﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/5591. számú
törvényjavaslat
a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és egyéb kapcsolódó
törvények módosításáról
Előadó: dr. Draskovics Tibor
igazságügyi és rendészeti miniszter
Budapest, 2008. április
1
2008. évi .... törvény
a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és egyéb kapcsolódó
törvények módosításáról
1. §
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 4.
§-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ha a közigazgatási végrehajtás során már közzétették az ingóság értékesítéséről szóló
hirdetményt, az eljárást az értékesítést és a befolyt vételár közigazgatási eljárásban történő
felosztását és kifizetését követően kell - sikeres értékesítés esetén a tartozás kiegyenlítését
követően fennmaradó összegre - bírósági végrehajtás útján folytatni.”
2.	§
A Vht. 13. §-a a következő új (3) és (4) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3)
bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:
„(3) A kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK
európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 861/2007/EK rendelet) szerinti
eljárásban hozott ítélet alapján végrehajtható okiratot lehet kiállítani akkor is, ha az ítéletet
megfellebbezték.
(4)	Nem lehet végrehajtható okiratot kiállítani a jogerős fizetési meghagyás alapján, ha
a jogerősítési záradékot a bíróság a Pp. 319. §-ának (6) bekezdése alapján akként állította ki,
hogy a követelés tárgyában nincs helye végrehajtásnak.”
3.	§
A Vht. 16. §-a a következő i) és j) ponttal egészül ki:
(Végrehajtási lapot állít ki:)
„i) az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK
európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1896/2006/EK rendelet) szerint
végrehajthatónak nyilvánított európai fizetési meghagyás alapján az adós lakóhelye,
székhelye - ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye, külföldi
székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve közvetlen kereskedelmi képviselete
esetén a fióktelep, illetőleg a képviselet helye - szerinti megyei bíróság székhelyén működő
helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság,
j) a 861/2007/EK rendelet szerint kis értékű követelések európai eljárásában
hozott ítélet alapján az adós lakóhelye, székhelye - ezek hiányában az adós végrehajtás alá
vonható vagyontárgyának helye, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe,
illetve közvetlen kereskedelmi képviselete esetén a fióktelep, illetőleg a képviselet helye -
2
szerinti megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi
Kerületi Bíróság.”
4.	§
A Vht. 23/B. §-a a következő új (1) bekezdéssel egészül ki és a § jelenlegi
szövegének számozása (2) bekezdésre változik:
„(1) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a bírósági
határozatok végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 44/2001/EK
tanácsi rendelet) szerinti közokiratot az adós lakóhelye, székhelye - ezek hiányában
végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi
fióktelepe, illetve közvetlen kereskedelmi képviselete esetén a fióktelep, illetőleg a képviselet
helye - szerinti megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai
Központi Kerületi Bíróság, a 2201/2003/EK rendelet szerinti közokiratot pedig a kötelezett,
vagy a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti megyei bíróság székhelyén működő helyi
bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság látja el végrehajtási záradékkal.”
5.	§
A Vht. 31/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„31/C. § (1) Az első fokon eljárt bíróság kérelemre kiállítja
a)	a 44/2001/EK tanácsi rendelet V. melléklete szerinti tanúsítványt,
b)	a 2201/2003/EK tanácsi rendelet I. és II. melléklete szerinti igazolást,
c)	a 805/2004/EK rendelet I. és II. melléklete, valamint IV. és V. melléklete
szerinti tanúsítványt,
d)	a 861/2007/EK rendelet IV. melléklete szerinti tanúsítványt.
(2)	A közokiratot kiállító hatóság székhelye szerint illetékes helyi bíróság kérelemre
kiállítja
a)	a 44/2001/EK tanácsi rendelet VI. melléklete szerinti tanúsítványt,
b)	a 805/2004/EK rendelet III. melléklete, valamint IV. és V. melléklete
szerinti tanúsítványt.
(3)	A 2201/2003/EK tanácsi rendelet III. és IV. melléklete szerinti, a láthatási jogokra
és a gyermek visszavitelét elrendelő határozatokra vonatkozó igazolást az első fokon eljárt
bíróság állítja ki:
a)	hivatalból vagy bármelyik fél kérelmére a rendelet 41. cikkének (1)
bekezdésében foglaltak alapján (III. melléklet),
b)	hivatalból a rendelet 42. cikkének (1) bekezdésében foglaltak alapján (IV.
melléklet).
(4)	Az 1896/2006/EK rendelet VII. melléklete szerinti formanyomtatványt az európai
fizetési meghagyást kibocsátó bíróság állítja ki.
3
(5)	Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti, valamint a (2) bekezdés a) pontja szerinti
tanúsítvány és igazolás több alkalommal is kiállítható.
(6)	A bíróság a (3) bekezdés szerinti igazolást kérelemre kijavítja; a kijavításról szóló
végzést kézbesíti a feleknek, akik a végzés ellen fellebbezhetnek.
(7)	A bíróság az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítványt a 805/2004/EK
rendelet 10. cikkében foglaltak alapján kérelemre kijavítja, vagy visszavonja; a kijavításról és
a visszavonásról szóló végzést kézbesíti a feleknek, akik a végzés ellen fellebbezhetnek.”
6. §
A Vht. 37/B. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Nem kell kézbesítési megbízottat megjelölni a 861/2007/EK rendelet szerinti
határozat végrehajtására indult eljárásban.”
7.	§
(1)	A Vht. 47. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A végrehajtási eljárás eredményes lefolytatása érdekében a végrehajtó szükség
esetén beszerzi az adós személyének azonosítására szolgáló, továbbá az adós lakóhelyére
(tartózkodási helyére), székhelyére, telephelyére, munkahelyére (egyéni vállalkozására),
jövedelmére és a végrehajtás alá vonható vagyontárgyaira (ingó, ingatlan vagyon,
bankszámla, betét, értékpapír, érdekeltség gazdasági társaságban stb.) vonatkozó adatokat.”
(2)	A Vht. 47. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A végrehajtó az (1) bekezdés szerinti adatok beszerzése céljából elektronikus úton
is megkeresheti az adatokat elektronikus úton nyilvántartó hatóságokat, szervezeteket.”
8.	§
A Vht. 48. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A végrehajtást foganatosító bíróság dönt az adósnak a 805/2004/EK rendelet 23.
cikke, a 1896/2006/EK rendelet 23. cikke, valamint a 861/2007/EK rendelet 23. cikke szerinti
kérelméről. A bíróság a 805/2004/EK rendelet 23. cikkének a) pontja, az 1896/2006/EK
rendelet 23. cikkének a) pontja, valamint a 861/2007/EK rendelet 23. cikkének a) pontja
szerinti kérelemnek a végrehajtás felfüggesztésével ad helyt.”
9. §
A Vht. 50. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha a bíróság a végrehajtást az adós kérelmére
a)	a 48. § (3) bekezdése,
b)	a 805/2004/EK rendelet 23. cikkének a) pontja,
4
c)	az 1896/2006/EK rendelet 23. cikkének a) pontja vagy
d)	a 861/2007/EK rendelet 23. cikkének a) pontja
alapján függeszti fel, pénzkövetelés végrehajtása esetén a felfüggesztés az adós
munkabérének letiltására, az ingó vagyontárgyak és az ingatlan értékesítéséről szóló
hirdetmény elkészítésére, a vagyontárgyak értékesítésére, továbbá a végrehajtás során befolyt
összegek kifizetésére terjed ki; a többi végrehajtási cselekményt a felfüggesztés tartama alatt
is foganatosítani kell.”
10. §
A Vht. 52/A. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A végrehajtó a természetes személy adós kérelmére - az adótartozás és az adók
módjára behajtandó köztartozás kivételével - megállapíthatja a pénztartozás részletekben
történő teljesítésének feltételeit, ha az adós vagyontárgyainak felkutatása és lefoglalása iránt
intézkedett, és az adós a végrehajtandó követelés egy részét már megfizette.”
11. §
(1)	A Vht. 114/A. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A kielégítési jog megnyíltát - szemben a végrehajtás általános feltételeivel - a
bíróság az alapján állapítja meg, hogy a zálogtárgyat végrehajtási eljárás során lefoglalták.”
(2)	A Vht. 114/A. §-a a következő (11) és (12) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Ha a végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt a zálogtárgyat a bekapcsolódás
engedélyezését követően másik végrehajtási eljárásban is lefoglalják, a bekapcsolódás hatálya
e további végrehajtásra is kiterjed.
(12)	A bekapcsolódással indult végrehajtási eljárás - ha a zálogjogosultnak a
bekapcsolódással érintett költségei megtérültek - a végrehajtás (bekapcsolódással érintett több
végrehajtás esetén valamennyi végrehajtás) befejeződésével megszűnik.”
12. §
A Vht. 122. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (4) és
(5)	bekezdés számozása (5) és (6) bekezdésre változik:
„(4) A végrehajtó az árverési hirdetményt közzéteszi az elektronikus árverési
hirdetmények nyilvántartásában is; az elektronikus árverési rendszer az árverést követő napon
automatikusan törli a hirdetményt az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásából.”
5
13. §
A Vht. a 132/A. §-t követően a következő alcímmel és 132/B-G. §-sal egészül
ki:
„Elektronikus árverés
132/B. § (1) A végrehajtást kérő kérelmére a 100 ezer Ft-ot elérő becsértékű ingóságot
a végrehajtó elektronikus árverés útján értékesíti, ha a szállítási és tárolási költségeket a
végrehajtást kérő megelőlegezte.
(2)	Nem tartható elektronikus árverés romlandó dolgok értékesítésére, vagy ha e
törvény az ingóság bizományosi értékesítését írja elő.
(3)	A végrehajtó az ingóságot elszállítja és gondoskodik a tárolásáról.
(4)	Elektronikus árverés tartása során az árverés szabályait a 132/C-G. §-okban foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni.
132/C. § (1) Az ingó- és ingatlan-árverési hirdetmény elektronikus úton történő
közzétételére és a vételi ajánlatok elektronikus úton történő megtételére a kamara által
működtetett, az interneten folyamatosan elérhető informatikai keretrendszer (a továbbiakban:
elektronikus árverési rendszer) szolgál, amelyen keresztül elérhető a felhasználók számára az
elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartása, az árverezők elektronikus nyilvántartása és
a licitnapló.
(2)	A végrehajtó az elektronikus árverési rendszerbe történő bejegyzéshez (törléshez) a
hivatali elektronikus aláírását használja; az elektronikus árverési hirdetmények
nyilvántartásába és a licitnaplóba történő bejegyzésre (törlésre) csak az általa lefolytatott
árverés tekintetében jogosult.
(3)	Az elektronikus árverési rendszerbe árverezőként történő belépésre az árverezők
nyilvántartásába bejegyzett felhasználó jogosult az e célból megállapított és aktivált
felhasználói nevének és jelszavának megadásával.
132/D. § (1) A végrehajtó az árverési hirdetményt az elektronikus árverési
hirdetmények nyilvántartásában teszi közzé; az árverés közhírré tételéhez fűződő
jogkövetkezmény a hirdetmény közzétételétől a licitnapló lezárásáig (a továbbiakban:
közzétételi időtartam) történő közzétételhez fűződik. Nem tekinthető közzétettnek az árverés,
ha az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartása a közzétételi időtartam 10%-át
meghaladó időtartamban nem volt elérhető a felhasználók számára.
(2)	Az árverési hirdetmény a 120. §-ban foglaltak mellett az árverési előleg és a
legalacsonyabb vételár összegét, az árverés időtartamát és a vételi ajánlat megtételének
módját tartalmazza.
(3)	Az elektronikus árverési rendszer az árverési hirdetmény közzétételének és a
licitnapló lezárásának (az árverés befejezésének) időpontját automatikusan rávezeti a
hirdetményre, amely ezzel kiegészülve jelenik meg az elektronikus árverési hirdetmények
nyilvántartásában.
6
(4)	Az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartása nyilvános, díjmentesen
megtekinthető.
132/E. § (1) Az árverezők elektronikus nyilvántartásába bármely személy vagy
szervezet kérheti a felvételét, aki az elektronikus árverési rendszer árverezőként történő
használatának feltételeit rögzítő felhasználási szabályzatban foglaltakat elfogadta.
(2)	Az árverezők elektronikus nyilvántartása az árverező következő adatait
tartalmazza:
a)	a természetes személy neve, anyja neve, születési helye és ideje, lakóhelye,
állampolgársága, személyi azonosítója, adóazonosító jele, személyazonosítás céljából
bemutatott okmányának típusa és száma, valamint törvényes képviselőjének neve, lakóhelye
és személyazonosítás céljából bemutatott okmányának típusa, száma;
b)	a szervezet elnevezése, székhelye, a nyilvántartását vezető hatóság
elnevezése, nyilvántartási száma, statisztikai jelzőszáma, adószáma, valamint a
képviselőjének neve, lakóhelye és személyazonosítás céljából bemutatott okmányának típusa,
száma;
c)	az együttes árverezők tulajdonszerzési aránya;
d)	az elektronikus árverési rendszer árverezőként történő használatához
szükséges felhasználói neve és jelszava;
e)	az árverező által az ajánlattevőként történő beazonosítására megadott egyedi
azonosítója (árverező egyedi azonosítója);
f)	az árveréssel kapcsolatos iratok kézbesítésére szolgáló elektronikus
levelezési címe.
(3)	Az árverezők elektronikus nyilvántartásába történő bejegyzés és az adatváltozás
bejegyzése az árverező adatainak igazolására szolgáló iratok bemutatása és a bejegyzés
díjának megfizetése mellett, személyesen, bármely végrehajtónál kérhető. A végrehajtó a
bejegyzés előtt a 47/A. § szerint ellenőrzi a személyazonosság, az állampolgárság és a
lakóhely igazolására bemutatott okirat érvényességét és adatainak valódiságát.
(4)	Ha az árverező nem szolgáltatja a (2) bekezdésben meghatározott adatokat és az
azok igazolására szolgáló iratokat, vagy a személyazonosságával kapcsolatban kétség merül
fel, a végrehajtó a bejegyzést megtagadja.
(5)	Az árverező köteles a (2) bekezdésben meghatározott adataiban bekövetkezett
változást haladéktalanul bejelenteni.
(6)	Árverezőként - a tulajdonszerzési arány megjelölésével - több személy, szervezet
is kérheti az árverezők elektronikus nyilvántartásába történő együttes bejegyzését; az
együttesen bejegyzett személyeknek, szervezeteknek és a tulajdonszerzési aránynak a
nyilvántartásban történő megváltozatása csak az első ajánlattételük előtt lehetséges.
(7)	A végrehajtó kérelemre törli az árverezőt az árverezők elektronikus
nyilvántartásából.
7
(8)	Az árverezők elektronikus nyilvántartásába csak a végrehajtók tekinthetnek be;
annak adatai pedig csak a bíróság, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a büntetőügyben eljáró
hatóság részére továbbíthatók.
132/F. § (1) Az árverést lefolytató végrehajtó kérelemre aktiválja az elektronikus
árverési rendszer árverezőként történő használatához szükséges felhasználói nevet és jelszót,
ha az árverezők nyilvántartásában szereplő személy vagy szervezet
a)	a becsérték 10%-ának megfelelő árverési előleget a végrehajtónál letétbe
helyezte, vagy átutalta és azt a végrehajtói letéti számlán jóváírták;
b)	az árverésből nincs kizárva; és
c)	igazolta azt, hogy üzletrész árverésén a törvény szerint elővásárlásra
jogosult.
(2)	Az árverező az árverési hirdetménynek az elektronikus árverési hirdetmények
nyilvántartásában történő közzétételét követően az árveréshez tartozó licitnapló lezárásáig az
aktivált felhasználói nevének és jelszavának, valamint a vételi ajánlat összegének
megadásával elektronikus úton vételi ajánlatot tehet az ingóságra.
(3)	A vételi ajánlatot az elektronikus árverési rendszer automatikusan rögzíti, és
egyidejűleg közzéteszi az árveréshez tartozó licitnaplóban. Nem teszi közzé a vételi ajánlatot
az elektronikus árverési rendszer, ha az nem éri el a becsérték egynegyedét vagy a 124. § (5)
bekezdésében meghatározott összeget.
(4)	Az árverező az elektronikus vételi ajánlatot nem vonhatja vissza.
(5)	A licitnapló az érkezés sorrendjében a következő adatokkal tartalmazza a megtett
vételi ajánlatokat:
a)	a vételi ajánlat összege,
b)	az árverező egyedi azonosítója,
c)	a vételi ajánlat közzétételének időpontja.
(6)	Az árverés az árverési hirdetmény közzétételét követő 15. nap 20 órájáig tart; az
árverés befejezésének időpontjában az elektronikus árverési rendszer a licitnaplót
automatikusan lezárja és közzéteszi abban a lezárás időpontját, továbbá azt, hogy az árverési
hirdetmény a közzétételi időtartam hány százalékában nem volt elérhető a felhasználók
számára.
(7)	Ha a végrehajtás a licitnapló automatikus lezárása előtt befejeződik, vagy már nem
állnak fenn az ingóság árverési értékesítésének feltételei, a végrehajtó - ennek feltüntetésével
-	zárja le a licitnaplót.
(8)	A licitnapló nyilvános, díjmentesen megtekinthető; de az utolsóként közzétett
vételi ajánlatokat megelőzően közzétett vételi ajánlatokat csak az elektronikus árverési
rendszer árverezőként történő használatára jogosult felhasználók tekinthetik meg.
132/G. § (1) Az ingóság árverési vevője - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az
automatikusan lezárt licitnaplóban utolsóként közzétett ajánlatot tevő árverező.
8
(2)	Üzletrész árverezése esetén az elővásárlásra jogosult
a)	valamennyi közzétett ajánlat vonatkozásában az árverés befejezéséig,
b)	az utolsóként közzétett vételi ajánlat vonatkozásában a licitnapló lezárását
követő 5. munkanap 20 órájáig
az aktivált felhasználói nevének és jelszavának megadásával gyakorolhatja elővásárlási jogát;
az elővásárlási jogot gyakorló nyilatkozatot az elektronikus árverési rendszer automatikusan
közzéteszi az árverési hirdetményen.
(3)	A végrehajtó az árverés befejezését követően felhívja az árverési vevőt, hogy az
árverési jegyzőkönyv aláírása és a vételár kifizetése céljából a végrehajtó irodájában vagy az
ingóság tárolási helyén a megadott időpontban jelenjen meg; ha ezt elmulasztja, előlegét
elveszti. A jegyzőkönyv aláírását és a vételár kifizetését követően a végrehajtó átadja az
ingóságot az árverési vevőnek.
(4)	Az elektronikus árverési rendszer a licitnapló lezárását követő 30. napon
automatikusan törli az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásából az árverési
hirdetményt és a hozzá tartozó licitnaplót.
(5)	Az árverés sikertelen, ha nem tettek közzé a licitnaplóban vételi ajánlatot, vagy az
árverési vevő a vételárat nem fizette meg a (3) bekezdésben foglaltak szerint.
(6)	Az árverés sikertelensége esetén a második árverést az általános szabályok szerint
kell megtartani. Nem kell megtartani a második árverést, ha az árverési vevő annak
megkezdése előtt befizette a vételárat (vagy átutalta és az arról szóló terhelési értesítőt a
végrehajtónak bemutatta), továbbá megtérítette a második árverés kitűzésével felmerült
költséget; ilyenkor az utólag megfizetett vételárba nem lehet beszámítani a (3) bekezdés
alapján elvesztett előleget.”
14.	§
A Vht. 133. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Árverésen kívüli eladásra az árverés megkezdéséig van lehetőség. Elektronikus
árverés tartása esetén az ingóság a licitnapló automatikus lezárásáig eladható árverésen kívül,
de csak a licitnaplóban közzétett vételi ajánlat összegénél magasabb vételárért, kivéve a (2)
bekezdésben foglalt feltételek mellett történő eladást, melyre a közzétett vételi ajánlattal
megegyező vagy annál alacsonyabb vételáron is lehetőség van.”
15.	§
A Vht. 139. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A végrehajtó az ingatlan árveréséről szóló hirdetményt a becsérték
megállapításától, végrehajtási kifogás előterjesztése esetén a becsérték tárgyában hozott
jogerős bírósági határozat kézhezvételétől számított 3 hónapon belül köteles közzétenni az
elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában.”
9
16. §
(1)	A Vht. 140. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha nem állnak fenn a 141. § (3) bekezdésének a)-d) pontjában foglalt feltételek, a
végrehajtó a becsérték közlésével egyidejűleg tájékoztatja a végrehajtást kérőt arról, hogy az
ingatlan lakott állapotban történő értékesítésére akkor kerül sor, ha az erre irányuló kérelmét a
tájékoztatás kézhezvételétől számított 15 napon belül előterjeszti a végrehajtónál.”
(2)	A Vht. 140. §-a a következő új (6) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (6)
bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:
„(6) A végrehajtó a becsérték közlésével egyidejűleg tájékoztatja a zálogjogosultat
arról, hogy a zálogjogból fakadó igényét - ha az alapügyben nem végrehajtást kérő -
végrehajtási eljárás során érvényesítheti, és az erre vonatkozó kérelmét az értesítés
kézhezvételét követő 8 munkanapon belül kell bejelentenie a végrehajtónál. A végrehajtó a
kérelmet haladéktalanul, de legkésőbb annak kézhezvételét követő munkanapon továbbítja a
végrehajtást foganatosító bíróságnak.”
17.	§
A Vht. a 140. §-t követően a következő alcímmel és új 140/A. §-sal egészül ki,
és a jelenlegi 140/A. § számozása 140/B. §-ra változik:
„A zálogjogosult bekapcsolódása a végrehajtási eljárásba
140/A. § A végrehajtást foganatosító bíróság a zálogjogosult végrehajtási eljárásba
történő bekapcsolódásáról a zálogjogosultnak a 140. § (6) bekezdése szerinti kérelmére a
114/A. § szerint dönt.”
18.	§
A Vht. 143. §-ának i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a
következőj)-l) ponttal egészül ki:
(Az árverést a végrehajtó árverési hirdetménnyel tűzi ki, és ebben feltünteti)
„i) az árverés helyét és időpontját,
j) 10 millió Ft-ot meg nem haladó becsérték esetén a becsérték 2%-ának
megfelelő, de legalább 1000 Ft összegű, 10 millió Ft-ot meghaladó becsérték felett a
becsérték 1%-ának megfelelő összegű licitküszöböt,
k) e törvénynek az árverezőket közvetlenül érintő rendelkezéseit (árverési
feltételek, vételár megfizetése, második árverés tartása),
l) az elektronikus ajánlattétel feltételeit és határidejének lejártát.”
10
19.	§
A Vht. a 145. §-t követően a következő 145/A-C. §-sal egészül ki:
„145/A. § (1) A végrehajtó az árverési hirdetményt közzéteszi az elektronikus árverési
hirdetmények nyilvántartásában is; az árverés közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmény a
licitnapló lezárásáig történő közzétételhez fűződik. Nem tekinthető közzétettnek az árverés,
ha a közzétételi időtartamban az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartása a
közzétételi időtartam 10%-át meghaladó időtartamban nem volt elérhető a felhasználók
számára.
(2)	Az elektronikus árverési rendszer az árverési hirdetmény közzétételének időpontját
és a licitnapló lezárásának időpontját automatikusan rávezeti a hirdetményre, amely ezzel
kiegészülve jelenik meg az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában.
(3)	Az árverés időpontját úgy kell meghatározni, hogy az a hirdetmény elektronikus
árverési hirdetmények nyilvántartásában történő közzétételének napját követő 30. napnál
későbbi időpontra essen.
145/B. § Az árverezők elektronikus nyilvántartásának vezetése a 132/E. §-ban
foglaltak szerint történik.
145/C. § (1) A vételi ajánlatok elektronikus úton történő megtételére a 132/F. §
rendelkezéseit kell alkalmazni az e §-ban foglalt eltérésekkel.
(2)	Ha az árverező ingatlanszerzése engedélyhez kötött, az elektronikus árverési
rendszer árverezőként történő használatához szükséges felhasználói név és jelszó
aktiválásának az is feltétele, hogy az ingatlanszerzési engedélyét a végrehajtónak bemutassa.
(3)	A vételi ajánlatot az elektronikus árverési rendszer akkor nem teszi közzé az
árveréshez tartozó licitnaplóban, ha az
a)	nem éri el a becsérték 50%-át, lakóingatlan esetében a 147. § (3)
bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén 70%-át, vagy
b)	nem haladja meg legalább a licitküszöb összegével vagy annak
többszörösével az előzőleg közzétett vételi ajánlatot.
(4)	Ha az árverező vételi ajánlatának közzétételét követően az elektronikus árverési
rendszer újabb vételi ajánlatot tesz közzé a licitnaplóban, az árverező kérelmére a végrehajtó
3 munkanapon belül intézkedik az árverési előleg visszautalásáról.
(5)	Az elektronikus árverési rendszer az árverést megelőző munkanap 12 órakor zárja
le automatikusan a licitnaplót.”
20.	§
A Vht. 146. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az árverésen az a vételi ajánlat érvényes, amely az előző vételi ajánlatot a
licitküszöb összegével vagy annak többszörösével meghaladja.”
11
21. §
(1)	A Vht. 147. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(1) Az árverés megkezdésekor a végrehajtó közli az árverezőkkel a becsértéket és a
kikiáltási árat, ismerteti az árverési feltételeket és felhívja az árverezőket ajánlatuk
megtételére. A kikiáltási ár a becsérték összege. Ha a licitnaplóban tettek közzé vételi
ajánlatot, a kikiáltási ár az utolsóként közzétett vételi ajánlat összege.
(2)	Ha a felajánlott vételár nem éri el a kikiáltási árat, azt fokozatosan lejjebb kell
szállítani a becsérték feléig. Ha a licitnaplóban már tettek közzé vételi ajánlatot, a kikiáltási ár
nem szállítható le.”
(2)	A Vht. 147. §-a (5) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Ha nincs további ajánlat, a végrehajtó a felajánlott legmagasabb vételár háromszori
kikiáltása után kijelenti, hogy az ingatlant a legtöbbet ajánló árverező megvette.”
22. §
A Vht. 149. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az árverési vevő köteles a teljes vételárat az árveréstől - ha pedig az árverést
jogorvoslattal támadták meg, a jogorvoslatot elbíráló határozat rendelkezése szerint annak
jogerőre emelkedésétől - számított 15 napon belül befizetni vagy átutalni a végrehajtói letéti
számlára; ha ezt elmulasztja, előlegét elveszti.”
23.	§
A Vht. 152. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha az árverési vevő elektronikus úton tett vételi ajánlatot,
a)	a végrehajtó felhívja, hogy az árverési jegyzőkönyv aláírása céljából a
végrehajtó irodájában a felhívás kézhezvételétől számított 15 napon belül jelenjen meg; ha ezt
elmulasztja, előlegét elveszti;
b)	a végrehajtó az árverési jegyzőkönyv aláírásával egyidejűleg adhat részére
halasztást - a 149. § (2) bekezdése szerinti feltételekkel - a vételár megfizetésére”
24.	§
A Vht. 153. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az elektronikus árverési rendszer az árverést - ha pedig arra nem került sor, a
licitnapló végrehajtó általi lezárását - követő 30. napon automatikusan törli az elektronikus
árverési hirdetmények nyilvántartásából az árverési hirdetményt és a hozzá tartozó
licitnaplót.”
12
25.	§
A Vht. 154/A. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Ha a kiköltözésre az (1) és (5) bekezdésben foglalt időpontig nem került sor, a
végrehajtó az árverési vevőnek a kiköltözési határidő lejártát követő 15. napig előterjesztett
kérelmére - szükség esetén rendőrség közreműködésével - haladéktalanul intézkedik az
ingatlan kiürítése iránt a 182-182/A. § megfelelő alkalmazásával. Az ingatlan kiürítése során
a végrehajtást kérő jogai és kötelezettségei az árverési vevőt illetik meg, illetve terhelik.”
26.	§
A Vht. 155. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„155. § Az árverés sikertelen, ha
a)	nem tettek vételi ajánlatot, vagy a felajánlott vételár nem érte el az ingatlan
becsértékének felét vagy lakóingatlan esetében a 147. § (3) bekezdésében foglalt feltételek
fennállása esetén a 70%-át;
b)	az elektronikus úton vételi ajánlatot tevő árverési vevő az árverési
jegyzőkönyvet nem írta alá;
c)	az árverési vevő nem fizette be vagy nem utalta át a teljes vételárat az
árveréstől számított 15 napon belül, illetőleg a végrehajtó által a vételár megfizetésére adott
határidőn belül.”
27.	§
A Vht. 156. §-ának (2) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem kell megtartani a második árverést, ha az árverési vevő az árverési
jegyzőkönyvet aláírta és befizette a vételárat (vagy átutalta és az arról szóló terhelési értesítőt
a végrehajtónak bemutatta), továbbá megtérítette a második árverés kitűzésével felmerült
költséget, mielőtt a licitnaplóban vételi ajánlatot tesznek közzé. A vételár megfizetését a
végrehajtó haladéktalanul rögzíti a licitnaplóba, és a licitnaplót lezárja. Ilyenkor az utólag
megfizetett vételárba nem lehet beszámítani a 149. § alapján elvesztett előleget.”
„(4) A vételi ajánlatok összegére, a kikiáltási árra és annak leszállítására az első
árverésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.”
28.	§
A Vht. 157. §-a a következő új (4) és (5) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi
(4)	bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
„(4) Az ingatlan - az (5) bekezdésben foglalt eltéréssel - az árverés megkezdéséig
adható el árverésen kívül.
(5)	Vételi ajánlat licitnaplóban történő közzétételét követően az árverésen kívüli
eladásra akkor van lehetőség, ha a felajánlott vételár magasabb a közzétett vételi ajánlat
13
összegénél, kivéve a (2) bekezdésben foglalt feltételek mellett történő eladást, melyre a
közzétett vételi ajánlattal megegyező vagy annál alacsonyabb vételáron is lehetőség van.”
29.	§
(1)	A Vht. 161. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Az adós tulajdonostársai az árverés kitűzéséig együttesen kérhetik, hogy az egész
ingatlant árverezzék el.”
(2)	A Vht. 161. §-ának (3) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[A (2) bekezdésben szabályozott esetben]
„d) a tulajdonostárs tulajdoni hányadának értékesítéséből befolyt összegből a
végrehajtó levonja az értékesítésnek a tulajdoni hányadra eső, külön jogszabályban
meghatározott költségét.”
30.	§
A Vht. a 204/A. §-t követően a következő új XI. fejezettel és 204/B-H. §-sal
egészül ki, egyúttal a jelenlegi XI-XX. fejezet számozása XII-XXI. fejezetre változik:
„XI. FEJEZET
ZÁLOGTÁRGY EGYSZERŰSÍTETT VÉGREHAJTÁSI ÉRTÉKESÍTÉSE
A végrehajtás elrendelése
204/B. § A bíróság a zálogjogosult kérelmére a zálogszerződésről szóló közokiratot
akként látja el végrehajtási záradékkal [22. § c) pont], hogy a zálogtárgy egyszerűsített
végrehajtási értékesítésével rendeli el a zálogjoggal biztosított pénzkövetelés végrehajtását, ha
a)	a zálogjogosult a zálogkötelezettel a Ptk. 257. §-ának (4) bekezdése szerint
megállapodott a zálogtárgy egyszerűsített végrehajtási értékesítésében;
b)	a zálogjogosult a zálogkötelezettel a Ptk. 257. §-ának (2)-(3) bekezdése
szerinti értékesítésben állapodott meg, és a zálogtárgynak a zálogjogosult vagy megbízottja
általi értékesítésére meghatározott határidő még nem telt le.
A pénzkövetelés végrehajtása szabályainak megfelelő alkalmazása
204/C. § (1) A zálogtárgy egyszerűsített végrehajtási értékesítésére irányuló
végrehajtás foganatosítására a pénzkövetelés végrehajtásának szabályait az e fejezetben
foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A végrehajtás foganatosítása a végrehajtható okiratban megjelölt zálogtárgyra
történik; az adós egyéb vagyontárgyainak, jövedelmének felkutatására és végrehajtás alá
vonására nem kerül sor.
14
(3)	A végrehajtás - függetlenül a végrehajtás során befolyt összegtől - a zálogtárgy
vételárából a zálogjogosult végrehajtást kérőt megillető összeg kifizetésével, a zálogtárgy
zálogjogosult általi átvételével, illetve az értékesített, átvett ingatlan kiürítésével, az adós
teljesítése esetén pedig a zálogjoggal biztosított követelés és a végrehajtási költségek
megfizetésével befejeződik.
(4)	Ha az adós ellen más követelés behajtására is végrehajtást rendeltek el, a
végrehajtó a zálogjoggal biztosított követelés végrehajtását az általános szabályok szerint
folytatja, de a zálogjogosult - az egyéb végrehajtási cselekmények eredményességétől
függetlenül - továbbra is csak a zálogtárgy vételárából történő kielégítésre, illetve a
zálogtárgy átvételére jogosult.
A zálogtárgy árverésének előkészítése
204/D. § (1) A végrehajtó a végrehajtási költség megelőlegezését követő 8
munkanapon belül kézbesíti a végrehajtható okiratot az adósnak, melynek során tájékoztatja a
(3)	bekezdés szerinti nyilatkozattételi kötelezettségéről és az elmulasztásának
jogkövetkezményeiről.
(2)	A zálogtárgy lefoglalására és becsértékének megállapítására nem kerül sor. Ha az
adós a végrehajtható okirat helyszíni kézbesítésével egyidejűleg, postai kézbesítés esetén
pedig a kézhezvételtől számított 15 napon belül a tartozását nem fizette meg, a végrehajtó -
kivéve, ha a zálogtárgyat más követelés biztosítására is terheli zálogjog - kitűzi a zálogtárgy
árverését.
(3)	Az adós a (2) bekezdésben foglalt határidőn belül - kivéve, ha a tartozást megfizeti
-	köteles nyilatkozni a végrehajtónak a zálogtárgy ingóság tárolási helyéről és arról, hogy
vállalja-e az ingóság megőrzését.
(4)	Ha az adós az ingóságok megőrzését nem vállalja, a végrehajtó - a szállítási és
tárolási költségek megelőlegezését követően - intézkedik a zálogtárgy elszállítása iránt;
ugyanígy kell eljárni akkor is, ha az adós nyilatkozatot nem tett, de a végrehajtó tudomására
jut az ingóságok fellelési helye. Az elszállításról az ingóságok tételes felsorolását is
tartalmazó jegyzőkönyvet kell készíteni.
(5)	Ha az adós a (3) bekezdés szerinti nyilatkozat megtételét elmulasztja, vele szemben
rendbírság kiszabásának van helye a 45/A. § (2) bekezdése szerinti külön felhívás kiadása
nélkül.
(6)	Ha a zálogtárgyat más követelés biztosítására is terheli zálogjog, a végrehajtó a
114. § megfelelő alkalmazásával értesíti a zálogjogosultat a végrehajtási eljárásba történő
bekapcsolódás iránti kérelem előterjesztésének lehetőségéről. A bíróság a zálogjogosult
végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásának engedélyezése során a zálogjogosult
kielégítési jogának megnyíltát nem a zálogtárgy lefoglalása, hanem egyszerűsített végrehajtási
értékesítésének elrendelése alapján állapítja meg.
(7)	A végrehajtó az ingó- és ingatlan-árverési hirdetményben a zálogtárgy becsértéke
helyett a zálogjogosult és a zálogkötelezett megállapodásában rögzített, illetve a zálogjogosult
és a zálogkötelezett megállapodása szerinti számítási móddal megállapított legalacsonyabb
15
vételár összegét tünteti fel azzal a tájékoztatással, hogy annál alacsonyabb összegben nem
lehet árverezni a zálogtárgyra.
(8)	Ingatlan árverése során az árverési előleg a zálogtárgy legalacsonyabb vételárának
10%-a, a licitküszöb pedig a legalacsonyabb vételárnak a 143. § j) pontjában meghatározott
százaléka.
204/E. § (1) Ha a zálogtárgy egyszerűsített végrehajtási értékesítését más követelés
behajtására is elrendelte a bíróság, a végrehajtó a legalacsonyabb vételár összegéről
tájékoztatja a végrehajtóhoz utóbb érkezett végrehajtható okirat szerinti zálogjogosult
végrehajtást kérőt. Ha a zálogjogosult a tájékoztatás kézhezvételétől számított 15 napon belül
nem értesíti a végrehajtót írásban egyet nem értéséről vagy a (2) bekezdés szerinti
megállapodásáról, a végrehajtó a legalacsonyabb vételár összegét tünteti fel az árverési
hirdetményben.
(2)	A zálogjogosultak - az eredeti megállapodásaikban rögzített legkisebb vételárak
közötti összegben - megállapodhatnak a legkisebb vételár összegéről; ha 15 napon belül ezt
írásban közlik a végrehajtóval, a végrehajtó ezt az összeget tünteti fel az árverési
hirdetményben legkisebb vételárként.
(3)	Egyetértés és megállapodás hiányában a végrehajtó az általános szabályok szerint
megállapítja a zálogtárgy becsértékét és kitűzi az árverést.
(4)	A végrehajtó a megállapított legalacsonyabb vételárról, illetve a (3) bekezdés
szerint megállapított becsértékről tájékoztatja a végrehajtásba bekapcsolódott zálogjogosultat.
A zálogtárgy árverése
204/F. § (1) Több zálogtárgy értékesítése esetén az értékesítésük sorrendjére a
zálogszerződésben foglalt megállapodás irányadó, ennek hiányában azt a végrehajtást kérő
határozhatja meg.
(2)	Az ingatlanra megtett, a legalacsonyabb vételár összegét el nem érő vételi ajánlatot
az elektronikus árverési rendszer nem teszi közzé a licitnaplóban.
(3)	Az árverés megkezdésekor a végrehajtó az árverezőkkel a legkisebb vételárat és a
kikiáltási árat közli. A kikiáltási ár ingó árverése esetén a legalacsonyabb vételár összege,
ingatlan árverése esetén pedig a licitnaplóban utolsóként közzétett vételi ajánlat, s csak ennek
hiányában a legalacsonyabb vételár összege.
(4)	Az árverésen a kikiáltási ár nem szállítható le.
(5)	Az árverés sikertelen, ha nem tettek legalább a legalacsonyabb vételárnak
megfelelő összegű vételi ajánlatot.
(6)	A zálogtárgyat a második sikertelen árverést követően legalább a legalacsonyabb
vételárnak megfelelő összegben veheti át a végrehajtást kérő.
(7)	A zálogtárgy becsértékének megállapítása [204/E. § (3) bekezdés] esetén az
árverést az általános szabályok szerint kell megtartani.
16
204/G. § (1) Lakóingatlan egyszerűsített végrehajtási értékesítése esetén a kiköltözési
kötelezettség teljesítésére a 154/A. § (1)-(3) bekezdését akként kell alkalmazni, hogy a
kiköltözési határidő az árveréstől (jogorvoslati kérelem jogerős elbírálásától, vételár
megfizetésétől) számított 90 nap.
(2) A kiköltözési kötelezettség teljesítésére halasztás nem adható.
Végrehajtási kifogás előterjesztése
204/H. § (1) A zálogtárgy egyszerűsített végrehajtási értékesítése során végrehajtási
kifogás - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - csak a következő végrehajtási
cselekményekkel kapcsolatban terjeszthető elő:
a)	a zálogtárgy becsértékének a 204/E. § (3) bekezdése szerinti megállapítása,
b)	az ingatlan legkisebb vételárának vagy becsértékének 204/E. § (4)
bekezdése szerinti közlése, amely ellen előterjesztett kifogást a bíróság a 140. § (7) bekezdése
szerint bírálja el,
c)	a zálogtárgy árverése,
d)	az értékesített ingatlan kiürítése,
e)	a végrehajtói költség megállapítása és a vételár felosztása,
f)	késedelmes végrehajtói intézkedés.
(2) Az árverési jegyzőkönyv kézhezvételét követő 15 napon belül előterjesztett
végrehajtási kifogásban az árverést megelőző jogszabálysértő végrehajtói intézkedések
megsemmisítése is kérhető; ilyen intézkedés megsemmisítése esetén a bíróság az árverést is
megsemmisítheti.”
31.	§
A Vht. 211. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A bíróság akkor is visszavonja a végrehajtási lapot vagy törli a végrehajtási
záradékot, ha az adós kérelmére megállapítja, hogy a 805/2004/EK rendelet 21. cikke, az
1896/2006/EK rendelet 22. cikkének (1) bekezdése vagy a 861/2007/EK rendelet 22.
cikkének (1) bekezdése alapján a végrehajtás visszautasításának, illetve elutasításának
feltételei fennállnak.”
32.	§
(1)	A Vht. 217. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A végrehajtási kifogást a végrehajtó intézkedésétől számított 15 napon belül kell
benyújtani a végrehajtónál, aki azt - a kifogásolt végrehajtói intézkedésre vonatkozó iratok
másolatával együtt - 3 munkanapon belül továbbítja a végrehajtást foganatosító bíróságnak.”
(2)	A Vht. 217. §-a (5) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
17
„A bíróság - ha azok nem állnak rendelkezésre - a végrehajtási kifogás beérkezésétől
számított 8 munkanapon belül intézkedik a kifogás elbírálásához szükséges iratok beszerzése
iránt, a végrehajtó pedig a bíróság megkeresésének 8 munkanapon belül köteles eleget tenni.”
33.	§
A Vht. 250. §-ának (3) bekezdése a következőf) ponttal egészül ki:
(A kamara ellátja a következő feladatokat is:)
f működteti az elektronikus árverési rendszert.”
34.	§
A Vht. a következő 253/F. §-sal egészül ki:
„253/F. § (1) A kamara a felhasználók számára az interneten közzéteszi az
elektronikus árverési rendszer működésének és árverezőként történő igénybe vételének a
miniszter rendeletében meghatározott technikai feltételeit (felhasználási szabályzat). A
felhasználási szabályzatot a miniszter hagyja jóvá.
(2)	A kamara köteles gondoskodni az elektronikus árverési rendszerben kezelt
adatokhoz való jogosulatlan hozzáférés, azok jogosulatlan megváltoztatása, nyilvánosságra
hozatala vagy törlése, illetőleg sérülésük vagy megsemmisülésük elleni védelméről.
(3)	A kamara naplót készít
a)	az elektronikus árverési rendszer üzemben tartási idejéről,
b)	az elektronikus árverési rendszer nyilvántartásaiba történő bejegyzésekről és
törlésekről a bejegyzett, törölt adatoknak, a bejegyzés, törlés időpontjának, valamint a
bejegyző, törlő végrehajtó nevének és azonosító számának a feltüntetésével,
c)	az elektronikus árverési rendszer árverezőként történő használatára jogosult
felhasználók által a licitnaplóba továbbított vételi ajánlatokról a vételi ajánlat összegének, az
árverező egyedi azonosítójának és a vételi ajánlat beérkezése időpontjának a feltüntetésével,
d)	a naplóból történt adatszolgáltatásról a szolgáltatott adatok körének, az
adatigénylő nevének és címének, valamint az adatszolgáltatás időpontjának a feltüntetésével.
(4)	A naplót és az adatainak megismeréséhez szükséges technikai eszközöket 10 évig
kell megőrizni.
(5)	A napló
a)	elektronikus árverési hirdetményekre vonatkozó adatairól a végrehajtási
eljárásban szereplő felek és érdekeltek,
b)	árverezők elektronikus nyilvántartására vonatkozó adatairól - saját adataik
tekintetében - a nyilvántartásban szereplő személyek,
c)	licitnaplóra vonatkozó adatairól a végrehajtási eljárásban szereplő felek és
érdekeltek, valamint az árverezők
kérhetnek adatszolgáltatást.
18
(6)	A napló teljes adattartalma a végrehajtónak, a bíróságnak, a nemzetbiztonsági
szolgálatoknak és a büntetőügyben eljáró hatóságnak továbbítható.
(7)	A naplóból adatszolgáltatás írásbeli kérelemre vagy megkeresésre teljesíthető.”
35.	§
A Vht. 254. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A felvilágosításra jogosult kérelmére a végrehajtó által a végrehajtási ügy iratáról
kiadott másolatért a külön jogszabályban meghatározott összegű költségtérítést kell fizetni a
végrehajtó részére, mely nem végrehajtási költség.”
36.	§
A Vht. 264. §-át megelőző „A bírósági titkár végrehajtási jogköre” alcím
helyébe az „A bírósági titkár és a bírósági ügyintéző végrehajtási jogköre” alcím lép, és a Vht.
264. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A bírósági ügyintéző elláthatja a végrehajtási ügyintéző feladatkörét, illetőleg e
feladatkörbe tartozó bármely eljárási cselekményt elvégezhet, ha megfelel a 233. § (1)
bekezdésének a)-e) pontjában vagy (4) bekezdésében foglalt feltételeknek, a végrehajtási
ügyintézői vizsgát letette, és nem áll fenn vele szemben a 233. § (2) bekezdése szerinti kizáró
ok. A bírósági ügyintéző e bekezdés szerint történő kinevezése során a bűnügyi
nyilvántartásnak a rá vonatkozó teljes körű adatait a kinevező vizsgálja meg és mérlegeli a
kinevezést megelőzően.”
37.	§
A Vht. 307. §-ának (2) bekezdése a következő n) és o) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendelettel állapítsa meg)
„n) az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben az árverezők
elektronikus nyilvántartásába történő bejegyzés díját, a közös tulajdonban lévő ingatlan
árverése esetén a tulajdonostárs tulajdoni hányadának értékesítéséért felszámítható díjat, az
önálló bírósági végrehajtó által a felvilágosításra jogosult részére kiadott másolatért
felszámítható költségtérítést, valamint ezek megfizetésének módját,
o)	az elektronikus árverési rendszer informatikai alkalmazásának
működtetésére vonatkozó részletes szabályokat.”
38.	§
A Vht. 317. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„317. § (1) E törvény
a)	10. §-ának d) pontja a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való
alkalmazásáról szóló, 2005. február 24-i 2005/214/IB tanácsi kerethatározat,
19
b)	184/A. §-a és 187. §-a (1) bekezdésének b) pontja a szellemi tulajdonjogok
érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelvnek
való megfelelést szolgálja.
(2)	E törvény
a)	13. §-ának (3) bekezdése, 16. §-ának j) pontja, 31/C. §-a, 37/B. §-a, 48. §-
ának (8) bekezdése, 50. §-ának (5) bekezdése és 211. §-ának (3) bekezdése a kis értékű
követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló, 2007. július 11-i 861/2007/EK európai
parlamenti és tanácsi rendelet,
b)	16. §-ának f) pontja a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i
40/94/EK tanácsi rendelet, a közösségi formatervezési mintákról szóló, 2001. december 12-i
6/2002/EK tanácsi rendelet, valamint a közösségi növényfajta-oltalomról szóló, 1994. július
27-i 2100/94/EK tanácsi rendelet,
c)	16. §-ának g) pontja, 23/B. §-ának (2) bekezdése, 31/C. §-a, 48. §-ának (8)
bekezdése, 50. §-ának (5) bekezdése és 211. §-ának (3) bekezdése a nem vitatott
követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21-i
805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet,
d)	16. §-ának h) pontja, 31/C. §-a és 210/B. §-a a házassági ügyekben és a
szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok
elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről
szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet,
e)	16. §-ának i) pontja, 31/C. §-a, 48. §-ának (8) bekezdése, 50. §-ának (5)
bekezdése és 211. §-ának (3) bekezdése az európai fizetési meghagyásos eljárás
létrehozásáról szóló, 2006. december 12-i 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi
rendelet,
f)	23/B. §-ának (1) bekezdése, 31/C. §-a, 37/B. §-a, 186. §-ának (3) bekezdése,
187. §-ának (3) bekezdése és 210/A. §-a a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról,
valamint a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK
tanácsi rendelet
végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.”
39.	§
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 257. §-a a következő
(4)	bekezdéssel egészül ki:
„(4) A felek az (1) bekezdésben foglalt feltételekkel megállapodhatnak a zálogtárgy
egyszerűsített végrehajtási értékesítésében is.”
40.	§
(1)	Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
146. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ez esetben a bírósági végrehajtó az e törvényben foglalt rendelkezések
alkalmazásával jár el azzal az eltéréssel, hogy illetékességére a Vht. 232. §-ának (3)-(5)
20
bekezdése az irányadó, és alkalmazza a Vht.-nak az elektronikus ingóárverésre és ingatlan-
árverésre vonatkozó rendelkezéseit is.”
(2)	Az Art. 156. §-ának (5) és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(5) Az ingóság árverése során az adóhatóság a Vht. 122. §-ának (4) bekezdését,
132/B-G. §-át és 133. §-ának (4) bekezdését nem alkalmazza.
(6)	Az ingatlan árverése során az adóhatóság a Vht. rendelkezéseit a következő
eltérésekkel alkalmazza:
a)	nem alkalmazható a Vht. 143. §-ánakj) és l) pontja, 145/A-C. §-a, 146. §-
ának (4) bekezdése, 147. §-a (1) bekezdésének harmadik mondata, 147. §-a (2) bekezdésének
második mondata, 147. §-a (5) bekezdésének harmadik mondata, 149. §-a (1) bekezdésének
második mondata, 152. §-ának (4) bekezdése, 153. §-ának (4) bekezdése, 155. §-ának b)
pontja és 157. §-ának (5) bekezdése;
b)	a második árverést akkor nem kell megtartani, ha az árverési vevő a
második árverés megkezdése előtt befizette a vételárat (vagy átutalta és az arról szóló
terhelési értesítőt az adóhatóságnak bemutatta vagy másolatát átadta) és megtérítette a
második árverés kitűzésével felmerült költséget.”
(3)	Az Art. 156. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az adóhatóság az árverési vevő, illetőleg elektronikus árverés esetén az
elektronikus árverező adóazonosító jelét az adótitokra vonatkozó szabályoknak megfelelően
kezeli.”
(4)	Az Art. 156/A. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Kiskorú és kiskorú nevében képviselője az árverésen nem vehet részt.”
(5)	Az Art. 156/A. §-ának (11) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A jogerősen megállapított fizetési kötelezettség teljesítéséig az árverési vevő további
elektronikus árverésen nem vehet részt.”
(6)	Az Art. a következő 156/B-G. §-sal egészül ki:
„156/B. § (1) Az ingatlant az adóhatóság az e §-ban és a 156/C-G. §-ban foglaltak
szerint az árverési vétel hatályával nyilvános pályázaton is értékesítheti.
(2)	A pályázaton az árverésből kizárt személyek nem vehetnek részt.
(3)	A nyilvános pályázatot az adóhatóság pályázati hirdetménnyel tűzi ki, mely
tartalmazza
a)	az adóhatóság megnevezését, hivatali helyiségének címét, telefonszámát, a
letéti számlájának számát,
b)	az adóvégrehajtási ügy számát,
21
c)	a felek nevét, a behajtandó követelést,
d)	a nyilvános pályázat útján értékesítendő ingatlan megjelölését (helyrajzi
szám, tulajdonos, tulajdoni hányad, a fekvés helye, az ingatlanon a nyilvános pályázati
értékesítést követően fennmaradó terhek, tartozékok, jellemző sajátosságok, beköltözhető
állapot, a kiköltözésre adott halasztás), valamint megtekintésének helyét és idejét,
e)	az ingatlan becsértékét és az előleg összegét,
f)	az ajánlat benyújtásának módját, helyét, naptári nap szerint meghatározott
határidejét,
g)	az ajánlat érvényességéhez szükséges tartalmi elemek megjelölését,
h)	az ajánlat felbontásának helyét és időpontját, továbbá azt a tájékoztatást,
hogy a felbontási eljáráson a felek és az ajánlattevők személyesen vagy meghatalmazottjuk
útján részt vehetnek,
i)	a nyilvános pályázat elbírálásának módját és a pályázaton résztvevőkre
vonatkozó rendelkezéseket.
(4)	A pályázati hirdetményt kézbesíteni kell
a)	a feleknek,
b)	azoknak, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba
bejegyzett joguk van,
c)	az ingatlan fekvése szerinti községi, városi, fővárosi kerületi jegyzőnek,
d)	az ingatlanügyi hatóságnak.
(5)	A pályázati hirdetményt - a megérkezését követő első munkanaptól kezdődően -
15 napig ki kell függeszteni az adóhatóságnak, az ingatlan fekvése szerinti községi, városi,
fővárosi kerületi polgármesteri hivatalnak, valamint az ingatlanügyi hatóságnak a
hirdetőtáblájára, és az adós kérelmére egyéb megfelelő módon is közhírré kell tenni.
156/C. § (1) Az ajánlatnak tartalmaznia kell
a)	a vevő nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, lakóhelyét (székhelyét,
cégjegyzékszámát),
b)	a felajánlott vételár összegét,
c)	az ingatlan becsértéke 10%-ának megfelelő előleg letéti számlára történő
befizetéséről szóló igazolást,
d)	ha a vevő ingatlanszerzése engedélyhez kötött, ennek az - engedély
másolatának csatolásával történő - igazolását,
e)	az arról szóló nyilatkozatot, hogy a vevő nem minősül a 156/B. § (2)
bekezdése értelmében a nyilvános pályázaton való részvételből kizárt személynek.
(2)	Az ajánlatot közokiratba, illetve ügyvéd által vagy az ajánlatot tevő szervezet
jogtanácsosa által ellenjegyzett okiratba kell foglalni.
(3)	Az ajánlat benyújtásának határidejét az adóhatóság úgy állapítja meg, hogy a
határidő lejártának a napja a hirdetménynek az adóhatóság hirdetőtábláján történő
kifüggesztésétől számított 30. napnál későbbi időpontra essen.
(4)	Az ajánlatot zárt borítékban, „pályázati ajánlat” megjelöléssel kell átadni az
adóhatóság hivatalos helyiségében az adóhatóság alkalmazottjának a határidő lejártáig. Az
ajánlat átvételéről az átvevő elismervényt ad az átadónak.
22
(5)	Az ajánlattevő az ajánlatot a benyújtási határidő lejártáig módosíthatja, vagy
visszavonhatja, az erre vonatkozó nyilatkozat megtételére a (4) bekezdés megfelelően
irányadó. Az ajánlat benyújtására előírt határidő lejárta után az ajánlatot nem lehet módosítani
vagy visszavonni.
156/D. § (1) Az adóhatóság a hivatali helyiségében, a hirdetményben megjelölt
időpontban az ajánlatokat tartalmazó zárt iratokat felbontja, és ismerteti az ajánlattevők nevét,
címét (székhelyét), valamint a vételárra tett ajánlatokat. A felbontásról jegyzőkönyvet kell
készíteni.
(2)	A felbontási eljáráson az adóhatóság alkalmazottjain kívül a felek, azok, akiknek
az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van, továbbá az
ajánlattevők vehetnek részt személyesen vagy képviselő útján; távolmaradásuk az eljárás
lefolytatásának nem akadálya.
(3)	Az ajánlatok ismertetése után az adóhatóság megvizsgálja az ajánlatokat, és
megállapítja, hogy azok érvényesek-e, és az eljárás eredményes-e.
(4)	Érvénytelen az ajánlat, ha
a)	a pályázati hirdetményben meghatározott határidő lejárta után nyújtották be,
b)	nem tartalmazza a 156/C. § (1) bekezdésében írt valamely adatot vagy
nyilatkozatot,
c)	az előleg befizetése nem történt meg,
d)	a felajánlott vételár nem érte el a becsérték 65%-át, lakóingatlan esetén a
becsérték 75%-át,
e)	az ajánlatban foglalt valamely nyilatkozat tartalma nem felel meg a
valóságnak,
f)	nem közokiratba, illetve ügyvéd vagy jogtanácsos által ellenjegyzett okiratba
foglalták.
(5)	Az érvénytelen pályázatot benyújtó az eljárás további szakaszában nem vehet
részt.
(6)	A magánszemély pályázó 100 ezer forintig, egyéb pályázó 200 ezer forintig terjedő
mulasztási bírsággal sújtható, ha az adóhatóság megállapítja, hogy az ajánlatában valótlan
adatot közölt.
(7)	Eredménytelen a nyilvános pályázat, ha nem érkezett ajánlat, vagy ha kizárólag
érvénytelen ajánlatok érkeztek.
156/E. § (1) Ha az ajánlatok érvényességének megállapításához további intézkedés
szükséges, az adóhatóság annak megtételéig - legfeljebb 15 napra - az eredményhirdetést
elhalasztja, egyébként azonnal jegyzőkönyvbe foglalja a nyilvános pályázat eredményét. Az
elhalasztott eredményhirdetésre új időpontot állapít meg, és erről a jelenlévőket szóban, a
további érintetteket pedig haladéktalanul írásban értesíti.
(2)	Az adóhatóság megállapítja a legmagasabb ajánlatot; a pályázatot a legmagasabb
ajánlatot tevő nyeri, akit az adóhatóság erről írásban értesít.
23
(3)	Ha több azonos összegű ajánlat érkezett, az adóhatóság az eredményhirdetésen
megjelent érintett ajánlattevőket erről tájékoztatja, és felhívja őket, hogy szóban újabb
ajánlatot tehetnek. Az eljárást addig kell folytatni, amíg a megjelentek ajánlatot tesznek, majd
az adóhatóság megállapítja a legmagasabb árajánlatot; a pályázatot a legmagasabb ajánlatot
tevő nyeri, akit az adóhatóság erről írásban értesít.
(4)	Ha az eredményhirdetésen az azonos ajánlatot tevők nem jelentek meg, vagy a
jelen levő, azonos ajánlatot tevők nem tettek újabb, magasabb összegű ajánlatot, illetve újabb
ajánlataik ugyanolyan összegű vételárra vonatkoznak, a nyilvános pályázatot
eredménytelennek kell nyilvánítani.
(5)	A nyilvános pályázat nyertese a pályázati eredményről készült jegyzőkönyv
kézhezvételétől - ha pedig a pályázatot végrehajtási kifogással támadták meg, az ezt elbíráló
végzés jogerőre emelkedésétől - számított 30 napon belül köteles a vételár előleggel
csökkentett összegét az adóhatóság letéti számlájára befizetni. Ha ezt elmulasztja, a további
pályázaton nem vehet részt, és elveszti az előleget, amely a végrehajtás során befolyt összeget
növeli. A vételár befizetésének elmulasztása esetén az adóhatóság a nyilvános pályázat
eredménytelenségét állapítja meg.
(6)	Ha a nyilvános pályázat nyertese a vételárat befizette, és a nyilvános pályázat
eredményességének megállapításától számított 30 nap eltelt, az adóhatóság az eredményt
rögzítő jegyzőkönyv kivonatának megküldésével megkeresi az ingatlanügyi hatóságot a vevő
tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése céljából, és erről a nyilvános
pályázat nyertesét értesíti. A kivonat tartalmára megfelelően irányadók az árverési
jegyzőkönyv tartalmát megállapító szabályok.
(7)	Az előleg beszámítására és visszafizetésére a Vht. 148. §-a, a nyilvános pályázat
útján értékesített ingatlan kiürítésére és átadására pedig a Vht. 154. §-a és 154/A. §-a
megfelelően irányadó.
156/F. § (1) A nyilvános pályázat eredménytelensége esetén a nyilvános pályázat
ismételten kiírható, vagy az ingatlant árverésen, illetve árverésen kívül, de az árverési vétel
hatályával is lehet értékesíteni. Az árverésre a második árverés szabályai irányadók azzal,
hogy azon a korábban érvényes ajánlatot tevők is részt vehetnek. Ha az ingatlant alacsonyabb
áron veszik meg, mint amennyit a fizetést elmulasztó pályázó ajánlott, az adóhatóság a
fizetést elmulasztó pályázót határozattal kötelezi a vételár-különbözet megfizetésére. A
fizetési kötelezettséget megállapító jogerős határozat az adóigazgatási eljárásban
végrehajtható okirat.
(2)	Ha a második pályázat is eredménytelen, az ingatlan végrehajtást kérő általi
átvételének van helye (Vht. 158-160. §).
156/G. § (1) Az adóhatóság az ingóságot akkor értékesíti nyilvános pályázaton, ha az
nagy értékű, és az az adóhatóság, az önálló bírósági végrehajtó vagy az általuk kijelölt
zárgondnok őrizetében található; a nyilvános pályázatra a 156/B-F. §-ok rendelkezéseit az e
§-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A pályázati hirdetménynek tételesen tartalmaznia kell a pályázatra kiírt ingóság
megnevezését, becsértékét, valamint - amennyiben az értékesíteni kívánt ingóságok
24
technológiai vagy termelési, szolgáltatási egészet alkotnak - a pályázati hirdetményben fel
kell tüntetni annak tartozékait, jellemző sajátosságait.
(3)	Az ajánlatot közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni és
a pályázati ajánlat megtételével egyidejűleg az ingóság becsértékének 10%-át előlegként be
kell fizetni az adóhatóság letéti számlájára, illetőleg az ajánlatok felbontása előtt készpénzben
át kell adni az adóhatóság alkalmazottja részére.
(4)	Az ajánlat érvénytelen, ha a felajánlott vételár nem érte el a becsérték 50%-át.
(5)	A befizetett pályázati előleg után az adóhatóság kamatot nem fizet, azt a pályázati
eredményhirdetést követően a nem nyertes pályázó részére haladéktalanul vissza kell utalni az
átutalás költségével csökkentett összegben, a készpénzben megfizetett előleget pedig ki kell
fizetni a pályázónak.
(6)	Ha az ajánlattevő vagy képviselője a felbontási eljáráson nem jelenik meg, ajánlata
érvénytelen.
(7)	A pályázat nyertese a vételár összegét az eredményhirdetést követően készpénzben
azonnal köteles megfizetni; ha ezt elmulasztja, a pályázatot a következő legmagasabb
ajánlatot tevő személy nyeri meg, a fizetést elmulasztó pályázó pedig a végrehajtási eljárás
további szakaszában nem vehet részt, és elveszti az előleget, amely a végrehajtás során
befolyt összeget növeli.
(8)	Ha a ki nem fizetett ingóságot a tovább folytatott eljárás során alacsonyabb áron
vették meg, mint amennyit a fizetést elmulasztó pályázó ajánlott, a fizetést elmulasztó pályázó
a két ár közötti különbözetet azonnal köteles megtéríteni, illetőleg az adóhatóság e személyt a
vételár-különbözet megfizetésére határozattal kötelezi; a fizetési kötelezettséget megállapító
jogerős határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat.
(9)	A vételár megfizetését követően a pályázat nyertesének az eladott ingóságot az
adóhatóság adja át; a pályázat nyertese az ingóságon a vételár megfizetésével és birtokba
adással szerez tulajdonjogot. A nyilvános pályázat megsemmisítése a jóhiszemű vevő
tulajdonszerzését nem érinti.
(10)	Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Vht. ingóárverésre vonatkozó
szabályait kell megfelelően alkalmazni.”
41.	§
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. évi CXL. törvény 137. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„137. § (1) A pénzügyi intézménynél kezelt összegre, a munkabérre, továbbá - a (2) és
(3)	bekezdésben foglalt kivételekkel - az ingóságra vagy az ingatlanra vezetett végrehajtás
során az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi
LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályait, a takarékbetétre vezetett végrehajtás során az
arra vonatkozó külön jogszabály rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ahol a Vht.
végrehajtható okiratot említ, azon a 125. §-ban foglalt döntéseket, ahol pedig végrehajtót
25
említ, azon a végrehajtást foganatosító szervet, illetve a nevében eljáró ügyintézőt, ahol adóst,
azon kötelezettet kell érteni.
(2)	Az ingóság árverése során a végrehajtást foganatosító szerv a Vht. 122. §-ának (4)
bekezdését, 132/B-G. §-át és 133. §-ának (4) bekezdését nem alkalmazza.
(3)	Az ingatlan értékesítése során a végrehajtást foganatosító szerv - kivéve az önálló
bírósági végrehajtót - a Vht. rendelkezéseit a következő eltérésekkel alkalmazza:
a)	nem alkalmazható a Vht. 143. §-ának j) és l) pontja, 145/A-E. §-a, 146. §-
ának (4) bekezdése, 147. §-a (1) bekezdésének harmadik mondata, 147. §-a (2) bekezdésének
második mondata, 147. §-a (5) bekezdésnek harmadik mondata, 149. §-a (1) bekezdésének
második mondata, 152. §-ának (4) bekezdése, 153. §-ának (4) bekezdése, 155. §-ának b)
pontja és 157. §-ának (5) bekezdése;
b)	a második árverést akkor nem kell megtartani, ha az árverési vevő a
második árverés megkezdése előtt befizette a vételárat (vagy átutalta és az arról szóló
terhelési értesítőt a végrehajtást foganatosító szervnek bemutatta vagy másolatát átadta) és
megtérítette a második árverés kitűzésével felmerült költséget.
(4)	Az ingó- és ingatlan-végrehajtást a 131. § (2) bekezdése alapján foganatosító
önálló bírósági végrehajtó az értékesítést a Vht. rendelkezései szerint végzi.”
42.	§
Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 31. §-
ának (6) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendelettel állapítsa meg)
„e) az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben az igazságügyi
szakértői névjegyzékbe történő felvételi eljárás lefolytatásáért fizetendő igazgatási
szolgáltatási díj mértékére és megfizetésére”
(vonatkozó részletes szabályokat)
43.	§
(1)	A törvény - a (2)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő
második hónap 1. napján lép hatályba.
(2)	A törvény 40. §-ának (3)-(5) bekezdése és 45. §-ának (2) bekezdése a
törvény kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
(3)	A törvény 3. §-a, 5. §-a, 8. §-a, 9. §-a, 31. §-a és 38. §-a 2008. december
12-én lép hatályba.
(4)	A törvény 12-20. §-a, 21. §-ának (1) bekezdése, 23-30. §-a, 33. §-a, 34. §-
a, 39. §-a, 40. §-ának (1), (2) és (6) bekezdése, 41. §-a, valamint 45. §-ának (1) bekezdése és
46. §-a 2009. január 1-jén lép hatályba.
26
44.	§
(1)	A törvényt - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a törvény
hatálybalépésekor folyamatban lévő végrehajtási eljárásokban is alkalmazni kell.
(2)	A törvény 12-20. §-át, 21. §-ának (1) bekezdését, 23-29. §-át, valamint 46.
§-ának (1), (2) és (4) bekezdését azokban a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokban kell
alkalmazni, amelyekben az ingó vagy ingatlan lefoglalására a törvény hatálybalépését
követően kerül sor.
(3)	Ha a törvény hatálybalépésének időpontjában az árverési vevő már
befizette a teljes árverési vételárat és az árveréssel kapcsolatos jogorvoslatot elbíráló határozat
még nem emelkedett jogerőre,
a)	a végrehajtó a törvény hatálybalépését követő 30 napon belül tájékoztatja az
árverési vevőt arról, hogy kérheti az árverési vételár előlegen felüli részének visszafizetését;
b)	az árverési vevő írásban előterjesztett kérelmére - ha fennállnak a
visszafizetés feltételei - a végrehajtó 15 napon belül visszafizeti az előlegen felüli vételárrészt
az árverési vevőnek.
45.	§
(1)	Hatályát veszti a Vht.
a)	34. §-ának (1) bekezdésében a „, nyilvános pályázat” szövegrész,
b)	50. §-ának (4) bekezdésében a „vagy nyilvános pályázaton” szövegrész,
c)	138/A. §-a és 138/B. §-a, valamint e §-okat megelőző alcímek,
d)	145. §-ának (5) bekezdése,
e)	156/A-G. §-a,
f)	216. §-ában az „- az elrendelő szerv jellegétől függően -” szövegrész,
g)	219. §-ában a „vagy a nyilvános pályázat” szövegrész,
h)	232. §-a (5) bekezdésének második mondata,
i)	240/D. §-ának (1) bekezdésében a „pályázatot nem rendezhet,” szövegrész,
j) 250. §-a (3) bekezdésének b) pontjában az „és az ingatlanok értékesítésére
vonatkozó nyilvános pályázattal” szövegrész,
k) 255/A. §-a (2) bekezdésének harmadik mondata,
l)	256/A. §-ának (2) bekezdésében a „pályázatot nem rendezhet,” szövegrész.
(2)	Hatályát veszti az Art. 156/A. §-a (12) bekezdésének első mondata.
46.	§
(1)	A Vht. 147. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az árverést addig kell folytatni, amíg ajánlatot tesznek. Ha nincs további ajánlat,
a végrehajtó a felajánlott legmagasabb vételár háromszori kikiáltása után kijelenti, hogy az
ingatlant a legtöbbet ajánló árverező megvette. Az árverési vétel tényét és az árverési vételár
összegét a végrehajtó rögzíti az elektronikus árverési rendszerben, amelyet az automatikusan
közzétesz az árverési hirdetményen.”
27
(2)	A Vht. 149. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Elektronikus úton tett vételi ajánlat esetében a vételár megfizetésének határideje -
jogorvoslat előterjesztését kivéve - az árverési jegyzőkönyv aláírását követő napon
kezdődik.”
(3)	A Vht.
a)	32. §-ában a „10. § d) pontjában” szövegrész helyébe a „10. § d) és e)
pontjában” szövegrész,
b)	a Vht. 210/A. §-ában a „bírósági határozat” szövegrész helyébe a „bírósági
határozat és közokirat” szöveg,
c)	162. §-a (3) bekezdésének a) pontjában az „árverés időpontjáig” szövegrész
helyébe az „árverési hirdetmény elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában történő
közzétételéig” szövegrész,
d)	162. §-a (3) bekezdésének b) pontjában a „[143. § g) pont]” szövegrész
helyébe a „[143. § l) pont]” szövegrész,
e)	215. §-ában a „[10. § d) pont]” szövegrész helyébe a „[10. § d) és e) pont]”
szövegrész
lép.
(4)	Az Art. 158. §-ában a „Vht. 138/A. §-ában” szövegrész helyébe a „Vht.
140. §-ának (6) bekezdésében” szöveg lép.
47.	§
E törvény a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges
rendelkezéseket állapít meg:
a)	a Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és
kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a bírósági határozatok végrehajtásáról (3. §
és 4. §),
b)	a Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági
ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a
határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül
helyezéséről (4. §),
c)	az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete (2004. április 21.)
a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról (4. §),
d)	az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete (2006. december
12.) az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról (2. §, 4. §, 6. §, 7. § és 23. §),
e)	az Európai Parlament és a Tanács 861/2007/EK rendelete (2007. július 11.)
a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről (1. §, 2. §, 4. §, 5-7. § és 23. §).
48.	§
E törvény 1-42. §-a és 45-47. §-a 2009. január 2-án hatályát veszti.
28
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A bírósági határozatokban és egyéb okiratokban foglalt követelések érvényesítése,
kötelezettségek kikényszerítése bírósági végrehajtás útján történik, melyet - mint polgári
nemperes eljárást - a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) szabályoz. A
bírósági végrehajtás hatékony működése nemcsak a konkrét ügyekben született bírósági
határozatok érvényesíthetőségéhez szükséges, de fontos szerepe van a jogbiztonság, a
teljesítési fegyelem erősítésében, ennél fogva pedig a jogviták kialakulásának megelőzésében
is. A jogérvényesítés polgári peres és nemperes eljárásokban való hatékonyabbá tétele
érdekében szükséges törvénymódosítások körében a Kormány ezért a Vht. és egyes
kapcsolódó törvények módosítására is javaslatot tesz; a Javaslat (a továbbiakban: Javaslat)
rendelkezései - hasonlóan a polgári peres eljárást érintő módosításokhoz - az eljárások
gyorsítását, valamint az igazságszolgáltatás intézményeinek permegelőző, perelhárító, adott
esetben a végrehajtással összefüggő jogviták kialakulását megelőző funkcióit erősítik, újabb
megoldásokat biztosítva a hatékony jogérvényesítéshez.
1.	A Javaslat jelentős módosításokat tartalmaz a bírósági végrehajtási értékesítések
vonatkozásában. A bírósági végrehajtás során az ingatlanok hatósági kényszerrel történő
értékesítése alapvetően három módon történhet: a licitálók személyes részvételével zajló
árveréssel, az írásbeli licitálást is lehetővé tévő nyilvános pályázattal és az előre
meghatározott vevő részére az árverési vétel hatályával történő eladással. Az értékesítések
döntő hányada árveréssel történik, kisebb számban végeznek árverésen kívüli eladást;
nyilvános pályázati értékesítésre pedig a gyakorlatban kifejezetten ritkán kerül sor. A Javaslat
2009. január 1-jével olyan módon alakítja át az ingatlanárverés szabályozását, hogy az árverés
egyaránt magában foglalja az elektronikus és a szóbeli ajánlattétel lehetőségét. Ennek folytán
nem lesz szükség többféle értékesítési formára, hiszen az ingatlan-árverés során ajánlatokat
mind az árverésen megjelenve személyesen, mind pedig írásban is lehet tenni: az elektronikus
ajánlattétel lényegében az írásbeli ajánlattétel modernebb, az elektronikus kommunikáció
lehetőségeit felhasználó, az ügyfelek biztonságát fokozottabban garantáló változata. A
Javaslat ennek megfelelően a nyilvános pályázatra vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül
helyezi, az ingatlanárverésre vonatkozó rendelkezéseket pedig módosítja, illetve kiegészíti; az
ingatlan-értékesítések szabályozása ennek eredményeként komplexebbé, de egyben
egyszerűbbé és áttekinthetőbbé válik. A többféle értékesítési módszert ötvöző új árverési
értékesítés a Javaslat értelmében két fő szakaszra tagolódik: az elektronikus árverési
hirdetmény közzététele és az árverés napja közötti időszakra, mely során elektronikus úton
tehetők az ingatlanra vételi ajánlatok, és a hagyományos árverésre, amely meghatározott
helyen és időben zajlik, személyes licitálással.
Az árverési értékesítés elektronikus úton történő lebonyolítása számos előnnyel jár:
lehetőség nyílik az értékesítések szélesebb körben történő meghirdetésére, az ajánlattevők
biztonsága fokozható, ezzel pedig bővül a lehetséges vevőkör, fokozódhat az érdemi licitálás,
amely hozzájárul ahhoz, hogy a követelések nagyobb mértékben térüljenek meg. Az
értékesítés elektronikus úton történő lebonyolítását a Javaslat nem csak az ingatlanok, hanem
az ingók esetében is lehetővé teszi 2009. január 1-jétől. Az elektronikus eljárás leginkább
azoknak a lefoglalt dolgoknak az értékesítésére alkalmas, amelyeket nem szükséges az
árverés helyszínén tartani és a vételárukat sem szükséges a vételi szándék kinyilatkoztatását
követően egyidejűleg megfizetni. A Javaslat ezért egyelőre az ingatlanok értékesítésénél
29
vezeti be általános jelleggel az elektronikus ajánlattételt, az ingók esetében pedig akkor teszi
lehetővé az elektronikus értékesítést, ha a vagyontárgy jelentősebb értékkel bír és őrzéséről a
dolog természeténél fogva nem kell gondoskodni vagy az értékesítésre az fizikailag
rendelkezésre áll. A Vht-ban elsőként az ingóárverés kerül szabályozásra (Ingóvégrehajtás -
VI. fejezet), ezért az elektronikus árverési rendszer működésének szabályait teljes körűen itt
helyezi el a Javaslat, az ingatlan-végrehajtást szabályozó VII. fejezetben már csak az eltérő
rendelkezések találhatók.
Az elektronikus ajánlattétel lehetővé tétele az árverés több szabályának módosítását is
igényli, emellett néhány, a szóbeli eljárást is ésszerűsítő szabályt is beépít a Javaslat a Vht-ba.
2.	Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa 2006. december 12-i
1896/2006/EK rendelete az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról egy újabb
uniós jogi norma, amely teljesíti a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok
kölcsönös elismerésére irányuló közösségi programot. A rendelet célja az európai fizetési
meghagyások tagállamok közötti szabad áramlásának lehetővé tétele, mely szükségtelenné
teszi - a nem vitatott követelésekre vonatkozó szabályozáshoz (805/2004/EK rendelet)
hasonlóan - az elismerést és végrehajtást megelőző köztes eljárásokat a végrehajtás szerinti
tagállamban. A bírósági határozatok európai uniós tagállamok közötti szabad áramlása
szempontjából hasonló rendeltetésű az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa 2007.
július 11-i 861/2007/EK rendelete a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről.
Ez a rendelet a - 44/2001/EK tanácsi rendeletben foglaltakhoz képest - jelentősen
egyszerűsíti a kis értékű követelések európai eljárása keretében valamely tagállamban hozott
határozatok másik tagállamban történő elismerését és végrehajtását. Ennek keretében a
rendelet kimondja, hogy az ítéletet a többi tagállamban végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás és
az elismerés kifogásolásának bármilyen lehetősége nélkül el kell ismerni, és végre kell
hajtani.
Az 1896/2006/EK rendelet és a 861/2007/EK rendelet közvetlenül alkalmazandó jogi
normák, azokat hazai alkalmazhatóságukhoz a belső jogba nem kell átültetni. Meg kell
ugyanakkor alkotni azokat a belső jogi, a rendeletekben foglaltakhoz képest kiegészítő
szabályokat, amelyek rögzítik a hazai hatóságoknak a rendeletek alkalmazásával összefüggő
feladatait, s a belső jogi környezetben is alkalmazhatóvá, értelmezhetővé teszik a bennük
foglalt rendelkezéseket; a Javaslat e célból módosítja, illetve kiegészíti a Vht-t. E
rendelkezések részben hatásköri, illetékességi szabályokat állapítanak meg, részben
megjelölik, hogy a rendeletekben foglalt kérelmeket, illetve követelményeket hogyan, milyen
eljárás keretében teljesítik a bíróságok (pl. a végrehajthatóságot végrehajtható okirat
kiállításával, a biztosítási intézkedésekre korlátozást egy speciális hatályú felfüggesztéssel, a
végrehajtás adós kérelmére történő megtagadását pedig a végrehajtási lap visszavonásával
biztosítja a Magyar Állam). Az 1896/2006/EK rendeletet 2008. december 12-étől, a
861/2007/EK rendeletet pedig 2009. január 1-jétől kell alkalmazni. A Javaslat általános
hatályba lépési időpontja 2009. január 1-je, ezért azok a rendelkezések, amelyek az
1896/2006/EK rendelet alkalmazásával (is) kapcsolatosak, 2008. december 12-én lépnek
hatályba. A Javaslat a jogkeresők tájékoztatása érdekében kiegészíti továbbá a Vht. 317. §-át
az európai közösségi rendeletek végrehajtására szolgáló törvényhelyeket felsoroló
jogharmonizációs záradékkal.
3.	A zálogjogosulti igényérvényesítés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV.
törvény (Ptk.) 255. §-ában foglalt főszabály szerint bírósági végrehajtás útján történik. Az
elmúlt évek során e szabály alól a jogalkotó egyre több kivételt teremtett, és jogosította fel
30
közvetlenül a zálogjogosultat a zálogtárgyból való kielégítésre. Az egyre nagyobb lakossági
adósságállomány, a lakhatási feltételek védelme ugyanakkor azt indokolja, hogy az állam
fokozza szerepvállalását a gazdaságilag gyengébb fél védelme érdekében, ehhez pedig az
szükséges, hogy a tisztességes eljáráshoz, jogorvoslathoz való jogot érvényesítő, megfelelő
eljárási garanciákat kínáló eljárásokban történjen a zálogjogosulti igényérvényesítés. Szem
előtt kell tartani ugyanakkor azt is, hogy a versenyképességünk megtartását az
igényérvényesítés kevésbé bürokratikus, egyszerű, olcsó útjainak biztosítása jelentheti, ezért a
bírósági végrehajtás keretében is kell olyan sajátos - egyszerűsített - behajtási lehetőséget
kínálni a zálogjogosultaknak, amely mindkét említett követelményt teljesíti, s amely valódi
alternatívát jelenthet a közvetlen igényérvényesítéshez képest. A klasszikus behajtással
szemben az ilyen eljárás gyorsaságát az biztosíthatja, hogy nem kell a végrehajtható vagyon
felkutatása iránt intézkedni és azzal kapcsolatban tulajdoni viták sem merülnek fel, az
értékesítés ugyanakkor többféle módon lehetséges és a jóval előnyösebb árverés hatályával
történik, de bírósági törvényességi kontroll mellett, s ugyanez vonatkozik az értékesítést
követő - emberi jogi, illetve szociális szempontból különösen érzékeny területet jelentő -
lakáskiürítésre is. Az ilyen eljárás harmadik „haszonélvezője” a zálogtárgy vevője, aki
tehermentes, hatósági döntésen alapuló tulajdonjogot szerez, birtokba kerülése pedig
ugyancsak biztosított, hiszen a végrehajtási eljárás részét képezi az értékesített vagyontárgy
birtokbaadását szolgáló eljárás is (tipikusan a lakáskiürítés). Emiatt a Javaslat a különleges
eljárások körében egy új fejezet beiktatásával egy - kifejezetten a zálogtárgy értékesítésére
szolgáló - egyszerűsített eljárást vezet be, melynek szabályai között a pénzkövetelés
végrehajtásához (Vht. II. Rész) képest speciális rendelkezéseket állapít meg.
A zálogjogosult követelésének bírósági végrehajtási úton történő behajtására két
módon kerülhet sor: egyrészt ha a követelése végrehajtási szakba jut, akkor az általános
szabályok szerint kérhet végrehajtást, ha pedig ez még nem következett be, de más jogosult
tartozásának behajtása veszélyezteti a követelésének megtérülését, kérheti a végrehajtásba
történő bekapcsolódás engedélyezését és a zálogtárgyból való kielégítést. A Javaslat
módosítja, pontosítja a bekapcsolódásra irányuló eljárás szabályozását: egyrészt kiegészíti a
bekapcsolódás engedélyezésének feltételeit szabályozó rendelkezést, másrészt szabályozza a
bekapcsolódással keletkező végrehajtási ügy viszonyát a bekapcsolódást követően indult
újabb eljárásokhoz, illetve a befejeződő eljárásokhoz. A Javaslat akként alakítja át továbbá a
bekapcsolódás szabályozását, hogy a zálogjoggal terhelt ingatlan lefoglalása esetén nem a
foglalást (a végrehajtási jog bejegyzését) követően, hanem a becsérték közlésével egyidejűleg
történik meg a zálogjogosultak felhívása a végrehajtásba történő bekapcsolódásra. Így
hosszabb ideig érvényesül az adóssal szemben az alacsonyabb követelés-összeg, és a Vht. 7.
§-ának (2) bekezdésében foglalt feltételek nem kell, hogy rövid időn belül bekövetkezzenek
(nagyobb az esély arra, hogy a kisebb összeg más vagyonból megtérüljön, s így elkerülhető
legyen az adós ingatlanának eladása), másrészről számos bekapcsolódási eljárás lefolytatása
elkerülhető, ha az adós időközben teljesít, vagy behajtják tőle a követelést. Nem sérülnek
ezzel a zálogjogosult érdekei sem, hiszen ingatlan-végrehajtás esetén az eljárásban -
zálogjogosulti pozíciója folytán - már a bekapcsolódást megelőzően is minden fontos
intézkedésről értesül, azokkal kapcsolatban jogorvoslati kérelmet terjeszthet elő. A
bekapcsolódás valódi rendeltetése a zálogtárgy vételárából való előnyös részesülés lehetővé
tétele (ennek előfeltétele az, hogy az ingatlan-árverési hirdetményben végrehajtást kérőként
feltüntessék a zálogjogosultat); ez pedig - a végrehajtás bekapcsolódás miatti felfüggesztése
[Vht. 50. § (4) bekezdés] miatt akkor is garantált, ha a zálogjogosult a becsérték közlését
követően kapcsolódik be az eljárásba. Hasonló törvény-módosításra tett javaslatot az
állampolgári jogok országgyűlés biztosa is a 4027/2006. számú ügyben készített ajánlásában,
rámutatva arra, hogy a végrehajtási kényszer arányos alkalmazásának elvét olyan szabályozás
31
teljesíti, amely valóban csak a legszükségesebb esetekben ad lehetőséget az ingatlan-
értékesítésre, és csak a lehető legszükségesebb mértékben növeli az adós végrehajtási
költségeit.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Vht. 4. §-a értelmében ha az adós vagyontárgyát bírósági és közigazgatási
végrehajtás során egyaránt lefoglaltak, az eljárást bírósági végrehajtás útján, a Vht. szerint
kell tovább folytatni. Az írásbeli (és elektronikus) licitálás lehetővé tétele az ingóság
értékesítését a meghatározott helyen és időpontban lebonyolított árverés helyett egy hosszabb
időtartam alatt lezajló eljárássá tette, mely a közigazgatási végrehajtás és a bírósági
végrehajtás találkozása esetén követendő eljárás tekintetében is igényli a szabályozás
differenciálását. Az adóhatóságok az ingóságokat nyilvános pályázati és elektronikus árverési
úton is értékesítik; melyek előkészítése adott esetben jelentős költségekkel járt, az ingóság
őrzéséről is gondoskodni kell, az esetlegesen megtett érvényes licitek pedig már nagy
valószínűséggel előrevetítik az értékesítés sikerét. Ezekben az esetekben - a költségek
nagyságrendekkel történő megemelkedését megelőzendő - nagyobb érdek fűződik ahhoz,
hogy az adóvégrehajtási ügy sikeres árveréssel fejeződjék be, ne kelljen a hirdetményt az ügy
átadása miatt visszavonni. Erre az esetre - tehát az ingók értékesítésére - ezért a Javaslat a
Vht. 4. §-át úgy egészíti ki, hogy a hatásköri összeütközés esetén is megtartható és
befejezhető legyen a közigazgatási végrehajtási eljárás, ha pedig az adótartozás kiegyenlítése
után marad fenn felosztható összeg, ezt kell a bírósági végrehajtási eljárásban befolyt
összegként kezelni.
A 2. §-hoz
A végrehajtás elrendelésének általános feltételeit a Vht. 13. §-ának (1) bekezdése
határozza meg (a határozat marasztalást tartalmaz, jogerős vagy előzetesen végrehajtható, a
benne foglalt teljesítési határidő pedig letelt), majd rögzíti a feltételrendszer alóli kivételeket
is. A 861/2007/EK rendelet jelentősen egyszerűsíti a kis értékű követelések európai eljárása
keretében valamely tagállamban hozott határozatok másik tagállamban történő elismerését és
végrehajtását. Ennek keretében a rendelet 15. cikke kimondja, hogy az ítéletnek
végrehajthatónak kell lennie a lehetséges jogorvoslattól függetlenül, a 20. cikk pedig azt, hogy
az ítéletet a többi tagállamban végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás és az elismerés
kifogásolásának bármilyen lehetősége nélkül el kell ismerni, és végre kell hajtani. A
jogorvoslattól függetlenül történő végrehajtás lehetőségét a Javaslat a Vht. 13. §-ának
kiegészítésével biztosítja; ez a rendelkezés - összhangban a rendelet 15. cikkének (2)
bekezdésével - akkor is érvényesül, ha az ítéletet abban a tagállamban kell végrehajtani,
amelyben azt meghozták.
Ugyancsak egyfajta kivételt jelent a végrehajtás általános feltételei alól a Javaslattal a
Vht. 13. §-ának (4) bekezdésébe beépített rendelkezés: ez akkor is kizárja a végrehajtható
okirat kiállítását, ha született az ügyben jogerős, marasztaló határozat, ám az a Polgári
perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról
szóló törvényjavaslattal megállapított Pp. 319. §-ának (6) bekezdése szerinti jogerősítési
záradékkal ellátott fizetési meghagyás. (Ilyen záradék akkor kerül a fizetési meghagyásra, ha
32
a kötelezett arra hivatkozik, hogy a követelést a fizetési meghagyás kézhezvételét követően
teljesítette, és a jogosult a kötelezett ezen állítását elismerte, vagy a bíróság erre vonatkozó
felhívására nem nyilatkozott.)
A 3. §-hoz
Az 1896/2006/EK rendelet és a 861/2007/EK rendelet az európai fizetési
meghagyások és a kisértékű követelések európai eljárásában hozott ítéletek tekintetében
szükségtelenné teszik - a nem vitatott követelésekre vonatkozó szabályozáshoz (805/2004/EK
rendelet) hasonlóan - az elismerést és végrehajtást megelőző köztes eljárásokat a végrehajtás
szerinti tagállamban. A rendeletek értelmében az egyik tagállamban kibocsátott, végrehajtható
európai fizetési meghagyást, illetve kisértékű követelés tárgyában hozott ítéletet a végrehajtás
szempontjából úgy kell tekinteni, mintha abban a tagállamban bocsátották volna ki vagy
hozták volna meg, amelyben annak végrehajtását kérik. Ennek a bírósági végrehajtás
elrendelése szempontjából az a következménye, hogy az ilyen határozatokat nem lehet a
külföldi bírósági határozatok körében kezelni (ezek esetében a Vht. XI. fejezete értelmében
akkor lehet kiállítani a végrehajtható okiratot, ha a belföldi végrehajthatóságot már előzőleg
egy külön eljárásban megállapították), hanem külön pontban kell szerepeltetni abban a
felsorolásban, amely a végrehajtási lap kiállításának alapjául szolgáló okiratokat tartalmazza.
A Javaslat erre figyelemmel i) és j) ponttal egészíti ki a Vht. 16. §-ában szereplő felsorolást,
és a végrehajtást elrendelő bíróság illetékességét az egyéb külföldi határozatok végrehajtása
során érvényesülő illetékességi szabályokkal megegyezően határozza meg (a székhelyi
bíróság állítja ki a végrehajtási lapot).
A 4-6. §-hoz
A Javaslat részben pontosítja, részben kiegészíti a polgári és kereskedelmi ügyekben a
joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló - 2004. május 1-
jétől alkalmazott - 44/2001/EK rendelet alkalmazásával összefüggő, a Vht-ban szereplő
illetékességi szabályokat. A Javaslat a Vht. 23/B. §-át egy új (1) bekezdéssel egészíti ki és
meghatározza a 44/2001/EK rendelet szerinti közokiratok végrehajtási záradékkal való
ellátására hatáskörrel rendelkező, illetékes bíróságot: ez az adós lakóhelye, székhelye,
vagyonának fekvése szerint illetékes székhelyi bíróság, Budapesten a Budai Központi
Kerületi Bíróság (akárcsak a külföldi bírósági határozatok esetében a végrehajtási lapot
kiállító bíróság).
Másrészről újraalkotja, ésszerűsíti a Javaslat a Vht. 31/C. §-ában a bírósági határozat
és a közokirat másik tagállamban történő végrehajtásához szükséges tanúsítvány kiállításának
illetékességi szabályait: bírósági határozatok esetében egységesen az első fokon eljárt
bíróságot, közokiratok esetében pedig a közokiratot kiállító hatóság székhelye szerinti helyi
bíróságot jelöli meg eljáró bíróságként. A hatályos szabály egyrészt nem rendezi valamennyi
közokirat esetében - nevezetesen a hazai lakóhellyel és vagyonnal nem rendelkező adósra
vonatkozó közokirat kapcsán - egyértelműen a tanúsítvány kiállítására vonatkozó
illetékességet, a bírósági határozatok esetében pedig azt több bírósághoz is telepíti.
Az elmúlt években számos, a Vht. 31/C. §-ának kiegészítését szükségessé tévő
közösségi rendelet került kiadásra, s a jövőben is folytatódik ez a tendencia: újabb, a
végrehajthatósággal összefüggő tanúsítványokat, igazolásokat hoz létre az Európai Unió,
melyek kiállításához hatásköri, illetékességi szabályokat és eljárási rendet kell társítani. Erre
figyelemmel nemcsak az 1896/2006/EK rendelet és a 861/2007/EK rendelet alkalmazásához
33
szükséges kiegészítő szabályokat építi be a §-ba a Javaslat, hanem az egész 31/C. §-t
újraszerkeszti annak érdekében, hogy abba a jövőben már egyszerűbben, áttekinthetőbben
legyenek beilleszthetők az új rendelkezések.
A Javaslat a 861/2007/EK rendelet 21. cikkének (3) bekezdésére figyelemmel (a
végrehajtást kérő fél nem kötelezhető arra, hogy rendelkezzen - a tagállam nemzeti jogával
összhangban a végrehajtási eljárásra jogosult képviselőkön kívül - meghatalmazott
képviselővel vagy levelezési címmel a végrehajtás szerinti tagállamban) felmentést ad a Vht.
37/B. §-a szerinti kézbesítési megbízott alkalmazásának kötelezettsége alól.
A 7. §-hoz
Az adósra vonatkozó adatok beszerzése körében szükségessé vált az adós személyének
beazonosítására szolgáló adatok - szükség szerinti - beszerzésének lehetővé tétele is; a
Javaslat ezzel egészíti ki a Vht. 47. §-ának (1) bekezdésében szereplő felsorolást. A
személyazonosító adatok teljes körét ugyanis a végrehajtható okirat nem tartalmazza,
bizonyos végrehajtási cselekmények megtétele viszont csak ezek szolgáltatásával lehetséges
(pl. végrehajtási jog bejegyzése az ingatlanra az adós személyi számának megadásával). A
Vht. 47. §-ának (1) bekezdése alapján beszerzett személyes adatok védelmét a 47. § (4)-(6)
bekezdései megfelelően biztosítják: az adatok beszerzése csak a cél (végrehajtási ügy)
megjelölése mellett történhet, és kifejezett jogszabályi rendelkezés szükséges a végrehajtási
iratokban történő feltüntetésükhöz, mások számára kiadásukhoz.
A bírósági végrehajtás során alkalmazott elektronikus kommunikációval függ össze a
Vht. 47. §-a (7) bekezdésének módosítása. A jogügyletek biztonságának erősítése érdekében
szükséges törvénymódosításokról szóló 2007. évi LXIV. törvény iktatta be a Vht-ba az adós
és vagyonának felkutatására irányuló végrehajtói megkeresések elektronizálásának
lehetőségét biztosító rendelkezést; a bírósági végrehajtási ügyek intézése (legalábbis egyes
végrehajtási cselekmények megtétele) ennek folytán már nemcsak papíralapon történhet. Az
érintett szabály az adósról vezetett hatósági nyilvántartások megkereséséről szól; ennek
hatályát tovább bővíti a Javaslat mindazokkal az adatbázisokkal, melyek az adósról
beszerezhető adatokat tartalmaznak (tehát nem csak a hatóságok, hanem egyéb szervezetek
által nyilvántartott adatokról van szó).
A 8. és 9. §-hoz
Az 1896/2006/EK rendelet és a 861/2007/EK rendelet alkalmazásához a végrehajtás
foganatosítása tekintetében speciális rendelkezést nem kell a Vht-ba beiktatni, mivel a
rendeletek szerint (a hasonló tárgyú egyéb rendeletekkel megegyezően) végrehajtási
eljárásokra a végrehajtás szerinti tagállam jogát kell alkalmazni. A végrehajtás elrendelésére
irányuló eljárásban az adós nem vesz részt, a végrehajtható okirat kiállítását követően
ugyanakkor lehetőséget kell adni számára arra, hogy a rendeletek szerinti kifogásokkal
élhessen. Akadálya lehet a végrehajtásnak az európai fizetési meghagyás vagy a kisértékű
követelések európai eljárásában hozott ítélet felülvizsgálata: ezekre az esetekre a Javaslat úgy
rendelkezik - hasonlóan a nem vitatott pénzkövetelések végrehajtásához -, hogy a végrehajtás
felfüggesztése vagy egyes végrehajtási cselekményekre korlátozott felfüggesztése kérhető.
34
A 10. §-hoz
Az adókövetelések érvényesítésének specialitására figyelemmel módosítja a Javaslat a
végrehajtói részletfizetés Vht. 52/A. §-ában foglalt - mögöttes szabályként az adóvégrehajtási
eljárásban is érvényesülő - szabályait. A végrehajtói részletfizetés célja az, hogy a bírósági
végrehajtás adósa - ha a tartozás későbbi megfizetésére van esély - legalább korlátozott
körben kapjon lehetőséget a részletekben való teljesítésre, s ez idő alatt ne kerüljön sor vele
szemben további végrehajtási cselekmények foganatosítására. Figyelemmel arra, hogy a
végrehajtás foganatosításának közös szabályai az adóvégrehajtási eljárásban is
alkalmazandók, illetve bizonyos esetekben adóköveteléseket is behajtanak bírósági
végrehajtási úton, a fizetési könnyítésekre pedig az adóigazgatási eljárásban sajátos
szabályozás érvényesül, nem indokolt ezeknek a Vht. szerinti részletfizetési szabályokkal
történő együttes alkalmazása. A Javaslat ezért kizárja azt, hogy a Vht. 52/A. §-a szerinti
részletfizetés adókövetelés, illetve adók módjára behajtandó köztartozás esetében is
megállapítható legyen. Ezzel elkerülhetővé teszi a Javaslat azt is, hogy bírósági végrehajtási
eljárásban olyan adótartozásra biztosítson a jog fizetési könnyítést, amelyre azt az
adójogszabályok egyébként kizárják; ez ellentétes lenne az adókövetelések érvényesítésére
irányuló jogalkotói szándékkal.
A 11. §-hoz
A zálogjogosult követelésének bírósági végrehajtási úton történő behajtására két
módon kerülhet sor: egyrészt ha a követelése végrehajtási szakba jut, akkor az általános
szabályok szerint kérhet végrehajtást (végrehajtható okirat kiállítása bírósági határozat vagy
közokirat alapján), ha pedig ez még nem következett be, de más jogosult tartozásának
behajtása veszélyezteti a követelésének megtérülését, kérheti a bíróságtól a zálogtárgy
lefoglalására figyelemmel a végrehajtásba történő bekapcsolódás engedélyezését és a
zálogtárgyból való kielégítést. A Javaslat több szempontból is ésszerűsíti, egyértelműbbé teszi
a jogintézmény szabályozását.
A zálogjogosulti bekapcsolódás engedélyezésével nem a végrehajtás általános
feltételeinek fennállta, hanem a foglalás ténye alapján állapítja meg a bíróság a kielégítési jog
megnyíltát, és engedélyezi a bekapcsolódást. E jogalkotói cél érvényesítése, a gyakorlat
egységesítése érdekében pontosítja a Javaslat a Vht. 114/A. §-ának (2) bekezdését akként,
hogy egyértelműen a foglalás tényét jelöli meg a kielégítési jog megnyílta megállapításának
feltételeként, s így az nem értelmezhető úgy, mint a végrehajtás általános feltételeinek
bekövetkeztéhez képest megkövetelt további feltétel. A megfelelő gyakorlat a Javaslat
ingatlant terhelő zálogjog jogosultjának bekapcsolódását érintő (azt későbbre halasztó)
rendelkezésének hatályosulásához is nélkülözhetetlen: annak célja ugyanis - a bíróságok
tehermentesítése, a végrehajtási költségek csökkentése mellett - az, hogy a zálogjoggal
tipikusan biztosított hosszú lejáratú hitelszerződéseket kevesebb esetben kelljen felmondani
amiatt, hogy a zálogjog már nem biztosít kellő védelmet a jogosultnak a követelése
megtérüléséhez. Ez persze csak akkor teljesül, ha még a bekapcsolódás érdekében sem kell a
hitelszerződést felmondani, hanem csak akkor, ha a követelés fedezete ténylegesen elveszik.
A bekapcsolódás az adós ellen folyamatban lévő végrehajtási eljárásba (eljárásokba)
történik, nem kizárt ugyanakkor, hogy az adós ellen a bekapcsolódás engedélyezését
követően, de még a befejeződése előtt újabb végrehajtási eljárás vagy eljárások induljanak.
Ha ezekben sor kerül a zálogtárgy értékesítésére, ugyancsak biztosítani kell a zálogjogosult
előnyös kielégítését. Nem egyértelmű azonban a gyakorlatban, hogy erre - a bekapcsolódás
35
járulékos, az eredeti végrehajtáshoz kötődő volta miatt - egy újabb bekapcsolódási eljárás
lefolytatása szükséges-e. A Javaslat a Vht. 114. §-ának (11) bekezdéssel történő
kiegészítésével egyértelművé teszi azt, hogy ilyen esetben újabb, a bekapcsolódás
engedélyezése iránti nemperes eljárást már nem kell indítani, az eljárás költségeit ismételten
nem kell megelőlegezni, mivel a zálogjogosult bekapcsolódásának hatálya (vagyis kvázi
végrehajtást kérői minősége) ezekre is kiterjed.
A Vht. 114/A. §-a a bekapcsolódás feltételeit rögzíti (tehát az eljárás megindulását), de
nem tartalmaz speciális szabályokat arra nézve, hogy mikor fejeződik be a bekapcsolódással
keletkező végrehajtási ügy. Erre ugyanakkor a bekapcsolódás járulékos jellege miatt az
általános szabályok minden további nélkül nem alkalmazhatók: a bekapcsolódásra ugyanis
nem a zálogjoggal biztosított követelés végrehajthatósága okán, hanem a zálogtárgy
végrehajtási értékesítésének veszélye (ezzel szűnne meg ugyanis a zálogjog) miatt kerül sor.
Ha ez a veszély elhárul (a zálogtárgyat nem értékesítik), nincs alkotmányos alap a
végrehajtási kényszer további alkalmazására, a bekapcsolódással indult végrehajtási eljárás
sem folytatható. Ezt a bírósági joggyakorlat által is követett, és a végrehajtási ügyviteli
szabályokban is tükröződő helyes értelmezést építi be a Vht-ba a Javaslat: a Vht. 114/A. §-
ának (12) bekezdésében kimondja azt, hogy az alapügy (amelybe a zálogjogosult
bekapcsolódott) befejeződésével a zálogjogosult bekapcsolódásával indult végrehajtási eljárás
is befejeződik.
A 12-14. §-hoz
A Javaslat mind az ingók, mind az ingatlanok értékesítése során megteremti az
elektronikus ajánlattétel lehetőségét, vagyis az elektronikus árverést. Az árverés elektronikus
úton történő lebonyolítására a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara által működtetett
számítógépes keretrendszer, az ún. elektronikus árverési rendszer szolgál. Ez alapvetően
három adatbázisból áll: az árverezők elektronikus nyilvántartásából, az elektronikus árverési
hirdetmények nyilvántartásából és a hirdetményekhez tartozó elektronikus licitnaplókból. Az
árverezők nyilvántartása tartalmazza azoknak az azonosított személyeknek és szervezeteknek
az adatait, akik árverezni kívánnak; a végrehajtó e nyilvántartás megtekintésével tudja a
legmagasabb összegű vételi ajánlatot tevőt beazonosítani és az árverési jegyzőkönyvben
árverési vevőként megjelölni. Az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartása szolgál az
árverés elektronikus úton történő közhírré tételére. Ebbe a Vht. 122. §-ának kiegészítése
folytán valamennyi ingóárverési hirdetmény bekerül, függetlenül attól, hogy elektronikus
árverésre kerül sor, vagy a jelenlegi szabályok szerinti értékesítésre. A licitnaplók az egyes
árverési hirdetményekhez kapcsolódó nyilvántartások, melyek az érkezés sorrendjében (az
összeggel, a licitáló azonosító kódjával és a licit közzétételének időpontjával) tartalmazzák a
megtett vételi ajánlatokat. A rendszer három nyilvántartása - az árverezők nyilvántartása, az
elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartása és a licitnapló - a felhasználók számára a
világhálón folyamatosan elérhető lesz; a nyilvános adatbázisok megtekintéséhez internet-
hozzáférés, az árverezőként történő használatukhoz (a licitáláshoz) pedig ezen túlmenően az
adott árverésen való részvételre aktivált felhasználói név és jelszó megadása szükséges. A
bírósági végrehajtók a rendszer teljes körű felhasználói: egyrészt jogosultak a
nyilvántartásokba betekinteni, másrészt hivatali elektronikus aláírásuk használatával adatokat
rögzíteni/törölni az árverezők nyilvántartásában, az adott ügyben eljáró végrehajtó pedig az
általa lefolytatott árveréshez tartozó hirdetményekben és licitnaplókban.
Az ingóárverés szabályai közé egy új alcímmel illeszti be a Javaslat az elektronikus
árverés szabályozását; az egyéb rendelkezéseket pedig csak annyiban érinti, hogy valamennyi
36
árverés esetében előírja a hirdetménynek - a többi közzétételi mód alkalmazása mellett - az
elektronikus árverési rendszerben történő közzétételét.
Elektronikus árverés tartása esetén az értékesítés előkészítése is más módon történik.
Egyrészt (ha az ingóság egyébként nem áll rendelkezésre) gondoskodni kell az adóstól történő
elszállításáról és tárolásáról, melynek költségeit - akárcsak az egyéb végrehajtási költségeket
-	a végrehajtást kérőnek kell megelőlegeznie. A Javaslat emiatt csak a legalább 100 ezer Ft-ot
elérő becsértékű ingóságokra, és a végrehajtást kérő kérelmére rendeli el elektronikus árverés
tartását; egyéb vagyontárgyak esetében nem célszerű az eljárás költségeit ezekkel a tételekkel
növelni; nem várható ugyanis akkora összeg befolyó vételárként, amely arányos a
többletköltségekkel. Speciális az árverési hirdetmény tartalma is: abban fel kell tüntetni az
árverési előleget (ez a helyszíni fizetés folytán ingók árverésénél nincs) és az ajánlattétel
speciális módjára, határidejére vonatkozó tájékoztatást.
Az árverési hirdetmény elektronikus közzététele két szakaszra tagolódik: az első a
licitnapló lezárásáig terjedő, a közhírré tételhez fűződő jogkövetkezményt maga után vonó
időszak (ez lényegében az árverés időtartama, eddig lehet elektronikus úton vételi ajánlatot
tenni az ingóságra); ezt követően még 30 napig olvasható a hirdetmény a nyilvántartásban. Az
elektronikus közzététel nem csak többekhez juttatja el a hirdetményt, de a vagyontárgyról
való alaposabb tájékoztatást is lehetővé teszi (pl. fotók közzétételével). Az elektronikus
árverési hirdetmények nyilvántartása nyilvános adatbázis, abba ingyenesen betekinthet bárki,
aki internet-hozzáféréssel rendelkezik.
A Javaslat értelmében elektronikusan vételi ajánlatot az tehet, aki az elektronikus
árverési rendszerbe árverezőként történő belépésre jogosult felhasználó. Felhasználó az lehet,
aki a rendszer használatának technikai feltételeit tartalmazó követelményrendszert a
felhasználási szabályzat aláírásával elfogadta, magát az árverezők nyilvántartásába
bejegyeztette, s akinek az adott árverésen való licitálásra is joga van. Az első két feltételt az
árverező bármelyik bírósági végrehajtónál személyesen megjelenve teljesítheti, ez ugyanis
még nem jogosít fel árverésen való tényleges részvételre. Lényegében a vevő
személyazonosságának és a vételhez, valamint a rendszer használatához szükséges adatainak
(pl. illetékfizetéshez, ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéshez szükséges személyes adatok
felvétele, felhasználói név és jelszó megállapítása stb.) a megállapítására szolgál az eljárás
(amely természetesen ugyanúgy a Vht. szerinti végrehajtási cselekménynek minősül, mint
más végrehajtói intézkedések), mely nem függvénye egyetlen folyamatban lévő végrehajtási
eljárásnak sem. Az elektronikus ajánlattétel során is lehetőség van az együttes licitálásra (arra,
hogy az ingót vagy ingatlant többen vegyék meg); ahhoz azonban, hogy az árverési
jegyzőkönyv ilyenkor is elkészíthető legyen az árverezők nyilvántartása alapján, a
nyilvántartásnak tartalmaznia kell valamennyi vevő adatait és a viszonyukban érvényesülő
tulajdonszerzési arányokat. Az árverezők nyilvántartása nem nyilvános adatbázis (személyes
adatokat tartalmaz), azt a bírósági végrehajtók tekinthetik meg az árverési jegyzőkönyvek
elkészítéséhez, ezen túlmenően adatai csak a bíróságok és a büntetőügyben eljáró hatóságok
részére továbbíthatók. A nyilvántartásból a végrehajtók csak a nyilvántartásban szereplő
személy kérelmére törölnek, vagy változtatnak meg adatokat. A Javaslat értelmében a
nyilvántartásba történő bejegyzés feltétele az eljárás díjának megfizetése, melyet a Vht. 307.
§-a (2) bekezdésének kiegészítése szerint az igazságügyért felelős miniszter rendeletben
határoz meg.
Amennyiben az árverezők elektronikus nyilvántartásában szereplő személy
elektronikus úton licitálni kíván, úgy az adott árverésen (árveréseken) történő részvétel
37
feltételeit kell teljesítenie (nem lehet kizárt személy) és meg kell fizetnie az árverési előleg
összegét; ekkor az adott árverést lefolytató végrehajtó aktiválja az árverező licitáláshoz
megadandó felhasználói nevét és jelszavát. A licitet a számítógépes rendszer automatikusan
rögzíti és - ha az érvényes licit - az árverezők elektronikus nyilvántartásában a megadott
felhasználói névhez és jelszóhoz rendelt árverezői azonosítóval, a közzététel időpontjának
megjelölésével közzéteszi a licitnaplóban. Az érvényesség feltétele az, hogy a licit összege
elérje az ingóság minimális vételárát: a becsérték egynegyedét vagy a gépjármű mentességi
értékhatárát. A becsérték alatti összegben történő licitálás lehetővé tétele amiatt szükséges,
mert a kikiáltási ár leszállításának intézménye távollevők között értelemszerűen nem
alkalmazható, a sikeres értékesítéshez és az újabb árverés elkerüléséhez pedig elektronikus
árverés esetében is fontos érdek fűződik (a költségek növekedésének megakadályozása, a
végrehajtást kérő követelésének mielőbbi megtérülése stb.).
A vételi ajánlat licitnaplóba történő megküldése és abban való közzététele lényegében
annak vállalása a felek és a többi árverező irányában, hogy a vevő az ingatlant - magasabb
vételi ajánlat hiányában - az árverés befejezésével megveszi. Ha utóbb érkezik újabb
közzétehető ajánlat, úgy a vételi ajánlat automatikusan érvényét veszti; az alacsonyabb árat
kínáló korábbi vevőt már nem terheli az ajánlat kötöttsége. Ezt hivatott biztosítani a Javaslat,
amikor a vételi ajánlat visszavonására nem ad lehetőséget, hiszen ennek hiányában a korábbi
ajánlattevők nem számolhatnának teljes bizonyossággal azzal, hogy ajánlatuk érvényét
vesztette, a licitnapló nem adna pontos, kiszámítható tájékoztatást az árverés menetéről.
Elektronikus licitre a hirdetmény közzétételét követő 15. nap 20 órájáig van lehetőség; ekkor
az elektronikus árverési rendszer automatikusan lezárja a licitnaplót; abban a lezáráskor
utolsóként közzétett vételi ajánlat az, amellyel az ingóságot megvásárolják.
Előfordulhat ugyanakkor olyan eset is, amikor az árverést már meghirdették, a licitálás
megkezdődött, de mégsem kell a vagyontárgyat értékesíteni, mert például a tartozást
megfizették, az eljárás befejeződött. Mivel a végrehajtási kényszert a végrehajtandó
követeléssel arányosan, csak a lehető legszükségesebb mértékben lehet alkalmazni, ilyen
esetben már nincs alapja a tulajdonjog korlátozásának, nem lehet az ingóságot értékesíteni
akkor sem, ha arra már tettek vételi ajánlatot. A Javaslat ezért ilyen esetre ugyancsak a
licitnapló lezárását írja elő, melyet a végrehajtónak kell megtennie, és az elektronikus árverési
rendszer ugyancsak közzéteszi azt automatikusan.
Speciális vételi ajánlat az elővásárlási jog gyakorlása; a Vht. 132. §-a alapján az
üzletrész értékesítése során jogosult arra az érintett gazdálkodó szervezet vagy a tagja, illetve
az általa megbízott személy. Elektronikus árverés során ezek a személyek (szervezetek) is
csak az árverezőre vonatkozó szabályok szerint tehetnek vételi ajánlatot: regisztráltatniuk kell
magukat árverezőként, felhasználói nevük és jelszavuk aktiválásának pedig az előleg
megfizetésén túl az is feltétele, hogy elővásárlási joguk fennállását is igazolják. A Javaslat
értelmében a licitnapló lezárását követően 5 napjuk van az utolsóként közzétett vételi
ajánlatra vonatkozóan elővásárlási jogukat gyakorolni, amely - mint az árverés eredményét
befolyásoló tényező - természetesen közzétételre kerül az elektronikus árverési rendszerben.
Emellett a Javaslat azt is lehetővé teszi, hogy a licitnapló lezárását megelőzően közzétett
vételi ajánlatokkal kapcsolatban is tegyenek elővásárlási jogot gyakorló nyilatkozatot. Ez
ugyan újabb érvényes ajánlat közzétételével ugyanúgy érvényét veszti, mint maga az ajánlat,
de fontos - a vevőket orientáló, a vételi ajánlatok összegét emelő - tényező lehet az
elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó szándék nyilvánossá tétele.
38
A licitnapló ugyancsak nyilvános adatbázis, abba bárki ingyenesen betekinthet, aki
internet-hozzáféréssel rendelkezik. A külső felhasználók - értve ez alatt a végrehajtókon és az
árverezőkön kívüli betekintőket - ugyanakkor csak a legutolsóként közzétett vételi ajánlat
megtekintésére jogosultak (ez bír számukra relevanciával), a már hatályukat vesztett vételi
ajánlatok nem jelennek meg képernyőjükön. Az azonosított felhasználók - végrehajtók,
árverezők - pedig valamennyi közzétett vételi ajánlatot megtekinthetik, hiszen nekik részben
kötelességük, részben joguk az árverésen történtekről való tájékozódás (pl. saját ajánlataik
sorsának figyelemmel kísérése).
Az árverési jegyzőkönyv aláírása és a vételár kifizetése érdekében (mely a
tulajdonszerzés feltétele) a vevőnek személyesen kell eljárnia: ha ezt elmulasztja - hasonlóan
az ingatlan-árverési szabályokhoz - elveszti az előlegét. E szankció előírása nélkülözhetetlen:
a vételi ajánlatok komolyságát hivatott biztosítani annak érdekében, hogy elkerülhető legyen
az újabb költségekkel járó ismételt árverés megtartása. Ugyancsak az ingatlan értékesítéséhez
hasonlóan szabályozza a Javaslat az árverés sikertelenségét, továbbá a második árverés
megtartásáig pótolható vételár-megfizetést.
Az elektronikus árverés nem egy meghatározott helyen és időpontban zajlik, hanem az
árverési hirdetmény közzétételét követő 15 napig tart, mely alatt akár bármikor tehető olyan
vételi ajánlat, mely utóbb (az árverés befejezésekor) árverési vételnek minősül. Emiatt külön
kell szabályozni - részint az ajánlattevő, részint pedig az adós és a végrehajtást kérő
érdekeinek figyelembe vételével - az árverésen kívüli eladás lehetőségét a Vht. 133. §-ának
kiegészítésével. A Javaslat alapvetően a közzétett vételi ajánlatot meghaladó áron történő
árverésen kívüli értékesítést teszi lehetővé, kivéve, ha a vételár már - a követelés
kiegyenlíthetősége folytán - nem bír jelentőséggel.
A 15-17. §-hoz
Az ingatlanárverés újraszabályozásának eredményeként az árverési értékesítés
nemcsak az árverés napján zajló eljárási cselekmény lesz, hanem már az elektronikus árverési
hirdetmény közzétételével megkezdődő folyamat. A Javaslat ehhez igazítja az értékesítés
határidejét meghatározó rendelkezést: a Vht. 139. §-ában már nem az értékesítésre, hanem az
elektronikus árverési hirdetmény közzétételére jelöl meg a becsérték jogerős megállapításától
számított három hónapot (ennek van ugyanis csak fix időpontja, szemben az értékesítéssel,
amely egy hosszabb folyamat).
A Javaslat az elektronikus ajánlattétel lehetővé tételére figyelemmel megszünteti az
írásbeli ajánlattételen alapuló nyilvános pályázatot. A nyilvános pályázat megrendezésére a
Vht. alapján a végrehajtást kérők kérelmére kerül sor; a kérelem előterjesztéséről szóló
végrehajtói tájékoztatást ezért a Javaslat elhagyja a Vht. 140. §-ának (3) bekezdéséből, s a
bekezdés második mondatát is ehhez igazodva szövegezi újra.
A Javaslat úgy alakítja át a bekapcsolódás szabályozását, hogy a zálogjoggal terhelt
ingatlan lefoglalása esetén nem a foglalást (a végrehajtási jog bejegyzését) követően, hanem a
becsérték közlésével egyidejűleg történik meg a zálogjogosultak felhívása a végrehajtásba
történő bekapcsolódásra. A Javaslat erre figyelemmel kiegészíti a becsérték-közlésről
rendelkező 140. §-t egy új (6) bekezdéssel, ide helyezi át a jelenleg a Vht. 138/A. §-ában
szereplő tájékoztatást.
39
A bekapcsolódás iránti kérelem a Javaslat eredményeként csak a becsérték-közlést
követően fog a végrehajtóhoz, illetve a bírósághoz érkezni, ezért a bekapcsolódási eljárásra
visszautaló szabályt is áthelyezi a Javaslat a 138/B. §-ból a becsérték szabályozását követően
egy új 140/A. §-ba (a 138/B. § egyidejű hatályon kívül helyezése mellett).
A 18-28. §-hoz
Az ingatlanárverés újraszabályozására figyelemmel módosítja a Javaslat az árverési
hirdetmény tartalmát (Vht. 143. §): abban új elemként jelenik meg az elektronikus
ajánlattételre és annak határidejére vonatkozó tájékoztatás, továbbá az ún. licitküszöb. Az
utóbbi azt az összeghatárt jelenti, amellyel mind a szóbeli, mind az elektronikus vételi ajánlat
összegének legalább meg kell haladnia az előzőleg megtett vételi ajánlat összegét. Ennek a -
ma már a gyakorlatban is számos esetben alkalmazott - intézménynek fontos szerepe van az
eljárások ésszerűsítésében: csak a komoly vételi szándékot tükröző ajánlatokat célszerű
ugyanis a személyes árverezés során kezelni, s csak ezekkel érdemes terhelni az elektronikus
licitnaplót is. A licitküszöb összegét a végrehajtó állapítja meg a becsérték Javaslatban
meghatározott százalékához (2% és 1%) igazodóan: egy 5 millió Ft-os ingatlan esetében az
100 ezer Ft, egy 20 milliós esetében pedig 200 ezer Ft.
Az árverési hirdetmény közzététele részben a hagyományos módon történik (a
különböző hivatalok hirdetőtábláira történő kifüggesztéssel, a felek kívánságára egyéb
hirdetéssel), részben pedig az elektronikus árverési rendszerben történő közzététellel, vagyis a
világhálóra kitétellel. Az elektronikus közzététel két szakaszra tagolódik: az első a licitnapló
lezárásáig terjedő időszak (az árverést megelőző munkanap 12. órája), mely a közhírré
tételhez fűződő jogkövetkezményt maga után vonó közzétételi időszak, a másik pedig ezt
követően az árverés utáni 30. napig tartó közzététel. Az első szakaszt nem határozza meg a
Javaslat pontosan, de az nem lehet 30 napnál rövidebb; ennyi idő legalább szükséges ahhoz,
hogy az ajánlattétel lehetőségéről a vevők tudomást szerezzenek, és arról megfontolt döntést
hozhassanak, továbbá az adósnak is szükség lehet ennyi időre az értékesítésre történő
felkészülésre. A licitnapló árverést megelőző munkanapon történő lezárása az árverés
megfelelő előkészítése érdekében szükséges, hiszen az árverés számos további lépése (pl.
kikiáltási ár és leszállíthatósága) attól függ, hogy megfelelő volt-e az elektronikus közzététel,
illetve attól, hogy a licitnapló milyen adatokat tartalmaz; ezekről a végrehajtónak, de a
feleknek is időben tájékozódniuk kell.
A vételi ajánlatok elektronikus úton történő megtétele lényegében ugyanúgy történik,
mint az elektronikus ingóárverés esetében. Az árverezhet elektronikusan, aki az elektronikus
árverési rendszerbe árverezőként történő belépésre jogosult felhasználó, és akinek az adott
árverést lefolytató végrehajtó aktiválta a licitáláshoz megadott felhasználói nevét és jelszavát
(arra figyelemmel, hogy teljesítette az adott árverésen történő részvétel feltételeit: nem
minősül az árverésből kizárt személynek, befizette az előleg összegét és - szükség esetén -
bemutatta ingatlan-szerzési engedélyét). A vételi ajánlat közzétételét ez esetben is az
elektronikus árverési rendszer végzi automatikusan; a vételi ajánlat érvényességének azonban
további feltétele az ingóárverési szabályokhoz képest az, hogy ne csak egyszerűen magasabb
legyen a legkisebb vételárnál és az előző ajánlat összegénél, hanem hogy az utóbbit legalább a
licitküszöb összegével vagy többszörösével haladja meg. Ingatlan esetében is lehetővé teszi a
Javaslat - egyszerűsítésként az árverés jelenlegi szabályaihoz képest - hogy a becsértéknél
alacsonyabb vételi ajánlatot tehessenek, hiszen végső soron (magasabb ajánlat hiányában)
ezen - a legkisebb vételárat elérő - összegért is lehetővé teszi a Vht. az eladást.
40
Elektronikus licitre csak az árverést megelőző munkanap 12 órájáig van lehetőség;
ekkor az elektronikus árverési rendszer automatikusan lezárja a licitnaplót; abban a lezáráskor
utolsóként közzétett vételi ajánlat az, amellyel az ingatlant - ha az árverésen magasabb vételi
ajánlatot nem tesznek - megvásárolják. Természetesen ingatlan árverése esetén is előfordulhat
az, hogy bár a licitálás már megkezdődött, de mégsem kell az ingatlant elárverezni (a tartozást
megfizették, az ingatlant árverésen kívül eladták); ilyenkor a végrehajtónak kell lezárnia a
licitnaplót.
Az elektronikus ajánlattétel lehetőségének megteremtése az árverés szabályainak
módosítását is igényli; ezek a Javaslatban a következők:
-	az árverésen a kikiáltási ár a licitnaplóban utolsóként szereplő ajánlat összege, s csak
ennek hiányában a becsérték összege,
-	a licitküszöb az árverésen történő személyes ajánlattétel során is érvényesül,
-	a kikiáltási ár leszállítására csak akkor teremt lehetőséget a Javaslat, ha a
licitnaplóban nem tettek közzé ajánlatot (csak ekkor teljesül ugyanis a leszállítás azon
feltétele, hogy nincs érvényes ajánlat),
-	bár az árverés során már csak személyes licitálás lehetséges, a végrehajtó a vétel
tényét és a vételárat a korábban ajánlatot tevők tájékoztatása érdekében rögzíti az elektronikus
árverési rendszerbe, amelyet az közzétesz a hirdetmény mellékleteként (ez szolgál lényegében
az árverés eredményének nyilvános kihirdetésére),
-	ha elektronikusan licitáló veszi meg az ingatlant, az árverési jegyzőkönyv vevő általi
aláírása az árverést követő 15 napon belül történik meg, és ekkor adható a vételár fizetésére
haladék is; az aláírás elmulasztása ugyanolyan jogkövetkezménnyel jár, mint a vételár
megfizetésének elmulasztása,
-	újraszövegezi a Javaslat az árverés sikertelenségét meghatározó rendelkezést részben
amiatt, hogy becsérték alatti ajánlat is tehető, másrészt amiatt is, hogy az elektronikusan
ajánlatot tevő esetében más miatt, és más időpontban következik be az eredménytelenség,
-	a második árverés meghirdetését követően a vételár utólagos megfizetése addig
lehetséges, amíg nem teszik közzé az első ajánlatot a licitnaplóban,
-	az árverésen kívüli eladás a licitnaplóban az első ajánlat közzétételét követően csak
meghatározott feltételek mellett lehetséges.
A Javaslat a Vht. 147. és 149. §-át nemcsak az elektronikus ajánlattétel bevezetése
miatt és 2009. január 1-jei hatállyal, hanem a törvény kihirdetését követő 15. nappal történő
hatályba lépéssel is módosítja. E közbenső módosítás célja az érintett törvényhelyek 2006.
január 9-e előtt hatályos szövegének visszaállítása. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi
LIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXII. törvény a Vht. több rendelkezését, így a
Vht. 147. §-ának (5) bekezdését és 149. §-ának (1) bekezdését is módosította 2006. január 9-
ei hatályba lépéssel annak érdekében, hogy törvényben biztosítson a települési önkormányzat
számára elővásárlási jogot az ingatlanok végrehajtási értékesítése során. A Vht. 147. §-ának
(5)	bekezdése az árverés eredményének megállapítását szabályozza: a módosítását
megelőzően a legtöbbet ajánló általi vétel kimondásával, a módosítást követően pedig a vevő
írásbeli értesítésével. A Vht. 149. §-ának (1) bekezdése az árverési előlegen felüli vételárrész
megfizetésének határidejét rögzíti: a módosítás hatályba lépése előtt a határidőt az árveréstől,
illetve az árverést támadó jogorvoslatot elbíráló határozat jogerőre emelkedésétől számította,
a módosítás eredményeként pedig a települési önkormányzat 30 napos nyilatkozattételi
határidejének lejártától, illetve a települési önkormányzat elővásárlási jogáról lemondó
nyilatkozatának keltétől. Az Alkotmánybíróság 31/2007. (V. 30.) AB határozata
megállapította azt, hogy a települési önkormányzat elővásárlási jogát biztosító törvény-
41
módosítások - így többek között a Vht. módosított 147. §-ának (5) bekezdése és 149. §-ának
(1)	bekezdése is - alkotmányellenesek, azokat megsemmisítette, és rendelkezett a hatályban
maradó jogszabályszövegekről. Az AB határozat 3. pontja semmisítette meg a Vht. 149. §-
ának (1) bekezdésébe a 2005. évi CLXII. törvénnyel beiktatott szövegrészt, a bekezdés
hatályban maradó szövegét ugyanakkor úgy állapította meg, hogy az - a 2005. évi CLXII.
törvény hatályba lépése előtti szöveggel ellentétben - már nem tartalmazza az árverés
időpontja mellett a másik, a határidő kezdeteként figyelembe veendő időpontot: az árverést
támadó jogorvoslatot elbíráló határozat jogerőre emelkedését. E kimaradt szövegrész
semmilyen módon nem kapcsolódott a települési önkormányzatok elővásárlási jogához,
viszont továbbra is szükség van rá a törvény egységének biztosítása érdekében. Problémát
jelent ugyanis az, hogy a Vht. többféle jogkövetkezményt fűz a vételár megfizetéséhez arra
alapozottan, hogy ennek időpontjában már megtörtént az árverést támadó jogorvoslat jogerős
elbírálása, és így az árverési vétel nem tekinthető vitásnak. Ilyen rendelkezés például a Vht.
153. §-ának (2) bekezdése, amely a vételár megfizetése esetén rendeli el az árverési vevő
tulajdonjogának bejegyeztetését, valamint a 154. §, amely az ingatlannak az árverési vevő
részére történő átadását írja elő; ezekre nyilvánvalóan nem kerülhet sor mindaddig, amíg az
árverési kifogást még nem bírálták el. Az adós kiköltöztetésének a vételár megfizetése mellett
előfeltétele a jogorvoslat elbírálása is: ezt a Vht. 154/A. §-a szabályozza, itt is érvényesül az a
különbségtétel, amely az AB határozattal megállapított szövegből kimaradt. Szükséges
továbbá a Vht. 147. §-ának (5) bekezdésében foglalt eredeti szöveg visszaállítása is, hiszen az
árverési jegyzőkönyv az árverésen történteket, nyilatkozatokat rögzíti, így garanciális okokból
nem nélkülözhető az a tájékoztatás sem, amelyet a végrehajtó az árverés alkalmával szóban,
az árverés eredményéről ad meg a jelenlévők számára. Ehhez képest viszont a vevő külön
írásbeli értesítése nem szükséges a vételről (ez a települési önkormányzatok elővásárlási jogát
feltételező szabályozás esetében lett volna szükséges), hiszen arra szolgál az árverési
jegyzőkönyv vevő részére történő kézbesítése. A fentiekre tekintettel a Javaslat 21. §-ának (2)
bekezdésében és 22. §-ában foglalt módosítás célja az, hogy a Vht. 147. §-ának (5) bekezdése
ismételten előírja az árverés során a vétel deklarálását, a Vht. 149. §-ának (1) bekezdése pedig
ismételten tartalmazza a 2006. január 1-je előtt ott szereplő szövegrészt: vagyis ha az árverés
ellen kifogást terjesztettek elő, a teljes vételár befizetésének határideje akkor vegye kezdetét,
ha a jogorvoslati kérelmet jogerősen elbírálták.
A Javaslat kiegészíti a Vht. 154/A. §-ának (10) bekezdését; ez a bekezdés teszi
lehetővé ma azt, hogy a bírósági végrehajtási eljárás keretei között megtörténjen az
elárverezett ingatlan kiürítése is, az iránt ne kelljen az árverési vevőnek egy másik, újabb
eljárást kezdeményeznie. Ahhoz is fontos érdek fűződik ugyanakkor, hogy alapügy mielőbb
befejezést nyerhessen: az eljárás befejezésével megállapíthatók legyenek a költségei, és
felosztható legyen a befolyt vételár. A Javaslat ezért határidőt szab az árverési vevőnek a
végrehajtás keretében történő lakáskiürítés kezdeményezésére: ez a kiköltözési határidő
lejártát követő 15. nap. A határidő lejártát a vevő nyomon tudja követni (részben tőle is függ
annak időpontja, hiszen az árveréshez, illetve a vételár megfizetéséhez igazodik), másrészt
hosszabb idő elteltével már nem vélelmezhető a birtokba vétel szükségessége olyan
mértékben, hogy azt az alapeljárásban biztosítsa számára a jog.
A végrehajtás alá vont ingatlan árverésen kívül, az árverési vétel hatályával is eladható
egy meghatározott vevőnek, ha a felek - vagy ha a követelés megtérül a vételárból, az adós -
így rendelkeztek. Az intézmény ugyancsak a végrehajtási kényszer arányos alkalmazásával, a
felek rendelkezési jogának érvényesítésével függ össze: jogos érdekeik védelmét az árverési
vevők érdekeivel szemben is biztosítja a jog, ha ez a végrehajtás sikerét nem veszélyezteti. A
Javaslat részben az elektronikus ajánlattételi időszak beiktatása miatt, részben pedig azért
42
pontosítja az árverésen kívül eladás szabályait, mert a gyakorlat sem teljesen egységes abban
a kérdésben, hogy az eladásra meddig van lehetőség. A Javaslat értelmében az árverésen
kívüli eladás az árverés megkezdéséig lehetséges. Az első vételi ajánlat licitnaplóban történő
közzétételét megelőzően árverési vevői érdekekre nem kell figyelemmel lenni, ezért e
szakaszra nézve - természetesen az egyéb feltételek fennállása esetén - nem fogalmaz meg
korlátokat a Javaslat. Ha azonban már tettek érvényes vételi ajánlatot az ingatlanra, úgy az
eladásra csak ennél magasabb áron van lehetőség - összefüggésben azzal, hogy a végrehajtás
célja a minél magasabb vételár elérése, és ennek folytán a követelés minél nagyobb arányú
megtérülése. Ez alól csak az árverésen kívüli eladás azon esete jelent kivételt, amelynek
eredményeként az eljárás a tartozás és a költségek kiegyenlítése okán befejezhető: ilyen
esetben már nem indokolt a végrehajtási kényszert (eladás a felek szándéka ellenében más
személynek) a továbbiakban alkalmazni és a felajánlott vételár összege sem bír relevanciával.
A 29. §-hoz
A Vht. értelmében az ingatlan tulajdoni hányadára is vezethető végrehajtás ennek
értékesítésével; a nem adós tulajdonostársak azonban azt is kérhetik a végrehajtótól, hogy az
egész ingatlant árverezze el. A Javaslat pontosítja az erre vonatkozó rendelkezéseket azzal,
hogy határidőt szab a kérelem előterjesztésére: az árverés kitűzéséig lehet a kérelmet
előterjeszteni. A végrehajtás keretében ez esetben nem csak a követelés behajtása történik
meg, hanem a nem adós tulajdonostársak tulajdoni hányadának értékesítése és a velük történő
elszámolás is (lényegében a közös tulajdon megszüntetése). Figyelemmel arra, hogy
végrehajtási költségként csak az adós tulajdoni hányadának eladásával kapcsolatos költségek
számíthatók fel (és terhelhetők az adósra), a Javaslat egyértelművé teszi, hogy a többi
tulajdoni hányad értékesítésével kapcsolatos költségeket is meg kell téríteni, a nem adós
tulajdonostársak részére járó vételár-rész kifizetése csak ezen elszámolás után történik meg.
A 30. §-hoz
A zálogjogosulti igényérvényesítés a Ptk. 255. §-ában foglalt főszabály szerint
bírósági végrehajtás útján történik, a 257. § azonban a zálogjogosultat közvetlenül is
feljogosítja - különböző törvényi feltételek fennállta esetén - a zálogtárgyból való
kielégítésre. A Javaslat e végrehajtáson kívüli igényérvényesítés lehetőségeit tovább bővíti
egy speciális nemperes eljárással: a zálogtárgy egyszerűsített végrehajtási értékesítésével,
melynek az eljárási szabályait a Vht. különleges végrehajtási eljárásokat szabályozó III.
Részébe építi be egy új fejezet beiktatásával. Az új jogintézmény létrehozásának célja kettős:
biztosítani a zálogjogosult számára az igényérvényesítésnek egy kevésbé bürokratikus,
egyszerűbb, olcsóbb útját, másrészt kihasználni a bírósági végrehajtásból, mint polgári
nemperes eljárásból a zálogjogosult és a zálogkötelezett részére származó előnyöket (árverési
vétel hatályával történő eladás, törvényességi kontroll stb.)
Az egyszerűsített értékesítésre akkor kerül sor, ha a zálogjogosult ezt a Ptk. 257. §-
ának a Javaslattal beiktatott (4) bekezdése szerinti, a zálogkötelezettel megkötött
megállapodására tekintettel kifejezetten kéri. A végrehajtás elrendelésének a Vht-ban foglalt
feltételeit ehhez nem kell módosítani, hiszen a Vht. 22. §-ának c) pontja lehetővé teszi a
zálogszerződésről szóló közokirat záradékolását; s ezen a végrehajtással összefüggő
alkotmányos követelmények okán enyhíteni nem lehet és nem is indokolt: a Javaslat szerinti
egyszerűsített végrehajtási értékesítés is csak közokiratban foglalt kötelezettségvállalás
alapján történhet. Figyelemmel arra, hogy az adós számára az egyszerűsített értékesítés a Ptk.
257. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglalt értékesítéshez képest sem teremt hátrányosabb
43
helyzetet (sőt az eljárási garanciák - pl. jogorvoslathoz való jog - révén még előnyösebb is), a
Javaslat ezekben az esetekben is elrendelhetővé a speciális végrehajtást a jogosult kérelmére,
feltéve, hogy még nem telt le az eredeti megállapodásuk szerint az értékesítésre nyitva álló
határidő.
Az egyszerűsített értékesítés szabályai között a pénzkövetelés végrehajtásához (Vht.
II. Rész) képest speciális rendelkezéseket állapítja meg a Javaslat, egyebekben visszautal a
pénzkövetelés behajtásának szabályaira. Az egyik leglényegesebb, az általánostól eltérő
rendelkezés az, hogy a végrehajtás csak a zálogtárgyra történik, az adós egyéb vagyonának
felkutatására és végrehajtás alá vonására nem kerül sor az eljárásban még akkor sem, ha a
zálogtárgyból befolyt, és a végrehajtást kérőnek kifizethető összeg nem fedezi a
végrehajtandó követelést. Figyelemmel arra, hogy az egyszerűsített értékesítés szabályai
jelentősen eltérnek a Vht. II. Részében foglalt rendelkezésektől, az egyszerűsített értékesítés
és az egyéb követelések behajtására elrendelt végrehajtások együttes lefolytatása nem
lehetséges; a Javaslat ezért erre az esetre az eljárásnak az általános rendelkezések szerinti
folytatását írja elő (ez természetesen nem érinti azt, hogy a zálogjogosult továbbra is csak a
zálogtárgyból kereshet kielégítést az eljárás keretében).
A speciális végrehajtás - a végrehajtható okirat rövid határidővel (8 munkanap)
történő kézbesítését követően 15 napon belüli teljesítés hiányában - a zálogtárgy árverésének
kitűzésével indul; fő szabály szerint foglalás és becsérték megállapítása nélkül. A becsérték
szerepét a felek által meghatározott legalacsonyabb vételár veszi át (ehhez igazodik az
ingatlan-árverésnél az árverési előleg, a licitküszöb, a kikiáltási ár); nem kell ezért az
eljárásban az értékesítés alapjául szolgáló forgalmi érték megállapításáról intézkedni, az
árverés során pedig a kikiáltási ár leszállításának intézménye is mellőzhető (ezzel is
egyszerűbbé válik az értékesítés). Az egyszerűsített értékesítés feltétele az, hogy a zálogtárgy
az értékesítésre rendelkezésre álljon; ennek érdekében a Javaslat nyilatkozattételre kötelezi az
adóst az ingóságok hollétéről és azok megőrzési kötelezettségéről. A nyilatkozattétel
elmulasztása - hasonlóan egyéb, a Vht-ban kifejezetten előírt kötelezettségek elmulasztásához
-	végrehajtási rendbírság kiszabását vonja maga után. Az ingóságok az adós őrizetében is
hagyhatók, de - tételes elszámolás mellett - el is szállíthatók; ez utóbbi kötelező is, ha az adós
nem vállalkozott vagyontárgyak megőrzésére.
A Javaslat értelmében - a Vht. 114/A. és 140/A. §-ában foglaltakhoz hasonlóan - ebbe
az eljárásba is bekapcsolódhatnak az egyéb zálogjogosultak, hiszen kielégítési jogukat az
egyszerűsített értékesítés ugyanúgy veszélyezteti, mint általában a végrehajtási eljárás. Az is
előfordulhat, hogy ugyanazon zálogtárgy vonatkozásában több egyszerűsített értékesítés is
indul: ez esetben az egyes zálogjogosultak érdekeit alapvetően a legalacsonyabb vételár
megállapítása tekintetében kell összehangolni. A Javaslat erre több lehetőséget is biztosít: az
elsőként végrehajtható okirathoz jutó zálogjogosult szerződésében szereplő vételárról kell a
másik zálogjogosultat tájékoztatni, aki azt elfogadhatja (nyilatkozata hiányában beleegyezését
vélelmezi a Javaslat), meg is állapodhatnak a zálogszerződéseik keretei között, végső esetben
pedig az általános rendelkezések szerint történik a forgalmi érték rögzítése: becsérték
megállapításával.
Az árverés jóval egyszerűbb az általános rendelkezésekhez képest: nem kerül sor
ugyanis ajánlat hiányában kikiáltási ár leszállítására, egységesen a legalacsonyabb vételár
összege az ajánlattétel korlátja. A legalacsonyabb vételárhoz igazodik az árverés sikeressége,
sikertelensége, és a sikertelen árveréseket követő átvétel lehetőségének szabályozása is.
44
Természetesen ha az általános szabályok szerinti becsérték-megállapításra kerül sor, az
értékesítés is ehhez igazodik.
A Vht. 140. §-a szerint a becsérték-közléshez kapcsolódó tájékoztatás a
lakóingatlanból történő kiköltözés haladékról történő végrehajtói tájékoztatás; ez alapján
kezdeményezheti az adós a 6 hónapig terjedő halasztás engedélyezésére irányuló bírósági
eljárás lefolytatását [Vht. 154/A. § (4)-(9) bekezdés]. A feszes eljárási határidőkbe ez a külön
eljárás nem iktatható be az egyszerűsített értékesítés folyamatába, ezért a Javaslat azt mellőzi,
viszont egységesen az árverést követő 90. napot jelöli meg - ha egyéb okból (pl. jogorvoslat
elbírálása) az nem későbbi időpont - az ingatlanból való kiköltözési határidőként. Ez a
határidő az adós számára sem méltánytalan, hiszen szerződésben vállalta az ingatlan
elhagyását, másrészt megfelelő felkészülést biztosít - adott esetben a téli kilakoltatási
moratóriummal együtt - a kiköltözésre.
Az egyszerűsített végrehajtási értékesítés jóval több teret enged a felek közti
megállapodások érvényesülésének, és az általánoshoz képest jelentősen kevesebb végrehajtási
cselekmény megtételét igényli, ennek folytán kevesebb végrehajtási kifogás késleltetheti az
eljárás befejezését. Figyelemmel ugyanakkor arra, hogy a Vht. 217. §-a teljes körű
kifogásolási jogot biztosít a feleknek, indokolt a kifogás lehetőségének az eljárás rendjéhez
történő igazítása is (ekkor garantálható a valóban rövidebb eljárási időtartam). A Javaslat
ezért csak azokkal a végrehajtói intézkedésekkel szemben biztosít jogorvoslati jogot, amely a
felek jogait alapvetően érinti: ez a becsérték-közlés, az árverés, az ingatlan kiürítése, a
végrehajtói költség megállapítása és a felosztási terv, továbbá - értelemszerűen - az, ha
késedelem áll fenn a végrehajtói intézkedések tekintetében. Az árverés törvénysértő
lefolytatása az árveréssel szembeni végrehajtási kifogással támadható, akkor sem
érvényesülnek azonban a felek jogai, ha valamely, árverést megelőző intézkedés sért
jogszabályt, vagy marad el - ugyancsak törvénysértő módon (pl. nem kerül sor a
végrehajtható okirat kézbesítésére, vagy nem a felek megállapodásának megfelelő legkisebb
vételárat tünteti fel a végrehajtó az árverési hirdetményben). Ezeket a Javaslat értelmében
ugyan nem lehet külön - az árverésre halasztó hatályú - kifogással támadni, arra viszont
lehetőséget ad a Javaslat, hogy az árverést követő 15 napon belül előterjesztett végrehajtási
kifogás keretében bírálja el a bíróság, adott esetben az árverés törvényességére is kiható
jogkövetkezménnyel.
A 31. §-hoz
Az 1896/2006/EK rendelet és a 861/2007/EK rendelet szerinti határozatok
végrehajtásának elrendelésére irányuló eljárásban az adós nem vesz részt, a végrehajtható
okirat kiállítását követően viszont lehetőséget kell adni számára arra, hogy az 1896/2006/EK
rendelet 22. cikkének (1) bekezdése és a 861/2007/EK rendelet 22. cikke szerinti kifogást (a
korábbi határozattal való összeegyeztethetetlenség) előterjeszthesse. Ezt teljesíti a Javaslat
azon rendelkezése, amely a Vht. 211. §-a (3) bekezdésének kiegészítésével a végrehajtási lap
visszavonását írja elő ezekre az esetekre.
A 32. §-hoz
A Vht. 217. §-a szerint a végrehajtó törvénysértő intézkedése ellen a felek és egyéb
érdekeltek végrehajtási kifogást terjeszthetnek elő a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A
kifogás elbírálásához általában szükség van az érintett végrehajtói iratok másolatának
beszerzésére, mely iránt a bíróság a kifogás beérkezésétől számított 8 munkanapon belül
45
keresi meg a végrehajtót. A Javaslat úgy módosítja a végrehajtási kifogás szabályait, hogy a
kifogást a bírósági végrehajtónál kelljen előterjeszteni, s neki legyen kötelessége azt - a
szükséges iratok másolatával együtt - 3 munkanapon belül továbbítani a bírósághoz. Ezzel
jóval kevesebb ügyben szükséges a bíróságoknak a végrehajtói iratok másolatának
megküldése iránt megkeresést kiadni, a kifogás beérkezését követően megkezdhetik a kifogás
érdemi elbírálását, másrészt a végrehajtó egyértelműen időben értesül a kifogás
előterjesztéséről, amely soron következő végrehajtási cselekményeire is kihatással van
(árverési vevő tulajdonjogának bejegyeztetése, befolyt összeg kifizetése stb.).
A 33. §-hoz
A Javaslat értelmében az elektronikus árverési rendszer működtetését szolgáló
informatikai alkalmazást a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara hozza létre és üzemelteti;
ennek megfelelően kiegészíti a Javaslat ezzel a kamara feladatait tartalmazó törvényi
felsorolást.
A 34. §-hoz
Törvényi kötelezettsége a kamarának az elektronikus árverési rendszerhez tartozó
rendszernapló vezetése, hiszen a bírósági végrehajtási eljárás lefolytatásával kapcsolatos,
illetve a jogorvoslatok elbírálásához szükséges adatok már nemcsak a végrehajtási iratokban
állnak majd rendelkezésre, hanem az elektronikus árverési rendszerben nyilvántartott adatok
ismerete is szükséges azokhoz. A Javaslat ezért részletesen meghatározza, hogy mit kell
naplózni az elektronikus árverési rendszer egyes alrendszereiben, a naplót meddig kell
megőrizni, és az egyes naplóadatokból kinek a részére adható felvilágosítás (a bíróságok,
nemzetbiztonsági szolgálatok, büntetőügyben eljáró hatóságok részére például a napló teljes
adattartalma továbbítható, így a törölt bejegyzések is megismerhetőek egy jogorvoslati eljárás
vagy büntetőeljárás lefolytatása érdekében).
A 35. §-hoz
A Vht. 254. §-a rögzíti az önálló bírósági végrehajtónak a végrehajtói tevékenységért
felszámítható díjazásra vonatkozó szabályait, mely díjak - mint a végrehajtás
foganatosításával kapcsolatos költségek - a végrehajtás költségeit képezik. A bírósági
végrehajtás során a bírósági, illetve a végrehajtói eljárásban keletkezett iratokba - hasonlóan a
polgári per irataihoz - a felvilágosításra jogosultak betekinthetnek, és azokról másolatot
kérhetnek. A felek és egyéb érdekeltek egyes eljárási cselekményekről való tájékoztatása
érdekében a Vht. és a Pp. az eljárási cselekményeken való részvétel jogát biztosítja és a
különböző iratok megküldését írja elő. Az ezen túlmenően történő másolatkérés költsége ezért
már nem tekinthető a végrehajtás foganatosításával szükségszerűen felmerülő, és ennek
folytán a végrehajtást kérő által előlegezendő és az adósra hárítható költségeknek. A másolat
kiadásáért költségtérítést kell fizetni a végrehajtó részére; a Javaslat ezt a költségtérítést
egyértelműen elkülöníti a végrehajtási költségnek minősülő végrehajtói díjazástól.
A 36. §-hoz
A végrehajtás elrendelése és foganatosítása körében egyes eljárási cselekményeket a
bíróság nevében nem csak bíró vagy bírósági titkár, hanem kifejezetten a végrehajtási
feladatok ellátására szakosodott ún. végrehajtási ügyintéző is végezhet, aki a bíró
irányításával és felügyelete mellett, de önállóan jogosult a Vht. 260. §-a és 261. §-a szerinti
46
döntések meghozatalára. A végrehajtási ügyintéző az igazságügyi alkalmazottak szolgálati
jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (Iat.) szerinti bírósági tisztviselő, akit
pályázat útján nevez ki a megyei bíróság elnöke, s rá - garanciális okokból - ugyanazok a
szigorú kinevezési szabályok vonatkoznak, mint a bírósági végrehajtóra. Ugyancsak a bírák
ítélkező tevékenységét segítendő, a bírákat tehermentesítendő hozta létre a jogalkotó a
bírósági ügyintéző intézményét; a bírósági ügyintéző ugyancsak felsőfokú végzettséggel
rendelkező bírósági tisztviselő, hatáskörét az 56/2008. (III. 26.) Korm. rendelet határozza
meg, amelynek 6. §-a lehetővé teszi, hogy a bírósági ügyintéző egyéb - a bíróságon
foglalkoztatott - igazságügyi alkalmazott által ellátható feladatokat is elvégezhessen, ha az
ezekre vonatkozó külön jogszabályokban meghatározott képesítési és egyéb feltételeknek
megfelel. Ezt a lehetőséget használja ki a Javaslat: a végrehajtási ügyintézővé történő
kinevezés feltételeinek is megfelelő bírósági ügyintézőt ugyanis feljogosítja a végrehajtási
ügyintézői feladatok ellátására. E többletkövetelmények érvényesítése - lényegében a
speciális szakmai, gyakorlati ismeretek meglétét igazoló végrehajtási ügyintézői vizsga és a
kizáró feltételrendszer (pl. korábbi elítélés, fegyelmi büntetés miatt) - elengedhetetlen a
végrehajtási ügyek szakszerű intézéséhez. A módosítás amellett, hogy garantálja a szakmai
színvonal megőrzését, új lehetőséget teremt a kisebb bíróságokon a bírósági ügyintézők és
végrehajtási ügyintézők foglalkoztatására, ezáltal mind a végrehajtási ügyek, mind pedig
általában a polgári ügyek gyorsabb elintézéséhez is hozzájárul.
A 37. §-hoz
A Javaslattal a Vht-ba beiktatott egyes új rendelkezések végrehajtásához rendeletek
kiadása is szükséges; a rendeletek kiadására szóló felhatalmazó rendelkezéseket tartalmazza a
Vht. Javaslattal beiktatott 307. §-a (2) bekezdésének n) és o) pontja (árverezők
nyilvántartásába történő bejegyzés díja, közös tulajdon megszüntetésének díja, másolatkiadási
költségtérítés, elektronikus árverési rendszer informatikai alkalmazása).
A 38. §-hoz
A Javaslat az elmúlt években, valamint a Javaslattal a hazai jogba átültetett közösségi
jogi normákra figyelemmel kiegészíti és teljessé teszi a Vht. jogharmonizációs záradékot
tartalmazó 317. §-át.
A 39. §-hoz
A Javaslat 30. §-a a különleges eljárások körében egy új fejezet beiktatásával egy -
kifejezetten a zálogtárgy értékesítésére szolgáló - egyszerűsített végrehajtási eljárást vezet be
a Vht-ban. Az egyszerűsített értékesítésre akkor kerül sor, ha a zálogjogosult ezt a Ptk. 257. §-
ának a törvényjavaslattal beiktatott (4) bekezdése szerinti, a zálogkötelezettel megkötött
megállapodására tekintettel kifejezetten kéri; a Ptk. 257. §-ának kiegészítését tartalmazza a
Javaslat 39. §-a.
A 40. §-hoz
A Vht. ingó- és ingatlan-végrehajtási szabályai az adózás rendjéről szóló 2003. évi
XCII. törvény (Art.) 144. §-ában foglalt utaló szabály folytán - ha az Art. másként nem
rendelkezik - az adóvégrehajtás foganatosítása során is alkalmazandók; természetesen az
értelemszerű eltérésekkel. A Javaslat ezért az adóvégrehajtásban nem alkalmazható
rendelkezéseivel összefüggésben az Art. módosítását is tartalmazza. E technikai módosítás
47
keretében részint kizárja a Vht. néhány, Javaslattal beiktatott rendelkezésének alkalmazását,
másrészt pedig beépíti az Art-be a Vht. egyes rendelkezései helyett alkalmazandó speciális
szabályt.
Az Art. módosítása a Vht. elektronikus árverésre, illetve elektronikus ajánlattételre
vonatkozó rendelkezéseinek beiktatása miatt is szükséges: a Javaslat az Art. 156. §-ának (5)
és (6) bekezdésében helyezi el a Vht. megfelelő §-ainak alkalmazását kizáró rendelkezéseket
(a második árverés megtarthatósága esetén - a rendelkezés szerkezete miatt - a kizárás nem
alkalmazható, ezért bekerül az Art-be a speciális szabály).
A Javaslat a bírósági végrehajtás esetében az elektronikus ajánlattétellel váltja fel a
nyilvános pályázat intézményét, a nyilvános pályázatra vonatkozó rendelkezéseket pedig
hatályon kívül helyezi. Figyelemmel azonban arra, hogy az adóvégrehajtási eljárásban a
nyilvános pályázat megrendezésére - mind az ingatlanok, mind pedig az ingók esetében -
továbbra is sor kerül, már nem megfelelő kodifikációs megoldás az Art-ben a Vht.
rendelkezéseire való utalás az azoktól történő eltérések megjelölésével, hanem közvetlenül az
Art-be kell beépíteni a nyilvános pályázatra vonatkozó rendelkezéseket. A Javaslat ennek
érdekében kiegészíti az Art-t 156/B-G. §-okkal, és ebben helyezi el az ingatlan és ingó
nyilvános pályázat szabályait [lényegében átemelve azokat a Vht-ból - természetesen az
értelemszerű eltérésekkel - és az Art. hatályos 156. §-ának (5) és (6) bekezdéséből]. Ezzel a
módosítással a nyilvános pályázat kifejezetten adóvégrehajtási intézménnyé válik, a
jogalkalmazók munkáját pedig megkönnyíti, hogy nem a Vht. és az Art. rendelkezéseinek
összevetésével kell megállapítaniuk a nyilvános pályázat megrendezése során követendő
szabályokat, hanem azok egységesen az Art-ben lesznek megtalálhatók.
A 41. §-hoz
A Javaslat 40. §-ában található Art-módosításhoz hasonló módszerrel és tartalommal
történik meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004.
évi CXL. törvény (Ket.) kiegészítése is: a 137. §-ában ugyanis a Ket. is a Vht. megfelelő
alkalmazását írja elő a végrehajtás foganatosítására. Figyelemmel azonban arra, hogy a Ket.
nem tartalmaz az értékesítést illetően a közigazgatási végrehajtásban érvényesülő speciális
rendelkezéseket, ezért csak a kifejezetten a bírósági eljáráshoz kötődő - tipikusan az
elektronikus árverésre vonatkozó - rendelkezések alkalmazását zárja ki a Javaslat.
A 42. §-hoz
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 67. §-ának (2) bekezdése
értelmében az egyes közigazgatási eljárásokért, illetőleg egyes intézmények igazgatási
szolgáltatásaiért fizetendő díjat az érdekelt miniszter állapítja meg rendeletben. Figyelemmel
arra, hogy miniszteri rendelet csak a szabályozási tárgykört, illetve a felhatalmazás címzettjét
pontosan megjelölő törvényi felhatalmazás alapján adható ki, nem elegendő az Itv. e
rendelkezése a díjrendeletek kiadásához, illetve jövőbeni módosításához. Mivel azonban
számos díjrendelet került kiadásra önmagában az Itv. 67. §-ának (2) bekezdése alapján,
ezekhez a jogalkotási követelményeket teljesítő új felhatalmazó rendelkezéseket kell alkotni.
Ilyen rendelet az igazságügyi szakértői névjegyzékbe történő felvételi eljárás igazgatási
szolgáltatási díjáról szóló 4/2006. (I. 26.) IM rendelet is. A Javaslat a megfelelő felhatalmazó
rendelkezés jogrendszerbe iktatása érdekében egészíti ki az igazságügyi szakértői
tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 31. §-át az igazságügyi szakértői
48
névjegyzékbe történő felvételért fizetendő díjra és megfizetésének módjára vonatkozó
rendelet kiadására szóló felhatalmazással.
A 43. és 44. §-hoz
A Javaslat általános hatályba lépési időpontja a törvény kihirdetését követő második
hónap első napja, számos rendelkezés azonban más időpontban lép hatályba. Sürgősen kell
intézkedni az adóhatóságok által lefolytatott elektronikus árveréseket érintő pontosító,
visszaélések megelőzését hivatott rendelkezések hatályba léptetéséről: ezek a kihirdetést
követő 8. napon lépnek hatályba. Az európai uniós jogharmonizációs célú rendelkezések
közül az 1896/2006/EK rendelettel is összefüggő módosítások 2008. december 12-én lépnek
hatályba (ettől az időponttól kell a rendeletet is alkalmazni). Hosszabb felkészülést igényel az
elektronikus árverésre és a zálogtárgy egyszerűsített értékesítésére vonatkozó joganyag
alkalmazása: ezek a rendelkezések ezért 2009. január 1-jén lépnek hatályba.
Az átmeneti rendelkezések általános szabályként rögzítik a Javaslat rendelkezéseinek
folyamatban lévő ügyekben való alkalmazását. Ez alól kivételt jelentenek a (2) bekezdésben
felsorolt rendelkezések: lényegében az elektronikus árverésre és a zálogjogosult
bekapcsolódására vonatkozó szabályok ezek, amelyeket csak a hatályba lépést követően
lefoglalt vagyontárgyak vonatkozásában lehet alkalmazni. Ugyancsak átmeneti rendelkezést
igényel az árverési vételár megfizetését módosító rendelkezés alkalmazása (Javaslat 22. §): ha
ez folyamatban lévő ügyet érint, úgy a végrehajtónak kell intézkednie (kérelemre) az új
rendelkezések szerint csak később megfizetendő vételár-részlet visszafizetéséről.
A 45. §-hoz
A Javaslat a záró rendelkezései között hatályon kívül helyezi a Vht. nyilvános
pályázattal összefüggő rendelkezéseit, valamint a 138/A. és 138/B. §-át, mely utóbbiak
tartalmát más §-okba építi be.
Ugyancsak hatályon kívül helyezi a Javaslat a Vht. 232. §-a (5) bekezdésének második
mondatát és 225/A. §-a (2) bekezdésének harmadik mondatát: ezzel kikerül a Vht-ból az
ingatlan-végrehajtás esetén a végrehajtást foganatosító bíróságot speciálisan meghatározó
rendelkezés. A módosítás indoka a szabályok és a fórumrendszer egységesítése, praktikus és
célszerűségi szempontból az ugyanazon végrehajtási üggyel kapcsolatos bírósági eljárások
ugyanazon bírósághoz történő telepítése.
Az Art. 156/A. §-ának (12) bekezdését hatályon kívül helyezi a Javaslat; ezzel
lehetővé válik, hogy az adóvégrehajtási eljárásban az elektronikus árverést többször is
megrendezhessék ugyanazon vagyontárgy vonatkozásában.
A 46. §-hoz
A Javaslat záró rendelkezései között szerepel a Vht. 147. §-a (5) bekezdésének és 149.
§-a (1) bekezdésének az elektronikus árveréssel összefüggő módosítása, figyelemmel arra,
hogy az érintett törvényhelyek módosítását korábbi hatályba lépéssel is tartalmazza a Javaslat
21.	és 22. §-a.
A Javaslat néhány pontosító jellegű, illetve a Javaslat egyéb rendelkezéseivel
összefüggő szövegcserét vezet át a Vht-n és az Art-n.
49
A 47. §-hoz
A hazai jogba átültetett közösségi jogi normák tekintetében szükséges
jogharmonizációs záradékot tartalmazza a Javaslat 47. §-a.
A 48. §-hoz
A Javaslat rendelkezik a módosítást tartalmazó, és a módosított törvényekbe beépülő
rendelkezéseinek a legkésőbbi hatályba lépési időpontot követő nappal történő hatályon kívül
helyezéséről.