﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/5595. számú
törvényjavaslat
a Londonban, 1976. november 19-én kelt,
a tengeri követelésekkel összefüggő felelősség korlátozásáról szóló
1976. évi egyezmény és a Londonban, 1996. május 2-án kelt, az
egyezmény módosításáról szóló 1996. évi jegyzőkönyv kihirdetéséről
Előadó: Dr. Kákosy Csaba
gazdasági és közlekedési miniszter
Budapest, 2008. április
2008. évi......törvény
a Londonban, 1976. november 19-én kelt,
a tengeri követelésekkel összefüggő felelősség korlátozásáról szóló 1976. évi
egyezmény és a Londonban, 1996. május 2-án kelt, az egyezmény módosításáról
szóló 1996. évi jegyzőkönyv kihirdetéséről
1.	§ Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Londonban, 1976. november
19-én kelt, a tengeri követelésekkel összefüggő felelősség korlátozásáról szóló 1976.
évi egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) és a Londonban, 1996. május 2-án kelt,
az egyezmény módosításáról szóló 1996. évi jegyzőkönyv (a továbbiakban:
Jegyzőkönyv) kötelező hatályának elismerésére.
2.	§ Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§ Az Országgyűlés a Jegyzőkönyvet e törvénnyel kihirdeti.
4.	§ Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű
fordítása a következő:
„CONVENTION ON LIMITATION OF LIABILITY FOR MARITIME CLAIMS, 1976
THE STATES PARTIES TO THIS CONVENTION,
HAVING RECOGNIZED the desirability of determining by agreement certain uniform
rules relating to the limitation of liability for maritime claims,
HAVE DECIDED to conclude a Convention for this purpose and have thereto agreed as
follows:
CHAPTER I: THE RIGHT OF LIMITATION
Article 1
Persons entitled to limit liability
1.	Shipowners and salvors, as hereinafter defined, may limit their liability in accordance
with the rules of this Convention for claims set out in Article 2.
2.	The term "shipowner" shall mean the owner, charterer, manager and operator of a
seagoing ship.
3.	Salvor shall mean any person rendering services in direct connexion with salvage
operations. Salvage operations shall also include operations referred to in Article 2,
paragraph 1(d), (e) and (f).
1
4.	If any claims set out in Article 2 are made against any person for whose act, neglect
or default the shipowner or salvor is responsible, such person shall be entitled to avail
himself of the limitation of liability provided for in this Convention.
5.	In this Convention the liability of a shipowner shall include liability in an action brought
against the vessel itself.
6.	An insurer of liability for claims subject to limitation in accordance with the rules of this
Convention shall be entitled to the benefits of this Convention to the same extent as the
assured himself.
7.	The act of invoking limitation of liability shall not constitute an admission of liability.
Article 2
Claims subject to limitation
1.	Subject to Articles 3 and 4 the following claims, whatever the basis of liability may be,
shall be subject to limitation of liability:
(a)	claims in respect of loss of life or personal injury or loss of or damage to property
(including damage to harbour works, basins and waterways and aids to navigation),
occurring on board or in direct connexion with the operation of the ship or with salvage
operations, and consequential loss resulting therefrom;
(b)	claims in respect of loss resulting from delay in the carriage by sea of cargo,
passengers or their luggage;
(c)	claims in respect of other loss resulting from infringement of rights other than
contractual rights, occurring in direct connexion with the operation of the ship or salvage
operations;
(d)	claims in respect of the raising, removal, destruction or the rendering harmless of a
ship which is sunk, wrecked, stranded or abandoned, including anything that is or has
been on board such ship;
(e)	claims in respect of the removal, destruction or the rendering harmless of the cargo
of the ship;
(f)	claims of a person other than the person liable in respect of measures taken in order
to avert or minimize loss for which the person liable may limit his liability in accordance
with this Convention, and further loss caused by such measures.
2.	Claims set out in paragraph 1 shall be subject to limitation of liability even if brought
by way of recourse or for indemnity under a contract or otherwise. However, claims set
2
out under paragraph 1(d), (e) and (f) shall not be subject to limitation of liability to the
extent that they relate to remuneration under a contract with the person liable.
Article 3
Claims excepted from limitation
The rules of this Convention shall not apply to:
(a)	claims for salvage or contribution in general average;
(b)	claims for oil pollution damage within the meaning of the International Convention on
Civil Liability for Oil Pollution Damage, dated 29 November 1969 or of any amendment
or Protocol thereto which is in force;
(c)	claims subject to any international convention or national legislation governing or
prohibiting limitation of liability for nuclear damage;
(d)	claims against the shipowner of a nuclear ship for nuclear damage;
(e)	claims by servants of the shipowner or salvor whose duties are connected with the
ship or the salvage operations, including claims of their heirs, dependants or other
persons entitled to make such claims, if under the law governing the contract of service
between the shipowner or salvor and such servants the shipowner or salvor is not
entitled to limit his liability in respect of such claims, or if he is by such law only permitted
to limit his liability to an amount greater than that provided for in Article 6.
Article 4
Conduct barring limitation
A person liable shall not be entitled to limit his liability if it is proved that the loss resulted
from his personal act or omission, committed with the intent to cause such loss, or
recklessly and with knowledge that such loss would probably result.
Article 5
Counterclaims
Where a person entitled to limitation of liability under the rules of this Convention has a
claim against the claimant arising out of the same occurrence, their respective claims
shall be set off against each other and the provisions of this Convention shall only apply
to the balance, if any.
3
CHAPTER II: LIMITS OF LIABILITY
Article 6
The general limits
1.	The limits of liability for claims other than those mentioned in Article 7, arising on any
distinct occasion, shall be calculated as follows:
(a)	in respect of claims for loss of life or personal injury,
(i)	333,000 Units of Account for a ship with a tonnage not exceeding 500 tons,
(ii)	for a ship with a tonnage in excess thereof, the following amount in addition to that
mentioned in (i):
for each ton from 501 to 3,000 tons, 500 Units of Account;
for each ton from 3,001 to 30,000 tons, 333 Units of Account;
for each ton from 30,001 to 70,000 tons, 250 Units of Account; and
for each ton in excess of 70,000 tons, 167 Units of Account,
(b)	in respect of any other claims,
(i)	167,000 Units of Account for a ship with a tonnage not exceeding 500 tons,
(ii)	for a ship with a tonnage in excess thereof the following amount in addition to that
mentioned in (i):
for each ton from 501 to 30,000 tons, 167 Units of Account;
for each ton from 30,001 to 70,000 tons, 125 Units of Account; and
for each ton in excess of 70,000 tons, 83 Units of Account.
2.	Where the amount calculated in accordance with paragraph 1(a) is insufficient to pay
the claims mentioned therein in full, the amount calculated in accordance with paragraph
1(b) shall be available for payment of the unpaid balance of claims under paragraph 1(a)
and such unpaid balance shall rank rateably with claims mentioned under paragraph
1(b).
3.	However, without prejudice to the right of claims for loss of life or personal injury
according to paragraph 2, a State Party may provide in its national law that claims in
respect of damage to harbour works, basins and waterways and aids to navigation shall
have such priority over other claims under paragraph 1(b) as is provided by that law.
4
4.	The limits of liability for any salvor not operating from any ship or for any salvor
operating solely on the ship to, or in respect of which he is rendering salvage services,
shall be calculated according to a tonnage of 1,500 tons.
5.	For the purpose of this Convention the ship's tonnage shall be the gross tonnage
calculated in accordance with the tonnage measurement rules contained in Annex I of
the International Convention on Tonnage Measurement of Ships, 1969.
Article 7
The limit for passenger claims
1.	In respect of claims arising on any distinct occasion for loss of life or personal injury to
passengers of a ship, the limit of liability of the shipowner thereof shall be an amount of
46,666 Units of Account multiplied by the number of passengers which the ship is
authorized to carry according to the ship's certificate, but not exceeding 25 million Units
of Account.
2.	For the purpose of this Article "claims for loss of life or personal injury to passengers
of a ship" shall mean any such claims brought by or on behalf of any person carried in
that ship:
(a)	under a contract of passenger carriage, or
(b)	who, with the consent of the carrier, is accompanying a vehicle or live animals which
are covered by a contract for the carriage of goods.
Article 8
Unit of Account
1.	The Unit of Account referred to in Articles 6 and 7 is the Special Drawing Right as
defined by the International Monetary Fund. The amounts mentioned in Articles 6 and 7
shall be converted into the national currency of the State in which limitation is sought,
according to the value of that currency at the date the limitation fund shall have been
constituted, payment is made, or security is given which under the law of that State is
equivalent to such payment. The value of a national currency in terms of the Special
Drawing Right, of a State Party which is a member of the International Monetary Fund,
shall be calculated in accordance with the method of valuation applied by the
International Monetary Fund in effect at the date in question for its operations and
transactions. The value of a national currency in terms of the Special Drawing Right, of a
State Party which is not a member of the International Monetary Fund, shall be
calculated in a manner determined by that State Party.
2.	Nevertheless, those States which are not members of the International Monetary
Fund and whose law does not permit the application of the provisions of paragraph 1
5
may, at the time of signature without reservation as to ratification, acceptance or
approval or at the time of ratification, acceptance, approval or accession or at any time
thereafter, declare that the limits of liability provided for in this Convention to be applied
in their territories shall be fixed as follows:
(a)	in respect of Article 6, paragraph 1(a) at an amount of:
(i)	5 million monetary units for a ship with a tonnage not exceeding 500 tons,
(ii)	for a ship with a tonnage in excess thereof, the following amount in addition to that
mentioned in (i):
for each ton from 501 to 3,000 tons, 7,500 monetary units;
for each ton from 3,001 to 30,000 tons, 5,000 monetary units;
for each ton from 30,001 to 70,000 tons, 3,750 monetary units; and
for each ton in excess of 70,000 tons, 2,500 monetary units; and
(b)	in respect of Article 6, paragraph 1(b), at an amount of:
(i)	2.5 million monetary units for a ship with a tonnage not exceeding 500 tons,
(ii)	for a ship with a tonnage in excess thereof, the following amount in addition to that
mentioned in (i):
for each ton from 501 to 30,000 tons, 2,500 monetary units;
for each ton from 30,001 to 70,000 tons, 1,850 monetary units; and
for each ton in excess of 70,000 tons, 1,250 monetary units; and
(c)	in respect of Article 7, paragraph 1, at an amount of 700,000 monetary units
multiplied by the number of passengers which the ship is authorized to carry according
to its certificate, but not exceeding 375 million monetary units.
Paragraphs 2 and 3 of Article 6 apply correspondingly to sub-paragraphs (a) and (b) of
this paragraph.
3.	The monetary unit referred to in paragraph 2 corresponds to sixty-five and a half
milligrammes of gold of millesimal fineness nine hundred. The conversion of the
amounts referred to in paragraph 2 into the national currency shall be made according to
the law of the State concerned.
6
4.	The calculation mentioned in the last sentence of paragraph 1 and the conversion
mentioned in paragraph 3 shall be made in such a manner as to express in the national
currency of the State Party as far as possible the same real value for the amounts in
Articles 6 and 7 as is expressed there in units of account. States Parties shall
communicate to the depositary the manner of calculation pursuant to paragraph 1, or the
result of the conversion in paragraph 3, as the case may be, at the time of the signature
without reservation as to ratification, acceptance or approval, or when depositing an
instrument referred to in Article 16 and whenever there is a change in either.
Article 9
Aggregation of claims
1.	The limits of liability determined in accordance with Article 6 shall apply to the
aggregate of all claims which arise on any distinct occasion:
(a)	against the person or persons mentioned in paragraph 2 of Article 1 and any person
for whose act, neglect or default he or they are responsible; or
(b)	against the shipowner of a ship rendering salvage services from that ship and the
salvor or salvors operating from such ship and any person for whose act, neglect or
default he or they are responsible; or
(c)	against the salvor or salvors who are not operating from a ship or who are operating
solely on the ship to, or in respect of which, the salvage services are rendered and any
person for whose act, neglect or default he or they are responsible.
2.	The limits of liability determined in accordance with Article 7 shall apply to the
aggregate of all claims subject thereto which may arise on any distinct occasion against
the person or persons mentioned in paragraph 2 of Article 1 in respect of the ship
referred to in Article 7 and any person for whose act, neglect or default he or they are
responsible.
Article 10
Limitation of liability without constitution of a limitation fund
1.	Limitation of liability may be invoked notwithstanding that a limitation fund as
mentioned in Article 11 has not been constituted. However, a State Party may provide in
its national law that, where an action is brought in its Courts to enforce a claim subject to
limitation, a person liable may only invoke the right to limit liability if a limitation fund has
been constituted in accordance with the provisions of this Convention or is constituted
when the right to limit liability is invoked.
2.	If limitation of liability is invoked without the constitution of a limitation fund, the
provisions of Article 12 shall apply correspondingly.
7
3.	Questions of procedure arising under the rules of this Article shall be decided in
accordance with the national law of the State Party in which action is brought.
CHAPTER III: THE LIMITATION FUND
Article 11
Constitution of the fund
1.	Any person alleged to be liable may constitute a fund with the Court or other
competent authority in any State Party in which legal proceedings are instituted in
respect of claims subject to limitation. The fund shall be constituted in the sum of such of
the amounts set out in Articles 6 and 7 as are applicable to claims for which that person
may be liable, together with interest thereon from the date of the occurrence giving rise
to the liability until the date of the constitution of the fund. Any fund thus constituted shall
be available only for the payment of claims in respect of which limitation of liability can
be invoked.
2.	A fund may be constituted, either by depositing the sum, or by producing a guarantee
acceptable under the legislation of the State Party where the fund is constituted and
considered to be adequate by the Court or other competent authority.
3.	A fund constituted by one of the persons mentioned in paragraph 1(a), (b) or (c) or
paragraph 2 of Article 9 or his insurer shall be deemed constituted by all persons
mentioned in paragraph 1(a), (b) or (c) or paragraph 2, respectively.
Article 12
Distribution of the fund
1.	Subject to the provisions of paragraphs 1, 2 and 3 of Article 6 and of Article 7, the
fund shall be distributed among the claimants in proportion to their established claims
against the fund.
2.	If, before the fund is distributed, the person liable, or his insurer, has settled a claim
against the fund such person shall, up to the amount he has paid, acquire by
subrogation the rights which the person so compensated would have enjoyed under this
Convention.
3.	The right of subrogation provided for in paragraph 2 may also be exercised by
persons other than those therein mentioned in respect of any amount of compensation
which they may have paid, but only to the extent that such subrogation is permitted
under the applicable national law.
4.	Where the person liable or any other person establishes that he may be compelled to
pay, at a later date, in whole or in part any such amount of compensation with regard to
which such person would have enjoyed a right of subrogation pursuant to paragraphs 2
8
and 3 had the compensation been paid before the fund was distributed, the Court or
other competent authority of the State where the fund has been constituted may order
that a sufficient sum shall be provisionally set aside to enable such person at such later
date to enforce his claim against the fund.
Article 13
Bar to other actions
1.	Where a limitation fund has been constituted in accordance with Article 11, any
person having made a claim against the fund shall be barred from exercising any right in
respect of such claim against any other assets of a person by or on behalf of whom the
fund has been constituted.
2.	After a limitation fund has been constituted in accordance with Article 11, any ship or
other property, belonging to a person on behalf of whom the fund has been constituted,
which has been arrested or attached within the jurisdiction of a State Party for a claim
which may be raised against the fund, or any security given, may be released by order
of the Court or other competent authority of such State. However, such release shall
always be ordered if the limitation fund has been constituted:
(a)	at the port where the occurrence took place, or, if it took place out of port, at the first
port of call thereafter; or
(b)	at the port of disembarkation in respect of claims for loss of life or personal injury; or
(c)	at the port of discharge in respect of damage to cargo; or
(d)	in the State where the arrest is made.
3.	The rules of paragraphs 1 and 2 shall apply only if the claimant may bring a claim
against the limitation fund before the Court administering that fund and the fund is
actually available and freely transferable in respect of that claim.
Article 14
Governing law
Subject to the provisions of this Chapter the rules relating to the constitution and
distribution of a limitation fund, and all rules of procedure in connexion therewith, shall
be governed by the law of the State Party in which the fund is constituted.
9
CHAPTER IV: SCOPE OF APPLICATION
Article 15
1.	This Convention shall apply whenever any person referred to in Article 1 seeks to limit
his liability before the Court of a State Party or seeks to procure the release of a ship or
other property or the discharge of any security given within the jurisdiction of any such
State. Nevertheless, each State Party may exclude wholly or partially from the
application of this Convention any person referred to in Article 1 who at the time when
the rules of this Convention are invoked before the Courts of that State does not have
his habitual residence in a State Party or does not have his principal place of business in
a State Party or any ship in relation to which the right of limitation is invoked or whose
release is sought and which does not at the time specified above fly the flag of a State
Party.
2.	A State Party may regulate by specific provisions of national law the system of
limitation of liability to be applied to vessels which are:
(a)	according to the law of that State, ships intended for navigation on inland waterways
(b)	ships of less than 300 tons.
A State Party which makes use of the option provided for in this paragraph shall inform
the depositary of the limits of liability adopted in its national legislation or of the fact that
there are none.
3.	A State Party may regulate by specific provisions of national law the system of
limitation of liability to be applied to claims arising in cases in which interests of persons
who are nationals of other States Parties are in no way involved.
4.	The Courts of a State Party shall not apply this Convention to ships constructed for, or
adapted to, and engaged in, drilling:
(a)	when that State has established under its national legislation a higher limit of liability
than that otherwise provided for in Article 6; or
(b)	when that State has become party to an international convention regulating the
system of liability in respect of such ships.
In a case to which sub-paragraph (a) applies that State Party shall inform the depositary
accordingly.
5.	This Convention shall not apply to:
(a)	air-cushion vehicles;
10
(b)	floating platforms constructed for the purpose of exploring or exploiting the natural
resources of the sea-bed or the subsoil thereof.
CHAPTER V: FINAL CLAUSES
Article 16
Signature, ratification and accession
1.	This Convention shall be open for signature by all States at the Headquarters of the
Inter-Governmental Maritime Consultative Organization (hereinafter referred to as "the
Organization”) from 1 February 1977 until 31 December 1977 and shall thereafter
remain open for accession.
2.	All States may become parties to this Convention by:
(a)	signature without reservation as to ratification, acceptance or approval; or
(b)	signature subject to ratification, acceptance or approval followed by ratification,
acceptance or approval; or
(c)	accession.
3.	Ratification, acceptance, approval or accession shall be effected by the deposit of a
formal instrument to that effect with the Secretary-General of the Organization
(hereinafter referred to as "the Secretary-General").
Article 17
Entry into force
1.	This Convention shall enter into force on the first day of the month following one year
after the date on which twelve States have either signed it without reservation as to
ratification, acceptance or approval or have deposited the requisite instruments of
ratification, acceptance, approval or accession.
2.	For a State which deposits an instrument of ratification, acceptance, approval or
accession, or signs without reservation as to ratification, acceptance or approval, in
respect of this Convention after the requirements for entry into force have been met but
prior to the date of entry into force, the ratification, acceptance, approval or accession or
the signature without reservation as to ratification, acceptance or approval, shall take
effect on the date of entry into force of the Convention or on the first day of the month
following the ninetieth day after the date of the signature or the deposit of the
instrument, whichever is the later date.
11
3.	For any State which subsequently becomes a Party to this Convention, the
Convention shall enter into force on the first day of the month following the expiration of
ninety days after the date when such State deposited its instrument.
4.	In respect of the relations between States which ratify, accept, or approve this
Convention or accede to it, this Convention shall replace and abrogate the International
Convention relating to the Limitation of the Liability of Owners of Sea-going Ships, done
at Brussels on 10 October 1957, and the International Convention for the Unification of
certain Rules relating to the Limitation of Liability of the Owners of Sea-going Vessels,
signed at Brussels on 25 August 1924.
Article 18
Reservations
1.	Any State may, at the time of signature, ratification, acceptance, approval or
accession, reserve the right to exclude the application of Article 2 paragraph 1(d) and
(e). No other reservations shall be admissible to the substantive provisions of this
Convention.
2.	Reservations made at the time of signature are subject to confirmation upon
ratification, acceptance or approval.
3.	Any State which has made a reservation to this Convention may withdraw it at any
time by means of a notification addressed to the Secretary-General. Such withdrawal
shall take effect on the date the notification is received. If the notification states that the
withdrawal of a reservation is to take effect on a date specified therein, and such date is
later than the date the notification is received by the Secretary-General, the withdrawal
shall take effect on such later date.
Article 19
Denunciation
1.	This Convention may be denounced by a State Party at any time one year from the
date on which the Convention entered into force for that Party.
2.	Denunciation shall be effected by the deposit of an instrument with the Secretary-
General.
3.	Denunciation shall take effect on the first day of the month following the expiration of
one year after the date of deposit of the instrument, or after such longer period as may
be specified in the instrument.
Article 20
12
Revision and amendment
1.	A Conference for the purpose of revising or amending this Convention may be
convened by the Organization.
2.	The Organization shall convene a Conference of the States Parties to this Convention
for revising or amending it at the request of not less than one-third of the Parties.
3.	After the date of the entry into force of an amendment to this Convention, any
instrument of ratification, acceptance, approval or accession deposited shall be deemed
to apply to the Convention as amended, unless a contrary intention is expressed in the
instrument.
Article 21
Revision of the limitation amounts and of Unit of Account or monetary unit
1.	Notwithstanding the provisions of Article 20, a Conference only for the purposes of
altering the amounts specified in Articles 6 and 7 and in Article 8, paragraph 2, or of
substituting either or both of the Units defined in Article 8, paragraphs 1 and 2, by other
units shall be convened by the Organization in accordance with paragraphs 2 and 3 of
this Article. An alteration of the amounts shall be made only because of a significant
change in their real value.
2.	The Organization shall convene such a Conference at the request of not less than
one fourth of the States Parties.
3.	A decision to alter the amounts or to substitute the Units by other units of account
shall be taken by a two-thirds majority of the States Parties present and voting in such
Conference.
4.	Any State depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession
to the Convention, after entry into force of an amendment, shall apply the Convention as
amended.
Article 22
Depositary
1.	This Convention shall be deposited with the Secretary-General.
2.	The Secretary-General shall:
(a)	transmit certified true copies of this Convention to all States which were invited to
attend the Conference on Limitation of Liability for Maritime Claims and to any other
States which accede to this Convention;
13
(b)	inform all States which have signed or acceded to this Convention of:
(i)	each new signature and each deposit of an instrument and any reservation thereto
together with the date thereof;
(ii)	the date of entry into force of this Convention or any amendment thereto;
(iii)	any denunciation of this Convention and the date on which it takes effect;
(iv)	any amendment adopted in conformity with Articles 20 or 21;
(v)	any communication called for by any Article of this Convention.
3.	Upon entry into force of this Convention, a certified true copy thereof shall be
transmitted by the Secretary-General to the Secretariat of the United Nations for
registration and publication in accordance with Article 102 of the Charter of the United
Nations.
Article 23
Languages
This Convention is established in a single original in the English, French, Russian and
Spanish languages, each text being equally authentic.
DONE AT LONDON this nineteenth day of November one thousand nine hundred and
seventy-six.
IN WITNESS WHEREOF the undersigned being duly authorized for that purpose have
signed this Convention.
[Signatures not reproduced here.]
1976. ÉVI EGYEZMÉNY A TENGERI KÖVETELÉSEKKEL ÖSSZEFÜGGŐ
FELELŐSSÉG KORLÁTOZÁSÁRÓL
AZ EBBEN AZ EGYEZMÉNYBEN RÉSZES ÁLLAMOK,
FELISMERVE, hogy kívánatos lenne megállapodás útján egységes szabályokat
megállapítani a tengeri követelésekkel összefüggő felelősség korlátozására,
ÚGY DÖNTÖTTEK, hogy e célból Egyezményt kötnek és az alábbiakban állapodtak
meg:
14
I. FEJEZET: KORLÁTOZÁS JOGA
1.	cikk
A felelősség korlátozására jogosult személyek
1.	A jelen Egyezmény szerinti hajótulajdonosok és hajómentők a jelen Egyezmény
rendelkezéseivel összhangban, a 2. cikkben szabályozott követelések vonatkozásában
korlátozhatják felelősségüket.
2.	A „hajótulajdonos” a tengerjáró hajó tulajdonosát, bérlőjét, üzemviteléért felelős
személyt, illetve üzemben tartóját jelenti.
3.	A hajómentő jelentése minden olyan személy, aki a mentési műveletekkel közvetlen
összefüggésben nyújt szolgáltatásokat. A mentési műveletek magukban foglalják a 2.
cikk 1(d), (e) és (f) bekezdésében hivatkozott műveleteket is.
4.	Amennyiben bármely olyan személlyel szemben, akinek cselekményeiért,
gondatlanságáért vagy mulasztásáért a hajótulajdonos, illetve a hajómentő
felelősséggel tartozik, a 2. cikkben meghatározott valamely követelés merül fel, akkor e
személy a jelen Egyezmény által biztosított módon jogosult a felelőssége korlátozására.
5.	A jelen Egyezmény alapján a hajótulajdonos felelőssége magában foglalja a magával
a hajóval szemben peres eljárásban érvényesített felelősséget is.
6.	A korlátozás hatálya alá eső követelésekért felelősséget vállaló biztosító - a jelen
Egyezmény szabályai értelmében - ugyanolyan, a jelen Egyezmény által biztosított
mértékű kedvezményekre jogosult, mint maga a biztosított.
7.	A felelősség korlátozására irányuló cselekmény nem minősül a felelősség
beismerésének.
2.	cikk
Korlátozás hatálya alá eső követelések
1.	A 3. és a 4. cikk értelmében az alábbi követelések - a felelősség bármely alapon
álljon is fenn - a felelősség korlátozásának hatálya alá esnek:
(a)	a hajón vagy a hajó üzemben tartásával közvetlen összefüggésben, illetve a mentési
műveletek során bekövetkező haláleset, személyi sérülés vagy dolgok elveszése, vagy
sérülése révén keletkező, valamely vagyontárgyban bekövetkező kárral (ideértve a
kikötői létesítményekben, a kikötőmedencében és víziutakban, illetve a navigációs
eszközökben okozott károkat) kapcsolatos követelések, valamint az azokból eredő
veszteségek;
15
(b)	áruk, utasok vagy poggyászuk késedelmes szállításából eredő veszteségekkel
kapcsolatos követelések;
(c)	a szerződésen kívüli jogok megsértéséből eredő, a hajó üzemben tartásával, illetve a
mentési műveletekkel közvetlen összefüggésben lévő, egyéb veszteségekkel
kapcsolatos követelések;
(d)	elsüllyedt, hajótörést szenvedett, partra vetődött, illetve elhagyott hajó kiemelésével,
eltávolításával, megsemmisítésével vagy ártalmatlanításával kapcsolatos követelések,
ideértve mindazt, ami az ilyen hajón található;
(e)	a hajó rakományának eltávolításával, megsemmisítésével, illetve ártalmatlanításával
kapcsolatos követelések;
(f)	az adott személy felelősségi körébe tartozó veszteség elhárítása, illetve
minimalizálása érdekében tett intézkedések tekintetében felelősséggel tartozó
személyen kívüli egyéb személy által támasztott követelések tekintetében a jelen
Egyezménnyel összhangban korlátozható a felelősség, valamint az ilyen intézkedések
okozta további veszteség.
2.	Az 1. bekezdésben foglalt követelések a felelősség korlátozásának hatálya alá esnek,
akár szerződéses, akár más egyéb módon történő jogorvoslat vagy kártalanítás képezi
az alapjukat. Azonban az 1. bekezdés (d), (e) és (f) pontjaiban szabályozott/említett
követelések azon mértékig nem esnek a felelősség korlátozásának hatálya alá, amely
mértékben azok a felelős személlyel összefüggésben a szerződéses díjazással
kapcsolatosak.
3.	cikk
Korlátozásból kizárt követelések
A jelen Egyezmény szabályai nem vonatkoznak az alábbiakra:
(a)	mentéssel összefüggő követelések, illetve a közös hajókárral kapcsolatos
elszámolások;
(b)	az olajszennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló,
1969. november 29-én kelt nemzetközi egyezmény értelmezése szerinti, illetve annak
bármely, hatályban lévő módosítása, illetve jegyzőkönyve szerinti olajszennyezéssel
okozott kárral kapcsolatos követelések;
(c)	a nukleáris károkért viselt felelősség korlátozását szabályozó, illetve tiltó bármely
nemzetközi egyezmény vagy nemzeti jogszabály hatálya alá eső követelések;
(d)	az atomhajó tulajdonosával szemben nukleáris károkozás okán támasztott
követelések;
16
(e)	a hajótulajdonos, illetve a hajómentő személyzete - akiknek feladatköre kapcsolódik
a hajóhoz, illetve a mentési műveletekhez - által támasztott követelések, beleértve
örököseik, eltartottjaik, valamint az egyéb igényjogosultak követeléseit is, amennyiben a
hajótulajdonos, illetve hajómentő és a személyzet között érvényben lévő
munkaszerződésre irányadó jog értelmében a hajótulajdonos, illetve hajómentő nem
jogosult az ilyen követelésekkel kapcsolatos felelőssége korlátozására, továbbá, ha az
adott jogszabály értelmében a hajótulajdonos, illetve hajómentő e felelőssége csakis a
6.	cikkben szereplő összegnél nagyobb összegre korlátozható.
4.	cikk
Magatartást kizáró korlátozás
A felelős személy nem jogosult felelőssége korlátozására, amennyiben bebizonyosodik,
hogy a kárt szándékosan vagy gondatlanul és annak tudatában elkövetett magatartása
vagy mulasztása okozta, hogy a kár bekövetkezhet.
5.	cikk
Viszontkereset
Ha a jelen Egyezmény szabályai értelmében a felelősség korlátozására jogosult
személy ugyanazon esemény kapcsán követeléssel él a felperessel szemben, akkor a
vonatkozó igények egymással szembeni beszámítására kerül sor és a jelen Egyezmény
rendelkezései csupán a fennmaradó egyenleg tekintetében irányadóak, amennyiben
van ilyen.
II.	FEJEZET: FELELŐSSÉGI KORLÁTOK
6.	cikk
Általános korlátozások
1.	A 7. cikkben foglaltaktól eltérő, valamely határozott eseménnyel kapcsolatos
követelés felelősségi korlátai az alábbiak alapján kerülnek meghatározásra:
(a)	halálesettel vagy személyi sérüléssel kapcsolatos követelések esetén,
(i)	a legfeljebb 500 tonna űrtartalmú hajók esetében 333.000 elszámolási egység,
(ii)	a fenti űrtartalmat meghaladó űrtartalmú hajók esetében az (i) bekezdés szerinti
összeg alább meghatározott értékekkel növelt összege:
501-3.000 tonna űrtartalom között tonnánként 500 elszámolási egység;
3.001-30.000 tonna űrtartalom között tonnánként 333 elszámolási egység;
17
30.001-70.000	tonna űrtartalom között tonnánként 250 elszámolási egység; valamint
70.000	tonna felett tonnánként 167 elszámolási egység,
(b)	bármely egyéb követelés esetében,
(i)	a legfeljebb 500 tonna űrtartalmú hajók esetében 167.000 elszámolási egység,
(ii)	a fenti űrtartalmat meghaladó űrtartalmú hajók esetében az (i) bekezdés szerinti
összeg alább meghatározott értékekkel növelt összege:
501-30.000 tonna űrtartalom között tonnánként 167 elszámolási egység;
30.001-70.000	tonna űrtartalom között tonnánként 125 elszámolási egység; valamint
70.000	tonna felett tonnánként 83 elszámolási egység.
2.	Amennyiben az 1(a) pont szerint kalkulált összeg nem elégséges a követelések teljes
körű rendezésére, akkor az 1(a) pontban szereplő követelések rendezetlen hányadának
kifizetésére az 1(b) pont alapján kerül sor és az ilyen rendezetlen egyenleg az 1(b)
pontban említett követelésekkel egy rangsorba kerül.
3.	A 2. bekezdésben foglalt, halálesettel, illetve személyi sérüléssel kapcsolatos
kártérítési jogosultság sérelme nélkül, a részes állam nemzeti joga azonban úgy is
rendelkezhet, hogy a kikötői eszközökben, a kikötőmedencékben és víziutakban, illetve
a navigációs berendezésekben okozott károkkal kapcsolatos követelések érvényesítése
az adott törvény értelmében előnyt élvez az 1(b) pontban szereplő egyéb követelésekkel
szemben.
4.	A nem hajóról működő, illetve a kizárólag a mentés célpontjának minősülő hajón
működő hajómentő felelősségének korlátai 1.500 tonna űrtartalom alapján kerülnek
kiszámításra.
5.	A jelen Egyezmény céljára a hajó űrtartalma a hajók köbözéséről szóló 1969. évi
nemzetközi egyezmény I. mellékletében szereplő felmérési szabályok szerint számított
bruttó űrtartalom.
7.	cikk
Az utasok követeléseinek korlátozása
1.	A hajó utasai életének elvesztéséből vagy személyi sérüléséből fakadó követelések
szempontjából a hajótulajdonos felelősségének korlátja 46,666 elszámolási egység
szorozva a hajó bizonyítványa szerint a hajó által szállítható személyek számával, de
legfeljebb 25 millió elszámolási egység.
18
2.	E cikk tekintetében a „hajó utasainak halálesettel vagy személyi sérüléssel
kapcsolatosan felmerülő követelésén" az adott hajón utazó bármely személy által vagy
nevében támasztott követelés értendő:
(a)	személyszállításra irányuló szerződés keretében, illetve
(b)	aki - a fuvarozó hozzájárulásával - árufuvarozási szerződés alapján szállított
járművet vagy élőállatokat kísér.
8.	cikk
Elszámolási egység
1.	A 6. és 7. cikkben hivatkozott elszámolási egység a Nemzetközi Valutaalap által
meghatározott különleges lehívási jog. A 6. és 7. cikkben jelzett összegek átváltásra
kerülnek azon állam nemzeti valutájára, amelyben a korlátozást alkalmazni kívánják.
Ehhez az adott valuta azon a napon érvényes értékét kell figyelembe venni, amikor a
korlátozási alapot létrehozták, a kifizetést eszközölték, illetve azon kezességet vállalták,
ami - az adott állam jogszabályai értelmében - egyenértékű a fizetéssel. A részes
állam - amely a Nemzetközi Valutaalap tagja - nemzeti valutája különleges lehívási jog
(SDR) szerinti értékének kiszámítása a Nemzetközi Valutaalap által az adott napon a
műveletek és tranzakciók tekintetében érvényesített értékelési módszere alapján
történik. Azon részes állam esetében, amely nem tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, a
nemzeti valuta különleges lehívási jog (SDR) szerinti értékének kiszámítása az adott
részes állam által meghatározott módon történik.
2.	Mindemellett azok az országok, amelyek nem tagjai a Nemzetközi Valutaalapnak és
amelyek esetében az 1. bekezdés alkalmazása a nemzeti jog szerint nem
engedélyezett, az aláírás időpontjában a megerősítés, az elfogadás vagy a jóváhagyás
vonatkozásában fenntartások nélkül, illetve a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás
időpontjában, illetve ezeket követően bármikor kijelenthetik, hogy a jelen Egyezmény
szerinti felelősségkorlátozást területükön az alábbiak szerint állapítják meg:
(a)	a 6. cikk 1(a) bekezdése esetében a következő összegben:
(i)	legfeljebb 500 tonna űrtartalmú hajók esetében 5 millió monetáris egység,
(ii)	a fenti űrtartalmat meghaladó hajók esetében az (i) bekezdés szerinti összeg alább
meghatározott értékekkel növelt összege:
501-3.000 tonna űrtartalom között tonnánként 7.500 monetáris egység;
3.001-30.000	tonna űrtartalom között tonnánként 5.000 monetáris egység;
30.001-70.000	tonna űrtartalom között tonnánként 3.750 monetáris egység; valamint
19
70.000	tonna felett tonnánként 2.500 monetáris egység; és
(b)	a 6. cikk 1(b) bekezdése esetében a következő összegben:
(i)	legfeljebb 500 tonna űrtartalmú hajók esetében 2,5 millió monetáris egység,
(ii)	a fenti űrtartalmat meghaladó űrtartalmú hajók esetében az (i) bekezdés szerinti
összeg alább meghatározott értékekkel növelt összege:
501-30.000 tonna űrtartalom között tonnánként 2.500 monetáris egység;
30.001-70.000 tonna űrtartalom között tonnánként 1.850 monetáris egység; valamint
70.000	tonna felett tonnánként 1.250 monetáris egység; és
(c)	a 7. cikk 1. bekezdése esetében 700.000 monetáris egység szorozva a hajó
bizonyítványa szerint engedélyezett utaslétszámmal, ez azonban nem haladhatja meg a
375 millió monetáris egységet.
A 6. cikk 2. és 3. bekezdései a jelen bekezdés (a) és (b) pontjaira ennek megfelelően
alkalmazandóak.
3.	A 2. bekezdésben hivatkozott monetáris egység hatvanöt és fél milligramm 0,900
finomságú aranynak felel meg. A 2. bekezdésben hivatkozott összegek nemzeti valutára
történő átváltása az érintett állam jogszabályai szerint történik.
4.	Az 1. bekezdés utolsó mondatában említett számításnak, illetve a 3. bekezdésben
hivatkozott átváltásnak olyan módon kell történnie, hogy az a lehetőség szerint a 6. és
7.	cikkben hivatkozott összegeknek megfelelő, ugyanazon valódi értéket fejezze ki az
adott részes állam nemzeti valutájában, mint elszámolási egységben. A részes államok
az 1. bekezdés szerinti kalkuláció módját, illetve a 3. bekezdés szerinti konvertálás
eredményét - az adott esettől függően - az aláírás időpontjában, a megerősítés, az
elfogadás vagy a jóváhagyás vonatkozásában fenntartások nélkül kötelesek
kommunikálni, illetve akkor, amikor a 16. cikkben hivatkozott okiratot letétbe helyezik,
vagy amikor bármely változás következik be.
9.	cikk
A követelések egyesítése
1.	A 6. cikk szerint meghatározott felelősségi korlát bármely adott eset kapcsán
felmerülő, összes követelésre vonatkozik:
(a)	az 1. cikk 2. bekezdésében említett azon személlyel vagy személyekkel szemben,
valamint bármely olyan személlyel szemben, akinek cselekedetéért, gondatlanságáért,
illetve mulasztásáért e személy vagy személyek felelősek; vagy
20
(b)	az adott hajóról mentést végző hajó hajótulajdonosával, valamint az ilyen hajóról
működő hajómentővel vagy hajómentőkkel, továbbá minden olyan személlyel szemben,
akinek cselekedetéért, gondatlanságáért, illetve mulasztásáért e személy vagy
személyek felelősek; vagy
(c)	a nem hajóról működő, illetve a kizárólag a mentés célpontjának minősülő hajóról
működő hajómentővel vagy hajómentőkkel, továbbá minden olyan személlyel szemben,
akinek cselekedetéért, gondatlanságáért, illetve mulasztásáért e személy vagy
személyek felelősek.
2.	A 7. cikkben meghatározott korlátozott felelősség az 1. cikk 2. bekezdésében említett
személy vagy személyek ellen adott esetben felmerülő aggregát követelésre vonatkozik
a 7. cikkben hivatkozott hajó tekintetében, illetve minden olyan személy
vonatkozásában, akinek cselekedetéért, gondatlanságáért, illetve mulasztásáért e
személy vagy személyek felelősek.
10.	cikk
Felelősség korlátozása korlátozási alap létrehozása nélkül
1.	A felelősség korlátozására sor kerülhet annak ellenére is, hogy a 11. cikkben említett
korlátozási alap létrehozására nem került sor. Ugyanakkor a részes állam saját belső
joga úgy is rendelkezhet, hogy amennyiben bírósága előtt korlátozás hatálya alá eső
követelés érvényesítésére irányuló perre kerül sor, a felelősségviselő személy csakis
akkor jogosult felelőssége korlátozására hivatkozni, ha a jelen Egyezmény
rendelkezéseinek megfelelően korlátozási alap létesítésére került sor, illetve ha ilyen
alap létesítésére kerül sor akkor, amikor a felelősség korlátozására hivatkoznak.
2.	Amennyiben a korlátozott felelősségviselésre korlátozási alap létesítése nélkül kerül
sor, akkor a 12. cikkben hivatkozott rendelkezések az irányadók.
3.	A jelen cikk szabályaival kapcsolatosan felmerülő eljárási kérdések eldöntésére azon
részes állam nemzeti joga alapján kerül sor, ahol a peres eljárást elindították.
III.	FEJEZET: A KORLÁTOZÁSI ALAP
11.	cikk
Az alap létrehozása
1.	Bármely, állítólagos felelősséget viselő személy létesíthet alapot azon részes állam
bíróságán vagy bármely más illetékes hatóságánál, amely államban a korlátozás
hatálya alá eső követelés kapcsán a jogi eljárás megindult. Az alapot a 6. és 7. cikkben
meghatározott összegre kell létrehozni, annak a követelésnek megfelelően, amelyért az
adott személy felelős lehet, megemelve a felelősségvállalás összegét az esemény
bekövetkezésének időpontjától az alap létesítése időpontjáig bezárólag felmerülő
21
kamatokkal. Az így létesített alap kizárólag azon követelések rendezésére használható
fel, amelyek vonatkozásában a felelősség korlátozása felmerül.
2.	Alap létesíthető akár az összeg letétbe helyezésével, akár az alap létesítése szerinti
részes állam jogszabályai értelmében elfogadható, illetve a bíróság vagy más illetékes
hatóság által megfelelőnek tekintett garanciavállalás formájában.
3.	Az 1(a), (b), illetve (c) bekezdésekben vagy a 9. cikk 2. bekezdésében szereplő
bármely személy, illetve annak biztosítója által létesített alapot úgy kell tekinteni, mintha
azt az 1(a), (b), illetve (c) bekezdésekben, illetve a 2. bekezdésben említett összes
személy hozta volna létre.
12.	cikk
Az alap felosztása
1.	A 6. és 7. cikk 1., 2. és 3. bekezdésének rendelkezései értelmében az alap felosztása
az igényjogosultak között az alappal szemben megállapított követelésük arányában
történik.
2.	Amennyiben az alap felosztását megelőzően a felelős személy vagy annak biztosítója
már rendezte az alappal szemben fennálló követelést, akkor az adott személy a
kifizetett összeg erejéig jogátruházással olyan jogokat szerez, mint amelyeket a már
kártérítésben részesült személy a jelen Egyezmény értelmében élvezett volna.
3.	A 2. bekezdés szerinti jogátruházás folytán szerzett jogot az esetlegesen már
kifizetésre került kártérítési összeg kapcsán említett személyeken kívül egyéb
személyek is gyakorolhatják, azonban kizárólag az irányadó nemzeti jogszabályok által
engedélyezett jogátruházás mértékéig.
4.	Amennyiben a felelős vagy bármely más személy megállapítja, hogy kénytelen lehet
egy későbbi időpontban kifizetni a részleges vagy teljes kártérítési összeget azon
összeg tekintetében, amelyet az adott személy a 2. és 3. bekezdés értelmében
jogátruházással szerzett jogként élvezett volna, ha az alap felosztását megelőzően a
kártérítésre sor került volna, akkor az alap létesítése szerinti állam bírósága vagy más
illetékes hatósága elrendelheti a megfelelő összeg ideiglenes tartalékolását, annak
érdekében, hogy az adott személy az alappal szembeni követelését egy későbbi
időpontban érvényesíteni tudja.
13.	cikk
További keresetindítás tilalma
1.	Amennyiben a 11. cikk értelmében korlátozási alap jött létre, akkor az alappal
szemben követeléssel fellépő személyek számára tilos e követelés érvényesítése az
22
alapot létrehozó személy - illetve azon személy, akinek a javára az alapot létrehozták -
egyéb vagyonával szemben.
2.	Azt követően, hogy a 11. cikk szerinti korlátozási alap létrejött, az alap
kedvezményezettjének hajója vagy bármely más tulajdona - ami az alappal szembeni
követelés érvényesítése céljából az adott részes állam joghatósága alatt lefoglalásra,
illetve zár alá vételre került -, illetve a kifizetett biztosíték az adott állam bíróságának
vagy más illetékes hatóságának rendelkezése alapján feloldható. Ezt a feloldást
azonban a korlátozási alap létrejöttekor mindenkor el kell rendelni:
(a)	abban a kikötőben, ahol az eseményre sor került, illetve, ha az nem a kikötőben
történt, akkor a fizetési felszólítás után következő első kikötőben; vagy
(b)	haláleset vagy személyi sérülés tekintetében a partraszállás kikötőjében; vagy
(c)	rakományban keletkezett kár tekintetében a kirakási kikötőben; vagy
(d)	azon államban, ahol a zár alá vételre sor került.
3.	Az 1. és 2. bekezdésben szereplő szabályok csak akkor irányadóak, ha a korlátozási
alappal szembeni követelést a felperes azt megelőzően nyújtja be, hogy a bíróság
nyilvántartásba vette volna az alapot, de az alap az adott követelés rendezése
tekintetében már tényleges rendelkezésre áll.
14.	cikk
Irányadó jog
A jelen fejezet rendelkezései alapján a korlátozási alap létesítésére és felosztására
vonatkozó szabályok, valamint az azokkal összefüggő összes eljárási szabály
tekintetében az alap létesítése szerinti részes állam jogszabályai az irányadók.
IV.	FEJEZET: ALKALMAZÁSI KÖR
15.	cikk
1.	A jelen Egyezmény az irányadó, ha bármely, az 1. cikkben hivatkozott személy
valamelyik részes állam bírósága előtt felelősségének korlátozása kapcsán, illetve az
adott állam joghatósága alatt lévő, lefoglalt hajó vagy más vagyontárgy zár alá
vételének feloldása, továbbá a letett biztosíték kifizetése iránt indít keresetet.
Mindazonáltal, mindegyik részes állam részben vagy egészben kizárhat a jelen
Egyezmény alkalmazásának hatályából az 1. cikkben hivatkozott bármely olyan
személyt, aki abban az időpontban, amikor az Egyezmény szabályainak alkalmazása az
adott bíróság előtt felmerül, nem rendelkezik lakóhellyel, illetve vállalati székhellyel az
adott államban, illetve ha az a hajó, amellyel kapcsolatosan a korlátozási jog felmerül
23
vagy amelynek zár alóli feloldását kérik a fenti időpontban, az Egyezmény valamely
másik részes államának lobogója alatt van bejegyezve.
2.	A részes állam saját nemzeti joga különleges rendelkezései révén szabályozhatja a
felelősség korlátozásának azon rendszerét, ami olyan hajókra vonatkozik, amelyek:
(a)	az adott ország jogszabályai értelmében belvízi hajózásra használatos hajók;
(b)	300 tonnánál kisebb hajók.
A jelen bekezdés szerinti lehetőséget alkalmazó részes állam köteles tájékoztatni a
letéteményest a nemzeti jogszabályai értelmében elfogadott felelősségi korlátozásról,
illetve arról a tényről, hogy ilyen korlátozás nem áll fenn.
3.	A részes állam saját nemzeti joga különleges rendelkezései útján szabályozhatja a
felelősség korlátozásának azon rendszerét, ami olyan kártérítési igényekre vonatkozik,
amelyek esetében valamely másik részes állam állampolgárainak érdekei semmi
esetben sem játszanak szerepet.
4.	A részes állam bíróságai nem alkalmazhatják a jelen Egyezményt olyan hajók
esetében, amelyek megépítésére, átalakítására, illetve alkalmazására fúróhajóként kerül
sor:
(a)	amennyiben az adott állam nemzeti jogszabályai a 6. cikkben egyébként szereplő
felelősségnél nagyobb fokú felelősséget írnak elő; illetve
(b)	ha e hajók tekintetében az adott állam a felelősségi rendszert szabályozó valamely
nemzetközi egyezmény részes felévé vált.
Abban az esetben, ha az (a) albekezdés az irányadó, akkor arról a részes állam köteles
megfelelően tájékoztatni a letéteményest.
5.	A jelen Egyezmény szabályai nem vonatkoznak az alábbiakra:
(a)	légpárnás járművek;
(b)	a tengerfenék természeti erőforrásai, illetve a tengeri olajlelőhelyek feltérképezése,
illetve kiaknázása céljából épített mesterséges szigetek (platformok).
24
V. FEJEZET: ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
16.	cikk
Aláírás, megerősítés, csatlakozás
1.	A jelen Egyezmény aláírásra minden állam részére 1977. február 1. és 1977.
december 31. között a Kormányközi Tengerészeti Konzultációs Szervezet (a
továbbiakban „a Szervezet") székhelyén áll nyitva, illetve ahhoz ezen időszakot
követően is csatlakozni lehet.
2.	A jelen Egyezmény szempontjából minden állam a következők alapján válik részes
állammá:
(a)	a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás vonatkozásában fenntartás nélküli
aláírás; vagy
(b)	megerősítés, elfogadás, illetve jóváhagyástól függő aláírás, amelyet megerősítés,
elfogadás, illetve jóváhagyás követ; vagy
(c)	csatlakozás.
3.	A megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás az ezen értelemben
elkészített, hivatalos okiratnak a Szervezet Főtitkáránál (a továbbiakban „a Főtitkár")
történő letétbe helyezésével válik hatályossá.
17.	cikk
Hatálybalépés
1.	Az Egyezmény azon hónap első napján lép hatályba, amely egy évvel az után a nap
után következik, hogy vagy tizenkét állam megerősítésre, elfogadásra, illetve
jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül aláírta azt, vagy letétbe helyezte a
ratifikációra, elfogadásra, jóváhagyásra vagy csatlakozásra vonatkozó okiratot.
2.	Azon állam esetében, amely a jelen Egyezmény tekintetében megerősítésről,
elfogadásról, jóváhagyásról, illetve csatlakozásról szóló okiratot úgy helyez letétbe,
illetve megerősítésre, elfogadásra, illetve jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül az
Egyezményt úgy írja alá, hogy teljesítette a hatálybalépéssel kapcsolatos
követelményeket, de a hatálybalépés még nem következett be, a megerősítés,
elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás, illetve a megerősítésre, elfogadásra vagy
jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélküli aláírás azon a napon lép hatályba, amikor az
Egyezmény hatályba lép, illetve annak a hónapnak az első napján, amely hónap
kilencven nappal követi az aláírás vagy az okirat letétbe helyezésének napját, attól
függően, hogy melyik a későbbi időpont.
25
3.	Bármely, a jelen Egyezményhez ezt követően csatlakozó állam esetében az
Egyezmény hatálybalépése az adott állam okiratának letétbe helyezése napjától
számított kilencven nap leteltét követő hónap első napja.
4.	A jelen Egyezményt megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó, továbbá az ahhoz
csatlakozó államok közötti kapcsolatok tekintetében a jelen Egyezmény felváltja és
megszünteti az 1957. október 10-én Brüsszelben kelt, a tengeri hajók tulajdonosai
felelősségének korlátozásáról szóló nemzetközi egyezményt, illetve az 1924. augusztus
25-én Brüsszelben kelt, a tengeri hajók tulajdonosai felelősségének korlátozásával
kapcsolatos egyes szabályok egységesítéséről szóló nemzetközi egyezményt.
18.	cikk
Fenntartások
1.	Aláíráskor, illetve a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás alkalmával
bármely állam fenntarthatja a jogot arra, hogy a 2. cikk 1(d) és (e) bekezdéseinek
alkalmazását kizárja. A jelen Egyezmény lényegi rendelkezései tekintetében egyéb
korlátozások nem alkalmazhatóak.
2.	Az aláíráskor tett fenntartásokat a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás
alkalmával is meg kell erősíteni.
3.	Bármelyik állam, amelyik a jelen Egyezmény tekintetében fenntartással élt, a
Főtitkárnak címzett értesítés útján bármikor visszavonhatja azt. A visszavonás az
értesítés kézhezvétele napján lép hatályba. Amennyiben az értesítés szerint a
fenntartás visszavonása az abban meghatározott napon lép hatályba és ez a nap az
értesítésnek a Főtitkár általi kézhezvétele napjához képest egy későbbi időpontra esik,
akkor a visszavonás ebben a későbbi időpontban lép hatályba.
19.	cikk
Felmondás
1.	A jelen Egyezményt bármelyik részes állam bármikor felmondhatja, egy évvel azt a
napot követően, amelyen az adott fél szempontjából az Egyezmény hatályba lépett.
2.	A felmondás a Főtitkárnál letétbe helyezésre kerülő okirat útján történik.
3.	A felmondás az okirat letétbe helyezése napját követő egy év elteltét követő hónap
első napján lép hatályba, illetve az okiratban esetlegesen meghatározott valamely
hosszabb időszak után.
26
20. cikk
Felülvizsgálat és módosítás
1.	A jelen Egyezmény felülvizsgálata vagy módosítása céljából a Szervezet konferenciát
hívhat össze.
2.	A jelen Egyezmény részes államai legkevesebb egyharmada kérésére a Szervezet
felülvizsgálat vagy módosítás céljából köteles konferenciát összehívni.
3.	A jelen Egyezmény módosítása hatálybalépését követően bármely letétbe helyezett,
ratifikációról, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okiratot úgy kell
tekinteni, hogy az a módosított Egyezményre vonatkozik, kivéve, ha az okirat erről
másképp rendelkezik.
21.	cikk
Az elszámolási egység, illetve a monetáris egység összegkorlátainak felülvizsgálata
1.	A 20. cikkben foglalt rendelkezések ellenére a csupán a 6., 7. és 8. cikk 2.
bekezdésében meghatározott összegek módosítását, illetve a 8. cikk 1. és 2.
bekezdésében foglalt egyik vagy mindkét egység helyettesítését célzó konferenciát a
Szervezetnek a jelen cikk 2. és 3. bekezdésében foglaltak szerint kell összehívnia. Az
összegek módosítására kizárólag az értékükben bekövetkezett jelentős változás miatt
kerülhet sor.
2.	A részes államok legkevesebb egynegyedének kérésére a Szervezet köteles ilyen
konferenciát összehívni.
3.	Az összegek módosítására, illetve az egységek más elszámolási egységekkel való
helyettesítésére irányuló döntést a konferencián jelen lévő és szavazó részes államok
kétharmados többséggel hozhatják meg.
4.	Bármely, az Egyezmény kapcsán megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy
csatlakozásról szóló okiratot letétbe helyező állam a módosítás hatálybalépését
követően az Egyezményt a módosítás szerint köteles alkalmazni.
22.	cikk
Letéteményes
1.	A jelen Egyezményt a Főtitkárnál letétbe kell helyezni.
2.	A Főtitkár köteles:
27
(a)	továbbítani a jelen Egyezmény hivatalos eredeti példányait mindazon államok
számára, amelyek meghívást kaptak a tengerhajózás során felmerülő követelésekkel
kapcsolatos felelősségvállalás korlátozásáról szóló konferenciára, továbbá a jelen
Egyezményhez csatlakozó bármely további állam számára;
(b)	értesíteni a jelen Egyezményt aláíró, illetve az ahhoz csatlakozott államokat az
alábbiakról:
(i)	minden egyes új aláírás, okirat letétbe helyezés és abban foglalt fenntartás, valamint
ezek időpontja;
(ii)	a jelen Egyezmény, illetve az azzal összefüggő bármely módosítás
hatálybalépésének időpontja;
(iii)	a jelen Egyezmény felmondása és a felmondás hatálybalépésének időpontja;
(iv)	a 20. vagy 21. cikk értelmében elfogadott bármely módosítás;
(v)	a jelen Egyezmény bármely cikkével kapcsolatos kommunikáció.
3.	A jelen Egyezmény hatálybalépésekor a Főtitkár annak egy hivatalos, eredeti
példányát - az Egyesült Nemzetek Alapszabálya 102. cikkének értelmében -
nyilvántartásba vétel és közzététel céljából eljuttatja az Egyesült Nemzetek
Titkárságához.
23.	cikk
Nyelvek
A jelen Egyezmény 1-1 eredeti angol, francia, orosz és spanyol nyelvű példányban
készült, mindegyik szöveg egyaránt hiteles.
KELT LONDONBAN, az ezerkilencszázhetvenhatodik év november havának
tizenkilencedik napján.
ENNEK HITELÉÜL, az erre kellően felhatalmazott alulírottak a jelen Egyezményt
aláírták.
[az aláírások elhagyva]”
5.	§ A Jegyzőkönyv hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű
fordítása a következő:
„PROTOCOL OF 1996 TO AMEND THE CONVENTION ON LIMITATION
OF LIABILITY FOR MARITIME CLAIMS OF 19 NOVEMBER 1976
28
THE PARTIES TO THE PRESENT PROTOCOL,
CONSIDERING that it is desirable to amend the Convention on Limitation of Liability for
Maritime Claims, done at London on 19 November 1976, to provide for enhanced
compensation and to establish a simplified procedure for updating the limitation
amounts,
HAVE AGREED as follows:
Article 1
For the purposes of this Protocol:
1.	"Convention" means the Convention on Limitation of Liability for Maritime Claims,
1976.
2.	"Organization" means the International Maritime Organization.
3.	"Secretary-General" means the Secretary-General of the Organization.
Article 2
Article 3, subparagraph (a) of the Convention is replaced by the following text:
(a)	claims for salvage, including, if applicable, any claim for special compensation under
Article 14 of the International Convention on Salvage 1989, as amended, or contribution
in general average;
Article 3
Article 6, paragraph 1 of the Convention is replaced by the following text:
1.	The limits of liability for claims other than those mentioned in Article 7, arising on any
distinct occasion, shall be calculated as follows:
(a)	in respect of claims for loss of life or personal injury,
(i)	2 million Units of Account for a ship with a tonnage not exceeding 2,000 tons,
(ii)	for a ship with a tonnage in excess thereof, the following amount in addition to that
mentioned in (i):
for each ton from 2,001 to 30,000 tons, 800 Units of Account;
for each ton from 30,001 to 70,000 tons, 600 Units of Account; and
29
for each ton in excess of 70,000 tons, 400 Units of Account,
(b)	in respect of any other claims,
(i)	1 million Units of Account for a ship with a tonnage not exceeding 2,000 tons,
(ii)	for a ship with a tonnage in excess thereof, the following amount in addition to that
mentioned in (i):
for each ton from 2,001 to 30,000 tons, 400 Units of Account;
for each ton from 30,001 to 70,000 tons, 300 Units of Account; and
for each ton in excess of 70,000 tons, 200 Units of Account.
Article 4
Article 7, paragraph 1 of the Convention is replaced by the following text:
1.	In respect of claims arising on any distinct occasion for loss of life or personal injury to
passengers of a ship, the limit of liability of the shipowner thereof shall be an amount of
175,000	Units of Account multiplied by the number of passengers which the ship is
authorized to carry according to the ship's certificate.
Article 5
Article 8, paragraph 2 of the Convention is replaced by the following text:
2.	Nevertheless, those States which are not members of the International Monetary
Fund and whose law does not permit the application of the provisions of paragraph 1
may, at the time of signature without reservation as to ratification, acceptance or
approval or at the time of ratification, acceptance, approval or accession or at any time
thereafter, declare that the limits of liability provided for in this Convention to be applied
in their territories shall be fixed as follows:
(a)	in respect of Article 6, paragraph 1(a), at an amount of
(i)	30 million monetary units for a ship with a tonnage not exceeding 2,000 tons;
(ii)	for a ship with a tonnage in excess thereof, the following amount in addition to that
mentioned in (i):
for each ton from 2,001 to 30,000 tons, 12,000 monetary units;
for each ton from 30,001 to 70,000 tons, 9,000 monetary units; and
30
for each ton in excess of 70,000 tons, 6,000 monetary units; and
(b)	in respect of Article 6, paragraph 1(b), at an amount of:
(i)	15 million monetary units for a ship with a tonnage not exceeding 2,000 tons;
(ii)	for a ship with a tonnage in excess thereof, the following amount in addition to that
mentioned in (i):
for each ton from 2,001 to 30,000 tons, 6,000 monetary units;
for each ton from 30,001 to 70,000 tons, 4,500 monetary units; and
for each ton in excess of 70,000 tons, 3,000 monetary units; and
(c)	in respect of Article 7, paragraph 1, at an amount of 2,625,000 monetary units
multiplied by the number of passengers which the ship is authorized to carry according
to its certificate.
Paragraphs 2 and 3 of Article 6 apply correspondingly to subparagraphs (a) and (b) of
this paragraph.
Article 6
The following text is added as paragraph 3bis in Article 15 of the Convention:
3bis Notwithstanding the limit of liability prescribed in paragraph 1 of Article 7, a State
Party may regulate by specific provisions of national law the system of liability to be
applied to claims for loss of life or personal injury to passengers of a ship, provided that
the limit of liability is not lower than that prescribed in paragraph 1 of Article 7. A State
Party which makes use of the option provided for in this paragraph shall inform the
Secretary-General of the limits of liability adopted or of the fact that there are none.
Article 7
Article 18, paragraph 1 of the Convention is replaced by the following text:
1.	Any State may, at the time of signature, ratification, acceptance, approval or
accession, or at any time thereafter, reserve the right:
(a)	to exclude the application of Article 2, paragraphs 1(d) and (e);
(b)	to exclude claims for damage within the meaning of the International Convention on
Liability and Compensation for Damage in Connection with the Carriage of Hazardous
and Noxious Substances by Sea, 1996 or of any amendment or protocol thereto.
31
No other reservations shall be admissible to the substantive provisions of this
Convention.
Article 8
Amendment of limits
1.	Upon the request of at least one half, but in no case less than six, of the States
Parties to this Protocol, any proposal to amend the limits specified in Article 6,
paragraph 1, Article 7, paragraph 1 and Article 8, paragraph 2 of the Convention as
amended by this Protocol shall be circulated by the Secretary-General to all Members of
the Organization and to all Contracting States.
2.	Any amendment proposed and circulated as above shall be submitted to the Legal
Committee of the Organization (the Legal Committee) for consideration at a date at least
six months after the date of its circulation.
3.	All Contracting States to the Convention as amended by this Protocol, whether or not
Members of the Organization, shall be entitled to participate in the proceedings of the
Legal Committee for the consideration and adoption of amendments.
4.	Amendments shall be adopted by a two-thirds majority of the Contracting States to
the Convention as amended by this Protocol present and voting in the Legal Committee
expanded as provided for in paragraph 3, on condition that at least one half of the
Contracting States to the Convention as amended by this Protocol shall be present at
the time of voting.
5.	When acting on a proposal to amend the limits, the Legal Committee shall take into
account the experience of incidents and, in particular, the amount of damage resulting
therefrom, changes in the monetary values and the effect of the proposed amendment
on the cost of insurance.
6.	(a) No amendment of the limits under this Article may be considered less than five
years from the date on which this Protocol was opened for signature nor less than five
years from the date of entry into force of a previous amendment under this Article.
(b)	No limit may be increased so as to exceed an amount which corresponds to the limit
laid down in the Convention as amended by this Protocol increased by six percent per
year calculated on a compound basis from the date on which this Protocol was opened
for signature.
(c)	No limit may be increased so as to exceed an amount which corresponds to the limit
laid down in the Convention as amended by this Protocol multiplied by three.
7.	Any amendment adopted in accordance with paragraph 4 shall be notified by the
Organization to all Contracting States. The amendment shall be deemed to have been
32
accepted at the end of a period of eighteen months after the date of notification, unless
within that period not less than one-fourth of the States that were Contracting States at
the time of the adoption of the amendment have communicated to the Secretary-
General that they do not accept the amendment, in which case the amendment is
rejected and shall have no effect.
8.	An amendment deemed to have been accepted in accordance with paragraph 7 shall
enter into force eighteen months after its acceptance.
9.	All Contracting States shall be bound by the amendment, unless they denounce this
Protocol in accordance with paragraphs 1 and 2 of Article 12 at least six months before
the amendment enters into force. Such denunciation shall take effect when the
amendment enters into force.
10.	When an amendment has been adopted but the eighteen-month period for its
acceptance has not yet expired, a State which becomes a Contracting State during that
period shall be bound by the amendment if it enters into force. A State which becomes a
Contracting State after that period shall be bound by an amendment which has been
accepted in accordance with paragraph 7. In the cases referred to in this paragraph, a
State becomes bound by an amendment when that amendment enters into force, or
when this Protocol enters into force for that State, if later.
Article 9
1.	The Convention and this Protocol shall, as between the Parties to this Protocol, be
read and interpreted together as one single instrument.
2.	A State which is Party to this Protocol but not a Party to the Convention shall be
bound by the provisions of the Convention as amended by this Protocol in relation to
other States Parties hereto, but shall not be bound by the provisions of the Convention
in relation to States Parties only to the Convention.
3.	The Convention as amended by this Protocol shall apply only to claims arising out of
occurrences which take place after the entry into force for each State of this Protocol.
4.	Nothing in this Protocol shall affect the obligations of a State which is a Party both to
the Convention and to this Protocol with respect to a State which is a Party to the
Convention but not a Party to this Protocol.
FINAL CLAUSES
Article 10
Signature, ratification, acceptance, approval and accession
1.	This Protocol shall be open for signature at the Headquarters of the Organization from
1 October 1996 to 30 September 1997 by all States.
33
2.	Any State may express its consent to be bound by this Protocol by:
(a)	signature without reservation as to ratification, acceptance or approval; or
(b)	signature subject to ratification, acceptance or approval followed by ratification,
acceptance or approval; or
(c)	accession.
3.	Ratification, acceptance, approval or accession shall be effected by the deposit of an
instrument to that effect with the Secretary-General.
4.	Any instrument of ratification, acceptance, approval or accession deposited after the
entry into force of an amendment to the Convention as amended by this Protocol shall
be deemed to apply to the Convention so amended, as modified by such amendment.
Article 11
Entry into force
1.	This Protocol shall enter into force ninety days following the date on which ten States
have expressed their consent to be bound by it.
2.	For any State which expresses its consent to be bound by this Protocol after the
conditions in paragraph 1 for entry into force have been met, this Protocol shall enter
into force ninety days following the date of expression of such consent.
Article 12
Denunciation
1.	This Protocol may be denounced by any State Party at any time after the date on
which it enters into force for that State Party.
2.	Denunciation shall be effected by the deposit of an instrument of denunciation with
the Secretary-General.
3.	A denunciation shall take effect twelve months, or such longer period as may be
specified in the instrument of denunciation, after its deposit with the Secretary-General.
4.	As between the States Parties to this Protocol, denunciation by any of them of the
Convention in accordance with Article 19 thereof shall not be construed in any way as a
denunciation of the Convention as amended by this Protocol.
34
Article 13
Revision and amendment
1.	A conference for the purpose of revising or amending this Protocol may be convened
by the Organization.
2.	The Organization shall convene a conference of Contracting States to this Protocol
for revising or amending it at the request of not less than one-third of the Contracting
States.
Article 14
Depositary
1.	This Protocol and any amendments adopted under Article 8 shall be deposited with
the Secretary General.
2.	The Secretary-General shall:
(a)	inform all States which have signed or acceded to this Protocol of:
(i)	each new signature or deposit of an instrument together with the date thereof;
(ii)	each declaration and communication under Article 8, paragraph 2 of the Convention
as amended by this Protocol, and Article 8, paragraph 4 of the Convention;
(iii)	the date of entry into force of this Protocol;
(iv)	any proposal to amend limits which has been made in accordance with Article 8,
paragraph 1;
(v)	any amendment which has been adopted in accordance with Article 8, paragraph 4;
(vi)	any amendment deemed to have been accepted under Article 8, paragraph 7,
together with the date on which that amendment shall enter into force in accordance
with paragraphs 8 and 9 of that Article;
(vii)	the deposit of any instrument of denunciation of this Protocol together with the date
of the deposit and the date on which it takes effect;
(b)	transmit certified true copies of this Protocol to all Signatory States and to all States
which accede to this Protocol.
35
3.	As soon as this Protocol enters into force, the text shall be transmitted by the
Secretary-General to the Secretariat of the United Nations for registration and
publication in accordance with Article 102 of the Charter of the United Nations.
Article 15
Languages
This Protocol is established in a single original in the Arabic, Chinese, English, French,
Russian and Spanish languages, each text being equally authentic
DONE at London this second day of May one thousand nine hundred and ninety-six.
IN WITNESS WHEREOF the undersigned, being duly authorized by their respective
Governments for that purpose, have signed this Protocol.
[Signatures not reproduced here.]
1996. ÉVI JEGYZŐKÖNYV
A TENGERI KÖVETELÉSEKKEL ÖSSZEFÜGGŐ FELELŐSSÉG KORLÁTOZÁSÁRÓL
SZÓLÓ 1976. ÉVI EGYEZMÉNY MÓDOSÍTÁSÁRÓL
A JELEN JEGYZŐKÖNYV RÉSZESEI,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy kívánatos az 1976. november 19-én, Londonban kelt,
tengeri követelésekkel összefüggő felelősség korlátozásáról szóló egyezménynek a
növelt összegű kompenzáció biztosítása, illetve a felelősségkorlátozási összegek
egyszerűsített felülvizsgálati eljárásának megálllapítása céljából való módosítása,
MEGÁLLAPODTAK az alábbiakban:
1. cikk
A jelen Jegyzőkönyv alkalmazásában:
1.	„Egyezmény” a tengeri követelésekkel összefüggő felelősség korlátozásáról szóló
1976. évi egyezmény.
2.	„Szervezet” a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet.
3.	„Főtitkár” a Szervezet Főtitkára.
36
2.	cikk
Az Egyezmény 3. cikkének (a) pontja helyébe a következő szöveg lép:
(a)	mentéssel összefüggő követelések, illetve a közös hajókárral kapcsolatos
elszámolások; beleértve - ha ez alkalmazható - bármely, a módosított mentésről szóló
1989. évi nemzetközi egyezmény 14. cikke szerinti különleges kártalanítással
összefüggő követelést, illetve a közös hajókárral kapcsolatosan felmerülő hozzájárulást;
3.	cikk
Az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
1.	Az egy és ugyanazon esemény kapcsán keletkezett, a 7. cikkben foglaltaktól eltérő
követeléseknél a felelősség korlátai az alábbiak alapján kerülnek meghatározásra:
(a)	halálesettel vagy személyi sérüléssel kapcsolatos követelések esetén,
(i)	a legfeljebb 2000 tonna űrtartalmú hajók esetében 2 millió elszámolási egység,
(ii)	a fenti űrtartalmat meghaladó hajók esetében az (i) bekezdés szerinti összeg alább
meghatározott értékekkel növelt összege:
2001-30000 tonna űrtartalom között tonnánként 800 elszámolási egység;
30001-70000 tonna űrtartalom között tonnánként 600 elszámolási egység; valamint
70000 tonna felett tonnánként 400 elszámolási egység,
(b)	bármely egyéb követelés esetén,
(i)	a legfeljebb 2000 tonna űrtartalmú hajók esetében 1 millió elszámolási egység,
(ii)	a fenti űrtartalmat meghaladó hajók esetében az (i) bekezdés szerinti összeg alább
meghatározott értékekkel növelt összege:
2001-30000 tonna űrtartalom között tonnánként 400 elszámolási egység;
30001-70000 tonna űrtartalom között tonnánként 300 elszámolási egység; valamint
70000 tonna felett tonnánként 200 elszámolási egység.
37
4. cikk
Az Egyezmény 7. cikkének 1. bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
1.	A hajó utasainak halála vagy személyi sérülése következtében az egy és ugyanazon
esemény kapcsán keletkezett követelések esetén, az e hajó tulajdonosát terhelő
kártérítési felelősség felső korlátja 175000 elszámolási egység, szorozva a hajó
bizonyítványa szerint engedélyezett utaslétszámmal.
5.	cikk
Az Egyezmény 8. cikkének 2. bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
2.	Mindamellett, azok az országok, amelyek nem tagjai a Nemzetközi Valutaalapnak és
amelyek nemzeti joga nem teszi lehetővé az 1. bekezdésben foglalt rendelkezések
alkalmazását, a megerősítés, az elfogadás vagy a jóváhagyás vonatkozásában
fenntartások nélküli aláírás időpontjában, illetve a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás
vagy csatlakozás időpontjában, illetve ezeket követően bármikor, kijelenthetik, hogy a
jelen Egyezmény szerinti felelősségkorlátozást területükön az alábbiak szerint állapítják
meg:
(a)	a 6. cikk 1(a) bekezdése esetében
(i)	a legfeljebb 2000 tonna űrtartalmú hajók esetében 30 millió monetáris egység;
(ii)	a fenti űrtartalmat meghaladó hajók esetében az (i) bekezdés szerinti összeg alább
meghatározott értékekkel növelt összege:
2001-30000 tonna űrtartalom között tonnánként 12000 monetáris egység;
30001-70000 tonna űrtartalom között tonnánként 9000 monetáris egység; valamint
70000 tonna felett tonnánként 6000 monetáris egység; valamint
(b)	a 6. cikk 1(b) pontja esetében
(i)	a legfeljebb 2000 tonna űrtartalmú hajók esetében 15 millió monetáris egység;
(ii)	a fenti űrtartalmat meghaladó hajók esetében az (i) bekezdés szerinti összeg alább
meghatározott értékekkel növelt összege:
2001-30000 tonna űrtartalom között tonnánként 6000 monetáris egység;
30001-70000 tonna űrtartalom között tonnánként 4500 monetáris egység; valamint
70000 tonna felett tonnánként 3000 monetáris egység; valamint
38
(c)	a 7. cikk 1. bekezdése esetében, 2625000 monetáris egység szorozva a hajó
bizonyítványa szerint engedélyezett utaslétszámmal.
A 6. cikk 2. és 3. bekezdése a jelen bekezdés (a) és (b) pontjára ennek megfelelően
alkalmazandóak.
6.	cikk
Az Egyezmény 15. cikke a következő 3bis bekezdéssel egészül ki:
3bis A 7. cikk 1. bekezdésében megállapított felelősségi korlátok ellenére, adott részes
állam a nemzeti joga specifikus rendelkezései révén szabályozhatja az adott hajó
utasainak halála vagy személyi sérülése esetén felmerülő követelésekre alkalmazandó
felelősségi rendszert, feltéve, hogy a felelősségi korlát összege nem kevesebb a 7. cikk
1.	bekezdésében foglaltaknál. Amennyiben a részes állam él az e bekezdés szerinti
lehetőséggel, köteles tájékoztatni a Főtitkárt az elfogadott felelősségi korlátokról, illetve
arról is, ha nem került sor azok megállapítására.
7.	cikk
Az Egyezmény 18. cikkének 1. bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
1.	Az aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás időpontjában, illetve
azt követően bármikor, bármely állam fenntarthatja magának a jogot:
(a)	a 2. cikk 1(d) és (e) pontja alkalmazásának kizárására;
(b)	a tengeri követelésekkel összefüggő felelősség korlátozásáról szóló 1976. évi
egyezmény, annak bármely módosítása vagy jegyzőkönyve hatálya alá eső követelések
kizárására.
A jelen Egyezmény érdemi rendelkezései tekintetében egyéb fenntartások nem
alkalmazhatóak.
8.	cikk
A felelősségi korlátok módosítása
1.	Ha a jelen Jegyzőkönyvben részes államok legalább fele, de minden esetben
legalább hat állam kéri, a Főtitkár a jelen Jegyzőkönyv által módosított Egyezmény 6.
cikkének 1. bekezdésében, 7. cikkének 1. bekezdésében vagy 8. cikkének 1.
bekezdésében megállapított felelősségi korlátok módosítására vonatkozó javaslatokat a
Szervezet valamennyi tagjához, illetve az összes szerződő államhoz eljuttatja.
39
2.	Bármely, a fentiek szerint körözött módosítási javaslatot be kell terjeszteni a
Szervezet Jogi Bizottságához (Jogi Bizottság) megvizsgálásra legalább 6 hónappal azt
követően, hogy az körözésre került.
3.	A jelen Jegyzőkönyv szerint módosított Egyezményben részes valamennyi Szerződő
Állam, függetlenül attól, hogy tagja-e a Szervezetnek, jogosult a Jogi Bizottságnak a
módosítások megvitatására és elfogadására vonatkozó eljárásaiban való részvételre.
4.	A módosításokat a 3. bekezdéssel összhangban bővített Jogi Bizottságban jelen lévő
és szavazó, a jelen Jegyzőkönyv által módosított Egyezményben részes Szerződő
Államok kétharmados többségének kell elfogadni, feltéve, hogy a szavazáson a jelen
Jegyzőkönyv által módosított Egyezményben részes Szerződő Államok legalább fele
jelen van.
5.	A felelősségi korlátok módosítását célzó javaslatra vonatkozó eljárás keretében a
Jogi Bizottság köteles figyelembe venni az incidensekkel kapcsolatos tapasztalatokat és
különösen az azok következtében keletkező károk összegét, a monetáris értékekben
bekövetkező változásokat és a javasolt módosítás biztosítási költségekre gyakorolt
hatását.
6.	(a) Nem vehető figyelembe a felelősségi korlátok jelen cikk szerinti módosítása, a
jelen Jegyzőkönyv aláírásra történő bocsátása napjától számítva kevesebb, mint öt
éven belül vagy a jelen cikk értelmében bevezetett korábbi módosítás hatálybalépésétől
számítva kevesebb, mint öt éven belül.
(b)	Egyetlen felelősségi korlát sem növelhető olyan mértékben, hogy annak összege
elérje a jelen Jegyzőkönyvvel módosított Egyezményben meghatározott felelősségi
korlátok a jelen Jegyzőkönyv aláírásra bocsátásának napjától kezdve évi hat
százalékkal növelt összegét (a számítás során a növelt összegeket kell figyelembe
venni).
(c)	Egyetlen felelősségi korlát sem növelhető olyan mértékben, hogy annak összege
elérje a jelen Jegyzőkönyv által módosított Egyezményben lefektetett felelősségi korlát
háromszorosát.
7.	A Szervezet köteles bármely, a 4. bekezdéssel összhangban megszavazott
módosításról értesíteni a Szerződő Államokat. A módosítást az értesítést követő 18
hónapos időszak végétől kezdve tekintik elfogadottnak, kivéve, ha ez alatt az időszak
alatt a Szerződő Államok legalább negyede a módosítás jóváhagyásakor tájékoztatta a
Főtitkárságot arról, hogy nem fogadja el a módosítást. Utóbbi esetben a módosítást
elutasítják és az nem lép hatályba.
8.	A 7. bekezdéssel összhangban elfogadottnak tekintett módosítás az elfogadást
követően 18 hónappal lép hatályba.
40
9.	A módosítás valamennyi Szerződő Államra nézve kötelező erejű, kivéve azokat,
amelyek a 12. cikk 1. és 2. bekezdésével összhangban a jelen Jegyzőkönyvet a
módosítás hatálybalépése előtt legalább hat hónappal felmondják. Az ilyen jellegű
felmondás a módosítás hatálybalépésétől hatályos.
10.	Amennyiben egy adott módosítás jóváhagyásra került, azonban az elfogadására
rendelkezésre álló 18 hónapos időszak még nem járt le, akkor a szerződést az ezen
időszak során aláíró újonnan szerződő országra nézve a módosítás - amennyiben az
hatályba lép - kötelező erejű. A 7. bekezdéssel összhangban elfogadott módosítás
kötelező erejű a hivatkozott időtartamot követően Szerződő Állammá váló államra
nézve. A jelen bekezdés szerinti esetekben, az adott államot a módosítás annak
hatálybalépésének időpontjától, illetve a jelen Jegyzőkönyvnek az érintett állam
tekintetében való hatálybalépésének időpontjától kezdve köti, ha ez későbbi időpontban
történik.
9.	cikk
1.	Az Egyezményt és a Jegyzőkönyvet, a jelen Jegyzőkönyv résztvevői körében, egy
okmányként kell értelmezni.
2.	Az ebben a Jegyzőkönyvben részes azon államra, amely az Egyezménynek nem
részese, az Egyezmény jelen Jegyzőkönyvvel módosított rendelkezései kötelező
érvényűek a Jegyzőkönyvben részes más államokkal kapcsolatos viszonyában, de nem
vonatkoznak rá az Egyezmény rendelkezései a csak az Egyezményben részes
államokkal kapcsolatos viszonyában.
3.	A jelen Jegyzőkönyv által módosított Egyezmény kizárólag azokra a követelésekre
alkalmazható, amelyek a jelen Jegyzőkönyv, az azt aláíró egyes országokra vonatkozó
hatálybalépése után keletkeztek.
4.	Jelen Jegyzőkönyvben foglaltak nem érintik azon államnak, amely mind az
Egyezménynek, mind a Jegyzőkönyvnek részese, olyan állammal szembeni
kötelezettségeit, amely az Egyezménynek részese, de a Jegyzőkönyvnek nem.
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
10.	cikk
Aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás és csatlakozás
1.	A jelen Jegyzőkönyv valamennyi tagállam részére a Szervezet székhelyén 1996.
október 1. és 1997. szeptember 30. között áll aláírásra nyitva.
2.	Bármely ország kifejezheti hozzájárulását ahhoz, hogy a jelen Jegyzőkönyv rá nézve
kötelező hatályú legyen, az alábbiak útján:
41
(a)	a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás vonatkozásában fenntartás nélküli
aláírás; vagy
(b)	a megerősítésre, elfogadásra, illetve jóváhagyásra vonatkozó fenntartással való
aláírás, amelyet megerősítés, elfogadás, illetve jóváhagyás követ; vagy
(c)	csatlakozás.
3.	A megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatalakozás az arról szóló okiratnak a
Főtitkárnál történő letétbe helyezésével valósul meg.
4.	A jelen Jegyzőkönyv által módosított Egyezményre vonatkozó módosítás
hatálybalépését követően letétbe helyezett, megerősítést, elfogadást, jóváhagyást vagy
csatlakozást tanúsító bármely okirat az azzal módosított Egyezményre vonatkozik, a
módosításnak megfelelően.
11.	cikk
Hatálybalépés
1.	A jelen Jegyzőkönyv attól a naptól számított kilencven napon belül lép hatályba,
amelyen tíz ország kifejezte hozzájárulását ahhoz, hogy a jelen Jegyzőkönyv rá nézve
kötelező hatályú legyen.
2.	Bármely a jelen Jegyzőkönyv kötelező hatályához való hozzájárulását kifejező ország
vonatkozásában, az 1. bekezdésben a hatálybalépésre vonatkozó feltételek teljesülése
esetén, a jelen Jegyzőkönyv a hozzájárulás kifejezésének napját követő kilencvenedik
napon lép hatályba.
12.	cikk
Felmondás
1.	A jelen Jegyzőkönyvet bármely részes állam az adott államra vonatkozó
hatálybalépési határidő után bármikor felmondhatja.
2.	A felmondás a Főtitkárnál letétbe helyezésre kerülő, felmondást tanúsító okirat útján
történik.
3.	A felmondás a Főtitkárnál történő letétbe helyezést követő 12 hónap vagy a
felmondásról szóló okiratban meghatározott ennél hosszabb idő elteltét követően lép
hatályba.
4.	A jelen Jegyzőkönyvben részes államok vonatkozásában az Egyezmény bármely fél
általi, annak 19. cikkével összhangban történő felmondása semmilyen esetben sem
értelmezhető a jelen Jegyzőkönyv által módosított Egyezmény felmondásaként.
42
13. cikk
Felülvizsgálat és módosítás
1.	A Szervezet a jelen Jegyzőkönyv felülvizsgálata vagy módosítása céljából
konferenciát hívhat össze.
2.	A Szervezet a Szerződő Államok legalább harmadának kérésére összehívja a
Szerződő Államoknak a jelen Jegyzőkönyv felülvizsgálatára vagy módosítására irányuló
konferenciáját.
14.	cikk
Letéteményes
1.	A jelen Jegyzőkönyv és bármely a 8. cikk értelmében megszavazott módosítás a
Főtitkárnál kerül letétbe helyezésre.
2.	A Főtitkár:
(a)	tájékoztatja a jelen Jegyzőkönyvet aláírt vagy ahhoz csatlakozott valamennyi
államot:
(i)	valamennyi új aláírásról vagy újonnan letétbe helyezett okiratról, azok keltének
feltüntetésével;
(ii)	a jelen Jegyzőkönyv által módosított Egyezmény 8. cikke 2. bekezdése értelmében,
illetve az Egyezmény 8. cikk 4. bekezdése értelmében tett nyilatkozatról és értesítésről;
(iii)	a jelen Jegyzőkönyv hatálybalépésének napjáról;
(iv)	bármely, felelősségi korlátokra vonatkozó, a 8. cikk 1. bekezdése alapján elfogadott
módosítási javaslatról;
(v)	bármely, a 8. cikk 4. bekezdésével összhangban megszavazott módosításról;
(vi)	bármely a 8. cikk 7. bekezdése értelmében elfogadottnak tekintett módosításról,
azok a hivatkozott cikk 8. és 9. bekezdésével összhangban történő hatálybalépése
dátumáról;
(vii)	a jelen Jegyzőkönyv felmondására vonatkozó okirat letétbe helyezéséről, a letétbe
helyezés és a hatálybalépés dátumáról;
(b)	a jelen Jegyzőkönyv hitelesített, hű másolatait eljuttatja az aláíró országokhoz és a
jelen Jegyzőkönyvhöz csatlakozó országokhoz.
43
3.	A jelen Jegyzőkönyv hatálybalépésekor a Főtitkár köteles a Jegyzőkönyv szövegét -
az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. cikkének értelmében - az Egyesült Nemzetek
Titkárságához nyilvántartásba vétel és közzététel céljára megküldeni.
15.	cikk
Nyelvek
A jelen Jegyzőkönyv egy eredeti példányban arab, kínai, angol, francia, orosz és
spanyol nyelven készült; mindegyik szöveg egyaránt hiteles.
KÉSZÜLT LONDONBAN, az ezerkilencszázkilencvenhatodik év május hó második
napján.
FENTIEK HITELÉÜL, az illetékes kormányok által erre kellően felhatalmazott alulírottak
a jelen Jegyzőkönyvet aláírták.
[az aláírások elhagyva]"
6.	§ (1) E törvény - a (2)-(4) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését
követő nyolcadik napon lép hatályba.
(2)	E törvény 2. §-a és 4. §-a az Egyezmény 17. cikkében meghatározott időpontban
lép hatályba.
(3)	E törvény 3. §-a és 5. §-a a Jegyzőkönyv 11. cikkében meghatározott időpontban
lép hatályba.
(4)	E törvény 2. §-ának és 4. §-ának hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a
tengeri hajók tulajdonosainak felelősségére vonatkozólag az 1924. évi augusztus hó 25.
napján Brüsszelben kelt egyezmény becikkelyezése tárgyában című 1931. évi IV.
törvény. Ez a rendelkezés a hatálybalépését követő napon hatályát veszti.
(5)	Az Egyezmény, a Jegyzőkönyv, illetve e törvény 2-5. §-a hatálybalépésének
naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a
Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(6)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a közlekedésért felelős
miniszter gondoskodik.
44
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A tengeri követelésekkel összefüggő felelősség korlátozásáról szóló egyezményt a
Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (International Maritime Organization - IMO)
keretében az 1976. évben, az egyezmény módosításáról szóló jegyzőkönyvet az 1996.
évben fogadták el. Az Egyezmény és a Jegyzőkönyv létrehozásában magyar küldöttség
nem vett részt.
Az Egyezmény célja, hogy egységesítsék a hajótulajdonosok által viselt kártérítési
felelősség szabályait és felváltsák a tengeri hajók tulajdonosainak felelősségéről szóló
1957. évi brüsszeli egyezményt, amelynek hazánk nem részese. Hazánk annak az
ugyanezen tárgyú és az 1931. évi IV. törvénnyel kihirdetett 1924. évi brüsszeli
egyezménynek a részese, amely helyébe az 1957. évi brüsszeli egyezmény lépett.
Az Egyezmény kétféle követelés esetén teszi lehetővé a felelősség korlátozását,
nevezetesen a halál vagy testi sértés, valamint vagyoni kár - mint például más hajóban
vagy a kikötő berendezéseiben okozott kár - esetén.
Nem tartoznak az Egyezmény hatálya alá:
-	a mentéssel, illetve a közös hajókárral kapcsolatos követelések;
-	az olajszennyezés okozta károkkal kapcsolatos követelések;
-	a nukleáris károkért viselt felelősség korlátozását szabályozó, illetve tiltó bármely
nemzetközi egyezmény vagy nemzeti jogszabály hatálya alá eső követelések;
-	az atomhajó tulajdonosával szemben nukleáris károkozás okán támasztott
követelések;
mivel ezekről a kövelésekről külön nemzetközi egyezmények rendelkeznek.
Az Egyezmény a kártérítés felső határát a követelés fajtájától és a hajó nagyságától
(űrtartalmától) függően állapítja meg. A legkisebb felső határt az Egyezmény a
legfeljebb 300 tonna bruttó űrtartalomra állapította meg. Az űrtartalom mértékegysége
ebben az esetben a tonna, mégpedig nem a tömeg mértékegysége, hanem a regiszteri
tonna (1 reg.t. = 100 köbláb = 2,83 m).
Elszámolási egységként az Egyezmény a korábbi font sterling, illetve aranyfrank helyett
a különleges lehívási jog egységét (SDR) alkalmazza, de lehetővé tette, hogy azok a
részes államok, amelyek nem tagjai a Nemzetközi Valutaalapnak, ún. monetáris
egységet alkalmazzanak, amely 65,5 milligramm 0,900 finomságú aranynak felel meg.
Az Egyezmény szerint a hajó tulajdonosa köteles elkülönített alapot képezni,
felelősségbiztosítást kötni vagy egyéb pénzügyi biztosítékot - például bankgaranciát -
biztosítani az esetleg bekövetkező káreseményre.
Az Egyezmény felülvizsgálatára az 1996. évben az Egyezmény módosításáról szóló
Jegyzőkönyvvel került sor.
45
A Jegyzőkönyv a legkisebb felső határt 2000 tonna bruttó űrtartalomra emelte és
megállapította a korlátozásra vonatkozó rendelkezések módosításának szabályait. A
Jegyzőkönyv a monetáris egység alkalmazásának lehetőségét továbbra is fenntartotta.
A törvényjavaslat az Európai Unió jogi aktusai közül a hajótulajdonosok polgári jogi
felelősségéről és az általuk nyújtott pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv tervezetéhez
kapcsolódik, amely a Közösség érdekében hívja fel a tagállamokat az Egyezmény
megerősítésére, illetve ahhoz való csatlakozásra.
Az Egyezményhez való csatlakozásunkat az idegen lobogó alatt hajózó magyar
tengerészek, a tengeri hajókon utazó magyar állampolgárok, továbbá a tengeri hajóval
fuvaroztató magyar gazdálkodó szervezetek érdekeinek védelme indokolja.
Magyar lobogó alatt jelenleg tengeri hajó nem közlekedik, de folyam-tengeri hajó igen és
arra a tengeri szakaszon haladva az Egyezmény rendelkezéseit alkalmazni kell.
Figyelemmel arra, hogy tagállamként a magyar hajólajstrom a tőke szabad mozgásának
elve alapján a többi tagállam felé nyitott, így a magyar hajózási hatóságnak az
Egyezmény alapján ellenőrzést kell gyakorolnia és a megfelelő okmányokat ki kell
állítania az esetleg hazánkban lajstromozott közösségi tulajdonban lévő, illetve magyar
gazdálkodó szervezet által bérelt tengeri hajóra.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1. §-hoz
A törvényjavaslat 1. §-a - összhangban a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos
eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 7. § (1) bekezdésének a)
pontjával, valamint 10. § (1) bekezdésének a) pontjával - felhatalmazást ad az
Egyezmény és a Jegyzőkönyv kötelező hatályának elismerésére. Az Egyezmény
aláírásra 1977. február 1-jéig, a Jegyzőkönyv pedig 1997. szeptember 30-áig állt nyitva,
így a Magyar Köztársaság az Egyezménynek és a Jegyzőkönyvnek csatlakozással
válhat részesévé.
a 2. §-hoz
A törvényjavaslat 2. §-a - összhangban az Nsztv. 9. §-ával - kimondja, hogy az
Egyezményt az Országgyűlés ezzel a törvénnyel kihirdeti.
a 3. §-hoz
A törvényjavaslat 3. §-a - összhangban az Nsztv. 9. §-ával - kimondja, hogy a
Jegyzőkönyvet az Országgyűlés ezzel a törvénnyel kihirdeti.
46
a 4. §-hoz
A törvényjavaslat 4. §-a - összhangban az Nsztv. 10. § (1) bekezdésének b) pontjával -
tartalmazza az Egyezmény angol nyelven hiteles szövegét és annak hivatalos magyar
nyelvű fordítását.
az 5. §-hoz
A törvényjavaslat 5. §-a - összhangban az Nsztv. 10. § (1) bekezdésének b) pontjával -
tartalmazza a Jegyzőkönyv angol nyelven hiteles szövegét és annak hivatalos magyar
nyelvű fordítását.
a 6. §-hoz
A Magyar Köztársaság csatlakozása a csatlakozási okirat letétbe helyezését követően
90 nap elteltével lép hatályba.
Hazánk a tengeri hajók tulajdonosai felelősségének korlátozásáról szóló nemzetközi
szerződések közül az 1924. évi brüsszeli nemzetközi egyezménynek a részese. Az
Egyezmény 17. cikke a részes államok viszonylatában az 1924. évi brüsszeli
nemzetközi egyezményt megszünteti, így az azt kihirdető 1931. évi IV. törvényt az
Egyezmény hatálybalépésével egyidejűleg hatályon kívül kell helyezni.
Magyar részről az érintett gazdálkodó és közigazgatási szervezetekre tekintettel - az
Nsztv. 10. § (1) bekezdése f) pontjának megfelelően - az Egyezmény végrehajtásához
szükséges intézkedésekről a közlekedésért felelős miniszter gondoskodik.
47