﻿ORSZÁGGYŰLÉSI KéPVISELő
Fidesz - Magyar Polgári Szövetség
KÉPVISELŐI ÖNÁLLÓ INDÍTVÁNY

2007. évi.... törvény
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról

1.	§
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 103. § (1) bekezdésének b) pontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
/Szakértőként nem járhat el,/
,,b) aki az ügyben mint bíró, ügyész vagy nyomozó hatóság tagja járt vagy jár el, valamint ezek
hozzátartozója,”
2. §
E törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

2007. január 1-jén lépett hatályba a 2005. évi XLVII. törvénnyel módosított, a büntetőeljárásról
szóló 1998. évi XIX. törvény 103. § (1) bekezdése b) pontjának új szabályozása. A módosítás a
szakértők kizárása kapcsán szigorúbb rendelkezést állapított meg. A jogalkotó a korábbi kizárási
okok mellett egy újabb elemmel egészítette ki a szakértők kizárásának szabályait. Eszerint
szakértőként nem járhat el, aki az ügyben eljárt vagy eljáró bírósággal, ügyészséggel, nyomozó
hatósággal alkalmazotti vagy szolgálati viszonyban lévő személy és ezek hozzátartozója. A
törvény hatályba lépése óta bebizonyosodott, hogy az új szabályozás indokolatlanul zár ki
szakértőket a büntetőeljárásból. Javaslatunkban a korábbi szabályozás visszaállítását
indítványozzuk. Eszerint a szakértő csak olyan ügyekben köteles az összeférhetetlenséget
bejelenteni, ahol a szakértő vagy hozzátartozója az adott ügy elbírálásában bíróként, ügyészként
vagy a nyomozó hatóság tagjaként járt vagy jár el. Ez a rendelkezés - álláspontunk szerint -
elégséges garanciát biztosít a szakértő esetleges elfogultságának kiszűrésére.
2
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény hatályos rendelkezései szerint a szakértői
összeférhetetlenség köre kiterjed arra az esetre, ha a szakértő vagy hozzátartozója az adott
ügyben eljárt vagy eljáró bírósággal, ügyészséggel, nyomozó hatósággal alkalmazotti vagy
szolgálati viszonyban van. Ez a rendelkezés a szabályozás megalkotásakor a következő
indokolással került a tervezet szövegébe: „(...) mivel a szakértői vélemény az ügyek jelentős
részében perdöntő szerephez jut, ezért alkotmányossági és a büntetőeljárás tisztaságához fűzőző
alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy a vélemény adója minden tekintetben független legyen az
eljárást folytató szervtől, és ez a függetlenség ne váljék megkérdőjelezhetővé sem senki által.”
Álláspontunk szerint azonban a korábbi szabályozás is megfelelő garanciát biztosított ahhoz,
hogy a szakértői véleményt a szakértő legjobb tudása és lelkiismerete szerint, elfogultság és
részrehajlás nélkül terjeszthesse elő. Ezt számos szakmai, jogi és etikai szabályozás biztosította,
melyek közül a legjellemzőbbek:
•	a szakértői esküre, továbbá a hamis szakvélemény adásának törvényes
következményeire a szakértőt az eljáró hatóság minden egyes meghallgatása előtt
figyelmezteti;
•	a kirendelt igazságügyi szakértő személyéről a bíróság az ügyészt, a vádlottat
illetve védőjét tájékoztatja; a szakértő személye ellen kifogás nyújtható be;
•	a szakértői vélemény kézhezvételét követően, annak tartalmát már megismerve, a
terhelt és védője kérheti másik szakértő kirendelését akár ugyanazon kérdések
megválaszolására is; az indítványnak a bíróság köteles helyt adni, köteles más
szakértőt kirendelni;
•	akár vélt, akár valós érdeksérelem esetén ún. magán-szakvélemény is beszerezhető,
amelyet a bíróság vagy okirati bizonyítékként értékel, vagy beemeli a szakértői
vélemények közé, így a megbízott szakértőt a bíróság utólag szakértőként is
kirendelheti;
•	ellentétes tartalmú szakértői vélemények előterjesztőit a bíróság ütközteti; fel nem
oldható ellentmondás esetén további szakértő bevonására, kirendelésére is lehetőség
van;
•	etikai vétséget követ el az a szakértő, aki a tevékenység jogszabályban
meghatározott kötelezettségét, vagy etikai szabályait megszegi. A Magyar
Igazságügyi Szakértői Kamara etikai eljárási szabályzata szerint az etikai eljárást
bejelentésre meg kell indítani. Az eljárás eredményeként a szakértő akár ki is
zárható a kamarából, amely maga után vonja a névjegyzékből való törlést, tehát a
szakértői jogosultság automatikus megvonását is.
3
A szakértőknél bevezetett szigorított összeférhetetlenségi szabályozás nem érvényesül a bíráknál,
az ügyészeknél vagy az ügyvédeknél. Ezáltal egy olyan helyzet állt elő, hogy csak a szakértők
esetében kell alkalmazni egy olyan indokolatlanul szigorú összeférhetetlenségi szabályrendszert,
amit a szakértők tevékenysége elleni panaszok száma egyáltalán nem indokolt. A Magyar
Igazságügyi Szakértői Kamarához még sosem érkezett olyan észrevétel, amely az
összeférhetetlenségi szabályok szigorítását indokolta volna. Mindezek alapján javasoljuk a 2007.
január 1. előtt hatályos, szakértői kizárásra vonatkozó szabályok visszaállítását.
A 2. §-hoz
Tekintettel arra, hogy javaslatunk a 2007. január 1-jét megelőzően hatályban volt szabályozás
visszaállítását célozza, a korábbi szabályozás alkalmazására elégségesnek tartunk nyolc nap
felkészülési időt.