﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
ÚJ VÁLTOZAT
A T/5593. SZÁM HELYETT
T/5651. számú
törvényjavaslat
a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló
2001. évi CIV. törvény módosításáról
Előadó: Dr. Draskovics Tibor
igazságügyi és
rendészeti miniszter
Budapest, 2008. május
2
2008. évi.... törvény
a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV.
törvény módosításáról
1.	§
A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi
CIV. törvény (a továbbiakban: Jszbt.) 1. §-a (1) bekezdésének 2. pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„2. előnyön bármely dolgot, vagyoni értékű jogot, követelést, kedvezményt -
függetlenül attól, hogy a számvitelről szóló törvény szerint nyilvántartásba vették-e - is érteni
kell, úgyszintén azt is, ha a jogi személy valamely jogszabályból vagy szerződésből eredő
kötelezettség vagy az ésszerű gazdálkodás szabályai szerint szükséges ráfordítás alól
mentesül.”
2.	§
A Jszbt. 2. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. § (1) Jogi személlyel szemben az e törvényben meghatározott intézkedések a
Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben (Btk.) meghatározott szándékos
bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazhatók, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi
személy javára előny szerzését célozta vagy eredményezte, és a bűncselekményt a jogi
személy
a)	vezető tisztségviselője, vagy a képviseletre feljogosított tagja, alkalmazottja,
illetőleg tisztségviselője, cégvezetője, valamint felügyelő bizottságának tagja, illetőleg ezek
megbízottja a jogi személy tevékenységi körében követte el,
b)	tagja vagy alkalmazottja a jogi személy tevékenységi körében követte el, és a
vezető tisztségviselő, a cégvezető, illetőleg a felügyelő bizottság irányítási vagy ellenőrzési
kötelezettségének teljesítése a bűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül az e törvényben meghatározott
intézkedések alkalmazhatók akkor is, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára
előny szerzését eredményezte, és a jogi személy vezető tisztségviselője, vagy a képviseletre
feljogosított tagja, alkalmazottja illetőleg tisztségviselője, cégvezetője, valamint felügyelő
bizottságának tagja a bűncselekmény elkövetéséről tudott.”
3.	§
A Jszbt. 3. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a bíróság a 2. §-ban meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben
büntetést szab ki, megrovást vagy próbára bocsátást alkalmaz, a jogi személlyel szemben a
következő intézkedéseket alkalmazhatja:
3
a)	a jogi személy megszüntetése,
b)	a jogi személy tevékenységének korlátozása,
c)	pénzbírság.
(2) Az (1) bekezdés szerinti intézkedések alkalmazhatók abban az esetben is, ha az
elkövető a halála vagy a kóros elmeállapota miatt nem büntethető, illetve ha vele szemben a
büntetőeljárást a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt
felfüggesztették.”
4.	§
A Jszbt. 6. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3) bekezdés
számozása (4) bekezdésre módosul:
„(3) Ha a bűncselekménnyel elért vagy elérni kívánt előny nem vagyoni jellegű, a
bíróság a jogi személy vagyoni helyzetére tekintettel állapítja meg a pénzbírságot, amelynek
legkisebb mértéke ötszázezer forint.”
5.	§
A Jszbt. 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha büntetőeljárás azért nem indult, vagy a büntetőeljárást azért szüntették meg,
mert az elkövető meghalt, vagy a kóros elmeállapota miatt nem büntethető, illetve vele
szemben a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt a
büntetőeljárást felfüggesztették, a jogi személlyel szemben a büntetőeljárást e törvény
rendelkezései szerint le kell folytatni.”
6.	§
A Jszbt. 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. § (1) Ha a nyomozás során adat merül fel arra, hogy a büntetőeljárás során jogi
személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, a nyomozó hatóság a nyomozást
kiterjeszti az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény és a jogi személy kapcsolatának
felderítésére. A nyomozó hatóság erről haladéktalanul tájékoztatja az ügyészt.
(2)	A nyomozó hatóság legkésőbb a nyomozás iratai megismerésének (Be. 193. §)
határnapja előtt nyolc nappal értesíti a jogi személyt arról, hogy a büntetőeljárás során a jogi
személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, és egyben felhívja, hogy a 9. §
(1)	bekezdés szerinti képviseletéről gondoskodjék. A 9. § (3) bekezdése esetén a nyomozó
hatóság hivatalból rendel ki képviselőt.
(3)	Ha a nyomozás adatai alapján az állapítható meg, hogy a jogi személlyel szemben
az intézkedés alkalmazásának feltételei nem állnak fenn, a nyomozó hatóság erről
haladéktalanul értesíti a jogi személyt és azt a bíróságot, amelyik a jogi személyt
nyilvántartásba vette.
4
(4)	Az ügyész teszi meg a (1)-(3) bekezdés szerinti intézkedéseket, ha a nyomozást az
ügyész végzi, illetve a (2) vagy a (3) bekezdés szerinti intézkedéseket, ha azokat a nyomozó
hatóság elmulasztotta megtenni.
(5)	A gyanúsított és a védője nem lehet jelen azon a nyomozási cselekményen, amely a
jogi személynek az ügyben betöltött szerepével kapcsolatos adatok felderítésére irányul.
(6)	A nyomozás elvégzése után az iratok megismerésének határnapjáról a jogi személy
9.	§ (1) bekezdés szerinti képviselőjét értesíteni kell. A nyomozás iratainak megismerésére a
Be. 193. §-át kell megfelelően alkalmazni.”
7.	§
A Jszbt. a következő 12/A. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„A nyomozás felfüggesztése
12/A. § Ha a nyomozást a Be. 188. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a
gyanúsítottnak a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt
függesztik fel, de a nyomozás során adat merült fel arra, hogy a büntetőeljárás során jogi
személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, az eljárást az annak alapjául
szolgáló bűncselekmény és a jogi személy kapcsolatának felderítése vonatkozásában folytatni
kell.”
8.	§
A Jszbt. 13. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3) bekezdés
számozása (4) bekezdésre módosul:
„(3) Ha a jogi személlyel szemben az eljárást a 7. § (3) bekezdése alapján folytatják,
akkor a vádiratnak
a)	a vádlott Be. 217. §-a (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott személyi adatai
helyett a meghalt, kóros elmeállapotú, vagy a bűncselekmény elkövetése után elmebeteggé
vált elkövető személyi adatait,
b)	a Be. 217. §-a (3) bekezdésének d) pontjában meghatározottak szerint, az eljárás
megindításához szükséges külön törvényi feltételként a Jszbt. 7. §-ának (3) bekezdésére
történő utalást
kell tartalmaznia.”
9. §
A Jszbt. 15. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az ítélet és az ügydöntő végzés rendelkező része tartalmazza]
„b) a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedést, az erre irányuló indítvány
elutasítását, vagy az intézkedés alkalmazásának mellőzését.”
5
10. §
A Jszbt. a következő 21/A. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„A harmadfokú bírósági eljárás
21/A. § (1) Ha a másodfokú bíróság ítélete ellen a Be. 386. §-ának (1) bekezdése
szerint fellebbeztek, a harmadfokú bíróság a megtámadott másodfokú ítéletnek a jogi
személyre vonatkozó rendelkezését hivatalból felülbírálja.
(2) A harmadfokú bírósági eljárásban a jogi személlyel szemben intézkedést
alkalmazni, illetőleg az alkalmazott intézkedést súlyosítani, vagy a másodfokú eljárás során
alkalmazott intézkedés mellett más intézkedést alkalmazni csak akkor lehet, ha az ügyész a
jogi személy terhére fellebbezést jelentett be. A jogi személy terhére bejelentett
fellebbezésnek azt kell tekinteni, ami a jogi személlyel szemben intézkedés vagy súlyosabb
intézkedés alkalmazására irányul.”
11.	§
A Jszbt. a következő 21/B. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„A harmadfokú bíróság határozatai
21/B. § (1) Ha a másodfokú bíróság az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezését
megváltoztatja, a harmadfokú bíróság a jogi személlyel szemben - ha ilyen rendelkezés nem
volt - intézkedést, illetőleg több vagy más intézkedést is alkalmazhat, továbbá az intézkedés
alkalmazását mellőzheti.
(2)	A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi,
a)	ha a másodfokú bíróság a jogi személlyel szemben ügyészi indítvány hiányában
alkalmazott intézkedést,
b)	és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a Be. 388. §-ának (2) bekezdése
alapján ki nem küszöbölhető megalapozatlanság az ítéletnek a jogi személlyel szemben
alkalmazott intézkedésre vonatkozó rendelkezését lényegesen befolyásolta.
(3)	A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése
mellett az első fokú bíróság ítéletét is hatályon kívül helyezi, ha a (2) bekezdés a) pontjában
meghatározott eljárási szabálysértést az elsőfokú bíróság követte el, és a másodfokú bíróság
azt nem észlelte.
(4)	A (2) bekezdés b) pontja esetén a harmadfokú bíróság szükség esetén az első fokú
bíróság ítéletét is hatályon kívül helyezi, és az első fokú bíróságot utasítja új eljárásra.
(5)	Ha a harmadfokú bíróság azt a vádlottat, akire tekintettel a másodfokú bíróság a
jogi személlyel szemben intézkedést alkalmazott, felmenti, vagy a másodfokú bíróság
ítéletének reá vonatkozó részét hatályon kívül helyezi, és vele szemben az eljárást
megszünteti, illetőleg a másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja, a harmadfokú bíróság az
ítéletnek a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedésre vonatkozó rendelkezését is
hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja.
6
(6)	Az (5) bekezdés esetén az ítéletnek a jogi személyre vonatkozó rendelkezését nem
kell hatályon kívül helyezni akkor, ha a felmentés oka a vádlott kóros elmeállapota, vagy az
eljárás megszüntetésére a vádlott halála miatt került sor. Ebben az esetben a harmadfokú
bíróság a másodfokú bíróság ítéletének jogi személyre vonatkozó rendelkezését hatályában
tarthatja vagy megváltoztathatja.
(7)	A másodfokú ítélet jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedésre vonatkozó
rendelkezésének hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása esetén
a zár alá vétel elrendeléséről, fenntartásáról vagy megszüntetéséről a harmadfokú bíróság
határoz. A harmadfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott zár alá vétel a megismételt
eljárás során hozott ügydöntő határozat kihirdetéséig tart. Ugyanígy jár el a harmadfokú
bíróság, ha az első fokú ítélet jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedésre vonatkozó
rendelkezését is hatályon kívül helyezi.”
12.	§
A Jszbt. 22. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha
a)	az első fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére a 21. § (2) bekezdésében
meghatározott okok miatt került sor,
b)	a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére a 21/B. § (2)
bekezdésében meghatározott okok miatt került sor,
c)	a megismételt eljárásban felmerült új bizonyíték alapján a bíróság olyan új tényt
állapít meg, amelynek folytán a jogi személlyel szemben intézkedést, súlyosabb intézkedést,
vagy az alkalmazott intézkedés mellett más intézkedést is kell alkalmazni, feltéve, hogy az
ügyész ezt indítványozza,
d)	az ügyész vádkiterjesztése folytán a vádlott bűnösségét más bűncselekményben is
meg kell állapítani, és a jogi személlyel szemben ezért kell intézkedést alkalmazni,
e)	az első fokú, illetőleg a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére a
felülvizsgálati eljárásban a terhelt terhére bejelentett felülvizsgálati indítvány folytán került
sor, és a jogi személlyel szemben ezért kell intézkedést alkalmazni.”
13.	§
A Jszbt. 24. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Nincs helye felülvizsgálatnak az (1) bekezdés esetén, ha az ügyben harmadfokú
bíróság hozott ügydöntő határozatot.”
14.	§
A Jszbt. a következő 25/A. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„A bíróság elé állítás
7
25/A. § Az ügyész a terheltet nem állíthatja bíróság elé, ha a rendelkezésre álló
bizonyítékok alapján adat merült fel arra, hogy a büntetőeljárás során jogi személlyel szemben
intézkedés alkalmazásának lehet helye.”
15.	§
A Jszbt. a következő 25/B. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Eljárás a távollévő terhelttel szemben
25/B. § (1) Távollévő terhelttel szembeni eljárás esetén is a 12. § rendelkezéseit kell
alkalmazni.
(2) Ha a nyomozás adatai alapján a jogi személlyel szemben e törvény szerint
intézkedés alkalmazásának lehet helye, az ügyész a vádiratban a jogi személlyel szemben
intézkedés alkalmazását is indítványozza.”
16.	§
A Jszbt. a következő 25/C. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Lemondás a tárgyalásról
25/C. § Az ügyész nem indítványozhatja, hogy a büntetőeljárást a tárgyalásról
lemondás szabályai alapján folytassák le, ha a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján adat
merült fel arra, hogy a büntetőeljárás során jogi személlyel szemben intézkedés
alkalmazásának lehet helye.”
17.	§
A Jszbt. a következő 25/D. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„A tárgyalás mellőzése
25/D. § Az ügyész nem indítványozhatja a tárgyalás mellőzését, ha a rendelkezésre
álló bizonyítékok alapján adat merült fel arra, hogy a büntetőeljárás során jogi személlyel
szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye.”
18.	§
A Jszbt. 26. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A jogi személy vagyonát érintően végrehajtott vagyonelkobzás esetén is irányadó
a Polgári Törvénykönyvnek az állam határozattal, kártalanítás nélküli tulajdonszerzésére
vonatkozó felelősségi szabálya.”
19. §
A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerej ű rendelet
83. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
8
„(1) A kényszergyógykezelést és az ideiglenes kényszergyógykezelést az igazságügyi
megfigyelő és elmegyógyító intézetben kell végrehajtani. A kényszergyógykezelés, valamint
az ideiglenes kényszergyógykezelés költségei az államot terhelik.”
20. §
(1)	A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 586. §-
ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a terhelt külföldön él, kérelmére nyolc évi szabadságvesztésnél nem
súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetén, a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt
követően a bíróság engedélyezheti biztosíték letétbe helyezését. Ebben az esetben az eljárás a
terhelt távollétében lefolytatható. Nem engedélyezhető biztosíték letétbe helyezése, ha a
bűncselekmény halált okozott.”
(2)	A Be. 586. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A terheltnek a biztosíték letétbe helyezésének engedélyezése iránti kérelmében a
védőt kell felhatalmaznia arra, hogy a részére szóló hivatalos iratokat átvegye (kézbesítési
megbízott), a kérelemben továbbá nyilatkoznia kell arról, hogy - ha az a büntetés-végrehajtás
érdekében szükséges - a Magyar Köztársaság területére visszatér.”
21. §
(1)	A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 92. §-
ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bíróság a szabálysértési ügyben egyesbíróként jár el. A szabálysértési ügyben a
helyi bíróság feladatait a 92/A. §-ban meghatározott jogkörében a bírósági titkár is elláthatja.”
(2)	Az Sztv. a következő 92/A. §-sal egészül ki:
„92/A. § A bírósági titkár jogosult
a)	szakértőt kirendelni,
b)	az eljárást felfüggeszteni,
c)	a bíróság eljárási cselekményére idézni, értesíteni,
d)	a mulasztást igazoló kérelemről határozni,
e)	a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelemről határozni,
f)	a rendbírságot kiszabni,
g)	az ügy elbírálását követően a szabálysértési ügy iratait határozatának kiadmányaival
együtt visszaküldeni a szabálysértési hatóságnak,
h)	a kifogás elbírálása során
ha)	az ügyet áttenni,
hb)	az eljárást felfüggeszteni,
hc)	az eljárást megszüntetni,
hd)	a szabálysértési hatóság határozatát hatályon kívül helyezni,
he)	a szabálysértési hatóság határozatát hatályban tartani,
hf)	a szabálysértési hatóság határozatát megváltoztatni,
9
hg) az eljárási költség viseléséről rendelkezni,
i)	határozni - az elzárással is sújtható szabálysértésekre vonatkozóan - az ügy
áttételéről, az eljárás felfüggesztéséről, továbbá ha a feljelentés adatai, illetőleg az iratok
tartalma alapján nem lehetséges a feljelentés érdemi elbírálása, a tényállás tisztázása
érdekében felhívni a feljelentőt további adatok közlésére, iratokat, tárgyi bizonyítási
eszközöket beszerezni és más szerveket - külön jogszabályban meghatározott feltételek
alapján - adatok közlésére felhívni.”
(3)	Az Sztv. a következő 102/A. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Tárgyalás elzárásra átváltoztatás esetén
102/A. § (1) A bíróság a meg nem fizetett pénzbírság elzárásra átváltoztatásáról az
iratok bíróságra érkezésétől számított harminc napon belül tárgyaláson dönt.
(2)	A tárgyalásra a 95-100. § rendelkezéseit az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:
a)	a bíróság az eljárás alá vont személyt és védőjét a tárgyalásról értesíti, ha az
értesítettek szabályszerű értesítés ellenére nem jelentek meg, a tárgyalást távollétükben is meg
kell tartani, erre az érintetteket az értesítésben figyelmeztetni kell,
b)	a tárgyalás elmulasztása esetén az igazolási kérelmet az elmulasztott tárgyalási
naptól számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni, e határidő elmulasztása jogvesztő,
c)	a bíró a tárgyaláson az iratokat a szükséges mértékben ismerteti, az iratok
ismertetésétől az eljárás alá vont személy és a védő kérelmére eltekinthet,
d)	a bíróság megvizsgálja a végrehajtási eljárás törvényességét, ha a törvénysértés a
végrehajtás során merült fel, a bíróság a végrehajtó szervet a végrehajtási eljárás folytatására
utasítja,
e)	ha a bíróság a végrehajtási eljárás törvényességének vizsgálata során azt észleli,
hogy a törvénysértés az alapeljárásban merült fel, a bíróság a szabálysértési hatóság által az
alapügyben hozott határozatot hatályon kívül helyezi és a szabálysértési hatóságot új eljárásra,
illetőleg új határozat meghozatalára kötelezi,
f)	a bíróság meghallgatja az eljárás alá vont személyt a pénzbírság meg nem
fizetésének körülményeiről, és a pénzbírság végrehajtásának törvényességét érintő
körülményekről,
g)	az elzárásra átváltoztatás tárgyában hozott határozattal szemben nincs helye
jogorvoslatnak,
h)	a bíróság az ügy elbírálást követően az ügy iratait és indokolt határozatának egy
kiadmányát visszaküldi a szabálysértési hatóságnak, illetve megküldi az illetékes rendőri
szervnek.
(3)	Az elzárás büntetés-végrehajtási intézetben hajtható végre.”
(4)	Az Sztv. 111. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A pénzbírságot - az elkövető beleegyezése esetén - közérdekű munkára kell
átváltoztatni, ha az adók módjára történő behajtás nem vezetett eredményre.”
22. §
10
(1)	A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 69. §-ának (2) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem alakulhat át más gazdasági társasággá az a gazdasági társaság, amely
felszámolás vagy végelszámolás alatt áll, vagy ha a büntetőügyben eljáró bíróság vagy ügyész
a céget, illetve a cégbíróságot arról értesíti, hogy a céggel szemben büntetőjogi intézkedés
alkalmazására kerülhet sor.”
(2)	A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006.
évi V. törvény 57. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A cégbíróság az átalakulás iránti kérelmet elutasítja, ha a büntetőügyben a jogi
személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, és erről a büntetőügyben eljáró
bíróság vagy ügyész a bíróságot értesítette.”
23. §
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2008. szeptember 1-jén lép
hatályba.
(2)	E törvény 19. és 21. §-a 2008. július 1-jén lép hatályba.
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Btk. 262. §-a (1) bekezdésében az „a
jármű ellenőrzését” szövegrész a hatályát veszti.
(4)	2008. július 1-jével hatályát veszti az Sztv. 111. §-ának (15) bekezdése és a 112. §-
a.
(5)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a)	a Btk. 88. §-ában a „háromévi” szövegrész helyébe a „három évi” szöveg,
b)	a Btk. 122/A. §-a (1) bekezdésében a „Fejezet” szövegrész helyébe a „fejezet”
szöveg,
c)	a Btk. 160. §-a b) pontjában „helyiség” szövegrész helyébe a „helység” szöveg,
d)	a Btk. 277. §-ának (1) bekezdésében a „javító-nevelő munkával” szövegrész
helyébe a „közérdekű munkával” szöveg,
e)	a Btk. 298. §-ában az „importál” szövegrész helyébe az „importál,” szöveg
lép.
(6)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Jszbt. 23. §-ának (1) bekezdésében a
„Be. 392. §.-a (1) bekezdésének c)-e) pontjában” szövegrész helyébe a „Be. 408. §-a (1)
bekezdésének c)-e) pontjában” szövegrész; a 24. §-ának (1) bekezdésében a „Be. 405. §-ának
c)	pontjában” szövegrész helyébe a „Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában” szövegrész,
a 24. §-ának (6) bekezdésében a „Be. 426. § (1) bekezdése” szövegrész helyébe a „Be. 427. §-
ának (1) bekezdése” szövegrész lép.
(6) E törvény 2008. szeptember 2-án a hatályát veszti.
11
I N D O K O L Á S
a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló
2001. évi CIV. törvény módosításához
Általános Indokolás
1.	A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) szerint
bűncselekményt csak természetes személy követhet el. A büntetőjogi felelősség egyéni
felelősség. Ezt a jogi helyzetet a magyar jogi irodalom általában elfogadja, és a mértékadó
szerzők egészen a legutóbbi időkig egyetértéssel idézték a societas delinquere non potest
elvet. A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi
CIV. törvény (Jszbt.) azonban ezt az elvet részben áttörte, azáltal, hogy bár a jogi személyek
büntetőjogi felelősségét nem mondta ki, azonban lehetővé tette velük szemben büntetőjogi
intézkedések alkalmazását. 2001-ben a társadalom értékrendjének módosulására, és számos
új, büntetőjogi üldözést kívánó magatartásforma megjelenésére tekintettel vált szükségessé a
Jszbt. elfogadása. A törvény 2004. május 1-jén, az Európai Unióhoz való csatlakozás napján
lépett hatályba, mert az EU a csatlakozási folyamatban többek között e kiegészítő
szankciórendszer felállítását is előírta.
A mai, bonyolult vállalati struktúrákban egyes, tipikusan gazdasági vagy pénzügyi
bűncselekmények, valamint a közélet tisztasága elleni bűncselekmények esetén az egyéni
elkövető büntetése önmagában már nem elégséges a bűncselekmény elkövetésétől való
visszatartáshoz, azaz a generális prevenció céljának eléréséhez szükség van a jogi
személyekkel szembeni büntetőjogi fellépésre is.
A Jszbt. módosítását a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2006. évi
LI. törvénnyel történt módosítása is szükségessé tette, amely bevezette a büntetőeljárásba a
természetes személyek esetében a harmadfokú eljárást, azaz a kétfokú rendes jogorvoslatot. A
jogi személlyel szembeni büntetőjogi intézkedés alkalmazásának főszabályként feltétele, hogy
egy természetes személy bűncselekményt kövessen el, és e személy, valamint az általa
elkövetett bűncselekmény kapcsolatban álljon egy jogi személlyel. Ezen összefüggés okán, ha
a természetes személy számára lehetőség van a harmadfokú eljárásra, akkor indokolt
megteremteni, annak a törvényi lehetőségét, hogy a cselekménnyel érintett jogi személlyel
szemben alkalmazott büntetőjogi intézkedés törvényességét is elbírálhassa a harmadfokú
bíróság. Ugyanakkor a Jszbt. hatálybalépése óta eltelt időszak gyakorlata, illetve a gyakorlat
hiánya rámutatott arra, hogy a Jszbt. több rendelkezésének módosítása szükséges ahhoz, hogy
a gyakorlati alkalmazása a jogalkalmazók számára könnyebb és egyértelműbb legyen.
Továbbá nemzetközi szervezetek, elsősorban az OECD és a GRECO ajánlásai is elsősorban a
gyakorlat hiányát kifogásolták, és a gyakorlati alkalmazás megkönnyítése érdekében
tartalmaztak javaslatokat.
2.	A Javaslat egyes rendelkezései a nemzetközi jogi kötelezettségvállalásainkra
figyelemmel szükségesek. Ezek közül kiemelendők az alábbiak:
a)	Az Európa Tanács GRECO csoportjában, a vesztegetéssel kapcsolatos kormányzati
fellépéssel összefüggésben, a második értékelési körben Magyarország számára 2005-ben
tizenkét ajánlást fogalmaztak meg, ezek közül két ajánlás a Jszbt. alkalmazását érinti. Az
ajánlások teljesítéséről a GRECO 2008. áprilisi plenáris ülésén Magyarországnak be kellett
12
számolnia. A teljesítetlen ajánlásokról 2009. október 30-ig kell ismételten beszámolni, ezek
közé tartozik a Jszbt.-hez kapcsolódó ajánlás is. Az országvizsgálat és a beszámolási
kötelezettség alapja a 49/1999. (VI. 3.) OGY határozat az Európa Tanács Korrupció Elleni
Államok Csoportjához (GRECO) való csatlakozásról.
b)	A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagjaként, a külföldi
hivatalos személyek vesztegetésével összefüggő, 2005. évi országvizsgálatot követően
Magyarország évente köteles beszámolni a vizsgálat során tett ajánlások végrehajtásáról az
OECD keretében működő Korrupció-ellenes Munkacsoportnak. Az országvizsgálat és a
beszámolási kötelezettség alapja az 1997. november 21-én elfogadott, és a 2000. évi XXXVII.
törvénnyel kihirdetett, a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről
szóló Egyezmény. Az országvizsgálat során az OECD munkacsoportja a magyar hatóságok
számára a külföldi hivatalos személy megvesztegetésének hatékony megelőzését és
felderítését célzó feladatokat határozott meg, amelyek a Jszbt. vonatkozásában konkrét
előírásokat is tartalmaznak.
Részletes Indokolás
Az 1. §-hoz
Az OECD Korrupció elleni munkacsoportja a Jszbt. 2. §-a (1) bekezdése
vonatkozásában felhívta a kormányt, hogy „módosítsa a jogi személyek büntetőjogi
felelősségére vonatkozó jogszabályokat úgy, hogy megszűnjék továbbá az a követelmény,
amely szerint a vesztegetéssel a jogi személynek „ vagyoni ” előny elérésére kell törekednie,
illetve a vesztegetésnek ilyen előny elérését kell eredményeznie.”
A Javaslat lehetővé teszi, hogy a vagyoni előny mellett a jogi személy számára elért
vagy elérni kívánt más előny is megalapozza az intézkedés alkalmazását. Ez azért jelentős,
mert különösen a közélet tisztasága elleni bűncselekmények esetében az elért vagy elérni
kívánt előny nem mindig vagyoni jelleget ölt. A versenytársak kiszorítása, vagy a törvény
által egyébként kötelezően előírt eljárás lefolytatásának meggyorsítása jelenleg nem alapozza
meg minden esetben az intézkedés alkalmazását, tekintettel arra, hogy az elért, vagy elérni
kívánt előny azonnal nem számszerűsíthető, illetőleg pénzben közvetlenül nem fejezhető ki.
Ezt a nemzetközi szervezetek által is kritizált helyzetet kívánja megszüntetni a Javaslat, azzal,
hogy a „vagyoni előny” kifejezés helyett az „előny” fogalmát illeszti be az értelmező
rendelkezések közé, illetőleg a Jszbt. 2. §-ának (1) bekezdésébe. Az előny a Btk. közélet
tisztasága elleni bűncselekmények tényállásaiban már használt fogalom, és a kialakult bírói
gyakorlat szerint egyaránt lefedi mind a vagyoni, mind a nem vagyoni előnyt.
A 2. §-hoz
1.	A Jszbt. 2. §-a módosításának lényeges eleme, hogy a fentiekben kifejtett okokból
lehetővé teszi, hogy a vagyoni előny mellett a jogi személy számára elért vagy elérni kívánt
más előny is megalapozza az intézkedés alkalmazását.
2.	A Jszbt. 2. §-ában a további módosítás célja, hogy a gazdasági társaságokról szóló
2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) fogalomhasználatához igazodva egyértelműen
meghatározza az érintett személyek körét, akiknek magatartása a jogi személlyel szembeni
intézkedés alkalmazását alapozza meg.
13
A Jszbt. hatályos szövege a 2. § (1) bekezdésének a) pontjában a jogi személy
ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagjáról vagy tisztségviselőjéről, felügyelő
bizottságának tagjáról, illetőleg ezek megbízottjáról rendelkezik. Ugyanakkor a Gt. 21. §-ának
(1)	bekezdése szerint a gazdasági társaság ügyvezetését - a gazdasági társaságok egyes
formáira vonatkozó rendelkezések szerint - a társaság vezető tisztségviselői vagy a vezető
tisztségviselőkből álló testület látja el.
A Gt. alkalmazásában ügyvezetésnek minősül a társaság irányításával összefüggésben
szükséges mindazon döntések meghozatala, amelyek törvény vagy a társasági szerződés
alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének vagy más társasági szervnek a
hatáskörébe. A társaság képviseletére pedig az ügyvezetésre feljogosított tagon kívül
önállóan, vagy együttesen jogosult lehet az önálló cégjegyzési joggal rendelkező
munkavállaló [Gt. 29. § (3) bek.], a képviseleti joggal felruházott munkavállaló [Gt. 29. § (2)
bek.], valamint a cégvezető, a Gt. egyéb rendelkezéseitől, illetve a társasági szerződéstől
függően.
A fentiek alapján megállapítható, hogy az ügyvezetésre feljogosított tag egyben vezető
tisztségviselő, illetve a Gt. szabályozásából adódóan a társaság jogszerű mindennapi
működése felett felügyeleti és ellenőrzési jogot az ügyvezetésre feljogosított tagon kívül a
cégvezető gyakorolhat. Figyelembe kell venni azt is, hogy a Gt. 34. §-a szerint a felügyelő
bizottság rendszerint testületként jár el.
Mivel tehát az ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított személy meghatározása
csak a Gt. ismeretében volt korábban lehetséges, a Jszbt. értelmezését megkönnyíti, ha e
személyek körét pontosabban, a Gt. terminológiájához igazodva határozza meg a törvény 2. §-
a. A Jszbt.-ben ugyanakkor a gazdasági társaságokon kívül többek között a társadalmi
szervezetekre is alkalmazható terminológiát kell használni. A közhasznú szervezetekről szóló
1997. évi CLVI. törvény 26. §-ának m) pontja az ilyen szervezetek vezető tisztségviselőit
sorolja fel, így a személyi kör a „vezető tisztségviselő” kifejezés használatával az
ügyvezetésre feljogosított személyeknél pontosabban körvonalazott.
Szintén a Gt. fogalomhasználatára tekintettel szükséges rendelkezni a képviseletre
felhatalmazott alkalmazottról is, ami részben átfedi a már felsorolt személyeket, azonban a
teljes körű szabályozáshoz az alkalmazottra is utalni kell.
3.	Az OECD Korrupció elleni munkacsoportja a Jszbt. 2. §-a (1) bekezdésének b)
pontjára vonatkozóan a következő megállapítást tette: „A vizsgálat-vezetők bátorítják a
magyar hatóságokat, hogy „a vezető tisztségviselő”-re való utalásnál világosabban
határozzák meg azon személyek csoportját, akiknek az elégtelen felügyelete előidézheti a jogi
személy felelősségét.”
Az egyértelmű és koherens fogalomhasználat érdekében a Javaslat a Jszbt. 2. §-a (1)
bekezdésének b) pontjában a vezető tisztségviselő, a cégvezető és a felügyelő bizottság
kifejezéseket illeszti be a normaszövegbe. Továbbá a Javaslat ugyanezen § (2) bekezdésében
úgy rendelkezik, hogy az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül a jogi személlyel
szemben büntetőjogi intézkedés alkalmazható akkor is, ha az elkövetett bűncselekmény a jogi
személy számára előny szerzését eredményezte, és erről a vezető tisztségviselő, a felügyelő
bizottság tagja vagy a cégvezető tudott. A cégvezető a Gt. szabályozása szerint rendelkezhet
olyan ügyvezetési, képviseleti jogosítványokkal, amelyek miatt a jogi személy számára előnyt
14
eredményező bűncselekmény elkövetéséről való tudomása megalapozhatja a jogi személlyel
szemben a büntetőjogi intézkedés alkalmazását.
A Gt. a vezető tisztségviselők esetében az irányítási kötelezettséget említi, hiszen a Gt.
21. § (2) bekezdése szerint az ügyvezetést a társaság vezető tisztségviselői, vagy az ezekből
álló testület látja el, és ügyvezetésnek minősül a társaság irányításával összefüggésben hozott
döntéshozatal. A fogalmak egyértelművé tétele érdekében a Jszbt.-ben is ezt a szóhasználatot
kell követni.
A 3. §-hoz
A Jszbt. 3. §-ának (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a jogi személlyel szemben az (1)
bekezdésben meghatározott büntetőjogi intézkedést alkalmazzanak abban az esetben is, ha a
természetes személy elkövető a halála vagy a kóros elmeállapota miatt nem büntethető.
Ugyanakkor a hatályos szabályozás szerint nincs lehetőség az eljárás alapjául szolgáló
bűncselekmény és a jogi személy kapcsolatának felderítésére, ha hasonló helyzet a
büntetőeljárás megindítása után következik be. A Javaslat erre tekintettel ezt a rendelkezést -
a törvény könnyebb és hatékonyabb alkalmazása érdekében - kiegészíti azzal, hogy a Jszbt. 3
§-ának (1) bekezdése szerinti intézkedések akkor is alkalmazhatók, ha a természetes
személlyel szemben a büntetőeljárást a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett
elmebetegsége miatt függesztették fel. Semmi nem indokolja, hogy ebben az esetben a jogi
személy és az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény közötti kapcsolat felderítése, és a
felderítés elmaradása miatt a jogi személlyel szemben a büntetőjogi intézkedés alkalmazása
ne történjen meg.
A Jszbt. 3. §-a azért is módosításra szorul, mert semmi nem indokolja, hogy a
megrovás vagy a próbára bocsátás intézkedéssel sújtott vádlott esetében az érintett jogi
személlyel szemben intézkedést ne lehessen alkalmazni. Az önállóan alkalmazható
intézkedések közül a megrovás és a próbára bocsátás azok, amelyeket a bíróság bűnösséget
megállapító ítéletben alkalmaz. Erre tekintettel ezek az intézkedések a jogi személlyel
szembeni intézkedés alkalmazását is megalapozzák.
A 4. §-hoz
A vagyoni előny helyett az előny fogalmának bevezetésére tekintettel a pénzbírság
kiszabásáról szóló rendelkezést is kiegészíti a Javaslat. Nem vagyoni jellegű előny esetén a
természetes személyekkel szemben alkalmazható pénzmellékbüntetéshez hasonlóan, a
Javaslat is elismeri az olyan szankció létjogosultságát, amelynek célja a további
bűncselekmény elkövetésétől való hatékony visszatartás. Nem vagyoni előny esetében a
hatályos törvény alapján a bíróság nem tudja megállapítani a pénzbírságot, ezért a Javaslat
úgy rendelkezik, hogy ilyenkor az elért vagy elérni kívánt előny helyett az érintett jogi
személy vagyoni helyzetére tekintettel kell megállapítani a szankció mértékét. A bíróságok
számára ugyanis megfelelő lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a visszatartó erővel
rendelkező szankció mértékét a törvényi keretek között, de a vagyoni helyzetre való
tekintettel szabadon tudják meghatározni.
Az 5. §-hoz
A Jszbt. 7. §-a (3) bekezdésének módosítása részben következik a Jszbt. 3. §-ának
előbb bemutatott módosításából. Az ott vázolt elvet viszi végig a Javaslat a törvény további
15
rendelkezésein, továbbá egyértelművé teszi, hogy az eljárást a Jszbt. rendelkezései alapján
akkor is le kell folytatni, ha a büntetőeljárás az elkövetővel szemben ugyan megindult, de azt
az eljárás folyamán megszüntették, mert az elkövető meghalt, vagy mert kóros elmeállapota
miatt nem büntethető.
A 6. §-hoz
A Jszbt. hatályos szövege szerint:
„12. § (1) Ha a nyomozás során adat merül fel arra, hogy a büntetőeljárás során jogi
személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, a nyomozó hatóság erről
haladéktalanul tájékoztatja az ügyészt.
(2)	Az ügyész rendelkezik arról, hogy a nyomozás kiterjedjen-e az eljárás alapjául
szolgáló bűncselekmény és a jogi személy kapcsolatának felderítésére. ...”
Ez a rendelkezés áttöri a Be.-ben az alapvető rendelkezések között szereplő hivatalból
való eljárás elvét, mivel az ügyész diszkrecionális jogává teszi annak eldöntését, hogy a
nyomozás kiterjedjen-e az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény és a jogi személy
kapcsolatának felderítésére, ha adat merül fel arra, hogy a jogi személlyel szemben a
büntetőeljárás során intézkedés alkalmazásának lehet helye. A Jszbt. gyakorlati alkalmazását
és tényleges hatályosulását ez a rendelkezés nem szolgálta. Ezért a Javaslat úgy rendelkezik,
hogy ebben az esetben a nyomozó hatóságnak ki kell terjesztenie a nyomozást a jogi személy
és az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény közötti kapcsolat felderítésére. Tekintettel az
ilyen eljárás összetettségére, indokolt, hogy erről az ügyész azonnal értesüljön, ezzel
biztosított a szoros ügyészi felügyelet az ilyen jellegű nyomozások felett. Ez a rendelkezés
természetesen nem jelenti azt, hogy a beszerzett bizonyítékok alapján ne az ügyész döntse el
azt, hogy azok elegendőek-e a jogi személlyel szemben az intézkedés alkalmazásának
indítványozásához. Azonban az ügyész nem akaszthatja meg a nyomozás erre irányuló részét
azzal, hogy nem engedélyezi annak ilyen irányú kiterjesztését. Az első olyan adat birtokában,
amely arra mutat, hogy a jogi személlyel szemben büntetőjogi intézkedés alkalmazásának
lehet helye az ügyész nincs olyan helyzetben, hogy megalapozottan dönthessen arról, hogy a
nyomozás kiterjedjen-e az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény és a jogi személy
kapcsolatának felderítésére.
A 7. §-hoz
A Javaslat a Jszbt. 3. és 7. §-a módosítására tekintettel, egy új rendelkezéssel egészíti
ki a törvényt, amely szerint, ha a nyomozást a gyanúsítottnak a bűncselekmény elkövetése
után bekövetkezett elmebetegsége miatt függesztik fel, az eljárás alapjául szolgáló
bűncselekmény és a jogi személy közötti kapcsolat felderítése vonatkozásában az eljárást
folytatni lehet.
A 8. §-hoz
A Javaslat a Jszbt. 13. §-át kiegészíti annak érdekében, hogy egyértelművé tegye, hogy
a vádiratnak milyen személyi adatokat kell tartalmaznia, ha a jogi személlyel szemben az
eljárást a Jszbt. 7. §-ának (3) bekezdése szerint folytatják le, azaz, ha a vádiratban nem
szerepel vádlott, mivel az elkövető meghalt, vagy kóros elmeállapotú, illetve vele szemben az
eljárást a bűncselekmény elkövetését követően bekövetkezett elmebetegsége miatt
16
függesztették fel. A Javaslat arról is rendelkezik, hogy ebben az esetben a Jszbt. 7. §-ának (3)
bekezdésére kell utalni, mint az eljárás megindításához szükséges külön feltételre.
A 9. §-hoz
A Jszbt. 15. §-a (2) bekezdésének b) pontjára irányuló módosítás pontosítja a törvény
szövegét, hiszen az indítvány elutasítása, illetőleg intézkedés alkalmazása helyett a bíróság
úgy is dönthet, hogy az intézkedés alkalmazását mellőzi, ennek azonban az ügydöntő
határozatban meg kell jelennie.
A 10. §-hoz
1.	A Be. módosításáról rendelkező 2006. évi LI. törvény megteremtette a magyar
büntetőeljárásban a harmadfokú bírósági eljárás lehetőségét. A Be. módosításával
összhangban szükséges annak eljárási alapjait megteremteni, hogy a jogi személyekkel
szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések estében is legyen lehetőség a kétfokú
fellebbvitelre.
A jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések szorosan
kapcsolódnak a természetes személy büntetőjogi felelősségéhez, jogi személlyel szemben
csak akkor lehet a Jszbt. szerinti intézkedést alkalmazni, ha természetes személy
bűncselekményt követ el, és e bűncselekmény a Jszbt. 2. §-a szerinti összefüggésben áll a jogi
személlyel.
A Javaslat szerint e szoros összefüggésre tekintettel csak akkor lehet helye a jogi
személyt érintően harmadfokú eljárásnak, ha annak Be. 386. §-a szerinti feltételei a
természetes személy tekintetében fennállnak, a jogi személyre vonatkozó ítéleti rendelkezés
ellen önálló fellebbezésnek nincs helye. Ha viszont a Be. hivatkozott rendelkezésében
meghatározott feltételek fennállnak, és a természetes személy büntető ügyét a harmadfokú
bíróság elbírálja, akkor a másodfokú ítélet jogi személyt érintő rendelkezéseit is felülbírálja,
mert az a célszerű, hogy a harmadfokú bíróság a jogi személy tekintetében is hozza meg a
törvényes határozatot, és az ügy jogerősen lezáruljon.
A Javaslat ennek lehetőségét teremti meg. A szabályozás természetesen nem
tartalmazza a harmadfokú eljárást érintő összes rendelkezést, tekintettel arra, hogy a Jszbt. 7.
§-ának (2) bekezdése szerint a Be. rendelkezéseit a Jszbt.-ben meghatározott eltérésekkel kell
alkalmazni, tehát a harmadfokú eljárás általános szabályai irányadók a jogi személy
tekintetében is, a Jszbt.-ben foglalt szabályokkal együtt.
2.	A súlyosítási tilalom a harmadfokú bírósági eljárásban a jogi személyt érintően is
érvényesül, ezért a Javaslat a Jszbt. 20. §-ának (4) bekezdésével egyező rendelkezést
tartalmaz, a jogi személy hátrányára csak akkor lehet a másodfokú ítéletet megváltoztatni, ha
az ügyész a jogi személy terhére fellebbezést jelentett be.
A 11. §-hoz
1.	A Javaslat a harmadfokú bíróság határozatai körében - a Be. általános szabályait,
továbbá a Jszbt.-nek a másodfokú bíróság határozataira vonatkozó szabályait alapul véve -
rendelkezik a másodfokú határozat megváltoztatásáról, és a Be.-ben meghatározott eseteken
túlmenő okok miatti hatályon kívül helyezéséről.
17
2.	A harmadfokú bíróság azokban az esetekben helyezi hatályon kívül a másodfokú
bíróság ítéletét, amely esetekben a Jszbt. 21. §-ának (2) bekezdése szerint a másodfokú
bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét.
Előfordulhat, hogy az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási
szabálysértést, illetve megalapozatlansági hibát az első fokú bíróság követi el, és azt a
másodfokú bíróság nem észleli, illetve nem orvosolja. Ekkor a harmadfokú bíróság a
másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett - szükség esetén - az első fokú
bíróság ítéletét is hatályon kívül helyezi, és az első fokú bíróságot utasítja új eljárásra.
3.	A Jszbt. Javaslat szerinti 21/B. §-ának (5)-(7) bekezdései tartalmukat tekintve
megegyeznek a Jszbt. 21. §-ának (3)-(5) bekezdésiben foglaltakkal. E szabályok arra az esetre
tartalmaznak rendelkezést, ha a harmadfokú bíróság azt a vádlottat, akire tekintettel a
másodfokú bíróság a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmazott, felmenti, vagy vele
szemben az eljárást megszünteti, továbbá, ha a felmentés oka a vádlott kóros elmeállapota,
illetve az eljárás megszüntetésére a vádlott halála miatt került sor.
A 12.§-hoz
A Javaslat a Jszbt. megismételt eljárásra vonatkozó szabályait kiegészíti a másodfokú
bíróság ítéletének, a Jszbt. Javaslattal beiktatott 21/B. §-ának (2) bekezdésében meghatározott
okok miatti hatályon kívül helyezése esetén követendő eljárás szabályaival. A súlyosítási
tilalom érvényesülésére vonatkozó, a Jszbt. 22. §-ának (1) bekezdésében meghatározott
szabályai ez esetben sem alkalmazhatók.
A 13. §-hoz
A Be. 416. §-a (4) bekezdésének a) pontja természetes személyek esetén kizárja a
felülvizsgálatot a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján, ha az ügyben a
harmadfokú bíróság hozott ügydöntő határozatot, tekintettel arra, hogy a harmadfokú bíróság
az eljárása során már megvizsgálta azokat a körülményeket, amelyeket ezen felülvizsgálati
okok nevesítenek.
A Javaslat - a Be. fentebb hivatkozott rendelkezéseivel összhangban - a Jszbt. 24. §-át
egy új (7) bekezdéssel egészíti ki, amely rendelkezés ugyanezen okokból kizárja a
felülvizsgálat lehetőségét a jogi személyek tekintetében, a Jszbt. 24. §-ának (1) bekezdése
esetén, ha az ügyben a harmadfokon eljárt bíróság hozott ügydöntő határozatot.
A 14-17. §-hoz
A Javaslat egyes külön eljárások, így a bíróság elé állítás, a terhelt távollétében
folytatott eljárás, a tárgyalásról lemondás, valamint a tárgyalás mellőzésének alkalmazását
zárja ki arra az esetre nézve, ha az adott ügyben jogi személlyel szemben büntetőjogi
intézkedés alkalmazásának lehet helye.
E rendelkezésnek a Jszbt.-ben van a helye, annak ellenére, hogy e rendelkezések
valójában az érintett természetes személlyel szemben zárják ki ezen eljárások alkalmazását.
Ennek oka, hogy a Be. nem tartalmaz a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedésre
18
irányuló eljárásról rendelkezést, és e szabályok miatt nem is indokolt a Be. rendszerének
megtörése.
A 18. §-hoz
A Jszbt. 26. §-ának (3) bekezdésére irányuló módosítás technikai jellegű, terminológiai
pontosítás. A (2) bekezdéssel összhangban a jogalkotó a „jogi személlyel szemben
végrehajtott vagyonelkobzás” helyett a „jogi személy vagyonát érintően végrehajtott
vagyonelkobzásról” rendelkezik.
A 19. §-hoz
Az 1989. október 23-át megelőzően alkotott rendeleti szintű jogszabályok
rendezéséről szóló 383/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 2008. július 1-jével hatályon kívül
helyezi a kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtásáról szóló
9/1979. (VI. 30.) IM rendeletet.
A kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtásáról szóló
9/1979. (VI. 30.) IM rendeletet 8. §-a szerint a kényszergyógykezelés, valamint az ideiglenes
kényszergyógykezelés költségei az államot terhelik. A jogintézményt a társadalom védelme
indokolja, ebből következően, továbbá a kényszergyógykezelésre, ideiglenes
kényszergyógykezelésre utalt beteg szempontjából tekintve ez olyan garanciális rendelkezés,
amelynek törvényi szinten történő megállapítása indokolt. Ennek megfelelően a Javaslat a
kényszergyógykezelés, illetve az ideiglenes kényszergyógykezelés költségeinek viselésére
vonatkozó rendelkezést beilleszti a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi
11.	törvényerej ű rendeletbe.
A 20. §-hoz
A Be. az 586-587. §-okban rendelkezik a biztosíték szabályairól. A jogintézmény azt a
célt szolgálja, hogy kisebb tárgyi súlyú bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja
esetén a külföldön élő terheltnek a büntetőeljárás idején ne kelljen a lakhelyétől távol
tartózkodnia, hanem az országból a büntetőeljárás alatt is eltávozhasson anélkül, hogy az
állam büntető igénye sérülne. Ilyen esetben a büntetőeljárás a terhelt távollétében folyik a
rendes eljárási szabályok szerint. A biztosíték letétbe helyezését a terhelt kérelmére, a vádirat
benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság engedélyezheti.
Jelenleg a biztosítékra vonatkozó szabályok között nem található olyan rendelkezés,
amely meghatározza, hogy milyen bűncselekményi kör esetén lehetséges biztosíték
letételének engedélyezése. A törvény csak arról rendelkezik, hogy az engedélyezésre akkor
kerülhet sor, ha előre láthatólag a terhelttel szemben bűnösségének megállapítása esetén is
csak pénzbüntetést vagy felfüggesztett szabadságvesztést (és pénzmellékbüntetést) kell
kiszabni. Nem kizárt azonban, hogy a biztosíték letétbe helyezésével külföldre távozott
terhelttel szemben végrehajtandó szabadságvesztés kerül kiszabásra. E tekintetben a
bíróságnak mérlegelési jogköre van.
A jelenlegi ítélkezési gyakorlatban előforduló problémák elkerülése érdekében
szűkíteni indokolt a biztosíték alkalmazási körét azáltal, hogy pontosan meghatározásra kerül
azon bűncselekményi kör, amelyek elkövetése esetén a biztosíték letétele engedélyezhető. A
Javaslat ezért úgy módosítja a Be.-t, hogy csak a nyolcévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb
19
büntetéssel fenyegetett bűncselekmények esetén lenne lehetőség a biztosíték letételének
engedélyezésére, további feltételként pedig a törvény előírná, hogy még ezekben az esetekben
sem lehetséges az engedélyezés, ha a bűncselekmény halált okozott.
Az alkalmazási kör ilyen szűkítése megtalálható a legtöbb különeljárásban. A bíróság
elé állítás (Be. 516. §) esetén például az eljárás szabályainak alkalmazása csak a nyolcévi
szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekmények esetén
lehetséges. A tárgyalásról lemondás (Be. 534. §) rendelkezései szerint a bíróság az ügyész
indítványára a nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény
miatt indított eljárásban nyilvános ülésen hozott ítélettel megállapíthatja a vádlott bűnösségét.
Tárgyalás mellőzésével (Be. 544. §) a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban
büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén szabható ki büntetés.
A Javaslat még egy ponton módosítja a biztosítékra vonatkozó rendelkezéseket A Be.
586. §-ának (3) bekezdésébe indokolt egy olyan rendelkezést beilleszteni, amelynek
értelmében a terheltnek a biztosíték letétbe helyezése iránti kérelemben nyilatkoznia kell
arról, hogy ha az a büntetés-végrehajtás érdekében szükséges, a Magyar Köztársaság
területére önként hajlandó visszatérni, ezáltal elősegíteni a kiszabott büntetés végrehajtását.
A 21. §-hoz
Az Alkotmánybíróság az 1/2008. (I. 11.) AB határozatában a szabálysértésekről szóló
1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.) két rendelkezését alkotmányellenesnek ítélte
és azokat 2008. június 30-i hatállyal megsemmisítette. A megsemmisítés az Sztv. 92. §-a (1)
bekezdésének második mondatát és az Sztv. 112. §-a (1) bekezdésének első mondatát érinti.
A két, hivatkozás szerinti hatályos rendelkezés a következő: „A szabálysértési ügyben
az első fokú bíróság feladatait a bírósági titkár is elláthatja, tárgyalás tartására azonban nem
jogosult” (Sztv. 92. § (1) bek.), illetve „A bíróság az átváltoztatásról tizenöt napon belül
tárgyalás nélkül dönt” (Sztv. 112. § (1) bekezdés).
1.	Az Sztv. 92. §-ának (1) bekezdése a bíróság előtti eljárás általános szabályaként
rögzíti, hogy a bíróság a szabálysértési ügyben egyesbíróként jár el. A szabálysértési ügyben
az első fokú bíróság feladatait a bírósági titkár is elláthatja, tárgyalás tartására azonban nem
jogosult.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Sztv.-ben a bírói hatáskörbe tartozó
döntési jogkörök túlnyomó többsége a bírósági titkárok hatáskörébe került, amelyek egy része
eljárási természetű intézkedés (a bíróságok eljárásának előkészítése, a bizonyítás körébe
tartozó intézkedések), más része érdemi (a közigazgatási döntés érdemi felülvizsgálatával
összefüggő hatáskör).
Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a bírósági titkár döntési jogkörei olyanok,
amelyek a szabálysértés miatt alkalmazható szankció törvényessége vagy megengedettsége
felőli döntést tesznek lehetővé. A tárgyalás tartásának hiányában a hivatásos bíróhoz fordulás
joga (pl. a meg nem fizetett pénzbírság vagy el nem végzett közérdekű munka elzárásra
átváltoztatás esetében) nem biztosított.
Az Alkotmánybíróság határozatában kiemelte, hogy a bírósági titkárok döntéshozatali
jogkörökkel való feljogosítása a bíróságok (pontosabban az ítélkező bírák) tehermentesítése
20
céljából történt. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez a jogalkotói cél nem vezethet arra
az eredményre, hogy az Alkotmány kifejezett rendelkezésével ellentétes módon, az
igazságszolgáltató, érdemi ítélkező tevékenység kikerüljön a hivatásos bírák hatásköréből. A
bírósági titkár jogi diplomával, jogi szakvizsgával rendelkező olyan igazságügyi alkalmazott,
akinek önálló hatásköreit törvény állapítja meg és nem hivatásos bíró.
Az Alkotmánybíróság tehát önmagában azt nem kifogásolta, hogy a szabálysértési
ügyek elintézésében részt vesz a bírósági tikár, hanem azt fogalmazta meg aggályként, hogy a
jogalkotó nem megfelelően pontos szabályozást választott akkor, amikor általánosan tette
lehetővé a titkár eljárását a tárgyalás tartásának kivételével.
Erre figyelemmel a Javaslat úgy módosítja 2008. július 1-jével az Sztv-t, amely
egyértelművé teszi, hogy a bírósági titkárok az ítélkezési tevékenység differenciált feladatain
belül, megfelelő eljárási mód keretében - a törvényben meghatározott korlátok között -
rendkívül fontos igazságszolgáltatási feladatot látnak el. A magasan kvalifikált, és a bírói
kinevezésre alkalmas személyi körnek a szakmai tudását az ítélkezési tevékenység keretében
hasznosítani kell, őket a szaktudásuknak megfelelő - a hivatásos bírókhoz képest ugyan
korlátozott -, de gyakorlati továbbképzésükre is alkalmas feladatokkal kell ellátni. Ennek
megfelelően az előterjesztés szerint a bírósági titkárok a következő ügyekben járhatnak el
2008. július 1-jétől:
a)	szakértőt kirendelése,
b)	az eljárást felfüggesztése,
c)	a bíróság eljárási cselekményére idézése, értesítése,
d)	a mulasztást igazoló kérelemről határozat hozatal,
e)	a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem elbírálása,
f)	a rendbírság kiszabása,
g)	az ügy elbírálását követően a szabálysértési ügy iratait határozatának kiadmányaival
együtt visszaküldeni a szabálysértési hatóságnak,
h)	a kifogás elbírálása során
ha)	az ügy áttétele,
hb)	az eljárás felfüggesztése,
hc)	az eljárás megszüntetése,
hd)	a szabálysértési hatóság határozatának hatályon kívül helyezése,
he)	a szabálysértési hatóság határozatának hatályban tartása,
hf)	a szabálysértési hatóság határozatának megváltoztatása,
hg)	az eljárási költség viseléséről rendelkezés,
i)	határozathozatal - az elzárással is sújtható szabálysértésekre vonatkozóan - az ügy
áttételéről, az eljárás felfüggesztéséről, továbbá ha a feljelentés adatai, illetőleg az iratok
tartalma alapján nem lehetséges a feljelentés érdemi elbírálása, a tényállás tisztázása
érdekében a feljelentő felhívása további adatok közlésére, iratok, tárgyi bizonyítási eszközök
beszerezése és más szervek - külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján - adatok
közlésére történő felhívása.
Az Sztv. 118. §-ának rendelkezéséből következik, hogy a Javaslat 2. §-ában felsorolt
intézkedéseket - azok jellegétől függően - a bírósági titkár az Sztv. XIII. Fejezete szerinti
eljárás során is megteheti.
2.	Az Alkotmánybíróság határozata szerint az Sztv. 112. §-ának (1) bekezdése
alkotmányellenes, mert lehetővé teszi azt, hogy ha a pénzbírsággal sújtott, a pénzbírságot
21
határidőben nem fizeti meg, akkor az elzárásra átváltoztatásról tárgyalás nélkül lehessen
dönteni.
Ezt a szövegrészt az Alkotmánybíróság megsemmisítette, amelynek következménye
az, hogy 2008. július 1-jétől minden olyan ügyben, amikor a pénzbírságot nem fizeti meg az
érintett, és elzárásra kell átváltoztatni azt, a bíróságnak meghallgatást, azaz tárgyalást kell
tartani.
Mindezekre figyelemmel a Javaslat megállapítja azokat a szabályokat, amelyek
alapján a bíróság az elzárásra átváltoztatásról, tárgyaláson határoz. Főszabály szerint a
szabálysértési tárgyalás általános rendelkezései alapján jár el a bíróság, azonban a Javaslat
megállapítja azokat az eltérő szabályokat, amelyek ezen „egyszerűsített” tárgyalás során
érvényesülnek. A bíróság a meg nem fizetett pénzbírság elzárásra átváltoztatásáról az iratok
bíróságra érkezésétől számított harminc napon belül dönt.
3.	Az Sztv. 111. §-ának (4) bekezdése jelenleg úgy rendelkezik, hogy ha a pénzbírság
adók módjára történő behajtásra nincs lehetőség, vagy az aránytalanul hosszú idővel járna, a
pénzbírságot - az elkövető beleegyezése esetén - közérdekű munkára kell átváltoztatni.
E rendelkezés alapján a szabálysértési hatóság átadja az ügyet az önkormányzati
adóhatóságnak, azonban az adók módjára történő behajtásra csak az esetek kis számában
kerül sor, mert mérlegelés alapján lehet eldönteni azt, hogy az adók módjára történő behajtás
aránytalan hosszú idővel járna-e. Ennek következményeként az ügyek jelentős többségében
szinte azonnal elrendelik a közérdekű munkára átváltoztatást, amely az érintett
hozzájárulásának hiányában elzárásra kerül átváltoztatásra.
A Javaslat minderre figyelemmel kötelezővé teszi az adók módjára történő
végrehajtást. Ennek eredménytelensége esetén kerülhet sor a közérdekű munkára történő
átváltoztatásra.
A 22. §-hoz
A Gt. és a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló
2006. évi V. törvény módosításának célja, hogy Magyarország eleget tegyen az Európa
Tanács GRECO csoportja ajánlásának, amely szerint „tegyenek erőfeszítéseket annak
biztosítására, hogy a vállalatokkal szemben a büntetőjogi felelősség alkalmazhatóságát ne
lehessen a bűncselekmény elkövetése után bevezetett intézményi változtatásokkal elkerülni’.
A javaslat a csődeljárás és a felszámolási eljárás során már ismert szabályhoz
(csődeljárás, felszámolási eljárás megindításának tilalma) hasonlóan világossá teszi, hogy a
gazdasági társaság átalakulására nincs lehetőség, ha büntető ügyben a jogi személlyel
szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, és erről a cégbíróság hivatalos értesítést
kapott. Ezáltal átalakulással a büntetőjogi intézkedés alkalmazását nem lehet elkerülni.
A 23. §-hoz
A Javaslat szerint az elfogadásra kerülő törvény 2008. szeptember 1-jén lép hatályba,
kivéve a Bv. tvr. módosítására vonatkozó rendelkezéseket, ahol a 2008. július 1.-jével történő
hatálybaléptetés indokolt, mivel a kérdést rendező hatályos szabályozás ekkortól szűnik meg.
A Javaslat az Sztv. módosítását érintő rendelkezés hatályba lépését - az Alkotmánybíróság
22
határozatára tekintettel - szintén 2008. július 1-jében állapítja meg. A Javaslat elvégez kisebb
szövegpontosításokat a Btk.-ban és a Jszbt.-ben az időközi jogszabály-módosításokra
tekintettel.