﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/2929. számú
törvényjavaslat
az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos egyes törvények
módosításáról
Előadó: Dr. Kóka János
gazdasági és közlekedési miniszter
Budapest, 2007. május
2007. évi.....törvény
az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos egyes törvények
módosításáról
1.	§
Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs
társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi
CVIII. törvény (a továbbiakban: Ektv). 1. § (4) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
"(4) E törvény hatálya nem terjed ki az olyan közlésekre, amelyet gazdasági
vagy szakmai tevékenység, vagy közfeladat körén kívül eső célból eljáró
személy tesz információs társadalommal összefüggő szolgáltatás
igénybevételével, ideértve az ilyen módon tett szerződési nyilatkozatokat is."
2.	§
(1)	Az Ektv. 2. § c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
”c) Az Európai Gazdasági Térség tagállama: az Európai Unió tagállama és az
Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam;"
(2)	Az Ektv. 2. §-a a következő t) és v) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
„ t) Vállalkozás: a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli
szervezet - ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét
is -, aki illetve amely gazdasági vagy - szabályozott szakmának minősülő -
szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el;
v) Fogyasztó: a gazdasági vagy szakmai tevékenységén kívül eső célok
érdekében eljáró természetes személy."
3. §
Az Ektv. a következő 2/A. §-sal egészül ki:
"2/A. § (1) E törvény alkalmazásában elektronikus hirdetés bármely információs
társadalommal összefüggő szolgáltatás-, illetve beszédcélú telefonhívás
kivételével elektronikus hírközlés útján tett közlés, amelynek célja a következők
egyike:
1
a)	közvetve vagy közvetlenül népszerűsítsen egy vállalkozást, annak áruját,
szolgáltatását, tevékenységét,
b)	társadalmi cél megvalósításához kapcsolódó tájékoztatás.
(2)	Elektronikus hirdetésnek minősülnek az olyan közlések is, amelyek célja
kizárólag a 14. § (2) bekezdésében megfogalmazott hozzájárulás kérése.
(3)	Önmagában nem minősül elektronikus hirdetésnek
a)	vállalkozás, más szervezet vagy személy tevékenységéhez közvetlen
hozzáférést lehetővé tevő információ közlése, különösen a domain név vagy az
elektronikus levelezési cím,
b)	vállalkozás árujára, szolgáltatására vagy arculatára vonatkozó, a
vállalkozástól független közlés, különösen abban az esetben, ha a közlés anyagi
ellenszolgáltatás nélkül történik.”
4.	§
Az Ektv. 3/A. § (1) bekezdésének ad) alpontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes államai
területén letelepedett szolgáltató által a Magyar Köztársaság területére irányuló
szolgáltatás nem korlátozható, kivéve, ha az érintett hatóság vagy bíróság
intézkedése
a)	az alábbi érdekek valamelyikének védelmében szükséges:]
„ad) a fogyasztók vagy a befektetők érdekei; és”
5.	§
Az Ektv. 5. § (2) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő
rendelkezés lép:
"A szolgáltató az (1) bekezdésben, a 4. §-ban, valamint egyéb jogszabályban
előírt tájékoztatási kötelezettségén túlmenően az igénybe vevő megrendelésének
elküldését megelőzően köteles egyértelműen tájékoztatni az igénybe vevőt:"
6.	§
Az Ektv. 6. § (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szolgáltató köteles megfelelő, hatékony és hozzáférhető technikai
eszközökkel biztosítani, hogy az igénybe vevő az adatbeviteli hibák azonosítását
és kijavítását megrendelésének elektronikus úton való elküldése előtt el tudja
végezni. Ilyen lehetőség hiányában az igénybe vevő megrendelése nem minősül
szerződéses nyilatkozatnak.
2
(2)	A szolgáltató köteles az igénybe vevő megrendelésének megérkezését az
igénybe vevő felé elektronikus úton haladéktalanul visszaigazolni. Amennyiben
e visszaigazolás az igénybe vevő megrendelésének elküldésétől számított, a
szerződés tárgyától függő elvárható határidőn belül, de legkésőbb 48 órán belül
az igénybe vevőhöz nem érkezik meg, az igénybe vevő mentesül az ajánlati
kötöttség vagy szerződéses kötelezettség alól.
(3)	A megrendelés és annak visszaigazolása akkor tekintendő a szolgáltatóhoz,
illetve az igénybe vevőhöz megérkezettnek, amikor az számára hozzáférhetővé
válik.”
7. §
Az Ektv. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"7. § (1) A szolgáltató felel az általa rendelkezésre bocsátott, jogszabályba
ütköző tartalmú információért.
(2)	A közvetítő szolgáltató a más által rendelkezésre bocsátott, a közvetítő
szolgáltató által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással
továbbított, tárolt vagy hozzáférhetővé tett információért - a 8-11. §-okban
meghatározott feltételek fennállása esetén - nem felel.
(3)	A közvetítő szolgáltató nem köteles ellenőrizni az általa csak továbbított,
tárolt, hozzáférhetővé tett információt, továbbá nem köteles olyan tényeket vagy
körülményeket keresni, amelyek jogellenes tevékenység folytatására utalnak.
(4)	A 13. § (1) bekezdése szerinti jogsértés esetében a 2. § lb)-ld) pontjaiban
meghatározott közvetítő szolgáltató - a (2) bekezdésben említetteken túlmenően
-	akkor nem felel a más által rendelkezésre bocsátott, az általa nyújtott
információs társadalommal összefüggő szolgáltatással továbbított, tárolt vagy
hozzáférhetővé tett, jogszabályba ütköző tartalmú információval harmadik
személynek okozott jogsérelemért illetve kárért, ha lefolytatja a 13. § szerinti
eljárást.
(5)	A közvetítő szolgáltatónak a (2) bekezdés alapján történő mentesülése nem
zárja ki azt, hogy az a személy, akit a jogellenes tartalmú információ révén
sérelem ért, a jogsértésből fakadó igényei közül a jogsértés megelőzésére vagy
abbahagyására irányuló követeléseit a jogsértő fél mellett a közvetítő
szolgáltatóval szemben is bíróság útján érvényesítse. A közvetítő szolgáltató
azonban az ilyen eljárásban sem kötelezhető az eljárási költség megfizetésére, a
közvetítő szolgáltató eljárási költségeinek megfizetésére pedig a pervesztes fél
köteles.
(6)	A közvetítő szolgáltató nem felel az információ eltávolítása vagy hozzáférés
nem biztosítása révén keletkezett kárért, amennyiben a 7-11. § vagy a 13. §
szerint járt el."
3
8. §
Az Ektv. 8. § (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő
rendelkezés lép:
"A 2. § la) pontjában meghatározott közvetítő szolgáltató akkor nem felel a
továbbított információért, ha"
9.	§
Az Ektv. 10. § (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő
rendelkezés lép:
"A 2. § le) pontjában meghatározott közvetítő szolgáltató akkor nem felel az
igénybe vevő által biztosított információért, ha"
10.	§
Az Ektv. 14. §-a a következő (9)-(12) bekezdésekkel egészül ki:
"(9) Ha az elektronikus hirdető az igénybe vevő kapcsolattartásra szolgáló
elektronikus levelezési címéhez egy áru vagy szolgáltatás értékesítése során jut
hozzá, ugyanez az elektronikus hirdető felhasználhatja ezeket az adatokat saját
hasonló áruinak vagy szolgáltatásainak hirdetésére. Az elektronikus hirdető ez
esetben köteles biztosítani, hogy az igénybe vevő az elektronikus hirdetés
megküldését ingyenesen, egyszerűen és korlátozás, indokolás nélkül
megtilthassa. A megtiltás lehetőségére egyértelműen és feltűnő módon fel kell
hívni az igénybe vevő figyelmét mind a kapcsolattartói adatok gyűjtésekor,
mind a későbbiekben, az egyes elektronikus hirdetések megküldésekor.
(10)	Az elektronikus hirdető vagy az elektronikus hirdetés közzétevőjének
beazonosítása céljából a közvetítő szolgáltató a Hatóság megkeresésére köteles a
Hatóság rendelkezésére bocsátani a következő adatokat, ha azok a közvetítő
szolgáltató rendelkezésére állnak:
a)	a Hatóság által megjelölt elektronikus hirdetés küldőjének vagy
közzétevőjének elektronikus hírközlési azonosítóját; és
b)	a nyilvántartásában az elektronikus hírközlési azonosítóhoz tartozóként
meghatározott személy nevét és lakcímét.
(11)	A Hatóság az átadott adatokat az elektronikus hirdetéssel kapcsolatos
felügyeleti eljárás jogerős lezárását követő 60. napig, illetve a döntés bírósági
felülvizsgálata esetén a bírósági felülvizsgálat jogerős lezárásáig jogosult
kezelni, kizárólag az elektronikus hirdető vagy az elektronikus hirdetés
közzétevőjének beazonosítása céljából.
4
(12)	Ha a közvetítő szolgáltató nem tesz eleget a (10) bekezdésben foglalt
kötelezettségének, a (8) bekezdés szerint az ott felsoroltakkal egyetemleges
felelősséggel tartozik a (2)-(6) bekezdésben foglalt kötelezettségek
megsértéséért.”
11.	§
Az Ektv. 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„15. § (1) Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatást is nyújtó közüzemi,
pénzügyi és nyugdíjpénztári, illetve biztosítási tevékenységet folytató
vállalkozás elektronikus úton is köteles a bejelentések intézésére, panaszok
kivizsgálására és orvoslására, valamint az igénybe vevők tájékoztatására
ügyfélszolgálatot működtetni.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti vállalkozás - amennyiben szolgáltatásait az igénybe
vevők számára kizárólag elektronikus úton nyújtja -, továbbá a kizárólag
információs társadalommal összefüggő szolgáltatási tevékenységet végző
vállalkozás jogosult az ügyfélszolgálatot kizárólag elektronikus úton
működtetni. Üzemzavar esetén az ügyfélszolgálat telefonos elérhetőségét
biztosítani kell.
(3)	A (2) bekezdés szerint biztosított ügyfélszolgálat a panasz elutasítását
köteles indokolással ellátva írásba foglalni és annak egy példányát az igénybe
vevőnek elektronikus úton haladéktalanul megküldeni.”
12. §
Az Ektv. 16/C. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép,
továbbá a 16/C. § a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
"(2) A Hatóság eljárását ügyfélként az általuk védett fogyasztói érdekek
védelme körében, a 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. és 7.
cikkét átültető jogszabályi rendelkezések megsértésére hivatkozással
kezdeményezhetik azok az Európai Gazdasági Térség bármely államának joga
alapján létrejött, feljogosított egységek is, amelyek a 98/27/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (3) bekezdése alapján az Európai
Unió Hivatalos Lapjában közzétett jegyzéken szerepelnek.
(3)	A kérelmet a hatóság által rendszeresített űrlapon kell benyújtani.
(4)	Az elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárás a jogsértő
elektronikus hirdetés közzétételét követő egy éven túl nem indítható meg.
(5)	Az igazságügyért felelős miniszter az általa vezetett minisztérium honlapján
tájékoztató jelleggel közli a (2) bekezdésben említett közösségi jogi
rendelkezéseket átültető jogszabályi rendelkezéseket."
5
13. §
(1)	Az Ektv. 16/D. § (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki, és az
eredeti d) pont megjelölése e) pontra változik:
[A Hatóság a 14. §-ban, illetve a 14/A. §-ban foglalt rendelkezések megsértése
esetén]
”d) felhívhatja a 2. § la) pont szerinti közvetítő szolgáltató figyelmét arra, hogy
az elektronikus hirdető, elektronikus hirdetési szolgáltató vagy az elektronikus
hirdetés közzétevője a közvetítő szolgáltató által nyújtott előfizetői vagy
hálózati szolgáltatást jogszabálysértő módon elektronikus hirdetés küldésére
használja,"
(2)	Az Ektv. 16/D. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Az elektronikus kereskedelmi bírság összegét az eset összes körülményeire
-	így különösen az igénybe vevők érdekei sérelmének körére, súlyára, a jogsértő
állapot időtartamára, a jogsértő magatartás ismételt jellegére - tekintettel kell
meghatározni. A bírság többszörös jogsértés esetén ismételten is kiszabható."
(3)	Az Ektv. 16/D. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató, valamint az
elektronikus hirdetés közzétevője - a Hatóság hivatalból folytatott eljárása
esetén - a Hatóság határidő kitűzésével tett felhívására köteles tájékoztatást adni
a 14. §-ban, illetve a 14/A. §-ban meghatározott kötelezettségeinek teljesítésére
vonatkozó adatokról. Ha az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési
szolgáltató, valamint az elektronikus hirdetés közzétevője adatszolgáltatási
kötelezettségének határidőben nem tesz eleget vagy valótlan adatot közöl,
eljárási bírság kiszabásának van helye.”
14.	§
Az Ektv. 16/E. § (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A Hatóság a 14. §-ban és a 14/A. §-ban foglalt rendelkezések megsértése
tárgyában hozott jogerős határozatát - az igénybe vevő személyes adatainak
törlése vagy olvashatatlanná tétele mellett - honlapján közzéteszi, amennyiben”
15.	§
Az Ektv. 16/F. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az igazságügyért felelős miniszter az általa vezetett minisztérium honlapján
tájékoztató jelleggel közli az (1) bekezdésben említett közösségi jogi
rendelkezéseket átültető jogszabályi rendelkezéseket.”
6
16. §
Az Ektv. 18. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)	az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a
belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások,
különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól,
b)	az Európai Parlament és a Tanács 98/27/EK irányelve (1998. május 19.) a
fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló
eljárásokról [a 16/C. § (2) bekezdés, a 16/D. § (4) bekezdés és a 16/E. § (1) és
(2) bekezdés, a Hatóság eljárásában];
c)	az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) a
személyes adatoknak az elektronikus hírközlési ágazatban történő
feldolgozásáról és magánjellegének védelméről, 13. cikk 1. és 2. bekezdése [a
2/A. § és a 14. § (9) bekezdése]."
17.	§
(1)	A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.)
2.	§ r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„ r) üzlet: a szilárd térelemekkel körülhatárolt, talajjal egybeépített vagy ahhoz
rögzített, tartós használatra készült, rendszeresen (állandóan vagy ideiglenes
jelleggel) nyitva tartó kis- és nagykereskedelmi, jármű- és üzemanyag-
kereskedelmi, vendéglátó, szálláshely-szolgáltató, idegenforgalmi, továbbá
lakossági fogyasztási cikk javító-szolgáltató értékesítő hely, ideértve a lakástól
vagy lakóingatlantól műszakilag el nem különíthető, fogyasztási cikk javító-
szolgáltató tevékenység céljára kialakított helyet, a raktározás, tárolás célját
szolgáló nyitott, értékesítést folytató helyet, valamint a különböző
intézményekben, munkahelyeken üzemelő értékesítő helyeket;”
(2)	A Kertv. 3. § (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[Az (1) bekezdéstől eltérően, nem szükséges üzlet - a külön jogszabályban
meghatározott feltételekkel - az alábbi kereskedelmi tevékenységek
folytatásához:]
„c) csomagküldő kereskedelem;”
(3)	A Kertv. 3. § (3) bekezdése a következő n) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdéstől eltérően, nem szükséges üzlet - a külön jogszabályban
meghatározott feltételekkel - az alábbi kereskedelmi tevékenységek
folytatásához:]
7
„n) az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs
társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi
CVIII. törvényben meghatározott elektronikus kereskedelmi szolgáltatás;”
(4)	A Kertv. 12. § (1) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]
„m) a csomagküldő kereskedelem részletes feltételeit,”
[rendeletben állapítsa meg.]
18. §
(1)	Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 160. § (4)
bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az előfizető számára külön költség nélkül biztosítani kell azt a jogot, hogy
kérésére:]
”b) az előfizetői névjegyzékben feltüntessék, hogy személyes adatai nem
használhatóak fel közvetlen üzletszerzés, tájékoztatás, közvélemény- vagy
piackutatás céljára;"
(2)	Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 162. § (1)-(3)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Az emberi beavatkozás nélküli, automatizált hívórendszer az előfizető
tekintetében csak akkor alkalmazható közvetlen üzletszerzés, tájékoztatás,
közvélemény- és piackutatás céljára, ha ehhez az előfizető előzetesen
hozzájárult.
(2)	Tilos közvetlen üzletszerzés, tájékoztatás, közvélemény- vagy piackutatás
céljából olyan előfizető felé hívást kezdeményezni, aki úgy nyilatkozott, hogy
nem kíván ilyen hívást fogadni.
(3)	Az előfizető kifejezett hozzájárulása ellenére sem lehetséges olyan közvetlen
üzletszerzési, tájékoztatási, közvélemény- és piackutatási célú küldemény
továbbítása, amelyből nem ismerhetők fel a feladó azonosító adatai."
19. §
A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény
201. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) A pénzügyi intézmény nem küldhet ügyfelének közvetlen postai úton
reklámanyagot, ha ezt az ügyfél kifejezett rendelkezéssel kizárta."
8
20. §
(1)	Ez a törvény a (2) bekezdésben foglalt kivétellel a kihirdetését követő 30.
napon lép hatályba.
(2)	A törvény 17. §-a 2008. március 31-én lép hatályba.
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a)	az Ektv. 2. § m) és o) pontja, 2. § r) pontjának utolsó mondata, 16/C. § (1)
bekezdésének első mondata, valamint 17. § (3) bekezdése;
b)	az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs
társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi
CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény 2. §-a, 3. § (1),
(3)	és (6) bekezdése, 8. §-a, 14. §-a, 15. § (1) bekezdése.
(4)	A Kertv. 2. § d) pontja 2008. március 31-én hatályát veszti.
21. §
Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)	az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a
belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások,
különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól, 12-14. cikk
(a törvény 7. §-a),
b)	az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) a
személyes adatoknak az elektronikus hírközlési ágazatban történő
feldolgozásáról és magánjellegének védelméről, 13. cikk 1. és 2. bekezdés [a
törvény 3. §-a, a 18. § (2) bekezdése, valamint a 10. §-a].
9
I. Általános indokolás
A világhálón, telefonon, faxon érkező kéretlen elektronikus hirdetések nemcsak
sértik az azt fogadó felhasználók magánszféráját, de egyre nagyobb terheket
okoznak mind a felhasználóknak, mind a hálózatok üzemeltetőinek is. A
törvényjavaslatban megfogalmazott módosítások a kéretlen hirdetések elleni
hatékony hatósági fellépést segítik, ezzel összefüggésben teljesebbé téve a
személyes adatok védelmét is. A törvényjavaslat emellett hozzájárul az
elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokra vonatkozó szabályok egyértelművé
tételéhez, a vonatkozó irányelvvel való jobb összeegyeztethetőséghez. A
törvényjavaslat mindezzel ösztönzi az információs társadalommal összefüggő
szolgáltatást nyújtó szolgáltatók jogkövető magatartását és a jogbiztonságot.
A törvényjavaslat - összhangban a vállalkozások adminisztratív terheinek
csökkentésére vonatkozó kormányzati törekvéssel - 2008. március 31-ével
megszünteti a csomagküldő kereskedelem esetében az üzletnek minősülő
vevőszolgálat céljára szolgáló helyiség fenntartására vonatkozó törvényi
kötelezettséget.
II.	Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
Az eredeti szöveg szerint csak az olyan magánjellegű kommunikáció
mentesülhet a törvényi előírások alól, amelyet elektronikus levelezés vagy
hasonló egyéni közlést lehetővé tevő eszköz útján közölnek. Az információs
társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus
kereskedelem egyes jogi kérdéseiről szóló, 2001. május 22-i 2000/31/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: "Irányelv") ilyen
megszorítást szándékosan nem tartalmaz: nem indokolt a törvényi feltételek
teljesítését előírni az olyan magánjellegű honlapokra vagy blogokra sem,
amelyek egyértelműen nem egyéni közléssel valósulnak meg.
Eddig külön pontban szerepelt az a meghatározás, hogy mi is minősül
magánjellegű közléseknek, noha ezt a fogalmat egyedül az 1. § (4) bekezdés
használta. A módosítás ezt a felesleges fogalmat bevonja az 1. § (4) bekezdés
szövegébe, így a törvény is érthetőbbé válik.
A 2. §-hoz
A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv átültetésének koncepciójáról szóló 2036/2007.
(III. 13.) Korm. határozattal elfogadott szabályozási koncepció 7. pontja szerint
10
az irányelv által lefedett területen érintett hazai jogszabályok fogalomrendszerét
a lehetséges mértékben össze kell egyeztetni az irányelvvel és egymással,
különösen a „fogyasztó”, a „vállalkozás/kereskedő”, a „termék/áru/szolgáltatás”,
valamint a „kereskedelmi kommunikáció/reklám/hirdetés” fogalomkörök
tekintetében. A törvényjavaslat e §-a ezen elvárásnak kíván eleget tenni, amikor
önálló fogalomként meghatározza az Ektv.-ben is a vállalkozás és a fogyasztó
fogalmát. Ez az egyedüli indoka az Ektv. 3/A. §-ával és 15. §-ával kapcsolatos
módosító javaslatoknak is (lásd a törvényjavaslat 4. és 11. §-át).
A 3. §-hoz
A kéretlen hirdetések rohamosan növekvő száma egyre nagyobb terhet jelent az
azt fogadó felhasználóknak, és - a hálózat használatának díjazásától függően - a
hálózatok üzemeltetőinek is. A kéretlen telefax üzenetek indokolatlan
papírköltséget jelentenek, és a hatósági tapasztalatok alapján egyre több
magánszemély sérelmezi, hogy az ilyen kéretlen kereskedelmi SMS-ek és
telefonhívások elfogadhatatlan beavatkozást jelentenek privát szférájukba.
A hatékony fellépés egységes, integrált és gyakorlatban működőképes
szabályokat igényel, így indokolt volt a hatályos, elektronikus hirdetésre
vonatkozó szabályozást a Nemzeti Hírközlési Hatóság bőséges tapasztalata
alapján felülvizsgálni.
A felülvizsgálat során feltárt hiányosságok egy része az elektronikus hirdetés
fogalmával kapcsolatos. A hatályos törvény 2. § o) pontja jelenlegi formájában
már igen nehezen érthető, számos olyan normatív rendelkezést tartalmaz, amely
fogalmi meghatározásként már nem áttekinthető. E fogalom további pontosítása
ezért feltételezte, hogy a jelenlegi 2. § o) pont új, önálló §-ba kerüljön, így a
korábbi 2. § o) pontja jelenik meg az új 2/A. §-ban, kisebb eltéréssel.
A hazai szabályozásban átfedés van az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi
C. törvény, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi
CXII. törvény egyes rendelkezései és az Ektv. elektronikus hirdetésre vonatkozó
szabályai között. Az átfedéssel együtt viszont bizonyos területeken hiányos is
maradt a védelem.
A személyes adatoknak az elektronikus hírközlési ágazatban történő
feldolgozásáról és magánjellegének védelméről szóló 2002/58/EK irányelv 13.
cikkének 1. bekezdése szerint kereskedelmi hirdetéseket automata
hívórendszereken vagy telefaxon csak akkor lehet küldeni, ha ahhoz a fogadó fél
előzetesen hozzájárult. Ezt a korlátozást nem az Ektv., hanem az Eht. 162. § (1)
bekezdése implementálta azzal, hogy a telefaxra vonatkozó szabályozás ebből
kimaradt. További probléma, hogy az Eht. 162. § (1)-(3) bekezdésében foglaltak
megsértése esetén nincsen hatósági hatáskör, azaz a rendelkezés megsértőit
legfeljebb polgári jogi úton lehet eltiltani a tiltott tevékenységüktől.
11
A hatóság eddigi gyakorlatában az Ektv. elektronikus hirdetésre vonatkozó
szabályait alkalmazta a telefaxra (és az SMS-re) is, ez azonban a 98/48/EK
irányelv V. mellékletének 2. pontjával nem egyeztethető össze
problémamentesen.
A telefax esetén a jogharmonizációs kötelezettségből következően logikailag is
indokolt az Eht. helyett az Ektv. részletesebb szabályainak az alkalmazása. Ez
feltételezi az elektronikus hirdetés Ektv.-beli fogalmának "információs
társadalommal összefüggő szolgáltatáson" kívüli körre való kiterjesztését.
A javaslat az Ektv. szerinti jelenlegi, szigorú védelmet a telefaxon kívül SMS-re
(MMS-re, stb.) is biztosítaná, de kivenné az Ektv. rezsim alól a telefonhívásokat,
amelyekre továbbra is az Eht. szabályozása vonatkozna. Erre tekintettel az Eht.
162. § (2) bekezdésében csak a telefonhívásra vonatkozó rendelkezések
szerepelnének.
Más problémát kíván rendezni a § (2) bekezdése. A napi gyakorlatban egyre
többször fordul elő az, hogy a hirdetést tartalmazó levél küldése helyett ún.
"engedélykérő levelet" küldenek, amelyben hozzájárulást kérnek a hirdetés
küldéséhez. Ez érthetően a felhasználók érdekeit ugyanúgy sérti, mint ha a levél
tartalma maga a hirdetés volna, és eddig is következetesen ezt az álláspontot
képviselték mind a hazai, mind más uniós hatóságok. A javaslat célja, hogy ezt
norma szintjén is egyértelművé tegye, elősegítve az önkéntes jogkövetést.
A 4. §-hoz
Lásd a 2. §-hoz fűzött részletes indokolást.
Az 5. §-hoz
A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások,
különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000.
június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban
Irányelv) 11. cikke az Ektv. jelen szakaszának megfeleltethető rendelkezéseiben
a „megrendelés” (order) kifejezést használja, ezzel szemben a hiteles magyar
fordításban az ajánlat kifejezés szerepel. Ezt a hibás szóhasználatot az Ektv. is
átvette.
Az Ektv. hatályos rendelkezései - a hibás szóhasználatnak köszönhetően -
csupán arra az esetre vonatkoznak, amikor az igénybe vevő az ajánlattevő. Azt,
hogy adott esetben melyik fél minősül ajánlattevőnek vagy az ajánlat
elfogadójának, a Ptk. szerint a konkrét eljárás menete határozza meg. A
gyakorlatban a tipikus eljárás éppen az, hogy a szolgáltató teszi az ajánlatot,
amit az igénybe vevő egy kattintással elfogad. A hibás szóhasználat miatt a
hatályos Ektv. rendelkezései éppen erre a tipikus eljárásra nem vonatkoznak.
Ezért javasolt a megrendelés kifejezés használata.
12
A 6. §-hoz
A módosítás az Ektv. 6. § (2) bekezdését egészíti ki azzal, hogy a szolgáltató
visszaigazolásának főszabály szerint, a szerződés tárgyától függő elvárható
határidőn belül kell az igénybe vevőhöz megérkeznie. A javaslat mögött az a
gyakorlati megfontolás húzódik, hogy számos olyan szolgáltatás létezik, melyek
jellegéből adódóan az azonnali vagy legfeljebb néhány órán belüli teljesítés
indokolt. A 48 órás határidő a visszaigazolás megérkezésének végső időpontja.
A 7-9. §-hoz
Az Európai Bizottság az implementációs kötelezettség megvizsgálása során
jelezte, hogy az Irányelv felelősségi szabályai horizontális hatályúak, és ebből
következően a felelősség kizárásának szabályai egyaránt vonatkoznak a polgári,
a büntetőjogi és a közigazgatási felelősségre is. Az Irányelvet átültető Ektv.
hatályos szövege kifejezetten a közvetítő szolgáltatók polgári jogi
felelősségének kérdésével foglalkozik. A magyar büntető anyagi jogi
szabályokból az következik, hogy mindazokban az esetekben, amikor a
közvetítő szolgáltató teljesíti azokat a feltételeket, amelyek esetén az Irányelv a
felelősség alóli mentesítést írja elő, a szándékosság hiányában kizárt a
büntetőjogi felelősségre vonás, azaz az Ektv. rendelkezései a polgári mellett
kizárják a büntetőjogi felelősséget is. Az Ektv. 7-10. §-ait érintő módosítások
célja, hogy a felelősség kizárását a törvény egyértelműen horizontálisan
határozza meg, így a "jogsérelemért vagy kárért" való felelősség kizárását
felváltja az általánosabb, "nem felel az információért" fordulat.
A 10. §-hoz
Az Ektv. 14. § új (9) bekezdése a 2002/58/EK irányelv 13. cikkének 2.
bekezdésében foglalt, eddig nem implementált rendelkezést ülteti át a magyar
jogba.
Az új Ektv. 14. § (10)-(12) bekezdések célja az, hogy a hatóság hozzájuthasson
olyan adatokhoz, amelyek az elektronikus hirdetőt, közzétevőt vagy szolgáltatót
azonosítják.
Ilyen jogosultság hiányában az egész felügyeleti eljárás vesztené értelmét, mert
a hatóságnak esélye sincsen arra, hogy beazonosítson bármilyen elektronikus
hirdetőt, ha a hirdető (szolgáltató, közzétevő) magában a hirdetésben nem
azonosítja magát egyértelműen. Az elektronikus hirdetések körében pedig az a
gyakoribb, hogy a termék hirdetésével elérhető anyagi előny nem feltételezi a
hirdető megnevezését, elég a termék elérhetőségét megadni.
E hatósági jog egyben kötelezettség is az ilyen adatokkal rendelkező közvetítő
szolgáltatóknak, de ez nem jelent adatgyűjtési vagy adatmegőrzési
kötelezettséget, csak egyszerűen a hatóság felkérésére megismerhetővé kell
13
tenniük olyan adatokat, amelyek egyébként is a rendelkezésükre állnak. A
várható gyakoriságra is tekintettel e kötelezettség teljesítése minimális költséget
fog jelenteni a szolgáltatóknak, amire a garancia az, hogy egy-egy ilyen
adatkérés a hatósági oldalon mindig nagyobb költséget és adminisztratív terhet
jelent, mint a szolgáltatónak annak megválaszolása.
Tehát a törvényjavaslat csak a meglévő adatok kötelező továbbítását írja elő
kötelező adatkezelésként, a közvetítő szolgáltatónál (tipikusan elektronikus
hírközlési szolgáltatónál) a továbbított adatok gyűjtésének és a továbbításon
kívüli kezelésének feltételei e törvényjavaslattól függetlenül fenn kell, hogy
álljanak.
A 11. §-hoz
Lásd a 2. §-hoz fűzött részletes indokolást.
A 12. §-hoz
A módosításnak a célja, hogy az elektronikus hirdetésre vonatkozó
bejelentéseket, kérelmeket a hatóság által közzétett űrlapon kell megtenni. Ez
azért indokolt, mert az esetek többségében a kérelmezők egyszerűen továbbítják
a hatóság felé a sérelmezett kéretlen elektronikus levelet, anélkül, hogy a
felügyeleti eljárás megindításához szükséges minimális adatokat megadnák.
A 13. §-hoz
Az (1) bekezdésben foglalt módosítás célja, hogy a hatósági eszközrendszert
kiegészítse. A legtöbb távközlési szolgáltató előfizetői és hálózati
szerződéseiben szerepel az a lehetőség, hogy ha az előfizető vagy társszolgáltató
hálózatából nagy mennyiségű kéretlen levél érkezik, akkor a szerződés
teljesítését ennek megszüntetéséig korlátozza vagy akár azt fel is mondhassa. E
módosítástól függetlenül továbbra is a távközlési szolgáltató dönt arról, hogy
tesz-e valamilyen lépést a kéretlen levelek küldői (közzétevői) ellen.
A 14-15. §-hoz
A §-ok beillesztése a fogyasztóvédelmi szabályozás egységesítése miatt
szükséges.
A 16. §-hoz
A rendelkezés a törvényjavaslat okozta változások miatt az Ektv.
jogharmonizációs célú megfelelési rendelkezéseit egészíti ki.
14
A 17. §-hoz
A törvényjavaslat 17. §-ának (2) bekezdése a csomagküldő kereskedelmet is
azon kereskedelmi tevékenységek közé sorolja, amelyek folytatásához nem
szükséges üzlet fenntartása. Ezzel összhangban szükséges a kereskedelemről
szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. §-ának r) pontjában meghatározott üzlet
fogalmának módosítása.
Az (2) bekezdés szerinti rendelkezés a csomagküldő kereskedelem esetében
megszünteti az üzletfenntartási kötelezettséget. A csomagküldő kereskedelmet
természeténél fogva nem a kereskedő és a fogyasztó személyes találkozása
jellemzi, annak megkövetelése üzletnek minősülő vevőszolgálati helyiség
fenntartásának előírásával ellentétes az európai unió tagállamainak
gyakorlatával, felesleges terheket ró a vállalkozásokra, ezzel egyúttal
komparatív előnyhöz juttatva más tagállamokat, amelyek nem követelik meg
fizikai helyiség fenntartását a kereskedőktől. A szavatossághoz és a jótálláshoz
kapcsolódó kereskedői kötelezettségeket ezen adminisztratív teher
megszüntetése természetesen nem érinti.
A távollévők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló,
1997. május 20-i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető, a
távollevők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 3.
§ (1) bekezdése kimondja, hogy az értékesítő köteles a fogyasztót a szerződés
megkötése előtt kellő időben, de legkésőbb a szerződés megkötésekor a 2. § (1)
bekezdésének a)-f pontjában foglaltakról írásbeli tájékoztatóval vagy más, a
szóbeli tájékoztatást megerősítő dokumentummal (a továbbiakban együtt:
írásbeli tájékoztató) ellátni. A 3. § (2) bekezdése szerint az írásbeli
tájékoztatónak tartalmaznia kell „b) az értékesítő azon telephelye (fiókja) vagy
egyéb szervezeti egysége címét, ahol a fogyasztó kifogásait érvényesítheti,
valamint „c) a szavatosság, illetve a jótállás feltételeit, valamint a teljesítést
követően igénybe vehető kiegészítő szolgáltatás (alkatrészellátás,
javítószolgálat) biztosítását;” Az a megoldás, hogy a kereskedő a fogyasztó
részére közzéteszi akár székhelye, akár bármely szervezeti egysége elérhetőségét
a fogyasztói kifogások intézésére, amely történhet akár levélben, akár - áru
visszaküldése esetén postai úton vagy a szolgáltató által igénybe vett futárcég
útján - kielégíti a jogszabályi követelményeket. A módosítás magát az
üzlethelyiségre vonatkozó, a jegyzőhöz telepített külön engedélyezési eljárást
szünteti meg, valamint - igazodva a csomagküldő kereskedelem jellegéhez -
nem követeli meg a kereskedő és a fogyasztó közvetlen, fizikai (szemtől
szembeni) kapcsolatát.
A (3) bekezdés szerinti rendelkezés az Ektv., valamint a kereskedelemről szóló
2005. évi CLXIV. törvény közötti koherencia megteremtését szolgálja azzal,
hogy az Ektv.-ben bevezetett elektronikus kereskedelmi szolgáltatás fogalmára
utalással helyettesíti az internetes kereskedelem fogalmát. A javaslat e
15
kiegészítésnél figyelembe veszi a T/2535. számú törvényjavaslat ugyanezen §-t
új pontokkal kiegészíteni tervező rendelkezéseit is.
A 18. §-hoz
Lásd a 3. §-hoz fűzött részletes indokolást.
A 19. §-hoz
A Hpt. hatályos 201. § (5) bekezdése ellentmond az Ektv. 14. § (2)
bekezdésének, amely szerint elektronikus hirdetést a fogadó fél előzetes
hozzájárulása esetén küldhetnek. E változás a pénzügyi intézmények
gyakorlatában változást nem okozhat, mert eddig sem jellemzően ők küldték a
kéretlen elektronikus hirdetéseket. A módosítás miatt az (5) bekezdés a
továbbiakban csak a postai reklám küldésre vonatkozna.
A 20. §-hoz
A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. §-ának d) pontja hatályon
kívül helyezése a 17. §-ban foglalt módosítással függ össze.
Az Ektv. 2. § m) pontja hatályon kívül helyezése a 1. §, az o) pont hatályon
kívül helyezése a 3. § szerinti módosítással függ össze.
Az Ektv. 16/C. § (1) bekezdésének első mondatát azért kell hatályon kívül
helyezni, mert az Ektv. elfogadása óta hatályba lépett Ket. értelmében hivatalból
is meg lehet indítani egy közigazgatási hatósági eljárást, ha jogszabály azt nem
tiltja, a törölt mondat pedig erre irányuló tényleges szándék nélkül ezt
akadályozta meg, hiszen annak megfogalmazásakor a 2001. évben hatályos
hatósági eljárási szabályokat vették figyelembe (az államigazgatási eljárás
általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit).
Az Ektv. 17. § (3) bekezdése az informatikáért felelős miniszternek ad
felhatalmazást arra, hogy az érintett miniszterekkel egyetértésben rendeletet
alkosson az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás gyakorlásának részletes
feltételeiről.
A felhatalmazás okafogyottá vált, mert az Ektv. rendelkezéseinek széles köre a
miniszteri rendeletnél magasabb szintű szabályozást igényelne, továbbá számos
Ektv.- rendelkezés nem az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások nyújtásához
kapcsolódik. A miniszteri rendelet lehetséges tartalma minimális, érdemben
csupán a külföldi (Európai Gazdasági Térségen kívüli) szolgáltatások
nyújtásának korlátozására lenne alkalmas, erre viszont gyakorlati igény eddig
még nem merült fel és nagyban valószínűsíthető, hogy a jövőben sem fog
felmerülni. Mindezek miatt nincs komoly indoka egy a 17. § (2) bekezdése által
biztosított felhatalmazáson alapuló miniszteri rendelet megalkotásának.
16
A 20. §-hoz
A jogharmonizációs záradékot tartalmazza.
17