﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
ORSZÁGGYŰLÉS HIVATALA
Érkezett 2008 ÁPR 1 0.
T/5450. számú
törvényjavaslat
az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről
Előadó:
Gráf József
földművelésügyi és vidékfejlesztési
miniszter
Budapest, 2008. április
2
2008. évi... törvény
az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről
Az Országgyűlés felismerve, hogy az emberek biztonságos élelmiszerrel történő
ellátásához a teljes élelmiszerlánc egységes és folyamatos hatósági felügyelete
szükséges, az Európai Unió szabályozásával összhangban a következő törvényt
*	alkotja:
v
k
I.	fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény célja
l-§
A törvény célja az élelmiszerlánc szereplőire vonatkozó követelmények
megfogalmazásával és egységes hatósági felügyeletének megteremtésével
a)	a végső fogyasztók egészségének, a fogyasztók és az élelmiszer-ipari
vállalkozások érdekeinek, valamint a biztonságos, illetve a megfelelő minőségű
élelmiszer előállításának, továbbá az élelmiszereknek az Európai Unió tagállamai
közötti szabad áramlásának biztosítása, az élelmiszerek nemzetközi kereskedelmének
segítése;
b)	az állatok egészségének megőrzése, az emberek egészségét is veszélyeztető,
valamint nagy gazdasági kárt okozó járványos állatbetegségek megelőzésének és
leküzdésének biztosítása, az élő állatok és állati eredetű termékek Európai Unió
tagállamai közötti szabad áramlásának, valamint a kereskedelem biztosításához
szükséges garanciák elérése, továbbá az állatgyógyászati termékek biztonságos
előállításának, kereskedelmének, felhasználásának biztosítása;
c)	a növények, növényi termékek megóvása a károsító szervezetektől, valamint
a növényvédelemmel kapcsolatos veszélyek megelőzése, illetve elhárítása az ember és
"	az állat egészségét, a környezet és a természet védelmét szolgáló intézkedések
elsőbbségének biztosításával, valamint a növényvédelemmel összefüggő biztonsági
szabályok betartásával;
d)	az emberi fogyasztásra kerülő, valamint az élelmiszerek alapanyagául
szolgáló, továbbá a takarmányozásra szánt növények szennyezésektől mentes
termőföldön történő termesztésének elérése;
e)	az állatok, közvetve az ember egészségét nem veszélyeztető, biztonságos és
megfelelő minőségű takarmány felhasználása révén a takarmány felhasználók
érdekeinek, a végső fogyasztók biztonságának védelme, a környezetvédelmi
szempontok érvényre jutásának elősegítése.
3
A törvény hatálya és alkalmazási köre
2.§
(1)	E törvény hatálya kiterjed mindazon természetes személyre, jogi személyre
és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetre, aki (amely) az
élelmiszerlánc szereplője.
(2)	A törvény alkalmazási köre kiteljed
a)	az élelmiszer termelésére, előállítására, szállítására, tárolására és forgalomba
hozatalára;
b)	a vadon élő növény begyűjtésére, a kifogott hal és az elejtett vad szállítására
és felhasználására;
c)	az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő termék, csomagolóanyag, eszköz, gép
előállítására és forgalomba hozatalára;
d)	az élelmiszer-, takarmány és élőállat-szállító járművekre, azok
fertőtlenítésére;
e)	az állat tartására, forgalomba hozatalára, szállítására, levágására, leölésére,
gyógykezelésére, egészségi állapotának vizsgálatára;
f)	az engedélyköteles termék, állatgyógyászati termék, külön jogszabály szerint
bejelentési kötelezettség mellett forgalomba hozható élelmiszer importálására,
előállítására, kiszerelésére, forgalomba hozatalára, tárolására, szállítására,
felhasználására, valamint az ezekkel összefüggésben történő szaktanácsadásra;
g)	az élő állat, növény, ezek szaporítóanyagának, állati vagy növényi
terméknek, takarmánynak az ország területére történő behozatalára, az ország
területéről történő kivitelére, valamint az ország területén - a leszállás nélküli légi
forgalom kivételével - történő átvitelére;
h)	a termőföld, erdő- és egyéb növényi vegetáció számára alkalmas terület,
vagy olyan dolog (eszköz, berendezés) birtoklására, használatára, amelyben növény
fenntartható, továbbá az ezeken történő növénytermesztésre, növény, növényi termék
hasznosítására (beleértve a legeltetést is), feldolgozására, forgalomba hozatalára,
tárolására, szállítására és felhasználására;
i)	a növényi, valamint állati eredetű melléktermék birtoklására, gyűjtésére,
tárolására, ártalmatlanítására, szállítására, kezelésére és forgalomba hozatalára;
j) a laboratóriumok tevékenységére, valamint az állatbetegségeket, illetve az
élelmiszer-fertőzéseket okozó kórokozókkal folytatott egyes tevékenységekre;
k) a növényvédelmi gép, növényvédő szer kijuttatására szolgáló
szóróberendezés (a továbbiakban együtt: növényvédelmi gép) forgalomba hozatalára
és üzemeltetésére;
l) az állatok etetésére szánt takarmány előállítására, tárolására, szállítására,
forgalomba hozatalára, felhasználására;
m) az élelmiszerlánc-eseményekkel összefüggő tájékoztatásra.
(2)	Nem teljed ki a törvény alkalmazási köre az élelmiszerek
magánháztartásban, kizárólag saját fogyasztásra történő előállítására, valamint -
4
takarmány-higiéniai szempontból - a takarmányhigiénia követelményeinek
meghatározásáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2005. január 12-i
183/2005/EK rendelete 2. cikke (2) bekezdésének a)-d) pontjában szabályozott
tevékenységekre.
Értelmező rendelkezések
3.§
E törvény, valamint e törvény végrehajtására kiadott jogszabály alkalmazásában
-	amennyiben ez utóbbi másként nem rendelkezik - a mellékletben szereplő fogalom
meghatározásokat kell használni.
Az élelmiszerlánc hatósági felügyelete
4.§
Az élelmiszerlánc hatósági felügyelete kiterjed
a)	a termőföld védelmét szolgáló, a termőföldről szóló törvényben, valamint a
termőföld védelméről szóló törvényben nem szabályozott, élelmiszer-biztonsággal
összefüggő tevékenységekre;
b)	a növényvédő szerek és termésnövelő anyagok forgalomba hozatalára,
tárolására, kereskedelmére és felhasználására;
c)	a növények termesztésére, a növények, növényi termékek és egyéb anyagok
hasznosítására, feldolgozására, tárolására, szállítására és forgalomba hozatalára;
d)	a növényvédelmi gépek forgalomba hozatalára és működtetésére;
e)	a zöldség és gyümölcs termesztésére, tárolására és forgalomba hozatalára;
f)	a takarmányok előállítására, tárolására, szállítására, forgalomba hozatalára és
felhasználására;
g)	az állatok tartásának, szaporításának, tenyésztésének, szállításának és
forgalomba hozatalának állat-egészségügyi vonatkozásaira;
h)	az állatok állat-egészségügyi ellátására és felügyeletére;
i)	az élelmiszer-termelés, -előállítás, -feldolgozás, -tárolás, -szállítás és
-forgalomba hozatal minden szakaszára;
j) az állatgyógyászati termékek előállítására, kereskedelmére, és
felhasználására;
k) a növényi és állati eredetű melléktermékek gyűjtésére, kezelésére, tárolására,
szállítására, forgalomba hozatalára, felhasználására;
l) az ökológiai termeléssel kapcsolatos felügyeleti feladatok ellátására.
5
Alapvető rendelkezések
5.§
(1)	Élelmiszerként, illetve takarmányozási célra használt növény termesztése
nem folytatható az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerinti szennyezettségi
határértéket meghaladó koncentrációban toxikus anyagot tartalmazó termőföldön.
(2)	A növényvédelmi tevékenység során törekedni kell az integrált
növényvédelem gyakorlatának betartására, az ember és az állat egészségének, valamint
a környezet és a természet védelmének figyelembevételére, amelynek célja
a)	a növények egészségének és a növényi termékek minőségének megőrzése
aa)	megelőző intézkedésekkel,
ab)	a károsítok behurcolásának vagy elteijedésének megakadályozásával,
ac)	a károsítok elleni hatékony védekezéssel;
b)	az olyan veszélyek elhárítása, amelyek a növényvédő szerek alkalmazása,
tárolása és az azokkal való egyéb tevékenység miatt léphetnek fel;
c)	a növények, illetve a növényi eredetű élelmiszer közvetlenül emberi
fogyasztásra, illetve élelmiszer-előállításra alkalmassá tétele.
(3)	A növényvédelmi tevékenységet a károsítóra célzottan, térben és időben
okszerű módon és eszközzel kell végezni. Ennek során tilos a gazdasági növényekre
veszélyt nem jelentő szervezetek pusztítása, életterük rombolása, elterjedésük
növényvédelmi eszközökkel való akadályozása. A növényvédelmi szempontból
hasznos élő szervezetek (beleértve a méheket is) minden fejlődési alakját védeni kell.
(4)	Tilos forgalomba hozni olyan növényt, növényi terméket, amely a
megengedett határértéknél magasabb növényvédőszer-maradékot vagy toxikus vegyi
anyagot tartalmaz.
(5)	Növények termesztése során növénytáplálási, illetve talajvédelmi céllal csak
az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott mértéket meg nem
haladó szennyezőanyag-tartalmú termésnövelő anyag használható fel.
(6)	Engedélyköteles terméket Magyarországon csak az élelmiszerlánc-
felügyeleti szerv által kiadott engedély alapján, e törvény végrehajtására kiadott külön
jogszabály szerint lehet forgalomba hozni és felhasználni.
(7)	A növényvédelmi gépeket az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály
szerint típusminősítés alá kell vetni forgalomba hozatalukat megelőzően, továbbá a
használatuk során kétévente időszaki felülvizsgálatnak kell alávetni.
6
6.§
(1)	Állatot tartani csak az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban
előírtaknak megfelelő helyen és módon szabad. Az állati eredetű élelmiszer előállítása
céljából az állattartáshoz olyan, az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerinti
állattartó helyet kell létesíteni, továbbá olyan állattenyésztési és állattartási
technológiát kell alkalmazni, amely lehetővé teszi az állatok egészségének megóvását,
valamint azt, hogy az így nyert állati eredetű élelmiszer emberi fogyasztásra, illetve
élelmiszer-előállításra alkalmas legyen.
(2)	Az állatok tartása nem veszélyeztetheti az emberek és állatok egészségét,
jólétét, nem károsíthatja a környezetet.
(3)	Az állat itatására csak az állat és közvetve az ember egészségét nem
veszélyeztető minőségű vizet szabad felhasználni.
(4)	E törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió
közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban foglalt kivételekkel tilos az állat tartása
során - különösen az állat szaporodási vagy termelési eredményeinek növelésére -
hormontartalmú, -hatású vagy más olyan anyagot felhasználni, amely az ember vagy
az állat egészségére káros.
7.§
A takarmány előállítása, forgalomba hozatala és felhasználása során a
takarmány
a)	az állat termelőképességét károsan nem befolyásolhatja, közvetlenül az állat
vagy közvetve az ember egészségét nem veszélyeztetheti, illetve károsíthatja;
b)	e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott tiltott anyagot,
illetve e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott mennyiségnél
nagyobb mértékben nemkívánatos anyagot nem tartalmazhat;
c)	minőségét, illetve az állat termelőképességét károsan befolyásoló, valamint a
takarmány nem megfelelő minőségét elfedő technológia vagy anyag nem
alkalmazható.
8.§
(1)	Élelmiszer-ipari vállalkozás csak olyan helyen és módon létesíthető, amely
esetében biztosított, hogy az élelmiszer az élelmiszer-biztonsági és élelmiszer-
minőségi előírásoknak, valamint a környezet és az állatok védelmére vonatkozó külön
jogszabályok szerinti követelményeknek megfelel. Az élelmiszeripari vállalkozás
működéséhez az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerinti élelmiszer-ipari
szakképesítés megléte szükséges.
7
(2) Hatósági eljárás során az élelmiszernek az e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban, valamint az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban
foglaltak szerinti emberi fogyasztásra való alkalmasságára vonatkozó hatósági döntést
csak az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv hozhat.
9.§
Elő állatot, növényt, vagy ezek szaporítóanyagát, állati eredetű vagy növényi
terméket harmadik országból az ország területére behozni, onnan kiszállítani - az e
törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió közvetlenül	*
alkalmazandó jogi aktusaiban meghatározott feltételekkel és kivételekkel - csak állat-
egészségügyi, illetve növény-egészségügyi határállomáson keresztül lehet.
Tájékoztatási szabályok
10.	§
(1)	Az élelmiszer csak akkor hozható forgalomba a végső fogyasztók részére
való értékesítés céljából, ha jelölése magyar nyelven, közérthetően, egyértelműen, jól
olvashatóan tartalmazza az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályokban, valamint
az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban meghatározott
információkat az ott meghatározottak szerint (a továbbiakban: élelmiszer-jelölési
előírások).
(2)	Az élelmiszer-jelölés és az alkalmazott jelölési módszer, továbbá az
élelmiszerek megjelenítése (formája vagy alakja, csomagolása, bemutatásának módja,
kellékei) nem tévesztheti meg a végső fogyasztót
a)	az élelmiszer tulajdonságai - így különösen az élelmiszer természete,
azonossága, jellemzői, összetétele, mennyisége, eltarthatósága, származási helye vagy
eredete, illetve előállítási vagy termelési módja - tekintetében,
b)	azáltal, hogy az élelmiszernek olyan hatást vagy tulajdonságot tulajdonít,
amelyekkel az valójában nem rendelkezik,
c)	annak állításával vagy olyan benyomás keltésével, hogy az élelmiszer
különleges tulajdonsággal rendelkezik, ha ugyanezekkel a tulajdonságokkal minden	•
más hasonló élelmiszer is rendelkezik.
(3)	Az élelmiszer-jelölés és az alkalmazott jelölési módszer - ha külön
jogszabály vagy közvetlenül alkalmazandó európai uniós jogi aktus eltérően nem	-
rendelkezik - nem tulajdoníthat az élelmiszernek betegség megelőzésére, gyógyítására
vagy kezelésére vonatkozó tulajdonságokat, illetve nem keltheti ezen tulajdonságok	-
meglétének benyomását.
(4)	A (2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az élelmiszerekre
vonatkozó reklámra.
(5)	A (2)-(4) bekezdés rendelkezései a fogyasztóvédelemről szóló törvény
alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.
8
11. §
Takarmány csak akkor hozható forgalomba, ha csomagolóeszközén, címkéjén,
illetve ömlesztve vagy tartályban való szállítás esetén a kísérő okmányon, jól
láthatóan, olvashatóan és eltávolíthatatlanul - a Magyarországon forgalomba hozatalra
kerülő takarmányok esetén magyar nyelven is - feltüntetésre kerülnek az e törvény
végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott információk az ott
meghatározottak szerint (a továbbiakban: takarmány-jelölési előírások).
12. §
(1)	Növényvédő szer csak akkor hozható forgalomba, ha, a terméken, annak
csomagolásán vagy a termékhez egyéb módon, attól elválaszthatatlanul rögzített
eszközön magyar nyelven feltüntetésre kerülnek az e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban meghatározott információk az ott meghatározottak szerint.
(2)	A növényvédő szer (1) bekezdés szerinti jelölése nem tartalmazhat olyan
kifejezést vagy megjelölést, amely a termék veszélyességének nem megfelelő
értékelését eredményezheti, így különösen nem utalhat a termék ártalmatlanságára
vagy veszélytelenségére.
A reklámozásra vonatkozó különös szabályok
13.	§
(1)	A növényvédő szer reklámjának tartalmaznia kell a reklámozott termék
emberi egészségre vagy a környezetre gyakorolt veszélyének egyértelmű megjelölését.
Mérsékelt környezeti veszélyességre kizárólag az ökológiai termesztésben
engedélyezett vagy az integrált, környezetkímélő növényvédelemben alkalmazhatónak
besorolt készítmény vonatkozásában lehet utalni.
(2)	A növényvédő szer reklámjának összhangban kell lennie az engedély
tartalmával.
Forgalomba hozatali és felelősségi rendelkezések
14.	§
(1)	A takarmány biztonságosságáért és minőségéért a takarmány előállítója, nem
hazai előállítású takarmány esetében pedig az első magyarországi forgalomba hozó -
az etethetőségi, illetve a minőség-megőrzési időtartam lejártáig - felelős.
(2)	Az élelmiszer biztonságosságáért és minőségéért az élelmiszer előállítója,
nem hazai előállítású élelmiszer esetében pedig az első magyarországi forgalomba
hozó - a fogyaszthatósági, illetve a minőség-megőrzési időtartam lejártáig - felelős.
9
(3)	Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazható, ha a hibát az előállító által javasolt
tárolási és raktározási feltételek be nem tartásával más okozta.
(4)	Az élelmiszeripari-, illetve a takarmányipari-vállalkozás felelős a takarmány,
illetve az élelmiszer biztonságosságáért és minőségéért, amennyiben a forgalomba
hozatalt kizáró hibát ő okozta, vagy az általa is felismerhető lett volna. A hibáért a
magyarországi első forgalomba hozó akkor is felelős, ha azt nem ő okozta,
amennyiben a forgalomba hozatalt kizáró hiba a magyarországi első forgalomba
hozatalt megelőzően keletkezett.
(5)	Az élelmiszer, illetve a takarmány e törvényben, az e törvény végrehajtására
kiadott jogszabályban, vagy az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó vonatkozó
jogi aktusában előírt, az élelmiszerbiztonsági, élelmiszerminőségi,
takarmánybiztonsági, illetve takarmányminőségi előírásoknak való megfelelését
igazoló okiratok hiánya esetén vélelmezni kell, hogy a forgalmazó a forgalomba
hozatalt kizáró hibát felismerhette.
(6)	Az 10. § (1) bekezdése szerinti jelölésért az előállító, illetve a forgalmazó
felelős.
(7)	Az 11. § rendelkezéseinek betartásáért felelős az előállító vagy az a
takarmányipari vállalkozás, amelynek neve a jelölésen kötelezően feltüntetendő adatok
között szerepel, illetve a forgalmazó.
(8)	A 12. § rendelkezéseinek betartásáért az első magyarországi forgalomba
hozó felelős.
(9)	A 13. § rendelkezéseinek betartásáért a gazdasági reklámtevékenység
alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvényben meghatározott reklámozó
felel.
15.	§
(1)	Az élelmiszer fogyaszthatósági vagy minőségmegőrzési időtartamának
megállapítása az előállító felelőssége.
(2)	A fogyaszthatósági vagy minőségmegőrzési idő lejárta után az élelmiszer
forgalomba nem hozható.
(3)	A takarmányt külső behatásoktól védetten, olyan módon
(csomagolóeszközben, tartályban, vagy ömlesztve) lehet forgalomba hozni, hogy az
biztosítsa a takarmány állat-egészségügyi szempontból biztonságos
felhasználhatóságát és a takarmány minőségének megóvását.
10
(4)	Az etethetőségi-, felhasználhatósági- vagy minőségmegőrzési idő lejárta
után a takarmány az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv engedélyével hozható
forgalomba.
(5)	A felhasználhatósági idő lejárta után a növényvédő szer az élelmiszerlánc-
felügyeleti szerv engedélyével hozható forgalomba.
(6)	Növényvédő szer csak az ember egészségét, valamint a környezet
veszélyeztetését kizáró biztonságos csomagolásban hozható forgalomba.	.
II.	fejezet
AZ ÉLELMISZERLÁNC SZEREPLŐINEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI
A nyomon követhetőség rendszere
16.	§
(1)	Az élelmiszer előállítás folyamatának nyomon követhetősége és - a
szükséges esetekben - az élelmiszer forgalomból történő visszahívhatósága érdekében
az élelmiszerlánc valamennyi szereplőjének az e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban, valamint az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban
meghatározott nyomon követhetőségi eljárást kell létrehoznia, és ahhoz kapcsolódóan
naprakész dokumentációs rendszert kell működtetnie az élelmiszerek, a takarmányok,
az élelmiszertermelésre szánt állatok, valamint az élelmiszerbe vagy takarmányba
bekerülő vagy vélhetően bekerülő egyéb anyagok tekintetében.
(2)	Az élelmiszerlánc valamennyi szereplője köteles az (1) bekezdés szerinti
dokumentációs rendszer adatait felhívásra az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv
rendelkezésére bocsátani az élelmiszer-biztonságot és azzal összefüggésben az
állatvédelmet közvetlenül vagy közvetve befolyásoló veszélyelemzés és a nyomon
követés biztosítása érdekében.
A termelő, a földhasználó és a növényvédőszer-engedély jogosultjának kötelezettségei
17. §
(1)	A termelő, illetve a földhasználó köteles
a)	a zárlati és a vizsgálatköteles nem zárlati károsítókat elpusztítani, azok
behurcolását, meghonosodását, teijedését megakadályozni;
b)	a zárlati károsítok okozta fertőzést vagy annak gyanúját haladéktalanul az
élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek bejelenteni;
c)	az a) pont alá nem tartozó egyéb károsítok ellen védekezni, ha azok más,
különösen a szomszédos termelők növénytermelési, növényvédelmi biztonságát, vagy
az emberi egészséget bármely módon veszélyeztetik, valamint figyelembe venni az
integrált növénytermesztés alapelveit, továbbá a környezet és a természet védelmét.
11
(2)	A termelő, illetve a földhasználó köteles
a)	az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerinti nyilvántartásba vételi,
valamint a tevékenységével összefüggő nyilvántartási és adatszolgáltatási
kötelezettségeinek eleget tenni;
b)	az állami és közérdekű védekezéssel megbízott személyek munkavégzését
tűrni és elősegíteni.
(3)	A termelő, illetve a földhasználó tevékenysége során köteles
a)	az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban számára előírt, a méhek
védelmére vonatkozó előírásokat betartani és ezekkel kapcsolatos bejelentési és
tájékoztatási kötelezettségének eleget tenni;
b)	a termőföldet a talaj szennyezését okozó talajidegen anyagoktól megóvni, a
földhasználat során a talaj tápanyag szolgáltatását és a termesztett növények
tápanyagigényét figyelembe vevő, környezetkímélő tápanyag-gazdálkodást folytatni.
(4)	A földhasználó köteles az adott év június 30. napjáig az ingatlanon a
parlagfű virágbimbójának kialakulását megakadályozni, és ezt követően ezt az
állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani.
(5)	A növényvédő szer felhasználására és forgalomba hozatalára vonatkozó
engedély jogosultja (a továbbiakban: engedélyes) évenként március 1-jéig az előző
naptári évre vonatkozóan magyarországi növényvédőszer-forgalmáról jelentést köteles
készíteni az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv részére. A jelentésnek tartalmaznia kell a
növényvédő szer tételes megnevezését és mennyiségét, a felhasznált csomagolóeszköz
mennyiségét és fajtáját.
(6)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv az e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban meghatározottak szerint az (5) bekezdés szerinti jelentéstételi
kötelezettséget írhat elő egyes termésnövelő anyagokra vonatkozóan is.
(7)	Az engedélyezett engedélyköteles termékkel kezelt növényt, növényi
terméket élelmezési és takarmányozási célra csak az e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban előírt élelmezés-egészségügyi várakozási idő lejártát követően szabad
betakarítani, forgalomba hozni és felhasználni, kivéve, ha az élelmiszerlánc-felügyeleti
szerv által vett minta alapján végzett vizsgálat igazolta, hogy a növény, illetve növényi
termék megfelel a forgalomba hozatal követelményeinek. Harmadik országba a
vizsgálatköteles szemes termények az élelmezés-egészségügyi várakozási idő letelte
előtt kivitel céljából feladhatók, amennyiben a célország előírásai azt lehetővé teszik.
12
Az állattartó és az állatorvos jogai és kötelezettségei
18. §
(1)	Az állattartó köteles
a)	állata rendszeres ellátásáról és felügyeletéről gondoskodni;
b)	e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió
közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban meghatározott fajú és létszámú állat tartása
esetén állomány-nyilvántartást vezetni, továbbá e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban foglaltak szerint az állatok állat-egészségügyi felügyeletét magán-
állatorvossal kötött írásbeli szerződéssel biztosítani;
c)	az állat állat-egészségügyi felügyeletét ellátó magán-állatorvost a tartott
állatok fajáról, létszámáról, az állatok tartási helyéről az állattartó tevékenység
megkezdésétől számított öt napon belül tájékoztatni;
d)	az egyedi jelölésre kötelezett állatok esetében az egyedi jelölésről az e
törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió közvetlenül
alkalmazandó jogi aktusaiban meghatározott határidőn belül és módon gondoskodni;
e)	az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott esetekben
az állatok tartását, tartási helyét, jelölését és mozgatását bejelenteni az élelmiszerlánc-
felügyeleti szervnek;
j) állata betegségéről vagy annak gyanújáról haladéktalanul értesíteni az
állatorvost, a beteg, illetve betegségre gyanús állatát megvizsgáltatni, járványos
állatbetegség esetén az állatorvosnak az állat (állomány) kezelésére és a betegség
továbbvitelének megakadályozására adott utasításait végrehajtani, az elrendelt
járványügyi intézkedésben foglalt kötelezettségeket teljesíteni;
g)	állatának az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv által elrendelt vizsgálatát,
kezelését, védőoltását, elszállítását, levágatását, illetve leölését tűrni, ezen feladatokat
ellátó állatorvos részére segédszemélyzetről gondoskodni, és a kárenyhítési
kötelezettségének megfelelően közreműködni;
h)	az állat elhullását vagy kényszervágását állatorvosnak bejelenteni, és az állati
testet vizsgálatra bemutatni;
i)	az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió
közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban meghatározottak szerint a levágott állatát
állatorvossal megvizsgáltatni;
j) állatának az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott
állat-egészségügyi vizsgálata elvégzéséről - amennyiben jogszabály másként nem
rendeli - saját költségén gondoskodni.
(2)	Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott kötelezettség vonatkozik
a)	az állattenyésztésre, szaporításra, vadászatra, halászatra jogosult személyre,
illetve szervezet vezetőjére; továbbá arra, aki
b)	a tulajdonos képviseletében az állattartó telepet (üzemet) vezeti;
c)	az állatot felügyeli;
d)	az állatot gondozza, ápolja, takarmányozza, őrzi;
e)	szállításkor az állatot kíséri.
13
(3)	Az állat levágása, valamint az állat, az állati eredetű termék vagy az állati
eredetű melléktermék szállítása alkalmával az állattartó köteles a közreműködő
állatorvost a forgalomba hozatalt befolyásoló körülményekről, így különösen az állat
egészségi állapotáról, gyógykezeléséről, takarmányozásáról megfelelően tájékoztatni,
valamint az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályok, valamint az Európai Unió
közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban előírt nyilvántartásokat bemutatni.
(4)	Az (1) bekezdés j) és h) pontjában előírt tájékoztatási, illetve bejelentési
kötelezettség vonatkozik minden olyan — nem állatorvos - személyre, aki állatok
gyógykezelésével, vizsgálatával, mesterséges termékenyítéssel, embrió-átültetéssel,
állatszállítással, állatkereskedelemmel, húsvizsgálattal, a levágott, leölt vagy elhullott
állatok, illetve a belőlük vagy tőlük származó termék értékesítésével, szállításával,
feldolgozásával, ártalmatlanná tételével foglalkozik, vagy ezekben közreműködik.
(5)	Az állattartó az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az
Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban meghatározott fajú és
létszámú állat tartása esetén köteles bejelenteni az állattartó hely meghatározott adatait
az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek engedélyezés, illetve nyilvántartásba vétel
céljából.
(6)	A méhész köteles a méhállományok tartásának helyét, vándoroltatását
nyilvántartásba vétel céljából az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban
meghatározottak szerint bejelenteni a letelepedés helye szerint illetékes élelmiszerlánc-
felügyeleti szervnél.
19.	§
(1)	Az állati eredetű melléktermék - így különösen az elhullott állat tetemének
-	tulajdonosa saját költségén köteles annak elszállításáról, ártalmatlanná tételéről az e
törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió közvetlenül
alkalmazandó jogi aktusaiban előírt módon gondoskodni, az élelmiszerlánc-felügyeleti
szervet - annak felhívására - az állati eredetű melléktermék ártalmatlanná tételének
jogszabályban meghatározott módon történő végrehajtásáról e törvény végrehajtására
kiadott jogszabályban foglaltak szerint tájékoztatni.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti kötelezettség
a)	ha az állati eredetű melléktermék tulajdonosa ismeretlen vagy ismeretlen
helyen tartózkodik, az állati eredetű melléktermék fellelési helye szerint illetékes
települési (fővárosban kerületi) önkormányzatot,
b)	közterületen a települési (fővárosban kerületi) önkormányzatot,
c)	közúton a közút kezelőjét
terheli.
14
(3)	A (2) bekezdés szerinti esetben a tulajdonos a felmerült költségeket köteles
az önkormányzatnak, illetve a közút kezelőjének megtéríteni.
(4)	Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség (a továbbiakban:
bejelentendő állatbetegség) megelőzése, felderítése és felszámolása során keletkezett
állati eredetű melléktermék ártalmatlanná tételéről az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv
intézkedik.
20. §
(1)	Az állattartó - e törvény végrehajtására kiadott jogszabály eltérő
rendelkezése hiányában - eldöntheti, hogy az állatorvosi szolgáltató tevékenységet
mely - arra működési engedéllyel rendelkező - magán-állatorvostól veszi igénybe.
(2)	A magán-állatorvos köteles az állattartó részére az állat tartásával,
takarmányozásával, egészségi állapotával, a megteendő intézkedésekkel, ezek várható
anyagi és jogi kihatásával kapcsolatos legjobb tudása szerint felvilágosítást adni.
(3)	A magán-állatorvos köteles tőle elvárható módon elsősegélyt nyújtani, és az
állattartót a további állatorvosi szolgáltatás igénybevételének lehetőségéről, illetve
kötelezettségéről tájékoztatni.
(4)	Az állatorvos az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerint jogosult
a törzskönyvezett, valamint a hatályos Európai, illetve a Magyar Gyógyszerkönyvben
szereplő készítmények és anyagok rendelésére.
21. §
(1)	Az állattartó az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az
Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban meghatározott esetekben
állata forgalomképességének igazolására köteles az e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban meghatározott okiratot (marhalevelet) kiállíttatni és érvényesíttetni.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti okirat (marhalevél) kiállítása előtt az e törvény
végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió közvetlenül
alkalmazandó jogi aktusaiban előírtak szerint az állatot tartósan meg kell jelölni.
Az élelmiszer- és takarmányipari vállalkozások kötelezettségei
22. §
(1)	Az élelmiszer-ipari vállalkozás működése során
a)	a külső és a belső környezetnek, az elhelyezésnek, az elrendezésnek, a
méreteknek, a berendezéseknek, az eszközöknek, a technológiáknak, a termelési és
tárolási kapacitásnak, a felhasznált élelmiszer, illetve élelmiszer-összetevők
15
biztonságosságának, minőségének, az alkalmazott csomagolóanyagok és fertőtlenítő
szerek megfelelőségének, illetve biztonságos alkalmazásának, az alkalmazott
személyek egészségének, szakképesítésének, illetve szaktudásának alkalmasnak kell
lennie az élelmiszer-biztonsági és élelmiszer-minőségi előírások betartásának
folyamatos garantálására;
b)	olyan önellenőrzési, minőségbiztosítási, nyomonkövetési, termék-
visszahívási rendszereket vagy ilyen rendszerek olyan elemeit kell működtetni,
amelyekkel biztosítható az élelmiszer biztonságossága, megfelelő minősége,
azonosíthatósága és nyomon követhetősége;	.
c)	az üzemelés teljes időtartama alatt jelen kell lennie egy - az e törvény
végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott élelmiszer-biztonsági szaktudással
rendelkező - azonnali intézkedésre feljogosított, felelős személynek.
(2)	Az élelmiszer-ipari, illetve takarmányipari vállalkozás az élelmiszer, illetve
a takarmány előállítását, valamint forgalomba hozatalát megelőzően az e törvény
végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott részletes, írásos dokumentációt
(így különösen gyártmánylapot, anyaghányad-nyilvántartást) köteles készíteni és
vezetni.
23.	§
(1)	Az élelmiszer-ipari, illetve takarmányipari vállalkozás működését az
élelmiszerlánc-felügyeleti szerv által az e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban, valamint az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban
meghatározottak szerint történt nyilvántartásba vételét vagy engedélyezését követően
kezdheti meg.	.
(2)	Élelmiszer-ipari és takarmányipari vállalkozás kizárólag az élelmiszerlánc-
felügyeleti szerv által az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály, valamint az
Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusai szerint engedélyezett, illetve
nyilvántartott élelmiszer- és takarmányipari létesítményt működtethet, valamint az e
törvény végrehajtására kiadott jogszabály, valamint az Európai Unió közvetlenül
alkalmazandó jogi aktusai alapján engedélyezett, illetve nyilvántartott élelmiszer-,
illetve takarmányipari tevékenységeket végezhet.
(3)	Az élelmiszer-ipari vállalkozó haladéktalanul köteles bejelenteni az
élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek, ha tudomására jut, hogy az általa előállított vagy
forgalomba hozott termék megbetegedést okozott, vagy ennek gyanúja áll fenn.
16
III. fejezet
AZ ÉLELMISZERLÁNC-FELÜGYELETI ÁLLAMI FELADATOK ELLÁTÁSÁNAK
RENDSZERE
Az állam felelőssége az élelmiszerlánc-felügyelet terén
24.	§
(1)	Az állam az élelmiszerlánc felügyeletéért, valamint azzal összefüggő állami
feladatok ellátásáért való felelőssége körében
a)	létrehozza és működteti az élelmiszerlánc-felügyeleti szervet és az
élelmiszerlánc-biztonsági tudományos szervet, valamint biztosítja azok függetlenségét;
b)	működteti az élelmiszerek és takarmányok vonatkozásában hatékony
gyorsriasztási rendszert;
c)	az e törvény szerinti hatósági intézkedések megalapozása céljából állami
laboratóriumokat működtet;
d)	a költségvetési törvényben külön alcímen az állami kártalanítás, az állami,
valamint a közérdekű védekezés céljára, továbbá a járványügyi intézkedés során
keletkezett állati vagy növényi eredetű melléktermékek szállításának és
ártalmatlanításának, valamint a rendkívüli élelmiszerlánc-esemény elhárítása során a
hatóságnál felmerülő költségek fedezetére, továbbá az egyéb jogszabályban állami
feladatként meghatározott vizsgálatok fedezetére célelőirányzatot biztosít.
(2)	Az állam az (1) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - az éves
költségvetési törvényben meghatározott módon - a központi költségvetésben biztosítja
az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv és az élelmiszerlánc-biztonsági tudományos szerv
nemzeti és nemzetközi követelményeknek megfelelő szintű működésének fedezetét.
Az állami feladatok szervezése és irányítása
25.	§
(1)	Az élelmiszerlánc hatósági felügyeletét e törvény szerint az élelmiszerlánc-
felügyeleti szerv látja el.
(2)	Az élelmiszerekkel kapcsolatos, külön jogszabályban meghatározott
élelmezés- és táplálkozás-egészségügyi hatósági feladatokat az egészségügyi
államigazgatási szerv végzi.
(3)	A 10. § (2)-(4) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése esetén az
eljárás lefolytatására a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat
tilalmáról szóló törvényben (a továbbiakban: Fttv.) meghatározott hatóság jogosult az
ott meghatározott szabályok szerint azzal, hogy a végső fogyasztó az Fttv.
alkalmazásában fogyasztónak minősül akkor is, ha nem természetes személy.
17
r
(4)	Élelmiszer-jelölési előírások megsértésének észlelése esetén az
élelmiszerlánc-felügyeleti szerv, illetve a fogyasztóvédelmi hatóság egymást
haladéktalanul értesíti az eljárás megindításáról az eljárás tárgyát képező tényállás
ismertetésével, melynek során az ügy érdemi azonosíthatóságához szükséges adatokat
-	így különösen az érintett élelmiszer-ipari vállalkozás azonosításához szükséges
adatokat, az eljárás tárgyát képező termék azonosításához szükséges adatokat,
valamint az ellenőrzés helyére és idejére vonatkozó adatokat - a másik fél
rendelkezésére bocsátja. Ha a jogsértés miatt mindkét hatóság jogosult eljárni, a
továbbiakban az a hatóság jár el, mely az ügyben az eljárást korábban indította meg. A
másik hatóság abban a körben, melyben az előzőek alapján nem jár el, saját eljárását
megszünteti, szükség esetén a döntését visszavonja.
(5)	A (4) bekezdésben szabályozott esetben, ha a fogyasztóvédelmi hatóság
folytatja le az eljárást, és - a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi
gyakorlat tilalmáról szóló törvény rendelkezésének megsértésén túlmenően - észleli e
törvény, e törvény végrehajtására kiadott jogszabály, valamint az Európai Unió,
vonatkozó közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa rendelkezésének az élelmiszerlánc-
felügyeleti szerv hatáskörébe tartozó megsértését, erről haladéktalanul értesíti az
élelmiszerlánc-felügyeleti szervet a (4) bekezdésben szereplő adatok egyidejű
rendelkezésre bocsátásával.
26.	§
(1)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv tevékenysége magában foglalja
a)	a növény-, talaj- és agrárkömyezet-védelem élelmiszer-biztonsággal
kapcsolatos feladatait,
b)	a zöldség- és gyümölcs ellenőrzési feladatokat,
c)	a takarmány-ellenőrzési feladatokat,
d)	az állat-egészségügyi, élelmiszerbiztonsági- és élelmiszerminőség-ellenőrzési
feladatokat.
(2)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv az (1) bekezdés a) és b) pontjában
meghatározott feladatokat ellátó szervezeti egységeinek összefoglaló elnevezése
növény- és talajvédelmi szolgálat, az (1) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott
feladatokat ellátó szervezeti egységeinek összefoglaló elnevezése állat-egészségügyi
és élelmiszer-ellenőrző szolgálat.
27.	§
(1)	E törvény szerinti élelmiszerlánc-felügyeleti állami feladatokat látnak el
a)	az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter),
b)	az élelmiszerlánc-felügyelettel kapcsolatos vizsgálatot végző laboratóriumok,
c)	az élelmiszerlánc-biztonsági tudományos szerv,
d)	az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv.
18
(2)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv egyes állami feladatainak elvégzésére
kormányrendelet feljogosíthatja a magán-állatorvost.
(3)	Az állami feladatok elvégzésére feljogosított magán-állatorvos állami
feladatainak végzése közben az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv nevében, az e
törvényben és a végrehajtására kiadott jogszabályokban foglalt eltérésekkel a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi
CXL. törvény (a továbbiakban: Két.) szabályainak alkalmazásával jár el, ezen
tevékenységéért az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerint
díjazás illeti meg.
(4)	Az állami feladatok elvégzésére feljogosított magán-állatorvos a
feladatkörébe tartozó eljárásokért köteles az e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban előírt igazgatási szolgáltatási díjat beszedni, és a külön jogszabályban
meghatározott befizetési határidőben az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv számlájára
befizetni.
A miniszter feladatai
28. §
A miniszter az élelmiszerlánc-felügyelet területén
a)	ellátja a növényi károsítok előfordulásának, járványos fellépésének
leküzdésével kapcsolatos, az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban
meghatározott feladatokat;
b)	az Európai Unió Bizottságánál kezdeményezi az állat- és növény-
egészségügyi határállomások kijelölését;
c)	kezdeményezheti rendkívüli élelmiszerlánc-események esetén a térítés
ellenében történő közcélú munkavégzés, a létesítmény, a szállító-, növényvédő- és más
eszközök, valamint anyagok igénybevételének, továbbá a rendvédelmi szervek
közreműködésének elrendelését;
d)	nagy nemzetgazdasági kárral fenyegető vagy közegészségügyi szempontból
veszélyes állatbetegségek felszámolására állami pénzeszközökkel támogatott, az
állatállományoknak a betegségtől való mentesítésére országos programot, valamint a
betegség előfordulásának felmérésére ellenőrző, illetve monitoring vizsgálati
programot rendelhet el;
e)	működteti a FAO/WHO Codex Alimentarius nemzeti rendszerét;
f)	kiadja az élelmiszerkönyvi irányelveket, és gondoskodik a Magyar
Elelmiszerkönyv összeállításáról és közzétételéről;
g)	kiadja a takarmánykódex-irányelveket, és gondoskodik a Magyar
Takarmánykódex összeállításáról és közzétételéről;
h)	gondoskodik az Állat-egészségügyi és Állatvédelmi Kódex összeállításáról
és közzétételéről;
19
i)	gondoskodik a Növényvédelmi Módszertani Gyűjtemény összeállításáról és
közzétételéről;
j) meghatározza a nemzetközi kötelezettségekkel, valamint az ország
agrárgazdaságának céljaival összhangban az élelmiszerlánc-ellenőrzés feladatait.
29.	§
A miniszter az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerint
a)	elkészítteti - az érintettek egyetértésével szükség esetén módosítja - az
Integrált Többéves Nemzeti Ellenőrzési Tervet, megszervezi, irányítja, felügyeli annak
végrehajtását, továbbá ellátja annak vonatkozásában a koordinációs és kapcsolattartói
feladatokat;
b)	tájékoztatást ad a közvélemény részére az élelmiszerláncot érintő, országos
vagy kiemelt jelentőségű ügyekről;
c)	szakmai útmutatót adhat ki az élelmiszerlánc egységes felügyeletének
elősegítése céljából;
d)	véleményezi a növényvédelmi képzés képesítési követelmény-rendszerét;
e)	kijelöli a nemzeti referencialaboratóriumokat.
Az állami laboratóriumok feladatai
30.	§
(1)	Az állami laboratóriumok feladatai különösen
a)	a károsítok folyamatos előrejelzése, diagnosztikai vizsgálatok végzése,
zárlati károsítok azonosítása, szaporítóanyagok növény-egészségügyi vizsgálata;
b)	a termésnövelő anyagok vizsgálata a hazai fogyasztásra vagy exportra szánt
mezőgazdasági termékekben;
c)	a talaj és a felszíni víz minták növényvédőszer-maradék tartalmának
monitoring-vizsgálata, továbbá a talajokban, talajvízben toxikus elemtartalom és egyéb
szennyezőanyag-vizsgálat;
d)	a növényvédő szerek és termésnövelő anyagok minőségének hatósági
vizsgálata;
e)	a növényi termények, illetve a növényi alapú feldolgozott termékek
növényvédőszer-maradék tartalmának vizsgálata termőhelyen, tároló, elárusító
helyeken és a határállomásokon vett mintákból;
f)	tételes, felmérő, monitoring- és célvizsgálatok végzése az élelmiszerlánc-
felügyeleti tevékenység kapcsán;
g)	az egészségügyi határértékek megállapításában való közreműködés;
h)	a vizsgálati eredmények adatbázisban történő kezelése és az országos
adatbázisba történő folyamatos továbbítása;
i)	kijelölés alapján referencialaboratóriumi feladatok ellátása, körvizsgálatok
szervezése és azok eredményeinek értékelése;
20
j) a nemzetközi követelményekkel összhangban álló vizsgálati módszerek
alkalmazása érdekében diagnosztikumok és eszközök előállítása, illetve ezek
beszerzése, készleten tartása;
k) részvétel a kutatásban, a vizsgálati módszerek kialakításában és
fejlesztésében;
l) a laboratóriumi vizsgálatok nemzetközi szabványainak véleményezése, a
vizsgálati módszerek érvényesítése, valamint gondoskodás az átvett vizsgálati
módszerek hazai eltelj esztéséről;
m) elsősorban diagnosztikai és más szakmai vizsgálatokkal közreműködés az
állatbetegségek okainak megállapításában, a fertőzöttség felderítésében, a helyi és
országos mentesítési és betegség-felszámolási programok végrehajtásában,
közreműködés a diagnosztikai módszerek folyamatos korszerűsítésében;
n) a jogszabályokban meghatározott radiokémiai vizsgálati feladatok
ellátásának szervezése és végzése az élelmiszerláncban;
o)	az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály alapján közreműködés a
különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek, étrendkiegészítők előállításával,
adalékanyagok és technológiai segédanyagok, élelmiszer-csomagolóanyagok,
élelmiszeriparban felhasznált mosó- és fertőtlenítő szerek gyártásával, felhasználásával
és az új élelmiszerekkel, valamint takarmány-adalékanyagokkal kapcsolatos
engedélyezési eljárásban.
(2)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv a hivatalból indított eljárásaiban hozott
döntéseinek megalapozásához szükséges laboratóriumi vizsgálathoz elsősorban állami,
az adott vizsgálatra akkreditált laboratóriumot vehet igénybe.
Az élelmiszerlánc-biztonsági tudományos szerv feladatai
31. §
(1)	Az élelmiszerlánc-biztonsági tudományos szerv koordinálja az érintett
hatóságok között az ellenőrzési tervek, illetve módszerek egyeztetését,
összehangolását, és az ellenőrzési tapasztalatok közös értékelését, illetve közös
ellenőrzési jelentések készítését.
(2)	Az élelmiszerlánc-biztonsági tudományos szerv az élelmiszerlánccal
kapcsolatos kérdésekben
a)	szakmai segítséget nyújt a nemzeti stratégiák kialakításában, a
jogszabályalkotásban, valamint a laboratóriumok fejlesztési irányának
meghatározásában;
b)	felkérésre szakvéleményt készít;
c)	adatok és információk összegyűjtésével és elemzésével lehetővé teszi az
élelmiszer-biztonságot közvetlenül vagy közvetve befolyásoló veszélyek azonosítását
és jellemzését;
d)	egységes elveken alapuló kockázatbecslési eljárásokat dolgoz ki;
21
e)	kockázatbecslést végez, illetve felkérésre közreműködik más szervek által
végzett kockázatbecslésben;
f)	gyűjti, rendszerezi, elemzi, összegzi, kezeli a feladatainak ellátásához
szükséges adatokat;
g)	értékeli, elemzi, és közzé teszi az élelmiszerek okozta megbetegedésekkel
kapcsolatos információkat;
h)	az egészségügyi államigazgatási szerv szakvéleménye alapján elvégzi az új
élelmiszerre vonatkozó kérelem elsődleges értékelését;
i)	feladatainak hatékony ellátása érdekében tudományos bizottságokat,
testületeket hoz létre;
j) együttműködik az Európai Bizottság és más tagállamok hasonló feladatokat
ellátó, illetékes szerveivel, valamint az élelmiszer- és takarmánybiztonság területén
érintett nemzetközi, illetve hazai szervekkel és intézményekkel;
k) végzi az Európai Unió élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó
gyorsriasztási rendszerének (RASFF) hazai működtetését;
l) tájékoztatást nyújt az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatban felmerülő aktuális
kérdésekről, problémákról, megelőzésük módjáról;
m) részt vesz szakmai oktatások szervezésében, lebonyolításában.
Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv feladatai
32.	§
(1)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv általános szervezési, irányítási,
felügyeleti feladatkörében
a)	e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerint szervezi, irányítja,
felügyeli az élelmiszerlánc felügyeletével összefüggő állami feladatok ellátását;
b)	gondoskodik az élelmiszerlánc-felügyeleti feladatok egységes
végrehajtásához szükséges szakmai továbbképzésekről, valamint a hatósági
szakemberek képzéséről, részt vesz az élelmiszerlánccal kapcsolatos kutatásban;
c)	végzi az ellenőrzések során vett minták vizsgálati eredményeinek országos
értékelését az élelmiszerlánc-felügyelet, élelmiszer- és takarmány-minőség
vonatkozásában;
d)	laboratóriumokat működtet, illetve kijelöli az e törvény szerinti hatósági
ellenőrzések során vett minták vizsgálatait végző állami laboratóriumokat, és ezek
jegyzékét honlapján közzéteszi;
e)	egyes állat- és növénybetegségek területenkénti vagy országos
előfordulásának és a fertőzöttség mértékének tisztázására, továbbá az élelmiszerek és
takarmányok biztonságának és minőségének laboratóriumi vizsgálatára felmérő
(monitoring) rendszert működtet, valamint ellenőrző, illetve engedélyezési eljárást
megalapozó vizsgálatokat végeztet;
f)	szervezi és felügyeli az állatbetegségek megelőzését, felderítését és
felszámolását, az elrendelt mentesítési és monitoring-programok végrehajtását,
továbbá az integrált többéves nemzeti ellenőrzési tervvel összhangban az
élelmiszerlánc-felügyeleti és élelmiszer- és takarmány-minőségi ellenőrzések egységes
végrehajtását;
22
g)	az Európai Unió élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó gyors vészjelző
rendszerén keresztül Magyarországra érkező bejelentés alapján, továbbá a
Magyarországon észlelt veszély esetén megteszi a szükséges intézkedéseket;
h)	ellátja az ökológiai gazdálkodással előállított és a genetikailag módosított
szervezeteket tartalmazó élelmiszerekkel és takarmányokkal kapcsolatos, az e törvény
végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott feladatait;
i)	feladatai ellátására ügyeleti és készenléti szolgálatot szervez;
j) az integrált többéves nemzeti ellenőrzési terv alapján kidolgozza a területi
éves ellenőrzési tervet, irányítja, szervezi és ellenőrzi annak végrehajtását;
k) ellát az egyes élelmiszerlánc-felügyeleti feladatok végrehajtását segítő hazai
és nemzetközi informatikai rendszerek használatával és működtetésével kapcsolatos
feladatokat;
l) feladatainak ellátása során folyamatosan kapcsolatot tart és együttműködik a
települési önkormányzatokkal, a társhatóságokkal, valamint a civil szervezetekkel;
m) élelmiszer-fertőzés és -mérgezés, valamint emberről állatra vagy állatról
emberre teijedő betegségek fellépése illetve gyanúja esetén kölcsönös tájékoztatás
mellett együttműködik az egészségügyi államigazgatási szervvel.
(2)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv állat-egészségügyi feladatkörében
a)	a korábban ismeretlen betegség közvetlen veszélye, előfordulása esetén
megteszi az annak megelőzéséhez, felderítéséhez, felszámolásához szükséges
intézkedéseket;
b)	járványos állatbetegségek elleni védekezéshez szükséges készenléti tervet
készít;
c)	gondoskodik a járványos állatbetegség megelőzéséhez, illetve
felszámolásához szükséges ingyenes oltó- és kóijelző anyagokról, továbbá a járványok
megelőzéséhez és elfojtásához szükséges műszaki, technikai feltételek,
védőfelszerelések biztosításáról, valamint folyamatos karbantartásáról és cseréjéről;
d)	azonosítja és elemzi az állatgyógyászati termékekkel kapcsolatos
kockázatokat, és kidolgozza a kockázat kezeléséhez szükséges intézkedéseket.
(3)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv élelmiszer-biztonsági feladatkörében
nyilvántartja a bejelentett és kivizsgált élelmiszer-mérgezéseket és -fertőzéseket,
továbbá azok adatait rendszeresen értékeli és közzéteszi.
(4)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv növény- és talajvédelmi feladatkörében
a)	működteti a vetési, szaporítási és ültetvénytelepítési célra szolgáló növények
növény-egészségügyi követelményeinek ellenőrzési rendszerét;
b)	meghatározza a növényvédelmi, növény-egészségügyi eljárások vizsgálati és
diagnosztikai módszereit;
c)	gondoskodik a zárlati károsítok felderítéséről, megelőzéséhez illetve
felszámolásához szükséges intézkedések megtételéről;
d)	működteti a növényvédelem, továbbá a talaj- és agrárkömyezet-védelem
élelmiszerbiztonsággal és növényvédelemmel kapcsolatos monitoring és információs
rendszerét.
23
Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv részletes hatósági feladatai
33.	§
Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv
a)	az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerint
engedélyezi, nyilvántartja és ellenőrzi a nem állami laboratóriumokat;
b)	az állat-, valamint a növény-egészségügyi - illetve a ba) és bb) alpontok
esetében az egyéb - határállomásokon
ba)	ellenőrzi az élelmiszer-, illetve takarmány-biztonsági, -minőségi, állat-, és
növény-egészségügyi rendelkezések megtartását;
bb)	végrehajtja az áru okirat-ellenőrzését, azonosságvizsgálatát és fizikális
ellenőrzését, valamint a monitoring-tervben vagy a jogszabályokban előírt
mintavételét;
be) ellenőrzi az állatok szállításra való alkalmasságát, a kísérő dokumentációt,
valamint a szállítóeszközt;
bd)	ellenőrzi az Európai Unió jogi aktusaiban teljes körűen nem szabályozott (a
továbbiakban: nem harmonizált) állatfaj és állati eredetű termék harmadik országból
más tagállamba magyar határállomáson keresztüli beléptetéssel történő szállítása során
a rendeltetési hely szerinti tagállam által meghatározott feltételek teljesülését;
be)	ellenőrzi a vizsgálatköteles áruk növény-egészségügyi előírásoknak való
megfelelőségét;
c)	az élelmiszerláncban az élelmiszerek vonatkozásában kivizsgálja és felderíti
az élelmiszer-mérgezéseket és -fertőzéseket, feltálja azok okait, nyilvántartja, összegzi
és elemzi az eseményeket, és megteszi a szükséges intézkedéseket azok megelőzése
érdekében, továbbá adatot szolgáltat az egészségügyi államigazgatási szerv részére;
d)	működteti az - e törvény hatálya alá tartozó engedélyköteles vagy
nyilvántartásba vételi kötelezettség alá vont növények, növényi termékek, állatok,
egyéb termékek, létesítmények, eszközök, természetes személyek, jogi személyek, jogi
személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, illetve tevékenységek e
törvényben, valamint a végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott adatait
tartalmazó - élelmiszerlánc-felügyeleti adatbázist.
34.	§
(1)	Állat-egészségügyi feladatainak keretében az élelmiszerlánc-felügyeleti
szerv az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió
közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban foglaltak szerint engedélyezi
a)	az élőállat-szállító járműveket, illetve ezen járművek mosását és
fertőtlenítését végző helyeket;
b)	a gyepmesteri illetve ebrendészeti tevékenység végzését;
c)	az idegen állományból származó állatok fogadására kiválasztott elkülönítőt
(karantén), valamint dönt az állatok elkülönítésének (karanténozásának) feltételeiről;
24
d)	az állat-egészségügyi szolgáltató létesítmények, az e törvény végrehajtására
kiadott jogszabályban meghatározott fajú és létszámú állatot tartó gazdaság,
állatrakodó, gyűjtőállomás, kereskedői telep, etető-itató állomás, pihentető állomás,
állati eredetű melléktermék kezelését, szállítását végző vállalkozás működését;
e)	az élelmiszert előállító üzemekből származó, takarmányként felhasználható
melléktermékek kezelését, felhasználását, további feldolgozását;
f)	az állatok jelölésére szolgáló mikrochip és az állatgyógyászati készítmények
forgalomba hozatalát;
gj az állatgyógyászati készítmények és hatóanyagaik üzemi méretű előállítását,
az állatgyógyászati készítmények gyakorlati kipróbálását;
h)	az állatgyógyászati termékek forgalomba hozatalát, országba történő
behozatalát; valamint
i)	az állatgyógyászati készítményekkel, illetve azok hatóanyagaival végzett
kereskedelmi tevékenységet.
(2)	Állat-egészségügyi feladatainak keretében az élelmiszerlánc-felügyeleti
szerv az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerint ellenőrzi
a)	törvényességi szempontból a magán-állatorvosok tevékenységét;
b)	az állati eredetű melléktermék kezelését, a járványügyi szempontból
szigorúbb eljárást igénylő állati eredetű melléktermék, anyag, eszköz ártalmatlanná
tételét;
c)	állat-egészségügyi és takarmányhigiéniai szempontból az állatok etetésére
felhasználandó takarmányt, a legelőt, az itatóvizet, az állatok elhelyezésére szolgáló
épületet, az állattartás során használt gépet, berendezést, valamint alkalmazott
technológiát;
d)	az állat-egészségügyi szabályok megtartását, így különösen az állatok
egészségi állapotát, az előírt dokumentációt az e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban meghatározottak szerint állat-egészségügyi felügyelet alá tartozó
helyeken;
e)	a jogszabályban előírt állat-egészségügyi vizsgálatok, kezelések
végrehajtását;
f)	az állatok tenyésztésének, szaporításának állat-egészségügyi körülményeit;
g)	az állatgyógyászati termékek kereskedelmi forgalomba hozatalának
körülményeit, valamint az állatgyógyászati készítmények felhasználását;
h)	az állatgyógyászati készítmények gyakorlati kipróbálását és hitelesíti annak
vizsgálati jegyzőkönyvét;
i)	a gyógyszeres takarmány előállítását, forgalomba hozatalát és felhasználását;
j) az állatgyógyászati készítmények és hatóanyagaik előállító helyeit, előállítási
körülményeit és az állatgyógyászati, illetve gyógyhatású készítmények forgalomba
hozatalának körülményeit;
k) a gyógyszergyártás céljára alkalmas állati szövetek és szervek gyűjtését;
l) az élő állat kereskedelmét, szállítását, szállításra való alkalmasságát, a kísérő
dokumentációt és a szállítóeszközt.
25
(3)	Állat-egészségügyi hatósági feladatainak keretében az élelmiszerlánc-
felügyeleti szerv az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerint
elrendeli:
a)	a járványveszély esetén szükséges járványügyi intézkedéseket, továbbá a
közcélú igénybevételt;
b)	az emberre is veszélyes betegségben elhullott, vagy emiatt leölt állatok
tetemei, valamint a járványügyi szempontból szigorúbb intézkedést igénylő állati
eredetű melléktermékek, fertőzött anyagok, eszközök ártalmatlanná tételét és
meghatározza annak módját;
c)	az állat-egészségügyi programok végrehajtását.
(4)	Állat-egészségügyi feladatainak keretében az élelmiszerlánc-felügyeleti
szerv
a)	vezeti az állatgyógyászati készítmények törzskönyvét;
b)	részt vesz az állatok azonosítási és nyilvántartási rendszerének kialakításában
és működtetésében, valamint ellátja az állatok azonosításával és nyilvántartásával
kapcsolatos ellenőrzési feladatait;
c)	az állat szállításának megkezdése előtt megvizsgálja a származási hely
állatállományát, a szállítandó állatokat, a szállítóeszközt, igazolja az állat állat-
egészségügyi forgalomképességét és kiállítja a szállításhoz szükséges okiratot;
d)	igazolja az állatállomány betegségektől, fertőzésektől való mentességét;
e)	kiállítja az áru nemzetközi kereskedelméhez szükséges állat-egészségügyi
bizonyítványt, egyéb okiratot;
j) az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerint
megtilthatja áru behozatalát, Magyarország területéről történő kiszállítását, vagy az
ország területén történő átszállítását;
g)	részt vesz az állatgyógyászati készítmények előállításának, forgalomba
hozatalának, országba történő behozatalának ellenőrzésében;
h)	irányítja és ellenőrzi a jogszabályokban előírt állat-egészségügyi feladatok
végrehajtását, az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott
esetben részt vesz a végrehajtásban;
i)	elvégzi az állatgyógyászati készítmények - az e törvény végrehajtására
kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi
aktusaiban előírt - vizsgálatát, kivizsgálja az állatgyógyászati készítmények minőségi
problémáit és feltételezett mellékhatásait, és intézkedik azok megelőzése és
megszüntetése érdekében;
j) működteti az államilag előírt állat-egészségügyi feladatok ellátásához
szükséges oltó- és kórjelző anyagok központi tárolóját és elosztóját.
35.	§
(1)	Élelmiszer-biztonsági feladatainak keretében az élelmiszerlánc-felügyeleti
szerv az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió
közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban foglaltak szerint engedélyezi
26
a)	az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak
megállapításáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i
853/2004/EK rendelete 4. cikkének (2) bekezdése alapján engedélyköteles élelmiszer-
ipari vállalkozás működését;
b)	az élelmiszer-szállító járműveket, illetve az ilyen járművek mosását és
fertőtlenítését végző helyeket.
(2)	Élelmiszer-biztonsági feladatainak keretében az élelmiszerlánc-felügyeleti
szerv nyilvántartásba veszi
a)	a (1) bekezdés a) pontja szerinti engedélyezési kötelezettség alá nem tartozó
élelmiszeripari vállalkozásokat;
b)	az élelmiszer-csomagolóanyag gyártókat, forgalomba hozókat;
c)	az élelmiszer-iparban felhasználható fertőtlenítő szereket előállítókat.
(3)	Élelmiszer-biztonsági feladatainak keretében az élelmiszerlánc-felügyeleti
szerv ellenőrzi
a)	az élelmiszeripari vállalkozások tevékenységét;
b)	az élelmiszer-előállító, -elosztó, és -forgalomba hozó létesítmény harmadik
országba irányuló exportra való alkalmasságát a nemzetközi előírásoknak
megfelelően;
c)	rendszeres jelleggel a járványügyi, higiéniai, élelmiszer-biztonsági és
élelmiszer-minőségi előírások betartását az élelmiszerek termelésének, előállításának,
feldolgozásának, tárolásának, szállításának és forgalomba hozatalának bármely
szakaszában, illetve az ennek során közreműködő személyekre vonatkozó
egészségügyi alkalmassági és higiénés előírások betartását;
d)	az élelmiszeripari vállalkozásoknál bevezetett „Jó Higiéniai Gyakorlatot”, a
nyomonkö vetési, az élelmiszer-visszahívási és a „veszélyelemzés, kritikus
szabályozási pontok”-ra (HACCP) vonatkozó rendszerek, valamint az élelmiszer-ipari
vállalkozásoknál felhasznált tisztító és fertőtlenítő szerek, fertőtlenítő eljárások
megfelelőségét, beleértve a rovar- és rágcsálóirtást is;
e)	az emberi fogyasztásra szánt állatokat kísérő bizonyítványokat, okiratokat;
f)	és irányítja az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos állami feladatokat végző
állatorvosok és szaksegédek munkáját, folyamatos továbbképzését.
(4)	Élelmiszer-biztonsági feladatainak keretében az élelmiszerlánc-felügyeleti
szerv
a)	elvégzi, illetve felügyeli a vágóállat-vizsgálatot és - az e törvény
végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott kivételekkel - a közfogyasztásra,
illetve az egyéb okból levágott (elejtett, kifogott, gyűjtött) állatok húsvizsgálatát;
b)	elbírálja és igazolja az egyes élelmiszerek feldolgozásra és emberi
fogyasztásra való alkalmasságát;
c)	vizsgálja az élelmiszer-ipari gépek, berendezések higiéniai alkalmasságát.
27
36.	§
(1)	Takarmány-ellenőrzési feladatainak keretében az élelmiszerlánc-felügyeleti
szerv az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió
közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban meghatározottak szerint engedélyezi
a)	a takarmány-előállító és takarmányt forgalomba hozó létesítményeket;
b)	eseti jelleggel az új takarmányok előállítását, felhasználását és behozatalát;
c)	a lejárt etethetőségi, felhasználhatósági, illetve minőségmegőrzési idejű
takarmány forgalomba hozatalát, valamint a minőségében károsult takarmány
felhasználását.
(2)	Takarmány-ellenőrzési feladatainak keretében az élelmiszerlánc-felügyeleti
szerv az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió
közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban meghatározottak szerint nyilvántartásba
veszi az (1) bekezdés a) pontja szerinti engedélyezési kötelezettség hatálya alá nem
tartozó takarmányipari létesítményt.
(3)	Takarmány-ellenőrzési feladatainak keretében az élelmiszerlánc-felügyeleti
szerv ellenőrzi
a)	a takarmányt előállítóknál, tárolóknál, felhasználóknál, forgalomba hozóknál
és a szállítóknál a járványügyi és takarmányhigiéniai előírások megtartását, a
takarmányok biztonságosságát, összetételét, garantált béltartalmát, mikrobiológiai
állapotát, tiltott anyagoktól való mentességét, nemkívánatosanyag-tartalmának
mértékét, csomagolásának megfelelőségét, a takarmány-jelölési előírások betartását;
b)	a takarmányok felhasználását és szállítását;
c)	a takarmányokra vonatkozó nyilvántartásokat, dokumentációkat és a nyomon
követhetőséget;
d)	a takarmányok exportját és importját;
e)	a takarmányipari-létesítményekben bevezetett HACCP rendszereket;
' f) a takarmányipari-létesítményeket, azok működési engedélyében foglaltak
betartását.
37.	§
(1)	Növény- és talajvédelmi feladatainak keretében az élelmiszerlánc-
felügyeleti szerv az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak,
valamint az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusai szerint engedélyezi
a)	a határon feltartóztatott szállítmányok növény-egészségügyi beléptetését, és
meghatározza a forgalomba hozataluk szakmai feltételeit;
b)	a növények, növényi termékek behozatalát;
c)	az engedélyköteles termékek forgalomba hozatalát és felhasználását;
d)	a lejárt felhasználhatósági idejű vagy megváltozott minőségű növényvédő
szerek forgalomba hozatalát, illetve használatát.
28
(2)	Növény- és talajvédelmi feladatainak keretében az élelmiszerlánc-
felügyeleti szerv az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak,
valamint az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusai szerint ellenőrzi
a)	a termelők károsítok ellen folytatott növényvédelmi tevékenységét, a
kijuttatás-technikai, az egészségügyi és a kémiai biztonságot, az engedélyköteles
termékek felhasználásához rendelt szakképesítés meglétét, a növényvédő szer
felhasználási és vásárlási engedély érvényességét;
b)	az engedélyköteles termékek, valamint az EK-műtrágyák nyilvántartási,
jelölési, csomagolási, szállítási, forgalomba hozatali, tárolási, minőségi,
felhasználhatósági és alkalmazási előírásainak megtartását, illetve az ezek céljára
szolgáló helyiségeket, berendezéseket és felszereléseket, valamint a biztonsági
adatlapok meglétét;
c)	növény-egészségügyi szempontból a növények, növényi termékek
előállítását, raktározását, szállítását és forgalmazását;
d)	a vetőmag, a szaporító- és ültetvényanyag előállítást és forgalomba hozatalt,
valamint az egyéb szemleköteles növények termő, tároló, berakó, feladó és forgalmazó
helyeit;
e)	az engedélyköteles termékekből származó növényvédőszer-maradék, nitrát-,
nitrit-, nehézfém- és egyéb toxikus anyagok, szennyeződések mennyiségét a
növényben, növényi termékben, azok felületén, a környezetben, a termelési
folyamatban és export, import és kereskedelmi forgalomban;
j9 a termelő, illetve földhasználó növényvédelmi kötelezettségének teljesítését
az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott károsítok ellen;
g)	a növény-egészségügyi szempontból nyilvántartott termelőknél a
nyilvántartási feltételek megtartását;
h)	a zöldséget, gyümölcsöt, és az előállításukkal, forgalomba hozatalukkal
kapcsolatos követelmények betartását;
i)	a növényvédelmi gépek alkalmasságát igazoló forgalomba hozatali engedély,
valamint a kijuttatás-technikai alkalmasságát igazoló működési engedély
érvényességét.
(3)	Növény- és talajvédelmi feladatainak keretében az élelmiszerlánc-
felügyeleti szerv az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak
szerint
a)	intézkedik a zárlati és a vizsgálatköteles nem zárlati károsítókon kívüli
egyéb, a gazdasági növényekre ártalmas szervezetek okozta különleges veszély vagy
erős mértékű fertőzöttség esetén;
b)	figyelemmel kíséri a gazdaságilag jelentős károsítok előfordulását, teijedését,
felszaporodását, az ellenük alkalmazott termelői védekezések területi alakulását és
eredményességét;
c)	előírhatja vagy betilthatja egyes növények szaporításához vagy
termesztéséhez meghatározott termesztő közegek felhasználását;
29
d)	intézkedik a talajszennyezést eredményező, nem engedélyezett anyagok
termőföldön történő felhasználása, továbbá talajidegen anyagok termőföldön történő
lerakása esetén;
e)	ellátja a talaj- és agrárkömyezet-védelem élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos
egyes feladatait;
f)	engedélyezési vizsgálatokat végez az engedélyköteles termékekkel;
g)	kérelemre vizsgálja a lejárt felhasználhatósági idejű engedélyköteles
termékek minőségét;
h)	kiadja az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerinti I. és II.
forgalmi kategóriába sorolt növényvédő szerek vásárlására, illetve felhasználására
jogosító engedélyt;
i)	részt vesz a növényvédelmi szakemberképzésben, és véleményezi az
iskolarendszeren kívüli oktatási pályázatok tematikáját.
38.	§
(1)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv az élelmiszerlánc hatósági
felügyeletével kapcsolatos feladatainak ellátása érdekében az e törvény végrehajtására
kiadott jogszabályban meghatározottak szerint nyilvántartást vezet
a)	az állatorvosokról;
b)	a termelőkről, állattartókról, állattartó tenyészetekről, állatkereskedőkről;
c)	az élelmiszer-ipari és a takarmányipari vállalkozásokról;
d)	a közúti élőállat-szállításra engedélyezett gépjárművezetőkről, az
állatkísérőkről, állatszállítókról, állatszállítmányozókról;
e)	az élelmiszer-biztonsági felügyelet alá tartozó helyekről;
j) az állat-egészségügyi felügyelet alá tartozó helyekről;
g)	a takarmányozási hatósági felügyelet alá tartozó helyekről;
h)	a növényvédelmi felügyelet alá tartozó helyekről, eszközökről;
i)	a nem állami laboratóriumokról;
j) az állat-egészségügyi szolgáltató létesítményekről;
k) az élelmiszer-szállító és a közúti élőállat-szállításra engedélyezett
gépjárművekről;
l) az állatgyógyászati készítményt forgalomba hozókról, illetve gyártókról;
m) az engedélyköteles termékekről, a magyarországi forgalomba hozatalukról;
n) az engedélyköteles termékek vásárlási és felhasználási engedélyeiről;
o)	az állatgyógyászatban használatos állatgyógyászati készítményekről,
gyógyhatású készítményekről, ápolószerekről, segédanyagokról, az engedélyezett
mikrochipekről;
p) az egyedi azonosítású állatokról;
q) a Növényvédelmi Gépek Jegyzékében azokról a növényvédelmi
géptípusokról, amelyekre a benyújtott nyilatkozat alapján forgalomba hozatali
engedélyt adott ki.
30
(2)	A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról
szóló törvény hatálya alá tartozó adatkörben az (1) bekezdésben megjelölt
nyilvántartás tartalmazza
a)	természetes személyek esetén a nevet, születési időt, lakhelyet, telephelyet,
elérhetőséget, a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló hatósági engedély,
bizonyítvány, határozat számát;
b)	jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó
szervezet esetén a cégnevet, adószámot, székhelyet, telephelyet, elérhetőséget, a
nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló hatósági engedély, bizonyítvány, határozat
számát.
(3)	Élelmiszer-ipari, illetve takarmányipari vállalkozások működési
engedélyének kiadásáról, visszavonásáról vagy módosításáról szóló határozatát az azt
kiadó szerv köteles megküldeni az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv részére azok
nyilvántartásba vétele céljából.
(4)	A nyilvántartott adatokból az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv adatbázist hoz
létre.
(5)	A vámhatóság az országos vámadatbázishoz hozzáférést biztosít az
élelmiszerlánc-felügyeleti szerv részére, annak hatósági eljárásához szükséges
mértékben, melynek során a személyes adatok körébe tartozó adatok közül az érintett
nevét, címét is hozzáférhetővé teszi.
IV fejezet
HATÓSÁGI ELJÁRÁS
Különös eljárási szabályok
39.	§
(1)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv eljárására a Két. rendelkezéseit az e
törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	Az ügyintézési határidő a laboratóriumi vizsgálat elvégzéséhez
elengedhetetlenül szükséges időtartammal, de legfeljebb hatvan nappal
meghosszabbítható.
(3)	Ha a hatósági ellenőrzés keretében történő monitoring vizsgálat során a
vizsgálati eredmény alapján nem állapítható meg jogsértés, a hatóság a vizsgálati
jegyzőkönyvet nem küldi meg az ügyfél részére.
31
(4)	Az élelmiszerlánc felügyelete során
a) a 33. § a) és az 57. § d) pontjában leírt;
b)	a 42. § (4) bekezdésében leírt;
c)	az országos monitoring vizsgálatot elrendelő;
d)	az engedélyköteles termék és az állatgyógyászati készítmény forgalomba
hozatalával és nagykereskedelmi forgalmazásával kapcsolatos engedélyezési,
engedély-módosítási, illetve visszavonási;
e)	az állatok jelölésére szolgáló elektronikus jelölőeszközök (mikrochipek)
forgalomba hozatalával kapcsolatos engedélyezési;
f)	az engedélyköteles termék és az állatgyógyászati készítmény behozatalával
kapcsolatos engedélyezési;
g)	az engedélyköteles termék, és az állatgyógyászati készítmény eseti
felhasználásával kapcsolatos engedélyezési;
h)	a még nem engedélyezett engedélyköteles termékkel folytatott szabadföldi
kísérletek nyilvános bemutatásával, illetve a vizsgálati eredmények ismertetésével
kapcsolatos engedélyezési;
i)	az új takarmánnyal kapcsolatos engedélyezési;
j) az állat-, illetve növény-egészségügyi ellenőrzésre kötelezett áruk
behozatalával kapcsolatos engedélyezési;
k) az országhatáron élelmiszerlánc-felügyeleti okból feltartóztatott áruk
beszállításának engedélyezésével kapcsolatos;
l) a Magyarországon nem engedélyezett, egyébként engedélyköteles termékkel
kezelt növény, növényi termék behozatalával kapcsolatos engedélyezési;
m) az országban nem honos zárlati károsító megjelenése miatt több megyére,
illetve országosan kiterjedő állami védekezést elrendelő
eljárásban hozott döntés ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye
nincs.
40.	§
(1)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv a növényvédő szer forgalomba hozatali
és felhasználási engedélyezési eljárása során az engedély megadásáról tizennyolc
hónapon, mikroorganizmusok esetében tizenként hónapon belül dönt.
(2)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv a növényvédő szerek párhuzamos
behozatalának engedélyezési eljárásában az engedély megadásáról hatvan napon belül
dönt.
(3)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv a termésnövelő anyagok engedélyezési
eljárásában az engedély megadásáról hat hónapon belül dönt.
(4)	A növényvédő szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélyezési
eljárásában a hiánypótlási felhívás kibocsátásának határideje hatvan nap, a
termésnövelő anyagok engedélyezési eljárásában pedig harminc nap.
32
(5)	Az állatgyógyászati készítmény laboratóriumon kívüli gyakorlati
kipróbálásának, gyártásának, forgalomba hozatalának, valamint az állatgyógyászati
készítmények hatóanyaga gyártásának engedélyezéséről szóló határozatot kilencven
napon belül, az állatgyógyászati termék forgalomba hozatalának engedélyezéséről
szóló határozatot kétszáztíz napon belül kell meghozni.
41.	§
(1)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv a növényvédő szer forgalomba hozatali
és felhasználási engedélyezési eljárása során ha az e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban meghatározott védelmi célok érdekében szükséges, elrendelheti, hogy
az engedélyezési eljárás ideje alatt a növényvédő szerek alkalmazásáról meghatározott
ismereteket kell nyerni, gyűjteni és értékelni. Az eredményeket az engedélyező
hatóságnak meghatározott időn belül meg kell küldeni, felhívásra a megfelelő
dokumentumokat és mintákat be kell mutatni.
(2)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv a már engedélyezett növényvédő szer
esetében az engedélyestől adatokat és mintákat kérhet be, amennyiben új ismeretek az
engedély felülvizsgálatát teszik szükségessé.
42.	§
(1)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv
a)	védekezést;
b)	állami védekezést;
c)	közérdekű védekezést;
d)	járványügyi intézkedést
elrendelő határozata fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható.
(2)	A védekezésre kötelező, valamint a közérdekű védekezést elrendelő
határozat hirdetmény útján közölhető akkor is, ha a termelő ismeretlen.
(3)	Az állami védekezést, járványügyi intézkedést elrendelő határozat
hirdetmény útján is közölhető nagyszámú ügyfél érintettsége esetén, továbbá, ha az
intézkedés célját a kézbesítésből adódó késedelem veszélyeztetné.
(4)	A miniszter rendkívüli élelmiszerlánc-eseményre vonatkozó,
a)	adatszolgáltatásra - így a személyes adatok körében név, cím, elérhetőség
megadására - kötelező,
b)	termék vagy termékcsoport felhasználását, forgalmazását felfüggesztő,
illetve megtiltó,
33
c)	állat-járványügyi intézkedést tartalmazó,
d)	növény-egészségügyi zárlati intézkedést tartalmazó, valamint
e)	az 52. § (3) bekezdése szerinti
határozatát két országos napilapban, és a közszolgálati televízióban és rádióban kell
közzétenni. Az így közzétett határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal
végrehajtandó. A határozat közlése időpontjának az első közzététel időpontja minősül.
43.	§	■
Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv e törvény szerinti hatósági eljárásához és
tájékoztatási kötelezettségének teljesítéséhez - ha az emberek, illetve állatok
egészsége veszélyeztetésének fennállása miatt szükséges - a nyomozó hatóságot, az
ügyészséget, valamint a bíróságot a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény
74/B. §-a (6) bekezdésében meghatározott célból megkeresheti. A megkeresés
irányulhat a lefoglalt dologból - külön jogszabály szerint - történő minta
szolgáltatására.
44.	§
Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv helyszíni ellenőrzésre feljogosított
köztisztviselője, valamint jelenlétében az Európai Bizottság szakértője és az általa
kijelölt szakértő az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály, valamint az Európai
Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusai szerinti ellenőrzés során jogosult
a)	az ellenőrzött helyiségbe, illetve létesítménybe belépni;
b)	berendezéseket, eszközöket, technológiai folyamatokat ellenőrizni;
c)	az ellenőrzés tárgyát képező, vagy azzal kapcsolatos iratokat, dokumentációt,
adathordozókat - az adatvédelemre, valamint a titoktartásra vonatkozó külön
jogszabályok figyelembevételével - megismerni és azokról másolatot, illetve kivonatot
készíteni;
d)	eljárása dokumentálására a helyszínen kép- illetve hangfelvételt készíteni;
e)	eljárásához szükséges vizsgálatok elvégzése céljából térítésmentesen mintát
venni;
f)	hatósági mintavétel esetén az ügyfél kérésére - az e törvény végrehajtására
kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi
aktusaiban meghatározott kivételek figyelembe vételével - ellenmintát venni;
g)	élelmiszerlánc-esemény elhárítása érdekében a lezárt terület felnyitásával, az
ott tartózkodó személyek akarata ellenére is a lezárt ingatlanok területére,
üzlethelyiségbe, üzemi helyiségbe belépni akkor is, ha azok egyidejűleg lakás céljára
szolgálnak, továbbá szállító eszközöket, dokumentációt ellenőrizni.
34
A költségek viselése
45.	§
(1)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv kérelemre indított engedélyezési és
ellenőrzési eljárásáért, továbbá a 21. § (1) bekezdése szerinti okirat (marhalevél)
kiállításáért, illetve érvényesítéséért az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban
meghatározottak szerint igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.
(2)	Az igazgatási szolgáltatási díjat az azt kiszabó élelmiszerlánc-felügyeleti
szerv számlájára kell befizetni.
(3)	A díj megfizetésének elmulasztása esetén az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv
a kérelem benyújtásától számított 15 napon belül hiánypótlási felhívást bocsát ki. A
kérelmező a hiánypótlási felhívás kézhezvételétől számított 15 napon belül köteles a
díjat megfizetni, illetve igazolni annak megfizetését.
(4)	Ha az igazgatási szolgáltatási díj meg nem fizetése ellenére az
élelmiszerlánc-felügyeleti szerv eljár, a meg nem fizetett díj adók módjára behajtandó
köztartozásnak minősül.
(5)	Az igazgatási szolgáltatási díj késedelmes megfizetése esetén a Két. 138. §-
ának (3) bekezdése szerinti mértékű késedelmi pótlékot kell fizetni.
46.	§
(1)	A hivatalból indított eljárások költségeit a Ket-ben és az e törvényben
meghatározott kivételekkel az állam viseli.
(2)	A hatósági eljárás eljárási költsége magában foglalja a mintavétel, a
mintatovábbítás, a helyszíni ellenőrzés, az elvégzett laboratóriumi vizsgálatoknak és
ellenőrzéseknek a - jogszabálysértés megállapítását megalapozó - vizsgálati
eredménnyel összefüggő, továbbá az áru ártalmatlanná tételével, illetve
megsemmisítésével kapcsolatos költségeket.
(3)	A vizsgálattal felmerülő költség mértékének megállapításánál a kérelemre
végzett vizsgálatok díjait tartalmazó külön jogszabályok rendelkezéseit kell
alkalmazni.
(4)	A meg nem fizetett eljárási költségek és késedelmi pótlékok adók módjára
behajtandó köztartozásnak minősülnek.
35
47.	§
(1)	Az EK-műtrágya hivatalból végzett vizsgálatának költségeit az az EK-
műtrágya gyártó, az a Magyarországon való forgalomba hozatalért felelős személy,
importőr, csomagoló, illetve az a műtrágya jellemzőit megváltoztató forgalomba hozó
köteles viselni, akinél az ellenőrzést lefolytatták.
(2)	A veszélyes hulladékká minősített anyagok ártalmatlanításának költségeit
azok tulajdonosának kell viselnie.
V.	fejezet
JÁRVÁNYOKKAL ÉS KÁRTEVŐK FELSZAPORODÁSÁ VAL KAPCSOLATOS
INTÉZKEDÉSEK ÉS A KÁRTALANÍTÁS SZABÁLYAI
Növény-egészségügyi intézkedések
48.	§
(1)	Növények és növényi termékek egyes károsítói behurcolásának,
elteljedésének és felszaporodásának megakadályozása, kártételének csökkentése,
felszámolása érdekében, továbbá a károsító természetéhez és elteljedtségéhez mérten,
a veszély elhárításához szükséges mértékben és ideig az élelmiszerlánc-felügyeleti
szerv az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott esetekben az
alábbi növény-egészségügyi intézkedéseket hozhatja:
a)	fertőtlenítést, megsemmisítést rendelhet el, amelynek érdekében
meghatározott szerek, eszközök, illetve eljárások alkalmazását előírhatja vagy
betilthatja;
b)	javaslatot tehet védett zónák kijelölésére;
c)	térítés ellenében történő közcélú munkavégzést, a létesítmény, a szállító-,
növényvédő és más eszközök, valamint anyagok igénybevételét rendelhet el;
d)	fogékony növényfajok, illetve fajták termesztését korlátozhatja, betilthatja;
e)	károsítok, valamint a fertőzés közvetítését lehetővé tevő tárgyak szállítását,
forgalomba hozatalát és tárolását betilthatja, korlátozhatja, engedélyhez, illetve
bejelentéshez kötheti;
f)	zárlati károsítok vagy Magyarországon nem honos szervezetek tenyésztését
és tartását, valamint a velük való munkát betilthatja, korlátozhatja, engedélyhez, illetve
bejelentéshez kötheti;
g)	a károsítok behurcolásának és elterjedésének megakadályozására,
előfordulásának, felszaporodásának figyelemmel kísérésére és a védekezési
intézkedések megtételére kötelezhet;
h)	a fertőzött, fertőzésgyanús vagy fertőzés által veszélyeztetett területeken
meghatározott károsítóktól való mentesítésre, illetve mentesen tartásra kötelezhet;
36
i)	korlátozhatja a fertőzött, a fertőzésgyanús vagy a fertőzésveszélynek kitett
ingatlanok, földterületek mezőgazdasági célú használatát, hasznosítását, valamint az
ilyen földterületeket növény-egészségügyi zárlat alá helyezheti;
j) meghatározott károsatokkal való fertőzés vagy a fertőzés gyanúja esetén,
illetve egyes károsítókkal szembeni rezisztencia-vizsgálat eredményétől függően
betilthatja vagy korlátozhatja olyan növényi részek forgalomba hozatalát, amelyek
köztermesztés céljára nem alkalmasak;
k) elrendelheti növények vagy növényi termékek tárolására, raktározására
szolgáló földterületek, épületek, építmények, helyiségek vagy tartályok fertőtlenítését,
mentesítését vagy megtisztítását, és ennek érdekében meghatározott anyagok,
eszközök vagy eljárások használatát előírhatja vagy betilthatja;
I) állami és közérdekű védekezést rendelhet el.
(2)	A zárlati és a vizsgálatköteles nem zárlati károsítóval fertőzött területet,
növényt, növényi terméket és az azt tartalmazó szállítmányt, raktárt, eszközt növény-
egészségügyi zárlat alá kell helyezni, illetőleg behozatalnál a szállítmányt vissza kell
utasítani attól függetlenül, hogy az rendelkezik növény-egészségügyi bizonyítvánnyal.
(3)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv az e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban fel nem sorolt egyéb károsítóval erős mértékben fertőzött
szaporítóanyag behozatalánál a szállítmányra növényvédelmi korlátozást rendelhet el,
illetve azt visszautasíthatja.
Állami védekezés
49.	§
(1)	Az állami védekezés elrendelésére az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv
jogosult.
(2)	Állami védekezést akkor lehet elrendelni, ha
a)	az országban nem honos zárlati károsító megjelenését észlelték;
b)	a zárlati károsító kiirtására végzett termelői, földhasználói védekezés - a
termelőn kívülálló ok miatt - nem volt kielégítő hatású;
c)	a zárlati károsító teqedését szükséges megakadályozni.
(3)	Az állami védekezést elrendelő határozatban a termelők, földhasználók
megnevezése mellőzhető, ugyanakkor rendelkezni kell az érintett közigazgatási
területről, továbbá a fertőzés megszüntetésének módjáról és határidejéről is.
(4)	Az állami védekezés állami feladatnak minősül, költségeinek fedezetéről a
központi költségvetésben kell gondoskodni.
37
Közérdekű védekezés
50.	§
(1)	Közérdekű védekezést kell elrendelni, ha a termelő, illetve a földhasználó
védekezési kötelezettségének az azt elrendelő hatósági határozat ellenére sem tesz
határidőre eleget. A közérdekű védekezést az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv rendeli
el.
(2)	A költségvetési törvényben meghatározott előirányzatból kell biztosítani a
közérdekű védekezés költségeinek megelőlegezését. A közérdekű védekezés
elrendelését követően a költségek tizenöt napon belüli megtérítésére kell kötelezni az
(1)	bekezdés szerinti mulasztás elkövetőjét, késedelmes fizetés esetén a mindenkori
jegybanki alapkamat kétszeresével megnövelt összegben. A kötelezett nem fizetése
esetén a közérdekű védekezés költségei adók módjára kerülnek behajtásra az
élelmiszerlánc-felügyeleti szerv javára. A költségek behajtásáról az állami adóhatóság
gondoskodik.
(3)	Amennyiben a költségek megtérítésére kötelezett a közérdekű védekezéssel
érintett ingatlan tulajdonosa és az ingatlan közös tulajdonban áll, a költségek
megtérítéséért valamennyi tulajdonos egyetemlegesen felel.
(4)	Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően parlagfű elleni közérdekű
védekezést kell elrendelni, ha a földhasználó a 17. § (4) bekezdésében szereplő
parlagfű elleni védekezési kötelezettségének nem tesz eleget. A kötelezettség
teljesítésének helyszíni ellenőrzéséről a földhasználó előzetes értesítése mellőzhető.
(5)	A parlagfű elleni közérdekű védekezést elrendelő határozatot - ha a közlés
más módja az azonnali végrehajtáshoz fűződő érdeket veszélyeztetné — hirdetmény
útján is lehet közölni. A határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.
(6)	A közérdekű védekezés elvégzése során a hatóság, valamint a közérdekű
védekezést elvégző vállalkozó feladata végrehajtásának keretei között az érintett
területre beléphet, ott a szükséges cselekményeket elvégezheti. Erre való jogosultságát
kérésre köteles igazolni. A közérdekű védekezést a hatóság a lezárt terület
felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is megtarthatja, illetve
elvégeztetheti.
(7)	Ha a parlagfű elleni közérdekű védekezést kultúrnövény károsodása nélkül
nem lehet elvégezni, a parlagfű elleni közérdekű védekezés abban az esetben
rendelhető el, ha az adott területen a kultúrnövény tőszáma nem éri el az
agronómiailag indokolt tőszám 50%-át és a parlagfűvel való felületi borítottság a 30%-
ot meghaladja. A parlagfű elleni közérdekű védekezés során az érintett kultúrában
okozott károkért a földhasználó kártalanításra nem tarthat igényt.
38
r
Allat-egészségügyi intézkedések
51. §
(1)	A bejelentendő állatbetegségek körét az e törvény végrehajtására kiadott
külön jogszabály állapítja meg.
(2)	A hazai állatállományt súlyosan veszélyeztető és a nemzetközi
kereskedelmet akadályozó vagy emberre is veszélyes, újonnan felfedezett fertőző
állatbetegségre a miniszter - határozott időtartamra - rendeletben bejelentési
kötelezettséget írhat elő.
(3)	Állatbetegség megelőzése, megállapítása, továbbtelj edésének
megakadályozása, kártételének csökkentése, felszámolása érdekében, továbbá a
betegség természetéhez és eltelj edtségéhez mérten, az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv
az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió
közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban meghatározott esetekben az alábbi állat-
járványügyi intézkedéseket rendelheti el a veszély elhárításához szükséges mértékben
és ideig:
a)	elkülönítés;
b)	megfigyelési zárlat (hatósági megfigyelés);
c)	forgalmi korlátozás;
d)	helyi zárlat;
e)	települési zárlat (védőzóna);
f)	védőkörzet (megfigyelési zóna) létesítése;
g)	a marhalevél kezelésének tilalma;
h)	termékenyítési tilalom;
i)	diagnosztikai vizsgálat és ilyen célú leölés, kilövés;
j) védőoltás;
k) gyógykezelés;
l) elkülönített vagy zárt vágás;
m) állatleölés (leöletés);
n) fertőzésközvetítő-anyag, -eszköz, -tárgy, -élelmiszer, -takarmány, állati
eredetű melléktermék, állati eredetű termék ártalmatlanná tétele;
o)	fertőtlenítés;
p) földterület, jármű, épület, berendezés, eszköz és anyag igénybevétele,
használata;
q) a járványügyi intézkedés eredményes végrehajtása érdekében gazdálkodó
szervezet - így különösen vágóhíd, állati eredetű melléktermék kezelését végző üzem
-	aktív közreműködésre kötelezése;
r) az állattartó, az élelmiszer- vagy takarmányvállalkozó tevékenységének
korlátozása, felfüggesztése.
39
52.	§
(1)	Az állat-járványügyi intézkedések közül egyszerre több is elrendelhető.
(2)	A 51. § (3) bekezdésének d)-g) pontjában meghatározott állat-járványügyi
intézkedések elrendeléséről egyidejűleg az érintett település önkormányzatát is
értesíteni kell.
(3)	Nagy gazdasági kárral fenyegető, illetve nemzetközi kereskedelmet
akadályozó fertőző állatbetegség kitörésekor - amennyiben azt a fertőző állatbetegség
rendkívüli veszélye indokolja - a miniszter megtilthatja az élő állat, állati eredetű
termék és élelmiszer, takarmány, továbbá járványos állatbetegség terjesztésére
alkalmas egyéb áru Magyarország területéről történő kiszállítását, behozatalát, illetve a
betegség terjedésének megállításához, valamint a betegség felszámolásához szükséges
állat-járványügyi intézkedéseket foganatosíthat.
(4)	Amennyiben az a fertőző állatbetegség leküzdéséhez szükséges, a rendőrség
a külön jogszabályban foglaltak szerint közreműködik a járványveszély elhárításában.
53.	§
(1)	A magán-állatorvos járványos állatbetegség gyanúja esetén a járványveszély
elhárítása érdekében köteles az adott helyzetben tőle elvárható módon a szükséges
intézkedéseket megtenni, valamint a további intézkedésre jogosult szervet
haladéktalanul értesíteni.
(2)	Az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerint
bejelentendő állatbetegség vagy gyanújának észlelése esetén a magán-állatorvos
köteles haladéktalanul jelentést tenni az intézkedésre jogosult élelmiszerlánc-
felügyeleti szervnek, továbbá ellátni a járványügyi feladatokat, megtenni a járvány
megelőzéséhez és felszámolásához szükséges mindazon feladatokat, amelyeket e
törvény, illetve a végrehajtására kiadott jogszabály a feladat-, illetve hatáskörébe utal,
valamint az állattartót a szükséges utasításokkal ellátni.
(3)	Járványveszély esetén a magán-állatorvos - a Magyar Állatorvosi
Kamarával kötött megállapodás szerint - az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv által
közcélú munkavégzésre - díjfizetés és költségtérítés ellenében - igénybe vehető. A
magán-állatorvos a közcélú igénybevételnek köteles eleget tenni.
Kártalanítás
54.	§
(1)	Zárlati károsító előfordulásának felszámolását, teijedésének
megakadályozását szolgáló intézkedésként a termelők növényállományában
végrehajtott részleges vagy teljes megsemmisítés esetén az adott dologban keletkezett
40
károk enyhítésére - a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - a termelő az
államtól e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak szerint
részleges kártalanításra jogosult. A kártalanításról az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv
határozatban dönt.
(2)	Nem jár kártalanítás
a)	az országba jogellenesen behozott növény, növényi termék után (beleértve a
kutatási célból behozott nem honos szervezeteket is);
b)	ha zárlati károsító gyanúja esetén a termelő bejelentési kötelezettségének
nem tett eleget;
c)	ha a vevőnek a vásárolt növény zárlati károsítóval való fertőzöttségéről
tudomása volt, illetve arról kellő körültekintéssel tudomást szerezhetett volna;
d)	ha a növényt kedvtelésből, tudományos kísérleti, laboratóriumi, szolgálati
célból tartották fenn;
e)	a növény-egészségügyi jogszabályok megsértésével fenntartott, forgalomba
hozott növényért, növényi termékért (beleértve a zárlati károsítok kutatói cseréjét is);
J) ha a növény-egészségügyi zárlatra egyéb, a termelőnek felróható magatartás
miatt került sor;
g)	ha a növény-egészségügyi zárlatra a növényvédelmi hatóság által előzetesen
nem ellenőrzött, nem fémzárolt vetőmagból vagy nem minősített vegetatív szaporító
alapanyagból, illetve ültetési anyagból előállított növényállományban, vagy annak
termésében kerül sor;
h)	ha a növény-egészségügyi zárlattal érintett termőhelyen és annak
szomszédságában a hatósági intézkedés tárgyát képező károsító ellen a korábban
elrendelt növény-egészségügyi zárlatot még nem oldották fel és az újabb
növényvédelmi intézkedésre a zárlat figyelmen kívül hagyása miatt kerül sor;
i)	ha a növény-egészségügyi zárlat Magyarországon honos vagy megtelepedett
károsító ellen irányul;
j) ha a termelő a növény-egészségügyi zárlat kapcsán meghatározott valamely
kötelezettségének nem tesz eleget.
(3)	Nem jogosult kártalanításra az a méhész, aki letelepedésének bejelentését
elmulasztotta.
55.	§
(1)	A 51. § (3) bekezdésének i)-q) pontjaiban felsorolt járványügyi intézkedések
elrendelése esetében - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivételekkel - az
államtól kártalanításra jogosult
a)	az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott
állatbetegségben a 18. § (1) bekezdésének^) pontjában előírt bejelentés teljesítésének
időpontját követően elhullott, illetve a járványügyi intézkedésként leölt bejelentett
állat, megsemmisített termék, anyag, eszköz és tárgy tulajdonosa;
41
b)	a 51. § (3) bekezdésének p) pontjában meghatározott földterület, jármű,
épület, berendezés, eszköz és anyag tulajdonosa, használója, amennyiben az igénybe
vételre, illetve használatra kifejezetten az erre irányuló határozat alapján került sor;
c)	a 51. § (3) bekezdésének q) pontjában meghatározott gazdálkodó szervezet,
amennyiben a kötelezésre kifejezetten az erre irányuló határozat alapján került sor.
(2)	Nem jár kártalanítás
a)	az országba tilalom ellenére vagy szabálytalanul behozott állatokért, valamint
a tartásukkal kapcsolatos anyagokért, eszközökért és tárgyakért;
b)	ha az állat betegségre gyanús állapotát az állattartó vagy élelmiszer-ipari
vállalkozó nem jelentette be, illetve az előírt kötelezettségeket megszegte;
c)	ha az átruházással szerzett állat betegségéről, fertőzöttségéről a tulajdonosnak
az állat megszerzésekor tudomása volt;
d)	ha a járványügyi intézkedésre az állattartó vagy élelmiszer-ipari vállalkozás
egyéb felróható magatartása miatt került sor;
e)	a vadon élő állatokért, kivéve az engedéllyel befogott, legalább hat hónapja
zárt körülmények között (vadasparkban, vadaskertben, röptetőben) tartott, vagy
tenyésztett, továbbá a járványügyi intézkedésként diagnosztikai célból kilőtt vadat, és
a védett állatokat;
f)	trágyáért, alomért;
g)	az állat-egészségügyi jogszabályok megsértésével tartott, illetve szállított,
levágott, forgalomba hozott állatért és termékért.
(3)	Az elrendelt, az 51. § (3) bekezdésének a)-h) és r) pontja szerinti állat-
járványügyi intézkedésben előírt kötelezettségek teljesítése állami kártalanítás
szempontjából nem minősül az 51. § (3) bekezdésének p) és q) pontja szerinti aktív
közreműködésnek.
(4)	A kártalanítás összege az állat, anyag, eszköz vagy tárgy forgalmi értéke, az
51.	§ (3) bekezdésének p) és q) pontja esetében pedig az igénybevétellel, illetve
közreműködéssel okozott károkhoz - ide nem értve az elmaradt hasznot - igazodik.
(5)	A kárbecslés és kifizetés részletes szabályait az e törvény végrehajtására
kiadott jogszabály tartalmazza. A kártalanítás kifizetésének módjáról az azt elrendelő
határozatban kell rendelkezni.
42
VI.	fejezet
JOGKÖVETKEZMÉNYEK
A jogkövetkezményekre vonatkozó általános rendelkezések
56.	§
(1)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv e törvényben és a végrehajtására kiadott
jogszabályokban meghatározott jogszabálysértés, illetve hatósági határozatban
foglaltak megsértése esetén intézkedést hozhat, bírságot szabhat ki vagy
figyelmeztetésben részesíti az eljárás alá vont jogi személyt, jogi személyiséggel nem
rendelkező gazdálkodó szervezetet vagy természetes személyt (e fejezetben a
továbbiakban együtt: eljárás alá vont személy).
(2)	Az (1) bekezdés szerinti jogkövetkezmény alkalmazásának nincs helye, ha a
cselekménynek az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv tudomására jutásától számított egy
év, illetve a cselekmény elkövetésétől számított három év eltelt. A határidő
számításakor a jogorvoslati eljárás időtartamát nem kell figyelembe venni.
Intézkedések
57.	§
Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv az e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban meghatározottak szerint, a feltárt jogsértés súlyával arányosan, a
jogsértésben rejlő kockázat mértékének és jellegének figyelembevételével a következő
intézkedéseket hozhatja:
a)	tevékenység végzését határozott időre, teljesen vagy részlegesen
felfüggesztheti, korlátozhatja, a működést megtilthatja, az újbóli működést feltételhez
kötheti;
b)	vállalkozás, létesítmény működési engedélyét feltételhez kötheti,
módosíthatja, felfüggesztheti, visszavonhatja, illetve kezdeményezheti annak
visszavonását;
c)	vállalkozás, létesítmény nyilvántartásba vételét feltételhez kötheti, határozott
időre vagy véglegesen megtagadhatja, a vállalkozást, létesítményt törölheti
nyilvántartásából;
d)	a nem állami laboratóriumok működési engedélyét feltételhez kötheti,
módosíthatja, visszavonhatja;
e)	az újbóli engedélyezést oktatáson való részvételhez, annak igazolásához,
illetve vizsgázáshoz kötheti;
f)	termék előállítását, tárolását, szállítását, felhasználását, forgalomba hozatalát,
behozatalát, kivitelét, illetékességi területén való átszállítását feltételhez kötheti,
korlátozhatja, felfüggesztheti, megtilthatja;
43
g)	elrendelheti a termék forgalomból való kivonását, visszahívását,
megsemmisítését, ártalmatlanítását;
h)	állat vizsgálatát, forgalmi korlátozását, elkülönítését, kötelező
gyógykezelését, védőoltását vagy leölését elrendelheti;
i)	elismert hagyományos különleges termék előállítását, forgalomba hozatalát
megtilthatja vagy feltételhez kötheti;
j) élelmiszerrel, illetve takarmánnyal érintkezésbe kerülő anyagok, gépek,
eszközök használatát megtilthatja;
k) szállítóeszköz engedélyét visszavonhatja, használatát megtilthatja;
l) élelmiszert emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősíthet;
m) takarmányt etetésre alkalmatlannak nyilváníthat, új takarmány eseti
engedélyét felfüggesztheti, újabb feltételhez kötheti, módosíthatja, illetve
visszavonhatja;
n) engedélyköteles tevékenység végzésére vonatkozó engedélyt módosíthat,
visszavonhat;
o)	növény-egészségügyi zárlatot és járványügyi intézkedést rendelhet el;
p) a határállomásokon végzett ellenőrzése során elrendelheti az e törvény
végrehajtására kiadott jogszabály szerinti, illetve az Európai Unió közvetlenül
alkalmazandó jogi aktusaiban foglalt intézkedéseket;
q) termelési, betakarítási, kísérleti, felhasználási, alkalmazási tilalmat, illetve
növényvédelmi korlátozást rendelhet el;
r) betilthatja vagy korlátozhatja a növény-egészségügyi szempontból nem
megfelelő vetőmagok, szaporítóanyagok vagy nemesítési alapanyagok használatát;
s) elrendelheti eszköz, tárgy, anyag zár alá vételét, ártalmatlanítását,
szállítójárművet visszatarthat mindaddig, amíg a szállítmányával kapcsolatos zárolási,
és ártalmatlanítási eljárás be nem fejeződik, illetve annak költsége megfizetésre nem
kerül.
58.	§
Ha az élelmiszer- vagy takarmányjogi előírások megsértése esetén az
élelmiszerlánc-felügyeleti szerv egy adott élelmiszer vagy takarmány forgalomba
hozatalát megtiltja, a jogsértésért felelős élelmiszer- vagy takarmányipari vállalkozás
köteles az érintett élelmiszer vagy takarmány vonatkozásában az e törvény
végrehajtására kiadott jogszabályokban meghatározottak szerint eljárni, és eljárásáról,
valamint a megtett intézkedésekről az élelmiszerlánc-felügyeleti szervet részletesen
tájékoztatni. Amennyiben a hatóság az adott élelmiszer vagy takarmány vonatkozó
előírásoknak való megfelelésének biztosítása szempontjából az élelmiszer- vagy
takarmányipari vállalkozás eljárását nem kielégítőnek ítéli meg, az élelmiszer- vagy
takarmányipari vállalkozás költségére haladéktalanul megteszi a szükséges
intézkedéseket.
44
A bírságok kiszabásának általános szabályai és elvei
59.	§
(1)	Az élelmiszer-ellenőrzési bírság és a takarmány-ellenőrzési bírság legkisebb
összege 20 ezer forint, legmagasabb összege, ha az eljárás alá vont személy éves nettó
árbevétele
a)	a tízmillió forintot meghaladja, az éves nettó árbevételének 10%-áig, de
legfeljebb kétmilliárd forintig teijedhet,
b)	az a) pont alá nem tartozó esetben - ideértve azt az esetet is, ha az eljárás alá
vont személy nem tartozik a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban:
Szt.) hatálya alá - egymillió forintig teijedhet.
(2)	A 60. § (2) bekezdésében és a 63. § (2) bekezdésében foglalt kivételekkel a
növényvédelmi bírság és az élelmiszerlánc-felügyeleti bírság legmagasabb összege
tizenötmillió forint, legkisebb összege ha az eljárás alá vont személy éves nettó
árbevétele
a)	a tízmilliárd forintot meghaladja, ötmillió forint,
b)	az egymilliárd forintot meghaladja, egymillió forint,
c)	a kétszázötvenmillió forintot meghaladja ötszázezer forint,
d)	az ötvenmillió forintot meghaladja, százezer forint,
e)	a tízmillió forintot meghaladja, ötvenezer forint,
J) az a)-e) pontok alá nem tartozó esetben - ideértve azt az esetet is, ha az
eljárás alá vont személy nem tartozik az Szt. hatálya alá - húszezer forint.
(3)	Az (1) és (2) bekezdés szerinti nettó árbevételt a jogsértést megállapító
határozat meghozatalát megelőző üzleti évre vonatkozó éves beszámoló vagy az
egyszerűsített éves beszámoló (a továbbiakban együtt: beszámoló) szerinti nettó
árbevétel alapján kell meghatározni. Ha a vállalkozás működési ideje egy évnél
rövidebb, az adatokat éves szintre kell vetíteni. Ha a vállalkozásnak a jogsértést
megállapító határozat meghozatalát megelőző üzleti évben elért nettó árbevételéről
nem áll rendelkezésre hitelesnek tekinthető információ, a bírság minimális, illetve
maximális összegének meghatározásakor az utolsó hitelesen lezárt üzleti év nettó
árbevétele az irányadó. Beszámolóval még nem rendelkező, újonnan alapított
vállalkozás esetében az eljárás megindításának évére vonatkozó üzleti tervet, ennek
hiányában a vállalkozás által a hatóság felhívására közölt, az Szt-nek a közbenső
mérleg készítésére vonatkozó szabályok szerint az eljárás megindításának napjával
mint fordulónappal kiszámított nettó árbevételt kell figyelembe venni.
(4)	A bírság mértékét az eset összes körülményére - így különösen az érintettek
érdekei sérelmének körére, súlyára, a jogsértő állapot időtartamára és a jogsértő
magatartás ismételt tanúsítására, a jogsértéssel elért előnyre - tekintettel kell
meghatározni.
45
(5)	Amennyiben a jogsértő állapot megszüntetése érdekében a törvény szerint
alkalmazható legalacsonyabb összegű bírság kiszabása is szükségtelen, bírságolás
helyett az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv figyelmeztetésben részesítheti az eljárás alá
vont személyt.
(6)	Az (5) bekezdés nem alkalmazható
a)	a 60. § (1) bekezdésének a)-i) pontjában meghatározott tényállások,
b)	a 61. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott tényállások,
ej a 62. § (1) bekezdésének a)-d) pontjában meghatározott tényállások,
d)	három éven belül ismételten megállapított azonos jogsértés
esetén.
(7)	Azonos tényállású, három éven belüli ismételt jogsértés esetén a bírság
összege a korábban kiszabott bírság másfélszeresénél nem lehet kevesebb, de nem
haladhatja meg az adott jogsértés esetén kiszabható bírság legmagasabb mértékét.
(8)	A bírság tételes mértékét és kiszabásának részletes szabályait az e törvény
végrehajtására kiadott jogszabály állapítja meg.
Növényvédelmi bírság
60.	§
(1)	Növényvédelmi bírságot kell kiszabni azzal szemben, aki
a)	a zárlati károsítóval való fertőzés azonnali felszámolására vonatkozó
kötelezettségét megszegi, zárlati károsítót teijeszt, vagy a teijedést elősegíti, a zárlati
intézkedést megszegi;
b)	növényvédő szerrel olyan cselekményt valósít meg, amellyel az ember vagy
az állat egészségét, az élelmiszer-, illetve takarmány-biztonságot vagy a környezetet
veszélyezteti;
c)	a 17. § (1) bekezdésében előírt kötelezettségét, továbbá a 17. § (4)
bekezdésében előírt, a parlagfű elleni védekezési kötelezettségét elmulasztja;
d)	engedélyköteles terméket előírt képesítés, illetve engedély nélkül vagy
engedélytől eltérő módon forgalomba hoz, hirdet, nyilvánosság számára ajánl, illetve
felhasznál;
e)	az engedélyköteles termék csomagolására vonatkozóan e törvényben és a
végrehajtására kiadott jogszabályban előírt szabályokat megsérti;
f)	az adott évi analitikailag tiszta hatóanyag benyújtására vonatkozó
kötelezettségének nem tesz eleget;
g)	a méhészetek növényvédelmi szempontból elrendelt vándoroltatási tilalmát
megszegi;
h)	a műtrágyákról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 13-i
2003/2003/EK rendeletének jelölésre, csomagolásra, a Közösségen belüli
46
letelepedésre, nyilvántartásra, tápanyagtartalomra, valamint az egyes
műtrágyatípusokra vonatkozó előírásait megsérti;
i)	forgalomba hozatali engedéllyel (típusminősítés) nem rendelkező, továbbá
időszakos felülvizsgálaton részt nem vett, vagy meg nem felelt növényvédelmi gépet
forgalomba hoz, üzemeltet vagy használ;
j) a zárlati károsítóval való fertőzés bejelentésére vonatkozó kötelezettségét
megszegi;
k) az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv által elrendelt vegyszeres növényvédelmi
munkavégzést akadályozza;
l)	a növényvédelmi hatósági tevékenységet akadályozza, a hatóság intézkedését
figyelmen kívül hagyja, az állami vagy közérdekű védekezés végrehajtását
akadályozza;
m) a növényvédelemmel kapcsolatban előírt vagy elrendelt növény-
egészségügyi, kísérleti, termelési, megsemmisítési, előállítási, formálási, kiszerelési,
csomagolási, raktározási, szállítási, felhasználási, forgalomba hozatali rendelkezéseket
megszegi;
n) az előírt vagy elrendelt növény-egészségügyi korlátozásokat megszegi;
o)	az e törvény, valamint e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban előírt
adatszolgáltatási, nyilvántartási, nyilvántartásba vételi kötelezettségének nem tesz
eleget;
p) engedélyköteles terméket műszakilag alkalmatlannak minősített vagy
érvényes műszaki engedéllyel nem rendelkező géppel, illetve berendezéssel
árutermelő gazdaságban juttat ki;
q) a méhekre veszélyes növényvédelmi munkavégzés bejelentési kötelezettségét
elmulasztja;
r) a növényvédő szer belföldi forgalmára vonatkozó, a 17. § (5)-(6) bekezdése
szerinti jelentési kötelezettségnek nem tesz eleget.
(2)	Az (1) bekezdés a)-c), g), i)-l), n)-q) pontja esetében a bírság legkisebb
összege húszezer forint, legmagasabb összege tizenötmillió forint.
(3)	A bírság ismételten is kiszabható.
Takarmány-ellenőrzési bírság
61.	§
(1)	Ha ellenőrzése során az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv megállapítja, hogy
az előállított, illetve forgalomba hozott takarmány
a)	az előírt gyártmánylappal nem rendelkezik;
b)	az előírt mennyiségtől eltérő mértékben vagy módon, illetve meg nem
engedett állatgyógyászati készítményt, takarmány-adalékanyagot vagy az előírt
legmagasabb értéket meghaladó mennyiségű nemkívánatos anyagot,
mikroorganizmust, tiltott anyagot, nem engedélyezett állati fehéijét tartalmaz;
c)	minőségében az állat egészségét veszélyeztető mértékben károsodott;
47
d)	beltartalmi értéke az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban
meghatározottnál nagyobb mértékben tér el a gyártmánylapban, illetve a jelölésen
vagy a kísérő okmányon feltüntetett garantált beltartalmi értéktől;
e)	a c) pontban említettől kisebb mértékben minőségében károsodott;
j) a takarmány-jelölési előírásoknak nem felel meg;
g)	egyéb, e törvény végrehajtására kiadott jogszabályi előírásoknak nem felel
meg,
takarmány-ellenőrzési bírságot szab ki.
(2)	A takarmány-ellenőrzési bírságot (1) bekezdés a)-e) és g) pontjában foglalt
esetben a 14. § (1), (3)-(5) bekezdésében, az (1) bekezdés f) pontjában foglalt esetben
a 14. § (7) bekezdésében meghatározott felelőssel szemben kell kiszabni.
(3)	Ha a (2) bekezdés szerinti felelős kilétét nem lehet megállapítani, a bírságot
azzal a takarmányipari vállalkozással szemben kell kiszabni, akinél a jogsértést
megalapozó takarmányt az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv megtalálta, kivéve, ha a
takarmány-ipari vállalkozás bizonyítja, hogy a bírság kiszabására okot adó hibát nem ő
okozta.
r
Élelmiszer-ellenőrzési bírság
62.	§
(1)	Élelmiszer-ellenőrzési bírságot kell kiszabni
a)	az élelmiszer-biztonságra vonatkozó követelmények megsértése;
b)	élelmiszer-minőségi előírásoknak való meg nem felelés;
c)	fogyaszthatósági határidő lejárta utáni forgalomba hozatal;
d)	minőség-megőrzési határidő lejárta utáni forgalomba hozatal;
e)	a Magyar Elelmiszerkönyvi megnevezéseket jogellenesen használó
élelmiszer forgalomba hozatala, vagy egyéb élelmiszer-jelölési előírásoknak való meg
nem felelés
esetén.
(2)	Az élelmiszer-ellenőrzési bírságot a (4) bekezdésben foglalt kivétellel az (1)
bekezdés a)-d) pontjában foglalt esetben a 14. § (2)-(5) bekezdésében, az (1) bekezdés
e)	pontjában foglalt esetben a 14. § (6) bekezdésében meghatározott felelőssel
szemben kell kiszabni.
(3)	Ha a (2) bekezdés szerinti felelős kilétét nem lehet megállapítani, a bírságot
azzal az élelmiszer-ipari vállalkozással szemben kell kiszabni, akinél a jogsértést
megalapozó élelmiszert az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv megtalálta, kivéve, ha az
élelmiszer-ipari vállalkozás bizonyítja, hogy a bírság kiszabására okot adó hibát nem ő
okozta.
48
(4)	A zöldség-gyümölcs ellenőrzés során a bírságot a termék birtokosával - ide
nem értve a végső fogyasztót - szemben kell kiszabni.
Élelmiszerlánc-felügyeleti bírság
63.	§
(1)	Élelmiszerlánc-felügyeleti bírságot kell kiszabni
a)	azzal szemben, aki tevékenységével vagy mulasztásával
aa)	a termőföld védelmének a termőföldről szóló törvényben, valamint a
termőföld védelméről szóló törvényben nem szabályozott, élelmiszer-biztonsággal
összefüggő;
ab)	a növényvédő szerek és termésnövelő anyagok forgalomba hozatalára,
kereskedelmére és felhasználására;
ac)	a növények termesztése, a növények, növényi termékek és egyéb anyagok
hasznosítása, feldolgozása, tárolása, szállítása és forgalomba hozatala növény-
egészségügyi szabályainak betartására;
ad)	növényvédelmi gépek forgalomba hozatalára és működtetésére;
ae)	a zöldség és gyümölcs termesztésére, tárolására és forgalomba hozatalára;
af)	a takarmányok előállítására, tárolására, szállítására, forgalomba hozatalára
és felhasználására;
ag)	az állat-egészségügyre;
ah)	az állatok tartásának, szaporításának, tenyésztésének, szállításának és
forgalomba hozatalának állat-egészségügyi szabályaira;
ai)	az állatok állat-egészségügyi felügyeletére és ellátására;
aj) az élelmiszer-termelésre, -előállításra, -feldolgozásra, -tárolásra, -szállításra
és -forgalomba hozatalára;
ak) az állatgyógyászati termékek előállítására, kereskedelmére, és
felhasználására;
al) a növényi és állati eredetű melléktermékek gyűjtésére, kezelésére, tárolására,
szállítására, forgalomba hozatalára, felhasználására;
am) az ökológiai termelésre
vonatkozó, a 60-62. §-okban meghatározottaktól eltérő egyéb előírásokat megszegi;
b)	azzal szemben, aki az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv hatósági
tevékenységét akadályozza, intézkedését figyelmen kívül hagyja;
c)	azzal az élelmiszer- vagy takarmányipari vállalkozással szemben, amelynek
eljárását az 58. §-ban foglaltak vonatkozásában az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv
nem kielégítőnek ítéli meg;
d)	az élelmiszer- vagy takarmányipari vállalkozóval szemben, amennyiben az
élelmiszer- vagy takarmányipari vállalkozással szemben élelmiszer- vagy takarmány-
ellenőrzési bírság kerül kiszabásra, és az élelmiszer- vagy takarmányipari vállalkozó -
bár azt megtehette volna - nem gondoskodott megfelelő módon a bírság kiszabására
okot adójogsértés megelőzéséről vagy azt az ő utasítására követték el.
49
(2)	Az (1) bekezdés b) és d) pontja esetében az élelmiszerlánc-felügyeleti bírság
legkisebb összege húszezer forint, legmagasabb összege tizenötmillió forint.
(3)	A bírság ismételten is kiszabható.
A bírságok megfizetésének szabályai
64.	§
(1)	A bírságot az azt kiszabó határozat közlésétől számított tizenötödik napig
meg kell fizetni.
(2)	A bírságok meg nem fizetése esetén a kiszabott összeget a Két. szerinti
mértékű késedelmi pótlék terheli. A bírságot és a késedelmi pótlékot adók módjára kell
behajtani, amelyről az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv megkeresésére az állami
adóhatóság gondoskodik.
(3)	Ha a jogi személyre, vagy a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó
szervezetre kiszabott bírságot a kötelezett nem fizeti meg és azt tőle nem lehet
behajtani, a bírság megfizetésére a jogsértés elkövetése idején helytállni köteles tagot,
vezető tisztségviselőt, illetve azt a személyt kell kötelezni, aki a jogi személy, vagy a
jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet kötelezettségeiért a törvény
alapján felel.
(4)	A bírság kiszabásáról rendelkező határozat fellebbezésre tekintet nélküli
végrehajtása, vagy - a bírság-fizetési kötelezettség teljesítésének biztosítása érdekében
-	biztosítási intézkedés rendelhető el.
(5)	A bírság összegét az azt kiszabó szerv számlájára kell befizetni, amely
annak saját bevétele.
(6)	A befolyt összeget az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv - a miniszter
engedélyével - kizárólag az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző szolgálat,
illetve a növény- és talajvédelmi szolgálat adott szakterülete ellenőrzésének és
vizsgálati módszereinek folyamatos fejlesztésére, valamint szakembereinek képzésére
használhatja fel.
50
VII. fejezet
KÖTELEZŐ ELŐÍRÁSOK ÉS AJÁNLOTT SZAKMAI IRÁNYELVEK GYŰJTEMÉNYEI
A Codex Alimentarius
65.	§
(1)	Az élelmiszer-szabályozást a nemzetközi szervezetek - mindenekelőtt a
FAO/WHO Codex Alimentarius - előírásaival összhangban, illetve ajánlásaira
tekintettel kell kialakítani.
(2)	A FAO/WHO Codex Alimentarius Bizottság munkájában való magyar
részvétel szakmai irányítása a Kormány által kijelölt szerv feladata.
A Magyar Elelmiszerkönyv
66.	§
(1)	A Magyar Élelmiszerkönyv az egyes élelmiszerekre, illetve az élelmiszerek
vagy élelmiszer-összetevők egyes csoportjaira vonatkozó élelmiszer-minőségi,
élelmiszer-jelölési és élelmiszer-biztonsági (élelmiszer-higiéniai), valamint az
élelmiszerek vizsgálata során alkalmazandó módszerekre vonatkozó, az e törvény
végrehajtására kiadott jogszabályokban meghatározott kötelező előírások (a
továbbiakban: élelmiszerkönyvi előírások), valamint irányelvek (a továbbiakban:
élelmiszerkönyvi irányelvek) gyűjteménye. A miniszter a Magyar Élelmiszerkönyvet
az általa vezetett minisztérium hivatalos lapjában és honlapján közzéteszi.
(2)	Az élelmiszerkönyvi irányelvek alkalmazása nem kötelező, azonban az
élelmiszerkönyvi irányelvben szereplő megnevezés használata esetén az élelmiszernek
az irányelvben foglaltaknak meg kell felelnie. Az élelmiszerkönyvi irányelveknek való
megfelelés esetén az ellenkező bizonyításáig - az adott irányelvben szabályozott
tárgykörben - vélelmezni kell e törvény előírásainak betartását.
(3)	A Magyar Élelmiszerkönyv gondozásával kapcsolatos munka szakmai
irányítása a Kormány által kijelölt szerv feladata.
A Magyar Takarmánykódex (Codex Pabularis Hungaricus)
67. §
(1)	A Magyar Takarmánykódex a takarmányokra, a takarmányok előállítására,
forgalomba hozatalára, szállítására, vizsgálatára, a takarmányipari-létesítményekre,
valamint az állatok táplálóanyag szükségleteire vonatkozó, az e törvény végrehajtására
kiadott jogszabályban meghatározott kötelező előírások, valamint ajánlott szakmai
irányelvek (a továbbiakban: takarmánykódex-irányelvek) gyűjteménye. A miniszter a
Magyar Takarmánykódexet az általa vezetett minisztérium hivatalos lapjában és
honlapján közzéteszi.
51
(2)	A takarmánykódex-irányelvek alkalmazása nem kötelező. A
takarmánykódex-irányelveknek való megfelelés esetén az ellenkező bizonyításáig - az
adott irányelvben szabályozott tárgykörben - vélelmezni kell e törvény előírásainak
betartását.
(3)	A Magyar Takarmánykódex gondozásával kapcsolatos munka szakmai
irányítása a Kormány által kijelölt szerv feladata.
A Magyar Állat-egészségügyi és Állatjóléti Kódex
68. §
(1)	Az állategészségügyi és állatjóléti szabályozást a nemzetközi szervezetek -
mindenekelőtt a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) Szárazföldi és Vízi
állatok Állat-egészségügyi Kódex - előírásaival összhangban, illetve ajánlásaira
tekintettel kell kialakítani.
(2)	A Magyar Állat-egészségügyi és Állatjóléti Kódex gondozásával
kapcsolatos munka szakmai irányítása a Kormány által kijelölt szerv feladata.
(3)	A Magyar Állat-egészségügyi és Állatjóléti Kódex az élő állatokra
vonatkozó állat-egészségügyi és állatvédelmi, valamint a bejelentendő
állatbetegségekkel kapcsolatos kötelező előírások és ajánlott szakmai irányelvek
gyűjteménye.
A Növényvédelmi Módszertani Gyűjtemény
69.	§
A Növényvédelmi Módszertani Gyűjtemény a növényvédő szerek
engedélyezésével - így különösen módszertani útmutatókkal, a növényvédő szerek
forgalmi kategóriába sorolásának feltételeivel - kapcsolatos, az e törvény
végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott kötelező előírások és ajánlott
szakmai irányelvek gyűjteménye.
VIII.	fejezet
ADATOK VÉDELME ÉS NYILVÁNOSSÁGA
Adatok nyilvánossága a növényvédő szer engedélyezés során
70.	§
(1)	A növényvédő szerrel kapcsolatos engedélyezési eljárások során a
kérelmező által benyújtott - és a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok
52
nyilvánosságáról szóló törvény hatálya alá nem tartozó - adatok - a (2) bekezdésben
meghatározott adatok kivételével - kizárólag az e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban meghatározott védelmi idő lejártával és módon vagy az engedély iránti
kérelmet elsőként benyújtó írásbeli hozzájárulásával használhatók fel.
(2)	Közérdekből nyilvános, illetve közérdekű adat a növényvédő szerrel
kapcsolatos engedélyezési eljárás során nyert vagy szolgáltatott alábbi adat:
a)	az engedélyes neve (cégneve), címe (székhelye);
b)	a növényvédő szer biztonsági adatlapjának tartalma;
c)	az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak szerint
veszélyesnek minősített komponensek neve;
d)	az ember és állat egészségére gyakorolt hatások, továbbá a környezetet és a
természetet érintő hatásokkal kapcsolatos eredmények összefoglalása;
e)	az engedélyköteles termékkel kapcsolatos biztonsági előírások, munka-,
környezet- és élelmezés-egészségügyi szabályok, a hulladékká váló növényvédő
szerek és csomagolóanyagaik kezelésére vonatkozó előírások, valamint a balesetek
esetén végzendő azonnali intézkedésekre vonatkozó adatok.
(3)	Az engedélyezett növényvédő szerek, termésnövelő anyagok engedélyének
visszavonása esetén, ha arra egészségügyi vagy környezetvédelmi okból került sor, az
arra okot adó körülményeket, valamint az engedélyes nevét (cégnevét), címét
(székhelyét) az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak szerint
közzé kell tenni.
A lakosság tájékoztatása, közérdekű adatok
71. §
(1)	Rendkívüli élelmiszerlánc-esemény esetén a miniszter közérdekű
közleményben tájékoztatást ad a lakosság számára a veszély elhárítása érdekében
szükséges információkról.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott közleményt, valamint a 42. § (4)
bekezdésében meghatározott határozatot a napilapok térítésmentesen kötelesek
megjelentetni.
(3)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv a miniszter által vezetett minisztérium
hivatalos lapjában, valamint honlapján nyilvánosságra hozza
a)	az élelmiszer emberi egészséget veszélyeztető szennyezettsége,
élelmiszerhamisítás, működési engedély nélküli élelmiszer-ipari vállalkozási
tevékenység, vagy az engedély visszavonása esetén az érintett élelmiszer
megnevezését, a pontos azonosítására alkalmas adatokat, a feltárt szabálytalanságot, a
jogsértést elkövető élelmiszer-ipari vállalkozás cégnevét és címét;
53
b)	a takarmánynak az állatok egészségét közvetlenül, az emberi egészséget
közvetve veszélyeztető szennyezettsége, vagy a működési engedély visszavonása
esetén az érintett takarmány megnevezését, a pontos azonosítására alkalmas adatokat,
a feltárt szabálytalanságot, a jogsértést elkövető takarmányipari vállalkozás cégnevét
és címét;
c)	a növényvédő szer, illetve állatgyógyászati termék hamisítása esetén az
érintett termék megnevezését, a termék pontos azonosítására alkalmas adatokat,
valamint a jogsértést elkövető nevét vagy cégnevét és lakcímét vagy székhelyét.
(4)	Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv az általa ellenőrzött növény vagy
növényi termék növényvédőszer-maradék, illetve termésnövelő anyagból származó,
vagy egyéb toxikus anyag tartalmának laboratóriumi vizsgálati eredményeit a
megengedett határértéket meghaladó tartalom esetén - a termelő, illetve az ellenőrzött
személy nevével vagy cégnevével és lakcímével vagy székhelyével együtt - az e
törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak szerint közzéteszi.
(5)	A (3)-(4) bekezdésben megjelölt adatokat a honlapról a jogsértés jogerős
megállapításától számított 2 év után törölni kell, illetve ezen időpontot követően az adatok
nem hozhatók újra nyilvánosságra.
72.	§
Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv, valamint az élelmiszer-ipari vállalkozó a
felhasználókat kérelemre köteles tájékoztatni az élelmiszer-ipari vállalkozás
tevékenységének - hatóság általi - azonnali hatályú felfüggesztéséről és annak okairól.
Az élelmiszer-ipari vállalkozó köteles a felfüggesztés megszüntetéséig az érintett
létesítményen jól láthatóan kifüggesztett hirdetménnyel is jelezni a felfüggesztés
tényét, okát és a felfüggesztő hatóság nevét, valamint annak elérhetőségét.
73.	§
A Növényvédelmi Gépek Jegyzékét és annak változásait a miniszter által
vezetett minisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni.
IX.	fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatálybalépés
74.	§
Ez a törvény 2008. szeptember 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit a
hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni.
54
75.	§
E törvény végrehajtására kiadott jogszabálynak kell tekinteni
a)	a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény,
b)	a takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról
szóló 2001. évi CXIX. törvény,
c)	az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény,
d)	az állat-egészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény
végrehajtására kiadott és e törvény hatálya alá tartozó rendelkezéseket tartalmazó
jogszabályokat.
Felhatalmazó rendelkezések
76.	§
(1)	Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben
a)	jelölje ki az élelmiszerlánc-felügyeleti szervet, határozza meg jogállását,
részletes feladatkörét és eljárási rendjét;
b)	jelölje ki az élelmiszerlánc-biztonsági tudományos szervet, állapítsa meg
annak feladatkörét;
c)	határozza meg a Magyar Elelmiszerkönyv, a Magyar Takarmánykódex, az
Állat-egészségügyi és Állatjóléti Kódex és a Növényvédelmi Módszertani Gyűjtemény
összeállításának, közzétételének szabályait, az élelmiszerkönyvi és a takarmánykódex-
irányelvek kiadásának rendjét, továbbá jelölje ki a gondozásukat, valamint a
FAO/WHO Codex Alimentarius Bizottság munkájában való magyar részvétel szakmai
irányítását végző szervet;
d)	határozza meg az e törvény hatálya alá tartozó bírságok kiszámításának
módját és mértékét;
e)	állapítsa meg az állami feladatok végzésére feljogosított magán-állatorvos
jogállását, feladat- és hatáskörét;
f)	határozza meg az állami, illetve a közérdekű védekezés költségei
megállapításának és a költségvetési törvényben meghatározott előirányzatból való
igénylésének részletes szabályait;
g)	állapítsa meg a parlagfű elleni közérdekű védekezés végrehajtásának
részletes eljárási szabályait.
(2)	Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy rendeletben állapítsa meg
1.	a növény-egészségügyi, az állat-egészségügyi, az élelmiszer-biztonsági,
valamint a takarmányozási hatósági felügyelet alá tartozó létesítmények körét,
működésük részletes szabályait, továbbá nyilvántartásba vételük és engedélyezésük
feltételeit és rendjét;
55
2.	az élelmiszerlánc-felügyeleti adatbázis kialakításának, működtetésének
feltételeit és szabályait;
3.	az élelmiszerlánc területén alkalmazható intézkedések részletes szabályait;
4.	a kártalanítás mértékét, továbbá a kártalanítási eljárás részletes szabályait;
5.	a Magyar Élelmiszerkönyv, a Magyar Takarmánykódex, az Állat-
egészségügyi és Állatjóléti Kódex és a Növényvédelmi Módszertani Gyűjtemény
kötelező előírásait;
6.	a zárlati és vizsgálatköteles károsítok körét, valamint azok behurcolása és
elterjedése elleni kötelező és egyéb növény-egészségügyi intézkedésekre vonatkozó
részletes szabályokat;
7.	a vetési, szaporítási és ültetvénytelepítési célra szolgáló növények növény-
egészségügyi követelményeit és azok ellenőrzési rendszerét;
8.	a növényvédelmi tevékenységre, vizsgálatokra, intézkedésekre, képesítésre,
járvány- és gradáció-elhárításra, növényvédő szerek felhasználására vonatkozó
részletes szabályokat;
9.	a növényvédő szer hatóanyagok, valamint növényvédő szerek
engedélyezésének, növényvédő szerek forgalmi kategóriába sorolásának, tárolásának,
szállításának, csomagolásának, jelölésének, forgalomba hozatalának, felhasználásának
és ezek ellenőrzésének részletes szabályait;
10.	a növényben, növényi termékben megengedhető növényvédőszer-maradék,
illetőleg termésnövelő anyagból származó megengedett toxikus vegyi anyag tartalom
mértéket;
11.	a növényvédő szer kis- és nagykereskedelmi forgalomba hozatalának
részletes szabályait;
12.	a termésnövelő anyagok engedélyezésére, tárolására, forgalomba hozatalára
és felhasználására vonatkozó részletes szabályokat;
13.	a zöldség és gyümölcs ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokat;
14.	a takarmányok előállításának, tárolásának, szállításának, forgalomba
hozatalának, felhasználásának, csomagolásának, jelölésének, a megengedettnél több
nemkívánatos anyagot tartalmazó takarmány felhasználásának feltételeit és rendjét;
15.	az új takarmányok engedélyezésének és nyilvántartásba vételének, a nem
engedélyezett és nyilvántartásba nem vett takarmányok előállítása, felhasználása és
behozatala eseti jellegű engedélyezésének, az engedélyek feltételhez kötésének,
módosításának, felfüggesztésének és megszüntetésének feltételeit és rendjét;
16.	a takarmány-ellenőrzés rendjét;
17.	a bejelentendő állatbetegségek körét és azok leküzdésének részletes
szabályait;
18.	az állatok jelölésére, nyilvántartására, a marhalevél kiállítására és kezelésére
vonatkozó részletes szabályokat;
19.	az állat tartásának, tenyésztésének, szaporításának, forgalomba hozatalának,
levágásának, leölésének, az állatvásár, az állatkiállítás, az állatbemutató, az
állatverseny tartásának állat-járványügyi és higiéniai szabályait;
20.	az állatállományok állat-egészségügyi védelmének részletes szabályait;
21.	az állatok belföldi forgalmára és szállítására, belső piaci kereskedelmére,
behozatalára vonatkozó feltételeket;
56
22.	a nem harmonizált állatfajok, állati eredetű termékek kereskedelmének,
behozatalának állat-egészségügyi feltételeit;
23.	az állati eredetű melléktermék előállításának, feldolgozásának,
ártalmatlanításának, gyűjtésének, tárolásának, szállításának, forgalomba hozatalának,
felhasználásának állat-egészségügyi szabályait;
24.	az állatgyógyászati készítmények és egyes állatgyógyászati termékek
előállítására, törzskönyvezésére, forgalomba hozatalára, rendelésére, felhasználására,
az állatgyógyászatban használt elektroorvosi eszközök használatára vonatkozó
részletes szabályokat, a gyógyszeres takarmányok előállításának, forgalomba
hozatalának, felhasználásának, az állatgyógyászatban használatos gyógyhatású
készítmények, ápolószerek, segédanyagok forgalomba hozatalának feltételeit;
25.	a nem állami laboratóriumok engedélyezésének és működésének részletes
szabályait;
26.	az élelmiszer-előállítás, -tárolás, továbbá -szállítás szabályait;
27.	az élelmiszer-adalékanyagok, enzimek, aromák felhasználásának egyes
szabályait;
28.	az élelmiszer-előállítás és forgalomba hozatal élelmiszer-higiéniai
feltételeit;
29.	a vendéglátó-ipari termékek előállításának feltételeit;
30.	az élelmiszer-ipari gépek, berendezések élelmiszer-higiéniai
engedélyezésének feltételeit;
31.	az ivóvíz, az ásványvíz, a forrásvíz és az ízesített víz palackozásának és
forgalomba hozatalának szabályait;
32.	a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai és integrált
gazdálkodási követelmények szerinti előállításának, forgalmazásának és jelölésének
egyes szabályait;
33.	az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok felhasználásának szabályait;
34.	az e törvény hatálya alá tartozó eljárásokért fizetendő igazgatási
szolgáltatási díjak megfizetésével kapcsolatos eljárási szabályokat, valamint az
igazgatási szolgáltatási díjak felhasználásának szabályait;
35.	az állat-és növény-egészségügyi határállomásokra vonatkozó részletes
szabályokat.
(3)	Felhatalmazást kap a miniszter, hogy - a (2) bekezdésben és a (4) bekezdés
d)	pontjában nem említett kérdésekben - az általános élelmiszer-jelölési előírásokat a
fogyasztóvédelemért felelős miniszterrel együttes rendeletben szabályozza.
(4)	Felhatalmazást kap a miniszter, hogy az egészségügyért felelős miniszterrel
együttes rendeletben szabályozza
a)	az élelmiszerek előállításához szükséges technológiai segédanyagok körét,
felhasználásának feltételeit;
b)	az élelmiszerek mikrobiológiai szennyezettségének megengedhető mértékét,
valamint a radioaktív és vegyi szennyezettséggel kapcsolatos előírásokat;
c)	az új élelmiszerek közösségi engedélyezésével kapcsolatos eljárási
rendelkezéseket;
57
d)	az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre
vonatkozó állításokra, továbbá a tápérték-jelölésre vonatkozó részletes szabályokat.
(5)	Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg
a)	az egészségügyért felelős miniszterrel egyetértésben az állat-egészségügyi
biocid termékek forgalomba hozatalának feltételeit;
b)	a kereskedelemért felelős miniszterrel egyetértésben a vásári, a piaci és a
vásárcsarnoki árusítás állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági szabályait;
c)	a kereskedelemért felelős miniszterrel egyetértésben az élelmiszerek
forgalomba hozatalának szabályait;
d)	a vendéglátásért, valamint a kereskedelemért felelős miniszterrel
egyetértésben a vendéglátó-ipari termékek forgalomba hozatalának szabályait;
e)	a fogyasztóvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben a hagyományos
különleges tulajdonságú mezőgazdasági termékek és élelmiszerek tanúsításának
rendjét;
j) a környezetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben a növényvédő
szerrel érintkezésbe került csomagolóeszközök kezelésére vonatkozó részletes
szabályokat;
g)	a környezetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben a növényvédő
szerek, valamint termésnövelő anyagok mező- és erdőgazdasági célú légi
kijuttatásának részletes szabályait;
h)	a környezetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben az állati
hulladékokból készített komposztok mezőgazdasági területen történő felhasználásának
feltételeit;
i)	az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben az e törvény hatálya alá
tartozó eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjak mértékét;
j) az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben az áruk behozatala, illetve
kivitele során a vámhatóságra vonatkozó, e törvény hatálya alá tartozó eljárásokkal
kapcsolatos rendelkezéseket.
(6)	Felhatalmazást kap a kereskedelemért felelős miniszter, hogy a miniszterrel
együttes rendeletben szabályozza az előrecsomagolt élelmiszerek megengedett tömeg-
és térfogatértékeit és azok ellenőrzési módszereit.
(7)	Felhatalmazást kap a honvédelemért felelős miniszter, hogy a miniszterrel
együttes rendeletben szabályozza a Magyar Honvédség élelmiszer-biztonsággal
kapcsolatos feladatait.
(8)	Felhatalmazást kap az egészségügyért felelős miniszter, hogy a miniszterrel
egyetértésben rendeletben szabályozza
a)	a különleges táplálkozási célú élelmiszerek előállítására és forgalomba
hozatalára;
b)	az étrend-kiegészítők előállítására és forgalomba hozatalára;
58
c)	a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez
történő hozzáadására
vonatkozó előírásokat.
Az Európai Unió jogának való megfelelés
77.	§
(1)	Ez a törvény a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges
rendelkezéseket állapítja meg:
a)	a Tanács 2092/91/EGK rendelete (1991. június 24.) a mezőgazdasági
termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és
élelmiszereken erre utaló jelölésekről;
b)	a Bizottság 98/139/EK határozata (1998. február 4.) a Bizottság szakértői
részéről az állat-egészségügy területén végrehajtott helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó
szabályok megállapításáról;
c)	az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.)
az élelmiszeijog általános elveiről és követelményeiről, az Európai
Elelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó
eljárások megállapításáról;
át) az Európai Parlament és a Tanács 1774/2002/EK rendelete (2002. október 3.)
a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi
előírások megállapításáról;
e)	az Európai Parlament és a Tanács 998/2003/EK rendelete (2003. május 26.) a
kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat-
egészségügyi követelményekről és a 92/65/EGK tanácsi irányelv módosításáról;
f)	az Európai Parlament és a Tanács 2003/2003/EK rendelete (2003. október
13.) a műtrágyákról;
g)	az Európai Parlament és a Tanács 726/2004/EK rendelete (2004. március
31.) az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek
engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és
az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról;
h)	az Európai Parlament és a Tanács 852/2004/EK rendelete (2004. április 29.)
az élelmiszer-higiéniáról;
i)	az Európai Parlament és a Tanács 853/2004/EK rendelete (2004. április 29.)
az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról;
j) az Európai Parlament és a Tanács 854/2004/EK rendelete (2004. április 29.)
az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének
megszervezésére vonatkozó különös szabályok megállapításáról;
k) az Európai Parlament és a Tanács 882/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a
takarmány- és élelmiszeijog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére
vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása
céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről;
59
l)	az Európai Parlament és a Tanács 1935/2004/EK rendelete (2004. október
27.) az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokról és
tárgyakról, valamint a 80/590/EGK és a 89/109/EGK irányelv hatályon kívül
helyezéséről;
m) az Európai Parlament és a Tanács 183/2005/EK rendelete (2005. január 12.)
a takarmányhigiénia követelményeinek meghatározásáról;
n) a Tanács 834/2007/EK rendelete (2007. június 28.) az ökológiai termelésről
és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül
helyezéséről.
(2)	Ez a törvény - a végrehajtására kiadott jogszabályokkal együtt - a
következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)	a Tanács 79/373/EGK irányelve (1979. április 2.) a takarmánykeverékek
értékesítéséről, valamint az azt módosító, a Tanács 86/354/EGK, 90/44/EGK,
96/24/EK irányelve, és az Európai Parlament és a Tanács 2000/16/EK irányelve;
b)	a Tanács 89/107/EGK irányelve (1988. december 21.) az emberi fogyasztásra
szánt élelmiszerekben felhasználásra engedélyezett élelmiszer-adalékanyagokra
vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről;
c)	a Tanács 89/662/EGK irányelve (1989. december 11.) a belső piac
megvalósításának céljával a Közösségen belüli kereskedelemben alkalmazható állat-
egészségügyi ellenőrzésekről;
d)	a Tanács 90/425/EGK irányelve (1990. június 26.) egyes élőállatok és állati
termékek Közösségen belüli kereskedelmében a belső piac megvalósításának céljával
alkalmazandó állat-egészségügyi és tenyésztéstechnikai ellenőrzésekről;
e)	a Tanács 91/414/EGK irányelve (1991. július 15.) a növényvédő szerek
forgalomba hozataláról;
f)	a Tanács 91/496/EGK irányelve (1991. július 15.) a harmadik országokból a
Közösségbe behozott állatok állat-egészségügyi ellenőrzésére irányadó elvek
megállapításáról, valamint a 89/662/EGK, 90/425/EGK és 90/675/EGK irányelvek
módosításáról;
g)	a Bizottság 92/90/EGK irányelve (1992. november 3.) a növények, növényi
termékek, illetve egyéb áruk termelői és importőrei kötelezettségeinek, valamint
nyilvántartásba vételük részleteinek megállapításáról;
h)	a Tanács 97/78/EK irányelve (1997. december 18.) a harmadik országokból a
Közösségbe behozott termékek állat-egészségügyi ellenőrzésének megszervezésére
irányadó elvek megállapításáról;
i)	az Európai Parlament és a Tanács 2000/13/EK irányelve (2000. március 20.)
az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami
jogszabályok közelítéséről;
j) a Tanács 2000/29/EK irányelve (2000. május 8.) a növényeket vagy növényi
termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a
Közösségen belüli elteq edése elleni védekezési intézkedésekről, valamint az azt
módosító, a Tanács 2002/89/EK irányelve (2002. november 28.);
k) az Európai Parlament és a Tanács 2002/32/EK irányelve (2002. május 7.) a
takarmányban előforduló nemkívánatos anyagokról.
60
Módosuló rendelkezések
78.	§
(1)	Az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI.
törvény 4. § (5) bekezdése a) pontjának az „az élelmiszerekben, italokban, élvezeti
cikkekben,” szövegrésze helyébe az „a” szövegrész lép.
(2)	Az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI.
törvény 4. §-a (5) bekezdésének b)-d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az élelmezés- és táplálkozás-egészségügy keretében az egészségügyi államigazgatási
szerv]
,,b) vizsgálatokat végez a lakosság táplálkozási helyzetére, tápláltsági
állapotára, a táplálkozás és az egészségi állapot közötti összefüggésekre vonatkozóan,
ennek kapcsán táplálkozás-egészségügyi vizsgálatokat végez, különös tekintettel a
vendéglátás, és ezen belül kiemelten az oktatási és nevelési intézményekben,
munkahelyeken bármely formában történő étkeztetés területén a szolgáltatott
élelmiszerekre, ételekre, étrendre vonatkozóan tápanyag-számítással és biokémiai
elemzéssel, ezek alapján táplálkozási ajánlásokat dolgoz ki, és az adatokról
tájékoztatja az élelmiszerlánc-biztonsági tudományos szervet;
c)	külön jogszabály szerint közreműködik a különleges táplálkozási igényt
kielégítő élelmiszerekkel és technológiai segédanyagokkal, élelmiszer-
csomagolóanyagokkal, élelmiszeriparban felhasznált mosó- és fertőtlenítőszerekkel, az
élelmiszert előállító, feldolgozó, csomagoló, tároló és forgalomba hozó helyek
engedélyezésével kapcsolatos egyes eljárásokban;
d)	vizsgálja a fekvőbeteg gyógyintézeti betegélelmezés keretében nyújtott
étkeztetést - a rendszeres diétát, a speciális diétát, és az enterális szondatáplálást is
beleértve - és a fekvőbeteg gyógyintézeten kívüli diétás étkeztetést
tápanyagszámítással, biokémiai elemzéssel, és ennek alapján ajánlásokat dolgoz ki.”
79.	§
(1)	A Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység
gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvény a következő 3/A. §-sal egészül ki:
„3/A. §
(1)	A kamara feladata
a)	a kedvtelésből tartott állatok külön jogszabály szerinti útlevele kiállításának,
kezelésének országos szintű megszervezése - így különösen a szükséges
nyomtatványok biztosítása - és országos adatbázisban történő nyilvántartása;
61
b) az ebek kötelező veszettség elleni immunizálásának külön jogszabály szerinti
megszervezése, az immunizálás országos adatbázisban történő ebenkénti
nyilvántartása.
(2)	Az (1) bekezdés b) pontja szerinti nyilvántartás tartalmazza az állattartó
nevét és lakcímét.
(3)	Az (1) bekezdés b) pontjában leírt nyilvántartásba vételért a kamarát külön
jogszabályban meghatározott igazgatási szolgáltatási díj illeti meg. Ha a kamara a díj
meg nem fizetése ellenére eljár, a meg nem fizetett díj adók módjára behajtandó
köztartozásnak minősül.
(4)	Az (1) bekezdés szerinti feladataival összefüggésben a kamara köteles
ellenszolgáltatás nélkül adatot szolgáltatni az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek,
illetve egyéb közigazgatási szervnek az eljárásához szükséges mértékben.”
(2)	A Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység
gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvény 42. §-ának (6) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(6) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy az adópolitikáért felelős miniszterrel
egyetértésben a veszettség ellen immunizált ebek nyilvántartásba vételéért fizetendő
igazgatási szolgáltatási díj mértékét és annak megfizetésével kapcsolatos eljárási
szabályokat rendeletben állapítsa meg.”
(3)	A Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység
gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvény
a)	3. § (1) bekezdése k) pontjának az „az állat-egészségügyi hatóság”
szövegrésze helyébe az „az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv” szövegrész
b)	4. §-a (2) bekezdésének az „az állategészségügyért felelős” szövegrésze
helyébe az „az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős” szövegrész;
c)	4. §-a (3) bekezdésének az „állat-egészségügyi hatóságot” szövegrésze
helyébe az „élelmiszerlánc-felügyeleti szervet” szövegrész;
d)	15. § (1) bekezdése a) pontjának az „állat-egészségügyi hatóságnál”
szövegrésze helyébe az „élelmiszerlánc-felügyeleti szervnél” szövegrész;
e)	26. §-a (1) bekezdésének az „az állategészségügyért felelős” szövegrésze
helyébe az „az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős” szövegrész;
f)	27. §-a (3) bekezdésének az „az állategészségügyért felelős” szövegrésze
helyébe az „az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős” szövegrész;
g)	32. §-a (2) bekezdésének az „állat-egészségügyi hatóságnak” szövegrésze
helyébe az „élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek” szövegrész;
lép.
62
80. §
(1)	A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996.
évi LV. törvény 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A jogosult az (1) bekezdésben foglaltak végrehajtása érdekében köteles:
a)	a fertőző állatbetegség gyanúját vagy fellépését, valamint a vadállományban
tapasztalható jelentősebb elhullást,
b)	a növényvédő szer által a vadban okozott károsodást vagy annak gyanúját
az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek haladéktalanul jelenteni.”
(2)	A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996.
évi LV. törvény 91. §-ának „a vadászati, állat-egészségügyi, valamint az egészségügyi
államigazgatási szerv” szövegrésze helyébe az „a vadászati hatóság és az
élelmiszerlánc-felügyeleti szerv” szöveg lép.
81. §
(1)	Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 23. §-a helyébe a
következő rendelkezés lép:
„23. §
A földügyért felelős miniszter látja el a talaj, az élelmiszerlánc-felügyeletért
felelős miniszter látja el a növényzet, az állatok, a növényi és az állati eredetű
élelmiszertermékek radioaktivitásának ellenőrzését, szakvéleményezését, továbbá az
élelmiszerek nemzetközi forgalmazásához szükséges vizsgálatok elvégzésével és az
igazolások kiadásával kapcsolatos feladatokat.”
(2)	Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 45. §-a (1) bekezdésének
az „állat-egészségügyi hatóságnak” szövegrésze helyébe az „élelmiszerlánc-felügyeleti
szervnek” szövegrész lép.
(3)	Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 47. §-a (2) bekezdésének
az „állat-egészségügyi államigazgatási szervvel” szövegrésze helyébe az
„élelmiszerlánc-felügyeleti szervvel” szövegrész lép.
82.	§
(1)	Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 48. §-a helyébe a
következő rendelkezés lép:
63
„48. §
Az élelmezés-egészségügy feladata törvény eltérő rendelkezése hiányában az
emberi közfogyasztás céljára szolgáló élelmiszer (a továbbiakban: élelmiszer)
a)	előállításához és forgalomba hozatalához szükséges egészségügyi
követelmények meghatározása és rendszeres ellenőrzése,
b)	előállításában és forgalomba hozatalában közreműködő személyekre
vonatkozó egészségügyi alkalmassági és higiénés követelmények meghatározása és
rendszeres ellenőrzése,
c)	közvetítésével történt mérgezések és fertőzések külön jogszabály szerinti
kivizsgálása, okainak feltárása, nyilvántartása és további előfordulásának megelőzése,
kölcsönös tájékoztatással együttműködve az élelmiszerlánc-felügyeleti szervvel.”
(2) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 49. §-ának (l)-(2)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Élelmiszert csak olyan anyagokból, illetve anyagok alkalmazásával és oly
módon szabad előállítani, kezelni, forgalomba hozni, illetve külföldről behozni, amely
megfelel a közegészségügyi előírásoknak.
(2)	Élelmiszert előállító, feldolgozó, csomagoló, illetve forgalomba hozó
tevékenység folytatásához a külön jogszabályban előírtak szerinti esetekben az
egészségügyi hatóság hozzájárulása szükséges.”
(3)	Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 50. §-a helyébe a
következő rendelkezés lép:
„50. §
(1)	A táplálkozás-egészségügy feladata a lakosság táplálkozási helyzetére,
tápláltsági állapotára, a táplálkozás és az egészségi állapot közötti összefüggésekre
vonatkozó egyes vizsgálatok végzése, ezek alapján táplálkozási ajánlások kidolgozása.
(2)	A lakosságot felvilágosítás, nevelés, oktatás útján kell megismertetni az
egészséges táplálkozás, ételkészítés és -kezelés módjaival, a táplálkozással összefüggő
egészségi ártalmakkal és ezek elkerülési módjaival.
(3)	A közétkeztetésben - különös tekintettel az egészségügyi, szociális és
gyermek intézményekben nyújtott közétkeztetésre - az élettani szükségletnek
megfelelő minőségű és tápértékű étkezést kell biztosítani.”
(4)	Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 74. §-a a következő (4)
bekezdéssel egészül ki:
64
„(4) A (2) bekezdés f)-h) pontjai alapján elrendelt intézkedésekről egyidejűleg
az élelmiszerlánc-felügyeleti szervet is értesíteni kell.”
83.	§
(1)	Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 48/A.
§-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A települési - főváros belterületén a fővárosi - önkormányzat kötelező
feladata a település belterületén a kóbor állatok befogása és elhelyezése.”
(2)	Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 49. §-
ának (3) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]
„gj a település belterületén a kóbor állatok befogásával és elhelyezésével
kapcsolatos feladatok ellátásának részletes szabályait”
[rendeletben állapítsa meg.]
(3)	Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény
a)	25. §-a (5) bekezdésének az „az állategészségügyért felelős” szövegrésze
helyébe az „az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős” szövegrész;
b)	32. §-a (3) bekezdésének az „állat-egészségügyi hatóság” szövegrésze
helyébe az „élelmiszerlánc-felügyeleti szerv” szövegrész;
c)	34. §-a (2) bekezdésének az „állat-egészségügyi hatóság” szövegrésze
helyébe az „élelmiszerlánc-felügyeleti szerv” szövegrész;
d)	43. §-a (2) bekezdésének az „állat-egészségügyi hatóság” szövegrésze
helyébe az „élelmiszerlánc-felügyeleti szerv” szövegrész;
e)	43. §-a (3) bekezdésének az „állat-egészségügyi hatóságnak” szövegrésze
helyébe az „élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek” szövegrész;
j) 45/A. §-ának az „állat-egészségügyi hatóság” szövegrésze helyébe az
„élelmiszerlánc-felügyeleti szerv” szövegrész;
lép.
84.	§
A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 35. §-ának j) pontja
helyébe a következő szöveg lép:
[A jogszabályban hatáskörükbe utalt szabálysértési ügyekben a szabálysértési hatóság
jogkörét gyakorolják]
,j) az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv.”
65
85. §
E törvény hatályba lépésével egyidejűleg
a)	a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XII. ülésszakán Szófiában
1959. évi december hó 14. napján az állategészségügy terén történő együttműködésről
aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló 1961. évi 8. törvényerejű rendelet 3. §-a (2)
bekezdésének az „az állategészségügyért felelős” szövegrésze helyébe az „az
élelmiszerlánc-felügyeletért felelős” szövegrész;
b)	a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XII. ülésszakán, Szófiában
1959. december 14-én aláírt, a zárszolgálat, valamint a növények kártevőktől és
betegségektől való védelme terén történő együttműködésről szóló nemzetközi
egyezmény kihirdetéséről szóló 1962. évi 3. törvényerejű rendelet 3. §-ának az „A
növényvédelemért felelős” szövegrésze helyébe az „Az élelmiszerlánc-felügyeletért
felelős” szövegrész, 4. §-a (3) bekezdésének az „a növényvédelemért felelős”
szövegrésze helyébe az „az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős” szövegrész;
c)	a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Osztrák Köztársaság Kormánya
között a növényvédelmi együttműködésről Budapesten, 1976. évi április hó 5. napján
aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló 1978. évi 9. törvényerejű rendelet 3. §-a (2)
bekezdésének az „a növényvédelemért felelős” szövegrésze helyébe az „az
élelmiszerlánc-felügyeletért felelős” szövegrész;
d)	a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11.
törvényerejű rendelet 89. § (4) bekezdése b) pontjának az „az állat-egészségügyi
hatóságnak” szövegrésze helyébe az „az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek”
szövegrész;
e)	a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi
Köztársaság képviselőházának Szövetségi Végrehajtó Tanácsa között Hévízen, az
1981. évi március hó 14. napján aláírt állat-egészségügyi egyezmény kihirdetéséről
szóló 1982. évi 24. törvényerejű rendelet 3. §-a (1) bekezdésének az „az
állategészségügyért felelős” szövegrésze helyébe az „az élelmiszerlánc-felügyeletért
felelős” szövegrész;
f)	az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény 16. §-a b) pontjának az
„az állategészségügyi hatósággal” szövegrésze helyébe az „az élelmiszerlánc-
felügyeleti szervvel” szövegrész;
g)	a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 21. §-a (4) bekezdésének az „az
állat-egészségügyi hatóság” szövegrésze helyébe az „az élelmiszerlánc-felügyeleti
szerv” szövegrész;
h)	a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi Lili. törvény
64/A. §-a (3) bekezdésének az „az állat-egészségügyi, a növény- és talajvédelmi
szervezetek” szövegrésze helyébe az „az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv és a
talajvédelmi hatóság” szövegrész;
i)	a Biológiai Sokféleség Egyezmény kihirdetéséről szóló 1995. évi LXXXI.
törvény 3. §-a (2) bekezdésének az „a növényvédelemért felelős miniszter, az
állategészségügyért felelős miniszter” szövegrésze helyébe az „az élelmiszerlánc-
felügyeletért felelős miniszter” szövegrész;
66
j) az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény 47. §-a (2)-(3)
bekezdésének az „a növényvédelmi hatóság” szövegrésze helyébe az „az
élelmiszerlánc-felügyeleti szerv” szövegrész;
k) az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és
védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 15. §-a (7) bekezdésének az „állat-
egészségügyi hatóság és az élelmiszerbiztonsági szerv” szövegrésze helyébe az
„élelmiszerlánc-felügyeleti szerv” szövegrész;
l) a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 59. § (3) bekezdése
a)	pontjának az „az állategészségügyért felelős” szövegrésze helyébe az „az
élelmiszerlánc-felügyeletért felelős” szövegrész;
m) a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamaráról szóló 2000. évi
LXXXIV. törvény 2. § (3) bekezdése c) pontjának az „a növényvédelmi hatóság”
szövegrésze helyébe az „az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv” szövegrész, 19. §-a (9)
bekezdésének az „a növényvédelmi szervnek” szövegrésze helyébe az „az
élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek” szövegrész, 29. §-a (1) bekezdésének az „a
növényvédelemért felelős” szövegrésze helyébe az „az élelmiszerlánc-felügyeletért
felelős” szövegrész;
n) a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C.
törvény 67. § (3) bekezdése b) pontjának az „az állategészségügyért felelős”
szövegrésze helyébe az „az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős” szövegrész, 67. §-a
(5)	bekezdésének az „a növényegészségügyért felelős” szövegrésze helyébe az „az
élelmiszerlánc-felügyeletért felelős” szövegrész, 67. §-a (6) bekezdésének az „a
növényegészségügyért felelős” szövegrésze helyébe az „az élelmiszerlánc-
felügyeletért felelős” szövegrész;
o)	az új növényfajták oltalmára létesült Nemzetközi Egyezmény Genfben, 1991.
március 19-én felülvizsgált szövegének kihirdetéséről szóló 2002. évi LI. törvény 4. §-
ának az „a növényvédelemért felelős” szövegrésze helyébe az „az élelmiszerlánc-
felügyeletért felelős” szövegrész;
p) a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 16. §
(6)	bekezdése u) pontjának az „az állategészségügyi, növényvédelmi, borászati,
valamint élelmiszerbiztonsági hatóságokat” szövegrésze helyébe az „az
élelmiszerlánc-felügyeleti szervet, valamint a borászati hatóságot” szövegrész;
q) a Magyar Köztársaság és Románia között a közúti és a vasúti határforgalom
ellenőrzéséről szóló, Bukarestben, 2004. április 27-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről
szóló 2005. évi CIV. törvény 3. §-a (2) bekezdésének az „az állategészségügyért
felelős miniszter, a növényvédelemért felelős miniszter, az élelmiszerbiztonságért
felelős miniszter” szövegrésze helyébe az „az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős
miniszter” szövegrész;
r) az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) keretében 1951.
december 6-án létrehozott és 1952. április 3-án hatályba lépett Nemzetközi
Növényvédelmi Egyezménynek a FAO-konferencia 1997. novemberi,
huszonkilencedik ülésszakán elfogadott, 2005. október 2-án hatályba lépett
módosításaival egységes szerkezetben történő kihirdetéséről szóló 2006. évi LXXV.
törvény 3. §-a (3) bekezdésének az „a növényvédelemért felelős” szövegrésze helyébe
az „az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős” szövegrész;
67
s) a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás,
valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII.
törvény 77. §-a (3) bekezdésének az „az állategészségügyért felelős” szövegrésze
helyébe az „az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős” szövegrész;
t) az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény 12. § (2) bekezdése b)
pontjának az „az állategészségügyért felelős” szövegrésze helyébe az „az
élelmiszerlánc-felügyeletért felelős” szövegrész
lép.
Hatályukat vesztő rendelkezések
86. §
E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti
a)	a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 134. §-a (2)
bekezdésének e) pontja,
b)	az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 49. §-ának (3) bekezdése,
c)	a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény,
d)	a takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról
szóló 2001. évi CXIX. törvény,
e)	az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény,
f)	egyes élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos törvények módosításáról szóló
2005. évi CLIX. törvény,
g)	az állat-egészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény, valamint
h)	az egységes élelmiszer-biztonsági szervezetalakítással összefüggő törvények
módosításáról szóló 2007. évi CXV. törvény.
87. §
(1)	A 78-86. §, valamint a 78. §-t és a 86. §-t megelőző alcímek a törvény
hatálybalépését követő napon hatályukat vesztik.
(2)	E § a törvény hatálybalépését követő második napon hatályát veszti.
68
Melléklet a 2008. évi ... törvényhez
FOGALOM MEGHATÁROZÁSOK
E törvény alkalmazásában:
1.	alaptermék: az élelmiszer-higiéniáról szóló, az Európai Bizottság és a Tanács
2004. április 29-i 852/2004/EK rendelete (a továbbiakban: 852/2004/EK rendelet) 2.
cikkének b) pontja szerinti fogalom;
2.	állat-egészségügy: az állattartással, az állatok tenyésztésével, szaporításával,
levágásával, állatok etetésére szánt takarmány szállításával és forgalomba hozatalával
összefüggő járványügyi, gyógyászati, állathigiéniai, állatvédelmi, szaporodásbiológiai
és takarmányhigiéniai feladatok, állati eredetű élelmiszerrel, állati eredetű szaporító
anyaggal, állati eredetű melléktermékkel, a zoonózisokkal és állatgyógyászati
termékekkel kapcsolatos járványügyi és higiéniai feladatok, valamint az ezekkel
kapcsolatos igazgatás, irányítás, szervezés, ellenőrzés, eszközellátás, továbbá az e
feladatokkal összefüggő kutatást, képzést is magában foglaló tevékenységek
összessége;
3.	állatgyógyászati készítmény (gyógyszer): bármely anyag vagy anyagok
keveréke, amelyet állatok betegségeinek kezelésére vagy megelőzésére készítenek,
továbbá bármely anyag vagy anyagok keveréke, amely farmakológiai, immunológiai
vagy metabolikus hatások kiváltása révén az állatok valamely élettani funkciójának
helyreállítása, javítása vagy módosítása, illetve orvosi diagnózis felállítása érdekében
alkalmazható;
4.	állatgyógyászati termék: állatgyógyászati készítmény, állatgyógyászati
készítmény hatóanyaga, állat-egészségügyi biocid termék, állatgyógyászatban
használatos gyógyhatású készítmény, ápolószer, segédanyag;
5.	állati eredetű melléktermékek: a nem emberi fogyasztásra szánt állati
melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, az
Európai Parlament és a Tanács 1774/2002/EK 2002. október 3-i rendeletének 2. cikke
(1)	bekezdésének a) pontja szerinti fogalom;
6.	állat-járványügy: a fertőzésközvetítő útján vagy egyéb módon terjesztett,
állatra, vagy az emberre veszélyes kórokozó - a kizárólag emberről emberre terjedő
kórokozók kivételével -, illetve az általa okozott betegség elleni védekezésre, annak
felismerésére, felszámolására hozható intézkedések és azok végrehajtása;
7.	állatorvos: külön jogszabály szerinti állatorvosi oklevéllel rendelkező
személy;
8.	állattartó: az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel
nem rendelkező gazdálkodó szervezet, aki (amely) az állat ellátásáért és felügyeletéért
felelős állandó vagy ideiglenes jelleggel, beleértve a szállítás, forgalomba hozatal alatti
időszakot is;
9.	behozatal: áru Európai Unión kívüli országból a Magyar Köztársaság
területére történő behozatala, beleértve az importot is;
10.	élelmiszer: az élelmiszelj og általános elveiről és követelményeiről, az
Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra
69
vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2002.
január 28-i 178/2002/EK rendelete (a továbbiakban: 178/2002/EK rendelet) 2. cikke
szerinti fogalom;
11.	élelmiszer-biztonság: az élelmiszer emberi egészségre ártalmatlansága és
emberi fogyasztásra alkalmassága a 178/2002/EK rendeletnek megfelelő fogalom;
12.	élelmiszer-higiénia: a 852/2004/EK rendelet 2. cikkének a) pontja szerinti
fogalom;
13.	élelmiszer-jelölés: az élelmiszeren, annak csomagolásán vagy az
élelmiszerhez egyéb módon rögzített eszközön vagy azt kísérő dokumentumban
megjelenő bármilyen, az élelmiszerre vonatkozó információ;
14.	élelmiszer-csomagolóanyag: olyan anyag, amelyet az élelmiszerek
burkolására, megóvására, kezelésére, szállítására használnak az élelmiszerlánc
bármely szakaszában;
15.	élelmiszer-előállítás: feldolgozatlan és feldolgozott termék - kivéve az
alaptermék - előállítása érdekében történő alapanyag-tárolási, tisztítási, osztályozási,
előkészítési, gyártástechnológiai, csomagolási, jelölési, tárolási és szállítási műveletek
bármelyike;
16.	élelmiszer-ipari létesítmény: a 852/2004/EK rendelet 2. cikkének c) pontja
szerinti fogalom;
17.	élelmiszer-ipari vállalkozás: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 2.
pontjában meghatározott fogalom;
18.	élelmiszer-ipari vállalkozó: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 3.
pontjában meghatározott fogalom;
19.	élelmiszerjog: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 1. pontja szerinti
fogalom;
20.	élelmiszer-minőség: az élelmiszer azon tulajdonságainak összessége, hogy
az megfelel a rá vonatkozó, e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban vagy
közvetlenül alkalmazandó európai uniós jogi aktusban meghatározott, az élelmiszer-
biztonságra vonatkozó követelményektől eltérő előírásoknak, valamint az előállító 22.
§ (2) bekezdése szerinti írásos dokumentációjában feltüntetett jellemzőknek;
21.	élelmiszerlánc: azon folyamatok összessége, melyek szereplői közvetlen
vagy közvetett hatással vannak az élelmiszerre a talajvédelem, agrár-
kömyezetvédelem, növénytermesztés, növény-egészségügy, növényvédelem, az
engedélyköteles termék és az állatgyógyászati termék előállítása, forgalomba hozatala
és felhasználása, az élelmiszer- és takarmány-előállítás, szállítás, tárolás és forgalomba
hozatal, felhasználás, az állat tartása, szállítása, forgalomba hozatala, az állat-
egészségügy, a növényi és állati eredetű melléktermék kezelés, tárolás, szállítás,
forgalomba hozatal és felhasználás során;
22.	élelmiszerlánc-esemény: az élelmiszerláncban bekövetkező olyan e törvény
hatálya alá tartozó esemény, mely az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv hatósági
intézkedését teszi szükségessé;
23.	elsődleges termelés: a 178/2002/EK rendelet 3. cikk 17. pontja szerinti
meghatározás,
24.	engedélyköteles termék: a. növényvédő szer, növényvédőszer-hatóanyag,
-adalékanyag, -segédanyag, a növényvédelmi hatású termék, a növényvédelmi célú
eszköz és anyag (a műszerek kivételével), valamint a termésnövelő anyag (kivéve a
70
2003/2003/EK rendelet szerinti EK-műtrágya), engedélyköteles továbbá az alkalmazás
célja szerint ezekre visszavezethető egyéb termék, amelynek forgalomba hozatala és
felhasználása engedélyhez kötött;
25.	feldolgozás: a 852/2004/EK rendelet 2. cikkének m) pontja szerinti
fogalom;
26.	feldolgozatlan termékek: a 852/2004/EK rendelet 2. cikkének n) pontja
szerinti fogalom;
27.	feldolgozott termék: a 852/2004/EK rendelet 2. cikkének o) pontja szerinti
fogalom;
28.	felhasználó: a végső fogyasztó, valamint az élelmiszert tevékenységéhez
felhasználó élelmiszer-ipari vállalkozás;
29.	forgalomba hozatal: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 8. pontja szerinti
fogalom;
30.	földhasználó: termőfölddel, erdő vagy egyéb növényi vegetáció számára
alkalmas területtel rendelkezik, illetve azt használja, vagy a termőföld hasznosítására
kötelezett, vagy olyan dologgal (eszközzel, berendezéssel, tárggyal) rendelkezik,
illetve azt használja, amelyben növény fenntartható;
31.	gyógyszeres takarmány: olyan takarmány, amely az állatgyógyászati
készítményekre vonatkozó jogszabályokban meghatározott anyagot is tartalmaz;
32.	harmadik ország: az Európai Unión kívüli ország;
33.	import: áru harmadik országból a Magyar Köztársaság területére
forgalomba hozatal céljából történő beszállítása;
34.	integrált növényvédelem: biológiai, biotechnológiai, kémiai, termesztési
vagy növénynemesítési intézkedések ésszerű alkalmazása, amelyek során a kémiai
növényvédő szerek használata arra a szorosan vett legalacsonyabb értékre
korlátozódik, amely a károsító populációnak egy gazdaságilag elfogadhatatlan kárt
vagy veszteséget okozó szint alatt való tartásához szükséges;
35.	ivóvíz: a 852/2004/EK rendelet 2. cikkének g) pontja szerinti fogalom;
36.	járványos állatbetegség: állatról állatra terjedő fertőző állatbetegség;
37.	károsító: növényre vagy növényi termékre káros növény-, állat- vagy
kórokozó faj, törzs vagy biotípus;
38.	kockázat: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 9. pontja szerinti fogalom;
39.	kötelező védekezés: az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv által elrendelt állami,
közérdekű vagy termelői védekezés;
40.	laboratórium: az élelmiszerlánc bármely szakaszában fizikai, kémiai,
biológiai komponensek, radioaktív szennyezők vizsgálatát, így különösen analitikai,
virológiái, szerológiai, géntechnológiával módosított szervezet, mikrobiológiai,
mikológiái, enthomológiai, károsító-diagnosztikai, toxikológiai vagy radiológiai
vizsgálatot, továbbá egyéb, az élelmiszerek és takarmányok biztonságosságát, illetve
az élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó minőségi előírásoknak való
megfelelését ellenőrző vizsgálatot végző laboratórium;
41.	magán-állatorvos: a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-
állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvénybsn előírtak
szerinti magán-állatorvosi tevékenység végzésére engedéllyel rendelkező állatorvos;
71
42.	monitoring: az élelmiszerlánc felügyelete során végzett tervezett,
kockázatbecslésen alapuló, folyamatos, ellenőrző, országos laboratóriumi vizsgálat-
program;
43.	növény: növény-egészségügyi vonatkozásban az élő növény és a növény
meghatározott élő részei (beleértve a friss gyümölcsöt és a magvakat), így különösen:
a)	a termés botanikai értelemben, a gyorsfagyasztással tartósítottak kivételével;
b)	a zöldség, a gyorsfagyasztással tartósítottak kivételével;
c)	a gumó, hagyma, hagymagumó, gyöktörzs;
d)	a vágott virág;
e)	a leveles ág;
f)	a leveleit megtartó kivágott fa;
g)	a levél, levélzet;
h)	a növényi szövettenyészet;
i)	az élő pollen;
j) a szemzőhajtás, dugvány, nemesoltvány;
k) a vetőmag botanikai értelemben, a nem elvetésre szántak kivételével;
valamint
l) bármely más növényi rész, amelyet az Európai Bizottság a növényeket vagy
növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a
Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedésekről szóló, az Európai
Tanács 2000. május 8-i 2000/29/EK irányelve (a továbbiakban: 2000/29/EK irányelv)
18. cikkének (2) bekezdésében hivatkozott eljárás szerint növénynek meghatároz;
44.	növény-egészségügyi zárlat: zárlati károsító előfordulásának felszámolását,
terjedésének megakadályozását szolgáló, védekezési vagy megsemmisítési célú
növény-egészségügyi intézkedés;
45.	növény-egészségügyi bizonyítvány: az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági
Szervezete (FAO) keretében 1951. december 6-án létrehozott és 1952. április 3-án
hatályba lépett Nemzetközi Növényvédelmi Egyezménynek a FAO-konferencia 1997.
novemberi, huszonkilencedik ülésszakán elfogadott, 2005. október 2-án hatályba lépett
módosításaival egységes szerkezetben történő kihirdetéséről szóló 2006. évi LXXV.
törvényben meghatározott tartalmú, az ott meghatározott szabályok szerint kiállított,
sorszámozott okirat annak igazolására, hogy a növényt, növényi terméket a vonatkozó
előírások szerint megvizsgálták, és az megfelel a célország előírásainak;
46.	növényi károsítok járványos fellépése: gazdaságilag veszélyes mértékű
károsító-felszaporodás, amely a növényállomány vagy növényi termék megóvása
érdekében a hatóság által elrendelt növényvédelmi eljárás alkalmazását teszi
szükségessé;
47.	növényi termék, a feldolgozatlan vagy egyszerű előkészítésen (például őrlés,
szárítás vagy préselés) átesett növény, a 43. pontban meghatározott növények
kivételével;
48.	növényvédelmi korlátozás: szállítási, forgalomba hozatali, felhasználási
tilalmi intézkedés, melyet
a)	növényben, növényi termékben a megengedettnél magasabb
növényvédőszermaradék-tartalom, vagy az arra irányuló gyanú tisztázása idejére,
b)	engedélyköteles termék engedélytől eltérő jellemzője, vagy az arra irányuló
gyanú tisztázása idejére,
72
c)	engedélyköteles termék jogellenes forgalomba hozatalának megszüntetéséig,
d)	zárlati károsító előfordulás, vagy az arra irányuló gyanú tisztázása idejére,
valamint
e)	e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerint ellenőrzés-köteles
szaporító és ültetési anyag esetében
hoznak;
49.	növényvédő hatású termék, növényvédelmi célú eszköz és anyag: a károsítok
elleni védekezés megalapozásához szükséges műszer, eszköz, a növényvédelmi
előrejelzéshez használt műszer és csapda, a kifejezetten a károsítókat csalogató,
riasztó, ölő, fizikai hatáson alapuló eszköz, illetve a károsító riasztására, csalogatására,
biológiájának, viselkedésének, szaporodásának, életfolyamatainak gátlására,
módosítására szolgáló készítmény, továbbá olyan növényvédelemmel kapcsolatos
termék, amely nem minősül növényvédő szemek, illetve növényvédőszer-
hatóanyagnak;
50.	növényvédő szer: egy vagy több növényvédőszer-hatóanyagot tartalmazó
készítmény, felhasználásra kerülő formában, amely
a)	védi a növényeket és növényi termékeket a károsító szervezetektől, vagy
megakadályozza a károsító szervezetek tevékenységét;
b)	nem tápanyagként (például növekedésszabályozóként) befolyásolja a
növények életfolyamatait;
c)	tartósítja a növényi termékeket, kivéve a tartósítószerekre vonatkozó külön
előírások hatálya alá tartozó készítményeket;
d)	irtja a nemkívánatos növényeket; vagy
e)	elpusztítja a növények egyes részeit, befolyásolja vagy megelőzi a növények
nemkívánatos növekedését;
51.	növényvédőszer-hatóanyag: olyan anyag vagy mikroorganizmus, beleértve a
vírusokat is, amely hatást fejt ki
a)	a károsító szervezetekre, vagy
b)	a növényre, a növény részeire vagy a növényi termékre;
52.	nyomon követhetőség: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 15. pontja
szerinti fogalom;
53.	ökológiai termelés: a termelési módszereknek a mezőgazdasági termékek
ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre
utaló jelölésekről szóló, az Európai Tanács 1991. június 24-i 2092/9 l/EGK rendelete
szerint meghatározott szabályoknak megfelelően történő alkalmazása a termelés, a
feldolgozás és a forgalmazás valamennyi szakaszában;
54.	rendkívüli élelmiszerlánc-esemény: a lakosság széles körét érintő, az
emberek életét, egészségét veszélyeztető élelmiszer-biztonsági jogsértés, továbbá a
nagy nemzetgazdasági kárral fenyegető vagy közegészségügyileg veszélyes
állatbetegségek, növényi károsítok okozta járvány, valamint a gazdasági haszonállat-
állomány széles körét érintő, az állatok egészségét veszélyeztető takarmány-biztonsági
jogsértés;
55.	takarmány: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 4. pontja szerinti fogalom;
56.	takarmány-adalékanyag: a takarmányhigiénia követelményeinek
meghatározásáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2005. január 12-i
73
183/2005/EK rendelete (a továbbiakban 183/2005/EK rendelet) I. fejezet 3. cikkének
c)	pontja szerinti fogalom;
57.	takarmányhigiénia: a 183/2005/EK rendelet I. fejezet 3. cikkének a) pontja
szerinti fogalom;
58.	takarmányipari-létesítmény: a 183/2005/EK rendelet I. fejezet 3. cikkének
d)	pontja szerinti fogalom;
59.	takarmányipari vállalkozás: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 5. pontja
szerinti fogalom;
60.	takarmányipari vállalkozó: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 6. pontja
szerinti fogalom;
61.	takarmányjog: a takarmány- és élelmiszelj og, valamint az állat-
egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő
megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről
szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 882/2004/EK rendelete 2.
cikkének 3. pontja szerinti fogalom;
62.	takarmányok nemkívánatos anyagai: bármely olyan anyag vagy termék - a
kórokozók kivételével -, amely jelen van a takarmányozásra szánt termékben, illetve
annak felületén, és amely az állati vagy az emberi egészségre, illetve a környezetre
veszélyt jelenthet, vagy az állat termelőképességére káros hatást fejthet ki;
63.	termelő: aki növényt termeszt, növényt, növényi terméket hasznosít
(beleértve a legeltetést is), feldolgoz, forgalomba hoz, tárol, szállít vagy felhasznál;
64.	termésnövelő anyag: a növények tápanyagellátását szolgáló vagy a talajok
tápanyag-szolgáltató képességét, termőképességét befolyásoló (kivéve a víz, a szén-
dioxid és az adalékanyag nélküli, kezeletlen istállótrágya), természetes eredetű, vagy
fizikai, kémiai, biológiai, illetve egyéb mesterséges úton előállított anyagok, valamint
ezek kereskedelmi céllal összeállított kombinációja;
65.	termesztőközeg: olyan földek, földkeverékek és egyéb közegek szilárd vagy
folyékony halmazállapotban, amelyek a növények számára gyökerezési közegként és
élettérként szolgálnak;
66.	tiltott anyagok, olyan anyagok, amelyeket takarmány vagy élelmiszer nem
tartalmazhat az állatok, illetve az ember egészségének vagy a környezet
veszélyeztetése vagy károsítása miatt;
67.	új élelmiszer: az új élelmiszerekről és az új élelmiszer-összetevőkről szóló,
az Európai Parlament és a Tanács 1997 január 27-i 258/97/EK rendelet 1. cikkének (2)
bekezdésében meghatározott fogalom;
68.	új takarmány, sem határozott, sem határozatlan időtartamra szóló
engedéllyel nem rendelkező, az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, illetve
az Európai Unió kötelező jogi aktusában foglaltak szerint engedélyköteles takarmány;
69.	védett zóna: az Európai Unió olyan területe, amely a 2000/29/EK irányelv
18.	cikkében foglalt eljárás szerint elismerést kapott, figyelemmel arra, hogy
a)	az Európai Unió tagállamaiban (a továbbiakban: tagállamok) előforduló
károsító nem honos vagy nem telepedett meg annak ellenére, hogy számára adottak a
megtelepedéshez szükséges ökológiai feltételek, vagy
b)	fennáll a veszélye annak, hogy kedvező ökológiai feltételek esetén egyes
károsító szervezetek bizonyos termékekben megtelepednek, annak ellenére, hogy ezek
a károsítok nem honosak vagy még nem telepedtek meg az Európai Unió területén;
74
70.	végső fogyasztó: a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3.
cikkének 18. pontjában meghatározott fogalom;
71.	vendéglátó-ipari termék, olyan étel, ital (az ivóvíz kivételével), cukrászati,
hidegkonyhai készítmény, amelyet az előállítás helyén, ideiglenes árusítóhelyen,
tálalókonyhán vagy házhoz szállítva értékesítenek a végső fogyasztó számára;
72.	vizsgálatköteles áru: olyan növény, növényi termék, tárolóhely,
csomagolóanyag, szállítóeszköz, tárolóeszköz, talaj és bármely egyéb szerkezet,
eszköz vagy anyag, amelyben a károsító megtelepedhet, illetve a károsító terjedését
elősegítheti, emiatt növény-egészségügyi intézkedés lehet szükséges;
73.	vizsgálatköteles nem zárlati károsító: azon nem zárlati károsító, amelynek
jelenléte a telepítésre szánt növényekben gazdaságilag elfogadhatatlan mértékben
kedvezőtlenül befolyásolja e növények tervezett felhasználását, és amely ennek
megfelelően vizsgálatköteles az importáló ország területén;
74.	zárlat: személy, állat, állati eredetű termék, állati eredetű melléktermék,
jármű, egyéb fertőzésközvetítő anyag mozgásának, mozgatásának illetve szállításának
hatósági korlátozása állatbetegség terjedésének megakadályozása érdekében;
75.	zárlati károsító: potenciális gazdasági jelentőségű károsító, amely a
veszélyeztetett területen még nem fordul elő, vagy előfordul, de nem terjedt el, és
hatósági határozat alapján védekezést folytatnak ellene.
75
INDOKOLÁS AZ ÉLELMISZERLÁNCRÓL ÉS HATÓSÁGI
FELÜGYELETÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYJAVASLATHOZ
Általános indokolás
Az élelmiszerlánc
Egészen a közelmúltig a világ országaiban az élelmiszerek ellenőrzése, illetve
nyomon követhetőségének biztosítása az élelmiszer-előállítók, illetve forgalmazók
ellenőrzésében merült ki. Az EU tagállamaiban különösen nagy hangsúlyt kapott az
„áruk szabad áramlása” elv biztosítása mellett a fogyasztók védelme; azonban ezen
fogalom alatt nem a klasszikus, hazánkban „fogyasztóvédelem”-ként emlegetett
tevékenység (a fogyasztó gazdasági érdekeinek védelme) eredményét értik, hanem
annak biztosítását, hogy például az élelmiszerek esetében a fogyasztóhoz biztonságos,
az előállító által garantált összetételű élelmiszer kerülhessen. Ennek megvalósításához
nem elégséges csupán az előállítás és forgalmazás területén vizsgálni a higiéniai és
minőségi követelmények betartását, megfelelő ismeretekkel kell rendelkezni az
előállítás előtti és a forgalmazás utáni tevékenységekről, nyomon kell követni az
alapanyagok útját a „szántóföldtől az asztalig” a teljes élelmiszer-láncban.
Az élelmiszerlánc ellenőrzése
A teljes élelmiszerlánc felügyelete a szükséges garanciák biztosításának igénye
miatt már nem oldható meg hatékonyan a korábbi, szűk szakterületeket felügyelő
elkülönült hatóságokkal (állat-, növény-, közegészségügy), a teljes nyomon
követhetőséghez egységes, a lánc minél nagyobb részét megfelelően képzett
szakemberekkel lefedni képes hatósági szervezet szükséges.
A Kormány felismerve ezt az igényt, nemzetközi mércével mérve is élenjárva,
egységes élelmiszerbiztonsági szerv létrehozására adott utasítást az agrárpolitikáért
felelős miniszter felügyelete alatt. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (a
továbbiakban: MgSzH) 2007. október 1-től Igazgatóságai útján a talajtól az
előállításon és forgalmazáson át a vendéglátás egy részéig látja el ellenőrzési
feladatait.
Feketegazdaság az élelmiszerláncban
Az Európai Unió élelmiszeijogának alapelve, hogy a biztonságos és egészséges
élelmiszer szabad mozgása biztosított legyen a belső piacon. Ez nagymértékben
hozzájárul az állampolgárok egészségéhez és jó közérzetéhez, valamint szociális és
gazdasági érdekeihez. A jogalkotó az élelmiszeijog elsődleges betartásának
felelősségét az élelmiszeripari vállalkozóra telepítette. Az élelmiszeripari
vállalkozónak az „egy lépés vissza, egy lépés előre” elven működő nyomon
követhetőségi rendszerrel kell rendelkeznie.
76
A tagállamok felügyelik és ellenőrzik azt, hogy a vállalkozók a termelés,
feldolgozás és forgalmazás minden szakaszában, vagyis a „szántóföldtől az asztalig”
elvnek megfelelően eleget tesznek a követelményeknek, és tevékenységük nem sérti a
versenyszabályokat.
A nem engedélyezett tevékenységgel a vállalkozók:
•	veszélyeztetik a fogyasztók egészségét;
•	sértik a fogyasztók gazdasági érdekeit;
•	j elentős j árványügyi kockázatot j elentenek;
•	versenyelőnybe kerülnek a szabályosan működő vállalkozásokkal szemben;
•	eltitkolt j övedelemre tesznek szert;
•	adó- és járulékfizetés nélkül tevékenykednek.
Az élelmiszerlánc ellenőrzése és a feketegazdaság visszaszorítása
Az illegális tevékenységek elleni küzdelemben - különösen az agrárszektor
területén - az élelmiszerbiztonsági szerv sajátos lehetőséggel bír alaptevékenységéből
kifolyóan. Egyrészt nyomozati jogköre nem révén, más hatóságok jogsegélyére és
közreműködésére van utalva a felderítések során, másrészt - társszerveitől eltérően
egyedülállóan - az élelmiszerbiztonság szempontjából fontos nyomon követhetőség
biztosítása révén nem csak pontszerű, célzott ellenőrzéseket végez, hanem
folyamatában felügyeli a lánc egészét. Ebből következően önállóan képes az illegális
előállító, forgalmazó, hamisító tevékenységek visszaszorítására, a társhatóságokkal
együttműködve az ezekből a tevékenységekből származó jövedelmek felderítéséhez
pedig hatékony segítséget jelent. Mindezt oly módon, hogy közvetlenül a legális
tevékenységet végző előállítók, forgalmazók, illetve végső soron az állampolgárok
(fogyasztók) jól kommunikálható érdekeit is szolgálja, alaptevékenységének alapvető
állampolgári igényből fakadó társadalmi elfogadottsága révén.
A hatékonyabb ellenőrzés az élelmiszerláncban együtt jár a feketegazdaság
visszaszorulásával.
Az élelmiszerlánc hatékonyabb ellenőrzése érdekében a teljes lánc felügyeletét
szabályozó egységes törvényjavaslatot teijésztünk az Országgyűlés elé, mellyel az
előzőekben említett, szükséges intézkedéseknek kívánunk jogszabályi hátteret
biztosítani.
A Kormány a „szántóföldtől az asztalig” elv szerint figyelembe vette, hogy a
talajvédelem, növény-egészségügy, növényvédelem, takarmányozás, állat-
egészségügy, állatgyógyászat, élelmiszer-biztonság, élelmiszer-minőség alapvető
kérdései nem választhatók szét egymástól.
Az egy kézben lévő direkt irányítás (egyenes utasítási lánc) biztosítja, hogy az
élelmiszerlánc bármely pontján jelentkező probléma esetén az ellenőrző hatóság
hatékonyan és gyorsan reagálni tud, és az eredményes intézkedést nem akadályozza
más hatóság megkereséséből származó esetleges időveszteség. A szervezeti átalakítás
77
lehetővé teszi, hogy a felmerülő élelmiszerbiztonsági veszély előzményeit és
következményeit az ellenőrző hatóság végig tudja követni a teljes élelmiszerláncon.
Az élelmiszerlánc-felügyeleti törvény megalkotásának alapja, hogy szükségessé
vált az élelmiszerlánc-felügyeletet érintő szakmai jogszabályok egységes szemlélettel
történő áttekintése annak kapcsán, hogy az élelmiszerláncot érintő szabályok egységes
jogi környezetben jelenjenek meg, segítve a fogyasztókat és élelmiszer-vállalkozókat
az élelmiszer szabályozás jobb áttekinthetőségében.
A Kormány döntött továbbá arról is, hogy az élelmiszerlánc-felügyeleti
törvényjavaslatnak összességében három kiemelt szabályozási célt kell teljesítenie,
ezek a következők:
-	meg kell erősíteni az élelmiszer-biztonsági ellenőrzés és szankcionálás
eszköztárát,
-	a hatósági jogköröket egységesen a teljes élelmiszerlánc tekintetében eljáró
élelmiszer-biztonsági hatóságra kell telepíteni, valamint
-	meg kell határozni az élelmiszer-biztonsági célból nyilvánosságra hozható és
kötelezően nyilvánosságra hozandó adatok körét.
A törvényjavaslat megvalósítja, hogy a teljes élelmiszerláncot átfogó ellenőrző
szervezet hatásköre, feladatai, eljárásrendje egy törvényben, egységesen legyen
szabályozva. A törvényjavaslat egységesíti a szankcionálás és bírságok
alkalmazásának élj árásrendj ét is.
Az élelmiszerláncot korábban szabályozó négy törvény (a növényvédelemről
szóló 2000. évi XXXV. törvény, a takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról
és felhasználásáról szóló 2001. évi CXIX. törvény, az élelmiszerekről szóló 2003. évi
LXXXII. törvény, az állat-egészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény) helyett
egy egységes jogszabály szabályozza majd a teljes területet, egységes szemlélettel. A
korábbi, mintegy 32.000 szavas szabályozás a felére csökken, egységes szerkezetben,
egységes eljárásrendben foglalva össze az előírásokat. Átláthatóbbá, egyszerűbbé válik
mind a jogalkalmazó, mind az előállító számára, és a fogyasztó is könnyebben
tájékozódik majd az alapvető előírások között. A részletes szabályok alacsonyabb
rendű jogszabályokban kerülnek, így rugalmasabban kezelhetővé válnak, és az újabb
közösségi, vagy az újonnan felmerülő problémák kezelését szolgáló előírásokat
gyorsabban lehet átvezetni a hazai szabályozásba.
A teljes élelmiszerláncra kiteijedő egységes hatósági környezet önmagában
könnyíti a lánc résztvevőinek mindennapjait, hatósági ügyeik intézését. Az egyablakos
ügyintézéssel a vállalkozók engedélyezési ügyei ugyanolyan mértékben
egyszerűsödnek, mint a fogyasztók panaszainak kivizsgálása.
A törvényjavaslat egységesíti a szankcionálási gyakorlatot a figyelmeztetéstől a
pénzbírságon át a tevékenység megtiltásáig. A büntetések kiszabásánál figyelembe
veszi a vállalkozó gazdasági erejét, a vállalkozásé mellett a személy felelősségét. A
78
nyilvánosságra hozatali kötelezettséggel, a bírság azonnali behajthatóságával és a
büntetés megfizetéséért való személyes vezetői felelősség megállapításával is erősödik
a hatóság eszköztára.
Az élelmiszerlánc ellenőrzésében felmerülő élelmiszerlánc-felügyeleti
események, kérdéskörök elválasztása a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmével
kapcsolatos feladatoktól tisztább feladatelhatárolást tesz lehetővé, csökkenti a más
hatóságokkal közös felületeket. A párhuzamosságok megszüntetésével javul az
ellenőrzések hatásfoka, másrészt a fogyasztók is könnyebben el tudják dönteni, mely
hatóság illetékes panaszuk kivizsgálásában.
A javaslat kitér az élelmiszerlánc-eseményekkel kapcsolatos közérdekű
információk körére, illetve nyilvánosságra hozataluk módjára, egyértelmű környezetet
teremtve a hatóság számára. Biztosítja annak a lehetőségét, hogy a fogyasztók és
vállalkozók széles körét érintő esetben az országos főállatorvos a biztonságos
élelmiszer-fogyasztáshoz szükséges ismereteket közérdekű közleményben azonnal
megjelentethesse, így az információátadás mellett a hatósági intézkedések sebessége is
felgyorsul.
Az egységes, átfogó adatbázis rendszer üzemeltetésével a termék útja
végigkövethető az alapanyag-előállítástól (növénytermesztés, állattartás) a bolt
polcáig, illetve az étterem konyhájáig.
Részletes indoklás
az 1. §-hoz
Egészen a közelmúltig a világ országaiban az élelmiszerek ellenőrzése, illetve
nyomon követhetőségének biztosítása az élelmiszer-előállítók, illetve forgalmazók
ellenőrzésében merült ki. Az Európai Unió tagállamaiban különösen nagy hangsúlyt
kapott az „áruk szabad áramlása” elv biztosítása mellett a fogyasztók védelme;
azonban ezen fogalom alatt nem a klasszikus, hazánkban „fogyasztóvédelem”-ként
emlegetett tevékenység (a fogyasztó gazdasági érdekeinek védelme) eredményét értik,
hanem annak biztosítását, hogy például az élelmiszerek esetében a fogyasztóhoz
biztonságos, az előállító által garantált összetételű élelmiszer kerülhessen. Ennek
megvalósításához nem elégséges csupán az előállítás és forgalmazás területén
vizsgálni a higiéniai és minőségi követelmények betartását, megfelelő ismeretekkel
kell rendelkezni az előállítás előtti és a forgalmazás utáni tevékenységekről, nyomon
kell követni az alapanyagok útját a „szántóföldtől az asztalig” a teljes élelmiszer-
láncban. Az élelmiszer-biztonság ily módon alakult át élelmiszerlánc-felügyeletté.
A Kormány felismerve ezt az igényt, nemzetközi mércével mérve is élen járva,
egységes élelmiszerlánc-felügyeleti törvény létrehozására adott utasítást az
agrárpolitikáért felelős miniszter előterjesztésében. A javaslat ezen szakasza a korábbi,
ezen területeket szabályozó törvények preambulumaiból tartalmazza felsorolásszerűen
azokat a garanciális igényeket az élelmiszerlánc teljes területét átfogóan, melyek
79
biztosításához -a közösségi joggal összhangban - jelen javaslat tartalmazza a törvényi
kereteket.
a 2. §-hoz
A törvény alkalmazási köre - a saját fogyasztásra, magánháztartásban történő
előállítás kivételével - a Magyarországon előállított (beleértve az exportra készültet
is), valamint forgalomba hozott (beleértve az importból származót is) élelmiszerekre,
takarmányokra, illetve ezek termelésére, előállítására, forgalmazására biztonsági,
valamint minőségi szempontból bármilyen hatással levő (vagy annak lehetőségével
bíró) körülményekre, az állat-, illetve növény-egészségügyi kérdésekre, továbbá az
élelmiszerlánc felügyeletével kapcsolatos hatósági eljárásokra és tájékoztatásokra
terjed ki. A törvényjavaslat - az Európai Unió rendszeréhez igazodva, valamint a
hatályos speciális, külön törvényi szabályozás megléte miatt - nem tartalmaz részletes
szabályokat az egyébként az élelmiszerlánchoz tartozó, termőföld védelmének nem
talajvédelemmel kapcsolatos területeire, a borra, valamint dohánytermékekre
vonatkozóan.
a 3. §-hoz
A törvényben előforduló fogalmak egy része közösségi rendeletekben
meghatározásra került. Csatlakozásunkat követően ezen fogalmak újradefiniálására
nem, csak a közösségi rendeletek adott előírásaira való hivatkozásra van lehetőség. A
felölelt terület nagyságára, valamint az ezzel kapcsolatos fogalmak nagy számára
tekintettel a fogalmak pontos jogszabályhelyével történő meghivatkozása jelentős
mértékben megnövelte a fogalommagyarázat méretét, ezért az a javaslat végén került
beszerkesztésre. Ahol nincs az Európai Unióban definíció, ott a törvényjavaslat más,
széleskörűen ismert nemzetközi szervezetek meghatározásait használja. Tekintettel
arra, hogy a közösségi élelmiszer-, illetve takarmányjog alapdefiníciói rendeleti
szintűek, míg a növényvédelemmel kapcsolatos előírások jelenleg irányelvekben
találhatóak, a javaslat fogalmai között a súlyához képest lényegesen több növényekkel
kapcsolatos definíció szerepel. Az ilyen fogalmak meghatározásánál a hatályos
törvényi megfogalmazásokat veszi át a javaslat.
Az élelmiszeripari-, és takarmányipari vállalkozás (vállalkozó) közösségi jogból
származó fogalmak, ezek alkalmazása elengedhetetlen még akkor is, ha a nem
szerencsés hivatalos fordítás „ipari” jelzővel illeti, bár valójában nem feltétlenül takar
ipari méreteket, mint ahogy az eredeti angol fogalmak sem: food/feed business
operator. A felhasználó fogalmába a végső fogyasztó mellett (aki az élelmiszert
elfogyasztja) a törvényjavaslat beleérti azt az élelmiszer-vállalkozót is, aki egy
élelmiszert egy újabb élelmiszer készítéséhez felhasznál (pl. a lisztből kenyeret készítő
péket).
Az élelmiszerláncban biztonsági szempontból betöltött azonos szerepük és
hasonló kötelezettségeik miatt a földterülettel rendelkezőket (valamint az azt
használókat) egységesen termelőként definiálja a javaslat, csak azokban az esetekben
80
szűkíti le ezt a kört a föld használójára, ahol kifejezetten szükséges, például a parlagfű
elleni védekezés szabályainál.
Tekintettel arra, hogy az élelmiszerlánc egységes jogi környezetben történő
szabályozása a nemzetközi jogban is újdonság, az ezzel kapcsolatos fogalmi
rendszerek (élelmiszerlánc, élelmiszerlánc-felügyelet) kialakítása során a nemzetközi
élelmiszelj og alkalmazásakor általánosan használt - de nem definiált -
meghatározásoknak a hatályos törvényekben szereplő fogalmakkal történő
összevetéséből indult ki az előteijesztő.
a 4. §-hoz
Tekintettel arra, hogy az élelmiszerlánc-felügyelet egységes jogi környezetben
történő szabályozásának sem a hazai, sem a nemzetközi jogi szabályozásban nincsenek
hagyományai, csupán elérendő szemléleti célkitűzésként említik, szükséges a fogalmi
meghatározáson túl részletesen összefoglalni azon területeket, melyeket magába
olvaszt. A fogalommal általánosan társított „termőföldtől az asztalig” (from farm to
table) szlogen miatt ehelyütt azon területeket is meg kell jeleníteni, amelyek egyéb
speciális szabályozás miatt (föld, bor) a külön törvényi keret fenntartását indokolttá
tették.
az 5-9. §-hoz
Ezek a szakaszok azon sarokpontokat tartalmazzák, melyeknek az
élelmiszerláncban együttes, egymásra épülő betartása elengedhetetlen a biztonságos
élelmiszer előállításához. A felsorolt elvek a korábbi (hatályos) törvények alapjait
alkották, így külön kiemelve, a termőföldtől az asztalig biztosítják azon alap
garanciákat, melyek betartásával az 1. §-ban megfogalmazott célok megvalósíthatók.
a 10. §-hoz
A termékekről a felhasználók - különösen a végső fogyasztók - a termékek
jelölésén keresztül tájékozódnak elsősorban. Az (1) bekezdés azokról a jelölésekről
rendelkezik, amelyek feltüntetése az élelmiszeren, illetve azzal kapcsolatban minden
esetben kötelező. Az e jelölési szabályokon túl - összhangban a vonatkozó közösségi
jogi követelményekkel (2000/13/EK irányelv) - szükséges külön rendelkezni arról,
hogy az alkalmazott jelölés, illetve az élelmiszer megjelenítése nem tévesztheti meg a
végső fogyasztót. Az élelmiszerek esetében ezen - az Országgyűlésben e javaslattal
párhuzamosan tárgyalt, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi
gyakorlat tilalmáról szóló törvényjavaslatban foglalt általános tilalmakhoz képest
valamelyest (alapvetően a mögötte fekvő uniós jogi előírások folytán) speciális
rendelkezéseket - e törvényben indokolt elhelyezni. Erre tekintettel biztosítandó, hogy
a lényegében mégis ugyanazt a tárgykört szabályozó két szabályrendszer alapján
ugyanaz a hatóság járjon el, a 25. § megfelelő rendelkezése biztosítja a
fogyasztóvédelmi hatóság számára, hogy az élelmiszerek esetében a megtévesztés
tilalmának megsértése esetén eljárhasson a vonatkozó külön törvény szabályai szerint.
81
Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv hatáskörével való átfedések csökkentésére a 25. §
szerinti kölcsönös értesítési kötelezettség biztosítja a kettős eljárás elkerülését oly
módon, hogy ellenőrizetlen terület nem marad. Az érintett rendelkezéseinek
„fogyasztóvédelmi rendelkezések”-ként való deklarálására azért van szükség, mert a
fogyasztóvédelemről szóló törvény - az azt módosító, a jelen javaslattal párhuzamosan
tárgyalt törvényjavaslat nyomán - a fogyasztóvédelmi hatóság eljárását (hatáskörét és
a jogkövetkezmények alkalmazását) a „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-hez
kapcsolja. Ezért az Fgytv-től eltérő jogszabályokban ilyenként nevesíteni kell azokat a
rendelkezéseket, amelyek tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása indokolt.
a 11. §-hoz
Az európai takarmányjog az élelmiszeljoghoz nagyon hasonló szabályokat
állapít meg az élelmiszerláncba bekerülő gazdasági haszonállatok takarmányaira
vonatkozóan. Ezt az irányt erősíti a takarmányokra is az élelmiszerek vonatkozásában
az előző szakaszban megállapított kötelező tájékoztatási alap szabályok takarmányokra
való kiteijesztése. A takarmány minősége, illetve biztonságossága kihathat az állati
eredetű élelmiszerekre, azon keresztül pedig a fogyasztók egészségére is.
a 12-13. §-hoz
A tájékoztatás speciális formája a reklám. Az ezzel kapcsolatos szabályokat a
tisztességtelen kereskedelmi magatartással kapcsolatos külön jogszabályok tárgyalják,
általában ennek hatósági felügyelete nem tartalmaz élelmiszerbiztonsági kérdéskört. A
növényvédő szerek felhasználása azonban közvetlenül kihat az élelmiszerek, a
felhasználók és a környezet biztonságosságára, így az ezzel kapcsolatos tájékoztatásra
(reklámra) vonatkozó részletes szabályokat, és betartásuk hatósági felügyeletét e
törvény keretei között kell előírni. Ugyanakkor e termékcsoport reklámozásának
egyéb, általános kereskedelmi előírásait természetesen e javaslat nem tartalmazza.
14.	§-hoz
A közösségi élelmiszer- és takarmányjog a rendkívül hasonló
követelményrendszer miatt egységes. A javaslat ennek megfelelően együttesen kezeli
az élelmiszeripari-, valamint takarmányipari vállalkozásokra vonatkozó előírásokat
(természetesen a szakterület sajátosságainak figyelembe vételével). A jogterület az
Európai Unióban határozati szinten részletesen szabályozott, így ezen szakaszokban a
jelenleg is hatályos hazai eltéréseket íija le a javaslat, elsősorban a szankciókhoz
szükséges felelősségi viszonyokat, illetve a jelentési és dokumentációs kötelezettség
tekintetében. A közösségi joggyakorlatot követve az elsődleges felelősséget az
előállító, illetve az első hazai forgalomba hozó viseli, de bármelyik élelmiszeripari-
vagy takarmányipari-vállalkozás felelőségre vonható, ha a hibát ő okozta, vagy
nyilvánvalóan észre vehette volna. Ha hiányos dokumentáció mellett észleli a hatóság
a hibát, akkor vélelmeznie kell, hogy tudott a vállalkozó a hibáról, hiszen az előírt
dokumentáció hiányában nem is vehette volna át a terméket (ami önmagában is
82
jogsértés). Az ily módon megállapított felelősségi viszonyok alapján kerülnek a
szankciók - elsősorban a bírságok - megállapításra.
a 15. §-hoz
E szakasz a termékek forgalomba hozatalának és felhasználhatóságának
felelősségi szabályait határozza meg a minőségmegőrzési-, fogyaszthatósági-,
etethetőségi-, illetve felhasználhatósági időtartam megállapítása tekintetében, továbbá
a csomagolási alapelőírásokkal. Élelmiszerek vonatkozásában néhány ország
gyakorlatától eltérően a lejárt minőségmegőrzési idejű termékek forgalmazása, illetve
a minőségmegőrzési idő újra meghatározása tilos. Ezzel egyrészt az átcímkézéseket
kívánjuk megelőzni, másrészt az előállítókat rákényszeríteni, hogy minél jobb
minőségű, tovább eltartható termékeket hozzanak forgalomba, és a valós
minőségmegőrzési idő megállapítására fordítsanak nagyobb figyelmet.
a 16. §-hoz
A közösségi élelmiszer-, illetve takarmányjogban már megfogalmazott elvárás a
vállalkozások felé, hogy lánc-szerűen egy lépéssel vissza és előre nyomon lehessen
követni az alapanyagok, illetve a kész termékek útját. A hazai szabályozásban eddig is
megkövetelt nyilvántartások egységes rendszerbe történő foglalása az élelmiszerlánc
valamennyi szereplőjénél biztosítja, hogy az élelmiszer útja elfogyasztásától az
alapanyagainak előállításáig visszakövethető és ellenőrizhető legyen a lánc teljes
hosszában.
a 17. §-hoz
Ebben a szakaszban a növények, növényi takarmány-, illetve élelmiszer-
alapanyagok előállítása során közreműködők talajvédelemmel, termesztéssel,
növényvédelemmel kapcsolatos, a hatályos törvényben is előírt kötelezettségeit
tartalmazza felelősségi viszonyok szerinti csoportosításban. Ide tartoznak a
talajvédelmi és a növényi károsítok elleni védekezési kötelezettség (beleértve a
parlagfű elleni védekezést is), illetve a hatósági védekezés elősegítése, a növényvédő
szerek felhasználására, forgalmazására, a kapcsolódó nyilvántartási és jelentési
kötelezettségekre vonatkozó előírások.
a 18-21. §-hoz
Ezen paragrafusok az állattartással összefüggő állat-egészségügyi
követelményrendszert állapítják meg a korábbi szabályozás továbbvitelével, úgymint:
az állatok rendszeres ellátása, állat-egészségügyi felügyelete, a beteg, illetve az
elhullott állatok állatorvosi vizsgálatának kötelezettsége, stb. A javaslat markánsan
megkülönbözteti a kizárólag magán-állatorvosi tevékenység végzésére engedéllyel
rendelkező magán-állatorvosi feladatokat azoktól a kötelezettségektől, melyek
teljesítése állatorvosi végzettséghez kötött („állatorvos”), de külön végrehajtási
jogszabály határozza meg a tevékenység végzésére felhatalmazott állatorvosi kört.
83
A javaslat meghatározza az állattartó, az állatorvos, valamint a hatóság
kapcsolatrendszerének alapvető elemeit, a járványok kialakulásának megelőzése
érdekében követendő eljárást. Törvénynek kell meghatároznia az állattartó számára
azokat az általános érvényű viselkedésformákat, amelyek megalapozzák a biztonságos
állattartási gyakorlat folytatását.
A járványvédelmi rendszer működésének gyakorlati előfeltétele, hogy az
állattartó köteles a külön jogszabályban meghatározott fajú és létszámú állat tartása
esetén az állatorvosi ellátást írásbeli szerződéssel biztosítani, amely megteremti a nagy
gazdasági kárral járó betegségek gyors és hatékony felismerésének lehetőségét.
Az állattartás helyes gyakorlatának kialakításában jelentős szerepe van
állatorvosnak, aki köteles az állatok tartásával, takarmányozásával, egészségi
állapotával, az adott helyzetben szükséges intézkedésekkel, ezek várható anyagi és jogi
kihatásával kapcsolatos teljes körű felvilágosítást adni az állattartónak.
A méhekkel történő letelepedés bejelentése a vonatkozó növényvédelmi (a
méhállományokat védő) előírások miatt külön hangsúlyt kap, a nyilvántartáshoz,
illetve az értesítéshez szükséges helyismeret a települési önkormányzatoknál található,
ezen kötelezettség nem ruházható át az élelmiszerlánc-felügyeleti szervre.
Járványvédelmi, de különösen közegészségügyi és közbiztonsági jelentősége
van az állati eredetű melléktermékek (beleértve az állati hullák) ellenőrzött
körülmények közötti megsemmisítésének. Ezen feladat felelősségét a nemzetközi
joggyakorlat is egyértelműen azok birtokosára terheli.
a 22-23. §-hoz
A törvényjavaslatban szereplő gyártmánylap fogalma, vezetési kötelezettsége
arra szolgál, hogy maga a gyártó, a termék vásárlója, vagy a hatósági ellenőr mindig
egyszerűen, gyorsan, pontosan megismerhesse az adott terméket. Közösségi szinten és
az Európai Unió tagállamaiban nincs ilyen követelmény. A törvényjavaslat a hazai és a
nemzetközi helyzet elemzése alapján a gyártmánylap kiállítási kötelezettséget
lehetőségként ( pl. takarmányok esetében) fenntartja, miközben részletes szabályozását
-	a szükséges rugalmasság érdekében - végrehajtási rendeletbe helyezi.
Az élelmiszer-előállító működésének bejelentési kötelezettsége a kötelező
működési engedélyt váltja ki, amely az Európai Unióban általános jelleggel nem
ismert. Fontos hangsúlyozni, hogy bizonyos, élelmiszer-biztonsági szempontból
„veszélyes” ágazatok (hús, tej, tojás) esetében közösségi szabályok előíqak a
működési engedélyek beszerzésének kötelezettségét, így ezekben az esetekben nálunk
is fennmaradnak. A jelenleg javasolt bejelentési kötelezettség kellően biztosítani tudja
a fogyasztók védelmét. A hatóság azonnal értesül a vállalkozás működésének
megkezdéséről. A működés legelső napjaiban ellenőrizheti azt, és ha szükséges,
84
szankciók segítségével felléphet az esetleges hibás gyakorlat (technológia, berendezés,
stb.) alkalmazása ellen.
a 24. §-hoz
A javaslat felelősségi viszonyokra épülő szerkezetét fenntartva e szakasz az
állam azon feladatait tartalmazza, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az
élelmiszerlánc biztonságának hatósági ellenőrzéséhez, ezáltal a fogyasztók által elvárt
biztonsági és minőségi garanciák érvényesítéséhez. A teljes láncra kiteijedő,
folyamatos, független szakhatósági ellenőrzés intézményi és költségvetési feltételeinek
biztosításával az állam nemcsak az egészséges élelmiszerellátást szavatolja, hanem
köznyugalmi garanciát nyújt, és a szabályok betartatásával azonos feltételeket teremt a
piaci szereplők között.
a 25. §-hoz
A teljes élelmiszerlánc felügyelete a szükséges garanciák biztosításának igénye
miatt már nem oldható meg hatékonyan a korábbi, szűk szakterületeket felügyelő
elkülönült hatóságokkal (állat-, növény-, közegészségügy), a teljes nyomon
követhetőséghez egységes, a lánc minél nagyobb részét megfelelően képzett
szakemberekkel lefedni képes hatósági szervezet szükséges.
A Kormány felismerve ezt az igényt, nemzetközi mércével mérve is élen járva,
egységes élelmiszerbiztonsági szerv létrehozására adott utasítást az agrárpolitikáért
felelős miniszter felügyelete alatt, amely a talajtól az előállításon és forgalmazáson át a
vendéglátás egy részéig látja el ellenőrzési feladatait.
Ugyanakkor az élelmiszerekkel kapcsolatban a biztonságosságon túlmutató,
számos más terület hatósági felügyeletét továbbra is az egészségügyi szerv látja el,
illetve működik együtt az élelmiszer felügyeletéért felelős szervvel.
E szakasz a 10. §-sal együttesen biztosítja a fogyasztóvédelmi hatóság számára,
hogy az élelmiszerek esetében a megtévesztő tájékoztatás tilalmára vonatkozó
szabályok megsértése esetén eljárhasson a vonatkozó külön törvény szabályai szerint.
Ennek ellenére azonban az élelmiszerekre vonatkozó szabályokon belül a jelölés (értve
ez alatt a jelölés kötelező tartalmára vonatkozó előírásokat) továbbra is olyan terület,
ahol a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme nem választható szét az
élelmiszerlánc alapvetően biztonságra koncentráló felügyeletétől.. Bármilyen
mesterséges - az előbb említetten túli - elválasztás ellenőrizetlen területet
eredményezne, ezért ehelyütt kényszerűen bizonyos mértékű hatáskörátfedés fog
megmaradni annyiban, hogy amennyiben a kötelező jelölési előírások be nem tartása
egyben a végső fogyasztó ügyleti döntését is befolyásolja, vagy befolyásolhatja (azaz
lényegében: a fogyasztó gazdasági érdekeit érinti) más hatóság, így különösen a
fogyasztóvédelemért felelős hatóság is jogosult lehet eljárni, ebben az esetben azonban
már nem e törvény alapján, hanem a jelen javaslattal párhuzamosan tárgyalt, a
fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló
85
törvényjavaslat szabályai alapján. Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv hatáskörével
való átfedések csökkentésére, a párhuzamos eljárások kiküszöbölése érdekében erre
tekintettel e § kölcsönös értesítési kötelezettséget ír elő az érintet hatóságok részére.
a 26-27. §-hoz
A Kormány Alkotmányban biztosított intézményalakítási szabadsága nem
korlátozható, ezért a javaslat nem is tartalmaz részletes szabályokat, hogy a hatálya alá
tartozó feladatok ellátását milyen szervezeti formában kell biztosítani. A 27. §-ban
felsorolás található azon külön nevesítendő intézményekről, azok definiálása nélkül,
melyeknek a nemzetközi és a hazai gyakorlatnak megfelelően jól elhatárolható
feladatkört kell ellátnia az élelmiszerlánc biztonsági célú felügyeletében. Ennek
megfelelően külön jogszabályban kell kijelölni az élelmiszerlánc felügyeletért felelős
minisztert, a tudományos szervet, az élelmiszerlánc-felügyeleti szervet, továbbá meg
kell határozni egymáshoz való viszonyukat. Tekintettel arra, hogy jogkörében eljárva a
Kormány az országos főállatorvost, illetve a miniszter az országos növény- és
talajvédelmi főfelügyelőt a szerven kívül is meghatározhatja (jelenleg is ez a helyzet),
így külön „intézményként” meg kell jeleníteni kormányrendeleti szinten is, e nélkül a
nemzeti és nemzetközi kötelezettségekből fakadó egyszemélyi irányítási és felelősségi
követelmények nem biztosíthatók. E rendelkezés biztosítja - a szervezeti forma
megnevezése, így az intézményalakítási szabadság sérelme nélkül - hogy az
élelmiszerlánc biztonsági célú hatósági ellenőrzése egységes legyen. A szakterületek
törvényi szinten történő összekapcsolása az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv
felelősségi területeinek - e javaslat szerinti, valamint a végrehajtási szabályokban
részletezett - elhatárolásához szükséges.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Két.) alapján törvény felhatalmazásával
közigazgatási feladatokkal lehet feljogosítani a hatósággal közszolgálati
jogviszonyban nem álló személyeket is. Ezek - feladataik részletezése nélküli -
nevesítése (állatorvos) ezért vált szükségessé ebben a szakaszban.
a 28-29. §-hoz
Ez a rendelkezés a miniszter élelmiszerlánc-felügyelettel közvetlenül
összefüggő feladatait tartalmazza a hatályos jogszabályok alapján. Kiemelkedik ezek
közül a bejelentési kötelezettség előírása fertőző állatbetegségek esetén, illetve az
állat- és növény-egészségügyi védekezésekre a központi kezdeményező szerepkör,
továbbá a szakterület egységes szabályozását elősegítendő a vonatkozó joganyagok
Kódex formájában történő kiadása.
Az ellenőrzések egységesítését a többéves nemzeti ellenőrzési terv
elkészíttetésével, állásfoglalások kiadásával, laboratóriumok kijelölésével, képesítési
követelmények meghatározásával biztosítja, továbbá a kiemelt ügyekről történő
tájékoztatással növeli a fogyasztók biztonságát.
86
a 30. §-hoz
Az élelmiszerlánc felügyeletével kapcsolatos vizsgálatokat végző állami
laboratóriumok feladatai között a hatályos jogszabályok alapján jelenleg is végzett
tevékenységek találhatók, a közösségi előírásoknak megfelelően a referencia-
laboratóriumi szerepkörrel kibővítve. A vizsgálatok függetlenségének garantálása,
valamint a költségtakarékosság érdekében kerül kihangsúlyozásra, hogy a hatóság
döntésének alapjául szolgáló laboratóriumi vizsgálatokat főszabályként az állami,
akkreditált laboratóriumban kell elvégezni.
a 31. §-hoz
Az élelmiszerlánc-biztonsági tudományos szerv fő feladatai koordinatív,
tanácsadói, elemző jellegűek. Kiemelt funkciója a nemzetközi társintézményekkel való
kapcsolattartás és az Európai Unió élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó
gyorsriasztási rendszerének (RASFF) hazai működtetése.
a 32. §-hoz
E szakasz az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv általános irányítási, szervezési,
ellenőrzési feladatköreit tartalmazza a 26. §-ban meghatározott szakterületek szerinti
bontásban. Új szerepkörként jelenik meg az élelmiszerfertőzés és -mérgezés, illetve
azok gyanúja esetén a kölcsönös tájékoztatás melletti együttműködés az egészségügyi
államigazgatási szervvel.
a 33-37. §-hoz
E szakaszok az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv részletes hatósági feladatköreit
tartalmazzák a 26. §-ban meghatározott szakterületek szerinti bontásban engedélyezés,
ellenőrzés stb. szerint csoportosítva. Bár az ellenőrzés tekintetében a Két. általános
elvként kimondja, hogy a közigazgatási szerv az általa felügyelt szakterületeket
szabályozó jogszabályok betartását ellenőrzi, a lehetséges hatásköri átfedések
tisztázása érdekében szükséges a főbb ellenőrzési területeket ehelyütt, törvényi szinten
részletezve is megjeleníteni. Ez a kodifikációs megoldás kifejezetten elősegíti a
jogbiztonságot és a jogalkalmazók számára egyértelmű helyzetet teremt a hatáskör
megállapításakor.
a 38. §-hoz
Az élelmiszerlánc hatósági felügyelete hatályos szabályozásának régóta
hiányossága a hatóságok által vezetett nyilvántartásoknak a személyes adatok
védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény
hatálya alá tartozó témakörökben a törvényi szintű garanciák biztosítása. E
rendelkezéssel a javaslat ennek a kötelezettségnek tesz eleget oly módon, hogy a
személyes adatok tekintetében általános törvényi, az azon kívüli adatkörökben
speciális, végrehajtási szintű szabályozást alkalmaz. Fontos kitétel, hogy a nem az
87
élelmiszerlánc-felügyeleti szerv által kiadott, e törvény hatálya alá tartozó működési
engedélyekről (pl. kereskedelmi egységek) nyilvántartásba vétel céljából értesíteni kell
az élelmiszerlánc-felügyeleti szervet, így egységes adatbázis alakítható ki, amely
alapján esetleges élelmiszerlánc-esemény során a szükséges hatósági intézkedéseket
nem hátráltatja a más szervektől eddig jogsegély formájában megkért információk
beszerzése. Új szabályozás a közösségi szabályozás miatt a vámadatbázis
elérhetőségének biztosítása, továbbá egyes engedélyezett létesítmények adatainak a
világhálón történő megjelenítési kötelezettsége.
a 39. §-hoz
Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv főszabályként a Két. általános szabályai
szerint jár el. A szakterület speciális igényének megfelelően azonban néhány
eljárásában az általánostól eltérő szabályokat kell alkalmaznia feladatainak
ellátásához. Ezek a kivételek általánosságban a laboratóriumi vizsgálatokkal
kapcsolatosak, illetve élelmiszerek fogyaszthatóságával, húsvizsgálattal függnek
össze: elsősorban a nem pontosan meghatározható ügyintézési (laboratóriumi
vizsgálati) időtartam tekintetében egyes ügyfajtákban szükséges az általános
szabályoktól eltérni. A hatóság által alkalmazott, kockázatbecslésen alapuló,
rendszeres felmérő (monitoring) vizsgálatok esetében újabb eljárást csak kedvezőtlen
vizsgálati eredmény ismeretében indít az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv, így az
ügyfelek állandó értesítése a laboratóriumi vizsgálatok eredményéről azok nagy
száma, illetve a negatív eredmény esetén nem folytatódó eljárások miatt nem indokolt.
Az élelmiszerlánc felügyelete során hozott egyes közigazgatási döntések
esetében a közigazgatási úton történő jogorvoslat lehetőségét ki kell zárni, részben az
azt hozó miniszter személye miatt, részben a döntés meghozatalához szükséges
infrastruktúra és szakmai apparátus országos szintű központi szervben történő
elhelyezése, vagy éppen az ügy az egész országra vagy országrészre való kiteljedése
miatt. Ezen utóbbi ügyeket korábban a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési
Minisztérium (a továbbiakban: Minisztérium) intézte, de átkerültek a Mezőgazdasági
Szakigazgatási Hivatal Központjába. Jelenleg ezeket a kivételeket kormányrendelet
tartalmazza, de az Alkotmánybíróság vonatkozó döntése értelmében a törvényi
szabályozás elengedhetetlen.
a 40. §-hoz
Ezen rendelkezés a pontosan meghatározható ügyintézési határidők tekintetében
tér el a Két. általános szabályaitól.
a 41.§-hoz
A növényvédőszer-engedélyezés speciális követelményeihez igazodva, a
jelenlegi szabályozáshoz hasonlóan a már kiadott engedélyekkel kapcsolatban
felmerülő újabb ismeretek vonatkozásában plusz információszolgáltatásra kötelezheti
az engedélyest a hatóság, ami eltérést jelent a Két. általános szabályaitól.
88
a 42. §-hoz
Ez a szakasz egyes hatósági döntések azonnali végrehajthatóságára,
közzétételére állapít meg részletes szabályokat részben a jelenleg hatályos
rendelkezések továbbvitelével, részben a dioxin-ügy tapasztalatai alapján a rendkívüli
élelmiszerlánc-események esetén a miniszternek az országos főállatorvos útján
meghozott, az egész országra érvényes döntései vonatkozásában.
a 43. §-hoz
E paragrafus biztosítja, hogy büntetőeljárásban indult nyomozás során az
élelmiszerlánc-felügyeleti szerv hatósági eljárásához és tájékoztatási kötelezettségének
teljesítéséhez szükséges mértékben megismerhesse büntetőeljárások adatait, tárgyi
bizonyítékait amennyiben a nyomozás elrendelése az élelmiszerlánc biztonságossága
jogszabályi előírásainak megsértése miatt indult (élelmiszerhamisítás, rossz minőségű
termék forgalomba hozatala stb.).
a 44.§-hoz
Itt található azon felhatalmazás, mely az Európai Unió Bizottságának szakértői
számára biztosít a közösségi szabályozásban elrendelt ellenőrzési jogkört. E
jogszabályhely a közösségi szabályozás átvételét szolgálja, továbbá biztosítja az
élelmiszerlánc-felügyeleti szerv ellenőreinek a lezárt területekre történő bejutását a
veszély elhárítása érdekében.
a 45-47. §-hoz
E szakaszok a hatósági eljárások költségeiről, illetve azok viselőiről
tartalmaznak általános és részletes, a Két. szabályaitól eltérő előírásokat. E
témakörben kizárólag törvényben lehetséges eltérni a Két. előírásaitól, ezért szükséges
a javaslat szerinti részletes szabályozás. A hatályos szabályozástól eltérően a javaslat
szerint a takarmányvizsgálatoknál sem kell minden vizsgálati költséget megfizetnie a
vállalkozónak, csupán a jogszabálysértést feltárókét. Új elem, hogy a javaslat
kimondja, hogy a meg nem fizetett díjak, késedelmi pótlékok adók módjára behajtandó
köztartozások, amelyek behajtásáról az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv megkeresésére
az állami adóhatóság gondoskodik. E rendelkezés megállapítja a hatósági eljárási
költségek összetevőit.
a 48. §-hoz
Nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeknek eleget téve, továbbá a
hazai növénytermesztés növény-egészségügyi biztonságának és állapotának
megőrzéséhez biztosítani kell a nemzetközi kereskedelemben növények, növényi
termékek és egyéb vizsgálatköteles szállítmányoknak az importőr országok előírásai
szerint végzett export, illetve a hazai előírásokon alapuló import növény-egészségügyi
89
ellenőrzését. Biztosítani kell továbbá az egyes károsítok behurcolásának,
eltelj edésének és felszaporodásának megakadályozása, kártételének csökkentése és
populációjának felszámolása érdekében a szükséges intézkedési jogköröket a termelés,
szállítás, raktározás, forgalmazás és felhasználás során egyaránt.
a 49-50. §-hoz
A növények károsítói megjelenésüket és kártételi veszélyüket tekintve
természetes úton teijedve, kereskedelmi tevékenység részeként teijesztve, emberi
mulasztás révén vagy egyéb környezeti hatásra válhatnak olyan gazdasági, illetve
közegészségügyi tényezővé (járvány, gradáció), ami állami beavatkozást tehet
szükségessé. Ennek két formája: az állami és a közérdekű védekezés.
Az állami védekezés elrendelésének szükségességét a zárlati károsítok
megjelenése miatt termelőn kívül álló okból előállt jelentős nemzetgazdasági érdek
potenciális kártételi veszély, illetve járvány- és gradáció-elhárítás indokolhatja. E
védekezés állami feladatnak minősül, költségeinek fedezetéről a központi
költségvetésben kell gondoskodni.
Közérdekű védekezést kell elrendelni, ha a föld használója - annak hiányában
tulajdonosa - védekezési kötelezettségének az azt elrendelő hatósági határozat ellenére
sem tesz határidőre eleget. A közérdekű védekezés olyan állami beavatkozás, amely
nem mentesíti a földhasználót és a termelőt a helyette elvégzett növényvédelem
költségeinek megtérítése alól. A növényvédelmi mulasztásnak minden esetben
szankcióval is párosulnia kell azon gazdálkodói gyakorlat kialakulása ellen, hogy a
termelő vállalkozói kockázatán túlmutató felelősség ne legyen jogkövetkezmények
nélkül az államra hárítható.
A kiemelt gazdasági kockázatra való tekintettel az állami és a közérdekű
védekezés hatósági határozattal elrendelt végrehajtása ellen a fellebbezésnek halasztó
hatálya nincs.
A parlagfű - mint kiemelt közegészségügyi és mezőgazdasági problémát jelentő
gyomfaj - elleni közérdekű védekezés részletes szabályait külön jogszabály foglalja
magába.
A paragrafus rendelkezései csupán a hivatkozott gyomnövény ellen irányuló
hatósági eljárás törvényi szintű szabályozást igénylő elemeit tartalmazzák, a helyszíni
ellenőrzéssel és a hatósági védekezéssel kapcsolatos eljárási cselekményekre
vonatkozó előírások megállapításával.
az 51-52. §-hoz
A javaslat meghatározza a járványügyi intézkedéseket, amelyeket a
bejelentendő állatbetegségek kezelése érdekében alkalmazhat a hatóság. Jelenleg a
törvény melléklete tartalmazza ezen állatbetegségek körét, azonban mivel a közösségi
90
szinten bejelentési kötelezettség alá vont betegségek listája gyakrabban változhat, mint
amilyen gyakran a törvény módosul, ezért a törvényjavaslat szerint a miniszter külön
jogszabályban ír elő bejelentési kötelezettséget a közösségben újonnan bejelentési
kötelezettség alá vont betegség esetében.
A járványügyi intézkedéseket a javaslat az európai uniós előírásoknak
megfelelően határozza meg, valamint az intézkedések köre kiegészül a földterület,
'	jármű, épület, berendezés, eszköz és anyag igénybevételének, és a gazdálkodó
szervezetek közreműködésre kötelezésének a lehetőségével.
A javaslat szerint rendkívüli járványveszély esetében a rendőrség külön
■	jogszabályban foglaltak szerint segíti az állat-egészségügyi hatóság munkáját.
az 53. §-hoz
Ezen szakasz a magán-állatorvos számára fogalmaz meg kötelezettségeket a
bejelentendő állatbetegség gyanúja esetén, a járványveszély elhárítása érdekében.
Törvényi szinten kell rendezni továbbá, hogy járványveszély esetén a magán-
állatorvos, illetve a méhegészségügyi felelős az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv által
közcélú munkavégzésre - díjfizetés és költségtérítés ellenében - igénybe vehető, és
ennek az köteles eleget tenni.
az 54. §-hoz
A zárlati károsítok okozta fertőzés rendszerint a növény, növényi termék
használati értékének rövid időn belüli teljes elvesztéséhez, pusztulásához vezet,
eközben azonban a fertőzés továbbtelj edésének a veszélye is fennáll a környezetben
előforduló egyéb, illetve gazdasági növények fogékonysága miatt. így olykor a
fertőzés biztonságos felszámolása nem csak a közvetlen fertőzési góc
megsemmisítését, hanem a vele érintkező, illetve a környezetében előforduló
gazdasági értékek elvesztését is jelenti. Ennek a valószínűsége különösen akkor áll
fenn, amikor a zárlati károsító ellen nincs hathatósan bevethető más eljárás.
*	A törvény ilyen esetekben kíván az árutermelők részére részleges kártalanítást
biztosítani. A részlegesség elvének célja az, hogy az árutermelő rendszeresen
..	figyelemmel kíséije gazdasági növényeinek állapotát, a zárlati fertőzés gyanúját
mihamarabb bejelentse és ezzel a legnagyobb mértékű kármegelőzést lehessen elérni.
az 55. §-hoz
A jelenlegi gyakorlathoz igazodva a javaslat teljessé teszi a kártalanításra
jogosultak körét, amely így magába foglalja a bejelentendő állatbetegségben elhullott,
illetve leölt állat, megsemmisített anyag, eszköz és tárgy tulajdonosán kívül a közcélra
igénybe vett földterület, jármű, épület, berendezés, eszköz és anyag tulajdonosát
(használóját), illetve a járványügyi intézkedés során közreműködésre kötelezett
91
gazdálkodó szervezetet. A kártalanításra vonatkozó részletes szabályokat miniszteri
rendelet állapítja meg.
az 56. §-hoz
E szakasz általánosságban sorolja fel az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv által
jogsértés esetén alkalmazható, ebben a fejezetben a későbbiekben részletezett
intézkedések körét, illetve az eljárásjogvesztési határidejét.
az 57. §-hoz
E szakasz részleteiben sorolja fel az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv által
jogsértés esetén alkalmazható intézkedések körét. A javaslat szerint az itt felsorolt
intézkedéseket a feltárt hiba kockázatával arányos módon, a végrehajtási rendeletek
rendelkezései szerint kell alkalmazni. A jelenleg alkalmazott lehetőségeken túl a kellő
visszatartó erő biztosítása érdekében a hatóság a vállalkozás, létesítmény
nyilvántartásba vételét határozott időre vagy véglegesen megtagadhatja, a vállalkozást,
létesítményt törölheti nyilvántartásából, az újbóli engedélyezést oktatás elvégzéséhez
és annak igazolásához kötheti. A jelenlegi szabályozás hiányosságai miatt az államot
jelentős kár érte az elkobzott áru megsemmisítésének meg nem fizetett költségei miatt.
Jelen javaslat felhatalmazza a hatóságot a szállítójármű visszatartására mindaddig,
amíg a szállítmányával kapcsolatos zárolási, elkobzási és ártalmatlanítási eljárás be
nem fejeződik, illetve annak költsége megfizetésre nem kerül.
az 58. §-hoz
Az előző szakaszban felsorolt intézkedéseken túl az élelmiszeijog
megsértésének speciális eseteiben - miután az elsődleges felelősséget az
élelmiszeripari vállalkozó viseli — intézkedéseket tenni - a hatóság tájékoztatása
mellett - a vállalkozó kötelessége. Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv csak akkor teszi
meg a fent részletezett intézkedések bármelyikét, amennyiben a vállalkozó nem
teljesítette az e szakaszban előírt kötelezettségét.
az 59. §-hoz
A javaslat célja, hogy a jogsértések esetén kiszabandó bírság összege nemcsak
önmagában a jogsértés súlyosságával, a jogsértéssel elért előnnyel, és a jogsértéssel
érintett fogyasztók veszélyeztetésének mértékével egybevetve kerüljön megállapításra,
de igazodjon a jogsértő vállalkozás gazdasági méretéhez is.
Tekintetbe kell venni ugyanis azt, hogy az élelmiszer, a takarmány, a növény- és
az állat-egészségügy területén számos gazdálkodó szervezet folytat profitorientált
tevékenységet. Ezen cégek esetében nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ezek
gazdasági erejüknél, az általuk előállított vagy forgalmazott termékek mennyiségénél,
illetve egyéb tevékenységeik szélesebb körben való végzésénél fogva a jogsértésükkel
nagyobb gazdasági előnyt érthetnek el, ugyanakkor a fogyasztók jóval nagyobb körét
92
érheti hátrányosan akár a kisebb mértékű jogsértés is. Másrészt a javaslatbeli szabály
azt e kettős célt is szolgálja, hogy a jogsértés súlyához igazodó szankció kellő súlyú
legyen ahhoz, hogy az adott vállalkozás azt valóban szankcióként értékelje,
ugyanakkor - jellemzően a kisebb vállalkozásokra tekintettel - ne lehetetlenítse el
feltétlenül a vállalkozás gazdasági tevékenységét.
A bírság funkciója ugyanis a konkrét jogsértés szankcionálása mellett a
jövőbeni jogsértéstől való visszatartás is, mely funkció a fentieket tekintetbe véve a
nagyobb árbevétellel rendelkező cégek esetében nagyobb mértékű, a kisebbek esetén
'	enyhébb mértékű bírságot követel meg. A javaslat ezért új elemként a kiszabható
bírságok keretét általános szabályként a jogsértésért felelős vállalkozás nettó
’	árbevételéhez igazodva határozza meg. A nettó árbevétel bizonyos bírságok
tekintetében a bírság felső határának, míg más bírságok esetében a kiszabandó
legkisebb összegének a korlátja, mely utóbbi esetben azonban a bírság felső határának
abszolút összegét is meghatározza a javaslat.
Jelezni kell ugyanakkor, hogy a javaslat az arányosság biztosítása érdekében
meghatározott tényállások esetében lehetőséget ad arra, hogyha a jogsértés olyan
csekély, mely nem indokolja a legkisebb mértékű bírság kiszabását sem, a hatóság a
jogsértőt a bírság kiszabásának mellőzése mellett figyelmeztetésben részesítse.
Fontos kiemelni, hogy a nettó árbevétel a bírság összegének legvégső korlátait
határozza meg, tehát a bírság konkrét esetben kiszabandó mértéke nemcsak a nettó
árbevételtől, hanem még számos, az adott jogsértés körülményeit figyelembe vevő
tényezőtől függ, amelyet a törvény végrehajtására kiadandó jogszabály határoz meg.
Annak érdekében ugyanis, hogy a kiszabandó bírság mértéke összességében a
jogsértéssel arányos legyen, a javaslat alapján a nettó árbevételhez igazított alsó,
illetve felső határ korlátai között a bírság összegének konkrét esetben történő
meghatározásánál vizsgálni kell az eset összes körülményét, így különösen a jogsértés
jellegét, az érintettek érdekei sérelmének körét, súlyát, a jogsértő állapot időtartamát, a
jogsértő magatartás ismételt tanúsítását, a jogsértéssel elért előnyt.
‘	A fent említett törvényi korlátok és szempontok figyelembevételével a törvény
végrehajtására kiadandó kormányrendelet határozza majd meg részletesen, hogy adott
,	jogsértés esetén mekkora bírságra kell számítani. A szabályozás a bírság mértékének a
„testreszabásával” nemcsak az arányosság követelményének tesz eleget, de biztosítja
•	azt is, hogy a bírság kiszabásának alapjául szolgáló esetek és az azokért fizetendő
bírság mértéke a jogalkalmazó számára is előre látható, kiszámítható és a hatósági
■	mérlegelést a lehető legszűkebbre szorító legyen.
A törvény végrehajtási rendeletében rendezendő részletszabályok kapcsán
kiemelendő, hogy az élelmiszer-ellenőrzési és a takarmány-ellenőrzési bírság esetében
a jogsértés súlyosságának, a veszélyeztetett, illetve érintett fogyasztók körének a
mértékét a jogsértéssel érintett tételek mennyiségéhez és értékéhez igazítottan lehet
leginkább meghatározni, ezért a szabályozás meghatározott körben ezen tételeket
93
tekinti irányadónak a bírság összegének meghatározásakor. Abban a körben, ahol ez a
módszer nem alkalmazható, a végrehajtási rendelet az említett törvényi korlátok és
szempontok alapján, az arányosság követelményének az érvényesítésével pontosan le
fogja képezni azt, hogy milyen esetben mekkora bírságra számíthat a jogsértő.
A bírságnak a nettó árbevételhez igazodó törvényi korlátai tekintetében -
melyek tehát csak a bírság kiszabásának abszolút határait állapítják meg - némileg
eltérő a szabályozás az élelmiszer-ellenőrzési és a takarmány-ellenőrzési bírság,
valamint a növényvédelmi és az élelmiszerlánc-felügyeleti bírság esetében.
A
Az élelmiszer-ellenőrzési és a takarmány-ellenőrzési bírság körében a javaslat
egy minimum 20 ezer forintos bírságösszeg megállapítása mellett a kiszabható bírság	'
abszolút felső határát a nettó árbevétel 10%-ában állapítja meg. Ennek indoka, hogy az
ezen bírságok kiszabásának alapjául szolgáló tényállások olyanok, melyek az
élelmiszer- és takarmánybiztonsági előírások megszegésével leginkább
veszélyeztethetik a fogyasztók és az állatok egészségét, továbbá a jelölési és minőségi
előírások be nem tartásával a fogyasztók magatartását és a termékkel szemben elvárt
követelmények teljesítését a cégek előnyére, de a fogyasztók hátrányára jelentősen
befolyásolhatják.
A növényvédelmi és az élelmiszerlánc-felügyeleti bírság esetében a vonatkozó
jogsértések kevésbé vagy egyáltalán nem okoznak ilyen konkrét veszélyt, ezért a
javaslat a nettó árbevételt a bírság alsó határának megállapításához veszi alapul, egy
15 millió forintos abszolút felső határ megállapítása mellett. Továbbá ezen bírságok
esetében vannak olyan jogsértések, melyeknél a nettó árbevétel figyelembevétele nem
lehet releváns, ezért ezeknél a bírság alsó határaként is konkrét összeg került
meghatározása. Természetesen az adott jogsértésért kiszabható bírság mértékét
ezekben az esetekben is a törvény végrehajtási rendeletében meghatározott módon a
bírság kiszabásának általános szempontjai (az eset összes körülménye, így különösen
az érintettek érdekei sérelmének köre, a jogsértés súlya, a jogsértő állapot időtartama,
a jogsértő magatartás ismételt tanúsítása, a jogsértéssel elért előny) határozzák majd
meg.
Fontos még kiemelni, hogy a cégekre kiszabott bírságok esetében személyes	»
felelősség is érvényesül, ugyanis a javaslat 63. §-ában a cégjogsértését okozó vagy azt
meg nem akadályozó élelmiszer- vagy takarmány-ipari vállalkozóra külön bírságot	t
kell kiszabni.
a 60.§-hoz
A növényvédelmi bírságot indokolja, hogy nincs más megfelelő visszatartó
erejű, az elkövetett cselekmény társadalmi és gazdasági veszélyességének súlyát
szakmailag mérlegelő és érvényesítő szankcionálási rendszer. A növényvédelmi bírság
meghatározott jogellenes cselekmény, vagy mulasztás esetén kiszabható pénzbüntetés.
A tényállások tekintetében a jelenlegi szabályozás nem tartalmaz a hatályos
94
szabályozáshoz képest eltérést, a bírság mértéke vonatkozásában tizenötmillió forintra
emelkedik a kiszabható maximum (59. §).
a 61. §-hoz
A takarmány-ellenőrzési bírság a hatályos 2001. évi CXIX. törvény
gyakorlatban bevált, fontos szankcionálási eszköze, ezért a törvény - új elnevezéssel -
'	fenntartja a szabályozást. Mindazonáltal a jelenlegi szabályozást több ponton
módosítani szükséges. A takarmányozási területre vonatkozó bírságolás jogi
‘	szabályozását egységesíteni kell a törvény hatálya alá tartozó egyéb területek
bírságolásra vonatkozó jogi szabályozásával, az erre vonatkozó előírásokat az 59. §
*■	tartalmazza.
A bírság kiszabásának aleseteit már törvényi szinten indokolt meghatározni.
Ennek értelmében:
a)	ha a takarmány az élelmiszerlánc-biztonságot aláásó biztonsági szempontból
esik kifogás alá;
b)	ha a takarmány minőségében oly mértékben károsult, hogy annak állat-
egészségügyi vonzata van;
c)	ha a takarmány csak az állat termelő képességét csökkentő mértékben tér el a
jelzett beltartalmi értékektől, illetve ha jelölési hibát, vagy kisebb mértékű minőségi
eltérést észleltek, bírságot kell kiszabni.
A felelősség kérdésében az egységesítés miatt történt változás, miszerint, ha a
felelős nem állapítható meg, azzal szemben kell a bírságot kiszabni, akinél a hibás
tételt a hatóság megtalálta, kivéve, ha bizonyíthatóan nem ő követte el a jogsértést.
A bírságot a végrehajtási rendeletben rögzített esetekben a takarmányok
ellenőrzését végző MgSzH területi szervénél alkalmazott köztisztviselő takarmány-
felügyelő szabhatja ki. A bírságot az MgSzH területi szervének számlájára kell
befizetni, melynek felhasználásáról a miniszter dönt. A befolyt összeget a takarmány
vizsgálati módszerek korszerűsítésére és a takarmányok minőségének javítását
>	szolgáló intézkedések megtételére lehet felhasználni.
,	a 62. §-hoz
•	Az előírásoknak meg nem felelő termék forgalomba hozataláért kiszabható
élelmiszer-ellenőrzési bírságot a hatályos törvényben szereplő minőségvédelmi bírság
*	és az élelmiszer-biztonsági előírások esetén is kiszabható állat-egészségügyi bírság
összevonásával e javaslat vezeti be, hiszen a minőségi előírások egy részének
megsértése biztonsági kockázatot is rejthet, és viszont. A törvényjavaslat az elmúlt
évek tapasztalatai alapján szigorítást jelent, a minimális összeget 20 ezer Ft-ban
határozza meg, ám a kockázat mértékének megfelelően - a felelős anyagi erejének
függvényében - például az egészséget veszélyeztető hiba esetén a bírság kétmilliárd
95
forintot is elérheti (59. §). A bírságok megállapításának részletes szabályaira a
Kormány kap felhatalmazást.
a 63. §-íhoz
A javaslat a korábbiakhoz képest szélesebb körre teijeszti ki az állat-
egészségügyi bírság alkalmazási lehetőségét, új elnevezéssel, az élelmiszerláncban
elkövetett jogsértő tevékenységekre. Elhatárolja azt a termékre vonatkozó bírságoktól,
kiemelve, hogy ha a hibás termékért való felelősség személyesen megállapítható, a
vállalkozásra kirótt bírság mellett a vállalkozót (felelőst) is külön meg kell bírságolni.
A bírság felső határa tizenötmillió forint (59. §), továbbá a § rögzíti, hogy a bírságot
ismételten is ki lehet szabni.
a 64. §-hoz
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján szükséges a (2) bekezdés rendelkezésének
fenntartása, amely a bírságot adók módjára behajthatóvá teszi. Új elem, hogy a
bírságot a közlésétől számított 15. napig meg kell fizetni, továbbá, hogy a kiszabásáról
rendelkező közigazgatási hatósági határozat fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtása,
vagy biztosítási intézkedés elrendelhető a bírságfizetési kötelezettség teljesítésének
biztosítása érdekében. Megjelenik a bírság megfizetéséért való személyes helytállás
intézménye is. A bírságot - az eddigi gyakorlatnak megfelelően - az adott szakterület
fejlesztésére lehet felhasználni.
a 65.§-hoz
Az élelmiszer szabályozásnak világméretű, regionális (számunkra ez az Európai
Unió) és nemzeti szintjei vannak. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) létrejötte, az
ennek keretében kidolgozott szerződések következtében a világméretű rendszer - az
ENSZ két szakosított szervezete által működtetett FAO/WHO Codex Alimentarius -
vált meghatározó fontosságúvá, tehát a regionális és a nemzeti szabályozás ehhez
igazodik. Magyarország 1962 - a szervezet létrejötte - óta részt vesz a Codex
munkájában. Ennek koordinálását a FAO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke által az
illetékes állami és civil szervezetek szakértőiből létrehozott Codex Alimentarius
Magyar Nemzeti Bizottság végzi. Ezen - már évek óta végzett - tevékenység törvényi
szintű szabályozását szolgálja e paragrafus.
a 66. §-hoz
Az 1976. évi élelmiszer törvény által létrehozott Magyar Elelmiszerkönyv
felépítése és szerepe a hatályos törvény szerinti formában marad meg. A Magyar
Elelmiszerkönyv kötelező előírásait, valamint a közösségi szabályok átvételével
készült irányelveinek címét, jelét és alkalmazásuk időpontját a miniszter rendelettel
adja ki. A többi irányelv címét és jelét a miniszter a Minisztérium hivatalos lapjában
megjelenteti.
96
a 67. §-hoz
A Magyar Takarmánykódex foglalja magába az Európai Unió számos,
Magyarországon nem közvetlenül alkalmazandó takarmányjogi aktusának megfelelő
honosított magyar szabályozást. E jogszabály-honosítási kötelezettség, illetve az egy
jogszabályban való megjelentetés átláthatósága teszi szükségessé, hogy azt az
élelmiszerlánc-felügyeletért felelős miniszter rendeletben kiadja.
Az egyéb részek megjelentetését az ajánlott szakmai irányelvek és takarmány-
vizsgálati módszerek egy helyen, átlátható módon való közreadásának igénye teszi
szükségessé.
a 68. §-hoz
r
A Nemzetközi Allatjárványügyi Hivatal (OIE) - melynek Magyarország alapító
tagja - rendszeresen kiadja a Szárazföldi és Vízi állatok Állat-egészségügyi Kódexet
(Terrestrial and Aquatic Animál Health Code), melynek alkalmazása számos
Közösségen belüli szabályozás alapját képezi, közvetlen hivatkozással. Előírásainak,
illetve ajánlásainak figyelembevételét az élelmiszer-, illetve takarmány területen évek
óta alkalmazott gyakorlat szerint, továbbá a korábbi egységes állat-egészségügyi
szabályzatok kézikönyv-szerű alkalmazhatósága indokolja.
a 69. §-hoz
A Növényvédelmi Módszertani Gyűjtemény a növényvédő szerek
engedélyezésével kapcsolatos kötelező előírások és ajánlott szakmai irányelvek
gyűjteménye, amely a hazai és közösségi előírások egységes szerkesztéssel történő
összefoglalásával a jogalkalmazók napi munkáját könnyíti meg.
a 70. §-hoz
Ez a szakasz meghatározza a közérdekből nyilvános adatok körét az
élelmiszerláncban, illetve azok közzétételének rendjét. Ezen adatok elsősorban a
növényvédelemben, illetve az állatgyógyászatban használt készítmények biztonságára
vonatkoznak. A nemzetközi normáknak megfelelően rendelkezik a javaslat az üzleti
titokkör védelméről a növényvédő szerek engedélyezésével kapcsolatban.
a 71. §-hoz
E rendelkezés az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv tájékoztatási kötelezettségét
szabályozza élelmiszerláncban bekövetkezett események, illetve jogsértések esetén.
Meghatározza a kötelezően nyilvánosságra hozandó adatokat részben a fogyasztók
elvárt tájékozódási igényének kielégítése, részben a jogkövető magatartás
ösztönzésére, mintegy szankcióként. Az elmúlt időszakban számos problémát okozott,
hogy mely adatokat hozhat nyilvánosságra a hatóság, ezen a szabályozás segít tisztázni
97
a kérdéskört. A törvényjavaslat alapcélja a fogyasztók védelme, elsősorban biztonsági
szempontból.
a 72. §-hoz
A jogsértések adatainak nyilvánosságában rejlő visszatartó erő kihasználása,
valamint a fogyasztók jogos elvárásának biztosítása érdekében a javaslat szerint a
fogyasztókat az élelmiszeripari vállalkozónak, valamint a hatóságnak tájékoztatnia kell
az élelmiszeripari vállalkozás tevékenységének az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv
által történő azonnali hatályú felfüggesztéséről. A fogyasztónak jogot biztosít az
egyértelmű, azonnali és pontos tájékoztatásra a felfüggesztés okáról.
a 73. §-hoz
E rendelkezés a növényvédelmi gépekre vonatkozó hatósági jegyzék
közzétételéről rendelkezik a hatályos szabályozásnak megfelelően.
a 74-87. §-hoz
A záró rendelkezések a törvény hatályba lépéséről, végrehajtási rendeletek
alkotására vonatkozó felhatalmazásokról, az Európai Unió jogának való megfelelést
igazoló jogharmonizációs záradékról, a törvény hatályba lépéséhez szükséges más
törvények módosításáról rendelkeznek, valamint a korábbi szabályozást tartalmazó
törvények deregulációj áról.
a Melléklethez
A törvény vonatkozásában alkalmazott fogalmak meghatározását tartalmazza.