﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/5448. számú
törvényjavaslat
a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról
Előadó: Dr. Kákosy Csaba
gazdasági és közlekedési miniszter
2008. április
2008. évi ... törvény
a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról
Az Országgyűlés a fogyasztók érdekeinek védelme, a tisztességes piaci magatartás
előmozdítása és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni hatékonyabb fellépés
érdekében, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat felszámolását célzó szakmai
önszabályozás gyakorlatának jelentőségét elismerve és e célból az önszabályozás keretében
létrehozott magatartási kódexek betartásának ellenőrzését megerősítve, a következő törvényt
alkotja.
Általános rendelkezések
1. §
(1)	Ez a törvény állapítja meg az áruhoz kapcsolódó, a kereskedelmi ügylet
lebonyolítását megelőzően, annak során és azt követően a fogyasztóval szemben alkalmazott
kereskedelmi gyakorlatokra, valamint az ilyen kereskedelmi gyakorlat tekintetében
alkalmazott magatartási kódexekre vonatkozó követelményeket, és az azok megsértésével
szembeni eljárás szabályait.
(2)	A törvény hatálya arra a kereskedelmi gyakorlatra terjed ki, amely a Magyar
Köztársaság területén valósul meg, továbbá arra is, amely a Magyar Köztársaság területén
bárkit fogyasztóként érint.
(3)	Nem terjed ki e törvény hatálya
a)	a szerződés létrejöttére, érvényességére és joghatásaira, valamint a kereskedelmi
gyakorlattal összefüggésben felmerülő polgári jogi igényekre,
b)	a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok létrejöttére, fennállására és érvényesítésére,
c)	a nemesfémtárgy nemesfémtartalmának tanúsítására és jelzésére.
(4)	Külön törvény vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabály a fogyasztók
tájékoztatására vonatkozóan az e törvényben foglalt szabályokon túl részletesebb, illetve
szigorúbb szabályokat írhat elő
a)	pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatás, biztosítási, biztosításközvetítői és
biztosítási szaktanácsadói szolgáltatás, befektetési szolgáltatási tevékenység és befektetési
szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatás, árutőzsdei szolgáltatás, önkéntes
kölcsönös biztosító pénztárak által nyújtott szolgáltatás, valamint a magán-nyugdíjpénztári
szolgáltatás tekintetében,
b)	ingatlanokra vonatkozóan,
c)	az áru egészségügyi vonatkozásaival vagy biztonságosságával összefüggő
követelmények érvényesítése céljából,
1
d)	a környezet védelmével összefüggő követelmények érvényesítése céljából, vagy
e)	a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvényben meghatározott
szabályozott szakma gyakorlásának feltételeire vonatkozóan az adott hivatás alapvető szakmai
szabályainak - különösen a szakma függetlenségének, méltóságának, tiszteletének, a szakmai
titoktartás védelmére, valamint a fogyasztókkal és a szakmát gyakorló más személyekkel
szemben tanúsított magatartás tisztességességének biztosítására vonatkozó szabályok -
érvényesülése érdekében.
(5)	A (4) bekezdésben nem említett tevékenységekre vonatkozó jogszabály e törvény
rendelkezéseitől részletesebb, illetve szigorúbb követelményeket is megállapíthat a
kereskedelmi gyakorlatokra, amennyiben
a)	ez kötelező európai uniós jogi aktus végrehajtásához szükséges, vagy
b)	azt valamely, egyes árukra vagy azok meghatározott csoportjára vonatkozó kötelező
európai uniós jogi aktus kifejezetten megengedi.
2. §
E törvény alkalmazásában:
a)	fogyasztó: az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok
érdekében eljáró természetes személy,
b)	vállalkozás: aki a kereskedelmi gyakorlat tekintetében önálló foglalkozásával vagy
gazdasági tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el,
c)	áru: minden birtokba vehető forgalomképes ingó dolog - ideértve a pénzt, az
értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket -
(továbbiakban együtt termék), az ingatlan, a szolgáltatás, továbbá a vagyoni értékű jog,
d)	kereskedelmi gyakorlat: a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára
eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy
eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartása, tevékenysége, mulasztása,
reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja,
e)	kereskedelmi kommunikáció: a vállalkozás önálló foglalkozásával vagy gazdasági
tevékenységével közvetlenül összefüggésben történő információközlés, függetlenül annak
megjelenési módjától, eszközétől,
f)	reklám: a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól
szóló törvényben ekként meghatározott fogalom,
g)	vásárlásra felhívás: kereskedelmi kommunikációban az áru jellemzőinek és árának,
illetve díjának feltüntetése az alkalmazott kommunikációs eszköznek megfelelően olyan
módon, hogy ezáltal lehetővé válik a fogyasztó számára az áru megvétele, illetve igénybe
vétele,
h)	ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és
milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az
áruval kapcsolatban,
2
i)	magatartási kódex: olyan - piaci önszabályozás keretében létrehozott - megállapodás
vagy szabályegyüttes, amely valamely kereskedelmi gyakorlat vagy tevékenységi ágazat
vonatkozásában követendő magatartási szabályokat határoz meg azon vállalkozások számára,
amelyek a kódexet magukra nézve kötelezőnek ismerik el (a továbbiakban: magatartási
kódexnek való alávetés).
A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalma
3.	§
(1)	Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat.
(2)	Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat,
a)	amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az
ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség
alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság
követelménye), és
b)	amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a
szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban
alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti
döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a
fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas.
(3)	A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat,
amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §).
(4)	A mellékletben meghatározott kereskedelmi gyakorlatok tisztességtelenek.
4.	§
(1)	A kereskedelmi gyakorlat megítélése során az olyan fogyasztó magatartását kell
alapul venni, aki ésszerűen tájékozottan, az adott helyzetben általában elvárható
figyelmességgel és körültekintéssel jár el, figyelembe véve az adott kereskedelmi gyakorlat
illetve áru nyelvi, kulturális és szociális vonatkozásait is. Ha a kereskedelmi gyakorlat a
fogyasztók egy meghatározott csoportjára irányul, az adott csoport tagjaira általánosan
jellemző magatartást kell figyelembe venni.
(2)	Ha a kereskedelmi gyakorlat csak a fogyasztóknak egy, az adott gyakorlat vagy az
annak alapjául szolgáló áru vonatkozásában koruk, hiszékenységük, szellemi vagy fizikai
fogyatkozásuk miatt különösen kiszolgáltatott, egyértelműen azonosítható csoportja
magatartásának torzítására alkalmas, és ez a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója által
ésszerűen előre látható, a gyakorlatot az érintett csoport tagjaira általánosan jellemző
magatartás szempontjából kell értékelni.
(3)	Nem tekinthető a magatartás torzítására alkalmasnak a reklámban túlzó vagy nem
szó szerint értendő kijelentések bevett, a reklám természetéből adódó mértéket meg nem
haladó alkalmazása.
3
5.	§
Magatartási kódex nem ösztönözhet tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra.
6.	§
(1)	Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely valótlan információt tartalmaz,
vagy valós tényt - figyelemmel megjelenésének valamennyi körülményére - olyan módon
jelenít meg, hogy megtéveszti vagy alkalmas arra, hogy megtévessze a fogyasztót az alábbiak
közül egy vagy több tényező tekintetében és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés
meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas:
a)	az áru létezése, természete, figyelembe véve a termék megnevezésére vonatkozó
jogszabályi előírásokat is,
b)	az áru lényeges jellemzői, így különösen
ba)	kivitelezése, összetétele, műszaki jellemzői, tartozékai,
bb)	mennyisége,
bc)	származási helye, eredete,
bd)	előállításának vagy szolgáltatásának módja és időpontja,
be)	beszerezhetősége, szállítása,
bf)	alkalmazása, a használatához, fenntartásához szükséges ismeretek,
bg)	az adott célra való alkalmassága, a használatától várható eredmények, előnyei,
bh)	veszélyessége, kockázatai,
bi)	környezeti hatásai,
bj) az egészségre gyakorolt hatása, vagy
bk) tesztelése, ellenőrzöttsége vagy annak eredménye,
c)	az áru ára illetve díja, az ár illetve díj megállapításának módja, különleges
árkedvezmény vagy árelőny megléte,
d)	az áru igénybevételéhez kapcsolódó adómentesség, adókedvezmény vagy más
adóelőny,
e)	az áruhoz kapcsolódóan valamely szolgáltatás, alkatrész, csere vagy javítás
szükségessége,
f)	az áruhoz kapcsolódóan biztosított ügyfélszolgálat és panaszkezelés,
g)	a vállalkozás vagy képviselőjének személye, jellemzői és jogai, így különösen az
ilyen minősége, a jogállása, társulásokban való részvétele és kapcsolatai, vagyona, szellemi
4
alkotásokon fennálló jogai és kereskedelmi tulajdonjoga, engedélye, képesítései, díjai és
kitüntetései,
h)	a vállalkozás kötelezettségvállalásának mértéke, a kereskedelmi gyakorlat indítékai,
az értékesítési folyamat természete, a szponzorálásra, a vállalkozás vagy az áru jóváhagyására
vonatkozó bármely állítás vagy jelzés, vagy
i)	a fogyasztó jogai, illetve a fogyasztót az ügylet folytán esetlegesen terhelő hátrányos
jogkövetkezmények kockázata.
(2)	Megtévesztő kereskedelmi gyakorlat továbbá
a)	az a kereskedelmi gyakorlat, amely más vállalkozással, illetve annak cégnevével,
árujával, árujelzőjével vagy egyéb megjelölésével való összetévesztésre vezethet,
b)	az olyan magatartási kódexben foglalt követelmény be nem tartása, amelynek a
vállalkozás alávetette magát, amennyiben a vállalkozás
ba)	a követelmény betartására nem csupán szándéknyilatkozat formájában, hanem
igazolható módon kötelezettséget vállalt, és
bb)	a kereskedelmi gyakorlat keretében utal a kódexnek való alávetettségére,
ha ez valamennyi tényszerű körülmény figyelembevételével a fogyasztót olyan ügyleti
döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas.
7.	§
(1)	Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely
a)	- figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció
eszközének korlátait - az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez
szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen,
félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott
kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki,
és
b)	ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként
nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas
(a továbbiakban: megtévesztő mulasztás).
(2)	Ha a kommunikáció eszköze térbeli vagy időbeli korlátokat támaszt, ezeket az
akadályokat és minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója
annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe
kell venni annak megítélésénél, hogy fennállt-e megtévesztő mulasztás.
(3)	E § alkalmazásában
a)	az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában,
5
b)	kötelező európai uniós jogi aktus rendelkezéseinek átültetése céljából elfogadott
külön jogszabályi rendelkezésekben, illetve
c)	az 1. § (4) bekezdésének a)-d) pontja, valamint (5) bekezdésének b) pontja szerinti
külön jogszabályi rendelkezésekben
meghatározott tájékoztatási követelményekben előírt információ az ott meghatározott
kereskedelmi kommunikáció tekintetében jelentős.
(4)	Az igazságügyért felelős miniszter az általa vezetett minisztérium honlapján
tájékoztató jelleggel közli a (3) bekezdés b) pontja szerinti kötelező uniós jogi
rendelkezéseket átültető jogszabályi rendelkezések felsorolását.
(5)	Vásárlásra felhívás esetén jelentős információ:
a)	az áru lényeges jellemzői, az alkalmazott kommunikációs eszköznek megfelelő
mértékben,
b)	a vállalkozás neve és címe azonosításra alkalmas módon, illetve annak a
vállalkozásnak az azonosításra alkalmas neve és címe, amelynek a javára a kereskedelmi
gyakorlat megvalósítója eljár,
c)	az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket is magában foglaló ár illetve
díj, vagy - amennyiben az áru jellegéből adódóan az árat illetve díjat nem lehet ésszerűen
előre megállapítani - az ár illetve díj megállapításának módja, valamint az összes járulékos
költség, így különösen fuvardíj, szállítási vagy postaköltség, illetve amennyiben e költségeket
nem lehet ésszerűen előre megállapítani, annak feltüntetése, hogy ilyen további költségek
merülhetnek fel,
d)	a fizetés, szállítás és teljesítés feltételei, valamint a panaszok kezelésének módja,
amennyiben ezek eltérnek a szakmai gondosság követelményeitől,
e)	olyan szerződések esetében, amelyek tekintetében jogszabály elállási jogot biztosít a
fogyasztónak, az erre való utalás.
(6)	Az (5) bekezdés szerinti esetben nem megtévesztő mulasztás, ha az információ
egyébként a körülményekből közvetlenül kitűnik.
8.	§
(1)	Agresszív az a kereskedelmi gyakorlat, amely - figyelembe véve valamennyi
tényszerű körülményt - pszichés vagy fizikai nyomásgyakorlással - akár a fogyasztóval
szembeni hatalmi helyzet kihasználása, akár a fogyasztó zavarása révén - az adott helyzetben
jelentősen korlátozza vagy alkalmas arra, hogy jelentősen korlátozza a fogyasztónak az áruval
kapcsolatos választási vagy magatartási szabadságát, illetve lehetőségét a tájékozott döntés
meghozatalára és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet
egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas.
(2)	Annak megállapítására, hogy egy kereskedelmi gyakorlat agresszív-e, figyelembe
kell venni a következőket:
a)	a kereskedelmi gyakorlat időzítése, helye, jellege és alkalmazásának időtartama,
6
b)	a kereskedelmi gyakorlat során alkalmazott szóhasználat vagy magatartás fenyegető,
félelemkeltő vagy becsmérlő volta,
c)	súlyos, a fogyasztó ítélőképességének korlátozására alkalmas, a kereskedelmi
gyakorlat megvalósítója által ismert körülmény felhasználása a fogyasztó áruval kapcsolatos
döntésének befolyásolására,
d)	a fogyasztó szerződéses jogainak - ideértve a szerződéstől való elállásra, valamint a
másik árura vagy vállalkozáshoz való áttérésre vonatkozó jogot is - gyakorlásával szemben
támasztott, indokolatlanul terhes vagy aránytalan, nem szerződéses akadály,
e)	jogellenes cselekménnyel való fenyegetés.
Felelősség a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt
9.	§
(1)	A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértéséért felel az a
vállalkozás, amelynek a kereskedelmi gyakorlattal érintett áru értékesítése, eladásának
ösztönzése közvetlenül érdekében áll.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti vállalkozás felel akkor is, ha a kereskedelmi gyakorlatot
szerződés alapján más személy valósítja meg a vállalkozás érdekében vagy javára.
(3)	A (2) bekezdéstől eltérően, a kereskedelmi kommunikáció megjelenítési módjával
összefüggő okból eredő jogsértésért az is felel, aki a kereskedelmi kommunikációt az arra
alkalmas eszközök segítségével megismerhetővé teszi, valamint aki önálló gazdasági
tevékenysége körében a kereskedelmi kommunikációt megalkotja vagy ezzel összefüggésben
egyéb szolgáltatást nyújt, kivéve, ha a jogsértés az (1) bekezdés szerinti vállalkozás
utasításának végrehajtásából ered. Az ilyen jogsértő kereskedelmi gyakorlattal okozott kárért
e személyek az (1) bekezdés szerinti vállalkozással egyetemlegesen felelnek.
(4)	A 5. §-ban foglalt rendelkezés megsértéséért a magatartási kódexet kidolgozó, a
kódex felülvizsgálatáért, illetve a magukat a kódexnek alávető vállalkozások általi
betartásának ellenőrzéséért felelős személy vagy személyek felelősek.
Eljáró hatóságok
10.	§
(1)	A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt - a (2) és a (3)
bekezdésben foglalt kivétellel - fogyasztóvédelmi hatóság jár el.
(2)	A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt - a (3)
bekezdésben foglalt kivétellel - a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete jár el, ha az
érintett kereskedelmi gyakorlat a vállalkozás olyan tevékenységével függ össze, amelyet a
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV. törvény (a
továbbiakban: Psztv.) alapján a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete felügyel.
7
(3)	A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt a Gazdasági
Versenyhivatal jár el, ha a kereskedelmi gyakorlat a gazdasági verseny érdemi
befolyásolására alkalmas.
(4)	A (3) bekezdés nem alkalmazható, ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat
kizárólag a terméken, annak csomagolásán vagy a termékhez egyéb módon rögzítve (a
továbbiakban együtt: címke), illetve a termékhez adott használati és kezelési útmutatóban
vagy jótállási jegyben jelenik meg, vagy ha a 7. § (3) bekezdésében említett tájékoztatási
követelmény megsértésével valósul meg.
(5)	Ha a címkén megjelenített kereskedelmi gyakorlat azonos formában és tartalommal
más kommunikációs eszköz útján is megvalósul, és ez utóbbi kereskedelmi gyakorlat
tekintetében az eljárás a gazdasági verseny érdemi érintettsége miatt a Gazdasági
Versenyhivatal hatáskörébe tartozik, a Gazdasági Versenyhivatal bírálja el az e kereskedelmi
gyakorlat alkalmazásával a címkén elkövetett jogsértést is.
11.	§
(1)	A 10. § alkalmazásában a gazdasági verseny érdemi érintettségének
megállapításánál - a jogsértéssel érintett piac sajátosságainak figyelembevételével - a
következő szempontok irányadóak:
a)	az alkalmazott kereskedelmi gyakorlat kiterjedtsége, figyelemmel különösen a
kommunikáció eszközének jellegére, a jogsértéssel érintett földrajzi terület nagyságára, a
jogsértéssel érintett üzletek számára, a jogsértés időtartamára, vagy a jogsértéssel érintett áru
mennyiségére, vagy
b)	a jogsértésért felelős vállalkozás mérete a nettó árbevétel nagysága alapján.
(2)	A gazdasági verseny érdemi érintettsége minden egyéb körülményre tekintet nélkül
fennáll, ha
a)	a kereskedelmi gyakorlat országos műsorszolgáltatást végző műsorszolgáltatón
keresztül valósul meg,
b)	a kereskedelmi gyakorlat országos terjesztésű időszakos lap vagy legalább három
megyében terjesztett napilap útján valósul meg,
c)	a fogyasztók közvetlen megkeresésének módszerével végzett kereskedelmi gyakorlat
legalább három megye fogyasztói felé irányul, vagy
d)	az áru eladásának helyén alkalmazott eladásösztönző kereskedelmi gyakorlat
legalább három megyében megszervezésre kerül.
12.	§
(1)	A 10. §-ban megjelölt hatóságok a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának
megsértésével kapcsolatos feladataik hatékony ellátása érdekében együttműködnek
egymással. Az együttműködés különösen a hatóságok jogalkalmazási gyakorlatának
kölcsönös megismerését, az anyagi és eljárásjogi szabályok egységes alkalmazását, a
8
hatásköri összeütközések elkerülését, az esetleges hatásköri viták hatékony rendezésének
megkönnyítését szolgálja.
(2)	Az együttműködést szolgáló adatok és információk átadásának, így különösen a 20.
§ (3) bekezdésében, illetve a 23. § (2) bekezdésében, a 25. § (3) bekezdésében és a 26. § (2)
bekezdésében előírt értesítés megtételének módját a hatóságok együttműködésük keretében
állapítják meg.
(3)	Az együttműködés részletes szabályaira vonatkozóan a fogyasztóvédelmi hatóság, a
Gazdasági Versenyhivatal és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete együttműködési
megállapodást kötnek, amelyet évente felülvizsgálnak, és honlapjukon a nyilvánosság
számára hozzáférhetővé tesznek.
Az eljárás közös szabályai
13.	§
Az eljárás a jogsértő kereskedelmi gyakorlat megvalósulását követő három éven túl nem
indítható meg. Ha a jogsértő magatartás folyamatos, a határidő a magatartás abbahagyásakor
kezdődik. Ha a jogsértő magatartás azzal valósul meg, hogy valamely helyzetet vagy állapotot
nem szüntetnek meg, a határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez a helyzet vagy állapot
fennáll.
14.	§
A vállalkozás - az eljáró hatóság felhívására - a kereskedelmi gyakorlat részét képező
tényállítás valóságát igazolni köteles. Ha a vállalkozás nem tesz eleget ennek a
kötelezettségnek, úgy kell tekinteni, hogy a tényállítás nem felelt meg a valóságnak. Erre a
vállalkozást a hatóság felhívásában figyelmeztetni kell.
15.	§
(1)	Az e törvény szerinti eljárás lefolytatása nem zárja ki azt, hogy a sérelmet szenvedett
fél a kereskedelmi gyakorlat tisztességtelenségére alapított polgári jogi igényét közvetlenül a
bíróság előtt érvényesítse.
(2)	A bíróság előtti eljárásban a kereskedelmi gyakorlat részét képező tényállítás
valóságának bizonyítása a vállalkozást terheli.
16.	§
Ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat még nem valósult meg, de a vállalkozás
tevékenysége, így különösen a szükséges feltételek megteremtése, szerződések megkötése,
eszközök beszerzése alapján valószínűsíthető, hogy annak alkalmazására sor kerülne, az
eljáró hatóság jogosult a tervezett kereskedelmi gyakorlat előzetes megtiltására.
9
17. §
(1)	Az e törvényben meghatározott hatóság jár el az e törvény szerinti eljárásban akkor
is, ha külön törvény, illetve az annak végrehajtására kiadott jogszabály vagy az Európai Unió
közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra
vonatkozó rendelkezésének megsértése tekintetében külön törvény így rendelkezik. Az ilyen
eljárásban az eljáró hatóság vizsgálja mind az e törvény, mind pedig a külön törvény, illetve
az annak végrehajtására kiadott jogszabály, illetve az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó
jogi aktusa fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezéseinek
megsértését.
(2)	Ha az (1) bekezdés szerinti eljárásban az eljáró hatóság azt állapítja meg, hogy a
kereskedelmi gyakorlat nem ütközik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmába,
azonban megsérti a külön törvény, illetve az annak végrehajtására kiadott jogszabály vagy az
Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa fogyasztókkal szembeni kereskedelmi
gyakorlatra vonatkozó rendelkezését, az (1) bekezdés szerinti külön törvényben
meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazza.
(3)	Ha az (1) bekezdés szerinti eljárásban az eljáró hatóság azt állapítja meg, hogy a
kereskedelmi gyakorlat a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmát és a külön törvény,
illetve az annak végrehajtására kiadott jogszabály, illetve az Európai Unió közvetlenül
alkalmazandó jogi aktusa fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó
rendelkezését is megsérti, az e törvényben meghatározott jogkövetkezmények mellett az (1)
bekezdés szerinti külön törvényben meghatározott bármely jogkövetkezményt alkalmazhatja,
azzal, hogy bírságot a magasabb bírságösszeget lehetővé tevő törvény rendelkezései szerint
szab ki, a bírságösszeg megállapításakor figyelembe véve azt, hogy a kereskedelmi gyakorlat
mindkét alapon jogsértő.
18.	§
Ha a jogsértésért felelős vállalkozás a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot
közreműködő személy igénybevételével valósítja meg [9. § (2) bek.], és a jogsértést az eljáró
hatóság határozatában megállapított határidőben nem szüntetik meg, az eljáró hatóság
kivételesen a közreműködő személyt külön határozatban kötelezheti az eredeti határozatnak a
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megszüntetésére irányuló része végrehajtására, feltéve,
hogy a jogsértés másként nem szüntethető meg, és az eredeti határozatot a közreműködő
személlyel is közölték.
19.	§
A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelenségének megállapítására irányuló eljárásra az e
törvényben meghatározott eltérésekkel
a)	a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása tekintetében a fogyasztóvédelemről szóló 1997.
évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.),
b)	a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének eljárása tekintetében a Psztv.,
c)	a Gazdasági Versenyhivatal eljárása tekintetében a tisztességtelen piaci magatartás és
a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.)
10
rendelkezéseit kell alkalmazni.
A fogyasztóvédelmi hatóság eljárására vonatkozó különös rendelkezések
20.	§
(1)	Ha a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzése során észlelt tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlat ügyében vagy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának
megsértése miatt benyújtott kérelem alapján az eljárás a Gazdasági Versenyhivatal
hatáskörébe tartozik, a fogyasztóvédelmi hatóság a kérelmet, illetve az ügyben keletkezett
iratokat - az ügyfél egyidej ű értesítése mellett - haladéktalanul, de legkésőbb a jogsértő
gyakorlat észlelésétől, illetve a kérelem megérkezésétől számított harminc napon belül átteszi
a Gazdasági Versenyhivatalhoz.
(2)	A fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörének vizsgálata keretében a hatóság felhívására
a vállalkozás köteles nyilatkozni arról, hogy az adott kereskedelmi gyakorlattal
összefüggésben milyen kommunikációs eszközök kerültek alkalmazásra.
(3)	A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatti eljárás
megindításáról a fogyasztóvédelmi hatóság az ügy érdemi azonosíthatóságához szükséges
adatok - így különösen az érintett vállalkozás azonosításához szükséges adatok, az eljárást
kezdeményező személyének azonosításához szükséges, általa megadott adatok - és az eljárás
tárgyát képező tényállás ismertetésével öt napon belül értesíti a Gazdasági Versenyhivatalt.
21. §
(1)	E törvény rendelkezései az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.
(2)	Az Fgytv. 49. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával a fogyasztóvédelmi hatóság a
16.	§ szerinti intézkedést is elrendelheti.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének eljárására vonatkozó különös rendelkezések
22. §
A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt benyújtott
bejelentéssel, illetve panasszal kapcsolatos eljárásra a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 23. §-át és 24. §-át is
megfelelően alkalmazni kell.
23.	§
(1)	Ha a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet)
felügyeleti ellenőrzése során észlelt tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat ügyében vagy a
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt a Felügyelethez benyújtott
bejelentés alapján az eljárás a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik, a Felügyelet a
bejelentést, illetve az ügyben keletkezett iratokat - az ügyfél egyidejű értesítése mellett -
11
haladéktalanul, de legkésőbb a jogsértő gyakorlat észlelésétől, illetve a bejelentés
megérkezésétől számított harminc napon belül átteszi a Gazdasági Versenyhivatalhoz.
(2)	A Felügyelet hatáskörének vizsgálata keretében a Felügyelet felhívására a
vállalkozás köteles nyilatkozni arról, hogy az adott kereskedelmi gyakorlattal összefüggésben
milyen kommunikációs eszközök kerültek alkalmazásra.
(3)	A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatti hatósági
eljárás megindításáról, illetve ha felügyeleti ellenőrzése során a tisztességtelen kereskedelmi
gyakorlat tilalmának megsértését észleli, a Felügyelet az ügy érdemi azonosíthatóságához
szükséges adatok - így különösen az érintett vállalkozás azonosításához szükséges adatok, az
eljárást kezdeményező személyének azonosításához szükséges, általa megadott adatok - és az
eljárás tárgyát képező tényállás ismertetésével öt napon belül értesíti a Gazdasági
Versenyhivatalt.
24.	§
(1)	A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése esetén a Felügyelet
megtiltja a jogsértő magatartás további folytatását, illetve elrendeli a jogsértő állapot
megszüntetését, és - a Psztv. 47. §-ának (4) bekezdésében meghatározott szempontok
megfelelő alkalmazásával - bírságot szabhat ki. A Felügyelet minden esetben bírságot szab
ki, ha
a)	a jogsértésnek a Felügyelet által történt jogerős megállapítását követő egy éven belül
a vállalkozás - amennyiben a jogsértést telephelyen követték el, ugyanazon telephelyen -
ugyanazon jogszabályi rendelkezést ismételten megsértette (a továbbiakban: ismételt
jogsértés), vagy
b)	a jogsértés a fogyasztók széles körét érinti.
(2)	Az e törvény szerinti eljárásban kiszabott bírság összege
a)	ha a vállalkozás éves nettó árbevétele a 10 milliárd forintot meghaladja: 600 ezer
forinttól a vállalkozás éves nettó árbevételének 10%-áig, de legfeljebb 2 milliárd forintig,
b)	ha a vállalkozás éves nettó árbevétele az 1 milliárd forintot meghaladja, de legfeljebb
10 milliárd forint: 300 ezer forinttól a vállalkozás éves nettó árbevételének 10%-áig,
c)	ha a vállalkozás éves nettó árbevétele a 250 millió forintot meghaladja, de legfeljebb
1 milliárd forint: 100 ezer forinttól a vállalkozás éves nettó árbevételének 10%-áig,
d)	ha a vállalkozás éves nettó árbevétele az 50 millió forintot meghaladja, de legfeljebb
250 millió forint: 50 ezer forinttól a vállalkozás éves nettó árbevételének 10%-áig,
e)	ha a vállalkozás éves nettó árbevétele a 10 millió forintot meghaladja, de legfeljebb
50 millió forint: 40 ezer forinttól a vállalkozás éves nettó árbevételének 10%-áig,
f)	az a)-e) pontok alá nem tartozó esetben - ideértve azt az esetet is, ha a vállalkozás
nem tartozik a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) hatálya alá - 30
ezer forinttól 1 millió forintig
terjedhet.
12
(3)	A (2) bekezdés szerinti nettó árbevételt a jogsértést megállapító határozat
meghozatalát megelőző üzleti évre vonatkozó éves beszámoló vagy az egyszerűsített éves
beszámoló (a továbbiakban együtt: beszámoló) szerinti nettó árbevétel alapján kell
meghatározni. Ha a vállalkozás működési ideje egy évnél rövidebb, az adatokat éves szintre
kell vetíteni. Ha a vállalkozásnak a jogsértést megállapító határozat meghozatalát megelőző
üzleti évben elért nettó árbevételéről nem áll rendelkezésre hitelesnek tekinthető információ, a
bírság maximális összegének meghatározásakor az utolsó hitelesen lezárt üzleti év nettó
árbevétele az irányadó. Beszámolóval még nem rendelkező, újonnan alapított vállalkozás
esetében az eljárás megindításának évére vonatkozó üzleti tervet, ennek hiányában a
vállalkozás által a hatóság felhívására közölt, az Szt.-nek a közbenső mérleg készítésére
vonatkozó szabályai szerint az eljárás megindításának napjával mint fordulónappal
kiszámított nettó árbevételt kell figyelembe venni.
(4)	Az alábbi a)-d) pontban meghatározott vállalkozások tekintetében a (2) bekezdés
alkalmazásában nettó árbevételként a következőket kell figyelembe venni:
a)	biztosító esetén a bruttó biztosítási díjak,
b)	befektetési vállalkozás esetén a befektetési szolgáltatási tevékenység bevételeinek, a
nem befektetési szolgáltatási tevékenység bevételeinek, valamint a nem forgalmazási
pénzügyi műveletek bevételeinek összege,
c)	magánnyugdíj-pénztár és önkéntes nyugdíjpénztár esetén a működési tevékenységet
szolgáló tagdíjbevételek, önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztár esetén a
működési alap tagdíjbevételei, foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény esetén pedig a
működési tevékenységet szolgáló foglalkoztatói és tagi befizetéseknek az összege,
d)	hitelintézet és pénzügyi vállalkozás esetén az alábbi bevételi tételek összege:
da)	kapott kamatok és kamatjellegű bevételek,
db)	bevételek értékpapírokból,
dc)	kapott (járó) jutalék- és díjbevételek,
dd)	pénzügyi műveletek nettó eredménye, ha pozitív,
de)	egyéb üzleti tevékenységből származó bevétel.
(5)	A (2) bekezdés alkalmazásában, ha a vállalkozás az adatokat devizában adja meg, a
forintra történő átszámításkor a Magyar Nemzeti Bank által megállapított, a vállalkozás üzleti
évének lezárásakor - újonnan alapított vállalkozás esetén a tárgyévet megelőző év utolsó
napján - érvényes hivatalos devizaárfolyamot kell alkalmazni.
(6)	A Psztv. 26. §-ának (2) bekezdésétől eltérően a Felügyelet által e törvény alapján
kiszabott felügyeleti bírságból származó bevétel kizárólag a Psztv. 26. §-ának (2) bekezdése
c)	és e) pontjában meghatározott célra fordítható. A Psztv. 26. §-ának (3) és (4) bekezdése
nem alkalmazható.
(7)	A (2)-(6) bekezdésben foglaltakat alkalmazni kell a Felügyelet e törvény szerinti
eljárásban hozott határozatában foglaltak megszegése, megkerülése, elmulasztása vagy
13
késedelmes teljesítése miatt a Psztv. 47. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján kiszabott
bírságra is.
(8)	A Psztv. 46. §-ának alkalmazásával a 16. § szerinti intézkedés is elrendelhető.
A Gazdasági Versenyhivatal eljárására vonatkozó különös rendelkezések
25.	§
(1)	A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt benyújtott
bejelentéssel illetve panasszal kapcsolatos eljárásra - a Tpvt. 43/H. §-ának (2) bekezdésétől és
43/I. §-a (1) bekezdésének második mondatától eltérően - a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 23. §-át és 24. §-át is
megfelelően alkalmazni kell.
(2)	A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt benyújtott
bejelentéssel kapcsolatos eljárásban a vizsgáló a bejelentés beérkezésétől számított harminc
napon belül hozza meg a Tpvt. 43/H. §-ának (8) bekezdése szerinti végzést.
(3)	A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatti bejelentésről
a Gazdasági Versenyhivatal az ügy érdemi azonosíthatóságához szükséges adatok - így
különösen az érintett vállalkozás azonosításához szükséges adatok, az eljárást kezdeményező
személyének azonosításához szükséges, általa megadott adatok - és az eljárás tárgyát képező
tényállás ismertetésével öt napon belül értesíti a fogyasztóvédelmi hatóságot vagy - a 10. §
(2)	bekezdése szerinti kereskedelmi gyakorlat esetén - a Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyeletét.
26.	§
(1)	A Tpvt. 70. §-ának (1) bekezdésétől eltérően, a vizsgáló végzéssel vizsgálatot rendel
el a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmát feltételezhetően sértő olyan tevékenység,
magatartás vagy állapot észlelése esetén, amely tekintetében e törvény szerint a Gazdasági
Versenyhivatal jár el.
(2)	A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatti vizsgálat
elrendeléséről a Gazdasági Versenyhivatal az ügy érdemi azonosíthatóságához szükséges
adatok - így különösen az érintett vállalkozás azonosításához szükséges adatok, az eljárást
kezdeményező személyének azonosításához szükséges, általa megadott adatok - és az eljárás
tárgyát képező tényállás ismertetésével öt napon belül értesíti a fogyasztóvédelmi hatóságot
vagy - a 10. § (2) bekezdése szerinti kereskedelmi gyakorlat esetén - a Pénzügyi Szervezetek
Állami Felügyeletét.
27.	§
(1)	Az elintézési határidő tekintetében a Tpvt. 63. §-ának (1) bekezdését, (2)
bekezdésének a) pontját, valamint (5)-(7) bekezdését kell alkalmazni.
(2)	A Tpvt. 72. §-a (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásával a 16. § szerinti
intézkedés is elrendelhető.
14
(3)	A Tpvt. 75. §-a szerinti kötelezettségvállalás alkalmazásának akkor is helye lehet, ha
az ügyfél a vizsgált magatartással időközben felhagyott. Ilyen esetben a magatartás
megismétlésétől való tartózkodásra lehet kötelezettséget vállalni.
(4)	A Tpvt. 88/B. §-ának (1)-(6) bekezdését a 15. § (1) bekezdése szerinti perekben is
megfelelően alkalmazni kell.
Együttműködés az Európai Gazdasági Térség államainak fogyasztóvédelmi hatóságaival
28.	§
(1)	A 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtását a 2005/29/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető tagállami jogszabályokba ütköző Európai
Közösségen belüli jogsértések tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság, a Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyelete vagy a Gazdasági Versenyhivatal látja el, a 10. §-ban
meghatározottak szerint.
(2)	A kölcsönös jogsegély során az (1) bekezdés szerinti hatóságok a 2007/76/EK
bizottsági határozatnak megfelelően járnak el.
(3)	Az igazságügyért felelős miniszter az általa vezetett minisztérium honlapján
tájékoztató jelleggel közli a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető
jogszabályi rendelkezések felsorolását.
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.
törvény módosítása
29.	§
(1)	A Tpvt. 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. § Tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - különösen a versenytársak,
üzletfelek, valamint a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az
üzleti tisztesség követelményeibe ütközően - folytatni.”
(2)	A Tpvt. a következő 2/A. §-sal egészül ki:
„2/A. § (1) E törvény alkalmazásában fogyasztó a fogyasztókkal szembeni
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvény (a továbbiakban:
Fttv.) alapján fogyasztónak minősülő megrendelő, vevő és felhasználó.
(2)	E törvény alkalmazásában üzletfél a fogyasztónak nem minősülő személy.”
(3)	A Tpvt. 8. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„Az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma”
(4)	A Tpvt. 8. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Tilos a gazdasági versenyben az üzletfeleket megtéveszteni.”
(5)	A Tpvt. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
15
„9. § A használt kifejezéseknek az üzleti életben elfogadott általános jelentése az
irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás megtévesztésre alkalmas-e.”
(6)	A Tpvt. 11. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Ez a tilalom vonatkozik különösen]
„c) a beszerzési források felosztására, illetve a közülük való választás lehetőségének
korlátozására, valamint a fogyasztók, üzletfelek meghatározott körének valamely áru
beszerzéséből történő kizárására;”
(7)	A Tpvt. 14. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Földrajzi terület az, amelyen kívül]
„a) a fogyasztó, illetve az üzletfél nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb
feltételek mellett tudja az árut beszerezni, vagy”
(8)	A Tpvt. 17. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Mentesül a 11. §-ban foglalt tilalom alól a megállapodás, ha]
„b) a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz, illetve az
üzletfélhez jut;”
(9)	A Tpvt. 21. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, így különösen]
„b) a termelést, a forgalmazást vagy a műszaki fejlődést a fogyasztók, üzletfelek kárára
korlátozni;”
(10)	A Tpvt. 30. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az engedély iránti kérelem elbírálásakor mérlegelni kell az összefonódással járó
előnyöket és hátrányokat. Ennek során vizsgálni kell különösen]
„c) az összefonódásnak a szállítókra, az üzletfelekre és a fogyasztókra gyakorolt
hatását.”
(11)	A Tpvt. 78. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a
fogyasztók, üzletfelek érdekei sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.”
(12)	A Tpvt.
a)	8. §-a (2) bekezdésének bevezető szövegében az „A fogyasztók” szövegrész helyébe
az „Az üzletfelek” szöveg,
b)	8. §-a (2) bekezdésének c) pontjában és 10. §-ában az „a fogyasztó” szövegrész
helyébe az „az üzletfél” szöveg
lép.
16
(13)	A Tpvt. 22. §-ának (1) bekezdésében a „szállítóinak, vevőinek és más
üzletfeleinek” szövegrész helyébe a „szállítóinak és üzletfeleinek” szöveg lép.
30.	§
(1)	A Tpvt. a következő 8/A. §-sal egészül ki:
„8/A. § Nem terjed ki e Fejezet hatálya az olyan magatartásra, amely a gazdasági
reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi ...törvény
rendelkezései értelmében megtévesztő reklám.”
(2)	A Tpvt. 43/B. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„43/B. § A Gazdasági Versenyhivatal ágazati vizsgálatára a 49-51. § rendelkezéseit
megfelelően alkalmazni kell. Egyebekben az ágazati vizsgálatra - ha e Fejezet eltérően nem
rendelkezik - megfelelően alkalmazandók a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezései.”
(3)	A Tpvt. 43/G. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„43/G. § (1) A 8., 10., 11., 21. és 24. § rendelkezéseibe, illetve az EK-Szerződés 81.
vagy 82. cikkébe, továbbá az Fttv.-ben meghatározott rendelkezésekbe ütköző, a Gazdasági
Versenyhivatal hatáskörébe tartozó magatartás észlelése esetén bárki bejelentéssel vagy
panasszal élhet a Gazdasági Versenyhivatalhoz.
(2)	A bejelentéssel és a panasszal kapcsolatos eljárás nem része a versenyfelügyeleti
eljárásnak, e törvény X-XII. Fejezetének rendelkezései - az 54. §-ban, az 55. § (5)
bekezdésében, a 65. § (7) és (9) bekezdésében foglaltak kivételével - a bejelentéssel és a
panasszal kapcsolatos eljárásban nem alkalmazhatók.”
(4)	A Tpvt. 43/H. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bejelentés alapján indult eljárásra a Ket. rendelkezései közül kizárólag a 17. §-t,
a 26. §-t, a 40. §-t, az 58-59. §-t, a 68. § (2) bekezdését, a 72-73. §-t, a 78-79. §-t, a 81. §-t, a
122. §-t és a 153. §-t kell alkalmazni, azzal, hogy ahol a Ket. ügyfelet említ, azon a bejelentőt
kell érteni.”
(5)	A Tpvt. 43/H. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„43/H. § (5) Aki a bejelentés vizsgálata során a Gazdasági Versenyhivatal számára
adatot szolgáltat, kérheti az üzleti titok védelmére hivatkozással az iratokba való betekintés,
valamint azokról történő másolat készítésének korlátozását. A kérelemről való döntéssel
egyidejűleg a vizsgáló kötelezheti az adatszolgáltatót olyan iratváltozat elkészítésére, amely
nem tartalmaz üzleti titkot. Az eljárás irataiba csak a bejelentő, és csak a (8) bekezdés b)
pontja szerinti esetben, a bejelentés elbírálása tárgyában hozott végzés meghozatalát
követően, jogorvoslati jogának gyakorlása érdekében tekinthet be, kivéve, ha a vizsgáló üzleti
titok védelmére tekintettel az iratbetekintés korlátozását rendelte el.”
(6)	A Tpvt. 43/H. §-ának (8) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[A bejelentés beérkezésétől számított hatvan napon belül a vizsgáló]
„c) amennyiben a bejelentésben foglaltakkal kapcsolatos eljárás más hatóság
hatáskörébe tartozik, a bejelentést végzéssel átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező
hatóságnak.”
17
(7)	A Tpvt. 43/I. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A vizsgáló a panaszost és azt, akivel szemben panasszal éltek, meghallgathatja,
valamint tőle további felvilágosítást és információt kérhet. A panaszos kérheti, hogy ne fedjék
fel személyét, illetve azt a tényt, hogy panasszal élt a Gazdasági Versenyhivatalhoz.”
(8)	A Tpvt. 44. §-ában az „a 66. §” szövegrész helyébe az „a 66. § (4) bekezdése”
szöveg lép.
(9)	A Tpvt. 62. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A hivatalból indított eljárásban felmerült költséget a törvénybe ütköző magatartás
megállapítása esetén az ügyfél viseli. A törvénybe ütköző magatartás megállapításának
hiányában a hivatalból indított eljárás költségét az állam viseli.”
(10)	A Tpvt. 62. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A tanúnak igénye van a megjelenésével szükségképpen felmerült költségek
megtérítésére. Erre a tanút kihallgatásának befejezése után figyelmeztetni kell. A tanú- és
szakértői díjat megállapító végzés ellen külön jogorvoslatnak (82. §) van helye, amely a
végrehajtásra halasztó hatályú.”
(11)	A Tpvt. 65. §-ának (2)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) A vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács felhívására az ügyfél köteles közölni az
érdemi döntéshez szükséges adatokat, ideértve a személyes adatokat is. Az ügyfél jogsértést
beismerő nyilatkozatot nem köteles tenni, azonban az egyéb, rá nézve terhelő bizonyíték
rendelkezésre bocsátását nem tagadhatja meg.
(3)	Vizsgálati cselekmény bármely olyan helyen foganatosítható, ahol a tényállás
tisztázásához szükséges bizonyíték lelhető fel. A tényállás tisztázása érdekében bármely
személy vagy szervezet köteles a szükséges felvilágosítást írásban is megadni, illetve a
vizsgálat tárgyával összefüggő iratokat a Gazdasági Versenyhivatalnak megküldeni.
(4)	A vizsgáló felhívására az ügyfél, illetve az irat birtokosa köteles az adathordozón
tárolt információ olvasható és másolható formában való megjelenítésére.”
(12)	A Tpvt. 65. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A Gazdasági Versenyhivatal a VIII-XII. és XVI. Fejezetek szerinti eljárásaiban
jogszerűen megszerzett iratot, adatot, dokumentumot, más információt vagy egyéb bizonyítási
eszközt más versenyfelügyeleti eljárásaiban is felhasználhatja.”
(13)	A Tpvt. 65. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A tanú meghallgatható az ügyfél védett adatának minősülő tényről akkor is, ha
nem kapott felmentést az ügyféltől a titoktartás alól.”
(14)	A Tpvt. 67. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Nem indítható vizsgálat, ha az e törvény III. Fejezetének rendelkezéseibe ütköző
magatartás esetén az elkövetés óta három év, IV-VI. Fejezetének rendelkezéseibe ütköző
magatartás elkövetése óta öt év eltelt. Ha a jogsértő magatartás folyamatos, a határidő a
magatartás abbahagyásakor kezdődik. Ha a jogsértő magatartás azzal valósul meg, hogy
valamely helyzetet vagy állapotot nem szüntetnek meg, a határidő mindaddig nem kezdődik
el, amíg ez a helyzet vagy állapot fennáll.”
18
(15)	A Tpvt. 68. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A 24. § alapján benyújtott kérelemhez mellékelni kell a Gazdasági Versenyhivatal
által közzétett összefonódási kérelem űrlap megfelelően kitöltött példányát. Az űrlap nélkül
benyújtott beadvány nem minősül kérelemnek.”
(16)	A Tpvt. 72. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg
a § a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3) és (4) bekezdés számozása (4)
és (5) bekezdésre változik:
„(2) Ha az ideiglenes intézkedés elrendelését az ügyfél kérte, az eljáró versenytanács
annak feltételéül biztosítékadást írhat elő. Az ideiglenes intézkedés elrendeléséről az eljáró
versenytanács soron kívül határoz.
(3)	Az ideiglenes intézkedést elrendelő, illetve a biztosítékadást előíró végzés ellen
külön jogorvoslatnak van helye (82. §).”
(17)	A Tpvt. 77. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az eljáró versenytanács határozatában]
,,h) elrendelheti a jogsértő tájékoztatással kapcsolatban helyreigazító nyilatkozat
közzétételét,”
(18)	A Tpvt. 88. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„88. § (1) A 2-7. §-okba ütköző magatartásra hivatkozással a magatartás tanúsításától
számított hat hónapos elévülési határidőn belül indítható per.
(2)	Ha a kifogásolt magatartás folyamatos, az elévülés a magatartás abbahagyásakor
kezdődik. Ha a kifogásolt magatartás azzal valósul meg, hogy valamely helyzetet vagy
állapotot nem szüntetnek meg, az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg a helyzet
(állapot) fennáll.
(3)	A magatartás tanúsításától számított öt év eltelte után perindításnak helye nincs.
(4)	Az e fejezet alapján indított perekre a megyei (fővárosi) bíróságnak van hatásköre.”
(19)	A Tpvt. 88/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Azokban a perekben, amelyek elbírálása során e törvény III-V. Fejezetében foglalt
rendelkezéseket kell alkalmazni, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
rendelkezéseit az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”
(20)	A Tpvt. 89. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vizsgálónak a versenyfelügyeleti eljárás során hozott végzése jogerős, ha a
végzés ellen határidőn belül jogorvoslatot nem terjesztettek elő, arról lemondtak, vagy a
jogorvoslat kizárt. Az eljáró versenytanács döntése a közléssel válik jogerőssé.”
(21)	A Tpvt. a IV. részét megelőzően a következő új XVII. Fejezettel egészül ki,
egyúttal a jelenlegi XVII. Fejezet számozása XVIII. Fejezetre változik:
19
„XVII. Fejezet
A Gazdasági Versenyhivatal eljárása a 2006/2004/EK rendelet alkalmazása során
91/1. § fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti
együttműködésről szóló 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a
továbbiakban: a 2006/2004/EK rendelet) alkalmazása során e törvény rendelkezéseit az e
Fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
91/J. § (1) Ha a 2006/2004/EK rendelet 6. cikke alapján a Gazdasági Versenyhivatalt
információ beszerzése iránt keresik meg, e célból versenyfelügyeleti eljárást kell indítani.
Ilyen esetben az eljárás a vizsgálónak a beszerzett információk átadásáról szóló végzésével
zárul.
(2)	Ha a vizsgáló vagy az eljáró versenytanács a 2006/2004/EK rendelet 8. cikke
szerinti végrehajtás iránti megkereséssel él, erre hivatkozással a panasz, bejelentés alapján a
vizsgálat elrendelését mellőzheti, illetve a versenyfelügyeleti eljárást végzéssel
megszüntetheti.
(3)	A 2006/2004/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében meghatározott feltételek
teljesülésének megállapítására, illetve a feltételek nem teljesülése esetén a 8. cikk (5)
bekezdése szerinti értesítés megtételére a vizsgáló jogosult.”
(22)	A Tpvt. 92. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„92. § (1) A Gazdasági Versenyhivatal pert indíthat a fogyasztók polgári jogi
igényeinek érvényesítése iránt, ha a vállalkozás e törvénybe ütköző tevékenysége vagy az
Fttv. alapján a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozó jogsértő magatartása a
fogyasztók széles, személyében nem ismert, de a jogsértés körülményei alapján
meghatározható körét érinti.
(2)	A perindításra a Gazdasági Versenyhivatal csak akkor jogosult, ha az adott jogsértés
miatt a versenyfelügyeleti eljárást már megindította. Ha a versenyfelügyeleti eljárás
folyamatban van, a Gazdasági Versenyhivatal kérelmére a bíróság a per tárgyalását a
versenyfelügyeleti eljárás befejezéséig felfüggeszti.
(3)	A jogsértés bekövetkezésétől számított egy év eltelte után perindításnak helye nincs.
E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Az igény érvényesítésére nyitva álló határidőbe
nem számít bele a versenyfelügyeleti eljárás időtartama.
(4)	Az alperes keresetnek megfelelő marasztalásának az általános eljárásjogi
szabályokban foglaltak teljesítésén túlmenően a feltételét képezi az is, hogy a jogsértéssel
érintett, a keresetben meghatározott fogyasztók tekintetében helyzetük azonosságának
következményeként egységesen meghatározható legyen az érvényesített igény jogalapjának
fennállása, továbbá kártérítés követelése esetében a kártérítés összege, illetve egyéb követelés
esetében a követelés teljesítésének eszköze. Ha a bíróság a keresetnek helyt ad, ítéletében
kötelezi a vállalkozást az igény szerinti követelés teljesítésére, továbbá meghatározza az
ítéletbeli kötelezés teljesítésének követelésére jogosult fogyasztók körét és az
azonosíthatóságukhoz szükséges adatokat. A bíróság az ítéletben feljogosíthatja a Gazdasági
Versenyhivatalt, hogy a jogsértő költségére az ítéletet országos napilapban közzétegye, illetve
egyéb, a jogsértés jellege által indokolt formában nyilvánosságra hozza.
(5)	A jogsértő köteles a (4) bekezdés szerint meghatározott jogosult fogyasztó igényét
az ítéletnek megfelelően kielégíteni. Önkéntes teljesítés hiányában a jogosult fogyasztó az
20
ítélet bírósági végrehajtását kérheti. A fogyasztó jogosultságát a bíróság az ítéletben
meghatározott feltételek alapján a végrehajtási lap kiállítására irányuló eljárásában vizsgálja.
(6)	Az e § szerinti, a Gazdasági Versenyhivatal általi igényérvényesítés nem érinti a
fogyasztónak azt a jogát, hogy a jogsértővel szemben a polgári jog szabályai szerint igényét
önállóan érvényesítse.”
(23)	A Tpvt. 98. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„98. § E törvény
a)	1. §-ának (2) bekezdése, 33. §-ának (3) bekezdése, 36. §-a (1) bekezdésének e)
pontja, 91/A. §-ának (1) bekezdése, 91/B-91/D. §-a, 91/E. §-ának (1)-(4) bekezdése és 91/F-
91/H. §-a a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról
szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet,
b)	36. §-a (1) bekezdésének e) pontja, 91/A. §-ának (2) bekezdése, 91/E. §-ának (5)-(11)
bekezdése és 91/F-91/G. §-a a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló,
2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendelet,
c)	XVII. Fejezete a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti
hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai
parlamenti és tanácsi rendelet
végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg.”
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV. törvény módosítása
31.	§
(1)	A Psztv. 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Felügyelet látja el a feladatkörében a 2006/2004/EK európai parlamenti és
tanácsi rendelet végrehajtását
a)	a fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási
rendelkezések közelítéséről szóló - a 90/88/EGK tanácsi irányelvvel, továbbá a 98/7/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított - 87/102/EGK tanácsi irányelvet,
b)	a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló
93/13/EGK tanácsi irányelvet,
c)	a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról szóló
2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet, valamint
d)	- az általa felügyelt tevékenységekkel összefüggő kereskedelmi gyakorlatok
tekintetében - a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelvet
átültető tagállami jogszabályokba ütköző Közösségen belüli jogsértések tekintetében.”
(2)	A Psztv. az „A Felügyelet eljárásai” fejezetcím alatt a következő alcímmel, valamint
26/A-26/C. §-sal egészül ki:
„Bejelentés és panasz
21
26/A. § (1) A Felügyelet hatáskörébe tartozó, a 4. §-ban meghatározott szervezetek és
személyek működésére és tevékenységére vonatkozó jogszabályi rendelkezésekbe, a
Felügyelet határozataiba, a 4. §-ban meghatározott szervezet, illetve személy belső
szabályzatába, illetve a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat
tilalmáról szóló 2008. évi ... törvénybe (a továbbiakban: Fttv.) ütköző magatartás észlelése
esetén bárki bejelentéssel vagy panasszal élhet a Felügyelethez.
(2)	A bejelentéssel és a panasszal kapcsolatos eljárás nem része a Felügyelet hatósági
eljárásának, a 27-51. § rendelkezései a bejelentéssel és a panasszal kapcsolatos eljárásban
nem alkalmazhatók.
26/B. § (1) Bejelentés olyan beadvány benyújtásával tehető, amely tartalmazza a
bejelentő és a bejelentett azonosításához szükséges adatokat [bejelentő, illetve a bejelentésben
megjelölt szervezet vagy személy nevét (megnevezését) és lakóhelyét (székhelyét vagy
telephelyét) vagy tartózkodási helyét (szálláshelyét)], a feltételezett jogsértés megjelölését, a
feltételezett jogsértést megvalósító konkrét magatartás leírását, a feltételezett jogsértéssel
kapcsolatos állításokat alátámasztó tényeket és bizonyítékokat. A Felügyelet a bejelentésnek
minősülő beadványok megtételének elősegítése érdekében honlapján a bejelentések
megtételére szolgáló űrlapot tesz közzé.
(2)	A bejelentés alapján indult eljárásra alkalmazni kell a közigazgatási hatósági eljárás
és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 17.
§-át, 26. §-át, 33. §-a (3) bekezdésének c), d), g) és h) pontját, 34. §-ának (5) bekezdését, 40.
§-át, 58. §-át, 59. §-át, 68. §-ának (2) bekezdését, 72. §-át, 73. §-át, 78. §-át, 79. §-át, 81. §-át
és 122. §-át azzal, hogy ahol a Ket. ügyfelet említ, azon a bejelentőt kell érteni.
(3)	A Felügyelet a bejelentés megvizsgálásához szükséges adatokat beszerezheti, az
érintettek részvételével szóbeli meghallgatást tarthat, illetve más hatóság vagy szakértő
közreműködésével tisztázza a bejelentés megvizsgálásához szükséges tényeket. Ha az eljárás
során az érintett a közreműködést megtagadja, vele szemben sem eljárási bírság, sem egyéb
kényszerítő eszköz nem alkalmazható. A korábbival azonos tartalmú, ugyanazon bejelentő
által tett ismételt bejelentés vizsgálata mellőzhető.
(4)	Az eljárás irataiba csak a bejelentő, csak a (6) bekezdés b) pontja szerinti esetben, a
bejelentés tárgyában hozott végzés meghozatalát követően, jogorvoslati jogának gyakorlása
érdekében betekinthet és azokról másolatot készíthet, azzal azonban, hogy banktitkot,
értékpapírtitkot, pénztártitkot, biztosítási titkot, foglalkoztatói nyugdíjtitkot, illetve üzleti
titkot - ha arra egyébként nem jogosult - ebben az esetben sem ismerhet meg.
(5)	A bejelentő kérheti, hogy ne fedjék fel személyét, illetve azt a tényt, hogy
bejelentéssel élt a Felügyelethez.
(6)	A bejelentés beérkezésétől számított harminc napon belül a Felügyelet
a)	ha a bejelentésben foglalt, illetve a bejelentés alapján lefolytatott eljárásban
beszerzett adatok alapján - a bejelentésben foglaltak egésze vagy annak egy része
tekintetében - valószínűsíthető, hogy a bejelentéssel érintett szervezet vagy személy
tevékenysége, magatartása vagy gyakorlata nem felel meg a 4. §-ban meghatározott
szervezetek és személyek működésére és tevékenységére vonatkozó jogszabályok, a
Felügyelet határozatai, a 4. §-ban meghatározott szervezet, illetve személy belső szabályzata
22
vagy az Fttv. rendelkezéseinek, felügyeleti ellenőrzést indít, és a bejelentési eljárást végzéssel
lezárja,
b)	ha a bejelentésben foglaltak egésze vagy annak egy része tekintetében a felügyeleti
ellenőrzés megindításának a) pontban meghatározott feltételei nem állnak fenn, az eljárást
ezekre nézve végzéssel megszünteti,
c)	ha a bejelentésben foglaltak egésze vagy annak egy része tekintetében
ca)	a bejelentéssel érintett szervezettel vagy személlyel szemben már felügyeleti
ellenőrzés van folyamatban, vagy
cb)	a Felügyelet a bejelentésben foglaltakat - a bejelentésben foglaltakkal azonos
tényállás és változatlan jogi szabályozás mellett - már elbírálta,
az eljárást ezekre nézve végzéssel megszünteti, egyben a korábbi eljárásban hozott
határozatát közli a bejelentővel, vagy
d)	amennyiben a bejelentésben foglaltakkal kapcsolatos eljárás más hatóság hatáskörébe
tartozik, a bejelentést végzéssel átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságnak.
(7)	A (6) bekezdés szerinti határidő indokolt esetben harminc nappal
meghosszabbítható.
(8)	A (6) bekezdés a) és d) pontja szerinti végzést közölni kell a bejelentővel és a
bejelentéssel érintett szervezettel vagy személlyel, a (6) bekezdés b) és c) pontja szerinti
végzést pedig a bejelentővel minden esetben, továbbá a bejelentéssel érintett szervezettel vagy
személlyel akkor, ha a bejelentéssel kapcsolatos eljárásban részt vett.
(9)	A (6) bekezdés b) és c) pontja szerinti végzés ellen a bejelentő élhet a közléstől
számított nyolc napon belül jogorvoslati kérelemmel, melyet a Fővárosi Bíróság
közigazgatási nemperes eljárásban bírál el. Ha a bíróság megállapítja, hogy a (6) bekezdés a)
pontja alkalmazásának van helye, a Felügyelete a felügyeleti ellenőrzés harminc napon belül
történő megindítására kötelezi.
26/C. § (1) A 26/B. § (1) bekezdése szerinti bejelentésnek nem minősülő beadványt a
Felügyelet panaszként köteles kezelni. A panasz tárgyában folytatott eljárásra e §
rendelkezései irányadók.
(2)	Ha a panaszban foglaltakkal kapcsolatban a Felügyelet eljárásra nem jogosult,
köteles a panaszt tizenöt napon belül a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szerv részére
áttenni, és erről a panaszost értesíteni.
(3)	A panaszt a beérkezésétől számított harminc napon belül kell megvizsgálni. Ha a
panasz vizsgálatának megalapozása érdekében indokolt, e határidő legfeljebb tizenöt nappal
meghosszabbítható, amiről a Felügyelet a panaszost az eredeti határidő lejárta előtt
tájékoztatja.
(4)	A Felügyelet a panaszost és azt, akivel szemben panasszal éltek, meghallgathatja,
valamint tőle további felvilágosítást és információt kérhet. A panaszos kérheti, hogy ne fedjék
fel személyét, illetve azt a tényt, hogy panasszal élt a Felügyelethez.
23
(5)	A korábbival azonos tartalmú, ugyanazon panaszos által tett ismételt, továbbá a
névtelen panasz vizsgálata mellőzhető.
(6)	A panasz alapján - ha az alaposnak bizonyul - a Felügyelet dönt a szükséges
hatósági lépések megtételéről, s erről a panaszost tájékoztatja.”
(3)	A Psztv. 27. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„27. § A Felügyelet hatósági eljárására a Ket. rendelkezéseit az e fejezetben és
a)	a 4. §-ban meghatározott jogszabályok szerinti ügyfajtára irányadó különös eljárási
szabályokban, vagy
b)	az Fttv.-ben
meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.”
(4)	A Psztv. 28. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A Felügyelet előtti eljárásban ügyfél az a természetes személy vagy jogi személy és jogi
személyiséggel nem rendelkező szervezet]
„c) aki a Felügyelethez a 37. § (1) bekezdése szerinti kérelem benyújtásával
közigazgatási hatósági eljárás lefolytatását kezdeményezi,”
(5)	A Psztv. 41. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A felügyeleti ellenőrzés a jogszabályban meghatározottak szerinti rendszeres
adatszolgáltatásból származó adatok ellenőrzése, illetve a Felügyelet által lefolytatott
ellenőrzési eljárás.”
(6)	A Psztv. 41. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A Felügyelet ellenőrzési eljárása keretében a 4. §-ban meghatározott szervezeteknél
és személyeknél átfogó ellenőrzést, célvizsgálatot vagy több szervezetnél és személynél
témavizsgálatot végez.”
(7)	A Psztv. 41. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A Felügyelet a felügyeleti ellenőrzés 26/B. § szerinti bejelentés alapján történő
megindítása esetén a bejelentéssel érintett szervezetnél, illetve személynél a bejelentésben
foglaltak alapján célvizsgálatot vagy - a 4. §-ban meghatározott más szervezetre és személyre
is kiterjedően - témavizsgálatot (a továbbiakban együtt: bejelentés alapján indított vizsgálat)
tart.”
(8)	A Psztv. a következő 44/A. §-sal egészül ki:
„44/A. § (1) A 44. § rendelkezései nem alkalmazhatók a bejelentés alapján indított
vizsgálatra.
(2)	A bejelentés alapján indított vizsgálatot a Felügyelet az annak megindításáról
rendelkező végzés meghozatalától számított hatvan napon belül határozattal zárja le. A
határozatot közölni kell a 26/B. § szerinti bejelentővel.
(3)	Ha a Felügyelet a bejelentési eljárást a 26/B. § (6) bekezdésének ca) alpontja szerinti
végzéssel szüntette meg, a végzés meghozatalakor folyamatban volt felügyeleti ellenőrzést
lezáró határozatot közli a bejelentővel.”
24
(9)	A Psztv. 56. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés
lép:
„Közérdekű igényérvényesítés
56. § (1) Az ellen, akinek a 4. §-ban meghatározott törvények, az azok felhatalmazása
alapján kiadott jogszabály, illetve az Fttv. rendelkezéseibe ütköző tevékenysége a fogyasztók
széles, a jogsértés körülményei alapján meghatározható körét érinti, a Felügyelet pert indíthat
a fogyasztók polgári jogi igényeinek érvényesítése iránt.
(2)	A perindításra a Felügyelet csak akkor jogosult, ha az adott jogsértés miatt eljárását
már megindította.
(3)	A jogsértés bekövetkezésétől számított három év eltelte után perindításnak helye
nincs. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Ha a jogsértő magatartás folyamatos, a
határidő a magatartás abbahagyásakor kezdődik. Ha a jogsértő magatartás azzal valósul meg,
hogy valamely helyzetet vagy állapotot nem szüntetnek meg, a határidő mindaddig nem
kezdődik el, amíg ez a helyzet vagy állapot fennáll.
(4)	Ha a jogsértéssel érintett fogyasztók tekintetében az érvényesített igény jogalapja és
az igényben megjelölt kár összege, illetve egyéb követelés esetén a követelés tartalma - a
jogsértéssel érintett egyes fogyasztók egyedi körülményeire tekintet nélkül - egyértelműen
megállapítható, a Felügyelet kérheti, hogy a bíróság ítéletében kötelezze a vállalkozást az
ilyen követelés teljesítésére, ellenkező esetben kérheti, hogy a bíróság állapítsa meg a
jogsértés tényét a keresetben meghatározott valamennyi fogyasztóra kiterjedő hatállyal. Ha a
bíróság a jogsértés tényét a keresetben meghatározott valamennyi fogyasztóra kiterjedő
hatállyal állapította meg, a jogsértéssel érintett fogyasztó az általa a vállalkozás ellen indított
perben kizárólag a kárának összegét, valamint a jogsértés és a kára közötti okozati
összefüggést köteles bizonyítani.
(5)	A bíróság ítéletében meghatározza azoknak a jogosult fogyasztóknak a körét és az
azonosíthatóságukhoz szükséges adatokat, amelyek tekintetében a jogsértés tényét
megállapította, illetve amelyek jogosultak az ítéletbeli kötelezés teljesítésének követelésére.
(6)	A bíróság az ítéletben feljogosíthatja a Felügyeletet, hogy a jogsértő költségére az
ítéletet országos napilapban közzétegye, illetve egyéb, a jogsértés jellege által indokolt
formában nyilvánosságra hozza.
(7)	Ha a bíróság ítéletében a jogsértés tényének megállapításán túl a vállalkozást
meghatározott követelés teljesítésére is kötelezte, a jogsértő köteles az (5) bekezdés szerint
meghatározott jogosult fogyasztó igényét az ítéletnek megfelelően kielégíteni. Önkéntes
teljesítés hiányában a jogosult fogyasztó kérheti az ítélet bírósági végrehajtását. A fogyasztó
jogosultságát a bíróság az ítéletben meghatározott feltételek alapján a végrehajtási lap
kiállítására irányuló eljárásában vizsgálja.
(8)	Az e § szerinti, a Felügyelet általi igényérvényesítés nem érinti a fogyasztónak azt a
jogát, hogy a jogsértővel szemben a polgári jog szabályai szerint igényét önállóan
érvényesítse.”
(10)	A Psztv. 59. §-ának a) pontjában a „28. § (2) bek.” szövegrész helyébe a „26/A-
26/C. §” szöveg lép.
25
További módosuló jogszabályok
32.	§
A Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV.
törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 19. §-a
helyébe a következő rendelkezés lép:
„19. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg az utazási
szerződés részletes szabályait.”
33.	§
A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 27. §-ának (9)
bekezdésében a „cégnevében, hirdetésben vagy bármilyen más módon” szövegrészek helyébe
a „kereskedelmi kommunikációjában” szöveg lép.
34.	§
(1)	Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (a
továbbiakban: Öpt.) 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„4. § (1) Az „önkéntes kölcsönös biztosító pénztár”, valamint a „nyugdíjpénztár”,
„önsegélyező pénztár” és „egészségpénztár” elnevezést vagy idegen nyelvű megfelelőjét
kizárólag az e törvénynek megfelelően alapított és működtetett szervezet, továbbá a pénztárak
érdek-képviseleti szerve és az általa alapított szervezet használhatja a nevében.
(2)	A pénztár köteles a nevében a „pénztár” szót a pénztár típusára utaló kiegészítéssel
együtt feltüntetni.
(3)	Abban a kérdésben, hogy egy szervezet jogosult-e a nevében az (1) bekezdés
szerinti elnevezések valamelyikének használatára, a nyilvántartásba vétel helye szerint
illetékes bíróság határoz.”
(2)	Az Öpt. 40. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A pénztár által közölt kereskedelmi kommunikáció nem tartalmazhat félrevezető
információkat, abban a pénztár teljesítményének leírásakor óvatos és szakmailag
megalapozott becsléseket kell alkalmazni, különösen a jövőbeni hozamok vonatkozásában, és
fel kell tüntetni, hogy ezek nem kötelező érvényű előírások és teljesülésük nem garantált.
Múltra vonatkozóan kizárólag az e törvény alapján egyébként is nyilvánosságra hozandó
adatok és tények szerepeltethetők. A pénztár teljesítményének bemutatásakor az ugyanazon
időszakra vonatkozó hivatalos fogyasztói árnövekedést (inflációs rátát) is fel kell tüntetni.”
(3)	Az Öpt. a 70. §-át követően a következő alcímmel és 70/A. §-sal egészül ki:
„Eljárás a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezések
megsértése esetén
70/A. § E törvény, valamint a végrehajtására kiadott jogszabályok fogyasztókkal
szembeni kereskedelmi gyakorlatra, így különösen a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó
rendelkezéseinek megsértése esetén a Felügyelet a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvényben (a továbbiakban: Fttv.)
26
meghatározott szabályok szerint jár el, ha a jogsértés az Fttv. 2. §-ának a) pontja értelmében
vett fogyasztót érint.”
35.	§
(1)	A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a
továbbiakban: Hpt.) 32/E. §-ának bevezető szövege helyébe a következő szöveg lép:
„Ha az Európai Unió másik tagállamának illetékes felügyeleti hatósága arról
tájékoztatja a Felügyeletet, hogy a székhelyén bejegyzett hitelintézet Magyarországon
fióktelepet nyit, illetve határon átnyúló szolgáltatást végez, a Felügyelet tájékoztatja a
hitelintézetet az ügyfelek védelmére vonatkozóan a XXIX. fejezetben meghatározott
rendelkezésekről, így különösen”
(2)	A Hpt. 32/E. §-ának a) pontja helyébe a következő szöveg lép:
[Ha az Európai Unió másik tagállamának illetékes felügyeleti hatósága arról
tájékoztatja a Felügyeletet, hogy a székhelyén bejegyzett hitelintézet Magyarországon
fióktelepet nyit, illetve határon átnyúló szolgáltatást végez, a Felügyelet tájékoztatja a
hitelintézetet az ügyfelek védelmére vonatkozóan a XXIX. fejezetben meghatározott
rendelkezésekről, így különösen]
„a) a reklámtevékenységre vonatkozó különös szabályokról,”
(3)	A Hpt. 124. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő szöveg lép:
[Ha a hitelintézet]
„c) a betétbiztosítással összefüggő tájékoztatásra vonatkozó szabályokat megsérti,”
[az Alap felszólítja a hitelintézetet a jogsértő magatartás megszüntetésére, és
egyidejűleg tájékoztatja a Felügyeletet.]
(4)	A Hpt. XXIX. Fejezetének címe helyébe a következő fejezetcím lép:
„Az ügyfelek védelme”
(5)	A Hpt. 203. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„203. § (1) A pénzügyi intézmény köteles az ügyfélfogadásra nyitva álló helyiségeiben
hirdetményben közzétenni, valamint elektronikus kereskedelmi szolgáltatások nyújtása esetén
folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikus úton is elérhetővé tenni:
a)	általános szerződési feltételeit is tartalmazó üzletszabályzatait,
b)	az ügyfelek számára ajánlott pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokkal
(ügyletekkel) kapcsolatos szerződési feltételeket,
c)	a kamatokat, szolgáltatási díjakat, az ügyfelet terhelő egyéb költségeket, a késedelmi
kamatokat, valamint a kamatszámítás módszerét.
(2)	A pénzügyi intézmény köteles az ügyfél kívánságára ingyenesen rendelkezésre
bocsátani
a)	üzletszabályzatait, továbbá
b)	a jogszabály által nyilvánosságra hozni rendelt adatokat.
27
(3)	A pénzügyi intézmény - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - a szerződés
megkötése előtt köteles az ügyfelet arról tájékoztatni, ha a szerződéssel kapcsolatos jogvita
esetén nem a magyar jog alkalmazását, illetve nem a magyar bíróság kizárólagos
illetékességét kötik ki.
(4)	Fogyasztónak minősülő ügyféllel kötendő, devizahitel nyújtására irányuló, illetőleg
ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmazó szerződés esetén a pénzügyi intézménynek fel kell
tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az
ügyfél aláírásával igazolja.
(5)	A (4) bekezdésben meghatározott kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell
a)	devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén az árfolyamkockázat ismertetését,
valamint annak hatását a törlesztő részletre,
b)	ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmazó szerződés esetén a vételi jog
érvényesítésének módját és következményeit, a vételár megállapításának, az ügyfél
értesítésének és a pénzügyi intézmény elszámolásának módját, valamint azt, hogy
biztosítanak-e az ügyfélnek haladékot, mely időszakban az ügyfél értékesítheti az ingatlant, és
ha igen, a haladék időtartamát.
(6)	A pénzügyi intézmény az (1)-(5) bekezdésben meghatározott tájékoztatást - a felek
eltérő megállapodásának hiányában - magyar nyelven köteles megadni.”
(6)	A Hpt. a következő 205/A. §-sal egészül ki:
„205/A. § Tilos a betétbiztosításra, az Alapra, illetőleg az önkéntes betét-, és
intézményvédelmi alapra vonatkozó információt a betétállomány növelése céljából, így
különösen reklámtevékenységre felhasználni.”
(7)	A Hpt. a 214/C. §-át követően a következő alcímmel és 214/D. §-sal egészül ki:
„Tájékoztatás egyes betéti és hitelszerződések tekintetében
214/D. § A kereskedelmi kommunikációban - az e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban meghatározott esetekben - fel kell tüntetni a betét egységesített betéti kamatláb
mutatóját, illetve a pénzügyi intézmény által folyósított, három hónapnál hosszabb lejáratú
lakossági kölcsön teljes hiteldíj mutatóját. E mutatók számítására és feltüntetésük módjára
vonatkozó szabályokat az e törvény végrehajtására kiadott külön jogszabály határozza meg.”
(8)	A Hpt. a 215. §-át követően a következő alcímmel és 215/A. §-sal egészül ki:
„Eljárás a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezések
megsértése esetén
215/A. § E törvény, valamint a végrehajtására kiadott jogszabályok a fogyasztókkal
szembeni kereskedelmi gyakorlatra, így különösen az ügyfelek tájékoztatásra vonatkozó
rendelkezéseinek megsértése esetén a Felügyelet a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvényben meghatározott szabályok
szerint jár el, ha a jogsértés fogyasztót érint.”
(9)	A Hpt. 235. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg]
28
„c) az egységesített betéti kamatláb mutató, valamint a teljes hiteldíjmutató számítására
és közzétételére,”
[vonatkozó részletes szabályokat.]
(10)	A Hpt. 242. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a törvény e §-t
megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„Az Európai Unió jogának való megfelelés
242. § Ez a törvény a 6. számú mellékletben felsorolt uniós jogi aktusoknak való
megfelelést szolgálja.”
(11)	A Hpt. 2. számú mellékletének III. része a következő új 4. ponttal egészül ki:
„4. Fogyasztó: az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok
érdekében eljáró természetes személy.”
(12)	A Hpt. 2. számú melléklete III. részének 5. pontja helyébe a következő szöveg lép:
„5. Fogyasztási kölcsön: a mindennapi élet szokásos használati tárgyainak
megvásárlásához, javíttatásához vagy szolgáltatás igénybevételéhez, továbbá a felhasználási
célhoz nem kötötten fogyasztónak nyújtott kölcsön.”
(13)	A Hpt. 2. számú melléklete III. részének 13. pontja helyébe a következő szöveg
lép:
„13. Lakossági kölcsön: a fogyasztási kölcsön, valamint az ingatlan vásárlására,
építésére, felújítására, bővítésére, korszerűsítésére, továbbá közműfejlesztésre fogyasztónak
nyújtott kölcsön.”
36.	§
(1)	A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII.
törvény (a továbbiakban: Mpt.) 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § A „magánnyugdíjpénztár” elnevezést vagy annak idegen nyelvű megfelelőjét
kizárólag az e törvénynek megfelelően alapított és működtetett szervezet, továbbá a pénztárak
érdek-képviseleti szerve és az általa alapított szervezet használhatja a nevében.”
(2)	Az Mpt. 70. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A pénztár által közölt kereskedelmi kommunikáció nem tartalmazhat félrevezető
információkat, abban a pénztár teljesítményének leírásakor óvatos és szakmailag
megalapozott becsléseket kell alkalmazni, különösen a jövőbeni hozamok vonatkozásában, és
fel kell tüntetni, hogy ezek nem kötelező érvényű előírások és teljesülésük nem garantált.
Múltra vonatkozóan kizárólag az e törvény alapján egyébként is nyilvánosságra hozandó
adatok és tények szerepeltethetők. A pénztár teljesítményének bemutatásakor az ugyanazon
időszakra vonatkozó hivatalos fogyasztói árnövekedést (inflációs rátát) is fel kell tüntetni.”
(3)	Az Mpt. a 116. §-át követően a következő alcímmel és új 117. §-sal egészül ki:
29
„Eljárás a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezések
megsértése esetén
117. § E törvény a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra, így különösen a
nyilvánosságra hozatalra vonatkozó rendelkezéseinek, valamint az e törvény végrehajtására a
134. § (1) bekezdésének f) pontjában foglalt felhatalmazás alapján kiadott jogszabály
nyilvánosságra hozandó adatokra vonatkozó rendelkezéseinek megsértése esetén a Felügyelet
a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ...
törvényben (a továbbiakban: Fttv.) meghatározott szabályok szerint jár el, ha a jogsértés az
Fttv. 2. §-ának a) pontja értelmében vett fogyasztót érint.”
37.	§
(1)	A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kbtv.) 14. §-
ának (1) bekezdésében a „nem ömlesztett formában - a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi
CLV. törvényben (a továbbiakban: Fvt.) foglalt követelmények megfelelő alkalmazásán kívül
-” szövegrész helyébe a „nem ömlesztett formában,” szöveg lép.
(2)	A Kbtv. 17. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények felirata (címkéje) nem
tartalmazhat olyan kifejezést vagy megjelölést, amely a termék veszélyességének nem
megfelelő értékelését eredményezheti, így különösen nem utalhat a termék ártalmatlanságára
vagy veszélytelenségére.”
(3)	A Kbtv. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. § Veszélyes anyag és veszélyes készítmény reklámjának tartalmaznia kell a
reklámozott termék 3. § szerinti veszélyességi osztályának egyértelmű megjelölését.”
(4)	A Kbtv. 32. § (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a bekezdés a következőf) ponttal egészül ki:
[Az e törvény és a végrehajtását szolgáló jogszabályok betartásának hatósági
ellenőrzését]
,,e) a tárolás szabályai tekintetében, ha azok megsértése a fogyasztóvédelemről szóló
törvény 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 2. §-ának a) pontjában
meghatározott fogyasztó biztonságát, egészségét, testi épségét sérti vagy veszélyezteti,
továbbá a csomagolás, zárás szabályainak fogyasztóval szembeni megsértése esetén a
fogyasztóvédelmi hatóság az Fgytv. szabályai szerint,
f)	a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló
2008. évi ... törvény (a továbbiakban: Fttv.) 2. §-ának a) pontjában meghatározott fogyasztó
számára forgalmazott termék feliratozása (címkézése), egyéb jelölése, a használati utasítás,
továbbá a reklámozás tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság az Fttv. szabályai szerint”
[végzi, és hatáskörében eljár a rendelkezések megsértése esetén.]
(5)	A Kbtv. 32. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az (1) bekezdés e) és f) pontjában említett rendelkezések a fogyasztóvédelemről
szóló 1997. évi CLV. törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.”
30
(6)	A Kbtv. 32. §-ának (2) és (3) bekezdésében az „az (1) bekezdés b)-e) pontja”,
illetve az „az (1) bekezdés b)-e) pontja” szövegrészek helyébe az „az (1) bekezdés b)-f)
pontja” szöveg lép.
38.	§
(1)	A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 3. §
r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő s) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
„r) forgalmazó: terméket viszonteladónak, illetve felhasználónak átadó, értékesítő
gazdálkodó szervezet;
s) felhasználó: aki a terméket továbbértékesítési cél nélkül a forgalmazótól átveszi vagy
megvásárolja.”
(2)	A Hgt. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. § (1) A gyártó köteles tájékoztatni a termék felhasználóit a termék és csomagolása
hulladékgazdálkodási szempontból lényeges tulajdonságairól, annak elhasználódása vagy
hulladékká válása esetén kezelésének lehetőségeiről.
(2)	A gyártó köteles a terméken, illetve annak csomagolásán jól látható módon jelölni a
termék, illetve csomagolás hulladékszegény, tartós vagy újrafelhasználható voltát,
hulladékgazdálkodási szempontból lényeges anyagi összetételét, betétdíjas vagy letéti díjas
forgalmazását.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás és a (2) bekezdés szerint a terméken, illetve
annak csomagolásán feltüntetendő jelölés módjáról, tartalmi és alaki követelményeiről külön
jogszabályok rendelkeznek.”
(3)	A Hgt. a 10. §-át követően a következő 10/A. §-sal egészül ki:
„10/A. § Ha a gyártó nem tesz eleget a 7. §-ban előírt tájékoztatási kötelezettségének, a
forgalmazó köteles azt pótolni. E rendelkezés nem érinti a forgalmazónak a gyártóval
szemben érvényesíthető igényeit.”
(4)	A Hgt. a 45. §-át követően a következő 45/A. §-sal egészül ki:
„45/A. § (1) A felhasználók tájékoztatására, illetve a terméken és a csomagoláson
feltüntetendő információkra vonatkozóan a 7. §-ban előírt követelmények megsértése esetén
az eljárás lefolytatására a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat
tilalmáról szóló 2008. évi ... törvényben (a továbbiakban: Fttv.) meghatározott hatóság
jogosult, ha a jogsértés az Fttv. 2. §-ának a) pontja értelmében vett fogyasztót érint. Az eljáró
hatóság az Fttv.-ben meghatározott szabályok szerint jár el.
(2)	A 8. § (1) bekezdésben, valamint a 10. § (1) és (3) bekezdésben előírt
követelmények megsértése esetén az eljárás lefolytatására a fogyasztóvédelmi hatóság
jogosult, ha a jogsértés a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban:
Fgytv.) 2. §-ának a) pontja értelmében vett fogyasztót érint. A fogyasztóvédelmi hatóság az
Fgytv. szabályai szerint jár el.
(3)	Az (1) és (2) bekezdésben említett rendelkezések az Fgytv. alkalmazásában
fogyasztóvédelmi rendelkezések.”
31
(5)	A Hgt.
a)	4. §-ának m) pontjában a „fogyasztók” szövegrész helyébe a „felhasználók” szöveg,
b)	8. §-ának (1) és (3) bekezdésében, valamint 10. §-ának (3) bekezdésében a
„fogyasztótól” szövegrész helyébe a „felhasználótól” szöveg,
c)	10. §-ának (1) és (2) bekezdésében a „fogyasztóktól” szövegrész helyébe a
„felhasználóktól” szöveg,
d)	10. §-ának (3) bekezdésében, 12. §-át megelőző alcímben, 12. §-ának (1) és (3)
bekezdésében, valamint 13. §-ának (4) bekezdésében a „fogyasztó” szövegrész helyébe a
„felhasználó” szöveg,
e)	12. §-ának (2) bekezdésében a „fogyasztói” szövegrész helyébe a „felhasználói”
szöveg
lép.
(6)	A Hgt. 10. §-ának (1) bekezdésében a „termék vagy szolgáltatás forgalmazója (a
továbbiakban együtt: forgalmazó)” szövegrész helyébe a „forgalmazó” szöveg lép.
39.	§
(1)	Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Eat.) 7.
§-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A „minősített” jelzőt elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatáshoz
kapcsolódóan csak az e törvény szabályai szerint nyilvántartásba vett minősített szolgáltató
használhatja.”
(2)	Az Eat. 8/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szolgáltató szervezetének, rendszerének, valamint a szolgáltatás során
alkalmazott termékeknek és hálózatnak a külön jogszabály szerinti informatikai biztonsági
követelményeknek, vagy más önként vállalt követelményeknek való megfelelését önkéntes
akkreditációs rendszer keretében tanúsíttathatja.”
40.	§
(1)	A gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények
magyar nyelvű közzétételéről szóló 2001. évi XCVI. törvény (a továbbiakban Grüft.) 1. §-
ának (1) bekezdésében az „a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII.
törvényben (a továbbiakban: Grtv.)” szövegrész helyébe az „a gazdasági reklámtevékenység
alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi .törvényben (a továbbiakban:
Grt.)” szöveg lép.
(2)	A Grüft. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„4. § (1) Az 1. §-ban foglalt követelmény megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság
jár el a Grt.-ben meghatározott szabályok szerint.
32
(2)	A 2. §-ban a fogyasztók tájékoztatását szolgáló közlemények megjelenítésére
vonatkozó követelmény megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a
fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényben (a továbbiakban: Fgytv.)
meghatározott szabályok szerint.
(3)	A 2. §-ban az üzlet elnevezésének megjelenítésére vonatkozó követelmény
érvényesülését az üzlet működési engedélyét kiadó jegyző ellenőrzi, és annak megsértése
esetén - az eljárására irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően eljárva - intézkedik
a jogsértő állapot megszüntetéséről.
(4)	A 3. §-ban foglalt követelmény érvényesülését
a)	a felirat helye szerint illetékes jegyző, a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat
jegyzője,
b)	közforgalmú közlekedési eszközön elhelyezett felirat esetén a közlekedési hatóság
az irányadó jogszabályi rendelkezések szerint ellenőrzi, és a rendelkezés megsértése
esetén intézkedik a jogsértő állapot megszüntetéséről.
(5)	Az (1) és a (2) bekezdésben említett rendelkezések az Fgytv. alkalmazásában
fogyasztóvédelmi rendelkezések.”
41.	§
(1)	Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs
társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a
továbbiakban: Ektv.) 2. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„a) Elektronikus kereskedelmi szolgáltatás: olyan információs társadalommal
összefüggő szolgáltatás, amelynek célja valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog
-	ideértve a pénzt és az értékpapírt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket
-, szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog (a továbbiakban együtt: áru) üzletszerű
értékesítése, beszerzése, cseréje, vagy más módon történő igénybevétele;”
(2)	Az Ektv. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„4. § A szolgáltató köteles elektronikus úton közvetlenül és folyamatosan, könnyen
hozzáférhető módon legalább a következő adatokat közzétenni:
a)	a szolgáltató nevét,
b)	a szolgáltató székhelyét, telephelyét, ennek hiányában lakcímét,
c)	a szolgáltató elérhetőségére vonatkozó adatokat, különösen az igénybe vevőkkel való
kapcsolattartásra szolgáló, rendszeresen használt elektronikus levelezési címét,
d)	ha a szolgáltató létrejöttét vagy tevékenysége gyakorlásának megkezdését jogszabály
nyilvántartásba való bejegyzéshez köti, a szolgáltatót a nyilvántartásba bejegyző bíróság vagy
hatóság megnevezését, és a szolgáltató nyilvántartásba vételi számát,
e)	ha a szolgáltató tevékenységének gyakorlása jogszabály alapján engedélyköteles, ezt
a tényt az engedélyező hatóság megnevezésével és elérhetőségi adataival, valamint az
engedély számával együtt,
f)	ha a szolgáltató az általános forgalmi adó alanya, a szolgáltató adószámát;
33
g) a szabályozott szakmák gyakorlásának körében:
ga)	annak a szakmai érdek-képviseleti szervnek (kamarának) a megnevezését, amelynek
a szolgáltató akár kötelező előírás alapján, akár önkéntesen tagja;
gb)	a természetes személy szolgáltató szakképzettségének, illetve szakmai, tudományos
fokozatának, valamint annak a tagállamnak a megjelölését, ahol ezt a szakképzettséget, illetve
fokozatot megszerezte;
gc)	hivatkozást a szabályozott szakma gyakorlásának a szolgáltató letelepedési helye
szerinti államban alkalmazandó szakmai szabályaira, és az azokhoz való hozzáférés módjára.”
(3)	Az Ektv. 5. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„Az elektronikus úton történő szerződéskötésre vonatkozó szabályok”
(4)	Az Ektv. 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szolgáltató köteles az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra
vonatkozó általános szerződési feltételeket oly módon hozzáférhetővé tenni, amely lehetővé
teszi az igénybe vevő számára, hogy tárolja és előhívja azokat.”
(5)	Az Ektv. 5. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A szolgáltató az igénybe vevő megrendelésének elküldését megelőzően köteles
egyértelműen tájékoztatni az igénybe vevőt]
„d) a szerződéskötés lehetséges nyelveiről;”
(6)	Az Ektv. 5. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Nem kell alkalmazni e § rendelkezéseit a kizárólag elektronikus levelezés vagy
azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel tett címzett nyilatkozatok útján történő
szerződéskötésre.”
(7)	Az Ektv. 6. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az (1) és (2) bekezdések rendelkezéseit nem kell alkalmazni a kizárólag
elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel tett címzett
nyilatkozatok útján történő szerződéskötésre.”
(8)	Az Ektv. 14. és 14/A. §-a és az ezeket megelőző alcímek helyébe a következő alcím
és rendelkezések lépnek, és a törvény a következő 14/B. és 14/C. §-sal egészül ki:
„Az elektronikus hirdetésre vonatkozó különös szabályok
14.	§ (1) E törvény alkalmazásában elektronikus hirdetés bármely információs
társadalommal összefüggő szolgáltatás vagy - a beszédcélú telefonhívás kivételével -
elektronikus hírközlés útján közölt:
a)	a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008.
évi .. .törvény (a továbbiakban: Grt.) 3. §-ának c) pontja szerinti reklám, vagy
b)	társadalmi cél megvalósításához kapcsolódó, reklámnak nem minősülő tájékoztatás.
(2)	Elektronikus hirdetésnek minősül az olyan közlés is, amelynek célja kizárólag a Grt.
6.	§-ának (1) bekezdésben előírt hozzájárulás kérése.
(3)	Önmagában nem minősül elektronikus hirdetésnek
34
a)	vállalkozás, egyéb szervezet vagy személy tevékenységéhez közvetlen hozzáférést
lehetővé tevő információ közlése, különösen a domain név vagy az elektronikus levelezési
cím,
b)	vállalkozás, szervezet vagy személy árujára vagy arculatára vonatkozó, a
vállalkozástól, szervezettől vagy személytől független közlés, különösen abban az esetben, ha
a közlés anyagi ellenszolgáltatás nélkül történik.
(4)	E törvény alkalmazásában
a)	Elektronikus hirdető: akinek érdekében az elektronikus hirdetést közzéteszik, illetve
aki a saját érdekében az elektronikus hirdetés közzétételét megrendeli;
b)	Elektronikus hirdetési szolgáltató: aki önálló gazdasági tevékenysége körében az
elektronikus hirdetést elkészíti, létrehozza, illetve ezzel összefüggésben egyéb szolgáltatást
nyújt;
c)	Elektronikus hirdetés közzétevője: aki az elektronikus hirdetés közzétételére alkalmas
eszközökkel rendelkezik és ezek segítségével az elektronikus hirdetést megismerhetővé teszi;
d)	Elektronikus hirdetés közzététele: az elektronikus hirdetés megismerhetővé tétele,
akár nagyobb nyilvánosság, akár egyedi címzett számára.
(5)	A Grt. 6. §-ában foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az (1)
bekezdés b) pontjában meghatározott elektronikus hirdetésre és a (2) bekezdés szerinti
közlésekre.
(6)	A Grt. 6. §-ában foglalt rendelkezések megsértéséért az elektronikus hirdető, az
elektronikus hirdetési szolgáltató és az elektronikus hirdetés közzétevője egyaránt felel. Az
ilyen jogsértéssel okozott kárért az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató
és az elektronikus hirdetés közzétevője egyetemlegesen felel.
14/A. § (1) Az elektronikus hirdetéshez kapcsolódóan egyértelmű tájékoztatást kell
adni:
a)	az elektronikus hirdetés e jellegéről, amint az hozzáférhetővé válik az igénybe vevő
számára;
b)	az elektronikus hirdető, illetve elektronikus hirdetés elektronikus levelezés vagy
azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszköz útján történő küldése esetén a valós feladó
személyéről, amint az hozzáférhetővé válik az igénybe vevő számára;
c)	az eladásösztönző ajánlat - így különösen az árengedmény, ráadás, illetve ajándék -
ilyen jellegéről, igénybevételének feltételeiről;
d)	az eladásösztönző vetélkedő vagy nyereményjáték ilyen jellegéről, az abban való
részvétel feltételeiről.
(2)	Az (1) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott esetben az ajánlott előny
igénybevétele, illetve a játékban való részvétel feltételeit könnyen hozzáférhetővé kell tenni.
(3)	Az (1) bekezdés a) és b) pontjának megsértéséért az elektronikus hirdető, az
elektronikus hirdetési szolgáltató és az elektronikus hirdetés közzétevője egyaránt felel. Az
(1)	bekezdés c) és d) pontjának és (2) bekezdésének megsértéséért az elektronikus hirdető
felel.
14/B. (1) Az elektronikus hirdető vagy az elektronikus hirdetés közzétevőjének
beazonosítása céljából a közvetítő szolgáltató a Nemzeti Hírközlési Hatóság (a továbbiakban:
35
a Hatóság) megkeresésére köteles a Hatóság rendelkezésére bocsátani a következő adatokat,
ha azok a közvetítő szolgáltató rendelkezésére állnak:
a)	a Hatóság által megjelölt elektronikus hirdetés küldőjének vagy közzétevőjének
elektronikus hírközlési azonosítóját, és
b)	a nyilvántartásában az elektronikus hírközlési azonosítóhoz tartozóként
meghatározott igénybe vevő nevét és lakcímét.
(2)	A Hatóság az átadott adatokat az elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti
eljárás jogerős lezárását követő 60. napig, illetve a döntés bírósági felülvizsgálata esetén a
bírósági felülvizsgálat jogerős lezárásáig jogosult kezelni, kizárólag az elektronikus hirdető
vagy az elektronikus hirdetés közzétevőjének beazonosítása céljából.
(3)	Ha a közvetítő szolgáltató nem tesz eleget az (1) bekezdésben foglalt
kötelezettségének, az elektronikus hirdetővel, az elektronikus hirdetési szolgáltatóval és az
elektronikus hirdetés közzétevőjével együtt felel a Grt. 6. §-ában meghatározott
kötelezettségek megsértéséért. Az ilyen jogsértéssel okozott kárért a közvetítő szolgáltató az
elektronikus hirdetővel, az elektronikus hirdetési szolgáltatóval és az elektronikus hirdetés
közzétevőjével egyetemlegesen felel.
14/C. § (1) A szabályozott szakmát információs társadalmi szolgáltatás nyújtása útján
gyakorló személy mint elektronikus hirdető érdekében végzett elektronikus hirdetési
tevékenységre vonatkozóan a szabályozott szakma gyakorlására irányadó szabályok, így
különösen a szakmai érdekképviseleti szervek, kamarák által a saját tagjaikra vonatkozóan
megállapított magatartási szabályok - az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések sérelme
nélkül - szigorúbb, illetve részletesebb követelményeket határozhatnak meg.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott, a szabályozott szakma gyakorlására irányadó
további szabályok különösen a szakma függetlenségének, méltóságának, tiszteletének,
valamint a szakmai szolgáltatást igénybe vevő és a szakmát gyakorló más személyekkel
szemben tanúsított magatartás tisztességességének biztosítására, a szakmai titoktartás
védelmére alkothatók.”
(9)	Az Ektv. 16/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„16/A. § (1) A 6. §-ban és a 15. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén a
fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a
továbbiakban: Fgytv.) szabályai szerint.
(2)	A 4. §-ban, az 5. §-ban és a 14/A. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén az
eljárás lefolytatására a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat
tilalmáról szóló 2008. évi ... törvényben (a továbbiakban: Fttv.) meghatározott hatóság
jogosult. Az eljáró hatóság az Fttv.-ben meghatározott szabályok szerint jár el.
(3)	Az (1), illetve a (2) bekezdésben említett rendelkezések az Fgytv. alkalmazásában
fogyasztóvédelmi rendelkezések.
(4)	A 14/B. §-ban és a Grt. 6. §-ában foglalt rendelkezéseket megsértő elektronikus
hirdetések esetén a Hatóság jár el.”
(10)	Az Ektv. 16/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Hatóságnak a 14/B. §-ban, illetve a Grt. 6. §-ában foglalt rendelkezések
megsértése miatti eljárására (a továbbiakban: kéretlen elektronikus hirdetéssel kapcsolatos
felügyeleti eljárás) a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004.	évi CXL. törvényt (a továbbiakban: Ket.) kell alkalmazni.”
36
(11)	Az Ektv. 16/C. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Hatóság kéretlen elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárása
kérelemre vagy hivatalból indul. Ha az igények önálló érvényesítése a sérelmet szenvedett
fogyasztók számára tekintettel nem lenne célravezető, az eljárás megindítására a fogyasztói
érdekképviseletet ellátó közigazgatási szervek és társadalmi szervezetek is jogosultak.”
(12)	Az Ektv. 16/C. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A Hatóság kéretlen elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárása a
jogsértő elektronikus hirdetés közzétételét követő egy éven túl nem indítható meg.”
(13)	Az Ektv. 16/D. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[A Hatóság a 14/B. §-ban, illetve a Grt. 6. § -ában foglalt rendelkezések megsértése
esetén]
„d) felhívhatja a 2. § la) pont szerinti közvetítő szolgáltató figyelmét arra, hogy az
elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató vagy az elektronikus hirdetés
közzétevője a közvetítő szolgáltató által nyújtott előfizetői vagy hálózati szolgáltatást
jogszabálysértő elektronikus hirdetés küldésére használja,”
(14)	Az Ektv. 16/D. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A Hatóság az elektronikus hirdetőt, az elektronikus hirdetési szolgáltatót, valamint
az elektronikus hirdetés közzétevőjét határidő kitűzésével a 14/B. §-ban, illetve a Grt. 6. §-
ában meghatározott rendelkezések teljesítésének hitelt érdemlő módon való igazolására
hívhatja fel.”
(15)	Az Ektv. 16/E. §-a (1) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő szöveg
lép:
„A Hatóság a 14/B. §-ban vagy a Grt. 6. §-ában foglalt rendelkezések megsértése
tárgyában hozott jogerős határozatát - az igénybe vevő, illetve az elektronikus hirdetés
címzettje személyes adatainak törlése vagy olvashatatlanná tétele mellett - honlapján
közzéteszi, ha”
(16)	Az Ektv. 16/F. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtását a
2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
a)	5., 6. és 10. cikkét átültető tagállami jogszabályokba ütköző Európai Közösségen
belüli jogsértések tekintetében - az Fttv.-ben meghatározottak szerint - a fogyasztóvédelmi
hatóság vagy a Gazdasági Versenyhivatal,
b)	7. cikkét átültető tagállami jogszabályokba ütköző Európai Közösségen belüli
jogsértések tekintetében a Hatóság,
c)	11. cikkét átültető tagállami jogszabályokba ütköző Európai Közösségen belüli
jogsértések tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság
látja el.”
(17)	Az Ektv.
37
a)	2. §-ának t) pontjában a „gazdasági vagy szabályozott szakmának minősülő szakmai”
szövegrész helyébe az „önálló foglalkozásával vagy gazdasági” szöveg,
b)	2. §-ának v) pontjában a „gazdasági vagy szakmai” szövegrész helyébe az „önálló
foglalkozásán és gazdasági” szöveg,
c)	16. §-ának (3) bekezdésében a „14/A” szövegrész helyébe a „14/C” szöveg,
d)	16/C. §-ának (3) bekezdésében a „hatóság” szövegrész helyébe a „Hatóság” szöveg,
e)	16/D. §-a (1) bekezdésének bevezető szövegében a „14. §-ban, illetve a 14/A. §-ban”
szövegrész helyébe a „14/B. §-ban, illetve a Grt. 6. §-ában” szöveg,
f)	16/D. §-a (1) bekezdésének c) pontjában a „14. §, illetve a 14/A. §” szövegrész
helyébe a „14/B. §, illetve a Grt. 6. §-a” szöveg,
g)	16/D. §-ának (2) bekezdésében az „igénybe vevők” szövegrész helyébe az „igénybe
vevők, illetve az elektronikus hirdetés címzettjei” szöveg
lép.
42.	§
(1)	A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 35. §-a helyébe a
következő rendelkezés lép:
„35. § (1) Az értékpapír nyilvános forgalomba hozatalával összefüggésbe hozható
minden, a befektetők tájékoztatását szolgáló, a kibocsátó, az ajánlattevő, a forgalmazásban
forgalmazóként vagy jegyzési garanciavállalás formájában részt vevő befektetési vállalkozás
vagy hitelintézet, illetőleg az értékpapír szabályozott piacra történő bevezetését
kezdeményező személy által reklámban vagy egyéb módon közölt információ - ide nem értve
a tájékoztatót, az alaptájékoztatót és a hirdetményt - kereskedelmi kommunikáció.
(2)	A kereskedelmi kommunikációban foglalt információnak összhangban kell lennie a
tájékoztató tartalmával.
(3)	Az értékpapír nyilvános forgalomba hozatalával összefüggésbe hozható minden
reklámnak egyértelmű utalást kell tartalmaznia e jellegére vonatkozóan.
(4)	A (3) bekezdés szerinti reklámban meg kell jelölni, hogy az értékpapír nyilvános
forgalomba hozatalával kapcsolatosan tájékoztató közzétételére került vagy kerül sor, és hogy
a tájékoztató hol hozzáférhető.
(5)	A forgalomba hozatali eljárás lezárásáig, illetőleg a szabályozott piacon a
kereskedés megkezdéséig a kereskedelmi kommunikáció tervezetét a Felügyelethez a
nyilvánosságra hozatala előtt legalább öt munkanappal be kell nyújtani. A Felügyelet a
kereskedelmi kommunikáció nyilvánosságra hozatalát megtiltja, ha annak tartalma ellentétes
vagy félrevezető információt tartalmaz a benyújtott, illetve közzétételre engedélyezett
tájékoztatóban foglaltakhoz képest, vagy egyébként a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat
Fttv.-ben meghatározott tilalmába ütközik.
(6)	Ha a Felügyelet a kereskedelmi kommunikáció tervezetének benyújtását követő öt
munkanapon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy annak nyilvánosságra hozatalát a
38
Felügyelet - a feladat- és hatáskörébe tartozó jogszabályi előírások szempontjából -
jóváhagyta.”
(2)	A Tpt. 38. §-ának (4) bekezdésében az „a hirdetéseiben” szövegrész helyébe a
„kereskedelmi kommunikációjában” szöveg lép.
(3)	A Tpt. 38. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A Felügyelet az engedély megadását megtagadja, ha a tájékoztató nem felel meg e
törvény, a végrehajtására kiadott jogszabály vagy az Fttv. rendelkezéseinek, a forgalomba
hozatal joggal való visszaélésre irányul, vagy a forgalmazó, a kibocsátó nem tesz eleget a (2)-
(4)	bekezdés alapján tett felügyeleti intézkedésnek.”
(4)	A Tpt. 214. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Tilos a befektetővédelemre, illetőleg az Alapra vonatkozó információkat a
befektetések növelése céljából, így különösen reklámtevékenységre felhasználni.”
(5)	A Tpt. 293. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) A befektetési alapról, az alapkezelőről szóló, a befektetőknek szánt minden olyan
kereskedelmi kommunikáció tervezetét, amely a befektetési jegyek nyilvános forgalomba
hozatalával, forgalmazásával összefüggésbe hozható, a Felügyeletnek legkésőbb a befektetők
részére való hozzáférést megelőzően öt nappal be kell nyújtani.
(3)	A Felügyelet a kereskedelmi kommunikáció nyilvánosságra hozatalát megtiltja, ha
annak tartalma ellentétes vagy félrevezető információt tartalmaz a benyújtott, illetve
közzétételre engedélyezett tájékoztatóban foglaltakhoz képest, vagy egyébként a
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat Fttv.-ben meghatározott tilalmába ütközik.”
(6)	A Tpt. a 406. §-át követően a következő LVI/A. Fejezettel egészül ki:
„LVI/A. Fejezet
ELJÁRÁS A FOGYASZTÓKKAL SZEMBENI KERESKEDELMI GYAKORLATRA
VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK MEGSÉRTÉSE ESETÉN
406/A. § E törvény, valamint a végrehajtására kiadott jogszabályok a fogyasztókkal
szembeni kereskedelmi gyakorlatra, így különösen a befektetők tájékoztatásra vonatkozó
rendelkezéseinek megsértése esetén a Felügyelet az Fttv.-ben meghatározott szabályok szerint
jár el, ha a jogsértés az Fttv. 2. §-ának a) pontja értelmében vett fogyasztót érint.”
(7)	A Tpt. 433. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„433. § Ez a törvény a 25. számú mellékletben felsorolt uniós jogi aktusoknak való
megfelelést szolgálja.”
(8)	A Tpt. 1. számú melléklete a következő új 9. ponttal egészül ki, egyidejűleg a
jelenlegi 9-18. pontok számozása 10-19. pontra változik:
„9. Fttv.: a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról
szóló 2008. évi ... törvény,”
39
43. §
(1)	A növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és
forgalomba hozataláról szóló 2003. évi LII. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 3. §-a helyébe a
következő rendelkezés lép:
„3. § Tilos a növényfajta jogszabályi előírásoknak nem megfelelő használata és a
szaporítóanyag hamisítása.”
(2)	Az Nftv. 21. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés
lép:
„A szaporítóanyag csomagolása, jelölése (címkézése)
21.	§ (1) Vetőmagot csak olyan csomagolóanyagban lehet forgalomba hozni, amely
biztosítja a vetőmag minőségének megóvását, valamint nem teszi lehetővé a vetőmag
kivételét, kicserélését a csomagolóanyag megsértése nélkül.
(2)	A szaporítóanyag-tételt, illetve annak egységeit a külön jogszabály szerinti címkével
kell ellátni úgy, hogy a címke sérülés nélkül ne legyen eltávolítható.
(3)	A címkén a külön jogszabályban meghatározott adatokat magyar nyelven is fel kell
tüntetni.”
(3)	Az Nftv. 23. §-a (1) bekezdésének l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A növénytermesztési hatóság]
„l) eljár - a 23/A. §-ban foglaltakra is figyelemmel - az e törvény és a végrehajtására
kiadott jogszabály rendelkezéseinek megsértése esetén.”
(4)	Az Nftv. a következő 23/A. §-sal egészül ki:
„23/A. § (1) A szaporítóanyag jelölésére (címkézésére) vonatkozóan e törvényben és a
végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott rendelkezések megsértése esetén az
eljárás lefolytatására a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat
tilalmáról szóló 2008. évi ... törvényben (a továbbiakban: Fttv.) meghatározott hatóság
jogosult, ha a jogsértés az Fttv. 2. §-ának a) pontja értelmében vett fogyasztót érint. Az eljáró
hatóság az Fttv.-ben meghatározott szabályok szerint jár el.
(2)	Az (1) bekezdésben említett rendelkezések a fogyasztóvédelemről szóló törvény
alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.”
(5)	Az Nftv. 27. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„27. § A növénytermesztési hatóság e törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályok
rendelkezéseinek megsértése esetén
a)	eltilt a 15. § előírásainak nem megfelelő szaporítóanyag saját célú felhasználásától és
forgalomba hozatalától, illetve a jogosulatlanul előállított szaporítóanyagot zár alá veszi,
40
b)	a külön jogszabály szerinti szigorított minősítést rendel el,
c)	az előállító költségére elrendeli a más célra fel nem használható szaporítóanyag
megsemmisítését,
d)	a jogsértő tevékenységét meghatározott időre megtiltja, és ennek tényét a
minisztérium hivatalos lapjában, valamint a minisztérium honlapján közzéteszi,
e)	az eredetet igazoló bizonylattal nem rendelkező növényfajta használata esetén a
faiskolai, illetve palántanevelő üzemi engedélyt visszavonja, illetve
f)	minőségvédelmi bírságot szab ki.”
(6)	Az Nftv. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A növénytermesztési hatóság e törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályok
előírásainak megsértőjével szemben minőségvédelmi bírságot szab ki, ha megállapítja, hogy
az előállított, illetve forgalomba hozott szaporítóanyag nem felel meg az előírt
követelményeknek.”
44. §
(1)	A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a
továbbiakban: Bit.) 20. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A biztosító egyesület elnevezésében köteles egyértelműen utalni arra, hogy
egyesületi formában tevékenykedik.”
(2)	A Bit. a 167. §-át követően a következő alcímmel és 167/A. §-sal egészül ki:
„Eljárás a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezések
megsértése esetén
167/A. § E törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályok a fogyasztókkal szembeni
kereskedelmi gyakorlatra, így különösen az ügyfelek tájékoztatására vonatkozó
rendelkezéseinek megsértése esetén a Felügyelet a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvényben (a továbbiakban: Fttv.)
meghatározott szabályok szerint jár el, ha a jogsértés az Fttv. 2. §-ának a) pontja értelmében
vett fogyasztót érint.”
(3)	A Bit. 168. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„168. § A Felügyelet hatáskörét és jogállását külön törvény határozza meg.”
(4)	A Bit. 236. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés
lép:
„Az Európai Unió jogának való megfelelés
236. § Ez a törvény a 12. számú mellékletben felsorolt uniós jogi aktusoknak való
megfelelést szolgálja.”
41
45. §
(1)	Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 21. §-
ának (6) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„(6) A fogyasztóvédelmi hatóság jogosult eljárni e törvény rendelkezéseinek megsértése
esetén az ügyfélszolgálat 138. § (1) és (2) bekezdése szerinti működése, továbbá az általános
szerződési feltételek 130. § (2) és (3) bekezdése szerinti hozzáférhetővé, illetve elérhetővé
tétele és nyilvánosságra hozatala tekintetében. A fogyasztóvédelmi hatóság a
fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) alapján jár el, az
említett rendelkezések az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.”
(2)	Az Eht. 126. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) A képviselőhöz bejelentéssel élhet bármely előfizető, felhasználó, továbbá a
fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet, amennyiben megítélése szerint
valamely szolgáltató, forgalomba hozó vagy forgalmazó tevékenysége, szolgáltatása, terméke,
eljárása, ennek során hozott intézkedése, illetőleg valamely intézkedése elmulasztása
következtében az előfizetőt, illetve a felhasználót az elektronikus hírközlésre vonatkozó
szabályban vagy az előfizetői szerződésben meghatározott jogaival összefüggésben sérelem
érte, vagy ennek közvetlen veszélye áll fenn.
(3)	A képviselő az előfizetők, illetve felhasználók elektronikus hírközlésre vonatkozó
szabályban meghatározott jogaival kapcsolatos jogszabálysértés megszüntetése érdekében a
(2)	bekezdésben megjelölt feltételek fennállása esetén hivatalból is eljárhat.”
(3)	Az Eht. 126. §-a (4) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A képviselő a hozzá benyújtott beadványt köteles megvizsgálni. A célszerűnek tartott
intézkedést e § keretei között maga választja meg. A képviselő a beadvány alapján]
„d) más hatóságnál - a bejelentő egyidejű értesítése mellett - megfelelő eljárás
megindítását kezdeményezheti.”
(4)	Az Eht. 130. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A hatóság az általános szerződési feltételeknek az elektronikus hírközlésre
vonatkozó szabályoknak való megfelelőségét a piacfelügyelet keretében rendszeresen
vizsgálja.”
(5)	Az Eht. 138. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az előfizető a szolgáltató által felszámított díj összegét vitatja, a szolgáltató a
bejelentést (díjreklamációt) haladéktalanul nyilvántartásba veszi, és a bejelentés
megvizsgálásának befejezéséig nem jogosult az előfizetői szerződést a 134. § (7)
bekezdésében foglaltak szerint felmondani.”
(6)	Az Eht. 138. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az előfizetői panasz intézésére irányadó eljárást egyebekben a szolgáltató általános
szerződési feltételei határozzák meg az Fgytv. 17/A. §-ában és 17/C. §-ában foglaltakkal
összhangban.”
(7)	Az Eht.
42
a)	109. §-a (1) bekezdésének bevezető szövegében és c) pontjában a „fogyasztók”
szövegrész helyébe a „felhasználók, előfizetők” szöveg
b)	126. §-ának (6) bekezdésében a „fogyasztók” szövegrész helyébe a „felhasználók”
szöveg,
c)	144. §-ának (5) bekezdésében az „a fogyasztók” szövegrész helyébe az „az
előfizetők, illetve felhasználók” szöveg,
lép.
46.	§
A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény 39. §-ának
(1)	bekezdésében a „fogyasztói forgalomba” szövegrész helyébe a „közfogyasztásra
forgalomba” szöveg lép.
47.	§
(1)	A távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló
2005.	évi XXV. törvény (a továbbiakban: Tétv.) 3. §-a (2) bekezdésének ce) alpontja helyébe
a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a c) pont a következő cf) alponttal egészül ki:
[A szolgáltató a következő adatokról köteles tájékoztatást adni
c)	a szerződésre vonatkozóan]
„ce) a szerződéskötés nyelvéről, továbbá a szerződés hatálya alatt az ügyféllel való
kapcsolattartás - az ügyféllel egyetértésben megállapított - nyelvéről vagy nyelveiről,
valamint
cf) az esetleges jogválasztásról, kizárólagos hatáskör, illetékesség kikötéséről;”
(2)	A Tétv. a 12. §-át követően a következő alcímmel és 12/A. §-sal egészül ki:
„Eljárás a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezések
megsértése esetén
12/A. § A fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra, így különösen a
fogyasztók tájékoztatására vonatkozó rendelkezések megsértése esetén a Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyelete a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi
gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvényben meghatározott szabályok szerint jár el.”
(3)	A Tétv. 2. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a „gazdasági vagy szakmai
tevékenységének” szövegrész helyébe az „önálló foglalkozása és gazdasági tevékenysége”
szöveg lép.
48.	§
(1)	A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 2. §-a
a következő d) ponttal egészül ki:
43
[E törvény alkalmazásában]
„d) forgalmazás: kereskedelmi tevékenység keretében valamely termék vagy
szolgáltatás értékesítés, fogyasztás vagy használat, illetve igénybe vétel céljára ellenérték
fejében történő rendelkezésre bocsátása;”
(2)	A Kertv. 3. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A kereskedelmi hatóság
a)	az üzletekről, az üzletek nyitva tartásáról,
b)	a kereskedelmi szakértőkről külön jogszabály szerint nyilvántartást vezet.”
(3)	A Kertv. 5. §-ának (4)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(4) Az üzletekben jól látható és könnyen hozzáférhető helyen a kereskedelmi hatóság
által hitelesített, folyamatosan számozott oldalú vásárlók könyvét kell elhelyezni. A vásárlók
a vásárlók könyvébe bejegyezhetik az üzlet működésével, továbbá az ott folytatott
kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos panaszaikat és javaslataikat. A vásárlót e jogának
gyakorlásában megakadályozni vagy befolyásolni tilos. A bejegyzések kapcsán a kereskedő a
külön jogszabályban meghatározottak szerint köteles eljárni.
(5)	Üzlet nélkül folytatott kereskedelmi tevékenység esetén a kereskedő köteles
tájékoztatni a vásárlót a székhelyéről, a panaszügyintézés helyéről, illetve az adott
tevékenység, kereskedelmi forma vagy módszer sajátosságaihoz igazodó módjáról, a
tevékenységre, kereskedelmi formára vagy módszerre vonatkozó külön jogszabályi
rendelkezéseknek megfelelően.
(6)	A kereskedelmi és fizető-vendéglátó szálláshelyeket, illetve a falusi szálláshelyeket
szolgáltatásaik színvonalától függően - a külön jogszabályban foglaltak szerint - osztályba
kell sorolni, illetve minősíteni kell. A kereskedelmi és fizető-vendéglátó szálláshely
osztályáról, illetve a falusi szálláshely minősítéséről a vendégeket tájékoztatni kell.
(7)	Egyes termékek forgalmazását, illetve egyes tevékenységek folytatását külön
jogszabály további feltételekhez vagy korlátozásokhoz kötheti.”
(4)	A Kertv. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„9. § (1) A kereskedelmi tevékenységre vonatkozó jogszabályi és hatósági előírások
megtartását a kereskedelmi hatóság ellenőrzi és - a (2) és a (3) bekezdésben foglalt kivétellel,
továbbá törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában - eljár ezek megsértése
esetén.
(2)	A fogyasztóvédelmi hatóság jár el - a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV.
törvény (a továbbiakban: Fgytv.) szabályai szerint - az 5. § (2), (4) és (5) bekezdésében, a 6. §
(2)	bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezések, valamint az 5. § (6) bekezdésében a
vendégek tájékoztatására vonatkozó rendelkezés megsértése esetén. E rendelkezések az
Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.
(3)	A jelentős piaci erővel rendelkező kereskedő felett a 7. § szerinti visszaéléssel
kapcsolatos felügyeletet a Gazdasági Versenyhivatal a tisztességtelen piaci magatartás és a
versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben (a továbbiakban: Tpvt.) foglalt
eljárási szabályok alkalmazásával végzi oly módon, hogy eljárásaiban a Tpvt. 21. §-ának
megsértése esetén irányadó rendelkezéseket alkalmazza.
44
(4)	A 3. § (4) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételi feladatokat a kereskedelmi
hatóság látja el.
(5)	A kereskedelemi tevékenységre vonatkozó jogszabályi és hatósági előírások
megsértése esetén - a külön jogszabályban foglaltak szerint - a kereskedelmi hatóság
a)	elrendeli az üzlet ideiglenes bezárását,
b)	elrendeli az üzlet azonnali bezárását,
c)	korlátozza az üzlet éjszakai nyitva tartását,
d)	kötelező éjszakai zárva tartási időszakot állapít meg,
e)	megtiltja vagy korlátozza a 6. § (6) bekezdésében meghatározott hanghatást okozó
eszköz használatát,
f)	megtiltja vagy korlátozza a vendéglátó üzletben a vendégek szórakoztatására nyújtott
szolgáltatást, tevékenységet a külön jogszabályban meghatározott veszélyes mértékű zaj
esetén,
g)	megtiltja az engedély nélkül folytatott, előírásokba ütköző tevékenység végzését,
termékkör értékesítését,
h)	visszavonja az üzlet működési engedélyét,
i)	bírságot szab ki, illetve
j) a külön jogszabályban meghatározott egyéb jogkövetkezményt alkalmaz.
(6)	A kereskedelmi hatóság
a)	a működési engedélyben meghatározott üzletkör engedély nélküli megváltoztatása,
engedély nélkül további tevékenységgel, termékkörrel bővítetése miatt az előírásokba ütköző
tevékenység folytatását, termékkör értékesítését megtiltó határozata ellen;
b)	a veszélyes mértékű zaj esetén, illetve a lakók egészséges életkörülményeinek és
pihenéshez való jogának biztosítása érdekében a vendéglátó üzletben a zeneszolgáltatás
nyújtását, továbbá a külön törvényben foglaltak alapján szerencsejátéknak nem minősülő
szórakoztató játék folytatását megtiltó határozata ellen
nincs helye fellebbezésnek.”
(5)	A Kertv. 12. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]
„a) az üzletek működési engedélye kiadásának rendjét és feltételeit, az üzletben történő
árusítás feltételeit, az engedélyezésben közreműködő szakhatóságok körét, az engedélyben
foglaltak megtartása ellenőrzésének szabályait, valamint a jogszabályban előírt
kötelezettségek be nem tartása esetén a jogkövetkezmények alkalmazásának szabályait,”
[rendeletben állapítsa meg.]
(6)	A Kertv. 12. §-a (1) bekezdésénekf) és g) pontja helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]
„f) a vásárlók könyvébe tett bejegyzések intézésének és ellenőrzésének rendjét,
45
g)	a kereskedelmi hatóság által kiszabható bírság megállapításának, mértékének és
felhasználásának részletes szabályait,”
[rendeletben állapítsa meg.]
(7)	A Kertv. 12. §-ának (1) bekezdése a következő n)-p) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]
„n) az ingatlanok időben megosztott használati jogának átruházására irányuló
kereskedelmi tevékenység végzésének feltételeit, valamint a jogszabályban előírt
kötelezettségek be nem tartásának esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket,
o)	a külön jogszabályban meghatározott egyetemes postai szolgáltató által végzett
kereskedelmi tevékenység feltételeit,
p) a közerkölcs és a közrend védelme céljából, illetve közbiztonsági okokból egyes
termékek forgalmazásának, illetve egyes tevékenységek végzésének feltételeit és korlátait”
[rendeletben állapítsa meg.]
(8)	A Kertv. 12. §-ának (2) bekezdése a következőf) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a kereskedelemért felelős miniszter, hogy]
„f) az adópolitikáért felelős miniszterrel és a közigazgatási informatikáért felelős
miniszterrel egyetértésben, az irányítása alá tartozó kereskedelmi hatóság részére az e hatóság
által lefolytatott eljárásokért fizetendő díj - ideértve a jogorvoslati díjat is - mértékét,
valamint az annak beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, visszatérítésével kapcsolatos
részletes szabályokat”
[rendeletben állapítsa meg.]
(9)	A Kertv. 12. §-a a következő (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Felhatalmazást kap a vendéglátásért felelős miniszter, hogy - a kereskedelemért
felelős miniszterrel egyetértésben - rendeletben szabályozza a vendéglátás szakmai feltételeit.
(7)	Felhatalmazást kap az iparügyekért felelős miniszter, hogy - az adópolitikáért
felelős miniszterrel és a közigazgatási informatikáért felelős miniszterrel egyetértésben -
rendeletben határozza meg a műszaki biztonsági hatóság részére a műszaki biztonsági
hatósági eljárásért fizetendő díj - ideértve a jogorvoslati díjat is - mértékét, valamint a
beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, visszatérítésével kapcsolatos részletes
szabályokat.”
(10)	A Kertv.
a)	2. §-ának c) pontjában az „az árura” szövegrész helyébe az „a termékre” szöveg, az
„árut” szövegrész helyébe a „terméket” szöveg,
b)	2. §-ának r) pontjában az „értékesítő helyeket” szövegrész helyébe az „értékesítő
helyeket, továbbá a mozgóboltot” szöveg,
c)	7. §-ának (5) bekezdésében a „kereskedelmi gyakorlatok alkalmazására, az ezeket
tartalmazó” szövegrész helyébe a „piaci magatartásra vonatkozó” szöveg
46
d) 12. §-a (2) bekezdésének b) pontjában az „áruk” szövegrész helyébe a „termékek”
szöveg
lép.
49.	§
(1)	A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) az
56. §-át követően a következő alcímmel és 56/A. §-sal egészül ki:
,A felhasználók tájékoztatása
56/A. § (1) Az engedélyes köteles a Hivatal által a 72. § rendelkezései szerint
jóváhagyott üzletszabályzatot - a mindenkor hatályos, egységes szerkezetbe fogalt szöveggel
-	az ügyfélszolgálatán, illetve a honlapján a felhasználók részére hozzáférhetővé tenni.
(2)	A felhasználót megilleti az a jog, hogy fogyasztási adataira vonatkozóan
térítésmentesen tájékoztatást kapjon az őt ellátó egyetemes szolgáltatótól, villamosenergia-
kereskedőtől.
(3)	A villamos energia felhasználók részére történő értékesítéséhez kapcsolódóan a
felhasználókat tájékoztatni kell az előző naptári évben értékesített villamos energia
előállításához felhasznált energiaforrások részarányáról és környezeti hatásairól. A
tájékoztatás módjára és tartalmára vonatkozó részletes szabályokat a miniszter rendeletben
határozza meg.
(4)	A Hivatal honlapján folyamatos tájékoztatást nyújt a felhasználók részére a villamos
energia hatékony felhasználására, az energiatakarékos eszközök használatával járó előnyökre
vonatkozó ismeretekről, adatokról. A tájékoztatás módjára és tartalmára vonatkozó részletes
szabályokat a miniszter rendeletben határozza meg.”
(2)	A Vet. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a törvény e §-t
megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„Eljárás a lakossági fogyasztókkal szembeni jogsértésekkel kapcsolatban
57.	§ (1) Az elszámolásra, számlázásra, díjfizetésre vagy mérésre, valamint a
villamosenergia-ellátásból történő, fizetési késedelem miatt végrehajtott felfüggesztésre vagy
kikapcsolásra, illetve a tartozás rendezését követően a felhasználó ellátásba történő ismételt
bekapcsolására vonatkozó rendelkezések lakossági fogyasztókkal szembeni megsértése esetén
-	a Hivatal 159. § s) pontja szerinti hatásköreinek tiszteletben tartása mellett - a
fogyasztóvédelmi hatóság jár el. A fogyasztóvédelmi hatóság eljárására a
fogyasztóvédelemről szóló törvényt kell alkalmazni, azzal, hogy az e törvény szerinti
lakossági fogyasztó a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztónak
minősül akkor is, ha nem természetes személy.
(2)	Az 56/A. § (3) bekezdésében, a 62. § (2), (3) és (7) bekezdésében, a 73. § (4)
bekezdésében, valamint a 143. § (5) és (6) bekezdésében foglalt, tájékoztatási kötelezettségre
vonatkozó rendelkezések lakossági fogyasztókkal szembeni megsértése esetén az eljárás
lefolytatására a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról
szóló 2008. évi ... törvényben (a továbbiakban: Fttv.) meghatározott hatóság jogosult. Az
eljáró hatóság eljárására az Fttv.-ben meghatározott szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy
47
az e törvény szerinti lakossági fogyasztó az Fttv. alkalmazásában fogyasztónak minősül akkor
is, ha nem természetes személy.
(3)	Az (1) és (2) bekezdésben említett rendelkezések a fogyasztóvédelemről szóló
törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.
(4)	Az elszámolásra, számlázásra, díjfizetésre vagy mérésre, valamint a
villamosenergia-ellátásból történő, fizetési késedelem miatt végrehajtott felfüggesztésre vagy
kikapcsolásra, illetve a tartozás rendezését követően a felhasználó ellátásba történő ismételt
bekapcsolására vonatkozó rendelkezések lakossági fogyasztónak nem minősülő
felhasználókkal szembeni megsértése esetén a Hivatal jár el.”
(3)	A Vet. 62. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a bekezdés a következő új e) ponttal egészül ki, és a jelenlegi e)-g) pontok
megjelölésef)-h) pontra változik:
[Az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználónak az egyetemes szolgáltatóval vagy
a kereskedővel kötendő villamosenergia-vásárlási szerződésének legalább a következőket kell
tartalmaznia]
„d) a szolgáltatásnak a szerződés megkötésekor érvényes ára,
e)	a szolgáltatás díját, valamint a választható fizetési módokat meghatározó
üzletszabályzat elérhetősége,”
(4)	A Vet. 62. §-ának (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
[Az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználónak az egyetemes szolgáltatóval vagy
a kereskedővel kötendő villamosenergia-vásárlási szerződésének legalább a következőket kell
tartalmaznia]
„i) a külön díj ellenében nyújtott kiegészítő szolgáltatások megnevezése és feltételei, ha
az egyetemes szolgáltató, illetve a kereskedő ilyet biztosít.”
(5)	A Vet. 72. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A felhasználókkal reprezentatív érdekképviseleteik útján egyeztetett, az engedélyes
által kidolgozott üzletszabályzatot a fogyasztóvédelmi hatóság előzetes véleményének
kikérését követően a Hivatal hagyja jóvá. A Hivatal megtagadja az üzletszabályzatnak vagy
az üzletszabályzat részének a jóváhagyását, ha az jogszabályba, villamosenergia-ellátási
szabályzatba ütközik, vagy egyébként a felhasználók lényeges jogos érdekeit sérti.”
(6)	A Vet. 73. §-ának (4)-(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek,
egyidejűleg a § a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha az egyetemes szolgáltató a villamosenergia-értékesítési szerződést az általános
szerződési feltételekben meghatározott esetekben jogosult egyoldalúan módosítani, köteles a
módosításról annak hatálybalépését megelőzően legalább 30 nappal a felhasználókat jelen
törvényben foglaltak szerint értesíteni, a felhasználókat megillető felmondás feltételeiről szóló
tájékoztatással együtt.
(5)	A (4) bekezdés szerinti esetben a felhasználó jogosult - a (6) bekezdésben foglalt
eltéréssel - a módosítás tárgyában megküldött értesítést követő 30 napon belül a szerződés
felmondására.
48
(6)	Amennyiben a módosítás a felhasználó számára hátrányos rendelkezéseket
tartalmaz, a felhasználó az értesítéstől számított 45 naptári napon belül további
jogkövetkezmények nélkül jogosult felmondani a villamosenergia-értékesítési szerződést.
(7)	Nem kell alkalmazni a (4) bekezdésben foglalt értesítési határidőt az általános
szerződési feltételek azon módosítására, amely új szolgáltatás bevezetése miatt válik
szükségessé, és a módosítás a már nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó általános szerződési
feltételeket nem érinti, vagy a módosítással kizárólag valamely díj csökken.
(8)	Az üzletszabályzat módosításának részletes feltételeit az egyetemes szolgáltató
külön jogszabály alapján határozza meg.
(9)	A (4)-(8) bekezdésekben foglalt kötelezettségek a villamosenergia-kereskedőt is
terhelik az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználóival szemben.”
(7)	A Vet. 143. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg
a § a következő új (5) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (5)-(7) bekezdések számozása
(6)-(8) bekezdésre változik:
„(4) Az egyetemes szolgáltatónak az egyetemes szolgáltatás árára vonatkozó
árváltoztatási szándékát és a javasolt árakat 45 nappal előre jóváhagyásra be kell jelentenie a
Hivatalhoz. A Hivatal a javasolt árakról 30 napon belül határoz.
(5)	A jóváhagyott árakat alkalmazásuk kezdete előtt legalább 15 nappal az egyetemes
szolgáltató a honlapján, valamint két országos napilapban közzé teszi, továbbá a
felhasználókat a 62. § (2) bekezdésének c) pontja szerint értesíti. A közzétételnek a
felhasználókat megillető felmondási jogra vonatkozó tájékoztatást is tartalmaznia kell.”
(8)	A Vet. 145. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„145. § A 142-144. §-okban foglalt rendelkezések megsértése esetén a Hivatal
határozattal
a)	megtiltja a jogszabályt sértő ár, illetve díj további alkalmazását és kötelezi az
engedélyest a jogszerű ellenérték alkalmazására,
b)	kötelezi az engedélyest a 142-144. §-okban foglalt rendelkezések megsértésével elért
többletbevételnek a sérelmet szenvedett fél részére történő visszatérítésére, ha pedig ennek
személye nem állapítható meg, az engedélyes által ellátott valamennyi felhasználó,
felhasználó hiányában az engedélyessel jogviszonyban álló rendszerhasználók részére történő
visszatérítésére, és
c)	bírságot szabhat ki.”
(9)	A Vet. XVIII. Fejezetének címe helyébe a következő cím lép:
„ADATSZOLGÁLTATÁS, BIZALMAS INFORMÁCIÓ KEZELÉSE, TITOKVÉDELEM"
(10)	A Vet. 159. §-ának r)-sz) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[A Hivatal a villamosenergia-ellátással, a villamosenergia-ellátás biztonságának és a
villamosenergiapiac hatékony működésének felügyeletével, továbbá az egyenlő bánásmód
követelményének érvényesítésével, és a hatásos verseny elősegítésével kapcsolatos feladatai
körében]
49
„r) az egyes engedélyesekre - a jogszabályban meghatározott keretek között -
határozatban állapítja meg az engedélyköteles tevékenység folytatásának minimális minőségi
követelményeit, valamint elvárt színvonalát, a felhasználókkal való kapcsolattartás módjára
vonatkozó minimális követelményeket, a lakossági fogyasztónak nem minősülő felhasználók
tájékoztatásának részletes szabályait, továbbá a hálózati engedélyesek vonatkozásában a
hálózat biztonságos üzemeltetésére vonatkozó minimális követelményeket,
s) eljár a csatlakozásra, a hálózathoz való hozzáférésre, illetve a rendszer megfelelő
minőségben való rendelkezésre állására vonatkozó rendelkezéseknek az elosztói, átviteli
engedélyes általi megsértése esetén; ellenőrzi a felhasználói igény kielégítését, ellenőrzi a
felhasználók által a közcélú hálózathoz való csatlakozás érdekében befizetett csatlakozási díj
felhasználását, bírságot szab ki,
sz) eljár az elszámolásra, számlázásra, díjfizetésre vagy mérésre, valamint a
villamosenergia-ellátásból történő, fizetési késedelem miatt végrehajtott felfüggesztésre vagy
kikapcsolásra, illetve a tartozás rendezését követően a felhasználó ellátásba történő ismételt
bekapcsolására vonatkozó rendelkezések lakossági fogyasztónak nem minősülő
felhasználókkal szembeni megsértése esetén,”
(11)	A Vet. 170. §-ának (1) bekezdése a következő 41. ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]
„41. a műszaki-biztonsági hatóságok kijelölését”
[rendeletben állapítsa meg.]
(12)	A Vet. 170. §-a (2) bekezdésének 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a miniszter, hogy]
„5. a villamos energiának a felhasználók részére történő értékesítése során, a
felhasználók - az előző naptári évben értékesített villamos energia előállításához felhasznált
energiaforrások részarányáról és környezeti hatásairól történő - tájékoztatásának, valamint a
Hivatal által a honlapján közzéteendő - a villamos energia hatékony felhasználására, az
energiatakarékos eszközök használatával járó előnyökre vonatkozó ismeretekről, adatokról
szóló - tájékoztatás módjára és tartalmára vonatkozó részletes szabályokat,”
[rendeletben állapítsa meg.]
(13)	A Vet. 170. §-a (2) bekezdése 19. pontjának b) alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a miniszter, hogy]
„b) az adópolitikáért felelős miniszterrel és a közigazgatási informatikáért felelős
miniszterrel egyetértésben a Magyar Energia Hivatal részére a kérelemre indult eljárásokért
fizetendő igazgatási szolgáltatási díjak mértékét és a díjak, valamint az egyéb bevételek
beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, visszatérítésével kapcsolatos részletes
szabályokat, továbbá a műszaki biztonsági hatóság eljárásáért fizetendő díj - ideértve a
jogorvoslati díjat is - mértékét, valamint a beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával,
visszatérítésével kapcsolatos részletes szabályokat,”
[rendeletben állapítsa meg.]
50
(14) A Vet.
a)	62. §-ának (3) bekezdésében a „143. § (4) és (5) bekezdéseiben” szövegrész helyébe
a „143. § (5) és (6) bekezdésében” szöveg,
b)	73. §-a (2) bekezdésének a) pontjában a „jelen törvény 62. § (2) bekezdésében, 141.
§ (7) bekezdésében és 143. § (4)-(6) bekezdéseiben” szövegrész helyébe a „62. § (2)
bekezdésében, a 141. § (7) bekezdésében, valamint a 143. § (4)-(6) bekezdésében” szöveg
lép.
50. §
(1)	A befektetési vállalakozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk
végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban:
Bszt.) Nyolcadik részének címe helyébe a következő cím lép:
„A FELÜGYELÉS ÉS A FOGYASZTÓKKAL SZEMBENI KERESKEDELMI
GYAKORLATRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK ÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK
SZABÁLYAI”
(2)	A Bszt. 177. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a Felügyelet a Magyar Köztársaság területén más EGT-államban székhellyel
rendelkező befektetési vállalkozás vagy piacműködtető határon átnyúló tevékenysége vagy a
Magyar Köztársaság területén létesített fióktelepe esetében jogszabályban vagy a jogszabály
szerinti szabályzatban foglalt rendelkezés megsértését tapasztalja, a befektetők védelme
érdekében a 164. § (1) bekezdésének a), b), e), h), m), n), p) és s) pontjaiban foglalt
intézkedést hozhat, továbbá a 179. § szerinti esetben alkalmazhatja az Fttv.-ben meghatározott
jogkövetkezményeket.”
(3)	A Bszt. XXX. Fejezetének címe helyébe a következő fejezetcím lép:
„ELJÁRÁS A FOGYASZTÓKKAL SZEMBENI KERESKEDELMI
GYAKORLATRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK MEGSÉRTÉSE ESETÉN”
(4)	A Bszt. 179. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„179. § A fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezések
megsértése esetén a Felügyelet az Fttv.-ben meghatározott szabályok szerint jár el, ha a
jogsértés az Fttv. 2. §-ának a) pontja értelmében vett fogyasztót érint, vagy ha lakossági
ügyfelet, illetve olyan leendő szerződő felet érint, aki a szerződés hatálybalépését követően
lakossági ügyfélnek minősül, azzal, hogy az e törvény szerinti lakossági ügyfél (leendő
szerződő fél) az Fttv. alkalmazásában fogyasztónak minősül akkor is, ha nem természetes
személy.”
(5)	A Bszt. 1. melléklete a következő 7a. ponttal egészül ki:
„7a. Fttv.: a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról
szóló 2008. évi ... törvény,”
51
51. §
(1)	A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény (a továbbiakban: Stv.) 14. §-ának (1)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nyilvántartásba vételt meg kell tagadni, ha a sajtótermék tartalma a 3. § (1)
bekezdésében foglalt tilalmakba ütközik, címével vagy külső megjelenésével hivatalos lap (a
jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 57-60. §-a) látszatát kelti vagy azonos címmel már
szerepel időszaki lap a nyilvántartásban.”
(2)	Az Stv. 15. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„15. § (1) A időszaki lapot törölni kell a nyilvántartásból, ha
a)	a nyilvántartásba vétel megtagadásának lenne helye, vagy
b)	a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló
törvény vagy a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény szerinti eljáró hatóság
megállapította, hogy az időszaki lap külső megjelenése a fogyasztók, illetve üzletfelek
megtévesztésére alkalmas.
(2)	A bíróság - kérelemre - felülvizsgálja a sajtótermék előállítása és nyilvános közlése
iránti kérelmet, illetőleg a nyilvántartásba vételt elutasító, továbbá az (1) bekezdés a) pontja
alapján a nyilvántartásból való törlést elrendelő határozatot.
(3)	Ha a (1) bekezdés b) pontja szerinti hatóság jogerős határozatában megállapítja,
hogy az időszaki lap külső megjelenése a fogyasztók, illetve üzletfelek megtévesztésére
alkalmas, határozatának megküldésével megkeresi a nyilvántartás vezetőjét az időszaki
lapnak a nyilvántartásból való törlése végett.”
52.	§
A mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény 15. §-a a következő (5) bekezdéssel
egészül ki:
„(5) Felhatalmazást kap a mérésügyi szerv irányítását ellátó miniszter, hogy az
adópolitikáért felelős miniszterrel és a közigazgatási informatikáért felelős miniszterrel
egyetértésben a mérésügyi hatóság részére a mérésügyi eljárásért fizetendő díj - ideértve a
jogorvoslati díjat is - mértékét, valamint a beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával,
visszatérítésével kapcsolatos részletes szabályokat, rendeletben állapítsa meg.”
Záró rendelkezések
53.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben és az 55. § (1) bekezdésében meghatározott
kivételekkel - a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2)	Az 1-31. §, a 33-47. §, a 48. § (1)-(7) és (10) bekezdése, a 49. § (1)-(10), (12) és
(14)	bekezdése, az 50. §, valamint az 56. § 2008. szeptember 1-jén lép hatályba.
52
54. §
(1)	A 10-28. §-ban meghatározott szabályokat az e rendelkezések hatálybalépését
követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
(2)	A Tpvt.
a)	30. §-a (1) bekezdésének - e törvény 29. §-a (10) bekezdésével megállapított - c)
pontját,
b)	78. §-a (3) bekezdésének - e törvény 29. §-a (11) bekezdésével megállapított -
második mondatát,
c)	e törvény 30. §-a (2) bekezdésével megállapított 43/B. §-át,
d)	e törvény 30. §-a (3) bekezdésével megállapított 43/G. §-át,
e)	43/H. §-ának - e törvény 30. §-a (4) illetve (5) bekezdésével megállapított - (2) és (5)
bekezdését,
f)	43/H. §-a (8) bekezdésének - e törvény 30. §-a (6) bekezdésével beiktatott - c)
pontját,
g)	43/I. §-ának - e törvény 30. §-a (7) bekezdésével megállapított - (4) bekezdését,
h)	62. §-ának - e törvény 30. §-a (9) illetve (10) bekezdésével megállapított - (4) és (7)
bekezdését,
i)	65. §-ának - e törvény 30. §-a (11)-(13) bekezdésével megállapított - (2)-(4), (9) és
(10)	bekezdését,
j) 67. §-ának - e törvény 30. §-a (14) bekezdésével megállapított - (4) bekezdését,
k) 68. §-ának - e törvény 30. §-a (15) bekezdésével megállapított - (2) bekezdését,
l) 72. §-ának - e törvény 30. §-a (16) bekezdésével megállapított - (2) és (3)
bekezdését,
m) 77. §-a (1) bekezdésének - e törvény 30. §-a (17) bekezdésével megállapított - h)
pontját,
n) e törvény 30. §-a (18) bekezdésével megállapított 88. §-át,
o)	88/B. §-ának - e törvény 30. §-a (19) bekezdésével megállapított - (1) bekezdését,
p) 89. §-ának - e törvény 30. §-a (20) bekezdésével megállapított - (1) bekezdését,
q) e törvény 30. §-a (21) bekezdésével beiktatott új XVII. Fejezetét, továbbá
r) e törvény 30. §-a (22) bekezdésével megállapított 92. §-át,
az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
53
(3)	A Psztv.
a)	e törvény 31. §-a (2) bekezdésével beiktatott 26/A-26/C. §-át,
b)	e törvény 31. §-a (3) bekezdésével megállapított 27. §-át,
c)	28. §-a (1) bekezdésének - e törvény 31. §-a (4) bekezdésével megállapított - c)
pontját,
d)	41. §-ának - e törvény 31. §-a (7) bekezdésével beiktatott - (7) bekezdését,
e)	e törvény 31. §-a (8) bekezdésével beiktatott 44/A. §-át, továbbá
f)	e törvény 31. §-a (9) bekezdésével megállapított 56. §-át,
az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
(4)	Az Öpt.-nek - a 34. § (3) bekezdésével beiktatott - 70/A. §-át az e rendelkezés
hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
(5)	A Hpt.-nek - a 35. § (8) bekezdésével beiktatott - 215/A. §-át az e rendelkezés
hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
(6)	Az Mpt.-nek - a 36. § (3) bekezdésével beiktatott - 117. §-át az e rendelkezés
hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
(7)	A Hgt.-nek - a 38. § (4) bekezdésével beiktatott - 45/A. §-át az e rendelkezés
hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
(8)	A Grüft.-nek - a 40. § (2) bekezdésével megállapított - 4. §-át az e rendelkezés
hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
(9)	Az Ektv.
a)	e törvény 41. §-a (8) bekezdésével beiktatott 14/B. §-át,
b)	e törvény 41. §-a (9) bekezdésével megállapított 16/A. §-át,
c)	16/B. §-ának - e törvény 41. §-a (10) bekezdésével megállapított - (1) bekezdését,
d)	16/C. §-ának - e törvény 41. §-a (11) illetve (12) bekezdésével megállapított - (1) és
(4)	bekezdését,
e)	16/D. §-a (1) bekezdésének - e törvény 41. §-a (13) bekezdésével megállapított - d)
pontját,
f)	16/D. §-ának - e törvény 41. §-a (14) bekezdésével megállapított - (5) bekezdését,
továbbá
g)	16/F. §-ának - e törvény 41. §-a (16) bekezdésével megállapított - (1) bekezdését
az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
54
(10)	A Tpt.
a)	35. §-ának - e törvény 42. §-a (1) bekezdésével megállapított - (5) és (6) bekezdését,
b)	38. §-ának - e törvény 42. §-a (3) bekezdésével megállapított - (6) bekezdését,
c)	293. §-ának - e törvény 42. §-a (5) bekezdésével megállapított - (3) bekezdését,
továbbá
d)	e törvény 42. §-a (6) bekezdésével beiktatott 406/A. §-át
az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
(11)	Az Nftv.
a)	e törvény 43. §-a (4) bekezdésével beiktatott 23/A. §-át,
b)	e törvény 43. §-a (5) bekezdésével megállapított 27. §-át, továbbá
c)	28. §-ának - e törvény 43. §-a (6) bekezdésével megállapított - (3) bekezdését
az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
(12)	A Bit.-nek - a 44. § (2) bekezdésével beiktatott - 167/A. §-át az e rendelkezés
hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
(13)	Az Eht.
a)	21. §-ának - e törvény 45. §-a (1) bekezdésével megállapított - (6) bekezdését
b)	126. §-ának - e törvény 45. §-a (2) bekezdésével megállapított - (2) és (3)
bekezdését, továbbá
c)	126. §-a (4) bekezdésének - e törvény 45. §-a (3) bekezdésével megállapított - d)
pontját,
az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
(14)	A Tétv.-nek - a 47. § (2) bekezdésével beiktatott - 12/A. §-át az e rendelkezés
hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
(15)	A Kertv.-nek - a 48. § (4) bekezdésével megállapított - 9. §-át az e rendelkezés
hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
(16)	A Vet.
a)	e törvény 49. §-a (2) bekezdésével megállapított 57. §-át,
b)	72. §-ának - e törvény 49. §-a (5) bekezdésével megállapított - (3) bekezdését,
továbbá
c)	e törvény 49. §-a (8) bekezdésével megállapított 145. §-át
55
az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
(17)	A Vet. 62. §-a (1) bekezdésének - e törvény 49. §-a (2) és (3) bekezdésével
megállapított, illetve beiktatott - d), e) és i) pontját az e rendelkezések hatálybalépését
követően kötött szerződésekre kell alkalmazni.
(18)	A Bszt.
a)	177. §-ának - e törvény 50. §-a (2) bekezdésével megállapított - (1) bekezdését,
továbbá
b)	e törvény 50. §-a (4) bekezdésével megállapított 179. §-át,
az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
55.	§
(1)	Az 51. § 2008. szeptember 1-jén lép hatályba.
(2)	Az Stv.
a)	14. §-ának - e törvény 51. §-a (1) bekezdésével megállapított - (1) bekezdését,
továbbá
b)	e törvény 51. §-a (2) bekezdésével megállapított 15. §-át
az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
56.	§
Hatályát veszti
a)	az Öpt. 11/A. §-ának (5) bekezdése,
b)	a Tpvt. 43/H. §-ának (3) bekezdése,
c)	a Hpt. 199. §-a és az azt megelőző alcím, 235. § (1) bekezdésének d) pontja, valamint
243. §-a,
d)	a lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény 4. §-a és az azt megelőző
alcím,
e)	a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény 25. §-a
és az azt megelőző alcím,
f)	az Mpt. 22/A. §-ának (6) bekezdése,
g)	a Kbtv. 17. §-ának (8) bekezdése, 21. §-ának (1) és (2) bekezdése,
h)	a Kbtv. 20. §-át megelőző alcímben a „, lakosság- és fogyasztóvédelem”, valamint a
„, termékfelelősség” szövegrész,
56
i)	a Grüft. 2. §-ának (1) bekezdésében a „fogyasztók védelméről szóló 1997. évi CLV.
törvényben meghatározott” szövegrész,
j) az Ektv. 2. §-ánakp)-r) pontja, és 2/A. §-a és 15. §-ának (3) bekezdése,
k) az Ektv. 5. §-a (2) bekezdésének bevezető szövegében az „az (1) bekezdésben, a 4. §-
ban, valamint egyéb jogszabályban előírt tájékoztatási kötelezettségén túlmenően”
szövegrész, 16/C. §-ának (2) bekezdésében a „6. és” szövegrész, valamint a 18. §-a (1)
bekezdésének c) pontjában a „a 2/A. § és 14. § (9) bekezdése” szövegrész,
l)	a Bit. 7. §-a és az azt megelőző alcím, valamint 12. §-ának (2) bekezdése,
m) az Eht. 21. §-ának (3) bekezdése, 68. §-a (5) bekezdésének e) pontja, 126. §-ának (9)
bekezdése,
n) az Eht. 68. §-a (5) bekezdésének c) pontjában az „, a fogyasztók tájékoztatása
céljából” szövegrész, 68. §-a (5) bekezdésének d) pontjában a „fogyasztói” szövegrész,
o)	a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló 2005. évi CLVI. törvény 1. §-ának (3)
bekezdése,
p) a Kertv. 2. §-ának p) pontja, 5. §-ának (8) és (9) bekezdése és 12. §-a (2)
bekezdésének d) pontja,
q) a Vet. 45. §-a és 153. §-a,
r) a Psztv. 28. §-ának (2) bekezdése, továbbá
s) a Bszt. 1. mellékletének 16. pontja.
57.	§
(1)	A 32. §, a 48. § (8) és (9) bekezdése, a 49. § (11) és (13) bekezdése, továbbá az 52. §
a törvény kihirdetését követő második napon hatályukat vesztik.
(2)	A 29. §-t, a 31. §-t és a 32. §-t megelőző alcímek, a 29-31. §, a 33-47. §, a 48. §
(1)-(7) és (10) bekezdése, a 49. § (1)-(12) és (14) bekezdése, az 50. §, az 56. §, valamint az
59. § (2) bekezdése 2008. szeptember 2-án hatályukat vesztik.
(3)	E § 2008. szeptember 3-án hatályát veszti.
58.	§
(1)	Az 51. § és a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény módosításáról szóló 1990. évi XI.
törvény 2008. szeptember 2-án hatályát veszti.
(2)	E § 2008. szeptember 3-án hatályát veszti.
57
59. §
(1)	Ez a törvény a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a
97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a
2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i
2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
(2)	A 32-50. §-ok a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálják:
a)	a Tanács 67/548/EGK irányelve (1967. június 27.) a veszélyes anyagok
osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási
rendelkezések közelítéséről, - a 92/32/EGK tanácsi irányelvvel módosított - 23. cikk (4)
bekezdés és 26. cikk [a 37. § (2) és (3) bek.],
b)	a Tanács 87/102/EGK irányelve (1986. december 22.) a fogyasztói hitelre vonatkozó
tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről, 1. cikk (2)
bekezdés a) és c) pont, - a 98/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított - 3.
cikk [a 35. § (11) és (12) bek.],
c)	az Európai Parlament és a Tanács 94/19/EK irányelve (1994. május 30.) a
betétbiztosítási rendszerekről, 9. cikk (3) bekezdés [a 35. § (6) bek.],
d)	az Európai Parlament és a Tanács 97/9/EK irányelve (1997. március 3.) a
befektetőkártalanítási rendszerekről, 10. cikk (3) bekezdés [a 42. § (4) bek.],
e)	az Európai Parlament és a Tanács 98/27/EK irányelve (1998. május 19.) a fogyasztói
érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról [a 31. § (2)
bek.],
f)	az Európai Parlament és a Tanács 1999/45/EK irányelve (1999. május 31.) a
tagállamoknak a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére
vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről, 10. cikk 5. pont
és 13. cikk [a 37. § (2) és (3) bek.],
g)	az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső
piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus
kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól, 2. cikkf) pont, 5. cikk (1) bekezdés, 6. cikk, 7. cikk,
10.	cikk, 11. cikk (3) bekezdés [a 41. §],
h)	az Európai Parlament és Tanács 2002/65/EK irányelve (2002. szeptember 23.) a
fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a
90/619/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK irányelv és a 98/27/EK irányelv módosításáról, 2.
cikk d) pont, 3. cikk (1) bekezdés 3. f) és g) alpont [a 47. § (1), illetve (3) bek.],
i)	az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelve (2003. június 26.) a villamos
energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül
helyezéséről, 3. cikk (6) bekezdés, A melléklet [a 49. § (1), (3), (4) és (6) bek.],
j) az Európai Parlament és a Tanács 2003/71/EK irányelve (2003. november 4.) az
értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és
a 2001/34/EK irányelv módosításáról, 15. cikk (1)-(4) és (6) bek. [a 42. § (1) bek.],
58
k) Európai Parlament és a Tanács 2004/39/EK irányelve (2004. április 21.) a pénzügyi
eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon
kívül helyezéséről, 62. cikk [az 50. § (1) bek.].
(3)	Ez a törvény a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges
rendelkezéseket állapítja meg a fogyasztóvédelmi hatóság, a Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete, a Gazdasági Versenyhivatal és a Nemzeti Hírközlési Hatóság feladatkörében és
eljárásában:
a)	az Európai Parlament és a Tanács 2006/2004/EK rendelete (2004. október 27.) a
fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti
együttműködésről, 4. cikk (1) bekezdés, (6) bekezdés e) pont, és melléklet 16. pont [a 27. §
(3)	bek., a 28. § (1) bek., a 30. § (21) bek., a 31. § (1) bek., a 41. § (16) bek.],
b)	a Bizottság 2007/76/EK határozata (2006. december 22.) a fogyasztóvédelmi
jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló
2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kölcsönös jogsegély
vonatkozásában való végrehajtásáról [a 28. § (2) bek.].
59
Melléklet a 2008. évi... törvényhez
Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok
1.	Annak valótlan állítása, hogy a vállalkozás magatartási kódex aláírója.
2.	Annak valótlan állítása, hogy a magatartási kódexet valamely közigazgatási hatóság
vagy közigazgatási jogkör gyakorlására feljogosított szerv jóváhagyta.
3.	Minőségi jelzés, bizalmi jegy vagy hasonló megkülönböztető jelölés jogosulatlan
feltüntetése.
4.	Annak valótlan állítása - akár önmagában az árunak a kereskedelmi
kommunikációban való megjelenítése által -, hogy a vállalkozást, annak kereskedelmi
gyakorlatát vagy áruját valamely közigazgatási hatóság, közigazgatási jogkör gyakorlására
feljogosított szerv vagy erre feljogosított magánjogi jogi személy engedélyezte, jóváhagyta
vagy elismerte, vagy ilyen állítás az engedélyezési, jóváhagyási, illetve elismerési
feltételeknek való megfelelés nélkül.
5.	Áru meghatározott áron való vásárlására felhívás annak elhallgatásával, hogy a
vállalkozásnak alapos oka van azt feltételezni, hogy az adott vagy azt helyettesítő árut a kínált
áron nem fogja tudni - az árura, a vonatkozó kereskedelmi kommunikáció hatókörére és az
ajánlati árra figyelemmel - megfelelő időtartamig és mennyiségben szolgáltatni vagy más
vállalkozástól beszerezni (csalogató reklám).
6.	Áru meghatározott áron való vásárlására felhívás, majd
a)	a felhívásban szereplő áru fogyasztóknak való bemutatásának visszautasítása,
b)	az árura vonatkozó megrendelés felvételének vagy az áru ésszerű időben való
szolgáltatásának visszautasítása, vagy
c)	hibás példány bemutatása
egy másik áru eladásösztönzésének a szándékával (bait-and-switch reklám).
7.	A fogyasztó azonnali döntéshozatalra késztetése céljából annak valótlan állítása,
hogy az áru csak nagyon korlátozott ideig áll rendelkezésre, vagy bizonyos feltételek mellett
csak nagyon korlátozott ideig áll rendelkezésre, és ezáltal a fogyasztó megfosztása a
tájékozott döntéshez szükséges időtől és alkalomtól.
8.	Az értékesítést követően teljesítendő szolgáltatás vállalása úgy, hogy a szerződés
megkötése előtt a vállalkozás nem a letelepedésének helye szerinti tagállam hivatalos nyelvén
tart kapcsolatot a fogyasztóval, majd - anélkül, hogy a szerződéskötés előtt erre a fogyasztó
figyelmét egyértelműen felhívta volna - a szolgáltatásnak kizárólag egy ettől eltérő nyelven
való elérhetővé tétele.
9.	Annak valótlan állítása vagy olyan hamis benyomás keltése - akár önmagában az
árunak a kereskedelmi gyakorlatban való megjelenítése által -, hogy az áru jogszerűen
forgalmazható.
60
10.	A fogyasztók törvényes jogainak olyanként való bemutatása, mintha azok a
vállalkozás ajánlatának sajátosságai lennének.
11.	Az írott vagy elektronikus médiában szerkesztői tartalom használata az áru
értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására úgy, hogy ezért a
vállalkozás ellenszolgáltatást nyújtott, ez azonban nem tűnik ki egyértelműen a tartalomból,
vagy a fogyasztó számára egyértelműen felismerhető képi vagy akusztikus elemekből
(szerkesztői tartalomnak álcázott reklám).
12.	Valótlan tény állítása a fogyasztó vagy családja személyes biztonsága
fenyegetettségének természetére és mértékére vonatkozóan, arra az esetre, ha a fogyasztó nem
vásárolja meg az árut.
13.	Meghatározott vállalkozás által előállított áruhoz hasonló áru reklámozása olyan
szándékosan megtévesztő módon, hogy a fogyasztó azt gondolhatja, hogy az árut - a
valóságtól eltérően - ugyanaz a vállalkozás állította elő.
14.	Piramis-elvre épülő olyan eladásösztönző rendszer létrehozása, működtetése vagy
támogatása, ahol a fogyasztó azzal a lehetőséggel számol, hogy - elsősorban további
fogyasztóknak a rendszerbe való beléptetéséből, és kevésbé az áruk értékesítéséből vagy
fogyasztásából eredően - valamilyen juttatásban részesülhet.
15.	Annak valótlan állítása, hogy a vállalkozás felhagy a tevékenységével vagy
áthelyezi az üzletét.
16.	Annak állítása, hogy az áru megkönnyíti a szerencsejátékokban való nyerést.
17.	Annak valótlan állítása, hogy az áru alkalmas betegségek, illetve az emberi
szervezet működési zavarai vagy rendellenességei gyógyítására.
18.	Téves tényszerű információ közlése a piaci feltételekről vagy az áru
fellelhetőségének lehetőségeiről azzal a szándékkal, hogy a fogyasztót az árunak a szokásos
piaci feltételeknél kedvezőtlenebb feltételek melletti megvételére, illetve igénybevételére bírja
rá.
19.	A kereskedelmi gyakorlat keretében verseny vagy díj meghirdetése anélkül, hogy a
meghirdetett díjak vagy azok helyett más ésszerű megfelelő kiosztásra kerülne.
20.	Az áru „ingyenes”, „díjtalan”, „térítésmentes” vagy hasonló jelzőkkel való leírása,
ha a fogyasztónak a kereskedelmi gyakorlatban való részvétellel és az áru birtokbavételével,
illetve fuvarozásával összefüggő elkerülhetetlen költségeken felül bármit is fizetnie kell.
21.	A reklámanyagban számla vagy más hasonló, fizetési felszólítást tartalmazó
dokumentum küldése azt a hamis benyomást keltve a fogyasztóban, hogy már megrendelte a
reklámozott árut.
22.	Annak valótlan állítása vagy olyan hamis benyomás keltése, hogy a vállalkozás nem
a saját vállalkozásával, gazdasági tevékenységével vagy szakmájával összefüggő célból jár el,
vagy egyébként hamisan fogyasztóként való fellépés.
23.	Olyan hamis benyomás keltése, hogy az áruval kapcsolatban az értékesítést
követően teljesítendő szolgáltatás biztosított az értékesítés helyétől eltérő tagállamban.
61
24.	Olyan benyomás keltése a fogyasztóban, hogy nem hagyhatja el az üzlethelyiséget,
amíg nem köt szerződést.
25.	A fogyasztó személyes felkeresése a lakóhelyén, figyelmen kívül hagyva annak
távozásra és vissza nem térésre felszólító kérését.
26.	Telefonon, távmásolón (telefaxon), elektronikus levelezés illetve azzal egyenértékű
egyéni kommunikációs eszköz, vagy más távközlő eszköz útján ismétlődően és nem kívánt
módon a fogyasztó sürgetése, kivéve amennyiben ez a vállalkozás szerződéses kötelezettsége
teljesítéséhez szükséges.
27.	Biztosítási szerződésen alapuló követelést érvényesíteni kívánó fogyasztótól olyan
iratok bemutatásának megkövetelése, amelyek a követelés megalapozottságának megítélése
szempontjából ésszerűen nem tekinthetők lényegesnek, vagy a fogyasztó vonatkozó írásbeli
megkeresésére a válaszadás rendszeres elmulasztása azzal a céllal, hogy ez visszatartsa a
fogyasztót szerződéses jogainak gyakorlásától.
28.	Reklámban kiskorúak közvetlen felszólítása a reklámozott áru megvételére, illetve
igénybevételére, vagy arra, hogy győzzék meg szüleiket vagy más felnőttet, hogy vásárolja
meg számukra a reklámozott árut.
29.	Azonnali vagy halasztott fizetés követelése a vállalkozás által szállított vagy
nyújtott áruért, illetve az áru visszaszolgáltatásának vagy megőrzésének követelése, ha azt a
fogyasztó nem rendelte meg (nem kért értékesítés), kivéve, ha a szerződésnek megfelelő
helyettesítő áruról van szó.
30.	A fogyasztó kifejezetten arról való tájékoztatása, hogy ha nem vásárolja meg az
adott árut, veszélybe kerül a vállalkozás vagy alkalmazottja munkája vagy megélhetése.
31.	Olyan hamis benyomás keltése, hogy a fogyasztó már megnyert, meg fog nyerni,
vagy meghatározott cselekmény megtétele révén fog megnyerni egy nyereményt vagy egyéb
előnyhöz jutni, miközben valójában nincs ilyen nyeremény illetve előny, vagy a nyeremény
illetve egyéb előny érvényesítése, illetve igénybevétele a fogyasztó számára meghatározott
pénzösszeg megfizetéséhez vagy költségek viseléséhez kötött.
62
INDOKOLÁS
Általános indokolás
I.
1.	A Javaslat tárgya a vállalkozások fogyasztókkal szembeni tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlatainak szabályozása. E tárgykör egyfelől a kereskedelem-szabályozás
illetve versenyjog, másfelől pedig a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmét biztosító
közjogi típusú szabályozás területére tartozik.
A szabályozási szükséglet európai közösségi jogi kötelezettségből ered. A Javaslat a
belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a
továbbiakban: 2005/29/EK irányelv, illetve ahol a hivatkozás egyértelmű: irányelv) átültetését
szolgálja.
A közösségi jogalkotó úgy döntött, hogy véget vetendő azoknak a nemzeti jogi
megoldásoknak, amelyek a fogyasztói érdekek védelmére hivatkozással gördítettek
akadályokat az Európai Unió alapvető célkitűzéseinek számító szabad árumozgás és a
szolgáltatásnyújtás szabadsága elé, közösségi szinten egységesen meghatározza a
megengedhető korlátozásokat. Az irányelv e célból teljes harmonizációt valósít meg, eltiltva a
nemzeti jogalkotókat minden ezen túlmutató szabályozástól. Az egységes szabályozás
határvonalának meghúzásakor ugyanakkor a közösségi jog a fogyasztói érdekek védelmének
eddig elért legmagasabb szintjéből indult ki, s a szabályozás technikája is azt biztosítja, hogy
ami a fogyasztók érdekeit ténylegesen vagy potenciálisan sértő kereskedelmi gyakorlat, az
továbbra is tilos legyen.
Az irányelv alkalmazásában fogyasztónak kizárólag a természetes személyek
minősülnek, azaz a fogyasztók tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok következményeivel
szembeni védelmére vonatkozó rendelkezések a vállalkozások és a természetes személy
fogyasztók viszonylatában értelmezendők. Az irányelv tehát - az arányosság követelményére
és a szubszidiaritás elvére hivatkozással - nem érinti a kizárólag a versenytársak gazdasági
érdekeit sértő vagy a vállalkozások közötti ügyletekhez kapcsolódó tisztességtelen piaci,
kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó nemzeti szabályokat. Közvetett módon - a fogyasztói
érdekek védelmén keresztül - ugyanakkor az irányelvi szabályozás mégis kihat a versenytársi
vonatkozásokra, amennyiben védi a jogszerűen eljáró vállalkozások gazdasági érdekeit az
irányelvet be nem tartó versenytársaikkal szemben, ezáltal is biztosítva a tisztességes versenyt
az általa összehangolt területeken.
Az irányelvi szabályozás célja, hogy kiegészítse a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő
kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó, meglévő közösségi vívmányokat, így az üzleti
vállalkozások fogyasztókkal szembeni kereskedelmi kommunikációs magatartását érintő
egyéb közösségi jogi szabályokhoz való viszonyát szubszidiárius háttérjogszabályként jelöli
meg. Ez azt jelenti, hogy ott, ahol a közösségi jog nem mond többet vagy mást, ez a
horizontális szabályozás alkalmazandó, kollízió esetén azonban a speciális közösségi jogi
rendelkezések megelőzik a 2005/29/EK irányelvet.
Az irányelv rögzíti a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen eljárás (kereskedelmi
gyakorlat) általános tilalmát, meghatározva a tisztességtelenség kritériumait. E kritériumok
meglétének a konkrét esetben történő kimutatása összetett jogértelmezést tesz szükségessé,
ugyanakkor kellően rugalmasan hagyja a szabályozást a felmerülhető valamennyi élethelyzet
lefedésére. Azaz a generálklauzula alkalmazása révén nem állhat elő olyan helyzet, hogy a
63
jogi szabályozás lemaradna a technológiai fejlődés, a folyamatosan kibontakozó új
marketingmódszerek, a szabályozás megkerülésére irányuló kereskedelmi gyakorlatok
mögött.
A tisztességtelenség kritériuma egyfelől a szakmai gondosság követelményeivel való
ellentétesség, másfelől a gyakorlat címzettje (a fogyasztó) gazdasági magatartásának jelentős
torzítása, ténylegesen vagy potenciálisan.
A fogyasztók gazdasági magatartása jelentős torzításának minősül a kereskedelmi
gyakorlat olyan célból való alkalmazása, hogy az érzékelhető módon rontsa a fogyasztó
tájékozott döntés meghozatalára való képességét, és ezáltal olyan ügyleti döntés
meghozatalára ösztönözze, amelyet egyébként nem hozott volna meg.
A fenti célú gyakorlatok megítélése szempontjából az Európai Közösségek Bírósága
joggyakorlatában kimunkált „átlagfogyasztó” tudatossága irányadó. A „kereskedelmi
gyakorlat” fogalma - a szerződési jog körébe tartozó jogviszonyokból eredő jogok és
kötelezettségek kivételével - a vállalkozásoknak a fogyasztókat érintő minden lehetséges,
tevőleges vagy mulasztásos megnyilvánulását magában foglalja.
A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat átfogó tilalmán belül az irányelv önállóan is
szabályozza a tisztességtelenség legjellemzőbb előfordulási eseteinek a megtévesztő
kereskedelmi gyakorlatnak és az agresszív kereskedelmi gyakorlatnak a tilalmát, megint csak
általános jelleggel, esetről-esetre történő jogértelmezést, a feltételek meglétének vizsgálatát
szükségessé téve.
Végül a szabályozás harmadik szintjén az irányelv egy ún. feketelistában kiemel
bizonyos tényállásokat, amelyeket - súlyosságuknál vagy valamilyen sajátos oknál fogva - a
körülmények további mérlegelése nélkül feltétlenül tisztességtelennek nyilvánít. Ezek az
irányelv elfogadásakor legjellemzőbb élethelyzetek, amelyeket a tagállami szabályozások
többnyire szintén önálló tilalmak formájában próbáltak lekövetni. [Megjegyzendő, hogy e
magatartások tekintetében a generálklauzulák alkalmazása is elvezetne a tisztességtelenség
megállapításához, azonban a szabályozás megkönnyíti a jogalkalmazó szervek munkáját
azzal, hogy mentesít az egyébként mérlegelendő körülmények (átlagfogyasztó tranzakciós
döntésének befolyásolása) vizsgálata alól.] A feketelistás tényállások köre azonban csak
közösségi szinten, az irányelv módosítása útján változtatható, bővíthető, a nemzeti jogalkotó
ilyen lehetőségét a közösségi szabályozás elvonta.
Az irányelv II. melléklete azokat az uniós jogi aktusokat sorolja fel példálózó jelleggel,
amelyek információs kötelezettségeket írnak elő, s így a megtévesztő mulasztások
vonatkozásában relevánsak. E közösségi jogi rendelkezéseknek megfelelő hazai jogszabályi
rendelkezések egyértelmű beazonosíthatóságát biztosítandó az igazságügyért (s így a
jogharmonizációs tevékenység koordinálásáért) felelős miniszter ezek felsorolását az általa
vezetett minisztérium honlapján fogja megadni. Mivel az irányelv csak példálózó felsorolást
ad, ugyanilyen módon indokolt tájékoztatást adni a tájékoztatási követelményeket előíró
további közösségi jogi rendelkezéseket átültető hazai jogszabályi rendelkezésekről is.
2.	Az irányelv anyagi jogi szabályainak megfogalmazása olyan részletezettségű, hogy
ezeknek a szabályoknak az átültetése során a tagállami jogalkotónak a normatartalom
meghatározásában gyakorlatilag nincs mozgástere. Ezek a szabályok a fogalomrendszert, a
jogszabály hatályát rendező szabályokat, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok
tilalmát kimondó rendelkezéseket foglalják magukban. E rendelkezéseket pontosan,
szöveghűen át kell ültetni, illetve a szabályozás hatályának meghatározásával és a
fogalommeghatározásokkal a megfelelő vonatkoztatásukat biztosítani. Ennek során a Javaslat
a lehető legnagyobb mértékben igazodik a hazai jogrendszer sajátosságaihoz - az irányelvi
64
tartalom sérelme nélkül: annak fogalmi, szabályozási rendszere a jelenleg meglévő hasonló
jellegű hazai szabályokhoz került hozzáigazításra (ezáltal közvetetten a jogalkalmazókat
segítendő az esetleges értelmezési problémák körét a lehető legszűkebbre szabva).
Az irányelv átültetése a Kormány által előzetesen jóváhagyott szabályozási koncepció
alapján önálló törvényben történik meg, a tárgykörben eddig szabályozó versenytörvény és
reklámtörvény, valamint a fogyasztóvédelmi törvény rendelkezéseinek megfelelő
átalakításával.
A közösségi jog a teljes harmonizáció igényével fellépve - szűk körű, a pénzügyi
szektort és az ingatlanok értékesítésével összefüggő ügyleteket jelentő kivétellel - megtiltja
mindazokat a rendelkezésein túlmutató nemzeti jogi szabályokat, amelyek lényegében az
általános tilalom konkrét élethelyzetekre való kimondását jelentik. Így az irányelv
átültetésével összefüggő jogalkotási kötelezettség nagyobb részét az irányelvvel párhuzamos,
annál részletezőbb, a továbbiakban nem megengedett belső jogi rendelkezések hatályon kívül
helyezése, illetve megfelelő átalakítása teszi ki. Hangsúlyozandó, hogy az ilyen szabályok
hatályon kívül helyezése nem azt jelenti, hogy az általuk tiltott magatartások a jövőben
megengedhetőek volnának, hanem csupán arról van szó, hogy az ezekkel szembeni fellépés a
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat általános tilalma (illetve adott esetben az irányelvet
átültető törvény ennél részletesebb rendelkezései) alapján történhet.
Ez a fajta szabályozási technika a jogalkalmazó szervek részéről kellő felkészültséget
követel meg, a generálklauzulák alkalmazása nem teszi lehetővé a formalista végrehajtást.
Másfelől azonban mégis megalapozhatja a fogyasztói bizalmat (amennyiben minden
ténylegesen visszaélésszerű eljárás esetén lehet számítani az állami fellépésre, ráadásul
egységesen az Unió teljes belső piacán), ugyanakkor kiszámítható a vállalkozások számára is.
Ennek biztosítéka az, hogy a jövőben a nemzeti jogalkotók - az irányelv által meghatározott
szűk területen megengedett kivételekkel - nem fogadhatnak el az irányelvet átültető
rendelkezésektől eltérő vagy azokon túlmutató további szabályokat, folyamatosan változtatva
a szabályozási környezetet. A közösségi szinten egységes szabályozás célja a határon átnyúló
ügyletek előmozdítása.
3.	Fontos kiemelni, hogy az irányelv anyagi jogi szabályait más rendszerben ugyan, de
eredményében gyakorlatilag megegyezően hatályos jogunk is tartalmazza. Az irányelv
rendszere alapvetően részletezettségében, illetve a másik oldalon a generálklauzulát leképező
speciális szabályok felszámolása kötelezettségében különbözik a meglévő szabályozásunktól.
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.
törvény (Tpvt.) jelenleg is rögzíti a gazdasági tevékenység tisztességtelen, a fogyasztók
érdekeit sértő folytatásának, valamint külön is a fogyasztók megtévesztésének tilalmát;
továbbá az egyes ágazati szabályok is tartalmaznak általános vagy különös megtévesztési
tilalmakat, a tisztességtelenséget speciális tényállások útján tiltó rendelkezéseket. Ennélfogva
a jogkövető magatartás érdekében a vállalkozásoknak a jövőben sem kell alapvetően másként
eljárniuk, mint a meglévő szabályozás esetében. Az átültető törvényjavaslat tartalmazza az
irányelvnek megfelelő részletes szabályokat, azokat egy helyen összefoglalva, míg a
párhuzamos korábbi szabályok a kapcsolódó törvénymódosítások révén hatályon kívül
helyezésre kerülnek.
Az irányelvet átültető rendelkezések mellett az érintett törvényi rendelkezések úgy
kerülnek átalakításra, hogy a Tpvt.-beli általános tilalmak („tilos gazdasági tevékenységet
tisztességtelenül folytatni”; „tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni”)
kizárólag a vállalkozások egymás közötti (tehát a fogyasztó-vállalkozás viszonylaton
túlmutató) ügyleteire nézve lesznek a jövőben irányadóak; ugyanígy kerülnek átalakításra a
gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (Grtv.) megtévesztő
65
reklámozásra vonatkozó rendelkezései. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény
(Fgytv.) a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó rendelkezéseinek az irányelv hatálya alá
tartozó részét hatályon kívül kell helyezni. Ennek megfelelően a Javaslat tartalmazza a Tpvt. -
kisebb terjedelmű - módosítását, és még további ágazati jogszabályoknak a nem megengedett
rendelkezések felszámolását célzó módosítását.
4.	Az összefüggésrendszer egészére figyelemmel a Grtv.-t érintő változtatások
meghaladták a jogszabály-módosítás keretében kezelhető mértéket, ami a reklámtörvény
újraalkotását tette szükségessé. A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes
korlátairól szóló új törvényjavaslat (a továbbiakban: Grt.-javaslat) a Javaslattal együtt került
kidolgozásra.
Az Fgytv. említett módosításai szintén a törvény átfogó módosításához vezetnek.
Emellett a törvény módosításával kapcsolatban a Kormány fogyasztóvédelmi cselekvési
programja további feladatokat is előírt. Erre tekintettel az Fgytv. módosítására önálló
törvényjavaslat keretében kerül sor, azonban - különösen a fogalmi rendszer, a fogyasztók
tájékoztatásával összefüggő speciális rendelkezések hatályon kívül helyezése, valamint a
fogyasztóvédelmi hatóság eljárásának szabályozása tekintetében - a Javaslattal szoros tartalmi
összefüggésben.
5.	Összességében tehát a vállalkozásoknak a fogyasztókkal szembeni magatartására
nézve a jövőben két alaptörvény lesz irányadó: az Fgytv. bizonyos általános követelményeket
rögzít abban a körben, amelyet az irányelv nem érint, a Javaslat pedig az irányelvet átültető, a
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmával összefüggő szabályokat tartalmazza.
Ugyanígy nem mondható el a reklámtörvényről sem a továbbiakban, hogy a
reklámtevékenység teljes szabályozását adná, minthogy a fogyasztókkal szembeni
megtévesztő reklámozásra nézve a Javaslat alkalmazandó.
II.
1.	Míg az anyagi jogi szabályok tekintetében az irányelv átültetése a fent írtak szerint
inkább csak - jóllehet jelentős, de tartalmi változást mégsem sokat okozó - átstrukturálását
jelenti a szabályozásnak, a szabályok kikényszerítése tekintetében ennél lényegesebb
változásra kerül sor.
Hatályos jogunkban az irányelvihez hasonló általános tilalmat Tpvt. fogalmaz meg, a
reklámozás útján történő megtévesztés tekintetében pedig a Grtv., mindkét esetben a
Gazdasági Versenyhivatalhoz (illetve szűk körben a bírósághoz) utalva e szabályok
megsértése esetén az eljárást. A versenyhatóság azonban - tevékenysége jellegénél fogva -
csak a közérdeket sértő mértékű visszaélésekkel szemben lép fel. Az egyedi érdeksérelem
esetén eljárásra csak abban az esetben kerül sor, ha azok valamilyen speciális (a
tisztességtelen eljárás tilalmát konkrét élethelyzetre leképező, az irányelv átültetését követően
megszüntetendő) jogszabályi rendelkezéshez kapcsolódnak, amelynek betartatására a
fogyasztóvédelmi hatóság jár el.
A 2005/29/EK irányelv rendelkezései kikényszerítésének mikéntjét a közösségi jog a
nemzeti jogokra hagyva, annak csupán a főbb elveit írja elő. Az irányelv alapján a jogsértő
magatartással érintetteket (jogi érdekkel bírókat) fel kell jogosítani arra, hogy eljárást
kezdeményezzenek a jogsértőkkel szemben. Az irányelv - az egyedi fogyasztók, illetve az
ezek kollektív érdekeit képviselő társadalmi szervezetek mellett - érdekeltnek tekinti a
versenytársakat is. Az irányelv tagállami hatáskörbe utalja annak eldöntését, hogy a
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére, valamint az irányelv rendelkezései
66
betartásának kikényszerítésére alkalmas, megfelelő és hatékony eszközök keretében bírósági
vagy közigazgatási hatósági jogérvényesítési utat nyitnak meg.
Az eljárással szembeni követelmény a közösségi jog oldaláról az, hogy annak során az
eljáró szerv elrendelhesse a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megszüntetését, továbbá a
még meg nem valósult, de tervezett gyakorlat megtiltását, akár tényleges kárra vagy a
kereskedő szándékos vagy gondatlan eljárására utaló bizonyíték hiányában is. Az eljárás célja
egyebekben is csupán közjogi típusú jogkövetkezmények alkalmazása (szankcionálás), az
irányelv nem terjed ki a magánjogi jellegű jogkövetkezmények alkalmazására.
Az irányelv további alapelvi szintű rendelkezéseket állapít meg a bizonyítási eljárásra
vonatkozóan. E szerint a végrehajtó szervre irányadó eljárási szabályozásban biztosítani kell
az arra vonatkozó jogosítványt, hogy adott esetben a vállalkozást kötelezze a kereskedelmi
gyakorlattal kapcsolatos tényállítások helyességének bizonyítására, és ilyen bizonyíték
hiányában vagy elégtelennek minősítése esetén a tényállításokat ne tekintse megalapozottnak.
Az eljárásnak gyorsított eljárásnak kell lennie, legalább a tisztességtelen gyakorlat
ideiglenes megtiltása erejéig. Elrendelhető a határozatok közzététele a közvélemény
megfelelő tájékoztatása érdekében.
Hatósági eljárás létrehozása esetére az irányelv külön megköveteli a kijelölt hatóság
pártatlanságot biztosító összetételét, határozatainak indokolását, továbbá azt, hogy megfelelő
hatáskörrel rendelkezzen határozatai betartásának hatékony ellenőrzésére és érvényesítésére,
és hogy biztosítva legyen hatásköre helytelen vagy indokolatlan gyakorlása, illetve
gyakorlásának elmulasztása esetén a bírósági felülvizsgálat lehetősége.
A jogérvényesítési rendszer kialakítása tehát tagállami kompetencia, az irányelv
részéről megfogalmazott elvárás pusztán az, hogy ezek az eszközök megfelelőek és
hatékonyak legyenek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére és az irányelv
rendelkezései betartásának kikényszerítésére. A lehetséges kikényszerítési utakat
mindazonáltal alapvetően meghatározza az is, hogy a bonyolultan felépített, mérlegelést
igénylő kritériumrendszer összetett jogértelmezést tesz szükségessé, és egységes
jogalkalmazást követel.
2.	A Javaslat az irányelvi szabályok kikényszerítését hatósági hatáskörbe utalja. A
másik, az irányelvnek megfelelő lehetőség a bírói út lenne, ez azonban a lassúsága,
költségessége, eljárási rendje (különösen az eljárást indító felperesre, azaz jellemzően a
fogyasztóra nehezedő bizonyítási teher érdemel ebből kiemelést) a bíróságok túlterheltsége és
nem utolsó sorban jogi hagyományaink miatt jelenleg nem jelent valós alternatívát.
A Javaslat az irányelv végrehajtásából adódó feladatokat több hatóság között osztja
meg. A megosztást a következő körülmények teszik szükségessé.
Az irányelvi szabályokhoz hasonló hatályos normák kikényszerítése jelenleg a GVH
hatásköre. A GVH jelenlegi feladatkörében a hatékony verseny fenntartása, védelme
érdekében, közérdekből történő jogérvényesítést folytat. Jogalkalmazásának egyik
sarokpontja az, hogy nem minden feltételezett jogsértés miatt indít eljárást, hanem csak olyan
esetekben, ha a közérdek azt indokolja. Ez alatt azt kell érteni, hogy a jogsértésnek bizonyos
súlyt, illetve volument el kell érnie ahhoz, hogy a GVH fellépjen ellene.
A GVH az általa lefolytatott eljárásban erős jogosítványokkal rendelkezik. Ez az
irányelv végrehajtása során, a fogyasztói jogérvényesítés szempontjából előnyként
értékelhető, figyelemmel arra, hogy a fogyasztó az eljárásban való fellépés szempontjából
nincs azonos pozícióban a professzionális, nála jobb gazdasági helyzetben lévő vállalkozással.
A pártatlan eljárás irányelvi előírása csupán az érintett felek irányában való elfogulatlanságot,
67
a belső piaci verseny érdektől mentes védelmét szolgálja. Ilyen értelemben pedig a
versenyfelügyeleti eljárás éppen hogy a leghatékonyabb modellje az irányelvben célul tűzött
kikényszerítési eljárásnak. Az eljáró versenytanács függetlenségének garanciáit a Tpvt. [40. §
(1)-(3) bek.] teremti meg. A GVH jogalkalmazói tevékenysége ismert és elfogadott.
Ugyanakkor - a fentebb ismertetett okokból - az irányelv jelentősen megnöveli a
lefolytatandó eljárások számát, amit a GVH egyedül nem tudna ellátni, de nem is lenne
célszerű e célból kapacitásait bővíteni, mert jogalkalmazási gyakorlata eleve csak azokban az
ügyekben van, amelyek a versenyt is érinthetik, vagyis - leegyszerűsítéssel fogalmazva -
jelentősebb nagyságrendűek. A helyi jellegű ügyek GVH-hoz telepítése ellen szólna az is,
hogy országos illetékességű szerv lévén az elérhetősége a fogyasztók számára nehezebb.
Mindezen okokból is indokolt az általános fogyasztóvédelmi hatáskörrel rendelkező
fogyasztóvédelmi hatóságot (a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság központi és területi
szerveit; a továbbiakban együtt: fogyasztóvédelmi hatóság) az irányelv végrehajtásába
bevonni. A fogyasztóvédelmi hatóság, miután általános hatáskörrel rendelkezik a
fogyasztóvédelem területén, és mivel regionális illetve megyei szinten is szerveződik, az
ügyfelek számára jobban elérhető, ezért mindenképpen célszerű a részvétele az irányelv
végrehajtásában.
A pénzügyi-, biztosítási területen pedig a PSZÁF felügyeleti tevékenységhez
kapcsolódó szakértelmét indokolt bevonni, különösen az - irányelvvel nem érintett - sajátos
tájékoztatási követelmények betartásának kikényszerítése tekintetében.
Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a hatályos szabályozás alapján a fogyasztóvédelmi
hatóság az irányelvi értelemben vett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tekintetében
nem rendelkezik hatáskörrel. A fogyasztóvédelmi hatóság feladatköre kizárólag egyes,
jogszabályban előírt tájékoztatási követelmények - például címketartalom, használati-kezelési
útmutató, megfelelőségi igazolás megléte, árfeltüntetés - teljesítésének ellenőrzésére terjed ki.
A fogyasztóvédelmi hatóság eljárásának középpontjában így - ellentétben a Tpvt.-vel - nem
az áll, hogy a vállalkozás valótlan információkat közölt-e a fogyasztóval, hanem az, hogy a
jogszabályokban tételesen előírt tájékoztatási követelményeket teljesítette-e vagy sem.
Hasonlóan, a pénzügyi- és biztosítási területen a vállalkozások fogyasztókat érintő
tevékenysége tekintetében a PSZÁF jelenleg csak tételes szabályok kikényszerítését végzi, a
fogyasztók megtévesztése tekintetében alapvetően nincs hatásköre.
A fogyasztóvédelmi hatóság és a PSZÁF eljárása - az irányelvi és a Tpvt.-beli
szabályozáshoz képest - független attól is, hogy a hatáskörébe tartozó jogszabálysértés a
fogyasztók piaci magatartását tisztességtelenül befolyásolta-e, illetve attól, hogy a sértett
fogyasztó „átlagfogyasztó”-nak tekinthető-e. E hatóságok eljárása tehát a hatályos
rendszerben olyan jogszabályi előírások kikényszerítésére korlátozódik, amelyek teljesítése
minden potenciális fogyasztót megillet.
Ha kizárólag az e területen eddig tapasztalatokkal nem rendelkező fogyasztóvédelmi
hatóságra bízná a jogalkotó az irányelvet átültető rendelkezések kikényszerítését, az a GVH
említett jogalkalmazói tapasztalatának, elismertségének veszni hagyását jelentené, ami
végeredményben a védendő fogyasztókat sújtó hiba lenne. Ezért a fogyasztóvédelmi
hatóságok kizárólagos hatásköre sem járható út.
Mivel az irányelv végrehajtása céljából önálló jogalkalmazó szerv felállítása sem jelent
reális alternatívát, a legcélszerűbb megoldásnak a meglévő, a fogyasztói érdekek védelmében
érdemi funkciót betöltő hatóságok közötti - a meglévő profiljukból adódó előnyöket ötvöző -
hatáskörmegosztás tűnik, még akkor is, ha a hatáskörök megosztásából adódó hátrányok
kiküszöbölése a szabályozás bonyolultságával jár együtt. A hatáskörök megosztásának
közösségi jogi oldalról nincs elvi akadálya, azaz a nemzeti jogrendbe való harmonikus
68
beillesztés és a zökkenőmentes jogalkalmazási befogadás érdekében az irányelvi szabályok
végrehajtására differenciált módon is sor kerülhet.
Ugyanakkor, miután az irányelv végrehajtását kikényszerítő eljárásokkal szemben a
közösségi jog részletes követelményrendszert támaszt, másfelől pedig az irányelv bonyolult
fogalmi rendszere és részletesen kimunkált szabályozása alapvetően - a bíróságéhoz közelítő
-	jogértelmezési tevékenységet tesz szükségessé, s különösen erre tekintettel az egységes
joggyakorlat igénye ellene szól annak, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal
szemben fellépő hatóságok köre további bővítésre kerüljön, függetlenül attól, hogy az
irányelv rendelkezéseit - közvetlenül és a megtévesztő elhallgatás kapcsán felhívott „más
közösségi jogi aktusokban meghatározott speciális tájékoztatási követelmények” kapcsán
közvetve - a legkülönbözőbb ágazatokban kell alkalmazni. [A Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete esetében az általa felügyelt tevékenységek kiterjedtségére és speciális
szakértelmet szükségessé tevő elbírálására, egyes területeken a kereskedelmi gyakorlatokkal
összefüggő dokumentumok (tájékoztatók, hirdetmények) előzetes engedélyezési
kötelezettségére, valamint a felügyeleti tevékenységével összefüggő rálátás igényére
tekintettel volt indokolt e területen kivételt tenni.]
A Javaslat a hatásköri szabályozást olyan elvi rendszer mentén valósítja meg, hogy az
irányelv hatálya alá tartozó anyagi jogi szabályok kikényszerítését fő szabály szerint a
fogyasztóvédelmi hatósághoz, illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által
felügyelt tevékenységek tekintetében a Felügyelethez (PSZÁF), a gazdasági versenyt
érdemben érintő ügyeket ugyanakkor továbbra is a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH)
telepíti. Azaz kétirányú vágást alkalmaz. A versenyt érdemben nem érintő ügyekben
vertikálisan osztja meg a hatásköröket: ami nem a PSZÁF által felügyelt tevékenységgel függ
össze, az a fogyasztóvédelmi hatóságé. E vágás fölött ott van azonban egy horizontális vágás:
minden, ami a gazdasági versenyt érdemben érinti - bármelyik ágazatban - a GVH-é. A
horizontális vágás alól szűk körben van kivétel: ahol a jogsértés kizárólag valamely pozitív
tájékoztatási követelmény megsértésében áll, illetve - a fogyasztóvédelmi hatóság
tekintetében - ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat kizárólag a terméken, annak
csomagolásán vagy a termékhez egyéb módon rögzítve, azaz a címkén vagy a termékhez
adott használati és kezelési útmutatóban, jótállási jegyben jelenik meg, - a jogsértés
volumenétől függetlenül - a fogyasztóvédelmi hatóság, illetve a PSZÁF jár el. Ennek oka,
hogy az ilyen jogsértések elbírálását, a tájékoztatási követelmények formális betartatását
eddig is e hatóságok végezték, abban gyakorlatuk van; e jogalkalmazási tevékenységük a
jövőben csak azzal az elemmel kell, hogy kiegészüljön, hogy a tájékoztatási követelmény
megsértésével összefüggésben vizsgálják az átlagfogyasztói tranzakciós döntésre történő
kihatást is, és ennek megfelelően a jogsértést adott esetben két anyagi jogi alapon bírálják el.
A versenyérintettség mentén történő megosztás alóli kivételek összességében azt
eredményezik, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma megsértésével
szembeni fellépés alapvetően a fogyasztóvédelmi hatóság (illetve a pénzügyi-, biztosítási
területen a PSZÁF) feladata lesz, számszerűen ide tartozik majd a nagyobb számú ügy
(megfelelve e hatóságok szervezetrendszerében, kapacitásában meglévő különbségeknek).
Az eljáró hatóságok közötti hatáskörmegosztás elveinek meghatározásán túl a Javaslat
csak bizonyos speciális eljárási szabályokat rögzít, egyebekben a hatóságok eljárását
szabályozó külön törvényekre utal ki. Ennélfogva azok eljárási szabályait az Fgytv.-ben, a
Tpvt.-ben, illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV.
törvényben (Psztv.) szükséges megfelelően kiigazítani.
Az eljáró hatóságok a hatáskör-megosztásból adódó hátrányok kiküszöbölése érdekében
együttműködésre kötelesek (annak részletes szabályait maguk között kidolgozva, azonban az
69
erre vonatkozó megállapodásukat nyilvánosan hozzáférhetővé téve), és eljárásaikról egymást
kölcsönösen értesíteni. Az eljáró hatóságok eljárási szabályozása és különösen intézkedési
jogosítványai, valamint bírságolásának elvei és mértéke a lehetséges mértékben közelítésre,
egységesítésre kerülnek. Ilyen módon a vállalkozások és a fogyasztók számára valójában
indifferens, hogy az ügyükben melyik hatóság jár el, a hatáskörmegosztás az ügyteher ésszerű
megosztását biztosítja az érintett hatóságok jogrendszerbeli funkciójára és speciális
jogalkalmazási tapasztalatára alapítva. Ami lényeges, hogy minden egyes jogsértés esetén
biztosított a hatékony állami fellépés, a jogszabályi rendelkezések kikényszerítése.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi
CXL. törvény (Ket.) áttételi szabályaiból következően a hatósági eljárásra irányuló
kérelmeket gyakorlatilag bármely közigazgatási szervnél be lehet nyújtani, az köteles azt a
hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz áttenni. Mivel a Javaslatban felállított
hatásköri szabályozás meglehetősen összetett, a Javaslat maga is előírja az érintett hatóságok
áttételi kötelezettségét, sőt, a lehetséges hatásköri vitáknak az eljárás korai szakaszában
történő feltárása érdekében az eljárásindításról értesítési kötelezettséget.
Ezzel együtt, az állampolgári kérelmeknek minél nagyobb hatékonysággal való
benyújtása érdekében célszerű egy egységes, közigazgatási hatósági eljárást nem folytató
állami ügyfélszolgálat/tájékoztatási szolgálat létrehozása, amely részint tájékoztatást adhat a
hozzáfordulóknak az eljárási lehetőségekről, másrészt a hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező hatósághoz továbbítja a beérkező beadványokat. Ezen állami ügyfélszolgálat
működtetésének kötelezettsége - az Fgytv.-t módosító, a Javaslattal párhuzamos
törvényjavaslatban - a fogyasztóvédelemért felelős miniszterhez kerül telepítésre.
3.	A hatásköri rendezés során problémaként jelentkezett, hogy az Fgytv. hatásköri
szabályozása hiányos, amennyiben sem annak alapján, sem a hatóság által kikényszerített
ágazati jogszabályok alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy a fogyasztóvédelmi
hatóság milyen ügyekben jár el, milyen szabályok szerint. Így a hatóság jelenlegi eljárásai
több esetben jogi szempontból nem megalapozottak. Ezért szükséges a jogszabályok
megfelelő módosítása útján annak egyértelmű meghatározása, hogy az egyes ágazati anyagi
jogi szabályok közül melyek a fogyasztóvédelmi rendelkezések, továbbá rendelkezni kell
arról, hogy ezek megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság rendelkezik ellenőrzési és
eljárási jogkörrel.
Ez a - jogrendszer egészére kiterjedő felülvizsgálati és jogszabály-módosítási igény -
összefügg a Kormány fogyasztóvédelmi cselekvési programjában elrendelt feladattal, mely
szerint általános fogyasztóvédelmi hatáskört kell biztosítani az integrált Fogyasztóvédelmi
Főfelügyelőség (az integráció hatályba lépését követően: Nemzeti Fogyasztóvédelmi
Hatóság) számára.
A fogyasztóvédelmi hatósági hatáskörök rendezése a Javaslat, illetve az azzal
párhuzamosan benyújtott Fgytv.-módosítás keretében azon törvények tekintetében történik
meg, amelyeket a 2005/29/EK irányelv átültetéséhez kapcsolódó jogrendszeri felülvizsgálat
keretében egyébként is módosítani szükséges, a fennmaradó jogszabályok hatásköri
rendezésére a Kormány a szociális tárca előterjesztése alapján önálló törvényjavaslatban,
később tesz majd javaslatot.
III.
1.	Az irányelvi szabályozás a kereskedelmi kommunikációs magatartási formákat is
magában foglalva átfedésbe került a megtévesztő és az összehasonlító reklámozásra
vonatkozó meglévő közösségi szabályozással, a megtévesztő reklámra vonatkozó tagállami
70
törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló - az összehasonlító
reklámozás tekintetében a 97/5 5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított -
84/450/EGK tanácsi irányelvvel (a továbbiakban együtt: reklám-irányelv; utóbb a
megtévesztő és összehasonlító reklámozásról szóló 2006/114/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelvben került újrakodifikálásra).
A tartalmi átfedés okán a reklám-irányelv gyakorlatilag hatályon kívül helyezhető lett
volna. Azonban míg a 2005/29/EK irányelv a vállalkozásoknak a fogyasztókkal szembeni
üzleti magatartására szabályoz, a reklám-irányelv, amely a belső piaci verseny egészének
védelmét célozta meg, nem csupán a fogyasztók, hanem ezeken túl „a kereskedelmi, ipari,
kézműipari vagy szabadfoglalkozású tevékenységet folytató személyek és általában a
nagyközönség” érdekeit hivatott védeni a megtévesztő reklámmal, valamint annak
tisztességtelen következményeivel szemben. Továbbá meghatározza a legitim összehasonlító
reklám kritériumait is. Azaz a reklám-irányelv a vállalkozások egymás közötti ügyleteit, a
versenytársakat érintő tevékenységét is lefedi.
Ezért a 2005/29/EK irányelv olyan módon módosította a reklám-irányelvet, hogy
hatályát a megtévesztő reklám tekintetében a kereskedők és a versenytársak védelmére
szűkítve megszüntette annak alkalmazandóságát a vállalkozás-fogyasztó viszonylatban, míg
az összehasonlító reklámra vonatkozó szabályok - azok alapvetően a versenytársak érdekeit
védő jellegére tekintettel - változatlan formában maradtak meg. A jogérvényesítési eljárásra
vonatkozó szabályozást pedig a 2005/29/EK irányelv összhangba hozta a saját eljárási
rendelkezésével.
Az irányelv e rendelkezései a reklámtörvény - a Javaslattal párhuzamos Grt.-javaslat
szerinti - újrakodifikálása keretében kerülnek átültetésre, megfelelően biztosítva egyben a két
szabályozás egymáshoz való viszonyát.
2.	Az irányelv módosítja továbbá a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért
felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK
európai parlamenti és tanácsi rendeletet (a továbbiakban: 2006/2004/EK rendelet) és a
fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról
szóló, 1998. május 19-i 98/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (a továbbiakban:
98/27/EK irányelv), kiegészítve ezek mellékleteit az irányelvre történő hivatkozással.
Ennélfogva a 2005/29/EK irányelv kikényszerítését biztosító hatóságoknak be kell
kapcsolódniuk a 2006/2004/EK rendelettel létrehozott hatósági együttműködési, illetve
adminisztratív jogsegély-eljárásba; továbbá az eljárási szabályozásukban biztosítani kell
annak lehetőségét, hogy ügyfélként az általuk védett fogyasztói érdekek védelme körében
kezdeményezhessék azok az Európai Gazdasági Térség bármely államának joga alapján
létrejött fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek (ún. feljogosított egységek) is, amelyek a
98/27/EK irányelv alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jegyzéken
szerepelnek. Az eljárási szabályozásban biztosítani kell a 2006/2004/EK rendeletben, illetve a
98/27/EK irányelvben előírt eljárási jogosítványokat.
IV.
Figyelemmel arra, hogy az irányelv a hatálya alá tartozó tág területen horizontális
szabályozást valósít meg, s ilyen módon - különböző mértékben - érinti hazai jogi
szabályozásunk számos elemét, szükség van ezek fogalomrendszerének az irányelvvel és
egymással való összeegyeztetésére. Különösen érinti ez a „fogyasztó”, a „vállalkozás /
kereskedő” (mint a fogyasztóval szemben, a kereskedelmi kapcsolat másik oldalán álló
professzionális fél), a „termék / áru / szolgáltatás”, valamint a „kereskedelmi gyakorlat /
71
tájékoztatás / kereskedelmi kommunikáció / reklám / hirdetés” fogalomköröket. E célból a
Javaslat - az érintett törvényi rendelkezések módosítása révén - a jogrendszerben található
fenti fogalmakat a lehetséges mértékben egységesíti.
V.
Az irányelv (20) preambulumi bekezdése szerint „helyénvaló lehetőséget teremteni a
magatartási kódexek számára, amelyek segítségével a kereskedők hatékonyan alkalmazhatják
ezen irányelv alapelveit egyes gazdasági területeken. A nemzeti vagy közösségi szinten a
magatartási kódex felelőse által gyakorolt, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat
felszámolását célzó ellenőrzés szükségtelenné teheti a közigazgatási vagy bírói intézkedést,
ezért azt ösztönözni kell.” Ennek megfelelően az irányelv nem zárja ki azt, hogy - a
tagállamok ösztönzésére - a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat a magatartási kódexek
felelősei ellenőrizzék, s hogy a jogos érdekkel bírók a tisztességtelen kereskedelmi
gyakorlatok megszüntetése érdekében az ilyen testületekhez fordulhassanak, amennyiben
ilyen testületek előtti eljárások rendelkezésre állnak. Az ilyen ellenőrző testületek eljárásának
igénybevétele azonban semmi esetre sem tekinthető a bíróság vagy közigazgatási hatóság
előtti jogorvoslatról való lemondásnak. (10. cikk) Az irányelv felkínálja azt az opciót, hogy a
kikényszerítését biztosító hatósági illetve bírósági eljárásnak előfeltétele legyen valamely
egyéb meglévő eljárás előzetes lefolytatása, ideértve a magatartási kódexekben előirányzott
eljárásokat is [11. cikk (1) bek. harmadik albekezdés].
A Javaslat támogatja az önszabályozást, a hatósági eljárást megelőző eljárások
figyelembevételének szabályozása azonban olyan megalapozást igényel, amelynek hiányában
az irányelv átültetésére rendelkezésre álló határidőben nem célszerű egy ilyen - eddig
előzmények nélküli - eljárási modellnek a bevezetése. A Javaslat bevezető részének
megfogalmazása, valamint a szabályozás szerkezete ugyanakkor nyitva hagyja a lehetőségét a
törvény ilyen szempontú utólagos kiegészítésének.
E jövőbeli szabályozás a következő elvek mentén történhet. A hatósági eljárás
előfeltétele (eljárási értelemben és egyes megszorításokkal) csak akkor lehet valamely
magatartási kódex szerinti vitarendezés igénybevétele, ha
-	a vállalkozás a kereskedelmi gyakorlat során kifejezetten utal a kódexnek való
alávetettségére,
-	a vállalkozás a kereskedelmi gyakorlat keretében biztosítja a kódex
megismerhetőségét a fogyasztó számára,
-	a vonatkozó kódex, illetve az abban előírt vitarendezési eljárás megfelel bizonyos, a
törvényben előírandó garanciális szabályoknak (felek egyenjogúsága, eljáró
személyek pártatlansága stb.),
-	a magatartási kódexet az erre kijelölt hatóság nyilvántartásba veszi, melynek során
a fenti garanciális rendelkezések meglétét is ellenőrzi (a nyilvántartás a hatóság
honlapján a vonatkozó kódex szövegével együtt hozzáférhető volna),
-	a vitarendezési eljárás lefolytatására meghatározott ésszerű, nem túl hosszú
határidőn belül sor kerül.
A fenti követelmények teljesülése esetén a hatóság eljárását meg kellene előznie a
magatartási kódex megsértéséhez kapcsolódó vitarendezési eljárásnak. Ennek sikeressége
vagy sikertelensége ugyanakkor nem érintené a jogaiban sértett fél jogát az eljárás
kezdeményezésére.
72
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A rendelkezés a szabályozás hatályát jelöli ki, összhangban az irányelv 3. cikkével. Az
„Ez a törvény állapítja meg“ megfogalmazás a szabályozás horizontális jellegére,
kizárólagosságának igényére utal, az e §-ban a közösségi jognak megfelelően engedett
kivételekkel.
A (2) bekezdésben a Magyar Köztársaság területén érintett fogyasztók tekintetében
történő hatály-megállapítás biztosítja a magyar hatóságok határon átnyúló kereskedelmi
gyakorlatok esetén történő fellépése lehetőségét, összhangban 2006/2004/EK rendelet
rendszerével is.
A törvény hatálya alóli kivételek az irányelv (9) preambulumi bekezdésével és 3. cikke
(2)	és (10) bekezdésével összhangban kerültek megállapításra. Ennek során a tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlatok tilalmát rögzítő, és e tilalom megfelelő érvényre juttatását biztosító
közjogi típusú szabályozás egyértelműen elhatárolásra kerül a vállalkozás-fogyasztó kapcsolat
szerződési jogi vonatkozásaitól (amelyek bírósági hatáskörbe tartoznak).
Nem érvényesül a kizárólagosság igénye azokon a területeken, ahol a közösségi jog
maga is - elismerve az adott áruk sajátosságait, vagy egy speciális védendő érdeket -
szigorúbb szabályozást tartalmaz vagy enged a vállalkozások fogyasztókkal szembeni
kereskedelmi gyakorlatai tekintetében. Ez azt jelenti, hogy e területeken az irányelv
háromlépcsős szabályozási rendszere kiegészül egy további szinttel, amelyet fordított
sorrendben kell a kereskedelmi gyakorlat jogsértő jellegének vizsgálata során végigjárni; azaz
elsőként az ilyen speciális szabályozások megsértése vizsgálandó, s csak ennek hiányában lép
be az irányelv horizontális szabályozása, amely alapján az adott kereskedelmi gyakorlat
tisztességtelensége speciális jogsértés hiányában is megállapítható. A (4) bekezdésben az
ilyen szigorúbb vagy részletezőbb szabályozásra engedett lehetőségek megegyeznek az
irányelv 3. cikke (3), (8) és (9) bekezdésében foglaltakkal. A d) pontban „a környezet
védelmével összefüggő követelmények érvényesítése céljából” történő további szabályozási
lehetőség pedig abból adódik, hogy az irányelv 4. cikkének belső piaci klauzulája az áruk
szabad mozgásának korlátozását tiltja meg, s ezáltal „behívja” az Európai Közösséget
létrehozó Szerződésben az árumozgás korlátozásával összefüggő rendelkezéseket, amelyek
„kényszerítő követelmény”-ként ismerik el a környezet védelméhez fűződő érdeket az
Európai Közösségek Bírósága ítélkezési gyakorlatában kimunkált szempontrendszer szerint.
Az irányelv 3. cikkének (4) bekezdése az irányelv és más uniós jogi aktusok egymáshoz
való viszonyát úgy rendezi, hogy az ezek közötti „összeütközés esetén” az utóbbiaknak
tulajdonít elsőbbséget. Ebből következően, hogy amennyiben kötelező érvényű európai uniós
jogi aktus végrehajtásához (ideértve az irányelvek átültetését szolgáló jogszabályi
rendelkezéseket is) szükséges, jogszabály további, szigorúbb, illetve részletezőbb
rendelkezéseket is megállapíthat a kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozóan. (Jellemző példa
az élelmiszerjog területén az a rendelkezés, mely szerint élelmiszerek esetében egyáltalán
nem tulajdonítható azoknak betegség megelőzésére, gyógyítására vagy kezelésére vonatkozó
tulajdonság, illetve nem kelthető ezen tulajdonságok meglétének benyomása, míg a Javaslat
Mellékletének 17. pontja csak az erre vonatkozó valótlan állításokat minősíti
tisztességtelennek.)
73
Átvizsgálva a jogrendszert, a magyar szabályozás nem élt a minimumharmonizációs
irányelvek tartozó felhatalmazásaival a kereskedelmi gyakorlatok szabályozása tekintetében,
ennélfogva az irányelv 3. cikkének (5) bekezdése nem alkalmazandó.
A 2. §-hoz
A Javaslatban használt fogalmak az irányelv fogalmi rendszerének megfelelően kerültek
meghatározásra.
A „fogyasztó“ fogalmának funkcionális megközelítésében az irányadó kritérium a
„laikus“-ként történő eljárás. Összhangban az irányelvi szabályozás személyi hatályával,
fogyasztónak csak természetes személy minősülhet, a szabályozásban biztosított védelem
csak erre a személyi körre terjed ki. (Ez nem érinti azt, hogy a fogyasztó-vállalkozás reláción
túlmutató körben továbbra is megmarad a Tpvt. tisztességtelen eljárást tiltó szabályozása.)
A „Vállalkozás“ pedig ennek párjaként a fogyasztóval szemben álló professzionális fél;
bármely jogalany (természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem
rendelkező szervezet), aki a kereskedelmi gyakorlat tekintetében önálló foglalkozásával vagy
gazdasági tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el.
Az „önálló foglalkozás” szóhasználat - már az új Polgári Törvénykönyv tervezetének
fogalmi rendszerére tekintettel - elsősorban az ún. szabad foglalkozások művelőit (így
például ügyvéd, magánrendelőben dolgozó orvos, tervező mérnök stb.) fogja át. Az „önálló”
jelző azt fejezi ki, hogy a foglalkozásukat, szakmájukat alkalmazottként (munkaviszonyban)
gyakorló személyek - ha nem a munkáltatójuk érdekkörében járnak el - akkor is
fogyasztónak minősülnek, ha a kereskedelmi gyakorlat foglalkozásuk, szakmájuk
gyakorlásával van kapcsolatban. A „gazdasági tevékenység” pedig főként az ipar,
kereskedelem körében, a pénzügyi, banki- és biztosítási üzletágban kifejtett, továbbá a
kézművesek, mezőgazdasági vállalkozások tevékenységét jelenti. Az Európai Közösségek
Bíróságának ítélkezései gyakorlatával összhangban e két kategória az olyan tevékenységeket
fedi le, amelyeket a személy üzletszerűen vagy életvitelszerűen, foglalkozásként űz.
E fogalom-meghatározásoknak megfelelően került módosításra a fogalmi rendszer és a
személyi hatály meghatározása az Fgytv., a Tpvt., valamint a Grt.-javaslat esetében.
Szükség volt a terminológiai rendszer - lehetséges mértékű - egységesítésére az áru
/termék /szolgáltatás fogalomkörben is. Meglévő jogszabályaink fogalomhasználatához
igazodva átfogó kategóriaként az „áru“ tűnt a leginkább alkalmasnak, annak ellenére, hogy
mind a közösségi, mind a hazai jogi szabályozás az „áru“-t gyakran a Javaslatban „termék“-
ként jelölt értelemben használja, és viszont. A terminológiai rendszer az érintett törvényekben
e tekintetben is következetes összehangolásra került. Az „áru“ fogalmának széles
meghatározása kapcsán a szabályozás tárgyi hatálya minden lehetséges vállalkozás-fogyasztó
közötti ügyletere kiterjed.
Hasonlóan tág a „kereskedelmi gyakorlat“ fogalma, amely a „gyakorlat“ köznapi,
ismétlődő jellegre utaló értelmével szemben az egyszeri aktust, sőt a mulasztást is felöleli,
tehát minden tevést és nem-tevést, ha az az áru fogyasztók részére történő értékesítésével,
szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban áll.
Végül az „ügyleti döntés“ (amelynek - legalábbis potenciális - befolyásoltsága a
tisztességtelenség egyik döntő kritériuma) fogalma is jóval tágabb e szókapcsolat köznapi
értelménél, s - az irányelvi szabályozás szerint - szándékoltan eltávolodik a fogyasztó
gazdasági döntéseinek szigorúan a magánjog szerinti szerződési akarat kifejezéseként való
értékelésétől. Az irányelv, s így a Javaslat alkalmazásában nem csupán a szerződéskötésig,
74
arra vonatkozóan hozott fogyasztói döntés tekintendő „ügyleti döntés“-nek, hanem a
fogyasztó valamennyi, az áruhoz kapcsolódó gazdasági döntése, így azok is, amelyek
meghozatala jellemzően a szerződés létrejöttét követően történik (például az elállási jog
gyakorlásáról, az áruval kapcsolatos igényérvényesítésről való döntés). Ennélfogva az áru
használatát befolyásoló kereskedelmi gyakorlatok is a szabályozás hatálya alá tartoznak.
Az „ügyleti döntés“ ilyen tág értelmezése a jogalkalmazásban széleskörű mérlegelési
lehetőséget biztosít, s mindenképpen eseti vizsgálatot tesz szükségessé. Valójában e tág
fogalom-meghatározások biztosítják a generálklauzulák olyan rugalmasságát, amelyek a
vállalkozások visszaélésszerű gyakorlatával szemben feltétlen fellépési lehetőséget adnak a
jövőben.
A „kereskedelmi kommunikáció“ meghatározását az irányelv nem tartalmazza, a
Javaslat azonban igen, részint a Javaslat megfelelő alkalmazása, részint annak érdekében,
hogy az egyes ágazati jogszabályokban található tájékoztatási normák vonatkoztatása a
Javaslattal összhangban történjen.
A kereskedelmi kommunikációk egyes formái közvetlenül lehetővé teszik a fogyasztó
számára az áru megvételét, illetve igénybevételét. Ehhez mindenekelőtt az áru jellemzőinek és
árának, illetve díjának megadására van szükség, hiszen ezek azok az alapvető tényezők,
amelyek alapján a fogyasztó dönt az áru megvételéről, igénybevételéről. Az ilyen
kereskedelmi kommunikáció tartalmával kapcsolatban a Javaslat magasabb szintű
követelményeket tartalmaz. A „vásárlásra felhívás“ ilyen minősülésének megítélése szintén
eseti vizsgálatot tesz szükségessé a jogalkalmazás során.
A 3. §-hoz
E § - az irányelv 5. cikkével összhangban - tartalmazza a tisztességtelen kereskedelmi
gyakorlat tilalmát, megállapítva annak fogalmi elemeit és lefektetve a háromszintű
szabályozását.
Az (1) bekezdésben foglalt generálklauzula a legáltalánosabban megtiltja a
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot (1. szint). A tisztességtelenség vizsgálatakor két
szempont együttes fennállása állapítandó meg: (1) a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója (a
vállalkozás, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személy, összhangban az
irányelv 2. cikke b) pontjában adott fogalom-meghatározással) a szakmai gondosság
követelményének megsértésével jár el, és (2) a gyakorlat alkalmas a fogyasztói magatartás
torzítására.
A fogyasztói magatartás torzítása akkor állapítható meg, ha a kereskedelmi gyakorlat
érzékelhetően rontja a fogyasztó lehetőségét arra, hogy tájékozott döntést hozzon, és ezzel
olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti (ténylegesen vagy potenciálisan), amelyet
egyébként nem hozott volna meg. Tehát a tisztességtelenség megállapításához nem szükséges
annak bizonyítása, hogy a fogyasztói magatartás torzítása (a fogyasztó áruval kapcsolatos
gazdasági döntésére kihatás) ténylegesen megtörtént, elegendő az erre való alkalmasság.
A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok legjellemzőbb előfordulási esetei a
megtévesztő és az agresszív kereskedelmi gyakorlatok, amelyeket az irányelv és így a Javaslat
önállóan is szabályoz (2. szint).
Egyes kereskedelmi gyakorlatok esetében annyira kirívó a tisztességtelenség
kritériumainak megléte, hogy ezeket a magatartásformákat az irányelv I. mellékletében egy
önálló felsorolásban (ún. feketelista) nevesítve rögzítette, s ezek tekintetében felmenti a
jogalkalmazást a körülmények vizsgálata alól, s ex lege megállapítja a tisztességtelenséget (3.
75
szint). Hangsúlyozandó, hogy az ilyen magatartások köre közösségi jogi szinten a
kizárólagosság igényével került lefektetésre, s az a nemzeti jogokban nem bővíthető, hanem
csak az irányelv módosítása útján. Azaz a tagállamok nem mentesíthetik más esetekben a
jogalkalmazást a kereskedelmi gyakorlat tisztességtelenségének körültekintő vizsgálata (a
szakmai gondosság, az ügyleti döntés befolyásoltsága és ennek során az átlagfogyasztói teszt
alkalmazása) alól. Az ilyen, a törvény erejénél fogva, minden körülmények között
tisztességtelennek minősülő kereskedelmi gyakorlatok felsorolását, amelyek egyébként a
jelenlegi gyakorlatban legproblémásabbnak számító eseteket fedik le, a Javaslat Melléklete
tartalmazza. Ezek közül egyesek a megtévesztés, mások pedig az agresszív kereskedelmi
gyakorlatok körébe tartoznak.
A jogalkalmazás során „fordítva kell végigjárni“ a szabályozás e három lépcsőjét. Egy
kereskedelmi gyakorlat tisztességtelenségének megállapításához mindenekelőtt azt kell
vizsgálni, hogy az adott magatartás szerepel-e a feketelistában. Ez esetben az minden további
vizsgálat nélkül tisztességtelennek minősül. Ha a feketelistán nem szereplő kereskedelmi
gyakorlatról van szó, vizsgálni kell azt, hogy az kimeríti-e a megtévesztés vagy az agresszió a
Javaslatban megadott kritériumait. S csak ha a tisztességtelenség e tipikus előfordulási
eseteibe nem besorolható kereskedelmi gyakorlatról van szó, kerül alkalmazásra a
generálklauzula, s annak hármas tesztje.
A 4. §-hoz
A Javaslat fogalmi szinten nem veszi ugyan át a közösségi szabályozás „átlagfogyasztó“
fogalmát, azonban tartalmát tekintve megfogalmazza azt a követelményt, hogy a
kereskedelmi gyakorlat megítélése, az ügyleti döntés befolyásolásának vizsgálata során „az
olyan fogyasztó magatartását kell alapul venni, aki ésszerűen tájékozottan, az adott helyzetben
általában elvárható figyelmességgel és körültekintéssel jár el, figyelembe véve az adott
kereskedelmi gyakorlat illetve áru nyelvi, kulturális és szociális vonatkozásait is”. Az
„átlagfogyasztó” e fogalmát ugyanis az irányelv sem a normaszöveg szintjén, hanem csupán a
preambulumi indokolásban, annak (18) bekezdésében adja meg, elkerülendő, hogy e
tekintetben az Európai Közösségek Bírósága ítélkezési gyakorlatában kimunkált
szempontrendszert leszűkítse. Ez a szempontrendszer jelenti a hazai jogalkalmazás végső
mércéjét is.
Ha a kereskedelmi gyakorlat a fogyasztók egy meghatározott csoportjára irányul, az
adott csoport tagjaira általánosan jellemző magatartást kell figyelembe venni. Előfordulhat
ugyanakkor, hogy a kereskedelmi gyakorlatnak nincs ilyen speciális címzetti köre, azonban
jellegénél fogva mégis egy ún. sérülékeny fogyasztói csoport esetében speciális hatással
rendelkezhet (magatartás torzítására alkalmas). Ha ez a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója
által ésszerűen előre látható, a gyakorlatot az érintett csoport tagjaira általánosan jellemző
magatartás szempontjából kell értékelni.
A jelenlegi gyakorlatnak felel meg az a rendelkezés, miszerint nem tekinthető a
fogyasztói magatartás torzítására alkalmasnak - így tisztességtelennek - az olyan reklám,
amely túlzó vagy nem szó szerint értendő kijelentéseket tartalmaz, ha ez nem megy túl azon a
mértéken, amely a reklám - az árut feldicsérő - jellegéből természetszerűen adódik. Az
irányelv ezt a rendelkezést a sérülékeny fogyasztói csoportok felé irányuló kereskedelmi
gyakorlatok körében említi, a Javaslat azonban azt általános szabályként fogalmazza meg.
Ennek oka, hogy éppen a sérülékeny fogyasztói csoportok esetében kell körültekintően bánni
annak meghatározásával, mi az, ami még összeegyeztethető a reklámjelleggel, s nem
minősülhet ésszerűen a fogyasztói magatartást torzítónak. Az ilyen „bevett túlzások“
76
alkalmazása inkább az átlagfogyasztói mérce tekintetében kell, hogy kivételt jelentsen az
ügyleti döntés befolyásolása alól.
Az 5. §-hoz
A Javaslat kifejezetten rögzíti, hogy magatartási kódex nem ösztönözhet tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlatra. Ennek oka részint a szakmai önszabályozás növekvő szerepének
elismerése, másfelől viszont a preventív fellépés lehetőségének biztosítása: a Javaslat 9. §-
ának (4) bekezdése ugyanis önálló felelősségi alakzatot rendel az ilyen „ösztönzéshez”,
biztosítva, hogy egy magatartási kódex a Javaslattal ellentétes rendelkezése esetén a kódex
felelősével szemben önállóan is, és már akkor fel lehessen lépni, ha az kódexnek magukat
alávető vállalkozások (még) nem valósították meg az adott tisztességtelen kereskedelmi
gyakorlatot.
A 6. §-hoz
A megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok szabályozásában elkülönítésre kerül a
tevőleges és a mulasztásos megvalósítási forma. A tevőleges megtévesztés szabályozását e §
tartalmazza, az irányelv 6. cikkével összhangban.
A tevékeny megtévesztés azzal valósul meg, ha az (1) bekezdésben taxatív jelleggel
felsorolt tájékoztatási elemek a kereskedelmi gyakorlat keretében ugyan feltüntetésre
kerülnek, ám valótlan vagy megtévesztésre alkalmas módon. Az ilyen megtévesztés akkor
minősül tisztességtelennek, ha ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára
készteti vagy késztetheti, amelyet egyébként nem hozott volna meg. A tevőleges
megtévesztés megvalósulása tekintetében ismét a körülmények teljes körű mérlegelésére,
tehát eseti vizsgálatra van szükség.
Az a) pontban említett, a „termék megnevezésére vonatkozó jogszabályi előírások”
elsősorban a élelmiszerjog területén fordulnak elő, ahol az élelmiszerek megnevezését a
közösségi, illetve a hazai jog gyakran bizonyos beltartalmi jellemzőkhöz köti. Nyilvánvaló,
hogy az ilyen „védett”, minőségi követelményekhez kötötten használható megnevezések
visszaélésszerű használata megtévesztő.
A (2) bekezdés nevesíti a megtévesztés más speciális eseteit az irányelvnek
megfelelően, amelyek közül a magatartási kódexnek meg nem felelés érdemelhet kiemelést,
mivel ez a tényállás viszonylag új a magyar jogban annak ellenére, hogy a hatályos Grtv.,
illetve Tpvt. általános megtévesztési tilalma elvben az ilyen megtévesztésre is kiterjed.
A 7. §-hoz
A megtévesztő mulasztásra vonatkozó szabályozás megfelel az irányelv 7. cikkének.
Megtévesztő mulasztásról van szó, ha a kereskedelmi gyakorlat nem vagy nem megfelelően
tartalmaz egy a fogyasztó ügyleti döntését meghatározó, ezért a jogalkotó által jelentősnek
ítélt körülményt. A kereskedelmi gyakorlat hiányosságai csak oly mértékben értékelendőek
megtévesztő mulasztásnak, amennyiben a kommunikáció eszközének korlátai nem képezik
objektív akadályát a teljesebb tájékoztatásnak. Egy ilyen mérlegelés során egy tájékoztatási
elem fel nem tüntetése megtévesztő mulasztásnak minősülhet egy olyan kommunikációs
eszköz használata esetén, amely az információt több csatornán (pl. felirattal, képpel és
hanggal) közvetíti a fogyasztó felé, így szélesebb körben lehetséges az információ átadása.
77
Ugyanakkor nem várható el a vállalkozásoktól, hogy egy szűkebb „áteresztőképességgel“
rendelkező (pl. csak a hangot használó) kommunikációs eszköz használatakor is
feltüntessenek minden tájékoztatási elemet.
A szabályozás itt nem adja meg a mulasztás szempontjából jelentős körülmények
kimerítő listáját, ám utal arra, hogy egyes esetekben melyek lehetnek ezek a jelentős
körülmények: egyes, az ágazati jogszabályokban megjelenített kötelező tájékoztatási elemek
minden esetben jelentősnek tekintendőek, s így elhagyásuk, illetve nem megfelelő
feltüntetésük esetén megvalósulhat a megtévesztő mulasztás, ha ezáltal a kereskedelmi
gyakorlat a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti vagy késztetheti, amelyet
egyébként nem hozott volna meg. Hangsúlyozni kell, hogy az ilyen tételes tájékoztatási
követelmények eredete minden esetben közösségi jogi, illetve a közösségi jog által
megengedett részletezőbb szabályozás. E külön jogszabályi rendelkezések
beazonosíthatóságát megkönnyítendő az igazságügyért felelős miniszter - mint a
jogharmonizációs tevékenység összehangolásáért felelős miniszter - az általa vezetett tárca
honlapján tájékoztató jelleggel közli azoknak a jogszabályi rendelkezések felsorolását,
amelyek ilyen közösségi jogi eredetű tájékoztatási követelményeket tartalmaznak.
Szektorra tekintet nélkül jelentősnek minősül továbbá a tájékoztatási elemek egy taxatív
listája, amennyiben a kereskedelmi gyakorlat vásárlásra felhívásnak minősül, vagyis az áru
jellemzőit és árát, illetve díját oly módon tartalmazza, hogy lehetővé teszi a fogyasztó
számára az áru megvételét, illetve igénybevételét. E szigorúbb követelményrendszer egy
olyan megközelítést tükröz, mely szerint olyan kereskedelmi gyakorlat esetében, amely
közvetlenül lehetővé teszi a fogyasztó ügyleti döntésének meghozatalát, a jogi szabályozás
eszközével biztosítani szükséges a fogyasztó tájékozott döntéshozatalának - a közösségi
jogalkotó által lényegesnek tekintett - körülményeit. A tájékoztatás megadásának megítélése
során azonban ez esetben is körültekintően mérlegelni kell a kereskedelmi gyakorlat összes
körülményét.
A 8. §-hoz
A tisztességtelenség másik kiemelt esetkörét jelentő agresszív kereskedelmi gyakorlatok
általános tilalma az irányelv 8. és 9. cikkével, valamint 2. cikke j) pontjában foglalt fogalom-
meghatározással összhangban került kialakításra.
Ennek megfelelően az agresszív kereskedelmi gyakorlat megvalósulhat fizikai erőszak
alkalmazása, illetve ezzel való fenyegetés nélkül, a nyomásgyakorlás enyhébb eseteiben is,
amennyiben azok egyébként alkalmasak a fogyasztó tájékozott döntés meghozatalára való
képessége jelentős korlátozására, ugyanakkor az enyhébb magatartások tisztességtelennek
minősüléséből következik, hogy a fizikai nyomásgyakorlás esetei is nyilvánvalóan tiltottak.
Agresszív kereskedelmi gyakorlat alkalmazása jellemzően a vállalkozás és az egyes
fogyasztó közötti kapcsolat során merülhet fel, így az ilyen gyakorlatok többsége
valószínűsíthetően egyedi módon kerül alkalmazásra a vállalkozások által. Különösen igaz ez
azon gyakorlatok körére, amelyek során fizikai erőszak vagy azzal való fenyegetés merül fel a
vállalkozás részéről.
Hangsúlyozni kell, hogy az agresszív kereskedelmi gyakorlatban kifejtett magatartások
büntető- és szabálysértési jogi minősülését és szankcionálását a szabályozás nem érinti.
78
A 9. §-hoz
A felelősségi szabályok az irányelvben nem mint ilyenek kerültek meghatározásra,
hanem közvetve következnek a „kereskedő“, valamint a „kereskedelmi gyakorlat“
fogalmának meghatározásából. E szerint az irányelv alkalmazásában „kereskedő“-nek kell
tekinteni nem csupán a fogyasztóval szemben álló professzionális felet, hanem azt a személyt
is, aki a vállalkozás nevében vagy javára jár el. Az egyértelműség érdekében a Javaslat csak
az előbbit definiálja „vállalkozásaként, az utóbbi személye(ek) eljárását pedig a felelősségi
szabályok körében, e § (2) bekezdésében tudja be a vállalkozás magatartásának. Az érdekében
vagy javára eljáró személyek magatartásáért a vállalkozás felel. (Ez nem zárja ki az ilyen
személyek önálló büntető- vagy szabálysértési jogi felelősségét, ha ennek feltételei
fennállnak.)
E szabály a (3) bekezdés szerint nem vonatkozik a kereskedelmi kommunikáció
megjelenítési módjával összefüggő okból eredő jogsértésre, feltéve, hogy az nem a
vállalkozás kifejezett utasításának végrehajtásából ered. Ez utóbbi esetben ugyanakkor a
kereskedelmi kommunikációs tevékenység tekintetében mégis indokolt lehet a közreműködő
felelőssége. Egy kültéri plakáton történő tájékoztatás esetén például a megtévesztés
megítélése szempontjából döntő jelentőséggel bírhat a plakát kialakítása, a színek használata,
a különböző betűnagyságú (különösen az apró betűs) szövegek használata. Amennyiben a
jogsértés kizárólag az ilyen és ehhez hasonló megjelenítési módokkal összefüggésben valósul
meg, amelyek alapvetően a reklámszolgáltató szakmai felelősségi körébe tartoznak így e
tekintetben elvárható tőle a szabályozás ismerete és betartása, a felelősséget erre figyelemmel
indokolt telepíteni, de csak abban a körben, amelyben a közreműködő (jellemzően a
reklámszolgáltató) saját maga dönthetett, vagyis nem megbízója konkrét utasítása szerint járt
el.
A (4) bekezdésben írt speciális felelősségi szabály indoka az 5. §-hoz írt indokolásban
került kifejtésre.
A 10-12. §-hoz
Az általános indokolás II. részében kifejtett megfontolások alapján a Javaslat az anyagi
jogi szabályok kikényszerítése tekintetében a következő hatáskör-megosztást alakítja ki.
Főszabály szerint a fogyasztóvédelmi hatóság, illetve az általa felügyelt
tevékenységekkel összefüggő jogsértés tekintetében a PSZÁF jár el a Javaslat
rendelkezéseinek megsértése esetében. Ugyanakkor az eljárás a GVH hatáskörébe tartozik, ha
a kereskedelmi gyakorlat a versenyt érdemben befolyásolhatja.
A Javaslat a jogbiztonság érdekében a lehető legnagyobb konkrétsággal meghatározza
azokat az eseteket, amelyekben a versenyt érdemben érintettnek kell tekinteni. Ugyanakkor
egy rugalmas, fogalmi jellegű kisegítő definíció is szükséges elkerülendő a szabályozás
merevségét, életszerűtlenségét.
A Javaslat a kereskedelmi gyakorlat tanúsítása során felhasznált kommunikációs
eszközök szerint határozza meg, hogy melyek a versenyt mindenképpen érdemben érintő
magatartások. Ennek oka az, hogy így egyszerűen és egyértelműen megállapítható
körülmények alapján kerülhet megállapításra a hatáskör. A felsorolt jellemzők tükrözik a
GVH jelenlegi gyakorlatát is. A GVH által lefolytatott eljárások gyakorlatilag teljes
egészében besorolhatóak a 11. § (2) bekezdése alá. Ennek ellenére a 11. § (1) bekezdésében
foglalt generálklauzulára is szükség van, egyrészt a (2) bekezdés kialakításhoz alapul szolgáló
elvek rögzítése végett, másfelől azon konkrét esetek elbírálhatóságához, melyek nem
79
sorolhatók be a (2) bekezdés alá (ilyen eset például az, ha a kommunikációs eszköz
„szórólap”).
A gazdasági verseny érdemi érintettsége ellenére is kizárólag a fogyasztóvédelmi
hatóság jár el, ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat a terméken, annak csomagolásán
vagy a termékre egyéb módon rögzítve, illetve a termékhez adott használati és kezelési
útmutatóban vagy jótállási jegyben jelenik meg. Ezt a kivételes jellegű kizárólagosságot az
indokolja, hogy a címkék, a használati útmutató, jótállási jegy tételes ellenőrzése tekintetében
a fogyasztóvédelmi hatóság nagy gyakorlattal rendelkezik, s erre a területre különös hangsúlyt
is fektet ellenőrzéseik során.
Ugyanakkor a GVH elbírálhatja a címkén alkalmazott kereskedelmi gyakorlatot is
annyiban, amennyiben az közvetlenül összefügg a hatáskörébe tartozó kereskedelmi
gyakorlattal (a címkén megjelenő reklámelem átfogó, és a versenyt érdemben érintő
reklámkampány része, vagyis például ugyanaz a kifogásolható reklámszlogen jelenik meg a
címkén és a médiareklámokban is). Ilyen „átfedéses” esetekben - a párhuzamos eljárást
elkerülendő - egyetlen hatóságot kell kijelölni az eljárásra. A GVH ebben az esetben a címke
tekintetében csak a példában említett reklámszlogent vizsgálja, az egyéb címketartalom
jogszabályoknak való megfelelését továbbra is a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi.
Kizárólag a fogyasztóvédelmi hatóság, illetve az általa felügyelt tevékenységekkel
összefüggésben (a pénzügyi és a biztosítási ágazatban) a PSZÁF jár el - függetlenül a
gazdasági verseny érintettségétől - továbbá akkor, ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat
a 7. § (3) bekezdésében említett, külön jogszabályban előírt tájékoztatási követelmény
megsértésével valósul meg. Ilyen esetben a fogyasztóvédelmi hatóság, illetve a PSZÁF
vizsgálja azt is, hogy a külön jogszabályi rendelkezés megsértése egyben tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlatnak is minősül-e. E megoldásra a következők miatt van szükség.
Számos jogszabály ír elő speciális információközlési, tájékoztatási kötelezettséget
(termékek tekintetében a címkére, használati útmutatóra nézve, szolgáltatások tekintetében
pedig jellemzően szerződéskötést megelőző tájékoztatás formájában). Az irányelv
alkalmazásában megtéveszteni nem csak tevőlegesen, hanem mulasztással is lehetséges. Az
irányelv [7. cikke (5) bekezdésében, illetve az ehhez fűzött preambulumi indokolásban a (15)
bekezdésben] egyúttal azt is kimondja, hogy ha az információközlést, tájékoztatást uniós jogi
aktus írja elő, akkor az ilyen közlési kötelezettség megszegése jelentős információ
elhallgatásának minősül. Ezt a mulasztást - mivel az uniós jogi aktus, illetve az azt a belső
jogba átültető jogszabály szerint tiltott - önmagában szankcionálni kell. Ugyanakkor, a
2005/29/EK irányelv szerint ez a mulasztás egyúttal tisztességtelen kereskedelmi
gyakorlatnak is minősül, ezért a 2005/29/EK irányelv szerinti jogsértést - az irányelvből
fakadó eljárási követelményeket érvényesítve - is meg kell állapítani, és a szükséges
jogkövetkezményeket le kell vonni. Tehát adott esetben két jogalapon is megállapított
szankcióra van szükség. Mivel az elsőt - önmagában a mulasztás alapján - eleve a
fogyasztóvédelmi hatóság, illetve a PSZÁF szabja ki (ez az irányelvtől független kérdés), nem
indokolt, hogy ugyanazon magatartás miatt (jogszabályban előírt információközlés
elmulasztása) egy további tényállási elem előfordulására tekintettel (a fogyasztó tranzakciós
döntését az információ elhallgatása befolyásolhatta) más hatóság járjon el (azaz a GVH, ha a
verseny is érdemben érintett). Ezért ezekben az esetekben kizárólagos a fogyasztóvédelmi
hatóság, a pénzügyi területen pedig a PSZÁF hatásköre, a verseny érintettségére tekintet
nélkül.
A törvénysértőnek vélt kereskedelmi gyakorlatot kifogásolni kívánó fogyasztónak (a
fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetnek vagy versenytársnak) a fenti
összetett hatásköri rendszerrel nem kell pontosan tisztában lennie: bármelyik hatósághoz
80
fordulhat, s ez a hatóság, amennyiben saját hatáskörének hiányát állapítja meg, köteles az
ügyet áttenni a hatáskörrel rendelkező hatósághoz. Az ebből adódó, a teljes - hatósági és
bírósági szinteket magában foglaló - eljárás hosszához képest minimális idő és
ráfordítástöbblet elenyésző ahhoz az előnyhöz képest, ami abból adódik, hogy mindegyik ügy
olyan hatósághoz kerül, amelyik az elbírásában gyakorlattal és speciális szakértelemmel
rendelkezik. Az érintett hatóságok eljárási szabályozásának - a lehetséges mértékű -
összehangolása révén (a Javaslatban és az Fgytv. párhuzamos módosítása keretében)
elhanyagolhatóvá váltak az ilyen okból adódó különbségek is, így a hatáskörmegosztásban
rejlő ezen lehetőség még hangsúlyosabban érvényesül.
Jelezni kell továbbá, hogy az Fgytv. - a Javaslattal párhuzamos - módosítása keretében
a fogyasztóvédelemért felelős miniszter feladatkörében felállításra kerül egy a fogyasztói
beadványokat fogadó, azokat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz
továbbító, valamint a fogyasztókat a rendelkezésre álló eljárási lehetőségekről tájékoztató,
telefonon, illetve elektronikusan is elérhető állami ügyfélszolgálat, amely arra hivatott, hogy
előmozdítsa a fogyasztók jogérvényesítését.
Hatásköri vita esetén a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 23. és 24. §-a
alkalmazandó. Az esetleges hatásköri vitáknak az eljárás korai szakaszában történő
feltárulását (és így lezárhatóságát) biztosítja az a megoldás, mely szerint a hatóságok - az ügy
jellemző adatainak megfelelő formában történő rendelkezésre bocsátásával - öt napon belül
kötelesek értesíteni egymást az előttük indult eljárásról.
Az értesítési rendszer kidolgozása a hatóságok feladata lesz, adott esetben e célból egy
közös elektronikus rendszer létrehozásával. A hatásköri kérdések gyors megoldását hivatott
elősegíteni az is, hogy a hatóságok együttműködési megállapodást köteles kötni egymással.
A hatóságok együttműködése köretében biztosítható továbbá a jogalkalmazás
egységessége is.
A 13. §-hoz
A Javaslat a jogsértő kereskedelmi gyakorlat megvalósulásától számított három évig
teszi lehetővé az eljárás megindítását. Ha ennyi időn belül egy magatartás nem váltotta ki
egyetlen hatóság intézkedését sem, illetve az érintettek sem sérelmezték azt, a későbbiekben
már nem indokolt az üggyel foglalkozni.
A 14. §-hoz
Az irányelv 12. cikke kötelezővé teszi a bizonyítási kötelezettség megfordítását: a
kérdéses kereskedelmi gyakorlatban foglalt tényállítás valóságát az azt állító vállalkozás
köteles bizonyítani. Ez a szabály eltér a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályaitól,
amely alapvetően az eljáró hatóságot kötelezi a tényállás tisztázására, és az ehhez szükséges
bizonyításra (Ket. 50. §). A bizonyítási kötelezettség megfordításának oka az, hogy egy
tényállítással kapcsolatban a nemleges bizonyítás terhét nem indokolt a jogi szabályozást
kikényszerítő hatóságra terhelni, miközben az azt állítónak viselnie kell a felelősséget azért,
amit - kereskedelmi kommunikáció formájában - állít.
81
A 15. §-hoz
A hatóságok a jogsértővel szemben közjogi típusú jogkövetkezményeket alkalmaznak
(eltiltás, bírság). Ugyanakkor a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak polgári jogi
vonatkozásai is lehetnek, például polgári jogi értelemben vett kárt okozhat. Az ilyen polgári
jogi igényt a polgári jogi jogosult bíróság előtt érvényesítheti, függetlenül attól, hogy került-e
sor hatósági fellépésre.
Az irányelv 12. cikkéből eredő bizonyítási szabályt a bíróság előtti eljárásban is
alkalmazni kell.
A 16. §-hoz
A Javaslat az irányelv 11. cikk (2) bekezdése első albekezdése b) pontjának
megfelelően lehetővé teszi, hogy a jogsértő magatartástól előzetesen, még annak kifejtése
előtt is eltiltható legyen a vállalkozás. E megelőző jellegű intézkedési lehetőség módot ad
arra, hogy ne kelljen bevárni a jogsértés elkövetését (például a már legyártott óriásplakátok
felragasztását) annak megtiltásához, amennyiben a hatóság megalapozottan számíthat arra,
hogy fellépése nélkül a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat várhatóan alkalmazásra kerül.
A 17. §-hoz
E rendelkezés az olyan - két jogalapon is jogsértő - tisztességtelen kereskedelmi
gyakorlatok tekintetében irányadó eljárást határozza meg, amelyekről a 10-12. §-hoz írt
indokolásban történt említés.
Az irányelv 7. cikkének (5) bekezdése - megtévesztő mulasztásként - az irányelv
megsértésének minősíti más uniós jogi aktusok tájékoztatási követelményt előíró, illetve az
információközlésre vonatkozó rendelkezéseinek megsértését. Az ilyen - az említett uniós jogi
aktusok rendelkezéseit átültető jogszabályi - rendelkezések kikényszerítését a Javaslat
keretében történő törvénymódosítások a Javaslat szerint eljáró hatósághoz utalják.
Emellett léteznek olyan - szintén a közösségi jogból eredő, s így az irányelv átültetése
mellett is megtartandó, megtartható - pozitív megtévesztési tilalmak is más jogszabályokban,
amelyek kikényszerítését - a rendelkezés hasonlósága okán - szintén indokolt a Javaslat
szerint eljáró hatósághoz telepíteni, már csak azért is, mert ha nem is valósul meg a külön
jogszabályban tiltott speciális megtévesztés, az érintett kereskedelmi gyakorlat a
tisztességtelenség általános tilalmára (a generálklauzulára) tekintettel még jogsértő lehet.
Az ilyen külön jogszabályi rendelkezések tekintetében a hatásköri rendelkezésre minden
esetben az adott jogszabályban kerül sor. A Javaslat e §-ának (1) bekezdése - e
rendelkezésekre mutatva - utaló szabályként egyértelművé teszi, hogy az ilyen rendelkezések
kikényszerítése során a hatóság a Javaslat szerinti eljárásban jár el. Az ilyen eljárásban az
eljáró hatóság vizsgálja mind a Javaslat, mind pedig a külön jogszabály fogyasztókkal
szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezéseinek megsértését.
Az ilyen eljárásban az eljáró hatóság juthat olyan megállapításra, hogy a kifogásolt
kereskedelmi gyakorlat nem ütközik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmába (mert
például nem mutatható ki egy kötelező tájékoztatási elem elhagyása tekintetében, hogy az -
legalább potenciálisan kihathat - az adott ügy körülményei által meghatározott átlagfogyasztó
ügyleti döntésére; ilyen lehet például a vállalkozás székhelye pontos címének feltüntetését
előíró rendelkezés megsértése; megjegyzendő, hogy ez az eset csak a tételes tájékoztatási
82
követelményt előíró, s nem a speciális megtévesztési tilalmat megállapító külön jogszabályi
rendelkezések tekintetében fordulhat elő), azonban megsérti a külön jogszabály vonatkozó
rendelkezését. Ebben az esetben indokolt lehet a külön jogszabály szerinti
jogkövetkezmények megállapítása.
Ha azonban a külön jogszabályba ütköző kereskedelmi gyakorlatról kimutatható, hogy
az egyben a Javaslat szerint is jogsértő, akkor elsősorban a Javaslat szerinti
jogkövetkezményeket kell alkalmazni (mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat
megszüntetésének elrendelése az irányelv 11. cikke (2) bekezdése első albekezdésének b)
pontja szerint kötelező), emellett azonban indokolt biztosítani a hatóságnak azt a lehetőséget,
hogy a jogsértés sajátosságainak figyelembevételével a külön jogszabály szerinti speciális
jogkövetkezményt is alkalmazzon (például akár engedély visszavonását). A jogsértés kettős
jogalapjának értékelésére - „súlyosbító körülményként” - az alkalmazandó jogkövetkezmény,
illetve annak mértéke megválasztásának keretében kerülhet sor. Ennek érdekében lehetővé
teszi a Javaslat azt is, hogy bírságot a hatóság a magasabb bírságösszeget lehetővé tevő
törvény rendelkezései szerint szabjon ki.
A 18. §-hoz
A Javaslat 9. §-ának (2) bekezdése értelmében a vállalkozás felel a tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt akkor is, ha a magatartás tanúsításához
közreműködőt vesz igénybe (például megbízza egy sajtótermék kiadóját a reklámja
közreadásával). A jogsértés abbahagyására ilyen esetben a vállalkozást kötelezi a hatóság. Ha
a vállalkozás e kötelezésnek nem tesz eleget, és érdemben erre bírságolással sem szorítható rá
(mert például olyan nem az Európai Unióban letelepedett külföldi cég, amellyel szemben
nincs lehetőség a bírság behajtására), a hatóságot a Javaslat kivételes jelleggel feljogosítja,
hogy a végrehajtásra (a kereskedelmi gyakorlat megszüntetésére) a közreműködőt kötelezze.
Ilyen lehetőség hiányában ugyanis a hatóság tehetetlenül kellene, hogy tűrje (a fogyasztók
terhére) a jogsértés folytatását. Hangsúlyozandó, hogy a közreműködő csak másodlagosan és
csak a jogsértés megszüntetéséért felel.
A 19. §-hoz
A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának kikényszerítésére eljáró hatóságok
eljárására azok a szabályok irányadóak, amelyeket a rájuk vonatkozó külön törvények
tartalmaznak. A Javaslat ezért csak a szükséges eltéréseket tartalmazza.
Megjegyzendő, hogy a Javaslat a Tpvt. és a Psztv. módosítása útján, továbbá az Fgytv.-
nek - a Javaslattal párhuzamos - módosítása jelentősen módosítja az érintett hatóságok
eljárási szabályozását, közelítve, illetve összehangolva azokat.
A 20. §-hoz
A fogyasztóvédelmi hatóság eljárására vonatkozó különös rendelkezések keretében a
Javaslat - hasonlóan a továbbiakban a többi eljáró hatóság tekintetében alkalmazott
megoldáshoz - kifejezett áttételi kötelezettséget ír elő a GVH felé, tekintettel a Javaslatban
kialakított speciális hatáskörmegosztásra.
A Ket. 22. §-ának (2) bekezdése értelmében hatáskör vagy illetékesség hiányában a
hatóság a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat - az ügyfél egyidejű értesítése mellett -
83
haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem megérkezésétől, folyamatban levő ügyben a hatáskör
és illetékesség hiányának megállapításától számított öt napon belül kell, hogy áttegye a
hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz. Ehhez képest a Javaslat szerinti áttételi
kötelezettség hosszabb (harminc napos) végső határidejét az indokolja, hogy a GVH
hatáskörének, azaz a gazdasági verseny érdemi érintettségének megállapítása körültekintő
vizsgálatot igényel. Másfelől hangsúlyozni kell, hogy míg a Ket. szerinti határidő
folyamatban lévő ügyben a hatáskör és illetékesség hiányának megállapításától számítandó,
addig a Javaslat esetében a jogsértő gyakorlat észlelésétől. Tehát a legfeljebb harminc nap
alatt a fogyasztóvédelmi hatóság először meg kell, hogy állapítsa saját hatáskörének a hiányát,
másfelől ugyanakkor valószínűsítenie kell a GVH hatáskörét (azaz, hogy a kérdéses
kereskedelmi gyakorlat a Javaslat alapján jogsértő, s egyben érdemben érintheti a gazdasági
versenyt), s ezt követően tudja megtenni az áttételt. Végül indokolja a legfeljebb harminc
napos áttételi határidőt az is, hogy a Javaslat rendelkezéseinek kikényszerítésére eljáró három
hatóság eljárási szabályozását közös nevezőre kell hozni, s a GVH eljárásában az áttételre
jelenleg sem a Ket. szerinti szabály alkalmazandó.
Mivel a gazdasági verseny érdemi érintettségét a törvény erejénél fogva megalapozó
körülmények [a 11. § (2) bekezdésében] elsősorban a kommunikációs eszközhöz (annak
hatóköréhez) kapcsolódnak, hatáskörének vizsgálata során a fogyasztóvédelmi hatóságnak
információval kell rendelkeznie a kereskedelmi gyakorlat során alkalmazott kommunikációs
eszközről. Még sokkal nagyobb jelentősége van a kereskedelmi gyakorlattal összefüggésben
alkalmazott további kommunikációs eszközöknek a 10. § (5) bekezdésében írt speciális
hatásköri szabályozás kapcsán, mely szerint a címkén megjelenített kereskedelmi gyakorlat
tekintetében - a fogyasztóvédelmi hatóság fő szabály szerinti kizárólagos hatáskörétől
eltérően - a GVH jár el, ha az azonos formában és tartalommal más kommunikációs eszköz
útján is megvalósul, és ez utóbbi kereskedelmi gyakorlat tekintetében az eljárás a gazdasági
verseny érdemi érintettsége miatt a GVH hatáskörébe tartozik. Ezért ha a fogyasztóvédelmi
hatóság címkén találkozik megtévesztő kereskedelmi gyakorlattal, szükséges utánajárnia
annak, hogy az adott kereskedelmi gyakorlatot a vállalkozás alkalmazta-e más, a GVH
hatáskörét megalapozó kommunikációs eszköz útján is. Ennek előmozdítására írja elő a (2)
bekezdés a vállalkozás e kérdésben való külön információszolgáltatási kötelezettségét.
Az eljárás megindításáról történő értesítés kötelezettsége a hatóságok közötti esetleges
hatásköri vitáknak az eljárás korai szakaszában való feltárását és - a Ket. 23. és 24. §-a
megfelelő alkalmazásával történő - eldöntését biztosítja, egyben azt is, hogy az érintett
hatóságok tudomással bírjanak az egymás által indított eljárásokról, s ilyen módon a
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot megvalósító vállalkozásokról.
A 21. §-hoz
A Javaslat rendelkezéseinek „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-ként való deklarálására
azért van szükség, mert az Fgytv. a fogyasztóvédelmi hatóság eljárását (hatáskörét és a
jogkövetkezmények alkalmazását) a „fogyasztóvédelmi rendelkezésekéhez kapcsolja. Ezért
az Fgytv.-től eltérő jogszabályokban ilyenként nevesíteni kell azokat a rendelkezéseket,
amelyek tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása indokolt.
Az irányelv 11. cikke (2) bekezdésének második albekezdése a tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni eljárások tekintetében követelményként fogalmazza
meg, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megszüntetése, illetve a tervezett
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat előzetes megtiltása elrendelésére gyorsított eljárás
keretében kerüljön sor, legalább ideiglenes jelleggel. A jogsértő állapot megszüntetésének és
84
a jogsértő magatartás további folytatása megtiltásának végzésben, az ügydöntő határozat
meghozataláig terjedő időtartamra történő elrendelését az Fgytv. 49. §-ának (1) bekezdése
jelenleg is ismeri. Az előzetes megtiltás - a Javaslat 16. §-ával átültetett - speciális
intézkedése tekintetében azonban szükséges az erre vonatkozó külön rendelkezés.
A 22. §-hoz
A PSZÁF eljárása tekintetében a Javaslat 31. §-ának (2) bekezdésében bevezetett
sajátos bejelentési, illetve panaszeljárásra - kifejezetten nevesített kivételektől eltekintve -
nem alkalmazandóak a Ket. rendelkezései. Ezért szükséges a Javaslat tekintetében eltérő
szabályként mégis alkalmazni rendelni a Ket. 23. és 24. §-át az érintett hatóságok közötti
hatásköri viták elintézésére.
A 23. §-hoz
Ez a § a PSZÁF tekintetében a 20. §-ban foglaltaknak megfelelő szabályokat ír elő.
A 24. §-hoz
Mivel a PSZÁF esetében az alkalmazható jogkövetkezményeket nem egy, a Felügyelet
eljárási szabályozását átfogóan megvalósító törvény írja elő, hanem a szakági törvények, a
bennük foglalt rendelkezések sajátosságaira tekintettel mind önálló jogkövetkezmény-
katalógust tartalmaznak, szükséges az irányelv 11. cikke (2) bekezdése első albekezdésének
a) pontjában meghatározott intézkedési lehetőségek (eltiltás, a jogsértő állapot
megszüntetésének elrendelése) ehelyütt való előírása. Önálló bírságszankció megállapítására
is szükség van, tekintettel arra, hogy a pénzügyi szakági törvényekben a bírságszabályok
szintén az érintett törvény sajátosságaihoz igazodnak, s a tisztességtelen kereskedelemi
gyakorlat tilalmának megsértése esetén nem feltétlenül alkalmazhatóak.
Az eljáró hatóságok eljárási szabályozásának - lehetséges mértékű - közelítése
érdekében a Felügyelet bírságolásának szabályozása a fogyasztóvédelmi hatóság - az Fgytv.
párhuzamos módosítása keretében újraszabályozott - bírságolási szabályozásával
összhangban került kialakításra. Így a bírság mértékének meghatározása során a jogsértéshez
kapcsolódó körülmények mérlegelése mellett a jogsértésért felelős vállalkozás gazdasági
jelentőségét, erejét is figyelembe kell venni, az ehhez igazított sávos bírságminimumok és
maximumok útján. Az Fgytv. a vállalkozás gazdasági erejét alapvetően az éves nettó
árbevétel mint mutató alkalmazásával rendeli figyelembe venni. Nettó árbevételként az éves
beszámoló, illetve egyszerűsített beszámoló eredmény-kimutatásának megfelelő sora értendő,
korrigáló, csökkentő tényezők nélkül. A pénzügyi, biztosítási szektor sajátos beszámolási
kötelezettségeire tekintettel azonban e szektorban a mutatóként alkalmazandó tényezőre is
sajátos szabályokat kellett megállapítani azzal, hogy a mutatóban szereplő tételeknek
egyértelműen megfeleltethetőeknek kell lenniük az adott vállalkozás beszámolójában szereplő
tételekkel, hogy a bírságkiszabásnál a vonatkozó szabály alkalmazása ne jelentsen külön
nehézséget. A Javaslatban előírt mutatók kielégítik az elérni kívánt célt, amennyiben
biztosítják, hogy a bírság a vállalkozás statisztikai méretéhez, gazdasági erejéhez igazodjon,
ugyanakkor mivel a konkrét bírságösszeg más tényezőktől is függ, nem célszerű egy az
adóalap-megállapítás esetén elvárható pontosságú mutató alkalmazása, különösen, ha a
hatóságoknak ez alapján külön számviteli ismeretekkel kellene rendelkezniük, és külön
számításokat kellene alkalmazniuk pusztán a bírság kereteinek megállapítása érdekében.
85
Egyes - kiemelten súlyos - esetekben, így ismételt vagy a fogyasztók széles körét érintő
jogsértés esetén - összhangban az Fgytv. megfelelő szabályait párhuzamosan módosító
törvényjavaslattal - a bírság alkalmazása kötelező.
A Felügyelet által a Javaslat alapján kiszabott felügyeleti bírságból származó bevétel
kizárólag a pénzügyi és biztosítási szektor vállalkozásai ügyfeleinek tájékoztatására, valamint
a békéltető testületek tevékenységének támogatására és tagjainak képzésére fordítható,
biztosítva a Javaslat kikényszerítéséhez kapcsolódó bírságbevételeknek a Javaslat
rendelkezéseivel összhangban álló célokra való felhasználását.
Az irányelv 11. cikke (2) bekezdésének második albekezdése a tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni eljárások tekintetében követelményként fogalmazza
meg, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megszüntetése, illetve a tervezett
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat előzetes megtiltása elrendelésére gyorsított eljárás
keretében kerüljön sor, legalább ideiglenes jelleggel. A jogsértő állapot megszüntetésének és
a jogsértő magatartás további folytatása megtiltásának végzésben, az ügydöntő határozat
meghozataláig terjedő időtartamra történő elrendelését a Psztv. 46. §-a jelenleg is ismeri. Az
előzetes megtiltás - a Javaslat 16. §-ával átültetett - speciális intézkedése tekintetében
azonban szükséges az erre vonatkozó külön rendelkezés.
A 25. §-hoz
A GVH sajátos bejelentési, illetve panaszeljárásra - kifejezetten nevesített kivételektől
eltekintve - nem alkalmazandóak a Ket. rendelkezései. Ezért szükséges a Javaslat
tekintetében eltérő szabályként mégis alkalmazni rendelni a Ket. 23. és 24. §-át az érintett
hatóságok közötti hatásköri viták elintézésére.
A (2) és a (3) bekezdés a GVH eljárása tekintetében a 20. §-ban foglaltaknak megfelelő
szabályokat ír elő.
A Tpvt. 43/H. §-ának (8) bekezdése a bejelentés kapcsán történő eljárásindításról
(vizsgálat elrendeléséről), az eljárásindítás feltételei fenn nem álltának megállapításáról,
illetve - a Javaslat 30. §-a (6) bekezdésével történő módosítás következtében a bejelentés
kapcsán eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz való áttételről hozott
döntésről rendelkezik. Az eljáró hatóságok eljárási szabályozásának közelítése érdekében a
Javaslat szerinti eljárásban e döntést - a Tpvt. szerinti hatvan naptól eltérően - harminc nap
alatt kell meghozni, lerövidítve ilyen módon a bejelentési eljárás időtartamát.
A bejelentésekről a fogyasztóvédelmi hatóságot, illetve a pénzügyi- és biztosítási
ágazatot érintő jogsértések tekintetében a PSZÁF-ot értesíteni kell. Ez a megoldás az
esetleges párhuzamosságok felfedését teszi lehetővé már az eljárás kezdeti szakaszában.
A 26. §-hoz
A Tpvt. 70. §-a tartalmazza azokat a feltételeket, melyek fennállása szükséges ahhoz,
hogy a GVH megindítsa az eljárását. A Javaslat hatálya alá tartozó ügyekben ezt a szabályt
azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy nem kell külön vizsgálni azt a kérdést, hogy
indokolja-e a közérdek az eljárás megindítását, következésképpen az eljárást minden olyan
esetben meg kell indítani, amikor a jogsértés valószínűsíthető, és az ügy a GVH hatáskörébe
tartozik, vagyis a versenyt érdemben érintheti.
86
Az eljárás megindításáról a fogyasztóvédelmi hatóságot, illetve a pénzügyi- és
biztosítási ágazatot érintő jogsértések tekintetében a PSZÁF-ot értesíteni kell. Ez a megoldás
az esetleges párhuzamosságok felfedését teszi lehetővé már az eljárás kezdeti szakaszában.
Hasonló kötelezettség terheli a fogyasztóvédelmi hatóságot és a PSZÁF-ot is.
A 27. §-hoz
A Tpvt. eljárás-típusonként rendezi az ügyek elintézésének határidejét. Ebből a
rendszerből következően a Javaslat szerinti ügyekre is meg kell határozni az eljárási
határidőket. A Javaslat a hatályos rendszerből kiindulva a fogyasztói döntések tisztességtelen
befolyásolásával kapcsolatos ügyekre irányadó jelenlegi határidőket teszi alkalmazandóvá a
Javaslat hatálya alá tartozó ügyekben is, vagyis az eljárási határidő kilencven nap lesz, ami
hatvan nappal meghosszabbítható.
A (2) bekezdés - az irányelv 11. cikk (2) bekezdése második albekezdésének való
megfelelés érdekében - egyértelművé teszi, hogy ideiglenes intézkedéssel az előzetes
megtiltás is elrendelhető.
A (3) bekezdés a Tpvt. szerinti kötelezettségvállalás alkalmazhatóságát szélesíti ki.
Kötelezettségvállalás esetében a jogsértés nem kerül kimondásra, bírság sincs, viszont a
vitatott magatartás gyorsan és véglegesen kiiktatható a piacról, mivel a vállalkozás önként
vállalja, hogy a jövőben attól tartózkodni fog. E megoldás előnye, hogy a magatartás
megismétlése esetén nem kell új eljárást lefolytatni, hanem az önkéntes vállalás megszegése
önmagában lehetővé teszi bírság kiszabását.
A (4) bekezdés a Tpvt.-be 2005-ben beiktatott „amicus curiaé” jogintézményét teszi
alkalmazhatóvá a Javaslat szerinti ügyekben is. Ennek lényege, hogy ha a bíróság előtt olyan
polgári per indul, amelyben a Javaslat rendelkezéseire alapítja a felperes az igényét (vagy
alperes a védekezését), akkor lehetőség van a GVH eljárásba való bevonására a bíróság
munkáját segítendő. A felhívott Tpvt.-beli rendelkezések egyúttal a párhuzamos (hatóság és
bíróság előtti) eljárások egymáshoz való viszonyát is rendezik.
A 28. §-hoz
Az irányelv 16. cikkének (2) bekezdése módosította a 2006/2004/EK rendeletet,
kiegészítve az annak mellékletében foglalt felsorolást az irányelvre történő hivatkozással. Ez
azt jelenti, hogy a rendeletben előírt hatósági együttműködést alkalmazni kell a 2005/29/EK
irányelvet a tagállami jogokba átültető rendelkezések (jogunkban praktikusan a Javaslat 1-8.
§-ában foglalt anyagi jogi szabályok) megsértése esetén is.
A 2006/2004/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése előírja a rendelet végrehajtására
eljáró hatóságok tagállamok általi kijelölését. Ennek a kötelezettségnek tesz eleget az (1)
bekezdés.
A 2007/76/EK határozat a 2006/2004/EK rendeletben előírt hatósági együttműködés
eljárási részletszabályait állapítja meg. A határozat közvetlenül alkalmazandó, címzettjei
azonban a tagállamok. Annak érdekében, hogy az érintett hatóságokat is kötelezze a
határozatbeli szabályozás, jogrendszerünkben szükséges ennek a „címzettség”-nek a
jogszabályi „átfordítása”, ezt a célt szolgálja a (2) bekezdés.
87
A 29. §-hoz
E § a Tpvt. számos pontját módosítja, egyetlen okból: a törvény fogalomhasználatán
következetesen át kell vezetni azt, hogy a Javaslat „fogyasztó”-nak az önálló foglalkozásán és
gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személyt tekinti, míg a
hatályos Tpvt. - 8. §-ának (1) bekezdése alapján - fogyasztónak minősül minden vevő,
megrendelő, felhasználó. Tehát a Tpvt. szélesebb értelemben használja e fogalmat, mint a
Javaslat. Az egységesség érdekében a Tpvt. is átveszi a Javaslat fogyasztó fogalmát, így
viszont azokon a törvényhelyeken, ahol a jelenlegi tágabb értelmű vonatkoztatásra van
szükség, ki kell egészíteni (vagy fel kell váltani) a rendelkezést a Javaslat által definiált
„üzletfél” fogalommal.
A 30. §-hoz
Az (1) bekezdésből következően a Tpvt. - az üzleti döntések tisztességtelen
befolyásolásának tilalmát előíró - III. Fejezete a jövőben csak a fogyasztó-vállalkozás
viszonylaton túlmutató magatartásokra, azaz a vállalkozások egymás közötti kapcsolataira fog
kiterjedni, és ezek közül is csak azokra, amelyek nem minősülnek a Grt.-j avaslat szerinti
reklámnak.
A Javaslat e §-ának (2)-(23) bekezdései néhány olyan ponton is módosítják a Tpvt.-t,
ami közvetlenül nem kapcsolódik a 2005/29/EK irányelv átültetéséhez, de mivel a Javaslat
nagyobb terjedelemben módosítja a törvényt, az egyéb szükséges módosításokat is célszerű e
körben elvégezni. E módosítások alapvetően technikai, kodifikációs pontosító, tisztázó
jellegűek, illetve nem elvi jelentőségű gyakorlati igényeket elégítenek ki.
A (2) bekezdéshez: az ágazati vizsgálatra vonatkozó azon szabály, amely meghatározza,
hogy az ágazati vizsgálatban a versenyfelügyeleti eljárás mely szabályait kell alkalmazni, a
Tpvt.-nek egy a nemzetközi jogsegélyre vonatkozó, hatályon kívül helyezett rendelkezésére is
utal, így törölni kell ezt a hivatkozást.
A (3) és (4) bekezdéshez: a bejelentéses és panaszeljárásra jelenleg a Tpvt. 43/G. §-a
alapján a versenyfelügyeleti eljárásnak csak a képviseletre vonatkozó szabályait lehet
alkalmazni. Ezen eljárásokra továbbá a Ket.-nek a Tpvt. 43/H. §-ának (2) bekezdésében
meghatározott rendelkezéseit lehet alkalmazni. Ezeken kívül néhány egyéb versenyfelügyeleti
eljárási, illetve Ket. szabály alkalmazása is szükséges, ezekre a kiegészítésekre kerül sor
ehelyütt.
Az (5) bekezdéshez: bejelentésnél is célszerű kimondani, hogy az adat üzleti titokká
nyilvánítása esetén az üzleti titkot nem tartalmazó iratváltozatot az adatszolgáltató köteles
elkészíteni.
A (6) bekezdéshez: az áttételről a bejelentési eljárás végén indokolt dönteni.
A (7) bekezdéshez: panaszos eljárásban jelenleg nincs szabályozva, hogy a panaszolttól
is lehet információt kérni. Ez nagyon fontos jogosítvány, ami nélkül sok esetben nem
deríthető fel a panasz háttere. A panaszos eljárás jogosítványait így ki kell egészíteni ezen
jogosítvánnyal.
A (8) bekezdéshez: az igazolási kérelemmel kapcsolatos, a Ket. 66. §-ában foglalt
szabályok versenyfelügyeleti eljárásban való alkalmazását a Tpvt. 44. §-a tévesen zárja ki.
Valójában a versenyfelügyeleti eljárásban valamennyi, a Ket. 66. §-ában foglalt szabály
alkalmazása szükséges, kivéve a (4) bekezdésben foglalt rendelkezést, amelyet a Tpvt. 57. §-
ának (1) bekezdése felülír.
88
A (9) bekezdéshez: a Tpvt. 62. §-ának (4) bekezdése, amely a hivatalból indított
eljárásban felmerült költség viselését rendezi, téves hivatkozást tartalmaz a Tpvt. 76. §-a (3)
bekezdésének c) pontjára, amely már hatályon kívül lett helyezve. Ezért a hivatkozás törlése
szükséges.
A (10) bekezdéshez: a Tpvt.-ből törölni kell azt a rendelkezést, amely szerint a
szakértők díjazása az igazságügyi miniszter rendeletében foglaltaknak megfelelően történik.
Erre nincs szükség, mivel egyrészt az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. év
XLVII. törvény 17. §-a szabályozza, hogy a szakértői díj mértékét az igazságügyért felelős
miniszter évente rendeletben állapítja meg, másrészt a Ket. 153. §-ának (3) bekezdése is
rendezi a kérdést.
A (11) bekezdéshez: a GVH-nak az ártörvény alkalmazásával kapcsolatban kétféle
eljárása lehet: áremelés engedélyezése előzetes bejelentés alapján, illetve bírság kiszabása a
hatósági ár megsértése miatt. A hatósági ár megsértése miatti bírság kiszabásával kapcsolatos
eljárás elintézési határideje nincs meghatározva sem az ártörvényben, sem a Tpvt.-ben, sem
pedig a Ket.-ben. Célszerű ezen ügyek elintézési határidejét kifejezetten szabályozni a Tpvt.-
ben.
A (12) bekezdéshez: a Tpvt. 65. §-ában szabályozott vizsgálati jogosítványok egy része
jelenleg csak hivatalból indított eljárásban gyakorolható. Indokolt úgy átalakítani a törvényt,
hogy a kérdéses jogosítványok kérelmes eljárásban is gyakorolhatók legyenek. (Ez korábban
is így volt szabályozva a Tpvt.-ben.)
A (13) bekezdéshez: az iratáttételt lehetővé tevő szabálynál a rendszer zártsága
érdekében utalni kell arra, hogy a GVH a közösségi jogalapon indított eljárásokban
megszerzett iratot is felhasználhatja más eljárásaiban.
A (14) bekezdéshez: a tanúmeghallgatásra nézve a Ket. 53. §-a kimondja, hogy tanúként
nem hallgatható meg védett adatnak, hivatásbeli titoknak minősülő tényről az, aki nem kapott
felmentést a titoktartás alól az arra jogosított szervtől vagy személytől. Indokolatlan, hogy a
tanú nem hallgatható meg az ügyfél védett adatára nézve, különösen arra tekintettel, hogy azt
a GVH az ügyféltől jogszerűen beszerezheti. Ezért célszerű lehetővé tenni, hogy a tanú az
ügyfél védett adatára nézve is kikérdezhető legyen.
A (15) bekezdéshez: e szabály a Javaslathoz igazítja a Tpvt.-nek az eljárások
megindíthatóságának határidejét szabályozó rendelkezését.
A (16) bekezdéshez: a Javaslat egyértelművé teszi, hogy fúzió engedélyezése iránti
kérelmet csak űrlappal együtt fogad be a GVH.
A (17) bekezdéshez: az irányelv követelményeire is tekintettel a Javaslat világossá teszi,
hogy az ideiglenes intézkedés elrendeléséről soron kívül kell dönteni.
A (18) bekezdéshez: e terminológiai változtatás azért szükséges, hogy a rendelkezés
egyaránt lefedje a Javaslat anyagi jogi szabályai, a Tpvt. III. Fejezete és a Grt.-javaslat szerint
jogsértőnek minősülő magatartásokat is.
A (19) bekezdéshez: e szabály a Javaslathoz igazítja a Tpvt.-nek az eljárások
megindíthatóságának határidejét szabályozó rendelkezését.
A (20) bekezdéshez: a Tpvt. 88/B. §-ának (1) bekezdésében helytelenül szerepel a Tpvt.
IV-V. Fejezetére hivatkozás a Tpvt. III-V. Fejezete helyett, ezért ezt javítani kell.
A (21) bekezdéshez: a jelenlegi szabályozásnál pontosabban, a Ket.-tel összhangban
kell megfogalmazni, hogy a GVH döntései mikor válnak jogerőssé.
89
A (22) bekezdéshez: a Javaslat új XVII. Fejezettel egészíti ki a Tpvt.-t. A Fejezet a
2006/2004/EK rendelethez kapcsolódó technikai jellegű eljárási szabályokat tartalmaz.
A (23) bekezdéshez: a Javaslat pontosítja és kiegészíti a GVH által indítható
„közérdekű kereset” szabályait, annak érdekében, hogy ez a jogi eszköz eredményesebben
szolgálhassa a fogyasztók érdekeit. GVH által benyújtható „közérdekű kereset”
előterjesztésének határidejét növeli a Javaslat, mert a jelenlegi rövid határidő gyakorlatilag
lehetetlenné teszi e jog gyakorlását. Egyúttal a perre vonatkozó, technikai jellegű
szabályokkal is kiegészül a törvény. A Javaslat e körben felhatalmazza a GVH-t bármely
polgári jogi igény érvényesítésére (szakítva a jelenlegi önkényes, nem indokolható
válogatással az igények között), továbbá olyan eljárási szabályokat fektet le, melyek alapján
lehetőség nyílik arra, hogy a jogosult fogyasztó a „közérdekű kereset” alapján indult perben
hozott ítéletre támaszkodva akár végrehajtást kezdeményezzen a kötelezett vállalkozással
szemben, ha az önként nem tesz eleget az ítéletben foglaltaknak. Végül megemlítendő, hogy
elhagyásra kerültek e törvényhelyből az egyéb keresetindításra jogosultak, de ez nem azt
jelenti, hogy az ő joguk megszűnik, csupán azt más jogszabály (elsősorban az Fgytv.) is
biztosítja, így itt fölösleges azt megismételni.
A (24) bekezdés a törvény jogharmonizációs záradékát egészíti ki.
A 31. §-hoz
A Javaslat e §-ban a Psztv.-nek a PSZÁF a Javaslat szerinti eljáró hatósággá válásával
szükségessé váló módosításait tartalmazza, kiigazítva egyrészt egyes általános eljárási
rendelkezéseket, másrészt a PSZÁF fogyasztóvédelmi jellegű hatásköreinek erősítése,
egyértelműbbé tétele érdekében új szabályokat állapít meg a PSZÁF egyes - jellemzően
fogyasztói - kérelmekre történő eljárásával kapcsolatban.
Az (1) bekezdéshez: a 2006/2004/EK rendeletnek a 2005/29/EK irányelvvel történt
módosítása és erre tekintettel a PSZÁF-nak a rendeletet az irányelv tekintetében végrehajtó
hatóságként való kijelölése miatt szükséges a Psztv. 5. §-a (1) bekezdésének kiegészítése egy
a 2005/29/EK irányelvre utaló új ponttal.
A (2) bekezdéshez: a Javaslat szerint megszűnik a PSZÁF-nak a Psztv. 56. §-a szerinti
fogyasztói bejelentéses eljárása, azt egy új - eddig a GVH-nál alkalmazott - bejelentési,
illetve panaszeljárás váltja fel (beiktatandó új 26/A-26/C §). Ezen eljárás értelmében a
PSZÁF-nál tett valamely hatáskörébe tartozó jogsértés miatti beadvány attól függően minősül
bejelentésnek, illetve panasznak, hogy tartalmazza-e azokat az alapvető információkat,
amelyek alapján a PSZÁF megalapozottan valószínűsíteni tudja a jogsértés megtörténtét, és
azokat a körülményeket, amelyek alapján a - továbbra is hivatalból folytatott eljárásnak
minősülő - felügyeleti ellenőrzését megindíthatja. A tartalmilag bejelentésnek minősülő
beadványok benyújtásának megkönnyítése érdekében a Javaslat a PSZÁF kötelezettségeként
előírja egy, a bejelentések megtételére szolgáló űrlap közzétételét. E rendelkezés nem érinti
ugyanakkor azt a szabályt, hogy a beadvány minősítése továbbra is tartalma szerint kell, hogy
történjen.
Panaszként kezelendő minden olyan egyéb, a PSZÁF-hoz érkezett jelzés, amelyben a
panaszos felismerhetően megjelöl egy vállalkozást, amelynek valamely magatartását
sérelmesnek tekinti, valamint amely tartalmazza a panaszos nevét és címét. A két
beadványtípus tekintetében - a beadvány tartalmi kidolgozottságától függően - eltérő eljárási
szabályok alkalmazandók. A panaszokat a PSZÁF tartalmuk szerint kezeli, de a panaszost a
90
hivatal intézkedéséről szóló tájékoztatáson túl nem illetik meg egyéb jogosultságok. A
panaszok kezelésére a törvény önálló eljárási szabályokat állapít meg.
Bejelentő bárki lehet, jogi érdek valószínűsítése nem szükséges. A bejelentési eljárás
egy speciális „előeljárás”, amely nem része a PSZÁF hatósági eljárásának, arra a Ket
rendelkezései sem alkalmazandók, kivéve azokat amelyeket a Javaslat (Psztv. új 26/B. § (2)
bekezdése) kifejezetten alkalmazni rendel. (Ebből következően a bejelentő ügyféli minősége
is csak ezen eljárás tekintetében, az itt alkalmazandó szabályokkal érvényesül.) A bejelentési
eljárásban csak az ott szabályozott „vizsgálati” eszközök vehetők igénybe, és azok is csak az
érintettek önkéntes közreműködésével. Ugyanakkor a Javaslat által bevezetendő eljárásban a
bejelentésre a PSZÁF-nak meghatározott határidőn belül végzésben kell reagálnia. A
bejelentés alapján a PSZÁF, amennyiben a jogsértés az alapján valószínűsíthető, köteles
megindítani a felügyeleti ellenőrzését, attól csak akkor tekinthet el, ha a bejelentéssel érintett
szervezettel vagy személlyel szemben már felügyeleti ellenőrzés van folyamatban, vagy a
Felügyelet a bejelentésben foglaltakat - a bejelentésben foglaltakkal azonos tényállás és
változatlan jogi szabályozás mellett - már elbírálta. A bejelentés „elutasítása” ellen egyfokú
jogorvoslat vehető igénybe, melyet a Fővárosi Bíróság bírál el. (Az egyéni jogérvényesítés
valódi terepe azonban a polgári per, melynek megindításában az egyéni sérelmet szenvedett
nem korlátozott.)
A panasz alapján indított eljárás sem közigazgatási hatósági eljárás, így a Ket. szabályai
nem érvényesülnek. Az olyan beadványt, amelyet nem a bejelentésre előírt tartalommal
nyújtanak be, a PSZÁF piaci információt tartalmazó panaszként kezeli, ugyanakkor
mindenképpen foglalkoznia kell az ilyen beadványokkal is. Az eljárási kötöttségek hiányának
köszönhetően a PSZÁF mérlegelheti, hogy a tudomására jutott információk alapján az eljárás
mikor induljon meg, hasonlóan ahhoz, amikor a saját észlelése alapján indul valamely eljárás.
A panaszost megilleti a tájékoztatáshoz való jog, vagyis tájékoztatni kell arról, hogy az
ügyben indokolt vagy sem eljárást indítani, ideértve adott esetben azt is, ha a felügyeleti
ellenőrzés már folyamatban van vagy volt, ezért nem szükséges a megindítás. Természetesen
annak sincs akadálya, hogy a panaszra adott elutasítást tartalmazó tájékoztatást követően a
panaszos úgy egészítse ki a beadványát, hogy azt a PSZÁF már bejelentésként legyen köteles
kezelni.
A (3) bekezdéshez: a Javaslat az ágazati jogszabályokban a kereskedelmi gyakorlatokra
vonatkozó speciális rendelkezések kapcsán az eljáró hatóság, illetve az irányadó eljárás
meghatározása érdekében a 10. §-hoz, illetve a 17. §-hoz írt indokolásban foglaltakkal
összhangban rendezi a PSZÁF eljárását, és rendelkezik arról, hogy a PSZÁF eljárására
vonatkozó szabályokat a Javaslat szerinti szabályokban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni,
azzal, hogy a Javaslat szerinti eltérő szabályok adott esetben megelőzik a Psztv. 4. §-ában
meghatározott jogszabályok szerinti ügyfajtára irányadó különös eljárási szabályokat, illetve
azok a Javaslatban foglaltak szerint alkalmazandók (v.ö.: a Javaslat 10. és 17. §-ával és az
ahhoz írt indokolással).
A (4) bekezdéshez: a Javaslat a (2) bekezdéssel beiktatandó új bejelentési és
panaszeljárásra is tekintettel pontosítja a PSZÁF kérelemre indított eljárásaiban az ügyfél
fogalmát, egyértelművé téve, hogy Psztv. hatósági eljárási rendszerében kérelem alapján
indított eljárásnak csak az Psztv. a 37. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárások, ügyfélnek
pedig az azokat kérelmező tekinthető.
Az (5) és (6) bekezdéshez: a Javaslat pontosítja a PSZÁF felügyeleti ellenőrzési
eljárásának, illetve azon belül az ellenőrzési eljárásnak (célvizsgálat, témavizsgálat, illetve
átfogó vizsgálat) a fogalmát.
91
A (7) és (8) bekezdéshez: a Javaslat rögzíti, hogy a PSZÁF a bejelentés alapján
felügyeleti ellenőrzés megindítása esetén - az adott jogsértés tekintetében a bejelentéssel
érintett szervezetnél vagy személynél célvizsgálatot vagy - a bejelentésben érintett
rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából több, a felügyelete alá tartozó szervezetnél
vagy személynél - témavizsgálatot köteles tartani. Ez a rendelkezés a (8) bekezdéssel
beiktatandó, a PSZÁF eljárására eltérő határidőket megállapító új 44/A. §-sal is
összefüggésben - azt a célt szolgálja, hogy egyértelmű legyen: a bejelentés alapján indított
eljárásnak az adott - a bejelentésben megjelölt - jogsértés kivizsgálására, illetve a
bejelentésben érintett rendelkezések betartásának ellenőrzésére kell fókuszálnia.
A Javaslattal beiktatandó új 44/A. § célja annak biztosítása, hogy a tartalmi
követelményeknek megfelelő fogyasztói, ügyféli beadványok (azaz a bejelentések) esetén a
PSZÁF eljárása ésszerű időn belül befejeződjön, és hogy a bejelentő által sérelmezett
jogsérelem - még ha az eljárás hivatalból folytatott eljárásnak minősül is - legalább közvetett
módon orvoslást nyerjen. Ennek megfelelően a Javaslat a felügyeleti ellenőrzés lefolytatására
vonatkozó, a Psztv. 44. §-ában meghatározott szabályok alóli kivételt állapít meg a bejelentés
alapján indított vizsgálatokra, ezáltal biztosítva, hogy a Ket.-től mint főszabálytól való, a 44.
§-ban foglalt eltérés nem érvényesül, egyetlen eltérés a 60 napos ügyintézési határidő. A
Javaslat előírja továbbá, hogy az ellenőrzési eljárásban már nem ügyfél bejelentővel közölni
kell a bejelentés alapján indított eljárást lezáró határozatot, továbbá azt a határozatot, amelyet
a PSZÁF abban a bejelentéskor már folyamatban lévő eljárásban hozott, amelyre tekintettel a
bejelentés alapján külön felügyeleti eljárás megindítását mellőzte.
A (10) bekezdéshez: a Javaslat a bejelentési, illetve panaszeljárás bevezetésével
egyidejűleg hatályon kívül helyezi a hatályos Psztv. 56. §-a szerinti bejelentési eljárást, és az
56. §-t egy új, a PSZÁF közérdekű igényérvényesítésére vonatkozó rendelkezéssel tölti ki. Az
új rendelkezés a GVH közérdekű igényérvényesítésének új, javaslatbeli szabályaihoz
igazodik; célja, hogy a PSZÁF hatáskörében feltárt jogsértések esetén is egy
eredményesebben alkalmazható eszközt teremtsen a hatóság számára, amely valóban többletet
jelenthet a nagy tömegű egyedi jogérvényesítésekhez képest (lásd még a Javaslat 30. §-ának
(23) bekezdéséhez írt indokolást). A PSZÁF közérdekű igényérvényesítési lehetőségének
újraszabályozása összefügg a PSZÁF-nak a fogyasztóvédelmi jellegű ügyekben való
intenzívebb bevonásával, saját hatáskörben való eljárásai bővülésével. A Javaslattal
párhuzamos Fgytv.-módosítás keretében elhagyásra kerül az Fgytv. 39. §-ában a PSZÁF
nevesítése, a PSZÁF közérdekű keresetindítására a saját szabályozásában elhelyezett új
rendelkezés lesz az irányadó.
A 32. §-hoz
A szervezett utazási formákról szóló 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelvben
előírt tájékoztatási követelmények (amelyek szerepelnek a 2005/29/EK irányelv II.
mellékletében) a megtévesztő mulasztás szempontjából jelentős információnak minősülnek.
Az 90/314/EGK irányelvet átültető hazai szabályozás azonban nincs teljesen összhangban a
közösségi jogban megállapított tájékoztatási szabályokkal, illetve azokon túlmenő, a
2005/29/EK irányelv átültetését követően megszüntetendő további tájékoztatási
követelményeket is megállapít. E szabályozás módosítását lehetővé teendő szükséges a
jogalkotási törvénynek megfelelő jogalkotási felhatalmazás megteremtése, mivel a Polgári
Törvénykönyv, amely az utazási szerződésre vonatkozó keretszabályokat meghatározza, nem
tartalmaz felhatalmazó rendelkezéseket. A hiányzó jogalkotási felhatalmazást ezért a Ptké. II-
ben helyezi el a Javaslat (egyidejűleg hatályon kívül helyezve annak a Minisztertanács
számára feladatot megállapító, idejétmúlt rendelkezéseit).
92
A 33. §-hoz
A Javaslat - összhangban a reklámtörvény a Javaslattal párhuzamos újrakodifikálásával
-	a jogrendszeren belüli terminológiai egységesítés érdekében kiigazítja a szerencsejáték
szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 27. § (9) bekezdését.
A 34. §-hoz
Az (1) és (2) bekezdéshez: a Javaslat egyrészt a jogrendszeren belüli terminológiai
egységesítés érdekében kiigazítja az Öpt. egyes, a kereskedelmi kommunikációkra vonatkozó
szakaszait, másrészt - a szabályozási cél és a szabályozott terület hasonlósága okán - az Öpt.-
t a tájékoztatás tárgyszerűségére vonatkozó követelményt megállapító, az Mpt. 70. § (7)
bekezdésben foglaltnak megfelelő rendelkezéssel egészíti ki. A Javaslat egyidejűleg
egyszerűsíti, és a pénzügyi szektorra vonatkozó hasonló szabályokkal összhangban
szabályozza az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak elnevezésére vonatkozó közjogi
szabályt, egyúttal hatályon kívül helyezve a bíróság hatáskörére vonatkozó külön szabályokat,
tekintettel arra, hogy az egyrészt következik a nyilvántartásba vételre vonatkozó
szabályokból, másrészt a PSZÁF felügyeleti jogkörét e tekintetben a Psztv. biztosítja. A
névviselésen túl pedig, amennyiben kereskedelmi kommunikációja e tekintetben megtévesztő,
a PSZÁF a Javaslat alapján jogosult eljárni az ilyen ügyekben.
A (3) bekezdéshez: a Javaslat a PSZÁF Javaslat eljáró hatósággá válásával és a Javaslat
szerinti hatásköri, illetve eljárási szabályokkal összefüggésben - az egyéb módosuló
törvények tekintetében is alkalmazott megoldáshoz hasonlóan - egyértelmű rendelkezést iktat
be az Öpt.-be arra vonatkozóan, hogy a törvénynek a fogyasztókat érintő kereskedelmi
gyakorlatokkal összefüggő rendelkezései megsértése esetén a PSZÁF a Javaslatban foglalt
szabályok szerint jár el (v.ö. a 10-12., illetve a 17. §-hoz írt indokolással).
A 35. §-hoz
Az (1)-(4) bekezdéshez: a Javaslat a jogrendszeren belüli terminológiai egységesítés
érdekében (a reklám, illetve a fogyasztó fogalmak egyértelmű, a javaslatbeli tartalomnak
megfelelő használata) kiigazítja a Hpt. 32/E. és - ezzel összefüggő - 124. §-át, valamint a
Hpt. XXIX. fejezetének címét.
Az (5) bekezdéshez: a Javaslat a Hpt. 203. §-át a jelzett terminológiai egységesítés
igényére tekintettel, továbbá úgy módosítja, hogy abból hatályon kívül helyezi a megtévesztés
általános tilalmára vonatkozó (1) bekezdést, tekintett arra, hogy a jogrendszeri koherencia és
az eljáró hatóságok hatáskörének egyértelmű megállapítása érdekében indokolt, hogy az
ágazati szabályok ne ismételjék a Javaslatban, illetve vállalkozás-vállalkozás viszonylatban a
Tpvt.-ben foglalt általános szabályokat, hanem csak a valóban érdemben speciális szabályként
megjelenő rendelkezéseket tartalmazzák.
A (6) bekezdéshez: a Javaslat a hatályos Hpt. 202. §-ában foglalt szabályt - a szükséges
terminológiai kiigazítással, továbbá összhangban a vonatkozó, a betétbiztosítási rendszerekről
szóló 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti tanácsi irányelvvel - a Tpt. rendszeréhez
hasonlóan a Hpt.-nek a Betétbiztosítási Alapról és az arról való tájékoztatásról szóló
rendelkezései közé helyezi át, azt egyúttal a reklámokon túlmutató körben is, általában a
kereskedelmi kommunikációra vonatkozóan előírva. A strukturális átrendezés és az általános
93
vonatkoztatás egyértelművé teszi azt is, hogy e rendelkezés kikényszerítése a PSZÁF
hatáskörébe tartozik.
A (7) és (9) bekezdéshez: a Javaslat egyrészt a Hpt. normatív rendelkezései közé
beiktatja azt a kifejezett rendelkezést, amely alapján a Hpt. 235. §-a (1) bekezdésének d)
pontja alapján kiadott kormányrendelet szerinti mutatókról (egységesített betéti kamatláb
mutató, illetve teljes hiteldíjmutató) az ügyfeleket tájékoztatni kell, másrészt - erre tekintettel
-	kiigazítja és egyszerűsíti a vonatkozó felhatalmazó rendelkezéseket.
A (8) bekezdéshez: a Javaslat a PSZÁF Javaslat szerinti eljáró hatósággá válásával és a
Javaslat szerinti hatásköri, illetve eljárási szabályokkal összefüggésben - az egyéb módosuló
törvények tekintetében is alkalmazott megoldáshoz hasonlóan - egyértelmű rendelkezést iktat
be a Hpt.-be arra vonatkozóan, hogy a törvénynek a fogyasztókat érintő kereskedelmi
gyakorlatokkal összefüggő rendelkezései megsértése esetén a PSZÁF a Javaslatban foglalt
szabályok szerint jár el (v.ö. a 10-12., illetve a 17. §-hoz írt indokolással).
A (10) bekezdéshez: a Javaslat a vonatkozó jogszabály-szerkesztési követelményeknek
megfelelően kiigazítja az uniós jognak való megfelelést deklaráló jogharmonizációs klauzulát.
A (11)-(13) bekezdéshez: a Javaslat - összhangban a párhuzamos Fgytv.-módosítással
-	a jogrendszeren belüli terminológiai egységesítés érdekében kiigazítja a Hpt.-nek a
„fogyasztási kölcsön”, illetve a „lakossági kölcsön” fogalmakra vonatkozó meghatározásait,
továbbá meghatározza a „fogyasztó” fogalmát.
Fontos e helyen is utalni arra, hogy a fentiekben kifejtettekkel is összhangban a
kifejezetten közrendi típusú reklámszabályok tekintetében a Hpt. 201., 202. és 206/A. §-a
vonatkozásában a szükséges módosító, illetve hatályon kívül helyező rendelkezéseket a
Javaslattal párhuzamos Grt.-módosítás tartalmazza.
A 36. §-hoz
Az (1) és (2) bekezdés: a Javaslat egyrészt a jogrendszeren belüli terminológiai
egységesítés érdekében kiigazítja az Mpt. egyes, a kereskedelmi kommunikációkra vonatkozó
szakaszait Emellett egyszerűsíti a magánnyugdíj-pénztárak elnevezésére vonatkozó közjogi
szabályt, egyben hatályon kívül helyezve annak a hirdetések megtévesztő jellegének tilalmára
vonatkozó rendelkezését, tekintettel arra, hogy azt a Javaslat anyagi jogi szabályai, illetve
vállalkozás-vállalkozás viszonyban a Tpvt. már kimondja.
A (3) bekezdéshez: a Javaslat a PSZÁF Javaslat szerinti eljáró hatósággá válásával és a
Javaslat szerinti hatásköri, illetve eljárási szabályokkal összefüggésben - az egyéb módosuló
törvények tekintetében is alkalmazott megoldáshoz hasonlóan - egyértelmű rendelkezést iktat
be az Mpt.-be arra vonatkozóan, hogy a törvénynek a fogyasztókat érintő kereskedelmi
gyakorlatokkal összefüggő rendelkezései megsértése esetén a PSZÁF a Javaslatban foglalt
szabályok szerint jár el (v.ö. a 10-12., illetve a 17. §-hoz írt indokolással).
A 37. §-hoz
Az (1) bekezdéshez: a rendelkezés hatályon kívül helyezi az Fgytv. tájékoztatási és
csomagolási követelményeire történő hivatkozást, figyelemmel részint arra, hogy a felhívott
szabályok a 2005/29/EK irányelv átültetésével összefüggésben az Fgytv. - a Javaslattal
párhuzamos - módosításával hatályon kívül helyezésre kerülnek; másfelől az ilyen normatív
tartalom nélküli utalószabály egyébként is szükségtelen, a más jogszabály betartásának
94
kötelezettsége az adott jogszabályból következik. A módosítás egyértelművé teszi továbbá,
hogy veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény csak nem ömlesztett formában hozható
forgalomba.
A (2) bekezdéshez: a rendelkezés a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények
megtévesztő jelölésére vonatkozó hatályos szabályozást pontosítja, összhangba hozva azt a
vonatkozó - a Javaslat 59. §-a (2) bekezdésének a) és f) pontjában megjelölt - közösségi jogi
rendelkezésekkel, egyben megszüntetve a párhuzamosságot a megtévesztésnek a Javaslatban
kimondott tilalmával.
A (3) bekezdéshez: a rendelkezés a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények
reklámozására vonatkozó hatályos szabályokat pontosítja, összhangba hozva azokat a
vonatkozó - a Javaslat 59. §-a (2) bekezdésének a) és f) pontjában megjelölt - közösségi jogi
rendelkezésekkel, egyben megszüntetve a párhuzamosságot a Javaslatnak, illetve a
reklámtörvénynek a megtévesztő reklámozást érintő rendelkezéseivel.
A (4)-(6) bekezdéshez: a Javaslat meghatározza a fogyasztóvédelmi hatóság hatásköreit
a Kbtv.-ben és végrehajtási rendeleteiben foglalt rendelkezések betartatása tekintetében, azt
minden esetben a terméknek a fogyasztók számára történő forgalmazásához kötve. A
fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatokkal összefüggő rendelkezések tekintetében
a fogyasztóvédelmi hatóság a Javaslat szabályai szerint, egyéb, a fogyasztókat érintő
rendelkezések betartatásával összefüggésben pedig az Fgytv. alapján jár el. A Kbtv. érintett
rendelkezéseinek „fogyasztóvédelmi rendelkezésekéként való deklarálására azért van
szükség, mert az Fgytv. a fogyasztóvédelmi hatóság eljárását (hatáskörét és a
jogkövetkezmények alkalmazását) a „fogyasztóvédelmi rendelkezésekéhez kapcsolja. Ezért
az Fgytv.-től eltérő jogszabályokban ilyenként nevesíteni kell azokat a rendelkezéseket,
amelyek tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása indokolt.
A 38. §-hoz
Az (1), valamint az (5) és (6) bekezdéshez: a Javaslat a fogalmi összehangolás igényére
tekintettel pontosítja a törvényben a forgalmazó fogalmát, továbbá kiiktatja a „fogyasztó”
szóhasználatot, figyelemmel arra, hogy a hulladékgazdálkodás tekintetében a „fogyasztó”-nak
a Javaslattal a jogrendszer egészében egységesen meghatározott fogalma nem értelmezhető,
mivel a termékek hulladékká válása kapcsán nincs jelentősége a felhasználó laikus
minőségének. Ezért a Javaslat a törvényben használt „fogyasztó” fogalmat a „felhasználó”-val
váltja ki, megadva annak definícióját is.
A (2) bekezdéshez: a Javaslat pontosítja a hatályos szabályozás tájékoztatási
követelményeit, részint terminológiai szempontból, másrészt pedig - megszüntetve a hatályos
rendelkezés deklaratív jellegét - egyértelművé teszi, hogy a termék hulladékgazdálkodási
szempontú jellemzőiről való tájékoztatás alapvetően a gyártó kötelezettsége, továbbá, hogy a
tájékoztatási követelmény részleteit a törvény végrehajtási szabályai állapítják meg.
A (3) bekezdéshez: biztosítandó, hogy a tájékoztatás ténylegesen megtörténjen, a
Javaslat a forgalmazót is felelőssé teszi a tájékoztatási követelmények betartásáért. Ez a
felelősségi rendezés érdekeltté teszi a forgalmazót abban, hogy a gyártó általi teljesítést -
ebből a szempontból is - ellenőrizze, illetve, hogy a hiányzó tájékoztatást maga pótolja,
természetesen olyan módon, hogy azt a gyártótól beszerzi. Ennek indoka, hogy a gyártó
mulasztása esetén a hiányzó információk gyártótól való beszerzésére a forgalmazó van -
szerződéses kapcsolatuk révén - leginkább megfelelő helyzetben, legalábbis a felhasználó
lehetőségeihez viszonyítva. Ez azonban nem érinti azt a lehetőséget, hogy a forgalmazó, ha a
95
gyártó mulasztása esetén helyt kellett állnia, vagy a hiányzó információ pótlása költséget
okozott számára, azt a gyártóval szemben szerződéses jogviszonyuk keretében érvényesítse.
A (4) bekezdéshez: a Javaslat meghatározza a fogyasztóvédelmi hatóság hatásköreit a
Hgt.-ben és végrehajtási rendeleteiben foglalt rendelkezések betartatása tekintetében. A
fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatokkal összefüggő (alapvetően a fogyasztók
tájékoztatására vonatkozó) rendelkezések tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság a Javaslat
szabályai szerint, egyéb, a fogyasztókat érintő (elsősorban a hulladékká vált termékek, illetve
csomagolások fogyasztóktól történő visszafogadásáról, visszaváltásáról szóló) rendelkezések
betartatásával összefüggésben pedig az Fgytv. alapján jár el. A Hgt. érintett rendelkezéseinek
„fogyasztóvédelmi rendelkezésekéként való deklarálására azért van szükség, mert az Fgytv. a
fogyasztóvédelmi hatóság eljárását (hatáskörét és a jogkövetkezmények alkalmazását) a
„fogyasztóvédelmi rendelkezésekéhez kapcsolja. Ezért az Fgytv.-től eltérő jogszabályokban
ilyenként nevesíteni kell azokat a rendelkezéseket, amelyek tekintetében a fogyasztóvédelmi
hatóság eljárása indokolt
A 39. §-hoz
Az (1) bekezdésben foglalt módosítás annak a követelménynek tesz eleget, mely szerint
a jogrendszerben egységesíteni szükséges a „reklám”, illetve „hirdetés” fogalom-használatot.
A hatályos törvényszöveg a „minősített” jelző használatára vonatkozó követelményt a
szolgáltató „hirdetésében, hivatalos levelezése során, az általa kibocsátott tanúsítványban
vagy bármely egyéb módon” írja elő, ahol a „bármely egyéb mód” kitétel arra mutat, hogy
ténylegesen minden formában tartózkodni kell nyilvántartásba vétel hiányában a törvény által
védett elnevezés használatától. Ezért a Javaslat - mint szükségtelent - mellőzi e felsorolást.
Szintén a „hirdetés” szóhasználat kiváltása igényéből ered a (2) bekezdés szerinti
módosítás. A hatályos törvényszöveg tartalmaz egy olyan további mondatrészt is, mely
szerint a szolgáltató „a tanúsítás tényét hirdetésében, hivatalos levelezése során és bármely
egyéb módon használhatja”. A Javaslat elhagyja ezt a mondatrészt, figyelemmel arra, hogy
arra, hogy valaki egy megszerzett minősítést (akkreditációt) használjon, nem szükséges
jogszabályi felhatalmazás.
Összességében egyik módosítás sem jelent tartalmi változást a hatályos szabályozáshoz
képest, ugyanakkor megszünteti a - bizonytalan tartalmú - „hirdetés” szóhasználatot,
összekapcsolva azt a normatív tartalommal nem rendelkező szövegrészek elhagyásával.
A 40. §-hoz
Az (1) bekezdés a reklámtörvény - a Javaslattal összefüggő, azzal párhuzamos -
újrakodifikálását megvalósító Grt.-javaslatra tekintettel korrigálja a Grüft. hivatkozását.
A (2) bekezdés a törvény rendelkezéseinek megsértése esetén eljáró hatóságokat, és az
azok eljárására irányadó szabályokat határozza meg. Tartalmi változás annyiban történik,
hogy a Grüft. 2. §-ában a fogyasztók tájékoztatását szolgáló közlemények megjelenítésére
vonatkozó követelmény tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság hatásköre kerül
megállapításra (különválasztva ezeket az üzletfeliratoktól, amelyek továbbra is az üzlet
működési engedélyét kiadó jegyző feladatkörébe tartoznak). A további változások
kodifikációs jellegű korrekciói a hatályos törvényszövegnek, illetve abból a rendszerből
következnek, amely szerint az Fgytv. - a Javaslattal párhuzamos - módosítása a
fogyasztóvédelmi hatóság eljárását szabályozza.
96
A Grüft érintett rendelkezéseinek „fogyasztóvédelmi rendelkezésekéként való
deklarálására azért van szükség, mert az Fgytv. a fogyasztóvédelmi hatóság eljárását
(hatáskörét és a jogkövetkezmények alkalmazását) a „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-hez
kapcsolja. Ezért az Fgytv.-től eltérő jogszabályokban ilyenként nevesíteni kell azokat a
rendelkezéseket, amelyek tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása indokolt.
A 41. §-hoz
A Javaslat az Ektv.-t egyrészt a fentiekben jelzett terminológiai egységesítés okán,
másrészt az alapvetően az e területet szabályozó - a 2005/29/EK irányelvhez képest speciális
-	közösségi jogi rendelkezésekből következő tájékoztatási szabályokat átültető
rendelkezéseknek a vonatkozó közösségi jogi követelményekre és a javaslatbeli általános
szabályokra is tekintettel való kiigazítása, valamint a reklámtörvény - a Javaslattal
összefüggő, azzal párhuzamos - újrakodifikálását megvalósító Grt.-javaslatban a közvetlen
megkeresés módszerével küldött reklámanyagokra (direkt marketing) vonatkozó új általános
szabályokkal való összhang biztosítása céljából módosítja. Az előbbiekkel összefüggésben a
Javaslat módosítja az Ektv. hatásköri szabályait, egyértelművé téve, mely esetekben melyik
hatóság és mely törvény alkalmazásával jár el.
Az (1) bekezdésbeli módosítás a Javaslat 2. §-ához írt indokolásban írtakkal
összhangban az „elektronikus kereskedelmi szolgáltatás” definícióját hozzáigazítja a
Javaslatban használt „áru” fogalom tartalmához.
A (2) bekezdés az Ektv. 4. §-ában foglalt tájékoztatási követelményeket egyrészt a
2005/29/EK irányelvbeli követelményekkel összhangban, az Fgytv.-nek a Javaslattal
párhuzamos módosítására is tekintettel arra a körre szűkíti, amely közvetlenül a speciális
közösségi jogi előírásokból (nevezetesen a belső piacon az információs társadalommal
összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi
vonatkozásairól szóló 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlament és tanács irányelvből)
fakad, másrészt pontosítja a 2000/31/EK irányelvnek megfelelően. Ennek megfelelően a
2000/31/EK irányelvben előírtakon túli követelmények nem jelennek meg a 4. §-ban.
A (3)-(7) bekezdés a 2000/31/EK irányelvnek való pontosabb megfelelés érdekében
pontosítja, illetve kiigazítja az elektronikus úton történő szerződéskötésre vonatkozó, az Ektv.
5.	és 6. §-ában foglalt szabályokat.
A (8) bekezdésben a Javaslat az elektronikus hirdetésre vonatkozó szabályokat (Ektv.
14.	és 14/A §-a) alkotja újra arra tekintettel, hogy a Grt.-javaslat a használt médiumtól
függetlenül érvényesülő általános szabályként fogalmazza meg, hogy reklám természetes
személynek mint reklám címzettjének közvetlen megkeresés módszerével (azaz közvetlen
üzletszerzésként) kizárólag akkor küldhető, ha ahhoz a reklám címzettje előzetesen
hozzájárult (Grt.-javaslat 6. §). Ennek megfelelően a Javaslat egyrészt összhangba hozza az
elektronikus hirdetéssel kapcsolatos fogalommeghatározásokat a Grt.-javaslatbeli
fogalommeghatározásokkal, megtartva ugyanakkor a szabályozás azon elemét, miszerint az
Ektv. rendszerében az elektronikus hirdetés szélesebb kört fed le: nem csak a reklámtartalmú
küldeményekre, hanem a társadalmi cél megvalósításához kapcsolódó, reklámnak nem
minősülő tájékoztatásokra is kiterjed. Emellett a Javaslat az Ektv.-ben csak azokat a
szabályokat tartja meg, amelyek ezen eltérésre tekintettel vagy a 2000/31/EK irányelv
speciális követelményeire tekintettel a Javaslat anyagi jogi szabályaiban, illetve a Grt.-
javaslatban foglalt általános szabályokhoz képest különös szabályként itt szabályozandók.
97
Emellett az itt javasolt módosítás átláthatóbbá teszi a vonatkozó szabályok szerkezetét
és egy alcím alá rendezi az elektronikus hirdetésekre vonatkozó szabályok mindegyikét,
amelyeket az előbbiekben említetteken túl csak annyiban módosít - a (2) bekezdésben az
Ektv. 4. §-ának módosítása kapcsán írtakhoz hasonlóan -, amennyiben az a 2000/31/EK
irányelvnek való pontosabb megfelelés érdekében szükséges.
Megjegyzendő, hogy a javaslatbeli módosítással az érdemi szabályok alapvetően nem
változnak meg, hiszen a Grt.-beli általános szabály éppen az Ektv. hatályos szabályait (az
Ektv. 14. §-ának főszabályát) veszi alapul, és a Javaslat a Nemzeti Hírközlési Hatóságnak
(NHH) a kéretlen elektronikus hirdetésekkel kapcsolatos hatásköreit is változatlanul hagyja
[ennek megfelelő szabályokat tartalmaz a Grt.-javaslat 24. §-ának (4) bekezdése is]. Egyetlen
érdemi változásként a Ektv. 14. §-a (9) bekezdésének hatályon kívül helyezését lehetne
értékelni, ugyanakkor belátható, hogy e kivételnek tűnő szabály megtartása nem indokolt,
hiszen a személyes adatok kezeléséhez mindenképpen az illető hozzájárulása szükséges, és
ezért érdemben a Grt.-javaslatbeli általános szabály alkalmazása nem jelent érdemben
többletterhet a jelenlegi szabályokhoz képest (a Grt.-javaslat az új általános szabályhoz
kapcsolódó átmeneti szabályok között e tekintetben is megfelelő, kilenc hónapos átmeneti
időt biztosít).
A (9)-(16) bekezdésben foglalt módosítások a fentebb részletezett változásoknak
megfelelő technikai jellegű módosításokra irányulnak az Ektv. hatásköri és eljárási szabályai
tekintetében. A korábbiakban kifejtettek szerint rögzítésre kerül, hogy a Javaslat szerinti
kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó rendelkezések tekintetében a Javaslat szerinti
hatóságok, az egyéb fogyasztóvédelmi rendelkezések tekintetében pedig a fogyasztóvédelmi
hatóság jogosult eljárni a Javaslat, illetve az Fgytv. szabályai szerint [16/A. § (1) és (2) bek.].
Az érintett rendelkezések fogyasztóvédelmi rendelkezésként azonosítása azért szükséges,
mert az Fgytv. a fogyasztóvédelmi hatóság eljárását (hatáskörét és a jogkövetkezmények
alkalmazását) a „fogyasztóvédelmi rendelkezésekéhez kapcsolja. Ezért az Fgytv.-től eltérő
jogszabályokban ilyenként nevesíteni kell azokat a rendelkezéseket, amelyek tekintetében a
fogyasztóvédelmi hatóság eljárása indokolt. Egyebekben érdemi változást a Javaslat nem
tartalmaz.
A (17) bekezdés azokat a kisebb technikai jellegű módosításokat tartalmazza, amelyek a
fenti módosításokra tekintettel az Ektv. belső koherenciájának biztosítását, illetve a Javaslat
miatt szükségessé váló terminológiai egységesítés megvalósítását célozzák.
A 42. §-hoz
Az (1)-(3) bekezdéshez: a Javaslat egyrészt a jogrendszeren belüli terminológiai
egységesítés érdekében - módosítja és kiigazítja a Tpt.-nek a „hirdetésre” vonatkozó
szabályait (a hatályos Hpt. „hirdetés”-fogalmának megfelelő módosításával, és a két törvény
fogalmi rendszerének közelítésével is párhuzamosan), oly módon, hogy a hatályos Tpt.
vonatkozó szabályait a kereskedelmi kommunikációkra általában mondja ki, és csak ott
szűkíti a rendelkezések tartalmát a szűkebb értelemben vett reklámra, ahol ez - az
értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és
a 2001/34/EK irányelv módosításáról szóló 2003. november 4-i 2003/71/EK európai
parlamenti tanácsi irányelvvel is összhangban - valóban indokolt. Emellett a tájékoztató
engedélyezésének megtagadása tekintetében a Javaslat, az egyértelműség érdekében -
figyelemmel a PSZÁF-nak a Javaslat szerinti hatóságkénti eljárására, illetve a Javaslat anyagi
szabályainak a Tpt. szerinti kereskedelmi kommunikációk tekintetében való érvényesítésére -
98
pontosítja, hogy az engedély megtagadására mely jogszabályi rendelkezések megsértése
esetén kerülhet sor (megjegyzendő: e rendelkezés alkalmazásakor továbbra is érvényesül a
Tpt. 13. § (2) bekezdése szerinti, a 809/2004/EK rendeletre utaló szabály).
A (4) bekezdéshez: a Javaslat - a Hpt.-be egy új 205/A §-t beiktató módosítás
szövegével megegyező okok alapján, a befektetőkártalanítási rendszerekről szóló 1997.
március 3-i 97/9/EK európai parlamenti tanácsi irányelvvel összhangban - kiigazítja a Tpt.
214. §-ának (4) bekezdését, egyértelművé téve, hogy ez a szabály nem csak a kifejezett
reklámokra, de általában a kereskedelmi kommunikációkra vonatkozik, ami egyben azt is
egyértelműsíti, hogy ezekben az esetekben a PSZÁF jogosult eljárni.
Az (5) bekezdéshez: a Javaslat a fentebb az (1)-(3) bekezdés kapcsán írt indokok
alapján, és az azokban a bekezdésekben foglalt módosításokkal összhangban kiigazítja a Tpt.
293. §-ának (2) és (3) bekezdését.
A (6) bekezdéshez: a Javaslat a PSZÁF Javaslat szerinti hatósággá válásával, és a
Javaslat szerinti hatásköri, illetve eljárási szabályokkal összefüggésben - az egyéb módosuló
törvények tekintetében is alkalmazott megoldáshoz hasonlóan - egy új LVI/A. Fejezetként
egyértelmű rendelkezéseket iktat be a Tpt.-be, amelyek értelmében a Javaslat szerinti, a
fogyasztókat érintő kereskedelmi gyakorlat megsértése esetén a PSZÁF a Javaslatban foglalt
szabályok szerint jár el (v.ö. a 10-12., illetve a 17. §-hoz írt indokolással).
A (7) bekezdéshez: a Javaslat a vonatkozó jogszabály-szerkesztési követelményeknek
megfelelően kiigazítja az uniós jognak való megfelelést deklaráló jogharmonizációs klauzulát.
A (8) bekezdéshez: a Javaslat a (6) bekezdés szerint beiktatandó új 406/A. § megfelelő
alkalmazása érdekében, igazodva a Tpt. rendszeréhez a Tpt. 1. számú mellékletében szereplő
rövidítéseket kiegészíti a Javaslat szerinti törvényre utaló rövidítéssel.
A 43. §-hoz
Az (1) bekezdéshez: a Javaslat hatályon kívül helyezi a hatályos rendelkezés - a
Javaslattal meg nem engedhető módon párhuzamos - megtévesztési tilalmát. A hatályos
rendelkezés (2) bekezdésében írt hatásköri szabályozás a törvény eljárási szabályai között is
megtalálható, erre tekintettel indokolt annak ehelyütt való elhagyása.
A (2) bekezdéshez: a Javaslat a terminológiai egységesítés, valamint az egyértelmű
normatív szabályozás igényére figyelemmel pontosítja a szaporítóanyagok címkézésére
vonatkozó rendelkezéseket.
A (3) bekezdéshez: a Javaslat az egyértelmű hatósági hatásköri szabályozás érdekében
beiktatja az Nftv.-be az arra vonatkozó kifejezett rendelkezést, hogy a törvény és a
végrehajtására kiadott jogszabályok rendelkezéseinek kikényszerítése alapvetően a
növénytermesztési hatóság feladatköre.
A (4) bekezdéshez: mivel a szaporítóanyag jelölésére (címkézésére) vonatkozó
jogszabályi rendelkezések közösségi jogi eredetűek, s mint ilyenek a 2005/29/EK irányelv
tekintetében, a megtévesztő mulasztás szempontjából relevánsak, betartatásukat az általános
indokolás II. részében írtakra tekintettel a fogyasztóvédelmi hatósághoz indokolt rendelni,
amennyiben az fogyasztót érint. Az említett rendelkezések „fogyasztóvédelmi
rendelkezésekéként való deklarálására azért van szükség, mert az Fgytv. a fogyasztóvédelmi
hatóság eljárását (hatáskörét és a jogkövetkezmények alkalmazását) a „fogyasztóvédelmi
rendelkezésekéhez kapcsolja. Ezért az Fgytv.-től eltérő jogszabályokban ilyenként nevesíteni
99
kell azokat a rendelkezéseket, amelyek tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása
indokolt
Az (5) bekezdéshez: a Javaslat az egyértelmű szabályozás igényére tekintettel pontosítja
a törvény jogkövetkezmény-katalógusát.
A (6) bekezdéshez: a megtévesztésre vonatkozó tilalom hatályon kívül helyezésével
összhangban a Javaslat hatályon kívül helyezi az ahhoz kapcsolódó hatásköri szabályt is.
A 44. §-hoz
Az (1) bekezdéshez: a Javaslat - az egyéb pénzügyi tárgyú törvények módosításával
összhangban - a Bit.-nek a biztosító egyesületek elnevezésére vonatkozó szabályait oly
módon módosítja, hogy azok kizárólag az elnevezésre vonatkozzanak, egyben kiiktatva a
rendelkezésből a hirdetésekre utalást, hiszen egyébként a kereskedelmi kommunikációban a
megtévesztés tilalmát (ideértve a megtévesztő névhasználatot is) a Javaslat anyagi jogi
szabályai, illetve vállalkozás-vállalkozás viszonyban a Tpvt. már kimondja.
A (2) bekezdéshez: a Javaslat a PSZÁF Javaslat szerinti eljáró hatósággá válásával és a
Javaslat szerinti hatásköri, illetve eljárási szabályokkal összefüggésben - az egyéb módosuló
törvények tekintetében is alkalmazott megoldáshoz hasonlóan - egy új alcím alatt, új 167/A
§-ként egyértelmű rendelkezést iktat be a Bit.-be arra vonatkozóan, hogy a törvénynek a
fogyasztókat érintő kereskedelmi gyakorlatokkal összefüggő rendelkezései megsértése esetén
a PSZÁF a Javaslatban foglalt szabályok szerint jár el (v.ö. a 10-12., illetve a 17. §-hoz írt
indokolással).
A (3) bekezdéshez: a Javaslat - tekintettel arra, hogy a PSZÁF biztosítók tekintetében
fennálló hatáskörét a Javaslat folytán nem csak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről
szóló törvény állapítja meg - kiigazítja a Bit. erre vonatkozó hatályos 168. §-át.
A (4) bekezdéshez: a Javaslat a vonatkozó jogszabály-szerkesztési követelményeknek
megfelelően kiigazítja az uniós jognak való megfelelést deklaráló jogharmonizációs klauzulát.
A 45. §-hoz
Az (1) bekezdéshez: az Eht. 21. §-a (6) bekezdésének módosításával a Javaslat - a
Javaslattal párhuzamos Fgytv.-módosítással összhangban - egyértelművé teszi, hogy melyek
azok a fogyasztóvédelmi rendelkezések, amelyek vonatkozásában az eljárás a
fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörébe tartozik. Ezzel összefüggésben a jelenlegi (6) bekezdés
hatályon kívül helyezése indokolt. A megjelölt rendelkezések „fogyasztóvédelmi
rendelkezésekéként való deklarálására azért van szükség, mert az Fgytv. a fogyasztóvédelmi
hatóság eljárását (hatáskörét és a jogkövetkezmények alkalmazását) a „fogyasztóvédelmi
rendelkezésekéhez kapcsolja. Ezért az Fgytv.-től eltérő jogszabályokban ilyenként nevesíteni
kell azokat a rendelkezéseket, amelyek tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása
indokolt.
A (2) bekezdéshez: az Eht.-nek - az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus
hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002. március 7-i 2002/21/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján kialakított - fogalmi rendszerére tekintettel,
valamint a Javaslattal és az azzal párhuzamos Fgytv.-módosítással összefüggésben
érvényesítendő fogalmi, terminológiai tisztázás érdekében, a rendelkezés eredeti céljának
100
megfelelően indokolt az Eht. 126. §-ában a „fogyasztók” helyett az „előfizetők és
felhasználók” jogairól rendelkezni.
A (3) bekezdéshez: indokolt, hogy amennyiben a képviselő a bejelentést más
hatósághoz továbbítja, erről a bejelentő is értesüljön, ezért ezt a Javaslat szerinti módosítás -
tekintettel arra, hogy a képviselő nem mint hatóság jár el - ezt kifejezetten előírja a képviselő
kötelezettségeként.
A (4) bekezdéshez: a Javaslat - az eljáró hatóságok hatásköreinek egyértelművé tételére
vonatkozó célkitűzésnek megfelelően - pontosítja az NHH-nak az általános szerződési
feltételekkel összefüggő piacfelügyeleti hatáskörét, egyértelművé téve, hogy az az Eht. által
szabályozott körben áll fenn.
Az (5) és (6) bekezdéshez: az Eht. 138. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések
arra tekintettel kerülnek átalakításra, hogy az Fgytv. - a Javaslattal párhuzamos - módosítása
egységes panaszkezelési szabályozást tartalmaz (az Fgytv. a módosítással beiktatandó 17/A és
17/C. §-ában). Így ehelyütt csak az Eht.-ben szabályozott tevékenységekhez kapcsolódó
speciális szabályokat indokolt rögzíteni.
A (7) bekezdéshez: az e bekezdésben foglalt módosítások a Javaslattal összefüggő
terminológiai jellegű - a fentebb az e § (1) bekezdése kapcsán írtakkal megegyező célú -
pontosításokat tartalmazzák.
A 46. §-hoz
A Javaslat a terminológiai egységesítés keretében kiiktatja a „fogyasztói forgalom”
definiálatlan használatát, s a helyett a törvény szóhasználatával összhangban álló megjelölést
alkalmaz.
A 47. §-hoz
Az (1) bekezdéshez: a Javaslat a Tétv. közösségi jogi eredetű, így a Javaslat
szempontjából, a megtévesztő mulasztás tekintetében releváns tájékoztatási követelményt
előíró rendelkezéseit a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő
forgalmazásáról szóló 2002. szeptember 23-i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelv - a Javaslat 59. §-a (2) bekezdésének h) pontjában megjelölt - rendelkezéseinek
megfelelően pontosítja.
A (2) bekezdéshez: a Tétv. fogyasztók tájékoztatására vonatkozó rendelkezéseinek
betartatása tekintetében a PSZÁF a Javaslat szabályai szerint jár el, figyelemmel arra, hogy az
ilyen tájékoztatási követelmények megsértése egyben megtévesztő mulasztásnak is
minősülhet az irányelv 7. cikkének (5) bekezdésében foglalt megoldás miatt.
A (3) bekezdéshez: a Javaslat a Tétv. „fogyasztó” fogalmát a Javaslatban alkalmazott
terminológiára tekintettel igazítja ki.
A 48. §-hoz
Az (1) bekezdéshez: a Javaslat - összhangban az Fgytv.-nek a Javaslattal párhuzamos
módosításával, az Fgytv. 2. §-a r) pontjában adott meghatározással - meghatározza a
„forgalmazás” a törvényben használt, de eddig nem definiált fogalmát.
101
A (2) bekezdéshez: a rendelkezés a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok
nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvénnyel való összhang megteremtése, törvényi
szinten történő nyilvántartás előírása érdekében kiegészíti a Kertv.-t a kereskedelmi hatóságot
a kereskedelmi szakértőkről nyilvántartás vezetésére feljogosító rendelkezéssel.
A (3) bekezdéshez: a Kertv. 5. §-ának hatályos (4) és (5) bekezdésében foglalt
rendelkezések arra tekintettel kerülnek átalakításra, hogy az Fgytv. - a Javaslattal párhuzamos
-	módosítása egységes panaszkezelési szabályozást tartalmaz (az Fgytv. a módosítással
beiktatandó 17/A-17/C. §-ában). Így ehelyütt csak a kereskedelmi tevékenységhez
kapcsolódó speciális szabályokat indokolt rögzíteni. A vásárlók könyve továbbra sem
kizárólagos eszköze a panaszok megtételének, hanem egy lehetséges módja, amelyet a
kereskedő köteles biztosítani. A bejegyzések kezelésére irányadó fogyasztóvédelmi eljárási
szabályokat - a természetes személy - fogyasztók tekintetében a módosított Fgytv.
tartalmazza, a fogyasztónak nem minősülő vásárlók tekintetében pedig továbbra is a Kertv.
végrehajtására kiadott kormányrendelet rendelkezései lesznek az irányadók.
A Kertv. 5. §-ának (6) bekezdése részint az önálló turisztikai törvény megalkotására,
valamint a vendéglátási tevékenység újraszabályozására tekintettel kerül módosításra,
másrészt hatályon kívül helyezi a 2005/29/EK irányelv átültetésével nem összeférhető
tájékoztatási követelményeket.
A Kertv. 5. §-ának hatályos (7) bekezdésében foglalt, a 18. éven aluli személyek
kiszolgálására vonatkozó tilalom - az Fgytv.-nek a Javaslattal párhuzamos módosítása révén
-	átkerül az Fgytv.-be, annak a módosítással beiktatandó 16/A. §-ába, figyelemmel arra is,
hogy a gyermek- és fiatalkorúak védelmét célzó rendelkezéseket a fogyasztóvédelmi hatóság
kényszeríti ki, s az Fgytv. speciális jogkövetkezményeket és eljárási rendelkezéseket kapcsol
e szabályok megsértéséhez.
Az új (7) bekezdés a Kertv. 5. §-a hatályos (8) bekezdésének szabályát fogalmazza meg,
általánosabb körben, s a Javaslat megfelelő jogalkotási felhatalmazással is kiegészíti a Kertv.-
t az ilyen speciális forgalmazási korlátozások megalkotásához, azok lehetőségét a közerkölcs
és a közrend védelméhez, illetve közbiztonsági okokhoz rendelve [lásd a Kertv. 12. §-a (1)
bekezdésénekp) pontját a (6) bekezdésben].
A (4) bekezdéshez: a Kertv. 9. §-ának újraalkotását a hatósági hatáskörök egyértelmű
szabályozásának igénye indokolta. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a Kertv. és a
végrehajtására kiadott jogszabályok rendelkezéseinek végrehajtását fő szabály szerint a
kereskedelmi hatóság (a jegyző vagy a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal)
kényszeríti ki. A törvény egyes rendelkezései a fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörébe
tartoznak. Értelemszerűen a kereskedelmi tevékenységre vonatkozó jogszabályi előírásokat
ezek mellett még számos egyéb hatóság is ellenőrzi (így például az adóhatóság), azok
azonban a saját szabályozásukból nyerik erre a hatáskört, s nem is a Kertv. és végrehajtási
szabályai, hanem a sajátos ágazati jogszabályok rendelkezéseit kényszerítik ki (adott esetben
a kereskedelmi tevékenységek tekintetében). A fogyasztóvédelmi hatóság is még számos
ponton hatáskörrel rendelkezik a kereskedelmi tevékenységek tekintetében, amikor az Fgytv.
rendelkezéseinek és más, „fogyasztóvédelmi rendelkezéseket” tartalmazó jogszabályok
betartásának kikényszerítésére jár el. A módosított 9. § (3) és (4) bekezdése a hatályos
törvényszöveget tartalmazza. Az (5) bekezdés a kereskedelmi hatóság intézkedési katalógusát
szabályozza újra, míg a (6) bekezdés törvényi szintre emeli azokat a kereskedelmi hatósági
intézkedéseket, amelyek tekintetében nem megengedett a jogorvoslat.
Az (5) bekezdéshez: a Kertv. 12. §-a (1) bekezdésének a) pontjában adott felhatalmazás
pontosításra kerül a tekintetben, hogy a törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben a
jogkövetkezmények alkalmazásának szabályait meg kell határozni (tekintettel arra, hogy a
102
jogkövetkezmény-katalógust a törvény - kimerítő jelleggel - megállapítja, az alkalmazás
szempontjait azonban nem tartalmazza).
A (6) bekezdéshez: a Kertv. 12. § (1) bekezdése f) pontjának módosítására az okból
kerül sor, hogy a fogyasztói panaszok intézésének külön rendjét - a Javaslattal párhuzamos
módosítást követően - az Fgytv. állapítja meg, míg a panaszok vásárlók könyvében történő
dokumentálásának szabályairól a Kertv. már kimerítően rendelkezik.
A Kertv. 12. § (1) bekezdése g) pontjának módosítása egyértelművé teszi, hogy a
rendelkezés a kereskedelmi hatóságra vonatkozik.
A (7) bekezdéshez: a Kertv. 12. §-ának (1) bekezdését kiegészítő rendelkezések
meglévő szabályozások hiányzó jogalkotási felhatalmazását pótolják. A p) pontban írt
felhatalmazó rendelkezés a Kertv. 5. §-a (7) bekezdésében újraalkotott „láttató szabály”-hoz
kapcsolódik.
A (8) és (9) bekezdéshez: a Kertv. 12. §-ának (2) bekezdésébe beiktatandó új f) pontra,
illetve az ugyanezen §-ba beiktatandó új (7) bekezdésre azért van szükség, mert az
illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 67. §-a (2) bekezdésének
2008. január 1-jétől hatályos szövege egyértelműen törvényi felhatalmazásokhoz köti az
igazgatási szolgáltatási díj megállapítására vonatkozó rendelet megalkotását. E rendelkezések
ezt a törvényi szintű jogszabályi hátteret teremtik meg a kereskedelemért felelős miniszter
irányítás alá tartozó kereskedelmi hatóság részére az általa lefolytatott eljárásokért fizetendő
díjak, illetve a műszaki biztonsági hatóság részére a műszaki biztonsági hatósági eljárásért
fizetendő díjak vonatkozásában.
A Kertv. 12. §-ába beiktatandó (6) bekezdésben foglalt felhatalmazó rendelkezést a
vendéglátás tekintetében történt kormányzati felelősségi rend változás teszi szükségessé.
A (10) bekezdéshez: a szövegcserés módosítások a Javaslattal történő fogalmi
egységesítésre tekintettel biztosítják a Kertv.-en belüli, illetve a Javaslat fogalom-
használatával való összhangot. A b) pont pedig egyértelművé teszi, hogy az „üzlet”
fogalmába beleértendő a mozgóbolt is.
A 49. §-hoz
Az (1) bekezdéshez: a Javaslattal történő módosítás során az átláthatóság érdekében
újrastrukturálásra kerülnek a Vet.-nek a felhasználók tájékoztatására vonatkozó szabályai. E
rendelkezések összegyűjtve a törvénynek „A FELHASZNÁLÓK JOGAI ÉS A VÉDENDŐ
FOGYASZTÓK” című fejezetében kerülnek elhelyezésre.
Formailag új csupán az 56/A. § (1) bekezdése, amely - a Vet. többi rendelkezésének
megfelelő érvényesíthetősége érdekében - egy helyen rendelkezik a felhasználók
tájékoztatására vonatkozó szabályokról.
Az 56/A. § (1) bekezdése a hatályos Vet. 72. §-a (3) bekezdésének utolsó mondatát
veszi át, a (2) bekezdése pedig a hatályos Vet. 153. §-ának (1) bekezdésében foglalt
rendelkezést veszi át (annak hatályon kívül helyezése mellett). Az 56/A. § (3) bekezdése a
hatályos Vet. 45. §-ában foglalt rendelkezést veszi át (annak hatályon kívül helyezése
mellett). Az 56/A. § (4) bekezdése a hatályos Vet. 153. §-ának (3) bekezdésében foglalt
rendelkezést veszi át, azzal a különbséggel, hogy meghatározza a tájékoztatási kötelezettség
alanyát is. E szerint a villamos energia hatékony felhasználására, az energiatakarékos
eszközök használatával járó előnyökre vonatkozó ismeretekről a Magyar Energia Hivatal (a
103
továbbiakban: Hivatal) nyújt tájékoztatást a honlapján. A tájékoztatás módjára és tartalmára
vonatkozó részletes szabályokat a miniszter rendeletben határozza meg.
A (2) bekezdéshez: a Javaslat kiegészíti a Vet. felhasználókat érintő rendelkezései
betartatásához kapcsolódó, a Vet. 57. §-ában adott hatásköri rendezést a következők szerint.
Megadja a villamosenergia-ellátásból történő, fizetési késedelem miatt végrehajtott
felfüggesztésre vagy kikapcsolásra, illetve a tartozás rendezését követően a felhasználó
ellátásba történő ismételt bekapcsolására vonatkozó rendelkezések megsértése esetén
irányadó eljárási szabályokat és hatáskörmegosztást is, a hatályos szabályozás mintájára:
lakossági fogyasztókkal szembeni jogsértés esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el,
lakossági fogyasztónak nem minősülő felhasználókkal szembeni jogsértés esetén pedig a
Hivatal. A Vet. tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseinek lakossági
fogyasztókkal szembeni megsértése esetén az eljárást a Javaslat a Javaslat szerinti hatósághoz
(vagyis a fogyasztóvédelmi hatósághoz) rendeli. Ennek oka az, hogy a Vet. e tájékoztatási
követelményei közösségi jogi eredetűek, és a 2005/29/EK irányelv 7. cikkének (5) bekezdése
az ilyen közösségi jogi tájékoztatási követelmények megsértését adott esetben a megtévesztő
mulasztás körében tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatként értékeli. (A fogyasztóvédelmi
hatóság eljárása tekintetében lásd a 17. §-hoz írt indokolást.)
A fogyasztóvédelmi hatóság eljárására az Fgytv., illetve - a tájékoztatási
követelmények betartatása tekintetében - a Javaslat rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy
a Vet. szerinti lakossági fogyasztó az Fgytv. illetve a Javaslat alkalmazásában fogyasztónak
minősül akkor is, ha nem természetes személy. Ennek kimondására azért van szükség, mert az
Fgytv. és a Javaslat személyi hatálya csak a természetes személy fogyasztókra terjed ki,
azonban a Vet.-ben „lakossági fogyasztódként meghatározott személyi kört nem indokolt erre
a szempontra tekintettel megosztani, hanem indokolt e szempontból a természetes személy
fogyasztókkal azonos módon kezelni.
A Vet. érintett rendelkezéseinek „fogyasztóvédelmi rendelkezésekéként való
deklarálására az 57. § (3) bekezdésében azért van szükség, mert az Fgytv. a fogyasztóvédelmi
hatóság eljárását (hatáskörét és a jogkövetkezmények alkalmazását) a „fogyasztóvédelmi
rendelkezésekéhez kapcsolja. Ezért az Fgytv.-től eltérő jogszabályokban ilyenként nevesíteni
kell azokat a rendelkezéseket, amelyek tekintetében az eljárást a fogyasztóvédelmi hatósághoz
telepítjük.
A (3) és (4) bekezdéshez: a Javaslat - a vonatkozó, a villamos energia belső piacára
vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2003.
június 26-i 2003/54/EK európai parlament tanácsi irányelvvel összhangban (A. melléklet) -
pontosítja a Vet.-nek az egyetemes szolgáltató által a szerződésben megadandó információkra
vonatkozó szabályokat, egyértelművé téve, hogy az aktuális, a szerződés megkötésekor
érvényes áron túl elegendő a szolgáltatás díját, valamint a választható fizetési módokat
meghatározó üzletszabályzat elérhetőségére vonatkozó tájékoztatás megadása, másrészt
kiegészítve az i) pontban a kiegészítő szolgáltatásokra vonatkozó adatokkal.
Az (5) bekezdéshez: a Javaslat egyértelművé teszi a fogyasztóvédelmi hatóság és a
Hivatal feladatát és jogosultságait, az üzletszabályzat jóváhagyása kapcsán.
A (6) ás (7) bekezdéshez: a Javaslat kisebb kodifikációs jellegű változtatásokat hajt
végre a hatályos Vet. 73. §-ában és 143. §-ában annak érdekében, hogy a Javaslat által
beiktatandó - a Javaslat szerinti eljáró hatóságok hatáskörét és eljárásuk szabályait a Vet.
egyes rendelkezéseihez kötődően kimondó (2) bekezdésében a hivatkozandó rendelkezések
egyértelműen beazonosíthatóak legyenek. A Javaslat a 73. § rendelkezéseit érdemben nem
változtatja meg.
104
A (8) bekezdéshez: a Javaslat egyszerűsíti a hatályos Vet. 145. §-ában foglalt
rendelkezéseket, és a lényegében azonos - jelenleg csak a tárgya szerint (jogszabályt sértő ár,
illetve díj) külön megjelenített - eljárási rendelkezéseket egyetlen rendelkezésbe foglalja
össze, másrészt - a hatályos Vet.-tel szemben - megerősíti a Hivatal eljárási jogosítványait,
amennyiben közvetlenül bírságot szabhat ki, ezáltal jelentősen gyorsítva és egyszerűsítve az
eljárást, hiszen a jövőben nem lesz szükséges - pusztán a bírság kiszabása végett - a GVH
megkeresése.
A (9) bekezdéshez: a Javaslat az (1) bekezdéssel beiktatandó új alcímmel is
összefüggésben (amelybe kiigazítva átkerülnek a hatályon kívül helyezésre kerülő 153. §
rendelkezései) kiigazítja a hatályos Vet. XVIII. Fejezetének címét, és abból hatályon kívül
helyezi a „tájékoztatás” kifejezést.
A (10) bekezdéshez: a Javaslat - összefüggésben a Hivatal és a fogyasztóvédelmi
hatóság hatásköreinek egyértelműbb elhatárolását célzó 57. §-t érintő (2) bekezdésbeli
módosítással - kiigazítja a hatályos Vet. 159. §-ának r)-sz) pontját. Ennek keretében
világossá teszi, hogy a Hivatal az sz) pontban foglalt hatáskörében csak a lakossági
fogyasztónak nem minősülő felhasználók tekintetében jár el, kodifikációs jellegű
kiigazításokat eszközöl az s) pont tekintetében, és az r) pont tekintetében - a 2005/29/EK
irányelv szerinti a fogyasztókkal szembeni tájékoztatást előíró nemzeti rendelkezéseket
korlátozó követelményeknek megfelelően - egyértelművé teszi, hogy a Hivatal a törvényben
szabályozott tájékoztatási követelményeken túl a lakossági fogyasztók tekintetében nem
határozhat meg részletes szabályokat a tájékoztatás tartalmára vonatkozóan, pusztán a
kapcsolattartás módjára vonatkozóan állapíthat meg - technikai jellegű, formai -
minimumkövetelményeket.
A (11) bekezdéshez: A Javaslat a kapcsolódó végrehajtási jogszabályok megalkotására
a Kormány részére adott felhatalmazást egészíti ki egy új elemmel, a műszaki biztonsági
hatóságok kijelölésére adott felhatalmazással, tekintettel arra, hogy törvényi szinten hiányzott
az alapja a műszaki biztonsági hatóság kijelölésére vonatkozó, rendeleti szintű
szabályozásnak.
A (12) bekezdéshez: a Vet. 170. §-a (2) bekezdésének 5. pontjában adott jogalkotási
felhatalmazást a Javaslattal történő módosítás során előírt azon rendelkezésre tekintettel
szükséges kiegészíteni, mely szerint a villamos energia hatékony felhasználására, az
energiatakarékos eszközök használatával járó előnyökre vonatkozó ismeretekről, adatokról
szóló tájékoztatást a Hivatal honlapján kell közzétenni. E tájékoztatás részletes szabályait
végrehajtási rendeletben kell megállapítani.
A (13) bekezdéshez: a Itv. 67. §-a (2) bekezdésének 2008. január 1-jétől hatályos
szövege egyértelműen törvényi felhatalmazásokhoz köti az igazgatási szolgáltatási díj
megállapítására vonatkozó rendelet megalkotását. E rendelkezés ezt a törvényi szintű
jogszabályi hátteret teremti meg a műszaki biztonsági hatósági eljárásokért fizetendő díjak
vonatkozásában, egyben kiigazítja a Magyar Energia Hivatal tekintetében a hatályos Vet. e
rendelkezésében foglalt felhatalmazást.
A (14) bekezdéshez: a 143. § módosítása következtében szükséges a törvényben a
vonatkozó hivatkozások kiigazítása.
Az 50. §-hoz
A (1)-(3) bekezdéshez: a Javaslat - a (4) bekezdés szerinti módosítással beiktatandó
hatásköri, illetve eljárási rendelkezésekre tekintettel - kiigazítja a Bszt. Nyolcadik Részének,
105
illetve XXX. fejezetének címét, továbbá az Európai Gazdasági Térség államainak felügyeleti
hatóságaival való együttműködés keretében a PSZÁF-nak mint fogadó állami felügyeletnek
az eljárását szabályozó rendelkezéseket [Bszt. 177. § (1) bek.] - kiegészíti a (4) bekezdéssel
módosított 179. §-ra, illetve a Javaslat szerinti törvény szerinti eljárásra vonatkozó utalással.
A (4) bekezdéshez: a Javaslat a PSZÁF Javaslat szerinti eljáró hatósággá válásával és a
Javaslat szerinti hatásköri, illetve eljárási szabályokkal összefüggésben - az egyéb módosuló
törvények tekintetében is alkalmazott megoldáshoz hasonlóan - egyértelmű rendelkezést iktat
be a Bszt.-be arra vonatkozóan, hogy a törvénynek a fogyasztókat érintő kereskedelmi
gyakorlatokkal összefüggő rendelkezései megsértése esetén a PSZÁF a Javaslatban foglalt
szabályok szerint jár el (v.ö. a 10-12., illetve a 17. §-hoz írt indokolással), ha a jogsértés az
Fttv. 2. §-ának a) pontja értelmében vett fogyasztót érint, vagy ha lakossági ügyfelet, illetve
olyan leendő szerződő felet érint, aki a szerződés hatálybalépését követően lakossági
ügyfélnek minősül. Ez utóbbi kitételre azért van szükség, mert a Javaslat személyi hatálya
csak a természetes személy fogyasztókra terjed ki, azonban a Bszt.-ben „lakossági ügyfél”-
ként meghatározott személyi kört nem indokolt erre a szempontra tekintettel megosztani,
hanem indokolt e szempontból a természetes személy lakossági ügyfelekkel (fogyasztókkal)
azonos módon kezelni. A Javaslattal párhuzamos Grt.-javaslatban a megtévesztő reklámokra
vonatkozó szabályok vállalkozás-vállalkozás viszonylatra szűkítésével is összefüggésben a
Bszt.-ben a továbbiakban nem indokolt a hatályos reklámtörvényre utalni [ennek megfelelően
a Bszt. 1. számú mellékletének 16. pontja is hatályon kívül helyezésre kerül a Javaslat 56. §-
ának s) pontjával].
Az (5) bekezdéshez: a Javaslat a (2), illetve (4) bekezdés szerint módosuló 177. §,
illetve 179. § megfelelő alkalmazása érdekében, igazodva a Bszt. rendszeréhez a Bszt. 1.
számú mellékletében szereplő rövidítéseket kiegészíti a Javaslat szerinti törvényre utaló
rövidítéssel.
Az 51. §-hoz
A fogyasztók megtévesztésére vonatkozó új, a Javaslatban foglalt szabályrendszerre,
valamint a Tpvt. megtévesztéssel összefüggő szabályainak a vállalkozás-vállalkozás
viszonylatokra szűkítésével párhuzamosan szükségesnek mutatkozik az Stv.-nek az időszaki
lapok nyilvántartásba vételével, illetve a nyilvántartásból való törléssel összefüggő eljárási
szabályai módosítása. A Javaslat - szigorúan a fogyasztók megtévesztésével összefüggő
háttérjogszabályok, és az eljáró hatóságok változásával összefüggésben - arra tesz javaslatot,
hogy a nyilvántartásba vételnek a jövőben ne legyen kifejezett feltétele, illetve ne szerepeljen
a nyilvántartásba vétel megtagadásának okaként a hatályos Stv. rendszerében meglehetősen
bizonytalan tartalmú és nem csak a szűken vett fogyasztókra értendő „fogyasztók
megtévesztésére alkalmasság”, amelynek megítélésére a nyilvántartást vezető hatóságnak
egyébként sincsenek meg a szükséges eljárásjogi eszközei, és gyakorlata, figyelemmel arra is,
hogy e körülmény megítélése érdemi, az átlagfogyasztók magatartására és az ügyleti döntést
befolyásoló jelleg meglétére is kiterjedő, alapos mérlegelést igényel. Ráadásul e szempontok
alapján a legritkább esetben hozható megalapozott döntés anélkül, hogy az adott
megjelenésnek a piaci viszonyok közepette érvényesülő tényleges hatása ne volna ismert.
Tekintettel arra, hogy a fogyasztók vagy egyéb üzletfelek megtévesztése a Javaslat
szerinti szabályok, illetve a Tpvt. szabályainak hatálya alá fog tartozni és annak kérdésében a
Javaslat szerinti hatóságok, illetve a GVH jár el a jövőben, illetve már jelenleg is, és e
szabályrendszer részletes kritériumokat tartalmaz a megtévesztés mibenlétére vonatkozóan,
amely tekintetében az eljáró hatóságok gyakorlata lesz az irányadó, indokolt, hogy e
106
szempont vizsgálatát egyöntetűen e hatóságokhoz telepítse a jogalkotó. Ennek megfelelően a
nyilvántartásból törlésre e szempont alapján a nyilvántartást vezető hatóság a jövőben e
hatóságok döntése alapján lenne jogosult, illetve köteles. Szükséges ugyanakkor jelezni, hogy
az eljáró hatóságoknak a Javaslat 16. §-ában foglalt, az adott kereskedelmi gyakorlat előzetes
megtiltására vonatkozó jogosultsága - ha annak feltételei fennállnak - arra is módot adhat,
hogy az adott megtévesztő megjelenést megfelelő időben, előzetesen korlátozza.
Az 52. §-hoz
Az Itv. 67. §-a (2) bekezdésének 2008. január 1-jétől hatályos szövege egyértelműen
törvényi felhatalmazásokhoz köti az igazgatási szolgáltatási díj megállapítására vonatkozó
rendelet megalkotását. E rendelkezés ezt a törvényi szintű jogszabályi hátteret teremti meg a
mérésügyi hatóság részére a mérésügyi eljárásért fizetendő díjak vonatkozásában.
Az 53-55. §-hoz
A Javaslat 53-55. §-a tartalmazza a hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseket. A
törvény kihirdetését követő napon lépnek hatályba a hatályba léptető, átmeneti és - a
módosításokhoz kapcsolódó hatályon kívül helyező rendelkezések kivételével - az egyéb záró
rendelkezések (53-55. §, 57-59. §), továbbá azok a rendelkezések, amelyek a módosuló
törvényekben - elsősorban az Itv. 67. §-a (2) bekezdésének 2008. január 1-je hatállyal való
megváltozása folytán az igazgatási szolgáltatási díjak vonatkozásában - egyes felhatalmazó
rendelkezéseket állapítanak meg [32. §, 48. § (8) és (9) bek., 49. § (11) és (13) bek., 52. §].
Egyebekben a törvény rendelkezései 2008. szeptember 1-jén lépnek hatályba, kellő
felkészülési időt biztosítva a törvény szabályainak alkalmazására.
A jogbiztonság követelményére tekintettel az 54. § átmeneti szabályként kimondja,
hogy a Javaslat szerinti törvény, illetve a módosuló törvények azon - az e §-ban tértelesen
meghatározott - rendelkezései, amelyek az eljáró hatóságok hatásköreit, illetve az eljárásukra
vonatkozó szabályokat érintik, csak a hatályba lépésüket követően indított eljárásokban
alkalmazandók.
Az 55. § - tartalmában az 53. és 54. §-sal összhangban - külön hatályba léptető és
átmeneti rendelkezést tartalmaz az Stv.-t módosító 51. §-beli rendelkezések tekintetében,
figyelemmel arra, hogy e rendelkezések elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők
kétharmadának szavazata szükséges.
Az 56. §-hoz
Az 56. § - a Javaslat módosító rendelkezéseihez kapcsolódóan, az ott érvényesített
szempontoknak megfelelően - egyes törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről
rendelkezik.
Az a) és f) ponthoz: tekintettel arra, hogy az Öpt., illetve Mpt. szerinti tagszervezés is a
Javaslat szerinti kereskedelmi gyakorlatnak minősül, a Javaslatban foglalt általános
megtévesztési tilalmak megismétlése az ágazati jogszabályban nem indokolt, ezért a Javaslat
hatályon kívül helyezi az Öpt. 11/A. §-ának ilyen tilalmat megállapító (5) bekezdését, illetve
az Mpt. 22/A. §-ának (6) bekezdését.
107
A b) ponthoz: a Tpvt. 43/H. §-a (8) bekezdésének a Javaslat 30. §-ának (6) bekezdése
szerinti módosításával összefüggésben indokolt hatályon kívül helyezni az ugyanazon § (3)
bekezdését.
A g) és h) ponthoz: A jogrendszerbeli összhangra tekintettel a Javaslat hatályon kívül
helyezi a Kbtv. 17. §-ának (8) bekezdését, amely feleslegesen utal a fogyasztóvédelmi törvény
alkalmazásának szükségességére; a Kbtv. vonatkozó szabályainak 37. §-beli módosításával is
összefüggésben a Javaslat hasonló indokok alapján hatályon kívül helyezi a Kbtv. hatályos
21. §-ának (1) és (2) bekezdését és ennek megfelelően kiigazítja a Kbtv. 20. §-át megelőző
alcím szövegét.
Az i) ponthoz: a Javaslat a 40. §-hoz írt indokolással összhangban, és a jogrendszeri
koherenciára tekintettel hatályon kívül helyezi a Grüft. 2. §-ának (1) bekezdésében az Fgytv.-
re vonatkozó - feleslegessé váló - utalást.
A j) és k) ponthoz: A Javaslat ezen pontjai az Ektv. 41. §-beli módosítása folytán
szükségessé váló technikai kiigazításokat hajtja végre, hatályon kívül helyezve egyes
feleslegessé váló hivatkozásokat, illetve rendelkezéseket.
Az m) és n) ponthoz: az Eht. 45. §-beli módosításával összefüggésben, és a Javaslattal
megvalósítandó szabályozási célok érvényesítésére tekintettel a Javaslat hatályon kívül
helyezi az Eht. egyes olyan rendelkezéseit, amelyeket akár a javaslatbeli általános tilalmak
ismétlésének megszüntetése, akár a terminológiai egységesítés érdekében, illetve a hatásköri
szabályok rendezése folytán a továbbiakban nem indokolt megtartani.
Az o) ponthoz: a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló 2005. évi CL VI. törvény
érintett rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése a Javaslatban foglalt általános
megtévesztési tilalom jogrendszerbeli ismétlésének elkerülése miatt indokolt (lásd az e §-hoz
írt indokolás utolsó két bekezdését).
A p) ponthoz: a Kertv. 2. §-ának p) pontjában a „szexuális termék” fogalmának
meghatározására a továbbiakban azért nincs szükség, mert a vonatkozó normatív rendelkezés
az Fgytv. - a Javaslattal párhuzamos - módosítása keretében átkerült a fogyasztóvédelmi
törvénybe, így a kapcsolódó fogalom-meghatározásnak sincs többé létjogosultsága ehelyütt
(az is átkerült az Fgytv.-be).
A Kertv. 5. §-ának hatályos (8) bekezdése a - Javaslattal történt módosítás szerinti - (7)
bekezdésbe került át.
A Kertv. 5. §-ának (9) bekezdésében foglalt szabály, minthogy az valójában a
termékbiztonság szabályozásához kapcsolódik, az Fgytv.-nek a 2001/95/EK irányelvet
átültető rendelkezései közé kerül beépítésre (a Javaslattal párhuzamos Fgytv.-módosítás
során, az Fgytv. 3. §-a (4) bekezdésének c) pontjába).
A Kertv. 12. §-a (2) bekezdése d) pontjának hatályon kívül helyezését a vendéglátás
piaci viszonyokhoz igazodó rugalmasabb szabályozásának kialakítása és emellett a
vendéglátás szakmai feltételeinek korszerűsítése indokolja (ennek megfelelően az új
felhatalmazást a Kertv. 12. § (6) bekezdése tartalmazza majd), az ártájékoztatás szabályait
pedig - a vendéglátásra is kiterjedő hatállyal - az Fgytv. tartalmazza.
A q) ponthoz: a Vet. 45. §-a - a tájékoztatási szabályok átstrukturálása során -
beépítésre került a Javaslat 49. §-ával beiktatott 56/A. § (3) bekezdésébe, a 153. §
rendelkezései pedig az 56/A. § (2) és (4) bekezdésébe, valamint a 170. § (2) bekezdésének 5.
pontjában módosított felhatalmazásba. A villamos energia minőségi jellemzőiről történő
tájékoztatás kötelezettségének külön előírása viszont nem fér össze a 2005/29/EK irányelv
108
rendelkezéseivel, az ilyen tekintetben szükséges tájékoztatás elmaradása a jövőben a Javaslat
alapján szankcionálható.
Az r) ponthoz: a Psztv. 28. §-ának (2) bekezdése eljárás-kezdeményezési jogot írt elő a
más tagállamokbeli fogyasztóvédelmi szervezeteknek. Mivel a Psztv. eljárási
szabályozásának átalakítása révén a Felügyelethez bejelentést, illetve panaszt a jövőben
„bárki” benyújthat, ezen általános eljárás-kezdeményezési jogon belül szükségtelenné vált
egyes szervezetek önálló nevesítése.
Az s) ponthoz: a Bszt. 50. §-ban foglalt módosításai kapcsán indokolt a reklámtörvény
rövidített megjelölésére vonatkozó meghatározás hatályon kívül helyezése.
Kiemelést érdemel az a típusú módosítás, amelyben a Javaslat következetesen hatályon
kívül helyezi a pénzügyi ágazati törvények elnevezésvédelmi rendelkezéseit [c)-e), illetve l)
pontok]. Ennek indokai a következők. A cégnév tekintetében történő megtévesztés tilalmát a
cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény
3.	§-ának (4) bekezdése rögzíti, amennyiben kimondja, hogy a cégnév „nem kelthet olyan
látszatot, ami - különösen a cég tevékenységi körét és a választott cégformát illetően -
megtévesztő”. E követelmény érvényre juttatása a cégbíróság feladata. Az ezzel párhuzamos
rendelkezés a pénzügyi ágazati törvényekben nemcsak szükségtelen, de az eltérő hatásköri
szabályozások mellérendelésével kifejezetten zavaró is. Kivételt - a cégformához nem kötött
-	magánnyugdíjpénztárak, továbbá a biztosítási szövetkezetek jelentenek, ezek tekintetében a
Javaslat nem helyezi hatályon kívül, pusztán pontosítja az elnevezés védelmére vonatkozó
szabályokat.
Ugyanakkor a pénzügyi ágazati törvények az elnevezés védelme körében arról is
rendelkeznek, hogy a pénzügyi vállalkozások a kereskedelmi kommunikáció körébe tartozó
megnyilvánulásaik során sem használhatnak megtévesztő elnevezést. Miután az irányelv és
annak átültetéseként a Javaslat horizontálisan tiltja a kereskedelmi kommunikáció során
történő megtévesztést, ahhoz speciális hatásköri rendezést és eljárási szabályokat rendelve,
ezzel párhuzamos, többletet nem adó szabályozás fenntartása az ágazati törvényekben nem
indokolt. Jelezni kell továbbá, hogy a Javaslat Mellékletének 4. pontjában foglalt tényállás
alapján minden körülmények között tisztességtelennek minősül az olyan valótlan (akár
ráutaló) állítás, mely szerint a vállalkozást vagy annak tevékenységét valamely hatóság
engedélyezte vagy jóváhagyta, továbbá az ilyen ha ilyen (akár ráutaló) állítást, közlést az
engedélyezési, jóváhagyási feltételeknek való megfelelés nélkül tesznek. A Javaslat hatálya
által le nem fedett vonatkozásokban (tehát a nem fogyasztók felé irányuló kereskedelmi
kommunikációban, a vállalkozások egymás közötti kapcsolataiban) való megtévesztés
tilalmát a Tpvt. szabályozza, annak megsértése esetén a GVH-nak adva hatáskört.
Az 57-58. §-hoz
A Javaslat 57-58. §-a - az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon
kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény rendelkezéseire, így különösen 6. §-ának
(10) bekezdésére tekintettel és az abban követett gyakorlatnak megfelelően, az
Alkotmánybíróság 4/2006. (II. 15.) AB határozatában is megerősített modern jogalkotási
elvekkel összhangban - a törvényjavaslat egyes módosító, illetve hatályon kívül helyező
rendelkezéseinek technikai deregulációját hajtja végre. A már hatályosult módosító és
hatályon kívül helyező rendelkezések hatályvesztése az elvégzett módosításokat és hatályon
kívül helyezéseket nem érinti. Az 55. §-hoz írt indokolással összhangban az Stv.-t módosító
rendelkezések technikai deregulációjáról külön § rendelkezik.
109
Az 59. §-hoz
A Javaslat a jogszabály-szerkesztési követelményeknek megfelelő hivatkozást tartalmaz
az Európai Unió jogának való megfelelésre.
E követelmények értelmében a módosított jogszabályok jogharmonizációs
hivatkozásának megfelelő kiegészítése mellett a módosító jogszabályban is önálló hivatkozást
(jogharmonizációs záradékot) kell elhelyezni, amelyből kiderül, hogy az adott módosítás az
alapjogszabályban korábban is feltüntetett uniós jogi aktusok tekintetében tesz-e újabb
jogközelítési lépést. A módosító jogszabályban önálló jogharmonizációs hivatkozás
szerepeltetésének nem csupán a jogharmonizációs tevékenység nyomon követhetőségéhez
fűződő érdekre figyelemmel van jelentősége, hanem azon közösségi jogi kötelezettség miatt
is, melynek alapján az irányelvek átültetésekor a nemzeti szabályozásban megfelelően
hivatkozni kell az érintett irányelvekre.
A módosító jogszabályban akkor is indokolt az Európai Unió jogának való megfelelésre
hivatkozni, ha a jogharmonizációs céllal elfogadott alapjogszabály eddig is teljes megfelelést
biztosított a vonatkozó uniós jogi szabályozásnak (ez a helyzet a Javaslattal módosított
ágazati törvények többsége esetében), azonban a módosítás - az összeegyeztethetőség
fokának emelése nélkül ugyan - érinti az alapjogszabály jogharmonizációs célú
rendelkezéseit is, amennyiben átstrukturálja azokat, változtat a megközelítésen, továbbra is
megmaradva ugyanakkor az uniós szabályozásban a tagállami jogalkotónak engedett
mozgástér keretei között. Ennek oka, hogy - a jogszabályokat annak módosításaival egységes
szerkezetben megjelenítő adatbázisoktól eltekintve - a jogszabályok hatályos szövege
megállapításának alapvető módja az, hogy az alapjogszabály szövegét összevetjük az adott
rendelkezést érintő későbbi módosításokkal. A jogharmonizációt megvalósító rendelkezéseket
érintő módosításban a jogharmonizációs hivatkozás elmaradása megtévesztő lenne abban az
értelemben, hogy az uniós jognak való megfelelés vizsgálata szempontjából az alapjogszabály
mely szövegállapotát, melyik módosítással való érintettségét kell figyelembe venni. A
jogalkalmazó szempontjából teljesen egyértelműnek kell lennie annak, hogy a
jogszabályszöveg mely módosításai érintették az uniós joggal való összeegyeztethetőséget. A
(2)	bekezdésben foglalt hivatkozások ezen elvárás kielégítését szolgálják.
A Melléklethez
A Javaslat gyakorlatilag szó szerint - a szükséges mértékben a magyar jogi szabályozás
fogalomrendszeréhez, illetve tartalmához igazítva - átveszi az irányelv 1. mellékletében
felállított feketelistát (azon tényállások felsorolását, amelyek a körülmények mérlegelése
nélkül, minden körülmények között tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot valósítanak meg.
A változtathatatlanságot az irányelv külön kiemeli; a 3. cikk (5) bekezdése alapján „ugyanezt
a felsorolást kell alkalmazni minden tagállamban, és a felsorolás csak ezen irányelv
felülvizsgálata révén módosítható”.
A 3. pontban a „minőségi jelzés, bizalmi jegy vagy hasonló megkülönböztető jelölés”
kategória alatt kell érteni minden bizonnyal a Magyar Vöröskeresztről szóló 1993. évi XL.
törvény 5. §-a (1) és (2) bekezdésében meghatározott ismertetőjelet, illetve jelvényt, továbbá a
más, védjegynek nem minősülő megkülönböztető jelöléseket.
110