﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4180. számú
törvényjavaslat
egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról
Előadó: dr. Takács Albert
igazságügyi és rendészeti miniszter
2007. október
2
2007. évi .... törvény
egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról
A használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény módosításai
1. §
(1)	A használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban:
Hmtv.) 27. §-a (4) bekezdésének bevezető része helyébe a következő rendelkezés lép:
„A szabadalmi törvény eltérő rendelkezése hiányában a Magyar Szabadalmi Hivatal
csak megváltoztatási kérelem alapján és csak annak a bírósághoz történő továbbításáig
módosíthatja és vonhatja vissza a következő kérdésekben hozott - az eljárást befejező -
döntését:”
(2)	A Hmtv. 27. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A szabadalmi törvény eltérő rendelkezése hiányában a (4) bekezdés c) és d)
pontjában említett kérdésekben hozott - az eljárást befejező - döntését a Magyar Szabadalmi
Hivatal megváltoztatási kérelem alapján is csak akkor módosíthatja vagy vonhatja vissza, ha
megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, vagy ha a felek a döntés módosítását vagy
visszavonását egybehangzóan kérik.”
2.	§
A Hmtv. 36. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A mintaoltalom megadására a szabadalmi törvénynek a szabadalom megadására
vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.”
3.	§
A Hmtv. 37. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A megváltoztatási kérelem előterjesztésének harmincnapos határidejét az eljárás
folytatása iránti kérelmet vagy az igazolási kérelmet elutasító vagy be nem nyújtottnak tekintő
végzés közlésétől kell számítani, ha
a)	ez a későbbi, mint a (6) bekezdés szerinti döntés közlésének napja, és
b)	az eljárás folytatása iránti kérelmet vagy az igazolási kérelmet olyan mulasztás
következményeinek az elhárítására terjesztették elő, amely közvetlenül a (6) bekezdés szerinti
döntés alapjául szolgált.”
3
A mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról szóló 1991. évi XXXIX.
törvény módosításai
4.	§
(1)	A mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról szóló 1991. évi
XXXIX. törvény (a továbbiakban: Toptv.) 17. §-a (4) bekezdésének bevezető része helyébe a
következő rendelkezés lép:
„A szabadalmi törvény eltérő rendelkezése hiányában a Magyar Szabadalmi Hivatal
csak megváltoztatási kérelem alapján és csak annak a bírósághoz történő továbbításáig
módosíthatja és vonhatja vissza a következő kérdésekben hozott - az eljárást befejező -
döntését:”
(2)	A Toptv. 17. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A szabadalmi törvény eltérő rendelkezése hiányában a (4) bekezdés c) és d)
pontjában említett kérdésekben hozott - az eljárást befejező - döntését a Magyar Szabadalmi
Hivatal megváltoztatási kérelem alapján is csak akkor módosíthatja vagy vonhatja vissza, ha
megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, vagy ha a felek a döntés módosítását vagy
visszavonását egybehangzóan kérik.”
5.	§
A Toptv. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„19. § Az oltalommal összefüggő eljárásokban nincs helye igazolásnak
a)	a 6. § (3) bekezdésében megállapított határidő elmulasztása esetén;
b)	az igazolási és az eljárás folytatása iránti kérelem előterjesztésére megszabott
határidők elmulasztása esetén.”
6.	§
A Toptv. 23. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A megváltoztatási kérelem előterjesztésének harmincnapos határidejét az eljárás
folytatása iránti kérelmet vagy az igazolási kérelmet elutasító vagy be nem nyújtottnak tekintő
végzés közlésétől kell számítani, ha
a)	ez a későbbi, mint a (6) bekezdés szerinti döntés közlésének napja, és
b)	az eljárás folytatása iránti kérelmet vagy az igazolási kérelmet olyan mulasztás
következményeinek az elhárítására terjesztették elő, amely közvetlenül a (6) bekezdés szerinti
döntés alapjául szolgált.”
4
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény módosításai
7.	§
(1)	A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a
továbbiakban: Szt.) 2. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (2) és a (3) bekezdésben foglalt rendelkezések nem zárják ki a technika
állásához tartozó anyag (vegyület) vagy keverék szabadalmazását emberi vagy állati test
kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárásban, illetve emberi vagy állati testen
végezhető diagnosztikai eljárásban [6. § (10) bek.] történő alkalmazásra, ha az ilyen
eljárásban való alkalmazás nem tartozik a technika állásához.”
(2)	Az Szt. 2. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A (2) és a (3) bekezdésben foglalt rendelkezések szintén nem zárják ki a technika
állásához tartozó anyag (vegyület) vagy keverék szabadalmazását emberi vagy állati test
kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárásban, illetve emberi vagy állati testen
végezhető diagnosztikai eljárásban [6. § (10) bek.] történő meghatározott alkalmazására, ha az
adott alkalmazás nem tartozik a technika állásához.”
8. §
(1)	Az Szt. 6. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A találmányra szabadalmat kell adni, ha a találmány)
„a) kielégíti az 1-5/A. §-okban foglalt követelményeket, valamint a (2)-(4)
bekezdések vagy a (10) bekezdés alapján nincs kizárva a szabadalmi oltalomból; és”
(2)	Az Szt. 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban, ha gazdasági tevékenység
körében történő hasznosítása a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközne; az ilyen hasznosítás
nem tekinthető a közrendbe ütközőnek pusztán azért, mert valamely jogszabállyal ellentétben
áll.”
(3)	Az Szt. 6. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) Nem részesülhetnek szabadalmi oltalomban az emberi vagy állati test kezelésére
szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárások, valamint az emberi vagy állati testen végezhető
diagnosztikai eljárások. E rendelkezés az ilyen eljárásokban alkalmazott termékre - így
különösen anyagra (vegyületre) és keverékre - nem vonatkozik.”
5
9. §
Az Szt. 8. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha többen egymástól függetlenül alkották meg a találmányt, a szabadalom azt a
feltalálót vagy jogutódját illeti meg, aki a találmányt korábbi elsőbbséggel jelentette be,
feltéve, hogy e korábbi elsőbbségű bejelentést közzéteszik vagy annak tárgyára szabadalmat
adnak.”
10. §
Az Szt. 12. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (2) bekezdésben szabályozott eset kivételével, szolgálati találmány esetén a
munkáltató a szabadalom megadását kizáró eljárási cselekmény - ideértve az ideiglenes
szabadalmi oltalomról való lemondást is - vagy szándékos mulasztás előtt köteles felajánlani
a feltalálónak a szabadalmi igény ingyenes átruházását, az alkalmazotti találmány tekintetében
érvényesülő hasznosítási jog kikötésével vagy anélkül. Ha az ideiglenes oltalomról a
munkáltató lemond, e lemondás a feltaláló hozzájárulása nélkül is hatályos.”
11.	§
Az Szt. 24. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Annak megállapításakor, hogy a szabadalmi oltalom kiterjed-e valamely termékre
vagy eljárásra, megfelelően figyelembe kell venni a terméknek vagy az eljárásnak az
igénypontban foglaltakkal egyenértékű jellemzőit is.”
12. §
Az Szt. 41. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a lemondás más személynek jogszabályon, hatósági határozaton, a szabadalmi
lajstromba bejegyzett hasznosítási vagy egyéb szerződésen alapuló jogát érinti, vagy ha a
szabadalmi lajstromba per van bejegyezve, a lemondás csak az érintett személy
hozzájárulásával hatályos, feltéve, hogy e törvény nem rendelkezik eltérően.”
13.	§
(1)	Az Szt. 48. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ahol a törvény nem állapít meg határidőt a hiánypótlásra, illetve a
nyilatkozattételre, az ügyfél részére legalább két hónapos, de legfeljebb négy hónapos
határidőt kell kitűzni, amely a lejárat előtt előterjesztett kérelemre legalább két hónappal, de
6
legfeljebb négy hónappal meghosszabbítható. Különösen indokolt esetben adható többszöri,
illetve négy hónapot meghaladó, de legfeljebb hat hónapos határidő-hosszabbítás is.”
(2)	Az Szt. 48. §-a a következő (3)-(6) bekezdésekkel egészül ki, és egyidejűleg a
jelenlegi (3) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:
„(3) A (2) bekezdésben szabályozott valamely határidő elmulasztása esetén a
mulasztás miatt hozott döntés közlésétől számított két hónapon belül az eljárás folytatása
iránti kérelmet lehet előterjeszteni.
(4)	Az eljárás folytatása iránti kérelem előterjesztésével egyidejűleg pótolni kell az
elmulasztott cselekményt is.
(5)	Ha a Magyar Szabadalmi Hivatal az eljárás folytatása iránti kérelemnek helyt ad, a
mulasztó által pótolt cselekményt az elmulasztott határidőn belül teljesítettnek kell tekinteni,
és a mulasztás folytán hozott döntést - a szükséghez képest - részben vagy egészben vissza
kell vonni vagy módosítani kell.
(6)	Az eljárás folytatása iránt nem terjeszthető elő kérelem a megsemmisítési
eljárásban, a nemleges megállapítási eljárásban és a 83/E-83/G. §-okban szabályozott
eljárásokban.”
14.	§
Az Szt. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„49. § (1) Szabadalmi ügyekben - ha a (6) vagy a (7) bekezdés nem zárja ki - az
elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított két hónapon
belül igazolási kérelmet lehet előterjeszteni, ha a mulasztás az ügyfél önhibáján kívül
következett be. Az igazolási kérelemben valószínűsíteni kell a mulasztás okát és vétlenségét.
(2)	Ha a mulasztás az ügyfélnek később jutott tudomására, vagy az akadály később
szűnt meg, a határidő a tudomásra jutástól vagy az akadály elhárulásától számít. Az
elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított tizenkét
hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni.
(3)	Az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény 4. cikkében - az
elsőbbségi igény érvényesítéséhez szükséges bejelentés benyújtására - előírt és a belső
elsőbbség érvényesítésére megszabott [61. § (1) bek. c) pont] tizenkét hónapos határidő
elmulasztása esetén igazolási kérelem e határidő utolsó napjától számított két hónapon belül
terjeszthető elő.
(4)	Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztésével egyidejűleg
pótolni kell az elmulasztott cselekményt is.
(5)	Ha a Magyar Szabadalmi Hivatal az igazolási kérelemnek helyt ad, a mulasztó által
pótolt cselekményt az elmulasztott határidőn belül teljesítettnek kell tekinteni, az elmulasztott
határnapon megtartott tárgyalást pedig a szükséges keretben meg kell ismételni. A mulasztás
7
folytán hozott döntést - a szükséghez képest, illetve az új tárgyalás eredményétől függően -
részben vagy egészben vissza kell vonni, módosítani kell vagy hatályban kell tartani.
(6)	Az igazolás ki van zárva a következő határidők elmulasztása esetén:
a)	az igazolási és az eljárás folytatása iránti kérelem előterjesztésére megszabott
határidők [(1)-(3) bek. és 48. § (3) bek.];
b)	az elsőbbségi nyilatkozat megtételére és kijavítására megszabott határidők [61. § (2)
és (6) bek.].
(7)	Nincs helye igazolásnak olyan határidőkkel kapcsolatban, amelyek
elmulasztásának következményeit az eljárás folytatása iránti kérelemmel [48. § (3)-(6) bek.]
el lehet hárítani.”
15.	§
Az Szt. 52. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az elsőbbségi irat [61. § (4) bek.] magyar nyelvű fordításának benyújtása csak
akkor írható elő, ha az elsőbbségi igény érvényessége befolyásolhatja a találmány
szabadalmazhatóságának megítélését. Az elsőbbségi irat fordításának benyújtása helyett a
bejelentő nyilatkozhat úgy is, hogy a szabadalmi bejelentés nem más, mint a külföldi
bejelentés fordítása. A 61. § (5) bekezdését az elsőbbségi irat fordítására is alkalmazni kell.”
16.	§
Az Szt. 53. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke honvédelmi vagy nemzetbiztonsági
érdekből, illetve nemzetközi szerződés alapján - külön jogszabály szerinti eljárásban -
elrendelheti, hogy a szabadalmi bejelentést államtitokként kezeljék. Ebben az esetben a
közzététel és a leírás nyilvánosságra hozatala elmarad.”
17.	§
(1)	Az Szt. 53/A. §-a (3) bekezdésének bevezető része helyébe a következő
rendelkezés lép:
„E törvény eltérő rendelkezése hiányában a Magyar Szabadalmi Hivatal csak
megváltoztatási kérelem alapján és csak annak a bírósághoz történő továbbításáig
módosíthatja és vonhatja vissza a következő kérdésekben hozott - az eljárást befejező -
döntését:”
(2) Az Szt. 53/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
8
„(4) E törvény eltérő rendelkezése hiányában a (3) bekezdés c)-e) pontjaiban említett
kérdésekben hozott - az eljárást befejező - döntését a Magyar Szabadalmi Hivatal
megváltoztatási kérelem alapján is csak akkor módosíthatja vagy vonhatja vissza, ha
megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, vagy ha a felek a döntés módosítását vagy
visszavonását egybehangzóan kérik.”
18. §
Az Szt. VII. fejezete a következő alcímmel és 53/E. §-sal egészül ki:
„A Szabadalmi Jogi Szerződés alkalmazása
53/E. § (1) A Szabadalmi Jogi Szerződés és e törvény második része közötti eltérés
esetén a bejelentő és a szabadalmas számára kedvezőbb rendelkezést kell alkalmazni, kivéve,
ha a Szabadalmi Jogi Szerződés erről eltérően rendelkezik.
(2)	Ha a szabadalmi ügyben előterjesztett beadvány megfelel a Szabadalmi Jogi
Szerződésben megszabott követelményeknek, az e törvényben, illetve az e törvény alapján
előírt - azonos tárgyú - követelményeket is teljesítettnek kell tekinteni, azoknak a
követelményeknek a kivételével, amelyeket e törvény vagy e törvény alapján más jogszabály
a Szabadalmi Jogi Szerződésben kapott felhatalmazás szerint ír elő.”
19. §
Az Szt. 58. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„58. § (1) A szabadalmi bejelentés napja az a nap, amelyen a Magyar Szabadalmi
Hivatalhoz beérkezett bejelentés legalább a következőket tartalmazza:
a)	utalást a szabadalom iránti igényre,
b)	a bejelentő azonosítására alkalmas és a vele való kapcsolatfelvételt lehetővé tevő
adatokat,
c)	leírást, illetve leírásnak tekinthető iratot - függetlenül attól, hogy az megfelel-e az
egyéb követelményeknek -, vagy helyette hivatkozást valamely korábbi bejelentésre.
(2)	Az (1) bekezdés a) és b) pontjában foglaltakat magyar nyelven kell feltüntetni a
bejelentési nap elismeréséhez is.
(3)	A bejelentési nap elismeréséhez a korábbi bejelentésre való hivatkozást szintén
magyar nyelven kell feltüntetni, valamint meg kell adni a korábbi bejelentés számát és meg
kell nevezni azt az iparjogvédelmi hatóságot, amelyhez benyújtották. A hivatkozásból ki kell
tűnnie, hogy az a bejelentési nap elismerése céljából helyettesíti a leírás és a rajz benyújtását.
(4)	Ha a bejelentési nap elismeréséhez a leírás helyett korábbi bejelentésre
hivatkoznak, az e hivatkozást tartalmazó bejelentés beérkezésétől számított két hónapon belül
be kell nyújtani a korábbi bejelentés másolatát és - ha az idegen nyelven készült - magyar
9
nyelvű fordítását. A 61. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezést e másolatra és fordításra is
megfelelően alkalmazni kell.”
20. §
Az Szt. 59. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„59. § A szabadalmi bejelentésben csak egy találmányra igényelhető szabadalom,
vagy pedig olyan találmányok csoportjára, amelyek úgy kapcsolódnak össze, hogy egyetlen
általános találmányi gondolatot alkotnak.”
21.	§
Az Szt. 61. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„61. § (1) Az elsőbbséget megalapozó nap
a)	általában a szabadalmi bejelentés napja (bejelentési elsőbbség);
b)	az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény által meghatározott
esetben a külföldi bejelentés napja (uniós elsőbbség);
c)	a bejelentő azonos tárgykörű korábbi, folyamatban lévő szabadalmi bejelentésének
tizenkét hónapnál nem korábbi bejelentési napja, ha azzal kapcsolatban más elsőbbséget nem
érvényesítettek (belső elsőbbség).
(2)	Az uniós elsőbbséget - az erre irányuló nyilatkozat megtételével - a legkorábbi
igényelt elsőbbség napjától számított tizenhat hónapon belül kell igényelni. Az elsőbbségi
nyilatkozat kijavítása is e határidőn belül kérhető. Ha azonban a kijavítás a legkorábbi
igényelt elsőbbséget érinti, a legkorábbi igényelt elsőbbség kijavított napjától kell számítani a
kijavításra nyitva álló tizenhat hónapos határidőt, feltéve, hogy ez jár le korábban. Az
elsőbbségi nyilatkozat kijavítása bármely esetben kérhető a bejelentés napjától számított négy
hónapon belül.
(3)	A (2) bekezdés nem alkalmazható azt követően, hogy a bejelentő a szabadalmi
bejelentés korábbi időpontban történő közzétételét kérte [70. § (2) bek.], kivéve, ha e kérelmet
utóbb - a szabadalmi bejelentés közzétételére irányuló technikai előkészületek befejezéséig -
visszavonja.
(4)	Az uniós elsőbbséget megalapozó okiratot (az elsőbbségi iratot) a legkorábbi
igényelt elsőbbség napjától számított tizenhat hónapon belül kell benyújtani.
(5)	Az elsőbbségi iratot - a külföldi bejelentés másolatát - benyújtottnak kell
tekinteni, ha az a Magyar Szabadalmi Hivatal számára egyéb úton hozzáférhető, és ha
nemzetközi szerződés vagy a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének a nemzetközi
együttműködésre figyelemmel hozott és a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában
közzétett döntése alapján - külön benyújtása nélkül is - a szabadalmi bejelentés
mellékletének minősül.
10
(6)	A belső elsőbbséget a szabadalmi bejelentés benyújtásától számított négy hónapon
belül kell igényelni. Belső elsőbbség érvényesítése esetén a korábbi szabadalmi bejelentést
visszavontnak kell tekinteni.
(7)	A szabadalmi bejelentésben - ha erre mód van - egy igénypontra is igényelhető
több elsőbbség.
(8)	Az egyes igényelt elsőbbségek a szabadalmi bejelentésnek csak azokra a részeire
terjednek ki, amelyeket az adott elsőbbséget megalapozó bejelentés a 60. § (1) és (2)
bekezdésének megfelelően feltár.
(9)	Az uniós elsőbbség - a Párizsi Uniós Egyezményben meghatározott egyéb
feltételekkel - akkor is igényelhető, ha a külföldi bejelentést a Kereskedelmi
Világszervezetnek a Párizsi Uniós Egyezmény hatálya alá nem tartozó Tagjában vagy
-	viszonosság esetén - más államban tették. A viszonosság kérdésében a Magyar Szabadalmi
Hivatal elnökének állásfoglalása az irányadó.”
22.	§
Az Szt. 66. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„66. § (1) Ha a bejelentési nap nem ismerhető el, a bejelentőt fel kell hívni a hiányok
két hónapon belül történő pótlására.
(2)	A hiányok határidőben történő pótlása esetén a bejelentés napjának a hiánypótlás
beérkezési napját kell tekinteni. Ellenkező esetben a beérkezett beadvány nem tekinthető
szabadalmi bejelentésnek és az eljárást meg kell szüntetni.
(3)	A bejelentővel való kapcsolatfelvételt lehetővé tevő adatok hiányában nem kell
kiadni felhívást hiánypótlásra, és a bejelentés beérkezésétől kell számítani a hiánypótlásra
nyitva álló két hónapos határidőt.
(4)	Ha a leírás valamely része vagy a leírásban vagy az igénypontokban hivatkozott
valamely rajz a bejelentésből hiányozni látszik, a bejelentőt fel kell hívni e hiány két hónapon
belül történő pótlására. A bejelentő nem hivatkozhat e felhívás elmaradására.
(5)	Ha a bejelentő a leírás hiányzó részét vagy a hiányzó rajzot a bejelentés napját
követően, de e naptól vagy a (4) bekezdés alapján kiadott felhívástól számított két hónapon
belül nyújtja be, a bejelentés napjának e hiány pótlásának napját kell tekinteni és a bejelentés
napját ennek megfelelően módosítani kell.
(6)	Ha a bejelentő a hiányt az (5) bekezdésben megjelölt határidőn belül pótolja, és a
bejelentés egy olyan korábbi bejelentés elsőbbségét igényli, amely tartalmazta a bejelentésből
eredetileg hiányzó leírásrészt vagy rajzot, a bejelentés napja az a nap marad, amelyen
teljesültek az 58. § (1)-(3) bekezdéseiben előírt követelmények, feltéve, hogy az (5)
bekezdésben meghatározott határidőn belül a bejelentő benyújtja
a)	a korábbi bejelentés másolatát,
11
b)	idegen nyelvű korábbi bejelentés esetén annak magyar nyelvű fordítását,
c)	annak megjelölését, hogy a bejelentésből eredetileg hiányzó leírásrész vagy rajz a
korábbi bejelentésben, illetve annak fordításában hol található meg.
(7)	A (6) bekezdés a) és b) pontjában előírt feltételeket teljesítettnek kell tekinteni, ha
a 61. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának van helye.
(8)	Ha a bejelentő a határidőn belül nem tesz eleget a (6) bekezdésben meghatározott
követelményeknek, a bejelentés napjának azt a napot kell tekinteni, amelyen a bejelentő
benyújtotta a leírásból hiányzó részt és a hiányzó rajzot, és a bejelentés napját ennek
megfelelően módosítani kell.
(9)	Ha a bejelentő nem nyújtja be a leírás hiányzó részét vagy a hiányzó rajzot a (4),
illetve az (5) bekezdésben meghatározott határidőn belül, vagy ha a (11) bekezdés alapján
visszavonja az (5) bekezdéssel összhangban benyújtott leírásrészt vagy rajzot, az e részre,
illetve rajzra vonatkozó hivatkozásokat úgy kell tekinteni, hogy azokat a bejelentő a leírásból,
illetve az igénypontokból törölte. Erről a bejelentőt értesíteni kell.
(10)	Az elismert bejelentési napról, illetve annak módosításáról a bejelentőt értesíteni
kell.
(11)	Ha az elismert bejelentési napnak az (5) bekezdés vagy a (8) bekezdés szerinti
módosításáról szóló értesítéstől számított egy hónapon belül a bejelentő visszavonja a
hiánypótlásként benyújtott leírásrészt vagy rajzot, azt úgy kell tekinteni, mintha a bejelentés
napját nem módosították volna. A bejelentőt erről értesíteni kell.
(12)	Ha a bejelentési és kutatási díjat nem fizették meg, illetve a magyar nyelvű
szabadalmi leírást, kivonatot és rajzot nem nyújtották be, a Magyar Szabadalmi Hivatal
figyelmezteti a bejelentőt a törvény által meghatározott határidőben [57. § (4) és (5) bek.]
történő hiánypótlásra. Ennek elmaradása esetén a bejelentést visszavontnak kell tekinteni.”
23.	§
Az Szt. 69/A. §-a (8) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Magyar Szabadalmi Hivatal az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási
jelentés díját kérelemre visszafizeti, ha)
„d) az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés postázására nem
amiatt került sor az elismert bejelentési naptól számított hatodik hónap utolsó napját
követően, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal helyt adott a (3) vagy a (4) bekezdésben
meghatározott határidő elmulasztásával szemben előterjesztett igazolási kérelemnek.”
12
24.	§
Az Szt. 74. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az érdemi vizsgálat arra terjed ki, hogy a találmány)
„a) kielégíti-e az 1-5/A. §-okban meghatározott követelményeket, és a 6. § (2)-(4)
bekezdései, valamint (10) bekezdése alapján nincs-e kizárva a szabadalmi oltalomból,”
25.	§
Az Szt. 84/F. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az európai szabadalmi bejelentést az Egyezmény 14. cikkének (2) bekezdése,
77. cikkének (3) bekezdése vagy 78. cikkének (2) bekezdése alapján visszavontnak kell
tekinteni, a bejelentő kérelmére a Magyar Szabadalmi Hivatal e törvény IX. fejezete alapján -
a (2)-(5) bekezdésben meghatározott feltételekkel - megindítja a szabadalom megadására
irányuló eljárást.”
26.	§
Az Szt. 84/I. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„84/I. § A 84/H. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az Egyezmény szerinti
felszólalási és korlátozási eljárás eredményeként módosítással fenntartott európai
szabadalomra is.”
27.	§
Az Szt. 84/L. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Azokat a fenntartási díjakat, amelyek az európai szabadalom - mulasztás folytán
vagy a Bővített Fellebbezési Tanács által felülvizsgált határozat alapján történt - megvonása
esetén a megvonást követően esedékessé váltak volna, a jogokba való visszahelyezésről,
illetve a fellebbezési tanács új eljárásra utasításáról hozott határozat közlésétől számított hat
hónapos türelmi idő alatt is meg lehet fizetni.”
28.	§
Az Szt. 84/M. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„84/M. § (1) Ha az európai szabadalmat az Egyezmény szerinti felszólalási,
korlátozási vagy megvonási eljárásban megvonják vagy módosítással tartják fenn, a 81. § (8)
bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
13
(2)	Az európai szabadalom megsemmisítésére irányuló eljárást az Egyezmény szerinti
felszólalási, korlátozási vagy megvonási eljárás jogerős befejezéséig indokolt esetben fel kell
függeszteni, ha ugyanazzal az európai szabadalommal szemben felszólalást nyújtottak be,
vagy ugyanannak az európai szabadalomnak a korlátozását vagy megvonását kérték az
Egyezmény alapján.
(3)	A felfüggesztett megsemmisítési eljárást bármelyik fél kérelmére folytatni kell az
Egyezmény szerinti korlátozási eljárás jogerős befejezését követően, illetve, ha az Egyezmény
szerinti felszólalási vagy megvonási eljárás jogerős befejezése nem eredményezi az európai
szabadalom megvonását.”
29.	§
Az Szt. 84/N. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az európai szabadalmat az Egyezmény 138. cikkének (1) bekezdésében
meghatározott okból kell megsemmisíteni és az Egyezmény e cikkének (2) bekezdésében
szabályozott esetben kell korlátozni. Az európai szabadalom megsemmisítésére irányuló
eljárásban alkalmazni kell az Egyezmény 138. cikkének (3) bekezdését is.”
30.	§
Az Szt. 85. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A megváltoztatási kérelem előterjesztésének harmincnapos határidejét az eljárás
folytatása iránti kérelmet vagy az igazolási kérelmet elutasító vagy be nem nyújtottnak tekintő
végzés közlésétől kell számítani, ha
a)	ez a későbbi, mint a (6) bekezdés szerinti döntés közlésének napja, és
b)	az eljárás folytatása iránti kérelmet vagy az igazolási kérelmet olyan mulasztás
következményeinek az elhárítására terjesztették elő, amely közvetlenül a (6) bekezdés szerinti
döntés alapjául szolgált.”
31.	§
Az Szt. 98. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A 84/M. §-ban foglalt rendelkezéseket a bírósági eljárás felfüggesztésére is
megfelelően alkalmazni kell.”
14
32. §
Az Szt. 104. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességgel rendelkezik és a 87. §-ban
meghatározott összetételű tanácsban jár el a következő perekben:
a)	a szabadalmi kényszerengedély megadására, módosítására és visszavonására
irányuló perek, a 816/2006/EK rendelet [33/A. § (1) bek.] hatálya alá tartozó
kényszerengedélyekkel összefüggő ügyek (83/A-83/H. §-ok) kivételével;
b)	az előhasználati és a továbbhasználati jog, továbbá a 84/K. § (6) bekezdésében és az
Egyezmény [84/A. § a) pont] 112a. cikkének (6) bekezdésében és 122. cikkének (5)
bekezdésében szabályozott jogosultság fennállásával kapcsolatos perek; valamint
c)	a találmány- vagy szabadalombitorlás miatt indított perek.”
33.	§
(1)	Az Szt. 114/G. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
(Az igazolásra a 49. § rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy az igazolás ki van
zárva)
„b) az igazolási és az eljárás folytatása iránti kérelem előterjesztésére megszabott
határidők [48. § (3) bek. és 49. § (1)-(2) bek.] elmulasztása esetén;”
(2)	Az Szt. 114/G. §-ának (4) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
(Az igazolásra a 49. § rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy az igazolás ki van
zárva)
„c) a növényfajta-oltalom felélesztésére irányuló kérelem előterjesztésére megszabott
három hónapos határidő [115/B. § (1) bek.] elmulasztása esetén.”
34.	§
(1) Az Szt. 114/G. §-a (7) bekezdésének bevezető része helyébe a következő
rendelkezés lép:
„E törvény eltérő rendelkezése hiányában a Magyar Szabadalmi Hivatal csak
megváltoztatási kérelem alapján és csak annak a bírósághoz történő továbbításáig
módosíthatja és vonhatja vissza a következő kérdésekben hozott - az eljárást befejező -
döntését:”
(2) Az Szt. 114/G. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
15
„(8) E törvény eltérő rendelkezése hiányában a (7) bekezdés c)-e) pontjaiban említett
kérdésekben hozott - az eljárást befejező - döntését a Magyar Szabadalmi Hivatal
megváltoztatási kérelem alapján is csak akkor módosíthatja vagy vonhatja vissza, ha
megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, vagy ha a felek a döntés módosítását vagy
visszavonását egybehangzóan kérik.”
35.	§
Az Szt. 114/J. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A növényfajta-oltalmi bejelentés napja az a nap, amelyen a Magyar Szabadalmi
Hivatalhoz beérkezett bejelentés legalább a következőket tartalmazza:)
„b) a bejelentő azonosítására alkalmas és a vele való kapcsolatfelvételt lehetővé tevő
adatokat;”
36.	§
Az Szt. 114/M. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bejelentés benyújtását követő vizsgálat során a Magyar Szabadalmi Hivatal a
66. § (1)-(3) bekezdéseinek, valamint (10) bekezdésének megfelelő alkalmazásával jár el.”
37.	§
Az Szt. 118. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki
„(7) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a szabadalmi bejelentés államtitokká
minősítéséhez szükséges eljárás részletes szabályait rendelettel megállapítsa.”
A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény módosításai
38.	§
(1)	A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a
továbbiakban: Vt.) 46/A. §-a (3) bekezdésének bevezető része helyébe a következő
rendelkezés lép:
„E törvény eltérő rendelkezése hiányában a Magyar Szabadalmi Hivatal csak
megváltoztatási kérelem alapján és csak annak a bírósághoz történő továbbításáig
módosíthatja és vonhatja vissza a következő kérdésekben hozott - az eljárást befejező -
döntését:”
(2) A Vt. 46/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
16
„(4) E törvény eltérő rendelkezése hiányában a (3) bekezdés e) és f) pontjában említett
kérdésekben hozott - az eljárást befejező - döntését a Magyar Szabadalmi Hivatal
megváltoztatási kérelem alapján is csak akkor módosíthatja vagy vonhatja vissza, ha
megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, vagy ha a felek a döntés módosítását vagy
visszavonását egybehangzóan kérik.”
39.	§
A Vt. 59. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A védjegybejelentés alaki vizsgálata során megfelelően alkalmazni kell a 61. §
(6)-(7) bekezdéseit is.”
40.	§
A Vt. 61. §-a a következő (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A védjegybejelentés részbeni elutasításáról hozott határozat ellen előterjesztett
megváltoztatási kérelemnek a bírósághoz történő továbbításával [77. § (9) és (10) bek.]
egyidejűleg az árujegyzék fennmaradó része tekintetében a védjegy lajstromozására irányuló
eljárást fel kell függeszteni a bírósági eljárás jogerős befejezéséig.
(7)	A hivatalból végzett érdemi vizsgálat alapján a védjegybejelentést részben elutasító
határozat jogerőre emelkedését követően a védjegy lajstromozására irányuló eljárást az
árujegyzék fennmaradó része tekintetében kell folytatni.”
41.	§
(1)	A Vt. 64/A. §-ának (6) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
(Gyorsított eljárás esetén — a VII. és a IX. fejezet szabályaitól eltérően —)
„c) a felszólalással kapcsolatban a Magyar Szabadalmi Hivatal akkor tart szóbeli
tárgyalást, ha a tényállás tisztázásához szükség van a bejelentő és a felszólaló együttes
meghallgatására, vagy ha ezt a felek kellő időben egybehangzóan kérik.”
(2)	A Vt. 64/A. §-a a következő (7) és (8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Ha a bejelentő a gyorsított eljárás iránti kérelmében ezt külön kéri, a Magyar
Szabadalmi Hivatal a védjegybejelentés meghirdetésével egyidejűleg a bejelentett megjelölést
védjegyként lajstromozza (különleges gyorsított eljárás) azzal, hogy a 64. § (3) bekezdésében
foglalt rendelkezés csak a felszólalás benyújtására előírt határidő [61/B. § (1) és (2) bek.]
elteltével alkalmazható. A különleges gyorsított eljárás iránti kérelem csak a gyorsított eljárás
iránti kérelem benyújtására az (1) bekezdésben előírt határidőn belül terjeszthető elő; a
különleges gyorsított eljárás iránti kérelem díja a gyorsított eljárás iránti kérelem díjának
másfélszerese.
17
(8)	Ha a bejelentett megjelölés védjegyként való lajstromozásával szemben
felszólalnak, a védjegy lajstromozását a (7) bekezdés szerint elrendelő határozatot vissza kell
vonni és a védjegy lajstromozására irányuló eljárást folytatni kell. A védjegy lajstromozását a
(7)	bekezdés szerint elrendelő határozat visszavonását be kell jegyezni a védjegylajstromba
(47. §), és arról hatósági tájékoztatást kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos
lapjában (49. §).”
42.	§
A Vt. 76/P. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha a bejelentő a felhívásra a kitűzött határidőben nem válaszol, a Magyar
Szabadalmi Hivatal értesíti a Nemzetközi Irodát arról, hogy a megjelölés Magyar
Köztársaságra kiterjedő oltalmát - részben vagy egészben - elutasítja (végleges elutasítás).
Ha azonban a bejelentő olyan felhívásra nem válaszol a kitűzött határidőben, amelyet a
Magyar Szabadalmi Hivatal kizárólag észrevétel, illetve felszólalás alapján adott ki, a Magyar
Szabadalmi Hivatal a rendelkezésre álló adatok alapján határoz a védjegy lajstromozásának
kérdésében, és ennek megfelelő értesítést küld a Nemzetközi Irodának. Ha a bejelentő a
felhívásra válaszol, a Magyar Szabadalmi Hivatal folytatja az érdemi vizsgálatot, annak
alapján határoz a védjegy lajstromozásának kérdésében, és ennek megfelelő értesítést küld a
Nemzetközi Irodának.”
43.	§
A Vt. 77. §-a (7) bekezdésének bevezető része helyébe a következő rendelkezés lép:
„A megváltoztatási kérelem előterjesztésének harmincnapos határidejét az igazolási
kérelmet elutasító vagy be nem nyújtottnak tekintő végzés közlésétől kell számítani, ha”
44.	§
A Vt. 91. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A bíróság a védjegyügyben hozott döntés megváltoztatása helyett a döntést hatályon
kívül helyezi, és a Magyar Szabadalmi Hivatalt az eljárás folytatására utasítja, ha a
megváltoztatási kérelmet a védjegybejelentés elutasításáról, visszavonásáról vagy
visszavontnak tekintéséről hozott olyan döntéssel szemben terjesztették elő, amelynek
hiányában a Magyar Szabadalmi Hivatalnál a védjegy lajstromozására irányuló eljárás
folytatásának lett volna helye.”
18
A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény módosításai
45.	§
(1)	A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (a
továbbiakban: Fmtv.) 32/A. §-a (3) bekezdésének bevezető része helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A szabadalmi törvény eltérő rendelkezése hiányában a Magyar Szabadalmi Hivatal
csak megváltoztatási kérelem alapján és csak annak a bírósághoz történő továbbításáig
módosíthatja és vonhatja vissza a következő kérdésekben hozott - az eljárást befejező -
döntését:”
(2)	Az Fmtv. 32/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A szabadalmi törvény eltérő rendelkezése hiányában a (3) bekezdés e) és f)
pontjában említett kérdésekben hozott - az eljárást befejező - döntését a Magyar Szabadalmi
Hivatal megváltoztatási kérelem alapján is csak akkor módosíthatja vagy vonhatja vissza, ha
megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, vagy ha a felek a döntés módosítását vagy
visszavonását egybehangzóan kérik.”
46.	§
Az Fmtv. 33. §-ának (2) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
(Mintaoltalmi ügyekben az igazolás ki van zárva:)
„c) az igazolási és az eljárás folytatása iránti kérelem előterjesztésére megszabott
határidők elmulasztása esetén.”
47.	§
Az Fmtv. 37. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A mintaoltalmi bejelentés napja az a nap, amelyen a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz
beérkezett bejelentés legalább a következőket tartalmazza:)
„b) a bejelentő azonosítására alkalmas és a vele való kapcsolatfelvételt lehetővé tevő
adatokat,”
19
48.	§
Az Fmtv. 61. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A megváltoztatási kérelem előterjesztésének harmincnapos határidejét az eljárás
folytatása iránti kérelmet vagy az igazolási kérelmet elutasító vagy be nem nyújtottnak tekintő
végzés közlésétől kell számítani, ha
a)	ez a későbbi, mint a (6) bekezdés szerinti döntés közlésének napja, és
b)	az eljárás folytatása iránti kérelmet vagy az igazolási kérelmet olyan mulasztás
következményeinek az elhárítására terjesztették elő, amely közvetlenül a (6) bekezdés szerinti
döntés alapjául szolgált.”
Záró rendelkezések
49.	§
(1)	Ez a törvény - a (2)-(8) bekezdésekben meghatározott kivételekkel, illetve
feltételekkel - 2008. január 1-jén lép hatályba; rendelkezéseit csak a hatálybalépését követően
indult eljárásokban lehet alkalmazni.
(2)	E törvény 7-8. §-ai, 11. §-a, 24-29. §-ai és 31-32. §-ai 2007. december 13-án
lépnek hatályba.
(3)	Az Szt. 5. §-ának (2) bekezdése 2007. december 13-án hatályát veszti.
(4)	E törvény 1., 3., 4-6. §-ait, 13. §-ának (2) bekezdését, 14., 17., 23., 30., 33-34.,
45-46. és 48. §-át a törvény hatálybalépését követően lejáró határidőkre és az azt követő
időpontra kitűzött határnapokra kell alkalmazni.
(5)	E törvény 2. §-át, 10. és 12. §-át, 13. §-ának (1) bekezdését, valamint 42. és
44.	§-át a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(6)	E törvény 7. §-át alkalmazni kell a hatálybalépését megelőzően benyújtott
szabadalmi bejelentésekre, ha azok alapján a törvény hatálybalépéséig nem született jogerős
döntés a szabadalom megadása kérdésében.
(7)	Az e törvény hatálybalépését megelőző bejelentési nappal megadott szabadalom
megsemmisítésének feltételeire a bejelentés napján hatályos szabályok az irányadók.
(8)	A törvény hatálybalépése előtt megkezdett hasznosításra a szabadalmi oltalom
terjedelme tekintetében a korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni a hasznosításnak
az e törvény hatálybalépésekor meglévő mértékéig.
(9)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 78. §-a (1) bekezdésének második
mondatában a „hozzáfűzi a kinyomtatott” szövegrész helyébe a „mellékeli” szövegrész lép,
84/F. §-ának (5) bekezdésében a „(4) bekezdésében” szövegrész helyébe a „(12)
20
bekezdésében” szövegrész lép, 84/H. §-ának (10) bekezdésében a „kinyomtatja” szövegrész
helyébe a „megtekinthetővé teszi” szövegrész lép,
(10)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Szt. 77. §-ának (4)
bekezdésében és 84/H. §-ának (6) bekezdésében az „és kinyomtatási” szövegrész, 84/H. §-
ának (4) bekezdésében az „és kinyomtatásáért” szövegrész, 84/H. §-ának (8) bekezdésében az
„- az európai szabadalmi nyilvántartásban szereplő adatokkal -” szövegrész, a Vt. 64/A. §-
ának (1) bekezdésében a „ ,ha a bejelentő a Madridi Megállapodás alapján nemzetközi
védjegybejelentést tett, és azzal kapcsolatban a Magyar Szabadalmi Hivatalnál tett bejelentése
alapján uniós elsőbbséget kíván igényelni” szövegrész.
(11)	A (3) és a (9)-(10) bekezdések, valamint e törvény 1-48. §-ai 2008. január 31-én
hatályukat vesztik.
21
INDOKOLÁS
az egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a
továbbiakban: Szt.), a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény (a
továbbiakban: Hmtv.), a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról
szóló 1991. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Toptv.), a formatervezési minták
oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Fmtv.), valamint a védjegyek és
a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.)
módosítására irányul.
1.	A Magyar Köztársaság 2003. január 1-jétől tagja az európai szabadalmi rendszert
létrehozó, az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni
Egyezménynek (Európai Szabadalmi Egyezmény, a továbbiakban: ESZE vagy Egyezmény).
Az Egyezmény 1977-ben lépett hatályba a Benelux-államok, az Egyesült Királyság,
Franciaország, Németország és Svájc részvételével. Az első európai szabadalmi
bejelentéseket 1978. június 1-jén fogadta az Egyezménnyel létrehozott Európai Szabadalmi
Hivatal (a továbbiakban: ESZH). Az Egyezménynek jelenleg harminckét ország a részese: az
Európai Unió valamennyi tagállama, valamint Izland, Liechtenstein, Monaco, Svájc és
Törökország.
Az ESZE átfogó felülvizsgálatára 2000-ben került sor. A változtatást kikényszerítő
körülmények közé tartozott különösen az európai integráció elmélyülése, az innováció
felértékelődése az élesedő világgazdasági versenyben, a nemzetközi jogfejlődés [elsősorban a
Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény részét képező, a szellemi
tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (a továbbiakban: TRIPS-
megállapodás)], az ESZH munkaterhének radikális növekedése, a kutatásra és fejlesztésre
épülő iparágak megerősödése, valamint számos olyan technológia (pl. a bio- és
géntechnológia vagy az információtechnológia) megjelenése és robbanásszerű fejlődése,
amelyeknek a szabadalmi jogban való megfelelő leképezése új jogi megoldásokat is igényelt.
Az európai szabadalmi rendszernek a közelmúltban kibontakozó reformja három fő
irányt vett. Célul tűzte ki egyrészt az ESZE felülvizsgálatát, másrészt az európai szabadalmak
fordításával járó költségek csökkentésére és az európai szabadalmi bíráskodás bevezetésére
irányuló különmegállapodások létrehozását, harmadrészt pedig a közösségi szabadalom
megteremtését. Az európai szabadalmi rendszer reformjának átfogó folyamatát az ESZSZ-en
belül az 1999 júniusában, Párizsban tartott kormányközi konferencia indította útjára. Az e
kormányközi konferencia által tervbe vett, az ESZE felülvizsgálatát célzó diplomáciai
értekezletet 2000. november 20. és 29. között tartották meg Münchenben. Az értekezleten
elfogadták az ESZE felülvizsgált szövegét (a továbbiakban: ESZE 2000).
Az ESZE 2000 - egyebek mellett - módosította az első és további gyógyászati
indikáció (azaz valamely ismert anyag gyógyászati eljárásban való alkalmazásának)
szabadalmazhatóságára, az oltalom terjedelmére, a vizsgálat és a jogorvoslat rendjére
vonatkozó szabályokat, bevezette az európai szabadalmak központi (vagyis az ESZH előtti
eljárásban való) korlátozásának lehetőségét, „áramvonalasította” az Egyezményt azzal, hogy
22
számos részlet szabályozását az ESZE helyett annak Végrehajtási Szabályzatára (a
továbbiakban: ESZE 2000 VSZ) hagyta. Az ESZE 2000 szerint továbbá legalább ötévente a
szerződő államok illetékes minisztereinek értekezletét is össze kell hívni az európai
szabadalmi rendszer főbb kérdéseinek megvitatása céljából. Egyebekben az ESZSZ
döntéshozatali rendje nem változott (ezen belül különösen az érdemel figyelmet, hogy a
legfontosabb döntéseknek az Igazgatótanácsban való meghozatalához előírt minősített
többség arányát - szemben az eredeti elképzelésekkel - nem szállították le háromnegyedről
kétharmadra).
Az ESZE felülvizsgálata ugyanakkor adós maradt számos kérdés rendezésével: az
Európai Bizottság akkor még csak készülő irányelv-javaslatára tekintettel elhalasztották a
döntést a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságának ügyében;
szintén nem alakult ki egyetértés az ún. türelmi idő kérdésében, vagyis arról, hogy a
találmánynak a bejelentést (illetve az elsőbbség időpontját) megelőző nyilvánosságra
hozatalához milyen jogkövetkezmények fűződjenek. Az ESZE felülvizsgálata nem tért ki az
európai szabadalmi rendszer és a jövőbeli közösségi szabadalom közötti viszony
szabályozására sem. A felsorolt - nyitva maradt - kérdések idővel az ESZE újabb
felülvizsgálatát teszik, tehetik szükségessé.
Az ESZE 2000-ben felülvizsgált szövegének végső formájáról a 2000. évi diplomáciai
értekezlet záróokmánya - 3. cikke (1) bekezdésében - úgy rendelkezett, hogy az ESZE 2000
végső szövegét a záróokmányban foglalt szöveg alapján - azon érdemben nem változtatva, a
jogi-nyelvi korrekciók elvégzése érdekében - az ESZSZ Igazgatótanácsa háromnegyedes
szótöbbséggel hozott határozatával állapítja meg. Az Igazgatótanácsnak a végső szöveget
mind a három hivatalos nyelven megállapító, 2001. június 28-án kelt határozata a záróokmány
3.	cikkének (2) bekezdésében foglaltak alapján a záróokmány elválaszthatatlan részévé vált,
és így ez a szöveg tekintendő az ESZE 2000 hiteles szövegének.
Az ESZE 2000 - a 2000. évi diplomáciai értekezletnek az ESZE 172. cikkének (3)
bekezdése alapján hozott, az értekezlet záróokmányába foglalt döntése értelmében - két évvel
azt követően lép hatályba, hogy az ESZE tizenötödik szerződő állama letétbe helyezte
ratifikációs, illetve csatlakozási okiratát a felülvizsgált szövegre vonatkozóan. Figyelemmel
arra, hogy Görögország tizenötödik ilyen államként 2005. december 13-án helyezte letétbe
ratifikációs okiratát, az ESZE 2000 2007. december 13-án lép hatályba. Az ESZE 2000
hatálybalépésének fontos következménye, hogy azok az államok, amelyek a felülvizsgált
szöveget nem erősítik meg, illetve ahhoz nem csatlakoznak annak hatálybalépéséig, elveszítik
az Egyezményben fennálló tagságukat is: a felülvizsgált szöveg ugyanis - 172. cikke
értelmében - az ESZE korábbi szövegének helyébe lép.
Magyarország 2003. január 1-jével vált az ESZE szerződő államává. Az
Egyezményhez való csatlakozásra történő meghívás iránti kérelmét a Magyar Köztársaság
1996 decemberében nyújtotta be. Az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa e
kérelem alapján 1999. január 29-én hozott, CA/D 5/99 számú határozatával - az ESZE 166.
cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban - kérte fel a Magyar Köztársaságot, hogy
csatlakozzon az Egyezményhez. A határozat a csatlakozás feltételéül szabta, hogy a
csatlakozó ország az ESZE hatályos szövegén kívül az ESZE felülvizsgált szövegét
egyidejűleg ratifikálja abban az esetben, ha az Egyezményt a ratifikációs okirat letétbe
helyezését megelőzően felülvizsgálják. Mivel az e célból összehívott müncheni diplomáciai
értekezleten 2000. november 29-én elfogadták az ESZE felülvizsgált szövegét, ezért
23
hazánknak az ESZE hatályos szövegéhez való csatlakozással egyidejűleg ratifikálnia kellett a
2000. novemberi diplomáciai értekezleten elfogadott felülvizsgált szöveget is, és az
Egyezményhez való csatlakozás alkalmával egyidejűleg kellett letétbe helyeznie a ratifikációs
okiratot mind a hatályos, mind pedig a felülvizsgált szöveg tekintetében. Mindezekről az
Országgyűlés az 54/2002. (IX. 13.) OGY határozatával döntött; az Egyezményt a 2002. évi L.
törvény hirdette ki. Magyarországnak az Egyezményhez való csatlakozásakor az e
csatlakozásból adódó gazdasági, költségvetési, intézményi és egyéb hatások felmérésére
hatásvizsgálat készült, amelynek eredményeit - az ESZE átfogó ismertetése mellett - az Szt.-
nek az ESZE-csatlakozás miatt szükségessé vált módosításait tartalmazó 2002. évi XXXIX.
törvény indokolása mutatta be részletesen.
Figyelemmel arra, hogy az ESZE 2000 kötelező hatályának elismerésére maga az
Országgyűlés adott felhatalmazást, a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló
2005.	évi L. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 9. §-a értelmében azt törvényben szükséges
kihirdetni. Ez következik továbbá a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a
továbbiakban: Jat.) 5. §-ának f) pontjából és 16. §-ának (1) bekezdéséből is. Az ESZE 2000
kihirdetésére irányuló törvényjavaslat ezzel a Javaslattal egyidejűleg került benyújtásra az
Országgyűléshez.
2.	A Szellemi Tulajdon Világszervezetében (World Intellectual Property
Organization; a továbbiakban: WIPO) 2000. június 1-jén, Genfben fogadták el a Szabadalmi
Jogi Szerződést (a továbbiakban: SZJSZ), amelynek alapvető célja a nemzeti és a regionális
úton tett szabadalmi bejelentésekre vonatkozó alaki követelmények harmonizálása, valamint a
szabadalom megszerzésére és fenntartására irányuló eljárások egyszerűsítése. Az SZJSZ,
amelyet az annak létrehozását célzó diplomáciai értekezleten Magyarország is aláírt, 2005.
április 28-án lépett hatályba. Az SZJSZ-nek jelenleg 15 állam, közöttük 7 EU-tagállam
részese: Bahrein, Dánia, az Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Horvátország,
Kirgizisztán, Moldova, Nigéria, Omán, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna és
Üzbegisztán. Az aláírók között szerepel többek között az ESZSZ és az Amerikai Egyesült
Államok is.
Kitűzött céljait az SZJSZ elsősorban a következők révén igyekszik elérni:
—	a bejelentés napjára vonatkozó követelmények és eljárási szabályok harmonizálása
annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a bejelentés napjának „elvesztése” az alaki
szabályok be nem tartása miatt (ez azért fontos, mert a bejelentés napjához a szabadalmi jog
számos lényeges joghatást kapcsol);
—	egyetlen, nemzetközi szinten harmonizált alaki követelményrendszer támasztása a
nemzeti és a regionális úton tett szabadalmi bejelentések tekintetében, amely összhangban van
a Szabadalmi Együttműködési Szerződésben (PCT) meghatározott alaki előírásokkal;
—	egységesített űrlapok létrehozása, amelyeknek adattartalmát az SZJSZ-ben részes
valamennyi állam hivatalának el kell fogadnia;
—	a tagállami és a regionális szabadalmi hivatalok előtt folyó eljárás egyszerűsítése és
az e hivatalok előtti képviseletre vonatkozó előírások enyhítése;
—	a határidők elmulasztása miatt bekövetkező jogvesztés elkerülésére szolgáló
mechanizmusok kialakítása.
Az SZJSZ a követelmények maximumának megállapításával összehangolja és
egyszerűsíti a nemzeti és a regionális szabadalmi hivatalok által előírható alaki feltételeket.
Előnyt jelent a bejelentők és a képviselők számára, hogy az eljárások egyszerűbbé,
24
kiszámíthatóbbá válnak, továbbá a jogvesztés veszélye nélkül van mód a hiányok pótlására. A
hivatalok szemszögéből pedig az SZJSZ a hatékonyabb működés lehetőségét kínálja. A
harmonizációt célzó rendelkezéseken felül az SZJSZ létrehozza a tagországok képviselőiből
álló Közgyűlést, amelynek legfőbb hatásköre az SZJSZ mellékletét képező Végrehajtási
Szabályzat (a továbbiakban: SZJSZ VSZ) módosítása és a nemzetközi űrlapminták
elfogadása. Ezáltal lehetővé válik, hogy az SZJSZ által nyújtott szabályozás folyamatosan
követni tudja a szabadalmi eljárások körülményeinek változását és az újabb fejleményeket, a
Közgyűlés ugyanis biztosítja az ehhez szükséges rugalmas döntéshozatali mechanizmust (17.
cikk). Az SZJSZ végül rendelkezik többek között a Végrehajtási Szabályzat tartalmára és
módosítására vonatkozó szabályokról (14. cikk), a WIPO Nemzetközi Irodájának az SZJSZ
működtetéséből adódó feladatairól (18. cikk), az SZJSZ hatálybalépéséről (21. cikk),
felülvizsgálatáról (19. cikk) és az ahhoz való csatlakozás szabályairól (20. cikk).
A Magyarország által is aláírt SZJSZ-hez való csatlakozás érdekében - az Nsztv.
értelmében - felhatalmazást kell adni az SZJSZ kötelező hatályának elismerésére és az SZJSZ
kihirdetésére. Az Nsztv. 7. §-a értelmében az SZJSZ kötelező hatályának elismerésére
vonatkozó felhatalmazás megadása - a Jat. 5. §-ának f) pontjára és az Nsztv. 7. §-a (3)
bekezdésének b)-d) pontjaira figyelemmel - az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, és az
SZJSZ-t - az Nsztv. 9. §-a értelmében - törvényben szükséges kihirdetni. Az SZJSZ
megerősítésére és kihirdetésére irányuló törvényjavaslat ezzel a Javaslattal egyidejűleg került
benyújtásra az Országgyűléshez.
3.	Mind az ESZE 2000, mind pedig az SZJSZ alapján szükséges az Szt. egyes
rendelkezéseinek módosítása. Az Szt.-nek az európai szabadalmi bejelentésekre és az európai
szabadalmakra vonatkozó rendelkezéseket megállapító X/A. fejezetét az Szt. módosításáról
szóló 2002. évi XXXIX. törvény illesztette be a törvénybe; e fejezet 2003. január 1-jén,
hazánk ESZE-csatlakozásának napján lépett hatályba. Az Egyezménynek a nemzeti
szabadalmi anyagi jogi jogszabályokra gyakorolt egységesítő hatása következtében
ugyanakkor nemcsak az ESZE végrehajtásához szükséges rendelkezések épültek be az Szt.-
be, hanem egyes szabadalmi anyagi és eljárási jogi rendelkezések is módosultak. Mindezekre
figy elemmel az ESZE 2000 alapján szükségessé váló módosítások sem csak az Szt. X/A.
fejezetét, hanem azokat a rendelkezéseket is érintik, amelyek tekintetében érvényesül az
ESZE új, illetve felülvizsgált rendelkezéseinek jogegységesítő jellege.
Fontos látni azt is, hogy az SZJSZ kötelező hatályának elismerése következtében
szükségessé váló Szt.-beli módosításoknak megfelelő kiigazításokat azokban az
iparjogvédelmi törvényekben is el kell végezni, amelyek esetében az Szt. háttérjogszabályként
alkalmazandó. Ennek alapján kiigazításra szorul tehát a Hmtv., a Toptv., valamint az Fmtv. is.
Az ESZE 2000 és az SZJSZ Magyarország tekintetében történő hatálybalépésével és e
nemzetközi szerződések kihirdetésével Magyarország nemcsak a szabadalmi jog terén
fennálló nemzetközi kötelezettségeit teljesíti, hanem gondoskodik egyúttal arról is, hogy mind
a hazai, mind pedig a külföldi ügyfelek a nemzetközi elvárásokhoz igazított, korszerű jogi és
intézményi keretek között szerezzenek szabadalmi oltalmat Magyarország területére
kiterjedően; mindez hazánk pozitív nemzetközi megítélését is eredményezi a szabadalmi jog
terén, erősítve - különösen a csúcstechnológiai ágazatokban, illetve az innovatív
vállalkozások körében - a befektetői bizalmat is.
25
Mindezeken túlmenően a Vt. alkalmazása során szerzett gyakorlati tapasztalatok,
továbbá a védjegylajstromozási eljárás gyorsabb lefolytatására, az átfutási idő csökkentésére
irányuló ügyféli elvárások és igények szükségessé teszik a Vt. kis terjedelmű módosítását is,
amit indokolt a többi iparjogvédelmi törvény módosításával egyidejűleg elvégezni.
Ennek megfelelően a Javaslat a Vt.-re nézve a védjegylajstromozási eljárás gyorsabb
lefolytatására, az átfutási idő csökkentésére irányuló ügyféli elvárásoknak való megfelelést,
illetve igényeik teljesítését szolgáló módosítások bevezetését célozza. Számos okból és
esetben lehet szükségük a vállalkozásoknak arra, hogy áru- és szolgáltatásjelzőikre minél
előbb jogi védelmet, védjegyoltalmat szerezhessenek. Eredhet ilyen igény pl. a megjelöléssel
kapcsolatos jogvitából vagy éppen a doménnevek regisztrációjára vonatkozó szabályozásból.
Az iparjogvédelmi törvények módosításaival bevezetett egyes változások különösen
előnyösek a Magyar Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: MSZH) ügyfelei számára. A
szabadalmi eljárásokban az egyes határidők elmulasztása esetén az eljárás folytatása iránt
benyújtható kérelem lehetősége, az egyes eljárási cselekmények megtételére nyitva álló,
illetve az MSZH által kitűzhető, továbbá a mulasztások igazolására vonatkozó határidők
felemelése, valamint az igazolási kérelemmel orvosolható határidő-mulasztások körének
bővülése az ügyfeleket kedvezőbb helyzetbe hozza az MSZH előtt folyó eljárásokban. A
szabadalmi bejelentések bejelentési napjának elismerésére vonatkozó új szabályozás egyfelől
megkönnyíti, a fölösleges alakiságoktól és egyéb eljárási nehézségektől mentesíti az oltalmi
igény előterjesztését és elismertetését, másfelől eleget tesz a versenytársak és egyéb érintettek
számára is lényeges jogbiztonsági követelményeknek. A védjegy lajstromozására irányuló
különleges gyorsított eljárás pedig lehetővé teszi a védjegybejelentőknek, hogy - törvényi
garanciális szabályok keretei között, piaci igényeiknek megfelelően, a vállalkozás tervezett
működtetéséhez igazodóan - a lehető leggyorsabban jussanak lajstromozott védjegyhez.
26
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Hmtv. a használati mintaoltalommal összefüggő, az MSZH előtt folyó eljárásokat
szabályozza. Ki kell emelni, hogy a Hmtv. eljárási szabályait tekintve az a szabályozási
technika érvényesül, hogy az eljárási rendelkezések túlnyomó része a használati mintaoltalmi
ügyekben az Szt. eljárási rendelkezéseire épít, pontosabban ez utóbbiakat rendeli megfelelően
alkalmazni. Ennélfogva az Szt. kapcsán tervezett új, illetve a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvénytől (a továbbiakban: Ket.)
eltérő szabályok - a Hmtv.-ben meghatározott eltérésekkel - az említett iparjogvédelmi
ügyekben folyó eljárásokban is érvényesülnek.
Az Szt. 53/A. §-ának a 17. § általi módosítására figyelemmel a Javaslat a Hmtv. 27. §-
ának (4)-(5) bekezdéseit is megfelelően kiigazítja annak érdekében, hogy egyértelművé
tegye: az MSZH eljárást befejező döntése a Hmtv. 27. §-ának (4) és (5) bekezdésében
megszabott feltételek hiányában is visszavonható vagy módosítható akkor, ha az MSZH, helyt
adva az eljárás folytatása iránti vagy az igazolási kérelemnek, a mulasztás folytán hozott
döntését - részben vagy egészben - visszavonja vagy módosítja, figyelemmel arra a
rendelkezésre, hogy a mulasztás igazolása esetén a mulasztó által pótolt cselekményt az
elmulasztott határidőn belül teljesítettnek kell tekinteni.
A 2. §-hoz
A Javaslat 49. §-ának (9)-(10) bekezdéseiben szereplő - módosító, illetve hatályon
kívül helyező - rendelkezések következtében az Szt. akként módosul, hogy a szabadalom
megadására irányuló eljárásban a szabadalom megadását követően elmarad a szabadalmi
leírás kinyomtatása, és annak helyébe a leírásnak az MSZH általi megtekinthetővé tétele lép
(ennek indoklását ld. a 49. §-hez fűzött magyarázatnál). A Javaslat ennek megfelelően
kiigazítja a Hmtv. 36. §-ának (3) bekezdését is, elhagyva belőle a kinyomtatásra vonatkozó
szövegrészeket.
A 3. §-hoz
Az SZJSZ 11. cikke és az SZJSZ VSZ 12. szabálya határozza meg a szabadalmi
hatóság által megállapított határidők meghosszabbításának rendjét, valamint szabályozza az
ilyen határidők elmulasztása esetén - az igazolásétól eltérő feltételekkel - igénybe vehető
eljárási lehetőséget: az eljárás folytatásának (continued processing) kérelmezését. Az ESZE
2000 121. cikke és az ESZE 2000 VSZ 132. és 135. szabálya gondoskodik az SZJSZ és az
SZJSZ VSZ említett rendelkezéseinek végrehajtásáról az ESZH által kitűzhető határidők
hosszának, a határidők meghosszabbításának és az eljárás folytatásának (further processing)
új szabályozásával.
Az SZJSZ 11. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében valamely szerződő fél vagy
módot ad határidő-hosszabbítási kérelem előterjesztésére az elmulasztott határidő utolsó
napját követően is, vagy az eljárás folytatása iránti kérelem előterjesztésére kell lehetőséget
nyújtania. A Javaslat - 13. §-ának (2) bekezdésében, az Szt. 48. §-ának módosításával - ez
utóbbi változatot veszi alapul, mivel ez szolgálja jobban a jogbiztonságot és akadályozhatja
27
meg hatékonyabban a szabadalmi eljárások indokolatlan elhúzódását, valamint azért is, mert
az ESZE 2000 is ezt a modellt követi.
Az SZJSZ 11. cikke és az SZJSZ VSZ 12. szabálya csak a szabadalmi hatóság által
megszabott határidőkre vonatkozik, a törvény által meghatározottakra nem. Az eljárás
folytatása iránt ezért a Javaslat szerint is csak az MSZH által kitűzött határidők elmulasztása
esetén terjeszthető elő kérelem; az Szt. 48. §-ának (1) bekezdésében szabályozott - vagyis a
törvény által meghatározott - határidők elmulasztása esetén erre nem lesz lehetőség.
Figyelemmel arra, hogy az eljárás folytatásának - a Javaslat 13. §-ából következően -
az Szt. 48. §-ában rögzített újonnan bevezetett szabályai a Hmtv. 28. §-ának (1) bekezdése
alapján a használati mintaoltalmi eljárásokban is alkalmazandók, a Javaslat - 3. §-ában - az
ezekben az eljárásokban hozott döntések elleni megváltoztatási kérelmek előterjesztésére
irányadó speciális határidőt megállapító szabályozást is kiigazítja.
A Javaslat elfogadása maga után vonja az MSZH előtti iparjogvédelmi eljárások
igazgatási szolgáltatási díjait megállapító külön jogszabály: a 19/2005. (IV. 12.) GKM
rendelet (a továbbiakban: díjrendelet) módosításának szükségességét is. Az SZJSZ 11.
cikkének (4) bekezdése, illetve 12. cikkének (3) bekezdése módot ad a szerződő államoknak
arra, hogy az eljárás folytatása iránti, illetve az igazolási kérelemre vonatkozóan díjat írjanak
elő. E díjak megállapítása - az Szt. 118. §-ának (6) bekezdésében kapott felhatalmazás
alapján - a díjrendeletre tartozik. A Javaslat miatt szükségessé vált díjrendelet-módosítások
előkészített tervezete az e kérelmek díjának megállapítása mellett - az ESZE 2000 VSZ 135.
és 136. szabályára is figyelemmel - azt irányozza elő, hogy e kérelmeket mindaddig nem
lehet benyújtottnak tekinteni, amíg a kérelem díját meg nem fizetik. Erre figyelemmel
indokolt, hogy a megváltoztatási kérelem benyújtására nyitva álló határidő számítására
vonatkozó speciális szabály az ilyen kérelmek elutasítása mellett a kérelem be nem
nyújtottnak tekintésére vonatkozó utalással is kiegészüljön.
A 4. §-hoz
A Toptv. a topográfiaoltalommal összefüggő, az MSZH előtt folyó eljárásokat
szabályozza. Ki kell emelni, hogy a Toptv. eljárási szabályait tekintve az a szabályozási
technika érvényesül, hogy az eljárási rendelkezések túlnyomó része a topográfiaoltalmi
ügyekben az Szt. eljárási rendelkezéseire épít, pontosabban ez utóbbiakat rendeli megfelelően
alkalmazni. Ennélfogva az Szt. kapcsán tervezett új, illetve a Ket.-től eltérő szabályok - a
Toptv.-ben meghatározott eltérésekkel - az említett iparjogvédelmi ügyekben folyó
eljárásokban is érvényesülnek.
Az Szt. 53/A. §-ának a 17. § általi módosítására figyelemmel a Javaslat a Toptv. 17. §-
ának (4)-(5) bekezdéseit is megfelelően kiigazítja annak érdekében, hogy egyértelművé
tegye: az MSZH eljárást befejező döntése a Toptv. 17. §-ának (4) és (5) bekezdésében
megszabott feltételek hiányában is visszavonható vagy módosítható akkor, ha az MSZH, helyt
adva az eljárás folytatása iránti vagy az igazolási kérelemnek, a mulasztás folytán hozott
döntését - részben vagy egészben - visszavonja vagy módosítja, figyelemmel arra a
rendelkezésre, hogy a mulasztás igazolása esetén a mulasztó által pótolt cselekményt az
elmulasztott határidőn belül teljesítettnek kell tekinteni.
Az 5. §-hoz
28
Az SZJSZ 12. cikke és az SZJSZ VSZ e cikkhez kapcsolódó 13. szabálya az
igazolásra vonatkozó Szt.-beli szabályozás átfogó módosítását igényli. Az Szt. 49. §-ának
átfogó módosítása (ld. a Javaslat 14. §-ához fűzött magyarázatot) - a szabadalmi eljárásokra
vonatkozó általános szabályok háttérjogszabály-jellege következtében is - szükségessé teszi a
topográfiaoltalmi eljárásokban érvényesülő speciális igazolási szabályok kiigazítását is,
amelyet a Javaslat 5. §-a végez el.
A 6. §-hoz
Figyelemmel arra, hogy az eljárás folytatásának (ld. a 3. §-hoz fűzött magyarázatot) az
Szt. 48. §-ában rögzített újonnan bevezetett szabályai (ld. a Javaslat 13. §-át) a Toptv. 17. §-
ának (6) bekezdése alapján a topográfiaoltalmi eljárásokban is alkalmazandók, a Javaslat - 6.
§-ában - az ezekben az eljárásokban hozott döntések elleni megváltoztatási kérelmek
előterjesztésére irányadó speciális határidőt megállapító szabályozást is kiigazítja.
A 7. §-hoz
Egészségügyi szempontból kívánatos, hogy valamely terméket többféle gyógyászati
célra is alkalmazzanak. Minden új hatóanyag bevezetésénél számolni kell a betegeket
veszélyeztető új mellékhatásokkal, míg a már meglévő anyagok mellékhatásai már ismertek.
Ismert hatóanyag új gyógyászati célra történő alkalmazásánál a törzskönyvezés és a
forgalomba hozatal ideje és költségei is csökkennek. Az ESZE 54. cikkének (5) bekezdése a
technika állásához tartozó anyag vagy keverék szabadalmazását akkor engedi meg, ha annak
gyógyászati, sebészeti, diagnosztikai célra történő alkalmazása - tehát az ilyen célra való
felhasználása általában - nem része a technika állásának, vagyis, ha az ismert anyagot első
ízben alkalmazzák gyógyászati, sebészeti, diagnosztikai célra.
Az ESZE 2000. évi felülvizsgálata annak a joggyakorlati bizonytalanságnak vetett
véget, amely azzal kapcsolatban alakult ki, hogy a második és a további gyógyászati indikáció
-	vagyis a gyógyászatban már valamely ismert céllal alkalmazott ismert anyag új, eddig nem
ismert gyógyászati célra való alkalmazása - szabadalmazható-e, és ha igen, milyen
feltételekkel, igénypontokkal. E kérdésben eltérő joggyakorlat alakult ki az ESZE egyes
tagállamaiban és az ESZH-nál.
Az ESZE 2000 - hosszas szakmai viták után elfogadott - 54. cikkének új (5)
bekezdése immár egyértelműen lehetővé teszi és bevezeti a második és további gyógyászati
indikációk szabadalmazhatóságát: célhoz kötött termékoltalmat nyújt - ugyanolyan
feltételekkel, mint az első gyógyászati indikációnál - a gyógyászati hatóanyagként már ismert
anyag vagy keverék minden egyes új gyógyászati alkalmazása számára. Ez az oltalom
egyenértékű tartalmilag azzal, amit a hatályos szabályozás alapján az ún. svájci típusú
igénypontok szerint az ESZH és az MSZH által megadott szabadalmak eddig is biztosítottak.
A szabályozási változtatásnak nem kell együtt járnia az első gyógyászati indikációkra
vonatkozó oltalom terjedelmére, az ilyen igénypontok szerkesztésére vonatkozó eddigi
joggyakorlat átalakításával sem.
Az Szt.-nek a Javaslat 7. §-ában megállapított szabályai alapján továbbfejlődő
joggyakorlatban mindazonáltal megfelelő egyensúlyt kell teremteni az új gyógyászati
indikációkban megnyilvánuló innováció ösztönzése és a közegészségügyi - főként a
29
gyógyszerekhez való hozzáféréssel kapcsolatos - érdekek között. Ennek során indokolt lesz
annak biztosítása, hogy csak a tényleges innováció részesüljön ilyesféle szabadalmi jogi
ösztönzésben és a második (és további) gyógyászati indikációk új szabályait ne lehessen
felhasználni a gyógyszertermék oltalmának „örökössé” tételére, az eredetileg jogos
hasznosítási monopólium indokolatlan meghosszabbítására. Ez az összes
szabadalmazhatósági követelmény gondos mérlegelésével és következetes érvényesítésével,
valamint az igénypontok megfelelő szövegezésével érhető el.
A 8. §-hoz
Az Szt. 5. §-ának (2) bekezdése - figyelemmel az ESZE 52. cikkének (4) bekezdésére
-	azt a fikciót tartalmazza, hogy az emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati
vagy sebészeti eljárások, valamint az emberi vagy állati testen végezhető diagnosztikai
eljárások nem tekinthetők iparilag alkalmazhatónak. Ezeknek az eljárásoknak az oltalomból
való kizárását azonban valójában közegészségügyi megfontolások indokolják és nem az ipari
alkalmazhatóságuk vélelmezett vagy valós hiánya. A Javaslat 8. §-a ezért a szóban forgó
eljárásokat az Szt.-nek az oltalomból kizárt megoldásokat szabályozó rendelkezései között, a
6. §-ban helyezi el; a Javaslat egyidejűleg hatályon kívül helyezi az Szt. 5. §-ának (2)
bekezdését [ld. a Javaslat 49. §-ának (3) bekezdését]. Ez a dogmatikai megoldás áll
összhangban a TRIPS-megállapodás 27. cikke (3) bekezdésének a) pontjában és az ESZE
2000 53. cikkének c) pontjában foglaltakkal.
Az Szt. 6. §-ának (2) bekezdését érintő szövegezési változtatás a TRIPS-megállapodás
27.	cikkének (2) bekezdésében és az ESZE 2000 53. cikkének a) pontjában található
rendelkezésekkel teremt terminológiai összhangot.
A Javaslattal végrehajtott e módosításoktól nem várható szabadalmi
joggyakorlatunkban számottevő változás: a dogmatikai korrekciók érdemben nem bővítik
vagy szűkítik az oltalmazható találmányok körét.
A 9. §-hoz
A Javaslat 9. §-a - az ESZE 2000 60. cikkének (2) bekezdésére is figyelemmel -
kiegészíti az Szt. 8. §-ának (4) bekezdését annak érdekében, hogy a szabadalmi
igényjogosultság csak a közzétett szabadalmi bejelentésekhez kapcsolódjék; ezt -
figyelemmel az Szt. 53. §-ának (5) bekezdésében foglaltakra - indokolt kiegészíteni azoknak
a bejelentéseknek az ide sorolásával is, amelyeket államtitokként való kezelésük miatt nem
tesznek közzé, viszont amelyek tárgyára - igaz, közzététel nélkül - végül szabadalmat adnak
(így kerülhető el a találmányok e speciális csoportjánál is a kettős vagy többes szabadalmi
igény, illetve szabadalmazás).
Nem indokolt ugyanis, hogy olyan bejelentésekhez, amelyek nem jutnak
nyilvánosságra, illetve amelyekre - államtitokként való kezelés [Szt. 53. § (5) bek.] esetén -
nem adnak szabadalmat, mások szabadalmi igényét kizáró hatás fűződjön, feltéve
természetesen, hogy egymástól független feltalálókról van szó. A technika állásának teljes
kiterjesztésű értelmezése alapján is csak a közzétett bejelentésekhez kapcsolódik a későbbi
elsőbbségű bejelentésben foglalt találmány újdonságát - és ezáltal a szabadalmazhatóságát -
kizáró joghatás [Szt. 2. § (3) bek.].
30
A 10. §-hoz
Az Szt. alapjául szolgáló törvényjavaslat indokolása a szolgálati találmányra
vonatkozó - akkoriban újnak számító - szabályozás fontos jellemzőjeként emelte ki, hogy az
„a feltaláló mögöttes bejelentési és eljárási jogosítványai helyett anyagi jogi - a szabadalmi
eljárás elnehezítését és elhúzódását „megtakarító”, viszont végső soron kártérítés terhe mellett
érvényesülő - kötelezettségeket ró a munkáltatóra a szabadalmi bejelentést és annak
végigvitelét illetően”. Ennek okszerű magyarázata az volt, hogy - a titokban tartott találmány
kivételével - a szolgálati találmány feltalálójának találmányi díj iránti igénye csak akkor áll
meg az Szt. 13. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a találmányra szabadalmat adtak, és
annak oltalma utóbb nem megsemmisítés folytán szűnt meg. A norma szövegezése és Szt.-n
belüli elhelyezése is egyértelművé tette (az indokoláson túl), hogy a munkáltató e
kötelezettségei anyagi jogi természetűek és a szabadalom megadására irányuló eljárásban
nincs mód e kötelezettségek betartatására vagy teljesítésük ellenőrzésére (az MSZH nem
kényszerülhet pl. e tárgyban mindannyiszor külön felhívás kiadására, valahányszor csak a
bejelentő mulasztásához fűződő jogkövetkezményeket alkalmazza).
Az Szt. 41. §-ának (2) bekezdése szerint a szabadalmi oltalomról való lemondás csak
az érintett személy hozzájárulásával hatályos, ha a lemondás más személynek - egyebek
mellett - jogszabályon alapuló jogát érinti. Mivel a találmányi díj iránti igényt az Szt. 13. §-a
(1) bekezdésének b) pontjából következően nem érinti, ha a munkáltató a végleges szabadalmi
oltalomról lemond, kétségtelen, hogy ilyen esetben nincs szükség a szolgálati találmány
feltalálójának hozzájárulására a lemondás hatályossá válásához. A Javaslat az Szt. 12. §-a (4)
bekezdésének módosításával azt teszi egyértelművé, hogy ugyanez a helyzet akkor is, ha a
munkáltató az ideiglenes szabadalmi oltalomról mond le; ennek hatályosként való
elfogadásához sem kell tehát az MSZH-nak bekérnie a szolgálati találmány feltalálójának
hozzájárulását. Ha a munkáltató e lemondást az Szt. 12. §-ának (4) bekezdésben előírt
felajánlási kötelezettség teljesítésének elmulasztásával eszközli, anyagi jogi - alapvetően
kártérítési - felelősséggel tartozik a feltaláló irányában.
Az előzőek értelemszerűen irányadók a szabadalmi bejelentés visszavonására is,
hiszen arra az Szt. 57. §-ának (6) bekezdése az Szt. 41. §-ában foglalt rendelkezések
megfelelő alkalmazását írja elő; a bejelentés visszavonásának hatályossá válásához sincs tehát
szükség a szolgálati találmány feltalálójának hozzájárulására.
A 11. §-hoz
Az Szt. 24. §-a az ESZE 69. cikkével és az annak értelmezéséről szóló jegyzőkönyvvel
összhangban szabályozza a szabadalmi oltalom terjedelmét. Az ESZE 2000 69. cikkének
kisebb terminológiai korrekciót tartalmazó szövegével nem kell külön összehangolni
szabadalmi jogunkat: az Szt. 24. §-ának (1) bekezdése már ma is e - pontosabb - szövegezést
foglalja magában. Az említett jegyzőkönyvvel az Szt. 24. §-ának (3) bekezdése teremtett
összhangot. Az ESZE 2000 alapján e jegyzőkönyv egy új - az ún. ekvivalensekre vonatkozó -
bekezdéssel egészül ki. A Javaslat 11. §-a az ESZE 2000 e szabályozási újdonságával hozza
összhangba az Szt.-t a 24. §-ba beiktatott új (4) bekezdéssel.
A 12. §-hoz
31
Ahhoz, hogy az Szt. 12. §-ának (4) bekezdését érintő - a Javaslat 10. §-ában foglalt -
korrekció ne álljon ellentétben az Szt. 41. §-ának (2) bekezdésével, ez utóbbinak meg kell
engednie, hogy az Szt. bizonyos esetekben ne követelje meg az érintett személy
hozzájárulását a lemondás hatályosulásához.
A 13. §-hoz
A Javaslat 13. §-ának (1) bekezdése újraszabályozza az MSZH által kitűzhető
határidők, valamint az MSZH által adható határidő-hosszabbítások hosszát, illetve számát is.
Az új szabályozás egyfelől méltányos és a hatályosnál kedvezőbb az ügyfelek számára, hiszen
rendelkezései szerint harmincnapos helyett legalább kéthónapos határidőt, illetve határidő-
hosszabbítást kell adni (és mindkettő hossza három helyett négy hónapig terjedhet különös
indok nélkül is), valamint - mulasztás esetére, az igazolás mellett - bevezeti az eljárás
folytatásának lehetőségét is; másfelől gátolja a szabadalmi eljárások indokolatlan elhúzódását
is azzal, hogy csak különösen indokolt esetben engedi meg egynél több vagy négy hónapnál
hosszabb határidő-hosszabbítás engedélyezését, és ez utóbbi felső határát is meghúzza
(kimondva, hogy legfeljebb hat hónapig terjedhet). A Javaslat ezzel
—	összehangolja az Szt.-t az SZJSZ VSZ 12. szabályának (2) bekezdésében
foglaltakkal;
—	a határidők Szt.-beli szabályozását összeegyezteti az ESZE 2000 VSZ 132.
szabályában foglaltakkal (nincs ugyan harmonizációs kényszer, mindazonáltal célszerű, hogy
a bejelentők és más ügyfelek e tekintetben is ugyanolyan szabályok szerint járhassanak el az
MSZH előtt, mint az ESZH előtt);
—	figyelembe veszi, hogy a távközlési eszközöknek az Szt. elfogadása óta
bekövetkezett fejlődése folytán immár külföldi ügyfelek esetében sincs szükség rendkívül
hosszú határidőkre vagy azok számos alkalommal történő meghosszabbítására;
—	kielégíti a szabadalmi eljárások kellő időben történő befejeződéséhez fűződő - még
az ex parte bejelentési eljárásban is fennálló - közérdeket.
A Javaslat 13. §-ának (2) bekezdésével az Szt. 48. §-ába beépített újfajta beadvány, az
eljárás folytatása iránti kérelem annyiban hasonlatos az igazolási kérelemhez, hogy mindkettő
az ügyfél mulasztásához fűződő jogkövetkezmények elhárítására szolgál (az eljárás folytatása
iránti kérelem bevezetésének nemzetközi jogi alapjairól ld. a 3. §-hoz fűzött magyarázatot).
Az eljárás folytatása és az igazolás jogintézménye ugyanakkor több ponton is különbözik
egymástól:
—	igazolásnak (főszabályként) helye van a törvény által meghatározott határidők
elmulasztása esetén is, az eljárás folytatását viszont csak az MSZH által kitűzött valamely
határidő elmulasztása esetén lehet kérni;
—	az igazolásnak feltétele a mulasztás vétlensége (illetve, hogy az az ügyfél önhibáján
kívül következzék be), az eljárás folytatása enélkül is kérhető;
—	az igazolási kérelemben elő kell adni és valószínűsíteni kell a mulasztás okát, az
eljárás folytatása a mulasztás okának megjelölése nélkül is kérhető;
—	a kétféle kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő, illetve annak számítási
módja szintén eltérő;
—	az eljárás folytatása kontradiktórius ügyekben nem kérhető, ilyen ügyekben csupán
igazolással lehet élni.
32
Az eljárás folytatása iránti kérelem előterjesztésének határideje két hónap. Ezt a
mulasztás miatt hozott hivatali döntés közlésétől kell számítani. E két hónapos határidő az
SZJSZ VSZ 12. szabályának (4) bekezdésében megszabott - a határidő legrövidebb tartamára
vonatkozó - követelményt kielégíti, és összhangban áll az ESZE 2000 VSZ 135. szabályával
is. Az eljárás folytatása iránti kérelem előterjesztésének határidejét nem az MSZH tűzi ki,
hanem a törvény határozza meg; e határidő elmulasztása esetén tehát nincs helye az eljárás
folytatása iránti kérelemnek.
A Javaslat - élve az SZJSZ VSZ 12. szabálya (5) bekezdése a) albekezdésének (vi)
pontjában biztosított lehetőséggel - kizárja, hogy inter partes (tehát megsemmisítési,
nemleges megállapítási, valamint az Szt. 83/E-83/G. §-aiban szabályozott) eljárásokban kérni
lehessen az eljárás folytatását. Ezekben az eljárásokban - figyelemmel a másik fél jogos és
méltánylást érdemlő érdekeire - csak a vétlenség valószínűsítése esetén (azaz csak igazolás
útján) indokolt módot adni arra, hogy a fél elháríthassa mulasztása jogkövetkezményeit.
A 14. §-hoz
Az SZJSZ 12. cikke és az SZJSZ VSZ e cikkhez kapcsolódó 13. szabálya az
igazolásra vonatkozó Szt.-beli szabályozás átfogó módosítását igényli. Az ESZE 2000. évi
felülvizsgálata alkalmával szintén az SZJSZ és az SZJSZ VSZ említett rendelkezéseire
tekintettel alkották meg az igazolás új szabályait (ld. az ESZE 2000 122. cikkét és az ESZE
2000 VSZ 136. szabályát). A Javaslat 14. §-a - újraalkotva az Szt. 49. §-át - mindezekre
figyelemmel
—	a jelenleginél lényegesen hosszabb szubjektív és objektív (jogvesztő) határidőt
állapít meg az igazolásra;
—	tovább szűkíti azoknak a határidőknek a körét, amelyek elmulasztása nem
orvosolható igazolással, egyértelművé teszi viszont, hogy az igazolás (és az eljárás folytatása
iránti kérelem) határidejének elmulasztása nem orvosolható igazolással;
—	részletesebben szabályozza az eredményes igazolási kérelem jogkövetkezményeit;
—	kizárja viszont, hogy igazolás esetén az elmulasztott cselekmény pótlása helyett
(újabb) határidő-hosszabbítást kérjenek.
Az igazolásra vonatkozó szabályok módosítása folytán igazolhatóvá válik - többek
között - a fenntartási díjak megfizetésének elmulasztása is; ebben az esetben az igazolás
szubjektív és objektív határidejét a türelmi idő utolsó napjától kell számítani, valamint az
elmulasztott cselekmény pótlásaként a megfizetni elmulasztott fenntartási díj mellett a türelmi
idő negyedik hónapjától fizetendő 50 százalékos pótlékot is meg kell fizetni. Ugyancsak
igazolhatóvá válik az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésre irányuló
kérelem előterjesztésére megszabott két hónapos határidő elmulasztása, ami igényli az írásos
véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés díjának visszafizetésére irányadó rend
kisebb kiigazítását [ld. az Szt. 69/A. §-a (8) bekezdésének módosítását a Javaslat 23. §-ában].
Ha az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés elkészítésének és
megküldésének késedelme nem az MSZH, hanem a bejelentő érdekkörébe tartozó okból
következik be, nem indokolt a díj visszafizetése.
Az elsőbbségi igény érvényesítésére az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós
Egyezmény (a továbbiakban: PUE; kihirdette az 1970. évi 18. törvényerejű rendelet) 4.
cikkében megszabott tizenkét hónapos határidő elmulasztása esetén a Javaslat az igazolásra-
33
az SZJSZ 13. cikkének (2) bekezdésével és az SZJSZ VSZ 14. szabályának (4) bekezdésével,
valamint az ESZE 2000 VSZ 136. szabályának (1) bekezdésével összhangban - rövidebb
(csupán két hónapos) határidőt állapít meg; ezt jogbiztonsági megfontolások is indokolják.
Célszerű, hogy a belső elsőbbségi igény érvényesítésére is ugyanez vonatkozzon [ld. az Szt.
új 49. §-ának (3) bekezdését].
A Javaslat 14. §-a rendezi a mulasztás orvoslására igénybe vehető két eljárásjogi
intézmény - az eljárás folytatása iránti és az igazolási kérelem - egymáshoz fűződő viszonyát
is, az előbbinek (mint egyszerűbbnek és az ügyfél számára is előnyösebbnek) elsőbbséget
adva: ha az eljárás folytatása iránti kérelemmel is elháríthatók a mulasztás
jogkövetkezményei, az ügyfélnek ezzel kell élnie; ilyenkor igazolásnak nincs helye.
A 15. §-hoz
Az SZJSZ és az SZJSZ VSZ - kitöltve és kihasználva a PUE 4. cikkében biztosított
szabályozási mozgásteret - a bejelentők számára kedvező rendelkezéseket állapít meg az ún.
uniós elsőbbség igénylésére, valamint az elsőbbségi irat és az arról készített fordítás
benyújtására [ld. különösen az SZJSZ 6. cikkének (5) bekezdését és 13. cikkét, valamint az
SZJSZ VSZ 4. és 14. szabályát]. E rendelkezésekhez igazították hozzá az ESZE 2000 87-89.
cikkeit és az ESZE 2000 VSZ kapcsolódó szabályait (52. és 53. szabályát). A Javaslat is e
rendelkezésekkel teremt összhangot, elsősorban az Szt. 61. §-ának átfogó módosításával (ld. a
Javaslat 21. §-át), másrészt az igazolás (14. §) és a nyelvhasználat (15. §) szabályozásának
kiigazításával.
Az új szabályozás a hatályosnál előnyösebb a bejelentők számára, részben a hosszabb
határidők, részben a mulasztások igazolhatósága és egyéb egyszerűsítések, eljárási
könnyítések folytán, ugyanakkor megfelel a jogbiztonság követelményeinek, hiszen megőrzi
az elsőbbség igénylésére irányadó feltételek kiszámíthatóságát - valamennyi érdekelt (tehát
nemcsak a bejelentő, hanem a versenytársak és egyéb érintettek, sőt, általában a köz) számára.
A 16. §-hoz
Az Szt. 53. §-ának hatályos (5) bekezdése kimondja, hogy az MSZH elnöke
honvédelmi vagy nemzetbiztonsági érdekből, illetve nemzetközi szerződés alapján
elrendelheti, hogy a szabadalmi bejelentést államtitokként kezeljék. E rendelkezés
végrehajtására fogadta el a Kormány a szabadalmi bejelentés államtitokká minősítéséhez
szükséges eljárás szabályozásáról szóló 142/1996. (IX. 2.) Korm. rendeletet. A Jat. 7. §-ára
figyelemmel ugyanakkor alkotmányos szempontból aggályos, hogy e jogszabály nem jelöli
meg pontosan, hogy azt milyen felhatalmazás alapján adták ki, és maga az Szt. sem tartalmaz
e kérdésben külön jogszabályra utaló, illetve annak megalkotására felhatalmazó rendelkezést.
Ezen alkotmányos aggály elhárítása és a kormányrendelet módosítása előtti út szabaddá tétele
érdekében a Javaslat 16. §-a az Szt. 53. §-a (5) bekezdésének módosítása útján utal arra, hogy
a szabadalmi bejelentés államtitokként történő kezelésének elrendelése külön jogszabály
szerinti eljárásban történik.
A 17. §-hoz
A Javaslat 17. §-a módosítja az Szt. 53/A. §-át annak érdekében, hogy egyértelművé
tegye: az MSZH eljárást befejező döntése az Szt. 53/A. §-ának (3) és (4) bekezdésében
34
megszabott feltételek hiányában is visszavonható vagy módosítható akkor, ha az MSZH, helyt
adva az eljárás folytatása iránti vagy az igazolási kérelemnek, a mulasztás folytán hozott
döntését - részben vagy egészben - visszavonja vagy módosítja, figyelemmel arra a
rendelkezésre, hogy a mulasztás igazolása esetén a mulasztó által pótolt cselekményt az
elmulasztott határidőn belül teljesítettnek kell tekinteni. Az Szt. 53/A. §-ának (4)
bekezdésében szabályozott esetkörben erre csak igazolási kérelem alapján kerülhet sor, hiszen
az itt említett kontradiktórius ügyekben az Szt. 48. §-ának a Javaslat 13. §-ának (2)
bekezdésével megállapított (6) bekezdése kizárja az eljárás folytatása iránti kérelmet.
A hivatali döntéseknek az eredményes igazolási kérelem alapján történő visszavonását
és módosítását illetően a Javaslat szerinti szabályozás a Ket. 67. §-ában foglaltak logikai
rendjéhez is közel áll, noha e kérdéskörben az Szt. összességében a Ket.-től eltérő
rendelkezéseket állapít meg, élve a Ket. 13. §-a (2) bekezdésének a) pontjában biztosított
szabályozási lehetőséggel.
A 18. §-hoz
Az SZJSZ 2. cikkének (1) bekezdése általános elvként rögzíti, hogy a szerződő felek
az SZJSZ-ben foglaltaknál csak a bejelentők és a szabadalmasok számára kedvezőbb
követelményeket szabhatnak meg. Az SZJSZ ekképpen „maximális harmonizációt” valósít
meg: a bejelentőkkel és a szabadalmasokkal szemben a szerződő felek jogszabályaiban
támasztható követelmények maximumát állapítja meg. A szerződő felek az SZJSZ-től tehát
csak a bejelentő és a szabadalmas javára - számukra kedvezőbb szabályokat meghatározva -
térhetnek el. Ez alól csupán a bejelentési nap elismerésének szabályozása [SZJSZ 5. cikk,
SZJSZ VSZ 2. szabály] jelent kivételt, mivel e kérdéskörben az SZJSZ teljes, abszolút
jogegységesítést ér el és követel meg.
Indokolt, hogy az Szt. - amolyan „védzáradékként” - tükrözze az SZJSZ 2. cikkének
(1) bekezdésében rögzített alapelvet. Mivel az SZJSZ szabadalmi anyagi jogi kérdésekre nem
vonatkozik, és nem is értelmezhető úgy, hogy bármely rendelkezése megszorítaná a szerződő
felek szabályozási szabadságát és önállóságát a szabadalmi anyagi jogot illetően, elegendő, ha
a Javaslat az SZJSZ és az Szt. viszonyát csupán az MSZH előtti eljárás tekintetében rendezi.
Az SZJSZ és az SZJSZ VSZ számos ponton megtiltja a szerződő felek számára, hogy
nemzeti jogukban az SZJSZ és az SZJSZ VSZ rendelkezéseiben előírtakon túlmenő alaki
követelményeket érvényesítsenek, továbbá megköveteli tőlük, hogy szabadalmi eljárásaikban
alaki szempontból megfelelőnek fogadják el a nemzetközi formanyomtatványokon
(űrlapokon) előterjesztett beadványokat. Egyes esetekben pedig felhatalmazza, de nem
kötelezi a szerződő feleket arra, hogy az SZJSZ-ben és az SZJSZ VSZ-ben foglaltakon kívül
további alaki feltételeket szabjanak meg (ilyen esetben is pontosan megjelölve, hogy e
feltételek miben állhatnak). Mindezekre figyelemmel tartalmaz a Javaslatnak az Szt. új
53/E. §-át beillesztő 18. §-a különös szintű szabályozást - az alaki követelményeket illetően -
az Szt.-nek az SZJSZ-hez fűződő viszonyára vonatkozóan. Az SZJSZ VSZ az SZJSZ
mellékletét képezi [ld. az SZJSZ 14. cikkének (1) bekezdését], az SZJSZ-re való utalás tehát
az SZJSZ VSZ-re is kiterjed.
Az Szt. második részében szabályozott kérdésekben egyes részletszabályokat - az Szt.
118. §-ában található felhatalmazások alapján kiadott - rendeletek állapítanak meg (pl. a
szabadalmi bejelentés alaki szabályait vagy elektronikus úton való benyújtását illetően). Az
35
Szt.-nek a Javaslat szerinti új 53/E. §-át értelemszerűen az e rendeletekben foglaltakra is
alkalmazni kell.
A 19. §-hoz
Az SZJSZ 5. cikke és az SZJSZ VSZ 2. szabálya teljes körű és abszolút
jogegységesítést valósít meg a szabadalmi bejelentés bejelentési napjának elismeréséhez
teljesítendő követelmények meghatározásában. Az SZJSZ 2. cikkének (1) bekezdése ugyan -
főszabályként - lehetővé teszi a szerződő feleknek, hogy az SZJSZ-ben és az SZJSZ VSZ-ben
előírtaknál a bejelentőkre és a szabadalmasokra kedvezőbb feltételeket állapítsanak meg, a
bejelentési nap elismerésének szabályozására ez nem vonatkozik. Az SZJSZ 5. cikke és az
SZJSZ VSZ 2. szabálya mindazonáltal egyes kérdésekben szabályozási opciókat enged a
szerződő felek számára.
A teljes körű és abszolút jogegységesítést a bejelentési nap jogi jelentősége indokolja.
A bejelentési naphoz számos fontos jogkövetkezmény fűződik, pl. a szabadalmi oltalom
kezdő napja ez a nap; ehhez a naphoz igazodhat a későbbi bejelentésekre igényelt elsőbbség;
illetve a bejelentésnek az elismert bejelentési napon feltárt tárgya jelöli ki a bővítő értelmű
módosítás tilalmának határait.
Az ESZE 2000 80. cikke az ESZE 2000 VSZ-re utalja a bejelentési nap elismeréséhez
szükséges feltételek meghatározását, az ESZE 2000 VSZ 40. szabálya pedig az SZJSZ és az
SZJSZ VSZ említett rendelkezéseivel összhangban állapítja meg e feltételeket.
A Javaslat 19. §-a mindezekhez igazodva módosítja az Szt. 58. §-át, újraszabályozva a
bejelentési nap elismerésének feltételeit. E § (1) bekezdésének a Javaslat szerinti b) pontja az
SZJSZ 5. cikke (1) bekezdésének c) pontjában megjelölt - a szerződő felek által választható -
szabályozási lehetőségek egyikével áll összhangban.
A bejelentési nap elismerésére vonatkozó új szabályozás egyfelől megkönnyíti, a
fölösleges alakiságoktól és egyéb eljárási nehézségektől mentesíti az oltalmi igény
előterjesztését és elismertetését, másfelől eleget tesz a versenytársak és egyéb érintettek
számára is lényeges jogbiztonsági követelményeknek. A részletes szabályok törvényi szintű -
azaz az Szt.-ben való - rögzítését a bejelentési nap fent említett szabadalmi jogi jelentősége
teszi szükségessé.
A 20. §-hoz
A találmány egységével kapcsolatos követelmények megállapításakor az Szt. 59. §-a
tartalmilag is pontatlanul tükrözi mind az ESZE, mind az ESZE 2000 - egyébként azonos
szövegű - 82. cikkét. Nem fűződik ahhoz érdek, hogy az MSZH-nál tett szabadalmi
bejelentések egységét másként ítéljék meg, mint az európai szabadalmi bejelentésekét. A
Javaslat - 20. §-ában - ezért összehangolja az Szt. 59. §-át az ESZE 2000 említett
rendelkezésével. Az európai szabályozáshoz való további közelítés nem jelent távolodást a
hazai szabadalmi jogi hagyománytól (hiszen pl. a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló
1969. évi II. törvény 42. §-a is a találmányok közötti közvetlen tárgyi összefüggést jelölte
meg a közös találmányi gondolat és az egység kritériumaként), és nem jár majd a hatályos
szabályozás alapján kialakult joggyakorlat számottevő módosulásával sem.
36
A 21. §-hoz
Az SZJSZ és az SZJSZ VSZ - kitöltve és kihasználva a PUE 4. cikkében biztosított
szabályozási mozgásteret - a bejelentők számára kedvező rendelkezéseket állapít meg az ún.
uniós elsőbbség igénylésére, valamint az elsőbbségi irat és az arról készített fordítás
benyújtására [ld. különösen az SZJSZ 6. cikkének (5) bekezdését és 13. cikkét, valamint az
SZJSZ VSZ 4. és 14. szabályát]. E rendelkezésekhez hozzáigazították az ESZE 2000 87-89.
cikkeit és az ESZE 2000 VSZ kapcsolódó szabályait (52. és 53. szabályát). A Javaslat e
rendelkezésekkel teremt összhangot, elsősorban az Szt. 61. §-ának átfogó módosításával (ld. a
Javaslat 21. §-át), másrészt az igazolás és a nyelvhasználat szabályozásának kiigazításával [ld.
a Javaslat az Szt. 49. §-át és 52. §-át módosító 14-15. §-ait].
Az új szabályozás a hatályosnál előnyösebb a bejelentők számára, részben a hosszabb
határidők, részben a mulasztások igazolhatósága és egyéb egyszerűsítések, eljárási
könnyítések folytán, ugyanakkor megfelel a jogbiztonság követelményeinek, hiszen megőrzi
az elsőbbség igénylésére irányadó feltételek kiszámíthatóságát - valamennyi érdekelt (tehát
nemcsak a bejelentő, hanem a versenytársak és egyéb érintettek, sőt, általában a köz) számára.
A 22. §-hoz
A Javaslat 19. §-a - az Szt. 58. §-ának módosításával - újraszabályozza a bejelentési
nap elismerésének feltételeit. E módosítás, valamint az SZJSZ és az ESZE 2000 alapján e
kérdésben irányadó rendelkezések egyaránt megkövetelik a bejelentés benyújtását követő
vizsgálat átalakítását. A Javaslat 22. §-a ezt célozza az Szt. 66. §-ának módosításával.
A Javaslat szerinti új szabályok az SZJSZ 5. cikkét és az SZJSZ VSZ 2. szabályát,
valamint az ESZE 2000 90. cikkét és az ESZE 2000 VSZ 55-56. szabályait követik. A
bejelentők érdekében álló legfőbb újdonságuk a leírásból hiányzó részek és a hiányzó rajzok
pótlásának részletes szabályozása.
E részletes szabályok törvényi szintű - azaz az Szt.-ben való - rögzítését a bejelentési
nap szabadalmi jogi jelentősége (az oltalom kezdő időpontja, az elsőbbséggel kapcsolatos
hatások, illetve a bővítési tilalom referencia-pontja) teszi szükségessé.
A 23. §-hoz
Az igazolásra vonatkozó szabályok módosítása folytán (ld. a Javaslat 14. §-át)
igazolhatóvá válik az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésre irányuló
kérelem előterjesztésére megszabott két hónapos határidő elmulasztása is, ami igényli az
írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés díjának visszafizetésére irányadó
rend kisebb kiigazítását, erre irányul az Szt. 69/A. §-a (8) bekezdésének módosítása. Ha az
írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés elkészítésének és megküldésének
késedelme nem az MSZH, hanem a bejelentő érdekkörébe tartozó okból következik be, nem
indokolt a díj visszafizetése.
A 24. §-hoz
37
Az Szt. 6. §-ának a Javaslat 8. §-a szerinti módosítása igényli az Szt. 74. §-ának
kiigazítását is a szabadalom megadására irányuló eljárásban folytatott érdemi vizsgálat
terjedelme tekintetében.
A 25. §-hoz
Az Szt. 84/F. §-a állapítja meg az európai szabadalmi bejelentés nemzeti bejelentéssé
való átalakításának szabályait. A nemzeti bejelentéssé való átalakítást a bejelentő akkor
kérheti az MSZH-tól, ha az európai szabadalmi bejelentést az Szt. 84/F. §-ának (1)
bekezdésében meghatározott ESZE-beli rendelkezések alapján kell visszavontnak tekinteni.
Figyelemmel arra, hogy az ESZE 2000-ben az e bekezdésben hivatkozott 77. cikk (5)
bekezdésének számozása (3) bekezdésre változott, az ESZE 90. cikkének (3) bekezdésében
megállapított, az európai szabadalmi bejelentés visszavontnak tekintését eredményező okokat
pedig az ESZE 2000 a 14. cikkének (2) bekezdésében (az európai szabadalmi bejelentés
fordítása benyújtásának elmulasztása) és 78. cikkének (2) bekezdésében (az európai
szabadalmi bejelentés bejelentési és kutatási díja megfizetésének elmulasztása) szabályozza, a
Javaslat 25. §-a kiigazítja az Szt. 84/F. §-ának (1) bekezdését.
A 26. §-hoz
Az ESZH előtti eljárásban korlátozott európai szabadalom új szövegére is alkalmazni
kell az európai szabadalom szövegének fordításával kapcsolatos - az Szt. 84/H. §-ában
rögzített - követelményeket. Ezt a Javaslat - 26. §-ában - az Szt. 84/I. §-ának kiegészítésével
teszi egyértelművé. Az európai szabadalom ESZH által történő megvonása esetén ilyesmire
értelemszerűen nincs szükség.
A 27. §-hoz
Az ESZE 2000-nek a jogokba való visszahelyezésre (igazolásra) és a felülvizsgálati
kérelemre vonatkozó - módosított, illetve új - rendelkezései (122. és 112a. cikk) szükségessé
teszik, hogy a Javaslat különleges szabályokat állapítson meg az európai szabadalom
fenntartási díjainak megfizetésére.
Az ESZE 2000 VSZ 51. szabálya az európai szabadalmi bejelentések kapcsán
rendelkezik - az ESZH-nak fizetendő - fenntartási díjak megfizetéséről, megállapítva a
jogokba való visszahelyezés és a fellebbezési tanács felülvizsgálati kérelem alapján történő új
eljárásra utasítása esetén követendő rendet is. Az ESZSZ Szabadalmi Jogi Bizottsága - 31.
ülésén - úgy foglalt állást, hogy ennek a kérdéskörnek az európai szabadalmak kapcsán
történő szabályozása a szerződő államok hatáskörébe tartozik.
A Javaslat erre figyelemmel - 27. §-ában, az Szt. 84/L. §-ának kiegészítése útján -
különleges szabályokat rögzít a fenntartási díjak megfizetésére nyitva álló ún. türelmi idő [ld.
az Szt. 23. §-ának (2) bekezdését] számítására vonatkozóan. Előfordulhat, hogy az európai
szabadalom megvonásához a felszólalási vagy az azt követő fellebbezési eljárásban
bekövetkezett határidő-mulasztás vezet el, és ezt követően a szabadalmast - eredményes
igazolási kérelmének köszönhetően - az ESZH a jogaiba visszahelyezi. A két időpont között
(főszabályként a bejelentési nap évfordulóin) esedékessé váló fenntartási díjak megfizetéséről
-	speciális türelmi idő megállapításával - azért indokolt külön rendelkezni, mivel a
szabadalmastól ilyen esetben nem szükségképpen várható el, hogy a megvont szabadalom
38
után is fizessen fenntartási díjat (másfelől az oltalom megszűnésével értelemszerűen
megszűnik a fenntartásidíj-fizetési kötelezettség is).
Ugyanezek a megfontolások szólnak a türelmi idő különleges szabályozása mellett az
ESZH Bővített Fellebbezési Tanácsánál előterjeszthető felülvizsgálati kérelem kapcsán, azzal,
hogy ebben az esetben az oltalom megszűnése (az európai szabadalom megvonása)
szükségképpen jogerős - a fellebbezési tanács által hozott - határozat folytán következik be,
ami még inkább indokolttá teszi a türelmi időre vonatkozó különleges rendelkezés
bevezetését.
A jogokba való visszahelyezésről, illetve a fellebbezési tanács új eljárásra való
utasításáról hozott határozat közlésekor folyamatban lévő, még le nem járt - az általános
szabályok szerint számított - türelmi idő helyébe is értelemszerűen a szabadalmas számára
kedvezőbb, azaz a határozat közlésétől számított türelmi idő lép. Ugyanez áll a fenntartási díj
pótlékmentes megfizetésére nyitva álló három hónapos időszakra is: ennek kezdő időpontja is
minden esetben a szóban forgó ESZH-határozat közlésének napja lesz. Az e napot követően
az általános szabályok szerint (a bejelentési nap évfordulóin) esedékessé váló fenntartási díjak
megfizetésére - türelmi idejére, pótlékmentességére - pedig akkor is az általános szabályok
vonatkoznak, ha az esedékesség így számított napja a korábban esedékessé vált fenntartási
díjak megfizetésére nyitva álló speciális türelmi időn belülre esik.
A 28. §-hoz
Az ESZE 2000 az ESZH előtt lefolytatható új eljárásként intézményesítette az európai
szabadalom központosított korlátozását vagy megvonását, amelyet az európai szabadalom
jogosultja bármikor kezdeményezhet [ESZE 2000 105a-105c. cikkei, az ESZE 2000
Végrehajtási Szabályzatának (a továbbiakban: ESZE 2000 VSZ) 90-96. szabályai].
E mellett az ex parte, központosított eljárás mellett (és persze a felszólalási eljárás
mellett) fennmarad az a lehetőség, hogy kezdeményezzék az európai szabadalmak
megsemmisítését a szerződő államok hatóságai, illetve bíróságai előtt; az ellenérdekű felek
között folyó megsemmisítési eljárások tehát a nemzeti fórumok hatáskörében maradnak. Ez
ugyanakkor igényli a nemzeti megsemmisítési eljárás és az ESZH előtti korlátozási vagy
megvonási eljárás viszonyának rendezését. A Javaslat 28. §-a e célból módosítja az Szt. 84/M.
§-át, főszabályként „elsőbbséget” adva a nemzeti megsemmisítési eljárással szemben a
központosított korlátozási (megvonási) eljárásnak, követve az Szt. hatályos 84/M. §-ának az
ESZE szerinti felszólalásokra kialakított modelljét. A nemzeti megsemmisítési eljárást viszont
csak indokolt esetben kell felfüggeszteni; ha pl. az ESZH előtt csupán az európai szabadalom
korlátozása iránt terjesztettek elő kérelmet, az MSZH folytathatja a szabadalom teljes
megsemmisítésére irányuló nemzeti eljárást.
A 29. §-hoz
Az ESZE 2000 138. cikke kiteljesítette az európai szabadalom megsemmisítésére
vonatkozó nemzeti szabályozás harmonizációját. Kötelezővé tette a szerződő államok
számára, hogy az európai szabadalomnak az igénypontok módosításával történő korlátozására
-	szabadalmi jogszabályaikban - lehetőséget adjanak a szabadalmas részére. Előírta továbbá,
hogy az európai szabadalom érvényességével kapcsolatos - azaz, a magyar jog szerint, a
megsemmisítési - eljárásokban az európai szabadalmas számára meg kell adni a jogot a
39
szabadalom igénypont-módosítással történő önkéntes korlátozására, azzal, hogy ilyen esetben
a szabadalmas által korlátozott igénypont-sorozatnak kell a további eljárás alapjául szolgálnia.
Noha az Szt. 42. §-ának (2) bekezdéséből, 45. §-ának (2) bekezdéséből, 47. §-ának (2)
bekezdéséből és 81. §-ának (1) bekezdéséből - legalábbis az MSZH előtti közigazgatási
hatósági eljárást illetően - megfelelő értelmezés útján azonos tartalmú szabályozás volna
levezethető, és az Szt. 84/B. §-ának (3) bekezdése - az Szt.-vel való konfliktus esetén - az
Egyezménynek ad alkalmazási elsőbbséget az európai szabadalmi bejelentéseket és az európai
szabadalmakat illetően, a szabályozás világossága és egyértelműsége (és ezáltal a
jogbiztonság) érdekében célszerű külön rendelkezésekkel, explicit módon gondoskodni az
Szt.-nek az ESZE 2000 138. cikkével való összehangolásáról. A Javaslat - 29. §-ában - ennek
tesz eleget az Szt. 84/N. §-a (1) bekezdésének - az európai szabadalmak megsemmisítésére
irányuló közigazgatási hatósági és bírósági eljárásokban egyaránt alkalmazandó -
módosításával.
A 30. §-hoz
Az Szt. 85. §-ának (7) bekezdése a megváltoztatási kérelem előterjesztésére speciális
határidőt állapít meg abban az esetben, amikor a kérelemmel támadott hivatali döntés alapjául
valamely határidő vagy határnap elmulasztása szolgált: ilyenkor a harmincnapos határidőt az
igazolási kérelmet elutasító végzés közlésétől kell számítani, feltéve, hogy ez a kedvezőbb az
ügyfél számára. Az eljárás folytatása iránti kérelem - amelyet a Javaslat 13. §-ának (2)
bekezdése a mulasztás orvoslására hivatott új eljárási lehetőségként vezet be - az
igazoláséhoz hasonló joghatást vált ki, ezért indokolt az igazolási kérelem kapcsán speciális
jogorvoslati határidőt megállapító szabályozást e jogintézményre is kiterjeszteni.
A Javaslat elfogadása maga után vonja a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti
iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjait megállapító külön jogszabály: a
19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet (a továbbiakban: díjrendelet) módosítását is. Az SZJSZ 11.
cikkének (4) bekezdése, illetve 12. cikkének (3) bekezdése módot ad a szerződő államoknak
arra, hogy az eljárás folytatása iránti, illetve az igazolási kérelemre vonatkozóan díjat írjanak
elő. E díjak megállapítása - az Szt. 118. §-ának (6) bekezdésében kapott felhatalmazás
alapján - a díjrendeletre tartozik. A Javaslat miatt szükségessé vált díjrendelet-módosítások
előkészített tervezete az e kérelmek díjának megállapítása mellett - az ESZE VSZ 135. és
136. szabályára is figyelemmel - azt irányozza elő, hogy e kérelmeket mindaddig nem lehet
benyújtottnak tekinteni, amíg a kérelem díját meg nem fizetik. Erre figyelemmel indokolt,
hogy a megváltoztatási kérelem benyújtására nyitva álló határidő számítására vonatkozó
speciális szabály az igazolási kérelmek elutasítása mellett a kérelem be nem nyújtottnak
tekintésére vonatkozó utalással is kiegészüljön (ld. a Javaslat 30. §-át, valamint a Hmtv., a
Toptv., az Fmtv., illetve - az igazolási kérelem tekintetében - a Vt. esetében a Javaslat 3. §-át,
6.	§-át, 48. §-át, illetve 43. §-át).
A 31. §-hoz
A Javaslat - az Szt. 84/M. §-a (2) bekezdésének kisebb szövegezési korrekciójával
egyidejűleg - az Szt. 98. §-ának kiegészítésével azt is egyértelművé teszi, hogy a 84/M. §-nak
a nemzeti megsemmisítési eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseit nemcsak az
MSZH előtti közigazgatási eljárásban, hanem az MSZH döntéseinek felülvizsgálatára
irányuló bírósági - nemperes - eljárásban is alkalmazni kell.
40
A 32. §-hoz
Az ESZE 2000 új - rendkívüli - jogorvoslatot vezet be: az ún. felülvizsgálati kérelmet
(petition for review, Antrag auf Überprüfung, requéte en révision; ld. az ESZE 2000 112a.
cikkét és az ESZE 2000 VSZ 104-110. szabályait). E jogorvoslat a Bővített Fellebbezési
Tanácsnál kezdeményezhető a fellebbezési tanács - egyébként jogerősnek minősülő -
határozatával szemben, ha megsértik a fellebbezési tanács tagjainak kizárására vonatkozó
rendelkezéseket (ESZE 2000 24. cikk), ha a fellebbezési tanácsban olyan személy jár el, akit
oda nem neveztek ki, ha súlyosan megsértették az ESZE 2000 113. cikkében foglaltakat
(különösen a fél nyilatkozattételi jogát), ha a fellebbezési eljárásban egyéb - az ESZE 2000
VSZ-ben meghatározott - súlyos eljárási szabálysértést követtek el, vagy ha a fellebbezési
tanács határozatát bűncselekmény elkövetésével befolyásolhatták.
Megalapozott felülvizsgálati kérelem esetén a Bővített Fellebbezési Tanács a
fellebbezési tanács határozatát hatályon kívül helyezi (megfosztva azt res iudicata hatásától),
és a fellebbezési eljárás újbóli lefolytatását rendeli el. Ennek eredményeként a korábban -
jogerősen - elutasított európai szabadalmi bejelentés, illetve megvont vagy korlátozott
európai szabadalom alapján el nem nyert vagy elvesztett oltalom feléledhet, ami érintheti és
sértheti jóhiszemű harmadik személyek jogait és jogos érdekeit. Erre nyújt orvoslást az ESZE
2000 112a. cikkének (6) bekezdése azzal, hogy a jóhiszemű harmadik személyek számára - a
fellebbezési tanács döntése és a Bővített Fellebbezési Tanács döntése közötti időszakban
megkezdett hasznosítás, illetve az ekkor elvégzett tényleges és komoly hasznosítási
előkészületek alapján, azok mértékéig - sajátos továbbhasználati jogot biztosít.
E rendelkezés magyarországi alkalmazásához - az európai szabadalom után fizetendő
fenntartási díjak esedékességére vonatkozó különleges szabályok megalkotása mellett (ld. a
Javaslatnak az Szt. 84/L. §-át kiegészítő 27. §-át) - az említett jogosultság fennállásával
kapcsolatos perekre vonatkozó bírósági hatáskör és illetékesség megállapítására van szükség.
A Javaslat - 32. §-ában - ennek tesz eleget az Szt. 104. §-a (1) bekezdésének tartalmi
kiegészítésével. Az érintett ügyek gyakorlatilag azonos természetére tekintettel indokolt, hogy
első fokon a Fővárosi Bíróság járjon el az ESZE 2000 112a. cikkének (6) bekezdése alapján
kialakuló jogvitákban éppúgy, mint az előhasználati és a továbbhasználati jog, valamint az
Szt. 84/K. §-ának (6) bekezdésében (szintén az Egyezményből következő módon és
tartalommal) szabályozott jogosultság fennállásával kapcsolatos perekben. Ugyanezek a
megfontolások vonatkoznak az ESZE 2000 122. cikkének (5) bekezdésében szabályozott
jogosultság fennállásával kapcsolatos perekre is.
A Javaslat 32. §-a a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó perek - az
Szt. korábbi módosításai alkalmával többször is kiegészült - felsorolását a hatályosnál
áttekinthetőbb szövegezéssel adja meg.
A 33. §-hoz
Az igazolásra vonatkozó Szt.-beli szabályok átfogó módosítása (ld. a Javaslat 14. §-
ához fűzött magyarázatot) - a szabadalmi eljárásokra vonatkozó általános szabályok
háttérjogszabály-jellege következtében is - szükségessé teszi a növényfajta-oltalmi
eljárásokban érvényesülő speciális igazolási szabályok kiigazítását is, amelyet a Javaslat 33.
§-a végez el.
41
A 34. §-hoz
Az Szt. 53/A. §-ának a 17. § általi módosítására figyelemmel a Javaslat - a
növényfajta-oltalmi eljárások tekintetében - az Szt. 114/G. §-át is megfelelően kiigazítja.
A 35. §-hoz
Az Szt. 58. §-a (1) bekezdésének - a Javaslat 19. §-ával megállapított - b) pontjában
foglaltakkal egyezően módosul az Szt. 114/J. §-a (1) bekezdésének b) pontja is a növényfajta-
oltalmi bejelentések tekintetében.
A 36. §-hoz
A Javaslat 36. §-a a növényfajta-oltalmi bejelentés benyújtást követő vizsgálata
tekintetében - az Szt. 66. §-ának módosítására figyelemmel (ld. a Javaslat 22. §-át) -
kiigazítja az Szt. 114/M. §-ának (2) bekezdését is.
A 37. §-hoz
A Javaslat 16. §-a az Szt. 53. §-a (5) bekezdésének módosítása útján utal arra, hogy a
szabadalmi bejelentés államtitokként történő kezelésének elrendelése külön jogszabály
szerinti eljárásban történik, ezért szükséges, hogy a Javaslat 37. §-a - az Szt. felhatalmazó
rendelkezéseket tartalmazó 118. §-ának kiegészítése útján - megadja a szükséges
felhatalmazást a Kormány részére az eljárás részletes szabályainak rendelettel történő
megállapítására.
A 38. §-hoz
Az Szt. 53/A. §-ának a Javaslat 17. §-a általi módosításával párhuzamosan a Vt. 46/A.
§-a is módosul annak érdekében, hogy egyértelművé váljon: az MSZH eljárást befejező
döntése a Vt. 46/A. §-ának (3)-(5) bekezdéseiben megszabott feltételek hiányában is
visszavonható vagy módosítható akkor, ha az MSZH, helyt adva az igazolási kérelemnek, a
mulasztás folytán hozott döntését - részben vagy egészben - visszavonja vagy módosítja,
figyelemmel arra a rendelkezésre, hogy a mulasztás igazolása esetén a mulasztó által pótolt
cselekményt az elmulasztott határidőn belül teljesítettnek kell tekinteni.
A hivatali döntéseknek az eredményes igazolási kérelem alapján történő visszavonását
és módosítását illetően a Javaslat szerinti szabályozás a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 67. §-
ában foglaltak logikai rendjéhez is közel áll, noha e kérdéskörben a Vt. összességében a Ket.-
től eltérő rendelkezéseket állapít meg, élve a Ket. 13. §-a (2) bekezdésének a) pontjában
biztosított szabályozási lehetőséggel.
A 39- 40. §-okhoz
A Javaslat 40. §-a - a Vt. 61. §-ának kiegészítésével - tisztázza a védjegybejelentés
hivatalból végzett érdemi vizsgálata során követendő eljárást abban az esetben, amikor az
ilyen vizsgálat körébe tartozó (tehát feltétlen) kizáró okból csupán a védjegybejelentés
42
részbeni elutasításának van helye. A Javaslat szerint ilyenkor a bejelentés el nem utasított
része tekintetében - megváltoztatási kérelem benyújtása esetén - nem folyhat tovább az
eljárás, így pl. a védjegybejelentés meghirdetésére sem kerülhet sor. A védjegybejelentés
részbeni elutasításáról hozott határozat ellen előterjesztett megváltoztatási kérelemnek a
bírósághoz történő továbbításával egyidejűleg az árujegyzék fennmaradó része tekintetében a
lajstromozási eljárást fel kell függeszteni a bírósági eljárás jogerős befejezéséig. A részbeni
elutasításról hozott határozat - akár a bírósági jogorvoslati szakaszban, akár megváltoztatási
kérelem híján történő - jogerőre emelkedését követően az árujegyzék még fennmaradó része
tekintetében kell folytatni a védjegy lajstromozására irányuló eljárást. Ha pedig a bíróság a
védjegybejelentést részben elutasító határozatot hatályon kívül helyezi és az MSZH-t az
eljárás folytatására utasítja [ld. a Vt. 91. §-a (1) bekezdésének kiegészítését a Javaslat 44. §-
ában], az érdemi vizsgálatot a bejelentés teljes árujegyzékét illetően kell folytatni a bíróság
végzésével összhangban.
A Javaslat 39. §-a (a Vt. 59. §-ának kiegészítésével) egyértelművé teszi, hogy az
előzőekben ismertetett új rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a védjegybejelentés
alaki vizsgálata során is.
A 41. §-hoz
A Javaslat 41. §-a bevezeti a védjegy lajstromozására irányuló különleges gyorsított
eljárást és tovább áramvonalasítja a felszólalások elintézését a gyorsított eljárásban. Számos
okból és esetben lehet szükségük a vállalkozásoknak arra, hogy áru- és szolgáltatásjelzőikre
minél előbb jogi védelmet, védjegyoltalmat szerezhessenek. Eredhet ilyen igény pl. a
megjelöléssel kapcsolatos jogvitából vagy éppen a doménnevek regisztrációjára vonatkozó
szabályozásból. Ezekre a valós üzleti igényekre figyelemmel számos nemzeti védjegyhatóság
tett (vagy tervez) intézkedéseket, illetve javasolt és fogadtatott el rendelkezéseket a védjegyek
lajstromozására irányuló eljárás gyorsítására. Az MSZH-nak az elmúlt két évben sikerült
radikálisan csökkentenie a védjegy lajstromozására irányuló eljárás átfutási idejét és a
folyamatban lévő ügyek számát, ami számottevően javította az ügyfél-elégedettséget. A 2004-
ben bevezetett gyorsított eljárás szintén sikernek bizonyult (tavaly közel kétszáz ügyben
kértek gyorsított eljárást). A differenciált ügyféligények jobb kielégítése érdekében azonban
további intézkedések szükségesek, amelyekhez a szabályozást is tovább kell fejleszteni.
Ennek megfelelően a Javaslat
—	feloldja azt a korlátozást, hogy gyorsított eljárás csak akkor kérhető, ha a bejelentő
a Madridi Megállapodás alapján nemzetközi védjegybejelentést tett, és azzal kapcsolatban az
MSZH-nál tett bejelentése alapján uniós elsőbbséget kíván igényelni [ld. a Javaslat 49. §-ának
(10)	bekezdésében a Vt. 64/A. §-a (1) bekezdésének releváns szövegrészét hatályon kívül
helyező rendelkezést], és ezzel eléri, hogy a jövőben a gyorsított eljárás bármely okból, sőt, az
ok külön megjelölése nélkül is kérhető;
—	kiszűri annak lehetőségét, hogy a gyorsított eljárást a felszólaló a tárgyalás
tartásának egyoldalú kikényszerítésével húzhassa el olyan esetben is, amikor az MSZH szerint
tárgyalásra nem volna szükség a tényállás tisztázásához [ld. a 41. § (1) bekezdésében a Vt.
64/A. §-a (6) bekezdésének új c) ponttal történő kiegészítését];
—	bevezeti az ún. különleges gyorsított eljárást, amelyben a bejelentő elérheti a
megjelölés védjegyként történő lajstromozását a bejelentés meghirdetésével egyidejűleg,
43
azzal, hogy felszólalás esetén viszont a lajstromozó határozatot vissza kell vonni és folytatni
kell a bejelentés érdemi vizsgálatát a felszólalás alapján [ld. a 41. § (2) bekezdésében a Vt.
64/A. §-ának új (7) és (8) bekezdéssel való kiegészítését].
A 42. §-hoz
A nemzeti és a nemzetközi védjegyeljárások közötti összhangot erősíti a Javaslat 42.
§-a a Vt. 76/P. §-a (5) bekezdésének módosításával. A nemzeti eljárásban ugyanis az
észrevétel nem köti az MSZH-t, azt ugyan a kifogásolt feltételre kiterjedő vizsgálat során
figyelembe kell venni, de az nem vezet feltétlenül a védjegybejelentés elutasításához;
hasonlóképpen, a bejelentő mulasztása nem eredményezi azt, hogy a felszólalás
eredményesnek minősülne (ilyenkor a felszólalást a rendelkezésre álló adatok alapján kell
elbírálni) [ld. a Vt. 58. §-ának (2) bekezdését és 61/D. §-ának (3) bekezdését]. Ezzel szemben
a nemzetközi védjegybejelentésekre irányadó hatályos szabályozás szerint a bejelentő
mulasztása (azaz, ha nem válaszol az ideiglenes elutasítás kapcsán kiadott felhívásra a kitűzött
határidőn belül) akkor is szükségképpen a magyarországi oltalom elutasítását eredményezi, ha
az MSZH az ideiglenes elutasítást és a felhívást kizárólag észrevétel, illetve felszólalás
alapján adta ki. Nem indokolt a nemzetközi bejelentők ily módon történő hátrányos
megkülönböztetése.
A fentiek miatt a Vt. 76/P. §-a (5) bekezdésének - a Javaslat 42. §-a szerint -
módosuló szövege lehetővé teszi, hogy az MSZH az oltalom „automatikus” elutasítása helyett
a rendelkezésre álló adatok alapján határozzon a védjegy lajstromozásának kérdésében, ha a
bejelentő olyan felhívásra nem válaszol a kitűzött határidőben, amelyet kizárólag észrevétel,
illetve felszólalás alapján kellett kiadni. Az MSZH így nem kényszerül arra, hogy a
nemzetközi védjegy magyarországi oltalmát nyilvánvalóan alaptalan (vagy akár nem is
szabályszerű) észrevétel vagy felszólalás alapján véglegesen elutasítsa pusztán azért, mert a
nemzetközi bejelentő a válaszadást elmulasztja.
A 43. §-hoz
A Javaslat 30. §-ában kifejtettekre figyelemmel indokolt, hogy a megváltoztatási
kérelem benyújtására nyitva álló határidő számítására vonatkozó speciális szabály az igazolási
kérelmek elutasítása mellett a Vt. 77. §-ának (7) bekezdésében is kiegészüljön a kérelem be
nem nyújtottnak tekintésére vonatkozó utalással.
A 44. §-hoz
A Javaslat 44. §-a joggyakorlati problémát rendez a Vt. 91. §-a (1) bekezdésének
kiegészítésével. Mivel nem részesíthető védjegyoltalomban olyan megjelölés, amellyel
kapcsolatban a Vt. 8. §-ában meghatározott valamennyi követelmény vizsgálata még nem
zárult, nem zárulhatott le, nincs mód arra, hogy az MSZH döntésének felülvizsgálatára
irányuló eljárásban a bíróság a védjegy lajstromozására irányuló teljes eljárásnak az MSZH
előtti befejezését megelőzően elrendelje a védjegy lajstromozását (pl. a bejelentést feltétlen
kizáró okból elutasító hivatali határozat egyszerű megváltoztatásával). Ha a fél ilyen esetben
kéri a hivatali döntés megváltoztatását és ekképpen a megjelölés védjegyként való
lajstromozását, valójában olyan kérdésben kíván bírósági döntést, amely az MSZH előtti
eljárásnak nem volt tárgya (hiszen a bejelentés MSZH előtti - a törvényben előírt - teljes
vizsgálata még nem zárult le). Ebből következően a Vt. 91. §-a (3) bekezdése alkalmazásának
44
volna helye (azaz a kérelem áttételének a hivatali döntés hatályon kívül helyezése mellett); a
joggyakorlatban azonban ez nem vált még kellően egyértelművé. E kérdés tisztázását célozza
a Vt. 91. §-a (1) bekezdésének a Javaslat 44. §-a szerinti kiegészítése.
A 45. §-hoz
Az Fmtv. a formatervezési mintaoltalommal összefüggő, a Magyar Szabadalmi
Hivatal előtt folyó eljárásokat szabályozza. Ki kell emelni, hogy az Fmtv. eljárási szabályait
tekintve az a szabályozási technika érvényesül, hogy az eljárási rendelkezések túlnyomó része
a használati mintaoltalmi ügyekben az Szt. eljárási rendelkezéseire épít, pontosabban ez
utóbbiakat rendeli megfelelően alkalmazni. Ennélfogva az Szt. kapcsán tervezett új, illetve a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvénytől (a továbbiakban: Ket.) eltérő szabályok - az Fmtv.-ben meghatározott eltérésekkel
-	az említett iparjogvédelmi ügyekben folyó eljárásokban is érvényesülnek.
Az Szt. 53/A. §-ának a 17. § általi módosítására figyelemmel a Javaslat az Fmtv. 32/A.
§-ának (3)-(4) bekezdéseit is megfelelően kiigazítja annak érdekében, hogy egyértelművé
tegye: az MSZH eljárást befejező döntése az Fmtv. 32/A. §-ának (3) és (4) bekezdésében
megszabott feltételek hiányában is visszavonható vagy módosítható akkor, ha az MSZH, helyt
adva az eljárás folytatása iránti vagy az igazolási kérelemnek, a mulasztás folytán hozott
döntését - részben vagy egészben - visszavonja vagy módosítja, figyelemmel arra a
rendelkezésre, hogy a mulasztás igazolása esetén a mulasztó által pótolt cselekményt az
elmulasztott határidőn belül teljesítettnek kell tekinteni.
A 46. §-hoz
Az igazolásra vonatkozó Szt.-beli szabályok átfogó módosítása (ld. a Javaslat 14. §-
ához fűzött magyarázatot) - a szabadalmi eljárásokra vonatkozó általános szabályok
háttérjogszabály-jellege következtében is - szükségessé teszi az Fmtv. 33. §-ában a
formatervezési mintaoltalmi eljárásokban érvényesülő speciális igazolási szabályok
kiigazítását is, amelyet a Javaslat 46. §-a végez el.
A 47. §-hoz
Az Szt. 58. §-a (1) bekezdésének - a Javaslat 19. §-ával megállapított - b) pontjában
foglaltakkal egyezően módosul az Fmtv. 37. §-a (1) bekezdésének b) pontja.
A 48. §-hoz
Figyelemmel arra, hogy az eljárás folytatásának - a Javaslat 13. §-ából következően -
az Szt. 48. §-ában rögzített újonnan bevezetett szabályai az Fmtv. 33. §-ának (1) bekezdése
alapján a formatervezési mintaoltalmi eljárásokban is alkalmazandók, a Javaslat - 48. §-ában
-	az ezekben az eljárásokban hozott döntések elleni megváltoztatási kérelmek előterjesztésére
irányadó speciális határidőt megállapító szabályozást is kiigazítja.
A 49. §-hoz
45
A Javaslat 49. §-a tartalmazza a záró rendelkezéseket. A Javaslat főszabályként a
2008.	január 1-jén történő hatálybalépést állapítja meg, abból is kiindulva, hogy az SZJSZ
Magyarország tekintetében történő hatálybalépése az SZJSZ 21. cikke (2) bekezdésének (ii)
pontjára figyelemmel a törvény hatálybalépését követő időpontra esik majd. Az ESZE 2000
2007.	december 13-án bekövetkező hatálybalépésére tekintettel a Javaslatnak az ESZE 2000-
hez kapcsolódó rendelkezései (ld. az előterjesztés IV. részét) is ezen a napon lépnek hatályba
[ld. a Javaslat 49. §-ának (2)-(3) bekezdéseit].
A Javaslat 49. §-ának (4)-(8) bekezdései az átmeneti, a módosító és a hatályon kívül
helyező rendelkezéseket tartalmazzák, (11) bekezdése pedig gondoskodik a Javaslat
megfelelő szakaszainak deregulációjáról is.
A Javaslat 49. §-ának (9)-(10) bekezdéseiben szereplő - módosító, illetve hatályon
kívül helyező - rendelkezések következtében az Szt. akként módosul, hogy a szabadalom
megadására irányuló eljárásban a szabadalom megadását követően elmarad a szabadalmi
leírás kinyomtatása, és annak helyébe a leírásnak az MSZH általi megtekinthetővé tétele lép.
Az MSZH a szabadalmi leírás megtekinthetővé tételét a köz számára hozzáférhető
elektronikus adatbázisai útján biztosítja. E változás nem jelent hátrányt a szabadalmas
számára (sőt, a jövőben a leírás kinyomtatásának külön díját sem kell megfizetnie). Ezzel az
intézkedéssel az MSZH egy további lépést tesz elektronikus ügyintézési palettájának bővítése
és a korszerű közigazgatás megteremtése irányában.
A szabadalmi leírás kinyomtatása mellett a Javaslat elhagyni rendeli az európai
szabadalom szövege magyar nyelvű fordításának kinyomtatását is, továbbá megfelelően
kiigazítja az Szt. 53. §-ának (5) bekezdését [ld. a Javaslat 16. §-ában az Szt. 53. §-a (5)
bekezdésének második mondatát].
A 49. § (10) bekezdése - a Vt. 64/A. §-a (1) bekezdésének releváns szövegrészét
hatályon kívül helyező rendelkezéssel - feloldja azt a korlátozást is, hogy gyorsított eljárás
csak akkor kérhető, ha a bejelentő a Madridi Megállapodás alapján nemzetközi
védjegybejelentést tett, és azzal kapcsolatban az MSZH-nál tett bejelentése alapján uniós
elsőbbséget kíván igényelni. Ennek következtében a jövőben a gyorsított eljárás bármely
okból, sőt, az ok külön megjelölése nélkül is kérhetővé válik.