﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/6218. számú
törvényjavaslat
a közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében
szükséges egyes törvénymódosításokról
Előadó:	Dr. Draskovics Tibor
igazságügyi és rendészeti
miniszter
Budapest, 2008. szeptember
2008. évi ... törvény
a közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében
szükséges egyes törvénymódosításokról
1.	§
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 170.
§-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (5)-(7)
bekezdések jelölése (6)-(8) bekezdésre változik:
„(5) Aki a (2)-(4) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló
előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
2.	§
(1)	A Btk. 174/B. §-ának (1) bekezdése és azt megelőző alcím helyébe a következő
rendelkezés és alcím lép:
„Közösség tagja elleni erőszak
174/B. § (1) Aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz, vagy a
lakosság egyes csoportjaihoz tartozása, vagy vélt tartozása miatt bántalmaz, illetőleg
erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy
eltűrjön, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
(2)	A Btk. 174/B. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Aki a közösség tagja elleni erőszakra irányuló előkészületet követ el, vétség
miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
3.	§
A Btk. a következő 174/C. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Az egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel
jogának megsértése
174/C. § (1) Aki mást egyesülési vagy gyülekezési jogának gyakorlásában, valamint
választási gyűlésen való részvételében erőszakkal vagy fenyegetéssel jogtalanul
akadályoz, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet
követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
4.	§
A Btk. 176/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Aki félelemkeltés céljából
2
a)	mást, vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy
közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyeget, vagy
b)	annak a látszatnak a keltésére törekszik, hogy a sértett vagy hozzátartozója
életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy veszélyeztető esemény következik be,
vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy
pénzbüntetéssel büntetendő.”
5.	§
A Btk. 226. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a §
eredeti szövege az (1) bekezdés jelölést kapja:
„(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet
követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
6.	§
A Btk. 227. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a §
eredeti szövege az (1) bekezdés jelölést kapja:
„(2) Aki kényszervallatásra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
7.	§
A Btk. 229. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a
jelenlegi (6) bekezdés jelölése (7) bekezdésre változik:
„(6) Aki hivatalos személy elleni erőszakra irányuló előkészületet követ el, vétség
miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
8.	§
A Btk. a következő 242/B. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki, és ezzel
egyidejűleg a jelenlegi 242/B. § jelölése 242/C. §-ra változik:
„Hatóság eljárásának megzavarása
242/B. § (1) Aki olyan kihívóan közösségellenes, vagy erőszakos magatartást
tanúsít, amely a bíróság, vagy egyéb hatóság eljárását megzavarja vagy akadályozza, ha
súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)
bekezdésben meghatározott bűncselekmény a bíróság, vagy egyéb hatóság eljárását
meghiúsítja.
(3)	A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben
meghatározott bűncselekményt csoportosan, fegyveresen vagy felfegyverkezve követik el.
3
(4)	E § alkalmazásában erőszakos magatartásnak minősül a más személyre
gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi
sérülés okozására.”
9- §
A Btk. 260. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„260. § (1) Aki közérdekű üzem működését berendezésének, vezetékének
megrongálásával, vagy más módon jelentős mértékben megzavarja, bűntettet követ el, és
öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
csoportosan, fegyveresen vagy felfegyverkezve követik el.
(3)	A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
bűnszövetségben követik el.
(4)	A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
különösen nagy, vagy ezt meghaladó vagyoni hátrányt okozva követik el.
(5)	Aki a közérdekű üzem működésének megzavarására irányuló előkészületet
követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(6)	Aki a bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt három évig,
különösen nagy, vagy ezt meghaladó vagyoni hátrány okozása esetén öt évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.
(7)	E § alkalmazásában közérdekű üzem a közmű, a közforgalmú
tömegközlekedési üzem, a távközlési üzem, valamint a hadianyagot, energiát, vagy üzemi
felhasználásra szánt alapanyagot termelő üzem.”
10. §
A Btk. 270/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Aki
a)	más előtt olyan, a köznyugalom megzavarására alkalmas valótlan tényt állít,
hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, vagy
b)	a köznyugalom megzavarására alkalmas módon azt a látszatot kelteni törekszik,
hogy közveszéllyel járó esemény közvetlenül bekövetkezik,
vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
11.	§
(1)	A Btk. 271. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és ezzel egyidejűleg a
jelenlegi (3) bekezdés jelölése (4) bekezdésre változik:
„(3) A büntetés bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a garázdaságot
4
a)	csoportosan és a köznyugalmat súlyosan megzavarva,
b)	nyilvános rendezvényen
követik el.”
(2)	A Btk. 271. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) E § alkalmazásában erőszakos magatartásnak minősül a más személyre
gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi
sérülés okozására.”
12. §
A Btk. 271/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Aki nyilvános rendezvény szervezőjének vagy rendezőjének a rend fenntartása
érdekében tett jogszerű intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel
ellenállást tanúsít, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és
két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel
büntetendő.”
13.	§
A Btk. a következő 271/B. §-sal egészül ki:
„271/B. § A 271-271/A. § alkalmazásában nyilvános rendezvény: a gyülekezési
jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény, továbbá az olyan rendezvény, amely
mindenki számára azonos feltételek mellett nyitva áll.”
14.	§
A Btk. 321. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Aki rablásra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.”
15.	§
A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 17. §-a
helyébe a következő rendelkezés lép:
„17. § (1) A pénzbírságot meg nem fizetése esetén - ha az adók módjára behajtás,
illetve a nyilvános közzététele nem vezet eredményre - elzárásra kell átváltoztatni.
(2)	Nincs helye elzárásra átváltoztatásnak, ha az eljárás alá vont személy
a)	fiatalkorú;
b)	a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998.
évi XXVI. törvény 4. §-ának a) pontjában meghatározott fogyatékos személy, kórházi
fekvőbeteg-ellátásban részesül, illetőleg kórházi kezelése válik szükségessé;
5
c)	a terhesség negyedik hónapját elérő nő, tizenhat éves korát be nem töltő
gyermekét egyedül nevelő szülő, vagy fogyatékos, illetőleg folyamatos ápolást igénylő
hozzátartozójáról egyedül gondoskodik.
(3)	Az elzárásra történő átváltoztatás során ezer forinttól háromezer forintig terjedő
összeg helyett egynapi elzárást kell számítani. A pénzbírság helyébe lépő elzárás - a 24.
§ (2) bekezdésében foglaltak kivételével - egy napnál rövidebb és hatvan napnál
hosszabb nem lehet.”
16.	§
Az Sztv. 23. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a §
eredeti szövege az (1) bekezdés jelölést kapja:
„(2) Büntetés kiszabásakor és az intézkedés alkalmazásakor figyelembe kell venni
a szabálysértés elkövetésének időpontját megelőző két éven belül az elkövető által
elkövetett ugyanolyan vagy hasonló jellegű szabálysértés miatt történt felelősségre
vonást.”
17.	§
Az Sztv. 26. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az elévülést félbeszakítja az elzárás, illetőleg a pénzbírság végrehajtása iránt
tett intézkedés. A félbeszakítás napjával az elévülés határideje újrakezdődik. A határozat
jogerőre emelkedésétől számított három év elteltével végrehajtásnak nincs helye.”
18.	§
(1)	Az Sztv. 27. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„A központi szabálysértési nyilvántartás”
(2)	Az Sztv. 27. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„27. § (1) A központi szabálysértési nyilvántartás (a továbbiakban: szabálysértési
nyilvántartás) célja az eljárás alá vont személy szabálysértési előéletének nyilvántartása a
szabálysértési eljárás gyors és pontos lefolytatása, a szabálysértési végrehajtási rendszer
megerősítése, továbbá a nyilvántartásból történő adatszolgáltatás útján az érintett jogai
gyakorlásának biztosítása, valamint mások jogainak és biztonságának védelme
érdekében.
(2)	A szabálysértési nyilvántartással kapcsolatos eljárásra a közigazgatási hatósági
eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3)	A szabálysértési nyilvántartás tekintetében az adatkezelői feladatokat a
Kormány által rendeletben kijelölt szerv (a továbbiakban: szabálysértési nyilvántartó
szerv) látja el.
(4)	A szabálysértési nyilvántartás törvényességi felügyeletét a Legfőbb Ügyészség
látja el.”
6
19. §
Az Sztv. a következő 27/A-27/H. §-sal egészül ki:
„27/A. § (1) A szabálysértési nyilvántartás tartalmazza
a)	a nyilvántartott természetes személyazonosító adatait [családi nevét és utónevét
(utóneveit), születési családi nevét és utónevét (utóneveit), nemét, születési helyét és
idejét, anyja születési nevét], személyi azonosítóját, állampolgárságát, lakó- illetve
tartózkodási helyét, előző családi és utónevét (neveit),
b)	a szabálysértési hatóság vagy a bíróság jogerős határozata szerint
ba)	a szabálysértés megnevezését,
bb)	a szabálysértés elkövetésének helyét, idejét,
c)	az eljáró szabálysértési hatóság és bíróság, valamint a perújítás során eljáró
bíróság megnevezését, határozatának számát és keltét, a határozat jogerőre
emelkedésének napját,
d)	a kiszabott büntetés nemét és mértékét,
e)	az alkalmazott intézkedés nemét és mértékét,
f)	a kiszabott pénzbírság megfizetése esetén annak tényét és időpontját,
g)	a pénzbírság vagy egyéb pénzösszeg meg nem fizetése esetén, az adók
módjára történő behajtás elrendelésének tényét, az elrendelő szerv megnevezését,
határozatának számát és keltét,
h)	az adók módjára történő behajtás eredménytelensége esetén a pénzbírság
elzárásra átváltoztatásának tényét, az eljáró bíróság megnevezését, határozatának
számát és keltét, valamint az elzárás időtartamát,
i)	az elzárás büntetés elengedésének, illetőleg mérséklésének tényét, az erről szóló
határozat számát és keltét,
j) pénzbírság megfizetésének elengedése, valamint járművezetéstől eltiltás
mellőzése tényét, az erről szóló határozatot hozó szerv megnevezését, határozatának
számát és keltét,
k) az elzárás, illetőleg a pénzbírságot helyettesítő elzárás elhalasztásának vagy
félbeszakításának tényét, határozatának számát és keltét,
l) az elzárás letöltésének, illetőleg az azonnali szabadítás elrendelésének
időpontját.
(2)	A szabálysértési nyilvántartás részére az (1) bekezdésben meghatározott
adatokat jogszabályban meghatározott formában és módon közli:
a)	az (1) bekezdés a)-i) pontja esetében az eljáró bíróság illetőleg szabálysértési
hatóság,
b)	az (1) bekezdés j) pontja esetén a méltányossági döntést hozó szerv,
c)	az (1) bekezdés k) pontja esetén az engedélyező szerv,
d)	az (1) bekezdés l) pontja esetén a büntetés-végrehajtási intézet.
27/B. § (1) A szabálysértési nyilvántartó szerv a nyilvántartásban szereplő
személyek 27/A. § (1) bekezdés a) pontjában szereplő adatait - azok változásának
nyomon követése céljából - elektronikus úton összehasonlítja
a)	a személyiadat- és lakcímnyilvántartás hatálya alá tartozó személyek esetében a
személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi szerve által kezelt adatokkal,
b)	az idegenrendészeti nyilvántartások hatálya alá tartozó személyek esetében a
központi idegenrendészeti nyilvántartást vezető szerv által kezelt adatokkal.
7
(2) Az adatközlést a nyilvántartásba vételt megalapozó, illetőleg a nyilvántartott
adatot érintő változás bekövetkezésének napjától számított három munkanapon belül
elektronikus úton kell teljesíteni. Az adatváltozást az adategyeztetés után a szabálysértési
nyilvántartásban át kell vezetni.
27/C. § (1) A szabálysértési nyilvántartó szerv a szabálysértési nyilvántartásba
felvett adatokat a büntetést vagy intézkedést megállapító határozat jogerőre
emelkedésétől számított három évig kezeli.
(2) Törölni kell a nyilvántartásból annak a személynek az adatait, akire vonatkozóan
a nyilvántartási idő eltelt.
27/D. § (1) A szabálysértési nyilvántartásból törvényben meghatározott feladataik
ellátása céljából adatok átvételére jogosult
a)	a bíróság,
b)	az ügyészség,
c)	a rendőrség,
d)	a szabálysértési hatóságok a hatáskörükbe tartozó ügyeket érintően,
e)	a nyomozó hatóságok és
f)	a nemzetbiztonsági szolgálatok.
(2)	A sportrendezvényről történő kitiltás hatálya alatt álló személyről a 27/A. § (1)
bekezdés szerinti adatok közül a kitiltás hatálya alatt álló személy nevét, anyja nevét,
születési idejét a szabálysértési nyilvántartó szerv kérelemre az érintett sportrendezvény
szervezője részére átadhatja. A sportrendezvény szervezőjét személyes adatkezelőnek
kell tekinteni, aki a kitiltás hatályának megszűnését követően haladéktalanul köteles a
személyes adat törléséről gondoskodni.
(3)	Az (1) és (2) bekezdésben felsoroltakon kívül a szabálysértési nyilvántartásból
adatigénylésre jogosult az is, akit a hatáskörébe tartozó feladat ellátása érdekében
törvény feljogosít a szabálysértési nyilvántartás adatainak megismerésére.
27/E. § (1) A szabálysértési nyilvántartásból kérelemre teljesíthető adatszolgáltatás.
A kérelemnek tartalmaznia kell az adatigénylő nevét vagy megnevezését, az adatigénylés
célját és jogalapját.
(2)	Az adatszolgáltatást meg kell tagadni, ha
a)	az jogszabályba ütközik,
b)	a kérelem nem a jogosulttól származik,
c)	a kérelemben megjelölt adatok személyazonosításra alkalmatlanok.
(3)	A szabálysértési nyilvántartó szerv a jogosultak részére az adatigénylés iránti
kérelem kézhezvételétől számított nyolc napon belül teljesíti az adatszolgáltatást.
(4)	A szabálysértési nyilvántartó szerv az érintettnek a róla nyilvántartott személyes
adatáról a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló
törvényben foglaltak szerint ad tájékoztatást.
8
(5)	Az adatigénylés és a tájékoztatás iránti kérelem elektronikus úton is
előterjeszthető.
27/F. § Az adatkezelés jogszerűségének ellenőrzése érdekében a szabálysértési
nyilvántartásba a szabálysértési nyilvántartó szerv szakmai felügyeletét ellátó miniszter, az
adatvédelmi biztos, illetve az általuk meghatalmazott személy, valamint a törvényességi
felügyeletet ellátó ügyész tekinthet be.
27/G. §. A nyilvántartásban kezelt adatok statisztikai, illetve tudományos kutatási
célra - személyazonosításra alkalmatlan módon - átadhatók és felhasználhatók.
27/H. § (1) A szabálysértési nyilvántartásból teljesített adatszolgáltatásokról
adattovábbítási nyilvántartást kell vezetni.
(2)	Az adattovábbítási nyilvántartást a szabálysértési nyilvántartó szerv vezeti.
(3)	Az adattovábbítási nyilvántartás tartalmazza:
a)	az érintett természetes személyazonosító adatait,
b)	az adatkezelő nyilvántartási azonosítóját,
c)	az adattovábbítás időpontját,
d)	az adattovábbítás célját és jogalapját, valamint
e)	az adatigénylő nevét vagy megnevezését.
(4)	A szolgáltatott adatok nem képezik az adattovábbítási nyilvántartás részét.
(5)	Az adattovábbítási nyilvántartásból az érintett jogosult megismerni, hogy
adatszolgáltatás alanya volt-e. Ez a jogosultság a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy
a bűnüldözés érdekében a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok részére történt
adatszolgáltatás esetén korlátozható vagy kizárható.
(6)	Az adattovábbítási nyilvántartásból adatigénylésre jogosult az érintetten kívül
a)	az adatvédelmi biztos,
b)	bűncselekmény gyanúja esetén az eljáró nyomozó hatóság vagy ügyészség,
c)	az adattovábbításban érintett szabálysértési hatóság vezetője,
d)	a nemzetbiztonsági szolgálatok.
(7)	Az adattovábbítási nyilvántartást az adattovábbítástól számított öt évig meg kell
őrizni.”
20. §
Az Sztv. 31. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) E törvény alkalmazásában hasonló jellegű szabálysértésnek az azonos
fejezeten belüli szabálysértéseket kell érteni.”
21. §
Az Sztv. 58. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
9
„(1) Ha a szabálysértési felelősségre vonás szempontjából jelentős, bizonyítást
igénylő tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, a
szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság - hivatalból vagy kérelemre - az igazságügyi
szakértői tevékenységről szóló törvény szerint igazságügyi szakértői tevékenység
végzésére jogosult szakértőt rendelhet ki.
(2) A szakértő kirendelésére, eljárására, szakvéleményére, jogaira és
kötelezettségeire, valamint díjazására vonatkozó rendelkezéseket az igazságügyi
szakértőre vonatkozó külön jogszabályok tartalmazzák.”
22. §
Az Sztv. 66. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A személyazonosság tisztázását követően meg kell kérdezni az eljárás alá vont
személyt személyi körülményeiről (vagyona, ideértve a tulajdonában álló ingatlan
azonosítására alkalmas adatait, jövedelme, családi körülményei, foglalkozása,
munkahelye).”
23.	§
Az Sztv. 83. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A szabálysértési hatóság az eljárás alá vont személy személyazonossági és
lakcím adatát a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásában
ellenőrizheti. Az ismeretlen helyen lévő eljárás alá vont személy, tanú, szakértő lakó-,
illetőleg tartózkodási helyének megállapítása céljából a polgárok személyi adatait és
lakcímét nyilvántartó hatóságot kell megkeresni.”
24.	§
(1)	Az Sztv. 87. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az eljárás adatai elegendő alapot szolgáltatnak az eljárás alá vont személy
felelősségének megállapítására, a szabálysértési hatóság - kivéve, ha az eljárás alapjául
szolgáló cselekmény miatt közigazgatási bírság kiszabásának van helye - pénzbírságot
szabhat ki, járművezetéstől eltiltást, elkobzást, figyelmeztetést, illetőleg kitiltást
alkalmazhat, valamint kártérítést és eljárási költséget állapíthat meg.”
(2)	Az Sztv. 87. §-a (2) bekezdésének d)-e) pontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
[Az (1) bekezdésben meghatározott határozatnak tartalmaznia kell:]
„d) tájékoztatást arról, hogy amennyiben a határozat jogerőre emelkedésétől
számított harminc napon belül a pénzbírságot nem fizeti meg, a szabálysértési hatóság
intézkedik az adók módjára történő behajtásról, ezzel egyidejűleg a szabálysértési
hatóság az internetes oldalán, vagy a helyben szokásos módon történő nyilvános
közzétételről, valamint az elkövető tulajdonában levő ingatlanon jelzálogjog bejegyzése
iránt intézkedik, továbbá azt, hogy a pénzbírság hány nap elzárásra változtatható át;
e)	utalást arra, hogy a pénzbírságot kiszabó határozattal, a járművezetéstől
eltiltással, az elkobzással, a figyelmeztetéssel, továbbá a kitiltással szemben az eljárás alá
10
vont személy, törvényes képviselője vagy védője, az okozott kár megtérítésére kötelezés
esetén pedig a sértett is - a közléstől számított nyolc napon belül - halasztó hatályú
kifogás előterjesztése útján, a bíróságtól kérheti az ügy felülvizsgálatát;”
25.	§
Az Sztv. 88. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénzbírság kiszabását, a járművezetéstől eltiltást, az elkobzást, a
figyelmeztetést, a kitiltást megállapító határozattal szemben az eljárás alá vont személy,
törvényes képviselője vagy védője, az okozott kár megtérítésére kötelezés esetén,
kizárólag e rendelkezéssel szemben a sértett is, a marasztaló határozatot hozó
szabálysértési hatóságnál a határozat közlésétől számított nyolc napon belül kifogást
nyújthat be.”
26.	§
Az Sztv. 111. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„111. § (1) A pénzbírságot és egyéb pénzösszeget az elkövetőnek készpénz-
átutalási megbízáson, a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül
kell megfizetni.
(2)	Ha a pénzbírság vagy egyéb pénzösszeg megfizetésére kötelezett a határozat
jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül a pénzösszeget nem fizeti meg, a
szabálysértési hatóság a pénzbírság megfizetésére rendelkezésre álló határidő lejártát
követő ötödik munkanap után haladéktalanul elrendeli a tartozás adók módjára történő
behajtását, és az internetes oldalán, ennek hiányában a helyben szokásos módon
nyilvánosan közzé teszi az elkövető természetes személyazonosító adatait, az elkövetett
cselekményt és a kiszabott pénzbírság összegét. A szabálysértési hatóság egyidejűleg -
ha a pénzbírság összege a harmincezer forintot eléri - a tartozás összegének erejéig az
elkövető tulajdonában lévő ingatlanra döntésével jelzálogot alapít, és intézkedik a
jelzálognak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése érdekében.
(3)	Ha a pénzbírságot a végrehajtás során fizetik meg, vagy a végrehajtás
eredményes, illetve a pénzbírságot elzárásra változtatták át, a nyilvános közzététel
visszavonása, illetve az ingatlant terhelő jelzálogjog törlése érdekében a szabálysértési
hatóság három munkanapon belül intézkedik.”
27.	§
Az Sztv. a következő 111/A. §-sal egészül ki:
„111/A. § A szabálysértési nyilvántartó szerv a szabálysértési hatóság és a bíróság
jogerős határozatából az elkövető természetes személyazonosító adatait, az elkövetett
cselekményt és a kiszabott pénzbírság összegét feltüntetve három munkanapon belül az
internetes oldalán közzé teszi, ha az elkövető a kiszabott pénzbírságot a 111. § (1)
bekezdésben meghatározott határidőben nem fizette meg.”
28.	§
Az Sztv. 112. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
11
„112. § (1) Ha az adózás rendjéről szóló törvény 161/A. § (1) bekezdés a) pontja
szerinti intézkedéstől számított kilencven napon belül
a)	az elkövető a pénzbírságot önként nem fizette be, valamint a nyilvános
közzététel sem vezetett eredményre, és
b)	az adók módjára behajtás - ide értve az ingatlanon történő jelzálogjog
bejegyzését is - nem vezetett eredményre,
a pénzbírságot elzárásra kell átváltoztatni.
(2)	Az elzárásra átváltoztatásról az a helyi bíróság dönt,
a)	amelyik az ügyben érdemi határozatot hozott, vagy
b)	amelynek illetékességi területén működik a jogerős határozatot hozó
szabálysértési hatóság.
(3)	Az elzárásra átváltoztatás szükségességének felmerülése esetén a
szabálysértési hatóság az ügy iratait haladéktalanul megküldi a (2) bekezdés szerinti
bíróságnak.”
29.	§
Az Sztv. 121. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 120. § (1) bekezdésében foglalt határozattal szemben az eljárás alá vont
személy, törvényes képviselője vagy védője, a feljelentő, az okozott kár megtérítésére
kötelezés esetén, kizárólag e rendelkezéssel szemben a kártérítést illetően a sértett is a
határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított nyolc napon belül halasztó
hatályú fellebbezést nyújthat be.”
30.	§
Az Sztv. 122. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„122. § (1) A megyei bíróság a fellebbezést tanácsülésen bírálja el, ennek során az
eljárás alá vont személy terhére - a feljelentőnek az eljárás alá vont személy terhére
bejelentett fellebbezésének hiányában - a bíróság határozatában megállapított
rendelkezéseknél hátrányosabb rendelkezést nem hozhat.
(2) Az eljárás alá vont személy terhére bejelentett fellebbezésnek azt kell tekinteni,
ami szabálysértési felelősségének megállapítására, szabálysértésének súlyosabb
minősítésére, a büntetésének súlyosítására, illetve a vele szemben büntetés helyett
alkalmazott intézkedésnél súlyosabbnak a megállapítására, vagy az ilyen intézkedés
helyett büntetés megállapítására irányul.”
31.	§
Az Sztv. a következő 124/A. §-sal egészül ki:
12
„124/A. § (1) Ha a bíróság az elzárás félbeszakítása iránti kérelmet elutasítja, a
határozattal szemben az elkövető, törvényes képviselője vagy védője a határozatot hozó
bíróságnál a határozat közlésétől számított nyolc napon belül fellebbezést nyújthat be.
(2)	A fellebbezésre, illetve annak elbírálására a 121. § (2)-(4) bekezdéseit, valamint
a 122-124. § szerinti rendelkezéseket a következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a)	a határozatot hozó bíróság az iratokat a fellebbezés beérkezését követő három
munkanapon belül megküldi az illetékes megyei bíróságnak;
b)	a megyei bíróság a fellebbezést három munkanapon belül bírálja el.”
32.	§
Az Sztv. 126. §-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(4) A határozat kihirdetése után a bíróság megkérdezi a rendőrség képviselőjét, az
eljárás alá vont személyt, illetőleg a védőt, kívánnak-e fellebbezést benyújtani. Ha elzárás
kiszabására kerül sor, a fellebbezés benyújtására jogosultnak a kérdés feltételét követően
nyomban nyilatkoznia kell.
(5)	Ha a rendőrség képviselője, az eljárás alá vont személy, illetőleg a védő az
elzárás kiszabásával szemben fellebbezést jelent be, és a bíróság az őrizetet
meghosszabbítja, a bíróság az iratokat haladéktalanul felterjeszti a megyei bírósághoz.”
33.	§
Az Sztv. a következő alcímmel és 127/A. §-sal egészül ki:
„A bíróság által kiszabott pénzbírság végrehajtása
127/A. § (1) A bíróság által kiszabott pénzbírság és a bíróság által megállapított
egyéb pénzösszeg végrehajtásáról a XII. Fejezet végrehajtási szabályai szerint, az
elkövető lakóhelye vagy tartózkodási helye, ennek hiányában az elkövetés helye szerint
illetékes települési önkormányzat jegyzője gondoskodik.
(2)	A bíróság a jogerős határozat egy példányát megküldi az illetékes települési
önkormányzat jegyzőjének.”
34.	§
Az Sztv. 134. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szabálysértést meghatározó jogszabályban megállapított esetekben a (2)
bekezdésben felsoroltak a szabálysértés tetten ért elkövetőjét helyszíni bírsággal
sújthatják, kivéve, ha az eljárás alapjául szolgáló cselekmény miatt közigazgatási bírság
kiszabásának van helye.”
35.	§
Az Sztv. 142/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
13
„142/A. § (1) Aki
a)	olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy
másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen,
b)	nyilvános rendezvényen olyan csoportban vesz részt, amelynek megjelenése,
így különösen alakzata, a csoport vezetője által használt vezényszavak és jelek másban,
vagy másokban félelmet kelt,
elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.”
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben
kitiltásnak is helye van.
(3)	Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság
hatáskörébe tartozik.
(4)	Csoportosan követik el a szabálysértést, ha az elkövetésben legalább három
személy vesz részt.
(5)	A 142. és 142/A. § alkalmazásában nyilvános rendezvény: a gyülekezési jogról
szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény, továbbá az olyan rendezvény, amely
mindenki számára azonos feltételek mellett nyitva áll.”
36.	§
Az Sztv. 152. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„152. § (1) Aki
a)	a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény hatálya alá tartozó, szervezetten
megvalósuló rendezvényt bejelentési kötelezettsége elmulasztásával szervez,
b)	rendezvény szervezésével összefüggő bejelentési kötelezettségét a gyülekezési
jogról szóló 1989. évi III. törvény 6. §-ában meghatározott határidő megsértésével teljesíti,
c)	olyan rendezvényt szervez, amelynek megtartását a rendőrség megtiltotta, illetve
ilyen rendezvényen vesz részt, vagy
d)	a tervezett új időponttól való előzetes tájékoztatás nélkül szervez a gyülekezési
jogról szóló 1989. évi III. törvény 9. § (3) bekezdésében meghatározott rendezvényt, illetve
ilyen rendezvényen részt vesz,
e)	a bejelentésben megjelölttől eltérő helyre vagy időpontra szervezi a rendezvényt,
illetve rendezvényt, illetve az ilyen rendezvényen részt vesz,
százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2)	Az (1) bekezdés b) pontja alapján nem büntethető az elkövető, ha a gyülekezési
jogról szóló 1989. évi III. törvény 6. §-ában meghatározott határidő megsértésével, de a
rendezvény szervezésének megkezdését követően haladéktalanul olyan rendezvény
szervezését jelenti be, amelynek célja a résztvevők véleményének az előre nem láthatóan
bekövetkezett eseménnyel összefüggő kinyilvánítása.
(3)	Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség
hatáskörébe tartozik.”
14
37.	§
Az Sztv. a következő 152/A. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Az egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel
jogának megsértése
152/A. § (1) Aki mást egyesülési vagy gyülekezési jogának gyakorlásában, valamint
a választási gyűlésen való részvételében jogtalanul akadályoz, százezer forintig terjedő
pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség
hatáskörébe tartozik.”
38.	§
Az Sztv. 166. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a §
eredeti szövege az (1) bekezdés jelölést kapja:
„(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben kijelölje a szabálysértési
nyilvántartás tekintetében az adatkezelői feladatokat ellátó szervet.”
39.	§
(1)	Az Sztv. 167. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Felhatalmazást kap a szabálysértési szabályozásért felelős miniszter, hogy az
igazságügyért felelős miniszterrel és az államháztartásért felelős miniszterrel együttesen
rendeletben szabályozza a szabálysértési eljárásban elrendelt elővezetés végrehajtásával
felmerült költség megtérítésének részletes szabályait.
(4)	Felhatalmazást kap az államháztartásért felelős miniszter, hogy az
igazságügyért felelős miniszterrel, valamint a szabálysértési hatóságok felügyeletét ellátó
miniszterekkel egyetértésben rendeletben szabályozza a szabálysértési eljárás során
lefoglalt és elkobzott dolgok kezelését és értékesítését.”
(2)	Az Sztv. 167. §-a a következő (5)-(7) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Felhatalmazást kap az államháztartásért felelős miniszter, hogy rendeletben
szabályozza a pénzügyi szabálysértések eljárási szabályait, valamint felderítése és
elbírálása végrehajtásának részletes szabályait.
(6)	Felhatalmazást kap a szabálysértési szabályozásért felelős miniszter, hogy
rendeletben szabályozza a központi szabálysértési nyilvántartás részére történő
adatközlés formáját és módját, valamint a pénzbírság meg nem fizetése esetén a
nyilvános közzététel részletes szabályait.
(7)	Felhatalmazást kap a szabálysértési szabályozásért felelős miniszter, hogy
rendeletben szabályozza a szabálysértési törvény végrehajtásának részletes szabályait.”
40.	§
15
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a
továbbiakban: Bsz.) 39. §-ának m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az OIT]
„m) meghatározza a bíróságok szervezeti és működési szabályzatában, valamint a
bírósági épületek rendfenntartására vonatkozó szabályzatban érvényesítendő
követelményeket, és jóváhagyja a Legfelsőbb Bíróság, az ítélőtáblák és a megyei
bíróságok e körben alkotott szabályzatait,”
41. §
A Bsz. a 76. §-t követően a következő új VI. Fejezettel és 76/A-76/D. §-sal egészül
ki, és ezzel egyidejűleg a jelenlegi VI-IX. Fejezet jelölése VII-X. Fejezetre változik:
„VI. Fejezet
A bírósági épületek rendjének fenntartása
76/A. § (1) A bírósági épületnek a közönség és ügyfélforgalom számára nyitva álló
helyiségeibe és a tárgyalóterembe a bírósági ügyintézés és a nyilvános tárgyaláson
történő részvétel céljából - e törvényben foglalt korlátozással - bárki beléphet.
(2)	A bíróság épületében tartózkodók kötelesek olyan magatartást tanúsítani, amely
tiszteletben tartja az igazságszolgáltatás méltóságát, nem zavarja meg a bíróság
működését és megfelel az épület használatának rendjére vonatkozó előírásoknak.
76/B. § A bírósági épület rendjének biztosítása a bíróság elnökének feladata. A
bíróság elnöke - helyi bíróság esetében a megyei (fővárosi) bíróság elnöke - e körben
megállapítja a bírósági épület használatának rendjét, meghatározza a közönség és az
ügyfélforgalom számára nyitva álló épületrészeket, valamint megalkotja és - a Magyar
Közlöny mellékleteként megjelenő hivatalos értesítőben és egyéb módon - közzéteszi az
ezekről szóló, az OIT által meghatározott követelményeknek megfelelő, szabályzatot.
76/C. § (1) A bíróság épületébe, kivéve, ha eljárási cselekmény lefolytatásához az
szükséges, lőfegyverrel, lőszerrel, robbanóanyaggal, robbantószerrel, illetve a
közbiztonságra különösen veszélyes vagy rendbontásra alkalmas eszközzel - a
rendőrség, a büntetés-végrehajtási testület, vagy más fegyveres szervek hivatásos
állományú, szolgálati feladatot ellátó tagjain kívül - senki nem léphet be. Ennek
ellenőrzésére a bíróság elnöke, valamint az általa az épület rendjének biztosításával
megbízott szervezet vagy személy (a továbbiakban együtt: rendfenntartást végző
személy) jogosult.
(2)	A rendfenntartást végző személy köteles elősegíteni, hogy az eljárásban részt
vevő személyek, a hallgatóság és a sajtó - a rájuk vonatkozó jogszabályban előírtak
szerint - gyakorolhassák jogaikat és teljesíthessék kötelezettségeiket. Ennek érdekében a
rendfenntartást végző személy
a)	azt a személyt, aki a 76/A. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségét megszegi,
továbbá a bíróság épületében a tárgyalótermen kívül az általa tanúsított magatartással a
tárgyaló bíróság munkáját, különösen a tárgyalás szabályszerű menetét zavarja, a
magatartás abbahagyására hívhatja fel, ha pedig ez nem vezet eredményre - a bíróság
16
által idézett személy kivételével - a bíróság épületéből való távozásra szólíthatja fel,
b)	az (1) bekezdésben foglaltakat megszegő személynek a bíróság épületébe
történő belépését megtilthatja vagy őt az épületből való távozásra szólíthatja fel,
c)	az önkéntes teljesítés elmaradása esetén gondoskodik a tanács elnöke,
egyesbíró eljárása esetén az eljáró bíró (a továbbiakban együtt: tanács elnöke) által a
tárgyalóteremből kiutasított személy kivezetéséről, valamint arról, hogy az adott tárgyalási
napról kiutasított személy a tárgyalóterembe ne térhessen vissza,
d)	az önkéntes teljesítés elmaradása esetén gondoskodik a tanács elnökének a
nyilvánosság kizárásáról rendelkező határozata végrehajtásáról,
e)	a bíróság épületébe belépő vagy onnan kilépő személyt csomagja tartalmának
bemutatására felhívhatja; ha ennek az érintett nem tesz eleget, az épületbe történő
belépését megtilthatja vagy az épületből való távozásra felszólíthatja.
(3)	Ha a rendfenntartást végző személy intézkedésének az érintett önként nem tesz
eleget, a rendfenntartást végző személy az intézkedésre jogosult hatósághoz fordulhat.
76/D. § (1) Ha a bíróság elnöke a 76/B. §-ban meghatározott feladatának ellátása
körében - az ügyek elosztása során az eljáró tanács elnöke, az OIT, illetve más bíróság
vagy hatóság jelzése alapján vagy egyéb módon - észleli, hogy egy ügy elbírálása a
rendfenntartás szempontjából kiemelt kockázatot jelenthet, a tárgyalások
nyilvánosságának és az épület rendjének megfelelő biztosítása érdekében köteles a
szükséges intézkedést megtenni.
(2)	A bíróság elnöke a kiemelt kockázatú ügyben a következő intézkedést vagy
intézkedéseket teszi:
a)	biztosítja a megfelelő tárgyalótermet,
b)	ha ennek feltételei adottak, elrendeli a nyilvános tárgyalásnak a bíróság
zártláncú televíziós hálózatán történő közvetítését,
c)	biztosítja a rendfenntartást végző személyek fokozott készenlétét,
d)	a rendfenntartást végző személyek számára elrendeli a bíróság épületébe
belépő vagy onnan kilépő személyek csomagja tartalmának bemutatására való felhívás
kötelező alkalmazását,
e)	értesíti az intézkedésre jogosult hatóságot,
f)	megteszi az épület rendjének fenntartása érdekében szükséges szervezési
intézkedéseket.
(3)	Az eljáró tanács elnöke a tárgyalás előkészítése körében megvizsgálja, hogy az
ügy körülményei - így különösen a felek, a terheltek, vagy az idézett tanúk nagy száma,
illetve az ügy társadalom széles körének figyelmét felkeltő tárgya - alapján szükség van-e
az eljárási törvényekben foglalt, a tanács elnökének jogkörébe tartozó döntések mellett a
(2)	bekezdésben foglalt intézkedés megtételére, és ennek érdekében tájékoztatja a
bíróság elnökét.
(4)	A bíróság elnöke az általa elrendelt intézkedésről az eljáró tanács elnökét és az
intézkedéssel érintetteket tájékoztatja.”
42.	§
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 134. §-a helyébe a következő
rendelkezés lép:
17
„134. § (1) A tárgyalás rendjének fenntartásáról és a tárgyalás méltóságának
megőrzéséről az elnök gondoskodik.
(2)	Az elnök a tárgyalás szabályszerű lefolytatása, méltóságának és biztonságának
megőrzése érdekében helyszűke esetén meghatározhatja a hallgatóság létszámát.
(3)	A tárgyalóterembe - a rendőrség és a büntetés-végrehajtási testület szolgálati
feladatot ellátó tagjain kívül - fegyverrel vagy rendbontásra alkalmas eszközzel senki sem
léphet be. A tárgyalásra idézett személy a fegyverét nem hozhatja be a tárgyalóterembe.
(4)	Az elnök a hallgatóság köréből eltávolíthatja azokat, akik állapotuk vagy
megjelenésük folytán a tárgyalás méltóságát sértik.
(5)	A feleket és képviselőiket, valamint a tanúkat és a szakértőket, úgyszintén a
hallgatóság tagjait, ha a tárgyalás rendjét megzavarják, az elnök rendreutasítja. Ismételt
vagy súlyosabb rendzavarás esetében a bíróság pénzbírságot (120. §) szab ki. Ha a
félnek vagy képviselőjének, illetve a tanúnak vagy szakértőnek az állapota vagy
megjelenése a tárgyalás méltóságát sérti, őt a bíróság pénzbírsággal sújthatja.
(6)	Ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetében - akár a pénzbírság kiszabására
vonatkozó rendelkezéssel egyidejűleg, akár anélkül vagy azt követően - a bíróság a
feleket és képviselőiket, a tanúkat és a szakértőket, valamint a hallgatókat a teremből
kiutasíthatja, illetőleg kivezettetheti. Kiutasításnak, illetve kivezettetésnek van helye akkor
is, ha a félnek vagy képviselőjének, illetve a tanúnak vagy szakértőnek az állapota vagy a
megjelenése a pénzbírság kiszabását követő folytatólagos tárgyalások bármelyikén sérti a
tárgyalás méltóságát.
(7)	A bíróság a felet - kiutasítása esetében - felhívja, hogy képviseletéről a kitűzött
határidő alatt gondoskodjék; ha pedig a fél képviselőjét utasította ki, felhívja a felet, hogy a
tárgyaláson személyesen jelenjék meg, vagy új képviselőről gondoskodjék. A felhívás
eredménytelensége esetében a féllel szemben a mulasztás következményeit kell
alkalmazni. Tanú vagy szakértő kiutasítása esetében a 185. § rendelkezései megfelelően
irányadók.
(8)	Büntető vagy fegyelmi eljárás alapjául szolgáló rendzavarásról a bíróság értesíti
az illetékes hatóságot, ha pedig előzetes letartóztatásnak is helye van, intézkedik az
elkövető őrizetbe vétele iránt és ezzel egyidejűleg feljelentést tesz.
(9)	A tárgyalás rendjének fenntartására vonatkozó szabályokat megfelelően
alkalmazni kell akkor is, ha a bíróság tárgyaláson kívül végez bizonyítás felvételére
irányuló eljárási cselekményt.”
43.	§
A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi
LXVI. törvény 22. §-a a következő f) ponttal egészül ki:
[E törvény felhatalmazása alapján a 17. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti
adatok igénylésére jogosultak:]
„f) a szabálysértési hatóság és a szabálysértési nyilvántartó szerv az eljárás alá
vont személy személyazonosságának ellenőrzéséhez.”
18
44. §
A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok
használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 32. §-a a következő r) ponttal egészül ki:
[A személyi azonosító kezelésére - az adattovábbítás kivételével - jogosult]
„r) a szabálysértési hatóság, valamint a szabálysértési nyilvántartó szerv az eljárás
alá vont személy személyazonosságának ellenőrzéséhez.”
45.	§
(1)	Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)161. §-
ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettséget
megállapító, nyilvántartó szerv - ha a szabálysértésekről szóló törvény kivételt nem tesz -,
illetőleg a köztartozás jogosultja negyedévenként, a negyedévet követő hó 15. napjáig
keresi meg az adóhatóságot behajtás végett, ha a köztartozás összege meghaladja az
5000 forintot; szabálysértési pénzbírság, illetve helyszíni bírság végrehajtásával
kapcsolatban akkor, ha a köztartozás összege eléri vagy meghaladja a 3000 forintot. Ha a
hátralék későbbi megfizetése veszélyeztetett, az adóhatóság haladéktalanul
megkereshető. Az adók módjára behajtandó köztartozásra vonatkozó rendelkezéseket kell
alkalmazni akkor is, ha az illetékességi területén folytatott végrehajtás akadálya vagy
eredménytelensége esetén a köztartozás beszedésére jogosult önkormányzati
adóhatóság másik önkormányzati adóhatóságot keres meg behajtás végett. Ha az
adóhatóság végrehajtási ügyében megbízottként bírósági végrehajtó jár el, a
megkeresésre a Vht. 33. §-át kell alkalmaznia.”
(2)	Az Art. a következő 161/A. §-sal egészül ki:
„161/A. § (1) E törvény rendelkezéseit a szabálysértési végrehajtás során az alábbi
eltérésekkel kell alkalmazni:
a)	az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettséget
megállapító szabálysértési hatóság a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény
111.	§ (1) bekezdésében meghatározott határidőt követően haladéktalanul keresi meg az
adóhatóságot behajtás végett,
b)	az adóhatóság köteles haladéktalanul ellenőrizni, hogy az elkövető tulajdonában
a gépjármű nyilvántartás adatai szerint van-e gépjármű,
c)	ingó végrehajtás esetén, ha a gépjármű nyilvántartás adatai szerint az elkövető
tulajdonában van gépjármű, a végrehajtást a törzskönyv és a forgalmi engedély egyidejű
lefoglalásával kell megindítani,
d)	az adóhatóság az a) pont szerinti intézkedést követő három munkanapon belül
megkeresi az ingatlanügyi hatóságot a jelzálogjog bejegyzése céljából, ha a kiszabott
pénzbírság összege a harmincezer forintot eléri,
e)	ha az elkövető a pénzbírságot vagy egyéb pénzösszeget a végrehajtás során
megfizeti, vagy az ingó végrehajtás nem vezet eredményre, a végrehajtással kapcsolatban
felmerült költségekre a végrehajtás tovább folytatódik.”
46.	§
19
Záró rendelkezések
(1)	Ez a törvény - a (4) bekezdés szerinti kivétellel - a kihirdetését követő
harmincadik napon lép hatályba.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a)	a Btk. 261. §-ának (9) bekezdése a) pontjában a „[260. § (1) és (2) bek.]”
szövegrész helyébe a „[260. § (1)-(4) bek.]”,
b)	a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 16. §-ának h) pontjában a „[Btk.
260. § (2) bek.]” szövegrész helyébe a „[Btk. 260. § (4) bek.]” szöveg lép.
(3)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg
a)	a Btk. 228/A. §-a, és az azt megelőző alcím, valamint a 271/A. § (4) bekezdése,
b)	az Sztv. 58. §-ának (3) bekezdése
hatályát veszti.
(4)	E törvény 16., 18., 19., 20. és 27. §-a 2010. január 1. napján lép hatályba, ezzel
egyidejűleg az Sztv. 111. §-ának (2) bekezdéséből „az internetes oldalán, ennek
hiányában a helyben szokásos módon nyilvánosan közzé teszi az elkövető természetes
személyazonosító adatait, az elkövetett cselekményt és a kiszabott pénzbírság összegét”
szövegrész hatályát veszti.
(5)	A 26. és 28. § rendelkezéseit e törvény hatálybalépése után elkövetett
szabálysértések miatt indult eljárásokban kell alkalmazni.
(6)	E törvény 2010. január 2. napján hatályát veszti.
20
INDOKOLÁS
a közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében
szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A közrend - ezen belül is a közbiztonság és a köznyugalom -, valamint a
hatóságok, a bíróságok és az ügyészségek zavartalan működésének védelme kiemelkedő
társadalmi érdek. A lakosság nyugalmát és a békés együttélést zavaró egyes
cselekményekkel szemben az állam a büntetőjog és a szabálysértési jog eszközeivel
biztosít védelmet. A jelenlegi elkövetési magatartásokhoz képest azonban az elmúlt
időszakban olyan új magatartások is megjelentek, amelyek súlyosan zavarják az említett
védendő érdeket.
Kiemelkedően fontos tehát, hogy a társadalomra veszélyes elkövetési formákra a
jogalkotó reagáljon.
A.	A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) célja ezért az, hogy a közelmúltban
tapasztalt, a gyülekezési jogot, valamint további alapjogokat érintő jogellenes
cselekmények elkövetőivel szemben a jövőben olyan jogkövetkezményeket helyezzen
kilátásba, amelyek alkalmasak a jogsértő magatartások visszaszorítására. Ennek
érdekében a Javaslat módosítja a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt
(Btk.) és a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvényt (Sztv.).
1.	A Btk. Javaslat szerinti módosítása többirányú. A közrend hatékonyabb
büntetőjogi védelme érdekében változik többek között a közérdekű üzem működésének
megzavarását, illetve a garázdaságot büntetni rendelő törvényi tényállás. A garázdaság
tényállása egyebek mellett kiegészül egy értelmező rendelkezéssel, amely egyértelművé
teszi, hogy a tényállás alkalmazásában mi minősül erőszakos magatartásnak.
A nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak megnevezése
közösség tagja elleni erőszakra módosul, egyúttal a büntetőjogi védelmet kiterjeszti a
Javaslat a lakosság egyes csoportjaira is.
A Javaslat az egyesülési és gyülekezési szabadság megsértése elnevezésű
tényállás újrafogalmazásával (amelynek megnevezése a Javaslat szerint az egyesülési, a
gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának
megsértése), valamint a garázdaságnál és a rendbontásnál irányadó értelmező
rendelkezés (nyilvános rendezvény fogalma) módosításával a választási gyűlésen
elkövetett jogellenes magatartásokat is büntetni rendeli.
Módosul a zaklatás és a közveszéllyel fenyegetés törvényi tényállása is, tekintettel
arra, hogy az utóbbi időben megszaporodtak azok az esetek, amelyek olyan postai
küldeményeket juttattak el a címzetteknek, amelyekben az ismeretlen küldők állítása
szerint egészségkárosító anyag van.
A Javaslat büntetni rendeli továbbá számos olyan cselekmény előkészületét, amely
ez idáig nem tartozott a büntetendő cselekmények körébe (pl. közösség tagja elleni
erőszak, testi sértés, hivatalos személy elleni erőszak, stb.).
21
2. A gyülekezési jog mások számára félelemkeltő módon történő gyakorlása elleni
hatékony fellépés érdekében a Javaslat módosítja a garázdaság szabálysértését, így
lehetővé válik a hatósági fellépés azokkal szemben, akik nyilvános rendezvényen - azaz a
bárki számára azonos feltételek mellett nyitva álló helyen - olyan csoportban vesznek
részt, amelynek a megjelenése (például a csoport vezetője által használt vezényszavak, a
csoport tagjai által alkotott formáció, stb.) másban vagy másokban félelmet kelt.
B.	A Javaslat célja az is, hogy a közelmúltban tapasztalt, az igazságszolgáltatási és
egyéb hatósági eljárási működési rendet zavaró cselekmények elkövetői ellen a jövőben
hatékonyabb fellépést biztosítson a hatóságok számára. Ennek érdekében a Javaslat
módosítja a Btk.-t, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI.
törvényt (Bsz.), illetve a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt (Pp.).
1.	Az igazságszolgáltatás és egyéb hatósági eljárások zavartalanságának
biztosítása érdekében kiegészül a Btk. egy új rendelkezéssel, amely szigorú büntetéssel
fenyegeti a bírósági vagy az egyéb hatósági eljárásban kihívóan közösségellenes, vagy
erőszakos magatartást tanúsítókat, ha az ilyen magatartás a bíróság vagy egyéb hatóság
eljárását megzavarja vagy akadályozza.
2.	A bírósági épületek rendjének fenntartását, az ügyfélforgalom számára nyitva
álló épületrészek, valamint annak meghatározását, hogy mikor szükséges a Rendőrség
igénybevétele, a hatályos jogszabályok és szabályzatok konkrétan nem rögzítik,
ugyanakkor egyértelműen levonható belőlük az a következtetés, hogy a bírósági épület
rendjének biztosítása igazgatási feladat, és így a bíróság elnökének kötelezettsége. A
Javaslat ezt az általános kötelezettséget pontosítja a Bsz. és a Pp. kiegészítésével.
C.	A szabálysértési szankciók (elsősorban a pénzbírság) végrehajtásának
racionalizálása és hatékonyabbá tétele érdekében a Javaslat módosítja, illetve új
rendelkezésekkel egészíti ki az Sztv.-t.
1.	A Javaslat a szabálysértési végrehajtási rendszer hatékonyságának növelésére,
valamint a bíróságok meg nem fizetett pénzbírság elzárásra átváltoztatásával összefüggő
ügyterhének csökkentése érdekében új, az elkövetőt a pénzbírság önkéntes
megfizetésére ösztönző végrehajtási intézkedéseket vezet be. Így, ha letelt a pénzbírság
befizetésére nyitva álló harminc napos határidő, a szabálysértési hatóság a pénzbírság
megfizetésére rendelkezésre álló határidő lejártát követő ötödik munkanap után
haladéktalanul elrendeli az adók módjára történő végrehajtást. A szabálysértési hatóság a
határozatot az internetes oldalán, vagy a helyben szokásos módon nyilvánosan közzé
teszi, valamint intézkedik aziránt, hogy a meg nem fizetett pénzbírság összegét - ha az a
harminc ezer forintot eléri vagy meghaladja - jelzálogjog bejegyzése útján az elkövető
tulajdonában levő ingatlanra terheljék.
2.	A Javaslat létrehozza a központi szabálysértési nyilvántartást, amely többek
között azt is lehetővé teszi, hogy a büntetés kiszabásánál a szabálysértést elkövető
előéletét figyelembe lehessen venni. Ha ugyanaz az eljárás alá vont személy két éven
belül ugyanolyan vagy hasonló jellegű szabálysértést követ el, ezt a büntetés
kiszabásakor figyelembe kell venni.
A központi nyilvántartásra azért is szükség van, mert egyes jogszabályok [pl. a
fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet 3. §-a (1)
bekezdésének f) pontja, valamint a polgári felhasználású robbanóanyagok
forgalmazásáról és felügyeletéről szóló 191/2002. (IX. 4.) Korm. rendelet 6. §-a (1)
22
bekezdésének e) pontja] az engedélyek kiadását szintén a szabálysértési előélethez kötik.
Ennek ellenőrzésére a jelenlegi szabályozás mellett egyáltalán nincs reális lehetőség.
A Javaslat szerint a szabálysértési nyilvántartást szabályozó rendelkezések 2010.
január 1-jén lépnek hatályba.
23
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Btk. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a törvény külön elrendeli,
előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez
szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik,
vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik. A jogalkotó ilyen rendelkezést -
tekintettel arra, hogy a bűncselekmény még a kísérleti szakba sem jutott el - csak a
legsúlyosabb bűncselekményeknél (az állam és az emberiség elleni bűncselekmények
többségénél, valamint az olyan kiemelkedő súlyú köztörvényi bűncselekményeknél, mint
amilyen az emberölés, a közveszélyokozás, vagy a terrorcselekmény) alkalmaz.
Az utóbbi időszakban tapasztalt erőszakos események elszaporodottsága, a
növekvő társadalmi agresszió ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a társadalmi
együttélés rendjének védelme érdekében a fentieken kívül további a leginkább elterjedt és
legsúlyosabb bűncselekmények (jellemzően személy vagy vagyon elleni erőszakos, illetve
közveszélyt okozó magatartások) esetében is indokolt a büntetőjogi felelősségre vonás
határát kiszélesíteni, és e bűncselekmények előkészületét is büntetendővé nyilvánítani.
Erre tekintettel a Javaslat a testi sértésre irányuló előkészületet két évig terjedő
szabadságvesztéssel rendeli büntetni, ha az előkészületi cselekmény
-	nyolc napon túl gyógyuló sérülés vagy betegség okozására (súlyos testi sértés),
-	testi sértés aljas indokból vagy célból történő elkövetésére,
-	testi sértés védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben
történő elkövetésére,
-	maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okozó testi sértésre, vagy
-	súlyos testi sértés különös kegyetlenséggel történő elkövetésére
irányul.
A 2. §-hoz
1.	A nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak tényállása - a
korábbi 156. § szerinti nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport elleni bűncselekmény
újrafogalmazásaként - 1996. június 15. óta szerepel a Btk.-ban. Az új tényállás
megalkotásának indoka akkor az volt, hogy a jogalkotó szélesebb körben vonja meg a
büntetendő magatartások körét, és bizonyos esetekben (pl. csoportos elkövetés)
súlyosabb büntetést helyezzen kilátásba.
A sértetti kört a hatályos Btk. szerint a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport
tagjai (vagy vélt tagjai) alkotják, ugyanakkor a több mint tízéves jogalkalmazási tapasztalat
bebizonyította, hogy nem csak e csoportok tagjai vannak kitéve támadásnak a csoporthoz
való vélt vagy valós tartozás okán. A társadalomban további csoportosulások, közösségi
formák is léteznek, amelyek tagjaival szembeni diszkriminatív és erőszakos
megnyilvánulásokat hasonlóan szigorú büntetéssel kell fenyegetni.
Erre figyelemmel a Javaslat a Btk. 174/B. §-ában foglalt bűncselekmény
megnevezését közösség tagja elleni erőszakra változtatja, és büntetendővé nyilvánítja a
nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszakon túl a lakosság egyes
csoportjai elleni erőszakot is.
24
Ez a szélesebb megfogalmazás lehetővé teszi, hogy a büntetőjogi védelem
valamennyi olyan közösség, csoportosulás tagjára kiterjedjen, akit a csoporthoz való
tartozása vagy annak vélelmezése miatt bántalmaztak, avagy erőszakkal vagy
fenyegetéssel kényszerítettek valaminek a megtételére, meg nem tételére vagy eltűrésére.
Amint azt a közösség elleni izgatás tényállását vizsgáló 30/1992. (V. 22.) AB határozat
kifejtette, az Alkotmánybíróság értelmezésében a lakosság egyes csoportjai kitétel mögött
„az eltérő nézetrendszer (párttagok, egyesületek, mozgalmak stb. résztvevői) vagy egyéb,
tulajdonképpen bármely ismérv szerint elkülönülő személyek védelmének szándéka
húzódik meg”.
A lakosság egyéb csoportjai, mint speciális jogi tárgyak, a lehetséges sokféleségük
miatt még példálódzó jelleggel sem sorolhatók fel. A tényállásszerűséghez azonban
minden esetben szükséges, hogy a bántalmazás, illetve az erőszakkal vagy fenyegetéssel
történő kényszerítés a valamely tekintetben együvé tartozó személyek összessége ellen
irányuljon. Tehát, ugyanúgy, ahogy a közösség elleni izgatás tényállásánál a gyűlöletre
uszításnak sem több, azonos ismérv alapján elkülönülő csoport ellen kell irányulnia,
hanem elegendő egy csoport, a közösség tagja elleni erőszaknál is elegendő a tényállás
megvalósításához, ha egy, azonos ismérv alapján elkülönülő csoporthoz tartozás, vagy
vélt tartozás miatt bántalmazzák vagy kényszerítik valamire a csoporthoz tartozó személyt.
2.	A Btk. 170. §-ának Javaslat szerinti új (5) bekezdéséhez fűzött indokolásban
kifejtettekre figyelemmel a Javaslat büntetendővé nyilvánítja és két évig terjedő
szabadságvesztéssel fenyegeti a közösség tagja elleni erőszakra irányuló előkészületet.
A 3. §-hoz
1.	A gyülekezési és egyesülési szabadság kiemelten fontos alkotmányos alapjog,
amelynek gyakorlásához és büntetőjogi védelméhez jelentős érdek fűződik. A törvényhely
alkalmazását nehezítette, hogy a bűncselekmény rendszertanilag a hivatali
bűncselekmények között helyezkedik el, ezért a jogalkalmazók arra az álláspontra
helyezkedtek, hogy e bűncselekményt csak hivatalos személy követheti el, annak ellenére,
hogy a tényállás az „aki” általános alanyt tartalmazza. Ezért a Javaslat a bűncselekményt
Btk. XII. fejezetének III. címében, a szabadság és az emberi méltóság elleni
bűncselekmények körében helyezi el.
2.	A Javaslat a tényállás megnevezését az egyesülési, a gyülekezési szabadság,
valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése megjelölésre
változtatja. Ennek indokai az alábbiak szerint foglalhatók össze.
A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (Gytv.) 3. §-ának a) pontja
értelmében a választási gyűlésekre ez a törvény nem vonatkozik. A pártok ugyanis az
egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény, valamint a pártok működéséről és
gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény alapján jönnek létre. Ugyanakkor a
választási gyűlésen való részvétel a választójognak, mint szintén alkotmányos alapjognak
a részét képezi. A választójog konkrét gyakorlásában történő akadályozást a Btk. a
választás, a népszavazás és a népi kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény körében
megfelelően szankcionálja, azonban a választási gyűlésen való részvétel jogának
védelmét ez utóbbi tényállás nem biztosítja, rendszertanilag nem is biztosíthatja. Erre
tekintettel a Javaslat ezen újonnan beiktatni kívánt tényállásban a választási gyűlésen való
részvétel jogának megsértését is szankcionálja.
25
Azt, hogy az adott esetben mi minősülhet a joggyakorlás jogtalan akadályozásának,
minden esetben a büntető ügyben eljáró szervnek kell az eset minden körülményét
mérlegelve eldönteni, ilyen jellegű felsorolás a törvényben nem lehetséges, és nem is
szükséges.
Ezen alkotmányos alapjogokat védő bűncselekmény megelőzése, illetve a
hatóságok eredményes fellépése érdekében a Javaslat az előkészületet is büntetni
rendeli.
A 4. §-hoz
Az utóbbi időben megszaporodtak azon esetek, amelyek során olyan postai
küldeményeket juttattak el a címzettekhez, amelyekben az ismeretlen küldők állítása,
illetve önmagában a küldemény jellegéből levonható következtetés szerint
egészségkárosító anyag (például a lépfene kórokozójaként ismert anthrax baktérium) van.
Az eddigi magyarországi esetek szerencsére ártalmatlannak bizonyultak, sem halálesettel,
sem fertőzéssel nem jártak, azt azonban sikerült elérniük az elkövetőknek, hogy
megfélemlítsék az érintetteket.
A valójában ártalmatlan küldemények feladói elsősorban a sértett személyes
életébe avatkoznak be fenyegetési céllal. Erre tekintettel - a hatékonyabb büntetőjogi
fellépés érdekében - a Javaslat módosítja a szabadság és az emberi méltóság elleni
bűncselekmények között elhelyezett, a zaklatást büntetni rendelő tényállást (Btk. 176/A.
§). Ez alapján annak az elkövetőnek a büntetőjogi felelőssége is megállapítható lesz, aki
akár ilyen jellegű küldemény küldésével, akár bármilyen más módon azt a látszatot
törekszik kelteni, hogy az érintett személy vagy hozzátartozója életét, testi épségét vagy
egészségét sértő vagy veszélyeztető esemény következhet be.
A zaklatás bűncselekményének ezen új fordulata is csak akkor tényállásszerű, ha a
félelemkeltési célzat megállapítható.
Az 5-6. §-okhoz
A bűncselekmények súlyára tekintettel a Javaslat az erőszakos jellegű hivatali
bűncselekmények, így a bántalmazás hivatalos eljárásban és a kényszervallatás
előkészületét büntetendővé nyilvánítja.
A 7. §-hoz
A Javaslat megállapítja a Btk. szerinti legsúlyosabb erőszakos személy vagy
vagyon elleni bűncselekmények előkészületének (amelyek jelenleg nem büntetendőek)
büntetését. A Btk. XV. fejezetének V. címében szabályozott hivatalos személy elleni
erőszak is erőszakos jellegű magatartás, ezért a Javaslat az erre irányuló előkészületet is
szankcionálja.
A 8. §-hoz
A bírósági és más hatósági épületek rendjének biztosítása, a tárgyalások, illetve a
hatósági eljárások zavartalan folytatása érdekében szükség van az ítélkezést és a
hatósági eljárást megzavaró cselekmények büntetőjogi megállapítására. E körben a Btk.
Javaslat szerinti új 242/B. §-a az elkövetőt két évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel
fenyegeti, ha az olyan kihívóan közösségellenes, vagy erőszakos magatartást tanúsít,
26
amely megzavarja, vagy akadályozza a bíróság, vagy egyéb hatóság eljárását. Az eljárás
megzavarása vagy akadályozása az eljárás lefolytatásának átmeneti lehetetlenné tételét
jelenti. Ha az eljárás lefolytatása a kihívóan közösségellenes vagy erőszakos magatartás
következtében meghiúsul, a bűncselekmény súlyosabban minősül.
A minősített esetek büntetési tétele az alapcselekmény jellegétől, súlyosságától
függ. Azt az elkövetőt, aki a magatartásával a bíróság, vagy egyéb hatóság eljárását
meghiúsítja, három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a törvény, ha pedig
a hatóság eljárásának megzavarását csoportosan vagy felfegyverkezve követik el, a
büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés.
A hatóság eljárásának megzavarása szubszidiárius bűncselekmény, azaz
megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg.
A szubszidiaritás az alaki halmazat megállapítását zárja ki. Az alaki halmazatnak azokban
az eseteiben, amikor a hatóság eljárásának megzavarása mellett megvalósult más
bűncselekmény büntetési tétele nem súlyosabb, mint a hatóság eljárásának
megzavarásáé, akkor ez utóbb említett bűncselekménnyel halmazatban a másik
bűncselekményt is meg kell állapítani.
A Javaslat az egységes jogalkalmazási gyakorlat kialakítása érdekében akként
rendelkezik, miszerint - a garázdaság tényállásánál használt értelmező rendelkezésnek
megfelelően - erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó
jellegű fizikai ráhatás is, akkor is, ha a ráhatás nem alkalmas testi sérülés okozására.
A 9. §-hoz
A gazdaság egészének szempontjából alapvető jelentőségű termelő üzemek és a
lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását biztosító közüzemek működésének
megzavarását a Btk. 260. §-a a közérdekű üzem működésének megzavarása elnevezésű
tényállással rendeli büntetni.
Jelenleg a Btk. 260. §-ának (4) bekezdése határozza meg, hogy közérdekű üzem
alatt a közmű, a közforgalmú tömegközlekedési üzem, a távközlési üzem, valamint a
hadianyagot, energiát, vagy üzemi felhasználásra szánt alapanyagot termelő üzem
értendő.
Bármely, a közérdekű üzem működésének megzavarására alkalmas magatartás
tényállásszerű. A törvény csak példálódzóan emeli ki a berendezések, vezetékek
megrongálását, mint kétségtelenül leggyakoribb elkövetési formát. Az elkövetői
magatartás eredménye a működésben bekövetkezett zavar, aminek jelentősnek kell
lennie, ezért a térben és időben korlátozott, szűkebb kört érintő, könnyen elhárítható zavar
okozása nem ad alapot az e bűncselekmény miatti büntetőjogi felelősség megállapítására.
A jelenleg hatályos rendelkezések alapján az ilyen rongálási jellegű, vagy más
módon jelentős mértékű zavart okozó cselekményt csoportosan, fegyveresen vagy
felfegyverkezve elkövető személyeket az alapesetben meghatározottak szerint, azaz öt
évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a törvény. E cselekmények súlya
azonban indokolttá teszi, hogy súlyosabb büntetéssel fenyegesse a Btk. az elkövetőt. A
Javaslat erre tekintettel tartalmazza azt, hogy ha a bűncselekményt csoportosan,
fegyveresen vagy felfegyverkezve követik el, a büntetés két évtől nyolc évig terjedő
szabadságvesztés.
27
Mindez azt jelenti, hogy amennyiben például valamely tömegközlekedési eszköz
üzemszerű működését azért akadályozzák, mert valamely csoport elfoglalja annak
közlekedési útvonalát, azt a jövőben szigorúbban szankcionálja a törvény.
Ez a módosítás a színesfémmel kapcsolatos visszaélések súlyosabb büntetési
tétellel történő fenyegetésének is egyik eszköze, hiszen e cselekmények nagy része
alkalmas arra, hogy közérdekű üzem működését (például tömegközlekedési jármű,
távközlési szolgáltató) megzavarja. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a
színesfémmel kapcsolatos visszaélések jelentős részét csoportosan vagy
bűnszövetségben követik el.
A hatályos rendelkezések szerint amennyiben a közérdekű üzem működésének
megzavarását bűnszövetségben követik el, a büntetés két évtől nyolc évig terjedő
szabadságvesztés. A fentiekben kifejtettekre tekintettel azonban indokolt e büntetési tétel
eggyel súlyosabb fokozatra emelése, amelynek eredményeképpen a jövőben öt évtől tíz
évig terjedő szabadságvesztést is lehetne alkalmazni az ilyen elkövetőkkel szemben.
A Javaslat a közrend elleni támadásokkal szembeni hatékonyabb fellépés
érdekében megállapítja, hogy a közérdekű üzem működésének megzavarására irányuló
előkészületi magatartások két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendőek.
A Btk. 260. §-át érintő további módosítások technikai jellegűek, azok nem érintik a
közérdekű üzem működése különösen nagy vagyoni hátrányt okozó megzavarása
bűntettének, a közérdekű üzem működése gondatlan megzavarása vétségének, valamint
a közérdekű üzem működése különösen nagy vagyoni hátrányt okozó gondatlan
megzavarása vétségének büntetési tételeit. Ily módon továbbra is öt évtől tizenöt évig
terjedő szabadságvesztéssel lesz büntethető az, aki a közérdekű üzem működésének
szándékos megzavarását különösen nagy, vagy ezt meghaladó - azaz ötvenmillió forintot
meghaladó - vagyoni hátrányt okozva követi el. Változatlan marad az a rendelkezés is,
amely három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a bűncselekmény
gondatlan elkövetését. Amennyiben pedig a gondatlanságból elkövetett bűncselekménnyel
különösen nagy, vagy ezt meghaladó vagyoni hátrányt okoztak, a büntetés öt évig terjedő
szabadságvesztés.
A 10. §-hoz
A Btk. 176/A. §-ának (2) bekezdésének módosításán kívül, a zavart keltő
híresztelésektől mentes társadalmi együttélés biztosítása érdekében a Javaslat kiegészíti
a közveszéllyel fenyegetés tényállását is.
A rendkívül gyors információ-áramlást felhasználva ugyanis a megtévesztésre
irányuló cselekmények nem csak egyes meghatározott személyek zaklatását célozhatják,
hanem alkalmasak lehetnek arra, hogy konkrét címzett hiányában a köznyugalmat
zavarják meg. Ezért a Javaslat azzal szemben, aki a köznyugalom megzavarására
alkalmas módon azt a látszatot kelteni törekszik, hogy közveszéllyel járó esemény
közvetlenül bekövetkezik, két évig terjedő szabadságvesztés-büntetést helyez kilátásba.
A 11. §-hoz
A Btk. 271. §-a a garázdaság tényállását rögzíti, amely szerint aki olyan kihívóan
közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban
megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg,
28
vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy
pénzbüntetéssel büntetendő.
A garázdaság szubszidiárius bűncselekmény, tehát megállapítására akkor kerülhet
sor, ha az adott magatartás súlyosabb bűncselekményt nem valósít meg. Bűnhalmazat
létesül viszont, ha az elkövető egy cselekménnyel a garázdaság, valamint a testi sértés,
vagy a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja, és ez utóbbiak törvényi büntetési
tétele azonos vagy enyhébb a garázdaságénál. Egyébként súlyosító körülményként
értékelendő a garázda elkövetés.
1.	Súlyosabban - három évig terjedő szabadságvesztéssel - büntetendő, ha a
garázdaságot csoportosan, illetve a köznyugalmat súlyosan megzavarva követik el. E
rendelkezés fontos eleme a kihívó közösségellenesség, amely a bírói gyakorlat szerint
akkor állapítható meg, ha az elkövető az együttélés szabályainak leplezetlen, gátlástalan
semmibevételével valósítja meg cselekményét.
Nem szerepel ugyanakkor a minősített esetek között a nyilvános rendezvényeken,
illetve a csoportosan és a köznyugalmat súlyosan megzavaró módon elkövetett
garázdaság. A gyakorlatban ugyanakkor mind többször fordul elő, hogy a garázdaság két
jelenlegi minősített esete (tehát a csoportos, illetve a köznyugalmat súlyosan megzavaró
elkövetés) együttesen valósul meg, ezért indokolt a tényállás ilyen irányú módosítása.
Ennek eredményeképpen a büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés lesz, ha a
garázdaságot csoportosan és a köznyugalmat súlyosan megzavarva, illetve nyilvános
rendezvényen követik el. A Javaslat szerinti rendelkezés nemcsak a gyülekezési törvény
hatálya alá tartozó, hanem bármely más nyilvános, azaz mindenki számára azonos
feltételek mellett nyitva álló rendezvényen elkövetett garázda jellegű magatartásokra is
vonatkozik.
A cselekményekre meghatározott büntetési tételek beleilleszthetők a Btk. jelenlegi
szankciórendszerébe, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a csoportos elkövetés már
önmagában is fokozottan veszélyes a társadalomra, hiszen az növeli az elkövetők
agresszivitását, bátorítja őket az a tudat, hogy nem egyedül cselekszenek. Ha pedig
fegyverrel vagy felfegyverkezve valósítják meg az adott cselekményt, az tovább fokozhatja
az agresszivitásukat, erőteljesebben hathat a cselekmény észlelőire, és azokra, akik e
nélkül esetleg még meg tudnák fékezni az elkövetőket.
2.	A Javaslat a joggyakorlatban felmerült értelmezési probléma orvoslása
érdekében kimondja, hogy erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt
támadó jellegű fizikai ráhatás is, akkor is, ha a ráhatás nem alkalmas testi sérülés
okozására. A megfogalmazásából egyértelműen kiderül, hogy a garázdaság
megállapításához nem szükséges a testi sérülés okozására való alkalmasság, a személy
elleni erőszakos magatartás akár már a sértett testének támadó jellegű érintésével is
megvalósulhat - amint ezt a hatályon kívül helyezett BK 93. számú állásfoglalás
felülvizsgálatáról szóló 34/2007. BK vélemény is megállapítja.
Az új értelmező rendelkezés megalkotására azért van szükség, mert a garázdaság
elkövetési magatartásai értelmezésében korábban egységes gyakorlat az utóbbi időben
megbomlott. A Javaslat erre tekintettel megerősíti a bírói gyakorlat fentiekben is kifejtett
álláspontját, kétséget sem hagyva afelől, hogy a jogalkotó továbbra is a hosszabb ideje
töretlen bírói gyakorlatot tekinti irányadónak a garázdaság megállapításához szükséges
erőszakos magatartás tekintetében. Az értelmező rendelkezés természetesen nem szűkíti
az erőszakos magatartás kialakult értelmezését, mindösszesen annyit rögzít, hogy az ilyen
29
testi sértés okozására nem alkalmas támadó jellegű fizikai ráhatás is erőszakos
magatartásnak minősül.
A 12. §-hoz
A rendezvény szervezőjének, rendezőjének, illetve a rendőrségnek is érdeke, hogy
a rend fenntartása céljából minden jogszerű lépést megtegyenek. Indokolt azon személyek
büntetőjogi felelősségre vonása lehetőségének megteremtése, aki a szervező, a rendező
rend fenntartása érdekében tett jogszerű intézkedésével szemben erőszakos, fenyegető
módon tanúsít ellenállást. Tekintettel az ilyen jellegű cselekmények súlyára (társadalomra
veszélyességére), nem szabálysértési, hanem büntetőjogi eszköz alkalmazása célszerű.
A Btk. 271/A. §-a jelenleg is büntetni rendeli azt, aki nyilvános rendezvény
rendezőjének a rend fenntartása érdekében tett intézkedésével szemben erőszakkal vagy
fenyegetéssel tanúsít ellenállást. E rendelkezést a Javaslat kiegészíti a nyilvános
rendezvény szervezője által tett jogszerű intézkedéssel szembeni erőszakos jellegű
magatartással is.
A 13. §-hoz
A Javaslat újrafogalmazza a nyilvános rendezvény Btk.-beli meghatározását. A Btk.
271/A. §-ának jelenleg hatályos (4) bekezdése a rendzavarás tényállásának
alkalmazásában nyilvános rendezvénynek tekinti a gyülekezési jogról szóló törvény
hatálya alá tartozó rendezvényt, továbbá az olyan kulturális és sportrendezvényt, amely a
közönség számára azonos feltételek mellett nyitva áll. A Javaslat ezt a fogalmat kiterjeszti
a garázdaság tényállására is, tekintettel arra, hogy a Javaslat a nyilvános rendezvényen
elkövetett garázdaságot új minősített esetként vezeti be.
Az új rendelkezés mindemellett elhagyja a fogalom-meghatározásból a kulturális és
sportrendezvény szövegrészt, de ezzel nem szűkíteni kívánja a fogalmat, hanem azt a
rendezvény jellegére tekintet nélkül minden olyan rendezvényre ki kívánja terjeszteni,
amely azonos feltételek mellett mindenki számára nyitva áll, függetlenül attól, hogy az
adott rendezvény sport, kulturális, vallási, hagyományőrző vagy állami ünnephez
kapcsolódó esemény, vagy választási gyűlés.
A 14. §-hoz
A bűncselekmények súlyára, és a vagyon elleni erőszakos jellegre tekintettel a
Javaslat a rablás előkészületét két évig terjedő szabadságvesztés-büntetéssel fenyegeti.
A 15. §-hoz
Az Sztv. 17. §-ának módosítása következtében megszűnik a meg nem fizetett
pénzbírság közérdekű munkára történő átváltoztatása. Ennek oka, hogy a közérdekű
munka vonatkozásában teljes egészében hiányoznak a munka-, a baleset-, és az
egészségvédelmi szabályok. Jelenleg nem megoldott a közérdekű munkát végzők
munkavédelmi, tűzvédelmi oktatása sem, továbbá a kisebb településeken a jegyző nem
tud biztosítani közérdekű munkát.
A 16. §-hoz
30
A Javaslat létrehozza a központi szabálysértési nyilvántartást, amely egyúttal
lehetővé teszi azt is, hogy a büntetés kiszabásánál a szabálysértést elkövető előéletét
figyelembe lehessen venni. Ennek megfelelően a Javaslat olyan új szabályt iktat az Sztv.-
be, amely szerint, ha az eljárás alá vont személy két éven belül ugyanolyan vagy hasonló
jellegű szabálysértést követett el, ezt a büntetés kiszabásakor terhére kell értékelni.
A 17. §-hoz
A Javaslat az elévülési időt kettő év helyett három évben állapítja meg, figyelemmel
arra, hogy a hosszabb végrehajtási folyamat ellenére se maradjon büntetlenül a
szabálysértés elkövetője.
A 18. §-hoz
Az európai uniós kötelezettségek, valamint a szabálysértési szankciók hatékonyabb
érvényesítése és végrehajtása szükségessé teszi egy olyan központi nyilvántartás
létrehozását, amely egységesen tartalmazza minden szabálysértési hatóság által
megállapított szabálysértési szankcióra és annak végrehajtására vonatkozó adatokat. Az e
nyilvántartás felállítására, az abban szereplő adatok kezelésére vonatkozó rendelkezések
törvényi szabályozást igényelnek, figyelemmel a személyes adatok védelméről és a
közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv-ben előírt alkotmányos
követelményekre.
A Javaslat értelmében e nyilvántartás adatkezelője a Kormány által kijelölésre
kerülő szerv, amely független a szabálysértési hatóságoktól. A nyilvántartással
kapcsolatos eljárás nem a szabálysértési eljárás része, tehát erre vonatkozóan nem az
Sztv., hanem a Ket.-nek a hatósági nyilvántartásokra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
A Javaslat a nyilvántartás kezelésével kapcsolatosan további garanciális szabályt
tartalmaz, miszerint annak törvényességi felügyeletét - a bűnügyi nyilvántartáshoz
hasonlóan - a Legfőbb Ügyészség látja el.
A 19. §-hoz
A szabálysértési szankciók hatékony végrehajtásának egyik jelentős akadálya az,
hogy jelenleg nincs egységes, központi szabálysértési nyilvántartás. A Javaslat ezt a
hiányosságot pótolja, és megteremti a központi szabálysértési nyilvántartás alapjait.
A központi szabálysértési nyilvántartásra azért is szükség van, mert egyes
jogszabályok [pl. a fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet 3.
§-a (1) bekezdésének f) pontja, valamint a polgári felhasználású robbanóanyagok
forgalmazásáról és felügyeletéről szóló 191/2002. (IX. 4.) Korm. rendelet 6. §-a (1)
bekezdésének e) pontja] az engedélyek kiadását szintén a szabálysértési előélethez kötik.
Ennek ellenőrzésére a jelenlegi szabályozás mellett egyáltalán nincs reális lehetőség.
A Javaslat tartalmazza a szabálysértési nyilvántartás részletes adatkörét, valamint
azt, hogy az adatokat a nyilvántartásba történő felvétel céljából mely szerv köteles
szolgáltatni. A Javaslat elektronikus nyilvántartás létrehozását feltételezi és az abba
történő adatszolgáltatást, illetőleg a megváltozott adatok jelentését is elektronikus módon
írja elő. Az egységes, központi szabálysértési nyilvántartás jogszabályi alapjainak
megállapítása mellett tehát meg kell teremteni az infrastrukturális és az informatikai
hátterét is. Erre figyelemmel e rendelkezések 2010. január 1-jén lépnek hatályba. 2010.
január 1-jén lép hatályba a Javaslat azon rendelkezése is, amely megteremti annak a
31
lehetőségét, hogy a nyilvános közzétételt ne a szabálysértési hatóság internetes oldalán,
vagy a helyben szokásos módon tegye közzé, hanem központilag.
A nyilvántartásba szereplő személyek személyazonosító és lakcím adatainak
mindenkori pontosságának és időszerűségének biztosítása érdekében a törvényjavaslat
az adatoknak a személyiadat- és lakcímnyilvántartás, illetőleg külföldiek esetében az
idegenrendészeti nyilvántartással való összevétését írja elő. Ez mind az állampolgárok
érdekét (a valódi elkövető ellen legyen lefolytatva az eljárás, illetve végrehajtva a
szankció), valamint az eljárások gyors lefolytatásának és végrehajtásának érdekét
szolgálja.
A Javaslat tartalmazza, hogy a központi nyilvántartásból mely szerv jogosult
adatokat átvenni. E szervek elsősorban a bűnüldöző és nemzetbiztonsági szervek,
valamint a szabálysértési hatóságok, továbbá mindazok, akiket törvény felhatalmazott a
szabálysértési nyilvántartás adatainak megismerésére (pl. valamely engedély kiadásának
feltétele, hogy a kérelmező nem követett el szabálysértést).
Az adatvédelmi követelmények teljesítésére vonatkozó garanciális szabály az
adatszolgáltatási nyilvántartás vezetésének kötelezettsége, valamint a szabálysértési
nyilvántartásba az adatvédelmi biztos és a szakmai felügyeletet ellátó miniszter által
kijelölt személy - ellenőrzési jogosultságának gyakorlása céljából történő - betekintési
jogosultságának biztosítása.
A 20. §-hoz
A Javaslat kiegészíti az Sztv. 31. §-át egy új bekezdéssel, amely meghatározza a
hasonló jellegű szabálysértések fogalmát. Ennek indoka, hogy az Sztv. Javaslat szerint
módosított 23. §-a előírja, hogy az ilyen jellegű szabálysértéseket figyelembe kell venni a
büntetés kiszabása, vagy intézkedés alkalmazása során.
A 21. §-hoz
A Javaslat az eljárási törvényekkel és az igazságügyi szakértői tevékenységről
szóló 2005. évi XLVII. törvénnyel való összhang megteremtése érdekében pontosítja a
szabálysértési eljárásban kirendelhető szakértők körét. Az Sztv.-t ki kell egészíteni a
szakértővel kapcsolatos eljárási szabályokkal. A hatályos szabályozás nem rendelkezik
például az igazságügyi szakértői névjegyzékben szereplő gazdasági társaság vagy
igazságügyi szakértői intézmény kirendelése esetén követendő eljárásról, a szakvélemény
alaki követelményeiről, a szakértői tevékenységért járó díjazásról, a díj megállapításáról
és kifizetéséről. Erre figyelemmel a módosítás az Sztv.-ben nem szabályozott
kérdésekben - a szabályozás megismétlése helyett - utalást tartalmaz az igazságügyi
szakértőkre vonatkozó jogszabályoknak a szakértő kirendelésére, a szakértő eljárására, a
szakvélemény elkészítésére és előterjesztésére, valamint a szakértő díjazására vonatkozó
rendelkezéseire.
A 22. §-hoz
A Javaslat kiegészíti az Sztv. 66. §-ának (2) bekezdését, miszerint a
személyazonosság tisztázásánál az eljárás alá vont személy tulajdonában álló ingatlan
azonosításra alkalmas adatait is be kell szerezni, mivel a Javaslat által bevezetni kívánt
rendelkezések értelmében a kiszabott pénzbírság meg nem fizetése esetén az ingatlanon
jelzálogjog bejegyzése iránt kell intézkedni.
32
A 23. §-hoz
A Javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy a szabálysértési hatóságok közvetlenül
ellenőrizhessék az eljárás alá vont adatait a polgárok személyi adatainak és lakcímének
nyilvántartásában. Erre eddig csak a rendőrségi szabálysértési hatóságoknak volt
lehetősége.
A 24. §-hoz
1.	A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Ktv.) 21/B. §-a arról
rendelkezik, hogy a közigazgatási bírság kiszabására irányuló eljárás a szabálysértési
eljárás ugyanazon jogsértés miatt történő lefolytatását nem érinti, ugyanakkor
szabálysértési eljárásban azzal a személlyel szemben pénzbírság nem szabható ki, akivel
szemben a szabálysértési eljárás alapjául szolgáló előírás megsértése miatt közigazgatási
bírság kiszabásának van helye. Ezekre figyelemmel a Javaslat összhangba hozza a Ktv.
és az Sztv. rendelkezéseit mind a pénzbírság, mind a helyszíni bírság vonatkozásában.
2.	A Javaslat úgy módosítja továbbá az Sztv. szabályait, hogy a pénzbírság meg
nem fizetése esetén alkalmazandó végrehajtási cselekményekről az érintettet a
határozatban részletesen tájékoztatni kell. E garanciális jelentőségű rendelkezés biztosítja
azt, hogy az eljárás alá vont már a szabálysértési szankció megállapításakor tisztában
legyen azzal, hogy ha önkéntes jogkövetésére nem kerül sor, azaz a pénzbírságot nem
fizeti be, úgy vele szemben milyen végrehajtási cselekmények foganatosíthatók.
A 25. §-hoz
A kitiltás intézkedés bevezetésével korábban nem került módosításra az Sztv.,
ezért a Javaslat megteremti a lehetőséget arra, hogy amennyiben a szabálysértési
hatóság kitiltás intézkedést alkalmaz az eljárás alá vont személlyel szemben, úgy az
eljárás alá vont személynek lehetősége legyen kifogás benyújtására.
A 26-28. §-hoz
A szabálysértési eljárásban kiszabott pénzbírság önkéntes megfizetésének
elmulasztása esetén, a végrehajtás hatékonyabbá tétele érdekében a Javaslat a
következő rendelkezéseket tartalmazza:
A pénzbírság meg nem fizetése esetén a Javaslat kötelezővé teszi az adók módjára
történő végrehajtás haladéktalan elrendelését.
Az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettséget
megállapító szabálysértési hatóság a szabálysértési pénzbírság megfizetésére
rendelkezésre álló harminc nap eredménytelen elteltét követő ötödik nap után keresi meg
az önkormányzati adóhatóságot behajtás végett.
Ezt követően az önkormányzati adóhatóság az ingó végrehajtás keretében köteles
haladéktalanul ellenőrizni, hogy az elkövető tulajdonában a gépjármű nyilvántartás adatai
szerint van-e gépjármű. Ha a gépjármű nyilvántartás adatai szerint az elkövető
tulajdonában van gépjármű, a végrehajtást a törzskönyv és a forgalmi engedély egyidejű
lefoglalásával kell megindítani. Figyelemmel arra, hogy a szabálysértések jelentős része
közlekedési szabálysértés, illetve egyéb szabálysértés esetén is az elkövető rendelkezik
33
gépjárművel, ezen intézkedés a pénzbírságot meg nem fizetők jelentős részét érintheti,
ami azt jelenti, hogy a gépjárművet az elkövető nem használhatja.
Az önkormányzati adóhatóság az ingó végrehajtás iránti intézkedést követő három
munkanapon belül köteles megkeresni az ingatlanügyi hatóságot a jelzálogjog bejegyzése
céljából, abban az esetben, ha a kiszabott szabálysértési pénzbírság összege
harmincezer forint vagy ezt meghaladó összeg.
A Javaslat új jogintézményként vezeti be a szabálysértési végrehajtásba a
szabálysértési hatóság határozatának kivonatos közzé tételét. A nyilvános közzé tételre
akkor kerül sor, ha a pénzbírság önkéntes befizetése nem történik meg, azaz e
végrehajtási intézkedés megtételére az adók módjára történő behajtás elrendelésével egy
időben kerül sor.
A nyilvános közzé tételre a szabálysértési hatóság internetes oldalán, ennek
hiányában a helyben szokásos módon (pl. hirdetmény) kerül sor, azaz, ha a szabálysértési
hatóság a közzétételről az internetes honlapján gondoskodott, akkor más módon már nem
kell közzétennie a kivonatos határozatot. A helyben szokásos módon történő közzététel
csak kisegítő szabály arra az esetre, ha a szabálysértési hatóságnak nincs internetes
honlapja.
A Javaslat célja az, hogy az adók módjára történő végrehajtás a lehető legrövidebb
idő alatt eredményre vezessen, ezzel akadályozva meg azt, hogy a végrehajtási eljárás
indokolatlanul elhúzódjon. Erre figyelemmel a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a felsorolt
végrehajtási cselekményekre az adók módjára történő végrehajtás elrendelésétől
legfeljebb kilencven nap áll rendelkezésre. Ha e végrehajtási cselekmények e kilencven
napon belül nem vezetnek eredményre, azaz az elkövető a pénzbírságot önként nem
fizette be, az adók módjára behajtás, a nyilvános közzététel, vagy az elkövető
tulajdonában levő ingatlanon a meg nem fizetett pénzbírság összegéig terjedő jelzálogjog
bejegyzése nem vezetett eredményre, a pénzbírságot elzárásra kell átváltoztatni.
A 29. §-hoz
A Javaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy szabálysértési eljárásban a
feljelentő a számára elfogadhatatlan bírósági határozattal szemben az eljárás alá vont
személy terhére fellebbezzen. A hatályos Sztv. nem teszi lehetővé azt, hogy a bíróság
előtt induló eljárásokban a feljelentő jogorvoslattal éljen a határozattal szemben. Ez pedig
indokolatlan egyoldalú jogorvoslati jogosultságot eredményez.
A 30. §-hoz
A Javaslat az Sztv. 121. §-a (1) bekezdésének módosításával lehetőséget biztosít a
feljelentőnek, hogy a bíróság által hozott határozattal szemben fellebbezést nyújtson be. A
Javaslat értelmében a megyei bíróság a fellebbezés elbírálása során az eljárás alá vont
személy terhére a bíróság határozatában megállapított rendelkezéseknél hátrányosabb
rendelkezést nem hozhat, kivéve, ha a feljelentő az eljárás alá vont személy terhére
bejelentett fellebbezést. A feljelentő tekintetében azért indokolt kivételt tenni, mert
ellenkező esetben a fellebbezés benyújtásának biztosítása felesleges lenne.
Meghatározza továbbá a Javaslat azt is, hogy mit jelent az eljárás alá vont személy
terhére bejelentett fellebbezés, ilyennek minősül a szabálysértési felelősségének
megállapítására, szabálysértésének súlyosabb minősítésére, a büntetésének
34
súlyosítására, illetve a vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél
súlyosabbnak a megállapítására, vagy az ilyen intézkedés helyett büntetés
megállapítására irányuló fellebbezést.
A 31. §-hoz
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa - konkrét esetre hivatkozva -
kifogásolta a büntetés-végrehajtásért felelős miniszternél, hogy az Sztv.-ben az elzárás
félbeszakítása ellen nincs jogorvoslatnak helye. A Javaslat ezt a hiányosságot, illetve
ennek eljárási rendjét pótolja.
A 32. §-hoz
Ha a terheltet elzárással is sújtható szabálysértés elkövetésekor tetten érik, a
gyorsított bírósági eljárás céljából a rendőrség őrizetbe veheti, és bíróság elé állíthatja. A
feljelentő minden esetben a rendőrség, a feljelentői jogokat a rendőrség képviselője
gyakorolja a tárgyaláson, ezért a Javaslat Sztv. 121. §-ának (1) bekezdését érintő
módosítása szerint ilyen ügyekben a rendőrség tárgyaláson eljáró képviselőjét illetik meg
a feljelentői jogok. A Javaslat ennek megfelelően módosítja az Sztv. 126. §-ának (4) és (5)
bekezdését.
A 33. §-hoz
Az Sztv.-ben hatálybalépése óta megoldatlan kérdés a bíróság által kiszabott
pénzbírság végrehajtása, hiszen a büntetőügyekben kiszabott pénzbírságot a Bírósági
Gazdasági Hivatal (BGH) hajtja végre, azonban bíróság által szabálysértési eljárásban
kiszabott pénzbírság végrehajtása a BGH-nak nem feladata. A Javaslat szerint e feladat
végrehajtása az általános hatáskörrel rendelkező szabálysértési hatóság, az illetékes
települési önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe tartozik.
A 34. §-hoz
A Ktv. 21/B. §-ának (2) bekezdése nem egyértelmű abban a vonatkozásban, hogy a
rendelkezés a helyszíni bírságra is kiterjed-e, ezért a Javaslat az Sztv. 87. §-ának
módosításán kívül kimondja azt is, hogy a közigazgatási bírság kiszabása mellett helyszíni
bírság kiszabására nincs lehetőség.
A 35. §-hoz
A társadalom szinte minden tagjának (a rendezvényen résztvevőknek és mindenki
másnak, akit a rendezvény megtartása akár csak közvetett módon is érint, például a
rendezvény színhelyén vagy ahhoz közel élő, dolgozó, közlekedő személyeknek is)
alapvető érdeke, hogy a gyűléseket rendezett keretek között szervezzék és tartsák meg.
Az elmúlt másfél évben egyes rendezvények alkalmával egyre súlyosabb, több esetben
félelemkeltő magatartásokat valósítottak meg.
Az Sztv. 142/A. §-ában meghatározott garázdaság tényállása jelenleg is elzárással,
vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal fenyegeti azt, aki olyan kihívóan
közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban
megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha azonban a másokban félelmet keltő, kihívóan
közösségellenes magatartás egyidejűleg erőszakos is, akkor már nem szabálysértés,
hanem a Btk. szerinti garázdaság bűncselekménye valósulhat meg.
35
1.	A közelmúlt tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a garázdaságot
szankcionálni rendelő tényállás nem biztosít kellő védelmet a gyülekezési jog másokban
félelmet keltő gyakorlásával szemben. Erre figyelemmel a Javaslat módosítja a
garázdaság szabálysértése törvényi tényállását oly módon, amely lehetővé teszi a
hatósági fellépést azokkal szemben, akik nyilvános rendezvényen, azaz a bárki számára
azonos feltételek mellett nyitva álló helyen olyan csoportban vesznek részt, amelynek a
megjelenése - például a csoport vezetője által használt vezényszavak, a csoport tagjai
által alkotott formáció, stb. - másban vagy másokban félelmet kelt.
A nyilvános rendezvény fogalma megegyezik a Btk. garázdaság, rendbontás
tényállásainál meghatározott fogalommal, azaz itt is kiemelendő, hogy a
sportrendezvények változatlanul a kibővített fogalom alá értendők, mivel azonos feltételek
mellett mindenki számára nyitva állnak.
A Javaslat szerint az így megvalósított garázdaság szabálysértése miatt elzárással
vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható az elkövető. A Javaslat a Btk.-
hoz hasonlóan rögzíti azt, hogy csoportosan követik el a cselekményt, ha az elkövetésben
legalább három személy vesz részt.
2.	A Javaslat megállapítja, hogy a garázdaság elkövetőjével szemben - a
rendzavaráshoz hasonlóan - kitiltásnak is helye van. A kitiltásra, mint szabálysértési
intézkedésre az Sztv. 22/A. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a sportrendezvényen
való részvétellel összefüggő szabálysértés elkövetőjével szemben kerülhet sor.
A 36. §-hoz
A Javaslat átfogó módon alakítja át a gyülekezési joggal visszaélés szabálysértési
tényállását. Erre elsősorban az Alkotmánybíróság 75/2008. (V. 29.) AB határozata (Abh.)
ad okot, amely a gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatban számos lényeges,
jogszabályi szinten eddig nem kellően tisztázott kérdésben állást foglalt. Így a testület
többek között kimondta, hogy a békés gyülekezéshez való jog magában foglalja a spontán
módon, szervezés nélkül történő gyülekezés jogát, illetve a gyors vagy azonnali tüntetések
szervezésének a jogát is. Ezen kívül az Alkotmánybíróság döntése alapján a jövőben nem
lehet feloszlatni egy rendezvényt sem azon az alapon, hogy azt nem jelentették be, vagy
az előzetesen bejelentett időponttól, helyszíntől, illetőleg útvonaltól, illetve céltól és
napirendtől eltértek. Az Alkotmánybíróság ugyanis megsemmisítette a Gytv.-nek a
rendezvények feloszlatására vonatkozó 14. §-a (1) bekezdésének erről rendelkező részeit.
Ezen kívül azt is rögzítette az Abh., hogy önmagában a késedelmesen tett bejelentés miatt
a Gytv. alapján nem lehet megtiltani egy rendezvény megtartását, a bejelentésnek, mint
adminisztratív kötelezettségnek a késedelme tehát a Gytv. eszközeivel nem
szankcionálható.
Emellett az elmúlt időszakban történt számos esettel, illetve korábban fel nem
merült részletkérdéssel kapcsolatos dilemma is rámutatott arra, hogy a gyakorlatban olyan
helyzetek is előfordulnak, amelyekre a jelenlegi jogszabályi rendelkezések - így a hatályos
Sztv. szabályai is - nem vagy csak bonyolult jogértelmezéssel adnak választ. A Javaslat
ezért az eddigi szabályok pontosítását, az egyértelműbb jogalkalmazási gyakorlat
kialakítását is célozza.
Az Abh. hangsúlyozta továbbá, hogy a Sztv. 152. §-ának (1) bekezdésében foglalt
tényállás megfelelő súlyú szankciót tartalmaz a bejelentési kötelezettséggel kapcsolatos
36
szabályok be nem tartása esetére. Ezen kívül az Alkotmánybíróság arra is felhívta a
figyelmet, hogy például közlekedési szabálysértések miatt felelősségre vonhatók azok a
személyek, akik „a rendőrség közreműködése nélkül veszik igénybe a közúti gépjármű-
közlekedés útvonalait, vagy más módon nem tartják be a közlekedési szabályokat”.
Mindezekből következik, hogy az Alkotmánybíróság álláspontja szerint is a szabálysértési
jog megfelelő és arányos szankciókat nyújthat a gyülekezési jog gyakorlásával
kapcsolatos olyan szabályszegések esetében, amikor a normasértés súlya és jellege nem
teszi indokolttá és lehetségessé a Gytv.-ben vagy a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV.
törvényben (Rtv.) rögzített eszközök alkalmazását.
Mindezeknek megfelelően a Javaslat öt pontba szedve tartalmazza a Sztv. új 152.
§-ának (1) bekezdésében foglalt szabálysértési tényállás egyes fordulatait.
1.	Az Sztv. új 152. §-a (1) bekezdésének a) pontja az Sztv.-ben eddig is szereplő
azon esetkört kívánja szankcionálni, amikor egy, a Gytv. hatálya alá tartozó rendezvény
esetében elmulasztják a bejelentési kötelezettség teljesítését. Fontos körülmény, hogy a
Javaslat csak a „szervezetten megvalósuló rendezvény” esetében rendeli büntetni a
bejelentési kötelezettség elmulasztását. Ezzel a Javaslat egyértelművé teszi, hogy ez a
fordulat nem követhető el az ún. spontán tüntetéseken, hiszen azok lényegi eleme, hogy
nem szervezetten valósulnak meg. Ezzel kapcsolatban az Abh. indokolása rámutatott,
hogy a valóban spontán tüntetéseket egyrészt „nem készítik elő szervezők, és nincsen
előre meghatározott útvonaluk, napirendjük, rendezőik stb.”, másrészt „nem előre
eltervezett és megszervezett módon jönnek létre, hanem több személy egymástól többé-
kevésbé független cselekvése eredményeként”. Ezekre a spontán tüntetésekre tehát nem
vonatkozik a fordulat.
2.	Az Sztv. új 152. §-a (1) bekezdésének b) pontja büntetni rendeli azt, ha valaki a
bejelentési kötelezettségét a Gytv.-ben előírt háromnapos határidőt megsértve teljesíti. Az
Abh. ugyanis egyértelművé tette, hogy a háromnapos bejelentési határidő megsértése
esetén sem megtiltásnak, sem érdemi vizsgálat nélküli elutasításnak nem lehet helye, az
elkésett bejelentéseket is meg kell vizsgálnia a rendőrségnek, és a Gytv. szabályai alapján
vagy tudomásul kell vennie az ilyen bejelentést vagy meg kell tiltania azt. Ugyanakkor ez
nem jelenti azt, hogy ilyen esetekben a szabályszegést ne fenyegethetné más, így például
szabálysértési jogi szankció. Ezen kívül ez az új rendelkezés módot ad arra is, hogy fel
lehessen lépni az olyan visszaélésszerű magatartások elkövetésével szemben, amikor
szándékosan nagyon rövid idővel a rendezvény tervezett bejelentése előtt tesznek
bejelentést, akár kifejezetten azzal a szándékkal, hogy a rendőrségnek ne legyen
lehetősége a rendezvény biztosítására való felkészülésre. Rendkívül fontos körülmény,
hogy a Javaslat az Sztv. új 152. § (2) bekezdésével ez alól a fordulat alól kivonja az ún.
gyors tüntetéseket. Ez alatt azokat a rendezvényeket kell érteni, amelyek esetében a
szervezők azért sértik meg a Gtyv.-ben előírt háromnapos bejelentési határidőt, mert az
esemény, amellyel kapcsolatban a véleményüknek hangot kívánnak adni, kevesebb, mint
három nappal a rendezvényt megelőzően derül ki, jut a tudomásukra, és az általuk
szervezni kívánt rendezvény későbbi megtartása értelmetlen volna. Így a Javaslat az
Abh.-val összhangban nem bünteti a spontán tüntetések szervezését.
3-4. Az Sztv. új 152. §-a (1) bekezdésének c) és d) pontjai gyakorlatilag
megfelelnek az Sztv. 152. §-ának (1) bekezdésében eddig is szereplő, „a tervezett új
időpontról való előzetes tájékoztatás nélkül vagy a rendőrség tiltó határozata ellenére
szervez vagy tart” fordulatoknak. A Javaslat ezekkel kapcsolatban csak technikai jellegű
pontosításokat végez el.
37
5. Az Sztv. új 152. §-a (1) bekezdésének e) pontja új elemként büntetni rendeli, ha
valaki a bejelentésben megjelölttől eltérő helyre vagy időpontra szervezi a rendezvényt,
illetve a bejelentésben megjelölttől eltérő helyen vagy időpontban megtartott
rendezvényen vesz részt. Az új fordulat bevezetésének az indoka az a tény, hogy az Abh.
megsemmisítette a Gytv.-nek a kötelező feloszlatási okokat tartalmazó 14. §-a (1)
bekezdésének azt az elemét, amely abban az esetben is elrendelte a rendezvény
feloszlatását, ha a bejelentettől eltérő időpontban, helyszínen, útvonalon rendeztek meg
egy rendezvényt, illetve a bejelentésben eltérő céllal vagy napirenddel tartották meg azt.
Ugyanakkor az továbbra sem engedhető meg, hogy a rendezvények bejelentésében
szándékosan hamis információk szerepeljenek, vagy hogy a rendezvény bejelentése adott
esetben csak a rendőrség félrevezetésére szolgáljon.
Ezen kívül a Javaslat az Sztv. 152. §-a alapján kiszabható pénzbírság
legmagasabb összegét a jelenlegi százezer forintról százötvenezer forintra emeli, így a
várhatóan magasabb összegű bírságok nagyobb visszatartó erőt jelentenek majd az ilyen
jellegű szabályszegések esetében is.
A gyülekezési joggal visszaélés szabálysértése miatt indult eljárások lefolytatása
továbbra is a rendőrség hatáskörébe tartozik.
A 37. §-hoz
A Btk. hatályos rendelkezése csak abban az esetben rendeli büntetni az egyesülési
és a gyülekezési szabadság megsértését, ha az elkövető mást e jogok gyakorlásában
erőszakkal vagy fenyegetéssel jogtalanul akadályoz. A gyakorlatban rendszeresen
előfordul, hogy a békés gyülekezést jogtalanul megzavarják olyan módon azonban, amely
nem minősülhet sem erőszakosan elkövetettnek, sem fenyegetéssel megvalósítottnak
(például hangszóróval vagy más zajkeltő eszközzel), ennek ellenére az adott rendezvény
megtartását meggátolják. A békés rendezvényeken az állampolgárok az esetek
meghatározó részében véleménynyilvánítási szabadságukkal kívánnak élni, véleményüket
kívánják meghatározott formában megismertetni.
A véleménynyilvánítás szabadsága kommunikációs anyajog, és mint ilyen kiemelt
védelmet élvez az Alkotmánybíróság gyakorlatában, amint azt a 30/1992. (V. 26.) AB
határozat is hangsúlyozza: „A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a fentiek szerint
nem csupán alapvető alanyi jog, hanem e jog objektív, intézményes oldalának elismerése
egyben a közvélemény, mint alapvető politikai intézmény garantálását is jelenti. A szabad
véleménynyilvánítás jogának kitüntetett szerepe ugyan nem vezet arra, hogy ez a jog - az
élethez vagy az emberi méltósághoz való joghoz hasonlóan - korlátozhatatlan lenne, de
mindenképpen azzal jár, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak valójában
igen kevés joggal szemben kell csak engednie, azaz a véleményszabadságot korlátozó
törvényeket megszorítóan kell értelmezni. A vélemény szabadságával szemben
mérlegelendő korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog
érvényesítésére és védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csakis mögöttesen,
valamely „intézmény” közvetítésével véd, s legkisebb, ha csupán valamely elvont érték
önmagában a tárgya (pl. a köznyugalom).”
Ezen alkotmánybírósági határozat alapján egyértelmű, hogy a véleménynyilvánítás
joga a véleménynyilvánítás jogának védelmében - lévén ugyanazon alanyi alapjog
védelméről szó - korlátozható. Úgy nem nyilváníthat senki véleményt, hogy ezzel
lehetetlenné teszi más személy véleménynyilvánítását.
38
Az erőszakkal, fenyegetéssel történő akadályozást a Btk. Javaslat szerinti 174/C. §-
a megfelelően szankcionálja, a teljes körű védelem érdekében a Javaslat
szabálysértésként szankcionálja az ilyen magatartást, ha azt nem erőszakkal vagy
fenyegetéssel követik el.
A 38-39. §-okhoz
1.	A Javaslat a végrehajtás hatékonyabbá tétele érdekében létrehozza a központi
szabálysértési nyilvántartást, és felhatalmazást ad a Kormány részére, hogy kijelölje a
szabálysértési nyilvántartás tekintetében az adatkezelői feladatokat ellátó szervet. A
központi szabálysértési nyilvántartás részére történő adatközlés formájának és módjának,
valamint a nyilvános közzététel részletes szabályainak kidolgozására pedig a Javaslat
értelmében a szabálysértési szabályozásért felelős miniszter kap felhatalmazást.
2.	A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 74. §-ának (5) bekezdése
szerint az elővezetéssel, valamint a külön jogszabályban meghatározott rendőri kíséréssel
okozott költség nem bűnügyi költség, e költség megtérítésére külön jogszabály irányadó.
Ez a külön jogszabály az elővezetés és a rendőri kísérés végrehajtásával felmerült költség
megtérítéséről szóló 2/1986. (IV. 21.) BM-IM-PM rendelet, amelynek kiadására egyebek
mellett a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény 118. §-ának (2) bekezdésében
foglalt felhatalmazó rendelkezés alapján került sor. Tekintettel arra, hogy az 1968. évi I.
törvényt az Sztv. 2000. március 1-jével hatályon kívül helyezte, a felhatalmazásról az új
Sztv.-ben szükséges rendelkezni. A Javaslat ezért felhatalmazást ad a szabálysértési
szabályozásért felelős miniszternek, hogy az igazságügyért felelős miniszterrel és az
államháztartásért felelős miniszterrel együttesen rendeletben szabályozza a
szabálysértési eljárásban elrendelt elővezetés végrehajtásával felmerült költség
megtérítésének részletes szabályait. A 2/1986. (IV. 21.) BM-IM-PM rendelettel
összefüggésben szükséges a Be.-t és az Rtv.-t is kiegészíteni, amely módosításokról
külön előterjesztések fognak gondoskodni.
3.	Az Sztv. 167. §-ának (4) bekezdése felhatalmazza a szabálysértési hatóságok
felügyeletét ellátó minisztereket, hogy a törvény végrehajtásával összefüggő további, az
(1)-(3) bekezdésben nem szabályozott kérdésekben, a jogalkalmazási feladatok ellátása
érdekében rendeletet adjanak ki. Ez a rendelkezés túl általános felhatalmazást ad a
rendeleti szintű jogalkotásra, ezért a Javaslat különválasztja és pontosan meghatározza
az államháztartásért felelős miniszter és a szabálysértési szabályozásért felelős miniszter
jogalkotási hatáskörét.
A 40-41. §-okhoz
Mind az Alkotmány, mind a bíróságok működését, illetve eljárását szabályozó
törvények alapelvként rögzítik, hogy a bírák ítélkező tevékenységükben függetlenek, a
jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési
tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók. A
befolyásmentes ítélkezés egyik előfeltétele, hogy a tárgyalás menetét, annak
nyilvánosságát senki ne zavarhassa meg, illetve ne befolyásolhassa.
A bíróságoknak a rendfenntartással összefüggő feladatai két részre oszthatóak.
Egyrészt a tárgyalóteremben kell gondoskodni a rend fenntartásáról annak érdekében,
hogy a tárgyalások menete zavartalan legyen, és a bíróság (az ügyben eljáró bíró, illetve
bírói tanács) az ítélkező tevékenységét, illetve a fél az eljárási jogait befolyástól mentesen,
a konkrét ügyre koncentrálva, nyugodt körülmények között gyakorolhassa. Másrészt
39
biztosítani kell a tárgyalótermen kívül, a bíróság egész épületében a rend fenntartását
azért, hogy az ott dolgozó valamennyi alkalmazott a munkáját zökkenőmentesen,
folyamatosan elláthassa, illetve a bíróság épületébe érkező ügyfelek nyugalma és
biztonsága garantálható legyen.
Mindezek mellett ugyanakkor biztosítani kell azon feleknek, érdekelteknek és
hallgatóságnak a bíróság épületébe történő bejutását, akik egy részének a tárgyaláson
való megjelenése perbeli pozíciójából adódóan kötelező, vagy akik a tárgyalás
nyilvánosságára tekintettel a tárgyaláson meg kívánnak jelenni, illetve az ügyfélfogadási
időben azon személyeknek a belépését, akik folyamatban lévő ügyükhöz kapcsolódóan a
kezelő irodákban kívánnak iratot tanulmányozni, keresetlevelet vagy utóiratot csatolni.
Ennek megfelelően a bíróság épületében érvényesülő rendszabályokat mindezen
személyeknek be kell tartania, illetve velük azokat be kell tartatni.
A bírósági épületek rendjének fenntartását, az ügyfélforgalom számára nyitva-álló
épületrészek, valamint annak meghatározását, hogy mikor szükséges a Rendőrség
igénybevétele, a hatályos jogszabályok és szabályzatok konkrétan nem rögzítik,
ugyanakkor egyértelműen levonható belőlük az a következtetés, hogy a bírósági épület
rendjének biztosítása a bíróság elnökének a kötelezettsége, és igazgatási feladat. A
Javaslat ezt az általános kötelezettséget konkretizálja az alábbiak szerint.
1.	A Bsz. alapján az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) ajánlásban
határozza meg a bíróságok szervezeti és működési szabályzatának alapelveit. A Javaslat
ezt a szabályozást bővíti azzal, hogy az OIT-nak ugyanilyen módon, a szabályzatban
érvényesítendő rendelkezések meghatározásával kell a bírósági épületek
rendfenntartására vonatkozó szabályzat alapelveit meghatároznia. Az ajánlás alapján az
egyes bíróságok elnökeinek (a megyei bírósági elnököknek a megyében található helyi
bíróságok vonatkozásában is) - a bíróságra vonatkozó specialitások figyelembe vételével
-	szabályzatot kell alkotniuk a bírósági épület rendjének fenntartásáról, így különösen az
ügyfélforgalom számára nyitva álló épületrészek meghatározásáról, az épület
használatának rendjéről stb.
Az így elkészült szabályzatokat az OIT hagyja jóvá a Javaslat szerint, így - a
részletkérdések vonatkozásában a bírósági vezetői önállóságot meghagyva - az OIT-nak
lehetősége van az általánosan meghatározott elvek érvényesülését ellenőrizni.
2.	A Javaslat rendelkezik arról is, hogy amennyiben az igazgatási vezető (például
már a szignálás során, vagy később sajtóhírekből, más hatóság jelzéséből) észleli, hogy
az adott ügy tárgyalása a biztonság és rend megtartása szempontjából kiemelt kockázatot
jelent, akkor - az eljáró tanács (egyesbíró) jelzése nélkül is - intézkednie kell a
tárgyalótermen kívüli rendfenntartás érdekében.
A bírósági vezető által megteendő intézkedéseket a Javaslat felsorolja azzal, hogy
azok közül a szükséges egy vagy több intézkedést - az ügy jellegének megfelelően - az
elnök választja meg.
Mindezek mellett, ha az eljáró bíró a tárgyalás-előkészítés körében azt észleli, hogy
az eset összes körülményei alapján (így például felek, terheltek száma, az ügy tárgya,
korábbi sajtóvisszhangja, az idézett tanúk száma) az ügy iránt fokozott érdeklődés
merülhet fel, akkor jelez az igazgatási vezetőnek a Javaslatban felsorolt egy vagy több
intézkedés megtétele érdekében.
40
Az igazgatási vezető a bíró jelzését megvizsgálja, és amennyiben azzal egyetért,
vagy saját maga észleli a kockázatos helyzetet köteles a szükséges intézkedéseket
megtenni, és azokról az érintetteket (például eljáró bírót, a rendfenntartást végző
személyt, esetlegesen sajtószóvivőt) tájékoztatni.
A bírósági épület rendjét jelenleg a bíróságokkal igazságügyi szolgálati
jogviszonyban álló rendészek, vagy a személy- és vagyonvédelmi, valamint a
magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény hatálya alá
tartozó személy- és vagyonvédelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozók vagy
gazdasági társaságok (akik személy- és vagyonőröket alkalmaznak) végzik. Az tervezet
egységesen rájuk a rendfenntartást végző személy fogalmat használja, ebből következően
csak azokat a rendfenntartási szabályokat tartalmazza, amely mindkét személyi körre
irányadó lehet.
A rendfenntartást végző személy jogai és kötelezettségei két csoportra oszthatók;
egyrészt végrehajtja az eljáró tanács elnöke által a Pp.-ben és a Be.-ben felsorolt
tárgyalótermi rendfenntartás körébe tartozó határozatokat az érintett önkéntes teljesítése
hiányában (pl. gondoskodik a tanács elnök által a tárgyalóteremből kiutasított személy
kivezetéséről, a nyilvánosságot kizáró határozat végrehajtásáról), másrészt - a
tárgyalótermen kívül - a törvényben meghatározott önálló intézkedéseket teheti meg
(például a bíróság épületéből való távozásra szólíthatja fel azt, aki magatartásával a
bíróság munkáját zavarja).
Amennyiben a rendfenntartási feladatot személy- és vagyonőrök látják el, úgy rájuk
értelemszerűen a 2005. évi CXXXIII. törvényben foglalt egyéb jogok és kötelezettségek is
vonatkoznak (így például a bíróság területére belépő vagy az ott tartózkodó személyt
kiléte igazolására, a belépés, illetőleg a tartózkodás céljának közlésére, jogosultságának
igazolására felhívhatják, ennek megtagadása vagy a közölt adatok nyilvánvaló
valótlansága esetén - a megbízó eltérő rendelkezésének hiányában - az érintett
belépését, ott-tartózkodását megtilthatják, és távozásra felszólíthatják).
A 42. §-hoz
Az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése rögzíti a tárgyalás nyilvánosságának
alapelvét azzal, hogy kimondja, az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvény által
felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. Az
eljárásjogi törvények - a Pp. és a Be. - is megismétlik ezt az alapelvet, meghatározva
azokat a kivételes eseteket, amikor a bíróság a tárgyalásról a nyilvánosságot - például
államtitokra, szolgálati vagy üzleti titokra hivatkozással, az eljárásban részt vevő
személyek érdekében, illetve erkölcsi vagy egyéb okból indokolt határozattal - kizárhatja.
Büntető ügyekben az eljárási törvény emellett kimondja, hogy - a nyilvánosság
elvének sérelme nélkül - a tanács elnöke a tárgyalás szabályszerű lefolytatása,
méltóságának és biztonságának megőrzése érdekében, helyszűke esetén
meghatározhatja a hallgatóság létszámát. Ez nem jelenti a nyilvánosság korlátozását,
mivel az ahhoz való jog címzettje a terhelt, akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy
ügyében a bíróság a nyilvánosság kontrollja mellett tisztességes eljárásban járjon el. Azaz
nem a nyilvánosságnak van joga a fél ügyében döntő bíróságot ellenőrizni, hanem a
félnek van joga ahhoz, hogy az ő ügyében döntő bíróságot a nyilvánosság kontrollja alá
vesse, így ez a szabályozás megfelel az alkotmányos elveknek.
41
A tárgyalások nyilvánosságának elvéből következően a tárgyalóteremben a
rendfenntartás körében nemcsak az ügyben érdekelt felekkel, hanem a hallgatóság
tagjaival szemben is foganatosíthatók az eljárási törvények által lehetővé tett
intézkedések. Ezen rendelkezések nagy része már most is hatályosak a Be.-ben, Pp.-beli
hiányuk azonban gyakran problémát okoz, főleg a tárgyalótermi kapacitásra tekintettel.
A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Javaslat módosítja a Pp.-nek a tárgyalás
rendjének fenntartásáról szóló 134. §-át. A bíróság feladata lesz a jövőben - a polgári
ügyekben is - ez által a rendfenntartáson felül a tárgyalás méltóságának a megőrzése. Az
elnök a tárgyalás szabályszerű lefolytatása, méltóságának és biztonságának megőrzése
érdekében, helyszűke esetén meghatározhatja a hallgatóság létszámát. A Javaslat
kimondja, hogy a tárgyalóterembe fegyverrel, vagy rendbontásra alkalmas eszközzel nem
lehet belépni, eltávolíthatóak lesznek továbbá a tárgyalóteremből azok, akik állapotuk vagy
megjelenésük folytán a tárgyalás méltóságát sértik.
A 43-44. §-okhoz
A Javaslat a pénzbírság meg nem fizetése esetén irányadó Sztv.-ben foglalt eljárási
rend újraszabályozásával összefüggésben módosítja a polgárok személyi adatainak és
lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvényt és a személyazonosító jel
helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi
XX. törvényt. Ez biztosítja a szabálysértési hatóság és a szabálysértési nyilvántartó szerv
számára, hogy az eljárás alá vont személy személyazonosságának ellenőrzéséhez a
személyiadat- és lakcímnyilvántartásból közvetlen adatigénylésre, valamint a személyi
azonosító kezelésére lehetőség legyen.
A 45. §-hoz
A Javaslat módosítja az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 161. §-
ának (1) bekezdését, ahol úgy rendelkezik, hogy a szabálysértések tekintetében külön -
az általánostól szigorúbb - végrehajtási szabályok alapján kell eljárni.
E külön végrehajtási szabályokat a Javaslat állapítja meg az Art. 161/A. §-sal
történő kiegészítésével. E rendelkezés szerint a szabálysértési végrehajtás során az Art.
adók módjára történő végrehajtásra vonatkozó szabályait az alábbi eltérésekkel kell
alkalmazni:
Az Art. Javaslat szerinti módosítása értelmében, ha az elkövető a pénzbírságot
vagy egyéb pénzösszeget a végrehajtás során megfizeti, vagy az ingó végrehajtás nem
vezet eredményre, a végrehajtással kapcsolatban felmerült költségekre a végrehajtás
tovább folytatódik.
A 46. §-hoz
1.	A Javaslat szerint az elfogadásra kerülő törvény - a szabálysértési
nyilvántartásra vonatkozó egyes rendelkezések kivételével - a kihirdetésétől számított
harmincadik napon lép hatályba. A Javaslat elvégzi az ezzel összefüggő szükséges
módosításokat a Btk.-ban, a Be.-ben és az Sztv.-ben.
2.	A Javaslat szerint az Sztv. 23. §-ának új (2) bekezdése, 27. §-a, újonnan
bevezetett 27/A-H. §-ai, 31. §-ának új (5) bekezdése, és új 111/A. §-a központi
szabálysértési nyilvántartás bevezetésével egy időben, 2010. január 1-jén lép hatályba.
42
Ugyanezen a napon hatályát veszti az Sztv. 111. §-a (2) bekezdésének
szövegrésze, miszerint - ha a pénzbírság vagy egyéb pénzösszeg megfizetésére
kötelezett a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül a
pénzösszeget nem fizeti meg, a szabálysértési hatóság a pénzbírság megfizetésére
rendelkezésre álló határidő lejártát követő ötödik munkanap után haladéktalanul elrendeli
a tartozás adók módjára történő behajtását, és ezzel egyidejűleg - az internetes oldalán,
ennek hiányában a helyben szokásos módon nyilvánosan közzé teszi az elkövető
természetes személyazonosító adatait, az elkövetett cselekményt és a kiszabott
pénzbírság összegét. A hatályba léptető rendelkezések értelmében a központi
szabálysértési nyilvántartás felállításával egyidejűleg, 2010. január 1-jével a szabálysértési
hatóság feladata marad az adók módjára történő behajtás elrendelése, míg az interneten
történő közzététel a szabálysértési nyilvántartó szerv hatáskörébe kerül.
3.	Az Sztv. Javaslattal módosított 111. és 112. §-ában foglalt rendelkezéseket a
Javaslat az elfogadásra kerülő törvény hatálybalépése után elkövetett szabálysértések
miatt indult eljárásokra rendeli alkalmazni.
4.	Tekintettel arra, hogy az elfogadásra kerülő törvény kizárólag módosító
rendelkezéseket tartalmaz, a Javaslat akként rendelkezik, hogy a törvény a legkésőbb
hatályba lépő módosító rendelkezést követő napon, azaz 2010. január 2-án hatályát
veszti.
43