﻿ORSZAüGYŰLÉS híva-
Érkezett: 2007 DEC 1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4677. számú
törvényjavaslat
a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról
Előadó: dr. Takács Albert
igazságügyi és rendészeti miniszter
Budapest, 2007. december
2007. évi... törvény
a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról
Az Országgyűlés mint alkotmánymódosító hatalom, a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló
1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 19. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott
hatáskörében eljárva a következő törvényt alkotja:
1§
Az Alkotmány 57. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely
az elkövetés idején a magyar jog vagy - a határozatok kölcsönös elismerése elvének érvényesülése
céljából az Európai Unió jogi aktusai által meghatározott körben, az alapvető jogok lényeges
tartalmát nem korlátozva - a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség
létrehozásában közreműködő más állam joga szerint nem volt bűncselekmény.”
2.§
Ez a törvény az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés
módosításáról szóló lisszaboni szerződés hatálybalépésével egyidejűleg lép hatályba, és az azt
követő napon hatályát veszti.
INDOKOLÁS
a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló
törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Alkotmány 57. § (4) bekezdése mondja ki a nullum crimen sine lege elvét, mivel úgy
rendelkezik, hogy ,,[s]enkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan
cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény.”
E szabály feltétel nélküli érvényesülése alól az Alkotmánybíróság az 53/1993. (X. 13.) AB
határozatban csak a nemzetközi jog általánosan elismert és feltétlenül érvényesülő szabályai [ius
cogens] esetében enged kivételt: a határozat szerint „[a] háborús és emberiség elleni
bűncselekmények megbüntetésére vonatkozó szabályok - mivel ezek az emberiséget és a
nemzetközi együttélést alapjaikban veszélyeztetik - kogens nemzetközi jogot képeznek. Amely
állam ezt nem vállalja, nem vehet részt a nemzetek közösségében.”
Az Európai Unió joga nem a tagállamok döntésétől függetlenül, feltétel nélkül érvényesülő szabályok
összessége, mivel érvényességének alapja a tagállamok nemzeti alkotmánya alapján meghozott azon,
szabad elhatározáson alapuló döntés, hogy az adott állam csatlakozni kíván az Európai Unióhoz, illetve
ratifikálja az alapító szerződések módosítását. Amennyiben viszont egy állam e csatlakozásról vagy a
ratifikációról döntött, vállalta azt is, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés jelenleg hatályos
10.	cikke szerint meghoz minden általános és egyedi intézkedést az alapító szerződésekből fakadó
kötelezettségek teljesítése érdekében.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1-2. §-hoz
Az európai integráció előrehaladtával az Európai Unió tagállamai és az Európai Unióról szóló
szerződés VI. címe (a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az Európai Unió működéséről
szóló szerződés harmadik részének IV. címe) szerinti, a szabadságon, a biztonságon és a jog
érvényesülésén alapuló térség létrehozásában közreműködő más államok (Izland, Liechtenstein,
Norvégia és Svájc) közötti büntetőjogi együttműködés mára már eljutott odáig, hogy az egyes
államok a kettős büntethetőség követelményére való tekintet nélkül egyre szélesebb körben ismerik
el a más állam bíróságai és hatóságai által - bármilyen megnevezéssel - hozott határozatokat.
Ennek során a magyar állam szervei nem maguk alkalmazzák más államok jogát, hanem a magyar
3
jog tartalmától függetlenül, külön vizsgálat nélkül elismerik az adott másik állam hatóságai vagy
bíróságai által elvégzett jogalkalmazást.
Az erre lehetőséget adó jogi normák ugyanakkor ellentétbe kerülhetnek az Alkotmány 57. § (4)
bekezdésével, amennyiben azok büntető anyagi jogi, büntető eljárásjogi vagy büntetés-végrehajtási
jogi jogkövetkezmények alkalmazására vezetnek akkor is, ha az adott cselekmény a magyar jog
szerint nem volt az elkövetés idején bűncselekmény. Mivel a magyar állam joghatósága alatt
valamennyi jogi aktus érvényességének végső forrása és mércéje a Magyar Köztársaság
Alkotmánya, ezért a kettős büntethetőség követelményére tekintettel nem levő normák
érvényessége érdekében ezt a lehetséges ellentétet ki kell küszöbölni.
Jelen törvényjavaslat arra irányul, hogy a nullum crimen sine lege elvét a magyar állam jogalkotó
hatáskörrel rendelkező szervei által alkotott normák és - az Alkotmánybíróság hivatkozott
határozatára is figyelemmel - a ius cogens mellett az Európai Unió jogi aktusai (ideértve azokat a
nemzetközi szerződéseket is, amelyekben az Unió részes fél) által meghatározott körben más
államok joga esetében is alkalmazni lehessen.
A kölcsönös elismerés elvének a kettős büntethetőség követelményére tekintet nélküli
alkalmazására a törvényjavaslat szerint csak az Európai Unió jogi aktusaiban, vagyis az Európai
Unió intézményei által az alapító szerződések alapján elfogadott normákban kifejezetten
meghatározott körben, kizárólag a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló
térség létrehozásában - az Európai Unió valamely jogi aktusában kifejezetten megjelölten -
közreműködő más állam jogában büntetendővé nyilvánított cselekmények esetében kerülhet sor. A
törvényjavaslat csupán lehetőséget ad arra, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió
döntéshozatali eljárása során - nemzeti integrációpolitikai és büntetőpolitikai szempontjait az
alkotmányos korlátok között esetről esetre mérlegelve - szabadon dönthessen arról, hogy
támogatja-e a kettős büntethetőség követelménye alóli kivételt tartalmazó uniós jogi aktus
elfogadását.
A kölcsönös elismerés elvének alkalmazását előíró uniós jogi aktusnak mindazonáltal továbbra is
meg kell felelnie az Alkotmány 2/A. § (1) bekezdésében a közös hatáskörgyakorlással szemben
támasztott követelményeknek, vagyis ezen jogi aktusoknak - a Magyar Köztársaság Alkotmányáról
szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2002. évi LXI. törvény miniszteri indokolása
szerint - a hatáskörök közös gyakorlására egyrészt az Európai Uniót alapító szerződésekből fakadó
jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig kerülhet sor, másrészt
4
pedig az csak olyan hatáskörre vonatkozhat, amelyet az Alkotmány alapján magyar állami szerv
egyébként alkotmányosan gyakorolhatna.
A törvényjavaslat a kettős büntethetőség követelménye alóli kivételt csak abban az esetben teszi
alkotmányosan lehetővé, egyben alkalmazhatóvá, ha a kölcsönös elismerés elvének alkalmazása
nem vezet a magyar alkotmányban elismert, az 57. § (4) bekezdésén kívüli más alapvető jognak az
Alkotmány 8. § (2) bekezdésében meghatározott - az Alkotmány 2/A. §-ban szereplő alkotmányos
hatáskörfenntartás alkalmazásához hasonlóan az Alkotmány 6. § (4) bekezdésében szereplő
államcél megvalósításának kötelezettségére tekintettel értelmezett - lényeges tartalmának
megsértésére. A kivétel alkalmazásának e korlátozásával alkotmányi paranccsá válik, hogy az
Európai Unió döntéshozatali eljárásában való részvétel, a magyar jogalkotás és a magyar
jogalkalmazás során egyaránt biztosítani kell, hogy az alapvető jogoknak a magyar alkotmányban
elismert, az Alkotmánybíróság által mindenkire kiterjedő hatállyal kötelezően értelmezett védelmi
szintje jelen törvényjavaslat elfogadása esetén sem csökkenhet.