﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/3029. számú
törvényjavaslat
a döntéselőkészítéshez szükséges adatok hozzáférhetőségének biztosításáról
Előadó:
Dr. Veres János
pénzügyminiszter
Budapest, 2007. május
2
2007. évi......törvény a döntéselőkészítéshez szükséges adatok hozzáférhetőségének
biztosításáról
-	Kötelessége az államnak és az államigazgatási szerveknek, hogy a gazdaságra és a
társadalmi folyamatokra kiható döntéseiket előzetesen mérlegeljék, eredményüket utólagosan
vizsgálják.
-	Racionális és igazságos döntéseket az állami szervek is csak a tények és a következmények
alapos ismeretében hozhatnak.
-	Empirikus kutatásokkal alátámasztott hatásvizsgálatok nyújthatnak segítséget a döntési
alternatívák közötti választásban, a hatékonyság és a célszerűség érvényesítésében.
-	Igazságossági szempontú elemzéseket kell végezni a társadalompolitikai jelentőségű
szabályozások előkészítése során.
-	Felismerve e feladatok teljesítésére irányuló törekvések elősegítésének szükségességét, az
Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1.	§ A költségvetési szerv és a többségi állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezet (a
továbbiakban: adatkezelő) a kezelésében lévő közérdekű adatot 15 napon belül, költségtérítés
megállapítása nélkül továbbítja az ezt igénylő központi államigazgatási szervnek.
2.	§ (1) Az állami vezető és a kormányhivatal vezetője jelentős társadalmi, vagy gazdasági
hatású, és különösen az európai uniós kötelezettségek teljesítését érintő döntések előkészítése
érdekében kérheti, hogy az adatkezelő a kezelésében lévő személyes adatról, adótitokról, vagy
egyedi statisztikai adatról készített másolatot visszafordíthatatlan módon úgy módosítsa, hogy az
az érintettel ne legyen kapcsolatba hozható, és kérheti a személyes vagy bizalmas jellegétől így
megfosztott adat 1. § szerinti átadását.
(2)	Az adatkérő erre irányuló kérése esetén az adatkezelő köteles a módosítást olyan módon
elvégezni, ami a kutatási cél megvalósítását a lehető legkevésbé korlátozza.
(3)	Az adatkezelő köteles megtagadni a kért adatok átadását, ha az adatokat nem lehetséges
megfosztani személyes adat jellegüktől. A kérelem részleges vagy teljes megtagadását az
adatkezelő köteles írásban megindokolni és egyidejűleg értesíteni az adatbázis létrehozásáért
felelős szervet.
(4)	Az adatkezelő az adatok átadásával egyidejűleg tájékoztatja az adatbázis létrehozásáért felelős
szervet az adatkérő megnevezéséről, az adatkérés és teljesítés dátumáról és költségéről, és az átadott
adatkörről.
3.	§ (1) Az adatkérő köteles az adatok módosításával, csoportosításával, valamint az
adatátadásnak a kezelés formátumától eltérő formátumú teljesítésével összefüggésben felmerülő,
az adatkezelő által - részletes költségkimutatás alapján - megállapított költségeket előzetesen
megtéríteni.
3
(2) Az adatkezelő és az adatkérő megállapodásukban a költségek viselését, az adatátadás
határidejét az e törvényben foglaltaktól eltérően is rendezhetik.
4.	§ (1) A miniszter és a kormányhivatal vezetője kérheti, hogy egyes, személyes adatot vagy
egyedi statisztikai adatot adóazonosító jellel, társadalombiztosítási azonosító jellel,
személyazonosító jellel, vagy névvel és lakcímmel együtt kezelő költségvetési szervek adatbázis
készítésére alkalmas módon adják át az alanyával kapcsolatba nem hozható, a 2. § szerint
módosított adatot.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti adatátadást az adatbázis létrehozásáért felelős szerv részére, az
általa megállapított kódképzési módszer alapján meghatározott anonim kapcsolati kóddal és
mintavételi eljárással kell teljesíteni.
(3)	Az adatok összekapcsolását az adatbázis létrehozásáért felelős szerv végzi oly módon,
hogy a különböző adatkezelőktől azonos módszerrel képzett kapcsolati kóddal veszi át az
adatokat.
(4)	Adatok összekapcsolásával létrehozott adatbázis esetén az anonim kapcsolati kód
képzésének módszerét úgy kell meghatározni, hogy az alapját képező személyazonosító adatok
kezelésére valamennyi, az adatátadás céljából megkeresett adatkezelő jogosult legyen.
(5)	Az adatbázis létrehozásáért felelős szerv kérésére az egyik adatkezelő szerv mintát vesz az
általa kezelt adatbázisból, és annak kapcsolati kódjait átadja az adatbázis létrehozásáért felelős
szervnek.
(6)	Az adatbázis létrehozásáért felelős szerv az (5) bekezdés szerinti minta anonim kapcsolati
kódjait, az ehhez tartozó adatok nélkül átadja az (1) szerinti adatkérésben megjelölt többi
adatkezelőnek.
5.	§ (1) Az anonim kapcsolati kód képzésének módszerét és a kódképzés alapját az adatbázis
létrehozásáért felelős szerv úgy határozza meg, hogy
a)	a kódképzés alapját nem képezhetik olyan személyazonosító adatok, amelyek kezelésére az
adatkérő jogosult,
b)	a kódképzés alapját nem képezhetik olyan személyazonosító adatok, amelyek kezelésére az
adatbázis létrehozásáért felelős szerv jogosult,
c)	a kódképzés konkrét módszere tartalmazzon egyedi, véletlenszerűen megállapított elemet.
(2)	Az adatbázis létrehozásáért felelős szerv a kódképzés módszerét csak az adatkezelő
szerveknek továbbíthatja. A továbbítás után a kódképzés módszerét haladéktalanul törölni kell.
(3)	Az adatkezelő szerv a kódképzés módszerét nem továbbíthatja, és azt a kapcsolati kódok
képzése után haladéktalanul törölnie kell.
(4)	Az adatkezelő szerv a kapcsolati kódokat az adatok átadása után haladéktalanul törli.
(5)	Az adatbázis létrehozásáért felelős szerv az adatátadásra 5 napos időintervallumot határoz
meg. Az ezen időintervallumon kívül érkezett adatokat a többi adattal össze nem kapcsolhatja,
azok kapcsolati kódját haladéktalanul törli.
(6)	Az adatbázis létrehozásáért felelős szervnek az összekapcsolást követően az anonim
kapcsolati kód és az átvett adatok közötti kapcsolatot helyreállíthatatlanul meg kell szüntetnie és
az anonim kapcsolati kódot haladéktalanul törölnie kell.
4
6.	§ Az adatbázis létrehozásáért felelős szerv tevékenységét, az adatigénylés, adatátadás és
adat-összekapcsolás jogszerűségét és az anonim kapcsolati kód képzésének módszerét az
adatvédelmi biztos a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló
törvényben meghatározott eljárásban előzetesen is ellenőrizheti.
7.	§ (1) A 2. § szerinti adatkérés esetén az adatkezelő, a 4. § szerinti kapcsolás esetén az
adatbázis létrehozásáért felelős szerv az adatok átadása előtt a természetes személy lakcímére
vonatkozó adatot úgy módosítja, hogy abból az érintett lakóhelye a kistérségnél pontosabban ne
legyen megállapítható.
(2)	A 2. és a 4. § szerinti adatátadás esetében adatkezelőnként legalább száz főt eredményező
mintát kell venni. A teljes népességre vonatkozó adatbázisok esetében a minta nem haladhatja
meg a teljes sokaság 50 %-át.
(3)	Az adatbázis létrehozásáért felelős szerv az (1) bekezdés szerinti művelet elvégzése után
az adatbázist megküldi a 4. § (1) bekezdése szerinti adatkérőnek.
(4)	Az adatbázis létrehozásáért felelős szerv honlapján kereshető formában közzéteszi az
adatkéréseket: az adatkör leírását, kezelőit, a 2. § (1) és a 4. § (1) bekezdése szerinti adatkérő
megnevezését, valamint az adatkérés és a megtagadás vagy a teljesítés dátumát.
(5)	A 2. § (1) bekezdése és a 4. § (1) bekezdése szerinti adatátadás az adatkérő által irányított
vagy felügyelt költségvetési szerv részére is történhet.
8.	§ (1) E törvény alkalmazásában
a)	anonim kapcsolati kód: az ugyanazon személyre vonatkozó személyazonosító adatokból
olyan, véletlenszerű elemet is tartalmazó módszerrel képzett karaktersor, amellyel ugyanazokból
az adatokból mindig ugyanaz a karaktersor jön létre, de amely eredményeképpen létrejött
karaktersorból a személyazonosító adatok nem állíthatók helyre;
b)	kistérség: a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló törvény
szerinti kistérség, Budapest esetében a kerület.
(2) Az e törvényben foglaltak nem alkalmazhatóak a külön törvény szerinti minősített
adatokra, illetve azokra a közérdekű adatokra, amelyeknek megismerhetőségét nemzetbiztonsági
érdekből külön törvény korlátozza.
9.	§ Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 53. §-a a következő (4) bekezdéssel
egészül ki:
„(4) Az (1) bekezdésben meghatározott adatkörön belül nem minősül adótitoknak a nyilvános
cégadat, a céginformációs és az elektronikus cégeljárásban közreműködő szolgálattól kérhető
adat, valamint az az adat, amely alanyával (adóalannyal vagy adózóval) nem hozható
kapcsolatba.”
10.	§ Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről
szóló 1997. évi XLVII. törvény 4. § (2) bekezdés d) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„d) hatásvizsgálati célú anonimizálás és tudományos kutatás,”
11.	§ Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a)	az adatbázis létrehozásáért felelős szervet rendeletben jelölje ki,
5
b)	az adatbázis létrehozásáért felelős szerv közreműködésével kapcsolatos részletes
szabályokat rendeletben határozza meg,
c)	rendeletben további - a 2. § (1) bekezdése és a 4. § (1) bekezdése szerinti - adatkérésre
jogosultat határozzon meg.
12.	§ (1) E törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő 15. napon lép
hatályba.
(2) E törvény 4-6. §-a, 7. § (3) bekezdése és a 8. § (1) bekezdés a) pontja a kihirdetését követő
ötödik hónap első napján lép hatályba.
6
Indokolás
Általános indokolás
Az államigazgatásban jelenleg esetlegesen jelenik meg az a szempont, hogy a közpénzeket nem
csak a számviteli szabályokat betartva, hanem lehetőség szerint hatékonyan is kell elkölteni, és
ezt a hatékonyságot folyamatosan követni, elemezni kell. A költségvetési szervek által létrehozott
adatbázisok nem csak adminisztratív célokra, hanem ilyen jellegű elemzések céljára is
alkalmazhatók, sőt, alkalmazandók.
Ezekhez az elemzésekhez természetes személyekre vagy gazdasági szervezetekre vonatkozó
(mikroszintű) adatok szükségesek. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok
nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (adatvédelmi törvény, a továbbiakban: Avtv.)
védi az információs önrendelkezési jogot. Ennek tiszteletben tartása érdekében a javaslat úgy
teszi lehetővé a mikroszintű adatok átadását, hogy az adatok személyességének megszüntetésére
kötelezi az adatkezelőt. A javaslat tehát úgy biztosítja a mikroszintű adatok közjó szempontjából
kívánatos, szélesebb elérhetőségét, hogy eközben nem korlátoz más jogokat.
A javaslat lényege, hogy az információs önrendelkezési jog korlátozása nélkül feloldja az
adatigény és az adatvédelem közti ellentétet, és megerősíti az adatkérők jogait. A javaslatnak
négy, egymással szorosan összefüggő eleme van: (1) előírja azt, hogy a közérdekű adatot az
adatkezelők kötelesek kiadni, akkor is, ha azok mikroszintű adatok, míg azonosításra alkalmas
(és nem közérdekű) adataikat kérésre anonimizálniuk kell, (2) a potenciális felhasználók
(államigazgatási szakértők) számára pedig törvényi felhatalmazást ad az adatok igénylésére. (3)
Az adatok összekapcsolhatóságához fentieken túl egy technikai megoldás, a hash függvény
segítségével történő titkosítás is szükséges (ez megszünteti a személyességet), és egy előírás, ami
kötelezi az adatgazdát arra, hogy ezt a megoldást alkalmazza, és együttműködjön az adat
kiadásában. (4) Az információs önrendelkezési jog védelme érdekében előírja, hogy
adatösszekapcsolásra irányuló kérelmeket be kell jelenteni az erről nyilvántartást vezető
szervnek, illetve, hogy mikroszintű adat nem adható át abban az esetben, ha a személyesség nem
szüntethető meg.
Fontos megjegyezni, hogy a fenti négy elem együtt éri el a kívánt célt: az adathozzáférés széles
körű biztosítását, anélkül, hogy az információs önrendelkezés jogát korlátoznánk. Az elemek
bármelyikének elhagyása vagy az adathozzáférés érdemi javulását, vagy a személyes jogok
védelmét veszélyeztetné.
Az előterjesztés célja: az adatvagyon felhasználása, hatásvizsgálatok elősegítése
A költségvetési szervek egyes feladataik ellátásához adatokat gyűjtenek természetes személyek-
ről és gazdasági szervezetekről. Ezek az adatok elsősorban adminisztratív célokat szolgálnak, de
másodsorban felhasználhatók a kormányzati döntések hatásainak vizsgálatára is. Az ilyen hatás-
vizsgálatok célja az, hogy a közpénzek elköltésének eredményességét mérjék, és feltárják, hogy a
szabályozás, vagy a közpénzek elosztásának módosításával növelni lehet-e az eredményességet.
Nem a közkiadások jogosságának ellenőrzéséről van tehát szó, hanem a kiadások és az
eredmények összevetéséről. Az adatok összegyűjtése általában jelentős költséggel jár, ehhez
képest lényegesen kisebb a költsége az adatok hatásvizsgálati célú átalakításának és átadásának.
Az eredményesség növelése érdekében ezért különösen indokolt, hogy az adatvagyont az elsőd-
leges célján túl hatásvizsgálatok elvégzésére is fel lehessen használni.
7
A mikroszintű adatok, és ezek felhasználása
Az előterjesztés a természetes személyekre és gazdasági szervezetekre vonatkozó, ún. mikro-
szintű adatok felhasználására vonatkozik. Ilyen, mikroszintű adat például a következő „A”
adatsor: 51 éves, egyetemi végzettségű, budapesti lakos. Ez az adatsor egy bizonyos személyre -
az adatszolgáltatóra - vonatkozik, de alanyával nem hozható kapcsolatba: a három adatból nem
lehet azonosítani, hogy ki volt az adatszolgáltató. Mikroszintű, és ezen belül személyes adat
például a „B” adatsor: ugyanennek a személynek a neve és TAJ száma. Személyessé válna az
„A” adatsor is, ha azt a TAJ számmal együtt közli valaki.
A mikroszintű adatoknak két fő forrása van: a statisztikai célból gyűjtött adatok, és az
adminisztratív célokra begyűjtött adatok. Előbbiek fő forrása a KSH, utóbbiaké néhány nagy
állami szerv, mint az Egészségbiztosítási Pénztár, a Nyugdíjfolyósító, vagy az APEH.
Ha a közpénzek hatékony felhasználását modern eszközökkel, pl. többváltozós statisztikai
modellekkel kívánjuk elemezni, akkor mikroszintű adatokra van szükségünk. Mikroszintű adatok
kellhetnek a javaslatok előzetes hatásvizsgálatához és a közkiadások, vagy egy adott szabályozás
eredményességének utólagos értékeléshez is. Például annak vizsgálatához, hogy a különféle jóléti
juttatások együttesen mennyire csökkentik a gyermekszegénységet, olyan adat kell, amiből
kiderül, hogy ugyanaz a szülő hányféle és mekkora támogatást kap, milyen más jövedelme van,
és hány gyermeket nevel. Ezt csak egy olyan adatállomány biztosíthatja, amelyben egyéni szintű
adatok vannak, és azt is tudjuk, hogy kik élnek egy háztartásban. Vagy, ha az egyszülős családok
szegénységi rátáját akarnánk csökkenteni, mikroszintű adatok segítségével tudjuk megállapítani,
hogy ezt egy meglévő támogatás növelésével, vagy új támogatással érdemes-e megoldani.
Összesített adatokból nem lehet ugyanis megállapítani, hogy egy adott háztartás hányféle és
mekkora támogatást kap, és milyen más jövedelme van.
Egy részletes hatásvizsgálat mikroszintű (egyéni, vagy vállalati szintű) adatokat igényel, de a
személyes azonosításra általában nincs szükség: a fenti példát követve, kutatáshoz elegendő az
„A” adatsor.
Hatásvizsgálatra a kormányzati működés két pontján is szükség van. Egyrészt egy szándékolt
intézkedés hatását minél pontosabban kell tudni előre jelezni, hogy látható legyen melyik, és
milyen erősségű intézkedés éri el legkisebb ráfordítással a kívánt hatást. Az intézkedés után pedig
az új helyzet és a beavatkozás előtti állapot összehasonlításával kell az intézkedés tényleges
hatását mérni. Mindkét esetben adatokkal kell rendelkezzünk azokról az egységekről, akiket az
intézkedés céloz.
A hatásvizsgálatok készítése mára önálló tudománnyá nőtte ki magát. A hatásvizsgálatok
statisztikai és gazdasági matematikai eszközrendszere, fejlett számítógépprogramokkal és
szaktudással támogatva lehetővé teszi, hogy a döntéshozatal minél inkább pontos ismeretekre és
ne feltevésekre alapuljon, illetve pontosabb előrejelzések készüljenek, ne csak a kiadások várható
mértékére, hanem az intézkedések hatására vonatkozóan is.
A kormányzati intézkedések hatásait ma is kötelező előzetesen vizsgálni, a környezeti hatások
esetében már részletes előírások is születtek (A környezet védelmének általános szabályairól
szóló 1995. évi LIII. törvény és a környezeti hatásvizsgálatról szóló 20/2001. (II. 14.)
kormányrendelet). Ezeket a tendenciákat erősítik az európai uniós források felhasználásával
kapcsolatos kötelezettségek.
Adatvédelem és az adatvagyon hasznosítása
8
A hatályos szabályozás nem tiltja általában a mikroszintű adatok felhasználását, de az alanyával
kapcsolatba hozható adatok kezelésére már többféle korlátozás van érvényben: a személyes
adatok kezelését az Avtv., az egyedi adatokét az Stt., az adótitokét az adózás rendjéről szóló
2003. évi XCII. törvény (Art.) korlátozza (ld. 1. táblázat).
1.	táblázat: A statisztikai vagy adminisztratív adatgyűjtésből származó, egyénekre vagy
vállalatokra vonatkozó adatokon belül megkülönböztethető adatfajták
Mikroszintű adat								
Természetes személyre vonatkozó adat				Szervezetre vonatkozó adat				
Személyes adat = azonosítható a személy, akire az adat vonatkozik [Avtv.] = egyedi adat [Stt.]			Nem személyes adat = nem azonosítható a személy	Anonim adat = nem azonosít- ható a szerve- zet, amelyre az adat vonatkozik	Nem anonim adat = azonosítható a szervezet, amelyre az adat vonatkozik = egyedi adat [Stt.]			
Közérdekű személyes adat [Avtv.]	Nem közérdekű személyes adat	Névtelen mikroadat [831/2002/EK]			Adótitok által védett cégadat [Art.]	Nyilvános (pl. cégbíró- ságnak bejelentett) adat	Közérdekű adat (ha költségve- tési szerv kezeli)	Egyéb nem anonim adat
			Anonimizált mikroadat =Elemi adat [KSH adatvédelmi szabályzata]					
Megjegyzés: *hivatalos fordítás. Az eredeti angol: anonymised microdata. Az EU tanácsi rendelet a magyar
gyakorlattól eltérően használja a „bizalmas adat” kifejezést: olyan adatot ért ezen, amelyből közvetlenül nem lehet
azonosítani a személyt vagy szervezetet, és bizonyos feltételekkel megengedi az ilyen adatok kiadását.
Az Avtv. a természetes személlyel kapcsolatba hozható adatot személyes adatnak hívja, és fő-
szabály szerint kizárja a személyes adatok kiadását vagy összekapcsolását. Az Avtv. a személyes
adatok, illetve a közérdek védelmének konfliktusában jellemzően a személyes adatok védelmé-
nek ad prioritást, a közérdekből fakadó lehetséges korlátozások közül pedig egyedül a közsze-
replőket és közhivatalnokokat érintő korlátozásra utal explicit módon. A konkrét személlyel
kapcsolatba nem hozható mikroszintű adatok kezelését azonban az Avtv. nem korlátozza.
Az Avtv. szerint személyes adatokat akkor lehet kezelni (továbbadni, összekapcsolni), ha ehhez
az érintett hozzájárul, vagy törvény megengedi. A személyes adat az adatkezelés során mind-
addig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. Személyes adatnak mi-
nősülnek a természetes azonosítók, mint például a név, születési év, lakcím, életkor, valamint
minden olyan, az adott egyénre vonatkozó adat, amit ilyen azonosítókkal együtt adnak át. Külön
törvény (1996. évi XX. tv.) véd egyes mesterséges személyes azonosítókat, mint adószám, TAJ
szám, személyi szám: ezeket még korlátozottabban lehet kiadni, összekapcsolásra használni.
A hatásvizsgálatokhoz szükséges adatok biztosítása tehát azt a problémát veti fel, hogy a
közérdek és az egyéni érdek (a személyes vagy bizalmas adatok védelme) hogyan egyeztethető
össze. Közérdek, hogy a közpénzeket a lehető legnagyobb hatékonysággal költsük el, és lehetővé
tegyük az ezt segítő hatásvizsgálatokat. Közérdek az is, hogy a közpénzen létrehozott adatvagyon
adminisztratív célok mellett más, a társadalmi jólétet növelő célokra (hatásvizsgálatra és
kutatásra) is hasznosítható legyen. Ezzel egyenragú szempont a bizalmas, és különösen a
9
személyes adatok védelme, vagyis az, hogy minden állampolgárnak joga van a személyéről szóló
információkról rendelkezni.
Az előterjesztés ezért olyan megoldást javasol, ami az információs önrendelkezési jog, illetve a
bizalmas adatok védelmének sérelme nélkül biztosítja az adatvagyon hasznosulását és a
mikroszintű adatok hozzáférhetőségét. Ennek lényege, hogy hatásvizsgálatok céljára csak az
anonimizált mikroszintű adatokat (az 1. táblázatban szürkével jelölve) lehet átadni, de az
adatkezelő kérésre köteles az anonimizálást elvégezni.
Egy adatbázis létrehozása, az adatok összegyűjtése általában jelentős költséggel jár. Ehhez
viszonyítva az adatok másolásának, módosításának, és átadásának költsége relatíve csekély. A
nagy adatbázisok ugyanis jellemzően elektronikus formában léteznek, és a módosítások könnyen
előállítható, és gyorsan végrehajtható számítógépes programok segítségével elvégezhetők. A
költségvetési szervek adminisztratív célú adatbázisainak többsége azzal az előnnyel is
rendelkezik, hogy tiszta és pontos információkat tartalmaz, mivel az adatkezelő alapfeladata az
adatok ellenőrzése is, és munkájának természetes része az adatok folyamatos tisztítása, az
esetleges adatbeviteli hibák javítása.
Jelenleg az adminisztratív adatbázisok létrehozásában és működésében nem érvényesülnek az
elsődleges funkciójukon túli felhasználás szempontjai, így esetleges, hogy ha épp hozzáférhetők
az adatok, akkor alkalmasak-e hatásvizsgálatokra. Az adatok tárolási rendje az alapfunkciókhoz
igazodik, így más célú felhasználásra bonyolult és időigényes lehet kigyűjteni az adatokat.
Az adatvagyon értéke, és a másodlagos felhasználás várható hozama mégis lényegesen nagyobb,
mint az adatok átadásának költségei, ezért indokolt az adatátadást kötelezővé tenni. Ez érdekeltté
teheti az adatkezelőket abban, hogy adatbázisaik fejlesztésében figyelembe vegyék a másodlagos
felhasználók szempontjait is, ami hosszabb távon tovább csökkenti az adatátadás költségét.
Mikroszintű adatok statisztikai vagy kutatási célú átadását a jelenlegi szabályozás sem tiltja,
abban az esetben, ha ezek nem személyes adatok. A mai gyakorlatban is előfordul, hogy kutatók
vagy költségvetési szervek kutatási célra kérnek és kapnak mikroszintű adatokat.
Az általános gyakorlat azonban az, hogy az adatokat kezelő költségvetési szervek a személyes
adatok védelme érdekében nagy szigorral járnak el, és sokszor még akkor is elutasítják a mikro-
szintű adatok továbbítását, ha biztosítható lenne a személyes adatok védelme. A részletes szabá-
lyozás hiánya így egyfelől akadályozza az adatvagyon hasznosulását, másfelől veszélyezteti a
személyes adatok védelmét - ma nincs ugyanis egységes eljárásrend, ami biztosítaná, hogy az
adatok kutatási célú átadásakor ne sérülhessen a személyes adatok védelme.
Az adminisztratív adatbázisok tagoltsága és összekapcsolhatósága
Hatásvizsgálatokban felmerülhetnek olyan kérdések, amelyeket csak több adatbázis össze-
kapcsolásával lehet megválaszolni. Például a háztartásoknak juttatott állami támogatások nettó
értékét, vagy annak változását csak úgy számolhatjuk ki, ha tudjuk, hogy milyen támogatásokban
részesül az adott háztartás és milyen adókat és járulékokat fizet. Ennek kiszámolásához APEH,
OEP, ONYF, MÁK adatokat kell egyszerre vizsgálni, és ehhez szükség van adatbázisok
összekapcsolására.
Személyes adatok esetében megnehezíti az összekapcsolást, hogy Magyarországon három nagy
adminisztratív nyilvántartási rendszer létezik. A három rendszer elkülönítése azt célozta, hogy az
eltérő állami feladatokkal kapcsolatos személyes adatokat csak indokolt esetben, törvényi fel-
hatalmazással, és ellenőrizhető módon lehessen összekapcsolni. A korábbi, egységesen használt
10
személyazonosító jel helyett ma (1) a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban a személy-
azonosító jelet, (2) az adózók azonosításában az adóazonosítót, (3) a társadalombiztosítási
rendszerben pedig a társadalombiztosítási azonosító jelet (TAJ) használjuk.
Ezt a három azonosítót a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító
kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény hozta létre, és egyszersmind rendelkezett arról,
hogy ezek az azonosítók személyes adatok [5. § (2) bekezdés], valamint arról, hogy mely szervek
és hogyan használhatják ezeket az azonosítókat. A különböző azonosítót használó szervek
egymással meghatározott célból, úgynevezett kapcsolati kód segítségével cserélhetnek adatokat
[3. § d) pont és 26. §]. Ez a kapcsolati kód nem alkalmas két adatkezelőnél gyűjtött adat kutatási
és hatásvizsgálati célú összekapcsolására. E kapcsolati kód csupán idősoros vizsgálatokat tesz
lehetővé, vagyis azt, hogy ugyanannak a személynek ugyanattól az adatkezelőtől kapott adatait az
adatkérő hozzá tudja rendelni a korábbi adatokhoz. Ez természetesen nem véletlen: a jogalkotó
épp ezzel akarta elkerülni a különböző forrásokból származó személyes adatok összekapcsolását.
Nem személyes adatok összekapcsolása viszont - ha azok együttesen sem válnak személyessé,
tehát együtt sem köthetők egy konkrét természetes személyhez - nem problematikus. Ennek
módszere szintén valamiféle kapcsolati kód használatát igényli. A megoldást itt egy olyan
kapcsolati kód biztosítja, amely az adatkérő számára nem összekapcsolható az adatok alanyával,
tehát nem személyes adat, de amely segítségével az egyes adatok összekapcsolhatók.
Nemzetközi vonatkozások
A kormányzati intézkedések és szabályozás rendszeres hatásvizsgálatát az Egyesült Államokban
vezették be először. Az OECD 1995-ben útmutatót adott ki, amelyben úgy határozza meg a
hatáselemzést, mint “információ alapú elemzési módszer, mely segít felbecsülni a tervezett
szakpolitikai eszközök (törvények, rendeletek, stb) várható költségeit, következményeit és
mellékhatásait.” Az Egyesült Királyságban 2000 óta, az Európai Bizottságban 2003 óta végeznek
egységes rendszerben szabályozási hatásvizsgálatokat.
A hatásvizsgálatok beépülése a döntéshozatali folyamatba együtt járt az adathozzáférésre vonat-
kozó szabályozás megújításával. Az Európai Parlament és a Tanács 2003/98/EK irányelve
(2003.11.17.) rendelkezik a közszféra információinak további felhasználásáról, amire az elek-
tronikus információszabadságról szóló, 2005. évi XC. törvény (a továbbiakban: Einfotv.)
indoklása is hivatkozik. Az irányelv minimum szabályokat állapít meg a tagállamok
közigazgatási szervei birtokában lévő dokumentumok (ideértve az adatokat is) további
felhasználására, illetve a felhasználás megkönnyítésének gyakorlati eszközeire vonatkozóan. Az
irányelv szerint, amennyiben lehetséges, a dokumentumokat elektronikus úton kell elérhetővé
tenni. Díj szedése esetén a dokumentumok rendelkezésre bocsátásából és további
felhasználásának engedélyezéséből eredő teljes bevétel egy ésszerű nyereséghányaddal együtt
sem haladhatja meg a dokumentumok gyűjtésének, előállításának, feldolgozásának és
terjesztésének költségét. A díjaknak a vonatkozó elszámolási időszakban költségorientáltnak kell
lenniük, és azokat az érintett közigazgatási szervre vonatkozó számviteli elvekkel összhangban
kell kiszámítani.
Az OECD 2006. december 14.-i C(2006)184 tanácsi javaslata a közfinanszírozású kutatási
adatok hozzáférhetőségéről az adathozzáférés és adatmegosztás előmozdítását szorgalmazza a
kutatók, kutatási és egyéb intézmények között a tagországok jogrendjének figyelembevételével.
Az EU No.831/2002 számú Tanácsi határozatában mikroszintű adatnak nevezi azt az adatot, ami
egy természetes személyre, vagy egy jogi személyre vonatkozik (ld. 1. táblázat). Mindkét
11
adatkört két további halmazra bonthatjuk. Az egyikben az alanyukkal kapcsolatba hozható
mikroszintű adatok vannak: ez a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény (a továbbiakban:
Stt.) fogalomhasználata szerint az „egyedi adat”, az egyénnel vagy szervezettel kapcsolatba
hozható adat. A másik halmazban vannak az egy-egy alanyra vonatkozó, de személyes jellegétől
megfosztott, pontosabban az alanyával kapcsolatba nem hozható mikroadatok.
Ez az utóbbi adatkör megegyezik a KSH Adatvédelmi szabályzata (KSH VII/2005.(SK)2.)
szerinti elemi adattal, amely a közvetlen azonosítóktól meg van fosztva, és közvetett azonosításra
sem alkalmas. Jellegében megfelel az EU No. 831/2002 határozatában definiált „névtelen
mikroadat”-nak (anonymised microdata) is, amely az egyén azonosításának lehetőségét
minimalizáló, a lehető legkorszerűbb eljárással módosított egyéni adatokat takarja.
Az EU határozat a magyarnál valamivel kevésbé szigorú, mivel csak a közvetlen azonosításra
alkalmas adatok kiadását tiltja, és bizonyos feltételekkel megengedi olyan mikroadatok kiadását,
amelyek a közvetett azonosítást még megengedik. Az Avtv. ennél szigorúbb: mindaddig
személyesnek tekinti az adatott, amíg a kapcsolat a személlyel helyreállítható (akár közvetlen,
akár közvetett módon).
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A közérdekű adatok az Avtv. alapján nyilvánosak, kiadásukat bárki igényelheti.
Az Avtv. szerint a közérdekű adatokat kezelő szerv az igény tudomására jutását követő legrövidebb
idő alatt, legfeljebb azonban 15 napon belül tesz annak eleget (20. § (2)). Az elektronikus infor-
mációszabadságról szóló, 2005. évi XC. törvény 3-6. §-a pedig a közérdekű adatokra elektronikus
közzétételi kötelezettséget ír elő, egységes közadatkereső rendszerben (2005. évi XC. tv. 7-8. §).
Az 1. § az Avtv.-vel összhangban állapítja meg a közérdekű adat kiadásának 15 napos határidejét,
és ennek térítésmentességét. Az adatok átadásának megtagadására értelemszerűen ugyanez a
határidő vonatkozik. A jogorvoslat lehetőségét szintén az Avtv. szabályozza (21. § (1) bek.).
További biztosítékokat nyújtani nem célszerű, tekintettel arra, hogy a szabályozás költségvetési
szervek közötti együttműködést ír elő.
Az adatkezelő számára a legnagyobb költséget az adatbázis létrehozása jelenti, amit közpénzből
finanszíroz. Az adatbázis fenntartásának egy adategységre jutó költsége (határköltség) minimális.
Egy egyszerű közgazdasági modellel összevethető az adatszolgáltatásból származó össz-
társadalmi haszon, illetve az adatbázis fenntartásának és az adatok átadásának költsége. Az ebből
levonható következtetés szerint az adatátadás társadalmilag optimális ára az adatbázis
fenntartásához szükséges határköltséggel egyenlő, ami gyakorlatilag nulla.
Ezt a logikát követi az Avtv. is. A közérdekű adatok megismerése és terjesztése alkotmányos jog
(1949. évi XX. törvény - a Magyar Köztársaság Alkotmánya). Az Avtv. közérdekű adatokra
vonatkozó rendelkezései szerint a közérdekű adat megismerésére irányuló igénynek az adatot
kezelő szerv térítés nélkül tesz eleget. Az Avtv. 20. § (3) bekezdése szerint az adatkérőnek csak a
másolat készítésének költségét kell megtérítenie. A tervezet 1. §-a ezzel összhangban állapítja
meg a közérdekű adat kiadásának térítésmentességét.
A térítésmentesség azonban csak azokra az adatokra vonatkozik, amelyek változtatás nélkül
átadhatók. Ha az adatkérés a meglévőtől eltérő formátumú adatokra vonatkozik, az adatok
12
átalakításának költségét meg kell fizetni (3. §). Így például, ha az adatkérő még feldolgozatlan
adatokat kérne elektronikus formában, akkor a feldolgozás költségét meg kell térítenie.
A 2. §-hoz
A tervezet célja, hogy a költségvetési szervek adatvagyonát kutatási és hatásvizsgálati célra fel
lehessen használni. Ennek érdekében a tervezet az adatkezelők lehető legszélesebb körét kötelezi
arra, hogy kérés esetén átadja adatait. A tervezet azonban két további szempontot is figyelembe
vesz: egyfelől azt, hogy a költségvetési szervek alapfeladatainak ellátását nem lehet
veszélyeztetni, másfelől azt, hogy az adatok felhasználása szakértelmet igényel. A tervezet 2. §
(1)	bekezdése szerint ezért az adatok anonimizálását csak állami vezető (a 2006. évi LVII.
törvény 6. §-a szerinti értelemben) és kormányhivatal vezetője kérheti.
A tervezet 2. §-a három olyan tilalmat érint, ami mikroszintű adatok átadására vonatkozik: a
személyes adatok átadását az Avtv., az egyedi adatokét az Stt., az adótitokét az adózás rendjéről
szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) korlátozza. Mindhárom esetben annak a természetes
személynek, vagy gazdasági szervezetnek a jogait védik a rendelkezések, akire, vagy amelyre az
adat vonatkozik. Egyik rendelkezés sem áll ellentétben azzal a céllal, hogy ezeket az adatokat
kutatási vagy hatásvizsgálati célra fel lehessen használni, feltéve, hogy az adatokból már nem
lehet következtetni arra, akire vagy amire vonatkoznak.
A 2. § ezért azt is előírja, hogy a mikroszintű adatot olyan átalakítás után lehet kiadni, melynek
során visszafordíthatatlanul elvész az alanyával való kapcsolat.
Más, bizalmasnak vagy érzékenynek tekintett adatok (pl. orvosi titok, vallásra, etnikai
hovatartozásra vonatkozó adatok, pénztártitok) kezelését a tervezet nem érinti, mivel az ezekre
vonatkozó tilalom csak olyan esetben értelmezhető, ahol az átadott adat természetes személyhez
vagy gazdasági szervezethez kapcsolható.
A tervezet 2. és 4. §-ai felhatalmazást adnak rá, hogy az adatkezelő anonimizálás érdekében
kezelje a tulajdonában lévő személyes adatot. Az adatkezelés célja ez esetben az, hogy az adatok
személyes mivolta megszűnjék, és ezáltal közérdekű adattá váljanak, ami egyúttal azt is lehetővé
teszi, hogy a költségvetési szervek adatvagyona kutatási és hatásvizsgálati célra hozzáférhetővé
váljon. Ez analóg az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és
védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvényben alkalmazott megoldással: ennek 4. § (1)
bekezdése szerint az egészségügyi és személyazonosító adat kezelésének célja lehet c) statisztikai
vizsgálat, vagy d) tudományos kutatás is.
A hatásvizsgálat szükségességét az adatkérő dönti el, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
e tárgyban kiadott útmutatása alapján. A 8001/2006. (I. 30) IM tájékoztató a szabályozási
hatásvizsgálat elvégzésének módszertanáról részletes összefoglalást ad a közigazgatási
hatásvizsgálati tevékenység elvégzéséhez szükséges tényekről és elvekről.
A költségvetési szervek kezelésében lévő adatok elsődleges felhasználása jellemzően hatósági
funkcióikhoz kapcsolódik, amit semmilyen másodlagos felhasználás nem veszélyeztethet. Ezért a
2.	§ (1) bekezdése egyértelművé teszi, hogy az ilyen adatok másolatát, és nem magát az eredeti
adatot kell módosítani, anonimizálás céljából.
Az adatok anonimizálását többféle módon is el lehet végezni. Az első lépés minden esetben a
mesterséges és természetes azonosítók törlése. Bizonyos adatbázisok esetében azonban az ada-
tokból is vissza lehet következtetni a személyre vagy vállalkozásra: például kisebb települések
esetén a nem, az életkor, a település neve, és a személy foglalkozása is elegendő lehet az azono-
13
sításhoz. Ilyen esetben az adatok pontosságának csökkentésével (például település helyett kis-
térség, életkor helyett korcsoport) lehet megszüntetni a közvetett azonosítás lehetőségét. Ezt
többféleképpen is el lehet végezni, ezért írja elő a 2. § (2) bekezdése, hogy a kutatási célt is
figyelembe kell venni. Például az átképzési programok eredményességének vizsgálatához pontos
adat kell a foglalkozásról: ekkor a lakóhelyre vonatkozó adatot lehet nagyobb bontásban
megadni. A távolsági közlekedés kihasználtságának vizsgálatához viszont legalább kistérségi
adatok szükségesek: ekkor például a foglakozásra vonatkozó adatot kell nagyobb bontásban
megadni.
A 2. § (3) bek. a személyes adatok védelmében előírja, hogy nem lehet átadni adatot, ha az
anonimizálás nem lehetséges, de ezt írásban indokolni kell, annak érdekében, hogy az elutasítás
megalapozottságát az adatkérő vitatni tudja.
A 2. § (4) bek. tájékoztatási kötelezettséget ír elő, annak érdekében, hogy az adatkérések és az
anonimizált adatok köre nyilvános, az adatvédelmi biztos és a potenciális felhasználók számára is
megismerhető legyen.
A 3. §-hoz
A 3. § vonatkozik az 1., 2., 4. § szerinti adatkérésekre, úgy, hogy a kért formátumban rendelke-
zésre álló közérdekű adat átadásán kívül minden más adatkérés költségét ki kell fizetni.
Tekintettel arra, hogy a költségvetési szervek adatbázisait alapvetően nem kutatási célra hozták
létre, az ilyen célú adatkérések teljesítésének kezdetben lehet költsége. Mivel az adatok hasz-
nosulása társadalmi érdek, ezért indokolt főszabály szerint előírni az adatátadás ingyenességét,
azonban célszerű lehetőséget adni egyedi esetekben az ingyenesség, vagy a szoros határidő
korlátjának feloldására, a felek megegyezése alapján, amire a 3. § (2) bek. lehetőséget ad.
A mikroszintű adatok elemzése szakértelmet, számítógépes kapacitást és speciális számítógépes
programokat igényel. Ma a költségvetési szervek többségénél ezek nem állnak rendelkezésre,
ezért nem várható a mikroszintű adatok igénylésének hirtelen megnövekedése. A tervezetben
javasolt szabályozás eredményeképpen rövid távon csak az adathozzáférés biztonsága és
gyorsasága emelkedik, ami ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a meglévő, korlátozott elemzési
kapacitás jobban kihasználható lesz.
A 4. §-hoz
Mivel az adatok anonimizálása és kapcsolása időigényes, illetve költséges lehet, ezért célszerű az
adatok módosítását is igénylő adatkérések jogosulti körét fokozatosan szűkíteni. A tervezet 2. §
(1)	bek. szerint ezért az adatok anonimizálását csak állami vezető (a 2006. évi LVII. törvény 6. §-
a szerinti értelemben) és kormányhivatal vezetője kérheti. Az adatok kapcsolását a 4. § (1) bek.
alapján pedig egy még szűkebb kör, a miniszter és a kormányhivatal vezetője kérheti.
A kérelmezői kör szűkítése azt is elősegíti, hogy az adatok csak olyan felhasználókhoz
kerüljenek, akik birtokában vannak a felhasználáshoz szükséges szakismereteknek.
A költségek csökkentését biztosítja a tervezet 4. § (1) bekezdése, mely szerint az adatkezelő
mintát vesz a nála található adatbázisból. Erre azért van szükség, mert a teljes adatbázis átadása
költséges lehet, ugyanakkor a hatásvizsgálatokhoz az adatbázisból vett minta is elegendő.
Az Avtv. szerint személyes adatok csak akkor kapcsolhatók össze, ha a) annak megfelelő
jogalapja van, vagyis az érintett ahhoz hozzájárult, vagy törvény azt megengedi, és b) az adat-
kezelés feltételei minden egyes személyes adatra nézve teljesülnek [Avtv. 8. § (1) bekezdés].
14
A tervezet 4-5. §-a ezért olyan kapcsolási módot ír elő, amely biztosítja, hogy az adatkérő
számára az adat nem lesz összekapcsolható az adatok alanyával, tehát nem személyes adat. Az
adatbázis létrehozásáért felelős szerv is személyességüktől megfosztott formában kapja meg az
adatokat, de egy olyan kóddal együtt, amelynek segítségével az egyes adatkezelők adatait össze
tudja kapcsolni (ld. 1. ábra).
A személyes adatok védelme érdekében a kapcsolást az adatbázis létrehozásáért felelős szerv
végzi.
Az 5. §-hoz
Az anonim kapcsolást egy ún. egyirányú algoritmus teszi lehetővé, amely kapcsolati kódot képez,
ugyanabból az adatból mindig ugyanazt, amelyből viszont nem lehet visszanyerni az eredeti
adatot. Az ilyen tulajdonságú kódok egyik leggyakrabban alkalmazott formája a hash függvény.
A tervezet 5. § (1) bek. szerint ezt az „anonim” kapcsolati kódot minden adatkezelőnél egyaránt
rendelkezésre álló személyazonosító adatokból kell képezni, így ugyanazon algoritmus
használatával minden adatkezelő ugyanazt a kapcsolati kódot fogja létrehozni.
Például annak vizsgálatához, hogy a táppénz szabályozása hogyan hat a munkakínálatra, az
Országos Egészségbiztosítási Pénztár táppénz adatait és az Országos Nyugdíjbiztosítási Fő-
igazgatóság járulékbevallásra (munkavállalásra) vonatkozó adatait kell összekapcsolni. Mindkét
szervezet a TAJ alapján azonosítja az egyéneket, így ebből képeznék a kapcsolati kódot.
1. ábra: Két adatbázisból vett minta összekapcsolása anonim kapcsolati kóddal
Konkrét példán szemléltetve a folyamat a következő (lásd 1. ábra). Az adatbázis létrehozásáért
felelős szerv (1) meghatároz egy hash függvényt és ezt megküldi az egyik adatkezelőnek. Ha az
1.	adatkezelő az OEP, akkor az OEP mintát vesz a nála tárolt adatokból, és minden, a mintában
szereplő TAJ számra lefuttatja a hash algoritmust, ami a mintaelem-számmal megegyező számú
15
hash kódot eredményez. A (2) második lépésben kizárólag ezeket a hash kódokat küldi meg az
adatbázis létrehozásáért felelős szervnek, aki azokat (3) továbbítja a 2. adatkezelőnek a hash
függvénnyel együtt. Ha a 2. adatkezelő a példában az ONYF, ő a saját adatbázisában szereplő
TAJ számokon lefuttatja a hash algoritmust, majd az adatbázis létrehozásáért felelős szervtől
megkapott hash kódok alapján kiválogatja a mintát. Ezután, (4) mindkét adatkezelő elküldi a
mintát és a hozzájuk tartozó hash kódokat az adatbázis létrehozásáért felelős szervnek, aki a hash
kódok alapján a két különböző adatbázisból származó adatokat összekapcsolja, majd a hash
kódokat törli. Utolsó lépésként (5) az adatkérő megkapja a személyes jellegétől megfosztott,
kapcsolt mintát.
Az 5-8. §-ok a személyes adatok védelmét biztosító garanciákat tartalmaznak. Az 5. § előírja,
hogy a kapcsolati kódokat és a kapcsolás módszerét is törölni kell, amint a felhasználás célja
megvalósult. Ez azért szükséges, hogy az adatok személyességének visszaállítására ne csak az
adatkezelés időpontjában, hanem később se legyen lehetősége egyik adatkezelőnek sem.
Az 5. § (1) bek. a kódképzés módszerét úgy határozza meg, hogy egyik adatkezelő se tudja a kód
segítségével más adatkezelő adatát azonosításra alkalmas módon meglévő adatbázisával
összekapcsolni.
Az 5. § (5) bek. előírja, hogy az adatbázis létrehozásáért felelős szerv egy öt napos időszakot jelöl
ki, amelyben az adatkezelők átadják a kapcsolandó adatokat. Ez nem az adatok anonimizálására
és leválogatására megszabott határidő, hanem az adatok átadására kijelölt időszak, amely arra
szolgál, hogy az adatbázis létrehozásáért felelős szervnek ne legyen lehetősége más
adatkezelőktől más adatkérés folytán kapott adatokat összekapcsolni, és idővel olyan adatbázist
létrehozni, ami már lehetővé tenné személyek vagy szervezetek azonosítását. Ugyanezt a célt
szolgálja az az előírás, hogy az anonim kapcsolati kód képzési módszerében véletlenszerű elemet
is kell használni (így több adatkérést nem lehet ugyanazzal a kóddal megvalósítani).
A 6. §-hoz
A 6. § utal arra, hogy az adatok anonimizálását és kapcsolását az adatvédelmi biztos ellenőrizheti.
Az ellenőrzéshez szükséges információkat biztosítja, hogy a 7. § szerint az adatbázis
létrehozásáért felelős szerv köteles nyilvántartani és közzétenni az adatkéréseket és
kapcsolásokat.
A 7. §-hoz
További garancia a személyesség visszaállításának megakadályozására, hogy az adatot úgy kell
átadni, hogy abból a lakóhelyet a kistérségnél pontosabban ne lehessen meghatározni, vagyis a
lakcímet nem lehet átadni, és hogy a mintának legalább 100 elemet kell tartalmaznia. Ennek
hiányában ugyanis előfordulhatna, hogy ha a lakcím kevés lakosú településre utal, néhány
további adat birtokában már azonosíthatóvá válik az adatok alanya. A minta továbbá teljes
népességre vonatkozó (vagyis nem eleve mintavételen alapuló) adatbázisok esetén nem lehet
nagyobb 50 százalékosnál. Az 50%-os mintaméret kizárja annak lehetőségét, hogy ugyananaz az
adatkérő több különálló adatkéréssel ugyanarra a csoportra vonatkozó adatokhoz jusson, de még
nem korlátozza a kistérségi vagy települési szintű adatokat kezelő szervek adatainak elemez-
hetőségét.
Az adatbázis létrehozásáért felelős szerv szerepe kettős: egyfelől biztosítja, hogy két külön adat-
bázist személyes adatoktól mentesen lehessen összekapcsolni. Másfelől az adatkérések és
adatszolgáltatások nyilvántartásával elősegíti az adatvédelmi biztos ellenőrző tevékenységét.
16
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) alapfeladatának ellátásához nélkülözhetetlen az adatszol-
gáltatók bizalma. Ennek megőrzése érdekében fontos azt biztosítani, hogy a KSH kizárólag sta-
tisztikai, kutatási, vagy hatásvizsgálati célra ad át adatot az adminisztratív adatokat kezelő költ-
ségvetési szerveknek. A tervezetben javasolt adatátadási folyamat és garanciák biztosítják ezt, a
7.	§-ban előírt nyilvántartási kötelezettség pedig elősegíti azt, hogy a természetes személy és a
gazdálkodó szervezetek meggyőződhetnek az adatátadások céljáról és az adatok köréről, így arról
is, hogy az adatokból nem azonosítható az eredeti adatszolgáltató.
A 8. §-hoz
A 8. § definiálja a 4. §-ban bevezetett anonim kapcsolati kódot és a 7. §-ban említett kistérséget.
Az 5. és 8. §-okban meghatározott egyirányú (egyértelmű, de nem visszafejthető) „anonim”
kapcsolati kód képezésére alkalmasak az úgynevezett hash-függvények. A hash-függvény olyan
egyirányú függvény, amely egy hosszú, tetszőleges karaktersorozat adott hosszúságú lenyomatát
készíti el. A lenyomat fix hosszúságú karaktersor, amely jellemző az eredeti karaktersorozatra
abban az értelemben, hogy más szöveghez biztosan más hash érték tartozik, de adott lenyomatból
lehetetlen visszafejteni az eredeti karaktersorozatot. Számos ilyen függvény létezik (pl. SHA1,
MD5, CRC32, ADLER32, stb.)
A személyes azonosíthatóság ilyen módú megszüntetésének már kialakult gyakorlata van Ma-
gyarországon. A Nemzeti Hírközlési Igazgatóság az elektronikus aláírás alkalmazásával kapcso-
latban hozott 2005. decemberi, HL-20336-6/2005. ügyiratszámú határozata közli egyes, bizton-
ságos kriptográfiai algoritmusok listáját, melyek között több lenyomat (hash) függvény szerepel.
A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról
szóló 1996. évi XX. törvényben meghatározott kapcsolati kód [3. § d) pont és 26. §] alkalmazását
az előterjesztés nem érinti. Az előterjesztés kifejezetten az anonimizált adatok összekapcsolására
alkalmas kódot határoz meg, amelynek funkciója és így képzési módja is eltér a költségvetési
szervek közötti adminisztratív adatátadásban használt kapcsolati kódtól. A megkülönböztetés
érdekében ezt az új kódot anonim kapcsolati kódnak nevezi el a 8. §.
A 8. § (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a törvény nem oldja fel a nemzetbiztonsági
okokból nem közérdekű, minősített adatok átadására vonatkozó tilalmat.
A 9. §-hoz
Az Avtv. és az Stt. rendelkezéseivel a tervezet összhangban van, így azok módosítására nincs
szükség. Az adótitok meghatározását (Art. 53. §) viszont módosítja a tervezet 9. §-a, a jelenlegi
jogértelmezésben ugyanis azokat az adatokat is adótitokként kezelik a jogalkalmazók, amelyeket
a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény
nyilvánosnak minősít. Ez nem érinti az adóhatóság jogát arra, hogy az adatátadással kapcsolatos
költségei fejében térítést kérjen.
A 10. §-hoz
A 10. § az egyértelműség érdekében kiegészíti a meglévő rendelkezést, miszerint az adatok
kezelése nem csak kutatás, hanem hatásvizsgálati célú anonimizálás esetében is megengedett (az
egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997.
évi XLVII. tv.-ben).
17
A 11. §-hoz
A 11. § felhatalmazást ad a Kormánynak végrehajtási rendelet megalkotására, amelyben kijelöli
az adatbázis létrehozásáért felelős szervet és rendelkezik a működését érintő részletekről, illetve
lehetőséget ad az adatkérők körének bővítésére. A felelős szervet az Einfotv.-ben előírt
közadatkereső rendszerre vonatkozó szabályozással összhangban célszerű kijelölni.