﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/5596. számú
törvényjavaslat
a Londonban, 1996. május 3-án kelt, a veszélyes és ártalmas anyagok
tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló
1996. évi nemzetközi egyezmény kihirdetéséről
Előadó: Dr. Kákosy Csaba
gazdasági és közlekedési miniszter
Budapest, 2008. április
2008. évi......törvény
a Londonban, 1996. május 3-án kelt,
a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről
és kártérítésről szóló 1996. évi nemzetközi egyezmény kihirdetéséről
1.	§ Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Londonban, 1996. május 3-án
kelt, a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és
kártérítésről szóló 1996. évi nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) köte-
lező hatályának elismerésére.
2.	§ Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§ Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű for-
dítása a következő:
„International Convention on Liability and Compensation For Damage in
Connection with the Carriage of Hazardous and Noxious Substances by Sea,
1996
THE STATES PARTIES TO THE PRESENT CONVENTION,
CONSCIOUS of the dangers posed by the world-wide carriage by sea of hazardous and
noxious substances,
CONVINCED of the need to ensure that adequate, prompt and effective compensation
is available to persons who suffer damage caused by incidents in connection with the
carriage by sea of such substances,
DESIRING to adopt uniform international rules and procedures for determining
questions of liability and compensation in respect of such damage,
CONSIDERING that the economic consequences of damage caused by the carriage by
sea of hazardous and noxious substances should be shared by the shipping industry
and the cargo interests involved,
HAVE AGREED as follows:
CHAPTERI
GENERAL PROVISIONS
DEFINITIONS
Article 1
For the purposes of this Convention:
1
1.	"Ship" means any seagoing vessel and seaborne craft, of any type whatsoever.
2.	"Person" means any individual or partnership or any public or private body, whether
corporate or not, including a State or any of its constituent subdivisions.
3.	"Owner" means the person or persons registered as the owner of the ship or, in the
absence of registration, the person or persons owning the ship. However, in the case of
a ship owned by a State and operated by a company which in that State is registered as
the ship's operator, "owner" shall mean such company.
4.	"Receiver" means either:
(a)	the person who physically receives contributing cargo discharged in the ports and
terminals of a State Party; provided that if at the time of receipt the person who
physically receives the cargo acts as an agent for another who is subject to the
jurisdiction of any State Party, then the principal shall be deemed to be the receiver, if
the agent discloses the principal to the HNS Fund; or
(b)	the person in the State Party who in accordance with the national law of that State
Party is deemed to be the receiver of contributing cargo discharged in the ports and
terminals of a State Party, provided that the total contributing cargo received according
to such national law is substantially the same as that which would have been received
under (a).
5.	"Hazardous and noxious substances" (HNS) means:
(a)	any substances, materials and articles carried on board a ship as cargo, referred to
in (i) to (vii) below:
(i)	oils carried in bulk listed in appendix I of Annex I to the International Convention for
the Prevention of Pollution from Ships, 1973, as modified by the Protocol of 1978
relating thereto, as amended;
(ii)	noxious liquid substances carried in bulk referred to in appendix II of Annex II to the
International Convention for the Prevention of Pollution from Ships, 1973, as modified by
the Protocol of 1978 relating thereto, as amended, and those substances and mixtures
provisionally categorized as falling in pollution category A, B, C or D in accordance with
regulation 34. of the said Annex II;
(iii)	dangerous liquid substances carried in bulk listed in Chapter 17 of the International
Code for the Construction and Equipment of Ships Carrying Dangerous Chemicals in
Bulk, 1983, as amended, and the dangerous products for which the preliminary suitable
conditions for the carriage have been prescribed by the Administration and port
administrations involved in accordance with paragraph 1.1.3 of the Code;
2
(iv)	dangerous, hazardous and harmful substances, materials and articles in packaged
form covered by the International Maritime Dangerous Goods Code, as amended;
(v)	liquefied gases as listed in Chapter 19 of the International Code for the Construction
and Equipment of Ships carrying Liquefied Gases in Bulk, 1983, as amended, and the
products for which preliminary suitable conditions for the carriage have been prescribed
by the Administration and port administrations involved in accordance with paragraph
1.1.6 of the Code;
(vi)	liquid substances carried in bulk with a flashpoint not exceeding 60deg.C (measured
by a closed cup test);
(vii)	solid bulk materials possessing chemical hazards covered by appendix B of the
Code of Safe Practice for Solid Bulk Cargoes, as amended, to the extent that these
substances are also subject to the provisions of the International Maritime Dangerous
Goods Code when carried in packaged form; and
(b)	residues from the previous carriage in bulk of substances referred to in (a)(i) to (iii)
and (v) to (vii) above.
6.	"Damage" means:
(a)	loss of life or personal injury on board or outside the ship carrying the hazardous and
noxious substances caused by those substances;
(b)	loss of or damage to property outside the ship carrying the hazardous and noxious
substances caused by those substances;
(c)	loss or damage by contamination of the environment caused by the hazardous and
noxious substances, provided that compensation for impairment of the environment
other than loss of profit from such impairment shall be limited to costs of reasonable
measures of reinstatement actually undertaken or to be undertaken; and
(d)	the costs of preventive measures and further loss or damage caused by preventive
measures.
Where it is not reasonably possible to separate damage caused by the hazardous and
noxious substances from that caused by other factors, all such damage shall be deemed
to be caused by the hazardous and noxious substances except if, and to the extent that,
the damage caused by other factors is damage of a type referred to in Article 4,
paragraph 3.
In this paragraph, "caused by those substances” means caused by the hazardous or
noxious nature of the substances.
3
7.	"Preventive measures" means any reasonable measures taken by any person after
an incident has occurred to prevent or minimize damage.
8.	"Incident" means any occurrence or series of occurrences having the same origin,
which causes damage or creates a grave and imminent threat of causing damage.
9.	"Carriage by sea" means the period from the time when the hazardous and noxious
substances enter any part of the ship's equipment, on loading, to the time they cease to
be present in any part of the ship's equipment, on discharge. If no ship's equipment is
used, the period begins and ends respectively when the hazardous and noxious
substances cross the ship's rail.
10.	"Contributing cargo" means any hazardous and noxious substances which are
carried by sea as cargo to a port or terminal in the territory of a State Party and
discharged in that State. Cargo in transit which is transferred directly, or through a port
or terminal, from one ship to another, either wholly or in part, in the course of carriage
from the port or terminal of original loading to the port or terminal of final destination
shall be considered as contributing cargo only in respect of receipt at the final
destination.
11.	The "HNS Fund" means the International Hazardous and Noxious Substances Fund
established under Article 13.
12.	"Unit of account" means the Special Drawing Right as defined by the International
Monetary Fund.
13.	"State of the ship's registry" means in relation to a registered ship the State of
registration of the ship, and in relation to an unregistered ship the State whose flag the
ship is entitled to fly.
14.	"Terminal" means any site for the storage of hazardous and noxious substances
received from waterborne transportation, including any facility situated off-shore and lin-
ked by pipeline or otherwise to such site.
15.	"Director" means the Director of the HNS Fund.
16.	"Organization" means the International Maritime Organization.
17.	"Secretary-General" means the Secretary-General of the Organization.
ANNEXES
Article 2
The Annexes to this Convention shall constitute an integral part of this Convention.
SCOPE OF APPLICATION
4
Article 3
This Convention shall apply exclusively:
(a)	to any damage caused in the territory, including the territorial sea, of a State Party;
(b)	to damage by contamination of the environment caused in the exclusive economic
zone of a State Party, established in accordance with international law, or, if a State
Party has not established such a zone, in an area beyond and adjacent to the territorial
sea of that State determined by that State in accordance with international law and
extending not more than 200 nautical miles from the baselines from which the breadth of
its territorial sea is measured;
(c)	to damage, other than damage by contamination of the environment, caused outside
the territory, including the territorial sea, of any State, if this damage has been caused
by a substance carried on board a ship registered in a State Party or, in the case of an
unregistered ship, on board a ship entitled to fly the flag of a State Party; and
(d)	to preventive measures, wherever taken.
Article 4
1.	This Convention shall apply to claims, other than claims arising out of any contract for
the carriage of goods and passengers, for damage arising from the carriage of
hazardous and noxious substances by sea.
2.	This Convention shall not apply to the extent that its provisions are incompatible with
those of the applicable law relating to workers' compensation or social security
schemes.
3.	This Convention shall not apply:
(a)	to pollution damage as defined in the International Convention on Civil Liability for Oil
Pollution Damage, 1969, as amended, whether or not compensation is payable in
respect of it under that Convention; and
(b)	to damage caused by a radioactive material of class 7 either in the International
Maritime Dangerous Goods Code, as amended, or in appendix B of the Code of Safe
Practice for Solid Bulk Cargoes, as amended.
4.	Except as provided in paragraph 5, the provisions of this Convention shall not apply to
warships, naval auxiliary or other ships owned or operated by a State and used, for the
time being, only on Government non-commercial service.
5
5.	A State Party may decide to apply this Convention to its warships or other vessels
described in paragraph 4, in which case it shall notify the Secretary-General thereof
specifying the terms and conditions of such application.
6.	With respect to ships owned by a State Party and used for commercial purposes,
each State shall be subject to suit in the jurisdictions set forth in Article 38 and shall
waive all defences based on its status as a sovereign State.
Article 5
1.	A State may, at the time of ratification, acceptance, approval of, or accession to, this
Convention, or any time thereafter, declare that this Convention does not apply to ships:
(a)	which do not exceed 200 gross tonnage; and
(b)	which carry hazardous and noxious substances only in packaged form; and
(c)	while they are engaged on voyages between ports or facilities of that State.
2.	Where two neighbouring States agree that this Convention does not apply also to
ships which are covered by paragraph 1(a) and (b) while engaged on voyages between
ports or facilities of those States, the States concerned may declare that the exclusion
from the application of this Convention declared under paragraph 1 covers also ships
referred to in this paragraph.
3.	Any State which has made the declaration under paragraph 1 or 2 may withdraw such
declaration at any time.
4.	A declaration made under paragraph 1 or 2, and the withdrawal of the declaration
made under paragraph 3, shall be deposited with the Secretary-General who shall, after
the entry into force of this Convention, communicate it to the Director.
5.	Where a State has made a declaration under paragraph 1 or 2 and has not withdrawn
it, hazardous and noxious substances carried on board ships covered by that paragraph
shall not be considered to be contributing cargo for the purpose of application of Articles
18,	20, Article 21, paragraph 5 and Article 43.
6.	The HNS Fund is not liable to pay compensation for damage caused by substances
carried by a ship to which the Convention does not apply pursuant to a declaration made
under paragraph 1 or 2, to the extent that:
(a)	the damage as defined in Article 1, paragraph 6(a), (b) or (c) was caused in:
(i)	the territory, including the territorial sea, of the State which has made the declaration,
or in the case of neighbouring States which have made a declaration under paragraph 2,
of either of them; or
6
(ii)	the exclusive economic zone, or area mentioned in Article 3(b), of the State or States
referred to in (i);
(b)	the damage includes measures taken to prevent or minimize such damage.
DUTIES OF STATE PARTIES
Article 6
Each State Party shall ensure that any obligation arising under this Convention is
fulfilled and shall take appropriate measures under its law including the imposing of
sanctions as it may deem necessary, with a view to the effective execution of any such
obligation.
CHAPTER II
LIABILITY
LIABILITY OF THE OWNER
Article 7
1.	Except as provided in paragraphs 2 and 3, the owner at the time of an incident shall
be liable for damage caused by any hazardous and noxious substances in connection
with their carriage by sea on board the ship, provided that if an incident consists of a
series of occurrences having the same origin the liability shall attach to the owner at the
time of the first of such occurrences.
2.	No liability shall attach to the owner if the owner proves that:
(a)	the damage resulted from an act of war, hostilities, civil war, insurrection or a natural
phenomenon of an exceptional, inevitable and irresistible character; or
(b)	the damage was wholly caused by an act or omission done with the intent to cause
damage by a third party; or
(c)	the damage was wholly caused by the negligence or other wrongful act of any
Government or other authority responsible for the maintenance of lights or other
navigational aids in the exercise of that function; or
(d)	the failure of the shipper or any other person to furnish information concerning the
hazardous and noxious nature of the substances shipped either
(i)	has caused the damage, wholly or partly; or
(ii)	has led the owner not to obtain insurance in accordance with Article 12;
7
provided that neither the owner nor its servants or agents knew or ought reasonably to
have known of the hazardous and noxious nature of the substances shipped.
3.	If the owner proves that the damage resulted wholly or partly either from an act or
omission done with intent to cause damage by the person who suffered the damage or
from the negligence of that person, the owner may be exonerated wholly or partially
from liability to such person.
4.	No claim for compensation for damage shall be made against the owner otherwise
than in accordance with this Convention.
5.	Subject to paragraph 6, no claim for compensation for damage under this Convention
or otherwise may be made against:
(a)	the servants or agents of the owner or the members of the crew;
(b)	the pilot or any other person who, without being a member of the crew, performs
services for the ship;
(c)	any charterer (howsoever described, including a bareboat charterer), manager or
operator of the ship;
(d)	any person performing salvage operations with the consent of the owner or on the
instructions of a competent public authority;
(e)	any person taking preventive measures; and
(f)	the servants or agents of persons mentioned in (c), (d) and (e);
unless the damage resulted from their personal act or omission, committed with the
intent to cause such damage, or recklessly and with knowledge that such damage would
probably result.
6.	Nothing in this Convention shall prejudice any existing right of recourse of the owner
against any third party, including, but not limited to, the shipper or the receiver of the
substance causing the damage, or the persons indicated in paragraph 5.
INCIDENTS INVOLVING TWO OR MORE SHIPS
Article 8
1.	Whenever damage has resulted from an incident involving two or more ships each of
which is carrying hazardous and noxious substances, each owner, unless exonerated
under Article 7, shall be liable for the damage. The owners shall be jointly and severally
liable for all such damage which is not reasonably separable.
8
2.	However, owners shall be entitled to the limits of liability applicable to each of them
under Article 9.
3.	Nothing in this Article shall prejudice any right of recourse of an owner against any
other owner.
LIMITATION OF LIABILITY
Article 9
1.	The owner of a ship shall be entitled to limit liability under this Convention in respect
of any one incident to an aggregate amount calculated as follows:
(a)	10 million units of account for a ship not exceeding 2,000 units of tonnage; and
(b)	for a ship with a tonnage in excess thereof, the following amount in addition to that
mentioned in (a):
for each unit of tonnage from 2,001 to 50,000 units of tonnage, 1,500 units of account;
for each unit of tonnage in excess of 50,000 units of tonnage, 360 units of account;
provided, however, that this aggregate amount shall not in any event exceed 100 million
units of account.
2.	The owner shall not be entitled to limit liability under this Convention if it is proved that
the damage resulted from the personal act or omission of the owner, committed with the
intent to cause such damage, or recklessly and with knowledge that such damage would
probably result.
3.	The owner shall, for the purpose of benefitting from the limitation provided for in
paragraph 1, constitute a fund for the total sum representing the limit of liability
established in accordance with paragraph 1 with the court or other competent authority
of any one of the States Parties in which action is brought under Article 38 or, if no
action is brought, with any court or other competent authority in any one of the States
Parties in which an action can be brought under Article 38. The fund can be constituted
either by depositing the sum or by producing a bank guarantee or other guarantee,
acceptable under the law of the State Party where the fund is constituted, and
considered to be adequate by the court or other competent authority.
4.	Subject to the provisions of Article 11, the fund shall be distributed among the
claimants in proportion to the amounts of their established claims.
5.	If before the fund is distributed the owner or any of the servants or agents of the
owner or any person providing to the owner insurance or other financial security has as
a result of the incident in question, paid compensation for damage, such person shall,
9
up to the amount that person has paid, acquire by subrogation the rights which the
person so compensated would have enjoyed under this Convention.
6.	The right of subrogation provided for in paragraph 5 may also be exercised by a
person other than those mentioned therein in respect of any amount of compensation for
damage which such person may have paid but only to the extent that such subrogation
is permitted under the applicable national law.
7.	Where owners or other persons establish that they may be compelled to pay at a later
date in whole or in part any such amount of compensation, with regard to which the right
of subrogation would have been enjoyed under paragraphs 5 or 6 had the compensation
been paid before the fund was distributed, the court or other competent authority of the
State where the fund has been constituted may order that a sufficient sum shall be
provisionally set aside to enable such person at such later date to enforce the claim
against the fund.
8.	Claims in respect of expenses reasonably incurred or sacrifices reasonably made by
the owner voluntarily to prevent or minimize damage shall rank equally with other claims
against the fund.
9.	(a) The amounts mentioned in paragraph 1 shall be converted into national currency
on the basis of the value of that currency by reference to the Special Drawing Right on
the date of the constitution of the fund referred to in paragraph 3. The value of the
national currency, in terms of the Special Drawing Right, of a State Party which is a
member of the International Monetary Fund, shall be calculated in accordance with the
method of valuation applied by the International Monetary Fund in effect on the date in
question for its operations and transactions. The value of the national currency, in terms
of the Special Drawing Right, of a State Party which is not a member of the International
Monetary Fund, shall be calculated in a manner determined by that State.
(b)	Nevertheless, a State Party which is not a member of the International Monetary
Fund and whose law does not permit the application of the provisions of paragraph 9(a)
may, at the time of ratification, acceptance, approval of or accession to this Convention
or at any time thereafter, declare that the unit of account referred to in paragraph 9(a)
shall be equal to 15 gold francs. The gold franc referred to in this paragraph
corresponds to sixty-five-and-a-half milligrammes of gold of millesimal fineness nine
hundred. The conversion of the gold franc into the national currency shall be made
according to the law of the State concerned.
(c)	The calculation mentioned in the last sentence of paragraph 9(a) and the conversion
mentioned in paragraph 9(b) shall be made in such manner as to express in the national
currency of the State Party as far as possible the same real value for the amounts in
paragraph 1 as would result from the application of the first two sentences of paragraph
9(a). States Parties shall communicate to the Secretary-General the manner of
calculation pursuant to paragraph 9(a), or the result of the conversion in paragraph 9(b)
as the case may be, when depositing an instrument of ratification, acceptance, approval
of or accession to this Convention and whenever there is a change in either.
10
10.	For the purpose of this Article the ship's tonnage shall be the gross tonnage
calculated in accordance with the tonnage measurement regulations contained in Annex
I of the International Convention on Tonnage Measurement of Ships, 1969.
11.	The insurer or other person providing financial security shall be entitled to constitute
a fund in accordance with this Article on the same conditions and having the same effect
as if it were constituted by the owner. Such a fund may be constituted even if, under the
provisions of paragraph 2, the owner is not entitled to limitation of liability, but its
constitution shall in that case not prejudice the rights of any claimant against the owner.
Article 10
1.	Where the owner, after an incident, has constituted a fund in accordance with Article
9 and is entitled to limit liability:
(a)	no person having a claim for damage arising out of that incident shall be entitled to
exercise any right against any other assets of the owner in respect of such claim; and
(b)	the court or other competent authority of any State Party shall order the release of
any ship or other property belonging to the owner which has been arrested in respect of
a claim for damage arising out of that incident, and shall similarly release any bail or
other security furnished to avoid such arrest.
2.	The foregoing shall, however, only apply if the claimant has access to the court
administering the fund and the fund is actually available in respect of the claim.
DEATH AND INJURY
Article 11
Claims in respect of death or personal injury have priority over other claims save to the
extent that the aggregate of such claims exceeds two-thirds of the total amount
established in accordance with Article 9, paragraph 1.
COMPULSORY INSURANCE OF THE OWNER
Article 12
1.	The owner of a ship registered in a State Party and actually carrying hazardous and
noxious substances shall be required to maintain insurance or other financial security,
such as the guarantee of a bank or similar financial institution, in the sums fixed by
applying the limits of liability prescribed in Article 9, paragraph 1, to cover liability for
damage under this Convention.
2.	A compulsory insurance certificate attesting that insurance or other financial security
is in force in accordance with the provisions of this Convention shall be issued to each
ship after the appropriate authority of a State Party has determined that the
11
requirements of paragraph 1 have been complied with. With respect to a ship registered
in a State Party such compulsory insurance certificate shall be issued or certified by the
appropriate authority of the State of the ship's registry; with respect to a ship not
registered in a State Party it may be issued or certified by the appropriate authority of
any State Party. This compulsory insurance certificate shall be in the form of the model
set out in Annex I and shall contain the following particulars:
(a)	name of the ship, distinctive number or letters and port of registry;
(b)	name and principal place of business of the owner;
(c)	IMO ship identification number;
(d)	type and duration of security;
(e)	name and principal place of business of insurer or other person giving security and,
where appropriate, place of business where the insurance or security is established; and
(f)	period of validity of certificate, which shall not be longer than the period of validity of
the insurance or other security.
3.	The compulsory insurance certificate shall be in the official language or languages of
the issuing State. If the language used is neither English, nor French nor Spanish, the
text shall include a translation into one of these languages.
4.	The compulsory insurance certificate shall be carried on board the ship and a copy
shall be deposited with the authorities who keep the record of the ship's registry or, if the
ship is not registered in a State Party, with the authority of the State issuing or certifying
the certificate.
5.	An insurance or other financial security shall not satisfy the requirements of this
Article if it can cease, for reasons other than the expiry of the period of validity of the
insurance or security specified in the certificate under paragraph 2, before three months
have elapsed from the date on which notice of its termination is given to the authorities
referred to in paragraph 4, unless the compulsory insurance certificate has been issued
within the said period. The foregoing provisions shall similarly apply to any modification
which results in the insurance or security no longer satisfying the requirements of this
Article.
6.	The State of the ship's registry shall, subject to the provisions of this Article,
determine the conditions of issue and validity of the compulsory insurance certificate.
7.	Compulsory insurance certificates issued or certified under the authority of a State
Party in accordance with paragraph 2 shall be accepted by other States Parties for the
purposes of this Convention and shall be regarded by other States Parties as having the
same force as compulsory insurance certificates issued or certified by them even if
12
issued or certified in respect of a ship not registered in a State Party. A State Party may
at any time request consultation with the issuing or certifying State should it believe that
the insurer or guarantor named in the compulsory insurance certificate is not financially
capable of meeting the obligations imposed by this Convention.
8.	Any claim for compensation for damage may be brought directly against the insurer or
other person providing financial security for the owner's liability for damage. In such
case the defendant may, even if the owner is not entitled to limitation of liability, benefit
from the limit of liability prescribed in accordance with paragraph 1. The defendant may
further invoke the defences (other than the bankruptcy or winding up of the owner)
which the owner would have been entitled to invoke. Furthermore, the defendant may
invoke the defence that the damage resulted from the wilful misconduct of the owner,
but the defendant shall not invoke any other defence which the defendant might have
been entitled to invoke in proceedings brought by the owner against the defendant. The
defendant shall in any event have the right to require the owner to be joined in the
proceedings.
9.	Any sums provided by insurance or by other financial security maintained in
accordance with paragraph 1 shall be available exclusively for the satisfaction of claims
under this Convention.
10.	A State Party shall not permit a ship under its flag to which this Article applies to tra-
de unless a certificate has been issued under paragraph 2 or 12.
11.	Subject to the provisions of this Article, each State Party shall ensure, under its
national law, that insurance or other security in the sums specified in paragraph 1 is in
force in respect of any ship, wherever registered, entering or leaving a port in its
territory, or arriving at or leaving an offshore facility in its territorial sea.
12.	If insurance or other financial security is not maintained in respect of a ship owned
by a State Party, the provisions of this Article relating thereto shall not be applicable to
such ship, but the ship shall carry a compulsory insurance certificate issued by the
appropriate authorities of the State of the ship's registry stating that the ship is owned by
that State and that the ship's liability is covered within the limit prescribed in accordance
with paragraph 1. Such a compulsory insurance certificate shall follow as closely as
possible the model prescribed by paragraph 2.
CHAPTER III
COMPENSATION BY THE INTERNATIONAL HAZARDOUS AND NOXIOUS
SUBSTANCES FUND (HNS FUN(D)
ESTABLISHMENT OF THE HNS FUND
Article 13
13
1.	The International Hazardous and Noxious Substances Fund (HNS Fund) is hereby
established with the following aims:
(a)	to provide compensation for damage in connection with the carriage of hazardous
and noxious substances by sea , to the extent that the protection afforded by Chapter II
is inadequate or not available; and
(b)	to give effect to the related tasks set out in Article 15.
2.	The HNS Fund shall in each State Party be recognized as a legal person capable
under the laws of that State of assuming rights and obligations and of being a party in
legal proceedings before the courts of that State. Each State Party shall recognize the
Director as the legal representative of the HNS Fund.
COMPENSATION
Article 14
1.	For the purpose of fulfilling its function under Article 13, paragraph 1(a), the HNS
Fund shall pay compensation to any person suffering damage if such person has been
unable to obtain full and adequate compensation for the damage under the terms of
Chapter II:
(a)	because no liability for the damage arises under Chapter II;
(b)	because the owner liable for the damage under Chapter II is financially incapable of
meeting the obligations under this Convention in full and any financial security that may
be provided under Chapter II does not cover or is insufficient to satisfy the claims for
compensation for damage; an owner being treated as financially incapable of meeting
these obligations and a financial security being treated as insufficient if the person
suffering the damage has been unable to obtain full satisfaction of the amount of
compensation due under Chapter II after having taken all reasonable steps to pursue
the available legal remedies;
(c)	because the damage exceeds the owner's liability under the terms of Chapter II.
2.	Expenses reasonably incurred or sacrifices reasonably made by the owner voluntarily
to prevent or minimize damage shall be treated as damage for the purposes of this
Article.
3.	The HNS Fund shall incur no obligation under the preceding paragraphs if:
(a)	it proves that the damage resulted from an act of war, hostilities, civil war or
insurrection or was caused by hazardous and noxious substances which had escaped
or been discharged from a warship or other ship owned or operated by a State and
used, at the time of the incident, only on Government non-commercial service; or
14
(b)	the claimant cannot prove that there is a reasonable probability that the damage
resulted from an incident involving one or more ships.
4.	If the HNS Fund proves that the damage resulted wholly or partly either from an act or
omission done with intent to cause damage by the person who suffered the damage or
from the negligence of that person, the HNS Fund may be exonerated wholly or partially
from its obligation to pay compensation to such person. The HNS Fund shall in any
event be exonerated to the extent that the owner may have been exonerated under
Article 7, paragraph 3. However, there shall be no such exoneration of the HNS Fund
with regard to preventive measures.
5.	(a) Except as otherwise provided in subparagraph (b), the aggregate amount of
compensation payable by the HNS Fund under this Article shall in respect of any one
incident be limited, so that the total sum of that amount and any amount of
compensation actually paid under Chapter II for damage within the scope of application
of this Convention as defined in Article 3 shall not exceed 250 million units of account.
(b)	The aggregate amount of compensation payable by the HNS Fund under this Article
for damage resulting from a natural phenomenon of an exceptional, inevitable and
irresistible character shall not exceed 250 million units of account.
(c)	Interest accrued on a fund constituted in accordance with Article 9, paragraph 3, if
any, shall not be taken into account for the computation of the maximum compensation
payable by the HNS Fund under this Article.
(d)	The amounts mentioned in this Article shall be converted into national currency on
the basis of the value of that currency with reference to the Special Drawing Right on the
date of the decision of the Assembly of the HNS Fund as to the first date of payment of
compensation.
6.	Where the amount of established claims against the HNS Fund exceeds the
aggregate amount of compensation payable under paragraph 5, the amount available
shall be distributed in such a manner that the proportion between any established claim
and the amount of compensation actually recovered by the claimant under this
Convention shall be the same for all claimants. Claims in respect of death or personal
injury shall have priority over other claims, however, save to the extent that the
aggregate of such claims exceeds two-thirds of the total amount established in
accordance with paragraph 5.
7.	The Assembly of the HNS Fund may decide that, in exceptional cases, compensation
in accordance with this Convention can be paid even if the owner has not constituted a
fund in accordance with Chapter II. In such cases paragraph 5(d) applies accordingly.
15
RELATED TASKS OF THE HNS FUND
Article 15
For the purpose of fulfilling its function under Article 13, paragraph 1(a), the HNS Fund
shall have the following tasks:
(a)	to consider claims made against the HNS Fund;
(b)	to prepare an estimate in the form of a budget for each calendar year of:
Expenditure:
(i)	costs and expenses of the administration of the HNS Fund in the relevant year and
any deficit from operations in the preceding years; and
(ii)	payments to be made by the HNS Fund in the relevant year;
Income:
(iii)	surplus funds from operations in preceding years, including any interest;
(iv)	initial contributions to be paid in the course of the year;
(v)	annual contributions if required to balance the budget; and
(vi)	any other income;
(c)	to use at the request of a State Party its good offices as necessary to assist that
State to secure promptly such personnel, material and services as are necessary to
enable the State to take measures to prevent or mitigate damage arising from an
incident in respect of which the HNS Fund may be called upon to pay compensation
under this Convention; and
(d)	to provide, on conditions laid down in the internal regulations, credit facilities with a
view to the taking of preventive measures against damage arising from a particular
incident in respect of which the HNS Fund may be called upon to pay compensation
under this Convention.
GENERAL PROVISIONS ON CONTRIBUTIONS
Article 16
1.	The HNS Fund shall have a general account, which shall be divided into sectors.
2.	The HNS Fund shall, subject to Article 19, paragraphs 3 and 4, also have separate
accounts in respect of:
16
(a)	oil as defined in Article 1, paragraph 5(a)(i) (oil account);
(b)	liquefied natural gases of light hydrocarbons with methane as the main constituent
(LNG) (LNG account); and
(c)	liquefied petroleum gases of light hydrocarbons with propane and butane as the main
constituents (LPG) (LPG account).
3.	There shall be initial contributions and, as required, annual contributions to the HNS
Fund.
4.	Contributions to the HNS Fund shall be made into the general account in accordance
with Article 18, to separate accounts in accordance with Article 19 and to either the
general account or separate accounts in accordance with Article 20 or Article 21,
paragraph 5. Subject to Article 19, paragraph 6, the general account shall be available
to compensate damage caused by hazardous and noxious substances covered by that
account, and a separate account shall be available to compensate damage caused by a
hazardous and noxious substance covered by that account.
5.	For the purposes of Article 18, Article 19, paragraph 1(a)(i), paragraph 1(a)(ii) and
paragraph 1(c), Article 20 and Article 21, paragraph 5, where the quantity of a given type
of contributing cargo received in the territory of a State Party by any person in a
calendar year when aggregated with the quantities of the same type of cargo received in
the same State Party in that year by any associated person or persons exceeds the limit
specified in the respective subparagraphs, such a person shall pay contributions in
respect of the actual quantity received by that person notwithstanding that that quantity
did not exceed the respective limit.
6.	"Associated person" means any subsidiary or commonly controlled entity. The
question whether a person comes within this definition shall be determined by the
national law of the State concerned.
GENERAL PROVISIONS ON ANNUAL CONTRIBUTIONS
Article 17
1.	Annual contributions to the general account and to each separate account shall be
levied only as required to make payments by the account in question.
2.	Annual contributions payable pursuant to Articles 18, 19 and Article 21, paragraph 5
shall be determined by the Assembly and shall be calculated in accordance with those
Articles on the basis of the units of contributing cargo received or, in respect of cargoes
referred to in Article 19, paragraph 1(b), discharged during the preceding calendar year
or such other year as the Assembly may decide.
3.	The Assembly shall decide the total amount of annual contributions to be levied to the
general account and to each separate account. Following that decision the Director
17
shall, in respect of each State Party, calculate for each person liable to pay contributions
in accordance with Article 18, Article 19, paragraph 1 and Article 21, paragraph 5, the
amount of that person's annual contribution to each account, on the basis of a fixed sum
for each unit of contributing cargo reported in respect of the person during the preceding
calendar year or such other year as the Assembly may decide. For the general account,
the abovementioned fixed sum per unit of contributing cargo for each sector shall be
calculated pursuant to the regulations contained in Annex II to this Convention. For each
separate account, the fixed sum per unit of contributing cargo referred to above shall be
calculated by dividing the total annual contribution to be levied to that account by the
total quantity of cargo contributing to that account.
4.	The Assembly may also levy annual contributions for administrative costs and decide
on the distribution of such costs between the sectors of the general account and the
separate accounts.
5.	The Assembly shall also decide on the distribution between the relevant accounts and
sectors of amounts paid in compensation for damage caused by two or more
substances which fall within different accounts or sectors, on the basis of an estimate of
the extent to which each of the substances involved contributed to the damage.
ANNUAL CONTRIBUTIONS TO THE GENERAL ACCOUNT
Article 18
1.	Subject to Article 16, paragraph 5, annual contributions to the general account shall
be made in respect of each State Party by any person who was the receiver in that State
in the preceding calendar year, or such other year as the Assembly may decide, of
aggregate quantities exceeding 20,000 tonnes of contributing cargo, other than
substances referred to in Article 19, paragraph 1, which fall within the following sectors:
(a)	solid bulk materials referred to in Article 1, paragraph 5(a)(vii);
(b)	substances referred to in paragraph 2; and
(c)	other substances.
2.	Annual contributions shall also be payable to the general account by persons who
would have been liable to pay contributions to a separate account in accordance with
Article 19, paragraph 1 had its operation not been postponed or suspended in
accordance with Article 19. Each separate account the operation of which has been
postponed or suspended under Article 19 shall form a separate sector within the general
account.
18
ANNUAL CONTRIBUTIONS TO SEPARATE ACCOUNTS
Article 19
1.	Subject to Article 16, paragraph 5, annual contributions to separate accounts shall be
made in respect of each State Party:
(a)	in the case of the oil account,
(i)	by any person who has received in that State in the preceding calendar year, or such
other year as the Assembly may decide, total quantities exceeding 150,000 tonnes of
contributing oil as defined in Article 1, paragraph 3 of the International Convention on
the Establishment of an International Fund for Compensation for Oil Pollution Damage,
1971, as amended, and who is or would be liable to pay contributions to the
International Oil Pollution Compensation Fund in accordance with Article 10 of that
Convention; and
(ii)	by any person who was the receiver in that State in the preceding calendar year, or
such other year as the Assembly may decide, of total quantities exceeding 20,000
tonnes of other oils carried in bulk listed in appendix I of Annex I to the International
Convention for the Prevention of Pollution from Ships, 1973, as modified by the Protocol
of 1978 relating thereto, as amended;
(b)	in the case of the LNG account, by any person who in the preceding calendar year,
or such other year as the Assembly may decide, immediately prior to its discharge, held
title to an LNG cargo discharged in a port or terminal of that State;
(c)	in the case of the LPG account, by any person who in the preceding calendar year,
or such other year as the Assembly may decide, was the receiver in that State of total
quantities exceeding 20,000 tonnes of lPg.
2.	Subject to paragraph 3, the separate accounts referred to in paragraph 1 above shall
become effective at the same time as the general account.
3.	The initial operation of a separate account referred to in Article 16, paragraph 2 shall
be postponed until such time as the quantities of contributing cargo in respect of that
account during the preceding calendar year, or such other year as the Assembly may
decide, exceed the following levels:
(a)	350 million tonnes of contributing cargo in respect of the oil account;
(b)	20 million tonnes of contributing cargo in respect of the LNG account; and
(c)	15 million tonnes of contributing cargo in respect of the LPG account.
4.	The Assembly may suspend the operation of a separate account if:
19
(a)	the quantities of contributing cargo in respect of that account during the preceding
calendar year fall below the respective level specified in paragraph 3; or
(b)	when six months have elapsed from the date when the contributions were due, the
total unpaid contributions to that account exceed ten percent of the most recent levy to
that account in accordance with paragraph 1.
5.	The Assembly may reinstate the operation of a separate account which has been
suspended in accordance with paragraph 4.
6.	Any person who would be liable to pay contributions to a separate account the
operation of which has been postponed in accordance with paragraph 3 or suspended in
accordance with paragraph 4, shall pay into the general account the contributions due
by that person in respect of that separate account. For the purpose of calculating future
contributions, the postponed or suspended separate account shall form a new sector in
the general account and shall be subject to the HNS points system defined in Annex II.
INITIAL CONTRIBUTIONS
Article 20
1.	In respect of each State Party, initial contributions shall be made of an amount which
shall for each person liable to pay contributions in accordance with Article 16, paragraph
5,	Articles 18, 19 and Article 21, paragraph 5 be calculated on the basis of a fixed sum,
equal for the general account and each separate account, for each unit of contributing
cargo received or, in the case of LNG, discharged in that State, during the calendar year
preceding that in which this Convention enters into force for that State.
2.	The fixed sum and the units for the different sectors within the general account as well
as for each separate account referred to in paragraph 1 shall be determined by the As-
sembly.
3.	Initial contributions shall be paid within three months following the date on which the
HNS Fund issues invoices in respect of each State Party to persons liable to pay
contributions in accordance with paragraph 1.
REPORTS
Article 21
1.	Each State Party shall ensure that any person liable to pay contributions in
accordance with Articles 18, 19 or paragraph 5 of this Article appears on a list to be
established and kept up to date by the Director in accordance with the provisions of this
Article.
2.	For the purposes set out in paragraph 1, each State Party shall communicate to the
Director, at a time and in the manner to be prescribed in the internal regulations of the
HNS Fund, the name and address of any person who in respect of the State is liable to
20
pay contributions in accordance with Articles 18, 19 or paragraph 5 of this Article, as
well as data on the relevant quantities of contributing cargo for which such a person is
liable to contribute in respect of the preceding calendar year.
3.	For the purposes of ascertaining who are, at any given time, the persons liable to pay
contributions in accordance with Articles 18, 19 or paragraph 5 of this Article and of
establishing, where applicable, the quantities of cargo to be taken into account for any
such person when determining the amount of the contribution, the list shall be prima
facie evidence of the facts stated therein.
4.	Where a State Party does not fulfil its obligations to communicate to the Director the
information referred to in paragraph 2 and this results in a financial loss for the HNS
Fund, that State Party shall be liable to compensate the HNS Fund for such loss. The
Assembly shall, on the recommendation of the Director, decide whether such
compensation shall be payable by a State Party.
5.	In respect of contributing cargo carried from one port or terminal of a State Party to
another port or terminal located in the same State and discharged there, States Parties
shall have the option of submitting to the HNS Fund a report with an annual aggregate
quantity for each account covering all receipts of contributing cargo, including any
quantities in respect of which contributions are payable pursuant to Article 16, paragraph
5.	The State Party shall, at the time of reporting, either:
(a)	notify the HNS Fund that that State will pay the aggregate amount for each account
in respect of the relevant year in one lump sum to the HNS Fund; or
(b)	instruct the HNS Fund to levy the aggregate amount for each account by invoicing
individual receivers or, in the case of LNG, the title holder who discharges within the
jurisdiction of that State Party, for the amount payable by each of them. These persons
shall be identified in accordance with the national law of the Slate concerned.
NON-PAYMENT OF CONTRIBUTIONS
Article 22
1.	The amount of any contribution due under Articles 18, 19, 20 or Article 21, paragraph
5 and which is in arrears shall bear interest at a rate which shall be determined in
accordance with the internal regulations of the HNS Fund, provided that different rates
may be fixed for different circumstances.
2.	Where a person who is liable to pay contributions in accordance with Articles 18, 19,
20 or Article 21, paragraph 5 does not fulfil the obligations in respect of any such
contribution or any part thereof and is in arrears, the Director shall take all appropriate
action, including court action, against such a person on behalf of the HNS Fund with a
view to the recovery of the amount due. However, where the defaulting contributor is
manifestly insolvent or the circumstances otherwise so warrant, the Assembly may,
upon recommendation of the Director, decide that no action shall be taken or continued
against the contributor.
21
OPTIONAL LIABILITY OF STATES PARTIES FOR THE PAYMENT OF
CONTRIBUTIONS
Article 23
1.	Without prejudice to Article 21, paragraph 5, a State Party may at the time when it
deposits its instrument of ratification, acceptance, approval or accession or at any time
thereafter declare that it assumes responsibility for obligations imposed by this
Convention on any person liable to pay contributions in accordance with Articles 18, 19,
20 or Article 21, paragraph 5 in respect of hazardous and noxious substances received
or discharged in the territory of that State. Such a declaration shall be made in writing
and shall specify which obligations are assumed.
2.	Where a declaration under paragraph 1 is made prior to the entry into force of this
Convention in accordance with Article 46, it shall be deposited with the Secretary-
General who shall after the entry into force of this Convention communicate the
declaration to the Director.
3.	A declaration under paragraph 1 which is made after the entry into force of this
Convention shall be deposited with the Director.
4.	A declaration made in accordance with this Article may be withdrawn by the relevant
State giving notice thereof in writing to the Director. Such a notification shall take effect
three months after the Director's receipt thereof.
5.	Any State which is bound by a declaration made under this Article shall, in any
proceedings brought against it before a competent court in respect of any obligation
specified in the declaration, waive any immunity that it would otherwise be entitled to
invoke.
ORGANIZATION AND ADMINISTRATION
Article 24
The HNS Fund shall have an Assembly and a Secretariat headed by the Director.
ASSEMBLY
Article 25
The Assembly shall consist of all States Parties to this Convention.
Article 26
The functions of the Assembly shall be:
(a)	to elect at each regular session its President and two Vice-Presidents who shall hold
office until the next regular session;
22
(b)	to determine its own rules of procedure, subject to the provisions of this Convention;
(c)	to develop, apply and keep under review internal and financial regulations relating to
the aim of the HNS Fund as described in Article 13, paragraph 1(a), and the related
tasks of the HNS Fund listed in Article 15;
(d)	to appoint the Director and make provisions for the appointment of such other
personnel as may be necessary and determine the terms and conditions of service of
the Director and other personnel;
(e)	to adopt the annual budget prepared in accordance with Article 15(b);
(f)	to consider and approve as necessary any recommendation of the Director regarding
the scope of definition of contributing cargo;
(g)	to appoint auditors and approve the accounts of the HNS Fund;
(h)	to approve settlements of claims against the HNS Fund, to take decisions in respect
of the distribution among claimants of the available amount of compensation in
accordance with Article 14 and to determine the terms and conditions according to
which provisional payments in respect of claims shall be made with a view to ensuring
that victims of damage are compensated as promptly as possible;
(i)	to establish a Committee on Claims for Compensation with at least 7 and not more
than 15 members and any temporary or permanent subsidiary body it may consider to
be necessary, to define its terms of reference and to give it the authority needed to
perform the functions entrusted to it; when appointing the members of such body, the
Assembly shall endeavour to secure an equitable geographical distribution of members
and to ensure that the States Parties are appropriately represented; the Rules of
Procedure of the Assembly may be applied, mutatis mutandis, for the work of such
subsidiary body;
(j) to determine which States not party to this Convention, which Associate Members of
the Organization and which intergovernmental and international non-governmental
organizations shall be admitted to take part, without voting rights, in meetings of the As-
sembly and subsidiary bodies;
(k) to give instructions concerning the administration of the HNS Fund to the Director
and subsidiary bodies;
(l) to supervise the proper execution of this Convention and of its own decisions;
(m) to review every five years the implementation of this Convention with particular
reference to the performance of the system for the calculation of levies and the
contribution mechanism for domestic trade; and
23
(n) to perform such other functions as are allocated to it under this Convention or are
otherwise necessary for the proper operation of the HNS Fund.
Article 27
1.	Regular sessions of the Assembly shall take place once every calendar year upon
convocation by the Director.
2.	Extraordinary sessions of the Assembly shall be convened by the Director at the
request of at least one-third of the members of the Assembly and may be convened on
the Director's own initiative after consultation with the President of the Assembly. The
Director shall give members at least thirty days' notice of such sessions.
Article 28
A majority of the members of the Assembly shall constitute a quorum for its meetings.
SECRETARIAT
Article 29
1.	The Secretariat shall comprise the Director and such staff as the administration of the
HNS Fund may require.
2.	The Director shall be the legal representative of the HNS Fund.
Article 30
1.	The Director shall be the chief administrative officer of the HNS Fund. Subject to the
instructions given by the Assembly, the Director shall perform those functions which are
assigned to the Director by this Convention, the internal regulations of the HNS Fund
and the Assembly.
2.	The Director shall in particular:
(a)	appoint the personnel required for the administration of the HNS Fund;
(b)	take all appropriate measures with a view to the proper administration of the assets
of the HNS Fund;
(c)	collect the contributions due under this Convention while observing in particular the
provisions of Article 22, paragraph 2;
(d)	to the extent necessary to deal with claims against the HNS Fund and to carry out
the other functions of the HNS Fund, employ the services of legal, financial and other
experts;
24
(e)	take all appropriate measures for dealing with claims against the HNS Fund, within
the limits and on conditions to be laid down in the internal regulations of the HNS Fund,
including the final settlement of claims without the prior approval of the Assembly where
these regulations so provide;
(f)	prepare and submit to the Assembly the financial statements and budget estimates
for each calendar year;
(g)	prepare, in consultation with the President of the Assembly, and publish a report on
the activities of the HNS Fund during the previous calendar year; and
(h)	prepare, collect and circulate the documents and information which may be required
for the work of the Assembly and subsidiary bodies.
Article 31
In the performance of their duties the Director and the staff and experts appointed by the
Director shall not seek or receive instructions from any Government or from any
authority external to the HNS Fund. They shall refrain from any action which might
adversely reflect on their position as international officials. Each State Party on its part
undertakes to respect the exclusively international character of the responsibilities of the
Director and the staff and experts appointed by the Director, and not to seek to influence
them in the discharge of their duties.
FINANCES
Article 32
1.	Each State Party shall bear the salary, travel and other expenses of its own
delegation to the Assembly and of its representatives on subsidiary bodies.
2.	Any other expenses incurred in the operation of the HNS Fund shall be borne by the
HNS Fund.
VOTING
Article 33
The following provisions shall apply to voting in the Assembly:
(a)	each member shall have one vote;
(b)	except as otherwise provided in Article 34, decisions of the Assembly shall be made
by a majority vote of the members present and voting;
(c)	decisions where a two-thirds majority is required shall be a two-thirds majority vote of
members present; and
25
(d)	for the purpose of this Article the phrase "members present" means "members
present at the meeting at the time of the vote", and the phrase "members present and
voting" means "members present and casting an affirmative or negative vote". Members
who abstain from voting shall be considered as not voting.
Article 34
The following decisions of the Assembly shall require a two-thirds majority:
(a)	a decision under Article 19, paragraphs 4 or 5 to suspend or reinstate the operation
of a separate account;
(b)	a decision under Article 22, paragraph 2, not to take or continue action against a
contributor;
(c)	the appointment of the Director under Article 26(d);
(d)	the establishment of subsidiary bodies, under Article 26(i), and matters relating to
such establishment; and
(e)	a decision under Article 51, paragraph 1, that this Convention shall continue to be in
force.
TAX EXEMPTIONS AND CURRENCY REGULATIONS
Article 35
1.	The HNS Fund, its assets, income, including contributions, and other property
necessary for the exercise of its functions as described in Article 13, paragraph 1, shall
enjoy in all States Parties exemption from all direct taxation.
2.	When the HNS Fund makes substantial purchases of movable or immovable
property, or of services which are necessary for the exercise of its official activities in
order to achieve its aims as set out in Article 13, paragraph 1, the cost of which include
indirect taxes or sales taxes, the Governments of the States Parties shall take,
whenever possible, appropriate measures for the remission or refund of the amount of
such duties and taxes. Goods thus acquired shall not be sold against payment or given
away free of charge unless it is done according to conditions approved by the
Government of the State having granted or supported the remission or refund.
3.	No exemption shall be accorded in the case of duties, taxes or dues which merely
constitute payment for public utility services.
4.	The HNS Fund shall enjoy exemption from all customs duties, taxes and other related
taxes on articles imported or exported by it or on its behalf for its official use. Articles
thus imported shall not be transferred either for consideration or gratis on the territory of
26
the country into which they have been imported except on conditions agreed by the
Government of that country.
5.	Persons contributing to the HNS Fund as well as victims and owners receiving
compensation from the HNS Fund shall be subject to the fiscal legislation of the State
where they are taxable, no special exemption or other benefit being conferred on them
in this respect.
6.	Notwithstanding existing or future regulations concerning currency or transfers, States
Parties shall authorize the transfer and payment of any contribution to the HNS Fund
and of any compensation paid by HNS Fund without any restriction.
CONFIDENTIALITY OF INFORMATION
Article 36
Information relating to individual contributors supplied for the purpose of this Convention
shall not be divulged outside the HNS Fund except in so far as it may be strictly
necessary to enable the HNS Fund to carry out its functions including the bringing and
defending of legal proceedings.
CHAPTER IV
CLAIMS AND ACTIONS
LIMITATION OF ACTIONS
Article 37
1.	Rights to compensation under Chapter II shall be extinguished unless an action is
brought thereunder within three years from the date when the person suffering the
damage knew or ought reasonably to have known of the damage and of the identity of
the owner.
2.	Rights to compensation under Chapter III shall be extinguished unless an action is
brought thereunder or a notification has been made pursuant to Article 39, paragraph 7,
within three years from the date when the person suffering the damage knew or ought
reasonably to have known of the damage.
3.	In no case, however, shall an action be brought later than ten years from the date of
the incident which caused the damage.
4.	Where the incident consists of a series of occurrences, the ten-year period mentioned
in paragraph 3 shall run from the date of the last of such occurrences.
JURISDICTION IN RESPECT OF ACTION AGAINST THE OWNER
Article 38
27
1.	Where an incident has caused damage in the territory, including the territorial sea or
in an area referred to in Article 3(b), of one or more States Parties, or preventive
measures have been taken to prevent or minimize damage in such territory including the
territorial sea or in such area, actions for compensation may be brought against the
owner or other person providing financial security for the owner's liability only in the
courts of any such States Parties.
2.	Where an incident has caused damage exclusively outside the territory, including the
territorial sea, of any State and either the conditions for application of this Convention
set out in Article 3(c) have been fulfilled or preventive measures to prevent or minimize
such damage have been taken, actions for compensation may be brought against the
owner or other person providing financial security for the owner's liability only in the
courts of:
(a)	the State Party where the ship is registered or, in the case of an unregistered ship,
the State Party whose flag the ship is entitled to fly; or
(b)	the State Party where the owner has habitual residence or where the principal place
of business of the owner is established; or
(c)	the State Party where a fund has been constituted in accordance with Article 9,
paragraph 3.
3.	Reasonable notice of any action taken under paragraph 1 or 2 shall be given to the
defendant.
4.	Each State Party shall ensure that its courts have jurisdiction to entertain actions for
compensation under this Convention.
5.	After a fund under Article 9 has been constituted by the owner or by the insurer or
other person providing financial security in accordance with Article 12, the courts of the
State in which such fund is constituted shall have exclusive jurisdiction to determine all
matters relating to the apportionment and distribution of the fund.
JURISDICTION IN RESPECT OF ACTION AGAINST THE HNS FUND OR TAKEN BY
THE HNS FUND
Article 39
1.	Subject to the subsequent provisions of this Article, any action against the HNS Fund
for compensation under Article 14 shall be brought only before a court having jurisdiction
under Article 38 in respect of actions against the owner who is liable for damage caused
by the relevant incident or before a court in a State Party which would have been
competent if an owner had been liable.
28
2.	In the event that the ship carrying the hazardous or noxious substances which caused
the damage has not been identified, the provisions of Article 38, paragraph 1, shall apply
mutatis mutandis to actions against the HNS Fund.
3.	Each State Party shall ensure that its courts have jurisdiction to entertain such actions
against the HNS Fund as are referred to in paragraph 1.
4.	Where an action for compensation for damage has been brought before a court
against the owner or the owner's guarantor, such court shall have exclusive jurisdiction
over any action against the HNS Fund for compensation under the provisions of Article
14 in respect of the same damage.
5.	Each State Party shall ensure that the HNS Fund shall have the right to intervene as
a party to any legal proceedings instituted in accordance with this Convention before a
competent court of that State against the owner or the owner's guarantor.
6.	Except as otherwise provided in paragraph 7, the HNS Fund shall not be bound by
any judgement or decision in proceedings to which it has not been a party or by any
settlement to which it is not a party.
7.	Without prejudice to the provisions of paragraph 5, where an action under this
Convention for compensation for damage has been brought against an owner or the
owner's guarantor before a competent court in a State Party, each party to the
proceedings shall be entitled under the national law of that State to notify the HNS Fund
of the proceedings. Where such notification has been made in accordance with the
formalities required by the law of the court seized and in such time and in such a
manner that the HNS Fund has in fact been in a position effectively to intervene as a
party to the proceedings, any judgement rendered by the court in such proceedings
shall, after it has become final and enforceable in the State where the judgement was
given, become binding upon the HNS Fund in the sense that the facts and findings in
that judgement may not be disputed by the HNS Fund even if the HNS Fund has not
actually intervened in the proceedings.
RECOGNITION AND ENFORCEMENT
Article 40
1.	Any judgement given by a court with jurisdiction in accordance with Article 38, which
is enforceable in the State of origin where it is no longer subject to ordinary forms of
review, shall be recognized in any State Party, except:
(a)	where the judgement was obtained by fraud; or
(b)	where the defendant was not given reasonable notice and a fair opportunity to
present the case.
29
2.	A judgement recognized under paragraph 1 shall be enforceable in each State Party
as soon as the formalities required in that State have been complied with. The
formalities shall not permit the merits of the case to be re-opened.
3.	Subject to any decision concerning the distribution referred to in Article 14, paragraph
6,	any judgement given against the HNS Fund by a court having jurisdiction in
accordance with Article 39, paragraphs 1 and 3 shall, when it has become enforceable
in the State of origin and is in that State no longer subject to ordinary forms of review, be
recognized and enforceable in each State Party.
SUBROGATION AND RECOURSE
Article 41
1.	The HNS Fund shall, in respect of any amount of compensation for damage paid by
the HNS Fund in accordance with Article 14, paragraph 1, acquire by subrogation the
rights that the person so compensated may enjoy against the owner or the owner's
guarantor.
2.	Nothing in this Convention shall prejudice any rights of recourse or subrogation of the
HNS Fund against any person, including persons referred to in Article 7, paragraph 2(d),
other than those referred to in the previous paragraph, in so far as they can limit their
liability. In any event the right of the HNS Fund to subrogation against such persons
shall not be less favourable than that of an insurer of the person to whom compensation
has been paid.
3.	Without prejudice to any other rights of subrogation or recourse against the HNS
Fund which may exist, a State Party or agency thereof which has paid compensation for
damage in accordance with provisions of national law shall acquire by subrogation the
rights which the person so compensated would have enjoyed under this Convention.
SUPERSESSION CLAUSE
Article 42
This Convention shall supersede any convention in force or open for signature,
ratification or accession at the date on which this Convention is opened for signature,
but only to the extent that such convention would be in conflict with it; however, nothing
in this Article shall affect the obligations of States Parties to States not party to this
Convention arising under such convention.
CHAPTERV
TRANSITIONAL PROVISIONS
INFORMATION ON CONTRIBUTING CARGO
Article 43
30
When depositing an instrument referred to in Article 45, paragraph 3, and annually
thereafter until this Convention enters into force for a State, that State shall submit to the
Secretary-General data on the relevant quantities of contributing cargo received or, in
the case of LNG, discharged in that State during the preceding calendar year in respect
of the general account and each separate account.
FIRST SESSION OF THE ASSEMBLY
Article 44
The Secretary-General shall convene the first session of the Assembly. This session
shall take place as soon as possible after the entry into force of this Convention and, in
any case, not more than thirty days after such entry into force.
CHAPTER VI
FINAL CLAUSES
SIGNATURE, RATIFICATION, ACCEPTANCE, APPROVAL AND ACCESSION
Article 45
1.	This Convention shall be open for signature at the Headquarters of the Organization
from 1 October 1996 to 30 September 1997 and shall thereafter remain open for
accession.
2.	States may express their consent to be bound by this Convention by:
(a)	signature without reservation as to ratification, acceptance or approval; or
(b)	signature subject to ratification, acceptance or approval, followed by ratification,
acceptance or approval; or
(c)	accession.
3.	Ratification, acceptance, approval or accession shall be effected by the deposit of an
instrument to that effect with the Secretary-General.
ENTRY INTO FORCE
Article 46
1.	This Convention shall enter into force eighteen months after the date on which the
following conditions are fulfilled:
(a)	at least twelve States, including four States each with not less than 2 million units of
gross tonnage, have expressed their consent to be bound by it, and
31
(b)	the Secretary-General has received information in accordance with Article 43 that
those persons in such States who would be liable to contribute pursuant to Article 18,
paragraphs 1(a) and (c) have received during the preceding calendar year a total
quantity of at least 40 million tonnes of cargo contributing to the general account.
2.	For a State which expresses its consent to be bound by this Convention after the
conditions for entry into force have been met, such consent shall take effect three
months after the date of expression of such consent, or on the date on which this
Convention enters into force in accordance with paragraph 1, whichever is the later.
REVISION AND AMENDMENT
Article 47
1.	A conference for the purpose of revising or amending this Convention may be
convened by the Organization.
2.	The Secretary-General shall convene a conference of the States Parties to this
Convention for revising or amending the Convention, at the request of six States Parties
or one-third of the States Parties whichever is the higher figure.
3.	Any consent to be bound by this Convention expressed after the date of entry into
force of an amendment to this Convention shall be deemed to apply to the Convention
as amended.
AMENDMENT OF LIMITS
Article 48
1.	Without prejudice to the provisions of Article 47, the special procedure in this Article
shall apply solely for the purposes of amending the limits set out in Article 9, paragraph
1 and Article 14, paragraph 5.
2.	Upon the request of at least one half, but in no case less than six, of the States
Parties, any proposal to amend the limits specified in Article 9, paragraph 1, and Article
14,	paragraph 5, shall be circulated by the Secretary-General to all Members of the
Organization and to all Contracting States.
3.	Any amendment proposed and circulated as above shall be submitted to the Legal
Committee of the Organization (the Legal Committe(e) for consideration at a date at
least six months after the date of its circulation.
4.	All Contracting States, whether or not Members of the Organization, shall be entitled
to participate in the proceedings of the Legal Committee for the consideration and
adoption of amendments.
5.	Amendments shall be adopted by a two-thirds majority of the Contracting States
present and voting in the Legal Committee, expanded as provided in paragraph 4, on
32
condition that at least one half of the Contracting States shall be present at the time of
voting.
6.	When acting on a proposal to amend the limits, the Legal Committee shall take into
account the experience of incidents and, in particular, the amount of damage resulting
therefrom, changes in the monetary values and the effect of the proposed amendment
on the cost of insurance. It shall also take into account the relationship between the
limits established in Article 9, paragraph 1, and those in Article 14, paragraph 5.
7.	(a) No amendment of the limits under this Article may be considered less than five
years from the date this Convention was opened for signature nor less than five years
from the date of entry into force of a previous amendment under this Article.
(b)	No limit may be increased so as to exceed an amount which corresponds to a limit
laid down in this Convention increased by six percent per year calculated on a
compound basis from the date on which this Convention was opened for signature.
(c)	No limit may be increased so as to exceed an amount which corresponds to a limit
laid down in this Convention multiplied by three.
8.	Any amendment adopted in accordance with paragraph 5 shall be notified by the
Organization to all Contracting States. The amendment shall be deemed to have been
accepted at the end of a period of eighteen months after the date of notification, unless
within that period no less than one-fourth of the States which were Contracting States at
the time of the adoption of the amendment have communicated to the Secretary-
General that they do not accept the amendment, in which case the amendment is
rejected and shall have no effect.
9.	An amendment deemed to have been accepted in accordance with paragraph 8 shall
enter into force eighteen months after its acceptance.
10.	All Contracting States shall be bound by the amendment, unless they denounce this
Convention in accordance with Article 49, paragraphs 1 and 2, at least six months
before the amendment enters into force. Such denunciation shall take effect when the
amendment enters into force.
11.	When an amendment has been adopted but the eighteen month period for its
acceptance has not yet expired, a State which becomes a Contracting State during that
period shall be bound by the amendment if it enters into force. A State which becomes a
Contracting State after that period shall be bound by an amendment which has been
accepted in accordance with paragraph 8. In the cases referred to in this paragraph, a
State becomes bound by an amendment when that amendment enters into force, or
when this Convention enters into force for that State, if later.
33
DENUNCIATION
Article 49
1.	This Convention may be denounced by any State Party at any time after the date on
which it enters into force for that State Party.
2.	Denunciation shall be effected by the deposit of an instrument of denunciation with
the Secretary-General.
3.	Denunciation shall take effect twelve months, or such longer period as may be
specified in the instrument of denunciation, after its deposit with the Secretary-General.
4.	Notwithstanding a denunciation by a State Party pursuant to this Article, any
provisions of this Convention relating to obligations to make contributions under Articles
18,	19 or Article 21, paragraph 5 in respect of such payments of compensation as the
Assembly may decide relating to an incident which occurs before the denunciation takes
effect shall continue to apply.
EXTRAORDINARY SESSIONS OF THE ASSEMBLY
Article 50
1.	Any State Party may, within ninety days after the deposit of an instrument of
denunciation the result of which it considers will significantly increase the level of
contributions from the remaining States Parties, request the Director to convene an
extraordinary session of the Assembly. The Director shall convene the Assembly to
meet not less than sixty days after receipt of the request.
2.	The Director may take the initiative to convene an extraordinary session of the As-
sembly to meet within sixty days after the deposit of any instrument of denunciation, if
the Director considers that such denunciation will result in a significant increase in the
level of contributions from the remaining States Parties.
3.	If the Assembly, at an extraordinary session, convened in accordance with paragraph
1 or 2 decides that the denunciation will result in a significant increase in the level of
contributions from the remaining States Parties, any such State may, not later than one
hundred and twenty days before the date on which the denunciation takes effect,
denounce this Convention with effect from the same date.
CESSATION
Article 51
1.	This Convention shall cease to be in force:
(a)	on the date when the number of States Parties falls below 6; or
34
(b)	twelve months after the date on which data concerning a previous calendar year
were to be communicated to the Director in accordance with Article 21, if the data shows
that the total quantity of contributing cargo to the general account in accordance with
Article 18, paragraphs 1(a) and (c) received in the States Parties in that preceding
calendar year was less than 30 million tonnes.
Notwithstanding (b), if the total quantity of contributing cargo to the general account in
accordance with Article 18, paragraphs 1(a) and (c) received in the States Parties in the
preceding calendar year was less than 30 million tonnes but more than 25 million
tonnes, the Assembly may, if it considers that this was due to exceptional circumstances
and is not likely to be repeated, decide before the expiry of the abovementioned twelve
month period that the Convention shall continue to be in force. The Assembly may not,
however, take such a decision in more than two subsequent years.
2.	States which are bound by this Convention on the day before the date it ceases to be
in force shall enable the HNS Fund to exercise its functions as described under Article
52 and shall, for that purpose only, remain bound by this Convention.
WINDING UP OF THE HNS FUND
Article 52
1.	If this Convention ceases to be in force, the HNS Fund shall nevertheless:
(a)	meet its obligations in respect of any incident occurring before this Convention
ceased to be in force; and
(b)	be entitled to exercise its rights to contributions to the extent that these contributions
are necessary to meet the obligations under (a), including expenses for the
administration of the HNS Fund necessary for this purpose.
2.	The Assembly shall take all appropriate measures to complete the winding up of the
HNS Fund including the distribution in an equitable manner of any remaining assets
among those persons who have contributed to the HNS Fund.
3.	For the purposes of this Article the HNS Fund shall remain a legal person.
DEPOSITARY
Article 53
1.	This Convention and any amendment adopted under Article 48 shall be deposited
with the Secretary-General.
2.	The Secretary-General shall:
(a)	inform all States which have signed this Convention or acceded thereto, and all
Members of the Organization, of:
35
(i)	each new signature or deposit of an instrument of ratification, acceptance, approval or
accession together with the date thereof;
(ii)	the date of entry into force of this Convention;
(iii)	any proposal to amend the limits on the amounts of compensation which has been
made in accordance with Article 48, paragraph 2;
(iv)	any amendment which has been adopted in accordance with Article 48, paragraph
5;
(v)	any amendment deemed to have been accepted under Article 48, paragraph 8,
together with the date on which that amendment shall enter into force in accordance
with paragraphs 9 and 10 of that Article;
(vi)	the deposit of any instrument of denunciation of this Convention together with the
date on which it is received and the date on which the denunciation takes effect; and
(vii)	any communication called for by any Article in this Convention; and
(b)	transmit certified true copies of this Convention to all States which have signed this
Convention or acceded thereto.
3.	As soon as this Convention enters into force, a certified true copy thereof shall be
transmitted by the depositary to the Secretary-General of the United Nations for
registration and publication in accordance with Article 102 of the Charter of the United
Nations.
LANGUAGES
Article 54
This Convention is established in a single original in the Arabic, Chinese, English,
French, Russian and Spanish languages, each text being equally authentic.
DONE at London this third day of May one thousand nine hundred and ninety-six.
IN WITNESS WHEREOF the undersigned, being duly authorized by their respective
Governments for that purpose, have signed this Convention.
[Signatures not reproduced here.]
36
ANNEXI
CERTIFICATE OF INSURANCE OR OTHER FINANCIAL SECURITY IN RESPECT OF
LIABILITY FOR DAMAGE CAUSED BY HAZARDOUS AND NOXIOUS SUBSTANCES
(HNS)
Issued in accordance with the provisions of Article 12 of the International Convention on
Liability and Compensation for Damage in Connection with the Carriage of Hazardous
and Noxious Substances by Sea, 1996
Name of ship	Distinctive number or letters	IMO ship identification number	Port of registry	Name and full address of the principal place of business of the owner
				
This is to certify that there is in force in respect of the abovenamed ship a policy of
insurance or other financial security satisfying the requirements of Article 12 of
the International Convention on Liability and Compensation for Damage in Connection
with the Carriage of Hazardous and Noxious Substances by Sea, 1996.
Type of security...............................................................................................
Duration of security..........................................................................................
Name and address of the insurer(s) and/or guarantor(s)
Name............................................................................................................
Address.........................................................................................................
This certificate is valid until.................................................................................
Issued or certified by the Government of.........................................................
(Full designation of the State)
37
At.............................
(Place)
on.......................
(Date)
(Signature and title of issuing or
certifying official)
Explanatory notes :
1.	If desired, the designation of the State may include a reference to the competent
public authority of the country where the certificate is issued.
2.	If the total amount of security has been furnished by more than one source, the
amount of each of them should be indicated.
3.	If security is furnished in several forms, these should be enumerated.
4.	The entry "Duration of the Security" must stipulate the date on which such security
takes effect.
5.	The entry "Address" of the insurer(s) and/or guarantor(s) must indicate the principal
place of business of the insurer(s) and/or guarantor(s). If appropriate, the place of busi-
ness where the insurance or other security is established shall be indicated.
ANNEX II
REGULATIONS FOR THE CALCULATION OF ANNUAL CONTRIBUTIONS TO THE
GENERAL ACCOUNT
Regulation 1
1.	The fixed sum referred to in article 17, paragraph 3 shall be determined for each sec-
tor in accordance with these regulations.
2.	When it is necessary to calculate contributions for more than one sector of the gen-
eral account, a separate fixed sum per unit of contributing cargo shall be calculated for
each of the following sectors as may be required:
(a)	solid bulk materials referred to in article 1, paragraph 5(a)(vii);
38
(b)	oil, if the operation of the oil account is postponed or suspended;
(c)	LNG, if the operation of the LNG account is postponed or suspended;
(d)	LPG, if the operation of the LPG account is postponed or suspended;
(e)	other substances.
Regulation 2
1.	For each sector, the fixed sum per unit of contributing cargo shall be the product of
the levy per HNS point and the sector factor for that sector.
2.	The levy per HNS point shall be the total annual contributions to be levied to the gen-
eral account divided by the total HNS points for all sectors.
3.	The total HNS points for each sector shall be the product of the total volume, meas-
ured in metric tonnes, of contributing cargo for that sector and the corresponding sector
factor.
4.	A sector factor shall be calculated as the weighted arithmetic average of the
claims/volume ratio for that sector for the relevant year and the previous nine years, ac-
cording to this regulation.
5.	Except as provided in paragraph 6, the claims/volume ratio for each of these years
shall be calculated as follows:
(a)	established claims, measured in units of account converted from the claim currency
using the rate applicable on the date of the incident in question, for damage caused by
substances in respect of which contributions to the HNS Fund are due for the relevant
year; divided by
(b)	the volume of contributing cargo corresponding to the relevant year.
6.	In cases where the information required in paragraphs 5(a) and (b) is not available,
the following values shall be used for the claims/volume ratio for each of the missing
years:
(a)	solid bulk materials referred to in article 1, paragraph 5 (a)(vii)	0
(b)	oil, if the operation of the oil account is postponed	0
(c)	LNG, if the operation of the LNG account is postponed	0
(d)	LPG, if the operation of the LPG account is postponed	0
(e)	other substances	0.0001
39
7.	The arithmetic average of the ten years shall be weighted on a decreasing linear
scale, so that the ratio of the relevant year shall have a weight of 10, the year prior to the
relevant year shall have a weight of 9, the next preceding year shall have a weight of 8,
and so on, until the tenth year has a weight of 1.
8.	If the operation of a separate account has been suspended, the relevant sector factor
shall be calculated in accordance with those provisions of this regulation which the As-
sembly shall consider appropriate.
1996. ÉVI NEMZETKÖZI EGYEZMÉNY
A VESZÉLYES ÉS ÁRTALMAS ANYAGOK TENGERI SZÁLLÍTÁSÁVAL
KAPCSOLATOS FELELŐSSÉGRŐL ÉS KÁRTÉRÍTÉSRŐL
AZ EBBEN AZ EGYEZMÉNYBEN RÉSZES ÁLLAMOK
TUDATÁBAN a veszélyes és ártalmas anyagoknak az egész világra kiterjedő tengeri
szállításából fakadó veszélyeknek,
MEGGYŐZŐDVE annak szükségességéről, hogy az ilyen anyagok tengeri szállításával
kapcsolatos balesetekből származó károkért a kárt szenvedett személyek megfelelő,
azonnali és hatékony kártérítésben részesüljenek,
ATTÓL AZ ÓHAJTÓL VEZÉRELVE, hogy az ilyen károkkal kapcsolatos kártérítéssel és
felelősséggel összefüggésben egységes nemzetközi szabályokat és eljárásokat fogad-
janak el,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállítása miatt
keletkezett károk gazdasági következményeit a szállítási ágazatnak és a rakománnyal
kapcsolatos érintett feleknek közösen kell viselniük,
a következőkben ÁLLAPODTAK MEG:
I.	FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
Fogalommeghatározások
1.	cikk
A jelen Egyezmény alkalmazásában:
1.	„Hajó”: bármilyen tetszőleges fajtájú tengeri hajó és tengeri úszólétesítmény.
2.	„Személy”: bármely természetes személy vagy társulás, állami vagy magánszervezet
- akár társas vállalkozás, akár nem - az Államot vagy annak alkotó intézményeit is be-
leértve.
3.	„Tulajdonos”: a hajó tulajdonosaként lajstromba vett, illetve lajstromozás hiányában a
hajót birtokló személy vagy személyek. Egy állam tulajdonában levő, és egy, az érintett
államban a hajó üzemben tartójaként bejegyzett vállalkozás által üzemben tartott hajó
esetében azonban a „tulajdonos” az említett vállalkozás.
40
4.	„Átvevő”: egyrészt
(a)	az a személy, aki fizikailag átveszi a járulékalapot képező, a részes állam kikötőiben
vagy termináljaiban kirakodott rakományt; feltéve, hogy ha az átvétel időpontjában a
rakományt fizikailag átvevő személy bármelyik részes állam joghatósága alá tartozó
másik személy ügynökeként jár el, akkor a megbízót kell az átvevőnek tekinteni, ameny-
nyiben az ügynök a megbízó kilétét a HNS Alap tudomására hozza; másrészt
(b)	azon személy a részes állam területén, aki az érintett részes állam nemzeti jogsza-
bályainak megfelelően a részes állam kikötőiben és termináljaiban kirakott, a járulékala-
pot képező rakomány átvevőjének minősül, feltéve, hogy a vonatkozó nemzeti jogsza-
bályok szerint átvett, a járulékalapot képező rakomány egésze alapvetően megegyezik
azzal, amely az (a) pont szerint került volna átvételre.
5.	„Veszélyes és ártalmas anyagok” (HNS):
(a)	bármely, az alábbi (i) - (vii) pontban említett, hajón szállított vegyi anyag, anyag és
árucikk:
(i)	a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló, az egyezményhez kapcsolódó
1978. évi jegyzőkönyvvel módosított 1973. évi nemzetközi egyezmény I. mellékletének
I.	függelékében felsorolt, ömlesztve szállított olajok;
(ii)	a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló, az egyezményhez kapcsolódó
1978. évi jegyzőkönyvvel módosított 1973. évi nemzetközi egyezmény (a módosítások
szerint) II. mellékletének II. függelékében említett, ömlesztve szállított veszélyes folyé-
kony anyagok, és az említett II. melléklet 34. szabályával összhangban ideiglenesen az
A, B, C vagy D szennyezési kategóriába sorolt anyagok és keverékek;
(iii)	az 1983. évi, a veszélyes vegyi anyagokat ömlesztve szállító hajók építésére és be-
rendezéseire vonatkozó módosított nemzetközi szabályzat 17. fejezetében felsorolt, öm-
lesztve szállított veszélyes folyékony anyagok, valamint olyan veszélyes termékek, ame-
lyeknél a szállításhoz az előzetes megfelelőségi feltételeket a hatóság és az érintett ki-
kötői igazgatás a szabályzat 1.1.3 bekezdésével összhangban határozta meg;
(iv)	a Veszélyes áruk nemzetközi tengerészeti kódexe és módosításai által meghatáro-
zott, csomagolt veszélyes és káros vegyi anyagok, anyagok és árucikkek;
(v)	az 1983. évi, a nagy mennyiségű folyékony gázokat ömlesztve szállító hajók építésé-
re és berendezéseire vonatkozó módosított nemzetközi szabályzat 19. fejezetében fel-
sorolt folyékony gázok, valamint olyan veszélyes termékek, amelyeknél a szállításhoz
az előzetes megfelelőségi feltételeket a hatóság és az érintett kikötői igazgatás a sza-
bályzat 1.1.6 bekezdésével összhangban határozta meg;
(vi)	ömlesztve szállított folyékony vegyi anyagok, amelyeknek a (zárt edényes teszttel
mért) lobbanáspontja nem haladja meg a 60oC-t;
(vii)	a Szilárd ömlesztett rakományok biztonságos kezelésére vonatkozó szabályzat és
módosításai B. melléklete szerinti, kémiai veszélyeket jelentő szilárd ömlesztett anyagok
olyan mértékben, amilyen mértékben ezen anyagokra a csomagolt formában történő
szállításuk esetén a veszélyes áruk nemzetközi tengerészeti szabályzata rendelkezéseit
kell alkalmazni; és
41
(b)	a fenti (a) pont (i) - (iii) alpontjában, illetve (v) - (vii) alpontjában említett anyagok
ömlesztett szállítása utáni maradványok.
6.	„Kár”:
(a)	a veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajón vagy azon kívül az ezen anyagok
által okozott halál vagy személyi sérülés;
(b)	a veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajón kívül az ezen anyagok által okozott
vagyoni veszteség vagy kár;
(c)	veszteség vagy kár a veszélyes és ártalmas anyagok által okozott környezeti szeny-
nyezés következtében, azzal a megkötéssel, hogy a környezet károsításáért fizetett kár-
térítés, az ilyen károsításból fakadó elmaradt nyereségtől eltekintve, a ténylegesen meg-
kezdett vagy tervezett indokolt helyreállító intézkedések költségeire korlátozódik; és
(d)	a megelőző intézkedések, valamint a megelőző intézkedések által okozott további
veszteségek vagy károk költségei.
Ha az ésszerűség keretein belül nem lehetséges elkülöníteni a veszélyes és ártalmas
anyagok által okozott kárt az egyéb tényezők által okozottól, akkor az összes kárt úgy
kell tekinteni, hogy azt a veszélyes és káros anyag okozta, kivéve, ha és olyan mérték-
ben, amilyen mértékben az egyéb tényezők által okozott kár megfelel a 4. cikk 3. be-
kezdésében említett kártípusnak.
E bekezdésben az „amelyet ezen anyagok okoztak” kifejezés az anyagok veszélyes
vagy káros természete által okozottat jelenti.
7.	„Megelőző intézkedések”: bármely olyan ésszerű intézkedés, amelyet bármely sze-
mély egy baleset bekövetkezte után tesz a kár megelőzése vagy minimálisra csökken-
tése érdekében.
8.	„Baleset”: olyan esemény vagy azonos eredetű eseménysorozat, amely kárt okoz
vagy súlyos és azonnali károkozás veszélyét idézi elő.
9.	„Tengeri szállítás”: azon időponttól kezdődő időszak, amikor a veszélyes és ártalmas
anyagok berakodáskor belépnek a hajó berendezésének bármely részébe, és amely
addig az időpontig tart, amikor jelenlétük a kirakodáskor megszűnik a hajó berendezése-
inek bármely részében. Ha hajóberendezések használatára nem kerül sor, akkor az
időszak akkor kezdődik és végződik, amikor a veszélyes és káros anyag áthalad a hajó
korlátján.
10.	„Járulékalapot képező rakomány”: bármilyen veszélyes és káros anyag, amelyet ra-
kományként a tengeren szállítanak a részes államok területén található valamely kikötő-
be vagy terminálba, és az érintett államban ki is rakodnak. Azon tranzitrakományt, ame-
lyet közvetlenül, vagy egy kikötőn vagy terminálon keresztül, egyik hajóról a másikra
részben vagy egészben továbbítanak az eredeti berakodási kikötőből vagy terminálból a
rendeltetési kikötőbe vagy terminálba, csak a végső rendeltetési helyen történő átvétel
szempontjából kell a járulékalapot képező rakománynak tekinteni.
11.	„HNS Alap”: a veszélyes és ártalmas anyagok 13. cikk szerint létrehozott nemzetkö-
zi alapja.
42
12.	„Elszámolási egység”: a Nemzetközi Valutaalap által meghatározott különleges lehí-
vási jog (SDR).
13.	Egy lajstromozott hajóval kapcsolatban a „hajót lajstromozó állam”: a hajót lajstrom-
ba vevő állam, egy nem lajstromozott hajóval kapcsolatban pedig azon állam, amelynek
lobogója alatt a hajó hajózni jogosult.
14.	„Terminál”: bármely, vízi szállítással érkezett veszélyes és ártalmas anyagok tárolá-
sára szolgáló telephely, beleértve bármilyen tengeri elhelyezkedésű és az ilyen telep-
hellyel csővezetékkel vagy más módon összekapcsolt létesítményt.
15.	„Igazgató”: a HNS Alap Igazgatója.
16.	„Szervezet”: a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet.
17.	„Főtitkár”: a Szervezet Főtitkára.
Mellékletek
2.	cikk
Ezen egyezmény mellékletei szerves részét képezik az egyezménynek.
Alkalmazási kör
3.	cikk
Ezen egyezményt kizárólag a következőkre kell alkalmazni:
(a)	bármilyen kárra, amelyet egy részes állam területén okoztak, beleértve a parti ten-
gert is;
(b)	a környezet szennyezésével egy részes állam nemzetközi joggal összhangban létre-
hozott kizárólagos gazdasági övezetében, vagy ha a részes állam nem hozott létre ilyen
övezetet, akkor az érintett állam parti tengerén kívüli, azokkal szomszédos olyan terüle-
ten okozott kárra, mely területet az érintett állam a nemzetközi joggal összhangban ha-
tározta meg, és amelynek a kiterjedése nem nagyobb 200 tengeri mérföldnél azon part-
vonalaktól számítva, amelyektől parti tengere szélességét mérik;
(c)	a környezet szennyezése általi káron kívüli egyéb kárra, amelyet bármely állam terü-
letén kívül - beleértve a parti tengert is - okoztak, ha ezt a kárt egy részes államnál
lajstromozott hajón, vagy lajstromozatlan hajó esetén, valamely részes állam lobogójá-
nak használatára jogosult hajón szállított anyag okozta; és
(d)	megelőző intézkedésekre, amikor ilyeneket foganatosítanak.
4.	cikk
1.	Az áruk és személyek szállítására vonatkozó szerződésekből fakadó követelések ki-
vételével ezen egyezményt a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításából faka-
dó károkkal kapcsolatos követelésekre kell alkalmazni.
2.	Ezen egyezmény nem alkalmazható olyan mértékben, amilyen mértékben rendelke-
zései nem egyeztethetők össze a dolgozók kártalanításával vagy a társadalombiztosítá-
si rendszerekkel kapcsolatos, vonatkozó jogszabályok rendelkezéseivel.
3.	Ezen egyezményt nem kell alkalmazni a következőkre:
43
(a)	az 1969. évi, olajszennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősség-
ről szóló nemzetközi egyezményben és annak módosításaiban meghatározott szennye-
zési kár, függetlenül attól, hogy a vonatkozó egyezmény értelmében kell-e kártérítést
fizetni azzal kapcsolatban; és
(b)	a Veszélyes áruk nemzetközi tengerészeti kódexében és annak módosításaiban,
vagy a Szilárd ömlesztett rakományok biztonságos kezelésére vonatkozó szabályzat és
annak módosításai B. mellékletében szereplő 7. osztályú radioaktív anyag által okozott
kár.
4.	Az 5. bekezdés rendelkezéseinek kivételével ezen egyezmény rendelkezései nem
alkalmazhatók olyan hadihajókra, haditengerészeti kisegítő és egyéb hajókra, amelyeket
egy állam birtokol és üzemeltet, és amelyeket az adott időpontban csak kormányzati,
nem kereskedelmi szolgálatban használnak.
5.	Egy részes állam határozhat úgy, hogy ezen egyezményt alkalmazza hadihajóira és a
4.	bekezdésben leírt egyéb hajóira, amely esetben erről tájékoztatja a Főtitkárt, megha-
tározva az egyezmény ilyen alkalmazásának feltételeit.
6.	Egy részes állam tulajdonában levő és kereskedelmi célokra használt hajók tekinteté-
ben minden állam perelhető a 38. cikkben megadott joghatóság alatt, és lemond minden
olyan védekezésről, amely szuverén állami jogállásán alapul.
5.	cikk
1.	Egy állam ezen egyezmény megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy
az ahhoz való csatlakozáskor, illetve azt követően bármikor úgy nyilatkozhat, hogy ezen
egyezmény nem vonatkozik az olyan hajókra:
(a)	amelyek bruttó űrtartalma nem haladja meg a 200 tonnát; és
(b)	amelyek csak csomagolt formában szállítanak veszélyes és ártalmas anyagokat; és
(c)	amíg azokat az érintett állam kikötői vagy létesítményei közötti hajóutakon használ-
ják.
2.	Ha két szomszédos állam megállapodik, hogy ez az egyezmény nem vonatkozik
olyan hajókra sem, amelyeket az 1. bekezdés (a) és (b) pontja szabályoz, amíg azokat
az érintett államok kikötői vagy létesítményei közötti hajóutakon használják, úgy az érin-
tett államok kinyilváníthatják, hogy az 1. bekezdés értelmében kinyilvánított mentesítés
ezen egyezmény alkalmazása alól az e bekezdésben említett hajókra is vonatkozik.
3.	Bármely állam, amely az 1. vagy 2. bekezdés szerinti nyilatkozatott tett, bármikor visz-
szavonhatja ezen nyilatkozatot.
4.	Az 1. és a 2. bekezdés szerint tett nyilatkozatot és a nyilatkozat 3. bekezdés szerinti
visszavonását letétbe kell helyezni a Főtitkárnál, aki a hatálybalépés után arról tájékoz-
tatja az Igazgatót.
5.	Ha egy állam az 1. vagy a 2. bekezdés szerinti nyilatkozatot tett, és azt nem vonta
vissza, úgy az említett bekezdés által szabályozott hajókon szállított veszélyes és ártal-
mas anyagok nem tekinthetők a 18. cikk, 20. cikk, 21. cikk 5. bekezdés és a 43. cikk
alkalmazása szempontjából járulékalapot képező rakománynak.
44
6.	A HNS Alap nem köteles kártérítést fizetni az olyan hajóval szállított anyagok által
okozott kárért, amelyre az egyezmény az 1. vagy a 2. bekezdés szerint tett nyilatkozat
értelmében nem alkalmazható, amennyiben:
(a)	az 1. cikk 6. bekezdésének (a), (b) vagy (c) pontjában meghatározott kár okozásá-
nak helye:
(i)	azon állam területe, beleértve annak parti tengerét is, amely a nyilatkozatot tette,
vagy szomszédos államok esetén kettejük közül azé, amelyik a 2. bekezdés szerinti nyi-
latkozatot tette; vagy
(ii)	az (i) alpontban említett állam vagy államok 3. cikk (b) pontjában említett kizárólagos
gazdasági övezete vagy területe;
(b)	a kár az ilyen kár megelőzésére vagy minimálisra csökkentésére hozott intézkedé-
seket is magában foglalja.
A részes államok feladatai
6.	cikk
Minden egyes részes állam gondoskodik arról, hogy az ezen egyezményből fakadó kö-
telezettségeit teljesítse, és megfelelő intézkedéseket hoz a jogszabályai szerint, beleért-
ve a szankciók életbe léptetését is, amennyiben azt szükségesnek ítéli, az ilyen kötele-
zettségek tényleges teljesítése érdekében.
II.	FEJEZET
FELELŐSSÉG
A tulajdonos felelőssége
7.	cikk
1.	A 2. és 3. bekezdés rendelkezéseinek kivételével a baleset bekövetkezésének idő-
pontja szerinti tulajdonos felelős bármely veszélyes és káros anyag által, azoknak a ha-
jón történő tengeri szállításával kapcsolatban okozott kárért azzal a megkötéssel, hogy
ha egy baleset azonos eredetű események sorozatából áll, akkor a felelősség az első
ilyen esemény bekövetkezésének időpontja szerinti tulajdonost terheli.
2.	Nem terheli felelősség a tulajdonost, ha az bizonyítja, hogy:
(a)	a kárt háborús cselekmények, zavargások, polgárháború, felkelés vagy kivételes,
elkerülhetetlen és elháríthatatlan jellegű természeti jelenség okozta; vagy
(b)	a kárt teljes egészében harmadik fél károkozási szándékkal elkövetett cselekménye
vagy hanyagsága okozta; vagy
(c)	a kárt teljes egészében valamely kormány vagy más olyan hatóság hanyagsága
vagy más jogtalan cselekménye okozta, amely a jelzőfények és egyéb navigációs se-
gédeszközök karbantartásáért felel; vagy
(d)	a szállító vagy más személy nem adott tájékoztatást a szállított anyagok veszélyes
és káros természetéről, és ez
(i)	okozta a kárt, részben vagy egészben; vagy
45
(ii)	arra indította a tulajdonost, hogy ne kössön biztosítást a 12. cikkel összhangban;
feltéve, hogy sem a tulajdonos, sem alkalmazottai vagy ügynökei nem tudtak, és az ész-
szerűség keretein belül nem is tudhattak volna a szállított anyagok veszélyes és káros
természetéről.
3.	Ha a tulajdonos bizonyítja, hogy a kár részben vagy egészben olyan cselekmény
vagy mulasztás miatt következett be, amelyet a kárt elszenvedő személy károkozási
szándékkal követett el, vagy pedig a kárt az érintett személy mulasztása okozta, akkor a
tulajdonos részben vagy egészben mentesülhet az ilyen személlyel szembeni felelőssé-
ge alól.
4.	Kártérítés iránti követelés csak ezen egyezmény alapján támasztható a tulajdonossal
szemben.
5.	A 6. bekezdés szerint ezen egyezmény értelmében vagy más módon kártérítés iránti
követeléssel nem lehet fellépni
(a)	a tulajdonos alkalmazottai és megbízottai vagy a legénység tagjai ellen;
(b)	a révkalauz vagy bármely más személy ellen, aki anélkül, hogy a legénység tagja
lenne, szolgáltatást végez a hajó számára;
(c)	a hajó bérlője (bárhogy is legyen meghatározva, beleértve a hajót személyzet nélkül
bérlőt is), kezelője vagy üzemben tartója ellen;
(d)	bármely, a tulajdonos beleegyezésével vagy egy illetékes állami hatóság utasításai
szerint hajómentési munkálatokat végző személy ellen;
(e)	bármely megelőző intézkedéseket foganatosító személy ellen; és
(f)	a (c), (d) és (e) pontban említett személyek alkalmazottai vagy megbízottai ellen;
kivéve, ha a kárt az ő olyan személyes cselekményük vagy mulasztásuk okozta, ame-
lyet ilyen kár okozásának szándékával vagy gondatlanságból és annak tudatában követ-
tek el, hogy valószínűleg ilyen kár következik be.
6.	Ezen egyezmény egyetlen rendelkezése sem csorbítja a tulajdonos bármely fennálló
visszkereseti jogát bármely harmadik féllel szemben, beleértve többek között a kárt oko-
zó anyag fuvaroztatóját vagy átvevőjét, vagy az 5. bekezdésben megjelölt személyeket.
Két vagy több hajót érintő balesetek
8.	cikk
1.	Amikor kár származik két vagy több olyan hajót érintő balesetből, amely hajók mind-
egyike veszélyes és káros anyagot szállít, úgy mindegyik tulajdonost felelősség terheli,
hacsak a 7. cikk értelmében nem mentesül alóla. A tulajdonosok közösen és egyetem-
legesen felelnek minden olyan kárért, amely ésszerű módon nem osztható meg.
2.	A tulajdonosok azonban jogosultak a 9. cikk értelmében rájuk vonatkozó felelősségi
korlátozások alkalmazására.
3.	Ezen cikk egyetlen rendelkezése sem csorbítja a tulajdonosok bármelyikének bár-
mely más tulajdonossal szemben fennálló visszkereseti jogát.
46
A felelősség korlátozása
9.	cikk
1.	Egy hajó tulajdonosa bármely esetben jogosult a következők szerint számított teljes
összegre korlátozni az ezen egyezmény értelmében fennálló felelősségét:
(a)	10 millió elszámolási egység 2000 űrtartalomegységnél nem nagyobb hajó eseté-
ben; és
(b)	ennél nagyobb űrtartalmú hajó esetén, az (a) pontban említett összegen felül a kö-
vetkező összeg:
2001 és 50 000 űrtartalomegység között minden űrtartalomegységre 1500 elszámolási
egység;
50 000 űrtartalomegység felett űrtartalomegységenként 360 elszámolási egység;
azzal a megkötéssel azonban, hogy ez a teljes összeg semmi esetre sem haladhatja
meg a 100 millió elszámolási egységet.
2.	A tulajdonos nem jogosult korlátozni a felelősséget ezen egyezmény értelmében, ha
bizonyítást nyer, hogy a kár a tulajdonos olyan személyes cselekedete vagy mulasztása
miatt következett be, amelyet ilyen kár okozásának szándékával követett el, vagy pedig
hanyagságból és annak tudatában, hogy valószínűleg ilyen kár következik be.
3.	A tulajdonos az 1. bekezdésben elrendelt korlátozás igénybevétele céljából alapot
képez az 1. bekezdéssel összhangban meghatározott felelősségi korlát teljes összegére
azon részes államok egyikének bíróságánál vagy más illetékes hatóságánál, amelyben
a 38. cikk értelmében keresetet indítottak, vagy ha kereset indítására nem került sor,
akkor azon részes államok egyikének bíróságánál vagy más illetékes hatóságánál,
amelyben a 38. cikk értelmében keresetet indíthatnak. Az alap létrehozható egyrészt az
összeg letétbe helyezésével, másrészt bankgarancia vagy egyéb garancia biztosításá-
val, amely elfogadható azon részes állam törvényei szerint, ahol az alapot létrehozzák,
és amelyet a bíróság vagy más illetékes hatóság elégségesnek ítél.
4.	A 11. cikk rendelkezései alapján az alapot az igénylők között a megállapított követe-
léseik összegeinek arányában kell felosztani.
5.	Ha az alap felosztása előtt a tulajdonos vagy a tulajdonos bármely alkalmazottja vagy
meghatalmazottja vagy bármely, a tulajdonosnak biztosítást vagy más pénzügyi biztosí-
tékot nyújtó személy a szóban forgó eset eredményeként kártérítést fizetett, úgy az érin-
tett személy az általa kifizetett összegig jogátruházás révén megszerzi azokat a jogokat,
amelyekkel az így kártalanított személy rendelkezett volna ezen egyezmény alapján.
6.	Az 5. bekezdés rendelkezései szerinti jogátruházás jogát az ott említett személyeken
kívül más személy is gyakorolhatja bármilyen kártérítési összeg tekintetében, amelyet
az érintett személy esetleg kifizetett, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben az
ilyen jogátruházás a vonatkozó nemzeti jogszabályok szerint megengedett.
7.	Ha a tulajdonosok vagy más személyek megállapítják, hogy egy későbbi időpontban
részben vagy egészben bármely olyan kártérítési összeg kifizetésére kényszerülhetnek,
amelyre vonatkozóan az 5. vagy 6. cikk értelmében rendelkezhettek volna a jogátruhá-
zás jogával, amennyiben a kártérítést az alap felosztása előtt fizették volna ki, úgy azon
47
állam bírósága vagy más illetékes hatósága, ahol az alapot létrehozták, elrendelheti
megfelelő nagyságú összeg feltételes elkülönítését annak érdekében, hogy az ilyen
személy az említett későbbi időpontban érvényesíthesse követelését az alappal szem-
ben.
8.	A tulajdonos részéről a kár megelőzése vagy minimálisra csökkentése érdekében az
ésszerűség keretein belül felmerült költségeket vagy a tulajdonos által önként megho-
zott indokolt áldozatokat az alappal szembeni más követelésekkel egyenrangúnak kell
tekinteni.
9.	(a) Az 1. bekezdésben említett összegeket a nemzeti pénznemnek a 3. bekezdésben
említett alap létesítésének napján a Különleges Lehívási Joggal (SDR) szemben megál-
lapított értéke alapján kell nemzeti pénznemre átváltani. A Különleges Lehívási Jog
(SDR) szempontjából egy olyan részes állam nemzeti pénznemének értékét, amely ré-
szes állam tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, a Nemzetközi Valutaalap által az adott
napon a tranzakciói és műveletei során alkalmazott értékelési módszer szerint kell ki-
számítani. Azon részes állam esetében, amely nem tagja a Nemzetközi Valutaalapnak,
a nemzeti valuta Különleges Lehívási Jogok (SDR) szerinti értékének kiszámítása az
adott részes állam által meghatározott módon történik.
(b)	Mindazonáltal egy olyan részes állam, amely nem tagja a Nemzetközi Valutaalap-
nak, és amelynek törvényei nem engedik meg a 9. bekezdés (a) pontja rendelkezései-
nek alkalmazását, ezen egyezmény megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor
vagy az ahhoz való csatlakozáskor vagy azt követően bármikor kinyilváníthatja, hogy a
9.	bekezdés (a) pontjában említett elszámolási egység 15 arany frankkal egyenértékű.
Az e bekezdésben említett arany frank hatvanöt és fél milligramm kilencszáz ezredes
finomságú aranynak felel meg. Az arany frank nemzeti pénznemre történő átváltása az
érintett állam törvényei szerint történik.
(c)	A 9. bekezdés (a) pontjának utolsó mondatában említett kiszámítás, illetve a 9. be-
kezdés (b) pontjában hivatkozott átváltás olyan módon történik, hogy a részes állam
nemzeti pénznemében kifejezett 1. bekezdés szerinti összegek lehetőség szerint ugyan-
akkora valódi értéket fejezzenek ki, mint amekkorát a 9. bekezdés (a) pontja első két
mondatának alkalmazása eredményezne. A részes államok a körülményektől függően
a 9. bekezdés (a) pontja szerinti számítási módról vagy a 9. bekezdés (b) pontja szerinti
átváltás eredményéről tájékoztatják a Főtitkárt, amikor letétbe helyezik az ezen egyez-
ményt megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy az ahhoz való csatlakozásról szóló okira-
tot, és valahányszor az említettek valamelyike megváltozik.
10.	E cikk alkalmazásában a hajó űrtartalma a hajók köbözéséről szóló 1969. évi nem-
zetközi egyezmény I. mellékletében szereplő felmérési szabályok szerint számított brut-
tó űrtartalom.
11.	A pénzügyi biztosítékot nyújtó biztosító vagy más személy jogosult alapot létrehozni
e cikk rendelkezései szerint, ugyanolyan feltételekkel és ugyanolyan következménnyel,
mintha azt a tulajdonos hozta volna létre. Az ilyen alap akkor is létrehozható, ha a 2.
bekezdés rendelkezései értelmében a tulajdonos nem jogosult a felelősség korlátozásá-
ra, de létesítése ebben az esetben nem csorbítja az igényjogosultak jogait a tulajdonos-
sal szemben.
48
10. cikk
1.	Ha a tulajdonos egy baleset után a 9. cikkel összhangban alapot hozott létre, és jogo-
sult a felelősség korlátozására:
(a)	az adott balesetből fakadó kár miatti igénnyel fellépő személyek egyike sem jogosult
semmilyen jog gyakorlására a tulajdonos bármilyen vagyonával szemben az adott köve-
teléssel kapcsolatban; és
(b)	bármely részes állam bíróságának vagy illetékes hatóságának el kell rendelnie azon
hajók vagy a tulajdonos tulajdonát képező más vagyontárgy zárlatának feloldását, ame-
lyet az adott balesetből fakadó kártérítési követeléssel kapcsolatban foglaltak le, és ha-
sonlóképpen fel kell szabadítania az ilyen lefoglalás elkerülése érdekében nyújtott óva-
dékot vagy más egyéb biztosítékot is.
2.	Az előbbiek azonban csak akkor alkalmazhatók, ha az igényjogosult elérési joggal
rendelkezik az alapot kezelő bírósághoz, és az alap ténylegesen elérhető a követelés
tekintetében.
Halálozás és sérülés
11.	cikk
A halállal vagy személyi sérüléssel kapcsolatos követelések elsőbbséget élveznek más
követelésekkel szemben, kivéve, ha az ilyen követelések teljes összege meghaladja a
9.	cikk 1. bekezdésével összhangban megállapított teljes összeg kétharmadát.
A tulajdonos kötelező biztosítása
12.	cikk
1.	Egy részes államban lajstromozott és ténylegesen veszélyes és ártalmas anyagokat
szállító hajó tulajdonosának biztosítással vagy más pénzügyi biztosítékkal, úgymint
bank vagy más hasonló pénzintézet garanciájával kell rendelkeznie a 9. cikk 1. bekez-
désében előírt a felelősség korlátjainak alkalmazásával megállapított összegekre, hogy
fedezze az ezen egyezményből fakadó kártérítési felelősségét.
2.	Egy, az egyezmény rendelkezéseivel összhangban álló biztosítás vagy más pénzügyi
biztosíték érvényességét igazoló kötelező biztosításról szóló igazolást kell kibocsátani
minden hajó részére, miután egy részes állam illetékes hatósága megállapította, hogy
az 1. bekezdés követelményei teljesültek. E kötelező biztosításról szóló igazolás az I.
mellékletben meghatározott minta szerinti formátumú, és a következő részletes adatokat
tartalmazza:
(a)	a hajó neve, azonosító száma vagy betűjele és lajstromozási kikötője;
(b)	a tulajdonos neve és fő telephelye;
(c)	a hajó IMO azonosítószáma;
(d)	a biztosíték típusa és időtartama;
49
(e)	a biztosító vagy más, biztosítékot nyújtó személy neve és fő telephelye, és a körül-
ményektől függően az a telephely, ahol a biztosítást vagy a biztosítékot létesítették; és
(f)	az igazolás érvényességi ideje, amely nem lehet hosszabb a biztosítás vagy más biz-
tosíték érvényességi idejénél.
3.	A kötelező biztosításról szóló igazolás a kibocsátó állam hivatalos nyelvén vagy nyel-
vein készül. Ha a használt nyelv nem angol, nem francia és nem spanyol, akkor a szö-
vegnek tartalmaznia kell a fenti nyelvek egyikére történő fordítást is.
4.	A kötelező biztosításról szóló igazolást a hajón kell tartani és egy példányt azon ható-
ságoknál kell letétbe helyezni, amelyek nyilvántartják a hajó lajtromozását vagy, ha a
hajó nincs lajstromozva valamely részes államban, úgy az igazolást kibocsátó vagy ta-
núsító állam hatóságánál.
5.	Egy biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték nem elégíti ki e cikk követelményeit, ha a
2.	bekezdés szerinti igazolásban meghatározott biztosítás vagy biztosíték érvényességi
idejének leteltén kívüli egyéb okok miatt is megszűnhet, mielőtt a megszűnéséről a 4.
bekezdésben említett hatóságoknak küldött értesítés dátumától számított három hónap
eltelne, kivéve, ha a kötelező biztosításról szóló igazolást az említett időszakban adták
át az érintett hatóságoknak vagy ekkor bocsátottak ki új igazolást. Az előbbi rendelkezé-
seket hasonlóképpen alkalmazni kell bármely olyan módosításra, amelynek eredménye-
ként a biztosítás vagy a biztosíték többé nem felel meg az e cikkben szereplő követel-
ményeknek.
6.	A hajót lajstromozó állam az e cikkben szereplő rendelkezéseknek megfelelően meg-
határozza a kötelező biztosításról szóló igazolás kibocsátásának és érvényességének
feltételeit.
7.	Egy részes állam hatáskörében a 2. bekezdéssel összhangban kiadott vagy tanúsított
kötelező biztosításról szóló igazolást a többi részes állam ezen egyezmény alkalmazá-
sában elfogadja és úgy tekinti, hogy az általa kibocsátott vagy tanúsított kötelező bizto-
sításról szóló igazolással azonos érvényességgel bír még akkor is, ha olyan hajó tekin-
tetében bocsátották ki vagy tanúsították, amely az érintett részes államban nincs lajst-
romba véve. Egy részes állam bármikor konzultációt kérhet a kibocsátó vagy tanúsító
állammal, amennyiben úgy véli, hogy a kötelező biztosításról szóló igazolásban megne-
vezett biztosító vagy garanciavállaló pénzügyileg nem képes teljesíteni az egyezmény
által támasztott kötelezettségeket.
8.	Kártérítés iránti követeléseket közvetlenül a biztosítóhoz vagy a tulajdonos kártérítési
felelősségére pénzügyi biztosítékot nyújtó egyéb személyhez lehet intézni. Ilyen eset-
ben az alperes, még akkor is, ha a tulajdonos nem jogosult a felelősség korlátozására,
alkalmazhatja a felelősség korlátozását az 1. bekezdésben leírtak szerint. Az alperes
ezen felül felhasználhatja mindazon védekezési lehetőségeket (a tulajdonos csődjét
vagy felszámolását kivéve), amelyek felhasználására a tulajdonos jogosult lett volna.
Ezen felül az alperes védekezhet azzal is, hogy a kárt a tulajdonos szándékos köteles-
ségmulasztása okozta, de az alperes nem folyamodhat más olyan védekezéshez,
amelyre az alperes a tulajdonos által az alperes ellen indított eljárásban esetleg jogosult
50
lehetne. Az alperes minden esetben jogosult követelni a tulajdonos bevonását az eljá-
rásba.
9.	A biztosítás vagy az 1. bekezdéssel összhangban biztosított egyéb pénzügyi biztosí-
ték révén biztosított bármilyen összeg kizárólag azon követelések kielégítésére áll ren-
delkezésre, amelyek ezen egyezményből fakadnak.
10.	Egy részes állam nem engedélyezheti a lobogója alatt hajózó olyan hajónak, amely-
re e cikket kell alkalmazni, hogy kereskedelmi tevékenységet végezzen, kivéve, ha a 2.
vagy 12. bekezdés szerinti igazolást kibocsátották.
11.	Az e cikkben foglalt rendelkezések szerint minden részes állam nemzeti jogszabá-
lyai szerint gondoskodik arról, hogy az 1. bekezdésben meghatározott összegekre biz-
tosítás vagy más biztosíték legyen érvényben bármely olyan hajó tekintetében, függet-
lenül annak lajstromozási helyétől, amely kiköt vagy kihajózik egy területén levő kikötő-
ből, vagy amely a parti tengerén elhelyezkedő tengeri létesítményhez érkezik vagy on-
nan távozik.
12.	Ha egy részes állam tulajdonában levő hajó tekintetében nem gondoskodtak biztosí-
tásról vagy más pénzügyi biztosítékról, akkor e cikknek az erre vonatkozó rendelkezései
nem alkalmazhatók az ilyen hajóra, de a hajónak magával kell vinnie egy kötelező bizto-
sításról szóló igazolást, amelyet a hajót lajstromozó állam megfelelő hatóságai állítottak
ki, és amely kijelenti, hogy a hajó tulajdonosa az érintett állam, és hogy a hajó kártérítési
felelősségére az 1. bekezdéssel összhangban előírt korláton belül van fedezet. Az ilyen
kötelező biztosításról szóló igazolás lehetőség szerint pontosan követi a 2. bekezdés-
ben előírt mintát.
III.	FEJEZET
A VESZÉLYES ÉS ÁRTALMAS ANYAGOK NEMZETKÖZI ALAPJA (HNS ALAP)
ÁLTALI KÁRTÉRÍTÉS
A HNS Alap létrehozása
13.	cikk
1.	A veszélyes és ártalmas anyagok nemzetközi alapja (HNS Alap) a következő célokkal
jön létre:
(a)	veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos kár miatti kárpótlás
biztosítása, amennyiben a II. fejezetben előírt védelem nem elégséges vagy nem elér-
hető; és
(b)	a 15. cikkben felsorolt kapcsolódó feladatok végrehajtása.
2.	A HNS Alapot minden részes államban jogi személyként ismerik el, amely képes az
érintett állam jogszabályai szerint jogok és kötelezettségek vállalására, és arra, hogy az
érintett állam bíróságai előtt jogi eljárásokban részt vegyen. Minden részes állam a HNS
Alap jogi képviselőjeként ismeri el az Igazgatót.
51
Kártérítés
14.	cikk
1.	A 13. cikk 1. bekezdésének (a) pontja szerinti feladatának való megfelelés érdekében
a HNS Alap kártérítést fizet minden olyan személynek, aki kárt szenved, ha az ilyen
személy a II. fejezet feltételei szerint nem képes teljes és elégséges kártérítést kapni a
kárért:
(a)	mert a II. fejezet értelmében a kárért nem állapítható meg felelősség;
(b)	mert a kárért a II. fejezet értelmében felelősséggel tartozó tulajdonos pénzügyileg
képtelen teljes mértékben megfelelni az ezen egyezményből fakadó kötelezettségeknek,
és a II. fejezet szerint esetleg nyújtott pénzügyi biztosíték nem nyújt fedezetet vagy nem
elégséges a kár miatti kártérítési követelések kielégítésére; a tulajdonos akkor tekinthe-
tő pénzügyileg alkalmatlannak e kötelezettségek teljesítésére, illetve egy pénzbeli bizto-
síték akkor tekinthető elégtelennek, ha a kárt szenvedő személy nem volt képes teljes
mértékben hozzájutni a II. fejezet értelmében esedékes kártérítési összeghez, miután
minden ésszerű lépést megtett a rendelkezésre álló jogorvoslatok igénybevételére;
(c)	mert a kár meghaladja a tulajdonos II. fejezet szerinti felelősségét.
2.	A tulajdonos részéről önként, a kár megelőzése vagy minimálisra csökkentése érde-
kében az ésszerűség határain belül felmerült költségek vagy indokoltan meghozott ál-
dozatok e cikk alkalmazásában kárnak minősülnek.
3.	A HNS Alapot nem terheli kötelezettség az előző bekezdés szerint, ha:
(a)	bizonyítja, hogy a kárt háború, zavargások, polgárháború vagy felkelés okozta, vagy
pedig olyan veszélyes és ártalmas anyagok okozták, amelyek hadihajóból vagy más
olyan hajóból szivárogtak ki vagy lettek kiürítve, amely egy állam tulajdonát képezi vagy
amelyet egy állam üzemeltet és amelyet a baleset időpontjában csak kormányzati, nem
kereskedelmi szolgálatban használtak; vagy
(b)	az igénylő nem tudja bizonyítani, hogy ésszerű valószínűsége van annak, hogy a
kárt egy vagy több hajót érintő baleset okozta.
4.	Ha a HNS Alap bizonyítja, hogy a kár részben vagy egészben olyan cselekmény vagy
mulasztás miatt következett be, amelyet a kárt elszenvedő személy károkozási szán-
dékkal követett el, vagy pedig a kárt az érintett személy hanyagsága okozta, akkor a
HNS Alap részben vagy egészben mentesülhet az ilyen személlyel szembeni felelőssé-
ge alól. A HNS Alap minden esetben mentesül az ilyen felelősség alól, amennyiben a 7.
cikk 3. bekezdése értelmében a tulajdonos is mentesülhetett volna. A HNS Alap számá-
ra azonban a megelőző intézkedések tekintetében nem áll fenn ilyen mentesség.
5.	(a) Ha a (b) pont másként nem rendelkezik, a HNS Alap által e cikk értelmében fize-
tett kártérítés teljes összege az egyes balesetek tekintetében korlátozott oly módon,
hogy az adott teljes összeg és a II. fejezet alapján az ezen egyezmény 3. cikkében
meghatározott alkalmazási körbe tartozó kárért ténylegesen kifizetett kártérítés összege
ne haladja meg a 250 millió elszámolási egységet.
52
(b)	A HNS Alap által e cikk értelmében kivételes, elkerülhetetlen és elháríthatatlan jelle-
gű természeti jelenség által okozott kárért fizetett kártérítés teljes összege nem halad-
hatja meg a 250 millió elszámolási egységet.
(c)	A 9. cikk 3. bekezdésével összhangban létesített alapon felgyűlt kamatot, ha van
ilyen, nem lehet figyelembe venni a HNS Alap által e cikk értelmében fizetendő legma-
gasabb kártérítés kiszámításakor.
(d)	Az e cikkben említett összegeket nemzeti pénznemre kell átváltani, a nemzeti pénz-
nemnek a Különleges Lehívási Joghoz viszonyított, a HNS Alap Közgyűlése által az el-
ső kártérítés kifizetési napjáról hozott határozat napján fennálló értéke alapján.
6.	Ha a HNS Alappal szemben fennálló követelések összege meghaladja az 5. bekez-
dés értelmében kifizetendő kártérítés összegét, akkor a rendelkezésre álló összeget úgy
kell felosztani, hogy a megállapított követelések és az igénylők által a jelen egyezmény
alapján ténylegesen felvett kártérítések összegei közötti arány ugyanakkora legyen
minden egyes igénylő esetében. A halálozással vagy személyi sérüléssel kapcsolatos
követelések elsőbbséget élveznek más követelésekkel szemben, kivéve, ha az ilyen
követelések teljes összege meghaladja az 5. cikkel összhangban megállapított teljes
összeg kétharmadát.
7.	A HNS Alap Közgyűlése határozhat úgy, hogy kivételes esetekben ezen egyezmény-
nyel összhangban a kártérítés akkor is kifizethető, ha a tulajdonos nem hozott létre a II.
fejezet szerinti alapot. Ilyen esetekben az 5. bekezdés (d) pontját kell ennek megfelelő-
en alkalmazni.
A HNS Alap kapcsolódó feladatai
15.	cikk
A 13. cikk 1. bekezdésének (a) pontja szerinti funkciójának ellátása érdekében a HNS
Alap feladatai a következők:
(a)	mérlegeli a HNS Alappal szemben támasztott követeléseket;
(b)	minden naptári évre költségvetési becslést készít a következőkre vonatkozóan:
Kiadások:
(i)	az Alap igazgatásának tárgyévi költségei és kiadásai, valamint az előző években foly-
tatott tevékenységgel kapcsolatos hiány; és
(ii)	a HNS Alap által a tárgyévben teljesítendő kifizetések;
Bevételek:
(iii)	az előző évek tevékenységeiből eredő többlet, beleértve a kamatokat is;
(iv)	az év során befizetendő kezdeti hozzájárulások;
(v)	éves hozzájárulások, ha a költségvetés egyensúlyához szükségesek; és
(vi)	bármely egyéb bevétel;
(c)	bármely részes állam kérésére szükség szerint közbenjár, hogy az érintett államot
segítse olyan személyzet, anyag és szolgáltatás azonnali biztosításában, amelyekre
szükség lehet ahhoz, hogy intézkedéseket hozzon olyan balesetek következtében fellé-
53
pő károk megelőzése vagy enyhítése érdekében, amely balesetek tekintetében a HNS
Alapot ezen egyezmény alapján felszólíthatják kártérítés fizetésére; és
(d)	a belső rendeletekben meghatározott feltételek mellett hitelkonstrukciókat biztosít
olyan balesetekből fakadó károk elleni megelőző intézkedések meghozatala érdekében,
amely balesetek tekintetében a HNS Alapot ezen egyezmény alapján felszólíthatják kár-
térítés fizetésére.
Hozzájárulásokra vonatkozó általános rendelkezések
16.	cikk
1.	A HNS Alap általános számlával rendelkezik, amely rovatokra osztható.
2.	A HNS Alap a 19. cikk 3. és 4. bekezdése szerint elkülönített számlákkal rendelkezik
a következők tekintetében:
(a)	olaj, az 1. cikk 5. bekezdése (a) pontja (i) alpontjának meghatározása szerint (olaj-
számla);
(b)	cseppfolyósított, könnyű szénhidrogénekből álló, fő összetevőként metánt tartalmazó
földgázok (LNG) (LNG-számla); és
(c)	cseppfolyósított, könnyű szénhidrogénekből álló, fő összetevőként propánt és butánt
tartalmazó földgázok (LpG) (LPG-számla).
3.	A HNS Alapba kezdeti hozzájárulást és szükség szerint éves hozzájárulást kell fizet-
ni.
4.	A HNS Alaphoz való hozzájárulásokat a 18. cikk szerint az általános számlára, a 19.
cikk szerint az elkülönített számlákra, a 20. cikk vagy a 21. cikk 5. bekezdése szerint
pedig vagy az általános számlára vagy az elkülönített számlákra kell teljesíteni. A 19.
cikk 6. bekezdésére is figyelemmel, az általános számla az általános számla által fede-
zett veszélyes és ártalmas anyagok által okozott kár miatti kárpótlásra szolgál, és egy
elkülönített számlának kell rendelkezésre állnia az elkülönített számla által fedezett ve-
szélyes és ártalmas anyagok által okozott kár miatti kárpótláshoz.
5.	A 18. cikk, a 19. cikk 1. bekezdése (a) pontjának (i) és (ii) alpontja, valamint az 1. be-
kezdés (c) pontja, továbbá a 20. cikk és a 21. cikk 5. bekezdésének alkalmazásában, ha
egy adott típusú, a járulékalapot képező rakomány mennyisége, amelyet egy naptári
évben bármely személy egy részes állam területén átvett, megnövelve az ugyanilyen
típusú olyan árumennyiségekkel, amelyeket ugyanazon részes államban egy vagy több
társult személy átvett, meghaladja a vonatkozó pontokban meghatározott határértéket,
akkor az ilyen személynek hozzájárulást kell fizetnie az általa átvett tényleges mennyi-
ség tekintetében, függetlenül attól, hogy az átvett mennyiség nem haladta meg a vonat-
kozó határértéket.
6.	A „társult személy” kifejezés bármilyen leányvállalatot vagy közösen ellenőrzött jogi
személyt jelent. Azt a kérdést, hogy egy személy megfelel-e ezen meghatározásnak, az
érintett állam nemzeti jogszabályai alapján kell eldönteni.
54
Az éves hozzájárulásokra vonatkozó általános rendelkezések
17.	cikk
1.	Az általános számlára és az egyes elkülönített számlákra fizetett éves hozzájárulások
kirovására aszerint kerül sor, ahogyan az az érintett számláról való kifizetésekhez szük-
séges.
2.	A 18. és 19. cikk, valamint a 21. cikk 5. bekezdése szerint fizetendő éves hozzájáru-
lásokat a Közgyűlés határozza meg, és számításuk e cikkeknek megfelelően a járulék-
alapot képező rakomány átvett egységei, vagy a 19. cikk 1. bekezdésének (b) pontjában
említett rakományok tekintetében az előző naptári év vagy a Közgyűlés határozata sze-
rinti másik év során kirakott egységei alapján történik.
3.	A Közgyűlés határozza meg az általános számla és az egyes elkülönített számlák
esetében kirovásra kerülő éves hozzájárulások teljes összegét. E határozatot követően
az Igazgató az egyes részes államok tekintetében számlánként kiszámítja a 18. cikk, a
19.	cikk 1. bekezdése és a 21. cikk 5. bekezdése szerint hozzájárulások fizetésére köte-
les minden egyes személy éves hozzájárulásának teljes összegét, az érintett személy
tekintetében az előző naptári év vagy a Közgyűlés határozata szerinti másik év során
jelentett, járulékalapot képező rakomány egyes egységeire meghatározott rögzített ösz-
szeg alapján. Az általános számla esetében a járulékalapot képező rakomány egységei-
re rovatonként meghatározott fent említett rögzített összeget ezen egyezmény II. mel-
lékletének rendelkezései szerint kell kiszámítani. Az egyes elkülönített számlákhoz a
járulékalapot képező rakomány egységeire meghatározott, a fentiekben említett rögzített
összeget úgy kell kiszámítani, hogy a vonatkozó számla esetében érvényesítendő teljes
éves hozzájárulást el kell osztani a számlához hozzájáruló rakomány teljes mennyisé-
gével.
4.	A Közgyűlés az igazgatási költségekre vonatkozóan is kiróhat éves hozzájárulást, és
határozhat az ilyen költségeknek az általános számla rovatai és az elkülönített számlák
közötti felosztásáról.
5.	Az arra vonatkozó becslés alapján, hogy az egyes érintett anyagok milyen mértékben
járultak hozzá a kárhoz, a Közgyűlés határoz az olyan, két vagy több anyag által okozott
károk miatti kártérítésekre kifizetett összegeknek az érintett számlák és rovatok közötti
megosztásáról is, mely anyagok különböző számlákhoz vagy rovatokba tartoznak.
Éves hozzájárulások az általános számlához
18.	cikk
1.	A 16. cikk 5. bekezdése értelmében az egyes részes államok tekintetében éves hoz-
zájárulást kell teljesítenie az általános számlához minden olyan személynek, aki az
adott államban az előző naptári évben, vagy a Közgyűlés által esetleg meghatározott
más évben összességében 20 000 tonnát meghaladó mennyiséget vett át a járulékala-
pot képező, a 19. cikk 1. bekezdésében említett körbe nem sorolható, a következő rova-
tokba tartozó anyagokból:
(a)	az 1. cikk 5. bekezdése (a) pontjának (vii) alpontjában említett szilárd ömlesztett
anyagok;
55
(b)	a 2. bekezdésben említett anyagok; és
(c)	egyéb anyagok.
2.	Az általános számlára éves hozzájárulást kötelesek fizetni azok a személyek is, akik-
nek a 19. cikk 1. bekezdésével összhangban fizetési kötelezettségük lett volna valamely
elkülönített számlára, ha annak alkalmazását a 19. cikkel összhangban nem halasztot-
ták volna el vagy nem függesztették volna fel. Az egyes elkülönített számlák, amelyek
alkalmazását a 19. cikk értelmében elhalasztották vagy felfüggesztették, külön rovatot
képeznek az általános számlán belül.
Éves hozzájárulások az elkülönített számlákhoz
19.	cikk
1.	A 16. cikk 5. bekezdése értelmében az elkülönített számlákra az egyes részes álla-
mok tekintetében éves hozzájárulásokat kell fizetni:
(a)	az olajszámla esetében,
(i)	bármely olyan személynek, aki az olajszennyezéssel okozott károk megtérítésére
létesítendő nemzetközi alap létrehozásáról szóló, 1971. évi nemzetközi egyezmény és
módosításai 1. cikke 3. bekezdésének meghatározása szerinti, járulékalapot képező
olajból 150 000 tonnát meghaladó teljes mennyiséget vett át az érintett államban az elő-
ző naptári évben vagy a Közgyűlés által esetleg meghatározott más évben, és aki köte-
les vagy köteles lenne hozzájárulást fizetni a nemzetközi olajszennyezési kártérítési
alapba az említett egyezmény 10. cikkével összhangban; és
(ii)	bármely olyan személynek, aki a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló -
az 1978. évi jegyzőkönyvvel és annak módosításaival módosított - nemzetközi egyez-
mény I. mellékletének I. függelékében felsorolt, ömlesztve szállított egyéb olajokból
20 000 tonnát meghaladó teljes mennyiséget vett át az érintett államban az előző naptá-
ri évben vagy a Közgyűlés által esetleg meghatározott más évben;
(b)	az LNG-számla esetében bármely olyan személynek, aki az előző naptári évben
vagy a Közgyűlés által esetleg meghatározott más évben, az érintett állam kikötőjében
vagy termináljában kirakodott LNG rakomány tulajdonjogát közvetlenül a kirakodás előtt
birtokolta;
(c)	az LPG-számla esetében bármely olyan személynek, aki az előző naptári évben
vagy a Közgyűlés által esetleg meghatározott más évben az érintett államban 20 000
tonnát meghaladó mennyiségű LPG-t vett át.
2.	A 3. bekezdés értelmében a fenti 1. bekezdésben említett elkülönített számlák az ál-
talános számlával egy időben lépnek hatályba.
3.	A 16. cikk 2. bekezdésében említett elkülönített számlák alkalmazásának kezdetét el
kell halasztani mindaddig, amíg az előző naptári évben vagy a Közgyűlés által esetleg
meghatározott más évben a járulékalapot képező rakományok mennyiségei a vonatkozó
számla tekintetében meghaladják a következő határértékeket:
(a)	350 millió tonna járulékalapot képező rakomány az olajszámla esetében;
56
(b)	20 millió tonna járulékalapot képező rakomány az LNG-számla esetében;
(c)	15 millió tonna járulékalapot képező rakomány az LPG-számla esetében.
4.	A Közgyűlés felfüggesztheti egy elkülönített számla alkalmazását, ha
(a)	az érintett számla tekintetében a járulékalapot képező rakomány mennyiségei az
előző naptári év során a 3. bekezdésben meghatározott vonatkozó határérték alá estek
vissza; vagy
(b)	hat hónap eltelt attól a naptól számítva, amikor a hozzájárulások esedékessé váltak,
és a vonatkozó számlára be nem fizetett hozzájárulások teljes összege meghaladja a
számla tekintetében az 1. bekezdéssel összhangban kirótt legutolsó összeg tíz százalé-
kát.
5.	A Közgyűlés elrendelheti a 4. bekezdéssel összhangban felfüggesztett elkülönített
számlák újbóli alkalmazását.
6.	Minden olyan személynek, aki egy olyan elkülönített számlára lenne köteles hozzájá-
rulást fizetni, amelynek alkalmazását a 3. bekezdéssel összhangban elhalasztották vagy
a 4. bekezdéssel összhangban felfüggesztették, az említett elkülönített számla tekinte-
tében esedékes hozzájárulásokat az általános számlára kell befizetnie. A jövőbeli hoz-
zájárulások kiszámításához az elhalasztott vagy felfüggesztett alkalmazású elkülönített
számla az általános számlán belül új rovatot képez, és arra a II. mellékletben meghatá-
rozott HNS pontrendszer vonatkozik.
Kezdeti hozzájárulások
20.	cikk
1.	Az egyes részes államok tekintetében kezdeti hozzájárulásokat kell teljesíteni olyan
összegben, amelyet a 16. cikk 5. bekezdésével, a 18. és 19. cikkel, valamint a 21. cikk
5.	bekezdésével összhangban hozzájárulás fizetésére köteles egyes személyekre vo-
natkozóan olyan rögzített összeg alapján kell kiszámolni, amely az általános számlára
és az elkülönített számlákra nézve azonos nagyságú, valamint a járulékalapot képező,
az ezen egyezménynek az érintett államban történő hatálybalépésének évét megelőző
naptári évben átvett, illetve LNG esetében az érintett államban kirakodott rakomány
minden egyes egységére meghatározott.
2.	Az 1. bekezdésben említett, az általános számlán belüli különböző rovatokra, illetve
az egyes elkülönített számlákra vonatkozó rögzített összeget és az egységeket a Köz-
gyűlés határozza meg.
3.	Kezdeti hozzájárulást kell fizetni három hónapon belül azon dátumot követően, ami-
kor a HNS Alap számlákat bocsát ki az egyes részes államok tekintetében azon szemé-
lyek részére, akik az 1. bekezdéssel összhangban hozzájárulások fizetésére kötelezet-
tek.
Jelentések
21.	cikk
1.	Az egyes részes államok gondoskodnak arról, hogy a 18. és 19. cikk értelmében,
vagy ezen cikk 5. bekezdése alapján hozzájárulás fizetésére kötelezett személyek sze-
57
repeljenek egy, az Igazgató által ezen cikk rendelkezései szerint létrehozott és napra-
kész állapotban tartott jegyzéken.
2.	Az 1. bekezdésben meghatározott célokra az egyes részes államok a HNS Alap bel-
ső szabályzatában megállapított időpontban és módon az Igazgató tudomására hozzák
a 18. és 19. cikk, vagy ezen cikk 5. bekezdése értelmében az adott állam tekintetében
hozzájárulás fizetésére kötelezett minden személy nevét és címét, valamint a járulék-
alapot képező rakomány azon mennyiségeire vonatkozó adatokat, amelyek miatt az em-
lített személyek hozzájárulást kötelesek fizetni az előző naptári évre vonatkozóan.
3.	Annak érdekében, hogy bármely időpontban meg lehessen bizonyosodni a 18. és 19.
cikkel vagy ezen cikk 5. bekezdésével összhangban hozzájárulás fizetésére kötelezett
személyek kilétéről, és meg lehessen határozni, hogy a körülményektől függően ezen
személyek mekkora mennyiségű rakomány alapján fizetik a hozzájárulást, a jegyzék az
ellenkező bizonyításig a benne foglalt tények bizonyítéka.
4.	Ha valamely részes állam nem teljesíti azon kötelezettségét, hogy az Igazgató tudo-
mására hozza a 2. bekezdésben említett információkat, és ez a HNS Alap számára
pénzügyi veszteséget eredményez, akkor ezen részes állam köteles kártalanítani a HNS
Alapot az ilyen veszteségért. A Közgyűlés az Igazgató ajánlására határozatot hoz arról,
hogy az adott részes állam köteles-e ilyen kártérítést fizetni.
5.	Egy részes államnak egyik kikötőjéből vagy termináljából ugyanazon állam egy másik
kikötőjébe vagy termináljába szállított és ott kirakott, járulékalapot képező rakomány
tekintetében a részes államoknak jelentést nyújthatnak be a HNS Alaphoz, számlánként
részletezve a járulékalapot képező rakomány összes átvételére kiterjedően a teljes éves
mennyiséget, beleértve minden olyan mennyiséget, amelyre nézve a 16. cikk 5. bekez-
dése alapján hozzájárulásokat kell fizetni. A részes állam a jelentés benyújtásakor vagy:
(a)	értesíti a HNS Alapot, hogy az érintett állam a tárgyévre vonatkozóan egy összegben
fizeti ki a HNS Alapnak az egyes számlákra vonatkozó teljes összeget; vagy
(b)	utasítja a HNS Alapot, hogy az egyes számlákkal kapcsolatos teljes összegeket rója
ki oly módon, hogy az egyes átvevők, vagy LNG esetében az adott részes állam jogha-
tóságán belül kirakodó egyes jogosultak részére kiszámlázza az általuk fizetendő ösz-
szeget. Ezen személyeket az érintett állam nemzeti jogszabályai alapján kell meghatá-
rozni.
A hozzájárulások fizetésének elmulasztása
22.	cikk
1.	A 18., 19. és 20. cikk vagy a 21. cikk 5. bekezdése szerint esedékes bármely hozzá-
járulás összegére és a hátralékos hozzájárulások összegére a HNS Alap belső szabály-
zata szerint meghatározott mértékű kamatot számítanak fel, feltéve, hogy eltérő körül-
mények esetén eltérő kamatlábakat alkalmazhatnak.
2.	Ha egy olyan személy, aki a 18., 19. és 20. cikk vagy a 21. cikk 5. bekezdése alapján
hozzájárulást köteles fizetni, részben vagy egészben nem teljesíti ilyen kötelezettségét,
ezért hátralékos tartozása van, akkor az Igazgató a HNS Alap nevében minden indokolt
intézkedést - beleértve a bírósági eljárást is - meghoz az ilyen személlyel szemben az
esedékes összeg behajtása érdekében. Azonban ha a szerződésszegő hozzájáruló
58
személy nyilvánvalóan fizetésképtelen vagy a körülmények ezt más módon indokolttá
teszik, úgy a Közgyűlés az Igazgató ajánlására úgy határozhat, hogy a hozzájáruló fél
ellen nem indítanak, illetve nem folytatnak eljárást.
A részes államok opcionális hozzájárulás-fizetési kötelezettsége
23.	cikk
1.	A 21. cikk 5. bekezdésének sérelme nélkül egy részes állam a megerősítő, elfogadó,
jóváhagyó vagy a csatlakozásról szóló okirat letétbe helyezésekor vagy azt követően
bármikor nyilatkozhat úgy, hogy felelősséget vállal azon kötelezettségekre, amelyeket
ezen egyezmény ró mindazon személyekre, akik a 18., 19. és 20. cikk vagy a 21. cikk 5.
bekezdése értelmében hozzájárulást kötelesek fizetni az adott állam területén átvett
vagy kirakodott veszélyes és ártalmas anyagok miatt. Az ilyen nyilatkozat írásos formá-
ban készül és meghatározza, mely kötelezettségek vállalására került sor.
2.	Ha az 1. bekezdés szerinti nyilatkozat megtételére ezen egyezmény 46. cikk szerinti
hatálybalépése előtt kerül sor, akkor azt letétbe kell helyezni a Főtitkárnál, aki ezen
egyezmény hatálybalépése után a nyilatkozatról tájékoztatja az Igazgatót.
3.	Az 1. bekezdés szerinti olyan nyilatkozatot, amelynek megtételére ezen egyezmény
hatálybalépése után kerül sor, az Igazgatónál kell letétbe helyezni.
4.	Az ezen cikkel összhangban tett nyilatkozatot az illető állam visszavonhatja az Igaz-
gatónak küldött ilyen értelmű írásos értesítéssel. Az ilyen értesítés három hónappal azt
követően lép hatályba, hogy azt az Igazgató megkapta.
5.	Minden olyan állam, amelyet egy az ezen cikkel összhangban tett nyilatkozat kötelez,
köteles lemondani minden olyan mentességről, amely egyébként megilletné a nyilatko-
zatban meghatározott bármely kötelezettség tekintetében, egy illetékes bíróságnál elle-
ne indított eljárásban.
Szervezet és igazgatás
24.	cikk
A HNS Alap Közgyűléssel és egy Igazgató által vezetett Titkársággal rendelkezik.
Közgyűlés
25.	cikk
A Közgyűlés minden, az ezen egyezményben részes államból áll.
26.	cikk
A Közgyűlés feladatai a következők:
(a)	minden rendes ülésszakon a Közgyűlés elnökének és két alelnöknek a megválasz-
tása, akik hivatalukat a következő rendes ülésig töltik be;
(b)	saját eljárási szabályainak meghatározása a jelen egyezmény rendelkezései alapján;
(c)	belső és pénzügyi szabályok kidolgozása, alkalmazása és folyamatos felülvizsgálata
a HNS Alapnak a 13. cikk 1. bekezdés (a) pontjában meghatározott céljával összefüg-
gésben, és a HNS Alap 15. cikkben felsorolt, ezzel összefüggő feladataival kapcsolat-
ban;
59
(d)	az Igazgató kinevezése és szükség szerint intézkedés más ilyen személyek kineve-
zéséről, valamint az Igazgató és más személyek feladatainak meghatározása;
(e)	a 15. cikk (b) pontjával összhangban elkészített éves költségvetés elfogadása;
(f)	szükség szerint az Igazgató ajánlásainak megfontolása és jóváhagyása a járulékala-
pot képező rakomány meghatározásának tartalmi köre tekintetében;
(g)	könyvvizsgálók kinevezése és a HNS Alap számviteli elszámolásainak jóváhagyása;
(h)	a HNS Alappal szembeni követelések rendezésének jóváhagyása, határozathozatal
a 14. cikk szerint rendelkezésre álló kártérítési összeg felosztásáról az igénylők között,
és azon feltételek meghatározása, amelyek szerint a követelésekkel kapcsolatban felté-
teles kifizetéseket kell teljesíteni annak érdekében, hogy a káreset áldozatait a lehető
leggyorsabban kártalanítsák;
(i)	egy kártérítési igényeket kezelő bizottság felállítása legalább 7, de nem több mint 15
taggal, valamint bármely olyan, ennek alárendelt ideiglenes vagy állandó testület létre-
hozása, amelyet a Közgyűlés szükségesnek ítél, az említett bizottság működési szabá-
lyainak meghatározása, valamint a rábízott feladatok elvégzéséhez szükséges hatáskör
biztosítása; az említett testület tagjainak kinevezésekor a Közgyűlés törekszik a földrajzi
szempontból kiegyensúlyozott kiválasztásra és a részes államok megfelelő képviseleté-
nek biztosítására; a Közgyűlés eljárási szabályait értelemszerűen alkalmazni kell az alá-
rendelt testület munkájára is;
(j) annak meghatározása, hogy az egyezményben nem részes államok közül, a Szerve-
zet társult tagjai közül, illetve a kormányközi és nem kormányközi nemzetközi szerveze-
tek közül melyek számára engedélyezett, hogy szavazati jog nélkül részt vegyenek a
Közgyűlés és az alárendelt testületek ülésein;
(k) utasítások adása a HNS Alap igazgatásával kapcsolatban az Igazgató és az aláren-
delt testületek részére;
(l) az egyezmény és saját döntései megfelelő végrehajtásának felügyelete;
(m) ötévente az egyezmény végrehajtásának felülvizsgálata, különös tekintettel a díj-
számítási rendszer működésére és a belföldi kereskedelem hozzájárulási mechanizmu-
sára; és
(n) olyan egyéb funkciók ellátása, amelyeket ezen egyezmény alapján ruháznak rá vagy
amelyek egyébként szükségesek a HNS Alap megfelelő működéséhez.
27.	cikk
1.	A Közgyűlés rendes üléseit naptári évente egyszer tartja, s azt az Igazgató hívja ösz-
sze.
2.	A Közgyűlés rendkívüli üléseit az Igazgató hívja össze a Közgyűlés tagjai legalább
egyharmadának a kérésére, illetve összehívhatja a saját kezdeményezésére is a Köz-
gyűlés Elnökével folytatott konzultáció után. Az Igazgató a tagokat legalább 30 nappal
korábban értesíti az ilyen ülésekről.
60
28. cikk
A Közgyűlés üléseinek határozatképességéhez a tagok többségének jelenléte szüksé-
ges.
Titkárság
29.	cikk
1.	A Titkárság az Igazgatóból és a HNS Alap igazgatásához szükséges szakemberekből
áll.
2.	Az Igazgató a HNS Alap jogi képviselője.
30.	cikk
1.	Az Igazgató a HNS Alap legfőbb irányító tisztviselője. A Közgyűlés által adott utasítá-
sok szerint az Igazgató elvégzi azon feladatokat, amelyeket ezen egyezmény, a HNS
Alap belső szabályzata és a Közgyűlés ráruház.
2.	Az Igazgató kötelessége különösen:
(a)	a HNS Alap igazgatásához szükséges személyek kinevezése;
(b)	a HNS Alap vagyonának megfelelő kezelését biztosító indokolt intézkedések meg-
hozatala;
(c)	az ezen egyezmény hatálya alatt esedékes hozzájárulások beszedése, betartva kü-
lönösen a 22. cikk 2. bekezdésének rendelkezéseit;
(d)	a HNS Alappal szembeni követelések kezeléséhez és a HNS Alap egyéb funkcióinak
ellátásához szükséges mértékben jogi, pénzügyi és egyéb szakértők alkalmazása;
(e)	minden indokolt intézkedés meghozatala a HNS Alappal szembeni követelések ke-
zelésére a HNS Alap belső szabályzatában meghatározott korlátok és feltételek betartá-
sa mellett, beleértve a követeléseknek a Közgyűlés előzetes jóváhagyása nélküli végle-
ges rendezését is, ahol e szabályok így rendelkeznek;
(f)	az egyes naptári évekre vonatkozó pénzügyi beszámolók és költségvetés-tervezetek
elkészítése és a Közgyűlésnek történő benyújtása;
(g)	a Közgyűlés elnökével konzultálva a HNS Alap előző naptári évi tevékenységeire
vonatkozó jelentés elkészítése és közzététele; és
(h)	olyan dokumentumok és információk készítése, gyűjtése és terjesztése, amelyekre a
Közgyűlés és az alárendelt testületek munkájához szükség lehet.
31.	cikk
Kötelességeik ellátása során az Igazgató, valamint az Igazgató által kijelölt alkalmazot-
tak és szakértők nem folyamodhatnak utasításokért egyetlen kormányzathoz vagy a
HNS Alapon kívüli hatósághoz sem, és nem fogadhatnak el utasításokat ilyen szervek-
től. Tartózkodniuk kell minden olyan cselekedettől, amely hátrányos színben tüntetné fel
nemzetközi tisztviselői beosztásukat. Minden részes állam a maga részéről kötelezett-
séget vállal az Igazgató és az általa kijelölt munkatársak és szakértők feladatai kizáróla-
gos nemzetközi jellegének tiszteletben tartására, és arra, hogy nem törekszik befolyá-
solni őket kötelességük végzése során.
61
Pénzügyek
32.	cikk
1.	Minden részes állam viseli a Közgyűlésben részt vevő saját küldöttsége és az aláren-
delt testületekben dolgozó képviselőinek fizetését, valamint utazási és egyéb költségeit.
2.	A HNS Alap működése során felmerült minden egyéb költséget a HNS Alap visel.
Szavazás
33.	cikk
A Közgyűlésen történő szavazás szabályai a következők:
(a)	minden tag egy szavazattal rendelkezik;
(b)	ha a 34. cikk másként nem rendelkezik, a Közgyűlés határozatait a jelen levő és sza-
vazó tagok többségi szavazatával kell meghozni;
(c)	azoknál a határozatoknál, amelyeknél kétharmados többségre van szükség, a jelen
levő tagok kétharmados szavazattöbbsége szükséges; és
(d)	e cikk alkalmazásában a „jelen levő tagok” kifejezés „az ülésen a szavazás időpont-
jában jelen levő tagokat” jelenti, és a „jelen levő és szavazó tagok” kifejezés pedig a „je-
len levő és igennel vagy nemmel szavazó tagokat” jelenti. A szavazástól tartózkodó ta-
gok nem tekinthetők szavazónak.
34.	cikk
A Közgyűlés következő határozataihoz van szükség kétharmados többségre:
(a)	a 19. cikk 4. vagy 5. bekezdése szerinti határozat egy elkülönített számla alkalmazá-
sának felfüggesztéséről vagy újraindításáról;
(b)	a 22. cikk 2. bekezdése szerinti határozat egy hozzájáruló fél elleni kereset megindí-
tásának vagy folytatásának elvetéséről;
(c)	az Igazgatónak a 26. cikk (d) pontja szerinti kinevezése;
(d)	az alárendelt testületeknek a 26. cikk (i) pontja szerinti létrehozása, és az azzal kap-
csolatos ügyek; és
(e)	az 51. cikk 1. bekezdése szerinti döntés ezen egyezmény hatályban maradásáról.
Adómentességek és devizaszabályok
35.	cikk
1.	A HNS Alap, annak vagyona, bevétele, beleértve a hozzájárulásokat is, és funkciói-
nak a 13. cikk 1. bekezdésében leírtak szerinti gyakorlásához szükséges más eszközök
minden részes államban mentességet élveznek a közvetlen adóztatás alól.
2.	Ha a HNS Alap jelentős ingó és ingatlan tulajdont vásárol, vagy olyan szolgáltatáso-
kat vesz igénybe, amelyekre szüksége van hivatalos tevékenységei gyakorlásához a 13.
cikk 1. bekezdésében felsorolt célok elérése érdekében, és e vásárlásoknak a költségei
közvetlen adót vagy forgalmi adót tartalmaznak, akkor a részes államok kormányai - ha
62
ez lehetséges - megfelelő intézkedéseket hoznak az ilyen illetékek és adók elengedé-
sére vagy visszafizetésére. Az így megszerzett áruk ellenérték fejében vagy ingyenesen
nem adhatók tovább, kivéve, ha erre a mentességet vagy visszafizetést biztosító vagy
támogató kormány által jóváhagyott feltételek szerint kerül sor.
3.	Az olyan illetékek, adók vagy díjak tekintetében, amelyek pusztán közüzemi szolgál-
tatások megfizetését jelentik, nem lehet mentességben megállapodni.
4.	A HNS Alap mentességet élvez minden vám, adó és egyéb, az általa vagy nevében
saját hivatalos használatára behozott vagy kivitt árucikkekre kirótt hasonló adók alól. Az
így behozott árucikkek nem ruházhatók át sem ellenszolgáltatás fejében, sem ingyene-
sen azon ország területén, amelyre azokat behozták, kivéve, ha az az érintett ország
kormánya által elfogadott feltételek mellett történik.
5.	A HNS Alaphoz hozzájáruló személyekre, valamint a HNS Alapból kártérítésben ré-
szesülő áldozatokra és tulajdonosokra azon állam pénzügyi jogszabályai érvényesek,
ahol adózási kötelezettségük van, és e szempontból semmilyen különleges mentesség-
ben vagy más előnyben nem részesülnek.
6.	A devizára vagy az átutalásokra vonatkozó jelenlegi és jövőbeli szabályozásoktól füg-
getlenül a részes államok engedélyezik minden hozzájárulás átutalását és kifizetését a
HNS Alap számára, illetve a HNS Alap által teljesített bármilyen kártérítés korlátozás
nélküli átutalását és kifizetését.
Az információk bizalmas jellege
36.	cikk
Az ezen egyezmény alkalmazásában az egyes hozzájárulókkal kapcsolatosan szolgál-
tatott információk nem hozhatók más tudomására a HNS Alapon kívül, kivéve amilyen
mértékben erre szigorúan a HNS Alap feladatai elvégzésének lehetővé tétele érdekében
szükség lehet, beleértve a jogi eljárások megindítását és az azok elleni védekezést.
IV.	FEJEZET
KÖVETELÉSEK ÉS KERESETEK
Elévülés
37.	cikk
1.	A II. fejezet szerinti kártérítéshez való jog megszűnik, kivéve, ha az említett fejezet
szerint keresetet indítanak három éven belül azon nap után, amikor a kárt szenvedő
személy értesült a kárról és a tulajdonos kilétéről, vagy ezekről ésszerűen elvárhatóan
értesülnie kellett volna.
2.	A III. fejezet szerinti kártérítéshez való jog megszűnik, kivéve, ha az említett fejezet
szerint keresetet indítanak vagy a 39. cikk 7. bekezdése szerint értesítést küldenek há-
rom éven belül azon nap után, amikor a kárt szenvedő személy értesült a kárról vagy
ésszerűen elvárhatóan értesülnie kellett volna róla.
3.	A kárt okozó baleset bekövetkeztének napját követő 10 év eltelte után azonban már
semmilyen esetben sem indítható kereset.
63
4.	Ha a baleset események sorozatából áll, úgy a 3. bekezdésben említett 10 éves idő-
szak az utolsó ilyen esemény napjától kezdődik.
Joghatóság a tulajdonos elleni kereset szempontjából
38.	cikk
1.	Ha egy baleset kárt okozott egy vagy több részes állam területén, beleértve a parti
tengerét is, vagy egy, a 3. cikk (b) pontjában említett térségben, illetve megelőző intéz-
kedéseket tettek a károk megelőzésére vagy minimálisra csökkentésére egy vagy több
részes állam területén, beleértve a parti tengerét is, vagy az említett térséget, úgy csak
ezen érintett részes államok bíróságain lehet kártérítés iránti keresetet indítani a tulaj-
donos vagy más egyéb olyan személy ellen, aki pénzügyi biztosítékot nyújt a tulajdonos
felelősségére.
2.	Ha egy baleset kizárólag valamely állam területén kívül okozott kárt, beleértve a parti
tengerét is, és ezen egyezmény alkalmazásának a 3. cikk (c) pontjában meghatározott
feltételei teljesültek, vagy pedig az ilyen kár megelőzésére vagy minimálisra csökkenté-
sére megelőző intézkedéseket tettek, úgy a tulajdonos vagy más, a tulajdonos felelős-
ségére pénzügyi biztosítékot nyújtó személy ellen csak a következő bíróságokon lehet
kártérítési keresetet indítani:
(a)	azon részes állam bíróságán, ahol a hajó lajstromozva van, vagy lajstromozatlan
hajó esetén azon államnak a bíróságán, amelynek lobogója alatt a hajó hajózni jogosult;
vagy
(b)	azon részes állam bíróságán, ahol a tulajdonos szokásos tartózkodási helye vagy
ahol a tulajdonos gazdasági tevékenységének székhelye található; vagy
(c)	azon részes állam bíróságán, ahol a 9. cikk 3. bekezdésével összhangban alapot
hoztak létre.
3.	Az 1. és 2. bekezdés szerint indított keresetről ésszerű módon értesíteni kell az alpe-
rest.
4.	Minden részes állam gondoskodik arról, hogy bíróságainak joghatósága kiterjedjen az
ezen egyezmény alapján indított kártérítési keresetek elbírálására.
5.	Miután a tulajdonos vagy a biztosító vagy más, a 12. cikkel összhangban pénzügyi
biztosítékot nyújtó személy alapot hozott létre a 9. cikk szerint, azon állam bíróságai,
amelyben az alapot létrehozták, kizárólagos joghatósággal rendelkeznek az alap kiuta-
lásával és felosztásával kapcsolatos valamennyi ügy eldöntésére.
Joghatóság a HNS Alap ellen vagy a HNS Alap által indított kereset tekintetében
39.	cikk
1.	E cikk következő rendelkezései szerint a HNS Alap elleni bármilyen kártérítési kere-
set a 14. cikk értelmében csak olyan bíróságon indítható, amely a 38. cikk szerinti jog-
hatósággal rendelkezik az adott baleset által okozott kárért felelős tulajdonos elleni ke-
resetek tekintetében, vagy egy olyan részes állam bíróságán, amely illetékes lett volna,
ha a tulajdonost terhelné a felelősség.
64
2.	Amennyiben a veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajót, amely a balesetet
okozta, nem azonosították, úgy a 38. cikk 1. bekezdésének rendelkezéseit kell értelem-
szerűen alkalmazni a HNS Alap elleni keresetekre.
3.	Minden részes állam gondoskodik arról, hogy bíróságai joghatósággal rendelkezze-
nek az 1. bekezdésben említett, a HNS Alappal szembeni keresetek elbírálására.
4.	Ha egy bíróságon kártérítési keresetet indítottak a tulajdonos vagy a tulajdonos ré-
szére garanciát biztosító személy ellen, akkor az érintett bíróság kizárólagos jogható-
sággal rendelkezik a HNS Alap ellen a 14. cikk rendelkezései szerint ugyanezen kár
tekintetében indított minden kereset szempontjából.
5.	Minden részes állam gondoskodik arról, hogy a HNS Alapnak joga legyen beavatkozó
félként bekapcsolódni minden olyan jogi eljárásba, amelyet ezen egyezménnyel össz-
hangban az érintett állam egy illetékes bíróságán indítottak a tulajdonos vagy a tulajdo-
nos részére garanciát biztosító személy ellen.
6.	Ha a 7. bekezdés másként nem rendelkezik, a HNS Alapra nézve nem jelent kötele-
zettséget az az ítélet vagy határozat, amely olyan eljárás során született, amelyben az
Alap nem járt el, és az olyan egyezség sem, amelyben az Alap nem vett részt.
7.	Az 5. bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül, ha ezen egyezmény értelmében
egy tulajdonos vagy a tulajdonos részére garanciát nyújtó személy ellen kártérítési ke-
resetet indítanak egy részes állam illetékes bíróságán, akkor az eljárásban részt vevő
felek mindegyike jogosult az érintett állam nemzeti jogszabályai alapján értesíteni a
HNS Alapot az eljárásról. Ha ilyen értesítésre az érintett bíróság által alkalmazott törvé-
nyek által megkívánt alakiságokkal összhangban, olyan időben és oly módon került sor,
hogy a HNS Alap ténylegesen olyan helyzetben volt, amely lehetővé tette tényleges
közreműködését az eljárásban, úgy a bíróság által egy ilyen eljárás során hozott bármi-
lyen ítélet, miután az ítélethozatal helye szerinti államban jogerőre emelkedett és végre-
hajthatóvá vált, kötelező erejű lesz a HNS Alapra nézve abban az értelemben, hogy a
kérdéses ítélet tényállását és megállapításait a HNS Alap még akkor sem vitathatja, ha
ténylegesen nem kapcsolódott be az eljárásba.
Elismerés és végrehajtás
40.	cikk
1.	A 38. cikkel összhangban joghatósággal rendelkező valamennyi bíróság által hozott
ítéletet, amely az ítélethozatal helye szerinti államban végrehajtható és ellene rendes
jogorvoslati lehetőség már nem áll fenn, minden részes állam elismeri, kivéve ha:
(a)	az ítélet csalás eredményeként született; vagy
(b)	az alperest az ésszerűen elvárható módon nem értesítették és részére nem biztosí-
tottak megfelelő lehetőséget álláspontja előterjesztésére.
2.	Az 1. bekezdés értelmében elismert ítélet minden részes államban végrehajtható,
amint az érintett államban szükséges alakiságok teljesültek. Az alakiságok nem teszik
lehetővé az ügy érdemi újratárgyalását.
3.	A 14. cikk 6. bekezdésében említett felosztásra vonatkozó határozattól függően a 39.
cikk 1. és 3. bekezdésével összhangban joghatósággal rendelkező valamely bíróság
65
által a HNS Alap ellen hozott ítéletet, miután az az ítélethozatal helye szerinti államban
végrehajthatóvá és rendes jogorvoslati úton meg nem támadhatóvá vált, minden részes
államban elismerik és végrehajthatónak tekintik.
Jogátruházás és visszkereset
41.	cikk
1.	A HNS Alap az általa a 14. cikk 1. bekezdésével összhangban kifizetett bármely kár-
térítési összeg tekintetében jogátruházás útján megszerzi azon jogokat, amelyeket a
kártalanított személy esetleg a tulajdonossal vagy a tulajdonos számára garanciát bizto-
sító személlyel szemben élvezett.
2.	Ezen egyezmény rendelkezései nem sértik a HNS Alap visszkereseti vagy jogátruhá-
zási jogát bármely személlyel szemben, beleértve a 7. cikk 2. bekezdésének (d) pontjá-
ban említett személyeket is, az előző bekezdésben említettek kivételével, amennyiben
azok korlátozhatják a felelősségüket. A HNS Alap ilyen személlyel szemben fennálló
jogátruházási joga semmilyen esetben sem kevésbé előnyös, mint amely azon személy
biztosítóját illeti meg, akinek a kártérítést kifizették.
3.	A HNS Alappal szemben esetleg fennálló bármely egyéb jogátruházási vagy visszke-
reseti jog sérelme nélkül egy részes állam vagy annak valamely szerve, amely a nemze-
ti jogszabályokkal összhangban kártérítést fizetett, jogátruházás révén megszerzi azon
jogokat, amelyeket az így kártalanított személy élvezett volna ezen egyezményből ere-
dően.
Helyettesítési záradék
42.	cikk
Ezen egyezmény minden olyan egyezmény helyébe lép, amely ezen egyezmény alá-
írásra bocsátásának napján hatályos volt vagy aláírás, megerősítés, illetve csatlakozás
előtt állt, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben az adott egyezmény ellentétes
ezen egyezménnyel; e cikk azonban semmiképpen nem befolyásolja a részes államok-
nak az ezen egyezményben nem részes államokkal szemben az említett egyéb egyez-
ményekből fakadó kötelezettségeit.
V.	FEJEZET
ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
A járulékalapot képző rakományra vonatkozó információk
43.	cikk
A 45. cikk 3. bekezdésében említett okirat letétbe helyezésekor, és azután évente, amíg
ezen egyezmény az adott államban hatályba nem lép, az érintett állam köteles adatokat
szolgáltatni a Főtitkár részére az előző naptári év során az illető államban átvett, illetve
LNG esetében az illető államban kirakott, a járulékalapot képező rakomány jelentős
mennyiségeiről az általános számlán és az egyes elkülönített számlákon kezelt tételek
szerinti bontásban.
66
A Közgyűlés első ülésszaka
44.	cikk
A Közgyűlés első ülésszakát a Főtitkár hívja össze. Ezt az ülést ezen egyezmény ha-
tálybalépése után a lehető leghamarabb, de legkésőbb 30 nappal a hatálybalépés után
meg kell tartani.
VI.	FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás és csatlakozás
45.	cikk
1.	Ez az egyezmény a Szervezet székhelyén 1996. október 1. és 1997. szeptember 30.
között áll aláírásra nyitva, és ezután csatlakozásra marad nyitva.
2.	Az államok a következőképpen nyilváníthatják ki, hogy az egyezményt magukra néz-
ve kötelező erejűnek fogadják el:
(a)	megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélküli aláírás-
sal; vagy
(b)	megerősítéstől, elfogadástól vagy jóváhagyástól függő aláírással, amelyet megerősí-
tés, elfogadás vagy jóváhagyás követ; vagy
(c)	csatlakozással.
3.	A megerősítésre, elfogadásra, jóváhagyásra vagy csatlakozásra egy ilyen értelmű
okiratnak a Főtitkárnál történő letétbe helyezésével kerül sor.
Hatálybalépés
46.	cikk
1.	Ez az egyezmény 18 hónappal azon napot követően lép hatályba, amelyen az alábbi
feltételek teljesülnek:
(a)	legalább 12 állam, beleértve négy, egyenként legalább 2 millió bruttó tonnatartalom
felett rendelkező államot, kinyilvánítja beleegyezését, hogy magára nézve kötelezőnek
ismeri el, és
(b)	a Főtitkár a 43. cikkel összhangban tájékoztatást kapott arról, hogy az érintett álla-
mokban azon személyek, akik a 18. cikk 1. bekezdésének (a) és (c) pontja szerint köte-
lesek lennének hozzájárulást fizetni, az előző naptári év során legalább 40 millió tonna
összmennyiségű, az általános számlához hozzájáruló rakományt vettek át.
2.	Olyan állam esetében, amely azt követően nyilvánítja ki beleegyezését, hogy ezen
egyezményt kötelező erejűnek ismeri el, miután a hatálybalépés feltételei teljesültek, az
ilyen beleegyezés három hónappal a beleegyezés kinyilvánítását követően, vagy azon a
napon lép hatályba, amikor ezen egyezmény az 1. bekezdéssel összhangban hatályba
lép, attól függően, hogy a kettő közül melyikre kerül később sor.
67
Felülvizsgálat és módosítás
47.	cikk
1.	A Szervezet konferenciát hívhat össze ezen egyezmény felülvizsgálata vagy módosí-
tása céljából.
2.	A Főtitkár hat részes állam vagy a részes államok egyharmadának kérésére - attól
függően, hogy melyik szám a nagyobb - összehívja a részes államok konferenciáját az
egyezmény felülvizsgálata vagy módosítása céljából.
3.	Az egyezmény kötelező erejét elismerő olyan beleegyezést, amelyet ezen egyez-
mény módosítása hatálybalépésének napja után nyilvánítottak ki, úgy kell tekinteni,
hogy az a módosított egyezményre vonatkozik.
A határértékek módosítása
48.	cikk
1.	A 47. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül, az e cikkben szereplő különleges eljárás
kizárólag a 9. cikk 1. bekezdésében és a 14. cikk 5. bekezdésében megállapított határ-
értékek módosítására alkalmazható.
2.	A részes államok legalább felének, de minimum hat részes állam kérésére a 9. cikk 1.
bekezdésében és a 14. cikk 5. bekezdésében meghatározott határértékek módosítására
irányuló javaslatot a Főtitkár megküldi a Szervezet összes tagjának és az összes Szer-
ződő Államnak.
3.	Bármely a fentiek szerint javasolt és köröztetett módosító javaslatot legalább 6 hó-
nappal a köröztetés után véleményezésre be kell nyújtani a Szervezet Jogi Bizottságá-
hoz (Jogi Bizottság).
4.	Minden Szerződő Állam, akár tagja a Szervezetnek, akár nem, jogosult részt venni a
Jogi Bizottság által a módosítások megtárgyalása és elfogadása céljából lefolytatott eljá-
rásokban.
5.	A módosításokat a 4. bekezdés rendelkezései szerint kibővített Jogi Bizottságban
jelen levő és szavazó Szerződő Államok kétharmados többségével kell elfogadni, azzal
a feltétellel, hogy a Szerződő Államoknak legalább a fele jelen legyen a szavazás idő-
pontjában.
6.	A határértékek módosítását célzó javaslatra vonatkozó eljárás keretében a Jogi Bi-
zottság köteles figyelembe venni a balesetek tapasztalatait és különösen az azok követ-
keztében keletkező károk összegét, valamint a monetáris értékekben bekövetkező vál-
tozásokat és a javasolt módosítás biztosítási költségekre gyakorolt hatását. Figyelembe
veszi még a 9. cikk 1. bekezdésében és a 14. cikk 5. bekezdésében meghatározott ha-
tárértékek közötti viszonyt is.
7.	(a) Nem vehető figyelembe a határértékek jelen cikk szerinti módosítása, a jelen
Jegyzőkönyv aláírásra bocsátása napjától számítva öt éven belül vagy a jelen cikk ér-
telmében bevezetett korábbi módosítás hatálybalépésétől számított öt éven belül.
(b)	Egyik határérték sem növelhető úgy, hogy az ezen egyezményben meghatározott,
az ezen egyezmény aláírásra történő megnyitásának napjától számított, kamatos ka-
68
matszámítási módszerrel évi hat százalékkal megnövelt valamely határértéknek megfe-
lelő összeget meghaladja.
(c)	Egyik határérték sem növelhető úgy, hogy meghaladja az ezen egyezményben meg-
határozott határérték háromszorosát.
8.	Az 5. bekezdéssel összhangban elfogadott módosításról a Szervezet értesíti az ösz-
szes Szerződő Államot. A módosítást az értesítést követő 18 hónapos időszak végétől
kezdve tekintik elfogadottnak, kivéve, ha ez alatt az időszak alatt azon államoknak leg-
alább a negyede, amely államok a módosítás elfogadásának időpontjában Szerződő
Államok voltak, tájékoztatta a Főtitkárt arról, hogy nem fogadja el a módosítást. Ez eset-
ben a módosítást elutasítják és az nem lép hatályba.
9.	A 8. bekezdéssel összhangban elfogadottnak tekintett módosítás az elfogadást köve-
tően 18 hónappal lép hatályba.
10.	A módosítás valamennyi szerződő országra nézve kötelező erejű, kivéve azokat,
amelyek a 49. cikk 1. és 2. bekezdésével összhangban a jelen egyezményt a módosítás
hatálybalépése előtt legalább hat hónappal felmondják. Az ilyen jellegű felmondás a
módosítás hatálybalépésétől hatályos.
11.	Amennyiben egy adott módosítás megszavazásra került, azonban az elfogadására
rendelkezésre álló 18 hónapos időszak még nem járt le, akkor a szerződést az ezen
időszak során aláíró újonnan szerződő országra nézve a módosítás - amennyiben az
hatályba lép - kötelező erejű. A 8. bekezdéssel összhangban elfogadott módosítás kö-
telező érvényű a hivatkozott időtartamot követően aláíró új szerződő országra nézve. A
jelen bekezdés szerinti esetekben adott államra nézve adott módosítás annak hatályba-
lépésekor válik kötelező erejűvé, illetve akkor, amikor jelen egyezmény az érintett állam-
ra vonatkozóan hatályba lép, amennyiben ez utóbbi a későbbi időpont.
Felmondás
49.	cikk
1.	A jelen egyezményt bármely Szerződő Fél a rá vonatkozó hatálybalépési határidő
után bármikor felmondhatja.
2.	A felmondás a Főtitkárnál letétbe helyezésre kerülő, felmondást tanúsító okirat útján
történik.
3.	A felmondás az okiratnak a Főtitkárnál történő letétbe helyezését követő 12 hónapon
belül vagy a felmondásról szóló okiratban meghatározott időtartamon belül lép hatályba.
4.	Függetlenül attól, hogy egy részes állam e cikk alapján az egyezményt felmondja,
ezen egyezmény rendelkezései a 18. és 19. cikk, vagy a 21. cikk 5. bekezdése szerinti
hozzájárulásra vonatkozó fizetési kötelezettségekkel kapcsolatban továbbra is érvény-
ben maradnak az olyan kártérítési kifizetések tekintetében, amelyekről a Közgyűlés a
felmondás életbe lépését megelőzően bekövetkezett valamely balesettel kapcsolatban
határoz.
A Közgyűlés rendkívüli ülésszakai
50.	cikk
69
1.	Egy olyan felmondó okirat letétbe helyezését követő 90 napon belül, amelynek hatá-
sára valamely részes állam véleménye szerint jelentős mértékben emelkedni fog a többi
részes állam tekintetében a fizetendő hozzájárulás szintje, e részes állam felkérheti az
Igazgatót, hogy hívja össze a Közgyűlés rendkívüli ülésszakát. Az Igazgató a Közgyű-
lést úgy hívja össze, hogy az ülésszakra a kérés beérkezésétől számított legalább 60
napos időszak letelte után kerüljön sor.
2.	Az Igazgató kezdeményezheti a Közgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívását
úgy, hogy az ülésszakra bármely felmondó okirat letétbe helyezését követő 60 napos
időszakon belül kerüljön sor, amennyiben az Igazgató úgy ítéli meg, hogy a kérdéses
felmondás hatására jelentős mértékben emelkedni fog a többi részes állam részéről fi-
zetendő hozzájárulás szintje.
3.	Ha a Közgyűlés az 1. vagy 2. bekezdés szerint összehívott valamely rendkívüli ülé-
sen úgy határoz, hogy a felmondás hatására jelentős mértékben emelkedni fog a többi
részes állam tekintetében a fizetendő hozzájárulás szintje, akkor ezen részes államok
bármelyike a felmondás hatálybalépésének napjánál legalább 120 nappal korábban
ugyanerre a napra eső hatállyal felmondhatja ezen egyezményt.
Megszűnés
51.	cikk
1.	Ez az egyezmény megszűnik:
(a)	azon a napon, amikor a részes államok száma hat alá csökken; vagy
(b)	12 hónappal azon nap után, amelyen a 21. cikkel összhangban az Igazgató tudomá-
sára kellett hozni az előző naptári évre vonatkozó adatokat, amennyiben az adatok alap-
ján a részes államoknál az előző naptári évben átvett, a 18. cikk 1. bekezdésének (a) és
(c)	pontja szerint az általános számlához tartozó, a járulékalapot képező rakomány tel-
jes mennyisége 30 millió tonnánál kevesebb volt.
A (b) ponttól eltérően, ha a 18. cikk 1. bekezdésének (a) és (c) pontjával összhangban
az általános számlához tartozó, a járulékalapot képező, a részes államok által az előző
naptári évben átvett rakomány teljes mennyisége 30 millió tonnánál kevesebb, de 25
millió tonnánál több volt, úgy a Közgyűlés - amennyiben úgy ítéli, hogy ez rendkívüli
körülményeknek volt betudható és valószínűleg nem ismétlődik meg - a fent említett 12
hónapos időszak letelte előtt úgy határozhat, hogy az egyezmény továbbra is hatályban
marad. A Közgyűlés azonban nem hozhat ilyen határozatot kettőnél több egymást köve-
tő évben.
2.	Azon államok, amelyeket ez az egyezmény köt, az egyezmény hatályának megszű-
nését megelőző napon feljogosítják a HNS Alapot arra, hogy funkcióit az 52. cikkben
leírtak szerint tovább gyakorolja, és kizárólag e tekintetben az egyezmény rájuk nézve
továbbra is kötelező marad.
A HNS Alap felszámolása
52.	cikk
70
1.	Ha ezen egyezmény hatálya megszűnik, a HNS Alap mindazonáltal:
(a)	teljesíti kötelezettségeit az ezen egyezmény megszűnését megelőzően bekövetke-
zett balesetek tekintetében; és
(b)	jogosult gyakorolni a hozzájárulásokhoz való jogát olyan mértékben, amilyen mér-
tékben e hozzájárulások szükségesek az (a) pont szerinti kötelezettségek teljesítésé-
hez, beleértve a HNS Alap e célokhoz szükséges igazgatásának költségeit is.
2.	A Közgyűlés minden indokolt intézkedést megtesz a HNS Alap felszámolásának vég-
rehajtása érdekében, beleértve az esetleg visszamaradó vagyon méltányos felosztását
azon személyek között, akik hozzájárultak a HNS Alaphoz.
3.	E cikk alkalmazásában a HNS Alap jogi személy marad.
Letéteményes
53.	cikk
1.	Ezen egyezményt és a 48. cikk értelmében elfogadott valamennyi módosítását a Fő-
titkárnál kell letétbe helyezni.
2.	A Főtitkár köteles:
(a)	a jelen egyezményt aláíró vagy ahhoz csatlakozott valamennyi államot, és a Szerve-
zet összes tagját tájékoztatni a következőkről:
(i)	valamennyi új aláírásról, vagy újonnan letétbe helyezett megerősítő, elfogadó, jóvá-
hagyó vagy a csatlakozásról szóló okiratról, és azok dátumáról;
(ii)	ezen egyezmény hatálybalépésének dátumáról;
(iii)	minden olyan javaslatról, amely a 48. cikk 2. bekezdésével összhangban a kártéríté-
si összeg tekintetében meghatározott értékhatárok módosítására irányul;
(iv)	bármely, a 48. cikk 5. bekezdésével összhangban elfogadott módosításról;
(v)	bármely a 48. cikk 8. bekezdése értelmében elfogadottnak tekintett módosításról, és
ezen módosításoknak a hivatkozott cikk 9. és 10. bekezdésével összhangban történő
hatálybalépése dátumáról;
(vi)	az ezen egyezményt felmondó bármely okirat letétbe helyezéséről, annak beérkezé-
si dátumáról, valamint a felmondás hatálybalépésének időpontjáról; és
(vii)	minden olyan közlésről, amelyet ezen egyezmény valamelyik cikke ír elő; és
(b)	ezen egyezmény hiteles másolatait eljuttatja minden olyan államnak, amely aláírta
ezen egyezményt vagy ahhoz csatlakozott.
3.	A jelen egyezmény hatálybalépésekor annak egy hiteles másolati példányát a letéte-
ményes - az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. cikkének értelmében - nyilvántar-
tásba vétel és közzététel céljából eljuttatja az Egyesült Nemzetek Főtitkárához.
Nyelvek
54.	cikk
71
A jelen Egyezmény arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol nyelven készült; mind-
egyik szöveg egyaránt hiteles.
KÉSZÜLT LONDONBAN, az ezerkilencszázkilencvenhatodik év május hó harmadik
napján.
ENNEK HITELÉÜL, a kormányaik részéről erre kellően felhatalmazott alulírottak a jelen
egyezményt aláírták.
[az aláírások elhagyva]
I.	MELLÉKLET
IGAZOLÁS
A BIZTOSÍTÁSRÓL VAGY A VESZÉLYES ÉS ÁRTALMAS ANYAGOKKAL
OKOZOTT KÁRÉRT VISELT FELELŐSSÉG EGYÉB PÉNZÜGYI BIZTOSÍTÉKÁRÓL
Kiállítva a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos
felelősségről és kártérítésről szóló 1996. évi nemzetközi egyezmény 12. cikkében fog-
lalt rendelkezéseknek megfelelően
A hajó neve	A hajó megkülönböztető száma vagy betűjele	IMO hajóazonosító szám	Lajstromozási kikötő	A hajólajstromba be- jegyzett tulajdonos neve és székhelye
				
Ezennel igazoljuk, hogy a fent nevezett hajó rendelkezik a veszélyes és ártalmas anya-
gok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló 1996. évi nem-
zetközi egyezmény 12. cikkében foglalt követelményeket kielégítő biztosítási kötvény-
nyel, illetve egyéb pénzügyi biztosítékkal.
A biztosíték neme.............................................................................................
A biztosíték érvényessége.................................................................................
A biztosító biztosító(k) és/vagy garanciát nyújtó(k) megnevezése és címe
Megnevezés...................................................................................................
72
Cím
Ez az igazolás..........................................................................-ig érvényes
Kiállította, illetve tanúsította..........................................................................
................................................................................................Kormánya
(az állam teljes megnevezése)
(hely)	(dátum)
(az igazolást kiállító, illetve
tanúsító tisztviselő aláírása
és beosztása)
Megjegyzések:
1.	Igény esetén az állam megjelölése tartalmazhat az igazolást kibocsátó állam illetékes
hatóságára való utalást.
2.	Ha a szükséges biztosíték teljes összegét egynél több forrás garantálja, akkor az
egyes források által biztosított összeget elkülönítetten kell feltüntetni.
3.	Ha a biztosíték több formában áll rendelkezésre, akkor az egyes formákat fel kell so-
rolni.
4.	„A biztosíték érvényessége” rovatban fel kell tüntetni a biztosíték érvényességének
kezdő időpontját.
5.	A biztosító(k) és/vagy a garanciát nyújtó(k) „Címe” rovatban meg kell jelölni a biztosí-
tó^) és/vagy a garanciát nyújtó(k) gazdasági tevékenységének székhelyét. Adott eset-
ben a biztosítás vagy az egyéb biztosíték létesítésének helyét kell megjelölni.
73
II. MELLÉKLET
AZ ÁLTALÁNOS SZÁMLÁRA ÉRKEZŐ ÉVES HOZZÁJÁRULÁSOK KISZÁMÍTÁSÁNAK
SZABÁLYAI
1.	szabály
1.	A 17. cikk 3. bekezdésében említett rögzített összeget minden egyes rovatra vonat-
kozóan e szabályokkal összhangban kell megállapítani.
2.	Ha az általános számla egynél több rovatára kell hozzájárulásokat számítani, akkor
egy külön rögzített összeget kell kiszámítani a járulékalapot képező rakomány egységei-
re - szükség szerint - a következő rovatok mindegyikénél:
(a)	az 1. cikk 5. bekezdése (a) pontjának (vii) alpontjában említett szilárd ömlesztett
anyagok;
(b)	kőolaj, ha az olajszámla alkalmazását elhalasztották vagy felfüggesztették;
(c)	LNG, ha az LNG-számla alkalmazását elhalasztották vagy felfüggesztették;
(d)	LPG, ha az LPG-számla alkalmazását elhalasztották vagy felfüggesztették;
(e)	egyéb anyagok.
2.	szabály
1.	A járulékalapot képező rakomány egységenkénti rögzített összegét minden egyes
rovatnál a HNS pontonkénti díj és az adott rovattényező szorzataként kell kiszámítani.
2.	A pontonkénti HNS díj az általános számlára beszedendő teljes éves hozzájárulások
és az összes rovatra összesített HNS pontszám hányadosa.
3.	Az egyes rovatok teljes HNS pontszáma a járulékalapot képező rakomány adott ro-
vatba sorolt teljes, metrikus tonnában mért mennyisége és a megfelelő rovattényező
szorzata.
4.	Az adott rovattényezőt e szabály értelmében a tárgyévben és az azt megelőző kilenc
évben az adott rovatra jellemző követelés/mennyiség hányadosok súlyozott számtani
középértéke határozza meg.
5.	A 6. bekezdés rendelkezéseinek kivételével az említett évek mindegyikére a követke-
zőképpen kell kiszámítani a követelés/mennyiség hányadost:
(a)	megalapozott követelések, a követelés pénzneméből az adott baleset napján érvé-
nyes árfolyam segítségével átszámolt elszámolási egységekben mérve, az olyan anya-
gok által okozott károk tekintetében, amelyekre vonatkozóan a HNS Alap részére hoz-
zájárulások esedékesek a tárgyévre; osztva
(b)	a járulékalapot képező rakomány tárgyévi mennyiségével.
6.	Olyan esetekben, amikor az 5. bekezdés (a) és (b) pontja által előírt információk nem
állnak rendelkezésre, a következő értékeket kell használni a hiányzó évekre vonatkozó
követelés/mennyiség hányadosok helyett:
74
(a) az 1. cikk 5. bekezdése (a) pontjának (vii) alpontjában említett szilárd ömlesztett
anyagok	0
(b)	olaj, ha az olajszámla alkalmazását elhalasztották	0
(c)	LNG, ha az LNG-számla alkalmazását elhalasztották	0
(d)	LPG, ha az LPG-számla alkalmazását elhalasztották	0
(e)	más anyagok	0,0001
7.	A 10 év számtani középértékét csökkenő lineáris skála szerint kell súlyozni úgy, hogy
a tárgyév súlytényezője 10, a tárgyévet megelőző év súlytényezője 9, az azt megelőző
évé 8 stb. legyen, míg a tizedik év súlytényezője 1.
8.	Ha egy elkülönített számla alkalmazását felfüggesztették, a vonatkozó rovattényezőt
e szabály azon rendelkezései szerint kell kiszámítani, amelyeket a Közgyűlés megfele-
lőnek ítél.”
4.	§ (1) E törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő
nyolcadik napon lép hatályba.
(2)	E törvény 2. és 3. §-a az Egyezmény 46. cikkében meghatározott időpontban lép
hatályba.
(3)	Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazza a külpolitikáért felelős minisztert,
hogy a csatlakozási okirat letétbe helyezésekor a következő nyilatkozatot tegye:
„Az Egyezmény hatálya alá tartozó ügyekre vonatkozó ítéleteket, ha azokat az Európai
Unió valamely tagállamának - a Magyar Köztársaság és a Dán Királyság kivételével -
bírósága hozza meg, el kell ismerni és végre kell hajtani a Magyar Köztársaságban a
tárgyra vonatkozó belső közösségi szabályok szerint.”
(4)	Az Egyezmény, illetve e törvény 2. és 3. §-a hatálybalépésének naptári napját a
külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben
haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(5)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a közlekedésért felelős mi-
niszter gondoskodik.
75
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kár-
térítésről szóló 1996. évi nemzetközi egyezményt a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet
(International Maritime Organization - IMO) által az 1996. évben összehívott konferen-
cián fogadták el. Az Egyezmény létrehozásában magyar küldöttség nem vett részt.
Az Egyezmény célja, hogy a veszélyes és káros anyagok - kiemelten a kőolaj és a
cseppfolyósított gáz - tengeri szállítása miatt keletkezett károk gazdasági következmé-
nyeit a szállítási ágazat és a rakománnyal kapcsolatos érintett felek közösen viseljék.
Az Egyezmény szerint az okozott kárért a hajó tulajdonosa objektíve felel, ugyanakkor
viszontkeresettel léphet fel a károkozásért felelős vagy abban közreműködő harmadik
féllel szemben. A hajó tulajdonosa felelősségét a hajó nagyságát meghatározó űrtarta-
lomtól függően korlátozhatja, ennek legkisebb összege a bruttó 2000 regiszteri tonnánál
(1 reg.t. = 100 köbláb = 2,83 m3) kisebb űrtartalmú hajóknál 10 millió SDR (különleges
lehívási jog egysége).
Az Egyezmény szerint a hajó tulajdonosa köteles elkülönített alapot képezni, felelős-
ségbiztosítást kötni vagy egyéb pénzügyi biztosítékot - például bankgaranciát - biztosí-
tani az esetleg bekövetkező káreseményre.
Tekintettel az okozható károk nagyságára az Egyezmény létrehozza a veszélyes és ká-
ros anyagok nemzetközi alapját (HNS Alap), amely kártalanítja a károsultakat akkor, ha
a kárért nem állapítható meg a felelősség vagy a felelősséggel tartozó hajótulajdonos
pénzügyileg képtelen a kártérítést megfizetni. Az Alapba minden olyan fuvaroztatónak
kell járulékot befizetnie, amely az előző naptári évben az áru fajtájától függően az
Egyezményben megállapított mennyiségnél több veszélyes vagy ártalmas árut fuvaroz-
tatott. Veszélyes áru az Egyezmény értelmében a kőolaj és a vegyi anyag. A hozzájáru-
lás mértékét évente az Alap Közgyűlése állapítja meg.
Magyar lobogó alatt jelenleg tengeri nagyhajó nem közlekedik, de folyam-tengeri nagy-
hajó igen és azokra az Egyezmény rendelkezései ugyanúgy vonatkoznak. Tekintettel
arra, hogy a magyar hajólajstrom a szolgáltatások szabad mozgásának elve alapján az
Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes országok részére nyitott
lajstrom, számolnunk kell ezen országok hajótulajdonosainak jelentkezésével is, amikor
a lobogó joga alapján a magyar hajózási hatóságoknak kell ezeket a hajókat felügyelni
és a vonatkozó hajóokmányokkal - beleértve a felelősségbiztosítás és a pénzügyi fede-
zet rendelkezésre állásáról szóló igazolást - ellátni és ez különősen indokolja csatlako-
zásunkat.
Az Egyezmény alkalmazása az államháztartásra - a Közgyűlésen való részvétellel ösz-
szefüggő költségek és a magyar képviseleteknél felmerülő költségek kivételével - köz-
vetlenül nem hat ki. Az Egyezményben foglaltak hatása a tengeri szállítással, illetve az
energiahordozók forgalmazásában érintett gazdálkodó szervezeteknél jelentkezik. Az
államnak csak értesítési és igazolási kötelezettsége van.
76
A törvényjavaslat az Európai Unió jogi aktusai közül a Tanács 2002. november 18-ai, a
tagállamoknak a Közösség érdekében történő, az 1996-os, a veszélyes és ártalmas
anyagok tengeri szállításával kapcsolatos károkkal kapcsolatos felelősségről és kártérí-
tésről szóló nemzetközi egyezmény (HNS Egyezmény) megerősítésére, illetve az ahhoz
való csatlakozásra vonatkozó felhatalmazásáról szóló 2002/971/EK határozatához kap-
csolódik.
A Tanács 2002/971/EK határozatának 2. cikke szerint az egyezményhez való csatlako-
zásunkkor a következő nyilatkozatot kell tennünk:
„Az Egyezmény hatálya alá tartozó ügyekre vonatkozó ítéleteket, ha azokat az Európai
Unió valamely tagállamának - a Magyar Köztársaság és a Dán Királyság kivételével -
bírósága hozza meg, el kell ismerni és végre kell hajtani a Magyar Köztársaságban a
tárgyra vonatkozó belső közösségi szabályok szerint.”
Az Egyezmény még nem lépett hatályba, eddig azt 10 állam - köztük az Európai Gaz-
dasági Térségről szóló megállapodásban részes három állam - erősítette meg. A ha-
tálybalépéshez legalább 12 állam megerősítése szükséges, de köztük négy olyan álla-
mé, amely egyenként legalább bruttó 2 millió regiszteri tonna hajótérrel rendelkezik.
A törvényjavaslat az Európai Unió jogi aktusai közül a Tanács 2002. november 18-ai
2002/971/EK határozatához kapcsolódik, amely a Közösség érdekében hívja fel a tagál-
lamokat az Egyezmény megerősítésére, illetve ahhoz való csatlakozásra.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1. §-hoz
A törvényjavaslat 1. §-a - összhangban a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljá-
rásról szóló 2005. évi L. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 7. § (1) bekezdésének a) pont-
jával, valamint 10. § (1) bekezdésének a) pontjával - felhatalmazást ad az Egyezmény
kötelező hatályának elismerésére. Az Egyezmény 1997. szeptember 30-áig állt aláírás-
ra nyitva, így a Magyar Köztársaság az Egyezménynek csatlakozással válhat részesé-
vé.
a 2. §-hoz
A törvényjavaslat 2. §-a - összhangban az Nsztv. 9. §-ával - kimondja, hogy az Egyez-
ményt az Országgyűlés ezzel a törvénnyel kihirdeti.
a 3. §-hoz
A törvényjavaslat 3. §-a - összhangban az Nsztv. 10. § (1) bekezdésének b) pontjával -
tartalmazza az Egyezmény angol nyelven hiteles szövegét és annak hivatalos magyar
nyelvű fordítását.
77
a 4. §-hoz
A Magyar Köztársaság csatlakozása a csatlakozási okirat letétbe helyezését követően
három hónap elteltével lép hatályba.
Tekintettel a Tanács 2002/971/EK határozatára, a törvényjavaslat az Nsztv. 10. § (1)
bekezdése d) pontjának megfelelően tartalmazza az Egyezményhez a Magyar Köztár-
saság részéről fűzött nyilatkozatot.
A törvényjavaslat az Nsztv. 10. § (1) bekezdése f) pontjának megfelelően, az érintett
gazdálkodó és közigazgatási szervezetekre tekintettel, az Egyezmény végrehajtásáért
felelősként a közlekedésért felelős minisztert jelöli meg.
78