﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/2937. számú
törvényjavaslat
az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló
2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról
Előadó: dr. Horváth Ágnes
egészségügyi miniszter
Budapest, 2007. május
2007. évi ... törvény
az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi
LXXXIV. törvény módosításáról
1. §
Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV.
törvény (a továbbiakban: Eütev. tv.) 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„4. § E törvény alkalmazásában
a)	egészségügyi dolgozó: minden egészségügyi tevékenységet végző természetes
személy
aa)	aki az általa ellátott egészségügyi tevékenység végzésére jogosító
szakképesítéssel rendelkezik, vagy
ab)	aki nem rendelkezik az aa) pont szerinti szakképesítéssel, de közreműködik a
szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozók által ellátandó feladatokban,
b)	egészségügyben dolgozó: az a) pont hatálya alá nem tartozó, az egészségügyi
szolgáltatóval a szolgáltató működőképességének, illetve az egészségügyi
szolgáltatások üzemeltetésének biztosítása céljából munkavégzésre irányuló
jogviszonyt létesítő személy,
c)	egészségügyi tevékenység: az egészségügyi szolgáltatás részét képező minden
olyan tevékenység, amelynek végzéséhez szakképesítés szükséges,
d)	ügyeleti feladatellátás: az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a
továbbiakban: Eütv.) 93. §-ában meghatározott ügyeleti ellátás keretében végzett
tényleges egészségügyi tevékenység, valamint a tényleges egészségügyi tevékenység
végzése nélküli rendelkezésre állás az egészségügyi szolgáltató által meghatározott
helyen és időben,
e)	egészségügyi ügyelet: a d) pontban meghatározott ügyeleti feladatellátás
munkaviszonyban vagy közalkalmazotti jogviszonyban,
f)	az a)-e) pontokban foglaltakon túl az Eütv. 3. §-ában foglalt
fogalommeghatározásokat kell figyelembe venni.”
2.	§
Az Eütev. tv. 5. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
2
„(5) Az egészségügyi dolgozó által egy naptári héten valamennyi, az e törvény III.
fejezetében felsorolt jogviszony alapján végezhető egészségügyi tevékenység együttes
időtartama - a 13. § (2) és (4) bekezdésében foglalt kivétellel - 6 havi átlagban nem
haladhatja meg a heti 60 órát, továbbá az egészségügyi tevékenység együttes
időtartama egy naptári napon a 12 órát akkor sem haladhatja meg, ha az egészségügyi
tevékenység végzésére párhuzamosan több, vagy több fajta jogviszony keretében kerül
sor. Az egészségügyi tevékenység együttes időtartamának meghatározása során az
ügyeleti feladatellátás tekintetében csak az azon belüli tényleges egészségügyi
tevékenységvégzés időtartamát kell figyelembe venni.”
3.	§
(1)	Az Eütev. tv. 12. § (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép, és a bekezdés a következő c) ponttal egészül ki:
[A munkaviszonyban és közalkalmazotti jogviszonyban - ideértve a külön jogszabály
szerint központi gyakornoki rendszer keretében egészségügyi tevékenységet végző
személyeket is - álló egészségügyi dolgozó (a továbbiakban együtt: alkalmazott)
egészségügyi tevékenységet, amennyiben az egészségügyi szolgáltató megszakítás
nélküli munkarendben működik]
„b) egészségügyi ügyelet keretében, vagy
c)	készenléti szolgálat útján”
[végezhet.]
(2)	Az Eütev. tv. 12. §-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Amennyiben a folyamatos egészségügyi ellátást, továbbá a fekvőbeteg-ellátást
nyújtó egészségügyi szolgáltató külön jogszabály alapján nem köteles a folyamatos
működését műszakok szervezésével biztosítani, a folyamatos betegellátás
egészségügyi ügyelet és készenlét szervezésével is ellátható.
(5)	Az egészségügyi ügyeletben történő munkavégzésre nem kell alkalmazni a
Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 126. §
(1)	bekezdésének c) pontját. Egészségügyi ügyeletet az alkalmazott
a)	rendes munkaidőben,
b)	a munkáltató által a 13. § (1) bekezdésének b) pontja alapján elrendelt módon,
vagy
3
c)	a 13. § (2) bekezdése alapján vállalt többletmunka keretében
láthat el.”
(3)	Az Eütev. tv. 12. §-a a következő (6)-(8) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az
eredeti (6) bekezdés számozása (9) bekezdésre változik:
„(6) Rendes munkaidő terhére egészségügyi ügyelet akkor rendelhető el, ha ebben a
felek előzetesen írásban megállapodtak.
(7)	Amennyiben az alkalmazott egészségügyi dolgozó jogviszonya kizárólag
ügyeleti feladatok ellátására irányul, az ügyeleti feladatok ellátására e jogviszonyban
kizárólag készenléti jellegű munkakörben kerülhet sor.
(8)	Az Eütv. 94. §-ában meghatározott mentési feladatok ellátására készenléti jellegű
munkakörben is sor kerülhet.”
(4)	Az Eütev. tv. 12. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A (9) bekezdés szerinti készenlét havonta legfeljebb tíz alkalommal
rendelhető el. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a készenlét havi mértékét a
munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni.”
4.	§
(1)	Az Eütev. tv. 13. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára a napi huszonnégy órán át
folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók esetében hathavi, más
egészségügyi szolgáltatók esetében négyhavi munkaidőkeret állapítható meg. Az
alkalmazott egészségügyi dolgozó számára - a heti 40 órás rendes munkaidőn felül -
naptári évenként legfeljebb 416 óra egészségügyi ügyelet rendelhető el azzal, hogy a
rendkívüli munkavégzés és az elrendelt egészségügyi ügyelet együttes időtartama nem
haladhatja meg naptári évenként a 416 órát. A heti munkaidő - a (2) bekezdésben
foglalt kivétellel - a munkáltató rendelkezése szerint a munkaidőkeret átlagában a 48
órát nem haladhatja meg azzal, hogy ennek terhére a munkáltató a napi munkarend
szerinti munkaidőn túl
a)	rendkívüli munkavégzést, vagy
b)	egészségügyi ügyeletet
rendelhet el.”
4
(2) Az Eütev. tv. 13. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - külön, írásba foglalt megállapodás
alapján - az alkalmazott egészségügyi dolgozó többletmunkát vállalhat, amelynek
mértéke nem haladhatja meg a munkaidőkeret átlagában a heti 12 órát, illetve ha a
többletmunka kizárólag egészségügyi ügyelet ellátására irányul, akkor a heti 24 órát.
Az egészségügyi dolgozó többletmunka vállalására nem kényszeríthető, jogos érdeke
ezzel összefüggésben nem csorbítható, érdekérvényesítési lehetősége nem
korlátozható. Az egészségügyi dolgozók között tilos hátrányos megkülönböztetést
tenni a többletmunka vállalásával összefüggésben.”
(3)	Az Eütev. tv. 13. §-ának (4)-(7) bekezdései helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(4) Az (1) és (2) bekezdésben szereplő munkavégzés együttes időtartama -
munkaidőkeret alkalmazása esetén annak átlagában - nem haladhatja meg a heti 60
órát, vagy - ha az egészségügyi dolgozó egészségügyi ügyeletet is ellát - a heti 72
órát.
(5)	Az alkalmazott egészségügyi dolgozó napi munkaideje nem haladhatja meg
a)	a 12 órát,
b)	egészségügyi ügyelet ellátása esetén a 24 órát, amelyből legalább 12 órában
egészségügyi ügyeletet teljesít.
(6)	Az egészségügyi tevékenység befejezése és a következő, munkarend szerint
megkezdett egészségügyi tevékenység között legalább 11 óra időtartamú megszakítás
nélküli pihenőidőt kell biztosítani, amely a napi huszonnégy órán át folyamatos
szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók esetében a felek megállapodása alapján
legalább 8 óra időtartamú megszakítás nélküli pihenőidőre csökkenthető.
Egészségügyi ügyelet esetén ezt a pihenőidőt közvetlenül az egészségügyi ügyelet
befejezését követően kell kiadni.
(7)	Az Mt. 124. §-ának (8) bekezdésében foglaltaktól eltérően az Mt. 127. § (6)
bekezdés c) pontja szerinti munkavállaló esetében a heti pihenőnap részben
összevonható, ha a munkavállaló munkaköri feladataként munkaidejének legalább
50%-ában ügyeleti feladatokat lát el, azzal, hogy hat nap munkavégzést követően
legalább egy pihenőnap kiadása kötelező.”
5
5. §
Az Eütev. tv. a következő 13/A. §-sal egészül ki:
„13/A. § (1) Az egészségügyi ügyelet, valamint a készenlét ellátásáért az
alkalmazottat ügyeleti díj, illetve készenléti díj illeti meg, amelynek mértékét kollektív
szerződés vagy a felek megállapodása határozza meg. Kollektív szerződés
rendelkezése, illetve a felek megállapodása hiányában az ügyeleti díj mértéke nem
lehet kevesebb
a)	hétköznap az egészségügyi ügyelet minden munkaórája után a személyi alapbér,
illetve az illetmény egy órára eső összegének 70%-ánál,
b)	heti pihenőnapon az egészségügyi ügyelet minden munkaórája után a személyi
alapbér, illetve az illetmény egy órára eső összegének 80%-ánál,
c)	munkaszüneti napon az egészségügyi ügyelet minden munkaórája után a személyi
alapbér, illetve az illetmény egy órára eső összegének 90%-ánál.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti készenléti díj mértéke legalább a készenlét minden
órájára a személyi alapbér, illetve az illetmény egy órára eső összegének 25%-a. A
készenlét során elrendelt munkavégzés díjazására az Mt. 148. § (2) bekezdését kell
alkalmazni, azzal, hogy a munkavégzés időtartamát az alkalmazott értesítésétől kell
számítani.”
6. §
Az Eütev. tv. a következő 15/A. §-sal egészül ki:
„15/A. § Ha annál az egészségügyi szolgáltatónál, ahol az egészségügyi dolgozó
egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzése megszerzése érdekében
alkalmazásban áll, részben hiányoznak a szükséges szakmai gyakorlat feltételei, az
egészségügyi dolgozó a szakképzettség megszerzéséhez szükséges, és a munkáltatónál
nem teljesíthető időtartamban annál az egészségügyi szolgáltatónál végezhet
tevékenységet, ahol a szakmai gyakorlat megszerzésének a feltételei rendelkezésre
állnak. Erről az érintett egészségügyi szolgáltatóknak és az egészségügyi dolgozónak
meg kell állapodnia, azzal, hogy e jogcímen a munkavégzés tartama naptári évenként
nem haladhatja meg a kettőszáz napot. E jogviszonyra egyebekben a kirendelésre
vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.”
7.	§
Az Eütev. tv. 28. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § eredeti
(3)-(7) bekezdésének számozása (4)-(8) bekezdésre módosul:
„(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az egészségügyi tevékenység
sajátosságaira tekintettel az alkalmazott egészségügyi dolgozók pótszabadságának,
6
munkahelyen tölthető idejének, valamint bérpótlékainak - az Mt.-ben foglaltaknál a
munkavállalókra nézve kedvezőbb - szabályait rendeletben meghatározza.”
8. §
(1)	Ez a törvény 2007. július 1-jén lép hatályba.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Eütev. tv.
a)	13. § (8) bekezdésében az „(1)-(4)” szövegrész helyébe az „(1)-(6)” szövegrész
lép,
b)	14. §-a a „mértéke a” szövegrészt követően a „13/A. §-ban, illetve a”
szövegrésszel egészül ki,
c)	16. § (4) bekezdése az „egészségügyi tevékenységre” szövegrészt követően az „a
4.	§ e) pontjában, valamint” szövegrésszel egészül ki.
(3)	Ez a törvény - szabályozási tárgykörében - a munkaidő-szervezés egyes
szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelv 2. cikk 1. és 2. pontjának, 3-6. cikkének, 17-19. cikkének és 22. cikkének való
megfelelést szolgálja.
7
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az egészségügyben sürgetővé vált az ügyeletre vonatkozó szabályozás
felülvizsgálata, mert az Alkotmánybíróság a 72/2006. (XII. 15.) AB határozatával
alkotmányellenesnek ítélte az egészségügyi ügyelettel összefüggő szabályozás módját,
és ezért a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (a továbbiakban: Kjt.)
egészségügyi ágazatban való végrehajtásáról szóló 233/2000. (XII. 23.) Korm.
rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) vonatkozó rendelkezéseit 2007. június 30.
napjával megsemmisítette. Amennyiben új törvényi szintű szabályozás nem kerül
elfogadásra ezen a területen, akkor az egészségügyi ágazat sajátosságainak megfelelő
ügyeletek szervezése jogszerűen lehetetlenné válna 2007. július 1-jével.
A Javaslat összefügg a munkaügyi tárgyú törvények tervezett felülvizsgálatával,
amelyek alapján az ügyelet teljes időtartama munkaidőnek minősülne, összhangban a
közösségi szabályozásokkal és magyar bírói gyakorlattal. Erre tekintettel a munkajogi
tárgyú szabályozások módosításával együttesen szükséges az egészségügyi
tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény (a
továbbiakban: Eütev. tv.) módosítása.
Az Európai Parlament és a Tanács 2003. november 4-i, a munkaidő-szervezés
egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelve (a továbbiakban: irányelv) nem
definiálja az ügyeleti idő fogalmát. A fogalmat az Európai Bíróság a SIMAP (C-
303/98), Jaeger (C-151/02), Dellas (C-14/04) és Vorel (C-437/05) ügyekben hozott
döntéseiben értelmezte. A bírósági ítéletek lényege, hogy a munkáltató által
meghatározott helyen munkavégzésre képes állapotban történő rendelkezésre állás
(ügyelet) teljes egészében munkaidőnek minősül, és ennek következtében figyelembe
kell venni a munkaidő napi, heti és éves korlátjára vonatkozó szabályok esetében. A
magyar munkaidős szabályok egy része ütközik az Európai Bíróság jogértelmezésével,
illetve döntéseivel, mert megengedik, hogy az ügyelet általában ne, vagy csak
meghatározott részében (a ténylegesen teljesített munka, vagy a szektor-specifikus
szabályok által meghatározott mértékben) minősüljön a munkaidő korlát
szempontjából figyelembe veendő munkaidőnek, illetve rendkívüli munkavégzésnek.
Az Európai Bíróság továbbá a Vorel-ügyben (C-437/05.) 2007. januárjában meghozott
ítéletében megerősítette, hogy az orvosi ügyeletnek a tényleges munkával nem töltött
része tekintetében jogszerűen alkalmazható differenciált díjazási rendszer
alkalmazása.
A Javaslat célja az uniós joganyaggal harmonizált, egyszerre jogszerű és rugalmas
szabályozás megalkotása, azzal, hogy az egészségügyi ágazatban az ellátórendszer
működőképessége fenntartható maradjon. A Javaslat értelmében az ügyelet teljes
időtartama (tehát az ügyelet alatt teljesített munkavégzés mellett magának az
ügyeletnek, azaz a rendelkezésre állásnak az időtartama is) munkaidőnek minősül.
Többek közt ez teremti meg az összhangot a magyar jog és az európai bírósági ítéletek
között.
A szabályozás kiindulópontja, hogy egybe kívánja építeni a Kjt-ben és a Munka
Törvénykönyvében (a továbbiakban: Mt.) meghatározott, az egészségügyi ágazat
8
számára az Mt-től eltérést engedő felhatalmazásokat, és törvényi szinten alkossa meg a
felhatalmazásokat kitöltő rendelkezéseket. A Kjt-ben szereplő eddigi felhatalmazások
a hatályukat vesztik. A Javaslat továbbra is lehetőséget kíván adni az egészségügyi
ágazat számára, hogy az ügyeletre vonatkozó - az Mt-ben nem rendezett - szabályokat
maga alkossa meg. Az egészségügyi ágazat számára azért indokolt eltérést engedni az
ügyelet Mt-ben meghatározott fogalmától valamint díjazásától, mert - míg az Mt.
hatálya alá tartozó munkaviszonyoknál eshetőleges, hogy felmerül-e egyáltalán
munkavégzési kötelezettség az ügyelet időtartama alatt - az ágazat esetében a
munkavégzési kötelezettség felmerülése szükségszerű (egy orvos az ügyelete alatt
biztos, hogy fog munkát végezni).
A Javaslat szerint az Mt. felhatalmazása alapján bevezetésre kerül az egészségügyi
ügyelet fogalma, amely az egészségügyben az ügyeleti feladatok munkaviszony illetve
közalkalmazotti jogviszony keretében történő ellátását jelenti. Az egészségügyi
ügyelet mind a napi - mind a heti munkaidő-limitekbe beszámít, továbbá az
egészségügyi ügyelet vonatkozásában is éves limit kerül bevezetésre azzal a
megszorítással, hogy éves szinten a 416 órát nem haladhatja meg az egészségügyi
ügyeletben, illetve rendkívüli munkavégzésben történt munka.
A Javaslat alapján az egészségügyi ügyelet szervezését rendszerszerűen nem a
rendkívüli munkavégzés, hanem az Eütev. tv. szabályai rendeznék tehát az
egészségügyben. Ahol a folyamatos betegellátás ezt indokolja, a hangsúlyt célszerű a
műszakszervezésre helyezni (a jelenlegi minősített ügyeletek többsége esetében
célszerűnek tűnik a műszak szervezése). Ezzel egyidőben a korábbi ún. csendes
ügyeleteket célszerű készenléttel kiváltani. A készenlét - amikor a munkavállaló a
saját maga által meghatározott helyen tartózkodva áll rendelkezésre - kívül esik az
irányelv hatályán, amint azt a SIMAP ügyben az Európai Bíróság is megállapította, így
a készenlét ideje nem minősül munkaidőnek, csak a tényleges berendelés esetén a
tényleges munkavégzés időtartamát kell a napi illetve heti munkaidőkeretbe
beszámítani.
Összességében tehát az ügyeletek szervezése a mainál jóval kevesebb ügyeleti
ponton lesz szükséges. Ügyelet szervezése akkor indokolt, ha átlagosan az ügyeleti idő
25%-át meghaladóan, de legfeljebb annak 50%-áig tényleges munkavégzési
feladatokat is teljesíteni kell (a jelenlegi „normál” ügyeletre vonatkozó szabályok
alapján).
A Javaslat nem érinti az Eütev. tv. - a betegek pihent orvoshoz/egészségügyi
szakdolgozókhoz való jogán alapuló - azon alapelvét, hogy egy héten 60 óránál több
időt tényleges egészségügyi tevékenységgel nem lehet tölteni a hat havi átlag szabályt
figyelembe véve. Ebbe az időbe azonban az ügyeletek rendelkezésre állási idejét -
amikor nem történik munkavégzés - nem indokolt beszámítani.
Az egészségügyben - összhangban az általános munkajogi szabályokkal - a heti
munkaidő a munkáltató rendelkezése szerint a munkaidőkeret átlagában a 48 órát nem
haladhatja meg, azzal, hogy ennek terhére a munkáltató a napi munkarend szerinti
munkaidőn túl rendkívüli munkavégzést vagy egészségügyi ügyeletet rendelhet el.
Javaslat meghatározza az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára naptári
évenként elrendelhető ügyelet mértékét. Megtartva az Eütev. tv. önként vállalt
többletmunkavégzésre vonatkozó szabályait, a Javaslat megfogalmazza, hogy külön,
9
írásba foglalt megállapodás alapján az alkalmazott egészségügyi dolgozó
többletmunkát vállalhat, amelynek mértéke továbbra sem haladhatja meg a
munkaidőkeret átlagában a heti 12 órát. Azonban, ha a többletmunka kizárólag
egészségügyi ügyelet ellátására irányul, akkor a többletmunka mértéke nem haladhatja
meg a munkaidőkeret átlagában a heti 24 órát.
Fontos rendelkezés, hogy egészségügyi ügyelet ellátása után a munkáltató köteles
pihenőidőt biztosítani az egészségügyi dolgozó számára (kompenzáló pihenőidő).
10
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Javaslat célja az egészségügyi ágazat sajátosságait figyelembe vevő, az
ellátórendszer folyamatos működésének és a betegek pihent egészségügyi dolgozóhoz
való jogának egyidejű biztosítása érdekében rugalmas munkaszervezést lehetővé tevő
ügyeleti szabályozás részletes szabályainak megalkotása. Ehhez mindenekelőtt
szükséges az egészségügyben teljesített ügyelettel kapcsolatos fogalmak definíciószerű
meghatározása.
Az egészségügyi ellátások folyamatos hozzáférhetőségének biztosítása érdekében az
egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 93. §-a
meghatározza az ügyeleti ellátás fogalmát, illetve az ellátási forma jogszabályi
kereteit. Az Eütv. hivatkozott rendelkezése szerint az ügyeleti ellátás az egészségügyi
ellátórendszernek a munkaidő befejezésétől a következő napi munkaidő kezdetéig való
működtetése az egészségügyi ellátás folyamatos igénybevétele lehetőségének
biztosítása érdekében. Az Eütv. által rögzített ellátási formára vonatkozó
rendelkezések különösen az ellátás célját, és annak keretében nyújtandó egészségügyi
tevékenységek körét határozzák meg. Az ellátási forma szakmai definíciója, illetve az
Eütv. hivatkozott keretszabályai azonban nem alkalmasak arra, hogy az ügyelet - mint
munkajogi kategória - tartalmát megfelelően meghatározzák, a Munka
Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt. ) szerinti
ügyelet fogalma és az Eütv. 93. §-ának összevetésére figyelemmel számos
jogalkalmazási kérdés merült fel az elmúlt időszakban. A Javaslat a fentiekre
tekintettel rendezi az ügyeleti feladatellátás és az egészségügyi ügyelet fogalmát. Az
egészségügyi ügyelet számára a Munka Törvénykönyve módosítási javaslata eltérést
enged az ügyelet Mt.-ben meghatározott fogalmától, valamint díjazásától, tekintettel
arra, hogy míg az Mt. hatálya alá tartozó munkaviszonyoknál eshetőleges, hogy
felmerül-e egyáltalán munkavégzési kötelezettség az ügyelet időtartama alatt, az
egészségügyi ágazat esetében a munkavégzési kötelezettség felmerülése szükségszerű.
Az Mt.-ben az ügyelet a munkáltató által meghatározott helyen és ideig történő
rendelkezésre állást jelenti, azzal, hogy ez az idő teljes egészében munkaidőnek
minősül, az ügyelet alatt végzett munka ugyanakkor - a hatályos szabályokkal
megegyező módon - továbbra is rendkívüli munkavégzésnek fog minősülni. Ez alól a
főszabály alól az egészségügyi ágazat tekintetében az Mt.-ben biztosítandó eltérési
lehetőség alapján bevezetésre kerül az egészségügyi ügyelet fogalma, amely az
egészségügyben az ügyeleti feladatok munkaviszony, közalkalmazotti - illetve
egészségügyi szolgáltatást is nyújtó közigazgatási szerv esetén, kivételesen
közszolgálati - jogviszony keretében történő ellátását jelenti. Az egészségügyi ügyelet
mind a napi, mind a heti munkaidő-limitekbe beszámít.
11
A 2. §-hoz
Az Eütev. tv. a betegek pihent egészségügyi dolgozóhoz való jogának biztosítása
érdekében általános jelleggel rögzíti, hogy a különböző jogviszonyok alapján
végezhető egészségügyi tevékenység együttes időtartama korlátozott, mind a heti,
mind a napi tevékenységvégzés mértéke tekintetében. A rendelkezés elvi alapjainak
érintetlenül hagyása mellett, az ügyeletek tekintetében az európai közösségi jogban
bekövetkezett változásra tekintettel - amely szerint a munkáltató által meghatározott
helyen és ideig történő rendelkezésre állás minden esetben teljes egészében
munkaidőnek minősül - a hatályos szabályok nem tarthatók fenn, mivel a naptári napi
12 órás tevékenységvégzési korlátozás érintetlenül hagyása kizárná a 12 órát
meghaladó (tipikusnak tekinthető) ügyeletek megszervezésének lehetőségét. A
fentiekre tekintettel a különböző - alkalmazotti, polgári jogi és egyéb -
jogviszonyokban végzett egészségügyi tevékenységek összeszámítása során csak az
ügyeletek tényleges egészségügyi tevékenységvégzéssel töltött részét kell figyelembe
venni. A fenti szabálytól függetlenül az alkalmazott egészségügyi dolgozó ügyeletének
teljes időtartama - a közösségi joggal is összhangban - munkaidőnek minősül. A
Javaslat lehetővé teszi az egészségügyi szolgáltatók számára az európai közösségi
szabályozás adta korlátokat betartó, ugyanakkor elegendő mozgásteret biztosító
rugalmas munkaszervezést, a helyi sajátosságok figyelembevételével, a betegek pihent
egészségügyi dolgozóhoz való joga érvényesülésének garantálása mellett.
A 3. §-hoz
A Javaslat érvényesíti a törvény alkalmazott egészségügyi dolgozókra irányadó
rendelkezéseivel összefüggésben az egészségügyi ügyelet fogalmának bevezetésére
tekintettel szükségessé vált módosításokat. A jogszabály-módosítás célja, hogy növelje
az egészségügyi szolgáltatók mozgásterét a minél rugalmasabb munkaszervezési
megoldások alkalmazása érdekében. A Javaslat az eddiginél nagyobb hangsúlyt fektet
a felek megállapodására a munkaviszonyban illetve közalkalmazotti jogviszonyban
foglalkoztatott egészségügyi dolgozók tekintetében, a műszakbeosztás szerinti
munkarendben, az egészségügyi ügyeletben és a készenléti szolgálat útján történő
feladatellátás lehetőségeinek bővítésével. A Javaslat alapján tehát a munkaszervezés
terén a hangsúly áttevődik az egyes intézmények által végrehajtott szervezési
intézkedésekre, ezen belül különösen a feleknek a helyi sajátosságoknak leginkább
megfelelő megállapodásaira. Az egészségügyben - összhangban az általános
munkajogi szabályokkal - a heti munkaidő a munkáltató rendelkezése szerint a
munkaidőkeret átlagában a 48 órát nem haladhatja meg, azzal, hogy ennek terhére a
munkáltató a napi munkarend szerinti munkaidőn túl rendkívüli munkavégzést vagy
egészségügyi ügyeletet rendelhet el. A folyamatos egészségügyi ellátást, továbbá a
fekvőbeteg-ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltató a folyamatos működését műszakok
szervezésével biztosítja, vagy ha erre nem köteles, a folyamatos betegellátás
egészségügyi ügyelet és készenlét szervezésével is ellátható. A folyamatos
egészségügyi ellátás szervezésének szakmai követelményeit továbbra is az
egészségügyi miniszter rendelete szabályozza, ez alapján pl. a különböző
12
szolgáltatóknál műszak szervezése kötelező, vagy az ügyeleti ellátási forma
alkalmazása ajánlott lehet.
Készenlétnek minősül a törvény hatályos rendelkezése szerint az egészségügyi
dolgozónak az egészségügyi szolgáltató napi munkarendje szerinti munkaidő
befejezésétől a következő napi munkarend szerinti munkaidő kezdetéig az
egészségügyi dolgozó által megjelölt és a munkavégzés helyére figyelemmel reálisan
elérhető helyen és időben való rendelkezésre állása. Az európai bírósági joggyakorlat
alapján a készenléttel kapcsolatban nem merültek fel az ügyeleti ellátással
kapcsolatban jelentkezetthez hasonló problémák, így egyértelmű, hogy az alkalmazott
által szabadon megválasztott helyen töltött készenlét rendelkezésre állási ideje nem
minősül munkaidőnek (csak a készenlét alatt elrendelt esetleges munkavégzés, amely
rendkívüli munkavégzés). A Javaslat szerint a fenti készenlét elkülönítendő a
készenléti jellegű munkakör kialakításának lehetőségétől, amelyet a Javaslat a
kizárólag ügyeleti feladatok ellátására irányuló munkaviszony esetében lehetővé tesz.
Az Mt. általános szabályaira is tekintettel, a készenléti jellegű munkakörben a teljes
munkaidő mértéke - a felek megállapodása alapján - legfeljebb napi tizenkét,
legfeljebb heti hatvan órára emelhető. A Javaslat szerint készenlét havonta legfeljebb
tíz alkalommal rendelhető el, az természetesen ez a rendelkezés csak a „hagyományos”
készenlétre vonatkozik, a készenléti jellegű munkakörre nem.
A 4. §-hoz
A Javaslat célja az egészségügyi intézmények mozgásterének növelése a rugalmas
munkaszervezés terén, egyidejűleg biztosítva az intézmények működőképességét, az
ellátás biztonságát és a betegek pihent egészségügyi dolgozóhoz való jogát.
Az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára naptári évenként legfeljebb 416 óra
egészségügyi ügyelet rendelhető el a heti 40 órás rendes munkavégzésen felül
(amelynek keretében szintén lehetőség van ügyeleti feladatok ellátására). Az
egészségügyi ágazatban is előfordul rendkívüli munkavégzés (pl. a 2 óra hosszúságúra
tervezett műtét 6 órát vesz igénybe, amellyel a műtőorvos túllépi a rendes
munkaidejét). Az egészségügyben is a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó általános
munkajogi korlátok kerülnek alkalmazásra (évi legfeljebb 200 óra, kollektív szerződés
alapján legfeljebb 300 óra), azzal, hogy a rendkívüli munkavégzés és az elrendelt
egészségügyi ügyelet együttes időtartama nem haladhatja meg naptári évenként a 416
órát.
Megtartva az önként vállalt többletmunkavégzésre vonatkozó szabályokat, a
Javaslat megfogalmazza, hogy külön, írásba foglalt megállapodás alapján az
alkalmazott egészségügyi dolgozó többletmunkát vállalhat, amelynek mértéke
továbbra sem haladhatja meg a munkaidőkeret átlagában a heti 12 órát.
Azonban, ha a többletmunka kizárólag egészségügyi ügyelet ellátására irányul,
akkor a többletmunka mértéke nem haladhatja meg a munkaidőkeret átlagában a heti
24 órát.
A folyamatosan működő egészségügyi szolgáltatók esetén hat havi, az egyéb
szolgáltatók esetén négy havi munkaidőkeret kerülne megállapításra a Javaslat szerint.
Az egészségügyi tevékenység befejezése és a következő, munkarend szerint
megkezdett egészségügyi tevékenység között legalább 11 óra - a napi huszonnégy
13
órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók esetében legalább 8
óra - egybefüggő időtartamú pihenőidőt kell biztosítani. Ez utóbbihoz szükséges a
munkáltató és az alkalmazott megállapodása is. Egészségügyi ügyelet esetén ezt a
pihenőidőt közvetlenül az egészségügyi tevékenység befejezését követően kell kiadni.
A Javaslat alapján egészségügyi ügyelet ellátása után a munkáltató köteles pihenőidőt
biztosítani az egészségügyi dolgozó számára (kompenzáló pihenőidő).
Az alkalmazott egészségügyi dolgozó napi munkaidejének korlátja 12 óra, amely
egészségügyi ügyelet teljesítésének idején 24 órásra bővül, amelyből legalább 12 óra
ügyelet teljesítendő.
Az 5. §-hoz
A Javaslat az ügyeletek díjazására vonatkozó, jelenleg kormányrendeleti szintű
szabályozás törvényi szintű megalkotását indítványozza, tekintettel arra, hogy az
egészségügyi tevékenység végzésének tipikus kereteit biztosító, a közalkalmazottak
jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet
vonatkozó rendelkezéseit a jogforrási szint helytelen megválasztására tekintettel az
Alkotmánybíróság megsemmisítette. A Javaslat a normál ügyeletre irányadó díjazási
mérték törvénybe emelését tartalmazza. Az egészségügyi ügyeleti díj mértékét
alapvetően a felek megállapodása vagy kollektív szerződés határozza meg, amely
vonatkozásában a törvény minimumszabályokat rögzít, Kollektív szerződés, vagy
megállapodás hiányában a munkáltató a törvényben rögzített minimummértékek
alapulvételével rendelhet el egészségügyi ügyeletet. Ettől a minimummértéktől
azonban mind a munkáltató, mind a felek magasabb díjban eltérően bármikor
megállapodhatnak, illetve kollektív szerződés azt magasabb összegben szabályozhatja.
A tervezet továbbá meghatározza a készenlét díjazásának törvényi minimumát. A
törvényi minimumnál kollektív szerződés vagy a felek megállapodása magasabb
mértéket is megállapíthat.
Fontos, hogy amennyiben az alkalmazotti formában történő egészségügyi
tevékenységvégzésre, beleértve az ügyeletek ellátását, önként vállalt munkavégzés
keretében kerül sor, akkor 50 %-kal megemelt díjazást kell alkalmazni. A készenlét
alatt elrendelt munkavégzés díjazására az Mt. szabályait kell alkalmazni.
A 6. §-hoz
A felsőfokú szakirányú szakképzést megszerezni kívánók (szakorvosjelöltek)
képzése elméleti és gyakorlati részből áll. A gyakorlati képzés felsőfokú oktatási
intézmény által akkreditált képzőhelyen történhet, ennek a feltételnek számos
egészségügyi szolgáltató osztályai nem felelnek meg. A képzés megszerzéséhez
szükséges gyakorlat idő tartamát a szakorvosjelöltek - legalábbis részben - gyakran
más, akkreditált egészségügyi szolgáltatónál töltik el, az érintett egészségügyi
szolgáltatók és a szakorvosjelölt megállapodása alapján. Az eredetileg foglalkoztató
egészségügyi szolgáltatónál ugyanakkor a munkaviszony, illetve a közalkalmazotti
jogviszony megszüntetése többek között gazdasági okokból sem célszerű. Munkajogi
szempontból a más szolgáltatónál történő foglalkoztatás azonban problémákat vet fel,
14
tekintettel arra, hogy fogalmilag kirendelésről vagy átirányításról van szó a gyakorlati
hely megváltoztatásakor. Az Mt. a kirendelés felső határa tekintetében csak kollektív
szerződésben enged eltérést, ugyanakkor ilyen tartalmú megállapodásokat a
gyakorlatban ritkán kötnek. A fentiekre tekintettel a Javaslat a felek számára biztosít
eltérési lehetőséget az eredeti foglalkoztatási helytől való eltérés időtartama
tekintetében, egy abszolút, évi 200 napos korlát fenntartásával.
A 7. §-hoz
Tekintettel az egészségügyi tevékenységvégzés kereteit meghatározó
szabályrendszer szektorsemlegességének követelményére, a munkavállalók szociális
biztonsági szintjének megőrzése érdekében szükségesnek látszik az egészségügyi
ágazatban egyre jelentősebb arányt képviselő Munka Törvénykönyve szerinti
foglalkoztatás és a korábban tipikus foglalkoztatási formát jelentő közalkalmazotti
jogviszony eltérő sajátosságaira figyelemmel további garanciális elemek megalkotása.
Tekintettel arra, hogy a Munka Törvénykönyve a munkavállaló egészségügyi
dolgozók tekintetében számos olyan, az egészségügyi tevékenységvégzés
sajátosságaira tekintettel a közalkalmazotti jogviszonyban bevezetésre került
jogintézményt nem ismer, amelyek az egészségügyi dolgozók fokozott terhelésnek
való kitettségét hivatottak ellensúlyozni (ilyen pl. a pótszabadságának, a bizonyos
veszélyes munkahelyen tölthető maximális idő, egyes indokolt bérpótlékok), indokolt
egyes, az Mt.-ben foglaltaknál a munkavállalókra nézve kedvezőbb ágazati
részletszabályok megállapítása.
A 8. §-hoz
A § a Javaslat hatályba léptetéséről rendelkezik, valamint elvégzi a szükséges
technikai szövegmódosításokat.
15