﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/5451. számú
törvényjavaslat
a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól
Előadó: Dr. Kákosy Csaba
gazdasági és közlekedési
miniszter
2008. április
2008. évi ... törvény
a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól
Az Országgyűlés a polgárok, így különösen a fiatalkorúak egészségének védelme, a
társadalom rendjére káros hatások visszaszorítása, valamint - a gazdasági hatékonyságot és a
társadalmi jólétet szolgáló piaci verseny fenntartása érdekében - az üzleti tisztesség
követelményeit betartó vállalkozások érdekeinek védelme céljából, a szakmai önszabályozás
gyakorlatának jelentőségét elismerve és e célból az önszabályozás keretében létrehozott
magatartási kódexek betartásának ellenőrzését megerősítve, a következő törvényt alkotja.
Általános rendelkezések
1.	§
(1)	E törvény hatálya a reklámozóként, reklámszolgáltatóként vagy reklám
közzétevőként végzett gazdasági reklámtevékenységre, a szponzorálásra, valamint az ezek
tekintetében alkalmazott magatartási kódexekre terjed ki.
(2)	Törvény vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabály az egyes árukra vonatkozó
vagy az egyes kommunikációs eszközök útján megvalósuló gazdasági reklámtevékenységre
külön szabályokat állapíthat meg. Ha a külön törvény eltérően nem rendelkezik, az ilyen
szabályok megsértésére e törvény rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
(3)	A rádió és televízió műsorszolgáltatásában közzétett reklámra - ha e törvénytől
eltérő követelményeket állapít meg - a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I.
törvényben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
2.	§
E törvénynek a megtévesztő reklámra vonatkozó rendelkezéseit csak annyiban kell
alkalmazni, amennyiben a reklám címzettje kizárólag vállalkozás, vagy önálló foglalkozásán
és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró nem természetes személy.
3.	§
E törvény alkalmazásában
a)	dohánytermék: bármilyen módon fogyasztásra szánt, részben vagy egészben
dohányból készült termék,
b)	fiatalkorú: aki a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem,
c)	gazdasági reklám: olyan közlés, tájékoztatás, illetve megjelenítési mód, amely
valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog - ideértve a pénzt, az értékpapírt és a
pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket - (a
továbbiakban együtt: termék), szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog (a továbbiakban
mindezek együtt: áru) értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének
1
előmozdítására, vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás neve, megjelölése, tevékenysége
népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére irányul (a továbbiakban:
reklám),
d)	gyermekkorú: aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be,
e)	közzététel: a reklám megismerhetővé tétele, akár nagyobb nyilvánosság, akár egyedi
címzett számára,
f)	magatartási kódex: olyan - piaci önszabályozás keretében létrehozott - megállapodás
vagy szabályegyüttes, amely valamely kereskedelmi gyakorlat vagy tevékenységi ágazat
vonatkozásában követendő magatartási szabályokat határoz meg azon vállalkozások számára,
amelyek a kódexet magukra nézve kötelezőnek ismerik el,
g)	megtévesztő reklám: minden olyan reklám, amely bármilyen módon - beleértve a
megjelenítését is - megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akik felé irányul,
vagy akiknek a tudomására juthat, és megtévesztő jellege miatt befolyásolhatja e személyek
gazdasági magatartását, vagy ebből eredően a reklámozóéval azonos vagy ahhoz hasonló
tevékenységet folytató más vállalkozás jogait sérti vagy sértheti,
h)	összehasonlító reklám: olyan reklám, amely közvetve vagy közvetlenül
felismerhetővé teszi a reklámozóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató más
vállalkozást, vagy a más vállalkozás által előállított, forgalmazott vagy bemutatott, a
reklámban szereplő áruval azonos vagy ahhoz hasonló rendeltetésű árut,
i)	reklám címzettje: aki felé a reklám irányul, illetve akihez a reklám eljut,
j) reklám közzétevője: aki a reklám közzétételére alkalmas eszközökkel rendelkezik és
ezek segítségével a reklámot megismerhetővé teszi,
k) reklámozó: akinek érdekében a reklám közzétételre kerül, illetve aki a reklámot
megrendeli,
l) reklámszolgáltató: aki önálló gazdasági tevékenysége körében a reklámot megalkotja,
létrehozza, illetve ezzel összefüggésben egyéb szolgáltatást nyújt,
m) sajtótermék: az időszaki lap egyes lapszámai, a rádió- és televízióműsor, a könyv, a
röplap és az egyéb szöveges kiadvány - ide nem értve a bankjegyet és az értékpapírt -, a
zeneművet, grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány, a térkép, a nyilvános közlésre
szánt műsoros filmszalag, videokazetta, videolemez, hangszalag és hanglemez, továbbá
bármely más tájékoztatást vagy műsort tartalmazó, nyilvános közlésre szánt technikai eszköz,
n) szabadtéri reklámhordozó: reklám közzététele céljából építményen kívül elhelyezett
eszköz,
o)	szponzorálás: minden olyan hozzájárulás valamely rendezvényhez, tevékenységhez,
továbbá - rendezvénnyel vagy tevékenységgel összefüggésben - valamely személy számára,
amelynek célja, illetve közvetlen vagy közvetett hatása valamely áru vásárlásának vagy
igénybevételének ösztönzése,
p) tudatosan nem észlelhető reklám: olyan reklám, amelynek közzétételekor - az
időtartam rövidsége vagy más ok következtében - a reklám címzettjére lélektani értelemben a
2
tudatos észleléshez szükséges ingerküszöbnél kisebb erősségű látvány, hang- vagy egyéb
hatás keltette inger hat,
q) vállalkozás: aki önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével összefüggő
célok érdekében jár el.
4.	§
Magatartási kódex nem ösztönözhet olyan magatartásra, amely e törvény
rendelkezéseibe ütközik.
5.	§
(1)	Reklám akkor tehető közzé, ha a reklámozó a reklám megrendelésekor a
reklámszolgáltató - ennek hiányában a reklám közzétételének megrendelésekor a reklám
közzétevője - részére megadja a cégnevét, illetve nevét, a székhelyét, ennek hiányában
lakóhelyét, továbbá az adószámát.
(2)	A külön jogszabályban meghatározott előzetes minőségvizsgálati vagy
megfelelőség-tanúsítási kötelezettség alá tartozó termékre vonatkozó reklám esetén a
reklámozó köteles a reklámszolgáltatónak - ennek mellőzése esetén a reklám közzétevőjének
- nyilatkozni arról, hogy a vizsgálatot elvégezték és annak alapján a termék forgalomba
hozható. Ha a termék nem tartozik előzetes minőségvizsgálati vagy megfelelőség-tanúsítási
kötelezettség alá, a nyilatkozatnak ezt kell tartalmaznia. Ilyen nyilatkozat hiányában a reklám
nem tehető közzé.
(3)	A reklámszolgáltató, illetve a reklám közzétevője köteles az (1) bekezdésben
meghatározott adatokról, valamint a (2) bekezdés szerinti nyilatkozatokról nyilvántartást
vezetni, és azt a reklám közzétételétől számított három évig megőrizni.
(4)	A szabadtéri reklámhordozón a reklám közzétevője köteles azonosítható módon
feltüntetni a cégnevét, illetve nevét, továbbá a székhelyét, illetve lakóhelyét.
6.	§
(1)	Ha külön törvény eltérően nem rendelkezik, reklám természetes személynek mint
reklám címzettjének közvetlen megkeresés módszerével (a továbbiakban: közvetlen
üzletszerzés), így különösen címzett postai küldemény, elektronikus levelezés vagy azzal
egyenértékű más egyéni kommunikációs eszköz útján kizárólag akkor küldhető, ha ahhoz a
reklám címzettje előzetesen egyértelműen és kifejezetten hozzájárult.
(2)	Hozzájáruló nyilatkozat bármely olyan módon tehető, amely tartalmazza a
nyilatkozó személyazonosító adatait (nevét, születési helyét és idejét), azoknak a személyes
adatoknak a körét, amelyek kezeléséhez a nyilatkozó hozzájárul, valamint a hozzájárulás
önkéntes és a megfelelő tájékoztatás birtokában történő kifejezését.
(3)	A reklámozó, a reklámszolgáltató, illetve a reklám közzétevője - az (1) bekezdés
szerinti hozzájárulásban meghatározott körben - a náluk hozzájáruló nyilatkozatot tevő
személyek személyes adatairól nyilvántartást vezet (közvetlen üzletszerzési lista). A
közvetlen üzletszerzési listában rögzített - a reklám címzettjére vonatkozó - adat csak a
3
hozzájáruló nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően, annak visszavonásáig kezelhető, és
harmadik fél számára kizárólag az érintett személy előzetes hozzájárulásával adható át.
(4)	Az (1) bekezdés szerinti hozzájáruló nyilatkozat bármikor korlátozás és indokolás
nélkül, ingyenesen visszavonható. Ebben az esetben a nyilatkozó nevét és minden egyéb
személyes adatát a (3) bekezdésben meghatározott nyilvántartásból haladéktalanul törölni
kell, és részére reklám az (1) bekezdésben meghatározott módon a továbbiakban nem
közölhető.
(5)	Az (1) bekezdésben meghatározott módon közölt reklámhoz kapcsolódóan
tájékoztatni kell a címzettet arról a címről és egyéb elérhetőségről, ahol az ilyen reklámok
részére történő közléséhez való hozzájáruló nyilatkozatának visszavonása iránti igényét
bejelentheti.
(6)	Az (1) bekezdés szerinti hozzájáruló nyilatkozat kérésére vonatkozó közvetlen
megkeresés reklámot nem tartalmazhat, ide nem értve a vállalkozás nevét és megjelölését.
Általános reklámtilalmak és reklámkorlátozások
7.	§
(1)	Tilos az olyan reklám, amely erőszakos, illetve a személyes vagy a közbiztonságot
veszélyeztető magatartásra ösztönöz.
(2)	Tilos az olyan reklám, amely a környezetet, illetve a természetet károsító
magatartásra ösztönöz.
8.	§
(1)	Tilos az olyan reklám, amely a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi vagy
erkölcsi fejlődését károsíthatja.
(2)	Tilos az olyan gyermek-, illetve fiatalkorúaknak szóló reklám, amely alkalmas a
gyermek-, illetve fiatalkorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen
befolyásolására, különösen azáltal, hogy erőszakra, szexualitásra utal vagy azt ábrázol, vagy
témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus.
(3)	Tilos az olyan reklám, amely gyermek- vagy fiatalkorút veszélyes, erőszakos, vagy
a szexualitást hangsúlyozó helyzetben mutat be.
(4)	Óvodában, általános iskolában, középiskolában és általános iskolai vagy
középiskolai tanulókat fogadó kollégiumban tilos a reklámtevékenység. E tilalom nem
vonatkozik az egészséges életmódra és a környezet védelmére neveléssel összefüggő
tevékenységet, a közéleti és kulturális tevékenységet, valamint az oktatási tevékenységet
folytató vagy az ilyen tevékenység megvalósulásához bármilyen formában hozzájárulást
nyújtó vállalkozás nevének, védjegyének vagy egyéb megjelölésének az adott tevékenységgel,
eseménnyel közvetlenül összefüggő megjelenítésére.
4
9. §
(1)	Tilos az olyan reklám, amely a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal
ábrázolja, különösen amelyik nemi aktust vagy nemi szervet nyíltan ábrázol (pornográf
reklám).
(2)	Tilos a szexuális szolgáltatás reklámja. A szexuális szolgáltatás fogalmát és
reklámozásának további korlátozásait külön törvény állapítja meg.
(3)	Tilos az olyan áru reklámja, amely rendeltetése szerint szexuális ingerkeltésre
irányul.
(4)	Nem kell alkalmazni e § rendelkezéseit a szexuális terméken, továbbá a szexuális
termékek üzletén belül elhelyezett reklámra. A szexuális termék, illetve a szexuális termékek
üzlete fogalmát külön jogszabály állapítja meg.
10. §
Tilos az olyan áru reklámja, amelynek előállítása vagy forgalmazása jogszabályba
ütközik.
11.	§
Tilos a tudatosan nem észlelhető reklám.
Megtévesztő reklám és az összehasonlító reklám
12.	§
(1)	Tilos a megtévesztő reklám.
(2)	A reklám megtévesztő jellegének megállapításakor figyelembe kell venni különösen
a reklámban foglalt azokat a tájékoztatásokat, közléseket, amelyek
a)	az áru jellemző tulajdonságaira,
b)	az áru árára vagy az ár megállapításának módjára, valamint az áru megvételének,
illetve igénybevételének egyéb szerződéses feltételeire, továbbá
c)	a reklámozó megítélésére, így a reklámozó jellemzőire, az őt megillető jogokra,
vagyonára, minősítésére, elnyert díjaira
vonatkoznak.
(3)	A (2) bekezdés a) pontja alkalmazásában az áru jellemző tulajdonsága különösen az
áru kivitelezése, összetétele, műszaki jellemzői, mennyisége, származási helye, eredete,
előállításának vagy szolgáltatásának módja és időpontja, beszerezhetősége, szállítása,
alkalmazása, a használatához, fenntartásához szükséges ismeretek, adott célra való
alkalmassága, a használatától várható eredmények, veszélyessége, kockázatai, egészségre
gyakorolt hatásai, környezeti hatásai, energiafelhasználási ismérvei, tesztelése, ellenőrzöttsége
vagy annak eredménye.
5
13.	§
(1)	Az összehasonlító reklám
a)	nem sértheti más vállalkozás, vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb
megjelölése jó hírnevét,
b)	nem vezethet összetévesztésre a reklámozó és az azonos vagy hasonló tevékenységet
folytató más vállalkozás, illetve annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése
között,
c)	nem vezethet más vállalkozás, vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb
megjelölése jó hírnevéből adódó tisztességtelen előnyszerzésre, és
d)	nem sértheti más vállalkozás áruja, illetve annak a tisztességtelen piaci magatartás és
a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 6. §-
ában rögzített jellemzői utánzásának tilalmát.
(2)	Az összehasonlító reklám
a)	kizárólag azonos rendeltetésű vagy azonos szükségleteket kielégítő árukat hasonlíthat
össze,
b)	tárgyilagosan köteles összehasonlítani az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó,
jellemző és ellenőrizhető tulajdonságát,
c)	ha tartalmazza az áruk árainak összehasonlítását, köteles azt tárgyilagosan bemutatni,
d)	eredet-megjelöléssel rendelkező termékek összehasonlítása esetén kizárólag azonos
eredet-megjelölésű termékekre vonatkozhat.
(3)	Jogszerű összehasonlító reklám esetében a védjegyjogosult kizárólagos használati
joga alapján nem léphet fel védjegyének az összehasonlító reklámban történő - a célnak
megfelelő módon megvalósuló - használatával szemben, feltéve, hogy a védjegy használata
elengedhetetlen az összehasonlításhoz és nem haladja meg a feltétlenül szükséges mértéket.
Az egyes áruk reklámozására és az azokkal összefüggésben történő szponzorálásra vonatkozó
tilalmak és korlátozások
14.	§
(1)	Tilos fegyver, lőszer, robbanóanyag és a közbiztonságra különösen veszélyes eszköz
reklámja.
(2)	Nem kell alkalmazni az (1) bekezdés szerinti tilalmat
a)	a kizárólag az (1) bekezdés szerinti termék forgalmazásával vagy felhasználásával
hivatásszerűen foglalkozó személyek számára szóló szakmai célú reklámra,
b)	a fegyver vagy lőszer külön jogszabály szerinti fegyverszaküzletben, illetve annak a
fegyver, illetve lőszer forgalmazása céljából kialakított elkülönített helyiségében, valamint a
külön jogszabály szerint engedélyezett lőfegyver-kiállításon elhelyezett reklámjára, és
6
c)	a közbiztonságra különösen veszélyes eszköz kizárólag a külön jogszabály szerinti
üzleten belül elhelyezett reklámjára.
15.	§
Tilos a külön jogszabályban meghatározott veszélyes eb, továbbá az állatviadal
reklámja.
16.	§
Tilos emberi szervet, szövetet bármilyen felhasználás céljára reklámozni.
17.	§
Tilos a terhességmegszakítás, a terhességmegszakítást végző intézmény, arra alkalmas
eszköz vagy eljárás reklámja.
18.	§
(1)	Tilos alkoholtartalmú ital olyan reklámja, amely
a)	gyermek-, illetve fiatalkoriaknak szól,
b)	gyermek- vagy fiatalkorút mutat be, vagy
c)	túlzott alkoholfogyasztásra hív fel.
(2)	Tilos közzétenni alkoholtartalmú ital reklámját
a)	sajtótermék első borítólapjának külső oldalán, illetve - honlap esetén - a nyitó
oldalon,
b)	színházban vagy moziban 20 óra előtt, illetve gyermek-, illetve fiatalkorúak számára
készült műsorszámot közvetlenül megelőzően, annak teljes időtartama alatt és közvetlenül azt
követően,
c)	egyértelműen játék céljára szánt terméken és annak csomagolásán, és
d)	közoktatási és egészségügyi intézményben, továbbá ilyen intézmény bejáratától
légvonalban mért kétszáz méteres távolságon belül szabadtéri reklámhordozón.
19.	§
(1)	Tilos a dohánytermék reklámja.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott tilalom kiterjed a dohánytermék közvetett
reklámjára is. Dohánytermék közvetett reklámja különösen az a reklám, amely
a)	a dohányterméket közvetlenül nem jelöli meg, de a dohánytermékkel összefüggésbe
hozható bármely más megjelölés vagy árujelző használatával alkalmas a dohánytermék
reklámozására,
7
b)	a dohányterméket más áru elnevezésével, megjelölésével vagy árujelzőjével mutatja
be, vagy
c)	más árut dohánytermék elnevezésével, megjelölésével vagy árujelzőjével mutat be.
(3)	Nem minősül dohánytermék reklámjának az olyan áru reklámozása, amelynek
elnevezése, megjelölése vagy árujelzője valamely dohánytermékével megegyezik, ha az áru
elnevezése, megjelölése vagy árujelzője egyértelműen elkülöníthető a dohánytermékétől.
(4)	Nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt tilalmat
a)	a kizárólag a dohánytermék forgalmazóinak szóló szakmai célú reklámra,
b)	arra a sajtótermékre, amelyet nem az Európai Gazdasági Térségről szóló
megállapodásban részes államok (a továbbiakban: az Európai Gazdasági Térség államai)
területén nyomtattak és adtak ki, és elsődlegesen nem az Európai Gazdasági Térség
államainak területén való forgalmazásra állítottak elő,
c)	a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó külön jogszabály szerinti, kizárólag
dohánytermékek, illetve azok fogyasztásához kapcsolódó kiegészítő kellékek forgalmazására
szolgáló önálló üzlethelyiségben elhelyezett olyan reklámra, amely az alkalmazott
kommunikációs eszköz jellegéből és elhelyezéséből adódóan kizárólag azon személyek
számára érzékelhető, akik az üzlethelyiségben jelen vannak,
d)	az üzletben a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó külön jogszabály szerint a
dohánytermék forgalmazására szolgáló elkülönített helyen elhelyezett, kizárólag a dohányáru
megnevezését, árujelzőjét, ábráját, fotóját, árát, gyártójának megnevezését, illetve védjegyét
megjelenítő reklámra, amely összességében nem haladja meg a dohánytermék forgalmazására
szolgáló elkülönített hely felületének húsz százalékát, de legfeljebb elkülönített helyenként az
A/1 (594x841 mm) méretet.
(5)	A (4) bekezdés c) és d) pontja szerinti reklámnak tartalmaznia kell az „A dohányzás
súlyosan károsítja az Ön és a környezetében élők egészségét!” szövegű általános
egészségvédő figyelmeztetést, valamint a cigaretta főfüst egységnyi mennyiségében lévő
kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-tartalom számszerű értékét. A figyelmeztetés szövegét és
a kátrány-, nikotin- és szén-monoxidtartalomra vonatkozó adatokat jól olvashatóan, jól látható
helyen, vízszintesen nyomtatva, a háttérből kiemelve kell feltüntetni. A figyelmeztetés
szövegének le kell fednie a reklám felületének legalább húsz százalékát.
(6)	A (4) bekezdés c) és d) pontja szerinti reklám
a)	nem szólhat gyermek-, illetve fiatalkorúaknak,
b)	nem mutathat be gyermek-, illetve fiatalkorút,
c)	nem hívhat fel túlzott dohányfogyasztásra,
d)	nem tüntetheti fel a dohányzást egészséges tevékenységként,
e)	nem ábrázolhat dohányzó személyt,
f)	nem használhatja fel ismert személyiség képét vagy nyilatkozatát, és
8
g)	nem tartalmazhat mozgóképet, hang- vagy szaghatást.
20.	§
Nem nyújtható szponzorálás dohánytermékre vonatkozóan olyan rendezvényhez, illetve
tevékenységhez, amely az Európai Gazdasági Térség több államát érinti vagy azokban zajlik,
vagy más módon határokon átnyúló hatással rendelkezik.
21. §
(1)	Tilos a gyermek- illetve fiatalkorúak szerencsejátékban való részvételére felszólító
reklám.
(2)	Tilos közzétenni szerencsejátékhoz kapcsolódó reklámot olyan sajtótermékben,
amely alapvetően gyermek- illetve fiatalkorúakhoz szól.
22. §
(1)	Tilos közzétenni temetkezési szolgáltatás reklámját egészségügyi intézmény
területén, épületének falán és kerítésén, valamint - az erre a célra kijelölt hely kivételével -
temető területén. E korlátozás nem vonatkozik a temetkezési szolgáltatók nevét és
telephelyének címét, elérhetőségét, valamint a nyújtott szolgáltatás teljes körűségére utaló
megjegyzést az egyes szolgáltatók megkülönböztetése nélkül, ábécé sorrendben tartalmazó, az
egészségügyi intézmény információs irodájában elhelyezett tájékoztatóra.
(2)	Temetkezési szolgáltatásról szóló reklámban - a szolgáltató honlapján közzétett
reklám kivételével - csak a szolgáltató neve, megkülönböztető megjelölése, elérhetőségének
módja és időtartama, valamint a „temetkezés” szó, illetve a nyújtott szolgáltatásoknak és azok
díjának tárgyszerű - kegyeleti jogokat nem sértő- felsorolása tüntethető fel.
Felelősségi szabályok
23. §
(1)	Az e törvényben foglalt rendelkezések megsértéséért - a (2)-(6) bekezdésben
foglaltak kivételével - a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője is felelős. Az
e rendelkezések megszegésével okozott kárért a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám
közzétevője egyetemlegesen felel.
(2)	A 4. §-ban foglalt rendelkezés megsértéséért a magatartási kódexet kidolgozó, a
kódex felülvizsgálatáért, illetve a magukat a kódexnek alávető vállalkozások általi betartása
ellenőrzéséért felelős személy vagy személyek felelnek.
(3)	Az 5. § (1) bekezdésében meghatározott adatok, valamint az 5. § (2) bekezdése
alapján adott nyilatkozat tartalmáért és valódiságáért a reklámozó felel.
(4)	Az 5. § (4) bekezdésében meghatározott kötelezettség megsértéséért a reklám
közzétevője felel.
(5)	A 12. §-ban és a 13. §-ban foglalt rendelkezések megsértéséért a reklámozó felel.
9
(6)	A 20. §-ban foglalt rendelkezések megsértéséért a szponzorálást nyújtó és a
szponzorálást elfogadó vállalkozás egyaránt felelős.
Eljárás a törvény rendelkezéseinek megsértése esetén
24.	§
(1)	A gazdasági reklámtevékenységre, továbbá a tiltott szponzorálásra vonatkozó
rendelkezések megsértése esetén - a (2) és a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - a
fogyasztóvédelmi hatóság jár el.
(2)	A 12. §-ban és a 13. §-ban foglaltakba ütköző reklám, valamint az e
rendelkezésekbe ütköző magatartásra ösztönző magatartási kódex esetén a Gazdasági
Versenyhivatal vagy a bíróság jár el a (3) bekezdésben meghatározottak szerint.
(3)	A 12. §-ban és a 13. § (2) bekezdésében foglaltak megsértésének, valamint a
magatartási kódex e rendelkezésekbe ütköző magatartásra ösztönző voltának megállapítása a
Gazdasági Versenyhivatal, a 13. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésének, valamint a
magatartási kódex e rendelkezésekbe ütköző magatartásra ösztönző voltának megállapítása a
bíróság hatáskörébe tartozik.
(4)	Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás és - a beszédcélú
telefonhívás kivételével - elektronikus hírközlés útján megvalósuló reklám tekintetében a 6.
§-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén a Nemzeti Hírközlési Hatóság jár el az
elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő
szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvényben meghatározottak szerint.
(5)	Az e törvény szerinti eljárás lefolytatása nem zárja ki azt, hogy a sérelmet szenvedett
fél az e törvény rendelkezéseinek megsértésére alapított polgári jogi igényét közvetlenül a
bíróság előtt érvényesítse.
25.	§
Az eljárás a gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó rendelkezéseket megsértő
reklám közzétételét, a tiltott szponzorálást megvalósító rendezvény vagy tevékenység
befej eztét, illetve a magatartási kódex jogsértő rendelkezése alkalmazásának megszűnését
követő három éven túl nem indítható meg.
26.	§
(1)	A fogyasztóvédelmi hatóság eljárására az e törvényben meghatározott eltérésekkel a
fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) rendelkezéseit
kell alkalmazni.
(2)	A dohánytermék reklámjára, valamint a dohánytermékkel összefüggő
szponzorálásra vonatkozó rendelkezések megsértése miatti eljárást ügyfélként kezdeményezni
jogosultak a nemdohányzók védelmét ellátó társadalmi szervezetek is.
(3)	Az eljáró hatóság ellenőrzése keretében kérheti az 5. § (3) bekezdése, valamint a 6.
§ (3) bekezdése szerinti nyilvántartás bemutatását, azt mint szemletárgyat lefoglalhatja.
10
(4)	E törvény rendelkezései - a 24. § (2) és (4) bekezdésében meghatározottak
kivételével - az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.
(5)	A műsorszolgáltatóval szemben kiszabott bírságot a Műsorszolgáltatási Alapba kell
befizetni.
27.	§
Az eljáró hatóság, illetve a bíróság a még közzé nem tett reklám közzétételét megtiltja,
ha megállapítja, hogy a reklám - közzététele esetén - a gazdasági reklámtevékenységre
vonatkozó rendelkezésbe ütközne. A közzététel megtiltása mellett bírság kiszabásának nincs
helye.
28.	§
(1)	Ha a Gazdasági Versenyhivatal a 24. § (2) és (3) bekezdése, illetve a 31. § alapján
jár el, eljárására a Tpvt.-nek a Tpvt. III. fejezetének rendelkezéseibe ütköző magatartásokkal
szembeni eljárásra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a 29. § (1)
bekezdésében, a 30. §-ban, továbbá a 27. §-ban foglalt eltérésekkel.
(2)	Ha a bíróság a 24. § (2) és (3) bekezdése alapján jár el, eljárására alkalmazni kell a
Tpvt. 86-88. §-át, valamint a 29. § (2) bekezdésében, a 30. § (4) bekezdésében, továbbá a 27.
§-ban foglalt rendelkezéseket is.
29.	§
(1)	A reklámozó az eljáró hatóság felhívására a reklám részét képező tényállítás
valóságát igazolni köteles. Ha a reklámozó nem tesz eleget ennek a kötelezettségnek, úgy kell
tekinteni, hogy a tényállítás nem felelt meg a valóságnak. Erre a reklámozót a hatóság
felhívásában figyelmeztetni kell.
(2)	A bíróság a 24. § (3) és (5) bekezdése szerinti eljárásában a reklám részét képező
tényállítás valóságának bizonyítása a reklámozót terheli.
30.	§
(1)	A Tpvt. 70. §-ának (1) bekezdésétől eltérően, a vizsgáló végzéssel vizsgálatot rendel
el minden olyan esetben, amikor e törvény azon rendelkezéseinek megsértése
valószínűsíthető, amelyek alkalmazása a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik.
(2)	A Tpvt. § 72. §-a (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásával a 27. § szerinti
intézkedés is elrendelhető.
(3)	A Tpvt. 75. §-a szerinti kötelezettségvállalás alkalmazásának akkor is helye lehet, ha
az ügyfél a vizsgált magatartással időközben felhagyott. Ilyen esetben a magatartás
megismétlésétől való tartózkodásra vállalható kötelezettség.
(4)	A Tpvt. 88/B. §-ának (1)-(6) bekezdését a 24. § (5) bekezdése szerinti perekben is
megfelelően alkalmazni kell, ha a 24. § (3) bekezdése szerint az eljárás a Gazdasági
Versenyhivatal hatáskörébe tartozna.
11
31.	§
(1)	A 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtását a
2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető tagállami jogszabályokba
ütköző Európai Közösségen belüli jogsértések tekintetében a Gazdasági Versenyhivatal látja
el.
(2)	A kölcsönös jogsegély során a Gazdasági Versenyhivatal a 2007/76/EK bizottsági
határozatnak megfelelően jár el.
(3)	Az igazságügyért felelős miniszter az általa vezetett minisztérium honlapján
tájékoztató jelleggel közli a 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető
jogszabályi rendelkezések felsorolását.
Módosuló jogszabályok
32.	§
A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban:
Szjtv.) 1. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Szerencsejátékban - a 16. § szerinti nem folyamatosan szervezett sorsolásos játék
kivételével - 18 éven aluli személyek nem vehetnek részt.”
33.	§
A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 15. §-a helyébe a következő
rendelkezés lép:
„15. § Tilos bármilyen eszközzel terhességmegszakításra ösztönözni vagy azt
népszerűsíteni.”
34.	§
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi
termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény 20. §-ának r) pontjában a „gazdasági
reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény 2. § g) pontja által” szövegrész helyébe
a „gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvényben”
szöveg lép.
35.	§
(1)	A kutatás és a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok
kezeléséről szóló 1995. évi CXIX. törvény (a továbbiakban: Katv.) 2. §-a (1) bekezdésének
4-6. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazása során]
„4. Közvetlen üzletszerzés (direkt marketing): azoknak a közvetlen megkeresés
módszerével végzett, tájékoztató tevékenységeknek és kiegészítő szolgáltatásoknak az
összessége, amelyeknek célja termékek vagy szolgáltatások értékesítésével, szolgáltatásával
vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló, a gazdasági reklámtevékenység
12
alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi ... törvény (a továbbiakban: Grt.) 3.
§-ának c) pontja szerinti reklám továbbítása a fogyasztók vagy kereskedelmi partnerek (a
továbbiakban együtt: ügyfelek) részére.
5.	Közvetlen üzletszerzési kapcsolatfelvételi lista (a továbbiakban: kapcsolatfelvételi
lista): kizárólag a közvetlen üzletszerzés céljából küldendő küldemények fogadásához való
hozzájárulás beszerzése érdekében az ügyfelekkel való kapcsolatfelvételt szolgáló, legfeljebb
az ügyfél nevét, lakcímét, elektronikus levélcímét vagy elektronikus hírközlési azonosítóját,
nemét, születési helyét és idejét, valamint családi állapotát tartalmazó lista.
6.	Tilalmi lista: azon érintettek név- és lakcímadatainak a nyilvántartása, akik nem
járultak hozzá, hogy személyes adataikat az e törvényben meghatározott kapcsolatfelvételi
lista céljából felhasználják, vagy megtiltották azok e célból történő további kezelését.”
(2)	A Katv. 3. §-a (1) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő szöveg lép:
„(1) A tudományos kutató, a közvélemény-kutató és a piackutató kapcsolatfelvétel és
kapcsolattartás céljából, valamint a közvetlen üzletszerző szerv kizárólag a kapcsolatfelvételi
lista összeállítása céljából, illetőleg az általuk az adatok kezelésére, átvételére megbízott szerv
név- és lakcímadatot a következő forrásból gyűjthet, illetve használhat fel:”
(3)	A Katv. 4. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásából név- és lakcímadatok
az alábbiak szerint igényelhetők]
„c) a kapcsolatfelvételi lista összeállításához az Nytv. 11. §-a (1) bekezdésének c), d) és
h)	pontjában meghatározott szempont, valamint a családi állapot”
[szerinti megoszlásban]
(4)	A Katv. 5. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adatkezelés megszüntetésén a megsemmisítést vagy az anonimizálást, közvetlen
üzletszerzés esetén pedig - ha a megszüntetés a (3) bekezdés b) pontján alapul - egyidejűleg a
21.	§ szerinti tilalmi listára történő felvételt kell érteni.”
(5)	A Katv. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép
„17. § (1) A közvetlen üzletszerző szerv a jogszerű tevékenységének végzéséhez
szükséges listák összeállításához a kapcsolatfelvétel céljából név- és lakcímadatokat csak a 3.
§ (1) bekezdésében meghatározott forrásból vehet át, és az e törvényben, illetve a Grt.-ben
előírt feltételek teljesítése esetén gyűjthet.
(2)	A 3. § (1) bekezdésének a) pontja tekintetében ügyfélnek vagy támogatónak az
tekinthető, aki - a termékekre vagy szolgáltatásokra vonatkozóan információkat kérve, vagy
nyilvánosan közzétett reklámra vagy egyéb kereskedelmi kommunikációra válaszolva - a
maga részéről is kifejezetten kapcsolatokat kezdeményezett és ennek során név- és
lakcímadatait az adatkezelő közvetlen üzletszerző szervnek átadta, továbbá ezeknek az
adatoknak a további kezeléséhez hozzájárult.”
(6)	A Katv. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. § (1) A kapcsolatfelvételi listán szereplő név- és lakcímadatok harmadik személy
részére - a 3. § (1) bekezdésének c) pontja kivételével - csak kapcsolatfelvételi lista céljára,
akkor adhatók át, ha ehhez az érintettek a harmadik szerv nevének és tevékenységének
ismeretében írásban hozzájárultak.
13
(2)	Adatátadás esetén a kapcsolatfelvételi lista felhasználásának feltételeit az adatátadó
és az adatátvevő szerződésben határozza meg. Az (1) bekezdésben előírt feltételek hiányában
megkötött szerződés semmis.
(3)	A kapcsolatfelvételi lista nem kapcsolható össze piackutatás céljára gyűjtött
adatállománnyal.”
(7)	A Katv. 21. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A tilalmi lista célja annak biztosítása, hogy a rajta szereplő érintettek adatai
ismételten ne kerüljenek átvételre, harmadik személynek átadásra, illetőleg új
kapcsolatfelvételi listára felvételre. A tilalmi listán szereplő érintettektől közvetlen
üzletszerzési célból küldemény fogadására vonatkozó hozzájárulás nem kérhető, kivéve, ha a
tilalom csak egyedileg meghatározott célra vonatkozik.”
(8)	A Katv.
a)	3. §-a (1) bekezdésének a) pontjában az „üzletfél” szövegrész helyébe az „ügyfél”
szöveg,
b)	3. §-ának (2) bekezdésében a „közvetlen üzletszerzési” szövegrész helyébe a
„kapcsolatfelvételi” szöveg,
c)	4. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában az „és k) pontjaiban” szövegrész helyébe a
„pontjában meghatározott bármely szempont, valamint a családi állapot” szöveg,
d)	19. §-ában az „a tevékenységét” szövegrész helyébe az „az adatkezelési
tevékenységet”, az „és csak abban az esetben” szövegrész helyébe az „és az Avtv. szerinti
harmadik országba csak abban az esetben” szöveg,
e)	20. §-a (1) bekezdésének a) pontjában az „az üzletszerzési listára való felvételét”
szövegrész helyébe az „a kapcsolatfelvételi listán való szerepeltetését” szöveg,
f)	20. §-a (1) bekezdésének b) pontjában az „üzletszerzési” szövegrész helyébe a
„kapcsolatfelvételi” szöveg,
g)	21. §-ának (4) bekezdésében a „19. §” szövegrész helyébe a „20. §” szöveg
h)	lép.
36.	§
(1)	A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a
továbbiakban: Hpt.) 201. §-a és azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés
lép, egyidejűleg a törvény a következő 201/A. és 201/B. §-sal egészül ki:
„A reklámtevékenységre vonatkozó különös rendelkezések
201. § A fiatalkorúakat betételhelyezésre, hitelfelvételre vagy egyéb pénzügyi
szolgáltatás igénybevételére felhívó reklámot hitelintézet mint reklámozó esetében legalább
két országos napilapban, szövetkezeti hitelintézet mint reklámozó esetében pedig legalább egy
napilapban és egy országos napilapban közzé kell tenni.
14
201/A. § Tilos a sorsolásra vonatkozó reklám. E tilalom nem vonatkozik a
nyereménybetét-sorsolásra.
201/B. § A 201. §-ban és a 201/A. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén a
fogyasztóvédelmi hatóság jár el a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes
korlátairól szóló 2008. évi ... törvényben meghatározottak szerint. E rendelkezések a
fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi
rendelkezések.”
37.	§
Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 162. §-ának (1) és (2)
bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az emberi beavatkozás nélküli, automatizált hívórendszer vagy előfizetői kapcsolat
létrehozására szolgáló más automatizált eszköz az előfizető tekintetében csak akkor
alkalmazható közvetlen üzletszerzés, tájékoztatás, közvélemény- és piackutatás céljára, ha
ehhez az előfizető előzetesen hozzájárult.
(2)	Tilos közvetlen üzletszerzés, tájékoztatás, közvélemény- vagy piackutatás, valamint
a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi ...
törvény (a továbbiakban Grt.) 6. §-ának hatálya alá nem tartozó közvetlen üzletszerzés, illetve
egyéb, a Grt. szerinti reklámnak nem minősülő tájékoztatás céljából olyan előfizető felé
kapcsolatot kezdeményezni, aki úgy nyilatkozott, hogy nem kíván ilyen kapcsolatfelvételt
fogadni.”
38.	§
A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény 2. §-ának 2. pontjában a „gazdasági
reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII.” szövegrész helyébe a „gazdasági
reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló” szöveg lép.
Záró rendelkezések
39.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - 2008. szeptember 1-
jén lép hatályba, eljárási szabályait a hatálybalépését követően indult eljárásokban kell
alkalmazni.
(2)	A 3. § a) pontja, az 5. § (4) bekezdése, a 19. §, a 23. § (4) bekezdése, valamint a 42.
§ 2009. március 1-jén lép hatályba.
40.	§
Hatályát veszti
a)	a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény 1. §-a, 2. §-ának a),
b)	és d)-x) pontja, 3-11. §-a, 12. §-ának (1) bekezdése, 12. §-a (2) bekezdésének bevezető
szövegében a „vagy alkoholtartalmú ital” szövegrész, 13. §-ának (5) bekezdése, valamint 14-
25/A. §-a,
15
b)	az Szjtv. 36/A. §-ának (3) bekezdése,
c)	a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 122. §-ának (12) bekezdése,
d)	a Katv. 2. §-a (1) bekezdésének 9. pontja, és 2. §-ának (2) bekezdése,
e)	a Hpt. 202. §-a és az azt megelőző alcím, valamint 206/A. §-a,
f)	az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 203. §-ának (2) bekezdése,
g)	az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 24/A. §-ának
(2)	bekezdésében a „, reklámozása, hirdetése” szövegrész,
h)	a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 27. §-ának (3)-(5)
bekezdése,
i)	a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 3. §-a (1)
bekezdésének 25. pontja, 8. §-át megelőző alcím, 8. és 9. §-a.
41.	§
A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény 12. §-a (2) és (3)
bekezdésének, 13. §-a (1)-(4) bekezdésének és 13/A. §-ának megsértése miatt a
fogyasztóvédelmi hatóság jár el, az e törvényben meghatározott szabályok szerint.
42.	§
Hatályát veszti a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény.
43.	§
(1)	Az e törvény hatályba lépését megelőzően a Katv. 21. §-a szerinti tilalmi listán
szereplő személyeket a Katv. e törvénnyel módosított 21. §-a szerinti tilalmi listán tovább kell
szerepeltetni.
(2)	A 6. §-tól eltérően az e törvény hatályba lépését megelőzően a közvetlen üzletszerző
szerv, illetve az általa az adatok kezelésére, átvételére a Katv.-vel összhangban megbízott
szerv által kezelt közvetlen üzletszerzési listán szereplő érintettek részére 2009. május 31-ig
lehet természetes személynek közvetlen üzletszerzés módszerével - az elektronikus
kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő
szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Ektv.)
szerinti elektronikus hirdetés kivételével - reklámot tartalmazó küldeményt küldeni. Ha az
érintett 2009. május 31-ig nem tett a 6. § (1) bekezdése szerinti hozzájáruló nyilatkozatot,
adatai közvetlen üzletszerzési célból a továbbiakban nem kezelhetők, azokat törölni kell.
(3)	A 6. §-tól eltérően, a vállalkozás - ha az érintett személy kapcsolattartásra szolgáló
elektronikus levelezési címéhez egy áru értékesítése során jogszerűen jutott hozzá -, ugyanez
a vállalkozás 2009. május 31-ig felhasználhatja ezeket az adatokat saját hasonló áruinak
reklámozása céljából elektronikus hirdetés küldésére. Ez esetben biztosítani kell, hogy a
reklám címzettje az elektronikus hirdetés megküldését ingyenesen, korlátozás és indokolás
nélkül megtilthassa. A megtiltás lehetőségére egyértelműen és feltűnő módon fel kell hívni az
16
érintett személy figyelmét mind a kapcsolattartói adatok gyűjtésekor, mind a későbbiekben,
az egyes elektronikus hirdetések megküldésekor.
44.	§
(1)	A 32. §-t megelőző alcím és a 32-38. §, valamint a 40. § 2008. szeptember 2-án
hatályát veszti.
(2)	A 41. § és a 42. § 2009. március 2-án hatályát veszti.
(3)	A 43. § 2009. június 1-jén hatályát veszti.
(4)	E § 2009. június 2-án hatályát veszti.
45.	§
(1)	Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)	az Európai Parlament és a Tanács 2006/114/EK irányelve (2006. december 12.) a
megtévesztő és összehasonlító reklámról (kodifikált változat) [a 2. §, a 3. § c), f)-h) és q)
pont, a 12. §, a 13. § (1) és (2) bek., a 23. § (2) és (5) bek., a 24. § (2) és (3) bek., és a 27-29.
§, valamint a 30. § (1) és (4) bek.],
b)	az Európai Parlament és a Tanács 2003/33/EK irányelve (2003. május 26.) a
tagállamok dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó törvényi, rendeleti
és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről, az 5. cikk (2) bekezdése kivételével [a 3. § a)
és o) pont, a 19. § (1) és (2) bek., (4) bek. a) és b) pont, a 20. §, a 23. § (6) bek. és a 26. § (2)
bek.].
(2)	Ez a törvény a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges
rendelkezéseket állapítja meg a Gazdasági Versenyhivatal feladatkörében és eljárásában:
a)	az Európai Parlament és a Tanács 2006/2004/EK rendelete (2004. október 27.) a
fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti
együttműködésről, 4. cikk (1) és (6) bekezdés [a 28. § (1) bek., a 30. § (3) bek. és a 31. § (1)
bek.],
b)	a Bizottság 2007/76/EK határozata (2006. december 22.) a fogyasztóvédelmi
jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló
2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kölcsönös jogsegély
vonatkozásában való végrehajtásáról [a 31. § (2) bek.].
17
INDOKOLÁS
Általános indokolás
1.	A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban:
Grtv.) módosítása elsődlegesen a közösségi jognak való megfelelés céljából, a belső piacon az
üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi
gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a
2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai
parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló 2005/29/EK irányelv (a továbbiakban:
2005/29/EK irányelv) átültetése, valamint ezen irányelvnek a megtévesztő és összehasonlító
reklámra vonatkozó szabályozást (utóbb a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló
2006/114/EK irányelvben egységes szerkezetbe foglalt szövegben) módosító rendelkezései
miatt vált szükségessé.
A 2006/114/EK irányelv mind hatályát, mind a megtévesztő reklámozásra vonatkozó
rendelkezéseit tekintve szorosan összefügg a 2005/29/EK irányelv hatályával és szabályaival.
Míg a 2005/29/EK irányelv az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szembeni (a
továbbiakban: b2c) üzleti magatartásához kapcsolódó kereskedelmi kommunikációt, addig a
2006/114/EK irányelv az üzleti vállalkozások egymás közötti ügyleteit, a versenytársakat
érintő (a továbbiakban: b2b) tevékenységét, a b2b vonatkozású megtévesztő és összehasonlító
reklámot szabályozza.
A 2005/29/EK irányelv, valamint a 2006/114/EK irányelv átültetése következtében
szükségessé vált a megtévesztő reklámra vonatkozó szabályozás tekintetében a Grtv.-ben
megjelölt személyi hatály szűkítése a b2b kapcsolatokra. A b2c kapcsolatok tekintetében a
reklámozásban történő visszaéléseket is a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Fttv.-javaslat)
szabályozza. Ez a változás olyan mélységű volt, hogy közvetlenül érintette a Grtv. fogalmi
rendszerét és felelősségi szabályait.
2.	A Grtv. módosítása és újragondolása a megtévesztő és összehasonlító reklámot érintő
részeken kívüli, egyéb pontjaiban is szükségességé vált. A módosítások terjedelme
következtében és az áttekinthető szabályozás fenntartása érdekében új törvény megalkotása
vált szükségessé.
3.	A törvényjavaslat egyes tilalmainak értelmezéséhez elengedhetetlen a fogalmak
pontos, egyértelmű meghatározása. Ezért a jogalkalmazási tapasztalatok alapján szükséges
azok módosítása, illetve új fogalmak megalkotása.
Módosításra kerül a gazdasági reklám fogalma, rendezésre kerül az „áru”, „termék”,
„szolgáltatás” fogalmak viszonya, valamint tisztázásra kerül az, hogy az egyes, a gazdasági
reklámfogalom részét képező tényállások nem konjunktív viszonyban állnak egymással.
A hatályos Grtv. alkalmazása során, a point-to-point jellegű reklámok esetében
kérdésként jelentkezett, mi értendő a közzététel (értelmező rendelkezések között nem
megadott) fogalma alatt. A bírósági gyakorlatban körvonalazódott az az álláspont, hogy a
18
reklám közzététele annak megismerhetővé tételében definiálható, függetlenül attól, hogy a
reklám nagy nyilvánosság számára vagy egyes fogyasztók számára vált elérhetővé. Az egyes
eljárásokban azonban továbbra is vita alakult ki ebben a kérdésben, különösen olyan
esetekben, amikor a reklám megismerhetővé tétele egyedileg előzetesen kérelmezett,
közvetlen üzletszerzés körébe tartozó levelezés útján történik. Ez tette szükségessé a
közzététel fogalmának meghatározását, annak tisztázását, hogy a közzététel nem csak a
reklám nagyobb nyilvánosság, hanem egyedi címzett számára történő megismerhetővé tételét
is magában foglalja.
A fogyasztó-fogalomra is kiterjedő terminológiai egységesítés szükségessé teszi a
fogyasztó helyett a reklám címzettje fogalmának megalkotását, és a törvényjavaslatban ezen
fogalom alkalmazását.
4.	A reklámozásra vonatkozó szabályok, tilalmak áttekinthetősége érdekében az egyes
ágazati törvényekben (a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvényben, a
közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV.
törvényben, a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvényben, az állatok
védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvényben, valamint a temetőkről és a
temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvényben) foglalt közrendi típusú rendelkezések a
törvényjavaslatban jelennek meg, ezzel összhangban az érintett törvények vonatkozó
rendelkezései módosításra, illetve hatályon kívül helyezésre kerülnek.
5.	A termékspecifikus reklámtilalmak módosulnak két, a jogalkalmazás során különösen
problémásnak minősülő területen.
A fegyver, lőszer, robbanóanyag és a közbiztonságra különösen veszélyes eszköz
reklámtilalma tekintetében a jelenleg hatályos szabályok alkalmazásánál problémát jelentett a
kivételt engedő szakmai célú és eladási helyi reklámozás fogalmának tisztázatlansága, ezért
az erre vonatkozó szabályok részletezésre kerülnek.
A dohánytermékek reklámozása a jogalkalmazási tapasztalatok alapján kiemelten vitás
kérdés volt. A fegyverreklámhoz hasonlóan az eladási hely és a szakmai cél fogalmának
értelmezése eredményezett vitás helyzeteket, nem egységes jogértelmezést. További probléma
volt a bemutatás fogalmának tisztázatlansága.
A törvényjavaslat a továbbiakban is fenntartja az általános dohányreklám-tilalmat,
ugyanakkor a kivételek között a Grtv.-hez képest további módosításokat tartalmaz. A
módosítási javaslatok esetében feltétlenül érvényesülő kiindulási alap az volt, hogy azok ne
sértsék a tagállamok dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó törvényi,
rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló 2003/33/EK irányelvben
foglalt európai uniós előírásokat. Ugyanakkor mivel a közösségi jogi szabályozás nem ír elő
teljes dohányreklám-tilalmat - miként azt a hazai szabályozás teszi -, hanem csak egyes,
határon átnyúló vonatkozású médiumok tekintetében tiltja meg a dohánytermékek
reklámozását, a közösségi szinten nem szabályozott médiumok, így különösen a forgalmazás
helyén történő reklámozás esetében a nemzeti jogalkotó döntésétől függ, hogy megengedi-e
vagy tiltja a reklámozást. E tekintetben egy másik nemzetközi kötelezettség jelöli ki még a
lehetőségeket: az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezménye.
A törvényjavaslat az általános dohányreklám-tilalom alól kivételként említi a kizárólag
a dohánytermék forgalmazóinak szóló szakmai célú, és a nem az Európai Gazdasági Térségről
szóló megállapodásban részes államok területén nyomtatott és kiadott sajtótermékben
19
megjelenő reklámot. További kivételt jelent a dohánytermék forgalmazási helyén történő
reklámozás, szigorúan körülírt feltételek és a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek
fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény (a
továbbiakban: Nvt.) betartása mellett, kiemelt figyelemmel az egészségügyi szempontokra.
A törvényjavaslat a mindenkori forgalmazási szabályokhoz igazodva állapítja meg a
dohánytermékek reklámozására vonatkozó szabályokat. A dohányreklámra vonatkozó új
szabályok - amelyek nem kapcsolódnak a 2005/29/EK irányelv átültetéséhez - megfelelő
átmeneti idő biztosításával, 2009. március 1-jétől lépnek hatályba, megfelelő időt biztosítva
így a reklámozóknak, reklámszolgáltatóknak, reklámközzétevőknek a szabályoknak való
megfelelésre.
6.	A törvényjavaslat rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó eljárási
szabályok - módosításokkal - továbbra is a fogyasztóvédelmi hatóság, a megtévesztő
reklámozás tekintetében a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH), az
összehasonlító reklámozás kapcsán pedig a bíróság hatáskörébe utalják az eljárást. A két
hatóság eljárásait a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban:
Fgytv.), illetve a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996.
évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) szabályozzák, a törvénytervezetben foglalt,
részben a terület sajátosságaiból, részben pedig a vonatkozó közösségi jogi követelményekből
eredő eltérésekkel.
20
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A törvényjavaslat tárgyi hatálya a reklámtevékenységben részt vevők által végzett gazdasági
reklámtevékenységre, a szponzorálásra, valamint az ezek tekintetében alkalmazott, a szakmai
önszabályozás keretében megalkotott magatartási kódexekre terjed ki. Ennek megfelelően
kiemelendő, hogy a törvényjavaslat csak a gazdasági reklámtevékenység vonatkozásában
alkalmazható, a politikai vagy társadalmi célú reklámtevékenységre nem.
A (2) bekezdés lehetőséget ad arra, hogy más törvény, illetve törvényi felhatalmazáson
alapuló rendelet egyes árukra, illetve egyes kommunikációs eszközök útján megvalósuló
reklámtevékenységre külön szabályokat állapíthasson meg.
Amennyiben ezen eltérő rendelkezésekhez nem kapcsolódik önálló eljárási rezsim, akkor e
törvényjavaslat eljárási szabályait kell alkalmazni. A törvényjavaslat hatáskör-telepítési és
eljárási szabályozásának ilyen általános jellegét egyértelművé tevő rendelkezés a Grtv.-ből
hiányzott, jóllehet a jogalkalmazási gyakorlat eddig is így járt el a különös anyagi jogi
szabályok kikényszerítésére.
Ilyen különös szabályokat tartalmaz például a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és
gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól
szóló 2006. évi XCVIII. törvény a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök reklámozására
vonatkozóan; vagy a kommunikációs eszköz sajátosságaira figyelemmel az elektronikus
kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő
szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény az elektronikus hirdetésre
vonatkozóan.
A (3) bekezdés meghatározza a törvényjavaslatnak a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996.
évi I. törvénnyel (médiatörvény) való viszonyát. Amennyiben a médiatörvény a rádió és
televízió műsorszolgáltatásában közzétett reklámok vonatkozásában e törvényjavaslattó eltérő
rendelkezéseket állapít meg, akkor az előbbi törvényben foglalt szabályok érvényesülnek.
Speciális szabályok hiányában azonban a törvényjavaslat szabályai a rádió és televízió
műsorszolgáltatásában közzétett reklámra is alkalmazandók.
A 2. §-hoz
A rendelkezés az 1. §-hoz képest szűkíti a törvényjavaslat hatályát a megtévesztő reklámok
tekintetében. Abban az esetben, amikor a megtévesztő reklám címzettje az itt meghatározottól
eltér (tehát önálló foglalkozásán vagy gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében
eljáró természetes személy), az Fttv.-javaslat szabályai alkalmazandóak.
Ennek oka, hogy a 2005/29/EK irányelv a reklámtevékenységre is kiterjedően védi a
fogyasztókat a megtévesztéssel szemben, s ennek megfelelően a megtévesztő reklámozásra
vonatkozó speciális közösségi jogi rendelkezések hatályát a vállalkozások közötti
viszonylatokra korlátozta.
A 3. §-hoz
21
Ezen § meghatározza azokat a fogalmakat, amelyek a törvényjavaslat rendelkezéseinek
alkalmazását megkönnyítik.
A jogalkalmazási tapasztalatok alapján, valamint jogharmonizációs kötelezettségek
következtében a korábbi reklámszabályozáshoz képest új fogalmak kerülnek bevezetésre,
valamint egyes fogalmak változnak. Így a fogalmak között kerül meghatározásra a vállalkozás
és a magatartási kódex definíciója. A fogyasztó fogalom jelentős, egyéb jogszabályokban
történő módosulása a törvényjavaslatban szükségessé teszi a fogyasztó helyett a reklám
címzettje fogalmának megalkotását. A korábbi, különösen a point-to-point típusú reklámoknál
jelentkező jogértelmezési problémák tették indokolttá a közzététel fogalmának
meghatározását. Azon fogalmak azonban, melyek csak a törvényjavaslat egy adott
rendelkezéséhez kapcsolódnak, az érintett rendelkezésnél kerülnek kifejtésre.
A gazdasági reklámtevékenység fogalmával kapcsolatban a meghatározás pontosításával
egyértelművé válik, hogy a tájékoztatás lehetséges céljai (áru értékesítésének vagy más
módon történő igénybevételének előmozdítása; a vállalkozás neve, megjelölése, tevékenysége
népszerűsítése; áru vagy árujelző ismertségének növelése) a fogalomnak vagylagos elemei,
tehát ha bármelyik cél önmagában kimutatható, a tájékoztatás, közlés, megjelenítési mód
reklámnak minősül. Mindazonáltal egy vállalkozásnak vagy annak tevékenységének
bemutatása csak azáltal válik reklámmá, ha ez közvetlenül összefügg a vállalkozás árui
értékesítésének előmozdításával, a vállalkozás nem ilyen célú megnyilvánulásairól (így pl.
társadalmi kötelezettségvállalásáról, jótékonysági akcióiról) vagy pusztán a létezéséről való
híradás nem tekinthető gazdasági reklámnak. Ugyanígy, egy áruról való tényszerű
tájékoztatás sem feltétlenül reklám, amennyiben annak közvetlen kapcsolata az értékesítés
előmozdítására irányuló szándékkal nem mutatható ki.
A 4. §-hoz
A szakasz a 2006/114/EK irányelvnek megfelelően tiltja azt, hogy magatartási kódex a
törvényjavaslat rendelkezéseibe ütköző magatartásra ösztönözzön.
A rendelkezés jellegéből következően szükséges, hogy az általánostól eltérő felelősségi
szabály kerüljön megállapításra a 23. §-ban. A magatartási kódex felelőse önálló
felelősségének előírása lehetővé teszi a fellépést még azt megelőzően, hogy a kódex hibás
előírását követve a magukat annak alávető vállalkozások ténylegesen hibás reklámozási
gyakorlatot alkalmaznának.
A 5. §-hoz
A törvényjavaslat meghatározza a reklám közzétételének általános és alapvető feltételeit.
Ezeknek a szabályoknak a reklám címzettjei védelme érdekében, másrészt a felelősség
megállapításának megkönnyítése szempontjából van jelentőségük.
A törvényjavaslat itt meghatározott előírásait a 23. § (3) és (4) bekezdésében szereplő
felelősségi szabályokkal összhangban kell alkalmazni. Ennek megfelelően az adatok és
nyilatkozatok meglétéért az általános felelősségi szabályok szerint egyetemlegesen felelnek az
érintett felek, az adatok és a nyilatkozatok tartalmáért és valódiságáért egyedül a reklámozó
felel. A szabadtéri reklámhordozóval kapcsolatosan előírt rendelkezések tekintetében
kizárólag a reklám közzétevőjének felelőssége merülhet fel.
A reklámjelleg felismerhető feltüntetése kötelezettségének előírására jelen törvényjavaslatban
azért nincs szükség, mert az ennek kapcsán történő visszaéléséket a fogyasztók és
22
vállalkozások (b2c) kapcsolatában az Fttv.-javaslat 5. § (1) bekezdése, a vállalkozások közötti
kapcsolatok (b2b) vonatkozásban pedig a Tpvt. üzleti döntések befolyásolására vonatkozó
rendelkezései is lefedik.
A 6. §-hoz
A törvényjavaslat 6. §-a a közvetlen üzletszerzéssel (direkt marketing) történő reklámozást
korlátozza. A törvényjavaslat biztosítja, hogy reklámot csak azok kapjanak közvetlen
megkeresés módszerével, akik ehhez előzetesen kifejezetten hozzájárultak. A reklámozó, a
reklámszolgáltató, valamint a reklám közzétevője köteles nyilvántartást vezetni azokról a
személyekről, akik ilyen hozzájáruló nyilatkozatot tettek náluk. E nyilvántartások harmadik
személyek részére csak az érintett személy előzetes hozzájárulásával adhatók át.
A törvényjavaslat a hozzájáruló nyilatkozatok későbbi visszavonhatóságát is biztosítja.
A 7. §-hoz
A törvényjavaslat ezen rendelkezése, az erőszaktól való tartózkodás, a személyes vagy
közbiztonság, környezet és természet védelme érdekében a reklám címzettjeinek széles körét
óvja.
A 8. §-hoz
A törvényjavaslat szabályai védik a gyermek- és fiatalkorúak érdekeit. Az, hogy a
törvényjavaslat szövege eltér a korábbi reklámtörvénytől, nem jelenti azt, hogy a védelem
köre szűkül. Azon gyermek- és fiatalkorúaknak szóló reklám, mely „tapasztalatlanságuk vagy
hiszékenységük kihasználásával közvetlen felszólítást tartalmaz arra, hogy a felnőtt korúakat
áru vásárlására ösztönözzék”, a továbbiakban az Fttv.-javaslat szabályai alapján lesz tiltott.
Ugyanakkor e § (1)-(3) bekezdése továbbra is tiltja az olyan reklámot, amely a gyermek-és
fiatalkorúak fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődését károsítja, továbbá tiltja az erőszakra,
szexualitásra utaló gyermek-és fiatalkorúaknak szóló reklámokat is, vagy azokat, amelyek
gyermek-és fiatalkorúakat veszélyes, erőszakos, vagy a szexualitást hangsúlyozó helyzetben
mutatja be.
A (4) bekezdés a közoktatásról szóló 1993. évi LXX. törvényben szereplő, az egyes oktatási
intézményekben folytatott reklámtevékenységet tilalmazó rendelkezést veszi át módosított
tartalommal. Fontos, hogy az elsősorban a - reklámok hatásának fokozottan kitett - gyermek-
és fiatalkorúak oktatására szolgáló intézményekben a vállalkozások népszerűsítésre csak
egyes meghatározott tevékenységekkel (egészséges életmód, környezetvédelem, neveléssel
összefüggő kérdések, közéleti, kulturális tevékenység) összefüggésben kerülhessen sor.
A 9. §-hoz
E § biztosítja a szexualitást bemutató, illetve szexualitásra vagy szexuális szolgáltatásra utaló
reklámok elleni hatékony fellépés lehetőségét azzal, hogy tiltja a pornográf reklámot,
valamint a szexuális szolgáltatás és a szexuális ingerkeltésre szolgáló áru reklámját A korábbi
rendelkezésektől eltérően nem jelenik meg külön a szexuális ingerkeltésre irányuló emeltdíjas
távközlési szolgáltatás reklámjának tilalma. Azonban ez nem jelent változást annak
23
következtében, hogy a szolgáltatás része az áru fogalmának, és így a szexuális ingerkeltésre
irányuló áru reklámjának tilalma értelemszerűen vonatkozik a szexuális ingerkeltésre irányuló
emeltdíjas távközlési szolgáltatás reklámjára is.
A 10-11. §-hoz
E § a korábbi szabályozással egyezően tiltja az olyan áruk reklámozását, amelyeknek
előállítása vagy forgalmazása jogszabályba ütközik, illetve a fogalmak között, a 3. §-ban
meghatározott tudatosan nem észlelhető reklámot. A korábbi szabályozással szemben
azonban nem jelenik meg a burkolt reklám tilalma, tekintettel arra, hogy annak alkalmazását
az Fttv.-javaslat rendelkezései tiltják, mivel megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősül.
A 12. §-hoz
A törvényjavaslat - a 2006/114/EK irányelv 3. cikkének megfelelően - tiltja a megtévesztő
reklámot, és meghatározza a reklám megtévesztő jellegének megállapításának legalapvetőbb
kritériumait.
A törvényjavaslat ezen rendelkezései a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló
2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseit ültetik át. Ennek
megfelelően - jelen törvény 2. §-ában foglaltak szerint - a megtévesztő reklámra vonatkozó
rendelkezések csak abban az esetben alkalmazandóak, ha a reklám címzettje kizárólag
vállalkozás, vagy gazdasági vagy szakmai tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró
nem természetes személy.
A 13. §-hoz
E § - a 2006/114/EK irányelv 4. cikkének megfelelően - meghatározza az összehasonlító
reklám közzétételének kritériumait, amelynek során elsősorban a vállalkozások sérelmére
elkövetett összehasonlító reklámot tiltja, amely sérti más vállalkozás jó hírnevét, cégnevét és
árujelzőjét.
Meghatározza, hogy összehasonlító reklám csak azonos rendeletetésű áruk tárgyilagos
összehasonlításában lehetséges, továbbá szabályozza a védjegy használatának lehetőségeit az
összehasonlító reklámban.
A 14-17. §-hoz
A törvényjavaslat egyes áruk vonatkozásában teljes tilalmat állapít meg, illetve korlátok közé
szorítja a reklámozást.
A fegyver, lőszer, robbanóanyag és a közbiztonságra különösen veszélyes eszköz tekintetében
a törvényjavaslat a korábbi szabályozásnál részletesebb rendelkezéseket tartalmaz. Ennek oka
a szakmai célú reklám és az eladás helyén történő reklámozás fogalma tekintetében az
értelmezési nehézségek megszüntetése.
A reklámozásra vonatkozó szabályok, tilalmak áttekinthetősége érdekében az új
reklámtörvényben kerülnek szabályozásra egyes áruspecifikus, ágazati törvényekben foglalt
rendelkezések, ezzel összhangban az érintett törvények vonatkozó rendelkezései módosításra,
illetve hatályon kívül helyezésre kerülnek. Így a reklámtörvény tiltja a veszélyes eb és az
állatviadal, az emberi szerv és szövet, a terhesség-megszakítás, terhesség-megszakítást végző
24
intézmény és arra alkalmas eszköz vagy szer reklámját, korlátozza továbbá a szerencsejáték és
a temetkezési szolgáltatás reklámját. Ezen reklámok tilalmát ill. korlátozását
gyermekvédelmi, egészségvédelmi valamint állatvédelmi okok, illetve kegyeleti okok
indokolják.
A 15. § a veszélyes eb tekintetében az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi
XXVIII. törvény 24/A. § (2) bekezdésének a reklámozásra vonatkozó szabályát veszi át. A
hivatkozott rendelkezés (1) bekezdésénél fogva veszélyes ebnek minősül a Kormány által
rendeletben meghatározott, az életre és a testi épségre természetes hajlamainál fogva
fokozottan veszélyes eb.
Az állatviadal tekintetében az említett törvény 24/B. § (1) bekezdésének tartalma alapján,
amely az állatok között olyan viadal, illetve az állatok egymás elleni uszításával olyan
küzdelem, amely az állatok sérülését vagy elpusztulását okozhatja (állatviadal) kapcsán több
magatartásformát megtilt, szintén indokolt az ilyen tartalmú reklám tilalmának kimondása.
A terhesség-megszakítás, a terhesség-megszakítást végző intézmény, arra alkalmas eszköz
reklámozásánál szükséges visszautalni a 3. §-hoz kapcsolódóan, a gazdasági
reklámtevékenység fogalmával összefüggésben kifejtettekre. Az az eset tehát, ha például egy
szakmai kiadványban kerül sor új módszerek, eszközök, eljárások ismertetésére, a
népszerűsítés kifejezett szándéka nélkül, nem tekinthető reklámnak.
A 18. §-hoz
A törvényjavaslat tiltja a gyermek-és fiatalkorúaknak szóló, vagy azokat bemutató
alkoholtartalmú ital reklámját, továbbá tiltja ezt a reklámot a sajtótermékek borítólapjának
első külső oldalán, színházban, moziban a 20 óra előtti, vagy a gyermek-és fiatalkorúaknak
szóló műsorszámok előtt és közvetlenül utána, továbbá a közoktatási és egészségügyi
intézményekben, illetve az ezektől 200 méteres távolságban lévő szabadtéri
reklámhordozókon. E rendelkezések egyértelműen a gyermek-és fiatalkorúak védelmét
szolgálják.
A 19-20. §-hoz
A törvényjavaslat az egészséghez és az egészséges környezethez való alkotmányos jog
biztosítása érdekében korlátozza a dohánytermékek reklámozását. Szintén alkotmányos
okokból azonban a kereskedelmi kommunikáció teljes körű tilalmának lehetősége sem
merülhet fel ezen legálisan forgalmazható termékek vonatkozásában.
A dohányreklámozás tekintetében a törvényjavaslat általános reklámtilalmat határoz meg,
amely alól - szűk körben - kivételeket is megállapít.
A jogalkotónak a dohánytermékek reklámozásának szabályozásakor úgy kell alkotmányos
keretek között maradnia, hogy a közösségi és az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-
ellenőrzési Keretegyezményében vállalt kötelezettségeknek is megfeleljen.
Az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezménye (a továbbiakban:
Keretegyezmény), amely 2003. június 16-i aláírása után a 2005. évi III. törvénnyel került
beiktatásra a magyar jogrendszerbe, arra kötelezi Magyarországot, hogy megfelelő jogalkotási
lépéseket tegyen a dohánytermékek reklámozásának visszaszorítása érdekében. A
Keretegyezmény 13. cikkének 2. pontja a részes államokat arra kötelezi, hogy
25
alkotmányukkal vagy alkotmányos elveikkel összhangban teljes tilalmat vezessenek be
minden dohányreklámozásra, promócióra és szponzorálásra. Ezzel szemben a
Keretegyezmény 13. cikkének 3. pontja azon Felek számára, amelyek alkotmányuk,
alkotmányos elveik következtében nincsenek abban a helyzetben, hogy teljes tilalmat
vezessenek be, a 4. pontban megfogalmazott minimális korlátozásokat, így többek között
minden valótlan, félrevezető, megtévesztő dohányreklám megtiltását vagy a nemzetközi
eseményeken részt vevő dohánygyárak általi szponzoráció tilalmát vagy korlátozását írja elő.
A 2005. évi III. törvény indoklása a következőképpen fogalmaz:
„A Keretegyezmény megerősítése előtt elvégzett alkotmányossági vizsgálat alapján
megállapításra került, hogy hazánkban nincs lehetőség a 13. cikk (2) bekezdése szerinti teljes
reklám tilalom bevezetésére, így a 13. bekezdés (3) bekezdése tekinthető irányadónak.”
A dohányáru reklámozása korlátozásának alkotmányjogi megítélésével az Alkotmánybíróság
is foglakozott a 37/2000. (X. 31.) AB határozatában. E határozat megvizsgálta az
Alkotmányban rögzített egészséges környezethez való jog, valamint a lehető legmagasabb
szintű testi és lelki egészséghez való jog és a véleménynyilvánítás, továbbá a vállalkozás
szabadságának összefüggéseit a dohányáruk reklámjának teljes tilalmával összefüggésben.
Mérlegelésének eredményeként az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az Alkotmányból nem
vezethető le a dohányáruk reklámjának teljes tilalma.
A dohányreklámozásra, valamint szponzorációra vonatkozó szabályok tekintetében a
tagállamok dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó törvényi, rendeleti
és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló 2003/33/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv rendelkezéseinek is szükséges megfelelni, ennek következtében kerül sor a
közvetett reklám és a dohánytermékkel kapcsolatos szponzorálás tilalmára, valamint a
szakmai célú reklámokra és egyes sajtótermékekre vonatkozó kivételek meghatározására.
A korábbi szabályok alkalmazásánál az eladási hely és az árubemutatás fogalmának
értelmezése okozott nehézségeket, jogvitákat. Ezért a törvényjavaslat a korábbi szabályoknál
részletesebben határozza meg a legális forgalmazáshoz kapcsolódó reklámozási
lehetőségeket, különbséget téve a szaküzletben, illetve az egyéb üzletben történő reklámozás
között, ugyanakkor nem megengedőbb a korábbi szabályozáshoz képest. A szabályozás a
nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes
szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény dohánytermékek forgalmazására vonatkozó
szabályait hívja föl háttérszabályul, így ezen szabályok esetleges változása a reklámozást is
érinti, ugyanakkor nem teszi szükségessé a reklámszabályozás módosítását.
A 19. § (6) bekezdése a forgalmazási helyen történő reklámozásra vonatkozó tartalmi
korlátokat tartalmaz, a korábbi szabályozást átvéve és azt a mozgókép, hang- vagy szaghatás
alkalmazásának tilalmával kibővítve.
Az új dohányreklámozási szabályok bevezetése szükségessé tesz egy átmeneti időszakot,
hogy a reklámozók, a reklámszakma szereplői és a reklámközzétevők alkalmazkodni tudjanak
a változásokhoz. Ezért ezen § tekintetében a 39. §-ban a törvényjavaslat egyéb részeire
vonatkozótól eltérő hatályba lépési időpont kerül megállapításra.
A 21. §-hoz
26
A gyermek-és fiatalkorúak védelmét szolgálja a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése, amely
tiltja e korosztálynak a szerencsejátékban való részvételre való felhívást.
A 22. §-hoz
Kegyeleti okokból tiltja a törvényjavaslat a temetkezési szolgáltatás reklámját az
egészségügyi intézmény területén, falán, kerítésén, valamint a temető területén, amely tilalom
természetesen nem vonatkozik a vállalkozás címének, elérhetőségének, valamint a
szolgáltatások és azok díjainak közlésére és a „temetkezés” szóra
A 23. §-hoz
A törvényjavaslat e §-a a korábbi szabályozáshoz hasonlóan megállapítja a rendelkezései
megsértéséért fennálló felelősség megállapításának szabályait.
Főszabályként a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője a törvényi előírások
megszegéséért együttesen, az így okozott kárért pedig egyetemlegesen felelős.
A törvény a főszabály mellett meghatározza azokat az eseteket, amikor az együttes felelősség
megállapítása nem releváns, tehát ezekben az esetekben csak meghatározott személyi kör
tartozik felelősséggel.
Amennyiben a magatartási kódex e törvénybe ütköző magatartásra ösztönöz, e jogsértésért a
magatartási kódexet kidolgozó, a kódex felülvizsgálatáért, illetve a magukat a kódexnek
alávető vállalkozások általi betartása ellenőrzéséért felelős személy vagy személyek felelnek.
A reklámozó felel a reklám megrendelésekor a reklámszolgáltató, ennek hiányában a reklám
közzétételének megrendelésekor a reklám közzétevője részére megadott adatok és a
minőségvizsgálati vagy megfelelőség-tanúsítási kötelezettséghez kapcsolódó nyilatkozat
tartalmáért és valódiságáért, illetve a megtévesztő és az összehasonlító reklámra vonatkozó
rendelkezések megsértéséért.
A reklám közzétevője felel a szabadtéri reklámhordozón közzéteendő adatokkal kapcsolatos
kötelezettségek megsértése miatt. A dohánytermékre vonatkozóan nyújtott szponzorálás
esetében mind a nyújtó, mind az elfogadó vállalkozás felelős.
A 24-29. §-hoz
A törvényjavaslat értelmében a fogyasztóvédelmi hatóság jár el főszabály szerint az e
törvényben megállapított rendelkezések ellenőrzése és megsértése esetén, alkalmazva az
Fgytv. rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel.
A megtévesztő és összehasonlító reklámra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén a
GVH és a bíróság jár el a Tpvt.-talkalmazva az e törvényben foglalt eltérésekkel. A bíróság
kizárólag a jó hírnevet és a szerzői jogi kérdéseket érintő esetekben jár el az összehasonlító
reklám és az ilyen magatartásra ösztönző magatartási kódex esetében.
A Nemzeti Hírközlési Hatóság jár el a közvetlen üzletszerzésre (direkt marketing) vonatkozó
rendelkezések megsértése esetén, ha a reklám az információs társadalommal összefüggő
szolgáltatás és - a beszédcélú telefonhívás kivételével - elektronikus hírközlés útján valósul
meg. Ebben az esetben az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs
társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvényben
meghatározott eljárás és intézkedések kerülnek alkalmazásra.
A törvény a fentiek mellett lehetővé teszi, hogy a felmerült polgári jogi igényt a sérelmet
szenvedett fél bíróság előtt érvényesítse.
27
Tiltott szponzorálás esetében ügyfélként a nemdohányzók védelmét ellátó társadalmi
szervezetek is kezdeményezhetnek eljárást.
A törvényjavaslat szerinti eljárás a törvényben meghatározott időponttól számítottan három
éven belül indítható meg, ezen túl nincs rá lehetőség. Ez a szabály igazodik az Fttv.-
javaslatban foglalt eljárási határidőkhöz.
A törvényjavaslat az Fgytv.-ben foglaltak és ezáltal a fogyasztóvédelmi hatóság eljárásának
lehetővé tétele miatt kimondja, hogy a törvény mely részei minősülnek fogyasztóvédelmi
rendelkezésnek.
Az eljáró hatóság egyes speciális intézkedéseit külön nevesíti a törvény, így a törvény által
kötelezően előírt nyilvántartások esetében azok bemutatását, szemletárgyként történő
lefoglalhatóságát, a még közzé nem tett reklám közzétételének megtiltását, a reklám részét
képező tényállás valóságának vállalkozás általi igazolásának hatósági bekérését.
A 30-31. §-hoz
A Tpvt. 70. §-a tartalmazza azokat a feltételeket, melyek fennállása szükséges ahhoz, hogy a
GVH megindítsa az eljárását. A törvény hatálya alá eső ügyekben ezt a szabályt azzal az
eltéréssel kell alkalmazni, hogy nem kell külön vizsgálni azt a kérdést, hogy indokolja-e a
közérdek az eljárás megindítását, következésképpen az eljárást minden olyan esetben meg
kell indítani, amikor a jogsértés valószínűsíthető, és az ügy a GVH hatáskörébe tartozik.
A (2) bekezdés egyértelművé teszi, hogy ideiglenes intézkedéssel az előzetes megtiltás is
elrendelhető.
A (4) bekezdés a Tpvt. szerinti kötelezettségvállalás alkalmazhatóságát szélesíti ki.
Kötelezettségvállalás esetében a jogsértés nem kerül kimondásra, bírság sincs, viszont a
vitatott magatartás gyorsan és véglegesen kiiktatható a piacról, mivel a vállalkozás önként
vállalja, hogy a jövőben attól tartózkodni fog. E megoldás előnye, hogy a magatartás
megismétlése esetén nem kell új eljárást lefolytatni, hanem az önkéntes vállalás megszegése
önmagában lehetővé teszi bírság kiszabását.
Az (5) bekezdés a Tpvt.-be 2005-ben beiktatott „amicus curiae” jogintézményét teszi
alkalmazhatóvá a törvény szerinti ügyekben is. Ennek lényege, hogy ha a bíróság előtt olyan
polgári per indul, amelyben e törvény rendelkezéseire alapítja felperes az igényét (vagy
alperes a védekezését), akkor lehetőség van a GVH eljárásba való bevonására a bíróság
munkáját segítendő. A felhívott Tpvt.-szabályok egyúttal a párhuzamos (hatóság és bíróság
előtti) eljárások egymáshoz való viszonyát is rendezik.
A 32-38. §-hoz
Miután e törvényben kerülnek szabályozásra egyes áruspecifikus, ágazati törvényekben
foglalt rendelkezések, ezért módosítani szükséges a magzati élet védelméről szóló 1992. évi
LXXIX. törvény vonatkozó szakaszát úgy, hogy a reklámtevékenység elhagyásra kerül a
törvényszövegből és csak az ösztönzés, népszerűsítés marad meg, amely tevékenységek
28
egyébként nem minősülnek reklámnak. Hasonló okból kerül sor a szerencsejáték
szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosítására.
A törvényjavaslat 35. §-a - a 6. §-ban foglalt új, a közvetlen üzletszerzésre vonatkozó
általános, azt a reklám címzettjének előzetes hozzájárulásához kötő szabályra tekintettel -
módosítja a kutatás és a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok
kezeléséről szóló 1995. évi CXIX. törvény (Katv.) rendelkezéseit. Egyrészt a jelen
törvényjavaslat fogalommeghatározásaival összhangban pontosítja a Katv. „közvetlen
üzletszerzés”-fogalmát”, másrészt oly módon módosítja a Katv. erre vonatkozó szabályait,
hogy az eddigi közvetlen üzletszerzési lista, illetve az ehhez kapcsolódóan a Katv.-ben
szabályozott adatszerzési módok és adatkezelési felhatalmazás kizárólag a törvényjavaslat 6.
§-a szerinti előzetes hozzájárulás beszerzéséhez használt első kapcsolatfelvétel céljából
lesznek alkalmazhatók.
A 36. § a Hpt.-nek a közrendi jellegű reklámtilalmakra vonatkozó rendelkezéseit módosítja -
az Fttv.-javaslatban foglalt módosításaira is tekintettel - oly módon, hogy azt összhangba
hozza az Fttv.-javaslat, illetve a jelen törvényjavaslat fogalomhasználatával, másrészt
egyértelművé teszi, hogy e szabályok meegsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el e
törvényjavaslat szabályai alapján.
A 37. § pedig - a vonatkozó uniós jogi szabályokra tekintettel - a 6. §-ban foglalt
szabályokkal való összhang megteremtése érdekében módosítja az Eht. 162. §-ának (1) és (2)
bekezdését.
A további szakaszok a korábbi reklámtörvényre vonatkozó hivatkozásokat frissítik az egyes
törvényekben.
A 39-45. §-hoz
A törvényjavaslat az Fttv.-javaslathoz igazodva, azzal egyidejűleg lép hatályba.
A törvényjavaslat közvetlen üzletszerzésre vonatkozó szabályai, valamint a
dohányreklámozásra vonatkozó szabályok, csakúgy mint a szabadtéri reklámhordozókra
vonatkozó, az 5. § (4) bekezdésben megjelenő előírás alkalmazásárahosszabb felkészülési,
átálási időt indokolt biztosítani a reklámozók, a reklámszakma szereplői és a
reklámközzétevők részére, ezért a törvényjavaslat e rendelkezések tekintetében eltérő
hatályba lépési időt, illetve megfelelő átmeneti szabályokat állapít meg. Figyelemmel arra,
hogy az új dohányreklám-szabályok későbbi hatálybalépésére tekintettel indokolt az átmeneti
idő lejártáig a hatályos reklámtörvény egyes rendelkezéseinek hatályban tartása, a
reklámtörvény egészét a törvényjavaslat csak ezen átmeneti idő lejártát követően helyezi
hatályon kívül.
Miután e törvénybe kerülnek át áruspecifikus, ágazati törvényekben foglalt rendelkezések, a
vonatkozó törvényekből törölni szükséges az átkerült szakaszokat.
Az új deregulációs elveknek megfelelően a módosító és hatályon kívül helyező
rendelkezéseket a törvény a hatályba lépését követő napon hatályon kívül helyezi, és az azt
követő napon e rendelkezést is törli a törvényszövegből.
Végül a törvény a jogszabály-szerkesztési követelményeknek megfelelő hivatkozást tartalmaz
az Európai Unió jogának való megfelelésre.
29