﻿Magyar Köztársaság Kormánya
T/6573. számú
törvényjavaslat
a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról
Előadó:
Dr. Veres János
pénzügyminiszter
Budapest, 2008. október
2008. évi.........törvény
a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról
Az Országgyűlés az államháztartási rendszer megújítása keretében a közpénzek
felhasználásának, a közfeladatok ellátásának átláthatóbbá, hatékonyabbá tétele, és a
költségvetési gazdálkodás modernizálásának megalapozása céljából a költségvetési
szervek jogállásáról és gazdálkodásáról a következő törvényt alkotja:
A költségvetési szervek jogállása és létrehozása
1.	§ A költségvetési szerv az államháztartás részét képező, e törvény szerint
nyilvántartásba vett olyan jogi személy, amely jogszabályban meghatározott és az
alapító okiratban rögzített állami, illetve önkormányzati feladatokat (a továbbiakban
együtt: közfeladat) közérdekből, alaptevékenységként, haszonszerzési cél nélkül,
jogszabályban meghatározott követelmények és feltételek alapján, jogszabályban
meghatározott szerv vagy személy irányítása vagy felügyelete mellett, az alapító
okiratban megjelölt működési körben közfeladat-ellátási kötelezettséggel, éves
költségvetéséből vagy költségvetési keretéből gazdálkodva végez.
2.	§ (1) A költségvetési szervek és alapító szervük az alábbiak lehetnek:
a)	központi költségvetési szerv, társadalombiztosítási költségvetési szerv (a
továbbiakban együtt: központi költségvetési szerv), amelyet az Országgyűlés, a
Kormány, a fejezetet irányító szerv - az autonóm államigazgatási szerv és a
kormányhivatal kivételével - alapíthat;
b)	helyi önkormányzati költségvetési szerv, amelyet a helyi önkormányzat, a
helyi önkormányzat jogi személyiséggel rendelkező társulása, a többcélú kistérségi
társulás alapíthat;
c)	helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv, amelyet külön törvény
alapján a települési, a területi kisebbségi önkormányzat, valamint a települési vagy a
területi kisebbségi önkormányzat jogi személyiségű társulása alapíthat;
d)	országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv, amelyet külön
törvény alapján az országos kisebbségi önkormányzat, valamint az országos kisebbségi
önkormányzat jogi személyiségű társulása alapíthat;
e)	köztestületi költségvetési szerv, amelyet külön törvény alapján a köztestület
alapíthat.
(2)	A költségvetési szerv létrehozásáról jogszabályban vagy határozatban kell
rendelkezni. A határozatot hivatalos lapban közzé kell tenni vagy internetes honlapon
nyilvánosságra kell hozni. A jogszabály (határozat) alapján alapító okiratot kell kiadni.
Az alapító okiratot az alapító szerv adja ki, kivéve a törvény által létrehozott, vagy a
Kormány vagy miniszter irányítása vagy felügyelete alá nem tartozó, valamint a
kormányrendelettel létrehozott költségvetési szervet, amelynek alapító okiratát az
irányító szerv, a minisztériumét és a kormányhivatalét pedig a miniszterelnök adja ki.
(3)	Közösen hozhatnak létre költségvetési szervet:
a)	a fejezetet irányító szervek - kivéve az autonóm államigazgatási szervet és a
kormányhivatalt -,
b)	az (1) bekezdés b)-d) pontjában megjelölt alapító szervek.
2
(4)	A költségvetési szerv az 5. § szerinti nyilvántartásba való bejegyzésével, a
bejegyzés napjával jön létre. A költségvetési szerv létrehozásáról rendelkező
jogszabály (határozat) későbbi időpontot, törvény más időpontot is megállapíthat a
létrejövetel napjaként.
3.	§ (1) A költségvetési szerv
a)	a tevékenységének jellege alapján közhatalmi költségvetési szerv (15. §)
vagy közszolgáltató költségvetési szerv (16. §),
b)	a feladatellátáshoz gyakorolt funkciói szerint - a szakmai feladatellátás
önállósága mellett - önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv vagy
önállóan működő költségvetési szerv (18. §).
(2)	A Kormány vagy miniszter irányítása vagy felügyelete alatt működő
közhatalmi költségvetési szerv csak külön törvény vagy kormányrendelet alapján, a
Kormány vagy miniszter irányítása vagy felügyelete alatt működő közszolgáltató
költségvetési szerv pedig - a honvédelemért felelős miniszter által történő alapítás és a
vállalkozó közintézet alapítása kivételével - az államháztartásért felelős miniszter
előzetes egyetértésével alapítható. Ugyancsak az államháztartásért felelős miniszter
előzetes egyetértése szükséges - a honvédelemért felelős miniszter által alapított
költségvetési szerv és a vállalkozó közintézet kivételével - az említett közszolgáltató
költségvetési szerv átalakításához, megszüntetéséhez, valamint alapító okiratának a 4.
§ (1) bekezdésének d), e), g) pontjában, továbbá (2) bekezdésének b) és c) pontjában
foglaltakat érintő módosításához.
(3)	A 2. § (1) bekezdésének c)-e) pontjában felsorolt alapító szerv csak
közszolgáltató költségvetési szervet alapíthat. Köztestületi költségvetési szerv
alapításához az államháztartásért felelős miniszter előzetes egyetértése szükséges,
amennyiben az alapítás vagy a működtetés államháztartásból származó forrás igénybe
vételével történik.
(4)	A 2. § (2) és (4) bekezdésében foglaltak megfelelően irányadók a
költségvetési szerv átalakítására és megszüntetésére, a költségvetési szerv alapítói
jogainak átadására, átvételére, továbbá a 15-16. § szerinti besorolás meghatározására
is.
(5)	A költségvetési szervek alapításának, működésének és (1) bekezdés szerinti
besorolásának szakmai, pénzügyi, gazdaságossági követelményeit és feltételeit külön
törvény, illetve - a Kormány vagy miniszter irányítása vagy felügyelete alá nem
tartozó költségvetési szerv kivételével - a Kormány rendeletben határozza meg.
4.	§ (1) Az alapító okirat tartalmazza a költségvetési szerv
a)	nevét, székhelyét,
b)	létrehozásáról rendelkező jogszabályra (határozatra) való hivatkozást,
c)	jogszabályban meghatározott közfeladatát,
d)	alaptevékenységét,
e)	illetékességét (közhatalmi tevékenység esetén), illetve működési körét
(közszolgáltató tevékenység esetén),
f)	irányító szervének nevét, székhelyét,
g)	a 15-16. §, valamint 18. § szerinti besorolását,
h)	vezetőjének (vezető szerve, testülete tagjainak) kinevezési, megbízási,
választási rendjét, valamint
3
i)	foglalkoztatottjaira vonatkozó foglalkoztatási jogviszony (jogviszonyok)
megjelölését.
(2)	Az alapító okirat - az (1) bekezdésben foglaltakon túl - az alábbiak
fennállása esetén tartalmazza a költségvetési szerv
a)	közvetlen jogelődjének megnevezését, székhelyét,
b)	kisegítő és vállalkozási tevékenységi körét és ezek arányainak felső határát a
szerv kiadásaiban,
c)	jogi személyiségű szervezeti egységének a 14. § (2) bekezdésében
meghatározott adatait,
d)	megszűnésének időpontját, illetőleg pontos feltételét, ha határozott időre,
illetőleg bizonyos feltétel bekövetkeztéig hozzák létre, valamint
e)	a külön jogszabályban kötelező kellékként előírtakat.
A költségvetési szervek nyilvántartása
5.	§ (1) A költségvetési szervekről a kincstár nyilvános és közhiteles
nyilvántartást vezet. A kincstár nyilvántartás vezetésével kapcsolatos eljárásaira az e
törvényben, valamint külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi
CXL. törvény szabályai az irányadók azzal, hogy az eljárásban kizárt a méltányossági,
valamint újrafelvételi eljárás.
(2)	A költségvetési szerv nyilvántartásba vételét az alapító szerv az alapító
okirat kiadásától számított nyolc napon belül kérelmezi. A kincstár a létesítő
jogszabálynak (határozatnak) és a 4. §-ban előírtaknak megfelelő tartalmú, az arra
jogosulttól származó alapító okirat benyújtása, valamint külön jogszabályban
meghatározott adatok szolgáltatása alapján, azok beérkezésétől számított tizenöt napon
belül veszi nyilvántartásba a költségvetési szervet, vagy - legfeljebb húsz napos
határidő tűzésével - hiánypótlásra hívja fel az alapító, illetve az alapításra jogosult
szervet.
(3)	A kincstár határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. Az alapító, illetve az
alapításra jogosult szerv jogszabálysértésre hivatkozással a határozat kézhezvételétől
számított tizenöt napon belül a határozat felülvizsgálatát kérheti a Fővárosi Bíróságtól
(a továbbiakban: bíróság).
(4)	A bíróság eljárása során felfüggesztésnek és szünetelésnek nincs helye. A
bíróság a feleket meghallgathatja. A kérelemről a bíróság - annak beérkezésétől
számított - harminc napon belül, közigazgatási nemperes eljárásban végzéssel határoz.
E határidő számításakor a hiánypótlásra felhívó végzés postára adásától (átadásától) a
hiányok pótlásáig, illetőleg a hiánypótlás elmaradása esetén a hiánypótlásra biztosított
határidő lejártáig eltelt idő nem vehető figyelembe. A bíróság a kincstár határozatát
megváltoztathatja. A bíróság eljárására egyebekben a Polgári perrendtartásról szóló
1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban
alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény 4. §-át kell alkalmazni. A
bíróság határozata ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
(5)	A költségvetési szerv alapító okiratának a 3. § (4) bekezdésében foglaltakat
magában nem foglaló módosítása a bejegyzés napjával válik hatályossá, kivéve, ha
4
törvény más időpontot, vagy az alapító okirat módosítására irányuló kérelem későbbi
időpontot állapít meg.
(6)	Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak a jóhiszeműségét, aki a
költségvetési szervvel szemben a nyilvántartásban szereplő adatokban bízva szerez
jogot. Az ellenkező bizonyításáig a nyilvántartásba bejegyzett adatról vélelmezni kell,
hogy az fennáll, és a nyilvántartás szerinti jogosultat illeti meg. Az adatok törlése
esetén - az ellenkező bizonyításáig - azt kell vélelmezni, hogy azok nem állnak fenn.
(7)	A nyilvántartás fennálló és törölt adatai, valamint az alapító okirat
nyilvánosak, azokat bárki megtekintheti, azokról feljegyzést készíthet, továbbá azok
adatai elektronikus úton is hozzáférhetők.
(8)	Az alapító szerv e §-ban foglalt jogait a Kormány vagy a miniszter
irányítása vagy felügyelete alá nem tartozó költségvetési szerv alapítása esetén az
irányító szerv gyakorolja.
(9)	A rendészetért felelős miniszter és a honvédelemért felelős miniszter
irányítása alá tartozó költségvetési szervekről, valamint a nemzetbiztonsági
szolgálatokról a kincstárnál nyilvántartásba vehető adatok körét, a kincstári
nyilvántartásba nem vehető adatokat nyilvántartó szerv kijelölését, továbbá az ezen
adatokra vonatkozó nyilvántartás sajátos eljárási szabályait a Kormány rendeletben
állapítja meg.
A költségvetési szervek tevékenységei, irányítása és felügyelete
6.	§ (1) A költségvetési szerv az éves költségvetése vagy költségvetési kerete
alapján köteles közfeladatát ellátni és gazdálkodni. Törvény eltérő rendelkezése
hiányában a költségvetési szerv számára az alapító szerv határozza meg és biztosítja a
közfeladatai ellátásához szükséges vagyont.
(2)	A költségvetési szerv feladatai ellátásának részletes, belső rendjét és módját
-	törvényben, illetve kormányrendeletben meghatározott módon és tartalommal -
szervezeti és működési szabályzat állapítja meg, azzal, hogy a szervezeti egységekre
vonatkozó részletszabályokat a szervezeti és működési szabályzatban vagy
ügyrendben kell meghatározni.
7.	§ (1) E törvény alkalmazásában a költségvetési szerv
a)	alaptevékenysége: a létrehozásáról rendelkező jogszabályban (határozatban)
és az alapító okiratban a költségvetési szerv szakmai alapfeladataként meghatározott
közhatalmi vagy közszolgáltató tevékenység;
b)	kiegészítő tevékenysége: az alaptevékenységével megegyező, az
alaptevékenység ellátására létrehozott kapacitás kihasználását célzó, a
költségvetésében az alaptevékenységre meghatározott mértéken felül, támogatáson
kívüli forrásból, más jogi személy vagy természetes személy számára nem kötelezően
és nem haszonszerzés céljából végzett tevékenység;
c)	kisegítő tevékenysége: az alaptevékenységétől eltérő, az alaptevékenység
ellátására létrehozott kapacitás kihasználását célzó, államháztartás körébe tartozó
szervezet vagy természetes személy számára nem kötelezően és nem haszonszerzés
céljából végzett tevékenység;
d)	vállalkozási tevékenysége: az alaptevékenységétől eltérő, rendszeres
haszonszerzés céljából, támogatáson kívüli forrásból, más jogi személy vagy
5
természetes személy számára, nem kötelezően végzett termelő, szolgáltató, értékesítő
tevékenység.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt egyes tevékenységek - azok fennállása esetén -
magukban foglalják az azokat közvetlenül támogató szellemi és fizikai (technikai)
jellegű tevékenységeket is.
(3)	A költségvetési szerv szellemi és anyagi kapacitásával végzett valamennyi
tevékenységét az (1) bekezdés szerintiek alapján be kell sorolni.
(4)	A költségvetési szerv kisegítő és vállalkozási tevékenysége a tisztességtelen
piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény hatálya alá tartozó
gazdasági tevékenységnek minősül.
8.	§ (1) E törvény alkalmazásában
a)	irányító szerv: a költségvetési szervvel, illetve annak gazdálkodásával
kapcsolatos, a (2) bekezdésben, valamint külön jogszabályban meghatározott irányítási
jogokkal felruházott szerv vagy személy;
b)	alapító szerv: a költségvetési szervvel kapcsolatos, a (2) bekezdés a)
pontjában foglalt irányítási jogokkal felruházott - a 2. § (1) bekezdésében felsorolt -
szerv vagy személy;
c)	helyi önkormányzati költségvetési szerv irányító szerve: a helyi
önkormányzat által alapított költségvetési szerv esetén a képviselő-testület
(közgyűlés), a többcélú kistérségi társulás által alapított költségvetési szerv, valamint a
jogi személyiséggel rendelkező társulás esetén a társulási tanács;
d)	helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv irányító szerve: a
települési, területi kisebbségi önkormányzati testület;
e)	országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv irányító szerve: az
országos kisebbségi önkormányzat közgyűlése;
f)	helyi önkormányzati költségvetési szerv irányító szervének vezetője: a helyi
önkormányzat által alapított költségvetési szerv esetén a polgármester, főpolgármester,
a megyei közgyűlés elnöke, a többcélú kistérségi társulás által alapított költségvetési
szerv, valamint a jogi személyiséggel rendelkező társulás esetén a társulási tanács
elnöke;
g)	helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv irányító szervének
vezetője: a települési, területi kisebbségi önkormányzati testület elnöke;
h)	országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv irányító szervének
vezetője: az országos kisebbségi önkormányzat közgyűlésének elnöke.
(2)	Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a költségvetési irányítási jog (a
továbbiakban: irányítási jog) a következő hatáskörök gyakorlásának jogát jelenti:
a)	költségvetési szerv alapítása, átalakítása, megszüntetése, továbbá
költségvetési szerv alapító okiratának kiadása, szervezeti és működési szabályzatának
jóváhagyása (a továbbiakban együtt: alapítói jogok),
b)	a költségvetési szerv vezetőjének kinevezése vagy megbízása, felmentése
vagy vezetői megbízásának visszavonása, a vele kapcsolatos egyéb munkáltatói jogok
gyakorlása,
c)	a költségvetési szerv gazdasági vezetőjének kinevezése vagy megbízása,
felmentése vagy a megbízás visszavonása, díjazásának megállapítása,
d)	a költségvetési szerv tevékenységének szabályszerűségi, pénzügyi, valamint
teljesítményellenőrzése,
6
e)	a fejezetet irányító szerv külön törvényben meghatározott, az államháztartás
működésével és gazdálkodásával kapcsolatos jogainak gyakorlása,
f)	költségvetési szerv jelentéstételre vagy beszámolóra való kötelezése,
g)	jogszabályban meghatározott esetekben a költségvetési szerv döntéseinek
előzetes vagy utólagos jóváhagyása,
h)	egyedi utasítás adása feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására.
(3)	Ahol jogszabály költségvetési szerv felügyeletét említi, azon törvény,
kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet eltérő rendelkezése hiányában a (2)
bekezdés a)-e) pontjában, valamint ezekkel összefüggésben f) pontjában
meghatározott hatáskörök együttesét kell érteni.
(4)	A Kormány vagy miniszter irányítása vagy felügyelete alatt működő
költségvetési szerv (a továbbiakban: Kormány irányítása alá tartozó költségvetési
szerv) esetén törvény vagy kormányrendelet az irányítási jogkört korlátozhatja, a (2)
bekezdésben foglalt hatáskörökkel vagy felügyeleti hatáskörrel más szervet vagy
személyt ruházhat fel.
(5)	Törvény helyi önkormányzati költségvetési szervre vonatkozó irányítási
jogot korlátozhat. Törvény, illetve törvény külön rendelkezése szerint önkormányzati
rendelet a (2) bekezdés a) pontjában foglalt hatáskörökkel vagy felügyeleti hatáskörrel
más szervet, személyt ruházhat fel.
(6)	A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az
államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Ksztv.)
hatálya alá tartozó költségvetési szervekre vonatkozó - a (2) és (3) bekezdésben foglalt
-	irányítási vagy felügyeleti jogok tekintetében a Ksztv.-ben, valamint külön
törvényben foglaltak az irányadók, kiegészülve a (2) bekezdés a), c) és e) pontjában
foglalt hatáskörökkel.
(7)	Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az irányító
szerv feladatkörének gyakorlásához szükséges hatásköröket az irányító szerv vezetője
gyakorolja azzal, hogy a Ksztv. hatálya alá tartozó költségvetési szervek tekintetében a
Ksztv. rendelkezései az irányadók. A helyi önkormányzati, a helyi kisebbségi, illetőleg
országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv esetén az irányító szerv
feladatkörének gyakorlásához szükséges hatásköröket az (1) bekezdés c)-e) pontja
szerinti irányító szerv gyakorolja, kivéve a (2) bekezdés c) pontjában foglalt hatáskört,
melyet helyi önkormányzati költségvetési szerv esetén az irányító szerv vezetője
gyakorol.
(8)	Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a közszolgáltató költségvetési szervre
vonatkozó (2) bekezdés szerinti irányítói jogok az ilyen szerv alapítására jogosult más
szerv részére adhatók át, az alapító okirat egyidejű módosításával. Helyi
önkormányzati vagy köztestületi közszolgáltató költségvetési szerv esetén a jogátadás
további feltétele az alapító szervvel történő megállapodás megkötése.
A költségvetési szervek átsorolása, átalakítása és megszüntetése
9.	§ (1) E törvény alkalmazásában átsorolásnak minősül a költségvetési szerv
15-16. § szerinti típusának alapító szerv által történő megváltoztatása akként, hogy
7
a)	az ellátandó közfeladat jogszabály alapján történő megváltozása,
alaptevékenységének alapító szerv általi megváltoztatása esetén módosul a
költségvetési szerv által ellátandó
aa)	alaptevékenység 3. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti jellege,
ab)	közszolgáltatás úgy, hogy emiatt szükségessé válik a szerv - a 16. § (1)
bekezdésének a)-d) pontja szerinti - besorolásának megváltoztatása,
b)	a 16. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a már működő közintézet
költségvetési szerv vállalkozó közintézetként, vagy vállalkozó közintézet közintézet
költségvetési szervként történő besorolása válik szükségessé.
(2)	A költségvetési szerv átsorolása kizárólag az (1) bekezdésben megjelölt
okok alapján lehetséges.
(3)	Amennyiben az átsorolás alapján a költségvetési szerv más foglalkoztatási
törvény hatálya alá kerül, akkor a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII.
törvény 17/A. §-ában és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII.
törvény 25/A-25/C. §-ában foglaltak alkalmazandók azzal, hogy
a)	az átadás időpontján az átsorolásra vonatkozó, 5. § szerinti nyilvántartásba
történő bejegyzés hatályba lépésének napját kell érteni,
b)	az átadót, illetve az átvevőt terhelő kötelezettségeket a munkáltató köteles
teljesíteni.
10.	§ (1) Az alapító szerv jogosult a költségvetési szervet átalakítani.
(2)	Költségvetési szerv átalakítása a vele szemben fennálló követeléseket nem
teszi lejárttá.
11.	§ (1) A költségvetési szerv átalakítása történhet egyesítéssel vagy
szétválasztással. Az egyesítés lehet beolvadás vagy összeolvadás. A szétválasztás lehet
különválás vagy kiválás.
(2)	Beolvadás esetében a beolvadó költségvetési szerv megszűnik, és jogutódja
az átvevő költségvetési szerv.
(3)	Összeolvadás esetében az egyesítendő költségvetési szervek megszűnnek, és
jogutódjuk az átalakítással létrejövő új költségvetési szerv.
(4)	Ha az egyesítés több - a 2. § (3) bekezdésében meghatározott - alapító
szervhez tartozó költségvetési szervet érint, az alapító szervek közösen jelölik ki az új
költségvetési szervet irányító szervet.
(5)	Különválás esetében a különváló költségvetési szerv megszűnik, és
jogutódjai az átalakítással létrejövő költségvetési szervek.
(6)	Kiválás esetében az a költségvetési szerv, amelyből a kiválás történik, az
alapító okirat átalakító okirat alapján történő módosítását követően tovább működik,
ezzel egyidejűleg az alapításra vonatkozó szabályok szerint egy új költségvetési szerv
jön létre.
12.	§ (1) Az alapító szerv köteles átalakítani vagy megszüntetni a költségvetési
szervet, ha
a)	jogszabály - a szervre vagy a közfeladatra - ezt írja elő;
b)	a szerv által ellátott közfeladat iránti szükséglet megszűnt;
c)	a szerv a számára meghatározott közfeladatot legalább két éven át nem tudja
ellátni, és ennek oka az irányító szerv által sem szüntethető meg;
d)	hatásvizsgálata alapján a közfeladat más módon vagy más szervezetben
hatékonyabban teljesíthető;
8
e)	az ellátott tevékenységek között a kisegítő vagy a vállalkozási tevékenység
mértéke legalább két éven át túllépi az alapító okiratban meghatározott arányt, és nincs
lehetőség vagy indok a költségvetési szerv alaptevékenységének megváltoztatására
vagy vállalkozó közintézeti formában való működésre;
f)	a működéshez szükséges pénzügyi fedezet legalább két éven át nem áll
rendelkezésre vagy nem teremthető meg.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltak fennállása esetén az Állami Számvevőszék,
valamint a Kormány irányítása alá tartozó költségvetési szerv esetén az
államháztartásért felelős miniszter is javasolhatja az irányító szervnél a költségvetési
szerv átalakítását, megszüntetését.
(3)	Az alapító szerv köteles a költségvetési szerv
a)	(1) bekezdés c) vagy e) pontja alapján, a harmadik évben történő
megszüntetése esetén a közfeladat további ellátásáról vagy annak más szervezet
részére történő átadásáról megfelelően gondoskodni, ideértve azokat az eseteket is,
amikor közszolgáltatás ellátásával államháztartáson kívüli szervezetet bíznak meg;
b)	(1) bekezdés d) pontja alapján, más (új) szervezetben való feladatellátás
melletti megszüntetése esetén a megszüntető jogszabályban (határozatban) kijelölni azt
a szervezetet, amely a megszűnő költségvetési szerv feladatait a megszűnést követő
naptól ellátja, vagy akként létrehozni új szervezetet, hogy az a költségvetési szerv
megszűnését követő naptól megkezdhesse a működését.
(4)	A költségvetési szerv (1) bekezdés f) pontja alapján történő
megszüntetésének feltétele a közfeladat-ellátási kötelezettség előzetes, harmadik évben
történő felülvizsgálata. A felülvizsgálat alapján az alapító szerv a közfeladat
elhagyásához szükséges (jogalkotásra irányuló) intézkedést köteles megtenni, vagy a
közfeladatot más módon, illetve más szervezetben köteles ellátni a költségvetési szerv
megszűnését követő naptól. Ez utóbbi irányadó a közfeladat elhagyásához szükséges
(jogalkotásra irányuló) intézkedés eredménytelensége esetén is.
(5)	Helyi önkormányzati költségvetési szerv megszüntetésének feltétele a
közfeladat-ellátási kötelezettség előzetes felülvizsgálata, valamint, hogy a közfeladat
további ellátásáról az alapító szerv más módon képes gondoskodni. Önkormányzati
feladat ellátása esetén a költségvetési szerv megszüntetésekor rendelkezni lehet az
önként vállalt feladat elhagyásáról.
13.	§ (1) Az átalakításról, megszüntetésről - az alapításnak megfelelően -
jogszabályban vagy határozatban kell rendelkezni, melyet legalább negyvenöt nappal
az átalakítás, megszüntetés kérelmezett napja előtt ki kell hirdetni (közzé kell tenni),
mely határidőtől a Kormány az ország alapvető biztonsági, nemzetbiztonsági érdekeit
érintő esetben kivételesen eltérően rendelkezhet. Ha a költségvetési szervet bizonyos
feltétel bekövetkeztéig hozták létre, akkor a megszűnés tényét megállapító jogszabályt
(határozatot) kell kiadni, melyet haladéktalanul ki kell hirdetni (közzé kell tenni).
(2)	Az átalakításról, megszüntetésről rendelkező jogszabályban (határozatban) -
a 4. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti megszűnés esetén a költségvetési szerv
létrehozásáról rendelkező jogszabályban (határozatban) - rendelkezni kell a megszűnő
költségvetési szerv (ideértve a jogi személyiségű szervezeti egységét is) valamennyi
közfeladatának jövőbeni ellátásáról, valamint valamennyi jogáról és kötelezettségéről,
ideértve a szerv vagyoni jogait és előirányzatait is. E jogszabályban (határozatban)
meg kell jelölni továbbá azt a naptári napot ameddig, illetőleg azt az időtartamot,
9
amelyre vonatkozóan, valamint meghatározható azon kör, mérték, amelyre kiterjedően
a költségvetési szerv (illetve jogi személyiségű szervezeti egysége) utoljára
kötelezettséget vállalhat. A költségvetési szerv (a jogi személyiségű szervezeti egység)
ezzel ellentétes kötelezettségvállalása semmis.
(3)	Az állami vagyonról szóló törvény vagy az átalakításról, megszüntetésről
rendelkező jogszabály (határozat) eltérő rendelkezése hiányában a vagyoni jogok és
kötelezettségek tekintetében a megszüntetett költségvetési szerv jogutódja az alapító
szerv, az Országgyűlés vagy a Kormány által alapított költségvetési szerv esetén az
általuk kijelölt szerv. A megszűnő költségvetési szerv valamennyi elismert vagy nem
vitatott pénz- vagy pénzben kifejezett tartozásáról rendelkezni kell, és ennek
megtörténtére külön utalni kell a (4) bekezdés szerinti átalakító, megszüntető
okiratban.
(4)	A jogszabály vagy határozat alapján - a 4. §-ban foglaltaknak megfelelő
tartalmú - átalakító vagy megszüntető okiratot kell kiadni, mely okirat beadása alapján
a kincstár - az alapító szervnek az okirat kiadásának napjától számított nyolc napon
belül beadott kérelmére -
a)	a kérelem és az okirat vizsgálatát követően haladéktalanul az átalakításra
vagy a megszüntetésre utaló bejegyzést tesz a nyilvántartásban,
b)	az előírt tartalmú okirat beérkezésétől számított harminc napon belül átvezeti
a változásokat, vagy törli a költségvetési szervet a nyilvántartásból, az (5) és (7)
bekezdésben foglaltak figyelembevételével.
(5)	A költségvetési szerv az 5. § szerinti nyilvántartásból való törlésével, a
törlés napjával szűnik meg. Az átalakításról, megszüntetésről rendelkező jogszabály
(határozat) későbbi időpontot, törvény más időpontot is megállapíthat a megszűnés
napjaként.
(6)	A megszűnő költségvetési szerv átalakításáról, megszüntetéséről rendelkező
jogszabályban (határozatban) megjelölt jogutódja - a megszűnés napjára vonatkozóan
-	a számviteli jogszabályok szerinti beszámoló, valamint külön jogszabályok szerinti
egyéb dokumentumok elkészítésére kötelezett.
(7)	Átalakítás esetén az átalakulással megszűnő költségvetési szervet a jogutód
költségvetési szerv (szervek) bejegyzésével egyidejűleg, a jogutód feltüntetésével kell
törölni a nyilvántartásból. Az eljárás (így különösen: határozathozatal, jogorvoslat,
határidők, hiánypótlás) tekintetében az 5. §-ban foglaltak az irányadók.
(8)	Az alapító szerv - az államháztartásért felelős miniszter előzetes
egyetértésével - az átalakító vagy a megszüntető okiratban az eljárás végrehajtásának
segítésére a Kormány irányítása alá tartozó költségvetési szervhez átalakítási, illetve
megszüntetési biztost rendelhet ki. A biztos jogai tekintetében az államháztartásról
szóló törvény kincstári biztosra vonatkozó szabályai irányadók. Az átalakítási, illetve a
megszüntetési biztosra vonatkozó részletes szabályokat és a gazdálkodási
önállóságában korlátozott költségvetési szerv működésének szabályait a Kormány
rendeletben határozza meg.
A jogi személyiségű szervezeti egység
14.	§ (1) A költségvetési szerv létrehozásáról rendelkező jogszabály (határozat)
a 18. § (1) bekezdése szerinti önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv
10
egyes - közfeladat önálló ellátására képes; tevékenységében, területi
elhelyezkedésében, forrásaiban, valamint szervezetileg elkülöníthető - szervezeti
egységeit jogi személyiséggel ruházhatja fel. A szervezeti egység jogi személyisége a
költségvetési szerv szervezeti és gazdálkodási egységét nem érinti, működésének és
gazdálkodásának hatékonyságát nem ronthatja.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti esetben a jogszabályban (határozatban) meg kell
határozni különösen: a szervezeti egység nevét, székhelyét, tevékenységét, a
képviseletre jogosultat, a gazdálkodással és a képviselettel kapcsolatos jogokat,
kötelezettségeket és felelősséget. A költségvetési szerv a költségvetési előirányzatán
belül e szervezeti egység részére a tevékenysége és gazdálkodása keretéül szolgáló
elkülönített részelőirányzatokat állapíthat meg.
(3)	A szervezeti egység a jogi személyiségét azáltal nyeri el, hogy azt a kincstár
az irányító szerv kérelmére, az 5. § szerinti nyilvántartásba a költségvetési szerv külön
alszámán bejegyzi, jogi személyisége pedig azzal szűnik meg, hogy a nyilvántartásból
törlik. A költségvetési szerv megszüntetésekor a jogi személyiségű szervezeti egységét
is meg kell szüntetni. Az eljárásra az 5. §-ban és a 13. §-ban foglaltakat kell
megfelelően alkalmazni.
(4)	A jogi személyiségű szervezeti egység részelőirányzatait meghaladó
mértékű, jóhiszemű harmadik személy irányában fennálló, lejárt tartozása
kielégítéséért a költségvetési szerv, illetve annak irányító szerve - ebben a sorrendben
-	helytállni tartozik. E helytállás nem minősül az államháztartásról szóló 1992. évi
XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 100/E. §-a szerinti kezességvállalásnak. Az
irányító szerv helytállása tekintetében az Áht. rendelkezései irányadók.
(5)	A (4) bekezdésben foglalt esetben, valamint a 12. § (1) bekezdésében
foglaltaknak a szervezeti egység tekintetében való fennállásakor a költségvetési szerv
vagy az irányító szerv köteles felülvizsgálni a szervezeti egység jogi személyiségét. A
felülvizsgálat alapján indokolt esetben a költségvetési szerv létrehozásáról rendelkező
jogszabályt (határozatot) módosítani, valamint a jogi személyiségű szervezeti egységet
a nyilvántartásból törölni kell.
A költségvetési szervek típusai
15.	§ (1) E törvény alkalmazásában közhatalmi költségvetési szerv: azon
költségvetési szerv, amelyet jogszabály alaptevékenységként közhatalmi
jogosítvánnyal ruház fel, vagy ilyen jogosítvány gyakorlására közjogi kötelezettséget
állapít meg, illetve amelynek jogszabály alapján alaptevékenységként közhatalom
gyakorlásában kell közreműködnie. Közhatalom gyakorlásának minősül különösen:
jogalkotási, jogszabály-előkészítési, alkotmánybíráskodási, igazságszolgáltatási,
ügyészi, védelmi, rendvédelmi, nemzetbiztonsági, külügyi igazgatási, igazságügyi
igazgatási, közigazgatási jogalkalmazói, hatósági és törvényességi ellenőrzési,
számvevőszéki és kormányzati szintű belső ellenőrzési tevékenység gyakorlása,
továbbá államháztartási forrás, illetve európai uniós és egyéb nemzetközi támogatások
elosztása (döntés).
(2)	Kizárólag közhatalmi költségvetési szervként sorolható be az
alaptevékenységeként alkotmánybíráskodási, igazságszolgáltatási, ügyészi, védelmi,
rendvédelmi, nemzetbiztonsági, jogszabály-előkészítési, számvevőszéki ellenőrzési,
11
kormányzati szintű belső ellenőrzési tevékenységet végző, valamint az Áht. 66. §-ában
említett költségvetési szerv.
16.	§ (1) E törvény alkalmazásában közszolgáltató költségvetési szerv
a)	közintézmény: az alaptevékenysége szerint közoktatási, szakképzési,
felnőttképzési, szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi, közgyűjteményi,
közművelődési, vagy a b) pontban meg nem jelölt szellemi közszolgáltatást, illetve
gazdasági-pénzügyi-műszaki ellátást végző költségvetési szerv;
b)	közintézet: az alaptevékenysége szerint egészségügyi, felsőoktatási,
tudományos kutatási, fejlesztési, művészeti, környezetvédelmi, természetvédelmi,
vízügyi, sportcélú, vagy informatikai közszolgáltatást végző költségvetési szerv,
illetve a külön törvényben meghatározott közgyűjtemény;
c)	vállalkozó közintézet: azon költségvetési szerv, amely - az
alaptevékenységébe tartozó - egészségügyi, felsőoktatási, tudományos kutatási,
fejlesztési vagy művészeti közszolgáltatást külön törvényben meghatározott részletes
feltételek alapján úgy végzi, hogy
ca)	az Áht.-ben meghatározottan államháztartásból származó bevételből,
illetve államháztartáson kívüli eredetű közszolgáltatási és vállalkozási
bevételből gazdálkodik,
cb)	az adott közszolgáltatást igénybevevők számára biztosított az ellátók
közötti szabad vagy részben korlátozott választás lehetősége,
cc)	az adott közszolgáltatás igénybevételének pénzügyi fedezetét - a
költségvetési szervet vagy a közszolgáltatás-ellátást finanszírozó más szervet
megillető - díj-, hozzájárulás, járulék, vagy egyéb fizetési kötelezettség
teljesítése biztosítja, és
cd)	a cc) alpont szerinti bevételeken kívül - pénzben kifejezhető és
mérhető teljesítmény szerinti - költségszintű forrásellátást szolgáló normatív
jellegű finanszírozásban részesülhet teljesítményterv szerint, vagy az irányító,
illetőleg a közszolgáltatás-ellátást finanszírozó szervvel kötött feladatellátási,
illetőleg finanszírozási megállapodás alapján;
d)	közüzem: az alaptevékenysége szerint más költségvetési szerv, illetve
lakosság részére fizikai (technikai) jellegű szolgáltatást, településgazdálkodási,
-üzemeltetési, műszaki szolgáltatást, vagy a fogvatartottak foglalkoztatását végző
költségvetési szerv.
(2)	E törvény alkalmazásában közszolgáltatás: államháztartáson belüli vagy
kívüli szervezet vagy személy által más szerv vagy személy számára végzett,
jogszabályban meghatározott, a közfeladat-ellátás körébe tartozó szolgáltatás, amely
nem jár közhatalom gyakorlásával.
(3)	A közszolgáltató költségvetési szerv alaptevékenysége részben vagy
kizárólag közhatalmi költségvetési szerv közfeladat-ellátását is segítheti.
17.	§ Törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet közhatalmi
költségvetési szervet a szakmai alapfeladataként meghatározott 15. § szerinti
közhatalmi tevékenységen túl, kiegészítő jelleggel, közszolgáltatás végzésére is
feljogosíthat. Törvény vagy kormányrendelet központi közszolgáltató költségvetési
szervet meghatározott közhatalmi jogokkal is felruházhat, illetve ilyen jogok
gyakorlására közjogi kötelezettséget is megállapíthat.
12
18.	§ (1) Az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv saját
költségvetéssel rendelkezik, önálló gazdálkodási jogköre és felelőssége van.
Alaptevékenységét önállóan látja el azzal, hogy ezen belül kormányrendeletben
foglaltak szerint gondoskodik fizikai (technikai) segítő feladatai ellátásáról, illetve
rendelkezhet pénzügyi és számviteli szervezeti egységgel.
(2)	Az önállóan működő költségvetési szerv elsősorban szakmai célú
költségvetési keretekkel rendelkezik, amelyek felett kötelezettségvállalási,
teljesítésigazolási joggal és felelősséggel bír. A szakmai alapfeladata ellátásához
szükséges szakmai szervezeti egységgel (egységekkel) rendelkezik; ezen kívül egyes
adminisztratív, szellemi támogató feladatokat is - e célt szolgáló külön szervezeti
egység nélkül - elláthat.
(3)	A költségvetési szervet az (1)-(2) bekezdésben foglaltak szerint kell az
alapító (irányító) szervnek - az alaptevékenysége jellegére, valamint közvetlen
szellemi támogató és fizikai (technikai) segítő feladatellátási igényére, a vezető
felelősségére, a szervezet méretére (létszám, kiadás, vagyon), méretgazdaságosságára
és struktúrájára, teljesítményére, forrásszerkezetére figyelemmel - besorolnia.
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosítása
19.	§ Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban:
Áht.) 9. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A Kormány a maga feladatkörében olyan új állami feladatot írhat csak elő,
amelynek ellátásához az irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési fejezetek
költségvetésében megfelelő egyszeri és tartós pénzügyi fedezet áll rendelkezésre, vagy
a fedezet megteremtéséhez felhatalmazással rendelkezik. Amennyiben a pénzügyi
fedezet, illetve a felhatalmazás már nem áll rendelkezésre, intézkedni kell ezen új
állami feladat megszüntetéséről.
(5)	A helyi önkormányzat, valamint a települési, a területi és az országos
kisebbségi önkormányzat a maga feladatkörében olyan új feladatot vállalhat, amelynek
ellátásához a költségvetésében megfelelő egyszeri és tartós pénzügyi fedezet áll
rendelkezésre, vagy a fedezet megteremtéséhez felhatalmazással rendelkezik.
Amennyiben a pénzügyi fedezet, illetve a felhatalmazás már nem áll rendelkezésre,
intézkedni kell az említett új feladat megszüntetéséről.”
20.	§ Az Áht. 24. §-ának - a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről
szóló 2004. évi CXXXV. törvény 88. §-ának (12) bekezdésével megállapított - (13)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) A fejezetet irányító szerv - a vállalkozó közintézet kivételével - az
irányítása alá tartozó költségvetési szervei költségvetési előirányzatai terhére év
közben átcsoportosítást hajthat végre a fejezeti kezelésű előirányzatok javára, ha a
működési költségvetés előirányzatain a feladatok változása következtében
megtakarítás keletkezik.”
13
21.	§ Az Áht. 24/A. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(1) A fejezetet irányító szerv a költségvetési törvényben meghatározott
(különösen oktatási, tudományos, egészségügyi, szociális, kulturális, sportcélú)
közfeladat ellátására rendelkezésére álló támogatási célú fejezeti kezelésű
előirányzatból a támogatási döntésekhez szükséges szakértői munkára, vagy a
támogatási döntések meghozatalára jelentős közéleti személyekből, illetve
szakértőkből álló testületet is felállíthat.
(2)	A fejezetet irányító szerv vezetője által felkért testületi tagoknak a (3)
bekezdés szerinti végrehajtási rendeletben (szabályzatban) megállapított módon adható
díjazás, költségtérítés.”
22.	§ Az Áht. 24/B. §-a a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A fejezeti kezelésű előirányzatok maradványa a következő évben az
irányító szerv hatáskörében elvégzett előirányzat-módosítás után, változatlan
rendeltetéssel, az előző évben keletkezett kötelezettségek pénzforgalmilag csak a
következő évben teljesülő kiegyenlítésére használható fel az államháztartásért felelős
miniszter által jóváhagyott összeg erejéig. A miniszteri jóváhagyást megelőző
felhasználást utólagos korrekció és ezzel összefüggő visszapótlási kötelezettség
terheli. Az előirányzat-maradvány felhasználására ugyanazok az eljárási szabályok
vonatkoznak, mint az eredetileg megállapított előirányzatra.
(5)	A nemzetközi szerződések alapján megvalósuló segélyprogramok, illetve a
Nemzetközi Fejlesztési Együttműködés előirányzat-maradványát a fejezeti
előirányzat-maradványon belül elkülönítetten kell kimutatni, felhasználására a
vonatkozó nemzetközi szerződés rendelkezései az irányadók.
(6)	A központi költségvetési szerv és a fejezeti kezelésű előirányzat
kötelezettségvállalással terhelt előirányzat-maradványa terhére - amennyiben a
kötelezettségvállalás meghiúsul vagy a felhasználás összege kisebb a jóváhagyott
előirányzatnál - újabb kötelezettség az államháztartásért felelős miniszter előzetes
engedélyével vállalható.”
23.	§ Az Áht. 48. §-ának s) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az államháztartásért felelős miniszter]
„s) ellátja - az Állami Számvevőszék véleményének kikérésével - az
államháztartási belső kontrollrendszerek fejlesztésével, szabályozásával,
koordinációjával és harmonizációjával, valamint a belső ellenőrzésre vonatkozó
nemzetközi standardokkal összhangban lévő ellenőrzési módszerek, illetve vonatkozó
képzések fejlesztésével kapcsolatos feladatokat; az államháztartási belső
kontrollrendszerek helyzetéről és működéséről minden évben szeptember 30-ig éves
jelentést terjeszt elő a Kormány részére;”
14
24. § Az Áht. 49. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés
lép:
„A fejezetet irányító szerv feladatai
49. § (1) E törvény alkalmazásában fejezetet irányító szerv: a költségvetési
törvényben meghatározott fejezetbe besorolt költségvetési szerv (szervek)
vonatkozásában külön törvényben és e törvényben foglalt irányítási jogokkal
felruházott irányító szerv, valamint a fejezetbe tartozó előirányzatokkal kapcsolatos
gazdálkodási irányítási jogokkal felruházott szerv vagy személy.
(2)	Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a központi államigazgatási szervekről,
valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII.
törvény szerinti autonóm államigazgatási szerv és kormányhivatal e törvény
alkalmazásában fejezetet irányító szerv.
(3)	Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a fejezetet irányító szervnek címzett
hatásköröket a fejezetet irányító szerv vezetője gyakorolja.
(4)	Törvény vagy kormányrendelet központi költségvetési szervre vonatkozó
egyes irányítói jogokat az irányító szerv irányítása alá tartozó költségvetési szervre
(középirányító szerv) átruházhat.
(5)	A fejezetet irányító szerv - ha törvény eltérően nem rendelkezik -
a)	közreműködik a költségvetési tervezés fő kereteit meghatározó költségvetési
irányelvek elkészítésében, és irányítja az irányítása alá tartozó fejezet és a hatáskörébe
utalt alap tervezését;
b)	érvényesíti kormányrendeletben foglaltak alapján a közfeladat
támogatásának meghatározásakor a közfeladat jellegének megfelelő finanszírozási
módot;
c)	gyakorolja az irányítása alá tartozó költségvetési szervre vonatkozóan az
alapítói jogokat;
d)	mint vagyonkezelő, illetve a tulajdonosi, az alapítói, részvényesi jogok
gyakorlója köteles a saját, vagy az irányítása alá tartozó költségvetési szerv
vagyonkezelésébe tartozó gazdálkodó szervezet működésének hatékonyságát,
törvényességét - a gazdálkodó szervezet önállóságát nem sértve - oly módon
biztosítani, hogy kijelöli az ezekért felelős személyt, szervezeti egységet, valamint a
gazdálkodó szervezet tekintetében rendszeresen elvégzi a (6) bekezdésben foglalt
vizsgálatot;
e)	ellenőrzi az államháztartással összefüggő közérdekű és közérdekből
nyilvános adatok kötelező közzétételének, illetve erre irányuló igényre történő
szolgáltatásának végrehajtását;
f)	érvényesíti, illetve - módszertani segítséget is nyújtva - érvényesítteti az
irányítása alá tartozó költségvetési szervek tevékenységében a közfeladatok ellátására
vonatkozó követelményeket, és az erőforrásokkal (így különösen: az előirányzatokkal,
a létszámokkal és a vagyonnal) való szabályszerű és hatékony gazdálkodás
követelményeit, továbbá számon kéri, ellenőrzi e követelmények érvényre juttatását;
g)	megállapítja az irányítása alá tartozó azon költségvetési szervek éves
költségvetését, illetve költségvetési keretét és azon kiemelt kiadási és bevételi
előirányzatokat, amelyek megállapítása nem tartozik az Országgyűlés, a Kormány,
15
vagy törvény alapján más személy, szerv, testület hatáskörébe, valamint jóváhagyja az
alapok részletes (elemi) költségvetését;
h)	gyakorolja a hatáskörébe utalt előirányzat-módosítási, -átcsoportosítási, -
zárolási, -törlési és -felhasználási jogköröket;
i)	rendszeresen figyelemmel kíséri a költségvetés végrehajtásában az irányítása
alá tartozó költségvetési szervek ezzel kapcsolatos tevékenységét, a jóváhagyott
költségvetési előirányzatok, illetve az azokból ellátandó feladatok teljesülésének
veszélyeztetése esetén a hatáskörébe tartozó előirányzatoknál megteszi a szükséges
intézkedéseket, illetve a Kormány irányítása alá tartozó szerveknél, kormányzati
hatáskörbe tartozó ügyekben a Kormánynál intézkedést kezdeményez;
j) felülvizsgálja, illetve értékeli az irányítása alá tartozó költségvetési szervek
beszámolóit és a fejezeti kezelésű előirányzatokra vonatkozó beszámolókat;
k) megállapítja, illetve jóváhagyja az irányítása alá tartozó költségvetési szervek
és fejezeti kezelésű előirányzatok pénzmaradványát, előirányzat-maradványát,
egyidejűleg meghatározva a kötelezettségvállalással nem terhelt előirányzat-
maradvány felhasználásának célját, rendeltetését;
l) jóváhagyja az irányítása alá tartozó közhatalmi költségvetési szervek,
közintézmények létszám-előirányzatát (létszámkeretét), a 91. §-ban és a 100/H. §-ban
foglaltakra figyelemmel;
m) a költségvetési törvényben meghatározott értékhatárig, fejezetén belül a
címek között, valamint a címeken belül - a vállalkozó közintézet kivételével - a
költségvetési szervek között átcsoportosítást végez, továbbá kezdeményezheti a
Kormány hatáskörébe tartozó címek közötti átcsoportosítást;
n) gondoskodik a hatáskörébe utalt alapok működéséről, az előirányzatok
módosításáról, ha törvény másként nem rendelkezik, dönt azok felhasználásáról;
o)	összefoglalva elkészíti az irányítása alá tartozó fejezet és a hatáskörébe utalt
alap költségvetésének végrehajtásáról szóló zárszámadást, illetve az irányítása alá
tartozó szervek tekintetében irányítja annak előkészítését;
p) vezetője, az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben - évente
február 15-éig, kormányrendeletben foglaltakra figyelemmel, a költségvetési
törvényben meghatározott célra tekintettel - szabályozza a fejezeti kezelésű
előirányzatok vonatkozásában a 24. § (9) bekezdésében foglaltakat;
q) megszervezi a feladatkörébe tartozó egyes szakmai, támogatási, illetve
európai uniós támogatásból megvalósuló programok végrehajtását, lebonyolítását;
r) gondoskodik a 47. § (1) bekezdésében foglalt keretszámok betartásáról;
s) negyedévenként jelentést - a Kormány irányítása alá nem tartozó fejezetet
irányító szerv esetén tájékoztatót - nyújt be a Kormánynak a hatáskörébe tartozó
fejezeti bevételek és kiadások teljesüléséről és várható éves alakulásáról;
t) beszámoltatja az irányítása alá tartozó költségvetési szervek vezetőit az
államháztartási belső kontrollrendszerek működtetéséről; a Kormány irányítása alá
tartozó szerv esetén erről külön jogszabály szerint beszámol az államháztartásért
felelős miniszternek.
(6)	A fejezetet irányító szerv költségvetési szerv alapításakor, valamint az
irányítása alá tartozó közszolgáltató költségvetési szervek működése során, továbbá a
vagyonkezelésébe tartozó gazdálkodó szervezetre nézve a Kormány rendeletében
meghatározott módon és rendszerességgel
16
a)	hatásvizsgálat alapján megvizsgálja és döntéshozatalra alkalmas módon
bemutatja a közfeladat-ellátás iránti igény meglétét, a közfeladat-ellátás más
megoldási módokkal, más szervezeti megoldásokkal szembeni előnyét,
b)	az a) pontban foglaltakon belül mérlegeli a szervezeti célszerűséget: a
működési-gazdálkodási forma összhangját a tevékenység jellegével és a
forrásszerkezettel,
c)	az a) pontban foglaltakon belül megvizsgálja a szerv által ellátott, ellátandó
közfeladat elvégzésére alkalmas államháztartáson belüli vagy kívüli szervezetek vagy
személyek közötti versenyhelyzetet, továbbá annak feltételezett hatását a gazdaságos,
hatékony, eredményes, valamint megfelelő garanciákkal rendelkező közfeladat-
ellátásra,
d)	érvényesíti a szakmai, mennyiségi, minőségi, valamint a működés és
gazdálkodás gazdaságosságára, hatékonyságára, továbbá a szerv egészére és szervezeti
egységeire vonatkozó méretgazdaságossági követelményeket,
e)	értékeli a d) pont szerinti követelmények teljesülését.
(7)	A helyi önkormányzati és a helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési
szerv irányító szervének irányítási jogai tekintetében az (5) és (6) bekezdésben
foglaltak az önkormányzatok működési sajátosságainak megfelelően irányadók, ide
nem értve az (5) bekezdés a) valamint m)-s) pontjaiban foglaltakat.”
25.	§ Az Áht. a következő 61. §-sal egészül ki:
„61. § Az alap előirányzatai terhére - a 18/B. § (1) bekezdésének d) pontja
szerinti megelőlegezési, likviditási hitelt, valamint részvény, üzletrész és egyéb
vagyontárgy az 59. §-ban vagy külön törvényben foglaltak alapján történő
megszerzését kivéve -
a)	pénzkölcsön (hitel) nem vehető fel,
b)	garancia és kezesség nem vállalható,
c)	értékpapír nem vásárolható,
d)	váltó nem bocsátható ki és nem fogadható el,
e)	kötvény nem bocsátható ki,
f)	pénzügyi lízing vagy faktoring ügyletre irányuló vagy ilyet magában
foglaló szerződés nem köthető.”
26.	§ Az Áht. 69. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A helyi önkormányzat költségvetési rendeletének tartalmaznia kell a
működési és felhalmozási célú bevételeket és kiadásokat, ezen belül a személyi jellegű
kiadásokat, a munkaadókat terhelő járulékokat, a dologi jellegű kiadásokat, az
ellátottak pénzbeli juttatásait, a speciális célú támogatásokat, a költségvetési létszám-
előirányzatokat, illetve a helyi önkormányzat által kijelölt felhalmozások
(beruházások, felújítások és az egyéb felhalmozási célú kiadások, támogatások)
előirányzatait. A költségvetési rendeletnek a helyi önkormányzat, valamint a helyi
kisebbségi önkormányzat önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerveinek
mindezen bevételeit és kiadásait, létszám-előirányzatait, valamint az önállóan működő
költségvetési szerveinek kiemelt előirányzati csoportosítású költségvetési kereteit,
17
létszámkereteit elkülönítetten és önkormányzati szinten összesítve is tartalmaznia
kell.”
27.	§ Az Áht. a következő 86/C. §-sal egészül ki:
„86/C. § A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak előirányzatai terhére - a
18/B. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti megelőlegezési, likviditási hitelt, valamint
részvény, üzletrész és egyéb vagyontárgy a 86/I. §-ban vagy külön törvényben
foglaltak alapján történő megszerzését kivéve -
a)	pénzkölcsön (hitel) nem vehető fel,
b)	garancia és kezesség nem vállalható,
c)	értékpapír nem vásárolható,
d)	váltó nem bocsátható ki és nem fogadható el,
e)	kötvény nem bocsátható ki,
f)	pénzügyi lízing vagy faktoring ügyletre irányuló, vagy ilyet magában
foglaló szerződés nem köthető.”
28. § Az Áht. VII. fejezete (87-100. §-a) helyébe a következő rendelkezés lép:
„VII. FEJEZET
A KÖLTSÉGVETÉSI SZERVEK MŰKÖDÉSE ÉS GAZDÁLKODÁSA
A költségvetési szervek működésének, gazdálkodásának követelményei és forrásai
87.	§ (1) A költségvetési szerv jóváhagyott éves költségvetés, vagy
költségvetési keret alapján, a vonatkozó jogszabályokban meghatározott
követelmények és feltételek érvényesítésével működik és gazdálkodik.
(2)	A költségvetési szervnek működése és gazdálkodása során meg kell felelnie
az alábbi követelményeknek is:
a)	az erőforrások felhasználásához kapcsolódó kiadás (vagy ráfordítás) az adott
piaci és jogszabályi körülmények között elérhető legkisebb legyen, a jogszabályban
meghatározott, illetve általánosan elvárható minőség mellett (gazdaságosság);
b)	a nyújtott szolgáltatások és előállított termékek, valamint az ellátott feladat
más eredménye értékének (vagy az azokból származó bevételnek) és a felhasznált
erőforrásokhoz kapcsolódó kiadásnak (vagy ráfordításnak) a különbsége az adott piaci
és jogszabályi körülmények között elérhető legnagyobb legyen (hatékonyság);
c)	a kitűzött célok - az elfogadott módosításokat, változó körülményeket
figyelembe véve - megvalósuljanak, a tevékenység tervezett és tényleges hatása
közötti különbség a lehető legkisebb mértékű legyen vagy a tényleges hatás legyen
kedvezőbb a tervezettnél (eredményesség).
(3)	A költségvetési szerv működésének és fejlesztésének forrása
a)	a támogatás, amely - a b) pontba tartozó eset kivételével - a központi
költségvetésből, a társadalombiztosítási költségvetési szervek részére a
társadalombiztosítás pénzügyi alapjaiból, a helyi önkormányzat, a többcélú kistérségi
társulás, a helyi kisebbségi, az országos kisebbségi önkormányzat költségvetéséből,
18
b)	a támogatásértékű bevétel, amely az elkülönített állami pénzalapból, az a)
pontba nem tartozó esetben helyi önkormányzattól (többcélú kistérségi társulástól),
vagy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaiból, valamint a társadalombiztosítási
költségvetési szervek részére a központi költségvetésből, az európai uniós
támogatással megvalósuló programok végrehajtására nyitott lebonyolítási vagy
célelszámolási számlán lévő pénzeszközből, a fejezeti kezelésű előirányzat
bevételeként elszámolható összegből, helyi önkormányzati költségvetési szerv részére
központi költségvetési fejezet előirányzatából,
c)	a közszolgáltatási és vállalkozási bevétel, amely a költségvetési szerv alap-,
kiegészítő és kisegítő közszolgáltató tevékenysége, valamint vállalkozási tevékenysége
során az a), b) és d) pontban meg nem jelölt jogcímen keletkező működési és
felhalmozási célú bevételből,
d)	a közhatalmi bevétel, amely az igazgatási szolgáltatási díjnak, a felügyeleti
díjnak, a pénzbüntetésnek, a pénzmellékbüntetésnek, továbbá a bírságbevételnek a
fizetési kötelezettséget előíró jogszabályban meghatározott mértékéből,
e)	az átvett pénzeszköz, amely a c)-d) pontba nem tartozó jogcímen
államháztartáson kívülről,
f)	az átvett maradvány, amely központi költségvetési szerv, fejezeti kezelésű
előirányzat, valamint az államháztartás nem központi költségvetési alrendszere
maradványából,
g)	pénzügyi műveletekből
származik, továbbá a (4) bekezdésben megjelölt források.
(4)	A költségvetési szerv előző évi (évekbeli) gazdálkodásából származó
forrása:
a)	a pénzmaradvány,
b)	az előirányzat-maradvány,
c)	a vállalkozási tevékenység maradványa (eredménye),
d)	a külön törvény alapján képzett tartalék.
(5)	A (3) bekezdés e) pontja szerinti átvett pénzeszközök azok az összegek,
amelyek ellenében az átadó államháztartáson kívüli szervezet, személy az ellátandó
feladatot meghatározhatja, de ellenszolgáltatást nem kér, az abból létrejött eredmény
hasznosítási jogát nem köti ki, a költségvetési szervet számlaadási kötelezettség külön
jogszabály alapján nem terheli.
(6)	A költségvetési szervet a kedvezményezettnek történő továbbításra átvett
(lebonyolítási célú) pénzeszközök nem illetik meg.
A költségvetési szervek vezetése
88.	§ (1) A költségvetési szerv vezetője felelős
a)	az alapító okiratban előírt tevékenységek jogszabályban, költségvetésben,
vagy költségvetési keretben (az azok részét képező megvalósítási tervben,
teljesítménytervben), valamint feladatellátási megállapodásban foglaltaknak, illetve az
irányító szerv által közvetlenül meghatározott követelményeknek és feltételeknek
megfelelő ellátásáért,
b)	a költségvetési szerv működésében és gazdálkodásában a gazdaságosság, a
hatékonyság és az eredményesség követelményeinek érvényesítéséért,
19
c)	a gazdálkodási lehetőségek és a kötelezettségvállalások összhangjáért,
d)	a költségvetési szerv vagyonkezelésébe, használatába adott, és a
tulajdonában lévő vagyonnal kapcsolatosan a vagyonkezelői, tulajdonosi jogok
rendeltetésszerű gyakorlásáért,
e)	az államháztartási belső kontrollrendszer megszervezéséért és hatékony
működtetéséért, továbbá
f)	a szerv besorolásának megfelelően a szakmai és pénzügyi folyamatos
nyomonkö vetési (monitoring) rendszer működtetéséért, a tervezési, a beszámolási,
valamint a közérdekű, és közérdekből nyilvános adatok szolgáltatására vonatkozó
kötelezettség teljesítéséért, annak teljességéért és hitelességéért, továbbá a számviteli
rendért.
(2)	Amennyiben a költségvetési szerv a tevékenységét, feladatait
jogszabálysértően, illetve nem az alapító okiratban, megvalósítási tervben,
teljesítménytervben, feladatellátási megállapodásban foglaltaknak megfelelően, vagy
nem az irányító szerv által adott utasítás szerint látja el, akkor az irányító szerv köteles
megtenni a költségvetési szerv vezetőjével szemben a külön törvényben foglaltak
szerinti intézkedéseket.
(3)	Természetes személy - helyettesítés kivételével - egyidejűleg csak egy
költségvetési szerv vezetője lehet, illetve egy költségvetési szervnél lehet a 89. §-ban
foglaltak szerinti vezetői jogokkal felruházott személy (vezető testületi tag).
(4)	A költségvetési szerv vezetőjének - az (1) bekezdésben foglaltak
teljesítéséhez - külön jogszabályban (ennek hiányában az irányító szerv által)
meghatározott - a költségvetési szerv alaptevékenységének, besorolásának, a
felhasznált pénzügyi forrás és vagyon mértékének megfelelő - felsőfokú
végzettséggel, vezetési-szervezési, pénzügyi-gazdasági végzettséggel vagy
képesítéssel, továbbá szakmai vagy vezetői gyakorlattal kell rendelkeznie.
(5)	A költségvetési szerv vezetőjének kiválasztása előtt (pályáztatáskor) kell
meghatározni a költségvetési szerv működésével és gazdálkodásával kapcsolatos
végzettségi (képesítési) követelményeket, valamint a vezetői
teljesítménykövetelményeket.
(6)	Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az irányító szerv a költségvetési szerv
vezetőjének jutalmazásáról, illetve premizálásáról az éves - a 100/A. §-ban
foglaltakkal összefüggően történő - értékeléskor rendelkezik, az (1) bekezdés szerinti
felelősségi körébe tartozó kötelezettségek teljesítésétől függően.
89.	§ (1) Törvény közintézet vagy közintézetek meghatározott körének
vezetését több természetes személy között megoszthatja, egyidejűleg meghatározva a
szakmai, a vezetési-szervezési, a pénzügyi-gazdasági feladatok és felelősség, valamint
a munkáltatói jogok megosztását, szükség szerint együttdöntési kötelezettséget előírva.
A vezetés megosztásának részletes rendjéről a törvényben, és ennek alapján a
költségvetési szerv szervezeti és működési szabályzatában kell rendelkezni.
(2)	Törvény közintézet vagy közintézetek meghatározott körének vezetését több
természetes személyből álló testületre (a továbbiakban: vezető testület) ruházhatja.
Vállalkozó közintézet esetében vezető testület létrehozása kötelező.
(3)	A (2) bekezdés szerinti törvényben, illetve a felhatalmazása alapján kiadott
rendeletben kell rendelkezni a vezető testület működésének részletes szabályairól. A
vezető testület tagjai megválasztásának, kinevezésének, vagy megbízásának, a vezető
20
testületi tagság megszűnésének, a tagok kizárásának, illetve összeférhetetlenségének
eseteit, szabályait, valamint az esetleges vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségre,
továbbá a tagok felelősségére vonatkozó szabályokat törvényben kell meghatározni.
(4)	A (2) bekezdésben foglaltak szerinti esetben a vezető testületi tagok
költségvetési szervvel szembeni kártérítési felelőssége a Polgári Törvénykönyvről
szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) közös károkozásra vonatkozó
szabályai szerint egyetemleges. Ha a kárt a vezető testület határozata okozta, mentesül
a felelősség alól az a személy, aki a döntésben nem vett részt, vagy a határozat ellen
szavazott.
(5)	A vezetői jogokkal az (1)-(4) bekezdés szerint felruházott természetes
személyek jogai és kötelezettségei tekintetében - az e §-ban foglalt eltérésekkel - a 88.
§-ban foglaltak megfelelően alkalmazandók.
(6)	Törvény közintézet központi költségvetési szerv esetén előírhatja felügyelő
testület létrehozatalát, illetve pénzügyi megbízott megbízását (a továbbiakban együtt:
felügyelő testület) a következő feladatok ellátására: a pénzügyi forrás és a vagyon
hatékony és felelős felhasználásának, az irányító szerv ellenőrzési jogai gyakorlásának
elősegítése, gazdasági stratégiai döntések előkészítése és végrehajtásuk értékelésében
való részvétel, teljesítményértékelés elvégzése, döntések előkészítésében konzultatív,
javaslattevő, illetve a szerv vezetőjével (vezetőivel) való egyetértési jogok
érvényesítése. Ha a (2) bekezdés szerinti költségvetési szervnél a döntéseket illetően
egyetértési joggal rendelkező felügyelő testület működik, akkor a felügyelő testületre
kiterjedően érvényesek a (4) bekezdésben foglalt felelősségi szabályok.
(7)	A felügyelő testület tagja e minőségében nem utasítható, személyesen
köteles eljárni, képviseletnek e tevékenységben nincs helye. A felügyelő testület tagja
vagy annak közeli hozzátartozója a költségvetési szervvel nem állhat munkavégzésre
irányuló jogviszonyban. A felügyelő testület feladatait, jogait és kötelezettségeit, a
tagság létrejöttének és megszűnésének, a tagok kizárásának, illetve
összeférhetetlenségének eseteit, szabályait, valamint az esetleges vagyonnyilatkozat-
tételi kötelezettségre, továbbá a tagok felelősségére vonatkozó szabályokat a felügyelő
testület létrehozását előíró törvényben kell meghatározni. A felügyelő testület
működésének részletes szabályairól a felügyelő testület létrehozását előíró törvényben,
illetve a felhatalmazása alapján kiadott rendeletben kell rendelkezni.
A költségvetési szervek éves költségvetése és annak felhasználása
90.	§ (1) Az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv az irányító
szervvel előzetesen egyeztetett éves költségvetést készít. E feladat magában foglalja
azon önállóan működő költségvetési szerv költségvetési kiadási keretének,
létszámkeretének és egyes bevételeinek (a továbbiakban együtt: költségvetési keret)
tervezését, amelyre az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervet az
irányító szerv kijelölte.
(2)	Az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv éves költségvetése
tartalmazza:
a)	a pénzügyi-költségvetési feltételeket (a feladatellátáshoz szükséges
valamennyi - szakmai, fenntartási, felhalmozási célú - jogcímen a kiemelt
előirányzatokat),
21
b)	a személyi és tárgyi feltételek meghatározását,
c)	az ellátandó tevékenységek szakmai, minőségi és mennyiségi jellemzőit,
d)	a megvalósítási tervet, illetve a teljesítménytervet,
e)	az irányító szerv által hozzá sorolt önállóan működő költségvetési szerv
költségvetési keretét.
(3)	Az önállóan működő költségvetési szerv éves költségvetési kerete a szakmai
feladatellátással kapcsolatos pénzügyi-költségvetési feltételeket (kiemelt
előirányzatonként csoportosított jogcímek szerint), valamint a (2) bekezdés b)-d)
pontjában foglaltakat tartalmazza.
(4)	A megvalósítási terv a költségvetési szerv közfeladat-ellátása
előfeltételeinek, valamint a szakmai megvalósítás folyamatának a leírását tartalmazza.
Előfeltételnek tekintendők különösen: a szakmai, a bérpolitikai, a költségvetési,
valamint a finanszírozási jogszabályok, előírások, normák.
(5)	A teljesítményterv az irányító szerv döntése vagy a 100/H. § (2)
bekezdésében foglaltak alapján készítendő, a költségvetési szerv számára
meghatározott mérhető és számszerűsített éves követelményeket, illetve közfeladat-
ellátási teljesítményt (eredményt) tartalmazó terv. A teljesítménytervnek a szerv
tevékenységeire vonatkozóan - az irányító szerv döntése szerint - az alkalmazott
finanszírozási módon, önköltségszámításon, illetve a legjobb gyakorlaton alapuló
értékelésen kell alapulnia.
(6)	A költségvetési szerv az éves költségvetésének tervezetét - beleértve az
önállóan működő költségvetési szerv költségvetési keretét is - az előzetes
költségvetési keretszámokhoz és a (4) bekezdés szerinti előfeltételekhez igazodóan,
számításokkal megalapozva készíti el, érvényesítve a gazdaságossági, hatékonysági,
eredményességi követelményeket.
(7)	A költségvetési szerv alap-, kiegészítő, kisegítő és vállalkozási
tevékenységéből származó bevételeit és kiadásait elkülönítetten kell megtervezni és
elszámolni.
(8)	Az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv éves költségvetését,
valamint az önállóan működő költségvetési szerv költségvetési keretét törvény eltérő
rendelkezése hiányában az irányító szerv hagyja jóvá, figyelemmel a 69. § (1)
bekezdésében, a 91. §-ban, valamint a 100/H. § (2) bekezdésében foglaltakra.
91.	§ (1) A költségvetési szerv a személyi juttatások előirányzatán belül köteles
megtervezni
a)	a foglalkoztatottak, a választott tisztségviselők törvényen alapuló rendszeres
és nem rendszeres juttatásait, valamint a helyi önkormányzati képviselő-testületi
bizottságok nem képviselő tagjainak nyújtott rendszeres és nem rendszeres
juttatásokat,
b)	a teljesítményösztönzésre szolgáló kereteket, valamint a kereset-
kiegészítések fedezetét e törvényben, illetve külön jogszabályban meghatározott
feltételek esetén és mértékben, továbbá
c)	a feladatellátással összefüggő egyéb juttatásokat.
(2)	A központi közhatalmi költségvetési szervek - a Magyar Honvédség szervei
kivételével - és a közfeladataik ellátását segítő (így különösen: üzemeltetési,
támogatás lebonyolítási feladatokat ellátó) központi közszolgáltató költségvetési
szervek létszám-előirányzatát (létszámkeretét) - éves költségvetésük jóváhagyását
22
megelőzően - a Kormány, a Kormány vagy miniszter irányítása vagy felügyelete alá
nem tartozó költségvetési szervek létszám-előirányzatait (létszámkeretét) pedig az
irányító szerv állapítja meg. A helyi önkormányzati közhatalmi költségvetési szerv
létszám-előirányzatát (létszámkeretét) az irányító szerv - a költségvetésről szóló
rendeletben - állapítja meg.
(3)	A közszolgáltató költségvetési szerv létszám-előirányzatát (létszámkeretét)
-	a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az irányító szerv állapítja meg, figyelemmel a
100/H. §-ban foglaltakra.
92.	§ (1) A költségvetési szerv szellemi és anyagi kapacitásával végzett
tevékenységének bevételei törvény eltérő rendelkezése hiányában a szerv
működésének és fejlesztésének forrását képezik.
(2)	A közszolgáltatásokat igénybe vevők részére jogszabály, vagy
jogszabályban foglaltak alapján - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a
költségvetési szerv vagy annak irányító szerve állapítja meg a szolgáltatások
ellenértékét.
(3)	A közüzem 87. § (3) bekezdésében foglalt forrásának fedeznie kell az általa
végzett tevékenységgel összefüggő közvetlen és közvetett kiadásokat, valamint az
amortizációt is. Más költségvetési szerv kiegészítő, kisegítő, vállalkozási tevékenysége
87. § (3) bekezdésének c) és e) pontja szerinti bevételének fedeznie kell legalább az
adott tevékenységgel összefüggő valamennyi közvetlen kiadást, valamint az ahhoz
hozzárendelhető közvetett kiadásokat, továbbá kisegítő és vállalkozási tevékenység
esetén az amortizációt is.
(4)	Központi közhatalmi költségvetési szervek kiegészítő és kisegítő
tevékenysége ellenértékének jogcímét, mértékét vagy mértéke megállapításának
módját, valamint az ebből származó bevételek felhasználását törvény,
kormányrendelet, vagy az irányító szerv - az államháztartásért felelős miniszter
egyetértésével kiadott - rendelete (jogalkotási jog hiányában nyilvános szabályzata)
állapítja meg.
93.	§ (1) A költségvetési szerv a tárgyévben a következő év(ek) előirányzata
terhére törvényben - a Kormány vagy miniszter irányítása vagy felügyelete alatt
működő költségvetési szerv (a továbbiakban: a Kormány irányítása alá tartozó
költségvetési szerv) esetén továbbá kormányrendeletben - foglaltak szerint vállalhat
kötelezettséget.
(2)	A költségvetési szerv a nem naptári évhez igazodó, legfeljebb egy éves
időtartamú, rendszeresen ismétlődő szakmai alapfeladata ellátására tárgyévben, a
következő évi költségvetése terhére, Kormány irányítása alá tartozó költségvetési
szerv esetén a középtávú költségvetési keretszámokon belül - kormányrendeletben
meghatározott esetben az irányító szerv előzetes engedélyével - kötelezettséget
vállalhat.
(3)	Központi költségvetési szerv többéves kötelezettséget kormányrendeletben
meghatározott körben és értékhatár felett az irányító szerv - Kormány irányítása alá
tartozó költségvetési szerv esetén az államháztartásért felelős miniszter - előzetes
engedélyével vállalhat, ha törvény eltérően nem rendelkezik. Ilyen
kötelezettségvállalás esetén a várható teljesítési időpontokhoz igazodóan kell a
kötelezettségvállalás fedezetét előirányozni az éves költségvetésekben.
23
(4)	Köztestületi, helyi, helyi kisebbségi, és országos kisebbségi önkormányzati
költségvetési szerv kötelezettségvállalása tekintetében a (3) bekezdésben foglalt
engedélyezést az irányító szerv gyakorolja.
(5)	A kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódóan olyan, legalább kiemelt
előirányzatonként részletezett analitikus nyilvántartást kell vezetni, amelyből
megállapítható az egyes évek előirányzatait terhelő fizetési kötelezettség.
94.	§ (1) Feladatellátási megállapodást köteles kötni
a)	a központi költségvetési szerv az év közben elvégzendő és a
költségvetésében előre nem tervezett közszolgáltatás ellátására az irányító szervvel,
illetve más államháztartáson belüli szervezettel,
b)	a vállalkozó közintézet és a közüzem valamennyi közszolgáltatás ellátására a
közszolgáltatás-ellátást finanszírozó szervvel, a 100/H. § (3) bekezdésében foglaltakra
figyelemmel.
(2)	A feladatellátási megállapodás a 100/B. §-ban foglaltak szerinti
kötelezettségvállalásnak minősül.
(3)	A feladatellátási megállapodásnak tartalmaznia kell legalább:
a)	a felek megnevezését,
b)	az ellátandó feladat (közszolgáltatás) pontos megjelölését,
c)	a megállapodás, illetve a közszolgáltatás időtartamát, valamint a
közszolgáltatás kezdő napját,
d)	a közszolgáltatás ellátási helyét és ellátási területét,
e)	a közszolgáltatási feladatok ellátásáért járó összeg finanszírozásának vagy az
előirányzat átadásának a módját, forrását, mértékét és ütemezését, kiszámításának,
felülvizsgálatának és teljesítésének szabályait - figyelemmel a 99. § (3) bekezdésében
foglaltakra -, valamint az elszámolással kapcsolatos kötelezettségeket,
f)	a közszolgáltatás tartalmi, mennyiségi és minőségi követelményeit, ideértve a
mérhető és számszerűsített éves követelményeket, illetve teljesítményt (eredményt) is,
g)	a költségvetési szerv rendelkezésére bocsátott eszközök használatára,
karbantartására és visszaszolgáltatására vonatkozó szabályokat, átadásuk jogcímét,
h)	a közszolgáltatást végző személyekkel kapcsolatos követelményeket,
i)	a fejlesztési és karbantartási kötelezettség esetén az annak rendjére vonatkozó
szabályokat,
j) a feladatellátó költségvetési szervnek biztosított kizárólagos vagy speciális
jogokat,
k) ha a költségvetési szerv jogosult vagy köteles a megállapodás teljesítéséhez
más személy közreműködését igénybe venni, ennek tényét,
l) a megállapodásban foglaltak teljesülésének értékelésére és ellenőrzésére
vonatkozó rendelkezéseket,
m) a megállapodás megsértésének, illetve nem teljesítésének vagy részleges
teljesítésének következményeit.
95.	§ (1) A költségvetési szerv költségvetése, költségvetési keretei (a
továbbiakban együtt: előirányzatai), valamint többletbevételei felhasználásáról
önállóan dönt.
(2)	A költségvetési szerv a személyi juttatások előirányzatán belül - a 91. §-ban
és a 100/G-100/H. §-ban foglaltakra figyelemmel - az álláshelyek végleges törlése
24
vagy növelése nélkül önállóan állapítja meg a foglalkoztatottak létszámát, összetételét,
munkaidő alapját. E döntés nem járhat többlettámogatási igénnyel.
(3)	A költségvetési szerv a személyi juttatások előirányzatából származó
megtakarítást év közben, továbbá a pénzmaradvány, illetve előirányzat-maradvány
jóváhagyását követően felhasználhatja azzal, hogy a személyi juttatások eredeti
előirányzatának megállapításakor számításba vett létszám-előirányzat vagy a
munkaidő alap év közbeni csökkentéséből származó tartós megtakarítás jóváhagyás
nélkül illetményemelésre is felhasználható.
(4)	A (3) bekezdésben foglaltak nem alkalmazandók abban az esetben, ha
feladatelmaradás történt, továbbá, ha a feladat ellátására más szervezeti formában
kerül sor.
96.	§ (1) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az irányító szerv az irányítása
alá tartozó, eredeti támogatási előirányzattal nem rendelkező költségvetési szerv
részére - az általa ellátandó közfeladatok ellátásának veszélyeztetése nélkül -
befizetési kötelezettséget írhat elő, mely összeg a fejezetnél, a helyi önkormányzatnál,
a többcélú kistérségi társulásnál év közben jelentkező szakmai többletfeladatok
ellátásának fedezetére használható fel. Ha törvény eltérően nem rendelkezik,
kormányhivatal részére befizetési kötelezettséget a költségvetési törvény írhat elő,
amely kötelezettség alapján befizetendő összeg nem haladhatja meg a kormányhivatal
bevételeinek 30%-át.
(2)	A költségvetési szerv a vállalkozási tevékenységéből származó
-	kormányrendeletben foglaltak szerint megállapított - vállalkozási maradványának a
társasági adó általános mértékével megegyező %-át köteles a tárgyévi beszámolás
során a központi költségvetésbe, illetve az önkormányzat költségvetésébe befizetni
azzal, hogy a vállalkozási maradványból az alaptevékenység ellátására, fejlesztésére a
tárgyévtől számított két éven belül felhasznált összegre vonatkozóan a költségvetési
szervet befizetési kötelezettség nem terheli.
(3)	A 100/I. § (3) bekezdése szerinti üzemgazdasági szemléletű beszámolásra is
kötelezett költségvetési szerv e beszámoló eredménykimutatásában szereplő adózás
előtti eredményéből a társasági adó általános mértékével megegyező %-át köteles a
tárgyévi eredményelszámolás során a központi költségvetésbe, illetve az
önkormányzat költségvetésébe befizetni. A felhasználás és a befizetés alóli mentesülés
tekintetében a (2) bekezdésben foglaltak az irányadók.
A költségvetési szervek előirányzatainak megváltoztatása
97.	§ (1) A jóváhagyott előirányzatok év közben - egyszeri vagy tartós jelleggel
-	módosíthatók, illetve átcsoportosíthatók a Kormány rendeletében meghatározottak
szerint, kivéve azon előirányzatokat, amelyek megváltoztatásának jogát az
Országgyűlés magának tartotta fenn.
(2)	Az előirányzat-módosítás a költségvetési szerv költségvetésének kiadási,
illetve bevételi főösszegét és kiemelt előirányzatait is érintő előirányzat-növelés vagy
-csökkentés.
(3)	Az előirányzat-átcsoportosítás a költségvetési szerv költségvetésének a
kiadási és bevételi főösszegét nem érintő, egyidejű előirányzat-csökkentéssel és
-növeléssel járó, 98. § (1) bekezdése szerinti intézkedés.
25
98.	§ (1) A költségvetésben jóváhagyott összeghez képest, amennyiben nem az
irányító szerv az engedélyező, az irányító szerv és - központi költségvetési szerv
esetén - a kincstár egyidejű tájékoztatása mellett átcsoportosítást
a)	a működési és felhalmozási költségvetés, valamint a kölcsönök előirányzat-
csoportok között a Kormány irányítása alá tartozó közhatalmi költségvetési szerv
esetében kormányrendeletben meghatározott előirányzat hányad és összeg felett a
Kormány, ez alatt, illetve más közhatalmi költségvetési szerv esetén az irányító szerv
engedélyezhet, közszolgáltató költségvetési szerv esetében pedig a szerv vezetője saját
hatáskörben hajthat végre;
b)	a működési és felhalmozási költségvetés, valamint a kölcsönök előirányzat-
csoportokon belül a kiemelt előirányzatok között valamennyi költségvetési szerv
esetében a szerv vezetője saját hatáskörben hajthat végre.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti átcsoportosítás - a vállalkozó közintézet és a
közüzem kivételével - nem irányulhat
a)	a személyi juttatások előirányzatának növelésére, kivéve, ha az irányító szerv
azt engedélyezi az előirányzatok jóváhagyásakor még nem ismert jogszabályváltozás
miatt, vagy a (3) bekezdésben megjelölt dologi kiadások előirányzata terhére, ha a
szellemi tevékenység ellátása a tervezettől eltérően a továbbiakban a létszám-
előirányzat keretein belüli foglalkoztatással történik,
b)	a felújítás előirányzatának csökkentésére, kivéve a felújítási feladat más
előirányzat terhére történő megvalósításának esetét.
(3)	A költségvetési szerv alaptevékenysége körében szellemi tevékenység
szerződéssel, számla ellenében történő igénybevételére a dologi kiadások között
eredeti előirányzatként elkülönítetten megtervezett összeg csak a személyi juttatások
egyidejű átcsoportosításával növelhető. E tevékenységek körét, a kifizetések feltételeit
kormányrendeletben foglaltak szerint az irányító szerv határozza meg.
99.	§ (1) A költségvetési szerv a 87. § (3) bekezdésének b), c), e) pontjába és
(4)	bekezdésének b) pontjába tartozó bevételei körében a jóváhagyott bevételi
előirányzatain felüli, a többletfeladatokkal összefüggő többletbevételét az irányító
szerv egyidejű tájékoztatásával, a tényleges többletnek megfelelő összegű, saját
hatáskörű egyidejű előirányzat-módosítás után, kormányrendeletben, illetve
önkormányzati rendeletben (így különösen költségvetési rendeletben) szabályozott
módon és feltételekkel használhatja fel.
(2)	Ha törvény vagy - központi költségvetési szerv tekintetében -
kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a költségvetési szerv 87. § (3)
bekezdésének d) pontja szerinti közhatalmi bevételei körében az irányító szerv
-	központi költségvetési szerv esetén az irányító szervnek az államháztartásért felelős
miniszterrel egyetértésben kiadott rendelete (jogalkotási jog hiányában nyilvános
szabályzata) szerint - engedélyezheti a költségvetésben tervezettet meghaladó, a
többletfeladatokkal összefüggő, meghatározott jogcímű többletkiadásokra a
(többlet)bevétel teljes vagy részbeni felhasználását. E rendeletben (szabályzatban) kell
rendelkezni arról, ha a közhatalmi bevételek nem érik el a tervezettet.
(3)	A költségvetési szerv személyi juttatások előirányzata többletfeladattal
összefüggésben
26
a)	az (1) bekezdés szerinti többletbevétel valamennyi közvetett és közvetlen
kiadása (beleértve a munkaadókat terhelő járulékokat) elszámolásával együtt saját
hatáskörben,
b)	többlettámogatásból
növelhető, feladatellátási megállapodás esetén annak előírásai érvényesítésével.
A költségvetési szervek maradványa és beszámolója
100.	§ (1) A költségvetési szerv pénzmaradványát, illetve előirányzat-
maradványát az irányító szerv, a fejezet összesített előirányzat-maradványát az
államháztartásért felelős miniszter hagyja jóvá.
(2)	A központi költségvetési szerv előirányzatai és a fejezeti kezelésű
előirányzatok maradvány-elszámolása során a normatív támogatások jogosultságot
meghaladó többlete, az elmaradt feladatokhoz, támogatási célokhoz kapcsolódó
előirányzatok - következő évre áthúzódó kötelezettséggel, illetve pályázati források
megbízó felé való elszámolással nem terhelt, engedélyezési okirattal, illetve
szerződéssel le nem kötött és külön jogszabályban foglaltak szerint megállapított -
maradványa a központi költségvetést illeti. A kötelezettségvállalással nem terhelt
egyéb - nem fejezeti kezelésű előirányzatból származó - maradvány
kormányrendeletben meghatározott része a közhatalmi költségvetési szervet és a
közintézményt, e maradvány egésze a közintézetet, a vállalkozó közintézetet és a
közüzemet illeti meg.
(3)	A köztestületi, a helyi, a helyi kisebbségi, és az országos kisebbségi
önkormányzati költségvetési szerv esetén az irányító szerv jogosult dönteni az
irányítása alá tartozó költségvetési szerv pénzmaradványának, illetve előirányzat-
maradványának elvonandó, illetve visszahagyandó összegéről.
(4)	A Kormány vagy miniszter irányítása vagy felügyelete alá nem tartozó szerv
kivételével, a központi költségvetési szerv előirányzat-maradványának felülvizsgálata
keretében, ha az évközi gazdasági folyamatok kedvezőtlen alakulása, illetve az előző
években vállaltak alapján teljesítendő fizetési kötelezettségek növekedése azt
indokolja,
a)	a Kormány jogosult az előző években keletkezett előirányzat-maradványok
átcsoportosítására, illetve dönteni a maradványelszámolás évében még nem teljesült
kötelezettségvállalással terhelt maradványok elvonásáról vagy a felhasználás
engedélyezéséről, ide nem értve a vállalkozó közintézet maradványát,
b)	az államháztartásért felelős miniszter jogosult a (2) bekezdés szerinti
befizetési kötelezettséggel nem terhelt maradványrész elvonására, ide nem értve a
vállalkozó közintézet maradványát.
(5)	A költségvetési szerv a külön jogszabályban szabályozott felülvizsgálat után
jóváhagyott előző évi pénzmaradványát, illetve előirányzat-maradványát tárgyévben, a
maradvány teljes összegére vonatkozó intézményi hatáskörű előirányzat-módosítás
után használhatja fel, az előirányzat-maradvány jóváhagyását megelőzően, továbbá a
maradvány jóváhagyásától függő utólagos irányító szervi korrekciós és ezzel
összefüggő visszapótlási kötelezettség mellett pedig saját hatáskörű előirányzat-
módosítással teljesítheti az előző évben vállalt kötelezettségek áthúzódó teljesítésével
összefüggő kiadásait.
27
100/A. § (1) A költségvetési szervet a közfeladat ellátásáról (tevékenységéről)
és költségvetése, illetve költségvetési kerete végrehajtásáról, a részére meghatározott
teljesítménykövetelmények, illetve az általa kötött feladatellátási megállapodás
teljesítéséről kormányrendeletben foglaltak szerinti beszámolási kötelezettség terheli.
A beszámoló tartalmáért, megfelelőségéért a szerv vezetője felelős.
(2)	Az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv beszámolója
elkülönítve magában foglalja a hozzá rendelt önállóan működő költségvetési szerv
beszámolóját is.
(3)	A költségvetési szerv beszámolóját az irányító szerv felülvizsgálja és
értékeli a Kormány rendeletében meghatározott szempontok és eljárásrend szerint.
A költségvetési szervek előirányzatai felhasználásáról való rendelkezés
100/B. § (1) A költségvetési szerv feladatainak ellátását (végrehajtását)
szolgáló, a kiadási előirányzatokat terhelő fizetési vagy más teljesítési kötelezettség
vállalása (a továbbiakban: kötelezettségvállalás) vagy ilyen követelés (bevételi
előirányzat teljesítése érdekében történő) előírása - törvényben meghatározott
kivétellel - a költségvetési szerv vezetőjének vagy az általa írásban megbízott
személynek a hatáskörébe tartozik. A kötelezettségvállalásnak előirányzat-
felhasználási terven kell alapulnia, és azt - a Kormány irányítása alá tartozó
költségvetési szerv esetén - kormányrendeletben foglaltak szerint be kell jelenteni a
kincstárnak.
(2)	Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a költségvetési
szerv - ide nem értve a 66. § szerinti költségvetési szervet - tárgyévi kiadási
előirányzata terhére - a bevételi előirányzatok teljesítését feltételezve - akkor
vállalható kötelezettség, ha a szakmai, műszaki, pénzügyi teljesítés legkésőbb a
tárgyévet követő évben június 30-áig megtörténik. A bevételi előirányzatok nem
teljesülése esetén a kötelezettségvállalásokat felül kell vizsgálni, és meg kell tenni a
szükséges intézkedéseket.
(3)	A kötelezettségvállalás a gazdasági vezetőnek vagy az általa kijelölt
személynek az ellenjegyzése után, és - kormányrendeletben meghatározott értékhatár
felett - csak írásban történhet.
(4)	A kötelezettségvállalás előtt meg kell győződni arról, hogy a jóváhagyott
költségvetés (költségvetési keret) fel nem használt és le nem kötött része biztosítja-e a
fedezetet.
(5)	A költségvetési szerv - a vállalkozó közintézet kivételével - más
költségvetési szerv, illetve jóhiszemű harmadik személy irányában fennálló, lejárt,
elismert, 60 napot meghaladó ki nem elégített és nem behajtható tartozásaiért irányító
szerve helytállni tartozik, kivéve azon kötelezettségvállalások alapján fennálló ilyen
tartozásokat, melyek pénzügyi fedezetét a Kormány vagy az államháztartásért felelős
miniszter a 100. § (4) bekezdésében foglaltak szerint elvonta, továbbá azon
tartozásokat, amelyek a költségvetési szerv kártérítési, megtérítési kötelezettsége
alapján keletkeztek. Amennyiben az adós központi költségvetési szerv irányító szerve
bizonyíthatóan nem képes a teljesítésre, akkor az államháztartásért felelős miniszter
útján a Kormánynál indítványozza a hitelezői igény kielégítését.
28
100/C. § Az önállóan működő költségvetési szerv pénzügyi-gazdasági feladatait
az irányító szerv által kijelölt költségvetési szerv látja el azzal, hogy az önállóan
működő költségvetési szerv költségvetési keretei terhére kötelezettséget vállalhat és
igazolja annak szakmai teljesítését.
100/D. § (1) A költségvetési szerv fizetési kötelezettségeinek a jogszabályban,
szerződésben (megállapodásban), jogerős bírósági, közigazgatási határozatban
meghatározott időpontig köteles eleget tenni.
(2)	Ha a központi költségvetési szervnek, alapnak két egymást követő hónapban
lejárt, elismert, 30 napot meghaladó, de 60 napot el nem érő tartozásállománya áll
fenn, az irányító szerv köteles intézkedni a 60 napot meghaladó tartozásállomány
keletkezésének megelőzésére. Ennek formájáról és módjáról saját hatáskörben dönt.
(3)	Amennyiben a (2) bekezdés szerinti intézkedés ellenére, vagy egyébként a
központi költségvetési szerv, alap elismert, az esedékességet követő 60 napon túli
tartozásállománya eléri a Kormány rendeletében meghatározott mértéket, vagy - a
vállalkozó közintézet kivételével - a központi költségvetési szerv, alap forrásainak
várható elmaradása előreláthatóan tartósan veszélyezteti közfeladatai ellátását vagy
jelentős mértékű tartozások felhalmozódásának veszélyével fenyeget, az
államháztartásért felelős miniszter - a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel -
kormányrendeletben meghatározott módon kincstári biztost jelöl ki.
(4)	A Kormány vagy miniszter irányítása vagy felügyelete alá nem tartozó
költségvetési szerv esetében a kincstári biztost a Kormány kezdeményezésére az
Országgyűlés jelöli ki.
(5)	A tartozásállomány vagy a kincstári biztos kijelölésekor indokként megjelölt
helyzet fennállásáig az ellenjegyzés általános szabályain túlmenően csak a kincstári
biztos ellenjegyzésével együtt vállalható további kötelezettség, illetve teljesíthető
kifizetés. Ezen kívül a kincstári biztos egyéb javaslatokat tehet, és intézkedéseket
kezdeményezhet.
(6)	Ha a helyi önkormányzati költségvetési szerv 30 napon túli, elismert
tartozásállományának mértéke eléri az éves eredeti kiadási előirányzatának 10%-át,
vagy egyébként a 150 millió forintot, és e tartozását egy hónapon belül nem tudja 30
nap alá szorítani, akkor az irányító szerv a költségvetési szervnél - az
egészségbiztosítási szerv által finanszírozott költségvetési szerv esetén az
egészségbiztosítási szerv kérésére, vagy ha az egészségbiztosítási szerv azt nem kérte,
véleményének előzetes kikérésével - az (5) bekezdésben foglalt hatáskörrel
rendelkező önkormányzati biztost jelöl ki. Az önkormányzat rendeletében
önkormányzati biztos kirendelését az e bekezdésben meghatározottaknál kisebb
mérték, illetve rövidebb időtartam vagy lejárat esetén is kötelezővé teheti.
(7)	A kincstári és az önkormányzati biztosra vonatkozó részletes szabályokat és
a gazdálkodási önállóságában korlátozott költségvetési szerv működésének szabályait
a Kormány rendeletben határozza meg.
100/E. § (1) A költségvetési szervek - a 66. §-ban foglalt költségvetési szerv
kivételével -
a)	pénzkölcsönt (hitelt) - kivéve a 18/B. § (1) bekezdésének d), x) és zs) pontja,
a 100/I. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti megelőlegezési, likviditási hitelt
(kölcsönt), illetve a 100/J. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti fejlesztési hitelt - nem
vehetnek fel,
29
b)	garanciát és kezességet nem vállalhatnak,
c)	értékpapírt - kivéve a külön törvény szerint vagyonkezelésébe kerülő
gazdasági társasági részesedést megtestesítő értékpapírt, valamint a 100/I. § (1)
bekezdésének b) pontjában foglaltak alapján vásárolt értékpapírt - nem vásárolhatnak,
d)	váltót nem bocsáthatnak ki és nem fogadhatnak el,
e)	kötvényt nem bocsáthatnak ki,
f)	pénzügyi lízing vagy faktoring ügyletre irányuló, vagy ilyet magában foglaló
szerződést nem köthetnek.
(2)	A többcélú kistérségi társulás és - a helyi önkormányzatok társulásairól és
együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény alapján létrejött - jogi
személyiséggel rendelkező társulás az adott közfeladat ellátásában érintett
önkormányzatok kezességvállalása mellett vehet fel hitelt, illetve bocsáthat ki
kötvényt.
(3)	A 66. §-ban foglalt költségvetési szerv az (1) bekezdésben meghatározott
jogokat csak a helyi önkormányzat képviselő-testülete által meghatározott keretek
között gyakorolhatja.
100/F. § (1) Központi költségvetési szerv társadalmi szervezetet, országos
sportági szakszövetséget, köztestületet (a továbbiakban együtt: társadalmi szervezet)
nem hozhat létre, és ahhoz nem csatlakozhat. A 66. §-ban foglalt közhatalmi
költségvetési szerv és nem központi közszolgáltató költségvetési szerv az irányító
szerv előzetes engedélyével hozhat létre társadalmi szervezetet, illetve csatlakozhat
társadalmi szervezethez. Az engedély megszerzéséhez be kell mutatni, hogy a
társadalmi szervezet létrehozásához vagy az ahhoz való csatlakozáshoz milyen
források állnak rendelkezésre.
(2)	A Kormány irányítása alá tartozó költségvetési szerv a Kormány előzetes
jóváhagyásával, más költségvetési szerv az irányító szerv előzetes engedélyével, eseti
jelleggel az éves költségvetési törvényben meghatározott értékhatárig és kizárólag
közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú társadalmi szervezetet támogathat. A
jóváhagyás (engedély) megszerzéséhez be kell mutatni, hogy a társadalmi szervezet
támogatásához milyen források állnak rendelkezésre.
(3)	Költségvetési szerv alapítványt nem alapíthat, de - ha az általa ellátandó
közfeladataival összhangban áll - kizárólag közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú
alapítványt, közalapítványt az éves költségvetési törvényben meghatározott
értékhatárig támogathat, az általa ellátott feladattal összefüggő kifizetésre történő
kötelezettségvállalás formájában, vagy kapacitásának rendelkezésre bocsátásával elért
bevételének - a kiadások megtérítése mellett történő - átengedésével.
(4)	A (2)-(3) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak a központi
költségvetésben jóváhagyott fejezeti kezelésű előirányzatból, valamint elkülönített
állami pénzalapból államháztartáson kívüli szervezetek részére
a)	címzetten külön-külön megtervezett,
b)	egy jogcímen (együtt) lévő és jogszabályban meghatározott eljárásrend
szerint vagy pályázat útján odaítélt, vagy
c)	a költségvetési törvényben meghatározott értékhatárt el nem érő
támogatásokra.
(5)	Az (1)-(3) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak a központi költségvetési
szerv előirányzatából a szerv által foglalkoztatottak szakmai, munkavállalói
30
érdekképviseleti szervezetének, valamint oktatási, kulturális, szociális és sportcélú
tevékenységet végző vagy segítő szervezetének juttatott támogatásokra.
(6)	A központi költségvetési szerv által, illetve a (4) bekezdésben foglaltak
szerint adott támogatásokat a Kormány által kijelölt szerv tartja nyilván. A
nyilvántartásból a támogatott szervezetenként megállapíthatónak kell lennie a
támogatás mértékének, forrásának, jogcímének.
A közhatalmi költségvetési szervek gazdálkodásának különös szabályai
100/G. § (1) A közhatalmi költségvetési szerv
a)	alaptevékenysége ellátásának pénzügyi keretét a 87. § (3) bekezdésében
foglaltak szerinti forrásai összegéhez igazodó - a közhatalmi bevételek tekintetében a
fizetési kötelezettséget előíró jogszabályban foglaltaknak megfelelően számított -
kiadási előirányzata határozza meg;
b)	engedélyezett, túl nem léphető és saját hatáskörben nem módosítható
létszám-előirányzattal (létszámkerettel) rendelkezik;
c)	támogatási előirányzatai tekintetében - a teljesítésarányosan finanszírozandó
felhalmozási előirányzatok kivételével - időarányos finanszírozásban részesül.
(2)	Közhatalmi költségvetési szervnél - a Kormány vagy miniszter irányítása
vagy felügyelete alá nem tartozó közhatalmi költségvetési szerv kivételével - a
személyi juttatásokon belül (ide nem értve a közhatalmi költségvetési szerv
költségvetésében szereplő közszolgáltató költségvetési szervek előirányzatait) az
eredeti jóváhagyott rendszeres személyi juttatások előirányzatára vetítve
a)	jutalmazási előirányzatot kell tervezni, melynek mértékét a Kormány
rendeletben határozza meg,
b)	a munkáltató által meghatározott feladatok - ide nem értve a helyettesítést -
díjazására céljuttatás tervezhető, mely nem haladhatja meg a kormányrendeletben
meghatározott mértéket.
(3)	A jutalmazási előirányzaton felül központi közhatalmi költségvetési
szervnél külön törvényben foglaltak alapján, illetve helyi önkormányzati közhatalmi
költségvetési szerv részére a helyi önkormányzat képviselő-testülete engedélyével is
történhet jutalmazási célú kifizetés.
(4)	Közhatalmi költségvetési szerv vállalkozási, kiegészítő, illetve kisegítő
tevékenység végzésére csak kivételesen jogosult, központi közhatalmi költségvetési
szerv törvény vagy kormányrendelet, helyi önkormányzati közhatalmi költségvetési
szerv pedig helyi önkormányzati rendelet vagy a képviselő-testület határozata alapján,
a 100/H. § (7) bekezdésében foglaltak szerint.
(5)	Az irányító szerv - a Kormány irányítása alá tartozó költségvetési szerv
esetén az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben - engedélyezheti a
közintézmény gazdálkodására és vezetésére vonatkozó szabályok alkalmazását azon
közhatalmi költségvetési szerv számára, amelynek működése pénzügyi keretében a
közszolgáltatási és vállalkozási bevétel legalább három éven át 50%-ot meghaladó
arányú, és a foglalkoztatottak többsége közszolgáltatást végez és nem közszolgálati
jogviszonyban vagy szolgálati jogviszonyban áll a szervvel.
(6)	Az (5) bekezdésben foglalt eseten kívül az irányító szerv akkor is
engedélyezheti a közintézmény gazdálkodására és vezetésére vonatkozó szabályok
31
alkalmazását, amennyiben a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról
szóló 2008. évi ... törvény 17. §-ában foglaltak szerint közszolgáltatás végzésére is
feljogosított, a 66. §-ban említett költségvetési szervnél a foglalkoztatottak többsége
közszolgáltatást végez és nem közszolgálati jogviszonyban vagy szolgálati
jogviszonyban áll a szervvel.
(7)	A közintézmény gazdálkodására és vezetésére vonatkozó szabályok (5)-(6)
bekezdés szerinti alkalmazásának tényét a közhatalmi költségvetési szerv alapító
okiratának tartalmaznia kell.
A közszolgáltató költségvetési szervek gazdálkodásának különös szabályai
100/H. § (1) A közszolgáltató költségvetési szerv
a)	működésének pénzügyi kereteként a 87. § (3) bekezdésében foglaltak szerinti
forrásaival azonos kiadási előirányzata szolgál;
b)	saját hatáskörben módosítható létszám-előirányzattal (létszámkerettel)
rendelkezik, a Magyar Honvédség szervei kivételével.
(2)	A közintézetnek, a vállalkozó közintézetnek és a közüzemnek
-	kormányrendeletben foglaltak szerint, a (3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel -
megvalósítási tervet és teljesítménytervet is kötelező készítenie azzal, hogy a
megvalósítási tervet az irányító szerv nem hagyja jóvá.
(3)	Amennyiben az irányító szerv eltér a közszolgáltatás-ellátást finanszírozó
szervtől, a vállalkozó közintézet, a közüzem az utóbbi szervvel feladatellátási
(finanszírozási) megállapodást köteles kötni. Ha kizárólag feladatellátási
(finanszírozási) megállapodás alapján jut forráshoz a vállalkozó közintézet vagy a
közüzem, abban az esetben nem kell teljesítménytervet készíteni.
(4)	Közintézmény esetében a megállapított létszám-előirányzat (létszámkeret)
nem léphető túl.
(5)	A közintézménynél és a közintézetnél jutalmazásra az eredeti rendszeres
személyi juttatások előirányzatának kormányrendeletben, illetve önkormányzati
rendeletben (így különösen költségvetési rendeletben) meghatározott hányada
használható fel, melynek fedezetére kormányrendeletben meghatározott mértékű
-	közintézménynél költségvetési támogatásból is - megtervezett előirányzat, valamint
a személyi juttatások évközi megtakarítása és a tervezettet meghaladó
(többlet)bevételnek a jutalmazásra fordítható része szolgálhat.
(6)	A közintézet és a közüzem személyi ösztönzésre eredményéből, illetve
eredménytartalékából az irányító szerv által meghatározott, a vállalkozó közintézet
pedig az általa megállapított mértéket fordíthat.
(7)	A közszolgáltató költségvetési szerv jogosult kiegészítő tevékenység,
valamint az alapító okiratban meghatározott arányban kisegítő és vállalkozási
tevékenység folytatására oly módon, hogy ez alaptevékenysége ellátását segítse, illetve
ne veszélyeztesse; köteles továbbá állandó erőforrásait folyamatos értékelés alapján
úgy meghatározni, hogy az az alaptevékenysége ellátásához, fizetési kötelezettségei
teljesítéséhez szükséges mértékű legyen.
100/I. § (1) Kormányrendeletben meghatározott közintézet, vállalkozó
közintézet, illetve közüzem az ott meghatározott feltételekkel
32
a)	az irányító szerv előzetes engedélyével a kincstártól megelőlegezési,
likviditási kölcsönt vehet fel, a központi költségvetésről szóló törvényben
meghatározott kereten belül;
b)	vállalkozási tartalékából, valamint a közszolgáltatási és vállalkozási
bevételének az annak megszerzésével kapcsolatos költségekkel, ráfordításokkal
csökkentett részéből az államháztartáson kívüli forrásból származó részt a kincstárnál
hasznosíthatja, értékpapír vásárlásra fordíthatja;
c)	év közben a közszolgáltatási és vállalkozási bevételének az annak
megszerzésével kapcsolatos költségekkel, ráfordításokkal csökkentett részéből a
100/L. § szerinti gazdálkodó szervezetének visszatérítendő támogatást nyújthat.
(2)	A közszolgáltató költségvetési szervnek külön jogszabály szerint olyan
nyilvántartásokat kell vezetnie, amelyekből terv- és tényszinten feladatonként külön-
külön megállapítható az azokhoz tartozó éves pénzforgalmi és pénzforgalom nélküli
kiadás és bevétel.
(3)	A vállalkozó közintézet minden esetben, más közszolgáltató költségvetési
szerv külön törvényben meghatározott esetben a számvitelről szóló törvény szerinti
üzemgazdasági (eredmény)szemléletű könyvvezetésre, illetve beszámolásra is köteles.
(4)	A vállalkozó közintézet, valamint a külön törvényben meghatározott más
közszolgáltató költségvetési szerv éves beszámolója tekintetében költségvetési
minősítésű könyvvizsgálóval könyvvizsgálatot köteles végeztetni.
(5)	Azon közintézet, amelynek működése pénzügyi keretében a költségvetési
támogatás legalább három éven át 90%-ot meghaladó arányú, a közintézmények
gazdálkodására és vezetésére vonatkozó szabályokat köteles alkalmazni.
(6)	Az irányító szerv - a Kormány irányítása alá tartozó költségvetési szerv
esetén az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben - engedélyezheti a
közintézet gazdálkodására és vezetésére vonatkozó szabályok alkalmazását azon
közintézmény számára, amelynek működése pénzügyi keretében a közszolgáltatási és
vállalkozási bevétel legalább három éven át 50%-ot meghaladó arányú.
(7)	A gazdálkodásra és vezetésre vonatkozó szabályok (3)-(6) bekezdés szerinti
alkalmazásának tényét a költségvetési szerv alapító okiratának tartalmaznia kell.
100/J. § (1) A vállalkozó közintézet
a)	a szakmai programra, a vagyon- és más gazdálkodásra, a foglalkoztatásra és a
beruházásokra vonatkozóan középtávú stratégiai tervet készít;
b)	előirányzatainak a 98. § (2) bekezdésében foglalt korlátozások nélküli
felhasználására jogosult.
(2)	A vállalkozó közintézet külön törvényben foglaltak szerint jogosult
a)	állami, önkormányzati vagyon tekintetében egyes tulajdonosi jogok
korlátozott, a vagyon értékének megőrzése melletti gyakorlására,
b)	a (4) bekezdés szerinti tulajdonában lévő vagyonnal történő önálló
gazdálkodásra,
c)	a (4) bekezdés szerinti tulajdonában lévő vagyon értékének összesen
legfeljebb 50%-os mértékéig hitelintézettől fejlesztési hitel felvételére.
(3)	Vállalkozó közintézetként történő besorolás abban az esetben lehetséges, ha
a)	a költségvetési szerv működése pénzügyi keretében a társadalombiztosítás
pénzügyi alapjaiból származó bevétel, a külön törvényben meghatározott és az adott
közszolgáltatás igénybevételével összefüggően teljesítményarányosan megállapított
33
támogatás, valamint az államháztartáson kívüli eredetű közszolgáltatási és vállalkozási
bevétel együttesen legalább három éven át egyharmadot meghaladó arányú,
b)	a 100/K. § (1) bekezdésének b)-i) pontjában foglalt feltételek fennállnak,
c)	a költségvetési szerv az (5) bekezdés szerinti engedélyt megszerezte, és
d)	külön törvény a 100/B. § (5) bekezdésében és a Ptk-ben foglalt helytállási
kötelezettség kielégítésének alapját a vállalkozó közintézet (4) bekezdés szerinti
tulajdonában lévő vagyonára korlátozza, vagy a fizetésképtelenség miatt, vagy egyéb
okból megszűnő szerv valamennyi elismert vagy nem vitatott pénz- vagy pénzben
kifejezett tartozásának rendezéséről egyéb módon megfelelően rendelkezik.
(4)	A vállalkozó közintézet tulajdonát képezheti: a vállalkozási maradványa
(eredménye), az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.)
28.	§-ának (5) bekezdése szerinti bevétele, külön törvényben meghatározott más
vagyoni értékű joga, valamint az a vagyon, amelyről külön törvény így rendelkezik,
továbbá az ezek felhasználásával szerzett más dolog vagy vagyoni értékű jog. A
vállalkozó közintézet - a (2) bekezdés c) pontjában foglalt vagy más - hitelének
biztosítékát csak e tulajdona képezheti.
(5)	A költségvetési szerv vállalkozó közintézetként történő besorolásához
-	külön törvényben meghatározott esetben a szerv kezdeményezését követően -
a)	központi költségvetési szerv esetén - az irányító szerv javaslatára - a
Kormány,
b)	az a) pont alá nem tartozó költségvetési szerv esetén az irányító szerv
egyedi előzetes engedélye szükséges.
(6)	Vállalkozó közintézet esetén az adott szerv vonatkozásában annak vezető
testülete gyakorolja a 49. § (5) bekezdésében foglalt hatáskörök közül az alábbiakat:
a)	jóváhagyja a szervezeti és működési szabályzatot,
b)	a (4) bekezdés szerinti tulajdonában lévő gazdálkodó szervezet esetén
gyakorolja a 49. § (5) bekezdésének d) pontjában foglalt hatáskört,
c)	érvényesíti az erőforrásokkal való szabályszerű és hatékony gazdálkodás
követelményeit,
d)	elkészíti és jóváhagyja az éves költségvetést az irányító szerv által
megállapított éves keret alapján,
e)	a fejezetet irányító szerv jóváhagyása nélkül meghatározza a szerv
pénzmaradványát és előirányzat-maradványát, a kötelezettségvállalással nem terhelt
előirányzat-maradvány felhasználásának célját, rendeltetését.
(7)	Vállalkozó közintézet esetén az adott szerv vonatkozásában a vezető testület
dönt a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló 2008. évi ... törvény
8. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglaltak tekintetében, valamint közreműködik a
49.	§ (6) bekezdésének d) és e) pontjában foglalt feladatok ellátásában.
(8)	A vállalkozó közintézet az előre nem látható, illetve nem tervezett kiadások
fedezetére - a közszolgáltatási és vállalkozási bevétele kormányrendeletben
meghatározott részéből - tartalékot köteles képezni.
(9)	A vállalkozó közintézet esetében könyvvizsgáló megbízása kötelező. A
könyvvizsgáló cégre, illetve a könyvvizsgáló személyére (a továbbiakban:
könyvvizsgáló) a költségvetési szerv vezető testülete tesz javaslatot az irányító
szervnek. E feltételt a könyvvizsgáló kiválasztására irányuló közbeszerzési eljárás
során figyelembe kell venni, és arra az eljárást megindító hirdetményben, ajánlati,
34
ajánlattételi felhívásban is hivatkozni kell. Ezt követően a könyvvizsgálót az irányító
szerv bízza meg.
(10)	A megbízott könyvvizsgáló feladata - az éves beszámoló auditálása mellett
-	különösen: folyamatosan nyomon követni, illetve elemezni a vállalkozó közintézet
adósságállományát, általános pénzügyi-költségvetési helyzetét, az arra vonatkozó vagy
kihatással lévő intézkedéseket, dokumentumokat, továbbá a pénzügyi kockázatokat.
(11)	A megbízott könyvvizsgáló jelentős pénzügyi kockázat, vagy a stabil
pénzügyi-költségvetési helyzetet veszélyeztető körülmény, illetve a közfeladatok
ellátására vonatkozó tervektől, illetve követelményektől való indokolatlan eltérés
észlelésekor haladéktalanul köteles értesíteni a költségvetési szerv vezető testületét és
kezdeményezni az ezt elhárító, megszüntető intézkedést (intézkedéseket). Amennyiben
e kezdeményezése eredménytelen, a megbízott könyvvizsgáló haladéktalanul értesíti
az irányító szervet, kezdeményezheti kincstári biztos kirendelését.
(12)	A megbízott könyvvizsgáló a (10)-(11) bekezdésben foglalt feladatait a
vállalkozó közintézettel való folyamatos kapcsolattartással látja el.
(13)	Törvény a vállalkozó közintézetként történő besoroláshoz - a (3) és (5)
bekezdésben foglaltakon túl - további feltételeket is állíthat. Amennyiben a vállalkozó
közintézetként besorolt szerv vonatkozásában a (3) bekezdés a) és b) pontja szerinti
feltételek legalább három éven át nem állnak fenn, kötelező megváltoztatni az adott
szerv besorolását.”
29.	§ Az Áht. a következő VII/A. fejezettel (100/K-100/P. §-sal) egészül ki:
„VII/A. FEJEZET
KÖZFELADATOK GAZDÁLKODÓ SZERVEZETBEN VALÓ
RÉSZVÉTELLEL TÖRTÉNŐ ELLÁTÁSA
A gazdálkodó szervezet által történő közfeladat-ellátás általános feltételei
100/K. § (1) Jogszabályban meghatározott közfeladat állami tulajdonú (állami
részesedéssel működő) gazdálkodó szervezet által legalább az alábbi feltételek
együttes fennállása esetén látható el:
a)	az ellátandó közfeladat közszolgáltatás, amely nem foglalja magában
közhatalom gyakorlását,
b)	érvényesül a gazdasági verseny tisztaságának és szabadságának elve, illetve
nem áll elő a tisztességtelen verseny tilalmának követelményeibe ütköző, a gazdasági
versenyt korlátozó piaci magatartás, továbbá az érintett gazdálkodó szervezetek
versenyre hátrányos összefonódása,
c)	nincs korlátozva az adott közszolgáltatás nyújtására jogosultak száma vagy
köre,
d)	a közszolgáltatást nyújtó szervezetek közötti választáshoz szükséges
információk a szolgáltatást igénybevevők számára hozzáférhetők,
e)	a közszolgáltatást nyújtó szervezet - a közvetlenül jogszabályon alapuló, a
normatív támogatások, valamint külön törvényben foglalt esetek kivételével - csak
versenyeztetés útján jut államháztartásból származó forráshoz,
35
f)	a közszolgáltatást nyújtó szervezet vezető tisztségviselője vagy vezető
tisztségviselői közül legalább egy természetes személy vezetési-szervezési vagy
pénzügyi-gazdasági végzettséggel rendelkezik,
g)	jogszabályban egyértelműen meghatározott a közszolgáltatás, valamint
ellátásának költségszámításon alapuló tervezése és finanszírozása, illetve ezek
hiányában megállapítható az előállított teljesítmény értéke a finanszírozó
államháztartás körébe tartozó szervezet számára,
h)	biztosított a gazdaságossági, hatékonysági és átláthatósági követelmények
érvényesülése,
i)	a közszolgáltatást nyújtó szervezet fizetésképtelensége esetére is biztosítva
van az adott közszolgáltatás folyamatos ellátása, és
j) a gazdálkodó szervezet által történő közszolgáltatás-ellátás az államháztartás
számára ésszerűbb, gazdaságosabb és finanszírozási szempontból kedvezőbb más
ellátási módhoz képest, valamint a magánosítás bizonyítottan hátrányos lenne a
közfeladat-ellátás és annak hatékonysága szempontjából.
(2)	A közszolgáltatás ellátásáért vagy annak finanszírozásáért külön jogszabály
alapján felelős, államháztartás körébe tartozó szervezetnek a gazdálkodó szervezet
fizetésképtelenné válása esetén is gondoskodnia kell a közszolgáltatás folyamatos és
zavartalan ellátásáról.
(3)	Az e fejezetben foglaltak szerint történő közfeladat-ellátás a tisztességtelen
piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény hatálya alá tartozó
gazdasági tevékenységnek minősül.
(4)	Az e fejezetben foglaltak szerint történő közfeladat-ellátás nem
eredményezheti a feladatellátással kapcsolatos közérdekű és közérdekből nyilvános
adatok nyilvánosságának korlátozását. Az (1) bekezdés szerinti gazdálkodó szervezet
közfeladat-ellátásával kapcsolatos adatkezelése, és -szolgáltatása tekintetében a
személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi
LXIII. törvény III. fejezetében foglaltak alkalmazandók.
(5)	Az (1)-(4) bekezdésben foglaltak az államháztartás körébe tartozó
szervezetek tulajdonában álló (részesedésével működő) gazdálkodó szervezetek
tekintetében is irányadók.
A költségvetési szervek gazdálkodó szervezeteire vonatkozó szabályok
100/L. § (1) A költségvetési szerv - a központi költségvetési szerv a (3)-(5) és
(8)	bekezdésben foglaltakra figyelemmel - csak olyan gazdálkodó szervezetben vehet
részt, illetve olyan gazdálkodó szervezetet alapíthat, amelyben felelőssége nem haladja
meg vagyoni hozzájárulásának mértékét, és amelyben - ha törvény más feltételeket
nem határoz meg - legalább többségi befolyással rendelkezik. Több költségvetési
szerv közös gazdálkodó szervezete esetében elegendő, ha a költségvetési szervek
befolyása együttesen éri el a legalább többségi befolyást.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti gazdálkodó szervezet további gazdálkodó
szervezetet nem alapíthat, és gazdálkodó szervezetben részesedést nem szerezhet.
(3)	Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az (1) bekezdés szerinti gazdálkodó
szervezet (a továbbiakban: gazdálkodó szervezet) alapításához, abban tagsági
(részvényesi) jogviszony létesítéséhez, illetve részesedés szerzéséhez
36
a)	központi költségvetési szerv esetén a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács
(a továbbiakban: NVT) döntése,
b)	az a) pont alá nem tartozó költségvetési szerv esetén az irányító szerv egyedi
előzetes engedélye
szükséges.
(4)	A (3) bekezdés szerinti alapítás, illetve befolyásszerzés esetén a döntést
(engedélyt) kérő előterjesztésben (kérelemben) be kell mutatni
a)	a 100/K. §-ban foglalt feltételek meglétét,
b)	a közfeladat-ellátás finanszírozásának tervezett módját, forrásait, ezen belül
különösen a gazdálkodó szervezet bevételei között az államháztartáson kívüli
forrásokból származó bevételek várható arányát, mértékét; a gazdálkodó szervezet
rendelkezésére bocsátandó vagyon (eszközök) értékét, összetételét,
c)	a létesítő okirat tervezetét,
d)	a középtávú üzleti terv főbb elemeit,
e)	a gazdálkodó szervezet székhelyét, tagját (tagjait), szervezeti formáját,
feladatát, tevékenységi körét,
f)	a gazdálkodó szervezet működésének időtartamát, ha határozott időre
alapítják, továbbá
g)	a tulajdonosi (tagsági, részvényesi) jogokat gyakorló szerv és a gazdálkodó
szervezet együttműködését szabályozó szerződés (megállapodás) tervezetét.
(5)	Amennyiben az NVT a központi költségvetési szerv kezdeményezésére a (3)
bekezdés a) pontja szerinti döntést meghozza, kiadja a központi költségvetési szervnek
a szükséges meghatalmazást.
(6)	Gazdálkodó szervezetben az állam nevében tulajdonosi (tagsági,
részvényesi) jogok gyakorlására központi költségvetési szerv - az irányító szerv
előzetes hozzájárulásával - a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-vel (a továbbiakban:
MNV Zrt.) szerződést köthet.
(7)	Ha törvény eltérően nem rendelkezik, amennyiben a gazdálkodó szervezet
bevételében két egymást követő évben kétharmadnál magasabb arányt ér el az
államháztartásból származó forrás - ide nem értve a társadalombiztosítás pénzügyi
alapjaiból származó bevételt, a közbeszerzési eljárás eredményeként szerzett bevételt,
valamint az adott évre elszámolt, központi költségvetési támogatásból finanszírozott
fejlesztéseket - az alapítói (tulajdonosi, tagsági, részvényesi) jogok gyakorlójának egy
éven belül intézkednie kell e források megfelelő csökkentéséről, vagy kezdeményeznie
kell a gazdálkodó szervezet átalakulását, jogutód nélküli megszüntetését.
(8)	A Kormány irányítása alá tartozó költségvetési szerv az államháztartásból
származó forrás felhasználásához kapcsolódó lebonyolító, végrehajtó feladat ellátása,
továbbá közbeszerzés lefolytatása céljából gazdálkodó szervezet alapítását nem
kezdeményezheti, abban alapítói (tulajdonosi) jogokat nem gyakorolhat, illetve tagsági
(részvényesi) jogviszonyt nem létesíthet, részesedést nem szerezhet.
(9)	A gazdálkodó szervezet által a vezető tisztségviselőknek és felügyelő
bizottsági tagoknak nyújtott személyi jellegű juttatás, javadalmazás (így különösen:
díjazás, jutalom, munkabér, végkielégítés, osztalék, dolgozói üzletrész, egyéb juttatás)
mértéke közérdekből nyilvános adat.
100/M. § (1) A központi költségvetési szerv - ha nem irányító szerv, irányító
szerve útján - az NVT, más költségvetési szerv az irányító szerv előzetes engedélyét
37
köteles kérni a 100/L. § szerinti gazdálkodó szervezet tőkeemeléséhez, nem kötelező
tőkeleszállításához, átalakulásához, valamint végelszámolással történő
megszüntetéséhez.
(2)	A központi költségvetési szerv - ha nem irányító szerv, irányító szerve útján
-	az NVT, más költségvetési szerv az irányító szerv előzetes engedélyét köteles kérni a
100/L. § szerinti gazdálkodó szervezet mérlegfőösszegének 10%-át meghaladó, vagy
legalább százmillió forint értékű
a)	hitelfelvételéhez,
b)	garancia- vagy kezességvállalásához,
c)	tartozásátvállalásához, illetve tartozás-elengedéséhez,
d)	értékpapír (váltó, kötvény) kibocsátásához, vásárlásához,
e)	pénzügyi lízing (tartós bérleti) szerződéséhez,
f)	ingyenes vagyonjuttatásához (így különösen: ajándékozásához, ingyenes
engedményezéséhez), vagy
g)	követelésvásárlásához, követelésengedményezéséhez.
(3)	A költségvetési szerv 100/L. § szerinti gazdálkodó szervezete köteles a
költségvetési szervet és annak irányító szervét értesíteni, ha lejárt tartozásainak
összértéke meghaladja a százmillió forintot vagy mérlegfőösszegének 10%-át.
(4)	Amennyiben a (2) bekezdés a)-g) pontja szerinti szerződések összértéke egy
adott évben eléri az ötszázmillió forintot, akkor a központi költségvetési szerv - ha
nem irányító szerv, irányító szerve útján - az NVT, más költségvetési szerv az irányító
szerv előzetes engedélyét köteles kérni a gazdálkodó szervezet minden további, a (2)
bekezdés a)-g) pontja szerinti ügyletéhez.
(5)	A központi költségvetési szerv vagyonkezelésében lévő 100/L. § szerinti
gazdálkodó szervezet tekintetében a központi költségvetési szerv és az MNV Zrt. által
a Vtv. 23. §-ának (1) bekezdése és 29. §-ának (5) bekezdése alapján megkötött állami
vagyon hasznosítására irányuló szerződés az (1)-(4) bekezdésben foglaltaktól eltérően
rendelkezhet.
(6)	A 100/L. § (3) bekezdésének b) pontja szerinti költségvetési szerv irányító
szerve a (2)-(4) bekezdésben foglalt értékhatároknál kisebb engedélyezési mértékeket
is meghatározhat.
100/N. § (1) A helyi, a helyi kisebbségi, és az országos kisebbségi
önkormányzati (a továbbiakban együtt: önkormányzati) költségvetési szerv legalább
többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet működésére vonatkozóan a (2)-(9)
bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti gazdálkodó szervezet esetében felügyelő bizottság
létrehozása és könyvvizsgáló választása kötelező. A könyvvizsgáló cégre, illetve a
könyvvizsgáló személyére az ügyvezetés a felügyelő bizottság egyetértésével tesz
javaslatot a gazdálkodó szervezet legfőbb szervének. E feltételt a könyvvizsgáló
kiválasztására irányuló közbeszerzési eljárás során figyelembe kell venni, és arra az
eljárást megindító hirdetményben, ajánlati, ajánlattételi felhívásban is hivatkozni kell.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti gazdálkodó szervezet és a tagja (részvényese)
között létrejövő szerződést a szerződés aláírásától számított harminc napon belül a
cégbíróságon a cégiratok közé letétbe kell helyezni.
(4)	Az (1) bekezdés szerinti gazdálkodó szervezet köteles az okirat aláírásától
számított harminc napon belül a cégbírósághoz - letétbe helyezés céljából - benyújtani
38
azt az okiratot is, amellyel bárki javára ingyenesen vagyont juttat, feltéve, hogy annak
összege (értéke) az egymillió forintot meghaladja. Az összeghatár szempontjából a két
éven belül ugyanannak a személynek vagy szervezetnek nyújtott juttatásokat össze kell
számítani.
(5)	Az (1) bekezdés szerinti gazdálkodó szervezet legfőbb szerve köteles
szabályzatot alkotni a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői, felügyelő bizottsági
tagjai és más, a legfőbb szerv által meghatározott vezető állású munkavállalói
javadalmazása módjának, mértékének főbb elveiről, annak rendszeréről. A
szabályzatot az elfogadásától számított harminc napon belül a cégiratok közé letétbe
kell helyezni. A legfőbb szerv kizárólagos hatáskörébe tartozik a szabályzattal érintett
személyi kör javadalmazásának (így különösen díjazásának, munkabérének,
végkielégítésének, egyéb juttatásainak) megállapítása. Munkabér alatt a Munka
Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 142/A. § (3) bekezdésében foglaltak
értendők.
(6)	Az önkormányzati költségvetési szerv egyszemélyes gazdasági vagy
közhasznú társasága esetében a tag (részvényes) - a (7) bekezdésben foglaltak
kivételével - a vezető tisztségviselő hatáskörét nem vonhatja el. A vezető
tisztségviselő felelősségére a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a
továbbiakban: Gt.) 30. §-ában foglaltak irányadók.
(7)	Az olyan közszolgáltatás ellátása céljából alapított egyszemélyes
gazdálkodó szervezetnél, mely közszolgáltatás ellátásáért vagy ellátásának
megszervezéséért az alapító (tag, részvényes) felelős, és amelyben kizárólag
önkormányzati költségvetési szerv rendelkezik tulajdonosi részesedéssel, a vezető
tisztségviselő az alapító (tag, részvényes) képviseletében eljáró személy szakmai
irányítása mellett, utasításai szerint, a közszolgáltatás ellátásáról való folyamatos
gondoskodás követelményét figyelembe véve, a 100/K. §-ban foglaltak betartásával
köteles eljárni. Ebben a szakmai irányítási körben a vezető tisztségviselő hatáskörét az
alapító (tag, részvényes) elvonhatja, korlátozhatja, a vezető tisztségviselő pedig
-	gazdasági társaság esetén - ezzel mentesül a Gt. 30. §-ában foglalt felelősség alól.
(8)	Az önkormányzati költségvetési szerv egyszemélyes gazdasági vagy
közhasznú társasága esetében a tag (részvényes) - a megválasztással, illetve
kinevezéssel kapcsolatos ügyek kivételével - a hatáskörébe tartozó döntés
meghozatalát megelőzően köteles a vezető tisztségviselők, valamint a felügyelő
bizottság véleményét megismerni. Halaszthatatlan döntés esetében a vélemény
beszerzése rövid úton (így különösen: távbeszélő, fax, e-mail) is történhet, azonban az
így véleményt nyilvánító személy nyolc napon belül köteles véleményét írásban is a
döntést hozó rendelkezésére bocsátani. Az írásos vélemény, illetve az adott testület
üléséről készült jegyzőkönyv nyilvános, azt az egyedüli tag (részvényes) határozatával
együtt - a döntés meghozatalától számított harminc napon belül - a cégbíróságon a
cégiratok közé letétbe kell helyezni.
(9)	Az önkormányzati költségvetési szerv egyszemélyes gazdasági vagy
közhasznú társasága esetében az alapító okiratban rendelkezni kell
a)	a (8) bekezdés szerinti véleményezési jog gyakorlásának módjáról,
b)	abban az esetben, ha a véleményezési jogot ülésen gyakorolják, az ülés
összehívásának rendjéről, a napirend közlésének módjáról,
c)	a tag (részvényes) döntéseinek az érintettekkel való közlési módjáról.
39
Közfeladat-ellátás gazdálkodó szervezetnek történő átadása
100/0. § (1) A költségvetési szerv alapítására jogosult szerv - közszolgáltatás
ellátása céljából - külön törvény vagy önkormányzati rendelet alapján gazdálkodó
szervezetet alapíthat. E törvény (önkormányzati rendelet) alapján lehetséges továbbá
ugyanazon közszolgáltatást végző költségvetési szerv - a gazdálkodó szervezet
alapításával összehangoltan történő - megszüntetése is. Az így létrejövő gazdálkodó
szervezet (a továbbiakban: utódszervezet) alapítására és működésére a Polgári
Törvénykönyvben, a gazdasági társaságokról szóló törvényben, az állami vagyonról
szóló törvényben, továbbá e fejezetben foglaltak, a költségvetési szerv megszűnése
tekintetében pedig a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló
törvényben foglaltak - e §-ban foglalt eltérésekkel - alkalmazandók.
(2)	Az utódszervezet előtársaságként nem működhet, továbbá állami vagy
önkormányzati vagyont nem pénzbeli hozzájárulás formájában (apportként) csak
kivételesen, törvényben vagy önkormányzati rendeletben foglalt esetben és
feltételekkel szerezhet meg. Az utódszervezetben a tulajdonosi (tagsági, részvényesi)
jogokat gyakorlónak - ha törvény vagy önkormányzati rendelet más feltételeket nem
határoz meg - legalább többségi befolyással kell rendelkeznie.
(3)	Az (1) bekezdésben foglaltak alapján megszűnő költségvetési szervet
megszüntető jogszabályban (határozatban) rendelkezni kell a költségvetési szerv
valamennyi közfeladatának jövőbeni ellátásáról, valamennyi jogáról és
kötelezettségéről, ideértve az utódszervezetnek juttatandó vagyonelemeket is, valamint
meg kell jelölni azt a naptári napot, illetőleg időtartamot, amikor, illetőleg ameddig a
költségvetési szerv utoljára kötelezettséget vállalhat. A költségvetési szerv ezt követő
kötelezettségvállalása semmis.
(4)	A költségvetési szervet úgy kell megszüntetni, és az utódszervezetet úgy
kell alapítani - figyelembe véve az (5) bekezdés szerinti eljárást is -, hogy a
megszűnés napját követő naptól az utódszervezet megkezdhesse működését.
(5)	Az utódszervezet alapításához, illetve a költségvetési szerv ezzel
összehangolt megszüntetéséhez az irányító szerv (a Kormány irányítása alá tartozó
költségvetési szerv megszűnése esetén a Kormány) előzetes engedélye szükséges. A
gazdasági társaság utódszervezet esetén az előzetes engedély a Gt. 6. §-ának (1)
bekezdése szerinti alapítási engedélynek minősül. Az előzetes engedélyhez készített
előterjesztésben be kell mutatni:
a)	a 100/L. § (4) bekezdésében foglaltakat,
b)	a megszűnő költségvetési szerv tartozásállománya rendezésének módját,
ütemezését, ideértve a hitelezők számára nyújtandó pénzügyi biztosítékokat is,
c)	a megszűnő költségvetési szerv által foglalkoztatottakra vonatkozó
intézkedési tervet,
d)	az utódszervezet alapításához szükséges valamennyi tag (részvényes)
vagyoni hozzájárulásának mértékét, összetételét, ideértve a megszűnő költségvetési
szervről az utódszervezetre átszálló vagyoni jogokat, kötelezettségeket is.
40
Gazdálkodó szervezet által ellátott közfeladat költségvetési szervnek történő átadása
100/P. § (1) Ha a közfeladatot ellátó állami vagy önkormányzati tulajdonú
gazdálkodó szervezet megszüntetésére úgy kerül sor, hogy az adott közfeladat
ellátására költségvetési szervet hoznak létre, vagy már működő költségvetési szerv
részére adják át a közfeladatot, akkor aszerint kell a megszüntetést (végelszámolást) és
a költségvetési szerv létrehozását, vagy a már működő költségvetési szerv részére a
közfeladat átadását összehangolni, hogy
a)	az új költségvetési szerv nyilvántartásba vételét, illetve a már működő
költségvetési szerv alapító okiratának módosítását olyan nappal kell kérelmezni,
valamint a nyilvántartásba vétel iránti kérelemnek annyival kell megelőznie a
gazdálkodó szervezet megszüntetésére (végelszámolására) irányuló eljárás
megindítását, hogy legkésőbb a gazdálkodó szervezet törlését követő naptól az új
költségvetési szerv megkezdhesse a működését, illetve a már működő költségvetési
szerv elláthassa a közfeladatát,
b)	a foglalkoztatottak jogviszonyával kapcsolatos intézkedések kellő időben
megtörténjenek.
(2)	Törvény eltérő rendelkezése hiányában az (1) bekezdésben foglalt esetben
Kormány irányítása alá tartozó közszolgáltató költségvetési szerv létrehozását
megelőzően az alapító szervnek javasolnia kell az állami tulajdonú gazdálkodó
szervezet megszüntetésére (végelszámolására) irányuló eljárás megindítását - az
állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter útján - az NVT-nél.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti gazdálkodó szervezet a megszüntetésre
(végelszámolásra) irányuló eljárás megindítását megelőzően vagy azt közvetlenül
követően a közfeladat átadásával kapcsolatosan szerződést (megállapodást) köthet (az
közfeladat ellátására létrehozott vagy már működő) költségvetési szervvel a
közfeladat-ellátáshoz szükséges források átadásáról, szerződésből eredő vagyoni jogok
és kötelezettségek engedményezéssel, tartozásátvállalással történő átruházásáról,
valamint a gazdálkodó szervezet által kötött szerződésbe (megállapodásba)
jogosultként vagy kötelezettként történő belépésről. E körben a költségvetési szerv a
gazdálkodó szervezet - a jogutód nélküli megszűnésével összefüggésben keletkező -
forgalmi adójának és a jogutód nélküli megszűnésre vonatkozó előírások alkalmazása
miatti többlet társasági adókötelezettségének a megfizetéséért a Ptk. szerint kezességet
vállalhat, vagy a gazdálkodó szervezetnek az említett adótartozását átvállalhatja. E
szerződések (megállapodások) létrejöttének feltétele a költségvetési szerv irányító
szervének engedélye.
(4)	Ha jogszabály másként nem rendelkezik vagy azt az ügy jellege nem zárja
ki, a közigazgatási hatósági eljárásban valamint a hatósági engedélyek tekintetében az
(1)	bekezdés szerinti gazdálkodó szervezet jogutódjának az ugyanazon közfeladatot
ellátó költségvetési szerv tekintendő, ilyen esetben a jogerős határozatban
megállapított kötelezettség vagy jogosultság a költségvetési szervet terheli, illetve illeti
meg.
(5)	Az (1) bekezdés szerinti gazdálkodó szervezet megszüntetése
(végelszámolása) során külön törvényben foglaltak szerint kell a számviteli
jogszabályok szerinti beszámolót és egyéb dokumentumokat elkészíteni.
41
(6)	Amennyiben az (1) bekezdés szerinti gazdálkodó szervezet felszámolására
kerül sor, a vagyoni jogai (követelései), illetve kötelezettségei tekintetében a
gazdálkodó szervezetre vonatkozó szabályok, illetve a csődeljárásról és a felszámolási
eljárásról szóló törvény szabályai alkalmazandók. Azon vagyoni jogok és
kötelezettségek tekintetében, amelyeknél kizárt, hogy a költségvetési szerv jogosulttá,
illetve kötelezetté váljon, a felszámolási eljárás során kell rendelkezni.”
30.	§ Az Áht. a következő 101/A. §-sal egészül ki:
„101/A. § (1) A fejezeti kezelésű előirányzatokból származó támogatások
rendelkezésre bocsátása - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - finanszírozási terv
alapján, teljesítésarányosan történik.
(2) Fejezeti kezelésű előirányzatból - nem pályázat útján - működési célú
támogatásban részesülő alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet, közhasznú
társaság, gazdasági társaság, valamint a területfejlesztésről és a területrendezésről
szóló törvény hatálya alá tartozó fejlesztési és területfejlesztési tanács finanszírozása -
jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - időarányosan történik.”
31.	§ Az Áht. XIII. fejezetének címe helyébe a következő fejezetcím lép:
„ÁLLAMHÁZTARTÁSI KONTROLL”
32.	§ Az Áht. 120. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím, ezzel
egyidejűleg a 120. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az államháztartási kontrollok rendszere
120. § (1) Az államháztartási kontrollok alapvető célja az államháztartási
pénzeszközökkel, vagyonnal történő szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony
és eredményes gazdálkodás.
(2) Az államháztartás kontrollja - mely kiterjed az államháztartás valamennyi
alrendszerére - külső ellenőrzés és államháztartási belső kontrollrendszerek keretében
történik.”
33.	§ Az Áht. 120/A. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(1) Az államháztartás külső ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat az Állami
Számvevőszék látja el, melynek feladatait, hatáskörét és szervezetét külön törvény
állapítja meg.
(2) Az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzést
a)	a folyamatba épített előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzési tevékenység,
b)	a belső ellenőrzési tevékenység, és
c)	az a) és b) pontokban meghatározott ellenőrzési tevékenységeket is magában
foglaló belső kontrollrendszer központi harmonizációja, szabályozása és
42
koordinációja, valamint a jogszabályok, a közzétett irányelvek, módszertani útmutatók
és a vonatkozó standardok alkalmazásának vizsgálata
útján kell ellátni.”
34.	§ Az Áht. a következő 120/B. §-sal egészül ki:
„120/B. § (1) A belső kontrollrendszer a költségvetési szerv által a kockázatok
kezelésére és tárgyilagos bizonyosság megszerzése érdekében kialakított
folyamatrendszer, amely azt a célt szolgálja, hogy a költségvetési szerv megvalósítsa a
következő fő célokat:
a)	a tevékenységeket (műveleteket) szabályszerűen, valamint a megbízható
gazdálkodás elveivel (gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség) összhangban
hajtsa végre;
b)	teljesítse az elszámolási kötelezettségeket;
c)	megvédje a szervezet erőforrásait a veszteségektől (károktól) és a nem
rendeltetésszerű használattól.
(2) A költségvetési szerv belső kontrollrendszeréért a költségvetési szerv
vezetője felelős, aki köteles - a szervezet minden szintjén érvényesülő - megfelelő
a)	kontrollkörnyezetet,
b)	kockázatkezelési rendszert,
c)	kontrolltevékenységeket,
d)	információs és kommunikációs rendszert,
e)	monitoring rendszert
kialakítani és működtetni.”
35.	§ (1) Az Áht. 121. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„A folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés ”
(2)	Az Áht. 121. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés (a
továbbiakban: FEUVE) létrehozásáért, működtetéséért és fejlesztéséért a költségvetési
szerv vezetője felelős az államháztartásért felelős miniszter által közzétett módszertani
útmutatók figyelembevételével. A költségvetési szerv vezetője köteles olyan
szabályzatokat kiadni, folyamatokat kialakítani és működtetni a szervezeten belül,
amelyek biztosítják a rendelkezésre álló források szabályszerű, szabályozott,
gazdaságos, hatékony és eredményes felhasználását. A FEUVE, mint a
kontrolltevékenység része, magában foglalja:
a)	a pénzügyi döntések dokumentumainak elkészítését (ideértve a költségvetési
tervezés, a kötelezettségvállalások, a szerződések, a kifizetések, a szabálytalanság
miatti visszafizettetések dokumentumait is),
b)	az előzetes és utólagos pénzügyi ellenőrzést, a pénzügyi döntések
szabályszerűségi és szabályozottsági szempontból történő jóváhagyását, illetve
ellenjegyzését,
43
c)	a gazdasági események elszámolásának (a hatályos jogszabályoknak
megfelelő könyvvezetés és beszámolás) kontrollját.”
(3)	Az Áht. 121. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A FEUVÉ-nek biztosítania kell, hogy
a)	a költségvetési szerv valamennyi tevékenysége és célja összhangban legyen a
szabályszerűség, szabályozottság és megbízható gazdálkodás elveivel;
b)	az eszközökkel és forrásokkal való gazdálkodásban ne kerüljön sor
pazarlásra, visszaélésre, rendeltetésellenes felhasználásra;
c)	megfelelő, pontos és naprakész információk álljanak rendelkezésre a
költségvetési szerv működésével kapcsolatosan;
d)	a FEUVE harmonizációjára és összehangolására vonatkozó jogszabályok
végrehajtásra kerüljenek, a módszertani útmutatók figyelembevételével.”
36.	§ (1) Az Áht. 121/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(3) A költségvetési szerveknél a belső ellenőrzés kialakításáról és megfelelő
működtetéséről a költségvetési szerv vezetője köteles gondoskodni. A belső
ellenőrzést végző személy vagy szervezet tevékenységét a költségvetési szerv
vezetőjének közvetlenül alárendelve végzi, jelentéseit közvetlenül a költségvetési
szerv vezetőjének küldi meg. A fejezetet irányító szerv (helyi önkormányzat esetében
az önkormányzat) belső ellenőrzést végezhet
a)	az irányítása vagy felügyelete alá tartozó bármely költségvetési szervnél,
b)	a saját, illetve az irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szerv
használatába, vagyonkezelésébe adott állami, önkormányzati vagyonnal való
gazdálkodás tekintetében,
c)	továbbá a fejezet költségvetéséből céljelleggel juttatott, illetve a nemzetközi
támogatások felhasználásával kapcsolatosan a kedvezményezetteknél és a támogatások
lebonyolításában részt vevő szervezeteknél.”
(2)	Az Áht. 121/A. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(5) A belső ellenőrzési tevékenység során szabályszerűségi, pénzügyi,
rendszer- és teljesítmény-ellenőrzéseket, informatikai rendszerellenőrzéseket és
-	fejezetet irányító szerv esetén - megbízhatósági ellenőrzéseket kell végezni. A
költségvetési szervek elemi költségvetési beszámolóinak ellenőrzését az Állami
Számvevőszék által kidolgozott módszertan szerint kell végrehajtani.
(6)	A belső ellenőrzést végző személy munkáját a vonatkozó jogszabályok
szerint végzi, az államháztartásért felelős miniszter által közzétett módszertani
útmutatók és a belső ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi standardok
figyelembevételével.”
44
(3)	Az Áht. 121/A. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv ellenőrzési jogköre
kiterjed
a)	központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, a
társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, valamint - a Kormány vagy miniszter irányítása
vagy felügyelete alá nem tartozó költségvetési szervek kivételével - a központi
költségvetési szervek belső ellenőrzésére;
b)	a gazdálkodó szervezeteknek, a közalapítványoknak, az alapítványoknak, a
kistérségi, megyei, térségi és regionális területfejlesztési tanácsoknak és - a pártok
kivételével - a társadalmi szervezeteknek a központi költségvetésből, alapokból
juttatott pénzeszközök - ideértve a nemzetközi szerződések alapján kapott
támogatásokat és segélyeket is - felhasználásának ellenőrzésére; valamint
c)	az a)-b) pontban foglaltakkal összefüggésben megvalósított beszerzésekre,
az ezekre kötött szerződések teljesítésének vizsgálatára, ebben a vonatkozásában azon
szerződő felekre is, amelyek a szerződés teljesítéséért felelősek, vagy abban
közreműködnek.”
(4)	Az Áht. 121/A. §-ának (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(12) A (10) bekezdésben meghatározott szerv feladatát, hatáskörét és
szervezetét a Kormány rendeletben határozza meg.”
37.	§ (1) Az Áht. 121/B. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„A belső kontrollrendszerek központi harmonizációja és koordinációja”
(2)	Az Áht. 121/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A belső kontrollrendszerek fejlesztése, szabályozásának előkészítése,
koordinációja és harmonizációja az államháztartás alrendszerei tekintetében az
államháztartásért felelős miniszter feladata.”
45
(3) Az Áht. 121/B. §-a (2) bekezdésének a)-c) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladat keretében az államháztartásért
felelős miniszter]
„a) koordinálja és összehangolja a költségvetési, illetve nemzetközi források
kontrollrendszereit, valamint javaslatokat tesz az ezekhez kapcsolódó jogszabályok
kialakítására;
b)	megalkotja, közzéteszi, és rendszeresen felülvizsgálja a belső kontrollokkal
kapcsolatos irányelveket, módszertani útmutatókat;
c)	figyelemmel kíséri és vizsgálja a jogszabályok, irányelvek, módszertani
útmutatók, belső ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi standardok alkalmazását és
végrehajtását;”
38.	§ (1) Az Áht. 121/C. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(3) Az államháztartásért felelős miniszter rendeletben szabályozza a
nyilvántartásba vétel, a nyilvántartásból való törlés, a nyilvántartás vezetésének
részletes szabályait, a kötelező szakmai továbbképzés részleteit. A nyilvántartás
vezetésével kapcsolatos eljárás során méltányossági eljárásnak nincs helye.”
(2)	Az Áht. 121/C. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás a természetes személy következő
adatait tartalmazza:
a)	név,
b)	születési név,
c)	nyilvántartási szám,
d)	születési hely és idő,
e)	anyja leánykori neve,
f)	értesítési cím (tartózkodási hely).”
(3)	Az Áht. 121/C. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A (7) bekezdésben meghatározott adatok közül a belső ellenőr
nyilvántartási száma és neve nyilvános, ezen adatokról bárki tájékoztatást kaphat. A
nyilvántartásba vételt végző szervezet a nyilvántartásban szereplő belső ellenőrök
nyilvántartási számát és nevét internetes honlapon nyilvánosságra hozza, és biztosítja,
hogy a nyilvános adatokról a nyilvántartásba vételt végző szervezettől bárki
tájékoztatást kaphasson.”
46
(4)	Az Áht. 121/C. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) A belső ellenőrök nyilvántartásba vétele iránti eljárásért, valamint a
nyilvántartásba bejegyzett adatok módosítása vagy törlése iránti eljárásért az
államháztartásért felelős miniszter rendeletében meghatározott igazgatási szolgáltatási
díjat kell fizetni. A (4) bekezdés szerinti döntéssel kapcsolatos hatósági eljárás
ügyintézési határideje hatvan nap.”
(5)	Az Áht. 121/C. §-a a következő (12) bekezdéssel egészül ki:
„(12) Amennyiben a kérelmező a nyilvántartásba vétel iránti kérelmét hibásan,
hiányosan, vagy nem a (3) bekezdésben hivatkozott rendelet szerinti mellékletek
csatolásával terjeszti elő, akkor a kérelmezőt az államháztartásért felelős miniszter a
kérelem előterjesztését követő harminc napon belül hiánypótlásra hívja fel.”
39.	§ Az Áht. 122. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[(1) A költségvetési és európai uniós forrásokból származó támogatást nyújtó
szerv, illetve szervezeti egység kötelessége a támogatások lebonyolításában részt vevő
szervezetekkel és a kedvezményezettekkel kötött szerződésben kikötni:]
„a) hogy a támogatások lebonyolításában részt vevő szervezet és a
kedvezményezett köteles az ellenőrzés érdekében az Európai Számvevőszék és az
Európai Bizottság illetékes szervezetei, az Állami Számvevőszék, a Kormány által
kijelölt belső ellenőrzési szerv, a fejezetek ellenőrzési szervezetei, a kincstár, illetve az
európai uniós támogatásokkal kapcsolatban az irányító hatóságok, a kifizető, az
igazoló és az ellenőrzési hatóság képviselőit ellenőrzési munkájukban a helyszínen is
-	a megfelelő dokumentumok, számlák, a program megvalósítását igazoló okmányok,
bizonylatok rendelkezésre bocsátásával, valamint a fizikai teljesítés vizsgálatában -
segíteni;”
40.	§ (1) Az Áht. 124. §-a (2) bekezdésének i) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[(2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg]
„i) a megvalósítási terv, a teljesítményterv, a feladatellátási megállapodás,
továbbá a szervezeti és működési szabályzat államháztartási szempontú részletes
tartalmi követelményeit, jóváhagyásának részletes szabályait;”
47
(2)	Az Áht. 124. §-a (2) bekezdésének r) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[(2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg]
„r) a kincstári és az önkormányzati biztos kijelöléséhez kapcsolódó,
jogállásával, hatáskörével, a gazdálkodási önállóságában korlátozott költségvetési
szerv működésével kapcsolatos részletes szabályokat;”
(3)	Az Áht. 124. §-a (2) bekezdésének u) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[(2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg]
„u) a belső kontrollok, a FEUVE, valamint a belső ellenőrzés részletes
szabályait;”
(4)	Az Áht. 124. §-ának (2) bekezdése a következő cs), m), q), valamint zsg)-
zsj) ponttal egészül ki:
[(2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg]
„cs) a költségvetési szerv beszámolója irányító szerv által történő
felülvizsgálatának és értékelésének szempontjait és eljárásrendjét;”
„m) a fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználásának általános szabályait;”
„q) a 100. § (2) bekezdése szerinti maradványból a közhatalmi költségvetési
szervet és a közintézményt megillető mértéket;”
„zsg) a 100/I. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak alapján történő
megelőlegezési, likviditási kölcsönfelvétel feltételeit és részletes szabályait;
zsh) a 100/I. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak alapján történő
hasznosítás és értékpapír-vásárlás feltételeit és részletes szabályait;
zsi) a 100/I. § (1) bekezdésének c) pontjában foglaltak alapján történő
visszatérítendő támogatás nyújtás feltételeit és részletes szabályait;
zsj) a 100/F. § (6) bekezdésében megjelölt támogatásokat nyilvántartó szervet.”
(5)	Az Áht. 124. § (4) bekezdése - a Magyar Köztársaság 2008. évi
költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2007. évi CXLVI.
törvény 3. §-ának (37) bekezdésével megállapított - k) pontjának jelölése l) pontra
változik, egyidejűleg a pont helyébe a következő rendelkezés lép:
48
[(4) Felhatalmazást kap az államháztartásért felelős miniszter arra, hogy]
„l) a belső ellenőrök nyilvántartásba vételének, a nyilvántartásból való törlésnek
és a nyilvántartás vezetésének részletes szabályait, a kötelező szakmai továbbképzés
szabályait, továbbá a nyilvántartásba vétel iránti eljárásért, valamint a nyilvántartásba
bejegyzett adatok módosítása vagy törlése iránti eljárásért fizetendő igazgatási
szolgáltatási díj szabályait,”
[rendeletben szabályozza.]
(6)	Az Áht. 124. §-ának (4) bekezdése a következő n)-o) ponttal egészül ki:
[(4) Felhatalmazást kap az államháztartásért felelős miniszter arra, hogy]
„n) az előirányzat-gazdálkodás, az előirányzat-felhasználás és a kincstári
gazdálkodás részletes szabályait, továbbá a kincstári finanszírozás rendjét,
o)	a költségvetési szervek kincstári számlavezetéséhez kapcsolódó díjakra,
valamint a készpénzkímélő fizetési rendszerre vonatkozó részletes szabályokat”
[rendeletben szabályozza.]
41.	§ Az Áht. 125. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) 2009. július 1-jétől költségvetési szervnél belső ellenőrzési tevékenységet
csak az végezhet, aki a 121/C. §-ban meghatározott nyilvántartásban szerepel.”
42.	§ Az Áht. a következő 126. §-sal egészül ki:
„126. § (1) Felhatalmazást kapnak a miniszterek, hogy az irányításuk vagy
felügyeletük alá tartozó költségvetési szervek tekintetében az államháztartásért felelős
miniszter egyetértésével rendeletben engedélyezzék a költségvetésben tervezettet
meghaladó, a többletfeladatokkal összefüggő közhatalmi bevételekből származó
(többlet)bevétel teljes vagy részbeni felhasználását.
(2)	Felhatalmazást kapnak a miniszterek, hogy az irányításuk vagy felügyeletük
alá tartozó központi közhatalmi költségvetési szervek tekintetében az államháztartásért
felelős miniszter egyetértésével rendeletben szabályozzák a szervek kiegészítő és
kisegítő tevékenysége ellenértékének jogcímét, mértékét vagy mértéke
megállapításának módját, valamint az ebből származó bevételek felhasználását.”
43.	§ Az Áht. a következő 127. §-sal egészül ki:
„127. § E törvényben meg nem határozott fogalmak értelmezése tekintetében a
költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló 2008. évi ... törvény,
valamint a Ptk. rendelkezései megfelelően irányadók.”
49
Záró rendelkezések
44.	§ (1) E törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2009. január 1-jén
lép hatályba.
(2)	E törvény 53-56. §-a 2010. január 1-jén lép hatályba.
(3)	Az Áht. e törvény 22. §-ával megállapított 24/B. §-ának (4)-(6)
bekezdésében, az Áht. e törvény 25-28. §-ával megállapított 61. §-ában, 69. §-ának (1)
bekezdésében, 86/C. §-ában, VII. fejezetében, az Áht. e törvény 30. §-ával
megállapított 101/A. §-ában, valamint az Áht. e törvény 42. §-ával megállapított 126.
§-ában foglaltakat 2010. január 1-jétől kell alkalmazni. Az Áht. e törvény 28. §-ával
megállapított 100/A. §-ában, valamint 100/H. §-ának (6) bekezdésében foglaltakat
először a 2010. évi költségvetés végrehajtása során kell alkalmazni. A költségvetési
szervek gazdálkodása tekintetében 2009. január 1. és 2009. december 31. között az
Áht. 2008. december 31-én hatályos 24. §-ában, 36. §-ában, 39. §-ában, 92-94. §-ában
és 96-100. §-ában foglaltak alkalmazandók.
(4)	A költségvetési szerv alapító (irányító) szerve 2009. május 15-ig köteles
felülvizsgálni a közfeladat ellátásának módját szervezeti szempontból az irányítása alá
tartozó költségvetési szerv, az általa vagy az irányítása alá tartozó költségvetési szerv
által alapított, illetve részvételével működő és vagyonkezelésébe tartozó gazdálkodó
szervezet (így különösen: közhasznú társaság, gazdasági társaság), valamint az e
társaság által tovább-alapított gazdálkodó szervezet tekintetében, az állami
felsőoktatási intézmény saját gazdasági társasága kivételével. Amennyiben a
felülvizsgálat eredményeként a további működés 2009. július 1-je után is indokolt, az e
törvényben és külön törvényben foglalt előírásokat költségvetési szervek esetében
2009. június 1-jéig kell (az alapító okirat módosításával vagy más megfelelő módon)
érvényesíteni.
(5)	A költségvetési szerv irányító szerve az irányítása alá tartozó költségvetési
szervet 2009. június 1-jéig köteles e törvény alapján besorolni. Ha a besorolás alapján
a költségvetési szerv más foglalkoztatási törvény hatálya alá kerül, akkor a 9. § (3)
bekezdésében foglaltak alkalmazandók azzal, hogy az átadás időpontján a besorolásra
vonatkozó, 5. § szerinti nyilvántartásba történő bejegyzés hatályba lépésének napját
kell érteni.
(6)	Az e törvény hatálybalépésekor már bejegyzett, működő, közhatalmi és
közszolgáltató tevékenység végzésére is felhatalmazott költségvetési szervet e törvény
15-16. §-a alapján aszerint kell besorolni, hogy mi volt a szerv létrehozásának
alapvető céljaként meghatározott feladat, alaptevékenység, illetve milyen jellegű
alaptevékenységek meghatározóak, elhagyhatatlanok a szerv létezése szempontjából.
(7)	Az e törvény hatálybalépésekor már működő, de be nem jegyzett, illetve
alapító okirattal nem rendelkező költségvetési szerv esetén az e törvényben foglalt
követelményeket legkésőbb 2009. június 1-jéig - az Áht. 66. §-ában foglalt
költségvetési szerv esetén legkésőbb 2009. október 1-jéig - teljesíteni kell. A
nyilvántartásba be nem jegyzett ezen költségvetési szerv - az Áht. 66. §-ában foglalt
költségvetési szerv kivételével - 2010. január 1-jén e törvény erejénél fogva
megszűnik azzal, hogy általános jogutódja az irányító (ennek hiányában alapító)
szerve.
50
(8)	Az Áht. e törvény 28. §-ával megállapított 100/G. § (5) bekezdésében,
valamint 100/I. § (5)-(6) bekezdésében foglaltak 2010. január 1-jétől alkalmazhatók
azon költségvetési szervek esetében is, amelyek az ott leírt feltételeknek 2007. január
1-jétől 2009. december 31-ig folyamatosan megfelelnek.
(9)	Az Áht. e törvény 28. §-ával megállapított 100/J. § (3) bekezdésének a)
pontjában foglalt feltétel 2010. január 1-jétől alkalmazható azon költségvetési szerv
esetében is, amely az ott leírtaknak 2007. január 1-jétől 2009. december 31-ig
folyamatosan megfelel.
(10)	Amennyiben a gazdálkodó szervezet esetében az Áht. e törvény 29. §-ával
megállapított 100/L. § (7) bekezdésében foglalt feltételek 2008. január 1. és 2009.
december 31. között fennállnak, az alapítói (tulajdonosi, tagsági, részvényesi) jogok
gyakorlója 2010. január 1-jétől intézkedhet az ott említett források megfelelő
csökkentéséről, vagy kezdeményezheti a gazdálkodó szervezet átalakulását, jogutód
nélküli megszüntetését.
(11)	A kincstár a (4)-(5) bekezdésben foglaltak szerinti adatváltozásokat
legkésőbb 2009. június 30-ig, 2009. július 1-jei hatállyal jegyzi be az 5. § szerinti
nyilvántartásba.
(12)	Az Áht. e törvény 28. §-ával megállapított 100/B. § (5) bekezdésében
foglalt helytállási kötelezettség a 2010. január 1-jét követően vállalt kötelezettségek
alapján fennálló tartozások tekintetében érvényesül.
(13)	Az Áht. e törvény 28. §-ával megállapított 88. § (4)-(5) bekezdésében
foglalt kötelezettségeket a külön jogszabályban meghatározott időponttól kezdődően
kell alkalmazni.
45.	§ (1) A közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának
nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő
egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi XXIV. törvény 39. §-a a hatályát veszti.
(2)	A Ksztv. 72. §-ának (3) bekezdése és 74. §-ának (3) bekezdése a hatályát
veszti.
(3)	Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 140/A. §-ának (2)
bekezdésében, valamint 149/C. §-ának (1) bekezdésében a „részben önállóan
gazdálkodó” szövegrész a hatályát veszti.
(4)	Az Áht. 18/F. §-ának (3) bekezdésében a „(a továbbiakban: Gt.)” szövegrész,
valamint 124. §-a (2) bekezdésének f) és g) pontja a hatályát veszti.
(5)	Az Áht. e törvény 29. §-ával megállapított 101/A. §-ának (2) bekezdésében a
„közhasznú társaság,” szövegrész 2009. július 1-jén a hatályát veszti.
(6)	Az Áht. e törvény 28. §-ával megállapított 100/N. §-ának (6), (8) és (9)
bekezdésében a „vagy közhasznú” szövegrész 2009. július 1-jén a hatályát veszti.
(7)	Az Áht. 24. §-ának (3), (4), (7) bekezdése, 36. §-ának (2) bekezdése, 39. §-
ának (1) bekezdésében a „továbbá a 36. § (2) bekezdésében meghatározott
létszámkeretek létszámmódosítására” szövegrész, 124. §-a (2) bekezdésének w)
pontjában az „a 91/A. § és a 94. § (4) bekezdésének,”, valamint az „és (11)
bekezdésének” szövegrész a hatályát veszti.
46.	§ (1) Az Áht. 13/B. §-ának (1) bekezdésében a „közbeszerzésekről szóló
2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.)” szövegrész helyébe a „Kbt.”
szövegrész lép.
51
(2)	az Áht. 24. § (6) bekezdésében a „(3)-(5) bekezdésben szabályozott”
szövegrész helyébe az „(5) bekezdésben szabályozott” szövegrész, 24/B. §-ának (1)
bekezdésében a „93. § (3) bekezdésében” szövegrészek helyébe a „100. §-ban”
szövegrész, a 86/F. § (2) bekezdésének felvezető szövegében a „93. §-t” szövegrész
helyébe a „100. §-t” szövegrész, a 86/F. § (2) bekezdésének d) pontjában a „93. § (9)
bekezdésében a „fejezet összesített előirányzatain”” szövegrész helyébe a „100. § (1)
bekezdésében a fejezet összesített előirányzat-maradványán” szövegrész lép.
(3)	Az Áht.
a)	12/B. §-ának (4) bekezdésében a „fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője”
szövegrészek helyébe a „fejezetet irányító szerv” szöveg lép;
b)	12/C. §-ának (3) bekezdésében a „költségvetési fejezet felügyeletét ellátó
szerv vezetője” szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szerv” szöveg lép;
c)	12/C. §-ának (4) bekezdésében a „költségvetési fejezet felügyeletét ellátó
szerv vezetőjének” szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szervnek” szöveg lép;
d)	15/A. §-ának (1) bekezdésében a „felügyeleti szervének” szövegrész helyébe
az „irányító szerve” szöveg lép;
e)	20. §-ának (7) bekezdésében a „fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője”
szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szerv” szöveg lép;
f)	23/A. §-ának (2) bekezdésében a „költségvetési fejezet felügyeletét ellátó
szerv” szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szerv” szöveg lép;
g)	24. §-ának (5) bekezdésében a „fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője”
szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szerv” szöveg lép;
h)	24. §-ának (6) bekezdésében a „fejezet felügyeletét ellátó szervnek”
szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szervnek” szöveg lép;
i)	24. §-ának (9) bekezdésében a „fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője”
szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szerv vezetője” szöveg lép;
j) 24. §-ának (12) bekezdésében a „fejezet felügyeletét ellátó szerv(ek)”
szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szerv” szöveg lép, valamint az „a fejezetek
felügyeletét ellátó szervek vezetőinek” szövegrész helyébe az „az érintett fejezetet
irányító szervek” szöveg lép;
k) 24/A. §-ának (3) bekezdésében a „fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője”
szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szerv vezetője”, az „együttes rendeletben”
szövegrész helyébe az „egyetértésben kiadott rendeletben” szöveg lép;
l)	39. §-ának (3) bekezdésében a „fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjének”
szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szervnek” szöveg lép;
m) 39. §-ának (5) bekezdésében az „a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője”
szövegrész helyébe az „az irányító szerv” szöveg lép;
n) 47. §-ának (3) bekezdésében a „fejezet felügyeletét ellátó szerv” szövegrész
helyébe a „fejezetet irányító szerv” szöveg lép;
o) 51. §-ának (1) bekezdésében a „fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője a
felügyelete alá tartozó fejezet” szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szerv az
irányítása alá tartozó fejezet” szöveg lép;
p) 52. §-ának (4) bekezdésében a „fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője”
szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szerv” szöveg lép, valamint az „a felügyelete
alá” szövegrészek helyébe az „az irányítása alá” szöveg lép;
52
q) 86/F. §-a (2) bekezdésének a) pontjában a „fejezet felügyeletét ellátó szerv”
szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szerv” szöveg lép;
r) 86/I. §-ának (6) bekezdésében a „- kivéve a 94. §-ban foglaltakat -
”szövegrész helyébe a „- kivéve a 100/F. §-ban foglaltakat -” szöveg lép;
s) 102. §-ának (14) bekezdésében az „a felügyelete alá tartozó” szövegrész
helyébe az „az irányítása vagy felügyelete alá tartozó” szöveg lép;
t) 124. §-ának (3) bekezdésében a „felügyelt” szövegrészek helyébe az
„irányított vagy felügyelt” szöveg lép;
u) 124. §-a (4) bekezdésének i) pontjában az „a fejezet felügyeletét ellátó
szervekkel” szövegrész helyébe az „a fejezetet irányító miniszterekkel” szöveg lép;
v) 124. §-ának (9) bekezdésében a „fejezet felügyeletét ellátó” szövegrész
helyébe a „fejezetet irányító” szöveg lép.
47.	§ A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi
CXXXV. törvény 88. §-ának (11) bekezdésével átszámozott Áht. 24. §-a (13)
bekezdésének számozása (14) bekezdésre változik, azzal, hogy a bekezdésben a
„fejezet felügyeletét ellátó szerv” szövegrész helyébe „fejezetet irányító szerv” szöveg
lép.
48.	§ (1) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes
kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény (a továbbiakban:
Át.) 1. §-a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (3)-(6) bekezdések
számozása (4)-(7) bekezdésre változik:
„(3) Ha törvény vagy önkormányzati rendelet eltérően nem rendelkezik,
kötelező egy éven belül kezdeményezni a megszüntetést, ha a közalapítvány vagyonán
belül az államháztartáson kívüli eredetű bevétel - így különösen: juttatás, adomány -
aránya (a működés megkezdésének évét nem számítva) két éven át 80% alatti.”
(2)	Az Át.
a)	1. §-ának átszámozott (6) bekezdésében a „(3) és (4) bekezdésben
foglaltakat” szövegrész helyébe a „(3)-(5) bekezdésben foglaltakat” szöveg lép,
b)	1. §-ának átszámozott (7) bekezdésében a „(3) bekezdésben” szövegrész
helyébe a „(4) bekezdésben”, valamint az „az (5) bekezdésben” szövegrészek helyébe
az „a (6) bekezdésben” szöveg lép.
49.	§ A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi
CXXXIV. törvény a következő 32. §-sal egészül ki:
„32. § Hasznosító vállalkozás költségvetési szerv által történő alapítása, vagy
gazdasági társaságban e célból történő tagsági (részvényesi) jogviszony létesítése,
részesedés szerzése tekintetében az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII.
törvény 100/K-L. §-ában foglaltak nem alkalmazandók.”
50.	§ (1) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 17. §-a
(1)	bekezdésének a) pontjában a „fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője” szövegrész
helyébe a „fejezetet irányító szerv vezetője” szöveg, 43. §-a (5) bekezdésének b)
pontjában a „fejezet felügyeletét ellátó szervnél” szövegrész helyébe a „fejezetet
irányító szervnél” szöveg, 44. §-ának (1) bekezdésében a „fejezet felügyeletét ellátó
szervezeteknél” szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szerveknél” szöveg lép.
(2)	A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 30. §-a (1)
bekezdésének b) pontjában a „fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője” szövegrész
helyébe a „fejezetet irányító szerv vezetője” szöveg lép.
53
(3)	A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény 19. §-
ának (3) bekezdésében a „fejezete felügyeletét ellátó szerv vezetőjének” szövegrész
helyébe a „fejezete tekintetében a fejezetet irányító szerv vezetőjének” szöveg lép.
(4)	A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról
szóló 1996. évi XLIII. törvény 56. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a „fejezet
felügyeletét ellátó szerv vezetője” szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szerv
vezetője” szöveg lép.
(5)	A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése
szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény 3. §-ának (2) bekezdésében a
„fejezetek felügyeletét ellátó szervek” szövegrész helyébe a „fejezeteket irányító
szervek” szöveg lép.
(6)	Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokról szóló 1997. évi
CXXXVI. törvény 1. §-ának (3) bekezdésében a „fejezet felügyeletét ellátó szerv”
szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szerv” szöveg lép.
(7)	A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 34. §-ának (3)
bekezdésében a „fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjének, aki” szövegrész helyébe
a „fejezetet irányító szervnek, amely” szöveg lép.
(8)	Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 54. §-a (7) bekezdésének
f)	pontjában a „fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjét” szövegrész helyébe a
„fejezetet irányító szervet” szöveg lép.
(9)	A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz
és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII.
törvény 25. §-a (4) bekezdésének h) pontjában a „fejezet felügyeletét ellátó szerv
vezetőjét” szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szervet” szöveg lép.
(10)	A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV.
törvény 12. §-a (2) bekezdésének d) pontjában a „fejezet felügyeletét ellátó szerv
vezetőjének” szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szerv” szöveg lép.
51.	§ (1) Az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. törvény 1. §-
ának (3) bekezdésében a „fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjének” szövegrész
helyébe a „fejezetet irányító szerv vezetőjének” szöveg lép.
(2)	A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 80. §-ának (4)
bekezdésében az „az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 95/A. §-
ában” szövegrész helyébe az „az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény
100/N. §-ában” szöveg lép.
(3)	A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény
46.	§-a (1) bekezdésének c) pontjában a „fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője”
szövegrész helyébe a „fejezetet irányító szerv vezetője” szöveg lép.
(4)	A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény
54.	§-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„54. § A Hivatal önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szerv.”
52.	§ (1) A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a
közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény 61. §-ának (2) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(2) A nemzeti könyvtár önállóan működő és gazdálkodó központi
költségvetési szerv.”
54
(2)	A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes
anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV.
törvény 26. §-ában az „önállóan gazdálkodó teljes jogkörrel rendelkező” szövegrész
helyébe az „önállóan működő és gazdálkodó” szöveg lép.
(3)	Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 9. §-ának (4)
bekezdésében az „önállóan gazdálkodó” szövegrész helyébe az „önállóan működő és
gazdálkodó” szöveg lép.
(4)	A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 374. §-ának (2)
bekezdésében az „önállóan gazdálkodó” szövegrész helyébe az „önállóan működő és
gazdálkodó” szöveg lép.
(5)	A Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény 1. §-ának (1)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Vám- és Pénzügyőrség az adópolitikáért felelős miniszter irányítása alatt
álló fegyveres rendvédelmi, államigazgatási szerv, amely országos hatáskörrel
rendelkező, önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szerv.”
53.	§ Az Áht. 100/H. §-ának (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[(1) A közszolgáltató költségvetési szerv]
„c) a felhalmozási előirányzatokra, valamint kormányrendeletben
meghatározott esetben teljesítésarányos finanszírozásban, más előirányzatokra pedig
időarányos finanszírozásban részesül.”
54.	§ (1) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 140/A. §-ának (2)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az OET jogi személy, gazdálkodására a közhatalmi költségvetési szerv
gazdálkodására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Tevékenységét a miniszter
irányítja.”
(2) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 149/C. §-ának (1)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A RET jogi személy, gazdálkodására a közhatalmi költségvetési szerv
gazdálkodására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.”
55.	§ A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény 8. §-
ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az Akadémia feladataihoz igazodóan saját hatáskörében állapítja meg
egyes szervezeteinek gazdálkodási formáit, választja meg a kutatástámogatás módjait.
E körben köztestületi költségvetési szervet alapíthat, amelyre - ha törvény eltérően
nem rendelkezik - a közintézet központi költségvetési szervre vonatkozó
jogszabályokat kell alkalmazni. A költségvetési szerv alapításához az államháztartásért
felelős miniszter előzetes egyetértése szükséges, amennyiben az alapítás vagy a
működtetés államháztartásból származó forrás igénybe vételével történik.
Költségvetési szerv formában működő akadémiai kutatóintézet vállalkozó közintézet
költségvetési szervként történő besorolásáról - az államháztartásról szóló törvényben
foglalt feltételek teljesülése esetén - a kutatóintézet kezdeményezésére az Akadémia
közgyűlése dönt.”
56.	§ (1) A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 7. §-a a következő
(8)	bekezdéssel egészül ki:
55
„(8) Költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény vállalkozó
közintézet költségvetési szervként történő besorolását - az államháztartásról szóló
törvényben és e törvényben foglalt feltételek teljesülése esetén - az intézmény
kezdeményezheti.”
(2)	A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény a következő 132/A. §-
sal egészül ki:
„132/A. § A vállalkozó közintézeti feltételek meglétének vizsgálatakor
figyelembe veendő teljesítményarányosan megállapított működési támogatás az állami
felsőoktatási intézmények esetében a 130. § szerinti képzési támogatásnak és a 132. §
szerinti fenntartói támogatásnak a hallgatói létszám alapján meghatározott éves
intézményi összege.”
57.	§ (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg
a)	a Kormány vagy miniszter irányítása vagy felügyelete alá nem tartozó
költségvetési szervek kivételével a költségvetési szervek alapításának, működésének
és besorolásának szakmai, pénzügyi, gazdaságossági követelményeit, feltételeit,
valamint a költségvetési szervek alapításának, átsorolásának, átalakításának,
megszüntetésének, a jogi személyiségű szervezeti egységek létrehozásának,
működésének, megszüntetésének részletes szabályait;
b)	az átalakítási és a megszüntetési biztos kijelöléséhez kapcsolódó,
jogállásával, hatáskörével, a gazdálkodási önállóságában korlátozott költségvetési
szerv működésével kapcsolatos részletes szabályokat.
c)	a rendészetért felelős miniszter és a honvédelemért felelős miniszter
irányítása alá tartozó költségvetési szervekről, valamint a nemzetbiztonsági
szolgálatokról a kincstárnál nyilvántartásba vehető adatok körét, a kincstári
nyilvántartásba nem vehető adatokat nyilvántartó szerv kijelölését, továbbá az ezen
adatokra vonatkozó nyilvántartás sajátos eljárási szabályait.
(2)	Felhatalmazást kap az államháztartásért felelős miniszter, hogy az
igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg
a)	a költségvetési szervek nyilvántartásába bejegyzendő további adatok körét,
b)	a nyilvántartásba vétel, illetve a nyilvántartás vezetésének szabályait,
c)	a nyilvántartásból történő adatlekérdezés és adatszolgáltatás, valamint a
nyilvántartáshoz gépi adatfeldolgozási eszközzel történő csatlakozás szabályait.
58.	§ E törvényben meg nem határozott fogalmak értelmezése tekintetében a
Ptk., illetve az Áht. rendelkezéseit kell alkalmazni.
59.	§ E törvény 1. §-ának és 15. §-ának alkalmazásában jogszabályon, 3. §-a (5)
bekezdésének és 8. §-a (2) és (6) bekezdésének alkalmazásában törvényen az
Országgyűlés Hivatala tekintetében az Országgyűlés - az Alkotmány 24. §-ának (4)
bekezdése alapján megalkotott - Házszabályát is érteni kell.
60.	§ Ahol jogszabály fejezet felügyeletét ellátó szervről, illetőleg fejezet
felügyeletét ellátó szerv vezetőjéről rendelkezik, azon e törvény hatálybalépését
követően fejezetet irányító szervet, illetőleg fejezetet irányító szerv vezetőjét kell
érteni.
61.	§ Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a központi államigazgatási
szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi
LVII. törvény szerinti autonóm államigazgatási szerv és kormányhivatal e törvény
alkalmazásában irányító szerv.
56
62.	§ Az e törvény 29. §-ával megállapított Áht. 100/L. §-ának (7)
bekezdésében foglaltak nem alkalmazandók
a)	a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zártkörűen működő részvénytársaságra
(NIF Zrt.),
b)	az Állami Autópálya Kezelő Zártkörűen működő részvénytársaságra (ÁAK
Zrt.),
c)	a Magyar Közút Állami Közútkezelő, Fejlesztő, Műszaki és Információs
Közhasznú Társaságra (Magyar Közút Kht.),
d)	az ITD Hungary Nonprofit Közhasznú Zártkörűen működő
részvénytársaságra (ITD Hungary Zrt.),
e)	a Bányavagyon-hasznosító Közhasznú Társaságra,
f)	a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaságra, továbbá
g)	azon - a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium által
alapított - gazdálkodó szervezetre, amely a honvédelmi tevékenység közvetlen
biztosításával és fejlesztésével kapcsolatos feladatot lát el.
63.	§ Az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény VII. fejezete (45-
46/A. §-a) alapján új közüzemet (közüzemi vállalatot) 2009. január 1-jétől nem lehet
alapítani.
64.	§ E törvény 19. §-át megelőző alcíme, 19-43. §-a 2009. augusztus 1-jén,
45-56. §-a 2010. február 1-jén hatályát veszti. E § 2010. február 2-án hatályát veszti.
57
Általános indokolás
1.	Az államháztartásról szóló, 1992-ben megalkotott, s azóta számtalan alkalommal
és elemében módosított törvény (Áht.) mára nem tudja a kívánatos mértékben
betölteni eredendő szerepét, hogy egy átlátható, stabil, ugyanakkor a változó
körülményekhez való alkalmazkodást lehetővé tevő keretszabályozást adjon a
közszféra működéséhez. Még kevésbé alkalmas arra, hogy aktívan segítse az
államháztartás reformját, ezen belül a közszolgáltatások színvonala javítását,
ugyanakkor a tartós egyensúlyi követelmények teljesítését.
Konszenzus van abban, hogy az Áht. (pontosabban az államháztartási rendszer és a
közfeladat-ellátás szabályozása) átfogó módosításra szorul. Jelen törvényjavaslat
nem ezt a szerepet tölti be. Ugyanakkor több igen jelentős területen fontos új
szabályozást teremt az államháztartási működésben. Megvalósítja mindenekelőtt a
költségvetési szervi működésnek és gazdálkodásnak az új, törvényi szintet igénylő,
rendszerszerű, összehangolt szabályozását. Ismérveket, feltételeket és eljárásokat
rögzítve támogatja a közfeladat-ellátás különféle formái közötti választást. Végül:
néhány, az előbbiekkel is összefüggő témában (pl. irányítás, felügyelet, ellenőrzés)
rendezi a szükséges törvényi szintű szabályozást.
A Javaslat jelentőségét jól illusztrálja, hogy mintegy 600 központi és 13.000
önkormányzati költségvetési szervet, valamint az általuk foglalkoztatott több mint
700 ezer munkavállalót érint. A teljes államháztartás költésének több mint 30%-ára
(a GDP mintegy 20%-ának megfelelő közkiadásra) ad a tervezet megújuló
szabályozást.
A törvény megalkotásának fő oka, hogy - a demokratikus intézményrendszer
kialakításával, s a piacgazdaságra való átmenet intézményi és szabályozási
feltételeinek megteremtésével járó feladatok elvégzése után - a jogalkotó is a
korábbiaknál nagyobb figyelmet tud és nagyobb figyelmet is kell szentelnie a
közpénz védelmére, ugyanakkor hatékony felhasználására, ellenőrzésére. Az
előírások célja a gazdaságos, hatékony, eredményes működés és folyamatos
önkontroll kikényszerítése mellett a forrásokat rendelkezésre bocsátó és
közterheket viselő társadalom, lakosság felé való elszámolás. Ez is eleme annak a
szemléleti megújulásnak, amely az államot visszahelyezi jogaiba az adófizetőktől
származó források felhasználása során.
2.	A Javaslat formailag két alapvetően elkülönülő részből áll. Ez nem befolyásolja a
szabályozás tartalmi egységét, e részek feltételezik egymást. A Javaslat első része
sui generis szabályozást tartalmaz a költségvetési szervek jogállására
(„státuszára”), s egyes ehhez kapcsolódó kérdésekre nézve. A második rész a
hatályos Áht-t módosítja. Ennek első blokkjában többi között rögzíti, kiegészíti az
irányító/felügyeleti szerv funkcióit. A második blokkban (az Áht. VII. fejezetének
felváltásával) a költségvetési szervek gazdálkodásának új - általános és
differenciált - alapját teremti meg. A harmadik blokkban (az Áht. új, VII/A.
fejezettel való kiegészítésével) a költségvetési szervek gazdálkodó szervezeteire, a
58
gazdálkodó szervezetek általi közfeladat-ellátásra és a közfeladat költségvetési
szerv és gazdálkodó szervezet közötti (kétirányú) átadására vonatkozó szabályokat
tartalmazza. Végül a negyedik blokk az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzési
rendszer - elsősorban fogalmi tisztázást jelentő - módosuló szabályairól
rendelkezik.
3.	A törvényjavaslat gerincét a költségvetési szervek új típusainak, jogállásuknak és
legfőbb működési-gazdálkodási szabályainak rögzítése jelenti. E szabályok
egységes szerkezetben régóta hiányoznak az Áht-ból (és a teljes magyar
joganyagból), ma már elégtelen módon és színvonalon néhány paragrafusba
vannak belezsúfolva.
Az egységes követelményrendszer hiánya, az esetenként még ma is hiányzó alapító
okiratok, hiányos nyilvántartás miatt még az sem egyértelmű, hogy valójában hány
és milyen típusú költségvetési szerv van ma Magyarországon. (Bizonytalan - főleg
a helyi önkormányzati, illetve a helyi és országos kisebbségi önkormányzati
intézményi körben - maga a költségvetési szervi minősítés és az indokoltság.)
Ilyen adottságok mellett a különféle nyilvántartások összekapcsolása, ezzel pl. az
„üvegzseb” program céljainak elérése, az ellenőrzés lehetőségének erősítése, a
felesleges adminisztráció leépítése sem valósítható meg.
Mint minden jogi személynek, a költségvetési szervnek is közhiteles
nyilvántartásban kell megjelennie. A költségvetési szerv alapító okirata által, de
-	jogszabályban (határozatban) foglalt kivétellel - a bejegyzés szerinti időponttal
jön létre. Jelentős szabályozási defektus megszüntetésére kerül sor azzal, hogy
egyfelől a külön állami aktus (jogszabály vagy határozat kiadása), másfelől a
nyilvántartást vezető szerv (a kincstár) és az egységes tartalmú nyilvántartás révén
a garanciális jogállami követelmények fokozottan érvényesülni tudnak.
A költségvetési szerv attól költségvetési szerv - az állami, az önkormányzati és a
köztestületi költségvetési szerv egyaránt -, hogy a részére az alapító által pénzügyi
és szakmai tartalommal, különféle módszerekkel meghatározott költségvetésből (a
közpénzekre szükségszerűen jellemző korlátosságot kifejezve) a folyamat egészére
szabályozott módon gazdálkodik, felette az állam kijelölt szervezete útján
irányítási/felügyeleti jogokat gyakorol. A törvényjavaslat ennek megfelelően
egyértelműen fellép a közfeladatok ellátásának túlzott és deformált kiszervezése,
mesterséges civiljogi-kereskedelmi jogi formákba bújtatása (és a már lezajlott ilyen
irányú folyamat) ellen; a költségvetési (közpénzzel, közvagyonnal való)
gazdálkodástól és működéstől idegen, jelentős piaci forrásokat és piaci viszonyokat
feltételező szabályozási logikával szemben. Ilyen ellátási módnak abban az esetben
van legitimitása, ha a költségvetési szervi feladat-megoldás lehetősége - vizsgálat
alapján - kimerült, az alapfeladatok és kapcsolódó, de más jellegű feladatok piaci
környezetben, ilyen jellegű forrásra terhelhetők, illetve a működés infrastrukturális
hátterét illetően az indokolt. Egyes intézménycsoportok (pl. egészségügy,
felsőoktatás egyes intézményei) körében markánsan megjelenő versenyjelleg
59
közbenső megoldásokat is indokol, amelyeknek a törvényjavaslat az alapjait
fogalmazza meg.
A Javaslat hangsúlyozottan a költségvetési szervi formát priorizálja a közfeladatok
ellátására nézve oly módon, hogy arra nézve tartalmaz konkrétan szigorítást, hogy
mikor látható el állami tulajdonú (állami részesedéssel működő) gazdálkodó
szervezet által a közfeladat költségvetési szervi forma helyett. Ha e kiterjedt
feltételrendszernek a feladat, a nyújtott szolgáltatás keresleti-kínálati viszonyai,
valamint maga a szervezet nem tud megfelelni, azaz valós piaci feltételek nem
állnak fenn, vagy a piaci működés más ok miatt nem indokolt, akkor a
költségvetési szervi forma választása kötelező. De még ha e feltételek fenn is
állnak, a közfeladat természete egyértelműen az állami tulajdont és
szabályrendszert teszi adekváttá, a privatizáció a szabályozás témaköre, az általa
lefedett intézményi kör tekintetében nem szóba jöhető megoldás.
Az „érem másik oldalaként” rendezni kell a költségvetési szervi feladatellátás
feltételeit is: egyrészről meg kell szüntetni a költségvetési szervek szervezeti-jogi
uniformizáltságát, és megfelelő szervezeti formaválasztékot kell nyújtani a
gyakorlat számára, másrészről - meghatározott szervezeti körben - rugalmasabbá
kell tenni, másutt pedig szigorítani a költségvetési gazdálkodást. A markánsabb
előírások az eddigi „átlagra” vonatkozó egységes szabályozás helyett a
„testreszabott” differenciált megoldások irányvonalát követik. Ez utóbbi megfelelő
keret lehet, pontosabban kell, hogy legyen a szaktörvények és végrehajtási
szabályozás számára.
A törvény hatályba lépését követően az abban megadott időpontig a költségvetési
szerveket az alapító (irányító) szervének felül kell vizsgálni és a szükséges
intézkedéseket - ilyen a besorolásuk is - meghozni. A közfeladat-ellátás szervezeti
formája megválasztásában az okszerűséget, ti. hogy a feladat jellegéhez, ellátása
feltételeihez és követelményeihez igazodjék a szervezeti forma, érdemben erősíteni
kell.
3.1.	A Javaslat működési szempontból két költségvetési szervi alaptípust különböztet
meg, nevezetesen a közhatalmi költségvetési szervet és a közszolgáltató
költségvetési szervet. A közhatalmi és közszolgáltató funkciók egy intézményen
belüli viszonylag széles körű megjelenése miatt szükséges egyértelműen kijelölni
az irányadó szabályokat e „vegyes” esetre is.
A közhatalmi költségvetési szerv - ahogyan az elnevezés is tükrözi - jogszabály
által közhatalmi jogosítvánnyal felruházott szerv. Jellemzően a jogalkotói,
jogszabály-előkészítési, igazságszolgáltatási, védelmi, rendvédelmi,
közigazgatási jogalkalmazói, hatósági és törvényességi ellenőrzési feladatot
ellátó szervek tartoznak ide, de e lista akkor válik majd teljessé, amikor az egyes
szervek besorolása a törvényi kötelezettségnél fogva megtörténik. Itt kell
megjegyezni, hogy léteznek olyan közhatalmi szervek, amelyek - sajátos
politikai-közjogi szerepüknél fogva - közjogi értelemben jogalanyok, polgári jogi
60
értelemben azonban nem jogi személyek, s így költségvetési szervek sem
lehetnek (pl. Országgyűlés, Kormány). Vagyis a közhatalmi költségvetési szervek
összessége nem jeleníti meg a közhatalom összességét, s ez nem is lehet elvárás.
A közszolgáltató költségvetési szerv - az elnevezés ezt is jól kifejezi - a köz
számára nyújt szolgáltatást, amely lehet: közoktatási, szociális, gyermek- és
ifjúságvédelmi, közgyűjteményi, közművelődési, szakképzési, felnőttképzési,
vagy más „klasszikus” szellemi közszolgáltatás, illetve más költségvetési
szerv(ek) részére gazdasági-pénzügyi-műszaki ellátás /„GAMESZ”/
(„közintézmény” altípus); felsőoktatási, tudományos kutatási, egészségügyi,
fejlesztési, művészeti, környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi, sportcélú és
informatikai közszolgáltatás („közintézet” vagy „vállalkozó közintézet” altípus,
amely kategóriába tartozhatnak külön törvény szerint országos közgyűjtemények
is); illetve pl. más költségvetési szerv vagy lakosság számára nyújtott fizikai
(technikai) szolgáltatás, ellátás, településgazdálkodási, -üzemeltetési, műszaki
szolgáltatás („közüzem” altípus, amely kategóriába tartoznak a fogvatartottak
foglalkoztatását végző költségvetési szervek is).
Természetesen - egyebek mellett éppen a „vegyes profilú” szervek miatt - a
„közhatalmi” és „közszolgáltató” elnevezések nem minden esetben tükrözik
pontosan az adott szerv tevékenységének, vagy tevékenysége egy részének
jellegét. Nem a szavak az érdekesek, hanem az, hogy egy adott szervre nézve az a
szabályrendszer érvényesüljön, amit a létrehozásának alapvető céljaként
meghatározott feladat, alaptevékenység (mint egyben a besorolás fő ismérve)
megkíván.
Jogi kategóriaként nem jelenik meg ugyan a „háttérintézmény” fogalma, de a
Javaslat a jellemzően ilyen megnevezéssel illetett szervek által végzett feladatot
nevesíti, s annak ellátására a költségvetési szervi formát írja elő azzal, hogy tiltja
gazdálkodó szervezetben való ellátásukat.
A piacgazdasági viszonyok kialakulásával és fejlődésével, valamint egyes
költségvetési szervtípusok tevékenységének piaci jellegűvé válásával (ilyenné
tételével) indokolttá vált olyan költségvetési szervi típusokat létrehozni,
amelyekre nézve a szabályrendszer hasonlóságot mutat a versenyszférában
magánjogi gazdálkodó szervezetekre érvényes előírásokkal. E szándék
összhangban áll azzal a törekvéssel, hogy az államnak és különböző szerveinek
csak a mindenképpen szükséges mértékben legyen non-profit gazdálkodó
szervezete, „megtisztuljon” az állam kvázi-vállalkozói vagyona. Jól illeszkedik
továbbá a közalapítványok számának a szükséges minimális mértékűre való
csökkentésének tendenciájába. Ugyanakkor mára az is nyilvánvalóvá vált, hogy a
költségvetési szerveknél általában nem célszerű megtiltani a gazdálkodó
szervezet alapítását, vagy az abban való részesedésszerzést, hiszen feladataik egy
részénél, vagy azt „folytató”, támogató funkcióknál ez lehet az optimális ellátási
mód.
61
A Javaslat a közintézeteket, a vállalkozó közintézeteket és a közüzemeket olyan
gazdálkodási szabályozási környezetbe helyezi, amely illeszkedik e szervtípusok
megváltozott környezetéhez, szerepéhez, illetve az általuk ellátott feladatok
optimális megoldási módjához. Magyarán: az e típusokba sorolandó szervek
-	gazdálkodási, irányítási-vezetési viszonyaik, jogosítványaik tekintetében - ma
már nem kezelhetők a klasszikus értelemben vett költségvetési szervként, hiszen
de facto kiléptek a klasszikus költségvetési rendszer keretei közül, jellemzően
vagy jelentős részben piaci koordinációs mechanizmusok alapján, más piaci
szereplők környezetében, piaci technikákkal, jelentős eszközállománnyal, évek
között áthúzódó feladatokkal működnek. Szükséglet keletkezett arra, hogy a
működési-gazdálkodási viszonyaikban is ennek megfelelő változások történjenek,
természetesen eltérő módon a jellemzően (de nem kizárólag) fizikai jellegű
szolgáltatást nyújtó, általában szervezetileg lényegesen kisebb és egyszerűbb
közüzemek, valamint a nagy mérettel és komplex működési móddal, érdemi
bevételi hányaddal jellemezhető közintézetek és vállalkozó közintézetek
esetében. Ezeknél a szervezeteknél fogalmazható meg leginkább a feladatalapú
gazdálkodás, a szerződéses típusú kapcsolat az irányító szervvel, más
finanszírozóval.
A versenyszférához legközelebb álló vállalkozó közintézeti típus megalkotásának
jelentősége éppen abban áll, hogy a magyar jogrendszerből mindeddig hiányzó
kompromisszum születik a tekintetben, hogy e szervek képesek legyenek a piaci
koordináció, piaci mechanizmusok, módszerek hasznos elemeivel élni, a piacon a
lehető legteljesebb értékű részvevőként működni, ugyanakkor a közpénz védelme
a költségvetési szervekre érvényes szabályokkal továbbra is biztosítva legyen.
A közszolgáltató költségvetési szervek folytathatnak vállalkozási tevékenységet,
s a működéshez szükséges forrásuk saját bevételből is részben előteremthető;
létszámukra - a közintézmény kivételével, ahol a („felfelé”, vagyis a növelés
irányába) kötöttebb létszámgazdálkodás indokolt - elegendő irány szám-jellegű
(vagyis saját maguk által mindkét irányban módosítható) előirányzat
megállapítása; a személyi ösztönzési formák gazdagok; előirányzatainak évközi
módosításában csak kis mértékben korlátozott (külön meghatározott körben
teljes) szabadságot élveznek, az előirányzat-maradvány felett a korábbiakhoz
képest fokozottan rendelkeznek; finanszírozásuk jellemzően teljesítésarányos; az
intézményvezetés (szakmai, gazdasági) többféle szervezési formát ölthet, de
mindenképpen fokozott felelősséggel. A törvény az irányokat egyértelműen
kijelöli, de a részletszabályok megalkotása - éppen a sokszínűségre figyelemmel
-	további törvényi és rendeleti szintre marad. A szabályozástól mindenekelőtt az
várható, hogy e szervek a mainál is rugalmasabb keretek adta lehetőséget az
alaptevékenységük lehető legszínvonalasabb ellátásának szolgálatába állítják.
A Javaslat továbbá - elsősorban a közintézeti, vállalkozó közintézeti körben -
igyekszik az állam „megrendelői” funkcióját erősíteni. E körben kevésbé
érvényesülnek az állam szigorúbb irányítási, operatív beavatkozási funkciói, a
szerződés szerinti teljesítést elváró „partneri pozíció” felé történik elmozdulás
62
azzal együtt, hogy rugalmasabb gazdálkodási szabályozás a hangsúlyosabbá váló
teljesítményelvvel, a vezetői felelősség növelésével társul.
3.2.	Lényeges újdonság a költségvetési szerv-forma differenciált felfogása aszerint,
hogy az adott költségvetési szervnek a szakmai alaptevékenysége ellátása mellett
milyen funkciókkal indokolt rendelkeznie. E szabályok a jelenleg meglehetősen
vegyesen alkalmazott, s általános tapasztalatként rosszul értelmezett „önállóan”,
illetve „részben önállóan”, valamint „teljes jogkörűként”, illetve
„részjogkörűként” való működésre vonatkozó előírásokat hivatottak - más
tartalommal - felváltani.
A költségvetési szervek egy részénél indokolt a szaktevékenységet támogató,
kiszolgáló szellemi (informatika, humán erőforrás gazdálkodás stb.) és fizikai
(üzemeltetés, nyomda, garázs stb.) funkciók, valamint gazdasági (pénzügyi,
számviteli, munkaügyi) szervezeti egység önálló fenntartása is („önállóan
működő és gazdálkodó” szervek egyik csoportja). Az önállóan működő és
gazdálkodó szervek másik csoportjánál azonban a kis üzemméret, illetve
centralizálható gazdasági funkciók miatt nincs szükség saját gazdasági szervezeti
egységre (e kört és a szabályozási eltéréseket kormányrendelet határolja majd le).
A szerveknek egy jogilag újonnan létrehozott (azonban de facto létező és
bővítendő) kategóriájában a támogató, kiszolgáló funkciók saját kapacitással való
ellátása is indokolatlan, lényegében elegendő a szaktevékenység szellemi bázisa
(„önállóan működő” költségvetési szerv). Mindez a létszámnak és a fizikai
kapacitásnak üzemméret, szakszerű vezetői és ezen keresztül hatékonyság
szempontjából való optimalizálását segíti elő. A valósan gazdálkodási feladatokat
ellátó intézményeknél (elsősorban közintézeteknél és vállalkozó közintézeteknél)
szervezeten belül a személyi adottságoktól függően - és más szabályozás ilyen
rendelkezése esetén - megvalósulnak (menedzser-vezető) vagy szétválnak a
szakmai és gazdasági vezetői funkciók, megjelennek a gazdasági felügyelő
testületek, míg másutt (önállóan működő szervek) ez a szétválás szervezetek
közötti munkamegosztással oldódik meg. Az „önállóan működő” kategória
létrehozása biztosítja továbbá, hogy - a jogi személyiségű szervezeti egység
egyfajta inverzeként - amennyiben az egyéb szempontok önálló költségvetési
szervi státuszt indokolnak, akkor ez lehetővé válhasson a szakmain kívüli
funkciókra önálló kapacitás kiépítésének jogszabályi tiltásával párhuzamosan.
3.3.	A tervezet új alapokra helyezi az állam (illetve önkormányzat, köztestület) és
költségvetési szervei között fennálló viszonyt. Ezen új alapok létjogosultságát a
piacgazdasági viszonyokhoz való alkalmazkodás, s az adófizetőknek a
közpénzből működő szervezetekkel szembeni indokolt elvárásainak való
megfelelés szándéka teremti meg. Jelenleg a költségvetési szerv a költségvetési
lehetőségeihez igazodóan a jogszabályokból adódó kötelezettségek szabályszerű
teljesítésével gyakorlatilag eleget tesz a vele szemben támasztott
követelményeknek. Az irányítást/felügyeletet ellátó szervnek nincsen
intézményesített gyakorlata arra, hogy évről-évre számba vegye és
megfogalmazza a szerv működésével és teljesítményével (szakmai és
63
gazdálkodási vonatkozásban egyaránt) kapcsolatos elvárásait. A költségvetési
keret és a jogszabályok biztosította mozgástér ugyanis nagy: a tényleges
működési, feladatellátási módra, a számszerűsíthető teljesítményre, az inputok és
outputok optimális, a forrásokkal összehangolt alakulására nézve a költségvetési
szervek ma sok esetben nem kapnak - akár számon is kérhető - instrukciót,
illetve nem adnak értékelhető, kezelhető információt. A lehetőség erre ma is
adott, ám tapasztalat, hogy határozott kötelezettség hiányában e lehetőséggel az
irányítást/felügyeletet ellátó szervek jellemzően nem élnek. Az elemi
költségvetés, s a hozzá kapcsolódó dokumentumok - kötelezően előírt tartalom és
gyakorlat híján - nem tekinthetőek olyannak, amelyek az adófizetők éves
(érdemi) elvárásait tartalmaznák a költségvetési szervekkel szemben, garantálnák
a végrehajthatóságot és számonkérhetőséget, mert pusztán fiskális funkciót
töltenek be, elfedik, mellőzik a reálfolyamatok kezelését. Az ilyen tartalommal is
bíró, sőt, a hangsúlyt erre helyező költségvetési egyeztetések egy évtized alatt
csaknem elhaltak.
E hiányosságot pótolva bevezetésre kerül a költségvetési szervek valamennyi
típusára vonatkozóan a megvalósítási terv, valamint - a közintézetek, a
vállalkozó közintézetek és a közüzemek esetében - a teljesítményterv. Előbbit a
szerv elsősorban saját maga számára készíti, s a feladat-megvalósítás mikéntjét
hivatott írásba foglalni. E dokumentum - teljesítményterv hiánya esetén - a
közhatalmi költségvetési szerveknél és a közintézményeknél az éves működés
számon kérhető alapjait fekteti le, dokumentálja a költségvetés végrehajtásának
tervezett módját, annak realitását, megvalósíthatóságát bizonyítva. Utóbbi
esetben a megvalósítás (intézményi felelősséget jelentő) mikéntje mellett az
irányító szerv és a költségvetési szerv közötti egyeztetés és megállapítás tárgya
kell, hogy legyen a költségvetési szervtől elvárt teljesítmény (amely itt kimenetet
/output/ és társadalmi eredményt, hatást /outcome/ egyaránt jelenthet), s e
dokumentumot az irányító szervnek is jóvá kell hagynia. E szerveknél a
jogszabályokból adódó feladatok ellátási módja és volumene széles spektrumon
mozoghat, így meg kell határozni a számszerűsített elvárást. Ugyanakkor sajátos
megoldásként csak ún. feladatellátási megállapodást kell kötni, ha nem az
irányító szerv a finanszírozó.
A fenti dokumentumokban foglaltaktól eltérő működés teljesítmény-indokolási
kötelezettséget keletkeztet, s amennyiben az felróható a szervezet vezetőjének,
akkor jogalapot szolgáltat a megfelelő negatív jogkövetkezmények
alkalmazására. A vezetői felelősség ennél is tágabb megfogalmazása különösen
fontos, hiszen az intézményi közszolgáltatások jóval kevésbé tehetők ki piaci
kockázatoknak, s az alapkövetelménynek nem megfelelő működést nem jelzik
feltétlenül piaci mechanizmusok.
A Javaslat fontos célja, hogy az irányító/felügyeleti szerv, ezen belül is a
minisztérium feladatának és felelősségének rögzítésével, „kikényszerítésével” e
szervek valóban váljanak - szabályozási és végrehajtási oldalról egyaránt - a
közfeladat-ellátás, szükség esetén ehhez szervezet-működtetés tényleges
64
irányítóivá, megrendelőként a hatékony közpénz-felhasználást generáló
tényezővé.
3.4.	A költségvetési szervként való működés rugalmasságát segíti elő az a
rendelkezés, amely - az alapítványra és az egyesületre vonatkozó szabályozás
után, s kibővítve az eddigi egyedi törvényalkotási lehetőséget - a
szervezetrendszerként működő, vagy egyébként összevonással kialakult
költségvetési szerveknél, végül a jogi személyiség jogszabályban történt
előírására, de kis „üzemméretre” figyelemmel lehetővé teszi a különböző belső
szervezeti egységek származtatott jogi személyiségét, anélkül, hogy sértené a
költségvetési szerv szervezeti egységességét.
Az új konstrukciótól az várható, hogy gátat szab a viszonylagos szakmai
önállósággal, esetlegesen saját költségvetési kerettel működő szervezeti egységek
olyan önállósodási, adminisztratív különállási törekvéseinek, amely egyébként
nem indokolt. A jogi személyiségű szervezeti egység - megfelelő eljárás után -
saját részelőirányzattal rendelkezhet, kötelezettséget vállalhat (az anyaszerv,
illetve az irányító szerv mögöttes kezességével), szerződést köthet.
4.	A Javaslat pótolni igyekszik az Áht. egyik fontos hiányosságát, amikor kísérletet
tesz a gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség fogalmának törvényi szintű
megfogalmazásra. Ennek célja azonban túlmutat az önmagában is értéket képviselő
fogalmi tisztázottságon: a meghatározások a költségvetési szervek működésének és
gazdálkodásának immáron törvényi alapon számon kérhető követelményeként
jelennek meg. A meghatározás származékos haszna továbbá, hogy tartalommal
töltődnek meg a jogszabályokban, határozatokban, stratégiákban és egyéb
döntésekben és döntés-előkészítésekben számolatlanul megjelenő, jellemzően csak
a „minden szempontból optimális” működés utáni vágyat kifejező, de konkrét
követelményekre nem bontható, s így számon sem kérhető kritériumok.
5.	A Javaslat külön blokkját képező, a költségvetési szervek gazdálkodó szervezeteire
vonatkozó szabályozás célja egyrészt a (piaci viszonyok meglétét adott esetben
kifejező) források és e szervezettípus közötti összhangot megteremtő, másrészt a
közfeladat rendeltetésszerű ellátását, biztonságát támogató előírások
megfogalmazása. A legfontosabb, sajátos előírások ebben a körben: a létrehozásra
felsőbb engedélyezés, ehhez indoklási kötelezettség (megadott követelményekkel),
korlátozott felelősség, menedzser-vezetés, illetve közpénz felhasználásnál
megalapozott költség, támogatás meghatározás, versenypiaci ellenőrzés és ellátási
kötelezettség.
A közfeladat átadása költségvetési szervtől gazdálkodó szervezetnek, illetve
gazdálkodó szervezettől költségvetési szervnek akként valósítható meg, hogy az
elődszervezet megszüntetése az utódszervezet létrehozásával összehangoltan
történik, és a közfeladat ellátásának folyamatossága biztosított; a (kijelölt vagy az
új) utódszervezet a megszűnés napját követő nappal megkezdheti (folytathatja) a
feladatellátást. Az átalakításhoz feltétel az irányító szerv előzetes engedélye,
65
illetve, hogy a tartozásállomány, a foglalkoztatottak és az átszálló vagyoni jogok és
kötelezettségek kérdése rendezve legyen. A részletes előírásokat szaktörvények
fogalmazzák meg.
6.	A törvényjavaslat - szintén hiánypótló jelleggel - előírja mindazon vizsgálatok
elvégzését, szabályzatok, határozatok és jogszabályok megalkotását, amelyek a
megfelelő szinten és - az egységesség miatt jellemzően Országgyűlés vagy a
Kormány által meghatározott - tartalommal biztosítják, hogy a közfeladat ellátása
mint naturális folyamat és mint forrásfelhasználó tevékenység jól szabályozottan,
nyomon követhetően, a beavatkozási lehetőségek tudatosításával, a tevékenységhez
kapcsolódó költségek és bevételek meghatározásának lehetőségével, ezzel a pontos
tervezést és finanszírozást elősegítve folyjék.
A néhol talán öncélúnak, s a bürokrácia gerjesztésének tűnő szabályok valójában
olyan ismeretek lefektetését, olyan mechanizmusok láthatóvá tételét, az
átláthatóság, számon kérhetőség feltételei explicit megjelenítését és ezzel
tudatosítását követelik meg, amelyek nélkül az elvárható színvonalú és a szükséges
és teljesíthető forrásigényt meghatározni képes működés a közpénzből,
közvagyonból működő közszférában nem is képzelhető el. Sok helyen ilyen
rendszerszerűség, dokumentumok, számítások, szabályzatok előállítása eddig is a
mindennapi működés része és elengedhetetlen feltétele volt, de mára megérett rá a
helyzet, hogy ez általános és (valamiféle önállóságra hivatkozva sem
megkerülhető) törvényi kötelezettséggé váljék. Az ezekhez hasonló
dokumentumok és kalkulációk léte és létjogosultsága a magánszférában
megkérdőjelezhetetlenül természetes. Csakhogy amíg a magánszférában minderre a
piaci törvényszerűségek és mechanizmusok adnak garanciát, addig a rendszerint
ezek híján működő közszférában átfogó és számos ponton speciális, adminisztratív
eszközöket kezelő jogszabályi előírásra van szükség. A közpénz felhasználására
vonatkozó követelmény ugyanis egyebek mellett ebben sem különbözhet a
magánpénz felhasználásától.
7.	A Javaslatban több esetben történik utalás külön törvény, vagy jogszabály
rendelkezésére. Ez nem a szabályozás bizonytalanságát jelzi, hanem annak
megjelenített következménye, hogy a szabályozandó terület: a közfeladat-ellátási
rendszer, annak kettős, szakmai és gazdasági célrendszere, az ágazati irányítás
heterogén. Így az egységes (erőltetetten homogén) szabályozás a „jogi szépség”
ellenére kivitelezhetetlen, eredménye semmitmondó, parttalan, további
jogalkotásra késztető „gumiszabályok” előírása lenne.
A külön törvényekre (általában a szakmai-ágazati törvényekre) való utalás nem
pusztán „engedély” az eltérő szabályozásra. Ellenkezőleg: felhívja a figyelmet arra,
hogy megjelölt témák sorában a szaktörvényeknek kell megadniuk a szabályozást
az általános előírásoknak az ágazati specialitásokat érvényesítő továbbvitelével (pl.
a közfeladat meghatározásakor, a jogállás egyes kérdéseiben, a költségvetési
szervtípusok, a szervek vezetői vonatkozásában). Ez ma még jórészt hiányzik.
Tudatosodnia kell azonban annak, hogy a közszféra működése és finanszírozása
66
érdemben múlik a szaktörvények és alsóbb szintű szakjogszabályok
finanszírozhatósági és hatékonysági követelményeknek való megfelelésén.
8.	Összegezve: a Javaslat célja a költségvetési szféra, az államháztartási rendszer
megszilárdítása és stabilizálása, a közpénzek felhasználásában az átláthatóság,
tudatosság, rendszerszerűség, és ezzel is a takarékosság biztosítása, a
közszolgáltatások nyújtásának hatékonyabbá tétele, az eddigi negatív tendenciák
kiküszöbölése, megelőzése, mindezzel az államháztartási rendszer
korszerűsítésének sajátos eszközökkel való segítése. A törvényjavaslat új,
kidolgozott feltételekkel rendelkező szervezeti formákat kíván nyújtani a
költségvetés hatékony felhasználásához, az ágazati korszerűsítések
kibontakozásához. A jelenleginél egyértelműbb fogalomhasználat szintén
hozzájárul a költségvetési szféra stabilizációjához, finanszírozhatóságához.
A Javaslatban foglaltak természetszerűen nem jelenthetnek visszaható hatályú
szabályozást. A törvény két lépcsőben (jogállási és gazdálkodási rész) kerülne
alkalmazásra, a költségvetési szervi formák részletesebb működési, gazdálkodási
szabályainak ágazati előírásaival, támaszkodva a megindult vizsgálatokra és
intézkedési programokra, intézkedésekre az állami feladatok körét és
intézményrendszerét illetően.
67
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A § tartalmazza a költségvetési szerv fogalmának meghatározását.
A költségvetési szerv
a)	az államháztartás részét képezi (államháztartáson belüli szervezet);
b)	jogi személy;
c)	a társadalom közös szükségleteinek kielégítését szolgáló - közérdekű - állami és
önkormányzati feladatokat (a kettő közös elnevezése: közfeladat)
alaptevékenységként lát el. Az ellátandó közfeladatot - az azt meghatározó
jogszabály alapján - a költségvetési szerv alapító okiratában meg kell jelölni, a
közfeladat meghatározása (listázása) mellett azok követelményeit és feltételeit is
jogszabálynak kell meghatároznia (aminek szakmai és gazdasági következményei
vannak);
d)	alapvetően nem profitérdekelt szervezet, alaptevékenysége körében piaci típusú
nyereségre, pénzügyi haszonra nem törekedhet;
e)	a közfeladatot az alapító okiratban meghatározott illetékességi területén (működési
körben) kötelező jelleggel kell teljesítenie;
f)	a működését biztosító államháztartáshoz nem közvetlenül kapcsolódik. Az államot
elsősorban a kijelölt irányító szervek (vagy korlátozott irányítási jogokkal
rendelkező szervek, illetve felügyeleti szervek) képviselik, melyeknek el kell
látniuk a szaktörvényekben, illetve az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII.
törvényben (a továbbiakban: Áht.) szabályozott - szakmai és gazdasági tartalmú -
feladataikat;
g)	működésének anyagi keretét (kifejezve annak korlátozottságát is) költségvetése,
költségvetési kerete, valamint - más törvény szerint, szerződéssel - kezelésébe
(használatába) adott vagyon biztosítja;
h)	e törvény szerinti külön nyilvántartásba van véve.
A 2. §-hoz
A § elsősorban a költségvetési szerv létrejöttét szabályozza. Felsorolja a
költségvetési szervek alapító szerveit: központi költségvetési szervet,
társadalombiztosítási költségvetési szervet az Országgyűlés, a Kormány, illetve a
(költségvetési) fejezetet irányító szerv; helyi önkormányzati költségvetési szervet a
helyi önkormányzat, a helyi önkormányzat jogi személyiséggel rendelkező társulása
vagy a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulása alapíthat. Csak külön
(az adott köztestületről rendelkező, kisebbségi stb.) törvény ide vonatkozó
rendelkezése, illetve felhatalmazása alapján alapíthat köztestületi költségvetési szervet
a köztestület, helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szervet a települési,
területi kisebbségi önkormányzat, valamint a települési, a területi kisebbségi
önkormányzat jogi személyiségű társulása, továbbá országos kisebbségi
önkormányzati intézményt az országos kisebbségi önkormányzat (vagy az országos
kisebbségi önkormányzat jogi személyiségű társulása). A fejezetet irányító szerv
definíciója az Áht-ban nyer megfogalmazást.
68
Ez a költségvetési szervek alapítás szerinti öt csoportja azzal, hogy a § (3)
bekezdésében meghatározott egyes azonos körökbe (az a), illetve a b) pontba) tartozók
közösen is alapíthatnak költségvetési intézményt. Így pl. a fejezetet irányító szervek
(az autonóm államigazgatási szerv és a kormányhivatal kivételével), illetve a helyi
önkormányzati költségvetési szerv alapítására jogosultak, hasonlóképpen a (3)
bekezdés b) pontjában megjelöltek (az (1) bekezdés b)-d) pontjában megjelöltek
bármilyen kombinációban) közösen (pl. helyi önkormányzat és helyi kisebbségi
önkormányzat együttesen). Az alapító okiratban értelemszerűen meg kell határozni az
irányító szervet, az alapítói jogok (egy vagy több) gyakorlóját. A közös alapítás kizárt
ezen alapítók csoportjai között (pl. központi költségvetési szerv, valamint helyi
önkormányzati költségvetési szerv alapítására jogosultak együttesen főszabály szerint
nem alapíthatnak intézményt).
Minden költségvetési szerv a polgári jog alanya, ezért jogi személyiség nélkül
költségvetési szerv nem létezhet. Jogi személyiséget pedig a költségvetési szerv is úgy
szerez főszabály szerint, hogy alapító okirata alapján bejegyzik a közhiteles
nyilvántartásba. A jogi személyiség nem jár együtt azonos kiterjedésű feladatellátási
funkciókkal (általában szellemi szaktevékenység, szellemi és fizikai támogató
tevékenység), és azonos értelemben vett gazdálkodási jogokkal.
Az alapítás előfeltétele egy külön közjogi aktus megtétele, mellyel a
közhatalom egyoldalúan kinyilvánítja akaratát - ellentétben az ún. civil szférával, ahol
magánjogi okirati alap elegendő egy jogi személy létrehozásához. Az alapításra
vonatkozó közjogi akaratnyilvánítás (mely adott esetben együtt jár feladat- és
hatáskörrel való felruházással) jogszabályban, vagy (elsősorban jogalkotásra nem
jogosult alapító szerv esetén, illetve egyébként, ha nem szükséges jogszabályban a
hatáskörrel való felruházás) határozatban történhet. A jogbiztonság megköveteli, hogy
ez nyilvános, mindenki számára megismerhető határozat legyen (ennek eszköze
elsősorban - a „papíralapú” hivatalos lap mellett - nyilvánvalóan az alapító szerv saját
honlapja lehet, ha van ilyen, vagy egyébként más internetes honlap). E nyilvánosságra
hozatali módok mellett természetesen nem kizárt, hogy pl. a helyi önkormányzat a
helyben szokásos módon is közzétegye az alapításra vonatkozó döntéseket.
Az alapításra vonatkozó szabályok megerősítésére azért is szükség van, mert az
alapítási eljárásra az elvileg kellően szabályozott és a nem állami szektorétól
szükségszerűen eltérő jogi háttér a tapasztalatok alapján önmagában nem jelent kellő
kontrollt és harmadik fél számára jogbiztonságot.
A szerv bejegyzése ex nunc hatályú, azaz a jövőre nézve történik. A létrejövetel
napja a nyilvántartásba vétel napja, kivéve, ha a költségvetési szervet létrehozó
jogszabály (határozat) ennél későbbi időpontot (napot) állapít meg. A bejegyzésnek
visszaható hatálya (pl. az alapító okirat aláírása napjára) nem lehet. Külön törvény
kivételesen, közérdekből térhet el a konstitutív hatály elvétől, csak ilyen esetben törhet
meg a bejegyzési elv, és jöhet létre már a bejegyzés előtt egy költségvetési szerv (pl.
minisztérium).
Lényeges szabály, hogy alapító okirat nélkül költségvetési szerv nem jöhet létre
(így nem is működhet, nem gazdálkodhat, nem köthet szerződéseket stb.), még akkor
sem, ha a költségvetési szerv létrehozása jogszabályon alapul (az alapító okiratot nem
pótolja a jogszabály esetleges melléklete sem). Mivel az alapító okiratot aláíró
személye - főleg a törvény alapján létrejövő költségvetési szerveknél (pl. így a
69
felsőoktatási intézmények) - kétséges lehet, vagyis vagy nincs is feltüntetve az adott
törvényben, vagy olyan (tipikusan alkotmányban nevesített közhatalmi) szervről van
szó, amely nem rendelkezik „irányító” szervvel, ezért a törvény nevesíti, hogy
-	a törvény által létrehozott, vagy a Kormány irányítása alá nem tartozó
költségvetési szerv (valamint a kormányrendelettel létrehozott szerv) alapító okiratát
az irányító szerv,
-	a minisztériumok, illetve a kormányhivatalok alapító okiratát a
miniszterelnök,
-	egyébként pedig az alapító okiratot az alapító szerv (vezetője)
adja ki (írja alá).
A 3. §-hoz
A költségvetési szervek új osztályozása egyrészt a költségvetési szerv
tevékenységének tartalma, jellege szerint alakul: a költségvetési szerv vagy közhatalmi
szerv, vagy közszolgáltató szerv azzal, hogy több szakmai intézménycsoportban a
költségvetési szervek mindkét fajta funkciót elláthatnak. Másrészt differenciált e
szervezetek köre aszerint is, hogy a működés és gazdálkodás mely funkcióit (szakmai;
szellemi támogató és fizikai kiszolgáló feladatok köréből) gyakorolják az
intézményben, a szakmai feladatellátás önállósága mellett. Ez a gazdaságos és
hatékony szervezetrendszer kialakításának alapja: biztosítja az önálló szakmai
működés lehetőségét, ugyanakkor elősegíti a szellemi, illetve fizikai infrastruktúra
koncentrációját (annak teljességére, vagy egy részére), annak gazdaságosabbá tételét
és szakmai színvonalának javítását. A típus (altípus) szerinti intézmény-besorolások
alapja a különféle „vegyes” feladat- és tevékenységi körű költségvetési szervek
esetében az lehet, hogy mely feladatok meghatározóak, elhagyhatatlanok a szerv
létezése szempontjából (ez nem jelent feltétlenül belső kiadási túlsúlyt). E szakmai
feladatok azok, amelyek az intézmény létesítését eredendően indokolták. A
besorolásoknak az Áht-ban foglaltak szerint gazdálkodási következményei vannak.
A Kormány irányítása alatt álló szervezetrendszer körében a költségvetési
fejezetet irányító szerv saját hatáskörben közhatalmi költségvetési szervet nem
alapíthat, ez csak külön törvény vagy kormányrendelet alapján lehetséges. A Kormány
irányítása alatt álló közszolgáltató költségvetési szerv alapításakor az államháztartásért
felelős miniszter előzetes egyetértése szükséges (kivételt képez - a honvédelemről és a
Magyar Honvédségről szóló törvény alapján - a honvédelemért felelős miniszter általi
alapítás, vagy vállalkozó közintézet alapítása), hiszen a szervezetalapítás és annak
módja egyúttal közpénzzel, közvagyonnal kapcsolatos tartós kötelezettség vállalását
jelenti. Hasonlóképpen az államháztartásért felelős miniszter előzetes egyetértése
szükséges köztestületi költségvetési szerv alapításakor, de csak abban az esetben, ha az
alapítás vagy a szerv majdani működtetése államháztartási forrás felhasználásával
történik. Ez az eljárás az általános jogelveknek megfelelően irányadó az adott szervet
érintő, alapítást követő, stratégiai (fundamentális) jellegű szervezeti döntésekre: az
átalakításra (egyesítés, szétválasztás), a megszüntetésre, valamint más, az alapító
okirat lényeges pontjait érintő változtatásokra is.
A § tartalmi előírást is megfogalmaz, mert a költségvetési szerv alapítása
nemcsak formális jogi aktus: szakterületenként, intézménytípusonként az
70
Országgyűlésnek, a Kormánynak meg kell határoznia azokat a különös szakmai,
pénzügyi, gazdaságossági (benne szervezeti) követelményeket, amelyek indokolják és
megszerveztetik valamely közfeladat ellátását költségvetési szervi formában. Ilyen
jogforrás lehet elsősorban egy-egy ágazati jellegű szaktörvény, mely meghatározza az
adott intézménytípus létrehozásának, majd működtetésének szakmai követelményeit,
előfeltételeit. Ezen előírás egyrészről tudatosabbá teszi a szerv alapításának szakmai,
társadalmi és költségvetési konzekvenciáit, s a tervezési és finanszírozási folyamatot,
másrészről „automatikus”, ugyanakkor sokoldalú mérlegelési és bizonyítási kényszert
is teremt az alapító számára. A megjelölt jogszabályokban a szóban forgó további
meghatározások megalkotása, illetve a meglévő előírások áttekintése, hasznosítása
folyamatosan történhet.
A 4. §-hoz
A jogszabályhely mindenekelőtt tételesen meghatározza az alapító okirat
adattartalmát, meghatározva egyrészt azon adatokat, melyeket minden esetben
kötelezően tartalmaznia kell az alapító okiratnak, másrészt azon adatokat, melyek csak
előfordulásukkor, meghatározott esetben képezik annak tartalmát. Az okirat a
beazonosítás mellett alapvető tevékenységi feltételeket (létrehozó jogszabály vagy
határozat, irányító szerv megnevezése, a szervvezető kinevezési rendje) és működési,
gazdálkodási jellemzőket (szervezeti típus, belső funkcionális struktúra) tartalmaz.
Más jogszabály (az Áht., ágazati-szakmai törvény, végrehajtási s más rendelet stb.)
további, egyéb adatok alapító okiratba emelését is előírhatja. Az alapító okirat kötelező
adattartalma között nem szerepel pl. a használatba, vagyonkezelésbe adott vagyon,
amelyről erre specializált szervnél megfelelő, aktualizált - s így az alapító okirat
gyakori módosításait elkerülhetővé tevő - nyilvántartás áll rendelkezésre, de ettől
függetlenül ezen adatok részei lehetnek a költségvetési szervek kincstári
nyilvántartásának (ún. törzsadattárnak) is.
Az 5. §-hoz
Az általános jogállami követelményeknek megfelelően a költségvetési szervek
nyilvántartásának is közhitelesnek és nyilvánosnak kell lennie - a törvény főszabály
szerint teljes nyilvánosságot biztosít a költségvetési szervek teljes körére. A
közhitelesség pedig azt jelenti, hogy az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell a
nyilvántartásban bízó jogszerző jóhiszeműségét.
Az alapítás szabályozott körülményeire figyelemmel a tartalmi
követelményeknek megfelelés a nyilvántartásba vétel kérelmezőjét terheli, de az
alapító okirat kötelező tartalmi elemei (kellékei) meglétét, továbbá az alapító okirat
létrehozó jogszabálynak (határozatnak) való megfelelését, azzal egyező tartalmát a
nyilvántartó szerv ellenőrzi, és bejegyzést elutasító joga van. (A bejegyzési időpont
jelentősége ezzel függ össze.)
A költségvetési szervek kincstári nyilvántartásának vezetését, illetve az ezzel
kapcsolatos eljárási szabályokat tekintve az általános, mögöttes előírásokat a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi
CXL. törvény tartalmazza, e törvény az ahhoz képest speciális szabályokat rendezi.
71
A törvény a költségvetési szervek nyilvántartásba vételével kapcsolatban csak a
leglényegesebb, garanciális jellegű rendelkezéseket tartalmazza. A végrehajtási
rendelet feladata a részletes szabályozás, kiegészülve a nyilvántartásból való
adatszolgáltatás témakörével.
A jogorvoslati jog biztosítása céljából a nyilvántartó kincstár határozatai ellen
az alapító, illetve (ha pl. nem az arra jogosult járt el addig) az alapításra jogosult szerv
jogszabálysértésre hivatkozással felülvizsgálatot kérhet a (kizárólagos illetékességű)
Fővárosi Bíróságtól. A bíróság a kincstár határozatát megváltoztathatja.
Az alapítás körébe tartozó, az ex nunc hatály alóli kivételnek megfelelően, a
nyilvántartásba bejegyzett bármely adat megváltoztatása a bejegyzés napjával válik
hatályossá, kivéve, ha a törvény más időpontot, illetve az alapító okirat (kisebb
jelentőségű) módosítására irányuló kérelem későbbi időpontot állapít meg.
A 6. §-hoz
A költségvetési szerv nem gazdasági vállalkozás, hanem közfeladatok
megvalósítására rendelt - a közfeladatot meghatározott feltétel- és szabályrendszerben
ellátó - szervezet. Részére a jogszabályban meghatározott közfeladat ellátásához
szükséges költségvetési előirányzatot, költségvetési keretet (pénzügyi forrást) kell
biztosítani. Ez a közfeladat-ellátás garanciája és egyszersmind a kiadások - döntően
közteher kivetése útján keletkezett - korlátos mennyiségű és - egyes pontokon
korlátozottan szabad felhasználás előírhatósága és alapvető információ céljából -
részletezett kerete. A jóváhagyott előirányzat meghatározza a közfeladat ellátásának
volumenét és színvonalát. A § utal arra is, hogy a költségvetési szerv működtetéséhez,
a közfeladat ellátásához nemcsak „folyó” pénzügyi forrást, hanem emellett vagyont
(alapvetően nem tulajdonosként) kell a szerv rendelkezésére bocsátani. Külön törvényi
(pl. állami vagyonról szóló törvény) szabályozás mellett itt elegendő - de fontos - az
elv deklarálása.
Ugyanakkor a szabályozás alapvető szemléletbeli újdonsága, hogy kilép a
„gazdálkodás vagy feladat-végrehajtás” pénzügyi szemléletű alternatívájából, s
megfogalmazza a források és a feladatellátás mennyisége, minősége közötti konfliktus
kezelésének módját: a költségvetési szervek működését és gazdálkodását - a
forráskeretek között, az alapító jogszabályra (határozatra), okiratra támaszkodva - a
reálfolyamatokat szabályozó egyéb dokumentumok határozzák meg. A
finanszírozandó kiadásokat - az ellátandó közfeladatokkal, illetve tevékenységekkel
kapcsolatos, szükségszerűen átlátható, követhető rendszert alkotó - követelmények,
személyi-tárgyi-szervezési-szervezeti feltételek, eszközök determinálják, melyek
minőségi-mennyiségi jellemzőkkel bírnak. Ezeket állandó dokumentumként, mintegy
részletes belső rendként a szervezeti és működési szabályzatban (SZMSZ), indokolt
esetben ügyrendben kell rögzíteni. Amennyiben az előbbiek szerinti költség-okok és a
fedezet (éves költségvetés) közötti egyensúly megbomlik, mód van az egyes,
összekapcsolódó dokumentumok tartalmi elemeit rendszerbelileg összehangolni. Ezért
szükségszerű - ha nem is itt előírt - az SZMSZ-nél is a rendszeres felülvizsgálat
(évente a költségvetés érdemi változása, vagy jogszabályi körülmények módosulása
miatt). A részletkérdésekről külön jogszabály (speciális jelleggel törvény, illetve
kormányrendelet) rendelkezik. Az éves költségvetések hasonlóan kettős (szakmai,
72
gazdasági) - előbbieket megalapozó - tartalmáról, dokumentumairól pedig az Áht.
rendelkezik.
A 7. §-hoz
A § általános jelleggel definiálja és szabályozza a költségvetési szervek
tevékenységének körét.
A költségvetési szerv szempontjából alapvető jelentőségű az alaptevékenység
meghatározása: jogszabályok az általánosság szintjén írják le a közfeladatokat. Ehhez
képest részletezőbben és konkrétan szervre „szabottan” határozza meg az adott
intézmény által ellátandó szakmai alapfeladatot a létrehozásról rendelkező (2. §
szerinti) jogszabály (határozat), valamint az alapító okirat. Ez a szerv szempontjából
legsajátosabb, más szervektől leginkább megkülönböztető szakmai alapfeladat. Ez
jellemzően szellemi jellegű tevékenység, de lehet fizikai (technikai, műszaki
szolgáltató, fenntartási jellegű stb.) tevékenység is. Azonos fizikai tevékenységek ezért
a különböző rendeltetésű szerveknél lehetnek háttértevékenységek és
alaptevékenységek is (pl. közüzemnél). Garanciális jelentőségű az az előírás, hogy a
vállalkozási tevékenység nem terjedhet ki az alaptevékenység körébe tartozó feladatra.
A törvény valamennyi tevékenységtípusra definíciót ad. Lényeges különbségek
jelennek meg pl. az alaptevékenységhez való viszonyban, valamint a tevékenység
forrásában.
Az egyes tevékenységek természetszerűleg magukban foglalják az azokat
közvetlenül támogató szellemi (gazdasági, pénzügyi, ügykezelő, adminisztratív stb.),
illetve segítő fizikai (technikai, kiszolgáló, műszaki, ellátó stb.) jellegű
tevékenységeket is.
A 8. §-hoz
A költségvetési szerv általában hierarchikus irányítás alatt álló szerv, ami
alapvetően abból adódik, hogy „vagyonát”, a rendelkezésére álló költségvetési
előirányzatot az állam, az alapító és (általában) egyben irányító (felettes) szerve
közpénzből, közvagyonból biztosítja, az ellátandó alapfeladatát e szerv határozza meg,
hagyja jóvá. Ily módon jelenik meg - közvetlen képviselet híján - a közpénzt
rendelkezésre bocsátók érdeke, a társadalom szándéka.
Tipikus irányítói jogok: az adott költségvetési szerv vezetőjének (gazdasági
vezetőjének) kinevezése, felmentése, a vele kapcsolatos alapvető munkáltatói jogok
gyakorlása, a szerv tevékenységének törvényességi, szakszerűségi, hatékonysági és
pénzügyi ellenőrzése, jogszabályban meghatározott esetekben a szerv döntéseinek
előzetes vagy utólagos jóváhagyása, egyedi (vagy normatív) utasítás adása feladat
elvégzésére vagy mulasztás pótlására, továbbá jelentéstételre vagy beszámolóra való
kötelezés. Ezen kívül az Áht. pl. az államháztartási gazdálkodással kapcsolatosan
számos irányítói jogkört határoz meg az ún. fejezetet irányító szervnek címezve. Az
irányítás és a felügyelet joga, illetve az irányítási jogkör részei (az egyes hatáskörök)
eltérhetnek egymástól a jogok alanya tekintetében. A szabályozás nemcsak a „teljesség
kedvéért” jelenik meg a Javaslatban, hanem hiánypótló előírást is jelent az érvényben
lévő más törvényekhez képest.
73
A költségvetési szervek felett - főszabályként - nem egyszerűen felügyelet és
különösen nem törvényességi felügyelet érvényesül (mint például a gazdasági
társaságoknál), hanem az irányítási jogok teljessége. A költségvetési szerv általában
ennek megfelelően - és az előzőek szerinti forrásstruktúrából, a megfelelően rögzített
szabályozásokból adódóan - csak viszonylagos szakmai és gazdasági önállósággal
rendelkezhet. A kormányzati szervezetrendszerben általánosak a korlátozás nélküli
irányítási viszonyok, de az Alkotmány, illetve más törvények a felettes szerv irányítási
jogait korlátozhatják. Az egyik korlátozott irányítási jogkört külön is nevesíti a
törvény: ez a felügyeleti jogkör. A felügyeleti szerv kategóriája azon szerveket jelenti,
melyek az irányítási jogok teljességével nem rendelkeznek, hanem csak korlátozott
irányítási jogkörrel. A felügyeleti jogok körét általánosan meg is határozza a §. A
felügyeleti jogkör lehet szakmai felügyelet, vagy még annál is korlátozottabb jogokat
jelentő (törvényességi felügyelet). Ez a felügyeleti típusú jogkör jellemzően azon
körben érvényesül, ahol a közfeladat-ellátás önállósága, ebből következően az
intézményi önállóság nagyobb fokú, és az állam „csupán” regulatív, (piac)szabályozó,
illetve az adott közszolgáltatás ellátására nézve „megrendelő” funkcióban képviseli a
köz érdekeit.
A § fogalom meghatározásokat tartalmaz, e körben definiálva pl. az irányító
szervet, az alapító szervet, az irányító szervek vezetőjét, különös tekintettel a hatályos
jogszabályok hiányosságaira.
Az ún. alapítói jogok, vagyis a költségvetési szerv alapítására (átalakítására,
megszüntetésére stb.) vonatkozó jogok az irányítási jogok körébe tartozó egyes
részjogosítványokat jelentenek, és attól nem különülnek el. Az irányítói és az alapítói
jogok tehát egymással az általános és a különös logikai viszonyában állnak. E körben
előállhat az az eset egyrészt, hogy az alapítói jogokkal felruházott szerv egyéb
irányítási joggal nem rendelkezik az adott intézmény vonatkozásában, így lehetséges,
hogy az alapítói jogokkal felruházott szerv eltér az egyéb irányítási (felügyeleti) jogok
címzettjétől.
A § a költségvetési szervek teljes körére vonatkozóan ad általános jelleggel
szabályozást, ehhez képest szűkebb kört jelentenek a központi államigazgatási
szervek, melyekre vonatkozóan a központi államigazgatási szervekről, valamint a
Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény
rendelkezései irányadók pl. az irányítási jogok tekintetében. A § rendezi a két törvény
viszonyát.
Általában nem érvényesülnek egységes jogelvek, illetve nem teljesen
következetesek a jogszabályok abból a szempontból, hogy valamikor egy adott
szervre, más esetekben annak vezetőjére telepítenek irányítási-felügyeleti jogokat,
feladatot, illetve hatáskört. Ebben a kérdésben is általános szabályt állapít meg e
törvény: amennyiben törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az
irányító szerv feladatkörének gyakorlásához szükséges hatásköröket az irányító szerv
vezetője gyakorolja.
Önkormányzati területeken ezek a hatáskörök tipikusan testületeknél vannak,
kivéve a költségvetési szerv gazdasági vezetőjével kapcsolatos alapvető munkáltatói
jogokat. A gazdasági vezetőnek ugyanis egyfajta ellensúlyt kell képeznie a szerv
működésében a gazdálkodás megfelelősége, az adósságképződés megakadályozása
érdekében. Ez csak úgy biztosítható, ha az intézményvezetőnek a jövőben sem lesz
74
joga a gazdasági vezető kinevezése, felmentése. A helyi önkormányzatokról szóló
törvény szerint törvény a polgármesternek (főpolgármesternek) is megállapíthat
önkormányzati feladat- és hatáskört. Ezzel összhangban a Javaslat (a főszabálynak
megfelelően) az irányító szerv vezetőjére (polgármesterre, főpolgármesterre stb.)
ruházza ezt a hatáskört.
A közszolgáltató költségvetési szervre vonatkozó egyes irányítási jogok
átadhatósága tekintetében - mint általában - a létrehozó, illetve közfeladatot
megállapító jogszabályok rendelkezései lesznek az irányadók. Nyilvánvaló, hogy
mivel a költségvetési szervet jogszabály (határozat) alapján hoztak létre, e szervezeti
változások előfeltétele a jogszabály (határozat) megfelelő módosítása.
E § a közszolgáltató költségvetési szervre vonatkozó irányítási jogok
átruházhatóságára vonatkozóan állapít meg általános és speciális előírásokat, mely
szerint
-	az irányítói (alapítói) jogok csak a szerv alapítására egyébként jogosult más
szervre telepíthetők át, melyet természetesen az alapító okiratnak is tükröznie kell
(általános feltétel);
-	speciálisan a helyi önkormányzati és a köztestületi közszolgáltató
költségvetési szerv esetén az adott önkormányzattal (köztestülettel) történő
megállapodás a jogkörátadás feltétele.
A 9-13. §-hoz
A §-ok a költségvetési szervvel kapcsolatos - az alapításon kívüli további -
fundamentális, alapvető szervezeti intézkedéseket szabályozzák, nevezetesen az
átsorolást, a szétválasztást, az egyesítést (ez utóbbi kettő közös elnevezése:
„átalakítás”), valamint a megszüntetést. A rendelkezések mutatják - a magánjogi jogi
személyek egyesülésével, szétválásával és megszűnésével szemben -, hogy ezekre az
intézkedésekre (miként az alapításnál is) nem a költségvetési szervek saját akaratából,
hanem alapító-irányító szervének döntése, illetve más közjogi akaratnyilvánítás
(tipikusan jogszabály) alapján kerül sor. A jogforrási jelleg tekintetében analóg az
eljárás az alapítás aktusaival, annak megfelelően jogszabályi (határozati) formában, ezt
követően megfelelő (átalakító, megszüntető) okirat kiadásával, majd a kincstári
(törzskönyvi) nyilvántartásban átvezetéssel történhet stb.
A költségvetési szerv által ellátandó közfeladat megváltozása, illetve
alaptevékenységének megváltoztatása esetén előfordulhatnak olyan esetek, amikor
alapvetően nem változik meg a szerv által ellátandó feladatok jellege, vagy
megváltozik, de ez nem eredményez típusváltást, ekkor nem kell átsorolni a szervet.
Ha viszont a jogszabály (határozat) módosítja a szerv által ellátandó alaptevékenység
alapvető jellegét, az alapító szervnek a költségvetési szerv 15-16. § szerinti
besorolását is meg kell változtatnia az alapító okirat megfelelő módosításával
(átsorolás). Hasonló átsorolási okot képez, ha a közszolgáltató költségvetési szerv
alaptevékenysége úgy változik meg, hogy az alapján másik szervtípusba kell besorolni
az adott intézményt (pl. közintézményből közintézetbe). Végül speciális esetet jelent,
ha egy már működő közintézet költségvetési szerv alaptevékenysége nem változik, de
törvényben meghatározott feltételek teljesülése alapján vállalkozó közintézet
szervtípusként nyer besorolást (vagy éppen ennek fordítottja valósul meg). A
75
költségvetési szerv átsorolása kizárólag e §-ban megjelölt okok alapján lehetséges.
Amennyiben e (ma szűk körben lévő, de feltételezhető) típusváltások egyúttal a
foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok megváltozását is magukban hordozzák (pl.
közalkalmazottakból munkaviszonyban állók lesznek a foglalkoztatottak), abban az
esetben az egyes munkajogi jogszabályoknak a jogviszonyváltozásokra vonatkozó
speciális rendelkezései irányadók (így lehet pl. az új jogviszony alapján történő
bércsökkentés lehetőségét kizárni.)
A költségvetési szerv átalakítása egyesítéssel vagy szétválasztással történhet.
Az egyesítés beolvadás vagy összeolvadás lehet. A szétválasztás lehet különválás vagy
kiválás. E fogalmakat határozza meg a 11. §.
A §-ok rendezik a költségvetési szerv egyesítése, illetve szétválasztása esetén a
jogutódlás problémáját, amelynek a költségvetési szervek nyilvántartásából
egyértelműen megállapíthatónak kell lennie.
A költségvetési szerv alapító általi megszüntetése, átalakítása nem teljesen
diszkrecionális. Részben előírhatja ezt jogszabály, részben az alapító döntésén alapul,
de a döntés alapindokait (kötelező eseteit) a 12. § kifejezetten meghatározza
(felsorolja). Ez részben az Áht. jelenlegi szabályai szerint történik, de ki is egészül az
új követelményeknek és más új előírásoknak megfelelően, ezek pl. a kisegítő, a
vállalkozási tevékenységek tartósan túlsúlyossá válása (alapító okiratban
meghatározott arány meghaladása), illetve tartós forráshiány esete úgy, hogy nincs
lehetőség vagy indok a költségvetési szerv alaptevékenységének megváltoztatására
vagy vállalkozó közintézeti formában való működésre. Ezek is alátámasztják a
költségvetési intézményrendszer stabilizációját, kiszámíthatóságát, megbízható
minőségű működését. A 12. § rendelkezik a közfeladat ellátásának további lehetséges
formáiról is, esetleg annak megszüntetéséről.
Külön kiemelendő a helyi önkormányzat feladatellátásának sajátosságai miatt,
hogy kötelezően ellátandó önkormányzati feladat esetén a más módon (pl. más típusú
szervezettel) való tevékenység-gyakorlásra lehet áttérni, míg az önként vállalt
feladatokat az önkormányzat jogosult elhagyni, különösen, ha a költségvetési szerv
működéséhez vagy a más módon történő feladatellátáshoz szükséges pénzügyi
fedezetről nem tud gondoskodni. Általános feltétel azonban helyi önkormányzati
költségvetési szerv megszüntetésekor a közfeladat-ellátási kötelezettség előzetes
felülvizsgálata, valamint, hogy a közfeladat további ellátásáról az alapító szerv más
módon képes legyen gondoskodni.
Nyilvánvaló, hogy mivel a költségvetési szerv alapítása jogszabályon (vagy
határozaton) alapult, az átalakítás, illetve a megszüntetés előtt a jogszabályt
(határozatot) megfelelően módosítani kell (hatályon kívül kell helyezni), és ez
irányadó az alapító okirat más módosításaira is.
A költségvetési szerv megszüntetése a közfeladat ellátásának kötelezettségét
nem szünteti meg, erről külön kell intézkedni. Ezen kívül vagyonjogilag sem szűnhet
meg jogutód nélkül - kvázi végelszámolással - a költségvetési szerv (legfeljebb csak
munkajogilag), továbbá vele szemben felszámolási eljárás sem folytatható le,
kötelezettségeit mindenképpen teljesítenie kell (ld. Polgári Törvénykönyvről szóló
1959. évi IV. törvény 37. §-a). Ha a költségvetési szervet alapítója megszünteti, maga
az alapító szerv lesz jogosult és köteles elsősorban kijelölni a jogutódot, illetve
rendelkezni a megszüntetendő szerv vagyoni jogainak és kötelezettségeinek
76
átszállásáról. Ha az ellátandó közfeladatok, a vagyoni jogok és kötelezettségek
tekintetében más jogutódot nem jelöl ki, az alapító lesz az általános jogutód. Az
Országgyűlés és a Kormány által alapított szerveknél főszabály szerint az általuk
kijelölt költségvetési szerv az általános jogutód.
Az átalakításról, megszüntetésről jogszabályban vagy határozatban kell
rendelkezni. E jogszabályban (határozatban) rendelkezni kell a közfeladat(ok)
jövőbeni ellátásáról, valamint a költségvetési szerv valamennyi jogáról és
kötelezettségéről, így különösen az előirányzatokról és a vagyonról. Valamennyi
elismert vagy nem vitatott tartozást rendezni kell, megtörténtére külön utalva az
átalakító (megszüntető) okiratban. Ez utóbbi rendelkezés tulajdonképpen azon Áht.
előírás érvényre juttatását is jelenti, mely végső soron az irányító szerv
kötelezettségévé teszi a költségvetési szerv lejárt és ki nem elégített tartozásai
rendezését. Arról is rendelkeznie kell a megszüntetőnek, hogy melyik az a naptári nap
(zárónap), amikor utoljára vállalhat kötelezettséget a költségvetési szerv. Ez az
államháztartás és a külső személyek szempontjából is garanciális jellegű előírás.
A költségvetési szerv megszűnése az alapítással analóg módon történik. Így a
szerv a nyilvántartásból való törlésével, a törlés napjával szűnik meg, ha az
átalakításról, megszüntetésről rendelkező jogszabály (határozat) ettől eltérő, későbbi
időpontot (törvény más időpontot) nem állapít meg a megszűnés napjaként. A
jogszabályt (határozatot) viszont a megismerhetőség, a felkészülési idő biztosítása, a
jogbiztonság követelménye miatt legalább negyvenöt nappal a tervezett (és kincstár
felé kérelmezett) megszűnés előtt nyilvánossá kell tenni. Ugyancsak a jogbiztonság
követelménye miatt, illetve a biztonságos és zökkenőmentes közfeladat-ellátás
érdekében írja elő a törvény, hogy átalakítással történő megszüntetés esetén a jogutód
költségvetési szerv (szervek) bejegyzésével egyidejűleg kell az átalakulással megszűnő
költségvetési szervet törölni a nyilvántartásból.
Az átalakítás, illetve a megszüntetés kapcsán indokolt lehet, hogy a
gördülékeny végrehajtás, a hitelezők védelme és biztonságos feladatellátás érdekében
(a Kormány irányítása alá tartozó költségvetési szerv esetén) átalakítási, illetve
megszüntetési biztost lehessen rendelni. A biztos jogai tekintetében a kincstári biztosra
vonatkozó szabályok az irányadók. Az átalakítási, illetve megszüntetési biztosra
vonatkozó részletes szabályokat és a gazdálkodási önállóságában korlátozott
költségvetési szerv működésének szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.
A 14. §-hoz
A nagy méretű, összetett, területileg is szétaprózottan működő költségvetési
szerveknél jelentős nehézségeket okoz, hogy - más jogi személyekkel, pl. társadalmi
szervezetekkel, alapítványokkal szemben - az Áht. eddig nem adott explicit
lehetőséget arra, hogy költségvetési szervek belső szervezeti egységeit (pl. tagozatait,
területi, vagy más, kizárólag szakmai feladatot ellátó szervezeti egységeit) jogi
személlyé nyilvánítsák. Ezt pótolja most e törvény, támaszkodva a Polgári
Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseire. Másik esetkörként számos
alacsony méretgazdaságosságú költségvetési szerv koncentrálható, vagy már
megvalósult koncentráció - a más jogszabályban előírt jogi személyiséget biztosítva -
77
legalizálható. Ugyanakkor a működőképesség, szakmai önállóság fenntartható
ugyanezen megoldással, továbbá az irányító szerv állandó befolyása közvetetté válik.
A belső, „származtatott” és az adott költségvetési szerv szervezeti-gazdálkodási
egységét nem érintő jogalanyiságot a költségvetési szervet létrehozó jogszabály
(határozat) - a gyakorlatban feltehetően a meglévő jogszabály (határozat)
módosításával - biztosíthatja az ott tételesen meghatározott belső szervezeti
egységeknek - ez tehát nem alapulhat a költségvetési szerv (vezetésének) saját
döntésén, legfeljebb kezdeményezésén. Ez az adott esetnek megfelelő egyeztetési
eljárást is feltételez. A Ptk. előírásait követve ez esetben a jogszabályban
(határozatban) meg kell határozni legalább a jogi személlyé váló egység nevét,
székhelyét, tevékenységét, képviselőjét, valamint a gazdálkodással kapcsolatos
jogokat. Ezen túlmenően más kérdésekről is lehet itt rendelkezni. A költségvetési
szerv a költségvetési előirányzatán belül e szervezeti egység részére a tevékenysége és
gazdálkodása keretéül szolgáló elkülönített részelőirányzatokat állapíthat meg. A
szervezeti egység a jogi személyiség ellenére része marad a költségvetési szerv
egészének, amit jelez az is, hogy a szervezeti egység tartozásaiért mögöttesen a
költségvetési szerv, illetve annak irányító szerve felel (ez utóbbit ez a jogi
személyiséggel való felruházás szempontjából felelős, megfontolt döntés
előkészítésére, illetve meghozatalára is készteti).
A szervezeti egység jogi személyiségét az által nyeri el, ha ezt a származtatott
jogi személyiséget a költségvetési szervnél az adott „anyaszerv” számánál - az alapító
kezdeményezésére - külön alszámon bejegyzik, így e tény bekerül a nyilvános és
közhiteles nyilvántartásba is.
Meghatározott esetekben (pl. a szervezeti egység a számára meghatározott
közfeladatot tartósan nem tudja ellátni, a szervezeti egység által nyújtott
közszolgáltatás iránti szükséglet megszűnt) az irányító szerv köteles felülvizsgálni a
szervezeti egység jogi személyiséggel való felruházását, és indokolt esetben
kezdeményezni a jogi személyiségű jogállás megszüntetését.
A 15-17. §-hoz
A már jelzett szabályt, a költségvetési szervek tevékenységének jellegéhez
(illetve ez alapján az eltérő gazdálkodási szabályokhoz) kötődő differenciálást tükrözik
a §-ok, definiálva a költségvetési szervek típusait, illetve altípusait.
A közhatalmi költségvetési szerv a klasszikus költségvetési gazdálkodás
rögzített keretei között működhet, míg a közszolgáltató költségvetési szerv
gazdálkodásának fő szabályai a közhatalmi szervhez képest rugalmasabb kereteket
jelentenek, a tevékenységek közvetlenebbül igazodhatnak a tényleges - nemcsak a fő
megrendelő állam által meghatározott - igényekhez.
A két alaptípus közötti alapvető elhatárolási ismérv a szerv létrehozásának
alapvető céljaként, „legitim” hivatkozási alapjaként meghatározott közfeladat, illetve
alaptevékenység jellege.
A közhatalmi költségvetési szervet alapvetően közhatalmi jellegű
tevékenység(ek) ellátására, vagy ezekben való közvetlen közreműködésre (ld. pl.
jogalkotás és jogszabály-előkészítés viszonya) hozzák létre. Az e törvény
értelmezésében vett egyes közhatalmi jellegű tevékenységek (nem teljes körű)
78
felsorolását is tartalmazza a 15. §. E körben megemlítendő, hogy államháztartási
forrás, illetve európai uniós és más nemzetközi támogatások elosztásán - mint
közhatalmi tevékenységen - magát a döntéshozó, nem pedig a döntés-előkészítő,
„előelbíráló”, lebonyolító, végrehajtó jellegű tevékenységet kell érteni. Közhatalmi
jellegűnek tekintendő általában tehát az a jogkör, amely rajta kívülálló szervek,
személyek jogait, kötelezettségeit érintő (rájuk kiható) döntési jogot, hatáskört jelent.
A közszolgáltató költségvetési szervtípus szellemi (kutatás-fejlesztési, oktatási
stb.) típusú, vagy inkább fizikai-technikai (így pl. településgazdálkodási, az
anyaintézményt segítő, karbantartó, egyéb fenntartási) jellegű szolgáltatást nyújt. A
közszolgáltató költségvetési szervek körén belül négy altípus különböztetendő meg:
közintézmény, közintézet, vállalkozó közintézet és közüzem. Ennek indoka az eltérő
tevékenységi-, és ezzel összefüggően eltérő irányítás és forrásstruktúra, amiből eltérő
gazdálkodási szabályozási célszerűség adódik. Az alaptípus a közintézmény, amelyek
köre az egyéb típusokba be nem sorolható - szellemi - közszolgáltatást nyújtó
szerveket is magában foglalja. Besorolási szempontból külön meg kell említeni egyes
országos jelentőségű közgyűjteményeket, melyek szakmai jelentőségük, és az ide
sorolt más szellemi műhelyekkel való hasonlóság következményeként közintézet
költségvetési szervként kell, hogy működjenek, külön törvényben való meghatározás
alapján.
Csak olyan intézményt lehet vállalkozó közintézetként létrehozni vagy meglévő
intézményt ilyennek besorolni, amely az itt felsorolt szaktevékenységeket végzi,
bizonyos mértékben a működése piaci (kvázi piaci) jellegét bizonyító államháztartási,
illetve államháztartáson kívüli eredetű bevételből gazdálkodik, a tevékenységét olyan
körülmények között végzi, amit többi között az is jellemez, hogy a szolgáltatást
igénybe vevők (részben vagy egészben) szabadon választhatnak az intézmények
között. A vállalkozó közintézet által ellátott közszolgáltatásért külön jogszabályban
meghatározott mértékben és esetekben hozzájárulást, illetve díjat fizetnek, mely díjak
közvetlenül a vállalkozó közintézet vagy az általa ellátott közszolgáltatást finanszírozó
szerv bevételét képezik. Az intézmény az irányító szervvel vagy (ha az eltér az irányító
szervtől) a közszolgáltatást finanszírozó szervvel feladatellátási megállapodást, illetve
finanszírozási megállapodást (szerződést) köthet, és ebben az ellátottak számához
igazodó, normatív jellegű - a pénzben kifejezhető és mérhető teljesítmény
költségszintű finanszírozását biztosító - bevételt juttat. (Az itt felsoroltak együttes
feltételek.) A vállalkozó közintézetként történő besorolás nem definitív, de ugyancsak
fontos további feltételeit az Áht. tartalmazza. A vállalkozó közintézet mint speciális
költségvetési szervtípus létrehozásának feltételeiről külön (szakmai-ágazati)
törvényeknek is rendelkezniük kell.
Közszolgáltató költségvetési szerv alaptevékenysége közhatalmi költségvetési
szerv közfeladat-ellátását is segítheti. Ez az ún. háttérintézmény, amely nem külön
szervtípus, hanem e törvény értelmezésében összefoglaló elnevezése a közhatalmi
szervet, annak közfeladatai ellátását „háttérjellegű” („back-office”) munkával,
tevékenységgel segítő bármely itt felsorolt közszolgáltató költségvetési szervnek.
Létezhet - nevesítés nélkül, atipikusan, de nem elhanyagolható mértékben - a
közhatalmi és a közszolgáltató szervre jellemző tevékenységeket is művelő „vegyes”
jellegű költségvetési szerv, ami azonban nem alkot külön kategóriát (17. §). A ma
létező költségvetési szervek besorolását illetően a törvény záró rendelkezései között
79
lévő átmeneti jellegű szabály nyújt iránymutatást. Általános szabály, hogy a „vegyes”
jelleg előfeltétele megfelelő jogszabályi felhatalmazás.
Az itt leírt fő szabályozási elemekhez, fogalom-meghatározásokhoz illeszkedő,
a különböző intézménytípusok szerint differenciált gazdálkodási szabályokat,
feltételeket az Áht., annak végrehajtási kormányrendelete és más kapcsolódó (pl.
ágazati, vagy speciális foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó) jogszabályok
tartalmazzák.
A 18. §-hoz
A költségvetési szervek gazdaságtalan működésének egyik alapvető oka a kis
intézményméret meghatározó volta, ugyanakkor az egyenként kiépített komplett
szervezeti-funkcionális (s az ezzel járó létszám-) struktúra igen nagyszámú jogi
személyiségű intézményből álló, területileg szétszórt intézményhálózatban túlzottan
széles körben jelenik meg. A törvény ezért két funkcionális szervezettípust jelöl meg:
az önállóan működő és gazdálkodó, és az önállóan működő költségvetési szervet. Ezek
a költségvetési, gazdálkodási önállóság szintje, a lehetséges szakmai alapfeladat és az
azt támogató szellemi, kisegítő fizikai, valamint infrastrukturális funkciók ellátásának
eltérő köre szerint különböznek egymástól, s lehetővé teszik, hogy az adott funkció
szempontjából legkedvezőbb, leggazdaságosabb üzemméret jöjjön létre az egyes
funkcionális feladatok megfelelő intézményhez való telepítésével. A funkcionális
jellegű besorolás tehát erősen kihat a gazdálkodási jellemzőkre, amelyeket a 27. §
(Áht. 90. §) részletez tovább.
A megoldásokat a Kormánynak kell tovább részleteznie a § szövegében
felsorolt szempontokhoz képest, hogy az alapítók a szervek csoportokba besorolásához
támpontot kapjanak. A szakmai alapfeladatot ellátó humánkapacitás támogatására,
segítésére szervezeti egységet alkotó szellemi és/vagy fizikai kapacitást, apparátust
nem szabad bármely nagyságrendnél (létszám, kiadás) szervezni, működtetni. A
pénzügyi és számviteli funkciók ellátására saját szervezeti egységet működtetni csak
kormányrendeletben meghatározott esetekben lesznek jogosultak az önállóan működő
és gazdálkodó szervek. (A hatályos rendeleti szinten előírt „önállóan gazdálkodó”,
illetve „részben önállóan gazdálkodó” költségvetési szerv kategóriák e törvény
tipizálása szempontjából nem relevánsak.) Az önállóan működő költségvetési szerv
költségvetési kerete (elkülönítve, az irányító szerv által jóváhagy ottan) egy másik
költségvetési szerv, az „anyaintézmény” előirányzataiban szerepel. Ez a keret a
legszűkebb szakmai funkciók (pl. bér, beszerzés) ellátására szolgál, s annak
felhasználásáról a döntést az (önállóan működő) intézmény (vezetője) hozza. (Ez a
kategória tehát szűkebb tartalmú a jelenlegi „részben önállóan gazdálkodó”
költségvetési szervnél, amelynél az érdemi gazdálkodási jogosítványok teljes körűen
biztosítottak.)
A 19. §-hoz
(Áht. 9. § (4)-(5) bekezdése)
Közfeladat meghatározása, előírása törvényi szinten vagy rendeletben történhet.
A Kormány, illetve a helyi önkormányzat az Alkotmány alapján közvetlenül nyer
80
felhatalmazást arra, hogy alkotmányos feladatkörében önállóan határozzon meg (írjon
elő) állami, illetve önkormányzati feladatot. Hasonló jelleggel (bár nem eredeti
jogalkotói hatáskör gyakorlása útján) lehetséges továbbá, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek jogairól szóló törvény alapján a helyi kisebbségi, valamint az országos
kisebbségi önkormányzat önként vállaljon magára közfeladatot. E - szűkebb
értelemben vett - közfeladatok előírása (önkéntes vállalása) elé állítja a § feltételként,
hogy ilyen önálló feladat meghatározás csak valós pénzügyi fedezet megléte esetén
lehetséges. A pénzügyi fedezet egyszeri (induláskori) és tartós (a folyamatos ellátást
biztosító) meglétének megkövetelése a finanszírozó kényszerhelyzetbe hozását
hivatott gátolni (ami pl. évközi feladat indításával állna elő). A financiális háttér
biztosítható aszerint is, hogy a forrásra vonatkozóan felhatalmazás alapján külön
rendelkezés történik (pl. jogszabály bevételről gondoskodik: díj előírása, emelése stb.
révén).
A 20. §-hoz
(Áht. 24. § (13) bekezdése)
A § feljogosítja a fejezetet irányító szervet, hogy az irányítása alá tartozó
költségvetési szervei költségvetési előirányzatai terhére év közben átcsoportosítást
hajtson végre a fejezeti kezelésű előirányzatok javára abban az esetben, ha azok
működési költségvetése előirányzatain feladat változása következtében megtakarítás
keletkezik.
A 21. §-hoz
(Áht. 24/A. § (1)-(2) bekezdése)
A módosítás azt célozza, hogy támogatási célú fejezeti kezelésű előirányzat
felhasználásával kapcsolatban döntéshozó testület is felállítható legyen és a testületi
tagok tevékenységüket díjazás mellett is végezhessék.
A 22. §-hoz
(Áht. 24/B. § (4)-(6) bekezdése)
A fejezeti kezelésű előirányzatok maradványára vonatkozó rendelkezéseket
állapítja meg a §. Az előírások lényegében - azokat pontosítva - a mai szabályokkal
egyeznek meg.
A 23. §-hoz
(Áht. 48. § s) pont)
A belső kontrollrendszer új fogalmának (Áht. 120/B. §) bevezetése indokolja a
módosítást.
81
A 24. §-hoz
(Áht. 49. §)
A tudományos szempontból (vezetés elméletileg) a pénzügyi tárgyú
jogszabályokban régóta szakszerűtlenül használt „irányítás” és „felügyelet” fogalmak
alapján, a „fejezetet irányító szerv” fogalom meghatározása, illetve újradefiniálása
történik a §-ban. A szélesebb értelemben vett igazgatás (közhatalom gyakorlás) egyik
alapvető belső rendező elve, hogy irányítási jogviszonyokon alapul. A közjogi
jogalanyok között alapvetően hierarchikus (alá-fölérendeltségi) viszonyok vannak, a
felettes szervnek módja van arra, hogy döntő mértékben befolyásolja az alárendelt
szerv tevékenységét. A költségvetési szervre vonatkozó irányítási jogokat, a felügyelet
(mint korlátozott irányítás) értelmezését általánosságban nem e törvény tartalmazza.
Az Áht. feladata, hogy az „irányító szerv” pénzügyi-gazdálkodási jellegű jogait,
kötelezettségeit leírja.
Az irányító (felügyeleti) szerv jogait számos esetben személyre (a vezetőre)
ruházzák a jogszabályok, de sokszor magára a szervre. Az egyértelműség kedvéért e
törvény általában a fejezetet irányító szervről beszél, és a joggyakorlás joga főszabály
szerint a vezetőé.
A §-ban jogalapot nyer a középirányító szerv számára való irányítási jogok
delegálása törvény vagy kormányrendelet útján.
A § (5) bekezdésében sorolja fel „katalógusszerűen” a fejezetet irányító szerv
pénzügyi-gazdálkodási jellegű jogait, kötelezettségeit. A felsorolás a maihoz hasonló
(kodifikációs szempontból újra megfogalmazott) szabályozást ad, de egyúttal
pontosítja és ki is egészíti azt, így megjelölve az állam képviselőjét (mint a rábízott
rendszer működtetőjét) a közfeladatok szervezett, követelményekhez és feltételekhez
igazodó megvalósításában, érdemben meghaladva a forrásosztó funkciót. Új elem pl. a
közfeladat jellegének megfelelő finanszírozási mód meghatározása, ami ebből
adódóan differenciált. A kapacitás- (intézményi), a normatív és a feladatfinanszírozási
módok ismérveit, a közöttük való választás szempontjait kormányrendelet részletezi
majd. Külön előírás hív fel az átláthatósági (információszabadság körébe sorolt)
kötelezettségek teljesítésére. További kiegészítés a fejezetirányításhoz tartozó
gazdálkodó szervezetek tekintetében a vagyonkezelői jogok felelős gyakorlásához
szükséges követelmények megfogalmazása (ami a közalapítványok mellett a másik,
közpénzfelhasználással kapcsolatos negatív tapasztalatra történő reagálás). A
vállalkozó közintézet-típus tekintetében az előírások (hatáskörök) tartalma a különös
szabályokkal (mindenekelőtt 100/J. §) együtt értelmezhető pontosan. Lényeges,
hiánypótló módosítás, hogy az önkormányzatok irányítási jogai - az általuk alapított
költségvetési szervek - vonatkozásában a § rendelkezései (sajátosságaiknak
megfelelően) alkalmazandók, egybefogva az államháztartás alrendszereire vonatkozó
előírásokat.
A 25. §-hoz
(Áht. 61. §)
A § az elkülönített állami pénzalappal való gazdálkodásra nézve tilalmakat
állapít meg az eddig is meglévő szabályozáshoz hasonlóan, egyúttal rendszertanilag a
82
törvényben a megfelelő helyre átemelve az érdemben nem változó előírást, melynek
célja az alap mint forrás védelme meghatározott jogügyletekben való részvétellel járó
kötelezettségektől, illetve azok következményeitől, megakadályozandó a nehezen
ellenőrizhető eladósodást.
A 26. §-hoz
(Áht. 69.§)
A § a helyi önkormányzat költségvetési rendelete tartalmát és összeállításának
szabályait állapítja meg, a Javaslat egyéb rendelkezései alapján pontosítva a jelenlegi
előírásokat.
A 27. §-hoz
(Áht. 86/C. §)
A § társadalombiztosítás pénzügyi alapjai gazdálkodására nézve tilalmakat
állapít meg az eddig is meglévő szabályozáshoz hasonlóan, egyúttal rendszertanilag a
törvényben a megfelelő helyre átemelve az érdemben nem változó előírást, melynek
célja az alapok védelme meghatározott jogügyletekben való részvétellel járó
kötelezettségektől, illetve azok következményeitől, megakadályozandó a nehezen
ellenőrizhető eladósodást.
A 28. §-hoz
(Áht. 87. §)
E § rendelkezik arról, hogy a költségvetési szerv éves költségvetés, illetve az
önállóan működő költségvetési szerv - mint a költségvetési szerv egyik szűkített körű
kiadás-bevétel struktúrákkal működő gazdálkodási formája - költségvetési keret
alapján gazdálkodik. E jogszabályhelyen is rögzítésre kerül, hogy a gazdálkodásnak a
költségvetés „betartásán” kívüli szakmai és gazdálkodási követelményei és feltételei is
vannak, amelyeket külön (ágazati, pénzügyi, funkcionális így pl. közbeszerzési,
munkajogi) jogszabályok tartalmaznak. A költségvetési szervnek gazdálkodása és
működése során bizonyos követelményeknek meg kell felelnie, melyeket rögzít és
definiál a törvény, ezek: gazdaságosság, hatékonyság, eredményesség. E § és az Áht.
más rendelkezései alapján újraszabályozásra kerül, illetve teljessé válik a költségvetési
vezetési-szervezési, gazdálkodási ciklus minden eleme: a tervezés, a finanszírozás, a
végrehajtás, a beszámolás és az ellenőrzés.
A költségvetési szervek működésének és fejlesztésének forrásait részletesen
eddig az Áht. végrehajtására kiadott kormányrendelet szabályozta. A § részben
átemeli, részben újradefiniálja - érdemben jórészt változatlan (már korábban
reformértékűen átalakított) tartalommal - az egyes bevételi fajtákat, jogcímeket. A
támogatás mint forrás-kategória mellett megjelenik a támogatásértékű bevétel, a
közszolgáltatási és vállalkozási bevétel, illetve a közhatalmi bevétel mint bevételi
fajta.
Az egyik cél, hogy a halmozódások, a tervezési és teljesülés-értékelési
bizonytalanságok elkerülése céljából és a számlázási kötelezettség érvényesítésével
83
radikálisan szűküljön az ún. átvett pénzeszközként tervezhető és elszámolható sokféle
(megítélhetetlen jogcímű) bevétel köre. Ennél is fontosabb, hogy az egyes
bevételfajták közgazdaságilag eltérő tartalmúak, illetve az egyes bevételekhez
kapcsolódó eltérő jogosítványokat, szabályozási feladatokat is tükrözik, vagyis más-
más felhasználási lehetőségeket jelentenek (ld. előbbi felsorolást).
Rögzíti továbbá a törvény, hogy a végső felhasználóknak továbbosztandó,
továbbítandó ún. lebonyolítási célú pénzeszközök főszabály szerint nem illetik meg az
ilyen bevétellel rendelkező költségvetési szervet, s így a halmozódás - vagyis
ugyanazon pénzmozgás többszörös figyelembe vétele - elvi alapja is megszűnik e
tekintetben.
(Áht. 88. §)
A törvény külön §-ban foglalja össze, tartalmazza a költségvetési szerv
vezetésére vonatkozó általános szabályokat. Itt történik utalás a költségvetési szerv
vagyonkezelésébe, használatába adott, illetve tulajdonosi jogkörében lévő vagyonnal
kapcsolatos vagyonkezelői, tulajdonosi jogokkal kapcsolatos - a fejezetet irányító
szerv vezetőjénél leírtakkal azonos - kötelezettségekre is.
A § tulajdonképpen pontosítja, illetve kiegészíti a költségvetési szerv
(alapvetően egyszemélyi) vezetőjének felelősségi körében eddig is - de a gyakorlatban
alig érvényesítve - előírtakat. A Javaslat által képviselt szemlélet egyik lényeges
eleme a felelősség, illetve a kapcsolódó szankció megfogalmazása mulasztás esetére.
A §-ban általános követelményként történik utalás külön jogszabály (pl. ágazati
jellegű) - ennek hiányában irányító szerv - által előírtakra, melyek a vezetői beosztás
betöltéséhez szükséges képesítési, végzettségi követelményeket, gyakorlatot
meghatározzák. Ugyancsak általános követelményként írja elő a §, hogy a vezető
kiválasztása előtt (pályáztatáskor) meg kell határozni a szerv működésével és
gazdálkodásával kapcsolatos speciális képesítési, végzettségi követelményeket,
valamint vezetői teljesítménykövetelményeket. Ezek az előírások nem „öncélúak”,
hanem azt szolgálják, hogy a vezető képes legyen valóban megfelelni az intézmény
működésére, illetve a vezető tevékenységére vonatkozó követelményeknek. E
jogszabályokban kell rendelkezni az esetleges átmeneti rendelkezésekről is.
Lényeges szempont tehát az egyszemélyi vezetővel szembeni képesítési,
végzettségi feltételekkel kapcsolatban, hogy az egyes jogszabályok ezáltal
differenciáltan, a szerv működési, gazdálkodási tulajdonságaihoz, súlyához tudják
igazítani az elvárt képesítés és gyakorlat szintjét, hiszen a „szakmai” vezető hoz az
intézmény gazdasági helyzetét is érdemben meghatározó döntéseket.
Új szabályként jelenik meg, hogy - külön törvényben meghatározott esetek,
vezetők kivételével - csak a vezető munkájának évente történő értékelését követően
lehet a jutalmazásról, premizálásról (a vonatkozó jogszabályok szerint) dönteni, ez
utóbbit függővé téve az (1) bekezdésben előírt kötelezettségek teljesítésétől.
(Áht. 89. §)
Egyre több alkalommal létezik arra vonatkozóan gyakorlat (kimondottan a
civil-, hallgatólagosan a közszférában), hogy két vagy több (vezető beosztású)
alkalmazott között a hatáskör megosztott (elnök-ügyvezető igazgató, illetve elnök-
főtitkár stb.). Az e §-ban szabályozott megoldás azt a kettősséget, az abból adódó
84
feszültséget oldja fel, ami egy költségvetési szerv működésére jellemző: a szakmai
tevékenység és a gazdálkodás akár ellentmondó célrendszere. A menedzser-vezető
alkalmazása egyes intézménycsoportoknál elkerülhetetlen, de ha ez egy személyben
nem ad megnyugtató megoldást, bizonyos intézménytípusok esetén (legalább a
közintézetek, vállalkozó közintézetek egy részénél) célszerű lehet a szakmai és az ún.
menedzseri (gazdasági, szervezési stb.) vezetői feladatok személyek közötti
elválasztása, a felelősség megosztásával együtt.
Az előzőtől eltérő megoldási mód, hogy ha törvény a közintézet (vállalkozó
közintézet) vezetését több természetes személyből álló vezető testületre ruházza.
Vállalkozó közintézet esetében ilyen vezető testület létrehozása kötelező. Ebben az
esetben egy „board” típusú testület jöhet létre, amelyben a tagok gyakorolják az
intézmény vezetésének a körébe tartozó jogokat és kötelezettségeket az erről szóló
törvény, illetve az az alapján megalkotott rendelet szerint. Ebben az esetben a közös,
testületi döntéseknek megfelelően a szervvel szemben a döntésekért viselt felelősség is
közös: a gazdasági társaságok vezető testületi tagjaihoz hasonlóan egyetemleges.
Ugyancsak példák, megfontolások mutatkoznak arra, hogy (speciális, szakmai-
ágazati) törvényben a vezetői (döntési) jogkörök érintetlenül hagyásával vagy kis
mértékű korlátozásával (ld. pl. bizonyos döntésekben egyetértési jog), tanácsadó-
ellenőrző testületet, illetve különleges, közpénzügyi érdekeket kifejezetten érvényesítő
személyt („pénzügyi megbízott”) rendelnek az egyes vezetői feladatok „segítésére”
bizonyos szervek esetén. Erre vonatkozóan állapít meg a törvény általános, garanciális
jellegű szabályokat, azzal, hogy az erről szóló speciális törvény, kormányrendelet
állapítja meg - az ágazati sajátosságoknak megfelelően - a lehetséges megoldások
közül alkalmazandókat, a különféle részletszabályokat.
(Áht. 90. §)
A törvény keretszabályként meghatározza a költségvetési szerv éves
költségvetésének (az önállóan működő költségvetési szerv esetén a költségvetési keret)
elkészítési módját, tartalmát (előirányzatok, belső feltételek, jellemzők). Rögzíti, hogy
a költségvetési tervezetet nemcsak a keretszámokhoz igazodó részletezett (lebontott)
adattömegként kell előállítani, hanem szükséges más peremfeltételekhez, pl. a szakmai
követelményekhez, bérpolitikai döntésekhez, finanszírozási technikákhoz is igazítani,
s megfelelő módszerekkel megalapozni. Rögzíti továbbá a § a megvalósítási terv,
illetve teljesítményterv tartalmának lényegét. E tervek a szerv költségvetésének részét
képezik, azzal együtt kerülnek - a végrehajthatóság, a meghatározott feladatellátás
teljesítésének garanciájaként - elfogadásra, valamint - megjelölt kivételektől
eltekintve - irányító szervi jóváhagyásra. Ugyanitt rendelkezés történik a különféle
tevékenységi körök (alaptevékenység stb.) elkülönített pénzügyi tervezéséről és
elszámoltatásáról. A § rögzíti a költségvetések jóváhagyásával kapcsolatos
hatásköröket, ezen belül tisztázva, hogy az önállóan működő és gazdálkodó
költségvetési szerv éves költségvetése magában foglalja az irányító szerv által
hozzárendelt önállóan működő költségvetési szerv - egyébként külön megállapított -
költségvetési keretét.
85
(Áht. 91. §)
A rendelkezés a költségvetési szervi működés és gazdálkodás kiemelt
területével, a humánerőforrással külön is foglalkozik: egyértelművé teszi, hogy a
költségvetési szervnek meg kell terveznie minden - törvény szintű megalapozottságú -
személyi juttatást. (Az intézmények egy része - forráshiányra hivatkozva - az évközi
megtakarításokból fedez egyes kötelező juttatásokat.)
A költségvetési szervek (eltérő) kategóriáihoz igazodva differenciáltak a
jutalmazási, más teljesítményösztönzési formák, mértékek. Meghatározásra kerülnek
továbbá a külön feladatok elismerésének formái és számításának módjai.
Emellett a § meghatározza a létszám jóváhagyására vonatkozó jelenlegi
rendelkezéseket akként, hogy - a Kormány irányítása alá nem tartozó szervek
kivételével - a közhatalmi költségvetési szerveknél azt a Kormány, illetve a helyi
önkormányzat képviselő-testülete kötelező feladatává teszi. A közszolgáltató
költségvetési szerveknél pontosan leírt kivétellel az irányító szerv állapítja meg a
létszám-előirányzatot (létszámkeretet). (Az év közbeni intézményi saját hatáskörű
eltérési, módosítási lehetőségekkel más jogszabályhely foglalkozik.)
(Áht. 92. §)
A § deklarálja azt az általános elvet, hogy a költségvetési szerv szellemi és
anyagi kapacitásával végzett (s így annak költségét jelentő) bármely tevékenységének
bevételei a szerv működésének és fejlesztésének forrását képezik. Ez a főszabály
megtörik pl. a különféle elvont, átadandó - a törvény alapján a központi költségvetést
megillető stb. - bevételek körénél.
A költségvetési szerv alaptevékenysége körébe tartozó közszolgáltatások
ellenértékét jogszabály, annak alapján az irányító szerv, vagy a költségvetési szerv
állapítja meg, az irányító szerv előzetes jóváhagyásához kötve. Ez mind a
közszolgáltatás „vásárlói” terhe, mind az intézmény működése, gazdálkodása, mind a
fenntartó szempontjából fontos.
A költségvetési szerv - indokolt esetben, megfelelő korlátokkal -
alaptevékenységén kívül kiegészítő, kisegítő és vállalkozási tevékenység folytatására
jogosult. A rendelkezés kimondja, hogy e tevékenységek bevételeinek fedezniük kell e
tevékenységek meghatározott jogcímű ráfordítását (azaz költségvetési támogatásból e
tevékenységek nem finanszírozhatók) azzal, hogy közüzem esetén bármely
tevékenység valamennyi forrásának fedeznie kell valamennyi ráfordítást, beleértve az
amortizációt is.
Meghatározza továbbá a törvény, hogy egyes központi közhatalmi költségvetési
szervek esetében a kiegészítő és a kisegítő tevékenység ellenértékének jogcíméről,
mértékéről törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet (nyilvános szabályzat)
ad szabályozást. Ezt a megoldást az egyediség indokolja. (Az alaptevékenység
bevételeiről az Áht. 87. §-ának (3) bekezdése, valamint 99. §-a rendelkezik.)
(Áht. 93. §)
A költségvetési szerv előirányzatai (keretei) felhasználása tekintetében fizetési
kötelezettségeket vállalhat. Az Áht. 100/B. §-ában határozza meg a
kötelezettségvállalás fogalmát. Az általános elv az, hogy a költségvetési szerv
jellemzően éves előirányzataiból (kereteiből) gazdálkodva, éves szinten vállal
86
kötelezettséget, és teljesíti azokat. Azonban életszerűen vannak olyan kiadások
(rendszeresen ismétlődő, nem a naptári évhez igazodó feladatok vagy hosszabb
teljesülési idejű szerződések), melyek tekintetében megfelelő feltételekkel indokolt
több évre is (több év költségvetésében megjelenő előirányzatok terhére)
kötelezettséget vállalni. Ennek megfelelően törvényi szinten rendezésre kerülnek a
költségvetési szervek éven túli kötelezettségvállalásainak alapvető szabályai. Ezáltal
egyértelművé válik, hogy vállalható több évre előre kötelezettség, de a fedezetet a
pénzforgalmi teljesítési időpontokhoz igazodóan kell az adott évi költségvetésekben
megtervezni, nem szabad a forrásokat a megvalósítás első évében beépíteni a
költségvetésbe.
(Áht. 94. §)
Költségvetési szerv esetén a működés és gazdálkodás alapja az éves
költségvetés. Ehhez képest speciális esetként jelentkezhet, amennyiben év közben, a
költségvetésbe be nem tervezetten érkezik pénzügyi forrás meghatározott
közszolgáltatás ellátására. E körben tipikusan az irányító szerv is (pl. fejezeti kezelésű
előirányzatból, pályázat útján) juttathat év közben forrást az irányítása alá tartozó
szervnek. Ezen kívül egy másik atipikus finanszírozási formát jelent, amikor a
közszolgáltatás ellátása körében nem az irányító szerv, hanem egy attól eltérő
(„finanszírozó”) szerv juttatja forráshoz jellemzően a vállalkozó közintézetet és a
közüzemet. Az ezen (irányító szervtől eltérő) szerv által finanszírozott valamennyi
közszolgáltatás tekintetében állapít meg kötelezettséget a vállalkozó közintézet és a
közüzem vonatkozásában a §. Ezen esetek jogi megoldási formája, kerete, egyúttal a
számonkérhetőség, az elszámoltathatóság alapja egy speciális megállapodás. Ez a
feladatellátási megállapodás, melynek kötelező tartalmi kellékeit írja le a §.
(Áht. 95. §)
Költségvetési szerv esetén az éves költségvetési előirányzatok (keretek) jelentik
a gazdálkodás, a kötelezettségvállalások alapját. E keretek között a szerv alapvetően
önállóan dönt. A személyi juttatási előirányzatok tekintetében is kiindulópont az ún.
„bértömeg gazdálkodás” mint régóta alkalmazott szabályozás. Ezt a külön törvény
szerinti teljesítményértékelési rendszer, valamint a létszámkapacitás
megtervezhetősége és megtarthatósága (ld. 91. §-ban és a 100/G. §-ban a közhatalmi
szervekre, a 100/H. §-ban a közintézményekre vonatkozó előírásokat) korlátozza,
illetve kiegészíti.
(Áht. 96. §)
A § felhatalmazást ad az irányító szervnek, hogy - törvény eltérő rendelkezése
hiányában - az eredeti támogatási előirányzattal nem rendelkező (ún. kizárólag „saját
bevételből” gazdálkodó) szervek számára befizetési kötelezettséget írhasson elő, az
ilyen befizetés mértékének legfelső értékét is megadja a törvény. Más esetekben is a
költségvetési szervek, bizonyos körben és feltételekkel, elvileg végezhetnek
vállalkozási tevékenységet. A § alapján az ilyen (nyereségérdekelt) tevékenység
eredményét elsősorban az alaptevékenység (azaz a közfeladat) ellátására (vagy azzal
összefüggő fejlesztésre) kell „visszaforgatni”, az ezen felüli a részt a társasági adó
általános mértékével azonos befizetési kötelezettség terheli. Bizonyos szervi körben
87
kötelező lesz a számviteli törvény szerinti ún. eredményszemléletű könyvelést,
beszámolást (is) végezni, az így számított eredmény felhasználása tekintetében az
előbbihez hasonló szabályt állapít meg a törvény.
(Áht. 97. §)
A § az előirányzat-módosítás és az előirányzat-átcsoportosítás fogalmát,
alapvető szabályait, illetve az ezzel kapcsolatos feladat- és hatásköröket állapítja meg,
lényegében a jelenlegi módon.
(Áht. 98. §)
E § speciális esetek leírásával kiegészíti a jelenlegi szabályokat. Alapvető a
szolgáltatásban és a gazdálkodásban hosszú távú érdekek előnyben részesítése, a
személyi juttatások és a felújítás „kemény” előirányzatként kezelése, a tervszerűség
erősítése. Kimondja, hogy a költségvetésben megtervezett működési és felhalmozási
költségvetés, valamint a kölcsönök előirányzat-csoportok között a Kormány irányítása
alá tartozó közhatalmi költségvetési szerv esetében bizonyos mérték (hányad és
összeg) felett a Kormány, ez alatt, illetve más közhatalmi költségvetési szerv esetében
az irányító szerv engedélyezhet átcsoportosítást. Az ilyen átcsoportosításokat viszont a
közszolgáltató költségvetési szerv vezetője saját hatáskörben hajthatja végre. A
működési és felhalmozási költségvetésen, valamint a kölcsönök előirányzat-
csoportokon belül a kiemelt előirányzatok között valamennyi költségvetési szerv
esetében a szerv vezetője saját hatáskörben csoportosíthat át. Általános korlátot jelent
ezen átcsoportosítások vonatkozásában, hogy - adott kiadási-bevételi főösszegen belül
-	nem növelhetik a személyi juttatások előirányzatát (kivéve pl., ha az év közbeni, az
előirányzatok jóváhagyásakor még nem ismert jogszabály-változás azt szükségessé
teszi), és nem csökkenthetik a felújításra előirányzott összeget, vagy csak úgy
csökkenhet ez utóbbi összeg, ha a felújítást más előirányzatból finanszírozzák.
(Kivételt képez e körben a vállalkozó közintézet és a közüzem.) Ugyancsak (mint
eddig) korlátozott az ún. „számlás foglalkoztatás” pénzügyi kerete, de mód van a
„visszaszervezésre”.
(Áht. 99. §)
A § egy helyen tartalmazza a szervek (tervezetten felüli) többletforrásainak
felhasználására vonatkozó előírásokat. A költségvetési szerv többletbevételeit
általában az irányító szerv egyidejű tájékoztatásával, a tényleges többletnek megfelelő
összegű, saját hatáskörű előirányzat-módosítás után, kormányrendeletben
(önkormányzati körben önkormányzati rendeletben) szabályozott módon (nem
fellazítva a jóváhagyott költségvetést) használhatja fel. E körben egyes közhatalmi
jellegű bevételek esetében külön szabályozás visszajuttathatja a többletfeladatokkal
összefüggően felmerülő többletköltségek pénzügyi fedezetét az intézménynek.
Végül e § állapítja meg, hogy többletfeladat elvégzésekor a költségvetési
szervnél a személyi juttatások előirányzatának növelése milyen forrásból, milyen
módon és feltételekkel hajtható végre.
88
(Áht. 100. §)
A pénzmaradványra, illetve az előirányzat-maradványra vonatkozó
rendelkezéseket állapítja meg a §. A pénzmaradványok, illetve előirányzat-
maradványok tekintetében alapvetően felülvizsgálati eljárásokat kell lefolytatni. A
feladatelmaradással összefüggően fel nem használt, illetve kötelezettségvállalással
nem terhelt (le nem kötött) maradványok főszabály szerint visszafizetendők, azzal,
hogy a kötelezettségvállalással nem terhelt maradvány egy hányada (gazdálkodási
hatékonyságot feltételezve, illetve „kényszerköltést” megelőzendő) megilleti az
intézményeket. Közintézeteknél, vállalkozó közintézeteknél, közüzemeknél teljes a
gazdálkodási lehetőség. A normaszöveg további része megerősíti az eseti fiskális
érdekű intézkedések eddigi lehetőségét és a kötelezettségvállalással nem terhelt
maradványok rugalmas felhasználhatóságát, itt is kedvezményezve a vállalkozó
közintézetet.
(Áht. 100/A. §)
E § általánosan előírja a költségvetési szerv számára, hogy az általa ellátandó
közfeladatok ellátásáról, illetve költségvetése végrehajtásáról (a részére meghatározott
teljesítménykövetelmények, illetve általa kötött feladatellátási megállapodások
teljesítéséről) beszámolni köteles (a vezető felelőssége mellett), mely beszámolót az
irányító szerv felülvizsgálja és értékeli. Bár az önállóan működő és gazdálkodó
költségvetési szerv beszámolója szükségszerűen magában foglalja a hozzárendelt
önállóan működő intézményét is, a tartalmi felelősség ez utóbbi vezetőjét terheli.
(Áht. 100/B. §)
A § határozza meg a költségvetési szerv előirányzatainak (kereteinek) tényleges
(gyakorlati) felhasználására vonatkozó szabályokat. A jogszabályhely megadja a
kötelezettségvállalás fogalmát, leírja a kötelezettségvállalási folyamat eljárási,
garanciális szabályait. Így pl. előírásra kerül, hogy ki jogosult a szerv nevében
kötelezettséget vállalni, mely ellenjegyzési kötelezettséggel terhes, előtte pedig meg
kell győződni arról, hogy a jóváhagyott költségvetés, illetve költségvetési keret fel
nem használt és le nem kötött része biztosítja-e a pénzügyi fedezetet.
A külső, szerződő felek számára garanciális jellegű, a felettes szerv számára a
megfelelő pénzügyi kontrollálást, kármegelőzést motiváló előírás, hogy a költségvetési
szerv tartós fizetési nehézségei esetén más költségvetési szerv, illetve jóhiszemű
harmadik személy irányában fennálló tartozásaiért irányító szerve (mögöttesen)
helytállni tartozik. Az elsődleges felelősség az intézményt terheli, melyet az irányító
szerv a még nem tartós adósság ismeretében és egyéb (pl. ellenőrzési) tapasztalatokra
támaszkodva érvényesíthet, megelőzve a saját kötelezettsége keletkezését. Ez az
előírás közvetve a közpénzt finanszírozó adófizetőt is védi. Amennyiben pedig az
irányító szerv sem képes a (mögöttes) helytállásra, akkor az adós központi
költségvetési szerv irányító szerve a Kormány felé indítványozhatja a hitelezői igény
kielégítését.
(Áht. 100/C. §)
E § rögzíti, hogy az önállóan működő költségvetési szerv a költségvetési kerete
terhére vállalhat kötelezettséget és igazolja azok szakmai teljesítését. A tényleges
89
pénzügyi-gazdasági feladatokat az irányító szerv által kijelölt másik (tipikusan
önállóan működő és gazdálkodó) költségvetési szerv látja el.
(Áht. 100/D. §)
A § általános elvként deklarálja, hogy a költségvetési szervnek a jogszabályban,
megállapodásban stb. rögzített időpontban eleget kell tennie fizetési kötelezettségének.
A fizetési fegyelem fenntartása, a gazdasági, pénzügyi folyamatok megfelelő
likviditási mederben tartása, kiegyensúlyozottsága, valamint az esetlegesen kialakuló
fizetésképtelenség megelőzése céljából különleges jogokkal felruházott személy
kerülhet a költségvetési szervhez kirendelésre: ez a kincstári, illetve önkormányzati
biztos. A kincstári és az önkormányzati biztosra, és a gazdálkodási önállóságában
korlátozott költségvetési szerv működésére vonatkozó részletszabályok meghatározása
kormányrendeletben történik meg. Az irányító szervnek intézkedési kötelezettsége van
kisebb adósságállomány előállása esetén. A leírt rendszer kisebb módosítással
megfelel - mind a központi, mind az önkormányzati körben - a jelenlegi előírásoknak
(Áht. és végrehajtási rendelete).
(Áht. 100/E. §)
A § alapvetően a már régóta meglévő, rögzült szabályokat tartalmazza a
költségvetési szervek (nehezen ellenőrizhető) eladósodásának megakadályozására. Új
előírásként kivételt jelent e körben a megelőlegezési, likviditási kölcsön, illetve a
fejlesztési hitel felvételének kormányrendeletben részletesen szabályozott lehetősége
költségvetési szerv számára (ld. Áht. 100/I. §, 100/J. §).
(Áht. 100/F. §)
A § meghatározza azokat az eseteket, feltéteket és korlátokat, amelyek az ún.
civil szféra (társadalmi szervezetek, alapítványok stb.) költségvetési szerv általi
támogatására, valamint az egyesülési jog költségvetési szervek tekintetében való
érvényesülésére vonatkoznak. Alapelv, hogy (a helyi önkormányzati kör kivételével)
közhatalmi költségvetési szerv és központi közszolgáltató költségvetési szerv ilyen
„civil” szervezeteket nem hozhat létre, azokhoz nem csatlakozhat. A rendelkezések
egyébként alapvetően a jelenlegi szabályozásnak felelnek meg.
(Áht. 100/G. §)
Az előző §-okban leírt általános szabályokat követően a költségvetési szervek
tevékenységének jellegéhez kötődő differenciálást tükrözi e §, meghatározva a
specialitásokat, a más típusoktól eltérő gazdálkodási szabályokat.
A közhatalmi költségvetési szerv a „klasszikus” költségvetési gazdálkodás (itt
lényegre törően rögzített) keretei között működhet, összhangban az ide tartozó
(központi költségvetési körben a szélesebb kört alkotó) szervek tevékenységének
jellegével. Legfontosabb szabályozási elemek: a pénzügyi források, a létszám
meghatározása, az ösztönzés módja (más jogszabályokra utalással), az előirányzat-
módosítási hatáskörök, finanszírozás rendje; jellemzően adminisztratív, korlátozó, a
tervezés szerepét erősítő eszközrendszer.
A közhatalmi költségvetési szerv alaptevékenysége mellett kisegítő, kiegészítő
és vállalkozási tevékenység végzésére csak kivételesen jogosult.
90
A § megadja azt a lehetőséget is, hogy a különleges forrásszerkezetű, illetve a
többségében a közszolgáltató szervekre jellemző, közszolgáltatást végző
foglalkoztatottakat alkalmazó közhatalmi költségvetési szerv a rugalmasabb,
közintézményre vonatkozó gazdálkodási szabályokat alkalmazhassa. E szabályok
alkalmazásának tényét a közhatalmi költségvetési szerv alapító okiratának tartalmaznia
kell.
(Áht. 100/H. §)
A § az előzőhöz hasonlóan leírja a közszolgáltató szerv gazdálkodásának
speciális jellemzőit - markánsan rugalmasabb, esetenként altípusok szerint
differenciáló elemeket megfogalmazva. E megkülönböztetések indoka az eltérő - egy-
egy altípusnál viszont összhangban lévő - tevékenységi-, irányítási- és forrásstruktúra,
amiből eltérő gazdálkodási szabályok adódnak.
Mivel tehát e szervtípus heterogén, külön törvény egy-egy gazdálkodási elemre,
más kérdésekre további eltéréseket is megfogalmazhat. Fontos elem a gazdálkodás
-	egyik vetületében - feladatalapúsága, teljesítménykövetelménye, ehhez igazodóan
„eredményszemlélete”. (A heterogenitás jellemző példája, hogy a közintézménynél
-	szemben a közintézettel - a jutalmazásnak fedezete lehet a személyi juttatások
évközi megtakarítása és a tervezettet meghaladó (többlet)bevételnek a jutalmazásra
fordítható része mellett a költségvetési támogatásként megtervezett előirányzat is.)
Az alaptevékenységtől eltérően a kisegítő, kiegészítő és vállalkozási
tevékenységek tekintetében általános (a közhatalmi szervekre nézve is kötelező)
szabályként érvényesül, hogy azok a felesleges kapacitások kihasználására, az
alaptevékenység teljes mértékű kifejtése mellett (és nem annak rovására), annak
forrásai bővítésére folytathatók. A kapacitásnak - hiszen nem „piaci vállalkozás”-ról
van szó - az alaptevékenységhez kell igazodnia.
A teljesítményterv és a feladatellátási megállapodás viszonyában lényeges pont
a közszolgáltatások egyes ágazataiban (pl. egészségügy), hogy ha kizárólag
feladatellátási (finanszírozási) megállapodás alapján jut (finanszírozó szervtől)
forráshoz a vállalkozó közintézet vagy a közüzem, abban az esetben nem kell
teljesítménytervet készíteni, hiszen ebben az esetben lényegében a (irányító szerv által
meghatározott) teljesítménytervvel azonos funkcióval és tartalommal bíró
dokumentumot jelent a megállapodás.
(Áht. 100/I. §)
A § a közszolgáltató költségvetési szervek közül a közintézet, a vállalkozó
közintézet és a közüzem számára lehetővé teszi, hogy - kormányrendeletben
meghatározott feltételekkel - a kincstártól megelőlegezési, likviditási kölcsönt vegyen
fel, valamint a közszolgáltatási bevételének a ráfordítások elszámolását követően
fennmaradó összegéből, a vállalkozási eredményéből, vállalkozási tartalékából az
államháztartáson kívüli forrásból származó részt a kincstárnál hasznosítsa, értékpapír
vásárlásra fordítsa, illetve gazdálkodó szervezetét támogassa. Az előírások azt az
igényt kívánják kielégíteni, hogy e szellemi, illetve fizikai (technikai) jellegű
közszolgáltatást nyújtó szervek gazdálkodási tevékenységük folyamatosságát,
racionalitását hatékonyabban tudják biztosítani.
91
Ugyancsak e § alapján egyrészt külön törvényben meghatározott esetben a
közszolgáltató költségvetési szerv (a vállalkozó közintézet minden esetben) a
számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerinti üzemgazdasági (eredmény-)szemléletű
könyvvezetésre, illetve beszámolásra is kötelezhetővé válik. E külön könyvvezetési
kötelezettség mellett természetesen e költségvetési szervek másokhoz hasonlóan
továbbra is kötelesek lesznek a külön jogszabályban meghatározott (módosított
teljesítés szemléletű) nyilvántartást is vezetni. Másrészt a vállalkozó közintézet,
valamint külön törvényben meghatározott más közszolgáltató költségvetési szerv éves
beszámolója tekintetében kötelező lesz könyvvizsgálatot végeztetni.
Végül, a tevékenység jellege szerint közintézetként besorolt egyes,
„hagyományosabb” vezetés, keretek, forrásstruktúrák közt gazdálkodó intézmények
esetén a törvény lehetőséget ad e gyakorlatnak megfelelő „konzervatívabb”, kevésbé
rugalmas, klasszikus közintézményi gazdálkodási „rezsim” alkalmazására, illetve
ennek fordítottjaként a közintézetre vonatkozóan e törvényben megállapított
követelményeket teljesíteni tudó közintézményekre a rugalmasabb gazdálkodási
„rezsim” alkalmazhatóságára.
(Áht. 100/J. §)
Speciális esetként szabályozza a § azt a szervezeti kört, amely a források
tekintetében „versenyszerű” helyzetben működne, ennek megfelelően nagyfokú
szakmai-gazdálkodási önállóssággal bírna. Az ún. vállalkozó közintézetként történő
besorolásról az irányító/felügyeleti szerv dönt, illetve központi költségvetési szervek
esetén - a felsőoktatásnál az intézmény kezdeményezésére - az irányító/felügyeleti
szerv (a tárca) javaslatára a Kormány adhat engedélyt. Az ilyen szervként való
besorolás általános feltételeit rögzíti a § (melyeket külön törvény konkretizálhat és
kiegészíthet): a költségvetési szerv működése pénzügyi keretében a
társadalombiztosítás pénzügyi alapjaiból származó bevétel, a külön törvényben
meghatározott és az adott közszolgáltatás igénybevételével összefüggően
teljesítményarányosan megállapított (felsőoktatásnál a képzési és a fenntartói)
támogatás, valamint az államháztartáson kívüli eredetű bevétel együttesen legalább
három éven át egyharmadot meghaladó arányú kell legyen, ezen kívül a 100/K. § (1)
bekezdésének b)-i) pontjában foglalt - piaci jellegű körülmények közötti közfeladat-
ellátási - feltételekkel kell működnie. Végül a vállalkozó közintézetről (illetve azok
köréről) szóló külön törvénynek az ún. mögöttes - a 100/B. § (5) bekezdésében és a
Ptk.-ban foglalt - helytállási kötelezettséget ki kell zárnia, vagy e kötelezettség
kielégítésének alapját a vállalkozó közintézet (4) bekezdés szerinti tulajdonában lévő
vagyonára kell korlátoznia, vagy a fizetésképtelenség miatt, vagy egyéb okból
megszűnő szerv valamennyi elismert vagy nem vitatott pénz- vagy pénzben kifejezett
tartozásának rendezéséről egyéb módon megfelelően kell rendelkeznie.
Az elvárt teljesítményt - a kormányrendeletben foglalt feltételrendszer alapján
-	az irányító szerv (a „fenntartó”) vagy - ha az irányító szervtől (fenntartótól) eltér - a
(közszolgáltatás ellátásért felelős) finanszírozó szerv és az intézmény közötti
megállapodás (szerződés) tartalmazza. Lényeges specialitás még, hogy ezen
intézménynek fejlesztési hitel felvételére is lehetősége van (a „bázisalapú” támogatás
megszüntetésével), de időbeli és (abszolút értelemben vett) mennyiségi korláttal. A
szerv csak az ún. saját vagyonát kötheti le (terhelheti meg) hitelei biztosítékaként.
92
E szervtípusnál kötelező továbbá az ún. eredményszemléletű számvitel
alkalmazása, itt részletezett funkciójú vezető testület létrehozása, továbbá
könyvvizsgáló megbízása. A könyvvizsgáló szerepe a vállalkozó közintézet pénzügyi
helyzetének folyamatos nyomon követése, ellenőrzése, így ezen belül különösen a
pénzügyi kockázatok, adósságállomány elemzése. Jelentős pénzügyi kockázat,
veszélyeztető körülmény észlelése esetén értesítési kötelezettsége van a költségvetési
szerv vezető testülete felé, és kezdeményeznie kell elhárító intézkedés megtételét;
eredménytelenség esetén pedig az irányító szerv felé kell jeleznie az aggodalomra okot
adó állapot fennállását.
A 29. §-hoz
A közfeladat-ellátás egyik formája a nem költségvetési szerv által történő
feladatvégzés. A Javaslat alapján az Áht. egy külön fejezetében összegezve
tartalmazza a különféle (közpénzből, közvagyonból alapított, tulajdonolt) gazdálkodó
szervezetekre vonatkozó előírásokat. Lényeges szempont, hogy egyrészt az
önkormányzati vagyon tekintetében az Alkotmány és a helyi önkormányzatokról szóló
törvény, az állami vagyon tekintetében pedig az állami vagyonról szóló törvény
általános jellegű szabályokat állapít meg, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.
E körben tehát az Áht. olyan speciális előírásokat határoz meg, melyek fő
szempontokként érvényesítik a közpénzek felhasználásának, a közvagyon
hasznosításának ésszerűségét, hatékonyságát, átláthatóságát, valamint a közfeladatok
eredményes, kiszámítható és biztonságos ellátását.
(Áht. 100/K. §)
A fejezet első §-a tartalmazza azon általános (együttes) előfeltételeket, melyek
meglétekor ésszerűen felvethető, szóba kerülhet a gazdálkodó szervezet útján való
közfeladat-ellátás. Ezen általános előfeltételek teljesülése esetén teszi lehetővé a §,
hogy különös (speciális) vagy egyedi jelleggel rendelkezni lehessen gazdálkodó
szervezet útján történő közfeladat ellátásáról. Mivel közhatalom gyakorlása nem
történhet (vagy csak törvényi kivétellel) gazdálkodó szervezetként, ezért ilyen
megoldás a közszolgáltatások ellátása körében merülhet fel. E § nem határolja be az
állami-önkormányzati tulajdon, a közvagyon mértékét (arányát) az adott gazdálkodó
szervezetben, hasonlóképpen minimális tulajdoni arány sem kerül előírásra,
meghagyva a mozgásteret e körben.
(Áht. 100/L-100/N. §-ok)
A költségvetési szervek gazdálkodó szervezeteire vonatkozó ezen §-ok jórészt a
már évek óta az Áht.-ban lévő előírásokat tartalmazzák, egyúttal - a törvény más
részeivel való összhang biztosítására - kis mértékben módosítva azokat. Ezen kívül
bizonyos általános szabályok kikerültek az Áht.-ból és az állami vagyonról szóló
törvénybe lettek átemelve.
Lényeges új előírások:
-	központi költségvetési szerv - az állami vagyonról szóló törvénnyel
összhangban - tulajdonosi jogokat csak külön szerződés alapján gyakorolhat;
93
-	törvény eltérő rendelkezése hiányában a gazdálkodó szervezet bevétele nem
származhat tartósan túlnyomóan (kétharmadot meghaladó arányban) államháztartási
forrásból. Az ilyen szervezet költségvetési szervi formában (annak a közforrásokra
kialakított szabályrendszerével) működhet hatékonyan, egyébként indokolt intézkedni
a gazdálkodó szervezeti működésnek megfelelő, jelentősebb nem államháztartási
(„saját”) forrásarány kialakulásáról. A jelenlegi gyakorlat diszfunkcionális, nem
indokolható előnyöket, jogokat biztosít. Ez a megközelítés a költségvetési források
jellegének megfelelő szakmai és gazdálkodási követelmények érvényesülését
szolgálja;
-	az eddig e téren tapasztalható visszaélések megakadályozása céljából indokolt
elkerülni, hogy a Kormány irányítása alá tartozó költségvetési szervek ún.
háttérintézményi célra a gazdasági társasági, vagy más gazdálkodó szervezeti formát
felhasználják;
-	az egyes - így különösen a statisztikailag a „kormányzati szektorba tartozó” -
gazdálkodó szervezetek eladósodása, vagyonvesztése fontos, hogy ne történhessen
ellenőrizetlenül, kontrollálatlanul. Ezért új szabályként jelenik meg, hogy bizonyos
mérték felett a gazdálkodó szervezet hitelfelvételéhez, kezességvállalásához, ingyenes
vagyonjuttatásához stb. az irányító szerv, illetve központi költségvetési szerv esetén a
Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács előzetes engedélye szükséges. (Kivételt
képezhet e szabály alól az a kör, amely tekintetében az állami vagyon hasznosítására
irányuló szerződésben történik hasonló esetek szabályozása.)
(Áht. 100/0. §)
A közfeladat-ellátásban szervezeti szempontból főszabályt jelentő költségvetési
szervi feladatellátás bizonyos körben - a 100/K. §-ban foglalt előfeltételek meglétekor
-	lehetséges, hogy más formát öltsön, és gazdálkodó szervezet formájában történjen.
A főszabály szerint költségvetési szerv által ellátott közszolgáltatás gazdálkodó
szervezet útján való ellátásánál általános követelmény, hogy törvényi szinten
(tipikusan az adott közszolgáltatásról szóló szakmai, ágazati törvényben) vagy (a
szervezeti megoldási módokban és az önkormányzati vagyonnal való rendelkezésben
nagyobb autonómiával rendelkező helyi önkormányzat esetén) helyi önkormányzati
rendeletben kell lehetővé tenni.
Az utódszervezet alapításához, illetve a költségvetési szerv ezzel összehangolt
megszüntetéséhez kapcsolódóan fontos, hogy egyedi jellegű, külön engedélyhez kötött
a közfeladat átadása, és megfelelő garanciális előírásokat is tartalmaz a § - az ellátás
biztonsága, a hitelezői érdekek, a megszűnő szerv által foglalkoztatottak, illetve a
közpénz és közvagyon védelme érdekében. Így akként valósítható meg a közfeladat
költségvetési szervtől gazdálkodó szervezetnek történő átadása, hogy az elődszervezet
megszüntetése összehangolt az utódszervezet létrehozásával, és a közfeladat
ellátásának folyamatossága biztosított; az új gazdálkodó szervezet a költségvetési
szerv megszűnésének napját követő nappal megkezdheti (folytathatja) a közfeladat-
ellátást. Állami, önkormányzati vagyon feletti rendelkezés csak kivételesen - külön
törvény, illetve önkormányzati rendeletben meghatározottak szerint - haladhatja meg a
vagyonkezelői jogot, és kivételesen kerülhet a közvagyon gazdálkodó szervezet
tulajdonába.
94
(Áht. 100/P. §)
A közfeladat ellátásának költségvetési szervről gazdálkodó szervezetre történő
átszállása mellett azzal ellentétes irányú feladatátadás is lehetséges, és ez is bizonyos
pontokon szabályozandó folyamat (köznapi szóval ez a feladatellátás
„visszaszervezése”).
A „visszaszervezés” végrehajtása során (is) fontos kritérium, hogy a közfeladat-
ellátás folyamatos, annak átadása-átvétele zökkenőmentes legyen, fennakadás nélkül
történjen. Ezért fontos, hogy a létrejövő, vagy újonnan kijelölt költségvetési szerv a
gazdálkodó szervezet közfeladat-ellátó tevékenységének megszűnésétől rögtön
biztosítani tudja a további ellátást. A jogutód nélküli megszüntetés formája cég
esetében a végelszámolás. Azonban a közfeladat-ellátás tekintetében tulajdonképpen
jogutódlás következik be, vagyis a jogutód nélküli megszüntetés elve valójában
megtörik az állami-önkormányzati cég közfeladat-átadása esetén. A jogbiztonság
követelménye alapján lényeges rendezni, hogy hogyan alakul a gazdálkodó
szervezetnél foglalkoztatottak sorsa, megszűnik, vagy ugyanolyan, esetleg más
keretek, jogviszonyok között kerül sor a továbbfoglalkoztatásra. Amennyiben a
gazdálkodó szervezet megszüntetése (a döntést az alapító hozza meg) és költségvetési
szerv ezzel összehangolt alapításakor a foglalkoztatottakat illetően jogviszonyváltás
következik be, akkor a Munka Törvénykönyvében foglaltak (86/B-86/C. §)
alkalmazhatók.
A közfeladat-ellátás biztonsága miatt, a zökkenőmentes átadás érdekében teszi
lehetővé a §, hogy megfelelő előkészületek történjenek a lényeges kérdésekben. Így a
megszüntetésre irányuló jogi procedúra megindítását közvetlenül követően a
közfeladat átadásával kapcsolatosan szerződést köthet a gazdálkodó szervezet az
átvevő költségvetési szervvel a szükséges források átadásáról, szerződésből eredő
vagyoni jogok és kötelezettségek átruházásáról, valamint a gazdálkodó szervezet által
kötött szerződésbe történő belépésről, azzal a céllal, hogy gördülékenyebbé váljon a
közfeladat-ellátásának átvétele, a közszolgáltatások nyújtása. E körben lehetőséget ad
e § arra, hogy az említett költségvetési szerv különféle - a gazdálkodó szervezet
megszűnésével összefüggő - közterhek megfizetéséért kezességet vállalhasson, vagy
azokat átvállalhassa (pl. általános forgalmi adó). E megállapodások feltétele a
költségvetési szerv irányító szervének engedélye.
Előfordulhat az is, hogy a közfeladatot ellátó gazdálkodó szervezet már
fizetésképtelen állapotba kerül. Erre az esetre a § az általános (felszámolási) szabályok
alkalmazását írja elő. Azon jogviszonyok esetében, amelyeknél törvényileg kizárt,
vagy feltételekhez kötött, hogy a költségvetési szerv alanyuk legyen (pl.
hitelszerződés), a felszámolás során kötelezően rendelkezni kell.
A 30. §-hoz
(Áht. 101/A. §)
A fejezeti kezelésű előirányzatok támogatása rendelkezésre bocsátásának
ütemezéséről eddig csak kormányrendeleti szinten történt rendelkezés. Ebből adódóan
a jóváhagyott támogatásokat jellemzően egy összegben bocsátották rendelkezésre.
Szükséges ezért törvényi szinten rendelkezni, hogy főszabály szerint a támogatások
rendelkezésre bocsátása - a feladatokról való egyedi döntésekhez igazodóan -
95
finanszírozási terv alapján, teljesítésarányosan, a §-ban felsorolt egyes szervezetek
részére pedig időarányosan történik. Ettől eltérő finanszírozást csak külön jogszabály
tehet kivételesen lehetővé.
A 31-39. §-hoz
A már eddig is az Áht.-ban található államháztartási pénzügyi ellenőrzési-
kontroll fejezet kisebb - elsősorban fogalmi-terminológiai tisztázást jelentő -
módosítását tartalmazzák a §-ok.
Az elmúlt években az államháztartási rendszerek működéséről szóló
visszajelzések (számvevőszéki jelentések, KEHI jelentések, belső ellenőrzési éves
jelentések, konferenciákon és workshopokon elhangzott hozzászólások) alapján
időszerűvé vált a 2003-ban, az Európai Unió által elvárt módon átalakított
államháztartási belső pénzügyi ellenőrzési (ÁBPE) rendszer felülvizsgálata, szükség
szerinti módosítása. 2003-ban az Európai Bizottság határozottan előírta a rendszer
három elemének (1. financial management control = FEUVE ; 2. internal audit = belső
ellenőrzés; 3. central harmonization unit = központi harmonizációs egység)
szabályozását. Időközben azonban a Bizottság szakemberei által is kommunikált
módon, a nemzetközi szakmai fejlődés (lásd COSO modell később) eredményeképpen
a „pénzügyi” dimenzióra történő korlátozás kezd feloldódni: a rendeletekben a
Bizottság már „management and control systems”-ről rendelkezik, a belső ellenőrzés
esetében egyértelműsítik, hogy nemcsak a pénzügyi területet kell vizsgálni stb. Ezért
nem érdemes a régi, már elfogadott fogalmakat (ÁBPE, FEUVE) eltörölni, hanem
indokolt inkább a kibővítésük, átértelmezésük.
A legfontosabb megjelenítendő, szabályozandó és alkalmazandó fogalom a
belső kontrollrendszer, melynek fogalmát és alapvető elemeit tartalmazza a módosítás.
A belső kontrollrendszer magában foglalja a FEUVE-t, az ÁBPE-t, több náluk, hiszen
nemcsak szigorúan vett pénzügyi ellenőrzéseket jelent, hanem korszerű
szervezetirányítási, menedzselési elemeket. A rendszer koncepciója nemzetközileg
elismert szervezetek, pl. a COSO (Committee of Sponsoring Organisations of the
Treadway Commission) és az INTOSAI (Legfőbb Ellenőrzési Intézmények -
számvevőszékek - Nemzetközi Szervezete) ajánlásain alapul, mintegy integrálva
azokat. A szabályozás megújításához a jogszabály-módosításokon túl hozzátartozik a
magyarországi államháztartási belső kontroll standardok (előreláthatólag irányelv
formájában), valamint az egyes kontroll elemekre vonatkozó módszertani útmutatók
kidolgozása.
Lényeges, hogy a rendszer egyes elemein belül a kontrollok mennyiségének,
minőségének, szigorúságának meghatározása a költségvetési szerv vezetőjének joga és
kötelezettsége; a jogszabályok csak egyes elemek kötelezőségét írják elő, illetve a
standardok és útmutatók javaslatokat tesznek a további elemekre. A kontrollok
lényege, hogy nem egyszeri ellenőrzési tevékenységet jelentenek, hanem
folyamatokat, „kontrollpontok” alkalmazását előzetes, folyamatba épített és utólagos
jelleggel. A módosítások további eredménye, hogy az államháztartásban már korábban
is meglévő kontrollpontokat (újakkal kiegészítve) strukturálja, rendszerbe helyezi,
átláthatóvá és számonkérhetővé teszi.
96
Az Áht. 121/C. §-ának módosítása pontosítja a belső ellenőrök
nyilvántartásával kapcsolatos rendelkezéseket, kiegészíti a nyilvántartáshoz és
azonosításhoz feltétlenül szükséges adatok körét, illetve megfelelő ügyintézési időt
biztosít a nyilvántartást vezető szervezet részére.
Ezeken kívül a §-ok fogalmak pontosítását és az új, egységes terminológiák
átvezetését szolgálják.
A 40-42. §-hoz
Az Áht. záró rendelkezéseiben lévő, a Kormánynak, az államháztartásért felelős
miniszternek, valamint általában a minisztereknek címzett felhatalmazások e
törvénynek megfelelő módosítását, illetve kiegészítését tartalmazza a §.
A 43. §-hoz
(Áht. 127. §)
A § az Áht.-t egészíti ki egy értelmező rendelkezéssel, elkerülhetővé téve azt,
hogy az Áht. által használatos, de a jelen törvényben, illetve a Ptk.-ban meghatározott
egyes fogalmak definícióját meg kelljen ismételni.
A 44. §-hoz
A törvény hatályba lépésének általános időpontja 2009. január 1-je. A
költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályokat - a jogbiztonság
követelményét, illetve a törvényből következő kötelezettségek súlyát is figyelembe
véve, továbbá megfelelő felkészülési időt, zökkenőmentes átmenetet és biztonságos
végrehajtást biztosítva - csak az új költségvetési évtől, 2010-től kezdődően kell
alkalmazni.
A 2009. január 1-je és 2009. június 1-je közötti átmeneti időszak a költségvetési
szervek vonatkozásában azt jelenti, hogy a költségvetési szervek alapító (irányító)
szervei - a megváltozott szabályozási környezet alapján - a megadott határidőig
kötelesek felülvizsgálni a feladatellátó szervezetrendszert, és kötelesek a törvény
alkalmazásához szükséges intézkedéseket megtenni, rendezni a szervek jogállását,
azaz a költségvetési szerveiket az e törvény szerinti típusokba besorolni, az alapító
okiratokat módosítani stb. Ez a felülvizsgálati kötelezettség kiterjed (az eddig
tipikusan „kiszervezett” tevékenységet végző és vagyonkezelésükbe, illetve
tulajdonosi jogkörükbe tartozó) gazdálkodó szervezetekre (cégekre) is - alkalmat adva
indokolt esetben a „visszaszervezésekre”. Így a költségvetés tervezése és végrehajtása,
valamint a gazdálkodás már az új jogállásoknak, szervezeti formáknak megfelelően
történhet. Ez a felülvizsgálat nem jelenti feltétlenül, hogy minden költségvetési szervet
át kellene alakítani, vagy át kellene szervezni, hanem csak abban ez esetben, ha a
megváltozott jogszabályi feltételek alapján az indokolttá válik, viszont az új
kategóriákba történő besorolásnak 2009. július 1-jéig meg kell történnie.
A főszabállyal megegyező határidővel kell rendezni az e törvény
hatálybalépésekor már működő, de esetleg még be nem jegyzett, illetve alapító
okirattal nem rendelkező (jogbizonytalan státuszú) költségvetési szervek jogállását is.
97
Csak az önkormányzati (polgármesteri, főpolgármesteri stb.) hivatalok - mivel
mindenképpen működniük kell - kerülnének a határidő tekintetében kivételezetti
körbe, így 2009 októberéig kapnának időt a bejegyzésre. Minden költségvetési
intézményre vonatkozó kötelezettség volt már eddig is az alapító okirat és az ennek
alapján történő bejegyzés megléte, ennek meg nem történtéhez most jogkövetkezmény
is fűződik.
A Javaslat eligazítást ad a már létező, bejegyzett, „vegyes” profilú intézmények
besorolásához.
A Javaslatban megfogalmazott bizonyos, több éven át fennálló
körülményekhez, feltételekhez kötött jogállás megváltoztatási módok tekintetében
lehetőség nyílik már a 2010. január 1-jétől történő alkalmazásra is.
A 45-56. §-hoz
E §-okban a törvény rendelkező részeinek előírásaiból következő, azoknak
megfelelő hatályon kívül helyező rendelkezések, valamint egyéb törvénymódosítások
találhatók.
Kiemelt a közalapítványokra vonatkozó szabályok módosítása (48. §), mely
szerint a közalapítvány megszüntetésének speciális okaként határozza meg a törvény,
hogy - a közalapítvány mindenkori vagyonát 100%-nak tekintve - a közalapítványi
vagyonban 80%-nál kisebb arányt mutató államháztartáson kívüli forrásarány több
éven át jellemző megléte esetén kötelező megszüntetni a közalapítványt. A
közalapítvány megszüntetése bírósági úton történik. A bíróság eljárását az alapítónak
kell kezdeményeznie, e megszüntetési ok pontos megjelölésével.
Az 55-56. §-ban történik rendelkezés (a Magyar Tudományos Akadémiáról és
a felsőoktatásról szóló törvények módosításával) a vállalkozó közintézetté történő
besorolás eljárásáról, továbbá a teljesítményarányosan megállapított felsőoktatási
működési támogatás tartalmának meghatározásáról.
Az 57. §-hoz
E §-ban a törvény rendelkező részeiből következő felhatalmazó rendelkezések
találhatók a Kormánynak és az államháztartásért felelős miniszternek címezve.
Az 58-62. §-hoz
E §-ban különféle értelmező rendelkezések találhatók; így különösen a törvény
nagy számban alkalmaz olyan fogalmakat, amelyeket illetően az Áht., a Ptk. már
tartalmaz megfelelő meghatározásokat, ezért e törvényben felesleges lenne ezeket
megismételni. Itt erre történik utalás, a 60. §-ban pedig a törvény fogalmi
szóhasználatának megfelelő általános rendelkezés szerepel.
A 63. §-hoz
A Javaslat új költségvetési szervtípusként hozza létre a közüzemet. Ehhez
hasonló elnevezéssel az állami vállalatokról szóló, 1977-es törvény alapján alapítottak
98
közüzemi vállalatokat, melyek általában már megszűntek, gazdasági társasággá vagy
más gazdálkodó szervezetté alakultak át. Lehetséges azonban, hogy még léteznek ilyen
„közüzem”-ek, így ezen elavult törvényi előírások hatályon kívül helyezése
jogalkalmazási problémákat idézhetne elő, ezért a § a szerint rendelkezik, hogy új
közüzemet 2009. január 1-jétől már nem lehet alapítani.
A 64. §-hoz
E § tartalmazza a különféle törvénymódosításokat tartalmazó jogszabályhelyek
tekintetében a deregulációs jellegű előírást.
99