﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/6288. számú
törvényjavaslat
a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) keretében 1979-ben elfogadott, és
az 1987. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett nukleáris anyagok fizikai
védelméről szóló Egyezménynek a NAÜ által szervezett diplomáciai konferencia
keretében, 2005. július 8-án aláírt módosítása kihirdetéséről
Előadó: Dr. Szabó Pál
közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter
Budapest, 2008. szeptember
2008. évi ... törvény
a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) keretében 1979-ben elfogadott, és az
1987. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett nukleáris anyagok fizikai védelméről
szóló Egyezménynek a NAÜ által szervezett diplomáciai konferencia keretében,
2005. július 8-án aláírt módosítása kihirdetéséről
1.	§
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad az 1987. évi 8. törvényerejű rendelettel
kihirdetett nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban:
Egyezmény) módosítása kötelező hatályának elismerésére.
2.	§
Az Országgyűlés az Egyezmény módosítását (a továbbiakban: Egyezmény módosítása)
e törvénnyel kihirdeti.
3.	§
Az Egyezmény módosításának hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar
nyelvű fordítása a következő:
“Amendment to the Convention on the Physical Protection of Nuclear Material
1.	The Title of the Convention on the Physical Protection of Nuclear Material adopted on
26 October 1979 (hereinafter referred to as “the Convention”) is replaced by the following
title:
CONVENTION ON THE PHYSICAL PROTECTION OF NUCLEAR MATERIAL AND
NUCLEAR FACILITIES
2.	The Preamble of the Convention is replaced by the following text:
THE STATES PARTIES TO THIS CONVENTION,
RECOGNIZING the right of all States to develop and apply nuclear energy for peaceful
purposes and their legitimate interests in the potential benefits to be derived from the
peaceful application of nuclear energy,
CONVINCED of the need to facilitate international co-operation and the transfer of
nuclear technology for the peaceful application of nuclear energy,
BEARING IN MIND that physical protection is of vital importance for the protection of
public health, safety, the environment and national and international security,
HAVING IN MIND the purposes and principles of the Charter of the United Nations
concerning the maintenance of international peace and security and the promotion of
goodneighbourliness and friendly relations and co-operation among States,
2
CONSIDERING that under the terms of paragraph 4 of Article 2 of the Charter of the
United Nations, “All members shall refrain in their international relations from the threat
or use of force against the territorial integrity or political independence of any state, or in
any other manner inconsistent with the Purposes of the United Nations,”
RECALLING the Declaration on Measures to Eliminate International Terrorism, annexed
to General Assembly resolution 49/60 of 9 December 1994,
DESIRING to avert the potential dangers posed by illicit trafficking, the unlawful taking
and use of nuclear material and the sabotage of nuclear material and nuclear facilities, and
noting that physical protection against such acts has become a matter of increased national
and international concern,
DEEPLY CONCERNED by the worldwide escalation of acts of terrorism in all its forms
and manifestations, and by the threats posed by international terrorism and organized
crime,
BELIEVING that physical protection plays an important role in supporting nuclear
nonproliferation and counter-terrorism objectives,
DESIRING through this Convention to contribute to strengthening worldwide the physical
protection of nuclear material and nuclear facilities used for peaceful purposes,
CONVINCED that offences relating to nuclear material and nuclear facilities are a matter
of grave concern and that there is an urgent need to adopt appropriate and effective
measures, or to strengthen existing measures, to ensure the prevention, detection and
punishment of such offences,
DESIRING to strengthen further international co-operation to establish, in conformity
with the national law of each State Party and with this Convention, effective measures for
the physical protection of nuclear material and nuclear facilities,
CONVINCED that this Convention should complement the safe use, storage and transport
of nuclear material and the safe operation of nuclear facilities,
RECOGNIZING that there are internationally formulated physical protection
recommendations that are updated from time to time which can provide guidance on
contemporary means of achieving effective levels of physical protection,
RECOGNIZING also that effective physical protection of nuclear material and nuclear
facilities used for military purposes is a responsibility of the State possessing such nuclear
material and nuclear facilities, and understanding that such material and facilities are and
will continue to be accorded stringent physical protection,
HAVEAGREED as follows:
3.	In Article 1 of the Convention, after paragraph (c), two new paragraphs are added as
follows:
3
(d)	“nuclear facility” means a facility (including associated buildings and equipment) in
which nuclear material is produced, processed, used, handled, stored or disposed of, if
damage to or interference with such facility could lead to the release of significant amounts
of radiation or radioactive material;
(e)	“sabotage” means any deliberate act directed against a nuclear facility or nuclear
material in use, storage or transport which could directly or indirectly endanger the health
and safety of personnel, the public or the environment by exposure to radiation or release
of radioactive substances.
4.	After Article 1 of the Convention, a new Article 1A is added as follows:
Article 1A
The purposes of this Convention are to achieve and maintain worldwide effective physical
protection of nuclear material used for peaceful purposes and of nuclear facilities used for
peaceful purposes; to prevent and combat offences relating to such material and facilities
worldwide; as well as to facilitate co-operation among States Parties to those ends.
5.	Article 2 of the Convention is replaced by the following text:
1.	This Convention shall apply to nuclear material used for peaceful purposes in use,
storage and transport and to nuclear facilities used for peaceful purposes, provided,
however, that articles 3 and 4 and paragraph 4 of article 5 of this Convention shall
only apply to such nuclear material while in international nuclear transport.
2.	The responsibility for the establishment, implementation and maintenance of a
physical protection regime within a State Party rests entirely with that State.
3.	Apait from the commitments expressly undertaken by States Parties under this
Convention, nothing in this Convention shall be interpreted as affecting the sovereign
rights of a State.
4.
(a)	Nothing in this Convention shall affect other rights, obligations and
responsibilities of States Parties under international law, in particular the purposes
and principles of the Charter of the United Nations and international humanitarian
law.
(b)	The activities of armed forces during an armed conflict, as those terms are
understood under international humanitarian law, which are governed by that law,
are not governed by this Convention, and the activities undertaken by the military
forces of a State in the exercise of their official duties, inasmuch as they are
governed by other rules of international law, are not governed by this Convention.
(c)	Nothing in this Convention shall be construed as a lawful authorization to use or
threaten to use force against nuclear material or nuclear facilities used for peaceful
purposes.
4
(d) Nothing in this Convention condones or makes lawful otherwise unlawful acts,
nor precludes prosecution under other laws.
5.	This Convention shall not apply to nuclear material used or retained for military
purposes or to a nuclear facility containing such material.
6.	After Article 2 of the Convention, a new Article 2A is added as follows:
Article 2A
1.	Each State Party shall establish, implement and maintain an appropriate physical
protection regime applicable to nuclear material and nuclear facilities under its
jurisdiction, with the aim of:
(a)	protecting against theft and other unlawful taking of nuclear material in use,
storage and transport;
(b)	ensuring the implementation of rapid and comprehensive measures to locate and,
where appropriate, recover missing or stolen nuclear material; when the material
is located outside its territory, that State Party shall act in accordance with article
5;
(c)	protecting nuclear material and nuclear facilities against sabotage; and
(d)	mitigating or minimizing the radiological consequences of sabotage.
2.	In implementing paragraph 1, each State Party shall:
(a)	establish and maintain a legislative and regulatory framework to govern physical
protection;
(b)	establish or designate a competent authority or authorities responsible for the
implementation of the legislative and regulatory framework; and
(c)	take other appropriate measures necessary for the physical protection of nuclear
material and nuclear facilities.
3.	In implementing the obligations under paragraphs 1 and 2, each State Party shall,
without prejudice to any other provisions of this Convention, apply insofar as is
reasonable and practicable the following Fundamental Principles of Physical
Protection of Nuclear Material and Nuclear Facilities.
FUNDAMENTAL PRINCIPLE A: Responsibility of the State
The responsibility for the establishment, implementation and maintenance of a physical
protection regime within a State rests entirely with that State.
5
FUNDAMENTAL PRINCIPLE B: Responsibilities During International Transport
The responsibility of a State for ensuring that nuclear material is adequately protected extends
to the international transport thereof, until that responsibility is properly transferred to another
State, as appropriate.
FUNDAMENTAL PRINCIPLE C: Legislative and Regulatory Framework
The State is responsible for establishing and maintaining a legislative and regulatory
framework to govern physical protection. This framework should provide for the
establishment of applicable physical protection requirements and include a system of
evaluation and licensing or other procedures to grant authorization. This framework should
include a system of inspection of nuclear facilities and transport to verify compliance with
applicable requirements and conditions of the license or other authorizing document, and to
establish a means to enforce applicable requirements and conditions, including effective
sanctions.
FUNDAMENTAL PRINCIPLE D: Competent Authority
The State should establish or designate a competent authority which is responsible for the
implementation of the legislative and regulatory framework, and is provided with adequate
authority, competence and financial and human resources to fulfill its assigned
responsibilities. The State should take steps to ensure an effective independence between the
functions of the State’s competent authority and those of any other body in charge of the
promotion or utilization of nuclear energy.
FUNDAMENTAL PRINCIPLE E: Responsibility of the License Holders
The responsibilities for implementing the various elements of physical protection within a
State should be clearly identified. The State should ensure that the prime responsibility for the
implementation of physical protection of nuclear material or of nuclear facilities rests with the
holders of the relevant licenses or of other authorizing documents (e.g., operators or shippers).
FUNDAMENTAL PRINCIPLE F: Security Culture
All organizations involved in implementing physical protection should give due priority to the
security culture, to its development and maintenance necessary to ensure its effective
implementation in the entire organization.
FUNDAMENTAL PRINCIPLE G: Threat
The State’s physical protection should be based on the State’s current evaluation of the threat.
FUNDAMENTAL PRINCIPLE H: Graded Approach
Physical protection requirements should be based on a graded approach, taking into account
the current evaluation of the threat, the relative attractiveness, the nature of the material and
potential consequences associated with the unauthorized removal of nuclear material and with
the sabotage against nuclear material or nuclear facilities.
6
FUNDAMENTAL PRINCIPLE I: Defence in Depth
The State’s requirements for physical protection should reflect a concept of several layers and
methods of protection (structural or other technical, personnel and organizational) that have to
be overcome or circumvented by an adversary in order to achieve his objectives.
FUNDAMENTAL PRINCIPLE J: Quality Assurance
A quality assurance policy and quality assurance programmes should be established and
implemented with a view to providing confidence that specified requirements for all activities
important to physical protection are satisfied.
FUNDAMENTAL PRINCIPLE K: Contingency Plans
Contingency (emergency) plans to respond to unauthorized removal of nuclear material or
sabotage of nuclear facilities or nuclear material, or attempts thereof, should be prepared and
appropriately exercised by all license holders and authorities concerned.
FUNDAMENTAL PRINCIPLE L: Confidentiality
The State should establish requirements for protecting the confidentiality of information, the
unauthorized disclosure of which could compromise the physical protection of nuclear
material and nuclear facilities.
4.
(a)	The provisions of this article shall not apply to any nuclear material which the
State Party reasonably decides does not need to be subject to the physical
protection regime established pursuant to paragraph 1, taking into account the
nature of the material, its quantity and relative attractiveness and the potential
radiological and other consequences associated with any unauthorized act directed
against it and the current evaluation of the threat against it.
(b)	Nuclear material which is not subject to the provisions of this article pursuant to
subparagraph (a) should be protected in accordance with prudent management
practice.
7.	Article 5 of the Convention is replaced by the following text:
1.	States Parties shall identify and make known to each other directly or through the
International Atomic Energy Agency their point of contact in relation to matters within
the scope of this Convention.
2.	In the case of theft, robbery or any other unlawful taking of nuclear material or
credible threat thereof, States Parties shall, in accordance with their national law,
provide co-operation and assistance to the maximum feasible extent in the recovery
and protection of such material to any State that so requests. In particular:
(a)	a State Party shall take appropriate steps to inform as soon as possible other
States, which appear to it to be concerned, of any theft, robbery or other unlawful
taking of nuclear material or credible threat thereof, and to inform, where
7
appropriate, the International Atomic Energy Agency and other relevant
international organizations;
(b)	in doing so, as appropriate, the States Parties concerned shall exchange
information with each other, the International Atomic Energy Agency and other
relevant international organizations with a view to protecting threatened nuclear
material, verifying the integrity of the shipping container or recovering unlawfully
taken nuclear material and shall:
(i)	co-ordinate their efforts through diplomatic and other agreed channels;
(ii)	render assistance, if requested;
(iii)	ensure the return of recovered nuclear material stolen or missing as a
consequence of the above-mentioned events.
The means of implementation of this co-operation shall be determined by the States Parties
concerned.
3.	In the case of a credible threat of sabotage of nuclear material or a nuclear facility or
in the case of sabotage thereof, States Parties shall, to the maximum feasible extent, in
accordance with their national law and consistent with their relevant obligations under
international law, cooperate as follows:
(a)	if a State Party has knowledge of a credible threat of sabotage of nuclear material
or a nuclear facility in another State, the former shall decide on appropriate steps
to be taken in order to inform that State as soon as possible and, where
appropriate, the International Atomic Energy Agency and other relevant
international organizations of that threat, with a view to preventing the sabotage;
(b)	in the case of sabotage of nuclear material or a nuclear facility in a State Party and
if in its view other States are likely to be radiologically affected, the former,
without prejudice to its other obligations under international law, shall take
appropriate steps to inform as soon as possible the State or the States which are
likely to be radiologically affected and to inform, where appropriate, the
International Atomic Energy Agency and other relevant international
organizations, with a view to minimizing or mitigating the radiological
consequences thereof;
(c)	if in the context of sub-paragraphs (a) and (b), a State Party requests assistance,
each State Party to which a request for assistance is directed shall promptly decide
and notify the requesting State Party, directly or through the International Atomic
Energy Agency, whether it is in a position to render the assistance requested and
the scope and terms of the assistance that may be rendered;
(d)	co-ordination of the co-operation under sub-paragraphs (a) to (c) shall be through
diplomatic or other agreed channels. The means of implementation of this
cooperation shall be determined bilaterally or multilaterally by the States Parties
concerned.
8
4.	States Parties shall co-operate and consult, as appropriate, with each other directly or
through the International Atomic Energy Agency and other relevant international
organizations, with a view to obtaining guidance on the design, maintenance and
improvement of systems of physical protection of nuclear material in international
transport.
5.	A State Party may consult and co-operate, as appropriate, with other States Parties
directly or through the International Atomic Energy Agency and other relevant
international organizations, with a view to obtaining their guidance on the design,
maintenance and improvement of its national system of physical protection of nuclear
material in domestic use, storage and transport and of nuclear facilities.
8.	Article 6 of the Convention is replaced by the following text:
1.	States Parties shall take appropriate measures consistent with their national law to
protect the confidentiality of any information which they receive in confidence by
virtue of the provisions of this Convention from another State Party or through
participation in an activity carried out for the implementation of this Convention. If
States Parties provide information to international organizations or to States that are
not parties to this Convention in confidence, steps shall be taken to ensure that the
confidentiality of such information is protected. A State Party that has received
information in confidence from another State Party may provide this information to
third parties only with the consent of that other State Party.
2.	States Parties shall not be required by this Convention to provide any information
which they are not permitted to communicate pursuant to national law or which would
jeopardize the security of the State concerned or the physical protection of nuclear
material or nuclear facilities.
9.	Paragraph 1 of Article 7 of the Convention is replaced by the following text:
1.	The intentional commission of:
(a)	an act without lawful authority which constitutes the receipt, possession, use,
transfer, alteration, disposal or dispersal of nuclear material and which causes or is
likely to cause death or serious injury to any person or substantial damage to
property or to the environment;
(b)	a theft or robbery of nuclear material;
(c)	an embezzlement or fraudulent obtaining of nuclear material;
(d)	an act which constitutes the carrying, sending, or moving of nuclear material into
or out of a State without lawful authority;
(e)	an act directed against a nuclear facility, or an act interfering with the operation of
a nuclear facility, where the offender intentionally causes, or where he knows that
the act is likely to cause, death or serious injury to any person or substantial
damage to property or to the environment by exposure to radiation or release of
radioactive substances, unless the act is undertaken in conformity with the
9
national law of the State Party in the territory of which the nuclear facility is
situated;
(f)	an act constituting a demand for nuclear material by threat or use of force or by
any other form of intimidation;
(g)	a threat:
(i)	to use nuclear material to cause death or serious injury to any person or
substantial damage to property or to the environment or to commit the
offence described in sub-paragraph (e), or
(ii)	to commit an offence described in sub-paragraphs (b) and (e) in order to
compel a natural or legal person, international organization or State to do or
to refrain from doing any act;
(h)	an attempt to commit any offence described in sub-paragraphs (a) to (e);
(i)	an act which constitutes participation in any offence described in sub-paragraphs
(a)	to (h);
(j) an act of any person who organizes or directs others to commit an offence
described in sub-paragraphs (a) to (h); and
(k) an act which contributes to the commission of any offence described in sub-
paragraphs (a) to (h) by a group of persons acting with a common purpose; such
act shall be intentional and shall either:
(i)	be made with the aim of furthering the criminal activity or criminal purpose of
the group, where such activity or purpose involves the commission of an
offence described in sub-paragraphs (a) to (g), or
(ii)	be made in the knowledge of the intention of the group to commit an offence
described in sub-paragraphs (a) to (g)
shall be made a punishable offence by each State Party under its national law.
10.	After Article 11 of the Convention, two new articles, Article 11A and Article 11B, are
added as follows:
Article 11A
None of the offences set forth in article 7 shall be regarded for the purposes of
extradition or mutual legal assistance, as a political offence or as an offence connected
with a political offence or as an offence inspired by political motives. Accordingly, a
request for extradition or for mutual legal assistance based on such an offence may not
be refused on the sole ground that it concerns a political offence or an offence
connected with a political offence or an offence inspired by political motives.
Article 11B
Nothing in this Convention shall be interpreted as imposing an obligation to extradite
or to afford mutual legal assistance, if the requested State Party has substantial
10
grounds for believing that the request for extradition for offences set forth in article 7
or for mutual legal assistance with respect to such offences has been made for the
purpose of prosecuting or punishing a person on account of that person’s race,
religion, nationality, ethnic origin or political opinion or that compliance with the
request would cause prejudice to that person’s position for any of these reasons.
11.	After Article 13 of the Convention, a new Article 13A is added as follows:
Article 13A
Nothing in this Convention shall affect the transfer of nuclear technology for peaceful
purposes that is undertaken to strengthen the physical protection of nuclear material
and nuclear facilities.
12.	Paragraph 3 of Article 14 of the Convention is replaced by the following text:
3.	Where an offence involves nuclear material in domestic use, storage or transport, and
both the alleged offender and the nuclear material remain in the territory of the State
Party in which the offence was committed, or where an offence involves a nuclear
facility and the alleged offender remains in the territory of the State Party in which the
offence was committed, nothing in this Convention shall be interpreted as requiring
that State Party to provide information concerning criminal proceedings arising out of
such an offence.
13.	Article 16 of the Convention is replaced by the following text:
1.	A conference of States Parties shall be convened by the depositary five years after the
entry into force of the Amendment adopted on 8 July 2005 to review the
implementation of this Convention and its adequacy as concerns the preamble, the
whole of the operative part and the annexes in the light of the then prevailing situation.
2.	At intervals of not less than five years thereafter, the majority of States Parties may
obtain, by submitting a proposal to this effect to the depositary, the convening of
further conferences with the same objective.
14.	Footnote b/ of Annex II of the Convention is replaced by the following text:
b/ Material not irradiated in a reactor or material irradiated in a reactor but with a
radiation level equal to or less than 1 gray/hour (100 rads/hour) at one metre
unshielded.
15.	Footnote e/ of Annex II of the Convention is replaced by the following text:
e/ Other fuel which by virtue of its original fissile material content is classified as
Category I and II before irradiation may be reduced one category level while the
radiation level from the fuel exceeds 1 gray/hour (100 rads/hour) at one metre
unshielded.”
11
„A Nukleáris Anyagok Fizikai Védelméről szóló Egyezmény módosítása
1.	Az 1979. október 26-án elfogadott „Nukleáris anyagok fizikai védelméről” szóló
Egyezmény (a továbbiakban „Egyezmény”) címének a helyébe a következő cím lép:
EGYEZMÉNY A NUKLEÁRIS ANYAGOK ÉS NUKLEÁRIS LÉTESÍTMÉNYEK
FIZIKAI VÉDELMÉRŐL
2.	Az Egyezmény Preambulumának helyébe a következő szöveg lép:
AZ EGYEZMÉNY SZERZŐDŐ ÁLLAMAI
Elismerve, hogy minden országnak joga van ahhoz, hogy békés célra atomenergiát
használjon fel, valamint törvényes érdeke fűződik ahhoz, hogy az atomenergia békés
célokra történő felhasználásából származó előnyöket kihasználja;
Meggyőződve a nemzetközi együttműködés és a nukleáris technológia átadása
megkönnyítésének szükségességéről az atomenergia békés célokra történő felhasználása
érdekében;
Szem előtt tartva, hogy a fizikai védelem létfontosságú a lakosság egészsége, a
közbiztonság, a környezet, a nemzetbiztonság és a nemzetközi biztonság védelme
szempontjából;
Gondolva az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljaira és alapelveire a nemzetközi
béke és biztonság fenntartásával, valamint az Államok közötti jószomszédi és baráti
kapcsolatokkal, továbbá az együttműködéssel összefüggésben;
Tekintetbe véve, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 2. Cikkének 4. pontja
értelmében „minden tagállamnak tartózkodnia kell nemzetközi kapcsolataiban az erővel
való fenyegetéstől és annak használatától bármely állam területi sérthetetlensége vagy
politikai függetlensége ellen, továbbá más módon sem szabad az Egyesült Nemzetek
céljaival össze nem férő magatartást tanúsítania”;
Emlékeztetve a Közgyűlés 1994. december 9-én hozott határozatához függelékként csatolt
„Intézkedések a nemzetközi terrorizmus felszámolásáról” című nyilatkozatra;
Óhajtva a nukleáris anyagok illegális forgalmazásából, jogtalan elvételéből és
felhasználásából, valamint a nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények szabotázsából
származó esetleges veszélyek elhárítását, rámutatva, hogy az ilyen cselekmények elleni
fizikai védelem fokozott nemzeti és nemzetközi figyelmet kapott;
Mélységes aggodalommal eltelve a terrorizmus minden formájának és
megnyilvánulásának világméretű fokozódása, valamint a nemzetközi terrorizmus és a
szervezett bűnözés által előidézett fenyegetés miatt;
Meggyőződve arról, hogy a fizikai védelem fontos szerepet játszik a nukleáris fegyverek
elterjedése elleni harcban és a terrorizmus elleni célok megvalósításában;
12
Óhajtva, hogy az Egyezmény hozzájáruljon a békés célokra használt nukleáris anyagok és
nukleáris létesítmények világméretű fizikai védelmének erősítéséhez;
Meggyőződve arról, hogy a nukleáris anyagokkal és nukleáris létesítményekkel
kapcsolatos bűncselekmények rendkívül súlyos következményekkel járhatnak, ezért
sürgősen megfelelő és hatékony intézkedéseket kell tenni, illetve a meglévő
intézkedéseket meg kell erősíteni az ilyen bűncselekmények megelőzésére, felfedezésére
és az elkövetők megbüntetésére;
Óhajtva a nemzetközi együttműködés további erősítését avégett, hogy minden egyes
szerződő állam saját belső jogrendszerével és az Egyezménnyel összhangban hatékony
intézkedések történjenek a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények fizikai
védelmére;
Meggyőződve arról, hogy az Egyezménynek ki kell egészítenie a nukleáris anyagok
biztonságos használatát, tárolását és szállítását és a nukleáris létesítmények biztonságos
működtetését;
Elismerve, hogy léteznek a fizikai védelemnek nemzetközileg megfogalmazott és időről
időre korszerűsített ajánlásai, amelyek iránymutatást nyújthatnak abban a tekintetben,
hogy jelenleg milyen eszközökkel érhetők el a fizikai védelem hatékony szintjei;
Elismerve, hogy a katonai célokra használt nukleáris létesítmények és nukleáris anyagok
hatékony fizikai védelme annak az államnak a felelőssége, amelyik az ilyen nukleáris
létesítményeket és nukleáris anyagokat birtokolja, és tudomásul véve, hogy az ilyen
anyagokat és létesítményeket most és a jövőben is szigorú fizikai védelem alatt kezelik;
Megállapodtak az alábbiakban:
3.	Az Egyezmény 1. Cikke a c) pont után a következő két új ponttal egészül ki:
d)	„nukleáris létesítmény” olyan létesítményt jelent, amelyben nukleáris anyag gyártása,
feldolgozása, használata, kezelése, tárolása vagy elhelyezése történik (beleértve a
kapcsolódó épületeket és berendezéseket is), ha az ilyen létesítmény károsodása vagy az
ilyenbe történő beavatkozás jelentős mennyiségű sugárzás vagy radioaktív anyag
kibocsátásához vezethet;
e)	„szabotázs” jelenti a használatban, tárolás vagy szállítás alatt lévő nukleáris anyag vagy
nukleáris létesítmény ellen irányuló szándékos cselekményeket, amelyek közvetlenül vagy
közvetve veszélyeztethetik a személyzet, a lakosság és a környezet biztonságát
sugárzásnak való kitétel, vagy radioaktív anyagok kibocsátása útján;
4.	Az Egyezmény az 1. Cikke után a következő új 1A Cikkel egészül ki:
1A Cikk
Az Egyezmény célja a békés célokra használt nukleáris anyagok és békés célokra használt
nukleáris létesítmények hatékony fizikai védelmének világméretű elérése és fenntartása; az
ilyen anyagokkal kapcsolatos bűncselekmények megelőzése és az ellenük való harc az
13
egész világon; továbbá a szerződő államok közötti együttműködés előmozdítása a felsorolt
célok érdekében.
5.	Az Egyezmény 2. Cikkének helyébe a következő szöveg lép:
1.	Az Egyezmény a békés célokra felhasznált nukleáris anyagokra vonatkozik azok
felhasználása, tárolása és szállítása során, továbbá a békés célokra használt nukleáris
létesítményekre. Az Egyezmény 3. és 4. cikke, továbbá 5. cikkének 4. pontja csak
nemzetközi nukleáris szállítás alatt álló nukleáris anyagra vonatkozik.
2.	A fizikai védelmi rendszer létesítéséért, megvalósításáért és fenntartásáért való
felelősség egy szerződő államon belül kizárólag az illető államé.
3.	Eltekintve a kifejezetten a szerződő államok által az Egyezményben vállalt
kötelezettségektől, az Egyezményekben foglaltakat nem szabad úgy értelmezni,
mintha az az állam szuverén jogait korlátozná.
4.
a)	Az Egyezményben foglaltak nem érintik a szerződő államok nemzetközi jog
szerinti egyéb jogait, kötelezettségeit és felelősségeit, különös tekintettel az
Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljaira és alapelveire, valamint a
nemzetközi humanitárius jogra.
b)	Az egyezmény nem vonatkozik a fegyveres erők tevékenységére fegyveres
konfliktus alatt, ahogy az a nemzetközi humanitárius jog szerint értendő,
amelyet azon jog szabályoz, továbbá nem vonatkozik az államok katonai erői
által folytatott tevékenységre, amennyiben az a nemzetközi jog egyéb
szabályai alá esik.
c)	Az Egyezményben foglaltakat nem szabad úgy értelmezni, mintha törvényes
felhatalmazást adnának békés célokra használt nukleáris anyagok vagy
nukleáris létesítmények ellen erő alkalmazására, vagy azzal való fenyegetésre.
d)	Az Egyezményben foglaltak nem adnak felmentést egyébként törvényellenes
cselekedetek alól, és nem tesznek törvényessé egyébként törvényellenes
cselekedeteket, és nem zárják ki az ilyen cselekmények ellen más jog alapján
történő fellépést.
5.	Az Egyezmény nem vonatkozik katonai célokra használt vagy az ilyen célokra
visszatartott nukleáris anyagokra, vagy ilyen anyagokat tartalmazó nukleáris
létesítményekre.
6.	Az Egyezmény a 2. Cikke után a következő 2A Cikkel egészül ki:
2A Cikk
1.	Minden egyes szerződő államnak megfelelő fizikai védelmi rendszert kell létesítenie,
megvalósítania és fenntartania, amely alkalmazható a joghatósága alá tartozó nukleáris
anyagokra és nukleáris létesítményekre, azzal a céllal, hogy
14
a)	védelmet nyújtson a használatban lévő, tárolás vagy szállítás alatt álló
nukleáris anyag ellopása vagy más jogtalan elvétele ellen;
b)	biztosítsa gyors és átfogó intézkedések életbe léptetését a hiányzó vagy
ellopott nukleáris anyag helyének meghatározására, és amennyiben lehetséges,
visszaszerzésére; amennyiben az anyag a szerződő állam területén kívül
található, az 5. cikkel összhangban álló lépések megtételére;
c)	védje a nukleáris anyagokat és nukleáris létesítményeket szabotázs ellen; és
d)	enyhítse vagy minimalizálja a szabotázs radiológiai következményeit.
2.	Az 1. pont megvalósítása során minden egyes államnak
a)	jogszabályi és hatósági kereteket kell létesítenie és fenntartania a fizikai
védelem szabályozására;
b)	létre kell hoznia vagy ki kell jelölnie a jogszabályi és hatósági keretek
megvalósításáért felelős hatóságot vagy hatóságokat;
c)	meg kell tennie a nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények fizikai
védelmére szükséges további megfelelő intézkedéseket.
3.	Az 1. és 2. pontban foglalt kötelezettségek megvalósításához minden egyes szerződő
államnak, az Egyezmény más rendelkezéseinek sérelme nélkül, az ésszerűség és a
gyakorlati megvalósíthatóság határain belül alkalmaznia kell a Nukleáris Anyagok és
Nukleáris Létesítmények Fizikai Védelmének alábbi Alapelveit:
„A” ALAPELV: Az állam felelőssége
Egy államon belül teljes mértékben az illető állam felelős a fizikai védelmi rendszer
létesítéséért, megvalósításáért és fenntartásáért.
„B” ALAPELV: Felelősségek nemzetközi szállítás alatt
Az állam felelős a nukleáris anyag megfelelő védelméért annak nemzetközi szállítása
során mindaddig, amíg ezt a felelősséget egy másik államra át nem ruházza;
„C” ALAPELV: Törvényi és szabályozási keretek
Az állam felelős a fizikai védelem törvényi és szabályozási kereteinek létrehozásáért és
fenntartásáért. Ezeknek a kereteknek kell gondoskodniuk az alkalmazható fizikai védelmi
követelmények létrehozásáról, és magukban kell foglalniuk a jogosultság megadását
szolgáló kiértékelés és engedélyezés vagy más eljárások rendszerét. Ezeknek a kereteknek
magukban kell foglalniuk a nukleáris létesítmények és szállítások ellenőrzésére szolgáló
rendszert az engedélyben vagy más felhatalmazási dokumentumban foglalt alkalmazandó
követelmények és feltételek teljesítésének igazolására, és létre kell hozniuk az
alkalmazandó követelmények és feltételek kikényszerítésének eszközeit, beleértve a
hatékony szankciókat.
15
„D” ALAPELV: Hatáskörrel rendelkező hatóság
Az államnak létre kell hoznia vagy ki kell jelölnie egy illetékes hatóságot, amely felelős a
törvényi és szabályozási keretek megvalósításáért, és rendelkezik a megfelelő hatáskörrel,
szakértelemmel, továbbá pénzügyi és emberi erőforrásokkal a ráruházott felelősségek
betöltéséhez. Az államnak lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy biztosítsa a
hatékony függetlenséget egyfelől az állam hatáskörrel rendelkező hatósága, másfelől a
nukleáris energia alkalmazásával, vagy hasznosításának előmozdításával megbízott más
testületek funkciói között.
„E” ALAPELV: Az engedélyesek felelőssége
Világosan meg kell határozni az államon belül a fizikai védelem különböző elemeinek
megvalósításáért való felelősségeket. Az államnak biztosítania kell, hogy a nukleáris
anyagok vagy nukleáris létesítmények fizikai védelmének megvalósításáért a fő felelősség
a vonatkozó engedélyek vagy más felhatalmazó (pl. üzemeltetési vagy szállítási)
dokumentumok birtokosaié legyen.
„F” ALAPELV: Őrzésvédelmi kultúra
A fizikai védelem megvalósításában szerepet játszó minden szervezetnek kellő prioritást
kell adnia az őrzésvédelmi kultúrának, az őrzésvédelmi kultúra fejlesztésének és
fenntartásának annak érdekében, hogy annak hatékony megvalósítása a teljes szervezeten
belül biztosítva legyen.
„G” ALAPELV: Fenyegetettség
Az állam fizikai védelmének az állam fenyegetettségének mindenkori kiértékelésén kell
alapulnia.
„H” ALAPELV: Fokozatos megközelítés
A fizikai védelem követelményeinek fokozatos megközelítésen kell alapulnia, figyelembe
véve a mindenkori fenyegetettséget, a viszonylagos vonzerőt, az anyag természetét,
továbbá az anyag illetéktelen eltávolításával, valamint a nukleáris anyag vagy a nukleáris
létesítmények elleni szabotázzsal összefüggő lehetséges következményeket.
„I” ALAPELV: Mélységi védelem
A fizikai védelem állam által előírt követelményeinek a védelem többszintű és módszerű
(épületszerkezeti vagy más műszaki, személyzeti és szervezeti) koncepcióját kell
tükröznie, melyeket az ellenségnek céljai eléréséhez le kell küzdenie vagy meg kell
kerülnie.
„J” ALAPELV: Minőségbiztosítás
Minőségbiztosítási politikát és minőségbiztosítási programokat kell létrehozni és
alkalmazni annak igazolása érdekében, hogy a fizikai védelem szempontjából fontos
minden tevékenységre vonatkozóan előírt követelmények teljesülnek.
16
„K” ALAPELV: Veszélyhelyzetre szóló tervek
Veszélyhelyzetre, szükséghelyzetre szóló terveket kell kidolgozni és megfelelően
begyakorolni minden érintett engedélyesnek és hatóságnak annak érdekében, hogy
reagálni tudjon nukleáris anyagok illetéktelen eltávolítására, nukleáris létesítmények vagy
nukleáris anyag elleni szabotázsra, illetve ennek kísérletére.
„L” ALAPELV: Titokvédelem
Az államnak meg kell határoznia azon titkos információk védelmének követelményeit,
amelyek illetéktelen nyilvánosságra hozatala károsítaná a nukleáris anyagok és nukleáris
létesítmények fizikai védelmét.
4.
a)	Jelen cikk rendelkezéseit nem kell alkalmazni az olyan nukleáris anyagra, amely a
szerződő állam felelős döntése alapján nem tartozik az 1. pont értelmében
létrehozott fizikai védelmi rendszer körébe, figyelembe véve az anyag természetét,
mennyiségét, viszonylagos vonzerejét, továbbá az ellene irányuló illetéktelen
cselekményhez kapcsolódó lehetséges radiológiai és egyéb következményeket,
valamint az ellene irányuló fenyegetés mindenkori kiértékelését.
b)	Azt a nukleáris anyagot, amelyre nem vonatkoznak a jelen cikk a) alpontjának
rendelkezései, körültekintő vezetési gyakorlattal összhangban kell védeni.
Az Egyezmény 5. Cikkének helyébe a következő szöveg lép:
1.	A szerződő államok kijelölik, és közvetlenül vagy a Nemzetközi Atomenergia
Ügynökségen keresztül közlik egymással az Egyezmény hatálya alá tartozó ügyekben
a kapcsolattartást végző intézményüket.
2.	Nukleáris anyagok lopása, rablása vagy bármely más jogtalan elvétele, vagy ezek
alapos okkal feltételezhető veszélye esetén a szerződő államok belső jogrendszerükkel
összhangban az alábbiak szerint a legnagyobb segítséget nyújtják az ilyen anyagok
visszaszerzésében és védelmében bármely szerződő államnak, amely ezt kéri. Ezen
belül:
a)	a szerződő állam megfelelő lépéseket tesz, hogy nukleáris anyagok lopásáról,
rablásáról vagy egyéb jogtalan elvételéről, vagy ezek alapos okkal feltételezhető
veszélyéről a lehető leggyorsabban tájékoztassa azokat a szerződő államokat,
amelyeket ez feltehetőleg érint. Ha szükséges, tájékoztatja a Nemzetközi
Atomenergia Ügynökséget és más érintett nemzetközi szervezeteket is;
b)	ennek során, ahol szükséges, az érintett szerződő államok információcserét
folytatnak egymással, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel és más érintett
nemzetközi szervezetekkel a fenyegetett nukleáris anyag védelme, a szállítótartály
épségének ellenőrzése vagy a jogtalanul elvett nukleáris anyag felkutatása
céljából, és
(i)	összehangolják erőfeszítéseiket diplomáciai vagy egyéb megegyezéses
csatornákon keresztül;
17
(ii)	felkérés esetén segítséget nyújtanak;
(iii)	biztosítják a visszaszerzett - ellopott vagy a fent említett egyéb
események következtében hiányzó - nukleáris anyagok visszajuttatását.
Az ilyen együttműködés megvalósításának eszközeit az érintett szerződő államok
határozzák meg.
3.	Nukleáris anyaggal vagy nukleáris létesítménnyel történő szabotázs alapos okkal
feltételezhető veszélye, vagy a velük történő szabotázs esetén a szerződő államok a
maximálisan megvalósítható mértékben, nemzeti jogrendszerük alapján és a
nemzetközi jog szerinti idevágó kötelezettségeikkel összhangban, együttműködnek a
következők szerint:
a)	ha egy szerződő államnak tudomása van másik államban lévő nukleáris anyag
vagy nukleáris létesítmény elleni szabotázs alapos okkal feltételezhető
veszélyéről, az előbbi megfelelő lépések megtételéről dönt annak érdekében,
hogy a lehető leghamarabb tájékoztassa a másik államot, és ahol szükséges, a
Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget és más érintett nemzetközi
szervezeteket a veszélyről, a szabotázs megelőzésének szándékával.
b)	abban az esetben, ha szabotázs történik nukleáris anyag vagy nukleáris
létesítmény ellen egy szerződő államban, továbbá ha ennek az államnak a
megítélése szerint a cselekmény valószínűleg radiológiailag érintene más
államokat, az előbbi, a nemzetközi jogból fakadó más kötelezettségei sérelme
nélkül, a lehető leghamarabb lépéseket tesz a másik állam vagy államok
tájékoztatására, amelyeket valószínűleg radiológiailag érintene a cselekmény,
továbbá, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és más érintett nemzetközi
szervezetek tájékoztatására, annak érdekében, hogy minimalizálja vagy
enyhítse a cselekmény radiológiai következményeit.
c)	amennyiben az a) és b) alpont alapján egy szerződő állam segítségnyújtást kér,
minden egyes szerződő állam, amelyhez a segítségnyújtás iránti kérelem
irányul, haladéktalanul határoz és értesíti a kérelmező államot, közvetlenül
vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségen keresztül arról, hogy olyan
pozícióban van-e, hogy képes-e a kért segítségnyújtás megadására, és ha igen,
milyen terjedelemben és feltételek mellett képes segítséget nyújtani.
d)	az a)-c) alpontokat érintő együttműködés összehangolása diplomáciai vagy
más egyezményes csatornákon keresztül történik. Ennek az együttműködésnek
a megvalósítási eszközeit az érintett szerződő államok kétoldalúan vagy
többoldalúan határozzák meg.
4.	A szerződő államok szükség szerint együttműködnek és tanácskoznak egymással,
közvetlenül vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségen és más érintett nemzetközi
szervezeteken keresztül, annak érdekében, hogy iránymutatást szerezzenek a
nemzetközi szállítás alatt álló nukleáris anyagok fizikai védelmi rendszereinek
tervezéséről, fenntartásáról és tökéletesítéséről.
18
5.	Egy szerződő állam szükség szerint tanácskozik és együttműködik más szerződő
államokkal, közvetlenül vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségen vagy más
érintett nemzetközi szervezeteken keresztül, annak érdekében, hogy megszerezze
iránymutatásukat a saját használatában, tárolása vagy szállítása alatt álló nukleáris
anyagok és nukleáris létesítmények nemzeti fizikai védelmi rendszerének
tervezéséhez, fenntartásához és tökéletesítéséhez.
8.	Az Egyezmény 6. Cikkének helyébe a következő szöveg lép:
1.	A szerződő államok belső jogrendszerükkel összhangban megfelelő intézkedéseket
tesznek, hogy megőrizzék azon információk titkosságát, amelyeket az Egyezmény
rendelkezései révén egy másik szerződő államtól bizalmas módon kapnak, vagy
amelyekhez az Egyezmény végrehajtására irányuló tevékenységben való részvételük
útján jutottak. Ha a szerződő államok bizalmas információkat nyújtanak nemzetközi
szervezeteknek, vagy az Egyezményben nem részes államoknak, intézkedéseket kell
tenni az ilyen információk titkos jellegének megőrzésére. Egy szerződő állam, amely
bizalmas információhoz jutott egy másik szerződő államtól, csak az információt
nyújtó szerződő állam beleegyezésével adhatja tovább ezt az információt harmadik
feleknek.
2.	Az Egyezmény nem kötelezi a szerződő államokat arra, hogy olyan információkat
szolgáltassanak ki, amelyeket belső jogrendszerük alapján nem adhatnak meg, vagy
amelyek veszélyeztetnék az érintett állam biztonságát vagy a nukleáris anyagok vagy
nukleáris létesítmények fizikai védelmét.
9.	Az Egyezmény 7. Cikkének 1. pontja helyébe a következő szöveg lép:
1.	Az alábbi cselekmények szándékos elkövetését:
a)	nukleáris anyagok jogtalan átvétele, birtoklása, használata, továbbítása, átalakítása,
elhelyezése, vagy az ilyen anyagok szétszórása, ha a cselekmény halált, súlyos
személyi sérülést, vagy jelentős anyagi, illetve környezeti kárt okoz, vagy ezek
okozására alkalmas;
b)	nukleáris anyagok lopása vagy rablása;
c)	nukleáris anyagok elsikkasztása vagy csalás útján történő megszerzése;
d)	nukleáris anyag törvényes felhatalmazás nélküli ki- és bevitelét, küldését vagy
mozgatását egy államba, illetve államból;
e)	nukleáris létesítmény ellen irányuló cselekmény, vagy nukleáris létesítmény
működésébe való beavatkozást képező cselekmény, amelynél az elkövető
szándékosan okoz - vagy amelynél tudatában van, hogy a cselekmény
valószínűleg okoz - halált vagy súlyos személyi sérülést, vagy lényeges anyagi,
illetve környezeti kárt sugárzásnak való kitétel vagy radioaktív anyagok
kibocsátása útján, kivéve, ha a cselekményt annak a szerződő államnak a saját
belső jogrendszerével összhangban követték el, amelynek területén a nukleáris
létesítmény található;
19
f)	nukleáris anyagok követelése fenyegetéssel, erőszakkal vagy bármely más módon
történő megfélemlítéssel;
g)	fenyegetés a következő cselekményekkel:
(i)	nukleáris anyag felhasználása halál, súlyos személyi sérülés, vagy
jelentős anyagi, illetve környezeti kár okozására, vagy az e) alpontban
leírt büntetendő cselekmény elkövetésére, vagy
(ii)	a b) és e) alpontban megjelölt büntetendő cselekmények
bármelyikének elkövetése abból a célból, hogy ezzel természetes
vagy jogi személyt, nemzetközi szervezetet vagy államot valaminek a
megtételére vagy attól való tartózkodásra kényszerítsenek;
h)	kísérlet az a)-e) alpontokban megjelölt bármelyik büntetendő cselekmény
elkövetésére;
i)	részesség az a)-h) alpontokban megjelölt bármelyik büntetendő cselekmény
elkövetésében;
j) bármely személy által elkövetett cselekmény, aki az a)-h) alpontokban felsorolt
bármely bűncselekmény elkövetésére másokat megszervez vagy irányít;
k) közös cél érdekében cselekvő személyek csoportja által elkövetett olyan
cselekmény, amely hozzájárul az a)-h) alpontokban leírt bármely bűncselekmény
elkövetéséhez. Az ilyen cselekmények akár szándékosak, akár
(i)	azzal a céllal valósítják meg őket, hogy előmozdítsák a csoport
bűnöző tevékenységét vagy bűnös céljait, ahol az ilyen tevékenység
vagy cél magában foglalja az a)-g) alpontokban felsorolt bármely
büntetendő cselekmény elkövetését, vagy
(ii)	annak tudatában valósítják meg őket, hogy a csoportnak szándékában
áll az a)-g) alpontokban felsorolt bármelyik bűncselekmény
elkövetése,
büntetendővé kell tenni minden egyes szerződő állam saját belső jogrendszerében.
10.	Az Egyezmény a 11. Cikke után a következő két új, a 11A Cikkel és a 11B Cikkel egészül
ki:
11A Cikk
A 7. cikkben meghatározott bűncselekmények egyikét sem szabad a kiadatással vagy a
kölcsönös jogsegéllyel összefüggésben politikai bűncselekménynek, vagy politikai
bűncselekményhez kapcsolódó bűncselekménynek, vagy politikai motívumok hatására
elkövetett bűncselekménynek tekinteni. Ennek megfelelően az ilyen bűncselekményen
alapuló, kiadatásra vagy kölcsönös jogsegélyre irányuló kérelmet nem lehet egyedül azon az
alapon visszautasítani, hogy politikai bűncselekményről, vagy politikai bűncselekményhez
20
kapcsolódó bűncselekményről, illetve politikai motívumok hatására elkövetett
bűncselekményről van szó.
11B Cikk
Jelen Egyezményben semmit sem szabad úgy értelmezni, mintha kötelezettséget róna bármely
szerződő államra, hogy kiadjon valakit egy másik államnak, vagy kölcsönös jogsegélyt
nyújtson, ha a felkért szerződő államnak alapos oka van azt hinni, hogy a 7. cikkben
meghatározott bűncselekményekkel összefüggő kiadatási kérelmet, vagy az ilyen
bűncselekményekkel kapcsolatos kölcsönös jogsegélyre vonatkozó kérelmet olyan személy
büntetőeljárás alá vonásának vagy megbüntetésének céljával terjesztették elő, akit faji, vallási,
nemzetiségi hovatartozása, etnikai származása vagy politikai meggyőződése alapján akarnak
üldözni, vagy ha a kérelem teljesítése elfogultságot jelentene a szóban forgó személy
helyzetét illetően a felsorolt okok bármelyike tekintetében.
11.	Az Egyezmény a 13. Cikke után a következő új 13A Cikkel egészül ki:
13A Cikk
Az Egyezmény semmiképpen sem érinti békés célokra szolgáló olyan nukleáris technológia
átadását, amelyet nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények fizikai biztonságának
erősítésére vállaltak.
12.	Az Egyezmény 14. Cikke 3. pontjának helyébe a következő szöveg lép:
3.	A nukleáris anyagok belföldi felhasználásával, tárolásával és szállításával kapcsolatos
bűncselekmény elkövetése esetén, ha mind a gyanúsított, mind a nukleáris anyag
annak az érintett szerződő államnak a területén marad, amelyben a bűncselekményt
elkövették, vagy ha a bűncselekmény egy nukleáris létesítménnyel kapcsolatos, és a
gyanúsított annak a szerződő államnak a területén marad, amelyben a bűncselekményt
elkövették, az Egyezmény egyetlen pontja sem tekinthető úgy, hogy az a szerződő
államot az ilyen bűncselekményt követő büntetőeljárással kapcsolatos információk
kiadására kötelezné.
13.	Az Egyezmény 16. Cikkének a helyébe a következő szöveg lép:
1.	A 2005. július 8-án elfogadott Módosítás életbe lépése után öt évvel a letéteményes
konferenciára hívja össze a szerződő államokat, hogy felülvizsgálják az Egyezmény
végrehajtását és azt, hogy a preambulumában, a rendelkezéseiben és a függelékeiben
foglaltak mennyiben felelnek meg az akkor fennálló helyzetnek.
2.	Ezt követően legkorábban ötévenként, a szerződő államok többsége a letéteményeshez
benyújtott javaslat alapján további konferenciákat hívhat össze ugyanezzel a céllal.
14.	Az Egyezmény II. Függeléke b/ lábjegyzetének a helyébe a következő szöveg lép:
b/ Reaktorban be nem sugárzott anyag, vagy reaktorban besugárzott olyan anyag,
amelynek sugárzási szintje nem haladja meg az 1 gray/óra (100 rad/óra) értéket egy
méter távolságban, árnyékolás nélkül.
21
15. Az Egyezmény II. Függeléke e/ lábjegyzetének a helyébe a következő szöveg lép:
e/ Az olyan egyéb fűtőanyag, amely eredeti hasadóanyag-tartalma folytán az I. és II.
Kategóriába sorolható a besugárzás előtt, egy kategóriaszinttel csökkenthető, amíg az
üzemanyagból származó sugárzás szintje meghaladja az 1 gray/óra (100 rad/óra)
értéket egy méter távolságban, árnyékolás nélkül.”
4.	§
(1)	Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Atv.) a 16. §-t
megelőzően a következő új alcímmel egészül ki, egyben az Atv. 16. §-a helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A radioaktív és nukleáris anyagok nyilvántartása, ellenőrzése, valamint a kapcsolódó
adatszolgáltatás szabályai
16. § (1) Az atomenergia-felügyeleti szerv a 17. § (2) bekezdés f) és g) pontjának
megfelelően a radioaktív anyagokról - és ezen belül elkülönítetten a nukleáris anyagokról -
központi nyilvántartást vezet, amely tartalmazza a radioaktív anyagok helyét, fizikai és kémiai
tulajdonságait, valamint az atomenergia alkalmazóját és a velük kapcsolatos tevékenységeket.
A központi nyilvántartás adatai statisztikai célokra is felhasználhatók.
(2)	Az atomenergia alkalmazója a birtokában lévő radioaktív anyagok helyéről, fizikai,
kémiai tulajdonságairól és a velük kapcsolatos tevékenységekről helyi nyilvántartást vezet,
kezeli a helyi nyilvántartás adatait, beleértve a (4) bekezdés szerinti személyes adatokat is, és
adatokat szolgáltat a központi nyilvántartás számára. A nyilvántartást az atomenergia
alkalmazója az adatszolgáltatási kötelezettségének megszűnését követő öt évig köteles
megőrizni.
(3)	Az atomenergia-felügyeleti szerv kialakítja és működteti a központi nyilvántartás
rendszerét, központi nyilvántartásba veszi a helyi nyilvántartásokat, továbbá ellenőrzi a
központi és helyi nyilvántartások adattartalmának egyezését, valamint a helyi
nyilvántartásban nyilvántartott radioaktív anyagokat és a tényleges állományt.
(4)	Az atomenergia-felügyeleti szerv kezeli és feldolgozza a központi nyilvántartás részét
képező következő személyes adatokat:
a)	a nyilvántartás vezetésére kötelezett természetes személy neve és elérhetősége,
b)	a nyilvántartás vezetésére kötelezett jogi személy valamint jogi személyiséggel nem
rendelkező gazdasági társaság vezetőjének neve és elérhetősége,
c)	a sugárvédelmi megbízott neve, és elérhetősége,
d)	a biztosítékok végrehajtásáért felelős vezető neve és elérhetősége,
e)	a telephelyi képviselő neve és elérhetősége,
f)	a telephelyi biztosítéki felügyelő neve és elérhetősége,
g)	a létesítményi biztosítéki felügyelő neve és elérhetősége.
(5)	Az atomenergia-felügyeleti szerv a személyes adatokat a helyi nyilvántartások
ellenőrzéséhez, az ellenőrzések során esetlegesen tapasztalt hiányosságok kiküszöbölése
érdekében tett intézkedések, valamint a talált, illetve lefoglalt radioaktív vagy nukleáris
anyagokkal kapcsolatos intézkedések céljára használhatja fel.
22
(6)	Az atomenergia-felügyeleti szerv a személyes adatokat a (2) bekezdésben meghatározott
helyi nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség megszűnésétől számított öt évig kezeli.
Ezt követően az adatokat archív adatbázisba helyezi. Az archív adatbázisból az adatok
selejtezése a radioaktív (ezen belül nukleáris) anyag végleges elhelyezését, az országból való
kiszállítását vagy teljes felhasználását követően történik.
(7)	A rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok és az egészségügyi államigazgatási szerv
jogszabályban előírt feladatai ellátásához - térítésmentesen - adatokat, beleértve a (4)
bekezdésben meghatározott adatokat is, igényelhet a központi nyilvántartásból.
(8)	A radioaktív anyagok - és ezen belül elkülönítetten a nukleáris anyagok - nyilvántartása,
ellenőrzése, valamint a kapcsolódó adatszolgáltatás részletes szabályait külön jogszabályok
állapítják meg.”
(2) Az Atv. 68. § (1) bekezdés b) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap az OAH felügyeletét ellátó miniszter, hogy a törvényben érintett
miniszterekkel egyetértésben rendeletben állapítsa meg: ]
„b) a radioaktív anyagok nyilvántartása és ellenőrzése, valamint a kapcsolódó
adatszolgáltatás szabályait;”
5.	§
(1)	E törvény - a (2) és a (4) bekezdésben meghatározott kivételekkel - a kihirdetését követő
napon lép hatályba.
(2)	E törvény 2-3. §-a az Egyezmény 20. cikkének 2. pontjában meghatározott időpontban
lép hatályba.
(3)	Az Egyezmény módosításának, illetve e törvény 2-3. §-a hatálybalépésének naptári
napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar
Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(4)	E törvény 4. §-a a kihirdetését követő második hónap első napján lép hatályba, és az azt
követő napon hatályát veszti.
(5)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az Országos Atomenergia Hivatal
felügyeletét ellátó miniszter gondoskodik.
(6)	Felhatalmazást kap az Országos Atomenergia Hivatal felügyeletét ellátó miniszter, hogy
az Egyezménynek az Egyezmény módosításával egységes szerkezetbe foglalt, hiteles angol
nyelvű szövegét és annak magyar nyelvű hivatalos fordítását a Magyar Közlönyben
közzétegye.
23
Általános indokolás
Magyarország 1980-ban írta alá a nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló Egyezményt
(Convention on the Physical Protection of Nuclear Material), amelyet az 1987. évi 8. számú
törvényerejű rendelet hirdetett ki. A nukleáris anyagok védelme, a lopástól, szabotázstól és
terrorcselekményektől való megóvásuk kulcsfontosságú mind a nukleáris biztonság, mind a
nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása szempontjából. Ezért az 1970-es évek
végén a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (a továbbiakban NAÜ) keretében kidolgozott
Egyezmény meghatározta a nukleáris anyagok különféle csoportjára vonatkozó védelmi
szinteket, a szerződő államok és a NAÜ együttműködését, a köztük szükséges
információcserét, az információk titkosságát, az elkövetők elfogása érdekében a szerződő
államok közötti együttműködést és a kiadatással kapcsolatos kérdéseket.
Az Egyezményben foglalt kötelezettségeket az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény
és az atomenergia alkalmazásával összefüggő rendőrségi feladatokról szóló 47/1997.
(VIII. 28.) BM rendelet figyelembe vette.
Több éves előkészítő munka eredményeként a NAÜ 2005. július 4-8. között diplomáciai
konferenciát hívott össze a nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló nemzetközi
egyezmény módosítására. Az Egyezmény hatálya alapvetően a nukleáris anyagok szállítására
terjed ki. Ez a körülmény, és a nukleáris anyagok illegális kereskedelmével, továbbá a
terrorizmussal kapcsolatos veszélyek erősödése, valamint a védelmi technika fejlődése
szükségessé tették az Egyezmény módosítását és a nukleáris anyagok fizikai védelmének
szigorúbb szabályozását.
Az Egyezmény megújítását célzó tevékenység már 1998-ban megkezdődött, amelynek
eredményeként 2001-ben a NAÜ főigazgatója szakértői csoportot hozott létre a szükséges
változtatások számbavételére. A szakértői csoport javaslata 2003-ban készült el, amelyet
alkalmasnak tartottak diplomáciai konferencia szintjén történő megvitatásra és elfogadásra.
A javasolt módosítások elfogadásához az Egyezmény 20. cikke szerint az Egyezményben
szerződő államok kétharmadának egyetértése szükséges. 2005 januárjában egyértelművé vált,
hogy a szerződő államok túlnyomó része egyetért a diplomáciai konferencia összehívásával.
Ennek alapján a NAÜ, mint az Egyezmény letéteményese a diplomáciai konferencia 2005.
július 4-8. között hívta össze.
A diplomáciai értekezlet elé terjesztett módosítási javaslat az Egyezmény hatályát
kiterjesztette a nemzetközi nukleáris szállításokon túl a szerződő államok területén
felhasznált, raktározott és szállított nukleáris anyagok, illetve a joghatóságuk alá tartozó
nukleáris létesítmények fizikai védelmére. A módosítás szerint az államok felelősek a fizikai
védelmet szabályozó nemzeti szabályozási keretek létrehozásáért és fenntartásáért. Az
államoknak létre kell hozniuk, vagy ki kell jelölniük a szabályozási keretek megvalósításáért
felelős, és feladatai ellátásához megfelelő hatáskörrel, szakértelemmel, továbbá pénzügyi és
emberi erőforrásokkal rendelkező hatóságot, vagy hatóságokat. Ezzel együtt biztosítaniuk
kell, hogy a nukleáris anyagok vagy nukleáris létesítmények fizikai védelmének
megvalósításáért a fő felelősség a vonatkozó engedélyek birtokosaié legyen. Az államoknak
létre kell hozniuk azon információk titkosságának védelmére vonatkozó követelményeket,
amelyek illetéktelen nyilvánosságra hozatala károsítaná a nukleáris anyagok és nukleáris
létesítmények fizikai védelmét. A módosítások újraszabályozzák az egyezmény viszonyát az
ENSZ Alapokmányához és az ahhoz kapcsolódó egyéb nemzetközi egyezményekhez.
24
A Módosítás elfogadásával az Egyezmény címe az alábbira változott: Convention on the
Physical Protection of Nuclear Material and Nuclear Facilities (Nukleáris anyagok és
nukleáris létesítmények védelme).
Az Egyezményben végrehajtott alapvető fontosságú módosítások:
-	kiterjednek a nukleáris anyagokkal történő műveletek teljes vertikumára
(előállítás, felhasználás, raktározás, szállítás);
-	kiterjednek a nukleáris létesítmények szabotázs elleni védelmére;
-	nagyobb mértékű nemzetközi együttműködés lehetőségét biztosítanak és
kötelezettségét írnak elő;
-	bővítették az Egyezmény hatálya alá eső büntetendő cselekmények körét.
A Módosítás mind a NAÜ, mind a tagországok számára jelentős politikai és szakmai
előrelépés, ugyanis a nukleáris energia békés célú felhasználását szolgáló alábbi egyezmények
köre a nemzetközi közösség keretében egy korszerűsített, hatékony egyezménnyel egészült ki:
-	A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés;
-	A Magyar Köztársaság, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az Európai
Atomenergia Közösség között a nukleáris fegyverek elterjedésének
megakadályozásáról szóló szerződés szerinti biztosítékok alkalmazásáról aláírt
egyezmény;
-	A nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló egyezmény;
-	A nukleáris balesetekről adandó gyors értesítési egyezmény;
-	A nukleáris biztonságról szóló nemzetközi egyezmény;
-	A kiégett fűtőelemek kezelésének biztonságáról és a radioaktív hulladékok
kezelésének biztonságáról létrehozott közös egyezmény.
Az EU tagországok (a Diplomáciai Konferencián) külön megállapodás keretében egyeztek
meg abban, hogy az egyes országok illetékesei erőfeszítéseket tesznek a Módosítás mielőbbi
beépítésére az adott ország jogrendjébe.
A Módosítással a 7. cikk újabb büntetendő cselekményekkel egészül ki. Tekintettel a
nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény 10. §-a (1)
bekezdésének g) pontjára, megvizsgáltuk, hogy összhangban vannak-e a Módosítással
beépülő új rendelkezések a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben (a
továbbiakban: Btk.) foglalt tényállásokkal. A következők állapíthatók meg:
1.	Az Egyezmény 7. cikke 1. pontjának a) alpontja bünteti a nukleáris anyagok jogtalan
átvételét, birtoklását, használatát, továbbítását, átalakítását, elhelyezését, az ilyen anyagok
szétszórását, ha a cselekmény halált, súlyos személyi sérülést, vagy jelentős anyagi, illetve
környezeti kárt okoz, vagy ezek okozására alkalmas.
Az említett elkövetési magatartások büntetőjogi megítélésénél irányadó a Btk. 259. §-a
(közveszélyokozás), 264. §-a (visszaélés radioaktív anyaggal), valamint 280. §-a
(környezetkárosítás).
A Btk. 259. §-a alapján a jogalkotó büntetni rendel minden közveszélyt okozó magatartást,
így a sugárzó anyag pusztító hatásának kiváltását is.
A Btk. 264. §-a lefedi az Egyezmény 7. cikke 1. pontjának a) alpontjában meghatározott
elkövetési magatartásokat.
25
A 7. cikk 1. pontjának a) alpontjában szabályozott elkövetési magatartásoknak - a Módosítás
kapcsán - eredménye a környezeti kár bekövetkezése. A fent említett közveszélyokozás
tényállása (Btk. 259. §) megfelel az Egyezmény e rendelkezésének. Továbbá a Btk. 280. §-a
is harmonizál az Egyezmény előírásaival.
2.	Az Egyezmény 7. cikke 1. pontjának b) alpontja (nukleáris anyagok lopása vagy rablása)
összhangban van a Btk.-ban szabályozott lopás (316. §), valamint rablás (321. §)
tényállásával. A nukleáris anyag ellopása, elrablása egyúttal jogosulatlan megszerzést is
jelent, így elkövetése esetén halmazatban áll a radioaktív anyaggal való visszaéléssel.
3.	Az Egyezmény 7. cikke 1. pontjának c) alpontja büntetni rendeli a nukleáris anyagok
elsikkasztás vagy csalás útján történő megszerzését. E rendelkezés harmonizál a Btk.
317. §-ában, illetve 318. §-ában szabályozott sikkasztás, illetve csalás törvényi tényállásával.
A radioaktív anyag jogosulatlan megszerzése a Btk. 264. §-a (1) bekezdésében szabályozott
visszaélés radioaktív anyaggal bűntettet valósítja meg. Amennyiben a megszerzés csalás útján
történik, a két magatartás bűnhalmazatot képez.
4.	Az Egyezmény 7. cikke 1. pontjának új d) alpontja szerint büntetendő a nukleáris anyag
törvényes felhatalmazás nélküli ki- és bevitele, küldése vagy mozgatása egy államba, illetve
államból. E rendelkezés megfelel a Btk. 264. §-a (1) bekezdésének, amely szankcionálja az
emberi egészségre, illetve a környezetre veszélyes radioaktív anyagnak az országba történő
behozatalát, onnan való kivitelét, valamint az ország területén történő átvitelét.
5.	A Módosítás kapcsán az Egyezmény 7. cikkének 1. pontja új e) alponttal egészül ki. Az új
rendelkezés szerint büntetendő a nukleáris létesítmény ellen irányuló cselekmény, vagy a
nukleáris létesítmény működésébe való beavatkozás, amely során az elkövető sugárzásnak
való kitétel vagy radioaktív anyagok kibocsátása útján halált, vagy súlyos személyi sérülést,
vagy lényeges anyagi, illetve környezeti kárt szándékosan okoz (kivéve, ha a cselekményt
annak a szerződő államnak a saját belső jogrendszerével összhangban követték el, amelynek
területén a nukleáris létesítmény található).
A Módosítás célja nem pusztán a nukleáris létesítmény működésébe való beavatkozás
szankcionálása, hanem olyan cselekmények üldözése, amelyeknél az elkövető szándékában
áll halál, személyi sérülés, vagy kár okozása. A Módosítással érintett rendelkezések a magyar
Btk. értelmében ezért közveszélyokozást valósítanak meg. A közveszély fogalmilag ugyanis
magában hordozza személyek és dolgok számszerűen meg nem határozható köre
megsemmisülésének vagy sérelmének, rongálódásának veszélyét. Súlyosabban minősül
továbbá, ha a sugárzó anyag pusztító hatásának kiváltásával különösen nagy, vagy ezt
meghaladó vagyoni hátrány keletkezik, illetve a bűncselekmény egy vagy több ember halálát
idézi elő.
6.	Az Egyezmény alapján büntetendő a nukleáris anyagok fenyegetéssel, erőszakkal vagy
bármely más módon történő megfélemlítéssel való követelése [7. cikk 1. pontf) alpont]. Ezen
előírás lefedi a Btk. 174. §-a szerinti kényszerítés tényállását. A tényállástól függően akár
terrorcselekmény megállapítása is felmerülhet.
7.	Az Egyezmény 7. cikk 1. pontja korábbi e) alpontjának elnevezése g) alpontra változik, és
egyben új rendelkezésekkel egészül ki. A Módosítással érintett és beépített új szabályozás
összhangban van a Btk. által szabályozott terrorcselekmény elkövetésével való fenyegetés
tényállásával.
26
8.	A Módosítás alapján (7. cikk 1. pontjának h) alpontja) büntetendő a fent említett
cselekmények egy részének kísérlete is. Megjegyzendő, hogy a Btk. 17. §-a értelmében a
kísérletre is a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni.
9.	A 7. cikk 1. pontjának i) alpontja a fenti cselekmények bármelyikében való részességet is
büntetni rendeli. A felbujtóra és a bűnsegédre, mint részesekre a tettesekre megállapított
büntetési tételek [Btk. 21. § (3) bek.] irányadóak.
10.	A 7. cikk 1. pontjának j) alpontja értelmében az a) - h) alpontokban felsorolt valamennyi
bűncselekmény előkészületét büntetendővé kell nyilvánítani.
A Btk. 18. §-ának (1) bekezdése szerint előkészületet követ el az, aki a bűncselekmény
elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az
elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik.
A jogalkotó valamennyi említett bűncselekménynek - azok társadalomra veszélyességére
tekintettel - büntetni rendeli már az előkészületi magatartásait is [259. § (5) bekezdés, 261. §
(4)	bekezdés, 264. § (5) bekezdés].
11.	A Módosítás új k) alpontot iktat az Egyezmény 7. cikkének 1. pontjába. Az új rendelkezés
szerint büntetendő az olyan cselekmény, amelyet a közös cél érdekében cselekvő személyek
csoportja követ el, és amely a fenti bűncselekmények elkövetéséhez járul hozzá.
A fenti alpont rendelkezései kimerítik a felbujtás és a bűnsegély (Btk. 21. §-ának), a
bűnszövetségben a Btk. 137. §-ának 7. pontja, vagy bűnszervezetben (A Btk. 137. §-ának 8.
pontja) történő elkövetés, vagy a csoportos elkövetés (Btk. 137. § 13. pont) fogalmát
egyaránt.
12.	Az Egyezmény a ,nukleáris anyag”, valamint „nukleáris létesítmény” fogalmakat
használja. (A hatályos Btk. robbanó, sugárzó anyagról, radioaktív anyagról, valamint
nukleáris létesítményről rendelkezik.)
Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Atv.) 2. §- ának c) pontja
értelmében radioaktív anyag a természetben előforduló vagy mesterségesen előállított
bármely anyag, amelynek egy vagy több összetevője ionizáló sugárzást bocsát ki, valamint az
ilyen anyagot tartalmazó készítmény.
Az Atv. 2. §-ának d) pontja értelmében a nukleáris anyag a radioaktív anyagok közül mindaz,
amely önfenntartó nukleáris láncreakcióra képes, vagy képessé tehető, továbbá ennek
vegyületei, vagy az elemet, illetőleg vegyületét tartalmazó anyag, különösen az urán, a
tórium, a plutónium és bármilyen anyag, amely az előbbiek közül egyet vagy többet
tartalmaz, a bányászat, illetőleg az ércfeldolgozás körébe tartozó ércek és érchulladékok
kivételével. Mindkét fogalom megfelel az Egyezményben foglaltaknak.
A nukleáris létesítmény fogalmát az Atv. 2. §-ának g) pontja az Egyezmények megfelelően
definiálja. Ennek értelmében nukleáris létesítmény az atomerőmű, atomfűtőmű, kutató és
oktató atomreaktor, továbbá minden más olyan létesítmény, amelyet a nukleáris fegyverek
elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés III. cikk (1) és (4) bekezdésének
végrehajtásáról szóló biztosítéki megállapodás 98. cikkének 2. I. pontja ekként határoz meg.
27
A fentiek alapján az Egyezmény kiegészítése nem indokolja a Btk, módosítását, tekintettel
arra, hogy az Egyezményben szereplő tényállások mindegyike beleillik a Btk-ban e
tárgykörben szabályozott tényállások valamelyikébe.
A nukleáris és radioaktív anyagokkal kapcsolatos illegális tevékenységek visszaszorítását
szolgálja a velük való tevékenységek (gyártás, forgalmazás, szállítás, alkalmazás, behozatal,
kivitel) hatósági engedélyezésének, ellenőrzésének és a kapcsolódó adatszolgáltatásnak a
szabályozása, az ilyen anyagok és a velük tevékenységet végzők teljes körű nyilvántartása. Az
ilyen anyagok fizikai védelmével kapcsolatos hatósági előírások (követelmények) és azok
betartásának ellenőrzése szükségessé teszi a javaslat által megfogalmazott körben személyes
adatok kezelését, felhasználását és továbbítását a javaslat által meghatározott célokra. Az
ehhez szükséges felhatalmazás az Atv. 16. §-ának módosítását igényli.
Részletes indokolás
Az 1-2. §-hoz
Magyarország 1980-ban írta alá a nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló Egyezményt
(Convention on the Physical Protection of Nuclear Material), amelyet az 1987. évi 8. számú
törvényerejű rendelet hirdetett ki. A nukleáris anyagok védelme, a lopástól, szabotázstól és
terrorcselekményektől való megóvásuk kulcsfontosságú mind a nukleáris biztonság, mind az
atomfegyverek elterjedésének megakadályozása szempontjából. Az Egyezmény megújítását
célzó tevékenység már 1998-ban megkezdődött, amelynek eredményeként 2001-ben a NAÜ
főigazgatója szakértői csoportot hozott létre a szükséges változtatások számbavételére.
A szakértői csoport javaslata 2003-ban készült el, amelyet alkalmasnak tartottak diplomáciai
konferencia szintjén történő megvitatásra és elfogadásra. A javasolt módosítások
elfogadásához az Egyezmény 20. cikke szerint az Egyezményben szerződő államok
kétharmadának egyetértése szükséges. 2005 januárjában egyértelművé vált, hogy a szerződő
államok túlnyomó része egyetért a diplomáciai konferencia összehívásával. Ennek alapján a
NAÜ, mint az Egyezmény letéteményese a diplomáciai konferenciát 2005. július 4-8. között
hívta össze. Az ügy fontosságát és időszerűségét bizonyítja a Konferencián részt vevő és a
Módosítást aláíró országok nagy száma.
Az EU tagországok külön megállapodás keretében egyeztek meg abban, hogy az egyes
országok illetékesei erőfeszítéseket tesznek a Módosítás mielőbbi beépítésére az adott ország
jogrendjébe.
A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény
(a továbbiakban: Nksz.) 9. §-ának megfelelően azokat a Magyar Köztársaság által kötött
nemzetközi megállapodásokat és egyezményeket, amelyek kötelező hatályának elismerésére
az Országgyűlés adott felhatalmazást, törvényben kell kihirdetni.
A 3. §-hoz
Az Egyezmény 1979. október 26-án történt elfogadása óta eltelt időszak legfontosabb
változásaira és az újabb hangsúlyokra való utalások szerepelnek a módosított egyezmény
Preambulumában, mint az ENSZ Alapokmányának alapelveire és 2 cikkének 4. pontjára, az
ENSZ Közgyűlésnek a nemzetközi terrorizmus felszámolását célzó 1994. december 9-i
28
határozatára való hivatkozás, valamint utalás a módosított egyezménynek arra a lényeges
elemére, hogy hatálya a továbbiakban a nukleáris létesítményekre is kiterjed.
A szerződő államok felelősek a fizikai védelmi rendszerek létesítéséért és fenntartásáért; a
módosított egyezmény kapcsolódik egyéb nemzetközi szerződésekhez valamint fegyveres és
katonai tevékenységekhez. A módosított egyezmény nem használható fel erő alkalmazására,
fenyegetésre és törvényellenes cselekményekre, valamint nem vonatkozik katonai
rendeltetésű nukleáris anyagokra és létesítményekre.
A nukleáris anyagok és létesítmények megfelelő fizikai védelmi rendszereivel szemben
támasztott követelményeket és az ezek megvalósításához szükséges intézkedéseket taglalja
2A cikk 1. és 2. pontja. A 3. pont a fizikai védelem Alapelveit tartalmazza. (Az Alapelvek
fontosságát jelzi, hogy a szakértői értekezletek során a pontok Mellékletben szerepeltek és
csak a legutolsó értekezleten kerültek főszövegbe.)
A nukleáris anyag vagy nukleáris létesítmény elleni szabotázs-fenyegetés, vagy szabotázs
bekövetkezése esetén a szerződő államok egymás között és a NAÜ-vel együttműködnek.
Az együttműködés itt a kölcsönös tájékoztatáson túl a kölcsönös segítségnyújtást is jelenti.
A módosított egyezmény biztosítja a szerződő államok (és a NAÜ) együttműködési és
tanácskozási lehetőségét a fizikai védelmi rendszerek tervezése, fenntartása és tökéletesítése
terén mind hazai, mind nemzetközi szállítás vonatkozásában.
A büntetendő cselekmények körének meghatározása terén az eredeti Egyezményhez képest
jelentős szigorítást tartalmaznak a 7. cikk 1. pontjának d), e), j) és k) alpontjai.
A 4. §-hoz
A nukleáris és radioaktív anyagokkal kapcsolatos illegális tevékenységek visszaszorítása
érdekében megelőző intézkedésekre van szükség. Ezek közé tartozik a velük való
tevékenységek (gyártás, forgalmazás, szállítás, alkalmazás, behozatal, kivitel) hatósági
engedélyezése, ellenőrzése és a kapcsolódó adatszolgáltatás szabályozása, valamint az ilyen
anyagok és a velük tevékenységet végzők teljes körű nyilvántartása, továbbá az ilyen anyagok
fizikai védelmével kapcsolatos hatósági előírások (követelmények) és azok betartásának
ellenőrzése.
Szükséges továbbá az ilyen anyagok nem engedélyezett módon történő tevékenységének
felismerése, és fel kell készülni az illegális tevékenységek következményeinek enyhítését
célzó intézkedésekre. Az illegális forgalomba kerülő anyagok esetén a nyomozati munkát
segíti az anyagok tulajdonosának, illetve birtokosának ismerete, amely ismeretek lehetővé
teszik az eltulajdonított anyagok eredeti tulajdonosnak történő visszajuttatását is.
A nukleáris és radioaktív anyagok mindenkori pontos helyét, valamint a tulajdonosuk, illetve
birtokosuk pontos személyét és elérhetőségét a nukleáris, illetve a radioaktív anyagok
naprakész központi és helyi nyilvántartása tartalmazza. Közérdek, hogy a nukleáris anyagok
és a radioaktív anyagok azonosítható tulajdonságai mellett a radioaktív anyagok tulajdonosa,
illetve birtokosa, továbbá a velük való tevékenységért az adott tulajdonosnál, illetve
birtokosnál felelős sugárvédelmi megbízott személye és elérhetősége, nukleáris anyagok
esetén a nukleáris biztosítékok végrehajtásáért felelős vezető és a biztosítéki felügyelők neve
és elérhetősége is szerepeljen a központi nyilvántartásban. A megfelelő fizikai védelem
biztosítása úgy lehetséges, hogy mind a központ, mind a saját nyilvántartást vezető tisztában
29
van azzal, hogy a felsorolt anyagok hol találhatók. Ezeket az adatokat a központi
nyilvántartást vezető - részben az anyagok fizikai védelmének biztosítása érdekében - az
adatszolgáltatásra kötelezettek saját nyilvántartásainak ellenőrzésére, és a velük való
kapcsolattartásra használhatja fel.
Az 5. §-hoz
A módosított egyezmény 20. cikkének 2. pontja rendelkezik a hatálybaléptetés módjáról.
Ennek értelmében a módosított egyezmény akkor lép hatályba, amikor a szerződő államok
kétharmada elhelyezte a letéteményesnél (NAÜ) megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó
okmányát.
A módosított egyezmény végrehajtásával kapcsolatos feladatok az Atv., illetve az OAH
feladatáról, hatásköréről és bírságolási jogköréről, valamint az Atomenergia Koordinációs
Tanács tevékenységéről szóló 114/2003. (VII. 29.) Korm. rendelet alapján az OAH illetve a
rendőrség feladatkörébe tartoznak. Ezért a módosított egyezmény végrehajtásához szükséges
intézkedésekről is az OAH-nak, illetve az OAH-t felügyelő miniszternek (jelenleg az
közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter) kell gondoskodnia. A Javaslat 5. §-a az
Nksz. 10. §-ában foglaltaknak, valamint a kormányzati szervezetalakítással összefüggő
törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX. törvény rendelkezéseinek megfelelően
rendelkezik a Javaslat hatálybalépéséről, valamint az Egyezmény végrehajtásáért felelős
miniszter kijelöléséről.
30