﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/6374. számú
törvényjavaslat
a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról
Előadó:
dr. Draskovics Tibor
igazságügyi és rendészeti miniszter
2008. szeptember
2008. évi____törvény
a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról
1.	§
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 19. §-ának (1)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A zeneszerzők és a szövegírók a már nyilvánosságra hozott nem színpadi zeneműveknek és
zeneszövegeknek, valamint az ilyen színpadi zeneművekből vett részleteknek hangfelvételen való újabb
többszörözésére és példányonkénti terjesztésére vonatkozó jogukat csak közös jogkezelő szervezetük
útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig
mondhatnak le. Az engedélyre és az ennek fejében fizetendő díjak mértékére vonatkozóan az irodalmi
és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet köt szerződést a
hangfelvétel-előállítóval.”
2. §
(1)	Az Szjt. 21. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az olyan művek szerzőit, valamint az olyan műveket kiadókat, amelyeket fénymásolással vagy
más hasonló módon, papíron vagy más hasonló hordozón (a továbbiakban együtt: reprográfiával)
többszöröznek, a magáncélú másolásra tekintettel megfelelő díjazás illeti meg.”
(2)	Az Szjt. 21. §-a (6) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradt összegéből negyven százalék a
kiadókat illeti meg.”
3.	§
Az Szjt. 23. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A terjesztés joga kiterjed a mű egyes példányainak a nyilvánosság részére történő
haszonkölcsönbe adására is. A hangfelvételben foglalt művek szerzői e jogukat a 78. § (2) bekezdésének
megfelelően gyakorolhatják. A filmalkotások szerzői e jogukat szintén csak közös jogkezelés útján
gyakorolhatják, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig
mondhatnak le.”
4.	§
Az Szjt. a következő 23/A. §-sal egészül ki:
2
„23/A. § (1) A nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtárakban haszonkölcsönzés útján
terjesztett irodalmi művek és kottában rögzített zeneművek szerzőit a haszonkölcsönbe adásra
tekintettel megfelelő díjazás illeti meg.
(2)	A díjat a közös jogkezelő szervezet az évenként megállapított jogdíjközleményében, a
kultúráért felelős miniszter (e § alkalmazásában a továbbiakban: miniszter) által felügyelt költségvetési
fejezetben külön törvényi soron meghatározott összeg keretén belül állapítja meg.
(3)	A szerzők díjigényüket csak közös jogkezelő szervezetük útján érvényesíthetik, díjukról csak
a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.
(4)	Az (1) bekezdésben meghatározott művek példányainak a díj megállapításához és
felosztásához szükséges azonosító adatairól és a haszonkölcsönzés céljára való kölcsönbeadásaik
számáról a könyvtárak a közös jogkezelő szervezet, valamint a miniszter számára évente, a tárgyévet
követő első naptári negyedév végéig adatot szolgáltatnak. A díj megállapításához és felosztásához
szükséges adatok, valamint az adatszolgáltatásra kötelezett könyvtárak körét külön jogszabály állapítja
meg.
(5)	A díjat a kölcsönbeadások száma alapján kell felosztani; a díj a tárgyévet követő harmadik
naptári negyedév első napján esedékes. Azokat az egy főre eső díjakat, amelyek mértéke a felosztással
járó — egy jogosultra eső — indokolt kezelési költséget nem haladja meg, kulturális célokra kell fordítani.
A fennmaradó díjak legfeljebb ötven százaléka — felosztás nélkül, a felosztási szabályzat rendelkezései
szerint — szintén kulturális célra fordítható. Ha a felosztási szabályzat a díjak kulturális célokra történő
fordításáról rendelkezik, az erről szóló rendelkezéseit véleményezésre előzetesen meg kell küldeni a
miniszternek. A felosztási szabályzatnak a díjak kulturális célokra fordításáról szóló részei csak a
miniszter egyetértésével alkalmazhatók.”
5.	§
(1)	Az Szjt. 34. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„Nyilvánosságra hozott irodalmi vagy zenei mű részlete, vagy kisebb terjedelmű ilyen önálló mű,
továbbá képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás képe, valamint
fotóművészeti alkotás szemléltetés érdekében iskolai oktatási célra, valamint tudományos kutatás céljára
a forrás és az ott megjelölt szerző megnevezésével a cél által indokolt terjedelemben átvehető, feltéve,
hogy az átvevő művet nem használják fel üzletszerűen. Átvételnek minősül a mű olyan mértékű
felhasználása más műben, amely az idézést meghaladja.”
(2)	Az Szjt. 34. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A mű iskolai oktatási célra iskolai foglalkozás keretében átdolgozható. Az átdolgozott mű
felhasználásához az eredeti mű szerzőjének engedélye is szükséges.”
6.	§
(1)	Az Szjt. 35. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtár, iskolai oktatás célját szolgáló [33. § (4) bek.]
intézmény, muzeális intézmény, levéltár, valamint a közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve
3
hangarchívum a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját
közvetve sem szolgálja, és
a)	tudományos kutatáshoz vagy archiváláshoz szükséges,
b)	nyilvános könyvtári ellátás vagy a 38. § (5) bekezdésében meghatározott felhasználás céljára
készül,
c)	megjelent mű kisebb részéről, illetve újság- vagy folyóiratcikkről belső intézményi célra készül,
vagy
d)	külön törvény azt kivételes esetben, meghatározott feltételekkel megengedi.”
(2)	Az Szjt. 35. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az (1), a (4) és az (5) bekezdésben szabályozott esetekben nem minősül szabad
felhasználásnak a többszörözés, ha a szabad felhasználás kedvezményezettje tudja, vagy az adott
helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a többszörözés nem jogszerűen
létrejött műpéldányról vagy a nyilvánossághoz nem jogszerűen közvetített műről történik.”
(3)	Az Szjt. 35. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Az (1), a (4) és az (5), valamint a (7) bekezdésben szabályozott és a (8) bekezdés szerint
korlátozott szabad felhasználási esetek nem érintik a 20-22. §-okban foglaltak alkalmazását.”
7.	§
Az Szjt. 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„39. § Az országos szakkönyvtárak a mű egyes példányait szabadon haszonkölcsönbe adhatják.
Ez a rendelkezés nem vonatkozik a szoftverre és a számítástechnikai eszközökkel működtetett
adatbázisra.”
8.	§
Az Szjt. V. fejezete a következő új alcímmel és 57/A—57/C. §-okkal egészül ki:
, Afelhasználás engedélyezése ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodó szerző alkotása (árva mű) esetén
57/A. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal — a felhasználás módjához és mértékéhez igazodó díj
megállapítása mellett — felhasználási engedélyt ad kérelemre annak, aki a felhasználási szerződés
megkötése érdekében a szerző felkutatására az érintett műtípus és a felhasználási mód
figyelembevételével megtette az adott helyzetben általában elvárható intézkedéseket, és a szerző
felkutatása nem járt eredménnyel. A felhasználási engedély legfeljebb öt évre szól, a Magyar
Köztársaság területére terjed ki, nem kizárólagos, át nem ruházható, további felhasználási engedély
adására és a mű átdolgozására (29. §) nem jogosít.
(2)	Az (1) bekezdésben említett díjat a szerző személyének vagy tartózkodási helyének ismertté
válását követően kell megfizetni, ha a felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját
közvetve sem szolgálja; ha a felhasználás közvetve vagy közvetlenül jövedelemszerzés vagy
jövedelemfokozás célját szolgálja, a díjat a Magyar Szabadalmi Hivatalnál letétbe kell helyezni. A díj
letétbe helyezése a felhasználás megkezdésének feltétele.
4
(3)	Ha a szerző személye vagy tartózkodási helye a felhasználási engedély hatálya alatt ismertté
válik, a Magyar Szabadalmi Hivatal a szerző, illetve a felhasználó kérelmére a felhasználási engedélyt a
szerző személye vagy tartózkodási helye ismertté válásának napjával kezdődő hatállyal visszavonja azzal,
hogy a felhasználás a szerző személye vagy tartózkodási helye ismertté válásának napján meglévő
mértékig, az engedély alapján még hátralévő időtartamig, de legfeljebb a szerző személye vagy
tartózkodási helye ismertté válásának napjától egy évig folytatható.
(4)	A (3) bekezdésben foglalt rendelkezést megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a
felhasználásra a szerző személye vagy tartózkodási helye ismertté válásának napjáig komoly
előkészületeket tettek, azzal, hogy ebben az esetben a felhasználást az előkészületnek a szerző személye
vagy tartózkodási helye ismertté válásakor meglévő mértékéig lehet megkezdeni és folytatni.
(5)	A szerző a felhasználási engedély hatályának megszűnésétől vagy a visszavonásáról szóló
határozat jogerőre emelkedésétől számított öt évig követelheti a felhasználótól az őt megillető díj, illetve
—	a díj letétbe helyezése esetén — a Magyar Szabadalmi Hivataltól az ott javára letétbe helyezett díj
megfizetését. Az öt év lejártát követően a Magyar Szabadalmi Hivatal átutalja a díjat annak a közös
jogkezelő szervezetnek, amely az ismeretlen vagy az ismeretlen helyen tartózkodó szerző művének
egyéb felhasználását jogosítja, ilyen szervezet hiányában pedig a Nemzeti Kulturális Alapnak. Ha az
ismeretlen vagy az ismeretlen helyen tartózkodó szerző művének egyéb felhasználásait több közös
jogkezelő szervezet jogosítja, ezek a díjból egyenlő arányban részesülnek. A Nemzeti Kulturális Alap a
hozzá átutalt jogdíjat a kulturális javak hozzáférhetővé tételére fordítja.
(6)	Ha a szerző a (3)—(5) bekezdések alapján a díj mértékét vitatja, ennek elbírálása — a szerzői
jogi perekre irányadó szabályok szerint — bírósági útra tartozik.
(7)	Az (1)—(6) bekezdések nem alkalmazhatók, ha a felhasználás jogosítása közös jogkezelésbe
tartozik.
57/B. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatalnak az 57/A. §-ban szabályozott eljárására a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a
továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a)	nem alkalmazhatók a Ket.-nek azok a rendelkezései, amelyek az eljárás megindításával
kapcsolatos - hivatalból vagy kérelemre történő - értesítésre vonatkoznak;
b)	a Magyar Szabadalmi Hivatal a tényeket a kérelem keretei között, az ügyfél nyilatkozatai és
állításai alapján vizsgálja;
c)	nem alkalmazhatók a Ket.-nek az ügygondnokra, a költségmentességre és a végrehajtásra
vonatkozó rendelkezései;
d)	a Magyar Szabadalmi Hivatal döntéseivel szemben nincs helye fellebbezésnek, újrafelvételi,
méltányossági és felügyeleti eljárásnak, valamint ügyészi óvásnak; a Magyar Szabadalmi Hivatal
döntéseit a Fővárosi Bíróság — az 57/C. §-ban foglaltak szerint — nemperes eljárásban vizsgálja felül.
(2)	A Magyar Szabadalmi Hivatal által hozott döntés felülvizsgálatát az ügyész is kérheti; az
eljárás megindítására a Fővárosi Főügyészség rendelkezik kizárólagos illetékességgel. A Magyar
Szabadalmi Hivatal a döntését a Fővárosi Főügyészséggel is közli.
(3)	Az 57/A. § (1) bekezdése szerinti kérelemért külön jogszabályban meghatározott igazgatási
szolgáltatási díjat kell fizetni. A díjfizetés elmulasztása esetén a kérelmet el kell utasítani.
5
(4)	Az árva művek felhasználásának engedélyezésére vonatkozó részletes szabályokat — ideértve
a (3) bekezdés szerinti díj mértékét — külön jogszabály állapítja meg.
57/C. § (1) Az 57/B. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti nemperes eljárás megindítására
irányuló kérelmet a döntés közlésétől számított harminc napon belül a Magyar Szabadalmi Hivatalnál
kell benyújtani, amely azt az ügy irataival együtt tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti kérelem kellékeire a keresetlevélre vonatkozó szabályok megfelelően
irányadók.
(3)	Ha az (1) bekezdés szerinti kérelmet elkésetten nyújtották be, az igazolási kérelem tárgyában
a bíróság határoz.
(4)	Az 57/B. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti nemperes eljárásra a polgári perrendtartásról
szóló törvény általános szabályai — a nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel — megfelelően
irányadók.”
9.	§
Az Szjt. 66. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A felhasználás engedélyezésére vonatkozó jog átruházása nem terjedhet ki a 20. §-ban, a 23.
§ (3) és (6) bekezdésében, valamint a 28. §-ban szabályozott vagyoni jogokra.”
10.	§
Az Szjt. 86. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„86. § (1) A szerzői és a szomszédos jogokra vonatkozó jogszabályoknak megfelelő közös
jogkezelő szervezetekről a Magyar Szabadalmi Hivatal nyilvántartást vezet.
(2)	A nyilvántartásba közös jogkezelő szervezetként csak egyesület (Ptk. 61-64. §) vehető fel.
Országosan csak egy-egy egyesület vehető nyilvántartásba különösen a következő művekkel, illetve
teljesítményekkel kapcsolatos szerzői, illetve szomszédos jogok kezelésére:
a)	irodalmi, illetve zenei művek,
b)	egyéb alkotóművészeti alkotások,
c)	filmalkotások,
d)	előadóművészi teljesítmények,
e)	hangfelvételek,
f)	filmelőállítói teljesítmények.”
11. §
Az Szjt. 87. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nyilvántartásba vett szervezet által végzett jogkezelési tevékenységre vonatkozó
bejegyzést a Magyar Szabadalmi Hivatal a nyilvántartásba vett szervezetek közötti megállapodás alapján
6
módosítja, ha a nyilvántartásba vétel feltételei valamennyi érintett szervezetnél megvalósulnak az általuk
végzett jogkezelési tevékenységnek a megállapodás szerinti módosítását követően is.”
12. §
(1)	Az Szjt. 88. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az az egyesület vehető a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásába,]
„b) amely az általa végzett jogkezelési tevékenységben érdekelt jogosultak jelentős részét
képviseli azáltal, hogy
1.	e jogosultak tagjai vagy hozzá csatlakozni kívánnak, vagy
2.	e jogosultak vele jogaik közös kezelésére egyedi megállapodást kötöttek,
és az e jogosultak jogainak közös kezelését végző, a bel- és külföldi felhasználás szempontjából
fontos külföldi szervezetekkel képviseleti szerződéseket kötött, vagy ilyen szerződések megkötésére
irányuló szándéknyilatkozatokkal rendelkezik;”
(2)	Az Szjt. 88. §-ának (2)—(3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Annak megállapításakor, hogy a szervezet az érintett jogosultak jelentős részét képviseli-e,
illetve, hogy több szervezet közül melyik képviseli az érintett jogosultak nagyobb részét, a jogosultak
létszámát, műveik, illetve szomszédos jogi teljesítményeik felhasználási arányát és a jogdíjakból való
részesedésük arányát egyaránt figyelembe kell venni, erre vonatkozóan a kultúráért felelős miniszter
véleményét ki kell kérni.
(3)	A szervezetet a közös jogkezeléshez kapcsolódó adatok kezelésére felkészültnek kell
tekinteni, ha fenn tudja tartani az általa képviselt jogosultak, illetve a közös jogkezelés körébe tartozó
művek vagy szomszédos jogi teljesítmények, valamint a különböző felhasználások olyan adatbázisát,
amely lehetővé teszi a jogdíjak felosztását és kifizetését a jogosultak számára.”
13. §
Az Szjt. 89. §-ának (2)-(4) bekezdése a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) A kérelemhez csatolni kell a nyilvántartásba vételhez szükséges - a 88. § (1) bekezdésében
meghatározott - feltételek teljesítését igazoló iratokat. Az iratokban közölni kell az egyesület tagjainak,
illetve az egyesülethez csatlakozni kívánó jogosultaknak az egyedi azonosításra alkalmas névsorát, amely
a tagok (jogosultak) teljes nevét és lakcímét (székhelyét) tartalmazza.
(3)	A Magyar Szabadalmi Hivatal a nyilvántartásba vételt a Hivatalos Értesítőben közzéteszi. A
nyilvántartásban szereplő szervezetekről és az általuk végzett közös jogkezelési tevékenységekről a
Magyar Szabadalmi Hivatal a Hivatalos Értesítőben közleményt jelentet meg.
(4)	A szerzői és a szomszédos jogok közös kezelését végző szervezetekről vezetett
nyilvántartásra vonatkozó részletes szabályokat az igazságügyért felelős miniszter rendeletben állapítja
meg.”
7
14. §
Az Szjt a következő 89/A. §-sal egészül ki:
„89/A. § (1) Ha a törvényben előírt közös jogkezelést végző közös jogkezelő szervezetet törlik
a nyilvántartásból, a Magyar Szabadalmi Hivatal a honlapján és legalább két országos napilapban
közzétett hirdetményében felhívja az érintett jogosultakat arra, hogy az általa kitűzött, de legalább hat
hónapos határidőn belül kezdeményezzék szervezetük közös jogkezelő szervezetként való
nyilvántartásba vételét.
(2)	Az (1) bekezdés szerint meghatározott határidő elteltéig a jogdíjakat a törölt közös jogkezelő
szervezet által alkalmazott díjszabás alapján kell megfizetni a Magyar Szabadalmi Hivatal által a
hirdetményben megjelölt módon. Ha az új közös jogkezelő szervezet nyilvántartásba vételét a kitűzött
határidőn belül kezdeményezik, és a szervezetet nyilvántartásba veszik, az így megfizetett jogdíjakat az
új szervezet osztja fel, ellenkező esetben a Magyar Szabadalmi Hivatal a befolyt jogdíjakat a határidő
elteltét követően a Nemzeti Kulturális Alap részére utalja át. A Nemzeti Kulturális Alap a hozzá átutalt
jogdíjakat a kulturális javak hozzáférhetővé tételére fordítja.
(3)	Ha az (1) bekezdésben említett határidő elteltéig nem kezdeményezik a törvényben előírt
közös jogkezelő szervezetként való nyilvántartásba vételt, azt mindaddig úgy kell tekinteni, hogy az
érintett jogosultak a felhasználást egyedileg engedélyezhetik, ameddig az új jogkezelő szervezetet
nyilvántartásba nem veszik.
(4)	A közös jogkezelő szervezet a nyilvántartásból történő, (1) bekezdés szerinti törlése esetén a
törlés jogerőre emelkedéséig megfizetett jogdíjakat köteles az érintett jogosultak között a törlés
időpontjában érvényes felosztási szabályzat alapján felosztani.”
15. §
Az Szjt. 90. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„90. § (1) A szerzői és a szomszédos jogok közös kezelését végző szervezet abban a körben,
amelyben a nyilvántartás szerint jogkezelésre jogosult, rendszeres időközönként megállapítja és az e §
szerinti jóváhagyási eljárás lefolytatása céljából megküldi a Magyar Szabadalmi Hivatalnak az egyes
felhasználási módok tekintetében a — felhasználókra indokolatlan megkülönböztetés nélkül vonatkozó
—	jogdíjakat és a felhasználás egyéb — az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő — feltételeit (a
továbbiakban együtt: díjszabás). A tervezett alkalmazás időpontja nem lehet korábbi, mint a
megküldéstől számított három hónap.
(2)	A díjszabást az igazságügyért felelős miniszter hagyja jóvá a (3)-(11) bekezdések szerinti
eljárást követően a Magyar Szabadalmi Hivatal előterjesztése alapján. A jóváhagyás a díjszabás
alkalmazásának és a Hivatalos Értesítőben való nyilvánosságra hozatalának feltétele; nem zárja ki, illetve
nem érinti azonban az egyéb jogszabályok érvényesülését a díjszabás tekintetében.
(3)	A díj mértékének megállapításakor figyelembe kell venni az érintett felhasználás valamennyi
lényeges körülményét. A díjszabáshoz indokolást, és az azt alátámasztó iratokat kell csatolni.
8
(4)	A Magyar Szabadalmi Hivatal a díjszabásról annak kézhezvételét követően haladéktalanul
véleményt kér a jelentős felhasználóktól és a felhasználók érdekképviseleti szervezeteitől, valamint ezt
követően a kultúráért felelős minisztertől és — a 20. §-a (1) bekezdésében és a 21. §-a (1) bekezdésének
első mondatában meghatározott díj, valamint a 26. §-a (8) bekezdésének második mondatában
szabályozott felhasználás tekintetében — az informatikáért felelős minisztertől. A véleményezést a
díjszabásnak a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz történő benyújtásától számított hatvan napon belül kell
lefolytatni. A 20-21. §-okban meghatározott díj vonatkozásában a fizetésre kötelezettek és azok
érdekképviseleti szervezetei minősülnek felhasználónak, illetve felhasználói érdekképviseleti
szervezeteknek.
(5)	A Magyar Szabadalmi Hivatal attól a jelentős felhasználótól, illetve felhasználói
érdekképviselettől köteles véleményt kérni, aki véleményezési szándékát a Magyar Szabadalmi
Hivatalnak az adott évben a Magyar Szabadalmi Hivatal honlapján a díjszabás benyújtását követően
haladéktalanul e célból közzétett felhívása alapján, a felhívás közzétételétől számított tizenöt napon
belül írásban bejelenti, és egyidejűleg benyújtja a (6) vagy a (7) bekezdés szerinti nyilatkozatot.
(6)	Jelentős felhasználó az a személy, aki az érintett közös jogkezelést végző szervezethez
intézett megkeresés alapján kiadott nyilatkozattal igazolja, hogy a bejelentés évét megelőző naptári
évben az általa fizetett jogdíj elérte az érintett díjszabás alapján megfizetett összes jogdíj 1%-át.
(7)	Felhasználói érdekképviseleti szervezet az a nyilvántartott tagsággal rendelkező jogi személy,
amely létesítő okirata szerinti tevékenységét országosan fejti ki, és tevékenysége kiterjed az érintett
felhasználók érdekeinek a díjszabások véleményezése során történő képviseletére, továbbá a közös
jogkezelést végző szervezet által az érdekképviseleti szervezet megkeresésére kiadott nyilatkozattal
igazolja, hogy az érdekképviseleti szervezet tagja az adott díjszabással érintett felhasználók olyan köre,
amely a bejelentés évét megelőző naptári évben az adott díjszabás alapján megfizetett összes jogdíj
legalább 10%-át megfizette.
(8)	A közös jogkezelést végző szervezet a (6) és a (7) bekezdésben foglaltak szerint a felhasználó
vagy a felhasználói érdekképviseleti szervezet megkeresésének beérkezését követően haladéktalanul
nyilatkozik, és a nyilatkozatot a megkereső felhasználónak, illetve érdekképviseleti szervezetnek,
továbbá a Magyar Szabadalmi Hivatalnak megküldi. A Magyar Szabadalmi Hivatal a felügyelet körében
ellenőrzi, hogy a közös jogkezelő szervezet nyilatkozata a valóságnak megfelel-e.
(9)	Nem kell véleményt kérni attól a jelentős felhasználótól, illetve felhasználói érdekképviseleti
szervezettől és annak jelentős felhasználónak minősülő tagjától, amely a közös jogkezelést végző
szervezettel a díjszabás alkalmazási időtartamára és körében felhasználási szerződést, illetve az
engedélyezési jog nélkül fennálló díjigény gyakorlása körében díjfizetési megállapodást (keret-
felhasználási szerződést, illetve keret-díjfizetési megállapodást) kötött. A közös jogkezelést végző
szervezet a díjszabáshoz a jóváhagyásra történő benyújtáskor csatolja a jelentős felhasználóval, illetve az
érdekképviseleti szervezettel kötött felhasználási szerződés, illetve a megállapodás egy példányát.
(10)	Ha a díjszabással kapcsolatos véleményezés során a Magyar Szabadalmi Hivatal azt állapítja
meg, hogy a díjszabás tekintetében a közös jogkezelést végző szervezet és a véleményezésre jogosultak
között jelentős véleményeltérés van, erről az érintetteket legkésőbb a véleményezésre rendelkezésre álló
határidő lejártát követően haladéktalanul tájékoztatja. A tájékoztatás kézhezvételétől számított nyolc
napon belül a (6) bekezdésben meghatározott felhasználó vagy a (7) bekezdésben meghatározott
érdekképviseleti szervezet, illetve az érintett közös jogkezelést végző szervezet a 103. § alapján
létrehozott egyeztető testülethez fordulhat. Az egyeztető testület megalakítására és eljárására a 103-105.
§-okat kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a testületi tagok kijelölésének tíz napon
belül kell megtörténnie, és ha az egyik fél a másik fél felhívásának kézhezvételétől számított tíz napon
9
belül elmulasztja a saját tanácstagjának kijelölését, vagy a két testületi tag a kijelölésüktől számított tíz
napon belül nem egyezik meg a harmadik testületi tag személyében, a hiányzó testületi tagot a szerzői
jogi szakértő testület elnöke nevezi ki. Az eljárást negyvenöt napon belül be kell fejezni.
(11)	A Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke a díjszabást jóváhagyásra az igazságügyért felelős
miniszter elé terjeszti az arra okot adó esemény bekövetkeztét követő tizenöt napon belül. Ha az arra
jogosult egyeztető eljárást kezdeményezett, az egyeztetés kezdeményezésének időpontjától számított
negyvenöt napra a Magyar Szabadalmi Hivatal az előtte folyó eljárást felfüggeszti. Ha az egyeztető
eljárást az arra jogosult nem kezdeményezi határidőben, illetve, ha a felek között nem jön létre
megállapodás, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke a díjszabást ennek a ténynek, illetve az egyeztető
testület által készített megállapodási javaslatnak a közlésével, a díjszabás jóváhagyására irányuló eljárással
összefüggő iratok másolatával együtt terjeszti az igazságügyért felelős miniszter elé jóváhagyásra.
Amennyiben a felek között az eljárásban megállapodás jön létre, vagy az egyeztető testület által javasolt
megállapodást mindegyik fél elfogadja, a Magyar Szabadalmi Hivatal az egyeztető testület eljárása során
létrejött megállapodás szerinti díjszabást terjeszti az igazságügyért felelős miniszter elé jóváhagyásra. Az
igazságügyért felelős miniszter az elé terjesztett díjszabást akkor hagyja jóvá, ha a díjszabás és annak
megállapítása a szerzői jogi szabályokkal összhangban áll. Az igazságügyért felelős miniszter a
jóváhagyásról a díjszabás előterjesztését követő tíz napon belül határozattal dönt. Amennyiben a
miniszter a díjszabás jóváhagyását elutasító határozatot hoz, a határozatban a kijavítás tárgyának
megjelölése mellett rendelkezni kell arról, hogy a jóváhagyási eljárást újra le kell-e folytatni. A határozat
ellen fellebbezésnek helye nincs, az a közléssel emelkedik jogerőre.
(12)	A díjszabást a közös jogkezelést végző szervezet a jóváhagyást követően a Hivatalos
Értesítőben a saját nevében nyilvánosságra hozza. Ennek megtörténtéig az előző időszakra
megállapított és jóváhagyott — a Hivatalos Értesítőben korábban nyilvánosságra hozott — díjszabást kell
alkalmazni akkor is, ha az az időtartam, amelyre ez utóbbi díjszabást megállapították, időközben lejárt.
E szabályokat megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a bíróság a 90/A. § alapján az
igazságügyért felelős miniszter jóváhagyó határozatát jogerős határozattal hatályon kívül helyezi.
(13)	A díjszabás alkalmazása során az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani.
(14)	Az (1)—(12) bekezdések szerinti eljárásban a Ket. nem alkalmazható.”
16. §
Az Szjt. a következő 90/A. §-sal egészül ki:
„90/A. § (1) Az igazságügyért felelős miniszter jóváhagyásról szóló határozatának
felülvizsgálatát a díjszabás véleményezésére jogosult bármely szervezet és az érintett közös jogkezelő
szervezet jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Bíróságtól kérheti, amely a kérelmet közigazgatási
nemperes eljárás szabályai alapján bírálja el. A nemperes eljárásban a Polgári perrendtartásról szóló
1952. évi III. törvény 332. §-ának (3) és (4) bekezdése nem alkalmazható. Ha a bíróság a határozatot
hatályon kívül helyezi és a minisztert új eljárásra utasítja, az új eljárásban hozott határozat alapján
fizetendő díj és a megsemmisített határozat alapján fizetendő díj közötti különbözettel el kell számolni.
(2)	A határozat megtámadása esetén a bíróság azt a kérelmezőt, aki a határozattal érintett
díjszabás alapján díjfizetésre lenne kötelezett, biztosíték adására kötelezi. A biztosíték összege
megegyezik a megtámadott határozattal jóváhagyott díjszabás alapján fizetendő díj mértékével, illetve
annak vitatott vagy még meg nem fizetett részével.
10
(3)	A szerződési feltételek tisztességtelensége miatti megtámadhatóság szempontjából a
díjszabás nem minősül jogszabály által megállapítottnak, illetve olyannak, mint amelyet jogszabály
előírásának megfelelően határoztak meg. A díjszabás bírósági megtámadása esetén a közös jogkezelő
szervezet kérelmére a bíróság az ellenérdekű felet biztosíték adására kötelezi. A biztosíték összegére a
(2)	bekezdés szabályai megfelelően alkalmazandók.”
17. §
Az Szjt. 93. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„93. § (1) A közös jogkezelési tevékenység felett — az egyesülési jogról szóló 1989. évi II.
törvény 17. §-ával összhangban — gyakorolt felügyelet körében a Magyar Szabadalmi Hivatal évente,
illetve szükség esetén ellenőrzi, hogy a nyilvántartásba vétel feltételei a jogkezelő szervezetnél
folyamatosan megvalósulnak-e, továbbá, hogy az alapszabály, a felosztási szabályzat és más belső
szabályzat rendelkezései nem ütköznek-e a szerzői jogi jogszabályokba.
(2)	A közös jogkezelést végző — a 86-89. §-ok alapján nyilvántartásba vett — szervezet a
felügyelet ellátásához megküldi a Magyar Szabadalmi Hivatalnak
a)	az alapszabályát;
b)	a szervezeti és működési szabályzatát;
c)	a felosztási szabályzatát;
d)	az ügyintéző és képviseleti szerve tagjainak névsorát;
e)	az éves beszámolóját;
f)	a külföldi közös jogkezelő szervezetekkel kötött képviseleti szerződéseit.
(3)	A Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke a felügyelet körében — ha a nyilvántartásba vételhez
szükséges feltételek hiányát vagy az (1) bekezdésben említett jogszabályok megsértését észleli —
megteszi a következő intézkedéseket:
a)	írásban figyelmezteti a közös jogkezelő szervezet ügyintéző és képviseleti szervét a
nyilvántartásba vétel feltételeinek, illetve a szerzői jogi jogszabályoknak megfelelő működés
helyreállítására, és erre megfelelő határidőt tűz;
b)	megkeresi az ügyészséget a szervezet törvényességi felügyelete körében meghozható
intézkedések megtétele céljából;
c)	ha az a) pontban említett határidő eredménytelenül telt el, vagy a törvényességi felügyeleti
intézkedés nem jár eredménnyel, illetve nem várható tőle eredmény, törli a közös jogkezelést végző
szervezetet a nyilvántartásból, és ezt a Hivatalos Értesítőben közzéteszi. A törlésre a 89/A. § szabályai
alkalmazandók.
(4)	Ha az igazságügyért felelős miniszter a közös jogkezelő szervezetek díjszabásaival
kapcsolatos feladata körében az (1) bekezdésben említett jogszabályok megsértését észleli, a Magyar
Szabadalmi Hivatalnál felügyeleti intézkedést kezdeményezhet.
(5)	A Magyar Szabadalmi Hivatal a (2) bekezdésben felsoroltakat rendszeres időközönként, de
legalább évente megküldi az igazságügyért felelős miniszternek a szellemi tulajdon védelmével
összefüggő feladatai ellátásához szükséges tájékoztatás céljából, továbbá a kultúráért felelős
miniszternek a kultúrával kapcsolatos feladatai ellátásához szükséges tájékoztatás céljából.”
11
18. §
Az Szjt. 94. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Ha a jogosult a 35. § (8) bekezdésére figyelemmel az (1) bekezdés e) pontja, illetve a (2)
bekezdés alapján igényt érvényesít, a gazdagodás, illetve a kártérítés mértékének megállapításakor
figyelembe kell venni a többszörözéshez igénybe vett kép-, illetve hanghordozót terhelő és megfizetett
díj mértékét.”
19.	§
Az Szjt. 94/B. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha az (1) bekezdés nem alkalmazható, az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek
tekinteni, aki a művet sajátjaként a Magyar Szabadalmi Hivatalnál önkéntes műnyilvántartásba vetette és
ezt közokirattal igazolja. A mű nyilvántartásba vételéért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.”
20.	§
Az Szjt. 100. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A közös jogkezelő szervezet a járulék összegéről, annak felhasználásáról a nyilvánosságot
évente, a kultúráért felelős miniszter irányítása alatt működő minisztérium hivatalos lapja útján
tájékoztatja.”
21.	§
Az Szjt. 104. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az egyeztető testület eljárásának célja, hogy a felek közötti megállapodás létrehozását
elősegítse. A közös jogkezeléssel kapcsolatos vitában kezdeményezett egyeztető testületi eljárásról a
testület haladéktalanul tájékoztatja az igazságügyért felelős minisztert és a Magyar Szabadalmi Hivatalt.”
22. §
Az Szjt. 105. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az egyeztető testület eljárási szabályzatát a szerzői jogi szakértő testület dolgozza ki, és az
igazságügyért felelős miniszter hagyja jóvá. A jóváhagyást megelőzően be kell szerezni a Magyar
Szabadalmi Hivatal felügyeletét ellátó miniszternek, valamint a kultúráért, továbbá az informatikáért
felelős miniszternek a véleményét.”
23. §
Az Szjt. 112. §-ának (4)—(5) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek, és az Szjt.
112. §-a a következő (6)—(7) bekezdésekkel egészül ki:
12
„(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendelettel megállapítsa az ismeretlen vagy az
ismeretlen helyen tartózkodó szerző alkotása felhasználásának engedélyezésére vonatkozó eljárás
részletes szabályait és az eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét, beszedésének,
visszatérítésének módját továbbá az ilyen alkotások nyilvántartásának részletes szabályait.
(5)	Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy
a)	a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökével egyetértésben a Magyar Szabadalmi Hivatal által
vezetett önkéntes műnyilvántartásra vonatkozó részletes szabályokat, valamint
b)	az adópolitikáért felelős miniszterrel és a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökével egyetértésben
az önkéntes műnyilvántartással összefüggő eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét,
beszedésének és visszatérítésének módját rendelettel megállapítsa.
(6)	Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy — a Magyar Szabadalmi Hivatal
elnökével egyetértésben — a szerzői és a szomszédos jogok közös kezelését végző szervezetekről
vezetett nyilvántartásra vonatkozó részletes szabályokat rendelettel megállapítsa.
(7)	Felhatalmazást kap a kultúráért felelős miniszter, hogy — az igazságügyért felelős miniszterrel
és a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökével egyetértésben — az e törvény 23/A. §-ának (4) bekezdése
alapján a nyilvános haszonkölcsönzésért a szerzőt megillető díj megállapításához és felosztásához
szükséges adatok, valamint az adatszolgáltatásra kötelezett nyilvános könyvtárak körét rendelettel
megállapítsa.”
24. §
Az Szjt. 113. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„E törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)	a Tanács 91/250/EGK irányelve (1991. május 14.) a számítógépi programok jogi védelméről;
b)	a Tanács 93/83/EGK irányelve (1993. szeptember 27.) a műholdas műsorsugárzásra és a
vezeték útján történő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó
jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról;
c)	az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve (1996. március 11.) az adatbázisok jogi
védelméről;
d)	az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve (2001. május 22.) az információs
társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról;
e)	az Európai Parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelve (2001. szeptember 27.) az eredeti
műalkotás szerzőjét megillető követő jogról;
f)	az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve (2004. április 29.) a szellemi
tulajdonjogok érvényesítéséről;
g)	az Európai Parlament és a Tanács 2006/115/EK irányelve (2006. december 12.) a bérleti jogról
és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó egyes
jogokról;
h)	az Európai Parlament és a Tanács 2006/116/EK irányelve (2006. december 12.) a szerzői jog
és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról;
i)	a Bizottság 2006/585/EK ajánlása (2006. augusztus 24.) a kulturális anyagok digitalizálásáról és
online hozzáférhetővé tételéről, valamint a digitális megőrzésről 6. (a) és (c) alpontja.”
13
25.	§
(1)	E törvény — a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivételekkel — 2009. január 1-jén lép hatályba.
(2)	E törvény 8. §-a és 28. §-ának (2) bekezdése 2010. január 1-jén lép hatályba.
(3)	E törvény 3—4. §-a, 7. §-a és 30. §-ának (2) bekezdése 2011. január 1-jén lép hatályba.
26.	§
(1)	Az Szjt. e törvény 1. §-ával megállapított 19. §-a (1) bekezdésének rendelkezéseit a 2008.
december 31-ét követően adott felhasználási engedélyekre kell alkalmazni.
(2)	Az Szjt. e törvény 4. §-ával megállapított 23/A. §-a alapján a szerzőt megillető díjat a 2010.
december 31-ét követően kölcsönzött műpéldányok nyilvános haszonkölcsönbe adása után kell
megfizetni. A díj megállapításához, beszedéséhez és felosztásához szükséges adatokat a (3) bekezdésben
meghatározott időponttól kezdve kell gyűjteni, ennek alapján a díjakat 2012-ben kell először felosztani.
(3)	Az Szjt. e törvény 10-17. §-ával és 21-22. §-ával megállapított rendelkezéseit a 2008.
december 31-ét követően indult eljárásokra kell alkalmazni.
27.	§
(1)	E törvény 1—2. §-a, 5—6. §-a, 9-24. §-a, 28. §-ának (1) és (3)-(4) bekezdése, 29. §-a, valamint
30. §-ának (1) bekezdése 2009. január 2-án hatályát veszti.
(2)	E törvény 8. §-a és 28. §-ának (2) bekezdése 2010. január 2-án hatályát veszti.
(3)	E törvény 3—4. §-a, 7. §-a, 25. §-a, 30. §-ának (2) bekezdése, valamint 31. §-a 2011. január 2-
án hatályát veszti.
(3)	E § 2011. január 3-án hatályát veszti.
28.	§
(1)	A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.)
115/H. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A Hivatal a szerzői és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben — külön
jogszabályok alapján — különösen a következő feladatokat látja el:
a)	nyilvántartást vezet a szerzői és a szomszédos jogok közös kezelését végző szervezetekről;
b)	felügyeletet gyakorol a közös jogkezelési tevékenység felett;
c)	előkészíti a közös jogkezelő szervezetek díjszabásainak miniszteri jóváhagyását, és megteszi az
ehhez szükséges intézkedéseket;
d)	önkéntes műnyilvántartást vezet;
14
e)	gondoskodik a Szerzői Jogi Szakértő Testület, valamint a Szerzői Jogi Szakértő Testületen belül
létrehozott egyeztető testület működtetéséről.”
(2)	Az Szt. 115/H. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és
egyidejűleg az a)—e) pontok jelölése b)—f) jelölésre változik:
(A Hivatal a szerzői és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben — külön jogszabályok alapján —
különösen a következőfeladatokat látja el:)
„a) engedélyezi a felhasználást az ismeretlen vagy az ismeretlen helyen tartózkodó szerző
alkotása (árva mű) esetén és vezeti az árva művek nyilvántartását;”
(3)	A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló
1997. évi CXL. törvény (a továbbiakban: kulturális törvény) 1. számú mellékletének e) pontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„e) Kép-, illetve hangarchívum: hangok vagy képek, illetve ezek összekapcsolódó — zárt egységet
alkotó, vagy önálló részekből zárt egységbe szerkesztett — együtteséből álló dokumentumok
gyűjteménye.”
(4)	A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény 13. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény rendelkezéseit]
„a) az iparjogvédelmi és a szerzői jogi eljárásokban,”
[csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény eltérő szabályokat nem állapít meg.]
29.	§
(1)	Az Szjt
a)	21. §-ának (7) bekezdésében az „Az (5) bekezdésben” szövegrész helyébe az „A (6)
bekezdésben” szövegrész,
b)	38. §-ának (5) bekezdésében a „kép- és hangarchívumok” szövegrész helyébe a
„közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívumok” szövegrész, valamint
c)	88. §-ának (1) bekezdésében az „az egyesület” szövegrész helyébe „a szervezet” szövegrész
lép.
(2)	A kulturális törvény 1. számú mellékletének o) pontjában a „kép- és hangarchívumok”
szövegrész helyébe a „kép-, illetve hangarchívumok” szövegrész lép.
30.	§
(1)	Hatályát veszti az Szjt. 88. §-a (1) bekezdésének e) pontja.
(2)	Hatályát veszti az Szjt. 23. §-ának (7) bekezdése.
15
31. §
E törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)	az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve (2001. május 22.) az információs
társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról
5.	cikke (2) bekezdésének c) pontja;
b)	az Európai Parlament és a Tanács 2006/115/EK irányelve (2006. december 12.) a bérleti
jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó
egyes jogokról 2—3. és 5—6. cikkei;
c)	a Bizottság 2006/585/EK ajánlása (2006. augusztus 24.) a kulturális anyagok digitalizálásáról
és online hozzáférhetővé tételéről, valamint a digitális megőrzésről 6. (a) és (c) alpontja.
16
INDOKOLÁS
a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) módosítása
—	részletes szabályokkal fejleszti a közös jogkezelő szervezetek díjszabásai transzparens és a
különböző érdekek kiegyensúlyozott figyelembevételére alkalmas jóváhagyását, a díjszabásokkal
kapcsolatos jogorvoslatokat, továbbá átalakítja a közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatos állami
feladatok ellátásának rendjét,
—	megteremti az összhangot a nyilvános haszonkölcsönzésre vonatkozó szerzői jogi szabályok
és a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz
kapcsolódó egyes jogokról szóló, a 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel egységes
szerkezetbe foglalt 92/100/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: haszonkölcsönzési irányelv) között,
továbbá
—	megfelelő szabályokkal kívánja segíteni a kulturális megőrzést és a kultúra hozzáférhetővé
tételét, ami az Európai Bizottság i2010 kezdeményezésének is kiemelt célja, összhangban a kulturális
anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetővé tételéről, valamint a digitális megőrzésről szóló
2006/585/EK bizottsági ajánlással (a továbbiakban: digitalizálási ajánlás).
Mindezek alapján az Szjt. módosítása az alábbi három fő témakört érinti.
I.1.	A közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó szabályozás kiigazítására a gyakorlatban
felmerült problémák miatt van szükség. A közös jogkezelő szervezetek által alkalmazott díjtételeket és
egyéb szerződési feltételeket megállapító díjszabások miniszteri jóváhagyásának szabályai több ponton
hiányosak, ezért a javaslat a jelenleginél részletesebb szabályok bevezetésével kívánja jobban segíteni a
közös jogkezelő szervezetek díjszabásaival kapcsolatos jogosulti, felhasználói és egyéb érdekek
kiegyensúlyozottabb érvényesülését. Ezt kívánja biztosítani a véleményezésbe kötelezően bevonni
szükséges jelentős felhasználó fogalmának definiálása, vita esetén a Szerzői Jogi Szakértő Testület (a
továbbiakban: SZJSZT) mellett működő egyeztető testület bevonása lehetőségének szélesebbre nyitása,
továbbá a jóváhagyás kritériumainak meghatározása. A javaslat a ma létező jogorvoslatokon túl további
jogorvoslatot biztosít a díjszabásokat jóváhagyó miniszteri határozattal, illetve magával a díjszabással
kapcsolatban. Mindennek egyszerre kell szolgálnia a felhasználói érdekek jobb figyelembevételét és a
díjak érvényesíthetőségét is.
A közös jogkezelésre vonatkozó szabályozás átalakítása szükségessé teszi a közös jogkezelő
szervezetek feletti állami felügyeleti rendszer átalakítását is, mivel a díjszabás-jóváhagyás rendjének
átalakításával megnövekedett feladatmennyiség a jelenlegi struktúrában nem látható el olyan módon,
hogy az biztosítsa a közös jogkezelési piac hatékony működését, figyelemmel a felhasználók és a
jogosultak érdekeire is. Emiatt a közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatos állami feladatok elkerülnek
az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól. A feladatok a jövőben az igazságügyért felelős miniszter és a
Magyar Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: MSZH) között kerülnek megosztásra oly módon, hogy a
közös jogkezelő szervezetek nyilvántartását az MSZH vezeti, a közös jogkezelő szervezetek díjszabásait
az MSZH által lefolytatott előkészítő eljárást követően az igazságügyért felelős miniszter hagyja jóvá, a
felügyeleti jogokat pedig az MSZH gyakorolja.
Erre vonatkozóan a javaslatnak az Szjt. 86—90/A. §-ait, továbbá a 93—94. §-ait, 100. §-át,
valamint a 104—105. §-ait módosító, illetve beillesztő 10—17. és 20—22. §-ai tartalmaznak
rendelkezéseket.
17
1.2.	A javaslat újraalkotja a nyilvános haszonkölcsönzésre vonatkozó szabályozást. A
haszonkölcsönzési irányelv szerint a szerzőnek kizárólagos joga van a műve nyilvános haszonkölcsönbe
adásának engedélyezésére, amelyet a tagállam egyedi engedélyezési jog nélküli díjigényre korlátozhat,
továbbá dönthet úgy, hogy még a díj megfizetése alól is mentesíti intézmények egyes típusait. A hatályos
szerzői jogi szabályozás a díj megfizetése alól lényegében valamennyi nyilvános haszonkölcsönzést
végző intézményt mentesít (a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárakat), és így kiüresíti a szerző
erre vonatkozó jogát. Figyelembe véve, hogy igen hasonló szabályozási megoldások miatt az Európai
Bizottság már több tagállam ellen is sikerrel indított kötelezettségszegési eljárást, ezért a módosítás
elsősorban azt a célt szolgálja, hogy egy hasonló eljárás megindításának esélye Magyarország ellen
csökkenthető legyen. A javaslat egyúttal figyelemmel van a nyilvános haszonkölcsönzési jog nemzetközi
szabályozási gyakorlatára és a kulturális szempontokra is. Erre vonatkozóan a javaslat az Szjt. 23. §-át
módosító, új 23/A. §-át bevezető és 39. §-át módosító 3—4. és 7. §-ai tartalmaznak rendelkezéseket.
1.3.	A Bizottság i2010 kezdeményezése keretében a Digital Libraries projekt nyomán került
elfogadásra a digitalizálási ajánlás. Az ajánlás hangsúlyozza az ún. árva művek hozzáférhetővé tétele
megkönnyítésének szükségességét, és ösztönzi a tagállamokat az ezzel kapcsolatban való fellépésre.
A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény alapján létrejött nemzeti filmvagyon hasznosításával,
a filmek közönséghez jogszerű módon való eljuttatásának új módjaival kapcsolatban több elemzés,
szakértői vélemény és tanulmány is leírja, hogy számos alkotás felhasználására amiatt nincs lehetőség,
mert a jogosultak ismeretlenek, vagy ismeretlen helyen tartózkodnak, és így nem szerezhetők be a
felhasználási engedélyek. Emiatt szükséges — többek között — a nemzeti kultúra e — még szerzői
jogvédelem alatt álló — régebbi részének hozzáférhetővé válása érdekében a ma is működő szerző-,
illetve műnyilvántartások, adatbázisok mellett speciális szerzői jogi szabályok alkotása útján lehetővé
tenni a felhasználási engedély szerzését. Erre vonatkozóan a javaslatnak az Szjt.-be új 57/A—57/C. §-
okat bevezető 8. §-a tartalmaz rendelkezéseket.
1.4.	E három fő tárgykörön kívül a javaslat elvégez néhány kisebb jelentőségű kiigazítást is az
Szjt.-ben, amelyeket egyrészt az Szjt.-t értelmező jogalkalmazói gyakorlatban kialakult problémák,
másrészt a gyakorlatban egyébként felgyűlt tapasztalatok, harmadrészt a közös jogkezelő szervezetekkel
kapcsolatos hatáskörök átalakításából fakadó további hatásköri változtatások indokolnak.
II.	A közös jogkezelési szabályok változása
II.1.	A közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó szabályozás átalakításának indokai általában
Az Szjt. korábbi módosításai során felmerült gyakorlati tapasztalatok, a Magyar Szabadalmi
Hivatal által a Nemzeti Audiovizuális Média Stratégiához készített tanulmány eredményei tükrében,
továbbá a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal által támogatott Nemzeti Kutatási és Fejlesztési
Program keretében „Az információs társadalom keretfeltételei és a magyar versenyképesség az EU-
integráció tükrében 2004—2007” című kutatási program részeként a Magyar Tudományos Akadémia
Infokommunikációs Jogi Centrumának tudományos műhelye által elvégzett kutatómunka
eredményeinek felhasználásával szükséges az Szjt. közös jogkezeléssel kapcsolatos egyes szabályainak
módosítása.
Az Szjt. közös jogkezelést érintő szabályai javaslat szerinti módosításának központi eleme a
díjszabásokra vonatkozó szabályozás átalakítása, ugyanis ma a közös jogkezelő szervezetek által
alkalmazott díjszabások jóváhagyásának rendje (Szjt. 90. §) nem kellő részletességgel szabályozott. A
jóváhagyási renddel kapcsolatos további problémaként jelentkezett, hogy az Szjt.-ből a jóváhagyás során
véleményezésre jogosult jelentős felhasználó fogalma, illetve kritériumai hiányoznak, így legfeljebb a
közös jogkezelést végző szervezet egyoldalú tájékoztatása vagy a felhasználó kifejezett kérése alapján,
esetlegesen lehet megállapítani, hogy ki minősül jelentős felhasználónak. A felelős jóváhagyást szintén
18
nehezíti, hogy a miniszter nem rendelkezik minden esetben kellően részletes (közgazdasági és egyéb, a
döntéshez elengedhetetlenül szükséges) információkkal, amelyek alapján meg tudná ítélni azt, hogy a
díjszabás valóban megfelelő-e, továbbá, hogy mit tehet akkor, ha a beérkezett vélemények és a díjszabás
tartalma közt jelentős eltérést észlel.
Éppen e hiányosságok miatt szükséges a jogorvoslati rend kiegészítése is. A díjszabásokkal
kapcsolatban ma egyesületi határozatként van lehetőség a polgári bíróság előtti megtámadásra [az
egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 10. §-ának (1) bekezdése], ennek bekövetkezte azonban
nem életszerű, hiszen a megtámadásra az egyesületi tagok jogosultak, és ők kis valószínűséggel
vitatnának egy esetlegesen túlzó díjszabást. A díjszabások általános szerződési feltételekként történő
megtámadását a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) alapján a
bírói gyakorlat kizárta: a díjszabásokat olyan általános szerződési feltételeknek tekintette, mint
amelyeket jogszabály felhatalmazása alapján és miniszteri jóváhagyás mellett határoznak meg, ezért a
Ptk. 209. §-ának (5) bekezdése értelmében kizárt ezek megtámadásának lehetősége. A díjszabások
versenyfelügyeleti eljárásban történő felülvizsgálhatóságát a Gazdasági Versenyhivatal igen szűkre
korlátozta: korábbi álláspontja szerint gyakorlatilag nem lehet megállapítani, hogy mihez képest alacsony
vagy magas a jogdíj, így a jogdíj teljes nagysága tekintetében nincs helye versenyfelügyeleti eljárásnak.
Kizárólag a díjnak a közös jogkezelő szervezet által felszámolt költség-részében képzelhető el az eljárás,
mivel ez az a része a díjnak, amelyet a ráfordítás alapján is lehet vizsgálni. Ezen megszorító
álláspontjától a GVH legújabb gyakorlata is csak annyiban mozdult el, hogy elismerte, hogy a szerzői
jogdíjak esetében nem a díj mértéke, hanem megállapításának módja alapján vizsgálható az esetleges
tisztességtelenség, ugyanakkor ez a vizsgálat — a jogintézmény jellegéből fakadóan — továbbra is csak
korlátozott, és nem is terjed ki valamennyi díj-megállapítási módszerre. Végül sajátos jogorvoslatként a
kultúráért felelős miniszter abban az esetben, ha a közös jogkezelő szervezet működésében visszásságot
észlel (különös tekintettel az alapszabály, a felosztási szabályzat és más belső szabályzatok szerzői
jognak való megfelelésére, illetve a bejegyzés feltételeinek való folyamatos megfelelésre), felügyeleti
intézkedéseket foganatosíthat. (A felügyeleti intézkedés azonban közvetlenül nem a díjszabásokban
meghatározott díjak befolyásolásának eszköze, de elképzelhető, hogy a működés egyéb rendellenességei
hatnak ki a díjakra is.)
A díjszabásokkal kapcsolatban megnövekvő állami feladatteher szükségessé tette annak
megfontolását is, hogy a jelenlegi szervezeti struktúra hatékonyan el tudja-e azt látni a jövőben is. A
hatékonyság fenntarthatóságát azonban jobban tudja garantálni az, ha a feladatok olyan módon
átcsoportosításra kerülnek, hogy a védelem szintje ezáltal ne csökkenjen, a feladatokat továbbra is arra
megfelelően felkészült szervezet végezze, és a korábbi problémák is kezelhetők legyenek. Mindez
magával hozza a szerzői joggal kapcsolatos egyéb hatáskörök kiigazításának szükségességét is —
mindvégig szem előtt tartva a területnek a kultúrával való szoros kapcsolata fenntartásának igényét.
Végül a közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó szabályozásban szükséges néhány kisebb
jelentőségű átalakítás elvégzése: így a közös jogkezelő szervezet törlésére vonatkozó részletes eljárás
szabályozása és a nyilvántartásba vétel feltételei között a reprezentativitásra vonatkozó feltétel
diszkriminatív jellegének megszüntetése.
II.2.	A javaslat közös jogkezelést érintő részei
II.2.1.	A díjszabások jóváhagyási rendjének átalakítása
A közös jogkezelő szervezetek díjszabásainak jóváhagyási rendjét a javaslat az Szjt. 90. §-át
érintő módosítással, részletes szabályok bevezetésével teszi könnyebben alkalmazhatóvá mind a közös
jogkezelő szervezetek, mind a véleményezésben résztvevők, mind a jóváhagyásra jogosult szervek
19
számára. A közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatos állami hatáskörök átalakítása nyomán a
díjszabások jóváhagyásának rendje is megváltozik: az MSZH folytatja le a véleményezést az arra
jogosult felhasználókkal és állami szervekkel, esetlegesen bevonva az egyeztető testületet is. Ezt
követően terjeszti az igazságügyért felelős miniszter elé a díjszabást jóváhagyásra, aki annak tükrében
hagyja jóvá a díjszabást, hogy az megfelel-e a szerzői jogi szabályoknak (ideértve az anyagi és eljárásjogi
szabályokat, illetve a magyar, a közösségi és a nemzetközi jogi rendelkezéseket is).
A javaslat értelmében a közös jogkezelő szervezetnek úgy kell megküldenie az MSZH számára a
díjszabást, hogy a díjszabás tervezett alkalmazásának kezdő időpontja és a benyújtás között legalább
három hónapnak kell eltelnie. Ezt követően az MSZH felhívást tesz közzé a jelentős felhasználók és
felhasználói érdekképviseleti szervezetek számára, hogy tizenöt napon belül nyilatkozzanak
véleményezési szándékukról. A díjszabás teljes véleményezését az arra jogosult állami és piaci
szereplőkkel (a véleményezésre felhívás idejét is beleszámítva) hatvan napon belül kell lefolytatni. Ha az
MSZH azt állapítja meg, hogy a díjszabás és a vélemények között jelentős eltérés van, e hatvan nap
lejártát követően haladéktalanul tájékoztatja erről az érintetteket, akiknek a kézhezvételtől számított
nyolc nap áll rendelkezésére ahhoz, hogy az egyeztető testülethez forduljanak. Az egyeztető testületi
eljárást negyvenöt nap alatt kell lefolytatni, és erre a negyvenöt napra az MSZH a jóváhagyásra irányuló
eljárást felfüggeszti.
A javaslat további újdonsága, hogy definiálja a jelentős felhasználó és a felhasználói
érdekképviseleti szervezet fogalmát. Erre amiatt van szükség, mert a véleményezésre jogosult állami
szereplők (a kultúráért és az informatikáért felelős miniszterek) mellett nem egyértelmű, hogy az
MSZH-nak kit kell még bevonnia a véleményezésbe. A jelentős felhasználóként való elismerés feltétele,
hogy a felhasználó által a bejelentés évét megelőző naptári évben fizetett jogdíj releváns jelentőségű
legyen az érintett díjszabás alapján megfizetett összes jogdíjhoz viszonyítva. A küszöböt a javaslat
viszonylag magasan tartja (1%), annak érdekében, hogy valóban csak a jelentős díjfizetők legyenek
véleményezésre jogosultak, vagyis a túl sok véleményező bevonása ne veszélyeztesse a díjszabások
jóváhagyását, ugyanakkor a leginkább érintett felhasználók véleményét mindenképp figyelembe vegyék.
A felhasználói érdekképviseleti szervezet definíciója is azt a célt szolgálja, hogy olyan szervezetet
vonjon be az MSZH a véleményezésbe, amelynek tevékenysége kiterjed tagjai érdekeinek a díjszabások
véleményezése során történő képviseletére, és díjfizetési kötelezettséggel ténylegesen érintett. Az
érdekképviseleti szervezet akkor jogosult a véleményezésre, ha a tagjai által együtt megfizetett jogdíj a
bejelentés évét megelőző naptári évben az adott díjszabás alapján megfizetett jogdíj legalább 10%-át
elérte. A nyilatkozat természetesen kérhető a közös jogkezelő szervezettől korábban is, mint ahogyan az
MSZH az erre vonatkozó felhívást közzétenné. A küszöbök kialakításánál megfontolásra került az a
szempont is, hogy — a jelenlegi felhasználói kör által fizetett díjak mértékének figyelembevételével —
minden díjtípus esetében biztosított legyen a véleményezés lehetősége.
Figyelemmel arra is, hogy a közös jogkezelő szervezetek gyakran még a díjszabás jóváhagyásra
való benyújtása előtt egyeztetnek a felhasználói szervezetekkel, ezért a javaslat értelmében nem kell
bevonni a véleményezésbe a jelentős felhasználót, illetve a felhasználói érdekképviseleti szervezetet (és
annak tagját) akkor, ha az érintettek előzetesen — az érintett díjszabással összefüggésben — díjfizetési
megállapodást (keret-felhasználási szerződést, illetve keret-díjfizetési megállapodást) kötöttek.
Ha az MSZH úgy értékeli, hogy a díjszabás és a beérkezett észrevételek között jelentős eltérés
van, erről az érintetteket tájékoztatja. Mivel a hatályos szabályozás nem tartalmaz rendelkezést arra
vonatkozóan, hogy ilyen esetben mit tehet a véleményezést vezető szerv, a javaslat itt is kisegítő
szabályt fogalmaz meg: az érintettek bármelyike a jelentős véleményeltérésről szóló tájékoztatás
kézhezvételét követő nyolc napon belül az SZJSZT mellett működő egyeztető testülethez fordulhat. Ha
az egyeztető testülethez fordultak a felek, és itt megegyezés született köztük, az MSZH eszerint terjeszti
az igazságügyért felelős miniszter elé jóváhagyásra a díjszabást. Ha a felek az egyeztető testület előtt sem
egyeztek meg, az MSZH az egyeztető testület szakértői javaslatát figyelembe véve teszi meg
előterjesztését. Ha az egyeztető testület nem tesz javaslatot, vagy a felek egyáltalán nem fordulnak az
20
egyeztető testülethez, akkor az MSZH ennek a ténynek a közlésével terjeszti az igazságügyért felelős
miniszter elé jóváhagyásra a díjszabást. A díjszabás előterjesztésére az MSZH-nak az arra okot adó
esemény (a megegyezés, a javaslattétel, az egyeztető testülethez fordulás elutasítása) után tizenöt nap áll
rendelkezésére. Az igazságügyért felelős miniszter az előterjesztés kézhezvételétől számított tíz napon
belül dönt a jóváhagyásról.
A miniszteri jóváhagyással szemben speciális jogorvoslatot tesz lehetővé a javaslat — tekintettel
arra is, hogy a jóváhagyási eljárás nem a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályai keretében
került szabályozásra. A nemperes eljárásra vonatkozó szabályok szerinti felülvizsgálat eszközével való
visszaélés megakadályozását az kívánja garantálni, hogy az eljárásban a bíróság nem függesztheti fel a
miniszteri határozat végrehajtását, és a határozatot vitató félnek az általa egyébként fizetendő jogdíjat
biztosítékként le kell tennie.
A Legfelsőbb Bíróság egy ítéletében kimondta (Pf. IV.25 653/1999/6.), hogy a díjszabás a Ptk.
209. §-ának (5) bekezdése értelmében jogszabály előírásának megfelelően meghatározott általános
szerződési feltételnek minősül, és így nem támadható meg tisztességtelenségre hivatkozással, amivel
lényegében kizárta a díjszabások polgári úton való vitatását. Az eredeti jogalkotói szándékkal ez az
értelmezés nem összeegyeztethető, ugyanis a miniszteri jóváhagyás önmagában nem jelenti azt, hogy a
díjszabás tartalmilag is a jogszabály előírásának megfelelően született volna, mivel a jogszabály jelenleg
csak eljárási szabályokat tartalmaz. Ennek a jogorvoslati lehetőségnek a visszaállítása érdekében
szükséges annak törvényi kimondása, hogy a díjszabás nem esik a Ptk. 209. §-a (5) bekezdésének hatálya
alá, és így tisztességtelenségre hivatkozva megtámadható polgári eljárásban. A visszaélés lehetőségét itt
is biztosíték letételének előírása kívánja kizárni.
11.2.2.	A közös jogkezelő szervezet törlése
A közös jogkezelést végző szervezetnek a nyilvántartásból való törlésére két módon kerülhet
sor: a 93. § (2) bekezdésének c) pontja alapján felügyeleti intézkedés körében, ha a közös jogkezelést
végző szervezet határidőben nem gondoskodik a szerzői jogi jogszabályoknak megfelelő működés
helyreállításáról, vagy a törvényességi felügyeleti intézkedés nem jár eredménnyel, illetve ha a közös
jogkezelő szervezet saját döntése alapján szűnik meg. Azonban csak akkor indokolt különös szabályokat
alkotni a további joggyakorlásra vonatkozóan, ha a jogosultak joggyakorlása a törlést követően igen
nehezen oldható meg egyedileg: ez a kötelező közös jogkezelés eseteit jelenti. Emiatt az új 89/A. §
szabályai azt a célt szolgálják, hogy akkor is fenntartható legyen a joggyakorlás, ha ilyen közös jogkezelő
szervezet törlésére kerül sor. Mivel azonban a miniszter nem kötelezheti a jogosultakat arra, hogy közös
jogkezelő szervezetet alakítsanak, illetve, hogy a már működő egyesületük közös jogkezelő
szervezetként történő nyilvántartásba vételét kérjék, ezért a szabály csak az új közös jogkezelő szervezet
létrehozását támogató, illetve az átmenetet — elsősorban a díjak beszedését és felosztását — könnyítő
rendelkezéseket tartalmaz.
11.2.3.	A reprezentativitás nyilvántartásba vételi feltételének átalakítása
A közös jogkezelésre vonatkozó szabályok közül kisebb jelentőségű módosítás érinti a
nyilvántartásba vétel feltételei közül a reprezentativitás feltételét, mivel a mai szabály (miszerint csak az
a szervezet vehető fel a közös jogkezelést végző szervezetek nyilvántartásába, amelynek tagja, vagy
amelyhez csatlakozni kíván az egyesület által megjelölt jogkezelési tevékenységben érdekelt belföldi
jogosultak jelentős része), egyrészt pontatlan, másrészt sérti az állampolgársági diszkrimináció tilalmát. A
reprezentativitás feltétele általánosságban természetesen nem kerül eltörlésre, mivel a javaslatnak nem
célja, hogy jelentéktelen szervezetek tömeges piacra lépése ellehetetlenítse a közös jogkezelés
hatékonyságát: a javaslat pontosabban írja körül, hogy milyen személyi körrel kell kapcsolatban állnia a
közös jogkezelő szervezetnek ahhoz, hogy bejegyzésre kerülhessen.
21
II.2.4.	A közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatos állami felügyeleti rend átalakítása
A közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatos állami feladatok (így különösen a közös
jogkezelő szervezetek nyilvántartásának vezetése, a díjszabások jóváhagyása és a szakmai felügyelet
gyakorlása) a javaslat nyomán áthelyezésre kerülnek az OKM-től az MSZH-hoz és az IRM-hez. Az új
rendszerben a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartását az MSZH vezeti, a díjszabások jóváhagyása
az MSZH által előkészítve az igazságügyért felelős miniszter hatáskörébe tartozik, a felügyeletet pedig —
tekintettel a nyilvántartással kapcsolatos szankcióra is — a nyilvántartást vezető szervezet, az MSZH
gyakorolja. Az új rendszerben az OKM feladata a közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatban a
díjszabások véleményezése kapcsán nem szűnik meg, hanem funkciójával összhangban a kulturális
szempontok kifejezésére és érvényesítésére irányul. A díjszabások véleményezése körében az
informatikáért felelős miniszter hatásköre is bővül. A feladatkörök ilyen átalakítása pedig indokolja a
szerzői joggal kapcsolatos egyéb — kisebb jelentőségű — hatásköri szabályok kiigazítását is.
III.	A nyilvános haszonkölcsönzés jogára vonatkozó szabályozás átalakítása
111.1.	A közösségi jognak való megfelelés és a kultúra támogatásának célja
A haszonkölcsönzési irányelv szerint a szerzőnek kizárólagos joga van a műve nyilvános
haszonkölcsönbe adásának engedélyezésére, amelyet a tagállam egyedi engedélyezési jog nélküli
díjigényre korlátozhat, továbbá dönthet úgy, hogy még a díj megfizetése alól is mentesíti az intézmények
egyes típusait. A hatályos szerzői jogi szabályozás a díj megfizetése alól lényegében valamennyi
nyilvános haszonkölcsönzést végző intézményt mentesít (a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó
könyvtárakat), és így kiüresíti a szerző erre vonatkozó jogát. Figyelembe véve, hogy ehhez igen hasonló
szabályozási megoldások miatt az Európai Bizottság már több tagállam ellen is sikerrel indított az
Európai Bíróság előtt kötelezettségszegési eljárást, ezért a javaslat e része elsősorban azt a célt szolgálja,
hogy egy hasonló eljárás megindításának esélye Magyarország ellen csökkenthető legyen. Tekintettel
azonban arra is, hogy a nyilvános haszonkölcsönzésre vonatkozó irányelvi szabályok lehetővé teszik azt,
hogy a tagállam a díj megállapításánál figyelemmel legyen a kulturális célokra is, a szabályozás
átalakításával lehetővé válik kulturális célok — a jogintézmény jellegéből adódóan elsősorban az
irodalom — támogatása a közösségi jog alapelveinek tiszteletben tartása mellett.
Ezek a szabályok egy szélesebb, a kultúra — digitális — megőrzésének és hozzáférhetővé
tételének koncepciójába kell, hogy illeszkedjenek, mivel ahhoz, hogy a kultúra terjedésében a
könyvtárak a jövőben is fontos szerepet kapjanak, hosszú távon nem elegendő pusztán a (ma még
kizárólag offline) nyilvános haszonkölcsönzés segítése. Ez csak korszerű, a fejlett műszaki környezetnek
is megfelelő könyvtári szolgáltatások kialakításával képzelhető el, aminek alapja a műpéldányok
digitalizálása és az ily módon való hozzáférhetővé tétele, a szerzői jogban ehhez ma is nyitva álló, illetve
a jövőben nyíló lehetőségek megfelelő kihasználásával. Ehhez a javaslat az intézményi többszörözéseket
rendező szabad felhasználási szabályok egyszerűsítésével és az ún. árva művekre vonatkozó szabályok
bevezetésével járul hozzá.
111.2.	A haszonkölcsönzési irányelv szabályozási rendszere
A haszonkölcsönzési irányelv szabályozza részletesen a nyilvános haszonkölcsönzésre
vonatkozó szerzői kizárólagos jogot. Az irányelv 1. cikke (1) bekezdésének értelmében a tagállamok a
bérbeadás és a nyilvános haszonkölcsönzés tekintetében kizárólagos engedélyezési jogot biztosítanak a
jogosultak számára. A haszonkölcsönzés olyan, a nyilvánosság számára nyitva álló intézmények által
történő, időben korlátozott hozzáférhetővé tétel, amely sem közvetlenül, sem közvetve nem szolgál
gazdasági vagy kereskedelmi előnyszerzést. Az irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontját értelmező
22
(11)	preambulumbekezdés szerint amennyiben a nyilvánosság számára nyitva álló intézmények a
haszonkölcsönzés fejében olyan díjat állapítanak meg, amelynek mértéke nem haladja meg az intézmény
működési költségeinek fedezéséhez szükséges mértéket, az nem minősül közvetlen vagy közvetett
gazdasági vagy kereskedelmi előnyszerzésnek.
Az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a tagállamok eltérjenek attól, hogy a
nyilvános haszonkölcsönzés esetében kizárólagos jog illesse meg a szerzőt, feltéve, hogy a szerzők
legalább díjazásban részesülnek e haszonkölcsönbe adás ellenében. A 6. cikk (2) bekezdése a
hangfelvételben foglalt művek, a filmalkotások és a számítógépi programalkotások tekintetében rögzíti
azt, hogy a kizárólagos jog korlátozása esetében is fenn kell maradnia legalább a szerző díjigényének.
Jelentősége e szabálynak amiatt van, mivel az itt kiemelt alkotás-típusokon gyakran nem csak szerzői
jogi, de szomszédos jogi jogosultaknak is fennállhat nyilvános haszonkölcsönzési joga. A szomszédos
jogi jogosultak joga tekintetében azonban a 6. cikk (2) bekezdése alapján a tagállamoknak lehetőségük
van arra is, hogy azt akár még díjigény formájában se biztosítsák számukra. A tagállamok a 6. cikk (1)
bekezdése alá tartozó műtípusok esetében a díj megállapításánál figyelembe vehetik továbbá
kultúratámogatási céljaikat is, ez azonban nem vonatkozik a hangfelvételben foglalt művek, a
filmalkotások és a számítógépi programalkotások szerzőit esetlegesen megillető díjra. A tagállamok a 6.
cikk (3) bekezdésében lehetőséget kaptak arra is, hogy még a díjfizetés alól is mentesítsék intézmények
bizonyos típusait. Az irányelv megfogalmazása (certain categories of establishments) és az e fogalom túl tág
értelmezése miatt indított kötelezettségszegési eljárásokban az Európai Bíróság által hozott ítéletek
egyértelműen utalnak arra, hogy a közösségi jogalkotó olyan szűk körben kívánta lehetővé tenni a
mentesítést, ami nem jár a haszonkölcsönzési jog teljes kiüresítésével.
III.3.	A hatályos magyar szabályozás problémái
A hatályos magyar szabályozás az irányelv megfontolásait alapvetően követi, mivel a törvény
eredeti szövegének elfogadásakor már figyelembe vették az irányelv szabályait. Azóta csak a kivételi kört
rendező 39. § módosult az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról szóló a 2003.
évi CII. törvény 54. §-a nyomán, amely 2004. május 1-től hatályos.
Az Szjt. 23. §-a a nyilvános haszonkölcsönzés jogát a terjesztés egyik típusaként szabályozza. Az
Szjt. 23. §-ának (3) bekezdése a filmalkotások, a hangfelvételben foglalt művek, valamint a szoftverek
esetében biztosít csak kizárólagos engedélyezési jogot a szerzőknek, míg a többi műtípus esetében a
kizárólagos jogot a haszonkölcsönzési irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban engedélyezési
jog nélküli díjigényre szorítja [Szjt. 23. § (7) bekezdés]. E díjigény csak közös jogkezelés útján
érvényesíthető, a jogosultak díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg
erejéig mondhatnak le. A hangfelvételben rögzített művek tekintetében a haszonkölcsönzéshez a
szerző, az előadóművész és a hangfelvétel-előállító engedélye szükséges [a szerzők és az
előadóművészek kötelező közös jogkezelésben gyakorolják e jogukat az Szjt. 78. §-ának (2) bekezdése
alapján], a filmalkotások tekintetében a haszonkölcsönbe adáshoz a szerző engedélyén kívül a
filmelőállító egyedi engedélye is szükséges [Szjt. 82. § (1) bekezdés b) pont].
Az Szjt. 39. §-a jelenleg szabad felhasználásként a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak
számára biztosítja a szabad haszonkölcsönbe adás gyakorlását az irányelv 6. cikkének (3) bekezdése
alapján, de ez nem vonatkozik a szoftverre és a számítástechnikai eszközökkel működtetett adatbázisra,
ezek tekintetében tehát az általános szabályok érvényesülnek: a szoftver könyvtári haszonkölcsönzése is
a szerző engedélyét igényli az Szjt. 23. §-ának (3) bekezdése szerint, az adatbázis esetében pedig
díjigényt von maga után az Szjt. 23. §-ának (7) bekezdése szerint. Az ily módon kedvezményezett
intézményi körbe az Szjt. 1999-ben elfogadott, eredeti szövege szerint a nyilvános könyvtárak tartoztak.
A nyilvános könyvtárrá nyilvánítás feltételeit a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról
és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény (a továbbiakban: kulturális törvény) 54. §-a
pontosan meghatározza, ebbe a körbe hozzávetőlegesen 1700 könyvtár tartozik. Az egyes
iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról szóló 2003. évi CII. törvény 67. §-a nyomán ez a
23
kör könyvtárszakmai megfontolásokból kibővült a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak körére.
A törvényhez fűzött miniszteri indokolás szerint „egyes szakkönyvtárak — jóllehet nyilvános
szolgáltatásokat nyújtanak — nem szerepelnek a nyilvános könyvtárak jegyzékében, ugyanakkor indokolt,
hogy a közönség számára nyitva álló ilyen könyvtárak által történő haszonkölcsönbe adás is szabad
felhasználás legyen.” A 39. § kedvezményezetti köréből így ma csak a ténylegesen zárt, ún. „belső”
könyvtárak (pl. tanszéki, céges könyvtárak) maradnak ki, amelyek azonban egyébként sem végeznek
nyilvános haszonkölcsönzési tevékenységet. Ez pedig azt eredményezi, hogy a kedvezmény de facto
általános hatályú, ami a szerzők nyilvános haszonkölcsönzési jogának kiüresedését és ezzel a közösségi
jog megsértését jelenti.
III.4.	A közösségi jog fejlődése az Szjt. elfogadása óta
A haszonkölcsönzési irányelv eredeti szövege (mára hatályon kívül helyezett) 5. cikkének (4)
bekezdése alapján a Bizottságnak a tagállamokkal együttműködve 1997. július 1. előtt jelentést kellett
készítenie a nyilvános haszonkölcsönbe adásról. Tekintettel arra, hogy az implementáció számos akkori
tagállamban késedelmet szenvedett, a Bizottság a jelentést csak 2002. szeptember 12-én adta ki Report
from the Commission to the Council, the European Parliament and the Economic and Social Committee on the public
lending right in the European Union, COM (2002) 502 final of 12 September 2002]. A jelentés kifejezetten
hangsúlyozza, hogy a nyilvános könyvtárak teljes körének vagy többségének mentesítése a szerzői
engedélyezés, illetve az engedélyezési jog nélküli díjigény alól ellentétes a közösségi jogalkotó
szándékával. Felhívta a figyelmet a jelentés arra is, hogy ha a tagállam úgy dönt, hogy nem biztosít
kizárólagos szerzői jogot a haszonkölcsönzés tekintetében, az így fennmaradó díjigénynek is
összhangban kell állnia az EK-Szerződés 6. cikkével (ma 12. cikk), ahogy azt az irányelv (18)
preambulumbekezdése (ma 14. preambulumbekezdés) is kimondja, vagyis nem eredményezhet
állampolgárság szerinti megkülönböztetést. A Bizottság elégtelennek tartotta a harmonizációt számos
tagállamban, mivel azok egyáltalán nem, vagy csak részben, illetve hibásan ültették át az irányelv
rendelkezéseit. 2002 óta a Bizottság számos tagállam ellen indított az EK-Szerződés 226. cikke szerint
kötelezettségszegési eljárást, következetesen érvényesítve azokat az elveket, amelyeket a jelentésben
megfogalmazott (az implementáció szükségessége, az eltérést engedő szabályok megszorító értelmezése,
a diszkrimináció-mentesség).
A Belgiummal szemben a C-433/02. számú ügyben hozott ítéletében az Európai Bíróság
megállapította, hogy az is az irányelv hiányos átültetését jelenti, ha csak a díjfizetés konkrét mértékét
nem határozza meg a tagállam, mivel ez is azt eredményezheti, hogy a szerzők ténylegesen nem
részesülnek díjban. A Bíróság emlékeztetett arra, hogy a tagállamoknak lehetősége, és nem pedig
kötelezettsége az intézmények egyes kategóriáit mentesíteni a díjfizetés alól. Vagyis ha egy tagállam nem
képes megalapozott különbséget tenni az intézmények típusai között, abból nem az következik, hogy
minden intézményt mentesítenie kell a díjfizetési kötelezettség alól, hanem éppen ellenkezőleg: minden
intézménnyel szemben fenn kell tartania ezt a kötelezettséget. Franciaországgal szemben szintén a
végrehajtási szabályok miatt indított a Bizottság kötelezettségszegési eljárást, ez az ügy azonban nem
került a Bíróság elé, mivel még ezt megelőzően megszületett a módosító jogszabály.
Az ügyek egy másik csoportjában először a Portugáliával szemben indított C-53/05. számú
eljárásban erősítette meg az Európai Bíróság a Bizottság jelentésében már megfogalmazott tételt, amely
szerint sérti az irányelv 5. cikkének (3) bekezdését [ma 6. cikk (3) bekezdés], ha a tagállam valamennyi
haszonkölcsönzést végző intézményt vagy azok egy jelentős részét mentesíti a díjfizetési kötelezettség
alól. A portugál szerzői jogi törvény értelmében a díjfizetési kötelezettség alól a nyilvános, az egyetemi,
iskolai könyvtárak, múzeumok, közgyűjtemények, non-profit magánszervezetek mentesültek. Hasonló
okból állapította meg a közösségi jogból fakadó kötelezettség megsértését az Európai Bíróság
Spanyolországgal szemben a C-36/05. számú ügyben, Írországgal szemben a C-175/05. számú ügyben,
Luxemburggal szemben a C-180/05. számú ügyben és Olaszországgal szemben a C-198/05. számú
ügyben. Az Európai Bíróság megalapozottnak tartotta a Bizottságnak azt a kifogását, hogy egyetlen
24
közintézményben végzett haszonkölcsönzési tevékenység után sem kaptak a szerzők díjazást. Az ilyen
széles körű kivételképzés pedig gyakorlatilag a szabályozás kiüresítésével jár, hiszen nem érvényesül a
haszonkölcsönzés joga, és az ilyen szabályozási megoldás ahhoz hasonló hatással jár, mintha át sem
ültették volna az irányelvet.
A Bizottság egy harmadik csoportban — még bírósági szakaszba el nem jutott —
kötelezettségszegési eljárásokat indított hivatalos felszólítás küldésével Dánia, Svédország és Finnország
ellen diszkriminációt megvalósító szabályozási megoldások miatt. Dánia esetében azt kifogásolta a
Bizottság, hogy haszonkölcsönzésért járó díjat csak a dán nyelven publikált könyvek szerzői, fordítói és
illusztrátorai kapnak, Svédországban a díjból való részesedés feltétele az, hogy a svéd nyelvű alkotás
szerzőjének Svédországban legyen az állandó lakóhelye, vagy a fő tevékenységét ott végezze.
Finnországban csak azok az írók, fordítók és illusztrátorok részesülnek a díjból, akik Finnországban
élnek, illetve éltek, és a műveik gazdagítják a finn kulturális életet.
III.5.	Az Szjt. haszonkölcsönzésre vonatkozó szabályainak módosítása
A Bizottság jelentése, illetve az Európai Bíróság nyilvános haszonkölcsönzési jogot érintő
ítéletei nyomán szükséges az Szjt.-ben a nyilvános haszonkölcsönzésre vonatkozó szabályok átalakítása.
A szabályozás három fő pillére a 23. §, 23/A. § és a 39. §, amelyet kiegészítenek a szomszédos jogi
jogosultak nyilvános haszonkölcsönzési jogára vonatkozó — a módosítással nem érintett — szabályok és
a javaslat 26. §-ának (2) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezés.
A módosítás után nem csak a filmalkotások, a hangfelvételben foglalt művek és a szoftverek
nyilvános haszonkölcsönbe adásának engedélyezése lesz a szerző kizárólagos joga, hanem valamennyi
műtípusé (amiből egyes — a 39. §-ban megjelölt — intézményekben végzett haszonkölcsönzések
jelentenek kivételt). A hangfelvételben foglalt művek és a filmalkotások szerzői e kizárólagos jogukat
kötelező közös jogkezelésben érvényesíthetik, az e műtípusok vonatkozásában érintett szomszédos jogi
jogosultak közül az előadóművészek szintén kötelező közös jogkezelésben [Szjt. 78. § (2) bekezdés], a
hangfelvétel-előállítók [Szjt. 78. § (1) bekezdés] és a filmelőállítók ugyanakkor egyénileg (vagy döntésük
alapján önkéntes közös jogkezelés útján) gyakorolhatják e jogukat [Szjt. 82. § (1) bekezdés b) pont].
Az új szabályozás azon műtípusok tekintetében is „élő joggá” teszi a haszonkölcsönzési jogot,
amelyek esetében a felhasználás tömegessége miatt lehetetlen az egyedi jogérvényesítés, de részben
éppen emiatt nem eshetnek szabad felhasználás alá sem. A jog gyakorolhatósága érdekében tehát az
irodalmi művek és a kottában foglalt zeneművek nyilvános haszonkölcsönbe adásának kizárólagos
szerzői jogát a szabályozás kötelező közös jogkezelésben érvényesíthető díjigényre korlátozza, amelynek
kötelezettje valamennyi nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtár, a 39. §-ban foglalt, a közösségi
joggal összhangban megállapított szűk kivétellel. Mivel azonban a kultúrához való hozzáférést
jelentősen elnehezítené, ha a könyvtárak ezt a díjat az olvasókra hárítanák át, ezért az állam átvállalja
annak megfizetését: a díjfizetési kötelezettséget a területért felelős tárca költségvetéséből közvetlenül
kell teljesíteni 2012-től kezdve. Figyelemmel arra, hogy a felhasználási cselekmények (vagyis minden
egyes nyilvános haszonkölcsönbe adás) nyomon követése jelentős adminisztratív és anyagi teherrel
járna, a javaslat a felhasználások volumenére vonatkozó, a díj felosztásához szükséges adatok
megállapítására egyszerűsített rendszert vezet be, amelyben az adatszolgáltatásra kötelezett,
reprezentatív könyvtárak körét, illetve a díj megállapításához és felosztásához szükséges adatokat a
kultúráért felelős miniszter rendeletben állapítja meg.
Az adatok megállapításának egyszerűsítése nem jelenti azt, hogy a jogosultak ne a felhasználás
arányában részesülnének a jogdíjból, a felosztás tekintetében a szerzői jog általános szabályai
érvényesülnek. A haszonkölcsönzési irányelv 6. cikkének (1) bekezdése azonban lehetővé teszi, hogy a
díj meghatározásánál a tagállamok figyelembe vegyenek kultúratámogatási célokat is. Ezzel a
lehetőséggel élve a javaslat két esetkörben eltér az általános szabályoktól: egyrészt azokat a díjakat,
amelyeknek az egyedi felosztása nem lenne megoldható, mivel a felosztás költsége meghaladná a
25
felosztható díj mértékét, kulturális célra kell fordítani, másrészt az ezt követően fennmaradó, befolyt
díjak 50%-ával kapcsolatban a közös jogkezelést végző szervezet a felosztás helyett dönthet úgy, hogy
ezt szintén kulturális célokra használja fel. Az előbbi esetkörben kötelező a díj kulturális célokra
fordítása, a második esetben a közös jogkezelést végző szervezet mérlegeli, hogy egyedileg osztja-e fel,
vagy kulturális célra fordítja azokat. Figyelemmel arra, hogy ez az egyetlen, törvényi szinten lehetővé tett
eltérés a szerzői díjak felosztásának főszabálya alól, csak szigorú szabályok között, állami kontroll
mellett kerülhet sor a díj kulturális célra fordítására: a felosztási szabályzat erről szóló rendelkezéseit
véleményezésre előzetesen meg kell küldeni a kulturális miniszternek. A felosztási szabályzatnak a díjak
kulturális célokra fordításáról szóló részei csak a miniszter egyetértésével alkalmazhatók.
(Természetesen a főszabály alól itt nevesített kivétel azt nem zárja ki, hogy a jogosultak az
önrendelkezési joguk és az egyesületi demokrácia körében más jogdíjfajták esetében úgy
rendelkezzenek, hogy azt a közös jogkezelő szervezet egyedileg ne ossza fel a díjakat részükre, hanem
más célokra fordítsa azokat.)
A haszonkölcsönzési irányelv 6. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy a tagállamok az
intézmények egyes típusait mentesítsék a nyilvános haszonkölcsönzés fejében járó díj megfizetésének
kötelezettsége alól. A közösségi jog értelmében a díjfizetés alól társadalmilag jelentős — például
kulturális, oktatási — célok érvényesítése érdekében kiemelhetők egyes intézmények, amelyek anélkül
adhatnak nyilvános haszonkölcsönbe műveket, hogy ahhoz a szerző engedélye kellene, vagy akár díjat
kellene fizetni ezért. A javaslat a hatályos szabályozáshoz képest jóval szűkebb körben mentesíti a
könyvtárakat a díjfizetési kötelezettség alól: csak azokra a gyűjteményekre terjed ki a kivétel, amelyek
szerepelnek a kulturális törvényben meghatározott országos szakkönyvtárak között. Ezek köre erősen
korlátozott (jelenleg 11 könyvtár minősül országos szakkönyvtárnak), és egyébként olyan kiemelkedő
kulturális, tudományos jelentőségű gyűjtemények, amelyek esetében különösen indokolt a hozzáférés
szabad felhasználással való segítése. A kivétel azonban nem vonatkozik a szoftverekre és a
számítástechnikai eszközökkel működtetett adatbázisokra, így ezek esetében a nyilvános
haszonkölcsönbe adás továbbra is minden esetben a jogosultak kizárólagos engedélyezési joga alá
tartozik.
A javaslat összehangolja a nyilvános haszonkölcsönzési szabályokat a nyilvános könyvtári ellátás
céljára készült példányok többszörözésére vonatkozó szabad felhasználási szabállyal [Szjt. 35. § (4)
bekezdésének b) pontja]. A szabad felhasználás alapján többszörözött példányok a nyilvános könyvtári
ellátás keretében a nyilvános haszonkölcsönzés során osztják az eredeti példányok sorsát, vagyis a
többszörözött példányokra a nyilvános haszonkölcsönzésre egyébként irányadó szabályok
alkalmazandók, mivel ezek a szabályok nem tesznek különbséget az eredeti és a másolt műpéldányok
között. Az eredeti példányoknak a könyvtárak közötti átadása — mint szűk értelemben vett könyvtárközi
kölcsönzés — a nyilvános haszonkölcsönzés beleértett előcselekménye, természetesen nem keletkeztet
külön nyilvános haszonkölcsönzési díjfizetési kötelezettséget, ezt a többszörözött példányok esetében
az Szjt. 40. §-a külön is kimondja.
Tekintettel arra, hogy a nyilvános haszonkölcsönzésre vonatkozó szabályok teljes
terjedelmükben átalakultak, ezért szükséges a javaslat ezen részéhez a haszonkölcsönzési irányelvnek
való megfelelést bemutató táblázat készítése, amely a javaslat Függelékét képezi.
IV.	Az ún. árva művekre vonatkozó speciális engedélyezési rendszer bevezetése
A Bizottság 2005. szeptember 30-án jelentette be az i2010 program keretében az i2010 Digitális
Könyvtárak projektjét, amelyhez hasonló címmel közleményt [C0M(2005) 465 végleges] is kiadott.
Ebben a Bizottság kifejtette, hogy a kultúrához való hozzáférés javításának céljával 2006 folyamán, az
érdekeltekkel lefolytatott konzultációt követően ajánlást kíván közzétenni, és e körben különösen
fontosnak tartja azon szerzői jogi kérdések vizsgálatát, amelyek az árva művekhez való hozzáférést
könnyíthetik meg. Árva műnek tekinti a közlemény azokat az alkotásokat, amelyeknek a jogosultja
ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik. A Bizottság által 2006. augusztus 24-én elfogadott
26
digitalizálási ajánlás a közleményben megfogalmazottakat tovább finomította, célként tűzte ki az
intézmények közötti együttműködés erősítését, egy európai könyvtár létrehozásának elősegítését, az
árva művekre vonatkozóan pedig felhívta a tagállamokat, hogy hozzanak létre mechanizmusokat az árva
művek felhasználásának megkönnyítésére, illetve támogassák a köztudottan árva művek és a közkincsbe
tartozó művek listáinak elérhetőségét — az egyébként kötelező, közösségi szintű szerzői jogi előírások
tiszteletben tartása mellett. A tárgyban ezt követően született bizottsági dokumentum, a Digitális
Könyvtárak Kezdeményezés Magas Szintű Szakértői Csoportjának (High Level Expert Group — a
továbbiakban: HLG) 2006. november 16-i köztes jelentése — a közlemény és az ajánlás témáit és céljait
megismételve — konkrét cselekvési lépéseket is javasol az árva művek tárgyában. Az árva művek
helyzetének rendezését sürgeti a Bizottság megrendelésére 2006-ban készült, a szerzői jogi rendszer
általános felülvizsgálatáról szóló tanulmány is. A HLG 2007. április 18-án adta ki jelentését, amelyben
lényegében egy az egyben elfogadta a szerzői jogi alcsoport álláspontját. Ezt követően 2008. június 4-én
a HLG egy memorandumot fogadott el, amelyben a felek hangsúlyozták azon útmutatók kialakításának
és hozzáférhetővé tételének szükségességét, amelyek mentén az árva művek felhasználói igazolhatják,
hogy a jogosult megtalálása érdekében megfelelően alapos keresést folytattak (due diligence guidelines), és
bátorították egyúttal az árva művek jogszerű használatát elősegítő, illetve a művek elárvulását
akadályozó mechanizmusok kialakítását. Ugyanezen a napon a HLG szerzői jogi alcsoportja elfogadta
záró jelentését a digitális megőrzésről, az árva művekről és a nyomtatásból kikerült művekről. A jelentés
—	bemutatva az árva művekre vonatkozó működő és tervezett nemzeti megoldásokat — megállapítja,
hogy ezen a területen jelenleg nem a kötelező jogharmonizáció útján való egységesítés, hanem első
lépésben a „rugalmas jogközelítés”, a nemzeti megoldások kölcsönös elismerése a követendő út. A
nemzeti megoldások kölcsönös elismerésének alapjául pedig a megfelelő keresésről szóló útmutatók
szolgálhatnak, amelyek segítik a felhasználókat a jogosultak megtalálásában, és ha ezen útmutatók
alapján sem találják meg őket, kedvezőbb elbánásra számíthatnak a mű felhasználása esetén, mint az
egyszerű jogsértők. A záró jelentés szövege továbbá hangsúlyozza az adatbázisok és jogokat
nyilvántartó központok (right clearance centres) fontosságát, amelyeknek Európa-szerte interoperábilisnak
kellene lenniük (ennek alapelveit tartalmazza is a dokumentum), kiemelve az elárvulás
megakadályozásának kisegítő eszközeit, azzal, hogy ezek kialakítása elsősorban nem jogalkotási kérdés,
hanem a jogosultak aktív fellépésén múlik. A Bizottság 2008. augusztus 11-én kibocsátott Közleménye
már úgy említi Magyarországot, mint azon néhány tagállam egyikét, amely aktívan tesz az árva művek
jobb hozzáférhetősége érdekében, és egyben felhívja a többi tagállamot is a hatékony cselekvésre.2
A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény alapján létrejött magyar nemzeti filmvagyon, jelentős
számú régi magyar film modern hordozókon való terjesztésének egyik akadálya, hogy ezekkel az új
felhasználási módokkal kapcsolatos jogokat a szerzők és más jogosultak az eredeti felhasználási
szerződések megkötése idején nem ruház(hat)ták át, és így ezek az engedélyezési jogok ma is az eredeti
jogosultaknál, illetve az ő leszármazottaiknál vannak, akik közül sokan egyáltalán nem is ismertek, vagy
ismeretlen helyen tartózkodnak. Emiatt a filmvagyon jelentős része a modern felhasználási módok
igénybevételével jogszerűen nem juttatható el a közönséghez.
A Miniszterelnöki Hivatal Audiovizuális Médiapolitikai Kormánybiztossága által 2007-ben
készített Nemzeti Audiovizuális Média Stratégia és az ennek alapján született szabályozási koncepció is
hangsúlyozza, hogy az állami archívumok, továbbá a közszolgálati műsorszolgáltatóknál lévő
archívumok gyűjteménye (és bennük számos árva mű) fontos szereplője lehet a jövő médiapiacának,
1	Bernt Hugenholtz — Mireille van Eechoud — Stef van Gompel — Lucie Guibault — Natali Helberger — Mara Rossini —
Lennert Steijger — Nicole Dufft — Philipp Bohn: The Recasting of Copyright and Related Rights for the Knowledge
Economy.
2	Brüsszel 2008.8.11. COM (2008) 513 végleges A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai
Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Kattintásnyira az európai kulturális örökségtől. A kulturális
anyagok digitalizálása és online elérhetősége, valamint a digitális megőrzés terén az Európai Unióban elért eredmények.
27
ennek azonban nyilvánvalóan előfeltétele a gyűjtemények digitalizálása és hozzáférhetővé tétele — ami
egyes esetekben a jogosultak egyedi engedélyét igényli.
A bizottsági és szakértői dokumentumokban az árva művekkel kapcsolatos engedélyezési
problémákra javasolt megoldások többségükben már ma is megtalálhatók mind a közösségi szerzői jogi
szabályozásban, mind a magyar Szjt.-ben.
Magyarországon több nyilvántartás és adatbázis segíti a szerzők és más jogosultak megtalálását:
az MSZH által vezetett önkéntes műnyilvántartásba bármely szerzői mű és kapcsolódó jogi teljesítmény
bejelenthető. A közös jogkezelő szervezetek a bejegyzésük szerinti területen a művekről, szomszédos
jogi teljesítményekről, illetve a jogosultakról tartanak fenn adatbázist. Mind az MSZH nyilvántartásához,
mind a közös jogkezelő szervezetek által működtetett adatbázisban való feltüntetéshez ún. szerzőségi
vélelem társul az Szjt. 94/B. §-a szerinti rendben. Az Szjt. 106. §-ának (7) bekezdése alapján ezen felül a
közös jogkezelő szervezetek jogutód-nyilvántartást vezetnek. Ezek a nyilvántartások és adatbázisok
elsősorban nem az ismeretlen helyen tartózkodó vagy az ismeretlen szerzők fellelését szolgálják,
ráadásul csak abban az esetben segítenek a jogosult megtalálásában, ha az korábban ténylegesen
bejelentkezett a nyilvántartásba vagy adatbázisba, hozzájárult az adatai közléséhez, és elérhető azáltal,
hogy a korábbi bejegyzés a kereséskor is aktuális adatokat tartalmaz. Emiatt szükséges — a digitalizálási
ajánlásnak való megfelelés okán is — olyan nyilvántartás felállítása, amely az ismerten árva művekről
tartalmaz adatokat.
A közös jogkezelés kiterjesztett hatályának elve segít az engedély megszerzésében akkor, ha az
érintett jog közös jogkezelésben van, mivel a közös jogkezelést végző szervezet abban az esetben is tud
engedélyt adni, ha az érintett jogosult éppen nem ismert, vagy ismeretlen helyen tartózkodik.
Bizonyos kiemelt felhasználások esetében pedig az Szjt. IV. fejezetében szabályozott szabad
felhasználások biztosíthatják azt, hogy ne legyen szükség a jogosult engedélyére.
Ha azonban a védelem alatt álló mű jogosultja nem szerepel egyetlen adatbázisban vagy
nyilvántartásban sem, és a tervezett felhasználás nem esik közös jogkezelés alá vagy valamely szabad
felhasználás körébe, jogszerűen nem valósulhat meg a felhasználás. A kulturális örökség megőrzése,
fenntartása és hozzáférhetővé tétele érdekében — a szerzői, illetve műnyilvántartások, továbbá az ilyen
művek listáinak fenntartásán túl — szükséges olyan jogi megoldás bevezetése, amelynek révén ezek a
művek is jogszerűen felhasználhatóvá válnak, ugyanakkor a jogosult érdekei sem sérülnek.
A javaslat — figyelembe véve a külföldi szabályozási példákat, a nemzetközi és közösségi jogi
kereteket és a magyar szerzői jogi szabályozást — új eljárást vezet be az engedélyek megszerzésének
lehetővé tétele érdekében. A szabályozás a jogosult elérhetetlenségéből adódó körülmények
figyelembevételével, az alkotmányos keretek betartásával a lehető legkisebb korlátozást írja elő és a
legteljesebb mértékben megőrzi a szerző, illetve a jogutód kizárólagos jogának gyakorolhatóságát. A
szellemi tulajdon védelméért felelős kormányhivatal, az MSZH csak abban az esetben ad engedélyt a
kérelmezőnek, ha az a szerző fellelésére — az érintett műtípus és felhasználási mód figyelembevételével
—	megtette az adott helyzetben általában elvárható intézkedéseket. Ezt követően az MSZH — az eset
sajátosságait figyelembe véve — legfeljebb öt évre szóló, a Magyar Köztársaság területére kiterjedő, nem
kizárólagos, át nem ruházható, további felhasználási engedély adására, illetve a mű átdolgozására nem
jogosító engedélyt ad. Abban az esetben, ha a jogosult még a felhasználási engedély hatálya alatt
ismertté, illetve elérhetővé válik, joga „feléled”: akár meg is tilthatja a további felhasználást. A tilalom
azonban nem visszaható hatályú — a felhasználás azt megelőző jogszerűségét nem érinti. Ha a szerző
kiléte, illetve tartózkodási helye az engedély hatályának megszűnése után válik ismertté, ez már
értelemszerűen a felhasználást nem érintheti, de a felhasználásért járó, a felhasználás módjához és
mértékéhez igazodó díj követelésére még öt évig van lehetőség.
Tekintettel arra is, hogy a védelem alatt álló művek piacain a felhasználó számára ne legyen
mérlegelési szempont az, hogy a mű árvának minősül-e, ezért a szabályozási konstrukcióban elválik
egymástól a jövedelemszerzési vagy jövedelemfokozási célú felhasználás és a nem ilyen célú
28
felhasználások engedélyezési rendje. Az MSZH határozata minden esetben megjelöli a felhasználás
díját, amelyet a jövedelemszerzési vagy jövedelemfokozási célú felhasználás esetében a kérelmezőnek a
felhasználás megkezdését megelőzően letétbe kell helyeznie az MSZH-nál.
29
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz [S%jt- 19. § (1) bekezdés]
A javaslat összhangba hozza az Szjt. e rendelkezését az irodalmi és művészeti művek védelméről
szóló, 1886. szeptember 9-i Berni Uniós Egyezmény (a továbbiakban: BUE, hatályos szövegét
kihirdette az 1975. évi 4. tvr.) 13. cikkének (1) bekezdésével és 14. cikkének (3) bekezdésével oly
módon, hogy egyértelművé teszi: a többszörözésre és a terjesztésre vonatkozó speciális engedélyezés
lehetősége csak abban az esetben áll fenn, ha a felhasználás a nyilvánosságra hozott nem színpadi
zenemű és zeneszöveg, illetve színpadi zenemű részletének újabb többszörözésére és terjesztésére
irányul, és hangfelvételen valósul meg. A BUE értelmében a zenemű, illetve zeneszöveg önálló vagy
együttes felhasználása más műben nem tartozhat kényszerengedélyezés alá, és nem terjedhet ki a
kényszerengedélyezés a más műben foglalt zeneműnek, illetve zeneszövegnek a más művel együtt való
többszörözésére és terjesztésére sem. A normaszöveg átfogalmazása azt a célt is szolgálja, hogy
nyilvánvalóvá váljon a joggyakorlat számára, hogy ez a jog kizárólagos módon közös jogkezelésben
gyakorolható, egyedi érvényesítésére nincs lehetőség.
A 2. §-hoz [Szjt. 21. § (1) és (6) bekezdés]
A javaslat feloldja azt a hatályos törvényszövegben megjelenő ellentmondást, amelyre az SzJSzT
21/07/01. számú szakértői véleménye is felhívta a figyelmet. E vélemény szerint a normaszövegből
levezethető az, hogy a napilapokban megjelent műveknek a szerzőit megilleti reprográfiai jogdíj, a
kiadóikat viszont nem. Figyelemmel azonban arra, hogy a gyakorlatban a napilapok szerzői sem
részesülnek ma a díjból, mivel olyan csekély mértékben másolják ezeket magáncélra, ezért a szabályozás
a kiadók tekintetében is csak annak a lehetőségét kívánja megteremteni, amit a szerzők tekintetében is
biztosít: amennyiben mégis kimutatható mértékben történik meg a magáncélú többszörözés, akkor a
normaszöveg ne zárja ki azt az értelmezést, hogy a napilapok kiadói is részesülhessenek a díjból.
A 3. §-hoz Szít. 23. § (3) bekezdés]
A haszonkölcsönzési irányelv 1. cikkének (1) bekezdése és 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja
értelmében a szerző kizárólagos joga engedélyezni a műve haszonkölcsönbe adását, ha az korlátozott
időtartamra, nem közvetlen vagy közvetett gazdasági vagy kereskedelmi előnyszerzés érdekében, a
nyilvánosság számára hozzáférhető intézményekben történik. A javaslat ebből kiindulva a nyilvános
haszonkölcsönzés jogának új rendszerben való szabályozását vezeti be azzal a céllal, hogy az Szjt.-nek a
haszonkölcsönzési irányelvvel való teljes összhangját megteremtse. Az Szjt. nyilvános
haszonkölcsönzésre vonatkozó szabályozásának fő pillérei az Szjt. 23. §-ának (3) bekezdése, 23/A. §-a
és 39. §-a.
A szabályozás nem változik abból a szempontból, hogy a nyilvános haszonkölcsönzés joga
továbbra is a terjesztési jog rész-jogosultságaként kerül elhelyezésre a törvényben. Mivel azonban a
műpéldány feletti tulajdonjog a haszonkölcsönbe adás alkalmával nem száll át és a haszonkölcsönbe
adás cselekménye ingyenes, e két jellemző együttese ezt a felhasználási módot a többitől jól
elkülöníthetővé és emiatt önálló bekezdésben való szabályozásra érdemessé teszi.
Az új szabályozási rendszer valamennyi műtípus esetében kizárólagos engedélyezési jogot
biztosít a jogosultaknak a műpéldányok nyilvános haszonkölcsönbe adására vonatkozóan — függetlenül
30
attól, hogy az eredeti vagy többszörözött műpéldány-e. A felhasználást a szerzők egyedileg
engedélyezik. A hangfelvételben foglalt művek és a filmalkotások szerzői e jogukat kötelező közös
jogkezelésben érvényesíthetik, az e műtípusokkal érintett szomszédos jogi jogosultak közül az
előadóművészek szintén kötelező közös jogkezelésben [Szjt. 78. § (2) bekezdés], a hangfelvétel-
előállítók [Szjt. 78. § (1) bekezdés] és a filmelőállítók pedig egyénileg (vagy döntésük alapján önkéntes
közös jogkezelés útján) gyakorolhatják e jogukat [Szjt. 82. § (1) bekezdés b) pont].
A 4. §-hoz (Szjt. 23/A. §)
A szerző kizárólagos engedélyezési jogát az irodalmi művek és a kottában rögzített zeneművek
esetében a nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtárakban való haszonkölcsönbe adás esetén
díjigényre szűkíti a szabályozás — függetlenül attól, hogy eredeti vagy többszörözött példányokról van-e
szó. E művek más, nem a nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtárak körébe tartozó intézmények
által végzett nyilvános haszonkölcsönbe adása a szerzők kizárólagos engedélyezési joga: az Szjt. 23. §-a
új (3) bekezdésének hatálya alá tartozik. Az irodalmi művek és a kottában rögzített zeneművek
nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtárakban való haszonkölcsönbe adása esetén az Szjt. 23/A. §-
ának (1) bekezdése alapján fennálló díjigény alóli kivételt jelent az Szjt. új 39. §-ában foglalt szabály,
amelynek értelmében a nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtárak körébe tartozó, kiemelkedő
kulturális vagy tudományos jelentőségű országos szakkönyvtárak a mű egyes példányait, így az irodalmi
művek és a kottában rögzített zeneművek egyes példányait is szabadon haszonkölcsönbe adhatják a
szoftverek és a számítástechnikai eszközökkel működtetett adatbázisok kivételével. Ehhez
kapcsolódóan a szabad felhasználás önálló esetét képezi továbbá a 40. §-ban meghatározott
könyvtárközi kölcsönzés cselekménye, amely azonban szűken értendő, mert csak a könyvtárak közötti
haszonkölcsönzésre vonatkozik. [A könyvtárközi kölcsönzésben átadott műpéldányoknak a
könyvtárlátogató számára történő nyilvános haszonkölcsönbe adása már a 23. § (3) bekezdése vagy a
23/A. § hatálya alá tartozik. A 40. §-ra amiatt van szükség, hogy egyértelmű legyen egy vitathatóan
nyilvános tevékenység jogi besorolása.]
A díjigényre vonatkozó részletes szabályokat az Szjt. új 23/A. §-a állapítja meg, egyúttal az Szjt.
hatályos 23. §-ának (7) bekezdése hatályát veszti.
A díj megfizetésének kötelezettje valamennyi könyvtár, amely nyilvános haszonkölcsönzési
tevékenységet végez az érintett műtípusok tekintetében. Tekintettel a könyvtárak nyilvános
haszonkölcsönzési tevékenységének a kultúra terjesztésében elfoglalt kiemelkedő szerepére, a
könyvtárak e tevékenységéért a szerzőket megillető díjak megfizetését az állam átvállalja. A díjakat a
területért felelős tárca költségvetéséből közvetlenül kell fedezni, a kulturális miniszter által felügyelt
költségvetési fejezetben külön törvényi soron meghatározott összegből, a díjak forrása tehát a központi
költségvetés.
A szerzők e díjigényüket kötelező közös jogkezelés keretében érvényesíthetik, mivel ebben az
esetben az egyedi joggyakorlás nem lenne megoldható.
A díjigény érvényesítéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a közös jogkezelő szervezet
megfelelő adatokkal rendelkezzen a könyvtárak ezen tevékenységéről. Költséghatékonyabb és azonos
eredménnyel járó megoldást jelent ugyanakkor, hogy az ezzel járó adminisztrációs kötelezettség ne az
összes könyvtárat terhelje. Az adatszolgáltatásra kötelezett, reprezentatív könyvtárak körét, illetve a díj
megállapításához és felosztásához szükséges adatokat a kultúráért felelős miniszter rendeletben állapítja
meg. Az érintett adatokat (többek között a szerző nevét, a mű címét és a kiadást azonosító adatokat) a
közös jogkezelő szervezeten kívül a kultúráért felelős miniszter is megkapja, ami segítheti abban, hogy
szükség szerint a szolgáltatandó adatok körét módosíthassa. Az adatszolgáltatás határidőhöz kötése a
hatékony és tervezhető díjmegállapítás és -felosztás célját szolgálja.
31
A díjakat a kijelölt könyvtárakból származó adatok alapján, a kölcsönbeadásokra tekintettel kell
megállapítani és felosztani. Tekintettel arra, hogy a könyvtárak a tárgyévet követő első naptári negyedév
végéig szolgáltatnak adatokat, és a díj a tárgyévet követő harmadik naptári negyedév első napján válik
esedékessé, a közös jogkezelő szervezetnek legalább fél év áll rendelkezésére a felosztásra. A
haszonkölcsönzési irányelv 6. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a díjigényre vonatkozó
szabályok meghatározásánál a tagállamok figyelembe vegyenek kultúratámogatási célokat is — betartva a
közösségi jog egyéb alapvető szabályait. Ennek a kulturális célnak a teljesítését szolgálhatja az, hogy az
egyedi felosztással járó indokolt kezelési költséget meg nem haladó díjakat kulturális célra kell fordítani,
és az ezt követően fennmaradó díjak 50%-ával kapcsolatban a közös jogkezelő szervezet a felosztás
helyett dönthet úgy is, hogy ezt szintén kulturális célokra használja fel. A felosztási szabályzatban
megjelölt kulturális célokat a kultúráért felelős miniszter egyetértésének beszerzését követően lehet
érvényesíteni. A felosztási szabályzat változását, illetve a kulturális céloknak a miniszteri egyetértés
szerinti érvényesülését a felügyelet körében az MSZH — mint a közös jogkezelés feletti szakmai
felügyeletet gyakorló szerv — ellenőrizheti. A jogdíjak kulturális célokra fordításának lehetősége módot
ad az Szjt. 88. §-a (1) bekezdése f) pontjának 5. alpontjában foglalt azon szabálytól való eltérésre,
amelynek értelmében a díjakat a közös jogkezelő szervezetnek az általa képviselt érintett jogosultak
között fel kell osztania.
A 5. §-hoz [34. § (2) és (4) bekezdés]
Az Szjt. átvételre vonatkozó szabályai értelmezési problémát okoztak a gyakorlatban, mivel nem
volt egyértelmű, hogy a képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás
képe, valamint fotóművészeti alkotás milyen feltételekkel használható fel szabad felhasználásnak
minősülő átvételként. A javaslat egységes szabályok alkalmazását írja elő az átvétel tekintetében a 34. §
(2) bekezdésében jelenleg felsorolt műtípusok és a 68. § (2) bekezdésében felsorolt műtípusok
tekintetében. Ez a szabályozás megteremti az összhangot az információs társadalomban érvényesülő
szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i
2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: INFOSOC-irányelv) 5. cikke (3)
bekezdésének a) pontjával is.
Az Szjt. jelenleg nem ismeri az oktatási célú, oktatási óra keretében a hallgatók aktív
bevonásával megvalósuló átdolgozást, mint szabad felhasználást, ami pedig az új típusú oktatási
módszerek alapeszköze, és különösen kiemelt szerepe lehet az új médiára vonatkozó ismeretek
elsajátításában, de bármely más tantárgy interaktív oktatásában is. A szabad felhasználás ugyanakkor
kizárólag az iskolai oktatás célját kívánja segíteni, vagyis az ilyen módon létrejött mű — az egyébként
rendelkezésre álló szabad felhasználásokon túl — az oktatási órán kívül nem használható fel az eredeti
mű szerzőjének engedélye nélkül. Természetesen a szabad felhasználás nem érinti az eredeti mű
alkotója személyhez fűződő jogainak érvényesülését sem.
A 6. §-hoz [Szjt. 35. § (4), (8) és (9) bekezdés]
Az INFOSOC-irányelv 5. cikke (2) bekezdésének c) pontját átültető Szjt.-beli szabály, azaz az
Szjt. 35. §-ának (4) bekezdése több szempontból is értelmezési nehézségeket vetett fel a gyakorlatban.
Ezért a módosítás egyrészt a szöveg átláthatóbbá, másrészt egyértelművé tételét végzi el, tisztázva, hogy
milyen speciális célok teljesülése érdekében végezhetnek a kedvezményezett intézmények szabad
felhasználásként többszörözést. Ezek közül ki kell emelni, hogy megszűnik a saját példányról való
többszörözés megszorítása, továbbá teljesen elválik egymástól az archiválási és a tudományos kutatási
célú többszörözés. Fennmarad ugyanakkor a napilap-, folyóirat, illetve újság terminológiai
32
megkülönböztetés az Szjt.-ben annak érdekében, hogy ahol az indokolt és releváns, ott a szabályok
kiterjedjenek az online újságokra is.
A 35. § (4) bekezdésének b) pontja lehetővé teszi a nyilvános könyvtári ellátás céljára való
többszörözést. A többszörözött példányok a nyilvános könyvtári ellátás keretében a nyilvános
haszonkölcsönzés során osztják az eredeti példányok sorsát, vagyis a többszörözött példányokra a
nyilvános haszonkölcsönzésre egyébként irányadó szabályok alkalmazandók, mivel ezek a szabályok
nem tesznek különbséget az eredeti és a másolt műpéldányok között. Az eredeti példányok könyvtárak
közötti átadása — mint szűk értelemben vett könyvtárközi kölcsönzés — a nyilvános haszonkölcsönzés
beleértett előcselekménye, így természetesen nem keletkeztet külön nyilvános haszonkölcsönzési
díjfizetési kötelezettséget, ezt a többszörözött példányok esetében a 40. § külön is kimondja.
A magáncélú (és az ezzel szoros kapcsolatban álló intézményi célú) többszörözések szabad
felhasználási szabályainak módosítására (korlátozására) amiatt van szükség, mert a jelenlegi szabályt a
joggyakorlat többféleképpen is értelmezi abból a szempontból, hogy a jogsértő forrásból való
többszörözés is a magáncélú többszörözés szabad felhasználásának hatálya alá tartozik-e vagy sem.
A szerzői kizárólagos jogok korlátozásának általános, a nemzetközi egyezményekben és a
közösségi jogban is rögzített mércéje szerint akkor vezethet be egy ország korlátozást vagy kivételt, ha
az érintett cselekmény a mű felhasználásai körében kivételes esetet képez, nem sérelmes a mű rendes
felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit. Az ún. háromlépcsős teszt
alapján nem állítható ma már, hogy a jogsértő források igénybevételével zajló, az eredetihez hasonló
minőségű műpéldányok előállítását korlátlanul lehetővé tevő (elsősorban) digitális többszörözések
kivételesek lennének, illetve ne lennének sérelmesek a művek rendes felhasználásaira, továbbá a szerzők
jogos érdekeire, még akkor sem, ha egyébként magáncélt vagy azzal rokon intézményi célt szolgálnak.
Ilyen esetben a jogalkotó nemzetközi és közösségi jogi kötelezettsége az, hogy szüntesse meg a mű
rendes felhasználására és a szerző jogos érdekére indokolatlanul sérelmes korlátozást vagy kivételt,
illetve szorítsa azt olyan mértékre, amellyel visszaállhat a szerző és a szabad felhasználás
kedvezményezettje érdekei közötti egyensúly. A szabad felhasználás teljes körű kizárása nem tipikus az
Európai Unióban (jelenleg 23 tagállam szerzői jogi rendszere ismeri a többszörözési jog egyes
magáncélok érdekében történő korlátozását), és nem segíti a szerzők érdekeinek megfelelő
figyelembevételét sem, mivel az engedélykérés ilyen esetekben várhatóan elmaradna, így a jogsértő
többszörözések száma még inkább fokozódna.
A magáncélú többszörözésre vonatkozó szabad felhasználás hatályának korlátozása azonban
csak olyan módon történhet, amely figyelembe veszi azt is, hogy a forrás jogsértő jellege gyakran nem
nyilvánvaló a szabad felhasználás kedvezményezettje számára — ilyen esetben pedig nem lenne arányos a
teljes szerzői jogi szankciórendszert alkalmazni vele szemben. Ugyanakkor nem lehet megfelelő indokot
találni arra, hogy az a személy, aki tudja, vagy az adott helyzetben elvárható gondosság mellett tudnia
kellene, hogy többszörözésének forrása jogszerűtlen, mentesülhessen az esetleges jogkövetkezmények
alól.
Ennek az álláspontnak az egyértelművé tételét végzi el a 35. § (8) bekezdésének módosítása,
rögzítve, hogy aki felróhatóan eljárva többszöröz művet nem jogszerűen létrejött műpéldányról vagy a
nyilvánossághoz nem jogszerűen közvetített műről, annak a cselekménye nem esik a szabad felhasználás
hatálya alá.
A módosítás nem érinti a magáncélú másolás után a jogosultakat illető díjigényeket és
természetesen az általános polgári jogi és büntetőjogi felelősségi szabályok alkalmazásának feltételeit
sem, és nem adhat okot a díjak csökkentésére sem, mivel azok átalányjelleggel kerülnek megállapításra.
Ugyanakkor abban az esetben, ha a jogosult a 35. § (8) bekezdésére figyelemmel kártérítési igénnyel él,
vagy a jogsértéssel elért gazdagodás megtérítését követeli, ennek megállapításakor figyelembe kell venni
a többszörözéshez igénybe vett kép- illetve hanghordozót terhelő és megfizetett díj mértékét.
33
A 35. § új (8) bekezdése értelmében a 35. § (4) bekezdésében meghatározott célokra történő
többszörözések is csak jogszerűen létrejött műpéldányról vagy a nyilvánossághoz jogszerűen közvetített
műről történhetnek. A 35. § (5) bekezdésében megengedett többszörözés tekintetében — hasonlóan a
35. § (1) és (4) bekezdésére vonatkozó kifejezett megszorításhoz — a jogszerű forrásra vonatkozó feltétel
kimondására kerül sor.
A 7. §-hoz (Szjt. 39. §)
A haszonkölcsönzési irányelv 6. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy a tagállamok az
intézmények egyes típusait mentesítsék a nyilvános haszonkölcsönzés fejében járó díj megfizetésének
kötelezettsége alól. Az Európai Közösségek Bíróságának vonatkozó esetjoga értelmében (Bizottság
kontra Olaszország C-198/05. számú ügy, Bizottság kontra Portugália C-53/05. számú ügy, Bizottság
kontra Spanyolország C-36-05. számú ügy, Bizottság kontra Luxemburg C-180/05. számú ügy,
Bizottság kontra Írország C-175/05. számú ügy) a kivétel nem vonatkozhat valamennyi nyilvános
haszonkölcsönzést végző intézményre vagy ezek többségére, mert ez a szerzők nyilvános
haszonkölcsönzési jogának kiüresítésével jár, ami pedig az irányelv elégtelen, így a közösségi jogot sértő
átültetését jelenti. Ezért a javaslat a hatályos szabályozáshoz képest jóval szűkebb körben mentesíti a
nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtárakat a díjfizetési kötelezettség alól: csak azokra terjed ki a
kivétel, amelyek szerepelnek a kulturális törvényben meghatározott országos szakkönyvtárak között.
Ezek köre erősen korlátozott, és e könyvtárak olyan kiemelkedő kulturális, tudományos jelentőségű
gyűjtemények, amelyek esetében különösen indokolt a hozzáférés szabad felhasználással való segítése.
A kivétel azonban nem vonatkozik a szoftverekre és a számítástechnikai eszközökkel működtetett
adatbázisra, így ezek esetében a nyilvános haszonkölcsönbe adás továbbra is minden esetben a
jogosultak kizárólagos engedélyezési joga alá tartozik.
A 8. §-hoz (Szjt. 57/A—C. §-ok)
A kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetővé tételéről, valamint a digitális
megőrzésről szóló, 2006. augusztus 24-i 2006/585/EK bizottsági ajánlás 6. (a) és (c) alpontja javasolja a
tagállamok számára, hogy hozzanak létre mechanizmusokat az árva művek felhasználásának
megkönnyítésére, illetve támogassák a köztudottan árva művek és a közkincsbe tartozó művek listáinak
elérhetőségét. Ezek nem érinthetik az egyébként kötelező, közösségi szintű szerzői jogi előírásokat.
Magyarországon több nyilvántartás és adatbázis is segítheti a szerzők és más jogosultak
megtalálását: az MSZH által vezetett önkéntes műnyilvántartásba bármely szerzői mű és kapcsolódó
jogi teljesítmény bejelenthető. A közös jogkezelő szervezetek a bejegyzésük szerinti területen a
művekről, szomszédos jogi teljesítményekről, illetve a jogosultakról tartanak fenn adatbázist. Mind az
MSZH nyilvántartásához, mind a közös jogkezelő szervezetek által működtetett adatbázisban való
feltüntetéshez ún. szerzőségi vélelem társul az Szjt. 94/B. §-a szerinti rendben. Az Szjt. 106. §-ának (7)
bekezdése alapján ezen felül a közös jogkezelő szervezetek jogutód-nyilvántartást vezetnek.
Ezek a nyilvántartások és adatbázisok elsősorban nem az ismeretlen helyen tartózkodó vagy az
ismeretlen szerzők fellelését szolgálják, ráadásul csak abban az esetben segítenek a jogosult
megtalálásában, ha az korábban ténylegesen bejelentkezett a nyilvántartásba vagy adatbázisba,
hozzájárult az adatai közléséhez, és elérhető azáltal, hogy a korábbi bejegyzés a kereséskor is aktuális
adatokat tartalmaz.
Ha azonban a mű jogosultja ismeretlen vagy tartózkodási helye ismeretlen, és a gyakorolni
kívánt felhasználás nem esik a szabad felhasználás körébe vagy közös jogkezelés hatálya alá, jogszerűen
nem valósulhat meg a felhasználás. A kulturális örökség még szerzői jogi oltalom alatt álló részének
megőrzése, fenntartása és hozzáférhetővé tétele érdekében — a szerzői, illetve műnyilvántartások,
34
továbbá az ilyen művek listáinak fenntartásán túl — szükséges olyan jogi megoldás bevezetése, amelynek
révén ezek a művek is jogszerűen felhasználhatóvá válnak, ugyanakkor a jogosult érdekei sem sérülnek.
A javaslat a szellemi tulajdon védelméért felelős kormányhivatalt, azaz az MSZH-t jelöli ki olyan
szervezetként, amely alkalmas arra, hogy ideiglenesen a jogosult helyébe lépve a felhasználásra az
engedélyt megadja. Az öt évre szóló, a Magyar Köztársaság területére kiterjedő, nem kizárólagos, át
nem ruházható, további felhasználási engedély adására, valamint a mű átdolgozására nem jogosító
engedély előfeltétele, hogy a felhasználó a szerző fellelésére megtette — az érintett műtípus és
felhasználási mód figyelembevételével — az adott helyzetben általában elvárható lépéseket. Ilyen lehet
például egy erre vonatkozó hirdetés feladása egy országos napilapban, egy ennek megfelelő online
felhívás, vagy információ-kérés a korábbi kiadótól vagy az egyébként érintett közös jogkezelő
szervezettől.
A felhasználás nem ingyenes, de a speciális helyzetre tekintettel a díjfizetés szabályozása eltérő
az általános szabályoktól: az MSZH csak megállapítja — a felhasználás módjához és mértékéhez
igazodóan — a díjat, amit aztán magának a szerzőnek kell megfizetni akkor, ha személye vagy
tartózkodási helye ismertté válik, feltéve, hogy a felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás
célját közvetve sem szolgálja. Ettől eltérő célú (tehát akár közvetve, akár közvetlenül
jövedelemszerzésre vagy jövedelemfokozásra irányuló) felhasználás esetében viszont a megállapított
díjat az MSZH-nál letétbe kell helyezni, és csak ennek megtörténte után lehet megkezdeni a
felhasználást.
A javaslat — tekintettel arra is, hogy az engedély megszerzése a felhasználást jogszerűvé teszi —
rendezi azt a helyzetet is, ha a felhasználás időtartama alatt a jogosult személye, illetve holléte ismertté
válik. Ilyen esetben — figyelembe véve, hogy a felhasználó jogszerűen járt el — a szerző rendelkezési
lehetősége teljessé válik: indokolt és a felhasználó jóhiszeműségét figyelembe vevő korlátok között
dönthet akár a felhasználás megtiltása mellett is. Ha a szerző kiléte, illetve tartózkodási helye az
engedély hatályának megszűnése után válik ismertté, ez már értelemszerűen a felhasználást nem
érintheti, de a felhasználás díjának követelésére még öt évig van lehetőség. Ha a szerző ezen az öt éven
belül nem tart igényt a díjra, akkor azt a jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem
szolgáló felhasználások esetében nem kell megfizetni, az egyéb célú felhasználások körében pedig a
letétbe helyezett díjat annak a közös jogkezelő szervezetnek utalja át az MSZH, amely az ismeretlen
vagy az ismeretlen helyen tartózkodó szerző művének egyéb felhasználását jogosítja. Ha ilyen közös
jogkezelő szervezetből több van, akkor azok egyenlő arányban részesülnek a díjból, ha pedig egyáltalán
nincs ilyen szervezet, akkor a díjat a Nemzeti Kulturális Alapnak kell átutalni azzal, hogy az átutalt díjat
az NKA-nak a kulturális javak hozzáférhetővé tételére kell fordítania. Az elévülési időn belül megjelent
szerző által a díj mértékével kapcsolatban kezdeményezett viták bírósági úton rendezhetők, a szerzői
jogi perekre irányadó szabályok szerint.
Nem lehet árvának tekinteni az érintett művet, ha a vele kapcsolatban fennálló érintett jogot
közös jogkezelésben gyakorolják. A közös jogkezelés kiterjesztettségének általános elve miatt az ekként
érvényesített jogok tekintetében nem tudnak elárvulni a művek. (Ebből következően az olyan művek
esetében, amelyekkel kapcsolatban egyes jogok közös jogkezelésben vannak, valójában legfeljebb árva
jogokról lehet beszélni, mivel a közös jogkezelésben gyakorolt jogaik nem tudnak „elárvulni”.) Ez nem
jelenti azt, hogy ugyanazon a művön vagy szomszédos jogi teljesítményen fennálló, nem közös
jogkezelésben gyakorolt jogra vonatkozóan ne lehetne árva az érintett mű vagy szomszédos jogi
teljesítmény — csak e tekintetben a közös jogkezelő szervezet nem tud engedélyt adni. (Nem tekinthető
árvának az a mű sem, amelyet eleve név nélkül vagy felvett néven hoztak nyilvánosságra, és a szerzői
jogokat a szerző fellépéséig az gyakorolja, aki a művet először hozta nyilvánosságra az Szjt. 8. §-a
alapján, mivel ebben az esetben a jogok gyakorlására jogosult személy ismert.)
Az MSZH eljárására a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szabályait kell alkalmazni a megfelelő eltérésekkel. A
Ket.-től való eltérés lehetőségét a javaslat 27. §-ának (4) bekezdésében szereplő módosító rendelkezés
35
biztosítja, amely a Ket. megfelelő kiigazítása útján — az iparjogvédelmi eljárások mellett — ún.
privilegizált eljárássá teszi a szerzői jogi hatósági eljárásokat is. Az 57/B. § (2) bekezdésében megjelölt
igazgatási szolgáltatási díj az MSZH-nak az eljárással összefüggő költségeit hivatott fedezni, és
értelemszerűen nem tartalmazza a felhasználás fejében járó díjat. Az MSZH döntéseinek felülvizsgálatát
a Fővárosi Bíróságnál lehet kérni, a felülvizsgálat iránti kérelem benyújtásának speciális szabályait az
57/C. § tartalmazza.
A 9. §-hoz [S%jt- 66. § (2) bekezdés]
A módosítás annak egyértelművé tételét szolgálja, hogy a megfilmesítési szerződéssel
összefüggő jogátszállási vélelem nem terjed ki a szerzőt megillető nyilvános haszonkölcsönzési jogra
sem. E jog átruházása tekintetében a főszabály érvényesül, vagyis a jog átruházása kizárt.
A 10. §-hoz [86. § (1)—(2) bekezdések]
A 86. § (1) bekezdésének módosítását az indokolja, hogy a közös jogkezelő szervezetekkel
kapcsolatos állami feladatokat a jövőben nem a Kormány által erre korábban kijelölt oktatási és
kulturális miniszter, hanem megosztva a szellemi tulajdon védelméért felelős kormányhivatal és az
igazságügyért felelős miniszter fogja ellátni. A feladatok közül a közös jogkezelő szervezetek
nyilvántartását a javaslat elfogadását követően az MSZH fogja vezetni.
Noha a művek, illetve teljesítmények köre, amelyekkel kapcsolatos jogok kezelésére szervezet
vehető nyilvántartásba, kibővül a filmelőállítói teljesítménnyel mint olyan teljesítménnyel, amelynek
tekintetében megvalósulhat a közös jogkezelési tevékenység, a 86. § (2) bekezdésében foglalt felsorolás
továbbra is példálódzó marad, ami — összhangban a 85. § (1) bekezdésében foglalt általános definícióval
—	nem zárja ki egyrészt azt, hogy más alkotásokon, illetve teljesítményeken fennálló szerzői vagy
kapcsolódó jogok tekintetében is létrejöhessen közös jogkezelő szervezet, illetve a (3) bekezdés alapján
a művek és teljesítmények jogosultjai másként is csoportosulhassanak ezekben a szervezetekben. Ez a
változtatás nem teremt jogalapot arra sem, hogy önálló filmelőállítói közös jogkezelő szervezet jöjjön
létre, amennyiben ennek az egyéb törvényi feltételei nem teljesülnek.
A 11. §-hoz [Szjt. 87. § (2) bekezdés]
A 87. § (2) bekezdése érdemben nem változik, a rendelkezés módosítására amiatt van szükség,
mert a nyilvántartásba történt bejegyzés módosítása is a nyilvántartást vezető szerv feladata, amely a
javaslat hatálybalépésétől kezdve az MSZH lesz.
A 12. §-hozi [Szjt. 88. § (1)—(3) bekezdések]
A módosítás nyomán a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásba vételének feltételei
alapvetően nem változnak. A közös jogkezelő szervezetként való nyilvántartásba vétel feltételei között a
hatályos Szjt. a 88. § (1) bekezdésének b) és e) pontjában írja elő a reprezentativitás kritériumát. Ez a
bejegyzési feltétel azt a célt szolgálja, hogy közös jogkezelő szervezetként ne működhessen olyan
szervezet, amely ténylegesen, a tagságán, egyedi megbízási szerződésen, illetve képviseleti szerződéseken
keresztül nem képviseli a jogosultak jelentős részét. A módosításra elsősorban amiatt van szükség, mert
a belföldi jogosult fogalma nehezen értelmezhető és sérti az állampolgársági diszkrimináció tilalmát.
36
A reprezentativitás mérésére a 88. § (1) bekezdésének b) pontja a korábbinál összetettebb
rendszert állít fel: ennek megállapításánál nemcsak a szervezet csatlakozó és csatlakozott tagjait kell
figyelembe venni, hanem azokat a személyeket is, akik nem egyesületi tagok, de egyedi megállapodást
kötöttek vele a jogaik közös kezelésére, továbbá a képviseleti szerződéseket (és így közvetve a
szerződésben részt vevő másik szervezet által közvetlenül képviselt jogosultakat), amelyeken keresztül
jellemző módon a külföldi jogosultak képviselete történik. Ezek a szempontok azonban nem
konjunktív, hanem alternatív feltételként alkalmazandók, vagyis a szervezet reprezentativitása elérhető
akár két vagy egy feltétel teljesítésével is. Ez természetesen a többi bejegyzési feltétel alkalmazását nem
érinti, viszont a 88. § (1) bekezdésének e) pontja szükségtelenné válik, így hatályon kívül helyezésre
kerül.
Az Szjt. 88. §-ának (2) bekezdése kiegészül az arra való utalással, hogy az érintett jogosultak
jelentős részének megállapításánál a műveik, illetve szomszédos jogi teljesítményeik felhasználási
arányát is figyelembe kell venni a korábban is alkalmazott szempontokon kívül, tekintettel arra, hogy az
egyes szempontokhoz nem mindig áll rendelkezésre megfelelő információ, így szükséges egy több
szempontot figyelembe vevő vizsgálati rendszer alkalmazása.
Az Szjt. 88. §-ának (3) bekezdése érdemét tekintve nem változik: a kiigazítás annak egyértelművé
tételét szolgálja, hogy a közös jogkezelő szervezetek nem — a Ket. értelmében vett — nyilvántartásokat,
hanem adatbázisokat vezetnek.
A 13. §-hozi [Szjt. 89. § (3)—(4) bekezdések]
A 89. § (3)—(4) bekezdéseinek módosítását a közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatos állami
feladatokat végző szervezetrendszer átalakulása indokolja, ezek érdemben nem változnak: az MSZH a
nyilvántartásba vétel tényét teszi közzé a Hivatalos Értesítőben, illetve új bejegyzés esetén — vagy
változás esetén — a nyilvántartásban szereplő egyesületekről és az általuk végzett közös jogkezelési
tevékenységekről a transzparencia biztosítása érdekében jelentet meg közleményt. Ezek a
nyilvántartással kapcsolatos határozatok közléséhez képest kiegészítő és nem azokat helyettesítő
szabályok.
A 14. §-hoZ (Szjt. 89/A. §)
A közös jogkezelő szervezetnek a nyilvántartásból való törlésére akkor kerülhet sor, ha a közös
jogkezelő szervezet határidőben nem gondoskodik a szerzői jogi jogszabályoknak megfelelő működés
helyreállításáról vagy a törvényességi felügyeleti intézkedés nem jár eredménnyel, illetve, ha a saját
döntése alapján megszűnik. A törlést követő joggyakorlásra vonatkozóan azonban csak akkor indokolt
különös szabályokat alkotni, ha a joggyakorlás igen nehezen oldható meg egyedileg: ez a kötelező közös
jogkezelés eseteit jelenti. Ezért a 89/A. § szabályai elsősorban azt a célt szolgálják, hogy akkor is
fenntartható legyen a joggyakorlás, ha a kötelező közös jogkezelésbe tartozó szerzői jogot gyakorló
közös jogkezelő szervezet törlésére kerül sor.
Sem a törvény, sem az MSZH nem rendelheti el, hogy valamely szervezet végezzen közös
jogkezelést, illetve, hogy a jogosultak e célra szervezetet alakítsanak, így e cél megvalósítására a javaslat
kétszintű ösztönzési mechanizmust épít ki: az MSZH először — a körülményeket figyelembe vevő,
esetileg rugalmasan megállapított, de legalább hat hónapos határidő tűzésével — felhívja a jogosultakat,
hogy kezdeményezzék közös jogkezelő szervezetük nyilvántartásba vételét. Amennyiben a
nyilvántartásba vétel határidőben megtörténik, az új közös jogkezelő szervezet osztja fel a korábbi
közös jogkezelő szervezet díjszabása alapján a megszűnést követő időszakban beszedett díjat. Ha a
közös jogkezelő szervezet bejegyzésére csak a kitűzött, legfeljebb egy éves határidő elteltét követően
kerül sor, de a bejegyzést határidőn belül kezdeményezték, ebben az esetben is az új szervezet osztja fel
37
az átmeneti időszakban beszedett díjakat (a határidő lejárta és a közös jogkezelő szervezet létrehozása
közti időszakban az egyedi engedélyezésre vonatkozó szabály érvényesül). Ha az új közös jogkezelő
szervezet bejegyzését csak a kitűzött határidő lejárta után kezdeményezik, ezt a szervezetet már nem
illeti meg az átmeneti időszakban beszedett díj, azt a Nemzeti Kulturális Alap részére kell átutalni,
amelynek az átutalt díjakat a kulturális javak hozzáférhetővé tételére kell fordítania. Ezek a
következmények csak a jogosultak igen nagyfokú passzivitása, a joggyakorlás iránti teljes érdektelensége
esetében állhatnak be. Az egyedi engedélyezési rend csak akkor szűnik meg, ha végül létrehozzák az új
szervezetet.
A 15. §-hoz (Szjt. 90. §)
Az Szjt. 90. §-a tartalmazza a díjszabás elfogadásával kapcsolatos szabályokat. Ezek a jóváhagyás
rendjének részletesebb szabályozásával, a véleményezésre jogosultak körének pontosításával és a
jóváhagyás alatt álló díjszabásra beérkező, egymástól jelentősen eltérő vélemények esetében teendő
lépésekre vonatkozó szabályokkal bővülnek a jobb átláthatóság, a vélemények lehető legteljesebb
figyelembevétele érdekében. Ezt a jóváhagyási rendszert egészíti ki a 90/A. §-ban felállított új
jogorvoslati rend. A díjszabások jóváhagyásával kapcsolatos állami feladatot a jövőben az MSZH és az
igazságügyért felelős miniszter megosztva látja el: az MSZH a hozzá benyújtott díjszabás előzetes, a
felhasználókkal, az érdekképviseleti szervezetekkel, továbbá a felelős minisztériumokkal lefolytatott
egyeztetést követően terjeszti elő jóváhagyásra az igazságügyért felelős miniszternek, aki arra
figyelemmel dönt a jóváhagyásról, hogy az megfelel-e a szerzői jogi szabályoknak.
A 90. § (1) bekezdése kibővül egy arra való utalással, miszerint a díjszabásnak a közös jogkezelő
szervezet által tervezett kezdő alkalmazási időpontja nem lehet korábbi, mint a megküldéstől számított
három hónap. A további eljárási határidők figyelembevétele mellett általában ennyi idő szükséges
ahhoz, hogy a díjszabás véleményeztetését az MSZH le tudja bonyolítani. Ez a határidő indikatív
jellegű: a díjszabás elfogadására vonatkozó eljárás időtartamára utal abban az esetben, ha a felek az
MSZH előtt zajló alapszakaszban meg tudnak egyezni a díjszabás tartalmáról és nincs szükség az
egyeztető testület, mint speciális egyeztetési fórum igénybevételére.
A díjszabásban úgy kell megállapítani a díjat, hogy az az érintett felhasználás valamennyi
lényeges körülményére figyelemmel legyen. Tekintve, hogy az egyes felhasználások igen jelentősen
különböznek egymástól, és így igen különböző körülményeket kell figyelembe venni, ezért a szabály
ehhez igazodó rugalmassággal került meghatározásra. Annak érdekében, hogy a jóváhagyási eljárásban
érintett szervek számára egyértelmű legyen, hogy a közös jogkezelő szervezet milyen szempontokat vett
figyelembe a díjszabás kialakításánál, ezért a díjszabáshoz fűzött indokolást és az ennek alapjául szolgáló
számításokat vagy más dokumentumokat a benyújtott díjszabáshoz csatolni kell.
A véleményezésre jogosultak körének módosítása nem indokolt, ugyanakkor az ebbe a körbe
tartozó személyek pontos meghatározása szükséges annak érdekében, hogy egyértelműen eldönthető
legyen: kit kell a véleményezésbe bevonni. Ennek megkönnyítését szolgálják a 90. § új (4)—(7)
bekezdései, amelyek évről évre a piac változásait követni képes módon, rugalmasan definiálják a jelentős
felhasználók és felhasználói érdekképviseleti szervezetek körét, másrészt a véleményezés időkeretét is
meghatározzák, 60 napban. A véleményezési jogosultság így elsősorban az előző évben befizetett
jogdíjak mértékéhez igazodik: erről a közös jogkezelő szervezet ad ki — megkeresésre, haladéktalanul —
nyilatkozatot, amelyet a felhasználónak vagy az érdekképviseleti szervezetnek az erre vonatkozó felhívás
közzétételétől számított legkésőbb tizenöt napon belül az MSZH-hoz el kell juttatnia. Annak
érdekében, hogy ne történhessen visszaélés, a nyilatkozat valóságát az MSZH a felügyelet körében
ellenőrzi.
A véleményezési jogosultságot korlátozza, hogy nem kell az MSZH-nak elvégeznie az
egyeztetést az olyan jelentős felhasználókkal, illetve felhasználói szervezetekkel (és azok tagjaival),
amelyekkel a közös jogkezelő szervezet előzetesen, a díjszabás benyújtását megelőzően meg tudott
38
állapodni, és az e szervezetek egyetértését tanúsító dokumentumokat benyújtja a jóváhagyáskor. Ez
természetesen minden esetben csak az érintett tárgyévre vonatkozó megállapodások, illetve a benyújtott
díjszabás tartalmára vonatkozó egyetértés megléte esetén mentesíti az MSZH-t a véleményezésbe való
bevonás kötelezettsége alól.
A díjszabások jóváhagyásával kapcsolatban az utóbbi években felmerült gyakorlati problémák
miatt szükségessé vált olyan mechanizmus beépítése a közös jogkezelő szervezetek díjszabásainak
elfogadásába, amely a jelenleginél jobban szolgálja a díjak mértéke tekintetében a konszenzus
megszületését (és így közvetve a jogkövetést), valamint a teljes egyeztetés lefolytatásának terhét
megosztja az MSZH és az erre kijelölt, választás szerint bevonható szakértő szervezet között. Ennek
érdekében megnyílik a lehetőség arra, hogy bármely fél egyedül is az egyeztető testülethez forduljon
[hasonlóan az Szjt. hatályos 102. §-ának (1) bekezdésében megjelölt esetkörhöz, de attól függetlenül], a
testület eljárási jogosultságához itt sem kell a felek megegyezése, az a törvényből fakad. A testület
köteles eljárni akkor is, ha azt csak az egyik fél kezdeményezi. Az egyeztető testület egyoldalú felkérésre
történő bevonása itt különösen indokolt, mivel az eljárásban eleve olyan szervezetek vehetnek csak
részt, amelyek tevékenységüknél fogva egyébként is részt vettek a díjszabások véleményezésében.
Annak érdekében, hogy az egyeztető testület előtti eljárással ne lehessen rosszhiszeműen akadályozni a
díjszabás alkalmazásának megkezdését, a törvény az egyeztető eljárás lefolytatására negyvenöt napos
határidőt ad, addig pedig az MSZH az előtte folyó eljárást felfüggeszti. Szükséges itt megjegyezni, hogy
ez a szabály nem érinti a 102. §-ban foglaltak alkalmazását: az egyeztető testülethez továbbra is lehet
fordulni az ott meghatározott viták rendezése érdekében is. Az egyeztető testület megalakítására és
eljárására a 103-105. §-okat kell megfelelően alkalmazni (és így közvetve a választottbírósági eljárásra
vonatkozó szabályokat is), azzal az eltéréssel, hogy a testületi tagok kijelölésének tíz napon belül kell
megtörténnie, és ha az egyik fél a másik fél felhívásának kézhezvételétől számított tíz napon belül
elmulasztja a saját tanácstagjának kijelölését, vagy a két testületi tag a kijelölésüktől számított tíz napon
belül nem egyezik meg a harmadik testületi tag személyében, a hiányzó testületi tagot a szerzői jogi
szakértő testület elnöke nevezi ki. A „megfelelő alkalmazás” előírásából következik az is, hogy
természetesen a 105. § (1) bekezdése második mondata nem alkalmazható itt: mivel a jóváhagyási
eljárásban a törvény (és nem az egyeztető testület) kötelezi a feleket az eljárásban való részvételre. A
törvényi szintű rendezést nem igénylő szabályok az egyeztető testület eljárási szabályzatában kerülnek
elhelyezésre. Így különösen a beavatkozásra, illetve az eljárások egyesítésére vonatkozó szabályok
kerülnek majd az eljárási szabályzatba.
Az MSZH elnökének a miniszter számára az arra okot adó esemény bekövetkeztét követő
tizenöt napon belül kell előterjesztenie a díjszabást. Ilyen felterjesztésre okot adó esemény az, ha nincs
jelentős véleménykülönbség a díjszabás és a hozzá kapcsolódóan benyújtott vélemények között; ha
jelentős eltérés van, de a felek nem kezdeményeznek egyeztető eljárást; eljárást kezdeményeznek, de
nem állapodnak meg; eljárást kezdeményeznek, de nem állapodnak meg, viszont az egyeztető testület
készít egy megállapodás-tervezetet; eljárást kezdeményeznek és annak során megállapodnak. A
miniszter azt a díjszabást hagyja jóvá, amely a szerzői — eljárási és anyagi — jogi szabályoknak megfelel,
erre tíz nap áll rendelkezésére. Ha nem volt egyeztető testületi eljárás és a benyújtott díjszabás megfelel
a szerzői jogi szabályoknak, azt a miniszter jóváhagyja. Ha az egyeztető testületi eljárás során a felek
között megállapodás született, akkor aszerint hagyja jóvá a miniszter a díjszabást (feltéve, hogy az
megfelel a szerzői jogi szabályoknak). Amennyiben az egyeztető testület javaslatát a felek nem fogadják
el, és a miniszter azt a díjszabáshoz hasonlóan a szerzői jogi szabályoknak megfelelőnek tekinti, erre
hivatkozva mérlegelési jogkörében elutasíthatja, vagy jóváhagyja a díjszabást. Ha csak az egyeztető
testület javaslata felel meg a szerzői jogi szabályoknak (mivel a miniszternek nincs a díjszabás
megváltoztatására hatásköre), erre utalással elutasítja a díjszabás jóváhagyását. Amennyiben a miniszter
a díjszabás jóváhagyását elutasító határozatot hoz, a határozatban a kijavítás tárgyának megjelölése
mellett rendelkezni kell arról, hogy a jóváhagyási eljárást újra le kell-e folytatni.
39
A 90. § (12)-(13) bekezdései a 90. § hatályos (3)—(4) bekezdéseinek kiigazított szövegét ismétlik
meg. A 90. § új (14) bekezdése pedig egyértelművé teszi, hogy az (1)—(12) bekezdések szerinti eljárás
nem a Ket. hatálya alá tartozó eljárás.
A 16. §-hoz (Szjt. 90/A. §)
Az Szjt. új 90/A. §-a a díjszabást jóváhagyó miniszteri határozattal és a díjszabással kapcsolatban
alkalmazható jogorvoslat szabályait tartalmazza.
A miniszteri határozat jogszerűségét a Fővárosi Bíróság vizsgálja felül nemperes eljárásban, az
eljárásban értelemszerűen a Pp. közigazgatási perekre vonatkozó szabályai alkalmazandók (az ezektől
való esetlegesen eltérő szabályt az Szjt. meghatározza). Annak érdekében, hogy a rosszhiszemű
keresetindítások ne lehetetleníthessék el a közös jogkezelés működését, a javaslat kizárja a miniszteri
határozat végrehajtása felfüggesztésének lehetőségét. Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a
határozat jogsértő, akkor a határozatot hatályon kívül helyezheti és a határozatot hozó minisztert új
eljárásra kötelezheti. A bíróságnak reformatórius jogköre nincs. A visszaélés lehetőségét csökkenti az,
hogy a bíróság a kérelmezőt biztosíték adására kötelezi, amely a jóváhagyott díjszabás alapján fizetendő
jogdíjhoz, illetve annak vitatott vagy még meg nem fizetett részéhez igazodik. A szabály nem zárja ki,
hogy a közös jogkezelő szervezet megtámadja a határozatot — a közös jogkezelő szervezet
természetesen nem köteles biztosítékadásra. Keresetindításra jogosult a díjszabás véleményezésére
jogosult bármely szervezet és az érintett közös jogkezelő szervezet. Abban az esetben, ha a bíróság a
határozatot megsemmisíti, az azzal jóváhagyott díjszabásban megállapított tételeket sem lehet
érvényesíteni: ebben az esetben a közös jogkezelő szervezet a korábban jóváhagyott díjszabás szerinti
díjat érvényesítheti.
A díjszabás tisztességtelen általános szerződési feltételként való megtámadását szintén lehetővé
teszi a javaslat, kimondva, hogy a szerződési feltételek tisztességtelensége miatti megtámadhatóság
szempontjából a díjszabás nem minősül jogszabály által megállapítottnak, illetve olyannak, mint amelyet
jogszabály előírásának megfelelően határoztak meg. Ebben az esetben a biztosítékadásra az ellenérdekű
felet a közös jogkezelő szervezet kérelmére kell kötelezni. A biztosíték összegére a miniszteri határozat
megtámadása esetében alkalmazandó szabályok irányadók.
A 17. §-hoz (Szjt. 93. §)
Az Szjt. 93. §-a új (1) bekezdésének célja, hogy a közös jogkezelő szervezetek jogszabályok és
szabályzatok szerinti működésének ellenőrzését rendszeressé és ezáltal hatékonyabbá tegye. A közös
jogkezelésnek a javaslat által bevezetni kívánt új rendjében a közös jogkezelő szervezetek
tevékenységének folyamatos nyomon követése és szükség esetén, de legalább évente történő ellenőrzése
elengedhetetlenül szükséges a működőképesség fenntartásához. A szöveg az állami szerzői jogi
hatáskörök megosztásának új rendjében a felügyeleti jog gyakorlójaként az MSZH-t jelöli ki, és ennek
megfelelően változnak az Szjt. 93. §-ának (2)—(3) bekezdései is.
Amennyiben az igazságügyért felelős miniszter a közös jogkezeléssel kapcsolatos hatásköre (a
díjszabás jóváhagyása) gyakorlása körében azt észleli, hogy a szervezet megsérti a szerzői jogi
szabályokat, az MSZH-nál felügyeleti intézkedést kezdeményezhet, ami az MSZH oldalán kivizsgálási,
de nem intézkedési kötelezettséget keletkeztet.
Az Szjt. 93. §-a (5) bekezdésének átalakítására az állami szerzői jogi hatáskörök átalakulása miatt
értelemszerűen van szükség.
40
A 18. §-hoz [Szjt. 94. § (11) bekezdés]
A szerzői jogi jogsértések esetén érvényesíthető szankciórendszer kiegészítésére amiatt van
szükség, mert abban az esetben, ha valaki olyan hordozón valósít meg nem a szabad felhasználás alá eső
többszörözést, amelynek tekintetében egyébként a magáncélú többszörözés fejében járó üres hordozó-
díjat megfizették, akkor ennek a díjnak a mértékét a vele szemben érvényesített gazdagodási, illetve
kártérítési összegbe be kell számítani (abból le kell vonni), mivel ilyen esetben nem indokolt, hogy e
díjat ismételten meg kelljen fizetnie. Ez a szabály azt is egyértelművé teszi, hogy a magáncélú
többszörözések után a jogosultakat megillető üreshordozó-díjak mértékét a 35. § új (8) bekezdése nem
befolyásolja: a díj továbbra is a jogszerű többszörözések után jár, így azt, hogy a hordozóra nem ilyen,
hanem jogszerűtlen tartalom került, esetenként és utólag kell figyelembe venni.
A 19. §-hoz [Szjt. 94/B. § (2) bekezdés]
Az Szjt. e szakasza érdemben nem módosul, csupán az igazgatási szolgáltatási díj fizetésére
vonatkozó — a Magyar Szabadalmi Hivatal által vezetett önkéntes műnyilvántartás részletes szabályairól
szóló 18/2006. (IV. 12.) IM rendelet alapján jelenleg is fennálló — kötelezettség kifejezett törvényi
rögzítését szolgálja (ennek megfelelően egészül ki a 112. § megfelelő felhatalmazó rendelkezése is).
A 20-22. §-okhoz [Sj 100. § (5) bek.; 104. § (1) bek.; 105. § (2) bek.]
A javaslat e szakaszai az Szjt. azon rendelkezéseit módosítják, amelyeknek kiigazítása a szerzői
joggal kapcsolatos állami hatáskörök áthelyezése miatt vált indokolttá.
A 100. § (5) bekezdése tartalmilag nem módosul, csak a kultúráért felelős miniszter nevesítésére
kerül sor, mivel a törvény rövidítési rendszere módosul.
A 104. § (1) bekezdéséből amiatt kerül ki a kultúráért felelős miniszter, mivel ez a szabály azt
szolgálja, hogy a díjszabások jóváhagyásáért felelős szervek kapjanak tájékoztatást az egyeztető testületi
eljárás megindulásáról. Így a kultúráért felelős miniszter helyébe a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke és
az igazságügyért felelős miniszter lépnek.
A 105. § (2) bekezdése kibővül az informatikáért felelős miniszter véleménye kikérésére való
hivatkozással, mivel szükséges, hogy az egyeztető testület eljárási szabályzata valamennyi, az eljárásban
részt vevő államigazgatási szereplő véleményének megismerésével kerüljön kialakításra.
A 23. §-hoz (Szjt. 112. §)
A javaslat megadja a szükséges új felhatalmazásokat az ismeretlen vagy az ismeretlen helyen
tartózkodó szerző alkotása (árva mű) felhasználásának engedélyezésére vonatkozó eljárás részletes
szabályait és az eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét, beszedésének és
visszatérítésének módját, illetve a nyilvános haszonkölcsönzésért a szerzőt megillető díj
megállapításához és felosztásához szükséges adatok, valamint az adatszolgáltatásra kötelezett nyilvános
könyvtárak körét meghatározó rendeletek kiadására. Ezen felül a javaslat az Szjt. 112. §-ának hatályos
(4) bekezdésében szereplő rendelkezés módosítása a közös jogkezeléssel kapcsolatos hatásköri
átalakulásokra tekintettel immár az igazságügyért felelős miniszternek ad felhatalmazást arra, hogy a
szerzői és a szomszédos jogok közös kezelését végző szervezetekről vezetett nyilvántartásra vonatkozó
részletes szabályokat rendelettel megállapítsa az MSZH elnökével egyetértésben.
41
A 24. §-hoz (Szjt. 113. §)
Az Szjt. jogharmonizációs klauzulája kiegészül a kulturális anyagok digitalizálásáról és online
hozzáférhetővé tételéről, valamint a digitális megőrzésről szóló, 2006. augusztus 24-i 2006/585/EK
bizottsági ajánlás 6. (a) és (c) alpontjára, továbbá két korábban elfogadott és átültetett irányelv (a Tanács
1992. november 19-i 92/100/EGK irányelve a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a
szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó egyes jogokról, illetve a Tanács 1993. október
29-i 93/98/EGK irányelve a szerzői jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról)
egységes szerkezetbe foglalt és új számozással ellátott (ún. kodifikált) változataira való hivatkozással.
A 25—31. §-okhozi
A javaslat e §-okban a szokásos záró rendelkezéseket tartalmazza.
A 25. § (1) bekezdése értelmében a javaslat valamennyi érdemi rendelkezése — az árva műveket
érintő szabályok és a nyilvános haszonkölcsönzési jogról szóló rendelkezések kivételével — 2009. január
1-jén lép hatályba. Az árva művekre vonatkozó, az Szjt.-be új 57/A—C. §-okat bevezető rendelkezések,
illetve az MSZH szerzői jogi feladatai felsorolásának ilyen irányú módosítását tartalmazó 28. § (2)
bekezdése 2010. január 1-jén lépnek hatályba. A nyilvános haszonkölcsönzésre vonatkozó, az Szjt. 23.
§-át és 39. §-át módosító, valamint új 23/A. §-át bevezető szabályok 2011. január 1-jén lépnek hatályba,
a díjak első kifizetésére így 2012-ben kerülhet sor.
A 26. § (1) bekezdése egyértelművé teszi, hogy az 1. §-ban foglalt rendelkezést csak a 2008.
december 31-e után adott felhasználási engedélyekre kell alkalmazni.
Az Szjt. új 23/A. §-ának alapján a nyilvános haszonkölcsönzési díj a jogosultakat csak a 2010.
december 31-ét követően végzett haszonkölcsönbe adások után illeti meg. A díj megállapításához,
beszedéséhez és felosztásához szükséges adatokat e szakasz hatálybalépésétől kell gyűjteni, hiszen a
későbbi díjfizetés csak ezek alapján történhet.
A 26. § (3) bekezdése alapján az új szabályokat a közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatban a
törvény hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni.
Az Szjt. 90. §-ában meghatározott, részletes díjszabás-jóváhagyási eljárási rendet a 2009. január
1-jét követően jóváhagyásra benyújtott díjszabásokra kell alkalmazni.
A 27. § a javaslat beépülő rendelkezéseinek hatályon kívül helyezéséről szóló szabályokat
tartalmazza.
A javaslat a 28. § (1)—(2) bekezdéseiben a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi
XXXIII. törvénynek (a továbbiakban: Szt.) az MSZH szerzői joggal kapcsolatos hatásköreit felsoroló
rendelkezését pontosítja. Az Szt. 115/H. §-ának módosítására két lépcsőben kerül sor, mivel az árva
művekre vonatkozó rendelkezések csak 2010. január 1-jén lépnek hatályba, így az MSZH erre
vonatkozó hatásköre is csak 2010. január 1-jén keletkezik.
A 28. § (3) bekezdése módosítja a kulturális törvény 1. számú mellékletének e) pontját. Az Szjt.
nem tartalmaz önálló definíciót a kép- illetve hangarchívumra, amely több szabad felhasználás
kedvezményezetti körét is érintő fogalom. E tekintetben a kulturális törvény definíciója alkalmazandó.
Mivel a gyakorlatban felmerült, hogy a jelenlegi, kulturális törvénybeli definíció túlságosan leszűkíti az
Szjt.-ben használt fogalom terjedelmét, ezért szükséges ennek a kiigazítása. A javaslat egyértelművé
kívánja tenni, hogy az Szjt. kép-, illetve hangarchívum fogalma lefedi mind az álló-, mind a
mozgóképgyűjteményeket, függetlenül attól, hogy a képekhez kapcsolódik-e hang, továbbá a fogalomba
beletartoznak a csak kép nélküli hangrögzítéseket gyűjtő hangarchívumok is. A módosítás egységesíti
azt is, hogy az Szjt.-ben szereplő, a kép- és hangarchívumokra vonatkozó szabad felhasználások a
42
közgyűjteménynek minősülő archívumokra vonatkoznak, illetve azokra az archívumokra, amelyeknek
gyűjteményét védettnek nyilvánították. [E vonatkozásban a 29. § (2) bekezdése is tartalmaz
rendelkezést.]
A 28. § (4) bekezdése módosítja a Ket. 13. §-a (2) bekezdésének a) pontját annak érdekében,
hogy lehetővé váljon a szerzői jogi hatósági eljárásokban (mint például az árva művekkel kapcsolatos
eljárásokban) az eljárás sajátosságaiból fakadóan speciális, a Ket.-től eltérő szabályok elfogadása.
A 29. § kis jelentőségű kodifikációs jellegű korrekciókat végez el az Szjt.-ben és a kulturális
törvényben.
A javaslat 31. §-a a szokásos módon jelöli meg azokat az uniós jogi aktusokat, amelyeknek való
megfelelést szolgálja.
43
2008. 09. 26.
Megfelelési táblázat
Függelék A.
[32006L0115]
Közösségi jogi aktus
Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 2006/115/EK irányelve a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a
szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról_
Magyar Jogszabály(ok)
tervezet(ek)
-	Törvényjavaslat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról
hatályos rendelkezés(ek)
—	1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról (Szjt.)
1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.)
44
EK/EU-RENDELKEZÉSEK	Átültető/végrehajtó rendelkezések	Megjegyzések
1. cikk (1) bekezdés	Szjt. 23. § (1)—(2) bekezdések Javaslat 3. § [Szjt. 23. § (3) bekezdés]	
1. cikk (2) bekezdés	Szjt. 23. § (5) bekezdés	Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás értelmében a jogkimerülés elve a bérlet és a haszonkölcsönzés (valamint a behozatal joga) kivételével az Európai Gazdasági Térség területének egészére kiterjed.
2. cikk (1) bekezdés a) pont	Szjt. 3. §; Ptk. 423. §	Az Szjt. általános háttérszabálya a Ptk., amely definiálja a bérleti jogviszonyt.
2. cikk (1) bekezdés b) pont	Szjt. 3. §; Ptk. 583. §	Az Szjt. általános háttérszabálya a Ptk., amely definiálja a haszonkölcsönbe adásra vonatkozó jogviszonyt.
2. cikk (1) bekezdés c) pont	Szjt. 64. § (1) bekezdés, első mondat	
2. cikk (2) bekezdés	Szjt. 64. § (2) bekezdés	Az Szjt. a filmalkotás szerzőjének tekinti a film rendezőjén kívül a film céljára készült irodalmi és zeneművek szerzőit, és mindazokat, akik a film egészének kialakításához szintén alkotó módon járultak hozzá.
3. cikk (1) bekezdés a) pont	Szjt. 23. § (1)—(2) bekezdések Javaslat 3. § [Szjt. 23. § (3) bekezdés]	
3. cikk (1) bekezdés b) pont	Szjt. 73. § (3) bekezdés, 78. § (1) bekezdés	
3. cikk (1) bekezdés c) pont	Szjt. 78. § (1) bekezdés b) pont	
3. cikk (1) bekezdés d) pont	Szjt. 82. § (1) bekezdés b) pont	Az Szjt.-ben a filmelőállítót a terjesztés jogának részeként illeti meg a bérleti jog, a haszonkölcsönzés jog pedig nevesített jogosultsága.
3. cikk (2) bekezdés	Szjt. 23. § (4) bekezdés	Az Szjt. az építészeti és az iparművészeti alkotások tekintetében csak a terveken biztosítja a bérleti és a haszonkölcsönzési jogot.
3. cikk (3) bekezdés	Szjt. 9. § (3) bekezdés; 23. § (6) bekezdés; 42. § (1) bekezdés; 73. § (3) bekezdés Szjt. 9. § (3) bekezdés; Javaslat 3. § [Szjt. 23. § (3) bekezdés]; 78. § (2) bekezdés; 82. § (1) bekezdés b) pont	A magyar szabályozás a szerzők vonatkozásában általában tiltja a bérleti jog átruházhatóságát, de a szerző a filmalkotásra vagy a hangfelvételben foglalt műre vonatkozó bérbeadási jogát a film vagy a hangfelvétel előállítójára ruházhatja. A filmalkotásban szereplő előadóművészek a bérleti jogukat átruházhatják a filmelőállítóra. A hangfelvételt létrehozó előadóművész, a hangfelvétel-előállító és a filmelőállító nem ruházhatja át a bérleti jogát. A magyar szabályozás szerint a nyilvános haszonkölcsönzés joga nem átruházható.
3. cikk (4) bekezdés	Szjt. 73.§ (3) bekezdés	
3. cikk (5) bekezdés	Szjt. 66. § (1) bekezdés	
45
EK/EU-rendelkezések	Átültető/végrehajtó rendelkezések	Megjegyzések
3. cikk (6) bekezdés	Szjt. 73. § (3) bekezdés	
4. cikk	Szjt. 23. § (1)—(2) bekezdések	
5. cikk (1) bekezdés	Szjt. 23. § (6) bekezdés, 73. § (3) bekezdés	
5. cikk (2) bekezdés	Szjt. 23. § (6) bekezdés; 73. § (3) bekezdés	
5. cikk (3) bekezdés	Szjt. 23. § (6) bekezdés; 73. § (3) bekezdés	
5. cikk (4) bekezdés	Szjt. 23. § (6) bekezdés; 73. § (3) bekezdés	
6. cikk (1) bekezdés	Javaslat 4. § [Szjt. 23/A. §]; 23. § (7) bekezdés	
6. cikk (2) bekezdés	Javaslat 3. § [Szjt. 23. § (3) bekezdés]	A magyar szabályozás kizárólagos engedélyezési jogot biztosít.
6. cikk (3) bekezdés	Javaslat 7. § [Szjt. 39. §J	
7. cikk (1) bekezdés	Szjt. 73. § (1) bekezdés a) pont	
7. cikk (2) bekezdés	Szjt. 80. § (1) bekezdés b) pont	
7. cikk (3) bekezdés		A kábeles műsorszolgáltató szervezeteknek a magyar szabályozás nem biztosít szerzői jogot.
8. cikk (1) bekezdés	Szjt. 73. § (1) bekezdés b) pont	
8. cikk (2) bekezdés	Szjt. 77. §	A magyar szabályozás szerint a jogosultak közötti eltérő megállapodás hiányában a díj fele-fele arányban illeti meg a hangfelvétel előállítóját és az előadóművészt.
8. cikk (3) bekezdés	Szjt. 80. § (2) bekezdés	
9. cikk (1) bekezdés a) pont	Szjt. 73. § (1) bekezdés d) pont	
9. cikk (1) bekezdés b) pont	Szjt. 76. § (1) bekezdés b) pont	
9. cikk (1) bekezdés c) pont	Szjt. 82. § (1) bekezdés b) pont	
9. cikk (1) bekezdés d) pont	Szjt. 80. § (4) bekezdés	
9. cikk (2) bekezdés	Szjt. 23. § (5) bekezdés	Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás értelmében a jogkimerülés elve az Európai Gazdasági Térség területének egészére kiterjed.
9. cikk (3) bekezdés	Szjt. 23. § (5) bekezdés	
46
EK/EU-RENDELKEZÉSEK	Átültető/végrehajtó rendelkezések	Megjegyzések
9. cikk (4) bekezdés	Szjt. 55. §	Az Szjt. csak a szerzői jogok vonatkozásában mondja ki azok átruházásának tilalmát, ebből a contrario következik, hogy a szomszédos jogi vagyoni jogok — a törvény kifejezett eltérő rendelkezése hiányában — átruházhatók. Az Szjt. a szomszédos jogi jogosultak közül csak az előadóművészek (mint természetes személy jogosultak) esetében rögzíti a felhasználási szerződési (jellemzően a gyengébb felet védő) szabályok alkalmazandóságát. A többi szomszédos jogi jogosult esetében a jogátruházási szerződés, illetve a felhasználási szerződés tekintetében az Szjt. nem tartalmaz szabályt.
10. cikk (1) bekezdés a) pont	Szjt. 35. § (1)—(3) bekezdések, (8) bekezdés; 83. § (2) bekezdés Javaslat 6. § (2) bekezdés [Szjt. 35. § új (8) bekezdés]	
10. cikk (1) bekezdés b) pont	Szjt. 37. §; 83. § (2) bekezdés	
10. cikk (1) bekezdés c) pont	Szjt. 35. § (7) bekezdés; 83. § (2) bekezdés	
10. cikk (1) bekezdés d) pont	Szjt. 34. § (2)—(3) bekezdések; 35. § (5) bekezdés; 38. § (1) bekezdés b) pont és (5) bekezdés; 40. §, 68. § (2) bekezdés Javaslat 6—7. §-ok [Szjt. 35. § (4), (8) bekezdések; 39. §]	
10. cikk (2) bekezdés	Szjt. 83. § (2) bekezdés	
10. cikk (3) bekezdés	Szjt. 33. § (2) bekezdés; Szjt. IV. fejezet	
11. cikk (1) bekezdés	Szjt. 108. § (1)—(2) bekezdések	A filmelőállítói teljesítményekről az 1994 előtti magyar szabályozás nem rendelkezett.
11. cikk (2) bekezdés	107. § (1) bekezdés	
11. cikk (3) bekezdés	Szjt. 108. § (3)-(6) és (9) bekezdések	
11. cikk (4) bekezdés		A film rendezőjét a korábbi magyar szabályozás is a film szerzőjének tekintette. [a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény 41. §-ának (1) bekezdése]
11. cikk (5) bekezdés	107. § (1) bekezdés	
11. cikk (6) bekezdés		A magyar szabályozás nem élt az irányelvben a nemzeti jogalkotónak biztosított lehetőséggel.
47
EK/EU-RENDELKEZÉSEK	Átültető/végrehajtó rendelkezések	Megjegyzések
11. cikk (7) bekezdés		Magyarország számára az irányelvi rendelkezés nem keletkeztetett kötelezettséget, mivel az irányelvnek való megfelelés kötelezettsége 2004. május 1-jétől vonatkozik rá.
12. cikk	Szjt. 83. § (1) bekezdés	
13. cikk		Az irányelvi rendelkezés nem keletkeztet külön jogalkotási feladatot.
14. cikk		Az irányelvi rendelkezés nem keletkeztet külön jogalkotási feladatot.
15. cikk		Az irányelvi rendelkezés nem keletkeztet külön jogalkotási feladatot.
16. cikk		Az irányelvi rendelkezés nem keletkeztet külön jogalkotási feladatot.
I. melléklet		Az irányelvi rendelkezés nem keletkeztet külön jogalkotási feladatot.
II. melléklet		Az irányelvi rendelkezés nem keletkeztet külön jogalkotási feladatot. A Hivatalos Lapban közzétett szövegváltozatban kimaradt a régi irányelv 7. cikkét érintő megfeleltetés.
48
2008. 09. 26.
Megfelelési táblázat
Függelék B.
[32001L0029]
Közösségi jogi aktus/Community Act
Az Európai Parlament és a Tanács 2001. május 22-i 2001/29/EK irányelve az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok
egyes vonatkozásainak összehangolásáról_
Magyar Jogszabály(ok)/Hungárián National Implementing Measure(s)
tervezet(ek)
-	Törvényjavaslat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról
hatályos rendelkezés(ek)
-	1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről
-	1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról (Szjt.)
-	2001. évi CVIII. törvény az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokról valamint az információs társadalommal összefüggő
_szolgáltatások egyes kérdéseiről (E-kertv.)_
-	2003. évi CII. törvény az egyes szerzői jogi és iparjogvédelmi törvények módosításáról (Módosító tv.)
-	117/2004. (IV. 28.) Korm. rendelet a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 38. §-ának (5) bekezdésében szabályozott
szabad felhasználás esetében a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a számukra történő hozzáférhetővé tétel módjának és
_feltételeinek meghatározásáról_
158/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet a reprográfiára szolgáló készülékek körének meghatározásáról
50
EK/EU-rendelkezések	Átültető/végrehajtó rendelkezések	Megjegyzések
EC/EU PROVISIONS	IMPLEMENTING PROVISIONS	Notes
1. cikk (1) bekezdés		Átültetést nem igénylő rendelkezés.
1. cikk (2) bekezdés		Átültetést nem igénylő rendelkezés.
2. cikk a) pont	Szjt. 18-22. §	
2. cikk b) pont	Szjt. 73. § (1) bekezdés c) pont	
2. cikk c) pont	Szjt. 76. § (1) bekezdés a) pont	
2. cikk d) pont	Szjt. 82. § (1) bekezdés a) pont	
2. cikk e) pont	Szjt. 80. § (1) bekezdés c) pont	
3. cikk (1) bekezdés	Szjt. 26. § (8) bekezdés	
3. cikk (2) bekezdés a) pont	Szjt. 73. § (1) bekezdés e) pont	
3. cikk (2) bekezdés b) pont	Szjt. 76. § (1) bekezdés c) pont	
3. cikk (2) bekezdés c) pont	Szjt. 82. § (1) bekezdés c) pont	
3. cikk (2) bekezdés d) pont	Szjt. 80. § (1) bekezdés d) pont	
3. cikk (3) bekezdés		Az Szjt. 23. § (5) bekezdéséből következik, hogy kizárólag a terjesztés joga merül ki, ebből a contrario következik, hogy a szerző más jogaira a jogkimerülés szabálya nem alkalmazandó.
4. cikk (1) bekezdés	Szjt. 23. § (1)—(2) bekezdés	
4. cikk (2) bekezdés	Szjt. 23. § (5) bekezdés	
5. cikk (1) bekezdés	Szjt. 35. § (6) bekezdés	
5. cikk (2) bekezdés a) pont	Szjt. 35. § (1) bekezdés; Javaslat 6. § (2)-(3) bekezdés [Szjt. 35. § (8)-(9) bekezdés]; 21. §; 158/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet	
5. cikk (2) bekezdés b) pont	Szjt. 20.§ (1)-(2) és (4) bekezdés; 22. §; 35. § (1) bekezdés; Javaslat 6. § (2)- (3) bekezdés [Szjt. 35. § (8)-(9) bekezdés];	
5. cikk (2) bekezdés c) pont	Javaslat 6. § [Szjt. 35. § (4) bekezdés]	Az Szjt. az intézményi többszörözést tudományos kutatási, archiválási, nyilvános könyvtári ellátási céllal, illetve a 38. § (5) bekezdésében meghatározott felhasználás céljára, továbbá ha megjelent mű kisebb részéről, illetve újság- vagy folyóiratcikkről belső intézményi célra készül, illetve ha azt külön törvény kivételes esetben, meghatározott feltételekkel megengedi. Ez utóbbit a Nemzeti Audiovizuális Archívumról szóló 2004. évi CXXXVII. törvény teszi lehetővé.
5. cikk (2) bekezdés d) pont	35. § (7) bekezdés	
51
EK/EU-RENDELKEZÉSEK EC/EU PROVISIONS	Átültető/végrehajtó rendelkezések IMPLEMENTING PROVISIONS	Megjegyzések Notes
5. cikk (2) bekezdés e) pont		A magyar jogalkotó nem élt az irányelv által lehetővé tett szabad felhasználás bevezetésének lehetőségével.
5. cikk (3) bekezdés a) pont	33. § (4) bekezdés; Javaslat 5. § (1) bekezdés [Szjt. 34. § (2) bekezdés] 34. § (3) bekezdés;	
5. cikk (3) bekezdés b) pont	41. § (1) bekezdés;	
5. cikk (3) bekezdés c) pont	36. § (2) bekezdés; 37. §	
5. cikk (3) bekezdés d) pont	34. § (1) bekezdés	
5. cikk (3) bekezdés e) pont	41. § (2) bekezdés	
5. cikk (3) bekezdés f) pont	36. § (1) bekezdés	
5. cikk (3) bekezdés g) pont	38. § (1) bekezdés	
5. cikk (3) bekezdés h) pont	68. § (1) bekezdés	
5. cikk (3) bekezdés i) pont		A magyar jogalkotó nem élt az irányelv által lehetővé tett szabad felhasználás bevezetésének lehetőségével.
5. cikk (3) bekezdés j) pont		A magyar jogalkotó nem élt az irányelv által lehetővé tett szabad felhasználás bevezetésének lehetőségével.
5. cikk (3) bekezdés k) pont		A magyar jogalkotó nem élt az irányelv által lehetővé tett szabad felhasználás bevezetésének lehetőségével.
5. cikk (3) bekezdés l) pont		A magyar jogalkotó nem élt az irányelv által lehetővé tett szabad felhasználás bevezetésének lehetőségével.
5. cikk (3) bekezdés m) pont		A magyar jogalkotó nem élt az irányelv által lehetővé tett szabad felhasználás bevezetésének lehetőségével.
5. cikk (3) bekezdés n) pont	Szjt. 38. § (5) bekezdés; 117/2004. (IV. 28.) Korm. rendelet	
5. cikk (3) bekezdés o) pont	35. § (1) bekezdés kottareprográfiára vonatkozó része a 35. § (4) bekezdés a) pontja tekintetében.	
5. cikk (4) bekezdés		Az Szjt. 40. §-a kizárja a szabad felhasználás körében többszörözött példányok szabad felhasználásként való terjesztését (a könyvtárközi kölcsönzés kivételével).
52
EK/EU-rendelkezések EC/EU PROVISIONS	Átültető/végrehajtó rendelkezések IMPLEMENTING PROVISIONS	Megjegyzések Notes
5. cikk (5) bekezdés		A jogalkotó az Szjt.-ben meghatározott valamennyi szabad felhasználás átültetésénél érvényesítette a három lépcsős tesztet, továbbá a 33. § (2) bekezdésében a joggyakorlat számára is előírja a második és a harmadik lépcső figyelembevételét az egyes konkrét szabad felhasználási esetek érvényesülésénél.
6. cikk (1) bekezdés	Szjt. 95. § (1) bekezdés; Btk. 329/B. §	
6. cikk (2) bekezdés	Szjt. 95. § (2) bekezdés	
6. cikk (3) bekezdés	Szjt. 95. § (3) bekezdés	
6. cikk (4) bekezdés	95/A. §; 105/A. §	Az Szjt. nem él az irányelv 6. cikke (4) bekezdésének 2. albekezdésében biztosított lehetőséggel az üres hordozóra megvalósuló magáncélú többszörözés tekintetében. Az Szjt. arra az esetre, ha a szabad felhasználás kedvezményezettje és a jogosult között nem jön létre megállapodás a szabad felhasználás érvényesüléséről, mediáció lehetőségét biztosítja a Szerzői Jogi Szakértő Testület mellett működő egyeztető testület előtt.
7. cikk (1) bekezdés	Szjt. 96. § (1) bekezdés; Btk. 329/C. §	
7. cikk (2) bekezdés	Szjt. 96. § (2) bekezdés	
8. cikk (1) bekezdés	Szjt. 94. §	
8. cikk (2) bekezdés	Szjt. 95. §	
8. cikk (3) bekezdés	E-kertv. 13. §; Szjt. 94. § (3) bekezdés; 94/A. §	Az Szjt. 94. § (3) bekezdését és 94/A. §-át a 2005. évi CLXV. törvény állapította meg, a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelvvel való összhang megteremtése érdekében.
9. cikk		Az irányelvi rendelkezés átültetést nem igényel.
10. cikk (1) bekezdés	Módosító tv. 108. § (1) bekezdés	
53
EK/EU-rendelkezések EC/EU PROVISIONS	Átültető/végrehajtó rendelkezések IMPLEMENTING PROVISIONS	Megjegyzések Notes
10. cikk (2) bekezdés	Módosító tv. 108. § (2) bekezdés	
11. cikk (1) bekezdés a) pont		Az irányelvi rendelkezés átültetést nem igényel.
11. cikk (1) bekezdés b) pont	Szjt. 83. § (2) bekezdés; Szjt. IV. fejezet és különösen a 33. § (3) bekezdése	A magyar szerzői jogi szabályozás nem határoz meg külön a szomszédos jogi jogosultakat illető jogok alóli kivételeket és korlátozásokat, ezeket a jogokat a szerzői jogokkal azonos kivételek és korlátozások érintik. A három lépcsős tesztet az Szjt. valamennyi szabad felhasználás esetében érvényesíti, ezen túl a jogalkalmazónak is kell egy hasonló, az Szjt. 33. §-ában foglalt tesztet alkalmaznia.
11. cikk (2) bekezdés	Szjt. 84. § (1) bekezdés a) pont; 84. § (2) bekezdés	
12. cikk (1) bekezdés		Az irányelvi rendelkezés átültetést nem igényel.
12. cikk (2) bekezdés	Szjt. 83. §	
12, cikk (3) bekezdés		Az irányelvi rendelkezés átültetést nem igényel.
13. cikk	Javaslat 24. § [Szjt. 113. § d) pont]	A Magyar Köztársaság jogának a csatlakozási szerződésre tekintettel 2004. május 1-jétől kell megfelelnie az irányelvnek.
14. cikk		Az irányelvi rendelkezés átültetést nem igényel.
15. cikk		Az irányelvi rendelkezés átültetést nem igényel.