﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/6071. számú
törvényjavaslat
egyes törvényeknek a tizenharmadik havi illetmény,
munkabér kifizetési rendjével összefüggő módosításáról
Előadó:
Szűcs Erika
szociális és munkaügyi
miniszter
Budapest, 2008. július
2008. évi .... törvény
egyes törvényeknek a tizenharmadik havi illetmény,
munkabér kifizetési rendjével összefüggő módosításáról
1.	§
(1)	A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban:
Mt.) 193/T. §-a a következő (6)-(7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A munkáltatói igazolásnak a 98. § (2) bekezdésben meghatározottakon
túlmenően tartalmaznia kell a következőket:
a)	a tizenharmadik havi munkabérnek a munkaviszony megszűnése évében történő
kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot,
illetve - jogosító időtartam hiányában - a kifizetés elmaradását,
b)	a munkaviszony megszűnésének évében
ba)	a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
bb)	igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
bc)	jogcímenként - a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével -
minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt a munkavállaló
átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült.
(7)	A (6) bekezdés alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező
időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.”
(2)	Az Mt. 193/V. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„193/V. § (1) A munkavállaló tizenharmadik havi munkabérre jogosult, ha a
tárgyév teljes tartama alatt közigazgatási szervnél munkaviszonyban állt. A
tizenharmadik havi munkabér a munkavállalót időarányosan illeti meg, ha a
tárgyévben legalább 90 nap munkaviszonnyal rendelkezik.
(2)	A tizenharmadik havi munkabérre jogosító idő számítása során a közigazgatási
szerveknél tárgyévben fennállt munkaviszonyok időtartamát össze kell számítani.
Összeszámítás esetén a munkavállaló részére járó tizenharmadik havi munkabér
összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már
megszűnt munkaviszonynak az időtartamát, amely után a munkavállaló a
tizenharmadik havi munkabért időarányosan megkapta.
(3)	Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (4) bekezdésben
foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe a munkaviszony szünetelésének
időtartama.
(4)	Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes
szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a
183 napot nem haladja meg -
a)	a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
b)	a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
c)	minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a munkavállaló
átlagkereset-, illetve - a rendes szabadság kivételével - távollétidíj-fizetésben részesült
figyelembe kell venni.
(5)	A tizenharmadik havi munkabér összege a munkavállaló munkaszerződésében
foglalt,
a)	tárgyév december 1-jei személyi alapbérének havi összegével egyezik meg,
illetve
b)	a munkába lépés napján irányadó személyi alapbérének havi összegével egyezik
meg, ha a munkavállaló tárgyév december 1-jét követően létesített munkaviszonyt.
(6)	A tizenharmadik havi munkabért a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig
a munkavállaló számára ki kell fizetni.
(7)	Ha a munkaviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi munkabér
időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a munkavállaló részére ki kell
fizetni. Ebben az esetben - az (5) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi
munkabér mértékét a kifizetés időpontjában irányadó személyi alapbér összege alapján
kell meghatározni.
(8)	Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy
túlfizetés történt, akkor azt a munkavállalótól a 162. § (1)-(2) bekezdésének
alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek
figyelembe, mint ami az (1)-(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor a
munkavállaló részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.
(9)	A (3)-(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a
munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti
távollét.
(10)	E § alkalmazásában a közigazgatási szervnél fennálló munkaviszonyon a
közalkalmazotti, közszolgálati, bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati
jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt, a fegyveres szervek hivatásos
állományának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú
katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.”
2.	§
(1)	A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban:
Ktv.) 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„49. § (1) A köztisztviselő tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyév
teljes tartama alatt közszolgálati jogviszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény a
köztisztviselőt időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap közszolgálati
jogviszonnyal rendelkezik.
(2)	A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben
fennállt közszolgálati jogviszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás
esetén a köztisztviselőnek járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása
során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt közszolgálati
2
jogviszonynak az időtartamát, amely után a köztisztviselő a tizenharmadik havi
illetményt időarányosan megkapta.
(3)	Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (4) bekezdésben
foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe a közszolgálati jogviszony
szünetelésének időtartama.
(4)	Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes
szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a
183 napot nem haladja meg -
a)	a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
b)	a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
c)	minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a köztisztviselő
átlagkereset-, illetve - a rendes szabadság kivételével - távollétidíj-fizetésben részesült
figyelembe kell venni.
(5)	A tizenharmadik havi illetmény összege a köztisztviselő kinevezésében foglalt,
a)	tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg, illetve
b)	a munkába lépés napján irányadó illetményének összegével egyezik meg, ha a
köztisztviselő tárgyév december 1-jét követően létesített közszolgálati jogviszonyt.
(6)	A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig
a köztisztviselő számára ki kell fizetni.
(7)	Ha a közszolgálati jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi
illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a köztisztviselő részére
ki kell fizetni. Ebben az esetben - az (5) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi
illetmény mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell
meghatározni.
(8)	Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy
túlfizetés történt, akkor azt a köztisztviselőtől a Munka Törvénykönyve 162. § (1)-(2)
bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző
időt vettek figyelembe, mint ami az (1)-(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor a
köztisztviselő részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.
(9)	A (3)-(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a
munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti
távollét.
(10)	E § alkalmazásában közszolgálati jogviszonyon az e törvény hatálya alá
tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, valamint a közalkalmazotti, bírói szolgálati,
igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt, a
fegyveres szervek hivatásos állományának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és
szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.”
(2)	A Ktv. 64. §-a a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A munkáltató a közszolgálati jogviszony megszűnésekor, megszüntetésekor a
köztisztviselő részére közszolgálati igazolást ad.
3
(5)	A közszolgálati igazolásnak tartalmaznia kell különösen
a)	a köztisztviselő természetes személyazonosító adatait (név, leánykori név, anyja
neve, születési hely, év, hónap, nap),
b)	a köztisztviselő taj-számát,
c)	a munkáltatónál közszolgálati jogviszonyban töltött idő tartamát,
d)	a köztisztviselő illetményéből jogerős határozat vagy jogszabály alapján
levonandó tartozást, illetve ennek jogosultját,
e)	a köztisztviselő által a közszolgálati jogviszony megszűnésének évében igénybe
vett betegszabadság időtartamát,
f)	a 19. § (2) bekezdése alapján meghatározott, emelt összegű végkielégítésben
való részesülést,
g)	a köztisztviselő munkakörét,
h)	a jubileumi jutalom kifizetését és ennek időpontját,
i)	a tizenharmadik havi illetménynek a közszolgálati jogviszony megszűnése
évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre
jogosító időtartamot, illetve - jogosító időtartam hiányában - a kifizetés elmaradását,
j) a közszolgálati jogviszony megszűnésének évében
ja) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
jb) igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
jc) jogcímenként - a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével -
minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt a köztisztviselő
átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült,
k) a közszolgálati jogviszony megszűnésének módját, és ha e törvény indokolási
kötelezettséget ír elő, a megszüntetés okát. Ez utóbbiakat a köztisztviselő kérésére a
közszolgálati igazolásból mellőzni kell.
(6)	Az (5) bekezdés i)-j) pontjainak alkalmazásában időtartamon az időtartam
kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.”
3.	§
(1)	A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a
továbbiakban: Kjt.) 36. §-a (2) bekezdésének c)-d) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A közalkalmazotti igazolásnak - a Munka Törvénykönyve 98. § (2) bekezdésének
a)-e) pontjában és (3)-(4) bekezdésében foglaltakon túlmenően - tartalmaznia kell]
„c) a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének évében
ca)	a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
cb)	igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
4
cc)	jogcímenként - a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével -
minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt a közalkalmazott
átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült,
d)	a tizenharmadik havi illetménynek a közalkalmazotti jogviszony megszűnése
évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre
jogosító időtartamot, illetve - jogosító időtartam hiányában - a kifizetés elmaradását,”
(2)	A Kjt. 36. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A (2) bekezdés c)-d) pontjainak alkalmazásában időtartamon az időtartam
kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.”
(3)	A Kjt. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„68. § (1) A közalkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyév
teljes időtartama alatt közalkalmazotti jogviszonyban állt. A tizenharmadik havi
illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap
közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik.
(2)	A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben
fennállt közalkalmazotti jogviszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás
esetén a közalkalmazottnak járó tizenharmadik havi illetmény összegének
megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt
közalkalmazotti jogviszonynak az időtartamát, amely után a közalkalmazott a
tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.
(3)	Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (4) bekezdésben
foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe a közalkalmazotti jogviszony
szünetelésének időtartama.
(4)	Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes
szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a
183 napot nem haladja meg -
a)	a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
b)	a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
c)	minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a közalkalmazott
átlagkereset-, illetve - a rendes szabadság kivételével - távollétidíj-fizetésben részesült
figyelembe kell venni.
(5)	A tizenharmadik havi illetmény összege a közalkalmazott kinevezésében
foglalt,
a)	tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg, illetve
b)	a munkába lépés napján irányadó illetményének összegével egyezik meg, ha a
közalkalmazott tárgyév december 1-jét követően létesített közalkalmazotti
jogviszonyt.
(6)	A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig
a közalkalmazott számára ki kell fizetni.
5
(7)	Ha a közalkalmazotti jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi
illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a közalkalmazott részére
ki kell fizetni. Ebben az esetben - az (5) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi
illetmény mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell
meghatározni.
(8)	Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy
túlfizetés történt, akkor azt a közalkalmazottól a Munka Törvénykönyve 162. § (1)-(2)
bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző
időt vettek figyelembe, mint ami az (1)-(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor a
közalkalmazott részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.
(9)	A (3)-(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a
munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti
távollét.
(10)	E § alkalmazásában közalkalmazotti jogviszonyon a köztisztviselők
jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló
munkaviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a bírói szolgálati, igazságügyi
alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt, a fegyveres
szervek hivatásos állományának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és
szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.”
4.	§
(1)	Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló
1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) 48. §-a helyébe a következő
rendelkezés lép:
„48. § (1) Az ügyész tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyév teljes
tartama alatt ügyészségi szolgálati viszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény az
ügyészt időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap ügyészségi szolgálati
viszonnyal rendelkezik.
(2)	A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben
fennállt ügyészségi szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani.
Összeszámítás esetén az ügyésznek járó tizenharmadik havi illetmény összegének
megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt
ügyészségi szolgálati viszonynak az időtartamát, amely után az ügyész a
tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.
(3)	Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (4) bekezdésben
foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe az ügyészségi szolgálati viszony
szünetelésének időtartama.
(4)	Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes
szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a
183 napot nem haladja meg -
a)	a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
b)	a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
6
c)	minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt az ügyész átlagkereset-,
illetve - a rendes szabadság kivételével - távollétidíj-fizetésben részesült
figyelembe kell venni.
(5)	A tizenharmadik havi illetmény összege
a)	az ügyész tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg, illetve
b)	a munkába lépés napján irányadó illetmény összegével egyezik meg, ha az
ügyész tárgyév december 1-jét követően létesített ügyészségi szolgálati viszonyt.
(6)	A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig
az ügyész számára ki kell fizetni.
(7)	Ha az ügyészségi szolgálati viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik
havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon kell az ügyész
részére kifizetni. Ez esetben - az (5) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi
illetmény mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell
meghatározni.
(8)	Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy
túlfizetés történt, akkor azt az ügyésztől a Munka Törvénykönyve 162. § (1)-(2)
bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző
időt vettek figyelembe, mint ami az (1)-(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor az
ügyész részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.
(9)	Az (1)-(8) bekezdésben foglaltaktól eltérően a tizenharmadik havi illetmény,
illetve időarányos része nem illeti meg az ügyészt, ha
a)	ellene fegyelmi eljárás, illetőleg büntetőeljárás folyik,
b)	fegyelmi büntetés hatálya alatt áll,
c)	ügyészségi szolgálati viszonyát a fegyelmi eljárás befejezése előtt egyoldalúan
megszüntette,
d)	ügyészségi szolgálati viszonyát jogellenesen megszüntette.
(10)	A tizenharmadik havi illetmény, illetve az időarányos része az ügyészt
visszamenőleg illeti meg, ha fegyelmi, illetőleg büntetőjogi felelősségét nem
állapították meg.
(11)	A (3)-(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a
munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti
távollét.
(12)	E § alkalmazásában ügyészségi szolgálati viszonyon a köztisztviselők
jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló
munkaviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a közalkalmazotti, bírói szolgálati,
igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, a fegyveres szervek hivatásos
állományának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú
katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.”
(2)	Az Üsztv. 95. §-ának (3) bekezdése a következő új c) ponttal egészül ki,
egyidejűleg a jelenlegi c)-g) pont megjelölése d)-h) pontra változik:
7
[Az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyve]
„c) 98. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkáltatói
igazolásnak tartalmaznia kell a következőket is:
ca)	a tizenharmadik havi illetménynek az ügyészségi szolgálati viszony
megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi
illetményre jogosító időtartamot, illetve - jogosító időtartam hiányában - a kifizetés
elmaradását,
cb)	az ügyészségi szolgálati viszony megszűnésének évében
(i)	a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
(ii)	igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
(iii)	jogcímenként - a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével -
minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt az ügyész átlagkereset-,
illetve távollétidíj-kifizetésben részesült;”
(3)	Az Üsztv. 95. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a
jelenlegi (4)-(7) bekezdés számozása (5)-(8) bekezdésre változik:
„(4) A (3) bekezdés c) pontja alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és
befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.”
5.	§
(1)	A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 61. § (2) bekezdése a következő g)-
h) ponttal egészül ki, ezzel egyidejűleg az f) pont végén az írásjel pontosvesszőre
változik:
[Az (1) bekezdésben említett igazolás tartalmazza a hivatásos állomány tagjának:]
„g) a tizenharmadik havi illetmény szolgálati viszonya megszűnése évében történő
kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot,
illetve - jogosító időtartam hiányában - a kifizetés elmaradását;
h)	a szolgálati viszony megszűnésének évében
ha)	a 93. §-ban meghatározott egészségügyi szabadsága időtartamát,
hb)	igénybe vett illetmény nélküli szabadsága időtartamát, valamint
hc)	jogcímenként - az alap-, pótszabadság, a 93. §-ban meghatározott
egészségügyi szabadság, a szülési szabadság és a munkaszüneti napok kivételével -
minden olyan munkában nem töltött időtartamát, amely alatt a hivatásos állomány
tagja átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült.”
(2)	A Hszt. 61. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a
jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
„(3) A (2) bekezdés g)-h) pontjainak alkalmazásában időtartamon az időtartam
kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.”
8
(3)	A Hszt. 61. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell a 43. §
szerinti vezénylés, az 59/A. § alapján fegyveres szerven belül történő áthelyezés,
valamint a 60. § szerinti áthelyezés esetén is.”
(4)	A Hszt. 109. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„109. § (1) A hivatásos állomány tagja egyhavi távolléti díjra (tizenharmadik havi
illetmény) jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt szolgálati viszonyban állt. A
tizenharmadik havi illetmény a hivatásos állomány tagját időarányosan illeti meg, ha a
tárgyévben legalább 90 nap szolgálati viszonnyal rendelkezik.
(2)	A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben
fennállt szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a
hivatásos állomány tagjának járó tizenharmadik havi illetmény összegének
megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt
közszolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után a hivatásos állomány tagja a
tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.
(3)	Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (4) bekezdésben
foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe a szolgálati viszony szünetelésének
időtartama.
(4)	Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál az alap-,
pótszabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes
időtartama a 183 napot nem haladja meg -
a)	a 93. §-ban meghatározott egészségügyi szabadság időtartamát,
b)	a 30 napot meg nem haladó illetmény nélküli szabadság időtartamát, valamint
c)	minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a hivatásos állomány tagja
átlagkereset-, illetve - az alap-, pótszabadság, a 93. §-ban meghatározott egészségügyi
szabadság, valamint a szülési szabadság kivételével - távollétidíj-fizetésben részesült
figyelembe kell venni.
(5)	A tizenharmadik havi illetmény összege
a)	a tárgyév december 1-jén irányadó távolléti díj összegével egyezik meg, illetve
b)	a munkába lépés napján irányadó távolléti díj összegével egyezik meg, ha a
hivatásos állomány tagja tárgyév december 1-jét követően létesített szolgálati
viszonyt.
(6)	A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig
a hivatásos állomány tagja számára ki kell fizetni.
(7)	Ha a szolgálati viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény
időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a hivatásos állomány tagja részére
ki kell fizetni. Ebben az esetben - az (5) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi
illemtény mértékét a kifizetés esedékességekor irányadó távolléti díj összege alapján
kell meghatározni.
9
(8)	Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy
túlfizetés történt, akkor azt a hivatásos állomány tagjától a 106. § (3) bekezdésének
alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek
figyelembe, mint ami az (1)-(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor a hivatásos
állomány tagja részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.
(9)	A (3)-(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a
munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti
távollét.
(10)	E § alkalmazásában hivatásos szolgálati viszonyon a köztisztviselők
jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló
munkaviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a közalkalmazotti, bírói szolgálati, az
igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt,
továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak
szolgálati jogviszonyát is érteni kell.”
6.	§
(1)	Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi
LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 29. § (2) bekezdése a következő f)-g) ponttal
egészül ki, ezzel egyidejűleg az e) pont végére vessző kerül:
[Az (1) bekezdés szerinti igazolás]
„f a tizenharmadik havi illetménynek a szolgálati viszony megszűnése évében
történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító
időtartamot, illetve - jogosító időtartam hiányában - a kifizetés elmaradását,
g)	a szolgálati viszony megszűnésének évében
ga)	a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
gb)	igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
gc)	jogcímenként - a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével -
minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt az igazságügyi
alkalmazott átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült”
[tartalmazza.]
(2)	Az Iasz. 29. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A (2) bekezdés f)-g) pontjainak alkalmazásában időtartamon az időtartam
kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.”
(3)	Az Iasz. 116. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„116. § (1) Az igazságügyi alkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult,
ha a tárgyév teljes tartama alatt szolgálati viszonyban állt. A tizenharmadik havi
illetmény az igazságügyi alkalmazottat időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben
legalább 90 nap szolgálati viszonnyal rendelkezik.
10
(2)	A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben
fennállt szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén az
igazságügyi alkalmazottnak járó tizenharmadik havi illetmény összegének
megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt
szolgálati viszonynak az időtartamát, amely után az igazságügyi alkalmazott a
tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.
(3)	Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (4) bekezdésben
foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe a szolgálati viszony szünetelésének
időtartama.
(4)	Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes
szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a
183 napot nem haladja meg -
a)	a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
b)	a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
c)	minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt az igazságügyi
alkalmazott átlagkereset-, illetve - a rendes szabadság kivételével -
távollétidíj -fizetésben részesült
figyelembe kell venni.
(5)	A tizenharmadik havi illetmény összege az igazságügyi alkalmazott
kinevezésében foglalt,
a)	tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg, illetve
b)	a munkába lépés napján irányadó illetményének összegével egyezik meg, ha az
igazságügyi alkalmazott tárgyév december 1-jét követően létesített szolgálati viszonyt.
(6)	A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig
az igazságügyi alkalmazott számára ki kell fizetni.
(7)	Ha a szolgálati viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény
időarányos részét az utolsó munkában töltött napon az igazságügyi alkalmazott részére
ki kell fizetni. Ez esetben - az (5) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi
illetmény mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell
meghatározni.
(8)	Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy
túlfizetés történt, akkor azt az igazságügyi alkalmazottól az Mt. 162. § (1)-(2)
bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző
időt vettek figyelembe, mint ami az (1)-(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor az
igazságügyi alkalmazott részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell
fizetni.
(9)	A (3)-(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a
munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti
távollét.
(10)	E § alkalmazásában szolgálati viszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló
1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, a
11
közszolgálati jogviszonyt, a közalkalmazotti, bírói szolgálati jogviszonyt, az
ügyészségi szolgálati viszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományának, továbbá a
Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati
jogviszonyát is érteni kell.”
7.	§
(1)	A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak
jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 65. § (2) bekezdése a
következő g)-h) ponttal egészül ki, egyidejűleg az f) pont végén lévő írásjel
pontosvesszőre változik:
[Az (1) bekezdésben említett igazolás tartalmazza az állomány tagjának]
„g) a tizenharmadik havi illetmény szolgálati viszonya megszűnése évében történő
kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot,
illetve a kifizetés elmaradását; valamint
h)	a szolgálati viszonya megszűnésének évében
ha)	a 100. §-ban meghatározott egészségügyi szabadsága időtartamát,
hb)	igénybe vett illetmény nélküli szabadsága időtartamát, valamint
hc)	jogcímenként - az alap-, pótszabadság, a 100. §-ban meghatározott
egészségügyi szabadság, a szülési szabadság és a munkaszüneti napok kivételével -
minden olyan munkában nem töltött időtartamát, amely alatt az állomány tagja
átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült.”
(2)	A Hjt. 65. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a
jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
„(3) A (2) bekezdés g)-h) pontjainak alkalmazásában időtartamon az időtartam
kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.”
(3)	A Hjt. 65. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell a 47. §
szerinti vezénylés és a 63. § szerinti áthelyezés esetén is.”
(4)	A Hjt. 119. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„119. § (1) Az állomány tagja egyhavi távolléti díjra (tizenharmadik havi
illetmény) jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt szolgálati viszonyban állt. A
tizenharmadik havi illetmény az állomány tagját időarányosan illeti meg, ha a
tárgyévben legalább 90 nap szolgálati viszonnyal rendelkezik.
(2)	A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben
fennállt szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén az
állomány tagjának járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során
figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt szolgálati
jogviszonynak az időtartamát, amely után az állomány tagja a tizenharmadik havi
illetményt időarányosan megkapta.
12
(3)	Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (4) bekezdésben
foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe a munkában nem töltött idő.
(4)	Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál az alap-,
pótszabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes
időtartama a 183 napot nem haladja meg -
a)	a 100. §-ban meghatározott egészségügyi szabadság időtartamát,
b)	a 30 napot meg nem haladó illetmény nélküli szabadság időtartamát, valamint
c)	minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt az állomány tagja
átlagkereset-, illetve - az alap-, pótszabadság, a 100. §-ban meghatározott
egészségügyi szabadság, valamint a szülési szabadság kivételével - távollétidíj-
fizetésben részesült
figyelembe kell venni.
(5)	A tizenharmadik havi illetmény összege
a)	a tárgyév december 1-jén irányadó távolléti díj összegével egyezik meg, illetve
b)	a szolgálati viszony létesítésének napján irányadó távolléti díj összegével
egyezik meg, ha az állomány tagja tárgyév december 1-jét követően létesített
szolgálati viszonyt.
(6)	A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig
az állomány tagja számára ki kell fizetni.
(7)	Ha a szolgálati viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény
időarányos részét az utolsó munkában töltött napon az állomány tagja részére ki kell
fizetni. Ebben az esetben - az (5) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi
illetmény mértékét a kifizetés esedékességekor irányadó távolléti díj összege alapján
kell meghatározni.
(8)	Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy
túlfizetés történt, akkor azt az állomány tagjától a 116. § (3) bekezdésének
alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek
figyelembe, mint ami az (1)-(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor az állomány
tagja részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.
(9)	A (3)-(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető munkában nem töltött
időnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő)
miatti távollét.
(10)	E § alkalmazásában szolgálati viszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló
1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, továbbá
a Hjt. 2. § (31) bekezdése szerinti közszolgálati jogviszonyt is érteni kell.”
13
8. §
(1)	A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a
továbbiakban: Bjt.) 112. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„112. § (1) A bíró - külön juttatásként - minden naptári évben egyhavi
illetményére j ogosult.
(2)	A külön juttatás összege a bíró kinevezésében foglalt,
a)	tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg, illetve
b)	a munkába lépés napján irányadó illetményének összegével egyezik meg, ha a
bíró tárgyév december 1-jét követően létesített bírói szolgálati viszonyt.
(3)	A külön juttatást tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig a bíró számára ki
kell fizetni.
(4)	A bíró a külön juttatás teljes összegére akkor jogosult, ha az adott naptári év
teljes tartama alatt bírói szolgálati viszonyban állt. Arányosan csökkentett összegű
juttatás jár, ha a bíró szolgálati viszonya a naptári évben a 90 napot elérte.
(5)	A külön juttatásra jogosító idő számítása során a szolgálati viszonyok
időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a bírónak járó külön juttatás
összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már
megszűnt bírói szolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után a bíró a külön
juttatást időarányosan megkapta.
(6)	Ha a bíró folyamatos szolgálati viszonya a naptári évben a 90 napot nem érte
el, külön juttatásra nem jogosult.
(7)	A külön juttatásra való jogosultság szempontjából a fizetés nélküli szabadság
ideje nem vehető figyelembe.
(8)	Ha a szolgálati viszony év közben szűnik meg, a külön juttatás időarányos
részét az utolsó munkában töltött napon a bíró részére ki kell fizetni. Ebben az esetben
-	a (2) bekezdéstől eltérően - a külön juttatás mértékét a kifizetés időpontjában
irányadó illetmény összege alapján kell meghatározni.
(9)	Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy
túlfizetés történt, akkor azt a bírótól a Munka Törvénykönyve 162. § (1)-(2)
bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző
időt vettek figyelembe, mint ami a (4)-(7) bekezdés alapján megállapítható, akkor a
bíró részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.
(10)	E § alkalmazásában szolgálati viszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló
1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, a
közszolgálati jogviszonyt, a közalkalmazotti, bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti
szolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt, a fegyveres szervek
hivatásos állományának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses
állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.”
14
(2) A Bjt. 129. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a §
eredeti szövegének megjelölése (1) bekezdésre változik:
„(2) A munkáltatói igazolásnak az Mt. 98. §-a (2) bekezdésében
meghatározottakon túl tartalmaznia kell a következőket is:
a)	a külön juttatásnak a szolgálati viszony megszűnése évében történő kifizetését,
összegét, valamint a külön juttatásra jogosító időtartamot, illetve - jogosító időtartam
hiányában - a kifizetés elmaradását,
b)	a szolgálati jogviszony megszűnésének évében igénybe vett fizetés nélküli
szabadság időtartamát, az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő
megjelölésével.”
9.	§
(1)	E törvény 2009. január 1-jén lép hatályba.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az egyes törvényeknek
a tizenharmadik havi illetmény kifizetési rendjével összefüggő módosításáról szóló
2007.	évi XXXIII. törvény.
(3)	A 2008. évre járó tizenharmadik havi illetmény, munkabér összegének
megállapítására, kifizetésére és elszámolására
a)	a tizenharmadik havi illetményre, munkabérre jogosító jogviszonytól függően
az Mt., a Ktv., a Kjt., az Üsztv., a Hszt., az Iasz. vagy a Hjt.,
b)	a bírák esetében a Bjt.
2008. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
(4)	A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az
államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény 12. § (1) bekezdésében a „ ,
valamint minden naptári évben külön juttatásként legalább egyhavi illetményére,
jubileumi jutalomra pedig a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok szerint jogosult”
szövegrész helyébe a „ , valamint a munkáltatói jogkör gyakorlója által - államtitkárok
és szakállamtitkárok esetében a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter
egyetértésével - meghatározott összegű jutalomra, illetve a köztisztviselőkre
vonatkozó szabályok szerint jubileumi jutalomra és tizenharmadik havi illetményre
jogosult” szöveg lép, valamint az 56. § (4) bekezdése hatályát veszti.
(5)	E törvény 2009. június 1-jén hatályát veszti.
15
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat a közszolgálati jogviszonyt szabályozó törvények módosítására irányul az
Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság és a Kormány között 2007. február 19-én létrejött
megállapodás 8. pontjának végrehajtása céljából.
A Javaslat ezért módosítja a Munka Törvénykönyve [1992. évi XXII. törvény, Mt.], a
közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény [Kjt.], a köztisztviselők
jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény [Ktv.], a fegyveres szervek hivatásos állományú
tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény [Hszt.], a Magyar Honvédség
hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény
[Hjt.], az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi
LXXX. törvény [Üsztv.], az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997.
évi LXVIII. törvény [Iasz.], valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi
LXVII. törvény [Bjt.] szabályait (a továbbiakban: jogállási törvények).
A hatályos szabályok alapján a közszolgálatban dolgozók 2007. július 1-jétől kezdődően a
tárgyév után járó 13. havi illetményükhöz nem utólag, hanem évközben havi részletekben,
előlegszerűen jutnak hozzá. A megállapodás 8. pontjában foglaltak szerint azonban 2009-től
kezdődően a tizenharmadik havi illetmény kifizetésére a tárgyév decemberében kell, hogy sor
kerüljön. Ennek megfelelően a Javaslat úgy módosítja a közszolgálatban foglalkoztatottak
jogállására vonatkozó törvényeket, hogy 2009. január 1-jétől a 13. havi illetményt a tárgyév
decemberében - először 2009 decemberében - kell kifizetni.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1-7. §-hoz
Valamennyi jogállási törvényre vonatkozóan egységesen a 13. havi illetmény tárgyév
decemberében, legkésőbb december 20-áig történő kifizetéséről rendelkezik a Javaslat. A
kifizetés időpontjától függetlenül a 13. havi illetményt természetesen - egyezően a hatályos
szabályokkal - a tárgyév december 31-éig tartó időszak figyelembevételével kell megállapítani.
Jelenleg, az általános értelmezés szerint az évközi jogviszonyváltás esetén minden egyes
jogviszonyban külön-külön vizsgálják a három hónap meglétét. Ezért a Javaslat minden egyes
jogállási törvényben kimondja, hogy a tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása
során a tárgyévben fennállt közszolgálati jogviszonyok időtartamát össze kell számítani.
Figyelmen kívül kell hagyni azonban a tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása
során annak a tárgyévben megszűnt közszolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után a
közszolgálatban dolgozó a tizenharmadik havi illetményt időarányosan már megkapta.
A Javaslat az alkotmányos elveknek megfelelően biztosítja továbbá, hogy a különböző
jogállási törvények hatálya alá tartozó közszolgálatban eltöltött időket is figyelembe kelljen
venni, ha amiatt esne el a közszolgálatban dolgozó a tizenharmadik havi illetményétől, mert év
közben más jogállási törvény hatálya alá került. Ehhez szükséges továbbá a jogállási
törvényekben szereplő, a közszolgálati jogviszony megszűnésekor kiállított munkáltatói
igazolások pontosítása is.
A Javaslat alapján tehát a 13. havi illetményre való jogosultságnak, valamint összegének
meghatározása során a munkáltatónak nemcsak azt kell megvizsgálnia, hogy a közszolgálatban
1
dolgozó mennyi időt töltött a tárgyévben nála jogviszonyban, valamint ezt megelőzően az adott
jogállási törvény hatálya alá tartozó jogviszonyokban, hanem azt is, hogy a tárgyévben
összességében hány hónap közszolgálatban eltöltött jogviszonya volt (értve ezalatt valamennyi
jogállási törvény hatálya alá tartozó jogviszonyt) és ezekben a jogviszonyokban jogosult volt-e
a tizenharmadik havi illetmény időarányos részére.
A következőkben néhány példával szemléltetve bemutatjuk a tizenharmadik havi illetmény
Javaslat szerinti új összeszámítási szabályait évközi jogviszonyváltás esetén. (A példák azt az
esetet veszik alapul, amikor a közszolgálati jogviszony a fennállása alatt nem szünetel.)
a)	Ha a köztisztviselő tárgyévben januártól októberig (10 hónap) áll közszolgálati
jogviszonyban egy központi közigazgatási szervnél (szervi), majd ezt követően véglegesen
áthelyezik egy másik központi közigazgatási szervhez (szerv2), ebben az esetben szervi-nek a
közszolgálati jogviszony megszűnésekor ki kell fizetnie részére a tizenharmadik havi illetmény
10/12-ed részét. Szerv2-nek pedig decemberben - hiába áll fenn vele a jogviszony csak 2
hónapja - kötelessége a tizenharmadik havi illetmény 2/12-ed részét kifizetni, figyelemmel arra,
hogy a köztisztviselőnek összesen 12 hónap jogviszonya állt fenn tárgyévben.
b)	Ha tárgyévben januártól februárig (2 hónap) állt jogviszonyban a köztisztviselő szervi-nél
és ezután helyezték át szerv2-höz, ahol az év további részét töltötte (10 hónapot) akkor -
figyelemmel arra, hogy szintén 12 havi közszolgálati jogviszonya áll fenn tárgyévben a
köztisztviselőnek - szerv2-nek a teljes tizenharmadik havi illetményt kell kifizetnie, mert a
január-február hónapot is figyelembe kell vennie a tizenharmadik havi illetmény összegének
megállapítása során. Szervi-nél ugyanis - tekintettel arra, hogy csupán 2 hónapig állt fenn a
köztisztviselő közszolgálati jogviszonya - a köztisztviselő nem válik jogosulttá a tizenharmadik
havi illetmény időarányos részére.
c)	Ha tárgyévben januártól februárig (2 hónap) állt szervi-nél közszolgálati jogviszonyban a
köztisztviselő, majd ezt követően helyezték át szerv2-höz, ahol két hónap után megszűnt a
jogviszonya, ez esetben - figyelemmel a b) pontban írtakra - szerv2-nél válik jogosulttá a
tizenharmadik havi illetmény 4/i2-ed részére.
d)	Ha tárgyévben januártól márciusig (3 hónap) állt jogviszonyban a köztisztviselő szervi-
nél, akkor szervi-nél a köztisztviselő a tizenharmadik havi illetmény 3/i2-ed részére jogosulttá
válik, ezt szervi-nek részére ki kell fizetnie. Ha ezután csupán i hónapot tölt tárgyévben
szerv2-nél közszolgálati jogviszonyban akkor szerv2 - figyelemmel arra, hogy a köztisztviselő
már négy hónap közszolgálati jogviszonnyal rendelkezik, de ebből 3 hónapra már kapott
időarányosan tizenharmadik havi illetményt - köteles részére a tizenharmadik havi illetmény
i/i2-ed részét kifizetni.
Figyelemmel továbbá arra, hogy a Javaslat alapján a különböző jogállási törvények hatálya
alá tartozó jogviszonyokban tárgyévben eltöltött töredékidőket is össze kell számítani, a példák
megfelelően irányadóak akkor is, ha szervi és szerv2 különböző jogállási törvények hatálya alá
tartozó munkáltatók.
A Javaslat alapján a i3. havi illetmény a közszolgálatban dolgozó kinevezésében foglalt,
tárgyév december i-jei illetményének összegével egyezik meg. Ennek megfelelően a
kinevezésének december i-jén hatályos állapota szerinti illetményére lesz jogosult a
közszolgálatban dolgozó.
A tárgyévet követő évben történő utólagos elszámolás - habár nem a hatályos szabályok
szerinti részletességgel - továbbra is szükséges, figyelemmel többek közt arra, hogy tárgyév
decemberében fennállhatnak olyan körülmények, amelyek szükségessé tehetik az utólagos
korrekciót.
2
Mindemellett a Javaslat a 13. havi illetményre jogosító idő megállapítására, valamint a
szünetelésére vonatkozó szabályokhoz kapcsolódó pontosító, a jogalkalmazást segítő
rendelkezéseket is tartalmaz:
-	Egyértelművé teszi a Javaslat, hogy a rendes szabadság - függetlenül annak időtartamától -
teljes egészében beszámít a 13. havi illetményre jogosító időbe.
-	Emellett értelmező rendelkezést épít be a jogállási törvényekbe arra vonatkozóan, hogy a
szünetelés időtartamának számításakor a munkaszüneti nap miatt kiesett időt, valamint a heti
pihenőnap (pihenőidő) miatt kiesett időt figyelmen kívül kell hagyni. A jelenlegi szabályok
szerint ugyanis a munkaszüneti nap miatti távollétet össze kell számítani a többi jogviszony-
szünetelési idővel. Így előfordulhat az az eset, hogy a munkaszüneti napok miatt haladja meg a
hat hónapot a szünetelési időtartam, ami jelentősen csökkenti a 13. havi juttatás összegét.
-	Figyelemmel a jogszabályi változásokra, a szünetelési jogcímek közül a tartalékos katonai
szolgálat esetét a Javaslat törli a jogállási törvényekből.
-	A jogállási törvényekben szereplő, a 13. havi illetményre vonatkozó szabályozásnál
irányadó időtartamok hónapokban vannak jelenleg meghatározva. Ezeket a mértékeket a
Javaslat az egyértelmű jogalkalmazás érdekében hónapok helyett napra pontosítja (pl. 6 hónap
helyett 183 nap). Az egyes munkavégzési, illetve szünetelési időszakok törvény szerinti
összeszámításakor a három, illetve hat hónap pontos megállapítása nehézséget okozott egyes
határesetekben, figyelemmel arra, hogy a jogállási törvények nem határozzák meg a
töredékidőszakok beszámítását a hónapos időtartamba, továbbá a jogszabályok nem rögzítik,
hány napot kell összességében egy hónapnak tekinteni.
A 8. §-hoz
A Bjt. módosításának célja az is, hogy a 13. havi illetményre jogosító bírói szolgálati viszony
időtartama (6 hónap) a többi jogviszonyban már egységesített időtartamhoz (3 hónap, illetve 90
nap) igazodjon. A módosítás a bírákra nézve is pozitív hatású, tekintettel arra, hogy a
tárgyévben eltöltött három hónap bírói szolgálati viszony után már időarányosan jár a 13. havi
illetmény.
A 9. §-hoz
A Javaslat 2009. január 1-jén lép hatálya.
Figyelemmel arra, hogy a 2008. december 31-ig hatályos szabályok több ponton is eltérnek a
Javaslat szabályaitól, indokolt átmeneti rendelkezéssel biztosítani, hogy a 2008. évre járó 13.
havi illetmény összegének megállapítására, kifizetésére és elszámolására a 2008. december 31-
én hatályos szabályok alkalmazandóak.
A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok
jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvényt érintő módosítás a Javaslat tárgyköréhez
kapcsolódva a miniszter, az államtitkár és a szakállamtitkár vonatkozásában megfelelően
elhatárolja egymástól a tizenharmadik havi illetményre, valamint a jutalmazásra vonatkozó, a
jelenleg hatályos szabályozásban összemosódó rendelkezéseket, egyértelművé teszi továbbá,
hogy az időarányosítás általánosan irányadó követelménye e személyek tizenharmadik havi
illetménye tekintetében is alkalmazandó.
3