﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/3030. számú
törvényjavaslat
a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény
módosításáról
Előadó: Dr. Hiller István
oktatási és kulturális miniszter
Budapest, 2007. május
2007. évi......törvény
a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C.
törvény módosításáról
1.	§ (1) A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény (a
továbbiakban: Etv.) 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E törvény hatálya a 4. § szerinti eljáró hatóságra, a 4/A. § szerinti információs
szolgálatra, a 41. § szerinti előzetes ellenőrzést végző eljáró hatóságra, továbbá,
állampolgárságra való tekintet nélkül, azon természetes személyekre terjed ki, akik külföldön
vagy Magyarországon működő külföldi közoktatási vagy felsőoktatási intézményben, vagy
képzést folytató más intézményben (a továbbiakban: külföldi oktatási intézményben)
bizonyítványt vagy oklevelet szereztek.”
(2) Az Etv.1. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Nem minősül külföldi bizonyítványnak, oklevélnek, illetve szakmai képesítésnek a hazai
bizonyítvány, oklevél, illetve szakmai képesítés külföldi elismeréséről szóló, külföldi eljáró
hatóság által hozott döntés.”
2.	§ Az Etv. a következő 4/A. §-sal egészül ki:
„4/A. § (1) A Harmadik részben foglalt rendelkezések végrehajtása érdekében információs
szolgálat működik, mely feladatai:
a)	a magyar állampolgároknak, a tagállamok állampolgárainak, valamint az azzal azonos
megítélés alá eső személyeknek és más tagállamok információs szolgálatainak a
tájékoztatása a Harmadik részben foglalt rendelkezések végrehajtása érdekében, így
tájékoztatás a szakmákat és e szakmák gyakorlását szabályozó nemzeti jogszabályi
rendelkezésekről, közöttük a szociális rendelkezésekről és adott esetben az etikai
szabályokról, és
b)	a magyar állampolgároknak, a tagállamok állampolgárainak, valamint az azzal azonos
megítélés alá eső személyeknek a segítése a Harmadik részben foglalt jogok
érvényesítésében.
(2)	Az Európai Bizottság megkeresésére az információs szolgálat a megkeresés
kézhezvételétől számított két hónapon belül tájékoztatja az Európai Bizottságot annak a
tevékenységének az eredményéről, amelyet az (1) bekezdés b) pontjának rendelkezései
alapján folytat.”
3.	§ Az Etv. 6. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A tagállam állampolgárának nem minősülő, valamint az azzal azonos megítélés alá
nem eső, magyar állampolgársággal nem rendelkező személy akkor jogosult bizonyítványa
vagy oklevele elismertetésére vagy honosíttatására - ide nem értve a továbbtanulási céllal
történő elismerést - ha a (2) bekezdésben foglaltak teljesítésén túlmenően keresőtevékenység
2
folytatása vagy családi együttélés biztosítása céljából kiadott tartózkodási vízummal vagy
tartózkodási engedéllyel rendelkezik.”
4.	§ Az Etv. 9. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Nem hosszabbítható meg a IX. Fejezet szerinti eljárás határideje.”
5.	§ Az Etv. 11. § (1) bekezdésének a helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Oktatási intézmény eljárása esetén az elsőfokú döntés ellen az oktatásért felelős
miniszterhez lehet fellebbezni.”
6.	§ Az Etv. 21-42. §-a, valamint az azt megelőző cím helyébe az alábbi rendelkezések
lépnek:
„Harmadik rész
Az európai közösségi jog hatálya alá tartozó elismerés
VI.	Fejezet
Az európai közösségi jog hatálya alá tartozó elismerés közös szabályai, az
európai közösségi jog alapján történő elismerés jogi hatálya
21.	§ (1) E rész rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a kérelmező
a)	magyar állampolgár, valamely tagállam [28. § (1) bekezdés] állampolgára vagy
azzal azonos megítélés alá eső személy [28. § (2) bekezdés],
b)	a képzés sikeres elvégzését tanúsító okiratát valamely tagállamban szerezte, és
c)	Magyarországon szabályozott szakmát szándékozik gyakorolni, tekintet nélkül arra,
hogy a szakmát önálló vállalkozóként vagy foglalkoztatottként kívánja-e gyakorolni,
valamint hogy a szakma, illetve a kérelmező szabadfoglalkozású-e.
(2) A Második rész rendelkezéseit kell alkalmazni, ha az (1) bekezdésben meghatározott
feltételek közül valamelyik nem áll fenn.
22.	§ (1) A Harmadik rész rendelkezéseinek alkalmazásával elismert külföldi szakmai
képesítéssel rendelkező személy megkezdheti annak a szakmának a magyar állampolgárokkal
azonos feltételek mellett történő gyakorlását, amelyre a származási tagállamban felkészült,
illetve amelynek gyakorlására a származási tagállamban jogosult. A szakmai képesítés
Harmadik rész szerinti elismerése nem jelenti a képzés sikeres elvégzését tanúsító okirat
végzettségi szintjének elismerését.
(2)	A Harmadik rész szerinti elismerés hatálya nem terjed ki a továbbtanulásra.
(3)	A kérelmező a szabályozott szakmát akkor gyakorolhatja, ha rendelkezik az adott szakma
gyakorlásához Magyarországon szükséges nyelvismerettel.
3
Az európai közösségi jog hatálya alá tartozó elismerés különös eljárási
szabályai
23.	§ (1) Az eljárás megindítására irányuló, az eljáró hatósághoz benyújtandó kérelemhez a
kérelmezőnek mellékelnie kell
a)	az állampolgárságát igazoló közokirat másolatát,
b)	az adott szakma gyakorlásának megkezdésére jogosító, képzés sikeres elvégzését
tanúsító okiratainak, szakmai alkalmassági bizonyítványainak, okleveleinek hiteles
másolatait és hiteles fordításait,
c)	a szakmai tapasztalatáról szóló igazolást és ennek hiteles fordítását, amennyiben a
szakmai tapasztalat igazolását e törvény előírja, továbbá
d)	az eljárási díj megfizetését tanúsító okiratot.
(2)	A tagállam állampolgárával azonos megítélés alá eső kérelmezőnek - az (1) bekezdésben
foglaltakon túl - kérelméhez mellékelnie kell
a)	a tartózkodási jogot igazoló okmány másolatát,
b)	a kutatási célú tartózkodási vízum, illetve tartózkodási engedély másolatát,
c)	a bevándorlási engedély, illetve a letelepedett jogállást igazoló okmány másolatát.
(3)	Az eljáró hatóság előírhatja, hogy a kérelmező a szükséges mértékben szolgáltasson
információt tanulmányairól azzal a céllal, hogy meg lehessen állapítani, van-e lényeges eltérés
a kérelmező képzése és az előírt hazai képzés között. Amennyiben a kérelmező nem
rendelkezik ezekkel az információkkal, az eljáró hatóság megkeresi a származási tagállam
információs szolgálatát, illetékes hatóságát vagy más illetékes testületét.
24.	§ (1) Ha a kérelem a VIII. Fejezet hatálya alá tartozik, a kérelmezőnek be kell benyújtania
a szakmai tapasztalatát és annak időtartamát igazoló tagállami igazolást is.
(2)	Ha a kérelem a IX. Fejezet hatálya alá tartozik, az eljáró hatóság előírhatja, hogy a
kérelmező nyújtson be olyan tagállami igazolást, amely azt tanúsítja, hogy a kérelmező
képzés sikeres elvégzését tanúsító okirata a IX. Fejezet hatálya alá tartozik.
25.	§ Az eljáró hatóság a kérelmezőt a kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül
tájékoztatja a kérelem kézhezvételéről.
Valamely tagállamban kiállított okiratok felhasználása
26.	§ (1) Ha az adott szakma gyakorlásának valamely körülmény igazolása a feltétele, az
eljáró hatóság ennek igazolására a kérelmezőt felhívja. Az eljáró hatóság a szakma
gyakorlásához előírt körülmény megfelelő igazolásaként fogadja el a származási tagállam
illetékes hatósága által e körülményről kiállított igazolást, illetve - ha adott tagállamban az
adott tényről ilyen hatósági igazolás nem állítható ki - a származási tagállamban arra
feljogosított más hatóság vagy szakmai szervezet által hitelesként igazolt nyilatkozatot vagy -
ha a származási tagállam jogrendje azt elismeri - esküt.
4
(2)	Ha az eljáró hatóság a kérelmező számára egészségi állapotára vonatkozó igazolás
benyújtását írja elő, ennek a kérelmező a származási tagállamban ezek igazolására szolgáló
iratok benyújtásával is eleget tehet.
(3)	Ha a származási tagállam nem írja elő a szakmát gyakorolni szándékozó személynek a (2)
bekezdés szerinti követelmény teljesítését, az eljáró hatóság elfogadja a származási tagállam
illetékes hatósága által kiállított, a kérelmező egészségi állapotára vonatkozó, a
Magyarországon előírt tartalmú igazolást.
(4)	Az eljáró hatóság elfogadja a kérelmező pénzügyi helyzetére vonatkozó, a származási
tagállam pénzintézete által kiállított igazolást is.
(5)	Ha valamely szabályozott szakmát Magyarországon csak megfelelő felelősségbiztosítással
lehet gyakorolni, az eljáró hatóság ennek igazolásaként elfogadja a származási tagállam
biztosítóintézetének az igazolását is, amennyiben az megfelel a magyar jogszabályok által
előírtaknak.
(6)	Az e §-ban meghatározott igazolások hiteles fordítása és hiteles másolata az eredeti
igazolások kiállítását követő három hónapon belül használható fel a Harmadik Rész szerinti
eljárásban.
(7)	Az eljáró hatóság, illetve az előzetes ellenőrzést végző hatóság a birtokába került
információkat zártan kezeli.
(8)	Az eljáró hatóság, illetve az előzetes ellenőrzést végző hatóság megalapozott kétség esetén
a kérelmező képzés sikeres elvégzését tanúsító okiratának és más tanúsítványainak
hitelességét illetően megkeresést intézhet a származási tagállam illetékes hatóságához. Az
eljáró hatóság, illetve az előzetes ellenőrzést végző hatóság abban az esetben is megkeresheti
a származási tagállam illetékes hatóságát, ha az kétséges, hogy a kérelmező képzése megfelel-
e a minimális képzési követelményeknek.
(9)	Ha a képzés sikeres elvégzését tanúsító okiratot valamely tagállamban állították ki, de a
képzésre egészben vagy részben valamely más tagállamban került sor, az eljáró hatóság
megkeresheti a származási tagállam illetékes hatóságát, amennyiben megalapozott kétség
merül fel abban a tekintetben, hogy
a)	a kihelyezett képzést folytató oktatási intézmény elismert oktatási intézménynek
minősül-e a származási tagállamban,
b)	a kihelyezett képzést folytató oktatási intézmény ugyanolyan képzést nyújt-e
valamely más tagállamban, mint amilyet ez az oktatási intézmény a származási
tagállamban nyújt,
c)	a kihelyezett képzést folytató oktatási intézmény által kiállított, képzés sikeres
elvégzését tanúsító okirat ugyanazokat a szakmai jogosultságokat ruházza-e át, mint
amelyeket a teljes egészében a származási tagállam területén folytatott képzés sikeres
elvégzéséről kiállított okirat révén szerzett volna a kérelmező.
5
A szakmai cím és a képzés sikeres elvégzését tanúsító okirat által tanúsított cím
használata
27.	§ (1) Ha a kérelmező teljesíti a szabályozott szakma gyakorlásának feltételeit, akkor az
eljáró hatóság biztosítja számára azt a jogot, hogy használhassa Magyarországon a szakmának
megfelelő magyar szakmai megnevezést, címet. A kérelmező a szabályozott szakmát magyar
szakmai megnevezés, cím használatával gyakorolja.
(2)	Állatorvos, általános orvos, fogorvos vagy jogász szakképzettség elismerése esetén az
eljáró hatóság a kérelmezőt a doktori cím használatára is feljogosítja.
(3)	Ha a kérelmező teljesíti a szabályozott szakma gyakorlásának feltételeit, akkor az eljáró
hatóság biztosítja számára azt a jogot, hogy az adott idegen nyelven használhassa a külföldi
képzése során megszerzett tudományos vagy szakmai címét, illetve annak rövidítését. Ha a
kérelmező idegen nyelvű tudományos vagy szakmai címe, illetve annak rövidítése
összetéveszthető valamely olyan magyar tudományos vagy szakmai címmel, illetve annak
rövidítésével, amelynek megszerzése további hazai képzést igényel, de ilyen képzésben a
kérelmező nem vett részt, akkor az eljáró hatóság előírhatja, hogy a kérelmező idegen nyelvű
tudományos vagy szakmai címét, illetve annak rövidítését az eljáró hatóság által
meghatározott formában használja.
(4)	Az eljáró hatóság kikötheti, hogy a (3) bekezdés szerinti címet annak az intézménynek
vagy vizsgáztató hatóságnak a neve kövesse, amely a címet odaítélte.
Értelmező rendelkezések
28.	§ E rész alkalmazásában a következő fogalmak esetén az alábbi meghatározásokat kell
alkalmazni.
(1)	Tagállamnak minősül a Magyar Köztársaság kivételével az Európai Unió tagállama és az
Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam, továbbá az az állam,
amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági
Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés
alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával
azonos jogokat élvez.
(2)	A tagállam állampolgárával azonos megítélés alá esik
a)	a tagállam állampolgárának, valamint a magyar állampolgárnak külön törvény szerint
a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező családtagja,
b)	a kutatás céljából tartózkodási vízummal, illetve tartózkodási engedéllyel rendelkező
harmadik országbeli állampolgár, valamint
c)	a bevándorolt, illetve letelepedett jogállású személy is.
(3)	Szabályozott szakmának minősül az olyan szakmai tevékenység vagy szakmai
tevékenységek csoportja, amelynek a megkezdését, folytatását vagy meghatározott módon
történő folytatását jogszabály, közvetlenül vagy közvetve, meghatározott szakmai képesítés
birtoklásához köti, továbbá, amelyet külön jogszabály szabályozott szakmának minősít. A
szakma meghatározott módon történő gyakorlásának minősül különösen az, ha jogszabály
meghatározott szakmai cím használatát meghatározott képesítés birtoklásához köti.
6
(4)	Az adott szabályozott szakma gyakorlásához Magyarországon előírt okirat
megszerzéséhez vezető képzés és a kérelmező által elvégzett képzés közötti lényeges
eltérésnek az minősül, ha a kérelmező a képesítési követelményekben meghatározott, és az
adott szakma magyarországi gyakorlásához okvetlenül szükséges ismeretanyagot lényegesen
rövidebb ideig vagy jelentősen eltérő tartalommal tanulta képzése során.
(5)	Képzés sikeres elvégzését tanúsító okiratnak minősül az az okirat, amelyet valamely
tagállam illetékes hatósága jogszerűen bocsátott ki olyan képzés sikeres elvégzéséről, amely
túlnyomórészt valamely tagállam területén folyt. A harmadik ország által kibocsátott okirat
akkor minősül képzés sikeres elvégzését tanúsító okiratnak, ha birtokosa annak a tagállamnak
a területén, amely a szóban forgó okiratot elismerte, hároméves, az említett tagállam által
igazolt szakmai tapasztalatot szerzett.
(6)	Képzés sikeres elvégzését tanúsító okiratok - az alább meghatározott sorrend szerint - a
következők (a sorrendben utóbb álló okirat az azt közvetlenül megelőzőnél egy szinttel
magasabb szintű képzést tanúsít):
a)	1. szint
Képzettségi tanúsítványnak minősül az a képzés sikeres elvégzését tanúsító okirat, amelyet
valamely tagállam illetékes hatósága jogszerűen bocsátott ki, és
aa)	olyan képzést tanúsít, amely nem minősül a 2., 3., 4. és 5. szint szerinti képzésnek,
ab)	előzetes képzés nélkül letett vizsgát tanúsít,
ac)	a szakmának valamely tagállamban három egymást követő éven át teljes
munkaidőben történő gyakorlását vagy ezzel azonos időtartamban a kérelem
benyújtását megelőző tíz év folyamán részmunkaidőben történő gyakorlását
tanúsítja, vagy
ad)	általános, illetve középiskolai végzettséget tanúsít.
b)	2. szint
Bizonyítványnak minősül az a középfokú képzés sikeres elvégzését tanúsító okirat, amely
ba)	általános jellegű képzést tanúsít, és amelyet a 3. szint szerinti képzéstől eltérő
szakmai jellegű képzés egészít ki, amennyiben ez előírás volt, feltéve, hogy a
bizonyítvány azt is tanúsítja, hogy a bizonyítvány birtokosa a képzés mellett a
szakmai gyakorlatot is sikeresen elvégezte, amennyiben ez előírás volt, vagy
bb)	műszaki, illetve egyéb szakmai jellegű képzést tanúsít, és amelyet a 3. szint
szerinti képzéstől eltérő szakmai jellegű képzés egészít ki, amennyiben ez előírás
volt, feltéve, hogy a bizonyítvány azt is tanúsítja, hogy a bizonyítvány birtokosa a
képzés mellett a szakmai gyakorlatot is sikeresen elvégezte, amennyiben ez
előírás volt.
c)	3. szint
Végbizonyítványnak minősül az a képzés sikeres elvégzését tanúsító okirat, amely
7
ca)	a 4. és az 5. szint alá nem tartozó olyan legalább egyéves vagy azzal egyenértékű
időtartamú részidős képzést tanúsít, amely megkezdésének előfeltétele a
felsőoktatásban való továbbtanulásra jogosító középfokú végzettség megléte volt,
vagy
cb)	ezzel egyenértékű, a középfokú iskolai képzés második ciklusának befejezését,
valamint az e középfokú végzettségre épülő képzés mellett adott esetben
megkövetelt szakmai képzés elvégzését tanúsítja, vagy
cc)	külön jogszabályban meghatározott képzést tanúsít.
d)	4. szint
Diplomának minősül az a képzés sikeres elvégzését tanúsító okirat, amely tanúsítja, hogy
birtokosa sikeresen elvégezte a középfokú végzettségre épülő, legalább három-, de legfeljebb
négyéves vagy azzal egyenértékű időtartamú részidős képzést egyetemen, más felsőoktatási
intézményben vagy azonos képzési szintet nyújtó egyéb intézményben, illetve amely azt is
tanúsítja, hogy a diploma birtokosa a felsőfokú képzés mellett a szakmai gyakorlatot is
sikeresen elvégezte, amennyiben ez előírás volt.
e)	5. szint
Oklevélnek minősül az a képzés sikeres elvégzését tanúsító okirat, amely tanúsítja, hogy
birtokosa négy évnél hosszabb vagy annak megfelelő időtartamú részidős felsőfokú képzést
sikeresen elvégzett valamely egyetemen, más felsőoktatási intézményben vagy azonos
képzési szintet nyújtó egyéb intézményben, illetve amely azt is tanúsítja, hogy az oklevél
birtokosa a felsőfokú képzés mellett a szakmai gyakorlatot is sikeresen elvégezte, amennyiben
ez előírás volt.
(7)	Képzés sikeres elvégzését tanúsító és azzal azonos szintű okiratnak minősül továbbá:
a)	az az okirat vagy okiratok összessége, amelyet valamely tagállam illetékes hatósága
a tagállamban vagy egy más tagállamban elfogadott képzés sikeres befejezését
követően állított ki, és amelyet az adott tagállam illetékes hatósága vagy jogszabálya
valamely szabályozott szakma gyakorlása vagy a nem szabályozott szakma
gyakorlására történő felkészítés szempontjából a képzés sikeres elvégzését tanúsító
okirattal egyenértékűnek ismert el, illetve
b)	az az okirat, amely önmagában már nem felelne meg a származási tagállamban a
szabályozott szakma gyakorlására előírt követelményeknek, de az okirat birtokosa
korábban szerzett jogai révén a szabályozott szakma gyakorlására jogosult. A képzés
sikeres elvégzését tanúsító és a magasabb szintű okirattal egyenértékűnek minősül
különösen az a korábban szerzett és alacsonyabb szintű okirat, amely a származási
tagállamban valamely szabályozott szakma gyakorlását még abban az esetben is
lehetővé teszi az okirat birtokosa számára, ha a származási tagállam utóbb magasabb
szintű képzés sikeres elvégzését tanúsító okirat birtokolásához kötötte a szabályozott
szakma gyakorlását.
(8)	Szakmai képesítésnek minősül a képzés sikeres elvégzését tanúsító okirat, a képzettségi
tanúsítvány és a szakmai tapasztalat.
8
(9)	A kérelmező által gyakorolni kívánt hazai szabályozott szakma akkor egyezik meg azzal a
szakmával, amelynek a gyakorlására a kérelmező felkészült a származási tagállamában, ha a
szakmához tartozó szakmai tevékenységek összehasonlíthatóak.
(10)	Származási tagállamnak az a tagállam minősül, amelyben a kérelmező szakmai
képesítését megszerezte.
(11)	Szabályozott képzésnek minősül az olyan képzés, amely, ha ez az adott tagállamban
követelmény, gyakorlati képzéssel, gyakornoki idő vagy szakmai gyakorlat teljesítésével
egészül ki, és
a)	amelynek követelményeit valamely szakma gyakorlására való felkészítés céljából
határozták meg, vagy
b)	amelynek rendjét valamely tagállam jogszabályai vagy közigazgatási előírásai
határozzák meg, vagy amelynek felügyelete, illetve jóváhagyása az erre kijelölt
illetékes hatóság feladata.
(12)	Szakmai tapasztalatnak minősül valamely szakmának valamely tagállamban történő
tényleges és jogszerű gyakorlása.
(13)	Alkalmazkodási időszaknak minősül valamely szabályozott szakma Magyarországon
történő gyakorlása az adott szakma képesített szakemberének felügyeletével. Az eljáró
hatóság előírhatja, hogy a kérelmező a szakma gyakorlása mellett képzésben is vegyen részt.
Az alkalmazkodási időszakot az eljáró hatóság által meghatározott módon értékelni kell.
(14)	Alkalmassági vizsgának minősül az olyan, magyar nyelvű elméleti, illetve gyakorlati
vizsga, amelyet az eljáró hatóság abból a célból szervez, hogy felmérje a kérelmező szakmai
tudását és képességét a szabályozott szakma Magyarországon történő gyakorlása
szempontjából. Az eljáró hatóság összeállítja azoknak a tantárgyaknak a jegyzékét, amelyek
részét képezik a Magyarországon előírt képesítés megszerzéséhez szükséges képzésnek, de a
kérelmező képzésének nem voltak részei. Figyelemmel arra, hogy a kérelmező valamely
tagállamban képesített szakember, a vizsga követelményei csak olyan ismeretek
számonkérésére vonatkozhatnak, amelyek a tevékenység Magyarországon történő
folytatásához elengedhetetlenek.
(15)	Gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül
a)	a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője, az önálló telephelyű szervezeti egység
vezetője,
b)	a gazdálkodó szervezet tulajdonosa és az a) pont szerinti személy helyettese, ha jogai
és kötelezettségei egyébként megfelelnek a képviselt személyének, és
c)	az olyan kereskedelmi-műszaki jellegű munkakört betöltő személy, aki a gazdálkodó
szervezet egy vagy több szervezeti egységét irányítja.
(16)	Minimális képzési követelménynek minősül az európai közösségi jog által valamely
képzésre megszabott képesítési előírás.
(17)	Hiteles fordításnak minősül a 7. § (4) bekezdésében foglaltak mellett az a magyar
fordítás is, amely hitelesnek minősül valamely tagállam joga szerint.
9
VII.	Fejezet
A képzés sikeres elvégzését tanúsító okiratok elismerésének általános rendszere
29.	§ (1) E fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a kérelmező akár önálló vállalkozóként,
akár foglalkoztatottként, szakmai képesítés birtoklásához kötött szabályozott szakmát
szándékozik gyakorolni Magyarországon, és az elismerés nem tartozik e törvény VIII., IX.
vagy X. Fejezetének hatálya alá.
(2) Ha a VIII., IX. vagy X. Fejezet szabályai azért nem alkalmazhatók, mert a kérelmező
szakmai képesítése nem felel meg az adott fejezetben foglalt feltételeknek, akkor az
elismerésre e fejezet szabályait kell megfelelően alkalmazni.
30.	§ (1) Ha valamely szabályozott szakma gyakorlása Magyarországon szakmai képesítés
birtoklásához kötött, a kérelmező szakképzettsége a szabályozott szakma gyakorlásának
engedélyezésére vonatkozó jogszabályok által előírt szakképzettséggel akkor minősül
egyenértékűnek, ha a kérelmező a Magyarországon előírt képzés sikeres elvégzését tanúsító
okirat szintjénél legfeljebb egy szinttel alacsonyabb szintű képzés sikeres elvégzését tanúsító
olyan okirattal vagy képzettségi tanúsítvánnyal rendelkezik, amely feljogosítja ugyanazon
szakma gyakorlására a származási tagállamban.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti okiratnak tekintendő az olyan, a (3) bekezdésnek megfelelő
képzettségi tanúsítvány vagy képzés sikeres elvégzését tanúsító okirat is, amelyet egy olyan
tagállam illetékes hatósága állított ki, amely az adott szakmát nem szabályozza, feltéve, hogy
a kérelmező az adott szakmát valamely tagállamban a kérelem benyújtását megelőző tíz
évben legalább két évig teljes munkaidőben gyakorolta.
(3)	A képzettségi tanúsítvány vagy a képzés sikeres elvégzését tanúsító okirat akkor felel meg
a (2) bekezdésben foglaltaknak, ha
a)	azt vagy azokat valamely tagállam illetékes hatósága jogszerűen állította ki,
b)	a Magyarországon előírt képzés sikeres elvégzését tanúsító okirat szintjénél legfeljebb
egy szinttel alacsonyabb szintű képzés sikeres elvégzését tanúsító okiratnak vagy
képzettségi tanúsítványnak minősül, és
c)	tanúsítja, hogy birtokosa felkészült az adott szakma gyakorlására.
(4)	A (2) bekezdés szerinti kétéves szakmai tapasztalat nem követelhető meg, ha a képzettségi
tanúsítvány vagy képzés sikeres elvégzését tanúsító okirat szabályozott képzést vagy külön
jogszabályban meghatározott képzést tanúsít.
31.	§ (1) Az eljáró hatóság három évnél nem hosszabb alkalmazkodási időszakot vagy
alkalmassági vizsgát írhat elő,
a)	ha a kérelmező képzésének időtartama legalább egy évvel rövidebb az adott
szabályozott szakma gyakorlásához Magyarországon előírt képzés sikeres elvégzését
tanúsító okirat megszerzéséhez szükséges időtartamnál,
b)	ha a kérelmező képzés sikeres elvégzését tanúsító okiratához vezető képzés
lényegesen eltér az adott szabályozott szakma gyakorlásához Magyarországon előírt
képzés sikeres elvégzését tanúsító okirathoz vezető képzéstől, vagy
10
c)	ha Magyarországon a szabályozott szakma egy vagy több olyan szabályozott szakmai
tevékenységet is magában foglal, amely abban a tagállamban, amelyben a képzés
sikeres elvégzését tanúsító okiratot vagy képzettségi tanúsítványt kiállították, nem
része a szakmának, feltéve, hogy az adott szakmai tevékenység folytatásához
szükséges elméleti és gyakorlati ismeret megszerzése kifejezetten része a hazai
képzésnek, a kérelmező képzésének azonban nem volt.
(2)	Az eljáró hatóság biztosítja, hogy a kérelmező választhasson az alkalmazkodási időszak és
az alkalmassági vizsga között.
(3)	A (2) bekezdésben foglaltaktól az eljáró hatóság külön jogszabályban meghatározott
esetben térhet el. Az eljáró hatóság akkor is eltérhet a (2) bekezdésben foglaltaktól, ha olyan
szakmáról van szó, amelynek gyakorlása megköveteli a magyar jog pontos ismeretét, és
amelynek állandó és lényeges része a magyar jogra vonatkozó tanácsadás. Ebben az esetben
az eljáró hatóság dönti el, hogy a kérelmezőt alkalmazkodási időszak vagy alkalmassági
vizsga teljesítésére kötelezi.
(4)	Az eljáró hatóság az (1) bekezdés szerinti döntése során figyelembe veszi az arányosság
elvét, így az alkalmazkodási időszak vagy alkalmassági vizsga előírása előtt megvizsgálja,
hogy a kérelmező valamely tagállamban vagy más államban szerzett szakmai tapasztalatából
származó ismeretei részben vagy egészben nem pótolják-e a képzés során a tanulmányi
követelmények lényeges eltérése miatt meg nem szerzett ismereteket. Ha az eljáró hatóság
alkalmazkodási időszak teljesítését írja elő, figyelembe veszi a kérelmező előző mondat
szerinti készségeit és szaktudását is.
Az alkalmazkodási időszak és az alkalmassági vizsga mellőzése a közös
követelményrendszer alapján
32.	§ Ha valamely Magyarországon szabályozott szakma külön jogszabályban meghatározott
közös követelményrendszer hatálya alá tartozik, az eljáró hatóság nem írhatja elő
alkalmazkodási időszak vagy alkalmassági vizsga teljesítését.
VIII.	Fejezet
A szakmai tapasztalat elismerése
33.	§ E fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a kérelmező akár önálló vállalkozóként, akár
foglalkoztatottként külön jogszabályban meghatározott tevékenységet szándékozik folytatni
Magyarországon.
34.	§ (1) Ha a külön jogszabályban meghatározott tevékenység Magyarországon szabályozott
szakmai tevékenység, a kérelmező a szabályozott szakmai tevékenység folytatására akkor
jogosult, ha a tevékenységet valamely tagállamban
a)	önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként hat
egymást követő éven keresztül folytatta,
b)	önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként három
egymást követő éven keresztül folytatta, és bizonyítja, hogy a tevékenység
11
megkezdését megelőzően legalább hároméves, a tevékenység folytatására felkészítő, a
tagállam által elismert vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben részesült,
c)	önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként négy
egymást követő éven keresztül folytatta, és bizonyítja, hogy a tevékenység
megkezdését megelőzően legalább kétéves, a tevékenység folytatására felkészítő, a
tagállam által elismert vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben részesült,
d)	önálló vállalkozóként három egymást követő éven keresztül folytatta, és bizonyítja,
hogy foglalkoztatottként további öt éven keresztül folytatta az adott tevékenységet,
vagy
e)	gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként öt egymást követő éven keresztül
folytatta, amely időtartamból legalább három éven keresztül egy vagy több szervezeti
egység vezetőjeként műszaki munkakört töltött be, és bizonyítja, hogy a tevékenység
megkezdését megelőzően legalább hároméves, a tevékenység folytatására felkészítő, a
tagállam által elismert vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben részesült.
(2)	A szabályozott szakmai tevékenység folytatását az (1) bekezdés a) és d) pontjában
meghatározott esetben az eljáró hatóság nem engedélyezi, ha a kérelmező a tevékenységet a
kérelem benyújtását megelőző tíz évben nem folytatta.
(3)	Az (1) bekezdés e) pontja nem alkalmazható a fodrászatokban végzett tevékenységekre.
35.	§ (1) Ha a külön jogszabályban meghatározott tevékenység Magyarországon szabályozott
szakmai tevékenység, a kérelmező a szabályozott szakmai tevékenység folytatására akkor
jogosult, ha a tevékenységet valamely tagállamban
a)	önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként öt
egymást követő éven keresztül folytatta,
b)	önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként három
egymást követő éven keresztül folytatta, és bizonyítja, hogy a tevékenység
megkezdését megelőzően legalább hároméves, a tevékenység folytatására felkészítő, a
tagállam által elismert vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben részesült,
c)	önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként négy
egymást követő éven keresztül folytatta, és bizonyítja, hogy a tevékenység
megkezdését megelőzően legalább kétéves, a tevékenység folytatására felkészítő, a
tagállam által elismert vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben részesült,
d)	önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként három
egymást követő éven keresztül folytatta, és bizonyítja, hogy foglalkoztatottként
további öt éven keresztül folytatta az adott tevékenységet,
e)	foglalkoztatottként öt egymást követő éven keresztül folytatta, és bizonyítja, hogy a
tevékenység megkezdését megelőzően legalább hároméves, a tevékenység
folytatására felkészítő, a tagállam által elismert vagy szakmai szervezet által
elfogadott képzésben részesült, vagy
f)	foglalkoztatottként hat egymást követő éven keresztül folytatta, és bizonyítja, hogy a
tevékenység megkezdését megelőzően legalább kétéves, a tevékenység folytatására
felkészítő, a tagállam által elismert vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben
részesült.
(2) A szabályozott szakmai tevékenység folytatását az (1) bekezdés a) és d) pontjában
meghatározott esetben az eljáró hatóság nem engedélyezi, ha a kérelmező a tevékenységet a
kérelem benyújtását megelőző tíz évben nem folytatta.
12
36.	§ (1) Ha a külön jogszabályban meghatározott tevékenység Magyarországon szabályozott
szakmai tevékenység, a kérelmező a szabályozott szakmai tevékenység folytatására akkor
jogosult, ha a tevékenységet valamely tagállamban
a)	önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként három
egymást követő éven keresztül folytatta,
b)	önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként két
egymást követő éven keresztül folytatta, és bizonyítja, hogy a tevékenység
megkezdését megelőzően a tevékenység folytatására felkészítő, a tagállam által
elismert vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben részesült,
c)	önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként két
egymást követő éven keresztül folytatta, és bizonyítja, hogy foglalkoztatottként
további három éven keresztül folytatta az adott tevékenységet, vagy
d)	foglalkoztatottként három egymást követő éven keresztül folytatta, és bizonyítja, hogy
a tevékenység megkezdését megelőzően a tevékenység folytatására felkészítő, a
tagállam által elismert vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben részesült.
(2)	A szabályozott szakmai tevékenység folytatását az (1) bekezdés a) és c) pontjában
meghatározott esetben az eljáró hatóság nem engedélyezi, ha a kérelmező a tevékenységet a
kérelem benyújtását megelőző tíz évben nem folytatta.
IX.	Fejezet
A képzés sikeres elvégzését tanúsító egyes okiratok feltétel nélküli elismerése
37.	§ (1) Az eljáró hatóság e fejezet rendelkezései alapján a külön jogszabályokban
meghatározott általános orvosi, szakorvosi, ápolói, szülésznői, fogorvosi, fogszakorvosi,
állatorvosi, gyógyszerészi, valamint okleveles építészmérnöki képzés elvégzését tanúsító, a
minimális közös képzési követelményekkel összhangban kiállított okiratokat az adott szakma
gyakorlásának megkezdése szempontjából a megfelelő hazai szakképzettséggel
egyenértékűként feltétel nélkül ismeri el.
(2)	Ha külön jogszabály előírja, hogy
a)	az (1) bekezdés szerinti okiratot meghatározott illetékes hatóságnak kell kiállítania,
vagy
b)	az (1) bekezdés szerinti okirat csak külön jogszabályban meghatározott igazolással
együtt tartozik az (1) bekezdés hatálya alá,
az eljáró hatóság csak akkor ismeri el az (1) bekezdés szerint a képzés elvégzését tanúsító
okiratot, ha a kérelmező képzés sikeres elvégzését tanúsító okirata e bekezdés a) vagy b)
pontjának is megfelel.
X.	Fejezet
A szabad szolgáltatásnyújtás
38.	§ (1) E fejezet rendelkezéseinek megfelelően a valamely más tagállamban (a
továbbiakban: letelepedés szerinti tagállam) jogszerűen letelepedett szolgáltatásnyújtó
jogosult Magyarországon is az ugyanazon szakma körébe tartozó szolgáltatást nyújtani.
13
(2)	Ha a szolgáltatásnyújtás a szolgáltatásnyújtó helyváltoztatásával jár, a szolgáltatásnyújtó
akkor jogosult Magyarországon is az ugyanazon szakma körébe tartozó szolgáltatást nyújtani,
a)	ha a letelepedés szerinti tagállamban is jogosult az adott szabályozott szakma
gyakorlására, vagy
b)	ha a letelepedés szerinti tagállamban az adott szakma nem szabályozott szakma, úgy a
szolgáltatásnyújtást megelőző tíz év folyamán legalább két évig folytatta a
tevékenységet.
(3)	A (2) bekezdés szerinti kétéves szakmai tapasztalat nem követelhető meg a
szolgáltatásnyújtótól, ha a szakma szabályozott szakmának vagy a szakma gyakorlására
felkészítő képzés szabályozott képzésnek minősül.
(4)	A szolgáltatásnyújtó akkor élhet a szabad szolgáltatásnyújtás jogával, ha a
szolgáltatásnyújtó Magyarországra a szakma átmeneti és alkalmi jellegű gyakorlása céljából
érkezik. A szolgáltatásnyújtás átmeneti és alkalmi jellegét esetenként kell megállapítani,
elsősorban a szolgáltatás időtartamát, gyakoriságát, rendszerességét és folytonosságát véve
figyelembe.
(5)	Ha a szolgáltatásnyújtás a szolgáltatásnyújtó Magyarországon való tartózkodásával jár,
akkor a szolgáltatásnyújtásra a szakmai képesítéshez közvetlenül kapcsolódó hazai szakmai,
jogi, közigazgatási és szakmai magatartási szabályokat kell alkalmazni. A szakmához tartozó
tevékenységi kör meghatározása, a szakmai címek használata, a fogyasztóbiztonsággal és a
fogyasztóvédelemmel közvetlenül és konkrétan összefüggő súlyos mulasztásokra vonatkozó
fegyelmi rendelkezések tekintetében szintén a magyar jogszabályokat és etikai szabályokat
kell alkalmazni.
A szolgáltatásnyújtó mentességei
39.	§ (1) A szolgáltatásnyújtó mentesül az alábbi, más jogszabály által előírt követelmények
teljesítése alól:
a)	valamely szakmai szervezet vagy testület engedélyének beszerzése, szakmai szervezet
vagy testület általi nyilvántartásba vétel vagy szakmai szervezetben vagy testületben
tagság betöltése. A hatályos hazai fegyelmi rendelkezések alkalmazásának
megkönnyítése érdekében jogszabály előírhatja a szolgáltatásnyújtónak szakmai
szervezet vagy testület általi automatikus és ideiglenes nyilvántartásba vételét vagy
tagságát, feltéve, hogy az ilyen nyilvántartásba vétel, illetve tagság nem késlelteti és
nem nehezíti a szolgáltatás nyújtását, valamint nem ró további költséget a
szolgáltatásnyúj tóra;
b)	társadalombiztosítási szervnél történő nyilvántartásba vétel a biztosított személyek
javára végzett tevékenységekre vonatkozó elszámolás céljából.
(2)	Az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a szolgáltatásnyújtó a 40. § (1) bekezdése
szerinti nyilatkozat megtételével, illetve annak megújításával, illetve a 40. § (2) bekezdése
szerinti külön jogszabályban meghatározott, a nyilatkozattal együtt benyújtandó egyéb
iratoknak az eljáró hatóság részére történő eljuttatásával eleget tesz az (1) bekezdés a)
pontjában meghatározott előírásoknak.
14
(3)	A szolgáltatásnyújtó előzetesen, illetve sürgős esetben utólag tájékoztatja az (1) bekezdés
b)	pontja szerinti társadalombiztosítási szervet az általa nyújtott szolgáltatásokról.
A szolgáltatásnyújtó helyváltoztatása esetén benyújtandó nyilatkozat, a külföldi
és a hazai szakmai cím használata, a szolgáltatásnyújtó szakmai képesítésének
ellenőrzése
40.	§ (1) Ha a szolgáltatásnyújtás Magyarországon történő tartózkodással jár, jogszabály
előírhatja, hogy a szolgáltatásnyújtó a szolgáltatásnyújtását megelőzően írásban nyilatkozatot
tegyen.
(2)	Külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni a szolgáltatásnyújtó nyilatkozatának
tartalma, a nyilatkozat esetleges megújítása, valamint a nyilatkozattal együtt benyújtandó
iratok tekintetében; a szolgáltatásnyújtó azonban az előírt nyilatkozatot bármilyen formában
megteheti.
(3)	A szolgáltatásnyújtó tevékenységét - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - idegen nyelvű
szakmai címének használatával folytatja. Ha a szolgáltatásnyújtó szakmai címe
összetéveszthető valamely magyar szakmai címmel, a szolgáltatásnyújtó a tevékenységét úgy
folytatja, hogy a külföldi szakmai címet odaítélő intézmény vagy vizsgáztató hatóság nevének
feltüntetésével használja a külföldi szakmai címet. Ha a szolgáltatásnyújtó letelepedés szerinti
tagállamában az adott szakmához nem tartozik szakmai cím, a szolgáltatásnyújtó
tevékenységét a képzés sikeres elvégzését tanúsító okirata által tanúsított idegen nyelvű címet
használva folytatja.
(4)	A szolgáltatásnyújtó a megfelelő hazai szakmai címet használva folytatja tevékenységét,
ha az a IX. Fejezet hatálya alá tartozik.
41.	§ (1) Az olyan népegészségügyi vagy közbiztonsági vonatkozású szabályozott szakmák
esetében, amelyek nem a IX. Fejezet hatálya alá tartoznak, jogszabály előírhatja a
szolgáltatásnyújtó szakmai képesítésének az első szolgáltatásnyújtást megelőző ellenőrzését.
Az előzetes ellenőrzés csak arra irányulhat, hogy megakadályozza a szolgáltatás
igénybevevője egészségének, illetve biztonságának a szolgáltatásnyújtó nem megfelelő
szakmai felkészültségéből származó súlyos károsodását, illetve sérelmét, feltéve, hogy az
ellenőrzés nem lépi túl a céljának eléréséhez szükséges mértéket.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti előzetes ellenőrzést végző eljáró hatóság a nyilatkozat és a
nyilatkozattal együtt benyújtandó iratok beérkezését követő harminc napon belül határozatban
dönt. Ha az eljáró hatóság a megadott határidőn belül nem hozza meg döntését, a
szolgáltatásnyújtást engedélyezettnek kell tekinteni.
(3)	Az előzetes ellenőrzést végző hatóság határozatában
a)	eltekinthet az előzetes ellenőrzéstől,
b)	a szolgáltatásnyújtást engedélyezi,
c)	a szolgáltatásnyújtást az (5) bekezdés szerinti feltétellel engedélyezi, vagy
d)	a szolgáltatás nyújtását megtiltja, ha az engedély megadásának jogszabályi feltételei
hiányoznak.
15
(4)	Indokolt esetben az előzetes ellenőrzést végző hatóság vezetője az eljárási határidőt
harminc nappal meghosszabbíthatja.
(5)	Amennyiben lényeges eltérés van a szolgáltatásnyújtó szakmai képesítése és a hazai
jogszabály által előírt szakmai képesítés között, és ez az eltérés olyan mértékű, hogy az
veszélyt jelent a közegészségre vagy a közbiztonságra, az előzetes ellenőrzést végző hatóság
előírhatja a szolgáltatásnyújtó részére, hogy - elsősorban alkalmassági vizsga letételével -
bizonyítsa, hogy a hiányzó ismereteket vagy szaktudást más módon megszerezte.
(6)	Az előzetes ellenőrzést végző hatóság a szolgáltatás nyújtását a (3) bekezdés a) és b)
pontja szerinti határozat meghozatalától, illetve a c) pont szerinti feltétel bekövetkeztétől
számított harminc napon belül engedélyezi.
(7)	Ha az előzetes ellenőrzést végző hatóság ellenőrizte a külföldi szakmai képesítést, a
szolgáltatásnyújtó a megfelelő hazai szakmai cím használatával folytatja tevékenységét.
A szolgáltatás igénybevevőjének tájékoztatása
42.	§ Ha a szolgáltatásnyújtás a letelepedés szerinti tagállam szakmai címének vagy a képzés
sikeres elvégzését tanúsító okirat által tanúsított címnek a használatával történik, a magyar és
az európai közösségi jogban foglalt egyéb tájékoztatási követelmények teljesítésén kívül a
szolgáltatásnyújtó a szolgáltatás igénybevevőjét tájékoztatja a következő adatokról is:
a)	ha a szolgáltatásnyújtó szerepel cégnyilvántartásban vagy hasonló nyilvános
jegyzékben, annak a nyilvántartásnak a neve, amelybe bejegyezték, a bejegyzés
száma vagy az adott nyilvántartásban szereplő azonosító,
b)	ha a szolgáltatásnyújtó tevékenysége a letelepedés szerinti tagállamban
engedélyköteles, az illetékes felügyeleti hatóság neve és címe,
c)	annak a szakmai szövetségnek vagy hasonló testületnek a megnevezése, amely a
szolgáltatásnyújtót nyilvántartásba vette,
d)	a szolgáltatásnyújtó szakmai címe, vagy ha a letelepedés szerinti tagállamban nem
létezik ilyen cím, a szolgáltatásnyújtó képzés sikeres elvégzését tanúsító okirata által
tanúsított címe és annak a tagállamnak a megnevezése, amelyben azt megszerezte,
e)	ha a szolgáltatásnyújtó hozzáadottértékadó-köteles tevékenységet folytat, az Európai
Tanácsnak a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról
szóló irányelve 22. cikkének (1) bekezdésében meghatározott hozzáadottértékadó-
azonosítószám és
f)	a szolgáltatásnyújtónak a szakmai felelősségére vonatkozó biztosítási fedezettel,
valamint egyéb, egyéni vagy kollektív védelemmel kapcsolatos adatai.”
7.	§ Az Etv. 64. § (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Ha a nem tagállami állampolgár kérelmező - ide nem értve a magyar állampolgárt,
valamint a tagállami állampolgárral azonos megítélés alá eső személyeket - az eljárásban
költségmentesség iránti igényt terjeszt elő, az eljáró hatóság a kérelem megalapozottságának
elbírálása céljából - a kérelmező egyidejű tájékoztatása mellett - kereseti, jövedelmi és
vagyoni viszonyaira vonatkozó adatok továbbítását igényelheti a központi idegenrendészeti
nyilvántartásból.”
16
8.	§ Az Etv. 67. § (1)-(3) bekezdésének a helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
„(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a külföldi bizonyítványok és oklevelek
elismeréséért, valamint a hazai bizonyítványokról, oklevelekről és a hazai szakmai
gyakorlatról szóló hatósági bizonyítvány kiállításáért felelős szervet vagy szerveket, az
előzetes ellenőrzést végző hatóságot vagy hatóságokat, valamint a 4/A. §-ban meghatározott
információs szolgálatot vagy szolgálatokat rendeletben kijelölje, továbbá rendeletben állapítsa
meg azon szolgáltatásnyújtások körét, amelyek esetében a szolgáltatásnyújtó a
szolgáltatásnyújtást megelőzően írásbeli nyilatkozattételére kötelezett.
(2)	Felhatalmazást kap az oktatásért felelős miniszter, hogy rendeletben hirdesse ki
a)	a végbizonyítvánnyal egyenértékű képzések felsorolását,
b)	azon hazai szakmai képesítések felsorolását, amelyek esetében az eljáró hatóság maga
dönthet arról, hogy a kérelmezőnek alkalmassági vizsgát vagy alkalmazkodási
időszakot kell-e teljesítenie,
c)	a közös követelményrendszer hatálya alá tartozó szakmák felsorolását,
d)	a 34. §-ban, a 35. §-ban és a 36. §-ban meghatározott, a szakmai tapasztalat
elismerésének szabályai alá tartozó egyes szakmai tevékenységek felsorolását,
e)	a határon átnyúló szolgáltatást nyújtó nyilatkozatának kötelező tartalmát, a nyilatkozat
megújításának szabályait, valamint a nyilatkozattal együtt benyújtandó iratok körét,
f)	azon szervezetek felsorolását, amely tagjai által gyakorolt szakmák az európai
közösségi jog alapján szabályozott szakmáknak minősülnek.
(3)	Felhatalmazást kap
a)	az egészségügyért felelős miniszter, hogy rendeletben hirdesse ki a képzés sikeres
elvégzését tanúsító okiratok feltétel nélküli elismerésének szabályai alá tartozó általános
orvosi, szakorvosi, ápolói, szülésznői, fogorvosi, fogszakorvosi és gyógyszerészi
oklevelek és bizonyítványok megnevezését, az ezen okiratok birtokosaival azonos
jogállású személyek körét, valamint rendeletben állapítsa meg az elismerési eljárás
részletes szabályait,
b)	az állategészségügyért felelős miniszter, hogy rendeletben hirdesse ki az állatorvosi
oklevelek megnevezését, az ezen okiratok birtokosaival azonos jogállású személyek körét,
valamint rendeletben állapítsa meg az elismerési eljárás részletes szabályait,
c)	az építésügyért felelős miniszter, hogy rendeletben hirdesse ki az okleveles
építészmérnöki oklevelek megnevezését, az előző okirat birtokosaival azonos jogállás alá
tartozó személyek körét, valamint rendeletben állapítsa meg az elismerési eljárás részletes
szabályait. ”
9.	§ (1) Az Etv. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az Európai Unió jogának való megfelelés
69. § Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)	a Tanács 74/556/EGK irányelve a toxikus termékekkel kapcsolatos tevékenységekre,
kereskedelemre és forgalmazásra vonatkozó átmeneti intézkedésekre, és az ilyen
termékek hivatásszerű használatával, beleértve a közvetítők tevékenységeit is,
kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó részletes rendelkezések megállapításáról,
17
b)	a Tanács 2003/109/EK tanácsi irányelve (2003. november 25.) a harmadik országok
huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról, 11. cikk
(1) bekezdés c) pont és 21. cikk,
c)	az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió
polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és
tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról,
továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK,
a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül
helyezéséről, 24. cikk,
d)	az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelve, a szakmai képesítések
elismeréséről, 1-20. cikk és 50-55. cikk, 57-64. cikk,
e)	a Tanács 2005/71/EK irányelve (2005. október 12.) a harmadik országbeli
állampolgároknak az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás
céljából való fogadására vonatkozó külön eljárásról, 12. cikk a) pont.”
(2)	Az Etv. 53/A. § (1) bekezdésének b) pontjában „a 45-53. §” szövegrész helyébe „a VIII.
Fejezet”, a 60/B. § (1) bekezdésében a „[30. § (6) bekezdés]” szövegrész helyébe a „[28. §
(15)	bekezdés]”, a 60/C. § (1) és (2) bekezdésében „a 4. § (5) bekezdésben meghatározott”
szövegrész helyébe „a Kormány által kijelölt”, a 64. § (8) bekezdésében a „IX. Fejezet”
szövegrész helyébe a „X. Fejezet” szövegrész lép.
10.	§ (1) Ez a törvény 2007. október 20-án lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépését
követően benyújtott kérelmekre kell alkalmazni.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Etv. 7. § (5) bekezdése, 43-53.
§-a, valamint 54-60. §-a, azzal, hogy e rendelkezéseket, valamint az Etv. e törvény
hatálybalépéséig hatályos 21. §-42. §-át alkalmazni kell, amennyiben az nemzetközi
szerződésnek a végrehajtásához szükséges. E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát
veszti továbbá az Etv. 67. § (4) bekezdése.
(3)	A Magyar Köztársaságot a schengeni vívmányok teljes körű alkalmazására felhatalmazó
tanácsi határozatban meghatározott napon hatályát veszti az e törvény 3. §-ával megállapított
Etv. 6. §-ának (3) bekezdéséből a „tartózkodási vízummal, illetve” szövegrész, az e törvény 6.
§-ával megállapított Etv. 23. § (2) bekezdés b) pontjában a „tartózkodási vízum, illetve”
szövegrész, valamint az e törvény 6. §-ával megállapított Etv. 28. § (2) bekezdésének b)
pontjában a „tartózkodási vízummal, illetve” szövegrész.
11.	§ Ez a törvény a szakmai képesítések elismeréséről szóló, az Európai Parlament és a
Tanács 2005/36/EK irányelve 1-20. cikkének és 50-55. cikkének, 57-64. cikkének való
megfelelést szolgálja.
18
INDOKOLÁS
A KÜLFÖLDI BIZONYÍTVÁNYOK ÉS OKLEVELEK
ELISMERÉSÉRŐL SZÓLÓ 2001. ÉVI C. TÖRVÉNY
MÓDOSÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYJAVASLATHOZ
Általános indokolás
Előzmények
A szakmai képesítések elismerésére vonatkozó európai közösségi normarendszer az elmúlt
negyven évben jött létre, igen jelentős mértékben hozzájárulva az egységesedő európai
munkaerőpiac kialakulásához.
Az Európai Unió közösségi jogi szinten kizárólag azon szakmai képesítések elismerését
szabályozza, amelyek ún. szabályozott szakmák gyakorlását teszik lehetővé. Szabályozottnak
az a szakma minősül, amelynek gyakorlását a tagállam bizonyos oklevél vagy bizonyítvány
meglétéhez köti. Az egyes tagállamok maguk határozzák meg, hogy mely szakmákat
minősítik szabályozottaknak, ezért a szabályozott szakmák száma tagállamonként eltér.
A szabályozott szakmák elismerésének rendszerén belül különleges elbírálás alá esik az ún.
ágazati irányelvekkel szabályozott általános orvos, fogorvos, gyógyszerész, ápoló, szülésznő,
állatorvos és építész szakképzettség, mivel ezek esetében valamennyi tagállamban megtörtént
a képzés összehangolása, így ezeket a képesítéseket a tagállamok, anélkül, hogy vizsgálnák az
adott diplomához vagy bizonyítványhoz vezető képzés milyenségét, automatikusan elismerik.
(Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az Európai Unió tagállamainak többségében a
tevékenység folytatását különböző egyéb feltételekhez is kötik még, pl. erkölcsi
bizonyítványhoz, feddhetetlenségi igazoláshoz.)
A gyógyszerész képesítések kivételével a fenti szakmák gyakorlóinak a hatályos közösségi
jog további kedvezményeket biztosít, amennyiben ún. határon átnyúló szolgáltatást kívánnak
nyújtani. Mindennek ellenére sem élveznek azonban a fogadó tagállamban letelepedett
személyekkel minden tekintetben azonos jogokat.
Azon szakmák esetében pedig, amelyek ugyan szabályozottak, de nem tartoznak a fent
említett egészségügyi, illetve építész szakmák közé, a közösségi jog könnyített elismerési
eljárás lefolytatását teszi lehetővé. Az ún. általános irányelvek értelmében ugyanis a
jogszerűen kiállított oklevél elismerését arra hivatkozva, hogy nem megfelelő képzés után
szerezték, nem lehet elutasítani, legfeljebb - kiegészítő feltételként - szakmai gyakorlat
igazolását, adaptációs (alkalmazkodási) időszak teljesítését, illetve alkalmassági vizsgát lehet
előírni. Az alkalmassági vizsga és az alkalmazkodási időszak kizárólag vagylagosan írható
elő, és ha jogszabály kivételt nem tesz, a kérelmezőt illeti meg a választás joga a két
intézkedés között.
Az általános irányelvek hatálya alá tartozó szakmák esetében a közösségi jog nem tartalmaz
szabályozást a határon átnyúló szolgáltatásokat illetően, így a fogadó államnak joga van
19
ahhoz, hogy előírja a kérelmező számára a képesítés „teljes” elismerését, hasonlóan ahhoz,
mintha a szakképesített személy letelepedni kívánna egy másik tagállamban; ez a jogszabályi
helyzet azonban számottevően gátolja az európai munkaerőpiac igazán rugalmassá válását.
A fentiekre, valamint arra tekintettel, hogy napjainkra a képesítések elismerését szabályozó,
az esetjogot is gyakran segítségül hívó közösségi joganyag igen terjedelmessé, szerteágazóvá,
sokszor önmagát ismétlővé, illetve önmagának is ellenmondóvá, s ezáltal nehezen
alkalmazhatóvá vált, időszerű lett e normarendszer megújítása annak érdekében, hogy Európa
a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb gazdaságává váljon 2010-re (az Európai
Tanács lisszaboni ülése, 2000. március).
Az Európai Bizottság az Európai Tanács 2001. márciusi stockholmi ülését követően az
Európai Tanács kérésére elkészítette az európai közösségi szakmai képesítések egységes,
átlátható és rugalmas elismerési rendszerére vonatkozó irányelvtervezetét, melyet 2002.
március 7-én nyújtott be az Európai Parlamentnek, majd több mint hároméves egyeztetés és
tárgyalás eredményeként az Európai Parlament szavazását követően 2005. június 6-án az
Európai Unió Tanácsa is elfogadott.
A szakmai képesítések elismeréséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK
irányelve (a továbbiakban: Irányelv) azzal a céllal készült, hogy egységesítve az elmúlt
negyven évben elfogadott tizenöt irányelvet, ugyanakkor megtartva a meglévő elismerési
rendszerek által nyújtott biztosítékokat, létrehozzon egy egységes, következetes jogi keretet,
amely a szolgáltatások nyújtásának további kiterjesztésén, a képesítések automatikusabb
elismerésén és az irányelveket korszerűsítő eljárások rugalmasabbá tételén alapszik.
Az Irányelv hatálya
Ezen új Irányelv vonatkozik valamennyi tagállam, valamint az Európai Gazdasági Térségről
szóló megállapodásban résztvevő más állam olyan állampolgárára, aki szabályozott szakmát
kíván gyakorolni - akár önálló vállalkozóként, akár foglalkoztatottként - egy attól eltérő
tagállamban, mint amelyikben a szakmai képesítését megszerezte. Az új Irányelv hatálya
jelenleg még nem terjed ki Svájcra, ezért a svájci állampolgárok esetében még a korábbi
elismerési irányelvek rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az Irányelv megalkotása az európai jogalkotás egységesítési folyamatának részeként a három
általános irányelvet (89/48/EGK, 92/51/EGK tanácsi irányelv és 1999/42/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv) a tizenkét ágazati irányelvvel együtt (93/16/EGK,
77/452/EGK, 77/453/EGK, 78/686/EGK, 78/687/EGK, 78/1026/EGK, 78/1027/EGK,
80/154/EGK, 80/155/EGK, 85/432/EGK, 85/433/EGK és 85/384/EGK tanácsi irányelv)
egységes szövegben egyesíti, lefedve a következő hét szakmát is: orvos, ápolónő, fogorvos,
állatorvos, szülésznő, gyógyszerész és építész.
Az ügyvédi szolgáltatások nyújtását és az ügyvédek letelepedését a 77/249/EGK és a 98/5/EK
irányelv szabályozza. Az ügyvédek képesítésének elismerését ugyanakkor a 89/48/EGK
irányelv szabályozta, ezért az ügyvédek képesítésének elismerésére is kiterjed az új Irányelv
hatálya.
20
A szolgáltatásnyújtás szabadságának és a letelepedés jogának biztosítása a tagállamok
állampolgárai számára
A szakmai képesítések elismerése lehetővé teszi a képesítés tulajdonosa számára, hogy a
fogadó tagállamban megkezdje a képesítésének megfelelő szakma gyakorlását, és a fogadó
tagállam állampolgáraival azonos feltételek mellett gyakorolhassa azt.
Az Irányelv különbséget tesz a „szolgáltatásnyújtás szabadsága” és a „letelepedés
szabadsága” között az Európai Bíróság által meghatározott szempontok (úgymint a
szolgáltatások nyújtásának időtartama, gyakorisága, rendszeressége és folyamatossága)
szerint.
A határon átnyúló szolgáltatásnyújtás megkönnyítése
Egy adott tagállamnak az Európai Közösség valamely tagállamában törvényesen letelepedett
állampolgára ideiglenes és eseti alapon bármely másik tagállamban eredeti szakmai címét
használva szolgáltatást nyújthat anélkül, hogy el kellene ismertetnie a képesítését.
A fogadó tagállam előírhatja, hogy a szolgáltatást nyújtó a szolgáltatásnyújtás megkezdése
előtt tegyen nyilatkozatot és azt évente újítsa meg. A fogadó tagállam a szolgáltatást nyújtani
kívánótól azt is megkövetelheti, hogy az első szolgáltatást megelőzően nyújtson be bizonyos,
az Irányelvben felsorolt, például a szolgáltatást nyújtó nemzetiségére, törvényes
letelepedésére és a szakmai képesítéseire vonatkozó iratokat.
Amennyiben a fogadó tagállam pro forma regisztrációt követel meg az illetékes szakmai
szervezetnél, akkor ennek automatikusan kell megtörténnie. Olyan szakmák esetében,
amelyeknek közegészségügyi vagy közbiztonsági vonatkozásai vannak, és nem esnek
automatikus elismerés alá, a fogadó tagállam - az arányosság elvének keretein belül -
előzetesen ellenőrizheti a szolgáltatást nyújtó szakmai képesítéseit.
Azokban az esetekben, amelyekben a szolgáltatást a letelepedés szerinti tagállam eredeti
szakmai címét használva nyújtják, a fogadó tagállam illetékes hatóságai a szolgáltatást nyújtó
számára meghatározott adatok közlését írhatják elő.
Az illetékes hatóságok kötelesek biztosítani azon információk cseréjét, amelyek ahhoz
szükségesek, hogy a szolgáltatás megrendelőjének panaszait a szolgáltatást nyújtóval
szemben megfelelően érvényesíteni lehessen. A fogadó tagállam a letelepedés szerinti
tagállamtól kérheti továbbá, hogy adjon információt a szolgáltatást nyújtó letelepedésének
jogszerűségére, helyes magaviseletére, valamint arra vonatkozóan, hogy nem szabtak-e ki
vele szemben szakmai jellegű fegyelmi vagy büntető intézkedést. Az Irányelv kölcsönös
tájékoztatási kötelezettséget ír elő a tagállamok hatóságai számára, amennyiben az adott
szakmát gyakorló a szakma szabályait súlyosan megszegi. Ezt az információcserét minden
esetben a meglévő adatvédelmi jogszabályoknak megfelelően kell végrehajtani.
A „letelepedés szabadsága” alapelv akkor érvényesül, ha egy szakember ténylegesen
szabadon megteheti, hogy állandó szakmai tevékenység folytatása céljából letelepedhessen
egy másik tagállamban. A letelepedés tekintetében az Irányelv magában foglalja a három
meglévő elismerési rendszert:
•	A szakmai képesítések elismerésének általános rendszere (az Irányelv I.
Fejezete). Ez a rendszer alkalmazandó mindazokra a szakmákra, amelyeket nem
21
fednek le az ágazati elismerési szabályok. Ez az általános rendszer a kölcsönös
elismerés és bizalom elvén alapszik. Ha azonban jelentős különbségek mutatkoznak a
származás szerinti tagállamban elvégzett képzés és a fogadó tagállam által
megkövetelt képzés között, a fogadó állam kompenzációs intézkedésként
alkalmazkodási időszak vagy alkalmassági vizsga teljesítését írhatja elő. E két
kompenzációs intézkedés között a választás joga a kérelmezőt illeti meg;
•	A szakmai tapasztalat automatikus elismerésének rendszere (az Irányelv II.
Fejezete). Az Irányelvben felsorolt ipari, kézműves és kereskedelmi szakmák adott
időn keresztül való tényleges és jogszerű gyakorlása esetén az elismerés automatikus;
•	Meghatározott szakmai képesítések automatikus elismerésének rendszere (az
Irányelv III. Fejezete). Meghatározott szakmák esetében a képzési követelmények
európai szinten harmonizáltak, ezért ezek a képesítések automatikus elismerés alá
tartoznak. Ezen képesítések a következők: orvos, ápoló, fogorvos, állatorvos,
szülésznő, gyógyszerész és építész.
A szakmai képesítések elismerésének általános rendszere (az Irányelv I. Fejezete)
Ha a fogadó tagállamban a szakma gyakorlásának megkezdése és a szakma gyakorlása
szabályozott, azaz meghatározott szakmai képesítések birtoklásától függ, az illetékes
elismerési hatóság lehetővé teszi a kérelmező számára az adott szakma gyakorlásának
megkezdését, illetve annak gyakorlását ugyanazokkal a feltételekkel, mint a saját
állampolgárai számára, amennyiben a kérelmező egy másik tagállamban szerzett, a fogadó
tagállamban megkövetelt képesítéssel azonos vagy annál legfeljebb egy szinttel alacsonyabb
szintű képesítéssel rendelkezik.
Másrészről viszont, ha a kérelmező tagállamában egy szakma gyakorlásának megkezdése nem
függ meghatározott szakmai képesítések megszerzésétől, a kérelmezőnek - annak érdekében,
hogy megkezdhesse a szakma gyakorlását egy olyan fogadó tagállamban, amely viszont
szabályozza a szóban forgó szakmát - a képesítésén túl bizonyítania kell a megelőző tíz
évben, legalább kétéves, teljes munkaidőben szerzett szakmai tapasztalatát is.
Az Irányelv a szakmai képesítések öt szintjét különbözteti meg:
Hatályos európai közösségi , jog	Uj Irányelv szerinti európai közösségi _ jog
képzettségi tanúsítvány (igen rövid képzési idő vagy csak vizsga letétele)	A-szint (azonos a képzettségi tanúsítvánnyal)
bizonyítvány (a végbizonyítvány szintjét el nem érő szakképzés)	B-szint (azonos a bizonyítvánnyal)
végbizonyítvány (érettségit követő legalább egyéves, de három évet el nem érő időtartamú szakképzés)	C-szint (azonos a végbizonyítvánnyal)
oklevél (érettségit követő legalább hároméves időtartamú felsőoktatási képzés)	D-szint (a négyéves képzést el nem érő felsőoktatási képzés)
	E-szint (a négyéves időtartamú képzést elérő felsőoktatási képzés)
A fogadó tagállam a képesítések elismerésének feltételeként kompenzációs intézkedésként a
kérelmezőnek alkalmassági vizsga vagy legfeljebb hároméves alkalmazkodási időszak
teljesítését írhatja elő, s ezek egyikét a kérelmezőnek teljesítenie kell, amennyiben:
22
•	az általa elvégzett képzés legalább egy évvel rövidebb a fogadó tagállamban
megszabott képzés idejénél,
•	az általa elvégzett képzés a fogadó tagállamban megszabott képzéstől tartalmában
alapvetően eltér, vagy
•	a fogadó tagállamban a szakma egy vagy több olyan szabályozott szakmai
tevékenységet is magában foglal, amely a kérelmező származás szerinti tagállamában
nem része az adott szakmának, ezért a kérelmező által a származása szerinti
tagállamában elvégzett képzés alapvető tartalmi eltérést mutat a fogadó tagállam
képzésétől az adott szabályozott szakmai tevékenységekre való felkészítés
tekintetében.
A fogadó tagállamnak fel kell ajánlania a kérelmezőnek annak lehetőségét, hogy
választhasson az alkalmazkodási időszak és az alkalmassági vizsga között. A fogadó tagállam
csak egyedileg meghatározott esetekben, vagy az Európai Bizottság jóváhagyásával térhet el
ettől a követelménytől.
Az Irányelv arról is rendelkezik, hogy a képviseleti szakmai szövetségek nemzeti és európai
szinten egyaránt hozzanak létre közös követelményrendszereket, meghatározva azokat az
intézkedéseket, amelyekkel a tagállamok legalább kétharmadában, továbbá minden olyan
tagállamban, amely az adott szakmát szabályozza, kompenzálni lehet a képzési
követelmények közötti lényeges eltéréseket. Amennyiben ez a követelményrendszer
megkönnyíti a szakmai képesítések elismerését, az Európai Bizottság ezen
követelményrendszert a komitológiai eljárás szabályai szerint a tagállamok elé terjesztheti és
a követelményrendszerre vonatkozóan végrehajtási intézkedést kezdeményezhet. Amint ezt a
végrehajtási intézkedést elfogadták, a tagállamok nem írhatnak elő kompenzációs
intézkedéseket azon kérelmezőknek, akik megfelelnek a követelményrendszer feltételeinek.
Egyes ipari, kézműves és kereskedelmi szakmák automatikus elismerésének rendszere
(az Irányelv II. Fejezete)
A korábbi „átmeneti” irányelvek (az 1999/42/EK irányelvvel már egységesített 64/222/EGK,
64/427/EGK, 68/364/EGK, 68/366/EGK, 68/368/EGK, 70/523/EGK, 75/368/EGK,
75/369/EGK, 82/470/EGK és 82/489/EGK irányelv) által lefedett szakmai tevékenységek
kategóriáinak magában foglalásával, valamint az elismerési típusok számának háromra
csökkentésével, az Irányelv tovább kívánja egyszerűsíteni azt a szabályozást, amely a szakmai
tapasztalat elismerésének alapvető feltételeit határozza meg.
A szakmai tapasztalat elismerésekor figyelembe kell venni az adott szakmában megszerzett
szakmai tapasztalat időtartamát, valamint azt, hogy a kérelmező a szakmai tapasztalatát
milyen minőségben (önálló vállalkozóként vagy foglalkoztatottként) szerezte. A korábbi
szakmai képzést szintén figyelembe kell venni, s csökkenteni kell vele az előírt szakmai
tapasztalat időtartamát. Minden korábbi szakmai képzést igazolni kell egy, a tagállam által
elismert vagy egy illetékes szakmai testület által kiállított bizonyítvánnyal.
Az Irányelv IV. mellékletének I. jegyzékében említett szakmai tevékenységek gyakorlásának
a feltételei, amelyek számos különféle ágazatra vonatkoznak a textilipartól a vegyiparon, a
kőolajiparon, a nyomdaiparon, a gyártóiparon át egészen az építőiparig, a következők:
23
T apasztalat/évek száma	A szakmai tapasztalat éveinek száma önálló vállalkozóként	A szakmai tapasztalat éveinek száma foglalkoztatottként	A korábbi szakmai képzés éveinek száma
Ónálló vállalkozó	6	-	-
Ónálló vállalkozó	3	-	-
Ónálló vállalkozó	4	-	2
Ónálló vállalkozó	3	5	-
Foglalkoztatott (vezető beosztásban)	5 (kivéve a fodrászatokat)	-	3
Az Irányelv IV. mellékletének II. jegyzékében említett szakmai tevékenységek gyakorlásának
az Irányelv szerinti feltételei, amelyek számos különféle ágazatra vonatkoznak a közlekedési
berendezéseket gyártó tevékenységektől a közlekedési, postai szolgáltatásokon, a
telekommunikáción át a fényképészeti stúdiókig, a következők:
T apasztalat/évek száma	A szakmai tapasztalat éveinek száma önálló vállalkozóként	A szakmai tapasztalat éveinek száma foglalkoztatottként	A korábbi szakmai képzés éveinek száma
Ónálló vállalkozó	5	-	-
Ónálló vállalkozó	3	-	3
Ónálló vállalkozó	4	-	2
Ónálló vállalkozó	3	5	5
Foglalkoztatott	5	-	3
Foglalkoztatott	6	-	2
Az Irányelv IV. mellékletének III. jegyzékében említett szakmai tevékenységek
gyakorlásának az Irányelv szerinti feltételei, amelyek számos ágazatra vonatkoznak az
éttermektől és szállodáktól egészen az egyéni, közösségi, üdülési és egyéb szolgáltatásokig, a
következők:
T apasztalat/évek száma	A szakmai tapasztalat éveinek száma önálló vállalkozóként	A szakmai tapasztalat éveinek száma foglalkoztatottként	A korábbi szakmai képzés éveinek száma
Ónálló vállalkozó	3	-	-
24
T apasztalat/évek száma	A szakmai tapasztalat éveinek száma önálló vállalkozóként	A szakmai tapasztalat éveinek száma foglalkoztatottként	A korábbi szakmai képzés éveinek száma
Önálló vállalkozó	2	-	Meghatározatlan időtartam
Ónálló vállalkozó	2	3	-
Foglalkoztatott	3	-	Meghatározatlan időtartam
Meghatározott szakmai képesítések automatikus elismerésének rendszere az orvos,
ápoló, fogorvos, állatorvos, szülésznő, gyógyszerész és építész szakmák esetében
(az Irányelv III. Fejezete)
Minden egyes tagállam automatikusan elismeri az Irányelv V. mellékletében szereplő orvos,
ápoló, fogorvos, állatorvos, szülésznő, gyógyszerész, építész, illetve bizonyos szakorvos,
szakfogorvos szakmai tevékenységek folytatásának megkezdését lehetővé tevő okleveleket és
bizonyítványokat.
A jelen Irányelv kötelező minimális képzési követelményeket határoz meg a következő
szakmákban:
•	Orvosképzés: a szakorvosképzést általános orvosi képzésnek kell megelőznie.
Általános orvos képzés: a képzésre történő felvételhez középiskolai érettségi
bizonyítvány szükséges. A képzés legalább hatéves időtartamú vagy 5500 óra
időtartamú elméleti és gyakorlati képzésből áll.
Háziorvosképzés: a háziorvosképzésre történő felvételhez általános orvosi képesítés
szükséges. 2006. január 1-jétől a háziorvosképzés legalább hároméves időtartamú.
•	Ápoló: az ápolóképzésre történő felvételhez a közoktatás 10. évfolyamának elvégzését
tanúsító bizonyítvány szükséges. A képzés legalább hároméves időtartamú vagy 4600
óra időtartamú elméleti és egészségügyi intézményben folytatott gyakorlati képzésből
áll, és legalább az Irányelv V. mellékletének 5.2.2. pontjában leírt programot magában
foglalja.
•	Fogorvos: a fogorvosképzésre történő felvételhez középiskolai érettségi bizonyítvány
szükséges. A képzés legalább ötéves időtartamú elméleti és gyakorlati képzésből áll,
és legalább az Irányelv V. mellékletének 5.3.2. pontjában leírt programot magában
foglalja.
•	Állatorvos: az állatorvosképzésre történő felvételhez középiskolai érettségi
bizonyítvány szükséges. A képzés legalább ötéves időtartamú elméleti és gyakorlati
képzésből áll, és legalább az Irányelv V. mellékletének 5.4.2. pontjában leírt
tanulmányi programot magában foglalja.
•	Szülésznő: a szülésznőképzésre történő felvételhez a közoktatás 10. évfolyamának
elvégzését tanúsító bizonyítvány szükséges. A képzés időtartama nappali képzésben
három év. Azon személyek számára azonban, akik ápoló szakképesítéssel
25
rendelkeznek és így nyernek felvételt a szülésznőképzésbe, a képzés ideje 18 hónapra
rövidíthető.
•	Gyógyszerész: a gyógyszerészképzésre történő felvételhez középiskolai érettségi
bizonyítvány szükséges. A képzés legalább ötéves időtartamú képzés, beleértve egy
legalább négyéves időtartamú, felsőoktatási intézményben folytatott elméleti és
gyakorlati képzést, továbbá egy hathónapos, közforgalmú gyógyszertárban vagy
kórházban folytatott gyakorlati képzést.
•	Építész: az építészképzésre történő felvételhez középiskolai érettségi bizonyítvány
szükséges. A képzés legalább négyéves képzést foglal magában, vagy olyan hatéves
képzést, amelyből legalább három év nappali képzés. Bizonyos képesítések esetében
Németország eltér az építészek képzésének feltételeitől.
Az Irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy felsőoktatási intézményeik a fenti
szakmák esetében nem nappali képzést is folytathassanak azzal a feltétellel, hogy a képzés
teljes időtartama ezáltal nem válhat rövidebbé, a képzés szintje és minősége pedig nem lehet
alacsonyabb, mint a nappali képzésé.
A fenti képzések esetében az Irányelv csak minimális kötelező képzési követelményeket
határoz meg, mozgásteret hagyva a tagállamoknak a részletesebb tanulmányi program
kialakítására. Ezek a képzési előírások, amelyek az Irányelv V. mellékletében (5.2.2., 5.3.2.,
5.4.2.,	5.5.2. és 5.6.2. pont) találhatók, egy komitológiai eljárás keretében módosíthatók,
amennyiben ez a tudományos és műszaki fejlődés érdekében szükséges.
Előfordulnak olyan esetek is, amelyekben az adott szakmák gyakorlóinak képzése nem felel
meg a kötelező minimális képzési követelményeknek, mivel ezeket a képzéseket a képzési
követelmények harmonizációja előtt folytatták. Mindezek ellenére az ilyen képzést végzettek
korábban szerzett joguk alapján továbbra is jogosultak az adott szakma gyakorlására,
amennyiben képzésüket az Irányelv V. mellékletében meghatározott referencia-időpontok
előtt kezdték meg, feltéve, hogy igazolni tudják, hogy az igazolás kiállítását megelőző öt
évből legalább három évig folyamatosan gyakorolták az adott tevékenységet.
A szakmai képesítések elismerésének eljárási szabályai
Az egyéni kérelmet az Irányelvben felsorolt okiratokkal együtt (lásd az Irányelv VII.
mellékletét) a fogadó tagállam illetékes hatóságához kell benyújtani. Az Irányelvnek
megfelelően az illetékes hatóságnak egy hónap áll a rendelkezésére a kérelem átvételének
visszaigazolására, és arra, hogy felhívják a kérelmező figyelmét az esetleg hiányzó iratokra. A
hiánytalan kérelem átvételétől számított három hónapon belül kell döntést hozni. Az
elutasítást természetesen minden esetben indokolni kell, és elutasítás vagy a határidőn belüli
döntéshozatal elmulasztása esetén biztosítani kell, hogy a döntéssel szemben a kérelmezőnek
jogorvoslati joga legyen a nemzeti bíróságokon.
A tagállamok állampolgárai használhatják, rövidített formában is, a nekik adományozott
szakmai címet, továbbá az adott fogadó tagállam szakmai címét is.
Nyelvtudás
26
A tagállamok megkövetelhetik a bevándorolt szakemberektől a szakma gyakorlásához
szükséges nyelvismeretet. E rendelkezést olyan mértékben kell alkalmazni, amely kizárja a
nyelvvizsgák kötelezővé tételét a szakmai tevékenység folytatásához.
Adminisztratív együttműködés és egyéb rendelkezések
A fenti rendelkezések alkalmazásának megkönnyítése érdekében az Irányelv szoros
együttműködést vár el a fogadó tagállam és a származás szerinti tagállam illetékes hatóságai
között, és a következőképpen rendelkezik:
•	minden egyes tagállamnak ki kell jelölnie egy koordinátort az Irányelv egységes
alkalmazásának megkönnyítése érdekében;
•	minden egyes tagállamnak legkésőbb 2007. október 20-ig ki kell jelölnie egy
információs szolgálatot. A nemzeti információs szolgálat feladata lesz ellátni az
állampolgárokat a szükséges tájékoztatással a szakmai képesítések elismerésére
vonatkozóan, és segíteni őket jogaik érvényesítésében, különösen azon illetékes
hatóságokkal történő kapcsolattartás révén, amelyek az elismerés iránti kérelmek
ügyében döntenek;
•	a tagállamoknak jelölniük kell egy-egy képviselőt a szakmai képesítések elismerésével
foglalkozó, a tagállamok képviselőiből álló komitológiai bizottságba. Ez a bizottság,
amelynek elnöke az Európai Bizottság képviselője, segíti az Európai Bizottság
munkáját az Irányelv által ráruházott törvény-végrehajtási hatáskör keretein belül.
•	Az Európai Bizottságnak konzultációt kell folytatnia az európai szakmai szervezetek
képviselőivel.
A tagállamok kétévenként jelentést küldenek az Európai Bizottság részére a rendszer
alkalmazásáról. Amennyiben az Irányelv valamely rendelkezésének alkalmazása jelentős
nehézséget okoz egy adott szakmacsoport esetében, az Európai Bizottság az ügyben érintett
tagállammal együttműködve megvizsgálja ezeket a nehézségeket.
2007. október 20-tól kezdődően az Európai Bizottság ötévenként jelentést készít az Irányelv
végrehajtásáról.
A tagállamoknak 2007. október 20-án hatályba kell léptetniük nemzeti jogszabályuk részeként
az Irányelvet, mely ugyanezen időponttól hatályon kívül helyezi a következő irányelveket:
77/452/EGK, 77/453/EGK, 78/686/EGK, 78/687/EGK, 78/1026/EGK, 78/1027/EGK,
80/154/EGK, 80/155/EGK, 85/384/EGK, 85/432/EGK, 85/433/EGK, 89/48/EGK,
92/51/EGK, 93/16/EGK és 1999/42/EK.
2010 végére, három évvel azt követően, hogy az Irányelvet a tagállamok átvették, az Európai
Bizottság az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszt egy jelentést az Irányelvnek a közös
követelményrendszerekre vonatkozó rendelkezéséről, és amennyiben szükséges, megfelelő
javaslatokat tesz annak módosítására.
27
Részletes indokolás
1.	§-hoz
A 2005/36/EK irányelv preambulumának 12. bekezdése elvi éllel szögezi le, hogy a szakmai
képesítések elismerése a külföldön folytatott tanulmányok alapján kiállított okiratok
birtokosait illeti meg, nem lehetséges azonban egy másik tagállam által meghozott elismerési
határozat további elismerése (például egy hazai, korábban megszerezhető „dr. univ” fokozat
külföldi „PhD” fokozatként történő honosításáról szóló határozat hazai „PhD” fokozatkét
történő honosítása), amennyiben a kérelmező nem bizonyítja, hogy további szakmai
képesítést szerzett külföldön.
2.	§-hoz
A 2005/36/EK irányelv szorosabb együttműködésre kötelezi az egyes tagállamok illetékes
hatóságait.
3.	§-hoz
Szövegpontosító rendelkezést tartalmaz, figyelemmel a szabad mozgás és tartózkodás jogával
rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény által használt
terminológiára.
4.	§-hoz
A 2005/36/EK irányelv az elismerési eljárásra korábban megszabott négy hónapos határidőt
három hónapra rövidítette, ugyanakkor lehetővé teszi az eljáró hatóság számára, hogy a
határidőt egy hónappal meghosszabbítsa. Az eljárás határidejének meghosszabbítása azonban
nem lehetséges a feltétel nélküli, automatikus elismerés hatálya alá tartozó oklevelek
esetében.
5.	§-hoz
A tervezet a szakmai felügyeletet gyakorló miniszter feladatkörébe utalja a másodfokú
hatósági ügyek elbírálását.
6.	§-hoz
A tervezet 6. §-a módosítja az Elismerési törvény teljes III. Részét, ezért az áttekinthetőség
érdekében a továbbiakban a módosuló rendelkezések hivatkozásai találhatók.
Az Elismerési törvény új 21-25. §-ai:
A szóban forgó rendelkezések lényegében a korábbi európai közösségi jogi szabályozást,
tehát az Elismerési törvény korábbi rendelkezéseit tartalmazzák.
Újdonság az, hogy a tagállamok már megkövetelhetik a bevándorolt szakemberektől a szakma
gyakorlásához szükséges nyelvismeretet, még a feltétel nélküli elismerés alá tartozó oklevelek
esetében is. E rendelkezés alkalmazásánál nem a nyelvvizsgát kell kötelezővé tenni a szakmai
28
tevékenység folytatásához, az eljáró hatóságnak azonban lehetősége és egyben kötelezettsége,
hogy az adott szakma gyakorlására a nyelvtudás hiánya miatt alkalmatlan (emiatt az ügyfelek,
betegek, tanulók számára közvetlen hátrányt vagy akár veszélyt jelentő) személyt a szakma
gyakorlásától eltiltsa.
A 2005/36/EK irányelv szintén előírja, hogy az eljáró hatóság (minden esetben) tájékoztatja a
kérelmezőt a kérelem kézhezvételéről, ennek módját azonban nem írja elő. A tájékoztatás
történhet a kérelem átvételekor szóban, postai vagy elektronikus küldemény esetében
elektronikus (válasz)levélben, távbeszélőn, stb.
Az Elismerési törvény új 26-27. §-ai:
A szakmai címek használatára vonatkozó rendelkezések lényegében megegyeznek a korábbi
európai közösségi jogi, valamint hazai szabályozással.
Az Elismerési törvény új 28. §-a:
A szakmai képesítések elismerésére vonatkozó európai közösségi jogi fogalomtár, egy
lényeges eltéréssel, megegyezik a korábban használt meghatározásokkal.
A képzés sikeres elvégzését tanúsító okiratokat a korábban alkalmazott négy szint helyett öt
kategória szerint csoportosítja a törvény:
Hatályos európai közösségi , jog	Uj Irányelv szerinti európai közösségi _ jog
képzettségi tanúsítvány (igen rövid képzési idő vagy csak vizsga letétele)	A-szint (azonos a képzettségi tanúsítvánnyal)
bizonyítvány (a végbizonyítvány szintjét el nem érő szakképzés)	B-szint (azonos a bizonyítvánnyal)
végbizonyítvány (érettségit követő legalább egyéves, de három évet el nem érő időtartamú szakképzés)	C-szint (azonos a végbizonyítvánnyal)
oklevél (érettségit követő legalább hároméves időtartamú felsőoktatási képzés)	D-szint (a négyéves képzést el nem érő felsőoktatási képzés)
	E-szint (a négyéves időtartamú képzést elérő felsőoktatási képzés)
Az Elismerési törvény új 29-31. §-ai:
Szabályozott szakma esetében, azaz ha Magyarországon a szakma gyakorlásának megkezdése
és a szakma gyakorlása meghatározott szakmai képesítések birtoklásától függ, az illetékes
elismerési hatóság lehetővé teszi a kérelmező számára az adott szakma gyakorlásának
megkezdését, illetve annak gyakorlását ugyanazokkal a feltételekkel, mint a saját
állampolgárai számára, amennyiben a kérelmező egy másik tagállamban szerzett, a fogadó
tagállamban megkövetelt képesítéssel azonos vagy annál legfeljebb egy szinttel alacsonyabb
szintű képesítéssel rendelkezik.
Ha a kérelmező tagállamában az adott szakma gyakorlásának megkezdése nem függ
meghatározott szakmai képesítések megszerzésétől, a kérelmezőnek - annak érdekében, hogy
megkezdhesse a szakma gyakorlását egy olyan fogadó tagállamban, amely viszont
29
szabályozza a szóban forgó szakmát - a képesítésén túl bizonyítania kell a megelőző tíz
évben, legalább kétéves, teljes munkaidőben szerzett szakmai tapasztalatát is.
A fogadó tagállam a képesítések elismerésének feltételeként kompenzációs intézkedésként
alkalmassági vizsga vagy legfeljebb hároméves alkalmazkodási időszak teljesítését írhatja elő
a kérelmezőnek, amennyiben:
•	az általa elvégzett képzés legalább egy évvel rövidebb a fogadó tagállamban
megszabott képzés idejénél,
•	az általa elvégzett képzés a fogadó tagállamban megszabott képzéstől tartalmában
alapvetően eltér, vagy
•	a fogadó tagállamban a szakma egy vagy több olyan szabályozott szakmai
tevékenységet is magában foglal, amely a kérelmező származás szerinti tagállamában
nem része az adott szakmának, ezért a kérelmező által a származása szerinti
tagállamában elvégzett képzés alapvető tartalmi eltérést mutat a fogadó tagállam
képzésétől az adott szabályozott szakmai tevékenységekre való felkészítés
tekintetében.
A fogadó tagállamnak biztosítania kell annak lehetőségét, hogy a kérelmező választhasson az
alkalmazkodási időszak és az alkalmassági vizsga teljesítése között. A fogadó tagállam csak
egyedileg meghatározott esetekben vagy az Európai Bizottság jóváhagyásával térhet el ettől a
követelménytől.
Az Elismerési törvény új 32. §-a:
Az Irányelv arról is rendelkezik, hogy a képviseleti szakmai szövetségek nemzeti és európai
szinten egyaránt hozzanak létre közös követelményrendszereket, meghatározva azokat az
intézkedéseket, amelyekkel a tagállamok legalább kétharmadában, továbbá minden olyan
tagállamban, amely az adott szakmát szabályozza, kompenzálni lehet a képzési
követelmények közötti lényeges eltéréseket. Amennyiben ez a követelményrendszer
megkönnyíti a szakmai képesítések elismerését, az Európai Bizottság a követelményrendszert
a komitológiai eljárás szabályai szerint a tagállamok elé terjesztheti, és a
követelményrendszerre vonatkozóan végrehajtási intézkedést kezdeményezhet. A végrehajtási
intézkedés elfogadását követően a tagállamok nem írhatnak elő kompenzációs intézkedéseket
azoknak a kérelmezőknek, akik megfelelnek a követelményrendszer feltételeinek.
Az Elismerési törvény új 33-36. §-ai:
A szakmai tapasztalat elismerésének rendszere lényegében megegyezik a korábbi
szabályozással, az alábbi fontos eltérésektől eltekintve.
A korábbi „átmeneti” irányelvek (az 1999/42/EK irányelvvel már egységesített 64/222/EGK,
64/427/EGK, 68/364/EGK, 68/366/EGK, 68/368/EGK, 70/523/EGK, 75/368/EGK,
75/369/EGK, 82/470/EGK és 82/489/EGK irányelv) által lefedett szakmai tevékenységek
kategóriáinak magában foglalásával, valamint az elismerési típusok számának csökkentésével
az Irányelv tovább kívánja egyszerűsíteni azt a szabályozást, amely a szakmai tapasztalat
elismerésének alapvető feltételeit határozza meg.
A szakmai tapasztalat elismerésekor figyelembe kell venni az adott szakmában megszerzett
szakmai tapasztalat időtartamát, valamint azt, hogy a kérelmező a szakmai tapasztalatát
30
milyen minőségben (önálló vállalkozóként vagy foglalkoztatottként) szerezte. Figyelembe
kell venni továbbá a korábbi szakmai képzést, melynek időtartamával csökkenteni kell az
előírt szakmai tapasztalat időtartamát. Minden korábbi szakmai képzést igazolni kell egy, a
tagállam által elismert vagy egy illetékes szakmai testület által kiállított bizonyítvánnyal.
Az Irányelv IV. mellékletének I. jegyzékében említett szakmai tevékenységek gyakorlásának
a feltételei, amelyek számos különféle ágazatra vonatkoznak a textilipartól a vegyiparon, a
kőolajiparon, a nyomdaiparon, a gyártóiparon át egészen az építőiparig, a következők:
T apasztalat/évek száma	A szakmai tapasztalat éveinek száma önálló vállalkozóként	A szakmai tapasztalat éveinek száma foglalkoztatottként	A korábbi szakmai képzés éveinek száma
Ónálló vállalkozó	6	-	-
Ónálló vállalkozó	3	-	-
Ónálló vállalkozó	4	-	2
Ónálló vállalkozó	3	5	-
Foglalkoztatott (vezető beosztásban)	5 (kivéve a fodrászatokat)	-	3
Az Irányelv IV. mellékletének II. jegyzékében említett szakmai tevékenységek gyakorlásának
az Irányelv szerinti feltételei, amelyek számos különféle ágazatra vonatkoznak a közlekedési
berendezéseket gyártó tevékenységektől a közlekedési, postai szolgáltatásokon, a
telekommunikáción át a fényképészeti stúdiókig, a következők:
T apasztalat/évek száma	A szakmai tapasztalat éveinek száma önálló vállalkozóként	A szakmai tapasztalat éveinek száma foglalkoztatottként	A korábbi szakmai képzés éveinek száma
Ónálló vállalkozó	5	-	-
Ónálló vállalkozó	3	-	3
Ónálló vállalkozó	4	-	2
Ónálló vállalkozó	3	5	5
Foglalkoztatott	5	-	3
Foglalkoztatott	6	-	2
Az Irányelv IV. mellékletének III. jegyzékében említett szakmai tevékenységek
gyakorlásának az Irányelv szerinti feltételei, amelyek számos ágazatra vonatkoznak az
éttermektől és szállodáktól egészen az egyéni, közösségi, üdülési és egyéb szolgáltatásokig, a
következők:
31
T apasztalat/évek száma	A szakmai tapasztalat éveinek száma önálló vállalkozóként	A szakmai tapasztalat éveinek száma foglalkoztatottként	A korábbi szakmai képzés éveinek száma
Önálló vállalkozó	3	-	-
Önálló vállalkozó	2	-	Meghatározatlan időtartam
Önálló vállalkozó	2	3	-
Foglalkoztatott	3	-	Meghatározatlan időtartam
Az eddigi szabályozással összhangban az oktatási és kulturális miniszter felhatalmazást kap
arra, hogy rendeletben szabályozza az egyes rendelkezések - 34-37. §-ok - hatálya alá tartozó
szakmákat.
Az Elismerési törvény új 37. §-a:
Minden egyes tagállam automatikusan elismeri az Irányelv V. mellékletében szereplő orvos,
ápoló, fogorvos, állatorvos, szülésznő, gyógyszerész és építész szakmai tevékenységek
folytatásának megkezdését lehetővé tevő okleveleket és bizonyítványokat.
Jelen Irányelv kötelező minimális képzési követelményeket határoz meg a következő
szakmákban:
•	Orvosképzés: a szakorvosképzést általános orvosi képzésnek kell megelőznie.
Általános orvos képzés: a képzésre történő felvételhez középiskolai érettségi
bizonyítvány szükséges. A képzés legalább hatéves időtartamú vagy 5500 óra
időtartamú elméleti és gyakorlati képzésből áll.
Háziorvosképzés: a háziorvosképzésre történő felvételhez általános orvosi képesítés
szükséges. 2006. január 1-jétől a háziorvosképzés legalább hároméves időtartamú.
•	Ápoló: az ápolóképzésre történő felvételhez a közoktatás 10. évfolyamának elvégzését
tanúsító bizonyítvány szükséges. A képzés legalább hároméves vagy 4600 óra
időtartamú elméleti és egészségügyi intézményben folytatott gyakorlati képzésből áll,
és legalább az Irányelv V. mellékletének 5.2.2. pontjában leírt programot magában
foglalja.
•	Fogorvos: a fogorvosképzésre történő felvételhez középiskolai érettségi bizonyítvány
szükséges. A képzés legalább ötéves időtartamú elméleti és gyakorlati képzésből áll,
és legalább az Irányelv V. mellékletének 5.3.2. pontjában leírt programot magában
foglalja.
•	Állatorvos: az állatorvosképzésre történő felvételhez középiskolai érettségi
bizonyítvány szükséges. A képzés legalább ötéves időtartamú elméleti és gyakorlati
képzésből áll, és legalább az Irányelv V. mellékletének 5.4.2. pontjában leírt
tanulmányi programot magában foglalja.
32
•	Szülésznő: a szülésznőképzésre történő felvételhez a közoktatás 10. évfolyamának
elvégzését tanúsító bizonyítvány szükséges. A képzés időtartama nappali képzésben
három év. Azok számára azonban, akik ápoló szakképesítéssel rendelkeznek és így
nyernek felvételt a szülésznőképzésbe, a képzés ideje 18 hónapra rövidíthető.
•	Gyógyszerész: a gyógyszerészképzésre történő felvételhez középiskolai érettségi
bizonyítvány szükséges. A képzés legalább ötéves időtartamú képzés, beleértve egy
legalább négyéves időtartamú, felsőoktatási intézményben folytatott elméleti és
gyakorlati képzést, továbbá egy hathónapos, közforgalmú gyógyszertárban vagy
kórházban folytatott gyakorlati képzést.
•	Építész: az építészképzésre történő felvételhez középiskolai érettségi bizonyítvány
szükséges. A képzés legalább négyéves képzést foglal magában, vagy olyan hatéves
képzést, amelyből legalább három év nappali képzés. Bizonyos képesítések esetében
Németország eltér az építészek képzésének feltételeitől.
Az Irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy felsőoktatási intézményeik a fenti
szakmák esetében nem nappali képzést is folytathassanak azzal a feltétellel, hogy a képzés
teljes időtartama ezáltal nem válhat rövidebbé, a képzés szintje és minősége pedig nem lehet
alacsonyabb, mint a nappali képzésé.
A fenti képzések esetében az Irányelv csak minimális kötelező képzési követelményeket
határoz meg, mozgásteret hagyva a tagállamoknak a részletesebb tanulmányi program
kialakítására. Ezek a képzési előírások, amelyek az Irányelv V. mellékletében (5.2.2., 5.3.2.,
5.4.2.,	5.5.2. és 5.6.2. pont) találhatók, egy komitológiai eljárás keretében módosíthatók,
amennyiben ez a tudományos és műszaki fejlődés érdekében szükséges.
Előfordulnak olyan esetek is, amelyekben az adott szakmák gyakorlóinak képzése nem felel
meg a kötelező minimális képzési követelményeknek, mivel ezeket a képzéseket a képzési
követelmények harmonizációja előtt folytatták. Mindezek ellenére az ilyen képzést végzettek
korábban szerzett joguk alapján továbbra is jogosultak az adott szakma gyakorlására,
amennyiben képzésüket az Irányelv V. mellékletében meghatározott referencia-időpontok
előtt kezdték meg.
Az Elismerési törvény a feltétel nélküli elismerés szabályainak csupán a keretét határozza
meg, a részletszabályozást (ideértve a szóban forgó fejezet hatálya alá tartozó, több száz
okirat megnevezésének közzétételét) alacsonyabb szintű jogszabályok hatálya alá utalja.
Az Elismerési törvény új 38-42. §-ai:
Egy adott tagállamnak az Európai Közösség valamely tagállamában törvényesen letelepedett
állampolgára ideiglenes és eseti alapon bármely másik tagállamban eredeti szakmai címét
használva szolgáltatást nyújthat anélkül, hogy el kellene ismertetnie a képesítését.
A fogadó tagállam előírhatja, hogy a szolgáltatást nyújtó a szolgáltatásnyújtás megkezdése
előtt tegyen nyilatkozatot, és azt évente újítsa meg. A fogadó tagállam a szolgáltatást nyújtani
kívánótól azt is megkövetelheti, hogy az első szolgáltatást megelőzően nyújtson be bizonyos,
az Irányelvben felsorolt, például a szolgáltatást nyújtó nemzetiségére, törvényes
letelepedésére és a szakmai képesítéseire vonatkozó iratokat.
33
Amennyiben a fogadó tagállam pro forma regisztrációt követel meg az illetékes szakmai
szervezetnél, ennek automatikusan kell megtörténnie. Olyan szakmák esetében, amelyeknek
közegészségügyi vagy közbiztonsági vonatkozásai vannak, és nem esnek automatikus
elismerés alá, a fogadó tagállam - az arányosság elvének keretein belül - előzetesen
ellenőrizheti a szolgáltatást nyújtó szakmai képesítéseit.
Azokban az esetekben, amelyekben a szolgáltatást a letelepedés szerinti tagállam eredeti
szakmai címét használva nyújtják, a fogadó tagállam illetékes hatóságai a szolgáltatást nyújtó
számára meghatározott adatok közlését írhatják elő.
7.	§-hoz
Szövegpontosító rendelkezést tartalmaz, figyelemmel a szabad mozgás és tartózkodás jogával
rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény által használt
terminológiára.
8.	§-hoz
A szakasz az elismerési törvény módosuló III. Részének megfelelő rendeletek kiadására ad
felhatalmazásokat az érintett miniszterek számára, valamint a Kormánynak az információs
szolgálat kijelölésére.
9-11. §-okhoz
A törvényjavaslat zárórendelkezései a jogharmonizációs záradékot, jogtechnikai jellegű
szövegmódosítást tartalmaznak.
34