﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/3892. számú
törvényjavaslat
egyes adótörvények módosításáról
Előadó:
Dr. Veres János
pénzügyminiszter
Budapest, 2007. szeptember
2007. évi ... törvény
egyes adótörvények módosításáról
ELSŐ RÉSZ
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, A TÁRSASÁGI ADÓT ÉS AZ OSZTALÉKADÓT, AZ
EGYSZERŰSÍTETT VÁLLALKOZÓI ADÓT, AZ EGYSZERŰSÍTETT
KÖZTEHERVISELÉSI HOZZÁJÁRULÁST, VALAMINT AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS
EGYENSÚLYÁT JAVÍTÓ KÜLÖNADÓT ÉS JÁRADÉKOT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
I.	Fejezet
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
1.	§ (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja
tv.) 3. §-a 2. pontjának a) és d) alpontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
/Belföldi illetőségű magánszemély:/
„a) a magyar állampolgár (kivéve, ha egyidejűleg más államnak is állampolgára, és
belföldön nem rendelkezik a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról
szóló törvényben meghatározott lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel);”
„d) az a)-c) pontban nem említett természetes személy, akinek
da)	kizárólag belföldön van állandó lakóhelye;
db)	létérdekei központja belföld, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik
állandó lakóhellyel;
dc)	szokásos tartózkodási helye belföldön található, ha egyáltalán nem vagy nem csak
belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel, és létérdekei központja sem állapítható meg;
azzal, hogy a létérdekek központja az az állam, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb
személyes, családi és gazdasági kapcsolatok fűzik.”
(2)	Az Szja tv. 3. §-a 4. pontjának d) és m) alpontjai helyébe a következő rendelkezések
lépnek és egyidejűleg a pont a következő n) alponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
/Jövedelemszerzés helye:/
„d) nem önálló tevékenységből származó jövedelem esetében a tevékenység-végzés
helyének fekvése szerinti állam;”
„m) az e törvény szerint természetbeni juttatásnak minősülő bevétel esetén belföld;
n) az a)-m) alpontban nem említett esetben a magánszemély illetősége szerinti állam.”
(3)	Az Szja tv. 3. §-ának 14. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„14. Munkáltató: az a személy, akivel (amellyel) a magánszemély munkaviszonyban áll,
illetve munkaerő-kölcsönzés esetén - a munkavállaló kölcsönbeadójával kötött megállapodás
2
alapján - a kölcsönzött munkavállaló számára közvetlenül juttatott bevétel tekintetében a
munkavállaló kölcsönvevője azzal, hogy a bevételnek nem számító juttatásokra, valamint a
munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatásokra az e törvényben megállapított
rendelkezéseket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő által juttatott ilyen bevételek együttes
összegére vonatkozóan kell irányadónak tekinteni.”
(4)	Az Szja tv. 3. §-ának 22. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„22. Munkaviszonyból származó jövedelem: a magánszemélyt munkaviszonyára (ideértve
a munkaviszonynak megfelelő, külföldi jog szerinti jogviszonyt is) tekintettel megillető
adóköteles bevétel, ideértve a munkáltató által a magánszemély javára
a)	az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba munkáltatói
b)	a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe foglalkoztatói
hozzájárulásként fizetett összeg adóköteles részét is.”
(5)	Az Szja tv. 3. §-ának 27. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„27. Művelődési intézményi szolgáltatás: könyvtári, levéltári szolgáltatás (SZJ 92.51);
múzeumi szolgáltatás, kulturális örökség védelme (SZJ 92.52); előadóművészet (SZJ
92.31.21), filmvetítés (SZJ 92.10.11), állat-, növénykert, védett természeti érték bemutatása
(SZJ 92.53.1), közművelődési intézmény által nyújtott felnőtt- és egyéb oktatás (SZJ 80.4).”
(6)	Az Szja tv. 3. §-ának 41. és 42. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„41. Agrár csekély összegű (agrár de minimis) támogatás: az EK-Szerződés 87. és 88.
cikkének a csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról a mezőgazdasági
és halászati ágazatban szóló, 1860/2004/EK bizottsági rendelet (2004. október 6.) által
csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősített támogatás.
42. Költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatás: a költségek
fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított olyan támogatás, amelyet a magánszemély
kizárólag a ténylegesen felmerült, igazolt kiadásainak a folyósítóval történő elszámolási
kötelezettsége mellett kap.”
(7)	Az Szja tv. 3. §-ának 60. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„60. Kedvezményezett eltartott
a)	az, akire tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerint, valamint bármely
EGT-állam hasonló jogszabálya alapján családi pótlékot, illetőleg más hasonló ellátást
folyósítanak,
b)	az, aki a családi pótlékra saját jogán jogosult,
c)	a magzat (ikermagzat) a várandósság időszakában (fogantatásának 91. napjától
megszületéséig),
d)	a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély.”
(8)	Az Szja tv. 3. §-a a következő 79-82. pontokkal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
3
„79. Befektetési szolgáltató: külön törvény szerint befektetési szolgáltatási tevékenység
végzésére jogosult személy.”
80.	Versenytilalmi (titokvédelmi) megállapodás: a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény
3.	§-ának (6) bekezdése alapján kötött megállapodás.
81.	Foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézmény: a foglalkoztatói nyugdíjról és
intézményeiről szóló törvény szerinti foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény.
82.	Kifizető: az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott személy azzal az
eltéréssel, hogy kifizetőnek minősül a külföldi személy által befektetési szolgáltatói
tevékenysége tekintetében megbízott belföldi illetőségű hitelintézet is, ha az ilyen megbízás
alapján belföldön adóköteles jövedelmet fizet ki (ír jóvá).”
2.	§ Az Szja tv. 5. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Utalvány esetében bevétel az az összeg, amely értékben az utalvány termékre,
szolgáltatásra cserélhető, illetőleg kötelezettség csökkentésére felhasználható.”
3.	§ (1) Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének e) és i) pontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:/
„e) a visszatérített adót, adóelőleget, feltéve, hogy azt korábban költségként nem
érvényesítették, továbbá a magánszemély jogszerűen tett önkéntes kölcsönös pénztári
nyilatkozata alapján kiutalt, illetőleg az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a
magánszemély egyéni számláján jóváírt kiutalt összeget; valamint a magánszemély nyugdíj-
előtakarékossági nyilatkozata alapján kiutalt, a nyugdíj-előtakarékossági-számláján jóváírt
összeget;”
„i) azt az összeget, amelyet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra
jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései szerint
ia)	nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése
céljából megállapodás alapján és/vagy
ib)	a nem biztosított magánszemély egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága
megszerzése céljából
a magánszemély helyett más személy fizet meg (mindkét esetben ideértve bármely EGT-
államban a kötelező társadalombiztosítási rendszer keretében történő megfizetést is);”
(2)	Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésénekj) pontja a következőjc)-je) alpontokkal egészül ki,
egyidejűleg a bekezdés k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:/
/j) azt az összeget, amelyet/
„jc) a magánszemély nyugdíj-előtakarékossági számlájáról teljesített átutalás, átvezetés
esetén a külön törvény nyugdíjszolgáltatásnak minősít;
jd) a magánszemély kérelmére, munkaviszonyának megszűnése esetén a foglalkoztatói
nyugdíjszolgáltató intézményben fennálló követélésének terhére az intézmény más ilyen
intézménybe utal át;
je) a foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézmény a tagot megillető követelése javára
jóváír;
k) azt az összeget, amelyet
4
ka) a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint
tagdíj fizetésére kötött támogatási megállapodás alapján a magánszemély helyett más fizet
meg;
kb) a munkáltató a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény
rendelkezései szerint a magánszemély tagdíjának kiegészítéseként egyoldalú
kötelezettségvállalás alapján a magánnyugdíjpénztárba fizet;
kc) a munkáltató a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként önkéntes kölcsönös
nyugdíjpénztár(ak)ba együttesen legfeljebb a tárgyhónap első napján érvényes havi
minimálbér 50 százalékát meg nem haladóan fizet;
kd) a munkáltató a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként önkéntes kölcsönös
egészségpénztár(ak) és/vagy önsegélyező pénztár(ak)ba együttesen legfeljebb a tárgyhónap
első napján érvényes havi minimálbér 20 százalékát meg nem haladóan fizet;
ke) a munkáltató a magánszemély javára foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézménybe
foglalkoztatói hozzájárulásként legfeljebb a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbér
50 százalékát meg nem haladóan fizet,
azzal, hogy a kb)-ke) alpontokban említett mértéket meghaladó összeget munkaviszonyból
származó adóköteles jövedelemként kell figyelembe venni, azonban ha a magánszemély
munkaviszonya a feltételes jogszerzési időtartam lejárta előtt megszűnik, és ezért a
foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménytől szolgáltatásra nem válik jogosulttá, az
önellenőrzés szabályai szerint visszaigényelhető a ke) pont szerinti foglalkoztatói hozzájárulás
adóköteles részére jutó arányosított megfizetett adónak az ugyanezen összegre jutó
arányosított igénybe vett adókedvezményt meghaladó része, továbbá alkalmazni kell a (2)
bekezdés rendelkezéseit is;”
(3)	Az Szja tv. 7. §-ának (2) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
/Az (1) bekezdés k) pontjának alkalmazásában/
„d) ha a magánszemély a foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézménytől szolgáltatásra
nem válik jogosulttá, a rendelkezésben említett arányosított
da)	megfizetett adót az adott év összevont adóalapjának adójából az adóköteles
foglalkoztatói hozzájárulásnak az összevont adóalap összegéhez,
db)	igénybe vett adókedvezményt az adott évben ilyen címen érvényesített
kedvezményből az adóköteles foglalkoztatói hozzájárulásnak a kedvezmény alapjául
figyelembe vett összeghez
viszonyított arányával kell meghatározni.”
4.	§ Az Szja tv. 24. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nem önálló tevékenység
a)	a munkaviszonyban folytatott tevékenység,
b)	az európai parlamenti, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői tevékenység,
c)	a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése akkor, ha az
annak ellenében kapott juttatást a társas vállalkozás költségei között számolják el,
d)	a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége,
e)	a jogszabály alapján választott tisztségviselő (kivéve a választott könyvvizsgálót)
tevékenysége, ha ezt a tevékenységet nem egyéni vállalkozóként végzi,
f)	a segítő családtag tevékenysége,
g)	nemzetközi szerződés hatályában a nem önálló munka, ennek hiányában az adott állam
joga szerinti munkaviszony.”
5
5.	§ Az Szja tv. 25. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nem önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a
magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául
szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen
a)	a nem önálló tevékenység ellenértékeként munkabér, tiszteletdíj, illetmény címén,
valamint a nem önálló tevékenységre tekintettel jutalom vagy költségtérítés címén
megszerzett bevétel,
b)	a munkáltató vagy a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel
más személy által fizetett adóköteles biztosítási díj,
c)	a magánszemélyt munkaviszonya fennállása alatt, illetve azt követően versenytilalmi
(titokvédelmi) megállapodás alapján, valamint a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjét a
jogviszonya fennállása alatt, illetve azt követően hasonló tartalmú megállapodás alapján
megillető bevétel.
Nem minősül nem önálló tevékenységből származó bevételnek a magánszemély által a
külön jogszabály szerint felszolgálási díj címen megszerzett bevétel.
6.	§ (1) Az Szja tv. 28. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Egyéb jövedelem - ha e törvény másként nem rendelkezik -
a)	a jog alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése vagy
a jogról való lemondás ellenében kapott bevételnek a jog, illetőleg az említett jogosultságok
megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes szerzés esetében ideértve a
megszerzéskor adóköteles bevételt is) a magánszemélyt terhelő igazolt kiadást meghaladó
része;
b)	vételi vagy más hasonló jog gyakorlása esetén a jogosultnál a joggyakorlás tárgyának a
megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből a megszerzésért adott
ellenértéket meghaladó rész (a vételi jog gyakorlásából származó bevételrész), csökkentve a
jog megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog
megszerzésekor adóköteles bevételt is), a magánszemélyt terhelő, igazolt kiadással, azzal,
hogy utóbb a joggyakorlás tárgyának átruházása esetén a megszerzésére fordított összegnek
minősül
ba)	az e pont szerint megállapított jövedelem is, valamint
bb)	a jog megszerzésére fordított, a magánszemélyt terhelő kiadásnak az a része is, amely
a vételi jog gyakorlásából származó bevételrészt meghaladja;
c)	eladási vagy más hasonló jog gyakorlása révén a jogosult által megszerzett bevételből a
joggyakorlás tárgyának az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékét
meghaladó rész (az eladási jog gyakorlásából származó bevételrész), csökkentve a jog
megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog
megszerzésekor adóköteles bevételt is), a magánszemélyt terhelő igazolt kiadással, azzal,
hogy
ca)	az említett bevétel fennmaradó részéből a jövedelmet a joggyakorlás tárgyának
átruházására vonatkozó szabályok szerint a cb) alpont rendelkezésének figyelembevételével
kell megállapítani;
cb)	a ca) alpont rendelkezésének alkalmazása esetén az ott említett bevételből a jog
megszerzésére fordított, a magánszemélyt terhelő kiadásnak az a része vonható le az
átruházással kapcsolatos kiadásként, amely az eladási jog gyakorlásából származó
bevételrészt meghaladja;
6
d)	a jogutódlás révén megszerzett szerzői jog, találmányból és szabadalmi oltalomból
eredő jog gyakorlása esetében a bevételnek a jog gyakorlása érdekében felmerült, a
magánszemélyt terhelő igazolt kiadást meghaladó része.
Bármely esetben az e bekezdés szerint meghatározott jövedelem adókötelezettségére a
szerzés jogcíme szerinti rendelkezéseket kell irányadónak tekinteni, és ennek megfelelően kell
a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a
jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást)
teljesíteni, ha a jövedelem megszerzésének e törvény szerinti jogcíme a felek (a bevételt
szerző magánszemély és a vele az ügyletben szerződő személy, valamint az említett
személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei
figyelemb evételével megállapítható.”
(2) Az Szja tv. 28. §-ának (8) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A nyugdíjpénztár tagja egyéni számláján a 2007. december 31-ét követően jóváírt tétel
nyugdíjszolgáltatásnak (kiegészítő nyugdíjnak) nem minősülő kifizetése esetén
a)	a bevétel teljes egészében egyéb jövedelem arra az összegre vonatkozóan, amelynél a
jóváírás és a kifizetés (juttatás) időpontja között tíz év még nem telt el;
b)	a jövedelem megállapításának e bekezdésben foglalt szabálya szempontjából a kötelező
várakozási időszak letelte évének - a jóváírást követő évet első évnek tekintve - az adott
összeg(ek) jóváírásának naptári évét követő tizedik évet kell tekinteni, azzal, hogy, elsőként a
legrégebben jóváírt összegek kifizetését (juttatását) kell vélelmezni.”
7.	§ Az Szja tv. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„33. § (1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amely
a)	az adóévben megszerzett bér 18 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként
11 340 forint, feltéve, hogy a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatósági,
illetve a munkáltatói adómegállapítás során elszámolt éves összes jövedelme nem haladja
meg a (3) bekezdésben meghatározott jogosultsági határt, vagy
b)	az a) pont alapján meghatározott összegnek a jogosultsági határ feletti éves összes
jövedelem 9 százalékát meghaladó része, ha a magánszemély a) pont szerinti éves összes
jövedelme meghaladja a jogosultsági határt, de nem éri el a jogosultsági határ 1 millió 512
ezer forinttal növelt összegét.
(2)	Jogosultsági hónapnak az a hónap számít, amelyre a magánszemélyt az adóévben bér
illette meg. Az a hónap, amelyben többször vagy több kifizetőtől illette meg bér a
magánszemélyt, egy jogosultsági hónapnak számít. Egy adóévben legfeljebb 12 jogosultsági
hónap vehető figyelembe.
(3)	A jogosultsági határ az adóévre 1 millió 250 ezer forint.”
8.	§ Az Szja tv. 35. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg
a § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az összevont adóalap adóját csökkenti a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató
intézménybe a magánszemély által foglalkoztatói hozzájárulása kiegészítéseként az adóévben
befizetett összeg - ideértve a foglalkoztatói hozzájárulás adóköteles részét is - 30 százaléka.
(4)	Az (1)-(3) bekezdés szerinti kedvezményeket az adózás rendjéről szóló törvény
előírásai szerint a magánnyugdíjpénztár, a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény vagy a
társadalombiztosítási igazgatási szerv által kiadott - a magánszemély által az adóévben
befizetett összeget tartalmazó - igazolás, valamint a munkáltató által a foglalkoztatói
7
nyugdíj szolgáltató intézménybe befizetett foglalkoztatói hozzájárulás adóköteles részéről
kiadott igazolás alapján lehet igénybe venni.”
9.	§ Az Szja tv. 39. §-ának (1) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:
„Az adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a magánszemély adóbevallásában
feltüntesse a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-
nyilvántartási rendszerben nyilvántartott regisztrációs számát. Az e bekezdés alapján
érvényesített kedvezmény az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában
az adóévben igénybe vett agrár csekély összegű (agrár de minimis) támogatásnak minősül.”
10.	§ Az Szja tv. 40. §-a következő (12) bekezdéssel egészül ki:
„(12) E § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni bármely EGT-államban
kedvezményezett eltartottak esetében is.”
11.	§ Az Szja tv. 44/C. §-a a következő (3)-(4) bekezdésekkel egészül ki:
„(3) A (2) bekezdésben említett különbözetről az adóhatóság nem hoz határozatot, ha az
ötezer forintot az nem haladja meg.
(4)	Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárnak, valamint a nyugdíj-előtakarékossági
számla vezetőjének a magánszemély számára kiadott igazoláson saját bankszámlaszámát is
fel kell tüntetnie.”
12.	§ Az Szja tv. 46. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A kifizető, a munkáltató az állami adóhatóság előzetes engedélye alapján az adóelőleg
megállapításánál választhatja az e fejezetben meghatározottaktól eltérő módszer alkalmazását.
Az állami adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha a kifizető, a munkáltató kérelmében
valószínűsíti, hogy a javasolt módszer révén az adóévi adó megállapításánál jelentkező
adókülönbözet mérsékelhető. Ha az állami adóhatóság az előírt határidőn belül a kérelem
teljesítését nem tagadta meg, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő
jogkövetkezményeket kell alkalmazni. Nem kell engedélyt kérni olyan eltérő módszer
választása esetén, amelynek alkalmazására számítástechnikai program kidolgozójának
kérelmére az állami adóhatóság engedélyt adott.”
13.	§ (1) Az Szja tv. 48. §-a (12) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/A bevételt terhelő adóelőleg megállapításánál az (1)-(10) bekezdés rendelkezései szerint
kiszámított összeget csökkenti:/
„a) a magánszemély által legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában tett nyilatkozat
alapján a havi adójóváírás, amely - figyelemmel az adójóváírásra irányadó rendelkezésekre is
-	az adott havi bér(ek) összegének 18 százaléka, de jogosultsági hónaponként legfeljebb
11	340 forint, azzal, hogy az adóelőleg megállapításánál a havi adójóváírás nem
érvényesíthető, ha a munkáltató, kifizető által az adóévben kifizetett (juttatott) bevételek
alapján meghatározott adóelőleg-alapok összege - az adott kifizetést (juttatást) is figyelembe
véve - meghaladja a jogosultsági határt;”
(2)	Az Szja tv. 48. §-ának (18) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A kifizető e bekezdés rendelkezései helyett a 47. § (9) bekezdését alkalmazza,
amennyiben - a magánszemély más munkáltatóval fennálló munkaviszonyára tekintettel
bérnek minősülő - olyan jövedelmet juttat, amelyből adóelőleg levonásra nincs lehetőség, és a
magánszeméllyel szemben nincs - valamint az adóévben a körülményekből következően
8
várhatóan nem is keletkezik - olyan, az adóévben pénzben teljesítendő kötelezettsége,
amelybe a le nem vont, de befizetett adóelőleget beszámíthatná.”
14.	§ (1) Az Szja tv. 49/A. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
„c) a b) pontban említett jövedelmeket és adókat az adóévre vonatkozó adóbevallásában
vallja be és a bevallásra nyitva álló határidőig fizeti meg.”
(2)	Az Szja tv. 49/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó az egyéni cég átalakulása esetén az
átalakulás napjára vonatkozóan a vállalkozói osztalékalapot - a (2) bekezdésben
meghatározottak mellett - e törvénynek a tevékenység megszüntetésére irányadó
rendelkezései szerint is megállapítja. A vállalkozói osztalékalap megállapítása során ilyenkor
vállalkozói személyi jövedelemadóként a megszűnés szabályai nélkül meghatározott
vállalkozói adóalapot terhelő adót veszi figyelembe. E rendelkezés alkalmazása esetén a
foglalkoztatási kedvezményről, a kisvállalkozói kedvezményről, a fejlesztési tartalékról,
valamint a kisvállalkozói adókedvezményről szóló rendelkezésekben nem kell a
magánszemély egyéni vállalkozói jogállását megszűntnek tekinteni. A de minimis
kedvezmények, valamint az elhatárolt veszteség szempontjából az egyéni cégből átalakult
társaság a jogutódra vonatkozó szabályokat alkalmazza.”
(3)	Az Szja tv. 49/A. §-a (5) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A magánszemély e jövedelmet és az adót az adóévről szóló adóbevallásában állapítja
meg és vallja be, valamint az adót a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.”
(4)	Az Szja tv. 49/A. §-a (6) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A (2)-(5) bekezdésben foglaltak értelemszerűen irányadóak akkor is, ha az egyéni
vállalkozó a tevékenységét ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, végrehajtói iroda tagjaként
folytatja azzal, hogy az adóbevallást a tagi jogviszony keletkezését megelőző napra
vonatkozóan kell elkészíteni.”
(5)	Az Szja tv. 49/A. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és
egyidejűleg a következő (8)-(9) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Nem kell a tevékenység megszűnésére irányadó rendelkezéseket alkalmazni, ha az
egyéni vállalkozó e tevékenységét cselekvőképességének elvesztését követően a nevében és
javára törvényes képviselője folytatja. Ha az egyéni vállalkozó e tevékenységét halála után
özvegye vagy örököse folytatja, akkor - az egyéni vállalkozó tevékenységét folyamatosnak
tekintve - úgy kell eljárni, hogy az adóévben az elhunyt egyéni vállalkozó által megszerzett
vállalkozói bevétel, elszámolt vállalkozói költség, igénybe vett kedvezmény, elhatárolt
veszteség kizárólag az özvegyet, az örököst illeti, feltéve, hogy az özvegy, illetve az örökös a
tevékenység folytatásának szándékát 90 napon belül bejelenti az állami adóhatóságnak. Az
elhunyt egyéni vállalkozó által az adóévben költségként elszámolt vállalkozói kivétet azonban
ilyenkor is kizárólag az elhunyt által megszerzett önálló tevékenységből származó
jövedelemnek kell tekinteni, de annak összegét - e törvény rendelkezéseinek megfelelő
alkalmazásával - az özvegy, illetve az örökös figyelembe veszi a vállalkozói adóalap és
vállalkozói osztalékalap, valamint az e jövedelmeket terhelő adó összegének
megállapításánál.
(8)	A (7) bekezdés rendelkezésétől eltérően, ha az özvegy vagy az örökös egyébként már
egyéni vállalkozó, és az elhunyt tőle eltérő adózási mód szerint adózott, az előbbi -
9
amennyiben a törvényi feltételeknek megfelel - a (7) bekezdésben említett határidőn belül
választhat, hogy melyik módszer szerint folytatja az egyesített tevékenységet. Ebben az
esetben a nem választott adózási móddal folytatott tevékenységre az egyéni vállalkozó az
elhalálozás napjára vonatkozóan e törvény rendelkezései szerint, de a tevékenység
megszüntetésére irányadó előírások figyelmen kívül hagyásával megállapítja a vállalkozói
adóalapot és a vállalkozói osztalékalapot, valamint a vállalkozói személyi jövedelemadót és a
vállalkozói osztalékalap utáni adót, valamint azokat az adóévre vonatkozó adóbevallásban
bevallja, és a bevallásra nyitva álló határidőig megfizeti. Az egyesített tevékenységre
értelemszerűen irányadóak az alkalmazott adózási módról a választott adózási módra történő
áttérés esetére és az adózási mód alkalmazási feltételeire vonatkozó rendelkezések.
(9)	Az egyéni vállalkozói tevékenység (7)-(8) bekezdés szerinti folytatását a
cselekvőképességét elvesztett, illetve elhunyt magánszemély kifizetői, munkáltatói
minőségében keletkezett adókötelezettségének teljesítésére is érteni kell.”
15.	§ (1) Az Szja tv. 49/B. §-a (6) bekezdésének cb) pontját követő rendelkezés helyébe a
következő rendelkezés lép:
„a felsőoktatási intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia, továbbá bármelyikük által
vagy közösen alapított kutatóintézet, kutatóhely (ideértve az Európai Unió tagállamának vagy
az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államnak a megfelelő
szervezetét is) és az egyéni vállalkozó által írásban kötött szerződés alapján közösen végzett
alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés esetén az egyéni vállalkozó az előző
rendelkezés alkalmazásakor az ott meghatározott összeg háromszorosát veheti (de legfeljebb
50 millió forintot vehet) figyelembe, amelynek a (9)-(10) bekezdés szerinti adókulccsal
számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az
adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül;”
(2)	Az Szja tv. 49/B. §-a (6) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt vállalkozói bevétel -
legfeljebb annak mértékéig - csökkenthető:/
„d) a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozónál évi 30 millió
forinttal, de legfeljebb a (12) bekezdés rendelkezésében meghatározott összeggel
(kisvállalkozói kedvezmény); az egyéni vállalkozó által az adóévben érvényesített
kisvállalkozói kedvezmény és a (9)-(10) bekezdésben meghatározott adókulcs szorzata az
állami támogatásokra irányadó rendelkezések alkalmazásában az egyéni vállalkozó választása
szerint
da)	az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak vagy
db)	a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági
rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak
minősül;”
(3)	Az Szja tv. 49/B. §-a (7) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az egyéni vállalkozó elhatárolhatja a (6) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel
csökkentett vállalkozói bevételt meghaladó vállalkozói költséget (a továbbiakban: elhatárolt
veszteség). Az elhatárolt veszteség - figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is - a
következők szerint számolható el:/
„d) Az a) és e) pont rendelkezése az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének évét
követő negyedik adóévben és az azt követő adóévekben elhatárolt veszteségre az adóhatóság
engedélye alapján alkalmazható, ha az egyéni vállalkozó
10
da)	adóévi vállalkozói bevétele nem éri el a vállalkozói jövedelem meghatározásánál
elszámolt költség 50 százalékát, vagy
db)	vállalkozói tevékenysége alapján a megelőző két adóévben is veszteséget határolt el.
Az adóévi veszteség elhatárolásának engedélyezése iránti kérelmet az adóévre vonatkozó
bevallás benyújtásának esedékességéig, az önellenőrzéssel feltárt veszteség elhatárolásának
engedélyezése iránti kérelmet az önellenőrzési lap benyújtásának esedékességéig, az
ellenőrzés által feltárt veszteség elhatárolásának engedélyezése iránti kérelmet a határozat
jogerőre emelkedését követő 15 napon belül, felügyeleti intézkedés vagy az adóhatósági
határozat bírósági felülvizsgálatának kezdeményezése esetén az eljárás jogerős befejezését
követő 15 napon belül kell benyújtani. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem
előterjesztésének nincs helye. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha megállapítható,
hogy az elhatárolt veszteség elháríthatatlan külső ok miatt keletkezett, vagy ha az egyéni
vállalkozó a veszteség elkerülése, mérséklése érdekében úgy járt el, ahogy az adott helyzetben
tőle az elvárható. Ha az adóhatóság a kérelmet az előírt határidőn belül nem utasítja el, a
kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni.”
(4)	Az Szja tv. 49/B. §-a (9) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A vállalkozói személyi jövedelemadó a (8) bekezdés rendelkezése szerint megállapított
vállalkozói adóalap - ha nemzetközi szerződés rendelkezéséből következik, a módosított
vállalkozói adóalap - 16 százaléka. Ezt az adót legfeljebb annak összegéig csökkenti/
„b) továbbá - azzal a korlátozással, hogy a csökkentés mértéke nem lehet több az a) pont
alkalmazása nélkül megállapított vállalkozói személyi jövedelemadó 70 százalékánál - a 13.
számú melléklet rendelkezései szerint megadott módon és feltételekkel, valamint az átmeneti
rendelkezések szerint a vállalkozói adókedvezmény, azzal, hogy az ugyanazon beruházáshoz
kapcsolódó több kedvezmény - ideértve a kisvállalkozói kedvezményt is - esetén az egyéni
vállalkozó választása szerint egyet érvényesíthet; a kisvállalkozói kedvezmény és a 13. számú
melléklet szerinti kisvállalkozások adókedvezménye ugyanazon beruházásra egymás mellett is
érvényesíthető. ”
(5)	Az Szja tv. 49/B. §-a (24) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(24) A (20) bekezdés b) pontjában említett kár az elemi csapás okozta olyan elemi kár
(több ilyen kár esetén azok együttes összege), amely a bekövetkezése évét megelőző adóévi
vállalkozói bevételnek (a tevékenységét az elemi kár bekövetkezését megelőző adóévben
kezdő egyéni vállalkozó esetében a kezdő év egy napjára eső átlagos napi bevétel 365 napra
számított összegének) legalább a 15 százaléka. Ennek megállapítása - ha az egyéni vállalkozó
nem rendelkezik tőle független szervezet által kiadott okmánnyal - az elemi kár (károk)
tényét és mértékét tartalmazó, általa kiállított olyan jegyzőkönyv(ek) alapján történhet,
amelye(ke)t a káreseményt követő 15 napon belül megküldött az illetékes állami adóhatóság
részére. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem nem terjeszthető elő.”
16.	§ Az Szja tv. 53. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az (1) bekezdés d) pontjában említett üzletek a következők:
üzletköri jelzőszám
a)	élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem	1111-1112.
b)	zöldség- és gyümölcsüzlet	1210.
c)	hús, húsáruüzlet	1220.
d)	halüzlet	1230.
e)	kenyér- és pékáruüzlet	1240.
11
f)	közérzetjavító és étrend-kiegészítő termékek szaküzlete
g)	festékek, lakkok, vasáru, barkács és építési anyagok
üzlete
h)	egyéb iparcikk-üzlet
1750.”
1290.
1363.
17.	§ Az Szja tv. 60. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„60. § (1) Az ingatlan, továbbá az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett vagyoni
értékű jog megszerzése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes
szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) az ingatlanügyi hatósághoz - illetve 1986.
július 1. napja előtt az illetékhivatalhoz - benyújtották. Az ingatlan-nyilvántartásba
bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog szerzési időpontjának az erről szóló szerződés
szerinti időpontot kell tekinteni. Öröklés esetén az örökség megnyíltának napját kell a szerzés
időpontjának tekinteni. Ha jogi személy 1989. január 1. napja előtt értékesített ingatlant a
magánszemély részére, az ingatlan megszerzésének időpontja a szerződéskötés napja.
(2)	Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a földrendezés vagy kisajátítás során kapott
csereingatlan szerzési időpontjának az eredeti ingatlan szerzési időpontját kell tekinteni.
(3)	Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően, az ingatlan tulajdonban (birtokban)
tartásának időszakában a 2007. december 31-ét követően az ingatlanon létesített épített-
ingatlan (épület, épületrész, építmény, építményrész) esetében - ideértve a megszerzéskor,
illetőleg az említett időpont előtt meglévő épített-ingatlan helyett létesített (újjáépített) épített-
ingatlan esetét is -, valamint a megszerzéskor, illetőleg az említett időpont előtt meglévő
épített-ingatlan helyiségei hasznos alapterületének hat négyzetmétert meghaladó növelése
esetében a szerzést
a)	az utolsó használatbavételi (fennmaradási) engedélyről szóló határozat jogerőre
emelkedésének időpontjával,
vagy a 62. § (1) bekezdésének b)-c) pontjában említett költségekkel csökkentett
bevételnek a ráépítés, újjáépítés, alapterület-növelés megszerzésére fordított összegével
arányos megosztásával választható, hogy
b)	a földterület (telek), valamint az ingatlan tulajdonjogának megszerzésekor, illetőleg az
említett időpont előtt meglévő épített-ingatlan bevétel-része tekintetében az (1)-(2) bekezdés
szerinti szerzési időponttal és az épített-ingatlan, illetőleg az alapterület-bővítés bevétel-része
tekintetében az a) pont szerinti időponttal
kell azonosnak tekinteni.
(4)	Az olyan, használatbavételi (fennmaradási) engedéllyel még nem rendelkező épített-
ingatlan, illetőleg alapterület-bővítés esetében, amelynek létesítése az ingatlanra kiadott
legutolsó használatbavételi (fennmaradási) engedélyről szóló határozat jogerőre
emelkedésének keltét követően, illetőleg ettől függetlenül is a tulajdonban (birtokban) tartás
időszakában történt, a (3) bekezdés rendelkezését az említett épített-ingatlan, alapterület-
bővítés tekintetében azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a hitelt érdemlően bizonyított
tényleges használatbavétel évét vagy, ha a tényleges használatbavétel éve hitelt érdemlően
nem állapítható meg, az átruházás évét kell a megszerzés évének tekinteni.”
18.	§ (1) Az Szja tv. 62. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A 60. § (3) bekezdése szerinti ráépítés, újjáépítés, alapterület-növelés megszerzésére
fordított összeg a használatbavételi (fennmaradási) engedély jogerőre emelkedésének napjáig,
illetve a használatbavételi (fennmaradási) engedélyben megjelölt feltételek teljesítésének
határidejéig, a 60. § (4) bekezdése szerinti esetben a tényleges használatbavételig, ennek
12
megállapíthatósága hiányában az átruházásig kibocsátott, az építő (építtető) magánszemély
nevére kiállított számla szerinti érték.”
(2)	Az Szja tv. 62. §-ának (6)-(8) bekezdései helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) a (4)-(5) bekezdés rendelkezéseitől eltérően, az ingatlanügyi hatóság nyilvántartása
szerint
a)	lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró
építmény és a hozzá tartozó földrészlet (ideértve azt is, amelyet a lakáshoz tartozó
földhasználati jog terhel),
b)	lakásra vonatkozó vagyoni értékű jog
átruházása esetén a jövedelem a számított összeg
1.	100 százaléka a megszerzés évében és az azt követő évben,
2.	90 százaléka a megszerzés évét követő második évben,
3.	60 százaléka a megszerzés évét követő harmadik évben,
4.	30 százaléka a megszerzés évét követő negyedik évben,
5.	0 százaléka a megszerzés évét követő ötödik és további évben.
(7)	Az Szja tv. 2007. december 31-én hatályos rendelkezései szerint lakásszerzési
kedvezménnyel szerzett lakás átruházása esetén a (6) bekezdés alkalmazásában számított
összegbe be kell számítani a lakásszerzési kedvezmény alapjaként érvényesített összeget, ha
az ilyen lakás átruházása a lakásszerzési kedvezmény érvényesítésének évében vagy azt
követő negyedik naptári év utolsó napját megelőzően történt.”
19.	§ Az Szja tv. 63. §-ának (2)-(6) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek és
egyidejűleg a § a következő (7)-(9) bekezdésekkel egészül ki:
„(2) Ha a jövedelem bevallására nyitva álló határidőt megelőzően az ingatlan, vagyoni
értékű jog átruházásából származó jövedelmet (vagy annak egy részét) a magánszemély saját
maga, közeli hozzátartozója, élettársa részére idősek otthonában, fogyatékos személyek
lakóotthonában vagy más hasonló (pl. ápolási) intézményben (bármely EGT-államban)
biztosított férőhely - visszavásárlási és továbbértékesítési jog nélküli - megszerzésére
használja fel (ideértve azt az esetet is, ha a férőhely biztosítása egyösszegű térítési díj előre
történő megfizetésével történik), és ezt a tényt adóbevallásában feltünteti, az (1) bekezdés
rendelkezése szerint megállapított és bevallott adót (vagy annak a felhasznált jövedelemmel
arányos részét) nem kell megfizetnie.
(3)	Az (1) bekezdés rendelkezései szerint megállapított, bevallott és megfizetett adó
mértékéig az ingatlan átruházását követő első és második adóévről szóló adóbevallásában a
magánszemély adókiegyenlítésre jogosult, amelyet a felhasználás évéről szóló
adóbevallásában megfizetett adóként érvényesíthet a (4)-(5) bekezdés rendelkezései szerint.
(4)	A (3) bekezdésben említett adókiegyenlítés az e § szerint megállapított jövedelemből
az adó megfizetése után, az adóévben a (2) bekezdés szerinti célra felhasznált résznek és a
megfizetett adó megállapítása tekintetében hatályos (1) bekezdés szerinti adókulcsnak a
szorzata.
(5)	A (4) bekezdésben említett összeg nem lehet több, mint az ingatlan, vagyoni értékű jog
átruházásából származó jövedelem bevallott és megfizetett adója, az ingatlan átruházását
követő második évben csökkentve a (3)-(4) bekezdés alapján a megelőző évi adóbevallásban
már érvényesített adókiegyenlítéssel.
13
(6)	A (2) bekezdés szerinti célra történő felhasználás igazolására a férőhely megszerzése
alapjául szolgáló okirat, az összeg felhasználását igazoló okirat, a rokonsági fokot bizonyító
közokirat, valamint az élettársi kapcsolatra vonatkozó teljes bizonyító erejű magánokirat
szolgál, amelyre az adózás rendjéről szóló törvénynek az elévülésre, illetőleg a
bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályait alkalmazni kell.
(7)	Az állami adóhatóság az adó fizetésére kötelezett magánszemély kérelmére jövedelmi,
vagyoni és szociális körülményeire, valamint az ingatlan vagyoni értékű jog átruházásából
származó jövedelem felhasználási körülményeire figyelemmel (különös tekintettel, ha a
felhasználás saját maga, közeli hozzátartozója, a vele egy háztartásban élő élettársa, volt
házastársa lakhatását biztosító célra történik), az (1) bekezdés szerinti adót mérsékelheti, vagy
elengedheti.
(8)	E § rendelkezése irányadó a nem egyéni vállalkozó magánszemély ingatlanlízing-
ügylet meghiúsulásából származó jövedelmére is.
(9)	A (8) bekezdésben említett jövedelmet az ügyleti szerződésben foglaltak alapján a
magánszemélyt a meghiúsulás miatt megillető (kifizetett, jóváírt) bevételből a 62. § (4),
illetőleg (6) bekezdésének rendelkezései szerint kell értelemszerűen megállapítani azzal, hogy
az említett rendelkezések alkalmazásában számított összegnek a bevétel, megszerzés évének
az ügyleti szerződés megkötésének éve minősül.”
20.	§ (1) Az Szja tv. 65. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/Kamatjövedelemnek minősülnek - figyelemmel az (5) bekezdés rendelkezéseire is - a
következők:/
„b) a nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott, a tőkepiacról szóló törvényben
ilyenként meghatározott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, kollektív befektetési értékpapír
esetében - figyelemmel a (6) bekezdés rendelkezéseire is -
ba)	a kamatra és/vagy hozamra való jogosultság megszerzése szempontjából
meghatározott időpontban történő tulajdonban tartás alapján a magánszemélynek kamat
és/vagy hozam címén kifizetett (jóváírt) bevétel,
bb)	a beváltáskor, a visszaváltáskor, valamint az átruházáskor (ide nem értve a kollektív
befektetési értékpapírnak a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén, valamint bármely EGT-
államban, továbbá a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD)
tagállamában működő tőzsdén történő átruházását) a magánszemélyt megillető bevételből -
függetlenül attól, hogy az miként oszlik meg nettó árfolyamérték és felhalmozott kamat vagy
hozam címén elszámolt tételekre - az árfolyamnyereségre irányadó rendelkezések szerint
megállapított rész;”
(2)	Az Szja tv. 65. §-ának (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki, egyidejűleg a
bekezdés jelenlegi e) pontját követő szövegrész helyébe a következő szövegrész lép:
,f a foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézmény tagját (kedvezményezettjét, örökösét) a
tag munkaviszonyának a feltételes jogszerzési időtartam lejárta előtti megszűnése miatt
megillető összegből a tag által befizetett hozzájárulás-kiegészítés összegét meghaladó rész,
azzal, hogy az e) pontban említett esetben az ott meghatározott kamatmértéket
meghaladóan, vagy az ott előírt feltételektől eltérően juttatott, kamatként megszerzett bevétel
a magánszemély egyéb jövedelme; egyebekben az a)-d) és f) pontban nem említett, vagy az
abban foglalt feltételektől eltérően kamatként megszerzett bevétel adókötelezettségének
jogcímét a felek (a magánszemély és a kamatjövedelmet juttató személy, valamint az említett
személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei
14
figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a
magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az
adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni.”
(3)	Az Szja tv. 65. §-a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, külföldön is adóztatható
kamatjövedelem esetében az adót csökkenti a kamatjövedelem külföldön megfizetett adója.
Nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében a
kamatjövedelem után fizetendő adó nem lehet kevesebb a jövedelem 5 százalékánál, és nem
vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely nemzetközi szerződés
rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből
a magánszemély részére visszajár.”
21.	§ Az Szja tv. következő 65/B. §-sal, és a § előtti címmel egészül ki:
„Csereügyletből származó jövedelem
65/B. § (1) Csereügyletből származó jövedelemnek minősül a számvitelről szóló törvény
szerinti deviza-, tőke- és kamatcsere (swap) ügylet alapján a magánszemély által az adóévben
megszerzett bevételnek (csereügyleti bevétel) - a kizárólag az adott ügylettel közvetlenül
összefüggő - a magánszemélyt az adóévben terhelő igazolt kiadás(oka)t (csereügyleti kiadás)
meghaladó része (a továbbiakban csereügyleti jövedelem). A csereügyleti kiadásnak a
csereügyleti bevételt meghaladó összege csereügyleti veszteségnek minősül.
(2)	A csereügyleti jövedelem után az adó mértéke 25 százalék.
(3)	A csereügyleti jövedelmet és/vagy a csereügyleti veszteséget
a)	a kifizető az adóév végén ügyletenként állapítja meg, a magánszemélynek az adóévet
követő év január 31-éig ügyletenként részletezett igazolást állít ki, és arról az adózás rendjéről
szóló törvény előírásai szerint a rá vonatkozó rendben adatot szolgáltat az állami
adóhatósághoz;
b)	kifizető hiányában a magánszemély ügyletenként nyilvántartja.
(4)	A csereügyletről kiállított bizonylaton, az adatszolgáltatásban, illetőleg a
magánszemély nyilvántartásában a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB
hivatalos, a teljesítés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az
olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-
lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra
történő átszámításához figyelembe venni.
(5)	A (2) bekezdés rendelkezésétől eltérően az (1)-(2) bekezdés szerint megállapított
jövedelem jogcímét és az adófizetési kötelezettség mértékét a felek (a bevételt szerző
magánszemély és a vele az ügyletben szerződő személy, valamint az említett személyek és
más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei
figyelembevételével kell meghatározni, ha megállapítható, hogy az ügylet célja a
magánszemély olyan jövedelemszerzése, amelyet - valós kockázat nélkül - a felek által a
piaci ár, árfolyam, kamatláb, díj és egyéb tényezők alakulásától eltérő feltételek kikötésével
ért el.
(6)	Az e § szerinti jövedelemmel összefüggésben a kifizetőt adó(adóelőleg)-levonási
kötelezettség nem terheli. A csereügyleti jövedelmet és annak adóját a jövedelmet szerző
magánszemély az adóév végét követően ügyletenként állapítja meg, az adóévről benyújtandó
bevallásában vallja be, valamint az adót a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.
15
(7)	Ha a csereügylet időtartama túlnyúlik az adóéven, és annak időtartamára (is) eső
valamely adóévben a magánszemély az adott csereügylet alapján csereügyleti veszteséget ér
el - az (5) bekezdés alkalmazásának esetében is -, és azt a veszteség évéről szóló
adóbevallásában ügyletenként feltünteti, adókiegyenlítésre jogosult, amelyet az
adóbevallásában megfizetett adóként érvényesíthet a (8)-(9) bekezdés rendelkezései szerint.
(8)	Az adókiegyenlítést ügyletenként, az adott ügylet időtartama alatt évente göngyölítve,
folyamatosan vezetett elszámolási nyilvántartás alapján kell megállapítani. A nyilvántartás
olyan bizonylatnak minősül, amelyre az ügylet lezárultát követően az adózás rendjéről szóló
törvénynek az elévülésre, illetőleg a bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályait alkalmazni
kell.
(9)	Az adókiegyenlítés elszámolási nyilvántartását a következők szerint kell vezetni:
a)	az ügylet keletkezésének évéhez fel kell tüntetni a keletkezés évéről szóló bevallásban
bevallott
aa)	csereügyleti jövedelem bevallott adóját (a továbbiakban: adókiegyenlítési keret), vagy
ab)	csereügyleti veszteségnek a (2) bekezdés szerinti, akkor hatályos adókulccsal
számított szorzatát (a továbbiakban: adókiegyenlítésre jogosító összeg);
b)	minden további évben
ba)	az adókiegyenlítési keretet növeli az ügylet adott évi csereügyleti jövedelmének
bevallott adója,
bb)	az adókiegyenlítésre jogosító összeget növeli az ügylet adott évre bevallott
csereügyleti veszteségének a (2) bekezdés szerinti, akkor hatályos adókulccsal számított
szorzata;
c)	az adókiegyenlítési keretet és az adókiegyenlítésre jogosító összeget csökkenti az adott
évben csereügyleti veszteség miatt már érvényesített adókiegyenlítés, amely egyenlő az ab) és
a bb) pont szerint megállapított (göngyölített) adókiegyenlítésre jogosító összegnek az aa) és
a ba) pont szerint megállapított (göngyölített) adókiegyenlítési keretet meg nem haladó
részével.
(10)	E § rendelkezései helyett a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a csereügyletet a tőkepiacról szóló törvény szerinti
tőzsdén, valamint bármely EGT-államban, továbbá a Gazdasági Együttműködési és
Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában működő tőzsdén - annak szabályzata által
lehetővé tett körben és módon - kötötték.”
22.	§ (1) Az Szja tv. 66. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A magánszemély osztalékból származó bevételének egésze jövedelem. E törvény
alkalmazásában osztaléknak minősül
a)	a társas vállalkozás adózott eredményéből a társas vállalkozás magánszemély tagja
(részvényese, alapítója), tulajdonosa részesedése, ideértve az adózott eredményből a
kamatozó részvény utáni kamatot is;
b)	a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelem.”
(2)	Az Szja tv. 66. §-ának (3)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) A belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, az (1) bekezdés b) pontjában
említett osztalék után az adó 25 százalék.
(4)	Az (1) bekezdésben említett, várható osztalékra tekintettel kapott bevétel
(osztalékelőleg) után az adó az osztalékelőleg 25 százaléka.
16
(5)	Bármely EGT-államban működő, a tőkepiacról szóló törvény szerint elismert
(szabályozott) piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapírnak az adott tagállam joga
szerint osztaléknak (osztalékelőlegnek) minősülő hozama után az adó mértéke - eltérően a
(2)-(4) bekezdésben foglaltaktól - 10 százalék.”
(3)	Az Szja tv. 66. §-ának (7)-(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(7) Az osztalék (osztalékelőleg) adóját a kifizető -
a)	e § alkalmazásában ideértve a külföldről származó osztalék kifizetésével (jóváírásával)
megbízott belföldi illetőségű hitelintézetet is,
b)	figyelemmel a 14. § (2) bekezdésének rendelkezésére, valamint az adózás rendjéről
szóló törvénynek a külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályairól
szóló rendelkezésekre is
-	a kifizetés időpontjában állapítja meg és az adózás rendjéről szóló törvényben
meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg. Kifizető hiányában az osztalék, osztalékelőleg
adóját a magánszemély állapítja meg, és azt a kifizetést követő negyedév első hónapjának 12.
napjáig fizeti meg. A magánszemély az osztalékelőleget és annak adóját a kifizetés évéről
szóló adóbevallásban tájékoztató adatként tünteti fel, az osztalékot megállapító beszámoló
elfogadásának évéről szóló adóbevallásában az osztalékot bevallja, az osztalékelőleg után
megfizetett adót levont adóként veszi figyelembe.
(8)	A kifizető által kiállított bizonylaton, igazoláson, adatszolgáltatáson, illetőleg a
magánszemély bizonylatain a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a
jövedelemszerzés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan
külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az
MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő
átszámításához figyelembe venni.”
23.	§ (1) Az Szja tv. 67. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Árfolyamnyereségből származó jövedelem az értékpapír átruházása (ide nem értve a
kölcsönbe adást) ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír
megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes
összegét. Nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek az említett
különbözetből az a rész, amelyet e törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál
kell figyelembe venni.”
(2)	Az Szja tv. 67. §-ának (5)-(7) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(5) A kifizető az (1)-(4) bekezdés alapján a jövedelem jogcíme szerinti adót, adóelőleget
a kifizetés időpontjában állapítja meg, és az adózás rendjéről szóló törvényben
meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg. Ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, a
magánszemély az (1)-(4) bekezdés előírásai szerint az adót adóbevallásában állapítja meg, és
a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.
(6)	A magánszemély az összes adóévi árfolyamnyeerségből származó jövedelme
megállapításánál érvényesítheti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek és az
értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségnek azt a részét, amelyet a kifizető a jövedelem
megállapításánál nem vett figyelembe.
(7)	A kifizető által kiállított bizonylaton, igazoláson, adatszolgáltatáson, illetőleg a
magánszemély bizonylatain a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a
jövedelemszerzés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan
külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az
17
MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő
átszámításához figyelembe venni.”
(3)	Az Szja tv. 67. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, külföldön is adóztatható
árfolyamnyereségből származó jövedelem esetében az adót csökkenti az árfolyamnyereség
külföldön megfizetett adója. Nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó
beszámítása következtében az árfolyamnyereség után fizetendő adó nem lehet kevesebb a
jövedelem 5 százalékánál, és nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az
összeg, amely nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a
jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár.”
24.	§ Az Szja tv. 67/A. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„67/A. § (1) Tőzsdei ügyletből származó jövedelemnek minősül a magánszemély által az
adóévben a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén, valamint bármely EGT-államban,
továbbá a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában működő
tőzsdén - annak szabályzata által lehetővé tett körben és módon - kötött ügylet(ek) alapján a
magánszemély által az adóévben elért pénzben elszámolt ügyleti nyereségek együttes
összegének (összes ügyleti nyereség) a magánszemélyt az adóévben terhelő pénzben
elszámolt ügyleti veszteségek együttes összegét (összes ügyleti veszteség) meghaladó része.
Tőzsdei ügyletből származó veszteségnek minősül az összes ügyleti veszteségnek az összes
ügyleti nyereséget meghaladó összege.
(2)	A tőzsdei ügyletből származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.
(3)	A tőzsdei ügylet(ek)ről a befektetési szolgáltató az adóévet követő év január 31-éig a
magánszemélynek ügyletenként részletezett igazolást állít ki, és adatot szolgáltat az állami
adóhatósághoz. Az adatszolgáltatásnak tartalmaznia kell a magánszemély nevét, adóazonosító
számát, valamint a magánszemély részére az adóévben általa kiállított bizonylatokban
feltüntetett adatokat. A magánszemély a tőzsdei ügyletekről nyilvántartást vezet. A
nyilvántartásnak - figyelemmel e törvénynek az értékpapírokra, értékpapírra vonatkozó
jogokra, járulékos költségekre előírt rendelkezéseire is, azok értelemszerű alkalmazásával -
ügyletenként tartalmaznia kell különösen az ügyletekben megszerzett pénzbevételeket, a
pénzbevételt eredményező ügyletekhez kapcsolódó járulékos költségeket, tőzsdei termék
átruházása esetén a megszerzésre fordított kiadást, illetőleg ügyletenként a
nyereséget/veszteséget (értékpapír átruházása esetén árfolyamnyereséget/árfolyam-
veszteséget). Egyebekben a tőzsde működési rendjét meghatározó szabályozások az
irányadóak.
(4)	A tőzsdei ügyletről kiállított bizonylaton, igazoláson, adatszolgáltatáson, illetőleg a
magánszemély nyilvántartásában a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB
hivatalos, a teljesítés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az
olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-
lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra
történő átszámításához figyelembe venni.
(5)	A tőzsdén kötött ügylettel összefüggésben a befektetési szolgáltatót adó(adóelőleg)-
levonási kötelezettség nem terheli. A jövedelmet és az adót a jövedelmet szerző
magánszemély a tőzsdei ügylet(ek)ről a befektetési szolgáltató által kiállított bizonylatok,
igazolások, illetőleg az általa vezetett nyilvántartás alapján állapítja meg, az adóévről
benyújtandó bevallásában vallja be, valamint az adót a bevallás benyújtására előírt határidőig
fizeti meg.
18
(6)	Ha a magánszemély az (1) bekezdésben említett tőzsdén 2006. augusztus 31. napját
követően kötött tőzsdei ügyletben az adóévben és/vagy az adóévet (első ízben a 2007. évet)
megelőző évben, és/vagy az adóévet (első ízben a 2008. évet) megelőző két évben tőzsdei
ügyletből származó veszteséget ér(t) el, és azt a veszteség évéről szóló adóbevallásában
feltünteti, adókiegyenlítésre jogosult, amelyet az adóbevallásában megfizetett adóként
érvényesíthet a (7)-(8) bekezdés rendelkezései szerint.
(7)	A (6) bekezdésben említett adókiegyenlítés az adóévben és/vagy az azt megelőző két
évben bevallott tőzsdei ügyletből származó veszteségnek és a (2) bekezdés szerinti, a
bevalláskor hatályos adókulcsnak a szorzata, csökkentve az adóévet megelőző két év
bármelyikéről szóló adóbevallásban tőzsdei ügyletből származó veszteség miatt már
érvényesített adókiegyenlítéssel, de legfeljebb a (8) bekezdés szerint meghatározott összeg.
(8)	A (7) bekezdésben említett összeg az adóévben és/vagy az azt megelőző két évben
bevallott, tőzsdei ügyletből származó jövedelem adója, csökkentve az adóévet megelőző két
év bármelyikéről szóló adóbevallásban tőzsdei ügyletből származó veszteség miatt már
érvényesített adókiegyenlítéssel.
(9)	Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően árfolyamnyereségnek minősül - az
értékpapírnak tőzsdei ügyletben történő átruházása esetén - az értékpapír névértékéből,
legfeljebb azonban az elért bevételből az a vagyoni érték, amely az átruházó
magánszemélynél a 77/A. § (2) bekezdésének b) pontja, valamint - az (5) bekezdésében
említett esetek kivételével - c) pontja, továbbá d)-e) pontja alapján nem minősült bevételnek,
csökkentve az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó
járulékos költségek összegével.
(10)	E § rendelkezései helyett a kereskedelmi árut átruházó magánszemély által a tőzsdei
ügylet révén pénzben megszerzett bevétel adókötelezettségére az önálló tevékenységből
származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a tőzsdei ügylet a
kereskedelmi áru tényleges átadásával szűnik meg.”
25.	§ (1) Az Szja tv. 69. §-a (1) bekezdésének l) alpontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/Természetbeni juttatás:/
„l) a kifizető által ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás
révén juttatott adóköteles bevétel e törvény külön rendelkezésének hiányában is akkor, ha a
kifizető a juttatásban részesülő magánszemélynek a társadalombiztosítás ellátásaira és a
magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint
nem foglalkoztatója, és a juttatás körülményeiből megállapítható, hogy az nem képezi a
magánszemély valamely korábbi vagy későbbi tevékenységének, kötelezettségvállalásának,
vagy bármely vagyoni érték szolgáltatásának ellenértékét;”
(2)	Az Szja tv. 69. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) Utalvány e törvény külön rendelkezése alapján, vagy annak hiányában is akkor
minősül természetbeni juttatásnak, ha az utalványra vonatkozóan a juttatási feltételek alapján
megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy
szolgáltatáskörben használható fel, és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek az e
törvényben a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezésekben foglaltaknak. Nem
minősül természetbeni juttatásnak a bármire felhasználható utalvány, valamint a
természetbeni juttatás helyett adott, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
törvény szerinti készpénz-helyettesítő fizetési eszköz.”
26.	§ Az Szja tv. 72. §-ának (4) bekezdése a következő n) ponttal egészül ki:
19
/A jövedelem megállapításánál - az (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - nem
kell figyelembe venni a következő jogcímeken és a következő feltételekkel fennálló követelések
utáni kamatkedvezményt:/
„n) a külföldi kiküldetésre, külszolgálatra tekintettel adott előleg, elszámolásra kiadott
összeg, feltéve, hogy annak a kifizetővel való elszámolása a visszaérkezést követő 30 napon
belül megtörténik.”
27.	§ Az Szja tv. 74. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Más ingatlan bérbeadása esetén a magánszemély az adóévi összes ilyen bevételre
vonatkozóan az (1) bekezdés rendelkezése helyett választhat, hogy a bérleti díjból származó
bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket
(ideértve az adóelőleg megállapítására vonatkozó szabályokat is) alkalmazza. Ha a bevétel
kifizetőtől származik, és a magánszemély választásáról a kifizetést megelőzően nyilatkozik, a
kifizető e § rendelkezései helyett az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó
adóelőleg-levonási szabályokat alkalmazza. Ilyen nyilatkozat hiányában a kifizető által levont
adó, vagy egyéb esetben a magánszemély által e § szerint megfizetett adó adóelőlegnek
minősül, ha a magánszemély a választását az adóbevallásában érvényesíti.”
28.	§ Az Szja tv. 76. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Nem számít jövedelemnek a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény 16. §-a
alapján engedélyhez nem kötött sorsolásos játékból, a sorsjátékból, a pénznyerő automatából,
a játékkaszinóból, a bukmékeri rendszerű fogadásból, továbbá a lóversenyfogadásból
származó nyeremény.”
29.	§ (1) Az Szja tv. 77/A. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetében
jövedelemnek minősül az értékpapírnak a megszerzése időpontjára megállapított szokásos
piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított igazolt
kiadás (érték) és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. A bevétel
adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és az értékpapírt juttató személy,
valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a
szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell a
kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a
jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást)
teljesíteni. Az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre a természetbeni juttatásokra
vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni.”
(2)	Az Szja tv. 77/A. §-ának (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép, egyidejűleg a bekezdés a következő g) ponttal egészül ki:
/Nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett
vagyoni érték, ha a magánszemély/
„b) az értékpapírt társas vállalkozás tagjaként, részvényeseként, üzletrész-tulajdonosaként
ba)	legfeljebb névértéken történő - az (5) bekezdésben nem említett - átalakítása
(kicserélése),
bb)	a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelése
révén szerezte;”
„g) részvényét, üzletrészét házastársi közös vagyon (vagyonközösség) megosztása révén,
adásvételi szerződésen kívüli jogcímen szerezte; az így megszerzett részvény, üzletrész
20
megszerzésre fordított értékeként azt az értéket lehet figyelembe venni, amelyet a házastárs
megszerzésre fordított értékként figyelembe vehetett volna (üzletrész esetében a megszerzett
üzletrész névértékének a megosztást megelőző üzletrész névértékéhez viszonyított arányával
számított részt).”
(3)	Az Szja tv. 77/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A 2006. július 1-je előtt dolgozói üzletrészként megszerzett üzletrész (a
továbbiakban: dolgozói üzletrész), valamint a dolgozói részvény bevonása, átalakítása,
visszavásárlása esetén - akkor is, ha erre átalakulás, jogutód nélküli megszűnés keretében
kerül sor - munkaviszonyból származó jövedelemnek (a munkavállaló örökösénél egyéb
jövedelemnek) minősül a magánszemély által az említett jogügylet révén megszerzett
bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az
értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Az állam tulajdonában lévő
vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény rendelkezései szerint a munkavállaló részére
nyújtott kedvezmény révén megszerzett dolgozói üzletrész, dolgozói részvény esetében az
említett különbözet a munkavállalónál és - ha az értékpapír a hagyaték tárgyát képezte -
örökösénél árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül. Nem minősül bevételnek
azonban az említett különbözet, amennyiben a bevont dolgozói üzletrész, dolgozói részvény
helyett a magánszemély a társas vállalkozás átalakulása révén újonnan kibocsátott azonos
jogokat biztosító üzletrészt, dolgozói részvényt szerez; ilyenkor az új értékpapír
megszerzésére fordított értéket az eredeti értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték - és az
esetleg teljesített vagyoni hozzájárulás - alapulvételével, annak megfelelően kell
meghatározni.”
30.	§ Az Szja tv. 77/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„77/B. § (1) Értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jog (kivéve
a más értékpapírban megtestesülő jogot) átruházása (átengedése), megszüntetése,
gyakorlásának átengedése vagy az ilyen jogról való lemondás címén a magánszemély által
megszerzett bevételből az az összeg minősül jövedelemnek, amely meghaladja a jog
megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog
megszerzésekor adóköteles bevételt is), a magánszemélyt terhelő igazolt kiadást (értéket),
valamint az ügylettel összefüggő igazolt járulékos költséget. A jövedelmet a bevétel
megszerzésének időpontjára kell megállapítani.
(2)	Értékpapírra vonatkozó vételi jog (vételi opció) engedésére, illetőleg vételi
kötelezettség vállalására (eladási opció) kötött ügylet esetén a kötelezett magánszemélynél az
(1)	bekezdés szerint megállapított összegből
a)	- ha az ügylet pénzbeli elszámolással szűnik meg, - az elszámolás miatt a jogot engedő,
illetőleg kötelezett magánszemélyt terhelő igazolt kiadást (értéket), vagy
b)	- ha az ügylet a tárgyát képező értékpapír tényleges átadásával szűnik meg -
1.	vételi jog engedése esetén az adott értékpapír megszerzésére fordított igazolt
összeget (értéket), de legfeljebb a teljesítéskori szokásos piaci értékének az
ügyleti szerződés szerinti árat meghaladó részével csökkentett összeget;
2.	vételi kötelezettség vállalása esetén az adott értékpapír ügyleti szerződés szerinti
árának a teljesítéskori szokásos piaci értékét meghaladó részével csökkentett
összeget
meghaladó rész a jövedelem, azzal, hogy a 2. alpont szerinti tétel az értékpapír megszerzésére
fordított kiadás részeként nem vehető figyelembe.
21
(3)	A jövedelem megállapításának időpontja
a)	a (2) bekezdés a) pontjában említett esetben az elszámolás napja (értéknapja);
b)	a (2) bekezdés b) pontjában említett esetben a jogosult joggyakorlásának napja;
c)	ha a jogosult a joggal nem élt, a jog gyakorlásának határnapja, illetve a jog gyakorlására
nyitva álló időtartam utolsó napja,
de legkésőbb a kötelezettség vételi jog engedése, illetve a vételi kötelezettség vállalása
kezdő időpontjának évét követő ötödik év utolsó napja.
(4)	Értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén
megszerzett értékpapír esetében a jogosult magánszemélynél az értékpapír formájában
megszerzett vagyoni értékre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ilyenkor a jövedelmet
az értékpapír feletti rendelkezési jog megszerzésének napjára, vagy - ha ez a korábbi időpont
-	arra az időpontra kell megállapítani, amikor az értékpapírt a magánszemély (a
magánszemély javára más személy) birtokba vette (ideértve különösen az értékpapírszámlán
történő jóváírást).
(5)	Értékpapírra vonatkozó eladási vagy más hasonló jog gyakorlása révén megszerzett
jövedelemnek minősül a jogosult magánszemélynél az értékpapír átruházására tekintettel
megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapírnak az átruházás időpontjára
megállapított szokásos piaci értékét (az említett jog gyakorlásából származó bevételrész),
csökkentve a jog megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében
ideértve a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is), a magánszemélyt terhelő igazolt
kiadással, azzal, hogy
a)	az értékpapír átruházására tekintettel megszerzett bevétel fennmaradó részéből a
jövedelmet az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint a b)
pont rendelkezésének figyelembevételével kell megállapítani;
b)	az a) pont rendelkezésének alkalmazása esetén az ott említett bevételből a jog
megszerzésére fordított, a magánszemélyt terhelő kiadásnak az a része vonható le az
átruházással kapcsolatos kiadásként, amely a jog gyakorlásából származó bevételrészt
meghaladja. A jövedelmet az értékpapír átruházásának időpontjában kell megállapítani.
(6)	A (1)-(4), valamint az (5) bekezdés szerint meghatározott - a bekezdés a) pontjában
nem említett - jövedelem adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és a jogot
alapító személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló
jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek
megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve
különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az
adatszolgáltatást) teljesíteni. A nem pénzben megszerzett bevételre a természetbeni
juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni.
(7)	Az e § szerinti jövedelmet, adót (adóelőleget) a kifizető állapítja meg és az adózás
rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg, továbbá a
magánszemélynek az adóévet követő év január 31-éig igazolást ad ki és arról adatot szolgáltat
az állami adóhatóságnak. Kifizető hiányában a magánszemély a jövedelmet és az adót az
általa vezetett nyilvántartás alapján állapítja meg. Az igazolásnak, az adatszolgáltatásnak,
illetőleg a nyilvántartásnak - figyelemmel e törvénynek az értékpapírokra, értékpapírra
vonatkozó jogokra, járulékos költségekre előírt rendelkezéseire is, azok értelemszerű
alkalmazásával - tartalmaznia kell különösen a megszerzett bevételeket, az igazolt járulékos
költségeket, a jog, illetőleg az értékpapír megszerzésére fordított kiadást.
22
(8)	A jövedelmet és az adót a jövedelmet szerző magánszemély a kifizető által kiállított
bizonylatok, igazolások, illetőleg az általa vezetett nyilvántartás alapján az adóévről
benyújtandó bevallásában bevallja, valamint a kifizető által levont adó (adóelőleg)
figyelembevételével az adót a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti.
(9)	A kifizető a jog alapítását követően - az adóévet követő január 31-éig -
magánszemélyenként adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére az általa alapított,
értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jogról, továbbá a jog
gyakorlásáról, megszüntetéséről és a jogról való lemondásról (az utóbbi esetben az
adatszolgáltatás mind az eredeti jogosultat, mind a jogot gyakorló, megszüntető, illetve a
jogról lemondó személyt tartalmazza).
(10)	A (6) bekezdés rendelkezésétől eltérően az (1)-(3) bekezdésben meghatározott
jövedelem után az adó mértéke 25 százalék, ha a jog, illetőleg a jövedelem megszerzése bárki
számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt, továbbá a (4)-(9) bekezdés
rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha a jog alapítása, megszerzése, valamint gyakorlása
bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt.
(11)	A jog, illetőleg az értékpapír megszerzésére fordított kiadást az árfolyamnyereségre
irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell meghatározni.
(12)	A kifizető által kiállított bizonylaton, igazoláson, adatszolgáltatáson, illetőleg a
magánszemély nyilvántartásában a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB
hivatalos, a teljesítés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az
olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-
lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra
történő átszámításához figyelembe venni.
(13)	E § rendelkezései helyett a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a jövedelem megszerzése a tőkepiacról szóló törvény
szerinti tőzsdén, valamint bármely EGT-államban, továbbá a Gazdasági Együttműködési és
Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában működő tőzsdén - annak szabályzata által
lehetővé tett körben és módon - kötött ügylet alapján történt.”
31.	§ (1) Az Szja tv. 77/C. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/Nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett
vagyoni érték, ha/
„b) a program szervezője vagy a kibocsátó az értékpapírt a közvetlen átadás (birtokba
adás) helyett az elismert program nyilvántartásáról rendelkező határozatban megjelölt, a
tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónál, vagy - ha a kibocsátó külföldi
székhelyű jogi személy, egyéb szervezet - bármely EGT-államban, illetve a Gazdasági
Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországában működő, a külföldi jog
szerinti befektetési szolgáltatónál (a továbbiakban: külföldi befektetési szolgáltató) a
magánszemély javára egyedi letétbe helyezte (dematerializált értékpapír esetében ideértve a
program keretében a magánszemély javára juttatott értékpapírok külön, kizárólag ezen
értékpapírok nyilvántartására szolgáló értékpapírszámlára helyezését is), vagy”
(2)	Az Szja tv. 77/C. §-a (8) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(8) A magánszemély által megszerzett munkaviszonyból származó jövedelemnek (a
kötelező tartási időszak kezdő napján a program szervezője vezető tisztségviselőjének
minősülő magánszemély esetében munkaviszonyból származó jövedelemnek nem minősülő
23
nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek), a magánszemély halála esetén az
örököse által megszerzett egyéb jövedelemnek minősül:”
(3)	Az Szja tv. 77/C. §-a (19) bekezdésének a), c) és d) pontjai helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/Az adópolitikáért felelős miniszter - a gazdasági társaság kérelmére - a következő
feltételek együttes fennállása esetén elismert programként veszi nyilvántartásba a kérelemben
bemutatott programot:/
„a) a program keretében kizárólag a gazdasági társaság vagy kapcsolt vállalkozása által
kibocsátott értékpapírt lehet szerezni;”
„c) a program keretében kizárólag a gazdasági társaság és a kérelemben megnevezett
kapcsolt vállalkozása munkavállalója vagy vezető tisztségviselője szerezhet értékpapírt;
d)	a program keretében legalább a gazdasági társaságnál - ha a kérelem benyújtása a
gazdasági társaság kapcsolt vállalkozásai munkavállalói, vezető tisztségviselői javára is
történik, akkor legalább a gazdasági társaságnál és a kérelemben megnevezett valamennyi
kapcsolt vállalkozásánál - a kérelem benyújtásának évét megelőző üzleti évben
foglalkoztatottak éves átlagos állományi létszáma 10 százalékának megfelelő magánszemély
kíván részt venni, és a részt venni kívánó magánszemélyek legfeljebb 25 százaléka vezető
tisztségviselő;”
(4)	Az Szja tv. 77/C. §-ának (21) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(21) A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az e törvény felhatalmazása alapján kiadott
miniszteri rendeletben meghatározott formában és tartalommal, ügyvéd vagy adótanácsadó
ellenjegyzésével kell benyújtani. A kérelemben a kérelmező nyilatkozik arról, hogy a
kérelemben megjelölt tényállás megfelel a valóságnak. A kérelemhez csatolni kell a
miniszteri rendeletben meghatározott valamennyi okiratot (idegen nyelven kiállított okirat
esetében a hiteles magyar nyelvű fordítást).”
(5)	Az Szja tv. 77/C. §-a (22) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/Az adópolitikáért felelős miniszter a programot törli a nyilvántartásból:/
„b) a végelszámolás, a csődeljárás, a felszámolás kezdő napjával, ha a nyilvántartásba
vételt követően az a) pontban meghatározott időpontig a program szervezője, a kérelemben
megnevezett kapcsolt vállalkozása vagy a kibocsátó (jogutódjuk) végelszámolás, csődeljárás,
illetve felszámolás hatálya alá kerül; ezt a tényt a program szervezője köteles haladéktalanul
bejelenteni az adópolitikáért felelős miniszter részére;”
(6)	Az Szja tv. 77/C. §-a (24) bekezdésének b) és e) pontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében szerzett jövedelemre
vonatkozó rendelkezések alkalmazásában:/
„b) értékpapír: bármely EGT-államban, illetve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési
Szervezet (OECD) tagállamában az elismert program szervezője, vagy kapcsolt vállalkozása -
ha a program szervezője külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, kereskedelmi
képviselete, akkor a külföldi vállalkozás, vagy kapcsolt vállalkozása - által forgalomba hozott
(kibocsátott), tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló értékpapír;”
„e) a program szervezője: a program nyilvántartásba vétele iránti kérelmet benyújtó
gazdasági társaság, illetve a program nyilvántartásba vétele iránti kérelmet magyarországi
24
fióktelepe, kereskedelmi képviselete útján benyújtó külföldi vállalkozás, a program
nyilvántartásba vételét követően ideértve az előbbiek jogutódját is;”
32.	§ Az Szja tv. 83. §-a a következő (13) bekezdéssel egészül ki:
„(13) A 2007. december 31-éig megvalósított értéknövelő beruházás esetén a
magánszemély az e törvény 3. §-ának 2006. december 31-én hatályos 32. pontjának előírását
is alkalmazhatja.”
33.	§ Az Szja tv. 1. és 11. számú mellékletei e törvény 1. és 2. számú mellékletei szerint
módosulnak.
II.	Fejezet
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása
34.	§ (1) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a
továbbiakban: Tao.) 4. §-ának 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
„5. bejelentett részesedés: a belföldi jogszabályok alapján létrejött jogi személyben, jogi
személyiséggel nem rendelkező társas cégben és külföldi személyben (kivéve az ellenőrzött
külföldi társaságot) szerzett legalább 30 százalék mértékű részesedés, feltéve, hogy az adózó a
részesedés megszerzését a szerzést követő 30 napon belül bejelenti az adóhatóságnak; a
határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye;”
(2)	A Tao. 4. §-ának 11. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
„11. ellenőrzött külföldi társaság: az a személy, illetve annak más államban lévő
telephelye, amelyben az adózó vagy kapcsolt vállalkozása részesedéssel rendelkezik, és
amelynek székhelye, telephelye vagy az illetősége olyan államban van, ahol jövedelmére
jogszabály nem ír elő társasági adónak megfelelő adókötelezettséget, vagy az adóévre
fizetendő, a társasági adónak megfelelő adó és az adózás előtti eredménynek megfelelő összeg
százalékban kifejezett hányadosa nem éri el a 19. § (1) bekezdésében előírt mérték
kétharmadát; nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha a személy székhelye, telephelye vagy az
illetősége az Európai Unió tagállamában, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési
Szervezet (OECD) tagállamában, továbbá olyan államban van, amellyel a Magyar
Köztársaságnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a
vagyonadók területén;”
(3)	A Tao. 4. §-ának 16/a. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
„16/a. foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma: a Központi Statisztikai Hivatal által a
munkaügyi-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott, az adóév első napján hatályos kiadvány
szerinti éves szinten számított statisztikai állományi létszám, azzal, hogy a kölcsönvett
munkaerő a kölcsönvevőnél figyelembe vehető, amennyiben a kölcsönadó e létszámot a
kölcsönadott munkaerő nélkül számítja fel, és erről az adóbevallás benyújtásáig írásban
nyilatkozik a kölcsönvevőnek;”
(4)	A Tao. 4. §-ának 20. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
25
„20. jogdíj:
a)	a szabadalom, a más iparjogvédelmi oltalomban részesülő szellemi alkotás és a know-
how hasznosítási engedélye,
b)	a védjegy, a kereskedelmi név, az üzleti titok használati engedélye,
c)	a szerzői jogi törvény által védett szerzői mű és a szerzői joghoz kapcsolódó jog által
védett teljesítmény felhasználási engedélye, valamint
d)	az a) és c) pontban említett iparjogvédelmi és szerzői jogi oltalmi tárgyakhoz fűződő
vagyoni jogok átruházása
fejében a jogosult által kapott ellenérték;”
(5)	A Tao. 4. §-ának 23/a. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
„23/a. kedvezményezett átalakulás: az olyan átalakulás (ideértve az egyesülést, a szétválást
is), amelyben jogelődként és jogutódként is csak társaság (32/a. pont) vesz részt, ha
a)	a jogügylet révén a jogelőd tagja, részvényese a jogutód által az átalakulás keretében
újonnan kibocsátott részvényt, üzletrészt, és legfeljebb azok együttes névértéke (névérték
hiányában a jegyzett tőke arányában meghatározott értéke) 10 százalékának megfelelő
pénzeszközt szerez, valamint
b)	szétválás esetén a jogelőd tagjai, részvényesei arányos részesedést szereznek a
jogutódokban,
c)	az egyszemélyes társaság egyedüli tagjába, részvényesébe olvad be;”
35.	§ (1) A Tao. 6. §-a (6) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Nem kell az (5) bekezdés rendelkezését alkalmaznia az adózónak/
„c) ha az adóévben vagy a megelőző adóévben elemi kár sújtotta és mértéke - több kár
esetén azok együttes értéke - eléri az elemi kár bekövetkezését megelőző adóévi évesített
árbevétel (átalakulással létrejött adózónál a jogelőd árbevételéből számított, az átalakulás
formájától függően azzal egyező, összesített, megosztott árbevétel) legalább 15 százalékát.”
(2)	A Tao. 6. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A (6) bekezdés alkalmazásában elemi kár az elemi csapás (így különösen a jégeső, az
árvíz, a belvíz, a fagy, a homokverés, az aszály, a hó-, jég- és széltörés, a vihar, a földrengés,
valamint természeti vagy biológiai eredetű tűz) okozta kár. Az elemi csapás igazolására a kár
tényét tartalmazó okmány (pl. a biztosító, a mezőgazdasági igazgatási szerv, a
katasztrófavédelem végrehajtását végző szerv által kiállított szakvélemény, jegyzőkönyv, más
okmány), vagy - ha az adózó nem rendelkezik független szervezet által kiállított okmánnyal -
az adózó által kiállított jegyzőkönyv szolgál. Az adózó az általa kiállított, a kár tényét és
mértékét tartalmazó jegyzőkönyvet a kár keletkezését követő 15 napon belül megküldi az
illetékes állami adóhatóság részére. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem nem
terjeszthető elő.”
36.	§ (1) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„b) a kettős könyvvitelt vezető adózónál a képzett céltartalék felhasználása
(felszabadítása) miatt az adóévben bevételként elszámolt összeg, hitelintézetnél (ideértve a
hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozást is)
legfeljebb a nyilvántartott céltartalék, figyelemmel a (23) bekezdés rendelkezésére,”
26
(2)	A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„d) értékcsökkenési leírásként az 1. és 2. számú mellékletben foglalt előírások szerint az
adóévre megállapított összeg, továbbá az immateriális jószág, a tárgyi eszköz állományból
bármely jogcímen történő kivezetésekor - kivéve, ha az kedvezményezett eszközátruházás
miatt következik be, és teljesülnek a 16. § (13)-(15) bekezdésében előírt feltételek -, a
forgóeszközök közé való átsorolásakor, valamint egyszeres könyvvitelt vezetőnél az
eszközhöz kapcsolódó kötelezettség részleges vagy teljes elengedésekor, átvállalásakor az
eszköz számított nyilvántartási értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét
meghaladó része, feltéve minden esetben, hogy az eszköz értékcsökkenését az adózó a
számvitelről szóló törvény szerint az adózás előtti eredmény terhére számolta el,”
(3)	A Tao. 7. §-a (1) bekezdésénekf) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„f) az eredménytartaléknak az adóévben lekötött tartalékba átvezetett és az adóév utolsó
napján lekötött tartalékként kimutatott összege, de legfeljebb az adóévi adózás előtti nyereség
50 százaléka és legfeljebb adóévenként 500 millió forint (a továbbiakban: fejlesztési tartalék),
figyelemmel a (15) bekezdésben foglaltakra,”
(4)	A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének ly) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„ly) a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott (járó) támogatás, juttatás, a véglegesen
átvett pénzeszköz következtében az adóévben elszámolt bevétel, a térítés nélkül átvett eszköz
átadónál - nyilatkozata alapján - kimutatott könyv szerinti értéke, továbbá a térítés nélkül
kapott (igénybe vett) szolgáltatás átadónál - nyilatkozata alapján - kimutatott bekerülési
értéke, valamint az átvállalt tartozás, az eredeti jogosult által elengedett kötelezettség miatt az
adóévben bevételként elszámolt összeg (egyszeres könyvvitelt vezetőnél, ideértve az adóévi
tartalék növekedését okozó részt is), figyelemmel a (8) bekezdésben foglaltakra,”
(5)	A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„n) a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés, a követelés bekerülési értékéből a
számvitelről szóló törvény alapján behajthatatlanná vált rész, és a követelés kiegyenlítésekor,
beszámításakor a követelés könyv szerinti értékét meghaladóan elszámolt bevétel, a követelés
átruházásakor a nyilvántartott értékvesztés, továbbá hitelintézetnél (ideértve a hitelintézettel
egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozást is) a külön
jogszabály alapján az adóévben kétes vagy annál rosszabb kategóriába átsorolt követelésre
korábban elszámolt és az adózás előtti eredmény növeléseként figyelembe vett értékvesztés,
de minden esetben legfeljebb a követelésre nyilvántartott értékvesztés, figyelemmel a (23)
bekezdésben foglaltakra;”
(6)	A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„r) a bírságnak, továbbá az adózás rendjéről és a társadalombiztosításról szóló
törvényekben előírt jogkövetkezménynek az elengedése miatt az adóévben bevételként
27
elszámolt, az adóévben vagy az előző adóévekben az adózás előtti eredményt növelő tételként
figyelembe vett összeg,”
(7)	A Tao. 7. §-a (8) bekezdésének a)-c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az (1) bekezdés ly) pontja alkalmazásakor:/
„a) az adózó akkor csökkentheti adózás előtti eredményét, ha belföldi illetőségű adózó
(kivéve az alapítványt, a közalapítványt, a társadalmi szervezetet, a köztestületet, az egyházat,
a lakásszövetkezetet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárat), külföldi személy (kivéve az
ellenőrzött külföldi társaságot) vagy magánszemély adott részére támogatást, juttatást vagy
eszközt, illetve engedte el kötelezettségét, vállalta át tartozását, továbbá ha térítés nélkül
nyújtott részére szolgáltatást;
b)	passzív időbeli elhatárolás esetén a bevételből az adóévben el nem határolt rész, az
időbeli elhatárolás megszüntetésének adóévében a visszavezetett összeg minősül bevételnek;
c)	az adózó nem csökkentheti adózás előtti eredményét a jogszabály vagy nemzetközi
szerződés alapján kapott (járó) támogatás, juttatás, térítés nélküli eszközátvétel (kivéve az
általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti árumintát), elengedett kötelezettség, átvállalt
tartozás és térítés nélkül kapott (igénybe vett) szolgáltatás esetében,”
(8)	A Tao. 7. §-ának (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(12) Az (1) bekezdés zs) pontja szerinti összeg nem haladhatja meg az adózás előtti
eredményt, és nem lehet több 30 millió forintnál. Ennek az összegnek a 19. § (1) bekezdése
szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések
alkalmazásában, ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-Szerződés
87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és
középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló
1857/2006/EK rendeletben foglalt támogatásként vehető igénybe, minden más esetben az
adózó választása szerint
a)	az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, vagy
b)	a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági
rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak tekintendő.”
(9)	A Tao. 7. §-ának (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(15) Az adózó az (1) bekezdésf) pontja szerinti fejlesztési tartalékot nem használhatja fel
a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként, a térítés nélkül átvett eszköz címen, valamint az
olyan tárgyi eszközzel kapcsolatban elszámolt beruházásra, amely tárgyi eszközre nem
számolható el vagy nem szabad elszámolni terv szerinti értékcsökkenést, kivéve a műemlék
épületet, építményt. Az adózó a fejlesztési tartalékot a lekötése adóévét követő négy adóévben
megvalósított beruházás bekerülési értékének megfelelően oldhatja fel, kivéve, ha a feloldott
rész után a 19. § (1) bekezdésének a lekötés adóévében hatályos rendelkezése szerint előírt
mértékkel az adót, valamint azzal összefüggésben a késedelmi pótlékot megállapítja, és
azokat a feloldást követő 30 napon belül megfizeti. Az adózó a fejlesztési tartaléknak a
lekötése adóévét követő negyedik adóév végéig beruházásra fel nem használt része után az
említett mértékkel az adót, valamint azzal összefüggésben a késedelmi pótlékot a negyedik
adóévet követő adóév első hónapja utolsó napjáig megállapítja, és megfizeti. A késedelmi
pótlékot a kedvezmény érvényesítését tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének
napját követő naptól a nem beruházási célra történő feloldás napjáig, illetve a felhasználásra
rendelkezésre álló időpontig kell felszámítani és a megállapított adóval együtt az említett
napot követő első társaságiadó-bevallásban kell bevallani.”
28
(10)	A Tao. 7. §-ának (17) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(17) A felsőoktatási intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia, továbbá bármelyikük
által vagy közösen alapított kutatóintézet, kutatóhely (ideértve az Európai Unió tagállamának
vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államnak a megfelelő
szervezetét is) és az adózó által írásban kötött szerződés alapján közösen végzett alapkutatás,
alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés esetén az adózó az (1) bekezdés t) pontjában
foglaltak alkalmazásakor az ott meghatározott összeg háromszorosát, legfeljebb 50 millió
forintot vehet figyelembe, amelynek a 19. § (1) bekezdése szerinti adókulccsal számított
értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben
igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.”
(11)	A Tao. 7. §-a a következő (23) bekezdéssel egészül ki:
„(23) Hitelintézetnél (ideértve a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak
megfelelő pénzügyi vállalkozást is)
a)	az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában nyilvántartott céltartaléknak az adózás
előtti eredmény növeléseként elszámolt és adózás előtti eredmény csökkentéseként még
figyelembe nem vett céltartalékot,”
b)	az (1) bekezdés n) pontjának alkalmazásában nyilvántartott értékvesztésnek az adózás
előtti eredmény növeléseként elszámolt és adózás előtti eredmény csökkentéseként még
figyelembe nem vett értékvesztést
kell tekinteni.”
37.	§ (1) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt növeli:/
„a) kettős könyvvitelt vezető adózónál a képzett céltartalék, a céltartalékot növelő összeg
következtében az adóévben elszámolt ráfordítás, kivéve a hitelintézetnél (ideértve a
hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozást is) a
külön jogszabály alapján kétesnek vagy annál rosszabbnak minősített mérlegen kívüli
kötelezettségre képzett kockázati céltartalék és a nem fedezeti céllal kötött határidős, opciós
és swap ügyletek külön jogszabály szerinti értékelése alapján a várható veszteségre képzett
egyéb céltartalék, a Diákhitel Központ Részvénytársaság által kormányrendeletben előírt
feltételeknek megfelelően képzett céltartalék, a lakástakarékpénztárak által képzett
kiegyenlítési céltartalék, továbbá a halasztott kamatfizetés mellett kihelyezett hitelek
halasztott, tőkésített kamatára, kamatjellegű jutalékára képzett céltartalék, illetve a
céltartalékot növelő összeg,”
(2)	A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt növeli:/
„b) az adóévben terv szerinti értékcsökkenési leírásként (ideértve az egy összegben
elszámolt értékcsökkenési leírást is) és terven felüli értékcsökkenésként elszámolt összeg,
továbbá az immateriális jószág, a tárgyi eszköz állományból bármely jogcímen történő
kivezetésekor - kivéve, ha az kedvezményezett eszközátruházás miatt következik be, és
teljesülnek a 16. § (13)-(15) bekezdésében előírt feltételek - vagy a forgóeszközök közé való
átsorolásakor, valamint egyszeres könyvvitelt vezetőnél az eszközhöz kapcsolódó
kötelezettség részleges vagy teljes elengedésekor, átvállalásakor az eszköz könyv szerinti
értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó része, feltéve
minden esetben, hogy az eszköz értékcsökkenését az adózó a számvitelről szóló törvény
szerint az adózás előtti eredmény terhére számolta el,”
29
(3) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének gy) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt növeli:/
„gy) az adóévben
gya) a hitelintézet (ideértve a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak
megfelelő pénzügyi vállalkozást is) kivételével, a követelésre elszámolt értékvesztés összege,
gyb) a hitelintézetnél (ideértve a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak
megfelelő pénzügyi vállalkozást is) a külön jogszabály alapján kétesnél jobbnak minősített
követelésre ráfordításként elszámolt értékvesztés, a külön jogszabály szerint nem egyedi
értékelés alapján az adóévben ráfordításként elszámolt értékvesztésnek az a része, amellyel az
ide sorolt követelésekre kimutatott értékvesztés - az adóévben elszámolt összeget is
figyelembe véve - meghaladja az adóév utolsó napján az értékvesztés elszámolásának
alapjául szolgáló érték 10 százalékát, továbbá minden egyéb követelésre elszámolt
értékvesztés,”
38.	§ (1) A Tao. 16. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózó átalakulásakor/
„a) a jogelődnél - kivéve, ha az átalakulás kedvezményezett átalakulásnak minősül, és
teljesülnek a (10)-(11) és (15) bekezdésben előírt feltételek - az adózás előtti eredményt
csökkenti az az összeg, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított
nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti értéküket, növeli az az összeg,
amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított nyilvántartási értéket
meghaladja; kiválás esetén a jogelőd e rendelkezéseket az átalakulás adóévében és csak a
jogutód részére a végleges vagyonmérleg alapján átadott eszközökre alkalmazza;”
(2)	A Tao. 16. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A (9) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a jogutód társasági
szerződése (alapító okirata) tartalmazza a (11) bekezdésben foglaltak alkalmazására
vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá, hogy a jogelőd (kiválás esetén a jogutód) a
választását az átalakulás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.”
(3)	A Tao. 16. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) A (12) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a kedvezményezett
eszközátruházás alapjául szolgáló írásbeli szerződés tételesen tartalmazza az átvett eszközöket
és kötelezettségeket (ideértve a passzív időbeli elhatárolást is), és azoknak az átadás napjára
az átruházó társaságnál kimutatott bekerülési értékét, könyv szerinti értékét és számított
nyilvántartási értékét, valamint a (14) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó
kötelezettségvállalást, továbbá, hogy az átruházó társaság e választását a kedvezményezett
eszközátruházás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.”
39.	§ A Tao. 17. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az adókötelezettség keletkezésének évét követő negyedik adóévben (jogutódnál a
jogelőd adókötelezettsége keletkezésének évét és az azt követő adóéveit is figyelembe véve)
és az azt követő adóévekben keletkezett negatív adóalapra, ha az adóévben az adózó adózás
előtti eredménye negatív, és ha
a)	az adóévben a bevételei nem érik el az elszámolt költségek és ráfordítások együttes
értékének 50 százalékát, vagy
b)	az adózó adóalapja a megelőző két adóévben is negatív volt,
30
az (1) bekezdés rendelkezése csak az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható. Az
adóévi veszteség elhatárolásának engedélyezése iránti kérelmet az adóévre vonatkozó
bevallás benyújtásának esedékességéig, az önellenőrzéssel pótlólagosan feltárt veszteség,
valamint az önellenőrzés okán engedély alá eső teljes adóévi veszteség elhatárolásának
engedélyezése iránti kérelmet az önellenőrzési lap benyújtásának esedékességéig, az
ellenőrzés által feltárt pótlólagos veszteség, valamint az ellenőrzés okán engedély alá eső
teljes adóévi veszteség elhatárolásának engedélyezése iránti kérelmet a határozat jogerőre
emelkedését követő 15 napon belül, felügyeleti intézkedés vagy az adóhatósági határozat
bírósági felülvizsgálatának kezdeményezése esetén az eljárás jogerős befejezését követő 15
napon belül kell benyújtani; e határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem
előterjesztésének nincs helye. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha megállapítható,
hogy az a) és b) pontban foglaltak elháríthatatlan külső ok miatt következtek be, vagy ha az
adózó a negatív adóalap elkerülése, mérséklése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott
helyzetben tőle elvárható. Ha az adóhatóság a kérelmet az eljárásra előírt határidőn belül nem
utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell
alkalmazni.”
40.	§ (1) A Tao. 18. §-a (1) bekezdésének felvezető rendelkezése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben,
megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb
ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható
körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban:
szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított
különbözetnek megfelelő összeggel az adózó - az e törvényben előírt más, az adózás előtti
eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül - adózás előtti eredményét”
(2) A Tao. 18. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság,
egyesülés, európai részvénytársaság, szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó
(kivéve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságot, és azt az
adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással), a
bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet
előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott
módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.
(6)	A tőkét befogadó, a vagyont kiadó adózónak, továbbá a tagnak (részvényesnek) az (1)-
(5) bekezdés előírásait, a jegyzett tőke nem pénzbeli hozzájárulással történő emelése, a
jegyzett tőke tőkekivonással történő leszállítása miatt, továbbá a jogutód nélküli
megszűnéskor a nem pénzben történő vagyonkiadásra, valamint az osztalék nem pénzbeli
vagyoni értékű juttatásként történő teljesítésére is alkalmaznia kell, ha a többségi befolyással
rendelkező tag (részvényes) teljesíti a nem pénzbeli hozzájárulást, illetve részesedik a
vagyonból.”
41.	§ A Tao. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A társasági adó a pozitív adóalap 16 százaléka.”
42.	§ (1) A Tao. 22. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adózó a 4. § 36. pontja szerinti, részére kiadott támogatási igazolásban szereplő
összegig - döntése szerint - a támogatás juttatásának adóéve és az azt követő három adóév
31
adójából adókedvezményt vehet igénybe, függetlenül attól, hogy e támogatással nem növeli
adózás előtti eredményét az adóalap megállapításakor.”
(2) A Tao. 22. §-ának (9)-(10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Az adózó az adóévben az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti
fejlesztés közvetlen költségei között, továbbá a szoftverfejlesztő alkalmazására tekintettel
elszámolt bérköltség 10 százalékának megfelelő összegű adókedvezményt vehet igénybe,
amelyet az adóévben és az azt követő három adóévben, egyenlő részletekben érvényesíthet,
azzal, hogy a megelőző adóév(ek)ben - adó hiányában - nem érvényesített adókedvezmény
az említett időszakon belül igénybe vehető. Az adókedvezmény igénybevétele független attól,
hogy az adózó az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen
költségeivel csökkentette adózás előtti eredményét az adóalap megállapításakor.
(10) Az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózó - a (9)
bekezdésben foglalt adókedvezmény mellett - a szoftverfejlesztő alkalmazására tekintettel
elszámolt bérköltség 15 százalékának megfelelő összegű adókedvezményt vehet igénybe az
adóévben és az azt követő három adóévben, egyenlő részletekben, azzal, hogy a megelőző
adóév(ek)ben - adó hiányában - nem érvényesített adókedvezmény az említett időszakon
belül igénybe vehető. Az adókedvezmény az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések
alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak
minősül. Az adókedvezmény igénybevétele független attól, hogy az adózó az alapkutatás, az
alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költségeivel csökkentette adózás
előtti eredményét az adóalap megállapításakor.”
43.	§ A Tao. 22/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az e § alapján igénybe vett adókedvezmény adóévenként nem haladhatja meg a 6
millió forintot. Az adózó által igénybe vett adókedvezmény összege az állami támogatásokra
vonatkozó rendelkezések alkalmazásában, ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést
szolgál, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával
foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról
szóló 1857/2006/EK rendeletben foglalt támogatásként vehető igénybe, minden más esetben
az adózó választása szerint
a)	az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, vagy
b)	a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági
rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak tekintendő.”
44.	§ A Tao. 22/B. §-a (1) bekezdésénekf) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózó adókedvezményt vehet igénybe/
f a jelenértéken legalább 100 millió forint értékű, az alapkutatást, az alkalmazott kutatást
vagy a kísérleti fejlesztést szolgáló beruházás,”
/üzembe helyezése és a kormányrendeletben foglaltak szerinti üzemeltetése esetén, feltéve,
hogy a beruházás új létesítmény létrehozatalát, meglévő létesítmény bővítését vagy - az
alapkutatást, alkalmazott kutatást vagy kísérleti fejlesztést szolgáló beruházást kivéve - az
előállított termék, a nyújtott szolgáltatás, illetve a termelési, szolgáltatási folyamat alapvető
változását eredményezi./
45.	§ A Tao. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A társasági adó mértékéig veheti igénybe az adókedvezményt a 21. § (7), (10)-(11)
bekezdése, a 22. § (6)-(7) bekezdése, a 22/B. § 2003. évben hatályos rendelkezése és a 29. §
32
(5)	bekezdés d) pontja alapján az adóévben 100 százalékos adókedvezményre jogosult adózó,
valamint az az adózó, amely a 29. § (5) bekezdés b) pontja alapján jogosult
adókedvezményre.”
46.	§ A Tao. 28. §-ának (4)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásakor a külföldről származó jövedelmet e törvény
rendelkezései szerint kell megállapítani. Ennek során a külföldről származó jövedelem
megállapításánál kell figyelembe venni az e bevétel megszerzéséhez közvetlenül
hozzárendelhető költségeket, ráfordításokat, adózás előtti eredményt módosító tételeket. A
külföldről származó árbevétel és bevétel összegének az összes árbevétel és bevétel összegéhez
viszonyított arányában kell megosztani a külföldről származó jövedelem megszerzéséhez
közvetlenül hozzá nem rendelhető - de nem a kizárólag belföldről származó jövedelemhez
felmerült - költségeket, ráfordításokat, adózás előtti eredményt növelő, csökkentő tételeket.
(5)	A (3) bekezdés szerinti összeget a jövedelem jogcíme szerint és forrásállamonként
külön-külön kell meghatározni. Az egyes jövedelmek alapján levont adó nem haladhatja meg
a külföldön fizetett (fizetendő), illetve a nemzetközi szerződés alapján külföldön
érvényesíthető adó közül a kisebb összeget, nemzetközi szerződés hiányában a jövedelemre
külföldön megfizetett (fizetendő) adó ráfordításként elszámolt összegének 90 százalékát, de
minden esetben legfeljebb az adott jövedelemre az átlagos adókulcs szerint kiszámított adót.
Az átlagos adókulcs az adókedvezményekkel csökkentett társasági adó, osztva az adóalappal;
e hányadost két tizedesre kerekítve kell meghatározni.”
47.	§ (1) A Tao. 31. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
/Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak történő megfelelést szolgálja:/
„g) a Tanács 2006/98/EK irányelve (2006. november 20.) az adózás területén elfogadott
egyes irányelveknek Bulgária és Románia csatlakozására tekintettel történő kiigazításáról.”
(2) A Tao. 31. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„E törvény a következő uniós jogi aktus végrehajtásához szükséges rendelkezéseket
állapítja meg: Iránymutatás a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti regionális
támogatásokról (2006/C 54/08), valamint az N 651/2006 számú Állami Támogatás -
Magyarország.”
48.	§ A Tao. 1. számú melléklete e törvény 3. számú melléklete szerint módosul.
III.	Fejezet
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény módosítása
49.	§ (1) Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a
továbbiakban: Eva tv.) 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adóalanyiság nem szűnik meg, ha az egyéni vállalkozónak minősülő
magánszemély adóalany tevékenységét cselekvőképességének elvesztését követően a nevében
és javára törvényes képviselője folytatja. Az egyéni vállalkozónak minősülő magánszemély
adóalany tevékenységét halála után özvegye vagy örököse folytathatja, feltéve, hogy az
özvegy vagy az örökös e szándékát az adóalany halála napját követő 90 napon belül bejelenti
az adóhatóságnak. Az özvegy vagy az örökös e bejelentéssel egyidejűleg választhatja az e
törvény szerinti adóalanyiságot vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvényben az egyéni
vállalkozóra előírt adózási módot. Az adóalanyiság bejelentése jogszerűségének nem feltétele
a 2. § (3) bekezdésének a) és e) pontjában, valamint a 2. § (4) bekezdésének a) pontjában
33
foglaltaknak való megfelelés, de a bejelentésre egyebekben az e törvény szerinti bejelentésre
irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha a személyi jövedelemadóról szóló törvény
hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó özvegy vagy örökös nem az e törvény szerinti
adóalanyiságot választja, akkor
a)	értelemszerűen alkalmazza az egyéni vállalkozónak minősülő elhunyt magánszemély
adóalanyiságának (tevékenység megszüntetése nélküli) megszűnésére e törvényben előírt
rendelkezéseket,
b)	az elhunyt adóalany adókötelezettségét az adóhatóság a tevékenység megszüntetésére
irányadó rendelkezések figyelmen kívül hagyásával állapítja meg.”
(2) Az Eva tv. 3. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha az egyéni vállalkozó adóalanyisága az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott
okból szűnik meg, a megszűnést követően megszerzett bevétel, illetve a megszűnést követően
kifizetett költség alapján a bevétel megszerzése, a költség kiadása évében a magánszemélynek
a személyi jövedelemadóról szóló törvény önálló tevékenységből származó jövedelemre
vonatkozó előírásai alapján keletkezik adókötelezettsége, figyelmen kívül hagyva a 7. § (7)
bekezdésének rendelkezését.”
50.	§ Az Eva tv. 6. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Utalvány esetében bevétel az az összeg, amely értékben az utalvány termékre,
szolgáltatásra cserélhető, illetőleg kötelezettség csökkentésére felhasználható.”
51.	§ Az Eva tv. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a társasági adóról és az
osztalékadóról szóló törvénynek a jogutód nélküli megszűnésre irányadó rendelkezéseit
alkalmazza, ha az adóévben bejelenti, hogy a következő adóévben adókötelezettségeit e
törvény rendelkezései szerint teljesíti. Az adózó azonban - választása szerint - nem
alkalmazza a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a
továbbiakban: Tao.) 16. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakat, ha az adóalanyisága
időszaka alatt a Tao. 7. § (15) bekezdése megfelelő alkalmazásával nem terhelné adófizetési
kötelezettség, valamint a 16. § (1) bekezdése c) pontjának cf), ch) alpontjában foglaltakat, ha
adóalanyisága időszaka alatt a 8. § (1) bekezdése u) és v) pontjai rendelkezéseinek megfelelő
alkalmazásával nem terhelné az adózás előtti eredmény növelésének kötelezettsége. Az az
adózó, aki e bekezdés szerinti lehetőséggel élt, de a feltételeknek nem felel meg, a társasági
adót az adókötelezettség keletkezését kiváltó eseményt követő első eva bevallásában vallja
be.”
IV.	Fejezet
Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény módosítása
52.	§ Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény (a
továbbiakban: Ekho tv.) 3. §-a (7) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
„c) a magánszemély igazolja, hogy az (1) bekezdés a) pontjában említett címen az adott
hónapban legalább a havi minimálbérnek megfelelő olyan jövedelmet szerzett, amely után a
közteherviselési kötelezettség teljesítése az általános szabályok szerint történik.”
53.	§ (1) Az Ekho tv. 4. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A magánszemély az (1) bekezdésben meghatározott ekhoalap összegéből 15 százalék
ekhót fizet; ha azonban a magánszemély a kifizetést megelőzően nyilatkozik arról, hogy
34
nyugdíjas, vagy az adóévben - minden más járulékalapot képező jövedelmét, valamint
minden olyan ekhoalapot képező bevételét, amely után 15 százalék mértékű ekhot fizetett
figyelembe véve - a nyugdíjjárulékot (magán-nyugdíjpénztári tagdíjat) a társadalombiztosítás
ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló
1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) előírása szerint a járulékfizetés felső határáig
megfizette, az ekho mértéke 11,1 százalék. Ha a magánszemély az adott kifizetéssel lépi át a
járulékfizetés felső határát, a nyilatkozatban a magánszemély megjelölheti az ekhoalapnak a
járulékfizetés felső határa eléréséhez szükséges részét, ebben az esetben az ekhoalap
fennmaradó részére alkalmazható a 11,1 százalékos ekhom érték. Szintén 11,1 százalék az
ekho mértéke az ekhoalap azon része után, amely meghaladja az adott jogviszonyban a Tbj.
szerint biztosítási kötelezettség időtartamaként figyelembe vehető napok és a kifizetés napján
érvényes járulékfizetési felső határ napi összegének szorzatát.”
(2) Az Ekho tv. 4. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A kifizető a magánszemélyt terhelő ekhót levonással állapítja meg, ideértve azt az
esetet is, ha a kifizetést számla alapján - akár egyéni vállalkozónak, akár más
magánszemélynek - teljesíti, kivéve, ha a magánszemély az 5. § (3) bekezdése szerinti
nyilatkozatot tesz.”
54.	§ Az Ekho tv. 5. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a magánszemély az olyan tevékenységét, amely alapján a 3. § (3) bekezdése
szerinti foglalkozásúnak minősül, vállalkozási szerződés vagy eseti megbízási szerződés
alapján végzi, az ekho választásáról az őt megillető bevétel kifizetése előtt nyilatkozik, ekkor
nyilatkozhat arról is, hogy a kifizetőt és az őt terhelő ekho megállapítását, bevallását és
megfizetését átvállalja a kifizetőtől.”
55.	§ Az Ekho tv. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„9. § (1) A 4. § (2) bekezdése szerinti, a magánszemélyt terhelő ekhóból az ekhoalap
a)	1,6 százaléka természetbeni egészségbiztosítási járuléknak,
b ) 9,5 százaléka személyi jövedelemadónak,
c)	3,9 százaléka - kivéve, ha a magánszemély nyugdíjas, vagy az adóévben a
nyugdíjjárulékot a járulékfizetés felső határáig megfizette - nyugdíjjáruléknak;
magánnyugdíj pénztár-tag magánszemély esetében az ekhoalap 0,1 százaléka
nyugdíjjáruléknak, az ekhoalap 3,8 százaléka magán-nyugdíjpénztári tagdíjnak
minősül.
(2)	A 4. § (3) bekezdése szerint a kifizetőt terhelő ekhóból az ekhoalap
a)	3,3 százaléka egészségbiztosítási járuléknak,
b)	16,7 százaléka nyugdíjbiztosítási járuléknak
minősül.”
56.	§ Az Ekho tv. 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„11. § (1) Az állami adóhatóság a magánszemélyt terhelő 11,1 százalékos mértékkel
levont ekho megfizetett összegéből 85,6 százalékot személyi jövedelemadóként, 14,4
százalékot természetbeni egészségbiztosítási járulékként tart nyilván. A magánszemélyt
terhelő 15 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegéből az állami adóhatóság
a)	63,3 százalékot személyi jövedelemadóként tart nyilván, 26 százalékot a
Nyugdíjbiztosítási Alapnak, 10,7 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak,
35
b)	a magánszemély magánnyugdíjpénztári tagsága esetén 63,3 százalékot személyi
jövedelemadóként tart nyilván, 10,7 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak, 0,7
százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, 25,3 százalékot a magánszemély
magánnyugdíjpénztárának
utal át.
(2)	Az állami adóhatóság a kifizetőt terhelő, megfizetett ekho összegéből
a)	84 százalék nyugdíjbiztosítási járulékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak,
b)	16 százalék egészségbiztosítási járulékot az Egészségbiztosítási Alapnak
utal át.
(3)	Az állami adóhatóság a különadó megfizetett összegéből
a)	84 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak,
b)	16 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak
utal át.”
57.	§ (1) Az Ekho tv. 13. §-ának (6) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az 5. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozat esetén a kifizető az adóévet követő január 31-ig
a magánszemély adóazonosító jelének feltüntetésével adatot szolgáltatat az adóhatósághoz a
magánszemély részére az adóévben juttatott ekhoalapot képező bevételről.”
(2) Az Ekho tv. 13. §-ának (8) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az 5. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozat esetén a magánszemély az általa megállapított
ekhot negyedévente, a negyedévet követő hó 12. napjáig fizeti meg, az e nyilatkozat szerinti
ekho alapját és fizetendő összegét - a kifizetőtől átvállalt és a magánszemélyt terhelő
összegek szerint külön - negyedéves bontásban a negyedév utolsó honapjának
kötelezettségeként az éves személyi jövedelemadó bevallásában vallja be.”
V.	Fejezet
Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény
módosítása
58.	§ Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX.
törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 2. §-ának (1)-(2) bekezdései helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
„(1) Az egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemélynek a különadót az
összevont adóalapnak a járulékfizetés felső határát meghaladó része (különadó-alap) után kell
megfizetnie. Ezt a rendelkezést kell alkalmaznia az egyszerűsített vállalkozói adó (eva)-alany
egyéni vállalkozónak is az eva-alapba nem tartozó, a személyi jövedelemadó bevallásában
bevallott összevont adóalapnak a járulékfizetés felső határát meghaladó része (különadó-alap)
után.
(2)	Az egyéni vállalkozói tevékenységet vagy azt is folytató - az (1) bekezdésben nem
említett - magánszemély a különadót
a)	az összevont adóalapnak a járulékfizetés felső határát meghaladó része, és
b)	vállalkozói jövedelemadózás esetén a kapott támogatás (ideértve különösen az egységes
területalapú támogatást is) nélkül számított vállalkozói bevételek összegéből a vállalkozói
költségeket meghaladó rész, átalányadózás esetén az átalányadó-alap
együttes összege (különadó-alap) után fizeti.”
36
59.	§ A Kjtv. 3. §-ának (2) bekezdése a következő i) és j) ponttal egészül ki:
/Növelő tételek:/
„i) a forintról devizára, devizáról forintra, vagy devizáról más devizára való áttérés során a
tőketartalék növeléseként elszámolt átszámítási különbözetek összege az áttérést követő
adóévben,
j) az adóellenőrzés, önellenőrzés során megállapított, adóévi költségként, ráfordításként
vagy adóévi nettó árbevétel, bevétel, aktivált saját teljesítmény csökkentéseként elszámolt
összeg,”
60.	§ (1) A Kjtv. 3. §-a (3) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Csökkentő tételek:/
„i) a bejelentett részesedés értékesítésének adóévi árfolyamnyeresége, feltéve, hogy a
részesedést a társas vállalkozás (ideértve jogelődjét is) az értékesítését megelőzően legalább
egy éven át folyamatosan birtokolta, továbbá a bejelentett részesedésre az adóévben visszaírt
értékvesztés és a részesedés mérlegfordulónapi értékelésekor a devizaárfolyam változása
alapján elszámolt, nem realizált árfolyamnyereség,”
(2)	A Kjtv. 3. §-ának (3) bekezdése a következő k) és l) ponttal egészül ki:
/Csökkentő tételek:/
„k) a forintról devizára, devizáról forintra, vagy devizáról más devizára való áttérés
következtében az eredménytartalék csökkentéseként elszámolt átszámítási különbözetek
összege az áttérést követő adóévben,
l) az adóellenőrzés, önellenőrzés során megállapított, adóévi bevételként, vagy aktivált saját
teljesítmény növeléseként vagy adóévi költség, ráfordítás csökkenéseként elszámolt összeg,”
(3)	A Kjtv. 3. §-a a következő (14)-(15) bekezdéssel egészül ki:
„(14) A (10), illetve (11) bekezdésben foglaltak alkalmazásának további feltétele, hogy
átalakuláskor a jogelőd (kiválás esetén, továbbá, ha a jogelőd külföldi vállalkozónak nem
minősülő külföldi személy, akkor a jogutód), kedvezményezett eszközátruházáskor az átadó,
(ha az átadó külföldi vállalkozónak nem minősülő külföldi személy, akkor az átvevő) a
választását az átalakulás, illetve az eszközátruházás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az
adóhatóságnak.
(15) Amennyiben a társas vállalkozás kapcsolt vállalkozásával a társasági adóról és az
osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 18. §-a alá tartozó
jogügyletet köt, úgy a különadó-alap megállapításkor köteles az abban foglaltakat
megfelelően alkalmazni.”
61.	§ A Kjtv. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„4. § (1) A hitelintézet az állami kamattámogatással, kamatkiegyenlítéssel közvetlenül
vagy közvetetten érintett hitelállománya alapján az adóévben kamat és kamatjellegű
bevételként (ideértve a külön jogszabály szerint jelzálog-levéllel finanaszírozott hitelek
kamattámogatását is) elszámolt - az állami kamattámogatással, kamatkiegyenlítéssel
közvetlenül vagy közvetetten érintett hitelállomány alapján, külön jogszabály előírása szerint
a fizetett kamatok és kamatjellegű ráfordítások között elszámolt, a Magyar Állammal
szembeni kamatkülönbözet fizetési kötelezettséggel csökkentett - összeg után 5 százalékos
mértékkel járadékot állapít meg és fizet.
37
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a jelzálog-hitelintézetnél bevételként
elszámolt állami kamattámogatás után a járadékot a finanszírozásban részesülő hitelintézet
köteles megfizetni, ha a jelzálog-hitelintézet annak összegéről a hitelintézetet írásban
tájékoztatja.
(3)	A hitelintézet az (1) bekezdés szerinti kötelezettség megállapításához elkülönített
nyilvántartást vezet.
(4)	A hitelintézet a járadékelőleget negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig, az
utolsó negyedévi adóelőleget az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig fizeti meg az adott
negyedévben kamat és kamatjellegű bevétel címén elszámolt összeg után.”
62.	§ (1) A Kjtv. 6. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig a társas vállalkozásnak a különadó-előleget a
3.	§ szerint fizetendő várható különadó összegére ki kell egészítenie, valamint a
hitelintézetnek a 4. § szerinti járadék várható összegének a már megfizetett járadékelőleggel
csökkentett különbözetét meg kell fizetnie. E rendelkezés nem vonatkozik arra a társas
vállalkozásra és hitelintézetre, amelynek az adóévet megelőző adóévben az éves szinten
számított árbevétele nem haladta meg az 50 millió forintot.”
(2)	A Kjtv. 6. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A külföldről származó jövedelmet e törvény 3. §-ának rendelkezései szerint kell
megállapítani. Ennek során a külföldről származó jövedelem megállapításánál kell figyelembe
venni az e bevétel megszerzéséhez közvetlenül hozzárendelhető költségeket, ráfordításokat,
adózás előtti eredményt módosító tételeket. A külföldről származó árbevétel és bevétel
összegének az összes árbevétel és bevétel összegéhez viszonyított arányában kell megosztani
a külföldről származó jövedelem megszerzéséhez közvetlenül hozzá nem rendelhető - de nem
a kizárólag belföldről származó jövedelemhez felmerült - költségeket, ráfordításokat, adózás
előtti eredményt növelő, csökkentő tételeket.
(6)	Az (5) bekezdés szerinti összeget a jövedelem jogcíme szerint és forrásállamonként
külön-külön kell meghatározni. Az egyes jövedelmek alapján levont adó nem haladhatja meg
az adott jövedelemre jutó különadót, de legfeljebb a külföldön fizetett (fizetendő), illetve a
nemzetközi szerződés alapján külföldön érvényesíthető adó közül a kisebb összeget.”
63.	§ A Kjtv. 7. §-a a következő 14. ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában/
„14. árbevétel: a Tao. tv. 4. § 4. pontjában meghatározott fogalom.”
MÁSODIK RÉSZ
VI.	Fejezet
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló
2003. évi CXXVII. törvény módosítása
64.	§ (1) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 7. §-ának 1. pontja kiegészül a
következő o) és p) alponttal:
/E törvény alkalmazásában
38
1.	jövedéki termék belföldi előállítása: a belföldön bármilyen alapanyag, termék
felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási, kiszerelési
(palackozási) tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre, kivéve:/
„o) a cseppfolyósított szénhidrogénnek a külön jogszabály szerint pébégáz palackból
turista használatú, legfeljebb 3 kg töltettömegű palackba történő átfejtését,
p) nemzeti vagy uniós támogatás igénybevételével megvalósuló, a kutatás-fejlesztésről és
technológiai innovációról szóló törvény szerinti kísérleti fejlesztés (a továbbiakban: kísérleti
fejlesztés) keretében a külön jogszabály szerinti bioüzemanyagnak és más megújuló
üzemanyagnak (a továbbiakban: bioüzemanyag) benzinbe vagy gázolajba adózottan történő
bekeverését, amennyiben azt a vámhatóságnak előzetesen bejelentették (a továbbiakban:
kísérleti célú előállítás).”
(2)	A Jöt. 7. §-ának 37/B. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
„37/B. E85: a legalább 70%, legfeljebb 85% bioetanolt tartalmazó, a 3824 90 99
vámtarifaszám alá tartozó, üzemanyag célra előállított termék;”
(3)	A Jöt. 7. §-ának 42. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
„42. ömlesztett szállítás: ásványolajtermék közúti tankautóban, vasúti tartálykocsiban,
tartályhajóban, tankkonténerben vagy 210 liternél nagyobb űrtartalmú kiszerelésben való
szállítása;”
(4)	A Jöt. 7. §-a kiegészül a következő 45. ponttal
/E törvény alkalmazásában/
„45. csomagátvizsgáló berendezés: olyan eszköz, amely a csomag felbontása nélkül a
csomagban lévő tárgy körvonalait, formáját, méretét teszi láthatóvá.”
65.	§ A Jöt. 13. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adóraktár engedélyese véglegesen mentesül az adóraktárban tárolt azon jövedéki
termékre felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól,/
„a) amelyet az adóraktárban egy másik termék előállításához használtak fel, ideértve azt
is, ha az ásványolaj-adóraktár az ásványolajtermék előállításához kapcsolódó célra használ fel
ásványolajterméket;”
66.	§ A Jöt. 15. §-a kiegészül a következő új (3) bekezdéssel:
„(3) Nem tartozik a (2) bekezdés b) pontjának rendelkezése alá a kísérleti célú előállítással
keletkezett üzemanyagnak kísérleti fejlesztés keretében történő felhasználása.”
67.	§ A Jöt. 25. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Amennyiben a bejegyzett kereskedő más tagállamból kizárólag adómentes
felhasználó részére, az adómentes felhasználó üzemébe való közvetlen szállítással szerez be
ásványolajat vagy alkoholterméket és a TKO-n feltüntetett rendeltetési hely egy adómentes
felhasználó üzeme, a jövedéki termék fogadásával az (1) bekezdés szerint belföldön
keletkezett adókötelezettség a bejegyzett kereskedő helyett az adómentes felhasználót terheli
a jövedéki terméknek az adómentes felhasználó üzemébe történő betárolásával. A vámhatóság
a TKO visszaküldendő 3. példányának ellenjegyzését csak abban az esetben teljesíti, ha az
adómentes felhasználó a betárolást külön jogszabályban foglaltak szerint külön igazolja.”
39
68.	§ A Jöt. 34. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A (2) bekezdés rendelkezését az ásványolajok esetében az 52. § (1) bekezdésében
meghatározott ásványolajtermékekre, valamint a bioüzemanyagra és az E85-re kell
alkalmazni.”
69.	§ A Jöt. 37. §-a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adóraktári engedély mellékleteként az adóraktárra kiállított adóraktár-betétlapon kell
rögzíteni a tevékenységet és a jövedéki terméket, amelyre az engedély szól. Adóraktár a 3. §
(2)	bekezdésének a)-g) pontjában foglalt termékcsoportok egyikére engedélyezhető azzal az
eltéréssel, hogy/
„a) a 3. § (2) bekezdésének b), d), e) ésf) pontjában megjelölt jövedéki termékek - kivéve
a kannás és hordós szőlőbort - ugyanabban az adóraktárban is előállíthatók,”
/a 38. § (4) bekezdésének figyelembevételével./
70.	§ A Jöt. 39. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Egy fizikai hely adóraktárként való működése bármely kérelmező részére csak azt
követően engedélyezhető, ha a korábban ott folytatott, e törvény hatálya alá tartozó
tevékenységgel összefüggésben megállapított, jövedéki terméket terhelő adóval, általános
forgalmi adóval, vámmal és e törvény szerinti bírsággal kapcsolatos valamennyi tartozás
megfizetésre került.”
71.	§ A Jöt. 40. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) Az adóraktár-engedélyesnek az 50. § (5) bekezdése szerinti megfigyelt termék
(biodízel, üzemanyag-adalék) nyilvántartására, elszámolására e § (4)-(7) bekezdése, az 50. §
(4)	bekezdése szerinti egyéb megfigyelt termék, valamint az adóraktárban felhasználásra
kerülő teljesen denaturált alkohol nyilvántartására, elszámolására a 60. § (1)-(3) bekezdés
rendelkezéseit kell alkalmazni.”
72.	§ (1) A Jöt. 41. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/A vevőnyilvántartás tartalmazza/
„a) vevőnként az értékesített termék megnevezését, vámtarifaszámát, számla szerinti
mennyiségi egységét, mennyiségét és értékét, a számla számát, a termékkísérő okmány vagy
az egyszerűsített kísérő okmány számát,”
(2)	A Jöt 41. §-a kiegészül a következő új (3) bekezdéssel:
„(3) Az adóraktár engedélyese a jövedéki termék értékesítéséről kiállított számlán köteles
a jövedéki termék vámtarifaszámát is feltüntetni.”
73.	§ A Jöt. 43. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Egy fizikai hely a keretengedélyben az adómentes felhasználó üzemeként, raktáraként
bármely kérelmező részére csak azt követően engedélyezhető, ha a korábban ott folytatott, e
törvény hatálya alá tartozó tevékenységgel összefüggésben megállapított, jövedéki terméket
terhelő adóval, általános forgalmi adóval, vámmal és e törvény szerinti bírsággal kapcsolatos
valamennyi tartozás megfizetésre került.”
74.	§ A Jöt. kiegészül a következő új 47/A.-sal:
40
47/A. § (1) A Közösség területére delegált diplomáciai és konzuli képviselet (a
továbbiakban: képviselet) a hivatalos célra, valamint a képviselet tagja a személyes célra
belföldön beszerzett jövedéki termékek után viszonosság esetén jogosult az árban foglalt
(termékimport esetén a határozatban közölt) és általa megfizetett adó, valamint - az
adójeggyel ellátott dohánytermék esetében - a dohánygyártmányok után általa megfizetett
általános forgalmi adó (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: adók) visszaigénylésére. A
viszonosság tekintetében a külpolitikáért felelős miniszter nyilatkozata az irányadó.
(2)	Képviselet tagjának a diplomáciai kapcsolatokról szóló, 1961. április 28-án aláírt bécsi
egyezmény 1. cikkének e) és f) pontja alá tartozó természetes személy, valamint a konzuli
kapcsolatokról szóló, 1963. április 24-én aláírt bécsi egyezmény l. cikkének c)-e) pontja alá
tartozó természetes személy minősül, feltéve, hogy az illetőt a fogadó állam arra jogosító
hatósága ilyen minőségében elismeri.
(3)	Az (1) bekezdésben említett hivatalos célra történő beszerzésnek az minősül, amelyet a
képviselet számviteli nyilvántartásában, a rendeltetésszerű működéshez szükséges pénzügyi
kiadások között mutat ki.
(4)	Az adók visszaigénylésére jogosult - az (1) és (3) bekezdésben foglaltak értelemszerű
alkalmazása mellett - a Közösség területén működő, a Magyar Köztársaság által nemzetközi
szervezetként elismert szervezet vagy képviselete (a továbbiakban: nemzetközi szervezet),
valamint tisztviselője is, amennyiben a nemzetközi szervezetet létrehozó vagy a nemzetközi
szervezet székhelyegyezményéről szóló és jogszabályban kihirdetett nemzetközi szerződés
értelmében az adó tekintetében mentesség illeti meg.
(5)	Nemzetközi szervezet tisztviselőjének az a természetes személy minősül, akit a (4)
bekezdésben említett nemzetközi szerződésben meghatározottak szerint az adók alóli
mentesség személyében megilleti, feltéve, hogy az illetőt a fogadó állam arra jogosított
hatósága ilyen minőségében elismeri.
(6)	Nem illeti meg az adó-visszaigénylés joga a képviselet tagját, valamint a nemzetközi
szervezet tisztviselőjét, ha magyar állampolgár vagy állandó magyarországi tartózkodásra
jogosult személy.
(7)	Az alkoholtermék és a dohánygyártmány tekintetében a képviselet, valamint a
nemzetközi szervezet hivatalos célú beszerzéseként évente legfeljebb az 1. számú melléklet
szerinti mennyiségek vehetők figyelembe.
(8)	A képviselet tagja, valamint a nemzetközi szervezet tisztviselője a személyes célra
beszerzett jövedéki termék után az árban foglalt, általa megfizetett adókból - a (9)
bekezdésben foglaltak figyelembevételével - legfeljebb 300 ezer forintot igényelhet vissza
naptári évenként, mely összegbe bele kell számítani az egyéb termékek és igénybevett
szolgáltatások után az általános forgalmi adóról szóló törvény (a továbbiakban: áfatörvény)
szerint visszaigényelt általános forgalmi adót is.
(9)	A (8) bekezdésben meghatározott értékkereten belül az üzemanyag, az alkoholtermék
és a dohánygyártmány tekintetében a képviselet tagja, valamint a nemzetközi szervezet
tisztviselője személyes célú beszerzéseként évente legfeljebb a 2. számú melléklet szerinti
mennyiségek vehetők figyelembe.
(10)	E § alkalmazásában a képviselet tagja, illetve a nemzetközi szervezet tisztviselője az
a családtag is, aki a képviselet tagjával, illetve a nemzetközi szervezet tisztviselőjével
igazoltan közös háztartásban él, feltéve, hogy az illetőt a fogadó állam arra jogosított hatósága
ilyenként elismeri, kivéve, ha az illető magyar állampolgár vagy állandó belföldi
tartózkodásra jogosult személy.”
41
75.	§ A Jöt. 48. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az (1) bekezdésben foglaltak kivételével/
„a) a vámhatósághoz teljesítendő adózói kötelezettségre, az adó visszaigénylésére, az
ellenőrzésre, - a kézbesítési szabályok kivételével - a hatósági eljárásra, a végrehajtási
eljárásra, valamint a jogkövetkezményekre az e törvényben meghatározott eltérésekkel az
Art.-t,”
/kell megfelelően alkalmazni./
76.	§ A Jöt. 50. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ásványolajnak minősül továbbá e törvény alkalmazásában
a)	bármely olyan, az (1) bekezdésben megjelöltektől eltérő termék, amelyet
üzemanyagként vagy üzemanyagok adalékaként vagy hígítóanyagaként,
b)	az 1507-1518 és a 3824 90 99 vámtarifaszám alatti termék, továbbá bármely olyan, az
(1)	bekezdésben meg nem jelölt szénhidrogén - kivéve a 2713 vámtarifaszámú petrolkokszot,
a tőzeget vagy egyéb szilárd szénhidrogént, valamint a fűtési, tüzelési célú földgázt -, amelyet
tüzelő-, fűtőanyagként
kínálnak, értékesítenek vagy használnak fel.”
77.	§ (1) A Jöt. 52. §-a (1) bekezdésének felvezető mondatrésze és a)-d) pontja
helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az adó mértéke - figyelemmel a (3)-(4) bekezdés rendelkezéseire is -:
a)	a 2710 11 31, a 2710 11 41, a 2710 11 45 és a 2710 11 49 vámtarifaszám alatti
ólmozatlan benzinre 108 300 Ft/ezer liter, illetve amennyiben legalább 4,4 térfogatszázalék
bioetanolt - közvetlen bekeveréssel és/vagy ETBE formájában - tartalmaz, 103 500 Ft/ezer
liter,
b)	a 2710 11 31, a 2710 11 51 és a 2710 11 59 vámtarifaszám alatti ólmozott benzinre és a
2710 19 21 vámtarifaszám alatti petróleumra 111 800 Ft/ ezer liter,
c)	a 2710 19 41, a 2710 19 45, a 2710 19 49 vámtarifaszám alatti, tüzelő-, fűtőanyag célú
gázolajra 85 000 Ft/ezer liter,
d)	a 2710 19 41 vámtarifaszám alatti, üzemanyag célú gázolajra 88 900 Ft/ezer liter,
illetve amennyiben legalább 4,4 térfogatszázalék biodízelt tartalmaz, 85 000 Ft/ezer liter,”
(2)	A Jöt. 52. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke az 50. § szerinti, de az (1) bekezdésben nem említett ásványolajra
a)	- figyelemmel a (3) bekezdés rendelkezésére is - a biodízel esetében az (1) bekezdés d)
pontja szerinti alacsonyabb adómérték, az E85 esetében a termék bioetanolon kívüli
komponenseinek térfogatra számított mennyiségi részaránya (a százalékérték századrészében
kifejezve) és az (1) bekezdés a) pontja szerinti alacsonyabb adómérték szorzataként
meghatározott összeg,
b)	az a) pontban nem említett bioüzemanyag esetében az üzemanyagkénti felhasználásnak
megfelelően az (1) bekezdés a) vagy d) pontja szerinti alacsonyabb, illetve az (1) bekezdés f)
vagy g) pontja szerinti adómérték, illetve a 2207 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék
bioüzemanyag esetében a 64. § (2) bekezdése szerinti adómérték,
c)	benzin, illetve gázolaj adalékakénti, hígítóanyagakénti beszerzés, importálás, kínálás,
értékesítés vagy felhasználás esetén az (1) bekezdés a) vagy d) pontja szerinti alacsonyabb
adómérték,
42
d)	az a)-c) pont alá nem eső ásványolaj esetében - az üzemanyagkénti vagy a tüzelő-,
fűtőanyagkénti beszerzésnek, importálásnak, kínálásnak, értékesítésnek vagy felhasználásnak
megfelelően - a hozzá legközelebb álló, az (1) bekezdés a) vagy d) pontja szerinti magasabb,
illetve a b), c), f) vagy g) pontja szerinti adómérték, figyelemmel a (3) bekezdés
rendelkezésére is.”
(3)	A Jöt. 52. §-a kiegészül a következő új (4) bekezdéssel:
„(4) Az adó mértéke az (1) bekezdés a) és d) pontjában meghatározott mérték
8 000 Ft/ezer literrel növelt összege, amennyiben a termék kéntartalma 10 ppm-nél nagyobb.”
78.	§ A Jöt. 53. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Adómentes célú felhasználásnak minősül/
„b) az ásványolaj villamos energia előállításához erőműben, illetve kapcsolt hő- és
villamos energia előállításához erőműben vagy távhőtermelő létesítményben történő
felhasználása;”
79.	§ (1) A Jöt. 58. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép és a bekezdés kiegészül a következő új j) ponttal:
/Ásványolaj-adóraktári engedély/
„g) a bioüzemanyagot előállító üzemre (a továbbiakban: bioüzemanyag-adóraktár);”
„j) bioüzemanyagot kísérleti fejlesztés keretében előállító üzemre (a továbbiakban:
kísérleti előállítást végző üzem);”
/adható./
(2)	A Jöt. 58. §-ának (5) bekezdése kiegészül a következő mondattal:
„A kísérleti előállítást végző üzem esetében a jövedéki biztosítékot az előállításra kerülő
összes bioüzemanyag mennyiségére számított adótartalom kísérleti előállítás időszakának egy
hónapra számított átlaga alapulvételével kell meghatározni azzal, hogy amennyiben az így
számított jövedéki biztosíték összege nem éri el az 500 ezer forintot, a jövedéki biztosíték
nyújtásától el kell tekinteni.”
(3)	A Jöt. 58. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) Kőolaj-finomítóban és finomítói ásványolajraktárban E85 előállítása is, kőolaj-
finomítóban továbbá ETBE előállítása is végezhető, ezen adóraktárakra kiadott adóraktári
engedély birtokában.”
(4)	A Jöt. 58. §-a kiegészül a következő új (14)-(15) bekezdésekkel:
„(14) A kísérleti előállítást végző üzem esetében a 35-41. §-okban szabályozottakra, így az
adóraktári engedélyezésre, az adóraktár-engedélyes bizonylatolási, nyilvántartási és
elszámolási kötelezettségére - a jövedékibiztosíték-nyújtáson kívül - a külön jogszabályban
meghatározott, eltérő rendelkezéseket kell alkalmazni.
(15)	A kísérleti előállítást végző üzemben előállított bioüzemanyag kizárólag a kísérleti
fejlesztés keretében használható fel, egyébként meg kell semmisíteni.”
80.	§ A Jöt. 59. §-a (6) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
43
„A jövedéki biztosítékot az éves szinten várhatóan beszerzésre kerülő ásványolaj és
megfigyelt termék, illetve - az 50. § (4) bekezdés e) pontja szerinti megfigyelt termék
előállítása esetén - az alkoholtermék egyhavi átlagos beszerzésének mennyisége és az 52. §
(1)	bekezdésének a) pontjában meghatározott alacsonyabb - az 50. § (4) bekezdés e) pontja
szerinti megfigyelt termék, illetve az alkoholtermék esetében a 64. § (2) bekezdése szerinti -
adómérték alapján számított összeg erejéig, de legfeljebb 60 millió forint összegben kell
nyújtani.”
81.	§ A Jöt. 70. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„70. § (1) A teljesen denaturált alkohol
a)	kiszerelése szeszüzemben, alkoholregeneráló és -denaturáló üzemben vagy a
vámhatóság által e § szerint kiadott felhasználói engedéllyel,
b)	megfigyelt termék vagy hígítóként, oldószerként értékesített, 2207 vámtarifaszám alá
tartozó alkoholtermék előállításához történő felhasználása alkoholregeneráló és -denaturáló
üzemben,
c)	megfigyelt termék előállításához történő felhasználása a vámhatóság által e § szerint
kiadott felhasználói engedéllyel
végezhető.
(2)	A teljesen denaturált alkohol (1) bekezdésben nem említett egyéb felhasználása a 2
liter vagy annál nagyobb űrtartalmú göngyölegben, tankautóban történő beszerzés esetén
a)	olyan, nem kereskedelmi tevékenységet végző személy által végezhető, aki (amely) - a
külön jogszabály szerint - e tevékenységét a vámhatósághoz bejelentette és nyilvántartásba
vételét a vámhatóság visszaigazolta, vagy
b)	olyan személy által végezhető, aki (amely) az (1) bekezdés a) és c) pontjában említett
felhasználói engedéllyel rendelkezik, és abban - a benyújtott kérelem alapján - az egyéb
felhasználás megjelölése is szerepel.
(3)	Az (1) bekezdés a) és c) pontjában említett felhasználói engedélyre az 59. § (3)-(4),
(7)-(8), (10)-(11) bekezdés rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni azzal az eltéréssel,
hogy a jövedéki biztosítékot 1 millió forint összegben kell nyújtani.
(4)	A (2) bekezdés a) pontja szerinti személynek a vámhatóság általi nyilvántartásba
vételhez, majd azt követően évenként meg kell adnia az éves szinten felhasználni tervezett
mennyiséget és a felhasználás célját.”
82.	§ A Jöt. 71. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„71. § (1) A teljesen denaturált alkohol 2 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú
göngyölegben, tankautóban csak szeszüzem vagy alkoholregeneráló és -denaturáló üzem
engedélyesének, a 70. § (1) bekezdés a) és c) pontjában említett felhasználói engedélyesnek,
vagy a vámhatóság által a 70. § (2) bekezdés a) pontja szerint nyilvántartásba vett
felhasználónak értékesíthető belföldön.
(2)	A 70. § (1) bekezdés a) és c) pontjában, illetve a (2) bekezdés b) pontjában említett
felhasználói engedélyesnek a beszerzett teljesen denaturált alkohol nyilvántartására,
elszámolására a 60. § (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmaznia.
(3)	A 70. § (2) bekezdés a) pontja szerint nyilvántartásba vett felhasználó a beszerzett,
felhasznált és készleten lévő teljesen denaturált alkohol mennyiségéről nyilvántartást vezet.”
83.	§ (1) A Jöt. 72. §-a (1) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
44
/Alkoholtermék-adóraktári engedély/
„i) a vegyipari és gyógyszeripari felhasználás során szennyezetté vált alkoholtermék önálló
tevékenység keretében történő tisztítását (regenerálását) és/vagy az alkoholtermék teljes
denaturálását és kiszerelését végző üzemre, ahol a regenerált és vásárolt alkoholtermékből az
50. § (4) bekezdés e) pontja szerinti megfigyelt termék, illetve hígítóként, oldószerként
értékesített, 2207 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék is előállítható (a továbbiakban:
alkoholregeneráló és -denaturáló üzem),”
/adható./
(2)	A Jöt. 72. §-a kiegészül a következő új (12) bekezdéssel:
„(12) Az italgyár és a szeszpalackozó engedélyesének a palackozás céljára betárolt és
lepalackozott szőlőbor tekintetében a 83. § rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmaznia.”
84.	§ A Jöt. 73. §-a kiegészül a következő új (12) bekezdéssel:
„(12) A felhasznált zárjegyekről
a)	az adóraktár engedélyese a tárgynapi termelés - több műszakos üzemelés esetén a
tárgynapi utolsó műszak - végéig felhelyezett zárjegyekről legkésőbb a felhasználást,
b)	a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő, a közösségi kereskedelmi tevékenységet
folytató jövedéki engedélyes kereskedő a belföldön felhelyezett zárjegyekről legkésőbb a
zárjegy-felhelyezési kötelezettsége teljesítését, illetve a külföldön felhelyezett zárjegyekről a
bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő legkésőbb az alkoholtermék fogadásának napját, a
közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő legkésőbb az
alkoholtermék belföldre történő beszállításának napját,
c)	az importáló legkésőbb a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásának napját
követő napon köteles a tárgynapi zárjegyfelhasználásra vonatkozó adatokat a külön
jogszabályban foglalt módon és technikai feltételekkel a vámhatóság részére megküldeni.”
85.	§ A Jöt. 91. §-a kiegészül a következő új (8) bekezdéssel:
„(8) A pezsgőüzem és a pezsgőpalackozó engedélyesének a palackozás céljára betárolt és
lepalackozott szőlőbor tekintetében a 83. § rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmaznia.”
86.	§ A Jöt 96. §-a kiegészül a következő új (3) és (4) bekezdésekkel:
„(3) A (4) bekezdésben foglalt eltéréssel az olyan terméket, amely teljesen vagy részben
dohánytól eltérő anyagot is tartalmaz, de egyébként megfelel
a)	az (1) bekezdés a) pontjában foglalt kritériumoknak, cigarettának,
b)	az (1) bekezdés f) pontjában foglalt kritériumoknak, finomra vágott fogyasztási
dohánynak,
c)	az (1) bekezdés g) pontjában foglalt kritériumoknak, egyéb fogyasztási dohánynak
kell tekinteni.
(4)	Nem lehet dohánygyártmánynak tekinteni azt a kizárólag gyógyászati célra használt,
gyógyhatású anyagot tartalmazó terméket, amely nem tartalmaz dohányt és a külön
jogszabályban meghatározott hatóság által kiadott érvényes forgalomba hozatali engedéllyel
rendelkezik.”
87.	§ (1) A Jöt. 97. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke
45
a)	a cigarettára 7 800 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 28,2
százaléka, de legalább 14 460 forint/ezer darab,
b)	a szivarra, a szivarkára a kiskereskedelmi eladási ár 28,5 százaléka,
c)	a finomra vágott fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 52 százaléka, de
legalább 5 785 forint/kilogramm,
d)	és az egyéb fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 32,5 százaléka, de
legalább 5 785 forint/kilogramm.”
(2)	A Jöt. 97. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az általános forgalmi adó alapja az (5) bekezdés szerinti, az általános forgalmi adót is
tartalmazó kiskereskedelmi eladási ár. Az általános forgalmi adó mértéke az áfatörvény
általános adó mértékének megfelelő azon százalékérték, amelyet akkor kell alkalmazni,
amikor az adott pénzösszeget úgy kell tekinteni, mint amely fizetendő általános forgalmi adót
is tartalmaz.”
(3)	A Jöt. 97. §-a (6) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adójegy nélküli dohánygyártmány esetében, ha ugyanazon termékválasztékot/
„b) belföldön nem forgalmazzák, az áfatörvény szerint meghatározott
általánosforgalmiadó-alap általános forgalmi adóval növelt összegét”
/kell kiskereskedelmi eladási árnak tekinteni./
88.	§ (1) A Jöt. 98. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adójegy átvételekor meg kell fizetni azt az adó- és általánosforgalmiadó-összeget,
amelyet az igényelt adójegyek a dohánygyártmány szabadforgalomba bocsátásakor -
figyelemmel a (16) bekezdésben foglaltakra - a (2) bekezdés alapján képviselnek (a
továbbiakban: fizetési kötelezettség).”
(2)	A Jöt. 98. §-ának (12)-(13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a §
kiegészül a következő új (14)-(16) bekezdéssel, egyidejűleg a jelenlegi (14) bekezdés
számozása (17) bekezdésre módosul:
„(12) Amennyiben az adó mértéke emelkedik, az új adómérték hatálybalépését megelőző
8 hétben - amennyiben ennél az új adómérték kihirdetése és hatályba lépése közötti időszak
rövidebb, ez utóbbi időszak alatt - (a továbbiakban: referencia időszak) az adóraktár
engedélyese és a bejegyzett kereskedő havonta nem rendelhet és részére a vámhatóság nem
adhat ki több adójegyet a cigarettára, mint az új adómérték kihirdetése hónapját megelőző 12
hónapban (a továbbiakban: bázisidőszak) átvett és a bázisidőszakban visszahozott
adójegyekkel csökkentett adójegyek mennyiségéből a bázisidőszakra számított egyhavi átlag
1,25-szöröse.
(13)	A (12) bekezdés rendelkezését az importáló és a nem bejegyzett kereskedő esetében
is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy az átvett adójegyek egyhavi átlagát a bázisidőszak
azon hónapjaira kell számítani, amelyben az importáló, illetve a nem bejegyzett kereskedő
adójegyet vett át.
(14)	Amennyiben az adóraktár engedélyese, a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő és az
importáló (a továbbiakban együtt: adójegy-felhasználó) a tevékenységét az új adómérték
kihirdetésének hónapját megelőző 12 hónapnál rövidebb ideig folytatta, a referencia
időszakban rendelhető, illetve kiadható adójegy mennyiségének meghatározásához
figyelembe veendő egyhavi átlagot ezen időszakra vonatkozóan kell - figyelemmel a (13)
46
bekezdés rendelkezéseire is - megállapítani. Amennyiben az adójegy-felhasználó a
tevékenységét az új adómérték kihirdetésének hónapját megelőzően 6 hónapnál rövidebb
ideig folytatta, vagy tevékenységét az új adómérték kihirdetését követően kezdte meg,
számára a vámhatóság a referencia időszakban nem adhat ki több adójegyet, mint a legalább
12 hónapja működő adójegy-felhasználók esetében számított kiadható mennyiségek közül a
legkisebb mennyiség.
(15)	Az adójegy-felhasználónak az adójegy-megrendelése benyújtásához csatolnia kell az
egyhavi átlag levezetését, kivéve, ha az adójegy-felhasználó a tevékenységét az új adómérték
kihirdetésének hónapját megelőzően hat hónapnál rövidebb ideig folytatta, vagy
tevékenységét az új adómérték kihirdetését követően kezdte meg.
(16)	Az adómérték változásának hatálybalépését követően az adóraktárból a változás előtti
adójeggyel - legfeljebb még 15 napon belül - csak az a dohánygyártmány tárolható ki,
amelyre az adójegyet az adómérték változásának hatálybalépése előtt helyezték fel. A
dohánygyártmány az adómérték változásának hatálybalépését követően csak az új
adómértéknek megfelelő adójeggyel importálható a szabad forgalom számára és hozható be
más tagállamból.”
89.	§ A Jöt. 99. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adójegy tartalmazza
a)	a dohánygyártmány megnevezését (cigaretta, szivar, szivarka, finomra vágott
fogyasztási dohány, egyéb fogyasztási dohány),
b)	a dohánygyártmány egyedi fogyasztói csomagolási egységben foglalt mennyiségét
(darab, kilogramm),
c)	az egyedi fogyasztói csomag kiskereskedelmi eladási árát,
d)	az adójegy sorszámát, valamint
e)	annak - külön jogszabályban foglalt módon való - jelölését, hogy az adójegy által
képviselt fizetési kötelezettség milyen időpontban hatályba lépett (lépő) adómérték alapján
került meghatározásra.”
90.	§ A Jöt. 103. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az 52. § (1) bekezdése szerinti ásványolajjal - kivéve az egyéb ellenőrzött
ásványolajat 1 liter vagy annál kisebb kiszerelésben, illetve a 25 kilogramm vagy annál kisebb
kiszerelésű palackba töltött cseppfolyósított szénhidrogént -, a 2207 vámtarifaszám alá
tartozó bioüzemanyaggal, az E85-tel és más, a 3824 90 99 vámtarifaszám alá tartozó,
üzemanyagcélú, 2207 vámtarifaszámú alkoholterméket tartalmazó ásványolajjal, az 50. § (4)-
(5)	bekezdése szerinti megfigyelt termékkel, valamint az ásványolajon kívüli, előbbiekben
nem említett egyéb jövedéki termékkel - kivéve a 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti
terméket - (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: jövedéki termék)
szabadforgalomban kereskedni, e jövedéki termékeket exportálni és importálni,
szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméket (ideértve a megfigyelt terméket is) a
Közösségen belüli forgalomban értékesíteni vagy onnan beszerezni csak az e törvényben
meghatározott engedéllyel lehet. ”
91.	§ (1) A Jöt. 106. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket/
„a) kizárólag olyan számla kibocsátásával értékesíthet, amelynek az áfatörvényben
meghatározott adatokon kívül tartalmaznia kell a jövedéki termék vámtarifaszámát, a jövedéki
47
engedélyes kereskedő jövedéki engedélye számát, a vevő adóigazgatási azonosító számát és -
ha a vevő kereskedő - az e törvényben előírt engedélye számát is, továbbá a fűtőolaj
mezőgazdasági őstermelőnek történő értékesítése esetén az előbbieken kívül a vevő
őstermelői igazolványának számát,”
(2) A Jöt. 106. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a belföldön értékesített jövedéki termékről
vevőnként olyan nyilvántartással kell rendelkeznie, amely tartalmazza
a)	az értékesített termék megnevezését és vámtarifaszámát, számla szerinti mennyiségi
egységét, mennyiségét és értékét, a számla számát,
b)	a vevő nevét, székhelye (telephelye) címét, adóazonosító számát és - kereskedő vevő
esetén - az e törvény szerinti engedélye számát,
c)	a vásárlás és a teljesítés (kiszállítás) időpontját.
A jövedéki engedélyes kereskedő a nyilvántartás adatait számítógépes adathordozón
köteles tárolni, melyeket - kérésre - a külön jogszabályban meghatározott módon és technikai
feltételekkel köteles a vámhatóság rendelkezésére bocsátani.”
92.	§ A Jöt. 108. §-a kiegészül a következő új (3) bekezdéssel:
„(3) Az importáló a jövedéki termék értékesítéséről kiállított számlán köteles a jövedéki
termék vámtarifaszámát is feltüntetni.”
93.	§ A Jöt. kiegészül a következő új 111/A. §-sal:
„111/A. § (1) A vámhatóság az olyan jövedéki termék felderítése érdekében, amely után
az adót nem fizették meg, a postai szolgáltató felvevő- vagy kézbesítőhelyén, a futár- vagy
csomagszállítást végző szolgáltató telephelyén foganatosított érzékszervi vizsgálata
eredményének - így különösen a térfogat, a súly, ezek aránya - ismeretében és a
rendelkezésre álló egyéb információk (beszerzett adatok) birtokában a postai szolgáltató
felvevő- vagy kézbesítőhelyén, a futár- vagy csomagszállítást végző szolgáltató telephelyén -
jegyzőkönyv egyidej ű felvétele mellett - csomagátvizsgáló berendezéssel átvilágíthatja azon
csomagküldeményt, amelyről az előbbiek alapján valószínűsíthető, hogy
a)	harmadik országból érkező csomagküldemény esetén az adómentes mennyiségen felüli,
b)	tagállamból érkező csomagküldemény esetén a kereskedelmi mennyiségen felüli,
c)	belföldön feladott csomagküldemény esetén a kereskedelmi mennyiségen felüli, illetve
cigaretta esetében 200 szálat meghaladó mennyiségben
adózás alól elvont jövedéki terméket tartalmaz.
(2)	A vámhatóság a csomagküldeményt visszatartja, amennyiben az átvilágítás
eredményeként alaposan feltehető, hogy az átvilágított csomagküldemény adózás alól elvont
jövedéki terméket tartalmaz. A vámhatóság a visszatartásról végzésben rendelkezik, és a
végzés egy példányának megküldésével - a jogkövetkezményekre történő egyidejű
figyelmeztetés mellett - értesíti az (1) bekezdés a)-b) pontja esetén a címzettként feltüntetett
személyt (a továbbiakban: címzett), az (1) bekezdés c) pontja esetén a feladóként feltüntetett
személyt (a továbbiakban: feladó) a csomagküldemény visszatartásáról, valamint a
visszatartott csomagküldemény (5) bekezdés szerinti felbontásának pontos helyéről.
(3)	A visszatartásról rendelkező végzéssel szemben a feladó, illetve a címzett -
jogszabálysértésre hivatkozással - kifogással élhet. A kifogást a végzés közlésétől számított
nyolc napon belül kell előterjeszteni a végzést hozó vámhatóságnál. A kifogást a felettes szerv
48
a benyújtástól számított tizenöt napon belül bírálja el. A kifogásnak a felbontás
foganatosítására halasztó hatálya van.
(4)	A vámhatóság a postai szolgáltató felvevő- vagy kézbesítőhelyéről, a futár-vagy
csomagszállítást végző szolgáltató telephelyéről - jegyzőkönyv egyidej ű felvétele mellett -
elszállíthatja a visszatartott csomagküldeményt a felbontást végző szervhez.
(5)	Amennyiben a visszatartásról rendelkező végzés címzett, illetve feladó felé történő
közlésétől számított 30 napon belül - ha a feladó, illetve a címzett kifogással élt, 45 napon
belül - a címzett, illetve a feladó vagy annak képviselője a vámhatóság (2) bekezdés szerinti
végzésben megjelölt szerve előtt a csomagküldemény felbontásához
a)	megjelenik, vagy
b)	nem jelenik meg és a megjelenésre póthatáridőt sem kér, vagy a póthatáridő
eredménytelenül telt el,
a vámhatóság jogosult a visszatartott csomagküldemény - jegyzőkönyv egyidejű felvétele
mellett történő - felbontására. A megjelenésre legfeljebb 45 napos póthatáridő
engedélyezhető.
(6)	A csomagküldemény átvilágítását és felbontását a vámhatóság legalább két eljáró
tagjából álló bizottság végezheti.
(7)	Ha olyan csomagküldemény felbontására kerül sor, amely adózás alól elvont jövedéki
terméket nem tartalmaz, a vámhatóság a csomagküldeményt visszacsomagolja, és azt az (5)
bekezdés a) pontja szerinti esetben a jelenlévő címzett, illetve feladó vagy annak jelenlévő
képviselője részére átadja, az (5) bekezdés b) pontja szerinti esetben pedig haladéktalanul
intézkedik a visszacsomagolt csomagküldemény, valamint az annak felbontásáról készült
jegyzőkönyv címzett részére történő eljuttatása iránt.
(8)	Amennyiben olyan csomagküldemény felbontására kerül sor, amely csak részben
tartalmaz adózás alól elvont jövedéki terméket, akkor a vámhatóságnak a
csomagküldeményben található, az adózás alól elvont jövedéki terméken kívüli dolog
(dolgok) tekintetében kell a (7) bekezdés szerint eljárnia.
(9)	A csomagküldemény elvesztéséből, megsérüléséből, késedelmes kézbesítéséből
keletkezett kár megtérítésére a postáról szóló 2003. évi CI. törvény rendelkezései, illetve a
futár- vagy csomagszállítást végző szolgáltatóval kötött szerződés rendelkezései irányadóak
azzal az eltéréssel, hogy az ott meghatározott kártérítési felelősség az adózás alól elvont
jövedéki terméket nem tartalmazó csomagküldemény esetében a vámhatóságot terheli,
amennyiben a bekövetkezett kár bizonyíthatóan a vámhatóságnak az e § szerinti ellenőrzése
és/vagy az azt követő intézkedése folytán keletkezett.”
94.	§ A Jöt. 113. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„113. § (1) Az adóalany vagy a jövedéki terméket forgalmazó más adózó által elkövetett,
az Art. szerint mulasztási bírsággal sújtandó jogellenes magatartások esetén az Art.
rendelkezéseit a (2) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	Az e törvény hatálya alá tartozó természetes személy 300 ezer forintig, gazdálkodó
szervezet 600 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha az e törvényben
meghatározott
a)	nyilvántartást nem vezeti, nyilvántartás-vezetési kötelezettségét valótlan
adattartalommal vagy hiányosan teljesíti, vagy abban az adatokat az előírásoktól eltérően
vagy eltérő rendszerességgel rögzíti,
49
b)	nyilvántartás havi zárását, összesítését, annak a vámhatósághoz történő benyújtását
késedelmesen vagy nem teljesíti.
(3)	Az e törvény hatálya alá tartozó természetes személyre 100 ezer forintig, a gazdálkodó
szervezetre 300 ezer forintig terjedő mulasztási bírságot lehet kivetni az e törvényben és a
végrehajtási rendeleteiben előírt kötelezettség megsértése, elmulasztása miatt, ha arra
jogkövetkezményt sem e törvény 112. §-a, sem e § (2) bekezdése, sem az Art. nem határoz
meg.”
95.	§ (1) A Jöt. 114. §-a (2) bekezdésének felvezető mondatrésze helyébe a
következő rendelkezés lép:
„Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni - nem értve ide a 115. § (3) bekezdésében
említett termékeket -”
(2)	Jöt. 114. §-ának (3)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) Az (1) bekezdés szerinti jövedéki bírság alapja az adózás alól elvont termék
mennyisége és a bírság megállapításakor hatályos adómérték - a (2) bekezdés g) pont szerinti
adózás alól elvont termék esetében az 52. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott
alacsonyabb adómérték - alapján számított adó, illetve a szőlőbor esetében az adózás alól
elvont termék literben mért mennyisége és 30 forint szorzataként meghatározott összeg. A
jövedéki bírság mértéke a bírságalap kétszerese, de legalább 30 ezer forint.
(4)	A jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet,
amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott tevékenységet folytat, a (3)
bekezdés szerinti bírságalap kétszeresének, kereskedelmi mennyiség esetében ötszörösének
megfelelő mértékű jövedéki bírság fizetésére köteles. A jövedéki bírság legkisebb összege
150 ezer forint. Nem vethető ki jövedéki bírság a külön jogszabály szerint nyilvántartásba vett
mezőgazdasági felhasználóra, ha az általa felhasznált gázolaj jövedéki adójának
visszatérítését a vámhatóság kiutalás előtt ellenőrizte.
(5)	A felhasználói engedélyes az egyéb ellenőrzött ásványolajnak, a megfigyelt terméknek
vagy a teljesen denaturált alkoholnak, az adóraktár engedélyes az 50. § (4) bekezdése szerinti
megfigyelt terméknek (kivéve biodízel és üzemanyag-adalék) vagy a teljesen denaturált
alkoholnak a 60. § (3) bekezdés szerinti elszámolással megállapított, nem engedélyezett célra
történt felhasználása (készlethiánya) esetén az ilyen felhasználásként kimutatott mennyiség és
az 52. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott alacsonyabb, illetve - az 50. § (4) bekezdés
e)	pontja szerinti megfigyelt termék, továbbá a teljesen denaturált alkohol esetén - a 64. § (2)
bekezdésében meghatározott, a bírság megállapításakor hatályos adómérték alapján számított
összeg kétszeresének megfelelő összegű, de legalább 50 ezer forint jövedéki bírságot fizet.
(6)	A jövedéki ellenőrzés során feltárt olyan, az (1) bekezdésben meghatározott
jövedékitörvény-sértés esetén, ahol az adózás alól elvont termék után számított jövedéki adó
összege a 20 ezer forintot nem haladja meg, a jövedéki ellenőrzést végző gyorsított eljárás
keretében a helyszínen jövedéki bírságot szabhat ki és szedhet be, és a lefoglalt adózás alól
elvont terméket elkobozza, amennyiben a termék birtokosa, szállítója a törvénysértés tényét
elismeri, továbbá a jogkövetkezményekről szóló tájékoztatást tudomásul veszi és jogorvoslati
jogáról lemond. A (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően a jövedéki bírság összege 20 ezer
forint. Amennyiben a gyorsított eljárás feltételei nem állnak fenn, úgy az ellenőrzést végző az
általános szabályok szerint jár el.”
96.	§ A Jöt. 115. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
50
„(3) Cukorcefre, illetve a cukorcefréből alkoholtermék vagy a 2204, 2205, 2206
vámtarifaszám alá tartozó termék jogosulatlan előállítása, értékesítése, megvásárlása,
birtoklása, továbbá - amennyiben külön jogszabály szerint minőségvédelmi bírság
kiszabásának nincs helye - a bor külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérő
előállítása vagy kezelése, illetve az így előállított vagy kezelt bor értékesítése, birtoklása,
valamint - a szőlőtörköly kivételével - a borászati melléktermék jogosulatlan értékesítése,
megvásárlása, birtoklása esetén literenként, illetve kilogrammonként 3000 forint, de legalább
100 ezer forint, a szőlőtörköly jogosulatlan értékesítése, megvásárlása, birtokolása esetén 100
kilogrammonként 3000 forint jövedéki bírságot kell kivetni.”
97.	§ A Jöt. kiegészül a következő új 116/A. §-sal:
„116/A. § (1) A jövedéki bírság összege kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén
hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, illetve kiszabása mellőzhető, ha a körülményekből
megállapítható, hogy a jogsértő személy az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel
járt el. A jövedéki bírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen
az adózás alól elvont termék, a hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett adójegy,
zárjegy és hivatalos zár mennyiségét, az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, a
jogsértő személy jogellenes magatartásának súlyát, gyakoriságát.
(2)	Nincs helye - sem hivatalból, sem kérelemre - a jövedéki bírság mérséklésének, ha
a)	a jogsértő személy ismételten követett el jövedéki bírság kiszabásával járó jogsértést,
vagy
b)	a jövedéki bírság kiszabása cukorcefrével, denaturált alkoholtermékkel vagy abból
előállított alkoholtermékkel, adójegy nélküli, hamis, hamisított vagy jogosulatlanul
megszerzett adójeggyel ellátott dohánygyártmánnyal összefüggésben elkövetett jogsértés
miatt történt.”
98.	§ A Jöt. kiegészül a következő új 116/B. §-sal:
„116/B. § (1) Az adózás alól elvont termék, a hamis, hamisított vagy jogtalanul
megszerzett zárjegy, adójegy, hivatalos zár, a cukorcefre, illetve az abból jogosulatlanul
előállított alkoholtermék vagy a 2204, 2205, 2206 vámtarifaszám alá tartozó termék, a
jogosulatlanul értékesített borászati melléktermék, a jövedéki termék előállítására alkalmas,
jogosulatlanul előállított, értékesített desztilláló berendezés, főzőüst, forralóüst, gép vagy
egyéb eszköz, a jogosulatlanul átadott, értékesített, megvásárolt szárított dohány több
természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság általi
együttes birtokolása és/vagy szállítása esetén a jövedéki bírság megfizetésére valamennyi
birtokos személy egyetemlegesen kötelezhető (a továbbiakban: társkötelezett).
(2)	A vámhatóság a kiszabott jövedéki bírság megfizetését bármelyik társkötelezettől vagy
mindegyiküktől együttesen is követelheti. Amennyiben a társkötelezettek bármelyike a
jövedéki bírságot megfizeti, a többi társkötelezett bírságfizetési kötelezettsége is megszűnik.
(3)	A társkötelezetteket a fizetési kötelezettség egymás között egyenlő arányban terheli.
Ha valamely társkötelezett a vámhatóság felé a ráeső fizetési kötelezettséget meghaladó
összegben teljesít, a többi társkötelezettel szemben - a fizetési kötelezettség őket terhelő része
erejéig - megtérítési követelése támad.”
99.	§ (1) A Jöt. 117. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a jövedéki
termék mennyisége, amelyre az (1) bekezdésben említett jogsértést elkövették, nem éri el a
51
110.	§ (5) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve az üzemanyagok
esetében az 500 litert, és a jogsértést első ízben követték el.”
(2) A Jöt. 117. §-a kiegészül a következő (5) bekezdéssel:
„(5) Amennyiben a vonatkozó jogszabály szerinti vendéglátás üzletkörben kiadott
működési engedéllyel rendelkező nem jövedéki engedélyes kereskedőt a 114. § (2) bekezdés
b)	és c) pontja szerinti jogsértés miatt jogerősen jövedéki bírság megfizetésére kötelezték, a
vámhatóság az alkoholtermék, a sör, a bor, a pezsgő és a köztes alkoholtermék beszerzéséről,
értékesítéséről és napi készletváltozásáról a külön jogszabály szerinti, a vámhatóság által
előzetesen jóváhagyott külön nyilvántartás két évig történő vezetésére kötelezi. A
nyilvántartás-vezetési kötelezettségről rendelkező határozat fellebbezésre tekintet nélkül
azonnal végrehajtható. A vámhatóság a nem jövedéki engedélyes kereskedő által a határozat
kézhezvételétől számított 5 munkanapon belül bemutatott nyilvántartást 5 munkanapon belül
hitelesíti, mellyel egyidejűleg értesíti a nem jövedéki engedélyes kereskedőt a nyilvántartás-
vezetési kötelezettség kezdő időpontjáról. Ha a nem jövedéki engedélyes kereskedő terhére a
nyilvántartás-vezetési kötelezettségének időtartama alatt ismételten a 114. § (2) bekezdés b)
és c) pontja szerinti jogsértést állapítanak meg jogerősen, a nyilvántartás-vezetési
kötelezettségének időtartama további két évvel meghosszabbodik.”
100.	§ (1) A Jöt. 119. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/A vámhatóság/
„c) a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően előállított vagy kezelt, a 115. §
(3)	bekezdésének rendelkezése alá eső bort, borászati mellékterméket [e §, valamint a 120. §
alkalmazásában az a)-c) pontokban meghatározottak a továbbiakban: termékek],”
/lefoglalja./
(2)	A Jöt. 119. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A lefoglalt termék, dolog és eszköz - a (6) bekezdés d) pontja szerinti esetben
foglaltak kivételével - annak adható ki, aki a tulajdonjogát minden kétséget kizáróan igazolja,
vagy annak, akitől azt (azokat) a vámhatóság lefoglalta, feltéve, hogy a jogszerű birtoklás
tényét igazolta. A kiadás feltétele - a (6) bekezdés d) pontja szerinti eset kivételével -, hogy a
lefoglalás megszüntetéséről rendelkező végzés közlésének napját követő nap és a kiadni
rendelt termék, dolog és eszköz kiadásának napja közötti időtartamra eső tárolási költséget a
vámhatóság részére igazoltan megtérítsék. A (6) bekezdés d) pontja szerinti esetben a lefoglalt
dolgot a büntetőeljárást lefolytató hatóságnak kell átadni.”
(3)	A Jöt. 119. §-a kiegészül a következő új (8)-(10) bekezdésekkel, és egyidejűleg a
jelenlegi (8)-(11) bekezdések számozása (11)-(14) bekezdésre változik:
„(8) Ha a (6) bekezdés a)-c) és e) pontja szerint kiadni rendelt terméket, dolgot és eszközt
a lefoglalás megszüntetéséről rendelkező végzés közlését követő 60 napon belül a (7)
bekezdésben meghatározott személy nem veszi át, úgy azt a vámhatóság értékesítheti. Az
értékesítésből befolyt ellenérték a kiadni rendelt, de át nem vett termék, dolog és eszköz
helyébe lép. Az előbbiek szerint kell eljárni abban az esetben is, ha a szállításra használt, nem
a jövedéki törvénysértés elkövetőjének tulajdonában lévő eszköz lefoglalásának (6) bekezdés
e)	pontja szerinti megszüntetéséről rendelkező végzés meghozatalára a nyilatkozattételi
felhívás eredménytelen eltelte vagy a felhívás sikertelen kézbesítése miatt nem kerülhet sor.
52
(9)	Amennyiben a (8) bekezdésben foglaltak szerinti értékesítésből befolyt ellenértéket az
annak átvételére jogosult személy a vámhatóság ezirányú tájékoztatásának közlésétől
számított öt éven belül nem veszi át, akkor az értékesítésből befolyt ellenérték a magyar
államra száll. Az értékesítésből befolyt ellenérték után a vámhatóságnak kamatfizetési
kötelezettsége nincs.
(10)	A (8) és (9) bekezdésben meghatározott határidők elmulasztása miatt igazolási
kérelem benyújtásának helye nincs.”
101.	§ A Jöt. 128/A. §-a kiegészül a következő új (10) bekezdéssel:
„(10) 2009. december 31-éig a 111/A. § (1) bekezdése b) pontjának rendelkezését a
Romániából és Bulgáriából érkező csomagküldeményekre a harmadik országból érkező
csomagküldemények esetében érvényesülő adómentes mennyiségen felüli mennyiség esetén
lehet alkalmazni.”
102.	§ (1) A Jöt. 129. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg/
„a) a mezőgazdasági ágazatban a szántó-, a kert-, a gyümölcsös-, a szőlő-, a gyep-, a
halastó- művelési ágban, valamint az erdőfelújításban felhasznált, de évente hektáronként
legfeljebb 97 liter gázolaj jövedéki adója 80 százalékának a külön jogszabály szerint
nyilvántartásba vett mezőgazdasági termelő részére történő visszatérítését, a visszatérítés
feltételeit és szabályait,”
(2)	A Jöt. 129. §-a (2) bekezdésének c), f) és r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép
és a bekezdés kiegészül a következő t) ponttal:
/Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendeletben határozza
meg/
„c) az e törvényben előírt nyilvántartások vezetésére, a vámhatóság felé a nyilvántartások
alapján teljesítendő adatszolgáltatás tartalmára, módjára és technikai feltételeire, a
bizonylatok kiállítására, a jövedéki termékek és a megfigyelt termékek elszámolására
vonatkozó részletes szabályokat;”
„f) a zárjegy, valamint a hordós és kannás kiszerelésű borra előírt hivatalos zár
alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak, a zárjegy felhasználásával kapcsolatos
tárgynapi adatszolgáltatás tartalmának, módjának és technikai feltételeinek, az adójegy
igénylésének, visszavételének, alkalmazásának részletes szabályait;”
„r) az 52. § (1) bekezdés a), illetve d) pontja szerinti alacsonyabb adómérték, valamint az
52.	§ (2) bekezdésében az E85-re meghatározott adómérték alkalmazásához a bioetanol-,
illetve a biodízel-tartalom igazolásának részletes szabályait;”
„t) a bioüzemanyag kísérleti előállítást végző üzemben történő előállítása
engedélyezésének feltételeit, valamint a bioüzemanyag-adóraktár engedélyesére vonatkozó
bizonylatolás, nyilvántartás és elszámolás részletes szabályait.”
(3)	A Jöt. 129. §-a kiegészül a következő (7) bekezdéssel:
„(7) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter és a külpolitikáért felelős
miniszter arra, hogy együttes rendeletben határozza meg a diplomáciai és konzuli képviselet,
a diplomáciai és konzuli képviselet tagja, valamint a nemzetközi szervezet vagy képviselete és
ezek tisztviselője által megfizetett adó, továbbá az általuk az adójeggyel ellátott
53
dohánygyártmány után megfizetett általános forgalmi adó visszaigénylésének részletes
szabályait.”
103.	§ A Jöt. kiegészül az e törvény 4. számú melléklete szerinti 1. számú és az e törvény
5.	számú melléklete szerinti 2. számú melléklettel.
HARMADIK RÉSZ
VII.	Fejezet
Az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény módosítása
104.	§ Az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Etv.) 2. §-a
helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. § E törvény alkalmazásában:
1.	átviteli hálózat: a villamos energia átvitelére szolgáló vezetékrendszer;
2.	elektrolitikus folyamat: minden olyan folyamat, amelynél elektromos energia
felhasználása mellett oxidáció és redukció megy végbe az elektrolitoldat és az elektródok
érintkezési felületén;
3.	elosztó hálózat: a villamos energia elosztására és a felhasználói csatlakozási pontra való
eljuttatás céljára szolgáló vezetékrendszer - beleértve a tartószerkezeteket is -, a hozzá
tartozó átalakító- és kapcsolóberendezésekkel együtt;
4.	energia: a földgáz és a villamos energia;
5.	energiakereskedő: az energia rendszeres és üzletszerű, nem saját felhasználási célra
történő vásárlását és értékesítését végző, a külön jogszabály szerinti villamos
energiakereskedelmi vagy földgáz-kereskedelmi engedéllyel rendelkező személy;
6.	felhasználó: villamos energiát saját felhasználás céljára beszerző személy, beleértve azt
a személyt is, aki villamos energiát a külön jogszabály szerint megengedett továbbadás céljára
is beszerez;
7.	feljogosított fogyasztó: az az energiafogyasztó, aki a külön jogszabályban meghatározott
feltételekkel, szabad megállapodás alapján vásárol földgázt;
8.	földgáz: a 2711 11 00 és a 2711 21 00 vámtarifaszám alá tartozó termék, nem értve ide a
jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi
CXXVII. törvény 52. § (1) bekezdés g) pontja alá tartozó sűrített gáz halmazállapotú
szénhidrogént;
9.	hálózati engedélyes: a villamos energiáról szóló törvény, illetve a földgázellátásról
szóló törvény szerint az elosztó hálózati engedélyes, valamint - hálózati tevékenysége
vonatkozásában - a villamosenergia-ipari átviteli rendszerirányító és a földgáz szállítását
végző személy;
10.	kémiai redukció: olyan elektronfelvétellel járó folyamat, amelynek eredményeként a
redukáló anyag oxidációs száma csökken, azaz csökken a pozitív, nő a negatív töltések száma;
11.	kohászati folyamat: nyersvasgyártás, kokszgyártás, acélgyártás, alumíniumgyártás,
színesfémgyártás, vas-, acél-, alumínium- és színesfémöntés, érczsugorítás,
zsugorítmánygyártás, meleghengerlés, hideghengerlés, lemezfeldolgozás, melegsajtolás,
kovácsolás, bevonatolás, kokszgáztisztítás, üvegolvasztás;
12.	közüzemi fogyasztó: az az energiafogyasztó, aki (amely) a közüzemi szolgáltatótól,
közüzemi szerződés alapján vételez földgázt;
54
13.	közüzemi szolgáltató: az a külön jogszabály szerinti közüzemi szolgáltatási
engedéllyel, illetve közüzemi nagykereskedelmi engedéllyel rendelkező jogi személy, aki
közüzemi szerződés alapján a közüzemi fogyasztó számára, a fogyasztó igénye szerint nyújt
szolgáltatást;
14.	lakossági fogyasztó: a földgáz esetében az a fogyasztó, aki külön jogszabály alapján
lakossági (háztartási) árszabás, illetve díjszabás alapján vesz igénybe szolgáltatást, a villamos
energia esetében az a fogyasztó, aki a külön jogszabály szerint saját háztartása fogyasztásának
céljára vásárol villamos energiát és a vásárolt villamos energiával nem folytat
jövedelemszerzés céljából gazdasági tevékenységet;
15.	megújuló energiaforrás: a geotermikus, a nap-, a szél-, a vízenergia és a biomassza
(ideértve a biomasszából előállított terméket is), továbbá a hulladéklerakóból, illetve
szennyvízkezelő létesítményből származó gáz, biogáz;
16.	nem üzleti felhasználás: a külön törvény alapján a Magyar Államkincstár által vezetett
közhiteles és nyilvános törzskönyvi nyilvántartásban szereplő törzskönyvi alanyok, valamint a
lakossági fogyasztó energia felhasználása;
17.	párnagázkészlet: az a gázmennyiség, amelyet a földgázellátásról szóló törvényben
meghatározott föld alatti gáztároló megfelelő működéséhez állandóan biztosítani kell a
tárolóréteg(ek)ben;
18.	szervezett piac: speciális árutőzsde, ahol az energiakereskedelem szabványosított
ügyletek formájában működik;
19.	távhőtermelő létesítmény: a távhőszolgáltatásról szóló törvény alapján értelmezett
létesítmény;
20.	termelő: villamos energiát a külön jogszabály szerinti engedéllyel vagy engedély-
kötelezettség nélkül előállító jogi személy, jogi személyiség nélküli egyéb szervezet vagy
gazdasági tevékenységet folytató természetes személy (a továbbiakban együtt: személy),
illetve az a személy, aki külön jogszabály szerinti engedély alapján földgáz bányászati
tevékenységet végez;
21.	üzleti felhasználás: az energia nem üzleti felhasználáson kívüli felhasználása;
22.	vámtarifaszám: a Tanács 2658/87/EGK rendeletének a Bizottság 2031/2001/EGK
rendeletével módosított, 2002. január 1-jén hatályos 1. számú mellékletében meghatározott
Kombinált Nómenklatúrával megegyező tartalmú, az adópolitikáért felelős miniszter által
kiadott külön rendeletben kihirdetett áruazonosító számok;
23.	villamos energia: a 2716 vámtarifaszám alá tartozó termék;
24.	végfogyasztó: közüzemi, feljogosított, illetve lakossági fogyasztónak nem minősülő
földgáz fogyasztó, nem értve ide a közüzemi szolgáltatót, az energiakereskedőt és a hálózati
engedélyest.”
105.	§ Az Etv. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § (1) Adót kell fizetni, ha
a)	a közüzemi szolgáltató közüzemi fogyasztónak - a lakossági fogyasztó kivételével -
földgázt értékesít,
b)	az energiakereskedő feljogosított fogyasztónak vagy felhasználónak energiát értékesít,
kivéve a lakossági fogyasztónak történő értékesítést,
c)	a feljogosított fogyasztó vagy a felhasználó belföldön közvetlenül termelőtől vagy
szervezett piacról energiát vásárol, kivéve a lakossági fogyasztó általi vásárlást,
d)	a feljogosított fogyasztó vagy a felhasználó közvetlenül az Európai Unió más
tagállamából energiát vásárol, kivéve a lakossági fogyasztó általi vásárlást,
55
e)	a feljogosított fogyasztó vagy a felhasználó közvetlenül az Európai Unión kívüli
országból energiát vásárol, kivéve a lakossági fogyasztó általi vásárlást,
f)	a személy saját felhasználásra termel energiát, kivéve, ha a termelt villamos energiát
megújuló energiaforrásból állítja elő, vagy a termelt energia felhasználása a 6. § (1)
bekezdésében megjelölt célra történik, vagy a termelt villamos energiát adóval terhelt energia
felhasználásával és 50 megawatt alatti teljesítményű erőműben állítja elő, feltéve, hogy nem
él a 6. § (1) bekezdés b) és f) pontja szerinti adó-visszaigénylési jogosultságával,
g)	a közüzemi szolgáltató, az energiakereskedő vagy a hálózati engedélyes saját célra
használ fel energiát, nem értve ide a hálózati engedélyes esetében a hálózati veszteség pótlása
céljából történt felhasználást,
h)	a végfogyasztó vagy a felhasználó az a)-g) pontban nem említett esetben energiaadóval
nem terhelt energiát vásárol.
(2) Az adó alanya az (1) bekezdés a) pontja esetében a közüzemi szolgáltató, az (1)
bekezdés b) pontja esetében az energiakereskedő, az (1) bekezdés c)-e) pontja esetében a
feljogosított fogyasztó, illetve a felhasználó, az (1) bekezdés f) pontja esetében az előállító, az
(1)	bekezdés g) pontja esetében a közüzemi szolgáltató, az energiakereskedő, illetve a hálózati
engedélyes, az (1) bekezdés h) pontja esetében a végfogyasztó, illetve a felhasználó (a
továbbiakban együtt: adóalany).”
106.	§ Az Etv. 4. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke
a)	a villamos energiára
aa)	üzleti felhasználás esetén megawattóránként 186 forint,
ab)	nem üzleti felhasználás esetén megawattóránként 265 forint,
b)	a földgázra
ba)	üzleti felhasználás esetén gigajoule-onként 56 forint,
bb)	nem üzleti felhasználás esetén gigajoule-onként 79,50 forint.”
107.	§ Az Etv. 6. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az (5) bekezdés a) pontja szerinti számlaként olyan számla is elfogadható, amelyet az
e törvény szerint adózottan beszerzett, és a külön jogszabály szerint jogszerűen, illetve
szerződésszegésnek nem minősülő módon továbbadott energiáról állított ki a továbbadást
végző közüzemi fogyasztó, feljogosított fogyasztó vagy felhasználó, és amelynek mellékletét
képezi a továbbadást végző nevére kiállított, a továbbadott energia adóalanytól történt
beszerzéséről szóló számla másolata.”
NEGYEDIK RÉSZ
VIII.	Fejezet
A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény módosítása
108.	§ (1) A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a
továbbiakban: Vtv.) 1. §-a (3) bekezdésének 3. pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
/(3) E törvény alkalmazásában/
56
„3. megbízható vámadós: az a személy, aki, illetve amelynek vezetője igazolja, hogy nem
áll gazdasági tevékenységével összefüggő súlyos bűncselekmény elkövetése miatt büntetés
vagy intézkedés alatt, valamint
a)	akinek a kérelem elbírálása, vagy a vámhatóság ellenőrzése időpontjában nincs a
magyar állami adóhatóságnál (a továbbiakban: állami adóhatóság), illetve vámhatóságnál -
engedély nélkül - az előírt, vagy a fizetési felszólításban meghatározott időtartamon túl meg
nem fizetett tartozása (a továbbiakban: kintlévőség), továbbá valamely tagállam vámhatósága
által végrehajtani kért vámtartozása, és
b)	aki nyilatkozik arról, hogy nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás
alatt.
Az a) pontban meghatározott, az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás adatait a
vámhatóság közvetlenül kéri meg az állami adóhatóságtól, amennyiben a megbízható
vámadós feltételeinek igazolása során ezen adótitoknak minősülő adatai kezelésére az ügyfél
a vámhatóságot írásban felhatalmazza. A felsorolt feltételek fennállását - a vámhatósági
adatok és az ügyfél kérelmére más hatóságtól bekért adatok, illetve a vámkódex 5a. Cikke
szerinti engedélyezett gazdálkodó státusszal rendelkezők kivételével - az illetékes
vámszervnél a kérelmezőnek évente igazolnia kell. A vámhatóság a feltételek meglétét
folyamatosan, illetve bármikor vizsgálhatja.
A megbízható vámadós személyre vonatkozó feltételeket az EK végrehajtási rendelet 14a.
Cikke a) és c) pontjaiban meghatározott AEO-tanúsítvánnyal rendelkező személyeknél a
tanúsítvány kiadása, illetve az EK végrehajtási rendelet 14q. Cikkének (5) bekezdése szerinti
újbóli értékelése során együtt vizsgálja a vámhatóság. A feltételek fennállását az AEO-
tanúsítványra vonatkozó szabályok szerint kell igazolni.”
(2)	A Vtv. 1. §-ának (3) bekezdése a következő 14., 15. és 16. pontokkal egészül ki:
„14. vámhiány: a jogszerűen kiszabható vám és nem közösségi adók és díjak és az annál
kisebb értékben tévesen közölt vám és nem közösségi adók és díjak különbözete, továbbá a
jogszerűen kiszabható, nem közölt vám és nem közösségi adók és díjak összege, ha az nem
abból eredt, hogy a vámhatóság jogszabályt sértett, vagy a rendelkezésre álló adatokat
helytelenül értékelte, ide nem értve az ellenőrzés nélküli elfogadás esetét.
15.	közeli hozzátartozó: házastárs, egyeneságbeli rokon, örökbefogadott, mostoha és
nevelt gyermek, örökbefogadó, mostoha és nevelőszülő, testvér, élettárs.
16.	gazdasági tevékenységével összefüggő súlyos bűncselekmény: e törvény, illetve az EK
végrehajtási rendelet 14f. cikk b) pontjának alkalmazásában a kérelmező gazdasági
tevékenységével összefüggő súlyos bűncselekmény alatt a Büntető Törvénykönyvről szóló
1978. évi IV. törvény 216/B. §-ának (2) bekezdésében, 218. §-ának (1)-(3) bekezdésében,
253. §-ának (1)-(3) bekezdésében, 254. §-ában, 256. § (1)-(3) bekezdésében, 258/B. §-ának
(1)-(3) bekezdésében, 258/C. §-ában, 258/E. §-ában, 261/A. §-ának (1)-(3) bekezdésében,
263/B. §-ának (1) és (3) bekezdésében, 264/C. §-ának (1) és (3) bekezdésében, 274. §-ának
(1)	bekezdésében, 276. §-ában, 277. §-ának (1) bekezdésében, 277/A. §-ában, 278. §-ában,
281/A. §-ának (1)-(2) bekezdésében, 282/A. §-ának (1) és (3) bekezdésében, 283/A. § (1)
bekezdésében, 317. §-ának (1) és (4)-(7) bekezdéseiben, 318. §-ának (1) és (4)-(7)
bekezdéseiben, 326. §-ának (1) és (4)-(6) bekezdéseiben, valamint a XVII. Fejezetében
meghatározott bűncselekményeket kell érteni. Jogi személy gazdálkodó esetén további
feltétel, hogy a fenti bűncselekmények elkövetése az AEO-tanúsítvány iránti kérelmet
benyújtó gazdasági szereplő javára a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi
intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény 1. §-a (1) bekezdésének 2. pontjában
57
meghatározott vagyoni előny szerzését célozta vagy eredményezte és a bűncselekményt az
AEO-tanúsítvány iránti kérelmet benyújtó gazdasági szereplő
a)	ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője, felügyelő
bizottságának tagja, illetőleg ezek megbízottja az AEO-tanúsítvány iránti kérelmet benyújtó
gazdasági szereplő tevékenységi körében követte el,
b)	tagja vagy alkalmazottja az AEO-tanúsítvány iránti kérelmet benyújtó gazdasági
szereplő tevékenységi körében követte el, és azt a vezető tisztségviselő felügyeleti vagy
ellenőrzési kötelezettségének teljesítése megakadályozhatta volna.”
109.	§ A Vtv. 2. §-ának (6) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(6) A vámeljárások és az áruk közösségi vámterületről való újrakivitele esetében, a Ket.-
ben meghatározott elektronikus ügyintézési szabályok közül nem kell alkalmazni az ügyfelek
elektronikus aláírására, valamint az ügyfélkapura vonatkozó rendelkezéseket.”
110.	§ A Vtv. 6. §-a az alábbi (2)-(3) bekezdésekkel egészül ki:
„(2) A Vám- és Pénzügyőrség a vámhatósági eljáráshoz kapcsolódva az érintett
személyről, a környezetről, illetve a vámhatósági intézkedés szempontjából lényeges
körülményről, tárgyról kép- és hangfelvételt készíthet. A Vám- és Pénzügyőrség által készített
kép- és hangfelvétel, illetve az abban szereplő személyes adat az esemény helyszínén
bűncselekmény vagy szabálysértés miatt kezdeményezett eljárás, illetve vámeljárás során
használható fel.
(3)	Ha a kép- vagy hangfelvételen rögzített cselekmény miatt büntető- vagy szabálysértési
eljárás nem indul, a kép- és hangfelvételt legkésőbb az esemény időpontjától számított egy
hónap elteltével meg kell semmisíteni.”
111.	§ (1) A Vtv. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem minősül utólagos ellenőrzésnek, ha a vámhatóság a Tanácsnak a Közösség
Vámkódexének létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendel ete (a továbbiakban: vámkódex)
78.	Cikkében meghatározott árunyilatkozat utólagos ellenőrzését folytatja le, illetve ha az
AEO-tanúsítvány kiállításának feltételei és kritériumai teljesülését vizsgálja, továbbá ha a
Ket. alapján hatósági ellenőrzést végez, illetve a külön jogszabályban meghatározott
ellenőrzési feladatát látja el.
(2) A Vtv. 7. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az utólagos ellenőrzés
a)	átfogó vizsgálat (az ügyfél nem közösségi termékekkel, illetve a vámellenőrzés alá eső
közösségi termékekkel folytatott külkereskedelmi tevékenységének, valamint a 4045/89/EGK
tanácsi rendelet szerint történő kifizetésekre irányuló teljes körű felülvizsgálat) esetében a
vizsgált időszak egésze vonatkozásában,
b)	célvizsgálat (az ügyfél nem közösségi termékekkel, illetve a vámellenőrzés alá eső
közösségi termékekkel folytatott külkereskedelmi tevékenységének, valamint a 4045/89/EGK
tanácsi rendelet szerint történő kifizetések meghatározott részére irányuló felülvizsgálat)
esetén kizárólag az ellenőrzés célja tekintetében
keletkeztet ellenőrzéssel lezárt időszakot.”
112.	§ A Vtv. 7/A. §-a következő új e) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi e) pont
jelölése f)-re változik:
/Kötelező az utólagos ellenőrzést lefolytatni az ügyfélnél:/
58
„e) ha az Európai Mezőgazdasági és Orientációs Garancia Alap Garancia Részlegének
finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek tagállamok által végzett vizsgálatáról és a
77/43 5/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 4045/89/EGK tanácsi rendelet
szerinti vizsgálatot a Különleges Szolgálat vezetője elrendeli,”
113.	§ A Vtv. 7/D. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Ellenőrzéssel lezárt időszak tekintetében felülellenőrzésre kerül sor, ha:/
„b) a Vám- és Pénzügyőrség vezetője erre utasítást ad, amelynek alapján a vámhatóság
külön jogszabályban meghatározott szerve ellenőrzi az utólagos ellenőrzést lefolytató
vámszerv által korábban lefolytatott vizsgálat szakszerűségét és törvényességét.”
114.	§ A Vtv. 7/I. §-ának bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdésben rögzített kötelezettségek megszegése esetén a vámhatóság
végzéssel, határidő megjelölésével kötelezheti az utólagos ellenőrzés alá vont ügyfelet
kötelezettségei teljesítésére. Amennyiben az ellenőrzés alá vont ügyfél a kötelezettségét
határidőn belül nem teljesíti, az utólagos ellenőrzést végző vámszerv intézkedik az e törvény
61/A. §-ában meghatározott vámigazgatási bírság kiszabása iránt, illetve a vámigazgatási
bírság kiszabásával egyidejűleg az utólagos ellenőrzést felfüggesztheti és - az ellenőrzött
ügyfél költségére - a nyilvántartásokat, elszámolásokat szakértővel elkészíttetheti.”
115.	§ A Vtv. 7/K. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„7/K. § Az utólagos ellenőrzés eredményéről az utólagos ellenőrzést lefolytató szerv - a
külön jogszabályban meghatározott, 4045/89/EGK rendelet szerint végzett utólagos
ellenőrzés esetét kivéve - határozatot hoz.”
116.	§ A Vtv. 7/N. §-a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az elrendelt utólagos ellenőrzéssel összefüggésben a vámhatóság ellenőrzést
végezhet olyan személynél, amely az utólagos ellenőrzés alanyával közvetett, vagy közvetlen
üzleti kapcsolatban áll, feltéve, hogy az elrendelt utólagos ellenőrzés tényállásának teljes körű
tisztázása érdekében ezen vizsgálat szükséges (kapcsolódó vizsgálat). Kapcsolódó vizsgálat
esetében a vámhatóság a vizsgálat lefolytatásáról szóló előzetes értesítést mellőzi, és a
kapcsolódó vizsgálat a megbízólevél átadásával veszi kezdetét. Az utólagos ellenőrzés a
kapcsolódó vizsgálat időtartamára felfüggeszthető. Egyéb tekintetben a kapcsolódó
vizsgálatra az utólagos ellenőrzés szabályai alkalmazandók.”
117.	§ A Vtv. 7/O. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az utólagos ellenőrzés során az ellenőrzött ügyfél köteles a vámkódex 14. cikkében
meghatározott kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tenni. Az ellenőrzött
kötelezettségeinek megszegése miatt az e törvény 61/A. §-ában meghatározott vámigazgatási
bírsággal sújtható.”
118.	§ A Vtv. 7/P. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„7/P. § (1) Az ellenőrzött ügyfél köteles a vámhatósággal az ellenőrzés során
együttműködni, az ellenőrzés feltételeit a helyszíni ellenőrzés alkalmával biztosítani.
(2)	Az ellenőrzött ügyfél jogosult:
a)	az ellenőrzést végző személyazonosságáról és megbízásáról meggyőződni,
b)	az ellenőrzési cselekménynél jelen lenni,
c)	megfelelő képviseletről gondoskodni.
59
(3)	Az ellenőrzött ügyfélnek joga van az ellenőrzés során keletkezett iratokba betekinteni.
Minden olyan iratba betekinthet, arról másolatot készíthet vagy saját költségére készíttethet,
amely jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges.
(4)	Nem tekinthet be az ellenőrzött ügyfél
a)	a vámhatóság belső levelezésébe,
b)	a határozat (végzés) tervezetébe,
c)	a tanú vagy az eljárásban részt vevő más személy természetes személyazonosító adatait
tartalmazó jegyzőkönyvbe (iratba), ha a vámhatóság ezen adatokat zártan kezeli,
d)	betekintési vagy megismerési engedély hiányában az államtitkot vagy szolgálati titkot
tartalmazó iratba, vagy az ilyet tartalmazó irat részletbe, amennyiben az a döntés alapjául
szolgáló tényt nem tartalmazza,
e)	az iratnak azon részébe, amelynek megismerése a más személyre vonatkozó, adó- vagy
vámtitkot érintő rendelkezésbe ütközik,
f)	törvény által védett egyéb adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét
szabályozó törvény kizárja.
(5)	Az ellenőrzött ügyfélnek joga van a megállapításokkal kapcsolatban felvilágosítást
kérni, azokra észrevételt tenni, bizonyítási indítványokat előterjeszteni, a jegyzőkönyv
tartalmát megismerni, és arra a jegyzőkönyv átadását, kézbesítését követő 15 napon belül
észrevételt tenni.
(6)	Az ellenőrzést legfeljebb az észrevétel kézbesítésétől, szóban előterjesztett észrevétel
esetén annak jegyzőkönyvbe vétele napjától számított 15 napig lehet folytatni, ha az
ellenőrzött ügyfél észrevételei indokolják. Ha a határozat meghozatalához a tényállás további
tisztázása válik szükségessé úgy az ellenőrzés tovább folytatható az annak alapjául szolgáló
körülmény felmerülésétől számított 15 napig. A kiegészítő ellenőrzésre nyitva álló határidőt a
felettes szerv az ellenőrzést végző vámszerv indokolt kérelmére egyszer, legfeljebb 15 nappal
meghosszabbíthatja. A kiegészítő ellenőrzésről kiegészítő jegyzőkönyvet kell készíteni.
(7)	Ha a vámhatóság a vizsgálat megállapításait más személynél végzett kapcsolódó
vizsgálat eredményével támasztja alá, az erről szóló jegyzőkönyvnek, illetőleg határozatának
az ellenőrzött ügyfelet érintő részét az ellenőrzött ügyféllel részletesen ismertetni kell.”
119.	§ (1) A Vtv. 16. §-a a következő új (3) és (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a §
jelenlegi (3)-(10) bekezdéseinek számozása (5)-(12) bekezdésre változik:
„(3) A vámhatóság a vámhatáron át lebonyolódó áru és utasforgalom ellenőrzése során -
vámigazgatási eljárás keretében végzett kockázatelemzés céljából - érkező repülő járat esetén
az utasok repülésre történő bejelentkezése befejezésének időpontjától, induló repülőjáratok
esetén a járatra történő utas-felvétel megkezdése előtt egy órával a légi közlekedésről szóló
törvény alapján jogosult a személyszállítást végző légi fuvarozótól, a légi közlekedésről szóló
törvényben meghatározott utasokkal kapcsolatos adatokat (utaslistát) kérni.
(4)	A vámhatóságnak a (3) bekezdés szerint kapott adatokat az átvételüktől számított 24
óra elteltével törölnie kell, kivéve, ha megállapítást nyer, hogy azokra a vámhatóságnak a
bűnüldözési feladatai végrehajtásához szüksége van.”
(2)	A Vtv. 16. §-ának jelenlegi (4) bekezdése az alábbi u) ponttal egészül ki:
/A vámhatóság tájékoztatja a vámtitokról/
60
„u) az állategészségügyi, növényvédelmi, borászati valamint élelmiszerbiztonsági
hatóságokat azok megkeresése alapján a külön jogszabályban meghatározott feladataik
ellátásához szükséges adatok vonatkozásában.”
(3)	A Vtv. 16. §-ának jelenlegi (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A vámhatóság és
a)	a külkereskedelmi államigazgatási szerv megfigyelési és/vagy engedélyezési,
b)	a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv az engedélyezési, a bizonylatolási
és export-visszatérítési,
c)	az állami adóhatóság az adózási, ellenőrzési, visszatartási és végrehajtási
d)	az egyes tagállamok vámhatóságai a vámunióból eredő, közös
feladataik teljesítése érdekében - ha az adatvédelem technikai feltételei biztosítottak -
adatkezeléseiket összekapcsolva egyedi adatkezelést végezhetnek.”
(4)	A Vtv. 16. § jelenlegi (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A vámhatóságok együttműködésére vonatkozó nemzetközi szerződések alapján a
vámhatóság harmadik országba is továbbíthat személyes adatnak nem minősülő vámtitkot
képező egyedi adatot, amennyiben az adatkérő vámszerv az adatbiztonság követelményeit
biztosítja. Természetes személlyel kapcsolatba hozható egyedi adatok kizárólag a személyes
adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló nemzeti rendelkezések
betartásával továbbíthatók.”
(5)	A Vtv. 16. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A vám- illetve adótitkot képező személyes adatnak nem minősülő egyedi adatok
adatfeldolgozási technikával kezelhetők és továbbíthatók, amennyiben az adatbiztonság
feltételeinek a fogadó állam eleget tesz.”
120.	§ (1) A Vtv. 17. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vámhatóság a törvényben meghatározott feladat- és hatáskörébe tartozó eljárás
során az általa hivatalból vagy kérelemre adott vámazonosító szám (a továbbiakban: VPID
szám) alapján az ügyfelet nyilvántartásba veszi és nyilvántartja.”
(2)	A Vtv. 17. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Amennyiben a (2) bekezdésben meghatározott adatok a vámeljárás megkezdésekor a
vámhatóság nyilvántartásában nem szerepelnek, akkor azokról az ügyfélnek a vámeljárást
lefolytató vámhivatalnál írásban nyilatkoznia kell és az adatok hitelességét bizonyító okiratok
bemutatását a vámhatóság megkövetelheti.”
121.	§ A Vtv. 44. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„44. § (1) A vámkódex 192. cikk (1) bekezdés második francia bekezdésének
alkalmazásában a gazdasági vámeljárások, egyszerűsített eljárások, halasztott vámfizetési
engedély, valamint átmeneti megőrzés esetében a vámhatóság a nyújtandó biztosíték összegét
- az engedély megadásakor - a kérelmező forgalmi adatai vagy üzleti terve alapján állapítja
meg.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti biztosítéknak mindenkor fedeznie kell az engedélyezett
eljárás alatt álló áru vagy áruk után, a szabad forgalomba kerülés esetén felszámítható vám és
nem közösségi adók és díjak együttes összegét.”
61
122.	§ A Vtv. 51. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az adatfeldolgozási technika alkalmazásával benyújtott árunyilatkozatok esetében,
amennyiben a technikai feltételek adottak, a vámhatóság döntését elektronikus dokumentum
formájában hozhatja meg. Az e bekezdésben meghatározott döntések kiadmányozása
felügyelt automatizált aláírással, elektronikus formában történik.”
123.	§ A Vtv. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„57. § A vámkódex 232. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott kamat
mértéke az esedékes vám és nem közösségi adók és díjak összege után minden megkezdett
napra a fizetési határidő lejártát követő naptól a tartozás megfizetése napjáig a felszámítás
napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része, de legalább kettőezer
forint.”
124.	§ A Vtv. 60. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„60. § (1) A vámhatóság a jogszabálysértő határozatát - amennyiben azt felettes szerv
vagy bíróság nem bírálta el - a vám- és adójogszabályokban meghatározott elévülési időn
belül módosíthatja vagy visszavonhatja.
(2)	Amennyiben a jogorvoslati kérelemmel megtámadott határozat részben
jogszabálysértő, a jogorvoslati kérelmet elbíráló szerv - amennyiben az ügy körülményei ezt
lehetővé teszik - csak a jogszabálysértő megállapítások tekintetében semmisíti meg a
határozatot, egyebekben azt helybenhagyja vagy megváltoztatja.
(3)	Ha a személyi, tárgyi vagy a tényállásbeli elemek bármelyike megváltozik az
alapeljáráshoz képest, a vámhatóság által hozott határozat nem módosításnak, hanem új
határozatnak minősül.
(4)	Ha a korábbi utólagos ellenőrzés eredményeként határozatot hoztak, a határozat
jogerőre emelkedésétől számított egy éven túl nem hozható olyan új határozat, amely
vámtartozást, illetve nem közösségi adó és díj fizetési kötelezettséget az ügyfél terhére állapít
meg. A súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezésben foglaltakat nem kell alkalmazni
a)	a bíróság jogerős ítéletében megállapított csempészet, illetve az ezzel összefüggő egyéb
bűncselekmény vagy szabálysértés,
b)	a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság jogerős határozatával megállapított
vámszabálysértés,
c)	a bíróság által elrendelt új eljárás esetében; továbbá
d)	ha az utólagos ellenőrzésre az Állami Számvevőszék elnökének felhívására vagy az
adópolitikáért felelős miniszter utasítására kerül sor,
e)	ha a vámhatóságnak olyan, a vámtartozás, illetve nem közösségi adó és díj fizetési
kötelezettség megállapítását befolyásoló új tény, adat, bizonyíték jut tudomására, amely a
korábbi ellenőrzéskor nem volt ismert, és az ellenőrzés lefolytatására a vámhatóság vezetője
utasítást ad.”
125.	§ A Vtv. 61/A. §-al egészül ki új III. fejezetként (a többi fejezet számozása változik),
„VÁMIGAZGATÁSI BÍRSÁG” címmel:
„III. Fejezet
VÁMIGAZGATÁSI BÍRSÁG
„61/A. § (1) A vámkódexben, valamint az EK végrehajtási rendeletében, illetve e
törvényben és e törvény végrehajtásának részletes szabályairól szóló rendeletben
meghatározott,
62
a)	a jelentkezési, árubejelentési, árubemutatási, árunyilatkozat benyújtási,
b)	az átmeneti megőrzésre, a vámfelügyeletre, a vám elé állításra és a vámkezelésre
vonatkozó,
c)	más, a vámhatóság által jogszabályi felhatalmazás alapján végzett ellenőrzés
feltételeinek biztosítására vonatkozó, továbbá
d)	a vámszabad területtel, vámraktárral és tranzitterülettel összefüggő
kötelezettségek megszegése és/vagy az ellenőrzés akadályozása esetén az eljáró vámszerv
vámigazgatási bírságot szab ki.
(2)	A vámigazgatási bírság egy eljárásban, ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése
vagy más kötelezettségszegés esetén ismételten is kiszabható.
(3)	Ha az EUR.1 vagy EUR-MED szállítási bizonyítvány vagy származási nyilatkozatot
tartalmazó számlát a külföldi vámhatóság a rajta lévő adatok ellenőrzése céljából visszaküldi
Magyarországra, illetve külföldi megkeresés nélkül a magyar vámhatóság az előzőekben
nevesített okmányokat, valamint a „Beszállítói Nyilatkozat”-okat vizsgálat tárgyává teszi és
az utólagos vizsgálat során az adatok valótlannak bizonyulnak, az exportőr vagy a beszállító
az eladási ár, annak hiányában az áru értékének egy százalékát, de legalább százezer,
legfeljebb a (4) bekezdésben maghatározott vámigazgatási bírságot köteles fizetni.
(4)	Ha a mulasztás vagy tevékenység következtében vámhiány keletkezik, vámigazgatási
bírságként - a (7) bekezdésben foglaltak kivételével - a vámhiány ötven százalékát kell
kiszabni. Nem kell a vámigazgatási bírságot kiszabni és beszedni, ha annak összege kevesebb
2500 Ft-nál.
(5)	Amennyiben a mulasztás vagy tevékenység következtében vámhiány nem keletkezik, a
vámigazgatási bírság ötezer forinttól, szervezet esetében egymillió forintig, természetes
személy esetében százezer forintig terjedhet. Ez esetben a bírság kiszabásánál a vámhatóság
mérlegeli az eset összes körülményét, az ügyfél jogellenes magatartásának (tevékenységének
vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az ügyfél, illetve intézkedő
képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható
körültekintéssel járt-e el.
(6)	A vámigazgatási bírságot a vámhatóság határozattal szabja ki.
(7)	A vámigazgatási bírságot nem lehet kiszabni, ha természetes személy esetében a
kötelezettségszegés következtében büntető vagy szabálysértési eljárás indult.
(8)	Ha vámfizetésre kötelezett az általa elmulasztott, vámhiányt okozó kötelezettséget
pótlólagosan teljesíti úgy, hogy még a vámhatóság intézkedése előtt tárja fel a mulasztást és
intézkedik a teljesítés iránt, a (4) bekezdésben foglaltak huszonöt százalékát kell
vámigazgatási bírságként megfizetni.
(9)	A vámigazgatási bírságot - a fizetésre kötelezett kérelmére - a külön jogszabályban
meghatározott vámszerv elengedheti vagy mérsékelheti, ha
a)	a fizetésre kötelezettel szemben három éven belül vámigazgatási bírság kiszabására
nem került sor, és
b)	a vámigazgatási bírság megfizetése a fizetésre kötelezett és vele egy háztartásban élő és
eltartásra szoruló közeli hozzátartozói megélhetését, illetve a kereskedelmi forgalommal
kapcsolatban a szervezet tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné;
c)	az utólagos ellenőrzés alkalmazásában - az a)-b) pontban foglaltak figyelmen kívül
hagyásával - a fizetésre kötelezettnek a vizsgálati időszakban nyilvántartott vámigazgatási
bírságainak összege nem haladja meg az ezen időszakban kiszabott vámtartozás összegének
három százalékát.
63
(10)	Nincs helye a bírság elengedésének, mérséklésének, ha a vámhiány a vámtartozás
megállapításához szükséges adatok eltitkolásával, meghamisításával vagy egyéb
rosszhiszemű magatartással függ össze.
(11)	Az e törvény alapján megfizetett vámigazgatási bírság az államháztartás központi
kormányzata költségvetésének bevétele.”
126.	§ A Vtv. 69. §-ának (1) és (4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az egyes tagállamok, továbbá a tagállamok és a Bizottság közötti hivatalos segítségre
a tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a vám- és
a mezőgazdasági szabályozás helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e hatóságok és a
Bizottság együttműködéséről szóló 515/97/EK rendelet alkalmazásának
a)	a behozatali és kiviteli vámok beszedésére,
b)	az áruk kivitelekor beszedett vámok és más jogcímen beszedett összegek
visszatérítésére vagy megtérítésére, valamint
c)	az áruforgalom tilalmára és korlátozásaira irányuló segítségnyújtás esetében van helye.”
„(4) A vámhatóságok közigazgatási segítségnyújtása nem terjedhet ki a bűnügyi
jogsegélynyújtásra.”
127.	§ A Vtv. 82. §-ának (1) bekezdése a következőp) és q) pontokkal egészül ki:
/Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben szabályozza:/
„p) az engedélyezett gazdálkodó státuszra vonatkozó részletes szabályokat,
q) a vámigazgatási bírságra vonatkozó részletes szabályokat.”
ÖTÖDIK RÉSZ
A HELYI ADÓKAT, AZ ILLETÉKEKET, A GÉPJÁRMŰADÓT ÉS A LUXUSADÓT
ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
IX.	Fejezet
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása
128.	§ A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. §-ának d)
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:/
„d) az e törvény második részében meghatározott mentességeket, kedvezményeket további
mentességekkel, kedvezményekkel, így különösen a lakások esetében a lakásban lakóhellyel
rendelkező eltartottak számától, a lakáson fennálló, hitelintézet által lakásvásárlásra,
lakásépítésre nyújtott hitel biztosítékául szolgáló jelzálogjog fennállásától, a lakásban
lakóhellyel rendelkezők jövedelmétől függő mentességekkel, kedvezményekkel kibővítse,”
129.	§ A Htv. 7. §-ának e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy:/
„e) a vállalkozó (52. § 26. pont) üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni
építményadó, telke utáni telekadó, továbbá a vállalkozók kommunális adója és a helyi
iparűzési adó megállapítása során - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a 6. § d) pontja
nem alkalmazható. A vállalkozók kommunális adója és a helyi iparűzési adó esetén
64
adónemenként egy, az építmény- és telekadóban a lakás, a lakáshoz tartozó telek, illetve az
egyéb építmény, egyéb telek esetén külön-külön, egy adómérték alkalmazható.”
130.	§ A Htv. 12. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Valamennyi tulajdonos által írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott
megállapodásban a tulajdonosok az adóalanyisággal kapcsolatos jogokkal és
kötelezettségekkel egy tulajdonost is felruházhatnak.”
131.	§ A Htv. a 13. § után a következő alcímmel és 13/A. §-sal egészül ki:
„Műemléképület felújításához kapcsolódó adómentesség
13/A. § (1) Ha a műemléki értékként külön jogszabályban védetté nyilvánított épületet (a
továbbiakban: műemléképületet) felújítják, akkor az épület, illetve az épületben lévő önálló
adótárgy (lakás, nem lakás céljára szolgáló épületrész) a (2)-(6) bekezdésekben
meghatározottak szerint a felújításra 2008. január 1-jét követően kiadott építési engedély
jogerőre emelkedését követő három egymást követő adóévben mentes az adó alól.
(2)	E § alkalmazásában felújítás alatt a műemléképület egészén, illetve homlokzatán és
több főszerkezetén végzett olyan általános javítást kell érteni, amely teljesen visszaállítja az
épület esztétikai állapotát, valamint legalább eredeti műszaki állapotát. Az adó alanya az (1)
bekezdés szerinti mentességre vonatkozó igényét az adóhatóságnak bejelenti.
(3)	Az adóhatóság az adómentességre jogosult kérelmét nyilvántartásba veszi és az adót
évente megállapítja. A megállapított, de meg nem fizetett adót és az eredeti esedékességtől
számított - 14/A. § (1) bekezdése szerinti - kamatot az adóhatóság az ingatlanra bejegyzett
jelzáloggal biztosítja.
(4)	Az adóhatóság az adómentesség időtartamának lejártát követő év január 30-ig
megkeresi a műemlékvédelmi hatóságot, hogy igazolja az épület (2) bekezdés szerinti
felújításának tényét és a felújítás befejezésének időpontját. A megkeresett hatóság 15 napon
belül válaszol a megkeresésre.
(5)	Amennyiben a megkeresés alapján az adóhatóság megállapítja, hogy a (2) bekezdés
szerinti felújítás az adómentesség harmadik évének utolsó napjáig megtörtént, akkor a (3)
bekezdés szerint nyilvántartott adót és kamatokat törli, valamint haladéktalanul intézkedik az
ingatlanügyi hatóságnál a jelzálogjog törlése iránt.
(6)	Amennyiben a megkeresés alapján az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a (2)
bekezdés szerinti felújítás az adómentesség harmadik évének utolsó napjáig nem történt meg,
úgy a (3) bekezdésben nyilvántartott adót s annak a 14/A. § (1) bekezdése szerint számított
kamatait az adózónak - az adóhatóság határozata alapján, a határozat jogerőre emelkedését
követő 15 napon belül - meg kell fizetnie.”
132.	§ A Htv. 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„15. § Az adó alapja az építmény számított értéke.”
133.	§ A Htv. 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„16. § Az adó évi mértékének felső határa:
„a) lakás esetén az adóalap 0,5 %-a,
b)	az a) pontba nem tartozó építmény esetén az adóalap 1,5 %-a.”
134.	§ A Htv. 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„20. § (1) Az adókötelezettség a földrészlet belterületbe vonásáról szóló önkormányzati
határozat közzétételét, továbbá a telek mezőgazdasági művelés alól való kivonását és/vagy a
65
művelési ág törlését követő év első napján, illetve az építmény megsemmisülése, lebontása
esetén a megsemmisülést, lebontást követő félév első napján keletkezik.
(2)	Az adókötelezettség megszűnik a telek külterületté minősítéséről szóló önkormányzati
határozat közzététele, továbbá a telek művelési ágba sorolása és tényleges mezőgazdasági
művelésének megkezdése félévének utolsó napján.
(3)	Az adókötelezettségben bekövetkező - (1)-(2) bekezdésben nem említett - változást a
következő év első napjától kell figyelembe venni.”
135.	§ A Htv. 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„21. § Az adó alapja a telek számított értéke.”
136.	§ A Htv. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„22. § Az adó évi mértékének felső határa:
a)	a lakáshoz tartozó telek, telekhányad esetén az adóalap 0,5 %-a,
b)	az a) pontba nem tartozó telek, telekhányad esetén az adóalap 1,5 %-a.”
137.	§ A Htv. a 22. §-t követően a következő alcímmel és 22/A. §-sal egészül ki:
„3. A számított érték
22/A. § (1) Az önkormányzat az 1. számú mellékletben meghatározott forgalmi
értékhatárok keretei között - a helyben kialakult értékviszonyokra figyelemmel - rendeletben
megállapítja ingatlan-fajtánként a típusingatlanra vonatkozó települési átlagértéket.
(2)	Ha a település egyes részein jelentősen eltérő értékviszonyok alakultak ki, az
önkormányzat értékövezeteket jelöl ki és az így elkülönített értékövezetekben
ingatlanfajtánként településrészi átlagértékeket állapít meg. Ha a településen kialakult
értékviszonyok ingatlanfajtánként eltérő értékövezetek kialakítását teszik szükségessé, akkor
az önkormányzat ingatlan-fajtánként állapíthatja meg az értékövezeteket.
(3)	A települési átlagértékek meghatározásáról és az értékövezetek kialakításáról szóló
rendelet előkészítése érdekében a jegyző, mint önkormányzati adóhatóság megkeresheti a
vagyonszerzési illetékügyekben eljáró adóhatóságot. A megkeresett adóhatóság ingatlan-
fajtánként 15 napon belül közli a megkeresést megelőző 18 hónapban a településen
visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső ügyletek tárgyát képező ingatlanok valamennyi
általa ismert adatát, különösen az ingatlan címét, forgalmi értékét, alapterületét. Az
adatszolgáltatás nem terjed ki az ingatlanhoz kapcsolódó jogügylet alanyainak személyes
adataira. Amennyiben a településen valamely ingatlan-fajtát illetően a megkeresést megelőző
18 hónapban visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső ingatlanszerzés nem történt, akkor a
megkeresett adóhatóság a településhez hasonló adottságú településen kialakult
értékviszonyokra tekintettel ingatlan-fajtánként a típusingatlanra jellemző
négyzetméterenkénti forgalmi értékadatot közöl. A jegyző a megkapott és a nyilvántartásában
rendelkezésére álló adatok alapján javaslatot tesz az önkormányzat számára a település
értékövezeteire, s ingatlan-fajtánként a típusingatlan települési, településrészi forgalmi
átlagértékeire. Az értékövezeteket és a települési, településrészi átlagértékeket az
önkormányzat a rendeletalkotás évében kialakult értékviszonyokra figyelemmel két adóévre
határozza meg.
(4)	Az önkormányzati adóhatóság az ingatlanra irányadó települési, településrészi
átlagérték alkalmazásával adótárgyanként külön-külön kiszámítja az épület (épületrész)
adóköteles hasznos alapterületére, illetve a telek adóköteles alapterületére vetített alapértéket.
66
(5)	Ha az épület, épületrész több értékövezet határán fekszik, akkor annak az
értékövezetnek az irányadó településrészi forgalmi átlagértékét kell alkalmazni, amerre az
épület, épületrész ablakainak többsége néz. Értékövezetekkel határolt telek esetén vagy ha az
épületnek, épületrésznek az egyes értékövezetekre azonos számú ablaka néz, akkor a
magasabb településrészi forgalmi átlagértéket kell alkalmazni.
(6)	A kerületi önkormányzati adóhatóság a lakások és az üdülők esetén a fővárosi
önkormányzatnak a luxusadóról szóló törvény felhatalmazása alapján alkotott rendelete
szerinti átlagértékeket alkalmazza.
(7)	Az ingatlan fajtájának meghatározásakor az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett
állapot az irányadó. Amennyiben az épület megnevezését az ingatlan-nyilvántartás nem
tartalmazza vagy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapján az ingatlan fajtája egyértelműen
nem állapítható meg, akkor az épületre kiadott legutolsó használatbavételi, fennmaradási
engedély alapján, használatbavételi, fennmaradási engedély nélkül használatba vett épület
esetén az építési engedély alapján kell megállapítani az ingatlan fajtáját. Akkor is az épületre
kiadott legutolsó használatbavételi engedély, fennmaradási engedély alapján kell
megállapítani az ingatlan fajtáját, ha az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett állapot a
legutolsó használatbavételi, fennmaradási engedélyben foglaltaktól eltér. Engedély nélkül
épített épület, illetve engedély nélkül kialakított épületrész esetében a használati mód, illetve
használat hiányában a rendeltetési cél az irányadó. Ha egy épület az előzőek alapján egyik
ingatlan-fajtába sem sorolható be, akkor azt egyéb nem lakás céljára szolgáló épületnek kell
tekinteni.
(8)	Az adótárgy számított értéke a (4) bekezdés szerint számított alapérték és az adott
ingatlan-fajtára vonatkozó, a 2. számú mellékletben meghatározott korrekciós együtthatók
szorzata. Az önkormányzati adóhatóság a számított érték meghatározásakor köteles
figyelembe venni az adótárgynak mindazokat a jellemzőit, amelyekhez a 2. számú melléklet
korrekciós tényezőt rendel.”
138.	§ (1) A Htv. 52. §-a 5., 6., 7., 8., 9., 10., 20., pontjai helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/E törvény alkalmazásában:/
„5. építmény: a rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára és kiterjedésére tekintet
nélkül minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a talaj, a víz vagy azok feletti
légtér megváltoztatásával, beépítésével jött létre;
6.	épület: az olyan építmény, vagy az építmény azon része, amely a környező külső tértől
szerkezeti elemekkel részben vagy egészben mesterségesen kialakított, elválasztott teret alkot
és ezzel az állandó vagy időszakos tartózkodás, illetőleg használat feltételeit biztosítja,
ideértve az olyan önálló létesítményt is, amely részben vagy teljes belmagasságával a
környező csatlakozó terepszint alatt van. Épületrész az épület önálló rendeltetésű, a szabadból
vagy az épület közös közlekedőjéből nyíló önálló bejárattal ellátott helyisége vagy helyiség-
csoportja, amely a 8., a 20., a 45. és 47. pontokban foglaltak szerint azzal felel meg lakásnak,
üdülőnek, kereskedelmi egységnek, egyéb nem lakás céljára szolgáló épületnek, hogy az
ingatlan-nyilvántartásban önálló ingatlanként nem szerepel;
7.	tulajdonos: az ingatlan tulajdonosa az a személy vagy szervezet, aki/amely az ingatlan-
nyilvántartásban tulajdonosként szerepel. Amennyiben az ingatlan tulajdonjogának
átruházására irányuló szerződést az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották - melynek tényét az
ingatlanügyi hatóság széljegyezte -, a szerző felet kell tulajdonosnak tekinteni. Újonnan
létrehozott épület/épületrész tulajdonjogának - a használatbavételi engedély kiadását
megelőző - átruházása esetén a szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtását
67
követően a szerző felet a használatbavételi engedély kiadásának időpontjától kell
tulajdonosnak tekinteni. Egyéb módon történő tulajdonszerzés esetére a Polgári
Törvénykönyv vonatkozó szabályai az irányadók;
8.	lakás: a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes
szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 91/A. §-a 1-6. pontjában foglaltak alapján
ilyennek minősülő és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház, lakóépület, lakás, kastély, villa,
udvarház megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan;
9.	hasznos alapterület: a teljes alapterületnek olyan része, ahol a belmagasság legalább
1,90	m. A teljes alapterületbe a lakáshoz, üdülőhöz tartozó kiegészítő helyiségek,
melléképületek, melléképületrészek kivételével valamennyi helyiség összegzett alapterülete,
valamint a többszintes lakrészek belső lépcsőjének egy szinten számított vízszintes vetülete is
beletartozik. Az épülethez tartozó fedett és három oldalról zárt külső tartózkodók (lodzsa,
fedett és oldalt zárt erkélyek), és a fedett terasz, tornác alapterületének 50 %-a tartozik a teljes
alapterületbe. A lakások esetében a pinceszinten (a csatlakozó terepszint alatt) kialakított
helyiségek alapterületének 70 %-át kell a teljes alapterületbe számítani;
10.	kiegészítő helyiség: a lakáshoz, üdülőhöz tartozó, jellegénél és kialakításánál fogva
csak tárolásra alkalmas padlás, pince, ide nem értve a gépjárműtárolót;”
„20. üdülő: az ingatlan-nyilvántartásban üdülőként (üdülőépület, hétvégi ház, apartman,
nyaraló, csónakház) feltüntetett vagy ilyenként feltüntetésre váró épület;”
(2)	A Htv. 52. §-ának 24., 31., 35., 40. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/E törvény alkalmazásában:/
„24. építőipari tevékenység: a Gazdasági Tevékenységek Egységes Osztályozási
Rendszere 2008. január 1-jétől hatályos (TEÁOR’08) besorolása szerint a 41-43. ágazatokba
sorolt tevékenységek összessége;”
„31. telephely: a) az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye - függetlenül a használat
jogcímétől -, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat, azzal, hogy a
telephely kifejezés magában foglalja különösen a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a raktárt, a
bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, a vízkutat, a szélerőművet (szélkereket), az irodát, a
fiókot, a képviseletet, a termőföldet, a hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlant, az
ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat, vasúti pályát;
b)	hang, kép, adat vagy egyéb információ (ideértve a rádió- és televízió programokat is)
vezetéken, kábelen, rádión, optikai úton vagy elektromágneses rendszer útján történő
továbbítását szolgáló berendezés, amennyiben annak üzemeltetése rendszeres személyes
jelenlétet kíván,
c)	a villamos energiáról szóló törvény szerinti egyetemes szolgáltató és villamos energia
elosztó hálózati engedélyese, továbbá a földgázellátásról szóló törvény szerinti közüzemi
szolgáltató és földgázelosztói engedélyes esetén azon önkormányzat illetékességi területe,
ahol villamos energia vagy földgáz értékesítése, illetve a villamos energia vagy földgáz
elosztása a közüzemi fogyasztó, a feljogosított fogyasztó (a továbbiakban együttesen: a végső
fogyasztó) részére történik;”
„35. közszolgáltató szervezet: a Magyar Posta Zrt., a Magyar Rádió Zrt., a Magyar
Televízió Zrt., a Duna Televízió Zrt., a Magyar Távirati Iroda Zrt., Diákhitel Központ Zrt.,
továbbá a távfűtés-, a melegvíz-, az ivóvíz-, a csatornaszolgáltatást (a továbbiakban:
szolgáltatás) nyújtók - ideértve a víziközmű-társulatot is - feltéve, ha nettó árbevételük
legalább 75%-ban közvetlenül a fogyasztók számára történő szolgáltatás nyújtásából
származik. Közszolgáltató szervezet továbbá a vasúti pályahálózatot üzemeltető feltéve, ha
68
nettó árbevétele legalább 75%-ban a vasúti pályahálózat működtetéséből származik, valamint
a helyi- és helyközi menetrendszerinti tömegközlekedési szolgáltatást nyújtó feltéve, ha nettó
árbevétele legalább 55%-ban a tömegközlekedési szolgáltatás nyújtásából származik.”
„40. közvetített szolgáltatások értéke: az adóalany által saját nevében vásárolt és a
harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján, a szerződésben
rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített
(továbbszámlázott) szolgáltatás értéke. Közvetített szolgáltatásnál az adóalany vevője és
nyújtója is a szolgáltatásnak, az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben
közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából
a közvetítés ténye, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt
szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron,
egyértelműen megállapítható. Ide sorolandó továbbá a közvetített szolgáltatások közé nem
tartozó, az adóalany által továbbszámlázott olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amelynek
végzése során az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Polgári
Törvénykönyv szerinti - írásban kötött - vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll, feltéve,
hogy azzal az adóalany a 36. pont szerint eladott áruk beszerzési értékeként vagy a 37. pont
szerint anyagköltségként vagy a 22. pont a) alpontja szerint jogdíjként nettó árbevételét nem
csökkentette;”
(3)	A Htv. 52. §-a a következő 45-60. pontokkal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában:/
„45. kereskedelmi egység: az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapján kereskedelmi
üzletnek, boltnak, abc-nek, üzletháznak, játékteremnek, csárdának, bisztrónak, borozónak,
sörözőnek, büfének, cukrászdának, kávézónak, kávéháznak, teaháznak, fagylaltozónak,
étteremnek, vendéglőnek, presszónak, irodának, műteremnek, szállodának, hotelnek,
panziónak, fogadónak, motelnek, szállónak, vendégháznak, vadászháznak, rendelőnek,
kórháznak, szanatóriumnak, gyógyszertárnak minősülő vagy ilyenként feltüntetésre váró
épület, épületrész;
46.	szállásépület: az a kereskedelmi egység, mely szálláshely-szolgáltatás nyújtására
alkalmas, így különösen az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapján szállodának, hotelnek,
panziónak, fogadónak, motelnek, szállónak, vendégháznak, vadászháznak minősülő vagy
ilyenként feltüntetésre váró épület, épületrész;
47.	egyéb nem lakás céljára szolgáló épület: az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapján
garázsnak, gépjárműtárolónak, raktárnak, üvegháznak, műhelynek, szerviznek, üzemnek,
üzemcsarnoknak, pincének, présháznak, hűtőháznak, gyárnak minősülő vagy ilyenként
feltüntetésre váró épület, épületrész, továbbá a melléképület és a melléképületrész;
48.	a lakáshoz, üdülőhöz tartozó gépjárműtároló: a lakóépületben lévő épületrész, vagy a
lakóépület elhelyezésére szolgáló telken álló épület, amely kialakításánál fogva gépjármű
tárolására alkalmas, függetlenül attól, hogy az épület vagy az épületrész az ingatlan-
nyilvántartásban önálló ingatlanként szerepel;
49.	vagyoni értékű jog jogosítottja: az ingatlanon fennálló vagyoni értékű jog jogosítottja
az a személy vagy szervezet, aki/amely az ingatlan-nyilvántartásban a vagyoni értékű jog
jogosítottjaként feltüntetésre került. Amennyiben az ingatlant terhelő vagyoni értékű jog
alapításáról szóló okiratot az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották - melynek tényét az
ingatlanügyi hatóság széljegyezte -, az okiratban megjelölt, jogszerzésre feljogosított
személyt vagy szervezetet kell a vagyoni értékű jog jogosítottjának tekinteni;
50.	melléképület, melléképületrész: a lakás, az üdülő elhelyezésére szolgáló telken lévő és
a lakás, üdülő szokásos használatához szükséges, de huzamos emberi tartózkodásra részben és
69
ideiglenesen sem szolgáló, tüzelő, lom, szerszám, kerékpár, babakocsi tárolására szolgáló
épület vagy épületrész, ide nem értve a gépjárműtárolót. A többlakásos lakóépületben lévő
lakás esetén a lakástulajdonhoz tartozó, 5 m2 hasznos alapterületet meg nem haladó, lomok,
szerszámok, tüzelő tárolására szolgáló helyiség, feltéve, hogy az az épületen belül, de a
lakástól elkülönítve helyezkedik el, valamint lakóépületben az osztatlan közös tulajdonban
lévő közlekedő és tároló-helyiség, akkor, ha azt a tulajdonközösség közösen használja;
51.	típusingatlan: az adott ingatlanfajtába tartozó olyan ingatlan, amelyet a 2. számú
melléklet szerinti korrekciós tényezők 1,00 szorzóihoz tartozó jellemzők határoznak meg. A
típusingatlan telek teljesen közművesített; bármely telekhatára előtt szilárd burkolatú út van.
A típusingatlant valamennyi épület esetén az alábbiak szerint kell megállapítani: az épület
kora 10-30 év közötti; tégla, kő falazatú, illetve monolit betonszerkezetű épület; a lakáshoz
tartozó telek közművesített; a telekhatár előtt szilárd burkolatú út van, továbbá:
pa) egylakásos lakóépületben lévő lakás esetében: a lakás egyedi fűtéssel
ellátott összkomfortos vagy komfortos; 4 szobás; gépjárműtárolóval, 20 m3-t
meghaladó űrtartalmú úszómedencével azonban nem rendelkezik;
pb) többlakásos lakó- és egyéb épületben lévő lakás esetében: a pa) pontban
említetteken túlmenően a lakás szobáinak legalább egyikében, de legfeljebb a
szobák felében az ablakok épülettel, épületszerkezeti elemekkel körbezárt
udvarra vagy északi irányba nyílnak; a lakás a felvonó nélküli épület első vagy
második szintjén, vagy a felvonóval rendelkező épület harmadik vagy magasabb
szintjén helyezkedik el;
pc) üdülő esetén: az üdülő félkomfortos;
pd) kereskedelmi egység esetén: központos fűtési móddal rendelkezik;
pe) egyéb nem lakáscélú épület esetén: nincs további korrekciós tényező;
52.	a lakáshoz tartozó telekhányad: társasház esetén az alapító okiratban ilyenként
meghatározott telekhányad, ha a telken több adótárgy (épület, épületrész) áll, akkor a lakáshoz
tartozó telekhányad megegyezik azzal az aránnyal, amit a lakás hasznos alapterülete a telken
található valamennyi épület, épületrész összes hasznos alapterületében képvisel;
53.	az épület(épületrész) adóköteles hasznos alapterülete: az épület, épületrész hasznos
alapterülete, csökkentve a 13. § b) és d) pontja szerint adómentes hasznos alapterülettel,
54.	a telek adóköteles alapterülete: a telek teljes alapterülete csökkentve az építménnyel
lefedett telekrésszel, valamint a 19. § szerint számított adómentes területrésszel;
55.	forgalmi értékhatárok: az 1. számú mellékletben az egyes megyékben
településtípusonként [megyei jogú város, város, község], illetve a fővárosi kerületekben a
különböző ingatlan-fajtákra jellemző négyzetméterenkénti alsó és felső érték;
56.	ingatlan-fajta: az egylakásos lakóépületben lévő lakás, a többlakásos lakóépületben,
egyéb épületben lévő lakás, az üdülő, a kereskedelmi egység, az egyéb nem lakáscélú épület,
a telek;
57.	települési, településrészi átlagértékek: az önkormányzat által - az 1. számú melléklet
szerinti forgalmi értékhatárok között - megállapított, az önkormányzati rendeletben a
településen, illetve településrészeken fekvő ingatlanfajták típusingatlanaira meghatározott
négyzetméterenkénti értékek;
58.	az ingatlan alapértéke: az adó tárgyát képező ingatlan adóköteles hasznos alapterülete,
adóköteles alapterülete és az ingatlan fajtája szerint irányadó települési, településrészi
átlagérték szorzata;
70
59.	számított érték: az ingatlan alapértékének és a 2. számú mellékletben az ingatlanfajtára
meghatározott, az ingatlan tényleges adottságai alapján figyelembe vehető korrekciós
tényezők szorzata;
60.	lakóépület: olyan épület, amelynek hasznos alapterülete legalább 50 százalékát
lakások hasznos alapterülete teszi ki.”
139.	§ (1) A Htv. melléklete e törvény 6. számú melléklete szerint módosul.
(2) A Htv. e törvény 7. számú mellékleteként új 1. számú, 8. számú mellékleteként új 2.
számú melléklettel egészül ki, ezzel egyidejűleg a Htv. mellékletének számozása 3. számú
mellékletre változik.
X.	Fejezet
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
140.	§ Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 5. §-a a
következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha a vagyonszerzési illetékkötelezettség keletkezésére és illetékkiszabásra bejelentésére,
illetve eljárási illeték esetén az eljárás megindítására június 1-jét megelőzően kerül sor, a
szervezetnek (alapítványnak) arról kell nyilatkoznia, hogy adófizetési kötelezettsége
előreláthatóan nem keletkezik. Amennyiben a nyilatkozatában vállaltak nem teljesültek, úgy
az illetékkötelezettség keletkezése évének július 1. napjáig van lehetősége arra, hogy ezt a
körülményt adóbírság terhe nélkül az eljáró hatóság felé jelezze, és az illetéket pótlólag
megfizesse.”
141.	§ (1) Az Itv. 16. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/Mentes az öröklési illeték alól:/
„g) a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak), valamint az ilyen
ingatlanra vonatkozó vagyoni értékű jognak az öröklése, ha az örökös az örökölt ingatlanon a
hagyaték jogerős átadásától számított 4 éven belül lakóházat épít, és a felépített lakóházban a
lakás(ok) hasznos alapterülete eléri a településrendezési tervben meghatározott maximális
beépíthetőség legalább 50%-át. Lakóházépítési szándékáról az örökös legkésőbb az
illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhat az állami adóhatóságnál.”
(2) Az Itv. 16. §-ának (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Amennyiben a vagyonszerző több telket örökölt, és mindegyik esetében vállalta lakóház
felépítését, majd a telkeket utóbb egyesíttette, az illetéket az adóhatóság akkor törli, ha az új
telek esetén a felépített lakóházban a lakás(ok) hasznos alapterülete eléri a településrendezési
tervben meghatározott maximális beépíthetőség legalább 50%-át. Ellenkező esetben
valamennyi telek után meg kell fizetni az illetéket és a késedelmi pótlék összegét is. Ha a
vagyonszerző a megszerzett telket utóbb megosztja, az adóhatóság a felfüggesztett illetékből
csak azt az illetéket törli, amely arra a megosztás során létrejött telekre esik, amelyen a
lakóház felépült, feltéve, hogy a felépített lakóházban a lakás(ok) hasznos alapterülete eléri a
településrendezési tervben meghatározott maximális beépíthetőség legalább 50%-át. Az
illeték fennmaradó részét késedelmi pótlékkal növelt összegben kell megfizetni. Ha a
maximális beépíthetőség az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjában és a
használatbavételi engedély kiadásának időpontjában eltérő, a kettő közül a vagyonszerzőre
összességében kedvezőbbet kell figyelembe venni.”
71
142.	§ (1) Az Itv. 17. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Mentes az ajándékozási illeték alól:/
„b) a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak), valamint ilyen
ingatlanon alapított vagyoni értékű jognak a megszerzése, ha a megajándékozott az ingatlanon
a szerződés illetékkiszabásra történő bemutatásától számított 4 éven belül lakóházat épít, és a
felépített lakóházban a lakás(ok) hasznos alapterülete eléri a településrendezési tervben
meghatározott maximális beépíthetőség legalább 50%-át. A megajándékozott lakóházépítési
szándékáról legkésőbb az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhat az
állami adóhatóságnál;”
(2) Az Itv. 17. §-ának (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Amennyiben a vagyonszerző több telket kapott ajándékba, és mindegyik esetében vállalta
lakóház felépítését, majd a telkeket utóbb egyesíttette, az illetéket az adóhatóság akkor törli,
ha az új telek esetén a felépített lakóházban a lakás(ok) hasznos alapterülete eléri a
településrendezési tervben meghatározott maximális beépíthetőség legalább 50%-át.
Ellenkező esetben valamennyi telek után meg kell fizetni az illetéket és a késedelmi pótlék
összegét is. Ha a vagyonszerző a megszerzett telket utóbb megosztja, az adóhatóság a
felfüggesztett illetékből csak azt az illetéket törli, amely arra a megosztás során létrejött
telekre esik, amelyen a lakóház felépült, feltéve, hogy a felépített lakóházban a lakás(ok)
hasznos alapterülete eléri a településrendezési tervben meghatározott maximális beépíthetőség
legalább 50%-át. Az illeték fennmaradó részét késedelmi pótlékkal növelt összegben kell
megfizetni. Ha a maximális beépíthetőség az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjában
és a használatbavételi engedély kiadásának időpontjában eltérő, a kettő közül a
vagyonszerzőre összességében kedvezőbbet kell figyelembe venni.”
143.	§ Az Itv. 18. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Nem tárgya a visszterhes vagyonátruházási illetéknek az ingatlan tulajdonosának az a
vagyonszerzése, mely az ingatlanát terhelő haszonélvezet, használat jogának a jogosult halála,
illetőleg - özvegyi jog esetén - új házasság kötése folytán történő megszűnésével következik
be, továbbá a feltétel bekövetkezésétől függő vagy a meghatározott időre kikötött
haszonélvezet, használat jogának a feltétel bekövetkeztével, illetve a meghatározott idő
elteltével bekövetkező megszűnése.”
144.	§ Az Itv. 23/A. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az (1) bekezdésben meghatározott céllal megszerzett ingatlan továbbértékesítésének,
illetőleg a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező lízingbe adásának megtörténtét
a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éves határidő elteltét követően
az állami adóhatóság saját nyilvántartása vagy az ingatlan fekvése szerint illetékes
ingatlanügyi hatóság megkeresése útján ellenőrzi. Amennyiben a továbbértékesítés, illetve a
lízingbeadás nem történt meg, a vagyonszerzésre a 19. § (1) bekezdés, illetve 21. § (1)
bekezdés alapján egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerint megállapított illeték
különbözetének kétszeresét az állami adóhatóság a vállalkozó terhére pótlólag előírja. Ha a
megszerzett ingatlanból a vállalkozó több önálló ingatlant alakít ki, akkor az
illetékkülönbözetet - arányosítással - csak arra az ingatlanra lehet előírni, amelyet az (1)
bekezdésben meghatározott célból megszerzett ingatlan illetékkiszabásra bejelentésétől
számított két éven belül nem adott el, illetőleg nem adott pénzügyi lízingbe.”
145.	§ (1) Az Itv. 23/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
72
„23/B. § (1) Amennyiben a hitelintézet a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő
bejelentésekor nyilatkozik, hogy az ingatlant - az illetékkötelezettség keletkezésétől számított
legfeljebb hároméves időtartamra - a pénzügyi veszteség mérséklése, illetve elhárítása
érdekében hitel-ingatlan csereügylettel, az adósával szembeni felszámolási vagy végrehajtási
eljárás útján szerezte, akkor a fizetendő illeték mértéke az ingatlan - terhekkel nem
csökkentett - forgalmi értékének 2 %-a.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott három év elteltét követően az ingatlan
elidegenítését az állami adóhatóság saját nyilvántartása vagy az ingatlan fekvése szerint
illetékes ingatlanügyi hatóság megkeresése útján ellenőrzi. Amennyiben az ingatlan
értékesítése nem történt meg, a vagyonszerzésre a 19. § (1) bekezdés, illetve 21. § (1)
bekezdés alapján egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerint megállapított illeték
különbözetének kétszeresét a hitelintézet terhére pótlólag előírja.”
146.	§ (1) Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:/
„a) a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak), valamint ilyen
ingatlanon alapított vagyoni értékű jognak a megszerzése, ha a vagyonszerző az ingatlanon a
szerződés illetékkiszabásra történő bemutatásától számított 4 éven belül lakóházat épít és a
felépített lakóházban a lakás(ok) hasznos alapterülete eléri a településrendezési tervben
meghatározott maximális beépíthetőség legalább 50%-át. A vagyonszerző lakóházépítési
szándékáról legkésőbb az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhat az
állami adóhatóságnál;”
(2)	Az Itv. 26. §-ának (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Amennyiben a vagyonszerző több telket vásárolt, és mindegyik esetében vállalta lakóház
felépítését, majd a telkeket utóbb egyesíttette, az illetéket az adóhatóság akkor törli, ha az új
telek esetén a felépített lakóházban a lakás(ok) hasznos alapterülete eléri a településrendezési
tervben meghatározott maximális beépíthetőség legalább 50%-át. Ellenkező esetben
valamennyi telek után meg kell fizetni az illetéket és a késedelmi pótlék összegét is. Ha a
vagyonszerző a megszerzett telket utóbb megosztja, az adóhatóság a felfüggesztett illetékből
csak azt az illetéket törli, amely arra a megosztás során létrejött telekre esik, amelyen a
lakóház felépült, feltéve, hogy a felépített lakóházban a lakás(ok) hasznos alapterülete eléri a
településrendezési tervben meghatározott maximális beépíthetőség legalább 50%-át. Az
illeték fennmaradó részét késedelmi pótlékkal növelt összegben kell megfizetni. Ha a
maximális beépíthetőség az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjában és a
használatbavételi engedély kiadásának időpontjában eltérő, a kettő közül a vagyonszerzőre
összességében kedvezőbbet kell figyelembe venni.”
147.	§ Az Itv. 29. §-ának (4)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek,
egyidejűleg a § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Végzés elleni fellebbezésért - ha e törvény másként nem rendelkezik - 3 000 forint
illetéket kell fizetni. Ha a végzés csak az eljárást lezáró határozat elleni fellebbezéssel együtt
támadható meg, és az ügyfél a végzés felülvizsgálatát is kéri, akkor csak a határozat elleni
fellebbezés illetékét kell megfizetni.
(5)	A végrehajtási kifogás illetéke 5 000 forint. A végrehajtási kifogás tárgyában hozott
végzés elleni fellebbezés illetéke 10 000 forint.
(6)	Az újrafelvételi eljárásért és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló törvény szerinti, első fokon jogerőssé vált határozat elleni méltányossági
73
eljárásért az (1) bekezdésben meghatározott, a másodfokon jogerőssé vált határozat elleni
méltányossági eljárásért pedig a (2) bekezdésben meghatározott illetéket kell fizetni, tekintet
nélkül az alapeljárásban már megfizetett illetékre.”
148.	§ Az Itv. 31. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Ha a szakhatóságot az eljáró hatóság keresi meg, a szakhatósági eljárásért fizetendő
illetéket - az alapeljárás illetékével (igazgatási szolgáltatási díjával) egyidejűleg - annak kell
megfizetnie, akinek érdekében az eljárás indul.”
149.	§ Az Itv. 42. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A 39-41. §-ban meghatározott illetékalap után - ha e törvény másként nem rendelkezik - az
illeték mértéke:/
„h) egyéb nemperes eljárásokban - a közigazgatási nemperes eljárás kivételével - az eljárás
tárgya értékének 3%-a, de legalább 3 000 forint, legfeljebb 150 000 forint.”
150.	§ Az Itv. 43. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A közigazgatási nemperes eljárások illetékének mértéke 7 500 forint.”
151.	§ Az Itv. 45. §-a (1) bekezdésének f) és g) pontja helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
/A cégbejegyzésre irányuló eljárás illetéke:/
„f külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén 50 000 forint,
g)	külföldi vállalkozás közvetlen kereskedelmi képviselete esetén 50 000 forint.”
152.	§ Az Itv. 57. §-ának (2) bekezdése a következőf) ponttal egészül ki:
/Illetékmentes a büntető ügyekben:/
„f) a feljelentő részére a feljelentésről készített jegyzőkönyv másolata.
153.	§ Az Itv. 62. §-ának (1) bekezdése a következő r) ponttal egészül ki:
/A feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti
meg:/
„r) a közigazgatási eljárás során hozott végzés felülvizsgálatára irányuló nemperes
eljárásban.”
154.	§ Az Itv. 67. §-ának (2)-(3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Azt, hogy mely eljárásért vagy szolgáltatásért kell díjat fizetni, továbbá a díj mértékét -
törvény felhatalmazása alapján - az érdekelt miniszter az adópolitikáért felelős miniszterrel
egyetértésben rendeletben szabályozza. A lakosság széles körét érintő díjfizetési
kötelezettséget csak törvény állapíthat meg.
(3)	A fizetendő díj mértékét úgy kell megállapítani, hogy az az adott eljárással kapcsolatban
az eljáró hatóságnál felmerülő és másra át nem hárítható valamennyi költségre fedezetet
biztosítson. Változó költségigényű eljárások (szolgáltatások) esetében a díj összegét átalány
jelleggel kell meghatározni.”
155.	§ Az Itv. 72. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„c) ha a vagyoni értékű jog tartama több egyidejűleg jogosult személy élettartamától függ,
mégpedig oly módon, hogy a jogosultság a legelőször elhalt személy halálával megszűnik, az
értékelésnél a legidősebb személy életkora az irányadó; ha pedig a jogosultság a legutóbb
elhalt személy haláláig tart, a kiszámítás a legfiatalabb személy életkora szerint történik. Az
74
így kapott értéket, mint illetékalapot az egyes jogosultak között olyan arányban kell
megosztani, mint amilyen arányt az életkoruk szerint számított vagyoni értékű jog értéke ezek
együttes értékében képvisel.”
156.	§ Az Itv. 74. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg
a § a következő (6)-(8) bekezdésekkel egészül ki:
„(5) Az adópolitikáért felelős miniszter - kérelemre - az általános szabályoktól eltérően a
bírósági eljárási illeték utólagos elszámolással történő megfizetését engedélyezheti annak a
gazdálkodó szervezetnek [Ptk. 685. § c) pont], amely igazolja, hogy a kérelem benyújtását
megelőző 12 hónapban legalább 1000 olyan bírósági (peres és nemperes) eljárást
kezdeményezett, amelyben a fizetendő illeték összege nem haladta meg a 10 000 forintot. Az
engedély egy évre szól, meghosszabbítását az adópolitikáért felelős miniszter engedélyezi,
amennyiben a gazdálkodó szervezet igazolja, hogy a megelőző 12 hónapban az engedély
kiadására meghatározott feltételek teljesültek. Az engedélyről, valamint annak
meghosszabbításáról az adópolitikáért felelős miniszter „Tájékoztató”-t tesz közzé a Pénzügyi
Közlönyben.
(6)	Utólagos elszámolás esetén a gazdálkodó szervezet az utólagos elszámolás körébe
tartozó ügyekben mentesül az eljárás kezdeményezésekor a bírósági eljárási illeték
megfizetése alól. A gazdálkodó szervezetnek az engedély megadását (meghosszabbítását)
követő hónap 15. napjáig előleget kell fizetnie. Az előleg összege a kérelem benyújtását
megelőző 12 hónapban kezdeményezett, az (5) bekezdésben meghatározott bírósági
eljárásokért fizetett illeték 50%-a. A különbözetet utólagos elszámolás alapján az engedély
lejártát követő hónap 15. napjáig a székhelye szerint illetékes állami adóhatóság számlájára
kell megfizetni.
(7)	Az engedéllyel rendelkező gazdálkodó szervezet társasági formaváltása vagy
egyesülése esetén az adópolitikáért felelős miniszter az engedélyt kérelemre módosítja,
szétválása esetén pedig a létrejövő új gazdálkodó szervezetnek új engedélyt kell kérnie. Az új
engedély annak a jogutód gazdálkodó szervezetnek adható meg, amely igazolja, hogy a
jogelőd gazdálkodó szervezet engedélyének kiadása alapjául szolgáló tevékenységet tovább
folytatja. Ha e tevékenységet több jogutód gazdálkodó szervezet is folytatja, az engedélyt
valamennyinek meg kell adni.
(8)	Az engedélyért, az engedély meghosszabbításáért és módosításáért külön
jogszabályban meghatározott igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.”
157.	§ Az Itv. 79. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az illetékek visszatérítésére az adózás rendjéről szóló törvény adó-visszatérítésre
vonatkozó szabályait kell alkalmazni.”
158.	§ Az Itv. 82. §-a előtti címe helyébe a következő cím lép, egyidejűleg a § a
következő (2) bekezdéssel egészül ki, a § számozása pedig (1) bekezdésre változik:
„ Mulasztási bírság, adóbírság”
„(2) Az e törvényben szabályozott mentességek, kedvezmények jogosulatlan
igénybevétele esetén - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adózás rendjéről szóló
törvényben meghatározott mértékű adóbírságot kell fizetni.”
159.	§ (1) Az Itv. 94. §-ának (3) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
/(3) Nincs helye a visszatérítésnek, ha/
„c) az ügyfélnek adóhatóság által nyilvántartott köztartozása van.”
75
(2) Az Itv. 94. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (3) bekezdés a) és b) pontjában említett esetekben az illetékbélyeget - ha már
felragasztották, az irattal együtt - elismervény ellenében vissza kell tartani, és szükség esetén
a felelősségre vonást kezdeményezni kell. Az elismervényen fel kell tüntetni az ügyfél
személyazonosításra alkalmas adatait, a visszatartott illetékbélyeg címletét és az illetékbélyeg
beszerzésének helyét.”
160.	§ Az Itv. 100. §-ának e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendelettel állapítsa
meg:/
„e) az állami adóhatóság által nyilvántartott, ingatlanok értékesítésével kapcsolatos
adatokról teljesített adatszolgáltatás rendjét és az eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási
díj mértékét, valamint a díj beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, visszatérítésével
kapcsolatos részletes szabályokat.”
161.	§ Az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„d) vagyoni értékű jog: a földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga - ideértve a
szövetkezeti háztulajdonra vonatkozó rendelkezések szerinti használati jogokat -, továbbá a
vagyonkezelői jog, az önálló orvosi tevékenység működtetési joga, az üzembentartói jog,
továbbá ingyenes vagyonszerzés esetén a követelés.”
162.	§ Az Itv. melléklete e törvény 9. számú melléklete szerint módosul.
XI.	Fejezet
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása
163.	§ A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 4. §-a
következő új (3) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása
(4)	bekezdésre módosul:
„(3) Ha a forgalomból kérelemre kivont gépjárművet a kivonást követő hónapban a
kivonást kérelmező újra forgalomba helyezteti, akkor az adókötelezettség - a (2) bekezdésben
foglaltaktól eltérően - nem szűnik meg a forgalomból való kivonás hónapjának utolsó
napjával.”
164.	§ A Gjt. 5. §-ának a)-b), d) és f) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/Mentes az adó alól:/
„a) a költségvetési szerv,
b)	a társadalmi szervezet, az alapítvány a tulajdonában lévő gépjármű után, feltéve, ha a
tárgyévet megelőző évben társasági adófizetési kötelezettsége nem keletkezett,”
„d) az egyház tulajdonában lévő gépjármű,”
„f) a súlyos mozgáskorlátozott személy, a súlyos mozgáskorlátozott kiskorú, a
cselekvőképességet korlátozó (kizáró) gondnokság alatt álló súlyos mozgáskorlátozott
nagykorú személyt rendszeresen szállító, vele közös háztartásban élő szülő - ideértve a
nevelő-, mostoha- vagy örökbefogadó szülőt is - (a továbbiakban együtt: mentességre
jogosult adóalany) a tulajdonában lévő egy darab, 100 kW teljesítményt el nem érő
személygépkocsi után, ide nem értve a személytaxiként üzemelő személygépkocsit. Ha a
mentességre jogosult adóalany adóalanyisága és adókötelezettsége az adóévben több
személygépkocsi után is fenn áll, akkor a mentesség kizárólag egy, a legkisebb teljesítményű
személygépkocsi után jár,”
76
XII. fejezet
A luxusadóról szóló 2005. évi CXXI. törvény módosítása
165.	§ A luxusadóról szóló 2005. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: luxusadó tv.) 1. §-
ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Adóköteles a Magyar Köztársaság területén lévő lakásnak vagy üdülőnek minősülő
épület, ha az épület épületrészekre osztható, akkor az épületrész (a továbbiakban együttesen:
lakóingatlan), feltéve, ha annak e törvény szerinti számított értéke a 100 000 000 forintot
eléri.”
166.	§ A luxusadó tv. 2. §-ának (1) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek.
„(1) Az adókötelezettség a használatba vételi, illetőleg a fennmaradási engedély kiadását
követő év első napján keletkezik. Az engedély nélkül épült vagy anélkül használatba vett
lakóingatlan esetén az adókötelezettség a tényleges használatba vételt követő év első napján
keletkezik.”
„(3) Az adókötelezettség a félév utolsó napján megszűnik, ha a lakóingatlan a félévben
megsemmisül vagy lebontják.”
167.	§ A luxusadó tv. 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adó alanya az, aki az év (adóév) első napján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett
tulajdonos. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok.
Amennyiben a lakóingatlant az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog terheli,
az annak gyakorlására jogosult az adó alanya. (A tulajdonos, a vagyoni értékű jog jogosítottja
a továbbiakban együtt: tulajdonos.)
168.	§ A luxusadó tv. 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„5. § (1) A lakóingatlan fekvése szerinti önkormányzat, a fővárosban a fővárosi
önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat) az 1. számú mellékletben meghatározott
forgalmi értékhatárok keretei között - a helyben kialakult értékviszonyokra figyelemmel -
rendeletben megállapítja ingatlan-fajtánként a típusingatlanra vonatkozó települési
átlagértéket.
(2)	Ha a település egyes részein jelentősen eltérő értékviszonyok alakultak ki, az
önkormányzat értékövezeteket jelöl ki és az így elkülönített értékövezetekben lakóingatlan-
fajtánként településrészi átlagértékeket állapít meg. Ha a településen kialakult értékviszonyok
lakóingatlan-fajtánként eltérő értékövezetek kialakítását teszik szükségessé, akkor az
önkormányzat lakóingatlan-fajtánként állapíthatja meg az értékövezeteket.
(3)	A települési átlagértékek meghatározásáról és az értékövezetek kialakításáról szóló
rendelet előkészítése érdekében a jegyző, mint önkormányzati adóhatóság megkeresheti a
vagyonszerzési illetékügyekben eljáró adóhatóságot. A megkeresett adóhatóság lakóingatlan-
fajtánként 15 napon belül közli a megkeresést megelőző 18 hónapban a településen
visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső ügyletek tárgyát képező lakóingatlanok
valamennyi általa ismert adatát, különösen a lakóingatlan címét, forgalmi értékét,
alapterületét. Az adatszolgáltatás nem terjed ki a lakóingatlanhoz kapcsolódó jogügylet
alanyainak személyes adataira. Amennyiben a településen valamely lakóingatlan-fajtát
illetően a megkeresést megelőző 18 hónapban visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső
lakóingatlan szerzés nem történt, akkor a megkeresett adóhatóság a településhez hasonló
adottságú településen kialakult értékviszonyokra tekintettel lakóingatlan-fajtánként a
típusingatlanra jellemző négyzetméterenkénti forgalmi értékadatot közöl. A jegyző a
77
megkapott és a nyilvántartásában rendelkezésére álló adatok alapján javaslatot tesz az
önkormányzat számára a település értékövezeteire, s lakóingatlan-fajtánként a típusingatlan
települési, településrészi forgalmi átlagértékeire. Az értékövezeteket és a települési,
településrészi átlagértékeket az önkormányzat a rendeletalkotás évében kialakult
értékviszonyokra figyelemmel két adóévre határozza meg.
(4)	Az önkormányzati adóhatóság a lakóingatlanra irányadó települési, településrészi
átlagérték alkalmazásával adótárgyanként külön-külön kiszámítja a lakóingatlan hasznos
alapterületére vetített alapértéket.
(5)	Ha több lakóingatlant magában foglaló épület több értékövezet határán fekszik, akkor
az egyes lakóingatlanok esetében annak a közterületnek az irányadó településrészi forgalmi
átlagértékét kell alkalmazni, amerre a lakóingatlan ablakainak többsége néz. Ha a
lakóingatlannak az egyes értékövezetekre azonos számú ablaka néz, akkor a magasabb
településrészi forgalmi átlagértéket kell alkalmazni.
(6)	A lakóingatlan fajtájának meghatározásakor az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett
állapot az irányadó. Amennyiben az épület megnevezését az ingatlan-nyilvántartás nem
tartalmazza vagy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapján az ingatlan fajtája egyértelműen
nem állapítható meg, akkor az épületre kiadott legutolsó használatbavételi, fennmaradási
engedély alapján, használatbavételi, fennmaradási engedély nélkül használatba vett épület
esetén az építési engedély alapján kell megállapítani az ingatlan fajtáját. Akkor is az épületre
kiadott legutolsó használatbavételi engedély, fennmaradási engedély alapján kell
megállapítani az ingatlan fajtáját, ha az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett állapot a
legutolsó használatbavételi, fennmaradási engedélyben foglaltaktól eltér. Engedély nélkül
épített épület, illetve engedély nélkül kialakított épületrész esetében a használati mód, illetve
használat hiányában a rendeltetési cél az irányadó.
(7)	A lakóingatlan számított értéke a (4) bekezdés szerint számított lakóingatlan-
alapértéknek és az adott lakóingatlan-fajtára vonatkozó, a 2. számú mellékletben
meghatározott korrekciós együtthatók szorzata. Az önkormányzati adóhatóság a számított
érték meghatározásakor köteles figyelembe venni a lakóingatlan mindazon a jellemzőit,
amelyekhez a 2. számú melléklet korrekciós tényezőt rendel.”
169.	§ A luxusadó tv. az 5. § után a következő alcímmel és 5/A. §-sal egészül ki:
„Adómentesség
5/A. § (1) Mentes az adó alól a Magyar Állam, a helyi önkormányzat, a kisebbségi
önkormányzat, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete.
(2) Mentes az adó alól a társadalmi szervezet, az alapítvány, a köztestület, az egyház, a
költségvetési szerv abban az évben, amelyet megelőző évben a vállalkozási tevékenységből
származó jövedelme után társasági adófizetési kötelezettsége, illetve a költségvetési szerv
esetén eredménye után a központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége nem keletkezett. A
feltétel meglétéről évente írásban kell nyilatkozni.”
170.	§ A luxusadó tv. 12. §-ának a), c), f), h)-i) pontjai helyébe a következő rendelkezések
lépnek, egyidejűleg a § a következőp)-sz) pontokkal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában:/
„a) épület: az olyan építmény, vagy az építmény azon része, amely a környező külső tértől
szerkezeti elemekkel részben vagy egészben mesterségesen kialakított, elválasztott teret alkot
és ezzel az állandó vagy időszakos tartózkodás, illetőleg használat feltételeit biztosítja,
ideértve az olyan önálló létesítményt is, amely részben vagy teljes belmagasságával a
78
környező csatlakozó terepszint alatt van. Épületrész az épület önálló rendeltetésű, a szabadból
vagy az épület közös közlekedőjéből nyíló önálló bejárattal ellátott helyisége vagy helyiség-
csoportja, amely a c) és d) pontokban foglaltak szerint azzal felel meg lakásnak, üdülőnek,
hogy az ingatlan-nyilvántartásban önálló ingatlanként nem szerepel;”
„c) lakás: a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes
szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 91/A. §-a 1-6. pontjában foglaltak alapján
ilyennek minősülő és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház, lakóépület, lakás, kastély, villa,
udvarház megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan;”
„f tulajdonos: az ingatlan tulajdonosa az a személy vagy szervezet, aki/amely az
ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szerepel. Amennyiben az ingatlan tulajdonjogának
átruházására irányuló szerződést az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották - melynek tényét az
ingatlanügyi hatóság széljegyezte -, a szerző felet kell tulajdonosnak tekinteni. Újonnan
létrehozott épület/épületrész tulajdonjogának - a használatbavételi engedély kiadását
megelőző - átruházása esetén a szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtását
követően a szerző felet a használatbavételi engedély kiadásának időpontjától kell
tulajdonosnak tekinteni. Egyéb módon történő tulajdonszerzés esetére a Polgári
Törvénykönyv vonatkozó szabályai az irányadók;”
„h) hasznos alapterület: a teljes alapterületnek olyan része, ahol a belmagasság legalább
1,90	m. A teljes alapterületbe a lakáshoz, üdülőhöz tartozó kiegészítő helyiségek,
melléképületek, melléképületrészek kivételével valamennyi helyiség összegzett alapterülete,
valamint a többszintes lakrészek belső lépcsőjének egy szinten számított vízszintes vetülete is
beletartozik, de nem tartozik bele a kiegészítő helyiségek alapterülete. Az épülethez tartozó
fedett és három oldalról zárt külső tartózkodók (lodzsa, fedett és oldalt zárt erkélyek), és a
fedett terasz, tornác, tetőtér alapterületének 50 %-a tartozik a teljes alapterületbe. A lakások
esetében a pinceszinten (a csatlakozó terepszint alatt) kialakított helyiségek alapterületének
70 %-át kell a teljes alapterületbe számítani. Nem tartozik a hasznos alapterületbe a
lakóépületrész hasznos alapterülete;
i)	kiegészítő helyiség: a lakáshoz, üdülőhöz tartozó, jellegénél és kialakításánál fogva csak
tárolásra alkalmas padlás, pince, ide nem értve a gépjárműtárolót;”
„p) melléképület, melléképületrész: a lakás, az üdülő elhelyezésére szolgáló telken lévő és
a lakás, üdülő szokásos használatához szükséges, de huzamos emberi tartózkodásra részben és
ideiglenesen sem szolgáló, tüzelő, lom, szerszám, kerékpár, babakocsi tárolására szolgáló
épület vagy épületrész. A többlakásos lakóépületben lévő lakás esetén a lakástulajdonhoz
tartozó, 5 m2 hasznos alapterületet meg nem haladó, lomok, szerszámok, tüzelő tárolására
szolgáló helyiség, feltéve, hogy az az épületen belül, de a lakástól elkülönítve helyezkedik el;
valamint lakóépületben az osztatlan közös tulajdonban lévő közlekedő és tároló-helyiség,
akkor, ha azt a tulajdonközösség közösen használja;
r) típusingatlan: az adott ingatlanfajtába tartozó olyan ingatlan, amelyet a 2. számú
melléklet szerinti korrekciós tényezők 1,00 szorzóihoz tartozó jellemzők határoznak meg. A
típusingatlant valamennyi épület esetén az alábbiak szerint kell megállapítani: az épület kora
10-30 év közötti; tégla, kő falazatú, illetve monolit betonszerkezetű épület; a lakáshoz tartozó
telek közművesített; a telekhatár előtt szilárd burkolatú út van, továbbá:
ra) egylakásos lakóépületben lévő lakás esetében: a lakás egyedi fűtéssel ellátott
összkomfortos vagy komfortos; 4 szobás; gépjárműtárolóval, 20 m3-t meghaladó
űrtartalmú úszómedencével azonban nem rendelkezik;
rb) többlakásos és egyéb lakóépületben lévő lakás esetében: az ra) pontban említetteken
túlmenően a lakás szobáinak legalább egy, de legfeljebb azok felében az ablakok
épülettel, épületszerkezeti elemekkel körbezárt udvarra vagy északi irányba nyílnak; a
79
lakás a felvonó nélküli épület első vagy második szintjén, vagy a felvonóval
rendelkező épület harmadik vagy magasabb szintjén helyezkedik el;
rc) üdülő esetén: az üdülő félkomfortos;
s) a lakáshoz, üdülőhöz tartozó gépjárműtároló: a lakóépületben lévő épületrész, vagy a
lakóépület elhelyezésére szolgáló telken álló épület, amely kialakításánál fogva gépjármű
tárolására alkalmas, függetlenül attól, hogy az épület vagy az épületrész az ingatlan-
nyilvántartásban önálló ingatlanként szerepel;
sz) vagyoni értékű jog jogosítottja: az ingatlanon fennálló vagyoni értékű jog jogosítottja
az a személy vagy szervezet, aki/amely az ingatlan-nyilvántartásban a vagyoni értékű jog
jogosítottjaként feltüntetésre került. Amennyiben az ingatlant terhelő vagyoni értékű jog
alapításáról szóló okiratot az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották - melynek tényét az
ingatlanügyi hatóság széljegyezte -, az okiratban megjelölt, jogszerzésre feljogosított
személyt vagy szervezetet kell a vagyoni értékű jog jogosítottjának tekinteni;”
HATODIK RÉSZ
XIII. fejezet
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
171.	§ Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 7. §-
ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az állandó meghatalmazás, megbízás - a külön jogszabályban meghatározott
feltételek teljesítésén túl - az adóhatóság előtti eljárásban akkor érvényes, ha azt az adózó az
adóhatóság által rendszeresített formanyomtatványon jelenti be. Az adózó az eseti, illetve az
állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását haladéktalanul köteles
bejelenteni az adóhatósághoz, illetve a képviseleti jog megszűnését a meghatalmazott,
megbízott is bejelentheti az adóhatóságnál. A képviseleti jog megszűnése az adóhatósággal
szemben az adóhatósághoz történő bejelentéstől hatályos.”
172.	§ (1) Az Art. 16. §-a (3) bekezdésének b)-c) pontjai helyébe a következő
rendelkezések lépnek és ezzel egyidejűleg a következő új m) ponttal egészül ki:
/(3) Az állami adóhatósághoz be kell jelenteni az adózó:/
„b) címét, székhelyét (székhely biztosítása esetén az ügyvéd, ügyvédi iroda nevét,
elnevezését és adószámát is), a cég székhelyétől különböző központi ügyintézés helyét,
telephelyét vagy telephelyeit, illetve a cég honlapján való közzététel esetén a cég elektronikus
elérhetőségét (honlapját);
c)	létesítő okiratának (alapító okirat, társasági-társulati szerződés, alapszabály) keltét,
számát, a rá vonatkozó jogszabály szerinti képviselőjének, könyvvizsgálójának nevét
(elnevezését), lakóhelyét (székhelyét), e jogviszony keletkezésének - és határozott idejű
jogviszony esetén - megszűnésének időpontját, a képviselő adóazonosító számát,
könyvvizsgáló szervezet esetén annak a személynek a nevét és lakóhelyét is, aki a
könyvvizsgálatért személyében felelős;”
„m) közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetként történő nyilvántartásba vételét.”
(2)	Az Art. 16. §-a a következő új (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Az előtársaság a cégbejegyzési kérelme benyújtása napjáig tartó időszakában a (4)
bekezdésben meghatározott bejelentési kötelezettségének papíralapon az adószám feltüntetése
80
nélkül tesz eleget. Az előtársaság az adószám megszerzésétől számított nyolc napon belül - az
adószámot és a korábban teljesített bejelentés adóhatósági iktatószámát is feltüntetve -
ismételten bejelenti a cégbejegyzési kérelem benyújtását megelőzően az általa biztosítottként
foglalkoztatott (4) bekezdés szerinti adatait.”
173.	§ Az Art. 17. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép és ezzel egyidejűleg a következő új g) és h) pontokkal egészül ki:
/(3) Az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt adózó a vállalkozói igazolvány
kézhezvételétől, az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt adózó pedig a bejelentkezés napjától
számított 15 napon belül a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatok közül az állami
adóhatósághoz írásban bejelenti/
„b) a rá vonatkozó jogszabály szerinti képviselőjének adóazonosító számát, illetőleg az
adóazonosító jellel nem rendelkező képviselő esetén az adóazonosító jel megállapításához
szükséges adatokat;”
„g) székhely biztosítása esetén az ügyvéd, ügyvédi iroda nevét, elnevezését és
adószámát;”
„h) nonprofit jellegét.”
174.	§ Az Art. 20. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A magánszemély a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján keletkezett fizetési
kötelezettségét és annak megszűnését 15 napon belül jelenti be az állami adóhatóságnak. A
bejelentés alapján az adóhatóság az adóévre vonatkozó havi járulékfizetési kötelezettséget
határozattal előírja, a befizetéseket nyilvántartja. Az állami adóhatóság az adóazonosító jellel
nem rendelkező magánszemély részére az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések
alkalmazásával adóazonosító jelet állapít meg.”
175.	§ Az Art. 20/A. §-a (2) bekezdése d) pontjának db) alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
„db) amely START PLUSZ és START EXTRA kártya esetén két év, de legfeljebb a
kiállítás keltétől az igénylő öregségi nyugdíjjogosultságának eléréséig terjedő időszak, ha az
ennél rövidebb.”
176.	§ Az Art. 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„24. § (1) Az adóhatóság a bejelentés alapján nyilvántartásba veszi az adózót.
(2)	Az állami adóhatóság az adózónak a bejelentkezés alapján a bejelentkezés napjával,
illetve a 17. § (1) bekezdés c) pontja hatálya alá tartozó adózó késedelmes bejelentkezése
esetén az adóköteles tevékenység megkezdésének napjával adószámot állapít meg. Az
adószámot az egyéni vállalkozói igazolványban fel kell tüntetni, a cégjegyzékbe be kell
jegyezni. Az állami adóhatóság az adóazonosító számról - megkeresésre - az önkormányzati
adóhatóságot tájékoztatja.
(3)	Az állami adóhatóság az adószámmal nem rendelkező magánszemélyt az adóazonosító
jelén - a magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemély esetén az
állampolgárságát is feltüntetve - tartja nyilván. Amennyiben a magánszemély adóazonosító
jellel nem rendelkezik és belföldön eseti jelleggel szerez adóköteles, a kifizető
adatszolgáltatási kötelezettsége körébe eső jövedelmet, a magánszemély adóazonosító jelének
megállapítását a kifizető is kérheti az állami adóhatóságtól a nem magyar állampolgárságú
magánszemély általa ismert, a magyar állampolgárságú magánszemély esetében e törvény
20.	§ (1) bekezdésében meghatározott természetes azonosító adatainak és amennyiben a
81
magánszemély rendelkezik értesítési címmel, annak közlésével. A magánszemély
adóazonosító jeléről az adóhatóság a kifizetőt is tájékoztatja.
(4)	Az önkormányzati adóhatóság az adózót a (2)-(3) bekezdésben foglaltak szerint tartja
nyilván. Amennyiben az adózó adóazonosító jellel nem rendelkezik, adóbevallásával
egyidejűleg az adóazonosító jel megállapításához szükséges, a 20. § (1) bekezdésében
felsorolt adatokat közli az önkormányzati adóhatósággal. Az önkormányzati adóhatóság
megkeresésére az állami adóhatóság a 20. § (1) bekezdésében foglalt adatok közlése esetén az
adóazonosító számmal nem rendelkező magánszemély adóazonosító jelét megállapítja, és
erről az önkormányzati adóhatóságot értesíti. Az önkormányzati adóhatóság a magánszemélyt
erről tájékoztatja.
(5)	Az adózónak az adóazonosító számát az adózással összefüggő minden iraton fel kell
tüntetnie. A magánszemély az adóazonosító jelét közli a munkáltatóval, a kifizetővel, az
állami foglalkoztatási szervvel, a hitelintézettel, a társadalombiztosítási igazgatási szervvel, ha
az olyan kifizetést teljesít, amelynek alapján a magánszemélynek adófizetési kötelezettsége
keletkezik, és azzal összefüggésben a törvény adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő. A
magánszemély az adóazonosító jelét közli az ingatlanügyi hatósággal, a biztosítóintézettel, az
adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosító igazolást kiállító szervvel, a
költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítójával is, ha ezzel
összefüggésben azt adatszolgáltatási kötelezettség terheli. Az adatszolgáltatásra kötelezettek
felhívására a magánszemély bemutatja adóigazolványát. Ha a magánszemély az adóazonosító
jelét nem közli, a munkáltató és a kifizető a kifizetést, az adókedvezmény (adómentesség), a
költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítója az igazolás kiadását - az
adóazonosító jel közléséig - megtagadja. A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti
kamat kifizetését, jóváírását a kifizető a magánszemélynek adóazonosító jel hiányában is
teljesítheti.
(6)	A vagyonszerzési illeték kiszabására, továbbá - ha jogszabály az állami adóhatóság
hatáskörébe utalja - az eljárási illeték kiszabására, beszedésére vagy visszatérítésére irányuló
eljárás lefolytatása érdekében a bíróságnak, közigazgatási szervnek, közjegyzőnek közölnie
kell az állami adóhatósággal az illeték megfizetésére kötelezett, illetve a visszatérítésére
jogosult
a)	magánszemély adóazonosító jelét, ennek hiányában az e törvény 20. § (1) bekezdésében
meghatározott természetes azonosító adatait, a nem magyar állampolgárságú magánszemély
állampolgárságát, továbbá, ha a magánszemély - a lakóhelyén kívül - rendelkezik értesítési
címmel is, az értesítési címet;
b)	nem magánszemély nevét (elnevezését) székhelyét, adószámát.
A közölt adatok alapján az állami adóhatóság az adóazonosító számmal nem rendelkező
személyek részére adóazonosító jelet állapít meg. A külföldi illetőségű személy részére az
állami adóhatóság - ha egyébként nyilvántartásában a külföldi személy nem szerepel - az
illeték megfizetéséig technikai azonosító számot állapít meg. A technikai azonosító számot az
állami adóhatóság az érintettel nem közli. Az eljárás befejezését követően az
adómegállapításához való jog elévülését követően a külföldi illetőségű személy adatait,
technikai azonosító számával együtt nyilvántartásából törli.
(7)	Az adózó költségvetési támogatást csak akkor igényelhet, ha rendelkezik adóazonosító
számmal, illetve - ha e törvény, illetve törvény vagy törvény felhatalmazása alapján
jogszabály eltérően nem rendelkezik - adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést csak a
bejelentkezési, bejelentési kötelezettség teljesítését követően és olyan időszakra érvényesíthet,
amely időszakra vonatkozóan adóazonosító számmal rendelkezett.
82
(8)	Az állami adóhatóság a közösségi kereskedelemben érintett adózónak a bejelentés,
kérelem alapján - a bejelentés, kérelem előterjesztésének napjával - közösségi adószámot
állapít meg. Az adózó a közösségi adószámot a közösségi kereskedelemmel összefüggő
minden iraton feltünteti. Az állami adóhatóság kérelemre - a bejelentés napjával - az adóév
közben is törli az adózó közösségi adószámát, ha bejelenti, hogy az Európai Közösség
tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatát megszüntette.
(9)	Az adóhatóság az adószám megállapítását megtagadja, ha az adózó által bejelentett
adatok valótlanok vagy hiányosak.
(10)	Az adóhatóság törli a bejelentkezett és adószám alapján nyilvántartásba vett adózók
közül azt,
a)	akinek (amelynek) a cégbírósági bejegyzés, illetve az egyéni vállalkozói igazolvány
iránti kérelmét a cégbíróság, illetve a körzetközponti jegyző elutasította, kivéve, ha az adózó
igazolja a cégbíróság végzésének kézhezvételét követő 30 napon belül, hogy a cégbejegyzési
kérelmének elutasítását követő 8 napon belül kérelmét ismételten benyújtotta és a bejegyzés
iránti eljárás folyamatban van,
b)	akinek (amelynek) a cégjegyzékből való törlését a cégbíróság jogerős végzésével
elrendelte, illetőleg akinek vállalkozói igazolványát a körzetközponti jegyző jogerősen
visszavonta, vagy aki a vállalkozói igazolványát visszaadta,
c)	aki bejelenti a tevékenységének megszüntetését vagy a tevékenység folytatásához
szükséges engedélyét visszavonják,
d)	amelynek cégbejegyzési eljárását a cégbíróság megszüntette.
(11)	A (10) bekezdés c) pontjában felsorolt esetekben a nyilvántartásból való törlésről az
állami adóhatóság az adózót haladéktalanul értesíti.
(12)	A (10) bekezdés a) pontjának második fordulata esetében nem kell alkalmazni az
adókötelezettség megszűnésére előírt szabályokat.
(13)	Az állami adóhatóság hivatalból állapítja meg az adóazonosító jelét annak a
magánszemélynek,
a)	aki bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, vagy
b)	akinek az adóhatóság jogszabályban meghatározott feladatainak végrehajtásához
adóhatósági nyilvántartása szükséges.
(14)	Ha a nem magánszemély adózónak adókötelezettsége kizárólag az önkormányzati
adóhatóságnál keletkezik, az állami adóhatóság az adózó kérelmére, a kérelem
előterjesztésének, illetve késedelmes bejelentkezés esetén az adóköteles tevékenység
megkezdésének napjával - az önkormányzati adóhatóságnál történő nyilvántartás céljából -
adószámot állapít meg. Az adózót bevallási kötelezettség az állami adóhatóságnál csak abban
az esetben terheli, ha adóköteles tevékenységet folytat. Ha az adózónak a későbbiekben az
állami adóhatósághoz teljesítendő adókötelezettsége keletkezik, ennek bejelentésekor a
korábban megállapított adószámot használja fel.”
177.	§ (1) Az Art. 24/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedését követő 45 napon belül a
felszámolás, végelszámolás alatt nem álló adózó adószámának felfüggesztését az adóhatóság
nem szüntette meg és az adószám törlésére e törvény egyéb rendelkezései alapján nem került
sor, az adóhatóság az adószámot határozattal törli, és erről a cégbíróságot, a körzetközponti
jegyzőt, illetve az adózó nyilvántartását vezető egyéb szervet a határozat jogerőre
emelkedésének napját követő napon értesíti. Az adószám törlését elrendelő határozat elleni
83
fellebbezésre a (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel,
hogy a fellebbezést a határozat közlésétől számított 8 napon belül lehet előterjeszteni.”
(2)	Az Art. 24/A. §-ának (6)-(8) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(6) Az adószám (közösségi adószám) alkalmazásának felfüggesztését elrendelő határozat
jogerőre emelkedése és a felfüggesztés megszüntetéséről szóló határozat jogerőre emelkedése
vagy az adószám (közösségi adószám) törléséről szóló határozat jogerőre emelkedése közötti
időszakra - ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály másként nem
rendelkezik - az adózó adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést, költségvetési támogatás
igénylést a felfüggesztés megszüntetését követően sem érvényesíthet, illetve ezen időszakban
túlfizetés visszatérítését sem kérheti. Az adóhatóság az adózó felfüggesztést elrendelő
határozat jogerőre emelkedését megelőző időszakra vonatkozó adó-visszaigénylési, adó-
visszatérítési kérelmét, illetve költségvetési támogatás iránti kérelmét kizárólag a
felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat jogerőre emelkedését követően teljesítheti.
(7)	Az állami adóhatóság a felfüggesztést elrendelő határozatot, valamint a (4) bekezdés
szerint az adószám törlését elrendelő határozatot hirdetményi úton közli az adózóval. A
hirdetményt 15 - törlést elrendelő határozat esetén 8 - napra ki kell függeszteni a határozatot
hozó adóhatóság hirdetőtáblájára, valamint ezzel egyidejűleg 15 - törlést elrendelő határozat
esetén 8 - napra az állami adóhatóság internetes honlapján is közzé kell tenni. A hirdetmény
tartalmazza a kifüggesztés napját, a határozatot hozó adóhatóság megnevezését és a
kifüggesztés helyét, az ügy számát és tárgyát, az adózó elnevezését, székhelyét és adószámát,
valamint azt a figyelemfelhívást, hogy az adóhatóság az adószám (közösségi adószám)
felfüggesztéséről, illetve a (4) bekezdés szerinti törléséről az (1) bekezdés a)-d) pontja alapján
határozatot hozott, amelyet az adózó vagy képviselője a határozatot hozó adóhatóságnál
átvehet, továbbá utalást arra, hogy a határozat nem emelkedett jogerőre. Az e bekezdés szerint
közlendő határozatot a hirdetmény kifüggesztését követő tizenötödik - törlést elrendelő
határozat esetén nyolcadik - napon kell közöltnek tekinteni.
(8)	Ha a cégbíróság, körzetközponti jegyző, illetve az adózó nyilvántartását vezető egyéb
szerv felfüggesztés elrendeléséről szóló megkeresése, értesítése nem eredményezi az adózó
megszűnését (az egyéni vállalkozói igazolvány visszavonását), azonban az adózó adószámát
az állami adóhatóság a (4) bekezdés alapján az adózó megszűnését megelőzően jogerős
határozattal törölte, és az adózó a törlést követően adóköteles tevékenységet kíván folytatni,
az adószám megállapítását a 17. § (1) bekezdés c) pontja megfelelő alkalmazásával kéri. Az
állami adóhatóság az adózó részére a kérelem alapján az adószámot abban az esetben is a
kérelem benyújtása napjával állapítja meg, ha az adózó az adóköteles tevékenységet a kérelem
benyújtása előtt megkezdte vagy folytatta.”
178.	§ Az Art. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„30. § (1) A magánszemély a munkáltatónál, kifizetőnél a kifizetést megelőzően
nyilatkozhat - a jogcímet megjelölve - arról, hogy a kifizetést járulékfizetési kötelezettség
nem terheli. A magánszemély nyilatkozata az adóbevallással egyenértékű.
(2)	A járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont nyugdíjjárulékot
a)	az önadózó magánszemély a jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában,
b)	az adóhatósági adómegállapítást választó adózó, ha az adóévben a Magyar Honvédség,
a rendvédelmi szervek vagy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja
volt, és ezt a nyilatkozathoz csatolt szolgálati jogviszonyról szóló okirattal igazolja, az
adóévet követő május 20. napjáig bevallásnak minősülő külön nyomtatvány benyújtásával
84
igényelheti vissza, feltéve, hogy a különbözetet év közben a foglalkoztatójával nem
számolta el.
(3)	A munkáltató (kifizető) által levont járulékot a magánszemély helyesbítheti
önellenőrzéssel, ha az (1) bekezdésben említett nyilatkozatot jogszerűen nem tehette volna
meg. Az önellenőrzést a jövedelemadóra vonatkozó szabályok alapján kell elvégezni azzal,
hogy az önellenőrzési pótlékot a nyilatkozat megtételét követő naptól kell felszámítani.”
179.	§ (1) Az Art. 31. §-a (2) bekezdésének 5., 6. és 23. pontjai helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/(2) A munkáltató, a kifizető (ideértve az egyéni vállalkozónak nem minősülő
magánszemély munkáltatót is), illetőleg az 52. § (4) bekezdésének l), p), r), s) és t) pontjaiban
meghatározottak a rájuk vonatkozó bevallási gyakoriságtól függetlenül, havonként, a tárgyhót
követő hó 12-éig elektronikus úton bevallást tesznek az adó- és/vagy társadalombiztosítási
kötelezettséget eredményező, magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal
összefüggő valamennyi adóról - kivéve a kamatjövedelem adóról - , járulékról és az alábbi
adatokról:/
„5. a biztosításban töltött idő tartamáról, az alkalmazás minőségének, jogcímének
kódjáról, valamint a magánszemély nyugdíjas státuszáról, az arányos szolgálati idő naptári
napjainak számáról,
6.	a társadalombiztosítási (nyugdíj-biztosítási, természetbeni és pénzbeli
egészségbiztosítási) és a korkedvezmény-biztosítási járulék alapjáról, összegéről,
23.	a külön jogszabály szerint Start-, Start Plusz-, Start Extra kártyával rendelkező
személy után a kedvezmény figyelembevétele nélkül számított munkaadói járulék,
társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási, természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási)
járulék alapjáról és összegéről, a tételes egészségügyi hozzájárulás kedvezmény nélkül
számított összegéről, továbbá a külön jogszabály szerint a bruttó munkabér alapján számított
nulla százalékos kötelezettség alapjáról, illetőleg a 15 vagy 25 százalékos mértékű
kötelezettség alapjáról és összegéről,”
(2)	Az Art. 31. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adózó az adóbevallásban az adózó azonosításához szükséges adatok között
feltünteti adóazonosító számát. Az adózó adóazonosító szám birtokában olyan időszakról is
tehet adóbevallást, amelyben adóazonosító számmal nem rendelkezett, adó-visszaigénylést,
adó-visszatérítést ezen időszakra csak a 24. § (7) bekezdésében foglalt korlátokkal
érvényesíthet.”
(3)	Az Art. 31. §-a (5) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„A társasági adóbevallás helyett az adóévet követő év február 15-éig - bevallást
helyettesítő nyomtatványon - nyilatkozatot tesz az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi
szervezet, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös
biztosítópénztár, a közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási
intézmény, feltéve, hogy az adóévben vállalkozási tevékenységből (az önkéntes kölcsönös
biztosítópénztár kiegészítő vállalkozási tevékenységéből) származó bevételt nem ér el, vagy e
tevékenységéhez kapcsolódóan költséget, ráfordítást nem számol el.”
(4)	Az Art. 31. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
85
„(6) Az az adózó aki/amely az adóév során bármely hónapban a (2) bekezdés szerinti
bevallás benyújtására volt köteles, az adóév minden ezt követő hónapjára akkor is bevallás
benyújtására kötelezett, ha az adott hónapban adó- és/vagy járulék kötelezettsége - adó-
(adóelőleg-), és/vagy járulékalapot képező kifizetés, juttatás hiányában - nem keletkezett.”
180.	§ (1) Az Art. 33. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A felszámolási eljárás alatt álló adózók adóbevallásukat a csődeljárásról és a
felszámolási eljárásról szóló törvény és e törvény rendelkezései szerint teljesítik. A
végelszámolás alatt álló adózók a tevékenységüket lezáró adóbevallást - a végelszámolás
kezdő időpontját megelőző nappal - a végelszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül,
a záró adóbevallást a végelszámolást lezáró beszámolónak a cégbírósághoz történő
előterjesztésével egyidejűleg kötelesek benyújtani. A két bevallás közötti időszakról e törvény
általános rendelkezései szerint kell a bevallási kötelezettségüket teljesíteni. Az éves
elszámolású adókról a két bevallás közötti időszakban bevallást csak akkor kell benyújtani, ha
az időszak hosszabb, mint 12 hónap.”
181.	§ Az Art. a 36. §-át követően a következő új 36/A. §-sal egészül ki:
„36/A. § (1) A közbeszerzések közvetlen megvalósításához kapcsolódóan a
közbeszerzésekről szóló törvény (a továbbiakban: Kbt.) szerinti nyertes ajánlattevő és az
alvállalkozók, valamint a polgári jog szerinti alvállalkozók között megkötött vállalkozási
szerződések alapján történő, a havonta nettó módon számított 100 000 forintot meghaladó
kifizetésnél a vállalkozó az igénybevett alvállalkozónak a teljesítésért abban az esetben
fizethet - ide nem értve az általános forgalmi adót -, ha az alvállalkozó a kifizetés időpontját
megelőzően bemutat, átad vagy megküld egy 15 napnál nem régebbi nemlegesnek minősülő
együttes adóigazolást, amellyel igazolja, hogy az állami adóhatóságnál és a vámhatóságnál
nyilvántartott köztartozása nincs.
(2)	A közbeszerzések közvetlen megvalósításához kapcsolódóan megkötött mindegyik
szerződés esetén a vállalkozó tájékoztatja az alvállalkozót arról, hogy a szerződés és ennek
teljesítése esetén a kifizetés e § hatálya alá esik.
(3)	A vállalkozó a nemlegesnek minősülő együttes adóigazolás átadása, bemutatása vagy
megküldése hiányában visszatartja a kifizetést. Amennyiben teljesíti a kifizetést, annak
erejéig egyetemlegesen felel az alvállalkozót a kifizetés időpontjában terhelő köztartozásért.
Nem keletkezik a vállalkozónak visszatartási kötelezettsége és egyetemleges felelőssége, ha a
(2)	bekezdés szerinti tájékoztatást nem kapta meg.
(4)	Ha az állami adóhatóság a közbeszerzéshez kapcsolódó kifizetés céljából igényelt
adóigazolásban köztartozást mutat ki, az adóigazolás kiállítását követően a végrehajtás
szabályai szerint haladéktalanul intézkedik a követelés lefoglalásáról. A vállalkozó a
követelés lefoglalását követően mentesül az egyetemleges felelősség alól, és a kifizetést a
végrehajtás alá vont összeggel csökkentve teljesíti.
(5)	Amennyiben az (1)-(3) bekezdések szerinti kifizetés kapcsolt vállalkozások között
történik, a közbeszerzések közvetlen megvalósításában részt vevő mindegyik kapcsolt
vállalkozás egyetemlegesen felel a kifizetés összegéig a kifizetés időpontjában fennálló, azon
kapcsolt vállalkozás köztartozásáért, amelynek a kifizetést teljesítették.
(6)	Az (1)-(4) bekezdések rendelkezéseit a Kbt. szerinti ajánlatkérő, illetve a nevében
eljáró más személy és a nyertes ajánlattevő között létrejött szerződésekre is alkalmazni kell,
azzal az eltéréssel, hogy az ajánlatkérőt nem terheli a visszatartási kötelezettség az ajánlati
vagy a teljesítési biztosítékra, illetőleg az ajánlatkérőnek egyetemleges felelőssége nem
keletkezik.”
86
182.	§ Az Art. 37. §-ának (4) bekezdése a következő negyedik mondattal egészül ki:
„Az elektronikus úton benyújtott személyi jövedelemadó bevallás esetében a kiutalás
legkorábbi időpontja február 1-je.”
183.	§ Az Art. 40. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az illetéket - ha törvény másként nem rendelkezik - az állami adóhatóság számlájára
kell megfizetni.”
184.	§ (1) Az Art. 43. § (1) bekezdésének negyedik mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Az Egészségbiztosítási Alapot és a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető befizetéseket az
állami adóhatóság által megnyitott, a kincstárnál vezetett egy számlára kell teljesíteni.”
(2) Az Art. 43. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Ha az adószámla 1000 forintot meghaladó összegű tartozást vagy túlfizetést mutat, az
állami és az önkormányzati adóhatóság az adózó adószámlájának egyenlegéről és a tartozásai
után felszámított késedelmi pótlékról az adózók részére október 31-ig értesítést ad ki. Az
állami adóhatóság az adózó adószámlájának egyenlegéről és a tartozásai után felszámított
késedelmi pótlékról nem értesíti azt az adózót, aki (amely) bevallás benyújtására, illetőleg
adatszolgáltatás teljesítésére elektronikus úton kötelezett, vagy önkéntesen elektronikusan
nyújtotta be a bevallását.”
185.	§ Az Art. 46. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A kifizető olyan bizonylatot (igazolást) állít ki az osztalékban részesülő személynek,
amely tartalmazza a kifizető és a bevételt, jövedelmet szerző nevét (elnevezését),
adóazonosító számát, székhelyét (telephelyét), lakóhelyét, a kifizetés jogcímét, az osztalék
kifizetésének évét, a bizonylat (igazolás) kiállításának időpontját, az adó alapját és a
megállapított adó összegét. Osztalékelőleg fizetése esetén, illetőleg ha az osztalék-, társasági
adót a kifizető nem vonta le, adó-visszatérítésre jogosító igazolás nem állítható ki.”
186.	§ (1) Az Art. 52. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A (2) bekezdés alkalmazása során a személyi adat- és lakcímnyilvántartás, a
cégnyilvántartás, az ingatlan-nyilvántartás, a gépjármű-nyilvántartás, az építésfelügyeleti
nyilvántartás, illetve valamennyi más, jogszabály alapján közhiteles nyilvántartás
felhasználható. Az adóhatóság a személyi adat- és lakcímnyilvántartásból adatot természetes
azonosító adattal, illetőleg kapcsolati kódon igényelhet.”
(2)	Az Art. 52. § (4) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(4) A 31. §-ban és a 3. számú mellékletben meghatározott tartalommal az adóhatósághoz
bevallást teljesít, illetőleg adatot szolgáltat:/
„e) a nyugdíjat, rehabilitációs járadékot folyósító szerv,”
(3)	Az Art. 52. §-a (7) bekezdésének a) pontja és b) pontjának ba) alpontja helyébe a
következő rendelkezések lépnek, és ezzel egyidejűleg a b) pont a következő új bd) és be)
alpontokkal egészül ki:
/(7) Az állami adóhatóság/
„a) megkeresésre adatot szolgáltat
87
aa)	a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv, a
nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv és az egészségbiztosítási szerv, az állami foglalkoztatási
szerv, a munkaügyi hatóság, valamint a menekültügyi hatóság részére az adóval összefüggő
adatról, tényről, körülményről, ha az valamely ellátás vagy támogatás megállapítása, valamint
a folyósítás és a jogviszonyok jogszerűségének ellenőrzése érdekében, továbbá
ab)	az állami foglalkoztatási szerv részére, ha statisztikai célú adatfeldolgozás érdekében
szükséges,
b)	elektronikus úton hivatalból átadja a (4) bekezdésben meghatározott bevallásra
kötelezettek és a mezőgazdasági őstermelő által
ba) a 31. § (2) bekezdése 1-7., 9-15., 23-24. és 27. pontjai szerinti részletezettséggel
bevallott, a nyugdíjjogosultsághoz, nyugdíj-megállapításhoz szükséges, éves,
magánszemélyenként összesített adatokat - ide nem értve a Magyar Honvédség, a
rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú
tagjaira vonatkozó adatokat - a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási
szerv részére a tárgyévet követő év augusztus 31. napjáig,
„bd) a 31. § (2) bekezdése 1-5., 7-8., 10., 13., 23., és 25-27. pontjaiban foglalt adatokat az
állami foglalkoztatási szerv részére az álláskeresési támogatások és a foglalkoztatást elősegítő
támogatások megállapításához és ellenőrzéséhez, a bevallásra előírt határidőt követő hónap
utolsó napjáig,
be) a 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásokból a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért
felelős nyugdíjbiztosítási szerv részére a nyugellátás, vagy rehabilitációs járadék folyósítása
mellett munkát végző magánszemélyek és foglalkoztatóik azonosító adatait, valamint e
magánszemélyek járulékalapjára (keresetére, jövedelmére) vonatkozó adatokat a
nyugdíjfolyósító szerv által folyósított ellátások jogszerűségének vizsgálata céljából a
bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig,”
(4)	Az Art. 52. § (13) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(13) A vámhatóság megkeresésére a jövedéki adóvisszaigénylés ellenőrzéséhez a
nyilvántartásában szereplő adatok közül adatot szolgáltat/
„a) a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv az adózó használatában lévő
földterület művelési ágáról és nagyságáról,”
187.	§ Az Art. 54. §-a a következő új (12) bekezdéssel egészül ki:
„(12) A kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi szerződés információcseréről
rendelkező cikke keretében a magyar illetékes hatóság a külföldi állam illetékes hatóságának
a magánszemélyekről az egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása, a külföldi állam
adóztatási jogának biztosítása, illetőleg a kettős adóztatás elkerülése érdekében az
azonosításhoz, az adómegállapításhoz, az ellenőrzéshez, a bizonyítási eljáráshoz, illetőleg a
tényállás tisztázásához szükséges olyan személyes adatokat adhat át, amelyeket
nyilvántartásai tartalmaznak vagy amelyek megszerzését a belföldi jogszabályok számára
lehetővé teszik.”
188.	§ Az Art. 54. §-át követően a következő új 54/A. §-sal egészül ki:
„54/A. § Az állami adóhatóság az ingatlan forgalmi értékének megállapításához szükséges
adatokat (a továbbiakban: összehasonlító értékadat) tartalmazó nyilvántartásából, az abban
szereplő ingatlanok forgalmi értékéről - az ingatlan tulajdonos személyazonosságának
megállapítására alkalmatlan módon - kérelemre igazgatási szolgáltatási díj ellenében
adatszolgáltatást teljesít.”
88
189.	§ Az Art. 55. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az állami adóhatóság negyedévenként, a negyedévet követő 30 napon belül
honlapján közzéteszi annak az adózónak nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét,
telephelyét, adószámát, akinek (amelynek) 180 napon keresztül folyamatosan fennálló, az
állami adóhatóságnál nyilvántartott túlfizetéssel csökkentett adótartozása összességében
számítva a 100 millió forintot, magánszemély esetében nettó módon számítva a 10 millió
forintot meghaladja."
190.	§ Az Art. 71. §-a a következő új (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az állami adóhatóság központi szervei tekintetében felettes adóhatóság az állami
adóhatóság vezetője.”
191.	§ (1) Az Art. 72. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A csődeljárásban, a felszámolási eljárásban, a végelszámolásban, a vagyonrendezési
és adósságrendezési eljárásban a központi költségvetést megillető követelések tekintetében
hitelezőként, a vámhatóság hatáskörébe tartozó, továbbá a magánnyugdíjpénztárt megillető
tagdíjjal (tagdíjkiegészítéssel), késedelmi pótlékkal, önellenőrzési pótlékkal összefüggő
követelések tekintetében a hitelezők képviselőjeként, illetőleg végrehajtási eljárásban a
végrehajtás foganatosítójaként az állami adóhatóság jár el.”
(2)	Az Art. 72. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A lakáscélú állami támogatásokkal összefüggő - (4) bekezdésben meghatározottakon
kívül eső - állami követeléseket a kincstár érvényesíti. A kincstár - ezzel összefüggő -
közigazgatási hatósági eljárás keretében hozott jogerős határozatában szereplő követelés
köztartozásnak minősül, amit az állami adóhatóság adók módjára hajt be.”
192.	§ (1) Az Art. 85/A. §-ának (1)-(2) bekezdései helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
„(1) Az adó-, jövedelem- és illetőségigazolást (a továbbiakban: adóhatósági igazolás) az
adóhatóság hatáskörében eljárva a nyilvántartásában szereplő adatok alapján, a kiállítás
napján fennálló állapotnak megfelelő, az adózó által kért és a jogszabályban előírt
adattartalommal állítja ki, feltéve, hogy az adózó az adóhatósági igazolás kiadásának
szükségességét valószínűsíti. Az adóhatósági igazolás hatósági bizonyítványnak minősül. Az
adózó együttes adóigazolás kiállítását kérheti. Az együttes adóigazolás tartalmazza az állami
adóhatóságnál és a vámhatóságnál nyilvántartott köztartozását, illetőleg azok hiányát. Az
együttes adóigazolás kiállítása iránti kérelem az illetékfizetés szempontjából két kérelemnek
minősül. Az együttes adóigazolás kiállításához szükséges adó- és vámtartozást érintő adatok
beszerzése érdekében az állami adóhatóság keresi meg a vámhatóságot, mely a megkeresést
haladéktalanul teljesíti.
(2)	Az adóhatóság az adó- és a jövedelemigazolást magyar, az illetőségigazolást magyar
vagy az adózó kérelmére magyar és angol nyelven állítja ki. Az adóhatóság az
illetőségigazolást a külföldi hatóság által rendszeresített nyomtatványon is kiállítja, ha a
kérelmező a nyomtatványhoz csatolja annak magyar nyelvű szakfordítását. Nincs szükség
szakfordításra, ha a nyomtatvány angol nyelvű, vagy ha a két-, illetőleg többnyelvű
nyomtatvány teljes körű angol nyelvű szöveget is tartalmaz.”
(2)	Az Art. 85/A. §-ának (3) bekezdése a következő harmadik mondattal egészül ki:
89
„A 36/A. § szerinti, a közbeszerzéshez kapcsolódó kifizetés céljából igényelt adóigazolás
iránti kérelem tartalmazza a kifizetést teljesítő adózó nevét (elnevezését), székhelyét (címét),
adóazonosító számát.”
(3)	Az Art. 85/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A jövedelemigazolás adóévenként tartalmazza az adózó által bevallott, illetve a
munkáltatói, adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági vagy utólagos adómegállapítás, valamint
a soron kívüli adómegállapítás útján megállapított, összevontan és elkülönülten adózó
jövedelmet, valamint a jövedelem után keletkező személyi jövedelemadó, a külön-adóalap
után a különadó, illetve az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) szerint adózott
bevétel összegét és az ekho fizetési kötelezettséget. Amennyiben az adózó az egyszerűsített
vállalkozói adó alanya, a jövedelemigazolás adóévenként tartalmazza az eva-alanyiság
körében megszerzett összes bevételt és az ezután megállapított adót (evát), egyebekben az
eva-alapot nem képező jövedelemről (bevételről) az egyébként irányadó szabályok szerint
állítja ki az adóhatóság a jövedelemigazolást. Az adózó adóalapja és adója utólagos, illetőleg
soron kívüli adómegállapítás keretében történt megállapításának kivételével
jövedelemigazolás nem adható ki, ha az adózó személyi jövedelemadóról vagy egyszerűsített
vállalkozói adóról nem nyújtott be bevallást, nyilatkozatban nem kérte a munkáltatói
adómegállapítást, illetőleg nem jelentette be, hogy az adatszolgáltatás alapján történő
adóhatósági adómegállapítás választása útján teljesíti adókötelezettségét.”
193.	§ Az Art. 88/A. §-ának (2) bekezdése a következő új d) ponttal egészül ki:
/(2) Az (1) bekezdés szerinti központosított ellenőrzés elrendelésére abban az esetben
kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló adatok, tények, körülmények valószínűsítik, hogy az
adókötelezettségeket/
„d) közbeszerzések közvetlen megvalósítása érdekében kötött szerződések teljesítése
során jogszerűtlen, színlelt, adóelkerülő vagy a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvébe
ütköző módon megsértik.”
194.	§ Az Art. 90. §-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a
(7)	bekezdés számozása (8) bekezdésre változik:
„(7) Az állami adóhatóság minden naptári évben az adott évben jogelőd nélkül alakult
gazdasági társaságok legalább 20 %-át kockázatelemzés alapján ellenőrzésre választja ki. A
kiválasztott adózóknál az adóhatóság az adószám megállapítását követő 90 napon belül
helyszíni ellenőrzés keretében az adózó által bejelentett adatok (így különösen a székhelyre, a
központi ügyintézés helyére, a szervezeti képviselőre vonatkozó adatok) valóságtartalmát,
hitelességét, valamint az egyes adókötelezettségek teljesítését vizsgálja. Amennyiben az
ellenőrzés keretében az adóhatóság az adószám felfüggesztésére okot adó mulasztást állapít
meg, úgy az e törvény 24/A. §-ában foglalt jogkövetkezményeket alkalmazza. Az e bekezdés
szerinti kockázatelemzés keretében az adóhatóság a gazdasági társaság tagjainak, vezető
tisztségviselőinek korábbi gazdasági tevékenységével, adózói múltjával kapcsolatban
rendelkezésére álló adatokat dolgozza fel és veti egybe.
A kockázatelemzés keretében figyelembe veendő szempont különösen, ha
a)	az adózó tagja, vezető tisztségviselője korábban olyan gazdasági társaság tagja vagy
vezető tisztségviselője volt,
aa)	amely jogutód nélkül szűnt meg úgy, hogy az állami adóhatóságnál nyilvántartott
köztartozását nem egyenlítette ki,
ab)	amellyel szemben az állami adóhatóság jelentős összegű adóhiányt tárt fel,
90
ac)	amellyel szemben az állami adóhatóság üzletlezárás vagy az adóköteles tevékenység
felfüggesztése intézkedést alkalmazott,
ad)	amelynek adószámát az állami adóhatóság felfüggesztette, illetőleg e törvény 24/A. §-
a alapján törölte;
b)	az adózó tagja, vezető tisztségviselője egyéni vállalkozói igazolványát öt éven belül az
állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adóval kapcsolatos fizetési, bejelentési, bevallási,
nyilvántartási kötelezettség elmulasztása miatt vonták vissza.
A kockázatelemzés keretében történő kiválasztás részletes szabályait az állami adóhatóság
elnöke utasításban határozza meg.”
195.	§ Az Art. 108. §-a a következő új (8) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a
(8)	bekezdés számozása (9) bekezdésre változik:
„(8) Ha az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat, az adóhatóság az adózó
terhére a megfizetni elmulasztott adót, és járulékot legalább három havi foglalkoztatást
vélelmezve állapítja meg. Amennyiben az adóhatóság az elévülési időn belül ismételten
megállapítja, hogy az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat, a megfizetni
elmulasztott adót, és járulékot legalább a korábbi ellenőrzés megindításának és a folyamatban
lévő ellenőrzés megkezdésének időpontja közötti időszakra, az ellenőrzések alkalmával fellelt
be nem jelentett alkalmazottak létszámának átlaga alapján képzett szorzószámmal számítva,
vélelmezve állapítja meg.”
196.	§ Az Art. 124/B. §-át követően a következő új 124/C. §-sal egészül ki:
„124/C. § (1) Ha az Alkotmánybíróság, illetve az Európai Közösségek Bírósága az
adófizetési kötelezettséget előíró jogszabály alkotmányellenességét, illetve az Európai Unió
kötelező jogi aktusába ütközését a döntés kihirdetéséhez képest visszamenőleges hatállyal
állapítja meg és a döntés alapján az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az első fokú
adóhatóság az adózó kérelmére a visszatérítést - a döntésben foglalt eltérésekkel - e §
rendelkezései szerint teljesíti.
(2)	Az adózó a kérelmet az Alkotmánybíróság, illetve az Európai Közösségek Bírósága
döntésének kihirdetésétől számított 180 napon belül az adóhatósághoz írásban terjesztheti elő,
a határidő elmulasztása miatt igazolási kérelemnek nincs helye. A kérelmet az adóhatóság
határozattal utasítja el, ha a döntés kihirdetésének napjáig az adó megállapításához való jog
elévült.
(3)	A kérelemben az adózó adóhatósági azonosításához szükséges adatokon túl meg kell
jelölni a kérelem előterjesztéséig teljesített, visszatéríteni kért adót és azt a végrehajtható
okiratot, amelyen az adó befizetése alapult, utalni kell az Alkotmánybíróság, illetve az
Európai Közösségek Bírósága döntésére, továbbá nyilatkozni kell arról, hogy
a)	az adózó a visszatéríteni kért adót a kérelem előterjesztéséig más személyre nem
hárította át,
b)	hatósági vagy bírósági eljárás alapján a kérelem előterjesztéséig az adó visszatérítésére
sem az adózó, sem más személy részére nem került sor, és ilyen eljárás a kérelem
előterjesztésekor nincs folyamatban vagy az adózó az eljárás megszűnését a kérelem
előterjesztésétől számított 90 napon belül az adóhatóságnál igazolja.
(4)	Az adózó nyilatkozata alapján az adóhatóság a visszatérítés iránti eljárást a (3)
bekezdés b) pontja szerinti eljárás megszűnésének igazolásáig, de legfeljebb 90 napra
végzéssel felfüggeszti. Ha az adózó a felfüggesztés időtartama alatt az eljárás megszűnését
nem igazolja és a határidő meghosszabbítását sem kéri, az adóhatóság a visszatérítés iránti
91
eljárást végzéssel megszünteti. Ha a (3) bekezdés a) és b) pontjában foglalt egyéb feltételek
nem teljesülnek, az adóhatóság a kérelmet határozattal utasítja el. A végrehajtható okiratban
foglaltakkal kapcsolatban az adóhatóság a kérelem benyújtásától az eljárás jogerős
befejezéséig és a visszatérítést elrendelő határozat esetén a jogerőre emelkedést követően - e
határozat jogerős megsemmisítéséig, hatályon kívül helyezéséig - végrehajtási cselekményt
nem foganatosít.
(5)	Az adóhatóság a visszatéríteni kért adó befizetését megalapozó végrehajtható okiratban
foglalt tényállást veszi alapul, illetve - ha az a tényállás tisztázásához szükséges - az
ellenőrzés során alkalmazható bizonyítást folytat le azzal, hogy az adó áthárításával
kapcsolatos bizonyítás arra a személyre is kiterjedhet, akire (amelyre) az adózó a
visszatéríteni kért adót átháríthatta.
(6)	Ha az adózó visszatérítési igénye megalapozott, az adóhatóság - az adó
visszatérítésével egyidejűleg - a visszatérítendő adó után az adó megfizetésének napjától a
visszatérítés teljesítéséről szóló határozat jogerőre emelkedésének napjáig a jegybanki
alapkamattal azonos mértékű kamatot fizet. A visszatérítés a teljesítését elrendelő határozat
jogerőre emelkedésének napján esedékes, a visszatérítést az esedékesség napjától számított 30
napon belül kell kiutalni. Az e §-ban szabályozott visszatérítésre - a 37. § (6) bekezdés
kivételével - egyebekben a költségvetési támogatás kiutalására vonatkozó rendelkezéseket
kell megfelelően alkalmazni.”
197.	§ Az Art. 128. §-át követően a következő új 128/A. §-al egészül ki:
„128/A. § (1) A végelszámolás esetén benyújtandó tevékenységet záró adóbevallás, a
végelszámoló által készített záró adóbevallás, a két bevallás közötti időszakról benyújtott
bevallás(ok) ellenőrzése, valamint a tevékenységet lezáró adóbevallást megelőző időszakra
vonatkozó ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyvvel szemben észrevételnek nincs
helye.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott jegyzőkönyv alapján kiadandó határozat
meghozatalára nyitva álló határidő 30 nap.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott határozattal szemben a határozat közlésétől számított
8 napon belül lehet fellebbezést előterjeszteni. A fellebbezés felterjesztésére nyitva álló
határidő 5 nap.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott fellebbezés elbírálására nyitva álló határidő 15 nap,
új eljárásra utasításnak nincs helye.
(5)	Ha a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárása során az állami adóhatóságot a
megszüntetési eljárás megindításának tényéről, illetőleg arról értesíti, hogy felszámolásra,
végelszámolásra az adott cégformára tekintettel nem kerülhet sor, az állami adóhatóság - a
vámhatóságtól beszerzett adatok alapján is - elektronikus úton haladéktalanul tájékoztatja a
cégbíróságot arról, hogy az érintett adózónál adóhatósági eljárás van-e folyamatban, illetve
arról, hogy az értesítés alapján ellenőrzést, végrehajtást kezdeményez-e. Amennyiben a
cégbírósági értesítés alapján az állami adóhatóság vagy a vámhatóság az adózónál ellenőrzést
kezdeményez, úgy azt a végelszámolás esetén lefolytatandó ellenőrzés szabályai szerint
folytatja le, és az értesítéstől számított 60 napon belül fejezi be. Ez esetben a hatósági
eljárásra e § rendelkezései irányadók.
Az állami adóhatóság - a vámhatóságtól beszerzett adatok alapján is - a cégbíróságot
elektronikus úton haladéktalanul tájékoztatja az adózóval szemben folytatott eljárás(ok)
jogerős befejezéséről.”
92
198.	§ Az Art. 132. §-a (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/(5) az (1)-(4) bekezdésben foglalt feltételek teljesítésének hiányán túl nem teljesíthető a
kérelem akkor sem, ha/
„b) alaposan lehet attól tartani, hogy a közölt tényállás valamely más szerződést, ügyletet
vagy cselekményt leplez, illetve a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik;”
199.	§ Az Art. 132/A. §-ának (9)-(10) bekezdései helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(9) A szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárás díjköteles, a díj
a)	egyoldalú eljárás esetén legalább 5 millió forint, legfeljebb 12 millió forint,
b)	kétoldalú eljárás esetén legalább 10 millió forint, legfeljebb 17 millió forint,
c)	többoldalú eljárás esetén legalább 15 millió forint, legfeljebb 20 millió forint.
(10)	A (9) bekezdésben meghatározott díjat az eljárás megindítása előtt kell leróni.
Meghosszabbítás és módosítás iránti eljárás esetén a díj összege az eredeti eljárásban lerótt díj
50%-a. A kérelem elutasítása esetén a díj összegének 75%-át vissza kell téríteni. A díj
mértéke a szokásos piaci ár, illetőleg a megállapított ártartomány alsó és felső értékei
középértékének 1%-a, ha a szokásos piaci árat tartalmazó határozat összegszerűen
megállapítja a szokásos piaci árat. Amennyiben az 1 %-os mértékkel számított díj összege
meghaladja a (9) bekezdésben meghatározott legkisebb díjat, az adózó a díjkülönbözetet az
adóhatóság felhívására, a szokásos piaci árat megállapító határozat közlése előtt köteles
megfizetni. A díjkülönbözet jóváírásától számított 8 napon belül az állami adóhatóság a
határozatot közli az adózóval. A különbözet megfizetésének elmulasztása esetén az állami
adóhatóság a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelmet elutasítja. Ebben az esetben a díj
visszatérítését előíró rendelkezés nem alkalmazható.”
200.	§ Az Art. 143. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(1) Az adóhatóság másodfokú jogerős határozatát - a fizetési könnyítés engedélyezése
tárgyában hozott, illetőleg az elsőfokú határozat megsemmisítését elrendelő határozat
kivételével - a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja vagy
hatályon kívül helyezi, és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja. Az
adóhatóság másodfokú végzésével szemben nincs helye bírósági felülvizsgálatnak.”
201.	§ Az Art. 147. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a
(2)-(4) bekezdések számozása (3)-(5) bekezdésre változik:
„(2) A pályázat nyertese az adófizetési kötelezettség, adók módjára behajtandó köztartozás
érvényesítése érdekében jogosult az ehhez szükséges, adótitoknak minősülő adatok
megismerésére. Ennek érdekében a végrehajtási eljárás alapjául szolgáló iratokat az
adóhatóság az eljárás befejezéséig a pályázat nyertese rendelkezésére bocsátja.”
202.	§ Az Art. 151. § (2) bekezdése utolsó mondata helyébe a következő szövegrész
lép:
„A magánnyugdíjpénztárat megillető tagdíj (tagdíj-kiegészítés) és ennek pótlékai
tekintetében fennálló túlfizetés visszaigénylése során az adóhatóság visszatartási jogát
kizárólag a magánnyugdíjpénztárak valamelyikét megillető tagdíj (tagdíj-kiegészítés),
késedelmi pótlék, illetve önellenőrzési pótlék tekintetében gyakorolhatja.”
203.	§ (1) Az Art. 156. §-ának (1)-(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
93
„(1) Amennyiben az adóhatóság egyidejűleg ingófoglalást és ingatlan-végrehajtást
foganatosított, az ingatlan értékesítésére abban az esetben kerülhet sor, ha az ingófoglalás
eredménytelen volt vagy abból a tartozás előreláthatóan nem egyenlíthető ki. A végrehajtás
alá vont
a)	ingóságot, illetve ingatlant rendszerint árverésen vagy nyilvános pályázat útján,
b)	ingóságot elektronikus árverésen [a)-b) pontok a továbbiakban: árverés],
c)	ingóságot, illetve ingatlant árverésen kívüli eladással
kell értékesíteni.
(2) A pályázati, illetőleg az árverési hirdetmény közhírré tételéhez fűződő
jogkövetkezmények az adóhatóság hirdetőtábláján legalább 15 napon át történő
kifüggesztéssel állnak be. Az árverési hirdetményt az árverést megelőző 5. napig kell
kifüggeszteni. A pályázati, illetőleg az árverési hirdetményt az adóhatóság a hivatalos
internetes honlapján, illetőleg ezzel egyidejűleg a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara
hivatalos lapjában közzé teszi. Az elektronikus árverési hirdetményt az adóhatóság kizárólag
a hivatalos internetes honlapján az Elektronikus Árverési Felületen a közzétételhez fűződő
jogkövetkezményekkel teszi közzé.”
(2)	Az Art. 156. §-a (5) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(5) Az ingóságok nyilvános pályázat útján történő értékesítése esetén a Vht. 156/A-
156/G. §-ait kell megfelelő módon alkalmazni azzal, hogy/
„c) érvénytelen az ajánlat, ha a felajánlott vételár nem érte el a becsérték 50 %-át,”
(3)	Az Art. 156. §-a (5) bekezdésének k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(5) Az ingóságok nyilvános pályázat útján történő értékesítése esetén a Vht. 156/A-
156/G. §-ait kell megfelelő módon alkalmazni azzal, hogy/
„k) ha a ki nem fizetett ingóságot a tovább folytatott eljárás során alacsonyabb áron vették
meg, mint amennyit a fizetést elmulasztó pályázó ajánlott, a fizetést elmulasztó pályázó a két
ár közötti különbözetet azonnal köteles megtéríteni, illetőleg az adóhatóság e személyt a
vételár-különbözet megfizetésére határozattal kötelezi; a fizetési kötelezettséget megállapító
jogerős határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat,”
(4)	Az Art. 156. §-a a következő új (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az ingatlanok nyilvános pályázat útján történő értékesítése esetén a Vht. 156/A-
156/G. §-ait kell megfelelő módon alkalmazni azzal, hogy a pályázati ajánlat érvénytelen, ha
a felajánlott vételár nem érte el a becsérték 65 %-át, lakóingatlan esetén a becsérték 75 %-át.”
204.	§ Az Art. 156. §-át követően a következő új 156/A. §-sal egészül ki:
„156/A. § (1) Az elektronikus árverés során a Vht. 120-129. §-ait kell alkalmazni az e §-
ban szabályozott eltérésekkel. Nem kell alkalmazni a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény 66-67. §-ait, 163. §-át, a Vht. 38. § (1)
bekezdését, 124. § (1)-(4) bekezdéseit, a 125. § (1)-(2) bekezdéseit, és a 126. § rendelkezéseit.
(2)	Az elektronikus árverés során az árverező elektronikus úton az adóhatóság hivatalos
internetes honlapjához kapcsolódó Elektronikus Árverési Felületen (a továbbiakban: EÁF)
árverezhet (elektronikus árverező). Az elektronikus árverés lezárásáig meghatalmazáson,
megbízáson alapuló képviseletnek nincs helye, kivéve, ha az elektronikus árverező, mint
meghatalmazó vagy megbízó ezt a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül az
adóhatóságnak bejelenti.
94
(3)	Az EÁF-en közzétett elektronikus árverési hirdetményben az adóhatóság utal arra,
hogy árverezni kizárólag elektronikus úton lehetséges. Az elektronikus árverési hirdetmények
megtekintése és az árverésen történő részvétel, illetőleg licit díjmentes. Az adóhatóság a
folyamatban lévő elektronikus árveréssel összefüggő minden cselekményt és információt az
EÁF-en keresztül végez, illetőleg tesz közzé.
(4)	Az elektronikus árverésen történő licitben az elektronikus árverező a központi
elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül, a rendszer használatához szükséges egyedi
azonosítóval és titkos jelszóval történő belépéssel vehet részt.
(5)	Az elektronikus árverés időtartama az árverési hirdetményben megjelölt kezdő
időponttól számított nyolcadik nap 21.00 óráig tart. Az EÁF-en a licitáláskor megjelenik az
árverés tárgyához tartozó legmagasabb ajánlat, illetőleg az árverés lezárultáig tartó
időtartamot mutató elektronikus számláló. Az egy óra időtartamot elérő üzemzavar esetén az
elektronikus árverés időtartama 24 órával meghosszabbodik. Az árverés az üzemzavar
időtartamától függetlenül 24 órával hosszabbodik meg, ha az üzemzavar az árverés lezárultát
megelőző 4 órás időtartamon belül történt.
(6)	Az érvényes licit legkisebb összege 1000 forint, 1 millió forintnál nagyobb kikiáltási ár
esetén legalább 10 000 forint, illetőleg 5 millió forintnál nagyobb kikiáltási ár esetén legalább
20 000 forint.
(7)	Érvényes árverési ajánlatnak az árverési hirdetményben közölt árverés záró időpontjáig
az EÁF-en beérkezett, a becsérték legalább 50 %-át elérő, 5 legmagasabb ajánlat minősül.
Azonos ajánlat esetén az EÁF-en korábban megtett ajánlat nyer. Az árverési ajánlat nem
vonható vissza.
(8)	A Vht. 103. §-ának (5) bekezdése alapján lefoglalt gépjármű elektronikus árverés útján
történő értékesítése esetén kizárólag az az ajánlat érvényes, amelyből a végrehajtás
előrelátható költségei és az adósnak a Vht. 170/A. §-ának (1) bekezdése alapján járó összeg
fedezhető. Ebben az esetben az EÁF-en meg kell jelölni az így számított legalacsonyabb
érvényes ajánlat összegét.
(9)	Az árverést az nyeri, aki a legmagasabb összegű érvényes vételárat ajánlotta fel. Az
árverés nyertesét az árverést lebonyolító adóhatóság e tényről elektronikus úton az
elektronikus árverés lezárultát követően haladéktalanul értesíti. Az elektronikus értesítés
tartalmazza, hogy a nyertes az értesítést követő 8 napon belül köteles megjelenni az árverést
lebonyolító adóhatóságnál és a vételárat elektronikus úton megfizetni vagy igazolni, hogy a
vételárat átutalási megbízás vagy postai készpénz átutalási megbízás útján megfizette. Az
adóhatóság egyidejűleg postai úton is értesíti a nyertest az elektronikus értesítésben
közöltekről.
(10)	Amennyiben az árverés nyertese a vételárat azonosítható módon megfizette, de az
ingóságot legkésőbb a postai értesítés átvételét követő 15 napig nem vette át, az adóhatóság
az ingóságot Polgári Törvénykönyvről szóló törvény felelős őrzésre vonatkozó szabályai
szerint 90 napig megőrzi. A felelős őrzéssel kapcsolatban felmerült költségek megfizetésére
az adóhatóság határozatban kötelezi az árverés nyertesét. A megfizetésre kötelező határozat
az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat. Amennyiben az árverés nyertese a vételárat
azonosítható módon nem fizette meg, az árverést a következő legmagasabb ajánlatot tevő
személy nyeri meg.
(11)	Ha a ki nem fizetett ingóságot alacsonyabb áron vették meg, mint amennyit a fizetést
elmulasztó elektronikus árverező ajánlott, az adóhatóság a fizetést elmulasztó elektronikus
árverezőt a vételár-különbözet megfizetésére határozattal kötelezi. A fizetést elmulasztó
elektronikus árverező mentesül a vételár-különbözet megfizetése alól, ha a részére postai úton
95
küldött értesítést e törvény rendelkezései alapján kellett kézbesítettnek tekinteni, és a
kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmének az adóhatóság helyt ad. Ez esetben a
fizetésre kötelező határozatot az adóhatóság visszavonja. Amennyiben az árverésen egy
árverező vett részt, az árverezőt az általa legmagasabb összegben felajánlott vételár
megfizetésére kell kötelezni. Ebben az esetben az ingóság tulajdonjogát az árverési vevő csak
abban az esetben szerzi meg, ha a vételárat legkésőbb a fizetésre kötelező határozat jogerőre
emelkedéséig megfizeti. Az árverési vevő fizetési kötelezettségét megállapító határozat az
adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat. A különbözet a végrehajtás során befolyt
összeget növeli, a tartozást meghaladó részt a végrehajtási költséggel azonos módon kell
elszámolni.
(12)	Elektronikus árverés kiírása ugyanazon vagyontárgy vonatkozásában egy alkalommal
történhet. A sikertelen elektronikus árverés kiírása nem érinti a Vht. rendelkezései szerinti
ingó árverés kiírásának lehetőségét.
(13)	Az elektronikus árverés technikai feltételeit és működtetésének részletszabályait az
állami adóhatóság hivatalos lapjában és hivatalos internetes honlapján közzéteszi.”
205.	§ Az Art. 160. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„160. § (1) Az adóhatóság az adós kérelmére vagy felettes szerve rendelkezésére a
határozat (végzés) végrehajtását felfüggeszti, ha a fizetési kötelezettséget előíró határozat
(végzés) megváltoztatása vagy megsemmisítése várható.
(2)	Az adóhatóság az adós kérelmére, a felettes szerve rendelkezésére vagy az illetékes
hatóság értesítése alapján a határozat (végzés) végrehajtását felfüggeszti, ha a kapcsolt
vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló,
1990. július 23-án aláírt Egyezmény (Választottbírósági egyezmény) 6. vagy 7. cikke szerinti
eljárás alapján a határozat (végzés) megváltoztatása vagy megsemmisítése, illetve ezzel
azonos hatású intézkedés várható.
(3)	A végrehajtás felfüggesztéséről a bíróság az adózó kérelmére végzéssel határoz. A
bírósági felülvizsgálat az adóhatósági határozat végrehajthatóságát nem érinti.
(4)	A végrehajtási eljárás szünetel, ha
a)	az adózó kérelmére az adóhatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett,
b)	a fizetési halasztás, részletfizetés vagy az adótartozás mérséklésére irányuló kérelem
tárgyában jogerős döntést még nem hoztak,
c)	az adózó meghalt, illetőleg megszűnt, az adó megfizetésére határozattal kötelezett
személyt megállapító határozat jogerőre emelkedéséig,
d)	az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata során az első alkalommal előterjesztett
végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet jogerősen még nem bírálták el.
e)	külön törvény így rendelkezik.
(5)	Nem eredményezi a végrehajtási eljárás szünetelését az adózó fizetési könnyítésre
vagy adótartozás mérséklésre irányuló kérelmének benyújtása, ha
a)	az adózó korábbi, ilyen tárgyú kérelmét az adóhatóság jogerős határozattal elbírálta
vagy a kérelmet az adózó visszavonta,
b)	arra az adóhatósági árverés kitűzését, illetőleg pályázat meghirdetését követően kerül
sor, vagy
c)	a fizetési könnyítés, illetőleg tartozás mérséklés engedélyezését e törvény kizárja.
96
(6)	A (4) bekezdés b) pontjában meghatározott szünetelés kezdő napja a kérelem
megérkezését követő nap, a d) pontban meghatározott szünetelés kezdő napja a kérelemnek a
végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásának napját követő nap.”
206.	§ Az Art. 168. §-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Nem kell késedelmi pótlékot felszámítani, ha a munkáltató (kifizető) az elektronikus
havi adó- és járulékbevallást a magánszemély hibás nyilatkozata miatt önellenőrzéssel
helyesbíti.”
207.	§ Az Art. 170. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ha a munkáltató (kifizető) a magánszemélyt terhelő adóelőleg, adó, járulék
megállapítási, levonási és ezzel összefüggésben bevallási kötelezettségének nem vagy nem a
törvényben meghatározottak szerint tesz eleget, az adóhatóság az adóhiányt a magánszemély
terhére, az adóhiány után az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató terhére, a rá
vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, kivéve, ha az adóhiány az adózó jogszerűtlen
nyilatkozatának következménye. Az adóhatóság az adóhiányt, illetőleg az adóbírságot és a
késedelmi pótlékot is a munkáltató (kifizető) terhére állapítja meg, ha az adóelőleget, adót,
járulékot a munkáltató (kifizető) a magánszemélytől levonta, de az ezzel összefüggő bevallási
kötelezettségének nem tett eleget.”
208.	§ Az Art. 172. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„172. § (1) A magánszemély adózó 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő
mulasztási bírsággal sújtható, ha
a)	a bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási kötelezettségét
késedelmesen, hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti,
b)	a bevallási, vagyonszerzési illetékkel kapcsolatos bejelentési (a továbbiakban együtt:
bevallási) kötelezettségét a bevallás határidejét követően, de az adóhatóság felszólítását,
ellenőrzését megelőzően késedelmesen teljesíti és késedelmét nem menti ki (bevallási
késedelem),
c)	bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási, bankszámlanyitási
kötelezettségét, továbbá bevallási kötelezettségét nem teljesíti,
d)	adószámhoz kötött tevékenységet vagy adóköteles tevékenységet adószám hiányában
folytat,
e)	a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását, illetve könyvek, nyilvántartások
vezetését elmulasztja, a bizonylatokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket,
nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti vagy a számviteli törvényben
meghatározott pénzkezelési szabályzatra vonatkozó rendelkezéseket megsérti,
f)	iratmegőrzési kötelezettségének nem tesz eleget,
g)	az ellenőrzés időpontjában az áru eredetét tanúsító bizonylattal vagy annak másolatával
nem rendelkezik,
h)	az e törvény felhatalmazása alapján kiadott külön jogszabályban meghatározott
feltételek megsértésével állít elő és/vagy hoz forgalomba nyomtatványt,
i)	a nyilatkozattételt elmulasztja, a tanúvallomást jogosulatlanul megtagadja,
j) a költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) igénylésénél a fennálló
köztartozásáról valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz,
k) a járulékfizetési kötelezettség felső határának eléréséről valótlan tartalmú nyilatkozatot
tesz,
97
l) az ellenőrzést, az üzletlezárást, illetőleg a tevékenység felfüggesztésének alkalmazását
vagy a végrehajtási eljárást a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési
kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza, különösen ilyennek minősül, ha a
becslés során az adózó bizonyítékként más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy
egyéb ügyletre hivatkozik, és az ez alapján lefolytatott kapcsolódó vizsgálat az adózó
bizonyítási indítványában foglaltakat nem támasztja alá,
m) az e törvény szerint elektronikus bevallás benyújtására kötelezett a regisztrációs
kötelezettségét nem, vagy késedelmesen teljesíti.
(2)	Az adózó 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha
a)	a számla, egyszerűsített számla, nyugtakibocsátási kötelezettségét elmulasztja, illetőleg
a számlát, egyszerűsített számlát, nyugtát nem a tényleges ellenértékről bocsátja ki,
b)	be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott, igazolatlan eredetű árut
forgalmaz.
(3)	A (2) bekezdés a) pontjában foglaltakon túl, számla, egyszerűsített számla,
nyugtakibocsátási kötelezettség elmulasztásáért az adózó mellett alkalmazottja, képviselője,
vagy az a magánszemély is, aki az értékesítésben közreműködik, 10 ezer forinttól 50 ezer
forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
(4)	Ha a munkáltató, illetőleg a kifizető a magánszemélynek juttatott adó- és
járulékköteles kifizetésről teljesítendő bevallásában hiányos, illetve valótlan adatokat közöl,
vagy a bevallás benyújtását elmulasztja, a kiszabható mulasztási bírság felső határa a
bevallással érintett magánszemélyek számának és a bírság adózóra egyébként vonatkozó,
törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata.
(5)	A foglalkoztatót terhelő bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén kiszabható
mulasztási bírság felső határa a bejelenteni elmulasztott foglalkoztatottak számának és a
bírság adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata.
(6)	Az (1) bekezdés a)-b) pontja szerinti késedelem esetén nincs helye mulasztási bírság
megállapításának, ha az adózó késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el,
ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
(7)	A bejelentkezési, bejelentési, változásbejelentési, bevallási, adatszolgáltatási,
bankszámlanyitási, bizonylat kiállítási kötelezettség elmulasztása, továbbá a számviteli
törvény szerinti pénzkezelési szabályok megsértése esetén a mulasztási bírság
megállapításával egyidejűleg az adóhatóság az adózót - határidő tűzésével - teljesítésre hívja
fel. A kiszabott bírság kétszeresét kell újabb határidő tűzésével megállapítani, ha a teljesítésre
kötelező, előző határozatban előírt határidőt az adózó elmulasztotta. A kötelezettség
teljesítése esetén az e bekezdés előző mondata alapján kiszabott bírság korlátlanul
mérsékelhető.
(8)	Az (1) bekezdés d) pontja alapján kiszabott bírság esetén az adóhatóság a bírságot
kiszabó, valamint az árukészlet lefoglalása tárgyában hozott határozatát az adózóval
kihirdetés útján közli, és a határozat a közlés időpontjától kezdve a fellebbezésre tekintet
nélkül végrehajtható.
(9)	Az ellenőrzés, az üzletlezárás, illetve a végrehajtási eljárás akadályozásáért az (1)
bekezdés l) pontja alapján adózónak nem minősülő magánszemély is szankcionálható. Ha
törvény az üzletlezárás alkalmazását kizárja vagy az adózó az üzletlezárás, illetőleg a
tevékenység felfüggesztésének foganatosítását meghiúsítja, valamint a lezárt üzletet kinyitja,
vagy tevékenységét a felfüggesztés ellenére folytatja, a mulasztási bírság felső határa az
98
üzletlezárás, tevékenységfelfüggesztés határozatban meghatározott napjai számának, illetve a
bírság adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata.
(10)	Hibásan benyújtott bevallás esetén a magánszemély 20 ezer forintig, más adózó 100
ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Ha a késedelmesen benyújtott bevallás
hibás, az adózó csak a késedelemért szankcionálható.
(11)	Ha az eljárás kezdeményezésekor fennálló eljárási illetékfizetési kötelezettségét a
kötelezett felhívás ellenére egyáltalán nem vagy nem teljes mértékben vagy nem a megszabott
határidőben teljesítette, a meg nem fizetett illeték 100%-áig terjedő, de legfeljebb 100 ezer
forint mulasztási bírság szabható ki.
(12)	Ha az adózó esedékességig az adóévi várható adó összegét - figyelemmel az adóév
során megfizetett előleg összegére is - nem fizette meg legalább 90%-os mértékben, a
befizetett előleg és az adó 90%-ának különbözete után 20%-ig terjedő mulasztási bírságot
fizet.
(13)	Az adózó 20%-ig terjedő mértékű bírságot fizet, ha az előző időszak adatai alapján
előírt (bevallott) adóelőlegét mérsékelték, és ezért kevesebb adóelőleget fizetett, mint
amennyit tényleges eredménye alapján kellett volna. A bírság alapja az előző időszak adatai
alapján előírt (bevallott) adóelőleg és a mérsékelt adóelőleg különbözete.
(14)	Ha a munkáltató (kifizető) adólevonási, vagy az adóbeszedésre kötelezett
adóbeszedési kötelezettségét részben vagy egészben elmulasztotta, vagy a beszedett, illetve
megállapított és levont adót nem fizette meg, késedelmi pótlék mellett 50%-ig terjedő
mulasztási bírságot fizet. A bírság alapja a beszedni, levonni, illetőleg megfizetni elmulasztott
adó összege.
(15)	Az adóhatóság az e törvényben, adótörvényben, illetőleg e törvények felhatalmazásán
alapuló más jogszabályban megállapított kötelezettségnek az e §-ban nem szabályozott
megszegése miatt a magánszemély adózót 50 ezer, más adózót 100 ezer forintig terjedő
mulasztási bírsággal sújthatja.
(16)	Az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási
kötelezettségének az (1) bekezdés e) pontja szerinti megsértése, illetve e nyilvántartással
összefüggő iratmegőrzési kötelezettségének megsértése esetén nyilvántartásonként
(összesített nyilvántartásonként) 2 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
(17)	Az adózó a közbeszerzések közvetlen megvalósítása érdekében megkötött
vállalkozási szerződésekhez kapcsolódó, e törvény 36/A. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatási
kötelezettségének megsértése esetén, kifizetésenként a kifizetés összegének 20 %-áig terjedő
mulasztási bírsággal sújtható.
(18)	A mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét,
az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát,
gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja
vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A
körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó bírságot szab
ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi.”
209.	§ Az Art. 174. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett az adóköteles tevékenység célját
szolgáló helyiséget 12 nyitvatartási napra lezárhatja, illetőleg az adózó tevékenységének
jellege szerint az adóköteles tevékenység gyakorlását ugyanezen időtartamra felfüggesztheti,
ha az adózó
99
a)	be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott,
b)	igazolatlan eredetű árut forgalmaz,
c)	az adóköteles tevékenység célját szolgáló ugyanazon helyiségében (műhely, üzlet, telep
stb.) az első ellenőrzéstől számított egy éven belül második alkalommal mulasztotta el
számla- vagy nyugtaadási kötelezettségét.”
210.	§ (1) Az Art. 175. §-ának (10)-(11) bekezdései helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
„(10) A bevallási, adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton teljesítő adózó az
állami adóhatósághoz teljesítendő bejelentési, változásbejelentési kötelezettségének
elektronikus úton is eleget tehet, illetőleg az adóügyeiben az adóhatóságnál a beadványait
elektronikus úton is előterjesztheti.
(11)	Az adózó általános, nemleges adóigazolás, illetőleg az együttes adóigazolás iránti
kérelmét az állami adóhatósághoz elektronikus úton is előterjesztheti. Ez esetben az állami
adóhatóság az igazolást elektronikus űrlapon állítja ki és küldi meg az adózó részére.”
(2)	Az Art. 175. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy az adóügyek
elektronikus intézésére vonatkozó eljárások keretében rendeletben szabályozza
a)	a bevallási, adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének,
b)	a bejelentési, változásbejelentési kötelezettség teljesítésének,
c)	az általános, a nemleges adóigazolás, az együttes adóigazolás, illetőleg a fizetési
könnyítés iránti kérelmek intézése rendjének,
d)	az adófizetés teljesítésének,
e)	az adózó folyószámlájának megtekintése,
f)	az adózó által a bejelentési (változásbejelentési) kötelezettség alkalmával bejelentett és
az adóhatóság által nyilvántartott adatok megtekintésének, illetőleg ezen adatok letöltésének
módját és technikai feltételeit.”
(3)	Az Art. 175. §-ának (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(15) Az adózó adószámlája adataihoz a központi elektronikus szolgáltató rendszeren
keresztül, annak használatához szükséges egyedi azonosítóval és titkos jelszóval hozzáférhet.”
(4)	Az Art. 175. §-a a következő új (16) bekezdéssel egészül ki:
„(16) Adótanácsadói, adószakértői, illetve okleveles adószakértői tevékenységet az a
megfelelő szakképesítéssel rendelkező büntetlen előéletű természetes személy folytathat, aki
az adópolitikáért felelős miniszter erre jogosító engedélyével (hatósági igazolvánnyal)
rendelkezik és ennek alapján az ilyen tevékenységet folytatók nyilvántartásában szerepel. Jogi
személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet adótanácsadói,
adószakértői, illetve okleveles adószakértői tevékenységet akkor folytathat, ha legalább egy
tagja, vagy alkalmazottja az e bekezdés szerinti nyilvántartásban szerepel.”
(5)	Az Art. 175. §-a a következő új (17)-(19) bekezdésekkel egészül ki:
„(17) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa
meg a (16) bekezdés szerinti engedély kibocsátásának és visszavonásának feltételeit, a
100
nyilvántartás vezetésének szabályait - ide érve az eljárás során fizetendő igazgatási
szolgáltatási díj mértékét is -, valamint a nyilvántartásban szereplők kötelező továbbképzésre
vonatkozó részletes szabályokat azzal, hogy a nyilvántartásba vételi eljárás elektronikus úton
nem folytatható le.
(18)	A (16) bekezdés szerinti nyilvántartások a természetes személy következő adatait és
az alábbi tényeket tartalmazzák:
a)	név, születési név,
b)	anyja neve,
c)	születési hely és idő,
d)	lakcím, levelezési cím,
e)	telefonszám, elektronikus elérhetőség,
f)	hatósági igazolvány száma, a kiadás és érvényesség időpontja,
g)	a szakképesítést igazoló oklevél száma, a kiállító intézmény neve, a kiállítás kelte,
h)	egyéb szakképesítések megnevezése, az ezen képesítéseket igazoló oklevél,
bizonyítvány száma, a kiállító intézmény neve, a kiállítás kelte,
i)	az államilag elismert idegennyelv-tudást igazoló nyelvvizsga (nyelvvizsgák) típusa,
valamint fokozata.
(19)	A (16) bekezdés szerinti nyilvántartásban szereplő adótanácsadói, adószakértői,
illetve okleveles adószakértői tevékenység folytatására jogosult személy neve, címe,
nyilvántartási száma, valamint hozzájárulása esetén egyéb, a nyilvántartásban szereplő adata
nyilvános. A tárgyévben nyilvántartásba vettek nyilvános adatait, illetve a nyilvántartásban
szereplő nyilvános adatokban bekövetkezett változásokat az adópolitikáért felelős miniszter a
Pénzügyi Közlönyben évente - a tárgyévet követő év március 31-ig - közzéteszi, továbbá
internetes honlapján valamennyi nyilvántartásba vett személy nyilvános adatait
nyilvánosságra hozza.”
211.	§ Az Art. 176. §-át követően a következő új 176/A. §-sal egészül ki:
„176/A. § (1) A kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős
adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-án aláírt Egyezmény (Választottbírósági
egyezmény) alkalmazása során az e §-ban szabályozott eltérésekkel e törvény rendelkezései
szerint kell eljárni.
(2)	Az illetékes hatóság az adózó kölcsönös egyeztetési eljárás iránti kérelmének
beérkezésétől számított egy hónapon belül értesíti az adózót, valamint az ügyben érintett
szerződő államok illetékes hatóságait a kérelem benyújtásáról. Az illetékes hatóságok
értesítéséhez a kölcsönös egyeztetési eljárás iránti kérelem másolatát is csatolni kell.
(3)	Ha a kölcsönös egyeztetési eljárás iránti kérelem elutasításának nincs helye és a
kérelem egyoldalúan nem teljesíthető, az illetékes hatóság kölcsönös egyeztetési eljárást
kezdeményez az ügyben érintett szerződő államok illetékes hatóságainak értesítésével. Az
értesítésben utalni kell a Választottbírósági egyezmény 6. cikk (1) bekezdésében, illetve 7.
cikk (1) bekezdésében meghatározott határidő kezdő időpontjára, betartására és az
értesítéshez mellékelni kell a kölcsönös egyeztetési eljárás iránti kérelem másolatát. Az
illetékes hatóságok értesítésével egyidejűleg a kérelmezőt is értesíteni kell a kölcsönös
egyeztetési eljárás megindításáról.
101
(4)	A Választottbírósági egyezmény 6. cikk (1) bekezdésében hivatkozott, kölcsönös
egyeztetési eljárás iránti kérelemben meg kell jelölni a kérelmező és a kérelemmel érintett
személyek azonosító adatait (elnevezés, székhely, adóazonosító szám); az adóügy
tényállásának lényeges elemeit (így különösen a kérelmező és a kérelemmel érintett
személyek jogviszonyának leírását, az adó-megállapítási időszakot, a kettős adóztatást
eredményező adóhatósági döntés, intézkedés azonosításához szükséges adatokat vagy csatolni
kell a döntés, illetve az intézkedésről szóló irat másolatát); az adóüggyel kapcsolatban a
kérelmező vagy a kérelemmel érintett személyek által kezdeményezett közigazgatási
jogorvoslati, illetve polgári peres eljárások adatait, valamint a kérelem előterjesztésének
indokát. Ha a kérelem az e bekezdésben foglaltakat csak részben tartalmazza, az illetékes
hatóság a kérelem beérkezésétől számított két hónapon belül megfelelő határidő tűzésével
hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt.
(5)	A Választottbírósági egyezmény 7. cikk (1) bekezdése szerint a kölcsönös egyeztetés
iránti kérelem abban az időpontban minősül benyújtottnak és a kétéves időszak kezdőnapja az
a nap, amikor a kérelem tartalma a (4) bekezdésben foglaltaknak - további hiánypótlásra
felhívás nélkül - megfelel.
(6)	Ha törvény, vagy törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés eltérően nem
rendelkezik, e § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a Választottbírósági egyezmény
részes államaival a kettős adózás elkerülése tárgyában kötött egyezmények kölcsönös
egyeztetési eljárásról szóló cikke alkalmazása során.”
212.	§ (1) Az Art. 178. §-ának 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/178. § E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok
alkalmazásában/
„4. adótartozás: az esedékességkor meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybe vett
költségvetési támogatás; ha jogszabály valamely kedvezmény igénybevételét ahhoz köti, hogy
az adózónak ne legyen adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása, e feltétel vizsgálata során az
adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás összegét csökkenteni kell az ugyanazon
adóhatóságnál nyilvántartott túlfizetés összegével (nettó adótartozás),”
(2)	Az Art. 178. §-ának 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. állandó lakóhely: az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ottlakásra
rendezkedett be és ténylegesen ott lakik. Nem változik az állandó lakóhely, ha a
magánszemély ideiglenes jelleggel huzamosabb ideig külföldön tartózkodik, különösen
tanulás, munkavállalás, utazás céljából,”
(3)	Az Art. 178. §-ának 16. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„16. jövőbeni ügylet: az adó feltételes, illetőleg a szokásos piaci ár megállapítása iránti
kérelem benyújtását követően megkötött szerződés vagy más jogügylet. A szokásos piaci ár
megállapítása iránti eljárásban jövőbeni ügyletnek minősül az a szerződés vagy más jogügylet
is, amely(ek) alapján a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtásának
időpontjában vagy azt követően folyamatos teljesítés történik, függetlenül attól, hogy a
szerződést vagy egyéb jogügyletet a kérelem benyújtását megelőzően kötötték meg.
Folyamatos teljesítésűnek az a szerződés vagy egyéb jogügylet minősül, amelyet legalább hat
hónap időtartamra kötöttek meg vagy jött létre és amely alapján kéthavonta legalább egyszer
teljesítés történik,”
213.	§ Az Art. 1., 2., 3. és 6. számú mellékletei e törvény 10., 11., 12., 13. mellékletei
szerint módosulnak
102
HETEDIK RÉSZ
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAIT MEGILLETŐ EGYES
BEFIZETÉSEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XIV.	Fejezet
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása
214.	§ (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról,
valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.)
4.	§-ának n) és o) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„n) Tagságra kötelezett pályakezdő:
1.	az a természetes személy, aki az 1998. július 1-je és 2005. december 31-e között
hatályos rendelkezések értelmében tagságra kötelezett pályakezdőnek minősült, és
2.	a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a
továbbiakban: Mpt.) 3. §-ának (1) bekezdésében meghatározott személy.
o)	Magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó:
1.	a tagságra kötelezett pályakezdőnek nem minősülő természetes személy, aki az 1998.
január 1-je és 2005. december 31-e között hatályos rendelkezések értelmében önkéntes
döntéssel taggá vált, és
2.	az Mpt. 3. §-ának (2) bekezdésében meghatározott személy.”
(2)	A Tbj. 4. §-a a következő s) ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában:/
„s) Minimálbér: a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes, a teljes
munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér kötelező
legkisebb havi összege.”
(3)	A Tbj. 4. § x) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/E törvény alkalmazásában:/
„x) Kezdő mezőgazdasági őstermelő: az a személy, aki a tárgyévet megelőző évben nem
minősült mezőgazdasági őstermelőnek.”
215.	§ (1) A Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/E törvény alapján biztosított/
„d) az álláskeresési támogatásban részesülő személy,”
(2)	A Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alapján biztosított/
„i) a mezőgazdasági őstermelő, ha a reá irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már
megszerzett szolgálati idő együttesen legalább 20 év, kivéve
1.	az őstermelői tevékenységet közös igazolvány alapján folytató kiskorú személyt és a
gazdálkodó család kiskorú tagját,
2.	az egyéb jogcímen - ide nem értve a g) pont és a (2) bekezdés szerint - biztosítottat,
103
3.	a saját jogú nyugdíjast és az özvegyi nyugdíjban részesülő személyt, aki a reá irányadó
öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.”
216.	§ A Tbj. 7. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Ha a jövedelem juttatására egy másik foglalkoztatónál (munkáltatónál) fennálló
jogviszonyra tekintettel kerül sor, e jövedelemmel összefüggésben a biztosítás időtartamaként
a jövedelem kifizetésének (juttatásának) napját kell figyelembe venni.”
217.	§ A Tbj. 11. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A biztosítás nem terjed ki:/
„a) külföldi állam Magyarországra akkreditált diplomáciai és konzuli képviselete külföldi
állampolgárságú tagjára, a saját szociális biztonsági rendszerrel rendelkező nemzetközi
szervezet nemzetközi szerződés alapján mentességet élvező tisztviselőjére és alkalmazottjára,
valamint az említett személyek Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárságú
alkalmazottjára, továbbá az e pontban felsorolt személyek Magyarországon tartózkodó, velük
együttélő külföldi állampolgárságú házastársára és gyermekére;”
218.	§ (1) A Tbj. 16. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/Egészségügyi szolgáltatásra jogosult - az e törvény szerint biztosított, illetőleg a 13. §
szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyeken túl - az, aki/
„c) öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, növelt összegű öregségi,
munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, átmeneti járadékban, rendszeres szociális
járadékban, mezőgazdasági járadékban, egészségkárosodási járadékban, fogyatékossági
támogatásban, rokkantsági járadékban, házastársi pótlékban, házastársi jövedelempótlékban,”
/részesül/
(2)	A Tbj. 16. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Egészségügyi szolgáltatásra jogosult - az e törvény szerint biztosított, illetőleg a 13. §
szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyeken túl - az, aki/
„g) Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól, felekezettől nyugdíjban, a Magyar
Alkotóművészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban vagy rendszeres rokkantsági
segélyben,”
/részesül/
(3)	A Tbj. 16. §-a (1) bekezdésének i) és j) pontja helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
/Egészségügyi szolgáltatásra jogosult - az e törvény szerint biztosított, illetőleg a 13. §
szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyeken túl - az, aki/
„i) a közoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó középfokú nevelési-oktatási vagy a
felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű
oktatás keretében tanulmányokat folytató nagykorú magyar állampolgár, valamint az a
külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerződés vagy az oktatásért felelős miniszter által
adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban áll,
j) megváltozott munkaképességű, illetve egészségkárosodást szenvedett és
munkaképesség-változásának mértéke az 50 százalékot, illetve egészségkárosodásának
104
mértéke a 40 százalékot eléri, és az illetékes hatóság erre vonatkozó igazolásával
rendelkezik,”
219.	§ A Tbj. a 16. § után a következő 16/A. §-sal egészül ki:
„16/A. § A 16. § (1) bekezdésének i) pontjában említett tanuló és hallgató a tanulói
jogviszony, illetőleg a hallgatói jogviszony kezdetétől a diákigazolványra való jogosultság
megszűnéséig jogosult egészségügyi szolgáltatásra, ideértve a tanulói, hallgatói jogviszony
szünetelésének időtartamát is.”
220.	§ A Tbj. 19. §-ának (1)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(1) A foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó által fizetendő társadalombiztosítási
járulék mértéke 29 százalék, ebből a nyugdíj-biztosítási járulék 24 százalék, az
egészségbiztosítási járulék 5 százalék, amelyből a természetbeni egészségbiztosítási járulék
4,5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5 százalék.
(2)	A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke
a)	kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetében 9,5
százalék,
b)	magánnyugdíjpénztár tagja esetében 1,5 százalék.
A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott, valamint a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni
és társas vállalkozó magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén is 9,5 százalék nyugdíj járulékot
fizet.
(3)	A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási járulék mértéke 6 százalék, amelyből a
természetbeni egészségbiztosítási járulék mértéke 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási
járulék mértéke 2 százalék.
(4)	A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet
folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a 39. § (2) bekezdésében
meghatározott személy által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék összegét a Magyar
Köztársaság költségvetéséről szóló törvény határozza meg.”
221.	§ A Tbj. 20/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A foglalkoztató a Tny. tv. szerint korkedvezményre jogosító munkakörben
foglalkoztatott után a társadalombiztosítási járulék alapjának alapulvételével - a
társadalombiztosítási járulékon felül - korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet, kivéve, ha e
kötelezettsége alól külön jogszabály szerint mentesítették.”
222.	§ (1) A Tbj. 21. §-a a következő c) ponttal egészül ki:
/Nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék (tagdíj) és az
egészségbiztosítási járulék alapját:/
„c) a jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék),”
(2) A Tbj. 21. §-a a következő e) ponttal egészül ki:
/Nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék (tagdíj) és az
egészségbiztosítási járulék alapját:/
„e) a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat,”
223.	§ (1) A Tbj. 24. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
105
/A foglalkoztatott a 19. § (2) bekezdésében meghatározott nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és a
19. § (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékot fizet. A nyugdíjjárulék
(tagdíj) és az egészségbiztosítási járulék alapja azonos a 20. § (1)-(2) bekezdésében
meghatározott társadalombiztosítási járulék alapjával. A foglalkoztatott nem fizet/
„b) egészségbiztosítási járulékot a jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési
támogatás, a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás, a külön jogszabály szerinti
prémiumévek program, illetőleg a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás,
a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. §-ának
(2) bekezdése és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 27. §-ának
(2) bekezdése alapján kifizetett összeg, valamint a versenytilalmi megállapodás alapján járó
bevétel után.”
(2) A Tbj. 24. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A járulékfizetési felső határt évente január 1-jétől december 31-éig kell számítani. Ha
a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony nem áll fenn a teljes naptári évben, akkor a
járulékfizetési felső határt a jogviszony időtartamával arányosan kell megállapítani. A
járulékfizetési felső határ számításánál figyelmen kívül kell hagyni továbbá azt az
időtartamot, amelyre a foglalkoztatottnak járulékalapot képező jövedelme nem volt, így
különösen, ha táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban,
gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben részesült, valamint a fizetés, díjazás nélküli
időszakot. A megállapított járulékfizetési felső határt időközben csökkenteni kell az említett
időszakok naptári napjainak száma és a napi járulékfizetési felső határ szorzatával.”
224.	§ A Tbj. 26. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A központi költségvetés a 16. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott -
foglalkoztatottnak vagy kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő - személyek, a
gyermekgondozási díjban részesülők, valamint a 16. § (1) bekezdésének c)-f), h)-o), s) és t)
pontjaiban meghatározott személyek után a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló
törvényben meghatározott összegű egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet.”
225.	§ A Tbj. 27. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A társas vállalkozás a Tny. tv. szerint korkedvezményre jogosító munkakörben
foglalkoztatott biztosított társas vállalkozó után a társadalombiztosítási járulék alapjának
alapulvételével - a társadalombiztosítási járulékon felül - korkedvezmény-biztosítási
járulékot fizet, kivéve, ha e kötelezettsége alól külön jogszabály szerint mentesítették.”
226.	§ A Tbj. 29. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A Tny. tv. szerint korkedvezményre jogosító munkakörben vállalkozói tevékenységet
végző biztosított egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási járulék alapjának alapulvételével -
a társadalombiztosítási járulékon felül - korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet, kivéve, ha
e kötelezettsége alól külön jogszabály szerint mentesítették.”
227.	§ A Tbj. 29/A. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A (3) bekezdéstől eltérően a 31. § (4) bekezdésében említett eva adózó egyéni
vállalkozó a munkaviszonya, illetőleg a tanulói, hallgatói jogviszonya megszűnését követő
tárgyévi időszakra is választhatja a magasabb járulékalap utáni járulékfizetést.”
228.	§ (1) A Tbj. 30/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdéstől eltérően az a mezőgazdasági őstermelő, akinek az e
tevékenységéből származó, tárgyévet megelőző évben elért bevétele nem haladja meg a
106
hétmillió forintot, az őstermelői tevékenységből származó, tárgyévet megelőző évi
bevételének 20 százaléka után a 19. § (3) bekezdésében meghatározott mértékű természetbeni
egészségbiztosítási járulékot és - a nyugdíj-biztosítási járulékot is magában foglaló - 9,5
százalék nyugdíj járulékot fizet. Ha a mezőgazdasági őstermelő magánnyugdíjpénztár tagja,
akkor 2,3 százalék tagdíjat és 7,2 százalék nyugdíjjárulékot fizet. A hétmillió forintos bevételi
összeghatár számításánál figyelmen kívül kell hagyni a jogszabály vagy nemzetközi szerződés
rendelkezése alapján folyósított, egyébként bevételnek számító támogatást.”
(2) A Tbj. 30/A. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„A mezőgazdasági őstermelő a magasabb járulékalap választásáról a tárgyév első
negyedévére vonatkozó járulékbevallásában nyilatkozik az állami adóhatóságnak.”
229.	§ (1) A Tbj. 31. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyokban és a
26. § (1) bekezdésében említett ellátások után együttesen legfeljebb a járulékfizetési felső
határig kell megfizetni. A nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a naptári év folyamán addig kell levonni,
amíg a biztosított nem nyilatkozik arról, hogy a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a járulékfizetési
felső határig megfizette. Nyugdíjjárulék-túlfizetés esetén a foglalkoztató a túlfizetés
igazolását követő 15 napon belül köteles a járulékot visszafizetni a biztosítottnak.”
(2)	A Tbj. 31. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A társadalombiztosítási járulék, az egészségbiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék
(tagdíj) alapja a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem, eva adózó egyéni
vállalkozó esetében az Eva tv.-ben meghatározott adóalap 4 százaléka, átalányadózó egyéni
vállalkozó esetében az átalányadó alapját képező jövedelem, ha
a)	az - átalányadózónak nem minősülő - egyéni vállalkozó, a társas vállalkozó legalább
heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll, vagy
b)	az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozó közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben
nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat.
A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló
munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani.”
230.	§ A Tbj. 36. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó a nyugdíjjárulékot legfeljebb a
járulékfizetési felső határig fizeti meg.”
231.	§ A Tbj. 37. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a nyugdíjjárulékot legfeljebb a
járulékfizetési felső határig fizeti meg.”
232.	§ A Tbj. 39. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az a belföldi személy, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § (1)
bekezdésének a)-p) és s)-t) pontja, valamint a 13. § szerint sem jogosult, köteles a 19. § (4)
bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni.”
233.	§ A Tbj. a következő 39/A. §-sal egészül ki:
„39/A. § (1) A 39. § (2) bekezdésében meghatározott járulékfizetési kötelezettség az
egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság megszűnését követő naptól a biztosítási
107
kötelezettséggel járó jogviszony első napjáig, illetőleg a 16. § (1) bekezdésének a)-p) és s)-t)
pontjában meghatározott jogosultsági feltételek bekövetkezésének napjáig áll fenn.
(2) Ha a biztosítási kötelezettség megállapítására utólag kerül sor, a biztosítási jogviszony
fennállásának időtartama alatt a 39. § alapján megfizetett járulékot a foglalkoztató által
kiállított igazolás benyújtása mellett vissza lehet igényelni az állami adóhatóságtól.”
234.	§ A Tbj. 43. §-ának (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
/A 42. § (1) bekezdés alapján nyilvántartásba vett adatokból/
„h) a köztartozás behajtására törvény által felhatalmazott szervek e tevékenységük ellátása
céljából az a)-d) és f) pontban foglaltak”
/szerinti adatok igénylésére jogosultak./
235.	§ A Tbj. 44. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A foglalkoztató és az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak nyilvántartásába való
bejelentésre kötelezett más személy vagy szerv legkésőbb a bejelentést követő napon, illetve a
biztosított vagy egyéb jogcímen egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy kérésére három
munkanapon belül köteles a bejelentésről igazolást kiadni a biztosított, illetve az egyéb
jogcímen egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy részére, mely tartalmazza a
bejelentésben közölt adatokat és a bejelentés teljesítésének időpontját.”
236.	§ A Tbj. a 44. § után a következő 44/A-44/C. §-okkal egészül ki:
„44/A. § (1) A Magyar Államkincstár Területi Igazgatósága a 42. § (1) bekezdésének a)
pontjában meghatározott személyi adatok és a TAJ-szám megjelölésével bejelentést tesz az
OEP részére a gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban részesülő
személyekről az ellátást megállapító határozat jogerőre emelkedését és az ellátás megszűnését
követő 10 napon belül. Az adatok átadásának módjáról a Magyar Államkincstár és az OEP
megállapodást köt.
(2)	Az illetékes települési önkormányzat jegyzője a 42. § (1) bekezdésének a) pontjában
meghatározott személyi adatok és a TAJ-szám megjelölésével bejelentést tesz a MEP-nek a
rendszeres szociális segélyben, az ápolási díjban, az időskorúak járadékában és a
hadigondozotti pénzellátásban részesülő személyekről az ellátást megállapító határozat
jogerőre emelkedését és az ellátás megszűnését követő 10 napon belül. Ha a rendszeres
szociális segély folyósítása szünetel, erről a szünetelés kezdő és befejező időpontját követő 10
napon belül kell a bejelentést teljesíteni. Az illetékes települési önkormányzat jegyzője
bejelentést tesz arról a személyről is, akinek a szociális rászorultságát a szociális igazgatásról
és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 54. §-a alapján a polgármester
megállapította. A bejelentést a szociális rászorultság megállapításáról szóló határozat jogerőre
emelkedését követő 10 napon belül kell a MEP részére teljesíteni. A bejelentésnek
tartalmaznia kell azt is, hogy a jogosultságot milyen időtartamra állapították meg.
(3)	Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság kezdetére és megszűnésére vonatkozó
bejelentést
a)	az egyházi, felekezeti nyugdíjban részesülők esetén az egyházi, felekezeti nyugdíjat
folyósító szerv,
b)	a bányászati keresetkiegészítésben részesülők esetén a keresetkiegészítést folyósító
szerv,
c)	a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban, illetve rendszeres
rokkantsági segélyben részesülők esetében a közalapítvány,
108
d)	a személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos intézményben elhelyezettek esetén -
az a) pontban és a (3) bekezdésben említett személyek kivételével - az intézmény vezetője,
e)	a 16. § (1) bekezdésének i) pontjában említett tanulók, hallgatók esetén a középfokú
nevelési-oktatási, illetőleg felsőoktatási intézmény vezetője,
f)	fogvatartottak esetén a fogvatartást foganatosító szerv
a jogosultság kezdetét és megszűnését követő 10 napon belül köteles teljesíteni a MEP-
nek.
(4)	A nyugdíjbiztosítási ellátásban (ideértve a saját jogú és a hozzátartozói nyugellátásban
részesülőket), előnyugdíjban, korengedményes nyugdíjban, továbbá az öregségi,
munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi özvegyi
járadékban, átmeneti járadékban, rendszeres szociális járadékban, bányászati dolgozók
egészségkárosodási járadékában, rokkantsági járadékban, továbbá nemzeti gondozási díjban,
pótlékban részesülők esetén, a hadigondozotti pénzellátás folyósításának beszüntetése esetén
a nyugdíjfolyósító szervek bejelentési kötelezettségének teljesítésére az ONYF, illetve a
MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság megállapodást köt az OEP-pel.
(5)	A 16. § (1) bekezdésének j) pontjában meghatározott személy az egészségügyi
szolgáltatásának biztosítására bejelentést tesz a MEP-nek, ezzel egyidejűleg az Országos
Orvosszakértői Intézet szakvéleményével igazolja, hogy munkaképessége csökkenésének
mértéke az 50 százalékot, illetve az egészségkárosodásának mértéke a 40 százalékot eléri.
(6)	A 16. § (1) bekezdésének k) pontjában említett személy az egészségügyi
szolgáltatásának biztosítására bejelentést tesz a MEP-nek, ezzel egyidejűleg nyilatkozik arról,
hogy a havi jövedelme nem haladja meg a minimálbér 30 százalékát.
44/B. § (1) Az egészségbiztosítási szerv az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő, de az
egészségügyi szolgáltatásra jogosultak nyilvántartásában nem szereplő személyekről a
bejelentési- és járulékfizetési kötelezettség teljesítésének ellenőrzése céljából - külön
megállapodásban foglaltak szerint - havonta adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak.
(2)	Az egészségbiztosítási szerv az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak
nyilvántartásában biztosítottként vagy egyéb jogcímen egészségügyi szolgáltatásra
jogosultként nem szereplő személyekről a bejelentési- és járulékfizetési kötelezettség
teljesítésének ellenőrzése céljából - külön megállapodásban foglaltak szerint - adatot
szolgáltathat az állami adóhatóságnak.
(3)	Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott adatszolgáltatás kiterjedhet a családi és
utónévre, a születési névre, a születési helyre és időre, a társadalombiztosítási azonosító jelre.
(4)	Az állami adóhatóság a (1)-(2) bekezdésben, valamint a 44/C. § (3) bekezdésében
meghatározott adatszolgáltatás alapján ellenőrzi a bejelentési- és járulékfizetési kötelezettség
teljesítését.
44/C. § (1) Ha az egészségügyi szolgáltatónak az Eb. tv. rendelkezései szerinti ellenőrzése
során megállapítást nyer, hogy az ellátást igénybe vevő személy nem szerepel az
egészségügyi szolgáltatásra jogosultak nyilvántartásában, akkor a jogosultságának tisztázása
érdekében az érintett személy hatósági eljárást kezdeményezhet az egészségbiztosítási
szervnél.
(2)	Az egészségbiztosítási szerv az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak
nyilvántartásában az érintett személyt - a biztosítotti, illetve az egyéb jogcímen egészségügyi
szolgáltatásra jogosító jogviszony fennállásának tisztázásáig - az egészségügyi szolgáltatásra
109
jogosultként szerepelteti, ha az érintett személy okirattal valószínűsíti a jogviszony
fennállását.
(3)	Az egészségbiztosítási szerv a (2) bekezdésben meghatározott bejegyzést követően -
az okirat másolatának megküldésével együtt - a bejelentési- és járulékfizetési kötelezettség
teljesítésének ellenőrzése céljából a 44/B. § (3) bekezdésében meghatározott adatokat
haladéktalanul továbbítja az állami adóhatóságnak.”
237.	§ A Tbj. 45. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az elszámoló egységekre épülő nyilvántartási rendszert vezető pénztár a pénztártag
egyéni számláján nyilvántartott, a tagsági jogviszony megszűnésének napját magában foglaló
hónap utolsó napján (fordulónap) fennálló követelésének a tagdíj-kiegészítéssel csökkentett
összegét - ha a visszalépésre vonatkozó bejelentés a hónap fordulónapját megelőzően 10
munkanappal beérkezett a pénztárhoz - a Nyugdíjbiztosítási Alap részére köteles átutalni a
fordulónapot követő 8 munkanapon belül. A hónap utolsó 10 munkanapján beérkező
visszalépési kérelem alapján a pénztár a tag tagsági jogviszonyát a pénztár szabályzata szerint
a bejelentés hónapjának vagy a következő hónap fordulónapjával szüntetheti meg. Az
átutalásnál hivatkozni kell a pénztártag személyi adataira és TAJ-számára, ezzel egyidejűleg
az átutalás megtörténtéről, az átutalt összegről a foglalkoztatót és a volt pénztártagot is
tájékoztatni kell. A biztosított egyéni számláján jóváírt összegről évenkénti összesítésben
adatszolgáltatást kell teljesíteni az illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv részére. A
tagdíj-kiegészítés Mpt. 26. §-ának (5) bekezdése szerinti összegét a magánnyugdíjpénztár a
visszalépést követő 8 munkanapon belül a tag, illetve a kedvezményezett rendelkezése szerint
visszafizeti vagy önkéntes nyugdíjpénztárba utalja át.”
238.	§ A Tbj. 50. §-ának (1) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„A megállapított járulékot (tagdíjat) csökkenteni kell azzal az összeggel, amelyet a
foglalkoztató az adott jogviszonnyal összefüggésben a tárgyévre vonatkozó túlfizetés -
ideértve a magán-nyugdíjpénztári tagsággal összefüggő túlfizetést is - miatt fizetett vissza a
biztosítottnak.”
239.	§ A Tbj. 56/A. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti
rendelkezés jelölése (1) bekezdésre változik:
„(2) Ha a biztosított foglalkoztatására kirendelés alapján kerül sor, és a munkáltatók
megállapodása alapján a munkavállaló munkabérét és az ezzel járó közterheket az a
munkáltató viseli, amelyhez a munkavállalót kirendelték, akkor a bejelentési-, nyilvántartási
kötelezettség, továbbá a járulék megállapításának, bevallásának és megfizetésének
kötelezettsége azt a munkáltatót terheli, amelyhez a munkavállalót kirendelték.”
240.	§ A Tbj. 58. §-ának (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
/A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza/
„j) a 26. § (5) bekezdésében meghatározott kedvezményezetti kör évenkénti
tájékoztatásának részletes szabályait, valamint a központi költségvetés által teljesítendő
járulékfizetés összege kiszámításának módszerét.”
XV.	Fejezet
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása
241.	§ (1) Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a
továbbiakban: Eho.) 7. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást/
110
„e) a START-kártyával, a START PLUSZ és START EXTRA kártyával rendelkező
személy külön törvényben meghatározottak szerinti kedvezményes foglalkoztatásának
időtartama alatt,”
242.	§ Az Eho. 11. §-ának (11) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában nem minősül kifizetőnek/
„c) az önkéntes egészségpénztár és az önkéntes önsegélyező pénztár a jogosulatlanul
igénybe vett pénztári szolgáltatás esetén.”
(2)	Az Eho. 11. §-a a következő (12) bekezdéssel egészül ki:
„(12) E törvény alkalmazásában kifizetőnek minősül a társas vállalkozás akkor is, ha a
kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozónak nem fizet (juttat) jövedelmet.”
243.	§ Az Eho. 11/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a magánszemély az egészségügyi hozzájárulást a fizetési kötelezettségét
meghaladóan fizette meg vagy a kifizető több egészségügyi hozzájárulást vont le, a
magánszemély a túlfizetést az adóévre benyújtott bevallásában visszaigényelheti.”
NYOLCADIK RÉSZ
AZ ÖNKÉNTES KÖLCSÖNÖS BIZTOSÍTÓ PÉNZTÁRAKAT ÉS A
MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAKAT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XVI.	Fejezet
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény módosítása
244.	§ (1) Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI.
törvény (a továbbiakban: Öpt.) 2. §-a (5) bekezdésének d) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
„d) értékelési különbözet céltartaléka: az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak befektetési
és gazdálkodási tevékenységéről szóló jogszabályban felsorolt eszközcsoportokba tartozó
eszközök esetében az üzleti év mérleg-fordulónapjára, illetve a negyedév utolsó napjára
meghatározott felhalmozott kamatot is tartalmazó piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti
különbözet összegében képzett céltartalék. Az értékelési különbözet az adott
eszközcsoportokon belül elkülönítetten, a források között a működési, a fedezeti (választható
befektetési portfoliót biztosító rendszert működtető pénztárak esetén választható befektetési
portfóliónként), illetve a likviditási céltartalékon belül értékelési különbözetből képzett
céltartalékként jelenik meg,”
(2)	Az Öpt. 2. §-ának (5) bekezdése a következőf)-i) ponttal egészül ki:
„f) ingatlanfejlesztés: minden épület és műtárgy (a továbbiakban együtt: építmény) építési,
szerelési munkáival, elsődlegesen az építmény létrehozásával, átépítésével, felújításával
kapcsolatos tervező, előkészítő és kivitelező munkálatok összessége;
g)	ingatlankezelés: a pénztárral kötött szerződés szerint az ingatlannal való gazdálkodás és
az ingatlanhasznosítás, az esetleges befektetés kérdéseiben javaslatok kidolgozása, továbbá az
üzemeltetési és a karbantartási feladatok ellátása, a tervezett felújítások irányítása és
ellenőrzése, valamint az ingatlan fenntartására vonatkozó tervajánlat elkészítése;
111
h)	ingatlanüzemeltetés: az ingatlan napi működésével és működtetésével összefüggő
feladatok ellátása;
i)	elszámolóegység: a tagok felhalmozási időszakban fennálló követelésének, valamint a
függő tételeknek a kimutatására, nyilvántartására szolgáló, napi árfolyammal rendelkező
egység.”
(3)	Az Öpt. 2. §-a (6) bekezdésének c)-d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a 2. § (6) bekezdés kiegészül a következő e)-h) pontokkal:
„c) egészségügyi szolgáltatás: az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a
továbbiakban: Eütv.) 3. § e) pontjában meghatározott szolgáltatás;
d)	egészségügyi hatóság: az Eütv. 3. § h) pontjában meghatározott hatóság;
e)	egészségügyi szolgáltató: az Eütv. 3. § f) pontjában meghatározott szolgáltatók;
f)	minőségi tanúsítványok kiadására jogosult intézmény: az orvostechnikai eszközökről
szóló jogszabályban meghatározottak szerinti kijelölt szervezet;
g)	gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatása:
1.	az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerek forgalomba hozataláról szóló
jogszabályban meghatározott, hatóság által engedélyezett, lakosság számára
közvetlenül forgalmazott humán gyógyszerek (beleértve a homeopátiás gyógyszereket
és az immunológiai készítményeket is) árának támogatása;
2.	az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló
jogszabályban meghatározott egyedi gyógyszerbeszerzés keretében alkalmazásra
kerülő gyógyszerek és immunológiai készítmények árának támogatása;
3.	orvosi vényen rendelt egyedi összetételű (magisztrális) gyógyszerkészítmények
árának támogatása;
4.	a hatályos Magyar Gyógyszerkönyvben és a hatályos Formulae Normalesben
meghatározott, közvetlen lakossági felhasználásra alkalmas gyógyszeranyagok árának
támogatása;
5.	az anyatej-helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszerekről szóló jogszabályban
meghatározott tápszerek megvásárlásának támogatása;
6.	a speciális gyógyászati célra szánt tápszerekről szóló jogszabályban meghatározott
tápszerek megvásárlásának támogatása;
7.	társadalombiztosítási támogatással rendelhető, illetve kölcsönözhető gyógyászati
segédeszközökről, a támogatás összegéről és mértékéről szóló jogszabályban
meghatározott gyógyászati segédeszközök megvásárlásának, kölcsönzésének
támogatása, a társadalombiztosítás által nem finanszírozott részre, vagy e támogatás
igénybevétele nélküli megvásárlásának, valamint javításának támogatása;
8.	közvetlen lakossági felhasználásra alkalmas, minőségi tanúsítványok kiadására
jogosult intézmény által kiadott tanúsítvánnyal rendelkező, illetve CE jelöléssel
ellátott, az orvostechnikai eszközökről szóló jogszabályban meghatározottak szerinti
orvostechnikai eszköz megvásárlásának támogatása;
9.	egészségügyi hatóság által engedélyezett csecsemő- és betegápolási cikkek
megvásárlásának támogatása;
10.	gyógyvizek és gyógyiszap megvásárlásának támogatása;
11.	az 1-10. pontokban felsorolt termékek házhozszállítása;
h)	fogyatékos személy: a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük
biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 4. § a) pontjában meghatározott személy.”
245.	§ Az Öpt. 16/A. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a
jelenlegi (10) bekezdés számozása (11) bekezdésre módosul:
112
„(10) Amennyiben a kedvezményezett a (9) bekezdés b) pontjában meghatározott
választási lehetőséggel él, a várakozási idejébe be kell számítani az elhunyt pénztártag
várakozási idejét is.”
246.	§ Az Öpt. 20. §-a kiegészül a következő (8) bekezdéssel:
„(8) A pénztár vezető tisztségviselője, a befektetésekért felelős vezetője, a befektetési
döntéshozatalban, végrehajtásban részt vevő alkalmazottja nem lehet közvetlenül a
portfóliókezeléshez kapcsolódó területen tevékenykedő alkalmazott személy
a)	a letétkezelőnél,
b)	a befektetetési döntések végrehajtásában közreműködő szolgáltatónál, így különösen a
befektetési szolgáltatónál, az ingatlanértékelőnél, ingatlanforgalmazónál.”
247.	§ Az Öpt. 36. §-a (4) bekezdésének d) pontja a következő mondattal egészül ki:
„A fedezeti tartalék befektetéséből származó hozamnak kell tekinteni a fedezeti tartalékból
vásárolt, a pénztár elhelyezésére szolgáló ingatlan hasznosítási díjaként a működési
tartalékból átvezetett összeget.”
248.	§ (1) Az Öpt. 38/A. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Amennyiben a pénztár a fedezeti tartalékból vásárolt ingatlant a pénztár elhelyezésére
hasznosítja, akkor az ingatlan hasznosítási díjaként (hozamaként) a pénztár köteles legalább
az ingatlanértékelő által meghatározott minimális bérleti díjat a működési tartalékból a
fedezeti tartalékba negyedévente átvezetni.”
(2)	Az Öpt. 38/A. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Amennyiben a pénztár befektetési portfoliója ingatlant is tartalmaz, ingatlanértékelőt
köteles megbízni. Amennyiben a pénztár ingatlanfejlesztést végez és az adott fejlesztés
tervezett értéke meghaladja az öt millió forintot, a pénztár az építési, szerelési munka
szakszerűségének ellenőrzésével, illetőleg helyszíni képviselete ellátásával építési műszaki
ellenőrt köteles megbízni. A műszaki ellenőr az építési műszaki ellenőri tevékenység
gyakorlására vonatkozó jogszabályi előírások szerint köteles eljárni.”
249.	§ Az Öpt. 40. §-a a következő (7)-(9) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az internetes honlappal rendelkező pénztár köteles alapszabályának, ezen belül a
bevételek tartalékok közötti megosztásának változását a változtatásról hozott döntést követő 2
munkanapon belül - a változások kiemelésével - honlapján közzétenni, egyidejűleg a
Felügyeletnek elektronikus adatszolgáltatás útján megküldeni.
(8)	Az elszámolóegységekre épülő nyilvántartási rendszert működtető pénztár az
elszámolóegységek árfolyamát (amennyiben választható portfóliós rendszert működtet, akkor
választható portfóliónként) honlapján naponta közzéteszi. A pénztárnak honlapján jelezni kell,
hogy a Felügyelet honlapján az elszámolóegységek árfolyamára vonatkozóan összehasonlító
adatok találhatók. A közzététellel egyidőben a pénztárnak az elszámolóegységek árfolyamát
be kell jelentenie és azt a Felügyelet a honlapján közzéteszi.
(9)	A pénztárnak biztosítania kell, hogy az elszámolóegységek árfolyama honlapján
bármikor visszakereshető és honlapjáról letölthető legyen.”
250.	§ Az Öpt. 42. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Az átalakulás napja a jogutód pénztár alapszabálya hatályba lépésének időpontja,
amelyet az alapszabály elfogadásával egyidejűleg a második közgyűlés határoz meg. Az
113
átalakulás napja legkorábban a második közgyűlés napja lehet, de nem lehet későbbi, mint az
azt követő 30. nap.”
251.	§ Az Öpt. 48. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„48. § A 47. § (4)-(5) bekezdései alapján történő kifizetéseket postai úton, vagy a jogosult
kérésére az általa megjelölt belföldi vagy külföldi hitelintézet átutalási betétszámlájára
(bankszámlájára) történő utalással teljesíti. Amennyiben a pénztár alapszabálya lehetővé teszi,
a kifizetés házipénztárból való kifizetéssel is teljesíthető.”
252.	§ Az Öpt. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„49. § (1) A fedezeti alapon a nyugdíjpénztár a tag, illetve a munkáltatói tag által teljesített
befizetésnek az évi 10 000 forint összeghatárig terjedő része legalább 90 százalékát, az azt
meghaladó része legalább 94 százalékát köteles jóváírni. E szabálytól a pénztár a tag
belépésétől számított első két befizetés esetén külön jogszabályban meghatározottak szerint
eltérhet.
(2)	A vagyonkezelési tevékenység szerződésben megállapított ellenértékének kereskedési
költségek (jutalékok) nélkül számított éves összege nem haladhatja meg a kezelésre átadott
vagyon(rész) napi bruttó piaci értékei számtani átlagának 0,8 százalékát. Az előzőekben
meghatározottaknál magasabb ellenérték esetén a szerződés ellenértékre vonatkozó kikötése
semmis.
(3)	Amennyiben a nyugdíjpénztár vagyonkezelését részben vagy egészen önállóan végzi, a
saját kezelésben lévő befektetések vagyonarányos költségeire elszámolt éves összeg nem
haladhatja meg a saját kezelésű vagyon(rész) napi bruttó piaci értékei számtani átlagának 0,8
százalékát.
(4)	A napi eszközértékelésre nem kötelezett pénztárak a napi bruttó piaci értékek számtani
átlaga helyett az éves nyitó és záró piaci érték számtani átlagát is használhatják.
(5)	A (2)-(4) bekezdésekben foglaltakat nem kell alkalmazni, ha a pénztár nyilvántartásba
vétele a tárgyévben, vagy az azt megelőző három naptári évben történt.”
253.	§ Az Öpt. 49/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„49/A. § (1) A pénztári vagyon piaci értéken történő értékelését munkanaponként kell
elvégezni. El kell végezni az értékelést a nem munkanapokra eső negyedéves fordulónapra is.
A vagyonértékelést a letétkezelő végzi.
(2)	Az (1) bekezdéstől eltérően a pénztári vagyon piaci értéken történő értékelését
negyedévente kell elvégezni mindaddig, amíg a pénztár nem működtet választható portfóliós
rendszert, és piaci értéken számolt befektetett eszközei a negyedéves jelentés szerint még nem
haladták meg az egymilliárd forintot. A napi értékelés első időpontja az e mértéket meghaladó
értéket mutató negyedéves fordulónapot követő harmadik negyedév első napja.
(3)	Az eszközértékelés célja, hogy valós képet adjon a pénztár portfoliójában található
eszközökről, illetve az azon alapuló jogokról, azok értékének óvatosságon alapuló és a piaci
értékelést figyelembe vevő, egyenkénti értékelésével.
(4)	A fedezeti tartalék eszközeinek befektetéséből származó eredményt (beleértve az
eszközök piaci értéken történő értékelésekor megállapított különbözet összegét is) a tagok
egyéni nyugdíjszámlái és a szolgáltatási tartalékok javára kell jóváírni.
(5)	A felhalmozási időszakban levő tagok összes egyéni számlán nyilvántartott elszámoló
egységeinek darabszámának és árfolyamának szorzata megegyezik egyéni számláik
egyenlegének összegével, és a fedezeti alapon kimutatott tagi követeléssel.
114
(6)	Az elszámolóegységek árfolyamának megállapítása munkanaponta és a hónap utolsó
napjára, a letétkezelő által történik. Az értékelést legkésőbb az értékelés vonatkozási napját
követő második munkanapon kell elvégezni.
(7)	A pénztárnak az értékelés alapján megállapított árfolyamokat az értékelés napját
követő negyedik munkanaptól lehet felhasználnia.
(8)	Az elszámolóegységekkel kapcsolatos tranzakciókat a pénztár kizárólag elháríthatatlan
külső ok miatt, a tagok érdekében, rendkívüli esetekben, a Felügyelet haladéktalan
tájékoztatása mellett felfüggesztheti, ha a portfóliók nettó eszközértéke megalapozottan nem
állapítható meg.”
254.	§ Az Öpt. 49/B. §-a a következő (5)-(10) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A választható portfóliós rendszert működtető pénztárnak a választható portfoliói és a
függő tételek közötti értékpapír-átvezetés során külön jogszabályban meghatározott szabályok
szerint kell eljárnia.
(6)	Az elszámolóegységekre épülő nyilvántartási rendszer bevezetéséről a pénztár
igazgatótanácsa dönt.
(7)	A tagot az egyéni számláján nyilvántartott elszámolóegység mennyisége után a hozam
-	amely az elszámolóegység árfolyamváltozásában jelenik meg - olyan arányban illeti meg,
ahogy elszámolóegységei összesített névértéke a hozam felosztásakor az elszámolóegységek
összesített névértékéhez viszonyul.
(8)	A pénztárnak az elszámolóegységek árfolyamának számításában bekövetkezett hiba
esetén a hibás árfolyamot a hiba feltárását követő legközelebbi árfolyam-megállapításkor a
hiba bekövetkezésének időpontjára visszamenőleges hatállyal javítania kell. A javítás során a
hibás árfolyamot a helyes értékre kell módosítani minden olyan napra vonatkozóan, amelyen
árfolyam kiszámítására került sor, s amelyet a feltárt hiba érintett.
(9)	Ha hibás árfolyamon került sor elszámolásra, a hibás és a helyes árfolyam szerint
számított különbséget az érintettekkel legfeljebb 30 napon belül el kell elszámolni, kivéve ha:
a)	a hibás árfolyamszámítás miatt előállt, egy elszámolóegységre vonatkozó
árfolyamkülönbség mértéke nem éri el az elszámolóegység helyes árfolyamának egy
ezrelékét, illetve - ha az elszámolóegység-kezelési szabályzat ennél kisebb értéket határoz
meg - az elszámolóegység-kezelési szabályzatban megállapított értéket;
b)	a hibás és a helyes árfolyam különbségéből származó elszámolási kötelezettség
összegszerűen nem haladja meg érintettenként az ezer forintot, illetve - ha az
elszámolóegység-kezelési szabályzat ennél kisebb értéket határoz meg - az elszámolóegység-
kezelési szabályzatban megállapított értéket;
c)	a különbséget az érintetteknek kellene a pénztár részre visszatéríteniük, de a pénztár az
elszámolóegység-kezelési szabályzatban úgy rendelkezett, hogy az árfolyamok különbségéből
adódó elszámolási kötelezettség kapcsán az érintetteket terhelő visszatérítési kötelezettségtől
eltekint és a keletkezett hiányt a működési, vagy a likviditási és kockázati tartalék terhére
rendezi.
(10)	Az elszámolóegységekre épülő nyilvántartási rendszerre történő átállás napját a
pénztár igazgatótanácsa határozza meg. Az átállás napja csak a negyedév utolsó napja lehet.
Az átállás napjára vonatkozóan a pénztár valamennyi tag egyéni számlakövetelésének minden
forintját egy-egy elszámoló egységnek felelteti meg. A töredékforintok 2 tizedesjegy mértékig
feleltethetők meg töredék-elszámolóegységeknek. A fedezeti alap portfóliója piaci értékének
és az egyéni számlakövetelések piaci értékének különbözetét a hozamfelosztást követően az
aktuális árfolyamon kell a tagok egyéni számlájára jóváírni.”
115
255.	§ Az Öpt. 49/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„49/C. § (1) A szabályzatban meghatározott időszakokban jelentkező portfólióváltási
igényeket a pénztár szintjén összegezni kell. Az igények teljesítéséhez kapcsolódó költségeket
az érintett pénztártagok viselik. Az egyedi portfólióváltással összefüggő, pénztártagra terhelt
költségek nem haladhatják meg az egyéni számlakövetelés egy ezrelékét, és nem lehetnek
magasabbak 2000 forintnál.
(2)	A portfólióváltásnak az (1) bekezdés szerinti költségeit az érintett tagok között a 36. §
(4)	bekezdés d) pontjában foglaltaknak megfelelően kell elszámolni.
(3)	Az érintett tagokat a portfólióváltáshoz kapcsolódóan érvényesített költségekről
portfólió-váltásonkénti bontásban, legalább az egyéni nyugdíjszámlára vonatkozó
tájékoztatási kötelezettséghez kapcsolódóan tájékoztatni kell.
(4)	A választható portfóliós rendszer működtetésének nem vagyonarányos költségeit a
pénztár működési alapja terhére kell elszámolni.”
256.	§ Az Öpt. a következő alcímekkel és 50/B-E. §-sal egészül ki:
„Az önsegélyező pénztárak által nyújtható kiegészítő önsegélyező szolgáltatások köre
50/B. § (1) Az önsegélyező pénztár kiegészítő önsegélyező szolgáltatásként a következő
szolgáltatásokat nyújthatja:
a)	gyermek születéséhez kapcsolódó ellátások, melyeket a pénztár a gyermeket nevelő
szülő, örökbefogadó szülő vagy gyám részére biztosíthat. A gyermek születéséhez kapcsolódó
ellátások a gyermek megszületése, örökbefogadása, valamint a terhességi-gyermekágyi
segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély és a gyermeknevelési támogatás
folyósítása esetén vehetőek igénybe;
b)	munkanélküliségi ellátások, melyeket a pénztár azon személyek részére nyújthatja,
akiknek jövedelemszerző tevékenysége megszűnt és nyugellátásra nem jogosultak;
c)	tűz- és elemi károkhoz kapcsolódó segélyek, melyeket a pénztár a biztosítókról és a
biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvényben meghatározott tűz- és elemi károk
bekövetkezte esetén nyújthat;
d)	betegséghez, egészségi állapothoz kapcsolódó segélyek, melyek a pénztártag kieső
jövedelmének teljes vagy részbeni pótlásaként a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 44. §-ában meghatározott
keresőképtelenség, valamint a külön jogszabályban meghatározottak szerinti megváltozott
munkaképesség, illetve egészségkárosodás miatt keresettel nem rendelkező személyek részére
nyújthatók;
e)	hátramaradottak segélyezése halál esetén, mely szolgáltatást a pénztár a pénztártag
vagy közeli hozzátartozójának halála esetén a hátramaradottak részére nyújthatja;
f)	az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele során külön jogszabály alapján fizetendő
vizitdíjhoz, kórházi napidíjhoz való hozzájárulás;
g)	nevelésiév-kezdési, tanévkezdési (beiskolázási) támogatás, mellyel a közoktatásról
szóló törvényben meghatározott gyermek, tanuló számára, a rá tekintettel a családok
támogatásáról szóló törvény szerint családi pótlékra jogosult személy által vásárolt tankönyv,
taneszköz, ruházat árának megtérítése biztosítható. A beiskolázási támogatás éves összege egy
személy részére gyermekenként legfeljebb 20 000 forint lehet;
h)	gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatása.
(2) Az önsegélyező pénztár az 51/B. §-a (1) bekezdésének f)-g) pontjaikban foglalt
szolgáltatásokat is nyújthatja kiegészítő önsegélyező szolgáltatásként.
116
Az önsegélyező pénztárak által nyújtható életmódjavító önsegélyező szolgáltatások köre
50/C. § Az önsegélyező pénztárak életmódjavító önsegélyező pénztári szolgáltatások
körében az 51/C. § e) pontjában meghatározott szolgáltatásokat nyújthatják.
Az önsegélyező pénztárak által nyújtható szolgáltatások igénybevétele
50/D. § (1) Az önsegélyező pénztár szolgáltatásait - a (2) bekezdésben foglaltak
kivételével - kizárólag az 50. § (1) bekezdésében meghatározott közösségi szolgáltatásként
nyújthatja.
(2)	Az önsegélyező pénztár az 50/B-C. §-ban meghatározott szolgáltatások közül a
következőket az 50. § (1) bekezdésében meghatározott egyéni szolgáltatásként is nyújthatja:
a)	az 50/B. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott ellátások közül
aa)	a gyermek megszületése, illetve örökbefogadása alapján nyújtható egyszeri,
egyösszegű támogatás;
ab)	a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj kiegészítése a folyósítás
időtartama alatt, legfeljebb az ellátás alapjául szolgáló összeg mértékéig;
ac)	a gyermekgondozási segély és a gyermeknevelési támogatás összegének
kiegészítése a folyósítás időtartama alatt, legfeljebb az ellátással megegyező
mértékben;
b)	az 50/B. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott ellátások közül a
foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény
szerinti álláskeresési járadék, álláskeresési segély összegének kiegészítése a folyósítás
időtartama alatt, legfeljebb az ellátás alapjául szolgáló összeg mértékéig;
c)	az 50/B. § (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott ellátások közül
ca)	a táppénz, baleseti táppénz, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátás, valamint
a baleseti járadék kiegészítése a folyósítás időtartama alatt, legfeljebb az ellátás
alapjául szolgáló összeg mértékéig;
cb)	az átmeneti járadék, valamint a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka
összegének kiegészítése a folyósítás időtartama alatt, legfeljebb az ellátás alapjául
szolgáló összeg mértékéig;
cc)	a rokkantsági járadék, ápolási díj, valamint a rendszeres szociális járadék
összegének kiegészítése a folyósítás időtartama alatt, legfeljebb az ellátással
megegyező mértékben;
d)	az 50/B. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott ellátások közül a temetés
igazolt költségeinek támogatása;
e)	az 50/B. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott szolgáltatások;
f)	az 50/B. § (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott ellátás;
g)	az 50/B. § (1) bekezdésének h) pontjában meghatározott ellátások;
h)	az 50/B. § (2) bekezdésében meghatározott szolgáltatások;
i)	az 50/C. §-ban meghatározott ellátások.
50/E. § (1) A pénztár szolgáltatást kizárólag a szolgáltatásra jogosult személy erre
vonatkozó írásbeli igénylése alapján, az egyes szolgáltatások alapjául szolgáló
a)	esemény bekövetkezése után, vagy
b)	állapot fennállása idején
nyújthat.
117
(2)	A szolgáltatás iránti igényt a szolgáltatás alapjául szolgáló esemény bekövetkezését,
állapot kialakulását, illetve a szolgáltatásra való jogosultságot igazoló dokumentum
kézhezvételét követő 120 napon belül kell a pénztárhoz benyújtani. Az igény bejelentésének
minősül a pénztári kártya használata.
(3)	A 50/B. § (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott szolgáltatás a tanév első
napját megelőző 60 napon belül, vagy a tanév első napját követő 60 napon belül kiállított és
teljesített, számla (egyszerűsített számla, bizonylat, elektronikus dokumentum) alapján
nyújtható. A számla, egyszerűsített számla, bizonylat, elektronikus dokumentum tartalmát
kormányrendelet határozza meg.
(4)	A pénztár alapszabályában meg kell határozni, hogy a pénztár a szolgáltatási igény
bejelentését követően hány napon belül teljesíti az eseti szolgáltatásokat, illetve hány napon
belül kezdi meg a járadékok folyósítását.
(5)	A valamely nem végleges állapoton alapuló szolgáltatásra való jogosultság
megszűnését a jogosultnak a megszűnés időpontját, illetve a szolgáltatásra való jogosultság
megszűnését igazoló dokumentum kézhez vételét követő 30 napon belül be kell jelentenie a
pénztárnak. Amennyiben a jogosultság megszűnése rendszeres (járadékjellegű) szolgáltatás
folyósításának tartama alatt következik be, a járadék folyósítását a jogosultság
megszűnésének bejelentését követő 30 napon belül be kell szüntetnie a pénztárnak.
(6)	A feltételek bekövetkeztét, fennállását a szolgáltatás igénylésekor vagy azt
megelőzően kell igazolni. A szolgáltatások igénybevételét megalapozó dokumentumokat az
önsegélyező pénztár a szolgáltatás folyósításának napjától számított 8 évig megőrzi.”
257.	§ Az Öpt. a következő alcímekkel és 51/B-E. §-okkal egészül ki:
„Az egészségpénztárak által nyújtható kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatások köre
51/B. § (1) Az egészségpénztár kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatásként a
következő, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) által nem, vagy
csak részben finanszírozott szolgáltatásokat nyújthatja:
a)	egészségügyi szolgáltatás, mely a társadalombiztosítási ellátás keretében igénybe
vehető egészségügyi szolgáltatások kiegészítése, vagy helyettesítése az egészségügyi
szolgáltatónál megkötött szerződés alapján;
b)	vizitdíj- és kórházinapidíj-hozzájárulás, mely az egészségügyi szolgáltatás
igénybevétele során külön jogszabály alapján fizetendő vizitdíjhoz, kórházi napidíjhoz való
hozzájárulás;
c)	otthoni gondozás, amelyet a pénztártag vagy közeli hozzátartozója részére a helyi
önkormányzat által kiadott működési engedéllyel rendelkező szolgáltató nyújthat;
d)	gyógytorna, gyógymasszázs és fizioterápiás kezelés igénybevételének támogatása;
e)	fürdő-szolgáltatás támogatása, melynek keretében a gyógyfürdő, mozgásszervi
betegeket ellátó nappali kórház, gyógyfürdőkórház, szanatórium, éghajlati gyógyintézet,
klímagyógyintézet, gyógyvíz-ivócsarnok és gyógybarlang (barlangterápiás intézet)
egészségügyi szolgáltatásai, gyógyellátásai igénybevételének támogatása, vagy közfürdők
fürdőgyógyászati részlege által nyújtott gyógykezelések igénybevételének támogatása
nyújtható;
f)	látássérült személyek életvitelét elősegítő szolgáltatás, mely a Braille írással készült
könyvek, magazinok árának, a vakvezető kutyával összefüggő költségek támogatása, valamint
vak pénztártag, vagy pénztártag vak közeli hozzátartozója részére hangoskönyv és
elektronikus könyv vásárlásának támogatása lehet;
118
g)	életvitelt elősegítő szolgáltatás, amely mozgáskorlátozott vagy fogyatékos személyek
életvitelét megkönnyítő speciális eszközök árának, lakókörnyezetük szükségleteikhez igazodó
átalakítása költségeinek támogatása (így különösen korlátok, kapaszkodók felszerelése, ajtók,
kijárók, folyosók szélesítése, emelőeszközök beszerelése) lehet;
h)	a szenvedélybetegségről való leszoktatásra irányuló kezelések támogatása, mely
igénybe vehető egészségügyi szolgáltatónál, illetve az 51/C. § a) pontjában foglalt
szolgáltatásként;
i)	a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatása;
j) pénzbeli kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatások, amely a pénztártag kieső
jövedelemének teljes vagy részbeni pótlásaként az Ebtv. 44. §-a szerinti keresőképtelenség
esetén, valamint a megváltozott munkaképesség miatt keresettel nem rendelkező személyek
részére nyújthatók;
k) hátramaradottak segélyezése: a pénztártag halála esetén;
l) gyógyüdülés támogatása, melynek keretében a természetes gyógytényezőkről szóló
jogszabályban meghatározottak szerinti gyógyüdülőben, vagy gyógyszállóban igénybe vett,
egészségügyi szolgáltatást is tartalmazó gyógyüdülés igénybevétele támogatható;
m) egészségügyi üdülés támogatása, melynek keretében a kereskedelmi és
fizetővendéglátó szálláshelyek osztályba sorolásáról szóló jogszabályban meghatározottak
szerinti szállodában vagy üdülőházban, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi
CXVII. törvény 1. számú mellékletének 8.33. pontjában meghatározott üdülőben igénybe vett
olyan üdülés igénybevétele támogatható, melynek során a szálloda, az üdülőház, illetve az
üdülő saját gyógyászati részlegén, illetve más gyógyintézet szolgáltatásainak bevonásával - a
pénztárral egészségügyi szolgáltatóként kötött szerződésben foglaltak szerint - egészségügyi
szolgáltatást nyújt;
n) a sporttevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kiadások támogatása, melynek keretében
különösen pálya-, uszoda-, terem-, illetve foglalkozáson való részvételre jogosító bérletjegy
megvásárlása támogatható. Nem tekinthető a sporttevékenységhez közvetlenül kapcsolódó
kiadásnak az utazás, a szállás, a sportruházat, sportlábbeli és az étkezés költsége. Fogyatékos
személyek esetén a sporttevékenységhez kapcsolódó kiadásnak minősül a fogyatékkal élő
személy sportolásához szükséges sportruházat, sportlábbeli, utazás, szállás költsége, ideértve
a fogyatékos személy sportolásához szükséges kísérő(k) utazásának és szállásának költségét.
A sporttevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kiadások támogatása személyenként és
naptári évenként legfeljebb a tárgyév január 1-jén érvényes minimálbér havi összegének
mértékéig vehető igénybe.
(2)	Az (1) bekezdés l) és m) pontjában foglalt szolgáltatások naptári évenként együttesen
legfeljebb 160 ezer forint összegben, több szolgáltatásra jogosult személy által történő
együttes igénybevétel esetén naptári évenként együttesen legfeljebb 240 ezer forint összegben
vehetők igénybe.
Az egészségpénztárak által nyújtható életmódjavító egészségpénztári szolgáltatások köre
51/C. § Az egészségpénztár életmódjavító egészségpénztári szolgáltatásként a következő
szolgáltatásokat nyújthatja:
a)	természetgyógyászati szolgáltatás, amely a természetgyógyászati tevékenység
gyakorlásának egyes kérdéseiről szóló jogszabályban felsorolt, az ott meghatározott
feltételeknek megfelelő szolgáltató által nyújtott - az 51/B. § (1) bekezdésében meghatározott
szolgáltatási körbe nem tartozó - szolgáltatások igénybevételének támogatása lehet;
b)	rekreációs üdülés, melynek keretében a kereskedelmi és a fizető-vendéglátó
szálláshelyek osztályba sorolásáról szóló jogszabályban meghatározottak szerinti wellness
119
hotelben igénybe vett, szállodai szolgáltatással egybekötött egészségügyi szolgáltatást
tartalmazó üdülés támogatható;
c)	sporteszköz vásárlásának támogatása, melynek keretében az aktív testmozgást segítő
sporteszköz (ideértve a sporttevékenység során a testi épséget közvetlenül védő kiegészítő
eszközöket is, mint kar-, könyök-, térd- és fejvédő) vásárlása, illetve bérlése támogatható;
d)	életmód-változást elősegítő szolgáltatás, melynek keretében az alábbi, egészségügyi
szolgáltató vagy természetgyógyász által nyújtott - az 51/B. § (1) bekezdésében
meghatározott szolgáltatási körbe nem tartozó - szolgáltatások igénybevétele támogatható:
1.	méregtelenítő kúra,
2.	léböjtkúra,
3.	preventív kúra mozgásszervi panaszok megelőzésére,
4.	fogyókúraprogram;
e)	gyógy teák, fog- és szájápolók, valamint gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású
termékek megvásárlásának támogatása. A gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású
termékek megvásárlása akkor támogatható, ha a termék az Országos Gyógyszerészeti Intézet
által kiadott engedélyszámmal és forgalomba hozatali engedéllyel rendelkezik.
51/D. § (1) Az 51/B-51/C. §-ban meghatározott szolgáltatások igénybevételéről - a (2)-(3)
bekezdésekben foglalt eltérésekkel - a pénztártag rendelkezik.
(2)	Az 2. § (6) bekezdés g) pontjának 7. alpontjában meghatározott szolgáltatások közül a
hallásjavító eszközök, valamint a látás javítását elősegítő fénytani eszközök megvásárlásának
támogatása (feltéve, hogy a vásárlás társadalombiztosítási támogatás igénybevétele nélkül
történik és a megvásárolt termék nem vényköteles), valamint az 51/B. § (1) bekezdésének c)
és e) pontjaiban nevesített szolgáltatások orvosi javaslat, vagy - kizárólag a látás javítását
elősegítő fénytani eszközök megvásárlása esetén - működési engedéllyel rendelkező,
szakképzett optometrista javaslata alapján vehetők igénybe.
(3)	Az 51/B. § (1) bekezdésének f)-g) pontjában meghatározott szolgáltatások az
indokoltságot alátámasztó hatósági igazolás alapján vehetők igénybe.
51/E. § (1) Az egészségpénztárak által nyújtott szolgáltatások a (2)-(7) bekezdésben
foglaltak szerint minősülnek prevenciós szolgáltatásnak.
(2)	A pénztárral szűrési, állapot felmérési tevékenységre szerződött egészségügyi
szolgáltató által végzett egészségügyi állapotfelmérő vizsgálatok, amelyek eredményeinek
felhasználásával személyes egészségterv készül, prevenciós szolgáltatásnak minősülnek.
(3)	A személyes egészségtervet az állapotfelmérést végző, e célra szerződött egészségügyi
szolgáltató szakorvosa készíti. Az egészségterv kötelező tartalmi elemei:
a)	a beteg állapotát, panaszait felmérő kérdőíves előszűrés eredményének összefoglalása;
b)	a pénztár alapszabályában meghatározott alapszűrések eredménye;
c)	az állapotfelmérést végző szakorvos által az a) és b) pont vizsgálatai alapján javasolt
további állapotfelmérő vizsgálatok eredménye;
d)	az a)-c) pontban végzett vizsgálatok összefoglaló értékelése;
e)	a d) pont alapján készült javaslat a további vizsgálatokra és ellenőrzésekre, esetleges
gondozásba vételre;
f)	a d) pont alapján készült életvezetési javaslat, amely kiterjed
1.	a táplálkozási javaslatokra;
2.	az esetlegesen javasolt sporttevékenységekre;
3.	az esetlegesen javasolt gyógyászati szolgáltatásokra;
120
4.	az esetlegesen javasolt, az 51/B. § (1) bekezdésének h) pontjában és az 51/C. § d)
pontjában felsorolt kúraszerű ellátásokra.
(4)	A személyes egészségterv alapján indokolt, az egészség megőrzését és a
megbetegedések megelőzését elősegítő - az orvosi javaslat alapján - igénybe vehető
szolgáltatások közül az 51/B. § (1) bekezdésének d)-e) és n) pontjaiban felsorolt
szolgáltatások prevenciós szolgáltatásnak minősülnek.
(5)	Prevenciós szolgáltatásnak minősülnek az elkerülhető megbetegedések korai
felismerésére irányuló, az 51/B. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltaknak megfelelő
orvosi javaslatra igénybe vett szűrővizsgálatok, ideértve az OEP által nem finanszírozott,
működési engedéllyel rendelkező szakorvos által végzett szűrést, így különösen
a)	méhnyakrákszűrés;
b)	emlőrákszűrés;
c)	vastagbélrákszűrés;
d)	prosztatarákszűrés;
e)	mozgásszervi szűrés;
f)	aids-szűrés;
g)	mentális zavarok korai felismerését célzó szűrés;
h)	fogászati szűrés.
(6)	Ha az a (2) bekezdés alapján készített személyes egészségterv alapján indokolt,
prevenciós szolgáltatásnak minősülnek az 51/B. § (1) bekezdésének h) pontjában és az
51/C. § d) pontjában felsorolt szolgáltatások is.
(7)	A (2), (4) és (6) bekezdésben meghatározott szolgáltatások csak akkor minősülnek
prevenciós szolgáltatásnak, ha a pénztártag a (3) bekezdés f) pontja szerinti javaslat
megértését, a javaslatok elfogadását és a megvalósításban való együttműködő készségét
aláírásával igazolja és - a (4) és (6) bekezdésben meghatározott szolgáltatások esetén - a (2)
bekezdésben meghatározott személyes egészségterv a szolgáltatás igénybevételének
időpontját megelőző két éven belül készült.”
258.	§ Az Öpt 78. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza a pénztárak egyes
gazdálkodási szabályait, a pénztárak beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a
felügyeleti eljárási szabályokat, a felügyeleti eljárási igazgatási díjak kiszabásának feltételeit,
valamint az egészségpénztárak és az önsegélyező pénztárak által finanszírozható
szolgáltatások nyújtására, és ezen szolgáltatások szakmai ellenőrzésére vonatkozó egyes
szabályokat.”
XVII.	Fejezet
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény
módosítása
259.	§ (1) A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII.
törvény (a továbbiakban: Mpt.) 4. § (2) bekezdésének zs) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
„zs) értékelési különbözet céltartaléka: a magánnyugdíjpénztárak befektetési és
gazdálkodási tevékenységéről szóló jogszabályban felsorolt eszközcsoportokba tartozó
eszközök esetében az üzleti év mérleg fordulónapjára, illetve a negyedév utolsó napjára
vonatkozóan meghatározott felhalmozott kamatot is tartalmazó piaci értéke és könyv szerinti
értéke közötti különbözet összegében képzett céltartalék. Az értékelési különbözet az adott
121
eszközcsoportokon belül elkülönítetten, a források között a működési, a fedezeti (választható
befektetési portfóliót biztosító rendszert működtető pénztárak esetén választható befektetési
portfóliónként), illetve a likviditási céltartalékon belül értékelési különbözetből képzett
céltartalékként jelenik meg;”
(2) Az Mpt. 4. §-ának (2) bekezdése a következő zse)-zsh) ponttal egészül ki:
,,zse) elszámolóegység: választható befektetési portfóliót biztosító rendszert működtető
pénztárak esetén a tagok felhalmozási időszakban fennálló követelésének, valamint a függő
tételeknek a kimutatására, nyilvántartására szolgáló, napi árfolyammal rendelkező egység;
zsf) ingatlanfejlesztés: minden épület és műtárgy (a továbbiakban együtt: építmény)
építési, szerelési munkáival, elsődlegesen az építmény létrehozásával, átépítésével,
felújításával kapcsolatos tervező, előkészítő és kivitelező munkálatok összessége;
zsg) ingatlankezelés: a pénztárral kötött szerződés szerint az ingatlannal való gazdálkodás
és az ingatlanhasznosítás, az esetleges befektetés kérdéseiben javaslatok kidolgozása, továbbá
az üzemeltetési és a karbantartási feladatok ellátása, a tervezett felújítások irányítása és
ellenőrzése, valamint az ingatlan fenntartására vonatkozó tervajánlat elkészítése;
zsh) ingatlanüzemeltetés: az ingatlan napi működésével és működtetésével összefüggő
feladatok ellátása. ”
260.	§ (1) Az Mpt. 24. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénztártag átlépésére, a tag erre irányuló írásbeli bejelentése alapján, a 23. § (4)
bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén,
a)	legkésőbb a bejelentés napját magában foglaló negyedévet követő negyedév utolsó
napjával kerül sor. A bejelentést az átlépéssel érintett pénztárakhoz kell benyújtani. Az
átlépésre irányuló bejelentést nem lehet visszavonni;
b)	elszámolóegységekre épülő nyilvántartási rendszert vezető pénztár esetén, a bejelentés
hónapjának utolsó napjával kerül sor, ha az átlépésre vonatkozó bejelentés a hónap
fordulónapját megelőzően 10 munkanappal beérkezett a pénztárhoz. Ha a bejelentésben a tag
meghatározza az átlépése fordulónapját, akkor az átlépésre a fordulónapot magában foglaló
hónap utolsó napjával kerül sor. A hónap utolsó 10 munkanapján beérkező írásbeli bejelentés
alapján a pénztár a tag tagsági jogviszonyát a pénztár szabályzata szerint vagy a bejelentés
hónapjának fordulónapjával, vagy az azt követő hónap fordulónapjával szüntetheti meg. A
bejelentést az átlépéssel érintett pénztárakhoz kell benyújtani. Az átlépésre irányuló
bejelentést nem lehet visszavonni.”
(2)	Az Mpt. 24. §-ának (8) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az elszámolóegységekre épülő nyilvántartási rendszert vezető pénztár esetén az átutalás
határideje a jogviszony megszűnésének hónapját követő 8. munkanap, illetve amennyiben
erre nincs lehetőség, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv értesítését követő 8. munkanap.”
(3)	Az Mpt. 24. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Az elszámolóegységekre épülő nyilvántartási rendszert vezető pénztár esetén az
átutalás határideje - amennyiben a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv értesítése a
fordulónapot megelőző 10 munkanapon belül beérkezett a pénztárhoz - a jogviszony
megszűnésének hónapját követő 8. munkanap. A hónap utolsó 10 munkanapján beérkező
értesítés alapján a pénztár a tag tagsági jogviszonyát a pénztár szabályzata szerint vagy a
bejelentés hónapjának fordulónapjával, vagy az azt követő hónap fordulónapjával szüntetheti
meg.”
122
261.	§ Az Mpt. 26. §-ának (4)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A tagdíj bevallásának és megfizetésének módjáról a Tbj. rendelkezik.
(5)	A munkáltató egyoldalú, írásban történő kötelezettségvállalással munkavállalója
tagdíját vagy a tag saját tagdíját együttesen a tagdíjalap 10 százalékáig kiegészítheti. Írásban
történő kötelezettségvállalásnak minősül a tagdíj-kiegészítés Tbj. 50. §-a szerinti bevallása is.
A munkáltató kötelezettségvállalása minden munkavállalóra azonos mértékben és egyforma
feltételekkel vonatkozik.”
262.	§ Az Mpt. 49. §-a kiegészül a következő (8) bekezdéssel:
„(8) A pénztár vezető tisztségviselője, a befektetésekért felelős vezetője, a befektetési
döntéshozatalban, végrehajtásban részt vevő alkalmazottja, valamint önálló vagyonkezelési
tevékenység folytatása esetén a 66. § (5) bekezdésének e) pontjában meghatározott szakértői
nem lehetnek közvetlenül a portfóliókezeléshez kapcsolódó területen tevékenykedő
alkalmazott személyek
a)	a letétkezelőnél,
b)	a befektetetési döntések végrehajtásában közreműködő szolgáltatónál, így különösen a
befektetési szolgáltatónál, az ingatlanértékelőnél, ingatlanforgalmazónál.”
263.	§ (1) Az Mpt. 62. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az elszámolóegységekre épülő nyilvántartási rendszert alkalmazó pénztárnak a fedezeti
tartalék eszközeinek befektetéséből - kivéve a szolgáltatási tartalékot - származó eredményt
(beleértve az eszközök piaci értéken történő értékelésekor megállapított különbözetet is) a
tagok egyéni számlái javára naponta kell jóváírni.”
(2)	Az Mpt. 62. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A likviditási és fedezeti tartalékokhoz, ezen belül az egyéni számlákhoz és a
szolgáltatások tartalékához külön-külön befektetési portfolió tartozik. A fedezeti tartalékban
piaci értéken kimutatott tagi követelések együttes összegének és a függő tételek piaci értéken
kimutatott állományának meg kell egyeznie a velük szemben álló portfólió piaci értékelés
szerinti (felhalmozott kamatot is tartalmazó) eszközértékével.”
(3)	Az Mpt. 62. §-ának (9) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A felhalmozási időszakban levő tagok egyéni számláin nyilvántartott
elszámolóegységeik darabszámának és árfolyamának szorzata megegyezik egyéni számláik
egyenlegének összegével.”
264.	§ (1) Az Mpt. 66. § (5) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/A pénztár a vagyonkezelését abban az esetben végezheti vagyonkezelő megbízása nélkül
önállóan, ha/
„e) a vagyonkezelési tevékenység irányítására a 48. § (2) bekezdésében meghatározott
képesítéssel rendelkező szakembert, és ha befektetési portfóliója ingatlant is tartalmaz
ingatlanértékelőt is alkalmaz. Amennyiben a pénztár ingatlanfejlesztést végez és az adott
fejlesztés tervezett értéke meghaladja az ötmillió forintot, akkor a pénztár az építési szerelési
munka szakszerűségének ellenőrzésével, illetőleg helyszíni képviselete ellátásával építési
műszaki ellenőrt köteles megbízni. A műszaki ellenőr az építési műszaki ellenőri tevékenység
gyakorlására vonatkozó jogszabályi előírások szerint köteles eljárni.”
123
(2) Az Mpt. 66. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Amennyiben a pénztár vagyonkezelését részben vagy egészen önállóan végzi, a saját
kezelésében lévő befektetések vagyonarányos költségeire elszámolt éves összeg nem
haladhatja meg a saját kezelésű vagyon(rész) napi bruttó piaci értékei számtani átlagának 0,8
százalékát.”
265.	§ Az Mpt. 67/B. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Amennyiben a pénztár a fedezeti tartalékból vásárolt ingatlant a pénztár elhelyezésére
hasznosítja, akkor az ingatlan hasznosítási díjaként (hozamaként) a pénztár köteles legalább
az ingatlanértékelő által meghatározott minimális bérleti díjat a működési tartalékból a
fedezeti tartalékba negyedévente átvezetni.”
266.	§ (1) Az Mpt. 68/A. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A pénztártag a nyugdíjkorhatárának eléréséig hátralévő idő alapján meghatározott
besorolástól eltérhet (egyedi portfólióváltás), azonban a nyugdíjkorhatárt megelőző 5 évben a
növekedési portfoliót nem választhatja. A tagnak a pénztár felé írásban nyilatkoznia kell az
egyedi portfólióváltási igényéről. Az egyedi portfólióváltási igény nem vonható vissza. A
pénztárnak a tag nyilatkozatában meghatározott fordulónapot követő 8 munkanapon belül a
portfólió-váltást végre kell hajtania. A tag portfólióváltási igénye az előző portfólióváltástól
számított 6 hónap elteltével teljesíthető. A nyilatkozatot a fordulónapot megelőzően a pénztár
által meghatározott, de legfeljebb a megelőző 10. munkanapig kell benyújtani. Amennyiben a
nyilatkozat fordulónapot nem jelöl meg, akkor a pénztár legkésőbbi fordulónapként a
kézhezvételt követő 10. munkanapot tekintheti. Amennyiben a tag ilyen jellegű nyilatkozatot
tett, akkor a pénztárnak a (6) bekezdés szerinti besorolás aktualizálást - az adott tagra nézve -
nem kell elvégeznie.”
(2) Az Mpt. 68/A. §-a a következő (10)-(15) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A választható portfóliós rendszert működtető pénztár a tagi követelések egyéni
számlán történő elsődleges nyilvántartását, valamint a függő tételek nyilvántartását
elszámolóegységekben végzi.
(11)	A tagot az egyéni számláján nyilvántartott el számolóegység mennyisége után a
hozam - amely az elszámolóegység árfolyamváltozásában jelenik meg - olyan arányban illeti
meg, ahogy elszámolóegységei összesített névértéke a hozam felosztásakor az
elszámolóegységek összesített névértékéhez viszonyul.
(12)	A pénztárnak az elszámolóegységeek árfolyamának számításában bekövetkezett hiba
esetén a hibás árfolyamot a hiba feltárását követő legközelebbi árfolyammegállapításkor a
hiba bekövetkezésének időpontjára visszamenőleges hatállyal javítania kell. A javítás során a
hibás árfolyamot a helyes értékre kell módosítani minden olyan napra vonatkozóan, amelyen
árfolyam kiszámítására került sor, s amelyet a feltárt hiba érintett.
(13)	Ha hibás árfolyamon került sor elszámolásra, a hibás és a helyes árfolyam szerint
számított különbséget az érintettekkel legfeljebb 30 napon belül el kell elszámolni, kivéve ha:
a)	a hibás árfolyam számítás miatt előállt, egy elszámolóegységre vonatkozó
árfolyamkülönbség mértéke nem éri el az elszámolóegység helyes árfolyamának egy
ezrelékét, illetve - ha az elszámolóegység-kezelési szabályzat ennél kisebb értéket határoz
meg - az elszámolóegység-kezelési szabályzatban megállapított értéket;
b)	a hibás és a helyes árfolyam különbségéből származó elszámolási kötelezettség
összegszerűen nem haladja meg érintettenként az ezer forintot, illetve - ha az
elszámolóegység-kezelési szabályzatban ennél kisebb értéket határoz meg - az
elszámolóegység-kezelési szabályzatban megállapított értéket;
124
c)	a különbséget az érintetteknek kellene a pénztár részére visszatéríteniük, de a pénztár az
elszámolóegység-kezelési szabályzatban úgy rendelkezett, hogy az árfolyamok különbségéből
adódó elszámolási kötelezettség kapcsán az érintetteket terhelő visszatérítési kötelezettségtől
eltekint és a keletkezett hiányt a működési, vagy a likviditási és kockázati tartalék terhére
rendezi.
(14)	Az elszámolóegységekre épülő nyilvántartási rendszerre történő átállás napját a
pénztár közgyűlése határozza meg. Az átállás napja csak a negyedév utolsó napja lehet. Az
átállás napjára vonatkozóan a pénztár valamennyi tag egyéni számlakövetelésének minden
egyes forintját egy-egy elszámolóegységnek felelteti meg. A töredékforintok 2 tizedesjegy
mértékig feleltethetők meg töredék-elszámolóegységeknek. A fedezeti tartalék portfóliója
piaci értékének és az egyéni számlakövetelések piaci értékének átállás napjára vonatkozó
különbözetét a hozamfelosztást követően az aktuális árfolyamon kell a tagok egyéni
számlájára jóváírni.
(15)	A választható portfóliós rendszert működtető pénztárnak a választható portfóliói és a
függő tételek közötti értékpapír átvezetés során külön jogszabályban meghatározott szabályok
szerint kell eljárni.”
267.	§ Az Mpt. 68/C. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„68/C. § A portfólióváltási igényeket a pénztár szintjén összegezni kell. Az egyedi
portfólióváltással összefüggő, pénztártagra terhelt költségek nem haladhatják meg az egyéni
számlakövetelés egy ezrelékét, és nem lehetnek magasabbak 2000 forintnál, amelyet a pénztár
az egyéni számlával szemben érvényesíthet.”
268.	§ (1) Az Mpt. 69. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(3) A pénztári vagyon piaci értéken történő értékelését munkanaponként kell elvégezni.
(4)	A pénztári vagyon piaci értéken történő értékelése a könyvviteli nyilvántartásokban az
eszközöknél értékelési különbözetként, a forrásoknál értékelési különbözet tartalékaként
jelenik meg. Az értékelési különbözetet a befektetések kamat nélküli értéke alapján kell
meghatározni.”
(2)	Az Mpt. 69. §-a a következő (8)-(10) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az elszámolóegységek árfolyamának megállapítása munkanaponta és a hónap utolsó
napjára, a letétkezelő által történik. Az értékelést legkésőbb az értékelés vonatkozási napját
követő második munkanapra kell elvégezni.
(9)	A pénztárnak az értékelés alapján megállapított árfolyamokat az értékelés napját
követő negyedik munkanaptól lehet felhasználnia.
(10)	Az elszámolóegységekkel kapcsolatos tranzakciókat a pénztár kizárólag
elháríthatatlan külső ok miatt, a tagok érdekében, rendkívüli esetekben, a Felügyelet
haladéktalan tájékoztatása mellett felfüggesztheti, ha a portfóliók nettó eszközértéke
megalapozottan nem állapítható meg.”
269.	§ (1) Az Mpt. 70. §-ának (8) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az internetes honlappal rendelkező pénztár ezen adatokat, illetve azok változását a
változást, illetve változtatásról hozott döntést követő 2 munkanapon belül - a változások
kiemelésével - köteles honlapján közzétenni, egyidejűleg a Felügyeletnek elektronikus
adatszolgáltatás útján megküldeni.”
125
(2) Az Mpt. 70. §-a a következő (10)-(11) bekezdéssel egészül ki:
„(10) Az elszámolóegységekre épülő nyilvántartási rendszert működtető pénztár az
elszámolóegységek árfolyamát választható portfoliónként honlapján naponta közzéteszi. A
pénztárnak honlapján jelezni kell, hogy a Felügyelet honlapján az elszámolóegységek
árfolyamára vonatkozóan összehasonlító adatok találhatók. A közzététellel egyidőben a
pénztárnak az elszámolóegységek árfolyamát be kell jelentenie a Felügyeletnek és azt a
Felügyelet a honlapján közzéteszi.
(11)	A pénztárnak biztosítania kell, hogy az elszámolóegységek árfolyama honlapján
bármikor visszakereshető és honlapjáról letölthető legyen.”
270.	§ Az Mpt. 74. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A vagyonkezelési tevékenység szerződésben megállapított ellenértékének kereskedési
költségek (jutalékok) nélkül számított éves összege nem haladhatja meg a kezelésre átadott
vagyon(rész) napi bruttó piaci értékei számtani átlagának 0,8 százalékát. Az előzőekben
meghatározottaknál magasabb ellenérték esetén a szerződés ellenértékre vonatkozó kikötése
semmis.”
271.	§ Az Mpt. 79/B. §-a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Az átalakulás napja a jogutód pénztár alapszabálya hatályba lépésének időpontja,
amelyet az alapszabály elfogadásával egyidejűleg a második közgyűlés határoz meg. Az
átalakulás napja legkorábban a második közgyűlés napja lehet, de nem lehet későbbi, mint az
azt követő 30. nap.”
KILENCEDIK RÉSZ
XVIII.	Fejezet
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV törvény
módosítása
272.	§ A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.
törvény (a továbbiakban: Flt.) 39. §-a (3) bekezdésének e)-f) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
/A Munkaerőpiaci Alapon belül - a pénzeszközök felhasználásának célja szerint - a
következő alaprészeket kell elkülöníteni:/
"e) képzési alaprészt, a szakképzés és felnőttképzés fejlesztésével összefüggő. feladatok
ellátásának finanszírozására és támogatási programok finanszírozására;
f)	rehabilitációs alaprészt:foglalkozási rehabilitációt elősegítő programok, a foglalkozási
rehabilitációt elősegítő közalapítványok támogatására, valamint az alaprész kezelésével,
működtetésével kapcsolatos költségek fedezetére, amelynek összege nem haladhatja meg a
rehabilitációs célú munkahelyteremtés kiadási előirányzat 3.százalékát;
273.	§ Az Flt. 39/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A Munkaerőpiaci Alappal a miniszter rendelkezik. Rendelkezési jogát/
„b) a Munkaerőpiaci Alap képzési alaprésze tekintetében - külön törvényben
meghatározottak szerint - az oktatásért felelős miniszterrel megosztva gyakorolja.”
126
274.	§ Az Flt. 39/C §-a (1) bekezdésének d)-e) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/A Munkaerőpiaci Alap bevétele/
„d) a befizetett efeho képzési része,
e)	a befizetett efeho rehabilitációs része
275.	§ Az Flt. 42. §-ának (2)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) A munkaadói járulékot a munkaadó állapítja meg, vallja be és fizeti meg. A
munkavállalói járulékot a munkaadó állapítja meg, vonja le, vallja be és fizeti meg. A
megállapított járulékokat csökkenteni kell a tárgyévben teljesített túlfizetés összegével.
(3)	A munkaadói járulékot és a bruttó munkabérből, illetményből levont munkavállalói
járulékot a munkaadó az elszámolt hónapot követő hónap 12. napjáig fizetni meg és az adózás
rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 31. §-ának (2) bekezdésében
meghatározottak szerint vallja be az állami adóhatóságnak.
(4)	A kincstári körbe, illetőleg a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása hatálya alá
tartozó illetmény-számfejtési feladatokat ellátó munkáltató a megállapított munkaadói és
munkavállalói járulék megfizetését és bevallását az államháztartásról szóló törvényben
meghatározottak szerint teljesíti.”
276.	§ Az Flt. 43/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„43/A. § A képzési alaprész forrása az efeho képzési része, valamint az alaprész javára
teljesített visszafizetések, önkéntes befizetések, támogatások, továbbá működésével
összefüggő bevételek.”
277.	§ (1) Az Flt. 46/B. §-ának (3) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„A megállapított vállalkozói járulékot csökkenteni kell azzal az összeggel, amelyet a
társas vállalkozás a tárgyévre vonatkozó túlfizetés miatt fizetett vissza a társas
vállalkozónak.”
(2) Az Flt. 46/B. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha az egyéni vállalkozó társas vállalkozóként is biztosított, a vállalkozói járulékot
csak az egyéni vállalkozásában kell megfizetnie. Ha az egyéni vállalkozó a Tbj. 31. §-ának (6)
bekezdésében foglaltak szerint nyilatkozatot tett a társas vállalkozás részére, a vállalkozói
járulékfizetési kötelezettségét társas vállalkozóként teljesíti. Ha a biztosított társas vállalkozó
egyidejűleg több gazdasági társaság személyesen közreműködő tagja, a vállalkozói járulékot
abban a vállalkozásában kell megfizetnie, amelyben a Tbj. 31. §-ának (5) bekezdése szerint
járulékfizetésre kötelezett.”
XIX.	Fejezet
A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény módosítása
278.	§ 2008. január 1-jén a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi
XC. törvény (a továbbiakban: Kutv.) 2. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az Alap tárgyévi forrásai: /
„a) az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi törvényben meghatározott,
az Alapot megillető efeho hányad;”
279.	§ A Kutv. 8. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
127
„(3) Az Alapból támogatás nyílt pályázati rendszerben nyerhető el. Pályázaton kívüli
támogatás nyújtására a (2) bekezdésben más jogszabályból, ill. nemzetközi szerződésből
fakadó kötelezettségeket és támogatásokat - a fejlesztési célú beruházások kivételével - az
Alap céljaival és felhasználásának jogcímeivel összhangban a Kutatási és Technológiai
Innovációs Tanács jóváhagyásával az Alap tárgyévi kiadási előirányzatának 5%-át meg nem
haladó mértékben kerülhet sor”
280.	§ A Kutv. 10. §-a (3) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az Alap működtetésével kapcsolatos feladatok körében a kutatás-fejlesztésért és
technológiai innovációért felelős szerv:/
„d) a miniszter 10. § (1) bekezdésben foglalt felelősségét nem érintve megállapítja az Alap
pénzeszközeiből a miniszter által kialakított kereteken belül az egyes projektek támogatását,
és egyben gyakorolja a kötelezettségvállalás, a szerződéskötés és az utalványozás jogát;”
TIZEDIK RÉSZ
A SZÁMVITELT, A TÁRSASÁGI ÉS CÉGJOGOT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XX.	Fejezet
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosítása
281.	§ A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. §-ának (2)
bekezdése a következő 8. ponttal egészül ki:
/(2) E törvény alkalmazásában/
„8. kapcsolt fél: a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002/EK
európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott fogalom.”
282.	§ Az Szt. 8. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A gazdálkodó legfőbb irányító (vezető) szervén, ügyvezető szervén és felügyelő
testületén belül a tagok együttes kötelezettsége - a külön jogszabályban meghatározott
hatáskörükben eljárva - annak biztosítása, hogy az éves beszámoló, az egyszerűsített éves
beszámoló és az összevont (konszolidált) éves beszámoló [ide értve a 10. § (2) és (3)
bekezdése alapján a nemzetközi számviteli standardok szerint elkészített összevont
(konszolidált) éves beszámolót is], valamint a kapcsolódó üzleti jelentés összeállítása és
nyilvánosságra hozatala e törvény előírásainak megfelelően történjen.”
283.	§ Az Szt. 11. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Üzleti év a jogelőd nélkül alapított vállalkozónál - ha e törvény eltérően nem
rendelkezik - alapítása időpontjától (létesítő okirata ellenjegyzésének, illetve közokiratba
foglalásának napjától) létrejöttének (a cégjegyzékbe való bejegyzésének), illetve a
cégbejegyzés iránti kérelem jogerős elutasításának, vagy a cégbejegyzési eljárás
megszüntetésének napjáig - mint mérlegfordulónapig - terjedő időszak, függetlenül annak
időtartamától (előtársasági időszak).”
284.	§ Az Szt. 32. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Aktív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a mérleg fordulónapjáig le nem zárt
elszámolási határidős ügylet, valamint swap ügylet határidős ügyletrésze esetében az ügylet
nyereségének tárgyévre időarányosan jutó összegét, legfeljebb a fedezett alapügylet
időarányos vesztesége összegéig, ha az ügylet fedezeti ügylet, illetve a mérlegkészítés
128
időszakában lezárt nem fedezeti célú elszámolási határidős, opciós ügylet, valamint swap
ügylet határidős ügyletrésze esetében az ügylet realizált nyereségének a tárgyévre
időarányosan jutó összegét, feltéve, hogy a valós értéken történő értékelést a vállalkozó nem
alkalmazza.”
285.	§ Az Szt. 33. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Aktív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a kölcsönbeadott értékpapír könyv
szerinti értékének a - felhalmozott kamattal csökkentett - kölcsönszerződés szerinti értékét
meghaladó összegét (veszteségét). Az időbeli elhatárolást akkor kell megszüntetni, amikor a
kölcsönbevevő által visszaszolgáltatott értékpapír eladásra, beváltásra, illetve egyéb ügylet
keretében az állományból véglegesen kivezetésre kerül, vagy a kölcsönbevevő megtéríti
annak piaci értékét, mert az értékpapír nem kerül visszaszolgáltatásra.
(6)	Az aktív időbeli elhatárolások között halasztott ráfordításként ki lehet mutatni a
jogszabályi rendelkezés alapján az üzemeltetőnek térítés nélkül (visszaadási kötelezettség
nélkül) átadott eszköz (beruházás) nyilvántartás szerinti értékét. A térítés nélkül átadott
eszköz (beruházás) időbelileg elhatárolt nyilvántartás szerinti értékét - az átadáskor
meghatározott módon és időtartamon belül - kell a rendkívüli ráfordításokkal szemben
megszüntetni.”
286.	§ Az Szt. 44. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a mérlegkészítés időpontjáig le nem
zárt nem fedezeti célú elszámolási határidős, opciós ügylet és swap ügylet határidős
ügyletrésze esetében az ügylet tárgyának az ügylet zárása időpontjában érvényes piaci
árfolyama és a kötési (határidős) árfolyama közötti veszteségjellegű különbözet pénzügyileg
nem realizált várható összegét, valamint a mérleg fordulónapjáig le nem zárt fedezeti célú
elszámolási határidős ügylet és swap ügylet határidős ügyletrésze esetében az ügylet
veszteségének tárgyévre időarányosan jutó összegét, legfeljebb a fedezett alapügylet
időarányos nyereségének összegéig, illetve a mérlegkészítés időszakában lezárt nem fedezeti
célú elszámolási határidős, opciós ügylet, valamint swap ügylet határidős ügyletrésze
esetében az ügylet realizált veszteségének a tárgyévre időarányosan jutó összegét, feltéve,
hogy a valós értéken történő értékelést a vállalkozó nem alkalmazza.”
287.	§ (1) Az Szt. 45. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) A passzív időbeli elhatárolások között halasztott bevételként kell kimutatni a
rendkívüli bevételként elszámolt/
„c) térítés nélkül (visszaadási kötelezettség nélkül) átvett eszközök, továbbá az
ajándékként, a hagyatékként kapott, a többletként fellelt eszközök piaci - illetve jogszabály
eltérő rendelkezése esetén a jogszabály szerinti - értékét.”
(2)	Az Szt. 45. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a kölcsönbeadott értékpapír -
felhalmozott kamattal csökkentett - kölcsönszerződés szerinti értékének a könyv szerinti
értékét meghaladó összegét (nyereségét). Az időbeli elhatárolást akkor kell megszüntetni,
amikor a kölcsönbevevő által visszaszolgáltatott értékpapír eladásra, beváltásra, illetve egyéb
ügylet keretében az állományból véglegesen kivezetésre kerül, vagy a kölcsönbevevő
megtéríti annak piaci értékét, mert az értékpapír nem kerül visszaszolgáltatásra.”
288.	§ Az Szt. 50. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A térítés nélkül (a visszaadási kötelezettség nélkül) átvett eszköz, illetve az
ajándékként, hagyatékként kapott eszköz, továbbá a többletként fellelt (a nem adminisztrációs
129
hibából származó többlet-) eszköz bekerülési (beszerzési) értéke - ha jogszabály eltérően nem
rendelkezik - az eszköznek az állományba vétel időpontjában ismert piaci értéke.”
289.	§ Az Szt. 55. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vevőnként, az adósonként kisösszegű követelések könyvvitelben elkülönített
csoportjára - a vevők, az adósok együttes minősítése alapján - az értékvesztés összege ezen
követelések nyilvántartásba vételi értékének százalékában is meghatározható, egy összegben
elszámolható, elkülönítetten kimutatható. Ez esetben a következő évi mérlegfordulónapi
értékeléskor a vevőnként, adósonként kisösszegű követelések - hasonló módon megállapított
-	értékvesztésének összegét össze kell vetni az előző évi, ilyen jogcímen elszámolt
értékvesztés összegével és a csoport szintjén mutatkozó különbözetet - előjelének
megfelelően - a korábban elszámolt értékvesztést növelő értékvesztésként, illetve a korábban
elszámolt értékvesztés visszaírásaként kell elszámolni.”
290.	§ (1) Az Szt. 86. §-a (3) bekezdésénekj) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(3) A rendkívüli bevételek között kell kimutatni:/
„j) a térítés nélkül kapott (igénybe vett) szolgáltatások piaci - illetve jogszabály eltérő
rendelkezése esetén a jogszabály szerinti - értékét.”
(2)	Az Szt. 86. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(4) A rendkívüli bevételek között kell elszámolni, de halasztott bevételként időbelileg el
kell határolni:/
„c) a térítés nélkül átvett eszközök, továbbá az ajándékként, a hagyatékként kapott, a
többletként fellelt eszközök piaci - illetve jogszabály eltérő rendelkezése esetén a jogszabály
szerinti - értékét;”
(3)	Az Szt. 86. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Amennyiben a halasztott bevételként kimutatott összeg jelentős és a megbízható és valós
összkép követelménye azt indokolja, a megszüntetést - az ellentételezett költségnek, illetve
ráfordításnak megfelelően - az egyéb bevételekkel, illetve a pénzügyi műveletek bevételeivel
szemben is el lehet számolni.”
(4)	Az Szt. 86. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A rendkívüli ráfordítások között kell elszámolni, de halasztott ráfordításként
időbelileg el lehet határolni - az összemérés számviteli alapelv érvényesülése érdekében - a
vállalkozó által megvalósított (megszerzett) és jogszabályi rendelkezés alapján az
üzemeltetőnek térítés nélkül (visszaadási kötelezettség nélkül) átadott olyan eszköz
(beruházás) nyilvántartás szerinti értékét, amelyet a jövőbeni vállalkozási tevékenysége
érdekében valósított (szerzett) meg.”
291.	§ Az Szt. 89. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A kiegészítő mellékletben be kell mutatni azon kapcsolt felekkel lebonyolított
ügyleteket, amelyek bemutatásáról e törvény külön nem rendelkezik, ha ezen ügyletek
lényegesek és nem a szokásos piaci feltételek között valósultak meg. Ennek során be kell
mutatni az ügyletek értékét, a kapcsolt féllel fennálló kapcsolat jellegét és az ügyletekkel
kapcsolatos egyéb, a vállalkozó pénzügyi helyzetének megítéléséhez szükséges
információkat. Az egyedi ügyletekre vonatkozó információk összesíthetők az ügyletek jellege
szerint, ha az összesítés nem akadályozza az érintett ügyleteknek a vállalkozó pénzügyi
helyzetére gyakorolt hatásának a megítélését.”
130
292.	§ Az Szt. 90. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(3) A kiegészítő mellékletben be kell mutatni:/
„c) azon mérlegen kívüli tételek és mérlegben nem szereplő megállapodások jellegét,
üzleti célját és pénzügyi kihatásait, amelyek bemutatásáról e törvény külön nem rendelkezik,
ha e tételekből és megállapodásokból származó kockázatok vagy előnyök lényegesek, és
bemutatásuk szükséges a vállalkozó pénzügyi helyzetének megítéléséhez;”
293.	§ Az Szt. a 95/A. §-a után a következő 95/B. §-sal egészül ki:
„95/B. § (1) Az a vállalkozó, amelynek átruházható értékpapírjait az Európai Gazdasági
Térség valamely államának szabályozott piacán kereskedésre befogadták, üzleti jelentésében
vállalatirányítási nyilatkozatot tesz közzé.
(2)	A vállalatirányítási nyilatkozatnak legalább az alábbiakat kell tartalmaznia:
a)	hivatkozás a vállalkozó által - jogszabály rendelkezése alapján - kötelezően
alkalmazandó és/vagy önkéntesen alkalmazott vállalatirányítási szabályokra, annak
megjelölésével, hogy ezen szabályok milyen módon hozzáférhetők a nyilvánosság számára,
b)	hivatkozás a jogszabályi követelményeken túlmenően alkalmazott vállalatirányítási
gyakorlattal összefüggő információkra,
c)	annak bemutatása, hogy a vállalkozó - a jogszabályokkal összhangban - az a) pont
szerinti szabályok mely részeitől, milyen mértékben és milyen okból tért el,
d)	annak indoklása, ha a vállalkozó az a) pont szerinti szabályok valamely rendelkezését
nem alkalmazta,
e)	a vállalkozó belső ellenőrzési és kockázatkezelési rendszere(i) főbb jellemzőinek
bemutatása a beszámolókészítés összefüggésében,
f)	a 95/A. § c), d), f), h) és i) pontja szerinti információk, ha a vállalkozó a 95/A. § hatálya
alá tartozik,
g)	a legfőbb irányító (vezető) szerv, az ügyvezető szerv és a felügyelő testület, valamint
ezek bizottságainak összetétele és működése.
(3)	A vállalkozónak hozzáférhetővé kell tennie a (2) bekezdés b) pontja szerinti
gyakorlatának leírását a nyilvánosság számára. E gyakorlat - a vállalkozó döntése szerint -
bemutatható az üzleti jelentésben, de más módon is hozzáférhetővé tehető a nyilvánosság
számára.”
294.	§ Az Szt. 96. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az egyszerűsített éves beszámoló kiegészítő mellékletének nem kell tartalmaznia a
90. § (3) bekezdésének c) pontja szerinti mérlegen kívüli tételek és mérlegben nem szereplő
megállapodások pénzügyi kihatásait, valamint a 89. § (6) bekezdésében foglaltakat.”
295.	§ Az Szt. 120. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Az összevont (konszolidált) éves beszámoló részét képező összevont (konszolidált)
mérleget, összevont (konszolidált) eredménykimutatást és az összevont (konszolidált)
kiegészítő mellékletet a hely és a kelet feltüntetésével az anyavállalat képviseletére jogosult
személy köteles aláírni.”
296.	§ Az Szt. 133. §-ának (4) bekezdése a következő h) és i) ponttal egészül ki:
/(4) Az összevont (konszolidált) kiegészítő mellékletben az (1) és (2) bekezdésben
foglaltakon túl a következő adatokat kell feltüntetni:/
131
„h) azon összevont (konszolidált) mérlegen kívüli tételek és összevont (konszolidált)
mérlegben nem szereplő megállapodások jellegét, üzleti célját és pénzügyi kihatásait,
amelyek bemutatásáról e törvény külön nem rendelkezik, ha e tételekből és
megállapodásokból származó kockázatok vagy előnyök lényegesek, és bemutatásuk
szükséges a konszolidálásba bevont vállalkozások egésze pénzügyi helyzetének
megítéléséhez;
i)	az anyavállalat vagy a konszolidálásba bevont más vállalkozás által kapcsolt felekkel
lebonyolított azon ügyleteket (ide nem értve a vállalatcsoporton belüli ügyleteket), amelyek
bemutatásáról e törvény külön nem rendelkezik, ha ezen ügyletek lényegesek és nem a
szokásos piaci feltételek között valósultak meg. Ennek során be kell mutatni az ügyletek
értékét, a kapcsolt féllel fennálló kapcsolat jellegét és az ügyletekkel kapcsolatos egyéb, a
konszolidálásba bevont vállalkozások egésze pénzügyi helyzetének megítéléséhez szükséges
információkat. Az egyedi ügyletekre vonatkozó információk összesíthetők az ügyletek jellege
szerint, ha az összesítés nem akadályozza az érintett ügyleteknek a konszolidálásba bevont
vállalkozások egésze pénzügyi helyzetére gyakorolt hatásának a megítélését.”
297.	§ Az Szt. 134. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Amennyiben a konszolidálásba bevont valamely vállalkozás átruházható
értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség valamely államának szabályozott piacán
kereskedésre befogadták, az összevont (konszolidált) üzleti jelentésben be kell mutatni a
vállalatcsoport belső ellenőrzési és kockázatkezelési rendszereinek főbb jellemzőit az
összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésével összefüggésben.
(4)	Az összevont (konszolidált) üzleti jelentést magyar nyelven kell elkészíteni és azt a
hely és a kelet feltüntetésével az anyavállalat képviseletére jogosult személy köteles aláírni.”
298.	§ Az Szt. 135. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Nem kell az előtársasági időszakról, mint önálló üzleti évről külön beszámolót
készíteni, ha ezen időszak alatt a vállalkozó vállalkozási tevékenységét nem kezdte meg, és a
bejegyzésre az üzleti év naptári évnek megfelelő, illetve a 11. § (2) bekezdése szerint
választott mérlegfordulónapjáig sor került. Ez esetben az első üzleti év a létesítő okirat
ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától a bejegyzett társaság üzleti évének
mérlegfordulónapjáig tart.”
299.	§ Az Szt. 145. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A 20. § (4) bekezdése szerinti lehetőség alkalmazása esetén az áttérésre csak az üzleti
év végén, az üzleti év mérlegfordulónapjával kerülhet sor.”
300.	§ Az Szt. 154/B. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„154/B. § (1) A vállalkozó (ideértve az anyavállalatot és a külföldi székhelyű vállalkozás
magyarországi fióktelepét is) a 153-154/A. §-okban foglalt letétbe helyezési és közzétételi
kötelezettségének - a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló
törvény vonatkozó előírásainak figyelembevételével - elektronikus úton tesz eleget.
(2)	A vállalkozó az éves beszámolónak, az egyszerűsített éves beszámolónak, az
összevont (konszolidált) éves beszámolónak a céginformációs és az elektronikus
cégeljárásban közreműködő szolgálathoz történő (1) bekezdés szerinti megküldésével
egyidejűleg teljesíti mind a letétbe helyezési, mind a közzétételi kötelezettségét.”
301.	§ Az Szt. 175. §-ának (2) bekezdése a következő n) ponttal egészül ki:
/(2) E törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:/
132
„n) az Európai Parlament és a Tanács 2006. június 14-i, 2006/46/EK irányelve a
meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló 78/660/EGK, az összevont
(konszolidált) éves beszámolóról szóló 83/349/EGK, a bankok és más pénzügyi intézmények
éves beszámolójáról és konszolidált éves beszámolójáról szóló 86/635/EGK, valamint a
biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves beszámolóiról szóló 91/674/EGK
tanácsi irányelv módosításáról.”
302.	§ Az Szt. 177. §-a a következő (15) bekezdéssel egészül ki:
„(15) Amennyiben a vállalkozó az Szt. - egyes adótörvények módosításáról szóló 2007.
évi ... törvény 289. §-ával módosított - 55. §-a (2) bekezdésének előírását adott üzleti évre
vonatkozóan először alkalmazza, az adott üzleti év első napjával ezen követelésekhez
kapcsolódóan kimutatott értékvesztés összegét az egyéb bevételekkel szemben meg kell
szüntetnie (vissza kell írnia).”
XXI.	Fejezet
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV törvény módosítása
303.	§ A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 26. §-
ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vezető tisztségviselők korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társasággal
szemben azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat, jog vagy tény valótlanságából, illetve
a bejelentés késedelméből vagy elmulasztásából származnak, ide értve azt is, ha a számviteli
törvény szerinti beszámoló, valamint a kapcsolódó üzleti jelentés összeállítása és
nyilvánosságra hozatala nem a számviteli törvény előírásainak megfelelően történt.”
304.	§ A Gt. 36. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A felügyelőbizottsági tagok - a Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályai szerint -
korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a gazdasági társasággal szemben a társaságnak az
ellenőrzési kötelezettségük megszegésével okozott károkért, ide értve a számviteli törvény
szerinti beszámoló, valamint a kapcsolódó üzleti jelentés összeállításával és nyilvánosságra
hozatalával összefüggő ellenőrzési kötelezettség megszegését is.”
305.	§ A Gt. 337. §-a a következő g) ponttal egészül ki:
/337. § E törvény - a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról
szóló törvénnyel együtt a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:/
„g) az Európai Parlament és a Tanács 2006/46/EK irányelve (2006. június 14.) a
meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló 78/660/EGK, az összevont
(konszolidált) éves beszámolóról szóló 83/349/EGK, a bankok és más pénzügyi intézmények
éves beszámolójáról és konszolidált éves beszámolójáról szóló 86/635/EGK, valamint a
biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves beszámolóiról szóló 91/674/EGK
tanácsi irányelv módosításáról.”
XXII.	Fejezet
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V.
törvény módosítása
306.	§ A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006.
évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 13. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
133
„(4) A 15. § (1) és (2) bekezdése szerinti céginformáció a céginformációs szolgálat
honlapján keresőprogram segítségével is megismerhető.”
307.	§ A Ctv. 14. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A céginformációs szolgálattól a cégjegyzékbe bejegyzett adatok, valamint a
számviteli beszámoló, annak részei (mérleg, eredménykimutatás, kiegészítő melléklet)
csoportosított céginformációként történő szolgáltatása is kérhető. A mérleg és az
eredménykimutatás adatainak további feldolgozásra alkalmas állapotban történő szolgáltatása
is igényelhető.”
308.	§ A Ctv. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. § (1) A számviteli törvény szerinti beszámolót elektronikus úton kell a
céginformációs szolgálatnak megküldeni; ennek során nincs helye a papír alapú beszámoló
képi formátumú elektronikus okirattá történő átalakításának. Az elektronikus úton történő
benyújtással a cég letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének is eleget tesz.
(2)	A számviteli törvény szerinti beszámoló elektronikus okiratként történő elkészítése
nem jogosít a beszámoló összeállítását (formáját, szerkezetét, tagolását) illetően a számviteli
törvényben előírt rendelkezésektől való eltérésre.
(3)	A beszámolót a cég szervezeti képviselője, jogi képviselője vagy a cég számára
könyvviteli szolgáltatást nyújtó, erre meghatalmazott, illetve megbízott könyvelője küldi meg
a céginformációs szolgálat számára.
(4)	Ha a cég a beszámolóról - külön jogszabály szerint arra feljogosított által aláírt - papír
alapú okirat alapján határozott, úgy a (3) bekezdés szerinti személy egyben igazolja, hogy az
ezt követően elektronikus úton megküldött beszámoló megegyezik a jóváhagyott
beszámolóval. Ebben az esetben a (3) bekezdés szerinti személy a papír alapú beszámoló egy
eredeti példányát - annak elfogadásától számított tíz évig - megőrzi és amennyiben a
megküldött beszámoló szabályszerűségével összefüggésben kétség merülne fel, köteles azt a
cégbíróság felhívására bemutatni.
(5)	A beszámolóhoz mellékelni kell az adózott eredmény felhasználására vonatkozó
határozatot, valamint kötelező könyvvizsgálat esetén a független könyvvizsgálói jelentést is.
E törvény beszámolóra vonatkozó előírásait az adózott eredmény felhasználására vonatkozó
határozatra, valamint a könyvvizsgálói jelentésre is megfelelően alkalmazni kell.
(6)	A beszámolóhoz - a cég, a beszámolót benyújtó természetes személy
azonosíthatósága, valamint a benyújtás jogszerűségének igazolása érdekében - elektronikus
űrlapot kell mellékelni.
(7)	A beszámolót, az (5) bekezdés szerinti mellékleteket, valamint a (6) bekezdés szerinti
űrlapot - a (8) bekezdésben foglalt kivétellel - legalább fokozott biztonságú elektronikus
aláírással ellátva kell megküldeni.
(8)	A számviteli törvény szerinti beszámoló a céginformációs szolgálat részére - az (1)-
(6), valamint a (9) bekezdésben foglaltak alkalmazásával - a kormányzati portál útján is
benyújtható.
(9)	A (6) bekezdés szerinti űrlap formai és tartalmi kellékeit, továbbá a beszámoló
elektronikus úton történő megküldésével kapcsolatos eljárás szabályait rendelet állapítja meg.
(10)	A közzétételi díjat külön jogszabályban meghatározott módon kell megfizetni az
igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztérium által kiállított számla alapján, az
igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumnak a kincstárnál vezetett
számlájára.”
134
309.	§ (1) A Ctv. 19. §-a (2) bekezdésének harmadik mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Az elektronikus igazolást - kivéve, ha a beszámolót a kormányzati portál útján nyújtották
be - fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel kell ellátni.”
(2)	A Ctv. 19. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A céginformációs szolgálat haladéktalanul biztosítja a szabályszerűen érkezett
beszámoló megismerhetőségét. A beszámolót, illetve annak elektronikus másolatát a
céginformációs szolgálat őrzi. A 12. §, valamint a 16-17. § megfelelő alkalmazásával másolat
kérhető a beszámoló egészéről, illetve annak részeiről (mérleg, eredménykimutatás,
kiegészítő melléklet) is. A beszámoló a cégbíróságon, valamint a céginformációs szolgálatnál
ingyenesen megtekinthető.”
(3)	A Ctv. 19. §-a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A céginformációs szolgálat a számviteli törvény szerinti beszámoló letétbe
helyezésére és közzétételére előírt törvényi határidő lejártát követő 8 munkanapon belül
felhívja a cég figyelmét kötelezettségének elmulasztására, továbbá arra, hogy tizenöt napon
belül annak tegyen eleget. A határidő eredménytelen eltelte esetén a céginformációs szolgálat
elektronikus úton törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránt bejelentést tesz a
cégbíróságnál.”
310.	§ A Ctv. 20. §-ának (1) bekezdése a jelenlegi rendelkezéseket követően a következő
mondattal egészül ki:
„A Cégközlöny a hitelezővédelmi nyilvántartás működtetése révén elősegíti, hogy a
gazdasági forgalom szereplői megbízható információk birtokában hozhassák meg
döntéseiket.”
311.	§ A Ctv. 55. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(1) A cégnek - az egyszerűsített végelszámolás kivételével - tizenöt napon belül
változásként be kell jelentenie a cégbíróságnak a végelszámolás megindítását. Törvényben
meghatározott esetekben a cégbíróság hivatalból rendeli el végelszámolást és az ezzel
összefüggő cégjegyzékadat-változásokat is hivatalból jegyzi be a cégjegyzékbe. A hivatalból
kijelölt végelszámoló az aláírási címpéldányát jogi képviselő közreműködése nélkül, a
kirendelésétől számított tizenöt napon belül köteles benyújtani a cégbíróságnak. A cégbíróság
a végelszámolás elrendeléséről elektronikus úton haladéktalanul értesíti az állami
adóhatóságot. A végelszámolás lefolytatásának és a végelszámolással kapcsolatos változások
bejegyzésének részletes szabályait a VIII. Fejezet tartalmazza.”
312.	§ A Ctv. 62. §-ának (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(4) A cég a cégjegyzékből való törléssel szűnik meg. Ha a cég törlésére nem felszámolási,
illetőleg végelszámolási eljárást követően kerül sor, a cégbíróság a céget akkor törölheti a
cégjegyzékből, ha az állami adóhatóság - a vámhatóságtól beszerzett adatok alapján is -
elektronikus úton arról tájékoztatja, hogy a cégnél adóhatósági eljárás nincs folyamatban, és
ellenőrzést, végrehajtást nem kezdeményez vagy ennek hiányában a 84. § (1) bekezdésében,
illetve a 91. § (1) bekezdésében meghatározott elektronikus értesítéstől számított 90 nap eltelt.
Amennyiben a tájékoztatás szerint az adóhatóság a cégnél eljárást folytat, vagy ellenőrzést,
végrehajtást kezdeményez, a cég csak az adóhatósági eljárások jogerős befejezéséről szóló
elektronikus tájékoztatást követően törölhető a cégjegyzékből. A cégjegyzék azt is
tartalmazza, hogy a törlésre kérelemre vagy hivatalból került-e sor.”
135
313.	§ A Ctv. 84. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a törvényes működés a bíróság által hozott intézkedések ellenére sem következik
be, a cégbíróság a céget eltiltja a további működéstől, egyben megszűntnek nyilvánítja, és
kezdeményezi a cég felszámolását, vagy elrendeli a végelszámolást, amennyiben az adott
cégformára irányadó anyagi jogszabályok ezt lehetővé teszik. Ha a felszámolásra vagy
végelszámolásra az adott cégformára tekintettel nem kerülhet sor, e tényről a cégbíróság az
állami adóhatóságot elektronikus úton haladéktalanul értesíti és a cégre irányadó anyagi
jogszabály rendelkezései szerint gondoskodik a cég cégjegyzékből történő törléséről.”
314.	§ A Ctv. 87. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a cég nem tett eleget a számviteli törvény szerinti beszámoló megküldésére
vonatkozó kötelezettségének, a cégbíróság legkésőbb a céginformációs szolgálat
bejelentésének érkezésétől számított tizenöt munkanapon belül, ha a cég mulasztását
megállapította, hivatalbóli törvényességi felügyeleti eljárást indít. A cégbíróságnak a 81. § (1)
bekezdésének b) pontja szerinti törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmaznia kell.”
315.	§ A Ctv. 91. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A megszüntetési eljárás megindításáról szóló végzést a cégbíróság - a kézbesítés
mellőzésével - a Cégközlönyben közzéteszi és ezzel egyidejűleg a megszüntetési eljárás
megindításának tényéről az állami adóhatóságot elektronikus úton értesíti. A végzésnek
felhívást kell tartalmaznia arra, hogy akinek a cég székhelyére, működésére (ideértve azt az
esetet is, ha a cég ellen per van folyamatban), illetve a képviselő lakóhelyére vonatkozó
adatról tudomása van, azt a közzétételtől számított harminc napon belül a cégbíróságnak
jelentse be. A végzésnek felhívást kell tartalmaznia arra is, hogy a cég hitelezői és az egyéb
érdekeltek a cég általuk ismert ingó vagy ingatlan vagyonára vonatkozó adatokat - hitelezők
esetében hitelezői igényüket is megjelölve - harminc napon belül jelentsék be.”
316.	§ A Ctv. 111. §-ának (1) bekezdése a következő új f) ponttal egészül ki:
/(1) A végelszámoló a végelszámolás befejezésekor elkészíti és - a cégnél működő
felügyelőbizottság vagy más ellenőrzésre feljogosított szerv, illetve könyvvizsgáló jelentésével
együtt - a legfőbb szerv elé terjeszti jóváhagyásra:/
„f) az állami adóhatóság és a vámhatóság - erre a célra rendszeresített nyomtatványon
kiadott - nyilatkozatát arról, hogy a cégnek adótartozása nincs, és a cégnél adóhatósági eljárás
nincs folyamatban.”
317.	§ A Ctv. 112. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A végelszámoló által benyújtott, a cég törlésére irányuló kérelem illetékmentes, és a
cég törlését tartalmazó végzés közzétételéért közzétételi költségtérítést nem kell fizetni. A
kérelemhez az arra vonatkozó határozatot, a 111. § (1) bekezdésének b)-d) és f) pontjaiban
felsorolt iratokat, valamint a 111. § (3) bekezdésében megjelölt határozatot kell csatolni.”
318.	§ A Ctv. 128. §-a a következő j) ponttal egészül ki:
/Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy/
„j) a számviteli szabályozásért felelős miniszterrel egyetértésben a számviteli törvény
szerinti beszámoló elektronikus úton történő megküldése során csatolandó űrlap formai és
tartalmi elemeire, továbbá a beszámoló elektronikus úton történő megküldésével kapcsolatos
eljárásra.”
/vonatkozó részletes szabályokat rendeletben állapítsa meg./
319.	§ A Ctv. 132. § (2) bekezdése a következő új d) ponttal egészül ki:
136
/(2) E törvény a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges rendelkezéseket
állapítja meg:/
„d) az Európai Parlament és a Tanács 1893/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a
gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének
létrehozásáról.”
TIZENEGYEDIK RÉSZ
XXIII.	Fejezet
A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosítása
320.	§ A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a
továbbiakban: Szjtv.) 1. §-a a következő új (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A nyereményre jogosult játékos kérésére a szerencsejáték-szervező köteles - az
állami adóhatóság által rendszeresített és hitelesített bizonylaton - a 200 ezer forintot
meghaladó nyereményről annak jogcímét és forintértékét tanúsító igazolást adni. A
nyereményigazolásnak tartalmaznia kell a szerencsejáték-szervező és a játékos azonosító
adatait, a nyerés és a nyeremény átvételének helyét és időpontját, a szerencsejáték-szervező
által a nyereményből levont személyi jövedelemadó összegét, valamint pénznyerő
automatából származó nyeremény esetén a pénznyerő automata gyártási számát és a
mérésügyi szerv által adott azonosító számát.”
321.	§ Az Szjtv. 2. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Nem folytatható belföldön vagy külföldön szervezett szerencsejátékban történő
részvételre Magyarországon értékesítési, szervező, közvetítő tevékenység, ha a szerencsejáték
szervezésére az állami adóhatóság nem adott engedélyt.”
322.	§ Az Szjtv. 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A koncessziós szerződés megkötésére a Ktv. 5. § (1) bekezdése szerinti nyilvános
pályázatot a miniszter írja ki. A koncessziós pályázat kiírásához - országos pályázat
kivételével - az érintett települési önkormányzat képviselő-testületének, Budapesten a
fővárosi önkormányzat közgyűlésnek egyetértése is szükséges. Országos pályázattal elnyert
koncessziós jog tekintetében az állami adóhatóság az engedélyt azokra a településekre adja ki,
amelyek önkormányzatának képviselő-testülete - Budapesten a fővárosi önkormányzat
közgyűlése is - hozzájárult a tevékenység területén történő gyakorlásához.”
323.	§ (1) Az Szjtv. 7/A. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Az állami adóhatóság szerencsejáték ügyben - az e törvényben meghatározott
eltérésekkel - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szerint jár el azzal, hogy újrafelvételi és
méltányossági eljárásnak, valamint fizetési kedvezmény engedélyezésének nincs helye.”
(2)	Az Szjtv. 7/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az állami adóhatóság szerencsejáték ügyben hozott határozatai ellen - a bírságot
kiszabó határozat kivételével - fellebbezésnek nincs helye. A bírságot kiszabó határozat elleni
fellebbezést az állami adóhatóság vezetője bírálja el. A szerencsejáték ügyben hozott
137
határozat (végzés) ellen - a bírságot kiszabó határozat (végzés) kivételével - benyújtott
keresetlevélnek a végrehajtásra halasztó hatálya van.”
324.	§ Az Szjtv. 12. §-a (3) bekezdésének a) és b) pontjai helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/(3) A bírság/
„a) 50 ezer forinttól 500 ezer forintig terjedhet az 1. § (8) bekezdésébe, 9. § (3)
bekezdésébe, a 11. § (3) bekezdésébe, a 16. § (2) bekezdésébe, a 17. § (1) bekezdésébe, a
18. § (1) bekezdésébe, az ajándéksorsolást szervezővel szemben a 23. §-ba és a 36. § (3)
bekezdésébe,
b)	100 ezer forinttól 1 millió forintig terjedhet az 1. § (6) bekezdésébe, a 9. § (2)
bekezdésébe, a 11. § (8)-(10) bekezdéseibe, a 17. § (3)-(4) bekezdéseibe, a 26. § (2), (7), (12),
(13), (20) bekezdéseibe, a 26/B. § (5) bekezdésébe, a 27. § (9) és (11) bekezdéseibe, a 29/A. §
(3)	bekezdésébe, valamint a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény,
továbbá az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével
kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló, a miniszter által kiadott rendelet
rendelkezéseibe,”
325.	§ Az Szjtv. 16. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/(1)Nem kell az állami adóhatóság engedélye a nem folyamatosan szervezett sorsolásos
játékhoz, ha a sorsjegyet kizárólag a sorsolás helyszínén jelenlévők között árusítják és/
„a) a kibocsátott sorsjegyek száma az 5000 darabot vagy összes értéke az 500 000 forintot
nem haladja meg és”
326.	§ Az Szjtv. 23. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ajándéksorsolás lebonyolítása során az 1. § (8) bekezdését, a 11. § (8)-(10)
bekezdéseit, a 15. § (2) bekezdését, a 16. § (2) bekezdését és a 17-19. §-okat megfelelően
alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy pénznyeremény sorsolására nincs lehetőség.”
327.	§ (1) Az Szjtv. 26. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) I. kategóriába tartozó játékteremnek minősül a közterület felől saját bejárattal
rendelkező épület vagy olyan külön bejárattal rendelkező, építészetileg zárt helyiség, amely -
gépenként legalább 2 m2 figyelembevételével - legalább 10 pénznyerő automata elhelyezésére
alkalmas. II. kategóriába tartozó játékteremnek minősíthető a külön jogszabályban
meghatározott vendéglátóipari üzlet. Nem működtethető játékterem olyan épületben,
helyiségben, helyiségrészben, amelyre vonatkozóan a kaszinó elnevezést, e fogalom
összetételeit, jelzős alakját, továbbá rokon értelmű vagy idegen nyelvű megfelelőjét az
elnevezésben vagy a kereskedelmi kommunikációban szerepeltetik, illetve amelyet ilyen
helyiségből lehet megközelíteni. Az „elektronikus kaszinó” elnevezésre, az „e-kaszinó”
rövidítésre és jelzős alakjára, valamint idegen nyelvű megfelelőjére a tilalom nem vonatkozik,
ha a játékterem elektronikus kaszinóként üzemel.”
(2)	Az Szjtv. 26. §-a (16) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„A játékterem működése - indoklás nélküli kérelemre - megszakítás nélkül legfeljebb 180
nap időtartamra szüneteltethető.”
138
(3)	Az Szjtv. 26. §-a (18) bekezdésének második és harmadik mondatai helyébe a
következő rendelkezések lépnek:
„A szervezőnek a személyi megfelelőség meghosszabbítására irányuló kérelmet a
személyi megfelelőség lejárata előtt legalább 10 munkanappal be kell nyújtania az állami
adóhatósághoz. Ha a szerencsejáték-szervező e kötelezettségének nem tesz eleget, vagy
személyi megfelelősége nem áll fenn, akkor az állami adóhatóság megállapítja a
szerencsejáték-szervező részére kiállított engedélyek érvénytelenségét és a szerencsejáték-
szervezői tevékenység megszűnését.”
(4)	Az Szjtv. 26. §-a a következő új (20) bekezdéssel egészül ki:
„(20) A játékteremben jackpot rendszer üzemeltethető. Jackpot rendszerbe kizárólag
ugyanabban a játékteremben üzemelő I. kategóriába sorolt pénznyerő automaták köthetők.”
328.	§ Az Szjtv. 26/A. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ha megállapítást nyer, hogy az üzletben engedély nélkül pénznyerő automatát
működtetnek, akkor a települési önkormányzat jegyzője köteles az üzletet legalább 30 napra -
ismételt jogsértés esetén legalább 90 napra - ideiglenesen bezáratni.”
329.	§ Az Szjtv. 26/B. §-a a következő új (4) és (5) bekezdésekkel egészül ki:
„(4) Az elektronikus kaszinóban a videó-technikai ellenőrzési rendszert a játék tisztasága,
biztonságos lebonyolítása, a rend és a vagyonvédelem, továbbá a pénzmosás megelőzéséről és
megakadályozásáról szóló törvényben előírt feladatok végrehajtása érdekében kell
működtetni.
(5)	Az elektronikus kaszinóban működő videó-technikai ellenőrzési rendszer által készített
videó-felvételeket a szervező a rögzítéstől számított 30 napig köteles megőrizni. Akinek
jogát, vagy jogos érdekét a videó-felvétel érinti, illetve akit az elektronikus kaszinóban történt
rendkívüli események, különösen a játékosi panasszal érintett események, illetve a
játékosokkal szemben alkalmazott intézkedések érintenek a rögzítéstől számított 5
munkanapon belül kérheti, hogy a videó-felvételt a szervező panasza kivizsgálásáig ne
törölje.”
330.	§ Az Szjtv. 27. §-a a következő új (12) bekezdéssel egészül ki:
„(12) Az Országos Területfejlesztési Koncepcióban meghatározott egyes tervezési-
statisztikai régiókban a miniszter egyidejűleg egy koncesszióba vevőnek, az állam többségi
részesedésével működő gazdálkodó szervezetnek vagy az állami játékszervező kizárólagos
tulajdonában lévő gazdasági társaságnak engedheti át az I. kategóriába sorolt játékkaszinó
működtetésének jogát.”
331.	§ Az Szjtv. 29/A. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Az üzemeltető félévente köteles - nyilvántartásba vétel céljából - az állami
adóhatósághoz bejelenteni az általa működtetni kívánt játékautomatát.”
332.	§ Az Szjtv. 33. §-a (5) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Az adóbefizetési kötelezettség elmulasztása esetén az állami adóhatóság a
szerencsejáték-szervező engedélyeit köteles visszavonni.”
333.	§ Az Szjtv. 36. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki:
139
„(5) Az e §-ban foglalt ellenőrzést az állami adóhatóság területi szerveinek
alkalmazásában álló adóellenőrök is lefolytathatják azzal, hogy az ellenőrzés megállapításai
alapján a határozatot (végzést) az e törvény szerinti ügyekben egyébként első fokon eljáró
szerv hozza meg.”
334.	§ Az Szjtv. 37. §-a a következő új 20. és 21. pontokkal egészül ki:
„20. Jackpot rendszer: olyan rendszer, amely a játékos felé megjeleníti a tétként eljátszott
összeg előre meghatározott hányadával növelt halmozott nyereményígéretet, és amennyiben a
nyereményígéret az előre meghatározott alsó és felső határok között véletlenszerűen beállított
értéket elérte, valamennyi, az adott játékteremben éppen játékban lévő - a rendszer részét
képező - pénznyerő automata között véletlenszerű sorsolással nyereményt fizet ki.
21. Szerencsejáték ügy: a szerencsejáték-szervezés, az ajándéksorsolás, valamint a
játékautomata üzemeltetés hatósági felügyeletének ellátása során lefolytatott hatósági
engedélyezési, nyilvántartásba vételi, ellenőrzési és jogkövetkezmények megállapítására
irányuló eljárás.”
335.	§ Az Szjtv. 38. §-a (2) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Felhatalmazást kap az agrárpolitikáért felelős miniszter a ló- és agárversenyzés
szabályainak megállapítására, továbbá a sportpolitikáért felelős miniszter a bingó játék
szabályainak a miniszterrel közös jogszabályban történő meghatározására.”
TIZENKETTEDIK RÉSZ
XXIV.	Fejezet
A fiatalok életkezdési támogatásáról szóló 2005. évi CLXXIV. törvény módosítása
336.	§ A fiatalok életkezdési támogatásáról szóló 2005. évi CLXXIV. törvény (a
továbbiakban: Fétám tv.) 2. §-a következő 6. ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi 6-8.
pontok számozása 7-9. pontra változik:
„6. kincstári letéti Start-számla: a kiutaló által a gyermek nevén vezetett nyilvántartási
számla;”.
337.	§ A Fétám tv. 3. §-a következő új (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi
(6)	bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:
„(6) A kiutaló is vezethet Start-számlát az Áht. 18/B. §-a (1) bekezdésének s) pontja
szerinti tevékenységi körben.”
338.	§ (1) A Fétám tv. 5. §-ának (1)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(1) Az életkezdési támogatásra való jogosultság érvényesítéséhez - a 2005. december 31.
napja után született gyermekekre vonatkozóan
a)	a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szerv a
naptári hónapban nyilvántartásba vett gyermekekről a gyermek adóazonosító jelének
megállapítása céljából az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben előírt adatokról,
azok naptári hónapban rögzített változásairól, valamint a kiutaló e törvény szerinti
kötelezettségeinek teljesítése - így különösen a kincstári letéti Start-számlán lévő követelés
áthelyezése, az állami támogatás kiutalása - céljából szükséges adatokról havonta, a naptári
140
hónap utolsó napját követő 5 munkanapon belül elektronikus úton adatot szolgáltat az állami
adóhatóság részére,
b)	az állami adóhatóság a gyermek adóazonosító jelét és természetes azonosító adatait,
azok változásait az a) pont szerinti adatszolgáltatását követő 5 munkanapon belül elektronikus
úton adja át a kiutaló részére, továbbá az adóigazolványt a szülő kérésére kiállítja és kiadja,
valamint a kiutaló részére 5 munkanapon belül elektronikus úton továbbítja az e törvény
szerinti kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges adatokat.
(2)	A kiutaló
a)	tájékoztatóban teszi közzé a számlavezetők számára a Start-számla vezetés vállalására
vonatkozó mintaszerződést,
b)	az (1) bekezdés b) pontja szerint kapott adatok alapján 8 munkanapon belül kincstári
letéti Start-számlát nyit, amelyen az első utalási összeget a gyermek születésének napjától,
valamint a gyermek jogosultsága esetén - ha Start-számlával nem rendelkezik - a második
utalási összeget a hetedik életéve betöltésétől, és a harmadik utalási összeget a tizennegyedik
életéve betöltésétől nyilvántartja mindaddig, amíg a szülő, vagy a szülő egyetértő nyilatkozata
alapján - 16. életévének betöltését követően - a gyermek azt Start-számlára nem helyezi,
vagy ameddig a (7) bekezdés szerinti jogosultsággal a jogosult nem él,
c)	amennyiben a gyermek anyakönyvezése a születését követő egy éven túl történik -
feltéve, hogy a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezik és születésének évében
egyébként az első utalási összegre jogosult -, a kiutaló az első utalási összeget a gyermek
születési évének megfelelő összeggel utólag veszi nyilvántartásba azzal, hogy második és
harmadik utalási összegre a gyermek visszamenőleg nem jogosult,
d)	a számla megnyitásával egyidejűleg értesíti a szülőt a gyermek adóazonosító jeléről,
tájékoztatást ad az életkezdési támogatással kapcsolatos tudnivalókról, továbbá arról, hogy a
szülő a gyermek adóigazolványának kiadását mikortól és hol kérheti,
e)	nem küld értesítést a szülőnek, ha az (1) bekezdés a) pont szerinti adatszolgáltatáskor
jelezték számára, hogy az értesítés nem küldhető,
f)	a Start-számlával rendelkező gyermek külföldre települése, illetőleg halála esetén az (1)
bekezdés a) pontja alapján kapott adatokat 5 munkanapon belül továbbítja a számlavezetőhöz,
g)	a Start-számlával rendelkező gyermek adószámának f) ponton kívüli okból történő
passzívvá válásáról az (1) bekezdés a) pontja alapján kapott adatokat 5 munkanapon belül
továbbítja a számlavezetőhöz,
h)	nyilvántartást vezet
ha)	a számlavezetők adatairól,
hb)	a megnyitott Start-számlák adatairól, valamint az azokban bekövetkezett
változásokról.
(3)	A kincstári letéti Start-számlán nyilvántartott követelés Start-számla megnyitásával és
a befektetési lehetőség kiválasztásával helyezhető át a választott számlavezetőhöz.
(4)	A számlavezető
a)	tájékoztatót tesz közzé, amely tartalmazza különösen, hogy a Start-számla vezetésére
vonatkozó megállapodás megkötéséhez szükséges
aa)	a szülő által annak igazolása, hogy a családi pótlékot a nevére folyósítják, vagy
ab)	ha a megállapodást - 16. életévének betöltését követően - a gyermek köti meg, az aa)
pont szerinti igazolással rendelkező szülő egyetértő nyilatkozata,
141
ac)	a gyermek adóazonosító jelének közlése az adóigazolvány bemutatásával, amely az
állami adóhatóságtól az (1) bekezdés szerint kapott értesítésnek megfelelően szerezhető be,
vagy
ad)	felhatalmazás a kiutaló részére a gyermek adóazonosító jelének az (5) bekezdés
szerinti kiutalással egyidejűleg történő megküldésére a számlavezetőhöz,
ae)	felhatalmazás a számlavezető részére a 3. § (3) bekezdése szerinti adatkezeléshez,
illetőleg az állami támogatás igényléséhez,
af)	a Start-számlára a 6. § (1) bekezdésének a) pontja alapján történő befizetéshez a
befizető felhatalmazása a számlavezető részére, hogy a befizetett összeg esetleges
visszautalásához a befizető nevét és levelezési címét vagy folyószámlaszámát nyilvántartsa,
ag)	a szülő, illetőleg - a szülő egyetértő nyilatkozatával 16. életévének betöltését követően
-	a gyermek nyilatkozata, hogy kötelezettséget vállal a saját és a gyermek személyes
adataiban bekövetkező változások közlésére;
b)	a Start-számla megnyitását megelőzően, de legkésőbb a Start-számla vezetésére
vonatkozó megállapodás aláírásakor írásban adott tájékoztatás keretében - a tudomásulvétel
igazolásával - ismerteti a befektetési lehetőségeket, a Start-számlával kapcsolatos
tudnivalókat, ideértve különösen
ba)	a Start-számla megnyitásának (áthelyezésének) feltételeit,
bb)	a kincstári letéti Start-számlán nyilvántartott követelésnek a (3) bekezdés szerinti
áthelyezéséhez a befektetési forma kiválasztásának szükségességét;
c)	a szülő vagy a szülő egyetértő nyilatkozatával - 16. életévének betöltését követően - a
gyermek döntése szerint - a befektetésre vonatkozó választást is figyelembe véve - a Start-
számlát haladéktalanul megnyitja;
d)	a kiutalóval kötött szerződésben szabályozott módon a Start-számla megnyitásáról,
valamint a kincstári letéti Start-számlán nyilvántartott követelés áthelyezéséhez, illetőleg a
7. § (3) bekezdése alapján történő Start-számla áthelyezéshez szükséges egyéb adatokról a
kiutalót havonta a naptári hónap utolsó napját követő 20. munkanapon értesíti;
e)	nyilvántartja
ea)	a (4) bekezdés af) pontja szerinti adatokat,
eb)	a települési önkormányzat(ok) befizetéseit,
ec)	az ea) pontban foglalt rendelkezéstől függetlenül is, a 6. § (5) bekezdésének
rendelkezése alapján a szülő, illetőleg a gyermek lakóhelyét, levelezési címét.”
(2)	A Fétám tv. 5. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az életkezdési támogatás kifizetését Start-számlán vagy ennek hiányában a kincstári
letéti Start-számlán nyilvántartott követelés alapján
a)	a fiatal felnőtt 18. életévének betöltése napjától,
b)	a gyermek, illetőleg a fiatal felnőtt halála esetén az örökös az öröklési bizonyítvány,
vagy a hagyatéki határozat jogerőre emelkedését követően kérheti.”
339.	§ (1) A Fétám tv. 6. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az állami támogatást a gyermek javára a Start-számláját vezető számlavezető a
naptári évet követő március 1-jéig igényli a kiutalónál. A kiutalóval kötött szerződés szerint a
számlavezető eljuttatja a (2) bekezdés a)-c) pontja szerinti csoportosításban az állami
támogatásra jogosult gyermekekről készített kimutatást, amely tartalmazza a gyermekek
adóazonosító jelét, természetes azonosító adatait, Start-számláik számát, az állami
142
támogatásra jogosító befizetések összegét, valamint a rendszeres gyermekvédelmi
kedvezményre jogosult, illetőleg átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermekek esetében
megküldi a magasabb összegű állami támogatásra való jogosultság igazolására szolgáló, az
(5)	bekezdés szerint kiállított, a szülő által hozzá eljuttatott iratot. Az iratokat
számlavezetőnként egy csomagban kísérőjegyzékkel együtt kell a kiutalóhoz eljuttatni.”
(2)	A Fétám tv. 6. §-a (4) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(4) Az állami támogatást a kiutaló a (3) bekezdés alapján kapott igénylésben feltüntetett
befizetések után, illetőleg az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek esetében a
jogosultság időszakával arányos összegben az igénylés kézhezvételétől, de legelőbb a
benyújtási határidő lejártától számított 30 naptári napon belül a számlavezetőhöz utalja”
340.	§ (1) A Fétám tv. 7. §-át megelőző cím helyébe és 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„A kincstári letéti Start-számlán nyilvántartott, illetőleg a Start-számla követelés kezelése
7.	§ (1) A kiutaló Start-számlával nem rendelkező gyermek esetében
a)	a kincstári letéti Start-számlán nyilvántartott követelés után
aa)	évenként december 31-i fordulónappal
ab)	a nyilvántartott követelés Start-számlára történő áthelyezése esetén az utalást
megelőző napon,
ac)	a gyermek külföldre települése esetén távozásának napján,
ad)	a gyermek adóazonosító jelének passzívvá válása napján,
ae)	elhunyta esetén halálának napján
az ötéves állampapír hozamával egyező, az Államadósság Kezelő Központ ZRt. által a
jóváírás napján közzétett mértékű kamat alapján a nyilvántartott követelés utolsó
fordulónaptól számított időszakban meghatározott átlagos állománya után számított
támogatást,
b)	a gyámhivatal által a naptári évet követő év február 15-éig megküldött - az átmeneti
vagy tartós nevelés naptári évben fennálló időtartamára vonatkozó adatszolgáltatást is
tartalmazó - értesítés alapján a jogosultság időszakával arányosan az igénylés
kézhezvételétől, de legelőbb a benyújtási határidő lejártától számított 30 naptári napon belül
évi 12 ezer forint állami támogatást
ír jóvá.”
(2)	A Fétám tv. 7. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az áthelyezés történhet a 3. § (6) bekezdése szerint a kincstárban nyitott letéti Start-
számlára is.”
(3)	A Fétám tv. 7. §-a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A fiatal felnőtt 18. életéve betöltésének napját, illetőleg a gyermek halála esetén
elhunyténak napját követően/
„a) a gyermek nevén nyitott kincstári letéti Start-számlán nyilvántartott követelés után a
támogatás jóváírás megszűnik;”
(4)	A Fétám tv. 7. §-a következő (8)-(13) bekezdéssel egészül ki:
143
„(8) Az életkezdési támogatást, illetőleg a gyermek halála esetén az örököst megillető
összeget a fiatal felnőtt, illetőleg az örökös kérelmére
a)	a kiutaló - kivéve a (9) bekezdésben szabályozott esetet - az állami támogatásnak a 7. §
(1)	bekezdés b) pontja szerinti jóváírását követő 8 munkanapon belül a kérelemben megjelölt
címre vagy számlára utalja;
b)	a számlavezető - kivéve a (10) bekezdésben szabályozott esetet - az állami
támogatásnak a 6. § (4) bekezdése szerinti kiutalását követő 8 munkanapon belül készpénzben
vagy a kérelemben megjelölt folyószámlára utalással fizeti ki.
(9)	A kiutaló a (8) bekezdésben említetteket megillető összeget a kérelem kézhezvételétől
számított 8 munkanapon belül
a)	fizeti ki, ha a kifizetés évére a gyermeket állami támogatás nem illeti meg;
b)	a gyermeket a 6. § (2) bekezdés b) pontja szerint a kifizetés évében megillető állami
támogatás nélkül fizeti ki, ha a kérelmező írásban hozzájárul annak a (8) bekezdés a)
pontjában említett időpontot követő utólagos kifizetéséhez vagy nyilatkozik, hogy arra nem
tart igényt.
(10)	A számlavezető a (8) bekezdésben említetteket megillető összeget a kérelem
kézhezvételétől számított 8 munkanapon belül
a)	fizeti ki, ha a kifizetés évére a gyermeket állami támogatás nem illeti meg;
b)	a gyermeket a 6. § (2) bekezdése szerint a kifizetés évében megillető állami támogatás
nélkül fizeti ki, ha a kérelmező írásban hozzájárul annak a (8) bekezdés b) pontjában említett
időpontot követő utólagos kifizetéséhez vagy nyilatkozik, hogy arra nem tart igényt.
(11)	A számlavezető a gyermek adóazonosító jelének az 5. § (2) bekezdésének g) pontja
szerinti passzivvá válásának napját követő 120 napon belül a számlát lezárja és a számla
egyenlegét átutalja a kiutaló számlájára.
(12)	A kiutaló a gyermek adóazonosító jelének az 5. § (2) bekezdésének g) pontja szerinti
passzivvá válásának napját követő 120 napon belül a számlát lezárja.
(13)	A (11)-(12) bekezdés szerint lezárt számlák egyenlegét a kiutaló visszautalja a
támogatás forrását biztosító számlára.”
341.	§ A Fétám tv. 10. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Felhatalmazást kap az államháztartásért felelős miniszter, hogy rendeletet adjon ki a
6.	§ (5) bekezdése szerinti irat, valamint a 7. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adatszolgáltatás
egységes tartalmi és formai követelményeiről.”
TIZENHARMADIK RÉSZ
XXV.	Fejezet
Az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi
rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések
megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény módosítása
342.	§ Az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi
rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések
144
megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: EUCS tv.) 125. §-a helyébe
a következő rendelkezés lép:
„125. § Az OLAF Koordinációs Iroda alapfeladatai körében:
a)	elősegíti az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmével kapcsolatban az
OLAF által végzett vizsgálatok lebonyolítását,
b)	koordinálja az OLAF által lefolytatott helyszíni ellenőrzések során felmerülő
feladatokat,
c)	továbbítja az uniós költségvetési támogatások felhasználása során észlelt
szabálytalanságok tekintetében a közösségi szektorális jogszabályokban meghatározott
jelentéseket az OLAF felé,
d)	meghívottként részt vesz az Európai Unió által nyújtott egyes pénzügyi támogatások
felhasználásával megvalósuló programok monitoring bizottságainak ülésein,
e)	az európai uniós támogatás pályáztatásával, a kedvezményezettekkel kötött
szerződésekkel, a támogatások felhasználásával kapcsolatos dokumentációkban szereplő
adatokat megismerheti,
f)	kizárólag az OLAF által vizsgált üggyel kapcsolatban, a jelentéstétel céljából, kizárólag
az ahhoz szükséges mértékben személyes, illetve bűnügyi személyes adatot kezelhet az e
fejezetben foglaltak szerint,
g)	az OLAF által elrendelt egyedi vizsgálatokhoz, információkérésekhez kapcsolódóan
továbbítja az OLAF megkereséseit legkésőbb 15 napon belül a megkereséssel érintett szervek
felé,
h)	segítséget nyújt a vizsgált személyek és szervezetek, illetve a vizsgálattal nem érintett
személyektől és szervezetektől érkező szabálytalansági kérdésekben történő megkeresések,
bejelentések esetén is, ha megítélésük szerint valamely szerv, szervezet vagy személy eljárása,
illetőleg mulasztása az Európai Unió pénzügyi érdekeit sérti vagy veszélyezteti, egyúttal
haladéktalanul intézkedik a megkeresések, bejelentések továbbításáról a hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező közigazgatási szervek felé,
i)	az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő szabálytalanságokról olyan statisztikai célú
nyilvántartást vezet, amely személyes adatot nem tartalmazza,
j) minden év június 1-ig Összefoglalót készít az adópolitikáért felelős miniszter részére az
Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő, az EUCS tv. 125. §. c) pontjában meghatározott
szabálytalanságokról, valamint az OLAF Magyarországgal kapcsolatos vizsgálatairól az
EUCS tv. 125. §-ának i) pontjában meghatározott nyilvántartás, valamint az EUCS tv. 130. §-
a e) pontjában előírt tájékoztatók alapján.”
343.	§ Az EUCS tv. 126. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(2) Az OLAF megkeresésében szereplő és annak teljesítése céljából átvett személyes,
illetve bűnügyi személyes adatokat az OLAF által végzett ellenőrzés befejezésekor törölni
kell.
(3)	Az OLAF Koordinációs Iroda az általa kezelt személyes, illetve bűnügyi személyes
adatokat az OLAF-on kívül más szervnek nem továbbíthatja, azt más célra nem használhatja
fel, illetve más adattal nem kapcsolhatja össze.”
145
TIZENNEGYEDIK RÉSZ
XXVI.	Fejezet
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról
szóló 1995. évi LVI. törvény módosítása
344.	§ A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi
termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Kt.) 2. § (2) bekezdésének utolsó
mondata a következő szövegrésszel egészül ki:
„A környezetvédelemi hatóság jóváhagyásával, szerződés alapján az első belföldi vevő (a
továbbiakban: másodlagos kötelezett), a hasznosítást koordináló szervezet a kötelezettől,
valamint bérgyártás esetén a hasznosítást koordináló szervezet az első vevő (bérgyártató) által
a kötelezettől (bérgyártó) átvállalt termékdíj-fizetési kötelezettséget külön jogszabályban
meghatározott feltételek teljesítése esetén átvállalhatja (a továbbiakban együtt: átvállaló).
345.	§ A Kt. 3. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § (1) Importált termékdíjköteles termék esetén - e törvényben szabályozott
rendelkezésekkel összhangban - a vámjogszabályok rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.
(2)	Belföldi előállítású, illetve Közösségen belül behozott termékdíjköteles termék esetén
az adóigazgatási eljárásra és a jogkövetkezményekre az e törvényben meghatározott
eltérésekkel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. évi törvényt (a továbbiakban: Art.) kell
értelemszerűen alkalmazni.
(3)	Az (1)-(2) bekezdés esetében az e törvényben, a vámjogszabályokban, valamint az
Art.-ban nem szabályozott közigazgatási hatósági ügyben a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (a továbbiakban: Ket.) kell
megfelelően alkalmazni.
(4)	Termékdíjjal kapcsolatos ügyekben nem kell alkalmazni a Ket. 29. § (9) bekezdését,
36. § (2)-(4) bekezdését, 112. §-át és 113. §-át.
(5)	Amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, a vámhatóság jár el a termékdíj
bevallása, befizetése, kiszabása, visszaigénylése, ellenőrzése során. A termékdíj adók módjára
behajtható köztartozás.
(6)	A kötelezett a termékdíjköteles termékkel végzett tevékenységét a Kt. végrehajtásáról
szóló külön jogszabály szerint köteles a vámhatóságnál bejelenteni és nyilvántartásba vételét
kérni.
(7)	A vámhatóság az általa adott azonosító szám (a továbbiakban: VPID szám) és a
Globális Szervezet Azonosító Szám (a továbbiakban: GLN szám) alapján az ügyfelet
nyilvántartásba veszi és nyilvántartja.
(8)	A (9) bekezdésre való figyelemmel a kötelezett a környezetvédelmi termékdíj nettó
összegét havonta állapítja meg és az Art. alapján a havi és negyedéves bevalló a rá vonatkozó
gyakorisággal, az Art.-ban megállapított esedékesség időpontjáig, az éves bevalló
negyedévente a negyedéves bevallóra vonatkozó szabályok szerint a termékdíj-fizetési
kötelezettségről, valamint az ehhez kapcsolódó hasznosítási kötelezettségéről - amennyiben e
törvény szerint nincs helye a termékdíj hivatalból történő megállapításának - a
vámhatósághoz az erre a célra külön jogszabályban meghatározott tartalmi, formai
146
követelményeknek megfelelően a vámhatóság honlapján közzétett elektronikusan támogatott
formanyomtatványon vagy elektronikus úton és formában bevallást nyújt be.
(9)	A koordináló szervezet által történő átvállalás esetén a díjfizetési kötelezettségről a
kötelezettnek, a hasznosítási kötelezettség teljesítéséről a koordináló szervezetnek kell
bevallást tennie.
(10)	Az Art. adózó képviseletére vonatkozó szabályait a kötelezett képviseletére
értelemszerűen kell alkalmazni. A kötelezettet csak az Art. szerinti állandó meghatalmazással,
megbízással rendelkező képviselő képviselheti:
a)	a bejelentési kötelezettség teljesítése;
b)	a bevallási kötelezettség teljesítése;
c)	az igazolások kérése;
d)	a termékdíj visszaigénylési eljárás;
e)	a mentességi eljárás;
f)	az ellenőrzés, hatósági eljárás, jogorvoslati eljárás;
g)	a koordináló szervezettel történő kapcsolattartás;
h)	a nyilvántartás vezetéssel kapcsolatos kötelezettségek teljesítése;
i)	a fizetéshalasztás, részletfizetési engedélyezési eljárások
során.
(11)	(11) A (10) bekezdés a)-i) pontjában foglalt eljárásokban az állandó
meghatalmazással, megbízással rendelkező képviselőnek külön jogszabály szerinti termékdíj
ügyintézői végzettséggel is rendelkeznie kell.
(12)	A vámhatóság a termékdíjfizetéssel kapcsolatos jogok gyakorlásához és
kötelezettségek teljesítéséhez nyomtatványt rendszeresíthet, különösen a bejelentésre, az
adatszolgáltatásra, a bevallás kiegészítésére szóló felhívásra tett nyilatkozatra, az
önellenőrzésre, a termékdíjfizetésre, az átvezetésre, a kiutalásra és a termékdíj folyószámla
egyeztetésére. A rendszeresített nyomtatvánnyal azonos értékű, ha az iratot a vámhatóság a
honlapján közzétett számítógépes program segítségével elektronikusan támogatott
formanyomtatványként teszi közzé.
(13)	Elektronikus beküldésnek minősül, ha a kötelezett az általa használt szoftverrel
előállított XML formátumban nyújtja be a nyomtatványt. A kötelezett által használt szoftvert
előzetesen jóváhagyásra meg kell küldeni a vámhatóságnak. E bekezdés szerinti bevallás csak
jóváhagyott szoftver esetén érvényes.
(14)	A kötelezettnek bevallást abban az esetben is be kell nyújtania, amennyiben a
tárgyhónapban termékdíjköteles terméket nem hozott forgalomba, saját célra nem használt fel,
vagy díjfizetési kötelezettsége nem keletkezett. Ezen bevallási kötelezettség alól a
vámhatóság felé adott nyilatkozattal mentesülhet, amelyben nyilatkozik, hogy
termékdíjfizetési kötelezettsége a tárgyévben már nem keletkezik.
(15)	A kötelezett a termékdíjat a bevallás benyújtásáig a vámhatóság által vezetett, a
Pénzügyminisztérium hivatalos lapjában megjelölt számla javára forintban fizeti be.
(16)	Amennyiben a bevallásban a termékdíj összege a havi, illetve a vámhatóság
határozatával kivetett termékdíj összege az ezer forintot nem éri el, továbbá az Art. szerinti
ellenőrzés vagy önellenőrzés során a termékdíj különbözet az ezer forintot nem éri el, azt nem
kell megfizetni. A vámhatóság a havi ezer forintot el nem érő termékdíj-visszatérítést nem
utalja ki.”
147
346.	§ A Kt. 4. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„4. § (1) Termékdíj-fizetési kötelezettség - a (2) és (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - a
belföldi előállítású, valamint a Közösségen belül behozott termékdíjköteles termék esetén a
2.	§ (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti kötelezettnek az első belföldi értékesítésekor
kiállított számlán feltüntetett teljesítés napján vagy a saját célú felhasználás költségként
történő elszámolásának napján keletkezik. A 2. § (1) bekezdés d) pontja szerinti kötelezett
termékdíj-fizetési kötelezettsége a 2. § (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti kötelezett által a
részére kiállított számlán feltüntetett teljesítés napján keletkezik.
(2)	Ha a termékdíjköteles terméket másodlagos kötelezettnek értékesítik, a
termékdíjfizetési kötelezettség a termékdíjköteles termék másodlagos kötelezett általi első
belföldi értékesítésekor, a másodlagos kötelezett által kiállított számlán feltüntetett teljesítés
napján vagy a saját célú felhasználás költségként történő elszámolásának napján keletkezik.
(3)	Az importált termékdíjköteles termék utáni termékdíj-fizetési kötelezettség
a)	szabad forgalomba bocsátás alkalmával - ide értve az aktív feldolgozás visszatérítő
eljárást is - a vámalakiságok elvégzésekor, valamint az ezzel egy tekintet alá eső vámhatósági
intézkedések céljából benyújtott vámáru-nyilatkozat vagy kérelem elfogadásának napján,
illetve a passzív feldolgozást követően történő visszahozatala esetén az eljárás lezárásához
kötődő vámalakiságok elvégzésekor,
b)	az import jellegű feldolgozási célú vámeljárások esetén - azaz az aktív feldolgozás
felfüggesztő eljárás, a vámfelügyelet melletti feldolgozás - a termékdíjköteles termék
felhasználásának napján,
c)	az import jellegű ideiglenes használati vagy raktározási célú vámeljárások - azaz az
ideiglenes behozatal, a vámraktározás, valamint a Közösség vámterületén kívülről
vámszabadterületre vagy vámszabad raktárba történő betárolás - esetén a termékdíjköteles
termék szabad forgalomba bocsátásakor
keletkezik.
(4)	Amennyiben az általános forgalmi adóról szóló törvény termékimport esetén az
általános forgalmi adó vámeljárás során történő kivetését írja elő, a termékdíjat a vámhatóság
az általános forgalmi adóval együtt veti ki.”
347.	§ A Kt. 4/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„4/B. § (1) A környezetvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium (a
továbbiakban: Minisztérium) a kötelezettet, valamint a termékdíjas kötelezettség
végrehajtásában résztvevő személyeket a termékdíjas kötelezettség teljesítése céljából GLN
szám alapján tartja nyilván. A vámhatóság a megküldött GLN szám alapján az ügyfelet a
közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. tv. 17. § (2) bekezdésben foglaltak
szerinti VPID számmal látja el és tartja nyilván.
(2)	A Minisztérium és a vámhatóság a kiadott, visszavont, módosított azonosítószámokról
vezetett nyilvántartásában szereplő adatokat a hulladékhasznosítás és termékdíjfizetés
ellenőrzése céljából, a külön jogszabályban meghatározott, nyilvántartásukban szereplő
adatokat, továbbá a kiadott engedélyek, határozatok adatait, napi rendszerességgel a másik fél
rendelkezésére bocsátja.
(3)	A vámhatóság a környezetvédelmi termékdíj bevallásban a kötelezett által feltüntetett,
az adóigazgatási eljárás során - adóbevallások feldolgozása, adóbeszedés, visszautalás,
ellenőrzés - részére érkező adattartalmat kezeli, melyet havonta átad a Minisztérium részére.
148
(4)	A Minisztérium az engedélyezési eljárásai, valamint a kenőolaj visszaigénylés során
keletkező adatokat kezeli, melyeket havonta átad a vámhatóság részére.
(5)	A Minisztérium és a vámhatóság adózási, ellenőrzési, visszatartási és végrehajtási
feladataik végzése során rendszereiket összekapcsolva egyedi adatkezelést végez.
(6)	A (2) bekezdésben meghatározott bevallásban közölt adatok valódiságát a vámhatóság
és a környezetvédelmi hatóság együtt és külön-külön is az eljárásához kötődően ellenőrizheti.
(7)	E § szerinti adatokat a Minisztérium és a vámhatóság a kötelezett termékdíjfizetési
kötelezettségének keletkezésétől számított 8 évig tartja nyilván. Az adatokat ez időponttal
törölni kell a nyilvántartásokból.”
348.	§ A Kt. a következő 4/C. - 4/I. §-sal egészül ki:
„A termékdíj ellenőrzése
4/C. (1) A vámhatóság a környezetvédelmi termékdíjas előírások érvényesítése érdekében
a)	üzlethelyiséget, kereskedelmi raktárt, kiskereskedelmi tárolótelep árukészletét,
szállítóeszközt ellenőrizhet, a termékből szakértői vizsgálat céljára mintát vehet, az előírt,
külön vezetett nyilvántartásokat, továbbá az üzleti könyveket, az árukészlet mennyiségét,
eredetét és gyártását vizsgálhatja;
b)	az e törvényben és az Art. szerint előírt számlaadásra vonatkozó kötelezettséget
ellenőrizheti;
c)	a termékdíjfizetési kötelezettség fennállását, annak teljesítését vagy nem teljesítését
megállapíthatja;
d)	a környezetvédelmi termékdíj megfizetését - a pénzforgalmi bizonylat eredeti
példányának bemutatásával - megkövetelheti.
(2)	A (1) bekezdés szerinti esetekben a helyiségbe való belépést és az ott folytatott
ellenőrzést az Art. helyszíni ellenőrzésre vonatkozó rendelkezései szerint kell végrehajtani.
(3)	Az ellenőrzés alá vont személy köteles a vámhatósággal az ellenőrzés során
együttműködni, az ellenőrzés lefolytatását akadályozó körülmény elhárítását - saját
költségére és felelősségére - a helyszíni ellenőrzés alkalmával biztosítani.
(4)	Amennyiben az ellenőrzés alá vont személy az ellenőrzés során az együttműködést
a)	passzív módon akadályozza, a vámhatóság a termékdíjköteles terméket és/vagy a
területet, ahol előzetes információk alapján vagy feltételezhetően termékdíjköteles termék
található - az ellenőrzés alá vont személy, annak képviselője, meghatalmazottja, ezek
hiányában két hatósági tanú jelenlétében - zár alá veszi és az akadályoztatás elhárulását
követően az ellenőrzést lefolytatja;
b)	passzív módon akadályozza és felmerül a termékdíjköteles termék intézkedés alóli
kivonásának lehetősége, a vámhatóság jogosult az akadályozó körülmény - az ellenőrzés alá
vont személy költségére és felelősségére történő - elhárítására és az ellenőrzés lefolytatására,
ennek keretében az Art. helyszíni ellenőrzésre vonatkozó rendelkezései szerint jogosult
belépni és ellenőrzést folytatni olyan helyiségben, ahol azonosított és ellenőrzött forrásból
származó adatok alapján valószínűsíthetően a környezetvédelmi termékdíjas jogszabályok
megsértésével termékdíjköteles terméket tartanak, tárolnak, illetve állítanak elő;
c)	aktív módon akadályozza, a vámhatóság a Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi
XIX.	törvény rendelkezéseinek megfelelően kényszerítő eszközöket alkalmazhat.
149
(5)	A vámhatóság az e törvény 3. §-ának (5) bekezdésében foglalt feladatainak ellátása
céljából, valamint a birtokába került adatok ellenőrzéséhez, a személy és az áru azonosítása
érdekében a következő nyilvántartásokból igényelhet adatot:
a)	a személy azonosítása érdekében a természetes személy adatainak és lakcímének
nyilvántartásából, útlevélszám alapján az útlevél-nyilvántartásból, valamint a cégbírósági
nyilvántartásból,
b)	az áru és gépjármű azonosításához a gépjármű-nyilvántartásból,
c)	a megbízható vámadós feltételeként előírt, gazdasági tevékenységgel összefüggő súlyos
bűncselekmény elkövetése miatt büntetés vagy intézkedés alatt állás vizsgálata céljából a
bűnügyi nyilvántartásból,
d)	az állami adóhatóság adósnyilvántartásából,
e)	törvényi felhatalmazás alapján az abban meghatározott nyilvántartásokból.
(6)	A vámhatóság megkeresésére a hitelintézet a bevallott termékdíj meghatározása
jogszerűségének, a termékdíjtartozás, valamint a nem közösségi adók és díjak befizetésének
ellenőrzéséhez pénzforgalmi adatokat térítésmentesen szolgáltat.
(7)	A vámhatóság a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szervétől természetes
személyazonosító adatokkal vagy a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve által képzett
kapcsolati kóddal vehet át adatokat.
Hatósági felügyelet
4/D. § (1) A vámhatóság külön döntése és a kötelezett értesítése mellett a felügyelete alatt
végezhető:
a)	környezetvédelmi termékdíjköteles termék előállítása, raktározása, szállítása,
felhasználása;
b)	környezetvédelmi termékdíjköteles termékkel kapcsolatos tevékenység, a készleten
maradt környezetvédelmi termékdíjköteles termék utáni adófizetési kötelezettség rendezéséig.
(2)	A hatósági felügyelet gyakorolható folyamatos jelenléttel és vizsgálattal vagy
helyszíni, eseti vizsgálattal.
(3)	A vámhatóság jelenlétében és ellenőrzése mellett készletfelvétellel megállapítja a
tényleges készletet. A megállapításokat jegyzőkönyvbe kell foglalni, melyben a készleten
lévő környezetvédelmi termékdíjköteles termék tényleges mennyiségének és nyilvántartás
szerinti készletének különbözete kerül megállapításra. A különbözetet az elszámolási időszak
zárókészletébe be kell számítani.
(4)	Termékdíj-visszaigénylés (termékdíj-visszatérítés) esetén a kérelem elbírálása során
végzett kiutalás előtti ellenőrzés a hatósági felügyelettel egy tekintet alá esik.
(5)	A hatósági felügyelet keretében a vámhatóság által lefolytatott vizsgálat nem minősül
az Art. szerinti ellenőrzési időszak lezárásának.
Jogkövetkezmények
Általános szabályok
4/E. § (1) A termékdíj-fizetési kötelezettséget az importált termékdíjköteles termék
jogellenes forgalomba kerülése esetén a vámhatósági intézkedések alkalmával végzett
vámalakiságok során a vámhatóság határozattal állapítja meg (veti ki).
(2)	Amennyiben a kötelezett a 4. § (3) bekezdése szerinti eljárás során nem határozza meg
a termékdíjköteles termék kategóriáját, illetve mennyiségét, a hatóság megállapítja a hiányzó
adatokat és a termékdíjfizetési kötelezettség kiszámításakor e törvény mellékleteiben
150
meghatározott díjtétel és ezen felül a megállapításhoz kötődően számított díjtétel
kétszeresének alkalmazásával veti ki.
Termékdíj bírság
4/F. § (1) Termékdíj bírságot kell megállapítani a termékdíj
a)	hiányos megfizetése, illetve megfizetésének elmulasztása,
b)	jogellenes visszaigényelése
esetén.
(2) A termékdíj bírság mértéke
a)	az (1) bekezdés a) pontja esetében a hiány 100%-a;
b)	az (1) bekezdés b) pontja esetén a termékdíjköteles termék mennyisége után e törvény
díjtételének háromszorosával számított termékdíj szerinti összeg.
Mulasztási bírság
4/G. § (1) A kötelezett az Art. 172. §-ban megállapított mulasztási bírsággal sújtott
jogellenes magatartása esetén a mulasztási bírság legmagasabb összege az ott megállapított
összeghatárok kétszerese, ha a jogsértést termékdíjköteles termékkel kapcsolatban követték el.
(2)	Amennyiben a kötelezett vagy az átvállaló a 4/C. § szerinti esetekben kötelezettségeit
nem az előírtak szerint teljesíti, a vámhatóság mulasztási bírságot szabhat ki. A vámhatóság
az e törvényben, illetve e törvény felhatalmazásán alapuló más jogszabályban megállapított
kötelezettségnek az Art. 172. §-ban nem szabályozott megszegése miatt a magánszemély
adózót 100 ezer, más adózót 200 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.
(3)	A mulasztási bírság kiszabásánál a vámhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, a
kötelezett vagy koordináló szervezet jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy
mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy a kötelezett vagy koordináló
szervezet, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott
helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján a
vámhatóság a mulasztás súlyához igazodó bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi.
(4)	Ha a begyűjtő és/vagy hasznosító szervezet a nyilvántartási követelményeknek nem
tesz eleget, a mulasztási bírság összege az Art. 172. §-ban megállapított mulasztási bírság
kétszerese.
Lefoglalás és elkobzás
4/H. § (1) A vámhatóság a termékdíjköteles termékhez kapcsolódó eljárása során
(tényállás tisztázása), továbbá az e törvény szerinti elkobzás érvényesítése érdekében
lefoglalást rendelhet el. A lefoglalásnál a kötelezett jelenlétét biztosítani kell. Ha kötelezett
nem kíván jelen lenni vagy ebben akadályozott, és megfelelő képviseletről nem gondoskodik,
az adóhatóság a lefoglalást két hatósági tanú jelenlétében foganatosítja. A lefoglalásról a
vámhatóság a kötelezett, annak képviselője, meghatalmazottja, ezek hiányában két hatósági
tanú jelenlétében jegyzőkönyvet vesz fel, a lefoglalt termékdíjköteles terméket és ha a
termékdíjköteles termék más termékkel együtt képez egységet, más termék része vagy
összetevője akkor a termékkel együtt(a továbbiakban: lefoglalt termék) zár alá veszi vagy a
kötelezett költségére elszállíttatja és megőrzi.
(2)	A vámhatóság, amennyiben a termékdíjköteles termék birtokosa - ideértve a
természetes személyt, aki kereskedelmi jellegű termékdíjköteles terméket birtokol - a
151
termékdíjköteles termék eredetét vagy felhasználásának célját nem igazolja, és az eljárás
során felmerül
a)	a termékdíjköteles termék intézkedés alóli kivonásának lehetősége;
b)	a jogellenes forgalomba hozatal veszélye;
c)	a kötelezett fizetésképtelenségének veszélye;
d)	a fizetési kötelezettség elkerülésének veszélye;
illetve szükséges a tényállás tisztázása érdekében a termékdíjköteles termék, valamint
előállítására, felhasználására, tárolására és szállítására használt eszköz tárgyi bizonyítási
eszközként történő lefoglalása, a termékdíjköteles terméket lefoglalja.
(3)	A vámhatóság a lefoglalásról végzésben rendelkezik. A lefoglalást elrendelő végzéssel
szemben az ügyfél - jogszabálysértésre hivatkozással - kifogással élhet. A kifogást a végzés
közlésétől számított nyolc napon belül kell előterjeszteni a lefoglalást végző vámhatóságnál.
A kifogást a felettes szerv a benyújtástól számított tizenöt napon belül bírálja el. A kifogásnak
a lefoglalás végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(4)	A lefoglalást végzéssel kell megszüntetni:
a)	ha a lefoglalt környezetvédelmi termékdíjköteles termékre az eljárás eredményes
lefolytatása érdekében már nincs szükség,
b)	ha környezetvédelmi termékdíj és adóbírság vagy mulasztási bírság nem kerül
megállapításra,
c)	ha a lefoglalt termékre a tényállás tisztázása során a kiszabott környezetvédelmi
termékdíjat és adóbírságot, mulasztási bírságot és termék elszállításával, tárolásával,
őrzésével kapcsolatos költségeket befizették vagy arra - elidegenítési tilalom alkalmazása
mellett - fizetéskönnyítést engedélyeztek,
d)	ha a termékdíjas szabályok megsértésével kapcsolatban indult büntetőeljárásban
lefoglalásnak van helye, és ennek érdekében a büntetőügyben eljáró hatóság a vámhatóságot
megkereste.
(5)	A lefoglalt termék annak adható ki, aki a tulajdonjogát minden kétséget kizáróan
igazolja, vagy annak, akitől azt (azokat) a vámhatóság lefoglalta, feltéve, hogy a jogszerű
birtoklás tényét igazolta.
(6)	Amennyiben a lefoglalt termék azonosítása (fajtája, minősége) a vámhatóság részéről
kétséget kizáróan nem állapítható meg, azt szakértői vizsgálattal kell tisztázni.
(7)	A lefoglalt termék elszállításával, tárolásával, őrzésével, megsemmisítésével, valamint
a szakértői vizsgálat díjával kapcsolatos költségek az ügyfelet terhelik, ha jogerősen
végrehajtható környezetvédelmi termékdíj, adóbírság, mulasztási bírság megfizetésére
kötelezték. Ellenkező esetben a felmerült költségeket az állam viseli.
(8)	A lefoglalt terméknek, valamint az előállítására, felhasználására, tárolására és
szállítására használt eszköznek a vámhatóság által üzemeltetett raktárban történő tárolása
esetén a lefoglalt minden megkezdett 100 kg tömege után 500 forint naptári naponkénti
tárolási költség fizetendő. Egyéb raktárban történő tárolás esetén a raktárüzemeltető által
szokásosan felszámított díjtétel az irányadó.
4/I. § (1) A lefoglalt termékeket el kell kobozni, ha a környezetvédelmi termékdíjas
ügyben jogerősen adóbírság, mulasztási bírság kerül kiszabásra és azt a kötelezett az
esedékességtől számított 15 napon belül nem fizette meg, továbbá a jogerősen végrehajtható
környezetvédelmi termékdíj és adóbírság, mulasztási bírság megfizetésére kötelezett ügyfél
tulajdonában lévő termék elszállításával, tárolásával, őrzésével, megsemmisítésével
152
kapcsolatos költségek együttes összege eléri a termék lefoglaláskori értékét és a kötelezett a
fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az elkobzott termékdíjköteles terméket és/vagy az
elkobzott tevékenység eszközét a keletkezett fizetési kötelezettségek teljesítése és a költségek
megtérülése érdekében a vámhatóság az állam javára a végrehajtásra vonatkozó (Art. szerinti)
szabályok alapján értékesíti, ennek meghiúsulása esetén megsemmisíti.
(2)	Az elkobzott terméket nem kell megsemmisíteni, ha a kötelezett a terméket
a)	a külön jogszabály szerinti katasztrófa esetén a területileg illetékes védelmi bizottság
elnökének, illetve I-III. fokú árvíz- és belvíz-védekezési készültség esetén az érintett terület
települési önkormányzat polgármesterének vagy a vízügyi igazgatási szervezet területi szerve
vezetőjének,
b)	a szellemi jog jogosultja hozzájárulásával karitatív tevékenységet végző szervezet
vezetőjének az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználására vonatkozó külön jogszabály
rendelkezései szerint,
c)	az anyagában vagy energetikai célra hasznosítható termékdíjköteles termék esetében
hasznosítási céllal a hasznosító üzem vezetőjének,
a vámhatóság vezetőjének jóváhagyásával átadja.
(3)	Az elkobzott termékek közül meg kell semmisíteni:
a)	az élelmiszerekről szóló 2003. LXXXII. törvény hatálya alá tartozó terméket, ha a
külön jogszabály szerinti szakhatóság nem járul hozzá a megsemmisítés mellőzéséhez;
b)	azokat a termékeket, amelyek értékesítése valamely szellemi tulajdonjogot sértene és a
szellemi jog jogosultja nem járul hozzá a megsemmisítés mellőzéséhez.
(4)	Nem kobozható el az áru, ha a 4/H. § (2) bekezdés c) pontja szerinti lefoglalás
esetében részletfizetést vagy fizetési halasztást - a fizetési kötelezettség esedékességétől
számított öt munkanapon belül benyújtott kérelem alapján - engedélyeztek. Egyéb jogcím
alapján történő lefoglalás esetében részletfizetés vagy fizetési halasztás nem adható.
(5)	A vámhatóság az elkobzásról rendelkező döntést követően, de annak jogerőre
emelkedését megelőzően jogosult a lefoglalt termék előzetes megsemmisítésére, ha az gyors
romlásnak van kitéve, huzamosabb tárolásra alkalmatlan vagy annak kezelése, tárolása, illetve
őrzése - különösen a termék értékére vagy az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására
tekintettel - aránytalan és jelentős költséggel járna.
(6)	Az elkobzás, az átadás és az előzetes megsemmisítés elrendeléséről végzésben kell
intézkedni.”
349.	§ (1) A Kt. 5/C. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A befizetett termékdíj igazolt export, valamint közösségen belüli értékesítés esetén
visszaigényelhető.”
(2)	A Kt. 5/C. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Környezetvédelmi termékdíj visszaigénylést kizárólag elektronikus úton és formában
lehet benyújtani. A több hónapot érintő visszaigényléseket nem lehet összevonni, azokat havi
bontásban lehet visszaigényelni.”
350.	§ A Kt. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„A termékdíjból befolyt összeg felhasználása
6.	§ (1) A vámhatóság a befizetett (beszedett), illetőleg az általa behajtott termékdíjat a
tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig - a (2) bekezdés figyelembevételével - átvezeti a
153
kincstár részére e törvény céljainak megvalósítása érdekében. Az ezt követően történt
teljesítéseket 10 naponta vezeti át a kincstár részére.
(2)	A termékdíjköteles termékekkel kapcsolatos feladatok elvégzése érdekében a
befizetett, behajtott termékdíj összegének a költségvetési előirányzatban meghatározott
bevételeken felüli rész 20%-át a vámhatóság, 5%-át a Minisztérium működési költségeire
használhatja fel.
(3)	A termékdíjköteles termékekkel kapcsolatban kivetett bírság bevételét a bírságot
kivető hatóság működési költségeire használhatja fel.
(4)	A vámhatóság és a Minisztérium a (2)-(3) bekezdésben foglalt összeget működési
költség című előirányzatába vezeti át.”
TIZENÖTÖDIK RÉSZ
XXVII.	Fejezet
A korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alóli mentesítés
351.	§ (1) Ez a törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra
jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a
továbbiakban: Tbj.) 18. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti korkedvezmény-biztosítási
járulék megfizetése alóli mentesítést szabályozza.
(2) E törvény alkalmazásában
a)foglalkoztató:	a Tbj. 4. §-ának a) pontja szerinti személy, illetve szervezet,
b)	egyéni vállalkozó: a Tbj. 4. §-ának b) pontja szerinti személy,
c)	biztosított: a Tbj. 5. §-a szerinti személy.
352.	§ (1) A hatóság a foglalkoztatót, illetve az egyéni vállalkozót - kérelmére -
határozatban mentesíti a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól, ha az eljárás
során megállapítja, hogy a kérelemben megjelölt munkakörben és munkahelyen történő
foglalkoztatás esetén
a)	a különösen nehéz fizikai munka,
b)	a különösen terhelő klíma,
c)	az ergonómiai kóroki tényezőknek való tartós kitétel,
d)	a fokozott pszichés megterhelés,
e)	a pszichoszociális kóroki tényezőknek való tartós kitétel
nem áll fenn, vagy csak olyan mértékben áll fenn, amely a korkedvezményre való
jogosultság megállapítását - a foglalkoztató, illetve az egyéni vállalkozó által biztosított
munkafeltételekre és munkakörülményekre tekintettel - nem indokolja. A korkedvezmény-
biztosítási járulék megfizetése alóli mentesítés kezdő időpontja az erről szóló határozat
jogerőre emelkedésének napja.
(2)	A foglalkoztató a hatóság - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 29. §-a (3) bekezdésének b)
pontja szerinti - értesítési kötelezettségének teljesítése érdekében a kérelemben feltünteti
a)	a mentesítési kérelemmel érintett biztosítottak nevét (családi és utónevét, valamint
születési nevét) és lakóhelyét, tartózkodási helyét,
154
b)	a 3. § (1) bekezdése szerinti szakszervezet nevét, székhelyét, valamint a szakszervezet
képviselőjének nevét.
(3)	A foglalkoztató köteles a jogviszony létesítését megelőzően írásban tájékoztatni az
általa a mentesítési kérelemmel, illetve a mentesítéssel érintett munkakörben a kérelem
benyújtását, illetve a mentesítésről szóló határozat jogerőre emelkedését követően
foglalkoztatni kívánt személyt a kérelem benyújtásáról, illetve a mentesítésről.
(4)	A mentesítéshez szükséges feltételek fennállását - a mentesítést követően - a hatóság
hivatalból ellenőrizheti. Kötelező ellenőrzést lefolytatni, ha
a)	az adott munkakörben foglalkoztatott biztosított vagy 3. § (1) bekezdése szerinti
szakszervezet jelenti be azokat a munkakörülményekben, munkafeltételekben bekövetkező
változásokat,
b)	a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény alapján lefolytatott hatósági
ellenőrzés során olyan körülményeket állapítanak meg,
amelyek valószínűsítik, hogy a mentesítés feltételei nem állnak fenn. Nem kötelező az
ellenőrzést lefolytatni az a) pont szerinti esetben, ha akár a korábbi bejelentő, akár más - a
korábbi bejelentéstől számított - hat hónapon belül tesz újabb bejelentést, és ebben új
körülményekre nem hivatkozik.
(5)	A hatóság a mentesítést visszavonja, ha a mentesítés feltételei nem állnak fenn. A
mentesítés visszavonásának időpontja az erről szóló határozat jogerőre emelkedésének napja.
353.	§ (1) Az e törvény szerinti eljárásokban a foglalkoztatónál - a Munka
Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 21. §-ának (5) bekezdése szerint -
képviselettel rendelkező szakszervezet ügyfélként vesz részt, valamint meghatalmazás alapján
képviselheti a biztosítottat.
(2) A hatóság a mentesítés feltételeinek megállapítása és az ellenőrzés lefolytatása
érdekében, az ahhoz szükséges mértékben megismerheti és kezelheti az érintett
biztosítottaknak - az ügy elbírálásához szükséges - személyes adatait, betekinthet a
foglalkoztató, illetve az egyéni vállalkozó irataiba, kérheti azok bemutatását, azokról
másolatot készíthet, illetve azokat a Ket. rendelkezései szerint lefoglalhatja, továbbá a
foglalkoztatót, illetve az egyéni vállalkozót adatközlésre hívhatja fel. A foglalkoztató, illetve
az egyéni vállalkozó a kért iratokat és adatokat köteles a hatóság rendelkezésére bocsátani.
354.	§ (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a)	az e törvény szerinti eljárásokban eljáró hatóságokat rendeletben jelölje ki;
b)	a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetési kötelezettsége alól történő
mentesítésre irányuló eljárás részletes szabályait rendeletben állapítsa meg.
(2)	Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, hogy
a)	rendeletben állapítsa meg a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetési
kötelezettsége alól történő mentesítéshez szükséges állapotfelmérés formai és tartalmi
követelményeit,
b)	az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben állapítsa meg a mentesítési eljárásért
fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét és a díjra vonatkozó egyéb szabályokat.
155
TIZENHATODIK RÉSZ
XXVIII.	Fejezet
Az erőforrás-fejlesztési hozzjárulás
355.	§ (1) Erőforrás-fejlesztési hozzájárulás (a továbbiakban: efeho) fizetésére kötelezett -
a (3)-(4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a belföldi székhelyű
a)	a gazdasági társaság, (ide nem értve a nonprofit gazdasági társaságot) az egyesülés és
az európai részvénytársaság (ideértve az európai holding részvénytársaságot is) és az európai
szövetkezet,
b)	szövetkezet, kivéve a lakásszövetkezetet, az iskolai szövetkezetet és az iskolai
szövetkezeti csoportot,
c)	állami vállalat, tröszt, tröszti vállalat, erdőbirtokossági társulat, vízgazdálkodási társulat
-	a víziközműtársulat kivételével -, egyes jogi személyek vállalata és a leányvállalat,
d)	ügyvédi iroda, végrehajtó iroda és szabadalmi ügyvivő iroda,
e)	a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó.
(2)	Efeho fizetésére kötelezett a belföldön vállalkozási tevékenységet folytató, külföldi
székhelyű jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés,
egyéb szervezet is, ha belföldön telephellyel, fiókteleppel rendelkezik.
(3)	Aki adófizetési kötelezettségének a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti
átalányadó megfizetésével tesz eleget (a továbbiakban: átalányadózó), annak az efeho
tekintetében e törvény alapján nem keletkezik bevallási és elszámolási kötelezettsége.
(4)	Nem köteles efeho fizetésére a büntetés-végrehajtásnál a fogva tartottak kötelező
foglalkoztatására létrehozott gazdálkodó szervezet.
Az efeho alapja
356.	§ (1) Az efeho alapja a nettó árbevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési
értékével, a közvetített szolgáltatások értékével, az anyagköltséggel. Mentes az efeho-alapnak
az a része - legfeljebb azonban az adóalap 90 %-a -, amely a külföldön létesített telephelyen
végzett tevékenységből származik.
(2)	Az egyszerűsített vállalkozói adó (a továbbiakban: eva) hatálya alá tartozó adóalany az
efeho alapját az eva adó alapjának 50%-ában is megállapíthatja.
Az efeho mértéke
357.	§ Az efeho mértéke:
a)	ha az adóévben a foglalkoztatottak éves statisztikai állományi létszáma nem több, mint
19 fő, akkor az adóalap 0,3 százaléka.
b)	ha az adóévben foglalkoztatottak éves statisztikai állományi létszáma a 19 főt
meghaladja, de nem több mint 50 fő, akkor az adóalap 0,35 százaléka.
c)	ha az adóévben foglalkoztatottak éves statisztikai állományi létszáma az 50 főt
meghaladja akkor az adóalap 0,6 százaléka.
358.	§ (1) Az efeho kötelezettségnek a
156
-	a 20 személynél kevesebb személyt foglalkoztató vállalkozások esetében 100
százaléka,
-	a 19 személynél többet, de 51 személynél kevesebb személyt foglalkoztató
vállalkozások esetében 86 százaléka,
-	a több, mint 50 személyt foglalkoztató vállalkozások esetében 50 százaléka
(a továbbiakban: efeho képzési rész) teljesíthető
a)	a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szt.) 19. §-a és
27.	§-a alapján kötött együttműködési megállapodás, illetőleg tanulószerződés alapján
szakközépiskolai és szakiskolai (a továbbiakban: szakképző iskola) tanuló gyakorlati
képzésének - ideértve a szorgalmi idő befejezését követő összefüggő szakmai gyakorlatot is -
megszervezésével,
b)	a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény ( továbbiakban: Ftv.) hatálya alá
tartozó gyakorlati képzésnek e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott módon
történő megszervezésével, amennyiben a gyakorlati képzésre a felsőoktatási intézmény és a
gyakorlati képzésben közreműködő hozzájárulásra kötelezett együttműködési megállapodást
kötött,
c)	a gyakorlati képzésnek az Szt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint megkötött hallgatói
szerződés alapján történő megszervezésével.
(2)	Az efeho képzési részt csökkentheti részben az (1) bekezdés szerinti gyakorlati képzés
megszervezésével teljesítő kötelezett
a)	a tárgyévben elszámolt (kifizetett) - a 14. számú mellékletben meghatározott -
költségek (kiadások) összegével,
b)	a csoportos gyakorlati képzést közvetlenül szolgáló tárgyi eszköz beszerzésére, bérleti
díjára, karbantartására, felújítására, pótlására, illetőleg bővítésére, valamint ezen eszközök
működését biztosító szoftverek beszerzésére a tárgyévben fordított, a Munkaerőpiaci Alap
képzési alaprészéből (a továbbiakban: alaprész) nyújtott támogatás értékével csökkentett
összeggel,
c)	a szakmai alapképzés céljait is szolgáló, az Szt. 54/B. §-ának 24. pontja szerinti
tanműhely (a továbbiakban: tanműhely) bérleti, munkavédelmi, tűzbiztonsági és közüzemi
szolgáltatásai díjára a tárgyévben - a tanműhely gyakorlati képzéssel hasznosított
időtartamára vonatkozóan - fordított ellenőrizhető és a gyakorlati oktatásban, illetve
gyakorlati képzésben részt vevő tanulók, illetve hallgatók létszámának a tanműhely
adottságaihoz viszonyított arányos költségek összegével, továbbá
d)	a tanulószerződés, illetve a felsőfokú szakképzésben hallgatói szerződés alapján
foglalkoztatott tanuló, illetve hallgató gyakorlati képzése során felhasznált anyagköltségre -
tanulónként, illetve hallgatónként és évenként - legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér
(minimálbér) húsz százalékának megfelelő összeggel, azokban a szakképesítésekben,
amelyekben nehezen biztosítható a szakképzett munkaerő (a továbbiakban: hiány-
szakképesítések) legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) negyven
százalékának megfelelő összeggel.
(3)	Az efeho fizetésére kötelezett, aki kötelezettségének részben a (2) bekezdés alapján tett
eleget, az efeho képzési részen belül még fennmaradó esetleges kötelezettségét a saját
munkavállalói számára a a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény (a továbbiakban:
Fktv.) 20. §-ában meghatározott felnőttképzési szerződés és a Munka Törvénykönyvéről szóló
1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Munka Törvénykönyve) szerinti tanulmányi
szerződés, vagy a tanulmányok folytatására történő munkáltatói kötelezés alapján
157
megszervezett képzés külön jogszabályban meghatározott költségei elszámolásával
teljesítheti. Az elszámolt költségek összege nem haladhatja meg mikro- és kisvállalkozások
esetében az efeho képzési rész 60 százalékát, egyéb kötelezettek esetében a kötelezettség 33
százalékát.
(4)	Aki az efeho képzési rész teljesítési kötelezettségének a (2)-(3) bekezdések alapján
nem teljes egészében tett eleget, a még fennmaradó kötelezettségét - fejlesztési megállapodás
alapján - szakképző iskola számára a gyakorlati oktatás és gyakorlati képzés - az 355. § (1)
bekezdésének e) pontjában foglaltak kivételével -, a térségi integrált szakképző központ
keretében működő központi képzőhely (a továbbiakban: központi képzőhely) számára
szakképző iskolai tanulók gyakorlati képzése, valamint felsőoktatási intézmény számára az
Ftv. hatálya alá tartozó gyakorlati képzés tárgyi feltételeinek fejlesztését közvetlenül szolgáló
felhalmozási támogatás (a továbbiakban: fejlesztési támogatás) nyújtásával is teljesítheti. A
fejlesztési támogatást az efeho képzési részeként a bérjárulékok között kell elszámolni. A
fejlesztési támogatás összege csak az efeho teljesítésre kötelezettnél képződött képzési
részadó bruttó kötelezettség 70 százalékának megfelelő mértékig vehető figyelembe
kötelezettségcsökkentő tételként. A felsőoktatási intézmények számára nyújtott fejlesztési
támogatás a bruttó kötelezettség legfeljebb 35 százaléka lehet.
(5)	A (4) bekezdés alapján nyújtott fejlesztési támogatásból megvalósított, a szakképző
iskolában szervezett gyakorlati oktatást és gyakorlati képzést, a központi képzőhelyen a
szakképző iskolai tanulók gyakorlati képzését, valamint az Ftv. hatálya alá tartozó gyakorlati
képzést szolgáló tárgyi eszköz működtetési költségeinek finanszírozására a fejlesztési
támogatásnak legfeljebb 15 százaléka használható fel.
(6)	A gyakorlati képzésnek több efeho fizetésére kötelezett által közösen működtetett,
közös tulajdonukban lévő, vagy általuk közösen bérelt gyakorlati képzési célú létesítményben
(üzemközi tanműhelyben) történő megszervezése esetén az efeho fizetésére kötelezett a (2)
bekezdésben meghatározott tételekkel - közös megállapodás alapján a saját tanulója
arányában - csökkentheti a bruttó kötelezettségét.
(7)	Gyakorlati képzés megszervezésének kell tekinteni azt is, ha az efeho fizetésére
kötelezett megállapodás alapján egy másik, gyakorlati képzéssel teljesítő efeho fizetésére
kötelezett számára (a továbbiakban: költség-hozzájárulásban részesített) - az általa végzett
kiegészítő gyakorlati képzésnek - a (2) bekezdés szerint elszámolható költségeihez
(kiadásaihoz) hozzájárulást ad át, melyet a költséghozzájárulásban részesített a (2) bekezdés
a)-c) pontjaiban feltüntetett tételek fedezetére használhat fel. Ebben az esetben az efeho
képzési rész megfizetésére kötelezett - amennyiben a bruttó kötelezettségének az átadott
összeggel csökkentett része még fedezetet nyújt - a (3)-(4) bekezdésekben meghatározott
tételekkel csökkenti a bruttó kötelezettségét. A költség-hozzájárulásban részesített köteles az
átvett költség-hozzájárulást elkülönítetten nyilvántartani, az efeho fizetési kötelezettségről
készített bevallásában annak felhasználásával elszámolni, és a (2) bekezdés a)-c) pontjaira fel
nem használt összeget az Alap kincstárnál vezetett számlájára befizetni.
(8)	Ha a (2)-(4) bekezdésekben meghatározott kötelezettségcsökkentő tételek éves szinten
együttesen sem érik el a bruttó kötelezettséget, akkor a különbségnek megfelelő összeget (a
továbbiakban: nettó kötelezettség) az éves adóbevallásával egyidejűleg kell megfizetni.
(9)	Az efeho képzési részt az (1), a (6) és a (7) bekezdések alapján gyakorlati képzés
megszervezésével teljesítő kötelezettnek az e törvény végrehajtási rendeletében előírtak
szerint bejelentkezési, bevallási és elszámolási kötelezettsége van az állami adóhatósággal
158
szemben. A kötelezett elszámolása alapján a kötelezettség képzési részének teljesítését a
szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter megbízásából az állami szakképzési és
felnőttképzési intézet ellenőrizheti.
(10)	Az állami adóhatóság helyszíni ellenőrzés során a kötelezettség efeho teljesítését az
adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szabályai szerint
ellenőrzi.
(11)	Az efeho nyilvántartását, beszedését, ellenőrzését az állami adóhatóság végzi. Az
állami adóhatóság a kötelezettség teljesítésének ellenőrzése tekintetében az Art. rendelkezései
szerint jár el.
(12)	Amennyiben az efeho fizetésére kötelezett efeho képzési rész fizetési kötelezettségét
kizárólag az (1) bekezdés alapján gyakorlati képzés megszervezésével teljesíti, és a
tárgyévben kifizetett melléklet szerinti elszámolható költségei (kiadásai) önmagukban
meghaladják a bruttó kötelezettséget, akkor az azt meghaladó részt visszaigényelheti, amelyet
az alaprészből a rendelkezésre álló összeg, illetőleg a költségvetési törvényben jóváhagyott
éves előirányzat erejéig ki kell elégíteni. A kapott visszatérítést egyéb bevételként kell
elszámolni.
(13)	A visszatérítési igény negyedévenként nyújtható be, ha a (12) bekezdésben
megfogalmazott feltétel várhatóan éves szinten teljesül, és e törvény végrehajtási rendeletében
előírt mértéket eléri.
(14)	A gyakorlati képzést szervező, adófizetési kötelezettségének a személyi
jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadó megfizetésével eleget tevő kötelezettet
nem illeti meg a (12) bekezdés szerinti visszatérítés.
(15)	Ha az efeho fizetésére kötelezett utólagos ellenőrzéssel feltárja, hogy éves
elszámolását, illetőleg a (12)-(13) bekezdés szerinti visszaigénylését helytelenül állapította
meg, akkor a különbözetet közvetlenül az állami adóhatóságnak kell befizetnie, illetőleg
onnan visszaigényelnie, az állami szakképzési és felnőttképzési intézet részére az e törvény
végrehajtási rendeletében meghatározott elszámolásnak, illetőleg iratoknak az egyidejű
benyújtásával.
(16)	Az Szt. 19. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint kötött együttműködési
megállapodás alapján gyakorlati képzés megszervezésével teljesítő efeho fizetésére kötelezett
nem csökkentheti a bruttó kötelezettségét az e megállapodás alapján kifizetett kiadások
összegével, ha a gyakorlati képzési idő meghaladja az Szt. 19. §-a (1) bekezdésének c)
pontjában meghatározott mértéket és nem köt tanulószerződést.
(17)	Ha az efeho teljesítésére kötelezett az általa megkötött tanulószerződést, illetve a
felsőfokú szakképzésben hallgatói szerződést az abban foglalt határidő lejárta előtt
jogellenesen felbontja, a tanulószerződés, illetve hallgatói szerződés alapján e törvény szerint
az efeho fizetési kötelezettsége terhére a tanulószerződés, illetve a hallgatói szerződés
felbontásáig elszámolt költségek teljes, az igénybevételi kamattal növelt összegét a szerződés
felbontását követő 15 napon belül köteles az állami adóhatóságnak befizetni. E rendelkezést
nem kell alkalmazni, ha a tanulószerződés felbontására az Szt. 37. §-ának (3) bekezdése
alapján kerül sor.
359.	§ (1) Az Szt. 19. §-a alapján kötött együttműködési megállapodásnak a következőket
kell tartalmaznia:
159
a)	az együttműködési megállapodást kötő felek
aa)	nevét (cégnevét),
ab)	székhelyét,
ac)	adószámát,
ad)	statisztikai számjelét,
ae)	cégjegyzék számát, egyéni vállalkozói igazolvány számát, nyilvántartási számát,
af)	szakképző iskola esetében a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény
végrehajtásáról szóló kormányrendelet szerinti azonosítóját, illetve
ag)	felsőoktatási intézmény esetében a 2005. évi CXXXIX. törvény 35. §-ának (2)
bekezdése szerinti intézményi azonosítóját (a továbbiakban: OM-azonosító),
b)	az efeho fizetésére kötelezettnél gyakorlati képzésben részesülő tanulók, illetve
hallgatók szakképesítésenkénti, szakonkénti, évfolyamonkénti, tagozatonkénti létszámát,
c)	a szakképző iskola szakmai programjában, illetve a felsőoktatási intézmény szakképzési
programjában és a felsőoktatási intézmény tantervében szereplő gyakorlati képzés
időtartamát, valamint a kiegészítő gyakorlati képzés arányát az efeho fizetésére kötelezettnél
tanévenként,
d)	a gyakorlati képzés tárgyi feltételrendszerének leírását,
e)	a szakképző iskola, illetve a felsőoktatási intézmény feladatait a gyakorlati képzés
megszervezésével kapcsolatban,
f)	az efeho fizetésére kötelezett feladatait és kötelezettségeit a szakmai gyakorlat
megszervezésével kapcsolatban,
g)	a tanulókat, illetve a hallgatókat az Szt. és e törvény szerint megillető juttatásokat (a
továbbiakban: juttatás), a felelősségbiztosítás költségeit,
h)	a gyakorlati képzéssel összefüggő, a gyakorlat időtartamával arányosan felmerülő és a
jogszabályok keretei között elszámolható egyéb költségeket, továbbá a 358. § (2) bekezdése
b)-c) pontjai alapján elszámolható tervezett költségeket,
i)	a gyakorlati képzési idő egyes szakaszaiban hol és milyen formában (tanműhely,
csoportos gyakorlati képzési hely, egyedi munkahely) valósul meg a gyakorlati képzés, ki
gondoskodik a tanulók, illetve a hallgatók felügyeletéről.
(2)	A 358. § (4) bekezdésben és a 360. § (2) bekezdésben meghatározott fejlesztési
támogatás nyújtásáról fejlesztési megállapodást kell kötni. A fejlesztési megállapodásnak a
következőket kell tartalmaznia:
a)	a megállapodást kötő felek
aa)	nevét (cégnevét), önkormányzat vagy önkormányzatok társulása esetén az
önkormányzat vagy társulás nevét,
ab)	székhelyét,
ac)	adószámát,
ad)	statisztikai számjelét,
ae)	cégjegyzék számát, egyéni vállalkozói igazolvány számát, nyilvántartási számát,
önkormányzat vagy önkormányzati társulás törzskönyvi nyilvántartási számát,
af)	bankszámlaszámát,
ag)	térségi integrált szakképző központ keretei között működő szakképző iskolák, továbbá
a speciális szakiskolák és a készségfejlesztő speciális szakiskolák esetében a közoktatásról
szóló 1993. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet szerinti azonosítókat,
160
ah)	felsőoktatási intézmény esetében az OM-azonosítóját,
b)	a fejlesztési támogatás átvételére jogosult szakképző iskola tanulóinak gyakorlati
oktatása és gyakorlati képzése, a speciális szakiskola és készségfejlesztő speciális szakiskola
tanulóinak képzése, valamint az Ftv. hatálya alá tartozó gyakorlati képzés esetében a
támogatandó szakmacsoport, szak, szakképesítés megnevezését és a gyakorlati oktatás és
gyakorlati képzés helyszínét és időtartamát,
c)	a tárgyévben gyakorlati oktatásban és gyakorlati képzésben részesülő tanulók
szakmacsoportonkénti, szakképesítésenkénti létszámát, illetve az érintett hallgatók
szakonkénti, évfolyamonkénti létszámát,
d)	a hozzájárulásra kötelezett által nyújtandó fejlesztési támogatás összegét, az átadás
módját,
e)	a tárgyi feltételek javítását szolgáló tervezett fejlesztések felsorolását, illetve tárgyi
eszköz átadása esetén az átadásra kerülő tárgyi eszköz megnevezését, könyv szerinti értékét,
egyedi azonosító adatait,
f)	a fejlesztési támogatás felhasználásának és a fejlesztési támogatásban részesítettnek az
erről szóló, a támogató részére megküldendő beszámolásnak a határidejét,
g)	a szakképzés korszerűsítéséhez szükséges tananyag- és taneszközfejlesztést, valamint a
szakmai elméleti és gyakorlati tantárgyakat oktató tanárok, szakoktatók és gyakorlati oktatók
akkreditált továbbképzését szolgáló programok felsorolását.
360.	§ (1) Az efeho képzési rész fizetésére kötelezett, aki kötelezettségét nem a 358. §-ban
meghatározott gyakorlati képzés szervezésével teljesíti, köteles bruttó kötelezettségét - a (2)
bekezdésben foglaltak figyelembevételével - az állami adóhatóságnál vezetett számlára
befizetni.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti kötelezett az efeho képzési részre vonatkozó bruttó
kötelezettségét annak legfeljebb 70 százalékos mértékéig az alábbiakkal csökkentheti:
a)	szakképző iskola és központi képzőhely, valamint felsőoktatási intézmény számára
nyújtott fejlesztési támogatás összegével, amely azonban csak a hozzájárulásra kötelezettnél
képződött bruttó kötelezettség 70 százalékának megfelelő mértékig vehető figyelembe
kötelezettségcsökkentő tételként. A felsőoktatási intézmény számára nyújtott fejlesztési
támogatás a bruttó kötelezettség legfeljebb 35 százaléka lehet;
b)	a kötelezett saját munkavállalói számára az Fktv. 20. §-ában meghatározott
felnőttképzési szerződés és a Munka Törvénykönyve szerinti tanulmányi szerződés vagy a
tanulmányok folytatására történő munkáltatói kötelezés alapján megszervezett képzés külön
jogszabályban meghatározott költségeivel, a mikro- és kisvállalkozások esetében a bruttó
kötelezettség 60 százaléka, egyéb kötelezettek esetében a bruttó kötelezettség 33 százaléka
mértékéig.
(3)	Ha a (2) bekezdés a) pontja szerint nyújtott fejlesztési támogatás és a (2) bekezdés b)
pontja szerinti kötelezettségcsökkentő tételek összege nem éri el a képzési részadó
kötelezettség 70 százalékát, akkor ennek a különbözetével növelt 30 százalékot kell befizetni
az állami adóhatóságnak.
(4)	Az állami adóhatóság a befizetett efeho képzési részt - a Munkaerőpiaci Alapot (a
továbbiakban: Alap) megillető járulékok és hozzájárulások átutalásáról szóló - megállapodás
alapján utalja át az Alap kincstárnál vezetett számlájára.
361.	§ (1) Az efeho képzési része teljesítésének módját - e törvény keretei között - az
efeho fizetésére kötelezett választja meg.
161
(2)	Fejlesztési támogatásként a gyakorlati képzést közvetlenül szolgáló tárgyi eszköz is
átadható. A fejlesztési támogatásként átadott tárgyi eszköz - a 358. § (4) bekezdés, valamint
az 360. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott mértékig - jogszabályon alapuló
eszközátadásnak minősül. A fejlesztési támogatásként átadott tárgyi eszköznek legfeljebb az
átadáskori könyv szerinti értékét lehet elszámolással, az efeho képzési rész bruttó
kötelezettséget csökkentő tételként számításba venni.
(3)	A 358. § (4) bekezdésében, valamint az 360. § (2) bekezdésének a) pontjában
meghatározott célra a szakképző iskola szakképző iskolai tanulónként, illetve a felsőoktatási
intézmény az általa szervezett, az Ftv. hatálya alá tartozó gyakorlati képzésben részt vevő
hallgatónként - a (2) bekezdésben meghatározott tárgyi eszköz átadása kivételével -
legfeljebb a költségvetési törvényben meghatározott iskolai szakképzés (szakmai gyakorlati
képzés) fajlagos összege háromszorosával azonos mértékű fejlesztési támogatás fogadására
jogosult.
(4)	Az efeho fizetésére kötelezett egyéni vállalkozó esetében a fejlesztési támogatásként
átadott tárgyi eszköz - személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerint -
számított nettó értékét lehet elszámolással, az efeho képzési rész bruttó kötelezettséget
csökkentő tételként számításba venni.
(5)	A fejlesztési támogatás nyújtásának a tárgyév utolsó napjáig lehet eleget tenni.
(6)	A gyakorlati képzés szervezését év közben kezdő efeho fizetésére kötelezettnek a
gyakorlati képzés megkezdése időpontjától számított időszakra vonatkozóan a 358. § szerint
kell eljárnia.
(7)	A gyakorlati képzés szervezését év közben megszüntető efeho fizetésére kötelezett
éves efeho képzési rész kötelezettségének elszámolásánál és pénzügyi rendezésénél a 358. §
szerint jár el az egész évre vonatkozóan.
(8)	Gyakorlati képzés szervezésének teljes megszűnése vagy egy oktatási évnél hosszabb
szünetelése esetén az efeho képzési kötelezettség terhére és az e törvény szerint nyújtott
támogatással korábban beszerzett, a megszűnés (szünetelés) által érintett tárgyi eszköz és
beruházás - a megszűnés időpontjában fennálló - könyv szerinti értéke az efeho képzési rész
kötelezettség mértékét növeli, és legkésőbb a megszűnéssel egyidejűleg - szüneteltetés esetén
a tanítási év letelte előtt - be kell fizetni. A 358. § szerinti gyakorlati képzést szervező efeho
fizetésére kötelezett megszűnése minden esetben a gyakorlati képzés szervezésének
megszűnését jelenti.
(9)	Mentesül a (8) bekezdés szerinti befizetési kötelezettség alól az a jogutód nélkül
megszűnő vagy a gyakorlati képzést jogutód nélkül megszüntető gyakorlati képzést szervező
efeho fizetésére kötelezett, amely a csoportos gyakorlati képzést szolgáló tárgyi eszközöket -
a megszűnés időpontjában fennálló - könyv szerinti értéken az azonos gyakorlati képzést
azonos feltételekkel jogszerűen folytató efeho fizetésére kötelezettnek térítésmentesen átadja.
Az eszközátadást más adókötelezettség nem terheli.
362.	§ (1) A több, mint 50 személyt foglalkoztató vállalkozások esetében, az efeho
kötelezettség 42 százalékából (a továbbiakban: innovációs efeho-rész) - e törvényben
meghatározott körben és mértékig - levonható:
162
a)	a gazdasági társaság saját tevékenységi körében végzett kutatásfejlesztési tevékenység
közvetlen költsége, a kutatás-fejlesztésért és technológiai innovációért felelős szervtől kapott
írásos igazolás alapján,
b)	a költségvetési gazdálkodási rendszerben működő és a közhasznú szervezetekről szóló
1997. évi CL VI. törvény 2. § (1) bekezdésében meghatározott szervezetektől megrendelt
kutatási-fejlesztési tevékenység költsége.
(2)	A levonható költségeket mind a saját szervezetben végzett, mind a vásárolt kutatás-
fejlesztés esetében csökkenteni kell a levonásnál figyelembe vett költségek fedezetéül
szolgáló, az államháztartás valamely alrendszeréből nyújtott támogatással.
(3)	Az 50 főnél kevesebb személyt foglalkoztató efeho-alanyok efeho kötelezettsége
innovációs efeho-részt nem tartalmaz.
(4)	Az (1) a) pontjában említett igazolás kiadásának részletes szabályait a Kormány
rendeletben szabályozza.
363.	§ (1) Az efeho kötelezettségnek az efeho képzési részt, valamint az innovációs efeho-
részt meghaladó része képezi a rehabilitációs efeho-részt, ami a Munkaerőpiaci Alapot illeti.
(2) A befizetett efeho-nak az Alapot megillető részén felüli részét az állami adóhatóság
közvetlenül a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap részére utalja át.
Eljárási szabályok
364.	§ (1) A megállapított efeho bevallásával egyidejűleg az efeho fizetésre kötelezett az
adóbevallás esedékességét követő második naptári hónap első napjával kezdődő 12 hónapos
időszakra adóelőleget vall be az esedékességi időre (negyedévre) eső összeg feltüntetésével.
(2)	Az adóelőleg
a)	az adóévet megelőző adóév fizetendő efeho-jának összege, ha az adóévet megelőző
időszak időtartama 12 hónap volt,
b)	az adóévet megelőző adóév fizetendő efeho-jának a működés naptári napjai alapján 12
hónapra számított összege minden más esetben.
(3)	Átalakulás esetén az átalakulás napjától számított 30 napon belül a jogutód köteles a
jogelőd által bevallott adóelőlegből számított (az átalakulás formájától függően azzal egyező,
összesített, megosztott) adóelőleget bevallani, és ennek alapján köteles a bevallás
esedékességének napjától az adóévet követő hatodik hónap utolsó napjáig adóelőleget fizetni.
Kiválás esetén a fennmaradó gazdasági társaság e rendelkezés alkalmazásában jogutódnak is
minősül. Az átalakulás napját követő első adóbevallásában nem vall be adóelőleget kiválás
esetén a fennmaradó, beolvadás esetén az átvevő társas vállalkozás, ha az átalakulás napja az
előző adóévi adóbevallás benyújtását megelőzi.
(4)	Az előleg háromhavonta (negyedévente) egyenlő részletekben ezen időszakot követő
hónap 20. napjáig, az utolsó negyedévi adóelőleg az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig
esedékes.
(5)	Az adóévben jogelőd nélkül alakuló efeho fizetésére kötelezett az adóévre bejelentett
várható efeho összege alapján fizet előleget. Az erről szóló bejelentését az adószám
megszerzésétől számított 30 napon belül kell teljesíteni.
163
(6)	Az éves efeho összegét az adóévet követő május 31-éig kell bevallani, megfizetni,
illetve ettől az időponttól lehet visszaigényelni.
365.	§ E törvénynek az efeho-ra vonatkozó rendelkezései alkalmazásában:
1.	gyakorlati képzés:
a)	az Szt. hatálya alá tartozó, a gyakorlati ismeretek nyújtása és alkalmazása, készségek
kialakítása és fejlesztése érdekében végzett, pedagógiailag tervezett képzési tevékenység,
amelynek tartalmát, időkeretét a központi program (tanterv), a szükséges eszközök
minimumát a szakmai és vizsgakövetelmény tartalmazza,
b)	az Ftv. hatálya alá tartozó képzés részeként szervezett minden olyan oktatási forma,
amely a hallgatókat munkakör ellátásához szükséges készségek, képességek és ismeretek
megszerzésére készíti fel, és amelyeket a hallgatók az intézményben vagy azon kívül a
munkavégzéshez hasonló feltételek között a szükséges eszközökön sajátítanak el. A
szükséges eszközök minimumát a szakmai és vizsgakövetelmények, a képzési és kimeneti
követelmények, valamint a tantervek tartalmazzák. A képzés az ehhez szükséges szakképzési
programok alapján folyik;
2.	régió: a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 5. §-
ának e) pontjában meghatározott területi egység;
3.	tárgyi eszköz: a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 26. §-ának (1) bekezdésében
meghatározott tárgyi eszköz - a tárgyi eszközök értékhelyesbítése kivételével -, valamint az
agrártevékenység tekintetében a biológiai alapok, tenyészállatok és szaporítóanyagok is;
4.	mikro- és kisvállalkozás: a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról
szóló 2004. évi XXXIV. törvény szerinti vállalkozás,
5.	nettó árbevétel: a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 52. §-
a 22. pontjának alpontjaiban említett nettó árbevétel,
6.	eladott áruk beszerzési értéke: a Htv. 52. §-a 36. pontjában említett eladott áruk
beszerzési értéke,
7.	közvetített szolgáltatások értéke: a Htv. 52. §-a 40. pontjában említett közvetített
szolgáltatások értéke,
8.	anyagköltség: a Htv. 52. §-a 37. pontjában említett anyagköltség.
Felhatalmazások
366.	§ Felhatalmazást kap
a)	a kormány, hogy, rendeletben szabályozza a gazdasági társaság saját tevékenységi
körében végzett kutatásfejlesztési tevékenység közvetlen költsége, a kutatás-fejlesztésért és
technológiai innovációért felelős szervtől kapott írásos igazolás részletes szabályait,
b)	a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter, hogy az adópolitikáért felelős
miniszterrel együttesen rendeletben állapítsa meg a gyakorlati képzés megszervezésével
teljesítő kötelezett adatszolgáltatatási kötelezettségének részletes szabályait.
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatályba léptető rendelkezések
367.	§ Ez a törvény - a 368. §-484. §-okban foglaltak figyelembe vételével - 2008. január
1-jén lép hatályba.
164
368.	§ (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezései - a (2) bekezdésben foglalt
kivétellel - 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
(2) Az Szja tv. 39. §-ának e törvénnyel módosított (1) bekezdése a kihirdetés napján lép
hatályba.
369.	§ E törvénynek a Tao.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
370.	§ E törvénynek az Eva tv.-t módosító rendelkezései - a (2) bekezdésben foglalt
kivétellel - 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
(2) Az Eva tv. e törvénnyel megállapított 3. §-ának (4) bekezdése a kihirdetést követő 8.
napon lép hatályba.
371.	§ E törvénynek az Ekho tv.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek
hatályba.
372.	§ E törvénynek a Kjtv.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
373.	§ (1) E törvény Jöt.-t módosító rendelkezései - a (2)-(4) bekezdésekben foglalt
kivételekkel - 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
(2)	A Jöt. e törvénnyel megállapított 41. §-a (2) bekezdésének a) pontja, 96. §-ának (3)-(4)
bekezdése és 106. §-ának (7) bekezdése 2008. február 1-jén lép hatályba.
(3)	A Jöt. e törvénnyel megállapított 97. § (2) bekezdése 2008. április 1-jén lép hatályba.
(4)	A Jöt. e törvénnyel megállapított 73. §-ának (12) bekezdése 2008. július 1-jén lép
hatályba.
(5)	A Jöt. e törvénnyel megállapított 113. §-ának és 114. §-a (3)-(6) bekezdésének
rendelkezését e törvény hatálybalépését követően indult ügyekben és megismételt
eljárásokban kell alkalmazni.
(6)	A Jöt. e törvénnyel megállapított 114. §-a (2) bekezdésének, 115. §-a (3) bekezdésének
és a 116/A. §-ának rendelkezését a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(7)	A Jöt. e törvénnyel megállapított 129. §-a (1) bekezdése a) pontjának rendelkezését a
2007. december 31-ét követően keletkezett adó-visszaigénylési jogosultság esetében kell
alkalmazni.
374.	§ E törvénynek az Etv.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
375.	§ E törvénynek a Vtv.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
376.	§ (1) E törvénynek a Htv-t módosító rendelkezései - a (2) bekezdésben foglaltak
kivételével - 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
(2)	E törvénynek a Htv. 6. §-a d) pontját, 7. §-a e) pontját, 15. §-át, 16. §-át, 21. §-át,
22.	§-át, 22/A. §-át, 52. §-ának 5., 6., 8., 9., 10., 20., 45-60. pontjait és új 1. és 2. számú
mellékletét megállapító rendelkezései 2009. január 1-jén lépnek hatályba.
377.	§ (1) E törvény Itv.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba
azzal, hogy a rendelkezéseket - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a 2008. január 1.
napját követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az állami adóhatóság
165
tudomásra jutott vagyonszerzési ügyekben, valamint kezdeményezett elsőfokú illetve
jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni.
(2) E törvénynek az Itv. 23/A. §-ának (7) bekezdését módosító rendelkezését azokban a
vagyonszerzési ügyekben is alkalmazni kell, amelyekben az Itv. 23/A. §-ának (1)
bekezdésében meghatározott célra megszerzett ingatlan továbbértékesítésére, illetőleg annak
igazolására nyitva álló határidő 2007. december 31-ig még nem telt el.
378.	§ E törvénynek a Gjt.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
379.	§ (1) E törvénynek a luxusadó tv.-t módosító rendelkezései - a (2) bekezdésben
foglaltak kivételével - 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
(2) E törvénynek a luxusadó tv. 12. §-a a), c), h)-i), p)-sz) pontjait megállapító
rendelkezései 2009. január 1-jén lépnek hatályba.
380.	§ (1) E törvénynek az Art.-t módosító rendelkezései - a (2)-(5) bekezdésekben
foglalt kivételekkel - 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
(2)	E törvénynek az Art. 36/A. §-át, 85/A §-ának (3) bekezdését, 88/A. § (2) bekezdésének
d)	pontját és 172. §-ának (17) bekezdését megállapító rendelkezéseit 2008. március 1-jétől
kell alkalmazni.
(3)	E törvénynek az Art. 160. § (2) bekezdését és 176/A. §-át megállapító rendelkezései a
kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről
szóló, 1990. július 23-án Brüsszelben aláírt Egyezmény, az Osztrák Köztársaságnak, a Finn
Köztársaságnak és a Svéd Királyságnak a társult vállalkozások nyereségkiigazításával
kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezményhez való csatlakozásáról szóló
Egyezmény és az ehhez kapcsolódó Aláírási Jegyzőkönyv, a kapcsolt vállalkozások
nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló 1990. július 23-i
egyezmény módosításáról szóló Jegyzőkönyv, valamint a Cseh Köztársaságnak, az Észt
Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a
Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén
Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával
kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló Egyezményhez való csatlakozásáról
szóló Egyezmény és az ehhez kapcsolódó Aláírási Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2006. évi
XXXVI. törvény 3-6. §-ával egyidejűleg lép hatályba.
(4)	E törvénynek az Art. 175. § (16) bekezdését megállapító rendelkezése a kihirdetés
napján lép hatályba, azzal, hogy rendelkezéseit 2009. január 1-jétől kell alkalmazni.
(5)	E törvénynek az Art. 175. § (17)-(19) bekezdéseit, továbbá az Art. 178. § 4. pontját
megállapító rendelkezései a kihirdetés napján lépnek hatályba.
381.	§	E törvénynek a Tbj.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
382.	§	E törvénynek az Eho.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
383.	§	E törvénynek az Öpt.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
384.	§	E törvénynek az Mpt.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
385.	§	E törvénynek az Flt.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
386.	§ E törvénynek a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC.
törvényt módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
166
387.	§ E törvénynek az Szt.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
388.	§ E törvénynek a Gt.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
389.	§ (1) E törvénynek a Ctv.-t módosító rendelkezései - a (2) bekezdésben foglaltak
figyelembe vételével - 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
(2) E törvénynek a Ctv. 20. §-ának (1) bekezdését megállapító rendelkezése 2009. január
1-jével lép hatályba.
390.	§ E törvénynek az Szjtv.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek
hatályba.
391.	§ E törvénynek a Fétám tv.-t módosító rendelkezései a kihirdetés napján lépnek
hatályba.
392.	§ E törvénynek az EUCS tv.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek
hatályba.
393.	§ (1) E törvénynek a Kt.-t módosító rendelkezései - a (2) bekezdésben foglalt
kivétellel - 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
(2)	E törvénynek a Kt. 3. §-ának (11) bekezdését megállapító rendelkezése 2011. január 1-
jén lép hatályba.
394.	§ E törvénynek a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alóli mentesítésről
szóló XXVII. Fejezete a törvény kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.
395.	§ E törvénynek az Efeho-t beiktató rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
Módosító rendelkezések
396.	§ (1) 2008. január 1-jén az Szja tv.
1.	3. §-a 18. pontjában az „az Európai Unió Közös Agrárpolitikája magyarországi
végrehajtásában, illetve a nemzeti agrártámogatási rendszerben érintett ügyfelekkel
összefüggő ügyfélregiszter létrehozásáról és az ezzel kapcsolatos nyilvántartásba vételről
szóló kormányrendelet szerint” szövegrész helyébe az „a mezőgazdasági és vidékfejlesztési
támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási rendszerben” szövegrész,
2.	3. §-a 21. pontja a) alpontjában a „valamint” szövegrész helyébe „a versenytilalmi
(titokvédelmi) megállapodás alapján kapott bevételt, valamint” szövegrész, d) alpontjában a
„ munkanélküli-járadék, álláskeresést ösztönző juttatás” szövegrész helyébe „vállalkozói
járadék, álláskeresési járadék, álláskeresési segély, ha ennek megállapítására nem a
magánszemélyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár öt évet meg nem haladó időtartamon
belüli betöltésére is figyelemmel került sor, továbbá a” szövegrész,
3.	3. §-ának 23. pontja a) alpontjában a „nyugdíj előtti munkanélküli-segély
(előnyugdíj)” szövegrész helyébe a „nyugdíj előtti munkanélküli-segély (előnyugdíj),
álláskeresési segély, ha annak megállapítására a magánszemélyre irányadó öregségi
nyugdíjkorhatár öt évet meg nem haladó időtartamon belüli betöltésére is figyelemmel került
sor, továbbá a rehabilitációs járadékról szóló törvényben meghatározott rehabilitációs
járadék” szövegrész,
4.	3. §-ának 34. pontjában a „részjegy, célrészjegy” szövegrész helyébe a „részjegy,
befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy, célrészjegy” szövegrész,
5.	3. §-ának 72. pontja e) alpontjában a „juttatásnak a szakképzési hozzájárulásról és a
képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény melléklete szerint elszámolható része”
167
szövegrész helyébe a „juttatás havi összegének a hónap első napján érvényes havi
minimálbér 50 százalékát meg nem haladó része” szövegrész, a „havi minimálbér 15
százalékát” szövegrész helyébe „havi minimálbér 20 százalékát” szövegrész,
6.	4. §-ának (2) bekezdésében az „a kereskedelmi utalvány” szövegrész helyébe „az
utalvány (ideértve különösen a kereskedelmi utalványt és minden más hasonló jegyet, bónt,
kupont, valamint egyéb tanúsítványt, amely egy vagy több személy árujára vagy
szolgáltatására cserélhető, illetőleg egy vagy több személy esetében is alkalmazható
kötelezettség csökkentésére)” szövegrész,
7.	44/A. §-a (2) bekezdése felvezető szövegének első mondatában az „egyébként az
adótartozás” szövegrész helyébe az „ egyébként a magánszemély kérelmére az adótartozás”
szövegrész, a „pénztárnál vezetett egyéni számlája javára teljesíti, amelyre (amelyen)”
szövegrész helyébe a „pénztár bankszámlájára teljesíti, amelynél” szövegrész, az „illetve,
amelynek terhére történt” szövegrész helyébe az „illetve” szövegrész, második mondatában a
„számla esetén is csak egy számla” szövegrész helyébe a „pénztár esetén is csak egy”
szövegrész, d) pontjában az „adóhatóságnak visszautalja” szövegrész helyébe az
„adóhatóságnál erre a célra nyitott beszedési számlára visszautalja” szövegrész,
8.	44/A. §-a (3) bekezdésének első mondatában a „százalékos mértéket” szövegrész
helyébe a „százalékos mértéket, valamint a (2) bekezdésben említett megjelölt pénztár nevét
és bankszámlaszámát” szövegrész,
9.	44/B. §-ának (2) bekezdésében az „egyébként az adótartozás” szövegrész helyébe az
„ egyébként a magánszemély kérelmére az adótartozás” szövegrész, a „ számlája javára”
szövegrész helyébe a „számláját vezető számlavezetőhöz” szövegrész,
10.	47. §-ának (9) bekezdésében az „adóévet követő január 31-éig
magánszemélyenként, negyedéves bontásban” szövegrész helyébe az „adózás rendjéről szóló
törvény rendelkezései szerint” szövegrész,
11.	49/B. §-a (6) bekezdésének f) pontjában a „25 százaléka” szövegrész helyébe az
„50 százaléka” szövegrész,
12.	49/B. §-a (8) bekezdésének b) pontjában a „költséget meghaladó” szövegrész
helyébe a „költséget nem haladja meg, vagy a meghaladó” szövegrész,
13.	50. §-ának (4) bekezdésében és 53. §-a (1) bekezdésének c) pontjában és (3)
bekezdésének k) pontjában az „üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység
folytatásának feltételeiről” szövegrész helyébe az „üzletek működésének rendjéről, valamint
az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről”
szövegrész,
14.	62. §-ának (4) bekezdésében az „(1)-(3) bekezdés” szövegrész helyébe az „(1)-(2)
bekezdés” szövegrész, az „e bekezdés alkalmazásában” szövegrész helyébe az „e §
alkalmazásában” szövegrész,
15.	65. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a „befektetési jegy” szövegrész helyébe a
„kollektív befektetési értékpapír” szövegrész,
16.	66. §-a (6) bekezdésének első mondatában az „ügyvédi iroda tagja” szövegrész
helyébe az „ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, valamint a végrehajtó iroda tagja” szövegrész,
17.	66. §-ának (9) bekezdésében „a (8) bekezdés szerinti adót” szövegrész helyébe a
„az adót” szövegrész,
18.	67. §-a (9) bekezdésének bb) alpontjában az „a tőkepiacról szóló törvény szerinti
befektetési szolgáltatási tevékenység, kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység”
168
szövegrész helyébe a „a külön törvény szerinti befektetési szolgáltatási tevékenység, a
befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatás ” szövegrész,
19.	69. §-a (1) bekezdésének m) pontjában a „kifizetőt’ szövegrész helyébe a „kifizető
által a tevékenységének ellátása érdekében biztosított” szövegrész,
20.	69. §-ának (2) bekezdésében az „azon összeg” szövegrész helyébe az „a törvény
eltérő rendelkezése hiányában azon összeg” szövegrész,
21.	69. §-ának (12) bekezdésében a „határozható meg;” szövegrész helyébe a
„ határozható meg. A magáncélú utakra vonatkozó útnyilvántartás hiányában a bérlet árának
50 százaléka számít a magáncélú használat értékének. A magáncélú telefonhasználat
értékének tételes elkülönítése helyett választható, hogy a kifizetőt terhelő kiadás 20 százaléka
a magáncélú használat értéke. Ha magáncélú telefonhasználat elkülönítése nem lehetséges, a
kifizetőt terhelő kiadás 20 százalékát, ha a kifizető a szolgáltatás nyújtója, a magáncélú
használat szokásos piaci értékét vagy az összes használat szokásos piaci értékének 20
százalékát kell magáncélú használat értékének tekinteni.” szövegrész,
22.	77/C. §-a (2) bekezdésének negyedik mondatában a „bármely változásról”
szövegrész helyébe a „ bármely változásról (ideértve a program szervezője, vagy a letétkezelő
jogutódlásának esetét is)” szövegrész,
23.	77/C. §-a (7) bekezdésében „a tőkepiacról szóló törvény szerinti” szövegrész
helyébe „belföldi illetőségű” szövegrész,
24.	77/C. §-a (8) bekezdésének a) és b) pontjában az „a program szervezője”
szövegrész helyébe az „a program szervezője, vagy kapcsolt vállalkozása” szövegrész,
25.	77/C. §-a (19) bekezdésének felvezető rendelkezésében az „a gazdasági társaság”
szövegrész helyébe az „a gazdasági társaság (ideértve a program nyilvántartásba vétele
iránti kérelmet magyarországi fióktelepe, kereskedelmi képviselete útján benyújtó külföldi
vállalkozást is)” szövegrész,
26.	77/C. §-a (19) bekezdésénekf), g) és i) pontjaiban, valamint a (20) bekezdésének c)
pontjában a „gazdasági társaság” szövegrész helyébe a „gazdasági társaság, a kérelemben
megnevezett kapcsolt vállalkozása” szövegrész,
27.	1. számú melléklete 1.1. pontjában a „házastárs után járó jövedelempótlék”
szövegrész helyébe a „házastárs után járó jövedelempótlék, a kárpótlási jegyek életjáradékra
váltásáról szóló törvény alapján folyósított életjáradék” szövegrész,
28.	1. számú melléklete 8.30. pontjában a „ közoktatásról szóló törvényben
meghatározott” szövegrész helyébe a „a közoktatásban (vagy bármely EGT-államban ennek
megfelelő oktatásban) részt vevő” szövegrész, a „- rá tekintettel a családok támogatásáról
szóló törvény szerint családi pótlékra jogosult - ” szövegrész helyébe „- rá tekintettel a
családok támogatásáról szóló törvény vagy bármely EGT-állam hasonló jogszabálya alapján
családi pótlékra, vagy hasonló ellátásra jogosult - ” szövegrész,
29.	3. számú melléklete I. fejezetének 12. pontjában a „de legfeljebb évente 60 ezer
forint” szövegrész helyébe az „ elektronikus bevallás adására kötelezett mezőgazdasági
őstermelő esetében 50 százaléka” szövegrész,
30.	5. számú melléklete II. fejezetének 5. pontja b) alpontjának második francia
bekezdésében a „befektetési jegy” szövegrész helyébe a „befektetési jegy és más kollektív
befektetési értékpapír” szövegrész,
31.	6. számú melléklete III. fejezetének e) pontjában a „c)-d) pontban foglalt”
szövegrész helyébe a „c)-d) pontban és a 78/A. § (2) bekezdésében foglalt” szövegrész,
169
32.	7. számú melléklete 8. pontjának első mondatában a „valamint az előnyugdíjat’
szövegrész helyébe a „valamint az előnyugdíjat, álláskeresési segélyt, ha annak
megállapítására a magánszemélyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár öt évet meg nem
haladó időtartamon belüli betöltésére is figyelemmel került sor, továbbá a rehabilitációs
járadékról szóló törvényben meghatározott rehabilitációs járadékot, illetve” szövegrész,
33.	13. számú melléklete 12. pontjában a „minősül'' szövegrész helyébe a „vagy az
egyéni vállalkozó választása szerint a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami
támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak minősül,
azonban ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-Szerződés 87. és
88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és
középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló
1857/2006/EK rendeletben foglalt támogatásként vehető igénybe” szövegrész
lép.
397.	§ (1) 2008. január 1-jével a Tao. 2. §-ának (4) bekezdésében a „Külföldi illetőségű
adózó, a külföldi személy, ” szövegrész helyébe a „Külföldi illetőségű adózó, a külföldi
személy, illetve a külföldi illetőségű,” szövegrész lép.
(2)	2008. január 1-jével a Tao. 6. §-a (6) bekezdésének a) pontjában az „és az azt követő
adóévben, vagy” szövegrész helyébe a „.és az azt követő adóévben, illetve az első adóévében,
amennyiben az előtársasági időszakról külön beszámoló készítésére nem kötelezett, vagy”
szövegrész lép.
(3)	2008. január 1-jével a Tao. 7. §-a (1) bekezdésének dz) pontjában a „legalább két éven
át” szövegrész helyébe a „legalább egy éven át” szövegrész lép.
(4)	2008. január 1-jével a Tao. 7. §-a (3) bekezdésének a) pontjában a „nyilvántartott
munkanélküli” szövegrész helyébe a „nyilvántartottálláskereső” szövegrész lép.
(5)	2008. január 1-jével a Tao. 13. §-a (1) bekezdésében, valamint a Tao. 13/A. §-a (1)
bekezdésében az „u) és v) pontjaiban” szövegrész helyébe az „u), v) és x) pontjaiban”
szövegrész lép.
398.	§ 2008. január 1-jén az Eva tv. 6. §-a (2) bekezdésében az „a kereskedelmi
utalvány” szövegrész helyébe „ az utalvány (ideértve különösen a kereskedelmi utalványt és
minden más hasonló jegyet, bont, kupont, valamint egyéb tanúsítványt, amely egy vagy több
személy árujára vagy szolgáltatására cserélhető, illetőleg egy vagy több személy esetében is
alkalmazható kötelezettség csökkentésére) ” szövegrész lép.
399.	§ 2008. január 1-jén az Ekho tv.
a)	3. §-ának (3) bekezdésében az „5342 Világosító és egyéb filmgyártási foglalkozású”
szövegrész helyébe az „5342 Világosító és egyéb filmgyártási foglalkozású
5343 Díszletező, díszítő” szövegrész,
a „hangmérnök” szövegrész helyébe a „hangmérnök, továbbá a népi iparművész
igazolvánnyal rendelkező magánszemély az igazolványban feltüntetett tevékenysége
tekintetében” szövegrész,
b)	6. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a „11 százalékát” szövegrész helyébe „9,5
százalékát” szövegrész
lép.
170
400.	§ 2008. január 1-jével a Kjtv. 7. §-ának 3. pontjában „a társasági adóról és az
osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.)” szövegrész
helyébe a „Tao. tv.” szövegrész lép.
401.	§ (1) E törvény kihirdetésével egyidejűleg a Jöt. 48. §-ának (11) bekezdésében a
„csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX.
törvény” szövegrész helyébe a „cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a
végelszámolásról szóló, illetve a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény”
szövegrész, az 59. §-a (1) bekezdésének c) pontjában a „kőolaj-finomító adóraktárban”
szövegrész helyébe az „ásványolaj-adóraktárban” szövegrész, a 109. §-ának (1)
bekezdésében az „üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának
feltételeiről szóló” szövegrész helyébe az „üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes
üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló” szövegrész,
129. §-ának (3) és (4) bekezdésében a „közös rendeletben” szövegrész helyébe az „együttes
rendeletben” szövegrész lép.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Jöt. 29. §-a (2) bekezdésének a) pontjában a
„gazdálkodó szervezet-e [a polgári törvénykönyvről szóló, többször módosított 1959. évi IV.
törvény 685. § c) pont]” szövegrész helyébe a „gazdálkodó szervezet-e [a polgári
törvénykönyvről szóló, többször módosított 1959. évi IV törvény 685. § c) pont (a
továbbiakban: gazdálkodó szervezet)]” szövegrész, 55. §-a (4) bekezdésének felvezető
részében a „biodízel-adóraktárban” szövegrész helyébe a „bioüzemanyag-adóraktárban”
szövegrész, 58. §-a (5) bekezdésének h) pontjában a „biodízel-adóraktár” szövegrész helyébe
a „bioüzemanyag-adóraktár” szövegrész lép.
(3)	2008. szeptember 1-jével a Jöt. e törvényben megállapított 97. §-a
a)	(2) bekezdésének a) pontjában a „ 7800 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi
eladási ár 28,2 százaléka, de legalább 14 460forint/ezer darab” szövegrész helyébe a „8050
forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 28,3 százaléka, de legalább 14 875
forint/ezer darab” szövegrész,
b)	(2) bekezdésének c) és d) pontjában a „de legalább 5785forint/kilogramm” szövegrész
helyébe a „de legalább 5950 forint/kilogramm” szövegrész
lép.
402.	§ E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Etv. 6. §-ának (3) bekezdésében a
„ jogosult személy nem rendelkezik működési engedéllyel” szövegrész helyébe a „jogosult
személynek a külön jogszabály szerint nem kell rendelkeznie energiatermelői működési
engedéllyel” szövegrész lép.
403.	§ 2009. január 1-jétől a Htv. 39. §-ának (2) bekezdésében „a mellékletben”
szövegrész helyébe „a 3. számú mellékletben” szövegrész lép.
404.	§ (1) 2008. január 1-jétől az Itv. 24. §-ának (3) bekezdésében a „haszonélvezeti”
szövegrész helyébe a „vagyoni értékű” szövegrész, 28. §-ának (1) bekezdésében az „eljárási
cselekményért” szövegrész helyébe az „eljárásért” szövegrész, a 78. §-ának (2)
bekezdésében „az 1981. évi I. törvény 61. §-ának (3) bekezdése” szövegrész helyébe „a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény 114. §-ának (2) bekezdése” szövegrész, Melléklete VII. címe 3. pontjában a „35. §-
ának” szövegrész helyébe a „73. §-ának” szövegrész lép.
171
(2) 2008. január 1-jétől az Itv. 2004. évi CXXXV. törvény 82. §-ával beiktatott 77/A. §-a
(3)	bekezdésének számozása (4) bekezdésre, egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása
(5)	bekezdésre változik.
405.	§ 2008. január 1-jétől a Gjt. 6. §-ának (2) bekezdésében lévő „a lakópótkocsi,”
szövegrész helyébe „a lakókocsi, lakópótkocsi” szövegrész kerül.
406.	§ 2009. január 1-jétől a luxusadó tv. 5. §-ának (1) bekezdésében „az 1. számú
mellékletben” szövegrész helyébe „a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a
továbbiakban: Htv.) 1. számú mellékletében” szövegrész, 5. §-ának (7) bekezdésében a „2.
számú mellékletében” szövegrész helyébe a „Htv. 2. számú mellékletében”, a „2. számú
melléklet” szövegrész helyébe a „Htv. 2. számú melléklete” szövegrész, 11. §-a (1) és (2)
bekezdésében az „1. számú mellékletben” szövegrész helyébe a „Htv. 1. számú
mellékletében” szövegrész, 12. §-a j) és k) pontjában az „1. számú mellékletben” szövegrész
helyébe a „Htv. 1. számú mellékletében” szövegrész, 12. §-a l) pontjában az „1. számú
melléklet” szövegrész helyébe a „Htv. 1. számú melléklete” szövegrész, 12. §-a n) pontjában
a „2. számú mellékletben” szövegrész helyébe a „Htv. 2. számú mellékletében” szövegrész
lép.
407.	§ E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 16. § (3) bekezdése d) pontjában
az „a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott nómenklatúra szerint” szövegrész helyébe az
„az Európai Parlament és a Tanács a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása
NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról szóló 1893/2006/EK rendelet szerint” szövegrész;
a 16. § (4) bekezdésében a „mezőgazdasági őstermelőt” szövegrész helyébe a
„mezőgazdasági őstermelőt és a Tbj. 56/A. §-a szerinti személyt saját biztosítási jogviszonya
tekintetében is” szövegrész, a „székhelyének” szövegrész helyébe a „székhelyének,
telephelyének, lakóhelyének, továbbá jogelődje nevének és adószámának” szövegrész; a 16. §
(6)	bekezdésében a „a FEOR-számot” szövegrész helyébe a „a FEOR-számot, valamint ezek
bejelentése időpontját, illetve az adózó valamennyi általa ismert pénzforgalmi jelzőszámát”
szövegrész; a 17. § (3) bekezdése f) pontjában az „a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott
nómenklatúra szerint” szövegrész helyébe a „az Európai Parlament és a Tanács a gazdasági
tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról szóló
1893/2006/EK rendelet szerint” szövegrész; a 31. § (10) bekezdésében a „nyugdíj,”
szövegrész helyébe a „nyugdíj, rehabilitációs járadék,” szövegrész; az 55. § (3)
bekezdésében a „telephelyét,” szövegrész helyébe a „telephelyét, adószámát,” szövegrész; a
72. § (1) bekezdésében a „törvény nem utalja” szövegrész helyébe a „törvény vagy
kormányrendelet nem utalja” szövegrész; a 92. § (8) bekezdésében az „értesítés
kézbesítésétől” szövegrész helyébe az „értesítés postára adásától” szövegrész; a 103. § (1)
bekezdés első mondatában az „ Az állami adóhatóság” szövegrész helyébe az „ Az állami
adóhatóság, illetőleg a vámhatóság” szövegrész; a 109. § (1) bekezdésében a
„vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal” szövegrész helyébe a
„vagyongyarapodásával vagy az életvitelére fordított kiadásokkal” szövegrész; a 178. § 15.
pontjában a „a nyugdíjbiztosítási járulék,” szövegrész helyébe az „a nyugdíjbiztosítási
járulék, a korkedvezmény-biztosítási járulék, ” szövegrész; a 178. § 22. pontjában a
„hivatásos és továbbszolgáló állományú tagját” szövegrész helyébe a „hivatásos és
szerződéses állományú tagját” szövegrész, az 1. számú melléklete I/B/3/a) pontjának ac)
alpontjában „ a tárgyévet megelőző évben” szövegrész helyébe a „ a tárgyévet megelőző
második évben” szövegrész lép.
408.	§ A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek
gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának
elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény 4. §
(6)	bekezdésében az „Az 1. § (2) bekezdése 1. pontjának c) alpontjában” szövegrész helyébe
172
az „Az 1. § (2) bekezdése 1. pontjának b)-c) alpontjában” szövegrész; a 4. § (1) bekezdésében
az „a 6. §-ban meghatározott kivétellel” szövegrész helyébe az „az 1. § (2) bekezdése 1.
pontjának c) alpontjában szereplő személyek vonatkozásában az 6. §-ban meghatározott
kivétellel” szövegrész lép.
409.	§ A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 1. §-ának (5)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A felügyelő jogosult hatósági ellenőrzés során megállapított tényállás alapján a
foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti, illetve a munkavállalónak
munkavégzés céljából történő átengedése alapjául szolgáló jogviszony, valamint a tényleges
foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolat minősítésére. Ehhez a foglalkoztatónak
rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható,
hogy a részére végzett munka a (4) bekezdés szerinti jogviszonyok alapján, vagy ellenérték
nélkül történt.”
410.	§ A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 36. §-a (2) bekezdésének c)
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(2) A Vám- és Pénzügyőrség végzi a nyomozást a következő bűncselekmények miatt:/
,,c) jogosulatlan gazdasági előny megszerzése (Btk. 288. §), a számvitel rendjének
megsértése (Btk. 289. §), csődbűncselekmény (Btk. 290. §), adócsalás (Btk. 310. §),
munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás (Btk. 310/A. §), az Európai Közösségek
pénzügyi érdekeinek megsértése (Btk. 314. §), a csalás, ha adóra, járulékra vagy költségvetési
támogatásra követik el (Btk. 318. §), az orgazdaság, ha csempészett nem közösségi árura
követik el (Btk. 326. §), pénzmosás (Btk. 303. §, Btk. 303/A. §), a pénzmosással kapcsolatos
bejelentési kötelezettség elmulasztása (Btk. 303/B. §),”
411.	§ (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a csődeljárásról és a felszámolási
eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 52. § (1) bekezdése első mondatában az „és a záró
mérleg elkészítésének napját követő 30 napon belül” szövegrész helyébe az „és a záró mérleg
elkészítésének napját követő napon” szövegrész lép.
(2) Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi CXXXI. törvény
203. § (1) bekezdésében a „2007. évben” szövegrész helyébe a „2008. évben” szövegrész
lép.
412.	§ (1) E törvény kihirdetését követő napon az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény
(a továbbiakban: Ütv.) 5. §-ának (3) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
„k) cég székhelyének biztosítása (székhely szolgáltatás).”
(2) Az Ütv. 133/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„133/A. § Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy rendeletben
állapítsa meg
a)	azoknak az ügyeknek a nyilvántartására vonatkozó szabályokat, amelyekben a 27/B. §
szerinti ellenőrzésre kerül sor,
b)	az okiratok ellenjegyzése során a személyazonosság ellenőrzésével kapcsolatos eljárás
részletes szabályait,
c)	az ügyvédek, az alkalmazott ügyvédek, az ügyvédjelöltek és a külföldi jogi tanácsadók
és az európai közösségi jogászok igazolványára vonatkozó részletes szabályokat,
d)	a székhely szolgáltatásra vonatkozó részletes szabályokat.”
173
413. § 2008. január 1-jén a Tbj.
a)	4. § k) pontjának 1. alpontjában „a tanulószerződésben meghatározott díj” szövegrész
helyébe „a tanulószerződésben meghatározott díj, a hallgatói munkadíj” szöveg,
b)	4. § zs) pontjában a „kivéve azt a személyt” szövegrész helyébe az „ideértve azt a
személyt is” szöveg,
c)	5. § (1) bekezdésének b) pontjában „az iskolai szövetkezet nappali tagozatos”
szövegrész helyébe „az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat
folytató” szöveg,
d)	5. § (1) bekezdésének g) pontjában „a tárgyhónapot megelőző hónap első napján
érvényes minimálbér (a továbbiakban: minimálbér) havi összegének” szövegrész helyébe „a
minimálbér” szöveg,
e)	5. § (2) bekezdésében a „gazdasági társaság vezető tisztségviselője,” szövegrész
helyébe a „szövetkezet vezető tisztségviselője,” szöveg,
f)	21. § b) pontjában „az Szja tv. 7. § (1) bekezdésénekka)-kc)pontja” szövegrész helyébe
„az Szja tv. 7. § (1) bekezdésének k)pontja” szöveg,
g)	26. § (5) bekezdésének c) pontjában „a felsőoktatási intézmény nappali tagozatán”
szövegrész helyébe „a felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében”
szöveg,
h)	34. § (1) és (5) bekezdésében a „29,5 százalék” szövegrész helyébe a „33,5 százalék”
szöveg,
i)	34. § (5) bekezdésének a) pontjában a „felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán”
szövegrész helyébe a „felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében”
szöveg,
j) 34. § (12) bekezdésében az „oktatási intézmény nappali tagozatán” szövegrész helyébe
az „oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében” szöveg,
k) 36 § (1) bekezdésében „A járulék alapja” szövegrész helyébe „A nyugdíjjárulék
alapja” szöveg,
l) 37 § (1) bekezdésében „A járulék alapja” szövegrész helyébe „A nyugdíjjárulék
alapja” szöveg,
m) 41. § (2) bekezdésének harmadik mondatában a „nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv és
az egészségbiztosítási szerv (a továbbiakban: társadalombiztosítási igazgatási szervek)”
szövegrész helyébe a „társadalombiztosítási igazgatási szervek” szöveg,
n) 52. § (4) bekezdésében „ a minimum járulékalap” szövegrészek helyébe „a minimum
járulékalap, bejelentés esetén a minimálbér” szöveg
lép.
414.	§ (1) 2008. január 1-jén a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi
LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 8/B. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha a hatóság külön törvényben foglaltak szerint a foglalkoztatót, egyéni vállalkozót a
kérelmében megjelölt munkahelyen az adott munkakör tekintetében a korkedvezmény-
biztosítási járulék megfizetési kötelezettsége alól mentesíti, az adott munkakör a mentesítés
időpontjától annak visszavonásáig korkedvezményre nem jogosít.”
(2)	2008. január 1-jén a Tny.
a)	22. §-a (1) bekezdésének g) pontjában az „(ekho) alap 50 százalékát” szövegrész
helyébe az „(ekho) alap 50 százalékát, 2008. január 1-jétől 61 százalékát” szöveg,
174
b)	22/A. §-ának (1) bekezdésében a „0,4 százalékával” szövegrész helyébe a „0,5
százalékával” szöveg
lép.
415.	§ 2008. január 1-jén az Eho.
a)	3. § (3) bekezdésében „a Tbj. 19. § (1) bekezdése, 36-37. §-a és 39. § (2) bekezdése
alapján megfizetett egészségbiztosítási járulék, egészségügyi szolgáltatási járulék”
szövegrész helyébe „a Tbj. 19. § (1) bekezdése és az egyszerűsített közteherviselési
hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény 9. § (2) bekezdése alapján megfizetett
egészségbiztosítási járulék, a Tbj. 36-37. §-a és 39. § (2) bekezdése alapján megfizetett
egészségügyi szolgáltatási járulék” szöveg,
b)	3. § (5) bekezdésében az „adóköteles béren kívüli juttatás” szövegrész helyébe az
„adóköteles béren kívüli juttatás és járulék alapjául szolgáló azon összeg” szöveg,
c)	5. § (1) bekezdésének d) pontjában „az Szja tv. 7. § (1) bekezdésének ka)-kc) pontja”
szövegrész helyébe „az Szja tv. 7. § (1) bekezdésének k)pontja” szöveg,
d)	5. § (1) bekezdésének f) pontjában a „nappali tagozatos” szövegrész helyébe a
„nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató” szöveg,
e)	6. § (4) bekezdésében a „felsőoktatási intézmény nappali tagozatán” szövegrész
helyébe a „felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében” szöveg,
f)	11. § (2) bekezdésében a „jövedelem nem kifizetőtől származik” szövegrész helyébe a
„ jövedelem nem kifizetőtől származik vagy az egészségügyi hozzájárulás levonására nincs
lehetőség” szöveg
lép.
416.	§ E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Öpt. 2. § (3) bekezdésének d) pontja
„az egyéni számla tartalmazza” szövegrészt követően kiegészül az „(elszámolóegységekre
épülő nyilvántartási rendszert vezető pénztárak esetén elszámolóegységben és forintban
kifejezve)”, a 37. §-ának (5) bekezdésében a „- kihelyezett kiegészítő vállalkozása kivételével
—	” szövegrész helyébe a „— kihelyezett kiegészítő vállalkozása, a pénztár vagyonának
befektetését és kezelését, ingatlanfejlesztését, ingatlanüzemeltetését, ingatlankezelését végző,
vagy adminisztrációs és nyilvántartási, járadékszolgáltatási feladatait ellátó szervezetben
lévő tulajdoni részesedés kivételével —” szövegrész lép, a 47. § (3) bekezdése a
„munkaképességét legalább ötven százalékban elvesztette,” szövegrészt követően kiegészül
az „illetve legalább negyven százalékos mértékű egészségkárosodást szenvedett,”
szövegrésszel, az 50/A. §-a és 51/A. §-a a „nyújthat” szövegrészt követően kiegészül „a
pénztártagok, illetve rendelkezésük alapján a közeli hozzátartozók részére” szövegrésszel.
417.	§ E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Mpt. 4. § (2) bekezdésének l) pontja ,,a
Tbj. 5. §-ában” szövegrészt követően kiegészül az „és 26. § (1) bekezdésében” szövegrésszel,
az Mpt. 10. § (2) bekezdésében a „havonta, a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig”
szövegrész helyébe a „folyamatosan, az adatszolgáltatás módjára kiadott
kormányrendeletben leírtak szerint” szövegrész lép, az Mpt. 23. §-ának (4) bekezdésében a
„fél év” szövegrész helyébe a „hat hónap” szövegrész lép; a 40. § (2) bekezdésének e) pontja
a „vagyonkezelő” szövegrészt követően kiegészül az „ingatlanfejlesztő, ingatlanüzemeltető,
ingatlankezelő’ szövegrésszel, a 40. § (8) bekezdés b) pontja a „vagyonkezelő” szövegrész
után kiegészül „ , az ingatlanértékelő, az ingatlanfejlesztő és a műszaki ellenőr”
szövegrésszel, az 50. § (1) bekezdésének b) pontja a „tulajdont szerezhet” szövegrészt
követően kiegészül „a pénztár részére ingatlanfejlesztést, ingatlanüzemeltetést,
ingatlankezelést végző” szövegrésszel, az 50. § (4) bekezdése a „vagyonkezelését” szövegrészt
követően kiegészül az „ingatlanfejlesztését, ingatlanüzemeltetését, ingatlankezelését”
175
szövegrésszel, az 59. § (3) bekezdésének c) pontja a „pozitív különbözet,” szövegrészt
követően kiegészül a „a fedezeti tartalékból vásárolt, a pénztár elhelyezésére szolgáló
ingatlan hasznosítási díjaként a működési tartalékból átvezetett összeg,” szövegrésszel, a
60. § (3) bekezdésének f) pontja, valamint a 61. § (2) bekezdésének f) pontja a
„vagyonkezelő” szövegrészt követően kiegészül az „, ingatlanfejlesztést, ingatlanüzemeltetést,
ingatlankezelést végző" szövegrésszel, a 61. § (3) bekezdésének e) pontja a „kiadásokat,”
szövegrészt követően kiegészül a „valamint a fedezeti tartalékból vásárolt, a pénztár
elhelyezésére szolgáló ingatlan hasznosítási díjaként a fedezeti tartalékba átvezetett
összeget,” szövegrésszel, a 67. § (1) bekezdése a „szervezetének végzését” szövegrészt
követően kiegészül az „,ingatlanfejlesztését, ingatlanüzemeltetését, ingatlankezelését”
szövegrésszel.
418.	§ (1) 2008. január 1-jén az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény (a
továbbiakban: Átv.) 45. §-ának (4) bekezdése a következők szerint módosul:
„(4) Az állattenyésztési bírságot külön jogszabályban meghatározott számlára kell
befizetni. A határidőre meg nem fizetett bírságot adók módjára kell behajtani.”
(2)	2008. január 1-jén az Átv. 49. §-a (1) bekezdésének a) pontja a következő új 16.
alponttal egészül ki:
„16. az állattenyésztési bírság befizetésének és felhasználásának módját,”.
419.	§ E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 153. §-a (4) bekezdésében „A
cégbíróságnál letétbe helyezett” szövegrész helyébe „A letétbe helyezett”, a 153. §-a (4)
bekezdésében az „azokról a cégbíróságnál bárki” szövegrész helyébe az „azokról bárki”, a
154. §-a (11) bekezdésében a „letétbe helyezési vagy” szövegrész helyébe a „letétbe
helyezési, valamint” szöveg lép.
420.	§ E törvény kihirdetését követő napon a Gt. 284. § (1) bekezdésének „a nem vagyoni
hozzájárulást” szövegrésze helyébe „a nem pénzbeli hozzájárulást” szövegrész lép.
421.	§ 2008. január 1-jén az Szjtv. 7. §-ában az „állami törvényességi” szövegrész
helyébe „hatósági” szövegrész; az Szjtv. 36. §-ának (1) bekezdésében a „törvényességi”
szövegrész helyébe „hatósági” szövegrész lép.
422.	§ 2008. január 1-jén a Fétám tv.
a)	1. §-ának (2) bekezdésében a „kincstári számlára” szövegrész helyébe a „kincstári
letéti Start-számlára” szövegrész,
b)	3. §-ának (2) bekezdésében, 5. §-ának (5) bekezdésében, 8. §-ának (1) bekezdésében, 9.
§-a (1) bekezdésének b) pontjában a „kincstári számlán” szövegrész helyébe a „kincstári
letéti Start-számlán” szövegrész,
c)	6. §-a (1) bekezdésében a „születésnapjának betöltéséig” szövegrész helyébe az
„életéve betöltésének napjáig” szövegrész,
d)	6. §-a (2) bekezdésének c) pontjában „az a)-b) pontban” szövegrész helyébe „az a)
pontban” szövegrész,
e)	9. §-ának (3) bekezdésében a „gyámhivatal” szövegrész helyébe a „gyámhivatal, a
családtámogatási igazgatási eljárás során az igényelbíráló szerv” szövegrész
lép.
423.	§ E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004.
évi XIX. törvény 2. §-a (6) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
176
/(6) A Vám- és Pénzügyőrség egyéb feladatainak ellátása keretében végzi:/
„d) a közúti határátkelőhelyek üzemeltetését, a fenntartásukra és fejlesztésükre vonatkozó
feladatok végrehajtását, az Európai Unió valamely tagállamával közös határszakaszon lévő, a
Rendőrségnek üzemeltetésre átadott közúti határátkelőhelyek kivételével.”
424.	§ Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. év LXI. törvény
225. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) Az adózónak a Tao. 10. § (6) bekezdésének 2006. december 31. napján hatályos
rendelkezései szerint készített bevallása figyelembevételével megállapított nyilvántartott
adómentesen képzett eredménytartalékkal (a továbbiakban: nyilvántartott eredménytartalék),
egyenlő részletekben, a 2007-ben kezdődő adóév és az azt követő két adóév adózás előtti
eredményét kell növelnie, kivéve, ha
a)	közhasznú társasággá alakul, vagy közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit
gazdasági társaságként működik tovább, vagy
b)	külön jogszabályban foglaltak szerint kiemelt vagy feltételes tanúsítvánnyal
rendelkezik, és - a külön jogszabályban foglaltak szerint - a bértámogatásra jogosító
megváltozott munkaképességű, egészségkárosodott dolgozók foglalkoztatási aránya az
adóévben, és azt követő két adóévben évente átlagosan eléri, vagy meghaladja a 70
százalékot, azzal, hogy
ha a b) pontban foglalt feltételek valamelyike nem teljesül, akkor a harmadik adóévről
készített adóbevallásában meg kell növelnie az adózás előtti eredményét a nyilvántartott
eredménytartalék azon részének 120 százalékával, amellyel nem növelte az adózás előtti
eredményét.”
Hatályon kívül helyező rendelkezések
425.	§ 2008. január 1-jén hatályát veszti az Szja tv.
a)	3. §-a 23. pontjának i) alpontjában a „kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló
törvény alapján folyósított életjáradék, továbbá” szövegrész,
b)	44/A. §-a (2) bekezdése felvezető szövegének utolsó mondatában a „számlát vezető”
szövegrész,
c)	49/B. §-a (10) bekezdésének c) pontjában a „költségként elszámolt és” szövegrész,
(16) bekezdésének utolsó mondata, valamint (21)-(22) bekezdései,
d)	55. §-ának (2)-(5) bekezdései,
e)	62. §-ának (1) bekezdésében az „- a 63. § (5) bekezdésének rendelkezését is
figyelembe véve megállapított -” szövegrész,
f)	76. §-ának (5) bekezdése,
g)	77/A. § (2) bekezdésének d) pontjában az „az értékpapírt dolgozói üzletrészként,”
szövegrész,
h)	80. §-ának c) pontjában és 1. számú mellékletének 8.21. pontjában az „és postai”
szövegrész,
i)	1. számú mellékletének 7.19 és 7.20. alpontjai.
426.	§ (1) 2008. január 1-jén hatályát veszti a Tao.
a)	4. §-a 4. pontjának e) alpontja,
b)	7. §-a (1) bekezdésének q) és ty) pontja és (21) bekezdése,
c)	8. §-a (1) bekezdése n) pontjának ne) alpontja,
177
d)	14. §-ának (3) bekezdése,
e)	22. §-ának (6)-(8), valamint (11)-(13) bekezdése,
f)	29. §-a (5) bekezdésének c) pontja,
g)	29/D. §-ának (8) és (12) bekezdése,
h)	29/F. §-ának (1) bekezdése,
i)	29/G. §-ának (1) bekezdése.
(2)	2008. január 1-jén hatályát veszti a Tao. 17. §-ának (5) bekezdése, azzal, hogy a Tao.
17.	§-ában foglaltakat a hitelintézet a 2008-ban kezdődő adóévtől keletkezett negatív
adóalapra alkalmazhatja.
(3)	2008. január 1-jén hatályát veszti a Tao. 7. §-a (1) bekezdésének e), k) pontjában, a
(16)	bekezdésében, valamint a Tao. 8. §-a (1) bekezdésének k) pontjában az „és a kockázati
tőketársaságot” szövegrész.
(4)	2008. január 1-jén hatályát veszti a Tao. 5. §-ának (5) bekezdésében az „és a részleges
átalakulással”, az „és a részlegesen átalakuló szövetkezetnek” szövegrész, a Tao. 16. §-a (2)
bekezdésének d), f) pontjában, a (9) bekezdésében és a Tao. 17. §-ának (7) bekezdésében az
„és részleges átalakulás” szövegrész, a Tao. 21. §-ának (15) bekezdésében a „vagy részleges
átalakulással” szövegrész, a Tao. 26. §-ának (3) és (6) bekezdésében az „és a részlegesen
átalakuló szövetkezet” szövegrész.
427.	§ 2008. január 1-jével hatályát veszti az Eva tv. 5. §-ának (6)-(9) bekezdése és
16/A. §-a.
428.	§ 2008. január 1-jén hatályát veszti a Kjtv 3. §-a (2) bekezdésének e) pontjában a „, a
társas vállalkozás részleges átalakulása” szövegrész, valamint a Kjtv 3. §-ának (6)
bekezdésében az „és a részlegesen átalakuló szövetkezet”, az „(ideértve a részlegesen
átalakuló szövetkezetet is)” szövegrész.
429.	§ (1) 2008. január 1-jével a Jöt. 58. §-a (4) bekezdésének g) pontja, 102. §-ának (4)-
(6)	bekezdése és 129. §-a (1) bekezdésének b) pontja hatályát veszti.
(2)	2009. január 1-jével a Jöt. e törvénnyel megállapított 52. §-ának (4) bekezdése hatályát
veszti.
(3)	2014. január 1-jével a Jöt. e törvénnyel megállapított 52. § (1) bekezdésének a)
pontjában az „illetve amennyiben legalább 4,4 térfogatszázalék bioetanolt - közvetlen
bekeveréssel és/vagy ETBEformájában - tartalmaz, 103 500 Ft/ ezer liter, ” szövegrész, 52. §
(1)	bekezdésének d) pontjában az „illetve amennyiben legalább 4,4 térfogatszázalék biodízelt
tartalmaz, 85 000 Ft/ezer liter,” szövegrész hatályát veszti.
(4)	A Jöt. 2005. évi CXIX. törvénnyel megállapított 52. §-a (1) bekezdésének d) pontja
nem lép hatályba.
430.	§ 2008. január 1-jén a Vtv. 70. §-ának (6) bekezdése, valamint a 82. §-a (1)
bekezdésének n) pontja hatályát veszti.
431.	§ 2008. január 1-jétől a Htv. 52. §-ának 41. pontjában az „ilyen hiányában vagy ha
több ilyen hely van, akkor a központi ügyvezetés helye” szövegrész, Mellékletének 1.2 pontja
harmadik mondatában az „ és az azt követő adóévben ” szövegrész, továbbá e pont nyolcadik
mondata hatályát veszti.
178
432.	§ 2009. január 1-jétől a Htv. 6. §-ának c) pontjában a „16. §-ának a) pontjában,
22.	§-ának a) pontjában, ” szövegrész, 7. §-ának b) pontja és 13. §-ának g) pontja hatályát
veszti.
433.	§ 2008. január 1-jétől az Itv. 44. §-ának (2) bekezdése, 73. §-a (12) bekezdésének
utolsó mondata, Melléklete VI. címe 1. pontjának c) alpontjában az „- a külpolitikáért felelős
miniszter kivételével — ” szövegrész hatályát veszti.
434.	§ (2) 2008. január 1-jétől a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997.
évi XXX. törvény 5. §-ának (5) bekezdése hatályát veszti.
435.	§ 2008. január 1-jétől hatályát veszti a Gjt. 18. §-ának 18. pontjából „ide nem értve a
forgalomból való fiktív kivonást,” szövegrész.
436.	§ 2009. január 1-jétől a luxusadó tv. 1. és 2. számú melléklete hatályát veszti.
437.	§ E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Art. 7. § (6) bekezdése; az Art. 20/A. §
(2)	bekezdés d) pontjának dc) alpontja; a 31. § (2) bekezdésének 27. pontját követő mondata;
a 31. § (8) bekezdése; a 92. § (9) bekezdésében az „ - ideértve a határidő meghosszabbodását
is - az ellenőrzést lefolytató adóhatóság, amennyiben a meghosszabbításról a felettes
adóhatóság rendelkezett,” szövegrész; a 134. § (4) bekezdése; 143. § (2) bekezdése; a 2.
számú melléklet I./Határidők 7. pontja hatályát veszti.
438.	§ E törvény hatálybalépésével az Ütv. 5. § (3) bekezdésének a ,,h) cég székhelyének
biztosítása (székhely szolgáltatatás),” szövegrésze hatályát veszti.
439.	§ A jogügyletek biztonságának erősítése érdekében szükséges törvénymódosításról
szóló 2007. évi LXIV. törvény 65. §-a (3) bekezdés b) pontjának az „és 3. számú
mellékleténekI. 3. pontja” szövegrésze nem lép hatályba.
440.	§ 2008. január 1-jén hatályát veszti a Tbj.
a)	5. § (1) bekezdésének g) pontjában a „különösen a” szövegrész,
b)	16. § (1) bekezdésének h) pontjában a „ , munkanélküliek jövedelempótló
támogatásában” szövegrész,
c)	18. § (5) bekezdésében, 20. § (1) bekezdésében, 27. § (1) bekezdésében, 36. § (1)
bekezdésében, 50. § (1) bekezdésében az „ , elszámolt” szövegrész,
d)	29. § (2) bekezdése,
e)	29. § (3) bekezdésében az „ — ideértve a tételes átalányadózót is — ” szövegrész,
f)	29. § (7) bekezdésében a „tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes”
szövegrész,
g)	31. § (3) bekezdésében a „vagy közép-, illetőleg felsőfokú oktatási intézmény nappali
tagozatán folytat tanulmányokat” szövegrész,
h)	34. § (1) bekezdésének b) pontjában „a 8. § a) és c)pontja alapján” szövegrész,
i)	35. § (6) bekezdésének második mondata,
j) 39. §-ának (3) bekezdése,
k) 39. §-ának (4) bekezdésében a „(2)-(3) bekezdés szerinti” szövegrész.
441.	§ 2008. január 1-jén hatályát veszti az Eho.
a)	3. § (2) bekezdésében a „11” szövegrész,
b)	3. § (3) bekezdésében „az Szja tv. szerint külön adózó,” szövegrész,
c)	3. § (4) bekezdése,
d)	7. § (1) bekezdésének h) pontja,
179
e)	9. § (1) bekezdésében a „ 3450 Ft (naptári naponként 115 Ft), 2005. november 1-jétől”
szövegrész,
f)	10. § (4) bekezdése.
442.	§ 2008. január 1-jén hatályát veszti az Flt.
a)	41/A. §-a a felette lévő címmel együtt,
b)	42. §-a feletti címből a „, valamint a rehabilitációs hozzájárulás” szövegrész,
c)	42. §-ának (6) bekezdése
d)	42/A. §-a.
443.	§ 2008. január 1-jén hatályát veszti a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
szóló 1993. évi III. törvény 54/A. §-a és az azt megelőző alcím.
444.	§ E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Öpt. 2. § (7)
bekezdésének c)-d) pontja és 30. § (5) bekezdése;
445.	§ E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Mpt. 66. § (8)
bekezdése, 67. § (6) bekezdése, 69. § (3) bekezdésének második mondata és 69. § (4)
bekezdésének utolsó mondata.
446.	§ 2008. január 1-jén hatályát veszti a szakképzési hozzájárulásról és a képzés
fejlesztésének támogatásáról szóló 2003.évi LXXXVI. törvény 1-7. §-a.
447.	§ 2008. január 1-jén hatályát veszti a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény
21.	§-a (2) bekezdésének b) pontja, valamint (5) bekezdése, továbbá 25. §-a,
448.	§ 2008. január 1-jén hatályát veszti a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról
szóló 2003. évi XC. törvény 3-6 §-ai, valamint 14. §-a.
449.	§ 2008. január 1-én nem lép hatályba a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi
LXXXIV. törvénynek az Szja tv.-t módosító 26. §-a.
450.	§ 2008. január 1-jén hatályát veszti a vadvédelemről, a vadgazdálkodásról, valamint
a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény:
a)	VI. fejezet címében a „vadvédelmi hozzájárulást” szövegrész,
b)	82. §-a,
c)	85. § -a (1) bekezdésében a „vadvédelmi hozzájárulást” szövegrész,
d)	95. §-a (1) bekezdésének c) pontja.
451.	§ 2008 január 1-jén hatályát veszti az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi
LIV. törvény
a)	XII. fejezet címében a „az erdőfenntartási járulék” szövegrész,
b)	101. §-a,
c)	102. §-a (4) bekezdésének a) pontjában az „az erdőfenntartási járulék tízszerese, de
legalább” szövegrész,
d)	103/A. §-ában az „az erdőfenntartási járulék” szövegrész,
e)	106. §-a (1) bekezdésének 13. pontjában az „az erdőfenntartási járulék” szövegrész,
f)	valamint az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény „Az
erdőfenntartási járulék mértéke” című melléklete.
452.	§ 2008. január 1-jén hatályát veszti a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi
XLI. törvény 55. §-a (2) bekezdésének a) pontjának második mondata „A halászatfejlesztési
180
hozzájárulást a korábban megállapított mértékben mindaddig fizetni kell, ameddig a halászati
jog átengedéséről szóló határozat érvényben van” szövegrész
453.	§ 2008. január 1-jén hatályát veszíti az Átv. 13. §-a és melléklete.
454.	§ (1) 2008. január 1-jén hatályát veszti az Szt. 20. §-ának (3) és (4) bekezdésében,
145. §-ának (1), (2) és (5) bekezdésében, 177. §-ának (11) bekezdésében a „konvertibilis”
szövegrész, valamint a 45. §-ának (2) bekezdésében „a rendkívüli bevételekkel szemben”
szövegrész.
(2) 2008. január 1-jén hatályát veszti az Szt. 145. §-ának (4) bekezdésében ,,a
cégbíróságon” szövegrész, a 153. §-ának (1)-(2) és (5) bekezdésében „a cégbíróságnál”
szövegrész, a 154. §-ának (6) bekezdésében a „cégbíróságnál történő” szövegrész, a 154. §-
ának (1), (4) és (7) bekezdésében az „- a letétbe helyezéssel egyidejűleg —” szövegrész,
valamint az Szt. 154. §-a (1) és (3) bekezdésének utolsó mondata.
455.	§ A Ctv. 1. § (2) bekezdésének c) és e) pontja e törvény kihirdetését követő napon
hatályát veszti.
456.	§ 2008. január 1-jén hatályát veszti az Szjtv. 7/A. §-ának (5) bekezdése, 17. §-ának
(2)	bekezdése, 26. §-a (13) bekezdésének utolsó mondata, 33/A. §-ának utolsó mondata és
38. §-a (2) bekezdésének f) pontja.
457.	§ 2008. január 1-jén hatályát veszti a Fétám tv. 6. §-a (5) bekezdésének a) pontjában
a „b)pontban nem említett” szövegrész.
458.	§ 2008. január 1-jén hatályát veszti a fiatalok életkezdési támogatásáról szóló 2005.
évi CLXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 326/2005. (XII. 28.) Korm. rendelet.
459.	§ 2008. január 1-jén az EUCS tv. 138. §-ának (1) bekezdése hatályát veszti.
460.	§ 2008. január 1-jén a Kt. 2. § (3) bekezdésének c) pontjában „a hűtőberendezés”, a
7.	§ (3) bekezdésében „a hűtőberendezés,” szövegrész, a IV. Fejezet címében
„hűtőberendezések és”, 14. § (1) bekezdésben „ a hűtőberendezések és”, a 14. § (2)
bekezdésben a „hűtőberendezések és” szövegrész, továbbá a 15. § (1) bekezdés a) pontja, 3.
számú mellékletének címében a „Hűtöberendezések és” szövegrész, 3. számú mellékletének
„ I. A hűtőberendezések termékdíjtételei” táblázata, 4. számú melléklete, valamint 9. számú
mellékletének első sorában „, kivéve a hűtőberendezés” szövegrész hatályát veszti.
Átmeneti rendelkezések
461.	§ (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezéseit - a (2)-(9) bekezdésben
foglaltak figyelembe vételével - a hatálybalépésük napjától megszerzett jövedelemre és
keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2)	A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján
2005.	november 1-jét megelőzően megállapított, de 2005. november 1-jétől tovább
folyósított, valamint a 2005. november 1-je után a 2005. október 31-én hatályos szabályok
szerint megállapított, és folyósított munkanélküli-járadék, álláskeresést ösztönző juttatás,
nyugdíj előtti munkanélküli-segély (előnyugdíj) adókötelezettségét az Szja törvény 3. §-ának
2005.	október 31-én hatályos 21. és 23. pontja alapján kell megállapítani.
(3)	A 2007. január 1-től megszerzett jövedelem adókötelezettségére is alkalmazni lehet az
Szja tv.
a)	3. §-a 72. pontjának e törvénnyel módosított e) alpontját,
b)	7. §-a (1) bekezdésének e törvénnyel módosított e) és i) alpontját,
181
c) 1. számú mellékletének e törvénnyel módosított 7.7. pontját.
(4)	Az Szja tv. 39. §-ának e törvénnyel módosított (1) bekezdését a 2007. évről szóló
adóbevallás benyújtásakor is alkalmazni kell.
(5)	Az az egyéni vállalkozó, aki működési engedélyét az üzletek működésének rendjéről,
valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének
feltételeiről szóló kormányrendelet alapján kapta, az adózási mód megválasztásánál már a
2007. adóévben alkalmazhatja az Szja tv. 53. §-ának e törvénnyel megállapított (4)
bekezdését.
(6)	Az egyéni vállalkozó utoljára abban az adóévben alkalmazhatja az Szja tv. 53. §-ának
2006.	augusztus 31-én hatályos (4) bekezdését, amely adóévben működési engedélyét az
üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi
tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet szerint módosították.
(7)	Az Szja tv 60. §-a (3) bekezdésének rendelkezésétől eltérően, a 2008. január 1-jét
megelőzően megszerzett ingatlannak a 2008-2010. évben történő átruházása esetén, az
ingatlanon az említett évek időtartamára eső szerzési időponttal megvalósult épített-ingatlan,
illetőleg alapterület-bővítés megszerzésének időpontját a magánszemély - választása szerint -
az Szja tv. 2007. december 31-én hatályos 60. §-a rendelkezései alapján állapíthatja meg, de
az Szja tv 62. §-a (6) bekezdése a) pontjában említett átruházás esetén azzal a feltétellel, hogy
a jövedelmet a rendelkezésben foglaltak helyett a § (4) bekezdésében előírt számítással
határozza meg.
(8)	A 2008. január 1-jét megelőzően átruházott ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából
származó jövedelemre az Szja tv. 2007. december 31-én hatályos 63. §-a (1)-(5)
bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a magánszemély a lakásszerzési
kedvezményt érvényesíti.
(9)	Az Szja tv. 2007. december 31-én hatályos 67/A. §-ának (2) bekezdését kell
alkalmazni, ha az értékpapír névértékéből az említett időpontot megelőzően nem minősült
bevételnek az Szja tv. 2007. december 31-én hatályos 77/A. §-a (2) bekezdésének d)-e)
pontjában meghatározott vagyoni érték.
(10)	Az Szja tv. 1. számú mellékletének e törvénnyel módosított 4.7. pontja rendelkezését
2006.	szeptember 1-jétől lehet alkalmazni, ha alkalmazása a magánszemély számára
összességében előnyösebb.
462.	§ (1) A Tao. e törvénnyel módosított 6. § (6) bekezdés c) pontjának és a (10)
bekezdésének, a 7. § (1) bekezdés ly) pontjának, valamint a 7. § (15) bekezdésének
rendelkezését a 2007. évi adókötelezettség megállapításánál is lehet alkalmazni.
(2)	Az adózó a Tao. e törvénnyel módosított 8. § (1) bekezdés a) és gy) pontjának
rendelkezéseit első ízben a 2008-ban kezdődő adóévében elszámolt értékvesztésre és képzett
céltartalékokra, céltartalékot növelő összegre alkalmazza.
(3)	A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének ly) pontja alkalmazásában az adózó által 2007. január 1.
napja előtt térítés nélkül átvett eszközre tekintettel passzív időbeli elhatárolásként kimutatott
összegből az időbeli elhatárolás megszüntetésének adóévében a visszavezetett összeg
csökkenti - 2007. január 1-jétől - az adózás előtti eredményt.
(4)	Az adózó a Tao. 2007. december 31-én hatályos 7. §-a (1) bekezdésének q) pontja
szerint járhat el, ha a műemlékké nyilvánított ingatlan helyreállításához, felújításához az állam
által garantált hitel igénybevételére vonatkozó szerződést 2007. december 31-éig megkötötte.
182
(5)	Az adózó a Tao. 2007. december 31-én hatályos 7. §-a (1) bekezdésének ty) pontja,
szerint járhat el, ha a lakást 2008. január 1. napja előtt bérbe adta az önkormányzatnak,
továbbá köteles a Tao. 7. §-ának (21) bekezdését alkalmazni, ha bármely adóévben
érvényesítette a Tao. 7. § -a (1) bekezdésének ty) pontjában foglaltakat és bekövetkezik a Tao.
7.	§-ának (21) bekezdésében előírt esemény.
(6)	Az adózó a Tao. 2007. december 31-én hatályos 7. §-a (17) bekezdésében foglaltak
szerint járhat el, utoljára a 2011. adóévben, ha a felsőoktatási intézmény és a Magyar
Tudományos Akadémia által alapított kutatóintézet (kutatóhely) kezelésében lévő területen az
alapkutatást, az alkalmazott kutatást vagy a kísérleti fejlesztést 2008. január 1-je előtt
megkezdte.
(7)	A Tao. e törvénnyel módosított 16. §-ának (10) és (13) bekezdésében foglaltakat a
2007. adóévi adóbevallásnál is lehet alkalmazni, ha annak benyújtása 2007. december 31-ét
követően esedékes.
(8)	A Tao. e törvénnyel módosított 18. §-ának
a)	(5) bekezdésében foglaltakat a 2007. adóévi nyilvántartásra is lehet alkalmazni,
b)	(6) bekezdésében foglaltakat a 2007. december 31-ét követően teljesített osztalékra
(osztalék-tartozásra) is alkalmazni kell.
(9)	Az adózó a Tao. 22/B. §-ának a kérelem, a bejelentés benyújtásának évében hatályos
előírásai szerint járhat el, ha a felsőoktatási intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia
vagy a központi költségvetési szerv által alapított kutatóintézet (kutatóhely) kezelésében lévő
területen alapkutatást, alkalmazott kutatást vagy kísérleti fejlesztést szolgáló beruházáshoz
2007.	december 31-éig fejlesztési adókedvezmény igénybevételére vonatkozó kérelmet,
bejelentést tett.
463.	§ Az Eva tv. e törvénnyel módosított 19. § (1) bekezdésében foglaltakat az eva
alanyának a 2007. adóévi adóbevallásnál is alkalmazni kell.
464.	§ E törvénynek az Ekho tv.-t módosító rendelkezéseit a hatálybalépésük napjától
megszerzett bevételre és az ezzel összefüggő adókötelezettségre kell alkalmazni.
465.	§ (1) E törvénynek Kjtv.-t módosító rendelkezéseit - a (2)-(4) bekezdésekben
foglaltak figyelembe vételével - a hatálybalépésük napjától megszerzett jövedelemre és
keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2)	A Kjtv. 2. §-ának e törvénnyel módosított (1) bekezdését a 2007. évi adókötelezettség
megállapításánál is alkalmazni lehet, ha alkalmazása a magánszemély számára összességében
előnyösebb.
(3)	A Kjtv. e törvénnyel megállapított, illetve módosított 3. §-a (2) bekezdésének i) és j)
pontjában, (3) bekezdésének i), k) és l) pontjában, valamint 4. §-ában foglaltakat a 2007.
adóévi adóbevallásnál is lehet alkalmazni.
(4)	A Kjtv. 3. §-ának e törvénnyel megállapított (14)-(15) bekezdésében foglaltakat a
2007.	évi adókötelezettség megállapításánál is alkalmazni kell.
466.	§ (1) A Jöt. e törvénnyel megállapított 96. §-ának (3) bekezdése szerinti
dohánygyártmányt (e § alkalmazásában a továbbiakban: dohánygyártmány) forgalmazó
személy a 2008. január 31-én készleten lévő dohánygyártmányát adójegy és az e törvény
szerinti engedély nélkül a készlete kifogyásáig értékesítheti, amennyiben
183
a)	a vámhatósághoz 2008. január 15-éig bejelenti, hogy dohánygyártmány-készlettel fog
várhatóan 2008. január 31-én rendelkezni, és
b)	2008. január 31-ével leltározással megállapítja dohánygyártmány-készletét, és
c)	a készletfelvételről készített jegyzőkönyvet a vámhatóságnak 2008. február 15-éig
megküldi.
(2)	Az (1) bekezdés c) pontja szerinti jegyzőkönyvben nem szereplő vagy nem az (1)
bekezdés szerint eljáró, a dohánygyártmányt forgalmazó személy készletében lévő, adójegy
nélküli dohánygyártmányt a vámhatóság 2008. február 20-át követően lefoglhatja és
elkobozhatja, kivéve, ha a személy az (1) bekezdés szerinti kötelezettség késedelmes
teljesítését annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában
elvárható.
(3)	Az e törvény hatálybalépését megelőző napon érvényes biodízel-adóraktári engedélyek
e törvény hatálybalépésétől a Jöt. e törvénnyel megállapított 58. §-a (1) bekezdésének g)
pontja szerinti bioüzemanyag-adóraktári engedélynek minősülnek.
467.	§ Folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetében, ha a teljesítés mérése
számlálóleolvasás útján történik, és nincs a számláló leolvasásnál rövidebb időszakonkénti ár-
vagy díjfizetés, az Etv-nek a nem üzleti felhasználás esetén alkalmazandó adómértékre
vonatkozó, e törvénnyel megállapított rendelkezését az első olyan számlálóleolvasás napjától
kell alkalmazni, amelynél a teljes leolvasási időszak 2007. december 31-ét követi. Ha a
teljesítés mérése nem számlálóleolvasás útján történik, illetve, ha a teljesítésért járó
ellenértéket a számlálóleolvasásnál rövidebb időszakonkénti ár (díj) fizetése ellenében
teljesítik, az Etv-nek a nem üzleti felhasználás esetén alkalmazandó adómértékre vonatkozó, e
törvénnyel megállapított rendelkezését az esedékes időszaknak 2008. január 1. napjától
kezdődő részére időarányosan kell alkalmazni.
468.	§ A települési önkormányzat, illetve a fővárosban a fővárosi önkormányzat a
luxusadó tv. 5. §-a (3) bekezdésének utolsó mondatában foglaltaktól eltérően 2007. évben az
értékövezeteket és a települési, településrészi átlagértékeket csak a 2008. évre határozza meg.
469.	§ (1) E törvény hatályba lépésének napjától 2008. március 31-ig terjedő időszakban
bejelentkezhetnek azok az adózók, amelyek a Magyar Köztársaság területén cégbejegyzéshez,
illetőleg egyéni vállalkozói igazolványhoz nem kötött adóköteles tevékenységüket a
bejelentkezésüket megelőzően megkezdték.
(2)	A késedelmes bejelentkezés, illetve bevallás miatt mulasztási bírságot, késedelmi
pótlékot, önellenőrzési pótlékot nem kell fizetniük.
(3)	A késedelmesen teljesített bevallásban levonási jogukat az adóköteles tevékenység
tényleges megkezdésétől gyakorolhatják, fizetési kötelezettségüket pedig kötelesek teljesíteni.
(4)	Azok az adózók, amelyek 2006. január 1. napját követően jelentkeztek be és levonási
jogukat a bejelentkezés előtti időszakra nem gyakorolhatták, 2008. március 31. napjáig
önellenőrzéssel ezt pótolhatják.
(5)	Az e §-ban meghatározott határidők elmulasztása miatt igazolási kérelem
előterjesztésének nincs helye.
184
470.	§ E törvénynek az Art. 31. (5) bekezdését módosító rendelkezését az adózó az e
törvény hatályba lépését megelőző időszakra teljesítendő adóbevallási kötelezettsége
tekintetében is alkalmazhatja.
471.	§ E törvénynek az Art. 128/A §-át megállapító rendelkezéseit - az (5) bekezdés
kivételével - az e törvény hatályba lépését követően indult hatósági eljárásokban kell
alkalmazni.
472.	§ (1) Azokat a cég által a létesítő okiratban fel nem tüntetett, 2007. december 31.
napjáig az állami adóhatósághoz bejelentett TEÁOR számokat, amelyek a TEÁOR’03 és az
Európai Parlament és a Tanács a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE
Rev. 2. rendszerének létrehozásáról szóló 1893/2006/EK rendelet (e § alkalmazásában a
továbbiakban: Rendelet) közötti fordítókulcsot tartalmazó KSH közlemény alapján
automatikusan átfordíthatóak a megfelelő TEÁOR’08 tevékenységi szakágazati besorolássá,
az állami adóhatóság 2008. január 31. napjáig hivatalból módosítja a Rendeletnek
megfelelően. Azon, a cég által a létesítő okiratban fel nem tüntetett, 2007. december 31.
napjáig az állami adóhatósághoz bejelentett tevékenységi körök vonatkozásában, amelyek a
KSH közlemény alapján automatikusan nem sorolhatók át, a tevékenységi kör megfelelő
módosítását a cégnek kell változásként az állami adóhatósághoz bejelentenie a 2007.
december 31. napját követően előterjesztett első változásbejelentési kérelmével egyidejűleg,
de legkésőbb 2008. július 1-jéig.
(2)	Azokat, az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező vállalkozók nyilvántartását
vezető szerv nyilvántartásába 2007. december 31. napjáig bejegyzett TEÁOR-számokat
(tevékenységi köröket), amelyek az érvényes szakmakódokról szóló 8002/2004. (SK. 5.)
KSH-APEH együttes tájékoztató (e § alkalmazásában a továbbiakban: Tájékoztató) és a
Rendelet alapján kiadott tevékenységi osztályozási rendszer közötti fordítókulcsot tartalmazó
KSH közlemény alapján automatikusan átfordíthatók a megfelelő tevékenységi szakágazati
besorolássá, 2008. január 1-jén az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező vállalkozók
nyilvántartását vezető szerv hivatalból módosítja a Rendeletnek megfelelően és erről az általa
üzemeltetett informatikai rendszeren keresztül a körzetközponti jegyző, valamint az állami
adóhatóság részére adatot szolgáltat. A KSH közlemény alapján automatikusan át nem
fordítható, a körzetközponti jegyző nyilvántartásába 2007. december 31-ig bejegyzett
tevékenységi kör változását az egyéni vállalkozó a 2007. december 31. napját követően
előterjesztett első változásbejegyzési kérelmében, de legkésőbb 2008. július 1-jéig köteles
bejelenteni a körzetközponti jegyzőhöz. Az egyéni vállalkozó illetékmentesen kérheti a
változás átvezetését, illetve a vállalkozói igazolvány cseréjét, ha arra kizárólag a Rendeletben
meghatározott osztályozási rendszerre való áttérés érdekében van szükség.
(3)	Az (1)-(2) bekezdés hatálya alá nem tartozó adózók esetén azokat a 2007. december
31.	napjáig az állami adóhatósághoz bejelentett TEÁOR számokat, illetve szakmakód
számokat, amelyeket a TEÁOR’03 és a Rendelet, illetve a Tájékoztató és a Rendelet alapján
kiadott szakmakód-jegyzék közötti fordítókulcsot tartalmazó KSH közlemények alapján
automatikusan átfordíthatók a megfelelő TEÁOR’08 tevékenységi szakágazati, illetve
szakmakód szerinti besorolássá, 2008. január 31-ig az állami adóhatóság hivatalból módosítja
a Rendeletnek megfelelően. A 2007. december 31. napjáig az állami adóhatósághoz
bejelentett, a KSH közlemények alapján automatikusan át nem fordítható tevékenységi körök
esetén a tevékenységi kör változását az adózónak kell változásként bejelentenie az állami
adóhatósághoz a 2007. december 31. napját követően előterjesztett első változásbejelentési
kérelmével egyidejűleg, de legkésőbb 2008. július 1-jéig. E bekezdés vonatkozik arra a
magánszemélyre is, aki egyéni vállalkozói igazolványhoz kötött tevékenység mellett
magánszemélyként adószám birtokában adóköteles tevékenységet végez.
185
(4)	A cégbíróság e törvény hatálybalépését követő 30 napon belül elektronikus úton
továbbítja az állami adóhatósághoz az e törvény hatálybalépését megelőzően benyújtott
bejegyzési, változásbejegyzési kérelmek alapján a cégjegyzékbe bejegyzett, a székhelytől
eltérő központi ügyintézés helyére, illetve a cég elektronikus elérhetőségére (honlapjára)
vonatkozó adatokat.
473.	§ Az Art. 1. számú melléklete I/B/2 pontja d) alpontjának és 6. számú melléklete 1.
pontjának az adóévről készült éves beszámoló adóhatósághoz elektronikusan történő
benyújtásával kapcsolatos rendelkezését első ízben a 2008. adóévről készítendő beszámolóra,
éves egyszerűsített beszámolóra vonatkozóan kell alkalmazni, a naptári évtől eltérő üzleti évet
választó adózók tekintetében azon adóévre kell első ízben alkalmazni, amely adóév első napja
2008.	január 1. napját követi.
474.	§ (1) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra
teljesítendő bejelentési, adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylat-
kiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2007. december 31. napján
hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
(2) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált
ügyekben, továbbá a hatálybalépést követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve
esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének
időpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-,
pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos
törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható.
475.	§ (1) E törvénynek a Tbj.-t módosító rendelkezéseit a 2008. január 1-jétől
megszerzett jövedelmekre és keletkezett járulékfizetési kötelezettségre kell alkalmazni azzal,
hogy a 2008. január 15-éig megszerzett jövedelmekre még a 2007. december 31-éig hatályos
rendelkezéseket kell alkalmazni.
(2)	2009. január 1-jétől a Tbj. 19. § (4) bekezdése, 26. § (5) bekezdése és 39. § (2)
bekezdése alapján fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék összege a Magyar Köztársaság
költségvetéséről szóló törvényben tervezett fogyasztóiár-növekedésnek megfelelő mértékben
emelkedik.
476.	§ E törvénynek az Eho.-t módosító rendelkezéseit a 2008. január 1-jétől megszerzett
jövedelmekre és keletkezett egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettségre kell alkalmazni.
A 2007. december 31-ét követően kifizetett osztalékra a kifizetés időpontjában hatályos
rendelkezéseket kell alkalmazni.
477.	§ Azon önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, valamint magánnyugdíjpénztárak,
melyek e jogszabály hatálybalépésének időpontjában ingatlannal rendelkeznek és azon olyan
fejlesztéseket hajtanak végre, amely műszaki ellenőr megbízását igényli, kötelesek a hatályba
lépést követő 6 hónapon belül műszaki ellenőrt megbízni, és a megbízást a Felügyelet részére
igazolni.
478.	§ A magánnyugdíjpénztáraknak az elszámolóegységekre épülő nyilvántartási
rendszert legkésőbb 2009. január 1-jével be kell vezetniük. A törvény 4. § (2) bekezdés zse)
pontja, 62. § (9) bekezdése, 68/A. § (10)-(14) bekezdése rendelkezéseit az elszámoló
egységekre épülő nyilvántartási rendszer bevezetését követően kell alkalmazni.
479.	§ (1) E törvénynek az Szt.-t módosító rendelkezéseit - a (2) bekezdés kivételével -
első alkalommal a 2008. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni, de -
186
a 283. §, 289. §, 298. § és a 302. § kivételével - a 2007. évi üzleti évről készített beszámolóra
is alkalmazni lehet.
(2) Az Szt. e törvény 300. §-ával, 419. §-ával, valamint a 454. §-ának (2) bekezdésével
módosított rendelkezései 2008. január 1. napján azzal lépnek hatályba, hogy azokat első ízben
azon 2008. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni, amelynek
mérlegfordulónapja 2008. december 31. vagy azt követő időpont.
480.	§ E törvénynek a Gt.-t módosító rendelkezéseit első alkalommal a 2008. évben
induló üzleti évről készített számviteli törvény szerinti beszámolóra kell alkalmazni.
481.	§ (1) A Ctv. e törvénnyel megállapított, illetve módosított 14. §-ának (1) bekezdése,
18.	§-a, 19. §-ának (2)-(3) és (5) bekezdése, 87. §-ának (1) bekezdése, valamint 128. §-ának j)
pontja 2008. január 1. napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit azon 2008. évben induló
üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni, amelynek mérlegfordulónapja 2008.
december 31. vagy azt követő időpont.
(2)	E törvénynek a Ctv. 62. §-ának (4) bekezdését, illetőleg a Ctv. 91. §-ának (1)
bekezdését módosító rendelkezéseit e törvény hatálybalépését követően indult megszüntetési
eljárásokban kell alkalmazni.
(3)	E törvénynek a Ctv. 111. §-a (1) bekezdésének f) pontját megállapító rendelkezését a
törvény hatálybalépésekor már folyamatban lévő végelszámolásokra is alkalmazni kell,
amennyiben a cégbíróság a végelszámolás kezdő időpontjának bejegyzéséről az állami
adóhatóságot a Ctv. 63. § (1) bekezdése alapján már értesítette, és a végelszámolást lezáró
beszámoló előterjesztésére még nem került sor.
482.	§ (1) E törvénynek az Szjtv. 4. §-ának (1) bekezdését módosító rendelkezése a
hatálybalépése előtt kiírt koncessziós pályázatok érvényességét nem érinti, viszont az
engedély kiadásának feltételére vonatozó rendelkezést e törvény hatályba lépését követően
megindított engedélyezési eljárásokban alkalmazni kell.
(2)	E törvénynek az Szjtv. 7/A. §-ának (2) bekezdését módosító rendelkezését 2008.
január 1-jét követően indult eljárásokban kell alkalmazni.
483.	§ E törvénynek a Fétám tv. 7. §-a (1) bekezdésének aa) pontját megállapító
rendelkezését először 2007. december 31-ei fordulónappal kell alkalmazni. Azon
gyermekeknél, ahol e rendelkezés hatálybalépéséig kamatjóváírás még nem történt, a születés
napjától kezdődően, ahol kamatjóváírás már történt az utolsó kamatjóváírástól kell az
időarányos kamatot számítani.
484.	§ (1) A Kt. e törvénnyel módosított 3. §-ának (8) bekezdése szerinti bevallást 2010.
január 1. után csak elektronikus formában lehet benyújtani.
(2)	A Kt. e törvénnyel történő módosításainak hatályba lépését
a)	megelőzően az állami adóhatóság által megkezdett eljárásokat - a e) pont szerinti
eltérésekkel - az állami adóhatóság folytatja le, és jár el a hozzá kapcsolódó összes egyéb
eljárás, illetve jogorvoslat (közigazgatási, bírósági) során, továbbá ezek jogerős lezárását
követő 15 napon belül az ügy összes iratát a vámhatóság részére átadja;
b)	követően a vámhatóság - az a) pont szerinti kivétellel - jogosult a törvény hatályba
lépését megelőző időszak ellenőrzésére, adóhiány megállapításra, adófizetési kötelezettség
megállapítására és beszedésére;
187
c)	követő 15 napon belül - az a) pont kivételével - az állami adóhatóság átadja a
vámhatóság részére az el nem évült, megelőző időszaki környezetvédelmi termékdíjra
vonatkozó adózási adatokat a vámhatóság által végzendő adóellenőrzések érdekében;
d)	megelőzően indult és kihirdetett csőd- felszámolási és végelszámolási eljárásokban,
ideértve az igény bejelentését is, az eredetileg jogosult szerv jár el, a megkötött egyezségek
hatályukban fennmaradnak az eredeti kedvezményezett tekintetében;
e)	megelőzően kihirdetett csőd- és felszámolási és végelszámolási eljárásokban,
amennyiben a bejelentési határidő a törvény hatályba lépését követő dátum és az eredetileg
jogosult szerv az állami adóhatóság, ebben az esetben az állami adóhatóság köteles az igény
bejelentésre, azonban a vámhatóság jár el; Az eljárás alanyának változását az illetékes
bíróságnak az állami adóhatóság köteles bejelenteni, a vámhatóság egyidejű értesítése és
valamennyi vonatkozó irat és adat átadása mellett;
f)	megelőzően jóváhagyott fizetési könnyítések az eredetileg meghatározottak szerint
maradnak hatályban, továbbá az eljárásához kötődően keletkezett fizetési kötelezettség
teljesítésének helye az eredetileg meghatározott számla, míg az a) pont vonatkozásában az
állami adóhatóság által megadott számla.
(3)	A Kt. e törvénnyel történő módosításainak hatályba lépését követően a kötelezettel
szemben a jogellenes cselekmény elkövetésének időpontjában hatályos jogszabályok szerinti
jogkövetkezmények alkalmazhatók.
(4)	A Kt. e törvénnyel történő módosításainak hatályba lépését követően azon ügyekben,
melyekkel kapcsolatban külföldi megkereséseket szükséges indítani, az ügyek teljes
lefolytatására az állami adóhatóság jogosult.
485.	§ A 2007. évre vonatkozó szakképzési hozzájárulás, rehabilitációs hozzájárulás,
valamint innovációs járulék bevallási, befizetési kötelezettségeket a 2007. évben hatályban
lévő szabályozás szerint kell teljesíteni.
486.	§ (1) 2008-ban az efeho fizetésére kötelezett előlegét a tárgyévet megelőző második
év adatai alapján meghatározott adóalap után kell fizetni. Ha az efeho fizetésére kötelezettnek
az adóévet megelőző második évben nincs egész éves efeho-alapja, a működés során
keletkezett adóalapot évesítenie kell.
(2)	A 2008. évet megelőző évben alakult efeho fizetésére kötelezett 2008. január 31-ig jelenti
be a várható efeho-alapját és az azután fizetendő efeho-előleget.
(3)	Az efeho-előleg fizetési kötelezettséget első ízben 2008. első negyedévét követő hó 20.
napjáig kell bevallani és megfizetni.
Jogharmonizációs záradék
487.	§ Az Art. 181. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) E törvény 16. § (3) bekezdése d) pontjában és a 17. § (3) bekezdés f) pontjában
foglalt, a tevékenységi kör statisztikai osztályozására vonatkozó rendelkezés az Európai
Parlament és a Tanács a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2.
rendszerének létrehozásáról szóló 1893/2006/EK rendeletnek való megfelelést szolgálja.”
488.	§ E törvénynek a Vtv. 1. §-a (3) bekezdésének 3. pontját, 7. §-ának (2) bekezdését,
valamint a 82. §-ának (1) bekezdését a módosító rendelkezései az Európai Parlament és
Tanács 2005. április13-i, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi
rendelet módosításáról szóló 648/2005/EK rendeletének, valamint a Bizottság 2006 december
18-i, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet
188
végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet
módosításáról szóló 1875/2006/EK rendeletének való megfelelést szolgálják.
189
1. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez
1.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 4.7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:/
„4.7. a) kormányrendeletben szabályozott feltételek alapján két- és többoldalú nemzetközi
oktatási együttműködési megállapodás keretében az oktatásért felelős miniszter által a
Magyar Ösztöndíj Bizottság vagy a Magyar Ösztöndíj Bizottság Irodája javaslatára
adományozott ösztöndíj, egyéb juttatás;
b)	a felsőoktatásról szóló törvény, illetve a felsőoktatásban részt vevő hallgatók juttatásait
szabályozó kormányrendelet(ek) alapján
ba)	külföldi felsőoktatási intézményben tanuló belföldi hallgató,
bb)	a külföldi hallgató
részére folyósított juttatás, nyújtott kedvezmény;
c)	a két- és többoldalú nemzetközi megállapodások alapján, valamint európai uniós és
hazai költségvetési forrásból finanszírozott nemzetközi oktatási, képzési, kutatásfejlesztési és
kulturális mobilitási programok keretében belföldi és külföldi magánszemélyek részére
folyósított ösztöndíj, egyéb juttatás, nyújtott kedvezmény;
d)	a határon túli magyarok részére felajánlott képzési és kutatási lehetőségek keretében
ösztöndíjban részesülő külföldi oktatók, kutatók részére folyósított juttatás, nyújtott
kedvezmény
bármely esetben feltéve, hogy az nem minősül tevékenység ellenértékének;”
2.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 6.1., 6.4. és 6.5. pontjai helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:/
„6.1. elemi kár (ideértve a martinsalak felhasználása miatt a lakást, lakóépületet ért kárt
is), katasztrófa esetén a károsultnak jogszabályban meghatározott feltételek szerint vagy
közadakozásból nyújtott segély, támogatás (így különösen a lakás helyreállítása, újjáépítése),
továbbá a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján kapott tartásdíj, valamint a
kártalanítás (ideértve a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan
vételárát is), a kárpótlás és a kártérítés, kivéve a jövedelmet pótló kártérítést; az áldozatsegítő
szolgálattól származó, a bűncselekmény áldozata részére juttatott támogatás;”
„6.4. az az összeg, amelyet
a)	az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár a tagjának egyéni számláján a fedezeti alapból
történő befektetések hozama címén ír jóvá, ideértve az értékelési különbözet figyelembevétele
alapján jóváírt összeget is
b)	a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény a magánszemélyt megillető követelés
tőkeérték-emelkedése címén ír jóvá;
6.5.	az az összeg, amelyet
a)	az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár
aa)	nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő nyugdíj) címén
vagy
ab)	a kedvezményezett részére
b)	a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény
190
ba)	nyugdíjszolgáltatás címén
vagy
bb)	a kedvezményezett részére
c)	a magánszemélynek a nyugdíj-előtakarékossági számlájáról a számlavezető, külön
törvény szerint nyugdíjszolgáltatásnak minősülő kifizetés címén
d)	az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár (ide nem értve az önkéntes kölcsönös
nyugdíjpénztárat) törvényben meghatározott kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatás,
illetve törvényben meghatározott kiegészítő önsegélyező szolgáltatás címén
fizet (juttat), az aa) és a ba) pont szerinti esetben feltéve, hogy a szolgáltatásra jogosult
1.	tagsági jogviszonya (átlépés esetén a korábbi tagsági jogviszonya) a teljesítés évét
megelőző harmadik adóévben, vagy azt megelőzően keletkezett, vagy a járadék
folyósításának első három évében a járadék éves összege az előző évi összeg 15 százalékánál
nagyobb mértékben nem csökken,
vagy
2.	jogosultsága rokkanttá nyilvánítása alapján keletkezett;”
3.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 7.7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Egyéb indokkal adómentes:/
„7.7. a donornak fizetett díj, költségtérítés, a szerv-, szövetadományozással kapcsolatos
jövedelemkiesés megtérítése, az egészségügyi intézmény által nyújtott donorétkeztetés
(ideértve az étkezési utalvány formájában biztosított donorétkeztetést is) és a gyógyszernek
emberen való kipróbálása, illetve a gyógyszerré nyilvánítási eljárás során azon magánszemély
részére fizetett díj, akin a gyógyszert (a szert) kipróbálták; e rendelkezés alkalmazásában
donor az, aki saját vért, anyatejet, bőrt, szervet, sejtet ad, vagy enged át;”
4.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.14. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A természetbeni juttatások közül adómentes:/
„8.14. a kifizető által
a)	üzletpolitikai (reklám) céllal magánszemélyek széles körében nyilvánosan meghirdetett
kampány keretében, a juttatás feltételének - ha az nem vetélkedő, nem verseny és nem a
szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó sorsolás eredménye -
megfelelő magánszemély számára adott árengedmény, visszatérítés, ideértve, ha az -
megjelenési formájától függetlenül - árura vagy szolgáltatásra váltható érték,
b)	üzleti forgalmának növelése érdekében valamely termék megismertetése céljából adott
áruminta, azzal, hogy árumintának minősül a képviselt termék olyan jellemző kisebb része
vagy mennyisége, amely kizárólag a képviselt termék bemutatására szolgál, és amely fizikai
állapotánál, vagyoni értékénél fogva tartós használatra és más cél elérésére nem alkalmas.
5.	Az Szja tv. 1. számú melléklete a következő 8.35. ponttal egészül ki:
/A természetbeni juttatások közül adómentes:/
„8.35. a helyi és/vagy kisebbségi önkormányzat, a társadalmi szervezet, az alapítvány, a
közalapítvány, az egyház által a lakosság, a közösség széles körét érintő (nem zártkörű),
azonos részvételi feltételekkel szervezett kulturális, hagyományőrző, sport, szabadidős és más
hasonló közösségi rendezvényen helyben nyújtott szolgáltatás, helyi fogyasztásra juttatott
étel, ital, valamint - legfeljebb a rendezvény összes költségének 10 százalékáig terjedő
együttes értékben - résztvevőnként azonos értékű, ajándék.”
191
2. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez
1.	Az Szja tv. 11. számú melléklete I. fejezetének 12. pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
/I. Jellemzően előforduló költségek/
„12. az üzlet, a műhely, a gazdasági épület, az iroda bérleti díja, a fűtés, a világítás és a
technológiai energia költsége, a telefon, rádiótelefon, telefax, cb-rádió, telex (ha a lakás és a
telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet e kiadásokat
figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek - például nap, m2, m3 -
alapulvételével), továbbá az internet használat díja (ha a lakás és a telephely műszakilag nem
elkülönített, az internet használati díjának 50 százaléka);”
2.	Az Szja tv. 11. számú melléklete II. fejezetének 2/b. alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
/II. Az értékcsökkenési leírás szabályai/
„b) Értékcsökkenési leírást az üzembe helyezés napjától a kiselejtezés vagy elidegenítés
(apportálás stb.) napjáig lehet elszámolni. Ha az üzembe helyezés vagy az elidegenítés az
adóévben év közben valósul meg, akkor az értékcsökkenési leírás összegét napi
időarányosítással kell kiszámolni (kivéve, ha az értékcsökkenés elszámolása a cégautó-adó
megfizetésére tekintettel, illetőleg a g) vagy a p) alpont alapján történik). Az üzembe helyezés
napja az a nap, amikor az egyéni vállalkozó a tárgyi eszközt, nem anyagi javakat
rendeltetésszerűen használatba veszi. Ezt a napot a tárgyi eszközök, a nem anyagi javak
nyilvántartásában, illetőleg a beruházási költségnyilvántartásban fel kell tüntetni. Az
ültetvény üzembe helyezésének napja az a nap, amikor az ültetvény termőre fordul.”
3.	Az Szja tv. 11. számú melléklete II. fejezetének a 2/g. alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
/II. Az értékcsökkenési leírás szabályai/
„g) A kétszázezer forint egyedi beszerzési, előállítási értéket meg nem haladó, valamint a
33 százalékos norma alá besorolt tárgyi eszközök esetében választható, hogy a leírási évek
száma két adóév és a leírás mértéke 50-50 százalék.”
4.	Az Szja tv. 11. számú melléklete II. fejezetének a 2/p. alpontjának utolsó mondata
helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az értékcsökkenési leírásként így figyelembe vett összegnek 1 százaléka, jármű esetében 3
százaléka az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az egyéni
vállalkozó választása szerint
pa) az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak vagy
pb) a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági
rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak
minősül;”
192
3. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez
1.	A Tao. 1. számú melléklete 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„4. Nem számolható el értékcsökkenési leírás azon eszközre, amelyre a számvitelről szóló
törvény szerint nem számolható el terv szerinti értékcsökkenés, vagy nem szabad elszámolni
terv szerinti értékcsökkenést. Nem kell e rendelkezést figyelembe venni a nulla vagy - a terv
szerinti értékcsökkenés elszámolása következtében - a maradványértéknek megfelelő könyv
szerinti értékű eszköznél, valamint ha az adózó az eszközre e törvény külön rendelkezése
alapján érvényesíti a számvitelről szóló törvény alapján megállapított terven felüli
értékcsökkenést, továbbá az épületnél, építménynél. Ha a tárgyi eszközhöz telek is tartozik, a
telek bekerülési értékét el kell különíteni.”
2.	A Tao. 1. számú melléklete 14. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„14. Az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózó a korábban még
használatba nem vett, a műszaki gépek, berendezések és a - személygépkocsi kivételével - a
járművek között nyilvántartott tárgyi eszköz üzembe helyezése adóévében a bekerülési érték
100 százalékának megfelelő értékcsökkenési leírást érvényesíthet, amennyiben a tárgyi
eszközt a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről szóló kormányrendelet
szerint a területfejlesztés szempontjából leghátrányosabb helyzetű 48 kistérség
valamelyikében helyezi üzembe. A tárgyi eszköz adózás előtti eredmény csökkentéseként
figyelembe vett bekerülési értékének 1 százaléka, jármű esetében 3 százaléka az állami
támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában, ha a beruházás elsődleges
mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági
termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra
történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendeletben foglalt támogatásként vehető
igénybe, minden más esetben az adózó választása szerint
a)	az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, vagy
b)	a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági
rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak tekintendő.”
193
4. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez
„1. számú melléklet a 2003. évi CXXVII. törvényhez
Az alkoholtermékek és a dohánygyártmányok vonatkozásában a képviselet, illetve a
nemzetközi szervezet jövedékiadó-visszatérítésénél a 47/A. § (7) bekezdése szerint
figyelembe veendő mennyiség:
Alkoholtermék	1500 liter/év égetett szeszes ital, az egyéb
alkoholtermékek tekintetében nincs mennyiségi korlátozás
Dohánygyártmány	60 000 szál cigaretta/év, az egyéb dohánytermékek
tekintetében nincs mennyiségi korlátozás”
194
5. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez
„ 2. számú melléklet a 2003. évi CXXVII. törvényhez
Az üzemanyagok, az alkoholtermékek és a dohánygyártmányok vonatkozásában a
képviselet tagja, illetve a nemzetközi szervezet tisztviselője jövedékiadó-visszatérítésénél a
47/A. § (9) bekezdése szerint figyelembe veendő mennyisége:
Üzemanyag
Alkoholtermék
Dohánygyártmány
2000 liter/év
150 liter/év égetett szeszes ital, az egyéb alkoholtermékek
tekintetében nincs mennyiségi korlátozás
25 000 szál cigaretta/év, az egyéb dohánytermékek
tekintetében nincs mennyiségi korlátozás”
195
6. számú melléklet a 2007. évi törvényhez
1.	A Htv. Mellékletének 2.2 pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„2.2. A villamos energiáról szóló törvény szerinti egyetemes szolgáltató és villamos
energia elosztó hálózati engedélyese, továbbá a földgázellátásról szóló törvény szerinti
közüzemi szolgáltató és földgázelosztói engedélyes végső fogyasztó részére történő villamos
energia, földgáz értékesítése, illetve villamos energia vagy földgáz elosztása esetén - a
melléklet 1. és 2.1. pontjában foglaltaktól eltérően - a helyi iparűzési adó alapját [39. § (1)
bek.]:
a)	egyetemes vagy közüzemi szolgáltató esetén az önkormányzat illetékességi területén
eladott villamos energia vagy földgáz értékesítéséből származó számviteli törvény szerinti
nettó árbevételnek a villamos energia vagy földgáz értékesítéséből származó összes számviteli
törvény szerinti nettó árbevételben képviselt arányában,
b)	villamos energia elosztó hálózati engedélyes és földgázelosztói engedélyes esetén az
önkormányzat illetékességi területén lévő végső fogyasztó számára továbbított villamos
energia vagy földgáz mennyisége és az összes, végső fogyasztónak továbbított villamos
energia vagy földgáz mennyisége arányában
kell megosztani a székhely, telephely szerinti önkormányzatok között.”
2.	A Htv. Melléklete a következő 6. ponttal egészül ki:
„6. Az 1.1, 1.2, 2.1 pontok szerinti megosztási módszerek közül nem lehet azt alkalmazni,
amelyik a székhely vagy valamelyik telephely szerinti település esetén nulla forint települési
adóalapot eredményezne.”
196
7. számú melléklet a 2007. évi......számú törvényhez
„1. számú melléklet
Az egyes ingatlanfajták forgalmi értékhatárai (ezer Ft/m2)
Budapest
Ingatlanfajta	I. kerület	II. kerület	III. kerület
Lakás egylakásos lakóépületben	600-900	600-900	300-600
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	300-800	300-700	175-450
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	400-800	400-600	175-400
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	200-500	200-400	80-250
Telek	60-350	30-200	20-185
Budapest
Ingatlanfajta	IV. kerület	V. kerület	VI. kerület
Lakás egylakásos lakóépületben	200-400	400-700	250-500
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	175-350	350-700	250-500
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	150-300	400-700	200-500
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	80-200	200-400	80-250
Telek	10-85	200-280	150-250
Budapest
Ingatlanfajta	VII. kerület	VIII. kerület	IX. kerület
Lakás egylakásos lakóépületben	250-400	200-350	200-400
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	250-400	150-350	200-400
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	150-350	100-300	200-400
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	80-200	80-180	100-250
Telek	85-200	50-200	25-200
197
Budapest
Ingatlanfajta	X. kerület	XI. kerület	XII. kerület
Lakás egylakásos lakóépületben	200-300	300-500	600-800
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	150-300	175-450	300-700
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	150-300	200-400	300-600
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	50-200	100-300	200-400
Telek	10-100	15-150	20-200
Budapest
Ingatlanfajta	XIII. kerület	XIV. kerület	XV. kerület
Lakás egylakásos lakóépületben	250-500	250-500	200-350
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	200-500	200-350	150-300
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	150-350	150-350	150-250
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	100-200	100-200	50-200
Telek	10-150	15-170	15-75
Budapest
Ingatlanfajta	XVI. kerület	XVII. kerület	XVIII. kerület
Lakás egylakásos lakóépületben	250-375	210-300	200-275
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	200-300	150-300	150-250
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	150-300	150-250	200-300
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	100-200	80-180	80-250
Telek	10-80	10-65	10-60
198
Budapest
Ingatlanfajta	XIX. kerület	XX. kerület	XXI. kerület
Lakás egylakásos lakóépületben	200-300	200-300	200-280
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	150-300	150-300	150-250
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	150-250	120-200	120-200
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	100-200	100-200	100-200
Telek	15-80	15-80	20-100
Budapest
Ingatlanfajta	XXII. kerület	XXIII. kerület	
Lakás egylakásos lakóépületben	200-400	200-300	
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	175-300	175-300	
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	150-250	150-250	
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	100-200	100-200	
Telek	10-60	10-80	
Budapest
Ingatlanfajta	Budapest egész területén
	
Üdülő	100-700
	
199
Baranya megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	125-350	80-200	50-200
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	125-350	60-200	50-200
Üdülő	125-350	80-200	50-200
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	100-350	80-200	50-200
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	50-200	30-100	10-80
Telek	10-100	10-100	1-15
Bács-Kiskun megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	150-250	80-220	40-200
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	150-230	80-200	40-150
Üdülő	150-230	80-220	40-200
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	150-350	70-250	50-200
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	50-200	30-200	15-100
Telek	8-70	6-40	3-30
Békés megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	110-200	35-200	25-110
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	110-200	35-220	25-100
Üdülő	110-200	35-250	30-150
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	120-220	35-270	25-170
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	40-150	20-150	10-60
Telek	8-40	5-25	2-20
200
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	100-300	40-200	25-120
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	100-250	40-180	20-100
Üdülő	100-300	40-100	20-120
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	50-300	40-200	15-90
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	20-150	20-150	10-40
Telek	7-50	4-25	2-15
Csongrád megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	125-300	80-200	40-160
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	125-300	80-200	40-160
Üdülő	50-200	40-100	25-70
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	100-300	50-200	25-100
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	30-150	20-120	10-80
Telek	8-50	5-30	2-20
Fejér megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	125-350	80-250	40-220
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	125-330	80-220	40-180
Üdülő	100-150	80-250	40-250
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	80-330	40-220	30-200
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	30-200	25-150	15-100
Telek	8-100	5-50	4-30
201
Győr-Moson-Sopron megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	150-350	80-225	50-200
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	140-300	80-200	50-150
Üdülő	140-300	80-200	40-100
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	100-350	80-220	50-200
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	40-200	25-150	15-100
Telek	10-150	8-30	5-25
Hajdú-Bihar megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	100-300	80-300	25-150
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	100-350	60-300	25-150
Üdülő	100-300	60-300	25-150
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	150-350	35-300	15-150
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	40-200	20-120	10-50
Telek	10-100	5-50	2-15
Heves megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	125-300	60-250	25-230
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	120-300	50-250	30-180
Üdülő	125-300	40-300	30-280
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	125-400	50-300	20-250
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	45-200	20-180	10-80
Telek	10-100	5-50	2-40
202
Jász-Nagykun-Szolnok megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	100-220	60-160	30-150
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	100-250	80-160	30-150
Üdülő	50-200	50-160	50-150
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	125-300	50-180	50-150
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	40-150	20-100	10-80
Telek	10-100	5-40	2-30
Komárom megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	100-220	100-260	25-200
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	100-250	100-230	25-200
Üdülő	100-220	100-230	25-200
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	110-250	35-300	15-150
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	25-150	20-200	10-80
Telek	8-50	5-80	2-20
Nógrád megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	100-200	80-180	25-150
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	100-200	80-180	30-120
Üdülő	50-100	30-150	20-150
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	80-200	40-200	20-100
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	25-115	15-80	10-40
Telek	8-30	5-30	2-15
203
Pest megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	150-300	80-180	25-150
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	150-300	80-180	30-120
Üdülő	150-300	30-150	20-150
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	100-300	40-200	20-100
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	40-140	15-80	10-40
Telek	15-70	5-30	2-15
Somogy megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	115-200	80-350	30-350
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	120-200	80-350	30-350
Üdülő	115-200	80-350	20-350
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	120-220	80-380	30-380
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	30-100	20-180	15-150
Telek	10-60	5-60	2-60
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	110-250	50-200	20-100
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	110-220	50-180	20-100
Üdülő	110-220	40-140	10-100
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	100-220	35-220	20-100
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	30-115	15-100	10-80
Telek	8-50	5-30	2-15
204
Tolna megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	120-200	80-200	25-150
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	120-200	90-180	25-150
Üdülő	120-200	80-210	60-200
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	100-250	90-250	50-150
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	40-120	40-120	15-80
Telek	10-40	5-40	2-15
Vas megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	150-225	100-230	40-220
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	135-200	100-210	30-200
Üdülő	120-220	50-210	30-200
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	120-400	100-400	30-200
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	40-200	40-150	15-120
Telek	10-50	10-50	2-30
Veszprém megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	120-280	60-350	40-350
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	120-260	80-350	40-350
Üdülő	120-280	50-450	50-450
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	60-300	40-350	30-350
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	40-150	15-120	10-120
Telek	10-60	10-60	2-60
205
Zala megye
Ingatlanfajta	Megyei jogú város	Város	Község
Lakás egylakásos lakóépületben	110-225	90-300	40-280
Lakás többlakásos lakó- vagy egyéb épületben	100-200	90-300	40-280
Üdülő	110-225	90-300	40-280
Kereskedelmi egység (kereskedelmi üzlethelyiség, iroda, szállóépületek)	80-350	90-350	40-300
Egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (műhely, mezőgazdasági épület, garázs stb.)	30-160	15-160	10-160
Telek	10-40	10-60	2-60
206
8. számú melléklet a 2007. évi... törvényhez
„2. számú melléklet
1. A 22/A. § (8) bekezdésében megjelölt, az ingatlan értékelésénél figyelembe veendő
korrekciós tényezők:
1. Valamennyi épületnél
figyelembe veendő korrekciós
tényezők
1.1. Az épület kora:
1.2. Az épület teljes felújítása az
adóévet megelőző:
1.3. Az épület függőleges
teherhordó falazata, illetve az
alkalmazott építési technológia:
1.4 Az épülethez tartozó telek
közművesítettsége:
1.5 Az épülethez tartozó telek
határa előtti út:
10 év alatti:
10-30 év közötti:
31-80 év közötti:
80 év fölötti:
10 éven belül történt:
20 éven belül történt:
— tégla, kő falazatú, illetve monolit beton,
vasbeton szerkezetű épület:
házgyári panelszerkezetű épület, egyéb nem
hagyományos építőanyagból készült, illetve
könnyű szerkezetű épület :
fa, vályog, vert falú és egyéb hagyományos
építőanyagból épült épület:
—	teljesen közművesített:
—	részlegesen közművesített:
—	hiányos közművesítettségű:
—	közműve sí tetlen:
—	bármely telekhatár előtt szilárd burkolatú
—	valamennyi telekhatár előtti út földút
1,15
1,00
0,95
0,85
1,10
1,05
1,00
0,90
0,85
1,00
0,95
0,85
0,80
1,00
0,90
2. A lakásoknál, üdülőknél
figyelembe veendő korrekciós
tényezők
207
2.1.	A lakás, üdülő komfort
fokozata a lakások és helyiségek
bérletére, valamint
elidegenítésükre vonatkozó egyes
szabályokról szóló 1993. évi
LXXVIII. törvény alapján (üdülő
esetében a zárójelben közölt
értéket kell figyelembe venni.):
—	duplakomfortos (egyedi központi vagy etage
fűtéssel)	1,10
—	duplakomfortos (központi fűtéssel vagy
távfűtéssel és egyedi hőmennyiség-
szabályozóval), összkomfortos (egyedi
központi vagy etage
fűtéssel):	1,05
—	összkomfortos (központi fűtéssel és
távfűtéssel egyedi hőmennyiség-szabályozás
lehetősége nélkül) és a komfortos:
1,00
—	félkomfortos:	0,90
—	komfort nélküli:	0,80
2.2.	A lakásban (üdülőben) lévő
lakószobák (félszobát is beleértve)
száma:
—	3-nál több:
—	3:
—	3-nél kevesebb:
2.3.	A lakáshoz (üdülőhöz)
tartozó gépjárműtároló(k)
alapterülete:
—	16 m2 meghaladja
—	16 m2-t nem haladja meg
2.4.	A lakásban vagy a lakáshoz
tartozó telken 20 m3-t meghaladó
űrtartalmú úszómedence
űrtartalma:
—	40 m3-nél nagyobb
—	20 m3-nél nagyobb, de nem haladja meg a 40
m3-t
2.5.	Többlakásos lakóépületben
vagy egyéb épületben levő
lakások lakószobáinak (félszobát
is beleértve) tájolása (üdülőnél
nem vehető figyelembe):
—	a lakás egyik lakószobájának ablaka sem
nyílik épülettel, épületszerkezeti elemekkel
körbezárt udvarra vagy északi irányba:
—	minden egyéb megoldás :
(1,20)
(1,10)
(1,05)
(1,00)
(0,90)
1,05
1,00
0,95
1,10
1,05
1,10
1,05
1,05
1,00
208
—	a lakás lakószobáinak legalább felében az
ablakok épülettel, épületszerkezeti elemekkel
körbezárt udvarra vagy északi irányba	0,95
nyílnak:
2.6.	Többszintes és többlakásos
lakóépületben vagy egyéb
épületben levő lakások
megközelíthetősége (üdülőnél
nem vehető figyelembe):
—	a lakás az épület második vagy ennél
magasabb emeletén helyezkedik el és az
épület felvonóval rendelkezik:	1,05
—	minden más esetben :	1,00
—	a lakás az épület második vagy ennél
magasabb emeletén helyezkedik el és
felvonóval nem rendelkezik az épület:	0,95
—	a lakás az alagsorban helyezkedik el:	0,75
3.	A kereskedelmi egységnél
figyelembe veendő korrekciós
tényezők
3.1	Az épület fűtési, légtechnikai
berendezéssel való ellátottsága:
—	légkondicionált	1,1
—	központos fűtési móddal rendelkezik	1,0
—	egyedi fűtésű	0,9
4 A szállásépületnél figyelembe
veendő korrekciós tényezők:
4.1	A szállásépület fürdőszobával
való ellátottsága:
4.2 A szállásépület fűtési,
légtechnikai berendezéssel való
ellátottsága:
5.	A telkeknél figyelembe veendő
korrekciós tényezők:
5.1	A közművesítettség
Ha a vendégszobák
—	több, mint kétharmada fürdőszobával ellátott:
—	legfeljebb kétharmada ellátott fürdőszobával:
—	legfeljebb negyede ellátott fürdőszobával:
—	a negyede sem ellátott fürdőszobával:
légkondicionált
központos fűtési móddal rendelkezik
egyedi fűtésű
teljesen közművesített:
részlegesen közművesített:
hiányos közművesítettségű:
közműve sí tetlen:
1,10
1,00
0,80
0,75
1,1
1,0
0,9
1,00
0,95
0,85
0,80
5.2	A telekhatár előtti út
209
—	bármely telekhatára előtt szilárd burkolatú: 1,00
—	valamennyi telekhatár előtti út földút:	0,90
6.	A korrekciós tényezők értékének megállapítása során az alábbiakra kell figyelemmel
lenni:
6.1.
Az 1.1. pontban szereplő korrekciós tényező értékének kiválasztásához az épület korát az
épület használatbavételi engedélyének kiadását, ennek hiányában a tényleges
használatbavételt követő év első napjától az adóév első napjáig eltelt évek száma alapján kell
meghatározni. Az épületben utóbb kialakított lakás esetében az épület kora az irányadó.
6.2.
Az 1.2 pontban említett teljes felújítás alatt: az épület egészén, illetve több főszerkezetén
végzett olyan általános javítás, amely teljesen vagy megközelítőleg visszaállítja az épület
eredeti műszaki állapotát, illetőleg növeli az épület eredeti használhatóságát;
6.3
Ha az értékelt épülethez a falazata alapján az 1.3. pontban szereplő korrekciós tényező
értékei közül több is rendelhető, akkor az alacsonyabb értéket kell alkalmazni.
6.4
a)Teljesen	közművesített a telek, ha:
aa)	a közüzemi energia szolgáltatás (villamos energia szolgáltatás és közüzemi vezetékes
gázenergia vagy távhőszolgáltatás),
ab)	a közüzemi ivóvíz szolgáltatás,
ac)	a közüzemi szennyvízelvezés, továbbá
ad)	a közterületi nyílt vagy zárt rendszerű csapadékvíz-elvezés
igénybevétele biztosított.
b)	Részlegesen közművesített a telek, ha
ba)	a közüzemi energia szolgáltatás (villamos energia szolgáltatás és közüzemi vezetékes
gázenergia vagy távhőszolgáltatás),
bb)	a közüzemi ivóvíz szolgáltatás,
bc)	az egyedi közművel történő szennyvízelvezetés és tisztítás, továbbá
bd)	a közterületi nyílt rendszerű csapadékvíz-elvezés
igénybevétele biztosított.
c)	Hiányos közművesítettségű a telek, ha a b) pontban foglalt feltételek valamelyike nem
teljesül.
d)	Közművesítetlen a telek, ha a b) pontban foglalt feltételek egyike sem teljesül.
6.5
A 2.1 pontban említett duplakomfortos lakás az az összkomfortos lakás, melyben legalább
két fürdőszoba van;
6.6
A 2.5. pontban meghatározott korrekciós tényező figyelembevételénél északi irány alatt a
földrajzi északi iránytól legfeljebb 45 °-kal való eltérést is érteni kell.
210
9. számú melléklet a 2007. évi... törvényhez
1.	Az Itv. Melléklete XV. címe 3. és 6. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„3. Ha az építésügyi hatósági eljárás használatbavételi engedélyre irányul, a kérelmen -
önálló rendeltetési egységenként - 10 000 forint illetéket, azokban az esetekben pedig, ahol -
külön jogszabály értelmében - a használatbavételt csupán be kell jelenteni az építésügyi
hatósághoz, 5000 forint illetéket kell a bejelentésen leróni.
6.	Az 1. c) pontban foglalt építési tevékenységgel egy építésügyi hatósági határozatban
engedélyezett és az országos településrendezési és építési követelményekről szóló jogszabály
szerint az életvitelhez szükséges anyagok és tárgyak tárolására szolgáló építmények
építésének, bővítésének, átalakításának, felújításának, helyreállításának, elmozdításának,
építésügyi hatósági engedélyezésére irányuló eljárásért - a gépjárműtároló (garázs)
kivételével - az 1. c) pontban meghatározotton túlmenően illetéket nem kell fizetni.”
2.	Az Itv. Melléklete XXI. címe a következő 4. ponttal egészül ki:
„4. Az adózás rendjéről szóló törvény 36/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott
együttes adóigazolás illetékmentes. Az ilyen igazolás más eljárásban nem használható fel.”
211
10. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez
1.	Az Art. 1. számú melléklet I./A/1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. Az adózónak a bevallás adatait - a 31. § (2) bekezdésben meghatározott bevallást, a
magánszemélynek a jövedelemadójáról, a különadójáról, az egyszerűsített közteherviselési
hozzájárulásáról, az egészségügyi hozzájárulásáról és a járulékáról benyújtott adóbevallását
kivéve - 1000 forintra kerekítve, 1000 forintban kell feltüntetni. A 31. § (2) bekezdése szerinti
bevallás adatait az adónemenként meghatározott összesített sorokban 1000 forintra kerekítve,
1000 forintban kell feltüntetni. A kerekítésből származó különbözetet az adózó csak az
adóéven belül, a következő adómegállapítási időszak ugyanazon adó vagy költségvetési
támogatás összegénél a kerekítést megelőzően korrekciós tételként veszi figyelembe. Ha a
megállapított adó, költségvetési támogatás összege az 1000 forintot nem éri el, akkor az
adózó az év elejétől vagy az előző megállapítási időszaktól számított halmozott összeget a
következő bevallásában annak a megállapítási időszaknak a kötelezettségeként tünteti fel,
amelyben az 1000 forintot elérte. A magánszemélynek a jövedelemadójáról, a különadójáról,
az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásáról, az egészségügyi hozzájárulásáról és a
járulékáról benyújtott adóbevallásában az adatokat forintban kell feltüntetnie.”
2.	Az Art. 1. számú melléklet I./B/2. pontjának d) alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
„d) a társasági adóról, az osztalékadóról az adóévet követő év május 31-éig kell bevallást
tennie, és az adóévről készült éves beszámolóját az adóhatósághoz benyújtania.”
212
11. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez
1.	Az Art. 2. számú melléklet I./Általános rendelkezések/3. pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
„3. Az állami adóhatóságnál nyilvántartott adót - a magánszemély által fizetett
jövedelemadót, különadót, egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást, egészségügyi
hozzájárulást, járulékot valamint a magánszemélyt terhelő vagyonszerzési illetéket kivéve -, a
költségvetési támogatást 1000 forintra kerekítve kell megfizetni. A magánszemély a 100
forintot el nem érő jövedelemadóját, különadóját, egészségügyi hozzájárulását valamint
vagyonszerzési illetékét nem fizeti meg, és az adóhatóság a 100 forintot el nem érő adó-
visszatérítést nem utalja ki és nem tartja nyilván.”
2.	Az Art. 2. számú melléklet I/Határidők/3./A/b) alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
„b) Az adózónak az 1. számú melléklet I/B/2./c) pontja szerint bevallott társasági
adóelőleg-kiegészítést a tárgyév utolsó hónapjának 20. napjáig kell megfizetnie.”
3.	Az Art. 2. számú melléklet IV. pont alatti alcím helyébe a következő alcím lép:
„A jövedéki adóval kapcsolatban a vámhatósághoz teljesítendő befizetések”
4.	Az Art. 2. számú melléklet IV. pontja a következő alcímmel és rendelkezéssel egészül
ki:
„Általános rendelkezések:
A vámhatósághoz teljesítendő 1000 forintot el nem érő adókötelezettséget az adózónak
nem kell megfizetnie, és a vámhatóság az 1000 forintot el nem érő adó-visszatérítést nem
utalja ki, és nem tartja nyilván.”
213
12. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez
1.	Az Art. 3. számú mellékletének C/1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. Az ingatlanügyi hatóság az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési kérelem beérkezését
követő 8 napon belül - az e törvény 21. §-ának (2) bekezdésében meghatározott, kitöltött
nyomtatványt mellékelve - adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz az illetékkiszabáshoz
szükséges birtokában lévő adatokról, valamint ingatlanértékesítés esetén az ingatlan
értékesítőjéről és az ingatlan szerződés szerinti értékéről, továbbá termőföld átruházása esetén
a termőföld értékesítés tényéről, az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték
fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése
esetén az átruházó (átengedő), e jogot alapító, illetve megszüntető magánszemélyről és e jog
szerződés szerinti értékéről. Az ingatlanügyi hatóság az adózó személyi adatait tartalmazó
megkeresésre tájékoztatja az adóhatóságot az adózó tulajdonát képező - nyilvántartásában
szereplő - valamennyi ingatlan adatáról.”
2.	Az Art. 3. számú mellékletének F. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„F) A nyugdíjat, rehabilitációs járadékot folyósító szerv adatszolgáltatása
A nyugdíjat, rehabilitációs járadékot folyósító szerv elektronikus úton az állami
adóhatósághoz az adóévet követő január 31-éig adatot szolgáltat azon személyek azonosító
adatairól, adóazonosító jeléről, a részükre kifizetett nyugellátás, rehabilitációs járadék adóévi
összegéről, akik az adóév folyamán nyugellátás vagy rehabilitációs járadék folyósítása mellett
kereső tevékenységet folytattak.”
3.	Az Art. 3. számú mellékletének G) pontja a következő új 4. alponttal egészül ki,
egyidejűleg a jelenlegi 4. és 5. alpontok számozása 5. és 6. alpontra változik:
„4. Az első fokon eljáró közlekedési igazgatási hatóság által a jármű tulajdonjogának
bejegyzésére, annak változására irányuló eljárás során a közlekedési igazgatási ügymenetet
támogató informatikai rendszerben rögzített, az ügyfél által bemutatott, a gépjármű és
pótkocsi vagyonszerzési illetékének megfizetését igazoló készpénz-átutalási megbízás
azonosító számát, gyártójának kódját, valamint a befizetett illeték összegét a közúti
közlekedési nyilvántartást vezető szerv útján, továbbá a közúti közlekedési nyilvántartást
vezető szerv a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 9. § (1)
és (2) bekezdésében szereplő adatok közül a gépjármű és pótkocsi vagyonszerzési illetéke
teljesítésének ellenőrzéséhez szükséges adatokat (a jármű fajtáját, gyártmányát, típusát,
kategóriáját, forgalmi rendszámát, hengerűrtartalmát, kamratérfogatát, teljesítményét,
össztömegét, a járműtulajdonos azonosító adatait, lakcímét, székhelyét) elektronikus úton
továbbítja az állami adóhatóságnak.”
214
13. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez
1.	Az Art. 6. számú melléklet 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. Az állami adóhatósághoz teljesítendő bevallási kötelezettségek
Az adózó az adóbevallási kötelezettségét a társasági adóról, az osztalékadóról az adóév
utolsó napját követő 150. napig teljesíti, és ezzel egyidejűleg az adóévről készült éves
beszámolóját elektronikusan az adóhatósághoz benyújtja.”
2.	Az Art. 6. számú melléklet 2. pontjának b) alpontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
„b) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti előleg-kiegészítésre
kötelezett adózó a társasági adó előlegét a várható éves fizetendő adó összegére az adóévre
már bevallott adóelőlegek különbözetéről az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig nyújtja be
bevallását és ezzel egyidej űleg tesz eleget fizetési kötelezettségének. Az előleg-kiegészítésre
kötelezett adózó az adóév utolsó havi, negyedévi előlegét az előleg-kiegészítéssel egyidejűleg
teljesíti.”
215
14. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez
Az efeho képzési rész teljesítésénél elszámolható költségek (kiadások)
Elszámolható
1.	a) a tanulónak, illetve felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgatónak az Szt. 44. §-ának
(2) bekezdése szerinti pénzbeli juttatás, illetve a szorgalmi idő befejezését követő összefüggő
szakmai gyakorlat időtartamára az Szt. 48. §-ának (1) bekezdése alapján kifizetett díjazás,
legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) ötven százalékáig, valamint az Szt.
48. §-ának (2) bekezdése szerinti kiegészítő pénzbeli juttatás, továbbá
b)	az Ftv. hatálya alá tartozó, e törvény alapján támogatható gyakorlati képzés idejére
kifizetett pénzbeli juttatás és díjazás, amelynek egy hónapra eső összege nem haladhatja meg
a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) ötven százalékát,
c)	a pénzbeli juttatást terhelő - a kifizető által fizetendő - járulékok,
d)	a tanulónak, illetve a hallgatónak jogszabály alapján kötelezően járó munkaruha, egyéni
védőeszköz, tisztálkodási eszköz, kedvezményes étkeztetés, valamint a vizsgáztatás költsége,
továbbá az ideiglenes átirányítással kapcsolatban felmerült útiköltség szállítási naponként
1000 Ft/fő, abban az esetben, ha az útiköltség nem a tömegközlekedés igénybevételével
merült fel. A tömegközlekedési eszköz igénybevételénél a számlával igazolt összeg
számolható el, valamint a szállásköltség-térítés naponként 1000 Ft/fő összeghatárig,
e)	az Szt. 15. §-ának (4) bekezdése szerinti szintvizsga szervezésével kapcsolatos igazolt
költség;
2.	a tanuló, illetve hallgató javára megkötött kötelező felelősségbiztosítás, valamint a
rendszeres - a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról szóló kormányrendeletben előírt - orvosi
vizsgálatáról való gondoskodás költsége;
3.	a tanulószerződés, illetve hallgatói szerződés alapján gyakorlati képzésben résztvevők
gyakorlati képzésével és költségeinek elszámolásával összefüggő adminisztratív költség,
amelynek mértéke nem haladhatja meg évente tanulónként, illetve hallgatónként a 15 ezer
forintot és vállalkozásonként a kötelező legkisebb havi munkabérnek (minimálbér) egy évre
kiszámított összegét;
4.	a) A gyakorlati képzésben gyakorlati oktatóként, szakoktatóként, oktatóként
foglalkoztatott dolgozó, valamint a tanuló, illetve a hallgató gyakorlati képzésével megbízott
egyéb szakember díjazása, társadalombiztosítási és egyéb járuléka, a munkába járás
útiköltség-térítése, amennyiben a tanuló, illetve hallgató gyakorlati képzését és felügyeletét
ellátó dolgozó a hozzájárulásra kötelezettel munkaviszonyban áll.
b)	Ha a főállásban gyakorlati oktatóként, szakoktatóként foglalkoztatott dolgozóhoz
beosztott tanulók, illetve az 1. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott gyakorlati
képzésben részt vevő hallgatók száma eléri a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX.
törvényben a szakközépiskolai és szakiskolai gyakorlati képzésre meghatározott átlagos
csoportlétszámot (a továbbiakban: átlaglétszám), a dolgozó díjazásából elszámolható hányad
felső határa középfokú iskolai végzettségű dolgozó esetén a kötelező legkisebb munkabér
háromszorosa, középiskolai végzettséggel vagy mestervizsgával rendelkező dolgozó esetében
a kötelező legkisebb munkabér négyszerese, felsőfokú iskolai végzettségű dolgozó esetén a
kötelező legkisebb munkabér négy és félszerese. Ha a tanulók, illetve hallgatók száma nem éri
el az átlaglétszámot, az elszámolható hányad felső határát olyan arányban kell csökkenteni,
amilyen arányban a tanulók száma kevesebb az átlaglétszámnál.
c)	Nem főállású oktató esetében munkabérének az a része számolható el - legfeljebb a b)
pontban meghatározott mértékig - oktatói díjazásként, amilyen arányban áll a gyakorlati
oktatás ideje a teljes munkaidejével. Amennyiben az általa oktatott tanulók, illetve hallgatók
létszáma nem éri el az átlaglétszámot, akkor az e bekezdésben meghatározott oktatói díjazást
216
olyan arányban kell tovább csökkenteni, amilyen arányban kevesebb a tényleges létszám az
átlaglétszámnál.
5.	Amennyiben az oktatott tanulói, illetve hallgatói átlaglétszám lehetővé teszi a főállású
oktató, szakoktató - 4. b) pont szerinti - bérköltségének elszámolását, akkor elszámolható az
oktató, szakoktató részére biztosított, akkreditált szakmai, pedagógiai képzés költsége a saját
dolgozó képzési költségeinek elszámolására vonatkozó szabályoknak megfelelően.
6.	A melléklet 1-3. pontjaiban szabályozottak helyett a gyakorlati képzést az Szt. 27. §-a
szerinti tanulószerződés, illetve felsőfokú szakképzés esetén hallgatói szerződés alapján
megszervező hozzájárulásra kötelezett elszámolhatja
a)	a tanulónak, illetve a hallgatónak a melléklet 1. pont a) alpontja szerinti pénzbeli
juttatást, továbbá azokat a járulékokat, amelyek a tanulónak, illetve a hallgatónak kifizetett
pénzbeli juttatást terhelik, valamint
b)	további költségeinek fedezetére tanulónként, illetve hallgatónként évente a kötelező
legkisebb munkabér (minimálbér) kétszáz százalékának megfelelő összeget.
217
INDOKOLÁS
egyes adótörvények módosításáról
ELSŐ RÉSZ
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, A TÁRSASÁGI ADÓT ÉS AZ OSZTALÉKADÓT, AZ
EGYSZERŰSÍTETT VÁLLALKOZÓI ADÓT, AZ EGYSZERŰSÍTETT
KÖZTEHERVISELÉSI HOZZÁJÁRULÁST, VALAMINT AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS
EGYENSÚLYÁT JAVÍTÓ KÜLÖNADÓT ÉS JÁRADÉKOT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
I.	Fejezet
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A személyi jövedelemadót érintő módosításokban a legális foglalkoztatás ösztönzése,
egyszerűsítő, ésszerűsítő javaslatok jelennek meg.
A legális foglalkoztatás ösztönzése a marginális adóterhelés csökkentése által az adójóváírás
jelenlegi rendszerének megváltoztatásával oldható meg. Ehhez szükséges az adójóváírás és a
kiegészítő adójóváírás összevonása, valamint az ún. „kivezetés”, vagyis annak a
jövedelemsávnak a szélesítése, ahol az adójóváírás hatása fokozatosan mérséklődik. Ezzel
megszűnik, hogy az alsó-középosztálybeli a többletteljesítménye után többet adózik, mint egy
gazdag.
Az előzőeken túlmenően, jogalkalmazást, jogharmonizációt segítő módosítások szerepelnek a
Javaslatban. E változások közül legjelentősebb az ingatlanértékesítésből származó jövedelem
adóztatásának átalakítása, valamint a foglalkoztatói nyugdíj rendszerhez kapcsolódó
rendelkezések megalkotása.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 1. §-hoz
A Javaslat a jogalkalmazás segítése, illetve a jogharmonizáció biztosítása érdekében
pontosítást tartalmaz az Szja tv.-ben alkalmazott egyes fogalmakkal összefüggésben [belföldi
illetőségű magánszemély, jövedelemszerzés helye, munkáltató, munkaviszonyból származó
jövedelem, kedvezményezett eltartott], illetve új értelmező fogalmakat vezet be [művelődési
intézményi szolgáltatás, agrár de minimis támogatás, költségek fejlesztésére vagy fejlesztési
célra folyósított támogatás, befektetési szolgáltató, versenytilalmi (titokvédelmi)
megállapodás, foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény].
a 2. §-hoz
A Javaslat az utalvány fogalmának pontosításával (ld. Módosító rendelkezések Szja tv. 4. §
(2) bekezdésének szövegrész cseréjét) összhangban rendelkezik, hogy az utalvány
formájában megszerzett vagyoni érték esetében azt az összeget kell bevételnek tekinteni,
amely értékben az utalvány termékre, szolgáltatásra cserélhető, illetőleg kötelezettség
csökkentésére felhasználható.
a 3. §-hoz
A Javaslat pontosítást tartalmaz azon bevételek meghatározásáról, amelyeket a
magánszemély jövedelmének megállapításánál nem kell bevételként figyelembe venni.
218
A 2007. április 1-jétől hatályos Tbj. szerint a nem biztosított magánszemélynek, illetve az
egészségügyi szolgáltatásra - meghatározott feltételek mellett - nem jogosult
magánszemélynek egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetnie. (A Javaslat átmeneti
rendelkezése szerint e fizetési kötelezettség átvállalása esetén az ilyen jövedelem
adómentességére vonatkozó szabály 2007. január 1-jétől alkalmazható.)
A hatályos szabályozás alapján nem bevétel a társadalombiztosítási ellátásra kötött
megállapodás alapján a magánszemély helyett viselt kiadás. A szabályozás kizárólag a
magyar társadalombiztosítási szabályokra utal, ezt indokolt kiegészíteni a közösségi tagállam
társadalombiztosítási szabályaira való utalással.
A nyugdíjcélú öngondoskodás új elemmel, a foglalkoztatói nyugdíjintézménnyel bővül. Az
új intézménybe a munkavállalók javára munkáltatóik teljesítenek befizetést, továbbá a
munkavállaló is teljesíthet befizetést.
A Javaslat az Szja tv.-be iktatja a foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézmény által a
tagjainak juttatott, átutalt összegek adókötelezettségére vonatkozó szabályokat. Eszerint
jövedelemként nem kell figyelembe venni a tag munkaviszonyának megszűnése esetén a más
foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe átvitt követelést, a tag követelését növelő
jóváírásokat, valamint havonta a minimálbér 50 százalékát meg nem haladó mértékű
munkáltatói befizetést. Az említett mértéket meghaladó befizetés a magánszemély
munkaviszonyból származó jövedelme, amely után azonban (ld. a 8. §-hoz fűzött indokolást)
adókedvezmény illeti meg. A munkáltató feltételes (legfeljebb öt év) jogszerzési időtartamot
is kiköthet. Ilyen esetben, ha a tag munkaviszonya a feltételes jogszerzési időtartam lejárta
előtt megszűnik, és a munkáltató havi befizetése meghaladja a bevételnek nem számító
mértéket, a magánszemély olyan összeg után fizetett adót, amelyet végső soron semmilyen
formában sem szerezhet meg (azt a többi tag követelésének javára kell jóváírni). Ezért
indokolt az erre az összegre jutó adó visszaigényelhetőségét lehetővé tenni, de úgy, hogy ha
az adóköteles munkáltatói befizetés összege után a magánszemély adókedvezményt vett
igénybe, ezt a kedvezmény-összeget a visszaigényelhető adó összegéből le kell vonni. A
Javaslat tartalmazza az adóköteles munkáltatói hozzájárulásra jutó visszaigényelhető adó és a
visszaigénylésnél levonandó kedvezmény megállapításának szabályait is.
a 4. §-hoz
A Javaslat szerint változik, kiegészül az Szja tv. 24.-ának (1) bekezdésében felsorolt nem
önálló tevékenységek köre.
Az Szja tv. alapján nem önálló tevékenységnek minősül többek között a jogszabály alapján
választott tisztségviselő tevékenysége. A gazdasági társaságokról szóló törvény alapján a
gazdasági társaság vezető tisztségviselőit nem választják, ugyanakkor eltérő adóztatásuk nem
indokolt, ezért a vezető tisztségviselők tevékenységét a Javaslat külön nevesíti a nem önálló
tevékenységek között.
A Javaslat szerint az Európai Parlament magyar képviselőit megillető tiszteletdíj is nevesített
nem önálló tevékenységből származó jövedelem lesz. Az említett a képviselők is az
Országgyűlés Hivatalától kapják a tiszteletdíjukat, a jogállásukról szóló törvény alapján a
juttatás után jelenleg is nem önálló tevékenységre tekintettel személyi jövedelemadót
fizetnek, hasonlóan a magyar parlamenti és az önkormányzati képviselőkhöz, akiknek a
tevékenysége is külön nevesített jogviszonyként szerepel a törvényben.
a 5. §-hoz
Az Szja tv. 25.§-ának Javaslat szerint módosuló (1) bekezdése áttekinthetőbb formában
sorolja fel a nem önálló tevékenységből származó jövedelmek jellemző fajtáit. Tartalmi
219
változás, hogy e felsorolás szerint nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek
minősül 2007-től a Munka Törvénykönyve alapján a Ptk. szabályai szerint megkötött külön
szerződés (versenytilalmi megállapodás) keretében fizetett „hallgatási pénz”. Szintén nem
önálló tevékenységből származó jövedelem a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjét a
hasonló tartalmú megállapodás alapján megillető bevétel.
a 6. §-hoz
A Javaslat az egyéb jövedelmek között az Szja tv. 28.-ának (7) bekezdéésben nevesített jog-
alapításból, jog-átruházásból származó jövedelmek meghatározási szabályait pontosítja. A
joggyakorlásból származó bevételrész megkülönböztetése a joggyakorlás tárgyának
átruházásából származó bevételrésztől, és a bevételrészekkel szembeállítható költségek
pontos elhatárolása egyértelművé teszi a vételi, eladási jogra vonatkozó opciók adójogi
megítélését.
A joggyakorlásból származó bevételrész a jogot gyakorlónál az opciós ellenérték és a
szokásos piaci érték pozitív különbözete, amelyből a jog megszerzésére fordított összeg
levonásával kell a jövedelmet meghatározni.
A Javaslat megerősíti az Szja tv. azon általános szabályát, hogy az így megállapított
jövedelem adókötelezettségét az ügylet szereplői között fennálló jogviszony szerint kell
elbírálni, ha az a jövedelemszerzés körülményeiből megállapítható. Kapcsolódó rendelkezés
az értékpapírokra vonatkozó jogok különös szabályainak pontosításával az Szja tv. 77/A.-
77/B. §-át is módosítja.
a 7. §-hoz
A jövedelmek egyenletesebb adóterhelése érdekében a Javaslat 2007-től az alap- és
kiegészítő adójóváírást egyesítő egységes adójóváírást vezet be, amelynek mértéke továbbra
is a bérjövedelem 18 százaléka, legfeljebb havi 11 340 forint. A teljes összegű adójóváírás
évi 1 250 000 forint jövedelem alatt érvényesíthető, míg az ennél több jövedelemmel
rendelkezők esetében a meghaladó jövedelemrész eddigi 18 százaléka helyett 9 százalékával
kell csökkenteni az adójóváírást. Ennek eredményeként a csökkenő mértékű adójóváírás az
eddigi 2 100 000 forint helyett 2 762 000 forint jövedelemhatárig érvényesíthető.
Az átalakítás nem érinti a legfeljebb évi 1 millió forint (havi 83 ezer forint) bruttó
jövedelemmel rendelkezőket, míg az ennél nagyobb jövedelműeknél az adójóváírás összege
emelkedik és ezáltal csökken az adóterhelésük. Az adótáblát és az adójóváírás kifuttatását
együtt nézve, a teljes marginális adókulcs jelenlegi legmagasabb, 54 százalékos mértéke (az
évi 1 700 000-2 100 000 forintos sávban) 45 százalékra csökken. A kiegészítő adójóváírás
megszüntetésével egyszerűsödik az adójóváírás rendszere.
a 8. §-hoz
A nyugdíjcélú öngondoskodás új elemmel, a foglalkoztatói nyugdíjintézménnyel bővül.
Ehhez kapcsolódóan a Javaslat szerint az egyéni befizetésekhez, valamint a munkáltató
adóköteles befizetéseihez 30 százalékos adókedvezmény kapcsolódik a saját
magánnyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítő befizetések kedvezményével megegyezően. (Ld. a
3.§-hoz fűzött indokolást is.)
a 9. §-hoz
A Javaslat agrár csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősíti az őstermelői
adókedvezményt, amely akkor érvényesíthető, ha az őstermelő adóbevallásában feltünteti a
mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási
rendszerben nyilvántartott regisztrációs számát.
220
Az Európai Unió Bizottságának szolgálatai előzetes értékelés keretében a 100 ezer forint
őstermelői adókedvezményt - az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében -
olyan állami támogatásnak minősítették, amely mint a gazdálkodóknak nyújtott működési
támogatás, összeegyeztethetetlen a közös piaccal. Az előzetes értékelés szerint működési
támogatás csak a de minimis rendeletekkel összhangban nyújtható.
A rendelkezéshez kapcsolódó hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések szerint a
kedvezmény mezőgazdasági de minimis támogatássá minősítése már a 2007. évet is érinti, a
2007-ről adott bevallásban már ilyenként kell szerepeltetni. Hangsúlyozandó azonban, hogy
adókedvezmény formájában adott támogatásról lévén szó, a támogatás igénybevétele évének
az az év számít, amikor a termelő azt a bevallásában érvényesíti. A 2007. évi bevallás
benyújtása 2008-ban történik, az adókedvezmény 2008-ban igénybe vett támogatásnak
minősül, azaz nincs szó a szabályozás visszamenőleges hatályú szigorításáról. A termelő
tehát a kedvezmény igénybevételével 2008. évi de minimis keretét „fogyasztja”, a bevallás
benyújtásakor kalkulálható módon. A regisztrációs szám feltüntetésének követelménye abból
következik, hogy mezőgazdasági de minimis támogatást csak mezőgazdasági és
vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási rendszerben
nyilvántartott termelő kaphat. Természetesen, ha a termelő az említett ügyfél-nyilvántartási
rendszerben még nem regisztráltatta magát, nincs akadálya, hogy ezt a bevallás benyújtásáig
megtegye.
a 10. §-hoz
Az uniós állampolgárt - meghatározott belföldi jövedelemszerzés esetén - az adóztatás során
úgy kell tekinteni, mintha ő maga, házastársa és gyermeke(i) is belföldi illetőségű
magánszemélyek lennének. Ez a szabály azt jelenti, hogy az egyes adókedvezmények a
magyar adóügyi illetőségűekkel azonosan illetik meg őket. Ezzel összefüggésben a Javaslat
kiterjeszti a családi kedvezmény érvényesítésének lehetőségét minden olyan
kedvezményezettre, aki az EGT-államok bármelyikében kedvezményezettnek tekinthető,
azaz akire tekintettel az bármely EGT-állam jogszabálya alapján családi pótlékot, vagy ahhoz
hasonló ellátást folyósítanak.
a 11. §-hoz
A Javaslat az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakba, valamint a nyugdíj-előtakarékossági
számlára történő befizetésekkel összefüggő kedvezmény közös szabályait módosítja. Eszerint
költségkímélő céllal nem kell a kedvezményt visszafizetni, ha önellenőrzés vagy utólagos
adómegállapítás alapján a jogosulatlanná vált adókiutalás mértéke az 5 ezer forintot nem
haladja meg.
A kiutalási eljárást könnyítő rendelkezés, hogy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnak,
illetve a nyugdíj-előtakarékossági számla vezetőjének a befizetésekről kiadott igazoláson a
saját bankszámlaszámát is fel kell tüntetnie. Ezzel összefüggő szövegpontosítás a záró
rendelkezések között, hogy az adókiutalásra vonatkozó rendelkező nyilatkozaton is fel kell
tüntetni az előbbiek bankszámlaszámát.
a 12.§-hoz
Az adminisztrációs terheket csökkenti az, hogy a Javaslat szerint a munkáltatóknak,
kifizetőknek az adóelőleg levonása során nem kell külön engedélyt kérniük az APEH-től
eltérő módszer alkalmazására abban az esetben, ha a programozó cégektől megvásárolt, a
cégek által az APEH-nek bemutatott és jóváhagyott programot alkalmazzák.
221
a 13.§-hoz
A Javaslat - az adójóváírás intézményének módosításával összhangban - módosítja az
adójóváírás figyelembevételének szabályait az adóelőleg megállapítása során.
A Javaslat rendelkezik arról az esetről, amikor a kifizető - a magánszemély más
munkáltatóval fennálló munkaviszonyára tekintettel bérnek minősülő - olyan jövedelmet
juttat, amelyből adóelőleget nem tud levonni, és a magánszeméllyel szemben nincs olyan
kötelezettsége, amelybe a le nem vont, de befizetett adóelőleget beszámíthatná. A Javaslat
erre az esetre is kiterjeszti azt a szabályt, amely szerint a kifizető az általa kiállított
igazoláson jelzi, hogy nem vont le előleget a magánszemélytől.
a 14. §-hoz
A Javaslat az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó társas vállalkozássá történő
átalakulására vonatkozó rendelkezéseket egészíti ki, kimondva, hogy az egyéni vállalkozó
által érvényesített kedvezmények, elhatárolt veszteség tekintetében az egyéni vállalkozói
jogállást nem kell megszűntnek tekinteni, valamint, hogy ezek és a de minimis támogatások
szempontjából az egyéni cégből átalakult társaság jogutódnak minősül. Az átalakulást
egyszerűsíti és könnyíti meg az a módosítás, amely az átalakulás napjára megállapított adó
soron kívüli megfizetése és bevallása helyett az egyéni vállalkozó éves bevallásához rendeli
az adókötelezettség teljesítését.
A Javaslat kiegészíti továbbá az elhunyt egyéni vállalkozó tevékenységének folytatására
vonatkozó rendelkezéseket olyan esetre, amikor az özvegy vagy az örökös maga is egyéni
vállalkozó, de az Szja tv. szerinti eltérő adózási módot alkalmaz. Ilyenkor a tevékenységet
folytatónak választási lehetősége lesz, hogy melyik módszer szerint folytatja az egyesített
tevékenységet. Ekkor azonban a nem választott módszer szerinti tevékenységre (akár az
elhunyt, akár a saját tevékenysége az) a megszűnési szabályok figyelmen kívül hagyásával
meg kell állapítania az elhalálozás napjára vonatkozó adókötelezettséget, amelyet az éves
bevallásában - az egyesített tevékenységre vonatkozó adókötelezettségétől függetlenül - kell
teljesítenie.
Kapcsolódó rendelkezés az Eva törvényt is módosítja, miszerint, ha a tevékenységet folytató
eva-alany, de a továbbiakban az Szja tv. szerinti adózást választ, az eva szerinti
adókötelezettséget a megszűnési szabályok figyelmen kívül hagyásával az adóhatóság
állapítja meg.
Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó átalakulásáról szóló rendelkezések között a
Javaslat nevesíti a végrehajtó, a szabadalmi ügyvivői és a közjegyzői irodát is, mivel rájuk is
vonatkoznak e szabályok.
a 15. §-hoz
A Javaslat a Tao. tv. módosításával összhangban pontosítja a K+F tevékenységre vonatkozó
kedvezmény, a de minimis támogatásnak minősülő kedvezmények uniós irányelveknek
megfelelő meghatározását. A § további rendelkezése alapján módosul a veszteségelhatárolás
önellenőrizhetősége. A hatályos szabályozással szemben az olyan veszteségelhatárolás,
amelyre adóhatósági engedélyt kell kérni, a kérelem elmulasztását követően önellenőrzés
alapján nem engedélyezhető. A Javaslat. az Szja tv. 49/B. §-a (9) bekezdésében a kizárólag
2007-ben hatályos szabályt kiiktatja az aóalap megállapítására vonatkozó rendelkezésből,
továbbá a minimum adóalapra vonatkozó szabályozás alóli felmentés szempontjából
pontosítja az elemi kár mértékének megállapítására előírt rendelkezést. Eszerint, ha a
káreseményt az egyéni vállalkozó - annak mértékétől függetlenül - az adóhatóságnak 15
222
napon belül bejelenti, az okozott bevétel-csökkenés megállapításakor több káresemény
együttesen vehető figyelembe. A hatályos szabály alapján ez nem egyértelmű.
a 16. §-hoz
Az átalányadózás választására jogosító üzletköri besorolást az újonnan elfogadott
kormányrendelet módosítja, ezért szükséges az összhang megteremtése.
a 17. §-hoz
Az Európai Bizottság Magyarországot az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem
lakáscélú felhasználására vonatkozó hatályos szabályozás átalakítására kötelezte, tekintettel
arra, hogy az a lakáscélú felhasználás kedvezményét nem engedi alkalmazni az EU más
tagállamában fekvő lakásszerzés esetén.
A Javaslat szerint a lakásszerzési kedvezmény megszűnik, ugyanakkor a lakások
átruházásából származó jövedelem adóköteles időszaka harmadára csökken, azáltal, hogy a
lakás megszerzését követő második évtől történő átruházás esetén a jövedelem már csökken,
míg a megszerzést követő ötödik évtől már nem kell jövedelmet figyelembe venni. A nem
lakásingatlanok esetében az adóköteles időszak továbbra is 15 év marad.
Külön átmeneti szabály rendelkezik azokról az esetekről, amikor a magánszemély az ingatlan
átruházás jövedelemét 2008. január 1-je előtt megszerezte. Alkotmányossági
megfontolásokból ekkor a magánszemély a lakásszerzési kedvezményre vonatkozó
szabályokat még alkalmazhatja.
Az ingatlan adóztatással összefüggő további változás, hogy az ingatlan-szerzés időpontja az
az időpont, amelyben a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet a földhivatalhoz benyújtották,
azonban a 2007. évet követő ráépítés, bővítés esetén azon utolsó jogerős használatbavételi
engedély keltének (illetőleg a tényleges használatbavételnek) éve, amelyet követően az
ingatlanon további építés, bővítés nem történt, illetőleg választható, hogy a telek és az épület
szerzési időpontját az előzőek szerint, de külön-külön határozzák meg. Az új szabályhoz
olyan átmeneti rendelkezés kapcsolódik, amely a régi szerint az időmúlás függvényében már
elért adóalap-csökkentést még három évig választható teszi.
a 18. §-hoz
Lásd az előző §-hoz tartozó indokolást.
a 19. §-hoz
Továbbra is megmarad az a kedvezmény, hogy bármely ingatlan átruházásából származó
jövedelem adóját nem kell megfizetni, ha azt a magánszemély (az átruházás évében vagy az
azt követő két évben) saját maga, közeli hozzátartozója, élettársa részére idősek otthonában,
fogyatékos személyek lakóotthonában vagy más hasonló (pl. ápolási) intézményben (bármely
EGT-államban) biztosított férőhely megszerzésére fordítja.
Új méltányossági rendelkezés alapján az adó fizetésére kötelezett magánszemély kérelmére
jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire, valamint az ingatlan vagyoni értékű jog
átruházásából származó jövedelem felhasználási körülményeire figyelemmel (különös
tekintettel, ha a felhasználás saját maga, közeli hozzátartozója, a vele egy háztartásban élő
élettársa lakhatását biztosító célra történik) adót az adóhatóság mérsékelheti, vagy
elengedheti.
a 20. §-hoz
A Javaslat módosítja a kamatjövedelem fogalmát azzal, hogy a kollektív befektetési
értékpapírok teljes körére (nem csak a befektetési jegyekre) kiterjeszti azok kamatának,
223
hozamának, átruházás esetén árfolyamnyereségének kamatjövedelembe sorolását,
ugyanakkor kiveszi a kamatjövedelemre vonatkozó szabályok hatálya alól a kollektív
befektetési értékpapírok tőzsdei átruházása során keletkező jövedelmet, amelyre ezáltal a
tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A Javaslat hiányzó rendelkezést iktat be a külföldön is adóztatható kamatjövedelem
külföldön megfizetett adójának beszámítására.
a 21. §-hoz
A Javaslat csereügyletből származó jövedelmet nevesít a tőkejövedelmek körében az Szja tv.
új 67/B. §-ában. A számviteli törvény fogalmi rendszere alapján a magánszemély számára is
értelmezi az olyan jövedelmet, amely devizára, tőkére és kamatra vonatkozó kockázatok
kivédése céljából vagy kockáztatással elérhető haszon reményében a várható pénzáramlások
cseréjére kötött ügyletből származik.
Az ilyen ügyletek lényege, hogy valamely, piaci változásoktól függő kötelezettség, illetve
jogosultság miatt keletkező változó kiadást, illetve bevételt (az ún. „lebegő pénzáramot”) fix
kiadásra, illetve bevételre, vagy valamely fix kiadással, illetve bevétellel járó kötelezettség,
illetve jogosultság esetén azt (az ún. „fix pénzáramot”) meghatározott piaci változóhoz kötött
„lebegő pénzáramra” cserélik a szerződő felek. Bár végtelen számú és tartalmú ilyen ügylet
lehetséges, a szabályozást elsősorban a hosszú távú lakossági hitelek változó, vagy fix, illetve
forint, vagy deviza kamatainak cseréjére kidolgozott hitelintézeti konstrukciók megjelenése
indokolja. Bármely ilyen ügyletben is, a magánszemély szemszögéből annak a jövedelemnek
(„nyereségnek”) az adóztatása tartozik az Szja tv. új §-ának hatálya alá, amely az általa az
adott ügyletben megszerzett bevételek (bevételi pénzáramlás) összegéből az általa az ügylet
alapján teljesített kiadások (kiadási pénzáramlás) összegét meghaladja.
A csereügyletek sajátossága, hogy rendszerint egy-egy adóéven túl terjeszkedő időtartamra
szólnak (akár 25 évre felvett hitelhez is kapcsolódhat csereügylet). Erre tekintettel a
szabályozás a csereügyleti jövedelem adóévenkénti adókötelezettségét megtartva, gördülő
veszteségbeszámítással oldja meg az ügylet eltelt időtartama alatt kialakult pozíció szerinti
adóztatást. Egy-egy adóévben az ügylet bevételi többlete adóköteles, azonban amikor az
adóévben az ügylet veszteséges (a kiadások meghaladják a bevételeket) a bevallott veszteség
adókiegyenlítésre jogosítja a magánszemélyt legfeljebb az ügylet addig elért, vagy a
későbbiekben majd elért „nyereségei” után megfizetett adó mértékéig. Az adókiegyenlítés az
új rendelkezés alkalmazásában a veszteség beszámítására szolgáló olyan eljárás, amely
egyszerű módon lehetővé teszi, hogy a magánszemély külön kérelem nélkül, az
adóbevallásában megfizetett adóként számolhassa el az ügyletben keletkezett veszteségeire
jutó adót.
A rendelkezés a veszteségbeszámítás (adókiegyenlítés) feltételeként olyan nyilvántartás
vezetését írja elő, amelyből az ügylet teljes időtartamára vonatkozóan nyomon követhető és
megállapítható a pénzáramok mindenkori egyenlege, valamint az, hogy egy-egy adóév végén
a magánszemély az ügylet miatt adófizetésre kötelezett-e vagy a korábban már az ügylettel
összefüggésben megfizetett adójának „visszatérítésére” (a veszteség beszámítására) tarthat
igényt.
A Javaslat a csereügyleti jövedelem adókulcsát 25 százalékban határozza meg.
A jövedelmet és a veszteséget, valamint azok beszámítását ügyletenként kell meghatározni, a
különböző ügyletek egyenlegei nem vezethetők össze. A rendelkezés garanciális eleme, hogy
az olyan ügylet jövedelmét, amelyben megállapítható a magánszemély valós kockázat nélküli
-	a piaci tényezőktől eltérő feltételekkel történő jövedelemszerzése, a felek között egyébként
224
fennálló jogviszony és a szerzés körülményei alapján kell az adókötelezettség szempontjából
minősíteni.
Ha a csereügylet tőzsdei ügyletnek minősül, a Javaslat az utóbbira irányadó szabályozást
rendeli alkalmazni.
a 22. §-hoz
A Javaslat az Szja tv. 66. §-ának módosításával kiterjeszti az osztalékelőlegre vonatkozó
szabályozást a külföldről származó osztalékelőlegre is, valamint egyértelművé teszi, hogy az
osztalék kifizetőjének adókötelezettségei a kifizetéssel megbízott belföldi hitelintézetre is
kiterjednek. A módosítás továbbá kiegészíti az osztalékelőleg bevallására, adójának
beszámítására vonatkozó szabályozást.
a 23. §-hoz
A Javaslat az árfolyamnyereségből származó jövedelem adózási szabályait pontosítja, illetve
kiegészíti a külföldi pénznemben feltüntetett adatok forintra történő átszámítására vonatkozó
szabállyal, továbbá új rendelkezést iktat be a külföldön adóztatható árfolyamnyereség
adójának beszámítására.
a 24. §-hoz
A tőzsdei ügyletekből származó nyereség, illetve veszteség hatályos meghatározása
értelmezési problémákat vetett fel, ezért szükséges annak egyszerűsítése, átalakítása. A
Javaslat - átmenetei előírással - a jövőre nézve megszünteti azt az adómérséklési
lehetőséget, amely a tőzsdei termékekben a tőzsdére kerülés előtt felhalmozott adózatlan
jövedelemrészek tőzsdei ügyletből származó jövedelemként történő adózását teszi lehetővé.
Egyszerűsítést jelent a tőzsdei ügyletek veszteségének két éven belüli beszámítására az
adókiegyenlítés módszerének bevezetése.
a 25. §-hoz
Különös tekintettel a természetbeni juttatásokat helyettesítő utalványokra indokolt az ilyen
utalvány meghatározásának módosítása. Eszerint természetbeni juttatásnak az olyan
utalványok (bármilyen formában is juttatják) minősülhetnek, amelyek a beváltásukkal
megszerzett termékek, szolgáltatások tekintetében mindenben megfelelnek az Szja tv.
természetbeni juttatásokra vonatkozó előírásainak. Az olyan utalvány, amely bámire
beváltható vagy kifejezetten pénzt helyettesít, nem lehet természetbeni juttatás.
A Javaslat szerint a Tbj. szempontjából biztosítottnak nem minősülő magánszemélynek
juttatott termék, szolgáltatás csak abban az esetben minősül természetbeni juttatásnak, ha az
nem tevékenység vagy szolgáltatás ellenértéke.
a 26. §-hoz
A külföldi tartózkodásra adott előleg esetében a Javaslat a hatályos szabályozást úgy
módosítja, hogy az csak a kiküldetésből történő visszaérkezést követő 30 napon túl tartozik a
kamatkedvezményből származó jövedelem szabályai hatálya alá.
a 27. §-hoz
A termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadása esetén a bérleti díj elkülönült adózása
helyett a magánszemély választhatja az önálló tevékenységből származó jövedelmekre
vonatkozó rendelkezéseket is. A hatályos törvény szerint azonban a kifizetőnek 25% adót
kell levonnia, vagy a magánszemélynek is mindenképpen 25% adót kell fizetnie
negyedévente a teljes bevétel után, jóllehet a ez a kötelező szabály utóbb a költségek
elszámolása következtében éves szinten adó-túlfizetést eredményezhet. A Javaslat az önálló
225
tevékenység szabályai szerinti adózás választása esetén megteremti az általános kifizetői
adóelőleg szabályok alkalmazásának lehetőségét.
a 28. §-hoz
A Javaslat szerint 2008-tól megszűnik a bukmékeri rendszerű és a lóversenyfogadásból
származó nyeremény után fizetendő személyi jövedelemadó, ami elősegítheti a hazai
lóverseny hagyományok fenntartását, fejlesztését.
a 29. §-hoz
A Gt. megváltozott szabályai szerint megszűnt a dolgozói üzletrész nevesített
megkülönböztetése, de a régebben megszerzett üzletrészekre ki kell mondani a korábbi
adószabályok fennmaradását.
Az új szövetkezeti törvény előírásai szerint megszűntek a szövetkezeti üzletrészek, illetőleg
befektetői részjegyekké alakultak át. Ehhez kapcsolódóan a Javaslat úgy rendelkezik, hogy
az említett átalakítás miatt adókötelezettség nem keletkezik.
a 30. §-hoz
A Javaslat az értékpapírokra vonatkozó jogok alapján keletkező jövedelmek adózási
szabályait rendszerezi, illetőleg egészíti ki az Szja tv. 77/B. §-ának új raszövegezé sével. A
hatályos szabályozást is megtartva, a módosított § külön rendelkezik a vételi és eladási
opciók kötelezettjének, illetőleg jogosultjának jövedelme megállapításáról, a
jövedelemszerzés időpontjáról, a kifizető, valamint a magánszemély adókötelezettségeinek
teljesítéséről, a bizonylatok külföldi pénznemben feltüntetett adatainak átszámítási
szabályairól. Fontos rendelkezés, hogy a §-ban foglaltakat a tőzsdei ügyletekre nem kell
alkalmazni.
a 31. §-hoz
A Javaslat az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program szabályait pontosítja,
illetőleg egészíti ki. Dematerializált értékpapír nem helyezhető letétbe, ezért módosított
rendelkezés utal arra, hogy ilyen értékpapír is juttatható az elismert munkavállalói értékpapír-
juttatási programban, ha azt a program keretében nyitott értékpapírszámlára helyezik.
A további módosítások célja elsősorban annak biztosítása, hogy a vállalatcsoportok (kapcsolt
vállalkozások) esetében egyszerűsödjön a program engedélyezési rendje. Ennek érdekében a
Javaslat lehetővé teszi, hogy bármely gazdasági társaság ne csak saját munkavállalóinak és
vezető tisztségviselőinek, hanem kapcsolt vállalkozásai munkavállalóinak és vezető
tisztségviselőinek részére szervezett értékpapír-juttatási program engedélyeztetését is
kezdeményezze a Pénzügyminisztériumnál.
A javasolt szabályozás szintén rendelkezik arról, hogy a munkavállalók, a vezető
tisztségviselők vállalatcsoporton belüli „mozgása” ne eredményezze az adókötelezettség
bekövetkezését a korábban megszerzett értékpapírok tekintetében.
Az egyenlő elbánás elvének érvényesítése érdekében a Javaslat azt is lehetővé teszi, hogy
belföldi fióktelepek, kereskedelmi képviseletek munkavállalói, vezető tisztségviselői a
belföldi székhelyű gazdasági társaságok vezető tisztségviselőivel azonos feltételek szerint
részesüljenek kedvezményes részvényjuttatásban.
A Javaslat az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programra vonatkozó szabályozást
kiegészíti a program különböző szereplőinek (a program szervezőjének, a kibocsátójának)
jogutódlásával kapcsolatos rendelkezésekkel is.
226
a 32. §-hoz
A hatályos törvény 2007-től az ingatlanokra vonatkozó értéknövelő beruházás fogalmát a
korábbitól eltérő tartalommal adja meg. A Javaslat a változással érintettek számára
rendelkezést iktat be, miszerint a régi meghatározás 2007. december 31-éig még
alkalmazható.
a 33. §-hoz
A Javaslat 1. és 2. számú melléklete módosítja az Szja tv. 1. és 11. számú mellékletét.
II.	Fejezet
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A társasági adót érintően - a konvergencia programmal összhangban - a versenyképesség
megtartása, illetőleg javítása, az adót fizetők körének bővítése, az egyszerűsítés és a
jogharmonizáció jelenik meg a Javaslatban.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 34. §-hoz
A Javaslat a bejelentett részesedés, az ellenőrzött külföldi társaság, a foglalkoztatottak átlagos
állományi létszáma, a jogdíj és a kedvezményezett átalakulás fogalmát pontosítja.
A bejelentett részesedés fogalmában a hatályos törvény előírja, hogy az adóhatóságnak
történő bejelentéshez csatolni kell a részesedés megszerzésére vonatkozó szerződést, okiratot.
A Javaslat - az adminisztráció egyszerűsítése érdekében - törli ezt az előírást.
A holding társaságok számára sok európai ország kínál kedvező adózási feltételeket és üzleti
környezetet. A magyar adórendszerben is vannak olyan szabályok, amelyek ösztönzik a
holding és egyéb adózási struktúrák letelepedését Magyarországon, azonban figyelembe véve
a nemzetközi tapasztalatokat és tendenciákat, e szabályok finomítására, kiegészítésére van
szükség. Ezt szolgálja az a Javaslat, amely szerint nem minősülne ellenőrzött külföldi
társaságnak az a személy, amelynek a székhelye, a telephelye vagy az illetősége az Európai
Unió valamely tagállamában, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet valamely
tagállamában vagy olyan államban van, amellyel a Magyar Köztársaságnak hatályos
egyezménye van a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén. Az
ellenőrzött külföldi társaság fogalmát ugyanakkor a Javaslat kiterjeszti arra a személyre is,
amelynek az illetősége van olyan államban, ahol a társasági adó nem éri el a magyar
adómérték kétharmadát. Ez azt jelentheti, hogy egy magyarországi székhelyű vállalkozás is
lehet ellenőrzött külföldi társaság, ha az üzletvezetési helyének külföldre helyezése miatt más
államban minősül belföldi illetőségűnek. Végül - tekintettel arra, hogy a kivételként nem
említett államoktól információ sem szerezhető - nem tartalmazza a fogalom, hogy valódi
gazdasági jelenlét esetén nem minősül a személy ellenőrzött külföldi társaságnak, akkor sem,
ha nem vagy minimális adót fizet.
A foglalkoztatottak átlagos állományi létszámára adott fogalom módosítása szerint az
adózónak a Központi Statisztika Hivatal által kiadott, az adóév első napján hatályos
munkaügyi statisztikai adatszolgáltatásra vonatkozó kiadvány alapján kell az átlagos
állományi létszámot meghatározni.
A jogdíj fogalmának pontosítása a hazai jogban használt kifejezéseknek felel meg. Például
nem a szerzői jog használatáért, hanem a szerzői joggal védett mű használatáért járó díj a
227
jogdíj. Kimarad a fogalomból a védett eljárás, amely a magyar jogban nem értelmezhető, az
eljárást szabadalom vagy üzleti titok védi, ezért a fogalom az iparjogvédelemben részesülő
szellemi alkotás kifejezést használja, amely magában foglalja a különféle oltalmakat.
Egyértelművé teszi a Javaslat, hogy az iparjogvédelmi és szerzői jogi oltalmi tárgyakhoz
fűződő vagyoni jogok átruházásának ellenértéke is jogdíj.
A kedvezményezett átalakulás fogalmát a Javaslat pontosítja, egyértelművé téve, hogy annak
egyik fogalmi ismérve, hogy az átalakulásban résztvevő társaságok tagjai a jogutód által az
átalakulás keretében kibocsátott részesedést kapjanak, és e mellett legfeljebb meghatározott
mértékű pénzeszközt kaphatnak. A tagok részére visszavásárolt részesedés juttatása tehát nem
felel meg a feltételeknek.
a 35. §-hoz
A hatályos szabály szerint a jövedelem- (nyereség-) minimumra vonatkozó előírásokat az
adózónak nem kell alkalmazni, ha az adóévben vagy a megelőző adóévben elemi kár érte. A
hatályos rendelkezés elemi kárnak az olyan elemi csapást tekinti, amelynek mértéke eléri az
adózó előző adóévi éves szinten számított árbevételének 15 százalékát, azaz ha több
alkalommal éri elemi csapás az adózót (például jégkár és aszálykár), de külön-külön egyik
sem éri el az említett árbevétel 15 százalékát, a mentesség nem illeti meg. A Javaslat ezt -
2007-re is alkalmazhatóan - úgy változtatja meg, hogy a különböző elemi csapások okozta
károk együttes értékét lehet figyelembe venni a mentességre való jog meghatározásakor.
a 36. §-hoz
A hatályos törvény szerint a hitelintézetnél és a befektetési vállalkozásnál a pénzügyi
szolgáltatási, illetve befektetési szolgáltatási tevékenységre tekintettel a követelésekre
elszámolt értékvesztés, visszaírás, továbbá a speciális céltartalék (például a kockázati
céltartalék a hitelintézeteknél) nem adózás előtti eredményt módosító tétel, még akkor sem,
ha mérlegen kívüli tételekhez kapcsolódik A Javaslat kiterjeszti a rendelkezéséket a
befektetési vállalkozások, és részben a hitelintézetek alaptevékenységéhez kapcsolódó
értékvesztésre és céltartalékra. Továbbra sem kell azonban növelni az adóalapot a
hitelintézetnek a kétesnek vagy annál rosszabbnak minősített követelésekre elszámolt
értékvesztéssel, valamint a nem egyedi értékéléssel minősített követelésekre kimutatott
értékvesztés 10 százalékos mértéket meg nem haladó részére. Az elszámolt céltartalékból
pedig a Diákhitel Központ Részvénytársaság által képzett céltartalékkal, a magas kockázati
besorolású mérlegen kívüli kötelezettségre képzett kockázati céltartalékkal, a nem fedezeti
céllal kötött határidős, opciós és swap ügyletek értékelése alapján a várható veszteségre
képzett egyéb céltartalékkal nem kell növelni az adóalapot. Nem kell továbbá - a Javaslat
szerint - a módosításoknál számolni a lakástakarék-pénztár által törvény előírása alapján
képzett kiegyenlítési céltartalékkal, valamint a halasztott kamatfizetéssel kihelyezett hitelekre
képzett kockázati céltartalékkal.
A hitelintézeteknek az értékvesztés és a céltartalék későbbi adóévekben történő
érvényesítéséhez külön nyilvántartást kell vezetni az adózottan elszámolt tételekről és annak
csökkenéséről, és az értékvesztés visszaírásakor, behajthatatlanná válásakor, illetve
megtérülésekor (részbeni megtérülésekor), a legfeljebb általános kockázati besorolású
követelés kockázatossá minősítéskor legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés mértékéig van
lehetőség az adózás előtti eredmény csökkentésére. Hasonlóan kell eljárni a céltartalék
felhasználása alapján elszámolt bevétel címen történő adóalap csökkentésnél is.
Az átmeneti előírások szerint az új szabályokat a 2008-tól elszámolt értékvesztésre, illetve
képzett céltartalékra kell az érintetteknek alkalmazni.
228
Kedvezményezett eszközátruházáskor a vonatkozó irányelvnek történő megfelelés céljából -
az általános előírástól eltérően - 2006-tól nem kell a tárgyi eszköz könyv szerinti értékével
növelni, és nem lehet a számított nyilvántartási értékével csökkenteni az adózás előtti
eredményt, amely miatt az adózónak nyilván kell tartania az érintett eszközöket, és több éven
át külön korrekciót kell eszközölnie. A Javaslat ezért e lehetőséget az adózó választására
bízza.
A versenyképesség javítása érdekében a Javaslat az adómentes fejlesztési tartalékképzés
jelenlegi 25 százalékos mértékének 50 százalékra történő emelését tartalmazza, amely
jellemzően a kis- és középvállalkozások számára jelent többlet beruházási forrást, tekintettel
arra, hogy a maximális összeg (500 millió forint) nem változik. Ezen kívül - a nemzeti
vagyon megőrzésének, növelésének ösztönzésére - a Javaslat lehetővé teszi (már a 2007. évi
adókötelezettség megállapításakor is) a fejlesztési tartalék felhasználását a műemlékké
nyilvántartott épület, építmény beruházásra is.
A Javaslat szerint az ellenérték nélkül kapott szolgáltatás átadónál kimutatott bekerülési
értéke - 2007. adóévre is alkalmazhatóan - csökkenti az adózás előtti eredményt, tekintettel
arra, hogy azt a számviteli előírások szerint 2007-től ki kell mutatni bevételként, továbbá,
hogy ennek alapján a szolgáltatást nyújtónak növelnie kell az adóalapot.
Arra az esetre nem rendelkezik tételesen a hatályos törvény, ha a bírság, az adózási és
társadalombiztosítási jogkövetkezmény és annak elengedése ugyanabban az adóévben
következik be, ami kettős adóztatáshoz vezethet. Az előzővel ugyanis növelni kell az adózás
előtti eredményt, míg csökkenteni - a hatályos törvény szerint - csak az előző adóév(ek)ben
növelő tételeként figyelembe vett összeggel lehet. Ezt rendezi a Javaslatban megjelenő
módosítás.
A kis- és középvállalkozások által az adózás előtti eredmény csökkentéseként érvényesített -
meghatározott feltételeknek megfelelő - beruházási adóalap-kedvezmény adótartalma a
hatályos törvény előírása alapján, az adózó döntése szerint, csekély összegű támogatásnak,
vagy a közösségi állami támogatások kis- és középvállalkozásoknál történő alkalmazásáról
szóló 70/2001/EK bizottsági rendelet szerinti támogatásnak minősül. Ez a bizottsági rendelet
2008. június 30-ával hatályon kívül helyezésre kerül, az új csoportmentességi rendelet
azonban még nem készült el, ezért a konkrét jogszabály helyett a kis és középvállalkozásokra
vonatkozó közösségi támogatási rendeletre utalást tartalmazza a Javaslat. Ugyanakkor a
Javaslat lehetővé teszi az elsődleges mezőgazdasági termelést szolgáló beruházásra elszámolt
összeggel is az adóalap csökkentését, de kizárólag a mezőgazdasági tevékenységet végző kis-
és középvállalkozások támogatására vonatkozó 1857/2006/EK rendeletnek történő
megfelelés mellett.
A fejlesztési adókedvezményre vonatkozó előírásoknak a beruházások állami támogatási
feltételeit tartalmazó közösségi regionális iránymutatásnak történő megfelelését az Európai
Bizottság úgy fogadta el, hogy a K+F célt szolgáló beruházás alapján járó támogatás nem
köthető ahhoz, hogy a tevékenyég végzésének a helye a felsőoktatási intézmény, a Magyar
Tudományos Akadémia vagy a központi költségvetési szerv által alapított kutatóintézet
területe legyen. A hasonló feltételekkel érvényesíthető - de minimis támogatásnak minősülő
-	adózás előtti eredményt csökkentő tételt érintően az Európai Bizottság eljárást indított a
magyar állam ellen, mivel álláspontja szerint e rendelkezés a szolgáltatások szabad
áramlására vonatkozó közösségi alapelvbe ütközik. Mindezekre tekintettel az adóalapban
adott kedvezményre vonatkozó előírásokat is módosítani kell. A Javaslat szerint a
felsőoktatási intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia, továbbá bármelyikük által vagy
közösen alapított kutatóhely és az adózó által közösen (szerződés alapján) végzett
229
tevékenységre vonatkozik az adózás előtti eredménycsökkentési lehetőség, függetlenül annak
helyétől.
a 37. §-hoz
Lásd az előző §-hoz tartozó indokolás.
a 38. §-hoz
Kedvezményezett átalakuláskor, a vonatkozó irányelvben foglaltaknak történő megfelelés
érdekében - az általános előírástól eltérően - 2006-tól nem lehet a tárgyi eszköz könyv
szerinti értéke és számított nyilvántartási értéke különbözetével módosítani az adózás előtti
eredményt, e miatt az adózónak nyilván kell tartania az érintett eszközöket, és több éven át
külön korrekciót kell eszközölnie. A Javaslat ezért e lehetőséget az adózó választására bízza.
Adminisztráció egyszerűsítési célból a Javaslat törli a dokumentumok csatolását
kedvezményezett átalakulás és kedvezményezett eszközátruházás bejelentésekor. Ezt a
módosítást a Javaslat a 2007. december 31-ét követően esedékes adóbevallásoknál is
lehetővé teszi.
a 39. §-hoz
A veszteségelhatároláshoz szükséges adóhatósági engedély önellenőrzéssel történő
érvényesítésével kapcsolatban a gyakorlatban eltérő értelmezések alakultak ki arra
vonatkozóan, hogy ilyenkor kérhető-e a bevallásban kimutatott - a jogvesztő határidő be nem
tartása miatt nem engedélyeztetett - veszteség elhatárolása is. A Javaslat egyértelművé teszi,
hogy önellenőrzéskor engedély csak az önellenőrzéssel feltárt veszteségre kérhető. Ez alól
csak az jelent kivételt, ha az önellenőrzés, ellenőrzés okán válik utólag engedélykötelessé az
adóévi veszteség.
Ugyancsak a veszteség adóhatósági engedélyezéséhez tartozó kérdés, hogy beolvadáskor is
(azonosan az átalakulás más formájával) a jogelőd adókötelezettsége keletkezésétől kell
számítani azt az időszakot, amelynek elteltét követően - meghatározott feltételek
teljesülésekor - adóhatósági engedély szükséges a veszteség elhatárolásához.
a 40. §-hoz
Az állami vállalatok között széleskörű kapcsolt vállalkozási viszony áll fenn, sokszor úgy,
hogy a feleknél ez nem tudatosodik. Továbbra is kapcsolt vállalkozásnak tekintve ezeket az
adózókat, a Javaslat szerint a szokásos piaci ár meghatározására vonatkozó nyilvántartási
kötelezettség alól 2007. adóévre is mentesülnének, ha bennük az állam - közvetlenül vagy
közvetve - többségi befolyással rendelkezik. Mentesülne továbbá a nyilvántartási
kötelezettség alól - hasonlóan a közhasznú társasághoz - a közhasznú, kiemelkedően
közhasznú nonprofit gazdasági társaság is. A nyilvántartási kötelezettség alóli mentesség
azonban nem jelent felmentést az adózás előtti eredmény módosítása alól, ha felek a
szokásos piaci ártól eltérő áron kötnek szerződést, megállapodást.
A gazdasági társaságokról szóló törvény 2006. július 1-jétől lehetővé teszi az osztalék
természetben történő juttatását. A hatályos jogszabályok azonban nem rendelkeznek arról,
hogy ezt milyen áron kell értékelni, ezért a Javaslat egyértelművé teszi, hogy ha kapcsolt
vállalkozás részére természetben történik az osztalékfizetés és nem szokásos piaci áron,
akkor alkalmazni kell a törvénynek a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak
módosítására vonatkozó szabályait. A Javaslat szerint ezt a rendelkezést a 2007. december
31-ét követően teljesített osztalékra (osztalék-tartozásra) is alkalmazni kell.
230
a 41. §-hoz
A Javaslat pontosítást tartalmaz.
a 42.§-hoz
Az alapelvek értelmében ugyanazon a ténybeli alapon kedvezmény csak egyszer
érvényesíthető az adózó döntése szerint. Ugyanakkor vannak a hatályos törvényben olyan
kedvezmények (például a filmgyártási támogatás, a K+F költség alapú kedvezmények),
amelyeknél a bevezetéskor az volt a szándék, hogy a kedvezményt érvényesíteni lehet az
adóalapnál is és az adóból is. Az egyértelmű szabályozás érdekében a Javaslat kimondja,
hogy az adókedvezmény és az adóalap kedvezmény a filmgyártási támogatás és a K+F
költség alapú kedvezményeknél érvényesíthető együtt.
a 43.§-hoz
A kis- és középvállalkozások által a beruházásokhoz felvett hitel kamata alapján
érvényesített - meghatározott feltételeknek megfelelő - adókedvezmény a hatályos törvény
értelmében, az adózó döntése szerint, csekély összegű támogatásnak, vagy a közösségi állami
támogatások kis- és középvállalkozásoknál történő alkalmazásáról szóló 70/2001/EK
bizottsági rendelet szerinti támogatásnak minősül. Ez a bizottsági rendelet 2008. június 30-
ával hatályon kívül helyezésre kerül, az új csoportmentességi rendelet még nem készült el,
ezért a konkrét jogszabály helyett a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó közösségi
támogatási rendeletre utalást tartalmazza a Javaslat. Egyidejűleg lehetővé teszi a Javaslat az
elsődleges mezőgazdasági termelést szolgáló beruházásra elszámolt összeggel is az adóalap
csökkentését, de kizárólag a mezőgazdasági tevékenységet végző kis- és középvállalkozások
támogatására vonatkozó 1857/2006/EK rendeletnek történő megfelelés mellett.
a 44. §-hoz
A fejlesztési adókedvezményre vonatkozó előírásoknak a beruházások állami támogatási
feltételeit tartalmazó közösségi regionális iránymutatásnak történő megfelelését az Európai
Bizottság úgy fogadta el, hogy a K+F célt szolgáló beruházás alapján járó támogatás nem
köthető ahhoz, hogy a tevékenyég végzésének a helye a felsőoktatási intézmény, a Magyar
Tudományos Akadémia vagy a központi költségvetési szerv által alapított kutatóintézet
területe legyen. A Javaslat ezért törli ezt a feltételt, meghagyja azonban, hogy az alapkutatást,
az alkalmazott kutatást vagy a kísérleti fejlesztést szolgáló beruházáshoz elegendő
jelenértéken legalább 100 millió forint értékű beruházás.
a 45. §-hoz
Az adókedvezmények egy részét az adó teljes összegéig, más részét az adó 80 százalékáig,
illetve az előző két lehetőség alapján igénybevett adókedvezménnyel csökkenetett adó 70
százalékáig lehet igénybe venni. A kedvezményeknek az adó teljes összegéig történő
igénybevételét tartalmazó előírást pontosítja a Javaslat, kiegészítve azt a 2003-ban
engedélyezett fejlesztési adókedvezményre utalással, tekintettel arra, hogy - az
engedélyezéskor hatályos előírások szerint - arra az adó 100 százaléka felhasználható.
a 46. §-hoz
A külföldön fizetett (fizetendő) adó társasági adóba történő beszámítására vonatkozó
hatályos előírást két ponton módosítja a Javaslat. Egyrészt egyértelművé teszi, hogy a
külföldről származó jövedelem meghatározásakor az árbevétel, bevétel arányában azon
költségekkel, ráfordításokkal, adózás előtti módosító tételekkel kell számolni, amelyek
közvetlenül sem a külföldről, sem a belföldről származó bevétel megszerzéséhez nem
kapcsolhatók. A másik módosítás azzal függ össze, hogy előfordul egyes államokban az
231
egyezménytől eltérő (magasabb) mértékben történő adólevonás például jogdíj vagy
kamatfizetésnél. Egyértelművé teszi ezért a Javaslat, hogy a magyar adóba ilyenkor
legfeljebb az egyezménynek megfelelő mértékkel levont adó, de legfeljebb a külföldről
származó jövedelemre az átlagos adókulccsal számított adó számítható be.
a 47. §-hoz
A jogharmonizációra hivatkozó rendelkezést a Javaslat kiegészíti azzal az irányelvvel, amely
a korábbi irányelvek mellékletét bővíti a román és bolgár társaságokkal, továbbá a fejlesztési
adókedvezményre vonatkozó Bizottsági hozzájárulásra tekintettel módosítja a regionális
csoportmentességi rendeletre hivatkozást a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti
regionális támogatásokról (2006/C 54/08) szóló iránymutatásra, valamint az N 651/2006
számú bizottsági hozzájárulásra.
a 48. §-hoz
A Javaslat a hatályos törvény értékcsökkenési leírásra vonatkozó szabályait tartalmazó
mellékletének két pontját módosítja
III.	Fejezet
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az egyszerűsített vállalkozói adót illetően a Javaslat jogalkalmazást segítő módosításokat
fogalmaz meg.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 49. §-hoz
A hatályos törvény nem rendezi egyértelműen, hogy, ha az elhunyt egyéni vállalkozó
örököse (özvegye) egyébként saját jogon az Szja tv. hatálya alá tartozó (az átalányadó vagy a
vállalkozói személyi jövedelemadó szabályai szerint adózó) egyéni vállalkozó dönthet-e,
úgy, hogy az örökhagyó tevékenységének folytatásakor - ha az örökhagyó eva alany volt - a
teljes tevékenységére az eva-t alkalmazza. A Javaslat lehetővé teszi ezt, a következő
feltételekkel. Ha az özvegy (örökös) folytatni kívánja az örökhagyó tevékenységét, akkor
választhat adóalanyiságot, vagy a saját jogon végzett tevékenységgel azonos adózást. Ez
utóbbi esetben értelemszerűen úgy jár el, mintha az egyéni vállalkozónak minősülő elhunyt
magánszemély adóalanyisága a tevékenység megszüntetése nélküli szűnt volna meg.
Egyidejűleg arról is történik rendelkezés, hogy ilyenkor az elhunyt adóalany
adókötelezettségét az adóhatóság a tevékenység megszüntetésére irányadó rendelkezések
figyelmen kívül hagyásával állapítja meg.
A Javaslat rendezi, hogy ha az evás egyéni vállalkozó tevékenységét megszünteti, az eva
alanyként kiszámlázott, de a tevékenység megszüntetése után befolyt bevételére milyen
adózás vonatkozik. A Javaslatban megfogalmazottak szerint azt magánszemélyként önálló
tevékenységből származó bevételként kell figyelembe vennie, akkor is, ha a számla
kiállításától számítva még nem telt el harminc nap a megszűnésig.
a 50. §-hoz
A Javaslat az utalvány formában szerzett bevétel pontosítását tartalmazza.
232
a 51. §-hoz
A Javaslat pontosítja a törvény azon rendelkezését, amely a társasági adóalanyként fejlesztési
tartalék címen érvényesített kedvezmény feltételeinek történő megfelelés esetén mentesíti az
eva alanyát a társasági adó utólagos megfizetése alól. Ennek lényege, hogy akkor nem kell a
társasági adót megfizetni, (eva alanyként), ha a fejlesztési tartalék képzés adóévét követő
negyedik adóév végéig legalább a kimutatott fejlesztési tartalékkal azonos összegű
beruházást valósít meg.
IV.	Fejezet
Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslatban jogalkalmazást segítő módosítások szerepelnek, például lehetővé válna, hogy
meghatározott esetekben a törvény szerint a kifizetőt terhelő egyszerűsített közteherviselési
hozzájárulást a magánszemély állapítsa meg és fizesse meg.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 52. §-hoz
A munkaviszonyban álló magánszemély esetében az ellátásokra való jogosultság
folyamatossága érdekében lényeges, hogy minden hónapban szerezzenek olyan jövedelmet,
mely után a közterhek megfizetése az általános szabályok szerint történik. Ezért a Javaslat az
ekho alkalmazásába olyan rendelkezést iktat be, amely csak az előbbi jövedelmet meghaladó
bevételre engedi meg az ekho alkalmazását. Az említett, általános szabályok szerint közterhet
viselő jövedelem azonban nem csak az adott munkaviszonyból, hanem más, pl. megbízási
jogviszony alapján megszerzett is lehet, feltéve, hogy e jövedelem megszerzését a
magánszemély igazolja.
a 53. §-hoz
A Javaslat pontosítja a fizetendő ekho mértékére vonatkozó rendelkezéseket azokban az
esetekben, amikor a magánszemély járulékköteles jövedelme eléri, vagy meghaladja a
nyugdíjjárulék fizetésére vonatkozó felső határt. Az éves járulékfizetési felső határ mellett a
biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony időtartamát is figyelembe kell venni, azaz, ha az
adott ekho alap meghaladja az említett időtartam és a járulékfizetés napi felső határa
szorzatának összegét, a meghaladó részre már az alacsonyabb ekho mértéket kell alkalmazni.
Az adókötelezettség teljesítését elősegítő változás, hogy meghatározott esetekben a törvény
szerint a kifizetőt terhelő egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást a magánszemély
állapíthatja meg és fizetheti meg erre irányuló nyilatkozata alapján.
a 54. §-hoz
A magánszemély a kifizetőt terhelő egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás
átvállalásáról szóló nyilatkozatot - a kifizetést megelőzően - akkor tehet, ha az egyébként
ekhóra jogosító tevékenységet vállalkozási vagy eseti megbízási szerződés alapján végzi.
a 55. §-hoz
Az ekho alapján a magánszemély természetbeni egészségbiztosítási ellátásra jogosulttá válik,
ugyanakkor az ekho magánszemély által viselt része (egyéni ekho) nem tartalmaz a
természetbeni ellátások fedezetére szolgáló hányadot. A javasolt megoldás szerint az egyéni
233
ekho 15 százalékos mértéke nem változik, azonban a százalékos megoszlása az egyes fizetési
kötelezettség-jogcímek között a következők szerint módosul:
Szja-ra:	9,5%
Nyugdíj járulékra és tagdíjra:	3,9% (0,1%+3,8%)
Természetbeni egészségbiztosítási járulék: 1,6%_
Összesen:	15%
Módosul a kifizetőt terhelő ekho megoszlása is a társadalombiztosítási járulékok alapok
közötti megoszlásának változásához igazodóan.
a 56. §-hoz
A magánszemélyt és a kifizetőt terhelő ekho megoszlásának változásával összhangban
változik az állami adóhatóság által személyi jövedelemadóként nyilvántartott, illetve a
társadalombiztosítási alapokhoz, magán-nyugdíjpénztárhoz átutalandó ekho és különadó
megoszlása is.
a 57. §-hoz
A magánszemélynek a kifizetőt terhelő egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás
átvállalásáról szóló nyilatkozata esetén a kifizetőt adatszolgáltatási kötelezettség terheli a
magánszemély részére juttatott, ekho alapot képező bevételről.
A magánszemély, ha a kifizetőt terhelő egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást átvállalta,
az ekhót negyedévente fizeti meg, azonban évente vallja be, negyedéves bontásban.
V.	Fejezet
Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény
módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A különadót és járadékot érintően a Javaslat versenyképességet javító és jogalkalmazást
segítő módosításokat tartalmaz.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 58. §-hoz
A jelenleg hatályos normaszöveg csak az adóbevallásban bevallott, illetve az adóhatósági
adómegállapításban megállapított jövedelmet nevesíti a magánszemélyek által fizetendő
különadó alapjaként. A módosítás egyértelművé teszi azt az eddig jogértelmezéssel
levezethető álláspontot, hogy az adó-megállapítás módjától függetlenül az összevont
adóalapba tartozó jövedelmek számítanak a különadó alapjába (feltéve természetesen, hogy
összegük a járulékfizetés felső határát meghaladja).
a 59. §-hoz
A gyakorlati tapasztalatok alapján, a kettős adóztatás (vagy kétszeres nem adóztatás)
elkerülésére két jogcímen - 2007-re is alkalmazhatóan - további módosító tételeket iktat a
Javaslat a törvénybe. E két-két növelő és csökkentő tétel a nem jelentős hiba miatt
eredménynövelést vagy csökkentést jelentő elszámolások és a forintról devizára, devizáról
forintra, vagy devizáról más devizára történő áttéréskor elszámolt átszámítási különbözetek
értéke.
234
A bejelentett részesedésre vonatkozó hatályos előírások szerint minden árfolyamveszteség (a
devizaárfolyam változás miatti nem realizált árfolyamveszteség is), továbbá az értékvesztés
növeli a különadó alapját, ugyanakkor a nem realizált árfolyamnyereség, az értékvesztés
visszaírása nem vonható le. A Javaslat - 2007-re is alkalmazhatóan - ezek levonását is
lehetővé teszi. E mellett a Javaslat az árfolyamnyereséggel történő csökkentés feltételeként a
hatályos törvényben előírt két évet 2008-tól egy évre csökkenti.
A Javaslat előírja az adózó számára a kedvezményezett átalakulás és a kedvezményezett
eszközátruházás választásának bejelentését az adóhatóságnak. Ezt a rendelkezést a 2007. évi
adókötelezettség megállapításánál is alkalmazni kell.
A különadó alap megállapításánál csupán utal a törvény az adózás rendjéről szóló törvény
azon előírására, amely szerint a kapcsolt vállalkozással kötött ügyletnél, ha az ellenérték nem
szokásos piaci ár, szükséges az adózás előtti eredmény módosítása. A Javaslat - 2007. évi
adókötelezettségre is alkalmazandóan - kiegészíti a törvényt egy olyan rendelkezéssel, amely
a társasági adótörvényben részletezettek szerint írja elő a különadó alap módosítását az
elkészített nyilvántartás alapján, illetve nyilvántartás nélkül, ha e kötelezettség nem
vonatkozik a társas vállalkozásra.
a 60. §-hoz
Lásd az előző §-hoz indokolást.
a 61. §-hoz
A Javaslat a hitelintézeti járadék egyes szabályainak pontosítását jelenti. Egyrészt
egyértelművé teszi, hogy az ügyféltől kapott kamat és a kamattámogatás a járadék alapja,
amelynek a kamattámogatás része után - jelzálog hitelintézeti refinanszírozáskor - a
kereskedelmi bank fizeti meg a járadékot, feltéve, hogy ennek összegét a jelzálog-hitelintézet
írásban közli a finanszírozott hitelintézettel. Ellenkező esetben a járadék a jelzálog-
hitelintézetet terheli. A másrészt - 2007-re is alkalmazhatóan - lehetővé teszi a Javaslat a
járadékalap csökkentését az állami kamattámogatással, kamatkiegyenlítéssel közvetlenül
vagy közvetetten érintett hitelállomány alapján, külön jogszabály előírása szerint a fizetett
kamatok és kamatjellegű ráfordítások között elszámolt a Magyar Állammal szembeni
kamatkülönbözet fizetési kötelezettséggel. Harmadrészt - ugyancsak 2007-re is
alkalmazhatóan - a Javaslat, a többszörös adózás elkerülése és adminisztráció-egyszerűsítés
miatt, a pénzforgalmi alapú járadékalap helyett eredményszemléletű (a számviteli elszámolás
szerinti) járadékalapot határoz meg.
a 62. §-hoz
A Javaslat a különadó-előleg adóév utolsó hónapjának 20-áig napjáig történő kiegészítése
alól mentesíti azokat a társas vállalkozásokat, amelyeknek a megelőző adóévben az
árbevétele nem haladta meg az 50 millió forintot. E rendelkezéshez a Javaslat meghatározza
az árbevétel fogalmát.
A Javaslat a kettős adóztatás elkerülését - a külföldön levont forrásadó beszámítását -
részletesen tartalmazza. Ennek részeként előírja, hogy az adó beszámításához jogcímenként
(például kamat, jogdíj) és forrásállamonként (országonként) külön-külön kell a külföldről
származó jövedelmet meghatározni. Megfogalmazza továbbá a Javaslat, hogy a jövedelmet a
megszerzéséhez közvetlenül kapcsolódó költségek, ráfordítások, illetve közvetlenül
kapcsolódó adózás előtti eredményt módosító tételek alapján, valamint azon költségek,
ráfordítások, adózás előtti eredményt módosító tételek arányos részének figyelembe vételével
kell megállapítani, amelyek közvetlenül sem a külföldről, sem a belföldről származó bevétel
megszerzéséhez nem kapcsolhatók. Végül meghatározza a Javaslat, hogy a beszámítható adó
235
összege a külföldön megfizetett (fizetendő) adó, de legfeljebb az egyezmény alapján
érvényesíthető adó és legfeljebb a külföldi jövedelemre jutó különadó.
a 63.§-hoz
Lásd az előző §-hoz indokolást.
MÁSODIK RÉSZ
VI.	Fejezet
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003.
évi CXXVII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A jövedéki szabályozást illetően a jogalkalmazást segítő, valamint a hatékonyabb ellenőrzést
és a hatékonyabb, reálisabb szankcionálást lehetővé tevő változásokat tartalmaz a Javaslat.
Adóemelést csak a cigarettákra tartalmaz, az EU minimum adószinthez való közelítés
érdekében, illetőleg ehhez (is) kapcsolódóan emelkedik a dohánygyártmányokra
meghatározott adóminimum összege. Átalakul a bio-tartalom szerinti adó-differenciálás
jelenlegi adókonstrukciója.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 64. §-hoz
A cseppfolyós propán-, butángázok és ezek elegyei tartályban vagy palackban történő
forgalmazásának szabályairól és hatósági felügyeletéről szóló 94/2003. (XII. 18.) GKM
rendelet módosítása lehetővé tette, hogy a pébégáz-kiskereskedő a pébégázt palackból turista
használatú palackba átfejtse, értékesítse. Ennek kapcsán szükséges kimondani, hogy az
átfejtés - bár jövedéki termék kiszerelését valósítja meg - nem minősül jövedéki termék
belföldi előállításának, s így nemcsak adóraktárban végezhető.
A Javaslat lehetővé teszi, hogy amennyiben nemzeti vagy uniós támogatást elnyert projekt
keretében kutatási, kísérleti céllal bioüzemanyag kerül előállításra, akkor az - az adó
megfizetését követően - hozzákeverhető legyen adóraktáron kívül is (pl.: közlekedési társaság
telephelyén) a benzinhez vagy a gázolajhoz. Az ellenőrizhetőség érdekében a bekeverést
előzetesen be kell jelenteni a vámhatóságnak. Bioüzemanyag alatt a törvény értelmezésében
minden olyan terméket kell érteni, amelyet a vonatkozó jogszabály, vagyis a 42/2005.
(III.10.) Korm. rendelet bioüzemanyagként határoz meg.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az E85 - a szabványnak megfelelően - legfeljebb 85%
bioetanolt tartalmazhat.
A Javaslat az ömlesztett szállítás fogalmát módosítja az Európai Bizottság új
iránymutatásának megfelel A cseppfolyós propán-, butángázok és ezek elegyei tartályban
vagy palackban történő forgalmazásának szabályairól és hatósági felügyeletéről szóló
94/2003. (XII. 18.) GKM rendelet módosítása lehetővé tette, hogy a pébégáz-kiskereskedő a
pébégázt palackból turista használatú palackba átfejtse, értékesítse. Ennek kapcsán szükséges
kimondani, hogy az átfejtés - bár jövedéki termék kiszerelését valósítja meg - nem minősül
jövedéki termék belföldi előállításának, s így nemcsak adóraktárban végezhető.
A Javaslat lehetővé teszi, hogy amennyiben nemzeti vagy uniós támogatást elnyert projekt
keretében kutatási, kísérleti céllal bioüzemanyag kerül előállításra, akkor az - az adó
megfizetését követően - hozzákeverhető legyen adóraktáron kívül is (pl.: közlekedési társaság
236
telephelyén) a benzinhez vagy a gázolajhoz. Az ellenőrizhetőség érdekében a bekeverést
előzetesen be kell jelenteni a vámhatóságnak. Bioüzemanyag alatt a törvény értelmezésében
minden olyan terméket kell érteni, amelyet a vonatkozó jogszabály, vagyis a 42/2005.
(III.10.) Korm. rendelet bioüzemanyagként határoz meg.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az E85 - a szabványnak megfelelően - legfeljebb 85%
bioetanolt tartalmazhat.
A Javaslat az ömlesztett szállítás fogalmát módosítja az Európai Bizottság új
iránymutatásának megfelelően. Így ömlesztett szállításnak az minősül, ha az ásványolajokat
tankkonténerben (más néven ISO tartályban) vagy 210 liternél nagyobb űrtartalmú
kiszerelésben szállítják.
A Javaslat meghatározza a csomagküldemények jövedéki ellenőrzésénél a csomagok
átvizsgálásához használható ún. csomagátvizsgáló berendezés fogalmát. Eszerint a
vámhatóság csak olyan technikai eszközt használhat az előzetesen „gyanúsként” kiválasztott
csomagok esetében az átvilágításra, amely a csomagban lévő tárgyakról más információt,
mint azok körvonala, formája, mérete, nem ad. ően. Így ömlesztett szállításnak az minősül, ha
az ásványolajokat tankkonténerben (más néven ISO tartályban) vagy 210 liternél nagyobb
űrtartalmú kiszerelésben szállítják.
A Javaslat meghatározza a csomagküldemények jövedéki ellenőrzésénél a csomagok
átvizsgálásához használható ún. csomagátvizsgáló berendezés fogalmát. Eszerint a
vámhatóság csak olyan technikai eszközt használhat az előzetesen „gyanúsként” kiválasztott
csomagok esetében az átvilágításra, amely a csomagban lévő tárgyakról más információt,
mint azok körvonala, formája, mérete, nem ad.
a 65. §-hoz
A javasolt módosítás - a vonatkozó uniós rendelkezésekkel való teljes összhang biztosítása
érdekében - az adóraktárban előállított ásványolajnak bármilyen, ugyanezen adóraktárban
másik ásványolajtermék előállításához történő felhasználása esetére mondja ki az adó alóli
mentesülést, továbbá ez a szabály nemcsak a kőolaj-finomítóra, hanem minden ásványolaj-
raktár típusra is vonatkozik. (A hatályos szabályozás szerint az adómentesítés csak a kőolaj-
finomítóban és csak a törvényben konkrétan nevesített célokra felhasznált ásványolajokra
vonatkozik.)
a 66. §-hoz
A kettős adózás kizárása érdekében a Javaslat kimondja, hogy a kísérleti előállítással, vagyis
adózott bioüzemanyag és adózott benzin vagy gázolaj - törvényben foglaltak szerint végzett
(lásd Jöt. 7.§ 1.p) pont) - összekeverésével létrejött üzemanyag kísérleti fejlesztés keretében
történő felhasználása esetén nem keletkezik a keverékre adófizetési kötelezettség.
a 67. §-hoz
A Javaslat - az azonos (termék-semleges) szabályozás biztosítása érdekében - lehetővé teszi,
hogy a bejegyzett kereskedő a tagállamból nemcsak ásványolaj terméket, hanem
alkoholterméket is behozzon adómentes felhasználók telephelyére történő közvetlen
szállítással, az adó megfizetése nélkül.
a 68. §-hoz
A Javaslat szerint - más üzemanyagokhoz hasonlóan - az adóraktári előállítás követelménye
minden, a külön jogszabályban (lásd: 42/2005. (III. 10.) Korm. rendelet) felsorolt
bioüzemanyagra kiterjed (eddig csak a biodízelre volt ilyen előírás). Bioüzemanyagot olyan
adóraktárban lehet előállítani, melynek működtetője az adott termék előállítására vonatkozó
237
adóraktári engedéllyel rendelkezik. (Bioüzemanyag-adóraktárban vagy kísérleti előállítást
végző üzemben bármilyen bioüzemanyag előállítása lehetséges, a bioüzemanyagok közül a
bioetanol továbbá szeszüzemben, a külön jogszabály szerint szintén bioüzemanyagnak
tekintendő ETBE pedig kőolaj-finomítóban és finomítói ásványolaj-raktárban is előállítható.)
a 69. §-hoz
A módosítás megoldja azt a problémát, hogy az olyan adóraktár-engedélyes, aki például
pezsgőt és szőlőbort is előállít, de csak egy palackozója van és az a pezsgő-adóraktárában
működik, akkor ezen a palackozósoron szőlőbort nem tud palackozni, mivel azt a hatályos
szabályok szerint csak az egyszerűsített adóraktárában teheti meg. A Javaslat ezért lehetővé
teszi a szőlőbor palackozását a más italokra létesített adóraktárakban is, a példa esetében a
pezsgő-adóraktári engedély kiadható lesz úgy is, hogy az a szőlőbor palackozására is jogosít.
(Nem változik azonban az a szabály, hogy a hordós szőlőbor előállítása és a kannás szőlőbor
kiszerelése továbbra is csak egyszerűsített adóraktárban végezhető.)
a 70. §-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi egy újabb adóraktári engedély valamely fizikai helyre történő
kiadásának korlátozására vonatkozó eddigi rendelkezést, aminek helyes értelmezése a
jogalkalmazásban problémát okozott. A pontosított rendelkezés szerint bármely fizikai helyre,
függetlenül attól, hogy ott korábban adóraktár működött-e vagy sem, és függetlenül attól,
hogy a kérelmező korábban adóraktár-engedélyes volt-e vagy sem, adóraktári engedélyt csak
akkor lehet kiadni, ha az ott folytatott korábbi tevékenységgel összefüggésben megállapított
adó-, vám-, illetve bírságtartozás teljes egészében megfizetésre került.
a 71. §-hoz
Az adóraktár-engedélyeseknek az adóraktárban készletezett, felhasznált jövedéki termékeken
kívül a Jöt. hatálya alá tartozó egyéb termékekről is el kell számolniuk, nyilvántartást kell
vezetniük. Ennek módjáról egy esetre nem tartalmaz a jelenlegi szabályozás rendelkezést, arra
az esetre, ha az adóraktárban teljesen denaturált alkoholt használnak fel. A Javaslat a teljesen
denaturált alkohol adóraktárban történő felhasználása esetén a nyilvántartásra, az
elszámolásra a nem adóköteles megfigyelt termékekre vonatkozó rendelkezéseket rendeli
alkalmazni, tekintettel arra, hogy a teljesen denaturált alkohol adómentessé vált termék.
a 72. §-hoz
Az adóraktár-engedélyesek vevőnyilvántartásának adattartalma kibővül a jövedéki termék
vámtarifaszámával, továbbá egységessé válik a mennyiségek vezetése: a javasolt szabályozás
szerint a vevőnyilvántartásban az értékesített mennyiséget minden esetben a számlán
feltüntetett mennyiségi egységben kell rögzíteni.
Az előzőekhez kapcsolódva egyidejűleg előírásra kerül, hogy az adóraktár-engedélyes a
jövedéki termék értékesítésekor köteles a számlán a vámtarifaszámot feltüntetni.
a 73.§-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi egy újabb keretengedély valamely fizikai helyre történő
kiadásának korlátozására vonatkozó eddigi rendelkezést, aminek helyes értelmezése a
jogalkalmazásban problémát okozott. Eszerint bármely fizikai helyre, függetlenül attól, hogy
ott korábban egy adómentes felhasználó üzeme, raktára működött-e vagy sem, és függetlenül
attól, hogy a kérelmező korábban adómentes felhasználó volt-e vagy sem, keretengedélyt csak
akkor lehet kiadni, ha az ott folytatott korábbi tevékenységgel összefüggésben megállapított
adó-, vám-, illetve bírságtartozás teljes egészében megfizetésre került.
238
a 74. §-hoz
A diplomáciai és konzuli képviseletek és tagjai, valamint a nemzetközi szervezetek és azok
tisztségviselői számára adható jövedékiadó-mentességre vonatkozó főbb rendelkezéseket - az
újrakodifikált áfa-törvény ez irányú szabályozásával megegyezően - a Javaslat törvényi
szintre emeli, egyidejűleg a részletszabályokat PM-KüM rendelet hatáskörébe utalja. A
Javaslat szerinti törvényi rendelkezések tartalmukban változtatást a jelenleg Korm.
rendeletben rögzített szabályozáshoz képest nem jelentenek.
a 75. §-hoz
A Javaslat a jogbiztonság fenntartása, illetve az egyértelmű szabályozás céljából az Art., mint
a jövedéki eljárásokban alkalmazandó háttérjogszabály alkalmazhatóságának meghatározását
az Art. hatályos fejezet-megnevezéseihez igazítja. Így pl. egyértelművé válik, hogy a
jogkövetkezmények tekintetében is - a Jöt. eltérő rendelkezésének hiányában - az Art.
szabályai szerint kell eljárni. A módosítás egyértelművé teszi azt is, hogy a kézbesítésre
vonatkozóan a Ket. szabályai alkalmazandók.
a 76. §-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy - a vonatkozó uniós rendelkezéssel összhangban -
üzemanyagcélú felhasználás esetén bármely termék ásványolajnak minősül, míg a tüzelési-,
fűtési célú felhasználás esetén csak a szénhidrogének minősülnek ásványolajnak (így pl. a
tűzifa nem), amiből következően az utóbbi esetben csak a szénhidrogén eredetűekre
vonatkozik az adóraktári előállítási kötelezettség, adókötelezettség, stb.
a 77. §-hoz
Megváltozik a bioüzemanyag-tartalom szerinti adó-differenciálás korábban kihirdetett (a
benzin esetében 2007. július 1-jétől hatályba lépett, a gázolajra 2008. január 1-jei belépéssel
elfogadott) konstrukciója: az új szabályozásban külön jelenik meg a bioüzemanyag-tartalom
szerinti és külön a kéntartalom szerinti adóeltérítés. A Javaslat szerint - a konstrukcióváltozás
ellenére - változatlan marad a kis kéntartalmú és legalább 4,4% bioüzemanyagot tartalmazó
üzemanyagok adómértéke (benzinre 103 500 Ft/ezer liter, gázolajra 85 000 Ft/ezer liter). A
bioüzemanyagot nem tartalmazó üzemanyag adómértéke annyival lesz magasabb, mint a 4,4
térfogat-százaléknyi bio-tartalomra jutó adó összege, ami a benzin esetében 108 300 Ft/ezer
liter, a gázolaj esetében 88 900 Ft/ezer liter adót jelent (az adókedvezmény az uniós szabályok
szerint támogatásnak minősül, s az értelemszerűen nem lehet több, mint 100 %, vagyis a
bioüzemanyag-rész teljes adómentessége). Amennyiben az adott üzemanyag kéntartalma 10
ppm-nél nagyobb, az előbbieken felül ezer literenként még további 8 000 Ft adót kell
felszámítani.
A tüzelési-, fűtési célú gázolaj esetében változatlan marad a jelenlegi adómérték (85 000
Ft/ezer liter).
A Javaslat - az egyértelmű jogalkalmazás elősegítése céljából - újraszerkesztett, pontosított
megszövegezésben rendelkezik arról, hogy a felhasználási cél szerint adózó, közvetlen
adómértékkel nem rendelkező ásványolajok, így a bioüzemanyagok, az üzemanyag-adalékok
és egyéb ásványolajok esetében milyen adómérték alkalmazandó.
a 78. §-hoz
A jövedéki adó alól - a vonatkozó uniós irányelv szerint - a villamos energia előállításhoz
felhasznált ásványolajok teljes köre kötelezően mentesítendő. A Javaslat - a vonatkozó uniós
irányelvvel való teljes összhang biztosítása érdekében - a jelenleg hatályos, az egyes
239
ásványolajtermékek konkrét megnevezését tartalmazó tételes felsorolást általános
megfogalmazással váltja fel.
a 79. §-hoz
Annak érdekében, hogy egyrészt a jövedéki szabályozás ne támasszon akadályt egy új típusú
bioüzemanyag előállítása elé, másrészt, hogy bármiféle bioüzemanyag előállítása - más
üzemanyagok előállításához hasonlóan - ellenőrzött körülmények között történjen, a Javaslat
meghatároz két új adóraktár kategóriát: egy önálló bioüzemanyag-adóraktárat, illetve a
kísérleti előállítást végző üzemet. A bioüzemanyag-adóraktár esetében a nyújtandó jövedéki
biztosíték összege megegyezik a jelenlegi biodízel-adóraktár esetében nyújtandó
biztosítékkal, vagyis 25 millió Ft. (A bioüzemanyag-adóraktár a továbbiakban magában
foglalja a jelenlegi biodízel-adóraktári kategóriát is, arra újabb engedélyt nem kell kiváltani,
lásd Átmeneti rendelkezések 437. § (3) bekezdés). A kísérleti előállítást végző üzem esetében
nincs meghatározva a jövedéki biztosítékra minimum, így a nyújtandó jövedéki biztosítékot
az általános szabály szerint kell megállapítani (az előállított bioüzemanyag mennyiségével
arányosan), azzal a további könnyítéssel, hogy amennyiben az így számított biztosíték
összege 500 ezer Ft alatt marad, annak teljesítésétől a törvény eltekint.
Kísérleti előállítást végző üzem engedélyesének jövedékibiztosíték-nyújtási kötelezettségein
kívüli kötelezettségeiről (bizonylatolás, nyilvántartás, elszámolás) és adóraktári
engedélyezéséről külön jogszabály rendelkezik, s nem az általános szabályok alkalmazandók.
a 80. §-hoz
A felhasználói engedélyes által nyújtandó jövedéki biztosíték meghatározására vonatkozó
rendelkezésben pontosítani szükséges az alkalmazandó adómértéket, tekintettel arra, hogy az
ólommentes benzinre a bioüzemanyag-tartalom szerinti adódifferenciálás következtében két
adómérték is vonatkozik. A Javaslat szerint az alacsonyabb adómértékkel kell a jövedéki
biztosíték összegét meghatározni.
a 81. §-hoz
A Javaslat a teljesen denaturált alkohol beszerzésére, felhasználásra vonatkozó rendelkezések
módosításával teljes körűvé teszi azt az elvet, hogy egy magasabb típusú engedély (adóraktári
engedély) birtokában többféle, egyébként külön engedélyekhez (felhasználói engedély,
vámhatósági nyilvántartásba vétel) kötött tevékenységek is végezhetők legyenek.
a 82. §-hoz
Lásd az előző §-hoz tartozó indokolást.
a 83. §-hoz
Az alkoholtermék fogalom 2006. szeptember 1-jével kibővült (minden termék, ami 1,2
térfogatszázaléknál több alkoholt oldott vagy oldatlan állapotban tartalmaz, alkoholterméknek
tekintendő), ezzel összefüggésben szükséges pontosítani az alkohol-regeneráló és -denaturáló
üzemben folytatható tevékenység meghatározását. A hígítóként, oldószerként értékesített
alkoholtermékek közül csak a 2207 vámtarifaszám alá tartozó hígító, oldószer adóraktári
előállítására szükséges a rendelkezést kimondani, a Javaslat az erre vonatkozó pontosítást
tartalmazza (az a hígító oldószer ugyanis, amely nem tartozik a megfigyelt termékek közé és
amelynek nem 2207 a vámtarifaszáma, adóraktári engedély nélkül is előállítható). A Javaslat
szerinti pontosított rendelkezés gyakorlatilag megegyezik a korábbi, az alkoholtermék
fogalom változása előtti szabályozással.
A Javaslat 64. §-a a Jöt. 37. § (6) bekezdés a) pontjának módosításával lehetővé teszi a
szőlőbor palackozását az egyszerűsített adóraktáron kívül a más italokra engedélyezett
240
adóraktárban is. Ehhez kapcsolódóan rendelkezik a Javaslat arról, hogy a szőlőbor
készletezéséről, palackozásáról az alkoholadóraktár-engedélyeseknek (italgyár,
szeszpalackozó) az egyszerűsített adóraktárakra irányadó szabályok szerint kell a
nyilvántartásokat vezetniük és az elszámolási kötelezettséget teljesíteniük.
a 84. §-hoz
A vonalkódos zárjegy alkalmazása esetén a zárjegy egyedi sorszámához hozzárendelhető
minden azonosító adat, így például a zárjegyfelhasználó adatai, a tényleges alkoholfok, a
felhelyezés időpontja, a termék azonosító adatai (megnevezés, kiszerelés). A Javaslat előírja,
hogy a felhelyezett - a külön jogszabály szerinti - vonalkódos zárjegyekről a zárjegy-
felhasználóknak (adóraktár-engedélyes, importáló, bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő,
közösségi kereskedő) napi adatszolgáltatást kell - a Javaslat hatálybaléptetésről szóló
rendelkezése szerint - 2008. július 1-jétől teljesíteniük. Ezáltal olyan naprakész adatbázis
hozható létre a vámhatóságnál, amely egyfelől megakadályozhatja az alkoholfokkal való
manipulálást és adócsalást az adóraktárakban a gyártóknál, másfelől az adatbázishoz
kapcsolódó vonalkód-leolvasó készülékek alkalmazásával a forgalmazóknál a vámhatóság
helyszíni ellenőrzései hatékonyabbá, a jogsértések azonnal felderíthetővé válhatnak.
a 85. §-hoz
A Javaslat 64. §-a a Jöt. 37. § (6) bekezdés a) pontjának módosításával lehetővé teszi a
szőlőbor palackozását az egyszerűsített adóraktáron kívül a más italokra engedélyezett
adóraktárban is. Ehhez kapcsolódóan rendelkezik a Javaslat arról, hogy a szőlőbort
palackozás céljából betároló, valamint annak palackozását is végző pezsgőüzem,
pezsgőpalackozó nyilvántartás-vezetési és elszámolási kötelezettségére a szőlőbor
tekintetében az egyszerűsített adóraktárakra irányadó szabályokat kell alkalmazni.
a 86. §-hoz
Az uniós irányelvekkel való teljes összhang megteremtése érdekében változik a
dohánygyártmányok definíciója. A Javaslat a hazai piacon is jelen lévő olyan termékeket von
a dohánygyártmányok körébe, s ezáltal a jövedékiadó-köteles és adójeggyel ellátandó körbe,
amelyek dohányt részben vagy egyáltalán nem tartalmaznak, de egyébként megfelelnek a
dohánygyártmányok leírásának. (Ilyen termékek például a jellemzően távol-keleti
országokból hazánkba importált BIDI nevű cigaretta, illetve a vízipipadohány.)
Az új szabályozás - ugyancsak az uniós irányelvvel való teljes összhang biztosítása céljából -
rendelkezik arról is, hogy az egyébként az előbbi körbe sorolható dohánygyártmányok közül a
dohányt egyáltalán nem tartalmazó azon termékeket, amelyeket kizárólagosan gyógyászati
célra használnak fel, nem kell dohánygyártmánynak tekinteni, vagyis nem kell utánuk
jövedéki adót fizetni, nem kell rájuk adójegyet alkalmazni. Gyógyászati célja csak az olyan
terméknek lehet, amely gyógyhatású anyagot tartalmaz, és ennek igazolásaként a termék
rendelkezik az illetékes hatóság (jelenleg az Országos Gyógyszerészeti Intézet) által kiadott
forgalomba hozatali engedéllyel.
a 87. §-hoz
A cigarettára érvényes EU minimum adószint elérése érdekében a Javaslat 2008. évre két
lépésben, április 1-jével, illetve szeptember 1-jével irányoz elő adóemelést. Az adóváltozások
hatásainak átvezetésével a cigaretta adóminimuma is megemelésre kerül olyan új összeg
meghatározásával, amely mellett biztosítható, hogy a jelenlegi adóminimum-küszöbszint
alatti cigaretták részaránya változatlan maradjon.
Megemelésre kerül a finomra vágott fogyasztási dohány, illetve az egyéb fogyasztási dohány
adóminimuma is, amely a korábbiakhoz képest nagyobb mértékű közelítést valósít meg a
241
cigaretta adóminimumához. A Javaslat szerinti új adóminimum 2008-tól a cigaretta
adóminimumának jelenlegi 33 %-a helyett annak 40 %-át kitevő nagyságrendű lesz, ami az
érintett, adóminimum alá eső fogyasztási dohányoknál 2008. április 1-jén gyakorlatilag
25,5 %-os, 2008. szeptember 1-jétől további 2,8 %-os adóemelést jelent.
A Javaslat az újrakodifikált áfa-törvénnyel összefüggésben pontosítja, illetve módosítja a
dohánygyártmányok Jöt-ben rögzített áfa szabályainak jelenlegi megfogalmazását. A javasolt
módosítások technikai jellegűek.
a 88. §-hoz
A Javaslat pontosítja, hogy az adójegy által képviselt és megfizetendő adóösszeget (fizetési
kötelezettség) azzal az adómértékkel kell meghatározni, amely a szabadforgalomba
bocsátáskor hatályos, figyelemmel arra a rendelkezésre, amely szabályozza, hogy meddig
lehet a dohánygyártmányokat a régi adójeggyel, és mikortól kell az új adójeggyel
szabadforgalomba bocsátani.
A Javaslat új rendelkezéseket iktat be a cigaretta jövedékiadó-emelés előtti készlet
felhalmozásának, az ún. bespájzolás jelenségének a visszaszorítására, amelyek az eddiginél
hatékonyabban célozzák korlátozni a jövedéki adóemelések előtti cigaretta-adójegy
rendeléseket, illetve azok teljesítését minden adójegy-felhasználót érintően.
A szabályozás értelmében az adóváltozás kihirdetését megelőző 8 hétben (legfeljebb azonban
a kihirdetés és a hatálybalépés közötti időszakban) az adóraktár engedélyese és a bejegyzett
kereskedő az új adómérték kihirdetésének hónapját megelőző egy évben átvett és visszahozott
adójegyekkel csökkentett adójegy-mennyiségből a 12 hónapra számított egyhavi átlag 1,25-
szörösénél havonta nem rendelhet több adójegyet. Tekintettel arra, hogy az importáló, illetve
a nem bejegyzett kereskedő belföldre történő cigaretta behozatala nem folyamatos, hanem
eseti jellegű, ezért ezen adójegy-felhasználók esetében az egyhavi átlagot csak azokra a
hónapokra kell számítani, amelyekben adójegyet vettek át. Amennyiben az adójegy-
felhasználó a tevékenységét az új adómérték kihirdetésének hónapját megelőző egy évnél
rövidebb ideig folytatta, akkor értelemszerűen az egyhavi átlagot e rövidebb időszakra kell
számítani. Amennyiben azonban ez az időszak 6 hónapnál rövidebb, vagy az adójegy
felhasználó a tevékenységét az adómérték kihirdetését követően, de még a hatálybalépést
megelőzően kezdte meg, akkor a vámhatóság a legalább 12 hónapja működő adójegy-
felhasználók esetében számított kiadható mennyiségek közül a legkisebbel azonos
mennyiséget adhat ki, azaz ez esetben az egyhavi átlagot nem kell kalkulálni. Az adójegy
igénylőjének az egyhavi átlag levezetését - ez utóbbi esettől eltekintve - az adójegy
megrendeléséhez csatolnia kell.
a 89. §-hoz
A dohánytermékek jövedékiadó-emelés előtti készletfelhalmozásának hatékony
visszaszorításához kapcsolódóan, illetve annak érdekében, hogy a vámhatósági ellenőrzések
során vizuálisan is könnyen megkülönböztethető legyen, hogy az adott dohánytermék a régi,
vagy az új adómértéknek megfelelő adóval került forgalomba, a Javaslat bővíti az adójegy
tartalmi elemeit. A módosítás szerint az adójegynek a dohánygyártmány megnevezésén,
csomagolási egységben foglalt mennyiségén, kiskereskedelmi eladási árán, illetve az adójegy
sorszámán túl tartalmaznia kell az adómérték változását jelző jelölést is. (Eddig csak sorszám
alapján lehetett visszakeresni, hogy régi vagy új adómértékű adójegyről van-e szó.)
a 90. §-hoz
A Javaslat a gyakorlati jogalkalmazás szempontjából jobban követhető módon és pontosítva
szövegezi újra, hogy a Jöt. kereskedelmi szabályait a jövedéki termékek közül melyekre kell
242
alkalmazni, vagyis a jövedéki kereskedelmi szabályok alkalmazása szempontjából milyen
kört kell jövedéki terméknek tekinteni. A Javaslat változást annyiban tartalmaz, hogy a
bioüzemanyagokról tételesen rendelkezik. Eszerint a bioüzemanyagok közül csak a 2207
vámtarifaszám alá tartozó üzemanyagcélú alkoholt és a 3824 vámtarifaszám alá tartozó,
üzemanyagcélú termékek közül azokat kell e tekintetben jövedéki termékként kezelni,
amelyek alkoholt tartalmaznak (ez utóbbi alapján tartozik ide a Jöt. szerinti E85, továbbá a
Jöt. fogalom-meghatározásától eltérő „E85”).
a 91. §-hoz
A Javaslat előírja, hogy a jövedéki engedélyes kereskedő a jövedéki termék értékesítésekor
köteles a számlán a vámtarifaszámot feltüntetni.
A jövedéki engedélyesek vevőnyilvántartásának adattartalma a Javaslat szerint kibővül a
jövedéki termék vámtarifaszámával, továbbá egységessé válik a mennyiségek vezetése, mivel
a javasolt szabályozás szerint a vevőnyilvántartásban az értékesített mennyiséget minden
esetben a számlán feltüntetett mennyiségi egységben kell a kereskedőknek is - mint ahogy a
forgalmazási lánc többi szereplőjének - rögzíteniük.
További változás, hogy a jövedéki engedélyeseknek a vevőnyilvántartásukból a vámhatóság
kérése alapján teljesítendő adatszolgáltatást - a külön jogszabályban meghatározásra kerülő -
azonos módon és technikai feltételekkel kell ezentúl megtenniük. Ez nemcsak az illegálisan
forgalomba kerülő jövedéki termékek kiszűrését teheti hatékonyabbá, hanem a forgalmazási
lánc vevőnyilvántartásainak összevezetéséből nyert információk révén hatékonyabbá tehető
ellenőrzésektől a számla nélküli forgalmazás (pl. egy legális beszerzés számlájának fedezete
mellett bonyolított értékesítések) visszaszorítása is várható.
a 92. §-hoz
Az importáló a jövedéki termék értékesítésekor köteles a számlán a vámtarifaszámot
feltüntetni, kapcsolódva a jövedéki engedélyes kereskedők vevőnyilvántartására vonatkozó
rendelkezésekhez (az importáló számlájának is tartalmaznia kell a vámtarifaszámot ahhoz,
hogy az adóraktár-engedélyes, a jövedéki engedélyes nyilvántartásában az ügyletek
összekapcsolhatók, követhetők legyenek).
a 93. §-hoz
A Javaslat a csomagküldemények jövedéki ellenőrzésére iktat be új szabályt az
Alkotmánybíróság (AB) által 2007. január 24-ei hatállyal megsemmisített korábbi
rendelkezések helyett, tekintettel arra, hogy az adójegy nélküli cigarettákkal kapcsolatos
visszaélések elkövetésének egyik elterjedt módja, hogy azokat postai csomagként juttatják
hazánk területére, illetve adják fel, így azok felderíthetőségét a továbbiakban is biztosítani
kell. Az AB arra hivatkozva semmisítette meg az addigi, kifogásolt szabályozást, hogy az
szükségtelen és aránytalan lehetőséget adott az alkotmányos jogok korlátozására azzal, hogy
minden csomagküldemény felbontását lehetővé tette, és arra az érintett tudomása nélkül, azaz
nem nyílt eljárás keretében biztosított lehetőséget. A Javaslat szerinti új szabályozás az AB
által kifogásolt szempontok figyelembevételével, az alkotmányossági aggályokat
kiküszöbölve engedi meg a csomagok felbontását, amelyre többlépcsős garanciális rendszer
alkalmazása mellett, nyílt eljárás keretében kerülhet csak sor.
A Javaslat szerint eljárás alá első lépésben csak az a csomagküldemény vonható, amelyről
érzékszervi úton vagy a vámhatóság tudomására jutott egyéb információk alapján már eleve
felmerült a gyanú, hogy az adózatlan jövedéki terméket tartalmaz. Az ezt követő átvilágításra
tehát csak az ilyen gyanús csomagok esetében kerülhet sor. Az átvilágítás az újabb szűrő a
csomagküldeménynek az eljárás végén lehetséges esetleges felbontásához való kiválasztására.
243
Az átvilágítással ugyanis elkerülhető, vagy annak valószínűsége nagyban csökkenthető, hogy
olyan csomagküldemény kerüljön visszatartására, és juthasson el a felbontás fázisáig, amely
valójában nem tartalmaz adózatlan terméket. Átvilágításra tehát csak a gyanú további
megalapozása érdekében kerül sor, és azt olyan eszköz alkalmazásával lehet végezni, mely a
küldemény tartalmának csupán körvonalait „ábrázolja”. Az átvilágítás során tehát személyes
információkhoz, mások magántitkaihoz nem jut hozzá a hatóság.
Amennyiben az átvilágítás is megerősíti a gyanút, hogy a küldemény adózatlan terméket
tartalmaz, a vámhatóság a visszatartásról végzésben határoz, amely tartalmazza az „ügyfél”
jogorvoslati jogára vonatkozó, valamint a jogkövetkezményekre történő figyelmeztető
rendelkezéseket is. Ennek egy példányát a címzett/feladó részére is meg kell küldeni, az
érintett tehát tudomást szerez a vele szemben megvalósítani tervezett intézkedésről.
A visszatartásról rendelkező végzéssel szemben a feladó/címzett - jogszabálysértésre
hivatkozással - kifogással élhet. A kifogás előterjesztésére 8 nap, annak a felettes szerv általi
elbírálására pedig 15 nap áll rendelkezésre. A kifogás a küldemény felbontásának
foganatosítására halasztó hatállyal bír.
Ha kifogást egyik fél sem terjesztett elő, a végzés kézhezvételét követő 30 nap áll
rendelkezésükre, hogy a vámhatóság felbontásra jogosult szerve előtt a küldemény
jelenlétükben történő felbontása céljából megjelenjenek. A megjelenésre - ilyen tárgyú
kérelem benyújtása esetén - maximum 45 napos póthatáridő engedélyezhető. Amennyiben
határidőben - személyesen vagy képviselője útján - egyik fél sem jelenik meg, és póthatáridő
iránti kérelmet sem nyújtottak be, vagy az így engedélyezett határidő is eredménytelenül (azaz
megjelenésük nélkül) telt el, a vámhatóság legalább két eljáró tagjából álló bizottság,
jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett jogosult a küldeményt felbontani.
A Javaslat teljes körűen rendezi azon dolgok jogosulthoz történő visszajuttatásának szabályait
is, amelyek nem minősülnek adózás alól elvont terméknek. A csomagküldemény
elvesztéséből, megsérüléséből, késedelmes kézbesítéséből keletkezett kár megtérítésére pedig
a Javaslat a postáról szóló 2003. évi CI. törvény rendelkezéseit, vagy a futár- vagy
csomagszállítást végző szolgáltatóval kötött szerződés rendelkezéseit rendeli alkalmazni.
a 94. §-hoz
A reálisabb, arányosabb szankcionálás megteremtése és a bírság-beszedés hatékonyságának
javítása érdekében változik a mulasztási bírság szabályozása, a kellő visszatartó erő
biztosítása mellett. A módosítás kiemeli az Art. mulasztási bírság-rendszeréből a jövedéki
szempontból legsúlyosabbnak ítélt cselekményeket, melyekre az Art.-ben az adott
cselekményre alkalmazhatónál súlyosabb (természetes személyek esetén legfeljebb 300 ezer
forint, jogi személyek esetében pedig 600 ezer forint) jogkövetkezmény alkalmazását teszi
lehetővé.
A Jöt.-ben külön ki nem emelt, de az Art.-ben szabályozott esetekben az Art. rendelkezéseit
kell megfelelően alkalmazni. Megjegyzendő itt, hogy figyelemmel arra, hogy a Jöt. szerint a
termékkísérő okmánnyal, az egyszerűsített kísérő okmánnyal, valamint a borkísérő
okmánnyal kapcsolatos jogsértésekre a számlára, nyugtára vonatkozó rendelkezéseket kell
alkalmazni, az ezekkel kapcsolatos jogsértésekre az Art. számlával, nyugtával kapcsolatos
rendelkezési szerinti - a Javaslat szerint jelentős mértékben szigorodó - mulasztási
bírságmértékek alapulvételével kell a bírság összegét meghatározni.
Olyan, a Jöt.-ben és a végrehajtási rendeleteiben előírt kötelezettség megsértése, elmulasztása
esetén, melyre a Jöt. szerinti súlyosabb mulasztási bírság nem vethető ki, és amelyet az Art.
sem szerepeltet a mulasztási bírsággal sújtandó cselekmények közt, a Jöt. 113.§-ának (3)
244
bekezdése alkalmazandó, azaz a törvény hatálya alá tartozó természetes személyre 100 ezer
forintig, a gazdálkodó szervezetre 300 ezer forintig terjedő mulasztási bírságot lehet kivetni.
a 95. §-hoz
A jövedéki bírság összegének a behajthatóság szempontjából reálisabb szinten való
megállapítása céljából az adózás alóli elvonás esetében kiszabható jövedéki bírság a jogi
személyek esetében a kereskedelmi mennyiség alatti elkövetésnél a bírságalap jelenlegi 5-
szöröse helyett a bírságalap 2-szerese, a kereskedelmi mennyiség feletti elkövetés esetében a
jelenlegi 10-szeres helyett 5-szörös lehet, míg a természetes személyek esetében egységesen
-	a kereskedelmi mennyiség alatti és feletti elkövetés megkülönböztetése nélkül - a bírságalap
kétszerese lesz. Ezzel egyidejűleg a bírságminimum összege nő, a jogi személyeknél 100 ezer
forintról 150 ezer, a természetes személyek esetében pedig 20 ezerről, 30 ezer forintra
emelkedik.
Szőlőbor nulla adómértékére, illetve a bírságalap meghatározásának általános szabályára való
tekintettel a jövedéki bírság mértékének meghatározására sajátos rendelkezés beiktatása
szükséges. A Javaslat szerint a jövedéki bírság mértéke ez esetben az adózás alól elvont
szőlőbor literben mért mennyiségének, valamint 30 forintnak a szorzataként meghatározott
összeg. (A bírságminimumra vonatkozó szabályokat ez esetben is alkalmazni kell.)
A Javaslat a helyszíni jövedéki bírságolást szélesebb körben teszi alkalmazhatóvá a jelenleg
hatályos maximum 10 ezer Ft elkövetési értéket, amely a helyszíni bírságolás alkalmazásának
a korlátja, 20 ezer Ft-ra emeli meg. Egyidejűleg a helyszínen kiszabható bírság pedig fix
összegűvé alakul (20 ezer Ft).
a 96. §-hoz
A Javaslat a jogosulatlanul értékesített, megvásárolt, birtokolt borászati termékek közül a
szőlőtörkölyre a jövedéki bírság mértékét a jelenleginél reálisabb (alacsonyabb) szinten
állapítja meg.
a 97. §-hoz
Az adó- és a mulasztási bírság tekintetében a méltányossági jogkört érintően jelenleg is
alkalmazhatók az Art. vonatkozó rendelkezései, a jövedéki bírság esetében azonban erre most
nincs lehetőség. A Javaslat ezért megteremti a jövedéki bírság esetére is a mérlegelés, illetve
méltányosság lehetőségét, az annak alkalmazását kizáró körülmények egyidejű rögzítése
mellett.
a 98. §-hoz
Az egyszerre több természetes személy által elkövetett jövedéki törvénysértések kapcsán
indokolt bevezetni a (kötelezetti) egyetemlegesség intézményét a jövedéki bírság hatékonyabb
beszedhetőségének biztosítása érdekében. Az egyetemlegesség bevezetése révén egyazon
adózás alól elvont termékmennyiség tekintetében jogsértést elkövető személyek a jövedéki
eljárásban kvázi egy alanyként jelennek meg. Az érintett személyek mindegyike a kiszabott
jövedéki bírság teljes összegére kötelezett mindaddig, míg a társkötelezettek bármelyike
részéről a teljes összeg megfizetésre nem kerül. A kötelezettség főszabály szerint a
társkötelezetteket egyenlő arányban terheli. Ha valamelyik társkötelezett a rá eső részt
meghaladó mértékben teljesít, a többi kötelezettől a többlet megtérítését követelheti.
a 99. §-hoz
Az adózást megkerülő, adózás alól elvont jövedéki termékek közül az italok végső
fogyasztóhoz történő eljuttatása jellemzően a vendéglátásban történik. A jövedéki bírsággal
együtt járó jogsértést elkövető kereskedőkkel szemben - a jogosulatlan piaci előny és az
245
illegális haszonszerzés megakadályozása céljából - indokolt az ún. standolás intézményének
szankcióként történő bevezetése. Tekintettel arra, hogy a nyilvántartás-vezetésre kötelezésre
kizárólag a jövedéki bírsággal együtt járó jogsértést elkövető kereskedőkkel szemben kerülhet
sor, az intézmény nem érinti hátrányosan a jogkövető gazdálkodókat.
Amennyiben a kereskedő a nyilvántartás-vezetés két éves időtartama alatt újabb jogsértést
nem követ el, tevékenységét nyilvántartás-vezetés nélkül folytathatja. Ha viszont a kötelező
standolás időtartama alatt a kereskedő újabb jövedéki bírsággal járó jogsértést követ el, a két
éves nyilvántartási kötelezettség időtartamának lejártát követően indul a következő két év.
a 100. §-hoz
A Javaslat szerint nemcsak a jogosulatlanul birtokolt, értékesített vagy megvásárolt szőlőbor,
hanem a borászati melléktermék is lefoglalható.
A Javaslat a lefoglalt termék, dolog, eszköz kiadásának feltételeként írja elő, hogy a
lefoglalást megszüntető végzés átvételre jogosult általi kézhezvételétől a termék, dolog és
eszköz kiadásának napja közötti időtartamra eső tárolási költséget a vámhatóság részére
megtérítsék.
Amennyiben a lefoglalt termék, dolog, eszköz átvételére jogosult személy a törvényben
meghatározott időn belül a vámhatóság értesítése ellenére nem jelentkezik, az állagromlás
elkerülése, valamint a tárolási költségek megtakarítása céljából a Javaslat megteremti a
termék, dolog, eszköz értékesíthetőségének lehetőségét, azzal, hogy az értékesítést követően,
ennek tényéről megküldött értesítés kézhezvételétől számított öt éven belül az átvételre
jogosult személynek lehetősége van a vámhatóságtól a termék, dolog, eszköz ellenértékének
átvételére. Az öt éves határidő azonban jogvesztő, azt követően az ellenérték a magyar
államra száll. Amennyiben az átvételre jogosult személy az értékesítésből befolyt ellenérték
átvételére jelentkezik, a vámhatóság az ellenértéket a lefoglalt termékkel, dologgal, eszközzel
kapcsolatban keletkezett költségei levonása után adja át a jogosultnak. A vámhatóság az
értékesítésből befolyt ellenérték után kamatfizetésre nem kötelezett.
a 101. §-hoz a
Tekintettel arra, hogy a Románia és Bulgária uniós csatlakozási szerződése alapján 2009.
december 31-ég - azaz azon időpontig, ameddig Románia és Bulgária átmeneti mentességet
kapott a cigaretta adómértékeinek az uniós minimum szintre történő megemelésére - a
tagállamok a harmadik országból származó importra alkalmazottal azonos mennyiségi
korlátozásokat tarthatnak fenn a Romániából, illetve Bulgáriából a területükre behozható
cigaretta mennyiségére vonatkozóan, a Javaslat ezen időpontig a Romániából és Bulgáriából
származó postacsomagok jövedéki ellenőrzésére a harmadik országból érkező
csomagküldeményekre vonatkozó szabályok alkalmazását rendeli.
a 102. §-hoz
A mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedékiadó-visszatérítés jelenlegi szabályait
módosítani kell ahhoz, hogy annak rendszere feleljen meg a 206/C 319/01 számú, az agrár- és
erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló 2007-2013. évekre vonatkozó
közösségi iránymutatások hatályos rendelkezéseinek. Az Európai Bizottság csak olyan
visszatérítési rendszer alkalmazásával ért egyet, ami nem tesz különbséget a mezőgazdaság
alágazatai között. Ennek megfelelően a Javaslat egységesíti a visszaigénylés felső korlátjára
meghatározott, eddig eltérő normákat egységesen hektárra (földterületre) meghatározva.
Ebből következően az adó-visszatérítés a továbbiakban csak a használt földterületre
érvényesül, a szarvasmarha ágazatban megszűnik. A Javaslat szerint - a jelenlegi 12-200
liter/hektár/év között differenciált mértékkel szemben - a jövedékiadó-visszatérítésben
246
részesíthető gázolaj mennyiség felső határa egységesen 97 liter/hektár/év lesz. (A gyep
művelési ágban az eddigi 12 liter/hektár/év felső limitnek a kiterjesztése 97 liter/hektár/év
mértékre lényegében a szarvasmarha ágazatban is biztosítja a jelenlegi támogatási szint
fennmaradását.)
A Javaslat egyes új rendelkezésekkel kapcsolatos részletes végrehajtási eljárási szabályok
megalkotására ad a pénzügyminiszternek felhatalmazást.
A Javaslat felhatalmazza a pénzügyminisztert és a külügyminiszter, hogy együttes
rendeletben szabályozzák a diplomáciai nemzetközi szervezetek jövedéki adómentességének
adó-visszatérítés formájában való biztosítására vonatkozó részletes szabályokat.
a 103. §-hoz
A Javaslat kiegészíti a Jöt-öt a diplomaták, diplomáciai testületek, nemzetközi szervezetek és
tagjaik, tisztviselőik esetében az adómentesség érvényesítésében a jövedéki termékek
mennyiségi korlátait tartalmazó két melléklettel.
HARMADIK RÉSZ
VII.	Fejezet
Az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az energiaadóról szóló törvény módosítását egyrészt a jogszabályok közötti összhang
megteremtése, nevezetesen a villamos energiáról szóló új törvényhez, az abban használt
fogalmakhoz való igazodás, belső jogharmonizáció indokolja. Másrészt a módosítást az un.
nem üzleti felhasználásra a vonatkozó uniós irányelvben (2003/96/EK irányelv) előírt, az
üzleti felhasználásénál magasabb adóminimumnak való megfelelés teszi szükségessé.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 104. §-hoz
Változnak a villamos energia vonatkozásában a törvényben használt fogalmak, definíciók az
új, 2008. január 1-jétől hatályba lépő villamos energiáról szóló törvényben (2007. évi
LXXXVI. törvény) használt fogalmakkal összhangban (a földgáz vonatkozásában jelenleg
nincs változás, e tekintetben a fogalmak a kidolgozás alatt lévő új földgáz törvény keretében,
azzal szinkronban fognak a későbbiekben módosulni).
Új fogalomként határozza meg a Javaslat a nem üzleti felhasználást. Ez alatt egyrészt a
lakosság, másrészt azon szervek, szervezetek villamos energia és földgáz felhasználását kell
érteni, amelyek az államháztartásról szóló törvényben szabályozott, Magyar Államkincstár
által vezetett törzskönyvi nyilvántartásban szerepelnek. Az utóbbiak gyakorlatilag - az
irányelvnek megfelelően - a költségvetési szerveket, illetve a költségvetési rend szerint
gazdálkodó szervezeteket fedik le. A fogalom meghatározásának a törzskönyvi
nyilvántartáshoz kapcsolása a gyakorlati végrehajtás számára teremt egyértelműen
alkalmazható szabályozást.
a 105. §-hoz
A Javaslat az adófizetési kötelezettség keletkezésének eseteire és az adóalanyi kör
meghatározására vonatkozó rendelkezést hozza összhangba az új fogalom-
247
meghatározásokkal. A módosítás csak technikai jellegű, tartalmi változás egyik
vonatkozásban sincs.
a 106. §-hoz
A vonatkozó uniós adóminimumok teljesítésének biztosítása érdekében eltérő adómérték
kerül meghatározásra az üzleti és a nem üzleti (központi közigazgatás, helyi önkormányzatok)
felhasználásokra.
A javasolt új adómértékek megegyeznek az irányelv által a nem üzleti felhasználásokra előírt
adóminimumokkal, ami a földgázra 0,3 EUR/GJ, a villamos energiára 1 EUR/MWh. Az
adóminimum a vonatkozó uniós rendelkezésnek megfelelően az október hónap első
munkanapján érvényes hivatalos árfolyam alapján számítandó (a javasolt adómértéknél 265
Ft/euró árfolyam került figyelembevételre).
A nem üzleti felhasználásra vonatkozó magasabb adómértéket alapvetően 2004. május 1-jén
kellett volna Magyarországnak bevezetnie. Ez elhalasztásra került egy, a vonatkozó uniós
rendelkezés (2003/96/EK irányelv 18. cikk (2) bekezdés) alapján alkalmazott általános
derogációnak megfelelően, amely azonban 2007. január 1-jén lejárt. Az Európai Bizottság a
derogáció meghosszabbításától elzárkózott, ezért Magyarország kötelezettséget vállalt arra,
hogy a szükséges törvény-módosítást a lehető legrövidebb időn belül, a törvényhozás
menetrendjéhez igazodóan végrehajtja.
A nem üzleti felhasználás esetén javasolt, megemelt adómérték nem válthat ki számottevő
árváltozást, a földgáz esetében mindössze 1,2 %-os, a villamos energia esetében pedig csak
0,3 % áremelkedést eredményezhet. Ennek kihatása az érintett költségvetési szervek esetében
a költségvetési tervezés során (az inflációs ellentételezésen belül) figyelembe vételre,
ellentételezésre kerül.
A változás a szintén nem üzleti felhasználásnak minősülő lakossági felhasználást nem érinti,
mivel arra adómentesség érvényesül a továbbiakban is.
a 107. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint az adó-visszaigénylési jogosultság abban az esetben is
érvényesíthető, ha az energia nem közvetlenül adóalanytól került beszerzésre, azaz
továbbadás történt. A Javaslat a továbbadás kapcsán érintett személyek (közüzemi fogyasztó,
feljogosított fogyasztó) körét egészíti ki az új fogalomhasználattal összefüggésben a
felhasználóval. A módosítás technikai jellegű, érdemi változást nem jelent.
NEGYEDIK RÉSZ
VIII.	Fejezet
A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Vtv. módosítása egyrészt az engedélyezett gazdálkodói státuszra vonatkozó közösségi jogi
szabályozás nemzeti jogharmonizációja miatt szükséges, annak érdekében, hogy a törvényi-
rendeleti szintű végrehajtási/értelmező jellegű rendelkezések 2008. január 1-ig (a közösségi
rendelkezések hatályba lépéséig) megtörténhessenek. Jogalkalmazást segítő
rendelkezésekként kerülnek beépítésre a vámhatósági adatkezelésre vonatkozó kiegészítések
és korrekciók, a vámhatóság határozatainak módosítására és visszavonására vonatkozó
szabályok pontosítása, az Art-vel analóg módon a „részjogerő” intézményének bevezetése, az
elektronikus ügyintézéshez szükséges rendelkezések, valamint a felhatalmazó rendelkezések
248
miniszteri rendeleti szintű jogalkotásra. Az ellenőrzés hatékonyságának javítását célozzák az
utólagos ellenőrzésre vonatkozó szabályok kiegészítései, így különösen: annak kimondása,
hogy az AEO-tanúsítvány kiadásakor a feltételek és kritériumok vizsgálata nem minősül
utólagos ellenőrzésnek; az EMOGA utólagos ellenőrzés megindítása a vonatkozó közösségi
jogszabály szerinti különleges szolgálat, illetve az EU egyéb szerve jelzésére; az
„ellenőrzéssel lezárt időszak” meghatározása; az Art-vel analóg módon a „kapcsolódó
vizsgálat” bevezetése; utólagos ellenőrzés során az ügyfél irat-betekintési jogának az Art. 12.
§-ával analóg szabályozása; a „kiegészítő ellenőrzés” módosítása.
A személyes adatot nem tartalmazó vámtitok (pl. gazdasági társaságok, más jogi személyek
forgalmának) harmadik országba továbbításának lehetősége a vámhatóságok közötti vám-
együttműködési megállapodás alapján, ezáltal az adatok ellenőrizhetővé, kicserélhetővé
válnának és pl. ukrán-magyar viszonylatban a feketegazdaság elleni fellépés eredményessége
növelhető.
A vámigazgatási eljárásban fennálló kötelezettségek elmulasztása, megszegése esetére önálló
szankció kidolgozása, a csatlakozás előtti vámjogból ismert vámigazgatási bírságra vonatkozó
rendelkezések alapul vételével.
Végül az adminisztráció csökkentését szolgálja annak rendezése, hogy a VPID szám
kiadásakor a vámhatóság nyilvántartásában nem szereplő adatokra vonatkozó ügyféli
nyilatkozattétel után a bizonyító okiratokat a vámhatóság csak szükség szerint kérje el, illetve
az 1000 eurós minimum vámbiztosíték törlése a mindenkori eljárás alatt álló áruk utáni
biztosítéknyújtás szabályának változatlan fenntartása mellett.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 108. §-hoz
Az engedélyezett gazdálkodói (AEO) státuszra vonatkozó közösségi jogszabály nemzeti
adaptációja keretében a jelenlegi „megbízható vámadós” minősítés feltételrendszerének az
AEO tanúsítvány kiadásához előírtakkal való összehangolása, hogy a vámhatóság mindkét
esetben csak a gazdasági tevékenységgel összefüggő súlyos bűncselekmény (értelmező
rendelkezésben definiálva) vonatkozásában vizsgálja a büntetlen előéletet. Másrészt
kimondásra kerül, hogy az engedélyezett gazdálkodók esetén a „megbízható vámadós”
minősítés feltételeinek teljesítését nem kell az ügyfélnek évenként igazolnia, hanem az AEO-
tanúsítvány kiadásakor, illetve a későbbiekben a feltételeknek és kritériumoknak való
megfelelés újbóli értékelése alkalmával ellenőrzi a vámhatóság.
489.	§ A vámhiány és a közeli hozzátartozó definíciójára a vámigazgatási bírság
alkalmazásának elősegítése érdekében van szükség. A gazdasági tevékenységgel összefüggő
súlyos bűncselekmény definíciója pedig alapvetően ügyféli érdekből, a jogbiztonság
garanciájaként szerepel, tekintve, hogy vámjogi minősítés - és ezzel közvetve kedvezményt,
könnyítést jelentő engedélyek megszerzése - függ az ezzel kapcsolatos feltétel teljesítésétől.
a 109. §-hoz
A vámkódex végrehajtási rendeletének 4a. és 222. cikke alapján, lehetőség van vámeljárások
esetében az árunyilatkozatok elektronikus (adatfeldolgozási technikával történő) benyújtására.
A közösségi rendeletek részben megállapítják az elektronikus úton benyújtott
árunyilatkozatokra vonatkozó eljárási szabályokat, azonban ezek a szabályok nem teljes
körűek, így a hazai jogalkotásnak kiegészítő szabályokat kell kidolgozni, hogy az
elektronikus ügyintézés teljes jogi háttere kialakuljon. A közigazgatásban alkalmazott
elektronikus ügyintézésre vonatkozólag a Ket. állapít meg általános szabályokat. A
vámtörvény jelenleg hatályos 2. § (6) bekezdése, azonban kizárja a Ket. elektronikus
ügyintézésre vonatkozó szabályainak alkalmazását. E rendelkezés illetve a vámtörvény
249
hiányos szabályozásának következtében bizonyos eljárási cselekmények nem valósíthatóak
meg elektronikusan (pl. határozathozatal), amely hátráltatja az „e-eljárások” teljes körű
bevezetését.
Jelen módosítással az elektronikus ügyintézés jogi szabályainak Ket.-ben megállapított
rendelkezései közül csak a közösségi joggal ellentétes szabályok kerülnek kizárásra a
vámeljárásokban.
a 110. §-hoz
A jelenlegi javaslat beépítését a gyakorlati tapasztalatok indokolják. A vámhatóság korábbi
ágazati szabályozása rendelkezett felhatalmazással kép- és hangfelvétel rögzítésére, mely a
későbbi szabályozásból kimaradt. Az árunyilatkozat-tételi kötelezettség szóban, illetve ráutaló
magatartással is teljesíthető. Ha az ügyfél vétkességre tekintet nélkül téves, vagy hamis
árunyilatkozatot tesz, az árunyilatkozatra vonatkozó adat ismeretének hiányában mind a
hatósági, mind a büntető-, vagy szabálysértési eljárás meghiúsul, illetve megindítására nincs
lehetőség. A szabály a vámhatóság munkáját, főleg az adott eljárás alátámasztása tekintetében
nagyban segítené, míg a (3) bekezdés tekintetében tett javaslat garanciális szabályt határoz
meg.
a 111. §-hoz
Az utólagos ellenőrzésre vonatkozó szabályok kiegészítése annak kimondása érdekében, hogy
az AEO-tanúsítvány kiadásakor a feltételek és kritériumok vizsgálata nem minősül utólagos
ellenőrzésnek, annak tudatosítása érdekében, hogy az AEO-tanúsítvány kiadásakor végzett
vámhatósági vizsgálat nem keletkeztet lezárt időszakot a gazdálkodó tevékenységét illetően.
A (2) bekezdésben foglalt módosítás indoka az utólagos ellenőrzésre vonatkozó szabályok
kiegészítése az „ellenőrzéssel lezárt időszak” meghatározásával.
a 112.§-hoz
Jelenleg nincs szabályozva jogszabályi szinten az az eset amikor külföldi különleges
szolgálat, vagy az Európai Unió valamely szervének jelzése esetén válik szükségessé - terven
felül - egy EMOGA ellenőrzés soron kívüli lefolytatása, ezért indokolt ezt az esetet is
szabályozni. A módosítás indoka tehát az utólagos ellenőrzésre vonatkozó szabályok
kiegészítése az EMOGA utólagos ellenőrzés megindításával a vonatkozó közösségi
jogszabály szerinti különleges szolgálat, illetve az EU egyéb szerve jelzésére.
a 113.§-hoz
A felülellenőrzés feladatát a regionális parancsnokságok felettes szervétől a Vám- és
Pénzügyőrség Központi Ellenőrzési Parancsnoksága hatáskörébe helyezi át, amely a Vám- és
Pénzügyőrség szervezetéről, valamint egyes szervek kijelöléséről szóló 314/2006. (XII.23.)
Korm. rendelet hatáskörre- és illetékességi körre vonatkozó rendelkezésiben is átvezetésre
kerül majd.
a 114. §-hoz
A vámigazgatási bírság, mint vámjogi szankció bevezetése okán szükséges módosítás annak
érdekében, hogy a Ket-ben meghatározott eljárási bírság helyett a Vtv. 61/A. §-ában
meghatározott bírságra történjen utalás.
a 115. §-hoz
Az utólagos ellenőrzésre vonatkozó szabályok kiegészítése, korrekciója kapcsán, eljárásjogi
problémák kiküszöbölése érdekében ki kell mondani, hogy az EMOGA utólagos
ellenőrzéseknél nem a vámhatóság hoz határozatot, hanem az átadott lezárt jegyzőkönyvek
alapján a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal.
250
a 116. §-hoz
490.	§ Az Art. mintájára a „kapcsolódó vizsgálat” szabályozásával kívánjuk kiegészíteni a
Vtv. a 2003. évi CXXVI. törvény utólagos ellenőrzést szabályozó részeit. Ennek indoka az
lenne, hogy amennyiben egy gazdálkodó utólagos ellenőrzése során felmerül annak
szükségessége, hogy a gazdálkodóval gazdasági kapcsolatban álló céget az általa kibocsátott
számla valódiságának tekintetében ellenőrizni kellene, és amennyiben a cég nem ügyfele a
VP-nek nem tudnak vizsgálatot folytatni ez utóbbi gazdasági társaság vonatkozásában.
a 117. §-hoz
A vámigazgatási bírság, mint vámjogi szankció bevezetése okán szükséges módosítás annak
érdekében, hogy a Ket-ben meghatározott eljárási bírság helyett a Vtv. 61/A. §-ában
meghatározott bírságra történjen utalás.
a 118. §-hoz
Az utólagos ellenőrzés során az ügyfél iratbetekintési joga korlátlan és általános az ellenőrzés
során keletkezett iratok vonatkozásában. Egy vizsgálat során fordult elő, hogy a gazdálkodó a
fenti szakaszra való hivatkozással kívánt az APEH és a vámhatóság közti, vizsgálat során
keletkezett levelezésbe betekinteni. Ezért hasonlóan az Art. 12. §-ához javasoljuk szűkíteni a
gazdálkodó iratbetekintési jogosultságát.
A Vtv. 7/P. § (6) bekezdésében megfogalmazott „kiegészítő ellenőrzés” további módosítása
szükséges, mivel a jelenleg hatályos jogszabály hiányossága, hogy a vizsgálat folytatását
ügyféli észrevételhez köti. Amennyiben a határozathozatali szakban derül ki, hogy még
valamilyen kérdés megvizsgálására, bizonyíték bevonására lenne szükség, nincsen mód a
vizsgálat folytatására. Ugyanígy probléma, ha az új eljárásra utasító másodfokú határozat
olyan hiányosságokra hívja fel a figyelmet, amelyeknek a megszüntetéséhez ellenőrzési
cselekmények lefolytatása, és az új bizonyítékok jegyzőkönyvbe foglalása szükséges.
A szövegjavaslat elfogadása esetén mindkét probléma megoldódna. Az ügyfelek számára
garanciális szabályként egy viszonylag szűk, és jól megállapítható időintervallum - a
jegyzőkönyv átadásától, illetve az új eljárásra utasító másodfokú határozat kézbesítésétől
számított 15 nap - állna csak az ellenőrök rendelkezésére.
a 119. §-hoz
491.	§ A Vtv. 16. §-ába új (2) és (3) bekezdés beépítését az indokolja, hogy a légi
közlekedésről szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításával a vámhatóság lehetőséget kapott
a légi járművel szállított utasok, illetve a légi járatra vonatkozó adatok megkérésére. A Vtv.
adatkezelési szabályainak erre vonatkozó módosítására azért van szükség, hogy a célhoz
kötöttség elvének megfelelve az általános 2 éves vámhatósági adatkezelési határidő alól
kivételt teremtsünk - a 24 óra elteltével történő törléselőírásával - arra az esetre, ha a légi járat
adataira a vámhatóságnak a bűnüldözési feladatai végrehajtásához már nincs szüksége.
A Vtv. 16. §-a (4) bekezdésének módosítása az FVM jelzése alapján, hatóságok közötti
adatcserére ad lehetőséget.
A Vtv. 16. §-a (5) bekezdésének módosításának indoka: az Avtv. szerint csak akkor lehet
továbbítani személyes adatot, ha az érintett hozzájárul, vagy tv. erre felhatalmaz. Most sem a
Közösségi Vámkódex sem a Vtv. nem ad felhatalmazást erre. Bár vannak uniós
keretszabályok, pl. 515/97/EGK rendelet, EU szerződés K. 3 cikk, de ezekben az adatátadás
célhoz és feltételhez kötött, emiatt egyelőre nem lehet átadni az adatokat. A személyes
adatokat is tartalmazó adattovábbítást tv-szinten szükséges szabályozni. Ilyen adatkezelésre,
illetve továbbítására lesz szükség például a több tagállamban vámmal kapcsolatos
tevékenységet végző gazdálkodó által benyújtott AEO kérelmek „véleményezése” során a
251
tagállami vámhatóságok között.
A Vtv. 16. § jelenlegi (7) bekezdéséhez: Jelenleg a magyar vámigazgatás olyan
külkereskedelmi forgalmi adatot küldhet meg harmadik országba, amely a Központi
Statisztikai Hivatal révén nyilvánosan megismerhető, vagyis azokat, amelyek a
vámokmányokon szereplő adatok feldolgozásakor a vámszervezetnél keletkeznek és egyedi
/személyre, cégre vonatkozó/ azonosításra nem alkalmasak, illetve alkalmatlanná lettek téve.
(pl. termék felsorolás, összesített érték, súly, stb. az egyeztetett időszakonkénti bontásban).
Személyes és egyedi adatot jelenleg akkor küldhet, amennyiben az adatkérő vámszerv az
adatvédelem feltételeinek eleget tesz. Az adatvédelem kifejezés viszont az Avtv.-re utal,
melynek hatálya kizárólag a természetes személyekre terjed ki. Indokolatlan a gazdálkodók
vámtitkot tartalmazó egyedi adataira kiterjeszteni az Avtv. hatályát, ahelyett, hogy a vámtitok
biztonságos kezeléséről rendelkeznénk. A Vtv. 16. § (7) bekezdésének a javasolt módosítása
lehetővé tenné a személyes adatot nem tartalmazó vámtitok (pl. gazdasági társaságok, más
jogi személyek forgalmának) továbbítását, mellyel azok ellenőrizhetővé, kicserélhetővé
válnának, de a természetes személlyel kapcsolatba hozható egyedi adatok továbbra is
kizárólag a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló
nemzeti rendelkezések betartásával továbbíthatók.
A Vtv. 16. §-a új (10) bekezdése lényegében a 70. § (6) bekezdésében található rendelkezés
áthelyezése kis tartalmi módosítással, tekintve, hogy a korábban a nemzetközi
segítségnyújtásnál szereplő rendelkezés - mivel adatkezelésre vonatkozik - rendszertani
okból ide való.
a 120. §-hoz
Az (1) bekezdésben foglalt módosítás indoka az, hogy jelenleg törvényi szinten nem rendezett
azon kérdés, hogy vámszerv hivatalból indult eljárásban kiadhat-e VPID számot. A probléma
megoldást találna a Vtv 17. §-ának jelen kiegészítésével.
A (2) bekezdésben foglalt módosítás pedig a vámhatóság adminisztrációs terheit csökkentő
szabály, hogy a vámhatóság mérlegelhesse, hogy a VPID szám kiadásához szükséges adatok
okmányszerű igazolását megköveteli-e.
a 121. §-hoz
Az 1000 EURO-s minimum biztosíték törlését célozza a módosítási javaslat. Szabad
forgalomba bocsátás esetén felmerülő vámtartozás összegét indokolt figyelembe venni és
fontos meghatározni a vámeljárás fajtáját.
a 122. §-hoz
492.	§ A határozattokkal kapcsolatban alapvető követelmény, hogy az eljárási szabályoknak
teljes mértékben megfelelő hitelesítés (a közhitelesség bizonyítása érdekében) kerüljön
alkalmazásra. Az elektronikusan hozott döntések (határozat, végzés) esetében a hitelesítések
vonatkozásában kötelező előírás az, hogy az elektronikusan előállított dokumentum minősített
elektronikus aláírást tartalmazzon (Ket. 72. §, 162. § és Pp. 195. §). Az eljárási szabályok
értelmében a határozatokon külön-külön kellene elhelyezni a minősített elektronikus
aláírásokat. A hatályos jogszabályi környezet - Ket. 162. §-a, valamint az elektronikus
ügyintézés részletes szabályairól szóló 193/2005. (IX.22.) Korm. rendelet - azonban lehetővé
teszi, hogy tömegesen hozott döntések esetében - egyszerűsítésként - személy által felügyelt
automatizált aláírás alkalmazzon a hatóság. Az automatizált aláírás alkalmazása gyorsítja az
eljárás menetét, illetve támogatja az automatizált egyedi döntéseket.
252
a 123. §-hoz
A hatályos nemzeti vámtörvény az úgynevezett „jogellenes forgalomba hozatalt”, azaz azon
eseteket amikor a vámtartozás a vámkódex 202-205. és 210-211. cikkei alapján keletkezik
akként szankcionálja, hogy a hatályos Vtv. 57. §-ának b) pontja ezen magatartások miatt
kiszabott „büntetőkamatot” a vámkódex 232. cikkében szereplő kamathoz rendeli. A 232.
cikket értelmezve azonban csak akkor kerülhet felszámításra kamat, ha a fizetendő
vámösszeget nem fizették meg az előírt határidőn belül, így a jogellenes forgalomba hozatal
ténye érdemben nem szankcionálható. A vámigazgatási bírság ezentúl megfelelő szankciót
nyújt ezen esetre is, így ezen „büntetőkamatnak” a kamat szabályai közé erőltetésére már
nincs szükség.
a 124. §-hoz
A közösségi joggal való összhang (ld. EU Vámkódex 221. § - utólagos könyvelésbe vétel)
érdekében azon szabály „visszaállítása”, hogy a felettes szerv vagy bíróság által el nem bírált
jogsértő határozatát a vámhatóság a vám- illetve a adójogszabályokban foglalt elévülési időn
belül módosíthatja, visszavonhatja. Az adójogszabályokon belüli elévülési időn módosítás
természetesen a vámmal együtt kiszabott nem közösségi adókat megállapító határozatra
vonatkozik. Az Art-vel való ellentmondás csak látszólagos, hiszem a vámjogi folyamat az
ügyfél által benyújtott EV-re elfogadásakor hozott vámhatósági határozattal kezdődik, míg az
Art. szerint ilyen „első határozat” nincs, csak az első adóhatósági ellenőrzés utáni határozatra
vonatkozik az ügyfél terhére való módosítás 1 év utáni tilalma. A vámjogban az ügyféli
garanciát az utólagos ellenőrzés utáni újabb határozat esetére lehet kimondani, amelyet a 60. §
tervezett (4) bekezdése tartalmaz. Emellett a 60. (2) bekezdése az Art. mintájára bevezeti az
ún. „részjogerő” intézményét.
a 125. §-hoz
A vámigazgatási eljárásban fennálló kötelezettségek elmulasztása, megszegése esetére önálló
szankció kidolgozása, a csatlakozás előtti vámjogból ismert vámigazgatási bírságra vonatkozó
rendelkezések alapul vételével. A korábbi szabályozás csatlakozáskori átvételére azért nem
került sor, mert vizsgálatot igényelt, hogy a vámjog közvetlen közösségi hatáskörbe kerülése
a szankcionálás területére is kiterjed-e. A Modernizált Vámkódex kidolgozása során végzett
közösségi munkacsoporti munka során meggyőződtünk arról, hogy a közösségi és nemzeti
vámjogszabályokban foglalt kötelezettségek elmulasztása, megszegése esetére önálló
szankció kialakítása a tagállamok saját hatáskörébe tartozik. A vámhatóság utólagos
ellenőrzési tevékenysége során azt tapasztalta, hogy a jelenlegi szankciók (a vámtörvény
utólagos ellenőrzési szabályai között, illetve a Ket.-ben szereplő eljárási bírság, valamint a
Vtv. 57. §-ának b) pontja szerinti késedelmi pótlék) sem büntetési jellegüket, sem a
megelőzés ösztönzését tekintve nem hatékonyak. A csatlakozás előtt hatékony szankcióként
alkalmazott vámigazgatási bírság jogintézményének - a jelenlegi viszonyokhoz igazított -
visszaállítása egyrészt preventív hatással lesz, másrészt az ügyfelek jogkövető magatartását is
jobban kikényszeríti.
a 126. §-hoz
A tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a vám-
és mezőgazdasági jogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e hatóságok és a
Bizottság együttműködéséről szóló, a Tanács 515/1997. EK rendelete ugyanis nem tartalmaz
rendelkezést
a)	a behozatali és kiviteli vámok beszedésére,
b)	az áruk kivitelekor beszedett vámok és más jogcímen beszedett összegek
visszatérítésére vagy megtérítésére, valamint
253
c)	az áruforgalom tilalmára és korlátozásaira
vonatkozóan, a módosítás indoka tehát az, hogy egyértelművé váljon miszerint az 515/1997
EK rendelet a 69.§ (1) bekezdés az a)-c) pontokban jelölt esetekre nézve alkalmazandó.
Ezzel a nevesített egyezmény alkalmazása szempontjából is nyilvánvalóvá válna, hogy a
tagállamok között éppúgy nem terjedhet ki a vámigazgatási segítségnyújtás a bűnügyi
segítségnyújtásra. Ez a kitétel teremtené meg az összhangot a Magyar Köztársaság
adatvédelmi, nemzeti szabályozásával, másrészt kizárólag ezzel a kitétellel együtt nem
terjedne túl a Vámtörvény tárgyi hatályán.
a 127. §-hoz
493.	§ Felhatalmazó rendelkezés az engedélyezett gazdálkodóstátuszra vonatkozó
részletszabályok (pl. ellenőrzés során történő együttműködés szabályai), valamint a
vámigazgatási bírságra vonatkozó részletes szabályok kidolgozására.
ÖTÖDIK RÉSZ
A HELYI ADÓKAT, AZ ILLETÉKEKET, A GÉPJÁRMŰADÓT ÉS A LUXUSADÓT
ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
IX.	Fejezet
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) módosításának
legfontosabb eleme, hogy 2009. január 1-jétől a helyi építmény- és telekadó alapja a számított
érték lesz. E változás megvalósítása érdekében bekerül a helyi adótörvénybe egy adóztatási
célú értékelési módszertan, így az építményadóban és a telekadóban valós lehetőség nyílik az
önkormányzatok számára, hogy az ingatlanokat azok értékéhez igazodóan adóztassák.
A javasolt módosítás nem érinti a helyi adók szerkezetét, új adót nem vezet be, mindösszesen
az építmény- és telekadóban eszközöl adóalap-változtatást. Továbbra sem lesz tehát kötelező
működtetni az építmény- vagy telekadót, az önkormányzat dönthet az adó mértékéről, sőt
mentességeket, kedvezményeket is megfogalmazhat rendeletében.
A módosítás által valós lehetőség nyílik az igazságosabb ingatlanadóztatásra azzal, hogy a
jelenlegi korrigált forgalmi érték szerinti adóalap adóztatás rendje megújul, s egyúttal a m2
szerinti adóalap alkalmazásának lehetősége megszűnik. A hatályos szabályozás ugyanis bár
lehetővé teszi a korrigált forgalmiz érték szerintialapú adóztatást, mindösszesen 4 település
alkalmazza az adóalap-megállapítás ezen formáját. Ennek oka nem utolsósorban az, hogy
nincs megfelelő értékelési módszertan az ingatlanok tömeges, vitathatatlan, egyszerű, olcsó és
áttekinthető adóztatási célú értékének meghatározására. A Javaslat ezen értékelési módszertan
törvénybe iktatásával pótolja e hiátust, melynek során építkezik a luxusadóról szóló törvénybe
iktatott értékelési módszertanra, illetve annak gyakorlati működésére. Az építmény- és a
telekadóban a számított értékalapú adóztatás lehetősége mellett tovább él a magánszemély
kommunális adója és az üdülőépület utáni idegenforgalmi adó is. A Javaslat tehát az
önkormányzat döntésére bízza, hogy 2009. évtől él-e a törvény által felkínált igazságosabb
ingatlan adóztatás lehetőségével.
Említést érdemel, hogy az építményadóban a műemléképületek felújítását három évre szóló
építmény-adómentességgel ösztönzi a Javaslat.
254
Ezen túlmenően jogalkalmazást segítő, könnyítő intézkedések is megjelennek a helyi
adótörvény módosításában, melyek elsődleges célja az adórendszer egyszerűsítése, az
adminisztráció csökkentése.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 128. §-hoz
A Javaslat - kiegészítve a hatályos szabályozást - különös súllyal hívja fel a települési
önkormányzat figyelmét, hogy a lakások adóztatása esetén - többek között - milyen
szempontok szerint lehet adóelőnyt (adómentességet vagy adókedvezményt) nyújtani. Ez
természetesen nem jelent jogalkotási kötelezettséget, az önkormányzat rendeletalkotási
mozgástere nem szűkül. Továbbra is dönthet úgy, hogy nem kíván mentességet, kedvezményt
rendeletbe iktatni vagy éppenséggel - a helyi sajátosságok okán - más szempontok szerinti
adóelőnyt fogalmaz meg.
a 129. §-hoz
A hatályos szabályozás az önkormányzati adómegállapítási korlátok rögzítésénél - a
különböző adóalapok eltérő sajátosságaira figyelemmel - eltérően szabályozza az
önkormányzatok adóztatási mozgásterét az alapterület szerinti, illetve a korrigált forgalmi
érték szerinti adóztatás esetében. A Javaslat - összhangban a helyi építmény-, és telekadóban-
bevezetendő egyetlen adóalap-konstrukció szabályozással - ezt a különbségtételt megszünteti.
A Javaslat ugyanakkor továbbra is rögzíti, hogy az iparűzési adóban és a vállalkozók
kommunális adójában az egész településre csak egyféle adómérték alkalmazható. Az
építmény- és telekadó esetében pedig a lakások esetén és a lakáshoz tartozó telkek esetén
egyféle, a többi építmény és telek esetén pedig szintén csak egyféle adómértéket lehet a
rendeletben megállapítani.
a 130. §-hoz
A Javaslat - a jogalkalmazás során felmerülő jogértelmezési nehézségeket kiküszöbölendő -
egyértelműsíti azt a ma is hatályos szabályozást, hogy ha az adótárgynak több tulajdonosa
van, akkor - az erre irányuló megállapodás megkötése után - minden tulajdonos az ő
nevükben az adóalanyisággal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket - az erre irányuló
írásos megállapodás megkötése után - egy tulajdonos-adóalany is gyakorolhatja.
a 131. §-hoz
A Javaslat ösztönzi a műemléképületek felújítását azzal, hogy három adóév adójára
vonatkozó mentességet irányoz elő.
A törvényi mentesség azonban csak azon felújítások esetén vehető igénybe, melyet a 2008.
január 1-jét követően kiadott építési engedély alapján kezdenek meg. A mentességet az építési
engedély jogerőre emelkedését követő évtől, három egybefüggő adóévben lehet igénybe
venni. Ehhez kapcsolódóan a Javaslat meghatározza a felújítás fogalmát is, mely szerint ide
csak az az általános javítás tartozik, amelyik vagy az épület egészét vagy több főszerkezeti
elemét és homlokzatát érinti és ezzel teljesen visszaállítja az épület esztétikai állapotát és
legalább eredeti műszaki állapotát.
A Javaslat előírja, hogy az adózó a mentességre való igényét be kell jelentse az
adóhatósághoz, amely ez alapján a kérelmet nyilvántartásba veszi, az adót évente
megállapítja, s a követelést jelzáloggal biztosítja.
A Javaslat szerint az adóhatóság az adómentesség lejártát követő év január 30-ig közvetlenül
megkeresi a műemlékvédelmi hatóságot, azzal, hogy igazolja a felújítás megtörténtét,
255
időpontját. Az adóhatóság a műemlékvédelmi hatóság igazolása alapján a külön
nyilvántartott, de meg nem fizetett adót - a felújítás időben való megtörténte esetén - törli
vagy - a felújítás elmaradása esetén - a kamatokkal együtt határozatban előírja, amit az
adózónak a határozat jogerőre emelkedését követően kell megfizetnie.
A Javaslat a felszámítandó kamat nagyságát és annak számítási módját illetően visszautal a
Htv. 14/A. §-ának (1) bekezdésére. E szerint kamatok alatt a mindenkori jegybanki
alapkamatot kell érteni, a kamatot pedig a késedelmi pótlék számításának módjával azonosan
kell számítani.
a 132. §-hoz
A hatályos szabályozás értelmében az építményadó alapja - az önkormányzat képviselő-
testülete döntésének függvényében - vagy az adótárgy épület m2-ben számított hasznos
alapterülete, vagy korrigált forgalmi értéke. A m2 alapú adóztatásban ugyanakkor nem igazán
testesül meg a vagyonarányos közteherviselés alkotmányos alapelve, tekintve, hogy kizárólag
az épület nagyságát kell az adóalap-számításnál figyelembe venni, ami az esetek többségében
nem tükrözi annak értékét (egy „nagyobb” épület nem feltétlenül értékesebb, mint egy kisebb
alapterületű). A korrigált forgalmi érték szerinti adóalap-megállapítás pedig nem népszerű
(jelenleg mindösszesen 4 település alkalmazza), szabályai nem kidolgozottak, s valójában
egyedi, tehát költséges érték-megállapítást tételez fel. Nincs tehát megfelelő értékelési
módszertan az ingatlanok tömeges, vitathatatlan, egyszerű, olcsó és áttekinthető adóztatási
célú értékének meghatározására. Ezen hiátus pótlására a Javaslat - 2009-től - egy értékelési
módszertant iktat törvénybe, az építményadó (és a telekadó) alapja pedig az adótárgy ún.
építmény számított értéke lesz.
Az adóztatási célú értékelési módszertan nem a pontos forgalmi érték, piaci ár megállapítására
szolgál, hanem arra, hogy az ingatlanok egymás közti érték-arányait az adóalapban érvényre
juttassa. Természetesen az adóztatási célú érték (a számított érték) nem szakad el a forgalmi
értéktől, mert az a visszterhes vagyonszerzési illetékezés során nyert adatokon alapszik. Az
adóztatási módszertan tehát biztosítja, hogy az ingatlanok egyedi - azaz a hatóság általi
helyszíni szemlés - értékelésére ne legyen szükség.
a 133. §-hoz
Az adófizetők teherviselő képességére, a korrigált forgalmi érték szerinti adóztatásra irányadó
hatályos törvényi felső mértékre, a nemzetközi tapasztalatokra tekintettel, valamint különös
figyelemmel arra, hogy a lakás nemcsak vagyontárgynak tekinthető, hanem a legtöbb esetben
a lakhatás feltételének is, a Javaslat szerint a lakóingatlanokra, azaz a lakásokra 0,5%-os
maximális mértéket, az egyéb építményekre pedig 1,5%-os törvényi felső mértéket irányoz
elő.
A hatályos szabályozás szerint a korrigált forgalmi érték (ami a forgalmi érték fele) szerinti
adóztatás esetén az adó mértéke 3 %, a Javaslat szerinti számított érték pedig a forgalmi
értékhez áll közel. Így a Javaslat szerinti 1,5%-os törvényi felső mérték nem jelent sem
szűkebb, sem tágabb adóztatási mozgásteret az önkormányzat számára. A lakásokra
vonatkozó kedvezményes adókulcs-meghatározás - a fent említetteken túlmenően - azon
adóztatási tapasztalatokra is hagyatkozik, melyek szerint a lakásokat az önkormányzatok az
építményadóban alig adóztatják (kb. 2 Mrd Ft származik a lakások építményadójából).
a 134. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest újraszabályozza a telekadó kötelezettség
keletkezésére, változására, megszűnésére vonatkozó szabályokat.
256
A Javaslat egyfelől összhangot teremt a hatályos építményadó-szabályozással - mely szerint
az építmény első félévben történő megsemmisülése, lebontása esetén az építmény-
adókötelezettség megszűnik a félév utolsó napján - s rögzíti, hogy telek-adókötelezettség az
építmény megsemmisülése, lebontása esetén a megsemmisülést, lebontást követő félév első
napján keletkezik. Másfelől az adókötelezettség keletkezésének esetei között említi a
földterület belterületbe vonásáról szóló önkormányzati határozat közzétételét, továbbá a telek
művelés alól való kivonását és/vagy művelési ág törlését. A Javaslat értelmében ezen
esetekben is a változást követő félévtől áll be az adókötelezettség.
A Javaslat - összefüggésben a telekadó kötelezettség keletkezésére vonatkozó szabályokkal -
az adózók számára kedvező módosítást tartalmaz akkor, amikor - áttörve a jelenleg „élő”
éves szabályt - kimondja, hogy a telek külterületté minősítése, illetve művelési ágba sorolása
és mezőgazdasági művelésbe vonása félévének utolsó napján az adókötelezettség megszűnik.
A Javaslat arról is rendelkezik, hogy minden egyéb változást (pl.: építési övezeti besorolás
változása) annak bekövetkeztét követő év első napjától kell figyelembe venni, az
adókötelezettség szempontjából.
a 135. §-hoz
A Javaslat szerint - 2009-től - a telekadó alapja a telek számított értéke lesz, hasonlóan az
építményadó alapjához.
a 136. §-hoz
Az építményadó törvényi felső mértékénél leírt szempontokat érvényesíti a Javaslat akkor,
amikor a telekadó adómaximumát határozza meg. E szerint a lakáshoz tartozó telkekre (lakást
tartalmazó telkek), telekhányadokra 0,5 %-os maximális mérték, az egyéb telkekre,
telekhányadokra pedig 1,5 %-os törvényi felső mérték vonatkozna. Ezzel összefüggésben a
Javaslat a Htv. értelmező rendelkezései között definiálja a lakáshoz tartozó telekhányad
fogalmát
a 137. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a Javaslat szerint az építmény- és telekadóban az önkormányzat jogot
nyer az ún. számított értékalapú - azaz a jelenlegi korrigált forgalmi értékhez (mely
tulajdonképpen nem más, mint a valós forgalmi érték 50 %-a) képest az adótárgy valós
értékét inkább kifejező, ahhoz közelítő - adóztatásra, szükségessé válik a számított érték
fogalmának, illetve kalkulálási módjának jogszabályi rögzítése. A számított érték alapú
adóztatás tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy adóztatási célú értékelési módszertan
segítségével - az adóalanynak az ingatlan főbb paramétereiről adott bevallása alapján - az
adóhatóság állapítja meg a számított értéket, az adóalapot.
Az adóztatási célú értékelési módszertan nem a pontos forgalmi érték, piaci ár megállapítására
szolgál, hanem arra, hogy az ingatlanok egymás közti érték-arányait az adóalapban érvényre
juttassa. Természetesen az adóztatási célú érték (a számított érték) nem szakad el a piaci
értéktől, mert az a visszterhes vagyonszerzési illetékezés során nyert adatokon alapszik. Az
adóztatási módszertan tehát biztosítja, hogy az ingatlanok egyedi - azaz a hatóság általi
helyszíni szemlés - értékelésére ne legyen szükség.
Az értékelés folyamata a Javaslat szerint a következő. Az Országgyűlés a helyi adótörvénybe
iktatandó 1. számú mellékletben - megyénként és azon belül település-típusonként, a
fővárosban kerületenként - rögzíti az egyes ingatlanfajták (egylakásos lakóépületben lévő
lakás, többlakásos lakóépületben és egyéb épületben lévő lakás, üdülőépület, kereskedelmi
egység, egyéb nem lakás céljára szolgáló épület, telek) típusingatlanainak fajlagos forgalmi
értékhatárait. Ezen országos érték-térkép alapján (a rögzített alsó és felső határok közötti
257
értékben) a települési önkormányzatok, fővárosban a kerületi önkormányzat - szükség esetén
-	értékövezetek kijelölésével határozzák meg ingatlan-fajtánként az ún. típusingatlan irányadó
fajlagos forgalmi értéket, azaz települési érték-térképet alkotnak.
A települési, településrészi (övezeti) fajlagos forgalmi érték meghatározásához (és
értelemszerűen az övezeti besoroláshoz) a települési önkormányzat adóhatósága a
vagyonszerzési illetékügyekben illetékes állami adóhatóságtól kérhet a településen a
megkeresést megelőző 18 hónapon belül ténylegesen végbement ingatlan-forgalmi
ügyletekről adatokat, úgymint az eladásra került ingatlan címe, alapterülete, eladási ára. A
Javaslat értelmében az adatkérés a visszterhes ügyeletben részt vevő személyek személyes
adataira nem terjed ki. (Az értékesítést megelőző 18 hónap értékadatai segítséget nyújthatnak
az adóhatóságnak abban, hogy ne csak egy pillanatnyi állapotot vegyen figyelembe a
települési fajlagos forgalmi érték-meghatározás előkészítésénél, hanem az előző másfél év
árváltozásaira figyelemmel, alapos mérlegelés alapján tegyen javaslatot ingatlan-fajtánként az
átlagértékekre az önkormányzat jogalkotó szerve számára.)
Az is előfordulhat, hogy egy településen a megkeresést megelőzően 18 hónapig nem volt
ingatlan-forgalom. Ekkor az állami adóhatóság nem konkrét adás-vételi adatokat közöl,
hanem a hasonló adottságú települések forgalmi adataiból a típusingatlan települési fajlagos
forgalmi érték-adatát közli az önkormányzati adóhatósággal. Mindezeken túlmenően, az
önkormányzati adóhatóság rendelkezésére is állhat külön érték-adatbázis, hiszen a jegyző
állítja ki az adó- és értékbizonyítványokat, valamint az önkormányzat - ingatlanvagyona
révén - maga is részese a helyi ingatlanpiacnak. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a
polgármesteri hivatal adóügyi munkatársai, a képviselőtestület tagjai ismerik a helyi
viszonyokat, így kellő ismerettel kell bírjanak a helyben kialakult ingatlanárakról.
Ezen információk alapján az önkormányzati adóhatóság kimunkálja a települési
értékövezeteket, és az értékövezetekben ingatlan-fajtánként a típusingatlan fajlagos forgalmi
értékét.
Az önkormányzat képviselő-testülete - a jegyző előterjesztése alapján, azt esetlegesen
módosítva - az értékövezeteket és az irányadó, ingatlan-fajtánkénti fajlagos forgalmi
értékeket (értékövezetek esetén értékövezetenként) két adóévre az adórendeletben rögzíti.
Ezt követően az adóköteles ingatlanok tulajdonosai bevallást nyújtanak be az ingatlan
adatairól, mely - az alapterület és az ingatlan fajtájának feltüntetése mellett - tartalmazza az
ingatlan értékmeghatározásnál figyelembe veendő fizikai jellemzőket is. Ezen
értékbefolyásoló fizikai jellemzők például: az épület kora, falazata, komfortfokozata, fűtési
módja, szobái száma, többlakásos lakóépületnél a lakás tájolása, épületen belüli
megközelítése. Valamennyi fizikai jellemzőhöz tartozik több korrekciós tényező, melynek
mértéke 1 vagy 1-nél nagyobb vagy kisebb, attól függően, hogy az adott konkrét fizikai
jellemző mennyire befolyásolja (növeli vagy csökkenti) az ingatlan forgalmi értékét. A
korrekciós tényezőket a helyi adótörvény Javaslat szerint beiktatandó új, 2. számú melléklete
tartalmazza.
A bevallások beérkezését követően az önkormányzati adóhatóság feldolgozza az adatokat,
kiszámítja a számított értéket és a fizetendő adót, majd azt - a hatályos szabályoknak
megfelelően - határozatban közli az adózóval. A jogerős határozat alapján két részletben,
adóév március 15-ig, illetve szeptember 15-ig esedékes az adó.
A Javaslat értelmében az adóalap és az adó számítása egyszerű, hiszen az valójában csak egy
többtényezős szorzat eredményeként áll elő. Az adóalap (számított érték) az alapértékből
indul ki, mely nem más, mint a településre, azon belül értékövezetre rendeletben ingatlan-
fajtánként megállapított fajlagos forgalmi érték és az ingatlan alapterületének szorzata. Ez a
258
szám mutatja meg, hogy az azonos értékövezetben lévő, de eltérő alapterületű ingatlanok
értéke mennyiben különböző. Az alapértéket lefelé vagy felfelé térítik el a korrekciós
tényezők. A korrekciós tényezők tehát az adóalapban érvényre juttatják a két azonos
értékövezetbe tartozó, azonos alapterületű, azonos fajtájú ingatlan érték-különbözőségét attól
függően, hogy mennyiben térnek el az egyes fizikai jellemzők egymástól (pl.: két azonos
alapterületű, azonos falazatú, azonos komfortfokozatú, azonos fűtési módú, de eltérő korú
családi ház esetén, az új építésű ingatlan és a 35 éve épült ingatlan adóalapja között 20 %-os a
különbség).
Figyelemmel arra, hogy az értékelés folyamata jogszabályban (törvényben) rögzített, s szintén
jogszabály (önkormányzati rendelet) határozza meg a fajlagos forgalmi értéket és az
értékövezeteket, ezért az adó alapja csak akkor fellebbezhető meg alapos okkal, ha a számítás
során az adóhatóság számítási hibát követett el. Tömeges jogvitákra - mely az értékre
vonatkozna - tehát nem kell számítani, ellentétben például azzal, ha az adóalap - egyébként
rendkívül nagy költségráfordítással - ún. egyedi értékelés során kerülne meghatározásra.
A Javaslat leszögezi, hogy az ingatlan fajtájának meghatározásakor - főszabály szerint - az
ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett állapot az irányadó. Amennyiben az épület
megnevezését az ingatlan-nyilvántartás nem tartalmazza vagy az ingatlan-nyilvántartási
bejegyzés alapján az ingatlan fajtája egyértelműen nem állapítható meg, akkor az épületre
kiadott legutolsó használatbavételi, fennmaradási engedély alapján, használatbavételi,
fennmaradási engedély nélkül használatba vett épület esetén az építési engedély alapján kell
megállapítani az ingatlan fajtáját. Akkor is a legutóbb kiadott használatbavételi, fennmaradási
engedély alapján kell megállapítani az ingatlan fajtáját, ha az engedély és az ingatlan-
nyilvántartási állapot eltérő.
a 138. §-hoz
A Javaslat a számított érték alapú adóztatás 2009. évi bevezetésére tekintettel, a
jogalkalmazást elősegítendő, a Htv. hatályos értelmező rendelkezéseinek kisebb korrekcióját
foglalja magában, illetve a számított érték alapú adóztatáshoz szükséges új fogalmak
bevezetéséről is rendelkezik, továbbá az iparűzési adóval összefüggő néhány fontos fogalmat
korrigál.
Ennek megfelelően - 2009. január 1-jei hatálybalépéssel - a Javaslat újraszabályozza az
építmény, az épület, a lakás, a hasznos alapterület, a kiegészítő helyiség, az üdülő fogalmát. E
körben kiemelendő, hogy a Javaslat a korábbi - adómentes és meglehetősen elavult
épületfajtákat tartalmazó - kiegészítő helyiség fogalmát szétválasztja, bővíti. A Javaslat
szerint a kiegészítő helyiség a lakáshoz tartozó pince és padlás. Új fogalomként határozza
meg a Javaslat a lakáshoz tartozó melléképület, melléképületrész fogalmát, mely lényegében a
lakáshoz tartozó tárolóépületeket, tároló-helyiségeket foglalja magában, ha azok nem képezik
a lakás részét. A kiegészítő helyiség és a lakáshoz kapcsolódó melléképület, melléképületrész
területét nem kell a hasznos alapterületbe számítani, azaz ezen terület után nem kell
építményadót fizetni. A Javaslat rögzíti azt, hogy nem tekinthető kiegészítő helyiségnek vagy
melléképületnek, melléképületrésznek a gépjárműtároló.
A számított érték meghatározásával kapcsolatban a Javaslat új fogalomként határozza meg
többek között a kereskedelmi egység az egyéb nem lakás céljára szolgáló épület, a
típusingatlan fogalmát.
A helyi iparűzési adó esetén a Javaslat korrigálja az építőipari tevékenység, a telephely, a
közszolgáltató szervezet és a közvetített szolgáltatás értéke fogalmát.
A gáz- és villamosenergia-szolgáltatási rendszer közösségi jogrendszer által elvárt átalakítása
okán a Javaslat rögzíti, hogy a jelenleg vezetékes gáz- és villamosenergia-szolgáltatók
259
esetében használt telephely fogalom (telephely a szolgáltatás-nyújtás helye) a jövőben az
ügyfelekkel közvetlen kapcsolatot fenntartó egyetemes, illetve közüzemi szolgáltató
engedélyes, továbbá az elosztói hálózati engedélyes esetében legyen alkalmazandó (így
biztosítható, hogy az érintett települések bevétele ne változzék).
A Javaslat értelmében az ún. feltételes helyi adómentességgel eredetileg elérni kívánt cél
(azaz kizárólag a non profit illetve az elsősorban közszolgáltatási, azaz önkormányzati
alapellátási tevékenységet végző szervezetek mentességének biztosítása) megvalósulása
érdekében a közszolgáltató szervezet fogalma egyfelől szűkül, másfelől viszont bővül. A
Javaslat szerint ugyanis a helyi és helyközi tömegközlekedési tevékenységet végző is csak
akkor minősülne közszolgáltató szervezetnek, ha árbevételének legalább 55%-a a
tömegközlekedési, azaz közszolgáltató tevékenységből származik (a hatályos szabályozás
szerint nincs árbevételi korlát). A Javaslat értelmében közszolgáltató szervezetté válik
ugyanakkor a vasúti pályahálózatot üzemeltető akkor, ha árbevételének legalább 75%-a e
tevékenységből származik.
A jogdíj iparűzési adóalapból történő kétszeres levonhatóságának kiküszöbölése érdekében a
Javaslat a közvetített szolgáltatások értéke fogalmát olyan értelemben módosítja, hogy
valamely költség az egyéb feltételek mellett csak akkor számolható el alvállalkozói teljesítés
értékeként, ha azzal az adóalany nettó árbevételét jogdíj címén nem csökkentette.
a 139. §-hoz
A számított érték alapú építmény- és telekadó bevezetéséhez szükséges a települési fajlagos
átlagértékhatárokat megyei szinten ingatlan-fajtánként meghatározó, illetve az egyes
korrekciós tényezőkhöz rendelt szorzók mértékét rögzítő új 1. és 2. számú mellékletek Htv-be
iktatása. A Htv. jelenleg hatályos mellékletének számozása - a Javaslat értelmében - 3. számú
mellékletre változik. E módosítások hatálybalépésére 2009. január 1-jétől kerül sor.
X.	Fejezet
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításához
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) módosítása alapvetően
két nagy témakör köré csoportosítható. Az egyik ilyen terület az adórendszer egyszerűsítése,
az adminisztrációs terhek csökkentése. E körbe tartozik az ún. 4 éves feltételes
illetékmentesség újraszabályozása, valamint az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzések
esetén a továbbértékesítés megtörténtére vonatkozó igazolási kötelezettség eltörlése. Az Itv.
módosításának másik nagy szegmense a jogalkalmazás megkönnyítését szolgáló
rendelkezéseket öleli fel. Ezek jelentős része az eljárási illetékeket érinti, ezt a közigazgatási
hatósági eljárásról és szolgáltatásról szóló törvényhez való alkalmazkodás teszi szükségessé.
Az Itv.-ben található eljárási kérdéseket érintően a Javaslat az illetékfizetésre kötelezettek
számára egyszerűbb előírásokat, továbbá néhány, a jogalkalmazást elősegítő új eljárási
szabályt fogalmaz meg. E két jelentős terület mellett egyes cégbírósági eljárási illetékek
csökkentésére is sor kerül.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 140. §-hoz
Az Itv. hatályos rendelkezése értelmében a feltételes személyes illetékmentes szervezeteknek
a mentesség igénybevételéhez nyilatkozniuk kell arról, hogy a törvényben meghatározott
feltételek fennállnak, azaz nem volt társasági adófizetési kötelezettségük a vagyonszerzést
260
megelőző évben. A társasági adóbevallás benyújtásának időpontja előtt azonban a szervezet
ezt legfeljebb csak valószínűsíteni tudja. Annak elkerülése érdekében, hogy a valótlan
tartalmú nyilatkozata alapján az állami adóhatóság adóbírságot szabjon ki, a Javaslat
értelmében - mivel a beszámoló-készítésre nyitva álló határidő május 31. - június 1. előtt
csak arról kell a feltételes illetékmentes szervnek nyilatkoznia, hogy a vagyonszerzés
illetékkiszabásra bejelentését, illetve az eljárás megindítását megelőző naptári évre
vonatkozóan adófizetési kötelezettsége előre láthatóan nem keletkezik. Adóév július 1-ig
pedig az eljáró hatóság felé szankciómentesen jelezheti, ha a nyilatkozatban jelzettek nem
teljesültek.
a 141. §-hoz
Az Itv. ún. 4 éves feltételes illetékmentessége értelmében a lakóházépítésre alkalmas
telektulajdon megszerzője, amennyiben a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig
nyilatkozik lakóházépítési szándékáról, és a lakóház az illetékkiszabásra bejelentéstől
számított 4 éven belül felépül, az állami adóhatóság a kiszabott, de a megfizetés tekintetében
felfüggesztett illetéket törli. Új elemként kerül rögzítésre, hogy az illeték törlésének feltétele
immáron nem csupán lakóház, hanem olyan lakóház építése, amelyben a lakás(ok) hasznos
alapterülete eléri a településrendezési tervben meghatározott maximális beépíthetőség
legalább 50%-át, így kívánva kiküszöbölni azt, hogy egy több hektár nagyságú telek esetén a
beépítés megtörténjen egy akár már 50 m2-es lakóház felépítésével.
E mentességi szabállyal összefüggésben az elmúlt évek gyakorlata által kitermelt
hiányosságok pótlása érdekében a Javaslat rendezi a felfüggesztett illeték sorsát azokban az
esetekben, amikor több telek vonatkozásában vállalja a vagyonszerző lakóház felépítését, és a
telkeket utóbb egyesítteti, ám csupán egy lakóház felépítésére kerül sor, illetve, amikor a
vagyonszerző a telket utóbb megosztja, és nem épít valamennyi új telken egy-egy lakóházat.
Előbbi esetben a mentesség feltételét a Javaslat akkor tekinti teljesítettnek, ha az egyesített
telken felépített lakóház vonatkozásában is teljesül az a kritérium, hogy a lakóházban a
lakás(ok) hasznos alapterülete eléri a településrendezési tervben meghatározott maximális
beépíthetőség legalább 50%-át. Ellenkező esetben valamennyi telek esetén meg kell fizetni az
illetéket. Utóbbi esetben azon új telekre kell megfizetni az illetéket, amelyen nem épül
lakóház, természetesen mindkét esetben késedelmi pótlékkal növelt összegben.
a 142.§-hoz
Lásd az előző § indokolását.
a 143. §-hoz
Az Itv. hatályos rendelkezése értelmében nem tárgya a visszterhes vagyonátruházási
illetéknek az ingatlan tulajdonosának az a vagyonszerzése, mely az ingatlanát terhelő
haszonélvezeti jognak a jogosult halála, illetőleg - özvegyi jog esetén - új házasság kötése
folytán történő megszűnésével következik be, ideértve a feltétel bekövetkezésétől függő vagy
a meghatározott időre kikötött haszonélvezeti jognak a megszűnését a feltétel
bekövetkeztével, illetve a meghatározott idő elteltével.
Ugyanakkor a vagyoni értékű jogok közül nem csupán a haszonélvezeti, de a használat joga is
megszűnik a jogosult halálával, továbbá feltétel bekövetkezésével, vagy meghatározott idő
elteltével, így indokolatlan, hogy a használati jog említett okból történő megszűnése esetén a
vagyontárgy tulajdonosát illetékfizetési kötelezettség terhelje. A Javaslat ezt az anomáliát
küszöböli ki.
261
a 144. §-hoz
Az Itv. hatályos rendelkezése értelmében az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzések
kedvezményes illetékkulcsának igénybevételéhez előírt feltételek megtörténtét - legkésőbb a
határidő lejártát követő 15 napon belül - igazolni kell. Ingatlanforgalmazó esetén mindez a
tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről szóló határozattal (ennek hiányában
az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását a tulajdoni lapon feltüntetett széljeggyel), az
ingatlanok pénzügyi lízingbeadásával foglalkozó vállalkozó esetén pedig a futamidő végén
tulajdonjog-átszállást eredményező lízingszerződéssel történik. Amennyiben a fenti módon
történő igazolás elmarad, az állami adóhatóság a vagyonszerzésre az egyébként fizetendő és
kedvezményes illeték különbözetének kétszeresét a vállalkozó terhére pótlólag előírja.
Tekintettel arra, hogy a továbbértékesítés megtörténtét az állami adóhatóság saját
nyilvántartása, illetve az ingatlan fekvése szerint illetékes ingatlanügyi hatóság megkeresése
útján is képes ellenőrizni, ezért a bejelentési kötelezettséget a Javaslat megszünteti.
a 145. §-hoz
Az Itv. szerint a hitelintézet által a pénzügyi veszteség mérséklése, illetve elhárítása
érdekében a hitel-ingatlan csereügylet során, továbbá az adósával szembeni felszámolási vagy
végrehajtási eljárás útján - legfeljebb hároméves időtartamra - megszerzett ingatlan után
fizetendő illeték mértéke az ingatlan - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének 2 %-a.
Méltánytalan azonban az, hogy az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzésekre irányadó
szabályoktól eltérően a hitelintézet - a hitelintézeti törvényben is rögzített - 3 éves határidőt
szankció nélkül lépheti túl. Éppen ezért a Javaslat értelmében a jövőben egyfelől a
hitelintézetnek a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor nyilatkoznia kell,
hogy a vagyonszerzésre - legfeljebb hároméves időtartamra - a pénzügyi veszteség
mérséklése, illetve elhárítása érdekében hitel-ingatlan csereügylettel, az adósával szembeni
felszámolási vagy végrehajtási eljárás útján került sor, továbbá amennyiben a meghatározott
három év elteltét követően az ingatlan értékesítése nem történt meg, a vagyonszerzésre az Itv.
19. §-ának (1) bekezdésében, illetve 21. §-ának (1) bekezdés alapján egyébként fizetendő és
az (1) bekezdés szerint megállapított illeték különbözetének kétszeresét a hitelintézet terhére
pótlólag előírja. A továbbértékesítés megtörténtét az állami adóhatóság hivatalból ellenőrzi.
a 146. §-hoz
Az Itv. ún. 4 éves feltételes illetékmentessége értelmében a lakóházépítésre alkalmas
telektulajdon megszerzője, amennyiben a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig
nyilatkozik lakóházépítési szándékáról, és a lakóház az illetékkiszabásra bejelentéstől
számított 4 éven belül felépül, az állami adóhatóság a kiszabott, de a megfizetés tekintetében
felfüggesztett illetéket törli. Új elemként kerül rögzítésre, hogy az illeték törlésének feltétele
immáron nem csupán lakóház-építés, hanem olyan lakóház építése, amelyben a lakás(ok)
hasznos alapterülete eléri a településrendezési tervben meghatározott maximális beépíthetőség
legalább 50%-át, így kívánva kiküszöbölni azt, hogy egy több hektár nagyságú telek esetén a
beépítés megtörténjen egy 50 m2-es lakóház felépítésével.
E mentességi szabállyal összefüggésben az elmúlt évek gyakorlata által kitermelt
hiányosságok pótlása érdekében a Javaslat rendezi a felfüggesztett illeték sorsát azokban az
esetekben, amikor több telek vonatkozásában vállalja a vagyonszerző lakóház felépítését, és a
telkeket utóbb egyesítteti, ám csupán egy lakóház felépítésére kerül sor, illetve, amikor a
vagyonszerző a telket utóbb megosztja, és nem épül valamennyi új telken egy-egy lakóház.
262
Előbbi esetben a mentesség feltételét a Javaslat akkor tekinti teljesítettnek, ha az egyesített
telken felépített lakóház vonatkozásában is teljesül az a kritérium, hogy a lakóházban a
lakás(ok) hasznos alapterülete eléri a településrendezési tervben meghatározott maximális
beépíthetőség legalább 50%-át. Ellenkező esetben valamennyi telek esetén meg kell fizetni az
illetéket. Utóbbi esetben azon új telekre kell megfizetni az illetéket, amelyen nem épül
lakóház, természetesen mindkét esetben késedelmi pótlékkal növelt összegben.
a 147. §-hoz
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény (Ket.) a közigazgatásban a nem érdemi kérdések eldöntésre egy új döntési formát, a
végzést vezetett be. A Ket. hatálybalépését megelőzően az államigazgatási eljárás általános
szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe). értelmében valamennyi kérdésben határozattal
kellett dönteni és a határozatok között lehetett differenciálni aszerint, hogy érdemi vagy nem
érdemi határozatról van-e szó.
Az Itv. 29. §-a a Ket. hatályba lépése óta nem módosult, így a jelenlegi szabályok csak a
határozat elleni fellebbezésre állapítanak meg illetéket.
Az Itv. jelenlegi szabályai szerint az első fokú államigazgatási határozat elleni fellebbezés
illetéke - ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik, és a fellebbezési eljárás
tárgyának értéke pénzben megállapítható - a fellebbezéssel érintett, vagy vitatott összeg
minden megkezdett 10 000 forintja után 400 forint, de legalább 5000 forint, legfeljebb 500
000 forint. Ha a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, a
fellebbezés illetéke 5000 forint.
Tekintettel arra, hogy a korábban hatályban volt Áe. alapján lefolytatott államigazgatási
eljárásokban mind az érdemi, mind a nem érdemi döntések elleni jogorvoslatra kiterjedt az
illetékfizetési kötelezettség, illetve, hogy a végzések elleni fellebbezés elbírálása is növeli a
hatóságok munkaterhét, nem indokolja semmi ezen eljárások kivételét az illetékkötelezettség
alól. Ugyanakkor a Javaslat, figyelembe véve, hogy a végzések nem az ügy érdemében hozott,
rendszerint egyszerűbb kérdések eldöntésére vonatkozó döntések, a határozat elleni
fellebbezés illetékénél alacsonyabb, 3000 forintos illetéket állapít meg a végzés elleni
fellebbezésre.
A Javaslat rendezi továbbá azt a helyzetet is, mikor az ügyfél olyan végzést kíván
megtámadni, mely csak az eljárást lezáró határozattal együtt vizsgálható felül. Ilyen esetben -
tekintettel arra, hogy a fellebbezés kapcsán a másodfokú hatóság mind az érdemi döntés,
mind az eljárás közben hozott végzés felülvizsgálatára köteles - csak a határozat elleni
fellebbezés 5000 forintos vagy értékhez igazodó illetékét kell megfizetni.
A végrehajtási kifogás egy speciális - első fokon előterjesztett, és első fokú eljárásban
elbírálandó - jogorvoslati forma.
A Javaslat - figyelembe véve a hatóságok oldalán jelentkező többletfeladatokat - ezen
eljárásokra külön illetéket állapít meg, melynek mértéke 5000 forint. Tekintettel arra, hogy
egy speciális jogorvoslati eljárásról van szó, amennyiben a végrehajtási kifogással támadott
cselekmény vagy intézkedés az ügyfél terhére részben vagy egészben jogszabálysértőnek
bizonyul, természetesen alkalmazni kell az Itv. 32. §-át, vagyis a teljes jogorvoslati illetéket
az ügyfél részére vissza kell téríteni.
Mindezeken túl a Javaslat rendezi a Ket. 112. §-a és 113. §-a által új jogorvoslati eljárásként
bevezetett újrafelvételi és méltányossági eljárásokért fizetendő illetékek mértékét. A hatályos
szabályok ugyanis nem állapítanak meg illetéket ezen eljárásokra. Tekintettel arra, hogy az
újrafelvételi kérelmet Ket. 112. §-ának (4) bekezdése értelmében minden esetben az első
263
fokon eljáró hatóság bírálja el, ezért az eljárásért az első fokú közigazgatási hatósági eljárásért
fizetendő illetékkel azonos mértékű illetékfizetési kötelezettséget állapít meg a Javaslat.
A Ket. 113. §-a szerinti méltányossági eljárás lefolytatására a jogerős határozatot hozó
hatóság jogosult, így - attól függően, hogy az alapügy első fokon jogerőre emelkedett vagy
fellebbezés elbírálása után másodfokú határozat kiadása után vált jogerőssé - az első- és
másodfokon eljáró hatóság is folytathat le kérelemre ilyen eljárást. Figyelembe véve a
másodfokon eljáró hatóságok feladatait, és az ott elbírált ügyek bonyolultabb voltát, a Javaslat
az első fokú hatóság által elbírálandó méltányossági eljárás iránti kérelemért az első fokú
közigazgatási hatósági eljárásért járó kérelem illetékével, a másodfokon eljáró hatóság által
elbírálandó kérelemért pedig a fellebbezési illetékkel azonos mértékű illeték megfizetését írja
elő.
a 148. §-hoz
A Ket. 36. §-ának (1) bekezdése és 44. §-ának (2) bekezdése értelmében nem lehet az
ügyféltől szakhatósági állásfoglalás csatolását kérni. Azokban az ügyekben, melyekben az
ügyfél kérelmének elbírálásához szakhatósági állásfoglalás ismerete szükséges, az eljáró
hatóság köteles megkeresni a szakhatóságot, és kérni az állásfoglalását. (Ezzel szemben az
Áe-n alapuló gyakorlat szerint az ügyfél egy különálló eljárás keretében kereste meg a
szakhatóságot és kérte az állásfoglalás kiadását.)
Ez a változás kihatással van az ügyfelek illetékfizetési (adott esetben igazgatási szolgáltatási
díjfizetési) kötelezettségére. Az Itv. 31. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis az
államigazgatási eljárási illetéket az eljárás kezdeményezésekor az köteles megfizetni, aki az
eljárás megindítását kéri. A Ket. által hatályba léptetett szabályozás értelmében a szakhatósági
eljárás lefolytatását most már az eljáró hatóság kezdeményezi. Erre tekintettel ki kell
mondani, hogy az alapeljárás illetékével egyidejűleg a szakhatóság eljárásáért fizetendő
illeték (közigazgatási szolgáltatási díjat) is meg kell fizetni.
Ezzel egyidejűleg a Ket. által életre hívott „egyablakos” ügyintézési modell nem sérül, hiszen
a szakhatóság megkeresésével kapcsolatos adminisztrációs feladatok az alapeljárást lefolytató
hatóságot terhelik.
a 149. §-hoz
494.	§ Az Itv. jelenleg százalékos illetékmérték alá sorolja a nemperes eljárásokat. A Javaslat
azonban az Itv. 43. §-ában a közigazgatási nemperes eljárásokra tételes illetéket irányoz elő. E
módosító rendelkezéssel összhangban a Javaslat az egyéb nemperes eljárások százalékos
illetékének hatókörében a közigazgatási nemperes eljárásokat kiemeli.
a 150. §-hoz
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes
közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII.
törvény értelmében a közigazgatási eljárásban hozott egyes végzések elleni felülvizsgálati
kérelmek közigazgatási nemperes eljárásban kerülnek elbírálásra.
Ezen eljárások illetékét jelenleg az Itv. általános szabályai szerint kell meghatározni.
Tekintettel azonban arra, hogy az Itv. 43. §-ának (3) bekezdése a közigazgatási határozat bírói
felülvizsgálatáért tételes illetéket állapít meg, a szabályozás egységessége érdekében a
Javaslat a közigazgatási végzések nemperes eljárásban történő felülvizsgálatáért szintén
tételes - az előzőnél alacsonyabb mértékű, 7500 forintos - eljárási illetéket állapít meg.
264
a 151. §-hoz
A hatályos szabályozás értelmében a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi
fióktelepének cégbírósági bejegyzéséért 250 000 forint, a külföldi vállalkozás közvetlen
kereskedelmi képviseletének cégbírósági bejegyzéséért 150 000 forint bírósági eljárási
illetéket kell fizetni. Tekintettel arra, hogy a cégbírósági eljárás felgyorsulása és
egyszerűsödése miatt a bejegyzés költségeinek csökkenése várható, illetőleg, hogy a hatályos
szabályozás - a magyar vállalkozásokra vonatkozó illetéktételtől magasabb összeg miatt - a
közösségi jog diszkriminációt tiltó jogelvének tükrében aggályosnak tűnhet, ezért a Javaslat
ezen cégbírósági eljárási illetékeket csökkenti.
a 152. §-hoz
Az Itv. mentesíti a terhelt, a védő és a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője részére a
büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 70/B. §-a (2) bekezdésében, (5) bekezdésének
a) pontjában és (6) bekezdésében meghatározott iratokból a másolat egyszeri kiadását,
ugyanakkor a feljelentőnek az általa tett feljelentésről készített jegyzőkönyv másolata jelenleg
illetékköteles. A méltányosság ugyanakkor megköveteli, hogy a feljelentő is illetékmentesen
jusson a feljelentésről készített jegyzőkönyv másolati példányához.
a 153.§-hoz
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes
közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII.
törvény értelmében a közigazgatási eljárásban hozott egyes végzések elleni felülvizsgálati
kérelmek közigazgatási nemperes eljárásban kerülnek elbírálásra.
Tekintettel arra, hogy a Javaslat megállapítja a közigazgatási eljárás során hozott végzés
felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárásért fizetendő bírósági eljárási illeték mértékét,
illetőleg hogy az Itv. hatályos 62. §-a (1) bekezdésének h) pontja a közigazgatási határozat
felülvizsgálata elleni eljárásban a jogorvoslati lehetőségek akadálytalanabb igénybevétele
érdekében tárgyi illeték-feljegyzési jogot biztosít, az egységes szabályozás és a
jogorvoslathoz való jog gyakorlása érdekében szükséges a közigazgatási eljárás során hozott
végzés felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárást is a tárgyi illeték-feljegyzési jog alá eső
eljárások körébe vonni.
a 154. §-hoz
A Javaslat egyfelől előírja, hogy az igazgatási szolgáltatási díjrendelet kiadására minden
estben önálló ágazati törvényi felhatalmazás szükséges, másfelől pedig a Ket. 153. §-ának (2)
bekezdésében meghatározott eljárási költségekre és az eljárási költségek viselésének
szabályaira figyelemmel pontosítja a díj mértékének megállapítása során figyelembe vehető
és veendő költségek körét. Így csak olyan költségek tartoznak a díjba, melyek az eljáró
hatóság oldalán, előre kalkulálhatóan felmerülnek. Vagyis az eljáráshoz szorosan nem
kapcsolódó költségeket - így például az ellenérdekű fél esetén indukálódott költségeket - a
díj mértékében még átalány jelleggel sem lehet megjeleníteni.
a 155. §-hoz
Az Itv. jelenleg hatályos 72. §-a (4) bekezdésének c) pontja szerint, ha a vagyoni értékű jog
tartama több egyidejűleg jogosult személy élettartamától függ, mégpedig oly módon, hogy a
jogosultság a legelőször elhalt személy halálával megszűnik, az értékelésnél a legidősebb
személy életkora az irányadó; ha pedig a jogosultság a legutóbb elhalt személy haláláig tart, a
kiszámítás a legfiatalabb személy életkora szerint történik. A vagyonszerzési illetéket az egyes
jogosultak olyan arányban viselik, mint amilyen arányt az életkoruk szerint számított vagyoni
értékű jogok értéke ezek együttes értékében képvisel.
265
Ez a szabályozás egyfelől jogalkalmazási nehézségeket okozott, másfelől méltánytalan
helyzetet eredményezett olyan esetekben, mikor két vagy több jogosult vagyonszerzése nem
azonos illetékmérték alá esne. Ez a probléma csak öröklés vagy ajándékozás esetén merül fel,
hiszen itt függ az illeték mértéke az ajándékozó/örökhagyó és vagyonszerző(k) közötti
rokonsági foktól. Például, ha nagyszülő és szülő javára alapít haszonélvezeti jogot ingyenesen
a gyermek a tulajdonában lévő ingatlanon, kérdésként merül fel, hogy az eltérő rokonsági
fokba tartozó jogosultak közül melyikükre irányadó mérték szerint kell az illetéket
kiszámítani, hogy aztán azt életkoruk arányában megoszthassák.
E probléma feloldása érdekében a Javaslat annyiban tartalmaz eltérést, hogy a jövőben nem a
vagyonszerzési illetéket, hanem a fenti számítás alapján meghatározott illetékalapot kell
megosztani a jogosultak között életkoruk arányában. Az így megállapított illetékalap után
pedig minden jogosult a rá irányadó illetékmérték szerint fizeti meg az illetéket.
a 156. §-hoz
A jelenlegi szabályozás értelmében az adópolitikáért felelős miniszter - kérelemre - az
általános szabályoktól eltérően a bírósági eljárási illeték utólagos elszámolással történő
megfizetését engedélyezheti annak a gazdálkodó szervezetnek [Ptk. 685. § c) pont], amely
évente legalább 1000 olyan bírósági (peres és nemperes) eljárást kezdeményez, amelyben a
fizetendő illeték összege nem haladja meg a 10 000 forintot. A kérelem előterjesztéséért külön
jogszabályban meghatározott igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Utólagos elszámolás
esetén a gazdálkodó szervezet az utólagos elszámolás körébe tartozó ügyekben mentesül az
eljárás kezdeményezésekor a bírósági eljárási illeték megfizetése alól és azt utólagos
elszámolás alapján félévente a székhelye szerint illetékes állami adóhatóság számlájára fizeti
meg. Az engedélyt az adópolitikáért felelős miniszter „Tájékoztatóbban teszi közzé a
Pénzügyi Közlönyben.
A hatályos szövegben szereplő „évente” kifejezés jogértelmezési kérdéseket vetett fel. A
kifejezés nyelvtani értelmezése ugyanis arra enged következtetni, hogy olyan gazdálkodó
szervezet kaphatja meg az engedélyt, mely a rögzített feltételeknek folyamatosan megfelel.
Ennek igazolására, illetőleg utólagos ellenőrzésére azonban a jelenlegi szabályok értelmében
nincs lehetőség. A peres ügyek számát az adópolitikáért felelős miniszter csak a kérelem
benyújtásának időpontjában, illetőleg az azt megelőző időszakban vizsgálhatja. A hatályos
szabályok értelmében a kiadott engedély viszont korlátlan ideig érvényes.
Annak érdekében, hogy csak a valóban nagy számú pert kezdeményező ügyfelek vegyék
igénybe az utólagos elszámolás lehetőségét, az új szabályozás egy folyamatos kontrollt
teremt, egyben pontosítja a feltételek igazolásának szabályait. A Javaslat szerint ugyanis az a
gazdálkodó szervezet kaphat engedélyt, amely a kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban
legalább 1000 olyan bírósági (peres és nemperes) eljárást kezdeményezett, amelyben a
fizetendő illeték összege nem haladta meg a 10 000 forintot. A kiadott engedély egy évre szól,
abban az esetben hosszabbítható meg, ha a gazdálkodó szervezet igazolja, hogy a megelőző
12 hónapban az engedély kiadására vonatkozó feltételek teljesültek.
Változik továbbá az elszámolás rendje is. A jelenlegi szabályozással ellentétben a Javaslat
értelmében nem félévente kell az adott időszakban felmerült illetékkötelezettséget teljesíteni,
hanem az engedély megadását követő 15 napon belül kell az előző 12 hónapban felmerült
illeték 50%-át befizetni az adóhatóság felé. Ezen összeg és az engedély megadást követő 12
hónapban ténylegesen felmerült illetékfizetési kötelezettség mértéke közötti különbözetet az
engedély lejártát - azaz a kiadástól számított 12. hónap végét - követő hónap 15. napjáig kell
megfizetni.
266
Új elemként emeli be továbbá a Javaslat a szabályozásba az engedéllyel rendelkező gazdasági
szervezetek átalakulásának - nevezetesen társasági formaváltása, egyesülése, illetőleg
szétválása - kezelését. Erre azért van szükség, mert az engedély, illetve a Pénzügyi
Közlönyben megjelenő Tájékoztató egy bizonyos céget és annak cégadatait tartalmazza.
Tekintettel arra, hogy formaváltás és egyesülés (összeolvadás és beolvadás) esetén a létrejövő
új gazdasági társaság (beolvadás esetén az átvevő társaság) az átalakuló (eredeti) társaságok
általános jogutódja lesz, így vélelmezhető, hogy az engedély kiadásának feltételei az új
társaság esetében is teljesülnek. Így ezekben az esetekben nem szükséges új engedélyezési
eljárás lefolytatása. A létrejövő gazdasági társaság kérelmére az adópolitikáért felelős
miniszter a feltételek ismételt vizsgálata nélkül módosítja az engedélyben szereplő
cégadatokat. Így az engedély alapján - annak eredeti érvényességi idején belül - a létrejövő új
cég is jogosult az illeték utólagos elszámolással történő megfizetésére.
Szétválás (különválás és kiválás) esetén azonban a létrejövő új gazdálkodó szervezetek
illetőleg a kivált új gazdálkodó szervezet csak azon jogok és kötelezettségek vonatkozásában
lesz jogutódja a szétválónak, melyek az általuk megtestesített vagyonrészt érintik. Ilyen
esetekben nem lesz egyértelmű, hogy valamennyi jogutód esetében fennállnak-e az engedély
kiadásának feltételei - például a követelések érvényesítése az eredeti gazdasági társaságnál
marad, a kivált pedig üzletkötéssel foglalkozik. A szétválással létrejövő új gazdálkodó
szervezeteknek tehát új engedélyt kell kérni. Természetesen egy új szervezet nem igazolhatja
azt, hogy az előző 12 hónapban 1000-nél több olyan bírósági eljárást kezdeményezett, ahol a
fizetendő illeték a 10 000 forintot nem haladta meg. Tekintettel azonban arra, hogy az
átalakuló gazdasági társaság már igazolta a feltételek meglétét, az új gazdálkodó
szervezet(ek)nek az engedély kiadása iránti kérelemben azt kell valószínűsíteni, hogy folytatja
azt a tevékenységet, melyből fakadóan az eredeti engedély kérelmezését megelőző 12
hónapban 1000-nél több olyan bírósági eljárást kezdeményezett, ahol a fizetendő illeték a
10 000 forintot nem haladta meg.
a 157. §-hoz
Azon adózók, akiknek köztartozásuk van, adó-visszatérítésre - az illetékek egy része
kivételével - nem jogosultak. Indokolatlan az a gyakorlat, amely az illetéket eltérő módon
kezeli, ezért a Javaslat expressis verbis kimondja, hogy illeték visszatérítésének kizárólag
akkor van helye, ha az ügyfélnek nyilvántartott köztartozása nincs.
a 158. §-hoz
Bár az adózás rendjéről szóló törvény adóbírságra vonatkozó szabályai értelmében az Itv.-ben
szabályozott mentességek, kedvezmények jogosulatlan igénybevétele esetén adóbírságot kell
fizetni, ez a szabály az illetékek vonatkozásában nem érvényesült. Ezért a Javaslat kimondja,
hogy - ha az Itv. másként nem rendelkezik - az adózás rendjéről szóló törvényben
meghatározott mértékű adóbírságot kell fizetni a jogosulatlanul igénybe vett mentesség,
kedvezmény után. Kivételt képeznek azok az esetek, ahol az Itv. kifejezetten más szankció
alkalmazásáról - így például az igénybevett kedvezmény háromszorosának megfizetéséről -
rendelkezik.
a 159. §-hoz
Azon adózók, akiknek köztartozásuk van, adó-visszatérítésre - az illetékek egy része
kivételével - nem jogosultak. Indokolatlan az a gyakorlat, amely az illetéket eltérő módon
kezelte, ezért a Javaslat az illetékbélyeg értékének visszatérítését kizárólag akkor engedi meg,
ha az ügyfélnek nyilvántartott köztartozása nincs. Értelemszerűen ebben az esetben az
illetékbélyeget - ha már felragasztották, az irattal együtt - elismervény ellenében nem kell
visszatartani, és a felelősségre vonást sem kell kezdeményezni.
267
a 160. §-hoz
A Javaslat felhatalmazza az adópolitikáért felelős minisztert, hogy az állami adóhatóság által
nyilvántartott, ingatlanok értékesítésével kapcsolatos adatokról teljesített adatszolgáltatás
rendjét és az eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét, valamint a díj
beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, visszatérítésével kapcsolatos részletes
szabályokat rendeletben szabályozza. Ilyen adatszolgáltatásra jelenleg a jelzálog-
hitelintézetek számára van lehetőség, indokolt azonban ennek a kizárólagosságnak a
megszüntetése. Így többek között ingatlanforgalmazók, szakértők tevékenységük
folytatásához, a magánszemély vevő pedig ingatlanvásárlásához kaphat hivatalos
értékadatokat. Miután azonban az adóhatóságnak ezen adatszolgáltatási tevékenység külön
feladatot jelent, ezért indokolt, hogy ennek költségeit azok viseljék, akik az adatszolgáltatást
igénybe veszik. Ezért a Javaslat rendelkezik arról is, hogy az adatszolgáltatásért igazgatási
szolgáltatási díjat lehet felszámítani.
a 161. §-hoz
Az illetékfizetési kötelezettség elkerülésének megakadályozása érdekében a Javaslat kibővíti
a vagyoni értékű jogok fogalmát, így az illetékek hatókörét az üzembentartói joggal, továbbá
az ingyenes szerzés esetén a követeléssel. Az üzembentartói jognak a vagyoni értékű jogok
közé történő felvételét az indokolja, hogy számos esetben a gépjármű vagyonszerzők a
vagyonszerzési illeték alól oly módon bújnak ki, hogy a megszerzett gépjármű
vonatkozásában nem tulajdonosként, hanem csupán üzembentartóként lesznek feltüntetve. A
jog értékének megállapítása a vagyoni értékű jog értékének megállapítására irányadó
szabályok szerint történik.
A követelés elengedése pedig az ingyenes eszközátadásokat terhelő ajándékozási
illetékfizetési kötelezettség kikerülésének közkedvelt módjává vált. Értéke a követelés
illetékkötelezettség keletkezésének napján fennálló értéke.
a 162. §-hoz
A Javaslat módosítja az Itv. mellékletét, így az építéshatósági eljárási illetékekre vonatkozóan
több rendeltetési egységgel épített épület esetén minden rendeltetési egység (lakás, üzlet
garázs stb.) esetén külön-külön meg kell fizetni a használatba-vételi engedély kiadása utáni
illetéket, továbbá egyes esetekben mentesíti az eljárási illeték alól az adóigazolás kiadását.
XI.	Fejezet
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításához
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat a gépjármű-adótörvény kisterjedelmű módosítását tartalmazza, amely egyfelől a
jogalkalmazást könnyítő, egyértelműsítő rendelkezéseket, másfelől a súlyos
mozgáskorlátozottsághoz kapcsolódó mentesség személyi körének kisebb bővítését foglalja
magában.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 163. §-hoz
Gyakorlatban előfordul, hogy egyes vállalkozók a hónap utolsó napjaiban tehergépjárművüket
kivonatják a forgalomból, majd a következő hónap első napjaiban ismét forgalomba
helyeztetik azokat. Ilyen esetben az adóhatóság ellenőrzéssel tudja adófizetésre „kötelezni” a
járműtulajdonost. Az adóhatóság adóigazgatási eljárásának egyszerűsítése érdekében a
Javaslat az anyagi jogszabály olyan módosítását tartalmazza, mely szerint, ha a gépjármű
268
kérelemre történő forgalomból való kivonása és ismételt forgalomba helyezése ugyanazon
adóalany esetében egymást követő hónapban történik, akkor az adókötelezettség nem szűnik
meg a forgalomból való kivonás hónapjának utolsó napjával.
a 164. §-hoz
A Javaslat a költségvetési szerv, az egyház, az alapítvány és a társadalmi szervezet mentességi
szabályának pontosítását tartalmazza annak érdekében, hogy a mentesség e körben való
érvényesítése, illetőleg alkalmazása egyértelmű, jogvita nélküli lehessen.
A Javaslat a költségvetési szerv mentességét kifejezetten alanyi státuszhoz köti, azaz a
költségvetési szervet mind tulajdonosi, mind üzemben tartói minősége okán megilleti a
gépjárműadó fizetése alóli mentesség.
A Javaslat szerint az alapítványt, illetetve a társadalmi szervezetet pedig csak akkor illeti meg
a mentesség - összhangban a súlyos mozgáskorlátozottra vonatkozó szabályozással -, ha
járműtulajdonos adóalany is egyben.
A súlyos mozgáskorlátozottsághoz kapcsolódó mentességi szabály módosításával a Javaslat a
mentességre jogosultak körét kibővíti. A cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró
gondnokság alatt álló, súlyos mozgáskorlátozott (jelentős testi vagy értelmi sérült) nagykorú
személyt rendszeresen szállító, vele közös háztartásban élő (mostoha-, örökbefogadó-, nevelő)
szülő járműtulajdonos adóalanyt ugyanis mentesíti az adó alól.
XII.	Fejezet
A luxusadóról szóló 2005. évi CXXI. törvény módosításához
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat szerint a luxusadó alanya 2008-től már nemcsak a magánszemély lesz, hanem
valamennyi, 100 millió forint számított értéket elérő lakás, üdülő tulajdonosa. Ezzel együtt a
helyi adótörvénybe beiktatandó megyénkénti és azon belül település-típusonkénti - 2007. évi
értékviszonyokat tükröző - fajlagos forgalmi értékhatárok válnak a luxusadóban is
alkalmazandóvá 2009-től, amellett, hogy az értékelési módszertan is igazodik a helyi
adótörvény szerinti értékelési metodikához.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 165. §-hoz
A hatályos szabályok értelmében a luxusadó tárgyi hatálya csak a magánszemély
tulajdonában álló vagy magánszemély ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű
jogával terhelt lakóingatlanokra (lakás, üdülő) terjed ki. Az adó alanya jelenleg - ily módon -
csak magánszemély lehet. A Javaslat egyrészt a társadalmi igazságosság elvének jogszabályi
érvényesülése (sok vád érte a luxusadó törvényt azért, hogy az adózói kör magánszemélyekre
korlátozásával „diszkriminál”), másrészt a jogalkalmazás tapasztalatai által feltárt
adóelkerülés eseteinek kiküszöbölése érdekében (a magánszemélyek sok esetben cégük
tulajdonában álló lakóingatlanokat használják lakás céljára) kiterjeszti a luxusadó tárgyi
hatályát valamennyi 100 millió forint számított értéket elérő lakóingatlanra.
a 166. §-hoz
A Javaslat - tekintettel arra, hogy 2008-tól az adó alanya már nem csak magánszemély lehet -
a módosítás okán esetlegesen előálló koherencia-zavar kiküszöbölése érdekében kisebb, de
elkerülhetetlen korrekciókat tartalmaz az adókötelezettség keletkezése, megszűnése
vonatkozásában.
269
a 167. §-hoz
A Javaslat - tekintettel arra, hogy 2008-tól az adó alanya már nem csak magánszemély lehet -
az adóalany eddigi szűk fogalmát kiterjeszti a lakóingatlan nem magánszemély tulajdonosaira
is.
a 168. §-hoz
A Javaslat a jogalkalmazás során felmerült tapasztalatokra tekintettel - összefüggésben a
helyi adótörvénybe iktatandó értékelési módszertana - pontosabbá, részletezettebbé teszi az
értékelési módszertant.
a 169. §-hoz
Figyelemmel arra, hogy a Javaslat szerint az adó hatálya már nemcsak a magánszemélyekre
terjed ki, indokolt, hogy a Magyar Államot, a helyi, illetve a kisebbségi önkormányzatot
személyes mentesség, a non-profit szektor szereplőit (alapítvány, társadalmi szervezet,
köztestület, egyház, költségvetési szerv) pedig feltételes (a társasági adófizetési
kötelezettséghez kötődő) személyes mentesség illesse meg.
a 170. §-hoz
A Javaslat szerint 2009-től, a helyi adótörvénybe iktatandó számított érték szerinti
adóztatással összhangban egyértelművé válik és kiegészül néhány értelmező rendelkezés.
HATODIK RÉSZ
XIII.	Fejezet
az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosításának fő célja, hogy az
adóigazgatás eszközeivel segítse az adóhatóságok adóelkerüléssel szembeni cselekvési
lehetőségét, továbbá folytatódik az adóadminisztráció csökkentése, ennek keretében az
elektronikus ügyintézés lehetőségeinek szélesítése. E célok megvalósítása érdekében
szigorodnak az ellenőrzési szabályok: lehetővé válik a regisztrációhoz kapcsolódó ellenőrzés;
illetőleg be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetén az adóhatóság egy meghatározott,
minimális időszakra becsléssel állapítja meg az elmaradt közterheket. A közpénzek védelme
érdekében a közbeszerzési eljárás útján elnyert beruházásokhoz kapcsolódó gazdasági
tevékenységben alvállalkozóként közreműködő vállalkozás számára kifizetés csak bizonyos
korlátokkal teljesíthető, ha adó- és/vagy járuléktartozása van.
Megemelkedik a mulasztási bírság maximális mértéke, illetőleg minősített esetként határozza
meg a számla- nyugtakibocsátási kötelezettség megsértését, be nem jelentett alkalmazott
foglalkoztatását, továbbá igazolatlan eredetű áru forgalmazását, amelyhez az adózó
személyétől független, egységes tételű bírságmaximumot kapcsol.
Szélesedik az állami adóhatóság elektronikus szolgáltató tevékenysége: adóigazolás
(általános, nemleges, együttes adóigazolás) iránti kérelem benyújtása, bejelentési,
változásbejelentési kötelezettség teljesítése elektronikusan lehetővé válik. E mellett az adózó
a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül adószámlája adatait is lekérdezheti.
270
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 171. §-hoz
A Javaslat az állandó meghatalmazás érvényességi feltételeként előírja a meghatalmazás,
megbízás formanyomtatványon történő bejelentését. Az Art. 7. § (6) bekezdése az adózó
kötelezettségévé teszi a meghatalmazáson, megbízáson alapuló képviselet megszűnésének -
késedelem nélküli - bejelentését. Mivel ugyanezen törvényhely a képviselő
(meghatalmazott/megbízott) bejelentéséről nem rendelkezik, jogértelmezési nehézséget
okozott annak eldöntése, hogy a képviseleti jog megszűnésének hatályával a képviselő is
tehet-e bejelentést az adóhatósághoz. A képviselői bejelentésnek elsősorban azokban az
esetekben van jelentősége, amikor az adózó a képviseleti jog megszűnését nem, vagy
késedelmesen jelenti be. A Javaslat az egységes jogértelmezés érdekében kifejezetten
kimondja, hogy a képviseleti jog megszűnésének hatályával a képviselő is tehet bejelentést az
adóhatóságnál.
a 172.§-hoz
A Ctv. 2007. szeptember 1-től hatályos módosítása alapján a cégjegyzék szükség szerint,
valamennyi cég esetén tartalmazza a cég üzleti évének mérlegfordulónapját, ha az üzleti év
eltér a naptári évtől, illetve a cég elektronikus elérhetőségét (honlapját), ha a cég döntése
szerint a közvetlen közleményeit a honlapján teszi közzé. .A Javaslat ennek megfelelően
egyrészt hatályon kívül helyezi a naptári évtől eltérő üzleti év egyablakos rendszeren kívüli
bejelentésére vonatkozó rendelkezést, így ezt az adatot a továbbiakban a
cégbejegyzési/változásbejegyzési kérelem alapján a cégbíróság elektronikusan közli az állami
adóhatósággal; másrészt az egyablakos rendszeren keresztül érkező adatok között nevesíti a
ég honlapjának adatait.
A Ctv. szintén 2007. szeptember 1-jén hatályba lépő rendelkezése szerint, ha a cég székhelye
és a központi ügyintézés helye nem azonos, a központi ügyintézés helyét a létesítő okiratban
és a cégjegyzékben fel kell tüntetni. A Javaslat Art. 16. § (3) bekezdését módosító
rendelkezése ennek megfelelően előírja a cég székhelyétől eltérő központi ügyintézés
helyének bejelentését az állami adóhatósághoz. Az új bejelentési kötelezettség azonban nem
jelent adminisztrációs többletterhet a cégek számára, mivel a cégjegyzékben is szereplő adatot
a cégbíróság továbbítja - a Ctv. 44. §-ának megfelelően - elektronikus úton az állami
adóhatósághoz.
A kapcsolódó átmeneti rendelkezés alapján a 2007. szeptember 1. és 2008. január 1. közötti
időszakban indult cégbejegyzési, változásbejegyzési eljárásokban a cégbíróság számára
bejelentett székhelytől eltérő központi ügyintézés helyére, illetve honlapra vonatkozó adatokat
a cégbíróság a törvény hatálybalépésétől számított 30 napon belül továbbítja az állami
adóhatósághoz elektronikus úton.
A Javaslat az adóhatósághoz bejelentendő adatként nevesíti a közhasznú, kiemelkedően
közhasznú szervezetként történő nyilvántartásba-vételt, illetve a közvetlenül az
adóhatósághoz bejelentendő adatként a nonprofit jelleget.
A Javaslat a bejelentési szabályok módosítása körében a közvetlenül az állami adóhatósághoz
bejelentendő adatokat bővítve előírja a szervezeti képviselő adóazonosító számának (illetve az
adóazonosító szám megállapításához szükséges természetes azonosító adatok) bejelentését is.
A Ctv. székhely-biztosításra vonatkozó rendelkezéseivel összhangban a Javaslat előírja a
székhely-szolgáltatásra irányuló megbízási szerződésben szereplő ügyvéd, ügyvédi iroda
nevének (elnevezésének) és adószámának közvetlen bejelentését az állami adóhatósághoz,
mivel a cégjegyzék sem a székhely-biztosítás tényét, sem az ezzel megbízott ügyvéd/ügyvédi
iroda adatait nem tartalmazza.
271
A társadalombiztosítási jogviszonyt szabályozó törvény rendelkezései alapján előfordulhat
olyan eset, amikor az előtársaság már a cégbejegyzési kérelem benyújtását megelőzően
biztosított személyt (pl.: ügyvezető, választott tisztségviselő, stb.) foglalkoztat, akit
haladéktalanul be kell jelenteni. Tekintve, hogy az adózónak az adóhatósághoz benyújtandó
valamennyi bejelentésén, bevallásán, iratán fel kell tüntetnie az adószámát, ugyanakkor a
gazdasági társaság a cégbírósági egyablakos rendszeren keresztül a bejegyzési kérelem
benyújtása napján kapja meg azt, ezért a biztosított személy érdekében szükségessé vált az
előtársaság számára adószám hiányában is lehetővé tenni a bejelentési kötelezettség azonnali
teljesítését. A Javaslat elfogadása következtében a szabályozás kielégíti azt a követelményt,
hogy a biztosított már biztosítási jogviszonya első napján igénybe veendő egészségügyi
szolgáltatás esetén se kapjon „piros lámpát” az egészségügyi szolgáltatónál. Ugyanakkor a
bejelentés adószám birtokában történő ismételt teljesítése garanciát nyújt a jogalap nélkül
történő bejelentések elkerülésére.
a 173.§-hoz
A Javaslat a bejelentési szabályok módosítása körében [Art. 17. § (3) bek. b) pontját módosító
rendelkezésben] a közvetlenül az állami adóhatósághoz bejelentendő adatokat bővítve előírja
a szervezeti képviselő adóazonosító számának bejelentését.
Lásd még az előző §-hoz tartozó indokolást.
a 174. §-hoz
A magánszemély az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 39. § (2) bekezdése alapján fennálló
fizetési kötelezettségét a biztosítással járó jogviszonya vagy a Tbj. 16. §-ában meghatározott
egészségügyi szolgáltatásra jogosultsága megszűnésétől számított 15 napon belül, a Tbj. 39. §
(2) bekezdése szerinti fizetési kötelezettsége megszűnését pedig a biztosítottá válását vagy a
Tbj. 16. §-a alapján keletkezett egészségügyi szolgáltatásra jogosultságát követő 15 napon
belül jelenti be az állami adóhatóságnak. A hatályos szabályozás szerint a bejelentés alapján
az adóhatóság a fizetési kötelezettséget előírja, a befizetéseket nyilvántartja. A fizetési
kötelezettség teljesítését az adóhatóság az adóév utolsó napját követő 60 napon belül az adózó
adószámláján megvizsgálja és az elmulasztott járulékkötelezettségből eredő tartozásról
határozatot hoz. A Javaslat elfogadása következtében alapvető változás következik be. A 15
napon belüli bejelentési (változás-bejelentési) kötelezettség fenntartása mellett az adóhatóság
az adóévre vonatkozó havi járulékfizetési kötelezettséget már határozattal állapítja meg, így
évközben is rendelkezik végrehajtható okirattal, amely alapján az elmaradt befizetéseket
végrehajtás útján szedi be.
a 175. §-hoz
A START PLUSZ kártya érvényességi ideje alapesetben két év. A 2004. évi CXXIII. törvény
(Pftv.) 1. § (2) bekezdés 1. pontjának b) alpontjában a START PLUSZ kártya jogosultjai
között azonban szerepelnek azok a személyek is, akik az ápolási díj folyósításának
megszűnését követő egy éven belül kívánnak munkába állni. Azonban ennél a jogosulti
körnél előfordulhat, hogy a kártya kiváltásának időpontjától számított két évnél korábban
betöltik a rájuk irányadó nyugdíjkorhatárt, ami a kedvezményre való jogosultságot kizáró
tényező, s így a kártya érvényességi ideje ténylegesen két évnél rövidebb is lehet. Erre az
esetre utal a Pftv. 5. §-ának (4) bekezdésében szereplő rendelkezés is. Tekintettel arra, hogy
az Art. 20/A. §-a rendelkezik a Start Programhoz kapcsolódó kártyák érvényességéről, ezért a
Javaslat szerinti módosítás a Pftv. anyagi szabályaival összhangban kimondja, hogy a kártya
érvényességi ideje START PLUSZ kártyára jogosultaknak csak az öregségi
nyugdíjjogosultság eléréséig tart.
272
a 176. §-hoz
A feketegazdaság elleni fellépés keretében a Javaslat Art. 24. § (2) bekezdését, 24. § (7)
bekezdését, 24. § (14) bekezdését, 31. § (3) bekezdését módosító rendelkezése az egyablakos
rendszeren kívüli adózók részére lehetővé teszi késedelmes bejelentkezés esetén az adószám
adóköteles tevékenység megkezdésére visszamenőleges hatályú kiadását.
A bírósági, hatósági, közjegyzői eljárásokban nem ritka, hogy fizetendő illetékről, illetőleg a
megfizetésére kötelezett személyéről utólag születik döntés. Ahhoz, hogy az állami
adóhatóság - amely ezen kötelezettségek beszedésére köteles - elő tudja írni folyószámla
rendszerében a kötelezettséget, szüksége van az adózót azonosító adóazonosító számra. Ezért
a Javaslat előírja az illetékkel kapcsolatos eljárásokban résztvevő hatóságok
kötelezettségeként, hogy az általuk az állami adóhatóság felé benyújtott iratokon tüntessék fel
az illeték fizetésére kötelezett, illetőleg a visszatérítésre jogosult adózók általuk ismert
adóazonosító számát, ennek hiányában az azonosító szám megállapításához szükséges
személyes adatait. A külföldi illetőségű, adóazonosító jellel nem rendelkező személyek
számára az állami adóhatóság technikai azonosító számot állapít meg.
a 177. §-hoz
Az adószám szankciós törlése iránti eljárás időtartamának ésszerű keretek között tartása
érdekében a Javaslat az adószám jogerős felfüggesztése és törlése közötti időtartamot 90
napról 45 napra, a törlést elrendelő határozat elleni fellebbezés előterjesztésére és a felettes
szerv döntésére nyitva álló határidőt 15 napról 8 napra csökkenti. Ugyanezen indokból, a
Javaslat Art. 24/A. § (4) bekezdés első mondatát módosító rendelkezése alapján az adózó a
törlés elrendelését a felfüggesztés megszüntetése iránti kérelem formális, indokolatlan
előterjesztésével nem akadályozhatja meg. Az Art. hatályos rendelkezései szerint az adószám
felfüggesztése az adózó adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési jogát korlátozza annyiban,
hogy a jogerős felfüggesztés időtartama alatt az adóhatóság sem a felfüggesztést megelőző,
sem a felfüggesztés időszakára vonatkozó adó-visszatérítési, adó-visszaigénylési kérelmet
nem teljesíti, és ha az eljárás a jogerős felfüggesztést követően az adószám jogalanyiság
megszűnése előtti, „szankciós” törlésével folytatódik, az ilyen időszakokra vonatkozó
kérelmek teljesítésének a felfüggesztés (adószám törlése miatti) megszűnését követően
sincsen helye. Az Art. 4. § (3) bekezdésének b) pontja alapján az adó-visszaigénylésre, adó-
visszatérítésre - az Art. eltérő rendelkezése hiányában - a költségvetési támogatásra
vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ebből azonban nem következik, hogy az adó-
visszaigénylésre, adó-visszatérítésre vonatkozó speciális rendelkezéseket - így különösen az
adószám felfüggesztése és „szankciós” törlése esetén irányadó, előbb hivatkozott
jogkövetkezményt - a költségvetési támogatásokra is alkalmazni lehetne. Az Art. 43. § (5) és
(6) bekezdése alapján az adótartozásnál nagyobb összegű befizetés esetén jelentkező túlfizetés
adó-visszatérítésnek minősül, ebben az esetben azonban az Art. 24/A. § (6) bekezdésének
alkalmazásakor a túlfizetés meghatározott időszakra vonatkoztatása okoz értelmezési
nehézséget. Mindezekre tekintettel, az egységes jogértelmezés érdekében a Javaslat Art.
24/A. § (6) bekezdését módosító rendelkezése az adó-visszaigényléssel, adó-visszatérítéssel
azonos módon korlátozza a költségvetési támogatás igénylését/kiutalását, másrészt a jogerős
felfüggesztés időszakában külön rendelkezéssel tiltja a túlfizetés visszatérítése iránti kérelem
benyújtását (gyakorlatilag a túlfizetés visszatérítését). A Javaslat az Art. 24/A. § (6)
bekezdése második mondatában az „állami adóhatóság” helyett az „adóhatóság” megjelölés
szerepeltetésével egyértelművé teszi, hogy a felfüggesztés jogerőre emelkedése előtti
időszakra vonatkozó szankciót nemcsak az állami adóhatóság, hanem a vámhatóság, illetve az
önkormányzati adóhatóság is alkalmazhatja. Mivel az adószám szankciós törlése esetén az
Art. hatályos rendelkezése a törölt adószámú cégek, egyéni vállalkozók és egyéb adózók
részére egyaránt az egyablakos rendszeren kívüli bejelentkezés szabályainak megfelelő
273
alkalmazásával teszi lehetővé az új adószám kiadását, az adószám jogerős felfüggesztése és az
új adószám kiadása közötti időszakhoz kapcsolódó hátrányos jogkövetkezmények fenntartása
érdekében a Javaslat Art. 24/A. § (8) bekezdését módosító rendelkezése kifejezetten kizárja az
adószám szankciós törlését követően az adószám adóköteles tevékenység megkezdésére
visszamenőleges kiadását.
a 178. §-hoz
A hatályos szabályok jelenleg az Art. 30. §-ában a járulékokra vonatkozóan külön rögzítenek
egyes bevallási, befizetési szabályokat, valamint a járulékfizetési felső határt meghaladóan
levont járulékokra vonatkozó elszámolási, visszaigénylési szabályokat. Tekintettel arra, hogy
az Art. szerint a járulék is adó, nem indokolt olyan rendelkezéseket hatályban tartani,
amelyek alapvetően nem tartalmaznak specifikumot az általános szabályokhoz képest.
Továbbá a járulékokra vonatkozóan számos eljárási szabályt maga a társadalombiztosítás
ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló
1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) is rendez. Ezért a módosítást követően a rendelkezés már
csak az adóhoz képest valóban eltérő, sajátos eljárási szabályozást igénylő kérdéseket
rendezi.
a 179. §-hoz
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény (Tny.) értelmében, ha a biztosítottnak
adott biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében elért nyugdíjjárulék-alapot
képező keresete, jövedelme a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb,
akkor a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe.
Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját
képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával. Az arányos
szolgálati idő számításához szükséges a vonatkozó naptári napokat (azok számát) is ismerni.
Az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) rendelkezései 2008. január 1-jétől bevezetik a
korkedvezmény-biztosítási járulékot, melynek alapjára és összegére vonatkozóan a
törvénymódosítás kiegészíti a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adókról, járulékokról
elektronikus úton - havonkénti gyakorisággal - benyújtandó bevallás adattartalmát.
A 2007. évi XIV. törvény a Start Program bővítése keretében Start Plusz és Start Extra
kedvezményeket vezetett be. E kedvezményekhez kapcsolódóan szükséges a START PLUSZ,
illetőleg START EXTRA kártyákkal foglalkoztatott biztosítottak tekintetében is a bruttó
munkabér alapján számított nulla százalékos mértékű kötelezettség alapjára, illetőleg a 15
vagy 25 százalékos kötelezettség alapjára és összegére vonatkozó adatok szerepeltetése a havi
adó-és járulékbevallásban.
Lásd még a 176. §-hoz tartozó indokolást.
A társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 2006. július 1-jétől hatályos rendelkezése
szerint a közhasznú, illetve kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási
intézmény is azon szervezetek körébe tartozik, amelyek vállalkozási tevékenységük
eredménye után adóznak. Indokolt ezért annak lehetővé tétele, hogy amennyiben az ilyen
felsőoktatási intézmény vállalkozási tevékenységből bevételt nem ér el, vagy e
tevékenységéhez kapcsolódóan költséget, ráfordítást nem számol el, úgy társasági adóbevallás
helyett bevallást helyettesítő nyilatkozatot tehessen, hasonlóan a fenti körbe tartozó többi
adózóhoz.
Az adózó e lehetőséggel a Javaslat hatálybalépését megelőző időszakra teljesítendő
adóbevallási kötelezettsége tekintetében is élhet.
Az Art. 31. § (6) bekezdése a munkáltatónak nem minősülő kifizetőre a havi bevallási és
adatszolgáltatási kötelezettséget csak akkor terjeszti ki, ha a tárgyhónapban magánszemély
274
részére adó (adóelőleg) és/vagy járulékalapot képező kifizetést, juttatást teljesített. A Javaslat
elfogadása következtében minden olyan adózó aki (amely) az adóév során foglalkoztatói
státusából eredően bármely hónapban kötelezetté válik a szóban forgó bevallás benyújtására,
ezt követően az adóév további tartama alatt akkor is kötelezett a bevallás benyújtására, ha az
adott hónapban adó- és/vagy járulék kötelezettsége - kifizetés hiányában - nem keletkezett.
Ezáltal az adminisztráció számottevő változása nélkül válik lehetővé az állami adóhatóság
számára, hogy ún. teljességvizsgálatot végezzen, azaz különbséget tudjon tenni, hogy mely
adózók mulasztották el bevallási kötelezettségük teljesítését. Ugyanakkor a nullás bevallás is
bevallás, ezért az adózó adott esetben élhet az önellenőrzési jogával, hiszen a nulla
adóalaphoz és adóhoz képest lehetősége lesz az önellenőrzéssel történő helyesbítésre,
melynek szankciója (önellenőrzési pótlék) lényegesen kedvezőbb, mint a határidőben be nem
nyújtott bevallás miatti mulasztási bírság.
a 180. §-hoz
Az Art. hatályos 33. § (6) és 92. § (4) bekezdése szerint a végelszámolást lezáró bevallást a
végelszámolást lezáró beszámoló elkészítésének napját követő 45 napon belül kell az
adóhatósághoz benyújtani, illetve az adóhatóság a záró adóbevallás (és az azt megelőző
időszakokra vonatkozó bevallások) ellenőrzését a záró adóbevallás kézhezvételétől számított
60 napon belül köteles befejezni. A Ctv. 111-112. §-a szerint az adóbevallásokról és a
végelszámolást lezáró számviteli beszámolóról, vagyonfelosztási javaslatról a társaság
legfőbb szerve egyidejűleg dönt, ezt követően azonban a cég törlése iránti kérelemhez az
adóbevallás kivételével a döntéshozatallal érintett egyéb okiratokat kell mellékelni. A
végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet 7. § (6)
bekezdése szerint a végelszámolást lezáró számviteli beszámolót a gazdálkodó törlésére
irányuló kérelem benyújtásával egyidejűleg, de legkésőbb a beszámoló mérleg-fordulónapját
követő 150 napon belül kell letétbe helyezni és közzétenni (a mérleg-fordulónapot a
végelszámoló határozza meg). E jogszabályi rendelkezések együttes alkalmazása esetén -
különösen az egyszerűsített végelszámoláskor - problémát okoz, hogy az adóhatóság a záró
adóbevallás ellenőrzését nem tudja érdemben elvégezni, mert a cégbíróság az ellenőrzés
befejezése előtt törli az adózót a cégjegyzékből. A Javaslat Art. 33. § (6) bekezdését módosító
rendelkezése a záró bevallások tényleges ellenőrzése érdekében előírja, hogy a záró
bevallásokat a végelszámolást lezáró beszámoló cégbírósághoz való előterjesztésével
egyidejűleg kell az adóhatósághoz benyújtani.
a 181. §-hoz
A közpénzek védelme érdekében a Javaslat új felelősségi szabály meghonosítását tervezi
közbeszerzések esetén. Ez alapján a közbeszerzésekhez kapcsolódó vállalkozási szerződések
teljesítésénél a vállalkozók a vertikálisan felépülő alvállalkozói lánc alacsonyabb fokán álló
alvállalkozónak csak abban az esetben fizethetnek ki havonta - áfa nélkül számított - 100 000
Ft-nál nagyobb összeget, ha az alvállalkozó 15 napnál nem régebbi adóigazolással igazolja,
hogy nincs az állami adóhatóságnál, vámhatóságnál nyilvántartott köztartozása. A
közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) kizárólag az
ajánlattevő és a vele közvetlenül szerződő alvállalkozókat nevesíti. A felelősségi szabály
túlmutat a Kbt. fogalomrendszerén és a Polgári Törvénykönyv szerint vállalkozókat
(alvállalkozókat) is bevonja a rendelkezés személyi hatálya alá, így a felelősség a lánc minden
pontján fennáll, ahol közpénzből fizetnek.
Az együttes igazolás tartalmazza mind az állami adóhatóságnál, mind a vámhatóságnál
fennálló köztartozás fennállását vagy annak hiányát. Az igazolás iránti kérelmet elegendő az
adóhatóságnál előterjeszteni, ezután az adóhatóság megkeresi a vámhatóságot és beszerzi az
igazolás kiállításához szükséges adatokat. Az igazolás iránti kérelem - a kifizetés minél
egyszerűbb lebonyolítása érdekében - elektronikus úton is előterjeszthető. A közbeszerzés
275
során teljesítendő kifizetéshez igényelt igazolás a jövőben illetékmentesen kérhető.
Amennyiben az alvállalkozó a kifizetés előtt nem mutat be nemlegesnek, vagyis „nullásnak”
minősülő együttes adóigazolást, a vállalkozó visszatartja a kifizetést, ellenkező esetben a
kifizetés erejéig egyetemlegesen felel az alvállalkozó köztartozásáért. Amennyiben az
adóigazolás tartozást mutat, az adóhatóság a végrehajtás szabályai szerint a végrehajtási
jegyzőkönyv kiállításával és megküldésével haladéktalanul intézkedik a követelés
lefoglalásáról. Miután az adóhatóság a követelést lefoglalta, a vállalkozó a kifizetést a
végrehajtás alá vont összeggel csökkentve teljesíti.
A vállalkozói szerződés megkötésekor a vállalkozó minden esetben tájékoztatja az
alvállalkozót (az alvállalkozó a saját alvállalkozóját stb.) arról, hogy a vállalkozói szerződés
közbeszerzés közvetlen megvalósításához kapcsolódik. A tájékoztatás biztosítja azt, hogy a
vállalkozók (alvállalkozók) minden esetben tudomással bírjanak arról, hogy a vállalkozási
szerződést közbeszerzés keretében teljesítik és a részükre teljesítendő kifizetés közpénzből
származik. A tájékoztatási kötelezettség nemteljesítése azt vonja maga után, hogy a
köztartozás vonatkozásában a visszatartási kötelezettséget - a közpénzből történő kifizetési
információ hiányában - nem lehet teljesíteni. Ezért a mulasztás súlyához igazodóan új
jogkövetkezményi tényállás lesz az, hogy a tájékoztatási kötelezettség megsértése esetén a
vállalkozó, a kifizetés összegének 20 %-áig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
Kapcsolt vállalkozási viszonyban álló vállalkozások esetén - a tulajdonosi, irányítási
viszonyok stb. összefonódása miatt - a közbeszerzési eljárásban közvetlenül résztvevő
vállalkozások mindegyike egyetemlegesen felel a tartozásért. Gyakran visszaélések forrása az,
hogy az adó-, és járulékfizetésre azért nem kerül sor, mert az alvállalkozói lánc végén
szereplő cégek tartozással együtt „eltűnnek” vagy fizetésképtelenné nyilvánítják magukat és a
felszámolás, illetőleg a csődeljárásban a köztartozások megtérülése elenyésző mértéket mutat.
A Kbt. szerinti közbeszerzési ajánlatkérők (központi közigazgatási szervek, önkormányzatok,
MNB, ÁPV Rt., MFB Rt. stb.) is a vázolt szabályok alapján fizetnek, azzal az eltéréssel, hogy
az ajánlatkérő kifizetésénél - mulasztás esetén - nem keletkezik egyetemleges felelősség,
mert itt állami, önkormányzati szféra vagy ezek tulajdonában álló szervezetek általi kifizetés
történik. További eltérés az, hogy az ajánlati és a teljesítési biztosíték összegére, amelyet az
ajánlatkérőnek biztosítéki célból kell átutalni, szintén nem keletkezik visszatartási
kötelezettsége az ajánlattevőnek, mert ebben az esetben nem a vállalkozási szerződés
teljesítésének ellenértéke kifizetéséről van szó.
a 182. §-hoz
A hatályos szabályok szerint az adóhatóság a magánszemély bevallásában feltüntetett
visszatérítendő jövedelemadót és járulékot az igény (bevallás) beérkezésétől számított 30
napon belül, de legkorábban az adóévet követő év március 1-jétől utalja ki. Az Art. 37. § (4)
bekezdésének Javaslat szerinti kiegészítése - ösztönözve az elektronikus úton történő
bevallások benyújtását - a magánszemélyek számára nyújt kedvezményt azáltal, hogy az
elektronikus úton benyújtott személyi jövedelemadó bevallás esetén a kiutalás legkorábbi
időpontja március 1-je helyett egy hónappal korábbi időpontban kerül meghatározásra.
a 183.§-hoz
Az Art. hatályos rendezései szerint az illetéket - ha törvény másként nem rendelkezik - az
állami adóhatóság számlájára kell megfizetni, és az illetéktörvényben meghatározott módon
kell elszámolni. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 100. § a) pontja felhatalmazta
az adópolitikáért felelős minisztert arra, hogy az illetékek kiszabásának, elszámolásának és
könyvelésének szabályait rendelettel állapítsa meg. Az e felhatalmazás alapján kiadott
40/2006. (XII. 25.) PM rendelet azonban nem tartalmaz az illetékek elszámolására
vonatkozóan az Art.-hez képest speciális szabályokat, ezért az Art. általános szabályait kell
alkalmazni az illetékek esetében is. Mivel az adók és az illetékek elszámolási módja teljes
276
egészében megegyezik és az Art. általános elszámolási szabályai szerint történik, ezért
szükségtelen az Art.-ben az elszámolási módok közötti különbségtétel. Mindezek alapján a
Javaslat elhagyja az Art. 40. § (4) bekezdésében az illetéktörvényre történő utalást.
a 184. §-hoz
Az általános nyilvántartási és elszámolási szabályok szerint az adóhatóság a kötelezettségeket,
valamint a befizetéseket és a kiutalásokat az adószámlán adóként, költségvetési
támogatásonként mutatja ki. A törvény az egyes bevételek jogosultjainak elkülöníthetősége
érdekében a társadalombiztosítási alapok bevételei vonatkozásában külön is rögzíti az
Egészségbiztosítási Alap, valamint a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeinek külön számlákra
fizetését, illetőleg külön nyilvántartását. Az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében a
módosítással a két alapot megillető befizetéseket - az alapokat megillető bevételek utólagos
elszámolásának kialakításával - a jövőben az adózóknak egy számlára kell teljesíteniük, így
az alapok vonatkozásában az Art. külön nyilvántartás vezetését kimondó rendelkezése
hatályon kívül kerül.
Az elektronikus úton bevallás benyújtására kötelezett adózók, vagy az elektronikus bevallási
módot önként választó adózók az állami adóhatóság folyószámla nyilvántartási rendszeréből a
KR-en keresztül tetszőleges időpontban lekérdezhetik adó- és járulék folyószámlájuk
egyenlegét. Az Art. 43. § (8) bekezdése erre a lehetőségre alapozottan csökkenti az
adóhatóság által kötelezően kiküldendő papíralapú folyószámla egyenlegértesítők
mennyiségét.
a 185. §-hoz
Osztalékkifizetéskor a kifizető az Art. 46. §-ának (9) bekezdésében meghatározott
adattartalmú [kifizető és a bevételt, jövedelmet szerző neve (elnevezése), adóazonosító száma,
székhelye (telephelye), lakóhelye, a kifizetés jogcíme stb.] bizonylatot, igazolást állít ki. Az
ellenőrzések során bizonyítási nehézségeket vetett fel az, ha a kifizetői igazolást nem az
osztalék kifizetésének évében állították ki, hanem később. A későbbiekben - 1-5 év múlva -
előfordult az, hogy a kiállított igazolás tartalmazta ugyan az igazolás kiállításának dátumát,
azonban az osztalék kifizetésének évét nem, tekintettel arra, hogy az Art. ezt nem sorolta fel a
kifizetői igazolás kötelező tartalmi elemeként. Ennek következtében a revízió nehezen tudta
megállapítani, hogy az osztalékot mely adóév vonatkozásában kell jövedelemként figyelembe
venni. Ezért a módosítás ezzel az adattal, vagyis az osztalék-kifizetési év feltüntetési
kötelezettségének előírásával kiegészíti az igazolás tartalmi elemeit.
a 186. §-hoz
Az adóhatóság a korábbi szabályozás szerint csak a tételesen meghatározott
nyilvántartásokból kérhetett adatokat. Semmi nem indokolja ugyanakkor, hogy az egyébként
bárki számára hozzáférhető, közhiteles nyilvántartásban szereplő és az adókötelezettségek
megállapítása érdekében folytatott adóigazgatási eljáráshoz hasznos információkat az
adóhatóság e nyilvántartásokból ne szerezhetné meg. A Javaslat ezért kiegészíti az adóhatóság
által felhasználható nyilvántartások felsorolását a közhiteles nyilvántartásokra utalással.
A rehabilitációs járadék - ugyanúgy, mint a nyugdíj - személyi jövedelemadó szempontjából
adóterhet nem viselő járandóságnak minősül, azaz a személyi jövedelemadó mértékének
meghatározásánál figyelembe kell venni, ha az abban részesülő személy egyébként kereső
tevékenységet folytat. A személyi jövedelemadó bevallások adatainak adóhatósági
kontrolljához éves adatszolgáltatási kötelezettség kerül előírásra a nyugdíjat, rehabilitációs
járadékot folyósító szerv számára évenkénti gyakorisággal, az adóévet követő január 31-éig
az Art. 3. számú mellékletének F) pontjában. Az adatszolgáltatás célhoz kötöttségének
biztosítása érdekében - mivel a nyugdíjat, és rehabilitációs járadékot folyósító szerv nem
277
rendelkezik olyan adattal, hogy mely ellátásban részesülők végeznek kereső tevékenységet,
ezért az adóhatóság havonkénti rendszerességgel adatszolgáltatást teljesít a nyugdíjat és
rehabilitációs járadékot folyósító szervnek a havi adó- és járulékbevallások nyugdíj mellett
munkát végző személyekre vonatkozó adatairól.
Az állami adóhatóság megkeresésre adatot szolgáltat a társadalombiztosítási szervek, a
foglalkoztatási szerv és a menekültügyi hatóság részére az adóval összefüggő adatról, tényről,
körülményről, ha az valamely ellátás vagy támogatás megállapítása, illetőleg a folyósítás és a
jogviszonyok jogszerűségének ellenőrzése érdekében szükséges. Tekintettel arra, hogy a
munkaügyi ellenőrzés a feketefoglalkoztatás elleni fellépés egyik igen jelentős eszköze,
indokolt, hogy a munkaügyi ellenőrzés céljaira az állami adóhatóság a munkaügyi hatóság
megkeresésére is szolgáltasson adatot. A Javaslat szerinti módosítás felhatalmazza az állami
adóhatóságot arra is, hogy az állami foglakoztatási szerv megkeresésére statisztikai célú
adatfeldolgozáshoz teljesítsen adatszolgáltatást.
Az állami foglalkoztatási szerv álláskeresési és foglalkoztatást elősegítő támogatásokat állapít
meg és folyósít, ez indokolttá és szükségessé teszi, hogy az állami adóhatóság az állami
foglalkoztatási szerv részére - elektronikus úton - hivatalból havi rendszerességgel
szolgáltasson adatot a támogatások megállapításához és ellenőrzéséhez.
A nyugdíjfolyósító szerv 2008. évtől kezdődően felmerülő, nyugellátásokkal, rehabilitációs
járadékkal összefüggő feladatai ellátásához nélkülözhetetlen, hogy a nyugdíj, illetőleg a
rehabilitációs járadék folyósítása mellett munkát végző személyek keresetéről, jövedelméről
folyamatosan adatokkal rendelkezzen. E feladatok ellátásához az állami adóhatóság az Art.
31. § (2) bekezdése szerinti bevallásokban hozzá beérkező, nyugellátás vagy rehabilitációs
járadék folyósítása mellett munkát végző magánszemélyek és foglalkoztatóik azonosító
adatait, továbbá e magánszemélyek keresetére, jövedelmére (járulékalapjára) vonatkozó
adatokat havi rendszerességgel átadja a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős
nyugdíjbiztosítási szerv részére.
A módosítás követi a jövedéki adóról szóló törvény változását, amely szerint a
mezőgazdasági gázolaj utáni jövedéki adó-visszatértés csak a növénytermesztési ágra marad
fenn. Erre tekintettel a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv szarvasmarha
állományra vonatkozó adatszolgáltatását a jövőben nem indokolt fenntartani.
a 187. §-hoz
A kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi szerződés információcseréről rendelkező
cikkei rendelkeznek az egyezményes államok illetékes hatóságai közötti információcseréről.
Az egyezmények egy része hatálybalépésüket tekintve, több évtizedes múlttal rendelkezik,
ezért az információcsere cikkek egy része adatvédelmi szempontból aggályokat vet fel.
Tekintettel arra, hogy az egyes egyezmények módosítása nehézkes (pl. a tárgyalások felvétele
a módosítás miatt a különböző egyezményes államokkal stb.), ezért az összes hatályos kettős
adós egyezményre kiterjedő hatállyal - az adatvédelmi törvény rendelkezésinek megfelelően
-	az Art. kiegészül egy titokvédelmi klauzulával. A klauzula ezután a már hatályos és a
jövőben hatályba lépő egyezmények tekintetében is rendezi az adatvédelmi követelményeket,
melyek az adatkezelés célját, körét, a továbbítható adatok meghatározását egyértelműen
rögzítik az információcserében részt vevő illetékes hatóságok vonatkozásában. Ennek alapján
az információcseréről rendelkező cikk keretében a magyar illetékes hatóság a külföldi állam
illetékes hatóságának a magánszemélyekről az egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása, a
külföldi állam adóztatási jogának biztosítása, illetőleg a kettős adóztatás elkerülése érdekében
az azonosításhoz, az adómegállapításhoz, az ellenőrzéshez, a bizonyítási eljáráshoz, illetőleg a
tényállás tisztázásához szükséges olyan személyes adatokat adhat át, amelyeket
278
nyilvántartásai tartalmaznak vagy amelyek megszerzését a belföldi jogszabályok számára
lehetővé teszik.
a 188. §-hoz
2007.	január 1-jétől az illetékhivatalok az Adó-, és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalba
integrálódtak. A szervezet-átalakítás következtében a gyakorlatban jogértelmezési problémát
okozott, hogy az ingatlanok összehasonlító értékadatai, amelyek az adóhatósági eljárás során
jutnak az adóhatóság tudomására, adótitoknak minősülnek- e vagy sem. E probléma
megszüntetése, és az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében az adatszolgáltatás
egységes rendje törvényi, illetve rendeleti szinten kerül rendezésre. Eszerint az állami
adóhatóság bármely magánszemély, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb
szervezet kérelmére -igazgatási szolgáltatási díj ellenében - az összehasonlító értékadatokról
vezetett nyilvántartásából adatszolgáltatást teljesít, természetesen az ingatlan tulajdonosok
személyes adatainak megismerését kizáró módon.
a 189. §-hoz
Az üzleti élet biztonságosabbá és átláthatóbbá tétele, végső soron a körbetartozások
kialakulásának megakadályozása érdekében, a hatályos szabályok szerint az állami
adóhatóság honlapján közzéteszi azon adózók adatait, aki (amelyek) nagy összegű
(magánszemély adózó 10 millió, más adózó 100 millió forint) adótartozást halmoztak fel, és
ez a tartozás 180 napon át folyamatosan fennállt. Az Art. általános szabályai szerint az
adótartozások fennállását az adóhatóságnak adónemenként kell vizsgálnia, így a közzététel
feltételeinek vizsgálata során eddig nem kellett figyelembe vennie az esetlegesen más
adónemen fennálló túlfizetés összegét. Ezen változtatva a módosítás szűkíti a közzététellel
érintett adózók körét. E szerint a közzététel feltételeként meghatározott tartozás-összeget nettó
módon kell számításba venni, azaz az állami adóhatóság által nyilvántartott adótartozás
összegét csökkenteni kell az ugyancsak az állami adóhatóság által nyilvántartott túlfizetések
összegével. Amennyiben az így számított egyenleg tartozást mutat, és ez 180 napon keresztül
eléri a törvényben maghatározott összeghatárt, akkor lehet az adózó azonosítására alkalmas
adatokat az adóhatóság honlapján megjeleníteni.
a 190. §-hoz
Az Alkotmánybíróság alkotmánysértővé minősítette a Földművelési és Vidékfejlesztési
Hivatalról szóló kormányrendeletnek azt a rendelkezését, mely szerint a hivatal elnöke látja el
a hatósági felügyeletet a hivatal által hozott határozatok tekintetében. Az Alkotmánybíróság
álláspontja szerint ez a kormányrendeleti szintű szabályozás ellentétes a Ket.
rendelkezéseivel. Tekintettel arra, hogy az APEH-ról szóló kormányrendelet hasonló
megoldást tartalmaz, ezért célszerű törvényi szinten kimondani a Ket. általános előírásaitól
eltérő speciális szabályozást. Ezzel a megoldással az Art. formai oldalról eleget tesz az
Alkotmánybíróság álláspontjának azzal, hogy kormányrendeleti szintről törvényi szintre
emeli az adóigazgatásban megszokott hatásköri szabályozást.
a 191. §-hoz
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 273/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (a
továbbiakban rendelet) 10. § (7) bekezdése szerint az APEH ellátja a csődeljárásban, a
felszámolási eljárásban, a végelszámolásban, a vagyonrendezési és adósságrendezési
eljárásban a központi költségvetést megillető követelések tekintetében a hitelezői feladatokat,
valamint a vámhatóság hatáskörébe tartozó követelések tekintetében a hitelezői képviseletet.
A végrehajtási eljárásban ellátja a végrehajtás foganatosítójaként a törvény által
meghatározott feladatokat. Az itt meghatározott feladatkör azonban nincs összhangban az Art.
72. § (3) bekezdésében meghatározott hatásköri rendelkezéssel, mivel a rendelet, mint
279
alacsonyabb szintű jogszabály szélesebb feladatkört határoz meg, mint amire a törvényi
hatásköri szabályok jogosítanak. A törvény és a rendelet közötti konzisztencia biztosítása
érdekében a Javaslat a magánnyugdíjpénztárt megillető követelésekre vonatkozó szabály
fenntartásával kiegészíti az Art. 72. § (3) bekezdését a rendeletben meghatározott
vagyonrendezési és adósságrendezési eljárással, valamint a végrehajtási eljárás tárgyi hatályát
is kibővíti a rendeletben foglaltaknak megfelelően, nem szűkítve le azt kizárólag az ingó-,
ingatlan-végrehajtás foganatosítására.
A lakáscélú állami támogatással összefüggésben felmerült polgári jogi igényeket a korábbi
szabályozás szerint a Kincstári Vagyonigazgatóság látta el. Tekintettel arra, hogy a Kincstári
Vagyonigazgatóság nem hatóság, így az állami támogatásokkal kapcsolatban nem volt joga
fellépnie a hitelintézetek esetleges jogsértéseivel szemben. A hitelintézeteknek az állammal
szemben történő elszámolásait a vonatkozó kormányrendelet alapján az állami adóhatóságnak
kellett ellátnia. Minthogy a hitelintézetekkel szembeni védelmet az új szabályozás szerint
hatósági jogkörben eljárva a kincstár biztosítja, célszerű valamennyi, ezzel összefüggő
hatósági jogosítványt is ehhez a szervezethez csoportosítani. Ha a kincstár az állami
követelések érvényesítése során jogerősen megállapítja a követelés összegét, a végrehajtást az
állami adóhatóság bonyolítja a rá vonatkozó általános rendelkezések szerint.
a 192.§-hoz
Az adózó a jelenleg hatályos szabályok szerint közbeszerzési eljárásokhoz kérheti együttes
adóigazolás kiállítását. Az együttes adóigazolás specifikuma az, hogy összesítetten
tartalmazza az állami adóhatóságnál és a vámhatóságnál nyilvántartott köztartozást, illetőleg
azok hiányát. Az együttes adóigazolás kiállításának előnye az, hogy a kiállításához szükséges
adó- és vámtartozást érintő adatok beszerzése érdekében az állami adóhatóság keresi meg a
vámhatóságot, így az adózónak nem kell két hatóságnál kérnie az igazolás kiállítását.
A Javaslat bővíteni tervezi az együttes igazolás alkalmazási körét, így az már nem csak
közbeszerzési eljárásokhoz kérhető, hanem bármilyen más eljáráshoz vagy célhoz is, így a
korábbi közbeszerzéses „korlátozó” rendelkezés megszűnik.
Az adózók javára egyszerűsítést tervez a Javaslat az illetőségigazolások kiállítását illetően is.
Jelenleg az igazolástípusok közül kizárólag az illetőségigazolás állítható ki az adózó
kérelmére angol nyelven is. A könnyítő szabály lényege az, hogy az angol nyelvű
nyomtatványokat az adóhatóság köteles lesz kitölteni. Ennek alapján az adóhatóság az
illetőségigazolást a külföldi hatóság által rendszeresített nyomtatványon is kiállítja, ha a
kérelmező a nyomtatványhoz csatolja annak magyar nyelvű szakfordítását, vagy ha a
nyomtatvány angol nyelvű, vagy ha a két-, illetőleg többnyelvű nyomtatvány teljes körű angol
nyelvű szöveget is tartalmaz. Két-, illetőleg többnyelvű nyomtatvány esetén a teljeskörűség
azt jelenti, hogy a nyomtatvány az egyéb nyelvek mellett egyértelműen minden részletre
kiterjedő párhuzamos angol nyelvű szöveget is tartalmaz.
Az Art. 36/A. §-ában szabályozott kifizetés előfeltétele egy 15 napnál nem régebbi
nemlegesnek minősülő együttes igazolás. Az igazolás kiállítása után adott esetben az
adóhatóságnak végrehajtási feladatai keletkezhetnek, ezért az ilyen típusú igazolás iránti
kiállítási kérelem tartalmaz egy - a hatóság cselekményeit megkönnyítendő - szűk adatkört.
Ezért a közbeszerzéshez kapcsolódó kifizetés céljából igényelt adóigazolás iránti kérelem
tartalmazza a kifizető nevét (elnevezését), székhelyét (címét), adóazonosító számát.
Az adóhatósági igazolás egyik típusánál, a jövedelemigazolásnál a Javaslat pontosítani tervezi
a jövedelemgazolás tartalmát és az egyes adófizetési kötelezettségeket nevesítve részletesebb
adatkörmegjelenítést rendel a jövedelemigazoláshoz. Ennek eredménye az, hogy külön utalás
történik a személyi jövedelemadóra, a különadóra az egyszerűsített vállalkozói adóra (eva),
illetve az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásra (ekho). Az Art. 4. § (1) bekezdésének
b) pontja szerint a járulék is adónak minősül, azonban az egyes jövedelmek után fizetendő
280
adók felsorolása miatt egyértelművé válik az is, hogy a járulékfizetési kötelezettségről az
igazolás nem tartalmaz információkat.
a 193.§-hoz
Az Art. 88/A. §-a szabályozza - kiemelt jelentőségű ügyek vonatkozásában - speciális
ellenőrzési típusként a központosított ellenőrzést. A központosított ellenőrzést a Kiemelt
Adózók Igazgatósága végzi az állami adóhatóság vezetőjének utasítására. Az Art. szabályozza
azokat az eseteket, amelyekben központosított ellenőrzés elrendelésére sor kerülhet. A
Javaslat kiterjeszteni tervezi a központosított ellenőrzést arra az esetre, amelynél az adózók az
adókötelezettségeiket a közbeszerzések közvetlen megvalósítása érdekében kötött vállalkozási
szerződések teljesítése során jogszerűtlen, színlelt, adóelkerülő vagy a rendeltetésszerű
joggyakorlás alapelvébe ütköző módon megsértik. Tekintettel a vállalkozói- alvállalkozói
szerződések szerteágazóságára, valamint a közbeszerzés tárgyának régióhatárokat átlépő
térbeli kiterjedtségére, indokolt a speciális jogosítványokkal rendelkező KAIG bevonása az
ellenőrzési eljárásba.
a 194. §-hoz
Az adóval, költségvetési támogatással kapcsolatos visszaélések jelentős részét ún. fiktív
vállalkozások által kiállított bizonylatok felhasználásával követik el. A Javaslat elfogadása
esetén az adóhatóság köteles lesz az induló (jogelőd nélkül alakuló) vállalkozásokra kiemelt
figyelmet fordítani annak érdekében, hogy a fiktív vállalkozásokat már a megalakulásukat
követően kiszűrhesse, és megakadályozhassa az e vállalkozások felhasználásával elkövetett
visszaéléseket. A Javaslat elfogadása esetén az állami adóhatóság az adott évben jogelőd
nélkül megalakult gazdasági társaságok jelentős részét (minimum egyötödét)
kockázatelemzés alapján ellenőrzésre választja ki. A kiválasztott vállalkozások esetében az
adószám megállapítását követő 90 napon belül a helyszínen ellenőrzi a vállalkozás által
bejelentett adatok valódiságát (a társaság a székhelyén, a központi ügyintézés helyén
megtalálható-e, működik-e, stb.), illetve azt, hogy a társaság egyes adókötelezettségeit
teljesíti-e. Amennyiben az adóhatóság megállapítja, hogy - többek között - a vállalkozás
bejelentett székhelyére, telephelyére, vezető tisztségviselőjére vonatkozó adatok fiktívek, úgy
a vállalkozás adószámát felfüggeszti, illetve később - amennyiben annak feltételei fennállnak
-	törli.
a 195. §-hoz
Az adóbevételi érdekeket legdurvábban sértő adózói jogsértés a be nem jelentett alkalmazott
foglalkoztatása. Ezzel a magatartással az adózók nem csak az államot, illetőleg a
társadalombiztosítási pénzalapokat rövidítik meg, hanem jelentős mértékben károsítják a
munkavállalókat is, hiszen a járulékfizetés elmaradása az ő egészségbiztosítási, illetőleg
nyugdíjbiztosítási ellátásra való későbbi jogosultságukat is veszélyezteti. A feketegazdaság
elleni fellépés jegyében a korábban bevezetett szankciók; bírság és üzletbezárás vagy
tevékenység felfüggesztés mellett az elmaradt közterhek megállapítására is sort kell keríteni.
A becslésre vonatkozó új szabályok szerint - ha az ellenkezőjére utaló adatok, bizonyítékok
nem állnak rendelkezésre - a tetten ért vállalkozókat három havi foglalkoztatást feltételezve
kötelezi az adóhatóság az adó és járulékkülönbözetek megfizetésére. Ha az adózó a fekete
foglalkoztatás tekintetében „visszaeső”, azaz az elévülési időn belül ismételten fekete
foglalkoztatáson kapja az adóhatóság, az adó- és járulékhiányt a két ellenőrzés közötti időszak
egészére kell az adóhatóságnak megállapítania. Természetesen ez esetben is érvényes az az
általános szabály, mely szerint a becsléssel megállapított adóval szemben az adózót megilleti
az ellenbizonyítás joga.
281
a 196. §-hoz
A Javaslat az Art. új 124/C. §-ának beiktatásával arra az esetkörre ad általános eljárási
modellt, amikor az adókötelezettséget előíró jogszabály visszamenőleges hatállyal
megállapított alkotmányellenessége vagy közösségi jogba ütközése miatt keletkezik az
adózónak (adó)visszatérítési igénye. Az önálló szabályozást elsősorban az indokolja, hogy a
meghozatalakor jogszabályszerű adóhatósági döntés az alkalmazott jogszabály
alkotmányellenessége/közösségi jogba ütközése visszamenőleges hatályú megállapítása
alapján sem minősül az Art. 135. §-a szerint jogszabálysértő döntésnek. Mivel az ilyen döntés
nem „jogszabálysértő”, nem alkalmazhatóak vele szemben az adóeljárásban ismert
jogorvoslatok, illetve a visszatérítéssel kapcsolatban a 135. § (4) bekezdés szerinti késedelmi
pótlékkal azonos mértékű (azaz a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő)
kamatfizetési kötelezettség sem. Az új eljárás megkülönböztető ismérvei a következők: az
eljárás az elsőfokú adóhatóság hatáskörébe tartozik függetlenül attól, hogy az adófizetési
kötelezettséget előíró végrehajtható okirat milyen szintű közigazgatási hatósági döntés
eredménye; az eljárás kérelemre indul, a kérelem előterjesztésének az adó megállapításához
való jog elévülési idején belül és az AB/EUB döntés kihirdetésétől számított 180 napon belül
van helye (jogvesztő határidő); végrehajtási cselekmény nem foganatosítható a kérelem
benyújtásától az eljárás jogerős befejezéséig, visszatérítést elrendelő döntés esetén
természetesen e döntés jogerőre emelkedését követően sem; visszatérítést elrendelő döntés
esetén az adóhatóság az adó visszatérítésén felül a jegybanki alapkamattal azonos mértékű
késedelmi kamat fizetésére köteles; az eljárás szerinti adó visszatérítésre - a 124/C. §-ban
foglalt eltérésekkel, valamint a késedelmes kiutaláshoz kapcsolódó kamatfizetési
kötelezettség kivételével - a költségvetési támogatás kiutalására vonatkozó szabályokat kell
alkalmazni.
a 197. §-hoz
A Javaslat elfogadása esetén a cégeljárásról, cégnyilvánosságról és a végelszámolásról szóló
2006.	évi törvény rendelkezései úgy módosulnak, hogy a végelszámolással, illetve
felszámolás, végelszámolás nélkül megszűnő cég a cégnyilvántartásból akkor törölhető, ha a
cégnél folytatott adóhatósági eljárások jogerősen befejeződtek. Ezzel párhuzamosan, a
cégbírósági eljárás elhúzódásának megakadályozása érdekében szükséges a megszűnéshez
kapcsolódó adóhatósági ellenőrzés és az azt követő hatósági eljárás felgyorsítása.
Az eljárás felgyorsításával kapcsolatos rendelkezéseket a törvény hatályba lépését követően
indult hatósági eljárásokban kell alkalmazni.
a 198. §-hoz
A Javaslat - a közelmúlt gyakorlati tapasztalatira alapozva - a feltételes adó-megállapítás
iránti eljárásban az elutasítási okok között önállóan nevesíti azt az esetet, ha a kérelem
tartalma alapján alaposan lehet tartani attól, hogy a közölt tényállás a rendeltetésszerű
joggyakorlás elvébe ütközne.
a 199. §-hoz
A szokásos piaci ár megállapítása iránti eljárásnál az adózók jogainak gördülékenyebb
gyakorlása érdekében változnak a díjmegállapítási szabályok (csökken a díjmaximum),
illetőleg ehhez kapcsolódóan pontosul - az egységes értelmezés biztosítása érdekében - a
jövőbeli ügylet fogalma.
A szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárásért fizetendő díjak felső határa - a közös
50 milliós összeghatárról - az eljárás típusától függően mérséklődik. Ennek alapján egyoldalú
eljárás esetén legfeljebb 12 millió forint, kétoldalú eljárás esetén legfeljebb 17 millió forint,
282
illetőleg többoldalú eljárás esetén legfeljebb 20 millió forint igazgatási-szolgáltatási díjat kell
leróni az eljárásért.
a 200. §-hoz
Az Art. hatályos szabályai szerint az adóhatóság az adóügy érdemében határozattal, az eljárás
során felmerülő egyéb kérdésekben végzéssel dönt. Az Art. bírósági felülvizsgálat esetkörét
meghatározó szabálya szerint bírósági felülvizsgálatnak csak a másodfokú adóhatóság
jogerős határozatával szemben van helye. A rendelkezésből következik, hogy az Art. csak az
adóügy érdemében hozott határozatok vonatkozásában nyitja meg a bírói utat. Tekintettel
azonban arra, hogy ha a másodfokú adóhatóság az elsőfokú - az adóügy érdemében hozott -
határozatot megsemmisíti és új eljárás lefolytatását rendeli el, e döntését határozatban közli
az érintettekkel. Minthogy e határozat adott esetben a főszabály alapján megfelelne a bíróság
által felülvizsgálható határozatok kritériumának, a törvény e határozatokkal szemben a
bírósági felülvizsgálat kezdeményezését külön kizárja. A módosítással ugyancsak kizárja a
törvény a végzések elleni bírósági felülvizsgálat kezdeményezésének lehetőségét is. Miután
az adóügy érdemében mindig határozattal kell dönteni, végzéssel jellemzően eljárási
kérdéseket bírál el az adóhatóság. Ebből következően nem indokolt a bírói út megnyitása a
végzések, mint eljárási kérdések előtt. Mindamellett a jogorvoslati lehetőség a bírósági
felülvizsgálat kizárásával is biztosított, hiszen az adóügy érdemében hozott hatósági
határozattal szemben előterjesztett jogorvoslati kérelemben a végzések is megtámadhatók,
továbbá az Art. felsorolja az önálló fellebbezéssel megtámadható végzéseket, amelyekkel
szemben felügyeleti intézkedés is kezdeményezhető önállóan. Tekintettel arra, hogy
jogértelmezési viták sorozatát váltotta ki e rendelkezés azzal, hogy a bírósági
felülvizsgálatból kizárt hatósági döntések között nem nevesítette a megsemmisítő és új
eljárásra utasító határozatát, valamint az adóhatóság végzését, a módosítás pontosítja a
rendelkezést, és egyértelművé válik a jogalkotói szándék.
a 201. §-hoz
A nem belföldi illetőségű, illetőleg az egybefüggően 183 napot meghaladóan külföldön
tartózkodó belföldi illetőségű személy adófizetési kötelezettségének, adók módjára
behajtandó tartozásának külföldön történő érvényesítésére (beszedésére) irányuló
intézkedéseket az adópolitikáért felelős miniszter által lefolytatott közbeszerzési eljárás
nyertese teszi meg. A tartozások érvényesítése érdekében az adóhatóságok keresik meg a
pályázat nyertesét, és - értelemszerűen - rendelkezésére bocsátják azokat az adatokat,
amelyek a beszedés érdekében szükségesek. Tekintettel azonban arra, hogy értelmezési viták
folytak a tekintetben, hogy az adótitok szabályokra tekintettel milyen adatok adhatók ki a
pályázat nyertesének, egy pontosító rendelkezés kerül az Art.-be. E szerint a törvény
kifejezetten kimondja, hogy a pályázat nyertese jogosult a végrehajtáshoz szükséges,
egyébként adótitoknak minősülő adatok megismerésére, melynek érdekében az adóhatóság a
végrehajtási eljárás alapjául szolgáló iratokat az eljárás befejezéséig közbeszerzési eljárás
nyertesének rendelkezésére bocsátja.
a 202. §-hoz
Az Art. annak megakadályozása érdekében, hogy az adózók visszaigényelhessenek egy
túlfizetést mutató adónemről, amikor egyébként adótartozásuk áll fenn, évek óta szabályozza
a visszatartási jog intézményét. E szerint, az adózónak a visszaigényléskor nyilatkoznia kell,
hogy van-e esedékessé vált adótartozása. Az adóhatóság a kiutalást megelőzően ezt ellenőrzi,
és amennyiben van az adózónak más tartozása, a tartozás összegének erejéig a kiutalni kért
összeg visszatartásáról rendelkezik. A hatályos szabályozás a magán-nyugdíjpénztári tagdíj-
(tagdíj-kiegészítés), ehhez kapcsolódó késedelmi pótlék és önellenőrzési pótlék tartozás
esetén sem teszi lehetővé a más adónemről igényelt túlfizetés kiutalásának teljesítését. A
283
tagdíj szűkebb értelemben nem minősíthető adótartozásnak, a törvény az egységes
jogalkalmazás és az egyszerűbb eljárás érdekében kiterjeszti az állami adóhatóság
visszatartási jogát a tagdíj- (tagdíj-kiegészítés), illetve az ehhez kapcsolódó késedelmi
pótléktartozásra is, ha az valamely magánnyugdíjpénztárat illet meg, ezzel gyorsabban juthat
hozzá a magánnyugdíjpénztár az őt megillető összegekhez.
a 203.§-hoz
Az eljárások hatékonyságának növelése érdekében változnak a végrehajtási szabályok. A
végrehajtás folyamán az eddigi értékesítési formák (árverés, nyilvános pályázat, árverésen
kívüli eladás) ezután is maradnak, de nóvumként ingóság esetén megjelenik egy új
értékesítési forma, az elektronikus árverés.
Ennek eredményeként egyszerűsödnek a közzététel szabályai, módosul a becsérték
megállapítására irányuló szabályozás a megtérülési mutatók növelése érdekében.
A pályázati, illetőleg az árverési hirdetményt az adóhatóság a hivatalos internetes honlapján,
illetőleg ezzel egyidej űleg a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara hivatalos lapjában közzé
teszi. Az elektronikus árverési hirdetményt az adóhatóság kizárólag a hivatalos internetes
honlapján az Elektronikus Árverési Felületen a közzétételhez fűződő jogkövetkezményekkel
teszi közzé.
Nyilvános pályázat útján történő értékesítések esetén a forgalmi értékkel megegyező
becsérték megállapítás az esetek többségében a pályázat eredménytelenségét eredményezi,
ezért a becsérték minimumának leszállítása indokolt.
Az ingóságok nyilvános pályázat útján történő értékesítése esetén a forgalmi érték bizonyos
százalékában meg kell adni azt az árat, amely felett érvényes ajánlatot lehet tenni. Az
értékesítés sikere érdekében a módosítás ezért rögzítené, hogy az ajánlat abban az esetben
érvénytelen, ha a felajánlott vételár nem érte el a becsérték 50 %-át.
Az ingatlanok nyilvános pályázat útján történő értékesítése esetén a becsértékre, az ingatlanok
értékállóságára tekintettel, eltérő mértékek vonatkoznak. Ingatlanok pályázat útján történő
értékesítése esetén a Vht. 156/A-156/G. §-ait kell megfelelő módon alkalmazni azzal, hogy a
pályázati ajánlat érvénytelen, ha a felajánlott vételár nem érte el a becsérték 65 %-át,
lakóingatlan esetén a becsérték 75 %-át.
Ingóságok esetén - az árverések során tapasztalt „árleszorító tendenciák” és visszaélések
visszaszorítása érdekében a pályázati értékesítés mellett megteremtődik az elektronikus
árverés lehetősége, amelynek során az árverező elektronikus úton az adóhatóság hivatalos
internetes honlapjához kapcsolódó Elektronikus Árverési Felületen (EÁF) árverezhet
(elektronikus árverező). Az elektronikus árverési hirdetmények megtekintése és az árverésen
történő részvétel, illetőleg licit díjmentes. Az elektronikus árverésen történő licitben az
elektronikus árverező a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül, a rendszer
használatához szükséges, az okmányirodában térítés nélkül beszerezhető egyedi azonosítóval
és titkos jelszóval történő belépéssel vehet részt.
Az elektronikus árverés során a Vht. ingóságvégrehajtásra vonatkozó rendelkezéseit kell
alkalmazni, az Art.-ben szabályozott eltérésekkel. Kizárni tervezi a módosítás a Ket. és a Vht.
bizonyos szabályait. Alapvetően azoknak a szabályoknak az alkalmazását zárja ki a
módosítás, amelyek az elektronikus árverés specifikumai miatt - nincs személyes jelenlét és
kapcsolat - az új keretek között lényegében „értelmezhetetlenek”. Ennek értelmében a Ket.
igazolási kérelemre és az üzemzavarra vonatkozó szabályait nem kell alkalmazni. A Vht.
szempontjából például a végrehajtást kérő nem vehet részt a végrehajtási eljárási
cselekmények foganatosításánál, az árverés megkezdésekor a végrehajtó nem közli az
árverezőkkel az ingóság becsértékét (a kikiáltási árat), és nem hívja fel őket ajánlatuk
megtételére, illetőleg a legtöbbet ajánló nem köteles a teljes vételárat a megvett ingóság
elárverezése után készpénzben azonnal kifizetni.
284
Az adóhatóság a folyamatban lévő elektronikus árveréssel összefüggő minden cselekményt és
információt az EÁF-en keresztül végez, illetőleg tesz közzé. Egységes az elektronikus árverés
időtartama, amely az árverési hirdetményben megjelölt kezdő időponttól számított nyolcadik
nap 21.00 óráig tart. Az érvényes licit legkisebb összege 1000 forint, 1 millió forintnál
nagyobb kikiáltási ár esetén legalább 10 000 forint, illetőleg 5 millió forintnál nagyobb
kikiáltási ár esetén legalább 20 000 forint. Érvényes árverési ajánlatnak az árverési
hirdetményben közölt árverés záró időpontjáig az EÁF-en beérkezett, a becsérték legalább 50
%-át elérő, 5 legmagasabb ajánlat minősül. Azonos ajánlat esetén az EÁF-en korábban
megtett ajánlat nyer. Az árverési ajánlat nem vonható vissza.
Az árverést az nyeri, aki a legmagasabb összegű érvényes vételárat ajánlotta fel. Az árverés
nyertesét az árverést lebonyolító adóhatóság e tényről elektronikus úton az elektronikus
árverés lezárultát követően haladéktalanul értesíti. Az adóhatóság egyidejűleg postai úton is
értesíti a nyertest az elektronikus értesítésben közöltekről.
Elektronikus árverés kiírása ugyanazon vagyontárgy vonatkozásában egy alkalommal
történhet. A sikertelen elektronikus árverés kiírása nem érinti a Vht. rendelkezései szerinti
ingó árverés kiírásának lehetőségét. Az elektronikus árverés technikai feltételeit és
működtetésének részletszabályait az állami adóhatóság hivatalos lapjában és hivatalos
internetes honlapján közzéteszi.
a 204. §-hoz
Lásd az előző §-hoz tartozó indokolást.
a 205. §-hoz
A 2006. évi XXXVI. törvénnyel kihirdetett, a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával
kapcsolatos kettős adóztatás megszűntetéséről szóló, 1990. július 23-án aláírt
Választottbírósági Egyezmény 6. cikk (2) bekezdése szerint a kölcsönös egyeztetési eljárás
alapján létrejött megállapodás az érintett szerződő államok hazai jogában előírt elévülési időre
tekintet nélkül végrehajtandó. Ezzel párhuzamosan az Egyezmény hatékony végrehajtását
célzó - nem kötelező erejű - magatartási kódex 5. pontja szerint a tagállamoknak ajánlott az
„adóbeszedés felfüggesztése” a Választottbírósági Egyezmény szerinti eljárás időtartamára.
Mivel az Art. 160. § (1) bekezdésében foglalt, végrehajtás felfüggesztéséről szóló rendelkezés
a fenti esetkörre nem alkalmazható, a Javaslat Art. 160. § (2) bekezdését beiktató
rendelkezése szerint önálló felfüggesztési oknak minősül, ha az arbitrációs eljárás alapján a
határozat (végzés) megváltoztaása, megsemmisítés vagy ezzel azonos hatású intézkedés
várható.
Az Art. 143. § (2) bekezdésének jelenlegi rendelkezése szerint a bírósági felülvizsgálat az
adóhatósági határozat végrehajthatóságát nem érinti. A végrehajtás felfüggesztéséről a bíróság
az adózó kérelmére végzéssel határoz. A végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító
szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható. A rendelkezést nem
kizárólag a keresetlevélben, vagy azt követően előterjesztett első felfüggesztés iránti
kérelemre kell alkalmazni, hanem a per folyamán, adott esetben a felülvizsgálati kérelemben
előterjesztett felfüggesztés iránti kérelemre is. Ez azt eredményezte, hogy az adózó több
alkalommal is előterjesztett felfüggesztés iránti kérelmet, és ez automatikusan kihatott a
végrehajtásra is, ugyanis az a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak
elbírálásáig nem foganatosítható. Többszöri előterjesztéssel az adózó meg tudta akadályozni a
végrehajtás lefolytatását, amellyel a tartozás végrehajtásához való jog elévülési idejét is
rövidítette.
A Javaslat ezen a helyzeten tervez változtatni, ezért az adózói rosszhiszemű eljárásvitel
megakadályozása érdekében a bíróságnál előterjesztett végrehajtás felfüggesztése iránti
kérelem benyújtása a végrehajtás szünetelését automatikusan csak egyszer eredményezi. Ez
285
nem érinti a bíróságnak azt a jogát, hogy a végrehajtást bármikor felfüggessze, azonban a
kérelem előterjesztése nem eredményezi automatikusan a végrehajtás szünetelését. Ebben az
esetben a szünetelés kezdő napja a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására
jutásának napját követő nap.
a 206. §-hoz
A havi adó-, és járulékbevallást, annak hibás vagy hiányos volta miatt, kizárólag a munkáltató
önellenőrizheti. Amennyiben az önellenőrzés önellenőrzési pótlék fizetési kötelezettséggel
jár, ezt a munkáltató viseli, függetlenül attól, hogy az önellenőrzést kiváltó ok a munkáltató
vagy a munkavállaló érdekkörében merült fel. Méltánytalan az a helyzet, ha a munkavállaló
korábbi téves nyilatkozatát korrigálja és ez önellenőrzést és pótlékfizetési kötelezettséget
indukál a munkáltatónál. Ezért a Javaslat az elektronikusan benyújtott havi adó-, és
járulékbevallás esetén a munkáltatót, kifizetőt mentesíteni tervezi az önellenőrzési pótlék
megfizetése alól, amennyiben az önellenőrzés a munkáltató, kifizető érdekkörén kívüli okok
miatt történik.
a 207. §-hoz
Az Art. hatályos rendelkezései rendezik a jogkövetkezmények viselése szempontjából azt az
esetet, amikor az adót a munkáltató állapította meg, és az adóhatóság ellenőrzése során
adóhiányt tárt föl ezzel összefüggésben. A módosítással a rendelkezés általánosságban rendezi
a levonási kötelezettségének nem, vagy nem jogszerűen eleget tévő munkáltató (kifizető),
valamint a magánszemély felelősségét. Az új szabály szerint elmulasztott vagy
jogszabálysértő adóelőleg, adó, járulék megállapítás, illetőleg levonás esetén az adóhiányt a
magánszemély terhére, a jogkövetkezményeket a munkáltató (kifizető) terhére kell
megállapítani. Az Art. szigorúbb szabályt ír elő arra az esetre - figyelemmel a jellemzően
kiszolgáltatott helyzetben lévő magánszemélyekre - , ha a munkáltató (kifizető) levonta a
magánszemélytől az adóelőleget, adót, illetőleg a járulékot, de az ezzel összefüggő bevallási
kötelezettségének nem tett eleget. Ez esetben a jogkövetkezményeken túl az adóhiányt is a
munkáltató (kifizető) terhére állapítja meg az adóhatóság.
a 208. §-hoz
A jelenleg hatályos mulasztási bírság-mértékek az időközben megváltozott értékviszonyok
tekintetében már nem jelentenek igazi visszatartó erőt a jogsértések elkövetése tekintetében.
Ennek érdekében a bírságmértékek felső határát célszerű megemelni annak érdekében, hogy
egyrészt az adóhatóságnak nagyobb mozgástere legyen a jogsértés súlyának megfelelő,
differenciált szankciók alkalmazására, másrészt a nagy adóteljesítményű, tőkeerős adózókkal
szemben is olyan szankció kiszabására legyen lehetőség, amelynek visszatartó ereje van.
Emellett indokolttá vált a mulasztási bírságtényállások felülvizsgálata a tekintetben is, hogy a
felesleges párhuzamosságok, vagy az esetleg hiányosságok kiszűrhetők legyenek. E célok
megvalósítása érdekében a módosítással átalakul, és ezzel átláthatóbbá válik a mulasztási
bírság-szabályozás rendszere, illetőleg szerkezete. Megemelkedik a mulasztási bírság
maximális mértéke: magánszemély adózók esetén a korábbi 100 ezer forintról 200 ezer
forintra, más adózó esetén a korábbi 200 ezer forintról 500 ezer forintra. Új elemként kerül a
szabályok közé - a meghatározott tényállások megvalósulása esetén alkalmazandó -, az
adózó személyétől független egységes mértékű bírságmaximum kiszabásának lehetősége. E
szerint a számla- nyugta-kibocsátási kötelezettség megsértése, be nem jelentett alkalmazott
foglalkoztatása, továbbá igazolatlan eredetű áru forgalmazása esetén egy, az adózó
személyétől független, egységes tételű, emelt összegű (1 millió forintig terjedő) bírság
szabható ki. Ezek a jogsértések ugyanis olyan mulasztások, amelyek függetlenek attól, hogy
az adózó adókötelezettségei teljesítéséhez igénybe vesz-e az adójogban jártas szakembert
(ellentétben pl. a bevallási, adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésével), másrészt ezek a
286
jogsértések a legdurvább és legdirektebb módjai az adóelkerülésnek, így egyértelműen a
feketegazdaság körébe tartoznak. A bírság kiszabásánál ez esetben is megilleti az
adóhatóságot a törvény által előírt szempontok szerinti mérlegelés joga és kötelezettsége.
Új rendelkezés, hogy a számla, nyugtaadási kötelezettség elmulasztása esetén az adózó
mellett az alkalmazott felelősségét is megállapíthatja az adóhatóság. A törvénysértést
megvalósító alkalmazottal szemben minimum 10 ezer, maximum 50 ezer forint mulasztási
bírság szabható ki.
Megemelkedik a hibásan benyújtott bevallás esetén kiszabható bírságmaximum,
magánszemély adózóval szemben a korábbi 10 ezer forint helyett 20 ezer forint, más adózóval
szemben 50 ezer forint helyett 100 ezer forint mulasztási bírságot is kiszabhat az adóhatóság.
Közbeszerzésekhez kapcsolódó vállalkozási szerződések teljesítésénél a vállalkozók az
alvállalkozói lánc alacsonyabb fokán álló alvállalkozónak csak abban az esetben fizethetnek
ki havonta 100 000 Ft-nál nagyobb összeget, ha az alvállalkozó igazolja, hogy nincs
köztartozása. A vállalkozói szerződés megkötésekor a vállalkozó ezért minden esetben
tájékoztatja az alvállalkozót arról, hogy a vállalkozói szerződés közbeszerzés közvetlen
megvalósításához kapcsolódik. E kötelezettséggel összefüggésben az Art. meghatároz egy új
mulasztási bírság tényállást, amely szerint a tájékoztatási kötelezettség megsértése esetén a
vállalkozó a kifizetés összegének 20 %-áig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
a 209. §-hoz
Az adóhatóság be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, igazolatlan eredetű áru
forgalmazása, számla- vagy nyugtaadási kötelezettség ismételt elmulasztása esetén mulasztási
bírság kiszabása mellett köteles az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget (üzletet)
12 nyitvatartási napra lezárni, illetőleg az adóköteles tevékenységet felfüggeszteni.
Az Art. azonban az alkalmazandó szankciók mellett az adózói jogokat is rögzíti és a hatósági
beavatkozás törvényes lehetőségeivel, eszközeinek pontos szabályozásával is védi, erősíti az
adózó helyzetét az adóügyi viszonyokban. Az adózásban az egyenlőség és arányosság
elveinek maradéktalan érvényesülése mellett is az egyes ügyekben méltánytalan helyzet
alakulhat ki. Ilyen esetben a konfliktus feloldását a méltányos eljárás lehetősége és egyben
kötelezettsége szolgálja. A méltányos eljárás követelménye végső soron az Alkotmányból
levezethető garanciális célú rendelkezés. A méltányosság követelményének érvényesülése azt
is jelenti, hogy az adóhatóságok eljárását akkor is a méltányos joggyakorlás jellemzi, ha az
adózó helytelenül járt el, valamely törvényesen előírt kötelezettségét megsértette. Az Art. az
adóhatóság által alkalmazható szankciók meghatározásán túl azt is deklarálja, hogy bármely
jogszabálysértés esetén a kiszabott szankciónak minden esetben arányban kell állnia az
elkövetett jogszabálysértéssel, ezért az adóhatóságnak a szankcionáláskor nem csupán joga,
hanem kötelezettsége az eset összes körülményét mérlegelni és azok tükrében meghatározni a
szankció mértékét, de az adóhatóság méltányolható esetben el is tekinthet a szankcionálástól.
A Javaslat elfogadása következtében a módosítás lehetővé teszi az adóhatóság mérlegelését az
üzletlezárás esetén.
a 210. §-hoz
A bevallási, adatszolgáltatási kötelezettség elektronikus teljesítésének általánossá válását
követően, az Art. 2007. nyarán elfogadott módosítása már az állami adóhatósághoz
teljesítendő befizetések vonatkozásában is biztosítja az elektronikus út igénybevehetőségét.
Az adóhatóság elektronikus szolgáltatásainak szélesítése érdekében tovább bővül az
elektronikus ügyintézési lehetőség. E szerint a bevallási, adatszolgáltatási kötelezettségét
elektronikus úton teljesítő adózó bejelentési, változás bejelentési kötelezettségét elektronikus
úton is teljesítheti, továbbá bármely adózó az általános, nemleges, illetőleg az együttes
adóigazolás, valamint a fizetési könnyítés iránti kérelmét elektronikusan is előterjesztheti, a
folyószámlájának adatait, illetőleg a bejelentése (változás bejelentése) alkalmával bejelentett
287
és az állami adóhatóság által nyilvántartott adatait lekérdezheti, illetőleg utóbbi adatait le is
töltheti. Ehhez kapcsolódóan az Art. kiegészül egy felhatalmazó rendelkezéssel is, amely
alapján valamennyi, elektronikusan teljesíthető kötelezettségre, illetőleg elektronikusan
kezdeményezhető eljárásra vonatkozóan a technikai jellegű részletszabályok egyetlen, a
pénzügyminiszter által kiadott rendeletbe kerülnek.
Az adótanácsadóként, adószakértőként és okleveles adószakértőként ellátható tevékenységek
széles köre, és a tevékenység ellátása során fennálló fokozott felelősség indokolja annak
előírását, hogy ilyen tevékenységet a rendelkezés hatálybalépését követően kizárólag a
vonatkozó nyilvántartásba bejegyzett személy végezhessen. A közhiteles nyilvántartások célja
az, hogy az érdekeltek hitelt érdemlő információhoz jussanak az e tevékenységek ellátásához
szükséges szakértelemmel rendelkező, és így a kapcsolódó tevékenységek ellátására jogosult
személyek adatai vonatkozásában. Ez hozzájárulhat az ilyen jellegű visszaélések
megakadályozásához, illetve a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003.
évi XV. törvény végrehajtásának ellenőrizhetőségéhez, megteremtve ezzel mind az adózók,
mind a feladatellátás biztonságát. A nyilvántartásba bejegyzettek szakmai továbbképzéseken
való részvételének előírása biztosítja azt is, hogy az aktualitásokhoz igazodó, versenyképes
tudással rendelkezzenek a területen tevékenységet ellátó szakemberek.
a 211. §-hoz
A Javaslat Art. 176/A. §-át megállapító rendelkezése a Választottbírósági egyezményhez
kapcsolódó, A társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás
megszüntetéséről szóló egyezmény hatékony végrehajtását célzó magatartási kódexnek
[2006/C 176/02] a kölcsönös egyeztetési eljárás egyoldalú és többoldalú szakaszában a
kérelmező értesítésére, a kérelem minimális tartalmára, illetve a választottbírósági eljárás
kezdő időpontja vonatkozó rendelkezéseinek átvételével segíti a Választottbírósági
egyezmény gyakorlati alkalmazását. A vonatkozó hatályba léptető rendelkezés biztosítja a
Választottbírósági egyezmény és az Art. ezzel kapcsolatos új rendelkezéseinek egyidejű
hatályba lépését.
Lásd még a 205. §-hoz tartozó indokolást.
a 212. §-hoz
Az Art. hatályos rendelkezése szerint az adótartozás az esedékességkor meg nem fizetett adó
és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás. Az adó megfizetésének szabályai
szerint az adót az Art. mellékletében vagy más törvényben meghatározott időpontig
(esedékesség) kell megfizetni. Az adóhatóság által megállapított adót - eltérő törvényi
rendelkezés hiányában - a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell
megfizetni. E szabályból következik, hogy adótartozás akkor keletkezik, ha az adózó az egyes
adónemekhez rendelt, törvényben meghatározott fizetési határnapot elmulasztja. Az
adóhatóság az adószámlát (az egyes kötelezettségek és befizetések könyvelését)
adónemenként vezeti, és az elszámolás is adónemenként külön-külön történik. Ez azt jelenti,
hogy adott adónemen fennálló túlfizetés nem váltja ki a más adónemen fennálló tartozás
megfizetésének kötelezettségét, így a végrehajtási eljárás megindításának sem lehet akadálya.
Ebből következik, ha az adózó adószámláján az adóhatóság túlfizetést és adótartozást is
nyilvántart, és az adózó a fennálló tartozását nem fizeti meg, illetőleg a fennálló túlfizetésének
átvezetésével sem rendezi, a tartozást mutató adónem tekintetében a végrehajtási eljárás
megindítható. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy az egyes adók (járulékok, hozzájárulások,
stb., amik az Art. fogalomrendszerében szintén adónak minősülnek) különböző célokat
hivatottak ellátni, így jogosultjaik is eltérőek lehetnek (a központi költségvetés mellett az
önkormányzatok, vagy az egyes alapok). Ezért az egyes kötelezettségeket nem lehet
összemosni, teljesítésüket akár külön-külön is ki kell kényszeríteni, és az egy adóhatóságnál
288
nyilvántartott különböző adókötelezettségeket, valamint azok teljesítését külön kell
nyilvántartani, illetőleg kezelni.
Az adótartozás fogalmának kevésbé szigorú értelmezése azonban az utóbbi időben állandó
igényként fogalmazódott meg, tekintettel arra, hogy az egyes adótörvények, különösen a
társasági adóról szóló törvény és a személyi jövedelemadóról szóló törvény az általuk
biztosított kedvezmények igénybevételének feltételeként megkövetelik, hogy az adózónak ne
legyen adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása. Egy adókedvezmény igénybevétele esetén
azonban - amely inkább élénkítően hathat a vállalkozási tevékenységre - nem indokolt ilyen
szigorúan értelmezni az adótartozás fogalmát, illetőleg méltánytalan lehet, hogy az adózó
pusztán az egyes adónemek rendezetlensége folytán esik el a kedvezmény lehetőségétől. Erre
tekintettel az Art. adótartozás fogalma kiegészül a „nettó adótartozás” meghatározásával. E
szerint kizárólag kedvezmény igénybevétele esetén az adóhatóságnál nyilvántartott
adótartozás összegét csökkenteni kell az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott túlfizetés
összegével, és az így, nettó módon számított egyenleget kell a kedvezményre jogosultság
vizsgálata során figyelembe venni.
A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények alkalmazása szempontjából alapvető
kérdés az, hogy a személy melyik államban tekintendő illetőséggel bírónak. Ha magyar szerv
alkalmazza az egyezményt, akkor meg kell vizsgálnia azt, hogy a magyar jogszabályok
milyen rendelkezéseket tartalmaznak, különösen az állandó lakóhely vonatkozásában. Az Art.
178. §-ának 7. pontja szerint az állandó lakóhely az olyan lakóhely, ahol a magánszemély
tartós ottlakásra rendezkedett be és ténylegesen ott lakik. E szabály alapján, ha például egy
belföldi illetőségű személy külföldre megy tanulni, dolgozni, belföldön nem lesz állandó
lakóhelye, még akkor sem, ha lakását megtartja és azt nem hasznosítja, mivel állandóan nem
lakik ebben a lakásban. Az adóegyezmények gyakorlati alkalmazása során az Art. idézett
meghatározása azt eredményezi, hogy a szóban lévő személyt nem lehet az adóegyezmény
szempontjából Magyarországon illetőséggel bírónak tekinteni. A személy ugyanis a külföldi
országban való tartózkodásra tekintettel adóügyi illetőséget fog szerezni és ugyanakkor
feltehetően a külföldi jogszabályok alapján állandó lakóhelye is lesz külföldön, míg
Magyarországon nem lesz állandó lakóhelye.
Ezért módosul a lakóhely fogalom a magánszemélyek belföldi illetőségének és ezzel
világjövedelme utáni adóztatásának megőrzése érdekében.
Az egységes értelmezés biztosítása érdekében pontosul a jövőbeli ügylet fogalma. A
jogalkalmazás során a folyamatos teljesítés kritériumának megállapításakor értelmezési
nehézségek merültek fel, ezért a definíció a jövőben egyértelműen meghatározza a folyamatos
teljesítésű ügylet tartalmi ismérveit. Ennek alapján folyamatos teljesítésűnek az a szerződés
vagy egyéb jogügylet minősül, amelyet legalább hat hónap időtartamra kötöttek meg vagy jött
létre és amely alapján kéthavonta legalább egyszer teljesítés történik.
a 213. §-hoz
Az Art. mellékleteinek módosításáról szóló technikai rendelkezés.
289
HETEDIK RÉSZ
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAIT MEGILLETŐ EGYES
BEFIZETÉSEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XIV.	Fejezet
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A társadalombiztosítási járulékokat érintően részben a rokkantnyugdíj finanszírozás
változásával, illetőleg az Egészségbiztosítási Alap egyéb finanszírozási konstrukció
változásával kapcsolatos, részben pedig a jogalkalmazást segítő módosítások szerepelnek a
Javaslatban.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 214. §-hoz
A Tbj. kiegészül a kezdő mezőgazdasági őstermelő, valamint a minimálbér fogalmának
meghatározásával.
A Javaslat szerinti módosítás az Mpt. változásával összhangban biztosítja a magán-
nyugdíjpénztári tagság lehetőségét azoknak is, akik bár nem minősülnek biztosítottnak, de
kötelezően nyugdíjjárulékot fizetnek a folyósított ellátás (GYES, GYET) után.
a 215. §-hoz
A jelenlegi szabályok szerint „teljes körű biztosítottnak” minősül az álláskeresési
támogatásban részesülő azon személy is, aki esetében az álláskeresési járadék, munkanélküli
járadék, vállalkozói járadék folyósítását terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási
díj vagy gyermekgondozási segély igénybevétele miatt szüneteltetik. Tekintve, hogy az
anyasági ellátások alatt a jogosult szolgálati időt szerez, és egészségügyi szolgáltatásra is
jogosult, ezért indokolatlan az ellátásban részesülőket a járadék folyósításának szünetelése
alatt is a Tbj. 5. § szerinti biztosítottként kezelni.
A biztosított mezőgazdasági őstermelő meghatározásának módosítására irányuló javaslat
szövegpontosítást tartalmaz.
a 216. §-hoz
A jelenleg kormányrendeletben szabályozott rendelkezések törvényi szintre emelkednek.
a 217. §-hoz
A Javaslat szerint a kettős járulékfizetés elkerülése érdekében azok a magyar állampolgárok
sem lesznek magyar biztosítottak, akik olyan nemzetközi szerv (pl. az Európai Közösségek,
ENSZ, OECD) tisztviselői, amelynek saját szociális biztonsági rendszere van.
a 218. §-hoz
A házastársi pótlék egy „kifutó” jellegű, nyugdíjszerű ellátás, amit a NYUFIG folyósít,
azonban a többi hasonló ellátástól eltérően - a jelenlegi szabályok szerint - nem teremt
jogosultságot egészségügyi szolgáltatásra. A házastársi pótlékban részesülő idős emberek
szociális alapon is biztosítottá válhatnak, ez azonban bejelentési kötelezettséggel jár. Ezért
indokolt, hogy a házastársi pótlékban részesülők ezen ellátásuk alapján váljanak jogosulttá,
290
így nem kell külön bejelentkezniük a hatóságnál, hanem a folyósító szerv teljesíti a
bejelentést. A javaslat tartalmazza azt is, hogy a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól
öregségi nyugdíjban vagy rendszeres rokkantsági segélyben részesülő személy, valamint a
40%-os mértékben egészségkárosodást (amely megfelel az 50%-os munkaképesség-
változásnak) szenvedett személy, továbbá a mezőgazdasági járadékban részesülő személy is
jogosult - a központi költségvetés járulékfizetése alapján - természetbeni ellátásokra.
A Javaslat alapján egyértelművé válik, hogy csak a Magyarországon működő oktatási
intézmények tanulói/hallgatói jogosultak egészségügyi szolgáltatásra, a külföldi egyetemen,
főiskolán hallgatói jogviszonnyal rendelkező magyar állampolgároknak viszont a külföldi
hallgatói jogviszonyuk alapján nincs ellátási jogosultságuk Magyarországon.
a 219. §-hoz
A jelenleg kormányrendeleti szintű szabályok törvényi szintre emelkednek.
a 220. §-hoz
A korhatár alatti III. csoportos rokkantsági és baleseti rokkantsági, valamint a hozzátartozói
nyugellátások 2007. évtől átkerültek az Egészségbiztosítási Alap kiadásai közül a
Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai közé, de finanszírozásuk továbbra is az Egészségbiztosítási
Alapból pénzeszköz átadással történik. A Javaslatban szereplő megoldás alapján az ezzel
összefüggő járulékátcsoportosításra 2008. évtől kerül sor. E változáson túlmenően egyéb
okokból (finanszírozási konstrukció változás) is szükség van az Egészségbiztosítási Alap
bevételeit képező járulékok módosítására. E változások azonban nem jelentik sem a
munkáltatói, sem az egyéni járulékterhek növekedését, mindössze az Egészségbiztosítási
Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap közötti járulékbevétel megosztás változik.
A javasolt változtatás alapján
-	a jelenlegi 8 százalékos munkáltatói egészségbiztosítási járulék 5 százalékra csökken
(ebből 0,5 százalék a pénzbeli-, 4,5 százalék a természetbeni járulék);
-	egyidejűleg a jelenleg 21 százalékos munkáltatói nyugdíjbiztosítási járulékfizetési
kötelezettség 24 százalékra emelkedik;
-	a jelenleg 7 százalékos egyéni egészségbiztosítási járulék 6 százalékra csökken (ebből
változatlanul 4 százalék a természetbeni egészségbiztosítási járulék, a pénzbeli járulék
pedig 2 százalék);
-	egyidejűleg a jelenleg 8,5 százalék egyéni nyugdíjjárulék 9,5 százalékra emelkedik
(ebből a magán-nyugdíjpénztári tagdíj változatlanul 8 százalék, a nyugdíjjárulék pedig
1,5 százalék).
A fentieken túlmenően az Egészségbiztosítási Alap finanszírozási konstrukció változásával
összefüggésben
-	a központi költségvetés által az ún. nemzeti kockázatközösség keretében fizetett
járulék fix összegűvé válik, amelyet a költségvetési törvény határoz meg,
-	a központi költségvetés általi járulékfizetéshez hasonlóan a nem biztosítottak (pl. a
nagykorú eltartottak) és a kiegészítő tevékenységet folytató (nyugdíjas) vállalkozók
által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék fix összegét is a költségvetési törvény
határozza meg.
291
a 221. §-hoz
A Javaslat szerinti módosítás utal arra a lehetőségre, hogy a foglalkoztató külön
jogszabályban meghatározott feltételek teljesítése esetén mentesülhet a korkedvezmény-
biztosítási járulékfizetési kötelezettség alól.
a 222. §-hoz
A Javaslat szerinti pontosítással egyértelművé válik, hogy a keresetpótló járadék, illetőleg a
késedelmi pótlék nem képez járulékalapot, hiszen e jövedelmek nem a munkavégzés
ellenértékeként járnak, hanem ettől eltérő célból kerül sor a kifizetésükre.
a 223. §-hoz
A Tbj. 24. §-ának (1) bekezdése sorolja fel azon jövedelmeket, amelyek után a biztosított nem
fizet egészségbiztosítási járulékot. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. XXXIII.
törvény 27. § (2) bekezdése alapján kifizetett összeg hasonló esetben jár, mint az Mt. 88. § (2)
bekezdése alapján kifizetett összeg, ezért indokolt az egyéni egészségbiztosítási járulékalapot
nem képező jövedelmek közé sorolni.
Az Szja tv. változásával összhangban a versenytilalmi megállapodás alapján járó ún.
titoktartási díj járulékalapot képező jövedelemnek minősül (korábban egyéb jövedelemként
adózott, így nem kellett utána járulékot fizetni), ezzel összefüggésben a Javaslat kimondja,
hogy e bevétel után a biztosítottól nem kell egészségbiztosítási járulékot levonni.
a 224. §-hoz
A jelenlegi szabályok szerint a központi költségvetés az egyes jogosulti csoportok szerint
differenciált járulékalap (pl. minimálbér, folyósított ellátás összege) után fizet 9%
természetbeni egészségbiztosítási járulékot a nemzeti kockázatközösség keretében. A Javaslat
szerinti módosítás alapján a költségvetés minden jogosult után egységes összegű járulékot
fizet, melyet a költségvetési törvény határoz meg.
a 225. §-hoz
A Javaslat szerinti módosítás utal arra a lehetőségre, hogy a társas vállalkozás külön
jogszabályban meghatározott feltételek teljesítése esetén mentesülhet a korkedvezmény-
biztosítási járulékfizetési kötelezettség alól.
a 226. §-hoz
A Javaslat szerinti módosítás utal arra a lehetőségre, hogy az egyéni vállalkozó külön
jogszabályban meghatározott feltételek teljesítése esetén mentesülhet a korkedvezmény-
biztosítási járulékfizetési kötelezettség alól.
a 227. §-hoz
A jelenlegi szabályok alapján az eva adózó egyéni vállalkozónak meg kell várnia az év végét,
ha magasabb összegű járulékfizetést szeretne vállalni a magasabb összegű ellátások (pl.
nyugdíj) megszerzése érdekében. A Javaslat szerinti módosítás már a tárgyévre vonatkozóan
is biztosítja a magasabb járulékalap utáni járulékfizetés lehetőségét, ha az eva adózó egyéni
vállalkozó év közben ún. többes jogviszonyos vállalkozóból főfoglalkozásúvá válik.
a 228. §-hoz
A bevétel 20%-a után járulékot fizető, magán-nyugdíjpénztári tagsággal rendelkező
őstermelők (pl. a pályakezdők, akik a törvény szerint pénztártagságra kötelezettek) a jelenlegi
szabályok szerint nem fizetnek tagdíjat. A Javaslat alapján ezért az őstermelőknek 9,5%-os
mértékű nyugdíjjárulékot kell fizetniük, magán-nyugdíjpénztári tagság esetén pedig 2,3%
tagdíjat és 7,2% nyugdíjjárulékot.
292
a 229. §-hoz
A járulékfizetési felső határ számításánál a biztosítási jogviszonyokban megfizetett
nyugdíj járulékon felül a GYES-ből, GYET-ből levont nyugdíj járulékot is figyelembe kell
venni.
A Javaslat szerinti - a Tbj. 31. § (4) bekezdését érintő - módosítás szövegpontosítást
tartalmaz, mivel az átalányadózó egyéni vállalkozó nem állhat munkaviszonyban.
a 230. §-hoz
A Javaslat szerint a nyugdíjas társas vállalkozó is legfeljebb a járulékfizetési felső határig
köteles nyugdíjjárulékot fizetni.
a 231. §-hoz
A nyugdíjas egyéni vállalkozó is legfeljebb a járulékfizetési felső határig köteles
nyugdíjjárulékot fizetni.
a 232. §-hoz
A javasolt módosítás alapján a nem biztosított személyek (pl. a nagykorú eltartottak, illetve
helyettük más személy) által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék fix összegűvé válik,
melyet a költségvetési törvény határoz meg.
a 233. §-hoz
Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség időtartamát meghatározó,
kormányrendeleti szintű szabályok törvényi szintre emelkednek.
a 234. §-hoz
Indokolt, hogy a Tbj.-ben eddig nem nevesített szervek (különösen a földhivatalok és a
bírósági végrehajtók, amelyek a rájuk vonatkozó törvények alapján eddig is jogosultak voltak
az egészségbiztosítási szerv megkeresésére az eljárásukhoz szükséges adatok beszerzése
céljából) feltüntetésre kerüljenek az adatkérésre jogosultak között az általuk igényelhető
adatok meghatározásával együtt.
a 235. §-hoz
A javasolt módosítás alapján a foglalkoztatón kívül más bejelentésre kötelezett szerv (pl. az
anyasági ellátást, nyugdíjat folyósító szerv) is köteles a bejelentésről igazolást kiadni az
egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy részére.
a 236. §-hoz
A társadalombiztosítási és szociális ellátást folyósító szervek, valamint egyéb szervek (pl.
felsőoktatási intézmény, büntetés-végrehajtási intézet) OEP felé történő adatszolgáltatását
jelenleg kormányrendelet írja elő, azonban indokolt e rendelkezéseket törvényi szintre emelni.
Az egészségügyi szolgáltatóknál 2007. április 1-jétől bevezetett ún. jogviszony ellenőrzéssel
összefüggésben a Javaslat megteremti a jogszabályi hátterét annak, hogy a biztosítotti
nyilvántartásban nem szereplő (be nem jelentett), de ellátást igénybe vevő személyekről az
OEP adatot szolgáltasson az állami adóhatóság felé, hogy az APEH az általános szabályok
szerint behajthassa a járuléktartozást bírsággal, pótlékokkal együtt (legfeljebb az elévülési
időre visszamenőlegesen).
A Javaslat szerinti módosítás biztosítja továbbá annak lehetőségét, hogy az egészségügyi
szolgáltatásra jogosult személy, amennyiben az egészségügyi szolgáltatónál „piros lámpát
kap” (vagyis valamilyen okból nem szerepel a biztosítotti nyilvántartásban), hatósági eljárás
293
keretében saját maga is tisztázhassa jogviszonyát az egészségbiztosítási pénztárnál, és
kezdeményezhesse adatainak a nyilvántartásba történő bejegyzését.
a 237. §-hoz
A magán-nyugdíjpénztári felhalmozás Nyugdíjbiztosítási Alapba történő visszautalására
vonatkozó szabályok kiegészülnek az elszámolóegységekre épülő nyilvántartást vezető
pénztárakra vonatkozó szabályokkal. Az elszámolóegységekre épülő nyilvántartás lehetővé
teszi a pénztártaggal történő elszámolási határidők rövidülését.
a 238. §-hoz
A Javaslat szerint a tárgyhavi bevallási kötelezettség alá eső járulék összegét csökkenteni kell
a biztosított részére a tárgyhónapban visszafizetett járulékkal. Sokszor előfordul ugyanis,
hogy a biztosított év közben eléri a járulékplafont, ezt követően táppénzen van, így a felső
határt a Tbj. 24. §-a alapján csökkenteni kell táppénz időtartamával, melynek következtében
túlfizetés keletkezik. A túlfizetést a jelenlegi szabályok szerint csak önellenőrzéssel lehet
korrigálni, amely adminisztrációs többletterhet ró a foglalkoztatókra. Ezért az új szabály
szerint a tárgyhavi bevallásban a járulék- és tagdíjtúlfizetéssel csökkenteni kell a tárgyhavi
kötelezettség összegét. Ugyanez a szabály vonatkozik arra az esetre is, amikor a foglalkoztató
azért fizetett több nyugdíjjárulékot, mert nem volt tudomása arról, hogy a foglalkoztatottja
magán-nyugdíjpénztári tag; ekkor is a tárgyhavi bevallásban lehet a korábbi bevallásokban
közölt adatokat helyesbíteni.
A javasolt új szabályok szerint azonban a korrekció csakis tárgyéven belüli és ugyanazon
jogviszonyhoz kapcsolódó túlfizetés esetén lehetséges.
a 239. §-hoz
A Javaslat szerinti módosítással, ha a munkáltatók megállapodása alapján a kirendelt
munkavállaló bérét és a járulékokat az a munkáltató viseli, amelynél a munkavállaló munkát
végez, akkor - a korábbi szabályokkal ellentétben - az a munkáltató köteles teljesíteni a
járulékkötelezettségeket (bevallás, befizetés, nyilvántartás stb.), amelyhez a munkavállalót
kirendelték. E kötelezettségek teljesítésével a korábbi szabályok alapján a kirendelés helye
szerinti munkáltatót terhelő, a kirendelő munkáltató felé teljesítendő adatszolgáltatási
kötelezettség előírása (amelyre a bevallások, adatszolgáltatások stb. elkészítéséhez a kirendelő
munkáltatónak szüksége volt) feleslegesség válik.
Ha a kirendelő munkáltató Magyarországon nincs bejegyezve (pl. egy külföldi anyavállalat),
akkor az új szabály alapján - meghatalmazott képviselő hiányában - már nem a
munkavállalónak kell a járulékkötelezettségeket teljesítenie a külföldi cég helyett, hanem a
magyarországi leányvállalatnak, amelyhez a munkavállalót kirendelték.
a 240. §-hoz
A Javaslat szerinti felhatalmazó rendelkezés alapján kormányrendelet szabályozza a központi
költségvetés járulékfizetése alapján biztosított személyek (pl. nyugdíjasok, anyasági
ellátásban részesülők, szociálisan rászorultak) tájékoztatását a jogosultságukkal
összefüggésben, valamint a költségvetési kötelezettségvállalás mértéke meghatározásának
módszerét.
294
XV.	Fejezet
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslatban elsősorban jogalkalmazást segítő módosítások szerepelnek, valamint olyan
módosítások, amelyek más törvények változásával függnek össze.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 241. §-hoz
A javasolt módosítás alapján a törvény kiegészül azzal az utaló szabállyal, hogy a START
PLUSZ és a START EXTRA kártyával rendelkező személy után sem kell a munkáltatónak
tételes egészségügyi hozzájárulást fizetnie a kedvezményes foglalkoztatás ideje alatt.
a 242. §-hoz
A jogalap nélkül igénybe vett pénztári szolgáltatás egyéb jövedelemként adóköteles, amely
után az adóelőleget a magánszemély fizeti meg, mivel a kifizetőnek nincs lehetősége
adóelőleg levonására. A kifizetőnek azonban a jelenlegi szabályok szerint ilyenkor is meg kell
fizetnie a 11% egészségügyi hozzájárulást. Ez azonban méltánytalan a többi pénztártagra
nézve, ugyanis ezek a kiadások a Működési Alapból kerülnek jóváírásra, amely így
valamennyi pénztártagot terhel. A javaslat szerint ezért az egészségügyi hozzájárulást is a
magánszemélynek kell megfizetnie, ha jogalap nélkül vesz igénybe pénztári szolgáltatást.
A Javaslat továbbá szövegpontosítást tartalmaz, amely egyértelművé teszi, hogy a társas
vállalkozásnak akkor is kell tételes egészségügyi hozzájárulást fizetnie, ha egyébként nem
juttat jövedelmet a nyugdíjas társas vállalkozónak.
a 243. §-hoz
A javasolt módosítás szerint a magánszemély nem csak akkor igényelheti vissza az
egészségügyi hozzájárulást, ha azt a 450 ezres felső határt meghaladóan fizetette meg, hanem
akkor is, amikor a kifizető többet vont le, mint ami a tényleges kötelezettség összege. Ilyen
eset akkor fordulhat elő, ha a bérbeadó a bevallásában az önálló tevékenységre irányadó
szabályokat alkalmazza a bérbeadásból származó jövedelem utáni adó megállapítására,
ilyenkor ugyanis a jövedelem mindig kevesebb annál a bevételnél, amelyből a kifizető az
egészségügyi hozzájárulást levonta.
NYOLCADIK RÉSZ
AZ ÖNKÉNTES KÖLCSÖNÖS BIZTOSÍTÓ PÉNZTÁRAKAT ÉS A
MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAKAT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XVI.	Fejezet
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári törvények módosításai eredményeként a jövőben
törvényi szinten kerülnek szabályozásra az egészség- és önsegélyező pénztárak által
nyújtható szolgáltatási körre vonatkozó részletes rendelkezések. Így a szabályozás
egyszintűvé válik, megkönnyítve a jogalkalmazást. A pénztárak működésének átláthatósága
érdekében a jövőben lehetővé válik az önkéntes nyugdíjpénztáraknak, hogy a befektetési
295
hozam jóváírása az ún. elszámoló egységekre épüljön. E rendszerben a pénztártagok a
jelenleginél jóval könnyebben figyelemmel kísérhetik megtakarításaik gyarapodását. A
törvényjavaslat ezen kívül több olyan rendelkezést tartalmaz, mely a megfelelő
jogalkalmazást segíti elő.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 244. §-hoz
Az értelmező rendelkezések köre a módosításokkal összefüggésben kibővül az elszámoló
egység, az ingatlan fejlesztés, az ingatlankezelés és az ingatlanüzemeltetés fogalmával. Az
értékelési különbözet céltartaléka fogalma pontosításra került. Az értelmező rendelkezések
köre bővül az egészség- és önsegélyező pénztárak által nyújtható szolgáltatási körre
vonatkozó részletes rendelkezésekkel kapcsolatos, eddig kormányrendeleti szinten
meghatározott fogalmakkal. Meghatározásra kerül a fogyatékos személy fogalma.
a 245. §-hoz
A módosítással egyértelművé válik, hogy öröklés esetén a várakozási idő nem kezdődik újra,
tehát ha az örökös a felhalmozást a pénztárban hagyja, úgy a felhalmozáshoz való későbbi
hozzáférés tekintetében várakozási idejébe az örökhagyó várakozási idejének már eltelt részét
is bele kell számítani.
a 246. §-hoz
A vezető tisztségviselőkre, illetve a befektetési döntésekben részt vevő vezetőkre,
alkalmazottakra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályt rögzítő rendelkezés, amely eddig a
tőkepiaci törvényre való hivatkozásként szerepelt a törvényben.
a 247. §-hoz
Az Öpt. 38/A. § (3) bekezdésének módosításával összhangban a rendelkezés biztosítja, hogy
amennyiben a pénztár a fedezeti tartalékból vásárolt ingatlanban működik, a működési
tartalékból a fedezeti tartalékba átvezetett összeg hozamnak minősül.
a 248. §-hoz
A rendelkezés célja, hogy amennyiben a pénztár a fedezeti tartalékból vásárolt ingatlanban
működik, az ingatlan saját célú hasznosításának ellenértéke a tagi számlákon hozam
formájában kerüljön jóváírásra. Ennek megfelelően a pénztár köteles legalább az
ingatlanértékelő által megállapított minimális bérleti díjat a fedezeti tartalékba átvezetni.
Az ingatlanfejlesztési tevékenység kivitelezése műszaki megbízhatóságának, a tagok vagyona
védelmének és a szükséges szakértelem biztosítása érdekében indokolt, hogy amennyiben a
pénztár befektetési portfóliója ingatlant is tartalmaz, köteles ingatlanértékelőt megbízni. 5
millió forintos ingatlan érték felett kötelező a pénztáraknak ingatlanfejlesztés esetén műszaki
ellenőr alkalmazása. A műszaki ellenőr feladata az építési és szerelési munka
szakszerűségének ellenőrzése, valamint a pénztár helyszíni képviselete.
a 249. §-hoz
A pénztárak nyilvános működésével, a tagi tájékoztatással kapcsolatos rendelkezés. A
jövőben az internetes honlappal rendelkező pénztárak kötelesek az alapszabályt érintő, illetve
ezen belül a bevételek tartalékok közötti megosztásával kapcsolatos módosításokat 2 napon
belül honlapjukon közzétenni. Az elszámolóegységekre épülő nyilvántartási rendszert
működtető pénztárak naponta kötelesek az elszámolóegységek árfolyamát nyilvánosságra
hozni, illetve a korábbi árfolyamokat hozzáférhetővé tenni.
296
a 250. §-hoz
Az átalakulás napját meghatározó rendelkezés. A módosítás alapján a jövőben az átalakulás
napja legkorábban a második közgyűlés napja, legkésőbb az azt követő 30. nap lehet.
a 251. §-hoz
A rendelkezés alapján a jövőben csak azon pénztáraknál lesz mód a házipénztárból történő
készpénzes kifizetésre, ahol azt az alapszabály lehetővé teszi.
a 252. §-hoz
A módosítás lehetővé teszi a pénztár számára, hogy az első két hónapos időszak helyett az
első két tényleges befizetés esetében térjen el a törvényben meghatározott költséglevonási
limittől. Így lehetővé válik a belépéssel kapcsolatos költségek érvényesítése a tagsága elején
nem fizető taggal szemben is. A módosítás pontosítja a vagyonkezeléssel kapcsolatban
elszámolható ellenérték maximumára vonatkozó rendelkezést.
a 253. §-hoz
A pénztárak működésének átláthatósága érdekében a jövőben lehetővé válik az önkéntes
nyugdíjpénztáraknak, hogy a befektetési hozam jóváírása ún. elszámolóegységekre épüljön. E
rendszerben a pénztártagok a jelenleginél jóval könnyebben kísérhetik figyelemmel
megtakarításaik gyarapodását. Az elszámolóegységekre épülő nyilvántartási rendszer
bevezetésével lehetőség nyílik a napi szintű hozammegállapításra és -felosztásra. A
rendelkezés a hozam megállapításával és felosztásával kapcsolatos részletszabályokat
tartalmazza.
a 254. §-hoz
A módosítás az elszámolóegységekre épülő nyilvántartási rendszerre történő átállással
kapcsolatos eljárási szabályokat, valamint a hibás árfolyam-megállapítás esetén követendő
eljárás szabályait tartalmazza.
a 255. §-hoz
A rendelkezés a portfólióváltáshoz kapcsolódóan a tagok felé érvényesíthető költségek
maximumát rögzíti.
a 256. §-hoz
Az Öpt. kiegészül az önsegélyező pénztárak által nyújtható kiegészítő önsegélyező és
életmódjavító önsegélyező szolgáltatásokat meghatározó rendelkezésekkel. E szabályok
korábban kormányrendeleti szinten kerültek szabályozásra. A módosítással a szabályozás
egyszintűvé válik, megkönnyítve a jogalkalmazást. A törvényi szintre kerülő rendelkezések
nem érintik az önsegélyező pénztári szolgáltatási kör korábban kialakult rendszerét, az
életmódjavító szolgáltatások igénybevétele továbbra is adóköteles marad. Az egyéni
szolgáltatások köre kibővül az ápolási díj kiegészítésének lehetőségével. A javaslat
tartalmazza a szolgáltatások igénybevételére vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket is.
a 257. §-hoz
Az Öpt. kiegészül az egészségpénztárak által nyújtható kiegészítő egészségbiztosítási és
életmódjavító egészségpénztári szolgáltatásokat meghatározó rendelkezésekkel. E szabályok
korábban kormányrendeleti szinten kerültek szabályozásra. A módosítással a szabályozás
egyszintűvé válik, megkönnyítve így a jogalkalmazást. A törvényi szintre kerülő
rendelkezések nem érintik az egészségpénztári szolgáltatási kör korábban kialakult rendszerét,
az életmódjavító szolgáltatások igénybevétele továbbra is adóköteles marad. A javaslat
tartalmazza a prevenciós szolgáltatások körét, valamint a szolgáltatások igénybevételére
297
vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket is. Kedvező változás a korábbiakhoz képest, hogy a
sporttevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kiadások térítésére vonatkozó összeghatár a
jövőben nem tagonként, hanem személyenként érvényes.
a 258. §-hoz
Tekintettel arra, hogy az önsegélyező és az egészségpénztári szolgáltatások a jövőben
törvényi szinten kerülnek szabályozásra, indokolt a felhatalmazó rendelkezés pontosítása.
XVII.	Fejezet
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény
módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A javaslatban a magánnyugdíjpénztári működés egyszerűbbé tételét és átláthatóságát
elősegítő javaslatok szerepelnek.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 259. §-hoz
Az értelmező rendelkezések köre a módosításokkal összefüggésben kibővül az
elszámolóegység, az ingatlanfejlesztés, az ingatlankezelés és az ingatlanüzemeltetés
fogalmával. Az értékelési különbözet céltartaléka fogalom pontosítását is tartalmazza a
rendelkezés.
a 260. §-hoz
Az átlépésre vonatkozó szabályok kiegészülnek az elszámolóegységekre épülő nyilvántartást
vezető pénztárakra vonatkozó szabályokkal. Az elszámolóegységekre épülő nyilvántartás
lehetővé teszi a pénztártaggal történő elszámolási határidők rövidülését.
a 261. §-hoz
A tagdíj bevallására, befizetésére, illetve a tagdíj kiegészítésre vonatkozó szabályok
pontosítása.
a 262. §-hoz
A vezető tisztségviselőkre, illetve a befektetési döntésekben részt vevő vezetőkre,
alkalmazottakra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályt rögzítő rendelkezés, amely eddig a
tőkepiaci törvényre való hivatkozásként szerepelt a törvényben.
a 263. §-hoz
Az elszámolóegységekre épülő nyilvántartási rendszer bevezetésével lehetőség nyílik a napi
szintű hozammegállapításra és -felosztásra. A módosítás a hozam megállapításával és
felosztásával kapcsolatos részletszabályokat tartalmazza.
a 264. §-hoz
Az ingatlanfejlesztési tevékenység kivitelezése műszaki megbízhatóságának, a tagok vagyona
védelmének és a szükséges szakértelem biztosítása érdekében indokolttá váló rendelkezés. 5
millió forintos ingatlan érték felett kötelező a pénztáraknak ingatlanfejlesztés esetén műszaki
ellenőr alkalmazása. A műszaki ellenőr feladata az építési és szerelési munka
szakszerűségének ellenőrzése, valamint a pénztár helyszíni képviselete.
298
A saját kezelésben lévő befektetések kezelésével kapcsolatban elszámolható ellenérték
maximumáról szóló rendelkezés pontosításra kerül annyiban, hogy 2008-tól a vagyon napi
piaci értékeinek számtani átlaga lesz a költséglimit viszonyítási alapja.
a 265. §-hoz
A rendelkezés célja, hogy amennyiben a pénztár a fedezeti tartalékból vásárolt ingatlanban
működik, az ingatlan saját célú hasznosításának ellenértéke a tagi számlákon hozam
formájában kerüljön jóváírásra. Ennek megfelelően a pénztár köteles legalább az
ingatlanértékelő által megállapított minimális bérleti díjat a fedezeti tartalékba átvezetni.
a 266. §-hoz
A jövőben portfólióváltást nem kizárólag június 30-i és december 31-i fordulónappal lehet
bejelenteni, hanem az év során bármikor. Két portfólióváltás között azonban legalább 6
hónapnak el kell telnie.
A pénztárak működésének átláthatósága érdekében a választható portfóliós rendszert
működtető magánnyugdíjpénztárak kötelesek lesznek elszámolóegységekre épülő
nyilvántartási rendszert vezetni. E rendszerben a pénztártagok a jelenleginél jóval könnyebben
kísérhetik figyelemmel megtakarításaik gyarapodását. A javaslat a hozam megállapításával és
felosztásával kapcsolatos részletszabályokat is tartalmazza.
a 267. §-hoz
A portfólióváltáshoz kapcsolódóan érvényesíthető költségek maximumát határozza meg.
a 268. §-hoz
Az elszámolóegységek árfolyamának megállapításával kapcsolatos szabályok.
a 269. §-hoz
A pénztárak nyilvános működésével, a tagi tájékoztatással kapcsolatos rendelkezés. A
jövőben az internetes honlappal rendelkező pénztárak kötelesek az alapszabályt érintő, illetve
ezen belül a bevételek tartalékok közötti megosztásával kapcsolatos módosításokat 2 napon
belül honlapján közzétenni. Az elszámolóegységekre épülő nyilvántartási rendszert
működtető pénztárak naponta kötelesek az elszámolóegységek árfolyamát nyilvánosságra
hozni, illetve a korábbi árfolyamokat hozzáférhetővé tenni.
a 270. §-hoz
A módosítás pontosítja a vagyonkezelési szerződésben kiköthető ellenérték maximumára
vonatkozó előírást annyiban, hogy 2008-tól a kezelt vagyon napi piaci értékeinek számtani
átlaga lesz a költséglimit viszonyítási alapja .
a 271. §-hoz
Az átalakulás napját meghatározó rendelkezés. A módosítás alapján a jövőben az átalakulás
napja legkorábban a második közgyűlés napja, legkésőbb az azt követő 30. nap lehet.
299
KILENCEDIK RÉSZ
KISADÓK
XVIII.	Fejezet
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény
módosítása
a 272. §-hoz
A szakképzési hozzájárulás és rehabilitációs hozzájárulás megszűnése miatt szükséges
módosításokat tartalmazza a javaslat.
a 273.§-hoz
A szakképzési hozzájárulás és rehabilitációs hozzájárulás megszűnése miatt szükséges
módosításokat tartalmazza a javaslat.
a 274. §-hoz
A szakképzési hozzájárulás és rehabilitációs hozzájárulás megszűnése miatt szükséges
módosításokat tartalmazza a javaslat.
a 275. §-hoz
A munkavállalót terhelő nyugdíjj árul ékhoz és egészségbiztosítási járulékhoz hasonlóan a
1,5%-os mértékű munkavállalói járulékkal összefüggő túlfizetést is le kell vonni a tárgyhavi
bevallási kötelezettség alá eső járulék összegéből.
a 276. §-hoz
A szakképzési hozzájárulás és rehabilitációs hozzájárulás megszűnése miatt szükséges
módosításokat tartalmazza a javaslat.
a 277. §-hoz
Vállalkozói járulék túlfizetése esetén (amely előfordulhat például akkor, ha a társas vállalkozó
hat hónapra visszamenőleg kéri a nyugdíj megállapítását, ilyenkor ugyanis
„visszamenőlegesen” nyugdíjban részesülőnek minősül) a tárgyhónapra megállapított
járulékot a Javaslat szerint csökkenteni kell a túlfizetés összegével.
A Tbj. rendelkezései szerint az egyéni vállalkozóként is biztosított társas vállalkozó dönthet
úgy, hogy a járulékfizetési alsó határ utáni járulékfizetést társas vállalkozóként teljesíti. Ezzel
összhangban a javasolt módosítás kimondja, hogy ilyen esetben a vállalkozói járulékot a
társas vállalkozásában kell megfizetnie a társas vállalkozónak.
XIX.	Fejezet
A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A pályázati formában meg nem hirdetett K+F+I szakmai és nemzetgazdasági célokat
kiemelten szolgáló projektek nagyobb támogatásának lehetőse megteremtése, valamint a
nemzetközi együttműködés előmozdítása.
300
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 278. §-hoz
A rendelkezés alapján a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap forrásai közé a megszűnő
innovációs járulék helyére beépül az erőforrás-fejlesztési hozzájárulás innovációs része.
a 279. §-hoz
A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap pályázaton kívüli döntési keretének az Alap
kiadási főösszegéhez viszonyított 3%-ról 5 %-ra történő emelése lehetővé teszi a pályázati
formában meghirdetésre nem kerülő-, ugyanakkor K+F+I szakmai és nemzetgazdasági
célokat kiemelten szolgáló projektek támogatását. Az emelést indokolja továbbá az éven túli
kötelezettségvállalások állománya, valamint a nemzetközi együttműködések előmozdítása
érdekében vállat kötelezettségek.
a 280. §-hoz
A kutatás-fejlesztésért és technológiai innovációért felelős szerv feladatkörét pontosítja.
TIZEDIK RÉSZ
A SZÁMVITELT, A TÁRSASÁGI ÉS CÉGJOGOT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XX.	Fejezet
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosítását indokolja a meghatározott jogi
formájú társaságok éves beszámolójáról szóló 78/660/EGK, az összevont (konszolidált) éves
beszámolóról szóló 83/349/EGK, a bankok és más pénzügyi intézmények éves
beszámolójáról és konszolidált éves beszámolójáról szóló 86/635/EGK, valamint a
biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves beszámolóiról szóló 91/674/EGK
tanácsi irányelv módosításáról szóló 2006/46/EK irányelvnek való megfelelés.
Az Európai Unió célul tűzte ki a vállalkozások működése átláthatóságának növelését, a
számviteli beszámolóért való felelősség megerősítését, valamint az uniós számviteli
irányelvek közelítését a Nemzetközi Számviteli Standardokhoz (IAS-ekhez, IFRS-ekhez).
Ennek érdekében került megalkotásra a 2006/46/EK irányelv, amelyet legkésőbb 2008.
szeptember 5-ig kell átültetnie a tagállamoknak.
A 2006/46/EK irányelvnek való megfelelést szolgálja a mérlegen kívüli megállapodások és a
kapcsolt felekkel folytatott tranzakciók kiegészítő mellékletben történő bemutatásának
előírása, valamint a vállalatirányítási nyilatkozat üzleti jelentésben való közzétételének
megkövetelése azon társaságok esetében, amelyek átruházható értékpapírjaival szabályozott
piacon (jellemzően tőzsdén) kereskednek.
A javaslat annak érdekében, hogy a beszámolók a letétbe helyezést és a közzétételt követő
legrövidebb időn belül megismerhetővé váljanak, előírja, hogy a vállalkozók beszámolóikat
kizárólag elektronikus úton tegyék közzé. A vállalkozók az elektronikus közzététellel a
letétbe helyezési kötelezettségüknek is eleget tesznek. Ehhez a számviteli törvény
módosítása mellett szükséges a cégtörvény módosítása is. (A javaslat elfogadását követően
lehetőség nyílik arra, hogy az egyéb gazdálkodó szervezetekre vonatkozó, kormányrendeleti
szintű szabályokat a törvénnyel összhangban lehessen módosítani.)
301
Az adminisztrációs és nyilvántartási kötelezettségek egyszerűsítését eredményezi a számvitel
területén:
-	a vevőnként, az adósonként kisösszegű követelések után elszámolandó értékvesztés
egyösszegű elszámolásának és kimutatásának a lehetősége,
-	az előtársasági időszakról készítendő külön beszámoló elhagyásának (a következő
időszaki beszámolóval való összevonásának) a lehetősége, amennyiben az előtársasági
időszak alatt vállalkozási tevékenység végzésére nem kerül sor, valamint
-	a devizakönyvvezetés és beszámolókészítés lehetséges pénznemének a bővítése.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosítását a jogalkalmazás során felmerült
gyakorlati kérdések rendezése is indokolja. A módosítások a gyakorlati alkalmazás során
felmerült kérdések, felvetések megválaszolását, egyértelmű megítélését segítik.
Ilyennek tekinthető
-	az értékpapír kölcsönbeadása során keletkező technikai eredmény időbeli
elhatárolásának,
-	az üzemeltetőnek térítésmentesen átadott eszközök (beruházások) miatt keletkező
veszteség időbeli elhatárolásának, valamint
-	egyes időbeli elhatárolások feloldása során az egymásnak jobban megfelelő
eredménykategóriák alkalmazásának
a lehetősége, továbbá
-	a térítés nélkül, ingyenesen átvett (kapott) eszközök és szolgáltatások átvételi
(nyilvántartásba vételi) értékére vonatkozó előírások pontosítása és
-	az összevont (konszolidált) éves beszámoló és üzleti jelentés aláírási
kötelezettségének az egyértelművé tétele.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 281. §-hoz
A javaslat szerint a 2006/46/EK irányelv szabályozási megközelítésével összhangban kerül
meghatározásra a kapcsolt fél fogalma. Ezzel a számvitelben a nemzetközi számviteli
standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002/EK rendeletnek megfelelően, az uniós
alkalmazásra befogadott, az adott üzleti évben alkalmazandó nemzetközi számviteli
standardokban foglalt kapcsolt fél fogalmát kell alkalmazni.
a 282. §-hoz
A 2006/46/EK irányelv követelményeinek megfelelően szabályozni indokolt, hogy a
vállalkozó legfőbb irányító (vezető) szervén, ügyvezető szervén és felügyelő testületén belül -
a külön jogszabályban meghatározott hatáskörükben eljárva - a tagok együttes kötelezettsége
annak biztosítása, hogy a számviteli törvény szerinti beszámoló, valamint a kapcsolódó üzleti
jelentés összeállítása és nyilvánosságra hozatala a számviteli törvény előírásainak
megfelelően történjen. E kötelezettség arra az esetre is vonatkozik, ha a vállalkozó - a
számviteli törvény előírásainak megfelelően - a nemzetközi számviteli standardok szerint
állítja össze összevont (konszolidált) éves beszámolóját. Az előírás a legfőbb irányító (vezető)
szerv, az ügyvezető szerv és a felügyelő testület tekintetében nem teremt újabb feladatkört, e
szervek, testületek tagjai a számviteli beszámolók vonatkozásában a külön jogszabályban
302
meghatározott hatáskörükben eljárva kötelesek - az adott szerven, testületen belül együttesen
-	gondoskodni a beszámoló szabályszerűségéről.
a 283.§-hoz
A javaslat kapcsolódva a bírósági cégeljárás azon változásához, mely szerint a jövőben egyre
rövidebb időt vesz igénybe a cégbejegyzés, lehetővé teszi az előtársasági beszámoló, mint
önálló beszámoló elhagyását akkor, ha a vállalkozó az előtársasági időszak alatt nem kezdte
meg vállalkozási tevékenységét. Ebben az esetben az előtársasági időszak adatai az első üzleti
év beszámolójában fognak szerepelni.
a 284. §-hoz
A javaslat - a jelenleg hatályos rendelkezések változatlansága mellett - összefogja és
egyértelművé teszi a határidős, az opciós ügyletek és swap ügyletek határidős ügyletrésze
tekintetében alkalmazandó időbeli elhatárolások szabályait.
a 285. §-hoz
A javaslat előírja az értékpapír kölcsönügyletekhez kapcsolódóan elszámolt és ténylegesen
nem realizált, technikai jellegű eredmény (veszteség, illetve nyereség) időbeli elhatárolását.
Az így elhatárolt összegeket akkor kell megszüntetni és az eredményben ténylegesen
érvényesíteni, amikor a kölcsönügylet lezárását követően visszakapott értékpapír valamely
gazdasági esemény eredményeként kikerül a könyvekből, vagy ha egyáltalán nem kerül
visszaszolgáltatásra.
A hatályos számviteli előírások szerint a különböző jogszabályi rendelkezések alapján az
üzemeltetőnek térítés nélkül átadott eszközök (beruházások) nyilvántartási értéke rendkívüli
ráfordításként számolandó el, amennyiben az átadás a tulajdonjog átadását is jelenti. A
javaslat ennek időbeli elhatárolásával lehetővé teszi, hogy az átadásból származó veszteség a
kapcsolódó jövőbeni tevékenység eredményéből több év alatt térüljön meg és ne az átadás
évét terhelje egy összegben.
a 286. §-hoz
Lásd a 284. §-hoz tartozó indokolás.
a 287. §-hoz
A javaslat kiegészíti a hatályos rendelkezéseket, figyelemmel arra, hogy az eszközök és
szolgáltatások térítés nélküli átadását gyakran jogszabályok rendelik el, meghatározva az
átadáskor figyelembe veendő (alkalmazandó) értéket is.
Lásd a 285. §-hoz tartozó indokolást.
a 288. §-hoz
Lásd a 287. §-hoz tartozó indokolás első bekezdését.
a 289. §-hoz
A javaslat jelentős egyszerűsítésként lehetővé teszi a vevőnként, adósonként kisösszegű
követelések könyvvitelben elkülönített csoportja után elszámolandó értékvesztések
csoportszintű elkülönített kimutatását. Az elkülönített csoportonkénti egyösszegű értékvesztés
kimutatásával mentesül a vállalkozó az értékvesztés egyedi (követelésenkénti) kimutatása és
folyamatos tételes nyomon követése alól.
a 290. §-hoz
Lásd a 287. §-hoz tartozó indokolás első bekezdését.
303
Általános szabályként az elhatárolt, halasztott rendkívüli bevételeket a későbbiekben a
rendkívüli bevételekkel szemben kell megszüntetni. A kapcsolódó, későbbiekben felmerülő
költségek, illetve ráfordítások tartalma, nagyságrendje azonban esetenként azt indokolná,
hogy e bevételek inkább az egyéb bevételek, illetve a pénzügyi műveletek bevételei között
jelenjenek meg. A megbízható és valós összkép követelménye érdekében a javaslat ennek
teremti meg a jogszabályi lehetőségét.
Lásd a 285. §-hoz tartozó indokolás.
a 291. §-hoz
A vállalkozó valós piaci, vagyoni, pénzügyi helyzetét nagyban befolyásolhatja a kapcsolt
felekkel folytatott tranzakciók nagyságrendje és jellege, mivel azok - a kapcsolt viszony (a
közös érdekeltségi körbe való tartozás) miatt - nem feltétlenül a szokásos piaci feltételek
mellett jönnek létre. A számviteli törvény ezért előírta a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó
bizonyos információk beszámolóban való bemutatását. A 2006/46/EK irányelv
követelményeinek megfelelően azonban indokolt e kötelezettséget kibővíteni olyan módon,
hogy az azokra a kapcsolt felekkel lebonyolított ügyletekre is kiterjedjen, amelyek
bemutatásáról külön nem rendelkezik a számviteli törvény. Az ügyleteket csak akkor kell
bemutatni, ha azok lényegesek és nem a szokásos piaci feltételek között valósultak meg.
a 292. §-hoz
A vállalkozó működésére, pénzügyi helyzetére nemcsak azok a megállapodások, ügyletek
lehetnek hatással, amelyek megjelennek a beszámoló mérlegében, hanem azok is, amelyek a
beszámoló mérlegfordulónapján még nem, illetve egyáltalán nem jelennek meg abban. Annak
érdekében, hogy a beszámoló teljesebb képet adjon a vállalkozó működéséről, a számviteli
törvény előírta, hogy egyes mérlegen kívüli tételeket [például a függő és a biztos (jövőbeni)
kötelezettségeket] be kell mutatni a kiegészítő mellékletben. A 2006/46/EK irányelv előírásai
alapján azonban indokolt ezt a bemutatási kötelezettséget kiterjeszteni azon mérlegen kívüli
tételekre és mérlegben nem szereplő megállapodásokra is, amelyek bemutatásáról külön nem
rendelkezik a számviteli törvény. Fontos kritérium, hogy e tételeket és megállapodásokat csak
akkor kell bemutatni, ha az azokból származó kockázatok vagy előnyök lényegesek, és
bemutatásuk szükséges a vállalkozó pénzügyi helyzetének megítéléséhez.
a 293. §-hoz
A 2006/46/EK irányelv előírja, hogy azon vállalkozók, amelyek értékpapírjaival szabályozott
piacon (jellemzően tőzsdén) kereskednek, kötelesek meghatározott tartalmú vállalatirányítási
nyilatkozatot közzétenni, amelyben nyilvánosságra hozzák az általuk követett
vállalatirányítási (corporate governance) elveket. A javaslat szerint e nyilatkozatot az üzleti
jelentés részeként kell elkészíteni és közzétenni.
a 294. §-hoz
A javaslat - összhangban a 2006/46/EK irányelv előírásaival - az egyszerűsített éves
beszámolót készítő vállalkozók számára lehetővé teszi, hogy egyes tételek bemutatásától
eltekintsenek.
a 295. §-hoz
A javaslat hiánypótló rendelkezésként határozza meg, hogy az összevont (konszolidált) éves
beszámolót és üzleti jelentést az anyavállalat képviseletére jogosult személynek kell aláírnia.
a 296. §-hoz
A javaslat - a 2006/46/EK irányelvnek megfelelően - az összevont (konszolidált) kiegészítő
melléklet információtartalmát is kibővíti a más előírás alapján be nem mutatandó összevont
304
(konszolidált) mérlegen kívüli tételek és összevont (konszolidált) mérlegben nem szereplő
megállapodások és kapcsolt felekkel lebonyolított ügyletek jellemzőivel, amennyiben azok
szükségesek a konszolidálásba bevont vállalkozások egésze pénzügyi helyzetének
megítéléséhez.
a 297. §-hoz
A 2006/46/EK irányelvnek megfelelően - a felelős vállalatirányítási elvekkel összhangban -
az összevont (konszolidált) üzleti jelentésben be kell mutatni a vállalatcsoport belső
ellenőrzési és kockázatkezelési rendszereinek főbb jellemzőit az összevont (konszolidált) éves
beszámoló készítés összefüggésében, amennyiben a konszolidálásba bevont valamely
vállalkozás átruházható értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség valamely államának
szabályozott piacán (jellemzően tőzsdéjén) kereskedésre befogadták.
Lásd a 295. §-hoz tartozó indokolást.
a 298. §-hoz
Lásd a 283. §-hoz tartozó indokolást.
a 299. §-hoz
A javaslat egyértelművé teszi, hogy a számviteli törvény 20. §-ának (4) bekezdése szerinti
devizában történő könyvvezetésre és beszámolókészítésre való áttérésre csak az üzleti év
mérlegfordulónapjával kerülhet sor. Évközi áttérésre tehát e tekintetben nincs lehetőség.
a 300. §-hoz
A számviteli törvény 153. és 154. §-a előírja a kettős könyvvitelt vezető, cégjegyzékbe
bejegyzett vállalkozók részére, hogy éves beszámolójukat [egyszerűsített éves
beszámolójukat, összevont (konszolidált) éves beszámolójukat], kötelező könyvvizsgálat
esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó
független könyvvizsgálói jelentéssel együtt, valamint az adózott eredmény felhasználására
vonatkozó határozatot az adott üzleti év mérlegfordulónapjától számított 150 napon -
összevont (konszolidált) éves beszámoló esetén 180 napon - belül a cégbíróságnál helyezzék
letétbe. A letétbe helyezéssel egyidejűleg kötelesek a beszámolót a cégszolgálatnak
közzétételi célból is megküldeni.
A beszámolók elektronikus úton történő letétbe helyezésére és közzétételére 2005. január 1.
napjától van lehetőség. Amennyiben a vállalkozó a beszámolóját közzététel céljából a
cégszolgálathoz elektronikus úton küldi meg, ezzel eleget tesz a cégbírósági letétbe helyezési
kötelezettségének is.
A beszámolók döntő többsége azonban még mindig papír alapon kerül benyújtásra. A papír
alapon benyújtott beszámolók feldolgozása hosszú időt vesz igénybe. Mindezek azzal a
következménnyel járnak, hogy a beszámolók információtartalma a tényleges
megismerhetőség időpontjában már tájékoztató jellegűnek tekinthető, gazdasági, piaci
szempontból kevésbé hasznosítható. Így a jelenlegi rendszer nem képes biztosítani az adatok
gyors közzétételét, másrészt nincs tényleges lehetőség arra, hogy a törvényi kötelezettségüket
nem teljesítő vállalkozásokkal szemben gyors és hatékony fellépés történjen.
Ezért a javaslat a valós hitelezővédelmi szolgáltatás érdekében előírja, hogy a vállalkozók
beszámolóikat kizárólag elektronikus úton nyújtsák be. A módosítás 2008. január 1. napján
lép hatályba azzal, hogy a vállalkozóknak ezen új szabályokat a 2008. évben induló üzleti
évről készített azon beszámolókra kell alkalmazniuk, amelyeknek mérlegfordulónapja 2008.
december 31. vagy azt követő időpont.
305
a 301. §-hoz
A javaslat tartalmazza az Európai Unió jogára való megfelelő hivatkozásokat.
a 302. §-hoz
Lásd a 289. §-hoz tartozó indokolást.
XXI.	Fejezet
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A javaslatnak a gazdasági társaságokról szóló törvényt módosító rendelkezései, a számviteli
törvény módosításához kapcsolódva, szintén a 2006/46/EK irányelvnek való megfelelést
szolgálják, a számviteli beszámolóért való felelősség külön kiemelésével. Ennek keretében
valójában a jelenlegi felelősségi szabályok kerülnek megerősítésre.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 303. §-hoz
A gazdasági társaságokról szóló törvény módosítása - a 2006/46/EK irányelv
követelményeivel összhangban - egyértelművé teszi, hogy a vezető tisztségviselők és a
felügyelő bizottsági tagok társasággal szembeni - törvényben meghatározott - korlátlan és
egyetemleges felelőssége magában foglalja a számviteli beszámoló és a kapcsolódó üzleti
jelentés szabályszerű összeállításáért és nyilvánosságra hozataláért való felelősséget is. A
vezető tisztségviselők elsődleges felelőssége a beszámolók és a kapcsolódó üzleti jelentések
összeállítása, míg a felügyelő bizottságot ezekkel összefüggésben ellenőrzési kötelezettség
terheli.
a 304. §-hoz
Lásd a 303. §-hoz tartozó indokolást.
a 305. §-hoz
A javaslat tartalmazza az Európai Unió jogára való megfelelő hivatkozásokat.
XXII.	Fejezet
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V.
törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A javaslat annak érdekében, hogy a beszámolók a letétbe helyezést és a közzétételt követő
legrövidebb időn belül megismerhetővé váljanak, előírja, hogy a vállalkozók beszámolóikat
kizárólag elektronikus úton tegyék közzé. A vállalkozók az elektronikus közzététellel a
letétbe helyezési kötelezettségüknek is eleget tesznek. Ehhez a számviteli törvény
módosítása mellett szükséges a cégtörvény módosítása is.
A számviteli törvény szerinti beszámolók elektronikus úton történő közzétételének
kötelezővé tételére egységesen kerül sor. Az új szabályozás 2008. január 1. napján lép
hatályba azzal, hogy az érintetteknek ezen új szabályokat azon 2008. évi üzleti évre
306
vonatkozó beszámolójukra kell alkalmazniuk amelyek közzétételére 2008. december 31 -ét
követően kerül sor. Így ténylegesen első alkalommal 2009. elején kell eleget tenniük az új
előírásnak.
A javasolt megoldással biztosítható, hogy a beszámolók a közzétételt követő legrövidebb
időn belül megismerhetővé váljanak. Ebben az esetben a nyilvánosságra kerülő adatok a
piaci szereplők számára értékelhető és naprakész információt jelentenek.
A javaslat szerinti megoldás a naprakész céginformációkhoz történő hozzáférés biztosításán
túl, jelentősen szigorítaná a mulasztó vállalkozókkal szembeni fellépést.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 306. §-hoz
A módosítás az ingyenes céginformáció biztosítása körében egyértelművé teszi, hogy az
ingyenes céginformáció nem kérelemre, hanem honlapon keresztül, keresőprogram
segítésével ismerhető meg. Ez a megoldás adminisztratív szempontból akadálymenetessé teszi
az ingyenes céginformációhoz jutást.
a 307. §-hoz
A gyakorlatban jelentős igény mutatkozik arra, hogy a cégek beszámolóit (különösen azok
mérlegadatait) ne kizárólag cégiratként lehessen megismerni, arról másolatot kérni, hanem az
egyben csoportosítható cégadatként is funkcionáljon, így további feldolgozásra is alkalmas
legyen.
Ezért a javaslat lehetőséget ad arra, hogy:
—	a cégszolgálattól a beszámoló, annak részei (mérleg, eredménykimutatás,
kiegészítő melléklet) csoportosított céginformációként történő szolgáltatása is
kérhető;
—	a mérleg és az eredménykimutatás adatainak további feldolgozásra alkalmas
állapotban történő szolgáltatása is igényelhető.
a 308. §-hoz
A javaslat szerint a céginformációs szolgálatnak kell a beszámolót elektronikus úton
megküldeni. Az elektronikus úton történő benyújtással a cég letétbehelyezési és közzétételi
kötelezettségének is eleget tesz.
Az elektronikus okirati formában történő megküldés történhet úgy, hogy:
—	a beszámoló elektronikus okiratként készül és e formában tárgyalja meg és
hagyja jóvá a legfőbb szerv, vagy
—	a beszámolót papír alapú formában tárgyalja és fogadja el a legfőbb szerv.
Ebben az esetben a beszámoló elektronikusan rögzített formája
(számítógépben lévő adatok) képezi a megküldésre kerülő elektronikus okirat
tartalmát.
Amennyiben a beszámolóról a legfőbb szerv papír alapú formában határozott, a beszámolót
megküldő személy egyben azt is igazolja, hogy a megküldött beszámoló tartalma megegyezik
az elfogadott beszámolóéval.
307
Ebben az esetben a beszámolót megküldő személy köteles a papír alapú beszámoló egy
eredeti példányát 10 évig őrizni, és amennyiben a megküldött okirat szabályszerűségével
összefüggésben kétség merülne fel, köteles azt a cégbíróság felhívására bemutatni.
A javaslat kizárja annak a lehetőségét, hogy papír alapú beszámoló képi formátummá történő
átalakításával jöjjön létre az elektronikus okirat.
A beszámolóval együtt meg kell küldeni az adózott eredmény felhasználására vonatkozó
határozatot, továbbá kötelező könyvvizsgálat esetén a független könyvvizsgálói jelentést is,
amelyek elektronikus megküldésére szintén a beszámolóra vonatkozó szabályokat kell
alkalmazni.
A beszámoló megküldésére a cég szervezeti vezetője, jogi képviselője, vagy a cég számára
könyvviteli szolgáltatást nyújtó, erre meghatalmazott, megbízott könyvelője jogosult.
A beszámoló megküldésére közvetlenül vagy a kormányzati portálon keresztül kerülhet sor.
Ha a cégszolgálatnak elektronikus üzenet formájában közvetlenül kerül megküldésre, a
beszámolót fokozott biztonságú elektronikus aláírással kell ellátni, amennyiben a cégszolgálat
felé a kormányzati portál útján kerül benyújtásra, úgy az okmányirodában kiváltott kártya
(pin-kód) segítségével történik.
Annak érdekében, hogy a cég, a beszámolót benyújtó személy azonosíthatósága, valamint a
benyújtás jogszerűsége meghatározható legyen, a javaslat elektronikus űrlap csatolását írja
elő.
Az elektronikus űrlap formai és tartalmi követelményeit - egyetértésben a
pénzügyminiszterrel - az igazságügyi és rendészeti miniszter rendeletben állapítja meg.
a 309. §-hoz
A javaslat részletezi a cégszolgálatnak a beszámolók közzétételével és letétbe helyezésével
összefüggő feladatait. Ezért a javaslat előírja, hogy a cégszolgálat haladéktalanul biztosítja a
szabályszerűen érkezett beszámoló (beszámoló másolatának) megismerhetőségét. A
megismerhetőség a beszámoló egészére, illetve annak részeire is vonatkozik. A jövőben
másolat kérhető a beszámoló egészéről, illetve annak részeiről (mérleg, eredménykimutatás,
kiegészítő melléklet) is.
A javaslat a naprakész céginformációkhoz történő hozzáférés biztosításán túl jelentősen
szigorítaná a mulasztó cégekkel szembeni fellépést. A cégszolgálat a beszámoló letétbe
helyezésére és közzétételére előírt törvényi határidő lejáratát követő nyolc napon belül
felszólítja a céget a kötelezettség tizenöt napon belül történő teljesítésére. A határidő
eredménytelen eltelte esetén a cégszolgálat hivatalból törvényességi felügyeleti eljárás
lefolytatását kezdeményezi a cégbíróságnál. A javaslat ezzel a beszámoló letétbe
helyezésének, valamint közzétételének kikényszerítésére irányuló törvényességi felügyeleti
eljárás eredményességét garantálja.
A cégszolgálatnak a beszámolók közzétételének kikényszerítésével összefüggő jogosítványai
a gazdaság szereplői szempontjából kiemelkedő jelentőségűek. Egy eljárásban biztosít
ugyanis garanciát - a piaci szereplők számára - a beszámolók közzétételének
kikényszerítésével, valamint a nem jogszerűen működő cégek kiszűrésével kapcsolatban.
a 310. §-hoz
Figyelemmel arra, hogy a Cégközlöny 2008. január 1. napjától honlapon kerül „kiadásra”,
illetve, hogy a Cégközlöny honlapja számos új feladat ellátását is biztosítja (pl: hirdetményi
kézbesítés, cégek tevékenységi engedélyeinek közzététele), felülvizsgálatra került az ún.
hitelezővédelmi nyilvántartás megjelenítési helye is. A hatályos szabályozás a feladat ellátását
308
a Cégszolgálatra telepíti, azonban célszerűbbnek látszik e feladatot, a cégjegyzéktől független,
azonban azzal összekapcsolható, azzal összefüggésben álló, már létező rendszerben
megvalósítani.
a 311. §-hoz
A módosítás célja, hogy az adóhatóság a végelszámolás elrendeléséről haladéktalanul
értesüljön annak érdekében, hogy a cég megszűnéséhez kapcsolódó adóhatósági eljárásokra
felkészülhessen, és információval rendelkezzen arról is, hogy mely adózó köteles soron kívüli
adóbevallás benyújtására.
a 312. §-hoz
A javaslattal elérni kívánt cél az, hogy a cégbíróság ne töröljön a cégnyilvántartásból olyan
céget, amelynek az állami adóhatóságnál vagy a vámhatóságnál nyilvántartott köztartozása
van, vagy amelynek nyilvántartott köztartozása nincs ugyan, de a nála folytatott adóhatósági
eljárás még nem zárult le. Ennek érdekében a javasolt módosítás szerint végelszámolás esetén
a cégnyilvántartásból történő törlés iránti kérelem mellékleteként a cégbírósághoz be kell
nyújtani - az előzetesen a társaság legfőbb szervének is bemutatott, erre a célra rendszeresített
nyomtatványon kiadott - adóhatósági igazolást arról, hogy a társaságnak tartozása nincs, és a
társaságnál adóhatósági eljárás nincs folyamatban.
Végelszámolás, illetve felszámolás nélküli megszűnés esetén az adóhatóság elektronikus úton
tájékoztatja a cégbíróságot arról, hogy a cégnél van-e folyamatban eljárás, illetve arról, hogy
ellenőrzést, végrehajtást kezdeményez-e. Amennyiben a társaságnál eljárás van folyamatban,
vagy a cégbíróságnak a törlés iránti eljárás megindításáról szóló elektronikus értesítése
nyomán az adóhatóság ellenőrzést, végrehajtást kezdeményez a társaságnál, a cég a
cégnyilvántartásból csak az adóhatósági eljárások jogerős lezárásáról szóló, a cégbíróság
részére elektronikus úton megküldött értesítés alapján törölhető.
A fentiek megvalósulásához szükséges annak előírása is, hogy a cégbíróság az adóhatóságot a
végelszámolás, illetve felszámolás nélküli törlés iránti eljárás megindításáról elektronikus
úton értesítse.
A Ctv. 62. § (4) bekezdésének és 91. § (1) bekezdésének új rendelkezéseit a törvény hatályba
lépését követően indult megszüntetési eljárásokban kell alkalmazni.
A Ctv. 111. § (1) bekezdés f) pontját a folyamatban lévő végelszámolások esetén is
alkalmazni kell akkor, ha még nem történt meg a végelszámolást lezáró beszámoló
előterjesztése a Ctv. 111. § (1) bekezdésének 2007. december 31-éig hatályos szabályai
alapján.
a 313. §-hoz
Lásd a 312. §-hoz tartozó indokolást.
a 314. §-hoz
Lásd a 309. §-hoz tartozó indokolást.
a 315. §-hoz
Lásd a 312. §-hoz tartozó indokolást.
a 316. §-hoz
Lásd a 312. §-hoz tartozó indokolást.
a 317. §-hoz
Lásd a 312. §-hoz tartozó indokolást.
309
a 318. §-hoz
Lásd a 308. §-hoz tartozó indokolást.
a 319. §-hoz
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V.
törvény és egyéb törvények módosításáról szóló 2007. évi LXI. törvény megállapítja az EK
rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket, azonban a törvény elmulasztotta e
tekintetben a Ctv. jogharmonizációs klauzuláját kiegészíteni. E hibát javítja a rendelkezés.
TIZENEGYEDIK RÉSZ
XXIII.	Fejezet
A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az előterjesztés elfogadásával a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV.
törvény (a továbbiakban: Szjtv.) elsősorban a gyakorlati tapasztalatok alapján felmerült
igényeknek megfelelően módosul, ugyanakkor átvezetésre kerül néhány pontosítás is.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 320. §-hoz
A Javaslat elfogadásával a szerencsejáték szervezőnek általánosságban válik kötelezettségévé,
hogy a játékos kérésére a 200 ezer forintot meghaladó nyereményről igazolást adjon.
A jelenleg hatályos rendelkezések (csak sorsolásos játéknál és játékkaszinó esetében lehet
nyereményigazolást adni) felülvizsgálatát a gyakorlati tapasztalatok indokolják.
a 321. §-hoz
A Javaslat elfogadásával átalakul az állami monopólium védelmét célzó rendelkezés. A
jelenleg hatályos Szjtv. a külföldön szervezett szerencsejátékban történő részvételre
vonatkozó értékesítési, szervező, közvetítő tevékenységet tiltja, ugyanakkor nem a külföldről
folytatott szervező tevékenység sérti legjobban az állami érdekeket, hanem a magyar
jogszabályok figyelmen kívül hagyásával - tehát az állami adóhatóság engedélyének
hiányában - végzett szerencsejáték-szervezés.
a 322. §-hoz
A Javaslat célja végrehajthatóvá tenni a hatályos rendelkezéseket. Indokolt meghagyni az
önkormányzatok azon lehetőségét, hogy koncessziós pályázat esetén eldönthessék:
hozzájárulnak-e a tevékenység területükön való végzéséhez, vagy sem. Gyakorlatilag
lehetetlen valamennyi, több mint háromezer önkormányzat hozzájárulását beszerezni. Ezért a
Javaslat az országos pályázatok kiírásakor nem követeli meg az egyetértő nyilatkozatokat. A
pályázat nyertese viszont amikor a szervező tevékenységét megkezdi, az engedélyezési
eljárásban köteles az illetékes önkormányzatok egyetértését beszerezni. A Javaslat
elfogadásával tehát az országos szervezés lehetősége nem kerül korlátozásra a pályázat
kiírásakor, viszont a szervezés tényleges területét az engedély megadásáról való döntés előtt
beszerzett hozzájárulások fogják meghatározni, mely kör később újabb hozzájárulások
beszerzésével bővíthető.
310
a 323.§-hoz
A Javaslat meghatározza a szerencsejáték ügy fogalmát. Ezzel könnyebbé válik az állami
adóhatóság feladatainak meghatározása során az adóügyekhez képesti elhatárolás. A jelenleg
hatályos rendelkezések szerint az állami adóhatóság szerencsejáték ügyben hozott döntéseivel
szemben kizárólag bírósági felülvizsgálatnak van helye. A javaslat elfogadásával visszaállna a
2007.	január 1-jét megelőzően érvényesülő jogorvoslati rendszer - tehát bírságot kiszabó
határozatokkal szemben van helye fellebbezésnek -, amit az állami adóhatóság vezetője bírál
el.
A Javaslat elfogadása esetén a fellebbezéssel nem támadható ügyekben bírósági
felülvizsgálatra van lehetőség. Annak elkerülése érdekében, hogy az elsőfokú határozat
végrehajtásával olyan helyzetek alakuljanak ki, amelyeknél az eredeti állapot visszaállítása
aránytalanul nagy nehézségekbe ütközne, a Javaslat kimondja, hogy a bírósági
felülvizsgálatnak, azaz a keresetlevél benyújtásának a végrehajtás tekintetében halasztó
hatálya van.
a 324. §-hoz
A Javaslat elfogadásával - a jogsértés súlyára tekintettel - kerül bírsággal szankcionálhatóvá
a nyereményigazolásra vonatkozó szabályok megszegése, a felügyeleti ellenőrzésért fizetendő
igazgatási-szolgáltatási díj késedelmes megfizetése, a pénznyerő automata után az engedély
második évére járó igazgatási-szolgáltatási díj megfizetésének elmulasztása, a jackpot
rendszer üzemeltetésének feltételeire vonatkozó szabály megszegése, az elektronikus
kaszinóban készített videó-felvétel idő előtti törlése, valamint a játékautomata bejelentés
nélküli üzemeltetése.
a 325. §-hoz
Az Szjtv. 1991. augusztus 16-i hatálybalépése óta változatlanok azok a feltételek, melyek
esetén a sorsolásos játék engedély nélkül, csupán bejelentés alapján szervezhető. Az elmúlt 16
év változásai indokolják az eladható sorsjegyek számának és összértékének emelését.
a 326. §-hoz
A Javaslat elfogadásával a nyereményigazolás adására vonatkozó szabályt az
ajándéksorsolásokkal kapcsolatban továbbra is alkalmazni kell majd.
a 327. §-hoz
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a kaszinó név védelme nem elég hatékony. A
Javaslat elfogadásával a kaszinó szó használatának védelme érdekében a szabályok úgy
szigorodnak, hogy nem működtethető játékterem az épületben vagy helyiségben, ha arra
vonatkozóan a kaszinó elnevezést az épületen vagy az azzal kapcsolatos kereskedelmi
kommunikációban szerepeltetik. Természetesen a tilalom nem vonatkozik az elektronikus
kaszinók névhasználati jogára.
A hatályos rendelkezések szerint a játéktermet folyamatosan működtetni kell, azonban a
szervezőknek joguk van arra, hogy az állami adóhatóság általi nyilvántartásba vétel esetén
270 napig szüneteltethessék a játéktermet. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szükséges
karbantartási munkálatok ennél jóval rövidebb időn belül lefolytathatók. Mivel pedig a
jogintézmény célja a megfelelő üzemeltetéshez szükséges feltételek megteremtése, a Javaslat
elfogadásával 180 napra csökken a szüneteltetés leghosszabb időtartama.
Az Szjtv. 2006. augusztus 1-jén hatályba lépő módosításával kimondásra került, hogy a
szervező a személyi megfelelőség meghosszabbítására irányuló kérelmet a személyi
megfelelőség lejárta előtt legalább 10 munkanappal köteles benyújtani, ezen határidő
311
elmulasztásához ugyanakkor semmilyen szankció nem kapcsolódott. A Javaslat elfogadásával
az állami adóhatóság - a személyi megfelelőségre vonatkozó szabályok érvényesülésének
szigorúbb számonkérése érdekében - köteles megállapítani az engedélyek érvénytelenségét és
a tevékenység megszűnését, ha nem áll fenn a személyi megfelelőség, vagy a kérelem
elkésett.
Az Szjtv. végrehajtására kiadott 32/2005. (XI. 21.) PM rendelet teszi jelenleg lehetővé
pénznyerő automaták jackpot rendszerbe történő kötését. Mivel azonban ez a lehetőség
jelentősen befolyásolja a nyereményígéretet, indokolt egy törvényi szintű keretszabály
megalkotása.
a 328. §-hoz
Indokolatlan fenntartani az Szjtv. azon rendelkezését, miszerint - engedélye bevonásával - a
II.	kategóriába sorolt játékteremnek helyet adó vendéglátó-ipari egység üzemeltetője is
felelősségre vonható azért, hogy a szervező játékadó-fizetési kötelezettségét nem teljesítette.
A Javaslat elfogadásával továbbá a vendéglátó-ipari egység üzemeltetőjének engedélye sem
bevonásra kerül, hanem a jegyzőnek meghatározott ideig be kell záratnia az egységet.
a 329. §-hoz
A Javaslat elfogadásával az Szjtv. fogja meghatározni az elektronikus kaszinóban üzemeltetett
videó-technikai ellenőrzési rendszer útján megszerzett adatok kezelésének célját, illetve a
szervező adatkezelésének leghosszabb tartamát.
a 330. §-hoz
A hatályos Szjtv. kizárólag lóversenyfogadás és bukmékeri rendszerű fogadás esetén
határozza meg az egyidejűleg kiadható koncessziók számát. A Javaslat elfogadásával
egyidejűleg egy régióban csak egy személy számára válik átengedhetővé I. kategóriába sorolt
játékkaszinó működtetésének joga. Ez a rendelkezés - a piac korlátozása mellett - kellő
rugalmassággal teszi lehetővé nemcsak azt, hogy az ország területén egyszerre hét amerikai
típusú játékkaszinó működhessen, hanem azt is, hogy egy-egy régióban egész kaszinóváros is
kialakítható legyen.
a 331. §-hoz
A hatályos Szjtv. szerint évente kell a játékautomatát nyilvántartásba vetetni, viszont a
játékadó féléves összegét a félévenkénti nyilvántartásba vétel iránti kérelem benyújtását
megelőzően kell megfizetni. A Javaslat elfogadásával egyértelművé válik, hogy a
nyilvántartásba vételi kérelem benyújtása félévenként esedékes.
a 332. §-hoz
A Javaslat elfogadásával szigorodik a pénznyerő automaták után járó játékadó-fizetési
kötelezettség elmulasztásának szankciója. A hatályos szabályok szerint az állami adóhatóság
csak akkor vonhatja vissza a szervező engedélyeit, ha mind a bevallási, mind a fizetési
kötelezettség teljesítésében mulasztás következik be. A cél az, hogy a szankció az állam
számára súlyosabb jogsértéshez - az adófizetési kötelezettség elmulasztásához -
kapcsolódjon.
a 333. §-hoz
A hatályos szabályok - az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 273/2006. (XII. 23.)
Korm. rendelet - szerint az állami adóhatóságon belül a Központi Hivatal lát el minden, a
szerencsejáték-piac felügyeletével kapcsolatos feladatot. A Javaslat elfogadásával
hatékonyabbá fog válni az ellenőrzés, hiszen a regionális igazgatóságok adóellenőrei is
jogosultak lesznek a szervezők ellenőrzésére.
312
a 334. §-hoz
Az Szjtv. 7/A. §-a (1) bekezdésének módosítása és 26. §-a (20) bekezdéssel történő
kiegészítése szükségessé teszi az értelmező rendelkezések kiegészítését a jackpot rendszer és
a szerencsejáték ügy fogalmával. Előbbi az Szjtv. végrehajtási rendeletében szereplő hatályos
szöveg törvényi szintre emelése, míg utóbbi az állami adóhatóságnak a szerencsejáték-ágazat
felügyeletével összefüggő valamennyi eljárását lefedi.
a 335. §-hoz
A hatályos Szjtv. szerint a lóversenyfogadás szabályait az agrárpolitikáért és az
államháztartásért felelős miniszter együttes rendeletben állapítja meg. A felhatalmazás alapján
megalkotott, a lóversenyfogadás szabályairól szóló 20/1991. (XI. 5.) FM-PM együttes
rendelet 1991-óta nem került felülvizsgálatra, mely időszerűvé vált. Ezzel párhuzamosan
igény merült fel arra is, hogy rendeleti szinten kerüljenek megállapításra olyan szabályok,
mint például a ló- és agárversenyzés tisztaságát biztosító intézményrendszer működése,
melyek megalkotására ugyanakkor a felhatalmazás nem terjed ki. A lóversenyfogadás
(beleértve az agárversenyekre szervezett fogadást is) és a ló- és agárversenyzés szabályanyaga
szorosan összefügg, ugyanakkor a szabályozás szakmaiságának és rugalmasságának
biztosítása érdekében indokolt két külön miniszteri rendeletben elhelyezni őket. A
felhatalmazó rendelkezések Szjtv.-ben történő szerepeltetését az indokolja, hogy a ló- és
agárversenyzés célja elsősorban fogadási esemény biztosítása, így a lóversenyfogadáshoz,
mint szerencsejátékhoz való kötődése szoros.
TIZENKETTEDIK RÉSZ
XXIV.Fejezet
A fiatalok életkezdési támogatásáról szóló 2005. évi CLXXIV. törvény módosításáról
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat szerint a jövőben a Magyar Államkincstár is vezethet Start-számlát, illetve a
kamatszámítás fordulónapjára vonatkozó, valamint az életkezdési támogatással összefüggő
adatkezelési szabályok kormányrendelet helyett a törvényben szabályozottak lesznek.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 336. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a Magyar Államkincstár az életkezdési támogatás összegét
kincstári számlán tartja nyilván, amely csak az évenként jóváírt kamattal gyarapítható. A
befektetési szolgáltatónál nyitott Start-számlán elhelyezett összegek ellenben
állampapírokba, tőke- vagy hozamgarantált befektetési jegyekbe fektethetők, illetve
bankbetét nyitására használhatók. A Start-számlára meghatározott feltételek mellett
természetes személyek, illetve helyi önkormányzatok is teljesíthetnek befizetést. A Javaslat
szerint a Magyar Államkincstár is lehetőséget kap Start-számla nyitására, valamint az
elhelyezett követelések kezelésére. Ennek jogszabályi akadálya nincs, mivel az Áht. 18/B. §
(1) bekezdésének s) pontja lehetőséget ad a Kincstárnak befektetési szolgáltató tevékenység
végzésére az állam által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tekintetében.
a 337. §-hoz
Lásd az előző §-hoz tartozó indokolást.
313
a 338. §-hoz
A hatályos törvényből, illetve a kormányrendeletből hiányoznak, illetve nem pontosan
szabályozottak egyes olyan adatkezelési, nyilvántartási, adatszolgáltatási szabályok, amelyek
pl. az életkezdési támogatással összefüggő adatok megfelelő formában történő beérkezését
biztosítanák a gyámhivataloktól a Kincstárhoz, illetve lehetővé tennék egyes különleges
élethelyzetek (pl. titkolt terhesség, örökbefogadás, tanúvédelmi programban részt vevő
személyek helyzete stb.) kezelését. A Javaslat pontosítja, kiegészíti az ezzel kapcsolatos
rendelkezéseket.
a 339. §-hoz
Lásd az előző §-hoz tartozó indokolást.
a 340. §-hoz
A kincstári számlán elhelyezett összegek esetében a kamatszámítás fordulónapja jelenleg a
gyermek születésnapja. Ez a megoldás szinte állandó munkát igényel, a kincstári számlán
nyilvántartott követelés nagyságára azonban nincs érdemi hatással, ezért a Javaslat a
kamatszámítási fordulónapot december 31-ében való rögzíti, jelentősen egyszerűsítve ezáltal
a Kincstár munkáját.
a 341. §-hoz
A magasabb összegű állami támogatásra való jogosultságot igazoló irat, illetve az ehhez
kapcsolódó gyámhatósági adatszolgáltatás tartalmi és formai követelményeit az
államháztartásért felelős miniszter rendeletben állapítja meg.
TIZENHARMADIK RÉSZ
XXV.	Fejezet
A európai uniós csatlakozással összefüggő' egyes törvénymódosításokról, törvényi
rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések
megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény módosításáról
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvényjavaslat tartalmazza az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes
törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes
törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény az Európai
Csalásellenes Hivatallal történő együttműködést végző OLAF Koordinációs Irodára
vonatkozó rendelkezéseinek módosítását. A módosítás szabályozza az OLAF Koordinációs
Irodához nem az OLAF-tól, hanem állampolgároktól, és vizsgálattal nem érintett
szervezetektől beérkező megkeresések kezelését, előírva az illetékességgel rendelkező
közigazgatási szervek felé történő továbbítási kötelezettséget; bevezeti az OLAF
Koordinációs Iroda az európai uniós pénzeszközök szabályszerű felhasználásáról, a
támogatások hasznosításának ellenőrzési tapasztalatairól áttekintő átfogó értékelést
tartalmazó éves Összefoglaló készítési kötelezettségét; illetve az adatvédelmi követelmények
figyelembe vételével rendezi az Iroda adatkezelési jogosultságát, korlátozva azt a
legszükségesebb személyes adatok körére.
314
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 342.§-hoz
A törvény hatálybalépése után eltelt időszak szükségessé tette egyrészt a törvény szövegének
pontosítását, másrészt annak kiegészítését.
Az OLAF Koordinációs Iroda egyik fő feladata, hogy az OLAF részére annak konkrét, egyedi
ügyekre irányuló megkereséseinek teljesítése során segítséget nyújtson.
Az Irodához az elmúlt időszakban azonban nemcsak az OLAF-tól érkeztek megkeresések,
hanem állampolgároktól, és vizsgálattal nem érintett szervezetektől is. Ezen megkeresések,
illetve bejelentések haladéktalan elintézése érdekében intézkedik a törvény, hogy azokat az
Irodának továbbítani kell a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező közigazgatási szervek
felé.
E rendelkezésnek az ismerete szükséges azok számára, akik megítélése szerint valamely
szerv, szervezet vagy személy eljárása, illetőleg mulasztása az Európai Unió pénzügyi
érdekeit sérti, vagy veszélyezteti.
A javaslat figyelemmel van arra az Európai Unió részéről is felmerült igényre, hogy az
európai uniós pénzeszközök szabályszerű felhasználásáról, a támogatások hasznosításának
ellenőrzési tapasztalatairól áttekintő átfogó értékelést kell készíteni. Ehhez a feladathoz
nyújtana segítséget az az Összefoglaló, amely az Irodához érkező szabálytalanságokról, az
OLAF Magyarországgal kapcsolatos vizsgálatairól készülne el évente a pénzügyminiszter
részére.
a 343. §-hoz
Az OLAF Koordinációs Irodához érkező konkrét, egyedi megkeresések során
elengedhetetlen, hogy az Iroda jogosult legyen megismerni a megkeresésekben szereplő,
illetőleg az ügyekben érintett természetes személyek azonosításához, illetőleg a támogatással
érintett tevékenységükre vonatkozó, az ellenőrzéssel érintett dokumentumokban szereplő
személyes adatait. A törvény - az adatvédelmi követelmények figyelembe vételével - rendezi
az Iroda adatkezelési jogosultságát, korlátozva azt a legszükségesebb személyes adatok
körére.
Az Európai Bizottság negyedéves jelentéstételi kötelezettséget ír elő a tagállamok számára az
Európai Közösségek pénzügyi érdekeit érintő szabálytalanságok vonatkozásában a minél
hatékonyabb megelőzés és feltárás érdekében. Az OLAF Koordinációs Iroda feladata a
jelentéstételi kötelezettség teljesítése, így a törvény feljogosítja az Irodát a személyes adatok
kezelésére kizárólag abból a célból, hogy az európai közösségi jogi normákban előírt
jelentéstételi kötelezettségének eleget tudjon tenni.
A törvény garanciális szabályt tartalmaz arra nézve, hogy az OLAF Koordinációs Iroda az
adatokat kizárólag az OLAF felé továbbíthatja, és azokat az ellenőrzés végén haladéktalanul
köteles törölni.
A közösségi jog szabályozásából következik, hogy az OLAF jogosult a magyar hatóságokkal
való közvetlen kapcsolattartásra, és így a magyar bűnüldöző hatóságokkal történő
kapcsolattartásból következően a törvény szabályozza az Iroda bűnügyi személyes adatok
kezelését is, taxatíve meghatározva az adatok szűk körét, valamint azokat a bűncselekményi
tényállásokat, amelyekkel összefüggésben az OLAF adatokat kérhet.
315
XXVI.Fejezet
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról
szóló 1995. évi LVI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról
szóló 1995. évi LVI. törvény értelmében Magyarországon 1996 óta termékdíj-fizetési
kötelezettsége áll fenn a környezetet vagy annak valamely elemét terhelő, illetve
veszélyeztető termék előállítójának, behozójának, valamint forgalmazójának.
A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) célja, hogy megteremtse a termékdíj
befizetésének és beszedésének az adóhatóságtól a vámhatósághoz történő áthelyezésének
jogszabályi hátterét. A módosítás indoka, hogy vámhatóság hatékonyabban képes ellátni a
termékdíj beszedését, mivel egyfelől az adóhatósághoz képest a termékek termékdíjköteles
minőségének megállapítására szélesebb jogosítványokkal rendelkezik, másfelől a
termékdíjköteles termékek jelentős hányada import útján kerül Magyarországra, így a
vámeljárás során a vámhatóság már eleve kapcsolatba kerül Az ellenőrzések elvégzésére a
vámhatóság jogosítványaival, a környezetvédelmi hatóság hulladékgazdálkodási ismereteinek
igénybevételével kerülhet sor legsikeresebben, melyhez alkalmazható jogkövetkezmények is
társulnak.
A termékdíjas rendszer hatékony ellenőrzése több Európai Uniós hulladékgazdálkodási
előírás teljesítésének színvonalát is növelni képes, mivel a termékdíjas szabályozás
mentességi feltételeinek teljesítése túlnyomórészt hulladékgazdálkodási feladatok
teljesítésében merül ki. Ilyenek különösen a csomagolásról és a csomagolási hulladékok
kezelésének általános szabályiról szóló 94/2002. (V. 6.) Korm. rendeletben, az elektromos és
elektronikai termékek hulladékainak visszavételéről szóló 264/2004. (IX. 23.) Korm.
rendeletben, valamint az elemek és az akkumulátorok hulladékainak visszavételéről szóló
109/2005. (VI. 23.) Korm. rendelet foglalt követelmények.
Átláthatóbbá válik továbbá a termékdíjjal kapcsolatos eljárás, mivel a jövőben a termékdíj
bevallása, befizetése, kiszabása, visszaigénylése, ellenőrzése, és adók módjára való behajtása
is egy hatósághoz, a vámhatósághoz kerül. A termékdíj-mentesség megszerzésének feltételei
jelen módosítás alkalmával nem változnak, a mentességi határozatok kiadása a továbbiakban
is a környezetvédelmi hatóság feladata marad.
Mindezek alapján a vámhatósághoz teljesítendő a kötelezettek termékdíjfizetési
kötelezettségeiről szóló bevallás benyújtása és a termékdíj megfizetése oly módon, hogy az
APEH-hoz történő jelenlegi bevallási rend logikai alapjai nem változnának, azaz megmarad a
nettósítás és a visszaigénylés jelenlegi rendszere. Ezzel egyidejűleg megszűntethető a
beszámolás kötelezettsége a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium felé, amely az
adminisztrációs terheket csökkenti.
A bevallás egységesített informatikai háttérrel, 2010-től minden érintett számára
elektronikusan válik kötelezővé. Az elektronikus adatszolgáltatás az adatfeldolgozás és a
folyamatba épített ellenőrzés könnyítését szolgálja. A hasznosítás koordináló szervezethez
csatlakozott kötelezettek túlnyomó többsége jelenleg is elektronikusan szolgáltat adatot a
koordináló szervezetnek, így az elektronikus adatszolgáltatásra való teljes áttérés várhatóan
nem okoz majd fennakadást.
A bevallások ellenőrzése teljes körűen csak a vámhatóság feladatává válik, amely magában
foglalná a bevallásban közölt hasznosításra vonatkozó adatok hitelességének ellenőrzését is.
A vámhatóság ily módon a fizetési kötelezettség teljesülésének egész vertikumát
316
ellenőrizheti. Ennek eredményeként a fizetési kötelezettség alapjának vizsgálatától kezdődően
a bevallásban szereplő hasznosítási adatokkal alátámasztott mentességig egységes ellenőrzés
alakulhat ki, amelyet kiegészít és támogat a környezetvédelmi hatóság szakmai
hulladékgazdálkodási ellenőrzése. Az egységes ellenőrzési rendszer lehetővé teszi a pontos
folyamatba épített ellenőrzést (mivel nem szakad meg az ellenőrzési hatáskör láncolata),
valamint a kötelezettek tényleges, valamennyi kötelezettségére kiterjedő ellenőrzését.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 344. §-hoz
Szövegpontosító módosítás az „a továbbiakban: átvállaló” gyűjtőfogalom bevezetése.
a 345. §-hoz
A Javaslat a termékdíj bevallása, befizetése, kiszabása, visszaigénylése, és ellenőrzésével
kapcsolatos hatósági hatáskört a vámhatóság részére telepíti. A vámhatóság ennek
következtében nem csak az importált, hanem a hazánkban előállított, illetve az Európai
Unióból behozott termékdíjköteles termékek tekintetében eljáró hatósággá válik. Eljárásának
jogszabályi hátterét a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek
környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Kt.), az adózás
rendjéről szóló 2003. évi XCII. évi törvény (a továbbiakban: Art.), továbbá a közigazgatási
hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (a
továbbiakban: Ket.) biztosítja.
A Kt. szerinti kötelezettek mind a nyilvántartásba vételi kérelmüket, mind a termékdíj
bevallásukat a vámhatóság részére kötelesek benyújtani. A kötelezetteknek - az eddigi
gyakorlatnak megfelelően - havonta kell megállapítaniuk a fizetendő termékdíj összegét, és
arról az Art.-ben meghatározott gyakorisággal, de legalább negyedévente bevallást kell
benyújtania. Javaslat továbbá az adminisztrációs kötelezettségek teljesítésének szabályait is
egyszerűsíti azáltal, hogy a jelenlegi kettős adatszolgáltatás (adóhatóság, KvVM) helyett a
kötelezett csak a vámhatóságnak köteles beszámolót küldeni.
A kötelezett képviseletére az Art-ben foglalt szabályok irányadók azzal az eltéréssel, hogy a
Javaslatban felsorolt bizonyos eljárásokban csak állandó megbízással, illetve
meghatalmazással rendelkező, továbbá a Kt. végrehajtásáról szóló külön jogszabályban
meghatározott feltételeknek megfelelő képviselő járhat el.. E termékdíj ügyintéző alkalmazása
garanciát jelent az adminisztrációs kötelezettségek jogszabályoknak megfelelően teljesítésére.
Összességében a törvény egy választási lehetőséget kínál a kötelezettségek szakszerű
teljesítésére. A termékdíjas szakügyintéző minősítés - az általános adójogi képviselet
vonatkozásában meghatározottakon túli - sajátos feltételeit a törvény végrehajtási rendelete
szabályozza.
A Javaslat továbbá meghatározza a bevallás módját, módszerét, feltételeit, továbbá a
termékdíj befizetésére vonatkozó szabályokat. Ennek rendszere támogatja az elektronikus
úton történő adatszolgáltatást.
a 346. §-hoz
A fizetési kötelezettség keletkezésére vonatkozó szabályokat a Kt 3-4. §-a a két eljáró hatóság
általi eljárási rendnek (belföldi előállítású és az Európai Közösségből behozott termékek:
adóhatóság, importált termékek: vámhatóság) megfelelő bontásban szabályozza. A hatósági
jogkör módosulása miatt csupán a jogszabály szerkezeti felépítése változik, illetve az
importhoz kapcsolódó vámeljárási fogalmak kerülnek pontosításra.
317
a 347. §-hoz
A Javaslat a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló
1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseinek megfelelően megállapítja a hatóságok adatkezelési
tevékenységének célját és terjedelmét, illetve meghatározza a környezetvédelmi és a
vámhatóság kölcsönös adatszolgáltatásának alapvető elemeit, amelyek a hatékony
együttműködéshez szükségesek.
a 348. §-hoz
Az ellenőrzési hatékonyság növeléséhez szükséges az ellenőrzést végző hatóság
jogosítványainak pontos meghatározására, illetve a hatósági eszközrendszer továbbfejlesztése
a jelenleg nehezen kezelhető esetekre is. A vámhatóság szakértelmére támaszkodó helyszíni
ellenőrzés szabályai lehetőséget teremtenek az eljárás megindítására a hatósági
nyilvántartásban szereplő adatokkal nem jellemezhető esetekben is (a bejelentést nem teljesítő
kötelezettek tevékenysége, illetve ismeretlen személyek vagy szervezetek felelősségébe
tartozó gyártás vagy szállítás). A termékdíjköteles termékek sajátosságának megfelelően
kialakított rendelkezések alapja a Jöt., valamint az Art. ellenőrzésről szóló fejezete.
A jövedéki adó ellenőrzési jogosítványai között is szereplő hatósági felügyelet lehetősége a
kötelezettnél vagy a hasznosítónál a technológia, illetve a teljes termelési vagy hasznosítási
folyamat megismerése céljából szükséges. A hatósági felügyelet lehetőséget ad arra, hogy a
keletkező kötelezettség, illetve az elvégzett hasznosítás gyakorlati szempontból is
ellenőrizhető legyen.
Az adóhiány és a jogellenes magatartások szankciórendszere az Art. jogkövetkezményekről
szóló fejezetének alapul vételével, a sajátos, termékdíjjal kapcsolatos jogsértések
következményeivel kiegészülve alkot zárt rendszert. Az eljárás biztosítása (pl. a bizonyítékul
szolgáló áru eltűnésének megakadályozása) és a termékdíj beszedési feltételeinek teljesítése
érdekében szükség lehet az áru lefoglalására is.
a 349. §-hoz
A jogszabály szerkezeti módosulása miatt szükséges az export, illetve a kivitel esetén történő
visszaigénylés lehetőségének e §-ba való áthelyezése.
A Javaslat - figyelemmel a vállalkozókra már kötelező adóbevallási szabályokra -
fokozatosan vezeti be a termékdíjköteles termékekkel kapcsolatos eljárásokban az
elektronikai adatszolgáltatást. Így első körben a termékdíj visszaigénylését lehet kizárólag
elektronikus úton és formában benyújtani, majd 2010. január 1-től e szabály vonatkozik a
bevallásra is.
a 350. §-hoz
A törvény szerint a termékdíj egyik célja, hogy a környezetet vagy annak valamely elemét a
termék előállítása, forgalmazása, felhasználása során, illetőleg azt követően közvetlenül,
illetve közvetve terhelő vagy veszélyeztető termék által okozott környezeti veszélyeztetések,
illetőleg károk megelőzéséhez és csökkentéséhez pénzügyi forrásokat teremtsen. A termékdíj
társadalmi legitimációját erősíti, ha a bevételek egy része a rendszer versenysemlegességét
biztosító hatósági rendszer fejlesztését szolgálja. A bevételek - az előirányzatokon felüli -
részének részleges visszaforgatása hozzájárulhat az ellenőrzés eredményességéhez. Az
eredményes és következetes ellenőrzés kikényszeríti a környezetvédelmi célok teljesülését, a
mentesség érdekében a hulladékkeletkezés megelőzését, és a keletkezett hulladék
hasznosítását.
318
TIZENÖTÖDIK RÉSZ
XXVII.	Fejezet
A korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alóli mentesítésről
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvényjavaslat az egyes foglalkoztatókat, illetőleg egyéni vállalkozókat a 2008. évtől már
érdemben is terhelő többletjárulék-fizetési kötelezettség alóli mentesítés legfontosabb anyagi
és eljárási szabályait tartalmazza.
A Tbj. 2007. január 1-jétől hatályos rendelkezései értelmében a biztosítottak
korkedvezményes nyugdíj-jogosultságának megszerzésére csak a foglalkoztató többletjárulék-
fizetése ellenében kerülhet sor, azzal, hogy a 2007. évben a korkedvezmény-biztosítási
járulékot a központi költségvetés fizeti meg a foglalkoztató helyett. A korkedvezmény-
biztosítási járulék mértékét a Tbj. a társadalombiztosítási járulék alapjának alapulvételével,
annak 13%-ában állapította meg.
A hatályos rendelkezések szerint a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetését a központi
költségvetés - évente fokozatosan csökkenő mértékben (2007-ben 100%-os, 2008-ban 75%-
os, 2009-ben 50%-os, 2010-ben 25%-os arányban) - vállalja át, azaz 2011. január 1-jétől a
többletjárulékot teljes egészében az érintett foglalkoztató fizeti.
A többletjárulék megfizetése a biztosított korkedvezményre jogosító munkakörben, illetőleg
munkahelyen történő foglalkoztatásához kapcsolódik. A korkedvezményre jogosító
munkaköröket a Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet - 2007. január
1-jétől hatályon kívül helyezett, de 2010. december 31-éig alkalmazni rendelt - 1. számú
melléklete tartalmazza. A jegyzék mintegy 800 korkedvezményre jogosító munkakört
tartalmaz.
A korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékébe eredendően olyan munkakörök
kerültek felvételre, amelyek az emberi szervezet fokozott igénybevételével jártak, illetőleg az
egészségre különösen ártalmasak voltak. Természetesen azokat a munkáltatókat, amelyek a
munkavédelmi rendelkezéseket nem tartják be, a munkavédelmi hatóság a jogszabályban
meghatározott szankciókkal sújtja. Vannak azonban olyan kockázatok, amelyek nem érik el a
jogellenesség szintjét, de összességükben eredményezhetik a szervezet fokozott terhelését.
Azoknál a jegyzékben szerepelő munkaköröknél tehát, ahol fokozott terhelés - a technikai-
technológiai fejlődés és a megfelelő munkakörülmények biztosítása révén - nincs, nem
indokolt a munkáltatót járulékfizetésre kötelezni és korkedvezményt biztosítani. A
törvényjavaslat a fenti célok érdekében szabályozza a járulékfizetés alóli mentesülés
feltételeit, a feltételek ellenőrzését, a mentesítés esetleges visszavonását és az eljárás
legfontosabb szabályait.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 351. §-hoz
A rendelkezés meghatározza a Javaslatban foglaltak szabályozási célját, illetőleg értelmező
rendelkezéseket tartalmaz. Tekintettel arra, hogy a korkedvezmény-biztosítási járulék
megfizetésének kötelezettsége a Tbj.-ben került szabályozásra, a terminológiai összhang
megteremtése érdekében indokolt a Tbj. fogalomhasználatának átvétele.
319
a 352. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetési kötelezettsége alóli
mentesítés a foglalkoztató, illetve az egyéni vállalkozó kérelmére induló hatósági eljárásban
történik, amelynek során a hatóság az (1) bekezdésben foglalt körülmények fennállását,
illetőleg az azok elkerülése vagy mérséklése érdekében hozott foglalkoztatói intézkedéseket
vizsgálja. A foglalkoztató a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól csak a
korkedvezményre jogosító munkakörökben foglalkoztatottak munkakörülményeinek lényeges
javításával mentesülhet.
Figyelemmel arra, hogy a mentesítés következményeként az adott munkakörben
foglalkoztatott biztosított a mentesítés időpontjától korkedvezményre jogosító szolgálati időt
nem szerez, a (3) bekezdés előzetes tájékoztatási kötelezettséget ró a foglalkoztatóra a
mentesítés iránti kérelem benyújtását, illetőleg a mentesítésről hozott döntést követően az
érintett munkakörben elhelyezkedni kívánó, leendő foglalkoztatott számára.
A munkavállalói érdekek védelmében a Javaslat lehetővé, illetőleg bizonyos esetekben
kötelezővé teszi, hogy a hatóság utólagosan, hivatalból ellenőrizze a mentesítés alapjául
szolgáló feltételek fennállását.
a 353. §-hoz
A Javaslat - a mentesítési kérelemmel érintett egyes biztosítottak mellett - ügyféli
jogosítvánnyal ruházza fel a foglalkoztatónál képviselettel rendelkező szakszervezeteket is,
úgy a mentesítés megállapítására, mint az annak visszavonására irányuló hatósági
eljárásokban.
a 354. §-hoz
A rendelkezés a törvény végrehajtásához szükséges alacsonyabb szintű jogszabályok
megalkotására ad felhatalmazást a Kormány, illetőleg a foglalkoztatáspolitikáért felelős
miniszter számára.
TIZENHATODIK RÉSZ
XXVIII.	Fejezet
Az erőforrás-fejlesztési hozzájárulásról
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az adónemek számának csökkentése indokolt azoknál az elvonási formáknál, melyek hasonló
célokra kerülnek felhasználásra. Ezzel egyszerűsödik az adórendszer, átláthatóbbá,
egyértelműbbé válik az adózási kötelezettség, csökken az adminisztrációs teher. Ezen célok
megvalósítása érdekében a következőket tartalmazza a javaslat:
-	A szakképzési hozzájárulás, a rehabilitációs hozzájárulás, és az innovációs járulék
összevonása egyetlen közös adónembe (erőforrás-fejlesztési hozzájárulás).
-	Az összevonás úgy valósul meg, hogy az adóterhelés nemzetgazdasági szinten nem
növekedik és a költségvetés által ellátott feladatok nem sérülnek.
-	Az erőforrás-fejlesztési hozzájárulás (efeho) mértéke az egyes vállalkozásoknál a
foglalkoztatottak létszámától függ.
Az efeho alapja a korrigált nettó árbevétel (az iparűzési adóalap).
320
Az 50 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató vállalkozásoknak nem kell fizetniük a
korábbi innovációs járuléknak megfelelő cél szerint, ehhez hasonlóan a 20 fő alatti cégeket
továbbra sem terheli a rehabilitációs hozzájárulásnak megfelelő cél szerinti befizetési
kötelezettség.
A szakképzési hozzájárulás, valamint az innovációs járulék terhére jelenleg elszámolható
tételek fennmaradnak, a fizetendő adóba (adóelőlegbe) beszámíthatók, vagy
visszaigényelhetők
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 355. §-hoz
A rendelkezés meghatározza az efeho fizetésére kötelezettek körét.
a 356. §-hoz
A Javaslat rögzíti az efeho alapját.
a 357. §-hoz
E rendelkezés tartalmazza az efeho fizetési kötelezettség mértékét a foglalkoztatott létszám
függvényében.
a 358. §-hoz
E szakaszok tartalmazzák az efehon belüli képzési rész mértékét, illetve rögzítik azokat a
szabályokat, amelyek a teljesítés módját meghatározzák.
a 359. §-hoz
Lásd a 358. §-hoz tartozó indokolást.
a 360. §-hoz
Lásd a 358. §-hoz tartozó indokolást.
a 361. §-hoz
Lásd a 358. §-hoz tartozó indokolást.
a 362. §-hoz
E szakasz tartalmazza az efehon belüli innovációs rész fizetésére kötelezettek körét, a
kötelezettség mértékét, illetve rögzíti azokat a szabályokat, amelyek a teljesítés alternatív
módjait meghatározzák.
a 363. §-hoz
A rendelkezés meghatározza az efeho rehabilitációs részét, illetve a rögzíti, hogy az a
Munkaerőpiaci Alapot illeti meg, E szakasz rendelkezik az efeho innovációs részének a
Kutatási és Technológiai Innovációs Alap részére történő átutalásáról is.
a 364. §-hoz
Az efeho teljesítésére vonatkozó eljárási szabályokat tartalmazza.
a 365. §-hoz
A Javaslatban előforduló egyes fogalmak meghatározását tartalmazza.
321
a 366. §-hoz
Felhatalmazó rendelkezéseket tartalmazza.
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatályba léptető rendelkezések
a 367. §-hoz
A Javaslatban szereplő módosítások főszabályként 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
a 368. §-hoz
A Javaslat szerint a módosítások 2008. január 1-jén lépnek hatályba, azonban az Szja tv.
39. §-a (1) bekezdésének az agrár de minimis támogatásokra vonatkozó rendelkezését a 2007.
évről szóló adóbevallásnál is figyelembe kell venni, ezért az említett rendelkezés módosítása e
törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
a 369. §-hoz
A Javaslatnak a Tao.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
a 370. §-hoz
A Javaslatnak az Eva-t módosító rendelkezései főszabályként 2008. január 1-jén lépnek
hatályba.
A tevékenység megszüntetéséig be nem folyt bevétel elszámolására vonatkozó rendelkezés a
kihirdetést követő 8. napon lép hatályba.
a 371. §-hoz
A Javaslatnak az Ekho tv.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
a 372. §-hoz
A Javaslatnak a Kjtv.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
322
a 373. §-hoz
A Javaslatnak a Jöt-öt módosító rendelkezései főszabályként 2008. január 1-jén lépnek
hatályba.
Ettől eltérően 2008. február 1-jén lép hatályba az adóraktár-engedélyesek, illetve a jövedéki
engedélyes kereskedők vevőnyilvántartása adattartamának kibővítésére és egységesítésére,
valamint a dohánygyártmányok körének kiegészítésére vonatkozó módosítások.
2008.	április 1-jén lép hatályba a cigaretta 2008. évre előirányzott kétlépcsős adóemelésének
első üteme, és ettől az időponttól változik a cigaretta, a finomra vágott fogyasztási dohány és
az egyéb fogyasztási dohány új adóminimuma is.
A felhelyezett zárjegyekről teljesítendő napi adatszolgáltatás 2008. július 1-jén lép hatályba.
A mulasztási bírság, valamint a jövedéki bírság kivetésére, illetve összegére vonatkozó,
szigorítást jelentő rendelkezéseket a Javaslat szerint csak a törvénymódosítás hatálybalépését
követően indult ügyekben, valamint megismételt eljárásokban kell alkalmazni. A jövedéki
szankcionálásban az adózókra nézve kedvezőbbé váló rendelkezéseket (mérlegelés,
méltányosság, stb.) viszont a törvény hatálybalépésekor már folyamatban lévő ügyekben is
alkalmazni kell.
A mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedékiadó-visszatérítés megváltozott
szabályait a 2007. december 31-ét követően keletkezett adó-visszaigénylési jogosultság
esetében kell alkalmazni.
a 374. §-hoz
A Javaslatnak az Etv-t. módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
a 375. §-hoz
A Javaslatnak az Vtv.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
a 376. §-hoz
A Javaslat Htv-t érintő rendelkezései főszabály szerint 2008-ban lépnek hatályba. A helyi
építményadót és a telekadót érintő rendelkezések azonban - a tulajdonos fogalmának
pontosítása kivételével - csak 2009-től lesznek hatályosak.
a 377. §-hoz
A Javaslat Itv-t módosító rendelkezései a 2008. január 1-jén lépnek hatályba. E szabályokat az
ezen időpontot követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az állami adóhatóság
tudomására jutott vagyonszerzési és kezdeményezett elsőfokú és jogorvoslati ügyekben kell
alkalmazni. Ehhez képest az Itv. 23/A. §-ának (7) bekezdését módosító rendelkezést - azaz a
továbbértékesítés igazolási kötelezettségének eltörlését érintő szabályt - azokban a
vagyonszerzésekben is alkalmazni kell, amelyekben az igazolásra nyitva álló határidő (2 év és
15 nap) 2007. december 31-ig még nem telt le.
a 378. §-hoz
A Javaslat Gjt-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jétől lépnek hatályba.
a 379. §-hoz
A Javaslat luxusadót érintő rendelkezései főszabály szerint 2008. január 1-jétől lépnek
hatályba. Az értelmező rendelkezéseket pontosító szabályok azonban - összhangban a helyi
adótörvény változásával - csak 2009-től válnak hatályossá.
323
a 380. §-hoz
E törvénynek az Art.-t módosító rendelkezései - a (2)-(5) bekezdésben foglaltak kivételével -
2008.	január 1-jén lépnek hatályba.
E törvénynek az Art. 36/A. §-át, 85/A §-ának (3) bekezdését, 88/A. § (2) bekezdésének d)
pontját és 172. §-ának (17) bekezdését megállapító rendelkezéseit 2008. március 1-jétől kell
alkalmazni.
Lásd még a 205. §-hoz tartozó indokolást.
E törvénynek az Art. 175. § (16) bekezdését megállapító rendelkezése 2007. november 16-án
lép hatályba, azzal, hogy alkalmazni csak 2009. január 1-jétől kell.
E törvénynek az Art. 175. § (17)-(19) bekezdéseit megállapító rendelkezései 2007. november
16-án lépnek hatályba.
a 381. §-hoz
A Javaslatnak a Tbj.-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
a 382. §-hoz
A Javaslatnak a Eho-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
a 383. §-hoz
A Javaslat Öpt-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jétől lépnek hatályba.
a 384. §-hoz
A Javaslat Mpt-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jétől lépnek hatályba.
a 385. §-hoz
A Javaslatnak a Flt-t módosító rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
a 386. §-hoz
A Javaslat a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC törvényt
módosító rendelkezései 2008. január 1-jétől lépnek hatályba.
a 387. §-hoz
A számviteli törvény és a gazdasági társaságokról szóló törvény módosításai 2008. január 1-
jén lépnek hatályba azzal, hogy azokat első alkalommal a 2008. évben induló üzleti évről
készített beszámolóra kell alkalmazni. A számviteli törvény egyes módosított rendelkezései a
2007.	évi üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazhatók.
a 388. §-hoz
Lásd a 387. §-hoz tartozó indokolást.
a 389. §-hoz
A javaslat beszámolók elektronikus megküldésére vonatkozó szabályai - a számviteli törvény
módosításával összhangban - 2008. január 1-jén lépnek hatályba azzal, hogy az érintett
rendelkezéseket azon 2008. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni,
amelynek mérlegfordulónapja 2008. december 31. vagy azt követő időpont.
a 390. §-hoz
Az Szjtv-t módosító rendelkezések 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
324
a 391. §-hoz
Az Fétám tv.-t módosító rendelkezések a kihirdetés napján lépnek hatályba.
a 392. §-hoz
Az EUCS tv-t módosító rendelkezések 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
a 393. §-hoz
A Kt-ra vonatkozó módosítás is főszabályként 2008. január 1-jén lép hatályba. Kivételt az
állandó meghatalmazással, megbízással rendelkező képviselőnek előírt termékdíj ügyintézői
végzettséget előíró rendelkezés jelent, a megszerzésére vonatkozó felkészülési idő biztosítása
érdekében.
a 394. §-hoz
A Javaslat szerinti, a kihirdetéstől számított nyolcadik napon történő hatályba lépés lehetővé
teszi a hatósági eljárások mielőbbi megindítását, tekintettel arra, hogy a foglalkoztatókat
2008.	január 1-jétől már ténylegesen is terheli a korkedvezmény-biztosítási járulék
megfizetési kötelezettsége.
a 395. §-hoz
Az efeho törvény rendelkezéseinek hatályba léptetése.
Módosító rendelkezések
a 396. §-hoz
A Javaslat szövegrész-cserékkel
-	jogszabályváltozás miatt pontosítja a mezőgazdasági őstermelő, a bér, a nyugdíj, az
értékpapír, valamint az adóterhet nem viselő járandóság fogalmát, továbbá pontosítja az
utalvány formájában megjelenő vagyoni érték (bevétel) meghatározását;
-	egyszerűsíti az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba és nyugdíj-előtakarékossági
számlára befizetett összegek alapján történő adóvisszatérítések eljárási rendjét;
-	kiigazítja az értelmezési problémákat felvető rendelkezéseket;
-	felemeli az egyéni vállalkozó fejlesztési tartalékképzési lehetőségét a jövedelem 25
százalékáról 50 százalékára;
-	megszünteti a mezőgazdasági őstermelőnél az internet-használat díjának 30 százalékában
elszámolható költség évi 60 ezer forintos korlátozását, továbbá 50 százalékra emeli a
díjból elszámolható részt az elektronikus bevallás adására kötelezett őstermelőnél;
-	átvezeti a jogszabályváltozásokkal és e törvény módosításaival összefüggő
hivatkozásokat, illetőleg azok változásait.
a 397. §-hoz
A cégeljárási törvény előírása értelmében a magyar jogszabály alapján alakult gazdasági
társaság a központi ügyintézési helyét - megszűnése nélkül - külföldre helyezheti, ami a
kettős adóztatás elkerüléséről kötött nemzetközi szerződés alapján a legtöbb esetben azt
eredményezi, hogy a társaság külföldi illetőségűvé válik. Nem kizárt azonban, hogy ez a
társaság egyes tevékenységeit továbbra is Magyarországon végzi. A hatályos társasági
adótörvényből azonban nem vezethető le, hogy ilyenkor külföldi vállalkozóként adóköteles.
Erre tekintettel a Javaslat - 2008-tól - külföldi illetőségű adózónak, azaz külföldi
vállalkozónak tekinti a külföldi személy (a külföldi jogszabályok alapján létrejött jogi
személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb
325
szervezet) mellett a külföldi illetőségű személyt is, ha belföldi telephelyen végez vállalkozási
tevékenységet.
A bejelentett részesedés értékesítésekor keletkező árfolyamnyereség adózás előtti
eredményből történő levonásának feltételét a Javaslat két évről egy évre csökkenti. Ennek
következtében - tekintettel arra, hogy ilyen bejelentés a 2007. január 1-jétől megszerzett
részesedésre tehető - már a 2008-ban értékesített bejelentett részesedés alapján lehetővé
válhat az adóalap csökkentése.
A Javaslat pontosítja a korábban munkanélküli személy fogalmát azzal, hogy a nyilvántartott
munkanélküli kifejezés helyébe a nyilvántartott álláskereső kifejezés lép, megfelelve ezzel
foglalkoztatási törvényben használt kifejezésnek.
A Javaslat 2008. január 1-jétől a közhasznú társaság, a vízitársulat, a közhasznú,
kiemelkedően közhasznú jogállással rendelkező nonprofit gazdasági társaság és a szociális
szövetkezet számára lehetővé teszi az adózás előtti eredmény csökkentését a helyi iparűzési
adó összegével, legfeljebb az adózás előtti nyereség mértékéig, feltéve, hogy nincs az adóév
utolsó napján az állami adóhatóságnál vagy az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott
adótartozásuk.
a 398. §-hoz
A Javaslat az utalvány fogalmát pontosítja.
a 399. §-hoz
A Javaslat az ekho választását lehetővé teszi a díszletezők, díszítők és a népi iparművész
igazolvánnyal rendelkező magánszemélyek számára is.
a 400. §-hoz
A Javaslat technikai módosítást tartalmaz.
a 401. §-hoz
A Javaslat a Jöt-ben szereplő és időközben megváltozott elnevezésű törvények címeinek az
időközbeni törvénymódosítások miatt szükséges pontosításáról rendelkezik.
A felhasználói engedélyesekre vonatkozó rendelkezés arra tekintettel módosul, hogy 2008.
január 1-jétől a biodízel gázolajba történő bekeverése nem csak kőolaj-finomítóban, hanem
finomítói ásványolajraktárban és ásványolaj-tárolóban is végezhető.
A Javaslat 74. §-a biodízel-adóraktár fogalom helyett bevezeti a bioüzemanyag-adóraktár
fogalmat, amelybe a továbbiakban a biodízel-adóraktár is beletartozik. Így szükséges a
biodízel-adóraktárra történő utalások helyettesítése a bioüzemanyag-adóraktárra történő
hivatkozásokkal.
A cigaretta 2008. évre előirányzott kétlépcsős adóemelésének második ütemében 2008.
szeptember 1-jével ismét változik (emelkedik) az adómérték, továbbá emelkedik a cigaretta, a
finomra vágott fogyasztási dohány és az egyéb fogyasztási dohány adóminimuma is.
a 402. §-hoz
A Javaslat az új villamos energia törvény változása miatt szükséges, technikai módosítást
tartalmaz.
a 403. §-hoz
A Javaslat a Htv-be iktatandó új - 1. és 2. számú - mellékletek miatt a jelenlegi - iparűzési
adóalap-megosztási módokat tartalmazó - mellékletének számozása 3. számú mellékletre
változik. Ezért szükséges a Htv. 39. §-ának (2) bekezdésében lévő hivatkozás módosítása.
326
a 404. §-hoz
A hatályos Itv. csupán a gépjármű, pótkocsi haszonélvezeti joga értékének megállapítása
tekintetében rendelkezik, a Javaslat 2008. január 1-jétől - a könnyebb értelmezhetőség
kedvéért - valamennyi vagyoni értékű jog esetére tartalmaz rendelkezést az Itv. 24. §-a. A
módosítás szigorítást nem jelent, hiszen a gépjármű illetékének speciális szabályai miatt eddig
is csak egyféle módon lehetett megállapítani a gépjárműre vonatkozó vagyoni értékű jog
értékét. Az Itv. 28. §-ában eszközölt változatás szintén az egységes jogértelmezést segíti elő.
Az Itv. 78. §-ában és a Mellékletben végrehajtott - Javaslat szerinti - módosítás pedig
technikai jellegű.
a 405. §-hoz
A Gjt. 6. §-ának (2) bekezdésében a lakópótkocsi esetén az önsúly alapján kell megállapítani
az adó alapját. A Javaslat - az egységes megítélés érdekében - a lakókocsik számára is ezt az
adóalap-megállapítást rendeli alkalmazni.
a 406. §-hoz
A luxusadó és a helyi építményadó tárgyi hatálya részben - a lakások és az üdülők esetén -
fedi egymást, s 2009-től mindkét esetben azonos módon kell megállapítani az adó alapját (a
számított értéket). A két adónem közötti összhang megteremtése érdekében a luxusadó
törvényben lévő hivatkozások a helyi adótörvény mellékleteire történő hivatkozásra
változnak.
a 407. §-hoz
Lásd a 487. §-hoz fűzött indokolást.
A Tbj. 56/A. §-a értelmében a magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett
külföldi munkáltatónak a Magyar Köztársaság területén biztosítási kötelezettséggel járó
jogviszony keretében munkát végző vagy kiküldetésben lévő munkavállalója
(foglalkoztatottja) biztosítási jogviszonyával kapcsolatos jogok és kötelezettségek
tekintetében a külföldi munkáltató (foglalkoztató) képviseletére az Art. 7. §-át kell
alkalmazni. A képviseletre vonatkozó meghatalmazás hiányában a külföldi munkáltató
(foglalkoztató) képviseletét ellátó személynek a munkavállalót (foglalkoztatottat) kell
tekinteni. Az Art. 16. § (4) bekezdése szövegének pontosítása egyértelművé teszi, hogy a Tbj.
56/A. §-a szerinti személy a saját biztosítási jogviszonya tekintetében is kötelezett bejelentés
teljesítésére. Ugyanezen bekezdés kiegészítése a foglalkoztató telephelyével, lakóhelyével,
illetőleg a foglalkoztató jogelődjének nevével és adószámával lehetőséget teremt az
egészségbiztosítási nyilvántartásban azon foglalkoztatók és biztosított személyek
beazonosítására, ahol a biztosításba való bejelentés még a 2006. december 31-ig hatályos
szabályok alapján közvetlenül az egészségbiztosítási szervekhez történt.
A feketegazdaság elleni fellépéshez kapcsolódó feladatok egy része a munkaügyi hatóságra
hárul. E feladatok ellátásának elősegítése és a munkaügyi hatóság hatékonyságának növelése
érdekében az állami adóhatóság a munkaügyi hatóság részére az Art. 16. § (4) bekezdésében
meghatározott adatokon túl átadja az adózó valamennyi általa ismert pénzforgalmi
bankszámlájának jelzőszámát is.
Lásd a 487. §-hoz fűzött indokolást.
Az Art. 31. § (10) bekezdése szövegének kiegészítését a 2008. január 1-jétől bevezetésre
kerülő rehabilitációs járadék indokolja, amely nyugdíjjárulék fizetési kötelezettséggel járó
juttatás. A rehabilitációs járadékot folyósító szerv mentesül a havi adó- és járulékbevallás
benyújtási kötelezettsége alól a rehabilitációs járadékból levont nyugdíjjárulék tekintetében. A
327
rehabilitációs járadék nettó módon, azaz a nyugdíjjárulékkal csökkentett összegben kerül
kifizetésre, így a járadékot terhelő nyugdíjjárulék eleve a Nyugdíjbiztosítási Alapban marad.
Ebből következően felesleges a nyugdíjat, rehabilitációs járadékot folyósító szerv számára
bevallási kötelezettséget előírni, mivel azzal együtt járna a befizetési kötelezettség teljesítése
is. Indokolatlan és felesleges pénzmozgást indukálna, ha a rehabilitációs járadékból levont
nyugdíjjárulékot, mely eleve az NY. Alapban van, az Ny. Alapból az APEH nevén vezetett
Ny. Alapot megillető bevételek beszedési számlára kellene befizettetni, hogy onnan kerüljön
vissza az NY. Alapba.
A nyilvántartás egyszerűbb kezelése és a könnyebb beazonosíthatóság érdekében a nagy
összegű adótartozással rendelkező adózó közzétett adatai kiegészülnek az adózó adószámával.
Az Art. hatályos szabályai szerint az állami adóhatóság jár el minden adó, költségvetési
támogatás, adó-visszaigénylés, -visszatérítés, állami garancia (kezesség) kiutalás és
visszakövetelés, valamint adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtása ügyében azzal,
hogy e rendelkezéstől eltérni csak törvénnyel lehet. Tekintettel arra, hogy a Kormány
szervezet átalakítási szabadsága vonatkozik az állami adóhatóság feladat- és hatáskörének
meghatározására is, indokolt az eltérő szabályozási lehetőséget a kormányrendeleti szintű
jogszabályok előtt is megnyitni. Ezért a módosítás pontosítja a rendelkezést annak
kimondásával, hogy az Art. szerint az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó feladattípusokat,
illetőleg ezen belül akár egyes konkrét feladatokat törvény vagy kormányrendelet más hatóság
vagy adóhatóság hatáskörébe is utalhat.
A hatályos szabályozás szerint a külföldi adóhatóság megkereséséről szóló értesítés
kézbesítésének napjával kezdődik az az időtartam, amelyet az ellenőrzés határidejének
számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Az adóhatóság azonban már a megkeresés postára
adásának időpontjától nem tud az adott kérdésben érdemi ellenőrzési cselekményeket végezni,
ezért nem indokolt, hogy a megkereséssel egyidejűleg postára adott értesítés kézbesítésének
időtartamát az ellenőrzés határidejének számításakor figyelembe kelljen venni, különös
tekintettel a sikertelen kézbesítési próbálkozások lehetőségére, illetve az ezzel járó
időveszteségre.
A Javaslat elfogadása esetén ezért a határidő számításának szabályai úgy módosulnak, hogy a
határidő a megkeresésről szóló értesítés postára adásának (és nem kézbesítésének) napjától
nyugszik.
Az Art. hatályos rendelkezései szerint az adóellenőrzés során foganatosítható helyszín-,
helyiség és gépjármű átvizsgálásra csak az állami adóhatóság jogosult. Tekintettel arra, hogy
a vámhatóság is folytathat adóellenőrzést, ezért indokolt számára is biztosítani ezen különös
intézkedések alkalmazási lehetőségét, a módosítás ennek megfelelően az állami adóhatóság
mellett a vámhatóságot is feljogosítja az átvizsgálás alkalmazására.
Az Art. 109. §-ának (1) bekezdése szerint ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó
vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a
bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes
összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Tekintettel arra, hogy a
vagyongyarapodás, illetőleg az életvitelére fordított kiadások elkülönülnek egymástól és
mindkettőnek az alapja lehet eltitkolt jövedelem függetlenül egymástól, a módosítás
megszünteti az „és” kapcsolatot a két, becslés alapjául szolgáló ismérv között és vagylagossá
teszi azokat.
A Tbj. 2008. január 1-jétől kezdődően korkedvezmény-biztosítási járulékot vezet be, mely
szükségessé teszi az Art. 178. §-a 15. pontjában foglalt járulékfogalom kiegészítését ezzel az
új elnevezésű járulékkal.
328
A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló
törvény rendelkezéseihez igazodóan, az úgynevezett „továbbszolgáló” jogállás megszűnése
miatt kerül sor az adózás rendjéről szóló törvény 178. §-a 22. pontjának pontosítására.
Az Art. 1. számú mellékletének I/B/3/a) pontjának ac) alpontjában a bevallás gyakoriság
biztonságosabb meghatározásának érdekében került sor szövegrész cserére, melynek
eredményeként az általános forgalmi adóalanyok az eddigieknél korábban szerezhetnek
tudomást az adóévre megállapított, rájuk vonatkozó bevallási gyakoriságról.
a 408. §-hoz
A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását,
illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről,
továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény (Pftv.) 1. §-a (2)
bekezdése 1. pontjának b) alpontjában a START PLUSZ kártya jogosultjai között szerepelnek
azok a személyek is, akik az ápolási díj folyósításának megszűnését követő egy éven belül
kívánnak munkába állni. Ennél a jogosulti körnél előfordulhat, hogy a kártya kiváltásának
időpontjától számított két évnél korábban betöltik a rájuk irányadó nyugdíjkorhatárt, ami a
kedvezményre való jogosultságot kizáró tényező, s így a kártya érvényességi ideje
ténylegesen két évnél rövidebb lehet. A tartósan álláskeresőknél a Pftv. 4. §-ának (6)
bekezdése tartalmaz kizáró feltételt. A Javaslat szerinti pontosítás a Pftv.-n belüli összhang
megteremtését szolgálja.
a 409. §-hoz
A munkaügyi ellenőrzés során a felügyelői jogosultságok meghatározása.
a 410. §-hoz
Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 241. §-a
2006.	szeptember 15. napjától jelentősen bővítette a Vám- és Pénzügyőrség gazdasági
bűncselekményeket érintő nyomozati hatáskörét. A Vám- és Pénzügyőrség nyomozati
eljárásával kapcsolatos kedvező tapasztalatokra tekintettel a Javaslat a rendőrség hatásköréből
a Vám- és Pénzügyőrség hatáskörébe utalja a pénzmosás, illetve a pénzmosással kapcsolatos
bejelentési kötelezettség elmulasztása bűncselekmények nyomozását.
a 411. §-hoz
A felszámolás alatt álló adózó záró bevallásának az adózó megszűnését megelőző, érdemi
ellenőrzése érdekében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a záró bevallást - a záró mérleg
elkészítését követő 30 napos határidő helyett - a záró mérleg elkészítését követő napon kell az
adóhatósághoz benyújtani.
a 412.§-hoz
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V.
törvény és egyéb törvények módosításáról szóló 2007. évi LXI. törvény az ügyvédi
törvényben - helytelenül - már létező pontot állapított meg újonnan. A jogértelmezési
probléma, így a koherencia zavar feloldása érdekében a rendelékezés a 2007. évi LXI.
törvénybeli pontot az ügyvédi törvényben megfelelő helyre teszi át. A módosítás éremi
rendelkezést nem tartalmaz.
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V.
törvény és egyéb törvények módosításáról szóló 2007. évi LXI. törvény, valamint a
jogügyletek biztonságának erősítésére érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló
2007.	évi LXIV: törvény elfogadása szinte azonos időben történt. Mindkét törvény új 133/A.
§-t illesztett az ügyvédi törvénybe. Az elfogadás szoros ütemezése nem tette lehetővé, hogy a
329
törvények közötti koherencia zavar feloldásra kerüljön. A módosítás érdemi rendelkezést nem
tartalmaz, csupán a két törvény azonos §-ra vonatkozó rendelkezéseit rendezi egységesen.
a 413.§-hoz
A módosító rendelkezések a Javaslatban szereplő módosítások miatt szükséges átvezetéseket
tartalmazzák.
a 414. §-hoz
A járulékátcsoportosítással összefüggésben nő az ekhón belül a Nyugdíjbiztosítási Alapot
megillető járulék aránya, ezzel összefüggésben 50%-ról 61%-ra emelkedik az ekhó-alap
nyugdíjalapként figyelembe vehető része.
A járulékátcsoportosítás következtében a nyugdíjas foglalkoztatottak és vállalkozók
járulékterhe 1 százalékponttal nő, ezért a nyugdíj mellett munkát végző személyek részére
járó nyugdíjnövelés mértéke 0,4%-ról 0,5%-ra emelkedik.
a 415. §-hoz
A módosító rendelkezések a Javaslatban szereplő módosítások miatt szükséges átvezetéseket
tartalmazzák.
a 416. §-hoz
Az elszámolóegységekre épülő nyilvántartási rendszer bevezetésével, az ingatlanokkal
kapcsolatos befektetési szabályok változásával, valamint az egészség- és önsegélyező
pénztárak által nyújtható szolgáltatások törvényi szintű szabályozásával kapcsolatban
szükségessé vált pontosításokat tartalmazó rendelkezés.
a 417. §-hoz
Az elszámolóegységekre épülő nyilvántartási rendszer bevezetésével, az ingatlanokkal
kapcsolatos befektetési szabályok változásával kapcsolatban szükségessé vált pontosításokat
tartalmazó rendelkezés. Az egységes jogalkalmazás érdekében a jövőben azon személyek,
akik nyugellátási jogosultságot gyermeknevelési ellátás, vagy ápolási díj utáni
járulékfizetéssel szereznek, az általános feltételek szerint válhatnak magánnyugdíjpénztári
taggá.
a 418. §-hoz
Technikai jellegű pontosítás.
a 419. §-hoz
Lásd a 300. §-hoz tartozó indokolást.
a 420. §-hoz
A módosítás nyilvánvaló szóhasználatbeli hibát javít, érdemi módosítást nem hordoz.
a 421. §-hoz
Az állami adóhatóság a jelenleg hatályos Szjtv. szerint a szerencsejáték-szervezés állami
törvényességi felügyeletét látja el. A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V.
törvény a törvényességi felügyelet kifejezést az ügyészség tevékenységeként határozza meg.
Indokolt tehát az Szjtv. pontosítása úgy, hogy az állami adóhatóság hatósági felügyeletet lát
el.
330
a 422. §-hoz
A Javaslat szövegrészek cseréjével átvezeti a Fétám. törvényben az e törvény módosításaiból
következő fogalom - és hivatkozás - változásokat.
a 423. §-hoz
Az Európai Unió valamely tagállamával közös határszakaszon található azon
határátkelőhelyek üzemeltetését, amelyek üzemeltetésével a Vám- és Pénzügyőrség
felhagyott, a vagyonkezelői jognak a Vám- és Pénzügyőrségnél hagyásával a Rendőrséghez
kell telepíteni, a Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény 2. §-a (6) bekezdése
d) pontjának módosításával.
a 424. §-hoz
A Javaslat, azzal függ össze, hogy 2007. előtt a megváltozott munkaképességű dolgozókat
foglalkoztató kijelölt célszervezetek csak a jóváhagyott osztalék után fizettek társasági adót.
Ha osztalékot nem vettek ki a tagok, társasági adókötelezettség nem keletkezett, és az ily
módon adómentesen felhalmozódó saját forrás után akkor kellett adózni, ha azt kiadták
valamelyik tagnak, vagy ha a célszervezeti kijelölése megszűnt a társaságnak, vagy a társaság
megszűnt jogutód nélkül, vagy átalakult és a jogutód nem lett célszervezet. Ez az adózás
2007-től megszűnt, olyan átmeneti rendelkezéssel, hogy az adómentesen keletkezett saját
forrás után
■	azt egyenlően elosztva és az adóalaphoz hozzászámítva, 2007-2009. években kell
adózni,
■	nem kell adózni, ha a célszervezet közhasznú társasággá alakul vagy közhasznú,
kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társasként működik (amelyre 2007.
július 1-jétől van lehetőség), de ezt a forrást adómentesen képzett saját tőkeként kell
kimutatniuk, mely után hasonló esetben kell adózniuk, mint a célszervezetnek kellett.
A 2007-től keletkezett eredmény után a szervezeti formájuknak megfelelő szabályok szerint
adóznak a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató adózók is. Ez azt jelenti, hogy, ha
pl. közhasznú társaságként működnek, akkor a közhasznú tevékenység bevétele arányában
adómentességben részesülnek, ha gazdasági társaságként, akkor erre tekintettel külön
kedvezményben nem részesülnek.
A Javaslat arra vonatkozik, hogy az átmeneti szabály vonatkozzon a védett szervezetekre is,
azzal, hogy - mivel 3 év után az adómentes forrás szabadon felhasználhatóvá válik (nincs az a
garancia, ami közhasznú szervezetéknél adott) - indokolt szigorúbb feltételeket támasztani,
ami abban nyilvánul meg - a Javaslat szerint - , hogy mind a három évben meg kell felelni a
feltételeknek, ellenkező esetben 20 százalék pótlékkal növelten kell az adómentes
eredménytartalékkal megnövelni az adózás előtti eredményt.
Hatályon kívül helyező rendelkezések
a 425. §-hoz
A Javaslat a jogszabályváltozásokkal és e törvény módosításaival összhangban hatályon
kívül helyezi az Szja tv. feleslegessé vált szövegrészeit, illetve rendelkezéseit.
a 426. §-hoz
A Javaslatban a társasági adótörvény előírásaiból hatályon kívül helyezett rendelkezések egy
része az adóalapban adott kedvezmények megszüntetését jelenti. Ennek indoka az
331
egyszerűsítés, a szabályok átláthatóságának növelése, illetve, hogy a kedvezményt nem vagy
nagyon szűk körben alkalmazzák. Ilyen: a műemlék helyreállításhoz felvett, az állam által
garantált hitel kamata alapján érvényesíthető kedvezmény, az önkormányzatnak bérbe adott
lakás bérleti díja alapján járó kedvezmény.
A hatályon kívül helyezett rendelkezések másik része ugyancsak a társasági adóalapból
érvényesíthető egyes kedvezményeket érinti és a hatályos törvény azon rendelkezéséhez
kapcsolódik, hogy a kapott támogatás csökkenti, az adott támogatás növeli az adózás előtti
eredményt, amely alól kivétel a szerződésen alapuló engedmény és a skontó. A Javaslat e
kivételként történő megfogalmazást törli, mivel ezek az engedmények tartalmuk szerint nem
tekinthetők támogatásnak. E módosítással megteremtődik az összhang a társasági adó és
különadó előírásai között.
A Javaslat 2008-tól hatályon kívül helyezi azt az előírást, amely szerint, ha a külföldi
vállalkozó általános előírások szerint meghatározott adóalapja kisebb, mint az adóévben
elszámolt költségek, ráfordítások együttes összegének 12 százaléka, az utóbbi összeget kell a
társasági adó alapjának tekinteni. E szabály megszüntetésének oka, hogy a rendelkezés a
hatályos társasági adótörvény szerint is csak akkor alkalmazható, ha a külföldi vállalkozó
illetősége szerinti állam és Magyarország nem kötött egyezményt a kettős adóztatás
elkerülésére (az egyezmények alapján ugyanis nem lehet így meghatározni az adóköteles
jövedelmet), ugyanakkor hazánk az államok széles körével kötött (és köt a jövőben) ilyen
szerződést, így a gyakorlatban a szabály alkalmazására nem kerül sor.
A Javaslat hatályon kívül helyezi a szövetkezeti adókedvezményre vonatkozó
rendelkezéseket, tekintettel arra, hogy azokat utoljára a 2006. évi társasági adóból lehetett
érvényesíteni. Hatályon kívül helyezi továbbá a Javaslat a 2007. adóévre meghirdetett, az
elektronikus adóbevallás és adatszolgáltatás kezdeti költségeinek mérséklését szolgáló
adókedvezményekre vonatkozó szabályokat is.
A hatályon kívül helyezett további rendelkezések olyan - jellemzően korábban hozott
átmeneti szabályok - amelyeket már nem lehet alkalmazni.
A Javaslat 2008-tól a hitelintézetek számára is lehetővé teszi a veszteségelhatárolást, amelyet
azonban csak a 2008-ban kezdődő adóévtől keletkezett negatív adóalapra lehet alkalmazni.
A Javaslat hatályon kívül helyezi a törvényben a kockázati tőketársaságra utalást, amely
módosítás nem jelent tartalmi változást, mivel 2006. január 1-jétől kockázati tőkebefektetési
tevékenység nem végezhető részvénytársasági formában. A Javaslat kiveszi a társasági
adótörvényből a részleges átalakulásra, illetve a részlegesen átalakuló szövetkezetre utalást,
mivel az átalakulás e formáját 2007. július 1-jéig lehetett alkalmazni.
a 427. §-hoz
Az Eva törvényből a Javaslat hatályon kívül helyezi az elektronikus adóbevallás és
adatszolgáltatás kezdeti költségeihez 2007-re bevezetett szabályokat, valamint a kisadók
összevonása következtében a szakképzési hozzájárulás megszűnése miatt az ezzel kapcsolatos
rendelkezéseket.
a 428. §-hoz
A Javaslat kiveszi a különadó törvényből a részleges átalakulásra, illetve a részlegesen
átalakuló szövetkezetre utalást, mivel az átalakulás e formáját 2007. július 1-jéig lehetett
alkalmazni.
332
a 429. §-hoz
A Javaslat a Jöt. egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezéséről rendelkezik.
Nem marad hatályban a biodízel-adóraktári engedély feltételeként a tárolókapacitás-
követelmény. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a bioüzemanyag-adóraktárak esetében sem
érvényesül ilyen feltétel az adóraktári engedély kiadásához. (A sokféle, eltérő bioüzemanyag
fajtára tekintettel nem határozható meg egységes követelményként egy olyan tároló kapacitás
nagyságrend, amely mindegyik típus esetében azonos feltételeket jelentene. A bioüzemanyag-
adóraktár esetében nyújtandó biztosíték ugyanakkor megfelelő garanciát jelent az esetleges
visszaélésekkel szemben.)
Az új áfa törvénnyel összefüggésben hatályon kívül helyezendők a Jöt-nek azon
rendelkezései, amelyek a jelenleg hatályos áfa törvény bolti kiskereskedelmi tevékenységre
vonatkozó különleges adózási módot alkalmazó áfa alanyok adójegyes dohánygyártmányok
értékesítése esetére határoznak meg sajátos áfa-fizetési szabályokat. Az új áfa törvény ugyanis
ezt az áfa státuszt megszünteti.
A diplomáciai és konzuli képviseletek és tagjaik, illetve a nemzetközi szervezetek és
tisztségviselői számára biztosított adó-visszatérítési lehetőséget a hatályos Korm. rendelet
helyett a Jöt. szabályozza, ezért szükségtelenné válik a Korm. rendelet megalkotására
vonatkozó felhatalmazó rendelkezés.
2009.	január 1-jétől Magyarországon is - más tagállamokhoz hasonlóan - a vonatkozó uniós
jogszabály alapján csak alacsony, legfeljebb 10 ppm kéntartalmú benzin és gázolaj lesz
forgalmazható. Ennek megfelelően a Javaslat rendelkezik a magas kéntartalmú üzemanyagok
plusz adójának eltörléséről.
A benzin és gázolaj bio-tartalom szerinti adódifferenciálása uniós szempontból állami
támogatásnak minősül, amelyet a Bizottság - a 2003/96/EK irányelv 16. cikke alapján -
legfeljebb 6 évre (2008-2013.) engedélyezhet, vagyis az adó-differenciálás csak 2013.
december 31-éig maradhat fenn a jelenlegi formájában. A Javaslat ennek megfelelően 2014.
január 1-jével hatályon kívül helyezi a vonatkozó rendelkezéseket.
Tekintettel arra, hogy a Javaslat a Jöt. 52. § (1) bekezdés d) pontjában 2008. január 1-jei
hatálybalépéssel új rendelkezést tartalmaz, ezért a 2005. évi CXIX. törvényben a Jöt.
ugyanezen pontjára szintén 2008. január 1-jei hatálybalépéssel megállapított rendelkezés nem
lép hatályba.
a 430. §-hoz
A Vtv. 70. § (6) bekezdése tartalmában felkerült a 16. § (10) bekezdésébe, így törölni kell, a
Vámtarifa Magyarázat rendeletben történő közzététele a jövőre nézve megszűnik, a
vámhatóság a honlapján teszi majd közzé.
a 431. §-hoz
A Javaslat - a cégtörvény székhely-fogalmával összefüggésben - módosítja a Htv. székhely
fogalmát is. Az adózói adminisztráció csökkentése érdekében a Javaslat a kis értékű (100 ezer
forint beszerzési érték alatti) tárgyi eszközöket csak egy évben rendeli figyelembe venni az
iparűzési adó eszközérték-arányos megosztásánál a jelenleg hatályos két év helyett.
a 432. §-hoz
A Javaslat értelmében a helyi építményadó és telekadó alapja 2009-től a számított érték lesz.
Ennek megfelelően a Htv. 6. §-ának c) pontjában és a 7. §-ának b) pontjában foglalt
hivatkozás az alapterület szerinti adóztatásra okafogyottá válik. A Javaslat - mivel a hasznos
alapterület 2009-től már nem foglalja magában a lakáshoz tartozó kiegészítő helyiség,
333
melléképület, melléképületrész hasznos alapterületét - hatályon kívül helyezi a lakáshoz,
üdülőhöz tartozó kiegészítő helyiség adómentességét.
a 433. §-hoz
A kijelölt felszámoló kérheti Európai Unió más tagállamában megindított fizetésképtelenségi
eljárást megindító határozat, illetve a felszámolót kijelölő határozat lényeges tartalmának a
Cégközlönyben való közzétételét, illetve köteles kérni, hogy a bíróság rendelje el a főeljárást
megindító határozat tényének bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba, illetve egyéb közhitelű
nyilvántartásba. Az Itv. 44. §-ának (2) bekezdésével ezen eljárásokra előírt illetéket
jogharmonizáció okán hatályon kívül helyezte. Az Itv. 73. §-nak (12) bekezdése utolsó
mondata - tekintettel arra, hogy a Javaslat általános érvénnyel mondja ki, hogy az illeték
visszatérítésére az Art. adóvisszatérítésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni - feleslegessé
vált. A Melléklet VI. címe 3. pontjában tett kivétel megszüntetésével a továbbiakban a
külpolitikáért felelős miniszter által végzett felülhitelesítésért is ugyanannyi illetéket kell
fizetni, mint más felülhitelesítés esetén.
a 434. §-hoz
E rendelkezés biztosította a jelzálog-hitelintézetnek, hogy a hitelbiztosítéki érték
megállapításához szükséges, az ingatlanok értékesítésével kapcsolatos állami adóhatósági
adatokat - az illetékalanyok személyes adatainak kivételével - a hitelintézetekről és a
pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény banktitokra vonatkozó
rendelkezéseinek megtartásával felhasználhatja. Az állami adóhatóság az adatokat külön
térítés ellenében bocsátotta rendelkezésre.
2008.	január 1-jétől azonban az Itv. felhatalmazza az adópolitikáért felelős minisztert, hogy az
állami adóhatóság által nyilvántartott, ingatlanok értékesítésével kapcsolatos adatokról
teljesített adatszolgáltatás rendjét és az eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj
mértékét, valamint a díj beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, visszatérítésével
kapcsolatos részletes szabályokat meghatározza. 2008. január 1-jétől tehát az ingatlanok
értékesítésével kapcsolatos állami adóhatósági adatszolgáltatás nem csupán a jelzálog-
hitelintézetek, hanem bárki számára hozzáférhetővé válik, jogszabályban előre meghatározott
és nem külön megállapodáson alapuló díjazás ellenében. Ezért a hatályon kívül helyezendő
jogszabályhely okafogyottá vált.
a 435. §-hoz
A Javaslat - figyelemmel a megváltozott közlekedésigazgatási jogszabályokra - hatályon
kívül helyezi a már nem létező fiktív forgalomból való kivonásra vonatkozó utalást.
a 436. §-hoz
Figyelemmel arra, hogy - a luxusadó és a helyi építményadó és telekadó szabályainak
összhangja miatt - a luxusadó törvény mellékletekre való hivatkozása helyébe a helyi
adótörvény mellékleteire való hivatkozás lép, a luxusadó tv. mellékleteit 2009-től hatályon
kívül kell helyezni.
a 437. §-hoz
Lásd a 171. §-hoz tartozó indoklást.
Az Art. 20/A. § (2) bekezdésének d) pontja rendelkezik a Start Programhoz kapcsolódó
kártyák érvényességéről. A d) pont da) alpontja a pályakezdők Start kártyája, a db) alpont a
START PLUSZ, illetőleg a dc) alpont a START EXTRA kártya esetén határozza meg a
kártya érvényességét. A START PLUSZ és a START EXTRA kártyák esetén - figyelemmel
334
a szabályok azonosságára - az érvényességre vonatkozó rendelkezések összevonásra kerültek
a db) alpontban, ezért a dc) alpontot a Javaslat hatályon kívül helyezi.
Az Art. 31. § (8) bekezdésének normatartalma kiüresedett, mivel az adózók a jövőben az e
törvénnyel megállapításra kerülő Art. 31. § (6) bekezdés szabályainak figyelembevételével
járhatnak el a bevallási kötelezettség teljesítése tekintetében.
Az Art. 2006. július 17-től hatályos módosítása megszüntette az ellenőrzési határidő
meghosszabbodásának esetét, így jelentőségét vesztette az a szabály, amely előírja, hogy a
határidő meghosszabbodásáról a vizsgálatot végző adóhatóságnak végzést kell hoznia.
A módosítás az adómérséklés szabályainak egységesítését célozza az illetékekre vonatkozó
külön rendelkezés hatályon kívül helyezése útján.
Ez a rendelkezés szerkezetileg jobban illeszkedik a végrehajtási szabályokhoz, tekintettel arra,
hogy tartalma a végrehajtás felfüggesztéséről rendelkezik.
Tekintettel arra, hogy a rehabilitációs hozzájárulás, mint önálló adónem megszűnik, ezrért
nincs szükség önálló bevallási szabályra sem.
a 438. §-hoz
A módosítás összefüggésben van a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a
végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény és egyéb törvények módosításáról szóló 2007.
évi LXI. törvényben felmerült koherencia hiba javításával.
Lásd még a 412. §-hoz fűzött indokolást.
a 439. §-hoz
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V.
törvény és egyéb törvények módosításáról szóló 2007. évi LXI. törvény, valamint a
jogügyletek biztonságának erősítésére érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló
2007. évi LXIV: törvény elfogadása szinte azonos időben történt. Ezért a jogügyletek
biztonságáról szóló törvény még nem lehetett tekintettel arra, hogy a cégtörvény módosítása a
Ctv. 3. számú mellékletének egészét újra megállapította, így nincs szükség az I.3. pont
törlésére, hiszen az új tartalommal került megállapításra. A törvényi rendlékezések
hatálybalépési időpontja azonban azzal a következménnyel járna, hogy a Ctv. új 3. számú
mellékletének I.3. pontja 2008. január 1. napján hatályon kívül helyezésre kerülne,
szükségtelenül és helytelenül.
a 440. §-hoz
A hatályon kívül helyező rendelkezések a Javaslatban szereplő módosítások miatt szükséges
átvezetéseket tartalmazzák.
a 441. §-hoz
A hatályon kívül helyező rendelkezések a Javaslatban szereplő módosítások miatt szükséges
átvezetéseket tartalmazzák.
a 442. §-hoz
Az efeho bevezetése miatt hatályukat vesztő rendelkezések.
335
a 443. §-hoz
A Tbj. 39. § (3) bekezdésének hatályon kívül helyezésével összefüggésben hatályon kívül kell
helyezni a szociális törvény járulékfizetés alapjának igazolásával kapcsolatos rendelkezését is.
a 444. §-hoz
A hatályon kívül helyező rendelkezések a Javaslatban szereplő módosítások miatt szükséges
átvezetéseket tartalmazzák.
a 445. §-hoz
A hatályon kívül helyező rendelkezések a Javaslatban szereplő módosítások miatt szükséges
átvezetéseket tartalmazzák.
a 446. §-hoz
Az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében az un. kisadók összevonása miatt szükséges
e törvény egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése.
a 447. §-hoz
Az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében az un. kisadók összevonása miatt szükséges
e törvény egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése.
a 448. §-hoz
Az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében az un. kisadók összevonása miatt szükséges
e törvény fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése.
a 449. §-hoz
Az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében az un. kisadók összevonása miatt szükséges
e törvény egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése.
a 450. §-hoz
Az adminisztrációs terhek csökkenése érdekében a vadvédelmi hozzájárulás megszűntetése
miatt szükséges az ezen fizetési kötelezettségre való utalások hatályon kívül helyezése.
a 451. §-hoz
Az adminisztrációs terhek csökkenése érdekében az erdőfenntartási járulék megszűntetése
miatt szükséges az ezen fizetési kötelezettségre való utalások hatályon kívül helyezése.
a 452. §-hoz
Az adminisztrációs terhek csökkenése érdekében a halászatfejlesztési hozzájárulás
megszűntetése miatt szükséges az ezen fizetési kötelezettségre való utalások hatályon kívül
helyezése.
a 453. §-hoz
Az adminisztrációs terhek csökkenése érdekében a állattenyésztési hozzájárulás
megszűntetése miatt szükséges az ezen fizetési kötelezettségre való utalások hatályon kívül
helyezése.
a 454. §-hoz
A javaslat a devizában történő könyvvezetés és beszámolókészítés alkalmazható
pénznemének bővítésével (a korábbi konvertibilis korlátozás megszüntetésével) további
vállalkozók számára teszi lehetővé, hogy éljenek a számviteli törvény 20. §-ának (4)
bekezdésében foglalt lehetőséggel.
336
Lásd a 300. §-hoz tartozó indokolást.
a 455. §-hoz
A módosítás összefüggésben áll a hitelezővédelmi nyilvántartásra vonatkozó módosítással.
a 456. §-hoz
A hatályos rendelkezések szerint játékterem és pénznyerő automata üzemeltetésére vonatkozó
engedély - az ügyfél külön kérelmére - soron kívüli eljárás keretében bírálandó el. Ebben az
esetben, amennyiben hiánypótlás nem szükséges, az állami adóhatóság köteles 60 nap helyett
5 munkanapon belül elbírálni a kérelmet. Ennek fenntartása indokolatlan megkülönböztetést
jelent a szerencsejáték-szervezők között, ráadásul a játékszenvedély kialakulása tekintetében
az egyik legveszélyesebbnek tartott szerencsejáték-szervező tevékenység folytatása kap
kedvezményt. A javaslat elfogadásával a soron kívüli eljárás kérésének lehetősége megszűnik.
A hatályos Szjtv. kizárólag a sorsolásos játékok és az ajándéksorsolás tekintetében ad
lehetőséget nyereményigazolás kérésére. A javaslat elfogadásával ez a lehetőség kiterjed
valamennyi szerencsejátékra, ráadásul a vonatkozó szabályok is egy helyre kerülnek, így a
sorsolásos játékokkal kapcsolatos előírás fenntartására nincs szükség.
A hatályos Szjtv. szerint az állami adóhatóság legfeljebb 2 évre engedélyezheti pénznyerő
automata üzemeltetését. Ha az engedélyt az állami adóhatóság 2 évre adja meg, akkor az
engedélyezési eljárás lefolytatása miatt fizetendő igazgatási-szolgáltatási díjat évente kell
megfizetni. A második évre járó díjat egy hónappal az első év lejártát megelőzően kell
teljesíteni, vagy a szervezőnek nyilatkoznia kell az engedélyleadás szándékáról. Amennyiben
a szervező a fizetést elmulasztja, az engedély az első év végén hatályát veszti. Ezen szigorú
előírások fenntartása indokolatlan, így a javaslat elfogadásával a második évre járó igazgatási
szolgáltatási-díj megfizetésének elfogadása nem az engedélyek érvénytelenségét, hanem
bírságot fog maga után vonni.
A hatályos rendelkezések szerint a játékautomata nyilvántartásba vételére irányuló
kérelemnek az állami adóhatósághoz történő benyújtását megelőzően meg kell fizetni a
játékadót, és a befizetés tényét is igazolni kell. Mivel az állami adóhatóság ellenőrzi a
befizetés megtörténtét és végzi a nyilvántartásba-vételt is, indokolatlan az ügyfelet igazolási
kötelezettséggel terhelni.
Az Szjtv. hatályos szövege szerint az államháztartásért felelős miniszter feladata
meghatározni az Szjtv. 30. § (2) bekezdésében és 37. § 2. pontjában meghatározott
költségeket. Az Szjtv. hivatkozott rendelkezései 2000. február 15. óta nem teszik lehetővé azt,
hogy a miniszter által meghatározott költségekkel csökkenthessék a szervezők a játékadó
alapját, így a felhatalmazó rendelkezés fenntartása is indokolatlan.
a 457. §-hoz
A Fétám tv. módosítása törvényi szintre emeli az életkezdési támogatással összefüggő,
korábban kormányrendeletben szabályozott adatkezelési, nyilvántartási, adatszolgáltatási
szabályokat, ezért a Javaslat hatályon kívül helyezi a fiatalok életkezdési támogatásáról szóló
2005. évi CLXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 326/2005. (XII. 28.) Korm. rendelet.
a 458. §-hoz
Lásd az előző §-hoz tartozó indokolást.
a 459. §-hoz
Az OLAF Koordinációs Iroda eljárási rendje, működése részletes szabályainak
megállapítására az adópolitikáért felelős miniszternek adott felhatalmazás törlésre kerül,
mivel az OLAF Koordinációs Iroda a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságánál
337
történő elhelyezésével a Koordinációs Irodára a VPOP eljárási rendje, illetve szervezeti és
működési szabályzata vonatkozik, új rendelkezések megállapítása a szabályozás szükségtelen
megkettőzéséhez vezetne.
a 460. §-hoz
Tekintettel arra, hogy 2008-tól az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak
visszavételéről szóló 264/2004. Korm. rendelet hasznosítási követelményei nagyságrendileg
elérik a Kt. hűtőberendezések kategóriájában elért hasznosítási szintet, ezért nincs akadálya
annak, hogy az 1996 óta termékdíjköteles hűtőberendezések és a törvény hatálya alá 2005.
január 1-jén bekerülő elektromos és elektronikai berendezések kategóriája összevonásra
kerüljön. Az egyesítés technikailag a hűtőberendezés kategória törlésével, illetve a törvény
végrehajtásáról szóló 10/1995. KTM rendelet módosításával történik. Utóbbi jogszabályban a
termékdíjköteles hűtőberendezések vámtarifaszáma az elektromos és elektronikai
berendezések „Háztartási nagygépek” alkategóriájába kerül átsorolásra.
Átmeneti rendelkezések
a 461. §-hoz
A Javaslat
-	az Szja tv. jogharmonizáció miatt pontosított rendelkezéseit visszamenőlegesen is
alkalmazni rendeli, illetve engedi a magánszemély választása szerint;
-	az ingatlan átruházásából származó jövedelem adózásának 2008-tól bevezetett új
szabályaival összefüggésben - a már elért várományok átmeneti érvényesíthetősége
érdekében - a 2008-2010. években történő átruházások esetén továbbra is lehetővé teszi a
tulajdonban tartás időszakának meghatározása szempontjából előírt azon rendelkezés
alkalmazását, amely szerint a ráépítés szerzési időpontja a telek szerzési időpontjával
egyezik meg (tekintettel arra, hogy 2008-tól a későbbi ráépítések szerzési időpontja
elválik az ingatlan eredeti szerzési időpontjától), valamint a 2008. előtti átruházásokból
származó jövedelemre továbbra is fenntartja a lakásszerzési kedvezmény
érvényesíthetőségét,;
-	a tőzsdére bevezetett értékpapírok tőzsdei átruházásából származó bevételből az
árfolyamnyereség szerinti adózás kiterjesztését csak abban esetben rendeli alkalmazni,
amikor az árfolyamnyereséggé-minősítésre okot adó körülmény a 2007. évet követően
keletkezett.
a 462.§-hoz
A Javaslat az elemi kárral kapcsolatos módosuló rendelkezések alkalmazását, valamint az
ellenérték nélkül kapott szolgáltatás átadónál kimutatott bekerülési értékével az adózás előtti
eredmény csökkentését már a 2007. adóévre is lehetővé teszi. Szintén 2007. adóévre is
alkalmazható a fejlesztési tartalék műemlékként nyilvántartott épület, építmény, illetve ilyen
tárgyi eszközön végzett beruházásra történő felhasználása.
A Javaslat a hitelintézet és a befektetési vállalkozás számára a meghatározott követelések
utáni értékvesztés, továbbá a sajátos céltartalékok adózás előtti eredmény növelésként történő
figyelembe vételét első ízben a 2008-ban kezdődő adóévében elszámolt értékvesztésre és
képzett céltartalékokra írja elő.
2007. előtt a térítés nélkül kapott eszköz bevételként elszámolt összegével lehetett
csökkenteni az adóalapot. Ezt a szabályt - a számviteli előírásokkal összhangban - időbeli
elhatárolás esetén az el nem határolt részre, illetve az időbeli elhatárolásból visszavezetett
összegre lehetett alkalmazni. A 2007-től megváltozott számviteli előírás szerint a térítés
338
nélkül átvett eszközt piaci értéken kell az átvevőnek nyilvántartásba vennie. Ez az érték
jellemzően különbözik az átadónál kimutatott könyv szerinti értéktől (eltérően a 2007. előtti
előírástól, amikor jellemzően könyv szerinti értéken vette fel az átvevő az eszközt a
nyilvántartásába), ezért a társasági adótörvény 2007-től úgy változott, hogy az átadónál
kimutatott könyv szerinti értéket lehet levonásba helyezni az átvétel évében, függetlenül az
időbeli elhatárolástól. Ehhez az adózás előtti eredménycsökkentéshez kapcsolódó átmeneti
rendelkezést tartalmaz a Javaslat, amely továbbra is az időbeli elhatárolásból visszavezetett
összeg levonását teszi lehetővé, ha az eszközátvétel 2007. előtt történt.
Átmeneti rendelkezés teszi lehetővé a Javaslatban hatályon kívül helyezett társasági adóalap-
kedvezmények (a műemlék helyreállításhoz felvett, állam által garantált hitel kamata alapján
érvényesíthető kedvezmény, az önkormányzatnak bérbe adott lakás bérleti díja alapján járó
kedvezmény) igénybevételét, illetve írja elő lakásbérleti díj esetében az utólagos adófizetést,
ha ezekkel már a hatályon kívül helyezést megelőzően élt az adózó, tekintettel arra, hogy
mind a két kedvezmény több év adóalapjánál vehető figyelembe.
A felsőoktatási intézmény és a Magyar Tudományos Akadémia által alapított kutatóintézet
területén végzett kutatási tevékenység költsége alapján az adózó az adóalapot az átmeneti
előírás szerint a 2007. december 31-én érvényes szabályok alapján csökkentheti - utoljára
2011. adóévben -, ha az adózó az említett szervezet területén 2008. január 1-je előtt
megkezdte az alapkutatást, az alkalmazott kutatást, vagy a kísérleti fejlesztést.
A Javaslat a kedvezményezett átalakulás és a kedvezményezett eszközátruházás társasági
adóbevallásban történő bejelentéséhez a hatályos társasági adótörvényben előírt
dokumentumok csatolásának mellőzését a 2007. december 31-ét követően esedékes
adóbevallásoknál is lehetővé teszi.
A Javaslat azon adózókat, amelyekben az állam rendelkezik többségi befolyással, illetve a
közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságokat a 2007. adóév
vonatkozásában is mentesíti a szokásos piaci ár megállapítását alátámasztó nyilvántartási
kötelezettség alól. Ugyanakkor a többségi befolyással rendelkező tag, részvényes részére nem
pénzben jutatott minden olyan osztalékra előírja - annak szokásos piaci ártól eltérő értéke
esetén - az adózás előtti eredménymódosítást, amely osztalékot 2007. december 31-ét
követően teljesítenek, függetlenül az osztalékra vonatkozó döntés időpontjától. Ez azt is
jelenti, hogy a 2007-ben osztalékelőleg címen jutatott vagyoni értékre nem vonatkozik az új
előírás az osztalékra vonatkozó döntés 2008. évi időpontjától függetlenül.
A Javaslat előírja, hogy az adózó a felsőoktatási intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia
vagy a központi költségvetési szerv által alapított kutatóintézet területén megvalósított K+F
beruházáshoz a fejlesztési adókedvezményt a kérelem, a bejelentés benyújtásának évében
hatályos előírásai szerint vegye igénybe.
a 463.§-hoz
A Javaslat technikai pontosítást tartalmaz.
a 464. §-hoz
Az Ekho tv.-t módosító rendelkezéseket a hatálybalépésük napjától megszerzett bevételre és
az ezzel összefüggő adókötelezettségre kell alkalmazni.
a 465. §-hoz
A Javaslat a 2007. adóévi különadó megállapításakor is lehetővé teszi a bejelentett
részesedésre elszámolt, nem realizált árfolyamnyereség, illetve az értékvesztés visszaírás
különadó-alapból történő levonását, továbbá a nem jelentős hiba miatt eredménynövelést
vagy csökkentést jelentő elszámolások és a forintról devizára, devizáról forintra, vagy
339
devizáról más devizára történő áttéréskor elszámolt átszámítási különbözetek értékének
figyelembe vételét a különadó-alap megállapításakor.
Ugyancsak lehetővé teszi a Javaslat a hitelintézeti járadéknak az eredmény szemléletű
kamatbevétel alapján és a visszafizetendő kamattámogatással csökkentett összegben történő
megállapítását a 2007. adóévi kötelezettség számításakor.
A Javaslat szerint a kedvezményezett átalakulás és a kedvezményezett eszközátruházás
választásának bejelentését az adóhatóság részére a 2007. évi adókötelezettség
megállapításánál is alkalmazni kell.
A Javaslat - 2007. évi adókötelezettségre is alkalmazandóan - kiegészíti a törvényt egy olyan
rendelkezéssel, amely a társasági adótörvényben részletezettek szerint írja elő a különadó alap
módosítását az elkészített nyilvántartás alapján, illetve nyilvántartás nélkül, ha e kötelezettség
nem vonatkozik a társas vállalkozásra.
a 466. §-hoz
A 2008. február 1-jétől dohánygyártmánynak tekintendő új dohánygyártmányokat (pl. Bidi
cigaretta, vízipipadohány) forgalmazó személyek a 2008. január 31-én készleten lévő ilyen
termékeiket a készlet kifogyásáig adójegy és a Jöt. szerinti engedély nélkül értékesíthetik,
amennyiben a Javaslatban foglaltak szerint járnak el. Ellenkező esetben a náluk levő
termékeket a vámhatóság 2008. február 20-át követően lefoglalhatja és elkobozhatja.
A Javaslat az új adóraktári típus, a bioüzemanyag-adóraktár bevezetéséhez kapcsolódóan
rendelkezik arról, hogy a 2007. december 31-én érvényes biodízel-adóraktári engedélyeket a
változás miatt nem kell lecserélni bioüzemanyag-adóraktári engedélyre, azokat a
továbbiakban bioüzemanyag-adóraktári engedélynek kell tekinteni.
a 467. §-hoz
A Javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy mivel az energiaszolgáltatás jellemzően folyamatos
termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás keretében valósul meg, az új adómérték
alkalmazása ne egy adott időponthoz (2008. január 1.) kötődjön, hanem tekintettel legyen a
teljesítés mérésének, a díj fizetésének módjára. (A javasolt szabályozás megegyezik az áfa-
kulcs változása esetén alkalmazott szabályozással.)
a 468. §-hoz
A luxusadó törvény szabályai alapján az önkormányzat kétévente vizsgálja felül a települési
forgalmi értékeket és az övezeti határokat. Ezen felülvizsgálatra első ízben 2007-ben kerülne
sor, amikor is 2008. és 2009. évekre határozna a települési önkormányzat a települési
értéktérképről.
A Javaslat ugyanakkor 2009-től már a helyi adótörvény mellékleteit rendeli alkalmazni az
értékalapú adóztatás során. Ezért a főszabály szerinti két évre szóló felülvizsgálatot csak egy
évre, 2008-ra célszerű korlátozni, annak érdekében, hogy a forgalmi értékek 2009-től
azonosak legyenek a helyi építményadóban és a luxusadóban.
a 469. §-hoz
E törvény 172. §-ával módosított Art. 24. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy azok az
adózók, akik Magyarországon nem cégbejegyzéshez, illetve egyéni vállalkozói igazolványhoz
kötött tevékenységet végeznek - jellemzően külföldi vállalkozások - és tevékenységük
megkezdését megelőzően nem jelentkeztek be az adóhatósághoz és nem szereztek adószámot,
ezt később is megtehessék. Ilyen esetben az adóhatóság az adószámot a tevékenység
megkezdésének hatályával állapítja meg. Tekintettel arra a célkitűzésre, hogy a külföldiek
belföldön végzett gazdasági tevékenységéből eredő, elsősorban forgalmi adó bevételek mind
340
nagyobb mennyiségben gyarapítsák a költségvetést, célszerű egy átmeneti és ösztönző
szabályt a rendelkezések közé építeni, amely a hatálybalépéstől számított három hónapig
jogkövetkezmények nélkül teszi lehetővé a hiányzó bejelentkezések, bevallások
benyújtásának a pótlását, és lehetővé teszi az adó-visszaigénylések valamint adó-
visszatérítések teljesítését a tevékenység megkezdésének tényleges időpontjáig.
a 470. §-hoz
Lásd a 179. §-hoz tartozó indokolást.
a 471. §-hoz
Lásd a 197. §-hoz tartozó indokolást.
a 472. §-hoz
Lásd a 487. §-hoz tartozó indokolást.
a 473. §-hoz
Az Art. 1. számú mellékletének I/B/2 pontja d, alpontjának és a 6. számú melléklete 1.
pontjának módosulása következtében az adózóknak az adóbevallás mellékleteként
elektronikus úton a beszámolójukat is csatolni kell. Ezzel egyidejűleg egyszerűsödik a
bevallás tartalma így az kizárólag az adó megállapításához szükséges adatokat tartalmazza.
Az ellenőrzésre történő kiválasztáshoz, a kockázatelemzéshez a beszámoló adatai
szolgáltatnak információt.
a 474. §-hoz
A jogbiztonság elvének megfelelően a záró rendelkezések kizárják, hogy a módosítást
megelőző időszakra vonatkozó kötelezettségek, amelyeket a hatálybalépést követően kell
teljesíteni - ide nem értve azokat, melyek az adózóra nézve kedvezően változnak - ne
módosulhassanak. A visszaható hatály tilalmára vonatkozó jogalkotási elvvel összhangban, a
szankciók kivételével, illetőleg az előzőekben említett kötelezettségek kivételével, a
módosításokat a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, de a jogkövetkezmények nem
lehetnek terhesebbek, mint az elkövetésükkor hatályos szabályok szerinti legsúlyosabb
mérték.
a 475. §-hoz
A Javaslat szerinti új szabályokat a 2008. január 1-jét követően kifizetett és megszerzett
jövedelmekre kell alkalmazni. A 2008. január 15-éig megszerzett jövedelmekre (pl. a 2007
decemberi bérekre) azonban még a korábbi szabályokat és járulékmértéket kell alkalmazni.
a 476. §-hoz
A Javaslat szerinti új szabályokat a 2008. január 1-jét követően kifizetett jövedelmekre és
keletkezett fizetési kötelezettségre kell alkalmazni. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az
osztalék utáni egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettséget 2007. december 31-ét követő
kifizetés esetén a kifizetés időpontjában hatályos szabályok szerint kell teljesíteni, függetlenül
attól, hogy az osztalékot mely korábbi évre számolták el.
a 477. §-hoz
Az Öpt. és az Mpt. módosításához kapcsolódó hatálybaléptetési és átmeneti szabályok. Az
ingatlanbefektetésekre vonatkozó módosításokkal kapcsolatban az ingatlanokkal rendelkező
pénztárak a hatályba lépést követő 6 hónapon belül kötelesek műszaki ellenőrt megbízni.
341
a 478. §-hoz
A magánnyugdíjpénztárak a választható portfóliós rendszerrel együtt, de legkésőbb 2009.
január 1-jével kötelesek bevezetni az elszámolóegységekre épülő nyilvántartási rendszert.
a 479. §-hoz
Lásd a 387. §-hoz tartozó indokolást.
Lásd a 300. §-hoz tartozó indokolást.
a 480. §-hoz
Lásd a 387. §-hoz tartozó indokolást.
a 481. §-hoz
Lásd a 389. §-hoz tartozó indokolás.
Lásd a 312. §-hoz tartozó indokolás.
a 482. §-hoz
A javaslat elfogadásával átalakulnak a koncessziós pályázathoz kapcsolódó önkormányzati
hozzájárulásokra irányadó szabályok. Országos pályázat esetén az Szjtv. nem tiltja meg azt,
hogy a kiíró - a korábbi rend szerint - már a pályázati felhívás megjelenése előtt kikérje az
önkormányzatok hozzájárulását, viszont kimondja, hogy ezeket az állami adóhatóság az
engedélyezési eljárás keretében fogja értékelni. Jelenleg folyamatban van egy országos
pályázat, melynek kiírására a hatályos szabályok szerint került sor - tehát az önkormányzati
hozzájárulások megkérése is a pályázat kiírása előtt megtörtént -, ugyanakkor a javaslat
elfogadásával biztosított rugalmasságot ennél is indokolt biztosítani. Ebből kifolyólag az
állami adóhatóság a pályázat nyertesének engedélyét csak azokra a településekre fogja kiadni,
melyekre az illetékes önkormányzat akár a kiírást megelőzően, akár később hozzájárulását
adta.
Az Szjtv. jogorvoslati rendszere 2008. január 1-jével fog átalakulni, így indokolt az új
szabályokat kizárólag az ezen időpont után indított eljárásokban alkalmazni.
a 483. §-hoz
A fiatalok életkezdési támogatása után járó kamat jóváírásának napját megállapító
rendelkezését először 2007. december 31-ei fordulónappal kell alkalmazni. Azon
gyermekeknél, ahol e rendelkezés hatálybalépéséig kamatjóváírás még nem történt, a születés
napjától kezdődően, ahol kamatjóváírás már történt az utolsó kamatjóváírástól kell az
időarányos kamatot számítani.
a 484. §-hoz
A módosítással kapcsolatos átmeneti rendelkezések célja a hatályba lépés időpontjában
folyamatban lévő eljárásokkal kapcsolatos felelősségi viszonyok rendezése, illetve a
változással együttjáró idő- és információveszteség minimalizálása. Ennek megfelelően a
javaslat rendelkezik az adóhatóság nyilvántartásában szereplő, termékdíjjal kapcsolatos
adatok rövid határidővel való átadásáról, illetve a megkezdett eljárások befejezését - azoknak
a törvény hatályba lépését megelőzően kihirdetett csőd- és felszámolási és végelszámolások
kivételével, amelyekben a bejelentési határidő a törvény hatályba lépését követő dátum - a
jelenlegi hatóság feladataként jelöli meg. A jogfolytonosság követelményének érvényesítése
érdekében a vámhatóságnak lehetősége van új ellenőrzési eljárások indítására a 2008. január
1-je előtti időszak kötelezettségei tekintetében is az általános adójogi elévülési idő
figyelembevételével.
342
a 485. §-hoz
A szakképzési hozzájárulás, a rehabilitációs hozzájárulás, valamint az innovációs járulék
megszűnése miatt szükséges átmeneti szabály.
a 486. §-hoz
Az efeho bevezetésével kapcsolatos átmeneti szabályokat tartalmazó rendelkezés.
Jogharmonizációs záradék
a 487. §-hoz
A 2008. január 1. napjától alkalmazandó TEÁOR’08 osztályozási rendszer bevezetésének
jogalapja nem egy nemzeti jogforrás (KSH közlemény), hanem egy közvetlenül hatályos és
külön átültetést nem kívánó Rendelet [az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i,
1893/2006. rendelete a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2.
rendszerének létrehozásáról]. A TEÁOR’08 bevezetése a nem-statisztikai nyilvántartások
közül elsődlegesen a cégnyilvántartást és az adóalany-nyilvántartást, másodlagosan az egyéni
vállalkozók központi nyilvántartását érinti. A Javaslat ennek megfelelően a Ctv.-t módosító
2007. évi LXI. törvénnyel és a Ctv. végrehajtási rendeleteiben foglaltakkal összhangban
módosítja az Art. KSH nómenklatúrára utaló rendelkezéseit.
A Javaslat átmeneti szabályai között található rendelkezés az adószámmal rendelkező adózók
teljes körével kapcsolatban biztosítja a tevékenységi körök (egyéni vállalkozások és
adószámos magánszemélyek esetén a szakmakódok) legkésőbb 2008. január 31-i automatikus
átfordítását, illetve az automatikusan át nem fordítható tevékenységi körök (szakmakódok)
vonatkozásában legkésőbb 2008. július 1. napjáig előírja a Rendeletnek megfelelő megjelölés
szerinti bejelentést (változás-bejelentést).
a 488. §-hoz
A vámtörvényi módosítások e §-ban hivatkozott részei a közösségi jogi vívmányoknak való
megfelelést szolgálják, amelyet jogharmonizációs záradékban kell rögzíteni.
343
MELLÉKLETEK
az 1. számú melléklet
1.	A külföldiek magyarországi, és a magyarok külföldi felsőfokú tanulmányainak egyes
kérdéseiről szóló 157/2001. (IX. 12.) Korm. rendelet 2006. szeptember l-jétől nincs
hatályban. Mivel új kormányrendelet lépett hatályba, valamint a felsőoktatási törvény is
módosult, szükséges az adómentességi szabály módosítása.
2.	A kárenyhítéssel kapcsolatos adómentességek körében azonos tartalommal módosul a
bűncselekmény áldozata részére juttatott támogatás meghatározása.
A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény szolgáltatásainak adómentességét
beiktatva, a Javaslat egységes rendelkezésbe foglalja a hasonló intézmények hasonló
szolgáltatásaira vonatkozó mentességeket.
3.	Adómentessé válik a szerv- és szövet-adományozással kapcsolatos jövedelem-kiesés- és
költségek megtérítése.
4.	A Javaslat szerint megszűnik az üzletpolitikai (reklám) célból adott ajándékok
adómentessége, az áruminta kivételével. Továbbra is adómentes az üzletpolitikai célzatú
árengedmény, visszatérítés , ideértve azt az esetet is, amikor a visszatérítés valamely
árura, szolgáltatásra beváltható érték (pl. különböző pontgyűjtő akciók keretében az erre
szolgáló adathordozón tárolt, árura, szolgáltatásra beváltható pontérték) formájában
valósul meg.
5.	Szintén adómentesként nevesíti a Javaslat az önkormányzatok, társadalmi szervezetek,
alapítványok, közalapítványok, egyházak által szervezett különböző társadalmi,
kulturális, sport, hagyományőrző, szabadidő rendezvények alkalmából helyben nyújtott
szolgáltatás, helyben fogyasztott étel, ital és a részvevők között kiosztott azonos értékű
ajándék juttatásokat. Az ajándékok együttes összege azonban nem haladhatja meg a
rendezvény összes költségének 10 százalékát.
a 2. számú melléklethez
1.	Az egyéni vállalkozó internet-használatával kapcsolatos költségek elszámolásához a
gyakorlatban szinte lehetetlen hitelesen elkülöníteni és ellenőrizni a magáncélú
használatot. Ezért az évi 60 ezer forint költség-elszámolási korlátot a Javaslat
megszünteti és ha a magánszemély telephelye a lakásán van, akkor az internet-
használat díjának 50 százaléka minősül elismert költségnek, illetve, ha a telephely a
lakástól elkülönül, akkor az e címen felmerült kiadások maradéktalanul
elszámolhatóak.
2-3.A kétszázezer forint egyedi beszerzési, előállítási értéket meg nem haladó, valamint a
33 százalékos norma alá besorolt tárgyi eszközök esetében a Javaslat egyszerűsítő
szabályt vezet be, miszerint a beszerzési árat két adóév alatt egyenlő részletben is el
lehet számolni. (A hatályos szabály feleslegesen bonyolult a százalékos és az
időarányos korlát miatt.)
4.	A Javaslat az egyéni vállalkozó számára választhatóvá teszi az Szja tv.
rendelkezésében foglalt kedvezmény uniós előírások szerinti minősítését az állami
támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában.
a 3. számú melléklethez
Az értékcsökkenési leírásra vonatkozó előírásokat két módosítás érinti. Az egyik Javaslat
azzal a hatályos előírással függ össze, amelyben megfogalmazódik, hogy a társasági
344
adóalapnál nem lehet elszámolni csökkentő tételt akkor, ha az eszközre a számviteli előírások
alapján nem lehet vagy nem szabad elszámolni terv szerinti értékcsökkenést. E szabály alól
kivételként fogalmazza meg a hatályos törvény a nulla vagy maradványértéken nyilvántartott
eszközt. Előfordul viszont, hogy az eszköz maradványértéke a bekerülési értékkel egyezik
meg, ami joghézagot jelent a szabályozásban, ezért kiküszöbölése indokolt, azzal a kivétellel,
hogy az épület, építmény - köztük a műemlékké nyilvánított épület, építmény - után
érvényesíthető az adóalapnál értékcsökkenési leírás akkor is, ha nem történik terv szerinti
értékcsökkenés elszámolás.
A másik módosítás a kis- és középvállalkozások által újként üzembe helyezett meghatározott
tárgyi eszközök gyorsított értékcsökkenési leírása következtében érvényesített állami
támogatás minősítését érinti. A hatályos törvény előírása szerint ez a támogatás az adózó
döntése szerint csekély összegű támogatásnak, vagy a közösségi állami támogatások kis- és
középvállalkozásoknál történő alkalmazásáról szóló 70/2001/EK bizottsági rendelet szerinti
támogatásnak minősül. Ez a bizottsági rendelet 2008. június 30-ával hatályon kívül helyezésre
kerül, az új csoportmentességi rendelet még nem készült, ezért a konkrét jogszabály helyett a
kis és középvállalkozásokra vonatkozó közösségi támogatási rendeletre utalást tartalmazza a
Javaslat. Ugyanakkor lehetővé teszi a Javaslat az elsődleges mezőgazdasági termelést
szolgáló beruházásra elszámolt összeggel is az adóalap csökkentését, de kizárólag a
mezőgazdasági tevékenységet végző kis- és középvállalkozások támogatására vonatkozó
1857/2006/EK rendeletnek történő megfelelés mellett.
a 4. számú melléklet
A Javaslat a diplomáciai konzuli képviselet, illetve nemzetközi szervezet által érvényesíthető
adó-visszatérítésre vonatkozó mennyiségi korlátokat tartalmazza az égetett szeszesitalokra és
a dohánygyártmányokra.
az 5. számú melléklethez
A Javaslat a diplomaták, illetve a nemzetközi szervezetek tisztviselői által érvényesíthető adó-
visszatérítésre vonatkozó mennyiségi korlátokat tartalmazza az üzemanyagokra, az égetett
szeszesitalokra és a dohánygyártmányokra.
a 6. számú melléklethez
A Htv. iparűzési adóalap-megosztási szabályait részletező melléklete külön megosztási
módszert rendel a villamosenergia szolgáltatók és a gázenergia szolgáltatók számára
alkalmazni. A villamosenergia törvény és a földgázellátásról szóló törvény azonban
szervezetileg is szétválasztja az egységes elosztási és közüzemi szolgáltatási feladatokat.
Annak érdekében, hogy a települések bevétele ne változzék, a Javaslat az új fogalmi rendnek
megfelelően írja elő az adóalap árbevétel-, illetve mennyiség-arányos megosztását az
egyetemes vagy közüzemi szolgáltató, illetve az elosztói engedélyes számára.
A Javaslat azt is egyértelművé teszi, hogy nem lehet azt az adóalap-megosztási módszert
alkalmazni, amely valamely adókötelezettséggel érintett település viszonylatában nulla
adóalapot eredményezne.
a 7. számú melléklethez
A Javaslat alapján 2009-től a Htv-be iktatandó 1. számú melléklet tartalmazza azt az országos
érték-térképet (fajlagos forgalmi értékhatárokat), melyek keretei között a települési
önkormányzatnak kell az értékövezetekre a típusingatlan fajlagos forgalmi értékét
hozzárendelni.
345
a 8. számú melléklethez
A Javaslat az azonos értékövezetbe tartozó ingatlanok értékkülönbözőségének adóalapban
való érvényre juttatása érdekében több ún. korrekciós tényezőt is tartalmaz. Ezeket az
értékbefolyásoló korrekciós tényezőket az adóhatóság köteles figyelembe venni a számított
érték meghatározása során.
A Javaslat szerint az ingatlan fizikai paramétereihez tartozó 1-től nagyobb vagy kisebb
korrekciós tényezők a típusingatlanhoz képest felfelé vagy lefelé térítik el a számított értéket.
Ennek megfelelően még az azonos értékövezetbe tartozó és azonos hasznos alapterületű, ám
fizikai paramétereit tekintve eltérő ingatlan számított értéke is különböző lesz, azaz az egyedi
eltérések megmutatkoznak az adóalapban.
A Javaslat mindazonáltal csak a legfontosabb értékbefolyásoló paramétereket tartalmazza,
figyelemmel arra, hogy a nem említett tényezők értékre gyakorolt hatása csekély ezért
bevallásuk, feldolgozásuk nem áll arányban az elérhető eredménnyel.
a 9. számú melléklethez
A Javaslat értelmében használatbavételi engedélyre irányuló építésügyi hatósági eljárásért a
kérelmen - önálló rendeltetési egységenként - 10 000 forint illetéket, azokban az esetekben
pedig, ahol - külön jogszabály értelmében - a használatbavételt csupán be kell jelenteni az
építésügyi hatósághoz, 5000 forint illetéket kell a bejelentésen leróni. A Javaslat ezen
túlmenően az országos településrendezési és építési követelményekről szóló jogszabály
szerint az életvitelhez szükséges anyagok és tárgyak tárolására szolgáló építmények köréből
kiveszi a gépjárműtárolót, vagyis a gépjárműtároló építésre irányuló engedélyért akkor meg
kell fizetni az illetéket, ha annak engedélyezését lakóépület építésével egyidejűleg kérik.
A Javaslat által az Art. új 36/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott együttes adóigazolás
illetékmentes. Az ilyen igazolás más eljárásban nem használható fel.
a 10. számú melléklethez
1.	A hatályos szabályozás szerint az Art. kerekítési szabályai nem vonatkoznak a
magánszemély által fizetett jövedelemadóra, egészségügyi hozzájárulásra és járulékra. A
javaslat a magánszemélyt terhelő fizetési kötelezettségekre vonatkozó szabályok
egységesítése érdekében a kivételek körében nevesíti a magánszemély által fizetett különadót,
egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást és vagyonszerzési illetéket is. A javaslat
elfogadása esetén az előzőekkel összhangban módosulnak a bevallásra vonatkozó szabályok
is.
Ugyancsak a magánszemélyt terhelő fizetési kötelezettségekre, illetve az őt megillető adó-
visszatérítésre vonatkozó szabályok egységesítése érdekében a javaslat elfogadása esetén a
különadó és a vagyonszerzési illeték is bekerül azon adónemek körébe, amelyek esetében a
100 forint alatti tartozást nem kell megfizetni, illetőleg az adóhatóság a 100 forint alatti adó-
visszatérítést nem tartja nyilván és nem utalja ki.
2.	A módosítás, összhangban a cégjogi szabályozással, a számviteli törvény szerint a
beszámoló készítésére kötelezett adózók esetében előírja, hogy az adóbevallás mellett a
beszámolót is elektronikus úton kell benyújtani az adóhatóság részére. A bevallás-
korszerűsítési program keretében ugyanis a társasági adóbevallás tartalma lényegesen
leegyszerűsödik, ugyanakkor az adóhatóság nem nélkülözheti azokat az információkat,
amelyek ennek következtében már csak a beszámolóból nyerhetők ki. Ennek különös
jelentősége az ellenőrzésre történő kiválasztásban, illetve a kockázatelemzésben van.
346
a 11. számú melléklethez
1.	A módosítást a magánszemélyt terhelő adó- és illetékfizetési kötelezettségekre vonatkozó
kerekítési szabály egységesítése indokolja.
Lásd még a 10. számú melléklethez fűzött 1. számú indokolást.
2.	Tekintettel arra, hogy 2007. január 1-jétől valamennyi befizetési kötelezettségről bevallást
is kell benyújtani, a társasági adó-előleg kiegészítési szabályai kiegészülnek a bevallott összeg
fizetési kötelezettségének az előírásával.
3.-4.	A vámhatósághoz befizetendő adók vonatkozásában az Art. eddig nem tartalmazott
olyan rendelkezést, ami az adóhatósági tevékenység gazdaságossága, költségtakarékossága
érdekében meghatározott volna egy olyan összeghatárt, ami alatt sem befizetni nem kell a
tartozásokat, sem pedig kiutalást nem lehet kezdeményezni, azaz amely összeg alatt az
adóhatóság nem tart nyilván folyószámla tételeket. Minthogy a jelenlegi szabályok alapján a
vámhatóságnál jelentős számú a kisösszegű tételek kiutalása, ezek kezelése jelentős
adminisztrációs és egyéb költséggel jár, amely költségek esetenként meghaladják a
befizetendő, illetve a kiutalandó összeget. Erre figyelemmel az Art. 2. számú melléklete
kiegészül annak kimondásával, hogy a vámhatósághoz teljesítendő 1000 forintot el nem érő
adókötelezettséget az adózónak nem kell megfizetnie, és a vámhatóság az 1000 forintot el
nem érő adó-visszatérítést nem utalja ki, és nem tartja nyilván.
a 12. számú melléklethez
1.	Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 238. §-
ának (5) bekezdése alapján 2006. július 17-étől hatályát vesztette az Art. 3. számú
mellékletének C/2. pontja azzal, hogy a rendelkezést 2007. január 1-jéig még alkalmazni kell.
A hatályon kívül helyezett C/2. pontra azonban a C/1. pont továbbra is utalást tartalmaz. A
C/2. pont a hatályon kívül helyezését megelőzően előírta, hogy az illetékhivatalnak
ingatlanértékesítés esetén - az ingatlannak közérdekű célra történő megvásárlása, illetve a
magánszemélynek magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki és öröklési szerződés
keretében történő ingatlanátruházásának kivételével - a székhelye szerint illetékes állami
adóhatóságnak az adóévet követő március 20-áig adatot kell szolgáltatnia az ingatlan
értékesítőjéről és az ingatlan szerződés szerinti értékéről, továbbá termőföld átruházása esetén
a termőföld értékesítés tényéről, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról
ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése),
megszüntetése esetén az átruházó (átengedő), e jogot alapító, illetve megszüntető
magánszemélyről és e jog szerződés szerinti értékéről. Ezen adatok állami adóhatóságnak
történő átadása azonban továbbra is szükséges, tekintettel arra, hogy a személyi
jövedelemadóról szóló törvény előírásai szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell
figyelembe venni a termőföldről szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági termelő
gazdaságátadási támogatása jogosultsága feltételeként megvalósuló termőföld értékesítéséből
származó bevételt. Annak ellenőrzéséhez viszont, hogy az adózó jogszerűen nem vette
figyelembe bevételként az ingatlan értékesítéséből származó bevételét, az állami
adóhatóságnak szükségesek az ingatlanügyi hatóságtól érkező adatok. Az ellenőrzéshez
szükséges adat az ingatlan értéke és értékesítője is, illetve az, ha valaki ellenérték fejében
mond le adott esetben a haszonélvezeti jogáról. Minthogy az ingatlanügyi hatóságnak
továbbra is törvényi felhatalmazás szükséges a jogszerű adatátadáshoz, ezért a Javaslat
kiegészíti az átadandó adatok körét a már hatályon kívül helyezett C/2. pontban
meghatározott adatokkal.
347
2.	A rehabilitációs járadék - hasonlóan a nyugellátásokhoz -, ha az abban részesülő személy
egyébként kereső tevékenységet folytat, személyi jövedelemadó szempontjából adóterhet nem
viselő járandóságnak minősül, és mint ilyet a személyi jövedelemadó mértékének
meghatározásánál figyelembe kell venni. A személyi jövedelemadó bevallások adatainak
adóhatósági kontrolljához éves adatszolgáltatási kötelezettség került előírásra a nyugdíjat,
rehabilitációs járadékot folyósító szerv számára. Az adatszolgáltatás célhoz kötöttségének
biztosítása érdekében - mivel a nyugdíjat, és rehabilitációs járadékot folyósító szerv nem
rendelkezik olyan adattal, hogy mely ellátásban részesülők végeznek kereső tevékenységet,
ezért az adóhatóság havonkénti rendszerességgel adatszolgáltatást teljesít a nyugdíjat és
rehabilitációs járadékot folyósító szervnek a havi adó- és járulékbevallások nyugdíj
(rehabilitációs járadék) folyósítása mellett munkát végző személyek vonatkozó adatairól.
3.	Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 76. §-ában szabályozott, a gépjármű,
pótkocsi tulajdonjogának, haszonélvezetének megszerzését terhelő illetékkötelezettség adózói
folyószámlán történő előírása automatikusan, az adózói befizetések figyelembevételével
történik. Ennek oka az, hogy a gépjármű tulajdonjogának megszerzéséhez kapcsolódó
illetékfizetési kötelezettség a törvény erejénél fogva keletkezik. Ezen illetékfizetési
kötelezettségek adózói folyószámlán történő előírásához azonban az állami adóhatóságnak
nem áll rendelkezésére sem bevallás, sem fizetési meghagyás vagy más határozat, amely az
illetékfizetési kötelezettséget az adott adózóra nézve meghatározná. Annak ellenőrzéséhez,
hogy a gépjármű vagyonszerzéshez kapcsolódó illetékfizetési kötelezettség előírásának
alapjául szolgáló befizetések helyes összegben kerültek-e megállapításra illetve, hogy a
befizetést igazoló postai készpénz-átutalási megbízások kitöltési hiányosságai miatt
rendezetlen befizetések utólagos előírása megvalósítható legyen, az állami adóhatóság
számára szükség van a közúti közlekedési nyilvántartásból történő adatszolgáltatásra. A
rendezetlen, azaz illetékkötelezettséget konkrét adózóra nem meghatározó befizetésekkel
kapcsolatban - adatszolgáltatás hiányában - az állami adóhatóság nem tudja teljesíteni az
illetékekkel kapcsolatos ügyiratok kezeléséről, valamint az illetékek kiszabásáról,
elszámolásáról és könyveléséről szóló 40/2006. (XII. 25.) PM rendelet 6. §-ában és az ezt
2007. július 1-jétől módosító 10/2007. (VI. 6.) PM rendelet 1. § (4) bekezdésében
meghatározott kötelezettségét, ezért ezek a befizetések az illeték bevételek önkormányzati
visszaosztásában nem vesznek részt. Mindezek alapján a Javaslat az Art. 3. számú
mellékletének G) pontja új 4. alpontjában a közúti közlekedési nyilvántartást vezető szerv
számára elektronikus úton történő adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő a gépjármű és
pótkocsi vagyonszerzési illetékének megfizetését igazoló készpénz-átutalási megbízás
azonosító számáról, gyártójának kódjáról, valamint a befizetett illeték összegéről. A gépjármű
és pótkocsi vagyonszerzési illetéke teljesítésének ellenőrzése érdekében a Javaslat az
elektronikus úton történő adatszolgáltatást kiterjeszti a közúti közlekedési nyilvántartásról
szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 9. § (1) és (2) bekezdésében szereplő adatok közül az
ellenőrzéshez szükséges adatok (a jármű fajtája, gyártmánya, típusa, kategóriája, forgalmi
rendszáma, hengerűrtartalma, kamratérfogata, teljesítménye, össztömege, a járműtulajdonos
azonosító adatai, lakcíme, székhelye) körére is.
a 13. számú melléklethez
1.	Lásd a 10. számú melléklet 2. pontjához fűzött indokolást.
2.	Az Art. 6. számú melléklete nem tartalmazta a naptári évtől eltérő üzleti évet választó
adózó társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti előleg-kiegészítéshez
kapcsolódó szabályait, melyeket a módosítás most pótol.
348
a 14. számú melléklethez
Az efeho képzési rész teljesítésénél elszámolható költségek (kiadások).
349