﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/3893. számú
törvényjavaslat
az általános forgalmi adóról
Budapest, 2007. szeptember
Előadó:
Dr. Veres János
pénzügyminiszter
2007. évi ... törvény
az általános forgalmi adóról

Az Országgyűlés
-	figyelemmel az államháztartás feladatainak ellátásához szükséges állandó, nem
konjunktúraérzékeny és értékálló bevétel biztosítására,
-	figyelemmel az árutermelő piacgazdaság igényeit kielégítő versenysemleges adórendszer
működtetésének követelményeire,
-	figyelemmel a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióban tagállamként való részvételére,
különös tekintettel az ebből fakadó, az általános forgalmi adózás területén jelentkező
jogharmonizációs kötelezettségekre, valamint
-	tekintetbe véve az általános forgalmi adózás 1988-as bevezetése óta szerzett tapasztalatokat
is, az általános forgalmi adózás szabályairól a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I.	Fejezet
Alapvető rendelkezések
Bevezető rendelkezés
1.	§ Az e törvény alapján megfizetett általános forgalmi adó (a továbbiakban: adó) az
államháztartás központi kormányzata költségvetésének bevétele.
Alkalmazási hatály
2.	§ E törvény alapján adót kell fizetni:
a)	adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített
termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,
b)	terméknek az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli egyes, belföldön
és ellenérték fejében teljesített beszerzése és
c)	termék importja
után.
3.	§ E törvény rendelkezéseit
a)	az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény (a továbbiakban: Eva.) hatálya alá
tartozó személyekre, szervezetekre, valamint
b)	a jövedéki adóról és a jövedéki termékek különös szabályairól szóló törvény (a
továbbiakban: Jöt.) hatálya alá tartozó, adójeggyel ellátott dohánygyártmányokra
abban az esetben kell alkalmazni, ha arról az a) pontban említett esetben az Eva., a b) pontban
említett esetben pedig a Jöt. kifejezetten rendelkezik.
4.	§ (1) Belföld alatt a Magyar Köztársaság államterülete értendő.
(2)	Közösség és tagállamai, valamint azok területe alatt az 1. számú mellékletben
meghatározottak értendők.
- 2 -
(3) Harmadik állam és annak területe alatt az értendő, amely nem tartozik a (2) bekezdés
hatálya alá.
Adóalany
5.	§ (1) Adóalany: az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt
gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. Az
érintett személy vagy szervezet jog- és cselekvőképességére személyes joga az irányadó, ha
azonban személyes joga alapján nem lenne jog- és cselekvőképes, de a magyar jog alapján
igen, akkor jog- és cselekvőképességét a magyar jog alapján kell elbírálni.
(2)	Abban az esetben, ha a gazdasági tevékenység közvetlenül közös tulajdonban és közös
használatban levő ingóra vagy ingatlanra, mint ellenérték fejében hasznosítandó dologra
irányul, adóalany a tulajdonostársak közössége. Az adóalanyisághoz fűződő jogokat és
kötelezettségeket a tulajdonostársak közössége az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja.
Kijelölés hiányában képviselő a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs,
egyenlő tulajdoni hányad esetében pedig az adóhatóság által kijelölt tulajdonostárs.
Gazdasági tevékenység
6.	§ (1) Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy
rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt
eredményezi, és annak végzése független formában történik.
(2)	Gazdasági tevékenység körébe tartozik különösen a termelésre, forgalmazásra irányuló
ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység, valamint az egyéb szolgáltatói
tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is.
(3)	Gazdasági tevékenység az is, ha az adóalany az egyébként a vállalkozásának részét
képező, illetőleg a vállalkozása folytatásának eredményeként keletkező vagyont (vagyonrészt)
és vagyoni értékű jogot ellenérték fejében hasznosítja.
(4)	Szintén gazdasági tevékenység és adóalanyiságot eredményez az is, ha
a)	egyébként nem-adóalanyi minőségben eljáró, az 5. § (1) bekezdése értelmében
jogképes személy vagy szervezet (a továbbiakban együtt: személy, szervezet) belföldön
küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott új közlekedési eszközt értékesít belföldön
kívülre, de - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a Közösség területére, függetlenül attól,
hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző, vagy -
bármelyikük javára - más végzi;
b)	egyébként nem-adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet beépített ingatlant
(ingatlanrészt), és ehhez tartozó földrészletet sorozat jelleggel értékesít, feltéve, hogy
ba)	annak első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy
bb)	első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági
engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év (ba) és bb) alpont
a továbbiakban együtt: beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlan);
c)	egyébként nem-adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet sorozat jelleggel
építési telket (telekrészt) értékesít.
- 3 -
(5)	Nem minősül az (1) bekezdésben említett független formában végzett gazdasági
tevékenységnek az a tevékenység, amelyet munkaviszony, munkaviszony jellegű jogviszony,
vagy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végeznek, amelyben a
jogosult irányítása és felelőssége mellett a kötelezett alárendelt helyzetben van a tevékenység
végzése eredményének, díjazásának, valamint egyéb feltételeinek és körülményeinek
meghatározásában.
7.	§ (1) Nem gazdasági tevékenység és nem eredményez adóalanyiságot a Magyar
Köztársaság Alkotmánya által, illetőleg az annak felhatalmazása alapján megalkotott
jogszabály alapján közhatalom gyakorlására jogosított személy, szervezet által ellátott, és a
létesítő okiratában is megjelölt közhatalmi tevékenysége.
(2)	Közhatalmi tevékenység különösen a jogszabály-alkotási, az igazságszolgáltatási, az
ügyészi, a védelmi, a rendvédelmi, a külügyi és igazságügyi igazgatási, a közigazgatási
jogalkalmazói, a hatósági ellenőrzési és pénzügyi ellenőrzési, a törvényességi felügyeleti és
ellenőrzési, az államháztartási, európai uniós és egyéb nemzetközi támogatás elosztásáról való
döntési tevékenység, feltéve, hogy az annak gyakorlása során okozott kárért való felelősségre
a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) az
államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségre vonatkozó rendelkezései [349. §]
alkalmazandók, vagy károkozás esetében lennének alkalmazandók.
(3)	A (2) bekezdéstől függetlenül a tulajdon kisajátítása, valamint a 2. számú mellékletben
felsorolt tevékenységek nem minősülhetnek közhatalmi tevékenységnek.
Csoportos adóalanyiság
8.	§ (1) Azok az adóalanyok,
a)	akiknek (amelyeknek) gazdasági célú letelepedési helyük belföldön van, gazdasági
célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük van
belföldön, és
b)	akik (amelyek) együttesen kapcsolt vállalkozások,
csoportos adóalanyiságot hozhatnak létre.
(2)	A csoportos adóalanyiság értelmében:
a)	az (1) bekezdésben meghatározott adóalanyok (e § alkalmazásában a továbbiakban:
tag vagy tagok) belső, egymás közötti kapcsolataiban a tevékenység gazdasági
tevékenységként megszűnik, és tagok önálló adóalanyisága - a (6) bekezdésben említett
kivétellel - szintén megszűnik, valamint
b)	a tagok külső, harmadik féllel szembeni kapcsolataiban a gazdasági tevékenység
folytatása olyan adóalanyiságot eredményez, amelyben az ehhez fűződő jogok és
kötelezettségek a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagnak együttesen
tudhatók be.
(3)	A csoportos adóalanyiság az állami adóhatóság engedélyével jön létre, valamennyi leendő
tag erre irányuló közös, kifejezett és egybehangzó írásos kérelmére. Abban az esetben, ha van
olyan adóalany, akire (amelyre) teljesülnek az (1) bekezdésben meghatározott feltételek, de
nem kíván a csoportos adóalanyiságban tagként részt venni (e § alkalmazásában a
továbbiakban: kívül maradó adóalany), a kérelemnek tartalmaznia kell még a kívül maradó
adóalany hozzájáruló nyilatkozatát a csoportos adóalanyiság létrehozatalára. A kérelemnek,
- 4 -
illetőleg kívül maradó adóalany esetében a hozzájáruló nyilatkozatnak tartalmaznia kell
továbbá:
a)	a tagok által kijelölt képviselőt és a képviselő feltétlen beleegyező nyilatkozatát a
képviselet vállalására; továbbá
b)	tagonként külön-külön:
ba)	a tag nevét, címét és adószámát;
bb)	az (1) bekezdésben említett jogállás fennállásának igazolását;
bc)	a nyilvántartási rendszer bemutatását, amely alkalmas a (2) bekezdésben említett
belső és külső kapcsolatok egyértelmű, megbízható és maradéktalan elkülönítésére;
bd)	kötelezettségvállalást az (6) bekezdés teljesítésére;
c)	kívül maradó adóalany esetében:
ca)	az adóalany nevét, címét és adószámát;
cb)	az (1) bekezdésben említett jogállás fennállásának igazolását;
cc)	kötelezettségvállalást a (7) bekezdés teljesítésére.
(4)	A csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tag a csoportos adóalanyiság
időszakában együttesen minősül egy adóalanynak. Az adóalanyisághoz fűződő jogok és
kötelezettségek gyakorlásával összefüggő bírósági és más hatósági eljárásjogi cselekmények
alanya a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagok által kijelölt képviselő.
(5)	Az a tag, aki (amely) a csoportos adóalanyiságot megelőzően belföldön nyilvántartásba
vett adóalanyként működött, a (3) bekezdésben említett állami adóhatósági engedély jogerőre
emelkedésének napját megelőző nappal, mint fordulónappal köteles úgy eleget tenni az e
törvény szerinti kötelezettségének, mintha jogutódlással szűnne meg.
(6)	A csoportos adóalanyiságban részt vevő bármely tag - mind a csoportos adóalanyiság
időszakában, mind azt követően - egyetemlegesen felelős a csoportos adóalanyiságban részt
vevő valamennyi többi taggal együtt a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagnak
a)	a csoportos adóalanyiság időszakát megelőzően keletkezett, az (5) és (9) bekezdésben
meghatározott kötelezettsége teljesítéséért, és
b)	a csoportos adóalanyiság időszakában, e törvény alapján keletkező kötelezettsége
teljesítéséért.
(7)	A kívül maradó adóalany - mind a csoportos adóalanyiság időszakában, mind azt
követően - egyetemlegesen felelős a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi taggal
együtt a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagnak
a)	a csoportos adóalanyiság időszakát megelőzően keletkezett, az (5) és (9) bekezdésben
meghatározott kötelezettség teljesítéséért;
b)	a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagnak a csoportos adóalanyiság
időszakában, e törvény alapján keletkező kötelezettség teljesítéséért.
(8)	A kívül maradó adóalany, illetőleg a csoportos adóalanyiság időszakában létrejövő olyan
adóalany, akire (amelyre) az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek (e §
alkalmazásában a továbbiakban: csatlakozó új adóalany) dönthet úgy is, hogy tagként
csatlakozni kíván a csoportos adóalanyisághoz. A csoportos adóalanyisághoz történő
csatlakozás az állami adóhatóság engedélyével jön létre, a kívül maradó, illetőleg a csatlakozó
új adóalany erre irányuló kifejezett írásos kérelmére. A kérelemnek tartalmaznia kell még a
csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagnak a közös, kifejezett és egybehangzó
beleegyező nyilatkozatát a kívül maradó, illetőleg a csatlakozó új adóalany csatlakozási
szándékáról. A kérelemnek tartalmaznia kell továbbá:
- 5 -
a)	a kívül maradó adóalany esetében a (3) bekezdés bc) és bd) alpontjában,
b)	a csatlakozó új adóalany esetében pedig a (3) bekezdés b) pontjában
meghatározott feltételek teljesítését.
(9)	Az a kívül maradó, illetőleg az a csatlakozó új adóalany, aki (amely) tagként csatlakozik a
csoportos adóalanyisághoz, a (8) bekezdésben említett állami adóhatósági engedély jogerőre
emelkedésének napját megelőző nappal, mint fordulónappal köteles úgy eleget tenni az e
törvény szerinti kötelezettségének, mintha jogutódlással szűnne meg.
(10)	A csoportos adóalanyiság az állami adóhatósági engedély visszavonásával szűnik meg.
Az engedélyt az állami adóhatóság visszavonja, ha
a)	azt a csoportos adóalanyiságban részt vevő bármely tag kéri;
b)	a képviselő a képviseletet a továbbiakban nem vállalja, és új képviselő haladéktalan
kijelölése és bejelentése a (3) bekezdés a) pontja szerint nem történik meg;
c)	a csoportos adóalanyiságban részt vevő bármely tagra az (1) bekezdésben
meghatározott feltételek nem teljesülnek;
d)	a (3) bekezdés bc) és bd) alpontjában meghatározott feltételek bármelyike a csoportos
adóalanyiság időszakában nem teljesül;
e)	a (3) bekezdés cc) alpontjában meghatározott feltétel a csoportos adóalanyiság
időszakában nem teljesül;
f)	a csoportos adóalanyiság időszakában olyan adóalany jön létre, akire (amelyre) az (1)
bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek, és a csoportos adóalanyisághoz
fa)	nem csatlakozik, de kívül maradó adóalanyként nem teljesíti a (3) bekezdés c)
pontjában meghatározott kötelezettségeket; vagy
fb)	csatlakozni kíván csatlakozó új tagként, de azt az állami adóhatóság a (8) bekezdés
értelmében nem engedélyezi;
g)	a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tag jogutód nélkül megszűnik.
(11)	A (10) bekezdésben említett állami adóhatósági engedély visszavonásának jogerőre
emelkedésének napjával, mint forduló nappal a csoportos adóalanyiságban részt vevő
valamennyi tag együttesen köteles úgy eleget tenni az e törvény szerinti kötelezettségének,
mintha jogutódlással szűnne meg, kivéve azt az esetet, ha a csoportos adóalanyiságban részt
vevő valamennyi tag jogutód nélkül szűnik meg.
Termék értékesítése
9.	§ (1) Termék értékesítése: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt
tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog
szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.
(2)	Az (1) bekezdésben említett birtokba vehető dolog:
a)	magában foglalja a dolog módjára hasznosítható természeti erőket is, valamint az
értékpapírok közül azt, amelynek megszerzése egyúttal az abban megjelölt termék
tulajdonjogának megszerzését is jelenti;
b)	nem foglalja magában a pénzt, a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, a
pénzhelyettesítő eszközt, valamint - az a) pontban említett kivétellel - az értékpapírt.
10.	§ Termék értékesítésének minősül továbbá:
a)	a termék birtokbaadása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló
bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a
- 6 -
tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával, illetőleg az ellenérték maradéktalan
megtérítésével megszerzi;
b)	a megbízó és bizományos között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jog
átszállása, feltéve, hogy a bizományos és a vele jogviszonyban álló harmadik fél között - a 9.
§ (1) bekezdése értelmében - termék értékesítése teljesül;
c)	az adós és hitelező között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jog
átszállása, feltéve, hogy a hitelező a dologi biztosítékul szolgáló terméket lejárt követelésének
érvényesítésére - a 9. § (1) bekezdése értelmében - értékesíti, és az abból származó ellenérték
közvetlenül őt illeti meg;
d)	építési szerződés alapján ingatlan (ingatlanrész) átadása a megrendelőnek, még akkor
is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a megrendelő bocsátotta
rendelkezésre.
11.	§ (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a
terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai
magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére
ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a
termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy
részben adólevonási jog illette meg.
(2)	Szintén ellenérték fejében teljesített termékértékesítés:
a)	az adóalany vállalkozásán belül végzett saját beruházása, ha ennek eredményeként
tárgyi eszközt állít elő;
b)	az adóalany
ba)	vállalkozásában kitermelt, előállított, összeállított, átalakított, megmunkált, illetőleg
bb)	vállalkozásához vásárolt vagy importált
termék felhasználása gazdasági tevékenységének folytatásához, feltéve, hogy ha a terméket
ilyen állapotában másik adóalanytól szerezte volna be, adólevonási jog nem illetné meg;
c)	tárgyi eszköznek nem minősülő termék felhasználása adólevonásra nem jogosító
tevékenység folytatásához, feltéve, hogy a termék beszerzéséhez vagy b) pont szerinti
felhasználásához kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette
meg;
d)	az adóalany megszűnése, ha az adóalany a megszűnés időpontjában olyan terméket
tart tulajdonában, amelynek beszerzéséhez vagy b) pont szerinti felhasználásához
kapcsolódóan egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
(3)	Nem minősül ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek, ha az adóalany -
vállalkozásának céljára tekintettel - más tulajdonába ingyenesen enged át árumintát és kis
értékű terméket.
12.	§ (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés továbbá, ha az adóalany a
vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba átvett terméket
továbbít belföldről a Közösség más tagállamába vállalkozása szükségleteire. A továbbítás
minden olyan módozatot magában foglal, függetlenül attól, hogy azt az adóalany maga, vagy
-	javára - más végzi, amelynek eredményeként a termék a küldeménykénti feladás vagy a
fuvarozás megkezdéséhez képest a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás
befejezésekor a Közösség más tagállamában van.
(2)	Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha
- 7 -
a)	a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy
a fuvarozás befejezésekor van, a termék értékesítésére a 29. §-ban említett feltételek
teljesülnek;
b)	a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy
a fuvarozás befejezésekor van, a termék értékesítésére a 32. §-ban említett feltételek
teljesülnek;
c)	a termék vasúti, vízi vagy légi eszközön történő értékesítésére a 33. §-ban említett
feltételek teljesülnek;
d)	a gáz földgázcsővezeték-hálózaton keresztüli vagy a villamos energia értékesítésére a
34.	vagy 35. §-ban említett feltételek teljesülnek;
e)	a termék értékesítése a 89., 98., 103., 104. és 107-109. §-ok szerint történik;
f)	a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy
a fuvarozás befejezésekor van, az (1) bekezdésben említett adóalany - mint a szolgáltatás
igénybevevője - termékén munkát végeznek, majd annak befejezését követően a terméket -
az (1) bekezdésben említett adóalany nevére szóló rendeltetéssel - belföldre továbbítják;
g)	a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy
a fuvarozás befejezésekor van, az (1) bekezdésben említett adóalany a terméket szolgáltatás
nyújtása érdekében ideiglenesen használja;
h)	az (1) bekezdésben említett adóalany termékét 24 hónapot meg nem haladó ideiglenes
használat céljából a Közösség más tagállamába továbbítja, ahol ha ugyanezt a terméket
importálták volna, az importált termék ideiglenes behozatal jogcímén teljes adó- és
vámmentességben részesülne;
i)	az (1) bekezdésben említett adóalany a terméket a Közösség más tagállamában
fenntartott vevői készlete céljára továbbítja.
(3)	Ha a (2) bekezdésben felsorolt esetekben az ott meghatározott feltételek bármelyike nem
teljesül, a feltétel nem teljesülésekor az (1) bekezdéshez fűződő joghatás haladéktalanul beáll.
Szolgáltatás nyújtása
13.	§ (1) Szolgáltatás nyújtása: bármely olyan ügylet, amely e törvény értelmében nem termék
értékesítése.
(2)	Az (1) bekezdésben említett ügylet magában foglalja az alábbiakat is:
a)	vagyoni értékű jogok időleges vagy végleges átengedését;
b)	kötelezettségvállalást valamely tevékenység egészbeni vagy részbeni abbahagyására,
vagy annak végzésétől való tartózkodásra, illetőleg valamely helyzet tűrésére.
(3)	Nem minősül szolgáltatás nyújtásának az ellenérték megtérítése, ha az pénzzel, készpénz-
helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik.
(4)	Nem minősül szolgáltatás nyújtásának az sem, ha a termék értékesítője, szolgáltatás
nyújtója a teljesítésével keletkezett, pénzbeni követeléseként fennálló ellenértéket harmadik
félre engedményezi, feltéve, hogy a harmadik fél a követelés megvásárlásával nyújt
szolgáltatást az engedményezőnek.
14.	§ (1) Ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany
a terméket vállalkozásából időlegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai
magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére
ingyenesen használja, illetőleg azt másnak ingyenesen használatba adja, feltéve, hogy a
- 8 -
termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy
részben adólevonási jog illette meg.
(2)	Szintén ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás, ha az adóalany saját vagy
alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok
elérésére másnak ingyenesen nyújt szolgáltatást.
15.	§ Ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el,
úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is.
Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó közös szabályok
16.	§ A termék értékesítésére, szolgáltatás nyújtására nincs befolyással, ha az szerződéskötés,
jogszabályi rendelkezés, bírósági és más hatósági határozat (végzés) alapján, illetőleg árverés
útján történik.
17.	§ (1) Nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás, ha az
adóalany a terméket, vagyoni értékű jogot nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként (a
továbbiakban együtt: apport) bocsátja rendelkezésre, feltéve, hogy az a 18. § (1) és (2)
bekezdésében meghatározott feltételek szerint történik.
(2)	Szintén nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás, ha
az adóalany jogutódlással szűnik meg, feltéve, hogy az a 18. § (1) és (2) bekezdésében
meghatározott feltételek szerint történik.
(3)	A (2) bekezdésben említett jogutódlással történő megszűnés a következő eseteket foglalja
magában:
a)	gazdasági társaságnak a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti átalakulását
(ideértve az egyesülést, a szétválást és a részleges átalakulást is);
b)	szövetkezetnek a szövetkezetekről szóló törvény (a továbbiakban: Szöv. tv.) szerinti
átalakulását;
c)	szövetkezet gazdasági társasággá való átalakulása vagy jogutód nélküli megszűnése
esetében a közösségi alap Szöv. tv. szerinti átadását más szövetkezet vagy szövetkezeti
szövetség részére;
d)	egyéni cégnek az egyéni vállalkozásról szóló törvény szerinti átalakulását;
e)	egyéni vállalkozó, mezőgazdasági termelő halálát, vagy cselekvőképességének
elvesztését, feltéve, hogy az egyéni vállalkozói, őstermelői tevékenységet
ea)	elhalálozás esetében az özvegy vagy örökös folytatja; illetőleg
eb)	cselekvőképesség elvesztése esetében az egyéni vállalkozó, mezőgazdasági
őstermelő nevében és javára a törvényes képviselője folytatja;
f)	a 8. § (5), (9) és (11) bekezdéseiben említett eseteket.
18.	§ (1) Az apport [17. § (1) bekezdése], illetőleg a jogutódlás [17. § (2) bekezdése] útján
szerzett vagyon (vagyonrész) és vagyoni értékű jog (e § alkalmazásában a továbbiakban
együtt: vagyon) tekintetében a szerzőnek a következő feltételeknek kell egyidejűleg
megfelelnie:
a)	a szerzéskor belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen;
b)	kötelezettséget vállal arra, hogy a szerzéshez, illetőleg a szerzett vagyonhoz fűződő,
az e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek - a (2) bekezdésben említett eltéréssel
-	a szerzéstől kezdődően jogutódként őt illetik és terhelik;
- 9 -
c)	sem a szerzéskor, sem azt követően nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása,
amely természeténél fogva össszeegyeztethetlen lenne a b) pontban említett kötelezettségek
teljesítésével, vagy annak csorbítására lenne alkalmas.
(2)	Az apportál ót, illetőleg jogutódlással történő megszűnés azon esetében, amelyben a
jogelőd nem szűnik meg, a jogelődöt az elévülési időn belül a szerzővel együtt egyetemleges
felelősség terheli azon, e törvényben szabályozott kötelezettségek teljesítéséért, amelyek az
(1)	bekezdés b) pontjában említett vagyonhoz fűződően a szerzésig bezárólag keletkeztek.
(3)	Ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, az
apportra, illetőleg a jogutódlásra vonatkozóan a feltétel nem teljesülésekor a termék
értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás haladéktalanul beáll.
Termék Közösségen belüli beszerzése
19.	§ A 2. § b) pontja a következő eseteket foglalja magában:
a)	terméknek adóalany vagy nem-adóalany jogi személy általi beszerzése, feltéve, hogy
az értékesítő olyan adóalanyként jár el, aki (amely) a Közösség azon tagállamában, ahol
adóalanyként nyilvántartásba vették, nem részesül e tagállam azon joga szerinti
adómentességben, amely tartalmában a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló
2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) 282-292. cikkeinek felel meg,
és akinek (amelynek) ez a termékértékesítése nem tartozik a 29. és 32. § alkalmazása alá;
b)	új közlekedési eszköz beszerzése;
c)	jövedéki terméknek adóalany vagy nem-adóalany jogi személy általi beszerzése,
feltéve, hogy a beszerzés után jövedékiadó-fizetési kötelezettség keletkezik
(a)-c) pontok a továbbiakban együtt: termék Közösségen belüli beszerzése).
20.	§ (1) A 19. § a) pontjától eltérően nem kell adót fizetni:
a)	olyan termék Közösségen belüli beszerzése esetében, amely ha belföldön teljesített
termékértékesítés lenne, a 103., 104. és 107. §-ok szerint mentes lenne az adó alól;
b)	használt ingóság [213. § (1) bekezdésének a) pontja], műalkotás [213. § (1)
bekezdésének b) pontja], gyűjteménydarab [213. § (1) bekezdésének c) pontja] vagy régiség
[213. § (1) bekezdésének d) pontja] Közösségen belüli beszerzése esetében, feltéve, hogy az
értékesítő viszonteladóként [213. § (1) bekezdésének e) pontja] jár el, aki (amely) egyúttal
igazolja, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti feladásakor
vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, a terméket e tagállam azon joga szerint úgy adóztatták
meg, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 312-325. cikkeinek;
c)	használt ingóság, műalkotás, gyűjtemény darab vagy régiség Közösségen belüli
beszerzése esetében, feltéve, hogy az értékesítő nyilvános árverés szervezőjeként [213. § (1)
bekezdésének f) pontja] jár el, aki (amely) egyúttal igazolja, hogy a Közösség azon
tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor
volt, a terméket e tagállam azon joga szerint úgy adóztatták meg, amely tartalmában megfelel
a Héa-irányelv 333-341. cikkeinek;
d)	olyan termék Közösségen belüli beszerzése esetében - ide nem értve az a)-c)
pontokban említett eseteket, valamint a 19. § b) és c) pontjában említett termékek Közösségen
belüli beszerzését -, amelynek beszerzője
da)	ilyen minőségében mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyként [197. § (1)
bekezdése] jár el; vagy
- 10 -
db)	olyan adóalany, aki (amely) kizárólag olyan termékértékesítést és
szolgáltatásnyújtást teljesít, amelyhez kapcsolódóan adólevonási jog nem illeti meg, ideértve
azt is, aki (amely) alanyi adómentességben részesül; vagy
dc)	nem-adóalany jogi személy.
(2)	Az (1) bekezdés d) pontja abban az esetben alkalmazható, ha
a)	az adott naptári évben a d) pontban említett termékek Közösségen belüli beszerzése
ellenértékének - adó nélkül számított és éves szinten göngyölített - összege nem haladja meg
a 10.000 eurónak megfelelő pénzösszeget, és
b)	az a) pontban említett feltétel az adott naptári évet megelőző naptári évre is teljesült,
feltéve, hogy ilyen beszerzések ténylegesen történtek.
(3)	A (2) bekezdés a) pontjában említett felső értékhatárba a Közösség azon tagállamaiban
megtérített vagy megtérítendő ellenérték számít, amelyekben a termék a küldeménykénti
feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt.
(4)	Az (1) bekezdés d) pontjának alkalmazhatósága megszűnik, és nem alkalmazható az olyan
termék Közösségen belüli beszerzésére sem, amelynek - adó nélkül számított - ellenértékével
a beszerző először meghaladja a (2) bekezdés a) pontjában említett felső értékhatárt.
(5)	Az (1) bekezdés d) pontjában említett beszerző az állami adóhatóságnak tett előzetes
bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy nem az (1) bekezdést, hanem a 19. § a) pontját - az
ott meghatározottak szerint - alkalmazza.
(6)	Az a beszerző, aki (amely) élt az (5) bekezdésben említett választási jogával, attól a
választása évét követő második naptári év végéig nem térhet el.
21.	§ (1) Termék Közösségen belüli beszerzése a termék felett a tulajdonosként való
rendelkezés olyan megszerzése, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a
fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző, vagy - bármelyikük javára - más végzi,
amelyben a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor a
Közösség más tagállamában van, mint ahol az a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás
megkezdésekor volt.
(2)	Abban az esetben, ha a terméknek adófizetésre kötelezett, nem-adóalany jogi személy
általi beszerzése úgy történik, hogy ez a személy a terméket a Közösség területén kívül adja
fel küldeményként vagy fuvarozza el, és a termék küldeménykénti megérkezése vagy a
fuvarozás befejezése a Közösség más tagállamában van, mint ahol a termék importjának
teljesítési helye, ez utóbbi tagállamot úgy kell tekinteni, mint ahol a termék a küldeménykénti
feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt.
(3)	Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerint a termék importjának teljesítési helye belföld,
az importáló jogosult az általa ilyen jogcímen megfizetett adó visszatéríttetésére, amennyiben
igazolja, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti
megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor volt, megfizette az adót a termék Közösségen
belüli beszerzése után e tagállam joga szerint.
22.	§ (1) Termék Közösségen belüli ellenérték fejében teljesített beszerzése [2. § b) pontja] az
is, ha az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba
átvett terméket továbbít belföldre vállalkozásának szükségleteire, amelyet a Közösség más
- 11 -
tagállamában termel ki, állít elő, munkál meg, vásárol, illetőleg szerez be - a 19. § értelmében
-	ott, vagy importál oda, és a terméket ebből a tagállamból maga, vagy - javára - más adja fel
küldeményként vagy fuvarozza el.
(2)	Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha a továbbításra fordított esetben, mint
12.	§ (1) bekezdése szerinti termékértékesítésre a 12. § (2) bekezdése lenne alkalmazandó az
ott meghatározott feltételek szerint.
(3)	Ha az (1) bekezdés szerinti esetben az adóalany a terméket belföldön fenntartott vevői
készlete céljára továbbítja, a (2) bekezdést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az (1)
bekezdéshez fűződő joghatás akkor nem áll be, ha
a)	a termék továbbítóját ezzel összefüggésben belföldön adóalanyként nem vették
nyilvántartásba, valamint
b)	a vevői készletből terméket beszerző olyan belföldön nyilvántartásba vett adóalany,
akinek (amelynek) nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amely természeténél
fogva összeegyeztethetetlen lenne a (5) bekezdésben meghatározott kötelezettség
teljesítésével, vagy annak csorbítására lenne alkalmas.
(4)	Ha a (2) bekezdésben hivatkozottak szerint az ott, illetőleg a (3) bekezdésben
meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, a feltétel nem teljesülésekor az (1)
bekezdéshez fűződő joghatás haladéktalanul beáll.
(5)	A (3) bekezdés szerinti esetben az (1) bekezdéshez fűződő joghatás a vevői készletből
terméket beszerzőre áll be.
23.	§ Szintén termék Közösségen belüli ellenérték fejében teljesített beszerzése, ha a Magyar
Köztársaság Észak-atlanti Szerződésbeli tagságával összefüggésben terméket továbbítanak
belföldre, amelyet a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium, a Magyar
Honvédség, és ezek polgári állománya részére a Közösség más tagállamában - nem az ott
érvényes általános adózási szabályok szerint - szereznek be, feltéve, hogy a termékre - annak
importja esetében - nem vonatkozna a 93. § (1) bekezdésének h) pontja szerinti
adómentesség.
Termék importja
24.	§ (1) Termék importja: olyan terméknek a Közösség területére történő behozatala vagy
egyéb módon való bejuttatása, amely - az Európai Közösséget létrehozó Szerződés (a
továbbiakban: Szerződés) 24. cikkének értelmében - nincs szabad forgalomban.
(2)	Termék importja az is, ha a szabad forgalomban levő terméket a Közösség vámterületének
azon területrészéről hozzák be, vagy egyéb módon juttatják be a Közösség más területére,
amely területrész e törvény alkalmazásában harmadik állam területével esik egy tekintet alá.
- 12 -
II.	Fejezet
Teljesítés helye
1.	alfejezet
Teljesítés helye termék értékesítése esetében
Általános szabály
25.	§ Abban az esetben, ha a terméket küldeményként nem adják fel vagy nem fuvarozzák el,
a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék az értékesítés teljesítésekor
ténylegesen van.
Különös szabályok
26.	§ Abban az esetben, ha a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő,
akár a beszerző, vagy - bármelyikük javára - más végzi, a termék értékesítésének teljesítési
helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti
feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van.
27.	§ (1) Abban az esetben, ha a terméket többször értékesítik oly módon, hogy azt
közvetlenül a sorban első értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel
adják fel küldeményként vagy fuvarozzák el, a 26. § kizárólag egy termékértékesítésre
alkalmazható.
(2)	Ha az (1) bekezdésben említett esetben van a sorban olyan beszerző, aki (amely) egyúttal
értékesítőként a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását maga vagy - javára - más
végzi, az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, mint aki (amely) a termék
küldeménykénti feladását vagy fuvarozását beszerzőként végzi, illetőleg arra másnak,
beszerzőként adott megrendelést.
(3)	Az (1) bekezdésben meghatározott termékértékesítések közül azokra, amelyek
a)	megelőzik azt a termékértékesítést, amelynek teljesítési helye megállapítására a 26. §
alkalmazandó, a teljesítési helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló
rendeltetéssel - a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van;
b)	követik azt a termékértékesítést, amelynek teljesítési helye megállapítására a 26. §
alkalmazandó, a teljesítési helye az a hely, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor
vagy a fuvarozás befejezésekor van.
28.	§ A 26. §-tól eltérően, ha a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás
megkezdésekor a Közösség területén kívül van, az importáló általi termékértékesítés
teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék importja teljesül.
29.	§ (1) Abban az esetben, ha a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását az
értékesítő maga, illetőleg - javára - más végzi, és az értékesítés eredményeként a termék a
Közösség más tagállamában van, mint ahol az a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás
megkezdésekor volt, a 26. és 28. §-tól eltérően a termék értékesítésének teljesítési helye az a
hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti
megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, feltéve, hogy
a)	a termék értékesítése
- 13 -
aa)	olyan adóalany vagy nem-adóalany jogi személy részére történik, akinek (amelynek)
e beszerzése, mint termék Közösségen belüli beszerzése után a 20. § (1) bekezdésének a) és d)
pontja értelmében nem kell adót fizetnie; vagy
ab)	nem-adóalany személy, szervezet részére történik; továbbá
b)	az értékesített termék:
ba)	nem új közlekedési eszköz; illetőleg
bb)	nem szolgál fel- vagy összeszerelés tárgyául, függetlenül attól, hogy azt kíséri-e
próbaüzem, vagy nem.
(2) Ha a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor a Közösség
területén kívül volt, és a termék küldeménykénti megérkezése vagy a fuvarozás befejezése a
Közösség más tagállamában van, mint ahol a termék importjának teljesítési helye, az (1)
bekezdés alkalmazásában ez utóbbi tagállamot úgy kell tekinteni, mint ahol a termék a
küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt.
30.	§ (1) A 29. §-t nem kell alkalmazni azokra a termékértékesítésekre, amelyek esetében a
terméket a Közösség ugyanazon más tagállamába szóló rendeltetéssel adják fel
küldeményként vagy fuvarozzák el, és ez a tagállam megegyezik a Közösség azon
tagállamával, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás
befejezésekor van, feltéve, hogy a következő feltételek együttesen teljesülnek:
a)	az értékesített termék nem jövedéki termék,
b)	az adott naptári évben az a) pontban említett termékek 29. § szerinti értékesítéséből
származó ellenérték - adó nélkül számított és göngyölített összege - nem haladja meg a
Közösség e tagállamában megállapított felső értékhatárt,
c)	a b) pontban említett feltétel az adott naptári évet megelőző naptári évre is teljesült,
amennyiben ilyen értékesítések ténylegesen történtek.
(2)	Az (1) bekezdés b) pontjában említett felső értékhatár a Magyar Köztársaság esetében
35.000 eurónak megfelelő pénzösszeg.
(3)	Az (1) bekezdés alkalmazhatósága megszűnik, és nem alkalmazható arra a
termékértékesítésre sem, amelynek - adó nélkül számított - ellenértékével az adóalany
először meghaladja az (1) bekezdés b) pontjában említett felső értékhatárt.
(4)	Az adóalany az (1) bekezdésben említett esetben arra a termékértékesítésére, amelynél a
termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor belföldön van, az
állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy nem az (1)
bekezdést, hanem a 29. §-t - az ott meghatározottak szerint - alkalmazza.
(5)	Az az adóalany, aki (amely) élt a (4) bekezdésben említett választási jogával, attól a
választása évét követő második naptári év végéig nem térhet el.
31.	§ A 29. és 30. § nem alkalmazható a használt ingóság, műalkotás, gyűjtemény darab és
régiség értékesítésére, feltéve, hogy azokra e törvény rendelkezéseit a XVI. fejezetben
meghatározott eltérésekkel alkalmazzák.
32.	§ Abban az esetben, ha a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő,
akár a beszerző, vagy - bármelyikük javára - más végzi, és az értékesített termék olyan fel-
vagy összeszerelés tárgyául szolgál, amelyet az értékesítő maga vagy - javára - más végez,
függetlenül attól, hogy azt kíséri-e próbaüzem vagy nem, a termék értékesítésének teljesítési
- 14 -
helye az a hely, ahol a termék fel- vagy összeszerelése, illetőleg annak üzembehelyezése
történik.
33.	§ (1) Abban az esetben, ha a termék értékesítése vasúti, vízi vagy légi közlekedési
eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás tartama alatt teljesül, a
termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a személyszállítás indulási helye van.
(2)	E § alkalmazásában
a)	Közösség területén végzett személyszállítás: az a személyszállítás, amelynél az
indulási és az érkezési hely egyaránt a Közösség területén van, és ez idő alatt a Közösség
területén kívül nincs megállási hely;
b)	személy szállításának indulási helye: az első beszállási pont a Közösség területén,
függetlenül attól, hogy azt megelőzően a Közösség területén kívül volt-e megállási hely, vagy
nem;
c)	személy szállításának érkezési helye: az utolsó kiszállási pont a Közösség területén,
függetlenül attól, hogy azt követően a Közösség területén kívül van-e megállási hely, vagy
nem.
(3)	Menettérti személyszállítás esetében az oda- és visszautazás külön-külön, önálló
személyszállításnak tekintendő.
34.	§ (1) Abban az esetben, ha adóalany-kereskedő részére
a)	gáz értékesítése földgázcsővezeték-hálózaton keresztül, vagy
b)	villamos energia értékesítése
történik, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol az adóalany-kereskedő
gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol
lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.
(2) E § alkalmazásában adóalany-kereskedő az, aki (amely) gáz vagy villamos energia
továbbértékesítésével főtevékenységként foglalkozik, és akinek (amelynek) saját
felhasználása (fogyasztása) ezekből a termékekből elhanyagolható mértékű.
35.	§ (1) Abban az esetben, ha a 34. §-ban említett feltételek bármelyike nem teljesül, a gáz
földgázcsővezeték-hálózaton keresztüli vagy a villamos energia értékesítésének teljesítési
helye az a hely, ahol a beszerző ezeket a termékeket ténylegesen felhasználja (elfogyasztja).
(2)	Amennyiben a beszerző a gázt vagy a villamos energiát egészben vagy részben nem
használja fel (nem fogyasztja el), az (1) bekezdés alkalmazásában a fel nem használt (el nem
fogyasztott) gáz vagy villamos energia tényleges felhasználási (elfogyasztási) helyének azt a
helyet kell tekinteni, ahol a beszerző gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés
hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.
2.	alfejezet
Teljesítés helye szolgáltatás nyújtása esetében
Általános szabály
36.	§ Szolgáltatás nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtója
gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol
lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.
- 15 -
Különös szabályok
37.	§ (1) Abban az esetben, ha közvetítő valamely ügyletet - a 41., 44. és 46. §-okban
meghatározott esetek kivételével - más nevében és javára közvetít, a közvetítői szolgáltatás
nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a közvetítői szolgáltatás igénybevevője a Közösség más
tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol a közvetített ügylet teljesítési helye
van, a közvetítői szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol ezzel
összefüggésben a közvetítői szolgáltatás igénybevevőjét a Közösség e tagállamában
adóalanyként nyilvántartásba vették.
38.	§ (1) Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés
helye az a hely, ahol az ingatlan van.
(2) Az (1) bekezdésben említett ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások körébe
különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, valamint az
építési munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások.
39.	§ Személy szállítása, termék fuvarozása esetében a teljesítés helye az az útvonal, amelyet
a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen megtesznek.
40.	§ (1) A 39. §-tól eltérően, ha a terméket a Közösségen belül fuvarozzák, a teljesítés helye
az a hely, ahol a termék fuvarozásának indulási helye van.
(2)	Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a termék fuvarozásának igénybevevője a Közösség más
tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol a termék fuvarozásának indulási helye
van, a termék fuvarozásának teljesítési helye az a hely, ahol ezzel összefüggésben a termék
fuvarozásának igénybevevőjét a Közösség e tagállamában adóalanyként nyilvántartásba
vették.
(3)	A termék Közösségen belüli fuvarozása a fuvarozás minden olyan formáját és módját
magában foglalja, amelyben az indulási hely és az érkezési hely a Közösség egymástól eltérő
tagállamában van.
(4)	Termék Közösségen belüli fuvarozása az is, ha a termék fuvarozásának indulási és
érkezési helye a Közösség ugyanazon tagállamában van, de az közvetlenül egy másik olyan
termék fuvarozásához kapcsolódik, amelynél viszont az indulási és az érkezési hely a
Közösség egymástól eltérő tagállamában van.
(5)	E § alkalmazásában
a)	termék fuvarozásának indulási helye: az a hely, ahol a termék fuvarozása ténylegesen
megkezdődik, ide nem értve azt az útszakaszt, amely a fuvarozandó termék berakodásának
helyéig tart;
b)	termék fuvarozásának érkezési helye: az a hely, ahol a termék fuvarozása ténylegesen
befejeződik.
41.	§ (1) Abban az esetben, ha közvetítő a termék Közösségen belüli fuvarozását más nevében
és javára közvetíti, a közvetítői szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol a
termék fuvarozásának indulási helye van.
- 16 -
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a közvetítői szolgáltatás igénybevevője a Közösség más
tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol a termék fuvarozásának indulási helye
van, a közvetítői szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol ezzel
összefüggésben a közvetítői szolgáltatás igénybevevőjét a Közösség e tagállamában
adóalanyként nyilvántartásba vették.
42.	§ (1) A következő szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a
szolgáltatást ténylegesen teljesítik:
a)	kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások,
továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások, ideértve ezek szervezését is, valamint az
előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatások;
b)	személy szállításához, illetőleg termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó
szolgáltatások;
c)	szakértői értékelés, amely közvetlenül termékre - ide nem értve az ingatlant - irányul;
d)	terméken - ide nem értve az ingatlant - végzett munka.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett személy szállításához, illetőleg termék
fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások körébe tartozik a be-, ki- és átrakodás is.
43.	§ A 42. §-tól eltérően, ha a termék Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan
kapcsolódó szolgáltatás igénybevevője a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett
adóalany, mint ahol azt ténylegesen teljesítik, a termék Közösségen belüli fuvarozásához
járulékosan kapcsolódó szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol ezzel
összefüggésben a termék Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó
szolgáltatás igénybevevőjét a Közösség e tagállamában adóalanyként nyilvántartásba vették.
44.	§ (1) Abban az esetben, ha közvetítő a termék Közösségen belüli fuvarozásához
járulékosan kapcsolódó szolgáltatás nyújtását más nevében és javára közvetíti, a közvetítői
szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol a termék Közösségen belüli
fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatást ténylegesen teljesítik.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a közvetítői szolgáltatás igénybevevője a Közösség más
tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol a termék Közösségen belüli
fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatást ténylegesen teljesítik, a közvetítői
szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol ezzel összefüggésben a közvetítői
szolgáltatás igénybevevőjét a Közösség e tagállamában adóalanyként nyilvántartásba vették.
45.	§ (1) A 42. §-tól eltérően, ha a 42. § (1) bekezdésének c) pontjában említett szolgáltatás
igénybevevője a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol azt
ténylegesen teljesítik, a 42. § (1) bekezdésének c) pontjában említett szolgáltatás nyújtásának
teljesítési helye az a hely, ahol ezzel összefüggésben a 42. § (1) bekezdésének c) pontjában
említett szolgáltatás igénybevevőjét a Közösség e tagállamában adóalanyként nyilvántartásba
vették.
(2)	Az (1) bekezdés abban az esetben alkalmazható, ha a 42. § (1) bekezdésének c) pontjában
említett szolgáltatással érintett terméket küldeményként feladják, vagy elfuvarozzák a
Közösség azon tagállamából, ahol a 42. § (1) bekezdésének c) pontjában említett szolgáltatást
ténylegesen teljesítették.
- 17 -
46.	§ (1) Az e §-ban meghatározott szolgáltatások nyújtásánál a teljesítés helye az a hely, ahol
a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés
hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy ezzel
összefüggésben a szolgáltatás
a)	igénybevevője olyan adóalany, aki (amely) más államban telepedett le gazdasági
céllal, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye
van más államban, mint ahol a szolgáltatás nyújtója telepedett le gazdasági céllal, gazdasági
célú letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van;
b)	igénybevevője a Közösség területén kívül telepedett le gazdasági céllal, gazdasági
célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség
területén kívül.
(2)	Az e § alkalmazása alá tartozó szolgáltatások a következők:
a)	szellemi alkotásokhoz fűződő jogok, továbbá más, ezekhez hasonló jogok időleges
vagy végleges átengedése;
b)	reklámszolgáltatások;
c)	tanácsadási, ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási
szolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások, ideértve - a (4) bekezdésben
meghatározott feltétellel - a mérnöki szolgáltatást is;
d)	adatok feldolgozása és információk közlése;
e)	banki, biztosítási, viszontbiztosítási és egyéb pénzügyi szolgáltatások, kivéve a
széfügyletet;
f)	munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása;
g)	termék - ide nem értve az ingatlant és a közlekedési eszközök bármely fajtáját -
bérbeadása;
h)	földgázcsővezeték- és villamosenergiaelosztó-hálózatokhoz való csatlakozás
biztosítása, valamint a hálózatokon keresztüli földgáz- és villamosenergia-továbbítás
biztosítása, továbbá más, ezekhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások;
i)	telekommunikációs szolgáltatások;
j) rádiós és televíziós műsorszolgáltatások;
k) elektronikus úton nyújtott szolgáltatások.
(3)	E § alkalmazandó abban az esetben is, ha
a)	kötelezettségvállalás történik valamely üzleti vagy hivatásszerűen folytatott
tevékenység egészbeni vagy részbeni abbahagyására, illetőleg valamely (2) bekezdés alá
tartozó jog gyakorlásától való időleges vagy végleges tartózkodásra;
b)	közvetítő az a) pont vagy a (2) bekezdés alá tartozó szolgáltatás nyújtását más
nevében és javára közvetíti, a közvetítői szolgáltatás nyújtására.
(4)	E § a mérnöki szolgáltatásra abban az esetben alkalmazható, ha az jellegadó tartalma
alapján nem tartozik a 38. § és a 42. § (1) bekezdésének a), c) és d) pontja alá.
(5)	E § alkalmazásában elektronikus úton nyújtott szolgáltatás különösen:
a)	elektronikus tárhely rendelkezésre bocsátása, honlap tárolása és üzemeltetése,
valamint számítástechnikai eszköz és program távkarbantartása,
b)	szoftver rendelkezésre bocsátása és frissítése,
c)	kép, szöveg és egyéb információ rendelkezésre bocsátása, valamint adatbázis
elérhetővé tétele,
- 18 -
d)	zene, film és játék - ideértve a szerencsejátékot is - rendelkezésre bocsátása, valamint
politikai, kulturális, művészeti, tudományos, sport és szórakoztatási célú műsorszolgáltatás,
illetőleg ilyen célú események közvetítése, sugárzása,
e)	távoktatás,
feltéve, hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele globális információs hálózaton keresztül
történik azzal, hogy a szolgáltatás nyújtója és igénybevevője közötti, ilyen hálózaton
keresztüli kapcsolat felvétele és tartása - ideértve az ajánlat tételét és elfogadását is -
önmagában még nem elektronikus úton nyújtott szolgáltatás.
47.	§ Abban az esetben, ha a 46. § (2) bekezdésének k) pontjában említett szolgáltatás
igénybevevője olyan nem-adóalany, aki (amely) a Közösség valamely tagállamában telepedett
le, vagy ott lakóhelye, szokásos tartózkodási helye van, és az előzőekben említett szolgáltatást
nyújtó adóalany gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú
letelepedés hiányában pedig a lakóhelye vagy a szokásos tartózkodási helye van a Közösség
területén kívül, a 46. § (2) bekezdésének k) pontjában említett szolgáltatás nyújtásának
teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a szolgáltatást igénybevevő nem-adóalany
letelepedett, vagy ahol lakóhelye, szokásos tartózkodási helye van.
48.	§ Abban az esetben, ha a 46. § (2) bekezdésének i) és j) pontjában említett szolgáltatás
igénybevevője olyan nem-adóalany, aki (amely) a Közösség valamely tagállamában telepedett
le, vagy ott lakóhelye, szokásos tartózkodási helye van, és az előzőekben említett szolgáltatást
nyújtó adóalany gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú
letelepedés hiányában pedig a lakóhelye vagy a szokásos tartózkodási helye van a Közösség
területén kívül, a 46. § (2) bekezdésének i) és j) pontjában említett szolgáltatás nyújtásának
teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a szolgáltatást igénybevevő nem-adóalany
letelepedett, vagy ahol lakóhelye, szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy a tényleges
igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése a Közösség e tagállamában van.
49.	§ Külön jogszabály rendelkezhet úgy is, hogy a 46. § (2) bekezdésének a)-j) pontjaiban,
illetőleg a 46. § (3) bekezdésében - ide nem értve a közvetítői szolgáltatás nyújtását, ha a
közvetített szolgáltatás a 46. § (2) bekezdésének k) pontja alá tartozik - felsorolt
szolgáltatások, valamint a közlekedési eszközök bérbeadása esetében a teljesítés helye
a)	belföld legyen, amennyiben e törvény rendelkezései szerint a teljesítés helye a
Közösség területén kívül esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny
szerzése belföldön van, illetőleg
b)	a Közösség területén kívül legyen, amennyiben e törvény rendelkezései szerint a
teljesítés helye belföldre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny
szerzése a Közösség területén kívül van,
feltéve, hogy a külön jogszabályi rendelkezéssel a kettős adóztatás, illetőleg a nem-adóztatás
elkerülhető.
3.	alfejezet
Teljesítés helye termék Közösségen belüli beszerzése esetében
Általános szabály
50.	§ Termék Közösségen belüli beszerzése esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a termék
-	a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti megérkezésekor vagy a
fuvarozás befejezésekor van.
- 19 -
Különös szabályok
51.	§ (1) Az 50. § sérelme nélkül a 19. § a) pontjában említett esetben a teljesítés helye a
Közösség azon tagállama, amely a beszerzőnek adószámot adott, és a beszerző a termék
Közösségen belüli beszerzésekor ezt az adószámot használta, amennyiben a beszerző nem
igazolja, hogy ilyen személyként a Közösség azon másik tagállamában, ahol a termék
Közösségen belüli beszerzése az 50. § szerint teljesült, az adót - az utóbb említett tagállam
joga szerint - megfizette.
(2) Ha a beszerző a Közösség azon másik tagállamában, ahol a termék Közösségen belüli
beszerzése az 50. § szerint teljesült, köteles adót fizetni az adott tagállam joga szerint, és az
(1)	bekezdés értelmében belföldön is fizetett adót a termék Közösségen belüli beszerzése
után, az adó alapját a 79. § (2) bekezdése szerint csökkentheti.
52.	§ Az 51. § (1) bekezdése nem alkalmazható arra a termék Közösségen belüli beszerzésére,
amelynek a teljesítési helye az 50. § szerint belföld, feltéve, hogy
a)	a beszerzett termék a beszerző olyan további, belföldön teljesített
termékértékesítéséhez szükséges, amelynél a címzett a 141. § szerint adófizetésre kötelezett,
valamint
b)	a beszerző az adózás rendjéről szóló törvényben (a továbbiakban: Art.) meghatározott
összesítőnyilatkozat-tételi kötelezettségének eleget tett.
4.	alfejezet
Teljesítés helye termék importja esetében
Általános szabály
53.	§ Termék importja esetében a teljesítés helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék a
Közösség területére történő behozatalakor vagy egyéb módon való bejuttatásakor van.
Különös szabályok
54.	§ (1) Az 53. §-tól eltérően, ha a termék a 24. § (1) bekezdése értelmében nincs szabad
forgalomban, és
a)	vámjogi helyzete a 111. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint alakul, vagy
b)	a 111. § (1) bekezdésének c) pontjában említett eljárások hatálya alatt áll, vagy
c)	teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárás hatálya alatt áll, vagy
d)	külső közösségi árutovábbítási eljárás hatálya alatt áll,
a termék importjának teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék a) pontban
említett vámjogi helyzete megszűnik, a b)-d) pontokban említett esetekben pedig, ahol a
termék az ott meghatározott eljárások hatálya alól kikerül.
(2)	Az (1) bekezdés megfelelően alkalmazandó abban az esetben is, ha a 24. § (2) bekezdése
szerint importált termék belső közösségi árutovábbítási eljárás hatálya alatt áll.
- 20 -
III.	Fejezet
Adófizetési kötelezettség keletkezése, fizetendő adó megállapítása
Általános szabályok
55.	§ (1) Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti,
amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés).
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha teljesítés hiánya ellenére
számlakibocsátás történik. A joghatás a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás
nyújtójaként szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja,
hogy a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy ha teljesítés történt ugyan, de azt
más teljesítette.
56.	§ A fizetendő adót - ha e törvény másként nem rendelkezik - a teljesítéskor kell
megállapítani.
Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó különös szabályok
57.	§ Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ügylet tárgya természetben
osztható és a részteljesítésnek egyéb akadálya nincs, a részteljesítés is teljesítés.
58.	§ (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy
határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének
esedékessége is, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.
(2)	Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik,
tartamában meghaladja a 12 hónapot, az (1) bekezdéstől függetlenül - részteljesítésként -
teljesítés a tizenkettedik hónap utolsó napja is.
(3)	E § nem alkalmazható a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítésére.
59.	§ (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően pénz
vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában ellenértékbe beszámítható vagyoni
előnyt juttatnak (a továbbiakban: előleg), a fizetendő adót az előleg jóváírásakor,
kézhezvételekor kell megállapítani.
(2)	A jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos
összegét is tartalmazza.
60.	§ (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha adófizetésre a terméket
beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany kötelezett, a fizetendő adót
a)	az ügylet teljesítését tanúsító számla kézhezvételekor, vagy
b)	az ellenérték megtérítésekor, vagy
c)	a teljesítést követő hónap tizenötödik napján
kell megállapítani.
(2)	Az (1) bekezdésben felsoroltak közül az alkalmazandó, amely a leghamarabb következik
be.
- 21 -
(3)	Az (1) bekezdésben említett adófizetésre kötelezettől, ha a teljesítés és a fizetendő adó -
(2) bekezdés szerinti - megállapítása között
a)	az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek
eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy
b)	tartozását ellenérték fejében átvállalják,
a fizetendő adót - a (2) bekezdéstől eltérően - az a) pontban említett esetben a jogállás-
változást megelőző napon, a b) pontban említett esetben pedig a tartozás átvállalásakor kell
megállapítani.
61.	§ (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ellenérték megtérítése
pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik, a
teljesítésre kötelezett adóalany, aki (amely)
a)	nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy csak a
bevételeiről köteles nyilvántartást vezetni, vagy
b)	nyilvántartási kötelezettségének - a költségvetés alapján gazdálkodó szervek
beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló jogszabály szerint - módosított
teljesítési szemléletben tesz eleget,
a fizetendő adót legkésőbb az ellenérték megfizetésekor állapíthatja meg.
(2)	Ha az ellenérték megfizetése részletekben történik, a fizetendő adót a részlet
megfizetésekor, legalább a megfizetett részlet erejéig kell megállapítani.
(3)	Ha az ellenértéket a teljesítéstől számított negyvenötödik napig egészben vagy részben
nem fizették meg, az (1) és (2) bekezdéstől eltérően a fizetendő adót az előzőekben említett
határidő lejártát követő napon, a meg nem fizetett ellenértékre is meg kell állapítani.
(4)	Az (1) bekezdésben említett adóalanytól, ha a teljesítés és a fizetendő adó - (1)-(3)
bekezdések szerinti - megállapítása között
a)	az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek
eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy
b)	követelését ellenérték fejében engedményezi, vagy
c)	a kettős könyvvezetés szabályaira tér át,
a fizetendő adót - az (1)-(3) bekezdésektől eltérően - az a) pontban említett esetben a
jogállás-változást megelőző napon, a b) pontban említett esetben a követelés
engedményezésekor, a c) pontban említett esetben pedig a nyitómérleg fordulónapján kell
megállapítani.
(5)	Annak a teljesítésre kötelezett adóalanynak, aki (amely) a kettős könyvvezetés
szabályairól tér át az (1) bekezdésben említett nyilvántartási módok valamelyikére, azon
termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében, amelynél a teljesítés megelőzi a mérleg
fordulónapját, fizetendő adót újólag nem kell megállapítania, még abban az esetben sem, ha
az ellenértéket egészben vagy részben a mérleg fordulónapján, vagy azt követően fizették
meg.
Termék Közösségen belüli beszerzésére vonatkozó különös szabályok
62.	§ Termék Közösségen belüli beszerzése esetében a teljesítés megállapítására e törvény
azon rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek az ahhoz hasonló termékértékesítésre lennének
alkalmazandók.
- 22 -
63.	§ (1) Termék Közösségen belüli beszerzése esetében a fizetendő adót az ügylet teljesítését
tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap tizenötödik napján
kell megállapítani.
(2) Termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adófizetésre kötelezettől, ha a teljesítés
és a fizetendő adó - (1) bekezdés szerinti - megállapítása között
a)	az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás következik be, amelynek
eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy
b)	tartozását ellenérték fejében átvállalják,
a fizetendő adót - az (1) bekezdéstől eltérően - az a) pontban említett esetben a jogállás-
változást megelőző napon, a b) pontban említett esetben pedig a tartozás átvállalásakor kell
megállapítani.
Termék importjára vonatkozó különös szabályok
64.	§ (1) Az 54. §-ban említett esetekben teljesítés a termék ott meghatározott vámjogi
helyzetének [54. § (1) bekezdésének a) pontja] megszűnése, illetőleg a termék ott
meghatározott eljárások [54. § (1) bekezdésének b)-d) pontjai] hatálya alóli kikerülése.
(2)	Az (1) bekezdéstől eltérően, ha az importált termék vámköteles, illetőleg mezőgazdasági
lefölözés vagy más, a közösségi politika keretében meghatározott kötelező jellegű befizetés
hatálya alá tartozik, a teljesítésre és a fizetendő adó megállapítására az előzőekben említett
kötelező jellegű befizetésekre e vonatkozásban meghatározott jogi rendelkezéseket kell
alkalmazni.
(3)	Abban az esetben, ha az importált termék a (2) bekezdésben említett kötelező jellegű
befizetések egyikének hatálya alá sem tartozik, a teljesítésre és a fizetendő adó
megállapítására a vámra e vonatkozásban meghatározott jogi rendelkezéseket alkalmazni.
IV.	Fejezet
Adó alapja
Adó alapja termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében
65.	§ Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapja - ha e törvény másként
nem rendelkezik - a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kell
akár a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől, akár harmadik féltől, ideértve a
támogatások bármely olyan formáját is, amely a termék értékesítésének, szolgáltatás
nyújtásának árát (díját) közvetlenül befolyásolja.
66.	§ (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ellenérték nem pénzben
kifejezett, és megtérítése sem pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy
pénzhelyettesítő eszközzel történik, hanem termék értékesítésével, szolgáltatás nyújtásával,
mindkét ügyletet önállóan kell figyelembe venni azzal, hogy az egyik a másiknak az
ellenértéke.
(2) Az adó alapját pénzben kifejezve, a termék, szolgáltatás szokásos piaci árán kell
megállapítani.
- 23 -
67.	§ (1) Az ellenérték helyett a szokásos piaci ár az adó alapja abban az esetben, ha a termék
értékesítése, szolgáltatás nyújtása nem független felek között történik, feltéve, hogy
a)	az ellenérték aránytalanul eltér a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és
a termék értékesítőjét, szolgáltatás nyújtóját egyébként az adólevonási jog nem egészben illeti
meg;
b)	az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához
képest, és
ba)	a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése, 86. § (1)
bekezdése, 87. és 105. §-a szerint mentes az adó alól, továbbá
bb)	a termék beszerzőjét, szolgáltatás igénybevevőjét ehhez kapcsolódóan az
adólevonási jog nem egészben illeti meg.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazandó, ha az ellenértéket kötelező erővel jogszabály
határozza meg, vagy ha az ellenérték megállapítása jogszabályi rendelkezések kötelező erejű
alapulvételével történik.
68.	§ A 11. és 12. §-ban említett esetekben az adó alapja a termék vagy az ahhoz hasonló
termék beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig a teljesítéskor megállapított előállítási értéke.
69.	§ A 14. §-ban említett esetekben az adó alapja az a pénzben kifejezett összeg, amely a
szolgáltatás nyújtójánál a teljesítés érdekében kiadásként felmerül.
70.	§ (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak:
a)	az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező
jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;
b)	a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója
hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal,
egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és
költségek.
(2)	Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség
áthárítása külön megállapodáson alapul.
71.	§ (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába nem tartozik
bele:
a)	az olyan ár- és díjengedmény vagy ár- és díjvisszatérítés (a továbbiakban együtt:
árengedmény), amelyet az eredeti esedékességhez képest az ellenérték előrehozott
megtérítésére tekintettel a teljesítésig adnak; illetőleg
b)	a korábban beszerzett termék, igénybe vett szolgáltatás mennyiségére tekintettel a
teljesítésig adott árengedmény vagy más, szintén a teljesítésig adott üzletpolitikai célú
árengedmény;
c)	az a pénzösszeg, amelyet az adóalany a termék beszerzőjétől, szolgáltatás
igénybevevőjétől - mint az áthárított költség igazolt végső viselőjétől - kap, feltéve, hogy az
így kapott összeget az adóalany saját nyilvántartásában elszámolási kötelezettségként tartja
nyilván.
(2)	Az (1) bekezdés b) pontjában említett árengedmény abban az esetben üzletpolitikai célú,
ha
a)	az árengedmény nyújtójától független féllel kötött és más független fél számára is -
azonos feltételek mellett - ésszerűen elérhető , vagy
- 24 -
b)	az árengedmény nyújtójától független féllel is - azonos feltételek mellett - köthető és
számára ésszerűen elérhető
megállapodásban előre rögzített, vagy az annak alapján számított árengedmény pénzben
kifejezett - adó nélkül számított - összesített összege kisebb, mint az árengedmény
igénybevételére jogosító termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások pénzben kifejezett - adó
nélkül számított - összesített ellenértéke.
(3)	A termék beszerzőjével, szolgáltatás igénybevevőjével kötött előzetes megállapodás
alapján az árengedmény nyújtója dönthet úgy is, hogy az általa az (1) bekezdés a) és b)
pontjában meghatározott feltételek szerint nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összege
termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása adóalapjába mégis beletartozik, illetőleg azzal az
adó alapja utólag sem csökken [77. § (3) bekezdése], feltéve, hogy a nyújtott árengedmény
pénzben kifejezett összegének, mint vagyoni előnynek terhére akár az árengedmény nyújtója,
akár - az árengedmény nyújtójával kötött előzetes megállapodás alapján - más értékesít
terméket, nyújt szolgáltatást. Ilyen esetben az utóbb említett ügylet - a nyújtott árengedmény
pénzben kifejezett összegének, mint vagyoni előnynek erejéig - ellenérték fejében teljesített
termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak minősül.
(4)	Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásának további feltétele, hogy az adóalany a kapott
összeget saját nyilvántartásában elkülönítetten és tételesen mutassa ki, továbbá ehhez
kapcsolódóan adólevonási jogot ne gyakoroljon.
Adó alapja termék Közösségen belüli beszerzése esetében
72.	§ Termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adó alapjának megállapítására a 65-
67., 70. és 71. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek az ahhoz hasonló
termékértékesítésre lennének alkalmazandók.
73.	§ A 22. és 23 §-ban említett esetekben az adó alapja a termék, vagy az ahhoz hasonló
termék beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig a teljesítéskor megállapított előállítási értéke.
Adó alapja termék importja esetében
74.	§ (1) Termék importja esetében az adó alapja az importált terméknek a teljesítéskor
hatályos vámjogi rendelkezések szerint megállapított vámértéke.
(2)	Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a Közösség területéről korábban munkavégzés céljára
ideiglenesen kivitt terméket importál a munkavégzési szolgáltatás igénybevevője, mint
importáló, anélkül, hogy termékét az importot megelőzően értékesítené, az adó alapja
a)	a munkavégzési szolgáltatás nyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő
ellenérték, illetőleg
b)	az importált terméknek a végzett munka folytán bekövetkezett, pénzben kifejezett
értéknövekedése, ha legkésőbb az import teljesítéséig nem állapítható meg az a) pont szerinti
ellenérték, vagy ha annak pénzben kifejezett értéke kisebb, mint a terméken végzett munka
folytán bekövetkezett értéknövekedés.
75.	§ (1) Termék importja esetében az importált termék adó alapjába beletartoznak a
következők, feltéve, hogy azokat a 74. § szerint megállapított érték egyébként nem
tartalmazza:
- 25 -
a)	az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező
jellegű befizetések, amelyek egyrészt az importáló közösségi tagállamon kívül merülnek fel,
másrészt, amelyeket a termék importjához kapcsolódóan vetnek ki, kivéve magát az e
törvényben szabályozott adót;
b)	a járulékos költségek, amelyek az importáló közösségi tagállamon belül az első
rendeltetési helyig merülnek fel, így különösen: a bizományi vagy egyéb közvetítői költségek,
a csomagolási, fuvarozási és biztosítási költségek.
(2)	Abban az esetben, ha az (1) bekezdés b) pontjában említett első rendeltetési helyen kívül a
teljesítéskor ismert olyan további rendeltetési hely is, amely a Közösség területén van, az adó
alapját növelik azok a járulékos költségek is, amelyek az utóbb említett rendeltetési helyig
merülnek fel.
(3)	E § alkalmazásában az első rendeltetési hely az a hely, amely a fuvarlevélen vagy az
importált terméket kísérő egyéb okiraton ilyen értelemben szerepel. Ilyen értelmű jelzés
hiányában, vagy ha az egyértelműen nem állapítható meg, első rendeltetési helynek azt a
helyet kell tekinteni, ahol az első le- vagy átrakás történik az importáló közösségi
tagállamban.
76.	§ Termék importja esetében az adó alapjába nem tartozik bele:
a)	az olyan árengedmény, amelyet az eredeti esedékesség lejáratához képest az ellenérték
előrehozott megtérítésére tekintettel a teljesítésig adnak; illetőleg
b)	a korábban beszerzett termék mennyiségére tekintettel a teljesítésig adott
árengedmény.
Adó alapjának utólagos csökkenése
77.	§ (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli
beszerzése esetében az adó alapja a jogosultnak visszatérített vagy visszatérítendő
ellenértékkel utólag csökken, ha a teljesítést követően
a)	az ügylet érvénytelensége jogcímén:
aa)	az ügylet kötése előtt fennállott helyzetet állítják helyre, vagy
ab)	az ügyletet az érvénytelenítő határozat meghozataláig terjedő időre hatályossá
nyilvánítják, vagy
ac)	az ügyletet az aránytalan előny kiküszöbölésével érvényessé nyilvánítják;
b)	az ügylet hibás teljesítése jogcímén:
ba)	a jogosult eláll az ügylettől, vagy
bb)	a jogosult ár- vagy díjleszállítást kap.
(2)	Az adó alapja utólag csökken abban az esetben is, ha
a)	teljesítés hiánya miatt az előleget visszafizetik;
b)	betétdíjas termék visszaváltásakor a betétdíjat visszatérítik.
(3)	Az adó alapja utólag csökkenthető, ha a teljesítést követően adnak a 71. § (1)
bekezdésének a) és b) pontja szerint árengedményt.
78.	§ (1) A 77. § alkalmazásának feltétele, hogy a kötelezett az ügylet teljesítését tanúsító
számla
a)	érvénytelenítéséről gondoskodjon a 77. § (1) bekezdésének aa) és ba) alpontjában,
valamint (2) bekezdésének a) pontjában említett esetekben;
- 26 -
b)	adattartalmának módosításáról gondoskodjon az a) pont alá nem tartozó esetekben, az
adó alapjának utólagos csökkenésének megfelelően.
(2)	Abban az esetben, ha az ügylet teljesítését számla azért nem tanúsítja, mert e törvény
szerint számla kibocsátásáról nem kellett a kötelezettnek gondoskodnia, a 77. § (1) és (2)
bekezdése szerinti esetekben az adó alapja utólagos csökkentésének nem akadálya az (1)
bekezdés nem teljesülése.
(3)	Abban az esetben, ha az adó alapjának utólagos csökkenése a korábban fizetendő adóként
megállapított és bevallott adót is csökkenti, a kötelezett abban az adó-megállapítási
időszakban jogosult azt - mint a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adót
csökkentő tételt - figyelembe venni, amelyben
a)	az eredeti számlát érvénytelenítő számla vagy az azt módosító számla a jogosult
személyes rendelkezésére áll;
b)	a kötelezett a jogosultnak az ellenértéket visszatéríti, az előleget visszafizeti, vagy a
betétdíjat visszatéríti az a) pont alá nem tartozó esetekben.
79.	§ (1) Termék Közösségen belüli beszerzése esetében, ha a beszerző a Közösség más
tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor
volt, jövedékiadó-visszatérítésben részesült, az adó alapját csökkentheti a visszatérített
jövedéki adó igazolt összegével, feltéve, hogy a termék belföldön is jövedéki termék.
(2) Az 51. § (2) bekezdésben említett esetben a termék Közösségen belüli beszerzésének adó
alapja csökkenthető azzal az igazolt pénzösszeggel, amely az adó alapjául szolgált a Közösség
azon másik tagállamában, ahol a termék Közösségen belüli beszerzése az 50. § szerint
teljesült.
Adó alapjának forintban történő megállapítása
80.	§ (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli
beszerzése esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő
átszámításhoz azt a (2) bekezdésben meghatározott árfolyamot kell alkalmazni, amely
a)	termék Közösségen belüli beszerzése, illetőleg előleg fizetése esetében, valamint a 60.
§-ban említett esetekben a fizetendő adó megállapításakor,
b)	az 58. §-ban említett esetben a számla kibocsátásakor,
c)	egyéb esetekben pedig a teljesítéskor
érvényes.
(2) Az alkalmazandó árfolyam az az utolsó, az (1) bekezdésben meghatározott időpontban
érvényes, az adott külföldi pénznem valamely egységének forintban kifejezett eladási ára,
amelyet belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában jegyez. Abban az
esetben, ha az adott külföldi pénznemnek ilyen jegyzése nincs, a forintra történő
átszámításhoz a külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett értékét kell alapul
venni, amelyet a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) az (1) bekezdésben
meghatározott időpontot megelőző naptári negyedévre vonatkozóan tesz közzé.
81.	§ Termék importja esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra
történő átszámításhoz azt az árfolyamot kell alkalmazni, amelyet a vámérték - ideértve a 74. §
(2) bekezdésében említett esetet is - megállapításánál kell alkalmazni.
- 27 -
V.	Fejezet
Adó mértéke
82.§	(1) Az adó mértéke az adó alapjának 20 százaléka.
(2) A 3. számú mellékletben felsorolt termékek esetében az adó mértéke az adó alapjának 5
százaléka.
83.	§ Ha a juttatott vagyoni előny pénzben kifejezett összegét úgy kell tekinteni, mint amely
fizetendő adót is tartalmaz, annak megállapításához
a)	a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték esetében 16,67 százalékot,
b)	a 82. § (2) bekezdésében említett adómérték esetében 4,76 százalékot
kell alkalmazni.
84.	§ (1) A fizetendő adó megállapítására a teljesítéskor érvényes adómértéket kell
alkalmazni.
(2)	Az (1) bekezdéstől eltérően:
a)	termék Közösségen belüli beszerzése esetében,
b)	előleg fizetése esetében,
c)	a 60. §-ban említett esetekben, valamint
d)	a 64. § (2) és (3) bekezdésében említett esetekben
a fizetendő adó megállapításakor érvényes adómértéket kell alkalmazni.
VI.	Fejezet
Adó alóli mentesség
Adó alóli mentesség a tevékenység közérdekű jellegére tekintettel
85.	§ (1) Mentes az adó alól:
a)	az egyetemes postai szolgáltatás nyújtása;
b)	az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült- vagy betegápolás és
sérült- vagy betegszállítás, valamint az azokhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés,
amelyet humán-egészségügyi ellátás keretében közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít;
c)	az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült- vagy betegápolás,
amelyet humán egészségügyi - ideértve természetgyógyászatot is - tevékenységet végző -
ilyen minőségében - teljesít;
d)	az emberi szövet, vér (ideértve a külön jogszabályban meghatározott labilis
vérkészítményeket is), anyatej értékesítése, valamint az előzőekben felsoroltakkal és az
emberi szerv adományozásával kapcsolatos szolgáltatásnyújtás;
e)	az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet
humán fogorvosi, fogtechnikusi tevékenységet végző - ilyen minőségében - teljesít;
f)	az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet
szociális ellátás keretében közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít;
g)	az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet
gyermek- és ifjúságvédelem keretében közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít;
h)	az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet
bölcsődei ellátás keretében közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít;
i)	az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó óvodai, diákotthoni és
kollégiumi ellátás, valamint az azokhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet köz-
- 28 -
és felsőoktatás, továbbá a (2) bekezdésben meghatározott egyéb oktatás keretében a
közszolgáltató, közoktatási intézmény, felsőoktatási intézmény, egyéb felnőttképzést folytató
intézmény vagy - nemzetközi szerződés alapján - belföldön működő külföldi kulturális
intézet - ilyen minőségében - teljesít;
j) az a szolgáltatásnyújtás, amelyet óvodai, tanári, oktatói, nevelői tevékenységet végző -
ilyen minőségében - teljesít a köz- és felsőoktatás, továbbá a (2) bekezdésben meghatározott
egyéb oktatás keretében, ideértve az előzőekben felsoroltakhoz kapcsolódó magánóra-adást
is;
k) a bírósági vagy más hatósági nyilvántartásba bejegyzett, vallás vagy más lelkiismereti
meggyőződés kinyilvánítására, gyakorlására létrehozott jogi személy által személyzet
rendelkezésre bocsátása a b), f), g), h) és i) pontokban említett tevékenységek ellátása,
illetőleg lelki segély, gondozás céljából;
l) a bírósági vagy más hatósági nyilvántartásba bejegyzett, alapszabállyal (alapító
okirattal) és nyilvántartott tagsággal rendelkező, alapszabálya (alapító okirata) szerint és
ténylegesen is nyereségszerzésre nem törekvő személy, szervezet által a tagjainak teljesített
olyan szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés
la) amelynek kizárólagos vagyoni fedezete az alapszabállyal összhangban meghatározott,
minden tagra kötelező tagsági díj, egyéb hozzájárulás, a kapott államháztartási támogatás és
egyéb adomány, valamint a saját tevékenységből származó nyereség, amely a társasági adóról
és az osztalékadóról szóló törvény szerint az adózás előtti eredményt csökkenti, és
lb) amely a közös érdekeknek megfelelően társadalmi, politikai, munkavállalói vagy
munkáltatói, illetőleg egyéb, szakmai érdekeket képviselő vagy azt védő, vallási vagy más
lelkiismereti, hazafias, humanitárius, karitatív és hagyományőrző célokat szolgál;
m) az a sportolással, testedzéssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtás, amelyet közszolgáltató
-	ilyen minőségében - teljesít természetes személynek, aki azt sportolásához, testedzéséhez
veszi igénybe, kivéve az uszoda- és strandfürdő-szolgáltatást, a sportesemény megtekintését,
valamint a sportolást, testedzést szolgáló ingatlan (ingatlanrész) bérbeadását;
n) a közszolgálati rádiós és televíziós műsorszolgáltatások nyújtása, ide nem értve az
annak keretében nyújtott kereskedelmi jellegű szolgáltatásokat.
(2)	Az egyéb oktatás körébe tartoznak:
a)	a felnőttképzésből az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképesítést adó
oktatás, képzés, továbbképzés, vizsgára való felkészítés és vizsgáztatás;
b)	a felnőttképzésről szóló törvény alapján szervezett és akkreditált, illetőleg egyéb
jogszabály alapján szervezett oktatás, képzés, továbbképzés, vizsgára való felkészítés és
vizsgáztatás;
c)	az államilag, illetőleg nemzetközileg elismert nyelvvizsga-bizonyítvány kiadásának
alapjául szolgáló vizsgáztatás;
d)	a tanulmányi és tehetséggondozó verseny szervezése, lebonyolítása.
(3)	Abban az esetben, ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott valamely tevékenység
a)	gyakorlását jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet - hatósági
engedélyhez (a tevékenységi kör gyakorlásához szükséges engedélyhez) köti, a
termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adómentességének feltétele, hogy az érintett személy,
szervezet az engedély birtokában és annak alapján végezze tevékenységét;
b)	képesítéshez kötött, és jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet -
kivételt nem tesz, a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adómentességének feltétele, hogy
az érintett személy, szervezet javára tevékenykedők között legalább 1 olyan természetes
személy legyen, aki a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek igazolt módon
megfelel.
- 29 -
(4)	E § alkalmazásában közszolgáltató:
a)	a költségvetési szerv az alapító okiratban megjelölt tevékenysége tekintetében;
b)	a társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, az egyesület, a köztestület,
az országos sportági szakszövetség az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt
tevékenységük tekintetében, továbbá az általuk működtetett (fenntartott) intézmény az
alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenysége tekintetében;
c)	a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény szerint
elismertként bejegyzett vagy nyilvántartásba vett egyház - ideértve az egyház önálló
képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egységét is, ha alapszabálya így rendelkezik - és az
egyházak szövetsége az alapszabályban megjelölt tevékenységük tekintetében, továbbá az
általuk működtetett (fenntartott) intézmény az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt
tevékenysége tekintetében;
d)	az alapítvány és a közalapítvány az alapító okiratban megjelölt tevékenységük
tekintetében, továbbá az általuk működtetett (fenntartott) intézmény az alapszabályban
(alapító okiratban) megjelölt tevékenysége tekintetében;
e)	a közhasznú társaság és a nonprofit gazdasági társaság az alapszabályban (alapító
okiratban) megjelölt tevékenységük tekintetében;
f)	a közhasznú szervezetekről szóló törvény szerint közhasznúként vagy kiemelkedően
közhasznúként nyilvántartásba vett személy, szervezet az alapszabályban (alapító okiratban)
megjelölt közhasznú tevékenysége tekintetében;
g)	minden olyan személy, szervezet - az a)-f) pontoktól függetlenül - , aki (amely)
biztosított vagy más kedvezményezett részére társadalombiztosítási vagy egyéb - jogszabály
alapján - kötelező biztosítási jogviszony keretében végzi tevékenységét;
h)	minden olyan személy, szervezet - az a)-g) pontoktól függetlenül - , akire (amelyre) a
következő feltételek együttesen teljesülnek:
ha)	alapszabálya (alapító okirata) szerint és ténylegesen is rendszeres nyereségszerzésre
nem törekszik, nyereség esetleges elérése esetében azt az (1) és (2) bekezdésben
meghatározott bármely tevékenysége fenntartására, javítására vagy bővítésére használja fel,
hb)	vezető tisztségviselői e feladatukat önkéntesen látják el, saját személyes, illetőleg
közvetítő személyeken keresztüli anyagi vagy egyéb érdekeltségük sem közvetlenül, sem
közvetve nem függ a végzett tevékenység eredményétől,
hc)	az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bármely tevékenysége keretében teljesített
termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során alkalmazott ár (díj), ha az az árak
megállapításáról szóló törvény (a továbbiakban: Ártv.) hatálya alá tartozik, megfelel az Ártv.
rendelkezéseinek, egyéb esetekben pedig alacsonyabb a termék, szolgáltatás szokásos piaci
áránál.
(5)	A (4) bekezdés h) pontjában felsorolt feltételek teljesülésétől függetlenül, az a személy,
szervezet, akit (amelyet) a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról
szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) rendelkezései alapján, az (1) és (2)
bekezdésben meghatározott bármely tevékenységét érintően bírósági vagy más hatósági
határozat
a)	megállapította a magatartás törvénybe ütközését, elrendelte a megtévesztésre alkalmas
tájékoztatással kapcsolatban helyreigazító nyilatkozat közzétételét [Tpvt. 77. §-a (1)
bekezdésének d) és h) pontja, illetőleg 86. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontja], a határozat
jogerőre emelkedésétől az azt követő naptári év végéig,
b)	elrendelte a törvénybe ütköző állapot megszüntetését, megtiltotta a törvénybe ütköző
magatartás további folytatását, a törvénybe ütközés megállapítása esetén kötelezettséget írt elő
[Tpvt. 77. §-a (1) bekezdésének e)-g) pontjai, illetőleg 86. §-a (2) bekezdésének b) és d)
pontja], a határozat jogerőre emelkedésétől az azt követő második naptári év végéig,
- 30 -
c)	a fogyasztók széles körét érintő vagy jelentős nagyságú hátrányt okozó törvénybe
ütköző tevékenysége miatt, kötelezett az ár leszállítására, az áru kijavítására vagy
kicserélésére, illetőleg az ár visszafizetésére [Tpvt. 92. §-a], a határozat jogerőre
emelkedésétől az azt követő harmadik naptári év végéig
nem minősül közszolgáltatónak.
Adó alóli mentesség a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel
86.	§ (1) Mentes az adó alól:
a)	a biztosítási, viszontbiztosítási szolgáltatás nyújtása, ideértve a biztosítási alkusz és
közvetítő által - ilyen minőségében - teljesített szolgáltatásnyújtást is;
b)	a hitel nyújtása és közvetítése, valamint a nyújtott hitel hitelező általi kezelése;
c)	a hitel nyújtásához kapcsolódó személyi, dologi biztosíték és garancia adása,
közvetítése, valamint a hitelgarancia hitelező általi kezelése;
d)	a folyó- és betétszámlával, fizetéssel, átutalással, csekk-, egyéb pénzköveteléssel és
pénzügyi eszközzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, ideértve azok közvetítését is, kivéve
magát a követelés (kinnlevőség) behajtását;
e)	a magyar és külföldi törvényes fizetőeszközzel - így különösen az érmével és a
bankjeggyel - kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, ideértve azok közvetítését is, de ide nem
értve az aranyból, ezüstből vagy más fémből készített érmekollekciót, valamint a
bankjegykollekciót, illetőleg ezek darabját, amelyet szokásosan törvényes fizetőeszközként
nem használnak, vagy amelynek egyébként numizmatikai értéke van;
f)	a hitelezői, valamint gazdálkodó szervezetben [Ptk. 685. § c) pontja] tulajdonosi
(tagsági) jogviszonyt kifejező vagyoni értékű jog átengedése, ideértve azok közvetítését is, de
ide nem értve az ilyen jogviszonyt megtestesítő értékpapír kezelését és őrzését;
g)	a befektetési alap kezelése;
h)	a postai bélyeg névértéken történő értékesítése, amely belföldön postai szolgáltatás
bérmentesítésére alkalmas, valamint az illetékbélyeg és más, fizetési kötelezettség
teljesítésére, hatóság által kibocsátott bélyeg, jegy névértéken történő értékesítése;
i)	a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó szerencsejáték-
szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is;
j) a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése, kivéve
annak a beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az
értékesítését, amelynek
ja) első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg; vagy
jb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági
engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év;
k) a beépítetlen ingatlan (ingatlanrész) értékesítése, kivéve az építési telek (telekrész)
értékesítését;
l) az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbeadása.
(2)	Az (1) bekezdés l) pontja nem alkalmazható:
a)	a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás nyújtásának biztosítását szolgáló bérbeadásra;
b)	a közlekedési eszköz elhelyezésének, parkolásának biztosítását szolgáló bérbeadásra;
c)	az ingatlannal tartósan összekötött gép, egyéb berendezés bérbeadására;
d)	a széf bérbeadására.
87.	§ Mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha
- 31 -
a)	az értékesítést megelőzően a terméket kizárólag a 85. § (1) bekezdése vagy a 86. § (1)
bekezdése szerint adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használták,
egyéb módon hasznosították, és a termékhez adólevonási jog nem kapcsolódott;
b)	az értékesítést megelőzően a termékhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó a 124.
§ szerint nem vonható le.
Adókötelessé tétel
88.	§ (1) A 86. § (1) bekezdésétől eltérően a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami
adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy
a)	a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontjában említett termékértékesítését, illetőleg
b)	a 86. § (1) bekezdésének l) pontjában említett szolgáltatásnyújtását
adókötelessé teszi.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett
adómérték alkalmazandó.
(3)	Az (1) bekezdésben említett választási jog külön-külön vagy/és együttesen gyakorolható
oly módon, hogy az adókötelessé tételt az (1) bekezdés a) vagy/és b) pontja alá tartozó
valamennyi termékértékesítésre, illetőleg szolgáltatásnyújtásra kiterjed.
(4)	Az az adóalany, aki (amely) élt az (1) bekezdésben említett választási jogával, attól a
választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli értékesítése esetében
89.	§ (1) Mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön
küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön
kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a
fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző, vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy
olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség
más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett
adófizetésre kötelezett, nem-adóalany jogi személynek.
(2)	Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott új
közlekedési eszköz értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de - a beszerző nevére szóló
rendeltetéssel - a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy
a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző, vagy - bármelyikük javára - más végzi,
a)	egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a
Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba
vett adófizetésre kötelezett, nem-adóalany jogi személynek, akiknek (amelyeknek) az utóbb
említett tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 3. cikke (1)
bekezdésének, a termékek Közösségen belüli beszerzése után egyébként nem kell adót
fizetniük; vagy
b)	bármely más, az a) pont alá nem tartozó nem-adóalany személynek, szervezetnek.
(3)	Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott
jövedéki termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de - a beszerző nevére szóló
rendeltetéssel - a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy
a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző, vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy
- 32 -
olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség
más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett
adófizetésre kötelezett, nem-adóalany jogi személynek, akiknek (amelyeknek) az utóbb
említett tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel
a)	a Héa-irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, a termékek Közösségen belüli beszerzése
után egyébként nem kell adót fizetniük; és
b)	a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek
tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló 92/12 EGK tanácsi irányelvnek (a
továbbiakban: Jövedékiadó-irányelv), a jövedéki termék beszerzése után jövedékiadó-fizetési
kötelezettsége keletkezik.
(4)	Mentes az adó alól továbbá a termék 12. § (1) bekezdése szerinti értékesítése, feltéve,
hogy az az (1)-(3) bekezdések bármelyike szerint adómentesség alá tartozna, ha a termék
beszerzője egy másik adóalany lenne.
90.	§ (1) A 89. § (1) bekezdése nem alkalmazható abban az esetben, ha a terméket
a)	értékesítő adóalany alanyi adómentességben részesül; vagy
b)	beszerző adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a
Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba
vett egyébként adófizetésre kötelezett, nem-adóalany jogi személynek e beszerzésük után az
utóbb említett tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 3. cikke (1)
bekezdésének, nem kell adót fizetniük.
(2)	A 89. § (3) bekezdése nem alkalmazható abban az esetben, ha a termék értékesítője alanyi
adómentességben részesül.
(3)	A 89. § (1) bekezdése, valamint (3) és (4) bekezdése nem alkalmazható a használt
ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab és régiség értékesítésére, feltéve, hogy azokra e törvény
rendelkezéseit a XVI. fejezetben meghatározott eltérésekkel alkalmazzák.
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli beszerzése esetében
91.	§ (1) Mentes az adó alól a termék Közösségen belüli beszerzése, ha a termék
a)	2. § a) pontja szerinti értékesítése szintén mentes az adó alól;
b)	2. § c) pontja szerinti importja szintén a 93. § (1) bekezdése, a 94. § (1) bekezdése,
valamint a 97. § szerint mentes az adó alól;
c)	2. § b) pontja szerinti Közösségen belüli beszerzéséhez kapcsolódó előzetesen
felszámított adó visszatéríttetésére a beszerző a XVIII. fejezet rendelkezései szerint jogosult
lenne.
(2) Mentes az adó alól a termék Közösségen belüli beszerzése a következő feltételek együttes
teljesülésének esetében is:
a)	a termék beszerzője belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú
letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön, de
őt a Közösség valamely más tagállamában adóalanyként nyilvántartásba vették;
b)	a termék beszerzése az a) pontban említett adóalany belföldön teljesítendő további
termékértékesítéséhez szükséges;
c)	a termék küldeménykénti feladása vagy fuvarozása megkezdésének helye - a b)
pontban említett termékértékesítés címzettjének nevére szóló rendeltetéssel - a Közösség
- 33 -
valamely másik olyan tagállama, amely eltér a Közösség azon tagállamától, ahol a termék
beszerzőjét az a) pont szerint adóalanyként nyilvántartásba vették;
d)	a b) pontban említett termékértékesítés címzettje olyan adóalany vagy nem-adóalany
jogi személy, akit (amelyet) mint adófizetésre kötelezettet, az állami adóhatóság
nyilvántartásba vett.
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli fuvarozása esetében
92.	§ Mentes az adó alól a termék Közösségen belüli fuvarozása abban az esetben, ha
a)	a termék fuvarozásának indulási vagy érkezési helye az Azori-szigeteken vagy
Madeira autonóm terület részét képező szigeteken van;
b)	a termék fuvarozása az a) pontban említett szigetek között történik.
Adó alóli mentesség termék importja esetében
93.	§ (1) Mentes az adó alól:
a)	a termék importja abban az esetben, ha a termék 2. § a) pontja szerinti értékesítése
szintén mentes az adó alól;
b)	a termék 24. § (1) bekezdése szerinti importja abban az esetben, ha az a
vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 918/83/EGK tanácsi
rendeletben (a továbbiakban: Vámmentességi-rendelet) szabályozott vámmentességi jogcímek
valamelyikének alkalmazása alá tartozik az abban, valamint a közösségi vámjog
végrehajtásáról szóló törvényben (a továbbiakban: Vám tv.) meghatározottak szerint, feltéve,
hogy e törvény másként nem rendelkezik;
c)	a termék 24. § (2) bekezdése szerinti importja, feltéve, hogy arra a b) pont szerinti
adómentesség vonatkozna akkor, ha a termék importja a 24. § (1) bekezdése szerint teljesülne;
d)	a korábban a Közösség területén kívülre értékesített termék [98. § (1) bekezdése]
változatlan állapotban történő importja abban az esetben, ha az vámmentesség alá tartozik, és
a korábbi értékesítő, valamint az importáló személye megegyezik egymással;
e)	a korábban a Közösség területéről ideiglenes jelleggel kivitt termék változatlan
állapotban - ideértve a garanciális kötelezettségvállalás teljesítése keretében kijavított vagy
kicserélt terméket is - történő importja abban az esetben, ha az vámmentesség alá tartozik, és
az ideiglenes kivitelt kérő, valamint az importáló adóalany személye megegyezik egymással;
f)	a termék diplomáciai és konzuli kapcsolatok keretében történő importja abban az
esetben, ha az vámmentesség alá tartozik;
g)	a termék importja a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként elismert
szervezet vagy annak képviselete, illetőleg annak tisztviselője által a nemzetközi szervezetet
létrehozó vagy a nemzetközi szervezet székhelyegyezményéről szóló - jogszabályban
kihirdetett - nemzetközi szerződésben meghatározottak szerint, feltéve, hogy az előzőekben
említett nemzetközi szerződés a vám és/vagy a termékek, szolgáltatások árába (díjába)
rendszerint belefoglalt közvetett adók elengedéséről vagy visszatérítéséről rendelkezik;
h)	a termék importja az Észak-atlanti Szerződés tagállamának fegyveres ereje által - ide
nem értve a Magyar Honvédséget -, feltéve, hogy az a közös védelmi erőfeszítés keretében a
fegyveres erő, illetőleg az azt kísérő polgári állomány használatára, vagy éttermük, kantinjuk
ellátására szolgál;
i)	a termék importja a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a
továbbiakban: Egyesült Királyság) fegyveres ereje által, feltéve, hogy az a Ciprusi
Köztársaság megalakulásáról, 1960. augusztus 16. napján kelt nemzetközi szerződés
értelmében az Egyesült Királyság Ciprus szigetén állomásozó fegyveres erejének, illetőleg az
azt kísérő polgári állomány használatára, vagy éttermük, kantinjuk ellátásra szolgál;
- 34 -
j) a tengerből kifogott hal, egyéb halászati termék kikötőbe irányuló importja tengeri
halászati vállalkozás által, abban az esetben, ha az nyers állapotban van, illetőleg olyan
feldolgozáson ment keresztül, amelynek egyedüli célja az értékesítés előtti tartósítás;
k) az arany importja bármely állam központi bankja által;
l) a gáz földgázcsővezeték-hálózaton keresztüli importja;
m) a villamos energia importja.
(2) Mentes az adó alól a szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha annak ellenértéke az
importált termék adóalapjába a 74. §, illetőleg a 75. § (1) bekezdésének b) pontja és (2)
bekezdése szerint beépül.
94.	§ (1) Mentes az adó alól a 93. § (1) bekezdésének b) pontjában említett feltételekre is
figyelemmel:
a)	a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének VII. címe alatt meghatározott egyéb
feltételek szerint, az ott felsorolt termékeken túl 500 gramm kávé vagy 200 gramm
kávékivonat és -eszencia, valamint 100 gramm tea vagy 40 gramm teakivonat és -eszencia
importja is;
b)	a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének IX. címe alatt szabályozott termék importján
túl a legfeljebb 6 hónapos korú telivér ló importja is, ha az olyan anyaállattól született,
amelyet belföldön termékenyítettek meg, majd azt követően ellés céljából a Közösség
területén kívülre adtak fel küldeményként vagy fuvaroztak el ideiglenes jelleggel;
c)	a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XI. címe alatt meghatározott egyéb feltételek
szerint, az ott felsorolt termékeken túl - ide nem értve az (2) bekezdés e) pontjában említett
termékeket - 500 gramm kávé vagy 200 gramm kávékivonat és -eszencia, valamint 100
gramm tea vagy 40 gramm teakivonat és -eszencia importja is;
d)	a Vámmentességi-rendelet I. fejezet XII. címének 50. és 51. cikkében meghatározott
termék importja, ha az ellenérték nélküli, vagy ha ellenérték fejében történik, de a terméket
értékesítő nem-adóalany személy, szervezet.
(2)	A 93. § (1) bekezdésének b) pontjától eltérően nem mentes az adó alól:
a)	a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének III. címe alatt szabályozott termék importja,
ha az üzemanyag;
b)	a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének IV. címe alatt szabályozott termék importja;
c)	a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének V. címe alatt szabályozott termék importja,
ha az számítógép, illetőleg annak rendeltetésszerű használatához szükséges tartozék;
d)	a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének VIII. címe alatt szabályozott termék
importja, ha az importáló adóalanyt a termék beszerzése esetében az adólevonási jog egészben
vagy részben nem illetné meg;
e)	a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XI. címe alatt szabályozott termék importja,
ha az a vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló
2658/87/EGK tanácsi rendeletben (a továbbiakban: Vámtarifa-rendelet) meghatározott 7108
és 7109 vámtarifaszám (a továbbiakban: vtsz.) alá sorolt termék;
f)	az (1) bekezdés d) pontjában említett eltéréssel a Vámmentességi-rendelet I.
fejezetének XII. címe alatt szabályozott termék importja;
g)	a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XIII. címe alatt szabályozott termék
importja, ha a laboratóriumi célra előkészített állat importja ellenérték fejében történik;
h)	a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XIV/a. címe alatt szabályozott termék
importja;
i)	a Vámmentességi-rendelet I. fejezet XVI. cím 65. cikk (1) bekezdésének a) pontjában
szabályozott termék importja, ha az ellenérték fejében történik;
- 35 -
j) a Vámmentességi-rendelet I. fejezet XVI. címének 70-72., valamint 75-78. cikkeiben
szabályozott termék importja, ha az importáló maga a fogyatékos személy;
k) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XXV. címében szabályozott termék
importja, ha annak ellenértékét járulékos költségként a 74. §, illetőleg a 75. § (1)
bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése szerint megállapított adóalap nem tartalmazza.
95.	§ (1) Mentes az adó alól a termék importja a következő feltételek együttes teljesülése
esetében:
a)	az importáló a terméket a 89. § szerint adómentesen értékesíti;
b)	az a) pont szerint értékesített termék küldeménykénti feladása belföldön vagy
elfuvarozása belföldről legkésőbb a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásáról szóló
határozat közlésétől számított, a (3) bekezdésben meghatározott határidőig igazoltan
megtörténik;
c)	az importáló a termékre - a (4) és (5) bekezdésben meghatározott kivételekkel -
adóbiztosítékot nyújt;
d)	a terméket belföldön rendeltetésszerűen nem használják, egyéb módon nem
hasznosítják;
e)	a vámhatóság felhívására az importáló a termékre vonatkozó árubemutatási
kötelezettségének eleget tesz.
(2)	Az importálónak a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásra irányuló árunyilatkozat
megtétele során megfelelő okirattal valószínűsítenie kell az (1) bekezdés a) pontjában
meghatározott feltétel teljesülését.
(3)	Az (1) bekezdés b) pontjában említett határidő 30 nap, amelyet az importáló indokolt
kérelmére a vámhatóság legfeljebb egyszer, további 30 nappal meghosszabbíthat.
(4)	Mentesül az adóbiztosíték nyújtása alól az az importáló, aki (amely)
a)	termék importja esetében az adót egyébként önadózással jogosult megállapítani [156.
§], vagy erre közvetett vámjogi képviselője jogosult [157. §];
b)	a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/EGK tanácsi rendelet
végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági
rendelet (a továbbiakban: Vámvégrehajtási-rendelet) 14a. cikk (1) bekezdésének a) vagy c)
pontjában meghatározott vámjogi egyszerűsítésekre vonatkozó engedélyezett gazdálkodói
tanúsítvánnyal rendelkezik;
c)	az Art. rendelkezései szerint egyúttal minősített adózó is.
(5)	Abban az esetben, ha az importáló képviseletére pénzügyi képviselőt bíz meg, az
importáló szintén mentesül az adóbiztosíték nyújtása alól azzal, hogy ez a kötelezettség
pénzügyi képviselőjét terheli.
96.	§ (1) A 95. § szerinti adómentesség esetében a vámhatóság az adót a termék vámjogi
szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárásban megállapítja, azonban annak
megfizetésének felfüggesztéséről rendelkezik.
(2)	Az (1) bekezdéstől eltérően a 95. § szerinti adómentesség nem érvényesül és a vámhatóság
a megállapított adó megfizetéséről is rendelkezik abban az esetben, ha az importáló a 95. § (1)
bekezdésének c)-e) pontjaiban, valamint (2) bekezdésében meghatározott feltételek
bármelyikét már a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárás során sem
teljesíti.
- 36 -
(3)	Az adó megfizetésének felfüggesztése megszűnik, ha a 95. §-ban és az (5) bekezdésben
meghatározott feltételek
a)	maradéktalan teljesítésével az adómentesség érvényesül;
b)	bármelyikének nem teljesítésével az adómentesség nem érvényesül.
(4)	Abban az esetben, ha az adó megfizetésének felfüggesztése a (3) bekezdés a) pontja
szerint szűnik meg, a vámhatóság az importálót határozattal véglegesen mentesíti a
megállapított adó megfizetése alól.
(5)	A (4) bekezdésben említett határozat meghozatalának feltétele az is, hogy a 95. § (3)
bekezdésében meghatározott határidő lejártát követő 15 napon belül az importáló, illetőleg
pénzügyi képviselője megfelelő okirat bemutatásával igazolja, hogy
a)	eleget tett a 95. § (1) bekezdése a) pontjának teljesítéséhez fűződő, az Art.-ben
meghatározott összesítőnyilatkozat-tételi kötelezettségének;
b)	a 95. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételt teljesítette.
(6)	Az (5) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül mentesül az okirat-bemutatási
kötelezettség alól a 95. § (4) bekezdésének a) és b) pontjában említett importáló.
(7)	Abban az esetben, ha az adó megfizetésének felfüggesztése a (3) bekezdés b) pontja
szerint szűnik meg, a vámhatóság határozattal kötelezi az importálót a megállapított adó
megfizetésére úgy, hogy a megfizetéshez fűződő egyéb jogkövetkezményekről a termék
vámjogi szabad forgalomba bocsátásáról szóló határozat meghozatalának időpontjára
visszamenőleg rendelkezik.
(8)	A vámhatóság a 95. § (1) bekezdésének c) pontja szerint nyújtott adóbiztosítékot
felszabadítja
a)	a (4) bekezdésben említett határozat meghozatalával egyidej űleg; vagy
b)	a (7) bekezdésben említett határozat alapján, ha az importáló az adót megfizette.
97.	§ A 93-95. §-októl függetlenül mentes az adó alól a termék importja akkor is, ha az
jogszabályban kihirdetett nemzetközi szerződésben szabályozott kötelező vámmentességen
alapul, kivéve az oktatási, a tudományos és a kulturális jellegű tárgyak behozataláról szóló
nemzetközi szerződést kihirdető jogszabályban szabályozott vámmentességet.
Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan
98.	§ (1) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott
termék értékesítése a Közösség területén kívülre, feltéve, hogy a termék küldeménykénti
feladását vagy fuvarozását
a)	az értékesítő maga, vagy - javára - más végzi;
b)	a (3) és (4) bekezdésben, illetőleg a 99. és 100. §-ban meghatározott további feltételek
szerint a beszerző maga, vagy - javára - más végzi.
(2)	Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy
a)	a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek az értékesítés
teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, a
terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság igazolja, valamint
- 37 -
b)	az a) pontban említett határidőn belül az értékesített terméket rendeltetésszerűen ne
használják, egyéb módon ne hasznosítsák, ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást.
(3)	Az (1) bekezdés b) pontja - a 99. és 100. §-ban meghatározott eltéréssel - abban az
esetben alkalmazható, ha a beszerző gazdasági céllal belföldön nem telepedett le, gazdasági
célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.
(4)	A (3) bekezdéstől függetlenül nem alkalmazható az (1) bekezdés szerinti adómentesség
abban az esetben, ha a beszerző magánhasználatra szolgáló közlekedési eszközt - ideértve
annak felszerelését és tartozékát is -, valamint az üzemeltetéshez, ellátáshoz szükséges
terméket maga fuvarozza el.
99.	§ (1) Abban az esetben, ha a beszerző külföldi utas, és az értékesített termék vagy
termékek (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: termék) a külföldi utas személyi- vagy
útipoggyászának részét képezik, a 98. § (1) bekezdése szerinti adómentesség alkalmazásához
szükséges az is, hogy
a)	a termékértékesítés - adóval számított - összellenértéke meghaladja a 175 eurónak
megfelelő pénzösszeget,
b)	a külföldi utas érvényes úti okmányával vagy személye azonosítására szolgáló egyéb,
a Magyar Köztársaság által elismert érvényes közokirattal (a továbbiakban együtt: úti
okmány) igazolja jogállását,
c)	a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét az állami adóhatóság által erre
a célra rendszeresített nyomtatvány vagy más, az állami adóhatóság által engedélyezett, a (10)
bekezdésben meghatározott adattartalmú nyomtatvány (a továbbiakban együtt: adó-
visszaigénylő lap) záradékolásával és lebélyegzésével a terméket a Közösség területéről
kiléptető hatóság - az értékesített termék és a termékértékesítés teljesítését tanúsító számla
eredeti példányának egyidejű bemutatása mellett - igazolja.
(2)	Az adómentesség érvényesítése érdekében a termék értékesítőjének a számla-kibocsátás
mellett - a külföldi utas kérelmére - az adó-visszaigénylő lap kitöltéséről is gondoskodnia
kell. A számlának és az adó-visszaigénylő lapnak a külföldi utas azonosítására vonatkozó
adatai nem térhetnek el az úti okmányában szereplő adatoktól. A külföldi utas köteles úti
okmányát a termék értékesítőjének bemutatni. Az adó-visszaigénylő lap csak 1 darab
számlának a termékértékesítésre vonatkozó adatait tartalmazhatja úgy, hogy azok nem
térhetnek el a számla adataitól. Az adó-visszaigénylő lapot a termék értékesítője 3 példányban
állítja ki, amelyből az első 2 példányt a külföldi utasnak adja át, a harmadik példányt pedig
saját nyilvántartásában őrzi meg.
(3)	Abban az esetben, ha az (1) bekezdés c) pontjában említett kiléptetést a vámhatóság
igazolja, az adó-visszaigénylő lap záradékolt és lebélyegzett második példányát a külföldi
utastól bevonja.
(4)	Az adómentesség érvényesítésének feltétele, hogy
a)	a termék értékesítője birtokolja az adó-visszaigénylő lap (1) bekezdés c) pontja szerint
záradékolt és lebélyegzett első példányát, továbbá
b)	ha a termékértékesítés teljesítésekor adó felszámítása történt, a felszámított adót a
termék értékesítője - az (5)-(8) bekezdések szerint - a külföldi utas részére visszatérítse.
- 38 -
(5)	Az adó visszatéríttetését a termék értékesítőjénél személyesen a külföldi utas, illetőleg a
nevében és képviseletében eljáró meghatalmazottja indítványozhatja. Abban az esetben, ha a
külföldi utas
a)	személyesen jár el, köteles úti okmányát bemutatni;
b)	nem személyesen jár el, a nevében és képviseletében eljárónak csatolnia kell a nevére
szóló írásos meghatalmazást.
(6)	Az adó visszatéríttetése érdekében a külföldi utas, illetőleg meghatalmazottja a termék
értékesítőjének
a)	átadja az adó-visszaigénylő lap (1) bekezdés c) pontja szerint záradékolt és
lebélyegzett első példányát, továbbá
b)	bemutatja a termékértékesítés teljesítését tanúsító számla eredeti példányát.
(7)	A visszatérített adó forintban illeti meg a külföldi utast, amelyet készpénzben kell
kifizetni. A termék értékesítője és a külföldi utas azonban ettől eltérő pénznemben és fizetési
módban is megállapodhat.
(8)	A termék értékesítője köteles egyúttal gondoskodni arról is, hogy a termékértékesítés
teljesítését tanúsító számla ismételt adó-visszatéríttetésre ne jogosítson. Ennek érdekében a
visszaszolgáltatást megelőzően a számla eredeti példányán az „ÁFA elszámolva” jelölést
kötelezően fel kell tüntetni, és az így megjelölt számláról a termék értékesítőjének
fotómásolatot kell készítenie, amelyet köteles nyilvántartásában megőrizni.
(9)	Abban az esetben, ha a (4) bekezdés b) pontja szerint adó felszámítása történt, és azt a
termék értékesítője korábban fizetendő adóként megállapította és bevallotta, jogosult arra,
hogy abban az adó-megállapítási időszakban, amelyben a külföldi utas részére az adó
visszatérítése megtörtént, csökkentse a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő
adót a visszatérített adó összegével, feltéve, hogy ezt az összeget nyilvántartásában
elkülönítetten mutatja ki.
(10)	Az adó-visszaigénylő lap kötelező adattartalma a következő:
a)	a termék értékesítőjének neve, címe és adószáma;
b)	a külföldi utas neve, címe és úti okmányának száma;
c)	a termékértékesítés teljesítését tanúsító számla sorszáma;
d)	a termékértékesítés - adóval együtt számított - összellenértéke;
e)	a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság záradékának és bélyegzőjének
helye annak igazolására, hogy a termék a Közösség területét elhagyta.
(11)	Az adó-visszaigénylő lap rovatait legalább 4 nyelven (magyar, angol, német és orosz)
kell feltüntetni, és azokat magyar nyelven kell kitölteni.
100.	§ (1) Abban az esetben, ha a beszerző közhasznú tevékenységet folytató személy,
szervezet, a 98. § (1) bekezdése szerinti adómentesség alkalmazásához szükséges az is, hogy
a közhasznú tevékenységet folytató személy, szervezet a részére értékesített terméket
igazoltan kizárólag a Közösség területén kívül végzett humanitárius, karitatív vagy oktatási
tevékenységéhez használja, egyéb módon hasznosítsa.
(2)	Abban az esetben, ha a közhasznú tevékenységet folytató személy, szervezet a részére
értékesített terméket maga, vagy - javára - más az értékesítéssel egyidejűleg nem adja fel
küldeményként vagy nem fuvarozza el a Közösség területén kívülre, a 98. § (1) bekezdése
- 39 -
szerinti adómentesség az adó utólagos visszatéríttetése iránti jog formájában illeti meg a
közhasznú tevékenységet folytató személyt, szervezetet.
(3)	Az adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő, a közhasznú tevékenységet folytató
személyt, szervezet terhelő igazolási kötelezettséget, az adó-visszatéríttetése iránti kérelem
kötelező adattartalmát, valamint az adó-visszatéríttetésével kapcsolatos egyéb eljárási
rendelkezéseket külön jogszabály határozza meg.
101.	§ (1) Mentes az adó alól az olyan terméken - ide nem értve az ingatlant - belföldön
végzett munka, amely terméket ilyen célból szereztek be vagy importáltak, majd a munka
befejezését követően a terméket küldeményként feladják vagy elfuvarozzák - a (2)
bekezdésben meghatározott feltételek szerint - a Közösség területén kívülre, feltéve, hogy a
termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását
a)	a szolgáltatás nyújtója maga, vagy - javára - más végzi;
b)	a (3) bekezdésben meghatározott további feltételek szerint a szolgáltatás
igénybevevője maga, vagy - javára - más végzi.
(2)	Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy
a)	a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek a
szolgáltatásnyújtás teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell
megtörténnie, a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság igazolja, valamint
b)	az a) pontban említett határidőn belül a terméket rendeltetésszerűen ne használják,
egyéb módon ne hasznosítsák, ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást.
(3)	Az (1) bekezdés b) pontja abban az esetben alkalmazható, ha a szolgáltatás igénybevevője
gazdasági céllal belföldön nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig
lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.
102.	§ (1) Mentes az adó alól a szolgáltatás nyújtása - a 85. § (1) bekezdése és a 86. § (1)
bekezdése szerint adómentes szolgáltatásnyújtások kivételével - abban az esetben, ha az
olyan termékhez kapcsolódik közvetlenül,
a)	amely az 54. § alkalmazása alá tartozik;
b)	amelyet a 98. § (1) bekezdése szerint adómentesen értékesítenek;
c)	amelyen a 101. § (1) bekezdése szerint adómentesen végeznek munkát.
(2) Az (1) bekezdés különösen alkalmazandó a termék fuvarozására és a termék
fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások nyújtására.
Adó alóli mentesség nemzetközi közlekedéshez kapcsolódóan
103.	§ (1) Mentes az adó alól a vízi közlekedési eszköz üzemeltetését, fedélzeti ellátását
szolgáló termék értékesítése abban az esetben, ha a vízi közlekedési eszköz
a)	kizárólag vagy túlnyomó részben nyílt tengeren közlekedik, és kereskedelmi célú
személyszállítási, illetőleg ipari, kereskedelmi vagy halászati tevékenységet végez;
b)	segély- vagy mentőtevékenységet, illetőleg part menti halászati tevékenységet - a
fedélzeti ellátás kivételével - végez;
c)	hadihajó (vtsz. 8906 10 00), feltéve, hogy a hadihajó rendeltetési kikötő- vagy
horgonyzóhelye nem belföldön van.
(2)	Mentes az adó alól továbbá:
- 40 -
a)	az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett vízi közlekedési eszköz - ideértve annak
felszerelését és tartozékát is - értékesítése, bérbeadása, karbantartása, javítása, felújítása vagy
átalakítása;
b)	az a) pontban nem említett egyéb szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha az az (1)
bekezdés a) és b) pontjában említett vízi közlekedési eszköz - ideértve annak rakományát is -
rendeltetésszerű működéséhez, használatához közvetlenül szükséges.
104.	§ (1) Mentes az adó alól a kizárólag vagy túlnyomó részben a nemzetközi légi
kereskedelmi forgalomban résztvevő vállalkozás által használt légi közlekedési eszköz
üzemeltetését, fedélzeti ellátását szolgáló termék értékesítése.
(2)	Mentes az adó alól továbbá:
a)	az (1) bekezdésben említett légi közlekedési eszköz - ideértve annak felszerelését és
tartozékát is - értékesítése, bérbeadása, karbantartása, javítása, felújítása vagy átalakítása;
b)	az a) pontban nem említett egyéb szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha az az (1)
bekezdésben említett légi közlekedési eszköz - ideértve annak rakományát is -
rendeltetésszerű működéséhez, használatához közvetlenül szükséges.
105.	§ Mentes az adó alól a személy szállítása abban az esetben, ha akár az indulási hely vagy
az érkezési hely, akár mindkettő nem belföldön van.
106.	§ Mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha az vasúti, vízi vagy légi
közlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás részeként
teljesül, feltéve, hogy az értékesített termék a közlekedési eszköz fedélzetén történő helybeni
fogyasztás célját szolgálja.
Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítésével azonos
megítélés alá tartozó ügyletek esetében
107.	§ (1) Mentes az adó alól a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha
az
a)	hivatalos célra a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet, személyes célra pedig a
diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet tagja részére történik, feltéve, hogy viszonosság
áll fenn;
b)	hivatalos célra a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként elismert
szervezet vagy annak képviselete (a továbbiakban: nemzetközi szervezet), személyes célra
pedig a nemzetközi szervezet tisztviselője részére történik a nemzetközi szervezetet létrehozó
vagy a nemzetközi szervezet székhelyegyezményéről szóló - jogszabályban kihirdetett -
nemzetközi szerződésben meghatározottak szerint, feltéve, hogy az előzőekben említett
nemzetközi szerződés a termékek, szolgáltatások árába (díjába) rendszerint belefoglalt
közvetett adók elengedéséről vagy visszatérítéséről rendelkezik;
c)	az Észak-atlanti Szerződés tagállamának belföldön állomásozó fegyveres ereje - ide
nem értve a Magyar Honvédséget - részére történik, feltéve, hogy az a közös védelmi
erőfeszítés keretében a fegyveres erő, illetőleg az azt kísérő polgári állomány használatára,
vagy éttermük, kantinjuk ellátására szolgál;
d)	belföldön kívül az Észak-atlanti Szerződés valamely más tagállamában állomásozó
fegyveres erő részére történik, ideértve az ott állomásozó összes fegyveres erőt, de ide nem
értve e tagállam saját fegyveres erejét, feltéve, hogy az a közös védelmi erőfeszítés keretében
a fegyveres erő, illetőleg az azt kísérő polgári állomány használatára, vagy éttermük,
kantinjuk ellátásra szolgál;
- 41 -
e)	az Egyesült Királyság fegyveres ereje részére történik, feltéve, hogy az a Ciprusi
Köztársaság megalakulásáról, 1960. augusztus 16. napján kelt nemzetközi szerződés
értelmében az Egyesült Királyság Ciprus szigetén állomásozó fegyveres erejének, illetőleg az
azt kísérő polgári állomány használatára, vagy éttermük, kantinjuk ellátásra szolgál.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti adómentes termékértékesítés alkalmazásának további feltétele,
hogy az értékesített terméket - az (1) bekezdésben említett beszerző nevére szóló
rendeltetéssel - küldeményként belföldön feladják vagy belföldről elfuvarozzák, és a termék
belföldről való elhagyásának tényét, amelynek a termékértékesítés teljesítésekor, de legfeljebb
a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, anélkül, hogy ezen határidőn belül
az értékesített terméket rendeltetésszerűen használnák, egyéb módon hasznosítanák, ide nem
értve a kipróbálást és a próbagyártást, fuvarlevél vagy az értékesített terméket kísérő egyéb
okirat igazolja, kivéve:
a)	az (1) bekezdés b) pontját abban az esetben, ha az ott említett nemzetközi szerződés az
adómentes termékértékesítésről és annak alkalmazása feltételeiről kifejezetten másként
rendelkezik;
b)	az (1) bekezdés c) pontját.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti adómentesség az adó utólagos visszatéríttetése iránti jog
formájában illeti meg a termék beszerzőjét, szolgáltatás igénybevevőjét
a)	az (1) bekezdésben meghatározott szolgáltatások igénybevétele után, kivéve:
aa)	az (1) bekezdés b) pontját abban az esetben, ha az ott említett nemzetközi szerződés
az adómentes szolgáltatásnyújtásról és annak alkalmazása feltételeiről kifejezetten másként
rendelkezik, valamint
ab)	az (1) bekezdés c) pontját;
b)	abban az esetben, ha a termék a (2) bekezdés értelmében nem hagyja el belföldet.
(4)	Az (1) bekezdés a) pontjában említett viszonosság kérdésében a külpolitikáért felelős
miniszter állásfoglalása az irányadó.
108.	§ (1) A 107. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett hivatalos cél körébe az a
termékbeszerzés, szolgáltatás-igénybevétel tartozik - feltéve, hogy a 107. § (1) bekezdésének
b)	pontjában említett nemzetközi szerződés kifejezetten másként nem rendelkezik -, amelyet
a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet, valamint a nemzetközi szervezet a számviteli
nyilvántartásában, a rendeltetésszerű működéshez szükséges pénzügyi kiadások között
mutatnak ki.
(2)	Vendéglátó-ipari szolgáltatás igénybevétele esetében a hivatalos cél elismeréséhez
szükséges az is, hogy a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet, valamint a nemzetközi
szervezet által rendezett fogadáson - a képviselet, szervezet vezetőjének írásos nyilatkozata
alapján - legalább 10 meghívott személy vegyen részt.
(3)	A 107. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett személyes célra biztosított
adómentesség naptári évente a viszonosságnak megfelelően, de legfeljebb 300.000 forintnak
megfelelő pénzösszegű értékkeret erejéig illeti meg a diplomáciai és a hivatásos konzuli
képviselet tagját, valamint a nemzetközi szervezet tisztviselőjét, feltéve, hogy a 107. § (1)
bekezdésének b) pontjában említett nemzetközi szerződés kifejezetten másként nem
rendelkezik.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott értékkeretbe:
- 42 -
a)	beleszámít a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet tagját, valamint a
nemzetközi szervezet tisztviselőjét a Jöt. szerint megillető jövedékiadó-visszatérítés is;
b)	nem számítandó be az az adómentesség, amely a diplomáciai és a hivatásos konzuli
képviselet tagját, valamint a nemzetközi szervezet tisztviselőjét - értékkorlátozás nélkül -
abban az esetben illeti meg, ha biztosítási szerződés alapján a termék beszerzése, szolgáltatás
igénybevétele igazoltan azért történik, hogy az a biztosított vagyonban keletkezett kárt
pótolja.
(5)	A (3) bekezdésben meghatározott értékkeret családonként - a közös háztartásban élő
jogosultakra vonatkozóan - összevonható.
(6)	A 107. § (1) bekezdésének a) és b) pontjának alkalmazásában - feltéve, hogy a 107. § (1)
bekezdésének b) pontjában említett nemzetközi szerződés kifejezetten másként nem
rendelkezik -
a)	diplomáciai képviselet tagja:
aa)	a diplomáciai kapcsolatokról szóló, 1961. április 28. napján aláírt bécsi egyezmény 1.
cikkének e) és f) pontja alá tartozó természetes személy, feltéve, hogy a fogadó állam arra
jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri, és
ab)	az aa) alpontban meghatározottal közös háztartásban élő családtag, feltéve, hogy a
fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri;
b)	a hivatásos konzuli képviselet tagja:
ba)	a konzuli kapcsolatokról szóló, 1963. április 24. napján aláírt bécsi egyezmény 1.
cikkének c)-e) pontjai alá tartozó természetes személy, feltéve, hogy a fogadó állam arra
jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri, és
bb)	a ba) alpontban meghatározottal közös háztartásban élő családtag, feltéve, hogy a
fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri;
c)	nemzetközi szervezet tisztviselője:
ca)	az a természetes személy, akit a 107. § (1) bekezdésének b) pontjában említett
nemzetközi szerződésben meghatározottak termékek, szolgáltatások árába (díjába) rendszerint
belefoglalt közvetett adók alóli mentesség személyében megilleti, feltéve, hogy a fogadó
állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri, és
cb)	a ca) alpontban meghatározottal közös háztartásban élő családtag, feltéve, hogy az
illetőt a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri.
(7)	A (6) bekezdéstől függetlenül nem jogosult adómentességre az a természetes személy, aki
magyar állampolgár vagy állandó belföldi tartózkodásra jogosult személy.
(8)	A 107. § szerinti adómentességhez, illetőleg adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához
fűződő igazolási kötelezettséget, az adó-visszatéríttetése iránti kérelem kötelező adattartalmát,
valamint az adó-visszatéríttetésével kapcsolatos eljárási rendelkezéseket külön jogszabály
határozza meg.
109.	§ Mentes az adó alól az arany értékesítése abban az esetben, ha az bármely állam
központi bankja részére történik.
Adó alóli mentesség közvetítői tevékenység esetében
110.	§ (1) Mentes az adó alól a más nevében és javára eljáró közvetítő közvetítői
szolgáltatásának nyújtása abban az esetben, ha az általa közvetített ügylet
a)	a 98-109. §-ok bármelyike szerint mentes az adó alól;
- 43 -
b)	teljesítési helye a Közösség területén kívül van.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható az utas [206. § (1) bekezdésének c) pontja] nevében és
javára eljáró közvetítő közvetítői szolgáltatásának nyújtására abban az esetben, ha olyan
szolgáltatást közvetít, amely a Közösség valamely más tagállamában teljesül.
Adó alóli mentesség a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységek
esetében
111.	§ (1) Mentes az adó alól annak a terméknek az értékesítése, Közösségen belüli
beszerzése, amely egyúttal
a)	vám elé állítás során átmeneti megőrzés alatt áll; vagy
b)	vámszabadterületre vagy vámszabadraktárba betárolandó; vagy
c)	vámraktározási, vámfelügyelet melletti feldolgozás vagy aktív feldolgozás
felfüggesztő eljárás hatálya alá vonandó.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti adómentesség alkalmazandó arra a további értékesítésre is, amely
a)	a termék (1) bekezdés a) és b) pontjában említett vámjogi helyzetére, vagy
b)	a terméknek az (1) bekezdés c) pontjában említett eljárások hatálya alatti állására
nincs befolyással.
(3)	Mentes az adó alól továbbá az (1) és (2) bekezdés alkalmazása alá tartozó termékhez
közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás nyújtása.
112.	§ (1) Mentes az adó alól:
a)	a 24. § (1) bekezdése szerint importált termék értékesítése abban az esetben, ha az a
termék teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali vagy külső közösségi árutovábbítási
eljárás, vagy
b)	a 24. § (2) bekezdése szerint importált termék értékesítése abban az esetben, ha az a
termék belső közösségi árutovábbítási eljárás hatálya
hatálya alatti állására nincs befolyással.
(2) Mentes az adó alól továbbá az (1) bekezdés alá tartozó termékhez közvetlenül kapcsolódó
szolgáltatás nyújtása.
113.	§ (1) Mentes az adó alól annak a terméknek az értékesítése, Közösségen belüli
beszerzése, amely egyúttal adóraktározási eljárás hatálya alá vonandó.
(2)	Adóraktározási eljárás hatálya alá nem vonható az a termék, amelyet közvetlenül
kiskereskedelmi forgalomba helyezés céljára szánnak.
(3)	Az adóraktározási eljárásra vonatkozó szabályokat a 4. számú melléklet tartalmazza.
114.	§ A 113. § (2) bekezdésétől eltérően adóraktározási eljárás hatálya alá vonható a termék
abban az esetben, ha annak értékesítése, Közösségen belüli beszerzése olyan adóalany részére
történik, aki (amely) a terméket igazoltan abból a célból szerzi be, hogy az a Közösség
területén kívüli területre történő repülés során a légi közlekedési eszköz fedélzetén tartózkodó
utas ellátását szolgálja.
- 44 -
115.	§ A 113. § (1) bekezdése szerinti adómentesség alkalmazandó arra a további
értékesítésre is, amely a termék adóraktározási eljárás hatálya alatti állására nincs befolyással.
116.	§ Mentes az adó alól az adóraktározási eljárás hatálya alá vonandó vagy vont termékhez
közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás nyújtása.
117.	§ Abban az esetben, ha
a)	a termék a 111. § (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett vámjogi helyzetének
megszűnésével, illetőleg
b)	a terméknek a 111. § (1) bekezdésének c) pontjában, a 112. § (1) bekezdésében, a 113.
§ (1) bekezdésében említett eljárások hatálya alóli kikerülésével
annak importja történik az 54. § értelmében, és egyúttal annak értékesítése, illetőleg
Közösségen belüli beszerzése is történik, a termék értékesítése, illetőleg Közösségen belüli
beszerzése mentes az adó alól.
118.	§ E cím alkalmazásában a 111. § (3) bekezdésében, a 112. § (2) bekezdésében és a 116.
§-ban említett termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás különösen a termék fuvarozása,
a termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, valamint a 42. § (1)
bekezdésének c) pontja alá tartozó szolgáltatások.
VII.	Fejezet
Adó levonása
Adólevonási jog keletkezése és terjedelme
119.	§ (1) Az adólevonási jog akkor keletkezik - ha e törvény másként nem rendelkezik -,
amikor az előzetesen felszámított adónak [120. §] megfelelő fizetendő adót meg kell
állapítani.
(2)	Abban az esetben, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügyletben a termék
értékesítőjére, szolgáltatás nyújtójára a 61. § alkalmazandó, az adólevonási jog - ha e törvény
másként nem rendelkezik - az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet teljesítésekor
keletkezik.
120.	§ Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket,
szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb
módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
a)	termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik
adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított;
b)	termék beszerzéséhez - ideértve a termék Közösségen belüli beszerzését is -,
szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított;
c)	termék importjához kapcsolódóan
ca)	maga vagy közvetett vámjogi képviselője megfizetett; illetőleg
cb)	maga vagy közvetett vámjogi képviselője fizetendő adóként megállapított;
d)	előleg részeként megfizetett;
e)	a 11. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett termékértékesítéséhez
kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított
(a)-e) pontok a továbbiakban együtt: előzetesen felszámított adó).
- 45 -
121.	§ Az előzetesen felszámított adó levonásának joga megilleti az adóalanyt akkor is, ha a
terméket, szolgáltatást
a)	olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon
hasznosítja, amelynek teljesítési helye külföld, de amelyet, ha belföldön teljesítene,
adóköteles lenne;
b)	a 89., 92., 98-113. §-ok, a 113. § (1) bekezdése, valamint a 115-117. §-ok szerint
adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon
hasznosítja;
c)	a 86. § (1) bekezdésének a)-f) pontjai szerint adómentes szolgáltatásnyújtása
érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, feltéve, hogy
ca)	a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le,
gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a
Közösség területén kívül; vagy
cb)	az a 98. § (1) bekezdése szerint adómentesen értékesített termékhez, vagy olyan
termékhez kapcsolódik közvetlenül, amelyen a 101. § (1) bekezdése szerint adómentesen
végeztek munkát.
122.	§ (1) Annak a személynek, szervezetnek, akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6.
§ (4) bekezdésén alapul, adólevonási joga az ott meghatározott feltételek teljesülésekor
keletkezik.
(2) Az előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető összeg
a)	a 6. § (4) bekezdésének a) pontjában említett esetben nem haladhatja meg azt az
összeget, amelyet az adóalanynak fizetendő adóként kellene megállapítania akkor, ha a
termék értékesítése adóköteles lenne;
b)	a 6. § (4) bekezdésének b) és c) pontjában említett esetben nem haladhatja meg azt az
összeget, amelyet a termék értékesítése után fizetendő adóként megállapított.
Előzetesen felszámított adó megosztása
123.	§ (1) Abban az esetben, ha az adóalany egyaránt teljesít a 120. és 121. § szerint
adólevonásra jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást (a továbbiakban: adólevonásra
jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) és arra nem jogosító termékértékesítést,
szolgáltatásnyújtást, az előzetesen felszámított adó kizárólag az adólevonásra jogosító
termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának betudható részében vonható le.
(2)	Az előzetesen felszámított adó levonható és le nem vonható részének megállapításához az
adóalany köteles olyan megfelelően részletezett nyilvántartást alkalmazni, amely az
adólevonási jog keletkezésétől kezdődően alkalmas annak egyértelmű, megbízható és
folyamatos követésére, hogy a termék, szolgáltatás használata, egyéb módon történő
hasznosítása adólevonásra jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását, vagy arra nem
jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását szolgálja (tételes elkülönítés).
(3)	Abban az esetben, ha a termék, szolgáltatás természete, illetőleg a használat, egyéb módon
történő hasznosítás jellege folytán az előzetesen felszámított adó megosztása a tételes
elkülönítés szabályai szerint nem végezhető el, az adóalany a megosztást más, az (1)
bekezdésben említett követelményt kielégítő szabályok szerint is elvégezheti. Ennek
hiányában a tételes elkülönítés szabályai szerint meg nem osztható előzetesen felszámított
adót az 5. számú mellékletben meghatározott számítási módszer alkalmazásával kell
arányosan megosztani.
- 46 -
Adólevonási jog korlátozása
124.	§ (1) A 120. és 121. §-tól függetlenül nem vonható le:
a)	a motorbenzint (vtsz. 2710 11 41, 2710 11 45, 2710 11 49, 2710 11 59) terhelő
előzetesen felszámított adó;
b)	az a) pontban nem említett egyéb üzemanyagot terhelő előzetesen felszámított adó,
feltéve, hogy az személygépkocsi (vtsz. 8703) üzemeltetéséhez szükséges;
c)	az a) és b) pontban nem említett egyéb terméket terhelő előzetesen felszámított adó,
feltéve, hogy az személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges;
d)	a személygépkocsit terhelő előzetesen felszámított adó;
e)	a 125 cm3-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárt (vtsz. 8711-ből) terhelő
előzetesen felszámított adó;
f)	a jachtot (vtsz. 8903) terhelő előzetesen felszámított adó;
g)	az f) pontban nem említett egyéb vízi közlekedési eszközt (vtsz. 8903) terhelő
előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az sport-, vagy szórakozási cél elérésére alkalmas;
h)	a lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított adó;
i)	a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges terméket terhelő előzetesen
felszámított adó;
j) az élelmiszert terhelő előzetesen felszámított adó;
k) az italt terhelő előzetesen felszámított adó.
(2)	A 120. és 121. §-tól függetlenül nem vonható le továbbá:
a)	a személygépkocsi bérbevételét,
b)	a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást,
c)	a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges szolgáltatást,
d)	a taxi szolgáltatást (a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékében - a
továbbiakban: SZJ - 60.22.11),
e)	a parkolási szolgáltatást,
f)	az úthasználati szolgáltatást,
g)	a vendéglátó-ipari szolgáltatást,
h)	a szórakoztatási célú szolgáltatást (SZJ 55.40, 92.33, 92.34, 92.72)
terhelő előzetesen felszámított adó.
(3)	A 120. és 121. §-tól függetlenül szintén nem vonható le:
a)	a távbeszélő-szolgáltatást (SZJ 64.20.11 és 64.20.12),
b)	a mobiltelefon-szolgáltatást (SZJ 64.20.13),
c)	az Internet-protokollt alkalmazó, beszédcélú adatátviteli szolgáltatást (SZJ 64.20.16-
ból)
terhelő előzetesen felszámított adó összegének 30 százaléka.
Adólevonási jog korlátozása alóli kivételek
125.	§ (1) A 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható, ha
a)	a 124. § (1) bekezdésének a)-g) és i)-k) pontjaiban említett esetekben a termék
igazoltan továbbértékesítési célt szolgál;
b)	a 124. § (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben, feltéve, hogy a 86. § (1)
bekezdésének j) pontja alá tartozó lakóingatlan igazoltan továbbértékesítési célt szolgál, és az
értékesítő adóalany élt a 88. § szerinti választási jogával;
- 47 -
c)	a 124. § (1) bekezdésének d)-h) pontjaiban említett esetekben a terméket igazoltan a 6.
§ (4) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint értékesítik;
d)	a 124. § (2) bekezdésében felsorolt esetekben a szolgáltatást igazoltan a 15. § szerinti
szolgáltatásnyújtás teljesítése érdekében veszik igénybe;
e)	a 124. § (3) bekezdésében felsorolt esetekben a szolgáltatás igénybevétele fejében járó
ellenérték legalább 30 százalékára igazoltan teljesül, hogy az a 15. § szerinti
szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be.
(2) A 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható abban az esetben is, ha az
adóalany a terméket, szolgáltatást vállalkozásán belül
a)	a 124. § (1) bekezdésének d) pontjában említett esetben igazoltan egészben vagy
túlnyomó részben taxiszolgáltatás nyújtása érdekében használja;
b)	a 124. § (1) bekezdésének d)-g) pontjaiban említett esetekben igazoltan egészben vagy
túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja;
c)	a 124. § (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben igazoltan egészben vagy
túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja, feltéve, hogy élt a 88. § szerinti
választási jogával;
d)	a 124. § (1) bekezdésének i) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában említett
esetben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja,
hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként a 6. § (4) bekezdésének b) pontja szerinti
értékesítés adóalapjába beépíti;
e)	a 124. § (1) bekezdésének j) és k) pontjában említett esetben igazoltan egészben vagy
túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű
ráfordításként más termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adóalapjába beépíti;
f)	a 124. § (2) bekezdésének e) és f) pontjában említett esetben igazoltan az általa
üzemben tartott, 3,5 tonnát meghaladó legnagyobb össztömegű szárazföldi közlekedési
eszköz üzemeltetése érdekében hasznosítja.
126.	§ (1) A 125. §-ban említett igazolási kötelezettség különösen olyan elkülönített
nyilvántartás alkalmazását igényli az adóalanytól, amely alkalmas az adólevonási jog
korlátozása alóli mentesülés - ott meghatározott - feltételeinek egyértelmű, megbízható és
folyamatos követésére.
(2)	A 125. § alkalmazásában túlnyomó rész alatt az adólevonási jog korlátozása alóli
mentesülés feltételeinek - egy ésszerűen megállapított időtartam átlagában - legalább 90
százalékos teljesülése értendő.
(3)	A (2) bekezdésben említett követelmény teljesülésének mérése olyan számszerű formában
kifejezett mutató alkalmazását igényli az adóalanytól, amely a termék, szolgáltatás
természetére, illetőleg a használat, egyéb módon történő hasznosítás jellegére tekintettel a
leginkább tárgyilagos eredményt adja.
Adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételei
127.	§ (1) Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes
rendelkezésére álljon
a)	a 120. § a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító
számla;
b)	a 120. § b) pontjában említett esetekben mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó
összegszerű megállapításához szükségesek, illetőleg - az előzőekben említettek sérelme
- 48 -
nélkül - termék Közösségen belüli beszerzése esetében, valamint egyéb olyan esetben,
amelyben a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója - ilyen minőségében - belföldön, vagy a
Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, a nevére szóló, az ügylet
teljesítését tanúsító számla;
c)	a 120. § c) pontjában említett esetben a nevére szóló, a termék szabad forgalomba
bocsátásáról rendelkező határozat, valamint
ca)	a 120. § ca) alpontjában említett esetben a nevére szóló, az adó megfizetését igazoló
határozat, vagy ha az adót közvetett vámjogi képviselője fizette meg, a közvetett vámjogi
képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozata az adó megfizetéséről;
cb)	a 120. § cb) alpontjában említett esetben mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó
összegszerű megállapításához szükségesek, vagy ha a fizetendő adót közvetett vámjogi
képviselője állapította meg, a közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló
nyilatkozata az adó fizetendő adóként történt megállapításáról és bevallásáról;
d)	a 120. § d) pontjában említett esetben a nevére szóló, az előleg megfizetését tanúsító
számla;
e)	a 120. § e) pontjában említett esetben mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó
összegszerű megállapításához szükségesek.
(2)	Abban az esetben, ha az adólevonási jog tényleges gyakorlását megelőzően az adóalany
megszűnik, de van az e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek tekintetében jogutód
adóalany, az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül az adólevonási
jogot a jogutód adóalany abban az esetben is gyakorolhatja, ha az (1) bekezdésben említett
okiratok jogelődjének nevére szólnak.
(3)	Az a személy, szervezet, akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6. § (4) bekezdésén
alapul, az adólevonási jogot - az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme
nélkül - olyan, az (1) bekezdésben említett okiratok tekintetében is gyakorolhatja, amelyek az
adóalannyá válását megelőzően keletkeztek, de azok, mint a 6. § (4) bekezdésében említett
termék igazolt tulajdonosa nevére vagy igazolt jogelődjének nevére szólnak.
(4)	A levonható előzetesen felszámított adó összegében nem haladhatja meg az (1)
bekezdésben említett okiratban adóként szereplő, illetőleg az abból adóként kiszámítható
összeget.
(5)	A (4) bekezdés sérelme nélkül a levonható előzetesen felszámított adó összegében nem
haladhatja meg azt az adóösszeget sem, amelyet a termék, szolgáltatás szokásos piaci árának
alapulvételével kell megállapítani abban az esetben, ha az adó alapjának megállapítására
egyébként a 67. § (1) bekezdését kell alkalmazni.
(6)	Abban az esetben, ha az (1) bekezdésben említett okirat nem magyar nyelvű, az
adóigazgatási eljárás keretében lefolytatott ellenőrzés során az adólevonási jogot gyakorló
adóalanytól megkövetelhető, hogy saját költségére gondoskodjon a hiteles magyar nyelvű
fordításról, feltéve, hogy a tényállás tisztázása másként nem lehetséges.
128.	§ A 127. § értelemszerűen alkalmazandó abban az esetben is, ha az adólevonási jog a
121.	§-on alapul.
Adólevonási jog engedményezése
- 49 -
129.	§ (1) Az importáló helyett annak közvetett vámjogi képviselője gyakorolhatja a termék
importjához kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonását, ha
a)	az importálót az adólevonási jog keletkezésekor és azt követően az adólevonási jog
egyébként korlátozás nélkül megilleti, valamint
b)	az a) pontban említett feltétel teljesüléséről az importáló nyilatkozik vámjogi
képviselőjének.
(2)	A közvetett vámjogi képviselő az (1) bekezdés szerint megszerzett adólevonási jogot - az
adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeitől függetlenül - abban az esetben
gyakorolhatja, ha
a)	személyes rendelkezésére áll az (1) bekezdés b) pontjában említett, nevére szóló
nyilatkozat, valamint
b)	belföldön nyilvántartásba vett adóalanyként nincs olyan, e törvényben szabályozott
jogállása, amely adólevonási jogát egyébként korlátozza.
(3)	Abban az esetben, ha a közvetett vámjogi képviselő gyakorolja az (1) bekezdés szerint
megszerzett adólevonási jogot, az importálónak a termék importjához kapcsolódó adólevonási
joga elenyészik.
130.	§ (1) A 127. § (1) bekezdésének ca) és cb) alpontjában, valamint a 129. § (1)
bekezdésének b) pontjában említett nyilatkozatnak - az ott meghatározottakon túl -
tartalmaznia kell még:
a)	a nyilatkozat tevőjének és címzettjének nevét, címét és adószámát;
b)	a termék importjának kétséget kizáró azonosításához szükséges adatokat.
(2) A nyilatkozatot írásba kell foglalni.
Adólevonási jog gyakorlásának módja
131.	§ (1) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adó-megállapítási időszakban
megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti az ugyanezen vagy korábbi adó-
megállapítási időszakban (időszakokban) keletkezett levonható előzetesen felszámított adó
összegével.
(2)	Ha az (1) bekezdés szerint megállapított különbözet előjele negatív, a különbözetet a
belföldön nyilvántartásba vett adóalany
a)	a soron következő adó-megállapítási időszakban veheti figyelembe úgy, mint az
akkori adó-megállapítási időszakban az (1) bekezdés szerint megállapított fizetendő adó
együttes összegét csökkentő tételt, illetőleg
b)	a 186. §-ban meghatározott feltételek szerint és módon az állami adóhatóságtól
visszaigényelheti.
132.	§ (1) Abban az esetben, ha a levonható előzetes felszámított adó összegét meghatározó
tényezőkben utólag, az adólevonási jog keletkezését követően változás következik be, az
eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét érintő különbözet rendezésére a (2)-
(4)	bekezdések alkalmazandók.
(2)	Ha az (1) bekezdésben említett változás eredményeként az eredetileg levonható előzetesen
felszámított adó összegét a különbözet csökkenti, az adóalany köteles a különbözetet úgy
figyelembe venni, mint a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adó összegét
- 50 -
növelő tételt abban az adó-megállapítási időszakban - a (3) bekezdésben meghatározott
eltéréssel -, amelyben az (1) bekezdésben említett változás bekövetkezik.
(3)	Abban az esetben, ha az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege
közvetlenül olyan, a 127. § (1) bekezdésében említett okiraton alapul, amelyet más fél
(hatóság) bocsátott ki, a különbözet (2) bekezdésben említett rendezése arra az adó-
megállapítási időszakra esik, amelyben a különbözet alapjául szolgáló, a 127. § (1)
bekezdésében említett okiratot módosító vagy azt érvénytelenítő okirat az adóalany személyes
rendelkezésére áll, de nem később, mint a módosító vagy érvénytelenítő okirat kibocsátásának
hónapját követő hónap 15. napja.
(4)	Ha az (1) bekezdésben említett változás eredményeként az eredetileg levonható előzetesen
felszámított adó összegét a különbözet növeli, az adóalany jogosult - az adólevonási jog
gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül - a különbözetet úgy figyelembe venni,
mint a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított levonható előzetesen felszámított adó
összegét növelő tételt, legkorábban, abban az adó-megállapítási időszakban, amelyben
személyes rendelkezésére áll a különbözet alapjául szolgáló, a 127. § (1) bekezdésében
említett okiratot módosító okirat.
133.	§ A 132. § alkalmazásában nem minősül az eredetileg levonható előzetesen felszámított
adó összegét meghatározó tényezők utólagos változásának:
a)	az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték teljes vagy
részleges meg nem térítése;
b)	a 11. § (3) bekezdésében meghatározott esetek;
c)	a megsemmisülés és más olyan vagyoni kár, amelyet az adóalany tevékenységi körén
kívül eső elháríthatatlan ok idézett elő, és ez utóbbi ok fennállását az adóalany bizonyítja;
d)	a c) pontban nem említett egyéb vagyoni kár, ha az adóalany bizonyítja, hogy a kár
elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában
elvárható.
Tárgyi eszközre vonatkozó különös szabályok
134.	§ (1) A 11. § (2) bekezdésének a) pontjában említett esetben az adóalanyt megilleti a
tárgyi eszköz előállításához felhasznált terméket, igénybe vett szolgáltatást terhelő előzetesen
felszámított adó levonásának joga akkor is, ha az egyébként egészben vagy részben nem
illetné meg.
(2)	Az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül, az (1) bekezdés
szerinti adólevonási jog legkorábban a vállalkozásán belül végzett saját beruházás
eredményeként előállított tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételekor keletkezik.
135.	§ (1) Abban az esetben, ha az adóalany terméket tárgyi eszközként használ vállalkozásán
belül, a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételének hónapjától kezdődően
a)	ingó tárgyi eszköz esetében 60 hónapig,
b)	ingatlan tárgyi eszköz esetében pedig 240 hónapig
terjedő tartamban az adóalany adólevonási jogát - az adólevonási jog gyakorlásának egyéb
feltételeinek sérelme nélkül - az e § és a 136. § rendelkezéseinek figyelembevételével
gyakorolhatja.
- 51 -
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott időtartam figyelembevételével, annak a naptári évnek
az utolsó adó-megállapítási időszakában, amelybe rendre 11 hónap elteltével a tizenkettedik
hónap esik, az adóalany köteles a tárgyi eszközre jutó előzetesen felszámított adó összegének
a)	ingó esetében 1/5 részére,
b)	ingatlan esetében pedig 1/20 részére
vonatkozóan utólagos kiigazítást elvégezni, feltéve, hogy a levonható előzetesen felszámított
adó összegét meghatározó tényezőkben változás következik be a tárgyi eszköz
rendeltetésszerű használatbavételének időpontjához képest, és a számítás eredményeként
adódó különbözet összege abszolút értékben kifejezve eléri, vagy meghaladja a 10.000
forintnak megfelelő pénzösszeget.
(3)	A (2) bekezdés szerinti különbözetre a 132. § (2) és (4) bekezdését kell megfelelően
alkalmazni.
136.	§ (1) Abban az esetben, ha az adóalany a tárgyi eszközt a 135. § (1) bekezdésében
meghatározott időtartamon belül értékesíti, a teljesítés hónapjára és a hátralevő hónapokra
együttesen időarányosan jutó előzetesen felszámított adó összegét
a)	véglegesen levonhatja, ha a tárgyi eszköz értékesítése adólevonásra egyébként
jogosítaná;
b)	véglegesen nem vonhatja le, ha a tárgyi eszköz értékesítése adólevonásra egyébként
nem jogosítaná.
(2) Ha az (1) bekezdés szerint az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegéhez
képest különbözet keletkezik, és annak összege abszolút értékben kifejezve eléri, vagy
meghaladja az 1.000 forintnak megfelelő pénzösszeget, a különbözetre a 132. § (2) és (4)
bekezdését kell megfelelően alkalmazni.
Adólevonási jog felfüggesztése, elenyészése
137.	§ (1) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság - az Art. rendelkezései alapján - az
adóalany adószámát felfüggeszti, az adóalany adólevonási jogát az adószám felfüggesztését
elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjától kezdődően - az adólevonási jog
gyakorlásának egyéb feltételeitől függetlenül - nem gyakorolhatja.
(2)	Abban az esetben, ha az állami adóhatóság - az Art. rendelkezései alapján - az adóalany
adószámának felfüggesztését úgy szünteti meg, hogy nem törli az adóalany adószámát, az
adóalany adólevonási jogát az adószám felfüggesztését megszüntető határozat jogerőre
emelkedésének napjától kezdődően - az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek
sérelme nélkül - ismét gyakorolhatja.
(3)	Abban az esetben, ha az állami adóhatóság - az Art. rendelkezései alapján - az adóalany
adószámának felfüggesztését úgy szünteti meg, hogy egyúttal törli az adóalany adószámát, az
adóalany adólevonási joga az adószám törlését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének
napjával elenyészik.
VIII.	Fejezet
Adófizetésre kötelezett
Adófizetésre kötelezett termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében
- 52 -
138.	§ Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adót - ha e törvény másként
nem rendelkezik - az az adóalany fizeti, aki (amely) az ügyletet saját nevében teljesíti.
139.	§ Abban az esetben, ha a termék értékesítése teljesítési helyének megállapítására a 32.,
34.	és 35. §-ok bármelyikét kell alkalmazni, az adót a terméket beszerző belföldön
nyilvántartásba vett adóalany fizeti, feltéve, hogy a terméket értékesítő adóalany belföldön
gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy
szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.
140.	§ Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására
a)	a 37-45. §-ok bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő
belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti,
b)	a 46. §-t kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő adóalany fizeti,
feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le,
gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs
belföldön.
141.	§ A 91. § (2) bekezdésének b) pontjában említett termékértékesítés esetében az adót a
terméket beszerző belföldön nyilvántartásba vett címzett [91. § (2) bekezdésének d) pontja]
fizeti, ha
a)	a termék értékesítése a 91. § (2) bekezdésében említett feltételek szerint történik,
valamint
b)	a termék értékesítője nevében [91. § (2) bekezdésének a) pontja] a belföldön
nyilvántartásba vett címzett nevére történő számlakibocsátás tartalmában megfelel a Közösség
azon tagállama jogának - összhangban a Héa-irányelv 220-236. cikkeivel -, amelyben a
termék értékesítőjét adóalanyként nyilvántartásba vették.
142.§	(1) Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti:
a)	a 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés esetében;
b)	ingatlanhoz kapcsolódó építés-szerelési, fenntartási, takarítási, tisztítási, karbantartási,
javítási, átalakítási és bontási szolgáltatások nyújtása esetében;
c)	az a) és b) pontban említett termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz munkaerő
kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása esetében;
d)	a 6. számú mellékletben felsorolt termékek értékesítése esetében;
e)	a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontja alá tartozó termékértékesítés esetében, ha az
értékesítő adóalany élt a 88. §-ban említett választási jogával;
f)	az adós és hitelező viszonylatában olyan termék értékesítése esetében, amely dologi
biztosítékként lejárt követelés kielégítésének érvényesítésére irányul;
g)	a vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék és egyéb, a teljesítésekor szokásos
piaci árát tekintve 100.000 forintnak megfelelő pénzösszeget meghaladó termék értékesítése
esetében, ha az értékesítő adóalany felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenségét
jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt áll.
(2)	Az (1) bekezdés f) és g) pontja szerinti ingatlanértékesítésre az (1) bekezdés e) pontjában
meghatározottaknak is teljesülniük kell.
(3)	Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek
a)	mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, valamint
b)	egyikének se legyen olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle
adó fizetése ne lenne követelhető.
- 53 -
(4)	A (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásában - akár termék értékesítője, szolgáltatás
nyújtója vagy termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője minőségében, akár mindkét
minőségben egyaránt - belföldön nyilvántartásba vett adóalany az Eva. hatálya alá tartozó
személy, szervezet is.
(5)	Az érintettség valószínűsítése mellett az ügylet teljesítésében érintett bármelyik fél kérheti
a)	a többi érintett féltől, hogy nyilatkozzon,
b)	az állami adóhatóságtól pedig, hogy tájékoztassa
a (3) bekezdésben említett feltételek teljesüléséről.
(6)	Az állami adóhatóság (5) bekezdésben említett tájékoztatási kötelezettségének köteles
haladéktalanul eleget tenni. Az írásos megkeresésre adott adóhatósági választ az ellenkező
bizonyításáig valósnak kell tekinteni.
(7)	Az (1) bekezdés alkalmazása esetében a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója olyan
számla kibocsátásáról gondoskodik, amelyben áthárított adó, illetőleg a 83. §-ban
meghatározott százalékérték nem szerepel.
Adófizetésre kötelezett termék Közösségen belüli beszerzése esetében
143.	§ (1) Termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adót - a (2) bekezdésben és a
144.	§-ban meghatározott eltéréssel - a terméket beszerző
a)	adóalany,
b)	nem-adóalany jogi személy
fizeti.
(2) Új közlekedési eszköz Közösségen belüli beszerzése esetében az adót az új közlekedési
eszközt beszerző, az a nem-adóalany személy, szervezet is fizeti, aki (amely) nem jogi
személy.
144.	§ A 22. § (5) bekezdésében említett esetben az adót a vevői készletből terméket beszerző
fizeti.
Adófizetésre kötelezett termék importja esetében
145.	§ (1) Termék importja esetében az adót az importáló fizeti. Importáló az, aki (amely) a
vámjogi rendelkezések értelmében adósként - ide nem értve a közvetett vámjogi képviselőt -
behozatali vámtartozás megfizetésére kötelezett, vagy kötelezett lenne abban az esetben, ha a
termék importja vámköteles lenne.
(2)	Abban az esetben, ha a termék importja során a vámeljárásban az importáló helyett annak
közvetett vámjogi képviselője jár el, az adót a közvetett vámjogi képviselő fizeti.
(3)	A 129. § megsértésével jogosulatlanul levont előzetesen felszámított adó megfizetéséért az
importálóval együtt annak közvetett vámjogi képviselője egyetemlegesen felelős.
Adófizetésre kötelezett a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységek
esetében
- 54 -
146.	§ (1) Abban az esetben, ha a termék
a)	a 111. § (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett vámjogi helyzete megszűnik,
illetőleg
b)	a 111. § (1) bekezdésének c) pontjában, a 112. § (1) bekezdésében, a 113. § (1)
bekezdésében említett eljárások hatálya alól kikerül,
az adót az fizeti, aki (amely) azt az adóztatandó ügyletet teljesíti a 2. § értelmében, amelynek
betudhatóan az a) pont szerinti esetben a termék vámjogi helyzete megszűnik, a b) pont
szerinti esetben pedig a termék az ott felsorolt eljárások hatálya alól kikerül.
(2) A 4. számú melléklet 35. pontjában meghatározott esetben az adóraktár üzemeltetője az (1)
bekezdésben meghatározott adófizetésre kötelezettel együtt egyetemlegesen felelős az adó
megfizetéséért.
Számla kibocsátójának adófizetési kötelezettsége
147.	§ (1) E törvény egyéb rendelkezéseitől függetlenül adófizetésre kötelezett az, aki (amely)
számlán áthárított adót, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékértéket tüntet fel.
(2) Az adót a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személy,
szervezet fizeti, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a számlán más tüntette fel
jogosulatlanul az (1) bekezdésben említett adatokat.
Pénzügyi képviselő
148.	§ (1) Az az adóalany, aki (amely) adófizetésre kötelezett, de gazdasági céllal belföldön
nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos
tartózkodási helye nincs belföldön, az e törvényben szabályozott jogainak gyakorlására,
kötelezettségeinek teljesítésére pénzügyi képviselőt bízhat meg.
(2)	Abban az esetben, ha az adófizetésre kötelezett adóalany gazdasági céllal harmadik
államban telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos
tartózkodási helye van harmadik államban, pénzügyi képviselő megbízása kötelező.
(3)	A (2) bekezdés nem vonatkozik arra az adóalanyra, akire (amelyre) a XIX. fejezet
rendelkezéseit kell alkalmazni.
149.	§ (1) Az adóalany egyidejűleg csak egy pénzügyi képviselőt bízhat meg ilyen
tevékenység folytatására.
(2)	A pénzügyi képviselet e törvényben nem szabályozott kérdéseiben az Art. rendelkezéseit
kell alkalmazni.
Adófizetési kötelezettség egyéb esetei
150.	§ (1) A levonható előzetesen felszámított adó összegének erejéig az adóalany kezesként
felel a rá áthárított adó megfizetéséért, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében
járó ellenérték adót is tartalmazó összegét
a)	maradéktalanul nem térítette meg; vagy
b)	egészben vagy túlnyomó részben nem pénzzel, nem készpénz-helyettesítő fizetési
eszközzel vagy nem pénzhelyettesítő eszközzel térítette meg.
- 55 -
(2)	A kezesi felelősség az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben a meg nem térített összeg
adótartalmának megfizetésére terjed ki.
(3)	Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában túlnyomó rész alatt az értendő, ha a pénzzel,
készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történt megtérítés
részaránya a megtérített összeg adótartalmát sem éri el.
151.	§ (1) Abban az esetben, ha
a)	terméket egymást követően többször értékesítenek oly módon, hogy azt közvetlenül a
sorban első értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel adják fel
küldeményként vagy fuvarozzák el, illetőleg
b)	szolgáltatás nyújtásában saját néven, de más javára járnak el,
az előzőek szerint érintett adóalanyok mindegyike (e § alkalmazásában a továbbiakban: részes
adóalany) egyetemlegesen felelős azon adó megfizetéséért, amely bármely más részes
adóalanynál, mint általa fizetendő adó megállapítható, de az az ehhez fűződő kötelezettségét
egészben vagy részben nem teljesítette.
(2)	Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy a részes adóalanyok
a)	belföldön nyilvántartásba vettek, vagy egyébként arra kötelezettek, és
b)	együttesen kapcsolt vállalkozások
legyenek.
(3)	A felelősség érvényesítésének nem akadálya, ha a részes adóalany - az e törvényben
szabályozott jogállása alapján - adófizetésre egyébként nem kötelezett.
152.	§ A 150. és 151. § szerinti esetekben az adófizetésre kötelezett nem mentesül e
kötelezettsége alól, ha az erről szóló hatósági határozat kézhezvételének napját követően az
adó megfizetése nélkül szűnik meg a felelősségét megalapozó ok.
IX.	Fejezet
Adó megállapítása
153.	§ (1) Az adót az adófizetésre kötelezett - ha e törvény másként nem rendelkezik - maga
állapítja meg (önadózás).
(2)	Az önadózás e törvényben nem szabályozott kérdéseiben az Art. rendelkezéseit kell
alkalmazni.
154.	§ (1) Arra az adófizetésre kötelezettre, akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6. §
(4)	bekezdésének b) és c) pontján alapul, az adót az állami adóhatóság határozattal állapítja
meg.
(2)	Új közlekedési eszköz Közösségen belüli beszerzése esetében, ha az új közlekedési eszköz
egyúttal a regisztrációs adóról szóló törvény hatálya alá is tartozik, és annak beszerzője a 143.
§ (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésében meghatározott személy, szervezet, az
adót a vámhatóság határozattal állapítja meg.
155.	§ (1) Termék importja esetében az adót a vámhatóság határozattal állapítja meg az
adófizetésre kötelezettre.
- 56 -
(2)	A vámhatóság a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásáról szóló határozattal
állapítja meg az adót abban az esetben is, ha a termék importja a 95. § szerint mentes az adó
alól.
156.	§ (1) A 155. § (1) bekezdésétől eltérően az adót önadózással állapítja meg az az
adófizetésre kötelezett, akinek (amelynek) részére azt - kérelmére - a vámhatóság
engedélyezi.
(2)	Az (1) bekezdésben említett engedély megszerzéséhez a következő feltételek együttes
teljesülése szükséges:
a)	a kérelmező belföldön nyilvántartásba vett adóalany, akinek (amelynek) nincs olyan, e
törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető;
b)	a kérelmező a Vámtv. rendelkezései szerint megbízható vámadós;
c)	a kérelmezőnek a tárgyévet megelőző naptári évben a 89. és 98-109. §-ok szerint
adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása ellenértékeként megtérített vagy
megtérítendő - éves szinten göngyölített - összeg eléri, vagy meghaladja
ca)	az ugyanezen időszakban a 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése,
szolgáltatásnyújtása ellenértékeként megtérített vagy megtérítendő - adó nélkül számított és
éves szinten göngyölített - összeghez viszonyítottan a 67 százalékos hányadot, de legalább a
10 milliárd forintot; vagy
cb)	a 20 milliárd forintot.
(3)	A (2) bekezdésben említett feltételek teljesülését is igazoló, engedély iránti kérelmet
legkésőbb a tárgyév március 31. napjáig kell a vámhatósághoz benyújtani.
(4)	A vámhatóság az engedélyt a tárgyév július 1. napjától a tárgyévet követő év június 30.
napjáig terjedő időszakra adja meg.
(5)	A (2) bekezdés c) pontját érintően tett önellenőrzés vagy utólagos adó-megállapítás - ide
nem értve a kérelem benyújtásáig beadott önellenőrzést, illetőleg az addig az időpontig
jogerőre emelkedett utólagos adó-megállapítást - az elbírált kérelmet nem érinti.
(6)	Az önadózásra való jogosultság a (4) bekezdésben említett határnap elteltével, illetőleg az
engedély visszavonásával szűnik meg. Az engedélyt a vámhatóság visszavonja, ha
a)	azt az engedélyes kéri;
b)	a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett feltételek bármelyike az engedély szerinti
időszakban nem teljesül;
c)	az engedélyes jogutód nélkül megszűnik, vagy jogutódlással szűnik meg, de a
jogutódra a (2) bekezdésben említett feltételek nem teljesülnek.
157.	§ Abban az esetben, ha a 156. § szerinti engedélyes egyúttal közvetett vámjogi képviselő
is, jogosult az adót önadózással megállapítani arra a termékimportra is, amelyben az
importáló megbízása alapján jár el, függetlenül attól, hogy az importáló maga a 156. § szerint
engedélyes-e, vagy nem.
158.	§ (1) A 147., 150. és 151. §-okban említett esetekben az adót az állami adóhatóság
határozattal állapítja meg az adófizetésre kötelezettre.
- 57 -
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a 147. §-ban említett esetben az adófizetésére kötelezett
egyúttal belföldön nyilvántartásba vett adóalany is, az adót önadózással állapítja meg, feltéve,
hogy e törvényben szabályozott jogállása alapján tőle adó fizetése egyébként követelhető.
X.	Fejezet
Számlázás
Számlakibocsátási kötelezettség
159.	§ (1) Az adóalany köteles - ha e törvény másként nem rendelkezik - a 2. § a) pontja
szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás
igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla
kibocsátásáról gondoskodni.
(2)	Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az adóalany köteles számla
kibocsátásáról gondoskodni abban az esetben is, ha
a)	részére egy másik adóalany vagy nem-adóalany jogi személy előleget fizet;
b)	részére az a) pont alá nem tartozó személy, szervezet előleget fizet, és az kéri a számla
kibocsátását;
c)	belföldön kívül, a Közösség területén vagy harmadik államban teljesít
termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy gazdasági célú letelepedési helye
kizárólag belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelye vagy
szokásos tartózkodási helye van kizárólag belföldön.
(3)	A (2) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben a számla annak a termék
értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának az adatait tartalmazza, amelynek teljesítése fejében
járó ellenértékébe az előleg beszámítható.
160.	§ (1) A számla-kibocsátási kötelezettségnek a kötelezett saját maga, illetőleg -
megbízása alapján és képviseletében - az általa választott meghatalmazott is eleget tehet.
Utóbbi esetben a kötelezettnek és meghatalmazottjának előzetesen és írásban különösen meg
kell állapodnia egymással a számlakibocsátás elfogadásának feltételeiről és módjáról.
(2)	A számla-kibocsátáshoz fűződő, jogszabályban meghatározott kötelezettségek
teljesítéséért a kötelezettel együtt a meghatalmazott egyetemlegesen felelős abban az esetben
is, ha a felek az (1) bekezdésben említett megállapodásban másként rendelkeztek.
(3)	Az ügylethez fűződő számla-kibocsátási kötelezettségnek - feltéve, hogy annak nem a
kötelezett saját maga tesz eleget - kizárólag egy meghatalmazott tehet eleget, még abban az
esetben is, ha a kötelezett egyébként több személy részére is adott meghatalmazást.
161.	§ (1) A számla kibocsátásában meghatalmazottként akár a termék beszerzője,
szolgáltatás igénybevevője, akár harmadik személy eljárhat.
(2)	A meghatalmazást írásba kell foglalni.
(3)	A meghatalmazás szólhat 1 ügylethez fűződő számla-kibocsátási kötelezettség
teljesítésére, vagy szólhat a számla-kibocsátási kötelezettség általános érvényű teljesítésére.
- 58 -
(4)	A meghatalmazás korlátozása annyiban hatályos, amennyiben az magából a
meghatalmazásból kitűnik.
162.	§ A megbízás és meghatalmazás 160. és 161. §-ban nem szabályozott kérdéseiben a Ptk.
rendelkezéseit kell alkalmazni.
163.	§ Az adóalany a számla kibocsátásáról legkésőbb
a)	a teljesítésig,
b)	előleg fizetése esetében a fizetendő adó megállapításáig,
de legfeljebb az attól számított 15 napon belül köteles gondoskodni.
164.	§ (1) A 163. §-tól eltérően, ha az adóalany
a)	a teljesítés napján egyidejűleg, illetőleg
b)	a rá vonatkozó adó-megállapítási időszakban
ugyanannak a személynek, szervezetnek több, számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet
teljesít, számla-kibocsátási kötelezettségéről úgy is gondoskodhat, hogy azokról egy számlát
(a továbbiakban: gyűjtőszámla) bocsát ki.
(2)	Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásának feltétele, hogy a másik fél szintén adóalany
legyen, továbbá a gyűjtőszámla alkalmazásáról a felek előzetesen megállapodjanak.
(3)	Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a 163. §-ban említett kötelezettséget azzal az
eltéréssel kell alkalmazni, hogy a gyűjtőszámla kibocsátásáról legkésőbb a kötelezett
adóalanyra vonatkozó adó-megállapítási időszak utolsó napjáig, de legkésőbb az attól
számított 15 napon belül kell gondoskodni.
(4)	Eltérő rendelkezés hiányában a gyűjtőszámlára egyebekben e törvénynek a számlára
vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
Számla-kibocsátási kötelezettség alóli mentesülés
165.	§ (1) Mentesül a számla-kibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha
a)	termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése és 86. § (1) bekezdése
szerint mentes az adó alól, feltéve, hogy gondoskodik olyan, az ügylet teljesítését tanúsító
okirat kibocsátásáról, amely a Számv. tv. rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak
minősül;
b)	a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az ellenérték adót is tartalmazó
összegét legkésőbb a 163. § a) pontjában, illetőleg a 164. § (1) bekezdésének a) pontjában
említett időpontig készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel maradéktalanul
megtéríti, és számla kibocsátását az adóalanytól nem kéri.
(2)	Az (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható a 6. § (4) bekezdésében, valamint a 29. és 89.
§-ban meghatározott esetekben.
(3)	Az (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható abban az esetben sem, ha a termék
értékesítése, szolgáltatás nyújtása egy másik adóalany vagy nem-adóalany jogi személy
részére történik.
Nyugta-kibocsátási kötelezettség
- 59 -
166.	§ (1) Abban az esetben, ha az adóalany a 165. § (1) bekezdésének b) pontja szerint
mentesül a számla-kibocsátási kötelezettség alól, köteles a termék beszerzője, szolgáltatás
igénybevevője részére nyugta kibocsátásáról gondoskodni.
(2) Nyugta helyett az adóalany számla kibocsátásáról is gondoskodhat. Ebben az esetben
mentesül a külön jogszabályban előírt gépi kiállítású nyugta-kibocsátási kötelezettség alól
[178. § (1) bekezdése].
Nyugta-kibocsátási kötelezettség alóli mentesülés
167.	§ Mentesül a nyugta-kibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha
a)	sajtóterméket értékesít;
b)	kezelőszemélyzet nélküli automata-berendezés útján teljesíti termék értékesítését,
szolgáltatás nyújtását.
Számla fogalma
168.	§ (1) Számla: minden olyan okirat, amely megfelel az e fejezetben meghatározott
feltételeknek.
(2) A számlával egy tekintet alá esik minden más, az (1) bekezdéstől eltérő okirat is, amely
megfelel 170. §-ban meghatározott feltételeknek és kétséget kizáróan az adott számlára
hivatkozva, annak adattartalmát módosítja.
Számla adattartalma
169.	§ A számla kötelező adattartalma a következő:
a)	a számla kibocsátásának kelte;
b)	a számla sorszáma, amely a számlát kétséget kizáróan azonosítja;
c)	a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adószáma, amely alatt a termék
értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítette;
d)	a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószáma, amely alatt, mint
adófizetésre kötelezettnek a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítették, vagy
amely alatt a 29. és 89. §-ban meghatározott termékértékesítést részére teljesítették;
e)	a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének,
szolgáltatás igénybevevőjének neve és címe;
f)	az értékesített termék megnevezése, és az annak jelölésére legalább az e törvényben
alkalmazott vtsz., ha e törvény a terméket erre való hivatkozással is jelöli, továbbá
mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, és az annak jelölésére legalább az e
törvényben alkalmazott SZJ, ha e törvény a szolgáltatást erre való hivatkozással is jelöli,
továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető;
g)	a 163. § a) és b) pontjában említett időpont, ha az eltér a számla kibocsátásának
keltétől;
h)	az adó alapja, továbbá az értékesített termék adó nélküli egységára, illetőleg a nyújtott
szolgáltatás adó nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint
az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza;
i)	az alkalmazott adó mértéke;
j) az áthárított adó, kivéve, ha annak feltüntetését e törvény kizárja;
- 60 -
k) adómentesség esetében, valamint abban az esetben, ha adófizetésre a termék
beszerzője, szolgáltatás igénybevevője kötelezett, jogszabályi hivatkozás vagy bármely más,
de egyértelmű utalás arra, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása
ka) mentes az adó alól; vagy
kb) után a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett;
l) új közlekedési eszköz 89. §-ban meghatározott értékesítése esetében az új közlekedési
eszközre vonatkozó, a 258. § 25. pontjában meghatározott adatok;
m) utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében jogszabályi hivatkozás vagy bármely
más, de egyértelmű utalás arra, hogy a XV. fejezetben meghatározott különös szabályokat
alkalmazták;
n) használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség értékesítése esetében
jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a XVI. fejezet 2.
vagy 3. alfejezetében meghatározott különös szabályokat alkalmazták;
o) pénzügyi képviselő alkalmazása esetében a pénzügyi képviselő neve, címe és
adószáma.
Számlával egy tekintet alá eső okirat minimális adattartalma
170.	§ (1) A 168. § (2) bekezdésében említett okirat kötelező adattartalma a következő:
a)	az okirat kibocsátásának kelte;
b)	az okirat sorszáma, amely az okiratot kétséget kizáróan azonosítja;
c)	hivatkozás arra a számlára, amelynek adattartalmát az okirat módosítja;
d)	az okirat kibocsátójának és címzettjének neve és címe, valamint bármelyikük
adószáma, ha azt a számla eredetileg is tartalmazta;
e)	a számla adatának megnevezése, amelyet a módosítás érint, valamint a módosítás
természete, illetőleg annak számszerű hatása, ha ilyen van.
(2)	Eltérő rendelkezés hiányában a 168. § (2) bekezdésében említett okiratra a továbbiakban e
törvénynek a számlára vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
Számla adattartalmára vonatkozó egyéb szabályok
171.	§ A gyűjtőszámlában az összes számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet tételesen,
egymástól elkülönítve úgy kell feltüntetni, hogy az egyes ügyletek adóalapjai - a 169. § i)
pontja, illetőleg ka) alpontja szerinti csoportosításban - összesítetten szerepeljenek.
172.	§ A számlán az áthárított adót [168. § j) pontja] - a 80. § szerint meghatározott árfolyam
alkalmazásával - forintban kifejezve abban az esetben is fel kell tüntetni, ha az egyéb adatok
külföldi pénznemben kifejezettek.
Nyugta adattartalma
173.	§ A nyugta kötelező adattartalma a következő:
a)	a nyugta kibocsátásának kelte;
b)	a nyugta sorszáma, amely a nyugtát kétséget kizáróan azonosítja;
c)	a nyugta kibocsátójának adószáma, valamint neve és címe;
d)	a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának adót is tartalmazó ellenértéke.
Megjelenési forma
- 61 -
174.	§ (1) Számla papíron vagy elektronikus úton egyaránt kibocsátható.
(2)	Nyugta kizárólag papíron bocsátható ki.
Elektronikus úton kibocsátott számlára vonatkozó szabályok
175.	§ (1) Számlát elektronikus úton kibocsátani, illetőleg ilyen alapon rendelkezésre álló
számlára e törvényben szabályozott jogot alapítani, kizárólag abban az esetben lehet, ha a
számla és az abban foglalt adattartalom sértetlensége és eredetiségének hitelessége biztosított.
(2)	Az (1) bekezdésben említett követelménynek való megfelelés érdekében az elektronikus
úton kibocsátott számlát
a)	az elektronikus aláírásról szóló törvény rendelkezései szerinti, legalább fokozott
biztonságú elektronikus aláírással és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzővel
kell ellátni; vagy
b)	az elektronikus adatcsere-rendszerben (a továbbiakban: EDI) elektronikus adatként
kell létrehozni és továbbítani.
(3)	A (2) bekezdés b) pontja alkalmazásának feltétele, hogy a számla-kibocsátásra kötelezett
és a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban megállapodjon az
EDI alkalmazásáról és használatáról.
(4)	A (2) bekezdés b) pontja alkalmazása esetében a számla-kibocsátásra kötelezett köteles
gondoskodni arról is, hogy havi rendszerességgel az adott hónapban kibocsátott számlákról
papíron kiegészítő összesítő jelentés készüljön, és azt a termék beszerzője, szolgáltatás
igénybevevője megkapja.
(5)	Külön jogszabály az (1) bekezdésben említett követelménynek való megfelelés érdekében
az elektronikus úton kibocsátott számlára egyéb rendelkezéseket is megállapíthat.
Számla adattartalmára vonatkozó egyszerűsítés
176.	§ (1) A 169. §-tól eltérően a számla egyszerűsített adattartalommal is kibocsátható, ha
a)	a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet a 159. § (2) bekezdésének a) pontja alá
tartozik, feltéve, hogy a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek;
b)	a 159. § (2) bekezdésének b) pontjában és a 165. § (1) bekezdésének b) pontjában
meghatározott esetben az ott említett személy, szervezet az adóalanytól számla kibocsátását
kéri, feltéve, hogy a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek;
c)	a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet a 159. § (2) bekezdésének c) pontja alá
tartozik.
(2)	A számla egyszerűsített adattartalma azt jelenti, hogy
a)	az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben a 169. §-ban felsorolt adatok közül
a h) pontban megjelölt helyett az ellenérték adót is tartalmazó összege, valamint az i) pontban
megjelölt helyett az alkalmazott adómértéknek megfelelő, a 83. § szerint meghatározott
százalékérték feltüntetése kötelező azzal, hogy egyúttal a j) pontban megjelölt adat nem
tüntethető fel;
b)	az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben a 169. §-ban felsorolt adatok közül csak
az a)-c), e) és f) pontokban megjelöltek kitöltése, továbbá a h) pontban megjelölt helyett az
- 62 -
ellenérték pénzben kifejezett összege, valamint a k) pontban megjelölt helyett az „Áfa-
törvény területi hatályán kívül” kifejezés feltüntetése kötelező.
(3)	Az egyszerűsített adattartalmú számlára a számla adattartalmára vonatkozó egyéb
rendelkezéseket e §-sal összhangban kell alkalmazni.
Számlázásra vonatkozó egyéb szabályok
177.	§ Törvény a számla adattartalmára további rendelkezéseket is megállapíthat, de a 175. §
(2) bekezdésének a) pontjában említett eset kivételével a számla aláírását nem teheti
kötelezővé.
178.	§ (1) Külön jogszabály a számla és a nyugta kiállításának módjára, ideértve a nyugta-
kibocsátási kötelezettség kötelező gépi kiállítással történő megvalósítását is, valamint a
számla és a nyugta adóigazgatási azonosítására egyéb rendelkezéseket is megállapíthat.
(2)	Számla magyar nyelven vagy élő idegen nyelven egyaránt kiállítható. E rendelkezés
alkalmazásától az (1) bekezdésben említett esetben sem lehet eltérni.
(3)	Idegen nyelven kiállított számla esetében az adóigazgatási eljárás keretében lefolytatott
ellenőrzés során a számla kibocsátójától megkövetelhető, hogy saját költségére gondoskodjon
a hiteles magyar nyelvű fordításról, feltéve, hogy a tényállás tisztázása másként nem
lehetséges.
(4)	Nyugta kizárólag magyar nyelven állítható ki.
XI.	Fejezet
Adónyilvántartás
Okiratok megőrzése
179.	§ (1) Minden személy, szervezet, aki (amely) e törvényben szabályozott jogot gyakorol,
illetőleg akire (amelyre) e törvény kötelezettséget állapít meg, köteles az adó-megállapítás
hiánytalan és helyes volta ellenőrizhetőségének érdekében az általa vagy nevében kibocsátott
okirat másodlati példányát, valamint a birtokában levő vagy egyéb módon rendelkezésére álló
okirat eredeti példányát, vagy - ha azt e törvény nem zárja ki - eredeti példány hiányában
annak hiteles másolatát legalább az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrizni.
(2)	A megőrzés egész időtartama alatt folyamatosan biztosítani kell az okirat és az abban
foglalt adattartalom sértetlenségét, eredetiségének hitelességét és olvashatóságát.
(3)	Törvény az (1) bekezdéstől eltérően az okirat megőrzésére hosszabb határidőt, illetőleg
jogszabály az okirat megőrzésének feltételeire és módjára további rendelkezéseket is
megállapíthat.
Adónyilvántartásra vonatkozó általános szabályok
180.	§ (1) A 179. § (1) bekezdésében meghatározott személy, szervezet köteles folyamatos,
megfelelően részletezett és rendszerezett nyilvántartást vezetni az adóról, amely a jogalap és
- 63 -
az összegszerűség tekintetében egyaránt alkalmas az e törvényben szabályozott jogok
gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére.
(2) Az (1) bekezdésben említett kötelezettség különösen magában foglalja:
a)	tételes mennyiségi nyilvántartás vezetését a 12. § (2) bekezdésének f)-h) pontjai
szerint továbbított termékről;
b)	megfelelően részletezett nyilvántartás vezetését a szolgáltatást nyújtó adóalany
részéről annak érdekében, hogy kétséget kizáróan azonosítani lehessen azt a terméket,
amelyet a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany maga, vagy -
javára - más adott fel küldeményként ebben tagállamban, vagy fuvarozott el ebből a
tagállamból belföldre szóló rendeltetéssel azért, mert az a 42. § (1) bekezdésének c) és d)
pontjában meghatározott szolgáltatás tárgyául szolgál.
181.	§ A 180. §-t e törvénynek az adó nyilvántartására vonatkozó egyéb rendelkezéseivel
összhangban kell alkalmazni.
Vevői készletre vonatkozó különös szabályok
182.	§ (1) Abban az esetben, ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a Közösség
valamely más tagállamában vevői készletet tart fenn, köteles a vevői készlet céljára
továbbított termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi
nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:
a)	nyitó vevői készleten levő termékek mennyisége;
b)	vevői készletre beraktározott termékek mennyisége adó-megállapítási időszakonként;
c)	vevői készletből kiraktározott termékek mennyisége adó-megállapítási időszakonként;
d)	záró vevői készleten levő termékek mennyisége.
(2)	A vevői készletről szóló nyilvántartást vevőnként, illetőleg tagállamonként egymástól
elkülönítetten kell vezetni.
(3)	Tételes leltárral kell alátámasztani
a)	a nyitó vevői készletet a vevői készlet létesítésének napjára,
b)	a záró vevői készletet a vevői készlet megszüntetésének napjára,
c)	egyéb esetekben pedig a nyitó- és záró vevői készletet az adóalany üzleti éve utolsó
napjára - mint mérlegfordulónapra -
vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.
(4)	Az (1) bekezdés b) pontján belül elkülönítetten kell kimutatni a belföldről, illetőleg az
adóalany más vevői készletéből továbbított termékeket.
(5)	Az (1) bekezdés c) pontján belül elkülönítetten kell kimutatni a vevőnek értékesített, az
adóalany más vevői készletébe továbbított, illetőleg a belföldre visszahozott termékeket.
183.	§ Abban az esetben, ha a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett
adóalany belföldön vevői készletet tart fenn, a tőle beszerző köteles a vevői készletből
beszerzett termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni.
XII.	Fejezet
Adó bevallása, megfizetése és visszaigénylése
- 64 -
184.	§ Az adót önadózással megállapító adófizetésre kötelezett a megállapított adóról az Art.
szerint bevallást tesz az állami adóhatóságnak.
185.	§ (1) Abban az esetben, ha a 184. § szerint bevallott adó megfizetési kötelezettséget
eredményez, az adófizetésre kötelezett az adót legkésőbb az Art.-ben meghatározott
esedékességig fizeti meg az állami adóhatóságnak.
(2) A határozattal megállapított adót az adófizetésre kötelezett legkésőbb a határozatba foglalt
esedékességig fizeti meg.
186.	§ (1) A 131. § (1) bekezdése szerint megállapított negatív előjelű különbözetnek - a (2)
bekezdés szerint korrigált - összege legkorábban az Art.-ben meghatározott esedékességtől
kezdődően igényelhető vissza, ha
a)	azt a 184. § szerinti bevallás benyújtásával egyidejűleg a belföldön nyilvántartásba
vett adóalany az állami adóhatóságtól kérelmezi; továbbá
b)	az abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja:
ba)	havi bevallásra kötelezett esetében az 1.000.000 forintot,
bb)	negyedéves bevallásra kötelezett esetében a 250.000 forintot,
bc)	éves bevallásra kötelezett esetében az 50.000 forintot.
(2)	Abban az esetben, ha az (1) bekezdés a) pontja szerint eljáró, belföldön nyilvántartásba
vett adóalany az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték adót is
tartalmazó összegét az (1) bekezdésben említett esedékességig maradéktalanul nem téríti meg,
vagy tartozása egészében más módon nem szűnik meg addig, a 131. § (1) bekezdése szerint
megállapított negatív előjelű különbözet abszolút értékben kifejezett összegét - legfeljebb
annak erejéig - csökkentenie kell az erre az ügyletre jutó levonható előzetesen felszámított
adó teljes összegével.
(3)	Arra az összegre, amely a (2) bekezdés szerint a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított
negatív előjelű különbözet abszolút értékben kifejezett összegét - legfeljebb annak erejéig -
csökkenti, a 131. § (2) bekezdésének a) pontja alkalmazandó.
(4)	Abban az esetben, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet
a)	a 10. § a) pontja szerinti termékértékesítés, vagy
b)	olyan más termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, amelynek teljesítése kapcsán a
belföldön nyilvántartásba vett adóalanyt jogszabály szerint megilleti az ellenérték
visszatartásának joga,
a (2) bekezdést azzal eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ott meghatározott csökkentési
kötelezettség csak a jogosulatlanul visszatartott összeg adótartalmával megegyező levonható
előzetesen felszámított adóra terjed ki.
(5)	Abban az esetben, ha az (1) bekezdés b) pontja csak több, egymást követő bevallási
időszakban bevallott különbözet előjelhelyes göngyölítésével teljesül, a belföldön
nyilvántartásba vett adóalany legkorábban akkor kérelmezheti az (1) bekezdés a) pontja
szerint az érintett bevallási időszakok között előjelhelyesen göngyölített különbözet
visszaigénylését, amikor annak abszolút értékben kifejezett összege az adott bevallási
időszakban eléri, vagy meghaladja az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott összeget.
(6)	Megszűnés esetében, ha az
- 65 -
a)	jogutódlással történik, és a jogelőd záróbevallásában bevallott összegre nem teljesül az
(1)	bekezdés b) pontja, a záróbevallásban bevallott összeggel való rendelkezés joga a
jogutódra, illetőleg - több jogutód esetében - a felek által kijelölt jogutódra száll át, aki
(amely) azt a rá vonatkozó rendelkezések szerint gyakorolhatja;
b)	jogutód nélkül történik, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a különbözet
visszaigénylését akkor is kérelmezheti, ha a záróbevallásában bevallott összegre nem teljesül
az (1) bekezdés b) pontja.
M Á S O D I K R É S Z
K Ü L Ö N Ö S R E N D E L K E Z É S E K
XIII.	Fejezet
Alanyi adómentesség
187.	§ (1) Az az adóalany, aki (amely) gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú
letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön,
jogosult az e fejezetben meghatározottak szerint alanyi adómentességet választani.
(2)	Abban az esetben, ha az adóalany él az (1) bekezdésben említett választási jogával, az
alanyi adómentesség időszakában az adóalany alanyi adómentes minőségében
a)	adófizetésre nem kötelezett;
b)	előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult;
c)	kizárólag olyan számla kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben áthárított adó, illetőleg
a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel.
188.	§ (1) Alanyi adómentesség abban az esetben választható, ha az adóalany 2. § a) pontja
szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő
ellenértéknek - forintban kifejezett és éves szinten göngyölített - összege
a)	sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen,
b)	sem a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetőleg ténylegesen
nem haladja meg a (2) bekezdésben meghatározott felső értékhatárt.
(2)	Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatár: 5.000.000 forintnak
megfelelő pénzösszeg.
(3)	Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatárba nem számítandó be:
a)	az adóalany vállalkozásában
aa)	tárgyi eszközként használt termék értékesítése,
ab)	immateriális jószágként használt, egyéb módon hasznosított vagyoni értékű jog
végleges átengedése,
b)	az aa) alpont alá nem tartozó beépített ingatlan (ingatlanrész) és ehhez tartozó
földrészlet értékesítése, amelynek
ba)	első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy
bb)	első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági
engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év,
c)	az aa) alpont alá nem tartozó építési telek (telekrész) értékesítése,
d)	a 85. § (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás,
e)	a 86. § (1) bekezdésének a)-g) pontjai szerinti adómentes, kiegészítő jellegű
szolgáltatásnyújtás,
- 66 -
e) a XIV. fejezetben szabályozott jogállású adóalanynak a mezőgazdasági tevékenysége
körébe tartozó termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása
fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték.
189.	§ Az adóalany belföldi nyilvántartásbavételével egyidejűleg is választhatja a tárgy
naptári évre az alanyi adómentességet. Ilyen esetben elegendő a 188. § (1) bekezdésének b)
pontjában említett feltételt időarányosan teljesíteni.
190.	§ Az adóalany az alanyi adómentességet a tárgy naptári év végéig választja.
191.	§ (1) Az alanyi adómentesség megszűnik, ha
a)	az adóalany az alanyi adómentességet a tárgy naptári évet követő naptári évre nem
kívánja alkalmazni;
b)	az adóalany jogutódlással szűnik meg, de a jogutódra a 188. § (1) bekezdésében
említett feltételek nem teljesülnek, vagy az előzőekben említett feltételek teljesülnek ugyan,
de a jogutód az alanyi adómentességet nem kívánja választani;
c)	a tárgy naptári évben a tényadatok alapján a 188. § (1) bekezdésének b) pontjában
említett feltétel nem teljesül.
(2)	Ha az alanyi adómentesség az (1) bekezdés c) pontja szerint szűnik meg, az adóalany
alanyi adómentes minőségben nem járhat el az olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása
esetében sem, amelynek ellenértékével meghaladja az alanyi adómentesség választására
jogosító felső értékhatárt.
(3)	Abban az esetben, ha az alanyi adómentesség az (1) bekezdés c) pontja szerint szűnik
meg, az adóalany az alanyi adómentesség választására vonatkozó joggal a megszűnés évét
követő második naptári év végéig nem élhet.
192.	§ (1) Az adóalany az alanyi adómentesség választásáról, illetőleg annak megszűnéséről
az állami adóhatóságnak nyilatkozik.
(2)	Az (1) bekezdésben említett nyilatkozattételre az Art. változás-bejelentésre vonatkozó
rendelkezéseit kell alkalmazni.
193.	§ (1) Az adóalany az alanyi adómentesség időszakában nem járhat el alanyi adómentes
minőségében
a)	a 188. § (3) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott esetekben;
b)	a 11. és 12. § szerinti termékértékesítése esetében;
c)	a 14. § szerinti szolgáltatásnyújtása esetében;
d)	a terméknek a 19. § a) pontja szerinti Közösségen belüli beszerzése esetében, illetőleg
abban az esetben sem, ha az adóalany élt a 20. § (5) bekezdésében említett választási jogával;
e)	a terméknek a 19. § b) és c) pontja szerinti Közösségen belüli beszerzése esetében;
f)	termék importja esetében.
(2)	Az adóalany nem járhat el alanyi adómentes minőségében abban az esetben sem, ha az
alanyi adómentesség időszakát megelőzően keletkezett levonható előzetesen felszámított adó
összegét meghatározó tényezőkben utólag, az alanyi adómentesség időszakában olyan
változás következik be, amelynek eredményeként az eredetileg levonható előzetesen
felszámított adó összegét a különbözet csökkenti, és amelynek rendezésére a 132. § (2)
bekezdése alkalmazandó.
- 67 -
(3)	Az adóalany az alanyi adómentesség időszakában szintén nem járhat el alanyi adómentes
minőségében a 139-141., 146., 147. és 150. §-okban említett esetekben.
194.	§ Az adóalany jogosult nem alanyi adómentes minőségében eljárni abban az esetben, ha
az alanyi adómentesség időszakát megelőzően keletkezett levonható előzetesen felszámított
adó összegét meghatározó tényezőkben utólag, az alanyi adómentesség időszakában olyan
változás következik be, amelynek eredményeként az eredetileg levonható előzetesen
felszámított adó összegét a különbözet növeli, és amelynek rendezésére a 132. § (4)
bekezdése alkalmazandó.
195.	§ (1) Az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adó
levonására az adóalany akkor sem jogosult, ha nem alanyi adómentes minőségében jár el.
(2)	Az (1) bekezdéstől eltérően:
a)	a 188. § (3) bekezdésének aa) alpontja,
b)	a 188. § (3) bekezdésének b) és c) pontja és
c)	a 11. § (2) bekezdésének b) pontja
szerinti termékértékesítése esetében az adóalany jogosult az alanyi adómentesség időszakában
keletkezett, az a)-c) pontokhoz kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására.
(3)	A (2) bekezdésben említett jog gyakorlására egyebekben az előzetesen felszámított adó
levonására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a
(2) bekezdés b) pontjában említett esetben az adólevonási jog keletkezésére és az előzetesen
felszámított adóként figyelembe vehető összeg megállapítására a 122. §-t kell alkalmazni.
196.	§ Az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adóra - a 195.
§ (2) bekezdésében említett kivétellel - az adóalany a későbbiekben sem alapíthat adólevonási
jogot.
XIV.	Fejezet
Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályok
Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany jogállása
197.	§ (1) A mezőgazdasági tevékenységet egészben vagy túlnyomó részben folytató
adóalany jogállására, aki (amely)
a)	a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény (a
továbbiakban: Kkv.) rendelkezései szerint egyúttal mikro- és önálló vállalkozás is, vagy
annak minősülne, ha a Kkv. hatálya alá tartozna, és
b)	gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig
lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön,
ilyen minőségében e fejezet rendelkezései alkalmazandók (a továbbiakban: mezőgazdasági
tevékenységet folytató adóalany), feltéve, hogy nem élt jogállása megváltoztatásának jogával.
(2)	Abban az esetben, ha az adóalany a tárgyév július 1. napján már nem minősül az (1)
bekezdés a) pontjának értelmében mikro- és önálló vállalkozásnak, jogállása - az egyéb
feltételek teljesülésétől függetlenül - legkésőbb a tárgyév december 31. napjával megszűnik.
(3)	Abban az esetben, ha az adóalany
- 68 -
a)	él az (1) bekezdésben említett választási jogával, illetőleg
b)	jogállása a (2) bekezdés szerint megszűnik,
a választás, illetőleg a megszűnés évét követő második naptári év végéig az adóalanyt nem
illeti meg az e fejezetben szabályozott jogállás.
198.	§ E fejezet alkalmazásában mezőgazdasági tevékenység:
a)	a 7. számú melléklet I. részében felsorolt termékek termelése és feldolgozása, feltéve,
hogy azt az adóalany saját vállalkozásában végzi;
b)	a 7. számú melléklet II. részében felsorolt szolgáltatások nyújtása, feltéve, hogy azok
teljesítéséhez az adóalany saját vállalkozásának tárgyi eszközeit, egyéb termelési eszközeit és
tényezőit használja, egyéb módon hasznosítja, amelyek rendeltetésük szerint szokásosan az a)
pontban említettek megvalósítását szolgálják; valamint
c)	az a) és b) pont alá tartozó termékek értékesítése, szolgáltatások nyújtása után
kompenzációs felár megtéríttetésére tarthat igényt.
199.	§ (1) A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany e tevékenysége körében:
a)	adófizetésre nem kötelezett;
b)	előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult.
(2) A mezőgazdasági tevékenység folytatásának időszakában keletkezett és az e
tevékenységéhez kapcsolódó előzetesen felszámított adóra az adóalany jogállása
megváltozását követően sem alapíthat adólevonási jogot.
Kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény
200.	§ (1) A kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthetőségének személyi
feltétele, hogy a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője
a)	belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, aki (amely) egyúttal nem
mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany; vagy
b)	a Közösség valamely más tagállamában vagy harmadik államban nyilvántartásba vett
adóalany legyen, aki (amely) egyúttal nem minősül ezen állam joga szerint olyan
adóalanynak, akinek (amelynek) jogállása tartalmában megfelel a Héa-irányelv XII. címének
2.	fejezetében foglaltaknak.
(2)	A kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthetőségének tárgyi feltétele,
hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 2. § a) pontja szerint történjen.
(3)	Az egyéb feltételek teljesítésének sérelme nélkül a kompenzációs felár megtéríttetése
iránti igény érvényesíthető abban az esetben is, ha a termék értékesítése a Közösség valamely
más tagállamában nyilvántartásba vett nem-adóalany jogi személynek történik, feltéve, hogy a
Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a
fuvarozás befejezésekor van, a nem-adóalany jogi személynek e beszerzése után adót kell
fizetnie e tagállam joga szerint.
Kompenzációs felár megállapítása és áthárítása
201.	§ (1) A kompenzációs felár alapjának megállapítása során e törvénynek az adó alapjára
vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(2)	A kompenzációs felár mértéke a kompenzációs felár alapjának:
- 69 -
a)	12 százaléka a 7. számú melléklet I. részének A. pontjában felsorolt termékek
esetében;
b)	7 százaléka a 7. számú melléklet I. részének B. pontjában felsorolt termékek, valamint
a 7. számú melléklet II. részében felsorolt szolgáltatások esetében.
202.	§ (1) A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany a kompenzációs felárat terméke
értékesítésének, szolgáltatása nyújtásának teljesítésével hárítja át.
(2)	Az (1) bekezdésben említett jog gyakorlása érdekében a mezőgazdasági tevékenységet
folytató adóalany, ha termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása
a)	a 200. § (1) bekezdésének a) pontjában említett adóalany részére történik,
személyesen rendelkeznie kell a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője által a nevére
szólóan, magyar nyelven kibocsátott, az ügylet teljesítését tanúsító felvásárlási okirat
példányával, egyúttal mentesül a számla-kibocsátási kötelezettség alól;
b)	az a) pont alá nem tartozó más személy, szervezet részére történik, számla-kibocsátási
kötelezettségének úgy tesz eleget, hogy
ba)	a 169. § h) pontjában megjelölt adat helyett a kompenzációs felár alapját,
bb)	a 169. § i) pontjában megjelölt adat helyett az alkalmazott kompenzációs felár
mértékét [201. § (2) bekezdése],
bc)	a 169. § j) pontjában megjelölt adat helyett az áthárított kompenzációs felárat
tünteti fel.
(3)	A (2) bekezdés a) pontjában említett felvásárlási okirat kötelező adattartalma a következő:
a)	a felvásárlási okirat kibocsátásának kelte;
b)	a felvásárlási okirat sorszáma, amely a felvásárlási okiratot kétséget kizáróan
azonosítja;
c)	a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének,
szolgáltatás igénybevevőjének neve, címe és adószáma;
d)	az értékesített termék megnevezése, és az annak jelölésére legalább az e törvényben
alkalmazott vtsz., továbbá mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, továbbá
mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető;
e)	a teljesítés időpontja, ha az eltér a felvásárlási okirat kibocsátásának keltétől;
f)	a kompenzációs felár alapja, továbbá az értékesített termék kompenzációs felár nélküli
egységára, illetőleg a nyújtott szolgáltatás kompenzációs felár nélküli egységára, ha az
természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve,
hogy azt az egységár nem tartalmazza;
g)	az alkalmazott kompenzációs felár mértéke;
h)	az áthárított kompenzációs felár;
i)	a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének,
szolgáltatás igénybevevőjének aláírása.
(4)	Az okirattal kapcsolatos, a (2) és (3) bekezdésben nem szabályozott kérdésekben
egyebekben e törvénynek a számlázásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az
eltéréssel, hogy felvásárlási okirat esetében
a)	a kibocsátási kötelezettségről kizárólag a termék beszerzője, szolgáltatás
igénybevevője saját maga gondoskodhat;
b)	a 159., 164., 165. és 176. §-ok nem alkalmazhatók.
Kompenzációs felár előzetesen felszámított adóként történő figyelembevétele
- 70 -
203.	§ A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany által - a kompenzációs felár
megtéríttetése iránti igény érvényesítése érdekében - áthárított kompenzációs felár a 120. § a)
pontja szerint, mint előzetes felszámított adó vehető figyelembe.
Előzetesen felszámított adó levonása, visszaigénylése
204.	§ (1) A 203. § szerint megállapított előzetesen felszámított adóra a 200. § (1)
bekezdésének a) pontjában említett termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője
adólevonási jogot alapíthat.
(2) Az (1) bekezdésben említett jog gyakorlására egyebekben az előzetesen felszámított adó
levonására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy
a)	az adólevonási jog a kompenzációs felárral növelt ellenérték maradéktalan
megtérítésekor keletkezik;
b)	a 202. § (2) bekezdésének a) pontjában említett esetben az adólevonási jog
gyakorlásának tárgyi feltétele az, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon az általa
kibocsátott felvásárlási okirat másodlati példánya.
XV.	Fejezet
Utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó különös szabályok
205.	§ Utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében a törvény rendelkezéseit az e
fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
Fogalom-meghatározások
206.	§ (1) E fejezet alkalmazásában
a)	utazásszervezési szolgáltatás: adóalany által - saját nevében - utasnak nyújtott olyan
szolgáltatás, amelynek teljesítéséhez saját nevében, de az utas javára megrendelten, más
adóalany vagy adóalanyok (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: más adóalany)
által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés (így különösen: személyszállítás,
szálláshely-szolgáltatás, ellátás, és idegenvezetés) szükséges;
b)	utazásszervező: az utazásszervezési szolgáltatást nyújtó adóalany;
c)	utas: az, aki (amely) ténylegesen igénybe veszi az utazásszervezési szolgáltatást vagy
megállapodást köt annak igénybevételéről (megbízó fél), illetőleg az, akinek (amelynek) a
nevében a megbízó fél megállapodást köt az utazásszervezési szolgáltatás igénybevételére
(többi kedvezményezett fél), továbbá az is, akire a megbízott fél vagy a többi
kedvezményezett fél egyike az utazásszervezési szolgáltatás igénybevételét engedményezi
(engedményes fél).
(2)	Az egyéb feltételek teljesülésének sérelme nélkül szintén utazásszervezési szolgáltatás az
is,
a)	amelynek időtartama nem haladja meg a 24 órát, illetőleg
b)	amely éjszakai szálláshely-adást nem tartalmaz.
(3)	E fejezet rendelkezései nem alkalmazhatók az utazásközvetítő tevékenységére, aki (amely)
az utazásszervező megbízásából és annak nevében köt megállapodást az utassal.
207.	§ Az utazásszervezési szolgáltatás egyetlenegy szolgáltatás nyújtásának tekintendő.
- 71 -
Teljesítés helye
208.	§ Utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az
utazásszervező gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a
hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.
Előleg
209.	§ (1) Az utazásszervező által jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely
rendre az általa számított árrésnek megfelelő részt is arányosan tartalmazza.
(2) Fizetendő adót - ha e fejezet rendelkezéseiből más nem következik - az előlegből az az
arányos rész tartalmaz, amely az utazásszervező által számított árrésnek felel meg.
Adó alapja
210.	§ (1) Utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapja az utazásszervező
árrése.
(2)	Az árrés az a pénzben kifejezett különbözet, amelynél a kisebbítendő tag az utas által
megtérített vagy megtérítendő, pénzben kifejezett - adó nélkül számított - ellenérték, a
kivonandó tag pedig az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1)
bekezdésének a) pontjában említett, más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtás,
termékértékesítés megtérített vagy megtérítendő, pénzben kifejezett - adót is tartalmazó -
együttes ellenértéke.
(3)	Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet nem
pozitív előjelű, árrésként legfeljebb nulla érték vehető figyelembe.
Adó alóli mentesség
211.	§ (1) Abban az esetben, ha az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a
206.	§ (1) bekezdésének a) pontjában említett más adóalany által teljesített
szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés teljesítési helye a Közösség területén kívül van, az
utazásszervezési szolgáltatás nyújtása a 110. § (1) bekezdésének értelmében - mint közvetítői
szolgáltatás nyújtása - mentes az adó alól.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adó alóli mentesség csak arányos részben illeti meg az
utazásszervezőt abban az esetben, ha az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges,
a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett, más adóalany által teljesített
szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés teljesítési helye részben a Közösség területén, részben
azon kívül van.
Előzetesen felszámított adó levonása
212.	§ Az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a)
pontjában említett, más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtáshoz, termékértékesítéshez
kapcsolódóan az utazásszervezőre áthárított adóra - mint előzetesen felszámított adóra - az
adóalany adólevonási jogot nem alapíthat.
XVI. Fejezet
- 72 -
Használt ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó
különös szabályok
1.	alfejezet
Fogalom-meghatározások
213.	§ (1) E fejezet alkalmazásában
a)	használt ingóság: olyan műalkotásnak, gyűjtemény darabnak és régiségnek nem
minősülő ingó termék, amely adott, illetőleg kijavítása vagy rendbehozatala utáni állapotában
eredeti rendeltetésének megfelelően használható;
b)	műalkotás: a 8. számú melléklet I. részében felsorolt termékek;
c)	gyűjteménydarab: a 8. számú melléklet II. részében felsorolt termékek;
d)	régiség: a 8. számú melléklet III. részében felsorolt termékek;
e)	viszonteladó: minden olyan adóalany, aki (amely) ilyen minőségében
továbbértékesítési céllal használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget
szerez be, importál, vagy egyébként tart tulajdonában, illetőleg e körben - megbízás alapján -
bizományosként jár el;
f)	nyilvános árverés szervezője: minden olyan adóalany, aki (amely) ilyen minőségében
használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget nyilvános árverésre bocsát
azzal a céllal, hogy azt az árverésen a legtöbbet ajánlónak értékesítse;
g)	nyilvános árverés szervezőjének megbízója: minden olyan személy, szervezet, aki
(amely) megbízás alapján terméket ad át azzal a céllal, hogy azt a nyilvános árverés
szervezője - ellenérték fejében - nyilvános árverésre bocsássa.
(2) Az (1) bekezdés g) pontjában említett megbízásnak rendelkeznie kell arról, hogy a
terméknek nyilvános árverésre bocsátásakor és annak értékesítésekor is a nyilvános árverés
szervezője a saját nevében, de megbízója javára jár el.
2.	alfejezet
Viszonteladóra vonatkozó különös szabályok
214.	§ (1) A viszonteladó tevékenységére a törvény rendelkezéseit az ezen alfejezetben
meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	Ezen alfejezet rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a viszonteladó új
közlekedési eszközt értékesít a 89. § szerint.
215.	§ (1) Ezen alfejezet alkalmazásában
a)	értékesítési ár: az ellenérték egésze, amely a viszonteladó termékértékesítése
adóalapjául szolgálna, illetőleg abba beletartozna, ideértve magát az e törvényben
szabályozott adót is, de kivéve a 71. § (1) bekezdésében meghatározott összegeket;
b)	beszerzési ár: az a) pont szerint meghatározott ellenérték, amelyet a viszonteladó a
részére értékesítőnek megtérít vagy megtéríteni köteles.
(2)	A 220. § (1) bekezdése a) pontjának alkalmazása esetében - az (1) bekezdés b) pontjától
eltérően - beszerzési ár: minden, ami a termék importjának adóalapjául szolgál, illetőleg abba
beletartozik, ideértve magát az e törvényben szabályozott adót is.
216.	§ Használt ingóság, műalkotás, gyűjtemény darab vagy régiség viszonteladó általi
értékesítése esetében az adó alapjának megállapítására a 217. § alkalmazandó, feltéve, hogy a
- 73 -
viszonteladó részére az előzőekben felsorolt termékeket a Közösség területéről a következők
bármelyike értékesítette:
a)	nem-adóalany személy, szervezet;
b)	olyan adóalany, akinek (amelynek) termékértékesítése a 87. § szerint mentes az adó
alól;
c)	alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany, akire (amelyre) ilyen minőségében a
Közösség nyilvántartásbavétele helye szerinti tagállamának azon joga vonatkozik, amely
tartalmában megfelel a Héa-irányelv 282-292. cikkeinek, feltéve, hogy termékértékesítésének
tárgya tárgyi eszköz;
d)	másik viszonteladó vagy olyan adóalany, akinek (amelynek) termékértékesítésére
ilyen minőségében az érintett közösségi tagállamnak azon joga vonatkozik, amely tartalmában
megfelel a Héa-irányelv 312-325. cikkeinek.
217.	§ (1) Az adó alapja a viszonteladó árrése, csökkentve magával az árrésre jutó adó
összegével.
(2)	Az árrés a termék értékesítési árának (kisebbítendő tag) és beszerzési árának (kivonandó
tag) a különbözetével egyezik meg (a továbbiakban: egyedi nyilvántartáson alapuló módszer).
(3)	Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet nem
pozitív előjelű, árrésként legfeljebb nulla érték vehető figyelembe.
218.	§ (1) A belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó - az állami adóhatóságnak tett
előzetes bejelentése alapján - dönthet úgy is, hogy az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer
helyett az adó-megállapítási időszakban fizetendő adó összegének megállapítása érdekében a
globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazza.
(2)	A globális nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetében a viszonteladó által
fizetendő adó összesített alapja az azonos adómérték alá eső termékeknek az adó-
megállapítási időszakra összesített árrés-tömege, csökkentve magával az erre az árrés-tömegre
jutó adó összegével.
(3)	Az árrés-tömeg az azonos adómérték alá eső termékeknek az adó-megállapítási időszakra
összesített értékesítésiár-összegének (kisebbítendő tag) és a 216. § szerinti beszerzéseknek az
ugyanezen időszakra összesített beszerzésiár-összegének (kivonandó tag) a különbözete.
(4)	Abban az esetben, ha a (3) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet nem
pozitív előjelű, árrés-tömegként legfeljebb nulla érték vehető figyelembe.
219.	§ (1) A globális nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetében a viszonteladó
mentesül a termék egyedi árrésének nyilvántartása, illetőleg az adó alapjának 217. § szerinti
megállapítása alól.
(2)	A globális nyilvántartáson alapuló módszer választása mellett sem alkalmazható ez a
módszer azon termékre, amelynek beszerzési ára meghaladja az 50.000 forintnak megfelelő
pénzösszeget. Ilyen esetben a viszonteladó az (1) bekezdést sem alkalmazhatja.
220.	§ (1) A belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó - az állami adóhatóságnak tett
előzetes bejelentése alapján - dönthet úgy is, hogy a következőkben felsorolt esetekben a
termék értékesítésének adóalapját a 217. § szerint állapítja meg:
- 74 -
a)	műalkotásnak, gyűjtemény darabnak vagy régiségnek a viszonteladó általi közvetlen
importja esetében;
b)	műalkotás annak alkotójától, vagy az alkotó jogutódjától történő közvetlen beszerzése
esetében.
(2) A globális nyilvántartáson alapuló módszer választása mellett sem alkalmazható ez a
módszer az (1) bekezdésre kiterjedően. Ilyen esetben a viszonteladó a 219. § (1) bekezdését
sem alkalmazhatja.
221.	§ Mentes az adó alól a viszonteladó termékértékesítése, ha az a 98. § (1) bekezdése, a
103. és 104. §, valamint 107. § (1) bekezdése alapján, az ott meghatározott feltételek szerint
történik.
222.	§ (1) Az egyedi, illetőleg globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó
viszonteladó ilyen minőségében
a)	előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult;
b)	kizárólag olyan számla kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben áthárított adó,
illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerint kibocsátott számla a termék beszerzőjét előzetesen
felszámított adó levonására nem jogosítja.
223.	§ (1) Az egyedi, illetőleg globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó
viszonteladó köteles a termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A
mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:
a)	nyitó készleten levő termékek mennyisége;
b)	beszerzett (importált) termékek mennyisége adó-megállapítási időszakonként;
c)	értékesített termékek mennyisége adó-megállapítási időszakonként;
d)	záró készleten levő termékek mennyisége.
(2)	A mennyiségi nyilvántartást elkülönítetten kell vezetni abban az esetben, ha a viszonteladó
a globális nyilvántartáson alapuló módszer mellett egyúttal az egyedi nyilvántartáson alapuló
módszert is köteles alkalmazni.
(3)	Tételes leltárral kell alátámasztani
a)	a nyitó készletet a készlet létesítésének napjára,
b)	a záró készletet a készlet megszüntetésének napjára,
c)	egyéb esetekben pedig a nyitó- és záró készletet a viszonteladó üzleti éve utolsó
napjára - mint mérlegfordulónapra -
vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.
(4)	Az (1) bekezdés c) pontján belül elkülönítetten kell kimutatni a 221. § szerint értékesített
termékeket.
224.	§ (1) A belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó - az állami adóhatóságnak tett
előzetes bejelentése alapján - dönthet úgy is, hogy tevékenységének egészére nem alkalmazza
ezen alfejezet rendelkezéseit.
- 75 -
(2) Az (1) bekezdésben említett áttérés kezdő napjára szóló időzítéssel a viszonteladónak a
223.	§ (3) bekezdésének a) pontja szerint kell eljárnia. Az így megállapított nyitó készleten
levő termékekre jutó előzetesen felszámított adóra - az adólevonási jog gyakorlásának egyéb
feltételeinek sérelme nélkül - a viszonteladó legkorábban az áttérés kezdő napjától kezdődően
adólevonási jogot gyakorolhat.
225.	§ (1) Ha a belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó élt választási jogával, attól
a)	a 218. § (1) bekezdésében említett esetben a választása évét követő naptári év végéig,
b)	a 220. § (1) bekezdésében említett esetben a választása évét követő második naptári év
végéig,
c)	a 224. § (1) bekezdésében említett esetben a választása évét követő második naptári év
végéig
nem térhet el.
(2) Ha a viszonteladó a határnap lejártáig az állami adóhatóságnak másként nem nyilatkozik,
választása
a)	az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben a határnapot követően az ott
meghatározott időtartammal meghosszabbodik;
b)	az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben a határnapkor megszűnik.
226.	§ (1) A 225. § (2) bekezdésének b) pontjában említett határnapra szóló időzítéssel a
viszonteladónak a 223. § (3) bekezdésének b) pontja szerint kell eljárnia. Az így megállapított
záró készleten levő termékekre jutó előzetesen felszámított adóra - az adólevonási jog
gyakorlásának egyéb feltételeinek teljesülésétől függetlenül - adólevonási jogot nem
alapíthat, illetőleg ha ezzel a jogával már élt, azt önellenőrzéssel helyesbíti.
(2) Az (1) bekezdésben említett önellenőrzés a határnapot követő év január 31. napjáig
pótlékmentesen végezhető el.
227.	§ E törvény kifejezett rendelkezésének hiányában arra a viszonteladóra, aki (amely) él a
224.	§ (1) bekezdésében említett választási jogával, ezen alfejezet rendelkezései nem
vonatkoznak.
3.	alfejezet
Nyilvános árverés szervezőjére vonatkozó különös szabályok
228.	§ (1) A nyilvános árverés szervezőjének tevékenységére a törvény rendelkezéseit az ezen
alfejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	Ezen alfejezet rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a nyilvános árverés
szervezője új közlekedési eszközt értékesít a 89. § szerint.
229.	§ Használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség nyilvános árverés
szervezője általi értékesítése esetében az adó alapjának megállapítására a 231. §
alkalmazandó, feltéve, hogy a nyilvános árverés szervezőjének megbízója a következők
bármelyike:
a)	nem-adóalany személy, szervezet;
b)	olyan adóalany, akinek (amelynek) az eladási megbízással teljesülő termékértékesítése
a 87. § szerint mentes az adó alól;
- 76 -
c)	alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany, akire (amelyre) ilyen minőségében a
Közösség nyilvántartásbavétele helye szerinti tagállamának azon joga vonatkozik, amely
tartalmában megfelel a Héa-irányelv 282-292. cikkeinek, feltéve, hogy az eladási megbízással
teljesülő termékértékesítésének tárgya tárgyi eszköz;
d)	viszonteladó vagy olyan adóalany, akinek (amelynek) az eladási megbízással teljesülő
termékértékesítésére ilyen minőségében az érintett közösségi tagállamnak azon joga
vonatkoznak, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 312-325. cikkeinek.
230.	§ Az eladási megbízás alapján a nyilvános árverés szervezője részére történő
termékértékesítés akkor teljesül, amikor a nyilvános árverés szervezője a terméket a nyilvános
árverésen értékesíti.
231.	§ (1) Az adó alapja az a pénzben kifejezett különbözet, amelynél
a)	a kisebbítendő tag:
aa)	az árverési vételárul szolgáló ellenérték,
ab)	az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező
jellegű befizetések és
ac)	a felmerült járulékos költségek, amelyeket a nyilvános árverés szervezője hárít át az
árverési vevőnek (így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással,
fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek) együttes összege;
b)	a kivonandó tag:
ba)	a nyilvános árverés szervezőjének megbízóját megillető, a (2) bekezdés szerint
meghatározott összeg és
bb)	a nyilvános árverés szervezője által az árverési vevőre áthárított és fizetendő adó
együttes összege.
(2)	A nyilvános árverés szervezőjének megbízóját az a pénzben kifejezett különbözet illeti
meg, amelynél a kisebbítendő tag az árverési vételárul szolgáló ellenérték, a kivonandó tag
pedig az eladási megbízás teljesítéséért a nyilvános árverés szervezőjét megillető ellenérték.
(3)	Az (1) bekezdés bb) alpontjában említett áthárított fizetendő adó összegének
megállapításához a termékre a 83. § szerint meghatározott százalékértéket kell alkalmazni.
232.	§ (1) A nyilvános árverés szervezője ilyen minőségében kizárólag olyan számla
kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben
a)	a 169. § h) pontjában megjelölt adatok helyett a 231. § (1) bekezdése a) pontjában
meghatározott adatok - egymástól elkülönítetten - szerepelnek;
b)	áthárított adó, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel.
(2) Az (1) bekezdés szerint kibocsátott számla az árverési vevőt előzetesen felszámított adó
levonására nem jogosítja.
233.	§ (1) A nyilvános árverés szervezője köteles a 229. §-ban felsorolt ügyletekről tételes
nyilvántartást vezetni. A nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:
a)	az árverési vevő által a nyilvános árverés szervezőjének - okirattal igazoltan -
megtérített, illetőleg megtérítendő összegeket;
b)	a nyilvános árverés szervezője által a megbízójának megtérített, illetőleg megtérítendő
összegeket.
- 77 -
(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás alapján a nyilvános árverés szervezője elszámolást
ad megbízójának, amelynek tartalmaznia kell az eladási megbízás alapján a nyilvános árverés
szervezője részére teljesített termékértékesítés adóalapjának megállapításához szükséges
adatokat, így különösen a 231. § (2) bekezdésében meghatározott különbözetet.
XVII.	fejezet
Befektetési aranyra vonatkozó különös szabályok
234.	§ A befektetési aranyra vonatkozóan a törvény rendelkezéseit az e fejezetben
meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
Fogalom-meghatározás
235.	§ (1) E fejezet alkalmazásában befektetési arany:
a)	legalább 995 ezrelék, vagy azt meghaladó tisztaságú, a nemesfémpiacokon elfogadott,
de legalább egy grammot meghaladó súlyú, rúd vagy lemez formájú arany, függetlenül attól,
hogy arról bocsátottak-e ki olyan értékpapírt, amelynek megszerzése egyúttal az abban
megjelölt termék tulajdonjogának megszerzését is jelenti, vagy nem;
b)	legalább 900 ezrelék, vagy azt meghaladó tisztaságú, az 1800. év után vert aranyérme,
amely az érmét kibocsátó államban törvényes fizetőeszköz, vagy az volt, feltéve, hogy az
érme értékesítésének szokásos piaci ára legfeljebb 80 százalékkal haladja meg az érme
aranytartalmának nemesfémpiacokon kialakult szabadpiaci értékét.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjától függetlenül befektetési arany az az érme is, amely szerepel a
Héa-irányelv 345. cikke szerint közzétett listán.
Adó alóli mentesség
236.	§ (1) Mentes az adó alól a befektetési arany értékesítése, Közösségen belüli beszerzése,
valamint importja, ideértve
a)	a befektetési aranyat képviselő okiratokat (tanúsítványokat), amelyek kiutalt vagy ki
nem utalt aranyra, illetőleg arany alapon vezetett számlán történő kereskedésre vonatkoznak;
b)	az aranyban nyújtott olyan kölcsönt és csereügyletet, amely a befektetési aranyra
tulajdoni vagy hitelezői jogot biztosít;
c)	a befektetési aranyra vonatkozó olyan tőzsdei vagy azon kívüli határidős ügylet, amely
a befektetési aranyra vonatkozó tulajdonjog elidegenítését, vagy az azon levő hitelezői jog
átszállását eredményezi.
(2)	Mentes az adó alól a harmadik fél közvetítői tevékenysége is, ha a befektetési aranyat
értékesítő fél nevében és javára közvetít.
Adókötelessé tétel
237.	§ (1) A 236. § (1) bekezdésétől eltérően az a belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki
(amely) befektetési aranyat állít elő, vagy más aranyat befektetési arannyá alakít át, az állami
adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy a befektetési arany más
adóalany részére történő értékesítését adókötelessé teszi.
(2)	Az (1) bekezdés esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték
alkalmazandó.
- 78 -
(3)	Az az adóalany, aki (amely) élt az (1) bekezdésben említett választási jogával, attól a
választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.
238.	§ A 237. §-ban említett választási jog - az ott meghatározottak szerint - megilleti azt a
belföldön nyilvántartásba vett adóalanyt is, aki (amely) gazdasági tevékenysége keretében
aranyat általában ipari felhasználásra értékesít, arra a 235. § a) pontjában említett aranyrúd
vagy aranylemez értékesítésére, amely más adóalany részére történik.
239.	§ (1) A 236. § (2) bekezdésétől eltérően az a belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki
(amely) harmadik félként a befektetési aranyat értékesítő fél nevében és javára közvetít, az
állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy közvetítői
tevékenységét adókötelessé teszi, feltéve, hogy a befektetési aranyat értékesítő fél élt a 237.
vagy 238. § szerinti választási jogával.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett
adómérték alkalmazandó.
(3)	A harmadik fél (1) bekezdésben említett választásához mindaddig kötve van, ameddig a
befektetési aranyat értékesítő fél a befektetési arany értékesítésére az adókötelessé tételt
alkalmazza.
Előzetesen felszámított adó levonása
240.	§ Abban az esetben, ha az adóalany által teljesítendő befektetési arany értékesítése
mentes lenne az adó alól, az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül, az
adóalany jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
a)	a befektetési arany beszerzéséhez kapcsolódóan egy olyan másik adóalany hárított át
rá, aki (amely) a befektetési arany értékesítésére a 237. vagy 238. § szerint az adókötelessé
tételt alkalmazza;
b)	a befektetési aranytól eltérő arany belföldi vagy Közösségen belüli beszerzéséhez,
illetőleg importjához kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított, vagy mint adófizetésre
kötelezett fizetendő adóként megállapított, illetőleg megfizetett, feltéve, hogy az aranyat
utóbb saját maga vagy - nevében - más befektetési arannyá alakítja át;
c)	szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított, vagy
mint adófizetésre kötelezett fizetendő adóként megállapított, feltéve, hogy a szolgáltatás
igénybevétele az arany - ideértve a befektetési aranyat is - megjelenési formájának (rúd,
lemez vagy érme), súlyának vagy tisztaságának megváltozatására irányul.
241.	§ Abban az esetben, ha az adóalany befektetési aranyat állít elő, vagy más aranyat
befektetési arannyá alakít át, jogosult - az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek
sérelme nélkül - az e tevékenységéhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására
úgy, mintha a később adó alól mentes befektetési arany értékesítése adóköteles lenne.
Számlázás
242.	§ Befektetési arany értékesítése esetében az adóalany mindenkor köteles számla
kibocsátásáról - a 169. § szerinti adattartalommal - gondoskodni.
Nyilvántartás
- 79 -
243.	§ (1) Az adóalany köteles a befektetési aranyról folyamatos mennyiségi nyilvántartást
vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:
a)	nyitó készleten levő befektetési arany mennyisége;
b)	beszerzett (importált) befektetési arany mennyisége adó-megállapítási időszakonként;
c)	befektetési aranyként előállított vagy azzá átalakított arany mennyisége adó-
megállapítási időszakonként;
d)	értékesített befektetési arany mennyisége adó-megállapítási időszakonként;
e)	záró készleten levő befektetési arany mennyisége.
(2)	A mennyiségi nyilvántartást elkülönítetten kell vezetni a befektetési arany megjelenési
formája (rúd, lemez vagy érme), súlya és tisztasága szerint.
(3)	Tételes leltárral kell alátámasztani
a)	a nyitó készletet a készlet létesítésének napjára,
b)	a záró készletet a készlet megszüntetésének napjára,
c)	egyéb esetekben pedig a nyitó- és záró készletet az adóalany üzleti éve utolsó napjára
-	mint mérlegfordulónapra -
vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.
XVIII.	Fejezet
Adó-visszatéríttetési jog
244.	§ (1) Az az adóalany, aki (amely) a naptári évben
a)	gazdasági céllal nem telepedett le belföldön, gazdasági célú letelepedés hiányában
pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön, valamint
b)	belföldön nem teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, kivéve
ba)	a 93. § (2) bekezdése, a 102. §, a 111. § (3) bekezdése, a 112. § (2) bekezdése és a
116. § szerint adómentes termékfuvarozást és termékfuvarozáshoz járulékosan kapcsolódó
szolgáltatásnyújtást,
bb)	a 105. § szerint adómentes személyszállítást,
bc)	a 140. §-ban felsorolt szolgáltatásnyújtásokat, feltéve, hogy az ott meghatározottak
szerint a szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett,
jogosult az e fejezetben meghatározottak szerint az adó visszatéríttetésére.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti adó-visszatéríttetési jog megilleti a 200. § (3) bekezdésében
említett nem-adóalany jogi személyt is.
245.	§ (1) Az adó-visszatéríttetési jog személyi feltétele, hogy a naptári évben
a)	az adóalany gazdasági célú letelepedési helye a Közösség valamely más tagállamában
legyen, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási
helye legyen a Közösség valamely más tagállamában;
b)	az adóalany gazdasági célú letelepedési helye harmadik államban legyen, gazdasági
célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye legyen
harmadik államban, feltéve, hogy az érintett harmadik állam és a Magyar Köztársaság között
a viszonosság fennáll.
(2)	Abban az esetben, ha az adóalanynak a Közösség valamely más tagállamán, vagy azon
harmadik államon kívül, amellyel a viszonosság az (1) bekezdés b) pontja szerint fennáll,
- 80 -
olyan más harmadik államban is van gazdasági célú letelepedési helye, gazdasági célú
letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, amellyel a
viszonosság az előzőek szerint nem áll fenn, adó-visszatéríttetésre az egyéb feltételek
teljesülése mellett is csak annyiban jogosult, amennyiben annak a gazdasági célú letelepedési
helyének betudhatóan, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig annak a lakóhelyének vagy
szokásos tartózkodási helyének betudhatóan, amely a Közösség valamely más tagállamában,
vagy abban a harmadik államban van, amellyel a viszonosság az előzőek szerint fennáll,
adóalanyi minőségét megalapozóan gazdasági tevékenységet folytat (e fejezet alkalmazásában
a továbbiakban: belföldön nem letelepedett adóalany).
(3)	A viszonosság kérdésében az adópolitikáért felelős miniszternek a külgazdaságért felelős
miniszterrel egyetértésben kialakított állásfoglalása az irányadó.
246.	§ (1) A belföldön nem letelepedett adóalanyt az adó-visszatéríttetési jog abban a
mértékben illeti meg, amilyen mértékben belföldön beszerzett, importált terméket, illetőleg
belföldön igénybe vett szolgáltatást
a)	a 121. §-ban meghatározott termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz
használják, egyéb módon hasznosítják;
b)	a 139-141. §-okban meghatározott termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz
használják, egyéb módon hasznosítják, feltéve, hogy az ott meghatározottak szerint a termék
beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett.
(2)	Az (1) bekezdéstől függetlenül a belföldön nem letelepedett adóalany belföldön beszerzett
ingatlanra adó-visszatéríttetési jogot nem alapíthat.
(3)	A belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési joga a naptári évben az (1)
bekezdésben említett célra belföldön beszerzett, importált terméket, illetőleg belföldön
igénybe vett szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adóra [120. § a), c) és d) pontjai]
terjed ki.
247.	§ A belföldön nem letelepedett adóalany, valamint a 200. § (3) bekezdésben említett
nem-adóalany jogi személy (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: belföldön nem
letelepedett adóalany) adó-visszatéríttetési joga kiterjed a 203. § szerint megállapított
előzetesen felszámított adóra is.
248.	§ (1) Az adó-visszatéríttetési jog gyakorlására egyebekben az előzetesen felszámított adó
levonására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy
az adó-visszatéríttetési jog
a)	a belföldön beszerzett terméket terhelő előzetesen felszámított adó esetében az adóval,
illetőleg a kompenzációs felárral [203. §] növelt ellenérték maradéktalan megtérítésének,
b)	a belföldön igénybe vett szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó esetében az
adóval növelt ellenérték esetében az adóval növelt ellenérték maradéktalan megtérítésének
időpontjában keletkezik.
(2)	Az adó-visszatéríttetési jog gyakorlása során a 131. § sem alkalmazható.
249.	§ (1) A belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési jogot abban az esetben
érvényesíthet, ha a naptári évre vonatkozóan összesített előzetesen felszámított adó összege
eléri, vagy meghaladja a 25 eurónak megfelelő pénzösszeget.
- 81 -
(2)	A belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési jogát az állami adóhatóság -
jogszabályban kijelölt - illetékes szervénél, írásos kérelem benyújtásával érvényesítheti.
(3)	A naptári évre vonatkozó adó-visszatéríttetése iránti kérelmet a naptári évet követő év
január hónapjának 1. napjától kezdődően lehet benyújtani úgy, hogy a kérelemnek legkésőbb
ugyanezen év június hónapjának 30. napjáig az állami adóhatóság illetékes szervéhez be kell
érkeznie. A határidő elmulasztása esetében igazolási kérelem benyújtásának nincs helye.
(4)	A (3) bekezdéstől eltérően, ha a naptári éven belül az előzetesen felszámított adó (1)
bekezdés szerint összesített összege az adott naptári negyedévre vonatkozóan eléri, vagy
meghaladja a 200 eurónak megfelelő pénzösszeget, a belföldön nem letelepedett adóalany
adó-visszatéríttetése iránti kérelmét a naptári éven belül is benyújthatja az állami adóhatóság
illetékes szervének. Ilyen esetben a kérelmet az adott naptári negyedévre vonatkozóan úgy
lehet benyújtani, hogy a kérelemnek legkésőbb az adott naptári negyedévet követő hónap
utolsó napjáig az állami adóhatóság illetékes szervéhez be kell érkeznie. A határidő
elmulasztása esetében igazolási kérelem benyújtásának nincs helye.
250.	§ Az állami adóhatóság illetékes szerve az adó-visszatéríttetése iránti kérelemben
előterjesztett igényről első fokon legkésőbb a kérelem beérkezésétől számított 6 hónapon
belül dönt.
251.	§ Az adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő, a belföldön nem letelepedett
adóalanyt terhelő igazolási kötelezettséget, az adó-visszatéríttetése iránti kérelem kötelező
adattartalmát, valamint az adó-visszatéríttetésével kapcsolatos egyéb, e fejezetben nem
szabályozott eljárási rendelkezéseket külön jogszabály határozza meg.
XIX.	fejezet
Elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos különös szabályok
252.	§ (1) A 47. §-ban említett esetben az a szolgáltatást nyújtó adóalany, aki (amely) az ott
meghatározottakon kívül a Közösség területén nem teljesít más olyan termékértékesítést,
szolgáltatásnyújtást, termék Közösségen belüli beszerzést, amely után a Közösség bármely
tagállamának joga szerint adót kell fizetnie, a szolgáltatásnyújtás Közösség területén történő
megkezdését megelőzően kérelmezheti, hogy őt az állami adóhatóság ilyen minőségében
nyilvántartásba vegye.
(2)	Az állami adóhatóság a kérelmet kizárólag abban az esetben utasíthatja el, ha az adóalanyt
a Közösség valamely más tagállamában már ilyen minőségében nyilvántartásba vették, vagy
erre irányuló kérelmét a Közösség valamely más tagállamában már benyújtotta és annak
elbírálása jogerősen még nem zárult le.
(3)	Abban az esetben, ha az adóalanyt az állami adóhatóság ilyen minőségében belföldön
nyilvántartásba vette, az adóalany szolgáltatásnyújtására a törvény rendelkezéseit az e
fejezetben, valamint az Art.-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
253.	§ Az adóalany a belföldi nyilvántartásbavételének időszakában keletkezett előzetesen
felszámított adó levonására nem jogosult, megilleti azonban annak a XVIII. fejezet
rendelkezései szerinti visszatéríttetése.
- 82 -
H A R M A D I K R É S Z
V E G Y E S, É R T E L M E Z Ő É S Z Á R Ó R E N D E L K E Z É S E K
XX.	Fejezet
Vegyes rendelkezések
Gazdasági célú letelepedés
254.	§ (1) Az adóalany ott telepedik le gazdasági céllal, ahol gazdasági tevékenységének
székhelye vagy állandó telephelye van.
(2)	Abban az esetben, ha e törvény a gazdasági célú letelepedés helyéhez joghatást fűz, és az
adóalanynak az (1) bekezdésben említett székhelye mellett egy vagy több állandó telephelye
is van, a joghatást a székhelynek vagy annak az állandó telephelynek kell betudni, amely az
adott ügylet teljesítésével a legközvetlenebbül érintett.
(3)	A (2) bekezdést kell megfelelően alkalmazni az adóalany lakóhelyére vagy szokásos
tartózkodási helyére abban az esetben, ha nincs gazdasági célú letelepedési helye.
Szokásos piaci ár
255.	§ (1) Szokásos piaci ár az a teljes pénzösszeg, amelyet tisztességes versenyfeltételek
mellett az adott termékértékesítéssel vagy szolgáltatásnyújtással összehasonlítható
körülmények között a teljesítés helye szerinti államban és a teljesítés időpontjában a
beszerzőnek vagy az igénybevevőnek fizetnie kellene egy tőle független értékesítőnek vagy
nyújtónak.
(2)	Összehasonlítható körülmények hiányában - az (1) bekezdéstől eltérően - a szokásos piaci
ár:
a)	termék értékesítése esetében nem lehet alacsonyabb a termék, vagy az ahhoz hasonló
termék beszerzési áránál, ilyen ár hiányában pedig a teljesítés időpontjában megállapított
előállítási értékénél;
b)	szolgáltatás nyújtása esetében nem lehet alacsonyabb annál a pénzben kifejezett
összegnél, amely a nyújtónál a teljesítés érdekében kiadásként felmerül.
Átváltási árfolyam
256.	§ (1) Ahol e törvény euróban meghatározott pénzösszeget említ, ott az annak megfelelő
forintösszeg megállapításához a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő
csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján
érvényes, az MNB által közzétett hivatalos forint/euró devizaárfolyamot (252,19 forint/euró)
kell alkalmazni azzal, hogy az átváltás eredményeként kapott pénzösszeget - a matematikai
kerekítési szabályok alkalmazásával - 100.000 forintra, illetőleg ha az átváltás eredményeként
kapott összeg nem haladja meg a 100.000 forintot, 1000 forintra kell kerekíteni.
(2)	Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a 99. § (1) bekezdésének a)
pontjában említett esetben a tárgy naptári év egészére alkalmazandó forintösszeg
megállapításához a tárgy naptári évet megelőző év október hónapjának első munkanapján
érvényes árfolyamot kell alkalmazni.
- 83 -
XXI. Fejezet
Értelmező rendelkezések
257.	§ (1) A Közösség tagállamaiban az e törvényben használt „adó” kifejezés jelentését a 9.
számú melléklet tartalmazza.
(2)	E törvény alkalmazásában az „adó” kifejezés harmadik állam esetében olyan adót vagy
adójellegű befizetést jelent, amely lényeges szabályozási tartalmában alapvetően a következő
elvek érvényesülésének tesz együttesen eleget
a)	típusa szerint: közvetett;
b)	a költségvetési bevétel valós realizálási helye szerint: végső fogyasztást terhelő;
c)	a termékek, szolgáltatások forgalmához való fizetési kötelezettség kapcsolódása
szerint: minden forgalmi szakaszra kiterjedő;
d)	beszedésének módja szerint: adóhalmozódást kiküszöbölő.
(3)	E törvény alkalmazásában az „adószám” kifejezés
a)	a Magyar Köztársaság esetében a belföldön adófizetésre kötelezettként nyilvántartásba
vett egyedi azonosítására szolgáló, az Art.-ben meghatározott adószámot vagy adóazonosító
jelet, illetőleg közösségi adószámot jelenti;
b)	a Közösség más tagállamai esetében a tagállamban az (1) bekezdés szerint
meghatározott adó fizetésére kötelezettként hatósági nyilvántartásba vett egyedi azonosítására
szolgáló olyan betűből és/vagy számból álló jelet jelenti, amely a tagállam joga szerint
tartalmában megfelel a Héa-irányelv 215. cikkének;
c)	harmadik állam esetében az adott államban a (2) bekezdésnek megfelelő adó fizetésére
kötelezettként hatósági nyilvántartásba vett egyedi azonosítására szolgáló jelet jelenti.
(4)	E törvény alkalmazásában a „jövedéki termék” és a „jövedéki adó” kifejezés
a)	a Magyar Köztársaság esetében a Jöt. hatálya alá tartozó terméket és a Jöt. alapján
fizetett vagy fizetendő adót jelenti;
b)	a Közösség más tagállamai esetében azt a terméket és azt az adót jelenti, amely
termékre és adóra a tagállamnak az a joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a
Jövedékiadó-irányelv rendelkezéseinek, figyelemmel az energiatermékek és a villamos
energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK tanácsi irányelv 3.
cikkére is, kivéve a földgázcsővezeték-hálózaton keresztül szállított gázt és a villamos
energiát, valamint az e termékek után - az előzőek szerint meghatározott - fizetett vagy
fizetendő adót.
258.	§ E törvény alkalmazásában
1.	adóbiztosíték: az adó megfizetésének biztosítására szolgáló összeg, amelyet a Vám
tv.-nek a vámbiztosíték nyújtására vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával
nyújtanak, és amely összegében
a)	a 95. § szerinti adómentesség esetében megfelel a termék vámjogi szabad forgalomba
bocsátására irányuló eljárásban megállapított adónak;
b)	az adóraktározási eljárás során kiraktározandó/kiraktározott termék esetében megfelel
a termék szokásos piaci árának figyelembevételével megállapított fizetendő adónak;
2.	állandó telephely: a székhelyen kívül a gazdasági tevékenység helyhez kötött
folytatására huzamosabb időtartamra létesített vagy arra szánt földrajzilag körülhatárolt hely,
amelyen a gazdasági tevékenység - a székhelyhez képest - önálló folytatásához szükséges
egyéb feltételek is ténylegesen rendelkezésre állnak, ideértve a kereskedelmi képviseletet is
- 84 -
abban az esetben, ha a 46. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott szolgáltatások
igénybevételében a kereskedelmi képviselet a legközvetlenebbül érintett;
3.	áruminta: a képviselt terméknek kisebb és jellemző része vagy mennyisége, amelyet
kizárólag a képviselt termék bemutatásának céljára adnak, és amely fizikai állapotánál,
vagyoni értékénél fogva más cél elérésére nem is alkalmas;
4.	bérbeadás, -vétel: a bérleti szerződésen alapuló jogviszony mellett minden olyan
egyéb jogviszony is, amelynek tartama alatt a jogosult az ellenérték egészét vagy túlnyomó
részét a termék időleges használatáért téríti vagy téríteni köteles a kötelezettnek;
5.	elektronikus úton kibocsátott számla: a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője
részére az adatok vagy - digitális tömörítés felhasználásával - adatállományok elektronikus
úton történő továbbítása, személyes rendelkezésre bocsátása telefonvezetékes, rádiós, optikai
vagy egyéb elektromágneses rendszeren keresztül, elektronikus adatfeldolgozás céljára;
6.	ellenérték: bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére
elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést;
7.	építési telek: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben
meghatározott építési telek és építési terület, amely egyúttal nem minősül beépített
ingatlannak;
8.	készpénz-helyettesítő fizetési eszköz: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról
szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz;
9.	kis érték: a juttatott vagyoni előny értéke nem haladja meg az 5.000 forintnak
megfelelő pénzösszeget, amelyet a termék átengedéskori - adót is tartalmazó - szokásos
piaci árának alapulvételével kell megállapítani;
10.	külföldi utas: az a természetes személy, aki Közösség egyetlen tagállamának sem
állampolgára, és nem jogosult a Közösség egyetlen tagállamában sem állandó tartózkodásra,
továbbá az, aki a Közösség valamely tagállamának állampolgára ugyan, de lakóhelye a
Közösség területén kívül van;
11.	lakóhely: tartós ottlakásra szolgáló hely, amellyel a természetes személy személyes
és gazdasági kapcsolatai a legszorosabbak (létérdekek központja);
12.	lakóingatlan: lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy
lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan. Nem minősül
lakóingatlannak a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor
sem, ha az a lakóépülettel egybeépült, így különösen: a garázs, a műhely, az üzlet, a gazdasági
épület;
13.	nem független felek: olyan, jogilag egyébként egymástól független felek, akik
(amelyek)
a)	egymás viszonylatában kapcsolt vállalkozások;
b)	között névre szóló tulajdonosi (tagsági) jogviszony áll fenn;
c)	között az egyik fél a másiknak félnek vezető tisztségviselője vagy felügyelő-bizottsági
tagja;
d)	között a 6. § (5) bekezdése szerinti viszony áll fenn;
e)	egymás közeli hozzátartozói, vagy az a)-d) alpontokban meghatározottak közeli
hozzátartozója;
14.	pénz: a névértéken elfogadott pénz;
15.	pénzhelyettesítő eszköz: utalvány, egyéb fizetési megbízás vagy ígérvény - ide nem
értve a pénzt és a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt - ha azzal a kötelezett pénztartozást
térít meg, feltéve, hogy annak jogosult általi elfogadásával a jogosult eredeti pénzkövetelése a
kötelezettel szemben megszűnik;
16.	pénzügyi eszköz: a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról,
valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló törvényben meghatározott
pénzügyi eszköz, kivéve azt a pénzügyi eszközt, amely fizikai leszállítással teljesíthető;
- 85 -
17.	rádiós és televíziós műsorszolgáltatások: a nyilvánosság számára vételre szánt,
megszerkesztett rádió-, illetőleg televízió-műsornak a műsorszolgáltató általi előállítása,
elektronikus jelek formájában való megjelenítése és a felhasználó vevőkészülékéhez történő
továbbítása vagy továbbjuttatása;
18.	sorozat jelleg: különösen, ha 2 naptári éven belül negyedik vagy további építési
telket (telekrészt) és/vagy beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlant értékesítenek,
valamint a rá következő 3 naptári éven belül további építési telket (telekrészt) és/vagy
beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlant értékesítenek;
19.	székhely: a gazdasági tevékenység folytatásának az a helye, ahol a központi
ügyvezetés helye van;
20.	szokásos tartózkodási hely: adott naptári évben az adott állam területén a természetes
személy tartózkodásának időtartama összességében - a ki- és beutazás napját is egész naptári
napnak számítva - eléri, vagy meghaladja a 183 napot;
21.	tárgyi eszköz: az ingatlan, valamint az olyan ingó termék, amely vállalkozáson belüli
rendeltetésszerű használatot feltételezve, legalább 1 évet meghaladó időtartamban szolgálja a
gazdasági tevékeny folytatását;
22.	továbbértékesítési cél: a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon
történő hasznosítása nélküli értékesítése, amely értékesítéskori használati értékében legfeljebb
csak a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől;
23.	telekommunikációs szolgáltatások: jel, írás, kép, hang vagy bármely természetű
egyéb értelmezhető információ továbbítása, kibocsátása és vétele rádiós, optikai vagy egyéb
elektromágneses rendszeren keresztül, ideértve az ezek továbbítására, kibocsátására és
vételére szolgáló rendszerek használatára vonatkozó jogok időleges vagy végleges
átengedését, valamint a globális információs hálózatokhoz való hozzáférés biztosítását is;
24.	termék fuvarozása: az is, ha az értékesített termék közlekedési eszköz, és annak
fuvarozása oly módon történik, hogy a fuvarozás megkezdésének és befejezésének helye
közötti távolságot a közlekedésben maga az értékesített közlekedési eszköz teszi meg;
25.	új közlekedési eszköz:
a)	szárazföldi közlekedési eszköz esetében azt a gépjárművet jelenti, amelynek beépített
erőgépének hengerűrtartalma meghaladja a 48 cm3-t, vagy teljesítménye meghaladja a 7,2
kilowattot, feltéve, hogy az értékesítés teljesítésekor az első forgalomba helyezéstől számítva
legfeljebb 6 hónap telt el, vagy az általa megtett távolságból legfeljebb 6.000 kilométert tett
meg;
b)	vízi közlekedési eszköz esetében azt a járművet jelenti, amelynek hosszúsága
meghaladja a 7,5 métert - kivéve: a nyílt tengeri forgalomban használt olyan járművet,
amelyet kereskedelmi személyszállításra, egyéb kereskedelmi, ipari és halászati
tevékenységre, valamint tengeri mentésre vagy segítségnyújtásra használnak, továbbá a
partmenti halászati tevékenységre használt járművet is -, feltéve, hogy az értékesítés
teljesítésekor az első forgalomba helyezéstől számítva legfeljebb 3 hónap telt el, vagy az
általa hajózott órákból legfeljebb 100 órát hajózott;
c)	légi közlekedési eszköz esetében azt a járművet jelenti, amelynek teljes felszállási
tömege meghaladja az 1.550 kilogrammot - kivéve: azt a járművet, amelyet kizárólag vagy
túlnyomó részben nemzetközi légi kereskedelmi forgalomban résztvevő vállalkozás használ -
feltéve, hogy az értékesítés teljesítésekor az első forgalomba helyezéstől számítva legfeljebb 3
hónap telt el, vagy az általa repült órákból legfeljebb 40 órát repült;
26.	vevői készlet:
a)	belföldön a termék leendő beszerzőjének saját raktárába vagy általa bérelt raktárba
készletezésre fizikailag betárolt olyan terméket jelenti, amely a tárolás tartama alatt a termék
leendő értékesítőjének tulajdonosi rendelkezése alatt áll, anélkül, hogy ez idő alatt a termék
használatára, egyéb módon történő hasznosítására - ide nem értve a kipróbálást és a
- 86 -
próbagyártást - bárki jogosult lenne, továbbá a termékértékesítés teljesítésével egyúttal,
amelyet a termék leendő beszerzője kezdeményez, a termék fizikai kitárolása is megtörténik;
b)	a Közösség más tagállamában azt a jogintézményt jelenti, amely a tagállam joga
szerint a belföldről továbbított termékhez a lényeges szabályozási tartalmat illetően
ugyanolyan vagy ahhoz hasonló joghatásokat fűz, mint amelyeket e törvény az a) alpont
szerinti esetre rendel.
XXII. Fejezet
Záró rendelkezések
Felhatalmazás
259.	§ (1) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben
állapítsa meg
a)	egyes szolgáltatásnyújtások teljesítési helyét a 49. §-ban foglalt esetekben az ott
meghatározott feltételek szerint;
b)	az adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő, a közhasznú tevékenységet folytató
személyt, szervezetet [100. § (2) bekezdése] és a belföldön nem letelepedett adóalanyt [251.
§] terhelő igazolási kötelezettségeket, az adó-visszatéríttetési kérelmek kötelező adattartalmát,
valamint az utólagos adó-visszatéríttetés eljárási szabályait;
c)	a számla és a nyugta kiállításának módjára, ideértve a nyugta-kibocsátási kötelezettség
kötelező gépi kiállítással történő megállapítását is, valamint a számla és a nyugta
adóigazgatási azonosítására vonatkozó szabályokat.
(2)	Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy - a külpolitikáért és a
honvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben - rendeletben állapítsa meg a 107. § szerinti
adómentességhez, illetőleg adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő igazolási
kötelezettséget, az adó-visszatéríttetési kérelem kötelező adattartalmát, valamint az utólagos
adó-visszatéríttetés eljárási szabályait.
(3)	Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy - az informatikáért
felelős miniszterrel egyetértésben - rendeletben állapítsa meg az elektronikus úton kibocsátott
számla és az abban foglalt adattartalom sértetlensége és eredetiségének hitelessége
biztosítására vonatkozó szabályokat.
Hatályba léptető rendelkezések
260.	§ (1) Ez a törvény 2008. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2) és (3)
bekezdésben meghatározott eltérésekkel - először azokban az esetekben kell alkalmazni,
amelyekben az adóztatandó ügylet teljesítése, fizetendő adó megállapítása, illetőleg az
adólevonási jog keletkezése e törvény hatályba lépésének napján vagy azt követően történik.
(2)	Azokban az esetekben, amelyekben az adóalany a 2007. évet érintően a rá vonatkozó
utolsó bevallási időszakban az Áfa tv. [261. §] rendelkezései szerint negatív előjelű
elszámolandó adót állapít meg, és e törvény hatályba lépését követően annak visszaigénylését
kérelmezi az állami adóhatóságtól, adó-visszaigénylési kérelmének benyújtására és annak
elbírálására - az adóalany előzetes bejelentése alapján - a 186. §-t kell alkalmazni.
(3)	A 258. § 18. pontjában említett 2 naptári év első éve a 2008. év.
- 87 -
Hatályát vesztő rendelkezések
261.	§ (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg:
a)	az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.)
b)	az Áfa tv. módosításáról szóló 1993. évi LXX. törvény,
c)	a Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló 1994. évi LXV. törvény 39.
§-ának (5) bekezdése és 40. §-a,
d)	a mezőgazdasági termelők adózási feltételeit meghatározó egyes törvények
módosításáról szóló 1997. évi XVII. törvény 7. §-ának (15) bekezdése,
e)	az Áfa tv. módosításáról szóló 1998. évi LXIV. törvény,
f)	az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények
módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény 200. §-a,
g)	az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes
törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény 270. §-a,
h)	az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények
módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 305. §-a,
i)	az egyes adótörvények módosításáról szóló 2003. évi XVIII. törvény 12. §-ának (2)
bekezdéséből „ e törvénnyel megállapított 305. §-ának (12) bekezdését, valamint ” szövegrész
és 13. § (2) bekezdése,
j) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények
módosításáról szóló 2003. évi XCI. törvény 211-213. §-ai,
k) az Áfa tv. módosításáról szóló 2004. évi IX. törvény 67-71. §-ai,
l) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények
módosításáról szóló 2004. évi CI. törvény 303. és 304. §-a,
m) az adókról és járulékokról szóló törvények módosításról szóló 2005. évi XXVI.
törvény 57-59. §-ai és 62. §-a,
n) az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXII. törvény
45. §-a,
o) az Áfa tv. módosításáról szóló 2005. évi XCVII. törvény,
p) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények
módosításáról szóló 2005. évi CXIX. törvény 182. §-a,
q) az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 228-
230.	§-ai,
r) az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi CXXXI. törvény
132. §-a, 196-199. §-ai és 217. §-a,
s) az Áfa tv. módosításáról szóló 2007. évi LXII. törvény
-	a 267. §-ban foglaltak figyelembevételével - hatályukat vesztik azzal, hogy rendelkezéseit
azokban az esetekben még alkalmazni kell, amelyekben az Áfa tv. szerinti adófizetési
kötelezettség, illetőleg adólevonási jogosultság 2007. december 31. napjáig bezárólag
keletkezett.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg továbbá:
a)	a kiskereskedelmi, a vendéglátó-ipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző
állami vállalatok vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló 1990.
évi LXXIV. törvény 15. §-ának (4) bekezdése,
b)	a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX.
törvény 56.§-ának (4) bekezdéséből az „- és általános forgalmi adó” szövegrész,
c)	a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 56. §-
ának (4) bekezdése,
- 88 -
d)	a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény
30.	§-ának (2) bekezdéséből az „- és általános forgalmi adó” szövegrész,
e)	az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi
LXV. törvény 9. §-ának (1) bekezdéséből a „ ,valamint az általános forgalmi adó”
szövegrész,
f)	a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi
XCI. törvény 14. §-ának (2) bekezdéséből az „általánosforgalmi adó- és” szövegrész,
g)	a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény
88. § (1) bekezdésének harmadik mondatából „az általános forgalmi adó és” szövegrész,
valamint (2) bekezdésének második mondatából „az általános forgalmi adó és” szövegrész
-	a 267. §-ban foglaltak figyelembevételével - hatályukat vesztik azzal, hogy rendelkezéseit
azokban az esetekben még alkalmazni kell, amelyekben az Áfa tv. szerinti adófizetési
kötelezettség, illetőleg adólevonási jogosultság 2007. december 31. napjáig bezárólag
keletkezett.
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg továbbá:
a)	az Art. 20/B. §-a, 22. § (1) bekezdésének f) és g) pontja, 79. §-ának (2) bekezdése,
178.	§-ának 32. pontja, valamint az 1. számú melléklet I/B/3. pontjának ah) alpontja,
b)	az Art. 22. § (7) bekezdésében az „, illetve ha az import adójogi megbízott e minősége
bejelentésekor közösségi adószámmal nem rendelkezik, a bejelentkezés alapján az import
adójogi megbízott részére” szövegrész, a 31. § (1) bekezdésében az „ideértve az import
adójogi megbízottnak az importáló helyett, de saját nevében teljesített adókötelezettségét, de”
szövegrész, az 1. számú melléklet I/B/3. pontja d) alpontjában az „- ideértve azt az esetet is,
amikor az import adójogi megbízott az importáló helyett, de a saját nevében tesz bevallást az
importáló által teljesített termékértékesítésről -” szövegrész,
c)	az Eva. 2. § (5) bekezdésének d) pontja, 5. § (2) bekezdésének b) pontja, 14. §-a, 15.
§-ának a címe, valamint a 15. §-a,
d)	az Eva. Melléklete I/1. pontjának első mondatában a „ , és amelyen minden, az
adókötelezettség teljesítése szempontjából szükséges adat magyar nyelven is fel van tüntetve”
szövegrész
hatályát veszti.
Módosuló jogszabályok
262.	§ (1) Az Art. 22. § (2) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megváltoztatását - az e) pont kivételével - a
változtatást megelőző adóév utolsó napjáig kell bejelenteni. Ha az adózó az alanyi
adómentességre jogosító értékhatárt az adóév közben lépte túl, a bejelentést a 23. § (3)
bekezdés szerint kell megtenni.”
(2)	Az Art. 22. § (1) bekezdés e) pontjában és 22. § (5) bekezdésében „az általános forgalmi
adóról szóló törvény 15. § (5) bekezdése és 15/A. §-a” szövegrész helyébe „az általános
forgalmi adóról szóló törvény 37. §, 40-41. §-ai és 43-46. §-ai” szövegrész; az Art. 22. § (12)
bekezdésében „az általános forgalmi adóról szóló törvény 14/A. § (4) bekezdése” szövegrész
helyébe „az általános forgalmi adóról szóló törvény 30. § (4) bekezdése” szövegrész; az Art.
22.	§ (13) bekezdésében „az általános forgalmi adóról szóló törvény 14/A. §-a” szövegrész
helyébe „az általános forgalmi adóról szóló törvény 29-30. §-ai” szövegrész lép.
(3)	Az Art. 22. §-át követően a következő új 22/A. §-sal egészül ki:
- 89 -
„22/A. § (1) Az állami adóhatóság a csoportos általános forgalmi adózást választó csoport-
tagok közös írásbeli kérelme alapján a csoportos adóalanyiságot engedélyező határozatban a
csoport részére csoport azonosító számot állapít meg. Ha a csoport tagja az engedélyező
határozat meghozatalakor közösségi adószámmal rendelkezik, az állami adóhatóság a
közösségi adószámot e határozatban törli. Az állami adóhatóság a csoport részére az e
bekezdés szerinti kérelem, illetve ezt követően a csoport-képviselő kérelme alapján a 22. §-
ban foglalt feltételek szerint állapít meg közösségi adószámot.
(2)	A csoport-képviselő a csoport azonosító számot, közösségi adószámot az adóhatóság előtti
eljárása során a csoport adózással kapcsolatos iratain, így különösen a csoport általános
forgalmi adóbevallásán (összesítő nyilatkozatán) feltünteti. A csoport-tag a harmadik
személyekkel kapcsolatos, adózással összefüggő egyéb jogviszonyaiban az adózással
kapcsolatos iratokon a csoport azonosító számot, közösségi adószámot és saját adószámát is
köteles feltüntetni.
(3)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az általános forgalmi adóval kapcsolatos
adóügyben a csoport részére megállapított csoport azonosító számra, közösségi adószámra az
adószámra, illetve az adószám alapján kiadott közösségi adószámra vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni.”
(4)	Az Art. 24/A. §-a a következő új (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) Ha az állami adóhatóság a csoportos általános forgalmi adózást választó csoport
tagjának adószámát felfüggeszti, illetve törli, ezzel egyidejűleg - külön határozatban -
rendelkezik a csoport részére megállapított csoport azonosító szám, közösségi adószám
felfüggesztéséről, illetve törléséről. A csoport azonosító szám, közösségi adószám
felfüggesztése megszüntetésének akkor van helye, ha annak feltételei valamennyi csoport-
tagra teljesülnek. Egyebekben az eljárásra és a csoport azonosító szám, közösségi adószám
felfüggesztéséhez, törléséhez, a felfüggesztés megszüntetéséhez fűződő jogkövetkezményekre
e §-nak az adószámra (közösségi adószámra) vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.”
(5)	Az Art. 33. §-a a következő új (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A bevallással még le nem fedett időszakról soron kívüli adóbevallást tesz
a)	a csoportos általános forgalmi adóalanyiságot, illetve a csoporthoz csatlakozást
engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül a csoport-tag az
általános forgalmi adójáról, illetve
b)	a csoport azonosító szám törlése esetén, a csoport-képviselő - a törlő határozat
jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül - a csoport általános forgalmi adójáról,
illetve a csoport tagja az általános forgalmi adón kívül valamennyi adójáról az e § -ban
meghatározottak szerint.”
(6)	Az Art. 54. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az állami adóhatóság az adózót terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez, illetve a
költségvetési támogatás jogszerű igénybevételéhez honlapján közzéteszi
a)	az általános forgalmiadó-alanynak minősülő, illetve az egyszerűsített vállalkozói
adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény hatálya alá tartozó adózó, valamint e törvények hatálya
alá nem tartozó, de adószámmal rendelkező jogi személy, egyéb szervezet adózók nevét
(elnevezését), adószámát; csoportos általános forgalmi adóalanyiságot választók esetén a
csoport azonosító számot valamint a csoport-képviselő és az egyéb csoport-tagok nevét
- 90 -
(elnevezését), adószámát, illetve a csoportos általános forgalmi adóalanyiságot engedélyező
határozat jogerőre emelkedése napját;
b)	az általa felfüggesztett adószámmal (csoport azonosító számmal) rendelkező adózók
nevét, elnevezését, adószámát (csoport azonosító számát) és a felfüggesztést elrendelő
határozat jogerőre emelkedésének napját, a felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat
jogerőre emelkedésének, illetve az adószám (csoport azonosító szám) törlését elrendelő
határozat jogerőre emelkedésének napjáig, továbbá
c)	azon adózók nevét, elnevezését és adószámát (csoport azonosító számát) az adószám
(csoport azonosító szám) törlésére utalással, amely adózók adószámát az állami adóhatóság a
24/A. § (4) bekezdése alkalmazásával törölte, a törlést elrendelő határozat jogerőre
emelkedésétől az adószám megállapításáig vagy ennek hiányában az adózó megszűnéséig,
valamint
d)	az általa nyilvántartott adószámmal (csoport azonosító számmal) rendelkező, valamint
a c) pont hatálya alá tartozó azon adózók nevét, elnevezését, adószámát, csoport azonosító
számát (adószámát, csoport azonosító számát a törlésre utalással), amely adózókkal szemben
az állami adóhatóság végrehajtási eljárást folytat, a végrehajtási eljárás megindításától annak
befejezéséig a végrehajtás felfüggesztése vagy szünetelése időtartama kivételével.”
(7)	Az Art. 125. § (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ha a magánszemély kizárólag az épület, építési telek értékesítése miatt válik az általános
forgalmi adó alanyává, az állami adóhatóság az illetékkiszabási eljárásban határozattal
állapítja meg az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adókötelezettséget (kivetéses
adózás).”
(8)	Az Art. 178. §-ának 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/ 178. § E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok
alkalmazásában/
„1. adóazonosító szám: az adószám, a csoport azonosító szám, a közösségi adószám, a
magánszemély adóazonosító jele,”
(9)	Az Art. 181. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E törvény 3. § -ának (3) bekezdése, 9. §-a, 16-23. §-a, 24. §-ának (1)-(4) és (8)
bekezdése, bekezdése, 26. §-a, 31. § (1) bekezdése, 33. § (9) bekezdése, 47. §-a, 79. §-a, 88.
§-ának (6)-(7) bekezdései, 125. §-ának (1) bekezdése, 175. § (1) és (3) pontja, 175. § (12) c)
pontja, 1. számú mellékletének I/B/3/a)-f) pontjai, 3. számú mellékletének H) pontja és 8.
számú melléklete - az általános forgalmi adóról szóló törvénnyel, illetve a számvitelről szóló
törvénnyel együtt - a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálják:
a)	a Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-
rendszerről, valamint annak a következő irányelvvel történt módosítása:
ab)	a Tanács 2006/138/EK irányelve (2006. december 19.) a közös hozzáadottértékadó-
rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a rádióműsor- és televízióműsor-terjesztési
szolgáltatásokra és egyes elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó
hozzáadottérték-adóra vonatkozó rendelkezések alkalmazási időszaka tekintetében történő
módosításáról.”
(10)	Az Art. 1. számú melléklet I/B/1/b) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
„b) Ha az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi
adóról szóló törvény 135. § (2) bekezdésében előírt kötelezettségét az adóév utolsó
bevallásában nem teljesítette, ezt önellenőrzési pótlék mentesen az adóévet követő február 15-
éig elvégzett önellenőrzéssel korrigálhatja.”
- 91 -
(11)	Az Art. 1. számú melléklet I/B/3/a) pontjának ab) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép, egyidejűleg az a) pont a következő új aj) ponttal egészül ki:
/3. Az adóbevallás benyújtására vonatkozó különös rendelkezések
a)	Az általános forgalmi adóról az adófizetésre kötelezett adózónak/
„ab) havonként kell adóbevallást benyújtania, ha a tárgyévet megelőző második évben az
elszámolandó adójának éves szinten összesített - vagy annak időarányosan éves szintre
átszámított - összege pozitív előjelű és az 1 millió forintot elérte, valamint az aj) pontban
meghatározott adózónak;”
„aj) havonként kell adóbevallást benyújtania a csoportos általános forgalmi adózást
választó adózónak.”
(12)	Az Art. 1. számú melléklet I/B/3. pontja f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„f) Az egyéni vállalkozó adózó általános forgalmi adó bevallási gyakoriságának
meghatározásánál az épület, építési telek eseti értékesítését terhelő általános forgalmi adót
figyelmen kívül kell hagyni.”
263.	§ (1) Az Eva. 2. § (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„c) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint nem volt kötelezett a használt
ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó, vagy az
utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó különös adózási szabályok alkalmazására;”
(2)	Az Eva. 3. § (1) bekezdésének d) pontjában a „számla, egyszerűsített számla” szövegrész
helyébe a „bizonylat” szövegrész, a „számlát, egyszerűsített számlát” szövegrész helyébe a
„bizonylatot” szövegrész, az Eva. 8. § (7) bekezdésében a „számla, egyszerűsített számla”
szövegrész helyébe a „bizonylat” szövegrész, az Eva. 16. § (1) bekezdésének felvezető
szövegében az „általános forgalmi adóról szóló törvénynek a jogutódlással történő
megszűnésre vonatkozó szabályai szerint” szövegrész helyébe az „általános forgalmi adóról
szóló törvény 17. § (2) bekezdése szerint” szövegrész, az Eva. 16. § (1) bekezdésének a)
pontjában a „bevételszerző tevékenységből” szövegrész helyébe a „vállalkozásból”
szövegrész, az Eva. 16. § (1) bekezdésének b) pontjában az „az adóalanyiságot eredményező
gazdasági tevékenység köréből” szövegrész helyébe az „a vállalkozásból” szövegrész, az
Eva. 16. § (1) bekezdésének c) pontjában az „az általános forgalmi adóról szóló törvénynek
az előzetesen felszámított adó megosztására vonatkozó előírásai szerint” szövegrész helyébe
az „az általános forgalmi adóról szóló törvény 136. §-a szerint” szövegrész, az Eva. 16. § (3)
bekezdésében az „a külön jogszabály” szövegrész helyébe az „az általános forgalmi adóról
szóló törvény” szövegrész, az Eva. 17. § (1) bekezdésében a „számla, egyszerűsített számla”
szövegrész helyébe a „bizonylat” szövegrész, az Eva. Melléklete I/1. pontjának második
mondatában a „számla, egyszerűsített számla és nyugta” szövegrész helyébe a „bizonylat”
szövegrész, az Eva. Melléklete II/1. pontjában az „az általános forgalmi adóról szóló
törvényben meghatározott számlát, egyszerűsített számlát és nyugtát” szövegrész helyébe az
„az általános forgalmi adóról szóló törvény X. fejezetében meghatározott bizonylatot”
szövegrész lép.
(3)	Az Eva. 6. § (8) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Ha a bevételt külföldi fizetőeszközben fejezték ki, akkor az átszámításhoz azt az utolsó, a
bizonylat kibocsátásának napján - más esetben a bevétel megszerzésének a napján - érvényes,
az adott külföldi pénznem valamely egységének forintban kifejezett eladási árát kell
alkalmazni, amelyet belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában
jegyez. Abban az esetben, ha az adott külföldi pénznemnek ilyen jegyzése nincs, a forintra
történő átszámításhoz azt az adott külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett
- 92 -
értékét kell alapul venni, amelyet a Magyar Nemzeti Bank a bizonylat kibocsátásának napját -
más esetben a bevétel megszerzésének a napját - megelőző naptári negyedévre vonatkozóan
tesz közzé.”
(4)	Az Eva. 7. § (7) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A bevétel megszerzésének időpontja - a (2)-(6) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a
bizonylat kibocsátásának napját követő 30. nap, ha az adóalany a bevételt a (2)-(6) bekezdés
szerint eddig az időpontig még nem szerezte meg. Bizonylat módosítása esetén, az általános
forgalmi adóról szóló törvénynek a számlázásra vonatkozó X. fejezetében előírtaknak
megfelelően kibocsátott bizonylat kibocsátásának napján kell a bevételi nyilvántartást a
módosítás összegével értelemszerűen módosítani.”
(5)	Az Eva. 13. §-ának és az azt megelőző címnek a helyébe a következő rendelkezés lép:
„A bizonylatadási kötelezettség
13. § (1) Az adóalany az e törvény hatálya alá tartozó tevékenységéről bizonylatot bocsát ki.
Az adóalany e kötelezettségét az általános forgalmi adóról szóló törvény X. fejezetében
előírtak szerint teljesíti.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott bizonylatban az általános forgalmi adóról szóló
törvény szerint az adott termék értékesítésére vagy szolgáltatás nyújtására meghatározott
adómértéknek megfelelő általános forgalmi adót kell áthárítani.
(3)	Az adóalany az általános forgalmi adóról szóló törvénynek a teljesítés helyére vonatkozó
előírásai szerint nem belföldön teljesítettnek minősülő termékértékesítéséről és
szolgáltatásnyújtásáról kibocsátott bizonylatban - az általános forgalmi adóról szóló törvény
X. fejezetében foglalt egyéb előírások figyelembevétele mellett - általános forgalmi adót nem
hárít át.
(4)	Az adóalany az olyan termékértékesítéséről és szolgáltatásnyújtásáról kibocsátott
bizonylatban, amely után az általános forgalmi adóról szóló törvény 142. §-a, vagy az e
törvény 16. § (2) bekezdés d) pontja szerint a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője
az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, - az általános forgalmi adóról szóló törvény X.
fejezetében foglalt egyéb előírások figyelembevétele mellett - általános forgalmi adót nem
hárít át.”
(6)	Az Eva. 16. § (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adóalany e törvény szerinti adókötelezettségén túl köteles
a)	a termék importja,
b)	az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint termék Közösségen belüli
beszerzésének minősülő beszerzés,
c)	az általános forgalmi adóról szóló törvény 140. §-ában foglaltak fennállása,
valamint
d)	az általános forgalmi adóról szóló törvény 142. §-ában foglaltak fennállása
esetén az általános forgalmi adót megfizetni.
Az adóalany a Közösség másik tagállamából történő beszerzései tekintetében az általános
forgalmi adóról szóló törvény 20. § (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott
személyekkel, szervezetekkel, a 140. §-ának és a 142. § (3) bekezdés a) pontjának
alkalmazása tekintetében pedig a belföldön nyilvántartásba vett áfaalanyokkal esik egy
tekintet alá.”
- 93 -
(7)	Az Eva. 16. § (6) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az általános forgalmi adó alanya az adóalanyként lezárt adóévben beszerzett termék,
igénybevett szolgáltatás tekintetében előzetesen felszámított adólevonási jogot nem
gyakorolhat.”
(8)	Az Eva. 23. § (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A 16. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti kötelezettséget a 2002. szeptember 30-át
követően beszerzett tárgyi eszköz esetében kell első ízben alkalmazni.”
264.	§ (1) A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény 6. §-
ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A pártnak az (1) bekezdésben említett gazdálkodó tevékenysége után társasági adót nem
kell fizetnie.”
(2)	A Magyar Vöröskeresztről szóló 1993. évi XL. törvény 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(1) A Vöröskereszt mentes az adó - ide nem értve az általános forgalmi adót - és illeték
fizetése alól.”
265.	§ Ahol jogszabály az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényt említi,
azon e törvény hatálybalépésétől kezdődően - ha e törvény másként nem rendelkezik - e
törvény rendelkezéseit kell érteni.
Jogharmonizációs záradék
266.	§ Ez a törvény - az Art.-vel együtt - a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést
szolgálja:
a)	a Tanács 72/230/EGK második irányelve (1972. június 12.) a nemzetközi utazás során
alkalmazandó forgalmi és jövedéki adóra vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási
intézkedés által megállapított rendelkezések összehangolásáról;
b)	a Tanács 78/1032/EGK harmadik irányelve (1978. június 12.) a nemzetközi utazás
során alkalmazandó forgalmi és jövedéki adóra vonatkozó törvényi, rendeleti vagy
közigazgatási intézkedés által megállapított rendelkezések összehangolásáról;
c)	a Tanács 79/1072/EGK nyolcadik irányelve (1979. december 6.) a tagállamok
forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - a hozzáadottérték-adónak az
ország területén nem honos adóalanyok részére történő visszatérítésének szabályairól;
d)	a Tanács 83/181/EGK irányelve (1983. március 28.) a 77/388/EGK irányelv 14. cikk
(1) bekezdése d) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett
hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról, valamint annak
a következő irányelvekkel történt módosításai:
da)	a Tanács 85/346/EGK irányelve (1985. július 8.) a 77/388/EGK irányelv 14.
cikkének (1) bekezdése d) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára
kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról szóló
83/181/EGK irányelv módosításáról;
db)	a Tanács 88/331/EGK irányelve (1988. június 13.) a 77/388/EGK irányelv 14. cikke
(1) bekezdése d) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett
hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról szóló
83/181/EGK irányelv módosításáról;
dc)	a Tanács 89/219/EGK irányelve (1989. március 7.) a 77/388/EGK irányelv 14. cikk
(1)	bekezdése d) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett
- 94 -
hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról szóló
83/181/EGK irányelvnek a Kombinált Nómenklatúra bevezetése figyelembevételével történő
módosításáról;
e)	a Tanács 86/560/EGK tizenharmadik irányelve (1986. november 17.) a tagállamok
forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - a hozzáadottérték-adónak az
ország területén nem honos adóalanyok részére történő visszatérítésének szabályairól;
f)	a Tanács 2006/79/EK irányelve (2006. október 5.) a harmadik országokból származó
nem kereskedelmi jellegű kisebb küldemények behozatalának adómentességéről;
g)	a Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-
rendszerről, valamint annak a következő irányelvvel történt módosítása:
ga) a Tanács 2006/138/EK irányelve (2006. december 19.) a közös hozzáadottértékadó-
rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a rádióműsor- és televízióműsor-terjesztési
szolgáltatásokra és egyes elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó
hozzáadottérték-adóra vonatkozó rendelkezések alkalmazási időszaka tekintetében történő
módosításáról.
Átmeneti rendelkezések
267.	§ (1) A 261. § (2) bekezdésének g) pontjában megjelölt jogszabályhelyen meghatározott
átadásokhoz kapcsolódó, e törvény hatálybalépését megelőzően teljesített beszerzések
tekintetében az adólevonási jog - e törvény rendelkezéseitől függetlenül - továbbra is
gyakorolható.
(2)	E törvény hatályba lépését követően továbbra is nulla százalékos adómérték alkalmazandó
az ISPA előcsatlakozási eszközből támogatott projekt keretében közvetlenül a
kedvezményezett részére történő termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak azon részére,
amelyet Kohéziós Alapból finanszíroznak. E rendelkezést azon termékértékesítések,
szolgáltatásnyújtások esetén lehet először alkalmazni, amelyek után az adófizetési
kötelezettség 2004. május 1-jét követően keletkezik.
(3)	Az Áfa tv. alapján választott csoportos adóalanyiság 2007. december 31. napjával a
jogutód nélküli megszűnés szabályai szerint megszűnik, és a bevallással le nem fedett
időszakról a csoport valamennyi tagja bevallást tesz valamennyi adójáról az Art. soron kívüli
bevallásra vonatkozó szabályai szerint.
(4)	Az a személy, szervezet, akinél (amelynél) külön törvény rendelkezései alapján köthető
koncessziós szerződés keretében átengedhető vagyont, vagyoni értékű jogot, tevékenység
gyakorlásának lehetőségét olyan beruházás hozza létre, amelyhez kapcsolódó - 2004. január
1.	és 2007. december 31. közötti időszakban teljesített - beszerzésekre jutó előzetesen
felszámított adó tekintetében az Áfa tv. előírásai alapján adólevonási jog nem állt fenn, az így
le nem vont előzetesen felszámított adó tekintetében utólag - e törvénynek az adó levonására
vonatkozó előírásainak figyelembevételével - adólevonási joggal élhet, feltéve, hogy a
beruházással létrejövő vagyon, vagyoni értékű jog, tevékenység gyakorlásának átengedése,
hasznosítása e törvény rendelkezései szerint adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Az
adólevonási jog akkor keletkezik, amikor a beruházással létrejövő vagyon, vagyoni értékű
jog, tevékenység gyakorlásának átengedése után a fizetendő adót - e törvény rendelkezései
szerint - meg kell állapítani. Az adólevonási jog kizárólag úgy gyakorolható, hogy az utólag
levonható előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető összeg adott adómegállapítási
időszakban nem haladhatja meg az ugyanezen adómegállapítási időszakban - a beruházással
- 95 -
létrejövő vagyon, vagyoni értékű jog, tevékenység gyakorlásának átengedése után -
megállapított fizetendő adó összegét.
(5)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Áfa-tv. előírásai szerinti önálló
pozíciószámonként számított árrést alkalmazó adóalany az adott pozíciószám alá eső utak
árrés számítását 2007. december 31. napján köteles lezárni, és az így megállapított adót
bevallásába beállítani. Az előbbiek szerint megfizetett adó az e törvény hatályba lépését
követően beérkezett szolgáltatói számlák figyelembe vételével korrigálható.
- 96 -

1. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez

A Közösség területe és tagállamai
1.	A Közösség területe - a 2-4. pontokban említett eltérésekkel - a Szerződés 299. cikkében
felsorolt tagállamokat és azok államterületét (a továbbiakban: tagállam területe) - az ott
meghatározott eltérések figyelembevételével - jelenti.
2.	A Közösség területe, ezzel együtt a tagállam területe nem foglalja magában a következő
tagállamok alábbiak szerint meghatározott részét, amelyek a Közösség, ezzel együtt a
tagállam vámterületének részét képezik:
a)	Egyesült Királyság:
-	Csatorna-szigetek;
b)	Finn Köztársaság:
-	Áland szigetek;
c)	Francia Köztársaság:
-	tengerentúli megyék;
d)	Görög Köztársaság:
-	Athosz-hegy;
c)	Spanyol Királyság:
-	Kanári-szigetek.
3.	A Közösség területe, ezzel együtt a tagállam területe nem foglalja magában a következő
tagállamok alábbiak szerint meghatározott részét, amely részek nem tartoznak a Közösség
vámterületéhez:
a)	Egyesült Királyság:
-	Gibraltár;
b)	Németországi Szövetségi Köztársaság:
-	Büsingen területe,
-	Helgoland szigete;
c)	Olasz Köztársaság:
-	Campione d' Italia,
-	Livigno,
-	Luganói-tó olaszországi vizei;
d)	Spanyol Királyság:
-	Ceuta,
-	Melilla.
4.	E törvény alkalmazásában nem minősül harmadik államnak:
a)	Man-sziget,
b)	Monacói Hercegség,
c)	az Egyesült Királyság ciprusi felségterületei (Akrotiri és Dhekelia).
5.	E törvény alkalmazásában azokat az ügyleteket, amelyek
a)	a Man-sziget területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnek, úgy kell
tekinteni, mintha azok az Egyesült Királyság területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan
teljesülnének;
- 97 -
b)	a Monacói Hercegség területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnek, úgy kell
tekinteni, mintha azok a Francia Köztársaság területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan
teljesülnének;
c)	az Egyesült Királyság ciprusi felségterületeiről (Akrotiri és Dhekelia) kiindulóan,
vagy oda irányulóan teljesülnek, úgy kell tekinteni, mintha azok a Ciprus területéről
kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnének.
- 98 -
2. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez
Közhatalmi tevékenységnek nem minősülő tevékenységek
1.	Telekommunikációs szolgáltatások nyújtása
2.	Víz-, gáz-, villamos energia- és hőellátás
3.	Termék fuvarozása
4.	Vízi és légi kikötői szolgáltatások nyújtása
5.	Személy szállítása
6.	Értékesítési célra előállított új termék értékesítése
7.	Mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos olyan intervenciós tevékenység, amelyet az e
termékek közös piaci szabályozásáról szóló rendeletek alapján végeznek
8.	Kereskedelmi jellegű kiállítások, vásárok és bemutatók szervezése és rendezése
9.	Raktározási szolgáltatások nyújtása
10.	Kereskedelmi jellegű hirdetési- és reklámszolgáltatások nyújtása
11.	Utazás szervezése
12.	Munkahelyi és egyéb vendéglátás
13.	Rádiós és televíziós műsorszolgáltatások keretében végzett kereskedelmi jellegű
tevékenység
- 99 -
3. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez
A 82. § (2) bekezdésének alkalmazása alá tartozó termékek
Sorszám	Megnevezés	vtsz.
1.	Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló törvény hatálya alá tartozó olyan humán gyógyszerek, amelyeket külön jogszabályban meghatározott hatóság forgalomba hozatalra engedélyezett, valamint a nem kereskedelmi jellegű áruforgalomban az erre jogosult hatóság engedélyével importált gyógyszerek; Humán gyógyászati célú magisztrális készítmények.	
2.	Hagyományos gyógynövény drogok közvetlen lakossági fogyasztásra, kiskereskedelemben szokásos kiszerelésben	1211 90 98-ból 1302-ből
3.	Az arra feljogosított hatóság által engedélyezett humán célra felhasználásra kerülő diagnosztikai reagensek	3002 10-ből 3002 90-ből 3006 20-ból 3006 30-ból 3821-ből 3822-ből
4.	Orvosi radioaktív izotópok	2844 40 20 00-ból
5.	Speciális gyógyászati célra szánt tápszerek valamint anyatej - helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszerek	1901 10 00 02 2106 90 92 01 2106 90 98 01
6.	Egészségügyi oxigén (max. 10, ill. 20 liter űrtartalmú, 150, ill. 200 bar nyomású palackban kiszerelve vagy cseppfolyós formában, kizárólag gyógyszerkönyvi minőségű termék)	2804 40-ből
7.	Braille-tábla műanyagból	3926 90-ből
8.	Fehér bot vakoknak	6602-ből
9.	Pontozó vakoknak	8205 59 90-ből
10.	Braille-tábla fémből	8310-ből
11.	Braille-írógép vakoknak	8469 30-ból
12.	Információátalakító egység vakok és hallássérültek részére (a szövetség által a tagok felé beszerzési ár alatt forgalmazott termék)	8471-ből
13.	Telefonkezelő adapter vakok számára	8517 80 90-ből
14.	Braille-óra vakoknak	9102-ből
15.	Könyv	4901-ből 4903
16.	Napilap (hetenként legalább négyszer megjelenő kiadvány); Egyéb újság, folyóirat (évente legalább egyszer megjelenő kiadvány)	4902
17.	Kotta	4904
- 100 -
4. számú melléklet az 2007. évi ... törvényhez
Adóraktározási eljárás
1.	Az adóraktározási eljárás a termék adóraktárba történő beraktározását, ott tárolását,
valamint onnan történő kiraktározását foglalja magában.
2.	Adóraktár:
a)	a Jöt. hatálya alá tartozó termékek kivételével az a vámhatóság által adóraktári célra
engedélyezett raktár, amelynek engedélyezési és működtetési feltételei megegyeznek a
Vámvégrehajtási-rendelet 525. cikkében meghatározott, A-típusú vámraktár engedélyezési és
működtetési feltételeivel;
b)	a Jöt. hatálya alá tartozó termékek esetében a Jöt.-ben jövedékiadó-raktárként
meghatározott raktár, még akkor is, ha ott egyébként Jöt. hatálya alá nem tartozó terméket is
tárolnak vagy tárolhatnak.
3.	Beraktározás: érvényes jogcím meglétének feltételével a termék fizikai betárolása az
adóraktárba.
4.	Kiraktározás: érvényes jogcím meglétének feltételével a termék fizikai kitárolása az
adóraktárból.
5.	Adóraktár üzemeltetője, engedélyese (a továbbiakban együtt: adóraktár üzemeltetője) - az
egyéb jogszabályi rendelkezések sérelme nélkül - kizárólag olyan belföldön nyilvántartásba
vett adóalany lehet, akinek (amelynek) nincs olyan jogállása, amely természeténél fogva az e
törvényben szabályozott kötelezettségek teljesítésével összeegyeztethetetlen lenne, vagy
annak csorbítására lenne alkalmas.
6.	Az adóraktár a vámhatóság felügyelete alatt áll, amely közvetlen vagy közvetett egyaránt
lehet.
7.	Beraktározó kizárólag a termék
a)	értékesítője lehet; vagy
b)	Közösségen belüli beszerzője lehet.
8.	A beraktározást maga a beraktározó, illetőleg a nevében és képviseletében eljáró
meghatalmazottja indítványozhatja.
9.	A beraktározás az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervnél indítványozható az erre a célra
rendszeresített okmány (a továbbiakban: beraktározási okmány) benyújtásával.
10.	A beraktározási okmány kötelező adattartalma a következő:
a)	a beraktározó adószáma, valamint neve és címe;
b)	a beraktározás jogcíméül szolgáló ügylet [7. pont] teljesülését tanúsító okirat sorszáma
vagy egyéb olyan jel, amely az okiratot kétséget kizáró módon azonosítja;
c)	a beraktározandó termék megnevezése és mennyisége;
d)	az adóraktár üzemeltetőjének neve, címe és adószáma;
e)	az adóraktár nyilvántartási száma és címe.
- 101 -
11.	A beraktározási okmányt 3 példányban kell benyújtani.
12.	A beraktározási okmány benyújtásával egyidejűleg a vámhatóságnak be kell mutatni a
beraktározás jogcíméül szolgáló ügylet teljesülését tanúsító okirat eredeti példányát vagy
annak hiteles másolatát, továbbá csatolni kell az erről készített másolatot 2 példányban.
13.	Abban az esetben, ha a beraktározást nem maga a beraktározó indítványozza, a nevében és
képviseletében eljárónak a beraktározási okmányhoz csatolnia kell nevére szóló írásos
meghatalmazást is.
14.	A beraktározás indítványozásával egyidejűleg a vámhatóság áruvizsgálatot tart, amely
tételes, szúrópróbaszerű vagy adminisztratív egyaránt lehet.
15.	Az áruvizsgálat eredményét, valamint a beraktározás tényét és időpontját a vámhatóság a
beraktározási okmány záradékolásával közli.
16.	A záradékolt beraktározási okmány 1 példányát a beraktározó, 1 példányát az adóraktár
üzemeltetője, 1 példányát pedig vámhatóság köteles megőrizni. A 12. pontban említett csatolt
másolat egyik példányát az adóraktár üzemeltetője, másik példányát pedig a vámhatóság
szintén köteles megőrizni.
17.	Abban az esetben, ha az adóraktárban tárolt terméket a 113. § szerint értékesítették, az
értékesítő köteles - a 24. pontban említett eset kivételével - megküldeni az értékesítéséről
szóló számla hiteles másolatából 1 példányt az adóraktár üzemeltetőjének, 1 példányt pedig az
adóraktár felügyeletét ellátó vámszervnek, akik (amelyek) azt kötelesek megőrizni.
18.	Kiraktározó kizárólag a termék
a)	7. pontban említett beraktározója lehet; vagy
b)	igazolt utolsó értékesítője lehet, aki (amely) azt a 113. § szerint értékesítette.
19.	A kiraktározás indítványozásának feltétele, hogy a kiraktározó a kiraktározandó termék
után adóbiztosítékot nyújtson. Mentesül az adóbiztosíték nyújtása alól az a kiraktározó, aki
(amely)
a)	az Art. rendelkezései szerint egyúttal minősített adózó is;
b)	képviseletére pénzügyi képviselőt bíz meg azzal, hogy ez a kötelezettség pénzügyi
képviselőjét terheli.
20.	A kiraktározást maga a kiraktározó, illetőleg a nevében és képviseletében eljáró
meghatalmazottja indítványozhatja.
21.	A kiraktározás az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervnél indítványozható az erre a célra
rendszeresített okmány (a továbbiakban: kiraktározási okmány) benyújtásával.
22.	A kiraktározási okmány kötelező adattartalma a következő:
a)	a kiraktározó adószáma, valamint neve és címe;
b)	hivatkozás a kiraktározó jogosultságának jogcímére [18. pont];
c)	a kiraktározandó termék megnevezése és mennyisége;
d)	az adóraktár üzemeltetőjének neve, címe és adószáma;
e)	az adóraktár nyilvántartási száma és címe.
- 102 -
23.	A kiraktározási okmányt 3 példányban kell benyújtani.
24.	A kiraktározási okmányhoz csatolni kell a kiraktározó által a kiraktározandó termékre
nyújtott adóbiztosítékról [19. pont] szóló igazolást is.
25.	A 18/b. alpont szerinti esetben a kiraktározási okmány benyújtásával egyidejűleg a
vámhatóságnak be kell mutatni a termék értékesítéséről kibocsátott eredeti számlát vagy
annak hiteles másolatát, továbbá csatolni kell az erről készített másolatot 2 példányban.
26.	A 18/b. alpont alkalmazásában a kiraktározó abban az esetben igazolt utolsó értékesítő, ha
a 17. pont szerint rendelkezésre álló számlák meg nem szakított láncolatában az utolsó
számlán a termék beszerzőjeként szereplő személye megegyezik a 25. pont szerint bemutatott
számla kibocsátójának személyével.
27.	Abban az esetben, ha a kiraktározást nem maga a kiraktározó indítványozza, a nevében és
képviseletében eljárónak a kiraktározási okmányhoz csatolnia kell nevére szóló írásos
meghatalmazást is.
28.	A kiraktározás indítványozásával egyidejűleg a vámhatóság áruvizsgálatot tart, amely
tételes, szúrópróbaszerű vagy adminisztratív egyaránt lehet.
29.	Az áruvizsgálat eredményét, valamint a kiraktározás tényét és időpontját a vámhatóság a
kiraktározási okmány záradékolásával közli.
30.	A záradékolt kiraktározási okmány 1 példányát a kiraktározó, 1 példányát az adóraktár
üzemeltetője, 1 példányát pedig vámhatóság köteles megőrizni. A 24. pontban említett csatolt
másolat egyik példányát az adóraktár üzemeltetője, másik példányát pedig a vámhatóság
szintén köteles megőrizni.
31.	Az adóraktár üzemeltetője köteles az adóraktározási eljárás hatálya alá tartozó
termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak
legalább a következőket kell tartalmaznia:
a)	a nyitó adóraktári készleten levő termékek megnevezése és mennyisége;
b)	az adóraktárba igazoltan beraktározott termékek megnevezése és mennyisége;
c)	az adóraktárból igazoltan kiraktározott termékek megnevezése és mennyisége;
d)	a záró adóraktári készleten levő termékek megnevezése és mennyisége.
32.	A 31. pont szerinti nyilvántartást adóraktáranként elkülönítetten úgy kell vezetni, hogy a
beraktározó [7. pont], a 17. pont szerint rendelkezésre álló számlák meg nem szakított
láncolatában az utolsó számlán a termék beszerzőjének, valamint a kiraktározó [18. pont]
személye egyértelműen és kétséget kizáróan megállapítható legyen.
33.	Az adóraktár üzemeltetője köteles tételes leltárral alátámasztani
a)	a nyitó adóraktári készletet az adóraktár létesülésének napjára,
b)	a záró adóraktári készletet az adóraktár megszűnésének napjára,
c)	egyéb esetekben pedig a nyitó- és záró adóraktári készletet naptári negyedévente, a
naptári negyedév végének utolsó napjára
vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.
- 103 -
34.	Abban az esetben, ha a leltározás a nyilvántartáshoz képest mennyiségi eltérést mutat, a
mennyiségi eltérés körébe tartozó terméket úgy kell tekinteni, mint
a)	amely a mennyiségi eltérés feltárásakor a 2. § a) pontja szerint adóztatandó értékesítés
tárgya, és
b)	amelyet a mennyiségi eltérés feltárásakor kiraktároztak.
35.	A 34. pontban említett esetben a termék értékesítője, aki (amely) egyúttal annak
kiraktározója is, megegyezik a nyilvántartásban szereplő személlyel [32. pont].
36.	Abban az esetben, ha a 35. pont szerint a termék értékesítőjének személye nem állapítható
meg, az adóraktár üzemeltetője minősül a termék értékesítőjének, egyúttal annak
kiraktározójának.
37.	A 34. pontban említett esetben a kiraktározónak a termékre adóbiztosítékot kell nyújtani,
amelyre a 19/a. és 19/b. alpontban meghatározott mentesség nem vonatkozik.
38.	A vámhatóság a 19., illetőleg a 37. pont szerint nyújtott adóbiztosítékot felszabadítja, ha a
kiraktározó a kiraktározott termék adójogi helyzete rendezését igazolja.
39.	A 38. pont alkalmazásában a kiraktározott termék adójogi helyzete rendezésének
igazolása jelenti:
a)	a termék értékesítése után megállapított fizetendő adó bevallását igazoló, illetőleg
abban az esetben, ha a termék értékesítése - e törvény értelmében - mentes az adó alól, az
annak teljesülését igazoló okirat bemutatását a vámhatóságnak;
b)	a termék Közösségen belüli beszerzése után megállapított fizetendő adó bevallását
igazoló okirat bemutatását a vámhatóságnak abban az esetben, ha a kiraktározó a termék
Közösségen belüli beszerzője [7/b. alpont].
40.	Mentesül a 39/a. alpontban meghatározott okirat-bemutatási kötelezettség alól a
kiraktározó abban az esetben, ha a termék Közösség területéről való kiléptetésének tényéről a
vámhatóság - az elektronikus kiviteli eljárás részeként, a kiviteli adatok vámhatóságok
közötti informatikai adatcsere keretében - elektronikus üzenet formájában igazolást kapott.
- 104 -
5. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez
Az előzetesen felszámított adó arányos megosztásának 123. § (3) bekezdésében említett
számítási módszere
1.	Az előzetesen felszámított adó arányos megosztásának 123. § (3) bekezdésében említett
számítása a következő képlet alkalmazásával történik:
L = A x L(H); ahol
L: az arányosítással megosztandó előzetesen felszámított adóból a levonható rész összege;
A: az arányosítással megosztandó előzetesen felszámított adó éves szinten összesített összege;
L(H): a levonási hányados, amelynek
-	számlálójában az adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás
ellenértékének - ideértve az ezekhez kapcsolódó előleget is - adó nélkül számított, forintban
megállapított és éves szinten összesített összege szerepel,
-	nevezőjében pedig egyrészt a számlálóban szereplő összeg, másrészt az adólevonásra
nem jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének - ideértve az ezekhez
kapcsolódó előleget is - adó nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten
összesített összege szerepel együttesen.
2.	Abban az esetben, ha az adóalany közvetlenül olyan pénzbeni támogatásban részesül,
amely a 65. § szerint a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának árát (díját)
közvetlenül nem befolyásolja, a támogatás forintban megállapított és éves szinten összesített
összege az 1. pont szerinti levonási hányados nevezőjének értékét növeli.
3.	Az 1. pont szerinti levonási hányadosnak sem a számlálójában, sem a nevezőjében nem
szerepelhet:
a)	a tárgyi eszköz értékesítésének ellenértéke, amelyet az adóalany az értékesítést
megelőzően saját vállalkozásában használt;
b)	az ingatlan értékesítésének, illetőleg az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatás
nyújtásának ellenértéke, ha a tevékenységet az adóalany eseti jelleggel végzi;
c)	a 86. § (1) bekezdésének a)-i) pontjaiban felsorolt szolgáltatások nyújtásának
ellenértéke, ha a tevékenységet az adóalany eseti jelleggel végzi.
4.	A 3/b. és 3/c. alpont alkalmazásában nem tekinthető eseti jellegűnek, ha az adóalany a
tevékenységet - az arra irányadó külön jogszabályi rendelkezések alapján - engedéllyel végzi,
vagy kizárólag engedéllyel végezhetné, illetőleg ha a 3/b. és 3/c. alpontban említett
tevékenységekből származó ellenérték adó nélkül számított, forintban megállapított és éves
szinten összesített összegének részaránya meghaladja az 1. pont szerinti levonási hányados
nevezője értékének a 10 százalékát.
5.	Az 1. pont szerinti levonási hányadost felfelé kerekítve, 2 tizedesjegy pontossággal kell
megállapítani.
6.	Az előzetesen felszámított adó arányos megosztását véglegesen a tárgyévre vonatkozó
adatokkal a tárgyév utolsó adó-megállapítási időszakáról szóló bevallás elkészítésének
keretében kell elvégezni.
- 105 -
7.	Az előzetesen felszámított adó arányos megosztását ideiglenesen, a tárgyévre vonatkozó
évközi adatokkal - a tárgyév utolsó adó-megállapítási időszakát megelőzően - a tárgyévi adó-
megállapítási időszakokról szóló bevallások elkészítésének keretében is el kell végezni.
8.	A 7. pont szerinti megosztás alkalmazása során az évközi adatokat az adó-megállapítási
időszakok között göngyölíteni kell, és azt a levonható előzetesen felszámított adó összeget
kell előjelhelyesen megállapítani, amely a tárgyidőszaki és azt megelőző utolsó adó-
megállapítási időszak eredményének különbözeteként adódik.
9.	A 7. pontban említett megosztáshoz az adóalany:
a)	választhatja a tárgyévet megelőző évre vonatkozó végleges levonási hányadost,
feltéve, hogy ilyen hányadossal rendelkezik; vagy egyebekben
b)	azt a levonási hányadost alkalmazhatja, amely a tárgyévre vonatkozó évközi és az
adó-megállapítási időszakok között göngyölített adatok eredménye.
10.	Ha az adóalany élt a 9/a. alpontban említett választási jogával, attól a 7. pont szerinti
megosztás egész időszakában nem térhet el. Az adóalany ez esetben a 7. pont szerinti
megosztással érintett adó-megállapítási időszakaiban az arányosítással megosztandó
előzetesen felszámított adó összegét - a 8. ponttól eltérően - a 9/a. alpont szerinti levonási
hányados alkalmazásával köteles megosztani.
11.	Abban az esetben, ha az adóalanyra a 7. pont szerinti megosztás is vonatkozik, a 6. pont
szerinti megosztás során a 8. pontban említett számítási módszert kell megfelelően
alkalmazni.
12.	Abban az esetben, ha a 6. pontban említett bevallás benyújtását követően a véglegesen
levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben változás következik
be, és a számítás eredményeként adódó új összeg a 6. pontban említett bevallásban közölt
összeghez képest abszolút értékben legalább 10.000 forintnak megfelelő pénzösszeggel tér el,
az adóalany köteles előzetesen felszámított adó arányos megosztását utólag kiigazítani.
- 106 -
6. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez
A 142. § (1) bekezdése d) pontjának alkalmazása alá tartozó termékek
Sor- szám	Megnevezés	vtsz.
1.	Vas- és acélhulladék és -törmelék	7204 kivéve: 7204 50
2.	Rézhulladék és -törmelék	7404
3.	Nikkelhulladék és -törmelék	7503
4.	Alumíniumhulladék és -törmelék	7602
5.	Ólomhulladék és -törmelék	7802
6.	Cinkhulladék és -törmelék	7902
7.	Ónhulladék és -törmelék	8002
8.	Wolfram (tungsten) hulladék és törmelék	8101 97
9.	Molibdénhulladék és -törmelék	8102 97
10.	Tantálhulladék és -törmelék	8103 30
11.	Magnéziumhulladék és -törmelék	8104 20
12.	Kobalthulladék és -törmelék	8105 30
13.	Bizmuthulladék és -törmelék	8106 00 10-ből
14.	Kadmiumhulladék és -törmelék	8107 30
15.	Titánhulladék és -törmelék	8108 30
16.	Cirkóniumhulladék és -törmelék	8109 30
17.	Antimonhulladék és -törmelék	8110 20
18.	Mangánhulladék és -törmelék	8111 00 19
19.	A vas- és acélgyártásnál keletkező szemcsézett salak (salakhomok)	2618
20.	Salak, kohósalak (a szemcsézett salak kivételével), reve, a vas- vagy az acélgyártásnál keletkező egyéb hulladék	2619
21.	Arzént, fémet, vagy ezek vegyületeit tartalmazó hamu és üledék (a vas- vagy acélgyártásnál keletkező hamu és üledék kivételével)	2620
22.	Visszanyert (hulladék és használt) papír vagy karton	4707
23.	Üvegcserép és más üveghulladék	7001 00 10
24.	Műanyaghulladék és -forgács	3915
- 107 -
25.	Lágygumi hulladék, -törmelék és -forgács, és az ezekből nyert por és granulátum	4004
26.	Nemesfém- és nemesfémmel platírozott fémhulladék és - törmelék; más nemesfémet vagy nemesfém vegyületet tartalmazó hulladék és törmelék, elsősorban nemesfém visszanyeréséhez	7112
27.	Szemcse és por nyersvasból, tükörvasból, vasból vagy acélból	7205
28.	Használt vagy új rongy, zsineg-, kötél-, hajókötél-hulladék és használt textiláru zsinegből, kötélből vagy hajókötélből	6310
- 108 -
7. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez
A mezőgazdasági tevékenység körébe tartozó termékek és szolgáltatások
I.	rész: termékek
A.	pont
Sor- szám	Megnevezés	vtsz.
1.	Elő növény (beleértve azok gyökereit is), dugvány, oltvány stb. Zöldségpalánta	0602 10 0602 20, 0602-ből
2.	Burgonya	0701
3.	Élelmezési célra alkalmas zöldségfélék, gyökerek és gumók (kivéve: hántolt és feles) szaporítóanyag zöldségfélékhez	0702-től 0709-ig, 0713-ból, 1209-ből
4.	Szőlő	0806 10
5.	Élelmezési célra alkalmas gyümölcs és dió és dinnyefélék héja	0802 11 -től 0802 50-ig, 0807 11, 0807 19, 0808, 0809, 0810 10-től 0810 40-ig, 0810 90-ből
6.	Hazai termesztésű fűszernövények	0904 20, 0909, 0910-ből
7.	Gabonafélék muhar, csumiz	1001-től 1007-ig, 1008 10, 1008 20, 1008 30, 1008 90 10 1008 90 90-ből
8.	Különféle magvak, ipari és gyógynövények Szaporítóanyag ipari növényekhez	1201, 1202 1204-től 1207-ig, 1209-ből, 1210-ből, 1211 90-ből, 1212 91, 1212 99 80-ból, 1213, 1401 90-ből, 1403 00, 2401 10, 2401 20, 5301 10, 5302 10
9.	Mákgubó	1211 90 98 99-ből
10.	Takarmánynövények (kivéve az őrlemény és a pellet) Szaporítóanyag takarmánynövényekhez	1214-ből 2308 00 40 00-ból, 1209-ből
11.	Feldolgozott, tartósított saját előállítású zöldség, gyümölcs, savanyúság, citrusfélék és dinnyefélék héja paradicsomlé	0711, 0712, 0811-től 0813-ig, 0814-ből, 2001, 2003-től 2009-ig 2002-ből
12.	Must és bor	2204-ből
13.	Borseprő, borkő	2307-ből
14.	Szőlőtörköly	2308-ból
B.	pont
Sor- szám	Megnevezés	vtsz.
1.	Ló, szarvasmarha, sertés, juh, kecske, baromfi és más élő állat (a sportló, versenyló, kutya, macska, díszállat, laboratóriumi és állatkerti állat kivételével)	0101-től 0105-ig, 0106-ból
2.	Halak (csak az édesvízi halak, halikra), rákok, puhatestű és más gerinctelen víziállatok	0301-ből, 0302-ből, 0306 29 10, 0307-ből, 0307 60, 0307 91-ből
3.	Nyers tej	0401-ből
4.	Friss tojás	0407-ből
5.	Természetes méz	0409
- 109 -
6.	Másutt nem említett állati eredetű termékek (szőr, háziállatok spermája, propolisz, méhpempő, virágpor, méhviasz, méhpempővel dúsított méz)	0502, 0503, 0505, 0511-ből, 1301 90 90 99-ből, 0410-ből, 1212 99- ből, 1521 90-ből, 2106 90 98-ból
7.	Állati vagy növényi trágya	3101
8.	Nyers szőrme	4301-ből
9.	Legombolyításra alkalmas selyemhernyógubó	5001
10.	Nyers gyapjú	5101
11.	Erdei fák és cserjék csemetéje, oltványa	0602-ből
12.	Erdei fák és cserjék magja	1209 99-ből
13.	Feldolgozott tej és tejtermékek	0401-ből, 0402-től 0406-ig
II.	rész: szolgáltatások
Sor- szám	Megnevezés
1.	Talajművelés, aratás, cséplés, préselés, szüretelés, betakarítás, vetés és ültetés
2.	Mezőgazdasági termékek csomagolása és piacra történő előkészítése, mint például mezőgazdasági termékek szárítása, tisztítása, aprítása, fertőtlenítése és silózása
3.	Mezőgazdasági termékek tárolása
4.	Ló, szarvasmarha, sertés, juh, kecske, baromfi és más élő állat (a sportló, versenyló, kutya, macska, díszállat, laboratóriumi és állatkerti állat kivételével) gondozása, tenyésztése és hízlalása
5.	Mezőgazdasági, erdőgazdálkodási vagy halgazdasági vállalkozásokban alkalmazott eszközök mezőgazdasági célokra történő bérbeadása
6.	Műszaki segítségnyújtás
7.	Gyomirtás és mezőgazdasági kártevők irtása, növények és földek permetezése
8.	Mezőgazdasági, erdőgazdálkodási öntöző berendezések üzemeltetése
9.	Vízlecsapoló berendezések üzemeltetése
10.	Fák nyesése és kivágása, valamint egyéb mező- és erdőgazdálkodási szolgáltatások
- 110 -
8. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez
Műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek
I. rész: műalkotások
1.	művész által saját kezűleg készített festmény, rajz, pasztellkép, részekből összeállított kép
(kollázs) és dekoratív tábla (vtsz. 9701-ből);
2.	művész által saját kezűleg készített és korlátozott számban előállított metszet, nyomat és
litográfia (vtsz. 9702 00 00-ból);
3.	művész által saját kezűleg készített szobrászművészeti alkotás bármilyen anyagból (vtsz.
9703-ból), valamint az erről legfeljebb 8 példányban készített öntvénymásolat, amelynek
sokszorozását a művész vagy jogutódjának személyes felügyelete alatt végezték;
4.	művész saját eredeti terve alapján legfeljebb 8 példányban készített kézi szövésű
faliszőnyeg, kárpit (vtsz. 5805 00 00-ból) és fali drapéria (vtsz. 6304 00 00-ból);
5.	művész által saját kezűleg készített és szignált egyedi kerámia;
6.	művész által saját kezűleg, legfeljebb 8 számozott példányban készített, és a művész vagy a
művészeti műhely által szignált réz alapú tűzzománc, kivéve az ötvös- és ékszertermékeket;
7.	művész által saját kezűleg készített, és általa vagy felügyelete alatt legfeljebb 30 számozott
példányban - minden méretet és hordozót ideértve - sokszorozott, és a művész által szignált
fénykép.
II.	rész: gyűjteménydarabok
1.	posta- és illetékbélyeg, lebélyegzett postabélyeg, első napi bélyegzéssel ellátott boríték,
postai levelezőlap és boríték (bélyeges papír) és más hasonló érvénytelenített vagy postatiszta
termék, feltéve, hogy ezek nincsenek forgalomban, illetőleg nem is szánják forgalomra (vtsz.
9704 00 00);
2.	állattani, növénytani, ásványtani, anatómiai, történelmi értékű, archeológiai, paleontológiai,
etnográfiai és numizmatikai gyűjtemény és gyűjteménydarab (vtsz. 9705 00 00).
III.	rész: régiségek
-	a vtsz. 9701-9705 alá nem tartozó, 100 évnél idősebb termék (vtsz. 9706 00 00).
- 111 -
9. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez
Az „adó” kifejezés jelentése a Közösség egyes tagállamaiban
1.	a Belga Királyság esetében: Belasting over de toegevoegde waarde (BTW), illetőleg
Taxe sur la valeur ajoutée (TVA);
2.	a Bolgár Köztársaság esetében: Danak varhu dobavena stojnost;
3.	Ciprus esetében: Foros Prostithemenis Aksias (FPA);
4.	a Cseh Köztársaság esetében: Dan z pridané hodnoty (DPH);
5.	a Dán Királyság esetében: Merv^rdiafgift (Moms);
6.	az Egyesült Királyság esetében: Value Added Tax (VAT);
7.	az Észt Köztársaság esetében: Kaibemaksu;
8.	a Finn Köztársaság esetében: Arvonlisavero (ALV);
9.	a Francia Köztársaság esetében: Taxe sur la valeur ajoutée (TVA);
10.	a Görög Köztársaság esetében: Foros Prostithemenis Aksias (FPA);
11.	a Holland Királyság esetében: Belasting over de toegevoegde waarde (BTW);
12.	Írország esetében: Value Added Tax (VAT);
13.	a Lengyel Köztársaság esetében: Podatek od towarow i uslug;
14.	a Lett Köztársaság esetében: Pievienotas vertibas nodoklis (PVN);
15.	a Litván Köztársaság esetében: Pridetines vertes mokestis (PVM);
16.	a Luxemburgi Nagyhercegség esetében: Taxe sur la valeur ajoutée (TVA);
17.	a Máltai Köztársaság esetében: It-Taxxa Fuq Il-Valur Mizjud;
18.	a Magyar Köztársaság esetében: Általános forgalmi adó (ÁFA);
19.	a Németországi Szövetségi Köztársaság esetében: Umsatzsteuer (USt);
20.	az Olasz Köztársaság esetében: Imposta sul valore aggiunto (IVA);
21.	az Osztrák Köztársaság esetében: Umsatzsteuer (USt);
22.	a Portugál Köztársaság esetében: Imposto sobre o Valor Acrescentado (IVA);
23.	Románia esetében: Taxa pe valoarea adaugata (TVA);
24.	a Spanyol Királyság esetében: Impuesto sobre el Valor Anadido;
25.	a Svéd Királyság esetében: Mervardesskatt (Moms);
26.	a Szlovák Köztársaság esetében: Dan z pridanej hodnoty (DPH);
27.	a Szlovén Köztársaság esetében: Davek na dodano vrednost.
- 112 -
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az áfáról szóló alaptörvény közel másfél évtizede született olyan időben és körülmények
között, amikor hazánk még nem volt az Európai Unió tagállama. Az időközi módosítások
nyomán a jogi szabályozás hatékonysága jelentősen romlott, amely mind az adózók önkéntes
jogkövetését, mind a hatósági jogalkalmazást nehezíti. Megérett tehát a helyzet az
újrakodifikációra. Az új törvény megalkotását ösztönzi, egyben segíti az is, hogy a közösségi
szintű áfa szabályozás is megújult. 2007. január 1-jével ugyanis hatályba lépett a közös
hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: irányelv),
amely a korábbi 77/388/EGK (ún. hatodik) áfa irányelvet és annak összes módosítását
tartalmazza átláthatóbb és közérthetőbb szerkezetben. Az erre épülő új áfa-törvény egyrészt
lehetőséget teremt a jogharmonizációt érintő fogyatékosságok és hiányosságok maradéktalan
kiküszöbölésére, másrészt egy korszerű szabályozási környezetben tartós egyensúlyt hoz létre
az adózókkal szembeni bizalmi elv érvényesítése, illetőleg az adóérdekek védelme között.
- 113 -
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I.	Fejezet
Alapvető rendelkezések
Bevezető rendelkezés
az 1. §-hoz
A Javaslat értelmében az általános forgalmi adó bevétel az államháztartáson belül a központi
kormányzati költségvetést illeti.
Alkalmazási hatály
a 2. §-hoz
A Javaslat megnevezi azon tényállásokat, amelyek megvalósulása esetén adót kell fizetni.
a 3. §-hoz
Az egyszerűsített vállalkozói adó, illetve az adójegyes dohánygyártmány már magában
foglalja az áfát is. A kettős adóztatás elkerülése végett a Javaslat értelmében az egyszerűsített
vállalkozói adóról szóló törvény (Eva.) hatálya alá tartozó személyek és szervezetek
termékértékesítésére, szolgáltatásnyújtására, Közösségen belüli beszerzéseire, importjára,
valamint a jövedéki adóról és a jövedéki termékek különös szabályairól szóló törvény (Jöt.)
hatálya alá tartozó jövedéki adójeggyel ellátott dohánygyártmányokra csak akkor kell
alkalmazni a Javaslatban foglalt rendelkezéseket, ha arról az Eva. illetőleg a Jöt. kifejezetten
rendelkezik.
a 4. §-hoz
A Javaslat meghatározza az adófizetési kötelezettség megítéléséhez alapvetően fontos területi
fogalmakat, úgymint: belföld, a Közösség területe és a harmadik állam területe.
Adóalany
az 5. §-hoz
A Javaslat e §-a az adóalanyok körét, az adóalannyá válás feltételeit részletezi. Az
adóalanyiság fennáll minden olyan jog-, és cselekvőképes képes személy (szervezet)
vonatkozásában, aki (amely) a saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, függetlenül
attól, hogy azt hol és milyen célból végzi, illetve hogy az jár-e eredménnyel vagy sem. Az adó
alanya belföldi és külföldi személy egyaránt lehet, a jog- és cselekvőképesség fennállása
tekintetében elsődlegesen azok személyes joga irányadó.
A közös tulajdonban és közös használatban lévő ingó és ingatlan dolog hasznosítása
tekintetében a Javaslat a tulajdonostársak közösségét jelöli meg adóalanyként. A
tulajdonostársak közössége az adóalanyisághoz fűződő jogokat és kötelezettségeket képviselő
útján gyakorolja.
Gazdasági tevékenység
a 6-7. §-okhoz
A gazdasági tevékenység körébe tartozónak minősít a Javaslat minden olyan tevékenységet,
amelyet bevétel elérése érdekében üzletszerűen, illetőleg tartósan vagy rendszeresen
végeznek, feltéve, hogy a tevékenység folytatása független formában történik. Nem minősül
független formában kifejtett gazdasági tevékenységnek a munkaviszony, munkaviszony
jellegű jogviszony, valamint olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében
- 114 -
végzett tevékenységet, ahol a kötelezett alárendelt helyzetben van a megbízóval,
munkáltatóval szemben a tevékenység végzése feltételeinek és egyéb körülményeinek
meghatározásában.
A Javaslat egyes tevékenységeket akkor is gazdasági tevékenységnek tekint, ha azok
gyakorlása nem tartósan vagy rendszeresen történik. Adóalanyok vonatkozásában gazdasági
tevékenység az is, ha az adóalany vállalkozásának részét képező vagyonát, vagyoni értékű
jogát eseti jelleggel értékesíti.
Mindenkor, vagyis eseti értékesítés esetén is gazdasági tevékenységnek minősül az új
közlekedési eszköz másik tagállamba - meghatározott feltételek mellett - történő értékesítése.
Ez a tevékenység azok számára is adóalanyiságot eredményez, akik egyébként nem végeznek
más olyan (bevétel orientált, üzletszerű, rendszeres) tevékenységet, amely adóalanyiságot
alapozna meg.
Szintén gazdasági tevékenység és adóalanyiságot eredményez az ingatlanok meghatározott
körének sorozat jelleggel [Javaslat 258. § (1) bekezdés 18. pont] történő értékesítése. A
rendelkezés megalkotását részben annak a jogbizonytalanságnak a kiküszöbölése indokolta,
amely az építési telek és ingatlan értékesítés területén jelentkezett, azzal, hogy milyen
mennyiségű vagy értékű ingatlan értékesítése után válik egy egyébként nem adóalany
személy, szervezet adóalannyá amiatt, hogy a tevékenysége kimeríti az üzletszerűség
fogalmát.
A Javaslat értelmében amennyiben egyébként nem adóalanyi minőségében eljáró személy
szervezet (így a magánszemély, vagy egyéb nem adóalany szervezet is) értékesít építési telket
vagy új ingatlant (értve ez utóbbi alatt azt az ingatlant, amelynél használatbavétel még
egyáltalán nem történt meg, vagy az első használatbavételtől két évnél több idő nem telt el az
értékesítésig), akkor válik adóalannyá ezen értékesítések miatt és keletkezik adófizetési
kötelezettsége, ha két naptári éven belül már a negyedik telket vagy új ingatlant értékesíti. (A
számolásnál figyelembe kell venni mind az építési telket, mind az új ingatlant vegyesen.) Ezt
követően, mivel már adóalanyról van szó a további telek és ingatlan értékesítések az áfa
hatálya alá tartoznak. Az a személy, szervezet aki (amely) a negyedik ingatlan értékesítése
miatt adóalannyá vált, de a negyedik értékesítés évét követő három évig nem értékesít
ingatlant, arra nézve a szabályokat elölről kell alkalmazni (elölről kell kezdeni a számolást).
Természetesen az adóalanyiság együtt jár a levonási jog megnyílásával, vagyis azok a
személyek, akik így adóalannyá váltak, levonásba helyezhetik azon áfát, melyet az
adókötelesen értékesített ingatlanhoz kapcsolódó beszerzések során rá áthárítottak.
A Javaslat a közhatalmi tevékenységet nem minősíti gazdasági tevékenységnek, így ez nem
alapoz meg adóalanyiságot.
Csoportos adóalanyiság
a 8. §-hoz
A Javaslat más uniós tagállamhoz hasonlóan lehetőséget teremt csoportos áfa-alanyiság
kialakítására. A Javaslat szerint a csoportos adóalanyiság választásának két lényegi
jogkövetkezménye van. Az egyik az, hogy a csoportban résztvevők önálló forgalmi
adóalanyisága megszűnik (aki korábban működő adóalany volt annak adójogi szempontból a
csoport a jogutódja), és a csoportos adóalanyiság időszakában a tagok együttesen minősülnek
egy adóalanynak. A csoportos adóalany így egyetlen adóalanyként viselkedik, vagyis a
csoporttagok tevékenységükről egyetlen áfa bevallást nyújtnak be, melyben a tagok fizetendő,
illetve levonható adója együttesen szerepel. A csoporttagok - és a tagok azon kapcsolt
vállalkozásai is, amelyek úgy döntenek, hogy tagként nem vesznek részt a csoportos
- 115 -
adóalanyiságban - a felmerült adófizetési kötelezettségért egyetemlegesen felelnek. A
csoportos adóalanyiság másik lényegi következménye, hogy a csoporttagok egymás közötti
ügyletei után általános forgalmi adó fizetési kötelezettség nem keletkezik.
A csoportos adóalanyiság az állami adóhatóság engedélyével hozható létre és annak
visszavonásával szűnik meg, de csak azon adóalanyok számára választható, akik
Magyarországon gazdasági céllal letelepedtek és kapcsolt vállalkozások. Az adóalanyisággal
összefüggő bírósági és más hatósági eljárásjogi cselekmények alanya a tagok által kijelölt
képviselő.
A csoportos adóalanyiság létrehozásához valamennyi belépni kívánó tag erre irányuló közös,
kifejezett és egybehangzó írásos kérelme szükséges, továbbá azon kapcsolt vállalkozások
hozzájáruló nyilatkozata is, akik (amelyek) a csoportos adóalanyiságban nem kívánnak részt
venni. Ezek az adóalanyok, illetve az újonnan létrejött adóalanyok a csoportos
adóalanyisághoz kérelem alapján később is csatlakozhatnak.
A csoportos adóalanyiság megszűnése esetén a jogutódlással történő megszűnés szabályai
érvényesülnek, kivéve ha a csoportos adóalanyiság megszűnésének oka a tagok jogutód
nélküli megszűnése.
Termék értékesítése
a 9. §-hoz
A Javaslat rögzíti a termékértékesítés általános meghatározását, valamint definiálja a birtokba
vehető dolog fogalmát. A Javaslat szerint termékértékesítés a birtokba vehető dolog
átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más
olyan ügylet, amely ezt a joghatást eredményezi.
a 10. §-hoz
A Javaslat néhány olyan ügyletet is eleve termékértékesítésnek minősít, amelyek az ügylet
megkötésekor, vagy a termék birtokbaadásakor még nem felelnek meg maradéktalanul a fenti
átfogó meghatározásnak, mivel a tulajdonjog átruházásához további feltétel(ek)nek is
teljesülnie kell.
Így termékértékesítésnek minősül a célját tekintve tulajdonátruházást megvalósítani kívánt
termékátadás (bérbeadás, részletvétel), amikor a dolog birtokbaadásával egyidejűleg még nem
valósul meg a tulajdonjog átruházása, az csak a szerződés lejártával, avagy az utolsó részlet
megfizetésével száll át.
A megbízó és a bizományosi közötti termékátadás is termékértékesítésnek minősül,
amennyiben a bizományos és a harmadik fél közötti általános értelemben vett
termékértékesítés teljesül.
Termékértékesítésnek minősül az adós és a hitelező közötti ügylet (pl. zálogjog alapítása az
adóalany zálogtárgy-tulajdonos és a zálogjogosult között), amennyiben a hitelező a terméket
lejárt követelésének érvényesítése érdekében értékesíti, és az ellenérték őt illeti meg.
Az építési szerződés alapján történő termékátadást a Javaslat - az áfa-irányelv megengedő
szabályával élve - minden esetben szolgáltatásnyújtás helyett termékértékesítésnek tekinti,
függetlenül attól, hogy a termék előállításához szükséges anyagokat az építő, vagy a
megrendelő bocsátotta rendelkezésre.
a 11. §-hoz
A Javaslat e rendelkezése olyan termék átadási, felhasználási jogcímeket is adóztatási pontnak
-	ellenérték fejében történő termékértékesítésnek - minősít, amelyekhez ellenszolgáltatás nem
- 116 -
kapcsolódik, azonban a termék beszerzéséhez, illetve a felhasználáskori formájában történő
beszerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt részben, vagy egészben adólevonási jog illette meg.
A Javaslat szerint - amennyiben a termékhez kapcsolódóan az adóalanyt adólevonási jog
illette meg - a terméknek a vállalkozásból történő kivonása a vállalkozástól idegen célra (pl.
személyes vagy az alkalmazottak szükségleteinek kielégítésére) ellenérték fejében teljesített
termékértékesítésnek minősül, így adófizetési kötelezettséget keletkeztet.
Szintén ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősül a saját vállalkozásban
végzett tárgyi eszköz előállítására irányuló beruházás. Ebből következően a beruházás során -
a tárgyi eszköz előállításához - beszerzett termékek illetve igénybevett szolgáltatások
előzetesen felszámított adója levonható.
A Javaslat értelmében ellenérték fejében történő termékértékesítés az is, ha a saját
vállalkozásban kitermelt, előállított, megmunkált, átalakított, vásárolt, importált olyan
terméket használ fel az adóalany gazdasági tevékenysége folytatásához, amely terméket, ha
ebben a formájában másik adóalanytól szerez be, adólevonási jog egyáltalán nem illette volna
meg.
Ellenérték fejében történő termékértékesítésnek tekinti a Javaslat annak a tárgyi eszköznek
nem minősülő terméknek a felhasználását, amelyet az adóalany adólevonásra nem jogosító
gazdasági tevékenység folytatására használ fel, amennyiben a termék beszerzéséhez, vagy az
előző bekezdésben részletezett felhasználásához részben, vagy egészben adólevonási jog
kapcsolódott.
A Javaslat ugyancsak ellenérték fejében történő termékértékesítésnek tekinti az adóalany
megszűnését az olyan megmaradt termékek tekintetében, amelyekhez az előző bekezdésekben
említett módon részben, vagy egészben adólevonási jog kapcsolódott.
Az áfa jellegénél fogva a végső fogyasztás során realizálódik költségvetési bevételként. A
felsorolt esetekben, bár a beszerzés eredetileg az adóalany gazdasági tevékenység folytatása
céljából történt (ezért volt az adó levonható), az végső soron mégsem azt a célt szolgálta, vagy
olyan gazdasági tevékenységet szolgál, mely nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget, így
levonható adó sem kapcsolódhat hozzá. Tehát itt az adóalany kvázi végső fogyasztóként
jelenik meg. A Javaslat ismertetett rendelkezéseinek a célja, hogy korrigálja az áfát, de nem
az által, hogy a levonási jogot tagadja meg visszamenőleg, hanem azáltal, hogy előírja az
adófizetési kötelezettséget.
a 12. §-hoz
A termékek Közösségen belüli mozgásának nyomon követhetőségét, valamint
„elfogyasztásának” helye szerinti adóztathatóságát biztosító irányelvi rendelkezés, hogy
termékértékesítésnek minősül az is, ha adóalany gazdasági tevékenysége érdekében beszerzett
terméket adnak fel, vagy fuvaroznak el az egyik tagállamból egy másik tagállamba.
Import esetében az adófizetési kötelezettség keletkezése független attól, hogy a termékimport
értékesítés következménye-e. A vámhatárok lebomlásával ez az elv a közösségi
szabályozásban fennmaradt, vagyis az adóalany vállalkozása tulajdonában tartott termék
egyik tagállamból másik tagállamba történő feladása, elfuvarozása adóztatandó tényállást
keletkeztet, azokkal a kivételekkel, melyek a termékimport esetén is adómentességet, illetve
az adófizetési kötelezettség halasztását eredményeznék (pl. ideiglenes behozatal, aktív
feldolgozás felfüggesztő eljárás), vagy amelyek adóztatása más szabályok alapján történik.
Így nem a saját tulajdonban lévő terméknek egy másik tagállamba történő feladása,
elfuvarozása kapcsán keletkezik adófizetési kötelezettség, tehát ezen a jogcímen nem
adóztatandó amennyiben a termék fel-, vagy összeszerelés tárgyául szolgál, illetve arra az
- 117 -
úgynevezett távértékesítés szabályai vonatkoznak, vagy villamos-energiáról, illetve
csővezetéken keresztül értékesített földgázról van szó. Nem keletkezik adófizetési
kötelezettség saját termék tagállamok közötti mozgatása következtében akkor sem, ha a
terméket nemzetközi repülő-, vonat-, vagy hajójáratok fedélzetén szándékoznak értékesíteni,
vagy a fuvarozott termék termékexportot, vagy azzal egy tekintet alá eső termékértékesítést,
vagy termék Közösségen belüli adómentes értékesítését valósítja meg. Nem keletkezik
adófizetési kötelezettség továbbá, ha a terméket megmunkálás céljából viszik át, vagy a
termékkel végeznek el munkát másik tagállamban, és azt követően visszahozzák azt belföldre,
vagy ha egyébként ideiglenes behozatali jogcím vonatkozna a termékre, amennyiben a
behozatal import jogcímén történne (pl. kiállításra kiviszik a terméket és visszahozzák),
illetve, ha a terméket más tagállamban fenntartott vevői készlet céljára továbbítják. Ez utóbbi
kivételt a következők indokolják. Amennyiben az értékesítő adóalanynak egy másik
országban van raktárkészlete, melyből akkor és annyit értékesít, amikor és amilyen
mennyiségre a vevőnek szüksége van, akkor a kivétel fenn nem állása esetén neki
adóalanyként be kellene jelentkeznie abban a tagállamban, ahol a raktárkészletét tartja. A
tulajdonában lévő terméknek az elfuvarozása a másik tagállamba termék Közösségen belüli
adómentes értékesítésének minősülne a feladás szerinti tagállamban, és termék ellenérték
fejében történő Közösségen belüli beszerzésének a fuvar rendeltetési helye szerinti
tagállamban. A raktárból a vevő részére történő értékesítés pedig a raktárkészlet helye szerinti
tagállamban egy belföldi ügyletnek. Annak érdekében, hogy a terméket értékesítő félnek ne
kelljen adóalanyként nyilvántartásba vetetnie magát a raktárkészlet helye szerinti
tagállamban, a Javaslat megengedi, hogy a terméknek vevői készlet feltöltése céljából történő
átszállítása belföldről egy másik tagállamba ne minősüljön termékértékesítésnek, amennyiben
ezt a termékmozgatást a termék rendeltetési helye szerinti tagállam sem tekinti adóztatandó
tényállásnak. Ez utóbbi kitétel azért szükséges, mert az irányelv ilyen kivételt nem nevesít, és
az ügylet kezelése a tagállamok részéről nem lehet egyoldalú.
Ez a rendelkezés biztosítja részben azt is, hogy amennyiben az importált terméket nem abban
a tagállamban bocsátják vámjogi szabad forgalomba, amelyben ténylegesen használják,
fogyasztják, akkor is a fogyasztás helye szerinti tagállamban, az ott érvényes adómértékkel
kell az adót megfizetni.
Ellenőrizhetőségi, illetve az adóztatást biztosító elem, hogy amennyiben a kivételként
felsorolt esetekben lévő bármelyik feltétel nem teljesül, a saját tulajdonban lévő termék
tagállamok közötti feladását, fuvarozását termékértékesítésnek kell tekinteni, mely akkortól
adóztatható, amikortól az adóztatást kizáró feltétel nem teljesül.
Szolgáltatás nyújtása
a 13. §-hoz
A Javaslat negatív módon határozza meg a szolgáltatásnyújtás fogalmát. Minden olyan
művelet szolgáltatásnyújtás, amely a javaslat értelmében nem minősül termékértékesítésnek,
kivéve az ellenérték pénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő kiegyenlítését,
illetőleg ha a terméket értékesítő vagy szolgáltatásnyújtó a teljesítéssel keletkezett pénzbeni
követelését harmadik félre engedményezi abban az esetben, ha a harmadik fél a követelés
megvásárlásával nyújt szolgáltatást az engedményezőnek. A Javaslat - a teljesség igénye
nélkül - szolgáltatásnyújtásként külön nevesíti a vagyoni értékű jogok időleges vagy végleges
átengedését, valamint az ellenérték fejében vállalt passzív magatartást is.
a 14. §-hoz
A Javaslat a visszterhes szolgáltatásnyújtással azonos módon ítéli meg az adóalany olyan
szolgáltatásnyújtását, melyet a gazdasági tevékenysége érdekkörén kívül eső szükségletek
- 118 -
fedezésére biztosít. A termék időleges használatba történő átengedése csak akkor minősül
szolgáltatásnyújtásnak, ha a termék vagy alkotórészei beszerzéséhez teljes, vagy részbeni
adólevonási jog kapcsolódott.
a 15. §-hoz
A Javaslat a termékértékesítésnél vázolt bizományosi ügylettel analóg módon szabályozza a
szolgáltatás közvetítését.
Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó közös szabályok
a 16. §-hoz
A termék értékesítésére és a szolgáltatás nyújtására vonatkozó közös szabályokban a Javaslat
egyértelművé teszi, hogy rendelkezései alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak,
hogy a teljesítésre a felek egyező akarata, jogszabályi előírás, hatósági eljárás, vagy árverés
útján kerül sor.
a 17-18. §-okhoz
A Javaslat a főszabálytól eltérően nem minősíti termék értékesítésének és szolgáltatás
nyújtásának a termék és a vagyoni értékű jog apportálását, illetve az adóalany jogutódlással
történő megszűnésekor a jogutódra történő átszállását, amennyiben az apportot szerző, illetve
a jogutód megfelel a Javaslatban foglalt feltételeknek.
Termék Közösségen belüli beszerzése
a 19-20. §-okhoz
Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásával megszűnt a közte és a többi
tagállam közötti pénzügyi határ, ezáltal a tagállamok közötti áruforgalom vámhatóság által
történő ellenőrzésének, és az import áfa vámhatóság által történő beszedésének lehetősége. A
tagállamok közötti áruforgalom tekintetében ezért a kivetéses adózás helyett az önadózás
lépett, vagyis az adóalanyoknak, és meghatározott esetben a nem adóalany személyeknek,
szerveknek a másik tagállamból vásárolt termék után be kell vallaniuk és meg kell fizetniük
az áfát. Így a Javaslat meghatározza, hogy melyek azok az esetek, amikor a másik tagállamból
vásárolt termék után az adót vevőnek kell belföldi megfizetni.
Termék Közösségen belüli beszerzése jogcímen adófizetési kötelezettséget keletkeztet tehát
az az ügylet, ha egy belföldön nyilvántartásba vett adóalany egy másik tagállambeli
adóalanytól vásárol terméket, és a termék igazoltan elhagyja az eladó tagállamát. Ez alól
azonban vannak kivételek a termékértékesítés típusától, illetve az értékesítő, vagy a beszerző
fél adózói státusától függően.
A termékértékesítés típusától függő kivétel a távértékesítésre vonatkozó szabályozás alá
tartozó, és a fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékeket érinti, ilyen termékek
tagállamon átnyúló értékesítésére, illetve beszerzésére nem a termék Közösségen belüli
beszerzésének szabályait kell ugyanis alkalmazni. Nem kell termék Közösségen belüli
beszerzése miatt adót fizetni azon termékértékesítések után, melyeket, ha belföldön
értékesítették volna, adómentesek lennének levonási jog mellett. Így nem kell ilyen jogcímen
adót fizetni, ha nemzetközi közlekedésben résztvevő légijármű, tengeri hajó, ezek
alkatrészeinek, valamint ezek ellátására szolgáló termékek beszerzése történik, illetve ha a
diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső
nemzetközi szervezetek és azok tagjai, vagy meghatározott esetben az Észak-atlanti Szerződés
- 119 -
tagállamának belföldön állomásozó fegyveres ereje számára szereznek be terméket másik
tagállamból.
Nem kell adót fizetni termék Közösségen belüli beszerzése jogcímén azon termékek másik
tagállamból történő beszerzése után, melyekre a használt cikkek szerinti adózás szabályai
alkalmazandóak.
Nem kell termék Közösségen belüli beszerzése jogcímén a vevőnek adót fizetni, ha az
értékesítő fél a saját tagállamának joga szerint alanyi adómentességet élvez. És végezetül,
nem minden esetben kell termék Közösségen belüli beszerzés jogcímén adót fizetni, ha a
beszerző fél kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végző adóalany (alanyi
adómentességet választott, vagy kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végez), illetve
mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást választott adóalany. Ez az
adóalanyi kör más tagállamból történő beszerzései vonatkozásában a nem adóalany jogi
személyekkel esik egy tekintet alá.
Az előbb említett adóalanyi kör, illetve a nem adóalany jogi személy más tagállamból történő
termékbeszerzése után akkor nem kell adót fizetni, ha a szóban forgó személy, szervezet más
tagállamból beszerzett termékeinek adó nélkül számított összesített értéke éves szinten a
tárgyévben és a tárgyévet megelőző adóévben a 10 000 eurónak megfelelő forintösszeget nem
haladta meg. Amennyiben az előbb meghatározott beszerzések összértéke időarányosan
számítva ezt az értékhatárt bármelyik évben meghaladta, a beszerző adóalanynak, illetve nem
adóalany jogi személynek a beszerzése után adófizetési kötelezettsége keletkezik. Tekintettel
arra, hogy az új közlekedési eszközök és a jövedéki termékek más tagállamból történő
beszerzésének esetére eltérő szabályok vonatkoznak, ezen termékek beszerzésének értékét
figyelmen kívül kell hagyni a 10 000 eurós értékhatár számításánál.
Ez a különleges jogállású adóalanyi kör, illetve a nem adóalany jogi személyek dönthetnek
úgy is, hogy ezen 10 000 eurónak megfelelő forint értékhatár alatt megfizetik az adót a másik
tagállamból történő beszerzéseik után. Ezen választásukat előzetesen az adóhatósághoz be
kell jelenteni, és ettől két évig nem térhetnek el.
Az új közlekedési eszköz másik tagállamból történő beszerzése után - függetlenül attól, hogy
a beszerző fél adóalany, különleges jogállású adóalany, vagy nem adóalany személy,
szervezet (tehát magánszemély is) - minden esetben termék Közösségen belüli beszerzése
címén adót kell fizetni, tehát - amennyiben az új közlekedési eszköz belföldre kerül - az adót
a beszerző félnek Magyarországon kell megfizetnie, az irányadó belföldi adómértékkel.
Jövedéki termékek másik tagállamból történő beszerzése esetén szintén nem kell figyelembe
venni a 10 000 eurónak megfelelő forint küszöbértéket a különleges jogállású adóalanyok,
illetve nem adóalany jogi személyek esetében, ugyanis ez esetben az adót belföldön kell
megfizetni, amennyiben a jövedéki adófizetési kötelezettség is belföldön keletkezik.
a 21. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy a termék Közösségen belüli beszerzésének fogalmi eleme, hogy a
termék feletti tulajdonjog átszálljon a beszerzőre, valamint a termék a feladástól,
elfuvarozástól eltérő tagállamba kerüljön.
Az irányelvvel összhangban a Javaslat rendelkezéseket tartalmaz arra az esetre, ha a terméket
harmadik országból hozzák be a Közösség területére adófizetésre kötelezett nem adóalany
jogi személyek, annak érdekében, hogy a beszerzés a Közösségen belül abban a tagállamban
adózzon, ahol azt ténylegesen használják, fogyasztják.
- 120 -
a 22. §-hoz
A Javaslat - termékértékesítésnél megállapítottakkal megfelelően - rögzíti, hogy az is
adófizetési kötelezettséget keletkeztet, ha az adóalany egy másik tagállamból továbbít(tat)
vállalkozása tulajdonában lévő vagy bizományba átvett terméket belföldre, kivéve a
termékértékesítésnél megfogalmazott kivételek tükörképének megfelelő eseteket (pl. az
adóalany feldolgozni behozott termékét a feldolgozás után visszaviszi a saját tagállamába). Ez
biztosítja azt, hogy a tagállamok egyformán kezeljék ezeket az eseteket. Amit ez egyik
tagállam termékértékesítésnek minősít termékmozgatás miatt, azt a másik adóztassa termék
Közösségen belüli beszerzése címén, amit viszont az egyik tagállam kivételnek tekint a
termékértékesítés alól, azt a másik tagállam se adóztassa meg beszerzés jogcímén.
A Javaslat továbbá itt állapítja meg, mely szabályok mellett nem kell a belföldön fenntartott
vevői készlet céljára más tagállamból behozott terméket Közösségi beszerzésnek tekinteni,
illetve kinek kell ez esetben a beszerzés jogcímén az adót majd megfizetni.
a 23. §-hoz
A Javaslat szabályozza azt az esetet, hogy ha a Magyar Honvédség a NATO csapat részeként
másik tagállamban adómentesen szerez be terméket, majd azt belföldre behozza, akkor ez
után adófizetési kötelezettség keletkezik, amennyiben erre az esetre nem vonatkozna az
import esetén vám- és adómentesség, ha azt importból szerezte volna be.
Termék importja
a 24. §-hoz
Termékimport a Közösség területén kívülről a Közösség területére behozott vagy egyéb
módon bejuttatott termék esetében történik, amennyiben az még nincs szabadforgalomban. A
Javaslat a szabadforgalom értelmezésekor az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre utal
vissza, amely szerint a termék akkor minősül szabadforgalomban lévőnek, ha a vele
kapcsolatos import formalitások lezárultak és a fizetendő - vámvisszatérítéssel nem érintett -
vámterheket kivetették. Tekintettel arra, hogy a Közösség forgalmi adó szempontjából vett
területe és vámterülete nem teljes mértékben egyezik meg egymással, tehát van olyan terület,
mely a Közösség vámterületét képezi, de harmadik ország területének minősül a forgalmi
adózás szempontjából, termékimportnak minősülnek az ezen területekről behozott termékek
is.
II.	Fejezet
Teljesítés helye
1.	alfejezet
Teljesítés helye termék értékesítése esetében
Általános szabály
a 25. §-hoz
A teljesítés helyének meghatározása nagy jelentőséggel bír az áfa rendszerében, különösen a
külföldre történő értékesítések esetében, hiszen az alapján dönthető el, hogy az adott ügylet
hol adóztatandó, illetve, hogy kell-e utána belföldön adózni.
Az irányelvvel összhangban a Javaslat szerint amennyiben az értékesített terméket nem adják
fel, illetve nem fuvarozzák el, a termék ott adóztatandó, ahol a termék a teljesítéskor található.
Különös szabályok
- 121 -
a 26-28. §-okhoz
Amennyiben a terméket feladják, vagy elfuvarozzák, akkor a Javaslat fő szabályként a
termékértékesítés teljesítési helyének azt a helyet jelöli meg, ahol a termék a feladás idejében
vagy a fuvarozás megkezdésekor van. A Javaslat értelmében olyan ügyleteknél, amikor
ugyanazt a terméket többször értékesítik egymás után, miközben a termék az első értékesítőtől
közvetlenül az utolsó vevőhöz kerül, a főszabályt csak az egyik értékesítésre lehet alkalmazni,
hiszen a termék is csak egyszer mozog fizikálisan. A termék mozgásához köthető értékesítés
előtti termékértékesítések teljesítési helye a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének helye,
míg a későbbi termékértékesítések teljesítési helye a küldeménykénti megérkezés vagy a
fuvarozás befejezésének helye lesz.
Ha az importáló a Közösség területén kívülről feladott vagy fuvarozott terméket értékesíti,
ezen termékértékesítés teljesítési helye az a tagállam, ahol az import teljesül.
a 29-31. §-hoz
A Javaslat speciális módon szabályozza, hogy hol keletkezik az adófizetési kötelezettség,
amikor az egyik tagállambeli adóalany értékesítő végzi vagy végezteti egy meghatározott
termékkör feladását vagy fuvarozását másik tagállambeli nem adóalany vevőnek, vagy
különleges jogállású adóalany vevőnek. Ebben az esetben fő szabály szerint a
termékértékesítés teljesítés helye a rendeltetési hely, de bizonyos kritériumok fennállása
esetén - az értékesítést végző adóalany eltérő választása hiányában - mégis marad az
adófizetési kötelezettség abban a tagállamban, ahol a terméket feladják vagy ahonnan a
fuvarozás indul. Amennyiben az eladó adóalany azonos illetőségű más tagállambeli
fentiekben meghatározott vevői részére értékesített termékeinek adó nélküli összértéke az
adott évben meghalad, vagy a megelőző évben meghaladott egy bizonyos összeget, a teljesítés
helye mindenképpen a termék feladásának, elfuvarozásának rendeltetési helye lesz. Az
adóalanyok számára, előzetes bejelentés alapján biztosított annak a lehetősége is, hogy a
tagállamonként megadott értékhatár alatt is a rendeltetési hely minősüljön termékértékesítésük
teljesítési helyének.
Amennyiben a használt ingóságok, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek
értékesítésére az azokra vonatkozó különleges adózási rendelkezéseit alkalmazzák, úgy
azokra a leírt szabályok nem alkalmazhatók.
a 32. §-hoz
A fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékek értékesítése kivételes ügyletként
kezelendő, mely speciális teljesítési hely szabályozást von maga után. Következésképp a
szóban forgó termékekkel kapcsolatos ügyletek esetében az adóztatás helyét nem a termék
Közösségen belüli értékesítése, - beszerzése teljesítési hely szabályai alapján kell
meghatározni, hanem aszerint, hogy a terméket ténylegesen hol szerelik fel- vagy össze,
illetőleg helyezik üzembe. Az a termékértékesítés minősül ilyennek, ahol a fel- vagy
összeszerelést az értékesítő, vagy javára végzik.
a 33. §-hoz
A Közösség területén végzett személyszállítás tartama alatt teljesülő termékértékesítések
teljesítési helyére vonatkozóan tartalmaz szabályokat a Javaslat, amely segítségével
egyértelműen meghatározható, hogy a több tagállamon keresztül megvalósuló
személyszállítás során értékesített termékek után hol kell az adófizetési kötelezettséget
teljesíteni.
- 122 -
a 34-35. §-okhoz
Az adóalany-kereskedő (viszonteladó) részére csővezetékes földgáz, illetve villamos energia
értékesítés a beszerző adóalany-kereskedő gazdasági tevékenységének székhelyén,
telephelyén ezek hiányában pedig lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén adózik.
Mindez harmadik országból, vagy másik tagállamból történő beszerzés esetén annyit tesz,
hogy az adófizetési kötelezettséget nem a termékimportra, illetve a termék Közösségen belüli
beszerzésére vonatkozó szabályok, hanem e különleges teljesítési hely szabály alapján kell
megállapítani és teljesíteni. A speciális teljesítési hely szabály meghatározását ezen
termékértékesítések helyének nehéz fizikai nyomon követése, valamint a gáz- és
villamosenergia-ágazat növekvő liberalizálása tette indokolttá. A Javaslat meghatározza
továbbá az adóztatás helyét azokra az esetekre vonatkozóan is, ha a beszerző ezen beszerzett
termékeket nem maradéktalanul értékesíti tovább.
2.	alfejezet
Teljesítés helye szolgáltatás nyújtása esetében
Általános szabály
a 36. §-hoz
Főszabály szerint a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye a szolgáltatás nyújtójának gazdasági
célú letelepedésének helye, illetve gazdasági célú letelepedés hiányában lakóhelye vagy
szokásos tartózkodási helye. Gazdasági célú letelepedés alatt az adóalany gazdasági
tevékenységének székhelyét, vagy állandó telephelyét kell érteni.
Különös szabályok
a 37. §-hoz
A főszabálytól eltérően a szolgáltatásnyújtások és termékértékesítések más nevében és más
javára történő közvetítésének teljesítési helye a Közösségen belüli fuvarozás, az ehhez
járulékosan kapcsolódó szolgáltatásnyújtás, valamint a Javaslat 46.§-ban felsorolt
szolgáltatások közvetítésének kivételével az a hely, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye
van. Amennyiben a közvetítői szolgáltatást igénybevevő adóalanyt e szolgáltatásnyújtással
összefüggésben a fenti teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban vették
adóalanyként nyilvántartásba, akkor a közvetítői szolgáltatás teljesítési helyének ezen
tagállam területe minősül.
a 38. §-hoz
Szintén a főszabálytól eltérően az ingatlan fekvése alapján történik a teljesítési hely
meghatározása, ha az adott szolgáltatás közvetlenül kapcsolódik az ingatlanhoz. A Javaslat
példálózó jelleggel felsorol ilyen szolgáltatásokat.
a 39. §-hoz
A legtöbb szolgáltatás teljesítési helyének jellegétől eltérően a személyszállítás, illetve a
termék fuvarozás esetében, kivéve a Közösségen belüli fuvarozást, nem egy meghatározott
pont, hanem a ténylegesen megtett útvonal minősül a teljesítés helyének.
a 40. §-hoz
- 123 -
Közösségen belüli fuvarozásnak minősül, ha a fuvar indulási és érkezési helye két különböző
tagállamban van, még akkor is, ha a fuvar útvonala esetleg harmadik ország területén is
áthalad. Továbbá termék Közösségen belüli fuvarozásának minősül az is, ha az indulási és
érkezési hely két belföldi pont között történik ugyan, de közvetlenül kapcsolódik egy
Közösségen belüli fuvarhoz. Termék Közösségen belüli fuvarozása teljesítési helyének nem a
ténylegesen megtett útvonal, hanem a fuvar indulásának helye minősül. Ha azonban a fuvart
saját nevében megrendelő adóalany a fuvar indulási helyétől eltérő tagállamban regisztrált
adóalany, akkor - az adóalanyokra háruló adminisztrációs teher csökkentése érdekében - a
teherközlekedés teljesítési helye áttevődik abba a tagállamba, amelyik az igénybevevőt
adóalanyként nyilvántartásba vette.
a 41. §-hoz
A Közösségen belüli fuvarozás más nevében és más javára történő közvetítésének teljesítési
helye vonatkozásában is az adminisztrációs teher csökkentése érdekében alkalmazott szabály
érvényesül, azaz főszabály alapján a teherközlekedés indulásának helye a teljesítés helye, de,
ha a közvetített szolgáltatást igénybevevő adóalany ott nem rendelkezik adószámmal, akkor a
teljesítés helye szintén arra a tagállamra tevődik, amelyben az igénybevevőt ezzel
összefüggésben adóalanyként nyilvántartásba vették.
a 42. §-hoz
A Javaslat taxatíve felsorolja azokat a szolgáltatásokat, amelyek nyújtásának teljesítési helye
a főszabálytól eltérően az a hely, ahol a szolgáltatást tényleges teljesítik (tényleges
munkavégzés helye).
a 43. §-hoz
A termék Közösségen belüli fuvarozáshoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatások esetében, ha
a szolgáltatást igénybevevő adóalany ezzel összefüggésben a tényleges teljesítés helyétől
eltérő tagállamban van nyilvántartva, akkor a szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az
igénybevevőt adóalanyként nyilvántartó tagállamban lesz.
a 44. §-hoz
A termék Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatás nyújtását más
nevében és javára közvetítő szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye a termék Közösségen
belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatás nyújtásának tényleges teljesítési
helye. Ha azonban a közvetítői szolgáltatást igénybevevő adóalany ezzel összefüggésben a
termék Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatás tényleges
teljesítési helyétől eltérő tagállamban van nyilvántartva, akkor a közvetítői szolgáltatás
nyújtásának teljesítési helye az igénybevevőt adóalanyként nyilvántartó tagállamban lesz.
a 45. §-hoz
Az úgynevezett Közösségen belüli bérmunka szolgáltatás (terméken végzett munka, szakértői
értékelés) teljesítési helye azon tagállam, ahol a szolgáltatás igénybevevőt adóalanyként
nyilvántartásba vették, amennyiben ezen tagállam eltér a szolgáltatásnyújtás tényleges
teljesítésének helye szerinti tagállamtól. A szabály alkalmazhatóságának további feltétele,
hogy a szolgáltatással érintett terméket küldeményként feladják, vagy elfuvarozzák a
szolgáltatásnyújtás tényleges teljesítési helye szerinti tagállamából.
a 46. §-hoz
- 124 -
A Javaslatban taxatíve felsorolt szolgáltatások nyújtásánál, a teljesítés helye az a hely, ahol a
szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában
pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van. Ez a szabály akkor
alkalmazandó, ha a szolgáltatást igénybevevő adóalany a szolgáltatást nyújtó illetősége
szerinti államtól eltérő államban telepedett le gazdasági céllal, gazdasági célú letelepedés
hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, illetve, ha igénybevevője a
Közösség területén kívül telepedett le gazdasági céllal, gazdasági célú letelepedés hiányában
pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül. A Javaslat
továbbá értelmező rendelkezésben meghatározza, hogy mely mérnöki, illetve elektronikus
úton nyújtott szolgáltatások tartoznak e speciális teljesítési hely szabály alá.
a 47-48. §-okhoz
Ha az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások, nem-adóalany igénybevevője a Közösség
valamely tagállamában telepedett le, vagy ott lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel
rendelkezik, és a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági céllal a Közösség területén kívül
telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig a lakóhelye vagy a szokásos
tartózkodási helye a Közösség területén kívül van, akkor a szolgáltatások nyújtásának
teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a szolgáltatást igénybevevő nem-adóalany
letelepedett, vagy ahol lakóhelye, szokásos tartózkodási helye van.
A telekommunikációs szolgáltatások, valamint a rádiós és televíziós műsorszolgáltatások
vonatkozásában a fenti speciális teljesítési hely szabály alkalmazásának további feltétele,
hogy a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny húzása a Közösség azon
tagállamában történjen, ahol a szolgáltatást igénybevevő nem-adóalany letelepedett, vagy ahol
lakóhelye, szokásos tartózkodási helye van.
a 49. §-hoz
A Javaslat értelmében külön jogszabály rendelkezhet arról, hogy a taxatíve felsorolt
szolgáltatások esetében a teljesítés helyének belföld minősüljön, ha az a Közösség területén
kívülre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny húzása belföldön
történik, illetve a Közösség területén kívül legyen, ha a teljesítési hely belföldre esne, de a
tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny húzása Közösség területén kívül
történik.
3.	alfejezet
Teljesítés helye termék Közösségen belüli beszerzése esetében
Általános szabály
az 50. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy termék Közösségen belüli beszerzése esetén hol van a teljesítés helye,
vagyis melyik tagállamban keletkezik a beszerzés után az adófizetési kötelezettség. Főszabály
szerint a teljesítés helye termék Közösségen belülről történő beszerzése esetén abban a
tagállamban van, ahová a terméket elfuvarozzák.
Különös szabályok
az 51-52. §-okhoz
A tulajdonjog átszállása és a termék fizikai mozgása nem követi egymást minden esetben, így
például az ún. háromszögügylet esetén, amikor is a termék értékesítése három különböző
- 125 -
tagállambeli adóalany között történik, a termék azonban az első értékesítőtől rögtön a lánc
végén álló vevőhöz kerül. Az irányelv erre az esetre egyszerűsítési szabályt alkalmaz,
melynek hiányában a lánc közepén álló adóalanynak adóalanyként regisztráltatnia kellene
magát a vevője tagállamában és ott megfizetni az adót egyszer a termék Közösségen belüli
beszerzése után, egyszer pedig egy belföldinek minősülő termékértékesítés után. Ezt
elkerülendő teljesítési helyként az első értékesítésnek megfelelő Közösségen belüli
termékbeszerzés esetén az értékesítési lánc közepén álló vevő illetősége szerinti tagállamot
kell tekinteni, ennek azonban feltétele, hogy a lánc végén álló vevő a saját tagállamában az
ún. fordított adózásra irányadó szabályok szerint a második értékesítés után az áfát saját
nevében megfizesse, illetve, hogy a lánc közepén álló értékesítő fél ezt az ügyletet
háromszögügyletként bevallja az összesítő jelentésében.
4.	alfejezet
Teljesítés helye termék importja esetében
az 53-54. §-hoz
A Javaslat termékimportnak minősít minden olyan esetet, amikor a terméket harmadik
országból a Közösség területére behozzák vagy egyéb módon bejuttatják. Azt, hogy melyik
tagállamban kell ezután az adót megfizetni, a teljesítés helye szabályozza. Fő szabály szerint a
termékimport utáni adófizetési kötelezettség abban a tagállamban keletkezik, amelyikbe a
termék először kerül a Közösség területére. Más a helyzet, ha a termék vámjogi ellenőrzés
alatt marad. Abban az esetben, ha a termék nincs szabadforgalomban és a Közösség területére
történő belépés során vámszabadterületre vagy vámszabad-raktárba, illetve átmeneti megőrzés
alá kerül, akkor az import teljesítési helye azon tagállam, ahol ez a speciális vámjogi helyzete
megszűnik. A vámraktározási, vámfelügyelet melletti feldolgozás vagy aktív feldolgozás
felfüggesztő eljárás, a teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárás, illetve a
külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt álló termék importja esetében a teljesítési hely
azon tagállam lesz, ahol a termék az adott eljárás alól kikerül, azaz vámjogilag
szabadforgalomba bocsátják.
A Javaslat a fentiek szerint rendelkezik a teljesítés helyéről arra az esetre is, ha a terméket a
Közösség vámterületének, de az áfa alkalmazásának szempontjából harmadik országnak
minősülő területről hozzák be, és a termék belső közösségi árutovábbítási eljárás hatálya alatt
áll.
III.	Fejezet
Adófizetési kötelezettség keletkezése, fizetendő adó megállapítása
Általános szabályok
az 55-56. §-okhoz
A Javaslat szerint az adófizetési kötelezettség a teljesítéssel keletkezik és főszabályként a
fizetendő adót ekkor kell megállapítani. Teljesítés akkor következik be, amikor az
adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul.
Adófizetési kötelezettséget keletkeztet az a tény is, ha számlakibocsátás történik, függetlenül
attól hogy a teljesítés megtörtént-e. A fizetendő adót ebben az esetben a számlakibocsátás
időpontjában kell megállapítani. Számlakibocsátás alapján adófizetési kötelezettség azonban
csak a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként feltüntetett személyre,
szervezetre áll be, feltéve, hogy a törvény egyéb rendelkezései szerint ő az adófizetésre
kötelezett.
- 126 -
Az adóalany a teljesítéssel keletkező adófizetési kötelezettségének, vagyis az adó
bevallásának, megfizetésének ténylegesen a Javaslat 184-185.§-iban meghatározott feltételek
szerint és időpontban tesz eleget.
Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó különös szabályok
az 57-58. §-okhoz
Az adófizetési kötelezettség keletkezése tekintetében a Javaslat a részteljesítést is teljesítésnek
tekinti, mely időpontban az adó megállapítandó.
A Javaslat külön rendelkezik az olyan ügyletekről, ahol a felek részletfizetésben vagy
határozott időtartamra szóló elszámolásban állapodtak meg, mivel ilyen esetben az ellenérték
fizetések jellemzően nem az ügylet tényállásszerű megvalósuláshoz kapcsolódnak. (Ide
tartoznak például a közműszolgáltatások (víz, villany, stb.), de nem tartozik ide a zártvégű
pénzügyi lízing.) Ilyen esetekben az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor az
adott részlethez vagy elszámoláshoz kapcsolódó ellenérték megtérítése esedékessé válik. A 12
hónapot meghaladó időtartamhoz kötődő részlet vagy elszámolás esetén az adófizetési
kötelezettség részben - mint részteljesítés - már a 12. hónap utolsó napján beáll.
az 59-61. §-okhoz
A fizetendő adó megállapítása főszabály szerint a teljesítéshez kötött. Mivel az előleg
fizetésekor csak az ellenérték egy részének kiegyenlítése történik meg, maga a teljesítés még
nem, a Javaslat úgy rendelkezik, hogy előlegnél a fizetendő adót az előleg jóváírásakor,
kézhezvételételekor kell megállapítani. Ez a rendelkezés minden adóalanyra érvényes
függetlenül attól, hogy értékesítői (szolgáltatás nyújtói), vagy beszerzői (igénybevevői)
minőségében köteles adófizetésre.
Fordított adózás esetén a teljesítés időpontjában nem biztos, hogy az adófizetésre kötelezett
adóalanynál (a terméket beszerző vagy a szolgáltatást igénybe vevő fél) az adó alapjának
meghatározásához szükséges információk (pl. számla) rendelkezésére állnak. A Javaslat
szerint ezért ilyen esetekben a fizetendő adó megállapításának időpontja eltér az ügylet
teljesítése időpontjától. A Javaslat rendezi azt a helyzetet is, amikor a fizetendő adó
megállapítása és a teljesítés között az adófizetési kötelezett jogállásában változás történik,
vagy tartozását átvállalták.
Javaslat különös szabályozás alá helyezi azokat az adóalanyokat, akik a nyilvántartásukat az
egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezetik, vagy nyilvántartási kötelezettségüknek
módosított teljesítési szemléletben tesznek eleget. Ezek az adóalanyok készpénz ellenében
teljesített értékesítéseik, szolgáltatásaik után a fizetendő adót legkésőbb az ellenérték
megfizetésekor állapíthatják meg, azonban, ha az ellenérték megfizetése egészben vagy
részben nem történik meg a teljesítéstől számított 45 napig, akkor az ezt követő napon a
fizetendő adót meg kell állapítani. A Javaslat részletesen szabályozza az adó megállapítását
olyan esetekben is, amikor a könyvvezetés módjában változás áll be.
Termék Közösségen belüli beszerzésére vonatkozó különös szabályok
a 62-63. §-okhoz
A Javaslat rendelkezik arról, hogy termék Közösségen belüli beszerzése teljesítésének
megállapítására azon rendelkezéseket kell alkalmazni, mint ami a hasonló belföldi
termékértékesítésre irányadó.
- 127 -
A Közösségen belüli kereskedelemben lezajlott ügyletekre más adófizetési időpontok
vonatkoznak, mint a belföldi ügyletekre. A tagállamok közötti ügyletek áfa fizetésének
ellenőrizhetősége szempontjából egyrészt mind a termék Közösségen belüli beszerzése, mind
a Közösségen belülre történő értékesítés esetére meg kellett határozni az adófizetési
kötelezettség keletkezésének időpontját, mely időpontoknak meg kell egyezniük. Ez az
időpont pedig az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásának napja, de legkésőbb a
teljesítés napját magába foglaló hónapot követő hónap 15. napja.
Termék importjára vonatkozó különös szabályok
a 64. §-hoz
A Javaslat az import különböző esetei vonatkozásában - a vámjogszabályokra történő
visszahivatkozással, illetve azokra építve - külön-külön meghatározza az adóztatandó ügylet
tényállásszerű megvalósulásának, azaz az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját.
IV.	Fejezet
Adó alapja
Adó alapja termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében
a 65-66. §-okhoz
Az adó alapja az a pénzben kifejezett adó nélküli ellenérték, amit a vevőtől, harmadik féltől
illetve árat közvetlenül befolyásoló támogatásként kap a termék értékesítője, szolgáltatás
nyújtója. Ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, vagyis ellenérték fejében az eladó
vevőjétől terméket vagy szolgáltatást kap, úgy az egymás felé nyújtott ügyletek önállóan
értékelendők mégpedig úgy, hogy az egyik ügylet a másiknak az ellenértéke.
a 67. §-hoz
Az adó alapja a felek által megállapodott ellenértéktől függetlenül a szokásos piaci ár akkor,
ha a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás gazdaságilag nem független felek között történik,
és az ellenérték a szokásos piaci ártól akár pozitív, akár negatív irányban aránytalanul eltér. A
Javaslat rögzíti mind a szokásos piaci ár, mind a nem független fél fogalmát. Aránytalanul
magas ellenérték esetén akkor kell a szokásos piaci árat alkalmazni, ha az értékesítőnek az
előzetesen felszámított adóra nem volt teljes levonási joga. Ilyenkor ugyanis a megemelt
ellenértékre jutó áfa áthárításával növekedik a levonásba helyezhető hányad is, miközben a
számlabefogadónál - ha az az adó teljes levonására jogosult - nem számít az áfa összegének
nagyságrendje, mivel az levonási jog útján úgyis megtérül. Aránytalanul alacsony ellenérték
esetén pedig olyan számlabefogadó vesztesége mérsékelhető, akinek az adólevonási joga
részben vagy egészben korlátozott.
a 68-69. §-hoz
A gazdasági tevékenység köréből kivont, korábban áfa-levonási jog gyakorlásával beszerzett
termék vonatkozásában, továbbá a saját vállalkozás keretében megvalósított beruházás
esetében, a megszűnéskor birtokolt - korábban adólevonási jog gyakorlásával beszerzett -
termék esetében az adó alapja az adott termék, vagy az ahhoz hasonló termék beszerzési ára,
ezek hiányában előállítási költsége. Ugyanez vonatkozik a Közösség más tagállamába
értékesítés nélkül továbbított termék utáni adókötelezettség teljesítéséhez megállapítandó
adóalapra is.
- 128 -
a 70. §-hoz
A Javaslat értelmében az adó alapjába minden az áfa-tól különböző adó, vám, és egyéb
kötelező jellegű befizetés beletartozik. Pl. a jövedéki adó alá tartozó termék értékesítésekor
az adó alapjába a jövedéki adó is beletartozik, vagy környezetvédelmi termékdíjas termék
értékesítésekor az adó alapjának része maga a környezetvédelmi termékdíj is. Beletartoznak
az adó alapjába a járulékos költségek is, pl. szállítás, biztosítás, stb.
a 71. §-hoz
Nem tartozik az adó alapjába a teljesítést megelőzően vagy azzal egyidejűleg (pl. a határidő
előtti fizetésre, vásárolt mennyiségre tekintettel) adott árengedmény. A vásárolt mennyiségre
tekintettel adott árengedmény akkor lehet üzletpolitikai célú, ha azt előzetes megállapodás
alapján adják, illetve számítják, és az árengedmény összege kisebb, mint az azt megalapozó
termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás összesített ellenértéke.
Adó alapja termék Közösségen belüli beszerzése esetében
a 72-73. §-okhoz
A Javaslat külön rendelkezik a Közösségen belüli ügyletek esetén az adó alapjának
megállapításáról. Közösségen belüli beszerzés esetében is a belföldi ügyletek esetében
szokásos módon történő adóalap megállapítási módszereket kell alkalmazni. Abban az
esetben, ha a terméket a beszerző fuvarozza, vagy fuvaroztatja, akkor a fuvarozás ellenértéke
nem képezi részét a termék Közösségen belüli beszerzésének. Rendelkezik a Javaslat azon
termék Közösségen belüli beszerzésének minősülő ügylet adóalapjának megállapításáról is,
amely ellenérték nélkül történt.
Adó alapja termék importja esetében
a 74-76. §-okhoz
A termékimportot terhelő adó alapja a termék vámjogszabály szerint megállapított vámértéke,
melyet különböző tételek növelnek, a teljesítésig adott árengedmény viszont nem tarozik az
adó alapjába. Előbbiek részben a vámkezeléshez kötődnek, részben a belföldi rendeltetési
helyig felmerülő különböző költségekből tevődnek össze.
Munkavégzés céljából ideiglenesen harmadik ország területére kivitt termék importja esetén
az adóalap elsődlegesen a külföldön végzett munka ellenértéke, illetve ha az nem állapítható
meg, vagy kisebb, mint a terméken előidézett értéknövekedés, akkor a termék pénzben
kifejezett értéknövekedése.
Adó alapjának utólagos csökkenése
a 77-78. §-okhoz
A Javaslat értelmében a helyesbítés és a stornírozás újra azonos megítélés alá esik. A
helyesbítésre hagyományos értelemben akkor van szükség, ha az eladó utólag ad
árengedményt, a stornírozás pedig tulajdonképpen nullára történő helyesbítést jelent. Ahhoz,
hogy az adó alapjában az utólagos csökkenés bekövetkezzen - főszabály szerint - ki kell
bocsátani az eredeti ügyletet helyesbítő, stornírozás esetében pedig az azt érvénytelenítő
számlát. Ha azonban az ügyletet a törvény vonatkozó rendelkezése értelmében nem kísérte
számla (mert pl. a nyugta is elegendőnek bizonyult), úgy a helyesbítő számlának sincs
- 129 -
relevanciája. Ilyenkor helyesbítő számla hiányában is érvényesíthető az adóalap csökkentés,
mely a bevallást alátámasztó adónyilvántartásban (áfa-analitikában) lesz rögzítve. A korábban
már bevallott adót csökkentő helyesbítés, érvénytelenítés abban az adó-megállapítási
időszakban vehető figyelembe, amikor a módosító, érvénytelenítő számlát a vevő
(igénybevevő) megkapta, és az adóalap, adóösszeg utólagos csökkenése vagy érvénytelenítése
miatt visszajáró pénzt a jogosult felé visszatérítik.
a 79. §-hoz
A Javaslat rendelkezik arról, hogy mely esetben lehet a jövedéki termékek Közösségen belüli
beszerzése során az adóalapot csökkenteni a visszatérített jövedéki adóval, illetve
rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy háromszögügylet esetében végső soron csak az egyik
teljesítési hely szerint történjen adófizetés.
Adó alapjának forintban történő megállapítása
a 80. §-hoz
A Javaslat meghatározza mely esetekben mikori és milyen árfolyamot kell figyelembe venni
az adó kiszámításához, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett.
a 81. §-hoz
A Javaslat meghatározza, hogy amennyiben import esetében az adó alapja külföldi
pénznemben kifejezett, a vámérték számításánál alkalmazott árfolyamot kell alkalmazni a
forintra történő átszámításhoz.
V.	Fejezet
Adó mértéke
a 82-83. §-okhoz
A Javaslat által alkalmazott adókulcs struktúra alapján, a normál adómérték 20%, míg a
kedvezményes kulcs 5%. Tartalmazza a Javaslat továbbá azon, a 20% és 5%-os
adómértékekhez tartozó százalékértékeket is, melyek a bruttó összeg adótartalmának
kiszámításához szükségesek.
a 84. §-hoz
A fizetendő adó mértékét főszabály szerint az ügylet tényállásszerű megvalósulásának, vagyis
teljesítésének időpontjában érvényes adómérték határozza meg. Főszabály alóli kivételként
jelöl meg a Javaslat olyan ügyleteket, amelyek esetében a fizetendő adó legkorábbi
követelhetőségének időpontja az ügylet teljesítésének időpontjától eltér. Ezen esetekben
ugyanis előfordulhat, hogy a fizetendő adó legkorábbi követelhetőségének és az ügyelet
tényállásszerű megvalósulásának időpontjában jogszabályváltozás következtében ugyanazon
ügyletre eltérő adómértékek alkalmazandók. Közösségen belüli beszerzés, előleg fizetése,
fordított adózás, valamint a termékimport Javaslat által meghatározott eseteiben tehát az
alkalmazandó adómérték tekintetében a fizetendő adó legkorábbi követelhetőségének
időpontját kell irányadónak tekinteni.
VI.	Fejezet
Adó alóli mentesség
- 130 -
Adó alóli mentesség a tevékenység közérdekű jellegére tekintettel
a 85. §-hoz
A Javaslat taxatív felsorolást adva, egyes közérdekű - alapvetően társadalmi közös
fogyasztásként megvalósuló - tevékenységeket adómentességben részesít. A Javaslat
értelmében azonban csak a rendelkezés szerinti konkrét ismérvekkel meghatározott személy,
szervezet által végzett ilyen tevékenység minősül adómentesnek. A közszolgáltató személyére
adott definíció egyrészt nevesíti a tevékenységet folytató szervezeteket. Másrészt szervezeti
formától függetlenül a Javaslat értelmében közszolgáltatónak minősülnek azok a személyek,
szervezetek, amelyek a tevékenységüket társadalombiztosítási, vagy egyéb kötelező
biztosítási jogviszony alapján végzik, illetőleg a Javaslatban foglalt feltételekkel az egyéb
non-profit jellegű szervezetek is
Adó alóli mentesség a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel
a 86. §-hoz
Az irányelv preambulumának 35. pontjában foglaltak szerint annak érdekében, hogy a
tagállamok egységes módon tudják beszedni a saját forrásokat, egységes (közös) felsorolást
kell alkotni az adómentességekről. A Javaslat ezért az irányelvvel összhangban felsorolja
azokat tevékenységeket, így többek között azokat a pénzügyi és biztosítási szolgáltatásokat,
amelyek adómentesek
Az Európai Bíróság esetjoga értelmében a tárgyi adómentes tevékenységeket (így a pénzügyi
és biztosítási szolgáltatásokat is) egyrészt megszorítóan kell értelmezni, mivel azok kivételt
jelentenek azon főszabály alól, melynek értelmében az adóalany által teljesített ügyletekre
áfát kell felszámítani. Másrészt szintén az Európai Bíróság esetjogából következően ezek az
adómentességek a közösségi jog független koncepcióját képezik, melyeket az áfa irányelv
főszabálya, fő elvei alapján kell értelmezni, azoknak önálló közösségi jogi értelme van.
Mindezekből következően ezen adómentességeket nem lehet a nemzeti, ágazati
jogszabályokban meghatározott definíciók szerint értelmezni, hiszen azok tagállamonként
eltérőek lehetnek. Ez utóbbi azt is eredményezné, hogy az adómentességek hatálya eltérő
lenne tagállamonként, mely egyrészt versenytorzuláshoz, másrészt a saját források eltérő
megállapításhoz vezetne.
Ahol az irányelv, így a Javaslat kifejezetten nem támasztja feltételül, hogy az adott
tevékenység mely (milyen) adóalany által történő végzése eredményez adómentességet, ott az
adómentességnél nem az a meghatározó, hogy az adott tevékenységet ki végzi, hanem a
tevékenység jellege számít. Így példának okáért a hitelnyújtás alatt nem a hitelintézetekről és
pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben (Hpt.) meghatározottakat kell érteni, hanem az
olyan szolgáltatást, mely tartalmában megvalósítja a hitelezést (pénzkölcsönt), továbbá az
adómentességnek nem feltétele az sem, hogy a hitelezést a Hpt.-ben meghatározott, arra
feljogosított adóalany végezze.
A hitelnyújtás kapcsán megemlítendő továbbá, hogy léteznek olyan komplex ügyletek, mely
során az alapügylet (pl. termékértékesítés) mellett a teljesítésre kötelezett még egy önálló
hitelnyújtást is végez. Ilyen pl. a részletvétel, vagy a pénzügyi lízing, hiszen ilyen
konstrukcióban történő beszerzés esetén összességében többet kell fizetni, mintha a termék
árát a beszerzéskor azonnal kiegyenlítette volna a vásárló. Ez a többlet egy külön megítélendő
hitelnyújtás ellenértéke, feltéve hogy egyértelműen elkülöníthető egymástól a hitelügylet és az
alapügylet. Egyértelműen elkülöníthetőnek tekinthető az alapügylettől a hitelügylet például
abban az esetben, ha az alábbi feltételek együttesen fennállnak:
- 131 -
1.	Az alapügylet és a hitelügylet ellenértekéről az ügylet megkötésekor külön-külön
megállapodtak. Nem lehet utólag az ellenérteket megosztani az alapügylet és a hitelügylet
között.
2.	A hitelügyletről történő megállapodásban a kamatlábat is rögzítik.
3.	A két ügylet (alap- és hitelügylet) ellenérteket elkülönülten kell elszámolni.
Az alapügylet melletti hitelügylet ellenértékének tekinthető például a késedelmi kamat: tehát
az a kamat, melyet abban az esetben számítanak fel, ha a vevő, igénybevevő az
esedékességkor nem tud fizetni, és lehetővé teszik számára, hogy egy későbbi időpontban
fizessen. Ugyanakkor amennyiben a teljesítésre kötelezett a fizetései feltételek során
engedményt ad az esedékességnél korábbi fizetésért (skontó) és a vevő, igénybevevő él ezzel,
akkor adóalap csökkentésről van szó, és nem arról, hogy az igénybevevő nyújt hitelt a
teljesítésre kötelezettnek. Amennyiben a vevő csak az esedékességkor fizet, akkor nincs szó
arról, hogy a teljesítésre kötelezett hitelt nyújtott volna.
Szintén az Európai Bírósági értelmezésből adódóan az értékpapírokra vonatkozó ügylet alatt
azokat az ügyleteket kell érteni, melyek képesek arra, hogy a felek értékpapírokkal
kapcsolatos jogait és kötelezettségeit létrehozzák, megváltoztassák, vagy megszüntessék. Az
értékpapírokra vonatkozó ügyletek közvetítése nem foglalja magában azokat a
szolgáltatásokat, amelyek arra korlátozódnak, hogy a pénzügyi termékről információt
szolgáltassanak, valamint összegyűjtsék és továbbítsák a jegyzésre vonatkozó
formanyomtatványokat, az értékpapírok jegyzése nélkül.
A Javaslat a vonatkozó közösségi irányelv előírásaihoz igazodóan egységes szabályozást
vezet be továbbá az ingatlan-ügyletekre.
Ennek megfelelően az ingatlanok értékesítése és bérbeadása fő szabály szerint adófizetési
kötelezettséget nem keletkeztető, adómentes ügyletnek minősül, a vételár és a bérleti díjak
után adót felszámítani nem kell. Az ezen ügyletekhez kapcsolódó beszerzések input áfája
ugyanakkor - mivel e beszerzések nem adóköteles tevékenység érdekében hasznosulnak -
levonási tilalom alá esik.
A Javaslat - az irányelvvel összhangban - a fő szabály alól kivételeket is meghatároz. Ennek
értelmében az olyan beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek
az értékesítése, amelynek első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy
megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között
még nem telt el 2 év, minden körülmények között adóköteles ügyletnek minősül, amelyet áfa-
fizetési kötelezettség terhel. Ugyancsak kötelezően adómentes ügyletként kezeli a Javaslat az
építési telek (telekrész) értékesítését, továbbá a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás
nyújtásának és a közlekedési eszközök elhelyezésének, parkolásának biztosítására szolgáló
ingatlanok, az ingatlannal tartósan összekötött gépek, egyéb berendezések, valamint a széf
adóalany általi bérbeadását is. E kivételes, speciális jogügyletek tekintetében azonban -
adóköteles mivoltuk okán - a Javaslat biztosítja a hozzájuk tapadó beszerzésekre jutó input
áfa levonhatóságát.
a 87. §-hoz
Az irányelv rendelkezéseinek megfelelően a Javaslat előírja, hogy az adólevonási joggal
együtt nem járó adómentes tevékenységekhez beszerzett és azokhoz kizárólagosan használt,
illetve az egyéb speciális levonási tilalmak alá eső termékek értékesítése után nem kell adót
fizetni, ugyanakkor e termékekhez kapcsolódóan utólag sem érvényesíthető levonási jog.
Ez a szabályozás a továbbértékesítési célú termékbeszerzések esetén nem alkalmazandó.
Amennyiben ugyanis az egyébként levonási tilalommal érintett, de továbbértékesítési céllal
- 132 -
beszerzett terméket továbbértékesítik, akkor az áfa a beszerzés után levonható, az értékesítés
után pedig fizetendő tételként jelenik meg.
Adókötelessé tétel
a 88. §-hoz
A Javaslat 86. §-ában adómentes ügyletekként meghatározott ingatlan-értékesítések
tekintetében az adóalanyokat megilleti az a jog, hogy ezen értékesítéseiket adókötelessé
tegyék. Ez irányú választásuk esetén az értékesítés adókötelessé válik, amely után vagy az
értékesítő adóalany köteles áfát felszámítani, vagy - a fordított adózásra vonatkozó feltételek
megvalósulásakor - áthárított adó hiányában az ügyletet terhelő áfa-fizetési kötelezettségnek
közvetlenül a belföldön nyilvántartásba vett adóalany vevő tesz eleget. Az adófizetésre
kötelezett személyétől függetlenül fennáll, hogy az értékesítő adóalany az adókötelessé tett
ingatlan-értékesítéséhez kapcsolódó beszerzései tekintetében levonási jogot gyakorolhat.
Ugyanez a szabályozás érvényesül az ingatlan-bérbeadásokra is, azzal a különbséggel, hogy
az adókötelessé tett bérbeadással érintett bérleti díjak után minden esetben a bérbeadó köteles
áfát felszámítani, a fordított adózás jogintézménye ugyanis az ingatlan-bérbeadásra nem terjed
ki.
A Javaslat értelmében az adóalanynak lehetősége nyílik, hogy elkülönítetten csak az
értékesítéseit vagy csak a bérbeadásait tegye adókötelessé, de arra is, hogy az adó
felszámítását mindkét ügyletcsoportra együttesen alkalmazza. Azonban bármelyik lehetőség
mellett is dönt, a Javaslat szerint az említett ügyletcsoportokon belül eltérő adózási módot már
nem alkalmazhat (az ingatlan-értékesítésre, illetve -bérbeadásra választott adófizetési
kötelezettség tehát az adóalany által értékesített, illetve bérbe adott valamennyi ingatlanra
egyaránt kiterjed).
A Javaslat végül rendelkezik arról is, hogy amennyiben az értékesítő/bérbeadó adóalany az
említett választási jogával él, akkor e választásától a választásának évét követő ötödik naptári
év végéig nem térhet el.
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli értékesítése esetében
a 89-90. §-okhoz
A Közösség másik tagállamába irányuló termékértékesítés adómentes, ha az értékesített
termék igazoltan másik tagállamba kerül, és a vevő más tagállambeli adóalany, vagy nem
adóalany jogi személy, aki (amely) a saját tagállamában, ezen beszerzés után adófizetésre
kötelezett.
Nem vonatkozik azonban ez a szabály az alanyi adómentességet élvező adóalanyokra, mivel
az ő értékesítéseikre az alanyi adómentesség szabályait kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy
másik tagállamba irányuló termékértékesítésük után ugyan nem keletkezik adófizetési
kötelezettség, de adólevonási jog sem gyakorolható.
Új közlekedési eszköz Közösségen belülre történő értékesítése esetén kivétel nélkül a
célország szerinti adóztatás elve érvényesül, ezért ez esetben mindig a vevő az adófizetésre
kötelezett személy, függetlenül adójogi státusától, így ebben az esetben az eladó adómentes
értékesítést végez. Alanyi adómentes minőségben új közlekedési eszköz nem értékesíthető
belföldön kívülre. A jövedéki termékek értékesítése különleges jogállású adóalanyok és nem
adóalany jogi személyek számára akkor lehet adómentes, ha a jövedéki termék adójogi sorsát
- 133 -
a beszerző tagállamban rendezni kell, ott jövedéki típusú adófizetési kötelezettség keletkezik.
Az áfa fizetési kötelezettség ugyanis a jövedéki típusú adó fizetési kötelezettségre épül.
Amikor az adóalany a tulajdonában lévő terméket mozgatja a tagállamok között, az bizonyos
kivételek mellett termékértékesítésnek minősül. Ebben az esetben akkor adómentes a
termékértékesítés, ha egy másik tagállamban beszerzés jogcímén ez a termékmozgatás
adóköteles.
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli beszerzése esetében
a 91. §-hoz
A Javaslat az adómentes Közösségen belüli beszerzéseket szabályozza. Adómentes az a
Közösség másik tagállamából történő termékbeszerzés, amely adómentes lenne, ha azt
importból szereznék be. Ezen rendelkezés hiányában ugyanis a Közösség területén kívülről és
a Közösség másik tagállamából történő termékbeszerzés nem minden esetben részesülne
adózási szempontból egyenlő elbírálásban. Szintén adómentesség vonatkozik a Javaslat
értelmében azon másik tagállamból történő beszerzésekre, amikor a beszerzést terhelő áfa
visszatéríttetésére a külföldön nyilvántartásba vett adóalany beszerző jogosult lenne, továbbá,
ha a beszerzett termék belföldi értékesítése esetén mentes lenne az adó alól.
A Javaslat továbbá szabályozza az úgynevezett háromszögügyletek esetén az értékesítési lánc
második helyén álló adóalany beszerzését. Ez a beszerzés ugyanis adómentes lehet abban az
esetben, ha az azt követő termékértékesítés esetében az adót a vevő a saját tagállamában a
fordított adózás szabályai szerinti rendezi.
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli fuvarozása esetén
a 92. §-hoz
Eltérően a főszabálytól, az irányelvvel összhangban a Javaslat mentesíti az adó alól az ott
meghatározott területek közötti fuvarozást.
Adó alóli mentesség termék importja esetében
a 93-97. §-okhoz
Fő szabály szerint adómentes az a termékimport, amely vámmentes, az ettől eltérő eseteket a
Javaslat tételesen felsorolja, így szűk körben mentesítést ad olyan esetekben is, amelyekre
vámmentesség nem vonatkozik, illetve nem mentesít az adó alól bizonyos eseteket, amelyek
egyébként vámmentesek. Mentes a termékimport, ha az adott termék értékesítése mentes
lenne az adó alól, és azon termék importja, melyet a termék adómentes Közösségen belüli
termékértékesítése követ.
Utóbbihoz azonban bizonyos feltételeknek meg kell felelni, az importált termék ugyanis ilyen
esetekben belföldön nem hasznosítható, egy meghatározott időn belül el kell hagynia az
országot, az importálónak pedig - néhány kivétellel - adóbiztosítékot kell nyújtania.
Amennyiben az importáló Magyarországon nem letelepedett, az említett feltételek
teljesítéséhez pénzügyi képviselőt vehet igénybe. Az importálónak már az árunyilatkozat
megtételekor valószínűsítenie kell, hogy adómentes Közösségen belüli termékértékesítést fog
teljesíteni az importot követően. Speciális szabály, hogy a vámhatóság minden esetben
megállapítja az adót a vámeljárás során, annak megfizetését azonban egyúttal fel is függeszti,
kivéve, ha az importáló az adómentes importhoz szükséges előfeltételeket (pl.: adóbiztosíték,
árubemutatás) sem teljesíti.
- 134 -
Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan
a 98-102. §-okhoz
A Közösségen kívülre eladott és kifuvarozott termékek esetében az adó alóli mentességhez
szükséges, hogy a termék a vámhatóság által igazolt módon, az értékesítés
következményeként elhagyja a Közösség területét. A terméknek a teljesítés napját követő 90
napon belül ki kell lépnie harmadik országba. A külföldi utas részére eladott, és azt utas által
külföldre vitt termékek értékesítésének mentesítéséhez a Javaslat egyéb feltételeket rendel.
Mentesíti a Javaslat a külföldi megrendelő részére ingó terméken végzett munkát is,
amennyiben a termék a bérmunkát követően a vámhatóság által igazolt módon harmadik
ország területére kerül, továbbá egyes adómentes ügyletekhez, illetve nem szabadforgalomban
lévő termékekhez kapcsolódó szolgáltatásnyújtásokat.
Adó alóli mentesség nemzetközi közlekedéshez kapcsolódóan
a 103-104. §-okhoz
A Javaslat értelmében mentes az adó alól a Javaslat e helyén meghatározott vízi közlekedési
eszközök, valamint a kizárólag vagy túlnyomó részben a nemzetközi légi kereskedelmi
forgalomban résztvevő vállalkozás által használt légi közlekedési eszköz üzemeltetését,
fedélzeti ellátását szolgáló termék értékesítése, ezen közlekedési eszközök tartozékainak,
felszereléseinek értékesítése, bérbeadása, javítása, karbantartása, felújítása, valamint
üzemeltetésükhöz közvetlenül kapcsolódó egyéb szolgáltatások nyújtása.
a 105. §-hoz
A nemzetközi személyszállítás adómentességére vonatkozó derogáció értelmében, a külföldre
(Közösségen belülre és kívülre egyaránt) irányuló, illetve onnan induló személyszállítás
mentes az adó alól.
a 106. §-hoz
Adómentességet élvez a vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszköz fedélzetén helyben
elfogyasztható termékek ékesítése, ha az a Közösség területén végzett személyszállítás
tartalma alatt teljesül.
Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítésével azonos
megítélés alá tartozó ügyletek esetében
a 107. §-hoz
A Javaslat rögzíti a diplomáciai és konzuli képviseletek részére (hivatalos), illetve tagjaik
részére (magáncélú) termékértékesítések és szolgáltatás nyújtások utólagos visszatérítés
formájában megvalósuló adómentesítését. A Javaslat az irányelvvel összhangban rögzíti
továbbá a Magyar Köztársaság területén állomásozó más Észak-atlanti Szerződést aláíró
tagállam fegyveres ereje, polgári állománya, valamint az Észak-atlanti Szerződés valamely
más tagállamában állomásozó fegyveres erő (ide nem értve a Magyar Honvédséget) illetőleg
polgári állománya használatára szolgáló termékek értékesítésének, szolgáltatások nyújtásának
adómentesítését, ha ezek a közös védelmi erőfeszítés keretében tevékenykednek. Továbbá
mentes az adó alól az Egyesült Királyság Ciprus szigetén állomásozó fegyveres erejének
használatára szolgáló termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása. Az adómentesség
- 135 -
alkalmazhatóságának feltétele, hogy az értékesítés közvetlen következményeként a termékek
90 napon belül igazoltan elhagyják az ország területét, kivéve a Magyarországon állomásozó
Észak-atlanti Szerződést aláíró tagállam fegyveres ereje, polgári állománya, valamint a
Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként elismert szervezet és annak tisztviselője
felé történő termékértékesítéseket, abban az esetben, ha a szervezetet létrehozó -
jogszabályban kihirdetett - nemzetközi szerződés (székhelyegyezmény) kifejezetten így
rendelkezik. A szolgáltatásnyújtások tekintetében azonnali adómentesség csak a Magyar
Köztársaság által nemzetközi szervezetként elismert szervezet és annak tisztviselője - mint
igénybevevő - részére biztosítható, szintén abban az esetben, ha a mentesítést előíró
nemzetközi szerződés kifejezetten így rendelkezik. A többi esetben az adómentesség
biztosítása visszatérítés útján történik.
a 108. §-hoz
A Javaslat a Magyar Köztársaság területére delegált diplomáciai és konzuli képviselet, a
belföldi székhelyű, vagy belföldi képviselettel rendelkező nemzetközi szervezet, illetve
tagjainak adómentes beszerzéseire, szolgáltatás igénybevételeire vonatkozóan fogalmaz meg
korlátozó rendelkezéseket.
a 109. §-hoz
A Javaslat értelmében bármely állam központi bankja részére adómentesen értékesíthető
arany.
Adó alóli mentesség közvetítő tevékenység esetében
a 110. §-hoz
A Javaslat értelmében mentes az adó alól a levonási jog mellett adómentes, illetve a Közösség
területén kívül teljesített ügyletek más nevében és javára történő közvetítése. Ez alól kivétel,
tehát adóköteles az utas nevében és javára eljáró közvetítő által olyan szolgáltatás közvetítése,
mely a Közösség másik tagállamában teljesül.
Adó alóli mentesség a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységek
esetében
a 111-112. §-okhoz
Az irányelv alapján a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a nemzetközi
kereskedelemhez kapcsolódó meghatározott termékértékesítéseket és szolgáltatásnyújtásokat
levonási jog mellett mentesítsenek az adó alól. A Javaslat szerint az adómentesítés az
irányelvvel összhangban alapvetően a harmadik országból importált, de a Közösség területén
vámjogi szabad forgalomba nem bocsátott meghatározott vámjogi helyzettel bíró (pl. átmeneti
megőrzés, vámszabadterület), vagy vámeljárás (pl. aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás,
ideiglenes behozatal) hatálya alatt álló termékek értékesítésére, Közösségen belüli
beszerzésére, illetve ezen termékekhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozik.
a 113-116. §-okhoz
Az irányelv előírja, hogy a termékek nemzetközi forgalmához kapcsolódóan a közösségi és
nem közösségi árukra azonos adójogi elbánás vonatkozzon. Így a nem közösségi (még szabad
forgalomba nem bocsátott) termékek értékesítése, közösségi beszerzése esetén az
adómentességet akkor engedi alkalmazni a tagállamoknak, amennyiben azok a közösségi
- 136 -
termékek esetében is adómentességet biztosítanak meghatározott körülmények között. Ezáltal
a Javaslat levonási jog mellett mentesíti az adó alól azokat a termékértékesítéseket és
Közösségen belüli beszerzéseket, illetve közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásokat, melyekre a
Javaslatban szabályozott ún. adóraktározási eljárás alatt vannak. Az adóraktározási eljárásra
vonatkozó részletszabályokat is meghatározza a Javaslat.
Tekintettel arra, hogy az áfa bevételek a végső fogyasztási fázis során realizálódnak, az
irányelv nem teszi lehetővé olyan termékértékesítés adómentesítését, melyet közvetlenül
kiskereskedelmi forgalomba helyezés céljára szánnak egy kivétellel. Kivételesen a Javaslat
szerint adóraktározási eljárás alá lehet ugyanis helyezni azokat a termékeket, melyeket olyan
adóalany szerez be, aki (amely) azt a terméket a Közösség területén kívülre történő repülés
során a légi közlekedési eszköz fedélzetén tartózkodó utas ellátására szánja.
a 117. §-hoz
A Javaslat biztosítja a kettős adóztatás elkerülését, azáltal, hogy ha mind az import jogcímén,
mind az adott adómentesítésre okot adó eljárások hatálya alóli kikerülés miatt adófizetési
kötelezettség merül fel, akkor csak import jogcímén kell az adót megfizetni.
a 118. §-hoz
A Javaslat példálozó jelleggel meghatározza, hogy melyek azok a szolgáltatások, melyekre az
adómentesség vonatkozik.
VII.	Fejezet
Adó levonása
Adólevonási jog keletkezése és terjedelme
a 119. §-hoz
A Javaslat az adólevonási jog keletkezését főszabályként az adófizetési kötelezettség
keletkezéséhez - az előzetesen felszámított adónak megfelelő fizetendő adó megállapításának
időpontjához köti. A főszabály alóli kivételként a Javaslat rendelkezik arról, hogy az
egyszeres, a bevételi nyilvántartást vezető, vagy nyilvántartási kötelezettségének módosított
teljesítési szemléletben eleget tévő adóalanytól történő vásárláskor - amennyiben az
ellenértéket pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel, pénzhelyettesítő eszközzel
térítik meg - az adólevonási jog nem az ellenérték megfizetésével azonos időpontban, hanem
az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet teljesítésének időpontjában keletkezik.
a 120. §-hoz
Az adólevonási jog biztosítása az általános forgalmi adózásban az adóhalmozódás
kiküszöbölését szolgálja azáltal, hogy az adóalany saját adófizetési kötelezettségéből
levonhatja azt az előzetesen felszámított adót, amely az adóköteles termék értékesítéséhez és
szolgáltatás nyújtásához általa beszerzett termékhez, igénybevett szolgáltatáshoz kapcsolódik.
Az adó jellegéből következő főszabály, hogy, ha az adóalany nem, vagy nem teljes mértékben
az adóköteles gazdasági tevékenysége keretében, annak segítése érdekében használja fel a
terméket és a szolgáltatást, az adólevonási joggal nem, vagy csak részben élhet. A Javaslat
előzetesen felszámított, így levonható adónak minősíti azt az adót, amelyet az adóalanyra egy
másik adóalany - ideértve az eva-alanyt is - hárított át, a termék importjához kapcsolódóan
illetve az előleg részeként megfizetett adót, valamint azt, amit az adóalany saját maga
fizetendő adóként megállapított.
- 137 -
a 121. §-hoz
Az áfa-irányelv két alapvető típusú mentességet ismer: azon mentességet, amely mellett
biztosított az adólevonási jog is („valódi mentesség”), illetve amely nem jár együtt
adólevonási joggal („nem valódi mentesség”). Javaslat e rendelkezése a főszabály alóli
kivételként taxatívan felsorolja azokat az eseteket, amikor az adóalanyt annak ellenére
megilleti az adólevonás joga, hogy a termék felhasználása, a szolgáltatás igénybevétele nem
adóköteles ügylet érdekében történt. Ezek az ügyletek jellemzően az államhatáron átnyúló
tevékenységhez kötődnek, illetve azzal egy tekintet alá esnek. (Például idetartoznak azok a
külföldön teljesített ügyletek, amelyek belföldi teljesítése adóköteles lenne. Ilyen ügylet az a
Közösségen belüli termékértékesítés is, amikor a másik tagállami vevőnek keletkezik
adófizetési kötelezettsége a termék beszerzéséhez kapcsolódóan. A termék Közösségen
kívülre történő értékesítéséhez (exportjához), az ezzel egy tekintet alá eső diplomáciai,
konzuli képviseletek, nemzetközi szervezetek részére történő értékesítéshez, a nemzetközi
közlekedéshez, a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységekhez
kapcsolódó előzetesen felszámított adó is levonható. A kivételek közé tartozik egyes pénzügyi
szolgáltatások nyújtása is, amennyiben a szolgáltatás igénybevevője harmadik államban
telepedett le, vagy a szolgáltatás termékexporthoz kapcsolódik.)
a 122. §-hoz
A Javaslat értelmében az - egyébként nem adóalanyok esetében is - adóalanyiságot
eredményező üzletszerű, sorozatjellegű ingatlanügyletekhez, illetve az új közlekedési
eszközöknek a Közösség más tagállamába történő eseti jellegű értékesítéséhez kapcsolódó
előzetesen felszámított adó is levonható az e rendelkezésben foglalt korlátozásokkal.
Előzetesen felszámított adó megosztása
a 123. §-hoz
Fő szabály szerint adólevonási joggal csak az adóköteles ügyletekhez is köthető beszerzések
tekintetében lehet élni. A Javaslat ezért az adólevonásra jogosító és adólevonásra nem
jogosító tevékenységet egyaránt végző adóalanyokra előírja, hogy kötelesek elkülöníteni a
beszerzéseiket (illetve az arra jutó input áfákat) aszerint, hogy azok e tevékenységeik közül
melyik érdekében merülnek fel. Amennyiben az egyértelmű elkülönítésre azért nincs mód,
mert a beszerzések egyaránt szolgálják az adólevonásra jogosító és nem jogosító
tevékenységet is, akkor az érintett input áfának csak olyan mértékű, arányos részét lehet
levonásba helyezni, amilyen mértékben a beszerzés az adólevonásra jogosító tevékenységet
szolgálja. Az arányos megosztás részletszabályait a Javaslat 5. számú melléklete tartalmazza.
Adólevonási jog korlátozása
a 124. §-hoz
A Javaslat alapjául szolgáló irányelvből hiányzik azon kiadások részletes felsorolása, amelyek
adólevonásra nem jogosítanak, éppen ezért - az irányelv rendelkezésének megfelelően -
fenntarthatók azok a nemzeti jogszabályokban előírt korlátozások, amelyek egy tagállamban a
Közösséghez történő csatlakozás időpontjában hatályban voltak. A Javaslat ennek figyelembe
vételével a taxatíve felsorolt termékek és szolgáltatások esetében az adólevonási jogot kizárja,
vagy korlátozza, függetlenül attól, hogy azt az adóalany a gazdasági tevékenységéhez szerzi
be, veszi igénybe vagy sem.
- 138 -
Adólevonási jog korlátozása alóli kivételek
a 125-126. §-okhoz
Meghatározott felhasználási, hasznosítási cél teljesülése mellett az adólevonási tiltást vagy
korlátozást a Javaslat feloldja.
Adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételei
a 127-128. §-okhoz
A Javaslat az egyes ügylettípusokhoz részletesen meghatározza, hogy tárgyi feltételként
milyen okirat szükséges az adólevonási jog gyakorlásához. Az uniós szabályozással
összhangban a Javaslat lehetővé teszi, hogy az adóalanyok olyan régebbi beszerzéseik után is
levonásba helyezzék az előzetesen felszámított adót, amelyek időpontjában még nem
jelentették be tevékenységüket az adóhatóság felé, adószámmal még nem rendelkeztek. Ez a
lehetőség - főszabályként - természetesen csak az utólagos (visszamenőleges) bejelentkezés
(és az ehhez az adózás rendjéről szóló törvény szerint kapcsolódó visszamenőleges
adóalanyiság) és az egyéb feltételek megléte esetén áll fenn.
Új közlekedési eszköz Közösségen belüli, illetve építési telek és új ingatlanok sorozatjellegű
értékesítése önmagában adóalanyiságot keletkeztet. Az ilyen tevékenységet végző adóalanyok
levonási joga az értékesítéskor keletkezik, az értékesítéshez pedig jellemzően
kapcsolódhatnak olyan beszerzések, amelyek még az értékesítő adóalanyisága előtt merültek
fel. Az adólevonási jog gyakorlásához - visszamenőleges adóalanyiság nélkül - ezekben az
esetekben az adóalannyá válást megelőzően keletkezett okiratok (számlák) is
felhasználhatóak, amennyiben azokból egyértelműen megállapítható, hogy az értékesítő vagy
jogelődje nevére lettek kiállítva.
Adólevonási jog engedményezése
a 129-130. §-okhoz
Amennyiben az import során az adóalany közvetett vámjogi képviselővel jár el, úgy az import
áfa fizetésére a képviselő a kötelezett. Ennek ellenére a levonási jog az importáló adóalanyt
illeti meg és nem a közvetett képviselőt. A Javaslat lehetővé teszi, hogy abban az esetben, ha
az importáló teljes egészében levonásba helyezhetné az áfát, ha a terméket közvetlenül
importálná, akkor a képviselő gyakorolhatja az importáló helyett az import áfa levonási jogot
a Javaslatban meghatározott egyéb garanciális feltételek teljesítése esetén. Ugyanakkor
értelemszerűen az importáló nem gyakorolhat levonási jogot azon import áfa vonatkozásában,
melyet a képviselő helyezett helyette levonásba.
Amennyiben a képviselt személy nem vonhatja le teljes egészében, vagy egyáltalán nem
helyezheti levonásba az adott termékimport utáni áfát, nincs lehetőség a fent leírtak
alkalmazására. A képviselő az általa a képviselt személy helyett megfizetett import áfát nem
helyezheti levonásba, annak összegét már az áfa rendszerén kívül érvényesíti a képviselt
adóalannyal szemben.
Adólevonási jog gyakorlásának módja
a 131-133. §-okhoz
A Javaslat az adólevonási jog gyakorlásának szabályai rögzítésével biztosítja az általános
forgalmi adózásban az adóhalmozódás kiküszöbölését. A rendelkezés szerint az adott adó-
megállapítási időszakban az adóalany saját fizetendő adójából levonhatja az előzetesen
- 139 -
felszámított adót. Amennyiben negatív különbözet keletkezik, azt a következő adó-
megállapítási időszakban csökkentő tételként figyelembe veheti, vagy - a Javaslatban
rögzített feltételek teljesülése esetén - az állami adóhatóságtól visszaigényelheti.
A levonási jog érvényesítését követően az előzetesen felszámított adó összegében történő
változás (különbözet) figyelembe vételének módjáról a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a
változás következtében főszabályként nem kell alkalmazni az adózás rendjéről szóló törvény
szerinti önellenőrzési előírásait, a különbözet az aktuális adó-megállapítási időszakban
általában rendezhető. A Javaslatban taxatívan felsorolt esetekben azonban a különbözet előbb
vázolt rendezési módja sem alkalmazandó, mivel a felsorolt tényállások nem minősülnek az
előzetesen felszámított áfa összegét meghatározó tényezők utólagos változásának.
Tárgyi eszközre vonatkozó különös szabályok
a 134. §-hoz
A Javaslat e szakasza biztosítja, hogy a tárgyi eszköz - saját rezsis beruházás keretében
történő - előállításához kapcsolódó beszerzések input áfáját az egyébként adólevonásra nem
jogosító adómentes tevékenységet végző adóalany is levonásba helyezheti. A Javaslat e
levonási jog legkorábbi gyakorolhatóságának időpontját is rögzíti.
a 135. §-hoz
A Javaslat a saját vállalkozásban használt tárgyi eszközökre alapítható adólevonási jog
gyakorlására vonatkozóan speciális szabályokat ír elő. Ezek értelmében ingónak minősülő
tárgyi eszköz esetében a rendeltetésszerű használatbavétel időpontjától számított 5 éven,
ingatlannak minősülő tárgyi eszköz esetében pedig 20 éven belül az adóalany köteles a tárgyi
eszközre jutó input áfa tekintetében utólagos áfa-korrekciót elvégezni akkor, ha a levonható
adó összegét meghatározó tényezők a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételének
időpontjához képest jelentősen megváltoznak. Az utólagos korrekciót szükségessé tevő
változás mértékét, továbbá azt, hogy a korrekciós kötelezettséget melyik bevallási időszakban
kell elvégezni (az ebből fakadó adókülönbözetet pedig elszámolni), a Javaslat e
jogszabályhelyen szintén meghatározza.
a 136. §-hoz
A részben vagy egészben adólevonási jog fennállása mellett vásárolt tárgyi eszköznek a
Javaslat 135. §-ban meghatározott időszakon belüli értékesítéséhez a Javaslat e §-a speciális
adózási szabályokat társít. Ezek értelmében, ha a tárgyi eszköz említett feltételek szerinti
értékesítése adólevonásra jogosít, akkor a beszerzéskor részben le nem vont input áfa
időarányos része utólag levonhatóvá válik, amennyiben viszont adólevonásra nem jogosít,
akkor a beszerzéskor részlegesen vagy egészben levont input áfa időarányos része utólag le
nem vonhatóvá válik (és utóbbi esetben ennek megfelelően pótlólagos adófizetési
kötelezettséget keletkeztet).
Adólevonási jog felfüggesztése, elenyészése
a 137. §-hoz
A Javaslat az adózás rendjéről szóló törvény alapján alkalmazott adószám felfüggesztéssel
járó jogkövetkezményeket adaptálja és egyben specializálja az általános forgalmi adózás
területére. Az adószám felfüggesztése az adóalany számára azzal jár, hogy időlegesen, vagy
véglegesen elesik adólevonási jogának gyakorlásától. A joggyakorlás felfüggesztése
- 140 -
tartalmilag ezt jelenti, hogy az adóalany azon adómegállapítási időszakaiban, amelyek
részben vagy egészben a felfüggesztés időtartamába esnek egyáltalán nem állíthat be
levonható adót.
Az adólevonási jog gyakorlása a felfüggesztés megszüntetése után lehetséges, kivéve ha az
adóhatóság úgy szünteti meg az adószám felfüggesztését, hogy törli az adóalany adószámát,
ilyenkor ugyanis adólevonás már egyáltalán nem gyakorolható.
VIII.	Fejezet
Adófizetésre kötelezett
Adófizetésre kötelezett termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében
a 138-142. §-okhoz
Termék értékesítése vagy szolgáltatás nyújtása esetében főszabály szerint az kötelezett
adófizetésre, aki az ügyletet - saját nevében - teljesíti. A Javaslat az irányelvvel összhangban
több olyan esetet is ismer, amelyeknél az adót a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő
belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti.
Az egyik csoportba sorolhatóak azok az esetek, amikor a teljesítésre kötelezettnek a végzett
tevékenységével kapcsolatban belföldön nincs gazdasági célú letelepedése. A másik esetben
belföldi adóalanyok közötti ügyletben érvényesül a fordított adózás. A termékértékesítések
köréből így fordított adózás érvényesül például olyan ügyletek esetében, mint a hulladék
értékesítése, az adós és hitelező között a dologi biztosíték (pl. zálogtárgy) értékesítése,
felszámolási eljárás hatálya alatt álló adóalany egyes értékesítései, vagy azok az ingatlan
értékesítések (nem új beépített ingatlan, építési telek kivételével a földterület), amelyek
főszabály szerint tárgyi adómentesek ugyan, de az értékesítő adóalany adókötelezettséget
választottak rájuk.
Adófizetésre kötelezett termék Közösségen belüli beszerzése esetében
a 143. §-hoz
A Javaslat arról rendelkezik, hogy belföldön adófizetési kötelezettséget keletkeztető termék
Közösségen belüli beszerzése esetében ki köteles az adó megfizetésére.
a 144. §-hoz
Abban az esetben, ha a terméket másik tagállamból belföldre történő behozatalkor vevői
készletbe tárolták be, a termék Közösségen belüli beszerzése akkor valósul meg, amikor a
terméket a vevői készletből lehívják. Ez esetben ezen beszerzés után a vevői készletből
beszerző lesz az adófizetésre kötelezett.
Adófizetésre kötelezett termék importja esetében
a 145. §-hoz
Termékimport esetén a Javaslat az importálót jelöli meg az adófizetés kötelezettjeként.
Amennyiben az importáló helyett közvetett vámjogi képviselő jár el a vámeljárásban, az
adófizetési kötelezettség is őt terheli.
Adófizetésre kötelezett a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységek
esetében
- 141 -
a 146. §-hoz
A Javaslat értelmében levonási jog mellett adómentes azon a termék értékesítése, Közösségen
belüli beszerzése, mely meghatározott vámjogi helyzettel bír, vagy vámeljárás-, illetve
adóraktározási eljárás hatálya alatt áll. Abban az esetben, ha ezek az eljárások megszűnnek,
akkor az adómentesség már nem áll fenn. Ez esetben az adófizetésre az kötelezett, aki azt a
termékértékesítést, vagy Közösségen belüli beszerzést teljesíti, mely során ezek az eljárások
megszűnnek.
Az adóraktározási eljárás esetében a Javaslat ezen túlmenően előírja, hogy az adóraktár
üzemeltetője egyetemlegesen felelős az adó megfizetéséért az adófizetésre kötelezettel.
Számla kibocsátójának adófizetési kötelezettsége
a 147. §-hoz
A számla kibocsátása, abban áthárított áfa feltüntetése felelősséggel jár, hiszen az áthárított
áfa más adóalanyt adólevonásra jogosít. A Javaslat ezt a felelősséget úgy juttatja érvényre,
hogy mindenkit áfa-fizetésre kötelez, aki (amely) a számlában áthárított adót, felszámított
adómértéket tüntet fel. Amennyiben a számlakibocsátó adókötelezettségének elmulasztása
adóhatósági ellenőrzés során derül ki, úgy a számlakibocsátót az adó megfizetésére
adóhatósági határozat kötelezi, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítani tudja, hogy a számlát
jogosulatlanul állították ki a nevében (pl. ellopták a számlatömbjét).
Pénzügyi képviselő
a 148-149. §-okhoz
A Javaslat az Európai Unió valamely tagállamában nyilvántartásba vett azon adóalanyok
számára, amelyek belföldön gazdasági céllal nem telepedtek le, lehetővé teszi, hogy belföldön
teljesített termékértékesítésükre, vagy szolgáltatásnyújtásukra tekintettel keletkező adófizetési
kötelezettségüket - választásuktól függően - pénzügyi képviselő útján gyakorolják.
A Javaslat értelmében kötelező pénzügyi képviselő megbízása a harmadik országbeli
illetőségű adóalanyoknak, ha belföldön gazdasági céllal nem telepedtek le, de
Magyarországon teljesített ügyleteikre tekintettel adófizetési kötelezettségük keletkezik
A pénzügyi képviselő az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben foglaltaknak
megfelelően, megbízója nevében - több megbízó esetén elkülönítetten - teljesíti annak belföldi
adófizetési kötelezettségét, illetve gyakorolja adólevonási jogát.
Adófizetési kötelezettség egyéb esetei
a 150. §-hoz
A Javaslat értelmében az áthárított adó összegének erejéig kezesi felelősség terheli az
adóalanyt, ha beszerzés, igénybevett szolgáltatás ellenértékét az eladó (szolgáltatásnyújtó)
felé nem fizette meg. Az eladó pont azért nem tudja adófizetési kötelezettségét teljesíteni,
mert a fizetendő áfa fedezetét nem kapta meg. Ilyenkor megfelelő eljárási rend szerint az adó
fedezetét az adóhatóság a kezesként megjelölt vevőtől is követelheti. Ugyanez az előírás
akkor is, ha az ellenérték megfizetettnek minősül ugyan, de azt túlnyomórészt nem
készpénzzel, készpénz-helyettesítő eszközzel egyenlítették ki. Ekkor ugyanis hiába van az
adófizetésre kötelezettnek az ellen értékre tárgyiasult fedezete (pl. ingatlan), amíg azt nem
tudja pénzzé tenni, továbbra sem tudja az adót megfizetni.
- 142 -
a 151-152. §-okhoz
A Javaslat az adó megfizetéséhez egyetemleges felelősséget rendel az ún. láncértékesítési
ügyletekben, illetve a közvetített szolgáltatások esetében. Az első esetben a termék többször
gazdát cserél, miközben egyszer fuvarozzák el, úgy hogy az értékesítési lánc első
szereplőjétől a végső vevőhöz kerül. Adócsalási technikát hiúsít meg a Javaslat azzal, hogy
az adó az értékesítési lánc minden szereplőjétől követelhetővé válik. Az adó megfizetéséért az
egyetemleges felelősség akkor áll fenn, ha láncügyletben, szolgáltatás közvetítésben
közreműködő adóalanyok belföldön nyilvántartásba vett (vagy belföldi nyilvántartásba vételre
kötelezett) adóalanyok, és az ügylet más szereplőjével kapcsolt vállalkozásban áll. A kezesi
felelősség, illetve egyetemleges felelősség még akkor is fennáll, ha az erről szóló adóhatósági
határozat kézhezvételét követően szűnik meg a kezességet megalapozó ok (az ellenértéket
időközben megfizették), de az adót a központi költségvetés felé még mindig nem fizették
meg.
IX.	Fejezet
Adó megállapítása
a 153. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy az általános forgalmi adót főszabályként önadózással kell
megállapítani.
a 154. §-hoz
A Javaslat szerint az is adóalanyiságot keletkeztet, ha egyébként nem adóalanyi minőségében
eljáró személy, szervezet sorozatjelleggel építési telket, vagy 2 évnél nem régebbi beépített
ingatlant értékesít. Ez esetben az adót az állami adóhatóság állapítja meg.
A Javaslat értelmében regisztráció adó köteles új közlekedési eszköz nem adóalany jogi
személy és magánszemély, nem adóalany szervezet általi Közösségen belüli beszerzése esetén
az áfát a vámhatóság veti ki. Tekintettel arra, hogy a regisztrációs adót is a vámhatóság szedi
be, és ebben az esetben nem adóalanyokról van szó, az adó vámhatóság általi beszedése
egyszerűbb és biztonságosabb.
a 155-156. §-okhoz
A termékimport után fizetendő adót főszabály szerint a vámhatóság állapítja meg és veti ki,
azonban azon adóalanyok, akik (amelyek) megfelelnek a Javaslatban meghatározott
feltételeknek, kérhetik, hogy részükre a vámhatóság az import áfa önadózással történő
rendezését engedélyezze. Tekintettel arra, hogy az import áfa önadózással történő rendezése
alapvetően likviditási szempontból kedvezőbb az adóalany számára, az engedélyezés feltételei
között a Javaslat alapvetően az adóalany tevékenységének jellegéből fakadó okokat ismer el.
A Javaslat rögzíti az engedélyhez szükséges alanyi és a tárgyi feltételeket, rendelkezik az
engedély időbeli hatályáról és a visszavonásának esetéről.
A Javaslat szerint meghatározott feltételek mellett adómentes az a termékimport, mely során a
termék Magyarországtól eltérő tagállamba kerül. Az adómentesség feltételeinek igazolása
azonban időben csak később következnek be, mint ahogy a termékimport megtörténik. Ezért
az adót a vámhatóság ez esetben is megállapítja, azonban egyúttal rendelkezik annak
felfüggesztéséről.
a 157. §-hoz
- 143 -
A Javaslat rendezi, hogy amennyiben az importáló közvetett vámjogi képviselővel jár el,
közülük melyikük önadózásra vonatkozó engedélye mérvadó az adófizetés rendezésének
módjánál. Így amennyiben a közvetett vámjogi képviselő saját jogán rendelkezik az import
áfa önadózással történő rendezésére vonatkozó engedéllyel, az import áfát bevallja,
függetlenül attól, hogy a megbízónak van-e az önadózásra vonatkozó engedélye vagy sem.
Amennyiben a képviselőnek nincs saját jogán az import áfa önadózással történő megfizetésére
engedélye, az import áfát a vámhatóság veti ki, ebben az esetben szintén irreleváns, hogy a
képviselt személynek van-e önadózásra vonatkozó engedélye.
a 158. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy azokban az esetekben, ahol az adófizetési kötelezettség nem az
általános szabályokból következik, hanem helytállási jellegű, az adót az adóhatóság állapítja
meg. Kivétel ez alól, ha az adófizetési kötelezettség azért áll be, mert valaki áthárított adót
tüntetett fel a számlán. Ez utóbbi esetben, ha a számlán teljesítésre kötelezettként feltüntetett
személy, szervezet belföldön nyilvántartásba vett adóalany, akkor az adót önadózással
rendezi, feltéve, hogy az áfa jogállása alapján tőle adó fizetése egyébként követelhető.
X.	Fejezet
Számlázás
Számla kibocsátási kötelezettség
a 159. §-hoz
A Javaslat értelmében a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a belföldön, a Közösségen
belül, valamint harmadik országban teljesített termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a
törvényben meghatározott adattartalommal számlát köteles kibocsátani. A termékértékesítés,
szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően átvett pénzösszegről (előleg), ha az előleg
folyósítója adóalany minden esetben számlát kell kibocsátani, ha pedig az előleg nem
adóalanytól származik, úgy az előleg átvételét csak a vevő kérésére kell számlával kísérni.
a 160-162. §-okhoz
A számlát főszabály szerint az eredeti kötelezett bocsátja ki, de helyette és nevében azt
meghatalmazott is teljesítheti. A meghatalmazást - amely lehet eseti vagy általános érvényű -
közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. A számla kiállítását csak
egyetlen meghatalmazott teljesítheti még akkor is, ha a kötelezettől több személy kapott erre
megbízást.
a 163. §-hoz
A Javaslat a számla kibocsátását határidőhöz köti. A Javaslat szerint a számlát a teljesítéskor,
de legkésőbb az attól számított 15 napon belül ki kell bocsátani.
a 164. §-hoz
A Javaslat lehetővé teszi, hogy ugyanazon eladó és ugyanazon vevő közötti rendszeres
gazdasági kapcsolat bizonylatolását gyűjtőszámlával teljesítsék. A Javaslat értelmében a
kibocsátóra vonatkozó adó-megállapítási időszak végén ugyanazon személy, szervezet felé
kibocsátandó számlák gyűjtőszámlában is összefoglalhatók, feltéve, hogy a felek erről írásban
megállapodnak. A gyűjtőszámla kibocsátásáról az adó-megállapítási időszak utolsó napján, de
legkésőbb az ettől számított 15 napon belül kell gondoskodni.
- 144 -
Számla kibocsátási kötelezettség alóli mentesülés
a 165. §-hoz
Az adóalany tárgyi adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása tekintetében mentesül
a számlakibocsátás alól. Ilyenkor bizonylatadási kötelezettségének bármely számviteli
elszámolásra alkalmas bizonylattal eleget tehet. Ugyancsak mentesül a számlakibocsátás alól
az adóalany akkor, ha a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást nem adóalany, illetve nem
jogi személy vevő részére teljesíti, és az ellenértéket készpénzzel kiegyenlítő vevő a számlát
nem kéri. Az ún. távértékesítési ügyletben, illetve Közösségen belüli adómentes értékesítési
ügyletben a számlaadás alól mentesülni nem lehet.
Nyugta-kibocsátási kötelezettség
a 166. §-hoz
Ha nem adóalany, illetve nem adóalany jogi személy felé történik az értékesítés,
szolgáltatásnyújtás, úgy azt elegendő nyugtával, pénztárgép használatra kötelezettek körében
pedig gépi nyugtával kísérni. A Javaslat értelmében az adóalany választhat olyan megoldást
is, hogy kivétel nélkül minden vevőjének nyugta helyett számlát ad. Ha az adóhatóság felé ezt
előzetesen bejelenti, úgy mentesül a gépi nyugtaadás kötelezettsége alól, vagyis nem kell
pénztárgépet használnia.
Nyugta-kibocsátási kötelezettség alóli mentesülés
a 167. §-hoz
Sem kézi, sem pedig gépi nyugtát nem kell kibocsátani sajtótermék értékesítéséről, valamint
kezelőszemélyzet nélküli automatából történő termékértékesítésről (pl. étel, ital, stb.
értékesítése automatából) és szolgáltatásnyújtásról (pl. autópálya használat, parkolás
biztosítása a társaság honlapjáról elérhető elektronikus szolgáltatás útján, vagy
mobiltelefonról leadott, arra visszaigazolt üzenettel).
Számla fogalma
a 168-173. §-okhoz
A terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany adószámát a Javaslat szerint csak
akkor kötelező feltüntetni a számlában, ha a fordított adózás értelmében megrendelőként ő az
adófizetésre kötelezett, illetve ha Közösségen belüli értékesítést teljesítenek részére. A
tervezet továbbra is csak a minimális adattartalmat rögzíti, így a számla kibocsátója - saját
döntése szerint - ennél bővebb adattartalommal is kibocsáthatja a számlát.
A Javaslat meghatározza a helyesbítő számla, illetve a nyugta adattartalmát is. Az irányelvvel
összhangban minden olyan sorszámozott, a kibocsátó és a címzett adatait tartalmazó okirat
számlának minősül, amely a rajta feltüntetett sorszámú számla adatait módosítja. A
bizonylaton a módosítás számszerűsített hatását is szerepeltetni kell. A gyűjtőszámlában
tételesen kell feltüntetni az egyes ügyletek adóalapját, adómértékét, illetve az adómentes
ügyleteket. Amennyiben az adó alapjának megállapításához szükséges adat, illetve az
áthárított adó külföldi pénznemben van kifejezve, az áthárított adót forintban is fel kell
tüntetni a számlában.
Megjelenési forma
- 145 -
a 174. §-hoz
A számla papíros alapon és elektronikus úton bocsátható ki. A nyugta megjelenési formája
viszont kizárólag papíros alapú lehet. A nyugta ugyanis a nem adóalany vevők felé történő
készpénzes értékesítés bizonylata, és az csak olyan formát ölthet, ami átadható.
Elektronikus úton kibocsátott számlára vonatkozó szabályok
a 175. §-hoz
Elektronikus számla kétféle módon bocsátható ki: az elektronikus aláírás rendszerében és az
elektronikus adatcsere rendszerében, az ún. EDI-rendszerben. Az első esetben az elektronikus
számla adattartalmának sértetlenségét az elektronikus aláírásról szóló törvény szerinti
fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel kell biztosítani. Az elektronikus
számlával szemben támasztott követelmények teljesítéséhez ilyenkor egy külön aláírás
szolgáltató adóalany közreműködése szükséges. A második esetben, az EDI rendszerben csak
eladó és a vevő között zajlik az elektronikus adatcsere, nincs szükség harmadik
közreműködőre. Az elektronikus úton előállított és elküldött számlák kontrolljaként ilyenkor a
havi rendszerességgel készítendő összesítő jelentés szolgál, melyet a számlakibocsátó papír
alapon küld meg vevőjének. Az EDI-rendszerben történő elektronikus számlázás
alkalmazásáról a feleknek előre, írásban meg kell állapodniuk.
Számla adattartalmára vonatkozó egyszerűsítés
a 176. §-hoz
A számla egyszerűsített adattartalma azt jelenti, hogy nem kell adóalapot, áthárított
adóösszeget feltüntetni a számlában, elegendő az adóval növelt ellenérték és a „felülről
számított százalékérték” feltüntetése. Egyszerűsített adattartalommal bocsátható ki a számla a
teljesítést megelőzően beszedett előlegről, valamint akkor is, ha a termékértékesítés,
szolgáltatásnyújtás teljesítési helye másik tagállam vagy harmadik ország területén található.
Számlázásra vonatkozó egyéb szabályok
a 177-178. §-okhoz
A számlára nézve más törvény is megállapíthat rendelkezéseket, de a számla aláírását sem ez,
sem pedig más törvény nem írhatja elő. A számla, nyugta - főszabály szerint - magyar
nyelven állítandó ki, de a vevő, igénybevevő előzetes írásos beleegyezésével bármely élő
idegen nyelven is kiállítható. Az utóbbi esetben a kibocsátó saját költségén köteles
gondoskodni a bizonylat hiteles magyar nyelvű fordításáról, ha az adóhatóság azt ellenőrzés
során megköveteli.
XI.	Fejezet
Adónyilvántartás
Okiratok megőrzése
a 179. §-hoz
A Javaslat a hatálya alá tartozó adóalanyok számára jogszabály eltérő rendelkezése hiányában
az adó megállapításhoz való jog elévüléséig kötelezővé teszi az adó megállapítás alapjául
- 146 -
szolgáló általuk, vagy nevükben kibocsátott okiratok másodlati, valamint eredeti, illetve
eredeti példány hiányában a hiteles másolati példányának megőrzését. Az adóalany okirat
megőrzési kötelezettségét egyebekben az adózás rendjéről szóló törvény rendezi.
Adónyilvántartásra vonatkozó általános szabályok
a 180-181. §-okhoz
A Javaslat az adózással összefüggő kötelezettségek teljesítésének, valamint jogok
gyakorlásának ellenőrizhetővé tétele érdekében rendelkezik az adóbevallás alapjául szolgáló
nyilvántartás folyamatos, megfelelően részletezett és rendszerezett vezetéséről. Példálózó
felsorolást tartalmaz azon ügyletekről, amelyek keretében a termékekre vonatkozó tételes
mennyiségi, illetve megfelelően részletezett nyilvántartás vezetésének van helye.
Tételes mennyiségi nyilvántartás vezetését írja elő például az adóalany tulajdonában lévő
termékek a Közösség más tagállamába történő kiviteléről ideiglenes használat, illetve
megmunkálás céljából. Megfelelően részletezett nyilvántartást kell vezetni a Javaslat szerint a
Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany által belföldre továbbított
termékekről, amennyiben azokat megmunkálás, vagy szakértői értékelés céljából adták fel,
vagy fuvarozták el belföldre szóló rendeltetéssel. Az adónyilvántartással kapcsolatos egyéb
kötelezettségeket a számvitelről, valamint az adózás rendjéről szóló törvény rendezi.
Vevői készletre vonatkozó különös szabályok
a 182-183. §-okhoz
Különös nyilvántartási szabályokat ír elő a Javaslat a vevői készletben lévő termékek adójogi
sorsának ellenőrizhetősége érdekében.
A Közösség valamely más tagállamában vevői készletet fenntartó adóalany adó-megállapítási
időszakonként folyamatosan mennyiségi nyilvántartást köteles vezetni a vevői készlet céljára
továbbított termékekről.
Tételes leltárt kell készíteni a vevői készlet létesítésének, megszüntetésének napjára és az
adóalany üzleti évének mérlegfordulónapjára vonatkozóan.
Folyamatos mennyiségi nyilvántartást köteles vezetni a beszerző a más tagállamban
nyilvántartásba vett adóalany által belföldön létesített vevői készletből beszerzett termékekről.
XII.	Fejezet
Adó bevallása, megfizetése és visszaigénylése
a 184-185. §-okhoz
A Javaslat e jogszabályhelyeken rögzíti - az Art-t háttérjogszabályként meghivatkozva - az
adó elszámolásának (bevallásának) kötelezettségét és módját, valamint az adó megfizetésének
időpontját/esedékességét.
a 186. §-hoz
A Javaslat e helyen rögzíti azokat a feltételeket, amelyek teljesítése esetén az adóalany a
fizetendő áfa és a levonható input áfa negatív különbözeteként adódó adóösszeget
visszaigényelheti.
A Javaslat értelmében a visszaigénylés kérelemre történhet, a visszaigénylési jog megnyílása
pedig az egyes adómegállapítási időszakokban realizált negatív adókülönbözetnek - az
- 147 -
adóalanyok bevallás-gyakorisága alapján differenciált módon meghatározott - nagyságától
függ. A ténylegesen kiutalható adó összegét ugyanakkor csökkenti a meg nem fizetett
beszerzésekre jutó áfa összege, amelyet az adóalany a soron következő időszak fizetendő
áfájának összegét csökkentő tételként vehet figyelembe. E megfizetettségi feltételt azonban
kizárólag csak az adó áthárításával járó ügyletekre kell alkalmazni, a termék Közösségen
belüli beszerzésére, a termékimportra, a fordított adózás alá eső ügyletekre, valamint az olyan
szolgáltatásokra, ahol a szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett, nem.
A fő szabálytól eltérően olyan esetekben is lehetőség nyílhat a tárgyidőszaki negatív
adókülönbözet visszaigénylésére, ha annak összege a meghatározott értékhatárok alatt marad.
Az adóalany e lehetőséggel akkor élhet, ha a tárgyidőszakot közvetlenül megelőző bevallási
időszak(ok)ban is negatív áfa-különbözetet realizál, és ezek göngyölített összege a
tárgyidőszakban éri el, vagy haladja meg a fő szabály szerint megállapított összeghatárokat.
A Javaslat speciális előírásokat tartalmaz az adóalanyok megszűnésének egyes eseteire is.
Amennyiben jogutódlás nélküli megszűnés történik, akkor a megszűnő, záróbevallásában
negatív adókülönbözetet bevalló adóalany ezt az összeget minden feltétel nélkül
visszaigényelheti. Ezzel szemben, ha jogutódlással történő megszűnés esete áll fenn, a
megszűnő adóalany a záróbevallásában szereplő negatív áfa-különbözetet kizárólag csak a fő
szabályok szerinti feltételek teljesítése mellett igényelheti vissza. Ha ezeket a feltételeket nem
teljesíti, úgy a negatív adókülönbözet feletti rendelkezési jog a jogutódra száll át (a jogutód
lesz az, aki a különbözetet a visszaigénylésre vonatkozó feltételek teljesítése mellett
visszaigényelheti, vagy a soron következő adó-megállapítási időszakában fizetendő adót
csökkentő tételként figyelembe veheti).
MÁSODIK RÉSZ
KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK
XIII.	Fejezet
Alanyi adómentesség
a 187. §-hoz
A Javaslat e §-a tartalmazza az alanyi adómentesség speciális jogintézményének legfőbb
ismérvét, miszerint az alanyi adómentes státuszt választott adóalany fő szabály szerint áfa
fizetésére nem kötelezett, ugyanakkor adólevonási jog sem illeti meg. A Javaslat
meghatározza azt az adóalanyi kört is, aki e speciális jogi státusz választására jogosult.
a 188. §-hoz
E § határozza meg az alanyi adómentesség választására jogosító egyéb feltételeket, így
például az alanyi adómentesség értékhatárát. A Javaslat taxatíve nevesíti azokat az ügyleteket
is, amelyek ellenértéke a jelzett értékhatárba nem számítandó be.
a 189-190. §-okhoz
A Javaslat egyrészt az évközben adóalannyá váló adózóknak megengedi - az adóalanykénti
nyilvántartásba vétel időpontjával egyidejűleg - az alanyi adómentes státusz évközbeni
választását, másrészt egyetemlegesen meghatározza, hogy az alanyi adómentes státusz
választása mely időpontig szól.
a 191. §-hoz
E § az alanyi adómentesség megszűnésének eseteit határozza meg, továbbá rendelkezik arról
is, hogy amennyiben az alanyi adómentesség az e státusz választására jogosító értékhatár
- 148 -
túllépése miatt szűnik meg, akkor az adóalany a megszűnés évét követő második naptári év
végéig nem választhat újból alanyi adómentességet.
a 192. §-hoz
E § az alanyi adómentességet választott adóalany nyilatkozattételi kötelezettségéről
rendelkezik.
a 193-194. §-okhoz
A Javaslat taxatíve nevesíti azokat az ügyleteket, amelyek után az alanyi adómentes
státuszban lévő adóalany - szemben a fő szabállyal - mégis adófizetésre kötelezett. Itt kerül
rögzítésre az is, hogy az alanyi adómentesség időszakát megelőzően keletkezett input áfáit az
adóalany az alanyi adómentes időszakában is korrigálhatja.
a 195. §-hoz
E § egyrészt meghatározza, hogy az alanyi adómentességet választott adóalany az alanyi
adómentesség időszaka alatt keletkezett input áfákat nem helyezheti levonásba, másrészt
nevesíti az ezen fő szabály alóli kivételeket.
a 196. §-hoz
E § egyrészt meghatározza, hogy az alanyi adómentesség időszaka alatt keletkezett input áfák
összege utólag, egy már nem alanyi adómentes időszakban sem helyezhető levonásba,
másrészt nevesíti az ezen fő szabály alóli kivételeket.
XIV.	Fejezet
Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályok
Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany jogállása
a 197. §-hoz
A Javaslat értelmében különleges jogállású az a belföldi mezőgazdasági termelő, aki (amely)
a 2004. évi XXXIV. törvény szerint mikro- és önálló vállalkozásnak minősül. A hivatkozott
törvény előírásai értelmében mikrovállalkozás az, melynél a foglalkoztatottak száma 10 főnél
kevesebb, és a vállalkozás éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió
eurónak megfelelő forintösszeg. Önálló vállalkozás az, amely a hivatkozott törvény előírásai
szerint nem minősül partner vagy kapcsolt vállalkozásnak. Az őstermelő is lehet különleges
jogállású, ha megfelel az előbbi előírásoknak függetlenül attól, hogy nem tartozik a
hivatkozott törvény hatálya alá. A mezőgazdasági termelő kivételes jogállása addig állhat
fenn, amíg a törvényi előírásoknak megfelel, illetve amíg saját elhatározásából meg nem
változtatja azt. A jogállás megváltoztatását követő második adóév végéig a különleges
jogállásba visszatérni nem lehet.
a 198-199. §-okhoz
Mezőgazdasági tevékenység a vonatkozó mellékletben felsorolt termékek termelése,
feldolgozása, értékesítése és az ugyanott nevesített szolgáltatások - saját eszközökkel történő
-	nyújtása olyan adóalany részére akitől, amelytől a termelő, szolgáltatásnyújtó kompenzációs
felár megtéríttetésére tarthat igényt. A Javaslat értelmében a különleges jogállás alá tartozó
mezőgazdasági termelő áfa-fizetésre nem kötelezett, a beszerzéseit terhelő előzetesen
felszámított áfa levonására nem jogosult.
- 149 -
Kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény
a 200. §-hoz
A Javaslat szerinti mezőgazdasági különleges jogállású adóalany az e Javaslat 7. sz.
mellékletében meghatározott mértékű kompenzációs felárra tarthat igényt ha a termék vevője
vagy a szolgáltatás igénybe vevője belföldön, illetve a Közösség más tagállamában vagy
harmadik országban nyilvántartásba vett adóalany. A kompenzációs felárat a termék,
szolgáltatás adóalany vevője téríti meg a mezőgazdasági termelő részére.
Kompenzációs felár megállapítása és áthárítása
a 201. §-hoz
A Javaslat rögzíti a kompenzációs felár mértékét, illetve megállapításának módját.
a 202. §-hoz
A Javaslat szabályozza a bizonylat kiállításának módját belföldi adóalany felé történő
értékesítés és egyéb személy, szervezet felé történő értékesítés esetére. Ha a különleges
jogállású mezőgazdasági termelő belföldön nyilvántartásba vett (nem különleges jogállású)
adóalany felé értékesít, nyújt szolgáltatást, úgy értékesítését, szolgáltatásnyújtását a beszerző
(igénybevevő) által kibocsátott felvásárlási okirat kíséri. Ilyenkor a termék átadóját
bizonylatadási kötelezettség nem terheli. A Javaslat meghatározza a felvásárlási okirat
adattartalmát. Ha viszont az értékesítés nem belföldi adóalany felé történik, úgy a
mezőgazdasági termelőnek a bizonylatot - a számlára vonatkozó előírások értelemszerű
alkalmazásával - magának kell kibocsátania. Ilyenkor egyéb kötelező adatok mellett adóalap
helyett a kompenzációs felár alapját, adómérték helyett a kompenzációs felár mértékét,
áthárított adó helyett az áthárított kompenzációs felárat kell feltüntetnie. A felvásárlási okirat
tekintetében az egyszerűsített adattartalmú számlára, előleg-számlára, gyűjtőszámlára,
valamint a számla kiállításának átvállalására vonatkozó előírások nem alkalmazhatók.
Kompenzációs felár előzetesen felszámított adóként történő figyelembevétele
Előzetesen felszámított adó levonása, visszaigénylése
a 203-204. §-okhoz
A felvásárlási jegyen feltüntetett kompenzációs felár az adóalany vevőnél (szolgáltatást
igénybe vevőnél) előzetesen felszámított adóként vehető figyelembe. A levonási jog abban az
adó-megállapítási időszakban érvényesíthető, amelyben a mezőgazdasági termék, szolgáltatás
adóalany vevője a kompenzációs felárral növelt ellenértéket a termék átadójának (a
szolgáltatás nyújtójának) maradéktalanul megfizeti. A részkifizetés nem jogosít adólevonásra,
még a részkifizetésben foglalt kompenzációs felár erejéig sem. A külföldi adóalany vevő
pedig az általa megfizetett kompenzációs felárra adó-visszatérítési igényt alapíthat.
XV.	Fejezet
Utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó különös szabályok
Fogalom-meghatározások
Teljesítés helye
a 205-208. §-okhoz
A Javaslat szerint a különös adózási szabályok vonatkoznak az utazásszervező szolgáltatást
nyújtó adóalanyra függetlenül attól, hogy utazási irodaként van bejegyezve vagy nem. A
- 150 -
Javaslat minden olyan adóalanyt az árrés-adózás alá von, aki (amely) saját nevében olyan
utazási szolgáltatást kínál az utas felé, melyhez más adóalany által nyújtott szolgáltatást
használ fel, hasznosít. A Javaslat értelmében az árrés adózás alkalmazásához nem
követelmény a legalább két komponensű szolgáltatás (ún. utazási csomag) nyújtása sem, a
személyszállítás, szállás, stb. szolgáltatások önálló nyújtása is megalapozza az
utazásszervezőnél az árrés-adó alkalmazását.
Az utazásszervezési szolgáltatás áfa-szempontból ott minősül teljesítettnek, ahol az
utazásszervező gazdasági céllal letelepedett.
Előleg
209. §-hoz
Az utazásszervező által beszedett előleg után árrés arányosan kell áfa-t fizetni. A beszedett
előleg a fizetendő áfa-t tartalmazza, az adót tehát az előleg összegéből visszaszámítva kell
meghatározni.
Adó alapja
a 210. §-hoz
Az utazásszervező szolgáltatásának adóalapja az utastól beszedett ellenérték és az utas javára
megrendelt - más adóalany által teljesített - szolgáltatások bruttó ellenértékének különbözete.
Az árrés csak pozitív előjelű, maximum nulla összegű lehet. Az előbbiek szerint számított
adóalapra kell az általános adókulcs szerinti áfa-t felszámítani, mely áfa összeg tiltás
hiányában a számlában feltüntethető.
Adó alóli mentesség
a 211. §-hoz
Mentes az adó alól az a szolgáltatás, melyet az utazásszervező saját nevében rendel meg, de
azt az utas javára Európai Unió területén kívüli, ún. harmadik országban teljesítik.
Amennyiben az előbbiek szerinti szolgáltatás csak részben teljesül harmadik országban, úgy
az adómentesség is csak részlegesen, a harmadik országban teljesített szolgáltatás arányában
érvényesíthető.
Előzetesen felszámított adó levonása
a 212. §-hoz
Az utazásszervező által saját néven megrendelt, más adóalany által teljesített
termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról szóló számlában áthárított adóra az
utazásszervező adólevonási jogot nem alapíthat.
XVI.	Fejezet
Használt ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó
különös szabályok
1.	alfejezet
Fogalom-meghatározások
a 213. §-hoz
- 151 -
A Javaslat értelmező rendelkezéseket tartalmaz a használt ingóságokra, műalkotásokra,
gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó különös szabályozást (különbözet szerinti
adózás) taglaló fejezet alkalmazásában.
2.	alfejezet
Viszonteladóra vonatkozó különös szabályok
a 214. §-hoz
A Javaslat a viszonteladó (használt cikk kereskedő) tevékenységére a rá vonatkozó alfejezet
rendelkezéseinek alkalmazását írja elő, egyúttal rögzíti, hogy az alfejezet szerinti különbözet
szerinti adózás szabályait nem lehet alkalmazni az új közlekedési eszköz Közösségen belülre
történő értékesítésére.
a 215. §-hoz
A Javaslat a viszonteladó tevékenységére vonatkozó szabályok alkalmazásához definiálja az
értékesítési ár és a beszerzési ár fogalmát.
a 216. §-hoz
A Javaslat rögzíti azt a személyi kört, amelytől történő beszerzés esetén a különbözet szerinti
adózást a viszonteladó alkalmazhatja.
a 217. §-hoz
A Javaslat mintegy főszabályként meghatározza az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer
szerinti adóalap kiszámításának módszerét (az árrés csökkentve az árrésre jutó adóval).
a 218-219. §-okhoz
A Javaslat értelmében a viszonteladó az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján
-	a főszabálytól eltérően - globális nyilvántartási módszert választhat az adóalap
megállapítására, azaz a főszabályt az azonos adómérték alá tartozó termékekre összesítetten
alkalmazhatja. Az 50000 Ft-ot meghaladó beszerzési árú termék esetében azonban mindig
egyedileg - a főszabállyal megegyezően - kell az adó alapját megállapítani, s ennek
megfelelően e termékekről egyedi nyilvántartást vezetni.
a 220. §-hoz
A Javaslat lehetővé teszi, hogy a műalkotás, vagy régiség közvetlen importja esetében illetve
a műalkotás annak alkotójától, vagy jogutódjától történő beszerzése esetében a viszonteladó a
főszabály szerinti különbözeti adózást választhassa.
a 221. §-hoz
A Javaslat szűkkörben rögzíti az adómentes értékesítések körét (pl. közösségen kívüli export).
a 222. §-hoz
A Javaslat értelmében a különbözeti adózást alkalmazó adóalany e körben nem jogosult az
adó levonására, és nem bocsáthat ki áthárított adót tartalmazó számlát.
a 223-226. §-okhoz
A Javaslat részletesen rendelkezik a választás jogával való élés, a nyilvántartás, a leltározás,
az áttérés szabályairól.
a 227. §-hoz
- 152 -
A Javaslat értelmében a törvény általános rendelkezései vonatkoznak arra az adóalanyra, aki
úgy dönt, hogy tevékenysége egészére nem kívánja ezen alfejezet rendelkezéseit alkalmazni.
3.	alfejezet
Nyilvános árverés szervezőjére vonatkozó különös szabályok
a 228-233. §-okhoz
A Javaslat a nyilvános árverés szervezőjére vonatkozóan külön alfejezetben részletezi a
különbözeti adózási szabályokat. A külön szabályozás szükségessége az árverés
természetéből fakad. Bár a szabályok nagyban emlékeztetnek a viszonteladóra vonatkozó
rendelkezésekre, az eltérések miatt célszerű ezeket önállóan - s nem a viszonteladói
szabályokhoz képest - megjeleníteni.
XVII.	Fejezet
Befektetési aranyra vonatkozó különös szabályok
a 234-243. §-okhoz
Az irányelv különös szabályozás alá vonja a kereskedésre, befektetésre szánt aranyhoz
kapcsolódó ügyleteket. A javaslat az irányelvnek megfelelően határozza meg a befektetési
arany fogalmát, és általános adómentességet ír elő a befektetési célú arany értékesítésére,
Közösségen belüli beszerzésére, valamint importjára. Ezen ügyleteken túl mentes az adó alól
a befektetési arany megbízója nevében és javára eljáró közvetítő szolgáltatása is.
A főszabály szerint adómentes értékesítés helyett - más adóalany részére történő
értékesítéseire - a befektetési célú arany előállítója, átalakítója, illetve azon adóalany, aki
általában ipari felhasználásra értékesít, adókötelezettséget választhat. Ez a jog a közvetítőt
akkor illeti meg, ha a befektetési aranyat értékesítő fél is élt a választás jogával.
A főszabályban rögzített adómentesség a befektetési aranyat értékesítő adóalany számára
meghatározott esetkörben valódi - adólevonási joggal együtt járó - adómentességet jelent.
Adólevonási jog elsősorban akkor illeti meg az adóalanyt, ha befektetési aranyat szerez be
adózást választó adóalanytól, illetve ha befektetési arannyá alakításhoz szerez be aranyat vagy
vesz igénybe szolgáltatást.
A befektetési arannyal való kereskedés az adóalany számára speciális adminisztratív terhekkel
is jár. Az adóalanynak a befektetési arany értékesítéséről mindig számlát kell kibocsátani,
továbbá a befektetési aranyról folyamatos mennyiségi nyilvántartást kell vezetnie, illetve
leltárt kell készítenie.
XVIII.	Fejezet
Adó-visszatéríttetési jog
a 244-251. §-okhoz
A nem belföldön - hanem az Európai Unió más tagállamában, illetve olyan harmadik
országban, amellyel viszonosság áll fenn - letelepedett adóalany adó-visszatérítési joga a
magyarországi teljesítési helyű beszerzéseire és a belföldön igénybevett szolgáltatásokra jutó
előzetesen felszámított adóra terjed ki. Az adó-visszatérítési kérelmet - összeghatártól
függően - naptári évre vagy negyedévre lehet benyújtani az adóhatóság illetékes szervéhez,
amely a kérelem beérkezésétől számított legkésőbb 6 hónapon belül hoz döntést.
- 153 -
XIX.	Fejezet
Elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos különös szabályok
252-253. §-okhoz
A Javaslatban megjelenik, hogy amennyiben az elektronikus úton nyújtott szolgáltatást
harmadik országbeli illetőségű adóalany közösségi illetőségű nem adóalanynak szolgáltatja, a
nem közösségi adóalany az Unió egy tagállamában kérheti speciális nyilvántartásba vételét, és
élvezheti az ehhez fűződő joghatásokat.
HARMADIK RÉSZ
VEGYES, ÉRTELMEZŐ ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
XX.	Fejezet
Vegyes rendelkezések
Gazdasági célú letelepedés
a 254. §-hoz
A Javaslat értelmében az adóalany gazdasági célú letelepedést ott valósít meg, ahol
tevékenységét folytatja. Amennyiben több ilyen székhelye, telephelye is van, úgy az adott
ügyletben azt a székhelyet, telephelyet kell figyelembe venni, amely az ügylet teljesítésével a
legközvetlenebbül érintett.
Szokásos piaci ár
a 255. §-hoz
A Javaslat a szokásos piaci ár meghatározásához nyújt támpontot azokra az esetekre, amikor
az áfa-t nem a felek által meghatározott ellenértékre, hanem a piaci értékre kell vetíteni.
Átváltási árfolyam
a 256. §-hoz
A Javaslat meghatározza az e Javaslatban euróban meghatározott pénzösszegek forintra
történő átváltásának módját és mértékét.
XXI.	Fejezet
Értelmező rendelkezések
a 257. §-hoz
A Javaslat tartalmazza a hozzáadott-érték adónak a Közösség tagállamaiban alkalmazott
elnevezését és azok rövidítését. Tartalmazza továbbá az adószám jelentéséhez kapcsolódó
tudnivalókat, valamint az e Javaslatban való hivatkozások egyértelművé tétele érdekében a
jövedéki termék, jövedéki adó meghatározását.
a 258. §-hoz
- 154 -
A Javaslat tartalmazza a Javaslatban foglaltak alkalmazásához elengedhetetlenül szükséges
fogalmak meghatározását, így pl. az ellenérték, az állandó telephely, a tárgyi eszköz, a
továbbértékesítési cél, a vevői készlet, a nem független felek fogalmát.
XXII.	Fejezet
Záró rendelkezések
Felhatalmazás
a 259. §-hoz
A Javaslat felhatalmazást ad az egyes területeken történő miniszteri szintű végrehajtási
rendeletek megalkotására, így például a külföldi adóalanyok számára adható áfa-visszatérítés,
a diplomáciai, konzuli képviseletek és nemzetközi szervezetek, illetve a NATO részére
történő adómentesség biztosításának részletes szabályairól, illetve a számla, nyugta
adóigazgatási azonosításra alkalmasságára vonatkozó részletszabályok megalkotására.
Hatályba léptető rendelkezések
a 260. §-hoz
A Javaslat meghatározza hatályba lépést, illetve az abban foglalt rendelkezések
alkalmazásának első időpontját.
Hatályát vesztő rendelkezések
a 261. §-hoz
A Javaslat az irányelvnek való megfelelés érdekében hatályon kívül helyezi a nem az
általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényben biztosított áfa mentességeket,
mivel csak azok az áfa mentességek tarthatók fenn, melyeket az irányelv is tartalmaz. Ezen
túlmenően hatályon kívül helyezi adózás rendjéről szóló törvény azon rendelkezéseit,
amelyek olyan áfa-törvény rendelkezésekhez kapcsolódnak, melyek a Javaslatban már nem
jelenek meg (pl. import adójogi megbízott).
Módosuló jogszabályok
a 262. §-hoz
A Javaslat tartalmazza az adózás rendjéről szóló törvény megfelelő módosítását a csoportos
adóalanyisággal kapcsolatban.
a 263. §-hoz
A Javaslat tartalmazza a Javaslatban foglaltak hatályba lépése esetén szükséges módosításokat
az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényben.
a 264. §-hoz
Mivel az irányelv rendelkezéseinek értelmében nem írható elő áfa-mentesség konkrétan
nevesített adóalanyok/adóalanyi kör egyes tevékenységeire, ezért a Javaslat a pártokra és a
Magyar Vöröskeresztre vonatkozó külön jogszabályok adómentességet biztosító
rendelkezéseit úgy módosítja, hogy azokban az áfa alóli mentesítés már nem jelenik meg.
- 155 -
a 265. §-hoz
A Javaslattal hatályon kívül helyezendő korábbi áfa-törvényre számos jogszabályban történik
visszautalás, -hivatkozás. E § azt biztosítja, hogy ezen hivatkozások során - 2008. január 1-
jétől kezdődően - a Javaslat alapján hatályba lépő új áfa-törvényt kell érteni.
a 266. §-hoz
A Javaslat a jogharmonizációs záradékot tartalmazza.
a 267. §-hoz
Az új áfa-szabályozás bevezetésével kapcsolatban a Javaslat átmeneti rendelkezéseket is
megállapít.
Ennek megfelelően átmeneti rendelkezés biztosítja, hogy a 2007. december 31-ét követő
útátadások (autópálya-átadás) keretében felmerült azon beszerzések input áfa-tartalma,
amelyeket a jelzett időpontot megelőzően teljesítettek, levonásba helyezhető.
A Javaslat értelmében a 2007. december 31-ig be nem fejezett, ISPA projektként indult, majd
Kohéziós Alapból finanszírozott beruházásokhoz kapcsolódó, a jelzett időpontot követően
teljesített beszerzések azon részére, amelyet uniós forrásból finanszíroznak, továbbra is 0%-os
adómérték alkalmazandó.
A Javaslat az olyan koncesszióköteles beruházások tekintetében, amelyek során a
beruházónak - adóalanyiság hiányában - a 2004. január 1. és 2007. december 31. közötti
időszakban levonási joga nem állt fenn, biztosítja, hogy az így le nem vont adó - feltéve, ha a
beruházással megvalósuló vagyon hasznosítása 2008. január 1-jét követően áfa-fizetési
kötelezettséget keletkeztet - utólag levonásba helyezhető. E levonási jog azonban
legkorábban attól az időponttól gyakorolható, amikor a beruházással megvalósuló vagyon
hasznosítása után az adófizetési kötelezettség keletkezik.
Mivel a csoportos adóalanyiságra, illetve az idegenforgalmi/utazásszervezői tevékenységre
vonatkozó rendelkezések a korábban hatályos áfa-törvénybeli szabályozáshoz képest jelentős
módosítást tartalmaznak, a Javaslat értelmében az adóalany köteles 2007. december 31-én a
csoportos adóalanyiságát, illetve - önálló pozíciószámonként számított árrés alkalmazása
esetén - az adott pozíciószám alá eső utak árrés számítását megszüntetni, illetve lezárni.
az 1. számú melléklethez
A Javaslat 1. számú melléklete a Közösség területét és annak tagállamait határozza meg.
Az irányelvvel összhangban a melléklet felsorolja azokat a területeket, melyek a tagállam
területei, ugyanakkor adózási szempontból harmadik ország területének kell azokat tekinteni.
Ezen belül is vannak olyan területek, melyek adott tagállam vámterületének minősülnek,
illetve vannak meghatározott tagállamoknak olyan részterületei is, melyek sem a Közösség
vámterületéhez nem tartoznak, sem adózási szempontból nem tekinthetők a Közösség
területének.
Ezen túlmenően vannak olyan államok, melyek nem részei a Közösségnek, ugyanakkor
adózási szempontból úgy kell azokat tekinteni, mintha a Közösség területének részét
képeznék.
a 2. számú melléklethez
- 156 -
A Javaslat 2. számú melléklete az irányelvvel összhangban a közhatalmi tevékenységnek nem
minősülő tevékenységeket határozza meg.
a 3. számú melléklethez
A Javaslat 3. számú melléklete sorolja fel az 5%-os kedvezményes kulccsal adózó termékek
körét.
a 4. számú melléklethez
A Javaslat 4. számú melléklete tartalmazza az adóraktározási eljárásra vonatkozó szabályokat,
meghatározza ezen eljárásnak és más fogalmaknak is- többek között adóraktár, beraktározás,
kiraktározás- a definícióját, valamint tartalmaz a beraktározási- és kiraktározási okmány
formai követelményeire és a hozzá kapcsolódó kötelezettségekre, eljárásokra is előírásokat.
az 5. számú melléklethez
A Javaslat 5. számú melléklete az előzetesen felszámított adó megosztásának a Javaslat 123. §
(3) bekezdésében említett számítási módszerére vonatkozó részletes rendelkezéseket
tartalmazza. E melléklet írja elő azt is, hogy amennyiben a véglegesen megállapított
arányosan levonható adó összegét meghatározó tényezőkben utólag változás történik, akkor
az adóalany köteles utólagos adókorrekciót elvégezni.
a 6. számú melléklethez
A Javaslat 6. számú melléklete tartalmazza azon másodlagos felhasználású termékek listáját,
amelyekre a fordított adózás alkalmazandó, vagyis ahol az adó megfizetésére nem az adott
ügyletet saját nevében teljesítő adóalany, hanem a termék belföldi adóalany beszerezője
kötelezett.
a 7. számú melléklethez
A Javaslat 7. számú melléklete felsorolja a kompenzációs felárra jogosító mezőgazdasági
termékeket és szolgáltatásokat.
a 8. számú melléklethez
A Javaslat 8. számú melléklete a műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek fogalmi
körébe tartozó termékeket nevesíti.
a 9. számú melléklethez
A Javaslat 9. számú melléklete felsorolja az „adó” kifejezés jelentését a Közösség egyes
tagállamaiban.
- 157 -