﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4178. számú
törvényjavaslat
az egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról
Előadó: Dr. Takács Albert
igazságügyi és
rendészeti miniszter
Budapest, 2007. október
2007. évi ... törvény
az egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról
1.	§
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 47/B. §-a a következő
(6)	bekezdéssel egészül ki:
„(6) Ha az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra
bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztására az (1), (2), (4) és (5) bekezdés szerinti
határozott tartamú szabadságvesztés miatt kerül sor, a feltételes szabadságra bocsátás
legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztésbe beszámított előzetes
fogvatartás, valamint házi őrizet idejének figyelembe vételével kell megállapítani.”
2. §
A Btk. 56. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés alkalmazása szempontjából
foglalkozásnak minősül az is, ha az elkövető a gazdálkodó szervezet általános vezetését
ellátó szerv tagja, illetve igazgatója; a szövetkezet igazgatóságának vagy felügyelő
bizottságának tagja; a gazdasági társaság vezető tisztségviselője, illetve felügyelő
bizottságának tagja vagy egyéni vállalkozó.”
3.	§
A Btk. 137. §-a 10. pontjának a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezések
lépnek, egyidejűleg a jelenlegi a) és b) pont jelölése c) és d) pontra módosul:
[137. § 10. háború:]
„a) a háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben, az 1949. évi augusztus
hó 12. napján kelt nemzetközi egyezmények közös 2. Cikkében, valamint ezen
egyezmények I. Kiegészítő Jegyzőkönyve 1. Cikkének 4. bekezdésében meghatározott
helyzetek,
b)	az a) pontban említett egyezmények II. Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. Cikkében
meghatározott helyzetek,”
4.	§
A Btk. a következő 176/A. §-sal és azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Zaklatás
176/A. § (1) Aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más
magánéletébe, illetőleg mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, rendszeresen
vagy tartósan mást háborgat, így különösen mással, annak akarata ellenére
telekommunikációs eszköz útján vagy személyesen rendszeresen kapcsolatot teremteni
törekszik, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és egy évig
terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
2
(2)	Aki mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját félelemkeltés céljából személy elleni
erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyeget,
vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy
pénzbüntetéssel büntetendő.
(3)	Aki a zaklatást
a)	volt házastársa vagy volt élettársa,
b)	nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy
sérelmére követi el, az (1) bekezdésben meghatározott esetben két évig terjedő
szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel, a (2) bekezdésben
meghatározott esetben bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.”
5.	§
A Btk. 214/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Aki az Európai Unió tagállama, az Európai Gazdasági Térségről szóló
megállapodásban részes más állam, továbbá olyan állam területén való jogellenes
tartózkodáshoz, amelynek állampolgára az Európai Gazdasági Térségről szóló
megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez, vagyoni
haszonszerzés végett olyan külföldinek nyújt segítséget, aki nem rendelkezik ezen
államok valamelyikének állampolgárságával, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul
meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával
vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”
6.	§
A Btk. 283/A. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és
rendelkezés lép:
„Visszaélés kábítószer-prekurzorral
„283/A. § (1) Aki az Európai Unió jogi aktusában meghatározott engedély nélkül
vagy engedély kereteit túllépve kábítószer-prekurzort tart, forgalomba hoz, az Európai
Közösség vámterületére behoz, onnan kivisz, vagy kábítószer-prekurzorral közvetítő
tevékenységet végez, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.
(2) Nem büntethető, aki - mielőtt a kábítószer készítését elősegítő tevékenysége a
hatóság tudomására jutott volna - a cselekményét a hatóság előtt felfedi, a birtokában
lévő kábítószer-prekurzort a hatóságnak átadja, és lehetővé teszi a kábítószer
készítésének elősegítésében részt vevő más személy kilétének megállapítását.”
7. §
A Btk. 286/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A 283/A. § alkalmazásában
3
a)	az Európai Unió jogi aktusán a kábítószer-prekurzorokról szóló, 2004. február 11-
i 273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet, illetve a kábítószer-
prekurzoroknak a Közösség és harmadik országok közötti kereskedelme nyomon
követésére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2004. december 22-i
111/2005/EK tanácsi rendeletet,
b)	az Európai Közösség vámterületén a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló,
1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 3. cikkében meghatározott területet,
c)	kábítószer-prekurzoron
1.	a tartás, a forgalomba hozatal, az Európai Közösség vámterületére
behozatal és a közvetítő tevékenység vonatkozásában a 273/2004/EK európai
parlamenti és tanácsi rendelet 1. mellékletének 1. kategóriájában, illetve a
111/2005/EK tanácsi rendelet Mellékletének 1. kategóriájában meghatározott
anyagokat,
2.	az Európai Közösség vámterületéről kivitel vonatkozásában a
111/2005/EK tanácsi rendelet Mellékletében meghatározott valamennyi anyagot,
d)	forgalomba hozatalon a 273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 2.
cikkének c) pontjában meghatározott fogalmat,
e)	az Európai Közösség vámterületére behozatalon a 111/2005/EK tanácsi rendelet
2.	cikkének c) pontjában meghatározott fogalmat,
f)	az Európai Közösség vámterületéről kivitelen a 111/2005/EK tanácsi rendelet 2.
cikkének d) pontjában meghatározott fogalmat,
g)	közvetítői tevékenységen a 111/2005/EK tanácsi rendelet 2. cikkének e)
pontjában meghatározott fogalmat
kell érteni.”
8. §
A Btk. 289. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (4) bekezdés
esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a cselekményt pénzügyi intézmény,
befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-
kezelő, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy központi szerződő fél
tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy független
biztosításközvetítő, illetve önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, magánnyugdíjpénztár
vagy foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény körében követik el.”
9.	§
A Btk. 294. §-a helyébe a következő rendelkezés lép.
„294. § (1) A 292. és 293. § alkalmazásában termék a birtokba vehető dolog.
(2) Rossz minőségű az a termék, amely rendeltetésszerűen nem használható, vagy
használhatósága jelentős mértékben csökkent.”
10.	§
A Btk. 296/A. §-ának (2) helyébe a következő rendelkezés lép:
4
„(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában az áru lényeges tulajdonságának minősül az
ára, az összetétele, műszaki jellemzői, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása,
a veszélyessége, az, hogy megfelel-e a jogszabályi előírásoknak, illetve az adott célra
alkalmas-e, valamint az, ha az áru felhasználása a szokásostól lényegesen eltérő
feltételek megvalósítását igényli.”
11. §
A Btk. 298/D. §-ának b)-d) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[Aki törvényben előírt engedély nélkül]
„b) befektetési szolgáltatási vagy befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő
szolgáltatási, árutőzsdei szolgáltatási, befektetési alapkezelési, kockázati tőkealap-
kezelési, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy központi szerződő fél,
c)	biztosítási, viszontbiztosítási vagy független biztosításközvetítési,
d)	önkéntes kölcsönös biztosító pénztári, magán-nyugdíjpénztári vagy foglalkoztatói
nyugdíjszolgáltatási”
[tevékenységet végez, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.]
12. §
(1)	A Btk. 300. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az a bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói nyugdíj titok
megtartására köteles személy, aki bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy
foglalkoztatói nyugdíj titoknak minősülő adatot jogtalan előnyszerzés végett, vagy másnak
vagyoni hátrányt okozva illetéktelen személy részére hozzáférhetővé tesz, úgyszintén aki
jogtalan előnyszerzés végett, vagy másnak vagyoni hátrányt okozva üzleti titkot
jogosulatlanul megszerez, felhasznál, mással közöl vagy nyilvánosságra hoz, bűntettet
követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
(2)	A Btk. 300. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[Nem büntethető gazdasági titok megsértése miatt, aki]
„b) a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és
megakadályozásáról szóló törvényben előírt bejelentési kötelezettségének tesz eleget,
vagy ilyet kezdeményez, akkor sem, ha az általa jóhiszeműen tett bejelentés
megalapozatlan volt,”
13. §
A Btk. 300/F. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 298/A. §, a 299/A. § és a 299/B. § alkalmazásában pénzügyi eszközön
a)	a pénzügyi eszközt, az egyéb tőzsdei terméket és bármilyen más eszközt,
amelynek a forgalmazását az Európai Unió valamely tagállama szabályozott piacán
5
engedélyezték, vagy amelyre vonatkozóan az ilyen piacon történő forgalmazásra
engedélyezés iránti kérelmet nyújtottak be,
b)	azt a pénzügyi eszközt, amely nincs jelen szabályozott piacon, de értéke
valamely, az a) pontban felsorolt pénzügyi eszköz értékétől, illetve árfolyamától függ,
c)	a rendszeres, illetve rendkívüli tájékoztatási kötelezettség megszűnéséig a
nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírt
is érteni kell.”
14.	§
A Btk. 303. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)-(3) bekezdésben
meghatározott pénzmosást]
„c) pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési
alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy
központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy
független biztosításközvetítő, illetve önkéntes kölcsönös biztosító pénztár,
magánnyugdíjpénztár vagy foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény, vagy
szerencsejáték szervezésével foglalkozó szervezet tisztségviselőjeként vagy
alkalmazottjaként,”
[követik el.]
15.	§
A Btk. 303/A. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A büntetés vétség miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben
meghatározott cselekményt]
„b) pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési
alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy
központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy
független biztosításközvetítő, illetve önkéntes kölcsönös biztosító pénztár,
magánnyugdíjpénztár vagy foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény, vagy
szerencsejáték szervezésével foglalkozó szervezet tisztségviselőjeként vagy
alkalmazottjaként,”
[követik el.]
16.	§
A Btk. 303/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„303/B. § Aki a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és
megakadályozásáról szóló törvényben előírt bejelentési kötelezettségnek nem tesz eleget,
vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
6
17.	§
A Btk. 303/C. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A 303. § és a 303/A. § alkalmazásában pénzügyi tevékenységen, illetve
pénzügyi szolgáltatás igénybevételén a pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi
szolgáltatási, befektetési szolgáltatási vagy befektetési szolgáltatási tevékenységet
kiegészítő szolgáltatási, árutőzsdei szolgáltatási, befektetési alapkezelési, kockázati
tőkealap-kezelési, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy központi szerződő fél,
vagy biztosítási, viszontbiztosítási vagy független biztosításközvetítői, illetve önkéntes
kölcsönös biztosító pénztári, magán-nyugdíjpénztári vagy foglalkoztatói
nyugdíjszolgáltatási tevékenységet, illetve annak igénybevételét kell érteni.”
18.	§
A Btk. 315. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„315. § E fejezet alkalmazásában
a)	árun a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról
szóló törvényben meghatározottakat kell érteni,
b)	ár az áru ellenében járó bármilyen vagyoni értékű ellenszolgáltatás,
c)	gazdasági tevékenység a bevétel elérése érdekében vagy azt eredményező
módon saját kockázatra rendszeresen végzett termelő, kereskedelmi vagy szolgáltató
tevékenység.”
19.	§
A Btk. 328. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és
rendelkezés lép:
„Fogyasztók megkárosítása
328. § (1) Aki árunak közvetlenül a fogyasztók részére történő értékesítése során
a)	hamis méréssel vagy számolással, vagy
b)	az áru minőségének megrontásával
a fogyasztókat megkárosító tevékenységet folytat, ha súlyosabb bűncselekmény nem
valósul meg, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű
munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2)	Bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a
fogyasztók megkárosítását üzletszerűen követi el.
(3)	E § alkalmazásában árun a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényben meghatározottakat kell érteni.”
20.	§
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 63. §-a a következő (4)
bekezdéssel egészül ki:
7
„(4) A büntetőeljárás során rögzített személyes adatok - személyazonosításra
alkalmatlan módon - statisztikai célra felhasználhatók.”
21. §
A Be. a következő 226/A. §-sal és azt megelőző alcímmel egészül ki:
„A bűnügyi költség viselése
226/A. § Ha az ügyész az eljárást megszünteti, a bűnügyi költséget az állam viseli.
A terheltet kötelezni kell annak a költségnek a viselésére, amely a mulasztása folytán
merült fel.”
22. §
A Be. 258. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az ítélet és az ügydöntő végzés rendelkező része tartalmazza]
„d) a bűncselekmény Btk. szerinti megnevezését az alkalmazott törvényhely -
ideértve a bűncselekmény minősített esetének megállapításakor a bűncselekmény
alapesetét meghatározó törvényhelyet is - feltüntetésével, a bűncselekmény bűntetti vagy
vétségi megjelölését, ha a bűncselekmény többrendbeli vagy folytatólagos, ennek
megjelölését, ha a bűncselekménynek szándékos és gondatlan alakzata is van, gondatlan
alakzat esetén ennek megjelölését, továbbá az elkövetői és elkövetési alakzat
megjelölését,”
23.	§
A Be. 416. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nincs helye felülvizsgálatnak]
„b) a Legfelsőbb Bíróság jogegységi eljárása alapján, felülvizsgálat során vagy a
törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat alapján hozott határozata ellen,”
24.	§
A Be. 597. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„597. § (1) Kegyelem iránti előterjesztést - hivatalból vagy kérelemre - a
büntetőeljárás megszüntetésére a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, azt követően az
igazságügyért felelős miniszter, a még végre nem hajtott büntetés, a próbára bocsátás és
a javítóintézeti nevelés elengedésére vagy mérséklésére, illetőleg a büntetett előélethez
fűződő hátrányok alóli mentesítésre az igazságügyért felelős miniszter tehet a
köztársasági elnökhöz.
(2)	Az (1) bekezdésben fel nem sorolt intézkedés mérséklése vagy elengedése,
valamint a már végrehajtott büntetés vagy intézkedés utólagos elengedése iránt kegyelmi
kérelem nem nyújtható be.
8
(3)	Kegyelmi kérelmet a terhelt, a védő, a fiatalkorú törvényes képviselője, valamint
a terhelt hozzátartozója nyújthat be.
(4)	A büntetőeljárás megszüntetése iránt kegyelmi kérelmet annál az ügyésznél,
illetőleg bíróságnál kell benyújtani, amely előtt az eljárás folyik. A még végre nem hajtott
büntetés, az (1) bekezdés szerinti intézkedés elengedése vagy mérséklése, illetőleg a
büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés iránt a kegyelmi kérelmet az első
fokon eljárt bíróságnál kell benyújtani.
(5)	Az ügyész, illetőleg a bíróság a kegyelmi eljárás során a terheltnek a kegyelmi
döntéshez szükséges személyes adatait beszerzi és kezeli.”
25.	§
(1)	A Be. 598. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A büntetés elengedése vagy mérséklése iránti kérelem, illetőleg előterjesztés
esetén az igazságügyért felelős miniszter elrendelheti a büntetés, illetőleg az 597. § (1)
bekezdése szerinti intézkedés végrehajtásának a köztársasági elnök döntéséig történő
elhalasztását vagy félbeszakítását. Az igazságügyért felelős miniszter az előterjesztés
előkészítése során - a büntetés végrehajtásának megkezdésére halasztó hatállyal -
elrendelheti az elítéltnek a büntetés-végrehajtás központi kórházában történő szakorvosi
vizsgálatát.”
(2)	A Be. 598. §-a (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A kegyelmi döntésről szóló határozatot a terheltnek és a kegyelmi kérelem
előterjesztőjének az a bíróság, illetőleg ügyész kézbesíti, amely előtt az eljárás folyik. Ha a
kegyelmi kérelmet a határozat jogerőre emelkedését követően terjesztették elő, a
kegyelmi döntésről szóló határozatot az ügyben első fokon eljárt bíróság kézbesíti az
elítéltnek, és a kegyelmi kérelem előterjesztőjének. Ha az elítélt a szabadságvesztését,
illetve a javítóintézeti nevelését tölti, részére a kegyelmi döntésről szóló határozatot az
igazságügyért felelős miniszter közvetlenül a büntetés-végrehajtási intézet, illetve a
javítóintézet útján kézbesíti, egyben értesíti az első fokon eljárt bíróságot.”
26.	§
(1)	A Be. 599. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az első fokú bíróság az államot illető bűnügyi költség és a rendbírság
megfizetésének elengedésére irányuló kérelmet a szükséges adatok, így különösen a
környezettanulmány, az intézeti munkáltatói vélemény beszerzése után az addigi befizetés
adatairól szóló igazolással és a büntetőügy irataival (részirattal), az esetlegesen
rendelkezésre álló bírósági foglalási jegyzőkönyvvel felterjeszti az igazságügyért felelős
miniszterhez.”
(2)	A Be. 599. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A bíróság a felterjesztés előtt a bűnügyi költség megfizetésére kötelezettnek,
illetve a rendbírsággal sújtottnak a döntéshez szükséges személyes adatait is beszerzi,
ideértve a vagyoni és jövedelmi helyzetére vonatkozó adatokat is, és erről a bűnügyi
költség megfizetésére kötelezettet, illetve a rendbírsággal sújtottat értesíti.”
9
27.	§
A Be. 604. §-ának (2) bekezdése a következő q) és r) pontokkal egészül ki:
[Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy]
„q) az egységes nyomozó hatósági és ügyészségi bűnügyi statisztikai rendszer
szabályait, valamint az adatgyűjtés és feldolgozás részletes szabályait,
r) az ügyészség és a Rendőrség szerveinek az ügyészségi nyomozásban való
együttműködése, és az ennek kapcsán felmerült költségek viselése részletes szabályait a
legfőbb ügyésszel egyetértésben”
[rendeletben szabályozza.]
28.	§
A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű
rendelet (Bv. tvr.) 6/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit a közérdekű munka, a pénzbüntetés és a
pénzmellékbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés, valamint a bíróság által elrendelt
pártfogó felügyelet végrehajtása során is alkalmazni kell.”
29.	§
A Bv. tvr. 108. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A javítóintézet, a végrehajtás rendjének és biztonságának megőrzése
érdekében és a kapcsolattartó személyazonosságának a látogatás alkalmából történő
megállapítása céljából - a kapcsolattartóként megjelölt személy hozzájárulásával -
nyilvántartja mindazoknak a személyeknek a személyes adatait, akikkel a fiatalkorú
kapcsolatot tart fenn (a továbbiakban: kapcsolattartó). A kapcsolattartók nyilvántartása
kiterjed a kapcsolattartó
a)	családi és utónevére,
b)	lakcímére (székhelyére),
c)	telefonszámára és
d)	kapcsolattartói minőségére.”
30.	§
A Bv. tvr. 127. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„127. § (1) Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy
a)	a büntetések és az intézkedések végrehajtásának,
b)	a pártfogó felügyelői szolgálat tevékenységének, valamint
c)	a katonák pártfogó felügyeletének
10
részletes szabályait a legfőbb ügyésszel, valamint a katonák szabadságvesztése és
előzetes letartóztatása, illetve a katonák pártfogó felügyelete tekintetében a
honvédelemért felelős miniszterrel is egyetértésben, rendeletben szabályozza.”
31.	§
A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény 35. §-a (2)
bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
„f) a bv. szervezet munkaügyi ellenőrzésére vonatkozó eltérő rendelkezéseket.”
32.	§
A Schengeni Végrehajtási Egyezmény keretében történő együttműködésről és
információcseréről szóló 2007. évi CV. törvény a következő 21/A. §-sal egészül ki:
„21/A. § (1) Ha a SIS-ben kezelt adatokhoz hozzáférési jogosultsággal rendelkező
szerv vagy a SIS-t alkalmazó külföldi állam hatósága a SIS-ben történt lekérdezés
eredményeként megállapítja, hogy az érintett személy személyazonosságával
visszaéltek, bármely megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányság - az érintett személy erre
vonatkozó kifejezett kérelmére - a kérelmező személyről elektronikus tárolásra, illetve
azonosításra alkalmas módon fényképfelvételt készít és ujjnyomatot vesz.
(2)	A megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányság a fényképfelvételt és az ujjnyomatot
elektronikus úton, haladéktalanul továbbítja a SIRENE Irodának, amely azokat
elektronikus módon, kiegészítő információként tárolja. Az adatok csak az érintett személy
azonosítására használhatók fel, és azokat a figyelmeztető jelzés törlését követően törölni
kell.
(3)	Ha a SIRENE Iroda tudomására jut, hogy az a személy, akire vonatkozóan
figyelmeztető jelzést kíván elhelyezni vagy helyezett el a SIS-ben, más
személyazonosságával visszaél, erről haladéktalanul értesíti a többi SIS-t alkalmazó
állam SIRENE Irodáját.
(4)	A SIRENE Iroda az (1) bekezdés szerinti esetben az adattovábbításra
kötelezett szervnél kezdeményezi, hogy vizsgálja meg, miszerint a figyelmeztető jelzés
fenntartása indokolt-e. Az adattovábbításra kötelezett szerv a vizsgálat eredményéről
tájékoztatja a SIRENE Irodát. A SIRENE Iroda a vizsgálat eredményétől függően törli
vagy fenntartja a figyelmeztető jelzést.”
33.	§
(1)	Ez a törvény 2008. január 1-jén lép hatályba.
(2)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg
a)	a Btk. 137. §-ának 11. pontja,
b)	a Be. 221/A. §-ának (6) bekezdésében a „közvetítői eljárást a közvetítői
tevékenységet végző pártfogó felügyelő folytatja le; a” szövegrész, valamint a Be. 226. §-
ának (3) bekezdése,
c)	a Bv. tvr. 127. §-ának (2) bekezdése,
11
d)	a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 151. §-a (1) bekezdésének a)
pontja,
e)	a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény 28/A. §-ában
az „, a javítóintézet,” szövegrész, valamint 35. §-a (2) bekezdésének e) pontja
hatályát veszti.
(3)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg
a)	a Btk. 160/A. §-a (3) bekezdése c) pontjának felvezető szövegében a
„mértéktelen sérülést okozónak vagy megkülönböztetés nélkül hatónak tekinthető egyes
hagyományos fegyverek alkalmazásának betiltásáról, illetőleg korlátozásáról szóló,
Genfben, az 1985.” szövegrész helyébe a „„Mértéktelen sérülést okozónak vagy
megkülönböztetés nélkül hatónak tekinthető egyes hagyományos fegyverek
alkalmazásának betiltásáról, illetőleg korlátozásáról” szóló, Genfben, az 1980.”
szövegrész, 160/A. §-a (3) bekezdése c) pontja 4. alpontjában a „Kiegészítő Jegyzőkönyv”
szövegrész helyébe a „jegyzőkönyv” szöveg,
b)	a Btk. 272. §-ában a „szexuális áruk” szövegrész helyébe a „szexuális termékek”
szöveg, a 295. §-ának (1) bekezdésben a „termék” szövegrész helyébe az „áru” szöveg,
313/B. §-ának (2) bekezdésében és 313/C. §-ának (8) bekezdésében az „áruja vagy
szolgáltatása ellenértékének” szövegrész helyébe az „áruja árának” szöveg,
c)	a Be. 16. §-a (1) bekezdésének h) pontjában az „a különösen nagy, illetőleg a
különösen jelentős mértékű bevételcsökkenést okozó adócsalás [Btk. 310. § (3) és (4)
bek.]” szövegrész helyébe az „a különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékű
bevételcsökkenést okozó adócsalás [Btk. 310. § (4) bek.]” szöveg,
d)	a Be. 16. §-a (1) bekezdésének h) pontjában az „a különösen nagy, illetőleg a
különösen jelentős mértékű vámbevétel-csökkenést okozó csempészet [Btk. 312. § (3)
bek. a) pont és Btk. 312. § (4) bek.]” szövegrész helyébe az „a különösen nagy, vagy ezt
meghaladó mértékű vámbevétel-csökkenést okozó csempészet [Btk. 312. § (4) bek. a)
pont]” szöveg
lép.
34. §
E törvény 6. és 7. §-a a kábítószer-prekurzorokról szóló, 2004. február 11-i
273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 12. cikkének, valamint a kábítószer-
prekurzoroknak a Közösség és harmadik országok közötti kereskedelme nyomon
követésére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2004. december 22-i
111/2005/EK tanácsi rendelet 31. cikkének végrehajtásához szükséges rendelkezéseket
állapítja meg.
12
INDOKOLÁS
az egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz
Általános indokolás
A büntetőjogi tárgyú törvények legutóbbi átfogó módosítása, a 2007. évi
XXVII. törvény 2007. június 1., bizonyos rendelkezések tekintetében 2007. július 1.
napján lépett hatályba. A jelen Javaslat terjedelmében csak kisebb változtatásokat
vezet be, amelyeket elsősorban egyes háttérjogszabályok folyamatban lévő
módosítása, illetve bizonyos európai uniós jogi aktusoknak való megfelelés indokol.
1.1.	A Javaslat a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.)
Általános Részében csak kisebb kiegészítéseket hajt végre. Ezek között pontosítja
az előzetes letartóztatásban eltöltött időtartam beszámítási szabályait. Ezáltal
lehetőség nyílik arra, hogy ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésből
feltételesen szabadságra bocsátotta a bíróság, azonban újabb bűncselekmény
elkövetése miatt előzetes letartóztatására került sor, akkor annak időtartama
beszámítható abba az időtartamba, amellyel a feltételes szabadságra bocsátás
legkorábbi időpontja elhalasztásra kerül.
A Btk. 56. §-ának (2) bekezdésében foglalt értelmező rendelkezés
kiegészítésével a Javaslat a foglalkozástól eltiltás hatálya alá vonja az egyéni
vállalkozás folytatását is. A módosítás nyomán, a fekete gazdaság elleni
hatékonyabb fellépés eszközeként, lehetővé válik az egyéni vállalkozó e
tevékenységtől való eltiltása is.
A Javaslat újrafogalmazza továbbá a Btk.-ban foglalt háború-fogalmat. A Btk.
területi hatálya az emberiség elleni (tehát a béke elleni és a háborús)
bűncselekmények tekintetében a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett
bűncselekményekre is kiterjed. A háború jogára vonatkozó nemzetközi egyezmények
az ún. genfi konvenciókban meghatározott fegyveres összeütközések esetén
alkalmazandóak, de a Btk. alkalmazásában ezek a konfliktusok jelenleg nem
minősülnek háborús tevékenységnek. A Javaslat - a feltétlen büntetőhatalom
követelményének megfelelően - a Genfi Egyezmények rendelkezéseire utalva
kiegészíti a Btk. értelmező rendelkezését.
1.2.	A Btk. Különös Részét érintő módosítások közül első helyen a zaklatás
bűncselekményi meghatározása szerepel. Az új tényállás megalkotását az
állampolgári jogok országgyűlési biztosa már több állásfoglalásában kezdeményezte,
illetve az Alkotmánybíróság is számos határozatában kifejtette, hogy az emberi
méltóságból levezethető magánszférához való jog az állam általános védelmi
kötelezettségének része.
A magánélet zavartalanságát, a privátszféra sérthetetlenségét a Javaslat új
tényállás beiktatásával kívánja biztosítani, amely közelít az európai unió
tagállamainak jogi megoldásaihoz, hiszen a legtöbb országban a zaklató jellegű
magatartásokat az állam a büntetőjog eszközével üldözi. Ezzel egyidejűleg a
Javaslat a zaklatáshoz hasonló, jelenleg szabálysértési tényállást képező veszélyes
13
fenyegetés egyik megnyilvánulási formáját (a bűncselekmény elkövetésével való
fenyegetést) is bűncselekményi szintre emeli.
1.3.	A Javaslat egyebekben az Európai Unió kábítószer-prekurzorokról szóló
rendeleteinek megfelelő rendelkezéseket állapítja meg, illetve egyes folyamatban
lévő előterjesztésekre figyelemmel pontosítja a Btk. szóhasználatát.
A kábítószer-prekurzorral kapcsolatos tevékenységeket szabályozó tanácsi
rendeletek ezen tevékenységek folytatását engedélyhez kötik. A tevékenység
engedély nélküli végzését a Btk. 283/A. §-a visszaélés kábítószer előállításához
használt anyaggal megnevezéssel szankcionálja. A Javaslat az európai uniós
rendeletekre tekintettel módosítja a tényállás elnevezését, és külön értelmező
rendelkezésben utal a tényállási elemek rendeletbeli helyére.
A Javaslat a legutóbbi Btk.-novella hatályba lépését követően az
Országgyűlés elé benyújtott pénzügyi tárgyú törvények módosítása, illetve a
pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról
szóló új törvény miatt szükséges módosításokat vezeti át a Btk. gazdasági
bűncselekményeit meghatározó tényállásokon. E módosítások kizárólag technikai
jellegűek, és a háttérjogszabályok terminológiájának változása miatt szükséges
pontosításokat tartalmazzák.
A Javaslat emellett a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi
gyakorlat tilalmáról, valamint a kapcsolódó törvényi szabályok módosításáról,
továbbá a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól
szóló előterjesztés-tervezet (a továbbiakban: UCP-előterjesztés) rendelkezéseinek
megfelelő technikai jellegű pontosításokat is végrehajt a Btk. fogyasztóvédelmi
jellegű tényállásaiban.
Az UCP-előterjesztés a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal
szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetését szolgálja, amelyre figyelemmel a
Javaslat a Btk. fogyasztóvédelmi tényállásaiban (Rossz minőségű termék forgalomba
hozatala, minőség hamis tanúsítása) kicseréli a termék fogalmát az árura, és
értelmező rendelkezésben (Btk. 315. §) újradefiniálja az áru fogalmát. Emellett a
Javaslat hatályon kívül helyezi a Btk. 137. §-ának 11. pontját, azaz a termék
fogalmát, valamint pontosítja a vásárlók (az előterjesztés alapján: Fogyasztók)
megkárosítása tényállását is.
2.	A Javaslat a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényt (Be.) kisebb
mértékben módosítja, amely rendelkezések közül a legfontosabb a kegyelmi eljárást
érintő módosítás. A Javaslat alkotmányossági aggályokra tekintettel a köztársasági
elnök számára további két intézkedés, a fiatalkorúkkal szemben alkalmazható
javítóintézeti nevelés, valamint a büntetés kiszabásának elhalasztását jelentő
próbára bocsátás esetén is megnyitja az egyéni kegyelmezés lehetőségét.
3.	A pártfogó felügyelet hatékonyságának növelése érdekében a Javaslat új
rendelkezéssel egészíti ki a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979.
évi 11. törvényerejű rendeletet (Bv. tvr.). A Javaslat kiterjeszti a büntetés-végrehajtási
bíró jogkörét azzal, hogy a jövőben a bíróság által elrendelt pártfogó felügyelet
14
végrehajtása során is lehetőség nyílik a szökött, engedély nélkül eltávozott vagy
vissza nem tért, illetve a büntetés végrehajtás megkezdését elmulasztó elítéltekkel
szembeni intézkedések meghozatalára. Emellett a Javaslat rendszertanilag új
helyen, a Bv. tvr. javítóintézeti nevelés végrehajtására vonatkozó szabályai között
helyezi el a kapcsolattartókra vonatkozó, a javítóintézet által nyilvántartott személyes
adatok körét.
Szintén a Bv. tvr.-t érintő változás, hogy a Javaslat a katonák pártfogó
felügyelete részletes szabályainak megállapítását az igazságügyért felelős
miniszterhez telepíti, aki ezt a legfőbb ügyésszel és a honvédelemért felelős
miniszterrel egyetértésben teszi.
4.	A Javaslat két további törvényt, nevezetesen a büntetés-végrehajtási
szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvényt (Bvszt.), valamint a Schengeni
Végrehajtási Egyezmény keretében történő együttműködésről és információcseréről
szóló 2007. évi Cv. törvényt (SIS tv.) módosítja.
A Bvszt. módosítása formai jellegű: a Javaslat a felhatalmazó rendelkezések
időszerű kiegészítését végzi el. A Javaslat a 2007. szeptember 10. napján hatályba
lépett SIS tv.-t pedig egy új szakasszal egészíti ki, ezzel megteremtve az alapot a
SIRENE iroda adatkezelésére a személyazonossággal összefüggésben elkövetett
visszaélések esetében.
15
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Btk. 47/A. §-a szerint az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása
esetén lehetőség van a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját
meghatározni. Eszerint az elítélttel szemben bár életfogytig tartó szabadságvesztés
kerül kiszabásra, nincs elzárva attól a lehetőségtől, hogy egy későbbi időpontban -
különösen a büntetés-végrehajtás alatt tanúsított kifogástalan magatartására és arra
tekintettel, miszerint szabadon bocsátását követően megalapozottan feltehető, hogy
törvénytisztelő életmódot fog folytatni - szabadon bocsátására kerüljön sor.
Ugyanakkor a Btk. 47/B. §-a rendelkezik azokról az esetekről, amikor az
életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt - a különböző időpontokban elkövetett, az
életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélés alapjául szolgáló bűncselekménytől
független, újabb bűncselekménye miatti elítélése okán - feltételes szabadságra
bocsátásának legkorábbi idejét el kell halasztani.
Azokban az esetekben, amikor az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt
feltételes szabadságra bocsátása már megtörtént, és ezt követően kerül sor a
határozott tartamú szabadságvesztésre ítélésre, a Btk. 47/A. §-a úgy rendelkezik,
hogy az újabb ügyben eljáró bíróság a feltételes szabadságra bocsátást megszünteti,
és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú
szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt, legfeljebb húsz év közötti időtartamra
elhalasztja.
E rendelkezés oka a Btk. 69. §-ának szabálya, amely szerint életfogytig tartó
szabadságvesztés esetén a határozott ideig tartó szabadságvesztés nem hajtható
végre.
A Btk. 99. §-ának rendelkezései ugyanakkor azt is egyértelművé teszik, hogy
az előzetes fogvatartás beszámítására kizárólag az ugyanazon ügyben kiszabott
szabadságvesztés esetén van lehetőség. A Btk. 47/B. §-a alapján az újabb
határozott tartamú szabadságvesztés elkülönül attól az ügytől, amelyben életfogytig
tartó szabadságvesztésre ítélés történt, így a Btk. 99. §-a önmagában nem
alkalmazható, még akkor sem, ha az újabb ügyben elrendelt határozott tartamú
szabadságvesztés időtartamával rendeli a bíróság a Btk. 47/B. §-a az életfogytig
tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás időtartamát
elhalasztani.
Ez azt jelenti, hogy jelenleg, ha az életfogytig tartó szabadságvesztésből
feltételesen szabadságra bocsátott elítélt az újabb bűncselekmény elkövetése miatt
indított büntetőeljárásban előzetes letartóztatást tölt, úgy annak időtartama nem
számítható be abba az időtartamba, amellyel a feltételes szabadságra bocsátás
legkorábbi időpontja elhalasztásra kerül.
Erre figyelemmel a Javaslat a Btk. 47/B. §-át egy új (6) bekezdéssel egészíti
ki, amely egyértelműen kimondja, hogy ha az életfogytig tartó szabadságvesztésből
történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztására a
Btk. 47/B. § (1), (2), (4) és (5) bekezdése szerinti határozott tartamú
16
szabadságvesztésre ítélés miatt kerül sor, úgy a feltételes szabadságra bocsátás
legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztésbe beszámított előzetes
fogvatartás, valamint házi őrizet idejének figyelembe vételével kell megállapítani.
A 47/B. § (3) bekezdése vonatkozásában ez a rendelkezés azért nem
érvényesülhet, mert az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet az életfogytig tartó
szabadságvesztés végrehajtása alatt ítélik határozott tartamú szabadságvesztésre.
Ez esetben értelemszerűen arról van szó, hogy az életfogytig tartó
szabadságvesztésre ítélt nem került feltételesen szabadságra bocsátásra, így
előzetes letartóztatásának elrendelésére sem kerülhetett sor.
Az előzetes fogvatartás beszámítására a 99. § rendelkezései értelemszerűen
alkalmazandók.
A 2. §-hoz
A Btk. 56-57. §-a alkalmazásában bármely kereső, termelő tevékenység
foglalkozásnak minősül, sőt az 56. § (2) bekezdése kiterjeszti ezt a kört a gazdálkodó
szervezet általános vezetését ellátó szerv tagjára, illetve igazgatójára; a szövetkezet
igazgatóságának vagy felügyelő bizottságának tagjára; a gazdasági társaság vezető
tisztségviselőjére, illetve felügyelő bizottságának tagjára is.
Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 2. §-ának (1) bekezdése
értelmében az egyéni vállalkozás olyan gazdasági tevékenység, amelyet a
devizajogszabályok szerint belföldinek minősülő természetes személy, vagy bizonyos
esetekben külföldinek minősülő külföldi állampolgár üzletszerűen, ellenérték fejében,
nyereség- és vagyonszerzés céljából, rendszeresen folytat.
Az egyéni vállalkozás is egy gazdálkodási forma, amelyet a magánvállalkozó
a piacon szereplő gazdasági társaságokhoz (társas magánvállalkozások) hasonlóan
üzletszerűen, ellenszolgáltatás fejében, és - egyes társasági formáktól eltérően -
korlátlan felelősséggel folytat, márpedig a gazdasági társaságok felelős vezető
tisztségviselője és felügyelő bizottságának tagja elkövetőként foglalkozás eltiltás
hatálya alatt állhat.
Az egyéni vállalkozó ilyen irányú felelősségét a Btk. nem nevesíti, ugyanakkor
az 1990. évi V. törvény szerint a vállalkozói igazolvány az ítélet hatálya alatt, az
abban megjelölt tevékenységre nem adható ki annak, akit valamely foglalkozástól
eltiltottak.
A Javaslat az összhang megteremtése érdekében kiterjeszti a foglalkozástól
eltiltással érinthető személyi kört, és ezen mellékbüntetés alkalmazása
szempontjából foglalkozásnak minősíti az egyéni vállalkozót is. A jövőben tehát a
bíróság ítéletében eltilthatja majd a foglalkozásától azt az egyéni vállalkozót, aki a
bűncselekményt a szakképzettséget igénylő foglalkozás szabályainak
megszegésével, avagy a foglalkozás felhasználásával, szándékosan követte el.
A 3. §-hoz
17
A háború jogának és a humanitárius jognak a tiszteletben tartását nemzetközi
szerződések rendszere, így a háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben,
1949. évi augusztus hó 12. napján kelt nemzetközi egyezmények (a továbbiakban:
Genfi Egyezmények) védik. A Genfi Egyezményeket, azaz a hadrakelt fegyveres
erők sebesültjei és betegei helyzetének javításáról szóló egyezményt, a tengeri
haderők sebesültjei, betegei és hajótöröttei helyzetének javításáról szóló
egyezményt, a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló, valamint a polgári lakosság
háború idején való védelméről szóló egyezményt az 1954. évi 32. törvényerejű
rendelet iktatta be a magyar jogrendszerbe, azok hivatalos szövegét a 2000/17-20.
sorszámú külügyminiszteri aktusok tették közzé. A Genfi Egyezmények I. és II.
kiegészítő Jegyzőkönyvének kihirdetése az 1989. évi 20. törvényerejű rendelettel,
míg a III. Kiegészítő Jegyzőkönyv kihirdetése a 2006. évi LXXVIII. törvénnyel történt
meg.
A Genfi Egyezmények és azok Kiegészítő Jegyzőkönyvei a harci
cselekményekre a nemzetközi és nem nemzetközi fegyveres összeütközések
megnevezést alkalmazzák, a Btk. azonban a fegyveres összeütközés helyett a
háború fogalmat használja.
A Btk. értelmező rendelkezéseiben foglalt fogalom-meghatározás szerint
háború alatt a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény
szerinti minősített eseteket (rendkívüli és szükségállapot), valamint a háborús és
katonai bűncselekmények tekintetében a magyar haderő külföldi alkalmazását kell
érteni.
A nemzetközi fegyveres összeütközés meghatározását a Genfi Egyezmények
közös 2. Cikke, valamint ezek I. Kiegészítő Jegyzőkönyve 1. Cikkének 4. bekezdése
határozza meg. Ennek értelmében nemzetközi fegyveres összeütközés alatt az
alábbi harci helyzetek értendők:
-	két vagy több szerződő fél között megüzent háború vagy minden más
fegyveres összeütközés, még ha a hadiállapot fennállását közülük valamelyik
nem is ismeri el,
-	olyan fegyveres összeütközések, amelyek során a népek a gyarmati uralom,
az idegen megszállás és a fajüldöző rezsimek ellen harcolnak, továbbá
-	valamely szerződő fél területe egészének vagy egy részének bármilyen
megszállása, még ha ez a megszállás nem is ütközik semmiféle katonai
ellenállásba.
Nem nemzetközi jellegűnek pedig az olyan fegyveres összeütközés minősül,
„amely az egyik szerződő fél területén annak fegyveres erői és olyan kormányellenes
fegyveres erők, illetve más szervezett fegyveres csoportok között tör ki, amelyek
felelős parancsnokság alatt állnak és ellenőrzést gyakorolnak az ország területének
egy része felett, ami lehetővé teszi számukra, hogy folyamatos és összehangolt harci
tevékenységet hajthassanak végre”. A II. Kiegészítő Jegyzőkönyv egyértelműen
kimondja ugyanakkor, hogy nem tartoznak hatálya alá a belső zavargások és
feszültségek során előálló helyzetek, mint például zendülések, elszigetelt vagy
szórványos erőszakos cselekmények és egyéb hasonló természetű cselekmények,
minthogy azok nem fegyveres konfliktusok.
18
A Genfi Egyezményekben és azok Kiegészítő Jegyzőkönyveiben foglalt
jogsértések a feltétlen büntetőhatalom alá esnek, hiszen a Btk. 4. §-ának (1)
bekezdése értelmében az emberiség elleni bűncselekmények, illetve azon
bűncselekmények esetében, amelyek üldözését nemzetközi szerződés írja elő, a
nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekményekre is kiterjed a
magyar törvény hatálya. Erre tekintettel a Btk.-ban is egyértelművé kell tenni, hogy a
magyar büntetőjogi értelemben vett háború-fogalom kiterjed a Genfi
Egyezményekben, és azok Kiegészítő Jegyzőkönyveiben foglalt fegyveres
összeütközés-fogalomra is. A Javaslat ezért módosítja a Btk. háború fogalmát azzal,
hogy utal a Genfi Egyezmények nemzetközi és nem nemzetközi fegyveres
összeütközéseket meghatározó rendelkezéseire.
A 4. §-hoz
1.	Az Alkotmánybíróság többek között az 56/1994. (XI. 10.) AB határozatában
kifejtette, hogy „az Alkotmánybíróság felfogásában az emberi méltósághoz való jog
az ún. „általános személyiségi jog” egyik megfogalmazása, azaz a személyiségi
jogok „anyajoga”, amely a modern alkotmányokban, illetve alkotmánybírósági
gyakorlatban a „személyiség szabad kibontakozásához való jog”, az „önrendelkezés
szabadságához való jog”, „általános cselekvési szabadság”, továbbá a
„magánszférához való jog” elnevezésekkel szerepel [8/1990. (IV. 23.) AB határozat].
A „magánszférához való jogot” az alkotmány konkrét, szubjektív alapjogként nem
nevezi meg, de a magánélet szabadságához való jog kétségkívül az egyén
autonómiájának, védelmére szolgáló olyan alapjog, amely az ember veleszületett
méltóságából ered, amelynek tehát az általános személyiségi jog - az emberi
méltósághoz való jog - szubszidiárius alapjoga. A magánszférához való jog, az
önmegvalósítás joga, a személyiség szabad kibontakozása és az autonómia
védelme megköveteli az alkotmány 8. § (1) bekezdésében írt szempontok
érvényesülését, azaz azt, hogy az állam az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen
alapvető jogait tartsa tiszteletben és védelmezze”.
Mindezek alapján az államnak alkotmányos kötelessége olyan jogi feltételeket
teremteni a polgárai számára, amelyek között biztosított a magánszférához való jog
érvényesülése és védelme. Az államnak nemcsak a hatóságoknak a magánszférába
való illetéktelen beavatkozásával szemben kell védelmet nyújtania, hanem
egymással szemben is meg kell védenie a polgárait. Így a magánszféra védelméhez
fűződő jogot súlyosan sértő zaklatásszerű magatartások visszaszorítása feltétlenül
szükséges.
Jelenleg a magyar szabálysértési, illetve büntetőjog nem ismer olyan
tényállást, amely a zaklató jellegű magatartást büntetni rendelné, vagyis a nyomozó
hatóság eljárásához anyagi jogi alapot szolgáltatna. A szabályozás hiánya évek óta
visszatérő probléma, amely több országgyűlési biztosi határozat szerint is (OBH
4460/2002., 1355/2003., 2016/2003) visszásságot okoz az emberi méltósághoz való
jogból levezethető magánszférához való joggal kapcsolatban.
19
2.	A jogi relevanciával bíró zaklatásnak - közösségi források és egyes külföldi
országokban érvényes jogi szabályozás alapján - három alapvető megnyilvánulási
formáját különböztethetjük meg:
1.	az ún. (munkahelyi) szexuális zaklatást, amelynek leküzdésére az Európai
Közösségek Bizottságának 1991. november 27-én kiadott, 92/131 (eGk)
számú, a nők és a férfiak személyiségi jogainak munkahelyi védelméről szóló
ajánlása gyakorlati kódexet nyújt. A diszkriminációval és a (szexuális)
zaklatással kapcsolatos legújabb rendelkezéseket pedig az Európai Parlament
és a Tanács közös, 2002. szeptember 23-án hozott, a férfiak és nők közötti
egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és
a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi
irányelv módosításáról szóló 2002/73/EK irányelve fogalmazza meg;
2.	az ún. etnikai, faji alapú zaklatást, amelyet az Európai Tanács 2000. június
29-én elfogadott, 2000/43/EK számú, a személyek közötti, faji- vagy etnikai
származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról
szóló irányelve említ;
3.	a kifejezetten személyes indítékú zaklatást, amelynek - általában ismert és
jellemzően (de nem kizárólagosan) férfi - elkövetője hosszabb idő óta,
folyamatosan vagy visszatérően zaklatja áldozatát. Zaklató jellegű
magatartásnak tekinthetőek: az ismétlődő, éjjel-nappali - akár névtelen -
telefonhívások otthon és a munkahelyen; üzenetrögzítőn hagyott vagy e-
mailen, SMS-ben küldött, gyakran sértő, szidalmazó ill. fenyegető üzenetek;
az áldozat lakása, munkahelye stb. előtti gyakori jelenlét; az áldozat követése
nyilvános helyekre. Mindez kiterjedhet az áldozat közeli hozzátartozóira,
barátaira is.
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003.
évi CXXV. törvény ugyan az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének tekinti
a zaklatást, a törvény azonban csak bizonyos jogviszonyban (így különösen a
munkaviszonyban), illetve az állami szervek eljárása, intézkedése során kapcsolatba
kerülő személyek közötti viszonyokra irányadó. A kifejezetten személyes indíttatású
zavaró magatartásokkal szemben ez a törvény nem biztosít ágazati védelmet, a
családjogi és a hozzátartozók közötti viszonyokat pedig kifejezetten kizárja a törvény
hatálya alól [ld. a 2003. évi CXXV. törvény 6. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontját].
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló
törvény a vonatkozó európai uniós irányelveknek megfelelően a zaklatást olyan, az
emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartásnak tekinti,
amelynek célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges,
megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.
Fontos látni, hogy a zaklatás büntetőjogi fenyegetettségének bevezetésével a
jogalkotó az ettől céljában és megvalósulásában eltérő, lényegében súlyosabb
jogsértéseket, a rendszeres vagy tartós háborgatást rendeli büntetni. Általános
tapasztalat ugyanis, hogy a zaklató magatartása az idő múlásával általában egyre
fenyegetőbb, durvább lesz, ami súlyos pszichés zavarokat okozhat, de adott esetben
akár tulajdon vagy személy elleni erőszakos bűncselekmények elkövetéséhez is
20
vezethet. Mindezen káros hatásokat megelőzendő, a Javaslat a büntetőjogi védelmet
egy korábbi időpontra előrehozza, és, a testi épség, egészség, vagyon elleni, stb.
bűncselekmények mellett, azokat kisegítve, szubszidiárius jelleggel megteremti a
zaklató magatartásokkal szembeni fellépés lehetőségét.
3.	Habár mind a szabálysértési törvény, mind a Btk. több rendelkezése is az
egyén magánéletébe, privát szférájába való beavatkozást szankcionálja (pl.
magánlaksértés), az elkövetés gyakoriságára és jellegére tekintettel azonban
indokolt egy általános, a hasonló jellegű magatartásoktól (rendzavarás, garázdaság)
független, azoknál átfogóbb és önálló, sui generis tényállás meghozatala.
4.	A Javaslat a zaklatást a szabadság és az emberi méltóság elleni
bűncselekmények között helyezi el. A bűncselekmény a személyes jellegre tekintettel
-	a rágalmazáshoz és becsületsértéshez hasonlóan - magánindítványra üldözendő,
azaz büntetőeljárás csak a jogosult feljelentése alapján indulhat.
5.	A Javaslat büntetni rendeli a rendszeres vagy tartós háborgatást. A zavaró,
zaklató jellegű cselekmények megnyilvánulási formájukban igen eltérőek lehetnek,
amelyeket mintegy összefoglaló néven, háborgatásként fogalmaz meg a javaslat. A
jogalkotó a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében külön kiemeli a hétköznapi
életben tipikusan előforduló esetet - a telekommunikációs eszköz útján vagy
személyesen elkövetett rendszeres kapcsolatteremtési szándékot.
Az általános zavaró magatartások csak akkor büntetendők, ha elkövetői
oldalon egy célzat is szerepel: Az elkövetőnek célja a háborgatással, hogy a sértettet
megfélemlítse, vagy magánéletébe, illetőleg mindennapi életvitelébe önkényesen
beavatkozzon. Ennek hiányában a cselekmény nem tényállásszerű. Szintén feltétel a
tényállás megvalósulásához, hogy a háborgatás rendszeresen vagy tartósan
történjen. Rendszerességen rövidebb időközönkénti elkövetést kell érteni, tartós az
elkövetés, ha az huzamosabb ideig tart. A zaklatás ezen fordulata egy évig terjedő
szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel fenyegetett
vétség.
A másik fordulatot a bűncselekmény elkövetésével való megfenyegetés jelenti,
amely jelenleg veszélyes fenyegetés címen elzárással vagy százezer forintig terjedő
pénzbírsággal sújtható. Ezt a cselekményt a Javaslat bűncselekményi szintre emeli,
és az általános zavaró magatartáshoz képest eggyel súlyosabb büntetéssel, két évig
terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel
szankcionálja.
A Btk. 138. §-a értelmében a fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba
helyezését jelenti, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet
keltsen. A zaklatásnál ehhez célzat is társul: az elkövető a sértettet vagy rá tekintettel
hozzátartozóját azért fenyegeti meg, hogy benne a félelem valóban ki is alakuljon.
A Javaslat az általánoshoz képest szűkebb fenyegetés-fogalmat használ
abban az értelemben, hogy csak a személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó
büntetendő cselekménnyel való megfenyegetést rendeli büntetni, azt azonban nem
határozza meg, hogy alkalmazásában mely magatartások tekintendők ilyennek.
Támpontul szolgálhat ehhez a Btk. 261. §-a (9) bekezdésének a) pontja, amely
21
felsorolja, hogy a terrorcselekmény vonatkozásában mi minősül személy elleni
erőszakos, közveszélyt okozó, vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekménynek.
Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a zaklatásnak ez a formája büntetendő
cselekmény elkövetésével történő fenyegetéssel valósul meg.
A zaklatás mindkét fordulata esetében minősített esetet jelent, ha a
bűncselekményt az elkövető volt házastársa vagy volt élettársa, illetve nevelése,
felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére követi el.
Hozzátartozók között elkövetett zaklatásra a minősített eset nem vonatkozik, hiszen
a (2) bekezdés szerinti fordulat ebben a relációban nem értelmezhető, viszont a volt
házastárs vagy élettárs háborgatásánál vagy megfenyegetésénél - mivel az immár
csak egyoldalú kötődésre tekintettel a rendszeres zaklatás különösen zavaró
beavatkozást jelenthet a sértett mindennapi életvitelébe - indokolt a súlyosabb
büntetés kilátásba helyezése.
Nevelési, felügyeleti, gondozási feladata elsősorban a szülőknek, szülővel
azonos jogállású örökbefogadónak, illetve gyámnak lehet, de ide tartozhatnak a
foglalkozásuknál fogva más személyek oktatását, nevelését gondozását végző
személyek is. Az e feladatból folyó kötelességek jellegét és tartalmát a családjogi
jogszabályok tartalmazzák. A gyógykezelés egészségügyi intézményben gyakorolt
gyógyító eljárások alkalmazását, ezen felül ápolást, gondoskodást jelent, amelyek
részletszabályait az egészségügyi tárgyú jogi normák rendezik.
A zaklatás szubszidiárius bűncselekmény. Megállapítására akkor kerülhet sor,
ha az adott magatartás folytán egyben súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg.
Bűnhalmazat létesül, ha az elkövető egy cselekménnyel, a zaklatás, valamint más,
nem súlyosabban büntetendő különös részi tényállást is megvalósít.
Az 5. §-hoz
A Btk. 214/A. §-a az Európai Unió (EU) valamely tagállamának
állampolgárságával nem rendelkező külföldinek az EU tagállamainak területén való
jogellenes tartózkodásához történő segítségnyújtást szankcionálja.
2007. szeptember 10-én hatályba lépett a Schengeni Végrehajtási Egyezmény
keretében történő együttműködésről és információcseréről szóló 2007. évi CV.
törvény (Schengeni Végrehajtási Egyezmény: a Benelux Gazdasági Unió államai, a
Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a
közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985.
június 14-i schengeni megállapodás végrehajtásáról Schengenben 1990. június 19-
én aláírt egyezmény), ezért a jövőben szankcionálni kell ezen államok területén való
jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtást is.
Problémát jelent ugyanakkor, hogy a Schengeni Végrehajtási Egyezménynek
vannak olyan részes államai (pl. Norvégia és Izland), amelyek nem tagjai az EU-nak,
de részesei az Európai Gazdasági Térségnek (EGT).
Megoldásra vár továbbá a Svájci Államszövetség állampolgárainak státusza is
jelen szakasz szempontjából. Svájc ún. quasi-EGT-tagnak minősül: egyfelől az
22
Európai Közösség és tagállamai, valamint az EGT-ről szóló megállapodásban nem
részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az EGT-ről szóló
megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élveznek a svájci
állampolgárok, másfelől 2002. június 1-jén lépett hatályba az Európai Közösség és
annak tagállamai, valamint a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad
mozgásáról szóló 1999. július 21-én aláírt megállapodás (a továbbiakban:
Megállapodás). A Megállapodás az Európai Közösségen belül a személyek szabad
mozgására vonatkozó szabályok jelentős részét kiterjeszti a svájci állampolgárokra.
A 2004. május 1-jén az Unióhoz csatlakozott tíz új tagállamnak a
Megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló jegyzőkönyv 2006. április
1-jén lépett hatályba. A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező
személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény (amely
gondoskodott a svájci megállapodásnak megfelelő szabályozásról, és az EGT-
vonatkozású, az Unió polgárainak és családtagjainak a tagállamok területén történő
szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv
átültetéséről) a svájci állampolgárokat az EGT-beli államok polgáraival azonosan
kezeli. A magyar jogrendszerben a svájci állampolgárok tehát ún. szabad mozgás és
tartózkodás jogával rendelkező személyeknek számítanak.
Ebből kifolyólag a Javaslat a tényállást kiterjeszti a svájci állampolgárokra is,
és a szabályozást nem a Schengeni Végrehajtási Egyezmény, hanem az EGT-
tagság, illetve az EGT-tagokhoz hasonló jogi státusz oldaláról közelíti meg. A
Javaslat tehát akként rendelkezik, hogy az a személy, aki az EU tagállama, az EGT-
ről szóló megállapodásban részes más állam, továbbá olyan állam területén való
jogellenes tartózkodáshoz, amelynek állampolgára az EGT-ről szóló
megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez, vagyoni
haszonszerzés végett segítséget nyújt olyan külföldinek, aki nem rendelkezik ezen
államok valamelyikének állampolgárságával, két évig terjedő szabadságvesztéssel,
közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. A jogellenes tartózkodás
elősegítése továbbra is szubszidiárius vétség: csak abban az esetben büntetendő,
ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg.
A 6-7. §-okhoz
Formai jellegű kiegészítést hajt végre a Javaslat a kábítószer tiltott
előállításához használt vegyi anyag Btk.-beli meghatározását illetően. A Btk. 286/A.
§-ának (3) bekezdése jelenleg helytelen hivatkozást tartalmaz, a Javaslat ezt
pontosítja mind a 283/A. §, mind az értelmező rendelkezés vonatkozásában.
1.	A Btk. 286/A. §-ának (3) bekezdését a 2005. évi XXX. törvény 6. §-a
állapította meg 2005. június 1-jei hatállyal. A hivatkozott rendelkezés szerint: „A
283/A. § alkalmazásában kábítószer tiltott előállításához használt vegyi anyagon az
1998. évi L. törvénnyel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében a
kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1988. december 20-
án, Bécsben kelt Egyezmény 12. Cikkének végrehajtására kiadott, a kábítószerek és
pszichotróp anyagok tiltott előállításához, gyártásához is használt vegyi anyagokkal
végezhető egyes tevékenységek szabályozásáról szóló jogszabály 1. számú
mellékletének 1. kategóriájában meghatározott anyagot kell érteni.”
23
A (3) bekezdésben szereplő, „a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott
előállításához, gyártásához is használt vegyi anyagokkal végezhető egyes
tevékenységek szabályozásáról szóló jogszabály” a kábítószerek és pszichotróp
anyagok tiltott előállításához, gyártásához is használt vegyi anyagokkal végezhető
egyes tevékenységek szabályozásáról szóló 272/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet volt,
amely 1. számú mellékletének 1. kategóriájában szerepeltek a hivatkozott anyagok.
Ezt a kormányrendeletet azonban a kábítószer-prekurzorokkal kapcsolatos egyes
hatósági eljárási szabályok, valamint a hatósági feladat- és hatáskörök
megállapításáról szóló 159/2005. (VIII. 16.) Korm. rendelet 2005. augusztus 18-i
hatállyal hatályon kívül helyezte.
A 159/2005. (VIII. 16.) Korm. rendelet jelenleg a 2. számú mellékletében
tartalmazza a hivatkozott kategóriákat, az 1. kategória ugyanazokat az elemeket
tartalmazza, mint a korábbi, hatályon kívül helyezett 272/2001. Korm. rendelet 1. sz.
mellékletének 1. kategóriája.
2.	A kábítószer-prekurzorral kapcsolatos Európai Közösségen belüli
tevékenységet a kábítószer-prekurzorokról szóló 273/2004/EK európai parlamenti és
tanácsi rendelet (a továbbiakban EK R1.), az Európai Közösség és harmadik
országok viszonylatában pedig a Közösség és harmadik országok közötti
kereskedelme nyomon követésére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló
111/2005/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: EK R2.) szabályozza. E két uniós jogi
aktus hazai végrehajtását éppen a 159/2005. (VIII. 16.) Korm. rendelet biztosítja.
Figyelemmel a belső jogszabály változására, illetve annak jövőbeni esetleges további
módosulására, szükséges háttérjogszabályként az uniós aktusokra hivatkozni.
A tanácsi rendeletek kábítószer-prekurzorral kapcsolatos tevékenységek
folytatását engedélyhez kötik. A tevékenység engedély nélküli végzését a Btk. 283/A.
§-a jelenleg Visszaélés kábítószer előállításához használt anyaggal megnevezéssel
szankcionálja, de a Javaslat az európai uniós rendeletekre tekintettel a tényállás
elnevezését Visszaélés kábítószer-prekurzorral megnevezésre módosítja.
Az EK R1 2. cikk c) pontja meghatározza a forgalomba hozatal fogalmát,
amely szerint ez alatt valamely jegyzékben szereplő anyag Közösségen belüli
szállítását, akár térítés ellenében, akár ingyenesen; az ilyen anyag Közösségen
belüli szállítás céljából végzett tárolását, előállítását, termelését, feldolgozását,
kereskedelmét, forgalmazását, illetve ügynök általi közvetítését kell érteni.
Az EK R1. 3. cikk (2) bekezdése szerint engedély csak az e rendelet I.
mellékletének 1. kategóriájába tartozó anyagok birtoklásához, illetve forgalomba
hozatalához szükséges. Ugyanezen cikk (6) bekezdése az I. melléklet 2.
kategóriájába tartozó anyagok esetében csak nyilvántartási kötelezettséget ír elő.
Az EK R2. 6. cikkének (1) bekezdése szintén a rendelet I. mellékletének 1.
kategóriájába tartozó anyagok behozatali, kiviteli és közvetítői tevékenységét köti
engedélyhez, az ilyen tevékenységek végzését az I. melléklet 2. és 3. kategóriájába
tartozó anyagok esetében szintén csak bejelentéshez köti. Ugyanakkor az EK R2 12.
cikke meghatározott esetekben mindhárom kategória kivitele esetében engedélyt
követel meg.
24
Az EK rendeletek a továbbiakban előírnak nyilvántartásba vétel, vevői
nyilatkozat kérését, nyilvántartás vezetését. A büntetőjogi szabályozás a
rendeletekben engedélyhez kötött tevékenység engedély nélküli végzését
szankcionálja, a prekurzor fogalmát pedig ahhoz igazítja, hogy az adott tevékenység
végzéséhez az engedély az I. melléklet mely kategóriájában szereplő anyagok
esetében szükséges.
A 8. §-hoz
Az Országgyűlés a 2007. október 15-i ülésnapján elfogadta a foglalkoztatói
nyugdíjról és intézményeiről szóló T/3245. számú törvényjavaslatot (a továbbiakban:
T/3245. számú törvényjavaslat). Az új jogintézmény, azaz a foglalkoztatói
nyugdíjszolgáltatás olyan engedélyköteles pénzügyi tevékenység, amely
tárgykörében több tekintetben összefügg a Btk. 2007. június 1-jétől hatályos 303/C.
§-a (2) bekezdésének hatálya alá tartozó tevékenységekkel, ezért indokolt a Btk.
vonatkozó rendelkezéseiben történő önálló megjelenítése.
Ezen kívül az Országgyűlés tárgysorozatba vette a befektetési
vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető
tevékenységek szabályairól szóló T/3806. számú törvényjavaslatot (a továbbiakban:
T/3806. számú törvényjavaslat). Ez a törvényjavaslat több tekintetben is új
terminológiát vezet be, így a befektetési szolgáltató helyett a befektetési vállalkozás
megfogalmazást használja.
A pénzügyi szolgáltatásokat érintő egyes törvények jogharmonizációs célú
módosításáról szóló T/3807. számú törvényjavaslat (a továbbiakban: T/3807. számú
törvényjavaslat) a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) kapcsán bevezeti a
központi szerződő fél, valamint a központi szerződő fél tevékenység terminológiát. A
központi szerződő fél a tőzsdeügylet és tőzsdén kívüli tőkepiaci ügylet teljesítéséhez
kapcsolódó kötelezettségvállalás végzésére jogosult gazdasági társaság. A központi
szerződő fél tevékenység a Tpt.-nek a T/3807. számú törvényjavaslattal beiktatni
kívánt új, XLIV/B. Fejezete alapján engedélyköteles tevékenység, ezért indokolt
annak megjelenítése a Btk. vonatkozó tényállásaiban.
A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény a
biztosítási rendszer egyéb résztvevői között önállóan szerepelteti a
biztosításközvetítőket (függő, illetve független biztosításközvetítő), valamint a
viszontbiztosítási tevékenységet végzőket. A Javaslat ebből kifolyólag e
tevékenységeket - a függő biztosításközvetítő kivételével - önállóan nevesítve
jeleníti meg a Btk. vonatkozó rendelkezéseiben.
Fentiekre figyelemmel a Javaslat a számvitel rendjének megsértése körében
kiegészíti, illetve a fogalom-használattal összefüggésben módosítja a Btk. 289. §-
ának (5) bekezdésében található felsorolást, amely azon pénzügyi tevékenységeket
végző, illetve pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó szervezeteket sorolja fel, amelyek
körében súlyosabban minősül a tényállásszerű magatartás elkövetése. A Javaslat
továbbá a Btk. 298/D. §-ában található felsorolás alapján módosítja e szervezetek
sorrendjét is.
25
A 9-10. és a 18-19. §-okhoz
1.	A 294. § határozza meg a Rossz minőségű termék forgalomba hozatala
tényállása kapcsán a rossz minőségű termék fogalmát. A hatályos szöveg szerint az
(1) bekezdés mondja ki, hogy kötelezően alkalmazandó nemzeti szabvány hatálya
alá tartozó termék esetében mi minősül rossz minőségűnek, a (2) bekezdés pedig
azt, hogy ezen az eseten kívül mi minősül még annak. Az (1) bekezdésben használt
kötelezően alkalmazandó nemzeti szabvány azonban 2002. január 1-je óta nem
létezik, a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény és a nemzeti szabványosításról
szóló 1995. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló 2001. évi CXII. törvény ugyanis
az uniós csatlakozás érdekében megszüntette azt. Erre tekintettel szükséges a 294.
§ (1) bekezdésének hatályon kívül helyezése.
A (2) bekezdés azonban visszautal az (1) bekezdésre, így az (1) bekezdés
hatályon kívül helyezése miatt szükséges az (2) bekezdés módosítása is. Ez
azonban kodifikációs szempontból problémás, így a Javaslat az egész 294. §-t
módosítja akként, hogy csupán a korábbi (2) bekezdésben foglaltakat rögzíti.
Mindemellett a Javaslat mind a 294. § kapcsán, - mind pedig a záró
rendelkezések között a többi fogyasztóvédelmi tényállás kapcsán - módosítja a
termék szót árura. Ennek oka az, hogy az áru fogalmát az UCP-előterjesztés
újraszabályozza. Az UCP-előterjesztés 2. §-ának c) pontja szerint áru minden
birtokba vehető forgalomképes dolog - ideértve a pénzt és az értékpapírt, valamint a
dolog módjára hasznosítható természeti erőket -, a szolgáltatás, továbbá a vagyoni
értékű jog. Mivel az UCP-előterjesztés tekinthető e tényállás háttérjogszabályának,
így e fogalmi pontosítás elengedhetetlen.
Erre tekintettel a Javaslat szerint a 294. § kimondja, hogy rossz minőségű az
olyan áru, amely rendeltetésszerűen nem használható, vagy használhatósága
jelentős mértékben csökkent.
2.	A 315. § (1) bekezdése határozza meg a XVII. fejezet alkalmazásában az
áru és az ár fogalmát. Az áru fogalmát azonban az UCP-előterjesztés újradefiniálja.
Mivel az UCP-előterjesztés tekinthető a XVII. fejezet szerinti fogyasztóvédelmi
tényállások háttérjogszabályának is, így az áru Btk.-beli fogalmát ahhoz kell igazítani.
Ezt a Javaslat úgy végzi el, hogy nem megismétli a fogyasztókkal szembeni
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló előterjesztés szerinti áru
fogalmat, hanem Btk.-beli értelmező rendelkezésben utal az UCP-előterjesztésre.
A Javaslat nem módosítja az ár és a 315. § (2) bekezdésében szereplő
gazdasági tevékenység fogalmát, csupán újraszabályozza a 315. § szerkezetét.
Ennek megfelelően a 315. § bekezdésekre történő tagolás nélkül kimondja, hogy a
XVII fejezet alkalmazásában mi minősül az a) pont alatt áru, a b) pont alatt ár, c) pont
alatt pedig gazdasági tevékenységnek.
Nem szükséges azonban a fogyasztó fogalmának meghatározása, mivel a
Btk. 315. § a) pontjának rendelkezései az egész fejezet vonatkozásában határozzák
meg a fogalmak jelentését, ugyanakkor a fogyasztó fogalom e fejezetben egyedül a
26
Btk. 296/A. §-ban szabályozott a fogyasztó megtévesztése tényállásban szerepel. E
§ alkalmazásában pedig - a rendelkezést beiktató szabályok alapján
visszakövetkeztethetően - a fogyasztó fogalma alatt a fogyasztóvédelmi törvényben
meghatározott definíciót kell érteni.
3.	A Javaslat módosítja a Btk. 328. §-a szerinti tényállás címét vásárlók
megkárosításáról fogyasztók megkárosítására, valamint valamennyi bekezdésben
kicseréli a vásárló szót fogyasztóra. Ezen módosítás indoka, hogy a tényállás
háttérjogszabályát jelentő fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi
gyakorlat tilalmáról, valamint a kapcsolódó törvényi szabályok módosításáról szóló
kormány-előterjesztés 2. §-ának a) pontja rögzíti a fogyasztó fogalmát. Eszerint
fogyasztó a gazdasági vagy szakmai tevékenységén kívül eső célok érdekében
eljáró természetes személy. Ez a megfogalmazás magában foglalja nem csak a
vásárlókat, hanem a 328. § (2) bekezdése szerinti megrendelőket is. Erre tekintettel
a (2) bekezdés szükségtelen a tényállásban.
Mivel az említett módosítások a tényállás valamennyi bekezdését érintik, így a
Javaslat a teljes 328. §-t újraszabályozza.
A 11. §-hoz
A T/3806. számú törvényjavaslat több tekintetben is új terminológiát vezet be,
így a befektetési szolgáltató helyett a befektetési vállalkozás, a kiegészítő befektetési
szolgáltatási tevékenység helyett a befektetési szolgáltatási tevékenységet
kiegészítő szolgáltatási tevékenység megfogalmazást használja. Ennek - és a 8. §-
hoz fűzött részletes indokolásban kifejtetteknek megfelelően - a Javaslat kiegészíti,
illetve módosítja a Btk. 298/D. §-ának b)-d) pontjait, ezáltal bővíti és pontosítja a
pénzügyi tevékenységek körét.
A 12. §-hoz
Az Országgyűlés által elfogadott T/3245. számú törvényjavaslat bevezeti a
foglalkoztatói nyugdíj titkot. A Javaslat erre tekintettel módosítja a gazdasági titok
megsértése (Btk. 300. §) elnevezésű tényállást, és az új titokfajta megsértését is
büntetőjogi fenyegetettség alá helyezi.
További módosítás indokolt a Pmt.-t felváltó új törvény eltérő megnevezése
miatt a Btk. 300. §-a (2) bekezdésének b) pontja vonatkozásában. 2007. december
15-én a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV.
törvényt (a továbbiakban: Pmt.) a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása
megelőzéséről és megakadályozásáról szóló új törvény váltja fel, ezért a Javaslat e
változást is átvezeti a Btk. vonatkozó rendelkezéseinek normaszövegében.
A 13. §-hoz
A Javaslat a T/3806. számú törvényjavaslattal bevezetni kívánt új terminológia
okán módosítja a Btk. 300/F. §-a (1) bekezdésének, a pénzügyi eszközre vonatkozó
27
értelmező rendelkezését. Ennek értelmében a befektetési eszköz helyett pénzügyi
eszköz kifejezést kell használni.
A 14-15. §-okhoz
A Javaslat - a 8. § részletes indokolásában kifejtetteknek megfelelően - a Btk.
303. §-a (4) bekezdésének c) pontját, valamint 303/A. §-a (2) bekezdésének b)
pontját kiegészíti és pontosítja.
A 16. §-hoz
A Javaslat a Pmt.-t felváltó új törvény eltérő megnevezése miatt módosítja a
Btk. 303/B. §-át.
A 17. §-hoz
A Javaslat - a 8. § részletes indokolásában kifejtetteknek megfelelően -
kiegészíti és pontosítja a pénzügyi tevékenységeket végző, illetve pénzügyi
szolgáltatásokat nyújtó szervezetek körét.
A 20. §-hoz
A Be. 63. §-a határozza meg azt, hogy a személyes adatok megismerésére és
kezelésére kik és milyen célból jogosultak, egyrészt a büntetőeljárás érdekében,
másrészt az adatvédelemhez fűződő érdekek biztosítása végett. A törvény az egyes
esetekben konkrétan meghatározza, hogy milyen személyes adatokat kell rögzíteni,
és ezek az előírások adják meg a szükséges mérték tartalmát, például a
jegyzőkönyveknél vagy a határozatoknál.
A Javaslat új rendelkezése értelmében a büntetőeljárás során rögzített
személyes adatok - de kizárólag ezek - személyazonosításra alkalmatlan módon
statisztikai célra felhasználhatók lesznek a jövőben.
A rendelkezés bevezetésének indoka, hogy az egyes jogszabályok és
jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII.
törvény 2008. január 1-ével hatályon kívül helyezte a statisztikai adatszolgáltatás
alapját jelentő, az egységes rendőrségi, ügyészségi bűnügyi statisztikáról szóló
0011/1963. BM-LÜ együttes utasítást. Ezt, a mára teljesen elavult állami irányítás
egyéb jogi eszközét kell felváltani egy új rendelettel.
A Be.-ben elhelyezett felhatalmazó rendelkezés minden nyomozó hatóságra
kiterjedő szabályozást tesz lehetővé, valamint megfelel az adatgyűjtés célhoz
kötöttségének, mint alkotmányos alapelvnek is. Ennek szem előtt tartásával, a
jövőben kizárólag olyan adatok gyűjtését lehet megengedni, amely adatok gyűjtését
a Be. lehetővé teszi. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a statisztikai adatok
gyűjtésének alapját a büntetőeljárás során elvégzett terhelti és tanúkihallgatások
során szerzett adatok jelentik.
28
A 21. §-hoz
A Be. 226. §-ának (3) bekezdése olyan rendelkezést tartalmaz, miszerint ha a
vádemelés elhalasztásának tartama eredményesen eltelt és az ügyész ebből
kifolyólag az eljárást megszünteti, a terhelt köteles a bűnügyi költséget viselni. E
rendelkezés nincs összhangban az eljárás nyomozati, illetve bírósági szakaszában
történő megszüntetésére vonatkozó rendelkezésekkel, hiszen ekkor az állam viseli a
ezeket a költségeket [Be. 190. § (4) bekezdés, 339. § (3) bekezdés].
Semmilyen alapos ok nem indokolja a különbségtételt, ezért a Javaslat új
226/A. §-t és azt megelőző alcímet iktat a Be.-be, és akként rendelkezik, hogy ha az
ügyész a Be. 226. §-a alapján megszünteti az eljárást, a bűnügyi költséget az állam
viseli. Ugyanakkor a Be. 190. §-a (4), és 339. §-a (4) bekezdésének megfelelően
ebben az esetben is indokolt, hogy a terhelt viselje azokat a költségeket, amelyek az
ő mulasztása folytán merültek fel.
A 22. §-hoz
A Be. 258. §-ának (2) bekezdése határozza meg a bírósági ítélet és ügydöntő
végzés rendelkező részének kötelező tartalmi elemeit, ennek körében a
bűncselekménnyel összefüggésben annak megnevezését, továbbá az elkövetői és
elkövetési alakzat megjelölését írja elő.
A gyakorlati tapasztalatok alapján ez a körülírás nem kellően cizellált,
indokoltnak tűnik a tartalmi elemek konkrét, teljes körű felsorolása. Szükséges a
kiegészítés arra tekintettel is, mivel a Be.-t módosító 2006. évi LI. törvény 2006. július
1.	napjától abszolút megszüntetési okként határozza meg azt az esetet, ha a
cselekmény jogi minősítése tekintetében az első fokú ítélet indokolása a rendelkező
résszel teljes mértékben ellentétes.
Annak érdekében, hogy a jogalkalmazók valamennyi ítélet és ügydöntő
végzés esetében egységes szempontok alapján alakítsák ki a rendelkező rész
tartalmát, a Javaslat az elkövetői és elkövetési alakzat megjelölésén túl kötelezővé
teszi a bűncselekmény Btk. szerinti megnevezését (az alkalmazott törvényhely -
ideértve a bűncselekmény minősített esetének megállapításakor a bűncselekmény
alapesetét meghatározó törvényhelyet is - feltüntetésével), a bűncselekmény bűntetti
vagy vétségi megjelölését, ha a bűncselekmény többrendbeli vagy folytatólagos,
ennek megjelölését, illetve ha a bűncselekménynek szándékos és gondatlan
alakzata is van, gondatlan alakzat esetén ennek feltüntetését is.
A 23. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint nincs helye felülvizsgálatnak a Legfelsőbb
Bíróság törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat alapján hozott határozata
ellen, továbbá törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatnak a Legfelsőbb
Bíróság (így akár harmadfokon, akár a felülvizsgálat során) hozott határozata ellen.
29
Ehhez képest a Be. 416. §-a (1) bekezdése szerinti okok egyike esetében sem kizárt
a felülvizsgálat a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálatban hozott ügydöntő határozata
ellen.
A Javaslat erre az ellentmondásra tekintettel kimondja, hogy a felülvizsgálat
során hozott határozat sem támadható meg újabb felülvizsgálattal. A módosítás nem
jelenti a felülvizsgálatra vonatkozó szabályok felülírását, illetve nem jár az emberi
jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezményhez fűzött Hetedik
kiegészítő jegyzőkönyv szerinti jogorvoslat elvonásával. Az említett jegyzőkönyv 2.
Cikke szerint: „1. Annak, akit bíróság bűncselekmény miatt elítélt, joga van arra, hogy
a bűnössége megállapítását, illetőleg a büntetés kiszabását tartalmazó ítéletet
felsőbb bírósággal felülbíráltassa. E jog gyakorlását, ideértve azokat az okokat is,
melyekre alapítva a jogok gyakorolhatók, jogszabályban kell szabályozni. 2. E jogot
korlátozni lehet a jogszabályok által meghatározott kisebb jelentőségű
bűncselekmények esetében, vagy abban az esetben, amikor a szóban forgó személy
ügyét első fokon a legfelső bírói fórum tárgyalta, vagy amikor a felmentő ítélet ellen
benyújtott jogorvoslat folytán hoztak bűnösség megállapítását tartalmazó ítéletet."
A 24-25. §-okhoz
Az egyéni kegyelmezés lehetősége a köztársasági elnök számára
szabadságvesztés büntetés esetében biztosított, ugyanakkor az ugyancsak
szabadságelvonással járó, fiatalkorúkkal szemben alkalmazható javítóintézeti
nevelésnél erre nincs lehetőség. Ehhez hasonlóan aggályos, hogy az államfő minden
kiszabott büntetés végrehajtása alól adhat kegyelmet, a büntetés kiszabásának
elhalasztását jelentő próbára bocsátás esetén viszont - mivel az büntetőjogi
intézkedés - nincs lehetőség az egyéni kegyelmezésre.
Ezen intézkedések vonatkozásában semmi nem indokolja, hogy a
köztársasági elnök egyéni kegyelmezéshez való, Alkotmányban biztosított jogát a
Be. korlátozza, erre tekintettel ezeket a korlátokat a Javaslat megszünteti.
Egyéni kegyelmi kérelmet a terhelt, a védő, a terhelt hozzátartozója, valamint
a Javaslat szerint a fiatalkorú törvényes képviselője nyújthat be az első fokon eljárt
bírósághoz.
A próbára bocsátás és a javítóintézeti nevelés elengedésére vagy
mérséklésére az igazságügyért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) tehet
kegyelmi előterjesztést a köztársasági elnök részére. Az igazságügyért felelős
miniszter egyúttal elrendelheti a büntetés, illetve a javítóintézeti nevelés
végrehajtásának a köztársasági elnök döntéséig történő elhalasztását vagy
félbeszakítását. Ha pedig az elítélt javítóintézeti nevelését tölti, a kegyelmi döntésről
szóló határozatot a miniszter közvetlenül a javítóintézet útján kézbesíti.
A 26. §-hoz
A Javaslat átalakítja a Be.-nek a bűnügyi költség és rendbírság elengedésére
vonatkozó szabályozását, a bírói gyakorlat egységessé tétele, valamint a bíróságok
30
teendőinek pontosabb meghatározása érdekében. A gyakorlati tapasztalatok alapján
a keretszabályt jelentő Be. 599. §-a, és a részletszabályokat meghatározó 9/2002.
(IV. 9.) IM rendelet (Bnyr.) 93. §-a nincsenek összhangban egymással.
A Be. 599. § (2) bekezdése értelmében a döntéshez egyedül a terhelt
személyes adatai szükségesek, azonban a Bnyr. 93. §-a a kérelmező személyes
adatainak beszerzéséről rendelkezik. Ebből következik, hogy a kérelmező kizárólag a
bűnügyi költség megfizetésére kötelezett vagy a rendbírsággal sújtott személy lehet,
hiszen ellenkező esetben személyes adatai közömbösek lennének. Ez azonban a
Be. rendelkezése szerint nem egyértelmű.
A Javaslat ezért - a Bnyr. szabályaival összhangban - pontosítja, hogy az
első fokú bíróság a kérelem miniszterhez történő felterjesztése előtt a bűnügyi
költség megfizetésére kötelezettnek és a rendbírsággal sújtottnak a személyes
adatait szerzi be. Egyéb szükséges adatok lehetnek még a környezettanulmány, az
intézeti munkáltatói vélemény, az addigi befizetés adatairól szóló igazolás és a
büntetőügy iratai (résziratai), valamint az esetleg rendelkezésre álló bírósági foglalási
jegyzőkönyv.
A 27. §-hoz
1.	Az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül
helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény 2008. január 1-ével hatályon kívül
helyezi az egységes rendőrségi, ügyészségi bűnügyi statisztikáról szóló 0011/1963.
BM-LÜ együttes utasítást, annak jogforrási szintjével kapcsolatban ugyanis
alkotmányossági kifogások merültek fel. Ezt, a mára teljesen elavult állami irányítás
egyéb jogi eszközét kell felváltani egy új rendelettel. A Javaslat ezért módosítja
egyrészt a Be. 63. §-át, másrészt pedig felhatalmazást ad az igazságügyért felelős
miniszternek az egységes nyomozó hatósági és ügyészségi bűnügyi statisztikai
rendszer szabályainak, valamint az adatgyűjtés és feldolgozás részletes
szabályainak megalkotására.
2.	A statisztikai adatgyűjtéshez hasonlóan nincsenek megfelelő jogforrási
szinten rendezve az ügyészség és a Rendőrség nyomozásban való
együttműködésének részletszabályai (azt az jelenleg hatályos 1/1992. LÜ-BM
együttes utasítás szabályozza). A Javaslat az aggályos helyzet feloldására az
igazságügyért felelős minisztert hatalmazza fel, hogy az ügyészség és a Rendőrség
szerveinek az ügyészségi nyomozásban való együttműködését, és az ennek
kapcsán felmerült költségek viselése részletes szabályait rendeletben állapítsa meg.
A 28. §-hoz
A Bv. tvr. 6/A. §-a értelmében a büntetés-végrehajtási bíró az ismeretlen
helyen tartózkodó elítélt és kényszergyógykezelt felkutatása érdekében különböző
intézkedéseket tehet, így lakcímfigyelést, vagy körözést rendelhet el, illetve
elfogatóparancsot bocsáthat ki.
31
A Javaslat a pártfogó felügyelet végrehajtásának hatékonyabbá tétele
érdekében a pártfogó felügyelet alatt álló terheltre vonatkozóan kiterjeszti a büntetés-
végrehajtási bíró jogkörét. A pártfogó felügyelet olyan intézkedés, amelynek során a
terhelt szabadságának elvonására ugyan nem kerül sor, de rendszeres figyelemmel
kísérése mégis indokolt. A pártfogó felügyelet alatt álló személy ennek érdekében
köteles a vele szemben előírt magatartási szabályokat megtartani, a pártfogó
felügyelővel rendszeres kapcsolatot tartani, és részére az ellenőrzéshez szükséges
felvilágosítást megadni.
Látható, hogy a pártfogó felügyelő csak akkor képes feladatait megfelelően
ellátni, ha rendelkezésére állnak a terhelt lakcímére, tartózkodási helyére vonatkozó
adatok. A módosítás ezért lehetővé teszi, hogy a büntetés-végrehajtási bíró a
pártfogó felügyelet végrehajtása céljából is megtehesse a Bv.tvr. 6/A. §-a (1)
bekezdésében foglalt intézkedéseket.
A 29. §-hoz
A Javaslat rendszertanilag új helyen, a Büntetés-végrehajtási szervezetről
szóló 1995. évi CVII. törvény (Bvszt.) helyett a Büntetések és intézkedések
végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. számú törvényerejű rendeletben (Bv. tvr.)helyezi
el a javítóintézeti nevelésbe vett fiatalkorú kapcsolattartóira vonatkozó szabályokat.
Ennek indoka, hogy bár a Bvszt. 28/A. §-a rendelkezik a kapcsolattartók személyi
adatainak kezeléséről, valójában a Bvszt. hatálya nem terjed ki a javítóintézeti
nevelésre. A javítóintézeti nevelés végrehajtásával kapcsolatos szabályokat
egységesen a Bv. tvr. VIII. címe tartalmazza, ezért indokolt a kapcsolattartók
személyi adatainak kezeléséről szóló rendelkezést is ide áthelyezni.
A 30. §-hoz
2007. január 1-jétől a büntetés-végrehajtási szervezet hajtja végre a
katonákkal szemben kiszabott szabadságvesztést, valamint előzetes letartóztatást,
emiatt indokolt, hogy a rájuk vonatkozó szabályok megalkotásának első helyi felelőse
az igazságügyért felelős miniszter legyen. A Javaslat erre tekintettel akként
rendelkezik, hogy a katonák szabadságvesztése és előzetes letartóztatás, illetve
pártfogó felügyeletének részletes szabályait az igazságügyért felelős miniszter a
honvédelemért felelős miniszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben
rendeletben adja ki.
A 31. §-hoz
A Bvszt. 35. §-ában szereplő felhatalmazó rendelkezések kiegészítése azért
szükséges, mert a törvény 3. §-ában meghatározott miniszteri feladatokkal
kapcsolatos rendelet-alkotáshoz több esetben nem volt meg a megfelelő
felhatalmazó rendelkezés. A Javaslat ezt a hiányt pótolja.
A 32. §-hoz
32
A Schengeni Információs Rendszer (SIS) lehetővé teszi, hogy a SIRENE
Irodák kiegészítő információként - az érintett személy kifejezett kérelmére - adatokat
(fénykép és ujjnyomat) tároljanak azon személyekről, akiknek személyazonosságával
visszaéltek, és emiatt kezdeményeztek valamilyen figyelmezető jelzés alapján
intézkedést velük szemben valamely SIS-t alkalmazó állam hatóságai.
A Schengeni Végrehajtási Egyezmény keretében történő együttműködésről és
információcseréről szóló 2007. évi CV. törvény (a továbbiakban: SIS tv.) nem
tartalmazza azokat a szabályokat, amelyek az előbb említett esetre vonatkoznak. Az
Javaslat erre tekintettel módosítja a SIS tv-t is, megteremtve azokat az eljárási
szabályokat, amelyeket akkor kell alkalmazni, ha a SIS-ben kezelt adatokhoz
hozzáférési jogosultsággal rendelkező szerv (a továbbiakban: hozzáférési
jogosultsággal rendelkező szerv) vagy a SIS-t alkalmazó külföldi állam hatósága a
SIS-ben történt lekérdezés eredményeként megállapítja, hogy az érintett személy
személyazonosságával visszaéltek.
Ebben az esetben bármely megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányság - az
érintett személy erre vonatkozó kifejezett kérelmére és hozzájárulásával - a
kérelmező személyről elektronikus tárolásra, illetve azonosításra alkalmas módon
fényképfelvételt készít, és ujjnyomatot vesz, amelyeket haladéktalanul továbbít a
SIRENE Irodának. Ezáltal az állampolgárok - a személyazonosságukkal való
visszaélés ellenére is - könnyen azonosíthatóak. Az adatok csak az érintett személy
azonosítására használhatók fel, és azokat a figyelmeztető jelzés törlését követően
törölni kell.
A fenti esetben a SIRENE Iroda az adattovábbításra kötelezett szervnél
kezdeményezi, hogy vizsgálja meg, miszerint a figyelmeztető jelzés fenntartása
indokolt-e. Az adattovábbításra kötelezett szerv a vizsgálat eredményéről tájékoztatja
a SIRENE Irodát, amely a vizsgálat eredményétől függően törli vagy fenntartja a
figyelmeztető jelzést.
A Javaslat rendelkezik arról is, hogy ha a SIRENE Iroda tudomására jut, hogy
az a személy, akire vonatkozóan figyelmeztető jelzést kíván elhelyezni vagy
helyezett el a SIS-ben, más személyazonosságával visszaél, erről haladéktalanul
értesíti a többi SIS-t alkalmazó állam SIRENE Irodáját.
A 33. §-hoz
1. A Javaslat szerint a törvény 2008. január 1. napján lép hatályba.
2.1.	A Javaslat hatályon kívül helyezi a Btk. 137. §-ának 11. pontja szerinti
termék fogalmat. Eszerint termék az ipari és a mezőgazdasági termék (termény),
akár nyersanyag, akár félgyártmány vagy készáru; a termékkel egy tekintet alá esik
az élő állat, valamint a termelőeszköz akkor is, ha ingatlan. Ez a fogalom a Btk. 1979.
július 1-jei hatályba lépése óta változatlanul szerepel a Btk.-ban, azok a tényállások
azonban, amelyek termék-fogalmat ilyen értelemben tartalmaztak, már vagy nem
léteznek, vagy más értelemben használják a termék szót.
33
Jelenleg tizenegy tényállásban és egy értelmező rendelkezésben szerepel
valamilyen összetételben a termék szó. A rombolás tényállásában (Btk. 142. §) a
termékkészlet szó szerepel, ami nem azonos a Btk. 137. §-ának 11. pontja szerinti
termékkel, ami az ingatlant is jelenti. A visszaélés haditechnikai termékkel és
szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel tényállásban (263/B. §)
szereplő kettős felhasználású termék fogalmát maga a tényállás (5) bekezdésének b)
pontjában szereplő fogalom-meghatározás adja meg. A környezetkárosítás (Btk. 280.
§) szerinti ózonréteget károsító anyagot tartalmazó termék, valamint a
természetkárosítás (281. §) szerinti élő szervezet egyedéből készült termék fogalma
is eltér a Btk. 137. §-ának 11. pontjában meghatározott termék-fogalomtól. A rossz
minőségű termék forgalomba hozatala (292-294. §), valamint a minőség hamis
tanúsítása (Btk. 295. §) tényállásban szereplő termék szót jelen Javaslat módosítja
árura. A visszaélés jövedékkel (Btk. 311. §), a jövedéki orgazdaság (Btk. 311/A. §),
jövedékkel visszaélés elősegítése (Btk. 311 /B. §) tényállásban szereplő jövedéki
termék fogalmát a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös
szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény határozza meg, a 300/F. § szerinti
értelmező rendelkezések között szereplő tőzsdei termék fogalmát pedig a tőkepiacról
szóló 2001. évi CXX. törvény. Végezetül a bitorlás (Btk. 329. §) tényállásban
szereplő mikroelektronikai félvezető termék topográfiája fogalmat a mikroelektronikai
félvezető termékek topográfiájának oltalmáról szóló 1991. évi XXXIX. törvény
határozza meg, a Szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok védelmét biztosító
műszaki intézkedés kijátszása tényállásában (329/B. §) szereplő termék fogalomra
pedig a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény szabályai vonatkoznak.
2.2.	A Be. 221/A. §-ának (6) bekezdése szerint a közvetítői eljárást a
közvetítői tevékenységet végző pártfogó felügyelő folytatja le, a közvetítői eljárás
részletes szabályait pedig külön törvény állapítja meg. A büntető ügyekben
alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény 2008. január
1.	napjától a pártfogó felügyelő mellett a bejegyzett ügyvédek számára is lehetővé
teszi a közvetítői tevékenység folytatását. Ebből kifolyólag indokolt a
törvényszövegből kivenni a közvetítő személyére történő utalást, így a Be. csak a
külön törvényre hivatkozik, amely rendezi a közvetítői tevékenység folytatására
feljogosított személyekre vonatkozó részletszabályokat.
A Be. 226. §-a (3) bekezdésének hatályon kívül helyezése a Javaslat által
beiktatandó új 226/A. § miatt szükséges, hiszen a két szabály egymással ellentétes
rendelkezéseket tartalmaz.
2.3.	A Javaslat 30. §-a jogtechnikailag a Bv.tvr. 127. §-ának (1) bekezdésébe
építi a katonákkal szemben alkalmazott szabadságvesztés, előzetes letartóztatás, és
pártfogó felügyelet végrehajtását rendező rendeletek felhatalmazó rendelkezéseit,
így a 127. § (2) bekezdése felesleges. A Javaslat ezért ezt hatályon kívül helyezi.
2.4.	A Javaslat 4. §-ának (2) bekezdése szerinti zaklatást, és ezzel két évig
terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel fenyegetett
vétséget követ el a jövőben az a személy, aki mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját
félelemkeltés céljából személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő
cselekmény elkövetésével megfenyeget. Tekintettel arra, hogy a veszélyes
fenyegetést az Sztv. 151. §-a jelenleg szabálysértésként határozza meg, a Javaslat
hatálybalépésével egyidejűleg ez a rendelkezés hatályát veszti.
34
2.5.	A Javaslat 29. §-a rendszertanilag a Bv.tvr. javítóintézeti nevelés
végrehajtását szabályozó címébe helyezi a javítóintézeti nevelésbe vett fiatalkorú
kapcsolattartóinak adatkezelési szabályait, ezért a Bvszt. erre vonatkozó
rendelkezését a Javaslat hatályon kívül helyezi.
3.1.	A Btk. 160/A. § (3) bekezdése pontatlanul hivatkozik a mértéktelen
sérülést okozónak vagy megkülönböztetés nélkül hatónak tekinthető egyes
hagyományos fegyverek alkalmazásának betiltásáról, illetőleg korlátozásáról szóló,
Genfben, 1980. október hó 15. napján kelt Egyezményre, illetve egyéb elírásokat
tartalmaz, ezért ezt a §-t megfelelően pontosítja a Javaslat.
3.2.	A Javaslat módosítja a Btk. 272. §-a szerinti közszemérem megsértése
tényállásában a szexuális áru fogalmat szexuális termékre. Ennek az az indoka,
hogy a jelenlegi háttérjogszabály a szexuális termék fogalmat rögzíti. A
kereskedelemről szóló 2005. évi CLXlV. törvény 2. §-ának p) pontja szerint szexuális
termék: bármely birtokba vehető, forgalomképes olyan dolog, amelynek elsődleges
célja a szexuális ingerkeltés, különösen amelyik nemi aktust vagy egyéb szexuális
cselekményt nyíltan ábrázol, illetve emberi testet, testrészt szexuális ingerkeltésre
alkalmas módon vagy szexuális ingerkeltés céljából ábrázol, ideértve - rendeltetése
szerint - a szexuális ingerkeltésre szolgáló, nemi aktus vagy egyéb szexuális
cselekmény során alkalmazható eszközt is, a fogamzásgátlás céljából alkalmazható
eszköz kivételével. A részletszabályokat tartalmazza az üzletek működésének
rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek
végzésének feltételeiről szóló 133/2007. (VI. 13.) Korm. rendeletet, ami szintén a
szexuális termék fogalmat használja.
3.3.-3.4.	A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más
büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról rendelkező 2007. évi XXVII. törvény 36.
§-a módosította a Be. 16. §-a (1) bekezdésének h) pontját. A módosítás több
pontatlanságot tartalmazott az adócsalás, a munkáltatással összefüggésben
elkövetett adócsalás, a visszaélés jövedékkel, a jövedéki orgazdaság és a
csempészet bűncselekmények megnevezése, illetőleg a törvényi hivatkozások
tekintetében. E rendelkezések 2007. június 1-én léptek hatályba.
A jogügyletek biztonságának erősítése érdekében szükséges
törvénymódosításokról szóló 2007. évi LXIV. törvény 62. §-ának (1) bekezdése
módosította a Be. 16. §-a (1) bekezdésének h) pontját. A módosítás 2007. június 21-
én lépett hatályba, azonban a 2007. évi XXVII. törvény által beiktatott módosítás
ekkor már hatályban volt, ezt azonban e törvény nem vette figyelembe, és a Be.
hivatkozott egyes rendelkezések szövegét a 2007. június 1. napja előtt hatályban
volt szöveghez képest - nyilvánvalóan végrehajthatatlan módon - állapította meg.
Ezért az adócsalás és a csempészet bűncselekményeket érintő rendelkezések
jelenleg változatlanul pontatlanul szerepelnek a törvényben. E hibát orvosolják a Be.
16.	§-a (1) bekezdésének h) pontját érintő módosítások.
A 34. §-hoz
35
A Javaslat 34. §-a megállapítja, hogy a módosítás a kábítószer-prekurzorokról
szóló, 2004. február 11-i 273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 12.
cikkének, valamint a kábítószer-prekurzoroknak a Közösség és harmadik országok
közötti kereskedelme nyomon követésére vonatkozó szabályok megállapításáról
szóló, 2004. december 22-i 111/2005/EK tanácsi rendelet 31. cikkének végrehajtását
szolgálja.
36