﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/4559. számú
törvényjavaslat
a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, Párizsban
2005. év október hó 20. napján elfogadott UNESCO egyezmény kihirdetéséről
Előadó: Dr. Hiller István
oktatási és kulturális miniszter
Budapest, 2007. november
2007. évi .... törvény
a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, Párizsban
2005. év október hó 20. napján elfogadott UNESCO egyezmény kihirdetéséről
1. §
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a kulturális kifejezések sokszínűségének
védelméről és előmozdításáról szóló, Párizsban 2005. év október hó 20. napján elfogadott
UNESCO egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2.	§
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§
Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a
következő:
“Convention on the Protection and Promotion of the Diversity of Cultural Expressions
The General Conference of the United Nations Educational, Scientific and Cultural
Organization, meeting in Paris from 3 to 21 October 2005 at its 33rd session,
Affirming that cultural diversity is a defining characteristic of humanity,
Conscious that cultural diversity forms a common heritage of humanity and should be
cherished and preserved for the benefit of all,
Being aware that cultural diversity creates a rich and varied world, which increases the range
of choices and nurtures human capacities and values, and therefore is a mainspring for
sustainable development for communities, peoples and nations,
Recalling that cultural diversity, flourishing within a framework of democracy, tolerance,
social justice and mutual respect between peoples and cultures, is indispensable for peace and
security at the local, national and international levels,
Celebrating the importance of cultural diversity for the full realization of human rights and
fundamental freedoms proclaimed in the Universal Declaration of Human Rights and other
universally recognized instruments,
Emphasizing the need to incorporate culture as a strategic element in national and
international development policies, as well as in international development cooperation,
taking into account also the United Nations Millennium Declaration (2000) with its special
emphasis on poverty eradication,
Taking into account that culture takes diverse forms across time and space and that this
2
diversity is embodied in the uniqueness and plurality of the identities and cultural expressions
of the peoples and societies making up humanity,
Recognizing the importance of traditional knowledge as a source of intangible and material
wealth, and in particular the knowledge systems of indigenous peoples, and its positive
contribution to sustainable development, as well as the need for its adequate protection and
promotion,
Recognizing the need to take measures to protect the diversity of cultural expressions,
including their contents, especially in situations where cultural expressions may be threatened
by the possibility of extinction or serious impairment,
Emphasizing the importance of culture for social cohesion in general, and in particular its
potential for the enhancement of the status and role of women in society,
Being aware that cultural diversity is strengthened by the free flow of ideas, and that it is
nurtured by constant exchanges and interaction between cultures,
Reaffirming that freedom of thought, expression and information, as well as diversity of the
media, enable cultural expressions to flourish within societies,
Recognizing that the diversity of cultural expressions, including traditional cultural
expressions, is an important factor that allows individuals and peoples to express and to share
with others their ideas and values,
Recalling that linguistic diversity is a fundamental element of cultural diversity, and
reaffirming the fundamental role that education plays in the protection and promotion of
cultural expressions,
Taking into account the importance of the vitality of cultures, including for persons belonging
to minorities and indigenous peoples, as manifested in their freedom to create, disseminate
and distribute their traditional cultural expressions and to have access thereto, so as to benefit
them for their own development,
Emphasizing the vital role of cultural interaction and creativity, which nurture and renew
cultural expressions and enhance the role played by those involved in the development of
culture for the progress of society at large,
Recognizing the importance of intellectual property rights in sustaining those involved in
cultural creativity,
Being convinced that cultural activities, goods and services have both an economic and a
cultural nature, because they convey identities, values and meanings, and must therefore not
be treated as solely having commercial value,
Noting that while the processes of globalization, which have been facilitated by the rapid
development of information and communication technologies, afford unprecedented
conditions for enhanced interaction between cultures, they also represent a challenge for
cultural diversity, namely in view of risks of imbalances between rich and poor countries,
3
Being aware of UNESCO’s specific mandate to ensure respect for the diversity of cultures
and to recommend such international agreements as may be necessary to promote the free
flow of ideas by word and image,
Referring to the provisions of the international instruments adopted by UNESCO relating to
cultural diversity and the exercise of cultural rights, and in particular the Universal
Declaration on Cultural Diversity of 2001,
Adopts this Convention on 20 October 2005.
I.	Objectives and guiding principles
Article 1 - Objectives
The objectives of this Convention are:
(a)	to protect and promote the diversity of cultural expressions;
(b)	to create the conditions for cultures to flourish and to freely interact in a mutually
beneficial manner;
(c)	to encourage dialogue among cultures with a view to ensuring wider and balanced cultural
exchanges in the world in favour of intercultural respect and a culture of peace;
(d)	to foster interculturality in order to develop cultural interaction in the spirit of building
bridges among peoples;
(e)	to promote respect for the diversity of cultural expressions and raise awareness of its value
at the local, national and international levels;
(f)	to reaffirm the importance of the link between culture and development for all countries,
particularly for developing countries, and to support actions undertaken nationally and
internationally to secure recognition of the true value of this link;
(g)	to give recognition to the distinctive nature of cultural activities, goods and services as
vehicles of identity, values and meaning;
(h)	to reaffirm the sovereign rights of States to maintain, adopt and implement policies and
measures that they deem appropriate for the protection and promotion of the diversity of
cultural expressions on their territory;
(i)	to strengthen international cooperation and solidarity in a spirit of partnership with a view,
in particular, to enhancing the capacities of developing countries in order to protect and
promote the diversity of cultural expressions.
Article 2 - Guiding principles
1.	Principle of respect for human rights and fundamental freedoms
Cultural diversity can be protected and promoted only if human rights and fundamental
4
freedoms, such as freedom of expression, information and communication, as well as the
ability of individuals to choose cultural expressions, are guaranteed. No one may invoke the
provisions of this Convention in order to infringe human rights and fundamental freedoms as
enshrined in the Universal Declaration of Human Rights or guaranteed by international law,
or to limit the scope thereof.
2.	Principle of sovereignty
States have, in accordance with the Charter of the United Nations and the principles of
international law, the sovereign right to adopt measures and policies to protect and promote
the diversity of cultural expressions within their territory.
3.	Principle of equal dignity of and respect for all cultures
The protection and promotion of the diversity of cultural expressions presuppose the
recognition of equal dignity of and respect for all cultures, including the cultures of persons
belonging to minorities and indigenous peoples.
4.	Principle of international solidarity and cooperation
International cooperation and solidarity should be aimed at enabling countries, especially
developing countries, to create and strengthen their means of cultural expression, including
their cultural industries, whether nascent or established, at the local, national and international
levels.
5.	Principle of the complementarity of economic and cultural aspects of development
Since culture is one of the mainsprings of development, the cultural aspects of development
are as important as its economic aspects, which individuals and peoples have the fundamental
right to participate in and enjoy.
6.	Principle of sustainable development
Cultural diversity is a rich asset for individuals and societies. The protection, promotion and
maintenance of cultural diversity are an essential requirement for sustainable development for
the benefit of present and future generations.
7.	Principle of equitable access
Equitable access to a rich and diversified range of cultural expressions from all over the world
and access of cultures to the means of expressions and dissemination constitute important
elements for enhancing cultural diversity and encouraging mutual understanding.
8.	Principle of openness and balance
When States adopt measures to support the diversity of cultural expressions, they should seek
to promote, in an appropriate manner, openness to other cultures of the world and to ensure
that these measures are geared to the objectives pursued under the present Convention.
5
II.	Scope of application
Article 3 - Scope of application
This Convention shall apply to the policies and measures adopted by the Parties related to the
protection and promotion of the diversity of cultural expressions.
III.	Definitions
Article 4 - Definitions
For the purposes of this Convention, it is understood that:
1.	Cultural diversity
“Cultural diversity” refers to the manifold ways in which the cultures of groups and societies
find expression. These expressions are passed on within and among groups and societies.
Cultural diversity is made manifest not only through the varied ways in which the cultural
heritage of humanity is expressed, augmented and transmitted through the variety of cultural
expressions, but also through diverse modes of artistic creation, production, dissemination,
distribution and enjoyment, whatever the means and technologies used.
2.	Cultural content
“Cultural content” refers to the symbolic meaning, artistic dimension and cultural values that
originate from or express cultural identities.
3.	Cultural expressions
“Cultural expressions” are those expressions that result from the creativity of individuals,
groups and societies, and that have cultural content.
4.	Cultural activities, goods and services
“Cultural activities, goods and services” refers to those activities, goods and services, which
at the time they are considered as a specific attribute, use or purpose, embody or convey
cultural expressions, irrespective of the commercial value they may have. Cultural activities
may be an end in themselves, or they may contribute to the production of cultural goods and
services.
5.	Cultural industries
“Cultural industries” refers to industries producing and distributing cultural goods or services
as defined in paragraph 4 above.
6.	Cultural policies and measures
“Cultural policies and measures” refers to those policies and measures relating to culture,
whether at the local, national, regional or international level that are either focused on culture
as such or are designed to have a direct effect on cultural expressions of individuals, groups or
6
societies, including on the creation, production, dissemination, distribution of and access to
cultural activities, goods and services.
7.	Protection
“Protection” means the adoption of measures aimed at the preservation, safeguarding and
enhancement of the diversity of cultural expressions.
“Protect” means to adopt such measures.
8.	Interculturality
“Interculturality” refers to the existence and equitable interaction of diverse cultures and the
possibility of generating shared cultural expressions through dialogue and mutual respect.
IV.	Rights and obligations of Parties
Article 5 - General rule regarding rights and obligations
1.	The Parties, in conformity with the Charter of the United Nations, the principles of
international law and universally recognized human rights instruments, reaffirm their
sovereign right to formulate and implement their cultural policies and to adopt measures to
protect and promote the diversity of cultural expressions and to strengthen international
cooperation to achieve the purposes of this Convention.
2.	When a Party implements policies and takes measures to protect and promote the diversity
of cultural expressions within its territory, its policies and measures shall be consistent with
the provisions of this Convention.
Article 6 - Rights of parties at the national level
1.	Within the framework of its cultural policies and measures as defined in Article 4.6 and
taking into account its own particular circumstances and needs, each Party may adopt
measures aimed at protecting and promoting the diversity of cultural expressions within its
territory.
2.	Such measures may include the following:
(a)	regulatory measures aimed at protecting and promoting diversity of cultural expressions;
(b)	measures that, in an appropriate manner, provide opportunities for domestic cultural
activities, goods and services among all those available within the national territory for the
creation, production, dissemination, distribution and enjoyment of such domestic cultural
activities, goods and services, including provisions relating to the language used for such
activities, goods and services;
(c)	measures aimed at providing domestic independent cultural industries and activities in the
informal sector effective access to the means of production, dissemination and distribution of
cultural activities, goods and services;
7
(d)	measures aimed at providing public financial assistance;
(e)	measures aimed at encouraging non-profit organizations, as well as public and private
institutions and artists and other cultural professionals, to develop and promote the free
exchange and circulation of ideas, cultural expressions and cultural activities, goods and
services, and to stimulate both the creative and entrepreneurial spirit in their activities;
(f)	measures aimed at establishing and supporting public institutions, as appropriate;
(g)	measures aimed at nurturing and supporting artists and others involved in the creation of
cultural expressions;
(h)	measures aimed at enhancing diversity of the media, including through public service
broadcasting.
Article 7 - Measures to promote cultural expressions
1.	Parties shall endeavour to create in their territory an environment which encourages
individuals and social groups:
(a)	to create, produce, disseminate, distribute and have access to their own cultural
expressions, paying due attention to the special circumstances and needs of women as well as
various social groups, including persons belonging to minorities and indigenous peoples;
(b)	to have access to diverse cultural expressions from within their territory as well as from
other countries of the world.
2.	Parties shall also endeavour to recognize the important contribution of artists, others
involved in the creative process, cultural communities, and organizations that support their
work, and their central role in nurturing the diversity of cultural expressions.
Article 8 - Measures to protect cultural expressions
1.	Without prejudice to the provisions of Articles 5 and 6, a Party may determine the
existence of special situations where cultural expressions on its territory are at risk of
extinction, under serious threat, or otherwise in need of urgent safeguarding.
2.	Parties may take all appropriate measures to protect and preserve cultural expressions in
situations referred to in paragraph 1 in a manner consistent with the provisions of this
Convention.
3.	Parties shall report to the Intergovernmental Committee referred to in Article 23 all
measures taken to meet the exigencies of the situation, and the Committee may make
appropriate recommendations.
Article 9 - Information sharing and transparency
Parties shall:
(a)	provide appropriate information in their reports to UNESCO every four years on measures
taken to protect and promote the diversity of cultural expressions within their territory and at
8
the international level;
(b)	designate a point of contact responsible for information sharing in relation to this
Convention;
(c)	share and exchange information relating to the protection and promotion of the diversity of
cultural expressions.
Article 10 - Education and public awareness
Parties shall:
(a)	encourage and promote understanding of the importance of the protection and promotion
of the diversity of cultural expressions, inter alia, through educational and greater public
awareness programmes;
(b)	cooperate with other Parties and international and regional organizations in achieving the
purpose of this article;
(c)	endeavour to encourage creativity and strengthen production capacities by setting up
educational, training and exchange programmes in the field of cultural industries. These
measures should be implemented in a manner which does not have a negative impact on
traditional forms of production.
Article 11 - Participation of civil society
Parties acknowledge the fundamental role of civil society in protecting and promoting the
diversity of cultural expressions. Parties shall encourage the active participation of civil
society in their efforts to achieve the objectives of this Convention.
Article 12 - Promotion of international cooperation
Parties shall endeavour to strengthen their bilateral, regional and international cooperation for
the creation of conditions conducive to the promotion of the diversity of cultural expressions,
taking particular account of the situations referred to in Articles 8 and 17, notably in order to:
(a)	facilitate dialogue among Parties on cultural policy;
(b)	enhance public sector strategic and management capacities in cultural public sector
institutions, through professional and international cultural exchanges and sharing of best
practices;
(c)	reinforce partnerships with and among civil society, non-governmental organizations and
the private sector in fostering and promoting the diversity of cultural expressions;
(d)	promote the use of new technologies, encourage partnerships to enhance information
sharing and cultural understanding, and foster the diversity of cultural expressions;
(e)	encourage the conclusion of co-production and co-distribution agreements.
9
Article 13 - Integration of culture in sustainable development
Parties shall endeavour to integrate culture in their development policies at all levels for the
creation of conditions conducive to sustainable development and, within this framework,
foster aspects relating to the protection and promotion of the diversity of cultural expressions.
Article 14 - Cooperation for development
Parties shall endeavour to support cooperation for sustainable development and poverty
reduction, especially in relation to the specific needs of developing countries, in order to
foster the emergence of a dynamic cultural sector by, inter alia, the following means:
(a)	the strengthening of the cultural industries in developing countries through:
(i)	creating and strengthening cultural production and distribution capacities in developing
countries;
(ii)	facilitating wider access to the global market and international distribution networks for
their cultural activities, goods and services;
(iii)	enabling the emergence of viable local and regional markets;
(iv)	adopting, where possible, appropriate measures in developed countries with a view to
facilitating access to their territory for the cultural activities, goods and services of developing
countries;
(v)	providing support for creative work and facilitating the mobility, to the extent possible, of
artists from the developing world;
(vi)	encouraging appropriate collaboration between developed and developing countries in the
areas, inter alia, of music and film;
(b)	capacity-building through the exchange of information, experience and expertise, as well
as the training of human resources in developing countries, in the public and private sector
relating to, inter alia, strategic and management capacities, policy development and
implementation, promotion and distribution of cultural expressions, small-, medium- and
micro-enterprise development, the use of technology, and skills development and transfer;
(c)	technology transfer through the introduction of appropriate incentive measures for the
transfer of technology and know-how, especially in the areas of cultural industries and
enterprises;
(d)	financial support through:
(i)	the establishment of an International Fund for Cultural Diversity as provided in Article 18;
(ii)	the provision of official development assistance, as appropriate, including technical
assistance, to stimulate and support creativity;
(iii)	other forms of financial assistance such as low interest loans, grants and other funding
10
mechanisms.
Article 15 - Collaborative arrangements
Parties shall encourage the development of partnerships, between and within the public and
private sectors and non-profit organizations, in order to cooperate with developing countries
in the enhancement of their capacities in the protection and promotion of the diversity of
cultural expressions. These innovative partnerships shall, according to the practical needs of
developing countries, emphasize the further development of infrastructure, human resources
and policies, as well as the exchange of cultural activities, goods and services.
Article 16 - Preferential treatment for developing countries
Developed countries shall facilitate cultural exchanges with developing countries by granting,
through the appropriate institutional and legal frameworks, preferential treatment to artists
and other cultural professionals and practitioners, as well as cultural goods and services from
developing countries.
Article 17 - International cooperation in situations of serious threat to cultural
expressions
Parties shall cooperate in providing assistance to each other, and, in particular to developing
countries, in situations referred to under Article 8.
Article 18 - International Fund for Cultural Diversity
1.	An International Fund for Cultural Diversity, hereinafter referred to as “the Fund”, is
hereby established.
2.	The Fund shall consist of funds-in-trust established in accordance with the Financial
Regulations of UNESCO.
3.	The resources of the Fund shall consist of:
(a)	voluntary contributions made by Parties;
(b)	funds appropriated for this purpose by the General Conference of UNESCO;
(c)	contributions, gifts or bequests by other States; organizations and programmes of the
United Nations system, other regional or international organizations; and public or private
bodies or individuals;
(d)	any interest due on resources of the Fund;
(e)	funds raised through collections and receipts from events organized for the benefit of the
Fund;
(f)	any other resources authorized by the Fund’s regulations.
4.	The use of resources of the Fund shall be decided by the Intergovernmental Committee on
11
the basis of guidelines determined by the Conference of Parties referred to in Article 22.
5.	The Intergovernmental Committee may accept contributions and other forms of assistance
for general and specific purposes relating to specific projects, provided that those projects
have been approved by it.
6.	No political, economic or other conditions that are incompatible with the objectives of this
Convention may be attached to contributions made to the Fund.
7.	Parties shall endeavour to provide voluntary contributions on a regular basis towards the
implementation of this Convention.
Article 19 - Exchange, analysis and dissemination of information
1.	Parties agree to exchange information and share expertise concerning data collection and
statistics on the diversity of cultural expressions as well as on best practices for its protection
and promotion.
2.	UNESCO shall facilitate, through the use of existing mechanisms within the Secretariat, the
collection, analysis and dissemination of all relevant information, statistics and best practices.
3.	UNESCO shall also establish and update a data bank on different sectors and
governmental, private and non-profit organizations involved in the area of cultural
expressions.
4.	To facilitate the collection of data, UNESCO shall pay particular attention to capacity-
building and the strengthening of expertise for Parties that submit a request for such
assistance.
5.	The collection of information identified in this Article shall complement the information
collected under the provisions of Article 9.
V.	Relationship to other instruments
Article 20 - Relationship to other treaties: mutual supportiveness, complementarity and
non-subordination
1.	Parties recognize that they shall perform in good faith their obligations under this
Convention and all other treaties to which they are parties. Accordingly, without
subordinating this Convention to any other treaty,
(a)	they shall foster mutual supportiveness between this Convention and the other treaties to
which they are parties; and
(b)	when interpreting and applying the other treaties to which they are parties or when
entering into other international obligations, Parties shall take into account the relevant
provisions of this Convention.
2.	Nothing in this Convention shall be interpreted as modifying rights and obligations of the
Parties under any other treaties to which they are parties.
12
Article 21 - International consultation and coordination
Parties undertake to promote the objectives and principles of this Convention in other
international forums. For this purpose, Parties shall consult each other, as appropriate, bearing
in mind these objectives and principles.
VI.	Organs of the Convention
Article 22 - Conference of Parties
1.	A Conference of Parties shall be established. The Conference of Parties shall be the plenary
and supreme body of this Convention.
2.	The Conference of Parties shall meet in ordinary session every two years, as far as possible,
in conjunction with the General Conference of UNESCO. It may meet in extraordinary
session if it so decides or if the Intergovernmental Committee receives a request to that effect
from at least one-third of the Parties.
3.	The Conference of Parties shall adopt its own rules of procedure.
4.	The functions of the Conference of Parties shall be, inter alia:
(a)	to elect the Members of the Intergovernmental Committee;
(b)	to receive and examine reports of the Parties to this Convention transmitted by the
Intergovernmental Committee;
(c)	to approve the operational guidelines prepared upon its request by the Intergovernmental
Committee;
(d)	to take whatever other measures it may consider necessary to further the objectives of this
Convention.
Article 23 - Intergovernmental Committee
1.	An Intergovernmental Committee for the Protection and Promotion of the Diversity of
Cultural Expressions, hereinafter referred to as “the Intergovernmental Committee”, shall be
established within UNESCO. It shall be composed of representatives of 18 States Parties to
the Convention, elected for a term of four years by the Conference of Parties upon entry into
force of this Convention pursuant to Article 29.
2.	The Intergovernmental Committee shall meet annually.
3.	The Intergovernmental Committee shall function under the authority and guidance of and
be accountable to the Conference of Parties.
4.	The Members of the Intergovernmental Committee shall be increased to 24 once the
number of Parties to the Convention reaches 50.
13
5.	The election of Members of the Intergovernmental Committee shall be based on the
principles of equitable geographical representation as well as rotation.
6.	Without prejudice to the other responsibilities conferred upon it by this Convention, the
functions of the Intergovernmental Committee shall be:
(a)	to promote the objectives of this Convention and to encourage and monitor the
implementation thereof;
(b)	to prepare and submit for approval by the Conference of Parties, upon its request, the
operational guidelines for the implementation and application of the provisions of the
Convention;
(c)	to transmit to the Conference of Parties reports from Parties to the Convention, together
with its comments and a summary of their contents;
(d)	to make appropriate recommendations to be taken in situations brought to its attention by
Parties to the Convention in accordance with relevant provisions of the Convention, in
particular Article 8;
(e)	to establish procedures and other mechanisms for consultation aimed at promoting the
objectives and principles of this Convention in other international forums;
(f)	to perform any other tasks as may be requested by the Conference of Parties.
7.	The Intergovernmental Committee, in accordance with its Rules of Procedure, may invite at
any time public or private organizations or individuals to participate in its meetings for
consultation on specific issues.
8.	The Intergovernmental Committee shall prepare and submit to the Conference of Parties,
for approval, its own Rules of Procedure.
Article 24 - UNESCO Secretariat
1.	The organs of the Convention shall be assisted by the UNESCO Secretariat.
2.	The Secretariat shall prepare the documentation of the Conference of Parties and the
Intergovernmental Committee as well as the agenda of their meetings and shall assist in and
report on the implementation of their decisions.
VII.	Final clauses
Article 25 - Settlement of disputes
1.	In the event of a dispute between Parties to this Convention concerning the interpretation or
the application of the Convention, the Parties shall seek a solution by negotiation.
2.	If the Parties concerned cannot reach agreement by negotiation, they may jointly seek the
good offices of, or request mediation by, a third party.
14
3.	If good offices or mediation are not undertaken or if there is no settlement by negotiation,
good offices or mediation, a Party may have recourse to conciliation in accordance with the
procedure laid down in the Annex of this Convention. The Parties shall consider in good faith
the proposal made by the Conciliation Commission for the resolution of the dispute.
4.	Each Party may, at the time of ratification, acceptance, approval or accession, declare that it
does not recognize the conciliation procedure provided for above. Any Party having made
such a declaration may, at any time, withdraw this declaration by notification to the Director-
General of UNESCO.
Article 26 - Ratification, acceptance, approval or accession by Member States
1.	This Convention shall be subject to ratification, acceptance, approval or accession by
Member States of UNESCO in accordance with their respective constitutional procedures.
2.	The instruments of ratification, acceptance, approval or accession shall be deposited with
the Director-General of UNESCO.
Article 27 - Accession
1.	This Convention shall be open to accession by all States not Members of UNESCO but
members of the United Nations, or of any of its specialized agencies, that are invited by the
General Conference of UNESCO to accede to it.
2.	This Convention shall also be open to accession by territories which enjoy full internal self-
government recognized as such by the United Nations, but which have not attained full
independence in accordance with General Assembly resolution 1514 (XV), and which have
competence over the matters governed by this Convention, including the competence to enter
into treaties in respect of such matters.
3.	The following provisions apply to regional economic integration organizations:
(a)	This Convention shall also be open to accession by any regional economic integration
organization, which shall, except as provided below, be fully bound by the provisions of the
Convention in the same manner as States Parties;
(b)	In the event that one or more Member States of such an organization is also Party to this
Convention, the organization and such Member State or States shall decide on their
responsibility for the performance of their obligations under this Convention. Such
distribution of responsibility shall take effect following completion of the notification
procedure described in subparagraph (c). The organization and the Member States shall not be
entitled to exercise rights under this Convention concurrently. In addition, regional economic
integration organizations, in matters within their competence, shall exercise their rights to
vote with a number of votes equal to the number of their Member States that are Parties to this
Convention. Such an organization shall not exercise its right to vote if any of its Member
States exercises its right, and vice-versa;
(c)	A regional economic integration organization and its Member State or States which have
agreed on a distribution of responsibilities as provided in subparagraph (b) shall inform the
15
Parties of any such proposed distribution of responsibilities in the following manner:
(i)	in their instrument of accession, such organization shall declare with specificity, the
distribution of their responsibilities with respect to matters governed by the Convention;
(ii)	in the event of any later modification of their respective responsibilities, the regional
economic integration organization shall inform the depositary of any such proposed
modification of their respective responsibilities; the depositary shall in turn inform the Parties
of such modification;
(d)	Member States of a regional economic integration organization which become Parties to
this Convention shall be presumed to retain competence over all matters in respect of which
transfers of competence to the organization have not been specifically declared or informed to
the depositary;
(e)	“Regional economic integration organization” means an organization constituted by
sovereign States, members of the United Nations or of any of its specialized agencies, to
which those States have transferred competence in respect of matters governed by this
Convention and which has been duly authorized, in accordance with its internal procedures, to
become a Party to it.
4.	The instrument of accession shall be deposited with the Director-General of UNESCO.
Article 28 - Point of contact
Upon becoming Parties to this Convention, each Party shall designate a point of contact as
referred to in Article 9.
Article 29 - Entry into force
1.	This Convention shall enter into force three months after the date of deposit of the thirtieth
instrument of ratification, acceptance, approval or accession, but only with respect to those
States or regional economic integration organizations that have deposited their respective
instruments of ratification, acceptance, approval, or accession on or before that date. It shall
enter into force with respect to any other Party three months after the deposit of its instrument
of ratification, acceptance, approval or accession.
2.	For the purposes of this Article, any instrument deposited by a regional economic
integration organization shall not be counted as additional to those deposited by Member
States of the organization.
Article 30 - Federal or non-unitary constitutional systems
Recognizing that international agreements are equally binding on Parties regardless of their
constitutional systems, the following provisions shall apply to Parties which have a federal or
non-unitary constitutional system:
(a)	with regard to the provisions of this Convention, the implementation of which comes
under the legal jurisdiction of the federal or central legislative power, the obligations of the
federal or central government shall be the same as for those Parties which are not federal
16
States;
(b)	with regard to the provisions of the Convention, the implementation of which comes under
the jurisdiction of individual constituent units such as States, counties, provinces, or cantons
which are not obliged by the constitutional system of the federation to take legislative
measures, the federal government shall inform, as necessary, the competent authorities of
constituent units such as States, counties, provinces or cantons of the said provisions, with its
recommendation for their adoption.
Article 31 - Denunciation
1.	Any Party to this Convention may denounce this Convention.
2.	The denunciation shall be notified by an instrument in writing deposited with the Director-
General of UNESCO.
3.	The denunciation shall take effect 12 months after the receipt of the instrument of
denunciation. It shall in no way affect the financial obligations of the Party denouncing the
Convention until the date on which the withdrawal takes effect.
Article 32 - Depositary functions
The Director-General of UNESCO, as the depositary of this Convention, shall inform the
Member States of the Organization, the States not members of the Organization and regional
economic integration organizations referred to in Article 27, as well as the United Nations, of
the deposit of all the instruments of ratification, acceptance, approval or accession provided
for in Articles 26 and 27, and of the denunciations provided for in Article 31.
Article 33 - Amendments
1.	A Party to this Convention may, by written communication addressed to the Director-
General, propose amendments to this Convention. The Director-General shall circulate such
communication to all Parties. If, within six months from the date of dispatch of the
communication, no less than one half of the Parties reply favourably to the request, the
Director-General shall present such proposal to the next session of the Conference of Parties
for discussion and possible adoption.
2.	Amendments shall be adopted by a two-thirds majority of Parties present and voting.
3.	Once adopted, amendments to this Convention shall be submitted to the Parties for
ratification, acceptance, approval or accession.
4.	For Parties which have ratified, accepted, approved or acceded to them, amendments to this
Convention shall enter into force three months after the deposit of the instruments referred to
in paragraph 3 of this Article by two-thirds of the Parties. Thereafter, for each Party that
ratifies, accepts, approves or accedes to an amendment, the said amendment shall enter into
force three months after the date of deposit by that Party of its instrument of ratification,
acceptance, approval or accession.
5.	The procedure set out in paragraphs 3 and 4 shall not apply to amendments to Article 23
17
concerning the number of Members of the Intergovernmental Committee. These amendments
shall enter into force at the time they are adopted.
6.	A State or a regional economic integration organization referred to in Article 27 which
becomes a Party to this Convention after the entry into force of amendments in conformity
with paragraph 4 of this Article shall, failing an expression of different intention, be
considered to be:
(a)	Party to this Convention as so amended; and
(b)	a Party to the unamended Convention in relation to any Party not bound by the
amendments.
Article 34 - Authoritative texts
This Convention has been drawn up in Arabic, Chinese, English, French, Russian and
Spanish, all six texts being equally authoritative.
Article 35 - Registration
In conformity with Article 102 of the Charter of the United Nations, this Convention shall be
registered with the Secretariat of the United Nations at the request of the Director-General of
UNESCO.
ANNEX
Conciliation Procedure
Article 1 - Conciliation Commission
A Conciliation Commission shall be created upon the request of one of the Parties to the
dispute. The Commission shall, unless the Parties otherwise agree, be composed of five
members, two appointed by each Party concerned and a President chosen jointly by those
members.
Article 2 - Members of the Commission
In disputes between more than two Parties, Parties in the same interest shall appoint their
members of the Commission jointly by agreement. Where two or more Parties have separate
interests or there is a disagreement as to whether they are of the same interest, they shall
appoint their members separately.
Article 3 - Appointments
If any appointments by the Parties are not made within two months of the date of the request
to create a Conciliation Commission, the Director-General of UNESCO shall, if asked to do
so by the Party that made the request, make those appointments within a further two-month
period.
18
Article 4 - President of the Commission
If a President of the Conciliation Commission has not been chosen within two months of the
last of the members of the Commission being appointed, the Director-General of UNESCO
shall, if asked to do so by a Party, designate a President within a further two-month period.
Article 5 - Decisions
The Conciliation Commission shall take its decisions by majority vote of its members. It
shall, unless the Parties to the dispute otherwise agree, determine its own procedure. It shall
render a proposal for resolution of the dispute, which the Parties shall consider in good faith.
Article 6 - Disagreement
A disagreement as to whether the Conciliation Commission has competence shall be decided
by the Commission.
***
Egyezmény
a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról
Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (a továbbiakban:
UNESCO) Általános Konferenciája, 2005. október 3. és 21. között Párizsban tartott 33.
ülésszakán,
megerősítve, hogy a kulturális sokszínűség az emberiség meghatározó jellemzője,
tudatában annak, hogy a kulturális sokszínűség az emberiség közös örökségét képezi, amelyet
ápolni és őrizni kell mindenki javára,
figyelemmel arra, hogy a kulturális sokszínűség gazdag és változatos világot teremt, amely
bővíti a választási lehetőségeket és gyarapítja az emberi képességeket és értékeket, és ezáltal a
közösségek, népek és nemzetek fenntartható fejlődésének mozgatórugója,
emlékeztetve arra, hogy a demokrácia, a tolerancia, a társadalmi igazságosság, valamint a
népek és kultúrák közötti kölcsönös tisztelet légkörében virágzó kulturális sokszínűség
elengedhetetlen a helyi, nemzeti és nemzetközi szintű béke és biztonság szempontjából,
ünnepelve a kulturális sokszínűség jelentőségét az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában
és más, egyetemesen elismert okmányokban kihirdetett emberi jogok és alapvető szabadságok
teljes megvalósítása szempontjából,
hangsúlyozva a kultúrának a nemzeti és nemzetközi fejlesztéspolitikába, valamint a
nemzetközi fejlesztési együttműködésbe stratégiai elemként történő beépítésének
szükségességét, figyelembe véve az Egyesült Nemzetek Millenniumi Nyilatkozatát (2000) is,
amely külön kiemeli a szegénység felszámolását,
figyelembe véve, hogy a kultúra sokféle formát ölt időben és térben, és hogy ez a sokszínűség
az emberiséget alkotó népek és társadalmak azonosságtudatának és kulturális
19
kifejezésmódjainak egyediségében és sokféleségében testesül meg,
elismerve a hagyományos tudás fontosságát, mint a szellemi és anyagi gazdagság forrásaként,
különösen az őslakos népek ismeretrendszereinek jelentőségét és a fenntartható fejlődéshez
való pozitív hozzájárulását, valamint megfelelő védelmük és elősegítésük szükségességét,
elismerve a kulturális kifejezések - beleértve azok tartalmát is - sokszínűségének védelme
érdekében hozott intézkedések szükségességét, különösen olyan helyzetekben, amelyekben a
kulturális kifejezésmódot a kihalás vagy a súlyos károsodás lehetősége fenyegeti,
hangsúlyozva a kultúra fontosságát a társadalmi kohézió szempontjából általában, különösen
pedig a benne rejlő lehetőségeket a nők társadalmi helyzetének és szerepének javítása
érdekében,
figyelemmel arra, hogy a gondolatok szabad áramlása erősíti a kulturális sokszínűséget, és
hogy ezt gyarapítja a kultúrák közötti folyamatos csere és kölcsönhatás,
újólag megerősítve, hogy a gondolat, a véleménynyilvánítás és az információ szabadsága,
valamint a média sokszínűsége lehetővé teszik a kulturális kifejezések virágzását a
társadalmakban,
felismerve, hogy a kulturális kifejezések sokszínűsége, beleértve a hagyományos kulturális
kifejezéseket is, fontos tényező, ami lehetővé teszi az egyének és népek számára, hogy
kifejezzék és megosszák másokkal gondolataikat és értékeiket,
emlékeztetve arra, hogy a nyelvi sokszínűség a kulturális sokszínűség egyik alapvető eleme,
és újólag megerősítve az oktatásnak a kulturális kifejezések védelmében és előmozdításában
betöltött alapvető szerepét,
figyelembe véve a kultúrák életképességének fontosságát - beleértve a kisebbségekhez tartozó
személyek és őslakos népek számára is - amint az megnyilvánul a hagyományos kulturális
kifejezéseik megalkotásának, terjesztésének, megosztásának és az azokhoz való
hozzáférésnek a szabadságában, saját fejlődésük elősegítése érdekében,
hangsúlyozva a kulturális kölcsönhatás és kreativitás alapvető szerepét, amely gyarapítja és
megújítja a kulturális kifejezéseket, valamint megerősíti azoknak a szerepét, akik a kultúra
fejlődése érdekében dolgoznak, így mozdítva elő az egész társadalom előrehaladását,
elismerve a szellemi tulajdonjogok fontosságát a kulturális kreativitásban részt vevő
személyek támogatása révén,
meggyőződve arról, hogy a kulturális tevékenységek, áruk és szolgáltatások mind gazdasági,
mind kulturális természetűek, mert azonosságtudatot, értékeket és jelentéseket hordoznak, és
ezért nem kezelhetők úgy, mintha kizárólag kereskedelmi értéket hordoznának,
megállapítva, hogy miközben a globalizáció folyamatai, amelyeket az információ- és
kommunikációtechnológia gyors fejlődése segített elő, páratlan feltételeket teremtenek a
kultúrák közötti kölcsönhatás megerősítéséhez, egyben kihívást is jelentenek a kulturális
sokszínűség számára, nevezetesen a gazdag és szegény országok közötti egyenlőtlenségek
veszélye tekintetében,
20
figyelemmel az UNESCO különleges megbízatására, amelynek értelmében biztosítania kell a
kulturális sokszínűség tiszteletben tartását, és olyan nemzetközi egyezményeket kell
javasolnia, amelyek szükségesek lehetnek a gondolatok szó és kép útján történő szabad
áramlásának elősegítése érdekében,
hivatkozva az UNESCO által elfogadott nemzetközi jogi okmányok rendelkezéseire a
kulturális sokszínűségről és a kulturális jogok gyakorlásáról, és különösen a 2001. évi
Egyetemes nyilatkozatra a kulturális sokszínűségről,
2005. október 20-án elfogadja ezt az Egyezményt.
1.	Célkitűzések és vezérelvek
1.	cikk - Célkitűzések
Ennek az Egyezménynek a célkitűzései a következők:
(a)	a kulturális kifejezések sokszínűségének védelme és előmozdítása;
(b)	olyan feltételek megteremtése, amelyek lehetővé teszik a kultúrák virágzását és szabad
kölcsönhatását kölcsönösen előnyös módon;
(c)	a kultúrák közötti párbeszéd ösztönzése a világban zajló kulturális cserék szélesebb
körűvé és kiegyensúlyozottá tételének biztosítása céljából, a kultúrák közötti tisztelet és a
békekultúra előmozdítása érdekében;
(d)	a kultúrák közti együttműködés előmozdítása a kulturális kölcsönhatás fejlesztése
érdekében, a népek közötti hídépítés szellemében;
(e)	a kulturális kifejezések sokszínűsége iránti tisztelet előmozdítása, valamint értékének
tudatosítása helyi, nemzeti és nemzetközi szinten;
(f)	a kultúra és a fejlődés közötti kapcsolat jelentőségének megerősítése minden ország, de
különösen a fejlődő országok esetében, valamint e kapcsolat valós értékének elismerése
érdekében folytatott nemzeti és nemzetközi fellépés támogatása;
(g)	a kulturális tevékenységek, áruk és szolgáltatások - mint az azonosságtudat, értékek és
jelentés hordozói - megkülönböztető jellegének elismerése;
(h)	az államok arra vonatkozó szuverén jogának megerősítése, hogy fenntartsák, elfogadják
és megvalósítsák azokat a politikákat és intézkedéseket, amelyeket megfelelőnek tartanak a
területükön lévő kulturális kifejezések sokszínűségének védelme és előmozdítása érdekében;
(i)	a nemzetközi együttműködésnek és szolidaritásnak a partnerség szellemében történő
megerősítése, különösen a fejlődő országok azon képességeinek növelése érdekében, hogy
védjék és előmozdítsák a kulturális kifejezések sokszínűségét.
21
2. cikk - Vezérelvek
1.	Az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának elve
A kulturális sokszínűség csak úgy védhető és mozdítható elő, ha biztosítják az olyan emberi
jogokat és alapvető szabadságokat, mint a vélemény, az információ és a kommunikáció
szabadsága, csakúgy, mint az egyének lehetősége a kulturális kifejezések megválasztására.
Senki sem hivatkozhat ennek az Egyezménynek a rendelkezéseire az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozatában foglalt, vagy a nemzetközi jog által biztosított emberi jogok és
alapvető szabadságok megsértésének vagy hatályuk korlátozásának céljával.
1.	A szuverenitás elve
Az államoknak, az Egyesült Nemzetek Alapokmányával és a nemzetközi jog alapelveivel
összhangban, szuverén joguk van arra, hogy politikákat és intézkedéseket fogadjanak el annak
érdekében, hogy védjék és előmozdítsák kulturális kifejezések sokszínűségét a saját
területükön.
2.	Minden kultúra egyenlő méltóságának és tiszteletének elve
A kulturális kifejezések sokszínűségének védelme és előmozdítása feltételezi valamennyi
kultúra egyenlő méltóságának és tiszteletének elismerését, beleértve a kisebbségekhez tartozó
személyek és az őslakos népek kultúráját is.
3.	A nemzetközi szolidaritás és együttműködés elve
A nemzetközi együttműködésnek és szolidaritásnak arra kell irányulnia, hogy képessé tegye
valamennyi országot, különösen a fejlődő országokat, hogy helyi, nemzeti és nemzetközi
szinten létrehozzák és megerősítsék a kulturális kifejezésükhöz szükséges eszközeiket,
beleértve kulturális iparágaikat, tekintet nélkül arra, hogy azok most jönnek létre, vagy már
léteznek.
4.	A fejlődés gazdasági és kulturális vonatkozásai kiegészítő jellegének elve
Mivel a kultúra a fejlődés egyik alapvető mozgatórugója, a fejlődés kulturális vonatkozásai
ugyanolyan fontosak, mint a gazdaságiak, és az egyének és népek alapvető joga azokban részt
venni, és előnyeiből részesülni.
5.	A fenntartható fejlődés elve
A kulturális sokszínűség gazdag erőforrás az egyének és társadalmak számára. A kulturális
sokszínűség védelme, előmozdítása és fenntartása a fenntartható fejlődés elengedhetetlen
feltétele a jelen és a jövő generációk javára.
6.	A méltányos hozzáférés elve
Az egész világból származó kulturális kifejezések gazdag és sokszínű skálájához való
méltányos hozzáférés, valamint a kultúráknak a kifejezési és terjesztési eszközökhöz való
hozzáférése fontos elemeit képezik a kulturális sokszínűség megerősítésének és a kölcsönös
megértés ösztönzésének.
7.	A nyitottság és az egyensúly elve
Amikor az államok intézkedéseket fogadnak el a kulturális kifejezések sokszínűségének
támogatására, törekedniük kell arra, hogy megfelelő módon előmozdítsák a világ egyéb
kultúrái felé való nyitottságot, és hogy biztosítsák az intézkedések alkalmazkodását az ebben
az Egyezményben rögzített célkitűzésekhez.
22
II. Hatály
3.	cikk - Hatály
Ezt az Egyezményt a Felek által elfogadott, a kulturális kifejezések sokszínűségének
védelmére és előmozdítására irányuló politikákra és intézkedésekre kell alkalmazni.
III.	Fogalom-meghatározások
4.	cikk - Fogalom-meghatározások
Ennek az Egyezménynek az alkalmazásában:
1.	Kulturális sokszínűség
A „kulturális sokszínűség” azon módok sokasága, amelyek révén csoportok és társadalmak
kultúrái kifejeződnek. Ezek a kifejezések csoportokon és társadalmakon belül és azok között
terjednek.
A kulturális sokszínűség nemcsak azokban a különféle formákban nyilvánul meg, amelyeken
keresztül - a kulturális kifejezések változatosságának köszönhetően - az emberiség kulturális
öröksége kifejeződik, gazdagodik és átadásra kerül, hanem a művészi alkotás, előállítás,
terjesztés, elosztás és a műélvezet különböző módjain keresztül is, a felhasznált eszköztől és
technológiától függetlenül.
2.	Kulturális tartalom
A „kulturális tartalom” a szimbolikus jelentésre, a művészi dimenzióra és a kulturális
értékekre vonatkozik, amelyek kulturális azonosságtudatból erednek, vagy azt fejezik ki.
3.	Kulturális kifejezések
A „kulturális kifejezések” azok a kifejezések, amelyek az egyének, a csoportok és a
társadalmak kreativitásának az eredményei, és amelyek kulturális tartalmat hordoznak.
4.	Kulturális tevékenységek, áruk és szolgáltatások
A „kulturális tevékenységek” áruk és szolgáltatások" azok a tevékenységek, áruk és
szolgáltatások, amelyek sajátos jellegük, felhasználásuk vagy végcéljuk szerint kulturális
kifejezéseket testesítenek meg vagy közvetítenek, függetlenül attól, hogy kereskedelmi
értékkel bírnak-e. A kulturális tevékenység önmaga is lehet cél, vagy hozzájárulhat kulturális
áruk előállításához és szolgáltatások nyújtásához.
5.	Kulturális iparágak
A „kulturális iparágak” azok az iparágak, amelyek a fenti 4. pontban meghatározott kulturális
árukat vagy szolgáltatásokat állítanak elő, illetve terjesztenek.
6.	Kulturális politikák és intézkedések
A „kulturális politikák és intézkedések” azokat a kultúrával kapcsolatos, helyi, nemzeti,
regionális vagy nemzetközi szintű politikákat és intézkedéseket jelentik, amelyek magára a
kultúrára irányulnak, vagy céljuk, hogy közvetlen hatást fejtsenek ki az egyének, csoportok
vagy társadalmak kulturális kifejezéseire, beleértve a kulturális tevékenységek, áruk és
23
szolgáltatások megteremtésére, előállítására, terjesztésére és elosztására, valamint az ezekhez
való hozzáférésre gyakorolt hatást.
7.	Védelem
A „védelem” olyan intézkedések elfogadását jelenti, amelyek a kulturális kifejezések
sokszínűségének megőrzésére, megóvására és megerősítésére irányulnak.
A „védeni” kifejezés ilyen intézkedések foganatosítását jelenti.
8.	Kultúrák közötti együttműködés
Az „kultúrák közötti együttműködés” a különböző kultúrák létére és méltányos
kölcsönhatására, valamint annak lehetőségére utal, hogy párbeszéd és kölcsönös tisztelet útján
kölcsönösen megosztható kulturális kifejezések jöjjenek létre.
IV.	A Felek jogai és kötelezettségei
5.	cikk - A jogokra és kötelezettségekre vonatkozó általános szabály
1.	A Felek, az Egyesült Nemzetek Alapokmányával, a nemzetközi jog elveivel és az
egyetemesen elismert emberi jogi okmányokkal összhangban, újólag megerősítik szuverén
jogukat arra, hogy megfogalmazzák és megvalósítsák kulturális politikájukat, és hogy
intézkedéseket fogadjanak el a kulturális kifejezések sokszínűségének védelme és
előmozdítása érdekében, és hogy megerősítsék a nemzetközi együttműködést ezen
Egyezmény céljainak megvalósítása végett.
2.	Amikor egy Fél politikát valósít meg és intézkedéseket hajt végre annak érdekében, hogy
védje és előmozdítsa területén a kulturális kifejezések sokszínűségét, politikáinak és
intézkedéseinek összhangban kell lenniük ennek az Egyezménynek a rendelkezéseivel.
6.	cikk - A Felek jogai nemzeti szinten
1.	A 4. cikk 6. bekezdésében meghatározott kulturális politikái és intézkedései keretében,
valamint figyelembe véve egyedi körülményeit és szükségleteit, bármely Fél elfogadhat olyan
intézkedéseket, amelyek arra irányulnak, hogy védje és előmozdítsa területén a kulturális
kifejezések sokszínűségét.
2.	Ezek az intézkedések az alábbiakat foglalhatják magukban:
(a)	a kulturális kifejezések sokszínűségének védelmére és előmozdítására irányuló
szabályozási intézkedések;
(b)	olyan intézkedések, amelyek - megfelelő módon - lehetőséget nyújtanak a hazai kulturális
tevékenységek, áruk és szolgáltatások számára, hogy megtalálják helyüket az ország területén
rendelkezésre álló kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások összessége között,
megalkotásuk, előállításuk, terjesztésük, elosztásuk és élvezetük tekintetében, beleértve az
említett tevékenységekkel, árukkal és szolgáltatásokkal összefüggésben használt nyelvre
vonatkozó rendelkezéseket is;
(c)	olyan intézkedések, amelyek arra irányulnak, hogy a hazai független kulturális iparágak és
az informális ágazat területén tevékenységet végzők hatékonyan hozzáférjenek a kulturális
24
tevékenységek, áruk és szolgáltatások előállításának, terjedésének és terjesztésének
eszközeihez;
(d)	intézkedések, amelyek arra irányulnak, hogy közpénzből támogatást biztosítsanak;
(e)	intézkedések, amelyek arra irányulnak, hogy ösztönözzék a non-profit szervezeteket, a
köz- és magánintézményeket, a művészeket és más kulturális szakembereket, hogy fejlesszék
és előmozdítsák a gondolatok és kulturális kifejezések, valamint a kulturális tevékenységek,
áruk és szolgáltatások szabad cseréjét és szabad áramlását, és hogy ösztönözzék mind az
alkotói, mind a vállalkozói szellemet tevékenységükben;
(f)	intézkedések, amelyek - megfelelő módon - közintézmények létrehozására és
támogatására irányulnak;
(g)	intézkedések, amelyek arra irányulnak, hogy segítsék és támogassák a művészeket és
másokat, akik a kulturális kifejezések megteremtésében részt vesznek;
(h)	intézkedések, amelyek célja a média sokszínűségének előmozdítása, beleértve a
közszolgálati műsorszolgáltatást is.
7.	cikk - Intézkedések a kulturális kifejezések előmozdítására
1.	A Felek erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy területükön olyan környezetet
hozzanak létre, amely arra ösztönöz egyéneket és társadalmi csoportokat, hogy:
(a)	saját kulturális kifejezésmódjaikat létrehozzák, előállítsák, terjesszék, elosszák, és azokhoz
hozzáférjenek, megfelelő figyelmet fordítva a nők és különböző társadalmi csoportok,
beleértve a kisebbségekhez tartozó személyek és az őslakos népek különleges körülményeire
és szükségleteire;
(b)	a területükről és a világ más országaiból származó sokszínű kulturális kifejezésekhez
hozzáférjenek.
2.	A Felek erőfeszítéseket tesznek arra is, hogy elismerjék a művészek, az alkotói
folyamatban résztvevők, a kulturális közösségek és a munkájukat támogató szervezetek
értékes hozzájárulását, és a kulturális kifejezések sokszínűségének gyarapításában játszott
központi szerepüket.
8.	cikk - Intézkedések a kulturális kifejezések védelmére
1.	Az 5. és 6. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül valamely Fél megállapíthatja olyan
különleges helyzetek fennállását, amelyben a területén lévő kulturális kifejezések a
megszűnés veszélyének vagy súlyos fenyegetésnek vannak kitéve, vagy más okból
haladéktalan védelmet igényelnek.
2.	A Felek az 1. bekezdésben említett helyzetek fennállásakor ennek az Egyezménynek a
rendelkezéseivel összhangban minden megfelelő intézkedést megtehetnek a kulturális
kifejezések védelme és megőrzése érdekében.
25
3.	A Felek jelentésben számolnak be a 23. cikkben hivatkozott Kormányközi Bizottságnak
valamennyi olyan intézkedésről, melyet a helyzetből eredő kívánalmak kielégítésére hoztak,
és a Bizottság megfelelő ajánlásokat tehet.
9.	cikk - Információ-megosztás és átláthatóság
A Felek:
(a)	az UNESCO-hoz négyévente benyújtott jelentésükben megfelelő információt
szolgáltatnak a kulturális kifejezések sokszínűségének a területükön és nemzetközi szinten
történő védelme és előmozdítása érdekében hozott intézkedésekről;
(b)	az erre az Egyezményre vonatkozó információ megosztásáért felelős kapcsolattartót
jelölnek ki;
(c)	megosztják és kicserélik a kulturális kifejezések sokszínűségének védelmével és
előmozdításával kapcsolatos információt.
10.	cikk - Oktatás és társadalmi tudatosság
A Felek:
(a)	ösztönzik és elősegítik annak megértését, hogy milyen fontos a kulturális kifejezések
sokszínűségének védelme és előmozdítása, többek között az oktatásra és a társadalmi
tudatosság növelésére irányuló programok révén;
(b)	e cikk célkitűzésének elérése érdekében együttműködnek a többi Féllel, valamint
nemzetközi és regionális szervezetekkel;
(c)	erőfeszítéseket tesznek a kreativitás ösztönzésére és az előállítási kapacitás megerősítésére
a kulturális iparágak területén létrehozott oktatási, képzési és csereprogramok révén. Ezeket
az intézkedéseket olyan módon kell átültetni, hogy ne gyakoroljanak kedvezőtlen hatást
hagyományos előállítási formákra.
11.	cikk - A civil társadalom részvétele
A Felek elismerik a civil társadalom alapvető szerepét a kulturális kifejezések
sokszínűségének védelmében és előmozdításában. A Felek bátorítják a civil társadalom aktív
részvételét az ezen Egyezmény célkitűzéseinek elérése érdekében tett erőfeszítéseikben.
12.	cikk - A nemzetközi együttműködés előmozdítása
A Felek erőfeszítéseket tesznek kétoldalú, regionális és nemzetközi együttműködésük
megerősítésére annak érdekében, hogy megfelelő feltételeket teremtsenek a kulturális
kifejezések sokszínűségének előmozdítására, figyelembe véve különösen a 8. és 17. cikkben
hivatkozott helyzeteket, jelesen azért, hogy:
(a)	megkönnyítsék a Felek közötti párbeszédet a kulturális politikáról;
26
(b)	megerősítsék a közszféra stratégiai és irányítási kapacitásait a kulturális
közintézményekben, szakmai és nemzetközi kulturális cserék, valamint a tapasztalatok
megosztása révén;
(c)	megerősítsék a partnerséget a civil társadalommal, a nem kormányzati szervezetekkel és a
magánszektorral, valamint ezek között, a kulturális kifejezések sokszínűségének támogatása
és előmozdítása érdekében;
(d)	előmozdítsák az új technológiák használatát és ösztönözzék a partnerséget az információ-
megosztás és a kulturális megértés, valamint a kulturális kifejezések sokszínűségének
támogatása érdekében;
(e)	ösztönözzék a koprodukciós és közös terjesztési megállapodások megkötését.
13.	cikk - A kultúra integrálása a fenntartható fejlődésbe
A Felek erőfeszítéseket tesznek, hogy integrálják a kultúrát minden szintű fejlesztési
politikájukba annak érdekében, hogy megteremtsék a fenntartható fejlődést elősegítő
feltételeket, és ebben a keretben támogassák a kulturális kifejezések sokszínűségének
védelméhez és előmozdításához kapcsolódó tényezőket.
14.	cikk - Fejlesztési együttműködés
A Felek erőfeszítéseket tesznek arra, hogy támogassák a fenntartható fejlődésre és a
szegénység visszaszorítására irányuló együttműködést, különös tekintettel a fejlődő országok
sajátos igényeire, egy dinamikus kulturális ágazat kialakulásának elősegítése érdekében,
többek között a következő módokon:
(a)	a fejlődő országok kulturális iparágainak megerősítése az alábbiak révén:
(i)	a kulturális előállítási és elosztási kapacitás megteremtése és megerősítése a
fejlődő országokban;
(ii)	kulturális tevékenységeiknek, áruiknak és szolgáltatásaiknak a világpiacra és a
nemzetközi elosztási csatornákba szélesebb körben való eljutásának
megkönnyítése;
(iii)	életképes helyi és regionális piacok kialakulásának lehetővé tétele;
(iv)	ahol lehetséges, megfelelő intézkedések elfogadása a fejlett országokban annak
érdekében, hogy a fejlődő országok kulturális tevékenységei, árui és szolgáltatásai
könnyebben jussanak területükre;
(v)	az alkotó munka támogatása és a fejlődő országok művészei számára a mobilitás
megkönnyítése a lehetséges mértékben;
(vi)	a fejlett és fejlődő országok közötti megfelelő együttműködés ösztönzése, többek
között a zene- és filmművészet területén;
(b)	képességek erősítése az információ-, a tapasztalat- és szakértelemcsere, valamint a humán
erőforrás képzése révén a fejlődő országok köz- és magánszektoraiban, többek között a
stratégiai és az irányítási kapacitás, a politika kidolgozása és megvalósítása, a kulturális
kifejezések előmozdítása és terjesztése, a kis-, közép-, és mikrovállalkozások fejlesztése, a
technológiák alkalmazása és a képességek fejlesztése és átadása terén;
27
(c)	technológiaátadás a technológiák és a know-how átadását ösztönző megfelelő
intézkedések bevezetése révén, különösen a kulturális iparágak és vállalkozások területén;
(d)	pénzügyi támogatás révén:
(i)	a Nemzetközi Alap a Kulturális Sokszínűségért létrehozásával, a 18. cikk szerint;
(ii)	hivatalos fejlesztési támogatás nyújtása megfelelő módon, beleértve a technikai
segítségnyújtást a kreativitás ösztönzésére és támogatására;
(iii)	a pénzügyi segítségnyújtás egyéb formái, mint például alacsony kamatozású
hitelek, pénzügyi támogatások és más finanszírozási mechanizmusok.
15.	cikk - Együttműködési megállapodások
A Felek ösztönzik a partnerség fejlődését a közszféra és magánszektor, valamint a non-profit
szervezetek között és azokon belül annak érdekében, hogy együttműködjenek a fejlődő
országokkal a kulturális kifejezések sokszínűségének védelmére és előmozdítására irányuló
kapacitásaik megerősítésében. Ezek az újító jellegű partnerségek, a fejlődő országok
gyakorlati igényeinek megfelelően, az infrastruktúra, a humán erőforrások és a politikák
továbbfejlesztésére, valamint a kulturális tevékenységek, áruk és szolgáltatások cseréjére
összpontosítanak.
16.	cikk - Kedvezményes elbánás a fejlődő országok számára
A fejlett országok elősegítik a fejlődő országokkal folytatott kulturális cseréket azáltal, hogy
megfelelő intézményi és jogi keretek révén kedvezményes elbánást biztosítanak a fejlődő
országok művészeinek és a kultúra más szakembereinek és művelőinek, valamint kulturális
áruiknak és szolgáltatásaiknak
17.	cikk - Nemzetközi együttműködés olyan helyzetekben, ahol a kulturális kifejezések
súlyos fenyegetésnek vannak kitéve
A Felek együttműködnek a kölcsönös segítségnyújtásban, valamint - különös tekintettel a
fejlődő országokra - a 8. cikkben meghatározott helyzetekben.
18.	cikk - Nemzetközi Alap a Kulturális Sokszínűségért
1.	A "Nemzetközi Alap a Kulturális Sokszínűségért” (a továbbiakban: Alap) ezennel
létrehozásra kerül.
2.	Az Alap az UNESCO Pénzügyi Szabályzatának megfelelően létrehozott letéti alapokból
áll.
3.	Az Alap forrásai az alábbiak:
(a)	a Felek önkéntes hozzájárulásai;
(b)	az UNESCO Általános Konferenciája által erre a célra előirányzott pénzeszközök;
(c)	felajánlások, adományok, vagy hagyatékok, amelyeket más államok; az Egyesült
Nemzetek rendszerének más szervezetei vagy programjai, más regionális vagy nemzetközi
szervezetek; és köz- vagy magán testületek, vagy magánszemélyek ajánlottak fel;
28
(d)	az Alap forrásai után esedékes kamatok;
(e)	az Alap javára rendezett gyűjtések és rendezvények bevételei;
(f)	bármilyen más, az Alap szabályzata által engedélyezett forrás.
4.	Az Alap forrásainak a felhasználásáról a Kormányközi Bizottság dönt a 22. cikkben
hivatkozott Felek Konferenciája által meghatározott irányelvek alapján.
5.	A Kormányközi Bizottság elfogadhat felajánlásokat és a segítségnyújtás egyéb formáit
általános és különleges célokra egyes meghatározott projektek vonatkozásában, amennyiben
ezeket a projekteket már előzőleg jóváhagyta.
6.	Semmiféle politikai, gazdasági, vagy más, a jelen Egyezmény célkitűzéseivel
összeegyeztethetetlen feltétel nem köthető az Alaphoz való felajánlásokhoz.
7.	A Felek törekszenek arra, hogy a jelen Egyezmény végrehajtása érdekében rendszeresen
önkéntes hozzájárulásokat tesznek.
19.	cikk - Információcsere, -elemzés és -terjesztés
1.	A Felek megállapodnak abban, hogy információt és szakmai tapasztalatokat cserélnek a
kulturális kifejezések sokszínűségével kapcsolatos adatgyűjtésről és statisztikákról, valamint e
sokszínűség védelme és előmozdítása érdekében alkalmazott legjobb gyakorlatokra
vonatkozóan.
2.	Az UNESCO, a Titkársága számára rendelkezésre álló mechanizmusok segítségével, segíti
minden fontos információ, statisztika és tapasztalatok gyűjtését, elemzését és terjesztését.
3.	Az UNESCO adatbázist hoz létre és tart naprakészen a kulturális kifejezések területén
működő különböző szektorokról, valamint kormányzati, magán- és non-profit szervezetekről.
4.	Az adatgyűjtés elősegítése érdekében az UNESCO különleges figyelmet szentel azon Felek
képességeinek és szakértelmének megerősítésére, amelyek ilyen segítségnyújtás iránti
kérelemmel fordulnak hozzá.
5.	Az ebben a cikkben meghatározott információgyűjtés kiegészíti a 9. cikk rendelkezései
szerint összegyűjtött információkat.
V.	Más jogi okmányokhoz fűződő kapcsolat
20.	cikk - Más szerződésekhez fűződő kapcsolat: kölcsönös támogatás, kiegészítő jelleg
és alá nem rendeltség
1.	A Felek elismerik, hogy jóhiszeműen teljesítik a jelen Egyezményben, illetve bármilyen
más olyan szerződésben foglalt kötelezettségeiket, amelynek részesei. Ennek megfelelően, a
jelen Egyezménynek bármely más szerződés alá rendelése nélkül:
29
(a)	ösztönzik a kölcsönös támogatást a jelen Egyezmény és bármilyen más szerződés között,
amelynek részesei; és
(b)	amikor más olyan szerződést értelmeznek és alkalmaznak, amelynek részesei, vagy
amikor egyéb nemzetközi kötelezettséget vállalnak, a Felek figyelembe veszik a jelen
Egyezmény vonatkozó rendelkezéseit.
2.	Jelen Egyezményben semmi sem értelmezhető olyan módon, amely megváltoztatná a Felek
bármilyen más olyan szerződésekből eredő jogait és kötelezettségeit, amelyeknek részesei.
21.	cikk - Nemzetközi egyeztetés és koordinálás
A Felek vállalják, hogy előmozdítják ennek az Egyezménynek a célkitűzéseit és elveit más
nemzetközi fórumokon. Ennek érdekében a Felek megfelelőképpen konzultálnak egymással
szem előtt tartva ezeket a célkitűzéseket és elveket.
VI.	Az Egyezmény szervei
22.	cikk - A Felek Konferenciája
1.	Létrejön a Felek Konferenciája. A Felek Konferenciája a jelen Egyezmény teljes jogkörű és
legfelsőbb szerve.
2.	A Felek Konferenciája kétévenként rendes ülést tart, lehetőség szerint az UNESCO
Általános Konferenciájának a keretében. A Felek Konferenciájának rendkívüli ülésére
kerülhet sor, ha a Konferencia így dönt, vagy ha a Felek legalább egyharmada ilyen kéréssel
fordul a Kormányközi Bizottsághoz.
3.	A Felek Konferenciája elfogadja saját Eljárási Szabályzatát.
4.	A Felek Konferenciájának feladatai közé tartozik, többek között:
(a)	a Kormányközi Bizottság tagjainak megválasztása;
(b)	a Feleknek a jelen Egyezményre vonatkozó jelentéseinek az átvétele és megvizsgálása,
amelyeket a Kormányközi Bizottság juttat el hozzá;
(c)	kérésére a Kormányközi Bizottság által készített működési irányelvek jóváhagyása;
(d)	bármely egyéb intézkedés megtétele, amelyet a jelen Egyezmény célkitűzéseinek
előmozdítása érdekében szükségesnek ítél.
23.	cikk - Kormányközi Bizottság
1.	Az UNESCO keretén belül létrejön a Kulturális Kifejezések Sokszínűségének Védelmével
és Előmozdításával foglalkozó Kormányközi Bizottság (a továbbiakban: Kormányközi
Bizottság). A Kormányközi Bizottság az Egyezmény 18 Részes Államának képviselőiből áll,
akiket négyéves időszakra a Felek Konferenciája választ meg, a 29. cikkel összhangban a
jelen Egyezmény hatályba lépését követően.
30
2.	A Kormányközi Bizottság évente ülésezik.
3.	A Kormányközi Bizottság a Felek Konferenciájának irányítása alatt és útmutatása alapján
működik, és annak tartozik beszámolási kötelezettséggel.
4.	A Kormányközi Bizottság tagjainak száma 24 főre emelkedik, amint az Egyezmény Részes
Feleinek a száma eléri az ötvenet.
5.	A Kormányközi Bizottság tagjainak megválasztása a kiegyensúlyozott földrajzi képviselet
és a rotáció elvén alapszik.
6.	A jelen Egyezmény által ráruházott egyéb kötelezettségek sérelme nélkül a Kormányközi
Bizottság feladatai a következők:
(a)	előmozdítja a jelen Egyezmény célkitűzéseit, ösztönzi és nyomon követi azok
megvalósítását;
(b)	előkészíti és a Felek Konferenciája elé, annak kérésére, jóváhagyásra beterjeszti az
Egyezmény rendelkezéseinek megvalósítására és alkalmazására vonatkozó működési
irányelveket;
(c)	a Felek Konferenciája elé terjeszti az Egyezmény Felei által benyújtott jelentéseket,
észrevételeivel és azok tartalmáról szóló összefoglalóval együtt;
(d)	megfelelő ajánlásokat tesz az Egyezmény Felei által tudomására hozott helyzetekben, a
jelen Egyezmény vonatkozó rendelkezéseivel, és különösen a 8. cikkével összhangban;
(e)	konzultációs eljárásokat és más mechanizmusokat hoz létre annak érdekében, hogy
előmozdítsa a jelen Egyezmény célkitűzéseit és elveit más nemzetközi fórumokon;
(f)	minden más feladatot ellát, amire a Felek Konferenciája felkéri.
7.	A Kormányközi Bizottság, Eljárási Szabályzatának megfelelően, köz- vagy
magánszervezeteket, illetve egyéneket bármikor meghívhat az üléseire annak érdekében, hogy
meghatározott kérdésekről konzultáljon velük.
8.	A Kormányközi Bizottság elkészíti és a Felek Konferenciája elé jóváhagyásra beterjeszti
saját Eljárási Szabályzatát.
24.	cikk - Az UNESCO Titkársága
1.	Az Egyezmény szerveit az UNESCO Titkársága segíti.
2.	A Titkárság előkészíti a Felek Konferenciájának és a Kormányközi Bizottságnak a
dokumentumait, a találkozók napirendjét, valamint segítséget nyújt határozataik
végrehajtásában, és ezekről jelentést készít.
31
VII. Záró rendelkezések
25.	cikk - Viták rendezése
1.	A jelen Egyezmény értelmezésének, illetve alkalmazásának kérdésében a Felek között
felmerülő vita esetén a Felek tárgyalás útján keresik a megoldást.
2.	Amennyiben az érintett Felek tárgyalás útján nem tudnak egyezségre jutni, közösen egy
harmadik Fél jószolgálatát kérhetik, vagy közvetítéséért folyamodhatnak.
3.	Amennyiben a jószolgálatot, vagy a közvetítést nem vállalják, illetve a vita nem rendeződik
tárgyalás, jószolgálat vagy közvetítés útján, úgy az egyik Fél békéltető eljárásért folyamodhat
a jelen Egyezmény Mellékletének eljárásával összhangban. A Felek jóhiszeműen mérlegelik
az Egyeztető Bizottságnak a vita megoldására tett javaslatait.
4.	Bármely Fél a megerősítéskor, elfogadáskor, jóváhagyáskor vagy csatlakozáskor
nyilatkozatot tehet arról, hogy nem ismeri el a fenti békéltető eljárást. Bármely ilyen
nyilatkozatot tevő Fél bármikor visszavonhatja ezt a nyilatkozatot az UNESCO
főigazgatójához eljuttatott értesítés útján.
26.	cikk - Tagállamok általi megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás
1.	Jelen Egyezmény az UNESCO tagállamai számára nyitva áll - alkotmányos eljárásaikkal
összhangban - megerősítésre, elfogadásra, jóváhagyásra vagy csatlakozásra.
2.	A megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratokat az UNESCO
főigazgatójánál kell letétbe helyezni.
27.	cikk - Csatlakozás
1.	Jelen Egyezmény csatlakozásra nyitva áll minden olyan állam számára, amely nem tagja az
UNESCO-nak, de tagja az Egyesült Nemzeteknek, vagy bármely szakosított intézményének,
és amelyet az UNESCO Általános Konferenciája csatlakozásra meghív.
2.	Jelen Egyezmény csatlakozásra nyitva áll az olyan területek számára is, amelyek az
Egyesült Nemzetek által elismert teljes körű belső önkormányzattal rendelkeznek, de a
Közgyűlés 1514 (XV.) határozata értelmében nem rendelkeznek teljes függetlenséggel, és
amelyek hatáskörrel bírnak a jelen Egyezmény által érintett ügyekben, beleértve az ilyen
kérdésekre vonatkozó szerződések megkötésének jogkörét is.
3.	Az alábbi rendelkezéseket kell alkalmazni a regionális gazdasági integrációs szervezetek
esetében:
(a)	Jelen Egyezmény csatlakozásra nyitva áll bármely olyan regionális gazdasági integrációs
szervezet számára is, amelyet - az alábbiak kivételével - a Részes Felekkel azonos módon
kötnek az Egyezmény rendelkezései;
(b)	Amennyiben egy ilyen szervezet egy vagy több tagállama is Részese a jelen
Egyezménynek, a szervezet és az érintett tagállam, illetve tagállamok döntenek a jelen
Egyezményből eredő kötelezettségeik végrehajtására vonatkozó felelősségükről. Ez a
32
felelősség-megosztás akkor lép életbe, amikor a (c) pont szerinti bejelentési eljárás
megtörténik. A szervezet és a tagállamok nem gyakorolhatják egyidejűleg a jelen
Egyezményből eredő jogaikat. Továbbá a regionális gazdasági integrációs szervezetek, a
hatáskörükbe tartozó ügyekben, szavazati joguk gyakorlásakor annyi szavazattal
rendelkeznek, ahány tagállamuk Részese a jelen Egyezménynek. Az ilyen szervezet nem
gyakorolhatja szavazati jogát, ha bármely tagállama él saját szavazati jogával, és fordítva;
(c)	Egy regionális gazdasági integrációs szervezet és tagállama vagy tagállamai, amelyek a (b)
pont szerint megegyeztek a felelősség-megosztásban, az alábbi módon tájékoztatják a Feleket
a javasolt feladat-megosztásról:
(i)	az ilyen szervezet, csatlakozási okiratában, a felelősség-megosztás pontos
megjelölésével nyilatkozik az Egyezmény által szabályozott kérdések
vonatkozásában;
(ii)	a vonatkozó felelősségek utólagos módosítása esetén a regionális gazdasági
integrációs szervezet tájékoztatja a letéteményest a felelősségek módosítására
vonatkozó mindennemű javaslatról; a letéteményes pedig tájékoztatja a Feleket az
ilyen módosításról;
(d)	Egy regionális gazdasági integrációs szervezet tagállamait, amelyek a jelen Egyezmény
Részeseivé válnak, úgy kell tekinteni, hogy megtartják hatáskörüket minden olyan ügyben,
melyek tekintetében nem jelentették be a letéteményesnél hatáskör átruházását a szervezetre;
(e)	„Regionális gazdasági integrációs szervezet” az Egyesült Nemzetek, vagy annak egyik
szakosított intézménye szuverén tagállamaiból álló olyan szervezetet jelentik, amelyre ezek az
államok átruházták hatáskörüket a jelen Egyezmény által szabályozott ügyekben, és amelyet
belső eljárásaival összhangban felhatalmaztak arra, hogy Részes Féllé váljon.
4.	A csatlakozási okiratot az UNESCO főigazgatójánál kell letétbe helyezni.
28.	cikk - Kapcsolattartó
A jelen Egyezmény Részesévé váláskor a Felek, a 9. cikkben foglaltaknak megfelelően
kapcsolattartót jelölnek ki.
29.	cikk - Hatálybalépés
1.	Jelen Egyezmény a harmincadik megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirat
letétbe helyezését követő három hónap elteltével lép hatályba, azonban kizárólag azon
államok, vagy regionális gazdasági integrációs szervezetek tekintetében, amelyek a vonatkozó
megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratukat ezen a napon, vagy ezt
megelőzően helyezték letétbe. Minden más Fél tekintetében a megerősítő, elfogadó,
jóváhagyó vagy csatlakozási okiratuk letétbe helyezését követő három hónap elteltével lép
hatályba.
2.	Ezen cikk értelmében egy regionális gazdasági integrációs szervezet által letétbe helyezett
semmilyen okirat nem tekinthető az említett szervezet tagállamai által már letétbe helyezett
okiratok kiegészítésének.
33
30.	cikk - Szövetségi vagy nem egységállami berendezkedésű alkotmányos rendszerek
Elismerve, hogy a nemzetközi egyezmények a Felekre nézve, alkotmányos rendszerüktől
függetlenül, egyformán kötelezőek, az alábbi rendelkezések alkalmazandók a szövetségi vagy
nem egységállami berendezkedésű alkotmányos rendszerrel rendelkező Felekre:
(a)	jelen Egyezménynek azon rendelkezéseit illetően, amelyek végrehajtása szövetségi vagy
központi törvényhozó szerv illetékességi körébe tartozik, a szövetségi vagy központi kormány
kötelezettségei megegyeznek azon Felek kötelezettségeivel, amelyek nem szövetségi államok;
(b)	jelen Egyezménynek azon rendelkezéseit illetően, amelyek végrehajtása valamely
szövetség alkotmányos rendje alapján törvényhozási intézkedésekre nem köteles önálló
alkotmányos egységek, úgy mint államok, megyék, tartományok vagy kantonok illetékességi
körébe tartozik, a szövetségi kormány, szükség szerint, tájékoztatja az alkotmányos egységek,
úgy mint az államok, megyék, tartományok vagy kantonok illetékes hatóságait az adott
rendelkezésekről, és javaslatot tesz az elfogadásukra.
31.	cikk - Felmondás
1.	Ezt az Egyezményt bármely Fél felmondhatja.
2.	A felmondást írásban, az UNESCO főigazgatójánál letétbe helyezett okirat útján kell
bejelenteni.
3.	A felmondás a felmondó okirat átvételétől számított tizenkét hónap múlva lép hatályba. A
felmondás semmilyen módon nem módosítja azokat a pénzügyi kötelezettségeket, amelyeket
az Egyezményt felmondó Félnek a felmondás hatályba lépéséig teljesítenie kell.
32.	cikk - A letéteményes feladatai
Az UNESCO főigazgatója, mint a jelen Egyezmény letéteményese tájékoztatja a Szervezet
tagállamait, az olyan államokat, amelyek nem tagjai a Szervezetnek, és a 27. cikk szerinti
regionális gazdasági integrációs szervezeteket, valamint az Egyesült Nemzeteket a 26. és 27.
cikk szerinti valamennyi megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirat letétbe
helyezéséről, valamint a 31. cikk szerinti felmondásokról.
33.	cikk - Módosítások
1.	Bármely Fél javaslatot tehet a jelen Egyezmény módosítására a főigazgatóhoz eljuttatott
írásbeli közleményben. A főigazgató valamennyi Félhez eljuttatja ezt a közleményt.
Amennyiben a közlemény továbbítását követő hat hónapon belül a Felek legalább fele
kedvező választ ad a javaslatra, a főigazgató a Felek Konferenciájának következő ülése elé
terjeszti azt megvitatásra és esetleges elfogadásra.
2.	A módosítások elfogadásához a jelen lévő és szavazó Felek kétharmados többsége
szükséges.
3.	A jelen Egyezmény módosításait elfogadásuk után a Felek elé terjesztik megerősítésre,
elfogadásra, jóváhagyásra vagy csatlakozásra.
34
4.	A Felek számára, amelyek a módosításokat megerősítették, elfogadták, jóváhagyták, vagy
azokhoz csatlakoztak, a jelen Egyezmény módosításai három hónappal azt követően lépnek
hatályba, hogy az e cikk 3. bekezdése szerinti okiratokat a Felek kétharmada letétbe helyezte.
Ezt követően minden egyes Fél tekintetében a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy
csatlakozási okirat letétbe helyezésének napjától számított három hónap elteltével válik
hatályossá a módosítás.
5.	A 3. és 4. bekezdésben rögzített eljárás nem vonatkozik a Kormányközi Bizottság tagjainak
számáról rendelkező 23 cikk módosításaira. Ezek a módosítások elfogadásuk időpontjában
lépnek hatályba.
6.	Bármely állam, vagy a 27. cikkben hivatkozott regionális gazdasági integrációs szervezet,
amely az e cikk 4. bekezdésének megfelelően hatályba lépett módosításokat követően válik a
jelen Egyezmény Részesévé, amennyiben eltérően nem nyilatkozik, úgy tekintendő, mint:
(a)	az így módosított Egyezmény Részese; és
(b)	a nem módosított Egyezmény Részese azon Felek vonatkozásában, amelyeket nem kötnek
a módosítások.
34.	cikk - Hiteles szöveg
A jelen Egyezmény arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol nyelven készült, és mind a hat
szöveg egyaránt hiteles.
35.	cikk - Nyilvántartásba vétel
Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. cikkével összhangban a jelen Egyezményt az
Egyesült Nemzetek Titkársága az UNESCO főigazgatójának a kérésére nyilvántartásba veszi.
35
MELLÉKLET
Békéltető eljárás
1.	cikk - Békéltető Bizottság
Békéltető Bizottságot a vitában érintett egyik Fél kérésére kell létrehozni. Amennyiben a
Felek másképp nem állapodnak meg, a Bizottság öt tagból áll oly módon, hogy mindegyik
érintett Fél két tagot jelöl ki, az elnököt pedig az így kijelölt tagok közösen választják meg.
2.	cikk - A Bizottság tagjai
Több mint két Fél közötti vita esetén, az azonos érdekeltségű Felek közös megegyezéssel
jelölik ki saját tagjaikat a Bizottságba. Amennyiben két vagy több Félnek egymástól
különböző érdekei vannak, vagy nincs egyetértés arra vonatkozóan, hogy azonos
érdekeltségűek, tagjaikat külön-külön jelölik ki.
3.	cikk - Kijelölések
Amennyiben a Békéltető Bizottság megalakítására vonatkozó kérelem időpontjától számított
két hónapon belül a Felek nem jelölték ki a Bizottság minden tagját, az UNESCO
főigazgatója, a kérelmet előterjesztő Fél felkérésére, újabb két hónapon belül megteszi a
szükséges kinevezéseket.
4.	cikk - A Bizottság elnöke
Amennyiben a Békéltető Bizottság utolsó tagjának a kijelölésétől számított két hónapon belül
a Bizottság még nem választotta meg az elnökét, az UNESCO főigazgatója, bármely Fél
felkérésére, újabb két hónapon belül kinevezi az elnököt.
5.	cikk - Határozatok
A Békéltető Bizottság határozatait tagjainak többségi szavazatával hozza meg. Amennyiben a
vitában álló Felek nem egyeznek meg másképp, úgy a Bizottság maga határozza meg
eljárását. A Bizottság javaslatot tesz a vita megoldására, amit a Felek jóhiszeműen
mérlegelnek.
6.	cikk - Véleménykülönbség
A Békéltető Bizottság hatáskörét illető véleménykülönbségről a Bizottság dönt. ”
4.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő napon
lép hatályba.
(2)	E törvény 2-3. §-a az Egyezmény 29. cikkében meghatározott időpontban lép hatályba.
(3)	Az Egyezmény, illetve e törvény 2-3. §-a hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért
36
felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul
közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(4)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az oktatásért felelős miniszter és a
kultúráért felelős miniszter gondoskodik.
37
INDOKOLÁS
a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, Párizsban
2005. év október hó 20. napján elfogadott UNESCO egyezmény szövegének
kihirdetéséről szóló törvényjavaslathoz
Általános indokolás
Az UNESCO, az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének
Általános Konferenciája 2005. október 20-án elfogadta a kulturális kifejezések
sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló nemzetközi Egyezményt. Az
Egyezmény három hónappal a 30. ország elfogadó jogi aktusa után 2007. március 18-án lépett
hatályba. Jelenleg 61 ország és az Európai Közösségek ratifikálták az Egyezményt.
Az Egyezmény hosszú érési folyamat után nyerte el végleges formáját, annak kidolgozásában
szakértői és kormányközi szinten Magyarország is részt vett. Az Egyezmény lényege, hogy
nemzetközi egyetértést tükröz az államok és kormányok azon jogával kapcsolatban, hogy erős
kulturális szektort építsenek ki saját kultúrájuk megjelenítésére, olyat, amely ugyanakkor
nyitott más nemzetek kultúrájára is, és amely megteremti a nemzetközi dialógus feltételeit is.
Az Egyezmény elismeri a kulturális javak és szolgáltatások különleges, kettős - gazdasági és
kulturális - természetét, összhangban a korábbi EU vívmányokkal. Ezek a javak olyan
értékeket, identitás-elemeket és olyan többlet-jelentést hordoznak, amelyek messze
felülemelkednek a kereskedelmi dimenziókon.
A globalizáció, bár új lehetőségeket kínál a kultúrák közötti cserére, fenyegetést is jelenthet a
gyengébb helyzetben levő kultúrákra nézve és a kulturális sokszínűséget minden
valószínűséggel veszélyeztető standardizáló jelenségek kialakulását is növelheti. Ezért az
Egyezmény hivatkozási alapul szolgál azon államok számára, amelyek erős politikai vagy
gazdasági nyomásnak vannak kitéve kulturális szektoruk liberalizálása tárgyában, érkezzen
ez a nyomás akár egy erős gazdaság részéről, a WTO-tól vagy más két- vagy többoldalú
kereskedelmi szerződésből.
Az Egyezmény nemzetközi fórumot teremt, a szakértői vitáknak keretet adó referenciaként
szolgál, végső soron a népek közötti megértést, a béke fenntartását szolgálja.
Az Egyezmény céljai megegyeznek a Nemzeti Fejlesztési Terv kulturális fejezetében
megfogalmazott célokkal.
Az Egyezmény ratifikációja Magyarország konkrét elkötelezettségét fejezi ki a kulturális
sokszínűség, és az Egyezményben felsorolt elvek mellett. A ratifikációval Magyarország
eleget tesz a nemzetközi közösség, a hazai szakmai szervezetek és az EU kifejezett
(2006/515/EK tanácsi határozatában is konkrétan megfogalmazott) elvárásának.
Az Egyezmény hozzájárulhat ahhoz, hogy a helyi kulturális értékek, kulturális termékek és
szolgáltatások megfelelő védelemben részesülhessenek, és megfelelő módon őrizhesse,
ápolhassa őket a társadalom. Ugyanakkor az Egyezményben foglaltak megvalósítása
hozzájárulhat a határon túli magyar kultúra hathatósabb védelméhez is.
38
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény 7. § (1)
bekezdésének a) pontja értelmében az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást az
Egyezmény kötelező hatályának elismerésére.
A 2. §-hoz
Kimondja, hogy az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
A 3. §-hoz
Az Egyezmény hiteles angol szövegét és hivatalos magyar fordítását tartalmazza.
Az Egyezmény hivatkozik az UNESCO által elfogadott, a kulturális sokszínűségről és
a kulturális jogok gyakorlásáról szóló nemzetközi joganyagokra, különösen az UNESCO
2001. évben elfogadott, a kulturális sokszínűségről szóló Egyetemes Nyilatkozatára.
Az 1. cikk szerint fő célkitűzése: olyan feltételek megteremtése, amelyek lehetővé
teszik a kultúrák virágzását, azok egymást gazdagító kölcsönhatását, a kulturális párbeszédet,
és a kultúrák közötti kölcsönös tiszteletet. A kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások
az azonosságtudat és értékek hordozói, ezért különleges jellegűek.
A 2. cikkben kifejtett vezérelvek: az emberi jogok és szabadságok tiszteletben tartása,
a szuverenitás, a kultúrák egyenértékűsége, a nemzetközi szolidaritás, a fejlődés gazdasági és
kulturális elemeinek egymást kiegészítő jellege, a fenntartható fejlődés, az egyenlő
hozzáférés, és a nyitottság elve.
A 3. cikk világossá teszi, hogy az Egyezményt a részes államok szakpolitikáira és
intézkedéseire kell alkalmazni.
A 4. cikk az Egyezményben használt legfontosabb kifejezések definícióit adja meg.
Az 5. cikk a részes államok jogait és kötelezettségeit rögzíti: az államoknak joguk van
saját kulturális politikájuk megfogalmazására és végrehajtására ezen Egyezmény feltételei
szerint.
A 6. cikk szerint a részes államok intézkedéseket hozhatnak nemzeti kultúrájuk és az
ehhez kapcsolódó javak beillesztésére saját területükön a kulturális sokszínűség előmozdítása
jegyében, és támogathatják a független nemzeti kulturális iparágak jelenlétét és megmaradását
a kulturális piacon. Támogathatják kulturális életük szereplőit, a non-profit szervezeteket, a
művészeket és a kultúra szakembereit, a kulturális tevékenységek szabad áramlását. Ennek
érdekében intézményeket hozhatnak létre, és intézkedéseket hozhatnak a média
sokszínűségének előmozdítására, beleértve a közszolgálati médiát is.
A 7. cikk szerint a felek minden erőfeszítést megtesznek olyan környezet
létrehozására, amely ösztönzi saját kulturális kifejezésmódjaik hordozóit, és a 8. cikk szerint
védelmet biztosíthatnak annak fenyegetettsége esetén.
A részes államok kötelezettségeit a 9. cikk rögzíti:
-	az UNESCO-hoz négyévente jelentést kell benyújtaniuk az Egyezmény keretében
hozott intézkedésekről;
-	ennek érdekében kapcsolattartót kell kijelölniük;
39
-	egymás között megosztják a vonatkozó információikat.
A 10. cikk értelmében a felek támogatják a kulturális sokszínűség oktatását és
széleskörű elfogadtatását, a tárgyban együttműködnek a többi féllel és a nemzetközi
szervezetekkel.
A 11. és 12. cikk a civil társadalom részvételének és a nemzetközi együttműködés
alapvető fontosságát hangsúlyozza.
A 13. cikk szerint a kultúra fontos (negyedik) eleme a fenntartható fejlődésnek, amely
minden ország nemzeti fejlesztési tervében hangsúlyosan kell szerepeljen.
A14. és 15 cikk a nemzetközi együttműködést, a 16. és 17. cikk a fejlődő országok
preferenciális kezelését, ill. a fenyegetett kultúrákhoz nemzetközi támogatását tételezi.
A 18. cikk nemzetközi alap létrehozásáról intézkedik. Az Alap az ENSZ
szervezeteinek, és egyéb külső szervezetek, valamint a részes felek befizetéseiből jön létre.
Felhasználásáról az Egyezmény független Kormányközi Bizottsága (lásd: 22-23. cikk) dönt.
A 20. cikk váltotta ki a legtöbb vitát a tárgyalások során. Ez a más szerződésekhez
fűződő kapcsolat kérdését tisztázza. Kimondja, hogy a jelen Egyezmény nem befolyásolja a
felek más szerződéseken alapuló jogait vagy kötelességeit. Az Egyezményt jóhiszeműen kell
alkalmazni.
A 22. és 23. cikk rendelkezik az Egyezmény végrehajtásáért felelős vezető
szerveknek, a felek Konferenciájának és az UNESCO-n belül megalakuló Kormányközi
Bizottságának létrehozásáról. A Konferencián természetesen valamennyi részes fél részt vesz,
a Kormányközi Bizottság 18, később 24 tagú.
A 28. cikk kapcsolattartó személy kinevezését írja elő, mihelyst az adott ország
szerződő féllé válik.
A 29. cikk szerint az Egyezmény a harmincadik ratifikáció letétbe helyezése után 3
hónappal lép életbe.
Az Egyezmény melléklete a vitarendezési eljárás menetét rendezi.
A 4. §-hoz
A törvény hatályba lépése több lépcsőben történik. A kötelező hatály elismerésére adott
felhatalmazást tartalmazó 1. § és a hatályba léptető rendelkezéseket tartalmazó 4. § a
kihirdetést követő napon hatályba lép. A 2. és 3. § hatályba lépése azonban igazodik az
Egyezmény rendelkezéseihez.
Az Egyezmény 29. cikke értelmében az Egyezmény a felek saját eljárásaiknak megfelelően
erősítik meg vagy hagyják jóvá. A megerősítő vagy jóváhagyó okiratot az UNESCO
főigazgatójánál kell letétbe helyezni. Az Egyezmény az azt megerősítő tagállamok között
2007. március 18-án hatályba lépett, az ezt követően az Egyezményt megerősítő részes
államokra nézve az Egyezmény a megerősítő okirat letétbe helyezésétől számított harmadik
hónap elteltével lép hatályba. Ennek naptári napját a külügyminiszter a nemzetközi
szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény 10. § (4) bekezdése
értelmében a Magyar Közlönyben közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
40