﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/6217. számú
törvényjavaslat
egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról
Előadó:	Dr. Draskovics Tibor
igazságügyi és rendészeti
miniszter
Budapest, 2008. szeptember
2008. évi ... törvény
egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról
1. §
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 92. §-
a helyébe a következő rendelkezés lép:
„92. § (1) Ha az elkövetőt több, határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélik, és
az elkövető valamennyi bűncselekményt a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedését
megelőzően követte el, a jogerősen kiszabott büntetéseket összbüntetésbe kell foglalni.
(2)	Összbüntetésbe csak olyan végrehajtandó szabadságvesztések foglalhatók,
amelyeket az összbüntetésbe foglaláskor még nem hajtottak végre, vagy amelyeket
folyamatosan hajtanak végre.
(3)	Ha felfüggesztett szabadságvesztést kell utóbb végrehajtani, azt az
összbüntetésbe foglalás szempontjából a továbbiakban végrehajtandó
szabadságvesztésnek kell tekinteni.
(4)	A pénzbüntetés és a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés (50. §,
52. §) összbüntetésbe nem foglalható.”
2.	§
A Btk. 137. §-ának 6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. hozzátartozó: az egyeneságbeli rokon és ennek házastársa vagy bejegyzett
élettársa, az örökbefogadó és a nevelőszülő, az örökbe fogadott és a nevelt gyermek, a
testvér, a házastárs, a bejegyzett élettárs, az élettárs és a jegyes, a házastárs vagy a
bejegyzett élettárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa és
bejegyzett élettársa,”
3.	§
A Btk. 192. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és
rendelkezés lép:
„Kettős házasság vagy kettős bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése
192. § (1) Aki házasságának fennállása alatt újabb házasságot köt, vagy bejegyzett
élettársi kapcsolatra lép, továbbá aki házassági kötelékben levő személlyel köt
házasságot, vagy ilyen személlyel lép bejegyzett élettársi kapcsolatra, bűntettet követ el,
és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki bejegyzett élettársi kapcsolatának
fennállása alatt - bejegyzett élettársán kívül más személlyel - házasságot köt, vagy újabb
bejegyzett élettársi kapcsolatra lép, továbbá aki bejegyzett élettársi kapcsolatban álló -
bejegyzett élettársán kívül más - személlyel házasságot köt, vagy ilyen személlyel
bejegyzett élettársi kapcsolatra lép.”
2
4. §
A Btk. 329/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„329/A. § (1) Aki másnak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői
vagy ahhoz kapcsolódó jogát - ideértve az engedélyezési jog nélkül fennálló bármely
díjigényt - haszonszerzés végett, vagy vagyoni hátrányt okozva megsérti, vétséget követ
el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel
büntetendő.”
5.	§
A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű
rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) a következő 9/A. §-sal és az azt megelőző alcímmel
egészül ki:
„Az elítélt sajtó útján történő nyilatkozattétele, illetve közzététele
9/A. § (1) Az elítélt 36/C. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozattételét megtagadó
határozat elleni fellebbezést a büntetés-végrehajtási bíró az iratnak a hozzá érkezésétől
számított öt napon belül az iratok alapján bírálja el. A büntetés-végrehajtási bíró végzése
ellen fellebbezésnek helye nincs.
(2)	A nyilatkozat közzétételét megtagadó határozat elleni fellebbezés elbírálására
az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.”
6.	§
A Bv. tvr. 36. §-a (5) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az elítélt állampolgári jogai a következőképpen módosulnak:]
„c) a véleményét - ellenőrzés mellett - olyan formában nyilváníthatja, amely nem
zavarja a büntetés-végrehajtási intézet rendjét és biztonságát; a vélemény nyilvánosságra
hozatala a nemzetbiztonság védelme, államtitok közlésének megakadályozása, illetőleg
bűncselekmény közvetlen veszélyének fennállása esetén, annak megakadályozása,
valamint a büntetés-végrehajtási intézet rendje és biztonsága érdekében korlátozható;”
7.	§
A Bv. tvr. a következő 36/C-36/E. §-sal egészül ki:
„36/C. § (1) Az elítélt a 36. § (5) bekezdése c) pontjának megfelelően jogosult
nyilatkozatot tenni az 1986. évi II. törvény szerinti sajtótermékben, illetőleg az elektronikus
hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény szerinti elektronikus hírközlő hálózat útján történő
közzététellel.
(2)	A nyilatkozattétel engedélyezéséről vagy megtagadásáról a büntetés-
végrehajtás országos parancsnoka a kérelem benyújtásától számított három munkanapon
belül határozattal dönt, e határidő lejártával az engedélyt megadottnak kell tekinteni. A
nyilatkozattétel engedélyezése akkor tagadható meg, ha alapos okkal arra lehet
3
következtetni, hogy a nyilatkozattétel a 36. § (5) bekezdésének c) pontjában
meghatározott érdekek valamelyikét sértené vagy veszélyeztetné.
(3)	A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka haladéktalanul értesíti a sajtó
képviselőjét, ha az elítélt nyilatkozattételét engedélyezte, vagy e törvény szerint az
engedélyt megadottnak kell tekinteni. Az értesítésben a büntetés-végrehajtás országos
parancsnoka tájékoztatást ad a kapcsolatfelvétel részleteiről.
(4)	Ha a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka a nyilatkozattételt
megtagadja, arról indokolt írásbeli határozattal dönt. A határozat minősített adatot nem
tartalmazhat. A nyilatkozattétel megtagadásáról szóló határozat ellen az elítélt, védője,
illetőleg jogi képviselője a kézhezvételtől számított három munkanapon belül fellebbezést
nyújthat be a büntetés-végrehajtási bíróhoz. A fellebbezést a büntetés-végrehajtási intézet
haladéktalanul továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz. A büntetés-végrehajtási bíró a
9/A. § szerint jár el.
36/D. § A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka vagy az általa kijelölt személy
a nyilatkozattételt - a 36. § (5) bekezdésének c) pontjában foglaltak megtartása
érdekében - ellenőrzi. Ha a nyilatkozattétel a 36. § (5) bekezdésének c) pontjában
meghatározott érdekek valamelyikét sérti vagy veszélyezteti, a nyilatkozattétel
megszakítható, és az elítéltet figyelmeztetni kell a szabályok megtartására és arra, hogy
azok be nem tartása esetén a nyilatkozat közzététele megtagadható.
36/E. § (1) Az elítélt - hozzájárulásával készített - nyilatkozattételét tartalmazó írás,
kép-, hangfelvétel (a továbbiakban: közlésre szánt anyag) közzétételéhez az országos
parancsnok engedélye szükséges. Az engedély akkor tagadható meg, ha a közzététel a
36.	§ (5) bekezdésének c) pontjában meghatározott érdekek valamelyikét sértené, vagy
veszélyeztetné.
(2)	A közzététel engedélyezéséről vagy megtagadásáról a büntetetés-végrehajtás
országos parancsnoka - a kérelem benyújtásától számított - három munkanapon belül
határozattal dönt, e határidő lejártával az engedélyt megadottnak kell tekinteni. A
közzététel megtagadásról indokolt írásbeli határozatot kell hozni. A határozat minősített
adatot nem tartalmazhat. Ha az országos parancsnok az engedélyt megtagadja, a
közlésre szánt anyagot vissza kell tartani.
(3)	A közzététel megtagadásáról szóló határozat ellen az elítélt, védője, illetőleg jogi
képviselője a kézhezvételtől számított három munkanapon belül fellebbezést nyújthat be a
büntetés-végrehajtási bíróhoz. A fellebbezést a büntetés-végrehajtási intézet
haladéktalanul továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz. A büntetés-végrehajtási bíró a
9/A. § szerint jár el.
(4)	Ha a bíróság az országos parancsnok határozatát helybenhagyja, a közlésre
szánt anyagot haladéktalanul meg kell semmisíteni.”
8-	§
A Bv. tvr. 83. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtására a kényszergyógykezelés
szabályai irányadók azzal, hogy az Intézet főigazgató főorvosa a szükséges vizsgálat,
megfigyelés és gyógykezelés után, az ideiglenes kényszergyógykezelés határidejének
4
lejárta előtt az ügyésznek, illetőleg a bíróságnak megküldi a beutalt állapotára vonatkozó
részletes kórrajzkivonatot. Ha az ideiglenes kényszergyógykezelésre befogadott nem
kóros elmeállapotú, a főigazgató főorvos haladéktalanul előterjesztést tesz a
rendelkezésre jogosultnak az ideiglenes kényszergyógykezelés megszüntetésére.”
9-	§
A Bv. tvr. a következő 118/A. §-sal egészül ki:
„118/A. § (1) E § szerint az előzetesen letartóztatott jogosult nyilatkozatot tenni az
1986. évi II. törvény szerinti sajtótermékben, illetőleg az elektronikus hírközlésről szóló
2003. évi C. törvény szerinti elektronikus hírközlő hálózat útján történő közzététellel.
(2)	A nyilatkozattétel, illetve a közzététel engedélyezésére és megtagadására a
36/C-36/E. § szerinti rendelkezéseket az e § szerinti eltérésekkel kell alkalmazni.
(3)	Az előzetesen letartóztatott nyilatkozattétele, illetve nyilatkozatának közzététele
a büntetés-végrehajtási intézet rendje és biztonsága, valamint a büntetőeljárás
eredményessége érdekében korlátozható.
(4)	A büntetetés-végrehajtás országos parancsnoka a 36/C. § (2) bekezdése
szerinti kérelem benyújtásától számított három munkanapon belül javaslatot készít arról,
hogy a nyilatkozattétel a (3) bekezdésben meghatározott érdekek valamelyikét sérti vagy
veszélyezteti-e, és azt a kérelemmel együtt megküldi a vádirat benyújtásáig az ügyésznek,
a vádirat benyújtását követően a bíróságnak.
(5)	A kérelemről az iratoknak a hozzá érkezésétől számított három munkanapon
belül az iratok alapján
a)	a vádirat benyújtása előtt az ügyész,
b)	a vádirat benyújtását követően a bíróság, egyes bíróként eljárva, végzéssel
határoz.
(6)	Az (5) bekezdés alapján hozott, a nyilatkozattétel megtagadásáról szóló
határozat ellen az előzetesen letartóztatott és védője, az (5) bekezdés b) pontja alapján
hozott, a nyilatkozattételt engedélyező határozat ellen az ügyész a határozat
kézbesítésétől számított öt munkanapon belül fellebbezhet, a fellebbezést az iratokkal
együtt haladéktalanul fel kell terjeszteni.
(7)	A fellebbezést az iratok hozzá érkezését követően három munkanapon belül az
(5)	bekezdés a) pontja esetén a nyomozási bíró, az (5) bekezdés b) pontja esetén a
megyei (fővárosi) bíróság másodfokú tanácsa tanácsülésen bírálja el.
(8)	Ha a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka a 36/E. § (2) bekezdése
alapján a közzététel megtagadására lát okot, akkor erről a 36/E. § (2) bekezdése szerinti
kérelem benyújtásától számított három munkanapon belül javaslatot tesz, és azt a
kérelemmel és a közlésre szánt anyaggal együtt megküldi a vádirat benyújtásáig az
ügyésznek, a vádirat benyújtását követően a bíróságnak. Az ügyész, illetve a bíróság
eljárására az (5)-(7) bekezdések irányadóak.
5
(9)	Az ügyész és a bíróság eljárására egyebekben a büntetőeljárásról szóló törvény
szabályai irányadóak.
(10)	E § alkalmazásában a büntetés-végrehajtási intézet rendje és biztonsága alatt
a fogvatartó intézmény rendjét és biztonságát kell érteni.”
10. §
A Bv. tvr. 124. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az elkövető a 36. § (5) bekezdése c) pontjának megfelelően jogosult
nyilatkozatot tenni az 1986. évi II. törvény szerinti sajtótermékben, illetőleg az elektronikus
hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény szerinti elektronikus hírközlő hálózat útján történő
közzététellel. A nyilatkozattétel korlátozására és engedélyezésére a 36/C-36/E. §
rendelkezései az irányadók.”
11. §
A Bv. tvr. 127. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Felhatalmazást kap a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter, hogy a
szabálysértési szabályozásért felelős miniszterrel együttesen, rendeletben szabályozza a
büntetés-végrehajtási intézetben szabadságvesztés büntetését töltő, előzetesen
letartóztatott, vagy elzárását töltő személy nyilatkozattétele ellenőrzésének, a közlésre
szánt anyag visszatartásának rendjét, valamint a sajtó képviselőjének a büntetés-
végrehajtási intézet területére történő belépésére és az intézetben tartózkodására
vonatkozó részletes szabályokat.”
12. §
A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 101. §-a (2) bekezdésének a)
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a miniszter, hogy]
„a) az államháztartásért felelős miniszterrel együttesen, rendeletben állapítsa meg
az elővezetés végrehajtásával, valamint a terhelt elfogása és megtalálása esetén
meghatározott bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság elé állításával felmerült költség
mértékét, valamint megtérítésének részletes szabályait,”
Záró rendelkezések
13. §
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdés szerinti kivétellel - a kihirdetését követő
harmincadik napon lép hatályba.
(2)	E törvény 2. és 3. §-a 2009. január 1-jén lép hatályba, és ezzel egyidejűleg a
Btk. 176/A. §-a (3) bekezdésének a) pontjában a „házastársa” szövegrész helyébe a
„házastársa, volt bejegyzett élettársa,” szöveg lép.
(3)	E törvény 2009. január 2. napján hatályát veszti.
6
INDOKOLÁS
Általános indokolás
A Javaslat terjedelmében kisebb változtatásokat tartalmaz, amelyek célja a
vonatkozó büntetőjogi tárgyú törvények hozzáigazítása a bekövetkezett
jogszabályváltozásokhoz, illetve megoldást nyújt a jogalkalmazásban felmerült egyes
értelmezési problémákra.
Az Országgyűlés 2007. december 17-én elfogadta, így 2009. január 1-jén
hatályba lép a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény. E
törvény a bejegyzett élettársnak a házastárssal azonos jogállást biztosít, amelyet a
Btk.-ban is meg kell jeleníteni.
Az 1989. október 23-át megelőzően alkotott rendeleti szintű jogszabályok
rendezéséről szóló 383/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 2008. július 1-jével hatályon
kívül helyezte többek között a bűnügyi és igazságügyi tájékoztatásról szóló 10/1986.
(IX. 1.) IM-BM együttes rendeletet, amely a fogvatartott nyilatkozattételére
vonatkozóan tartalmazott szabályokat. A Javaslat azt a szükséges szabályozást
teremti meg, amely a hivatkozott jogszabály hatályon kívül helyezéséből eredően -
annak tárgykörét tekintve: véleménynyilvánítás szabadsága, sajtószabadság -
törvényi szintű rendezést igényel a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló
1979. évi 11. törvényerejű rendeletben (Bv. tvr.).
A Javaslat emellett rendelkezik az ideiglenes kényszergyógykezelés
végrehajtásának szabályairól, tekintettel arra, hogy a Bv. tvr. még utaló szabályban
sem rendelkezik annak végrehajtásról, azt jelenleg a kényszergyógykezelés és az
ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtásáról, valamint az Igazságügyi
Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet feladatairól, működéséről szóló 36/2003. (X. 3.)
IM rendelet szabályozza.
A Javaslat egyebekben olyan kisebb terjedelmű módosításokat tartalmaz,
amelyek a jogalkalmazásban felmerült egyes problémákat oldják fel. Így kiegészíti a
Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben (Btk.) foglalt összbüntetésre
vonatkozó szabályokat, illetve pontosító változtatásokat hajt végre a Btk. 329/A. §
szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése tényállása kapcsán,
valamint új felhatalmazó rendelkezést vezet be a Rendőrségről szóló 1994. évi
XXXIV. törvénybe.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
Az összbüntetés célja, hogy az elítéltet olyan helyzetbe hozza, mintha a vele
szemben kiszabott, több szabadságvesztés büntetés alapjául szolgáló
cselekményeket egy eljárásban bírálták volna el, és halmazati büntetést szabtak
volna ki vele szemben. Az összbüntetés jogintézménye az elérni kívánt célt akkor
tudja elérni, ha az összbüntetésbe foglaláskor az összbüntetésbe foglalandó
szabadságvesztések végrehajtása még nem fejeződött be. Ha az elítélt valamely
7
szabadságvesztést már kitöltötte, nincs arra lehetőség, hogy a terheltet a bíróság
olyan helyzetbe hozza, mintha ügyeit egy eljárásban bírálták volna el. Ez esetben
ugyanis nem áll fenn ennek tényleges alapja, mert ha valamely szabadságvesztés
végrehajtása befejeződött, akkor nem beszélhetünk több ügyről.
A Javaslat a fentebb kifejtetteknek megfelelően módosítja a Btk. 92-át, amely
az összbüntetésbe foglalás szabályait állapítja meg. Az új szabályozás kiemeli, hogy
csak végrehajtandó szabadságvesztések esetében lehet szó összbüntetésbe
foglalásról, az azonban változatlanul irányadó, hogy amennyiben felfüggesztett
szabadságvesztést kell utóbb végrehajtani, akkor azt az összbüntetésbe foglalás
szempontjából a továbbiakban végrehajtandó szabadságvesztésnek kell tekinteni.
A 2. §-hoz
Az Országgyűlés a 2007. december 17-i ülésnapján elfogadta, így 2009.
január 1. napján hatályba lép a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi
CLXXXIV. törvény (a továbbiakban: Törvény). A Törvény új családjogi fogalmat, a
bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményét iktatja a magyar jogrendszerbe. Ezzel
lehetővé teszi, hogy nemétől függetlenül minden nagykorú személy az élettársi
kapcsolatát a nyilvántartásba bejegyeztethesse. A bejegyzett élettársi kapcsolat
elsődlegesen polgárjogi-családjogi fogalom, arra általánosan a házasságról, a
családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) rendelkezései
alkalmazandók, ugyanakkor a hozzátartozói kapcsolatok kibővülése a büntetőjogi
jogszabályokat is érinti.
A Törvény 2. §-ának (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy ahol jogszabály
a házastársakra, házaspárra vagy a házasságra vonatkozóan állapít meg jogokat
vagy kötelezettségeket, azokat a szabályokat - törvény eltérő rendelkezésének
hiányában - a bejegyzett élettársakra, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolatra is
megfelelően alkalmazni kell. Ugyanakkor a Törvény utaló szabálya az analógia
tilalma alapján a büntetőjogi tárgyú törvényekre nem alkalmazható, így a bejegyzett
élettársi kapcsolat jogintézményét a vonatkozó büntetőjogi szabályozásba is át kell
emelni.
Az új családjogi viszony elsődlegesen a Btk. 137. §-ának 6. pontja szerinti
értelmező rendelkezést érinti, amely a hozzátartozó fogalmát taxatív felsorolással
határozza meg. A Javaslat - különös tekintettel arra, hogy több jogszabály is a Btk.
értelmező rendelkezésére utal [a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.),
Sztv.] - a jelenlegi hozzátartozói kört kiterjeszti a bejegyzett élettárssal, az
egyeneságbeli rokon bejegyzett élettársával, a bejegyzett élettárs egyeneságbeli
rokonával és testvérével, valamint a testvér bejegyzett élettársával.
A 3. §-hoz
A Javaslat - a Btk. 137. § 6. pontjának módosításához írtaknak megfelelően -
módosítja a Btk. 192. §-a szerinti kettős házasság tényállását, hiszen a Btk.
értelmező rendelkezésein túl bizonyos Különös Részi tényállásokban a házassági
kötelékhez hasonlóan a bejegyzett élettársi kapcsolatra is egyértelműen ki kell
terjeszteni a büntetőjogi védelmet. Ennek érdekében a Javaslat az alábbi elkövetési
magatartásokat állapítja meg:
8
-	házasság fennállása alatt újabb házasság kötése,
-	házasság fennállása alatt bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése,
-	házasságkötés házassági kötelékben levő személlyel,
-	bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése házassági kötelékben levő
személlyel,
-	házasságkötés bejegyzett élettársi kapcsolat fennállása alatt,
-	bejegyzett élettársi kapcsolat fennállása alatt újabb bejegyzett élettársi
kapcsolat létesítése,
-	házasságkötés bejegyzett élettársi kapcsolatban álló személlyel,
-	bejegyzett élettársi kapcsolatban álló személlyel újabb bejegyzett élettársi
kapcsolat létesítése.
A Csjt. 7. §-ának a Törvénnyel módosított (1) bekezdése értelmében
érvénytelen a házasság, ha a felek valamelyikének korábbi házassága vagy
bejegyzett élettársi kapcsolata fennáll, ez alól természetesen kivételt képez, ha
maguk a bejegyzett élettársak kötöttek egymással házasságot. A Törvény 3. §-ának
(1)	bekezdése pedig megállapítja, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnik,
ha az élettársak egymással házasságot kötnek. A házasságkötéssel tehát a korábbi
bejegyzett élettársi kapcsolat a törvény erejénél fogva megszűnik, ebből következően
ez az esetkör (ugyanazon személyek által bejegyzett élettársi kapcsolat után
ugyanazon személyek közötti házasságkötés) nem tartozik a Btk. 192. §-a szerinti
tényállás hatálya alá, ezt a Javaslat is egyértelművé teszi a kivételek
meghatározásával.
A 4. §-hoz
A szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése (Btk. 329/A. §)
tényállását legutóbb a 2007. évi XXVII. törvény módosította 2007. június 1-jei
hatállyal. A módosítás célja többek között az volt, hogy egyértelműen tűnjön ki a
jogalkalmazók számára a korábbihoz képest változatlan jogalkotói szándék, miszerint
valamennyi szerzői és kapcsolódó jogi vagyoni jogi jogosultság megsértése (vagyis a
kizárólagos jogok és a díjigények megsértése egyaránt) büntetendő e tényállás
alapján, feltéve, hogy valamennyi egyéb tényállási elem megvalósul.
A vádhatóság értelmezése szerint a tényállás azonban továbbra sem alkalmas
arra, hogy valamennyi, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényben (a
továbbiakban: Szjt.) meghatározott díjigénnyel kapcsolatos jogsértés elleni fellépés
alapjául szolgáljon. Erre tekintettel a Javaslat ismételten módosítja a tényállást, és
most már kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az engedélyezési jog nélkül fennálló
bármely díjigény megsértését a szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jog megsértésének
kell tekinteni.
Az 5-7. §-okhoz
Az 1989. október 23-át megelőzően alkotott rendeleti szintű jogszabályok
rendezéséről szóló 383/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 2008. július 1-jével hatályon
kívül helyezte a jogrendszerből a bűnügyi és igazságügyi tájékoztatásról szóló
10/1986. (IX. 1.) IM-BM együttes rendeletet. Erre figyelemmel a Javaslat megteremti
azt a szabályozást, amely a hivatkozott jogszabály hatályon kívül helyezése miatt -
9
annak tárgykörét tekintve - törvényi szintű rendezést igényel a büntetések és
intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendeletben (Bv. tvr.).
Az elítélt sajtó útján történő nyilatkozattétele alapvető szabályainak
rendezésére a jogalkotó már tett kísérletet a Bv. tvr. módosításával. Az
Alkotmánybíróság a köztársasági elnök indítványára az Országgyűlés által
elfogadott, de még ki nem hirdetett törvénnyel kapcsolatosan a 13/2001. (V. 14.) AB
határozatában megállapította, hogy a Bv. tvr.-t módosító, az Országgyűlés 2000.
december 5-i ülésnapján elfogadott törvény 1. §-ával beiktatott 37/B. §-ának (1)
bekezdéséről, továbbá a 2. §-ával beiktatott 118. §-a (6) bekezdésének és a 3. §-
ának (2) bekezdésével módosított 122. §-a (3) bekezdésének a 37/B. §-ra utaló
részéről megállapítja: alkotmányellenes az elítélt, az előzetesen letartóztatott, illetve
az elzárást töltő elkövető sajtó útján történő nyilatkozattételének korlátozhatósága a
közbiztonság, mások jóhírneve vagy személyhez fűződő jogainak védelme, a
bűnözés megelőzése, a szolgálati titok és egyéb bizalmas adat közlésének
megakadályozása érdekében.
A jogalkotó e tárgykörben az Alkotmánybíróság határozatát követően újabb
törvényi szabályozást nem hozott. A bűnügyi és igazságügyi tájékoztatásról szóló
10/1986. (IX. 1.) IM-BM együttes rendelet hatályon kívül helyezésével azonban
ismételten aktuálissá vált a szabályozás felülvizsgálata és az alkotmányos
kereteknek megfelelő kialakítása. A Javaslat az Alkotmánybíróság határozatában
foglaltak szerint alakítja ki a szükséges szabályozást.
Az Alkotmánybíróság 13/2001. (V. 14.) AB határozatában a következők szerint
foglalt állást a kérdésben. „... Az Alkotmánybíróság e határozatokban is
megfogalmazott felfogása szerint minden alkotmányos alapjog tekintetében fontos
kérdés, hogy azokat lehet-e, illetve milyen feltételekkel lehet megszorítani, korlátozni.
A véleménynyilvánítási szabadság és a sajtószabadság esetén ez a kérdés kiemelt
jelentőséget kap, mivel ezen szabadságok a demokratikus társadalom alapvető
értékei közé tartoznak. A szabad véleménynyilvánítás jogának kitüntetett szerepe
ugyan nem vezet arra, hogy ez a jog korlátozhatatlan lenne, de mindenképpen azzal
jár, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak valójában igen kevés joggal
szemben kell csak engednie. A véleménynyilvánítási szabadság - mint alkotmányos
alapjog - magas értéktartalmából következik, hogy a korlátozás alapjául szolgáló
érdeksérelemnek különösen súlyosnak kell lennie.
A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték és
igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A véleménynyilvánítás szabadságának külső
korlátai vannak csak addig, amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba
nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak
tartalmára tekintet nélkül. Az Alkotmány a szabad kommunikációt - az egyéni
magatartást és a társadalmi folyamatot - biztosítja. Az egyéni véleménynyilvánítás, a
saját törvényei szerint kialakuló közvélemény, és ezekkel kölcsönhatásban a minél
szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami
alkotmányos védelmet élvez.
Az alkotmányos alapjogok között vannak olyanok, amelyeket a fogvatartás
végrehajtása egyáltalán nem érinthet. Ilyen pl. az élethez és az emberi méltósághoz
való jog. A fogvatartás lényegéből következően kizárt a személyi szabadság, a
10
szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga. A
végrehajtás által nem érintett és a végrehajtás lényege miatt szükségképpen kizárt
jogok között helyezhetők el a fogvatartás során továbbélő, de módosuló alapjogok. A
véleménynyilvánítási szabadság ezek közé, a büntetés-végrehajtás során továbbélő,
de a büntetés-végrehajtás ténye és körülményei miatt szükségképpen módosuló
alapjogok közé tartozik. A fogvatartás végrehajtása miatti alapjog-korlátozás
alkotmányosságát az Alkotmánybíróság jelen ügyben is a gyakorlatában kialakított,
az ún. szükségességi teszt alapján ítéli meg. [...]
A fogvatartottak véleménynyilvánítási szabadsága korlátozhatóságának
megítélésénél az Alkotmánybíróság figyelemmel volt az Egyesült Nemzetek
Szervezete intézményeinek keretében kialakított, a fogvatartottak bánásmódjára
vonatkozó minimális standard szabályok és az Európa Tanács Miniszteri
Bizottságának ajánlásaira is. Az ezek alapján megfogalmazott európai büntetés-
végrehajtási politika alaptételei közé tartozik, hogy a fogvatartás körülményeit - a
biztonsági igények által behatárolt módon - közelíteni kell a szabad élet
körülményeihez. A szabadságvesztés büntetés végrehajtása a büntetés jellegéből
következően természetesen több alapjogot érint, a jogok korlátozása során azonban
törekedni kell a társadalom védelme érdekében feltétlenül szükséges, minimális
mértékre. [...]
Nem sérti a véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtószabadságot
önmagában az, hogy a fogvatartottaknak a médiával való kapcsolata szabályozás és
ellenőrzés alatt áll. A fogvatartás alapjául szolgáló büntetések: a szabadságvesztés-
büntetés és az elzárás, illetve a büntetőeljárási kényszerintézkedés: az előzetes
letartóztatás okához és lényegéhez nem csupán a személyes szabadságtól, a
mozgásszabadságtól való megfosztás tartozik, hanem a külvilággal való érintkezés
szabályozásának szükségessége és ellenőrzésének esetenkénti vagy folyamatos
lehetősége is. Más kérdés, hogy az ellenőrzés egyes esetekben (pl. a védővel való
kapcsolatban) sajátos elbírálást igényel.
A fogvatartott véleménynyilvánítási szabadságának módosulása, a fogvatartott
és a média kapcsolatának sajátossága a fogvatartottak és a társadalom szabad
tagjainak tényleges helyzetében meglévő - természetesen az előbbiek jogsértő
magatartására, illetve e magatartás alapos gyanújára visszavezethető - valóságos
eltérésen alapszik. A fogvatartást végrehajtó szervezetnek a feladatai által
meghatározott intézményi, működési és biztonsági érdekei megkívánják és
szükségessé teszik a fogvatartott és a média közötti kapcsolat bizonyos fokú
ellenőrzését, aminek menetében a büntetés-végrehajtási szervezet tagja megismeri
a nyilvánosságnak szánt közlés, információ tartalmát. A véleménynyilvánítási
szabadságnak és a sajtószabadságnak magas alkotmányos értékéből azonban az
következik, hogy az így megismert tartalmú közlés csak akkor legyen visszatartható,
amikor annak a nyilvánosságra kerülése súlyos következményre vezetne.’’
A Javaslat úgy módosítja a Bv. tvr. 36. §-a (5) bekezdésének c) pontját, hogy
egyértelművé teszi, az elítélt a nyilatkozattételi jogát csak ellenőrzés mellett
gyakorolhatja. A vélemény nyilvánosságra hozatala kizárólag a nemzetbiztonság
védelme, államtitok közlésének megakadályozása, illetőleg bűncselekmény
közvetlen veszélyének fennállása esetén, annak megakadályozása, valamint a
büntetés-végrehajtási intézet rendje és biztonsága érdekében korlátozható.
11
Korlátozás alatt értve azt, hogy ez nem a nyilatkozattétel teljes megtagadását jelenti,
hanem azt, hogy maga a nyilatkozattétel, illetve a nyilatkozat közzététele
engedélyezésre került, de annak közzététele - a fentebb említett okok miatt -
megtagadható. Mivel a korlátozás szigorú értelemben megszakítást jelent, ezért a
Javaslat rendelkezései alapján egyértelmű, hogy a nyilatkozattételre nem adható
olyan tartalmú engedély, miszerint az csak korlátozottan, bizonyos részek
elhagyásával tehető meg.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a nemzetbiztonság körébe sorolható
érdekek súlyát és fontosságát mérlegelve az alapjog-korlátozás nem tekinthető
aránytalannak, miként az államtitok nyilvánosságra kerülésének megakadályozása
érdekében tett korlátozás sem. Viszont szolgálati titok védelme érdekében a
korlátozás csak akkor fogadható el, ha a közlés a szolgálati titoksértés
bűncselekményét valósítaná meg. Az Alkotmánybíróság határozatában a büntetés-
végrehajtási intézet rendjére és biztonságára alapított korlátozás tekintetében
alkotmányos elemzést nem végzett, mivel a köztársasági elnök nem fogalmazott meg
alkotmányossági aggályokat, de azt olyan értéknek tekinti, amely a jogállami
büntetőhatalom érvényesítésnek és a büntetés-végrehajtásra háruló feladatok
teljesítésének feltétele.
A bűncselekmény megvalósulása, illetőleg az arra való felhívás
megelőzéséhez fontos állami, társadalmi és egyéni érdek fűződik, az
Alkotmánybíróság megítélése szerint a fogvatartottak esetében, miként a szabadon
lévők esetében is csak a bűncselekmény elkövetésének vagy az erre való felhívás
nyilvánosságra kerülésének megakadályozására adható felhatalmazás, a korlátozás
jogalapjaként a bűnmegelőzés céljából általánosságban nem. A bűncselekmény
elkövetésének megakadályozása ezen túlmenően mind a büntetés-végrehajtás, mind
pedig az ügyész és a bíróság kötelezettsége, hiszen a közlés tartalmát a fogvatartott
és a média közötti kapcsolat ellenőrzése során maguk a büntető hatalom
gyakorlására jogosított és kötelezett hatóságok ismerik meg.
Az Alkotmánybíróság határozatában ugyanakkor azt is egyértelművé teszi,
hogy az előzetes letartóztatás okának és céljának alapján elfogadható az előzetesen
letartóztatott és a média közötti kapcsolatfelvétel korlátozása, de kizárólag abban az
esetben, ha a büntetőeljárás eredményességének, vagy a fogvatartó intézmény
rendjének és biztonságának veszélyeztetése megállapítható. Erre tekintettel a
Javaslat 118/A. §-ának (3) bekezdése sem utal vissza a 36. § (5) bekezdésének c)
pontjában meghatározott indokokra - kiegészítve azt a büntetőeljárás
eredményessége érdekében történő korlátozással -, hanem csak a fenti két esetre
korlátozza a kapcsolatfelvétel korlátozhatóságát.
A Javaslat által bevezetett 36/C-36/D. §-ok egyértelmű eljárási rendet hoznak
létre a tekintetben, hogy a nyilatkozattétel engedélyezése vagy megtagadása a
büntetés-végrehajtás országos parancsnokának hatáskörébe tartozik. Ugyanakkor a
büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka (vagy az általa kijelölt személy) ellenőrzi
azt, hogy a nyilatkozattétel nem sérti-e a 36. § (5) bekezdésének c) pontjában
meghatározott valamely érdeket. Amennyiben igen, úgy a nyilatkozat közzététele
megtagadható, ami - tekintettel arra, hogy az országos parancsnok hatáskörébe
tartozik - a gyakorlatban azt jelenti, hogy az intézet parancsnoka jelzi ezt az
12
országos parancsnoknak, akinek döntésére az általános szabályok vonatkoznak
[36/C. § (2) bekezdés].
Figyelembe véve azt, hogy az országos parancsnok a nyilatkozattétel
engedélyezéséről vagy megtagadásáról dönt, valamint hogy korlátozott tartalmú
nyilatkozat megtételére engedély nem adható, egyértelmű, hogy a nyilatkozattétel
megszakítására az intézet parancsnoka jogosult.
A Javaslat által bevezetett 36/E. § a nyilatkozat közzétételére vonatkozóan
állapít meg szabályokat. E szerint a közlésre szánt anyag közzétételéhez az
országos parancsnok engedélye szükséges. Amennyiben nem engedélyezi a
közzétételt, úgy a közlésre szánt anyagot vissza kell tartani. Ezen döntés ellen az
elítélt, védője, illetve jogi képviselője fellebbezést nyújthat be a büntetés-végrehajtási
bíróhoz. Ha a büntetés-végrehajtási bíró döntésével az országos parancsnok
határozatát helybenhagyja, akkor a közlésre szánt anyagot haladéktalanul meg kell
semmisíteni.
Megemlítendő, hogy az Alkotmánybíróság - fentebb többször idézett
határozata - a törvényhozó mérlegelési körébe tartozónak tekinti, hogy a sajtóra
önálló fogalmi meghatározást ad, vagy pedig utal más törvényben meghatározott
fogalomra. A Javaslat nem ad önálló fogalmi meghatározást, hanem a meglévő
törvényi szintű jogszabályokra utalással határozza meg azt, hogy a fogvatartott
nyilatkozatának hol és milyen módon való közzétételére vonatkozik a szabályozás.
A 8. §-hoz
Az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtásának részletszabályait a
kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtásáról,
valamint az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet feladatairól,
működéséről szóló 36/2003. (X. 3.) IM rendelet határozza meg. A Bv. tvr. nem
tartalmaz rendelkezést arról, hogy a kényszerintézkedést miként kell végrehajtani. A
Javaslat ezt a hiányt pótolja, amikor utaló rendelkezés formájában rendezi az
ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtásának szabályait.
Az ideiglenes kényszergyógykezelésre utalt beteg jogai védelmének
érdekében törvény mondja ki azt, hogy ha a kényszerintézkedés feltétele nem áll
fenn, vagyis az érintett nem elmebeteg, az Intézet főigazgató főorvosa
haladéktalanul előterjesztést tesz az ideiglenes kényszergyógykezelés
megszüntetése érdekében a rendelkezésre jogosultnak. Az ideiglenes
kényszergyógykezelés megszüntetésére az azt elrendelő bíróság, illetve a
vádemelésig az ügyész is jogosult.
A 9. §-hoz
A Javaslat által bevezetett a Bv. tvr. 118/A. § az előzetesen letartóztatott
személyek nyilatkozattételi jogát szabályozza úgy, hogy a nyilatkozattétel, illetve a
közzététel engedélyezésére és megtagadására a Bv. tvr. jelen Javaslattal bevezetett
36/C-36/E. §-iban foglalt rendelkezéseket bizonyos eltérésekkel kell alkalmazni. A
szabályozás két kérdésben tér el jelentősen az ott meghatározott (általános)
szabályoktól:
13
1.	Az előzetesen letartóztatott személy esetében - ahogy az a fentiekben, a
13/2001. számú AB határozat nyomán kifejtésre került - csak a büntetőeljárás
eredményessége, vagy a fogvatartó intézmény rendjének és biztonságának
veszélyeztetése megállapíthatósága esetén van lehetőség a nyilatkozattétel
korlátozására.
2.	Nem az országos parancsnok dönt a közlésre szánt anyag engedélyezéséről
vagy megtagadhatóságáról, hanem javaslatot készít a vádirat benyújtásáig az
ügyésznek, azt követően a bíróságnak. Ennek értelmében az engedélyezésről vagy
megtagadhatóságról az ügyész, vagy a bíróság - egyesbíróként - dönt. A végzés
ellen benyújtott fellebbezést pedig a nyomozási bíró vagy a megyei (fővárosi) bíróság
másodfokú tanácsa tanácsülésen bírálja el.
Tekintettel arra, hogy a 118/A. § (9) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy
az ügyész és a bíróság eljárására egyebekben a büntetőeljárásról szóló törvény
szabályai irányadóak, így a határidőkre, a végzés kézbesítésre vagy a végzéssel
szemben fellebbezésre jogosultakra vonatkozó szabályokat megfelelően kell
alkalmazni.
A Javaslat által bevezetett 118/A. § (10) bekezdés szerinti értelmező
rendelkezés bevezetése amiatt indokolt, mert az előzetes letartóztatás főszabály
szerint büntetés-végrehajtási intézetben hajtható végre [Bv. tvr. 116. § (1) bekezdés],
azonban maga a Bv. tvr. is több kivételt tesz ezen főszabály alól: fiatalkorú előzetes
letartóztatását javítóintézetben kell végrehajtani [Bv. tvr. 116. § (1) bekezdés 2.
fordulat], emellett a nyomozás befejezéséig rendőrségi, az eljárás befejezéséig az
erre kijelölt katonai fogdában is végrehajtható [Bv. tvr. 116. § (3) bekezdés]. Ezekben
az esetekben ennek az intézménynek a rendjét és biztonságát kell szem előtt tartani
a közlésre szánt anyag engedélyezése vagy megtagadhatósága esetén.
A 10. §-hoz
A Javaslat egy utaló szabállyal rendelkezik az elzárásukat töltő személyek
nyilatkozattételi jogának, gyakorlásáról: az általuk közlésre szánt anyag
korlátozására és engedélyezésre a Javaslat által bevezetett Bv. tvr. 36/C-36/E. §
szabályait kell alkalmazni. Ezen §-ok indokolásához elmondottak az elzásárukat
töltők esetében is irányadók.
A 11. §-hoz
A Javaslat által bevezetett felhatalmazó rendelkezés alapján a büntetés-
végrehajtásért felelős miniszter a szabálysértési szabályozásért felelős miniszterrel
együttesen rendeletben szabályozza azokat a részletszabályokat, amelyekről a
büntetés-végrehajtási intézetben szabadságvesztés büntetését töltő, az előzetesen
letartóztatott, vagy elzárását töltő személy nyilatkozattételi jogának gyakorlásával
kapcsolatban rendelkezni kell, azonban ezeket nem indokolt törvényi szinten
megtenni. Így a nyilatkozattétel ellenőrzési valamint a közlésre szánt anyag
visszatartási rendjét, a sajtó képviselőjének a büntetés-végrehajtási intézet területére
történő belépésének és az intézetben tartózkodásának részletes szabályait.
A 12. §-hoz
14
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 74. §-ának (5)
bekezdése szerint az elővezetéssel, valamint a külön jogszabályban meghatározott
rendőri kíséréssel okozott költség nem bűnügyi költség, e költség megtérítésére
külön jogszabály irányadó. A Be. az eljárás rendjének biztosításáról szóló
rendelkezések között meghatározza az elővezetés fogalmát, és részletes
szabályozást tartalmaz annak végrehajtásáról, nem rendelkezik azonban a rendőri
kísérésről, mint önálló intézkedési formáról.
Az elővezetés és a rendőri kísérés végrehajtásával felmerült költség
megtérítéséről szóló, a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 404. §-ának (1)
bekezdés g) pontjában, a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény 118. §-ának
(2)	bekezdésében, valamint a rendőrségről szóló 39/1974. (XI. 1.) MT rendelet 15. §-
ában foglalt felhatalmazás alapján - az államigazgatási eljárás általános szabályairól
szóló 1981. évi I. törvény 89. §-ának (1) bekezdésére és a polgári perrendtartásról
szóló 1952. évi III. törvény 185. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel - a legfőbb
ügyésszel és a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökével egyetértésben kiadott
2/1986. (IV. 21.) BM-IM-PM rendelet sem határozza meg a kísérés fogalmát,
szabályait.
Azt, hogy mit kell érteni rendőri kísérés alatt, a Be. 73. §-ának (3)
bekezdésében foglaltak, a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 33. §-
a (1) bekezdésének b) pontja, valamint a gyakorlati tapasztalatok alapján lehet tudni,
de ténylegesen egyetlen jogszabály sem határozza meg, mint önálló rendőri
intézkedést.
Az elővezetést a Be. 162. §-ának (3) bekezdése alapján a rendőrség hajtja
végre az Rtv. 34. §-a szerint, az általa nyomozott ügyben az illetékességi területén
eljáró más nyomozó hatóság is végrehajthatja, ezért a Vám- és Pénzügyőrség is
hajthat végre elővezetést. E körben megjegyzendő, hogy e tevékenység szabályait a
Vám- és Pénzügyőrségre nézve nem tartalmazzák a jogszabályok.
Az elfogatóparancs kibocsátását követően elfogott terheltet a rendőrség állítja
elő az elfogatóparancsban meghatározott bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó
hatóság elé, a Be. 73. §-ának (3) bekezdése, valamint az Rtv. 33. §-ában
meghatározottak szerint eljárva.
A kifejtettek miatt célszerű a Be. rendelkezéseit és az Rtv. rendelkezéseit
összhangba hozni. Ezért a Javaslat a kísérés helyett a Be. 73. §-ának (3)
bekezdésében és az Rtv. 33. §-ában meghatározott fogalmaknak megfelelően
módosítja az Rtv. 101. §-a (2) bekezdésének a) pontját. Ehhez kapcsolódóan a Be.
szükségszerű kiegészítését a Be. módosításáról rendelkező előterjesztés fogja
tartalmazni.
A 13. §-hoz
1.	A Javaslat értelmében az elfogadásra kerülő törvény a kihirdetését követő
30. napon lép hatályba.
15
2.	Tekintettel arra, hogy 2009. január 1. napján hatályba lép a bejegyzett
élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény, ezért a Javaslat - a Btk.
137. § 6. pontjának módosításához írtaknak megfelelően - 2009. január 1. napján
lépteti hatályba a Btk. hozzátartozó fogalmának értelmező rendelkezését, a kettős
házasság tényállásának módosításáról szóló rendelkezést, valamint megfelelően
módosítja a Btk. 176/A. §-a szerinti zaklatás tényállását is: utóbbi módosítás nyomán
a jövőben minősített eset lesz az is, ha az elkövető a zaklatást a volt bejegyzett
élettársa sérelmére követi el.
(3)	Tekintettel arra, hogy a Javaslat csak módosító rendelkezéseket tartalmaz,
ezért indokolt valamennyi módosító rendelkezés hatályba lépését követő napon
hatályon kívül helyezni. Mivel a Javaslat egyes §-ai 2009. január 1-jén lépnek
hatályba, ezért indokolt, hogy a törvény 2009. január 2. napján kerüljön hatályon
kívül helyezésre.
16