﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
ORSZÁGGYŰLÉS HIVATALA
Érkezett: 2007 JÚN 1 i
T/3328. számú
törvényjavaslat
a kisajátításról
Előadó: dr. Takács Albert
igazságügyi és rendészeti miniszter
Budapest, 2007. június
2
2007. évi ... törvény
a kisajátításról
Az e törvényben meghatározott, közérdekű célok megvalósításához elengedhetetlenül
szükséges ingatlanok megszerzése, ugyanakkor a közérdek és a tulajdonosnak a tulajdona
védelméhez fűződő érdekei közötti egyensúly biztosítása érdekében - a kisajátítást a
tulajdonjog elvonása kivételes eszközeként szabályozva - az Országgyűlés a következő
törvényt alkotja:
l.§
(1)	Kisajátítással ingatlan tulajdonjoga csak kivételesen vonható el, az e törvényben
meghatározott közérdekű célból, feltételekkel és módon, teljes, azonnali és feltétlen
kártalanítás mellett.
(2)	A kisajátítást elrendelő határozat jogerőre emelkedésével az állam, illetve a helyi
önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat) vagy más kisajátítást kérő - ha e törvény
másként nem rendelkezik - az ingatlan tehermentes tulajdonát szerzi meg.
Kisajátítási célok és feltételek
2.	§
Ingatlant kisajátítani a 3. § szerinti feltételek fennállása esetén, az alábbi közérdekű célokra
lehetséges:
a)	honvédelem;
b)	nemzetközi szerződés alapján megvalósuló területcsere;
c)	terület- és településrendezés;
d)	kötelező állami, illetve kötelező önkormányzati feladathoz kapcsoló oktatási, egészségügyi,
szociális, valamint kommunális hulladékkezelő létesítmény elhelyezése;
e)	közlekedési infrastruktúra fejlesztése;
f)	energiatermelés;
g)	energiaellátás;
h)	bányászat;
i)	elektronikus hírközlési szolgáltatás;
j) kulturális örökségvédelem;
k) természetvédelem;
1) vízgazdálkodás;
m) fenntartható erdőgazdálkodás, valamint véderdő telepítése, védőfásítás és közérdekű
erdőtelepítés;
n) építésügyi korlátozások felszámolása;
o)	az ingatlant terhelő, az ingatlan rendeltetésszerű használatát jelentősen korlátozó, vagy
megszüntető közérdekű használati jogok, szolgalmak miatti hátrányok megszüntetése.
3
3.	§
(1)	Kisajátításnak akkor van helye, ha
a)	a közérdekű cél megvalósítása az ingatlanon fennálló tulajdon korlátozásával nem
lehetséges, vagy - külön törvény alapján - a közérdekű használati jog, vezetékjog, szolgalmi
jog alapításában a tulajdonossal nem jött létre megállapodás, illetve e jogokat az illetékes
hatóság nem engedélyezte;
b)	az ingatlan tulajdonjogának megszerzése adásvétel - törvényben meghatározott esetben
csere - útján nem lehetséges;
c)	a közérdekű cél megvalósítására kizárólag az adott ingatlanon kerülhet sor, illetve ha a
közérdekű cél megvalósítására több ingatlan alkalmas, annak más ingatlanon való
megvalósítása a tulajdon nagyobb sérelmével járna és
d)	a kisajátítással biztosított tevékenység közösségi előnyei a tulajdon elvonásával okozott
kárt jelentősen meghaladják. Ennek mérlegelése során, a kisajátítási hatóság a közérdekű
tevékenység jelentőségét, így különösen a terület fejlődésére gyakorolt hatását, a
tevékenységgel, szolgáltatással ellátásra kerülők számát, a foglalkoztatásra gyakorolt hatását
és az ingatlan jellemzőit kell egybevetnie, kulturális örökségvédelmi érték, természetvédelmi
érték esetén annak jelentőségét és a tulajdonelvonás arányosságát kell vizsgálnia.
(2)	Az adásvételi szerződés megkötését meghiúsultnak kell tekinteni, ha
a)	a kisajátítást kérő ajánlatát a tulajdonos vagy más kártalanításra jogosult a kézhezvételtől
számított harminc napon belül nem fogadja el, illetve arra nem nyilatkozik; vagy
b)	a tulajdonos vagy más kártalanításra jogosult személye nem állapítható meg egyértelműen,
illetve az ingatlan tulajdonjogával összefüggésben per van folyamatban és azt az ingatlan-
nyilvántartásba bejegyezték, illetve bejegyzés alatt áll; vagy
c)	a tulajdonos vagy más kártalanításra jogosult lakóhelye, tartózkodási helye, illetőleg
székhelye ismeretlen, illetve a kisajátítást kérő ajánlatának közlése részükre egyéb
körülményeik folytán rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna.
4.	§
(1)	A 2. § szerinti közérdekű célokra az alábbi feltételek mellett lehetséges kisajátítás:
a)	honvédelem céljából, ha az ingatlan kisajátítását a külön törvényben meghatározott esetben
és feltételek fennállása mellett igénylik, és az a honvédelmi feladatok ellátása érdekében
szükséges;
b)	nemzetközi szerződés alapján megvalósuló területcsere céljából, ha a másik ország részére
szükséges területátadás más módon nem lehetséges;
c)	terület- és településrendezés céljából, ha a kérelemben megjelölt építmény a
területrendezési, illetve a településszerkezeti tervben, valamint a helyi építési szabályzatban
szerepel, a cél az érintett ingatlanok tulajdonosai részéről (a beruházás jellege és anyagi
terhei, vagy létesítmény megvalósítójának jogszabályi kijelölése miatt) nem valósítható meg,
továbbá a megvalósítás más ingatlanokon műszaki, valamint az építés engedélyezését
meghatározó más szempont miatt nem lehetséges, vagy megvalósítása a tulajdonban nagyobb
sérelemmel járna;
4
d)	közlekedési infrastruktúra fejlesztése keretében közút, vasút, repülőtér, híd, alagút, hajózási
létesítmény létesítése, fejlesztése céljából, ha
da)	gyorsforgalmi közúthálózatnak jogszabállyal megállapított nyomvonalon való megépítése,
vagy országos közút építése érdekében szükséges,
db)	a felszíni vagy felszín alatti vasút létesítési joga alapján történő igénybevétel (létesítés,
üzemeltetés) a létesítési joggal terhelt ingatlan rendeltetésszerű használatát megszünteti, vagy
jelentős mértékben akadályozza,
de) a nyilvános repülőtér a településrendezési tervben, valamint a helyi építési szabályzatban
szerepel, és a megvalósítás más ingatlanokon műszaki, valamint az építés engedélyezését
meghatározó más szempont miatt nem lehetséges, vagy a megvalósítás a tulajdonban nagyobb
sérelemmel járna,
dd)	híd vagy alagút építése, fejlesztése érdekében, amennyiben arra - országos közút építése,
fenntartása, fejlesztése, üzemeltetése érdekében - közlekedésbiztonsági, vagy
közlekedéspolitikai szempontok alapján kerül sor,
de)	közforgalmú kikötő, úszóműves kikötőhely, komp- és révátkelőhely, valamint más
hajózási létesítmény, továbbá a viziközlekedés irányítására és a hajóút kitűzésére szolgáló
jelek elhelyezése a parti ingatlan rendeltetésszerű használatát megszünteti vagy jelentős
mértékben akadályozza;
e)	energiatermelés céljából, ha
ea)	az ingatlan 50 MW vagy annál nagyobb teljesítményű erőmű építéséhez, bővítéséhez
szükséges,
eb)	nukleáris létesítmény, radioaktív hulladéktároló építéséhez, bővítéséhez szükséges,
ec)	a biztonsági övezetben elrendelt tilalom vagy korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű
használatát megszünteti, vagy jelentős mértékben akadályozza, továbbá ha az atomenergia
alkalmazását szolgáló, a biztonsági övezetben telepítendő létesítmény biztonságos használata
ezt szükségessé teszi;
f)	energiaellátás céljából, ha
fa)	a villamosenergia-átviteli, illetve elosztóhálózat, valamint annak tartószerkezetei, továbbá
a tartószerkezeten elhelyezett átalakító- és kapcsoló-berendezés építése és üzemeltetése
céljából vezetékjogi eljárásban az ingatlan tulajdonosa és az engedélyes között nem jött létre
megállapodás, illetve a vezetékjogot - az ingatlan használatának jelentős akadályozása, illetve
megszüntetése miatt - az illetékes hatóság nem engedélyezte,
fb)	villamosműhöz tartozó nem tartószerkezeten elhelyezett átalakító és kapcsoló berendezés
elhelyezése és üzemeltetése céljából közérdekű használati jog alapításában az ingatlan
tulajdonosa és az engedélyes között nem jött létre megállapodás, a használati jogot - az
ingatlan használatának jelentős akadályozása, illetve megszüntetése miatt - az illetékes
hatóság nem engedélyezte,
fc)	földgáz elosztóvezetékek tartozékai és alkotórészei elhelyezése és üzemeltetése céljából
használati jog alapításában a tulajdonos és az engedélyes, illetve a vezeték tulajdonosa között
nem jött létre megállapodás, illetve - az ingatlan használatának jelentős akadályozása, illetve
megszüntetése miatt - a szolgalmi, vezeték-, illetve használati jogot az illetékes hatóság nem
engedélyezte,
fd)	az idegen ingatlanra szolgáltatói távhőközpont létesítése céljából van szükség, és az
engedélyes valamint az ingatlan tulajdonosa között a használati jog alapításában nem jött létre
megállapodás, illetve az illetékes építési hatóság az ingatlan rendeltetésszerű használatának
megszűnése vagy jelentős mértékű akadályozása miatt a használati jogot nem engedélyezte;
fe)	távhő vezeték-hálózat, illetve annak részét képező vezeték építése és üzemeltetése céljából
vezetékjogi eljárásban az ingatlan tulajdonosa és az engedélyes között nem jött létre
5
megállapodás, illetve a vezetékjogot - az ingatlan használatának jelentős akadályozása, illetve
megszüntetése miatt - az illetékes hatóság nem engedélyezte;
g)	bányászati célból, ha
ga)	bányászati létesítmények elhelyezése, illetve bányászati tevékenység céljából szolgalom
alapítását - az ingatlan rendeltetésszerű használatának jelentős mértékű akadályozása, illetve
megszüntetése miatt - az illetékes hatóság nem engedélyezte és a bányavállalkozónak az
ingatlanra tartósan, de legalább két évet meghaladóan szüksége van,
gb)	szénhidrogén szállítóvezetékek, valamint ezek tartozékai és alkotórészei elhelyezése és
üzemeltetése céljából szolgalmi jog alapításában a tulajdonos és az engedélyes, illetve a
vezeték tulajdonosa között nem jött létre megállapodás, illetve - az ingatlan használatának
jelentős akadályozása, illetve megszüntetése miatt - a szolgalmi jogot az illetékes hatóság
nem engedélyezte;
h)	elektronikus hírközlési szolgáltatás céljából, ha az elektronikus hírközlési létesítmény
elhelyezése és üzemeltetése céljából közérdekű használati jog alapításában - az ingatlan
használatának jelentős akadályozása, illetve megszüntetése miatt - az ingatlan tulajdonos és
az engedélyes között nem jött létre megállapodás, illetve a használati jogot az illetékes
hatóság nem engedélyezte;
i)	kulturális örökségvédelem céljából, ha védetté nyilvánított régészeti lelőhely, vagy
műemlék örökségvédelmi érdekei másként nem biztosíthatóak, így különösen, ha
ia)	az érintett ingatlan tulajdonosa olyan magatartásával folytat, amely kisajátítás hiányában a
védetté nyilvánított régészeti lelőhely vagy a műemlék megsemmisülését eredményezi;
ib)	a védetté nyilvánított régészeti lelőhely vagy műemlék feltárása, védőövezetének
kialakítása, megközelítése, másként nem lehetséges;
ic)	korábban összefüggő történeti együttes része volt, és az eredeti egységbe való
visszahelyezése és együttes használata örökségvédelmi szempontból indokolt;
j) természetvédelem céljából, ha
ja) a tulajdonos a védett természeti területen, a védelem céljával oly mértékig össze nem
egyeztethető tevékenységet folytat, amely a kisajátítás hiányában a védett természeti terület
elpusztulását eredményezi,
jb) a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv - külön törvény
rendelkezése szerint - a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállítása
érdekében kezdeményezi;
k) vízügyi feladatok ellátása céljából, ha
ka) a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése szerinti nyomvonalas létesítménynek a miniszter
rendeletével megállapított nyomvonalon való megépítése,
kb) vízkár elhárítási (árvíz, belvíz, aszály) célú vízilétesítmények megvalósítása,
ke) közműves vízellátó és szennyvízkezelő és -elvezető létesítmények megvalósítása,
kd) felszíni és felszín alatti vízkészletek közérdekű igénybevétele, tározása, el- illetve
továbbvezetését szolgáló létesítmények megvalósítása,
ke) a közcélú vízilétesítmény, illetve vízbázisok (távlati vízbázisok) belső védőövezetének
biztosítása érdekében szükséges;
6
1) fenntartható erdőgazdálkodás, valamint véderdő telepítése, védőfásítás és közérdekű
erdőtelepítés céljából, ha:
la) a tulajdonos az erdejében olyan tevékenységet folytat, amely kisajátítás hiányában erdő
kipusztulását eredményezi;
lb) az erdőtelepítés (fásítás) a tulajdonos közreműködésével eredményesen nem valósítható
meg, vagy aránytalan nagy költséggel járna.
(2)	A 3. § (1) bekezdésének d) pontját az (1) bekezdés da), db) és ka) pontjai szerinti
beruházások esetében nem kell alkalmazni.
5.	§
(1)	A 2. § n)-o) pontja alapján az ingatlan megvásárlása és kisajátítása kezdeményezésének
joga az ingatlan tulajdonosát is megilleti, ha
a)	az ingatlan rendeltetését a helyi építési szabályzat, illetőleg szabályozási terv valamely
később megvalósítandó - jogszabályban megállapított - olyan közérdekű célban határozza
meg, amelynek megvalósítása a tulajdonostól nem várható el, és ez a tulajdonosi és építési
jogokat;
b)	a 2. § o) pontja szerinti kisajátítási célokhoz kapcsolódó közérdekű használati jog,
vezetékjog, szolgalmi jog - a jog létesítését követően - az ingatlan rendeltetésszerű
használatát
jelentősen akadályozza vagy megszünteti.
(2)	Az (1) bekezdés a) pont szerinti esetben a tulajdonos akkor kérheti, a közérdekű cél
jogosultjának a kisajátítási kérelem benyújtására vonatkozó kötelezését, ha az ingatlan
adásvételére vonatkozó megállapodás annak kezdeményezésétől számított három éven belül
nem jött létre.
(3)	Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a közérdekű cél jogosultjának a kisajátítási
kérelem benyújtására vonatkozó kötelezését a tulajdonos a létesítmény használatbavételi
engedélye végrehajthatóvá válásától számított két évig kérheti.
(4)	Az (1) bekezdés szerinti esetben az ingatlan tulajdonosának kell igazolnia, hogy az
ingatlan megvásárlását kezdeményezte, de az adásvételre vonatkozó megállapodás a
kezdeményezése ellenére nem jött létre.
Kisajátítással érintett ingatlan
6.§
(1)	A kisajátítási tervben szereplő ingatlan adásvétellel történő megszerzése esetében az
ingatlant terhelő - jogszabályon vagy szerződésen alapuló - elővásárlási jog nem
gyakorolható.
(2)	Az ingatlannak egy része is kisajátítható (részleges kisajátítás).
7
(3)	Nincs helye részleges kisajátításnak, ha az ingatlan visszamaradó része a megengedett
legkisebb teleknagyságot nem éri el.
(4)	A tulajdonos kérelmére az egész ingatlant ki kell sajátítani, ha az ingatlan részleges
kisajátítása következtében
a)	az ingatlan visszamaradó része eredeti céljára használhatatlanná válik,
b)	az ingatlannal kapcsolatos jog vagy foglalkozás gyakorlása lehetetlenné vagy számottevően
költségesebbé válik,
c)	a visszamaradó rész gazdaságos értékesítése nem lehetséges.
(5)	Az egész ingatlan kisajátítását legkésőbb a kisajátítási tárgyalás befejezéséig lehet kérni.
7.§
(1)	Termőföld kisajátítására - amennyiben a kisajátítás céljának megvalósítása érdekében a
termőföld mezőgazdasági termelésből való kivonása, illetve művelési ágának megváltoztatása
szükséges - akkor kerülhet sor, ha a földnek a mezőgazdasági termelésből való kivonását,
illetőleg a művelési ág megváltoztatását - a külön jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően
-	engedélyezték. E rendelkezés alkalmazásának nincs helye a termőföldnek az ingatlanügyi
hatóság engedélye nélküli más célú hasznosítása esetén.
(2)	Erdőterület kisajátításához - amennyiben a kisajátítást követően az ingatlant nem a külön
törvény szerinti erdőként hasznosítják - az erdészeti hatóságnak az erdőterület megosztásához
való hozzájárulása, valamint az erdőterület igénybevételére kiadott elvi hozzájárulása
szükséges. Amennyiben a kisajátítási kérelem szerint az ingatlant részben vagy egészben
továbbra is erdőként hasznosítják, a kisajátításhoz az erdészeti hatóság egyetértését kell
beszerezni.
(3)	Védett természeti területet érintő kisajátításhoz - a 4. § (1) bekezdésének j) pontjában
szabályozott esetek kivételével - a természetvédelmi hatóság előzetes hozzájárulása
szükséges.
(4)	Védetté nyilvánított régészeti lelőhely, illetve műemlék kisajátításához - a 4. § (1)
bekezdésének i) pontjában szabályozott esetek kivételével - a kulturális örökségvédelmi
hatóság előzetes hozzájárulása szükséges.
(5)	Véderdő telepítése, védőfásítás és közérdekű erdőtelepítés céljára történő kisajátításához
be kell szerezni a területileg illetékes erdészeti hatóság hozzájárulását, ha a kisajátítást más
szerv kérte. Ez a rendelkezés védőfásításnak közút és vasút mentén, valamint egyéb műszaki
létesítmény tartozékát képező, azzal azonos földrészleten lévő, a patak, csatorna medrében
lévő, illetve azt szegélyező, a külön törvény szerint erdőnek nem minősülő faállományként
történő telepítése céljára kért kisajátítás esetére nem vonatkozik.
(6)	Külföldi állam vagy nemzetközi szervezet tulajdonában álló ingatlan kisajátítása előtt a
külpolitikáért felelős miniszter álláspontját be kell beszerezni.
(7)	Bányászati célból történő kisajátításhoz a bányafelügyelet szakvéleményének beszerzése
szükséges.
8
(8) Honvédelmi célra igénybe vett, a honvédelemért felelős miniszter által vezetett
minisztérium vagyonkezelésében lévő ingatlanok (ingatlanrészek) kisajátításához a
honvédelmért felelős miniszter hozzájárulása vagy azok honvédelmi célra feleslegessé
nyilvánítása szükséges.
Az ingatlan tulajdonának tehermentes megszerzése
8. §
(1)	A kisajátítási határozatban rendelkezni kell az ingatlanon fennálló terhekről, az ingatlanra
vonatkozóan más személyt megillető jogokról, és az ingatlanra bejegyzett tényekről.
(2)	Pénzbeli kártalanítás esetén a kisajátított ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető
jogok - a (3) bekezdésben felsorolt jogok kivételével -, és az ingatlanra bejegyzett tények
megszűnnek.
(3)	A telki szolgalom, továbbá a jogszabályon alapuló szolgalom, vezetékjog és más
használati jog, egyéb tulajdoni korlátozás, valamint a bérleti jog megszűnéséről szükség
szerint kell rendelkezni.
(4)	Ha a kisajátítás részben vagy egészben csereingatlannal történik, a kisajátított ingatlanra
vonatkozó jogok a (3) és (5) bekezdésben foglaltak kivételével a csereingatlanra szállnak át.
(5)	A bérleti, a haszonbérleti, a haszonélvezeti jogot és a használat jogát a jogosult kérelmére
kell a csereingatlanra átvinni. A lakásra és a nem lakás céljára szolgáló helyiségre vonatkozó
bérleti jog a csereingatlanra nem vihető át.
(6)	A (5) bekezdés szerinti kérelmet az erre jogosult legkésőbb a kisajátítási tárgyalás
befejezéséig kérheti.
Kártalanítás
9. §
(1)	A kisajátított ingatlan tulajdonosát a tulajdonjoga elvonásáért, az ingatlanon fennálló jog
jogosultját pedig a joga megszűnéséért teljes, azonnali és feltétlen kártalanítás illeti meg.
(2)	A megszűnt jogokért járó kártalanítást az ingatlan tulajdonjoga elvonásáért járó
kártalanításnál figyelembe kell venni.
(3)	A kártalanítás összegének megállapítása során
a)	az összehasonlításra alkalmas ingatlanok helyben kialakult forgalmi értékét,
b)	ha az ingatlan valóságos forgalmi értéke - összehasonlításra alkalmas ingatlanok, illetve
ezek forgalmának hiányában, vagy forgalmukra jogszabályban elrendelt korlátozás, illetve
más ok miatt - nem állapítható meg, az ingatlan településen belüli fekvését, közművekkel
való ellátottságát, ennek hiányában a közművesítés lehetőségét, földrajzi és gazdasági
9
adottságait, termőföld esetén a művelési ágat, a földminősítés szempontjait és az ingatlan
jövedelmezőségét
kell figyelembe venni.
10. §
(1)	Nem jár kártalanítás
a)	az ingatlanra bejegyzett tények, valamint az ingatlanon fennálló terhek megszűnéséért;
b)	előszereteti érték megtérítéseként,
c)	a használhatatlan romépületért,
d)	az olyan épületért, amelynél az építést vagy fennmaradást engedélyező határozat a későbbi
lebontás esetére a kártalanítást kizárta, illetőleg amelynek a tulajdonos költségére való
lebontását az építésügyi hatóság elrendelte.
(2)	Az elmaradt haszon megtérítésére a 18. § keretei között kerülhet sor.
(3)	Az (1) bekezdés c)-d) pontjaiban említett épületet a tulajdonos lebonthatja és anyagát
elviheti.
(4)	Ha a kisajátítást kérő a kisajátított épületre vagy annak tartozékaira nem tart igényt, a
tulajdonos azokat az (1) bekezdés c)-d) pontjaiban nem említett esetekben is lebontathatja, és
anyagukat elviheti. A bontási anyagnak és tartozékoknak a bontási költséggel csökkentett
értékét a kártalanításból le kell vonni.
(5)	A kisajátítást kérőnek a tárgyaláson nyilatkoznia kell arról, hogy az épületre és annak
tartozékaira igényt tart-e. Ha a kisajátítást kérő az épületre vagy annak tartozékaira nem tart
igényt, a tárgyaláson a tulajdonosnak nyilatkoznia kell arról, hogy azokat lebontja és
anyagukat elviszi-e, vagy kártalanításra tart igényt.
(6)	Az (l)-(5) bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az épületnek
nem minősülő építményekre, továbbá az építményrészekre is.
(7)	Ha a kisajátítás következtében a faállomány vagy más évelő növényzet kitermelése válik
szükségessé, ezt a tulajdonos elvégezheti. Ebben az esetben a faanyag (más évelő növényzet)
értékét az ingatlan értékének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni.
(8)	Ha a kisajátított ingatlan erdő és a kisajátítás évére vonatkozóan az erdőgazdálkodó
rendelkezik az erdészeti hatóság engedélyével az erdei haszonvételek gyakorlására, lehetőség
szerint lehetővé kell tenni e haszonvételek gyakorlását.
11.	§
A kártalanítás - a 6. § (5) bekezdésében, valamint a 13-14. §-ban foglal kivétellel - pénzben
történik.
10
12. §
(1)	Ha a kisajátított épületben levő lakást, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiséget bérlő
vagy egyéb használó használja, forgalmi értékként a lakott értéket kell figyelembe venni.
(2)	A beköltözhető forgalmi értéket kell figyelembe venni, ha a kisajátított épületben levő
lakást, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiséget
a)	a tulajdonos használja és részére cserelakást (cserehelyiséget) nem kell adni, vagy
b)	bérlő vagy egyéb használó használja, és a cserelakásra (cserehelyiségre) vonatkozó
igényéről lemond, valamint pénzbeli kártalanításra sem tart igényt.
13.	§
(1)	Csereingatlannal történhet a kártalanítás, ha abban a tulajdonos és a kisajátítást kérő
megegyezik.
(2)	A csereingatlan értékét a 9. § (3) bekezdésének rendelkezései szerint kell megállapítani.
(3)	Ha a csereingatlan értéke nagyobb, mint a kisajátított ingatlanért járó kártalanítás, a
különbözetet a tulajdonos köteles megfizetni. A különbözet megfizetése alól indokolt esetben
-	a kisajátítási határozatban - mentesítés, továbbá fizetési kedvezmény adható.
(4)	Ha a csereingatlan értéke kisebb a kisajátított ingatlanért járó kártalanításnál, a tulajdonos
részére a különbözetnek megfelelő pénzbeli kártalanítás jár.
(5)	A (3) és (4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell akkor is, ha a részben
kisajátított ingatlan kiegészítése céljára felajánlott terület értéke és a kisajátított ingatlanért
járó kártalanítás összege különböző. A felajánlott terület értékét a 9. § (3) bekezdésében
foglalt rendelkezések alkalmazásával kell megállapítani.
14.	§
(1)	A kisajátított épületben lévő lakás, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiség használója
részére a kisajátítást kérő köteles megfelelő cserelakást, illetőleg cserehelyiséget biztosítani.
A cserelakás megfelelőségének megállapításánál a lakások és helyiségek bérletéről szóló
törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A cserehelyiség akkor megfelelő, ha a tevékenység
hasonló körülmények között történő folytatására alkalmas.
(2)	A kisajátításra kerülő épületben lévő lakás használója részére nem kell cserelakást adni, ha
a)	a használó a cserelakásra vonatkozó igényéről - legkésőbb a kisajátítási tárgyaláson -
lemond;
b)	a használó tulajdonában ugyanabban a városban (községben) beköltözhető és megfelelő
lakás van;
c)	a jogcím nélküli használó - törvény rendelkezése alapján - másik lakásra nem tarthat igényt.
(3)	A kisajátításra kerülő épületben lévő nem lakás céljára szolgáló helyiség használója
részére nem kell cserehelyiséget adni, ha a használó
a)	a cserehelyiségre vonatkozó igényéről - legkésőbb a kisajátítási tárgyaláson - lemond;
11
b)	a helyiségben gyakorolt tevékenységét - a kisajátítási tárgyaláson tett nyilatkozata szerint -
tovább nem folytatja;
c)	tulajdonában (kezelésében, használatában) olyan más, nem lakás céljára szolgáló helyiség
van, amely megfelelő a tevékenység folytatására.
(4)	Ha a kisajátított épületben lévő lakást, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiséget nem
a tulajdonos használja és az (2) bekezdés a)-b) pontja alapján cserelakást, vagy a (3) bekezdés
alapján cserehelyiséget nem kell adni, a használó részére pénzbeli kártalanítás jár.
15.	§
Műemlék kisajátítása esetén a pénzbeli kártalanítás összegének megállapításakor a műemlék
fenntartására, illetve helyreállítására a kisajátítási eljárás megindítását megelőző öt évben
visszatérítési kötelezettség nélkül az államháztartási, európai uniós, vagy egyéb nemzetközi
forrásokból kapott támogatások összegét olyan arányban kell csökkentő tényezőként
figyelembe venni, amilyen arányban az a műemlék forgalmi értékére hatással volt.
16.	§
(1)	Az ellenérték fejében szerzett vagyonkezelői jog megszűnése esetén a kártalanítás
összegének megállapításánál a vagyonkezelői jogért fizetett ellenértéket, valamint az
állagmegóvó és értéknövelő munkák értékét kell figyelembe venni.
(2)	Ingyenesen szerzett vagyonkezelői jog megszűnéséért kártalanítás nem jár. Az
állagmegóvó és értéknövelő munkák értékét csak akkor kell megtéríteni, ha arra nem
költségvetési forrásból került sor.
17. §
(1)	A földhasználati jogot ingyenesen megszerző használó részére a telekért, illetőleg a földért
kártalanítás nem jár. A telek, illetőleg a föld értékét növelő munkák ellenértékét azonban a
földhasználó részére meg kell téríteni. E kártalanítást az ingatlanért járó kártalanításnál
figyelembe kell venni.
(2)	Haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan kisajátítása esetén - ha a tulajdonos pénzbeli
kártalanításban részesül - a megszűnt haszonélvezeti jog értékét az eset összes
körülményeinek gondos mérlegelésével kell meghatározni. Ennek során figyelembe kell venni
különösen a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan jellegét, a haszonélvezeti jog gyakorlásának
módját, a jogosult személyi körülményeit, a hasznosítás lehetőségeit és a hasznosítással
elérhető anyagi előnyöket, továbbá a haszonélvezeti jognak az ingatlan forgalmi értékére
gyakorolt hatását.
(3)	A haszonélvezeti jogért járó kártalanítás nem lehet kevesebb az illetékekről szóló törvény
alapján, a vagyoni értékű jogok megszerezése után fizetendő illeték számításának alapjánál,
de nem érheti el a tulajdonos részére járó kártalanítás összegét.
12
18. §
Ha a kisajátítás jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet, vagy
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. §-ának 17. pontja szerinti
egyéni vállalkozó, vagy mezőgazdasági őstermelő vállalkozás céljára használt ingatlanát
érinti, meg kell téríteni a kisajátítás következtében szükséges üzemátszervezés,
üzemáttelepítés és költözködés költségét; a kisajátítás által okozott kárt (például
termeléskiesés, a tevékenységnek a kisajátítási eljárás miatti szüneteléséből adódó
bevételkiesés, többletköltségek), egyéb fizetési kötelezettségeket.
19.	§
(1)	A kisajátítással kapcsolatos értékveszteséget meg kell téríteni. Értékveszteségként kell
megtéríteni különösen
a)	mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlan esetében a lábon álló és függő termés értékét, ha
az a birtokbaadás időpontjában már megállapítható, ennek hiányában a folyó gazdasági év
várható termésének értékét;
b)	erdő esetében a lábon álló faállomány értékét,
c)	az ingatlan egy részének kisajátítása esetén a visszamaradt ingatlanrész értékének
csökkenését.
(2)	A lábon álló és függő termés értékéből, illetőleg a folyó gazdasági év várható termésének
értékéből le kell vonni az elmaradt mezőgazdasági munkák költségét.
20.	§
A kisajátítással kapcsolatos költségként meg kell téríteni
a)	mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló ingatlan esetében a folyó gazdasági évben
elvégzett mező- és erdőgazdasági munkák költségét, és az egyéb ráfordítások költségét, ha a
költségek az ingatlanért járó kártalanításban nem térülnek meg;
b)	a kisajátított épületben levő lakás (nem lakás céljára szolgáló helyiség) és a cserelakás
(cserehelyiség) bére közötti ötévi különbözetet;
c)	az egyéb, indokolt és igazolt költségeket.
21.	§
(1)	A kártalanítási összeget egy összegben kell megfizetni, a kifizetés a kártalanításra jogosult
számláját vezető pénzintézet útján történik.
(2)	A kisajátítást kérő a kifizetési kötelezettségét akkor teljesíti, amikor a számláját vezető
pénzintézet a számlát a kártalanítás Összegével megterheli.
(3)	A kártalanítási összeg a kisajátítási határozat jogerőre emelkedésével esedékes, ettől az
időponttól kezdődően jár a késedelmi kamat is.
(4)	Ha a kisajátítani kért ingatlan birtokba adása a határozat jogerőre emelkedése előtt
megtörtént, a késedelmi kamat is a birtokbaadás napjától jár.
(5)	A kártalanítási összeget bírósági letétbe kell helyezni, ha
13
a)	a kártalanításra jogosult személye bizonytalan,
b)	a kártalanításra jogosult a kártalanítási összeget nem veszi át,
c)	a kártalanításra jogosultak között a jogosultság vagy az összeg felosztása kérdésében vita
van, és a felek a bírósághoz fordultak,
d)	az ingatlant terhelő valamely követelés vitás,
e)	sorrendi tárgyalás tartása szükséges,
f)	a kártalanításra jogosult, illetőleg annak lakóhelye (székhelye) ismeretlen; a kisajátítási
határozatot azonban ilyen esetben is közölni kell a kártalanításra jogosult képviseletére az
államigazgatási hatóság által kirendelt ügygondnokkal.
Kisajátítási eljárás
22. §
(1)	A kisajátítási eljárásra - az e törvényben foglalt eltérésekkel - a közigazgatási hatósági
eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Két.)
rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2)	A kisajátítási eljárást a közigazgatási hivatal folytatja le. Az eljárásra a kisajátítani kért
ingatlan fekvése szerinti közigazgatási hivatal illetékes.
23.	§
(1)	A kisajátítási eljárásban ügyfél:
a)	a kisajátítást kérő,
b)	az állam, illetve az önkormányzat javára történő kisajátítás esetén az állami tulajdonosi
jogokat gyakorló szervezet, illetve a kisajátítással tulajdont szerző önkormányzat,
c)	a kártalanításra jogosult tulajdonos, vagyonkezelő,
d)	mindaz az ingatlan-nyilvántartásból kitűnő egyéb jogosult, akinek az ingatlanra vonatkozó
jogát a kisajátítás érinti, ideértve az ingatlan-nyilvántartásba még be nem jegyzett, de
széljegyzetként már feltüntetett vevőt is,
e)	mindazon ingatlan-nyilvántartáson kívüli egyéb jogosult, akinek az ingatlanra vonatkozó
jogát a kisajátítás érinti.
(2)	Az olyan tulajdonos vagy más kártalanításra jogosult részére, aki ismeretlen helyen
tartózkodik vagy nem tud az ügyben önállóan eljárni - ha nincs törvényes képviselője vagy
meghatalmazottja - a gyámhatóság ügygondnokot rendel ki. Ügygondnok kirendelésének van
helye a közigazgatási hivatal megkeresésére a 2. § (2) bekezdésnek b) pontja esetén is.
(3)	Az ügyfeleket az eljárás megindításáról postai úton kell értesíteni.
24.	§
(1)	A kisajátítási eljárás kérelemre indul.
(2)	A kérelmet a kisajátítást kérő nyújtja be. A kisajátítást kérő az állam, az önkormányzat,
vagy más kisajátítást kérő lehet. Az állam, önkormányzat esetében kisajátítást kérő nevében a
14
tulajdonosi jogot gyakorló szerv, illetve az a szerv járhat el, amelyet az állami, önkormányzati
tulajdonosi jogokat gyakorló szerv meghatalmaz, vagy az eljárásra jogszabály jelöli ki. Más
kisajátítást kérőnként a 36. § (1) bekezdése szerinti esetben, a tevékenység végzésére
engedéllyel rendelkező szerv járhat el.
(3)	A közigazgatási hivatal - a kisajátítandó ingatlan tulajdonosának a 2. § n)-o) pontján,
illetve az 5. §-on alapuló kérelmére - kötelezi a kisajátítási kérelem benyújtására azt, aki e
törvény szerinti kisajátítást kérő lehet, és az ingatlanon fennálló használati vagy egyéb joga az
ingatlan rendeltetésszerű használatát jelentős mértékben akadályozza vagy megszünteti. A
határozat ellen önálló fellebbezésnek helye nincs, azt a kisajátítási határozat elleni bírósági
felülvizsgálat során lehet megtámadni.
(4)	A kérelemben meg kell jelölni a kisajátítás célját, a célban megjelölt tevékenység vagy
beruházás megkezdésének határidejét, illetve ütemezését.
(5)	A kisajátítási kérelemhez mellékelni kell:
a)	- külön jogszabály rendelkezése alapján - a kisajátítási tervet öt példányban;
b)	az érintett ingatlanokra vonatkozó tulajdoni lap három hónapnál nem régebbi keletű teljes
másolatát;
c)	a kisajátítást kérő bejelentését az ingatlan tulajdonosa és más ügyfelek nevéről,
lakáscíméről (telephelyéről), ha ezek az adatok a kisajátítási terv elkészítését követően
megváltoztak;
d)	a kisajátítást kérő nyilatkozatát - kivéve az épített környezet alakításáról és védelméről
szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Épt.) 30. §-ának (4) bekezdése szerinti és
a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről
szóló 2003. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Aptv.) 7. §-ának (2) bekezdése szerinti
kisajátítást - arról, hogy a kártalanításhoz szükséges pénzügyi fedezet, illetve lakás (helyiség)
rendelkezésre áll;
e)	a kisajátítás céljának megfelelően az illetékes hatóságnak a 7. § szerinti hozzájárulását,
illetve egyetértését tartalmazó iratokat;
f)	nyilatkozatot arról, hogy kisajátítási kártalanítást az állami, önkormányzati tulajdonosi
jogokat gyakorló szerv vagy a kisajátítást kérő fizeti meg a jogosultnak;
g)	a 36. § (1) bekezdése szerinti kérelmező esetén a tevékenység végzésére vonatkozó
engedélyt;
h)	amit külön törvény előír.
(6)	A kisajátítást kérő köteles a 2-5 § szerinti szempontok mérlegeléséhez szükséges adatokról
a közigazgatási hivatalt tájékoztatni, és az azokat igazoló dokumentumokat a hatóság
rendelkezésére bocsátani.
25.	§
(1)	Ha a kérelem és mellékletei megfelelnek az e törvényben előírt feltételeknek, a
közigazgatási hivatal tárgyalást tűz ki.
(2)	A közigazgatási hivatal a kisajátítási terv egy példányát mellékelve, a tárgyalás
kitűzésével egyidejűleg, a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának
közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló, valamint a Vásárhelyi Terv továbbfejlesztéséről
15
szóló törvények hatálya alá tartozó kisajátítási kérelem esetén pedig az ennek beérkezésétől
számított nyolc napon belül megkeresi az ingatlanügyi hatóságot a kisajátítási eljárás
megindítása tényének az ingatlan-nyilvántartásba történő feljegyzése érdekében.
(3)	A közigazgatási hivatal a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg
a)	tájékoztatja az ügyfeleket arról, hogy az ingatlanra milyen közérdekű célra kértek
kisajátítást és a kisajátítási terv észrevételezés céljából hol és mikor tekinthető meg, továbbá
b)	a kártalanításra vonatkozó szakvélemény elkészítése céljából igazságügyi szakértőt rendel
ki, és meghatározza a szakvélemény elkészítésének határidejét. A tárgyalásra a szakértőt meg
kell idézni.
(4)	A közigazgatási hivatal mellőzi a szakértő kirendelését, ha a kisajátítást kérő csatolta az
előmunkálatokat engedélyező határozatban kirendelt szakértő kártalanításra vonatkozó
szakvéleményét, és azt a közigazgatási hivatal megalapozottnak tartja.
(5)	A szakértő a szakvéleményt a külön jogszabályban meghatározott szerkezetben és
adattartalommal, a mérlegelés módszerének és a figyelembe vett szempontoknak a
bemutatásával köteles elkészíteni.
(6)	Nincs szükség tárgyalás kitűzésére, illetőleg a kitűzött tárgyalás megtartására, ha a
kisajátítást kérő csatolja a kisajátítási kártalanítás tárgyában kötött egyezségről szóló okiratot,
és az egyezséget a közigazgatási hivatal jogszerűnek tartja.
26.	§
(1)	A közigazgatási hivatal a szakértő szakvéleményének megérkezéséig indokolt esetben az
eljárást felfüggesztheti.
(2)	Nagyszámú ügyfelet érintő kisajátítás esetén hatósági közvetítő vehető igénybe.
27.	§
(1)	A tárgyaláson ismertetni kell a kártalanításra vonatkozó szakvéleményt és meg kell vitatni
az ügyfelek által a kisajátítási tervre, továbbá a szakvéleményre tett észrevételeket. A
közigazgatási hivatal és az ügyfelek kérhetik a szakértői vélemény kiegészítését.
(2)	Ha a lakások, illetőleg a nem lakás céljára szolgáló helyiségek használóinak elhelyezéséről
a lakásügyi, illetve az elhelyező hatóságnak kell határoznia, annak legkésőbb a tárgyaláson
nyilatkoznia kell az elhelyezés módjáról; ettől a nyilatkozatától egyoldalúan nem térhet el.
28.	§
(1)	A közigazgatási hivatal a kisajátítás tárgyában 2-5. § meghatározott célok és feltételek
fennállásának vizsgálata, illetve szempontok mérlegelése alapján dönt. A vizsgálat kiterjed
arra is, hogy fennállnak-e a kisajátítás e törvényben meghatározott egyéb feltételei.
16
(2)	A kisajátítás feltételeinek elbírálása során a közigazgatási hivatal köteles megvizsgálni azt
is, hogy biztosítható-e a kisajátítani kért épületben levő lakások és nem lakás céljára szolgáló
helyiségek használóinak megfelelő időn belül való elhelyezése.
(3)	A 2-5. § szerinti célok és feltételek fennállásának hiányában a kérelmet el kell utasítani.
29.	§
(1)	A közigazgatási hivatalnak a kérelemnek helyt adó határozatában - a (3) bekezdésben
említett kivétellel - külön kell rendelkeznie arról, hogy a kisajátított ingatlanért, az ingatlanra
vonatkozóan más személyt megillető jogok megszűnéséért és a jogok megszűnése miatt
keletkezett kárért, továbbá a kisajátítással kapcsolatos értékveszteségért és költségekért
milyen összegű kártalanítást állapít meg. Rendelkezni kell a kártalanítás megfizetésének
határidejéről is.
(2)	Ha a kisajátított ingatlant - ide nem értve az olyan tulajdonos által használt lakást, akinek
nincs ugyanazon településen vagy attól legfeljebb 50 kilométerre másik beköltözhető lakása -
a kártalanítási összeget meghaladó, lejárt esedékességű, elismert vagy végrehajtható követelés
terheli, a közigazgatási hivatal határozatában csak a kártalanítás összegét állapítja meg. Ilyen
esetben az összeg felosztásáról bármely ügyfél kérelmére - a bírósági végrehajtás
szabályainak alkalmazásával - a közigazgatási hivatal székhelye szerint illetékes bíróság
gondoskodik.
(3)	Ha a kisajátítást kérő és a többi ügyfél a kártalanítás tárgyában egyezséget kötött, és az a
szakértői véleménnyel összhangban van, megfelel a jogszabályi feltételeknek, a közigazgatási
hivatal az általa is jóváhagyott egyezséget határozatába foglalja. Az egyezség jóváhagyásának
megtagadása esetén a közigazgatási hivatal határozatot hoz a kártalanítás megállapításáról.
(4)	A kártalanítás tárgyában kötött, a közigazgatási hivatal által jóváhagyott egyezséget a
Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek a szerződési nyilatkozatok
megtámadására vonatkozó szabályai szerint (234-238. §) lehet megtámadni.
(5)	Ha a kisajátított ingatlanért járó kártalanítás és a csereingatlan értéke különböző, a
tulajdonost a határozatban kötelezni kell a különbözet megtérítésére, illetőleg rendelkezni kell
arról, hogy a kisajátítást kérő különbözeiképpen milyen összegű pénzbeli kártalanítást köteles
fizetni.
30.	§
Ha a kisajátítás az ingatlannak csak egy részét érinti, nem kell telekalakítási eljárást
lefolytatni.
31.	§
A közigazgatási hivatal kisajátítási határozata ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye
nincs, a határozat bírósági felülvizsgálatát lehet kérni.
17
32. §
(1)	A kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálata során a polgári perrendtartásról szóló 1952.
évi III. törvény XX. fejezetének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
a)	a pert a kisajátítást kérő ellen is meg kell indítani;
b)	a közigazgatási perben az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei bíróság jár el;
c)	a bíróságnak a keresetlevél beérkezését követő 45 napon belül tárgyalást kell tartania;
d)	a bíróságnak a jogalap tekintetében három hónapon belül közbenső ítélettel döntést kell
hoznia, kivéve, ha az ügyben igazságügyi szakértő kirendelése szükséges és a szakértői
vélemény előterjesztésére ezen időszak alatt az ügy bonyolultsága miatt nem kerülhet sor;
e)	a bíróság - kérelemre - ideiglenes intézkedéssel rendelkezhet az ingatlan birtokba adásáról,
amennyiben a kártalanítás igazságügyi szakértő által megállapított összegének a
birtokbaadással egyidejű megfizetését az építtető vállalja. A pert - a felek megegyezésének
hiányában - a kártalanítás összegszerűsége tekintetében tovább kell folytatni.
(2)	A bíróságnak a közigazgatási határozat végrehajtását felfüggesztő végzése kizárja az
ingatlan tulajdonjogának átszállását. Ebben az esetben az ingatlannal kapcsolatos
közigazgatási eljárásokban (ingatlan-nyilvántartási eljárás, építésügyi eljárás) az eljáró szerv
köteles az eljárását a per jogerős befejezéséig felfüggeszteni. Ha az ingatlannal kapcsolatos
közigazgatási eljárásban már jogerős határozatot hoztak, a felfüggesztő végzés hatálya annak
végrehajtására is kiterjed.
(3)	A közigazgatási hivatal jogerős határozatával lezárt ügyben nem nyújtható be a Két. 112.
§-a szerinti újrafelvételi kérelem, és a határozat módosítását vagy visszavonását a Két. 113. §-
a szerinti méltányossági eljárás keretében nem lehet kérni.
(4)	A közigazgatási hivatal felügyeleti szerve nem gyakorolhatja a Két. 115. § (2)
bekezdésében meghatározott felügyeleti jogkörét.
33.	§
(1)	A határozat jogerőre emelkedése után a határozat és a kisajátítási terv egy-egy példányát -
a jogerőre utaló feljegyzéssel ellátva - az ingatlanügyi hatóság és a kisajátítást kérő, valamint
a állami, önkormányzati tulajdonosi jogokat gyakorló szerv részére meg kell küldeni. A
határozat jogerőre emelkedéséről a többi ügyfelet is értesíteni kell.
(2)	A jogerős határozatot az adó helyesbítése, illetőleg kivetése céljából az illetékes helyi
adóhatóságnak is meg kell küldeni.
34.	§
(1)	A kisajátított ingatlant a jogerős kisajátítási határozatban megjelölt időpontban kell
birtokba adni, feltéve, hogy a kártalanítási összeget megfizették vagy a csereingatlant birtokba
adták.
(2)	Ha a kisajátított ingatlan mezőgazdasági művelés alatt áll, a birtokbaadásra közvetlenül a
termés betakarítása előtti időpontot csak kivételesen, sürgős szükség esetében szabad
18
megjelölni; a körülményekhez képest ilyenkor is lehetővé kell tenni, hogy a föld használója
(tulajdonosa) a termést betakaríthassa.
(3)	A birtokbaadás a közigazgatási hivatal feladata.
(4)	Ha a kisajátított épület használója részére cserelakást (cserehelyiséget) kell biztosítani, a
birtokbaadás időpontját úgy kell megjelölni, hogy arra csak a használó megfelelő elhelyezése
után kerüljön sor.
(5)	A birtokbaadásról jegyzőkönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a
birtokbaadás tényét, továbbá az ingatlanon és tartozékaiban a kártalanításra vonatkozó
szakvélemény elkészítését követően bekövetkezett változásokat. A jegyzőkönyv egy
példányát a kisajátítást kérő részére kell megküldeni.
(6)	A kisajátítást kérő távollétében az ingatlant nem lehet birtokba adni. Más ügyfelek
távolmaradása a birtokbaadást nem akadályozza; erre az ügyfelet a határozatban
figyelmeztetni kell.
(7)	A csereingatlan birtokbaadását a csereingatlan fekvése szerinti közigazgatási hivatal
rendeli el.
(8)	Az Aptv. szerinti célra, valamint a Vásárhelyi terv továbbfejlesztése érdekében
megvalósuló árvízvédelmi létesítmény építésére kisajátított épületet és építmény nélküli
ingatlant a kártalanítási összeg megfizetésének igazolását követően, helyszíni eljárás nélkül
kell birtokba adni.
35.	§
(1)	A kisajátított ingatlan csak a kérelemben megjelölt célra használható fel.
(2)	A kisajátítást kérőnek az ingatlant a kisajátítási határozatban meghatározott határidőn
belül a kisajátítás céljára fel kell használnia és a kisajátítási cél szerinti használatot a
kisajátítási határozatban előírt időtartamig biztosítania kell.
(3)	Amennyiben a kisajátítás célja a (2) bekezdésben meghatározott időtartamon belül nem
valósul meg, az ingatlan korábbi tulajdonosát visszavásárlási jog illeti meg. Az ingatlan
korábbi tulajdonosának jogutód nélküli megszűnése esetén, vagy ha a korábbi tulajdonos
(vagy annak örököse) a visszavásárlási jogról lemond, a visszavásárlási jog az állami, illetve
az önkormányzati tulajdonosi jog gyakorlóját illeti meg.
(4)	E § rendelkezései a 2. § j) és k) pontja szerinti esetben nem alkalmazhatók.
36.	§
(1)	A közigazgatási hivatal közvetlenül a kisajátítást kérő tulajdonába adja az ingatlant a 2. §
o)	pontja szerinti esetben, továbbá akkor, ha a kisajátításra közművek, vagy energiatermelő,
illetve elektronikus hírközlési létesítmények elhelyezése érdekében (2. § c) egyes esetei,
továbbá f)-g) és i) pontja) került sor.
19
(2)	Az (1) bekezdésben nem szereplő esetekben az állami, illetve önkormányzati tulajdonosi
jogokat gyakorló szerv a kisajátítás alapján megszerzett ingatlant versenyeztetés és
ellenszolgáltatás nélkül adja a kisajátítást kérő tulajdonába, vagyonkezelésébe vagy
használatába az ingatlant, amennyiben - a közöttük kötött korábbi megállapodás, vagy
jogszabályi rendelkezés alapján - az állam, illetve az önkormányzat helyett a kisajátítást kérő
fizette meg az ingatlan tulajdonosának és az ingatlanon fennálló jogok jogosultjának a
kártalanítást.
(3)	Nem lehet tulajdonba adni az ingatlant, ha
a)	jogszabály rendelkezésénél fogva kizárólagos állami tulajdonba, az önkormányzat
forgalomképtelen törzsvagyonába tartozik, illetve a kisajátítási cél megvalósítása
következtében kizárólagos állami tulajdonná, forgalomképtelen önkormányzati törzsvagyonná
válik;
b)	az állami, önkormányzati tulajdonosi jogokat gyakorló szerv és a kisajátítást kérő másképp
állapodott meg a kisajátítást kérő által fizetett kártalanítás ellentételezéséről;
c)	a tulajdonba adás egyéb okból nem lehetséges.
(4)	A kisajátított ingatlan költségvetési szerv részére történő vagyonkezelésbe, használatba
adására a külön törvényekben foglaltakat kell alkalmazni.
37.	§
(1)	A tulajdonváltozást az ingatlanügyi hatóság a jogerős kisajátítási határozat vagy - a
kisajátítási tervben szereplő ingatlan adásvétel útján történő megszerzése esetén - kérelem és
adásvételi szerződés alapján vezeti át az ingatlan-nyilvántartáson.
(2)	Ha az (1) bekezdés szerinti tulajdonváltozás az ingatlannak csak egy részét érinti, a
tulajdonváltozást és a földrészlet megosztását az ingatlanügyi hatóság
a)	kisajátítás esetén a földrészlet megosztására is kiterjedő jogerős kisajátítási határozat,
valamint az ingatlanügyi hatóság és az építésügyi hatóság által záradékolt kisajátítási terv és
az annak alapján készített, szintén e hatóságok által záradékolt változási vázrajz,
b)	adásvétel esetén kérelem, valamint adásvételi szerződés, közös tulajdont megszüntető
szerződés, továbbá az ingatlanügyi hatóság és az építésügyi hatóság által záradékolt
kisajátítási terv és az annak alapján készített, szintén e hatóságok által záradékolt változási
vázrajz
alapján vezeti át az ingatlan-nyilvántartáson.
38.	§
(1)	A kisajátítás előtt az ingatlanon előmunkálatot csak különösen indokolt esetekben, az
ingatlan rendeltetésszerű használatát a lehető legkevésbé korlátozva lehet végezni. Az
előmunkálatok célja a kisajátítás előkészítése érdekében szükséges mérések, vizsgálatok
20
elvégzése lehet. Gyorsforgalmi út építése esetében előmunkálatnak minősül a
lőszermentesítés és - feltárási engedély birtokában - a megelőző régészeti feltárás is.
(2)	A kisajátításhoz szükséges előmunkálatokra engedélyt kell kérni a közigazgatási
hivataltól. Az előmunkálatok engedélyezését a kisajátítást kérő és előmunkálatokat végző
szerv együttesen köteles kérni. A kérelemben meg kell jelölni az ingatlan adatait, a
tulajdonos, a használó, az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett egyéb jogosult lakáscímét
(telephelyét), az elvégezni kívánt előmunkálatokat és a kisajátítás célját. A kérelemben be kell
mutatni azokat az adatokat és körülményeket, és csatolni kell azokat a dokumentumokat,
amelyek a kisajátítás feltételeinek fennállását valószínűsítik, és az előmunkálatok végzésének
szükségességét indokolják.
(3)	Az engedélyezés során a közigazgatási hivatal megvizsgálja, hogy kisajátítás feltételei a
rendelkezésre álló adatok alapján teljesülnek-e, és annak érdekében az adott ingatlanon az
adott előmunkálat elvégzése indokolt-e, illetve az az ingatlan rendeltetésszerű használatát
milyen mértékben korlátozza. Ennek érdekében az ingatlan tulajdonosát (használóját)
meghallgathatja. Az engedélyezésről szóló határozatot meg kell küldeni az ingatlan
tulajdonosának, használójának és az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett egyéb jogosultnak.
(4)	Az Aptv. 1. és 2. melléklete szerinti gyorsforgalmi út építése céljára történő kisajátításhoz
szükséges előmunkálat esetén az Aptv. 4. §-ának (1) bekezdése szerinti építtető is kérheti az
előmunkálat engedélyezését. Az előmunkálatok megkezdésének időpontjában a beruházó
köteles a földvédelmi járulék területarányos részét megfizetni.
39.	§
(1)	Ha az előmunkálatok engedélyezésekor azok megkezdésének időpontja megállapítható,
azt a kérelemnek helyt adó határozatban kell megjelölni.
(2)	Az előmunkálatokat végző szerv az előmunkálatok megkezdése előtt legalább tizenöt
nappal köteles a kezdés időpontját a közigazgatási hivatalhoz bejelenteni. A közigazgatási
hivatal az előmunkálatok megkezdésének időpontja előtt legalább három munkanappal a 38. §
(2)	bekezdésében említett érdekelteket az előmunkálatokról és azok megkezdésének
időpontjáról írásban értesíti.
(3)	Az ingatlan tulajdonosa (vagyonkezelője, használója) köteles tűrni, hogy az engedélyezett
előmunkálatokat elvégezzék, az ezzel okozott kár megtérítéséért a kisajátítást kérő és az
előmunkálatokat végző egyetemlegesen felelős.
(4)	A közigazgatási hivatal az előmunkálatokat engedélyező határozatában a kisajátítást kérő
kérelmére - a kártalanításra vonatkozó szakvélemény elkészítése céljából - szakértőt rendel ki.
(5)	Az előmunkálati engedélyben meghatározott munkálatok során okozott károkért járó
kártalanítást - a kisajátítási kártalanítás szabályainak alkalmazásával - a közigazgatási hivatal
állapítja meg.
21
40.	§
A kisajátítási tervben megjelölt ingatlanra megkötött adásvételi szerződés alapján kifizetett
vételár a kisajátítási eljárás során megállapított kártalanítással megegyezően adó- és
illetékmentes, továbbá mentes az általános forgalmi adó megfizetésének kötelezettsége alól.
41.	§
(1)	Ez a törvény a kihirdetést követő 60. napon lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépését
követően indult kisajátítási eljárásokra kell alkalmazni.
(2)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a)	a kisajátítási terv kötelező elemeire, elkészítésére és felülvizsgálására, közzétételének
rendjére,
b)	a szakértői vélemény szerkezetére, adattartalmára.
c)	a kártalanítás megfizetésének egyéb előírásaira, valamint az értékkülönbözet megfizetése
tekintetében fizetési halasztás, kedvezmény megadására
vonatkozó szabályokat rendeletben állapítsa meg.
42.	§
(1)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a)	a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet (Ktvr.), valamint az annak
módosításáról szóló 1990. évi XXII. törvény 23-28. §-a, az 1991. évi XX. törvény 54. §-a és
56-57. §-a; az 1993. évi LXXVIII. törvény 95. §-ának (8)-(9) bekezdése; az 1993. évi XCIV.
törvény; az 1997. évi LXXVIII. törvény 61. §-ának (2) bekezdése; az 1997. évi CXL. törvény
107. §-a; 2000. évi XLIII. törvény 58. §-ának (1) bekezdése; 2004. évi CXXXVIII. törvény
26. §-ának (4) bekezdése és a 2005. évi XII. törvény 10. §-a;
b)	az Épt. 27. §-ának (4) bekezdéséből a „kivéve, ha a kártalanításról az érintettek
megállapodtak” szövegrész;
c)	az Aptv.7. §-a (2) bekezdésének második mondata, (3) bekezdésének második mondata,
valamint 8. §-a;
d)	a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény 31. §-ának (1) bekezdése,
e)	a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamit az érintett térség terület- és
vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és
megvalósításáról szóló 2004. évi LXVII. törvény (VTT.tv.) 10. §-ának (5) bekezdése.
(2)	A törvény hatálybalépésével egyidejűleg:
a)	az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 105/C. §-a (1) bekezdése a
következő g) ponttal egészül ki:
[A vagyonkezelői jog megszűnik:]
22
,,g) az ingatlan külön törvény szerinti kisajátításával.”;
b)	a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény a következő 18/A. §-sal egészül ki:
„18/A. Termőföld kisajátítása esetén a földalapkezelő szervezet a kisajátításról szóló külön
törvény rendelkezései szerint jár el.”;
c)	Az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény 14. §-a a következő (4)
bekezdéssel egészül ki:
„(4) A fenntartható erdőgazdálkodás céljából történő kisajátításra a kisajátításról szóló külön
törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”
d)	az Épt. 27. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki:
„(1) Ha a helyi építési szabályzat szerint - a településrészen fekvő ingatlanok megfelelő
megközelítése, illetve használatának elősegítése érdekében - kiszolgáló és lakóút (a
továbbiakban: kiszolgáló út) létesítése, bővítése vagy szabályozása szükséges, és kivitelezése
más telken műszaki, valamint az építés engedélyezését meghatározó más szempont miatt nem
valósítható meg, vagy a megvalósítás a tulajdonban nagyobb sérelemmel járna, az építésügyi
hatóság a teleknek kiszolgáló út céljára szükséges részét - kisajátítási eljárás nélkül - a telek
fekvése szerinti települési önkormányzat javára igénybe veheti és lejegyezheti.”;
e)	az Épt 27. §-ának (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A telek kiszolgáló út céljára igénybe vett részéért a kisajátítás szabályai szerint
megállapított kártalanítás jár. A kártalanítás összegét a szabályozás alapján kialakítható
építési telek, továbbá a kiszolgáló út megépítéséből, illetve az ezzel összefüggő
közművesítésből eredő telekérték növekedés figyelembevételével kell megállapítani akkor is,
ha a kiszolgáló út és a közművesítés nem közvetlenül a birtokbavételt és a lejegyzést követőn
valósul meg. Amennyiben a kiszolgáló út és a közművek megépítése a birtokbavételt és a
lejegyzést követő fél éven belül nem kezdődik meg és három éven belül nem valósul meg, a
kártalanítás összegének, a fél év elteltét követő időponttól kezdődően a mindenkori jegybanki
alapkamat összegével növelten, 15 napon belül kell megfizetni. A telekérték növekedés
összegeként legfeljebb a lejegyzéssel igénybe vett telekhányad értéke állapítható meg." ;
f)	a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 87. §-ának helyébe a
következő rendelkezés lép:
„87. § Örökségvédelmi érdekéből történő kisajátításra a kisajátításról szóló külön törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni. Kulturális örökségvédelmi célok érdekében történő kisajátítási
eljárást a kulturális örökségvédelmi hatóság kezdeményezi.”;
g)	a természet védelméről szóló 1996. évi Lili. törvény a következő 81/A. §-sal egészül ki:
„81/A. § Természetvédelmi célból történő kisajátításra a kisajátításról szóló külön törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni.”;
h)	a villamosenergiáról szóló 2001. évi CX. törvény 79. §-a helyébe a következő rendelkezés
lép:
„79. § Villamosenergia-termelés, -ellátás céljából történő kisajátításra a kisajátításról szóló
külön törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”
23
i)	A VTT.tv. 10. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a területet a Magyar Állam adásvétellel vagy földcserével nem szerzi meg, azt ki kell
sajátítani. A kisajátítási eljárást a beruházó kérelmére a kisajátításról szóló külön törvény
alapján kell lefolytatni."
24
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Alkotmánybíróság 35/2005. (IX. 29.) AB határozatában mulasztásos alkotmánysértést
állapított meg. A döntés lényege szerint a tulajdonjogot sértő alkotmányellenes helyzet jött
létre azáltal, hogy az Országgyűlés a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. (Ktvr.) szabályait
nem hozta összhangba a kisajátítással szemben az Alkotmány 13. §-ának (2) bekezdésében
megállapított követelményekkel, és felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotási
kötelezettségének 2007. június 30-ig tegyen eleget.
Az AB 22/2006. (VI. 515.) AB határozatában a kiszolgáló- és lakóút céljára történő lejegyzés
(mint a kisajátítás sajátos formája) tekintetében - e körben azonban az épített környezet
alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Épt.)
vonatkozó egyes rendelkezéseinek megsemmisítése mellett - szintén mulasztásos
alkotmánysértést állapított meg, az Országgyűlés szintén 2007. június 30-ig köteles
jogalkotási kötelezettségének eleget tenni.
Az Alkotmánybíróság alapvetően három kérdést vet fel:
1)	Általános célok, széleskörű mérlegelési jogkör
A 35/2005. (IX. 29.) AB határozat kimondja, hogy az Alkotmány kivételesen és közérdekből
teszi lehetővé tulajdon elvonását. Az Alkotmány 13. § (2) bekezdése alapján a jogalkotó
törvényhozó feladatává teszi, hogy meghatározza azokat az eseteket, azoknak a közérdekű
céloknak a körét, amelyek esetén kisajátításnak van helye. Az Alkotmány e rendelkezése
alapján a törvényhozó kompetenciája annak eldöntése, hogy mely tevékenységek és milyen
feltételek mellett tekinthetők olyan közérdeknek, amelynek megvalósítása a tulajdon
közhatalmi eszközökkel való elvonását is indokolttá teszi.
A tulajdonhoz való jog védelme megkívánja, hogy a törvény - a kisajátítás kivételességére is
tekintettel - a közérdekű célok azon eseteire korlátozza a kisajátítás lehetőségét, amelyek
végső soron csak a tulajdon elvonásával lehetségesek. A törvényhozó a kisajátítás
intézményét oly módon köteles szabályozni, hogy a szabályozás garanciát nyújtson arra, hogy
a tulajdon közhatalmi eszközökkel történő elvonására teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás
mellett is csak akkor kerülhessen sor, ha a közérdekű cél más módon, mint kisajátítással nem
valósítható meg.
Az AB döntés hivatkozik arra, hogy: a Ktvr. a kisajátítási jogcímek többségét csak általánosan
(bányászat, posta, távközlés) vagy a jogosult (állami, önkormányzat szerv) megjelöléssel
határozza meg. A közérdekűség érvényesítésének a Ktvr-ben szabályozott megoldása, a
kisajátítási célok megfogalmazása ma már nem felel meg az Alkotmány által támasztott
követelményeknek. Önmagában az, hogy a kisajátításra valamely a Ktvr-ben általánosan
meghatározott tevékenységgel összefüggésben kerül sor, illetőleg állami szerv vagy
önkormányzat részére történik, nem nyújt biztosítékot arra, hogy az valóban közérdekű
célokat szolgál.
Az általánosan megfogalmazott keretek között a kisajátítási hatóság mérlegelési jogkörébe
tartozik annak megítélése, hogy a konkrét kisajátítás közérdeket szolgál-e, illetőleg a
közérdekű célt a kisajátítani kért ingatlanon kell-e megvalósítani. E széles körben biztosított
mérlegelési jogkör módot ad egyrészt az ingatlantulajdonosok tulajdonhoz való jogának
alkotmányellenes korlátozására; másrészt más hatóság által meghozott döntések, illetőleg
25
önkormányzati döntések közvetett felülvizsgálatára. Ezért több olyan törvény született [a
Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló
2003. évi CXXVIII. törvény, a Tisza-völgy árvízi program biztonságának növelését, valamint
az érintett terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése)
közérdekűségéről és megvalósíthatóságáról szóló 2004. évi LXVII. törvény (Vásárhelyi-terv
tv.) stb.], amely konkrét programok, beruházások kapcsán kizárja a kisajátítási hatóság
mérlegelési jogkörének gyakorlását.
2)	Ki szerez tulajdont a kisajátítás eredményeként?
A 35/2005. (IX. 29.) AB döntés szerint „A Ktvr.. szabályozási koncepciójának és az arra
épülő alapvető szabályoknak a változatlansága a megváltozott társadalmi, gazdasági
viszonyok között egy sor ellentmondást hordoz és a jog által nem rendezett problémát vet fel a
kisajátítási cél megvalósítójának jogi helyzetét érintően is. A Ktvr. által kisajátítási célként
szabályozott tevékenységeket ma már nemcsak állami, önkormányzati szervek végezhetik,
ugyanakkor kisajátítással csak az állam, illetőleg az önkormányzat szerezhet tulajdont. ”
3)	Azonnali, feltétlen és teljes kártalanítás anyagi jogi és eljárásjogi garanciáinak
megteremtése
A 35/2005. (IX. 29.) AB döntés szerint „nem nyújtanak garanciát az Alkotmányban foglalt
követelmények teljesüléséhez a Ktvr. kártalanítási szabályai sem. Az Alkotmány 13. § (2)
bekezdésében támasztott teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás követelménye a tulajdonhoz
való alapvető jog védelmének egyik alkotmányi biztosítéka. Az Alkotmány a tulajdon elvonása
esetére értékgaranciát nyújt a tulajdonos számára. Az államnak... objektív intézményvédelmi
kötelezettsége körébe tartozik az, hogy gondoskodjon a tulajdonos Alkotmányban
meghatározott követelményeknek megfelelő kártalanításáról. Ez a törvényhozóra azt a
kötelezettséget hárítja, hogy a kisajátítás szabályozása során törvényben köteles szabályozni
a teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás megvalósításának anyagi jogi és eljárásjogi
biztosítékait. ”
Az 1. §-hoz
A Javaslat 1. §-a - az Alkotmány 13 §-ának (2) bekezdésével összhangban - kimondja, hogy
ingatlan tulajdonának közhatalmi eszközökkel való elvonására, azaz kisajátításra csak
kivételesen, az e törvényben meghatározott közérdekű célból, azonnali, feltétlen és teljes
kártalanítás mellett kerülhet sor.
A kisajátítás a tulajdon eredeti szerzésmódja, ennek megfelelően a kisajátítás alapján az
ingatlan tehermentes tulajdonának megszerzésére kerül sor. Ettől függetlenül a Javaslat
bizonyos körben - melynek részletes szabályait a 8. § állapítja meg - lehetőséget ad bizonyos
terhek, tulajdoni korlátozások, illetve jogok fennmaradására. Ennek indoka, hogy a kisajátítás
alapjául szolgáló közérdekű cél e terhek, korlátozások, illetve jogok fennmaradása esetén is
megvalósulhat.
A Javaslat ugyanakkor az állami, illetve önkormányzati tulajdon esetében lehetővé teszi a
kisajátítást. így tehát a javaslat alapján nemcsak „magántulajdon” vonható el az állam, vagy
az önkormányzat, illetve nemcsak önkormányzati tulajdon vonható el az állam javára, hanem
26
az állami, továbbá önkormányzati tulajdon „magántulajdonba” kerülése is lehetséges,
amennyiben a közérdekű cél megvalósításához az elkerülhetetlenül szükséges.
A 2-5. §-hoz
A fenti AB döntés - a kisajátítási célok és feltételek vonatkozásában - az alábbi
követelményeket támasztja a jogalkotóval szemben:
-	A hatályos szövegben lévő kisajátítási jogcímeket át kell tekinteni, és annak meg kell
állapítani, hogy a megváltozott gazdasági társadalmi viszonyok között is közérdekű céloknak
tekinthetők-e, illetve megjelentek-e más közérdekű célok, amelyek a kisajátítás alapjául
szolgálhatnak.
-	A szabályozásnak meg kell határozni azokat a konkrét feltételeket, körülményeket, amelyek
mellett az adott közérdekű cél a kisajátítás alapja lehet. A szabályozásban szerepeltetett
konkrét feltételeknek kell garantálnia a kisajátítás kivételességét. A szabálynak annyira
konkrétnak kell lenni, hogy a közigazgatási hivatal vizsgálata csak e feltételek fennállására és
(a jogalap tekintetében meghozandó döntéstől függően) a kártalanítás mértékének
megállapítására terjedjen ki.
-	Azokban az esetekben, ahol a feltételek ennyire konkrét meghatározása nem lehetséges, a
közigazgatási hivatal számára továbbra is biztosítani kell a mérlegelés lehetőségét, azonban a
mérlegelés kereteit, konkrét szempontjait a szabályozásnak meg kell adnia (és e mérlegelés
szempontrendszerének kell garantálnia a tulajdonelvonás kivételességét).
A fenti szempontok mentén:
a)	A Javaslat a hatályos szabályokban szereplő kisajátítási célok közül nem tartja fenn az
„állam vagy a helyi önkormányzat, valamint az e szervek működéséhez szükséges gazdasági,
igazgatási, oktatási, közgyűjteményi, közművelődési, szociális és egészségügyi létesítmény
elhelyezése”, valamint az „állami vagy önkormányzati beruházásban megvalósuló tömbszerű
vagy telepszerű lakóházépítés” jogcímeit.
Az állami, önkormányzati szervek, illetve a működésükhöz szükséges szervek elhelyezése a
megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyokra tekintettel (legalábbis ilyen széles körben)
nem szolgálhat alapul a kisajátításra. Ezért a tervezet e jogcímet a „kötelező állami és
kötelező önkormányzati feladatokhoz kapcsolódó oktatási, egészségügyi, szociális valamint
kommunális hulladékkezelő létesítmény, továbbá kommunális szennyvízkezelő, ivóvízellátást
biztosító, elhelyezése érdekében” biztosítja. (Ez utóbbi, a vízgazdálkodás körébe tartozó
állami, önkormányzati feladatok a „vízgazdálkodási cél”-ként nevesített esetkörben jelennek
meg.)
Az állam, illetve az önkormányzat a jelen viszonyok között tipikusan nem jelenik meg
lakásépítések beruházójaként, illetve a lakosság lakással való ellátása ma már nem állami,
önkormányzati feladat (függetlenül attól, hogy a lakásépítéshez bizonyos konstrukciókon
keresztül támogatást nyújt), ezért e cél a Javaslatban már nem jelenik meg.
A korábbi „város- és községrendezés” helyett a Javaslat szélesebb körű célt fogalmaz meg a
„terület- és településrendezés” cél meghatározásával. Ennek oka, hogy a Javaslat a
területrendezési tervben megjelenő, de az építési szabályzatban még át nem vezetett egyes
célok (pl. vállalkozási övezet), illetve ott meghatározott létesítmények (pl.
hulladékgazdálkodási létesítmények) megvalósítását is biztosítani tudja.
27
A Javaslat a hatályos szabályozásban szereplő többi célt alapvetően - az Alkotmánybíróság
által megkövetelt szempontokhoz „igazítva” - megtartja. E mellett néhány további, a tárcák
által - az időközbeni változásokra tekintettel - jelzett eseteket is megfogalmaz (nemzetközi
szerződésben vállalt földcsere, erdőgazdálkodás).
E szerint a Javaslat abból indul ki, hogy egyrészt a jövőbeni szabályozás során nem elegendő
a kisajátítási cél „általános” megfogalmazása. Az AB döntés indokolása részben a jelenlegi
szabályozás „általános” megfogalmazását kifogásolja.
Másrészt nem fogadható el a céloknak a hatályos szabályokkal azonos megfogalmazása. Az
ágazati törvények egy része jelenleg is részletezi, illetve részletekbe menően meghatározza a
kisajátítási célokat. Az AB döntés azonban ezen más jogszabályokban megjelenő
részletszabályoknak nem tulajdonított jelentőséget.
A Javaslat tehát egyrészt összefoglalja és pontosítja az ágazati törvényekben
(jogszabályokban) jelenleg is megjelenő célokat, illetve kapcsolódó feltételeket, azzal a céllal,
hogy a feltételek részletes meghatározásával ezen esetekben a kisajátítás kivételességét eleve
biztosítsa. Másrészt a Javaslat ehhez olyan mérlegelési szempontokat kapcsol, amellyel a
közérdek érvényesülését, de egyben a tulajdonelvonás kivételességét szintén biztosítja.
A Javaslat 42. §-a ehhez kapcsolódóan a vonatkozó ágazati törvények kapcsolódó
rendelkezéseit hatályon kívül helyezi.
A 6. §-hoz
A Javaslat a részleges kisajátítást alapvetően az eddigi szabályoknak megfelelően állapítja
meg.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 5. állásfoglalásából levont következtetés
alapján (KK.5.) azonban külön megfogalmazza azt az esetet, amikor azért nincs helye az
ingatlan részleges kisajátításának, mert a kisajátítást követően visszamaradó rész gazdaságos
értékesítésére nem lenne lehetőség, azaz valójában a visszamaradó résznek „nem maradna”
forgalmi értéke.
A 7. §-hoz
A Javaslat ebben a körben az egyes „speciális” ingatlanok esetében a kisajátításhoz más
hatóságoktól szükséges hozzájárulások, engedélyek beszerzését írja elő. Ilyen hozzájárulás,
engedély beszerzése a termőföld, erdő, véderdő, természetvédelmi terület, védetté nyilvánított
régészeti lelőhely, műemlék, HM vagyonkezelésben lévő, továbbá külföldi állam, vagy
nemzetközi szervezet tulajdonában álló ingatlan esetében szükséges. Bányászati célt szolgáló
kisajátításnál a bányászati hatóság szakvéleményének beszerzése szükséges.
A 8. §-hoz
A kisajátítás eredeti tulajdonszerzés, ennek eredményeképpen az ingatlan tehermentes
tulajdonának megszerzésére kerül sor.
A Javaslat szerint pénzbeli kártalanítás esetén az ingatlanon fennálló terhek, jogok, tények
megszűnnek. Ez alól a tervezet abban az esetben tesz kivételt, amikor a fennálló jogok a
közérdekű cél megvalósítását nem akadályozzák, a közérdekű cél megvalósítása tehát e
28
terhek, jogok fennmaradása mellett is lehetséges. E körben a telki szolgalom, közérdekű
használati jog, vezetékjog, szolgalom, közérdekű korlátozások mellett a bérlet is szerepel.
Bizonyos esetekben (pl. műemlékvédelem céljából történő kisajátítás esetén) az épület
tulajdonjogának elvonása mellett nem feltétlenül szükséges a benne lévő lakások bérleti
jogának felszámolása. A műemlékvédelmi cél a bérlet fennmaradása mellett is megvalósulhat.
A felek megállapodására tekintettel csereingatlannal történő kártalanítás esetén a korábbi
ingatlanon fennálló jogok a csereingatlanra szállnak át, azzal a kivétellel, hogy a bérleti,
haszonbérleti, haszonélvezeti jog, illetve a használat joga csak a jogosult kérelme alapján száll
át.
A tulajdonos, valamint a megszűnt jog jogosultja azonnali, teljes és feltétlen kártalanításra
jogosult. E kártalanítás a dologi jogok (tulajdon, földhasználat, haszonélvezet, használat, telki
szolgalmi jog, közérdekű használati jog), a vagyonkezelői jog, valamin az alkotmánybíróság
és az emberi jogi egyezmények alapján a tulaj dón védelemben részesülő kötelmi jogok (bérlet)
jogosultját illetik meg.
Ebből következően az elővásárlási, visszavásárlási, vételi jog jogosultja, továbbá az ingatlanra
bejegyzett jelzálogjog, végrehajtási jog, életjáradéki jog jogosultja nem lesz jogosult
kártalanításra.
A tulajdonost megillető kártalanítás nem terjed ki az előszereteti értékre, és az elmaradt
haszon megtérítése a 18. § keretei között, az ott meghatározott szempontokra figyelemmel
lesz lehetséges.
Az ingatlanra bejegyzett tények megszűnése nem von maga után kártalanítást.
A 9-21. §-hoz
A 35/2005. (IX. 29.) AB döntés vonatkozó megállapítása szerint „... nem nyújtanak garanciát
az Alkotmányban foglalt követelmények teljesüléséhez a Ktvr. kártalanítási szabályai sem. Az
Alkotmány 13. § (2) bekezdésében támasztott teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás
követelménye a tulajdonhoz való alapvető jog védelmének egyik alkotmányi biztosítéka. Az
Alkotmány a tulajdon elvonása esetére értékgaranciát nyújt a tulajdonos számára. Az
államnak... objektív intézményvédelmi kötelezettsége körébe tartozik az, hogy gondoskodjon
a tulajdonos Alkotmányban meghatározott követelményeknek megfelelő kártalanításáról. Ez a
törvényhozóra azt a kötelezettséget hárítja, hogy a kisajátítás szabályozása során törvényben
köteles szabályozni a teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás megvalósításának anyagi jogi és
eljárásjogi biztosítékait.”
A Javaslat 9-20. §-ai a kisajátítással kapcsolatos kártalanítás szabályait egyrészt a hatályos
szabályozásra építve, másrészt az Alkotmánybíróság döntésében megfogalmazott
szempontokra tekintettel állapítják meg.
A Javaslat kimondja, hogy a kisajátított ingatlan tulajdonosát a tulajdonjoga elvonásáért, az
ingatlanon fennálló jog jogosultját pedig a joga megszűnéséért teljes, azonnali és feltétlen
kártalanítás illeti meg.
A tulajdon kisajátításánál a kártalanítás megállapításának alapja az ingatlan helyben kialakult
forgalmi értéke. Ez valamennyi ingatlan - így a termőföldek esetében is - irányadó. Ha
ingatlan valóságos forgalmi értéke - összehasonlításra alkalmas ingatlanok, illetve ezek
29
forgalmának hiányában, vagy a forgalmukra elrendelt korlátozás, illetve más ok miatt - nem
állapítható meg, a kártalanítást az ingatlan értékére kiható más releváns szempontok alapján
(településen belüli fekvés, közművekkel valló ellátottság, vagy a közművek bevezetésének
lehetősége, termőföld esetében a művelési ág, a földminősítés szempontjai, a jövedelmezőség
alapján kell megállapítani. A Javaslat e szempontokat a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási
Kollégiumának 30. állásfoglalása, illetve a kialakult bírói gyakorlat alapján határozza meg.
A tulajdonos kártalanítása alapvetően pénzben történik, de a felek csereingatlannal történő
kártalanításban is megállapodhatnak.
Ha a kisajátított épületben lévő lakást, illetve nem lakás céljára szolgáló helyiséget a
tulajdonos használja, részére kötelező cserelakást, illetve cserehelyiséget adni. A Javaslat e
rendelkezést a tulajdonosok (mint lakók) szociális védelme, a lakhatás biztonságának
garantálása érdekében tartja fenn. A tulajdonos ugyanakkor erről a „védelemről” a
tárgyaláson lemondhat, azaz a forgalmi érték szerinti pénzbeli kártalanítást „választhatja”.
A Javaslat meghatározza azokat az eseteket is, amikor e védelem szükségessége nem áll fenn,
így a cserelakás, illetve cserehelyiség biztosítása nem kötelező. Ezek az esetek, amikor a
használó rendelkezik másik lakással (másik nem lakás céljára szolgáló helyiséggel), illetve
nem folytatja tovább a tevékenységet. Ezekben az esetekben pénzbeli kártalanításra kerül sor.
Az ingatlan tulajdonának elvonásával az ingatlanra vonatkozóan (a tulajdonostól „eltérő”)
más személyt megillető jogok, illetve ingatlanon fennálló terhek, az ingatlanra bejegyzett
tények - főszabályként - megszűnnek, illetve törlésre kerülnek.
Pénzbeli kártalanítás esetén ez alapvetően így van. A 8. § szerint a kisajátítással az ingatlan
tehermentes tulajdonának megszerzésére kerül sor. A kisajátított ingatlanon csak azok a
jogok, illetve terhek maradhatnak fenn, amelyek a közérdekű cél megvalósítását nem
akadályozzák. (E tekintetben lásd a 8. §-hoz főzött indokolásban foglaltakat.).
A megszűnt idegen dologbeli jogokért és alkotmányos tulaj dón védelemben részesítendő más
jogokért (ellenérték fejében szerzett vagyonkezelői jog, bérleti jog) pénzbeli kártalanítás jár.
A megszűnt egyéb terhek (jelzálogjog, végrehajtási jog), valamint törölt tények miatt
kártalanítás nem jár.
Amennyiben a tulajdonos kártalanítására csereingatlannal kerül sor, a jogok, illetve terhek a
csereingatlanra szállnak át, bizonyos - a Javaslat által két „kivételi körbe” sorolt - jog
kivételével. A kisajátított ingatlanhoz mint „szolgáló telekhez” kötött jogok (telki szolgalom,
közérdekű használati jog, vezetékjog, szolgalom, illetve egyéb tulajdoni korlátozás), illetve a
bérleti jog nem száll át a csereingatlanra, ha e jogok fennmaradása a közérdekű cél
megvalósítását nem akadályozza. További rendelkezés szerint a bérleti, haszonbérleti,
haszonélvezeti jogot és a használat jogát csak a jogosult kérésére kell a csereingatlanra
átvinni.
Amennyiben e jogok megszűnnek - a Javaslat szabályai szerint - kártalanítás jár.
Ha a kisajátított épületben lévő lakást, nem lakás céljára szolgáló helyiséget nem a tulajdonos
használja, e használó részére szintén a szociális biztonság, illetve a lakhatás biztonságának
garantálása érdekében cserelakást, illetve cserehelyiséget kell adni. Erről azonban a
tárgyaláson lemondhat, illetve bizonyos esetekben - hasonlóan a tulajdonoshoz -
cserelakásra, illetve cserehelyiségre eleve nem jogosult. Ebben az esetben pénzbeli
kártalanítás jár.
A megszűnt jogokért járó kártalanítást az ingatlan tulajdonjoga elvonásáért járó
kártalanításnál figyelembe kell venni, azaz le kell vonni.
30
Lakás (nem lakás céljára szolgáló helyiség) esetében a Javaslat e tekintetben kifejezetten
kimondja, hogy amennyiben a kisajátítást kérőnek kell az érintett részére cserelakást, vagy
cserehelyiséget adni, akkor a tulajdonos részére a „lakott forgalmi értéket” kell megtéríteni;
ha nem kell cserelakást vagy cserehelyiséget adni, akkor „a beköltözhető forgalmi értéket”
kell a tulajdonos részére megfizetni.
A Javaslat meghatározza az egyes jogok megszűnéséért járó kártalanítás megállapításának
szabályait is.
A vagyonkezelői jog megszűnéséért abban az esetben jár kártalanítás, ha annak
megszerzésére ellenérték fejében került sor. Ekkor a vagyonkezelői jogért fizetett ellenértéket,
valamint az állagmegóvó és értéknövelő munkák értékét kell figyelembe venni. Az
ingyenesen szerzett vagyonkezelői jog megszűnéséért nem jár kártalanítás. Ebben az esetben
az állagmegóvó és értéknövelő munkákért is csak akkor jár kártalanítás, ha arra nem
költségvetési forrásból, hanem a szerv saját vagyonából került sor.
A földhasználati jogot ellenérték fejében szerző - értelemszerűen - jogosult az ellenérték,
továbbá a a telek, a föld értékét növelő munkák ellenértékének megtérítésére. Ingyenesen
szerzett földhasználati jog esetében csak a telek, illetve a föld értékét növelő munkák
ellenértékének megtérítésére kerül sor. Az ezért járó kártalanítás az épület tulajdonának
elvonásáért járó kártalanítás mellett az épület tulajdonosát illeti meg, a telek tulajdonosánál
ugyanakkor ez a kártalanítást csökkentő elemként „jelentkezik”.
A megszűnő haszonélvezeti jogért járó kártalanítást a Javaslatban meghatározott szempontok
alapján kell megállapítani. E körben nem elegendő az illetéktörvény szabályainak átvétele;
hiszen az illetéktörvény a vagyoni értékű jogokat egységesen kezeli, ugyanakkor az egyes
jogokért kártalanítás (a jogok Ptk.-beli tartalmára, a jogosultat annak alapján megillető jogok
jellegére is figyelemmel) nem lehet azonos. Egy ténylegesen gyakorolt haszonélvezeti jog a
forgalmi érték 20 %-ánál magasabb is lehet.
Tekintettel arra, hogy a kisajátítás gazdálkodó szervezeteknek a gazdasági, üzleti tevékenység
céljára használt ingatlanaikat is érintheti, a Javaslat a 18. §-ban határozza meg az e körben
felmerülő kártalanítás szempontjait. Az elmaradt haszon megtérítésére a Javaslat e szabályok
keretei között szintén lehetőséget ad.
A Javaslat a kártalanítás körében rendezi az értékveszteség, valamint a kisajátítás miatt más
személyeknél felmerülő költségek megtérítésének szempontjait is.
A kártalanítás megfizetésének szabályait eddig a 21/1976. (IX. 5.) PM rendelet tartalmazta. A
Javaslat ennek legalapvetőbb szabályait beemeli a törvénybe, egyben felhatalmazást ad a
Kormány számára a további részletszabályok megalkotására.
A 22-32. §-hoz
A Javaslat a kisajátítási eljárás szabályait alapvetően a hatályos rendelkezéseknek
megfelelően állapítja meg, ugyanakkor a szabályok kialakításánál figyelemmel van a
megváltozott jogszabályi környezetre, konkrétan a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás szabályainak általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény, valamint a
közigazgatási hivatalokról szóló 297/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet hatálybalépésére, illetve
rendelkezéseire.
31
A kisajátítási ügyekben a (regionális) közigazgatási hivatalok járnak el. Az eljárásra a
kisajátítani kért ingatlan fekvése szerinti közigazgatási hivatal jár el.
A kisajátítási eljárás kérelemre indul. A Javaslat meghatározza a kérelem tartalmával és
mellékleteivel kapcsolatos követelményeket.
A Javaslat előírásainak megfelelő kérelem esetén tárgyalás kitűzésére, és - főszabályként -
igazságügyi szakértő kirendelésére kerül sor.
E mellett a Javaslat felhatalmazást a Kormány számára a szakértői vélemény szerkezetére és
adattartalmára vonatkozó szabályok megalkotására. Ennek célja, hogy a szakértői vélemények
egységes rendszerben és adattartalommal, azaz áttekinthető és - újabb szakértői vélemény
szükségessége esetén is - összehasonlítható módon készüljenek el.
A határozatnak a kisajátítás érdemében (jogalap) történő döntés mellett az ingatlanon fennálló
jogok, terhet és tények fennmaradásáról, vagy megszűnéséről, illetve törléséről, továbbá a
tulajdonost, illetve más kártalanításra jogosultat megillető kártalanítás mértékéről is
rendelkeznie kell.
A közigazgatási hivatal jogerős határozatával lezárt ügyben nem nyújtható be a Két. 112. §-a
szerinti újrafelvételi kérelem, a határozat módosítását vagy visszavonását a Két. 113. §-a
szerinti méltányossági eljárás keretében nem lehet kérni. A közigazgatási hivatal felügyeleti
szerve nem gyakorolhatja a Két. 115. § (2) bekezdése szerinti felügyeleti jogkörét.
A közigazgatási hivatal határozata ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs, a
határozat bírósági felülvizsgálatát lehet kérni. A tervezet szerint a határozattal szemben
benyújtott kereset elbírálása a megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozik, fellebbezésnek
nincs helye, a vonatkozó törvényi feltételek fennállása esetén az ítélet felülvizsgálatára
kerülhet sor.
A kisajátítási ügyek, és ebből következően a tulajdoni kérdések minél gyorsabb elbírálása
érdekében a Javaslat a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának
közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. CXXVIII. törvényben - a kisajátítási eljárások
bírósági felülvizsgálata tekintetében - megállapított szabályokat teszi általános szabállyá (a
keresetlevél beérkezését követően 45 napon belül tárgyalást kell tartani; három hónapon belül
közbenső ítélettel kell dönteni a jogalap kérdésében).
A 33-34. §-hoz
A Javaslat e §-ai a közigazgatási hivatal által a határozat jogerőre emelkedése után megteendő
intézkedéseket, az ingatlan birtokbaadásával kapcsolatos szabályokat tartalmazzák. E körben
a Javaslat a korábbival azonos előírásokat fogalmaz meg.
A 35. §-hoz
A kisajátításra a Javaslatban meghatározott közérdekű cél megvalósítása, illetve közérdekű
tevékenység folytatása érdekében kerül sor. A Javaslat ezért arra az esetre, ha meghatározott
időn belül a kisajátítás célja nem valósul meg, illetve a kisajátítási cél szerinti használatot a
kisajátítási határozatban előírt határidőig nem biztosítják, az eredeti tulajdonos részére, illetve
-	ha a korábbi tulajdonos (vagy annak örököse) e jogáról lemond, illetve a korábbi tulajdonos
jogutód nélkül megszűnik - az állam, önkormányzat részére visszavásárlási jogot biztosít.
32
A 36. §-hoz
A 35/2005. (IX. 29.) AB döntés szerint a „...Ktvr., szabályozási koncepciójának és az arra
épülő alapvető szabályoknak a változatlansága a megváltozott társadalmi, gazdasági
viszonyok között egy sor ellentmondást hordoz és a jog által nem rendezett problémát vet fel
a kisajátítási cél megvalósítójának jogi helyzetét érintően is. A Ktvr. által kisajátítási célként
szabályozott tevékenységeket ma már nemcsak állami, önkormányzati szervek végezhetik,
ugyanakkor kisajátítással csak az állam, illetőleg az önkormányzat szerezhet tulajdont.”
A jelen tervezet a 36. § (1) bekezdésében meghatározott körben a közérdekű cél
megvalósítójának közvetlen tulajdonszerzését teszi lehetővé.
Az ezen kívül eső, a (2) bekezdés szerinti körben az állam, illetve az önkormányzat szerez
tulajdont, amely versenyeztetés és ellenszolgáltatás nélkül adja a közérdekű cél
megvalósítójának tulajdonába, vagyonkezelésébe vagy használatába az ingatlant, amennyiben
a tulajdonosi jogokat gyakorlóval létrejött megállapodás, vagy jogszabályi rendelkezés
alapján a megszűnt tulajdonért és megszűnt jogokért járó kártalanítást az előbbi fizette meg.
A (3) bekezdés azokat az eseteket sorolja fel, amikor az utóbbi körben a tulajdonba adás nem
lehetséges.
A 37. §-hoz
A Javaslat e körben a kisajátított, illetve a kisajátítási tervben szereplő, kisajátítást pótló
adásvétellel érinttet ingatlan ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével kapcsolatos szabályokat
állapítja meg, a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és
fejlesztéséről szóló törvény szabályainak általános szabállyá tételével.
A 38-39. §-hoz
A 38. § a kisajátítást megelőző „előmunkálatok” szabályait rendezi, alapvetően a hatályos
szabályok alapulvételével.
A 40. §-hoz
A Javaslat e körben rögzíti, hogy a kisajátítási tervben megjelölt ingatlanra megkötött
adásvételi szerződés alapján kifizetett vételár a kisajátítási eljárással elvont ingatlan esetében
megállapított kisajátítási kártalanítással egyezően adó- és illetékmentes, továbbá mentes az
általános forgalmi adó megfizetésének kötelezettsége alól.
A 41-42. §-hoz
A 41-42. § a Javaslat hatályba lépésével kapcsolatos rendelkezéseket, a szükséges
felhatalmazásokat, illetve a szükséges hatályon kívül helyezéseket és módosításokat
tartalmazza.
33
A 42. § (2) bekezdés d) pontja az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény
„lejegyzésre” vonatkozó szabályainak érdemi módosítását tartalmazza.
A 22/2006. (VI. 15.) AB határozat ugyanis a lejegyzéssel kapcsolatban kimondja, hogy:
„A .......jogalkotó a Ktvr-ben az Épt-hez képest több biztosítékot nyújtott arra, hogy a
tulajdonelvonás kivételes eszköz legyen. Az Épt. a „lejegyezheti” szó használatával jelzi,
hogy a lejegyzést foganatosító hatóság mérlegelési jogosultságát, ám ez a rendelkezés további
feltételeket nem határoz meg. A kisajátításról szóló jogszabályban foglaltaktól eltérő, a
kiszolgáló- és lakóút jellegéhez idomuló eszközzel is garantálni lehet azt, hogy a kisajátítás
kivételességének alkotmányi követelménye érvényesüljön, ám az alkotmányosságot biztosító
garanciarendszert meg kell alkotni.
Az AB álláspontja az, hogy a jogalkotó a kisajátítás egyik formáját megjelenítő lejegyzést
általános eszközként szabályozza a település egyes részeit érintő kiszolgáló- és lakóút
létesítése, bővítése vagy szabályozása esetére. A jogszabály szerint lejegyzés történhet az
önkormányzat által meghatározott területrészre minden esetben, amikor a lejegyzést
végrehajtó hatóság erről így dönt. Az önkormányzatnak és a végrehajtó építésügyi hatóságnak
nem kötelezettsége más megoldást keresni a közérdek megvalósítására, illetve ha talál más
megoldást, nem köteles alkalmazni.
A kiszolgáló- és lakóút építése az önkormányzat területén nem kivételes esetben előforduló
közérdekű feladat. Jelen esetben a tulajdonelvonás kivételességét ezért csak olyan törvényi
rendelkezések képesek biztosítani, amelyek valamilyen formában kötelezik a közérdek
megvalósítóit, hogy a lejegyzés eszközét csak akkor és olyan mértékben alkalmazzák,
amennyiben a közérdekű cél megvalósítására más lehetőség nincs. Az AB hangsúlyozza a
kisajátítás kivételességének jelentőségét, amely a kisajátítás összes formájára, így .... a
lejegyzésre is érvényes.”
A Javaslat a lejegyzés szabályait ezen alkotmánybírósági döntésben megfogalmazott
szempontokra tekintettel határozza meg.
A lejegyzés a Javaslat szerint - mivel a kisajátítás egy speciális formájáról van szó, az
általános célokból következően - közút létesítéséhez lesz lehetséges; a lejegyzés az építésügyi
hatóság hatáskörébe tartozik, a kártalanítás szabályai az azonnali kártalanítás szempontjaira
tekintettel a hatályos szabályoknál sokkal szűkebb határidőket fogalmaz meg.