﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4191. számú
törvényjavaslat
az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról
Előadó: Dr. Kóka János
gazdasági és közlekedési miniszter
Budapest, 2007. október
2007. évi ... törvény
az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény, a víziközlekedésről szóló 2000. évi
XLII. törvény, a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény, a légi-, a vasúti és a
víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési események szakmai vizsgálatáról
szóló 2005. évi CLXXXIV. törvény, valamint a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi
közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény
módosításáról az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosítása
1. §
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 9/C. §-ának (1)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A koncessziós társaság a koncesszió időtartama alatt a 9/B. § (1) és (2)
bekezdése szerinti, az általa létesített vagy fejlesztett, felújított, karbantartott és
üzemeltetett közutak és műtárgyaik használóitól a 33/A. § szerinti használati díjat vagy
a 33/A. § szerinti útdíjat szedhet.”
2.	§
(1)	A Kkt. 18. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A (2) bekezdés szerinti tanfolyami képzésben az iskolavezető és a szakoktató
abban az esetben vehet részt, ha a külön jogszabály szerinti feltételeknek megfelel és
a közlekedési hatóság felvette a járművezető képző iskolavezetői, illetve a jármű
szakoktatói névjegyzékbe. A tanfolyami képzést követő vizsgáztatást a közlekedési
hatóság végzi. Ezen eljárása során az eljárásba a vizsgabiztost közreműködőként
bevonja. Az eljárásba közreműködőként csak olyan személy vonható be, aki a külön
jogszabály szerinti szakmai feltételeknek megfelel és a közlekedési hatóság felvette a
vizsgabiztosi névjegyzékbe.”
(2)	A Kkt. 18. §-a a következő (13) bekezdéssel egészül ki:
„(13) A közúti járművezetők és a közúti közlekedési szakemberek külön jogszabályban
meghatározott képesítésmegszerzési kötelezettségéhez kapcsolódó elméleti és
gyakorlati vizsgák sikeres teljesítéséről
a)	a közúti járművezetők részére a vizsgaigazolást,
b)	a közúti közlekedési szakemberek részére a képesítés megszerzését igazoló
okmányt
a közlekedési hatóság adja ki.”
1
3. §
A Kkt. a 18/J. §-t követően a következő 18/K. §-sal egészül ki:
„18/K. § Az 50 km távolságot meg nem haladó menetrendszerinti személyszállítási
szolgáltatatást végző gépjármű vezetőjének (munkavállalójának) a munkavégzésére
vonatkozó feltételeket a munkáltatónak úgy kell meghatároznia, hogy a megengedett
vezetési idők ne haladják meg, a megszakítás nélküli szünetek és a pihenő idők
időtartama pedig legalább érje el a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális
jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet
módosításáról, valamint a 3820/85/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló,
2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 6-9. cikkében
meghatározott időtartamokat.”
4. §
(1)	A Kkt. 20. §-ának (4) bekezdése a következő harmadik mondattal egészül ki:
„Amennyiben az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés megsértéséért többen is
felelőssé tehetők, a meghatározott bírság összegét a felelősök között felelősségük
arányában kell megosztani.”
(2)	A Kkt. 20. §-ának (7) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:
„A jármű nem tartható vissza abban az esetben, ha
a)	az ellenőrző hatóság számára igazolt a kötelezett fizetési készsége,
b)	a rakomány tulajdonságai miatt aránytalan kárt okozna a jármű visszatartása (pl.
élőállat-szállítás).”
(3)	A Kkt. 20. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) A Magyar Köztársaság területén magyar vagy külföldi rendszámú közúti járművel
végzett tevékenységre az (1) bekezdés szerinti rendelkezések megtartását
a)	belföldi és nemzetközi forgalomban közlekedő jármű esetén
aa)	a közlekedési hatóság és a Rendőrség,
ab)	az (1) bekezdés c)-e) pontja tekintetében a vámhatóság,
ac)	az (1) bekezdés e) pontja tekintetében - az üzemben tartó telephelyén is - külön
jogszabály alapján a katasztrófavédelmi hatóság,
b)	nemzetközi forgalomban közlekedő jármű esetén az (1) bekezdés a) és b), valamint
f)-i) pontja tekintetében a vámhatóság,
c)	az (1) bekezdés c) pontja tekintetében a munkaügyi hatóság
jogosult ellenőrizni. Belföldi forgalomban közlekedő jármű - (1) bekezdés a) és b),
valamint f)-i) pontjában meghatározott - ellenőrzésébe a vámhatóság is bevonható.”
(4)	A Kkt. 20. §-a a következő (13) bekezdéssel egészül ki:
„(13) A közlekedési hatóság látja el az e § szerinti ellenőrzések koordinációját.”
2
5.	§
A Kkt. 21. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„21. § (1) A gépjármű üzemben tartója felel azért, hogy az általa üzemeltetett
gépjárművel
a)	a megengedett legnagyobb sebességre,
b)	a vasúti átjárón való áthaladásra,
c)	a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék jelzéseire,
d)	a járművel történő megállásra és várakozásra,
e)	az autópálya leálló sávjának igénybevételére,
f)	a behajtási tilalomra, a kötelező haladási irányra,
g)	a természet védelmére
vonatkozó - külön jogszabályban meghatározott - egyes előírások betartásra
kerüljenek.
(2)	Ha az (1) bekezdés szerinti egyes előírásokat megszegik, az üzemben tartóval
szemben 30 000 forinttól 300 000 forintig terjedő közigazgatási bírságot kell kiszabni.
Az egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegét a Kormány
rendeletben határozza meg.
(3)	A bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására a Kormány által rendeletben
kijelölt hatóság jogosult.
(4)	A Kormány - az (1) bekezdésben foglaltakra figyelemmel - rendeletben állapítja
meg azon szabályszegések körét, amelyek esetén az érintett gépjármű üzemben
tartója közigazgatási bírsággal sújtandó.
(5)	A (3) bekezdés szerint kijelölt hatóság a közigazgatási bírság kiszabására irányuló
eljárásban közvetlenül adathozzáféréssel átveheti a gépjármű-nyilvántartásból a
szabályszegés bizonyításához szükséges külön jogszabály szerinti jármű-azonosító
adatokat, a természetes személy üzemben tartó személyes adatait és a nem
természetes személy üzemben tartó azonosításához szükséges adatokat.
(6)	A beszedett bírság felhasználását a Kormány rendeletben szabályozza.”
6.	§
A Kkt. a 21. §-t követően a következő 21/A. §-sal egészül ki:
„21/A. § (1) Az üzemben tartó mentesül a 21. § (2) bekezdése alapján kiszabott
közigazgatási bírság megfizetése alól, ha a gépjármű - a szabályszegés időpontját
megelőzően - jogellenesen került ki a birtokából és igazolja, hogy a jogellenességgel
összefüggésben - a bírságot kiszabó határozat kézbesítését megelőzően -
kezdeményezte a megfelelő hatóság eljárását.
(2)	A közigazgatási bírság kiszabására irányuló eljárás a szabálysértési eljárás
ugyanazon jogsértés miatt történő lefolytatását nem érinti.”
3
7. §
A Kkt. a következő 22/A. §-sal egészül ki:
„22/A. § (1) A külön jogszabályban meghatározott, a közúti járművekkel, jármű-
alkatrészekkel és önálló műszaki egységekkel kapcsolatos
a)	típusjóváhagyás kiadásának hatósági eljárása vagy a jármű gyártója által
kezdeményezett visszahívása során hamis nyilatkozatot tevő,
b)	típus-jóváhagyási, illetve üzemelési határérték vizsgálati eredményt meghamisító,
c)	típusjóváhagyás visszavonását vagy gyártói visszahívást eredményező adatokat
vagy műszaki előírásokat visszatartó,
d)	hatástalanító berendezés alkalmazási tilalmat megszegő és
e)	információhoz való hozzáférés biztosítási kötelezettségét nem teljesítő
gyártóval szemben 100 000 forinttól 1 000 000 forintig terjedő bírság szabható ki. Az
egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegét külön
jogszabály határozza meg.
(2)	A beszedett bírság összege az eljáró hatóságot illeti meg.
(3)	A kivetett bírság összegének megfizetése meghatározott számlaszámra történő
befizetéssel történhet.
(4)	Az (1) bekezdésben meghatározott rendelkezések megtartását a közlekedési
hatóság ellenőrzi.”
8.	§
A Kkt. 24. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„24. § (1) Az üzemben tartó felelős azért, hogy a forgalomban tartott járműve a
műszaki, közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi követelményeknek megfeleljen.
(2)	A járművek megfelelőségét időszakos vizsgálaton a közlekedési hatóság
ellenőrzi.
(3)	A 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meg nem haladó gépkocsi és
pótkocsija, valamint a motorkerékpár, a mezőgazdasági vontató és a lassú jármű
megfelelőségének ellenőrzésében közreműködőként részt vehet a külön jogszabály
szerinti személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező szerv vagy szervezet (a
továbbiakban: kijelölt vizsgáló állomás).
(4)	Az időszakos vizsgálat keretében végzett jármű műszaki megvizsgálás - a külön
jogszabály szerinti feltételek alapján a közlekedési hatóság által névjegyzékbe vett -
vizsgabiztos közreműködésével történik.
(5)	Az időszakos vizsgálati tevékenységet, valamint a vizsgálóállomáson biztosított
személyi és tárgyi feltételeket a közlekedési hatóság ellenőrzi.
4
(6)	Ha a jármű az (1) bekezdésben említett követelményeknek nem felel meg, az
időszakos vizsgálatot végző közlekedési hatóság a jármű forgalomban tartását
megtiltja és erről informatikai rendszere útján - gépjármű, mezőgazdasági vontató,
lassú jármű és ezek pótkocsija esetén - a közlekedési igazgatási szervet értesíti.
(7)	A 23. § (3) bekezdésében említett és a közlekedési hatóság által feljogosított
belföldi gyártót, kereskedelmi forgalmazót, illetőleg a (3) bekezdés alapján időszakos
vizsgálatot végző kijelölt vizsgáló állomást a miniszter által rendeletben
meghatározott hatósági eljárások díjának a jogszabályban foglalt hányada illeti meg.”
9.	§
A Kkt. 25. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„25. § E törvénynek
a)	a hatósági engedélyre, jelzésre, nyilvántartásba vételre és a hatósági vizsgálatokra
vonatkozó rendelkezései a kerékpárokra, az állati erővel vont járművekre, a
kézikocsikra és a lassú járművek külön jogszabályban meghatározott egyes fajtáira,
b)	az időszakos vizsgálatra vonatkozó rendelkezései a segédmotoros kerékpárokra,
c)	a típusvizsgálatra és típusbizonyítványra vonatkozó rendelkezései az egyedileg
behozott, előállított (összeépített) vagy átalakított segédmotoros kerékpárokra
nem terjednek ki.”
10.	§
A Kkt. a következő 25/A. §-sal egészül ki:
„25/A. § A közúti forgalomban
a)	a gépkocsi,
b)	a motorkerékpár,
c)	a mezőgazdasági vontató,
d)	a segédmotoros kerékpár,
e)	a pótkocsi,
f)	a lassú jármű
-	a 25. §-ban meghatározott kivételek alkalmazása mellett - a közúti forgalomban
érvényes hatósági engedéllyel és jelzéssel vehet részt.”
11.	§
(1)	A Kkt. 29. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az országos közutak építtetője - a magántőke bevonásával megvalósult utak
kivételével - a Magyar Állam kizárólagos tulajdonában lévő, országos közúthálózat
fejlesztési és építtetői feladatainak ellátásáért felelős, részvénytársasági formában
működő gazdasági társaság, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zártkörűen Működő
Részvénytársaság (a továbbiakban: építtető). Az építtető a Magyar Állam javára és
nevében jár el. Az építtető - az elkészült utak ideiglenes és végleges forgalomba
5
helyezése után - a felhasznált forrásokkal és a létrehozott eszközökkel elszámol a
Magyar Állam nevében eljáró, a forrásokat rendelkezésre bocsátó szervvel. Az
építtető az elszámolás során a létrehozott eszközöket közvetlenül átadja
(nyilvántartásaiból az elszámolásra kapott forrásokkal szemben kivezeti) a Magyar
Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. részére (a továbbiakban: MNV Zrt.). Az utakat is magában
foglaló földterületet, illetve az egyes projektekkel kapcsolatban létrehozott vagy
megszerzett egyéb eszközöket, mint állami vagyont az MNV Zrt. a miniszter
egyetértésével megjelölt szervezet részére vagyonkezelésbe adja és azzal
vagyonkezelési szerződést köt. Az út létesítését, korszerűsítését (a továbbiakban
együtt: építés), a forgalom részére átadását, megszüntetését, elbontását - mint fontos
közérdekű és közcélú tevékenységet - a közlekedési hatóság engedélyezi.
(2) Aki hatósági engedély nélkül épít utat, vagy az engedélyben foglaltaktól eltér, a
közlekedési hatóság megbírságolja és az eredeti állapot helyreállítására vagy -
amennyiben az út a külön jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel vagy
megfelelővé alakítható át - a fennmaradáshoz szükséges intézkedések megtételére
kötelezi.”
(2)	A Kkt. 29. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha az út megszüntetését engedélyezték és más célra nem hasznosítható, az út
vagyonkezelője köteles azt elbontani.”
(3)	A Kkt. 29. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő vagy az építés után a tulajdonába
kerülő közutak építésének, korszerűsítésének, forgalomba helyezésének és
megszüntetésének (elbontásának) engedélyezése a közlekedési hatóság hatáskörébe
tartozik.”
(4)	A Kkt. 29. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) A település forgalmi viszonyainak lényeges változását eredményező új közút
építése vagy meglévő közút fejlesztése esetén - az eredeti cél megvalósulását
közvetlenül nem szolgáló - további beruházás (pl. útszélesítés, új elkerülő út építése,
forgalomcsillapító szabályozás) megvalósítására vonatkozó igény a szükséges
hozzájárulások, beleegyezések megadásának feltételeként akkor terjeszthető elő
érvényesen, ha egyébként a településen az átadást követő évben - az elvégzett
hatásvizsgálatok szerint - létrejövő forgalmi helyzet alapján a beruházáshoz
csatlakozó közutakon a forgalomnövekedés meghaladja a 25%-ot és
a)	az eltűrhető forgalomnagyság határértéke nem teljesül, vagy
b)	a jogszabályban foglalt egyéb előírás (pl. előírt környezeti határérték) az útépítést
követően nem teljesül."
12. §
A Kkt. 29/B. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
6
„(2) Az utak építésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének
engedélyezéséről szóló külön jogszabályban meghatározott
a)	engedélyezési eljárásokban ügyfél az építtető, a vagyonkezelő, a közművek
tulajdonosa (kezelője), az ingatlantulajdonos, az az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett
jogszerű használó, akinek ingatlanát a közlekedési létesítmény terület-igénybevétellel
érinti, ingatlana a közlekedési létesítmény területével közvetlenül határos, vagy akinek
kapubejárója az útépítéssel közvetlenül érintett szakaszhoz csatlakozik,
b)	engedélyezési eljárásokban az eljárás megindításáról a közlekedési hatóság nyolc
napon belül, illetőleg amennyiben közmeghallgatás, helyszíni szemle, hatósági
egyeztetés megtartása szükséges, az arról szóló értesítéssel egyidejűleg értesíti az
ügyfeleket - ideértve a külföldi ügyfeleket is - hirdetményi úton,
c)	engedélyezési eljárások során hozott döntésekkel szembeni fellebbezések esetén a
fellebbezéssel nem érintett rendelkezés jogerős,
d)	engedélyezési eljárásokban újrafelvételi eljárásnak nincs helye.”
13.	§
A Kkt. a következő 29/C. §-sal egészül ki:
„29/C. § Az ideiglenesen forgalomba helyezett országos közút esetén a végleges
forgalomba helyezésig felhasznált további forrásokkal és létrehozott további
eszközökkel kapcsolatban az építtető a 29. § (1) bekezdés szerint jár el.”
14.	§
(1)	A Kkt. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az úthálózat közutakból és a közforgalom elől el nem zárt magánutakból áll. Az
állami tulajdonban lévő közutak országos közútnak, a helyi önkormányzatok
tulajdonában lévő közutak helyi közútnak minősülnek. Magánútnak minősülnek a
természetes személyek, jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező
gazdasági társaságok tulajdonában álló területen lévő utak. Magánútnak minősül
továbbá az állam vagy az önkormányzat tulajdonában álló területen lévő,
közforgalom elől elzárt út, továbbá az állam tulajdonában, valamint a vízügyi
igazgatási szerv kezelésében lévő elsőrendű árvízvédelmi fővonalakon a kerékpáros
forgalom számára megnyitott út.”
(2)	A Kkt. 32. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az (1) bekezdésben megjelölt utak forgalmi jellege (az út jelentősége,
forgalmi terhelése és a forgalom összetétele) megváltozik, a 29. §, illetve 46/A. §
szerint hatáskörrel rendelkező közlekedési hatóság országos közút esetén a
vagyonkezelő, helyi közút és magánút esetén a tulajdonos kérelmére a vonatkozó
elfogadott terület-, illetve településrendezési eszközök szükség szerinti módosítását
követően az országos közút helyi közúttá vagy magánúttá, a helyi közút országos
közúttá vagy magánúttá, a magánút helyi közúttá vagy országos közúttá
minősítéséről határozatot hoz. Az utak tulajdonosai ezt követően az utak
tulajdonjogának egymás javára - helyi és országos közutak esetén térítés nélkül -
7
történő átadásáról a változások ingatlan-nyilvántartáson való átvezetésére alkalmas
megállapodást kötnek.”
15.	§
(1)	A Kkt. 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A közút kezelői:
a)	a koncessziós szerződés alapján működtetett országos közút tekintetében a
koncessziós társaság;
b)	az a) pontban nem említett országos közút vonatkozásában a miniszter döntése
alapján
ba)	a fenntartásra, a fejlesztésre és a fejlesztéssel összefüggő üzemeltetésre alapított
társaság, költségvetési szerv, illetve olyan gazdálkodó szervezet, amelyben az állam
többségi részesedéssel, szavazati joggal rendelkezik vagy
bb)	a külön jogszabály szerinti versenyeztetési eljárásban kiválasztott szervezet;
c)	a helyi közutak tekintetében a helyi önkormányzat; a koncessziós szerződés
alapján működtetett helyi közutak és műtárgyaik tekintetében a koncessziós társaság,
illetőleg a 9/B. § (2) bekezdése szerint szerződés alapján azzal megbízott gazdálkodó
szervezet;
d)	a magánutak tekintetében annak a területnek a tulajdonosa, amelyen a magánút
van; állami tulajdonban levő ingatlanon fekvő magánút esetében tulajdonosnak az
ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett kezelő (használó) tekintendő.”
(2)	A Kkt. 33. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a § a
következő új (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az eredeti (4) bekezdés
megjelölése (5) bekezdésre változik:
„(2) A közút kezelője és a 21. § (3) bekezdése szerint kijelölt hatóság a gépjárműről és
annak hatósági jelzéséről felvételt készíthet annak érdekében, hogy a 21. § (4)
bekezdése szerinti kormányrendeletben meghatározott szabályszegések elkövetését
bizonyítani lehessen. A közút kezelője az általa készített felvételt haladéktalanul
átadja a 21. § (3) bekezdése szerint kijelölt hatóságnak, valamint - ha a felvételt nem
jogosult külön jogszabály szerinti egyéb eljárás megindítása céljából kezelni - az
átadással egyidejűleg törli.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott szervek a felvételek készítéséhez és
továbbításához közreműködőt vehetnek igénybe.
(4)	A (2) bekezdés szerinti felvételt kizárólag a külön jogszabályban meghatározott
feltételeknek megfelelő eszközzel lehet készíteni.”
16. §
A Kkt. a következő 33/A. §-sal egészül ki:
„33/A. § (1) A külön jogszabály szerinti díjköteles gyorsforgalmi utak meghatározott
időtartam alatt - 3500 kg megengedett össztömeget meg nem haladó gépjárművel -
8
történő használatáért díjat (használati díj), ennek elmulasztása esetén pótdíjat kell
fizetni.
(2)	A külön jogszabály szerinti díjköteles gyorsforgalmi utak és országos főutak
meghatározott időtartam alatt - 3500 kg megengedett össztömeget meghaladó
gépjárművel - történő használatáért használati díjat, ennek elmulasztása esetén
pótdíjat kell fizetni.
(3)	A külön jogszabály szerinti díjköteles utak meghatározott szakaszainak 3500 kg
megengedett legnagyobb össztömeget meghaladó autóbusszal, tehergépkocsival
vagy vontatóval és e járműből és pótkocsiból álló járműszerelvénnyel történő
használatáért a megtett úttal arányos díjat (útdíj), ennek elmulasztása esetén pótdíjat
kell fizetni.
(4)	A használati díjakból származó bevételt a közlekedési hálózat egésze
fejlesztésének lehetővé tételére, a közlekedési szektor javára és a teljes közlekedési
rendszer javítására kell felhasználni.
(5)	Az útdíj a díjfizetéssel érintett autópályák, autóutak és országos közutak építésére,
fenntartására, üzemeltetésére, felújítására és fejlesztésére fordítható és az e célokat
szolgáló költségvetési előirányzat bevételét képezi.”
17. §
A Kkt. a következő 33/B. §-sal egészül ki:
„33/B. § (1) A díjfizetéssel érintett országos közutakat - ideértve erre irányuló
szerződés esetén a 33. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kezelő által működtetett
országos közutat is - vagy azok egyes szakaszait, a használati díj és az útdíj,
valamint megfizetésének elmaradása esetén a pótdíj mértékét, a fizetés módját és
feltételeit, valamint a beszedett díj és pótdíj kedvezményezettjét - a Kormány által
jóváhagyott elvek alapján - a miniszter az adópolitikáért felelős miniszterrel
egyetértésben, rendeletben állapítja meg.
(2)	Használati díj és útdíj egyidejűleg nem vethető ki egy járműkategóriára egyazon
útszakasz használatáért.
(3)	A használati díj és az útdíj nem tartalmazhat sem közvetett, sem közvetlen
megkülönböztetést, így különösen tilos a diszkrimináció a gépjárművek nemzetisége
vagy a gépjárművek tulajdonosának (üzemben tartójának) nemzetisége, illetve
letelepedési országa, valamint a járművek nyilvántartásba vételi helye, illetve a
közlekedési tevékenység kiindulási pontja vagy rendeltetési helye alapján.
(4)	A használati díj és az útdíj beszedésére jogosult szervezetek a díjfizetés
ellenőrzése, illetve a díjfizetés elmulasztása esetén a külön jogszabály szerinti pótdíj
behajtása céljából a követelés elévülésének vagy az (5) bekezdés szerinti jogvesztő
határidő eredménytelen elteltének időpontjáig kezelhetik az útdíjjal, illetve az annak
meg nem fizetése esetén fizetendő pótdíjjal összefüggő, külön jogszabályban
9
meghatározott jármű-azonosító adatokat és a természetes személy üzemben tartó
személyes adatait.
(5)	Amennyiben a használati díjat vagy az útdíjat nem fizették meg, a 33. § (1)
bekezdésének a) és b) pontjában megjelölt utak vagyonkezelői vagy az általuk - a
miniszter által jóváhagyott megállapodás alapján - megbízott gazdálkodó
szervezetek a jogosulatlan úthasználat időpontjától számított 60 napos jogvesztő
határidőn belül kötelesek postára adni a külön jogszabály szerinti pótdíjfizetési
felszólítást. Ha az útdíjat és pótdíjat meg nem fizető üzemben tartó (gépjárművezető)
a helyszíni ellenőrzés alkalmával az ellenőrzésről kiállított jegyzőkönyvet aláírja és
átveszi, akkor nem kell pótdíjfizetési felszólítást részére kézbesíteni. A pótdíjfizetési
kötelezettség egy év alatt évül el. A pótdíj után késedelmi kamat nem követelhető.
(6)	Az útdíj szedésére jogosult - külön jogszabály szerinti versenyeztetési eljárásban
kiválasztott - szervezetet a miniszter jogszabályban jelöli ki.
(7)	A használati díj szedésére az út kezelője vagy az általa megbízott szervezet
jogosult.”
18. §
(1)	A Kkt. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A közút kezelője - az országos és a helyi közutak kezeléséről szóló
jogszabályok szerint eljárva - köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos
közlekedésre alkalmas, közvetlen környezete esztétikus és kulturált legyen.”
(2)	A Kkt. 34. §-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A közút megrongálódását a közút kezelője - az országos és a helyi közutak
kezeléséről szóló jogszabályok szerint eljárva - köteles kijavítani, és a közút
forgalmának biztonságát veszélyeztető helyzetet elhárítani. A kijavításig és a
veszélyhelyzet elhárításáig köteles a forgalomban résztvevőket a veszélyre
figyelmeztetni, szükség esetén sebesség- vagy súlykorlátozást elrendelni, illetőleg a
közutat lezárni.
(5)	A közút tisztántartásáról, a hó eltakarításáról, továbbá az út síkossága elleni
védekezésről a közút kezelője gondoskodik.
(6)	Közút mellett, kijelölt pihenőhelyen vagy várakozóhelyen kizárólag az
utasforgalomból származó hulladék helyezhető el. Ha közút mellett, kijelölt
pihenőhelyen vagy várakozóhelyen nem utasforgalomból származó hulladékot
helyeztek el és az ilyen hulladék elhelyezője azonosítható, továbbá a
hulladékgazdálkodási bírság kiszabásának lehet helye, a közút kezelője értesíti a
bírság kiszabására jogosult, külön jogszabályban meghatározott hatóságot. A
közútkezelő a hulladékkezeléssel és az eljárással kapcsolatos költségeit a hulladék
elhelyezőjével szemben érvényesíti.”
10
19. §
A Kkt. 36. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a közút területének nem közlekedési célú igénybevétele valamely hatóság
engedélyéhez kötött építmény elhelyezése céljára szükséges, a nem közlekedési célú
igénybevételről is - a közút kezelőjének hozzájárulásával - az építési (létesítési)
engedélyezési eljárásban kell határozni. Amennyiben az igénybevételt kérő a
hozzájárulás megtagadását vagy a hozzájárulásban előírt feltételeket sérelmesnek
tartja, a közút területének nem közlekedési célú igénybevételéről az engedélyező
hatóság a közlekedési hatóság szakhatósági nyilatkozata alapján dönt.”
20. §
(1)	A Kkt. 39. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Útcsatlakozás létesítéséhez
a)	a közút kezelőjének hozzájárulása szükséges, kivéve a b) pont szerinti esetet,
b)	a meglévő közút vagyonkezelőjének hozzájárulása szükséges, amennyiben a
közúthoz új utat csatlakoztatnak.”
(2)	A Kkt. 39. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az útcsatlakozást hozzájárulás nélkül vagy nem a hozzájárulásban foglaltak
szerint létesítették és az a vonatkozó közlekedésbiztonsági követelményeknek nem
felel meg, a közlekedési hatóság az útcsatlakozás tulajdonosát (kezelőjét) annak
elbontására vagy átépítésére kötelezheti.”
21. §
A Kkt. 42/A. §-a (1) és (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A közút kezelőjének hozzájárulása szükséges
a)	a közút tengelyétől számított ötven méteren, autópálya, autóút és főútvonal esetén
száz méteren belül építmény elhelyezéséhez, kő, kavics, agyag, homok és egyéb
ásványi nyersanyag kitermeléséhez, valamint a közút területének határától számított
tíz méter távolságon belül fa ültetéséhez vagy kivágásához, - a közút mellett - ipari,
kereskedelmi, vendéglátó-ipari, továbbá egyéb szolgáltatási célú építmény
építéséhez, bővítéséhez, rendeltetésének megváltoztatásához, valamint
b)	belterületen a szabályozási tervben szereplő közlekedési, közműépítési területen
belül nyomvonal jellegű építmény elhelyezéséhez, bővítéséhez, használatba
vételéhez.
(2)	Ha a közút kezelője a feltételek teljesítéséhez is köthető hozzájárulását
megtagadja, vagy a hozzájárulás iránti kérelem előterjesztésétől számított 30 napon
belül nem nyilatkozik, vagy a kérelmező az előírt feltételeket sérelmesnek tartja, a
kérelmező a közlekedési hatósághoz fordulhat, amely a tevékenységet
11
engedélyezheti és feltételekhez kötheti vagy a közút kezelője által előírt feltételeket
módosíthatja.”
22. §
A Kkt. 45. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A külön jogszabály szerinti díjköteles utak használatáért díjszedésre jogosult
szervek
a)	a 33/A. § szerinti használati díj és útdíj megfizetésének ellenőrzése és a pótdíj
behajtása, valamint
b)	az e törvényben meghatározott feladataik ellátása céljából
olyan elektronikus ellenőrzési rendszer működtetésére is jogosultak, amely az
érvényes úthasználati jogosultsággal nem rendelkező gépjármű rendszámát,
áthaladásának helyét és időpontját az adatellenőrzést követően rögzíti.”
23. §
A Kkt. a következő 46/D. §-sal és 46/E. §-sal egészül ki:
„46/D. § (1) A jogszerű vizsgáztatás, vizsgálat és ellenőrzés, illetve a visszaélések
kiszűrése és a megfelelő felelősségre vonás kezdeményezése érdekében a
közlekedési hatóság jogosult
a)	a közúti járművezetők vizsgáztatása,
b)	a járművek műszaki vizsgálata,
c)	a közúti járművek telephelyi ellenőrzése és
d)	a járművezető képzés feltételeinek ellenőrzése
során a vizsgáztatásról, vizsgálatról és ellenőrzésről - adatrögzítés nélkül -
elektronikus berendezéssel közvetlen kép- és hangmegfigyelést végezni.
(2)	A közlekedési hatóságnak lehetővé kell tenni, hogy - a vizsgázó erre irányuló
kérése esetén - az (1) bekezdés a) pontja szerinti vizsga letétele az (1) bekezdésben
meghatározott megfigyelés nélkül is megtörténhessen.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti közvetlen megfigyelésről a közlekedési hatóság köteles
mindenki számára jól látható helyen, jól olvashatóan, a területen megjelenni kívánó
személyek tájékozódását elősegítő módon figyelemfelhívó jelzést, ismertetést
elhelyezni
a)	az adott területen elektronikus megfigyelőrendszer alkalmazásáról (térfigyelés),
b)	az elektronikus biztonságtechnikai rendszer által folytatott közvetlen megfigyelési
rendszert alkalmazó üzemeltetőről, továbbá a személyes adatok védelméről és a
közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvénynek az érintettek jogaira és
érvényesítésük rendjére vonatkozó rendelkezéseiről.
46/E. § A közlekedési hatóság vezetője a feladat- és hatáskörében jogosult
államtitkot, illetve szolgálati titkot képező adat minősítésére.”
12
24. §
(1)	A Kkt. 47. §-ának i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A törvény alkalmazásában:]
„i) Közforgalom elől elzárt magánút: a sorompóval, kapuval vagy más fizikai
eszközzel lezárt, vagy „Mindkét irányból behajtani tilos” jelzőtáblával és a „magánút”
feliratot tartalmazó kiegészítő táblával jelzett út, amely az ingatlan-nyilvántartásban
magánútként van bejegyezve.”
(2)	A Kkt. 47. §-ának k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A törvény alkalmazásában:]
„k) Az út tartozéka: a várakozóhely, pihenőhely, a vezetőoszlop, a korlát, az
útfenntartási és közlekedésbiztonsági célokat szolgáló műszaki és egyéb
létesítmény, berendezés (így különösen jelzőtábla, jelzőlámpa, segélykérő telefon,
parkolójegy kiadó automata, sorompó), a zajárnyékoló fal és töltés, hóvédő erdősáv,
fasor vagy cserjesáv (védelmi rendeltetésű erdő), valamint a közút határától
számított két méter távolságon belül ültetett fa, az összefüggő üzemi gyümölcsöshöz
tartozó fák kivételével, az út üzemeltetéséhez szükséges elektronikus hírközlő
eszközök és hálózatok.”
(3)	A Kkt. 47. §-ának r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A törvény alkalmazásában:]
„r) Kerékpárút: jelzőtáblával kerékpárútként megjelölt közút.”
25.	§
(1)	A Kkt. 48. §-ának (3) bekezdése a) pontjának 5. alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap
a)	a Kormány, hogy]
„5. a közúti közlekedési szolgáltatások és a közúti járművek üzemben tartásának
általános szabályait,”
[rendeletben állapítsa meg.]
(2)	A Kkt. 48. §-a (3) bekezdésének a) pontja a következő 14-22. alponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap
a)	a Kormány, hogy]
„14. a közúti áruszállításra, árufuvarozásra és személyszállításra vonatkozó
rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegét,
15.	a veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzésére vonatkozó egységes eljárás
szabályait,
16.	a közúti járművekkel kapcsolatos jóváhagyásokra, típusbizonyítványokra, műszaki
vizsgálatokra vonatkozó adatok kezelésére és nyilvántartására vonatkozó
13
rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegét és az ellenőrzés
részletes szabályait,
17.	a veszélyes áru közúti szállítási biztonsági tanácsadó kinevezésének és
képesítésének feltételeit,
18.	az útdíj alapjául szolgáló költségek felosztásának, valamint az útdíj számításának
elveit,
19.	a 21. §-ban meghatározott bírság kiszabására jogosult hatóság vagy hatóságok
kijelölését,
20.	a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések körét, az e
tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok
összegét, valamint a beszedett bírság felhasználását,
21.	a 33. § (3) bekezdése szerinti közreműködő igénybevételére vonatkozó
szabályokat,
22.	a 29. § (1) bekezdése szerinti elszámolás és vagyonkezelésbe adás részletes
szabályait,”
[rendeletben állapítsa meg.]
(3)	A Kkt. 48. §-a (3) bekezdésének b) pontja a következő 25-27. alponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap
b)	a miniszter, hogy]
„25. a díjköteles utak használatáért történő elektronikus díjfizetést lehetővé tévő
rendszer bevezetésére, üzemeltetésére, az úthasználati díjak beszedésére,
ellenőrzésére és behajtására vonatkozó részletes szabályokat,
26.	az alagutak tervezésének, kivitelezésének, üzembe helyezésének és
üzemeltetésének részletes műszaki szabályait,
27.	a 33. § (4) bekezdése szerinti eszközre vonatkozó követelményeket,”
[rendeletben állapítsa meg.]
(4)	A Kkt. 48. §-a (3) bekezdésének f) és g) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[Felhatalmazást kap]
„f) a miniszter, hogy a 18. § (7) bekezdésében, a 20. § (1) bekezdésében és a 29/A. §
(1)	bekezdésében meghatározott bírság kivetésének részletes szabályait és a bírság
felhasználásának rendjét az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben,
g) a miniszter, hogy az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben
1.	a külön jogszabály szerinti versenyeztetési eljárásban kiválasztott, a külön
jogszabály szerinti díjköteles utak használatáért díjszedésre jogosult szervezetet,
2.	a díjfizetéssel érintett országos közutakat - ideértve az erre irányuló koncessziós
szerződés alapján működtetett országos közutat is - vagy azok egyes szakaszait,
14
3.	a 33/A. § szerinti használati díj és útdíj, valamint ezek megfizetésének elmaradása
esetén a pótdíj, illetve a pótdíj megfizetésének elmaradása esetén a többletpótdíj
mértékét,
4.	a fizetés módját és feltételeit, valamint
5.	a beszedett díj és pótdíj kedvezményezettjét - a Kormány által jóváhagyott elvek
alapján,”
[rendeletben állapítsa meg.]
(5)	A Kkt. 48. §-ának (3) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap]
,j) a honvédelemért felelős, valamint az egyes rendvédelmi szerveket irányító
miniszter, hogy - a közlekedésért felelős miniszterrel egyetértésben - a Magyar
Honvédség, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendvédelmi szervek személyi
állománya, járművei és magánútjai tekintetében az eltérő rendelkezéseket”
[rendeletben állapítsa meg.]
26. §
A Kkt. 49. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„49. § (1) Ez a törvény a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges
rendelkezéseket állapítja meg:
a)	az Európai Parlament és a Tanács 561/2006/EK rendelete (2006. március 15.) a
közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a
3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a
3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről, 15. cikk, 18. cikk, 19. cikk
(1)	bekezdése, 21. és 22. cikk, 27. cikk 2. pontja;
b)	az Európai Parlament és a Tanács 715/2007/EK rendelete (2007. június 20.) a
könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás
tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási- és karbantartási
információk elérhetőségéről, 13. cikk.
(2)	Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)	az Európai Parlament és a Tanács 1999/62/EK irányelve (1999. június 17.) a nehéz
tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról, 2. cikk b) és
c)	pontja, 7. cikk (2) bekezdésének a) pontja, (3)-(4) és (9)-(10) bekezdése, 9. cikk (2)
bekezdése;
b)	az Európai Parlament és a Tanács 2002/15/EK irányelve (2002. március 11.) a
közúti fuvarozásban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének
szervezéséről, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénnyel és a
munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvénnyel együtt;
c)	az Európai Parlament és a Tanács 2006/22/EK irányelve (2006. március 15.) a
közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályokkal kapcsolatos
3820/85/EGK és a 3821/85/EGK tanácsi rendelet végrehajtásának
minimumfeltételeiről és a 88/599/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről, 2.
cikkének (1) és (2) bekezdése;
15
d)	az Európai Parlament és a Tanács 2006/38/EK irányelve (2006. május 17.) a nehéz
tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló
1999/62/EK irányelv módosításáról, 1. cikk 1. pont c) és e) alpontja, 1. cikk 2. pont a)
és e) alpontja, 1. cikk 7. pont b) alpontja.”
A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény módosítása
27.	§
A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Vkt.) 12. §-ának (1)-
(3)	bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Azt a belvízi hajót, tengeri hajót, illetve úszómunkagépet, amelynek üzemeltetése
hajózási engedélyhez kötött, a hajózási hatóság - amennyiben nemzetközi szerződés
eltérően nem rendelkezik - abban az esetben jegyzi be a magyar lajstromba, ha
annak magyar vagy közösségi tulajdoni hányada az 50%-ot meghaladja, továbbá az
úszólétesítményt más lajstromban nem tartják nyilván.
(2)	A nyilvántartásba vételre kötelezett, több mint 50%-ban magyar tulajdonban lévő
úszólétesítményt az Európai Unió tagállamának lajstromában kell nyilvántartásba
vetetni.
(3)	Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott úszólétesítmény magyar vagy
közösségi tulajdoni hányada az ott meghatározott mérték alá csökken, a magyar
lajstromban nyilvántartott úszólétesítményt a lajstromból törölni kell, kivéve, ha az
úszólétesítmény további üzemeltetéséhez hajózási engedély nem szükséges. A
magyar vagy közösségi tulajdoni hányad csökkenését a tulajdoni hányadát elidegenítő
résztulajdonos a tulajdoni hányada átruházásától számított 15 napon belül köteles a
hajózási hatóságnak bejelenteni.”
28.	§
A Vkt. 16. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nemzeti lobogót a személyzettel rendelkező nagyhajó és úszómunkagép
farrészén vagy a kormányállás mögötti lobogórúdon kell elhelyezni.”
29.	§
A Vkt. 51. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Hajózási tevékenység hajózási engedély birtokában végezhető.”
16
30.	§
A Vkt. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Hajózási engedély az EGT-államban lajstromozott úszólétesítményt üzemben
tartó, magyarországi székhelyű jogi személy és gazdálkodó szervezet részére
adható.”
31.	§
(1)	A Vkt. 87. §-ának 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„3. csónak: az emberi erővel hajtott - hajónak, kompnak, vízi sporteszköznek nem
minősülő - felépítménnyel nem rendelkező vízijármű, amelynek testhossza nem
haladja meg a kishajóra megállapított mértéket. Csónak továbbá az a szélerővel vagy
gépi berendezéssel hajtott - hajónak, kompnak, vízi sporteszköznek nem minősülő -
vízijármű is, amelynek hossza a 6,2 métert, névleges vitorlafelülete a 10 m2-t, illetőleg
motorteljesítménye a 4 kW-ot nem éri el. Nem minősül csónaknak az építése,
berendezése és felszerelése alapján elsődlegesen nem hajózási tevékenység
folytatására alkalmas - külön jogszabályban meghatározott - úszóeszköz;”
(2)	A Vkt. 87. §-ának 21. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„21. kishajó: az a belvízi hajó, amelynek a hajótesten mért hossza a 20 métert nem éri
el, valamint az a tengeri hajó, amelynek a hajótesten mért hossza a 24 métert nem éri
el;”
(3)	A Vkt. 87. §-ának 27. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„27. nagyhajó: az a belvízi hajó, amelynek a hajótesten mért hossza 20 méter vagy
annál nagyobb, valamint az a tengeri hajó, amelynek hajótesten mért hossza 24 méter
vagy annál nagyobb;”
A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosítása
32.	§
(1)	A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 3/C. §-
ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A légiközlekedési hatóság a repülés biztonságának fenntartása érdekében -
nemzetközi szerződésben foglaltakkal összhangban - meghatározott típusú
légijárművekre, légiközlekedéssel kapcsolatos termékekre, alkatrészekre,
berendezésekre vonatkozóan légialkalmassági határozatot bocsát ki. Az eljárásban az
ügyfél jogai az érintett típushoz tartozó minden, a Magyar Köztársaság Állami
17
Légijármű Lajstromba vett légijármű tulajdonosát, bérlőjét és üzemben tartóját
megilletik.
(2)	A légiközlekedési hatóság a repülés biztonságának fenntartása érdekében -
nemzetközi szerződésben foglaltakkal összhangban - üzemben tartási határozatban
megtilthatja, korlátozhatja, bizonyos feltételek teljesítéséhez kötheti a légijárművekkel
való üzemelést. Az eljárásban az ügyfél jogai a határozattal érintett minden légijármű
tulajdonosát, bérlőjét és üzemben tartóját megilletik.
(3)	A légiközlekedési hatóság a repülés biztonságának fenntartása érdekében -
nemzetközi szerződésben foglaltakkal összhangban - a repülés biztonságát
veszélyeztető helyzet észlelése esetén a léginavigációs szolgáltatókra és az Európai
Légiforgalmi Szolgáltatási Hálózat átjárhatóságáról szóló, 2005. március 10-i
552/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott bejelentett
szervezetekre vonatkozóan léginavigációs biztonsági határozatot bocsát ki.”
(2)	Az Lt. 3/C. §-a a következő új (5) és (6) bekezdésekkel egészül ki, egyidejűleg a §
eredeti (5)-(8) bekezdésének megjelölése (7)-(10) bekezdésre változik:
„(5) A légiközlekedési hatóság az (1)-(4) bekezdésben meghatározott határozatot ad
ki, ha az engedélyes bejelentése alapján, vagy ha eljárása során hivatalból észleli,
hogy az eszköz, berendezés, alkatrész vagy eljárás hibája következtében a
légiközlekedés biztonságát veszélyeztető helyzet áll fenn.
(6)	Az (1)-(4) bekezdésben meghatározott határozat az alábbiakat is tartalmazza:
a)	a biztonságot veszélyeztető helyzet megjelölése,
b)	az érintett eszköz, berendezés, alkatrész vagy eljárás megjelölése,
c)	a szükséges intézkedések és azok indokolása,
d)	a szükséges intézkedések végrehajtásának határideje.”
(3)	Az Lt. 3/C. §-ának - a (2) bekezdéssel átszámozott - (9) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(9) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott határozatokat a légiközlekedési hatóság a
honlapján, a közlekedésért felelős miniszter által vezetett minisztérium hivatalos
lapjában közzéteszi, valamint az (1) bekezdés szerinti határozatot az Európai
Repülésbiztonsági Ügynökségnek tájékoztatás céljából megküldi."
33.	§
(1)	Az Lt. 6. §-a (1) bekezdése b) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
[A magyar légteret az a légijármű veheti igénybe,]
„b) amelynek vezetője a légiközlekedési hatóság, illetve a katonai légügyi hatóság
által kiadott szakszolgálati engedéllyel rendelkezik, lajstromozásra nem kötelezett
légijármű esetében a jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelel.”
(2)	Az Lt. 6. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
18
„(4) Az ellenőrzött légtérben történő repülésekhez — ideértve az olyan külföldi
légijárműnek a magyar légtérbe való berepülését is, amely számára a magyar légtér
használatát nemzetközi szerződés, illetőleg a (3) bekezdésben meghatározott
engedély lehetővé teszi — légiforgalmi irányítói engedély szükséges. Nincs szükség
légiforgalmi irányítói engedélyre a légvédelmi készenléti repüléshez.”
34.	§
Az Lt. 12. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A lajstromozásra kötelezett légijármű üzemben tartója, a 19. § (2) bekezdésében
foglaltak esetén a légijármű tulajdonosa üzemeltetési bázisként a Magyar Köztársaság
területén lévő repülőteret határoz meg, ahol vagy ahonnan a légijármű üzemben
tartását végzi vagy szervezi.”
35.	§
Az Lt. 13. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„13. § A légiközlekedési hatóság a lajstromba felveszi a biztonságos repülésre
alkalmas polgári légijárművet, amely más állam légijármű lajstromában nem szerepel,
légialkalmassági bizonyítvánnyal és - az Európai Gazdasági Térség területén kívülről
történő behozatal esetén - az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban
részes állami vámhatóság vámkezelését igazoló okmánnyal rendelkezik. Bérelt
légijármű lajstromba vétele esetén a tulajdonos hozzájárulása szükséges a lajstromba
vételhez.”
36.	§
Az Lt. 14. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem törölhető a légijármű a lajstromból mindaddig, amíg a bejegyzett jog
jogosultjának kiegyenlítetlen követelése áll fenn, kivéve, ha a jogosult a légijármű
lajstromból való törléséhez hozzájárul.”
37.	§
Az Lt. 52/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„52/A. § (1) A NATO műveleti és a nemzeti alárendeltségű légvédelmi készenléti
légijármű részére a légvédelmi valós repülés végrehajtása során a légiforgalmi irányító
szolgálat - a légiforgalomban résztvevők biztonságának figyelembevételével -
elősegíti a légvédelmi irányító által meghatározott, a légi cél eléréséhez szükséges
útvonal igénybevételét, valamint szabaddá teszi a légi cél körzetét.
19
(2)	A légvédelmi irányító szolgálat felelős a légvédelmi készenléti repülést végrehajtó
légijárműnek az általános légiforgalomban részt vevő légijárműtől történő
elkülönítéséért és az összeütközés megelőzéséért.
(3)	A légvédelmi készenléti repüléssel összefüggésben az illetékes légiforgalmi
szolgálat felelős az érintett általános légiforgalomban részt vevő légijármű helyzetéről
szóló tájékoztatás biztosításáért a légvédelmi irányító szolgálat részére.”
38.	§
Az Lt. 62. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a §
a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A katonai ellenőrzött légtérben és repülőtereken a katonai légiforgalmi
szolgálatokat a honvédelemért felelős miniszter hozza létre és tartja fenn.
(3)	A katonai légiforgalmi szolgálatok feladata különösen:
a)	a légtér ellenőrzése érdekében a légiforgalmi szolgálatokkal való együttműködés,
b)	a légtérgazdálkodás,
c)	a légiforgalmi irányítás,
d)	a légiforgalmi tájékoztató szolgálat ellátása,
e)	a légiforgalmi távközlési szolgálat ellátása,
f)	riasztó szolgálat ellátása,
g)	repüléstájékoztató szolgálat ellátása.”
39.	§
Az Lt. 66/A. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A törvényben, az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban és
közösségi rendeletben előírt
a)	légiközlekedési, légiközlekedéssel összefüggő tevékenységre,
b)	légijármű lajstromozására, nyilvántartására, üzemben tartására, biztosítására,
c)	légiközlekedési akadályra,
d)	nyilvános repülőrendezvényre,
e)	szakszolgálati tevékenységre,
f)	adatszolgáltatásra, tájékoztatásra, bejelentésre,
g)	légiközlekedés védelmére,
h)	zajkorlátozásra
vonatkozó rendelkezések megsértői 20 000 Ft-tól 3 000 000 Ft-ig terjedő bírságot
kötelesek fizetni.
(2)	A bírságolással kapcsolatos eljárást a légiközlekedési hatóság folytatja le. A bírság
összegét az eset összes körülményére - így különösen a jogsértés által érintettek
körének nagyságára, a jogsértés súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértő
magatartás ismételt tanúsítására, a jogsértés veszélyességére vagy károsító
hatására, a bekövetkezett kár mértékére, a helyreállíthatóság lehetőségére és a
jogsértéssel elért jogtalan előny mértékére - tekintettel kell meghatározni.”
20
40.	§
Az Lt. 71. §-a a következő 28-29. ponttal egészül ki:
[A törvény alkalmazásában]
„28. légvédelmi készenléti repülés: a légvédelmi készenléti szolgálatot ellátó állami
légijárművek valós és gyakorló repülése;
29.	légi cél: azon légijármű, amely vonatkozásában a légvédelmi készenléti szolgálat
számára elfogási feladat került meghatározásra.”
41.	§
(1)	Az Lt. 74. §-a (2) bekezdésének p) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap]
„p) a honvédelemért felelős miniszter, hogy a miniszterrel egyetértésben a Magyar
Honvédség légvédelmi készenléti repüléseinek szabályait;”
[rendeletben állapítsa meg.]
(2)	Az Lt. 74. §-ának (2) bekezdése a következő t)-w) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap]
„t) a honvédelemért felelős miniszter, hogy a miniszterrel egyetértésben az állami célú
légiközlekedés tekintetében a nyilvános repülőrendezvény szabályait;
u) a miniszter, hogy az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben és a
légiközlekedési hatóság által kijelölt zajgátló védőövezet által érintett települési
önkormányzatokkal egyeztetve a légiközlekedési bírság kivetésének részletes
szabályait és a beszedett bírság összegének felhasználási rendjét;
v) a miniszter, hogy az államháztartásért felelős miniszterrel - valamint közös
felhasználású repülőtér esetében a honvédelemért felelős miniszterrel is -
egyetértésben és a légiközlekedési hatóság által kijelölt zajgátló védőövezet által
érintett települési önkormányzatokkal egyeztetve a zajvédelmi díj megállapításának
részletes szabályait és a beszedett díj összegének felhasználási rendjét;
w) a honvédelemért felelős miniszter, hogy a miniszterrel egyetértésben az állami célú
légiközlekedés szakterületéhez kapcsolódó szakértői működés engedélyezését”
[rendeletben állapítsa meg.]
42.	§
Az Lt. 74/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ez a törvény a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges
rendelkezéseket állapítja meg:
a)	az Európai Parlament és a Tanács 2320/2002/EK rendelete (2002. december 16.) a
polgári légiközlekedés biztonsága területén közös szabályok létrehozásáról, 12. cikk;
b)	az Európai Parlament és a Tanács 261/2004/EK rendelete (2004. február 11.) a
visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az
21
utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és
a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről, 16. cikk;
c)	az Európai Parlament és a Tanács 549/2004/EK rendelete (2004. március 10.) az
egységes európai égbolt létrehozására vonatkozó keret megállapításáról
(„keretrendelet”), 9. cikk;
d)	az Európai Parlament és a Tanács 785/2004/EK rendelete (2004. április 21.) a
légifuvarozókra és légijárművek üzemben tartóira vonatkozó biztosítási
követelményekről, 8. cikk;
e)	az Európai Parlament és a Tanács 847/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a
tagállamok és harmadik országok közötti légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó
megállapodások tárgyalásáról és végrehajtásáról, 5. cikk;
f)	az Európai Parlament és a Tanács 2111/2005/EK rendelete (2005. december 14.) a
Közösségen belül működési tilalom alá tartozó légi fuvarozók közösségi listájának
elfogadásáról és az üzemeltető fuvarozó kiléte tekintetében a légi közlekedés
utasainak tájékoztatásáról, valamint a 2004/36/EK irányelv 9. cikkének hatályon kívül
helyezéséről, 13. cikk;
g)	az Európai Parlament és Tanács 1107/2006/EK rendelete (2006. július 5.) a
légijárműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek
jogairól, 16. cikk.”
A légi-, a vasúti és a víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési események
szakmai vizsgálatáról szóló 2005. évi CLXXXIV. törvény módosítása
43.	§
A légi-, a vasúti és a víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési események
szakmai vizsgálatáról szóló 2005. évi CLXXXIV. törvény (a továbbiakban: Kbvt.) 1. §-
ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik, e törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni a Magyar Köztársaság területén, légterén kívül
(külföldön) magyar lajstromba vett légijárművel és úszólétesítménnyel, valamint
magyar nyilvántartásba vett légijárművel és vasúti járművel bekövetkezett közlekedési
baleset és egyéb közlekedési esemény vizsgálatára is.”
44.	§
(1)	A Kbvt. 2. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„c) halálos baleset: olyan baleset, amelynek következtében a balesetet szenvedő
személy halálos sérülést szenved;”
(2)	A Kbvt. 2. §-a f) pontjának fa) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:
f)	légiközlekedési baleset: a repülés tartama alatt bekövetkezett olyan esemény,
22
amelynek során]
„fa) valaki meghal, halálos vagy súlyos sérülést szenved”
(3)	A Kbvt. 2. §-a p) pontjának pc) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:
p) repülés tartama:]
„pc) ballonnal történő repülés esetén a ballon gázzal vagy meleg levegővel történő
feltöltésének megkezdésével kezdődik, és akkor végződik, amikor a földet érést
követő megállás után az utolsó személy is elhagyta annak kosarát vagy gondoláját,”
(4)	A Kbvt. 2. §-ának p) pontja a következő pe) alponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:
p) repülés tartama:]
„pe) vezető nélküli repülésre alkalmas légijármű esetén az irányítórendszer repültetés
szándékával történő üzembe helyezésétől annak a tervezett feladat teljesítését követő
szándékos üzemen kívül helyezéséig;”
(5)	A Kbvt. 2. §-a a következő r) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
„r) üzemben tartó: a jármű, illetve az infrastruktúra működését szervező, fenntartó
természetes vagy jogi személy, honvédelmi légijármű esetében a légijármű
üzemeltetéséért felelős szervezet közvetlen szolgálati elöljárója. E törvény
alkalmazásában az üzemben tartóra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azon
személy tekintetében is, akinek tevékenysége üzemben tartói engedélyhez nem
kötött, illetve üzemben tartói engedélyének érvényessége lejárt, jogsértő módon vagy
engedély nélkül folytatta tevékenységét.”
45.	§
(1)	A Kbvt. 9. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A közlekedésbiztonsági szerv a tényállás megállapítása keretében - szükség esetén
a többi közigazgatási hatósággal egyeztetett módon, a büntetőeljárást nem
akadályozva - jogosult különösen arra, hogy]
„h) a tanúkat a vizsgálat bármely szakaszában - a helyszínen lévő tanúkat azonnal -
meghallgassa;”
(2)	A Kbvt. 9. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A vizsgálóbizottság javaslatára a közlekedésbiztonsági szerv vezetője a szakmai
vizsgálat bármely szakaszában jogosult biztonsági ajánlás kiadására.”
46.	§
(1) A Kbvt. 10. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
23
„(6) A baleseti ügyeleti szolgálat a bejelentéseket telefonon, elektronikus úton,
valamint levélben fogadja a közlekedésbiztonsági szerv honlapján és a Magyar
Köztársaság Légiforgalmi Tájékoztató Kiadványában (AIP) közzétett címen és
telefonszámon. A közlekedésbiztonsági szerv nyilvántartásba veszi a bejelentést, és a
baleseti ügyeleti szolgálat segítségével haladéktalanul megteszi a vizsgálat
megkezdéséhez szükséges intézkedéseket. Amennyiben a bejelentés nem az
üzemben tartótól származik, a közlekedésbiztonsági szerv az üzemben tartót
haladéktalanul értesíti.”
(2)	A Kbvt. 10. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A közlekedésbiztonsági szerv vezetője a bejelentést követően haladéktalanul
írásban kijelöli a vizsgálóbizottság tagjait, és ezzel megindítja a szakmai vizsgálatot. A
vizsgálóbizottság a kijelölést követően haladéktalanul megkezdi a szakmai vizsgálatot.
Amennyiben a közlekedési balesetben és egyéb közlekedési eseményben több jármű
érintett, azt egy esetnek kell tekinteni. Az esetet a legsúlyosabb következmény alapján
kell minősíteni.”
(3)	A Kbvt. 10. §-a a következő (14) bekezdéssel egészül ki:
„(14) A belföldön külföldi járművel bekövetkezett közlekedési baleset és egyéb
közlekedési esemény bekövetkezésekor a közlekedésbiztonsági szerv a lehető
legkisebb késedelemmel értesíti a járművet lajstromozó (nyilvántartó), üzemben tartó
(üzemeltető), tervező, gyártó, valamint nemzetközi szerződésben meghatározott
érintettségű állam balesetkivizsgáló szervét. Az értesítést a nemzetközi
szerződésekben meghatározott hivatalos munkanyelven kell megküldeni. Az értesítés
tartalmát külön jogszabály határozza meg. Az értesítés az adott időpontban
rendelkezésre álló információkat tartalmazza, az egyes információk hiánya miatt az
értesítés nem szenvedhet késedelmet. A hiányzó adatokat és az egyéb kapcsolódó
információkat azok beszerzését követően haladéktalanul pótolni kell.”
47.	§
(1)	A Kbvt. 11. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A helyszín biztosításáról és a (7) bekezdés szerinti változatlanul hagyásáról”
(2)	A Kbvt. 11. §-ának (7) és (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A helyszín változatlanul hagyása és a nyomok, valamint a roncsok megőrzése
érdekében a rendelkezésre álló eszközökkel mindent meg kell tenni azért, hogy az
időjárás vagy más körülmény ne okozzon károsodást, továbbá távol kell tartani az
illetékteleneket. A helyszín eredeti állapotban való megőrzésétől kizárólag akkor lehet
eltekinteni, ha azt személyek életének, testi épségének védelme, katasztrófahelyzet
felszámolásához nélkülözhetetlen azonnali intézkedések, valamint halaszthatatlan
eljárási cselekmények indokolják; ilyen esetekben is kizárólag az ezen
intézkedésekkel vagy cselekményekkel közvetlenül összefüggő változtatásokat
24
szabad végrehajtani. A helyszín változtatásáról a nyomokat rögzítő bizottságot a
helyszínre érkezésekor haladéktalanul tájékoztatni kell, amennyiben arra lehetőség
van, a végrehajtott változtatásokat jegyzőkönyvben vagy képi úton rögzíteni kell.
(8)	Amennyiben a helyszín katonai vagy rendészeti létesítmény területe, vagy őrzött
szállítmány, a helyszín, illetve a szállítmány őrzéséről és változatlanul hagyásáról az
illetékes katonai, illetve rendészeti szerv gondoskodik.”
48. §
A Kbvt. az „A bizonyítékok megőrzése” alcímet megelőzően a következő 11/A. §-sal
egészül ki:
„11/A. § (1) A vizsgálóbizottság a helyszínen szemlét folytat le, amelyről helyszíni
szemlejegyzőkönyvet vesz fel.
(2)	A közlekedésbiztonsági szerv vizsgálóbizottsága szakmai vizsgálatához
felhasználhatja más hatóság, illetve az üzemben tartó vagy üzemeltető által készített
helyszíni szemlejegyzőkönyvet is.
(3)	A mentés vezetője köteles a szükséges segítséget megadni a rendelkezésére álló
eszközökkel a bizonyítékok begyűjtéséhez, a nyomok rögzítéséhez és minden olyan
mérés elvégzéséhez, amelyek a kárelhárítás során megváltozhatnak.
(4)	Amennyiben törvény eltérően nem rendelkezik, a vizsgálóbizottság vezetője a
helyszíni vizsgálattal összefüggésben, a vizsgálat idejére jogosult - az esemény
vizsgálatában érintett hatóságokkal egyeztetve - a helyszín környezetében lévő
infrastruktúrán zajló forgalom, illetve tevékenység szükséges mértékű és időtartamú
korlátozására vagy szüneteltetésére.
(5)	A helyszíni vizsgálat befejezését követően a le nem foglalt járművek,
berendezések eltávolításáról az üzemben tartó (üzemeltető), annak hiányában a
tulajdonos gondoskodik.
(6)	A helyszíni vizsgálatban részt vevő személyeket megfelelő védőruházattal, külön
jogszabályban meghatározott kötelező védőoltásokkal és az azonosítást megkönnyítő
jelzéssel, valamint a helyszíni szemle lefolytatásához megfelelő technikai
felszereléssel kell ellátni.
(7)	Az érintett üzemben tartó (üzemeltető) felelős vezetője a közlekedésbiztonsági
szerv kérésére gondoskodik a közlekedési tevékenységgel kapcsolatos
dokumentumok, okmányok összegyűjtéséről és elismervény ellenében azoknak a
nyomokat rögzítő bizottság rendelkezésére bocsátásáról.
(8)	Amennyiben nemzetközi szerződés alapján más állam meghatalmazott képviselője
a vizsgálatban jogosult részt venni, számára lehetőség szerint biztosítani kell a
helyszín eredeti állapotban történő megtekintését. A meghatalmazott képviselők
helyszínre történő érkezése nem késleltetheti a helyszíni szemle megkezdését és
lefolytatását.”
25
49. §
A Kbvt. a következő alcímmel és 11/B. §-sal egészül ki:
„Adatrögzítők
11/B. § (1) A járműveken lévő vagy az infrastruktúrához kapcsolódó adatrögzítő
berendezések által rögzített adatok, információk visszanyerését, kiolvasását,
kezelését csak arra kiképzett és feljogosított személy végezheti.
(2)	Az adatrögzítő berendezések által rögzített adatok, információk visszanyerése,
kiolvasása iránt a vizsgálóbizottság intézkedik. Amennyiben a vizsgálóbizottság nem
rendelkezik ehhez megfelelő eszközzel vagy berendezéssel, abban az esetben olyan
más, hazai vagy külföldi szervezethez fordulhat, amely a vizsgálat elvégzéséhez
szükséges feltételeket biztosítja.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti adatokat, információkat a nyomozó hatóság kérésére át
kell adni.
(4)	A járművekben lévő adatrögzítőket - beleértve a hangrögzítőket is - a
közlekedésbiztonsági szerv a szakmai kivizsgálás eredményessége érdekében abban
az esetben is lefoglalhatja, illetve elrendelheti azok adattartalmának letöltését, ha
ezzel a jármű újbóli üzembe helyezését késlelteti.”
50.	§
A Kbvt. 12. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. § (1) Amennyiben további vizsgálat szükséges, a vizsgálóbizottság vezetőjének
az érintett hatósággal egyeztetett döntése alapján, a közlekedésbiztonsági szerv az
üzemben tartó (üzemeltető) - annak hiányában a tulajdonos - közreműködésével és
költségére az érintett járművet, berendezést, roncsot és tartozékait, valamint az egyéb
bizonyítékokat a vizsgálat lefolytatására alkalmas helyre szállíttatja, és további
őrzéséről intézkedik. Az őrzés megszüntetéséről a vizsgálóbizottság vezetője és az
esemény vizsgálatában részt vevő hatóságok közösen döntenek.
(2)	A közlekedésbiztonsági szerv az őrizetébe került bizonyítékokat erre alkalmas
módon berendezett, elkülönített és az illetéktelenek elől elzárt helyen őrzi meg. A
megőrzés során a közlekedésbiztonsági szerv gondoskodik a bizonyítékok
azonosíthatóságáról és megváltoztathatatlanságáról.
(3)	A nyomozó hatóság és a szabálysértési hatóság által lefoglalt bizonyítékoknak a
vizsgálóbizottság által szükségesnek ítélt vizsgálata iránt - az érintett hatóságokkal
egyeztetett módon - a vizsgálóbizottság vezetője intézkedik.
(4)	A közlekedési esemény szakmai vizsgálata során átvett vagy lefoglalt bármely
járművet, berendezést és egyéb dolgot - ha arra a vizsgálat lefolytatásához már nincs
szükség - az érintett hatóságokkal történt egyeztetést követően át kell adni a
tulajdonosának, üzemben tartójának vagy az általuk kijelölt szerv, személy részére.
26
Ha a jogosult a dolgot megfelelő határidő alatt felszólításra nem szállítja el, a
közlekedésbiztonsági szerv - állami légijármű, honvédelmi és rendvédelmi célú vasúti
jármű vagy úszólétesítmény kivételével - értékesítés vagy felhasználás tekintetében a
felelős őrzés szabályai szerint jár el (Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV.
törvény 197. §). Állami légijármű, honvédelmi és rendvédelmi célú vasúti jármű vagy
úszólétesítmény tekintetében az üzemben tartó a jármű, berendezés és egyéb dolog
átvételéről köteles intézkedni.”
51.	§
(1)	A Kbvt. 13. §-a a következő e) ponttal egészül ki:
[A vizsgálóbizottság tagja, illetve szakmai kivizsgáló nem lehet az, aki]
„e) a vizsgálat által érintett szerv (gazdálkodó szervezet) vezető tisztségviselőjének
vagy tulajdonosának közeli hozzátartozója.”
(2)	A Kbvt. 13. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § eredeti
szövegének megjelölése (1) bekezdésre változik:
„(2) A vizsgálóbizottság vezetőjének és köztisztviselő tagjainak a következő
végzettséggel és képesítéssel kell rendelkezniük:
a)	szakirányú felsőfokú iskolai végzettség és az érintett jármű szerinti szakterületen
legalább öt év szakmai gyakorlat, valamint
b)	a közlekedésbiztonsági szervnél elvégzett, vagy más közlekedésbiztonsági
szervnél, képző szervnél, illetve nemzetközi szervezetnél elvégzett és a
közlekedésbiztonsági szerv által elfogadott közlekedési balesetvizsgáló tanfolyam
elvégzését igazoló irat.”
52.	§
A Kbvt. 15. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A közlekedési balesetben és az egyéb közlekedési eseményben érintett járművet,
infrastruktúrát
a)	tervező,
b)	gyártó,
c)	üzemben tartó, illetve üzemeltető,
d)	hatósági nyilvántartásában (lajstromában) nyilvántartó (a továbbiakban:
lajstromozó),
e)	kezelő személyzet jogosításait kiadó
állam kivizsgáló szerve a közlekedési baleset és az egyéb közlekedési esemény
vizsgálóbizottsága mellé meghatalmazott képviselőt delegálhat.”
27
53. §
A Kbvt. a következő alcímmel és 15/B. §-sal egészül ki:
„Zárójelentés-tervezet
15/B. § (1) A vizsgálóbizottság vezetője a szakmai vizsgálat alapján elkészíti a
zárójelentés tervezetét, és - amennyiben szükséges - annak részeként kidolgozza a
javasolt biztonsági ajánlásokat és benyújtja a közlekedésbiztonsági szerv vezetőjének.
(2)	A zárójelentés tervezetét a közlekedésbiztonsági szerv vezetője megküldi
a)	a közlekedésbiztonsági hatóságoknak, a közlekedési balesetben,
repülőeseményben, illetve váratlan eseményben érintett szakszemélyzetnek, az
érintett szervezet vezetőjének,
b)	a biztonsági ajánlások címzettjeinek,
c)	a vizsgálatban részt vett államok balesetkivizsgáló szerveinek,
amelyre azok - a kézhezvételtől számított 60 napon belül - észrevételt tehetnek.
(3)	Amennyiben a szakmai vizsgálatban részt vett államok balesetkivizsgáló szervei
észrevételt tettek, a zárójelentés tervezetét át kell dolgozni. Ha az észrevételeiket
nem veszik figyelembe, azokat mellékletként csatolni kell a zárójelentéshez a
figyelmen kívül hagyás indokolásával együtt.
(4)	A közlekedésbiztonsági szerv vezetője a szakmai vizsgálat iratai és a
rendelkezésre álló adatok alapján felülvizsgálja a zárójelentés tervezetét, amelynek
során ellenőrzi, hogy a vizsgálatot az előírásoknak megfelelően folytatták-e le.
(5)	A vizsgálóbizottság a zárójelentés-tervezetre tett észrevételek figyelembevételével
véglegesíti annak szövegét.
(6)	A zárójelentés-tervezetet nem lehet közzétenni.”
54. §
(1)	A Kbvt. 16. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szakmai vizsgálat eredményéről a közlekedésbiztonsági szerv a zárójelentés-
tervezeten alapuló zárójelentést készít, amelyet a közlekedésbiztonsági szerv
vezetője ad ki.”
(2)	A Kbvt. 16. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A biztonsági ajánlások címzettjei a biztonsági ajánlás kézhezvételétől számított
30 napon belül írásban tájékoztatást adnak a közlekedésbiztonsági szervnek az
ajánlások elfogadásáról bevezetésük határidejének megjelölésével, vagy egyet nem
értésükről indokolással ellátva.”
28
55. §
A Kbvt. 17. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A közlekedésbiztonsági szerv a 7. § (1) bekezdésében foglalt feladatának ellátása
céljából - a közlekedési baleset, súlyos repülőesemény és egyéb közlekedési
esemény szakmai vizsgálatához elengedhetetlenül szükséges mértékben az alábbi
adatok kezelésére jogosult:]
„a) a közlekedési balesetben vagy egyéb közlekedési eseményben érintett jármű
személyzete tagjainak, az érintett jármű, infrastruktúra üzemeltetésében,
karbantartásában, kiszolgálásában részt vevő vagy forgalmi irányítását ellátó személy
aa)	neve, állampolgársága, születési helye, ideje, lakcíme, értesítési címe,
ab)	képzettsége, szakmai gyakorlata, szakmai jogosultsága, az esemény idején
betöltött szolgálati beosztása,
ac)	egészségi állapotára vonatkozó különleges adat,
ad)	az eseménnyel összefüggésbe hozható, kóros szenvedélyére vonatkozó adatok,
ae)	egyéb olyan, fizikális vagy mentális jellemzői, amelyek a vizsgált közlekedési
baleset, illetve egyéb közlekedési esemény bekövetkezéséhez hozzájárulhattak,
af)	az esemény bekövetkeztekor, illetve azt közvetlenül megelőzően folytatott telefon-
forgalmának ténye;”
56.	§
A Kbvt. az V. Fejezetet megelőzően a következő 18/B. §-sal egészül ki:
„18/B. § A közlekedésbiztonsági szerv vezetője az állami légijárművel bekövetkezett
légiközlekedési balesettel és repülőeseménnyel összefüggésben feladat- és
hatáskörében jogosult adatnak államtitokká, illetve szolgálati titokká történő
minősítésére.”
57.	§
A Kbvt. a következő 19/A. §-sal egészül ki:
„19/A. § (1) A külföldi kivizsgáló szerv által végzett vizsgálatban a
közlekedésbiztonsági szerv a külföldi kivizsgáló szerv felkérése esetén részt vehet,
illetve a vizsgálatba meghatalmazott képviselőt és tanácsadót küldhet.
(2)	A részvételi szándékról, a meghatalmazott képviselő vagy a tanácsadó
személyéről, várható érkezéséről a bejelentés vételét követően a külföldi kivizsgáló
szervet haladéktalanul tájékoztatni kell.
(3)	A külföldi kivizsgáló szerv által végzett vizsgálathoz a közlekedésbiztonsági szerv
a rendelkezésére álló információkat az e törvényben és egyéb jogszabályokban
meghatározott adatvédelmi rendelkezések figyelembevételével továbbítja.
(4)	Magyar járművel külföldön bekövetkezett közlekedési balesetek és egyéb
közlekedési események külföldi szakmai vizsgálatához a közlekedésbiztonsági szerv
által kijelölt meghatalmazott képviselő segítségére a közlekedésbiztonsági szerv,
29
valamint az üzemben tartó egy vagy több tanácsadót jelölhet ki. Amennyiben a
közlekedésbiztonsági szerv nem jelöl ki meghatalmazott képviselőt, a külföldi
vizsgálóbizottság felkérésére az üzemben tartó részt vehet a szakmai vizsgálatban.
(5)	A meghatalmazott képviselő és tanácsadó az esettel kapcsolatosan - az e törvény
rendelkezéseinek figyelembevételével - minden vonatkozó és rendelkezésre álló
információt köteles a külföldi vizsgálóbizottság rendelkezésére bocsátani.”
A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és
fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény módosítása
58.	§
A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és
fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Aptv.) 4. §-ának (2)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zártkörűen Működő Részvénytársaság mint
építtető (a továbbiakban: építtető) kizárólagos fejlesztési és építtetői feladatkörében, a
Magyar Állam javára és nevében eljárva a beruházás előkészítéseként teljeskörűen
elkészítteti a szükséges terveket, tanulmányokat, ügyfélként részt vesz a hatósági és
egyéb igazgatási eljárásokban, saját nevére megszerzi az építési engedélyeket,
elvégzi vagy elvégezteti a munkaterület előkészítését (beleértve különösen a
területszerzést, megelőző régészeti feltárást, közműkiváltást, illetve -fejlesztést,
terület-előkészítést), továbbá lefolytatja a közbeszerzési eljárásokat, építési
szerződéseket köt a megvalósításra, ellátja a mérnöki felügyeletet, lebonyolítja a
műszaki átadás-átvételt.”
Záró rendelkezések
59.	§
(1)	Ez a törvény - a (2)-(5) bekezdésben foglalt kivétellel - 2008. január 1-jén lép
hatályba, egyidejűleg hatályát veszti
a)	a vízügyi és egyes közlekedési törvények, törvényerejű rendeletek módosítása a
koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvénnyel összefüggésben című 1992. évi XXXIX.
törvény 9. §-ának a Kkt. 9/C. §-át megállapító rendelkezései;
b)	a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló 2006. évi IX.
törvény 3. §-ának (2) bekezdése, 8. §-ának a Kkt. 32. §-ának (1) bekezdését
megállapító rendelkezése; a Kkt. 42/A. §-ának (1) bekezdését megállapító
rendelkezése, 14. §-a, 15. §-ának a Kkt. 47. §-ának k) pontját megállapító
rendelkezése;
30
c)	egyes közlekedési törvények módosításáról szóló 2000. évi CXXVII. törvény 7. §-
ának (2) bekezdése;
d)	a közlekedésről szóló egyes törvények módosításáról szóló 2002. évi LXVIII.
törvény 3. §-a;
e)	a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló 1998. évi
LXXIII. törvény 7. §-ának a Kkt. 29. §-ának (1) bekezdését megállapító rendelkezése;
10.	§-ának a Kkt. 34. §-ának (1) bekezdését megállapító rendelkezése;
f)	a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló 1996. évi X.
törvény 12. §-ának a Kkt. 47. §-ának r) pontját megállapító rendelkezése;
g)	a Kkt. 20. §-ának (3) bekezdése;
h)	az Lt. 24. §-a (1) bekezdésében „- az illetékes környezetvédelmi hatóság
hozzájárulásával -” szövegrész, 25. §-a (1) bekezdésének második mondata, valamint
61. §-a (3) bekezdése;
i)	a Kbvt. 9. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a „vasúti” szövegrész, valamint 16. §-
ának (5)-(7) bekezdése;
j) a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló 2007. évi XC.
törvény 25. §-ának (3) bekezdés a) pontjának a Kkt. 20. §-ának (11) bekezdését
módosító rendelkezése;
k) az Aptv. 3. §-ának (4) bekezdése, 4. §-ának (1) bekezdése, 7. §-ának (5)
bekezdése, 18. §-a (6) bekezdésének b) pontja, 18. §-a (7) bekezdésének c) pontja;
l) a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és
fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény módosításáról szóló 2007. évi LXVIII.
törvény 3. §-a (2) bekezdésének az Aptv. 3. §-ának (4) bekezdését megállapító, 4. §-
ának az Aptv. 4. §-ának (1) bekezdését megállapító, 10. §-a (2) bekezdésének az
Aptv. 18. §-a (6) bekezdésének b) pontját megállapító és 10. §-a (3) bekezdésének az
Aptv. 18. §-a (7) bekezdésének c) pontját megállapító rendelkezése, valamint 6. §-a;
m) az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 56. §-a (1) bekezdése d)
pontjának az Aptv. 4. §-ának (2) bekezdését és az Aptv. 7. §-ának (5) bekezdését
pontosító rendelkezése.
(2)	A Kkt. - e törvény 16. §-ával megállapított - 33/A. §-ának (2) bekezdése 2009.
január 1-jén hatályát veszti.
(3)	E törvény 7. §-a a kihirdetést követő 45. napon lép hatályba.
(4)	E törvény 1. §-ának, 16. és 17. §-ának az útdíjra vonatkozó rendelkezései 2009.
január 1-jén lépnek hatályba.
(5)	A Kkt. 25/A. §-a d) pontjának e törvény 10. §-ával megállapított rendelkezését a
2009. január 1-jét megelőzően használatba vett
31
a)	négykerekű segédmotoros kerékpárokra 2009. május 1-jétől,
b)	kétkerekű és háromkerekű segédmotoros kerékpárokra 2011. január 1-jétől
kell alkalmazni.
(6)	A Kkt. 25/A. §-ának d) pontjában meghatározott járművek hatósági engedéllyel és
jelzéssel való ellátását az üzemben tartónak - külön jogszabályban meghatározott
feltételek szerint - 2009. január 1-jét követően kell kérni.
(7)	A Kkt. e törvény 5. és 6. §-a által megállapított rendelkezései alapján bírságot
2008.	május 1-jét követően elkövetett szabályszegések tekintetében lehet kiszabni. A
bírság kiszabására jogosult hatóság a Kkt. e törvény által megállapított 22. §-ának
hatálya alá eső, a 2008. május 1-jét megelőzően, ám e törvény hatálybalépését
követően elkövetett szabályszegések esetén az üzemben tartót tájékoztatja a
szabályszegés tényéről és arról, hogy ha bírságot szabott volna ki, annak összege
mekkora lenne.
(8)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a)	a Vkt. 9. §-ának (3) bekezdésében, 11. §-a (6) bekezdésének második
mondatában, 18. §-ának harmadik mondatában, 56. §-ának (3) bekezdésében, 78. §-a
(2)	bekezdésének második mondatában, valamint 78/A. §-ában a „határozat”
szövegrész helyébe a „döntés” szöveg,
b)	a Vkt. 11. §-a (3) bekezdésének felvezető szövegében a „határozaton” szövegrész
helyébe a „döntésen” szöveg,
c)	a Vkt. 24. §-a (5) bekezdésének harmadik és negyedik mondatában a „határozattal”
szövegrész helyébe a „döntéssel” szöveg,
d)	a Vkt. 56. §-a (2) bekezdésének első mondatában és (4) bekezdésében a
„határozatban” szövegrész helyébe a „döntésben” szöveg,
e)	az Lt. 19. §-a (1) bekezdésének c) pontjában és (4) bekezdésében a „földön
telepített léginavigációs berendezés” szövegrész helyébe a „légiközlekedést szolgáló
légiforgalmi földi berendezés” szövegrész,
f)	az Lt. 25. §-a (2) bekezdésében „A menetrendet” szövegrész helyébe „A
szabályzatot” szövegrész,
g)	az Lt. 61/A. §-a (1) bekezdésében a „61. § (3) bekezdésében foglalt feladatok
ellátása” szövegrész helyébe a „61. § (1) bekezdésében foglaltak teljesítése”
szövegrész,
h)	az Lt. 73. §-a (3) bekezdésében „A Kormány rendeletben állapítja meg” szövegrész
helyébe a „Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg”
szövegrész,
i)	a Kbvt. 2. §-a f) pontjának fb) alpontjában a „gumikra” szövegrész helyébe a
„kerekek gumiabroncsaira” szöveg, a „szórt” szövegrész helyébe a „szúrt” szöveg,
j) a Kbvt. 2. §-ának o) pontjában a „felkért” szövegrész helyébe a „kijelölt” szöveg,
k) a Kbvt. 4. §-ának (2) bekezdésében a „Közigazgatási hatósági” szövegrész helyébe
a „Szabálysértési és közigazgatási hatósági” szöveg,
l) a Kbvt. 9. §-a (1) bekezdésének c) pontjában a „fedélzeti adatrögzítők és egyéb
felvételek” szövegrész helyébe a „fedélzeti és egyéb adatrögzítők, valamint más
32
felvételek” szöveg,
m) a Kbvt. 10. §-ának (8) bekezdésében a „Nem súlyos repülőesemény,
repülőesemény” szövegrész helyébe a „Nem súlyos repülőesemény” szöveg,
n) a Kbvt. 11. §-ának (2) bekezdésében a „baleseti ügyeleti szolgálat” szövegrész
helyébe a „közlekedésbiztonsági szerv baleseti ügyeleti szolgálata” szöveg,
o) a Kbvt. 15. §-ának (4) bekezdésében az „elhalálozott” szövegrész helyébe az
„elhalálozott vagy halálos sérülést szenvedett” szöveg, (7) bekezdésében a
„meghatalmazott képviselő” szövegrész helyébe a „meghatalmazott képviselő és a
tanácsadó” szöveg,
p) a Kbvt. 16. §-ának (9) bekezdésében a „megküldeni minden olyan szervezetnek”
szövegrész helyébe a „megküldeni a közlekedési balesetben vagy egyéb közlekedési
eseményben érintetteknek, a biztonsági ajánlás címzettjeinek, valamint minden olyan
szervezetnek” szöveg, (13) bekezdésében a „Szervezet” szövegrész helyébe a
„közlekedésbiztonsági szerv” szöveg,
q) a Kbvt. 18. §-ának (2) bekezdésében a „kibocsátása után egy évvel, de legfeljebb”
szövegrész helyébe a „kibocsátása után egy - halálos sérülés esetén három - évvel,
de - ha e törvény ettől eltérően nem rendelkezik - legfeljebb” szöveg, (5)
bekezdésében a „10. § (11)-(12) bekezdése szerinti” szövegrész helyébe a „10. § (11)
bekezdése szerinti” szöveg,
r) a Kbvt. 19. §-ának (7) bekezdésében a „hatósággal” szövegrész helyébe a
„szervvel” szöveg,
s) a Kkt. 15. § (4) bekezdésében a „33. § (2) bekezdésében meghatározott díjak és
pótdíjak befizetéséről az igénybe vevő köteles gondoskodni” szövegrész helyébe a
„33/A. § szerinti használati díj vagy útdíj, valamint pótdíj megfizetéséről a gépjármű
tulajdonosa (üzemben tartója) gondoskodik” szövegrész
lép.
(9)	E törvény 2011. január 2-án hatályát veszti.
60. §
(1)	Ez a törvény a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges
rendelkezéseket állapítja meg:
a)	az Európai Parlament és a Tanács 2320/2002/EK rendelete (2002. december 16.) a
polgári légiközlekedés biztonsága területén közös szabályok létrehozásáról, 12. cikk;
b)	az Európai Parlament és a Tanács 261/2004/EK rendelete (2004. február 11.) a
visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az
utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és
a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről, 16. cikk;
c)	az Európai Parlament és a Tanács 549/2004/EK rendelete (2004. március 10.) az
egységes európai égbolt létrehozására vonatkozó keret megállapításáról
(„keretrendelet”), 9. cikk;
d)	az Európai Parlament és a Tanács 785/2004/EK rendelete (2004. április 21.) a
légifuvarozókra és légijárművek üzemben tartóira vonatkozó biztosítási
követelményekről, 8. cikk;
33
e)	az Európai Parlament és a Tanács 2111/2005/EK rendelete (2005. december 14.) a
Közösségen belül működési tilalom alá tartozó légi fuvarozók közösségi listájának
elfogadásáról és az üzemeltető fuvarozó kiléte tekintetében a légi közlekedés
utasainak tájékoztatásáról, valamint a 2004/36/EK irányelv 9. cikkének hatályon kívül
helyezéséről, 13. cikk;
f)	az Európai Parlament és a Tanács 561/2006/EK rendelete (2006. március 15.) a
közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a
3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a
3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről, 15. cikk;
g)	az Európai Parlament és Tanács 1107/2006/EK rendelete (2006. július 5.) a
légijárműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek
jogairól, 16. cikk;
h)	az Európai Parlament és a Tanács 715/2007/EK rendelete (2007. június 20.) a
könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás
tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási- és karbantartási
információk elérhetőségéről, 13. cikk.
(2)	Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)	az Európai Parlament és a Tanács 1999/62/EK irányelve (1999. június 17.) a nehéz
tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról, 2. cikk b) és
c)	pontja, 7. cikk (2) bekezdésének a) pontja, (3)-(4) és (9)-(10) bekezdése, 9. cikk (2)
bekezdése;
b)	az Európai Parlament és a Tanács 2006/38/EK irányelve (2006. május 17.) a nehéz
tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló
1999/62/EK irányelv módosításáról, 1. cikk 1. pont c) és e) alpontja, 1. cikk 2. pont a)
és e) alpontja, 1. cikk 7. pont b) alpontja.
34
Általános indokolás
A tervezet a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.), a
víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Vkt.), a
légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Lt.), a légi-, a vasúti
és a víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési események szakmai
vizsgálatáról szóló 2005. évi CLXXXIV. törvény (a továbbiakban: Kbvt.), valamint a
Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és
fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Aptv.) módosítására
vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.
I. A Kkt. módosításának főbb elemei:
1.	A javaslat kiemelt célja a közlekedés biztonságának javítása. A miniszterelnök az
Országgyűlés 2007. évi őszi ülésszakának nyitónapján meghirdette a „Nulla tolerancia
a közlekedésbiztonságban” programját. Beszédében ezzel kapcsolatosan kiemelte:
„Nem tűrhetjük, hogy évente több mint 1200 ember hal meg és 30 ezer ember sérül
Magyarországon közlekedési balesetben. Eközben 100 ezer gyorshajtás miatti
feljelentésnek a jelenlegi szabályozási keretek között nem lehet érvényt szerezni.
A közúti ámokfutókkal, a gyorshajtókkal, az ittasan vezetőkkel és zebrán
átszáguldozókkal szemben zéró toleranciát kell hirdetni. Már az idén olyan
közlekedési igazgatási bírságot vezetünk be, ami a jármű tulajdonosát (üzemben
tartóját) teszi felelőssé a kocsijával elkövetett szabálysértésekért. Megteremjük annak
a jogi lehetőségeit, hogy az autópályákon és a díjköteles autóutakon a
matricaellenőrző kamerák sebességet is mérhessenek, és lehetővé tesszük az
önkormányzatok számára, hogy a leginkább balesetveszélyes helyeken ők is
felállíthassanak helyi traffipaxokat, radarokat. Zéró toleranciát hirdetünk az ittas
vezetőkkel szemben: a jövőben a szonda elszíneződésekor a jogosítványt már az első
alkalommal, a helyszínen be kell vonni.”
—	Ennek megfelelően a módosítás megteremti annak lehetőségét, hogy az utakon
felvételt lehessen készíteni a közlekedési szabályok megsértőiről. A díjfizetés
ellenében használható útszakaszokon a díjfizetést ellenőrző elektronikus rendszer
igénybevételével lehet felvételeket készíteni. Jelen módosítás általános igénnyel
tartalmazza azon közlekedési szituációkat, amelyek megsértése esetén a gépjármű
üzemben tartójának a felelőssége is felmerülhet.
A javaslatban meghatározásra kerülnek azon közlekedési szabálysértési csoportok,
melyek esetében az üzemben tartóval szemben 30 000 Ft-tól 300 000 Ft-ig terjedő
igazgatási bírság kivetésére van lehetőség. Az egyes szabálysértésekhez az említett
határok között külön kormányrendelet határozza meg az alkalmazható bírság tételes
összegét, a bírságolásra jogosult hatóságot és a beszedett bírság felhasználására
vonatkozó szabályokat. Az igazgatási bírság alkalmazására 2008. május 1-jétől
kerülhet sor, az ezt megelőző időszakban az eljáró hatóság a bírság kivetése helyett
csak figyelmeztetést alkalmaz.
35
A Kkt.-nek az objektív felelősségi alapú közigazgatási bírság megteremtésével és a
közútkezelők által fenntartott kamerák és mérőkészülékek felvételeinek
felhasználásával összefüggésben kormányrendelet kiadása szükséges a bírság
alapjául szolgáló szabályszegések körének meghatározása, az eljáró szerv kijelölése,
a bírság összegének és felhasználásának meghatározása, a kamerákkal
(mérőeszközökkel) kapcsolatos műszaki követelmények meghatározása és a
közútkezelők által igénybe vett közreműködőkre vonatkozó szabályok megállapítása
érdekében. Mindezen célok részben a Kkt.-t végrehajtó önálló kormányrendelet
kiadásával, részben pedig az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.)
Korm. rendelet (a továbbiakban: Szabs. kr.) módosításával valósíthatóak meg.
A kormányrendeleti módosítások főbb tartalmi elemei a következők:
a)	A bírsággal érintett szabályszegések körét a kormányrendelet az érintett
szabálysértési tényállásokkal azonos részletezettséggel, azokkal összehangoltan
fogalmazza meg. (A Szabs. kr. érintett rendelkezései úgy módosulnak, hogy abban az
ügyben, ahol az üzemben tartói felelősség megállapítható, szabálysértési pénzbírság
ne legyen alkalmazható.)
b)	A törvényi (30 000-300.000 forintig terjedő) bírságmértéken belül az egyes
szabályszegésekhez, illetve ahol ez lehetséges (pl. gyorshajtás esetén) a
szabályszegéseken belül az azok súlyossága szerint kialakított kategóriákhoz tételes
bírságmértéket rendel.
c)	A közigazgatási bírság kiszabására irányuló eljárás lefolytatására a Kormány a
Rendőrségnek a szabályszegés helye szerint illetékes szerveit jelöli ki. (Nincs törvényi
akadálya, hogy e kijelölés később úgy módosuljon, hogy egyes szabályszegések
esetében más államigazgatási szerv, így például a jegyző járjon el, ám a párhuzamos
kijelölésre nincs mód.)
d)	A befolyó bírság meghatározott részét közlekedésbiztonsági célokra kell fordítani,
amely részben az eljáró hatóság, illetve - akár pályázati formában - a
mérőeszközöket üzemeltető közútkezelő ilyen célú kiadásait is szolgálhatja, azonban
az eljáró hatóság nem tehető közvetlenül érdekeltté a bírságolásban.
e)	A felhasználható mérőeszközök esetében a mérés (minthogy a méréshez
jogszabály jogkövetkezményt fűz) eleve csak hitelesített eszközzel történhet, ugyanezt
azonban a kizárólag képrögzítésre alkalmas berendezések esetében is meg kell
követelni. Emellett az eszközök műszaki követelményei kapcsán olyan jogi
szabályozás kialakítása szükséges, amely biztosítja a közútkezelő vagy a közlekedési
hatóság és a bírságot kiszabó szerv között a közvetlen kommunikációt, meghatározza
az egyes esetekben átadandó adatkört, egyben lehetővé teszi a bírságot kiszabó
határozatok teljes mértékben automatizált előkészítését - mint távlati célt - is.
f)	A felvételek készítése során igénybe vett közreműködők esetében szigorú, a
jogellenes befolyásolást kizáró személyi követelményeket és pénzügyi garanciákat
kell rögzíteni.
Az objektív felelősségre vonatkozó törvényi rendelkezések 2008. január 1-jén hatályba
lépnek, ugyanakkor a Kkt.-nak a javaslat 5. és 6. §-a által megállapított rendelkezései
36
alapján bírságot csak a 2008. május 1-jét követően elkövetett szabályszegések
tekintetében lehet kiszabni. A bírság kiszabására jogosult hatóság a 2008. május 1-jét
megelőzően elkövetett szabályszegések esetén az üzemben tartót tájékoztatja a
szabályszegés tényéről és arról, hogy ha bírságot szabott volna ki, annak összege
mekkora lenne.
—	A segédmotoros kerékpárok hatósági jelzéssel és engedéllyel történő ellátási
kötelezettségének bevezetése alapvetően a közlekedésbiztonság javítása miatt
szükséges. A hatósági jelzés és az engedély kiadása előtt a segédmotoros
kerékpárok közlekedésbiztonsági ellenőrzését a közlekedési hatóság végzi el, és
ennek során a műszakilag alkalmatlan járművek forgalomba helyezését
megakadályozhatja. A közúti ellenőrzés során lehetőség nyílik a segédmotoros
kerékpárokkal elkövetett közlekedési szabálysértések megfelelő szankcionálására,
továbbá a vezetési jogosultság megfelelő ellenőrzésére, a segédmotoros kerékpárok
által okozott közúti közlekedési balesetek számának csökkentésére.
2.	Az elektronikus díjfizetési rendszerre való áttéréshez szükséges törvényi szintű
szabályok megalkotása, az alábbiak szerint: A nehéz tehergépjárművekre egyes
infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló 1999/62/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv (1999. június 17.) különbséget tesz autópályadíj és használati díj
között.
Az Irányelv 2. cikk b) pontja szerint az ’autópályadíj’ a 7. cikk (2) bekezdésében
említett infrastruktúrák két pontja közötti távolság jármű általi megtételéért
meghatározott összeg megfizetése; a fizetendő összeg a megtett távolság és a
jármű kategóriája alapján kerül meghatározásra.
Az Irányelv 2. cikk c) pontja szerint a ’használati díj’ egy meghatározott összeg
megfizetése, amely jogosultságot biztosít egy jármű számára a 7. cikk (2)
bekezdésében említett infrastruktúrák meghatározott időtartam alatti használatához.
Az Irányelv 7. cikk (2) bekezdése szerint autópályadíj és használati díj csak
autópályák vagy az autópályákhoz hasonló jellemzőkkel rendelkező többsávos utak,
illetve hidak, alagutak és hegyi átjárók használóira vethető ki.
2009.	január 1-jétől - a 3500 kg össztömeget meghaladó járművek tekintetében -
bevezetésre kerül az elektronikus díjfizetési rendszer (ED). Ezen járművek tehát az
irányelv terminológiája szerinti autópályadíjnak megfelelő díjat fognak fizetni. A
jogintézmény elnevezése a magyar jogban azért lesz útdíj, mert nemcsak
autópályákon, hanem más utakon is fennáll a díjfizetési kötelezettség. A 3500 kg
össztömeget meg nem haladó járművek továbbra is a díjköteles útszakaszok
meghatározott időtartamban való használatára jogosító - az irányelv terminológiája
szerinti - használati díjat kötelesek fizetni.
Az elektronikus díjfizetési rendszer megvalósítása érdekében szükséges módosítás,
hogy a közútkezelők által úthasználati díj és pótdíj szedésével, valamint a használati
díj megfizetésének ellenőrzésével megbízott gazdálkodó szervezetek csak abban az
esetben láthatják el ezen feladatukat, ha ez jogszabályban is rögzítésre kerül.
Rugalmasabb és a változásokra könnyebben, gyorsabban reagáló szabályozást
37
jelent, ha a jogszabályi rögzítettség helyett a fent körülírt megbízás érvényességi
kelléke a közlekedésért felelős miniszteri ellenjegyzés.
A valós gyakorlatnak megfelelő szabályozás megteremtése érdekében kerül
rögzítésre, hogy a díjköteles utak vagyonkezelői vagy az általuk megbízott szervezet
szedhet az út használatáért díjat.
Fentieken túlmenően az utak vagyonkezelőinek hozzájárulásához lesz kötve a
közúthálózat fejlesztésére irányuló cselekmények megvalósítása, amelyek eddig
közútkezelői hozzájárulást igényeltek. Ennek oka az, hogy a gyakorlati tapasztalatok
igazolták, hogy az állam nevében a tulajdonosi jogokat gyakorló vagyonkezelő
kompetensebb az útvagyont érintő kérdések átlátásában, a problémák
meghatározásában és a szükséges nyilatkozatok megtételében. Ebbe a körbe tartozik
az utak átminősítése pl. országos közútból helyi közúttá. Ez egy klasszikusan az
útvagyont érintő kérdés, hiszen a helyi közúttá minősített közút az állam vagyonából
kikerülve a helyi önkormányzat tulajdonába kerül. Szintén ebbe a körbe tartozó kérdés
pl. az útcsatlakozás létesítése. Amennyiben a meglévő úthoz egy új utat
csatlakoztatnak, abban az esetben helyesebb, ha a vagyonkezelő adhat
hozzájárulást.
Szükséges az elektronikus díjfizetési rendszer üzemeltetésére, a díjak és pótdíjak
beszedésére, a díjak megfizetésének ellenőrzésére vonatkozó szabályok miniszteri
rendeleti szintű megállapítása. A szükséges felhatalmazó rendelkezés a javaslat
részét képezi.
3.	A gyakorlati jogalkalmazói tevékenység során felmerült tapasztalatok, problémák,
jogértelmezési nehézségek kezelése, feloldása az alábbiak szerint:
—	A hatályos rendelkezések nem kellő pontossággal határozzák meg a hatóságok
ellenőrzési jogosultságát, a nemzetközi forgalomban közlekedő járművek ellenőrzése
tekintetében jogértelmezési vitákat generáló rendelkezések szerepelnek. Erre
tekintettel a Kkt. 20. §-ának (11) bekezdésében pontosítani szükséges az egyes
hatóságok ellenőrzési jogosultságát a belföldi és nemzetközi forgalom tekintetében.
—	Az elmúlt években hazánkban is, mint ahogy a közép-európai országokban ez
általánosan jellemző, jelentős mértékben megnőtt a segédmotoros kerékpárok száma
és az ezekkel létrehozott kedvtelési és - tömegközlekedési eszközök használatát
kiváltó - egyéb közlekedési (hivatásforgalmi) teljesítmények nagysága is.
A segédmotoros kerékpárok forgalmának megnövekedése, a közúti közlekedésben
képviselt személyszállítási teljesítményeik részarányának emelkedése felveti e közúti
járművek nemzeti nyilvántartásba vételével (hatósági engedély és hatósági jelzés
kiadása) kapcsolatos jelenlegi szabályozás felülvizsgálatának szükségességét. E
járműkör esetében a hatályos törvényi szabályozás nemzeti bejegyzést,
nyilvántartásba vételt, forgalmi engedéllyel és rendszámtáblával történő ellátást nem ír
elő.
A hatósági nyilvántartásba vétel és jelzésekkel történő ellátás hiánya jelentősen
megnehezíti e járművek és vezetőik közúton történő ellenőrzését, gátolja e járműkör
nemzetközi forgalmát, megnehezíti a járműlopásokkal kapcsolatosan szükséges
38
rendőrségi nyomozási eljárások lefolytatását, nehezen kezelhetővé teszi a járművekre
vonatkozó biztosításokkal kapcsolatos szerződéskötések és kártérítések
lebonyolítását is.
A tervezett intézkedés bevezetéséhez szükségessé válik a Kkt. 25. §-ában a
nyilvántartásba vételi kötelezettség, a hatósági engedéllyel és jelzéssel történő ellátás,
továbbá az időszakos vizsgálatok tekintetében a segédmotoros kerékpárokat
mentesítő rendelkezések hatályon kívül helyezése, illetőleg módosítása. A
segédmotoros kerékpárok rendszámmal és hatósági engedéllyel történő ellátása
minimálisan egy év felkészülési időt igényel, így ezen intézkedéseket 2009. január 1-
jétől lesz lehetőség alkalmazni, és 2010. év végéig az eljárások a teljes állományra
vonatkozóan elvégezhetőek.
—	Pontosítani kellett továbbá, hogy a már tulajdonban lévő utak mellett az építés után
a főváros tulajdonába kerülő utak építésének, korszerűsítésének, forgalomba
helyezésének és megszüntetésének engedélyezése is a közlekedési hatóság
hatáskörébe tartozik.
—	Számviteli és könyvviteli problémák megoldása érdekében kerül kimondásra, hogy
az ideiglenesen vagy véglegesen forgalomba helyezett út befejezett beruházásnak
minősül, amelyet az építtető Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. a Kincstári Vagyoni
Igazgatóság egyidejű értesítése mellett átad a Közlekedésfejlesztési Koordinációs
Központnak, amely a vagyonkezelője lesz az elkészült útnak.
—	Megváltozik a hatályos szabályozás a tekintetben is, amely szerint kerékpárutak
kizárólag helyi önkormányzatok tulajdonában állhatnak. Ennek oka, hogy az állam
jelentős forrásokat fordít kerékpárutak építésére, viszont igazságtalan helyzetet
eredményez, hogy azok tulajdonjogát az állam - a hatályos törvényi rendelkezés
alapján - nem szerezheti meg.
—	A pótdíj beszedésére vonatkozó csekély módosítást jelent, hogy ha a helyszíni
megállításos ellenőrzés során az útdíjat nem fizető az ellenőrzésről készült
jegyzőkönyvet aláírja és átveszi, akkor nem kell fizetési felszólítást postára adni,
hiszen az autós így megfelelően értesül arról, hogy megfelelő határidőn belüli
pótdíjfizetési kötelezettsége áll fenn, amelynek nem teljesítése további hátrányos
jogkövetkezményt von maga után.
—	Konkrét jogalkalmazói tapasztalatok igazolják, hogy elengedhetetlen annak törvényi
rögzítése, hogy az útkezelői kötelezettséget a vonatkozó szakmai részletszabályokat
tartalmazó miniszteri rendeletek szerint eljárva kell teljesíteni. Emellett fontos annak
megakadályozása, hogy az utak mentén nem az utasforgalomból származó szemét
kerüljön elhelyezésre, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy egyre inkább jellemző
a háztartási és ipari hulladék elhelyezése az utak mentén kihelyezett tárolókba.
—	Szintén a közlekedési hatóság hatáskörének pontosabb meghatározását szolgálja
annak rögzítése, hogy amennyiben a közút nem közlekedési célú igénybe vételére
irányuló kérelmet nem a közlekedési hatóság bírálja el (valamilyen hatósági
engedélyhez kötött építmény elhelyezése esetén), abban az esetben a közlekedési
hatóságot szakhatóságként kell bevonni az eljárásba azért, hogy a megfelelő
39
szakismerettel rendelkezés okán szakhatóságként hozzájárulás adásáról vagy annak
megtagadásáról dönthessen.
—	Szükséges volt annak jogszabályi kimondása, hogy jogellenes útcsatlakozás
létesítése esetén a közút kezelője is kérheti a - hivatalból is eljáró - hatóságot az
útcsatlakozás elbontásra való kötelezésre.
—	Közút melletti létesítmény megvalósításának szabályaira vonatkozó pontosítás
annak kiegészítése, hogy a hatóság mit tehet a meg nem adott, vagy sérelmezett
közútkezelői hozzájárulás esetén, illetve akkor, ha a megvalósításra irányuló kérelem
kapcsán a közútkezelő nem nyilatkozik.
—	A közlekedési hatóság egyes eljárásai során a személy- és vagyonvédelem
biztosítása, az egyes munkafolyamatok, vizsgáztatások és egyéb eljárási
cselekmények ellenőrzése és dokumentálása, az esetleges korrupció megelőzése,
illetve a munkafegyelem biztosítása érdekében szükséges a közvetlen megfigyelés
lehetőségének biztosítása.
—	A magánút törvényi definíciójának pontosítása a korrekt szabályozás érdekében
elengedhetetlen.
4.	A közúti és közlekedési igazgatási tevékenységhez szükséges kormányrendeletek
vagy miniszteri rendeletek megalkotását lehetővé tévő felhatalmazó rendelkezések
megalkotása vagy azok pontosítása az alábbiak szerint:
a) A veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzésére vonatkozó egységes eljárásról
szóló 1/2002. (I. 11.) Korm. rendelet felülvizsgálatakor megállapításra került, hogy e
rendelet és a veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadó kinevezéséről és
képesítéséről 2/2002. (I. 11.) Korm. rendelet közúti szállításokkal kapcsolatos
rendelkezéseinek megalkotáshoz szükséges törvényi felhatalmazó rendelkezés
rögzítése szükséges. Emellett a 48. § (3) bekezdése a) pont 5. alpontja nem
megfelelő pontossággal határozza meg a 20. § (4) bekezdésében említett, az egyes
rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről szóló külön
jogszabály megjelentetésére vonatkozó rendelkezés tartalmát. Ebből következően az
a)	pont 5. alpontjából törölni kell a bírság megfizetésére vonatkozó rendelkezésre
utalást és ezt külön alpontban kell meghatározni.
b)	Jogalkotási felhatalmazást kell bevezetni:
-	a közúti járművekkel kapcsolatos jóváhagyásokra, típusbizonyítványokra, műszaki
vizsgálatokra vonatkozó adatok kezelésére és nyilvántartására vonatkozó
rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegére és az ellenőrzés
részletes szabályainak kialakítására,
-	a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések miatt eljáró
hatóság vagy hatóságok kijelölésére,
-	a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések körére, az e
tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok
összegére, valamint a beszedett bírság felhasználására,
-	a honvédelemért felelős, valamint a rendvédelmi szerveket irányító miniszternek,
hogy - a közlekedésért felelős miniszterrel egyetértésben - a Magyar Honvédség, a
40
nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendvédelmi szervek személyi állományára,
járműveire és magánútjaira eltérő rendelkezéseket állapítsanak meg.
c)	2004 áprilisában Strasbourgban az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa
elfogadta a transzeurópai közúthálózat alagútjaira vonatkozó biztonsági
minimumkövetelményekről szóló 2004/54/EK irányelvet. A szabályozás célja a
transzeurópai közúthálózat alagútjaiban a minimumkövetelményeket kielégítő vagy azt
meghaladó biztonsági szint biztosítása az emberi életet, a környezetet és az alagút
berendezéseit veszélyeztető rendkívüli események megelőzésével, továbbá balesetek
esetén a személy- és vagyonvédelem magas fokú garantálásával.
Az átültetési kötelezettség megvalósítása eredményeként hatályba lépett a
transzeurópai közúthálózatnak a Magyar Köztársaság területén lévő alagútjaira
vonatkozó biztonsági minimumkövetelményekről szóló 18/2007. (II. 20.) Korm.
rendelet. Ennek rendelkezésein túlmenően azonban miniszteri rendeleti szinten
szükséges megállapítani az adott szabályozási tárgyra vonatkozó részletszabályokat.
A szükséges felhatalmazó rendelkezés a javaslat részét képezi.
5.	Az Európai Uniós tagságunkból eredő jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése,
az alábbiak szerint:
Az Európai Parlament és a Tanács 2006. március 15-ei 561/2006/EK rendelettel új,
egységes szerkezetű szabályozásba foglalta a közúti szállítást végző
gépkocsivezetőkre vonatkozó szociális előírásokat. A rendelet 3. cikk a) pontjában
foglaltak szerint a rendelet hatálya nem terjed ki a menetrend szerinti személyszállítási
szolgáltatást végző járművekre, ha a kérdéses menetrend szerinti szolgáltatás 50 km-t
meg nem haladó útszakaszon történik. E mellet a rendelet 15. cikke rendelkezése
szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a 3. cikk a) pontjában szereplő
járművek vezetőire a nemzeti szabályozás vonatkozzon, amely megfelelő védelmet
nyújt a megengedett vezetési idők és kötelező szünetek, illetve pihenőidők
tekintetében. E kötelezettség teljesítése érdekében szükséges a törvény
rendelkezéseinek kiegészítése.
II.	A Vkt. módosításának fontosabb elemei:
A változó nemzetközi, uniós és hazai gazdasági, hajózásbiztonsági és a hatósági
tevékenységgel szemben érvényesülő elvárások teszik szükségessé a Vkt. egyes
rendelkezéseinek módosítását.
A javaslatban foglalt módosítás célja: a nyilvántartásba vételre kötelezett
úszólétesítmények körének pontosítása és a nyilvántartásba vétellel összefüggésben
meghatározott egyes kritériumok módosítása, valamint a személyzet nélküli
úszólétesítmények lobogóviselési kötelezettségének megszüntetése, korábbi
módosítás során keletkezett szerkesztési hiba kiküszöbölése, továbbá egyes
értelmezéseknek a hajózásbiztonság fokozását segítő módosítása, illetve a hatósági
tevékenység értelmezhetőbbé tétele. A módosítási javaslatok a jelzett változások
megfelelő kezelését biztosítják.
41
III. A Lt. módosítására az alábbi témakörökben kerül sor:
A törvényjavaslat több helyen tartalmaz az Lt. pontosítására vonatkozó és a
jogértelmezést segítő javaslatokat. Tekintettel arra, hogy folyamatban van a
légiközlekedési stratégia elkészítése, amely alapján kerülhet sor az új
légiközlekedésről szóló törvény koncepciójának kidolgozására, jelen módosítás
koncepcionális módosítási javaslatokat nem tartalmaz.
Az Lt. 3/C. §-ban meghatározott, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól szóló törvény előírásaitól az Lt. több helyen eltérő szabályokat
tartalmaz egyes határozatokra vonatkozóan - úgy mint légialkalmassági határozat,
üzemben tartási határozat, légiforgalmi biztonsági határozat és védelmi határozat -,
amelyekkel kapcsolatban szükséges rendelkezni az eljárás szabályairól, a határozat
minimális tartalmi követelményeiről és a határozat közzétételének szabályairól.
A javaslat a légiközlekedési bírságra vonatkozóan több új rendelkezést is tartalmaz.
2007.	január 1-jétől a légiközlekedési hatóság az egységes közlekedési hatóság
részévé vált. Az intézményfejlesztés kapcsán előtérbe került a hatóság megerősítése,
kinyilatkoztatott cél lett az ellenőrzések fokozása. A hatékony ellenőrzéshez
mindenképpen szükséges a kellő mértékű szankció kiszabásának lehetősége. A
javaslat rögzíti a bírság kiszabásakor irányadó mérlegelési szempontokat, egyúttal
módosítja a bírság legalacsonyabb és legmagasabb összegét.
A javaslat a légiközlekedési igazgatási tevékenységhez szükséges miniszteri
rendeletek megalkotását lehetővé tévő felhatalmazó rendelkezések megalkotására
vagy azok pontosítására vonatkozó előírásokat is tartalmaz.
Az európai uniós tagságunkból eredő jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése
érdekében az alábbi módosításokat tartalmazza a javaslat.
Az Lt.-ben a lajstromozásra vonatkozó szabályok közül jogharmonizációt valósít meg
azon rendelkezés, amely szerint a légijármű külföldről történő behozatala esetén az
illetékes magyar vámhivatal vámkezelést igazoló okmányával kell rendelkezni a
lajstromozást kérőnek. A javaslat értelmében az EGT területéről történő behozatal
esetén, tekintettel arra, hogy vámkezelés nem történik, ezen feltétel törlésre került,
illetve a vonatkozó vámjogszabályok szerint az EGT területén kívülről történő
behozatal esetén nem kizárólag a magyar vámhatóság vámkezelését lehet elfogadni.
Szintén jogharmonizációs kötelezettség annak a megteremtése, hogy a
légiközlekedési bírság ne kizárólag a hazai jogszabályok megszegése, hanem - a
légiközlekedésben jellemzően jelentős számú - EK rendeletek megsértése esetén is
kiszabható legyen. Mint azt több EK rendelet előírja, megsértése esetén szankciót kell
alkalmazni, melynek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lennie.
Ilyen rendelet például a légijárműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent
mozgásképességű személyek jogairól szóló, 2006. július 5-i 1107/2006/EK európai
parlamenti és tanácsi rendelet, amelyet teljes egészében 2008. július 26-tól, egyes
rendelkezéseit 2007. július 26-tól kell alkalmazni, és amely szintén előírja a hatékony,
arányos és visszatartó erejű szankció alkalmazásának kötelezettségét. Ezen előírások
tették szükségessé a bírság legmagasabb összegének megváltoztatását, hogy a
bírság összege - a többi tagállamhoz viszonyítva is - arányos lehessen.
42
IV.	A légi-, a vasúti és a víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési események
szakmai vizsgálatáról szóló 2005. évi CLXXXIV. törvény (a továbbiakban: Kbvt.)
2006. január 1-jén lépett hatályba. A törvényt a vasúti és a víziközlekedési ágak
területén bekövetkezett közlekedési balesetek és egyéb közlekedési események
tekintetében 2006. március 1. napjától kell alkalmazni.
A javaslat a Kbvt. módosítására vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz. A törvény
módosítását az alábbi okok indokolják:
-	a Közlekedésbiztonsági Szervezet működése során szerzett tapasztalatok
érvényesítése a szakmai vizsgálat hatékonysága érdekében,
-	egyes alacsonyabb szintű jogszabályban előírt kötelezettségek egységesítése,
törvényi szintre emelése.
V.	Az Aptv. módosítására az alábbi okból kerül sor:
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) módosítása során az országos
közutak építésére és a vagyonkezelőnek történő átadásra, a forrásokkal és
eszközökkel történő elszámolásra vonatkozóan új szabályozás lép hatályba. A
gyorsforgalmi utak részét képezik az országos közúthálózatnak.
A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatáról szóló 2003. évi CXXVIII.
törvény (Aptv.) és az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (Vagyontörvény)
ugyanazon szabályozási tárgyra nézve eltérő rendelkezéseket tartalmaz, mint a Kkt.
2008.	január 1-jén hatályba lépő szövege. Erre tekintettel a jogbiztonság
követelményének érvényre juttatása érdekében indokolt az Aptv. és a Vagyontörvény
megfelelő szabályainak hatályon kívül helyezése.
43
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz:
A használati díj és az útdíj terminológiájának bevezetése okán szükséges pontosítás.
A 2. §-hoz:
A Kkt. 18. §-ának (2) bekezdésében meghatározott tanfolyami képzésekhez
kapcsolódó vizsgáztatásban közreműködő személyek, adott vizsgatárgy tekintetében
ellenőrzik a vizsgázók felkészültségét és ezzel kapcsolatosan alakítanak ki
közreműködői szakmai véleményt. A vizsgáztatási tevékenységet végző, magas
szakmai felkészültséggel rendelkező személyek esetében a közszolgálati jogviszony
megkövetelése nem indokolt. A vizsgáztatáshoz kapcsoló közigazgatási döntés a 18.
§ (3) bekezdésében meghatározott eljárással valósul meg.
A 3. §-hoz:
Az Európai Parlament és a Tanács 2006. március 15-ei 561/2006/EK rendelettel új,
egységes szerkezetű szabályozásba foglalta a közúti szállítást végző
gépkocsivezetőkre vonatkozó szociális előírásokat. A rendelet 3. cikk a) pontjában
foglaltak szerint, a rendelet hatálya nem terjed ki a menetrend szerinti
személyszállítási szolgáltatást végző járművekre, ha a kérdéses menetrend szerinti
szolgáltatás 50 km-t meg nem haladó útszakaszon történik. Emellett a rendelet 15.
cikke rendelkezése szerint, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a 3. cikk a)
pontjában szereplő járművek vezetőire a nemzeti szabályozás vonatkozzon, mely
megfelelő védelmet nyújt a megengedett vezetési idők és kötelező szünetek, illetve
pihenőidők tekintetében. E kötelezettség teljesítése érdekében szükséges a törvény
18/K. §-sal történő kiegészítése.
A 4. §-hoz:
A Kkt. 20. §-ának (4) bekezdésében foglalt hatályos rendelkezések kiegészítése
indokolt annak meghatározásával, hogy amennyiben egy jogsértésért többen (pl. a
veszélyes áru feladója és a gépkocsivezető is) felelősek, akkor a bírságot az adott
jogsértésért meghatározott bírság-mérték keretei között a felelősség arányában
megosztva kell kiszabni. E rendelkezéssel egyértelművé válik a jogszabályi
rendelkezések megsértőinek önálló felelőssége és a velük szemben kiszabandó
bírság - együttes és megosztott - mértéke is.
A hatályos rendelkezések nem kellő pontossággal határozzák meg a hatóságok
ellenőrzési jogosultságát, a nemzetközi forgalomban közlekedő járművek ellenőrzése
tekintetében jogértelmezési vitákat generáló rendelkezések szerepelnek. Erre
tekintettel a 20. § (11) bekezdésében pontosítani szükséges az egyes hatóságok
ellenőrzési jogosultságát a belföldi és nemzetközi forgalom tekintetében.
44
A bírságok alkalmazása esetében az eljáró hatóságoknak gondot okoz, ha valamely
jogszabályi kötelezettség elmulasztásáért többen is felelőssé tehetőek (pl. a
gépkocsivezető, a jármű üzemben tartója, a küldemény feladója). A törvényi
szabályozásban egyértelművé kell tenni, hogy ezen esetekben a kivethető bírság
összegét - a felelősség arányában - meg kell osztani.
A bírság alkalmazásához kapcsolódó jármű visszatartási lehetőséget is indokolt
pontosítani. Ezt az intézkedést az eljáró hatóság saját döntése alapján se
alkalmazhassa, amennyiben az ellenőrző hatóság számára igazolt a kötelezett fizetési
készsége vagy a rakomány tulajdonságai miatt aránytalan kárt okozna a jármű
visszatartása.
Az 5., 6. és 22. §-hoz:
A miniszterelnök a Parlament 2007. őszi ülésszakának szeptember 10-ei ülésnapján
mondott beszédében meghirdette a „Nulla tolerancia a közlekedésbiztonságban”
programját. Kifejtette: tűrhetetlen, hogy évente több, mint 1200 ember hal meg és 30
ezer ember sérül meg közlekedési balesetekben, miközben több, mint 100 ezer
gyorshajtás miatti feljelentésnek és egyéb közlekedési szabálysértéseknek nem lehet
érvényt szerezni a jelenlegi szabályozási keretek között. Ezért szükséges egy olyan
igazgatási bírságolási rendszer jogszabályi bevezetése, mely alapján a gépjármű
üzemben tartója objektív alapú felelősséget visel az általa üzemeltett gépjárművel
elkövetett közlekedési szabályszegésekért. Az igazgatási bírsággal sújtható
közlekedési szabályszegés csoportokat törvényben indokolt meghatározni a kivethető
igazgatási bírság összege alsó és felső határának meghatározásával. Az egyes
közlekedési szabálysértések esetében alkalmazható igazgatási bírságok összegét -
ezek közlekedésbiztonságot veszélyeztető mértékétől függően - külön Korm.
rendeletben kell részletezetten meghatározni, továbbá e rendeletben kell
meghatározni a beszedett bírságok felhasználására vonatkozó részletes szabályokat
és az eljáró hatóságot is.
A közigazgatási bírság kivetését türelmi idő megállapításával 2008. január 1-jével kell
lehetővé tenni, az ezt megelőző időszakban az eljáró hatóság csak figyelmeztetést
alkalmazhat.
A 7. §-hoz:
Az Európai Parlament és a Tanács 2007. június 20-i 715/2007/EK rendelete az EU
belső piaca működésének javítása érdekében a gépjárművek légszennyezés
kibocsátásaira vonatkozó közös műszaki követelményeket határoz meg, valamint
biztosítani kívánja, hogy a független piaci szereplők ugyanúgy hozzáférjenek a
járműjavítási és -karbantartási információkhoz, mint a hivatalos forgalmazók és
szervizek. A rendelet 13. cikkében meghatározott területeken a tagállamoknak meg
kell alkotniuk a rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén a járműgyártókkal
szemben alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat. E kötelezettség
teljesítése érdekében szükséges a Kkt. új 22/A. §-sal történő kiegészítése. Az egyes
rendelkezések megsértése esetében kiszabható bírságok összegét 100.000 -
1.000.000 Ft.-ig terjedő összegben indokolt meghatározni. Az alkalmazható bírságok
összegét és a közlekedési hatóság ellenőrzési tevékenységét külön Korm.
rendeletben indokolt meghatározni.
45
A 8. §-hoz:
A közúti járművek időszakos vizsgálatával kapcsolatos rendelkezések részbeni
módosításával lehetővé kell tenni, hogy az időszakos vizsgálat keretei között, a
miniszter rendeletében meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező
szervezetek (kijelölt vizsgáló állomások) is ellenőrizhessék a járművek megadott
körének műszaki állapotát. A műszaki állapotot ellenőrző magas szakmai
felkészültségű vizsgabiztosok esetében a közszolgálati jogállás megkövetelése nem
indokolt, mivel az időszakos vizsgálati eljárás további adat és okmány ellenőrzési
feladatot is tartalmaz, amelyeket az eljáró hatóság erre kijelölt munkatársai
végeznek. Az időszakos vizsgálattal kapcsolatos döntést az eljáró közlekedési
hatóság hozza meg és informatikai rendszere útján értesíti erről a közlekedési
igazgatási hatóságot.
A vizsgabiztosok jogállásának rendezése lehetővé teszi, hogy a Nemzeti
Közlekedési Hatósággal közszolgálati jogviszonyban nem álló személyek
foglalkoztatása útján történjen meg a járművek vizsgáztatása, ezzel jelentősen
alacsonyabb köztisztviselői létszámmal, hatékonyabban ellátva a közlekedés
biztonsága szempontjából fontos feladatot.
A 9. és 10. §-hoz:
A hazánkban jelenleg hatósági engedély és jelzés és nemzeti bejegyzés nélkül
használható segédmotoros kerékpárok esetében, elsősorban ellenőrzési és
közlekedésbiztonsági, továbbá vagyonvédelmi és nemzetközi forgalomban való
részvétel miatt szükségessé válik e járműkör hatósági engedéllyel és jelzéssel történő
ellátásának megszervezése. Az ehhez szükséges törvényi rendelkezések
meghatározása mellett szükségessé válik még számos egyéb nemzeti jogszabály
ennek megfelelő módon történő átalakítása is. Az érintett segédmotoros kerékpárok
állományáról jelenleg pontos információkkal - nyilvántartási rendszer hiányában -
nem rendelkezünk, de ezek száma 300-600 ezerre tehető. A hatósági engedélyek és
jelzések kiadásához szükséges egyéb szabályozások kialakítása, a műszaki
vizsgálatok lefolytatása és az okmányok kiadása minimálisan 1 éves felkészülési
időtartamot vesz igénybe.
A hatósági nyilvántartásba vétel és jelzésekkel történő ellátás hiánya jelentősen
megnehezíti e járművek és vezetőik közúton történő közlekedésbiztonsági
ellenőrzését, gátolja e járműkör nemzetközi forgalmát, megnehezíti a járműlopásokkal
kapcsolatosan szükséges rendőrségi nyomozási eljárások lefolytatását, nehezen
kezelhetővé teszi a járművekre vonatkozó biztosításokkal kapcsolatos
szerződéskötések és kártérítések lebonyolítását is.
A tervezett intézkedés bevezetéséhez szükségessé válik a Kkt. 25. §-ában a
nyilvántartásba vételi kötelezettség, a hatósági engedéllyel és jelzéssel történő ellátás,
továbbá az időszakos vizsgálatok tekintetében a segédmotoros kerékpárokat
mentesítő rendelkezések hatályon kívül helyezése, illetőleg módosítása.
46
A segédmotoros kerékpárok hatósági engedéllyel és jelzéssel történő ellátásának
megszervezése a Kkt. módosításán kívül egyéb jogszabályok módosítását is
szükségessé teszi, ezek a következők:
-	a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény,
-	a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KÖHÉM
rendelet,
-	a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok
kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet.
Felmerülhet még a gépjárművek felelősségbiztosításával és a regisztrációs adó
megfizetésével kapcsolatos hatályos rendelkezések felülvizsgálatának szükségessége
is.
A szükséges jogszabály módosítások elvégzésére és hatályba léptetésükre
minimálisan egy éves előkészítő időszak szükséges. Ezzel párhuzamosan történhet
meg a hatósági engedéllyel és jelzéssel történő ellátásban közreműködő hatósági
szervezetek felkészítése is a mintegy 300-600 ezer segédmotoros kerékpár esetében
lefolytatandó eljárásra. Ennek megfelelően 2009. év elejétől kezdődően nyílik
lehetőség a segédmotoros kerékpárok közlekedési hatóság által történő, forgalomba
helyezést megelőző vizsgálatának elvégzésére és ennek eredménye alapján a
hatósági engedély és jelzés kiadására. Az említett eljárások lefolytatásához az eljáró
hatóságok részéről hatósági díjak megállapítása is szükséges. Előzetesen felmérve
ennek összege járművenként mintegy 15-20 ezer Ft hatósági eljárási díjat és okmány
kiadási díjat jelent. Az így elképzelt felkészülési ütemezés alapján 2011. év elejétől
teljes körűen megvalósítható a forgalomban tartott segédmotoros kerékpárok
esetében a hatósági engedéllyel és jelzéssel történő ellátás.
A hatósági engedéllyel és jelzéssel ellátott segédmotoros kerékpárok lényegében
nemzeti nyilvántartásba kerülnek, mely alapján:
-	jelentős mértékben javul a lopások felderítésére a rendőrhatóság által
végzett nyomozati munka eredményessége,
-	rendeződik e járművek nemzetközi forgalomban történő közlekedésének
lehetősége,
-	a jelenlegi helyzethez képest egyértelműbben ellenőrizhető e járművek
műszaki biztonsága, továbbá az e járműveket vezető személyek megfelelő
vezetői engedéllyel történő rendelkezése,
-	e járművek esetében a különböző típusú biztosítási szerződések megkötése
is könnyebben elvégezhető.
A tervezett intézkedés-csomag a lakosság igen széles körét érinti, így az
előkészítéssel és lebonyolítással kapcsolatos egyes lépésekről, az érintett
állampolgárokat terhelő intézkedési kötelezettségekről időben és részletesen ad
tájékoztatást a Kormány.
A 11. §-hoz:
A javaslat rögzíti, hogy az országos közutak építtetője a Nemzeti Infrastruktúra
Fejlesztő Zrt. (NIF), amely felelős az országos közúthálózat-feljesztési és építtetői
feladatainak ellátásáért. A számviteli és könyvviteli problémák megoldása érdekében
47
kerülnek rögzítésre a Magyar Állam és a NIF Zrt. közötti elszámolási szabályok.
Eszerint a NIF Zrt. a beruházás megvalósítása során a Magyar Állam javára és
nevében jár el, a kész utakat és egyéb eszközöket pedig - értékesítésnek nem
minősülő módon - átadja a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. részére. Emellett a §-
ban apró korrekciókkal ismételten rögzítésre kerülnek a hatályos rendelkezések.
Ennek oka a pontosítás. A hatályos rendelkezéstől eltérően az út megszüntetését
követően a megszüntetett utat nem az út kezelője, hanem a tulajdonosi jogokat
gyakorló vagyonkezelő köteles elbontani. E változtatás oka, hogy az útvagyont érintő
kérdésben a vagyon csökkenésével járó kötelezettség végrehajtását indokolt a
vagyonkezelőhöz telepíteni.
A 12. §-hoz:
A javaslatban foglaltak hatálybalépését követően az építési engedélyezési eljárásban
a közút kezelője helyett annak vagyonkezelője bír ügyféli jogállással. Ennek oka, hogy
útvagyont érintő kérdésben a nagyobb szakmai rálátás és felkészültség okán
elengedhetetlen, hogy a vagyonkezelőt illesse meg az ügyféli jogállás.
A 13. §-hoz:
A rendelkezés hatálybalépésével rögzítésre kerül, hogy a NIF Zrt. a megépített
országos közút ideiglenes és végleges forgalomba helyezése közötti időszakban az
általa felhasznált további forrásokkal és létrehozott további eszközökkel kapcsolatban
hogyan köteles elszámolni.
A 14. §-hoz:
Pontosító rendelkezés, amely azt hivatott deklarálni, hogy a jövőben kerékpárutak
nemcsak a helyi önkormányzatok, hanem az állam tulajdonában is állhatnak. Ennek
oka, hogy az állam jelentős forrásokat fordít kerékpárutak építésére, viszont
igazságtalan helyzetet eredményez, hogy azok tulajdonjogát az állam - a hatályos
törvényi rendelkezés alapján - nem szerezheti meg. Emellett lehetővé válik, hogy az
országos közutakat egy lépésben lehessen magánúttá, valamint magánutakat
országos közúttá minősíteni. Az átminősítés a jövőben nem az út kezelője, hanem
annak vagyonkezelője kérelmére történhet, hiszen ez a tulajdonosi joggyakorlás
körébe tartozó, útvagyont érintő kérdés.
A 15. §-hoz:
A módosítás lehetővé kívánja tenni, hogy az útkezelői feladatokat az eddigi
gyakorlattól eltérően a külön jogszabály szerinti versenyeztetési eljárás nyertese is
elláthassa. Ezen konstrukció törvényi alapjainak lefektetése várhatóan nagy mértékű
hatékonyság növekedést eredményez majd a közút kezelés terén. A hatályos
szabályozáshoz képest további változást jelent, hogy a jövőben nem kizárólag
közhasznú társasági formában működő társaság láthatja majd el az útkezelői
feladatokat.
A fentieken túlmenően a „Nulla tolerancia a közlekedésbiztonságban” program
megvalósítását szolgálja annak rögzítése is, hogy a közutak kezelői felvételeket
készíthetnek a kezelésükben lévő utakon közlekedő járművekről és azok hatósági
48
jelzéséről. Amennyiben a járművel megszegik a külön jogszabályban foglalt
közlekedési szabályokat, a jármű üzemben tartója - objektív felelősségi alapon -
közigazgatási bírsággal sújtandó.
A 16. §-hoz:
A törvénymódosítás eredményeként eltérő jogintézményként jelentkezik a
meghatározott időintervallumon belüli úthasználati díjfizetési rendszer és a megtett
távolság alapján fizetendő útdíjra vonatkozó rendszer. E szakasz az előbbi rendszert
szabályozza. A hatályos szabályozáshoz képest eltérés nincs, a különválasztás
indoka az, hogy a Kormány 2009. január 1-jétől a 3500 kg megengedett össztömeget
meghaladó járművek esetén bevezetni kívánja a megtett távolság arányában
fizetendő, elektronikus díjfizetésen alapuló rendszert.
A valódi gyakorlatnak megfelelő szabályozás megteremtése érdekében rögzítésre
kerül, hogy az utak kezelői helyett azok vagyonkezelői, vagy a vagyonkezelők által
megbízott szervezet szedhet díjat a külön jogszabály szerinti díjköteles utakon.
A pótdíj beszedésre vonatkozó csekély módosítást jelent, hogy ha a helyszíni
megállításos ellenőrzés során az útdíjat nem fizető az ellenőrzésről készült
jegyzőkönyvet aláírja és átveszi, akkor nem kell fizetési felszólítást postára adni,
hiszen az autós így megfelelően értesül arról, hogy megfelelő határidőn belüli
pótdíjfizetési kötelezettsége áll fenn, amelynek nem teljesítése további hátrányos
jogkövetkezményt von maga után. A hatályos szabályzáshoz képest tehát a változás
annyiban összegezhető, hogy nem a pótdíj helyszíni meg nem fizetésének ténye,
hanem a pótdíj meg nem fizetése esetén az ellenőrzési jegyzőkönyv aláírása és
átvétele bír jelentőséggel.
A 17. §-hoz:
Továbbra is fontos díjpolitikai elv, hogy az úthasználati díjjal érintett utak körét, illetve
az úthasználati díjak és pótdíjak mértékét a közlekedésért felelős miniszter a Kormány
által jóváhagyott elvek alapján szabályozhatja. Az 1999/62/EK Irányelv (un.
Eurovignette irányelv) értelmében a kétszeres díjfizetés és a hátrányos
megkülönböztetés tilalma kerül kimondásra.
A 18. §-hoz:
Konkrét jogalkalmazói tapasztalatok igazolják, hogy elengedhetetlen annak törvényi
rögzítése, hogy az útkezelői kötelezettséget a vonatkozó szakmai részletszabályokat
tartalmazó miniszteri rendeletek szerint eljárva kell teljesíteni. A közút kezelője
ugyanis a kezelői kötelezettség megszegésével okozott kárért a polgári kárfelelősség
általános szabályai szerint felel. Kizárja azonban a kárfelelősséghez szükséges
jogellenességet annak bizonyítása, hogy a kezelő kezelői tevékenységét a vonatkozó
jogszabályok szerint eljárva teljesítette.
Emellett fontos annak megakadályozása, hogy az utak mentén nem az
utasforgalomból származó szemét kerüljön elhelyezésre, hiszen a tapasztalatok azt
mutatják, hogy egyre inkább jellemző a háztartási és ipari hulladék elhelyezése az
utak mentén kihelyezett tárolókba, amely cselekmények azonban nem minősülnek
49
szabálysértésnek és hátrányos jogkövetkezmény egyéb hivatkozással sem
alkalmazható.
A 19. §-hoz:
Szintén a közlekedési hatóság hatáskörének pontosabb meghatározását szolgálja
annak rögzítése, hogy amennyiben a közút nem közlekedési célú igénybe vételére
irányuló kérelmet nem a közlekedési hatóság bírálja el (valamilyen hatósági
engedélyhez kötött építmény elhelyezése esetén), abban az esetben a közlekedési
hatóságot szakhatóságként kell bevonni az eljárásba azért, hogy a megfelelő
szakismerettel rendelkezés okán szakhatóságként hozzájárulás adásáról vagy annak
megtagadásáról dönthessen.
A 20. §-hoz:
Szükséges volt annak jogszabályi rögzítése, hogy jogellenes útcsatlakozás létesítése
esetén a közút kezelője is kérheti a - hivatalból is eljáró - hatóságot az útcsatlakozás
elbontásra való kötelezésre.
A 21. §-hoz:
Közút melletti létesítmény megvalósításának szabályaira vonatkozó pontosítás annak
kiegészítése, hogy a hatóság mit tehet a meg nem adott, vagy sérelmezett
közútkezelői hozzájárulás esetén, illetve akkor, ha a megvalósításra irányuló kérelem
kapcsán a közútkezelő nem nyilatkozik. A rendelkezés koncepciója az, hogy az
útcsatlakozás létesítése iránti kérelmet az útkezelő bírálja. Az elbírálás esetén a
kezelő hallgat, a hozzájárulást megadja, a hozzájárulást feltételek meghatározásával
adja meg vagy a kérelmet elutasítja. Ezek alapján szükséges volt logikai szempontok
alapján pontosítani, hogy ha a kérelmező bármit is sérelmez, akkor a hatóság milyen
jogosultságokkal rendelkezik annak esetleges orvoslására.
A 22. §-hoz:
A használati díj és az útdíj terminológiájának bevezetése okán szükséges pontosítás.
A 23. §-hoz:
A közlekedési hatóság egyes eljárásai során a személy- és vagyonvédelem
biztosítása, az egyes munkafolyamatok, vizsgáztatások és egyéb eljárási
cselekmények ellenőrzése és dokumentálása, az esetleges korrupció megelőzése,
illetve a munkafegyelem biztosítása érdekében szükséges, hogy a hatóság a
vizsgáztatásról, vizsgálatról és ellenőrzésről - adatrögzítés nélkül - elektronikus
berendezéssel közvetlen kép- és hangmegfigyelést végezhessen. A közlekedési
hatóságnak ugyanakkor lehetővé kell tennie, hogy - a vizsgázó erre irányuló kérése
esetén - a vizsga letétele e megfigyelés nélkül is megtörténhessen.
A közlekedési hatóság feladat- és hatáskörének teljesítése során államtitkot, illetve
szolgálati titkot képező adattal vagy adatokkal is kapcsolatba kerül, illetve kerülhet.
Ennek alapján a közlekedési hatóság vezetője részére indokolttá válik az államtitok,
50
illetve szolgálati titok minősítésének biztosítása a légi közlekedési hatóság vezetője
részére biztosított jogkörhöz hasonlóan.
A 24. §-hoz:
A valós helyzetre és más jogszabályi rendelkezésekre is figyelemmel (pl. ingatlan-
nyilvántartási törvény) szükséges a magánút, az út tartozéka és a kerékpárút törvényi
definíciójának pontosítása.
A 25. §-hoz:
A törvény jogalkotási felhatalmazást tartalmazó rendelkezéseit pontosítani vagy
kiegészíteni szükséges.
A veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzésére vonatkozó egységes eljárásról
szóló 1/2002. (I. 11.) Korm. rendelet felülvizsgálatakor megállapításra került, hogy e
rendelet és a veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadó kinevezéséről és
képesítéséről szóló 2/2002. (I. 11.) Korm. rendelet közúti szállításokkal kapcsolatos
rendelkezéseinek megalkotáshoz szükséges törvényi felhatalmazó rendelkezés
rögzítése szükséges.
Emellett a 48. § (3) bekezdése a) pont 5. alpontja nem megfelelő pontossággal
határozza meg a 20. § (4) bekezdésében említett, az egyes rendelkezések
megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről szóló külön jogszabály
megjelentetésére vonatkozó rendelkezés tartalmát. Ebből következően az a) pont 5.
alpontjából törölni kell a bírság megfizetésére vonatkozó rendelkezésre utalást és ezt
külön alpontban kell meghatározni.
Jogalkotási felhatalmazást kell bevezetni:
-	a közúti járművekkel kapcsolatos jóváhagyásokra, típusbizonyítványokra, műszaki
vizsgálatokra vonatkozó adatok kezelésére és nyilvántartására vonatkozó
rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegére és az ellenőrzés
részletes szabályainak kialakítására,
-	a közlekedésrendészeti hatóság vagy hatóságok kijelölésére,
-	a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések körére, az e
tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok
összegére, valamint a beszedett bírság felhasználására,
-	a honvédelemért felelős, valamint a rendvédelmi szerveket irányító miniszternek,
hogy - a közlekedésért felelős miniszterrel egyetértésben - a Magyar Honvédség, a
nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendvédelmi szervek személyi állományára,
járműveire és magánútjaira eltérő rendelkezéseket állapítsanak meg,
-	az útdíj és használati díj terminológiájának megjelenésére tekintettel,
-	a Kkt. 29. § (1) bekezdésének módosításával összefüggésben a Kormány részére; a
Kkt. fenti §-ának módosítására tekintettel indokolt, hogy egységesen a Kkt. adjon az
országos közutak építése tekintetében felhatalmazást az elszámolással és
vagyonkezelésbe adással kapcsolatos részletszabályok rendeletben történő
megállapítására (Jelenleg csupán a gyorsforgalmi utak tekintetében létezik ez a
felhatalmazás az Aptv-ben, amely ezzel természetszerűleg hatályát veszti.)
51
A 26. §-hoz:
A jogharmonizációs célú jogalkotásról szóló 7001/2005. (IK. 8.) IM irányelv szerinti
jogharmonizációs záradék feltüntetése.
A 27. §-hoz:
A nyilvántartásba vételre kötelezett úszólétesítmények lajstromozási kötelezettsége
kapcsán: A Vkt. hatályos rendelkezése szerint a nyilvántartásba vételre kötelezett,
több mint 50%-ban magyar tulajdonban lévő úszólétesítményt a magyar lajstromban
kell nyilvántartani. A több mint 50%-ban magyar tulajdonban lévő úszólétesítménynek
a magyar lajstromban való nyilvántartására vonatkozó előírás azonban sem a
gazdálkodó szervezetek, sem pedig a hatóság részéről nem tekinthető megfelelőnek,
ezért a rendelkezés módosítása - a Magyar Köztársaság európai uniós tagságából
fakadó előnyökre alapozottan - esedékessé vált. A gazdálkodó szervezetek
szempontjából a Vkt. hatályos rendelkezése egyebek mellett korlátozza őket abban,
hogy az európai uniós egységes belső piacon szabadon válasszák meg
tevékenységük központjának helyszínét. A szigorú törvényi előírás a hatósági
szervezet számára sem előnyös, hiszen a magas szinten szakosodó hajózási
tevékenységek a hatóság részéről intenzív és költségigényes intézményi és
eszközfejlesztést igényelnek, amelynek a hazai piac korlátozott mérete és a
társaságok viszonylagosan kis száma miatt a hatóság nem lehet képes megfelelni.
Ugyanakkor a kiterjedt európai uniós piacon - a nagyobb tagállamokban - a hatósági
szervezet a nagy piac által biztosított kedvezőbb feltételeknek köszönhetően fejlett
szolgáltatásokkal áll az ügyfelek rendelkezésére és az uniós jogi aktusokban
széleskörűen szabályozott módon gond nélkül képes fogadni a nyilvántartásba vételre
jelentkező hajókat. A vonatkozó rendelkezések módosítása révén a nemzetközi
egyezményeknek megfelelő, magas szintű hatósági felügyelet biztosítható, amely
hajózás biztonságának fokozását és a környezetvédelmi követelmények teljesítését
segíti.
A 28. §-hoz:
A hajók és úszómunkagépek lobogóviselési kötelezettsége kapcsán: A Vkt. II. fejezete
foglalkozik az úszólétesítmények állami hovatartozásával és a lobogóviseléssel. A 16.
§ (2) bekezdése írja elő a lobogóviselést. A jogszabályhely alapján a nemzeti lobogót
a nagyhajó és úszómunkagép farrészén vagy a kormányállás mögötti lobogórúdon kell
elhelyezni. A jogszabály a nagyhajókra vonatkozóan általános hatállyal határozza meg
a lobogóviselést, nem tesz különbséget az állandó személyzettel rendelkező, valamint
a személyzet nélküli nagyhajók között.
Az elvégzett nemzetközi összehasonlítás eredményeként megállapítható, hogy a
nemzetközi viszonylatban a személyzettel nem rendelkező hajók számára a
lobogóviselés kötelezettségét nem írják elő, jóllehet nem is tiltják.
A törvényi szabályozásnak a gyakorlatban való végrehajthatósága, a
jogszabálykövető magatartás elősegítése érdekében a törvényjavaslat a Vkt. 16. §-
ában foglalt rendelkezés olyan módosítását irányozza elő, hogy az a személyzettel
ellátott hajókra és úszómunkagépekre vonatkozzon.
52
A 29. - 30. §-hoz:
A hajózási tevékenység engedélyhez kötöttségéről a Vkt. 51. §-ának hatályos szövege
csak közvetve, az engedély kiadásának feltételein keresztül rendelkezik. A javasolt
módosítás az engedélyhez kötöttséget egyértelműen állapítja meg.
A Vkt. 52. §-ának (1) bekezdése nem tükrözi a tőke szabad mozgásának elvét, ezért a
javasolt módosítás azt a korábban a Vkt. 51. §-ának (1) bekezdésében foglalt
rendelkezéssel helyettesíti.
A 31. §-hoz:
A Vkt. egyes értelmező rendelkezéseinek módosítása kapcsán:
A 87. § 3. pontja helyébe lépő rendelkezés kapcsán:
A csónak használatát az állampolgárok számára könnyen elérhetővé és vonzóvá teszi
az, hogy aki a jogszabályi rendelkezések szerint csónakot épít magának, az mentesül
a nyilvántartásba vételi kötelezettség, ezzel együtt a műszaki vizsga alól.
A csónak kialakítására, működtetésére, illetve használatára egyszerű szabályok
vonatkoznak. A hajózási hatóság és a vízirendészeti rendőrhatósági szervek
tapasztalata az, hogy a csónaképítés iránt érdeklődő és a szabályokat találékonyan
alkalmazó állampolgárok a jogszabályalkotó szándékától eltérő, a vízen tartózkodás
biztonságát veszélyeztető és hajózásbiztonsági szempontból elfogadhatatlan építési
megoldásokat valósítanak meg.
A csónakra vonatkozó jogszabályi rendelkezésnek egyértelműen és szabatosan kell
meghatároznia a csónak egyszerű, de biztonságos kialakítására vonatkozó
ismérveket. A csónak kialakítására vonatkozó fő ismérvek kellően értelmezhető
behatárolása útján a csónak szerkezeti felépítésének módosítását meg kell
akadályozni. A csónak és egyúttal a csónakban tartózkodó személyek biztonságát
legsúlyosabban a csónakra eszkábált felépítmények veszélyeztetik, hiszen a rossz
méretezés és a rossz anyagválasztás miatt a házilagosan és hatósági ellenőrzés
nélkül kivitelezett csónakok stabilitása - különösen viharos szelek idején - nem
megfelelő. Fontos, hogy az egyszerűnek és biztonságosnak minősülő csónak ne
váljon a szakszerűtlenül kivitelezett házilagos barkácsolás áldozatává, ezért a csónak
kialakítását meghatározó törvényi rendelkezést úgy szükséges módosítani, hogy a
csónak ne legyen úgy kishajóvá alakítható, hogy a hatóság látókörébe ne kerüljön. A
javasolt rendelkezés értelmében a csónak nem rendelkezik felépítménnyel, illetve a
felépítményes vízijármű nem minősíthető csónakként, azaz hatósági jóváhagyás
szükséges a használatához. A hatósági felügyelet alá vont vízijárművek biztonsága a
jogszabályban meghatározott ellenőrzési és jóváhagyási eljárás keretében
biztosítható.
A tengeri és a belvízi kishajók megkülönböztetése a 87. § 21. és 27. pontja helyébe
lépő rendelkezés révén:
A tengeri kedvtelési célú kishajót használó magyar állampolgárok száma ütemesen
növekszik, és közülük ezernél is többen vannak olyanok, akik a saját tulajdonukat
képező tengeri kedvtelési célú kishajójukat kizárólag tengeren, de magyar lobogó alatt
53
használják. A magyar nyilvántartásban szereplő tengeri kedvtelési célú kishajók
száma indokolttá teszi, hogy a tengeri hajók köbözésére, valamint felszerelésére és
más hajózásbiztonsági jellemzőire vonatkozó nemzetközi szabályozás rendelkezései
szerint a belvízi kedvtelési célú kishajóktól külső hosszúságuk miatt különböző tengeri
kedvtelési célú kishajókat a magyar szabályozás is kellően elkülönítse.
Törvényi szinten elegendő az értelmező rendelkezések között szereplő meghatározás
megfelelő módosítását végrehajtani, amely a más jogszabályok rendelkezéseinek
körültekintő alkalmazását biztosítja. A módosítás értelmében az a belvízi hajó,
amelynek a hajótesten mért hossza a 20 métert nem éri el, valamint az a tengeri hajó,
amelynek a hajótesten mért hossza a 24 métert nem éri el kishajónak minősül,
amelyre a hajókra általában vonatkozó rendelkezésektől eltérő rendelkezések
alkalmazandók.
A jelzett okból végrehajtott módosítással összefüggésben, a 27. pontban szereplő
rendelkezést is módosítani szükséges.
A 32. §-hoz:
A hatályos Lt. 3/C. §-a rendelkezik a légialkalmassági, az üzemben tartási, a
léginavigációs és a légiközlekedés védelmi határozatokról, valamint a határozatokkal
kapcsolatos speciális eljárási szabályokról. A határozatokkal kapcsolatban az alábbi
változtatások szükségesek.
Az (1) bekezdésben meghatározott módosítás egyértelművé teszi, hogy
légialkalmassági határozat esetében az ügyfél jogai a légijármű tulajdonosa és bérlője
mellett az üzemben tartót is megilletik.
A (2) bekezdésben rögzített üzemben tartási határozat esetében is kizárólag az ügyféli
jogállás megállapítására irányul a módosítás, mely értelmében a hatályos szabályozás
szerinti, a tulajdonost és az üzemben tartót megillető ügyféli jogállás rögzítése mellett
a légijármű bérlője is ügyfélként léphet fel a légiközlekedési hatóság eljárása során.
A (3) bekezdésben szabályozott légiforgalmi biztonsági határozat az Európai
Légiforgalmi Szolgáltatási Hálózat átjárhatóságáról szóló, 2004. március 10-i
552/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban léginavigációs
biztonsági határozat megnevezésre módosul.
Az eljárási szabályok között új elemként tartalmazza a javaslat azt, hogy milyen
esetekben indulhat meg az eljárás, és hogy a közigazgatási hatósági eljárásról szóló
törvényben foglaltakon túl mit kell tartalmaznia minimálisan a határozatoknak.
A javasolt (5) bekezdés értelmében a határozatok kiadására az engedélyes
bejelentése alapján, továbbá abban az esetben kerülhet sor, amennyiben a
légiközlekedési hatóság eljárása során hivatalból észleli annak szükségességét.
Természetesen előfordulhat az, hogy a bejelentés nem az engedélyestől érkezik,
ebben az esetben a hatóság dönti el, hogy szükséges-e az eljárás megindítása, és az
eljárást hivatalból megindítja. Az ilyen bejelentés alapján indult eljárás nem kérelemre
indult eljárásnak minősül, így a bejelentőnek nincsenek ügyféli jogai, mint ahogyan azt
54
a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény is
előírja.
Nincs változás a jogorvoslati eljárás szabályozásával kapcsolatban, azonban a
nemzeti légiközlekedés védelmi határozatokat a jövőben nem kell közzétenni
tekintettel az azokban foglalt korlátozott hozzáférésű információkra.
A 33. §-hoz
A hatályos szabályozás alapján a magyar légtér igénybe vételéhez szakszolgálati
engedély szükséges. A lajstromozásra nem kötelezett légijárművek vezetéséhez
azonban nem szükséges szakszolgálati engedély, ezért a javaslat ezen kiegészítést is
tartalmazza.
A 34. §-hoz
A hatályos szabályozásban szereplő telephely kifejezés helyett az üzemeltetési bázis
kifejezés használatát javasoljuk, tekintettel arra, hogy ez van összhangban az Európai
Parlament és Tanács a polgári légiközlekedés területén a műszaki előírások és a
közigazgatási eljárások összehangolásáról szóló 3922/91/EGK tanácsi rendelet
módosításáról szóló 1899/2006/EK rendeletben (EU-OPS) használt kifejezéssel. A
telephely szóhasználat pontosításra szorul a gazdasági társaságokra vonatkozó
jogszabályokban foglalt, eltérő jelentéssel bíró telephely kifejezés miatt is, hiszen itt
nem azt kívánjuk szabályozni, hogy a légijármű üzemben tartójának a
cégnyilvántartásban kell egy repülőteret telephelyként szerepeltetnie, hanem azt, hogy
az üzemben tartónak legyen egy ún. bázis repülőtere. A 19. § (2) bekezdésében
foglaltak értelmében a természetes személy tulajdonában lévő, kizárólag magáncélra
használt polgári légijármű üzemben tartása üzemben tartási engedély - és így
üzemben tartó - nélkül történik. A javaslat értelmében ebben az esetben a
tulajdonosnak kell üzemeltetési bázissal rendelkeznie annak érdekében, hogy a
légijármű fellelhető legyen a légiközlekedési hatóság számára.
A 35. §-hoz:
A hatályos Lt. a légijármű lajstromba vételével kapcsolatban különbséget tesz a
magyar állampolgárok, magyar jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező
gazdasági társaságok tulajdonában (üzemeltetésében) lévő légijárművek és a külföldi
állampolgárok között, továbbá a vámkezeléssel kapcsolatos eljárás során keletkezett
okiratok esetében minden esetben (EGT-n belüli behozatal esetén is) a magyar
vámhatóság vámkezelését igazoló okmány benyújtását követeli meg. A javasolt
szabályozás nem tesz különbséget a légijármű tulajdonosának honossága szerint,
tekintettel arra, hogy a hatósági felügyelet ellátása ettől független. A javaslat 3. §-ában
szereplő üzemeltetési bázisnak a természetes személy tulajdonát képező, kizárólag
magáncélra használt polgári légijárművek esetében is kötelező megadásával
ugyanakkor a hatósági felügyelet biztosítottá válik.
A fentieken túl a javaslat szerint kizárólag az Európai Gazdasági Térségen kívülről
történő behozatal esetén követelmény a vámkezelés igazolása, melyet immár nem
kizárólag a magyar vámhatósággal lehet elvégeztetni.
55
A 36. §-hoz:
Ezen módosító szakasz kizárólag pontosítást tartalmaz, tekintettel arra, hogy a
hatályos szövegben nem egyértelmű, hogy a tulajdonos hozzájárulása a légijárműnek
a lajstromból való, vagy a bejegyzett jog lajstromból való törléséhez szükséges. A
Genfben, 1948. június 19-én elfogadott, a repülőgépekhez fűződő jogok nemzetközi
elismeréséről szóló Egyezmény kihirdetéséről szóló 5/1994. (I. 18.) Korm. rendelet
értelmében lehetőség van ugyanis arra, hogy a bejegyzett jog törlése nélkül a
légijármű magyar lajstromból más lajstromba kerüljön úgy, hogy a külföldi lajstromba
vételnél a már bejegyzett jogot átjegyzik.
A 37. §-hoz:
A gyakorlati tapasztalatok indokolják a jelenlegi 52/A. § módosítását, tekintettel arra,
hogy nehézségekbe ütközik a légvédelmi repülések elrendelése és végrehajtása alatt
eltelt idő alatt a légtér teljes szabaddá tétele a légiforgalom biztonságának
veszélyeztetése nélkül. Ezért a javaslat értelmében légvédelmi célú valós repülések
esetén a légvédelmi irányító felelős a légijárművek elkülönítéséért, míg a légiforgalmi
irányító elősegíti a légvédelmi irányító által meghatározott légi cél eléréséhez
szükséges útvonal igénybevételét, valamint szabaddá teszi a légi cél körzetét.
A 38. §-hoz:
A módosítás a katonai légiforgalmi szolgálatok feladatainak meghatározását
tartalmazza.
A 39. §-hoz:
Jogharmonizációs kötelezettségünknek teszünk eleget azzal, amikor a hazai
jogszabályok mellett az Európai Unió szervei által kibocsátott kötelező erejű normák
megsértőivel szemben is lehetővé tesszük a bírságolás lehetőségét, különös
tekintettel arra, hogy a légiközlekedés területén jelentős számú közvetlenül
alkalmazandó EK rendelet van hatályban. A javaslat tartalmazza a bírság
legalacsonyabb és legmagasabb összegét. Az összegek megállapításánál
figyelemmel voltunk arra, hogy immár az EK rendeletek megsértése esetén is a
nemzeti légiközlekedési hatóság szabja ki a bírságot, mely összegének hatékonynak,
arányosnak és visszatartó erejűnek kell lennie. A bírság legmagasabb összegének
megállapításánál figyelemmel voltunk továbbá a hatályos, egyéb tárgykörű bírságok
jogszabályban rögzített maximális összegére is. A fogyasztóvédelem területén például
nincsen meghatározva a kiszabható bírság legmagasabb összege, a tűzvédelmi
bírság maximuma azonban szintén három millió forint, a munkavédelmi bírság
legmagasabb összege tíz millió forint. A közúti közlekedés területén 800 000 Ft-ban
került rögzítésre a bírság maximuma. A légiközlekedési bírság maximális összege a
fentiekhez viszonyítva került megállapításra.
A (2) bekezdésben kerülnek meghatározásra a bírság kiszabásakor irányadó
mérlegelési szempontok.
56
A 40. §-hoz:
A módosítás két új fogalmat határoz meg, a légvédelmi készenléti repülés és a légi cél
meghatározását tartalmazza az 52/A. § módosításához igazodva.
A 41. §-hoz:
A javaslat a felhatalmazó rendelkezések pontosítását, kiegészítését tartalmazza. A
hatályos szövegben ún. feladatkijelölő normaként szereplő rendelkezésekhez
kapcsolódóan megalkotásra kerülnek a hiányzó felhatalmazó rendelkezések, valamint
a honvédelmi miniszter felhatalmazása kiegészül az állami célú légiközlekedés
tekintetében a nyilvános repülőrendezvény, továbbá az állami célú légiközlekedési
szakterülethez kapcsolódó szakértői működés engedélyezésére vonatkozó
rendeletekkel.
A 42. §-hoz:
E szakasz az Lt. jogharmonizációs záradékát aktualizálja.
A 43. §-hoz:
A javaslat a törvény hatályára vonatkozó rendelkezést egyértelművé teszi annak
rögzítésével, hogy a „magyar” jelző helyett a „magyar lajstromba, illetve
nyilvántartásba vett” szöveget alkalmazza.
A 44. §-hoz:
A javaslat egyes fogalom-meghatározásokat pontosít, illetve kiegészít a szakmai
vizsgálattal összefüggésben a nemzetközi együttműködés, statisztikai adatcsere
során összegyűlt tapasztalatok alapján. A javaslat több olyan új definíciót tartalmaz,
amelyek alkalmazását az üzemben tartói vizsgálat - javaslatban szereplő -
kiterjesztése indokol.
A technikai fejlődés igényli a vezető nélküli repülésre alkalmas légijármű repülése
tartamának meghatározását, amely definíció beépítésével a javaslat egyértelművé
teszi azt is, hogy az ilyen légijárművek okozta légiközlekedési balesetek szakmai
vizsgálata is a közlekedésbiztonsági szerv kompetenciájába tartozik.
A légiközlekedés területén már meghonosodott biztonsági szolgálatoknak a vasúti és
a víziközlekedés területén történő kötelező bevezetése megköveteli az üzemben tartó
fogalmának meghatározását.
A 45. §-hoz:
A rendelkezés a pontosítás érdekében kimondja, hogy a vizsgálóbizottság nemcsak a
helyszínen, hanem a vizsgálat bármely szakaszában jogosult tanúk meghallgatására.
A módosítás egyértelműen rögzíti továbbá, hogy a vizsgálóbizottság a balesetek és a
közlekedési események megelőzése érdekében - akár haladéktalan intézkedést
javasolva - a vizsgálat bármely szakaszában tehet biztonsági ajánlást.
57
A 46. §-hoz:
A bejelentés visszaigazolási kötelezettsége helyett - tekintettel arra, hogy a
visszaigazolásra a gyakorlatban nem minden esetben van tényleges lehetőség - a
nyilvántartásba vételre vonatkozó kötelezettséget rögzíti.
A módosítás rendelkezést tartalmaz arról - a jelenleg hatályos végrehajtási rendeletek
e rendelkezését a javaslatba emelve - hogy amennyiben a közlekedési balesetben,
eseményben több jármű érintett, azt egy esetnek kell tekinteni, az esetet a
legsúlyosabb következmény szerint minősítve.
A 47. §-hoz:
A javaslat a helyszín biztosítására vonatkozó kötelezettség mellett elrendeli a helyszín
változatlanul hagyására vonatkozó intézkedési kötelezettséget is. Ennek oka, hogy a
Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 43. §-a csak feljogosítja, de nem
kötelezi a rendőrt arra, hogy intézkedjék az esemény helyszínének változatlanul
hagyása iránt. E rendelkezés azonban nem zárja ki a személyek életének, testi
épségének védelméhez szükséges vagy katasztrófahelyzet felszámolásához
nélkülözhetetlen azonnali intézkedések, valamint halaszthatatlan eljárási
cselekmények végrehajtását.
A javaslat új elemként meghatározza a helyszín változatlanul hagyása és a nyomok
megőrzése érdekében szükséges intézkedéseket. Abban az esetben azonban, ha a
személyek életének és testi épségének védelme érdekében a helyszín eredeti
állapotban nem tartható meg, arról a bizottságot tájékoztatni kell, illetve amennyiben
lehetséges, a változtatásokról jegyzőkönyvet kell készíteni, vagy azokat képi úton kell
rögzíteni.
A javaslat a „katonai létesítmény” helyett a „katonai vagy rendészeti létesítmény”,
„őrzött katonai szállítmány” helyett az „őrzött szállítmány” kifejezéseket alkalmazza,
ezzel összhangban a szakmai vizsgálat vezetőjének a helyszín őrzésére és annak
időtartamára vonatkozó egyeztetési kötelezettségét az illetékes szervek irányában
állapítja meg.
A 48. §-hoz:
A javaslat - a hatályos végrehajtási rendeletek vonatkozó rendelkezéseinek törvényi
szintre történő emelése céljából - mindhárom közlekedési ágazat tekintetében
egységesen rögzíti a helyszíneléssel, a helyszíni szemlével összefüggő
rendelkezéseket. Szabályozza az egyes érintettek kötelezettségeit, külön is
szerepeltetve a mentés vezetőjének, illetve az érintett üzemben tartó felelős
vezetőjének a kötelezettségeit is.
A javaslat kimondja, hogy a vizsgálóbizottság felhasználhatja más hatóság, illetve az
üzemben tartó vagy üzemeltető által készített helyszíni szemle jegyzőkönyvét is.
A javaslat - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a baleset helyszínén dolgozók
biztonsága és a nyomok megőrzése érdekében az érintett hatóságokkal egyeztetve
feljogosítja a vizsgálóbizottság vezetőjét az eseménnyel érintett infrastruktúrán zajló
58
forgalom, tevékenység szükséges mértékű és időtartamú korlátozására, vagy
szüneteltetésére.
A javaslat a vizsgálatban részt vevők biztonsága érdekében rögzíti, hogy e
személyeket megfelelő védőruházattal, védőoltásokkal kell ellátni. A rendelkezés a
helyszíni koordináció elősegítése céljából előírja a résztvevők azonosító jelzéssel
történő ellátását. A szemle hatékonysága és eredményessége érdekében a javaslat
szerint a résztvevőket a helyszíni szemle lefolytatásához megfelelő technikai
felszereléssel kell ellátni.
A javaslat e rendelkezése rögzíti, hogy amennyiben nemzetközi szerződés alapján
más állam képviselője jogosult a vizsgálatban részt venni, lehetőség szerint biztosítani
kell számára a helyszín eredeti állapotban történő megtekintését. Ez a jogosultsága
azonban nem késleltetheti a helyszíni szemle megkezdését és lefolytatását.
A 49. §-hoz:
A javaslat e rendelkezése részletesen szabályozza az adatrögzítő berendezéssel
kapcsolatos jogosultságokat és kötelezettségeket.
Az egységes szabályozás alapját a hatályos végrehajtási rendeletben foglaltak
szolgáltatták, amely szabályrendszer kiegészült a gyakorlati élet igénye alapján annak
kimondásával is, hogy a járművekben lévő adatrögzítőket a közlekedésbiztonsági
szerv a kivizsgálás eredményessége érdekében abban az esetben is lefoglalhatja,
illetve elrendelheti azok adattartalmának letöltését, ha ezzel a jármű újbóli
üzembeállítását késlelteti.
Az 50. §-hoz:
A javaslat új szerkezetben megtartva a Kbvt. hatályos rendelkezését is, kiegészíti a
bizonyítékok őrzésére vonatkozó rendelkezéseket, figyelembe véve az eljárás
egymást követő elemeit, szabályozási alapként felhasználva és egységesítve a
hatályos végrehajtási rendeletek ezzel összefüggő tartalmát. A javaslat lényeges
eleme, hogy kimondja, az érintett járműnek, berendezésnek, roncsnak a vizsgálat
lefolytatására alkalmas helyre történő szállítása az üzemben tartó, ennek hiányában a
tulajdonos költségére történik.
A közlekedésbiztonsági szerv által átvett vagy lefoglalt járművet, berendezést vagy
egyéb dolgot vissza kell adni a tulajdonos vagy az üzemben tartó részére,
amennyiben arra a szakmai vizsgálat során már nincs szükség. Azokat a tárgyakat,
amelyeket felszólítás ellenére sem vittek el, a közlekedésbiztonsági szerv a felelős
őrzés szabályai szerint jogosult felhasználni vagy értékesíteni, tekintettel arra, hogy
ezek további őrzése indokolatlan terhet jelentene a szerv számára. E rendelkezés
vonatkozásában kivételt képeznek azok az állami feladatot ellátó (például honvédelmi,
rendőrségi célú) járművek, illetve berendezések, amelyek jellemzően külön
nyilvántartásban szerepelnek és amelyek megőrzése, illetve megóvása tekintetében
azok üzemeltetőjét, üzemben tartóját külön felelősség terheli.
59
Az 51. §-hoz:
A javaslat kimondja, hogy a vizsgálóbizottság tagjaként nem járhat el a vizsgálat által
érintett szerv (gazdálkodó szervezet) vezető tisztségviselőjének, tulajdonosának közeli
hozzátartozója.
A javaslat kiegészíti a Kbvt. hatályos rendelkezéseit, e szakaszban jelennek meg a
vizsgálóbizottságra és annak tagjaira vonatkozó képesítési előírások.
Az 52. §-hoz:
A javaslat biztosítja közlekedési baleset és egyéb közlekedési esemény vizsgálata
során az üzemben tartó, a tulajdonos, továbbá a tervező, a gyártó, javító, karbantartó
képviselőjének meghatalmazott képviselőként történő részvételét a szakmai
vizsgálatban.
Az 53. §-hoz:
A javaslat a jogalkalmazás könnyítése érdekében a hatályos törvényi szabályozás és
a végrehajtási rendeletek bázisán önálló szakaszban tartalmazza a zárójelentés-
tervezetre vonatkozó rendelkezéseket, követve a szakmai vizsgálat folyamatát.
Az 54. §-hoz:
A javaslat a zárójelentés fogalmának pontosított meghatározását foglalja magában.
Ezen kívül, a hatályos szabályozással szemben, amely a biztonsági ajánlások
címzettjei számára évente csak egyszer állapít meg tájékoztatási kötelezettséget, a
javaslat szerint a biztonsági ajánlások címzettjei a biztonsági ajánlás kézhezvételétől
számított 30 napon belül írásban tájékoztatást adnak a közlekedésbiztonsági szervnek
az ajánlások elfogadásáról bevezetésük határidejének megjelölésével, vagy egyet
nem értésükről, indokolással ellátva.
Az 55. §-hoz:
Az adatkezelésre vonatkozó hatályos rendelkezést a javaslat a gyakorlati igények
szerint kiegészíti. Ennek megfelelően a javaslat lehetővé teszi, hogy a
közlekedésbiztonsági szerv a 7. §-ban foglalt feladatának ellátása céljából kezelje a
baleset, illetve esemény által érintett infrastruktúra üzemeltetésében,
karbantartásában részt vevő személy adatait is. A kezelhető adatok körét az
egyértelmű azonosíthatóság érdekében kiterjeszti a születési helyre, időre, az
érintettnek az esemény idején betöltött szolgálati beosztására, illetőleg az
eseménnyel kapcsolatba hozható telefonforgalmazásának tényére. Ez utóbbi
esetben a szakmai vizsgálatot segíti az az információ, hogy a járművet, illetve az
infrastruktúrát üzemeltető személyzet a közlekedési baleset vagy esemény
időpontjában vagy azt megelőzően használt-e telefonkészüléket.
60
Az 56. §-hoz:
Arra figyelemmel, hogy a közlekedésbiztonsági szerv végzi az állami légijárművel
bekövetkezett balesetek és események szakmai vizsgálatát is, a közlekedésbiztonsági
szerv vezetőjét szükséges feljogosítani arra, hogy az állami légijárművekkel
összefüggésben, feladatkörében államtitkot, illetve szolgálati titkot képező adatot
minősítsen.
Az 57. §-hoz:
A javaslat törvényi szintre emeli a meghatalmazott képviselők és a tanácsadók külföldi
szakmai vizsgálatban történő részvételét szabályozó rendelkezéseket. E kérdéskört
jelenleg végrehajtási jogszabályok rendezik. A jogalkalmazás érdekében
egységesítésük indokolt.
Az 58. §-hoz:
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) módosítása során az országos
közutak építésére és a vagyonkezelőnek történő átadásra, a forrásokkal és
eszközökkel történő elszámolásra vonatkozóan új szabályozás lép hatályba. A
közutak igazgatásáról szóló 19/1994. (V. 31.) KHVM rendelet 2. §-ának (1)
bekezdésében foglaltakra tekintettel a gyorsforgalmi utak országos közútnak
minősülnek, így az országos közutakra vonatkozó jogszabályi rendelkezés tárgyi
hatálya kiterjed a gyorsforgalmi utakra.
Az országos közutak körében a gyorsforgalmi utakra lex specialist tartalmazó, a
Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és
fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény (Aptv.), emellett az állami vagyonról
szóló 2007. évi CVI. törvény (Vagyontörvény) a vagyonkezelésbe adásra illetve a
forrásokkal és eszközökkel való elszámolásra nézve eltérő rendelkezéseket tartalmaz,
mint a Kkt. 2008. január 1-jén hatályba lépő szövege.
Erre tekintettel a jogbiztonság követelményének érvényre juttatása érdekében indokolt
az Aptv. és a Vagyontörvény megfelelő szabályainak hatályon kívül helyezése.
Az 59. §-hoz:
A Vkt. egyes rendelkezéseinek módosítása a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény rendelkezéseiben
alkalmazott szóhasználatra figyelemmel:
Figyelemmel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól
szóló 2004. évi CXL. törvény rendelkezéseire, a közigazgatási hatóság döntését már
nem kizárólag határozatként hozhatja meg. Javasoljuk ezért a Vkt. 9. § (3)
bekezdésében, 11. § (3) bekezdése felvezető szövegében és (6) bekezdésének
második mondatában, 18. §-ának harmadik mondatában, 24. § (5) bekezdésének
harmadik és negyedik mondatában, 56. § (2) bekezdésének első mondatában,
valamint (3) és (4) bekezdésében, 78. § (2) bekezdésének második mondatában,
továbbá 78/A. §-ában szereplő „határozat” kifejezés „döntés” szóra cserélését.
61
Hatályba léptető és hatályon kívül helyező rendelkezéseket tartalmaz, továbbá
úgynevezett „mozaikos” technikával számos pontosítást hajt végre az Lt. hatályos
szövegében.
Az Lt. 3/C. §-a (7) bekezdésének módosítása azt a célt szolgálja, hogy a nemzeti
védelmi határozatokat ne kelljen közzétenni. A védelmi határozatokban foglalt
intézkedések alapja az Európai Unió Bizottságának 622/2003. rendeletének és
módosításainak titkos ("EU restricted", "EU confidential") minősítésű mellékleteiben
található. Ezen mellékletek tartalma sem részben, sem egészben nem tárhatók széles
nyilvánosság elé, így a rendeletekre alapuló határozatok sem. Az előzőeken túl, az
államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény mellékletének
(titokköri jegyzék) 89. pontja alapján "A polgári repülés (légijárművek, repülőterek,
berendezések) elleni jogellenes cselekmények megelőzésére, megakadályozására és
elhárítására vonatkozó tervek, intézkedési tervek, ellenőrzési jegyzőkönyvek,
jelentések, valamint az említett célból a társszervekkel kötött együttműködési
megállapodások" államtitoknak minősülnek. Mivel a védelmi határozat kiadását
valamilyen légiközlekedés védelmi ellenőrzés során feltárt hiányosság indokolja, az
esetlegesen államtitkot képező határozatok nem tehetők közzé. Tekintettel arra, hogy
a védelmi határozatok nem közvetlenül az utazóközönséget érintik, hanem jellemzően
egy-egy légitársaságot, illetve repülőteret, ezért a címzettek részére történő
megküldés a mielőbbi és teljes körű megismerést nem akadályozza.
Az Lt. 25. §-a (1) bekezdése értelmében a vállalkozó a szolgáltatást a veszélyes áru
légi úton való szállítását kivéve nem tagadhatja meg. Ugyanezen bekezdés kimondja
azt is, hogy a vállalkozó szolgáltatásait a külön jogszabályban előírt feltételek
teljesítése esetén bárki igénybe veheti. A bekezdés második mondatának hatályon
kívül helyezése esetén az első mondatban szereplő feltétel, azaz a külön
jogszabályban meghatározott feltételek teljesítése továbbra is előírás. A légi
személyszállítást a 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelet szabályozza, amely alapján a
szállításra vonatkozó üzletszabályzatot a légiközlekedési hatóság hagyja jóvá. A
hatóság által jóváhagyott szabályzat azonban - a veszélyes áruk szállításának
megtagadásán kívül is - tartalmazhat olyan előírásokat, amely alapján a légifuvarozó
a szállítást megtagadhatja. Ilyen eset lehet például az, ha az utas beszállás előtti
magatartásából alapos okkal arra lehet következtetni, hogy az utas vagy poggyásza
fuvarozása veszélyeztetheti a fedélzeten tartózkodó személyek életét, egészségét,
vagy testi épségét. A § (2) bekezdésének módosítására a nemzetközi gyakorlatnak
megfelelően került sor, miszerint a menetrendet nem kell jóváhagynia a
légiközlekedési hatóságnak, az előzőekben említett szabályzatot azonban igen.
A javaslat a hatálybaléptető és hatályon kívül helyező rendelkezéseken kívül
úgynevezett „mozaikos” technikával számos pontosítást hajt végre a Kbvt. hatályos
szövegében.
A 60. §-hoz:
Az Európai Unió jogának való megfelelést tartalmazó rendelkezés.
62