekezdése a kényszerengedély egyszerűsített és
gyorsított eljárásban történő módosítását. Ennek feltétele, hogy az importáló ország arról
értesítse az illetékes hatóságot, hogy a gyógyszeripari termék mennyisége nem elégíti ki az
igényeit. Ebben az esetben a kényszerengedélyes kérelmére módosítható a
kényszerengedélyben meghatározott mennyiség olyan mértékben, amely megfelel az érintett
importáló ország igényeinek. Az egyszerűsített és gyorsított eljárásban a
kényszerengedélyesnek a kérelemben nem kell megadnia a saját nevét és a gyógyszeripari
termék szabadnevét, ha megnevezi az eredeti kényszerengedélyt. Ezen felül nincs szükség a
szabadalmassal előzetesen folytatott tárgyalások bizonyítására, ha a kérelmezett további
mennyiség nem haladja meg az eredetileg engedélyezett mennyiség 25%-át. Az egyszerűsített
és gyorsított eljárás végrehajtását szolgáló szabályokat az Szt. új 83/G. §-a állapítja meg. Az
egyszerűsített és gyorsított eljárásban az MSZH csak akkor tart szóbeli tárgyalást, ha a
tényállás tisztázásához szükség van a felek együttes meghallgatására, vagy bármelyik fél ezt
kellő időben kéri.
(Az Szt. 83/H. §-ához)
A 816/2006/EK rendelet 13. cikkének (1) bekezdése megtiltja a rendelet, illetve a
WTO Általános Tanácsának 2003. augusztus 30-i határozata alapján megadott
kényszerengedély alapján előállított termékek Európai Közösségbe történő behozatalát szabad
forgalomba bocsátás, újrakivitel, felfüggesztő eljárás alá helyezés, illetve vámszabad területre
vagy szabad vámraktárba helyezés céljából.
A 816/2006/EK rendelet 14. cikke állapítja meg a 13. cikk (1) bekezdésének
megsértése esetén alkalmazható vámhatósági intézkedéseket. Ha a 13. cikk (1) bekezdése
megsértésének alapos gyanúját észleli, a vámhatóságnak a jogsértően behozott termékek
forgalomba bocsátását fel kell függesztenie, vagy a termékeket le kell foglalnia, az értékesítés
jellegéről való döntés meghozatalához szükséges időtartamra. A felfüggesztés vagy a
lefoglalás időtartama nem haladhatja meg a 10 munkanapot, különleges körülmények
fennállása esetén azonban ez az időtartam legfeljebb 10 munkanappal meghosszabbítható. E
határidő lejártát követően a termékeket forgalomba kell bocsátani, feltéve, hogy a
vámkezelést elvégezték.
A 816/2006/EK rendelet 14. cikkének (2) bekezdése a vámhatóság kötelezettségévé
teszi, hogy haladéktalanul értesítse az illetékes hatóságot, az érintett termékek jogosultját és
előállítóját, illetve exportálóját a termékek forgalomba bocsátásának felfüggesztéséről vagy a
termékek lefoglalásáról, és meg kell küldenie részükre az érintett termékekkel kapcsolatban
rendelkezésre álló valamennyi információt. Az importőrnek és adott esetben az exportőrnek
megfelelő lehetőséget kell továbbá biztosítani arra, hogy rendelkezésre bocsáthassa a
termékekkel kapcsolatosan általa szükségesnek ítélt információkat.
A 816/2006/EK rendelet 14. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamoknak ki kell
jelölniük egy hatóságot annak felülvizsgálatára, hogy a kényszerengedély alapján előállított
terméket a 13. cikk (1) bekezdésének megsértésével hozták-e be az Európai Közösség
területére. A 816/2006/EK rendelet 14. cikkében foglalt rendelkezések mintájául az egyes
37
alapvető gyógyszerek kereskedelmének Európai Unióba történő eltérítésének elkerüléséről
szóló 953/2003/EK tanácsi rendelet szolgált, amely szintén nemzeti hatóság kijelölését írja elő
a behozatal jogsértő mivoltának megállapítására [ld. a 953/2003/EK rendelet 1. cikke (2)
bekezdésének c) pontját]. A gyógyszerekkel folytatott nagykereskedelmi és párhuzamos
import tevékenységről szóló 53/2004. (VI. 2.) ESzCsM rendelet 20/A. §-a értelmében a
953/2003/EK rendelet alapján a többszintű árképzés alá vont gyógyszerek Európai
Közösségbe történő behozatala esetén a magyarországi illetékes nemzeti hatóságra háruló
feladatokat a gyógyszerészeti államigazgatási szerv, azaz az OGYI látja el. A két közösségi
rendeletből származó tagállami kötelezettségek nagyfokú hasonlóságára figyelemmel
indokolt, hogy az OGYI hatáskörébe tartozzon a 816/2006/EK rendelet 14. cikkének (1)
bekezdésében említett feladat is. Erre figyelemmel az Szt. új 83/H. §-ának (l)-(2) bekezdései
kimondják, hogy ha a gyógyszerészeti államigazgatási szerv megállapítja, hogy a
gyógyszeripari termék behozatala a 816/2006/EK rendelet 13. cikkének (1) bekezdésébe
ütközik, megtiltja a gyógyszeripari termék hazai forgalmazását, és az erről hozott jogerős
határozatának másolatát megküldi az MSZH-nak. A gyógyszerészeti államigazgatási szerv
határozata ellen fellebbezésnek helye nincs, a határozat felülvizsgálata - a polgári
perrendtartásról szóló a 1952. évi III. törvény XX. fejezete alapján folyó eljárásban -
keresettel kérhető a bíróságtól.
A 816/2006/EK rendelet 14. cikkének (3) bekezdése értelmében, ha megállapítják,
hogy azokat a termékeket, amelyek forgalomba bocsátásának felfüggesztését vagy
lefoglalását a vámhatóság elrendelte, a 13. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom ellenére az
Európai Közösségbe történő behozatalra szánták, a nemzeti jogszabályok szerint kell
gondoskodni az ilyen termékek lefoglalásáról és az azokkal való további rendelkezésről. E
kötelezettség teljesítése érdekében a javaslat előírja, hogy az OGYI hazai forgalmazást
megtiltó határozatának jogerőre emelkedését követően a vámhatóság intézkedik a
gyógyszeripari termék lefoglalása és az importőr költségén történő megsemmisítése iránt, és
erről értesíti az MSZH-t [ld. az Szt. új 83/H. §-ának (4) bekezdését]. Az áruk
felfüggesztésével, lefoglalásával és zár alá vételével kapcsolatos eljárás költségei - a
816/2006/EK rendelet 14. cikkének (4) bekezdése értelmében - főszabály szerint az importőrt
terhelik. A vámhatóság eljárására a vámigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni.
A 816/2006/EK rendelet 14. cikkének (6) bekezdése értelmében az illetékes
hatóságnak tájékoztatnia kell a Bizottságot a lefoglalásról vagy a megsemmisítésről hozott
döntésekről. A javaslat az Szt. új 83/H. §-ának (5) bekezdésében e tájékoztatási kötelezettség
teljesítését az MSZH feladatává teszi.
A 15. §-hoz
A javaslat 15. §-a az Szt.-nek a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó
szabadalmi pereket meghatározó 104. §-a (1) bekezdésében egyértelművé teszi, hogy a
816/2006/EK rendelet hatálya alá tartozó kényszerengedélyekkel összefüggő ügyek nem
tartoznak a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességébe.
38
A 16. §-hoz
Az MSZH jogállására vonatkozó jelenlegi - csupán egyetlen bekezdést kitevő -
szabályozás még helyet kaphatott az Szt. 44. §-ában. E szakasz azonban az Szt. VII.
fejezetének része; a VII. fejezet pedig a szabadalmi eljárások általános szabályait állapítja
meg, az Szt. második - tehát a szabadalmi ügyekben történő hatósági eljárást szabályozó -
részén belül. Az MSZH statútuma ennél jóval szélesebb kört fog át: nemcsak szabadalmi,
hanem más hatósági ügyeket is, nemcsak hatósági ügyeket, hanem egyéb feladatokat is, sőt,
az MSZH jogállására vonatkozó szabályok nemcsak a feladat- és hatáskörök rögzítésére
hivatottak, hanem egyéb (pl. szervezeti vagy gazdálkodási) kérdések rendezésére is.
Nyilvánvaló, hogy mindezen szabályoknak az Szt. VII. fejezetén belül történő megjelenítése
szétfeszítené a törvény e szerkezeti egységét és megbontaná az Szt. dogmatikai rendjét, belső
-	még mindig koherensnek mondható - felépítését. Erre figyelemmel a javaslat 16. §-a az
MSZH-ra vonatkozó rendelkezéseket az Szt. végén, a záró rendelkezések előtt, önálló -
hatodik - részben helyezi el. Ez a szerkezeti megoldás az Szt. 44. §-a (1) bekezdésének
hatályon kívül helyezését is lehetővé és szükségessé teszi.
(Az Szt. 115/D. §-ához)
A 115/D. § első két bekezdése az Szt. 44. §-ának a 2006. évi CIX. törvény 3. §-a (5)
bekezdésével megállapított (1) bekezdését veszi át tartalmilag, csupán
-jogszabály-szerkesztési okból - két bekezdésre osztva.
A javaslat az MSZH jelenlegi elnevezését nem változtatja meg, tekintettel a száztíz
éves hagyományra (a Magyar Szabadalmi Hivatalt az 1895. évi XXXVII. törvény-czikk
23. §-a hozta létre), a jelenlegi elnevezés „bejáratott” mivoltára, hazai és nemzetközi
ismertségére, valamint gyakorlati és takarékossági megfontolásokra. Igaz, hogy már az Szt.
44. §-ának - eredeti - (1) bekezdése is a szellemi tulajdon védelméért (és nem csupán a
szabadalmakért vagy az iparjogvédelemért) felelős szervként definiálta az MSZH-t, és hogy a
javaslat szintén a szellemi tulajdon védelméért felelős kormányhivatalról szól. Ez a szélesebb
feladatkör ugyan nem tükröződik az MSZH jelenlegi (és a javaslat szerint is megmaradó)
elnevezésében, de ez várhatólag a jövőben éppúgy nem okoz félreértést, mint ahogy az elmúlt
években sem vezetett semmiféle zavarhoz, gyakorlati problémához.
A javaslatnak az MSZH vezetőivel és a munkáltatói jogok gyakorlásával kapcsolatos
-	a 115/D. § (2) és (3) bekezdésében található - rendelkezésein túl továbbiakra nincs szükség,
mivel a többi kérdést a Ksztv., illetve a Ktv. és az Mt. teljes körűen és kielégítően rendezi. Az
MSZH szervezetét pedig - a Ksztv. 72. §-ának (1) bekezdésével összhangban kiadott -
szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) határozza meg. Az MSZH mint kormányhivatal
irányításáról, illetve felügyeletéről a Ksztv. kimerítően rendelkezik; az MSZH felügyeletének
ellátására a 8/2006. (XII. 23.) ME rendelet a gazdasági és közlekedési minisztert jelölte ki.
(Az Szt. 115/E. §-ához)
A 115/E. § rendelkezik az MSZH gazdálkodásáról. Ezek a szabályok alapvető
-	garanciális - jelentőségűek, mivel
-	az MSZH hatósági működéséhez megkívánt (kormányhivatali státuszt igénylő)
függetlenség és szakmai önállóság pénzügyi, gazdálkodási feltételeit teremtik meg;
39
-	eleget tesznek annak az általános európai és nemzetközi elvárásnak, hogy az
iparjogvédelmi (és szerzői jogi) hatósági feladatok ellátása fejében befolyó bevételek az
érintett hatóságok működésének fedezetéül szolgáljanak és ezáltal kizárólag a szellemi
tulajdon védelmét biztosító tevékenységekre legyenek felhasználhatók, összhangban a
jogosultak és a többi érintett érdekeivel;
-	közelítik az MSZH gazdálkodására vonatkozó szabályozást a többi
kormányhivataléhoz;
-	összhangot teremtenek az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek (a
továbbiakban: Itv.) az igazgatási szolgáltatási díjakra vonatkozó - alapelvi jelentőségű -
rendelkezéseivel.
A Ksztv. 1. §-ának (4) bekezdésében kormányhivatalként megjelölt szervek esetében e
besorolás fő indoka a hatósági jogköreik gyakorlásához szükséges függetlenség, szakmai
önállóság (ld. a Ksztv. alapjául szolgáló törvényjavaslat 71-72. §-aihoz fűzött indokolást). Ezt
tükrözi az is, hogy a Ksztv. szerint kormányhivatal törvényben meghatározott feladatkörében
nem utasítható [Ksztv. 71. § (3) bek.].
Az MSZH hatósági működésére ugyanez jellemző. Az Szt.-nek a Ket.-tel összhangban
megállapított szabályai szerint az MSZH döntései ellen nincs helye - egyebek mellett -
fellebbezésnek és felügyeleti eljárásnak; az MSZH döntései kapcsán a Két. szerinti felügyeleti
jogkörök nem gyakorolhatók, az MSZH-nak a hatáskörébe tartozó hatósági ügyekben nincs
felügyeleti szerve. Az MSZH-nak a szabadalmi ügyekben hozott döntéseit csak a bíróság
vizsgálhatja felül az erre szolgáló nemperes eljárásban (Szt. 53/A. § és XI. fejezet).
Ugyanilyen tartalmú rendelkezések érvényesülnek a többi iparjogvédelmi - pl. védjegy- vagy
mintaoltalmi - hatósági ügyben (ld. pl. a Vt. 46/A. §-át és XI. fejezetét, az Fmtv. 32/A. §-át).
A Két. 20. §-ának alkalmazásával kapcsolatos bírói gyakorlat is egyöntetű abban, hogy az
MSZH-nak iparjogvédelmi hatósági ügyben nincs felügyeleti szerve.
A szellemi tulajdon védelméért felelős nemzetközi és európai szervezetek, illetve
jogforrások a nemzeti iparjogvédelmi (illetve szellemitulaj don-védelmi) hatóságokkal
szemben ugyancsak a független és pártatlan működés alapkövetelményét támasztják. A
TRIPS-megállapodásból szintén ez következik.
Az MSZH hatósági működéséhez megkívánt függetlenség, pártatlanság és szakmai
önállóság olyan gazdálkodási szabályokkal garantálható, amelyek kiszámíthatóságot
teremtenek, valamint kellő transzparenciát és pénzügyi önállóságot biztosítanak. Ez az elv
vezérli az európai iparjogvédelmi hatóságok gazdálkodásának szabályozását is.
Az Európai Szabadalmi Egyezmény (kihirdetéséről ld. a 2002. évi L. törvényt)
pénzügyi rendelkezései (37-50. cikkei) egyértelműen kizárják annak lehetőségét, hogy az
Európai Szabadalmi Szervezet (ESZSZ) bevételeit a szervezeten kívül használják fel, az
ESZSZ céljaival össze nem egyeztethető tevékenységek finanszírozására fordítsák. A 42. cikk
(2)	bekezdése pedig alapkövetelményként szabja meg, hogy az ESZSZ költségvetésében a
bevételeknek és a kiadásoknak egyensúlyban kell lenniük.
A közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet költségvetési és pénzügyi
rendelkezései (133-139. cikkei) szintén az önfenntartó működést és a pénzügyi önállóságot (a
40
közösségi költségvetéstől független költségvetést) biztosítják a közösségi védjegy- és
mintaoltalmi ügyek intézéséért felelős Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (BPHH) számára,
valamint pénzügyi egyensúlyt írnak elő: a BPHH előtti eljárások díjainak összegét úgy kell
megállapítani, hogy a belőlük származó bevétel elvben elegendő legyen a BPHH
költségvetésének egyensúlyban tartásához [ld. a 139. cikk (2) bekezdését],
A közösségi növényfajta-oltalomról szóló 2100/94/EK tanácsi rendelet költségvetésre
és pénzügyi ellenőrzésre vonatkozó szabályai hasonló tartalmúak. A Közösségi Növényfajta-
hivatal (CPVO) bevételeit is csak a hatóság, illetve a közösségi növényfajta-oltalmi rendszer
működésére lehet felhasználni, és a költségvetésben szereplő bevételeknek és kiadásoknak
egyensúlyban kell lenniük [ld. a rendelet 108. cikkének (2) és (4) bekezdését].
Tényként szögezhető le, hogy mindhárom európai iparjogvédelmi hatóság
önfinanszírozó, azaz saját bevételeiből gazdálkodik, bevételeik csak az adott hatóság, illetve
oltalmi rendszer működtetésére használhatók fel és semmilyen más célra nem vonhatók el,
továbbá, hogy költségvetéseikkel szemben elvárás a bevételek és a kiadások egyensúlya. A
BPHH-tól annak ellenére nem vont el a Bizottság semmilyen összeget, hogy ez a hivatal az
elmúlt esztendők folyamatosan jelentkező költségvetési többletei eredményeképpen jelentős
összegű - 2005 végére 132 millió eurót kitevő - készpénztartalékot halmozott fel. A BPHH
pénzügyi kilátásaival foglalkozó - a közelmúltban megjelent - bizottsági közlemény
[COM(2006) 865 végleges] mindazonáltal nem változtatna a BPHH költségvetési
függetlenségén és önfinanszírozó működésén, továbbá azon sem, hogy a BPHH bevételei
kizárólag a közösségi védjegy- és mintaoltalmi rendszer működtetésével járó kiadások
fedezetéül szolgáljanak és más célokra ne legyenek felhasználhatók. A közlemény alapvetően
azt a megközelítést érvényesíti, hogy a közösségi védjegy- és mintaoltalmi rendszer
igénybevevőitől származó díjaknak e rendszer működtetését és fejlesztését kell szolgálniuk; a
bejelentők, a jogosultak és az egyéb ügyfelek joggal várhatják el, hogy befizetéseiket más
célokra ne használják fel.
Az előzőek alapján megállapítható, hogy az iparjogvédelmi hatóságok költségvetési
függetlensége, pénzügyi önállósága, önfinanszírozó működése és költségvetési egyensúlya a
közösségi jogrend, az acquis communautaire részévé, azaz európai közösségi jogi
követelménnyé vált. Emellett az Európai Szabadalmi Szervezet több hivatalos dokumentuma
is úgy foglalt állást - a nemzeti iparjogvédelmi hatóságokat illetően -, hogy a szabadalmi
díjakat kizárólag a nemzeti szabadalmi rendszer működtetésére szabad fordítani. A
védj egyelj árások díjait illetően pedig az európai védjegytulajdonosok - számos nemzetközi
vállalatot, valamint kis- és középvállalkozások sokaságát tömörítő - szövetsége (MARQUES,
The Association of European Trademark Owners) tiltakozott a közelmúltban az ellen, hogy az
e jogcímen szedett díjakat a nemzeti iparjogvédelmi hatóságoktól elvonják és a
védj egyelj árások lefolytatásán, illetve a védjegyoltalmi rendszer működtetésén kívüli célokra
használják fel.
Az Európai Unió, illetve az Európai Szabadalmi Szervezet tagállamainak a saját
bevételből gazdálkodó iparjogvédelmi (szellemitulajdón-védelmi) hatóságainál szintén
általános a költségvetési függetlenség, a pénzügyi-gazdálkodási önállóság és a hatósági
díjbevételek más célokra történő felhasználásának, elvonásának tilalma. Ez jellemzi
-	egyebek mellett - az angol, a dán, a finn, az osztrák, a spanyol és a svéd hivatalt is.
A hazai szabályozásban a Ksztv. a kormányhivatalokat mint költségvetési szerveket
fejezeti jogosítványokkal hatalmazza fel [Ksztv. 71. § (4) bek.]. A Magyar Köztársaság 2007.
41
évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény már ennek megfelelő szabályokat
állapított meg az MSZH-t illetően.
Az egyes kormányhivatalokra vonatkozó külön törvények általában foglalkoznak e
szervek gazdálkodásával is. Ez a kormányhivatalokra vonatkozó szabályozás általános
ismérve és követelménye: a kormányhivatali működés szakmai önállóságának, hatósági
függetlenségének ez a pénzügyi-költségvetési oldala, sőt, garanciája. A javaslatnak az MSZH
gazdálkodására vonatkozó rendelkezései ezért - ahol ennek helye van - figyelembe veszik,
sőt, esetenként követik a Nemzeti Hírközlési Hatóság, a Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete, a Magyar Energia Hivatal és az Országos Atomenergia Hivatal gazdálkodására
vonatkozó törvényi előírásokat.
Az MSZH önfinanszírozó működéséhez tartozó kérdés az is, hogy az Itv. 67. §-ának
(3)	bekezdése értelmében az igazgatási szolgáltatási díj mértékét úgy kell megállapítani, hogy
az az adott eljárással kapcsolatban felmerülő valamennyi költségre fedezetet biztosítson. Ez
azt is jelenti, hogy az Itv. értelmében a beszedett igazgatási szolgáltatási díjakat a szolgáltatás
költségeire kell fordítani, az más célokra nem használható fel. Ezzel szemben az MSZH
2006-ra tervezett 3,68 Mrd forint összegű bevételéből 1,1 Mrd forint befizetési kötelezettséget
kellett teljesíteni a központi költségvetés javára; a 2007. évre pedig a 2006. évi CXXVII.
törvény 11. §-ának (6) bekezdése az MSZH számára 502,9 millió forint befizetését írja elő a
központi költségvetés javára, 3,47 Mrd forintra tervezett bevétel mellett; ezenkívül az
MSZH-t terheli a kincstári vagyon utáni részesedés címén történő befizetés is [Id. a 2006. évi
CXXVII. törvény 11. §-ának (1) bekezdését], A javaslat ezen a helyzeten is változtat,
nemcsak az Itv. idézett rendelkezésére, hanem a korábban előadott - a hatósági működés
függetlenségével, a kormányhivatali státusszal kapcsolatos és az európai követelményekből
adódó - szempontokra is figyelemmel.
A javaslat 115/E. §-ának (1) bekezdése rögzíti, hogy az MSZH önfinanszírozó:
működését saját bevételeiből fedezi; ilyen tartalmú szabállyal találkozhatunk a többi
kormányhivatal törvényi szabályozásában is (pl. a Magyar Energia Hivatal vagy a Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyelete esetében), és - amint erről már szó volt - ez jellemzi az
európai iparjogvédelmi hatóságok gazdálkodását is.
Az Szt. 118. §-ának a 2006. évi CIX. törvény 142. §-a (1) bekezdésével megállapított
új (6) bekezdése megadja ugyan a szükséges felhatalmazást az MSZH előtti iparjogvédelmi
eljárásokban fizetendő igazgatási szolgáltatási díjak mértékének megállapítására (és ehhez
még bizonyos szempontokat is meghatároz), mindazonáltal szükségesnek látszik ennek
mintegy logikai és jogtechnikai előkérdéseként arról is rendelkezni, hogy az MSZH előtti
iparjogvédelmi eljárásokban igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni [ld. a 115/E. §
(2) bekezdését]. E rendelkezés szükséges ahhoz is, hogy az MSZH mint kormányhivatal
bevételeire vonatkozó szabályozás teljes körű legyen, különös tekintettel arra, hogy az MSZH
bevételeinek meghatározó részét — több mint 85%-át — teszik ki az igazgatási szolgáltatási
díjak. [A kormányhivatal előtti hatósági eljárásban fizetendő igazgatási szolgáltatási díjra
vonatkozó rendelkezést tartalmaz a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete esetében az
1999. évi CXXIV. törvény 11. §-a és a Magyar Energia Hivatal esetében a 2001. évi CX.
törvény 6. §-ának (2) bekezdése.] A javaslat azt is egyértelművé teszi, illetve - a
jogértelmezési bizonytalanságok kiküszöbölése érdekében - tisztázza, hogy az Itv. 29. §-ának
(4)	bekezdése alapján megállapított és az Itv. mellékletében szereplő egyes külön illetékek
helyett is igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni az MSZH előtti hatósági eljárásban.
[Ugyanez vezethető le abból is, hogy az Itv. 28. §-ának (4) bekezdése szerint nem tárgya az
42
államigazgatási eljárási illetéknek az olyan eljárás, amelyért a 67. §-ban említett módon
megállapított - vagyis igazgatási szolgáltatási - díjat kell fizetni.]
A 115/E. § (3) bekezdése meghatározza az MSZH bevételeit, megemlítve köztük a
Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által igazgatott nemzetközi szerződések alapján
az MSZH-nak járó díjat és részesedést is. Az MSZH jelenleg az ipari minták nemzetközi
letétbe helyezéséről szóló Hágai Megállapodás (kihirdetéséről ld. a 2004. évi CX. törvényt)
alapján egyéni megjelölési díjat, a védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó Madridi
Megállapodás és Jegyzőkönyv (kihirdetésükről ld. az 1970. évi 18. törvényerejű rendeletet és
az 1999. évi LXXXIII. törvényt) alapján pedig egyes díjakból részesedést kap a Nemzetközi
Irodától, mindkét esetben az MSZH által elvégzett hatósági tevékenység ellenében.
A 115/E. § (3) bekezdése rögzíti a költségvetési egyensúly követelményét, összhangban az
európai iparjogvédelmi hatóságokra vonatkozó - már ismertetett - szabályozással, illetve
figyelemmel a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére és a Nemzeti Hírközlési Hatóságra
vonatkozó hasonló tartalmú rendelkezésekre is: az MSZH bevételeinek biztosítaniuk kell az
MSZH folyamatos és zavartalan működését. Ebből a követelményből korántsem csak az
igazgatási szolgáltatási díjak mértékének emelése, hanem - adott esetben - csökkentése is
következhet.
A 115/E. § (4) bekezdése az előzőekben kifejtett okokból alapelvként mondja ki: az
MSZH önállóan gazdálkodik a bevételeivel, azokat működésének fedezetére használja fel és
azok csak az államháztartásról szóló törvényben előre meghatározott mértékben, illetve
arányban vonhatók el más célra. Az MSZH önálló gazdálkodásának, kiszámítható
működésének elengedhetetlen feltétele, hogy bevételeit saját céljaira fordíthassa. A központi
költségvetéshez történő, az elmúlt években az MSZH-t évente terhelő hozzájárulások
veszélyeztették - nemcsak a mértékük miatt, hanem azért is, mert nem voltak tervezhetők - az
MSZH működéshez szükséges alapvető feltételeket. Ennek elkerülése érdekében indokolt
normatívan rögzíteni az elvonás lehetőségét. Az államháztartási törvénybe kell ezért
beilleszteni egy olyan rendelkezést, amely egyfelől módot ad annak előírására, hogy az
MSZH bevételeiből befizetést kell teljesíteni a központi költségvetés javára, másfelől e
befizetési kötelezettség felső határát az MSZH bevételeinek (illetve egyes meghatározott
bevételeinek) 10%-ában állapítja meg. Az elvonás tilalmát kimondó szabályt egyebekben a
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete esetében az 1999. évi CXXIV. törvény 11/B. §-
ának (1) és (2) bekezdése, valamint az Országos Atomenergia Hivatal esetében az 1996. évi
CXVI. törvény 8. §-ának (2) bekezdése is tartalmaz.
A 115/E. § (5) bekezdése - az 1999. évi CXXIV. törvény 11/B. §-ának (3)
bekezdésében foglalt szabály analógiájára - felhatalmazza az MSZH-t, hogy bevételeiből
tartalékot képezzen és azt a következő években használja fel működésének fedezetére. Ezt
indokolja, hogy miközben az iparjogvédelmi ügyforgalom konjunkturális változások szerint
ingadozhat, az iparjogvédelmi hatóság folyamatos helytállással tartozik, valamint az a
körülmény, hogy - az iparjogvédelmi eljárások és oltalmi formák sajátosságai folytán - az
egyes eljárási cselekményekkel járó kiadásokat nem szükségképpen az adott évben beérkező
díjbevételek fedezik. A tartalékképzés elősegíti és megkönnyíti továbbá az MSZH részvételét
a szellemi tulajdonnal kapcsolatos egyes nemzetközi és európai projektekben, valamint
kedvező feltételeket teremt azokhoz az információtechnológiai fejlesztésekhez, amelyektől az
iparjogvédelmi eljárások eredményessége, hatékonysága különösképpen függ.
43
A transzparenciát szolgálja a 115/E. § (6) bekezdése annak megkövetelésével, hogy az
MSZH évente tegye közzé - hivatalos lapjában - a befolyt bevételekről és a felhasználásukról
készített kimutatást.
(Az Szt. 115/F. §-ához)
Az R. hozta létre a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanácsot. A Tanács kitöltötte
első ötéves mandátumát és részletesen beszámolt ötéves működésének figyelemre méltó
eredményeiről; a Tanács felállítása jó döntésnek bizonyult, nagyban elősegítette a szellemi
tulajdon védelmével kapcsolatos stratégiai döntések alapos előkészítését. A gazdasági és
közlekedési miniszter 2006 februárjában nevezte ki újabb öt évre a - részben megváltozott
összetételű - Tanács tagjait. A javaslat 115/F. §-a ennek megfelelően - kisebb kiigazításokkal
-	a hatályos szabályozást veszi át.
(Az Szt. 115/G. §-ához)
A 115/G. § az MSZH feladat- és hatáskörébe tartozó ügyek főbb csoportjait adja meg;
e felsoroláson - az R.-hez képest - a javaslat csupán annyiban változtat, hogy külön említi
meg (figyelemmel az időközben bekövetkezett jogszabály-változásokra is) a szerzői joggal és
az ahhoz kapcsolódó jogokkal összefüggő feladatokat. A javaslat azt a szabályozási módszert
követi, hogy az MSZH feladat- és hatáskörének teljes megjelenítése érdekében
„katalógusszerűen” felsorolja az MSZH főbb feladatait, köztük azokat is, amelyeknek a
részleteit az Szt. egyéb részei, illetve külön jogszabályok - különösen az Szt.-n kívüli
iparjogvédelmi törvények — szabályozzák. Noha az MSZH-ra vonatkozó szabályok az
Szt.-ben kaptak helyet, a valamennyi oltalmi formára és az MSZH összes feladatára átfogóan
kiterjedő szabályozásra szükség van az ügyfelek és más jogkeresők tájékozódásának
előmozdításához, valamint az MSZH nemzetközi kapcsolataiban is. Az Szt.-n kívüli
törvényekben szabályozott iparjogvédelmi (pl. védjegy- vagy mintaoltalmi) hatósági
feladatoknak az Szt. MSZH-ra vonatkozó részében való feltüntetése pedig elengedhetetlen,
hiszen e feladatok ellátása az MSZH alaptevékenységéhez tartozik, és az MSZH-ról az új
szabályozás csonka, félrevezető képet adna, ha e feladatokat nem sorolná föl.
(Az Szt. 115/H. §-ához)
A 115/H. § az MSZH iparjogvédelmi hatósági feladatait azonosítja, alapvetően az
R.-ben foglalt szabályozás átvételével, a következő változtatásokkal.
A növényfajta-oltalmat az Szt. 2002. évi módosítása (a 2002. évi XXXIX. törvény)
vezette be; a kiegészítő oltalmi tanúsítványokkal kapcsolatos hatósági feladatok az Európai
Unióhoz való csatlakozással jelentek meg az irányadó európai közösségi és a végrehajtásukat
szolgáló hazai jogszabályok alapján [ld. a Tanács 1768/92/EGK rendeletét, az Európai
Parlament és a Tanács 1610/96/EK rendeletét, az Szt. 22/A. §-át és a 26/2004. (II. 26.) Korm.
rendeletet]; a formatervezési mintaoltalom elnevezést — a korábbi ipari mintaoltalom helyett -
az Fmtv. honosította meg. A 115/H. § (1) bekezdésének a) pontja e változásokat is tükrözi az
MSZH által korábban is ellátott iparjogvédelmi hatósági feladatok szerepeltetése mellett.
A 115/H. § (1) bekezdésének b) pontja az MSZH nemzetközi és európai eljárásokkal
összefüggő hatósági feladatait jelöli meg; a szöveg változásai azt tükrözik, hogy az MSZH
ilyen típusú teendői — főként az Európai Szabadalmi Szervezethez és az Európai Unióhoz való
csatlakozás folytán - miként bővültek, gazdagodtak az R. megalkotása óta.
44
A WIPO több olyan nemzetközi szerződés igazgatásáért is felel, amelyek nemzetközi
bejelentési vagy lajstromozási rendszereket hoztak létre. E rendszerek működtetésében - a
WIPO Nemzetközi Irodája mellett - nagy szerep hárul a nemzeti iparjogvédelmi hatóságokra.
Az MSZH a következő nemzetközi szerződések alapján létrehozott globális bejelentési, illetve
lajstromozási rendszerek működtetésében működik közre: Szabadalmi Együttműködési
Szerződés (PCT), a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodás és az
ahhoz kapcsolódó Jegyzőkönyv, az ipari minták nemzetközi letétbe helyezéséről szóló Hágai
Megállapodás, valamint az eredetmegjelölések oltalmáról és nemzetközi lajstromozásáról
szóló Lisszaboni Megállapodás. Magyarország 2003. január 1-jével csatlakozott az Európai
Szabadalmi Egyezményhez; azóta az MSZH ellátja az európai szabadalmi rendszer
működtetéséből a nemzeti szabadalmi hatóságra háruló feladatokat is.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás folytán az MSZH-nak részt kell vállalnia a
következő közösségi jogszabályokon alapuló közösségi oltalmi rendszerekkel járó hatósági
feladatokból is: a Tanács 40/94/EK rendelete a közösségi védjegyről, a Tanács 6/2002/EK
rendelete a közösségi formatervezési mintáról, a Tanács 2100/94/EK rendelete a közösségi
növényfajta-oltalomról (az FVM-mel közösen) és az 510/2006/EK rendelet (az FVM-mel
közösen).
Iparjogvédelmi jogszabályaink állapítják meg az említett nemzetközi és európai
rendszerek hazai működtetéséhez szükséges részletes - ún. illeszkedési - szabályokat.
Szintén európai közösségi jogszabályok (az 1383/2003/EK tanácsi rendelet és az
1891/2004/EK bizottsági rendelet) végrehajtásához járul hozzá az MSZH a 115/H. § (2)
bekezdése szerinti - a szellemi tulajdonjogok megsértése miatt indult vámigazgatási
eljárásokhoz kapcsolódó [ld. a 371/2004. (XII. 26.) Korm. rendeletet is] - intézkedésekkel.
A 115/H. § (3) bekezdése alapján az MSZH továbbra is gondoskodik a megváltozott
elnevezésű Iparjogvédelmi Szakértői Testület működtetéséről [ld. az Szt.-nek a javaslat
szerint 115/M. §-ra változó számozású 115/D. §-át és a 270/2002. (XII. 20.) Korm.
rendeletet].
A 115/H. § (4) bekezdése az MSZH hatósági természetű szerzői jogi feladatait adja
meg - összhangban az időközben bekövetkezett jogszabály-változásokkal. Az önkéntes
műnyilvántartás 2006. április 15-ével kezdődött el az MSZH-nál a szerzői jogról szóló 1999.
évi LXXVI. törvény (Szjt.) 94/B. §-ának (2) bekezdése és a 18/2006. (IV. 12.) IM rendelet
alapján. Az MSZH közös jogkezeléssel kapcsolatos feladatai az Szjt. 90. §-ának (2)
bekezdésén és 93. §-ának (4) bekezdésén alapulnak; a Szerzői Jogi Szakértő Testület és az
Egyeztető Testület működtetése az Szjt. 101-105. §-aiból és a 156/1999. (XI. 3.) Korm.
rendeletből következően hárul az MSZH-ra.
A 115/H. § (5) bekezdése szól a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara felett
gyakorolt törvényességi felügyeletről; itt szükség volt a kamarai névváltozás átvezetésére (ld.
az 1995. évi XXXII. törvényt).
45
(Az Szt. 115/1-115/J. §-aihoz)
Kisebb terminológiai pontosítással a javaslat a hatályos szabályozást veszi át az R.-ből
az MSZH dokumentációs és információs tevékenységét illetően (115/1. §).
All 5/J. § az R. idevágó rendelkezéseiből kiindulva szól az MSZH jogszabály-
előkészítési feladatairól. A szellemi tulajdon védelmére vonatkozó hazai jogalkotásban, illetve
jogszabály-előkészítésben immár évtizedek óta meghatározó szerepet tölt be az igazságügyi
tárca, amit - egyebek mellett - e jogterület polgári jogi (magánjogi) alapjai és egyéb jogági
(pl. büntetőjogi, versenyjogi) kötődései, valamint az e témában meghatározó súlyú európai
jogharmonizációs szempontok indokolnak. Az igazságügyi tárca és az MSZH között kiváló és
hatékony együttműködés alakult ki a szellemi tulajdonnal kapcsolatos kodifikációs
munkában, ami - elismerten és igazolhatóan - jó minőségű jogszabály-előkészítést
eredményezett. A szellemi tulajdon hazai szabályozását korszerűnek és magas színvonalúnak
ismerik el mind a hazai, mind az európai szakmai körök. Az iparjogvédelmi és a szerzői jogi
jogszabályok előkészítése során az igazságügyi tárca és az MSZH már hosszabb ideje él a
hatásvizsgálat és a széles körű konzultáció korszerű módszereivel.
Immár több évtizedes hagyomány, hogy a Kormány a szellemi tulajdon védelmére
vonatkozó törvényjavaslatok előadójának az igazságügyért felelős minisztert jelöli ki, illetve,
hogy a szellemi tulajdonra vonatkozó - jogalkotási tárgyú - kormány-előterjesztések ún. első
helyi előterjesztője az igazságügyért felelős miniszter. Az Európai Koordinációs Tárcaközi
Bizottságnak azt a szakértői csoportját (a vállalati jogért felelős 17. szakértői csoportot),
amelyhez a szellemi tulajdon kérdésköre is tartozik, szintén az igazságügyi tárca vezeti évek
óta, és ezt legutóbb megerősítette a 1123/2006. (XII. 15.) Korm. határozat 2. számú
melléklete is.
Mindezt tükrözi az igazságügyi és rendészeti miniszter feladat- és hatásköréről szóló
164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 3. §-a (2) bekezdésének i) pontja is, amelynek értelmében
e miniszter készíti elő a szerzői jogról és az iparjogvédelemről szóló jogszabályokat, továbbá
e tárgykörökben e miniszter ad ki - törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján -
miniszteri rendeleteket.
A javaslat 115/J. §-ának (1) bekezdése mindezekre tekintettel állapít meg eltérést a
Ksztv. 71. §-a (2) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt előírásoktól (élve a Ksztv. e
bekezdésében biztosított eltérő törvényi rendelkezés lehetőségével) annyiban, hogy a szellemi
tulajdon védelmét érintő kérdésekben - a felügyelő miniszter helyett, pontosabban:
függetlenül attól, hogy melyik miniszter kapott kijelölést az MSZH felügyeletének ellátására
-	az igazságügyért felelős minisztert hatalmazza fel előterjesztés benyújtására és e
tárgykörben az MSZH képviseletére a Kormány és az Országgyűlés előtt. Ez egyben eltérést
jelent a Kormány ügyrendjének 34. pontjában foglaltaktól is [ld. az 1088/1994. (IX. 20.)
Korm. határozat 34. pontjának utolsó mondatát].
A javaslat átveszi azokat a hatályos szabályokat, hogy a szellemi tulajdon védelmét
érintő jogszabály tervezetének előkészítésébe és véleményezésébe be kell vonni az MSZH-t,
illetve, hogy az MSZH vizsgálja és elemzi a szellemi tulajdon védelmére vonatkozó
jogszabályok hatályosulását, felméri és értékeli e jogszabályok alkalmazásának hatásait,
tapasztalatait [115/J. § (2)-(3) bekezdések].
46
A 115/J. § (4) bekezdésében az európai közösségi jogi kötelezettségekre történő utalás
jelent csupán újdonságot a hatályos szabályozáshoz képest.
(Az Szt. 115/K-115/L. §-aihoz)
A szellemi tulajdon védelmére irányuló kormányzati stratégia kidolgozásával és
végrehajtásával összefüggő hivatali feladatok listája (115/K. §) az R.-hez képest elsősorban a
szellemivagyon-értékelés módszertanának kidolgozásával, valamint a formatervezési kultúra
terjesztését és javítását célzó intézkedésekkel bővült. A Magyar Formatervezési Tanácsról
-	és a működtetésével kapcsolatos hivatali feladatokról - a 266/2001. (XII. 21.) Korm.
rendelet szól; a Magyar Formatervezési Díjat pedig a 17/2005. (III. 26.) GKM rendelet
szabályozza.
A 115/L. § tükrözi azt a számottevő bővülést, amely az MSZH európai
együttműködési feladataiban az elmúlt időszakban bekövetkezett. Figyelemmel arra, hogy a
szellemi tulajdon területét rendkívül elmélyült és kiterjedt nemzetközi és európai
együttműködés jellemzi, elengedhetetlen, hogy az Szt. külön rendelkezzen a
kormányhivatalként működő MSZH ilyen irányú feladatairól is. Meg kell említeni, hogy az
MSZH vezetői és szakértői a szóban forgó nemzetközi és európai szervezetekben jelenleg is
számos fontos választott tisztséget töltenek be.
Az Európai Unióhoz és az Európai Szabadalmi Szervezethez való csatlakozás óta az
MSZH immár nemcsak a WlPO-ban és a WTO TRIPS Tanácsában lát el szakmai
együttműködési és képviseleti feladatokat, hanem az Európai Szabadalmi Szervezetben (az
Igazgatótanácsban és annak testületeiben), valamint az EU iparjogvédelmi hatóságai - a
BPHH és a Közösségi Növényfajta-oltalmi Hivatal - vezető és egyéb testületeiben is. Az EU
tagállamaként való működésből adódó új feladatként jeleníti meg a javaslat az EU szellemi
tulajdonnal kapcsolatos döntéshozatali eljárásaiban történő magyar részvétel szakmai
előkészítését, támogatását az erre irányadó hazai kormányzati koordinációs rendben.
A 17. §-hoz
A javaslat 17. §-a kiegészíti az Szt.-nek az Európai Unió jogának való megfelelésre
vonatkozó szakaszát a 816/2006/EK rendelettel, valamint a közösségi növényfajta-oltalomról
szóló, 1994. július 27-i 2100/94/EK tanácsi rendelettel is, figyelemmel arra, hogy az Szt. az ez
utóbbi tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket is megállapítja XIV/B.
fejezetében.
A 18-20. §-okhoz
A javaslat - újdonságként - július 1-jei hatállyal bevezeti annak lehetőségét, hogy a
védjegyoltalom megújítására irányuló kérelmeket elektronikus úton is be lehessen nyújtani. E
kérelmek viszonylag magas arányt képviselnek az MSZH ügyterhén belül, az egyik
leggyakrabban előforduló ügytípust képezik (2005-ben 1729, tavaly 1812 megújítási kérelmet
fogadott az MSZH). A védjegybejelentések már ez év január 1-je óta benyújthatók
elektronikus úton is [ld. a Vt. 50/A. §-át, valamint a 306/2006. (XII. 23.) Korm. rendeletet].
Mivel a megújítási kérelem kellékei és alakiságai számottevően nem különböznek a
védjegybejelentéséitől [a Vt. 65. §-ának (2) bekezdése - kisebb, értelemszerű eltéréssel - a
47
védjegybejelentés kellékeire megállapított rendelkezések megfelelő alkalmazását írja elő a
megújítási kérelemre és mellékleteire], a már működő rendszer kisebb kiigazítással
alkalmassá tehető a viszonylag nagy számban érkező megújítási kérelmek elektronikus úton
való fogadására is. A javaslat 18. és 20. §-a gondoskodik a Vt. ehhez szükséges
módosításairól.
A javaslat 19. §-a a 8. §-hoz fűzött indokolásban kifejtettek miatt módosítja a Vt.
2007. január 1-jén hatályba lépett 50/A. §-ának (5) bekezdését.
A 21. §-hoz
A javaslat 21. §-a a Vt. 95. §-a (1) bekezdésének módosítása útján kimondja, hogy a
Vt. 14. §-a, illetve 19. §-ának (5) bekezdése alapján a védjegynek a képviselő, illetve az
ügynök általi használatától való eltiltás iránt, illetve a védjegyoltalmi igény vagy a
védjegyoltalom átruházása iránt indított perekben a Fővárosi Bíróság kizárólagos
illetékességgel rendelkezik, figyelemmel arra, hogy az e perekben szükséges különleges
szakértelem a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességébe való utalás útján biztosítható
leginkább.
A 22. §-hoz
A Vt. XVII/A. fejezete (116/A. §) tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek a
2081/92/EGK rendelet szabályainak végrehajtását törvényi szinten hivatottak biztosítani. A
közösségi földraj ziárujelző-oltalmi rendszer magyarországi működtetéséhez szükséges
részletszabályokat pedig a 78/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet írja elő.
A javaslat 22. §-a értelmében a Vt. 116/A. §-a helyébe új 116/A. § lép, amely a 2006.
március 31-én hatályba lépett 510/2006/EK rendelet új, illetve annak a korábban hatályos
közösségi rendelethez képest eltérő szabályaira, valamint az 1898/2006/EK rendeletre
tekintettel fogalmazza újra a Vt.-nek a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi
árujelzőinek közösségi oltalmára vonatkozó rendelkezéseit.
A Vt. új 116/A. §-ának (1) bekezdése — az 510/2006/EK rendeletre és az
1898/2006/EK rendeletre történő hivatkozáson túl változatlanul tartja fenn az 510/2006/EK
rendeletből származó tagállami hatásköröknek a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési
Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium), pontosabban - a 2006. évi CIX. törvény
alapján - az agrárpolitikáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) és az MSZH közötti
megosztását.
Az MSZH feladatai nem változnak, így hatásköre továbbra is arra terjed ki, hogy
megvizsgálja: a közösségi kérelemben szereplő elnevezés megfelel-e az 510/2006/EK
rendeletben az eredetmegjelölés, illetve a földrajzi jelzés fogalmára előírt feltételeknek,
továbbá, hogy az elnevezés szokásossá vált-e, ütközik-e valamely növény- vagy állatfajta
nevével, védjegyekkel vagy olyan szavakkal, amelyek egy már bejegyzett közösségi földrajzi
árujelzővel azonos alakúak. Az MSZH vizsgálatának továbbra sem része annak megállapítása,
hogy a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer és a földrajzi elnevezés közötti kapcsolat
fennáll-e [ld. a javaslat 22. §-ában a Vt. 116/A. §-ának (2) bekezdését].
48
A Vt. új 116/A. §-ának (4) bekezdése értelmében az MSZH által hozott, a vizsgált
követelményeknek megfelelő határozatot meg kell küldeni (elektronikus formában is) a
miniszternek, aki e határozatot a termékleírással együtt - az 510/2006/EK rendelet 5. cikke
(5)	bekezdésének ötödik albekezdésében foglalt kötelezettség alapján - közzéteszi a
minisztérium hivatalos lapjában és honlapján.
Változást jelent a hatályos szabályozáshoz képest - a Vt. jelenleg a közösségi kérelem
továbbítását írja elő hogy az MSZH kedvező határozata alapján a miniszternek az
510/2006/EK rendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmében a következő adatokat kell
továbbítania a Bizottsághoz: a kérelmező csoportosulás neve és címe; az egységes
dokumentum; a tagállam nyilatkozata arról, hogy a közösségi kérelem valamennyi vizsgált
feltételnek megfelel; továbbá a termékleírás közzétételére és az ahhoz történő elektronikus
hozzáférésre vonatkozó adatok.
Szintén változást jelent, hogy az 510/2006/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdésének első
albekezdése értelmében a tagállam által biztosított átmeneti (ideiglenes) oltalom a kérelemnek
a Bizottsághoz történő benyújtása napjától kezdődhet. Az oltalom érvényesíthetősége
érdekében a javaslat előírja, hogy a benyújtás napjáról a miniszter értesíti a kérelmezőt [ld. a
javaslat 22. §-ában a Vt. 116/A. §-ának (6) bekezdését].
A Vt. új 116/A. §-ának (7) bekezdése - a hatályos szabályoktól eltérően - törvényi
szinten rögzíti a más tagállamokból, illetve harmadik országokból a Bizottsághoz érkezett és a
Bizottság vizsgálatának eredménye értelmében az 510/2006/EK rendelet feltételeinek
megfelelő kérelmekkel szembeni kifogások benyújtására nyitva álló határidőt. Ennek
értelmében a jogos érdeket igazoló, Magyarország területén lakóhellyel rendelkező
természetes, illetve székhellyel rendelkező jogi személyek az 510/2006/EK rendelet 6. cikke
(2)	bekezdésének első albekezdése szerinti adatnak, illetve iratnak az Európai Unió Hivatalos
Lapjában történő közzétételétől számított négy hónapon belül nyújthatnak be kifogást a
miniszterhez. E határidő lehetővé teszi, hogy az 510/2006/EK rendelet 7. cikkének (1)
bekezdésében a kifogással kapcsolatos tagállami feladatok elvégzésére előírt hat hónapos
határidő tartható legyen.
A Vt.-nek a javaslat 22. §-ával módosított 116/A. §-a (3) és (8)—(11) bekezdései
lényegében a hatályos rendelkezéseket ismétlik meg, egyfelől azzal a kiegészítéssel, hogy a
javaslat lehetőséget biztosít a Vt. 116/A. §-ában foglaltak végrehajtását szolgáló
kormányrendelet számára, hogy előírja: a termékleírásnak való megfelelést az 510/2006/EK
rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében említett terméktanúsító szervezetek is ellenőrizhetik,
másfelől pedig azzal, hogy a javaslat a Vt. 116/A. §-ának (10) bekezdésében - a 78/2004. (IV.
19.) Korm. rendelet 2. §-ának (2) bekezdéséből kiindulva - törvényi szinten rendelkezik a
közösségi oltalom bitorlása esetén alkalmazható jogkövetkezményekről.
A 23-24. §-okhoz
A javaslat 18-20. §-aihoz fűzött részletes indokolás szól a védjegyoltalom
megújítására irányuló kérelmek elektronikus úton történő benyújtásának lehetőségéről. A
javaslat 23. §-a erre figyelemmel adja meg a felhatalmazást a Kormány részére, hogy
rendelettel megállapítsa az e kérelmek elektronikus úton történő benyújtására vonatkozó
részletes szabályokat.
49
A javaslat 24. §-a kiegészíti a Vt.-nek az Európai Unió jogának való megfelelésre
vonatkozó szakaszát az 510/2006/EK rendelettel, az 1898/2006/EK rendelettel, továbbá a
közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelettel is, figyelemmel
arra, hogy a Vt. az ez utóbbi tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket is
megállapítja.
A 25—29. §-okhoz
A javaslat 25. §-a a 8. §-hoz fűzött részletes indokolásban foglaltak alapján és
jogtechnikai megoldással módosítja az Fmtv. 2007. július 1-jén hatályba lépő 36/A. §-ának
(5)	bekezdését.
A javaslat 26-28. §-ai a 11-13. §-okhoz fűzött részletes indokolásban kifejtettek
alapján igazítják ki az Fmtv.-nek a formatervezési mintaoltalom megsemmisítésére irányuló
eljárásra vonatkozó rendelkezéseit.
A javaslat 29. §-a módosítja az Fmtv.-nek az Európai Unió jogának való megfelelésre
vonatkozó szakaszát a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12-i
6/2002/EK tanácsi rendeletre való hivatkozás beillesztése útján, figyelemmel arra, hogy az
Fmtv. az e tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket is megállapítja.
A 30—31. §-okhoz
A javaslat 30. §-a állapítja meg a záró rendelkezéseket. A 30. § (1) bekezdése
értelmében a javaslat - a 8., a 18., a 20., a 23. és a 25. §, valamint a 30. § (4) bekezdése
kivételével - 2007. május 1-jén lép hatályba [a javaslat 30. §-ának (2) és (6) bekezdéséhez ld.
a 8. és a 25. §-hoz fűzött részletes indokolást]. A javaslat 30. §-ának (5) bekezdése hatályon
kívül helyező és deregulációs természetű rendelkezéseket tartalmaz, 31. §-a pedig a
816/2006/EK, az 510/2006/EK és az 1898/2006/EK rendeletekre utaló jogharmonizációs
záradékot állapítja meg.