﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/2938. számú
törvényjavaslat
egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre
vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról
Előadó:
Kiss Péter
szociális és munkaügyi miniszter
Budapest, 2007. május
2007. évi.....törvény
egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre
vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása
1.	§
(1)	A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 117. §
(1)	bekezdése a következő k) ponttal egészül ki, valamint a j) pont végén az írásjel
pontosvesszőre változik:
[E törvény alkalmazásában:]
„k) készenléti jellegű munkakör: az olyan munkakör, amelyben a munkavégzési kötelezettség
felmerülése a munkakörbe tartozó feladatok jellegéből adódóan eshetőleges, ennek folytán a
rendes munkaidő legalább egyharmadában nincs munkavégzés, és a munkával nem töltött időt
a munkavállaló pihenéssel töltheti.”
(2)	Az Mt. 117. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A 119. § (3) bekezdésben és a 119/A. § (1) bekezdésben foglalt heti munkaidő
legmagasabb mértékére megállapított felső határ alkalmazásakor munkaidőnek tekintendő az
ügyelet tartama.”
2. §
Az Mt. 117/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„117/A. § (1) Kollektív szerződés
a)	a polgári repülésben hajózó, légiutas-kísérő, repülőgépes műszaki, továbbá a légi
járműveket kiszolgáló berendezéseket kezelő és vezető,
b)	a belföldi és nemzetközi közúti személyszállítás és árufuvarozás körében forgalmi utazó,
c)	a menetrendszerű városi tömegközlekedésben a szállítást végző, és a zavartalan
közlekedést biztosító,
d)	a nemzetközi vasúti személyszállítás, valamint a belföldi és nemzetközi vasúti
árufuvarozás körében utazó, illetve a zavartalan közlekedést biztosító
munkakörben foglalkoztatott munkavállaló tekintetében a napi munkaidő korlátozására [119.
§ (3) bekezdés], a munkaközi szünetre (122. §), a napi pihenőidőre (123. §), a heti
pihenőnapra, illetve pihenőidőre, a vasárnapi és a munkaszüneti napon történő
munkavégzésre (124-125. §), valamint a rendkívüli munkavégzés éves mértékére [127. § (4)
bekezdés] vonatkozó rendelkezésektől eltérhet, ezen túlmenően legfeljebb egyéves, illetve
legfeljebb ötvenkét hetes munkaidőkeretet állapíthat meg.
(2)	Az egészségügyi tevékenységre vonatkozóan
a)	kollektív szerződés vagy - a napi huszonnégy órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó
egészségügyi szolgáltatók esetében - külön törvény a 118/A. § (1) és (2) bekezdésétől
eltérően legfeljebb hat havi, illetve legfeljebb huszonhat heti munkaidőkeretet is
megállapíthat,
b)	külön törvény vagy kollektív szerződés a 118/A. § (1) bekezdésétől eltérően legfeljebb
négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti munkaidőkeretet is megállapíthat,
c)	külön törvény vagy kollektív szerződés a 119. § (3) és (7) bekezdésétől, valamint a 119/A.
§-tól eltérhet, azzal, hogy a 119/A. § (1) bekezdés b) pontja ilyen esetekben is alkalmazandó,
továbbá azzal, hogy a nem készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló
munkaideje nem haladhatja meg a munkaidőkeret átlagában a heti 60 órát, egészségügyi
ügyelet esetén a heti 72 órát,
d)	kollektív szerződés rendelkezése alapján, vagy ha a napi huszonnégy órán át folyamatos
szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók esetében külön törvény lehetővé teszi, a
munkavállaló előzetes írásos beleegyezése esetén a 123. § (1) bekezdésétől eltérően legalább
megszakítás nélküli nyolc óra napi pihenőidőt kell biztosítani,
e)	külön törvény vagy kollektív szerződés a 126. § (1) bekezdés d) pontjától eltérhet, és - a
készenlét során végzett munka szokásos időtartamának alapulvételével - meghatározhatja az
egy készenlétre eső rendkívüli munkavégzés átlagidőtartamát,
f jogszabály a 127. §-ban és 129. §-ban foglaltakon túl szabályozhatja a rendkívüli
munkavégzés, az ügyelet és a készenlét elrendelésének feltételeit, valamint a készenlét és a
készenlét alatt elrendelt munkavégzés díjazását egyaránt magában foglaló átalány díjazás
mértékét, illetve az ügyelet díjazását,
g)	külön törvény vagy kollektív szerződés a 124. § (8) bekezdésében foglaltaktól eltérhet,
azzal, hogy a munkavállaló számára hetente egy pihenőnapot ki kell adni.
(3)	Előadóművészeti és alkotóművészeti intézmény tekintetében a 118/A. § (1) bekezdésétől
eltérően kollektív szerződés legfeljebb hat havi, illetve huszonhat heti munkaidőkeret
alkalmazását határozhatja meg.
(4)	Ha törvény
a)	valamely gazdasági ágazat, alágazat tekintetében a munkavállaló munkavégzésére szakmai
szabályt ír elő, illetve
b)	a tartós külszolgálat tekintetében eltérő szabályt ír elő,
e törvény munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseit e szabályokban meghatározott
eltérő rendelkezések mellett kell alkalmazni, feltéve, hogy ezt a szakmai szabály, illetve a
tartós külszolgálatra vonatkozó szabály nem zárja ki.
(5)	Jogszabály a 126. § (1) bekezdésének c) pontjától, az ügyelet 129. § (1) bekezdésében
meghatározott fogalmától és az ügyelet elrendelésének mértékétől, valamint a 148. §-tól
a)	az egészségügyi tevékenységre vonatkozó külön törvényben meghatározott ügyeleti
feladatok ellátásában részt vevő munkavállaló vonatkozásában a napi huszonnégy órán át
folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatóknál elrendelt ügyelet esetében
(egészségügyi ügyelet), illetve
b)	külön jogszabályban meghatározottak szerint a kollégiumban a tanulók éjszakai
felügyeletének, valamint a pedagógiai, nevelési programban meghatározott kirándulás vagy
más, nem a nevelési-oktatási intézményben szervezett program megvalósításához elrendelt
ügyelet esetén (közoktatási ügyelet)
eltérhet.”
2
3. §
Az Mt. 118/A. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 117/B. § (1)-(3) bekezdése szerinti napi munkaidő tartamának alapulvételével a
munkaidő
a)	legfeljebb háromhavi, illetve legfeljebb tizenkét heti,
b)	idénymunka esetén legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti
keretben is meghatározható.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a munkaidő kollektív szerződés rendelkezése
alapján legfeljebb hat havi, illetve legfeljebb huszonhat heti keretben is meghatározható.”
4.	§
Az Mt. 119. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„119. § (1) A munkáltató a munkaidőt a munka jellegére, valamint az egészséges és
biztonságos munkavégzés követelményére figyelemmel osztja be.
(2)	A munkaidő-beosztást - kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - legalább hét
nappal korábban, legalább egy hétre a 118/A. § (4) bekezdésében meghatározott módon kell
közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó.
(3)	A munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a tizenkét, illetve a negyvennyolc órát, a
készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a
huszonnégy, illetve a hetvenkét órát nem haladhatja meg. A heti munkaidő e bekezdésben
meghatározott legmagasabb időtartamába az ügyelet teljes tartamát, valamint az ügyeleten
kívül elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát is be kell számítani.
(4)	Munkaidőkeret megállapítása esetén a (3) és a (8) bekezdés rendelkezését azzal az
eltéréssel kell alkalmazni, hogy a heti munkaidő mértékét a munkaidőkeret átlagában kell
figyelembe venni.
(5)	A jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott
munkavállaló napi munkaideje az éjszakai munkavégzés során a nyolc órát nem haladhatja
meg.
(6)	A munkavállaló munkaideje a (3) bekezdésben foglalt napi tizenkét órát, a (7)
bekezdésben és a 119/A. § (4) bekezdésében foglalt huszonnégy órát, illetve készenléti jellegű
munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében a napi huszonnégy órát legfeljebb egy
órával haladhatja meg, ha a téli időszámítás kezdetének időpontja a munkaidő-beosztás
szerinti rendes munkaidő tartamára esik.
(7)	Ügyelet elrendelése esetén a (3) bekezdéstől eltérően a nem készenléti jellegű
munkakörben foglalkoztatott munkavállaló napi munkaideje legfeljebb huszonnégy óra lehet.
3
Ebben az esetben a beosztás szerinti munkaidő és a rendkívüli munkavégzés időtartama nem
haladhatja meg a tizenkét órát.
(8)	A 119/A. § (1) bekezdés szerinti megállapodás esetén a (3) bekezdés nem készenléti
jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseitől eltérően a
heti munkaidő legfeljebb hatvan óra lehet azzal, hogy ebből a rendes munkaidő és a
rendkívüli munkavégzés mértéke hetente nem haladhatja meg a negyvennyolc órát. E
bekezdés rendelkezésétől a 117/A. § (5) bekezdésében meghatározott egészségügyi és
közoktatási ügyelet esetében külön jogszabályban el lehet térni.
(9)	Az (1) és a (3)-(8) bekezdés rendelkezéseitől érvényesen eltérni nem lehet.”
5.	§
Az Mt. a következő 119/A. §-sal egészül ki:
„119/A. § (1) A munkavállaló heti munkaideje legfeljebb heti tizenkét órával haladhatja meg
a negyvennyolc órát
a)	kizárólag ügyelet ellátása miatt és
b)	a munkáltatóval létrejött, írásba foglalt külön megállapodása alapján.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti megállapodás legfeljebb egy éves határozott időtartamra köthető
meg. A megállapodás megkötésének feltétele, hogy kollektív szerződés kétszáz órát
meghaladó időtartamban állapítsa meg a naptári évenként elrendelhető ügyelet, illetve a
rendkívüli munkavégzés legmagasabb mértékét, továbbá a munkavállalót megszakítás nélküli
munkarendben foglalkoztassák.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti megállapodás megszűnik a határozott idő lejártával, vagy a (2)
bekezdésben foglalt bármely további feltétel megszűnésével.
(4)	Az (1) bekezdésben foglalt esetben a munkavállaló napi munkaideje legfeljebb
huszonnégy óra lehet, amely alatt a beosztás szerinti munkaidő és a rendkívüli munkavégzés
időtartama nem haladhatja meg a tizenkét órát.”
6.	§
Az Mt. 122. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„122. § Ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a hat
órát meghaladja, valamint minden további három óra munkavégzés után a munkavállaló
részére - a munkavégzés megszakításával - legalább húsz perc megszakítás nélküli
munkaközi szünetet kell biztosítani.”
7. §
(1)	Az Mt. 123. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
4
„(1) A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között
legalább tizenegy óra megszakítás nélküli pihenőidőt kell biztosítani.”
(2)	Az Mt. 123. § (2) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Kollektív szerződés - a 127. § (6) bekezdése c) pontjában meghatározott munkavállaló
kivételével - az (1) bekezdéstől eltérően legalább nyolc óra megszakítás nélküli pihenőidő
biztosítását írhatja elő”
[a)	a készenléti jellegű munkakörben,
b)	a megszakítás nélküli, illetve
c)	a többműszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá
d)	az idénymunkát végző
munkavállaló esetében.]
(3)	Az Mt. 123. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A pihenőidő mértéke a (2) bekezdésben meghatározott esetben legalább megszakítás
nélküli hét óra, ha a nyári időszámítás kezdetének időpontja annak tartamára esik.”
8.	§
Az Mt. a következő 127/A. §-sal egészül ki:
„127/A. § (1) A munkáltató és a munkavállaló legfeljebb egy éves határozott időre írásban
megállapodhat legfeljebb háromszáz óra időtartamú elrendelhető rendkívüli munkavégzés
lehetőségéről.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti megállapodás olyan munkavállalóval köthető meg,
a)	akinek a munkakörével azonos munkakörben munkáltatója az állami foglalkoztatási
szervnél külön jogszabály szerint munkaerőigényét bejelentette, és állásközvetítést kért,
amely nem járt eredménnyel és
b)	aki magas szintű vagy kivételes ismereteket igénylő munkára vagy szakmára rendelkezik
képesítéssel, vagy egyébként olyan kivételes tudással rendelkezik, amely a munkáltató
működéséhez feltétlenül szükséges.
(3)	A megállapodás feltétele, hogy megkötése előtt legalább harminc nappal a munkáltató a
(2)	bekezdés a) pontja szerinti igényét bejelentette.
(4)	A megállapodás
a)	a legfeljebb tíz munkavállalót foglalkoztató munkáltató esetén egy munkavállalóval,
b)	a tíz főnél több munkavállalót foglalkoztató munkáltató esetén a munkavállalók tíz
százalékának megfelelő létszámú munkavállalóval köthető meg.
(5)	A (4) bekezdés szerinti munkavállalói létszámot a megállapodás megkötésének
időpontjában kell figyelembe venni.
5
(6)	Az (1) bekezdés szerinti megállapodás esetén a 119/A. § (2)-(3) bekezdését azzal az
eltéréssel kell alkalmazni, hogy a megállapodás megkötésének a kollektív szerződés
ügyeletre, illetve rendkívüli munkavégzésre vonatkozó rendelkezése nem feltétele.”
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása
9.	§
(1)	A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 39. §-
ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A munkaidőt - az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartam figyelembevételével - a
munkáltatói jogkör gyakorlója legfeljebb négyhavi, illetve tizennyolc heti keretben is
meghatározhatja.”
(2)	A Ktv. 39. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A köztisztviselő napi, illetve heti munkaideje a tizenkét, illetve a negyvennyolc órát nem
haladhatja meg. A heti munkaidő e bekezdésben meghatározott legmagasabb időtartamába az
ügyelet teljes tartamát, valamint az ügyeleten kívül elrendelt rendkívüli munkavégzés
időtartamát is be kell számítani.
(6)	Munkaidőkeret megállapítása esetén az (5) és (10) bekezdés rendelkezését azzal az
eltéréssel kell alkalmazni, hogy a heti munkaidő mértékét a munkaidőkeret átlagában kell
figyelembe venni.”
(3)	A Ktv. 39. §-a a következő (9)-(10) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Ügyelet elrendelése esetén az (5) bekezdéstől eltérően a köztisztviselő napi munkaideje
legfeljebb huszonnégy óra lehet. Ebben az esetben a beosztás szerinti munkaidő és a
rendkívüli munkavégzés időtartama nem haladhatja meg a tizenkét órát.
(10)	Az Mt. 119/A. § (1) bekezdés szerinti megállapodás esetén az (5) bekezdéstől eltérően a
heti munkaidő legfeljebb hatvan óra lehet azzal, hogy ebből a rendes munkaidő és a
rendkívüli munkavégzés mértéke hetente nem haladhatja meg a negyvennyolc órát.”
(4)	A Ktv. 71. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit az alábbiak szerint kell megfelelően alkalmazni:]
„a) 3. §-ának (1)-(4) bekezdését, 4. §-át, 5-12. §-át, 15-19/A. §-át, 21-28. §-át, 70/A. §-át, 74.
§-át, 77. §-át, 84/A. §-át, 85. §-át, 86/B-86/D. §-át, 97. §-át, 102. §-ának (1)-(3) bekezdését,
103. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdését, 104. §-ának (4)-(5) bekezdését, 107. §-át, 117. §-ának
(1) és (3) bekezdését, 117/A. § (4) bekezdését, 117/B. §-ának (5) bekezdését, 118. §-ának (2)
bekezdését, 118/A. §-ának (4)-(5) bekezdését, 119. §-ának (1)-(2) bekezdését és az (5)
bekezdését, 119/A. §-át, 120-121. §-át, 123-126. §-át, 127. §-ának (1)-(2) és (6)-(7)
bekezdését, 128. §-ának (1) bekezdését, 129. §-át, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának
(1)-(3) bekezdését, 133. §-át, 135-140/A. §-át, 142/A. §-át, 144. §-ának (1) bekezdését,
144/A. §-át, 151. §-ának (2)-(4) bekezdését, 152-153. §-át, 154. §-a (1) bekezdésének első és
6
harmadik mondatát, 155-157. §-át, 159-164. §-át, 165. §-ának (2) bekezdését, 166. §-ának (2)
bekezdését, 167. §-ának (1) és (3) bekezdését, 168-169. §-át, 171-172. §-át, 174. §-át, 176-
183. §-át, 184. §-ának (1)-(2) bekezdését, 185-187. §-át, 192/C-192/G. §-át, 193-193/A. §-át,
204-205. §-át, 207. §-át;”
(5)	A Ktv. 71. §-a (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit az alábbiak szerint kell megfelelően alkalmazni:]
„e) 119/A. §-ának (2)-(3) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a megállapodás
megkötésének a kollektív szerződés ügyeletre, illetve rendkívüli munkavégzésre vonatkozó
rendelkezése nem feltétele.”
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény módosítása
10 . §
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 35. §-ának (1)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Bírói feladatok ellátása céljából a bíró kötelezhető készenlét és ügyelet teljesítésére. A
bíró heti munkaideje, az ügyelet időtartama, valamint a készenlét alatt végzett munka
időtartamának együttes mértéke a heti negyvennyolc órát nem haladhatja meg. Munkaidőkeret
megállapítása esetén a heti munkaidő együttes mértékét a munkaidőkeret átlagában kell
figyelembe venni.”
Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény
módosítása
11.	§
(1)	Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény
(a továbbiakban: Iasz.) 124. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a szolgálati viszonyra az Mt. 3. §-ának
(2)-(4)	bekezdéseit, 4. §-ának (2)-(3) bekezdéseit, 5-6. §-ait, 7. §-ának (1)-(5) bekezdéseit, 8-
9.	§-ait, 10. §-ának (1)-(3) bekezdéseit, 11-15. §-ait, 18-19/A. §-ait, 21-28. §-ait, 74. §-át, 75.
§-ának (1) bekezdését, 76. §-ának (6)-(8) bekezdéseit, 76/B. §-át, 78/A. §-át, 79. § (2)
bekezdését, 84. §-át, 84/A. § (1) bekezdés a) pontját és (2) bekezdését, 85. §-át, 87/A. §-át,
89. §-ának (7) bekezdését, 90. §-ának (3)-(4) bekezdéseit, 93. §-ának (4) bekezdését, 107. §-
át, 116. §-át, 117. §-ának (1) bekezdését, 117/B. §-ának (2) bekezdését, (3) bekezdése a)
pontját és (5) bekezdését, 118. §-ának (2) bekezdését, 118/A. §-ának (4)-(5) bekezdéseit, 119.
§-át, 119/A. §-át, 120. §-át, 121. §-át, 125. §-át, 129. §-át, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-
ának (2)-(3) bekezdéseit, 133. §-át, 135-136. §-ait, 137-140/A. §-ait, 142/a. §-át, 144. §-ának
(1)	bekezdését, 150. §-ának (2) bekezdését, 151. §-át, 151/A. §-ának (1)-(2), (4)-(6)
bekezdéseit, 152. §-ának (1)-(9) bekezdéseit, 153. §-ának (1) bekezdését, 155-164. §-ait, 202.
§-ának (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.”
7
(2) Az Iasz. 124. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az Mt. 119/A. §-ának (2)-(3) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a
megállapodás megkötésének a kollektív szerződés ügyeletre, illetve rendkívüli
munkavégzésre vonatkozó rendelkezése nem feltétele.”
Záró rendelkezések
12.	§
(1)	E törvény - a (2) és (3) bekezdésben foglaltak kivételével - 2007. július 1-jén lép
hatályba.
(2)	E törvény 10. §-a 2007. július 1-jén lép hatályba.
(3)	Az (5) bekezdés 2008. január 1-jén lép hatályba.
(4)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a)	az Mt. 129. §-ának (7) bekezdése,
b)	a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 59. §-ának (3)-(5)
bekezdése.
(5)	Az Mt. 118/A. § (3) bekezdésének a) pontja 2008. január 1-jén veszti hatályát.
Jogharmonizációs záradék
13.	§
E törvény a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK európai parlamenti
és tanácsi irányelv 2. cikk 1. és 2. pontjának, 3-6. cikkének, 17-19. cikkének és 22. cikkének
való megfelelést szolgálja.
8
Indokolás
Általános indokolás
A Javaslat az Európai Parlament és a Tanács 2003. november 4-i, a munkaidő-
szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelvére [irányelv], valamint ehhez
kapcsolódóan az Európai Bíróság ítéleteire, és az Európai Bizottság állásfoglalására tekintettel
módosítja az Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényt [Mt.], valamint a
munkaidő irányelvet átültető egyéb törvényeket. Így a Javaslat módosítja a közalkalmazottak
jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény [Kjt.], a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992.
évi XXIII. törvény [Ktv.], a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII.
törvény [Bjt.], valamint az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997.
évi LXVIII. törvény [Iasz] munka- és pihenőidő szabályait1, különös tekintettel az ügyeletre
vonatkozó szabályokra.
Az ügyeletre vonatkozó szabályozás felülvizsgálata azért is különösen sürgető, mert az
Alkotmánybíróság a 72/2006. számú AB határozatával alkotmányellenesnek ítélte az
egészségügyi ügyelettel összefüggő szabályozás módját, és ezért a Kjt. egészségügyi
ágazatban való végrehajtásáról szóló 233/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet vonatkozó
rendelkezéseit 2007. június 30. napjával megsemmisítette.
Az irányelv nem definiálja az ügyeleti idő fogalmát. A fogalmat az Európai Bíróság a
SIMAP (C-303/98), Jaeger (C-151/02), Dellas (C-14/04) és Vorel (C-437/05) ügyekben
hozott döntéseiben értelmezte. A bírósági ítéletek lényege, hogy a munkáltató által
meghatározott helyen munkavégzésre képes állapotban történő rendelkezésre állás (ügyelet)
teljes egészében munkaidőnek minősül. A magyar munkaidős szabályok egy része ütközik az
Európai Bíróság jogértelmezésével, illetve döntéseivel, mert megengedik, hogy az ügyelet
általában ne, vagy csak meghatározott részében (a ténylegesen teljesített munka, vagy a
szektor specifikus szabályok által meghatározott mértékben) minősüljön a munkaidő korlát
szempontjából figyelembe veendő munkaidőnek, illetve rendkívüli munkavégzésnek.
A Javaslat célja az uniós joganyaggal harmonizáló, egyszerre jogszerű és rugalmas
szabályozás megalkotása.
Részletes indokolás
1.	§-hoz
Az Mt. hatályos szabályai nem definiálják a készenléti jellegű munkakör fogalmát. A
Javaslat a jogalkalmazás elősegítése érdekében a készenléti jellegű munkakörnek a
jogelméletben, valamint a bírói gyakorlatban kialakult fogalmát kívánja beépíteni az Mt.
munkaidőre vonatkozó értelmező rendelkezései közé.
Azon munkakörök minősülnek készenléti jellegűnek, amelyekben (i) a munkavégzési
kötelezettség felmerülése a munkakörbe tartozó feladatok jellegéből adódóan eshetőleges; (ii)
a rendes munkaidő legalább egyharmadában nincs munkavégzés valamint (iii) a munkával
nem töltött időt a munkavállaló pihenéssel töltheti. Ezek a feltételek konjunktív, tehát
együttes feltételek, mindegyiknek teljesülnie kell ahhoz, hogy egy munkakör készenléti
jellegűnek minősülhessen. Ebből következően, a konkrét munkaköri feladatok, a
1 Az ügyészségi szolgálati jogviszonyról szóló 1994. évi LXXX. törvény [Üszt.] munka- és pihenőidőre
vonatkozó rendelkezésinek módosítására jelen Javaslatban nincs szükség. Az Mt. jelen Javaslattal való
módosításait ugyanis - mivel az Üszt. azt határozza meg, hogy mely rendelkezések nem alkalmazhatóak az Mt-
ből - az Üszt. automatikusan alkalmazni rendeli.
munkavégzésre vonatkozó előírások vizsgálata alapján ítélhető meg, hogy az adott munkakör
készenléti jellegűnek minősülhet-e vagy sem.
A Javaslat az Európai Bíróság ítéleteivel való összhang megteremtése érdekében
egyértelműen kimondja, hogy az ügyelet a heti mérték tekintetében munkaidőnek tekintendő.
Minden más szempontból azonban a jelenleg is hatályos szabályok vonatkoznak az ügyeletre,
így az ügyelet díjazását továbbra is az Mt. 148. §-ának változatlan szabályai határozzák meg:
tekintettel arra, hogy az ügyelet alatt munkavégzés nem történik, a munkavállalót csak
rendelkezésre állási kötelezettség terheli, ezért az ügyelet időtartamára járó díjazás is ezzel
arányosan alacsonyabb, mint egyébként: ügyelet esetén a munkavállalót személyi alapbére
40%-a illeti meg. Ha a munkavállalónak az ügyelet alatt munkát kell végeznie, ez továbbra is
az Mt. 126. § (1) bekezdésének c) pontja szerint rendkívüli munkavégzésnek fog minősülni és
a munkavégzés időtartamára a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályok szerinti díjazás
jár.
2.	§-hoz
Mt. 117/A. § (2) bekezdéséhez:
A Javaslat egybe kívánja építeni a Kjt-ben és az Mt-ben meghatározott, az egészségügyi
ágazat számára az Mt-től eltérést engedő felhatalmazásokat. Ezáltal a Kjt-beli
felhatalmazások a hatályukat vesztik. Ez egy technikai jellegű javaslat, amelynek nincs EU-s
vonatkozása, csupán az egyértelműséget és a könnyebb jogalkalmazást szolgálja.
Az irányelv főszabálya alapján nemzeti jogszabály maximum négy hónapos
munkaidőkeretet állapíthat meg. Az irányelv azonban lehetőséget ad arra, hogy kollektív
szerződés hathónapos munkaidőkeretet állapíthasson meg. Az irányelv továbbá lehetőséget ad
arra is, hogy jogszabály, olyan tevékenységek esetében, ahol folyamatos szolgálatra vagy
termelésre van szükség (pl. kórházak) hathónapos munkaidőkeretet állapíthasson meg.
Az irányelv előírja, hogy a rendelkezéseitől való eltérés esetén - és ez minden további, a
következőkben ismertetett eltérésekre irányadó - a munkavállalók számára egyenértékű
kompenzáló pihenőidőt kell biztosítani a munkavállalók számára. Az Mt. ennek megfelel,
mert összességében a munkaidőkeret alkalmazása nem csökkentheti a pihenőidő mértékét,
hiszen - a keret értelmét adó egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazásával - a keret
átlagában legalább olyan tartamú pihenőidőt kell biztosítani a kereten belül, mintha az
általános szabályok szerint - munkaidőkeret nélkül - egyenlő munkaidő-beosztást
alkalmaznának.
A Javaslat alapján az egészségügyi dolgozók maximális heti munkaideje a
következőképpen alakul: a nem készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló
munkaideje nem haladhatja meg a munkaidőkeret átlagában a heti 60 órát, egészségügyi
ügyelet esetén a heti 72 órát.
Az irányelv főszabálya, hogy a munkavállalók napi pihenőidejének minimum 11 órának
kell lennie. Az irányelv azonban lehetőséget ad arra, hogy kollektív szerződés a napi
pihenőidő szabályaitól eltérjen. Az irányelv továbbá lehetőséget ad arra is, hogy jogszabály,
olyan tevékenységek esetében, ahol folyamatos szolgálatra vagy termelésre van szükség (pl.
kórházak) szintén eltérjen a napi pihenőidő szabályaitól. A Javaslat tehát összhangban van az
irányelvvel.
A készenlét - amikor a munkavállaló a maga által meghatározott helyen tartózkodva áll
rendelkezésre - kívül esik az irányelv hatályán, amint azt a SIMAP ügyben az Európai
Bíróság is megállapította. Ezen túl, az átalányszámítás szabályai kizárólag akkor megfelelőek,
ha olyan statisztikákon alapulnak, amelyekből pontosan ki lehet következtetni a készenlét
alatt végzett munka mértékét. Ilyen gyakorlat érvényesül egyébként a rendkívüli munka
díjazásakor is, tételes elszámolás helyett alkalmazhatnak átalányfizetést is. Ha mindezek
2
ellenére a munkavállaló hátrányára állapítja meg a munkáltató a készenlét alatt végzett
munka-átalányt, és a munkavállaló emiatt pert indít, a bíróság helyt fog adni a munkavállaló
keresetének. A Javaslat tehát összhangban áll az irányelv rendelkezéseivel.
A Javaslat továbbra is lehetőséget kíván adni az egészségügyi ágazat számára, hogy az
ügyeletre vonatkozó - az Mt-ben nem rendezett - szabályokat maga alkossa meg.
Mt. 117/A. § (3) bekezdéséhez:
A 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet - amely a Kjt. végrehajtásáról szól a művészeti, a
közművelődési és a közgyűjteményi területen foglalkoztatott közalkalmazottak
jogviszonyával összefüggő egyes kérdések rendezésével kapcsolatban - határozza meg az
előadóművészeti és az alkotóművészeti intézmények fogalmát:
Előadóművészeti intézmény: a Magyar Állami Operaház, a Nemzeti Filharmónia, a
színház, a hivatásos szimfonikus zenekar, a hivatásos énekkar, a hivatásos művészeti együttes
és az Interart Fesztiváliroda;
Alkotóművészeti intézmény: a képző-, ipar- és fotóművészeti galéria, a kiállító intézmény,
az alkotótelep, illetve az alkotóház, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus.
A hatályos szabályok alapján lehetőség van arra, hogy kollektív szerződés mellett akár
jogszabály is hat havi munkaidőkeretet állapíthasson meg előadóművészeti és
alkotóművészeti intézmények esetében. Ez azonban ellentétes az irányelvvel. Ahogy fentebb
is bemutattuk, az irányelv főszabálya, hogy jogszabály maximum négy hónapos
munkaidőkeretet állapíthat meg. Az irányelv azonban lehetőséget ad arra, hogy kollektív
szerződés hathónapos munkaidőkeretet állapíthasson meg. Ettől hosszabb munkaidőkeret
megállapítására jogszabállyal azonban csak az irányelvben meghatározott konkrét esetekben
van lehetőség (ezek között azonban nem szerepel olyan eset, amelybe az előadóművészeti és
alkotóművészeti intézmények beletartoznának). A javasolt módosítás a referencia időszak
tekintetében megteremti az összhangot az irányelv rendelkezéseivel.
Mt. 117/A. § (4) bekezdéséhez:
Komoly problémákat okoz a tartós külszolgálatban dolgozók ügyeleti idejének a
munkaidőbe való beszámítása, ezért az Mt-től eltérő, speciális szabályok megalkotása
szükséges a tartós külszolgálat területén. Ennek megfelelően az Mt. lehetőséget kíván
biztosítani arra, hogy tartós külszolgálat esetén is eltérhessen törvény az Mt. szabályaitól.
Mt. 117/A. § (5) bekezdéséhez:
Az egészségügyi ágazat, valamint a közoktatási ágazat számára azért indokolt eltérést
engedni az ügyelet Mt-ben meghatározott fogalmától valamint díjazásától, mert - míg az Mt.
hatálya alá tartozó munkaviszonyoknál eshetőleges, hogy felmerül-e egyáltalán munkavégzési
kötelezettség az ügyelet időtartama alatt - e két ágazatnak a Javaslatban meghatározott
eseteiben a munkavégzési kötelezettség felmerülése szükségszerű (pl. egy orvos az ügyelete
alatt biztos, hogy fog munkát végezni, éppúgy, mint egy tanár az iskolai kirándulásokon).
Az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatóknál ügyelet elrendelésére a törvényi feltételek
alapján leginkább olyan munkakörökben kerülhet sor, ahol a munkáltatók megszakítás nélküli
munkarendben üzemelnek. Az Mt. 118. §-ának (2) bekezdése alapján megszakítás nélküli
munkarend állapítható meg többek közt, ha a munkáltató működése naptári naponként hat órát
meg nem haladó időtartamban, illetve naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban
meghatározott okból és az ott előírt időszakban szünetel és
-	a munkáltató társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatást biztosít
folyamatosan (pl. gáz-, telefon-, áramszolgáltatás), vagy
3
-	a gazdaságos, illetve rendeltetésszerű működés - a termelési technológiából fakadó
objektív körülmények miatt - más munkarend alkalmazásával nem biztosítható (pl.
atomerőmű).
Ebből következően - szemben az egészségügyi, valamint a közoktatási ügyelettel - az
ügyeletek túlnyomó többségében az alkalmazott technológia biztonságos üzemeltetése,
valamint az esetleges balesetek elhárítása érdekében kell a munkavállalóknak ügyeletet
teljesíteniük. Az ügyeletek alatt így általában nem történik tényleges munkavégzés, a
munkavállalók az ügyelet alatt jellemzően többnyire rendelkezésre állnak az esetleges
zavarok elhárítása érdekében, tényleges - rendkívülinek minősülő - munkavégzésre csak
különös esetben kerül sor.
3.	§-hoz
Az európai uniós szabályozás általában megengedi a négyhavi munkaidőkeret
alkalmazását. Az uniós szabályozás adta kereteken belül a rugalmas foglalkoztatás biztosítása
érdekében a Javaslat lehetővé teszi egyrészt a munkáltató egyoldalú döntése alapján a
háromhavi, illetve tizenkét heti munkaidőkeret alkalmazását, másrészt kollektív szerződés
rendelkezése alapján a legfeljebb hat havi, illetve legfeljebb huszonhat heti munkaidőkeret
alkalmazását.
Az Mt. hatályos szabályai alapján lehetőség van kollektív szerződés által készenléti
jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók számára egyéves munkaidőkeret
megállapítására. Mivel ez nincs összhangban az irányelv rendelkezéseivel, az irányelvvel való
összhang megteremtése érdekében a Javaslat meg kívánja szüntetni ezt a lehetőséget. Ezáltal a
készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatottak számára is hat havi munkaidőkert lesz
megállapítható kollektív szerződéssel.
4-5. §-hoz
A Javaslat értelmében az ügyelet teljes időtartama (tehát az alatta teljesített rendkívüli
munkavégzés mellett magának az ügyeletnek, azaz a rendelkezésre állásnak az időtartama is)
munkaidőnek minősül. Többek közt ez teremti meg az összhangot a magyar jog és az európai
bírósági ítéletek között.
Az Mt-ben az ügyelet maga, azaz a munkáltató által meghatározott helyen és ideig
történő rendelkezésre állás [Mt. 129. § (1) bekezdés] a heti munkaidő-elszámolás tekintetében
minősül munkaidőnek, vagyis maga az ügyelet, azaz a rendelkezésre állás - mivel ez alatt a
munkavállaló nem végez ténylegesen munkát - nem minősül rendkívüli munkavégzésnek. A
lényeges változást a szabályozásban tehát az jelenti, hogy az Mt. 129. § (3) bekezdése alapján
elrendelhető évi 200, kollektív szerződéssel pedig évi 300 óra ügyelet munkaidőnek fog
minősülni a munkaidő heti felső korlátja tekintetében. Az ügyelet alatt végzett munka
ugyanakkor - a hatályos szabályokkal megegyező módon - továbbra is rendkívüli
munkavégzésnek fog minősülni. Ez azt jelenti, hogy ha a munkavállalónak az ügyelet alatt
munkát kell végeznie, ez a munka a rendkívüli munkavégzés éves keretébe, azaz az évi 200,
illetve kollektív szerződés rendelkezése alapján évi 300 óra rendkívüli munkavégzésbe
beleszámít [Mt. 127. § (4) bekezdés]. Az ügyelet Mt-beli fogalmától ugyanakkor az
egészségügyi és az oktatási ágazatban el lehet térni [lásd a Javaslat szerinti Mt. 117/A. § (5)
bekezdését valamint a hozzá tartozó indokolást].
A Javaslat értemében a nem készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott
munkavállalók napi munkaideje - a munkavállaló által teljesített ügyelet, vagyis
rendelkezésre állás időtartamának kivételével - továbbra sem haladhatja meg a napi tizenkét
órát. Ebből következően a tényleges napi munkavégzésük, vagyis a rendes munkaidő és a
4
rendkívüli munkavégzés együttesen továbbra is csak tizenkét óra lehet. Napi munkaidejük
akkor haladhatja meg a tizenkét órát és lehet legfeljebb huszonnégy óra, ha a huszonnégy óra
alatt legalább tizenkét órában kizárólag ügyelnek, azaz a munkavégzésre rendelkezésre állnak,
nem végeznek tényleges munkát.
A napi huszonnégy órás munkaidő fogalma eddig sem volt ismeretlen a magyar
munkajogban. Az Mt. hatályos szabályai is ezzel a terminológiával fejezik ki, hogy a
készenléti jellegű munkakörben dolgozó munkavállalók a munkaidő-beosztásuk szerint
maximum huszonnégy órát dolgozhatnak egyhuzamban, azaz ennyi lehet a napi munkaidejük.
Az Mt. 117. § (1) bekezdés b) pontja határozza meg a napi munkaidő fogalmát, amely szerint
a napi munkaidő egyrészt az egy naptári napra eső munkaidő, másrészt egy huszonnégy órás
megszakítás nélküli időszakba tartozó munkaidő. A huszonnégy órás megszakítás nélküli
időszakba tartozó munkaidő főszabály szerint tizenkét óra lehet. Ettől eltérően, készenléti
jellegű munkakörben dolgozó munkavállalónál, illetve ügyeletet teljesítő munkavállalónál a
munkaidő hosszabb is lehet, de a huszonnégy órát nem haladhatja meg.
Például, ha a munkavállaló dolgozik rendes munkaidőben napi 8 órát, majd ezt követően
ügyel 16 órát, akkor - mivel a tényleges munkavégzés továbbra is csak napi 12 óra lehet - az
ügyelet alatt maximum 4 óra munkát végezhet. Ebben az esetben továbbá a munkavállaló 200
(300) órás ügyeleti kerete 16 órával, a rendkívüli munka 200 (300) órás éves kerete pedig 4
órával csökken. Tehát - egyezően a hatályos szabállyal - ha rendkívüli munkavégzésre kerül
sor az ügyelet alatt, akkor mind az ügyelet éves kerete, mind pedig a rendkívüli munkavégzés
éves kerete csökken.
A példa ábrával szemléltetve:
24 óra		
8 óra	az ügyelet teljes időtartama 16 óra	
rendes munkaidő	4 óra rendkívü li munkavé gzés	12 óra ügyelet (rendelkezésre állás)
12 óra munkavégzés		12 óra rendelkezésre állás, munkavégzés nélkül
A 12 óra rendelkezésre állás a hatályos szabályok módosításával minősül a heti korlát
tekintetében munkaidőnek, a jelenlegi szabályok e vonatkozásban sem tekintik munkaidőnek
az ügyeletet.
A)	Ügyelet elrendelése, ha a munkáltató legfeljebb évi 200 óra rendkívüli munkavégzést,
illetve 200 óra ügyeletet rendelhet el a munkavállalóknak
Az Mt. 127. §-ának (4) bekezdése, valamint az Mt. 129. § (3) bekezdése alapján a
munkáltató egyoldalúan maximum évi 200 óra rendkívüli munkavégzést, illetve 200 óra
ügyeletet rendelhet el a munkavállalóknak. Ügyelet elrendelésére ebben az esetben a
munkáltatónak alapvetően munkaidőkeret alkalmazása esetében van lehetősége. Egy ügyelet
időtartama ugyanis általában 16 óra (8 óra rendes munkaidő + 16 óra ügyelet = 24 óra), vagy
24 óra. Ennek elrendelésére egy normál munkarendben nincs lehetőség, hiszen ha a
munkavállaló ügyeletet teljesít, akkor nagyon megugrik az egy hétre eső munkaidő (plussz
16, vagy plussz 24 órával), amit később lehet (és kell) kiegyenlíteni heti 48 órára a
munkaidőkeret átlagában.
Az irányelv alapján - a munkaidőkeret átlagában heti 48 órával számolva (amiből 40 óra a
rendes munkaidő) - a rendes munkaidőn túl maximum évi 416 óra (52 x 8 óra = 416)
5
ügyeletet, illetve rendkívüli munkavégzést rendelhet el a munkáltató a munkavállalók
számára. Ha éves munkaidőkeret van a munkáltatónál - amely jellemző a kollektív
szerződéssel rendelkező megszakítás nélküli munkarendet alkalmazó munkáltatóknál -, akkor
a munkáltató - figyelemmel az ügyelet, valamint a rendkívüli munkavégzés éves keretére is -
szabadon gazdálkodhat akár a 416 órával is az ügyeletek, illetve a rendkívüli munkavégzések
elrendelése tekintetében.
Például, ha a munkáltató az Mt. alapján 200 óra ügyeletet rendelhet el, és el is rendel évi
200 óra ügyeletet, amiből az ügyelet alatt például 120 óra a rendkívüli munkavégzés, akkor is
elrendelhet még mellette a munkáltató 80 óra rendkívüli munkavégzést. A kettő összesen a
heti munkaidő korlát tekintetében 200 óra + 80 óra = 280 óra a rendes munkaidején túl és
ezzel kimerítette mind a két keretet.
Ha pedig a munkáltató elrendel évi 200 óra ügyeletet és ebből 100 óra a rendkívüli
munkavégzés, akkor is marad még 100 óra rendkívüli munkavégzés, amit elrendelhet a
munkáltató a rendkívüli munkavégzés más jogcímén a munkavállaló számára. A kettő
összesen 200 + 100 óra = 300 óra a rendes munkaidején túl és ezzel kimerítette a két keretet.
Az összesen 400 óra ügyelet és rendkívüli munkavégzés tehát - az Mt-ben meghatározott
munkaidőkeretek alkalmazásával - felhasználható a heti 48 órás korlát betartása mellett.
Fontos felhívni azonban a figyelmet arra, hogy ha a munkavállaló kimerítette a számára
elrendelhető éves rendkívüli munka keretét (vagyis 200, illetve kollektív szerződés
rendelkezése alapján 300 órát), akkor számára abban az évben nem rendelhető el több ügyelet
sem, figyelemmel arra, hogy az ügyelet alatt ebben az esetben nem lenne lehetősége
munkavégzésre.
B)	Ügyelet elrendelése, ha a munkáltató több mint 200 óra rendkívüli munkavégzést, illetve
több mint 200 óra ügyeletet rendelhet el a munkavállalóknak
Az Mt. 127. §-ának (4) bekezdése, valamint az Mt. 129. § (3) bekezdése alapján kollektív
szerződés alapján a munkáltató maximum évi 300 óra rendkívüli munkavégzést, illetve
maximum 300 óra ügyeletet rendelhet el a munkavállalóknak. Mivel az ügyelet egésze
munkaidőnek minősül, ahhoz, hogy el lehessen rendelni évi 300 óra ügyeletet és 300 óra
rendkívüli munkavégzést, előfordulhat, hogy a munkavállaló munkaideje meghaladja heti 48
órát a munkaidőkeret átlagában - még éves munkaidőkeret esetén is.
Például ha a munkáltató elrendel egy évben 300 óra ügyeletet és ebből 50 óra rendkívüli
munkavégzés, akkor, ha a munkáltató a megmaradó 250 óra rendkívüli munkavégzést is
elrendeli ez a két időtartam együtt 550 óra (300 óra ügyelet, amiből 50 óra a rendkívüli
munkavégzés + 250 óra rendkívüli munkavégzés), de a legszélsőségesebb esetben a két keret
együttesen akár a 600 órát is elérheti. Ez az irányelv alapján a rendes munkaidőn felül - a heti
48 órás korlát figyelembevételével - elrendelhető 416 órát jóval meghaladja.
Abban az esetben is problémát okozhat továbbá a 48 órás felső határ betartása, ha csak az
egyik keretet (a rendkívüli munkavégzés éves keretét vagy pedig az ügyelet éves keretét)
emelik fel 200 óráról kollektív szerződéssel 300 órára. Ez a két keret is elérheti ugyanis együtt
akár az 500 órát is.
Az irányelv ugyanakkor lehetőséget ad a heti 48 óra maximális munkaidő túllépésére a
munkavállaló önkéntessége alapján (ún. opt-out).
Ezzel a lehetőségével élve - az irányelv rendelkezéseivel összhangban - az Mt. kimondja,
hogy abban az esetben, ha a munkáltató évi 200 órán felül rendelhet el ügyeletet, illetve
rendkívüli munkavégzést a munkavállalók számára, és ha a munkavállalókat megszakítás
nélküli munkarendben foglalkoztatják, a heti 48 órán felüli munkaidő egy éves határozott
időtartamra kötött megállapodás alapján önként vállalható, azonban ezt csak ügyeletre lehet
fordítani. Magyarán hetente, munkaidőkeret alkalmazása esetén heti átlagban a 48 órát
6
meghaladó időtartam csak ügyeletre, azaz rendelkezésre állásra vehető igénybe, vagyis
tényleges munkavégzésre nem vehető igénybe. (Az egészségügyben az opt-out ettől eltérően
rendes munkaidőben történő munkavégzésre is fordítható).
Ha tehát megállapodást köt a munkavállaló a munkáltatóval, akkor a heti munkaideje
maximum 60 óra lehet azzal, hogy a rendes munkaidő és a rendkívüli munkavégzés mértéke
együttesen hetente - munkaidőkeret alkalmazása esetében - a munkaidőkeret átlagában nem
haladhatja meg a 48 órát. Tehát, ha a munkavállaló munkaideje az ügyelet miatt 60 óra, akkor
sem végezhet ténylegesen több munkát hetente vagy a munkaidőkeret átlagában heti 48
óránál.
Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a Javaslat szerinti Mt. 119/A. § „ heti plusz
12 órája” függ a heti 60 órás felső határ betartása mellett az ügyelet éves korlátjától, a 200,
illetve 300 órától. Természetesen a 60 óra mellett (hetente vagy a munkaidőkeret átlagában) a
200, illetve 300 óra az abszolút korlát, ezt nem lépheti túl a munkáltató. Azaz, ha
megállapodik a munkáltató a munkavállalóval a heti plusz 12 órás munkaidőben, mindez nem
ad minden héten lehetőséget a 12 óra plusz ügyeletet elrendelésére.
Példa az opt-outra (az ábra a munkaidőkeret átlagában szemlélteti az opt-outot):
60 óra/hét			
40 óra	4 óra rendkí vüli munka	Az ügyelet teljes időtartama 16 óra	
		4 óra rendk ívüli munk a	12 óra ügyelet (rendelkez ésre állás
rendes munkaidő	(4 + 4 óra) 8 óra rendkívüli munkavégzés		12 óra rendelke zésére állás
48 óra munkavégzés			12 óra rendelkezés re állás, munkavégz és nélkül
6-7. §-hoz
Az irányelv a pihenőidőket (munkaközi szünet, napi, heti pihenőidő) egybefüggően
rendeli kiadni. Ugyan az Mt. hatályos szabályainak értelmezéséből is következik a pihenőidők
egybefüggő biztosításának kötelezettsége, az egyértelműség és az irányelvnek való teljes
megfelelés érdekében az Mt. pontosítja a vonatkozó jogszabályhelyeket.
8.	§-hoz
A gyakorlatban egyre gyakrabban jelentkező probléma, hogy a munkáltatóknak olyan
szakemberigénye merül fel, amely nem pótolható megfelelő időn belül a munkaerőpiacról: az
olyan munkavállaló, aki magas szintű vagy kivételes ismereteket igénylő munkára vagy
szakmára rendelkezik képesítéssel, vagy egyébként olyan kivételes tudással rendelkezik,
amely a munkáltató működéséhez szükséges, nagyon nehezen pótolható a munkaerőpiacról,
illetve található a munkaerőpiacon.
7
Erre az esetre kínál rugalmas megoldást a Javaslat 8. §-a, amely lehetővé teszi, hogy a
munkáltató és a munkavállaló legfeljebb egy éves határozott időre írásban megállapodjon - az
Mt. alapján kollektív szerződés nélkül elrendelhető kétszáz óra rendkívüli munkavégzés
helyett - legfeljebb háromszáz óra időtartamú elrendelhető rendkívüli munkavégzés
lehetőségéről. Ebben az esetben tehát kollektív szerződés nélkül is lehetővé válna a rendkívüli
munkavégzés éves keretének háromszáz órára való felemelése.
A megállapodás megkötésének feltétele, hogy a munkáltató bejelentse munkaerő-
igényét az állami foglalkoztatási szervnél, de az állásközvetítés legalább harminc napig ne
járjon eredménnyel. A megállapodás továbbá csak olyan munkavállalóval köthető meg,
akinek munkakörével azonos munkakörben kért a munkáltató állásközvetítést. A
megállapodás megkötésének további feltételeit és megszűnésének eseteit is meghatározza a
Javaslat.
9.	§
A Javaslat megteremti az összhangot az Mt. módosítása és a Ktv. között. Így a Ktv.
esetében is kimondja a Javaslat, hogy az ügyelet teljes időtartama mellett az ügyeleten kívül
elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát is bele kell számítani a munkaidő mértékébe,
valamint alkalmazni rendeli a köztisztviselők vonatkozásában is az Mt. 119/A. §-át azzal,
hogy a megállapodás megkötésének a kollektív szerződés ügyeletre, illetve rendkívüli
munkavégzésre vonatkozó rendelkezése nem feltétele. A Ktv. szabályai alapján a
köztisztviselőt a napi munkaidőn túl teljesített ügyeletért legfeljebb annak időtartamával
megegyező mértékű szabadidő illeti meg [Ktv. 40. § (4) bekezdés].
A Ktv. 39. §-ának (3) bekezdése (mely hat havi munkaidőkeret alkalmazását teszi
lehetővé a munkáltatók számára) nincs összhangban az irányelvvel. Az irányelv ugyanis
főszabályként jogszabállyal csak négyhavi munkaidőkeret alkalmazását engedi meg. Ettől
hosszabb munkaidőkeret megállapítására jogszabállyal csak az irányelvben meghatározott
konkrét esetekben van lehetőség. A javasolt módosítás a referencia időszak tekintetében
megteremti az összhangot az irányelv rendelkezéseivel.
10.	§-hoz
A Bjt-nek az ügyeletre vonatkozó rendelkezése szerint az ügyeleti idő egésze nem, csak az
ügyelet alatt végzett munka időtartama tekintendő munkaidőnek. Az ügyelet tekintetében az
OIT 2/1999 (III. 1.) ajánlása tartalmaz további információt. E szerint ügyeletnek az minősül,
amikor a bíró vagy az igazságügyi alkalmazott a rendes munkaidőn túl, az intézkedésre
jogosult bírósági vezető által kijelölt más helyen a beosztásnak megfelelő munkát végez.
Az OIT-tól kapott tájékoztatás szerint ugyanakkor a gyakorlatban ügyelet elrendelésére
csak ténylegesen felmerülő ügyek határidőn belüli elbírálása érdekében kerül sor. Másképpen
fogalmazva, az ügyelet elrendelésére csak akkor és csak olyan időtartamban kerül sor, amikor
a bíró és (az ügyelet alatt őt segítő) igazságügyi alkalmazott ténylegesen munkát is végez:
azaz az ügyelet alatti munkavégzés időtartama esetükben, a gyakorlatban, azonos a tényleges
munkavégzés időtartamával.
A Javaslat az európai bírósági ítéletekkel való összhangot teremti meg a Bjt. vonatkozó
rendelkezésének módosításával.
11.	§-hoz
A Javaslat az európai bírósági ítéletekkel való összhangot teremti meg az Iasz. vonatkozó
rendelkezésének módosításával.
8
12-13. §-okhoz
A szakasz a Záró rendelkezések között rendelkezik arról, hogy a készenléti jellegű
munkakörre vonatkozó, munkaidőkeretet érintő változások - tekintettel a 2007. évre
megkötött éves kollektív szerződésekre - 2008. január 1-jén lépnének hatályba.
9