﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4305. számú
törvényjavaslat
a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról
Előadó:
Dr. Lamperth Mónika
szociális és munkaügyi miniszter
Budapest, 2007. november
2007. évi ... törvény
a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról
1.	§
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 8. §-a helyébe a
következő rendelkezés lép:
„8. § Jogszabály egyes feladatokat munkabiztonsági szaktevékenységnek, illetve munka-
egészségügyi szaktevékenységnek minősíthet. A munkáltató a munkabiztonsági
szaktevékenységnek minősített feladatokat csak külön jogszabályban meghatározott
munkavédelmi - a bányászat területén bányászati -, a munka-egészségügyi
szaktevékenységnek minősített feladatokat pedig munka-egészségügyi [foglalkozás-orvostan
(üzemorvostan), munkahigiéne, közegészségtan-járványtan, megelőző orvostan és
népegészségtan] szakképesítéssel rendelkező személlyel végeztetheti.”
2.	§
Az Mvt. 14. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az állam részt vesz a munkavédelemben érintett nemzetközi szervezetek munkájában,
együttműködik más államokkal a munkavédelmi feladatok összehangolása végett, jelentést
tesz a munkavállalók biztonságát és egészségét érintő közösségi szabályok végrehajtásáról.”
3.	§
Az Mvt. 42. §-a a következő f) ponttal egészül ki:
[A veszélyes munkafolyamatoknál, technológiáknál a veszélyek megelőzése, illetve károsító
hatásuk csökkentése érdekében]
,f gondoskodni kell a megengedett értékekkel szabályozott, munkahelyi kóroki tényezőkkel
kapcsolatos munkahigiénés vizsgálatok elvégzéséről.”
4.	§
Az Mvt. 44. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Munkát csak olyan munkakörülmények között és időtartamban lehet végezni, hogy az a
munkavállaló egészségét, testi épségét ne károsítsa. Az egészségkárosodás kockázatát növelő
időtartamban történő munkavégzés (rendkívüli munkavégzés, túlmunka stb.) esetén a külön
jogszabály előírásai szerint kell eljárni.”
5.	§
(1) Az Mvt. 54. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles
figyelembe venni a következő általános követelményeket:]
„d) az emberi tényező figyelembevétele a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és
munkafolyamat megválasztásánál, különös tekintettel az egyhangú, kötött ütemű
munkavégzés időtartamának mérséklésére, illetve káros hatásának csökkentésére, a munkaidő
beosztására, a munkavégzéssel járó pszichoszociális kockázatok okozta igénybevétel
elkerülésére;”
(2)	Az Mvt. 54. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A munkáltató a (2) bekezdésben meghatározott kockázatértékelést és megelőző
intézkedéseket első alkalommal - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - a
foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott I. veszélyességi
osztályba sorolt munkáltatónál legkésőbb a munkáltató tevékenységének megkezdésétől
számított hat hónapon belül, egyébként egy éven belül, azt követően indokolt esetben köteles
elvégezni, és azt évenként felülvizsgálni. Indokolt esetnek kell tekinteni különösen a
kockázatok (munkakörülmények, az alkalmazott technológia, veszélyes anyag, készítmény,
munkaeszköz, munkavégzés) lényeges megváltozását, illetőleg új technológia, veszélyes
anyag, munkaeszköz, munkaszervezés bevezetését, alkalmazását. Soron kívül kell elvégezni,
illetve felülvizsgálni a kockázatértékelést, ha a kockázatok lényeges megváltozásával
munkabaleset, fokozott expozíció, illetve foglalkozási megbetegedés hozható összefüggésbe,
vagy a kockázatértékelés a külön jogszabályban meghatározott szempontra nem terjedt ki.”
(3)	Az Mvt. 54. §-a (7) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató
köteles a munkabiztonsági szaktevékenység, a munka-egészségügyi szaktevékenység, illetőleg
az 57-58. §-okban előírtak ellátására megfelelő képesítéssel rendelkező személyt biztosítani,
valamint]
„d) új technológiák bevezetése előtt kellő időben, legkorábban a tervezési szakaszban
megtárgyalni a munkavállalókkal, illetve munkavédelmi képviselőikkel bevezetésük
egészségre és biztonságra kiható következményeit;”
6.	§
Az Mvt. 58. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A foglalkozás-egészségügyi szolgálat munkavédelmi feladatokra kiterjedő szakmai
irányítását a munkavédelmi hatóság látja el, ebben a körben a munkáltató a foglalkozás-
egészségügyi szolgálatnál foglalkoztatottaknak utasítást nem adhat. A szakmai irányítás
magában foglalja a helyes gyakorlat módjának meghatározását és annak érvényre juttatását.”
7.	§
Az Mvt. 68. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
2
„(1) Ha a sérült a munkáltatónak a munkabaleset bejelentésével, kivizsgálásával kapcsolatos
intézkedését vagy mulasztását, továbbá ha az érintett munkavállaló a foglalkozási
megbetegedés és fokozott expozíciós eset bejelentésének elmulasztását sérelmezi, a területileg
illetékes munkavédelmi hatósághoz fordulhat.”
8.	§
(1)	Az Mvt. 70/A. §-ának (1) bekezdése a következő új b) ponttal egészül ki, egyidejűleg a
jelenlegi b)-c) pontok jelölése c)-d) pontokra változik:
[A munkavállalók az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő
jogaik és érdekeik képviseletére jogosultak maguk közül — a következők szerint — képviselőt
vagy képviselőket (a továbbiakban: munkavédelmi képviselő) választani:]
„b) amennyiben az ötven főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató munkáltatónál a
munkavédelmi képviselő választást a munkáltatónál működő szakszervezet, üzemi tanács
vagy ezek hiányában a munkavállalók többsége kezdeményezi, a választás megtartásával
kapcsolatos, a) pontban meghatározott kötelezettség a munkáltatót terheli;”
(2)	Az Mvt. 70/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A munkavédelmi képviselőt egyenlő, titkos és közvetlen szavazással négy évre
választják. A megválasztott munkavédelmi képviselők személyéről a munkavállalókat
tájékoztatni kell. A munkavédelmi képviselők megválasztásának, megbízatása
megszűnésének, visszahívásának rendjére, működési területére a Munka Törvénykönyvéről
szóló 1992. évi XXII. törvénynek (Mt.) az üzemi tanács tagjaira, illetve az üzemi megbízottra
vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, ideértve a központi munkavédelmi
bizottság megalakításának lehetőségét is.”
9.	§
Az Mvt. 70/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Annál a munkáltatónál, ahol a foglalkoztatottak száma legalább ötven fő, és
munkavédelmi képviselők működnek, a munkáltató összmunkáltatói szinten paritásos
munkavédelmi testületet (a továbbiakban: testület) hoz létre, amelyben egyenlő számban
vesznek részt a munkavállalók és a munkáltató képviselői.”
10.	§
Az Mvt. 81. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A munkavédelmi hatóság ellenőrzése kiterjed]
„a) a munkáltatók és munkavállalók egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
munkavégzéssel kapcsolatos feladatainak és kötelezettségeinek teljesítésére, ideértve a
foglalkozás-egészségügyi szolgálatok munkavédelmi feladatainak megvalósítását is;”
3
11. §
Az Mvt. 82. §-a (2) bekezdésének d)-g) pontja helyébe a következő d)-g) pont lép, ezzel
egyidejűleg a bekezdés az alábbi h)-j) ponttal egészül ki:
[A munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyezteti különösen]
„d) az 54. § (2) bekezdésében meghatározott kockázatértékelés elmulasztása:
da)	a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendelete szerinti legmagasabb veszélyességi
osztályba tartozó munkáltató esetében, valamint
db)	az egyes veszélyforrások hatásának kitett munkavállalók védelméről szóló külön
jogszabályokban előírt esetekben, amely megvalósul különösen a kockázatértékelés keretében
szükséges expozícióbecslés/-mérés hiányában;
e)	a szükséges biztonsági berendezések, egyéni védőeszközök működésképtelensége, illetve
hiánya;
f)	a munkavégzés 40. § (2) bekezdése szerinti összehangolási kötelezettségének elmulasztása;
g)	a veszélyes munkahelyen, veszélyes munkaeszközzel, vagy veszélyes technológiai
folyamatban végzett munka esetére - ideértve a külön jogszabályban meghatározott
veszélyforrásokkal járó munkaköröket, sérülékeny csoportot - előírt munkaköri alkalmassági
vizsgálatok, biológiai monitorozás elmulasztása;
h)	a külön jogszabályok szerint előírt foglalkoztatási tilalom megszegése;
i)	a megengedett értéket meghaladó expozícióban történő foglalkoztatás, továbbá
j) a rákkeltő expozícióval járó tevékenység esetére a külön jogszabály által előírt mérések
elmulasztása.”
12.	§
Az Mvt. a következő 83/C. §-sal egészül ki:
„83/C. § (1) A munkavédelmi hatóság részéről eljáró orvos végzettségű felügyelő a hatósági
eljárás lefolytatásához szükséges okból és mértékben megismerheti és kezelheti az érintett
munkavállalók - az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és
védelméről szóló törvényben meghatározott - egészségügyi adatait, betekinthet a
munkavállaló irataiba, kérheti azok bemutatását, azokról másolatot készíthet, továbbá a
munkáltatót, illetve a munkavállalót adatközlésre hívhatja fel.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti adatokat a munkavédelmi hatóság informatikai rendszerében
kezeli, az adatokat a hatósági eljárás jogerős befejezésétől számított két év elteltével törli.”
13.	§
(1)	Az Mvt. 84. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A munkavédelmi hatóság felügyelője jogosult]
„c) a munkabaleseteket, kivéve a közúti közlekedéssel kapcsolatosakat - a munkáltató ez
irányú felelősségét nem érintve - kivizsgálni;”
(2)	Az Mvt. 84. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
4
[A munkavédelmi hatóság felügyelője jogosult]
„g) a munkavállaló egészségét, testi épségét közvetlenül fenyegető veszély esetén, vagy
határértéket meghaladó expozícióban, vagy rákkeltő, mutagén, teratogén hatású veszély
előfordulásakor - annak elhárításáig -, továbbá a nem megfelelő védelmet nyújtó védőeszköz
használatakor a veszélyes tevékenység, illetőleg üzem, üzemrész működésének,
munkaeszköz, egyéni védőeszköz, veszélyes anyag/készítmény használatának felfüggesztését
elrendelni;”
(3)	Az Mvt. 84. §-ának (1) bekezdése a következő új m)-o) pontokkal egészül ki:
[A munkavédelmi hatóság felügyelője jogosult]
„m) a munkahelyen tartózkodó személytől az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást kérni,
valamint az ilyen személyt személyi azonossága igazolására felhívni;
n) az ellenőrzés lefolytatásának akadályozása esetén a rendőrség igénybevételére;
o)	munkahigiénés vizsgálatok elvégeztetését elrendelni.”
(4)	Az Mvt. 84. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók munkavállalókat egyidejűleg
foglalkoztatnak, és a munkavédelmi ellenőrzés eredményeként valamely munkáltató nem
azonosítható, a (4) bekezdés vonatkozásában - az ellenkező bizonyításáig - vélelmezni kell,
hogy az érintett munkavállalók munkáltatója az, aki a tevékenységet a munkahelyen
ténylegesen irányítja.”
14. §
Az Mvt. 86. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„86. § (1) A munkavédelmi hatóság hatósági jogköre nem terjed ki
a)	a külön jogszabályban meghatározott sugár-egészségügyi, az atomenergia alkalmazásával
kapcsolatos sugárvédelmi feladatok, a nem ionizáló sugárzással, valamint az elektromos és
mágneses erőterekkel kapcsolatos előírások ellenőrzésére,
b)	a kémiai biztonsággal összefüggő feladatok végrehajtására, kivéve a munkavállalók
védelmét a kémiai anyagok munka közbeni hatásából eredő munka-egészségügyi és
munkabiztonsági kockázata ellen biztosító feladatokra, előírások ellenőrzésére,
c)	a nemdohányzók védelmére vonatkozó előírások ellenőrzésére,
d)	a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó hatósági ügyekre, kivéve a munka-egészségügyi
feladatokat, továbbá
e)	a Magyar Honvédségre, a rendvédelmi szervekre, a nemzetbiztonsági szolgálatokra, a
katasztrófavédelem szerveire.
(2)	Az (1) bekezdés e) pontjában említett szervek tekintetében külön jogszabály rendelkezik a
munkavédelmi hatósági tevékenység ellátásáról.”
5
15. §
(1)	Az Mvt. 87. §-a a következő 1/G. és 1/H. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
„1/G. Közúti közlekedés: a vízi, illetőleg légi útvonalon, a vasúti vonalon, a közúton, valamint
bármely föld alatti, vagy föld feletti helyi és helyközi menetrendszerinti járattal történő
helyváltoztatás.
1/H. Pszichoszociális kockázat: a munkavállalót a munkahelyén érő azon hatások
(konfliktusok, munkaszervezés, munkarend, foglakoztatási jogviszony bizonytalansága stb.)
összessége, amelyek befolyásolják az e hatásokra adott válaszreakcióit, illetőleg ezzel
összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés
következhet be.”
(2)	Az Mvt. 87. §-ának 3. b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Súlyos az a munkabaleset (bányászati munkabaleset), amely]
„b) valamely érzékszerv, érzékelőképesség, illetve a reprodukciós képesség elvesztését vagy
jelentős mértékű károsodását okozta;”
(3)	Az Mvt. 87. §-ának 5/A. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel egyidejűleg a
jelenlegi 5/A. pont számozása 5/B. pontra változik:
[E törvény alkalmazásában:]
„5/A. Munkahigiénés vizsgálatok: a munkakörnyezetben lévő kóroki (fizikai, kémiai,
biológiai, ergonómiai, pszichoszociális) tényezők feltárására, szintjének, továbbá a végzett
munkából és a munkakörnyezet hatásaiból adódó megterhelés mennyiségi meghatározására
alkalmas eljárások, valamint olyan vizsgálatok, amelyek eredményeként javaslat tehető a
munkából és a munkakörnyezetből származó egészségkárosító kockázatok kezelésére
(csökkentésére).”
(4)	Az Mvt. 87. §-ának 8. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„8. Munkáltató: a munkavállalót szervezett munkavégzés keretében foglalkoztató.
Munkáltatónak kell tekinteni a munkaerő-kölcsönzés keretében átengedett munkavállalót
kölcsönvevőként foglalkoztatót, a kirendelt munkavállalót foglalkoztatót, a szakképzés
keretében gyakorlati oktatást folytatót, valamint a mást nem foglalkoztató, a munkáját
kizárólag személyesen végző egyéni vállalkozót a munkavégzés hatókörében tartózkodók
védelmére vonatkozó rendelkezések [9. § (2) bekezdés] tekintetében. A társadalmi munka
esetén munkáltató a társadalmi munka szervezője. Magyar adószámmal nem rendelkező
külföldi munkáltató esetén munkáltató az a személy vagy szervezet, aki, illetve amely a
tényleges irányítást gyakorolja, vagy a munkahelyért a fő felelősséget viseli, ennek hiányában
az, akinek a területén a munkavégzés folyik.”
(5)	Az Mvt. 87. §-a 11. pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
6
[E törvény alkalmazásában:]
„11. Veszélyes: az a létesítmény, munkaeszköz, anyag/készítmény, munkafolyamat,
technológia (beleértve a fizikai, biológiai, kémiai kóroki tényezők expozíciójával járó
tevékenységeket is), amelynél a munkavállalók egészsége, testi épsége, biztonsága megfelelő
védelem hiányában károsító hatásnak lehet kitéve.”
16. §
Az Mvt. 88. §-ának (2)-(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a)	a munkavédelmi hatóságot vagy hatóságokat, illetőleg e törvény 86. §-ának (2)
bekezdésében említett Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági
szolgálatok, a katasztrófavédelem szervei tekintetében a munkavédelmi hatósági feladatokat
ellátó szerveket rendeletben jelölje ki;
b)	rendeletet alkosson a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról.
(3)	Felhatalmazást kap a feladatkörében érintett miniszter, hogy
a)	rendkívüli munkavégzési körülmények esetére, illetőleg a Magyar Honvédség, a
rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a katasztrófavédelem szervei
tekintetében a munkavégzésre irányuló jogviszonyban, szolgálati viszonyban kifejtett
munkatevékenységre vonatkozó eltérő munkavédelmi követelményeket, eljárási szabályokat
rendeletben határozza meg;
b)	az egyes veszélyes tevékenységekre vonatkozó Szabályzatokat (11. §) a
foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben, rendeletben adja ki.
(4)	Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, hogy
a)	rendeletben határozza meg
aa)	az egyéni védőeszköz EK-megfelelőségi nyilatkozata, EK-típustanúsítványa
kiadásának, valamint az egyéni védőeszközök minőségét biztosító rendszer, továbbá a
gyártás minőségirányítási rendszere ellenőrzésének;
ab)	a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi jelzések alkalmazásának;
ac)	a munkáltatók veszélyességi osztályba sorolásának és a munkavédelmi szakember
foglalkoztatásának;
ad)	a munkabalesetek bejelentésének, kivizsgálásának és nyilvántartásának;
ae)	a kollektív munkaügyi vita munkavédelmi képviselet által történő kezdeményezése
feltételének;
af)	a Magyar Mérnöki Kamara hatáskörébe nem tartozó munkabiztonsági szakértők
működése engedélyezésének
részletes szabályait;
b)	az egészségügyért felelős miniszterrel és a tevékenység szerinti miniszterrel
egyetértésben, rendeletben határozza meg a veszélyhelyzettel járó munkavégzéshez szükséges
szakképzettség, illetőleg gyakorlat részletes szabályait;
c)	a bányászati ügyekért felelős miniszterrel egyetértésben, rendeletben határozza meg
ca)	a munkavédelmi jellegű bírságok felhasználásának részletes szabályait;
7
cb)	a munkavédelmi szabályokat a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény hatálya
alá tartozó tevékenységek tekintetében;
d)	az egészségügyért felelős miniszterrel egyetértésben, rendeletben határozza meg
da)	a munkahelyi ergonómiai szempontok;
db)	a munkavédelmi üzembe helyezés feltételeinek - ideértve a veszélyes
munkaeszközök, az újraindítás és áttelepítés meghatározását -;
dc)	a munkaeszközökre, továbbá a munkahelyekre vonatkozó munkavédelmi
követelmények minimális szintjének;
dd)	az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális
munkavédelmi követelmények;
de)	az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés érdekében a munkavállaló részére
biztosítandó egyes munkakörülmények [24. és 25. §, 31-34. §], intézkedések;
df)	a munkafolyamat, technológia, munkaeszköz, egyéni védelem, illetve anyag
megválasztásának;
dg)	az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi
és biztonsági követelményeinek;
dh)	a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági
követelményeinek;
di)	a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezés és az általuk okozott
egészségkárosodások megelőzésének;
dj) az azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelmének;
dk) a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészsége védelmének;
dl) az egyes munkafolyamatok végzése engedélyezésének;
dm) a munkahelyi kémiai biztonság;
dn) az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállalók
expozíciós idejének korlátozásának;
do) a mentési terv készítésének és a mentéshez szükséges személyek kijelölésének;
dp) a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatának és
véleményezésének;
dq) az egyéni védőeszköz használata feltételeinek, ideértve a juttatás rendje belső
szabályozásának;
dr) a foglalkozás-egészségügyi szolgálat működésének és feladatainak;
ds) a munkavállaló foglalkoztatásának az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
munkavégzéssel kapcsolatos feltételei és a munkavállalók kötelezettségei;
dt) a foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek bejelentésének,
kivizsgálásának és nyilvántartásának;
du) a tengeri halászhajók fedélzetén dolgozók munkavédelmi követelményei minimális
szintjének;
dv) a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben levő munkahelyek minimális
munkavédelmi követelményeinek;
dw) a munkahelyi elsősegélynyújtás célját, tárgyi és szervezési feltételeinek, a személyek
kijelölésének, kiképzésének és továbbképzésének, valamint az elsősegélynyújtás
szakmai irányításának és ellenőrzésének
részletes szabályait.
8
(5)	Ez a törvény a következő közösségi jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)	az Európai Közösségek Tanácsának 89/391/EGK irányelve a munkavállalók munkahelyi
biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedésekről,
b)	az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelve a munkavállalók szolgáltatások
nyújtása esetén történő kiküldetéséről,
c)	a Tanács 89/391/EGK irányelve a munkavállalók munkahelyi biztonságának és
egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről, továbbá a Tanács
89/654/EGK irányelve a munkahelyen betartandó biztonsági és egészségvédelmi
követelmények legalacsonyabb szintjéről,
d)	az Európai Parlament és a Tanács 2007/30/EK irányelve a gyakorlati végrehajtásra
vonatkozó jelentések egyszerűsítése és ésszerűsítése érdekében a 89/391/EGK tanácsi
irányelv, annak egyedi irányelvei, valamint a 83/477/EGK, a 91/383/EGK, a 92/29/EGK és a
94/33/EK tanácsi irányelv módosításáról.”
17. §
(1)	E törvény 2008. január 1-jén lép hatályba.
(2)	A törvény hatálybalépésével egyidejűleg a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV.
törvény 32. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A kémiai biztonság megvalósítását szolgáló jogszabályok betartásának ellenőrzését]
„c) a munkavédelem (munkabiztonság és munkaegészségügy) körében külön jogszabály
szerint a munkavédelmi hatóság,”
[végzi-]
(3)	A törvény hatálybalépésével egyidejűleg az egészségügyi hatósági és igazgatási
tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(1) A közegészségügyi (különösen a környezet- és település-, élelmezés- és táplálkozás-,
gyermek- és ifjúság-, illetőleg sugáregészségügyi, kémiai biztonsági), a járványügyi, az
egészségfejlesztési (egészségvédelmi, egészségnevelési és egészségmegőrzési), az
egészségügyi igazgatási tevékenységek irányítása, koordinálása és felügyelete, valamint az
egészségügyi ellátás felügyelete (továbbiakban együtt: népegészségügy) állami feladat,
amelyet az egészségügyi államigazgatási szerv lát el.”
(4)	A törvény hatálybalépésével egyidejűleg az egészségügyi hatósági és igazgatási
tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény 3. §-ának a) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Az egészségügyi államigazgatási szerv népegészségügyi tevékenysége keretében]
„a) vizsgálja, vizsgáltatja, ellenőrzi, elemzi és nyilvánosságra hozza a lakosság egészségi
állapotának alakulását és az azt veszélyeztető, befolyásoló települési, lakóhelyi és társadalmi
környezet fizikai, kémiai, biológiai és pszichoszociális tényezőinek állapotát,”
9
(5)	A törvény hatálybalépésével egyidejűleg az egészségügyi hatósági és igazgatási
tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény 3. §-ának ac) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Az egészségügyi államigazgatási szerv népegészségügyi tevékenysége keretében]
„ac) kezdeményezi, intézkedik, és intézkedéseivel elősegíti az egészséges életkörülmények,
életmód kialakítását,”
(6)	A törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Mvt. 87. §-ának 1/E. pontjában a „bármely
fülön” szövegrész helyébe a „mindkét fülön” szövegrész lép.
18. §
E törvény 2008. január 31-én hatályát veszti.
10
INDOKOLÁS
a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról szóló
törvényj avaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) módosítását tartalmazó
törvényjavaslatot (a továbbiakban: Javaslat) az államháztartás hatékony működését elősegítő
szervezeti átalakításokról és az azokat megalapozó intézkedésekről szóló 2118/2006. (VI. 30.)
Korm. határozat alapján végrehajtott munka-egészségügyi integráció, és a hatósági ellenőrzés
gyakorlati tapasztalatai indukálta követelményeknek, kihívásoknak való megfelelés, ebből
következően a munkavédelemmel kapcsolatos munkáltatói kötelezettségek, illetőleg e
kötelezettségek megtartásának ellenőrzésére, kikényszerítésére szolgáló hatékonyabb hatósági
eszközök szabályozásának szükségessége indokolja.
Az Mvt. Javaslat szerinti módosítása kiterjed a munkavédelmi képviselettel kapcsolatos
néhány rendelkezésre, valamint a munkavédelmi törvény végrehajtását szolgáló
tárcarendeletek megalkotására vonatkozó, felhatalmazó szabályok teljes körben történő
szabályozására is.
A módosítás főbb tartalmi elemei ennek megfelelően a következők:
1.	A munkáltatók munkavédelmi kötelezettségei körébe új, nevesített feladatként emeli be a
Javaslat a munkahigiénés vizsgálat elvégzésére vonatkozó kötelezettséget, az általuk
alkalmazott technológiákban előforduló veszélyes anyagok vagy készítmények
kockázatértékelésének elkészítése során.
A Javaslat továbbá a munkavállalók munkahelyi biztonsága és egészsége hatékony
védelmének érdekében szabályozza az egyes, fokozott munkahelyi ártalommal járó, különös
egészségkárosító kockázatot jelentő környezetben, időtartamban végzett munka esetén a
munkáltató által megteendő speciális intézkedéseket. Ezek az intézkedési kötelezettségek az
egészséget, testi épséget nem károsító munkakörülmények, időtartam munkáltatók általi
megtartása, illetőleg az egészségkárosodás kockázatát növelő időtartamban való
munkavégzésre vonatkozó jogszabályoknak megfelelő eljárás.
A Javaslat értelmében a munkáltatóknak fokozott figyelmet kell fordítani a munkahelyi
kockázatok értékelése során a munkavégzés pszichoszociális kockázatainak - amelyek többek
között káros stresszt idézhetnek elő - a felmérésére, megelőzésére, csökkentésére vagy
kiküszöbölésére.
A Javaslat egyes munka-egészségügyi jogszabályokban [a munkahelyek kémiai biztonságáról
szóló 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet, a munkavállalókat érő zajexpozícióra
vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről szóló 66/2005. (XII. 22.)
EüM rendelet, az azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről
szóló 12/2006. (III. 23.) EüM rendelet stb.] előírt eltérő rendelkezésekre figyelemmel
fogalmaz meg a munkáltató számára a teljesítési határidőre tekintettel a munkavédelmi
törvény általános szabályaitól való eltérési lehetőséget, kibővítve a kockázatértékelés soron
kívüli elvégzésére vonatkozó okokat, szigorítva ezzel a kockázatértékelés elvégzésére
vonatkozó szabályozást.
2.	A munkáltatók munkavédelmi jellegű kötelezettségei megtartásának ellenőrzésére, szükség
esetén kikényszerítésére, szankcionálására vonatkozó hatósági eszközök körét a Javaslat a
munkáltatói kötelezettségek szigorításával összefüggésben bővíti ki.
Meghatározza a munkáltatók által a munkavállalók egészségének megőrzése érdekében
biztosított foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak a munkavédelmi hatóság által ellátott, a
munkavédelmi feladatokra kiterjedő szakmai irányítás tartalmát (a helyes gyakorlat
meghatározása), megteremti a szolgálatok megfelelő működése ellenőrzésének a lehetőségét a
munkáltatónál kifejtett tevékenységen keresztül.
A Javaslat kiegészíti a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan
veszélyeztető, ezért a munkavédelmi bírság alkalmazásának alapjául szolgáló - az Mvt.-ben
nevesített - eddig főleg munkabiztonsági jellegű különös tényállásokat a munka-egészségügyi
szempontból lényeges veszélyeztetést jelentő esetekkel (külön jogszabályban előírt
expozícióbecslés/-mérés hiánya, foglalkoztatási tilalom megszegése stb.), feljogosítva a
munkavédelmi hatóságot e tényállások esetén történő szankcionálásra.
A Javaslat beemeli a törvényi szabályozásba az orvos végzettségű munkavédelmi felügyelő
hatósági ellenőrzéséhez - különösen a foglalkozási megbetegedések kivizsgálásához -
szükséges egészségügyi adatok megismerését és kezelését lehetővé tevő adatkezelési
felhatalmazást.
A munkavédelmi hatóság felügyelőjének eljárását, ezáltal a még hatékonyabb hatósági
ellenőrzést segítő jogosultságokkal bővíti ki a Javaslat az Mvt. hatályos szabályozását
(veszélyes tevékenység, üzem, üzemrész, munkaeszköz működése, használata
felfüggesztésének elrendelése határértéket meghaladó expozíció, a rákkeltő, mutagén,
teratogén hatású veszély, illetőleg a nem megfelelő védelmet nyújtó védőeszköz használata
esetén, a rendőrség igénybevételének lehetősége, munkahigiénés vizsgálat elrendelésének
joga). E körbe tartozik a munkáltatói minőség megállapítása törvényi vélelemmel a Javaslat
szerint, amelynek ott van jelentősége, ahol az egyidejű többes munkavégzésnél gyakran az
ellenőrzöttek együttműködésének hiánya miatt jogilag aggályos tisztázni a munkáltató
személyét.
3.	Az Mvt. munkavédelmi képviselettel kapcsolatos szabályait a gyakorlati tapasztalatok
alapján pontosítja a Javaslat. Az ötven főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató
munkáltatónál nem kötelező munkavédelmi képviselő választást tartani, de a
szakszervezetnek, üzemi tanácsnak vagy a munkavállalók többségének ez esetben is joga van
a választás tartásának kezdeményezésére, a munkáltató pedig köteles a választást
lebonyolítani és a szükséges feltételeket biztosítani. E garanciális előírás rögzítése a
munkavállalók képviselethez való jogát védi, egyértelművé téve a szabályozást a munkáltatók
számára is. A megválasztott munkavédelmi képviselő személyéről történő tájékoztatási
kötelezettség előírása a munkavállalók érdekképviseleti jogának gyakorlását könnyíti meg.
4.	A kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló 2006. évi
CIX. törvény szabályozása értelmében kormányzati hatáskörbe tartozik a munkavédelmi
hatóság hatósági jogköréből kiemelt szervek e feladatra, rendeletben történő kijelölése, a
Javaslat szerinti felhatalmazás alapján.
2
Az Alkotmány 37. §-a (3) bekezdésének 2006. június 3-án hatályba lépett módosítása óta
egyértelmű követelmény, hogy a miniszterek rendeletalkotási felhatalmazását biztosító
törvényi rendelkezésnek a felhatalmazás aktusát („Felhatalmazást kap”) tartalmaznia kell,
azaz a rendelkezésnek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben (Jat.)
meghatározottakon kívül e követelménynek is meg kell felelnie. A Jat. 15. §-ának (1)
bekezdése értelmében továbbá a végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban
meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát (a hatályos szabályozás szerinti
jogszabályhelyre utalás helyett szövegszerűen) és kereteit. E követelményeknek tesz eleget a
Javaslat.
A Javaslat szerint a záró rendelkezésekben újabb, zömmel munka-egészségügyi szakmai
tartalommal bíró fogalmakat határoz meg az új munkáltatói és hatósági feladatok
végrehajtásához, helyes értelmezéséhez (pl. munkahigiénés vizsgálat).
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősített feladatokat kizárólag az Mvt.-ben
meghatározott szakképesítéssel rendelkező személy végezheti. A munkaegészségügy fontos
területe a munkahigiéne a foglalkozás-egészségügy mellett. E szakterület alapvető
szakképesítésének tekinthető a munkahigiéne, amelyet a hatályos törvényi rendelkezés nem
említ. Mindezek miatt, továbbá a munka-egészségügyi feladatoknak az Országos
Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF) általi átvételével
összefüggésben emeli be a Javaslat a munkahigiéne szakképesítést a törvényi szabályozásba,
teljes körűvé téve ezzel a szükséges szakképesítések felsorolását.
A 2. §-hoz
Az Európai Parlament és a Tanács 2007/30/EK irányelve a gyakorlati végrehajtásra
vonatkozó jelentések egyszerűsítése és ésszerűsítése érdekében a 89/391/EGK tanácsi
irányelv, annak egyedi irányelvei, valamint a 83/477/EGK, a 91/383/EGK, a 92/29/EGK és a
94/33/EK tanácsi irányelv módosításáról, az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2007. június
27-én került kihirdetésre. Az irányelv szabályozza a tagállamoknak a munkavállalók
biztonságát és egészségét érintő közösségi szabályok végrehajtásáról való jelentési
kötelezettségét a Bizottság részére. A Javaslat szerinti módosítás az irányelv törvényi szinten
történő harmonizálását valósítja meg.
A 3. §-hoz
A munkáltatók kötelezettsége a foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek
elkerülése érdekében az általuk alkalmazott technológiákban előforduló veszélyes anyagok
vagy készítmények kockázatértékelésének elkészítése, amely csak abban az esetben teljes
3
körű, ha a műszeres vizsgálatokkal is igazolják az egészséget nem veszélyeztető
munkakörnyezet meglétét. Ezen - a munkahigiénés vizsgálat elvégzésére vonatkozó -
kötelezettséget emeli be a Javaslat a törvény szabályozásába. Ezzel összefüggésben a
kötelezettség elvégzésének ellenőrzése és kikényszerítése, mint munkavédelmi hatósági
jogosultság, szintén megjelenik a Javaslat szerinti szabályozásban [14. § (3) bekezdés o)
pont], megteremtve ezzel az új szabályozás egyensúlyát, teljes körűségét.
A 4. §-hoz
A munkavédelmi jogterületen az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott
munkavállalók (napi, heti) expozíciós idejének korlátozásáról 2007. májusáig miniszteri
rendelet [26/1996. (VIII. 28.) NM rendelet] tartalmazott szabályozást. Jelenleg e területen
nincs olyan hatályos szabályozás, amely megfelelően védi munkáltatói kötelezettség
előírásával a munkavállalókat. A munkavállalók munkahelyi biztonsága és egészsége
hatékony védelmének érdekében ezért szabályozni kell az egyes, fokozott munkahelyi
ártalommal járó, különös egészségkárosító kockázatot jelentő környezetben, időtartamban
végzett munka esetén a munkáltató által megteendő intézkedéseket. A Javaslat ezért e
kötelezettséget általános, keretjellegű követelményként emeli be a törvény szabályozásába, a
17.	§ szerint egyben biztosítva a végrehajtási rendelet megalkotásához szükséges
felhatalmazást is.
Az 5. §-hoz
A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének védelme érdekében a
munkáltatóknak fokozott figyelmet kell fordítani a munkahelyi kockázatok értékelése során a
munkavégzés pszichoszociális kockázatainak - amelyek többek között káros stresszt
idézhetnek elő - a felmérésére, megelőzésére, csökkentésére vagy kiküszöbölésére. E
munkáltatói kötelezettséget emeli be a törvényi szabályozásba a Javaslat [(1) bekezdés],
illetőleg meghatározza az értelmező rendelkezések között ennek az új kockázati tényezőnek a
fogalmát.
A hatályos szabályozás szerint a munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén
mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető munkahelyi
kockázatokat. A kockázatok értékelését a legveszélyesebb tevékenységet végző munkáltató
tevékenységének megkezdésétől számított hat hónapon belül, egyébként egy éven belül, azt
követően indokolt esetben köteles elvégezni, és azt évenként felülvizsgálni.
A Javaslat egyes munka-egészségügyi jogszabályokban [a munkahelyek kémiai biztonságáról
szóló 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet, a munkavállalókat érő zajexpozícióra
vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről szóló 66/2005. (XII. 22.)
EüM rendelet, az azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről
szóló 12/2006. (III. 23.) EüM rendelet stb.] előírt eltérő rendelkezésekre figyelemmel
fogalmaz meg a törvény szabályaitól való eltérési lehetőséget. Ugyanezen bekezdés a soron
kívüli kockázatértékelés elvégzését indokoló esetek közé emeli azt, amikor a külön jogszabály
(ld. fentieket) szerinti szempontokat mellőzték a korábbi értékelés során, ezért hiányos,
hatástalan lehet a kockázatértékelés [(2) bekezdés].
A Javaslat a munkáltató együttműködési, tájékoztatási kötelezettségének minél teljesebb
megvalósulása érdekében pontosítja, egyértelművé teszi az Mvt. hatályos szövege szerinti
„kellő időben” kifejezést, amikor meghatározza a munkavállalókkal, illetve munkavédelmi
4
képviselőikkel folytatandó tárgyalás legkorábbi szakaszát. A tervezési szakaszban lefolytatott
tárgyalás ad lehetőséget a munkavállalóknak arra, hogy az új technológia bevezetésének
részleteit megismerhessék és az azzal kapcsolatos észrevételeiknek, véleményüknek érvényt
tudjanak szerezni. A módosítás egyebekben az Európai Bizottság szakértői véleményében
foglalt észrevételnek is eleget tesz [(3) bekezdés].
A 6. §-hoz
A munka-egészségügyi feladatok OMMF általi átvételével a munkavédelmi hatóság látja el a
foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet szabályai
szerint működő, a munkáltatók által a munkavállalók egészségének megőrzése érdekében
biztosított foglalkozás-egészségügyi szolgálat munkavédelmi feladatokra kiterjedő szakmai
irányítását. E körben a Javaslat meghatározza a munkavédelmi hatóság által a szolgálatok
irányában kifejtett szakmai irányítás legfontosabb tartalmát (pl. módszertani szakmai, eljárási
útmutatás), és érvényre juttatási hatósági eszközét, amelyet a Javaslat a 11. §-ban szabályoz.
A 7. §-hoz
Az Mvt. hatályos szabályozása feljogosítja a munkabaleset sérültjét arra, hogy amennyiben a
munkáltató munkabalesettel kapcsolatos intézkedésével nem ért egyet, illetőleg mulasztását
sérelmezi, úgy a munkavédelmi hatósághoz ezt bejelentse, és kérje az általa sérelmezett eset
kivizsgálását.
Az egységes munkavédelmi hatóság létrejöttével a foglalkozási megbetegedés és fokozott
expozíciós eset bejelentésének elmulasztásával kapcsolatos munkavállalói sérelem esetén is
lehetőséget kell biztosítani e garanciára, a kérelem benyújtására. Ennek feltételét teremti meg
a Javaslat szerinti módosítás.
A 8. §-hoz
Gyakorlati tapasztalatok tették szükségessé a munkavédelmi képviselő választás szabályainak
pontosítását. Az ötven főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató munkáltatónál nem
kötelező ugyan munkavédelmi képviselő választást tartani, de a szakszervezetnek, üzemi
tanácsnak, vagy a munkavállalók többségének ez esetben is joga van a választás tartásának
kezdeményezésére, a munkáltató pedig ebben az esetben is köteles a választást lebonyolítani
és a szükséges feltételeket biztosítani. A Javaslat e garanciális előírás rögzítésével szintén a
munkavállalók képviselethez való jogát védi, és egyértelművé teszi a szabályozást a
munkáltatók számára [(1) bekezdés].
A munkavállalók érdekképviseleti jogának gyakorlását könnyíti meg a Javaslat, amikor
előírja, hogy a megválasztott munkavédelmi képviselő személyéről a munkavállalókat
tájékoztatni kell [(2) bekezdés].
A 9. §-hoz
Az Mvt. hatályos szabályozása értelmében annál a munkáltatónál, ahol a foglalkoztatottak
száma legalább ötven fő, és munkavédelmi képviselők működnek, összmunkáltatói szinten
paritásos munkavédelmi testület működik. A gyakorlati tapasztalatok szerint a rendelkezés a
5
jogalkalmazás során félreérthető szabályozást tartalmaz, mivel nem fejezi ki teljes mértékben
a törvényalkotó akaratát, vagyis a paritásos munkavédelmi testület létrehozására vonatkozó
munkáltatói kötelezettséget, a törvényi szinten meghatározott feltételek megvalósulása esetén.
A Javaslat szerinti pontosítással egyértelművé válik e munkáltatói kötelezettség fennállása, és
annak tartalma is.
A 10. §-hoz
Az Mvt. 58. §-ának (4) bekezdése szerint a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok feletti,
munkavédelmi feladatokra kiterjedő szakmai irányítást a munkavédelmi hatóság látja el. A
szakmai irányítás - a Javaslat 6. §-ában előírtaknak megfelelően - magában foglalja a
jogszabályoknak megfelelő gyakorlat érvényre juttatását, azaz adott esetben a hatóság által
történő kikényszerítését is. A szolgálatok megfelelő működését azonban a hatóság csak a
munkáltatón, azaz a szolgálat által a munkáltatónál kifejtett tevékenységen keresztül tudja
ellenőrizni. Ennek a lehetőségét teremti meg a Javaslat szerinti módosítás.
A 11. §-hoz
Az egyes munka-egészségügyi követelmények megszegésének súlya miatt, az ellenőrzési
tapasztalatok érvényesítéséből, illetve a munka-egészségügyi feladatok átvételéből adódóan
szükséges volt a Javaslat szerint a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan
veszélyeztető, ezért a munkavédelmi bírság alkalmazásának alapjául szolgáló - az Mvt.-ben
nevesített - különös tényállások kiegészítése a munka-egészségügyi szempontból lényeges
veszélyeztetést jelentő esetekkel (külön jogszabályban előírt expozícióbecslés/-mérés hiánya,
foglalkoztatási tilalom megszegése stb.). Ezzel a Javaslat feljogosítja a munkavédelmi
hatóságot a munkavállalók munkahelyi biztonsága érdekében - a fenti tényállások esetén -
történő szankcionálásra.
A 12.§-hoz
A munka-egészségügyi feladatok átvételével az OMMF látja el egységesen a munkavédelem
(munkabiztonság és munkaegészségügy) hatósági feladatait, ennek megfelelően hatósági
ellenőrzése, különösen a foglakozási megbetegedések kivizsgálása során olyan, az
egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló
1997. évi XLVII. törvényben meghatározott adatok megismerése és kezelése válhat
szükségessé, amely adatok kezelésére nincs törvényi felhatalmazása. Ezen adatkezelési
felhatalmazást teremti meg a Javaslat szerinti módosítás.
A 13.§-hoz
Az Mvt. hatályos normaszövege szerint a munkavédelmi hatóság felügyelője jogosult a
munkabaleseteket kivizsgálni, amelyből csak a közúti és légi közlekedéssel kapcsolatosakat
tekinti kivételnek. A gyakorlatban a kivételeken túl más típusú balesetek kivizsgálása is
elháríthatatlan jogértelmezési gondot jelent, például vízi járművön bekövetkező személyi
sérülés kivizsgálása csak akkor sorolható a munkavédelmi hatóság felügyelőjének
jogosultsági körébe, ha a baleset nem a vízi járműnek más vízi járművel történt ütközésének a
következménye. Ezért a kivételek újrafogalmazása vált szükségessé a Javaslat szerint, a 87. §-
6
nak az új 1/G. ponttal, a közúti közlekedés fogalmának beiktatásával, amely magában foglalja
negatív hatásköri meghatározásként a vízi és légi úton való közlekedést is [(1) bekezdés].
Az Mvt. hatályos szabályozása szerint a munkavédelmi hatóság felügyelője jogosult a
munkavállaló egészségét, testi épségét közvetlenül fenyegető veszély esetén - annak
elhárításáig - a veszélyes tevékenység, illetőleg üzem, üzemrész, munkaeszköz működésének,
használatának felfüggesztését elrendelni. Ezen általános szabályt, törvényi tényállást egészíti
ki a Javaslat néhány nevesített egyéb veszélyeztetési szituációval, mint a határértéket
meghaladó expozíció, a rákkeltő, mutagén, teratogén hatású veszély, illetőleg a nem
megfelelő védelmet nyújtó védőeszköz használata. Nem megfelelőnek minősül a használatban
levő védőeszköz a Javaslat szerinti rendelkezés alkalmazásában, ha az előírt időszakos
biztonsági felülvizsgálat igazolhatóan megfelelően nem lett elvégezve vagy a védőeszköz
élettartama (előírt használati ideje) lejárt. A Javaslat szerinti tényállásra alapozva a
szabályozás továbbra is jogi eszköznek tekinti a veszélyes tevékenység, működés,
munkaeszköz, egyéni védőeszköz használata stb. felfüggesztését, az újonnan beemelt fenti
különös tényállásokkal összefüggésben [(2) bekezdés].
A munkavédelmi hatósági ellenőrzés során tényeken, bizonyítékokon alapuló megállapítások
teremtenek lehetőséget a jogszabályi előírások elmulasztásának feltárására. Ennek egyik
alapvető feltétele az ellenőrzött személyek kilétének jogszabályi keretek között és annak
megfelelő módon történő azonosítása. Az igazoltatás az ellenőrzöttek számára nem jelent
többletterhet, a munkavédelmi hatóság viszont hatékonyabban, a megtévesztés lehetőségének
megelőzésével hozhatja meg intézkedését. A módosítás hatására kevesebb jogorvoslati
kérelemre, vagy hivatalból lefolytatott döntés-felülvizsgálati eljárásra kerülhet sor [(3)
bekezdés m) pont].
A munkavédelmi hatóság által folytatott ellenőrzésnek az akadályozása - logikai alapon -
valamilyen munkavédelmi mulasztás elfedését szolgálja. Az Mvt. 81. §-ának (5) bekezdése
értelmében a munkavédelmi hatóság jogosult az ellenőrzése során feltárt hiányosságok
megszüntetése érdekében a törvényben és külön jogszabályban meghatározott intézkedés és
felelősségre vonás alkalmazására. A hivatkozott előírás a már „feltárt hiányosságok
megszüntetése érdekében” alkalmazható eljárás, ezzel szemben a Javaslat szerinti tényállás
már az ellenőrzés megkezdése előtt megvalósul, ezért szükséges - a rendőrségről szóló 1994.
évi XXXIV. törvényben szabályozottak szerint - a rendőrség igénybevételére vonatkozó
jogosultságot - a munkaügyi felügyelőkhöz hasonlóan - a munkavédelmi felügyelők számára
is biztosítani [(3) bekezdés n) pont].
A 3. §-ban meghatározott, a munkahigiénés vizsgálatok elvégzésére irányuló, a munkáltatót
terhelő kötelezettség teljesítésének a munkavédelmi hatóság általi ellenőrzését, a teljesítés
kikényszerítését és az esetleges jogsértés szankcionálását lehetővé tevő jogosultságot illeszti
be a Javaslat a hatósági hatáskörbe, jogcímet teremtve ezzel a munkavédelmi bírság
kiszabására [(3) bekezdés o) pont].
A hatósági ellenőrzés során problémát jelenthet a munkáltató kétséget kizáróan történő
azonosítása akkor, ha ugyanazon a munkahelyen több munkáltató egyidejűleg tevékenykedik,
foglalkoztat munkavállalót. A Javaslat ezért a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi
7
LXXV. törvénynek a gyakorlatban jól bevált szabályához hasonlóan emeli be a
munkavédelmi törvény szabályozásába azt a rendelkezést, amely a bizonyítási teher
megfordításával teszi még hatékonyabbá a munkáltatói felelősségnek, a jogsértést elkövető
munkáltató kilétének a hatósági ellenőrzés során történő megállapítását. A Javaslat szerinti
tényállás azonos a 40. § (2) bekezdésében foglaltakkal, azonban a szabályozás más
aspektusból történik. Míg ugyanis a törvény 40. §-ának (2) bekezdésében a munkavégzés
összehangolásáért felelős személyi kör került meghatározásra, a Javaslat szerinti módosítással
a munkáltatói minőség, a munkavédelmi szabályokat megsértő munkáltató kerül
megállapításra. A módosítással mindkét szempontból rendezetté, egyértelművé válik a
szabályozás, lehetővé téve a törvény szerinti hatósági ellenőrzés lefolytatását és a szükségessé
váló intézkedések megtételét [(4) bekezdés].
A 14. §-hoz
A Javaslat szerinti, a gyakorlati tapasztalatokat felhasználó pontosítással egyértelműen
kerülnek meghatározásra azon feladatok, illetve szervezetek, amelyekre a munkavédelmi
hatóság hatósági jogköre nem terjed ki. A munkavédelmi hatóság hatósági jogköréből kiemelt
szerveknél (Magyar Honvédség, rendvédelmi szervek, nemzetbiztonsági szolgálatok,
katasztrófavédelem szervei) a munkavédelemmel kapcsolatos feladataikat ellátó szervezeteket
a Kormány - a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló
2006.	évi CIX. törvény szabályozásával összhangban, szervezetalakítási szabadságából
eredően - rendeletben jelöli ki, a Javaslat szerint. A hatályos Mvt. értelmében a
munkavédelmi hatóság hatósági jogköre nem terjed ki a kémiai biztonsággal összefüggő
feladatok végrehajtásának ellenőrzésére. A munka-egészségügyi feladatok tekintetében a
hatósági jogkört ki kell terjeszteni minden olyan tevékenységre, melynek során a szervezetten
munkát végzőt veszélyes anyag, veszélyes készítmény, azaz kémiai kóroki tényező érheti,
vagyis fennállhat a kémiai anyagok munka közbeni hatásából eredő munka-egészségügyi,
munkabiztonsági kockázat. Ennek okán a Javaslat kiemeli a hatásköri kivételek közül a
munkahelyek kémiai biztonságával összefüggő feladatok, előírások ellenőrzését, amely
feladat a munka-egészségügyi integrációval a munkavédelmi hatóság hatáskörébe került. A
Javaslat a kizárások körében egyértelművé teszi, hogy a munkavédelmi hatóság hatósági
jogköre nem terjed ki a nemdohányzók védelmére vonatkozó előírások (elsősorban az 1999.
évi XLII. törvény) ellenőrzésére, amely feladatot az ÁNTSZ látja el.
A 15. §-hoz
Az Mvt. szabályozása értelmében a munkavédelmi hatóság felügyelője jogosult a
munkabaleseteket kivizsgálni, a közúti és légi közlekedéssel kapcsolatosak kivételével. A
gyakorlati tapasztalatok szerint a felügyelő kivizsgálási jogosultsága és az e jogosultságba
nem tartozó kivételek egyértelmű elhatárolása érdekében szükséges az Mvt.-ben, a Javaslat
szerint a 87. §-nak új 1/G. ponttal történő kiegészítésével a közúti közlekedés fogalmának
egyértelmű meghatározása.
A Javaslat beemeli az Mvt. szabályozásába (5. §) az egészséget nem veszélyeztető és
biztonságos munkavégzés érdekében teljesítendő munkáltatói kötelezettségek körébe a
munkavégzéssel járó pszichoszociális kockázatok okozta igénybevétel elkerülését,
csökkentését. Szükséges ezért e kockázatok fogalmának Javaslat szerinti pontos
meghatározása, a 87. § új 1/H. pontjában [(1) bekezdés].
8
A Javaslat pontosító jellegű módosítása egyértelműen határozza meg a kivizsgálási,
bejelentési és nyilvántartási kötelezettséggel járó súlyos munkabaleset (bányászati
munkabaleset) törvényi tényállásának egyik elemét [(2) bekezdés].
A munkahigiénés vizsgálatok elmulasztása esetén, azok ellenőrzése, elrendelése és
szankcionálása érdekében a munkavédelmi hatóság jogkörének kiterjesztése szükséges.
Ehhez indokolt e fogalom beemelése az Mvt.-be [(3) bekezdés].
Jogalkalmazási gondot jelent, hogy a magyar adószámmal nem rendelkező külföldi
munkáltató esetében a munkavédelmi hatóság érdemben nem tud intézkedést foganatosítani,
ezért szükséges a munkavédelmi szabályokat megsértő és ezért felelősségre vonható
munkáltató e körben való, Javaslat szerinti meghatározása [(4) bekezdés].
Veszélyes lehet a felhasznált, előállított vegyi anyag vagy készítmény is, ezeket az Mvt. 87.
§-ának 12. pontja csoportosítja is veszélyes anyagként, tehát ennek a kategóriának a
lehetőségét a veszély fogalmában is indokolt feltüntetni. A tevékenység, technológia
önmagában azért is lehet veszélyes, mert veszélyes kóroki tényezők előfordulásával jár
együtt.
A „súlyos” jelző elhagyása munka-egészségügyi szempontból azért javasolt, mert a gyakorlati
munkában a mulasztások minősítésénél inkonzisztenciát okoz. Amely anyag vagy készítmény
károsíthat, az veszélyes, ami súlyosan károsíthat az már nagyon veszélyes [(5) bekezdés].
A 16. §-hoz
A kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX.
törvény szabályozásával összhangban, a Kormány szervezetalakítási szabadságából eredően
kormányzati hatáskörbe tartozik a munkavédelmi hatóság hatósági jogköréből kiemelt szervek
munkavédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokra történő kijelöléséről, jogállásáról,
feladat- és jogköréről, az eljárásban alkalmazható szabályokról, a jogorvoslati
fórumrendszerről, illetőleg a foglalkozás-egészségügyi szolgálatokról való döntés. A Javaslat
szerinti módosítás e kérdések rendeletben történő szabályozására ad a Kormány részére
felhatalmazást.
Az Mvt. 9. §-ának (3) bekezdése szerint rendkívüli munkavégzési körülmények esetére (pl.
mentési, katasztrófaelhárítási tevékenységek), illetve a Magyar Honvédségnél, a rendvédelmi
szerveknél, a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, a katasztrófavédelem szerveinél
munkavégzésre irányuló jogviszonyban, szolgálati viszonyban kifejtett munkatevékenységre a
feladatkörében érintett miniszter által kiadott külön jogszabály e törvény figyelembevételével
kivételesen indokolt esetben eltérő követelményeket, eljárási szabályokat állapíthat meg az
egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozóan. A Javaslat
felhatalmazza az érintett minisztereket ezen eltérő követelmények, eljárások tárcarendeletben
történő szabályozására.
Az Alkotmány 37. §-a (3) bekezdésének 2006. június 3-án hatályba lépett módosítása óta
egyértelmű követelmény, hogy a miniszterek rendeletalkotási felhatalmazását biztosító
törvényi rendelkezésnek a felhatalmazás aktusát („Felhatalmazást kap”) tartalmaznia kell,
azaz a rendelkezésnek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben (Jat.)
meghatározottakon kívül e követelménynek is meg kell felelnie. A Jat. 15. §-ának (1)
bekezdése értelmében továbbá a végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban
9
meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit. E követelményeknek tesz
eleget a Javaslat szerinti módosítás, amikor meghatározza a felhatalmazás jogosultját
(feladatkörében érintett miniszter, foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter stb.), illetőleg az
Mvt. hatályos szabályozása szerinti jogszabályhelyre történő utalás helyett szövegszerűen
határozza meg a felhatalmazás tárgyát, továbbá a rendeletalkotásra vonatkozó jogosultságot.
A Javaslat szerinti módosítás a 2. § szerinti, az Európai Parlament és a Tanács 2007/30/EK
irányelve a gyakorlati végrehajtásra vonatkozó jelentések egyszerűsítése és ésszerűsítése
érdekében a 89/391/EGK tanácsi irányelv, annak egyedi irányelvei, valamint a 83/477/EGK, a
91/383/EGK, a 92/29/EGK és a 94/33/EK tanácsi irányelv módosításáról törvényi szinten
történő harmonizálását állapítja meg, kiegészítve ezzel az Mvt. hatályos szabályozását.
A 17. §-hoz
A munka-egészségügyi feladatok OMMF általi, 2007. január 1-jével történt átvételével
összefüggésben, a feladat átvételéhez szükséges, legfontosabb jogszabályi módosítások
elkészültek, hatályba léptek [Mvt. módosítása a 2006. évi CXXIX. törvénnyel, 70/2007. (IV.
14.) Korm. rendelet az egyes munkavédelmi tárgyú kormányrendeletek módosításáról,
18/2007. (V. 10.) SZMM rendelet egyes miniszteri rendeleteknek az egységes munkavédelmi
hatóság megszervezésével kapcsolatos módosításáról]. A teljes jogszabályi összhang
megteremtése érdekében még további jogalkotási lépések szükségesek, amelyek körében vált
elkerülhetetlenné a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény, illetőleg az
egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló - ténylegesen az ÁNTSZ feladatait
meghatározó - 1991. évi XI. törvény módosítása. A Javaslat értelmében a munkavédelem
(munkabiztonság és munkaegészségügy) körében a munkavédelmi hatóság ellenőrzi a kémiai
biztonság megvalósítását szolgáló jogszabályok munkáltatók általi megtartását. A Javaslat
kiemeli az egészségügyi államigazgatási szerv (ÁNTSZ) közegészségügyi feladatai közül a
munka-egészségügyi feladatokat, illetőleg törli annak a munkahelyi környezettel,
munkavégzéssel kapcsolatos hatáskörét, amelyeket az OMMF mint munkavédelmi hatóság lát
el, gyakorol [(2)-(5) bekezdés].
A Javaslat szerinti pontosító jellegű módosítást az indokolja, hogy elvileg a zajterhelés a
munkahelyen mindkét fület egyidejűleg éri, ugyanakkor a hatályos meghatározás formailag
csak az egyik fülre is utalhat [(6) bekezdés].
A 18. §-hoz
Az Mvt. szabályait módosító rendelkezések hatálybalépésükkel megvalósítják az általuk
elérni kívánt jogalkotási célt, vagyis a munkavédelmi törvény módosítását. E rendelkezések
ezért hatályon kívül helyezhetők, ezzel is teljesítve a Kormány deregulációs programjában a
szükségtelen, vagy céljukat már betöltött, ezért feleslegessé vált jogszabályok számának
csökkentésére, hatályon kívül helyezésére előírt kötelezettséget.
10