﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/6576. számú
törvényjavaslat
a Magyar Köztársaság, valamint Montenegró Köztársaság között a
társadalombiztosításról és a szociális biztonság egyes kérdéseiről szóló,
Budapesten, 2008. május 20-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről
Előadó: Dr. Székely Tamás
egészségügyi miniszter
Budapest, 2008. október
2008. évi ... törvény
a Magyar Köztársaság, valamint Montenegró Köztársaság között a
társadalombiztosításról és a szociális biztonság egyes kérdéseiről szóló,
Budapesten, 2008. május 20-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről
1.	§
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyar Köztársaság, valamint
Montenegró Köztársaság között a társadalombiztosításról és a szociális biztonság
egyes kérdéseiről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának
elismerésére.
2.	§
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§
Az Egyezmény hiteles magyar nyelvű szövege a következő:
„EGYEZMÉNY A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG, VALAMINT MONTENEGRÓ
KÖZTÁRSASÁG KÖZÖTT
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSRÓL ÉS A SZOCIÁLIS BIZTONSÁG EGYES
KÉRDÉSEIRŐL
A Magyar Köztársaság, valamint Montenegró Köztársaság
azon kívánságuktól vezérelve, hogy szabályozzák kapcsolataikat a
társadalombiztosítás és a szociális biztonság egyes kérdései területén,
az alábbiakban állapodtak meg:
I.	RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1.	cikk
Fogalommeghatározások
(1) A jelen Egyezményben használt fogalmak jelentése a következő:
1
1.	„felségterület”
a Magyar Köztársaság tekintetében a Magyar Köztársaság felségterülete,
Montenegró Köztársaság tekintetében Montenegró Köztársaság felségterülete;
2.	„jogszabályok”
a jelen Egyezmény tárgyi hatálya (2. cikk) által érintett területekre vonatkozó
törvények, rendeletek és más általánosan kötelező érvényű előírások;
3.	„illetékes hatóság”
a Magyar Köztársaság tekintetében:
a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott jogszabályok által szabályozott
területekért felelős miniszterek, minisztériumok vagy megfelelő hatóságok,
Montenegró Köztársaság tekintetében:
a Montenegró Köztársaságban működő, a jelen Egyezmény 2. cikkében
meghatározott jogszabályok által szabályozott területekért felelős minisztérium;
4.	„teherviselő”
az az intézmény vagy az a hatóság, amelynek feladata a jelen Egyezmény 2.
cikkében meghatározott jogszabályok végrehajtása;
5.	„illetékes teherviselő”
az a teherviselő, amelynél az illető személy az ellátási kérelem benyújtásának
időpontjában biztosított, vagy igényjogosultsággal rendelkezik vagy
rendelkezne;
6.	„összekötő szerv”
a jelen Egyezmény szerint az Egyezmény hatékony végrehajtása érdekében
kijelölt szerv;
7.	„biztosítási idő”
a járulékfizetési és ezzel azonos megítélés alá eső olyan idő, amely a Szerződő
Felek jogszabályai szerint annak minősül;
8.	„nyugdíjbiztosítási idő”
biztosítási idő, vagy azzal azonos megítélés alá eső idő és a Szerződő Felek
jogszabályai szerint külön megszerzett idő;
9.	„pénzbeli ellátás”
a jelen Egyezmény 2. cikkében megjelölt jogszabályok szerinti nyugdíj és más
pénzbeli ellátás, továbbá ezek valamennyi pótléka, kiegészítése, korrekciója és
emelése;
2
10.	„természetbeni ellátás”
a jelen Egyezmény 2. cikkében megjelölt jogszabályok szerint pénzbeli
ellátásnak nem minősülő egészségügyi szolgáltatás és egyéb ellátás;
11.	„lakóhely”
az állandó, szokásos tartózkodás helye;
12.	„tartózkodás helye”
az ideiglenes tartózkodás helye, amelynél a tartózkodás időtartama rendszerint a
tartózkodás céljától függ;
13.	„biztosított”
az a személy, aki a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott jogszabályok
szerint biztosított vagy biztosított volt;
14.	„jogosult”
a jelen Egyezmény 2. cikke által meghatározott jogszabályok alapján
jogosultságot szerzett személy;
15.	„családtag”
a Szerződő Felek által alkalmazott jogszabályokban családtagnak minősülő
személy.
(2)	A jelen Egyezményben használt más fogalmak és kifejezések jelentése az, amelyet
azoknak a Szerződő Felek jogszabályai tulajdonítanak.
2.	cikk
Tárgyi hatály
(1)	Jelen Egyezmény
a)	a Magyar Köztársaság jogszabályai tekintetében:
1.	a társadalombiztosítás keretén belül:
1.1.	az egészségbiztosítás természetbeni és pénzbeli ellátásairól,
1.2.	a baleseti ellátásról,
1.3.	a nyugellátásról,
2.	a munkanélküli ellátások keretén belül:
2.1.	az álláskeresési járadék,
2.2.	az álláskeresési segély
és ezek fedezetéről szóló jogszabályokra vonatkozik;
3
b) Montenegró Köztársaság jogszabályai tekintetében:
1.	az egészségbiztosításról, egészségvédelemről és az anyaságról,
2.	a munkahelyi balesetekről és foglalkozási betegségekről,
3.	a nyugdíj- és rokkantsági biztosításról,
4.	a munkanélküliség esetén járó pénzbeli térítésről
szóló jogszabályokra vonatkozik.
(2)	A jelen Egyezmény mindazokra a jogszabályokra is vonatkozik, amelyek
összefoglalják, módosítják vagy kiegészítik az (l) bekezdésben felsorolt
jogszabályokat.
(3)	A jelen Egyezmény hatálya kiterjed az egyik Szerződő Fél azon jogszabályaira is,
amelyek a szociális biztonság új rendszereit vagy ágait határozzák meg, feltéve, hogy
ezekről a másik Szerződő Fél illetékes hatósága az írásbeli értesítés napjától számítva
három hónapon belül nem fejezi ki ellenvéleményét.
3.	cikk
Személyi hatály
A jelen Egyezmény hatálya kiterjed:
a)	azokra a személyekre, akikre az egyik vagy mindkét Szerződő Fél jogszabályai
vonatkoznak vagy vonatkoztak,
b)	más olyan személyekre, akik jogaikat az a) pontban említett személyektől
származtatják.
4.	cikk
Az egyenlő bánásmód
(1)	Az egyik Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazásakor a másik Szerződő Fél
állampolgárai az első Szerződő Fél állampolgáraival azonos elbírálás alá esnek.
(2)	Az (1) bekezdés nem vonatkozik:
1.	a biztosítottaknak és a munkáltatóknak a társadalombiztosítási teherviselők
szerveiben való részvételéről szóló jogszabályokra, amennyiben e jogszabályok
másként nem rendelkeznek,
2.	a harmadik államokkal kötött nemzetközi szerződésekben rögzített biztosítási
teherviselési szabályokra,
3.	a Szerződő Felek harmadik országbeli hivatalos képviseleténél vagy egy ilyen
képviselet tagjainál foglalkoztatott személyek biztosítására vonatkozó
jogszabályokra.
4
5.	cikk
Az ellátások átutalása
(1)	Az egyik Szerződő Fél jogszabályain alapuló pénzbeli ellátások nem
csökkenthetők, nem módosíthatók, nem függeszthetők fel, nem vonhatók meg vagy
vonhatóak el azért, mert a jogosult a másik Szerződő Fél területén lakik vagy
tartózkodik.
(2)	Az (1) bekezdésben megállapított ellátások átutalása a másik Szerződő Fél
állampolgárai részére a saját állampolgárokkal azonos feltételek szerint történik, abban
az esetben is, ha harmadik országban laknak vagy tartózkodnak.
(3)	Az (1) bekezdés nem vonatkozik Montenegró Köztársaság tekintetében a
minimális nyugdíjra, a harmadik személynek nyújtott ápolásra és segítségnyújtásra,
valamint a vagyoni helyzettől függően nyújtott egyéb ellátásokra.
6.	cikk
Az ellátások halmozódásának tilalma
(1)	Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerinti tényállás kihat valamely
pénzbeli ellátásra, illetve jogosultságra, a másik Szerződő Félnél bekövetkező azonos
tényállást az első Szerződő Fél úgy veszi figyelembe, mintha a saját területén történt
volna, kivéve, ha a nyugellátásban részesülő munkát vállal vagy önálló tevékenységet
végez.
(2)	Ugyanazon biztosítási időből, nyugdíjbiztosítási időből származó több ellátásra
vagy jövedelemre szóló igényjogosultságot a jelen Egyezmény alapján sem
megszerezni, sem fenntartani nem lehet, kivéve a rokkantság, öregség, halál esetén
nyújtandó pénzbeli ellátásokat.
II.	RÉSZ
AZ ALKALMAZANDÓ JOGSZABÁLYOKRA VONATKOZÓ
RENDELKEZÉSEK
7.	cikk
Általános rendelkezés
A biztosítási kötelezettség - ha a jelen Egyezmény 8. és 9. cikk szerinti előírásai
másként nem rendelkeznek - annak a Szerződő Félnek a jogszabályaihoz igazodik,
amelynek területén az illető személy a jövedelemszerző tevékenységet végzi, abban az
esetben is, ha a munkavállaló lakóhelye vagy a munkáltató székhelye a másik
Szerződő Fél területén található.
5
8.	cikk
Különleges rendelkezések
(1)	Azokra az állami és közszolgálatban foglalkoztatott és más velük egy tekintet alá
eső személyekre, akiket a másik Szerződő Fél felségterületére küldenek, a küldő
Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni.
(2)	Amennyiben az egyik Szerződő Fél területén székhellyel rendelkező munkáltató a
munkavállalóját a másik Szerződő Fél területére küldi, akkor a kiküldetést követően
legfeljebb a 24. naptári hónap végéig továbbra is az első Szerződő Fél jogszabályai
alkalmazandók úgy, mintha az illető személyt még ennek a területén foglalkoztatnák.
(3)	Az önálló tevékenységet végző, ha a tevékenység ideiglenes folytatása céljából a
másik Szerződő Fél területére utazik, akkor a kiutazásától számított legfeljebb 24.
naptári hónap végéig továbbra is az első Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni,
mintha ennek a Szerződő Félnek a területén látná el a tevékenységet.
(4)	Azokra a munkavállalókra, akiket az egyik Szerződő Fél felségterületén
székhellyel rendelkező, a légi, a közúti vagy a vasúti közlekedéssel (szállítással,
szállítmányozással és fuvarozással) foglalkozó munkáltató a másik Szerződő Fél
területére küld, továbbra is a munkáltató székhelye szerinti Szerződő Fél jogszabályait
kell alkalmazni úgy, mintha az illető személyt még ennek a területén foglalkoztatnák.
(5)	A hajókon vagy egyéb vízi járműveken foglalkoztatottakra azon Szerződő Fél
jogszabályai alkalmazandók, amelynek lobogója alatt az hajózik.
(6)	Azon személyek tekintetében, akiket nem a hajón vagy egyéb vízi járműn
foglalkoztatnak, de akiket annak rakodásával, javításával vagy felügyeletével
megbíznak abban az időben, amíg az a másik Szerződő Fél kikötőjében tartózkodik,
azon Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni, amely felségterületéhez a kikötő
tartozik.
(7)	Az egyik Szerződő Fél jogszabályainak a (2) és (3) bekezdésben említett
személyekre való alkalmazása a munkáltató és a munkavállaló közös kérésére - illetve
az önálló tevékenységet végző személy kérésére - kivételesen a tevékenység
végzésének helye szerinti Szerződő Fél illetékes hatósága, illetve az általa
meghatalmazott intézmény egyetértésével még 24 hónappal meghosszabbítható.
9.	cikk
A diplomáciai és konzuli képviseletek
(1)	A diplomáciai vagy konzuli képviseleteknek a másik Szerződő Fél felségterületére
küldött tagjaira, valamint a velük egy háztartásban élő családtagjaikra - amennyiben
más módon nem biztosítottak - az őket küldő Szerződő Fél jogszabályai vonatkoznak.
6
(2)	A diplomáciai és a konzuli képviseleteken alkalmazott, a másik Szerződő Fél
felségterületére küldött magánszemélyzet tagjaira és a velük egy háztartásban élő
családtagjaikra - amennyiben más módon nem biztosítottak - az őket küldő Szerződő
Fél jogszabályai vonatkoznak.
(3)	A (2) bekezdésben említett azon alkalmazottakra, akiket nem kiküldetés keretében
foglalkoztatnak, annak a Szerződő Félnek a jogszabályai vonatkoznak, amelynek a
felségterületén őket foglalkoztatják; a diplomáciai és konzuli képviselet őket
foglalkoztató tagjainak pedig teljesíteniük kell mindazokat a kötelezettségeket,
amelyeket ezen Szerződő Fél jogszabályai a munkáltatókra rónak.
(4)	A (3) bekezdéstől eltérően azok a foglalkoztatottak, akik a diplomáciai, illetve
konzuli képviselőket küldő Szerződő Fél állampolgárai, a foglalkoztatásuk
megkezdésének napjától számított 3 hónapon belül az említett Szerződő Fél
jogszabályainak alkalmazását választhatják.
10.	cikk
Kivételek
A Szerződő Felek illetékes hatóságai vagy az általuk megnevezett szervek a
munkáltató és a munkavállaló közös kérelmére - vagy az önálló tevékenységet végző
kérelmére - közös megegyezés alapján a jelen Egyezmény 7-9. cikkei alóli kivételeket
állapíthatnak meg azzal, hogy ennek során figyelembe kell venni a foglalkoztatás
jellegét és körülményeit.
III.	RÉSZ
KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK
1.	fejezet
Betegség és anyaság
11.	cikk
Biztosítási idők egybeszámítása
A természetbeni, illetve pénzbeli ellátásokra vonatkozó igényjogosultságok
megszerzéséhez, illetve az ellátások időtartamának megállapításához mindkét
Szerződő Fél jogszabályai szerint szerzett biztosítási időket - amennyiben ez
szükséges - egybe kell számítani, kivéve, ha ezek ugyanazon időre esnek.
12.	cikk
Természetbeni ellátások
(1)	Az a személy, aki az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint természetbeni
ellátásra jogosult, a másik Szerződő Fél területén való ideiglenes tartózkodása során
7
ott természetbeni ellátásokat vehet igénybe, ha állapota miatt sürgősségi egészségügyi
ellátásra szorul, és ha az illető nem orvosi kezelés igénybevétele miatt utazott a másik
Szerződő Fél felségterületére.
(2) A jelen Egyezmény 8. cikkének (1)-(5) bekezdésében, valamint a 9. cikkének (1),
(2)	és (4) bekezdésében említett személyek természetbeni ellátást vehetnek igénybe a
másik Szerződő Fél területén való tartózkodásuk alatt, az állapotuk szerint szükséges
mértékben.
(3)	Természetbeni ellátásokra jogosult az a személy is, aki előzetesen megszerezte az
illetékes teherviselő hozzájárulását ahhoz, hogy kezelés céljából utazzon be
ideiglenesen a másik Szerződő Fél felségterületére.
(4)	A jelen cikk (1)-(3) bekezdésében említett ellátásokat a tartózkodási hely szerinti
teherviselő nyújtja a rá vonatkozó jogszabályok szerint, különösen a természetbeni
ellátások nyújtásának módja és mértéke tekintetében, míg az ellátás időtartamát az
illetékes Szerződő Fél jogszabályai szerint határozzák meg.
(5)	A jelen cikk (1), (2) és (4) bekezdésének rendelkezései a családtagokra is
irányadók.
13.	cikk
Az egyik Szerződő Fél területén lakóhellyel rendelkező, de a másik Szerződő Fél
területén dolgozó személyek ellátása
(1)	Az egyik Szerződő Fél területén lakóhellyel rendelkező olyan személy, aki a
munkavégzésének helye szerinti másik Szerződő Fél jogszabályai szerint eleget tesz a
jogosultság megszerzéséhez szükséges feltételeknek, az illetékes teherviselő terhére és
az illetékes teherviselőre vonatkozó jogszabályok szerint a lakóhelye szerinti
teherviselő által nyújtott természetbeni ellátásokat is igénybe veheti.
(2)	Az (1) bekezdésben említett személy, abban az esetben, ha az illetékes teherviselő
szerinti Szerződő Fél területén tartózkodik, a természetbeni ellátásokat a rá vonatkozó
jogszabályok szerint veheti igénybe úgy, mintha ott lenne a lakóhelye, akkor is, ha ott-
tartózkodása előtt ugyanazon betegség vagy anyaság miatt már természetbeni
ellátásban részesült.
(3)	Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései a családtagokra is megfelelően
alkalmazandók, abban az esetben, ha a lakóhelyük szerinti Szerződő Fél jogszabályai
szerint saját jogú biztosítás fennállása miatt természetbeni ellátásra egyébként nem
jogosultak.
8
14.	cikk
A másik Szerződő Fél területén lakóhellyel rendelkező családtagok ellátása
(1)	Az egyik Szerződő Fél teherviselőjénél biztosított személy családtagjai
természetbeni ellátásra jogosultak, ha a lakóhelyük a másik Szerződő Fél területén
található, úgy mintha a lakóhelyük szerinti teherviselőnél lennének biztosítva. A
részükre járó ellátás nyújtásának mértékét és módját a szóban forgó teherviselő
jogszabályainak rendelkezései határozzák meg.
(2)	Az illetékes Szerződő Fél területén tartózkodó vagy lakóhelyüket oda áthelyező
családtagok az ellátásokat az illető Szerződő Fél jogszabályi rendelkezéseivel
összhangban veszik igénybe. E szabályt akkor is alkalmazni kell, ha a családtagok az
ellátást ugyanazon betegség vagy anyaság miatt már a korábbi lakóhelyük szerinti
Szerződő Fél teherviselőjénél igénybe vették.
(3)	Ha az (1) bekezdésben említett családtagok olyan hivatásszerű tevékenységet
végeznek vagy nyugellátásban, illetve életjáradékban részesülnek, amely alapján a
lakóhelyük szerinti Szerződő Fél jogszabályai értelmében természetbeni ellátásra
jogosultak, rájuk e cikk rendelkezései nem vonatkoznak.
15.	cikk
Nyugdíjasok
(1)	Az a nyugdíjas, aki mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerint nyugdíjat kap, az
egészségbiztosítás természetbeni ellátásaira a lakóhely szerinti teherviselő terhére,
ezen Szerződő Fél jogszabályai szerint jogosult.
(2)	Annak a személynek, aki csak az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint kap
nyugdíjat és lakóhelye a másik Szerződő Fél felségterületén van, az egészségbiztosítás
természetbeni ellátásait a lakóhely szerinti teherviselő nyújtja a rá vonatkozó
szabályok szerint, de az illetékes teherviselő terhére.
(3)	Amennyiben a jelen cikk (2) bekezdésében említett nyugdíjasnak, akinek a
lakóhelye az egyik Szerződő Fél felségterületén van, a másik Szerződő Fél
felségterületén való tartózkodása során állapota sürgősségi egészségügyi ellátást
igényel, e szolgáltatásra a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint és annak
teherviselője terhére jogosult.
(4)	Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit a nyugdíjas azon igényjogosult családtagjaira is
alkalmazni kell, akiknek jogosultsága a nyugdíjas jogából ered.
(5)	Az (1)-(4) bekezdés előírásai mindaddig nem alkalmazhatók, amíg az érintett
személy jövedelemszerző tevékenysége alapján lakóhelyén - a lakóhely szerinti
Szerződő Fél jogszabályai szerint - biztosítva van.
9
16.	cikk
Nagyobb értékű ellátások engedélyezése
Protézisek és más, nagyobb értékű természetbeni ellátások alkalmazásához nem
szükséges az illetékes teherviselő előzetes hozzájárulása, amennyiben az ellátás
életveszély miatt, vagy az illető egészsége szempontjából halaszthatatlan, vagy
amennyiben ezen ellátások költségeit átalányelszámolás keretében egyenlítik ki a jelen
Egyezmény 18. cikk (2) bekezdése szerint. Minden más esetben az illetékes
teherviselő előzetes hozzájárulását kell beszerezni.
17.	cikk
Pénzbeli ellátások
A betegség vagy anyaság esetén járó pénzbeli ellátásokat az igényjogosultnak az
illetékes teherviselő az általa alkalmazott jogszabályok szerint közvetlenül folyósítja.
18.	cikk
A költségek megtérítése
(1)	Az illetékes teherviselő az igazgatási költségek kivételével megtéríti a másik
Szerződő Fél teherviselőjének a jelen Egyezmény alapján nyújtott természetbeni
ellátások teljesítése kapcsán felmerült tényleges költségeket.
(2)	A Szerződő Felek összekötő szervei megállapodhatnak abban, hogy az elszámolási
eljárás egyszerűsítése érdekében a felmerült költségeket a jogosultak bizonyos
csoportjai esetében átalányösszegben számolják el és térítik meg egymásnak.
2.	fejezet
Öregség, rokkantság és halál
19.	cikk
A biztosítási idők, illetve a nyugdíjbiztosítási idők egybeszámítása
(1)	Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint valamely ellátásra való jogosultság
megszerzése, fenntartása vagy újraéledése biztosítási (nyugdíjbiztosítási) idők
megszerzésétől függ, akkor ennek a Szerződő Félnek az illetékes teherviselője -
amennyiben szükséges - figyelembe veszi a másik Szerződő Félnek a jogszabályai
szerint szerzett biztosítási (nyugdíjbiztosítási) időket is, mintha azokat az általa
alkalmazott jogszabályok szerint szerezték volna, feltéve, hogy azok nem ugyanazon
időszakra esnek.
(2)	Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint meghatározott ellátások nyújtása
olyan foglalkozásban szerzett biztosítási (nyugdíjbiztosítási) idő megszerzésétől függ,
amelyre külön rendszer létezik vagy az ellátásra való jogosultság meghatározott
szakmában vagy foglalkozásban töltött idő függvénye, úgy ezen ellátások nyújtására a
10
másik Szerződő Fél jogszabályai szerint figyelembe veszi az azonos, vagy hasonló
szakmában szerzett biztosítási (nyugdíjbiztosítási) időket is. Ha a biztosítási
(nyugdíjbiztosítási) idők egybeszámítása nem alapozza meg az igényjogosultságot az
ellátás külön rendszerében, a biztosítási (nyugdíjbiztosítási) időket a biztosítás
általános rendszerében kell egybeszámítani.
(3)	Amennyiben jelen cikk (1) és (2) bekezdéseiben felsorolt rendelkezések
alkalmazása mellett még mindig nincsenek meg a feltételek az ellátási
igényjogosultságra, az illetékes teherviselőnek figyelembe kell vennie azokat a
biztosítási (nyugdíjbiztosítási) időket is, amelyek olyan harmadik államban teljesültek,
amelyhez mindkét Szerződő Fél társadalombiztosítási egyezménnyel kötődik, és
amelynek rendelkezései kiterjednek a biztosítási (nyugdíjbiztosítási) idők
egybeszámítására. Amennyiben harmadik állammal csak az egyik Szerződő Fél
rendelkezik egyezménnyel, akkor ez a Szerződő Fél az állampolgárai által a harmadik
országban szerzett biztosítási (nyugdíjbiztosítási) időket is figyelembe veszi, ha a
harmadik állammal való egyezmény másként nem rendelkezik.
(4)	A Magyar Köztársaság tekintetében a (3) bekezdés nem vonatkozik azon
beszámítható időszakokra, amelyet olyan harmadik állam jogszabályai szerint
szereztek, amellyel a Magyar Köztársaság területi elven alapuló egyezményt kötött.
(5)	Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint a jelen cikk (1)-(4)
bekezdéseinek alkalmazása nélkül is fennáll az ellátásra (a Magyar Köztársaság
tekintetében a teljes ellátásra) való igényjogosultság, úgy az ellátást ennek a Szerződő
Félnek az illetékes teherviselője kizárólag a rá vonatkozó jogszabályok előírásai
szerint figyelembe veendő biztosítási (nyugdíjbiztosítási) idők alapján állapítja meg.
(6)	Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai értelmében a nyugellátásban töltött idő
meghosszabbítja a biztosítási (nyugdíjbiztosítási) időt, akkor ezt az időszakot a másik
Szerződő Fél jogszabályai szerint folyósított nyugellátásban töltött idővel meg kell
hosszabbítani.
20.	cikk
Az ellátások megállapítása Montenegró Köztársaságban
(1)	Ha az ellátási jogosultság a jelen Egyezmény 19. cikkének alkalmazása nélkül is
fennáll, az illető állam illetékes teherviselője az ellátást kizárólag ezen jogszabályok
alapján figyelembe vett biztosítási idők alapján állapítja meg.
(2)	Ha az ellátásra való jogosultság csak a jelen Egyezmény 19. cikkének
alkalmazásával áll fenn, az illetékes teherviselő az ellátás összegét úgy állapítja meg,
hogy:
1.	az ellátás azon elméleti összegét számítja ki, amely az ellátás elszámolásához
összesen figyelembe vett biztosítási idők alapján járna, ha az időket az általa
alkalmazott jogszabályok értelmében töltötték volna be. Az ellátásnak a
11
biztosítási (nyugdíjbiztosítási) idő hosszától nem függő összege elméleti
összegnek tekintendő;
2.	az így kiszámolt összeg alapján kell az ellátás összegét megállapítani a
kizárólag az általa alkalmazott jogszabályok alapján betöltött biztosítási idők és
az ellátás elszámolásakor figyelembe vett összes biztosítási idők közötti
arányban;
3.	ha a mindkét Szerződő Fél jogszabályai értelmében betöltött biztosítási idők
összege meghaladja az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint a teljes ellátás
megszerzéséhez szükséges leghosszabb biztosítási időt, ezen állam illetékes
teherviselője a betöltött biztosítási idők összege helyett az általa alkalmazott
jogszabályok szerint megszerzett leghosszabb időt veszi figyelembe.
21.	cikk
Az ellátások megállapítása a Magyar Köztársaságban
A magyar teherviselők az alábbiak szerint alkalmazzák a jelen Egyezmény biztosítási
idők egybeszámításával kapcsolatos rendelkezéseit:
1.	Az öregségi nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, a balesetből eredő rokkantsági nyugdíj és
a hátramaradott hozzátartozók nyugdíjának megállapítása kizárólag a magyar
jogszabályok és biztosítási idők figyelembevételével történik.
2.	Ha az érintett személy csak a biztosítási idők egybeszámításának
figyelembevételével rendelkezik a magyar jogszabályok szerinti nyugdíjra való
jogosultsággal, úgy a magyar teherviselő kiszámítja a nyugdíj azon összegét, amelyet
viselnie kellene, ha a nyugdíj kiszámításánál mindkét Szerződő Fél jogszabályai
szerint megszerzett összes biztosítási időket kellene figyelembe venni. Az így
kiszámított nyugdíjnak azon részét folyósítja, amely a magyar jogszabályok szerint
megszerzett biztosítási időknek a mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerint szerzett
összes biztosítási időkhöz viszonyított arányának megfelel.
22.	cikk
Az ellátások megállapításának alapja
Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai az ellátás kiszámítását a jövedelemre, a
biztosítási alapra, illetve a befizetett járulékra, illetve járulékalapra alapozzák, az
illetékes teherviselő kizárólag a saját jogszabályai szerinti jövedelmet, biztosítási
alapot, a befizetett járulékot, illetve járulékalapot veszi figyelembe.
23.	cikk
12 hónapnál rövidebb biztosítási (nyugdíjbiztosítási) időszak
(1)	Ha az ellátás kiszámításakor az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint
megszerzett összes biztosítási (nyugdíjbiztosítási) idő nem éri el a 12 hónapot -
12
feltéve, hogy csak ezen biztosítási (nyugdíjbiztosítási) idő alapján nem áll fenn
semmilyen ellátásra való igényjogosultság -, ennek a Szerződő Félnek a teherviselője
a 12 hónapnál rövidebb időszakra nem nyújt semmilyen ellátást.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott biztosítási (nyugdíjbiztosítási) időt - amelynek
alapján az egyik Szerződő Fél teherviselője a szolgáltatás nyújtását nem ismeri el - a
másik Szerződő Fél teherviselője a szolgáltatásra való jogosultság megszerzése,
megszűnése és feléledése, valamint összegének megállapítása tekintetében úgy veszi
figyelembe, mintha ezt az ő jogszabályai alapján töltötték volna be.
24.	cikk
Az ellátások kifizetésének csökkentése, megszüntetése és felfüggesztése
A nyugdíjak átfedése esetén a Szerződő Felek nyugdíjak kifizetésének csökkentéséről,
felfüggesztéséről, illetve megszüntetéséről szóló jogszabályai nem alkalmazandók az
Egyezmény hatálya alá tartozó személyekre.
3.	fejezet
Munkahelyi balesetek, foglalkozási betegségek biztosítása
25.	cikk
Munkahelyi balesetek és foglalkozási betegségek
(1)	Az a személy, aki munkahelyi balesetet szenvedett vagy foglalkozási betegségben
szenved, biztosításának fennállása alatt annak a Szerződő Félnek a jogszabályai szerint
érvényesítheti igényjogosultságát természetbeni ellátásra, amelynek felségterületén
biztosítva van.
(2)	A munkahelyi balesetekkel és foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolatos
természetbeni ellátások nyújtására a jelen Egyezmény megfelelő cikkében foglalt
szabályokat kell alkalmazni. Ezen ellátások költségeit a Szerződő Felek teherviselői
elszámolják egymással a jelen Egyezmény 18. cikkében foglalt szabályok szerint.
(3)	Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai előírják, hogy a munkaképességnek a
munkahelyi baleset vagy foglalkozási betegség következtében beállt csökkenése vagy
elvesztése fokának vagy az ellátásra való igényjogosultságnak a megállapításánál a
megelőző munkahelyi balesetet vagy foglalkozási betegséget is figyelembe kell venni,
akkor a másik Szerződő Fél jogszabályai szerinti munkahelyi baleseteket és
foglalkozási betegségeket is figyelembe kell venni.
(4)	Ha a munkavégzés helyére történő utazás során baleset történik, akkor ezt úgy kell
tekinteni, mintha annak a Szerződő Félnek a felségterületén történt volna, ahol a
biztosított biztosítva van.
13
26.	cikk
Az egészségre veszélyes foglalkozások figyelembevétele
(1)	A valamely foglalkozási betegség alapján nyújtandó ellátásra vonatkozó
igényjogosultság megállapításakor az egyik Szerződő Fél teherviselője azokat az
egészségre veszélyes foglalkozásokat is figyelembe veszi, amelyek a kérdéses
foglalkozási megbetegedés okozóiként a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint és
jellegük folytán számításba jöhetnek. Ha pénzbeli ellátásra való igényjogosultság
foglalkozási megbetegedés esetén mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerint fennáll,
az ellátást annak a Szerződő Félnek a jogszabályai szerint kell folyósítani, amelynek
jogszabályai szerint a foglalkozási megbetegedést okozó tevékenység végzése alapján
utoljára a személy biztosítva volt.
(2)	Ha a személy, aki foglalkozási megbetegedése okán az egyik Szerződő Fél
teherviselőjétől pénzbeli ellátásban részesül vagy részesült, amennyiben a másik
Szerződő Fél jogszabályai szerint a foglalkozási megbetegedést kiváltó tevékenység
végzése következtében előálló állapotrosszabbodása miatt a másik Szerződő Fél
teherviselőjéhez ellátás iránti kérelmet nyújt be, a korábban megállapított ellátást
továbbra is az első Szerződő Fél teherviselője folyósítja az állapotrosszabbodásra
tekintet nélkül, a rá vonatkozó jogszabályok szerint. A másik Szerződő Fél
teherviselője az állapotrosszabbodást követően nyújtandó ellátás és a jogszabályai
szerint a foglalkozási megbetegedés alapján nyújtandó ellátás közötti különbözet
összegét folyósítja.
4.	fejezet
Munkanélküliség
27.	cikk
Munkanélküli ellátás
(1)	Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai egy bizonyos hosszúságú időtartam
teljesítésétől teszik függővé a munkanélküli ellátás folyósítását vagy az ellátás
időtartamát, ugyanezen Szerződő Fél illetékes teherviselője úgy tekinti a másik
Szerződő Fél jogszabályai értelmében teljesített időtartamokat, mintha azok a saját
jogszabályai értelmében teljesültek volna, ha az első Szerződő Fél jogszabályai
értelmében is biztosítási időtartamoknak minősülnek és nem esnek egybe.
(2)	A Szerződő Felek állampolgárai - feltéve, ha a Szerződő Felek jogszabályai ettől
eltérően nem rendelkeznek - azon Szerződő Fél területén jogosultak munkanélküli
ellátásra, amely Szerződő Félnek állampolgárai függetlenül attól, hogy melyik
Szerződő Fél területén voltak biztosítva munkanélkülivé válásuk előtt.
(3)	Az álláskeresési járadék összegének a magyar jogszabályok szerint történő
megállapításánál a másik Szerződő Félnél szerzett biztosítási idők alatt elért kereset
helyett egy ugyanolyan vagy ahhoz hasonló munkakörnek megfelelő kereset
magyarországi átlagát kell figyelembe venni.
14
IV.	RÉSZ
VEGYES RENDELKEZÉSEK
28.	cikk
Összekötő szervek
(1)	A Szerződő Feleknek a jelen Egyezmény végrehajtására jogosult összekötő
szerveit a jelen Egyezmény igazgatási megállapodása rögzíti.
(2)	Az összekötő szervek és az illetékes teherviselők jogosultak, hogy az illetékes
hatóságok bevonásával megállapodjanak az Egyezmény végrehajtásához szükséges és
célszerű intézkedésekben, beleértve a pénzbeli ellátások megtérítésével és
folyósításával kapcsolatos eljárást is.
29.	cikk
Igazgatási megállapodások
(1)	A Szerződő Felek kormányai vagy illetékes hatóságai a jelen Egyezmény
érvényesítése vagy végrehajtása érdekében külön megállapodásokat is köthetnek.
(2)	Az illetékes hatóságok, összekötő, illetve egyéb szervek kölcsönösen tájékoztatják
egymást a jelen Egyezmény végrehajtására vonatkozó valamennyi intézkedésükről és
a jelen Egyezmény alkalmazásával kapcsolatos összes jogszabályváltozásukról.
30.	cikk
Kölcsönös együttműködés
(1)	A két Szerződő Fél illetékes hatóságai, teherviselői és összekötő szervei a jelen
Egyezmény alkalmazása során kölcsönös térítésmentes segítséget nyújtanak
egymásnak.
(2)	Azon személyek esetében, akiknek lakóhelye és tartózkodási helye a másik
Szerződő Fél területén van, az egyik Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazásával
összefüggésben elvégzendő orvosi vizsgálatokat a lakóhely vagy tartózkodási hely
szerinti teherviselő végzi a rá vonatkozó díjszabások szerint és az irányadó
jogszabályoknak megfelelően az illetékes teherviselő kérésére és terhére. Ha az orvosi
vizsgálat mindkét Szerződő Fél teherviselője érdekében történik, akkor a költségeket
az illető személy lakóhelye szerinti teherviselő viseli.
(3)	A bíróságok jogsegélyt nyújtanak az általuk az e területen alkalmazott
jogszabályokkal összhangban.
15
31.	cikk
Átutalások
(1)	A jelen Egyezmény értelmében ellátásra kötelezett teherviselők a pénzbeli
ellátásokat a saját országuk hivatalos valutájában teljesítik.
(2)	Ha az egyik Szerződő Fél teherviselője a másik Szerződő Fél teherviselője részére
kifizetéseket köteles teljesíteni, úgy ezeket a másik Szerződő Fél hivatalos valutájában
kell megtenni, ha a másik Szerződő Fél valutája konvertibilis. Amennyiben a másik
Szerződő Fél hivatalos valutája nem konvertibilis, akkor a kifizetések euróban
teljesítendők.
(3)	Ha az egyik Szerződő Fél rendelkezéseket hoz a devizaforgalom korlátozására, a
Szerződő Felek mindent megtesznek annak érdekében, hogy biztosíthassák a jelen
Egyezmény szerint járó átutalásokhoz szükséges pénzeszközöket.
(4)	A jelen Egyezmény és a végrehajtására szolgáló szabályok alapján történő
átutalásokat azon szabályok, valamint a jelen Egyezmény végrehajtási rendelkezései
alapján kell végezni, amelyek a Szerződő Felek felségterületén az átutalás
időpontjában érvényesek.
32.	cikk
Illetékek és hitelesítések alóli mentesítés
(1)	Az egyik Szerződő Fél jogszabályai értelmében az ezen jogszabályok
alkalmazásával összefüggésben bemutatandó ügyiratokra vagy okiratokra vonatkozó
illetékmentesség vagy illetékkedvezmény a másik Szerződő Fél jogszabályai
alkalmazásával összefüggésben bemutatandó megfelelő ügyiratokra és okiratokra is
kiterjed.
(2)	A jelen Egyezmény végrehajtásakor csatolandó ügyiratokat, okiratokat és más
beadványokat az illetékes hatóságoknak nem kell felülhitelesíteni.
33.	cikk
Nyelvhasználat
(1)	A Szerződő Felek teherviselői, hatóságai a jelen Egyezmény és az annak tárgyi
hatálya által érintett jogszabályok végrehajtása során saját hivatalos nyelvükön
közvetlenül érintkezhetnek egymással, az érintett személyekkel és azok képviselőivel.
(2)	A Szerződő Felek teherviselői, hatóságai beadványokat és okiratokat nem
utasíthatnak vissza azért, mert azok a másik Szerződő Fél hivatalos nyelvén készültek.
(3)	A jelen Egyezmény végrehajtásában közreműködő szervek határozataikat és egyéb
ügyirataikat közvetlenül küldik meg a másik Szerződő Fél felségterületén tartózkodó
személynek.
16
34.	cikk
A kérelmek azonos elbírálása
(1)	Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerinti ellátásra vonatkozó kérelmeket,
okiratokat és más beadványokat a másik Szerződő Félnek egy olyan szervénél
nyújtották be, amely a rá vonatkozó jogszabályok szerint jogosult ezek átvételére,
akkor az úgy tekintendő, mintha ezt az illetékes teherviselőnél nyújtották volna be.
(2)	Az egyik Szerződő Fél azon hatóságának vagy szervének, amelynél a kérelmet,
okiratot és más beadványt benyújtották, haladéktalanul továbbítania kell azt a rá
vonatkozó szabályok szerint a másik Szerződő Fél illetékes teherviselőjéhez.
(3)	Az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint benyújtott ellátás iránti kérelem a
másik Szerződő Fél jogszabályai szerinti megfelelő ellátás iránti kérelemnek is
minősül, kivéve, ha a kérelmező kifejezetten kéri, hogy a másik Szerződő Fél
jogszabályai szerint megszerzett pénzbeli ellátásra vonatkozó igényjogosultság
megállapítását halasszák el.
35.	cikk
A diplomáciai és konzuli képviseletek képviseleti joga
A Szerződő Felek diplomáciai és konzuli képviseletei a jogosult kérésére külön
meghatalmazás nélkül közvetlenül fordulhatnak a másik Szerződő Fél illetékes
hatóságaihoz, összekötő szerveihez és illetékes teherviselőihez állampolgáraik
érdekvédelme céljából.
36.	cikk
Végrehajtás
(1)	Az egyik Szerződő Fél bíróságainak végrehajtható határozatait, valamint
teherviselőinek vagy hatóságainak a társadalombiztosítással kapcsolatos járulékokra és
egyéb követelésekre vonatkozó végrehajtható döntéseit és okiratait a másik Szerződő
Fél elismeri.
(2)	Az elismerés csak akkor tagadható meg, ha az ellentétes lenne azon Szerződő Fél
jogszabályaival, illetve közrendjével, amelyben valamely határozatot vagy okiratot el
kellene ismerni.
(3)	Az (1) bekezdés szerint elismert végrehajtható döntéseket és okiratokat a másik
Szerződő Fél felségterületén végre kell hajtani. A végrehajtási eljárás lefolytatására
azon Szerződő Félnek a végrehajtásra vonatkozó hatályos jogszabályait kell
alkalmazni, amelynek felségterületén a szóban forgó határozatok és okiratok
végrehajtására sor kerül. A döntéseken és okiratokon feltüntetendő a
végrehajthatóságot igazoló záradék (végrehajtási záradék).
17
(4)	A teherviselők kölcsönös segítségnyújtása a jelen cikk alkalmazásakor nem
foglalja magában a bírósági eljárásban való képviseletet.
37.	cikk
Kártérítés
(1)	Amennyiben az a személy, aki az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint a másik
Szerződő Fél területén bekövetkezett károsodás miatt részesül ellátásban és ezen állam
jogszabályai szerint harmadik személlyel szembeni kártérítésre jogosult, abban az
esetben a kártérítési igényjogosultság az első Szerződő Fél teherviselőjére száll át, a rá
vonatkozó jogszabályok szerint.
(2)	Amennyiben egyazon káresetből származó, azonos jellegű ellátásra vonatkozó
kártérítési igényjogosultság mindkét Szerződő Fél teherviselőjét megilleti, a harmadik
személy a teherviselőkre az (1) bekezdés szerint átszállt kártérítési igényt kizárólag
vagy az egyik vagy a másik teherviselő javára történő befizetéssel is kiegyenlítheti. A
teherviselők az általuk folyósított ellátások arányában tartoznak elszámolni
egymásnak.
38.	cikk
Jogalap nélküli ellátások visszatérítése
Ha az egyik Szerződő Fél teherviselője jogalap nélkül vagy tévesen folyósított
pénzbeli ellátást, az így folyósított összeg a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint
folyósított megfelelő típusú pénzbeli ellátásból az illető teherviselő javára levonható.
A levonás a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint történik.
39.	cikk
Adatvédelem
(1)	Amennyiben a jelen Egyezmény alapján és mindkét Szerződő Félnél alkalmazott
jogszabályok szerint személyes adatok továbbítására kerül sor, úgy az alábbi
rendelkezések érvényesek:
a)	A jelen Egyezmény végrehajtása céljából az egyik Szerződő Fél csak olyan
személyes adatokat közölhet a másik Szerződő Fél teherviselői részére, amely a
nyújtandó ellátás teljesítéséhez szükséges. A fogadó fél ezeket az adatokat kizárólag
ilyen célra dolgozhatja és használhatja fel. Minden egyéb esetben az adatok egyéb
teherviselők felé csak az átadó teherviselő előzetes beleegyezésével, valamint az ezen
teherviselőre vonatkozó hatályos jogszabályoknak megfelelően adhatók át.
b)	A fogadó teherviselő egyedi esetekben és megkeresés alapján tájékoztatja az
adatszolgáltató teherviselőt arról, hogy milyen céllal és hogyan használták fel az
átadott adatokat.
18
c)	Az adatszolgáltató teherviselő felel a közölt adatok helyességéért és
szükségességéért, valamint azért, hogy az adatközlés összhangban legyen a Szerződő
Fél e területet szabályozó jogszabályaival. Amennyiben megállapítást nyer, hogy a
közölt adatok hibásak, vagy hogy azokat a Szerződő Fél jogszabályai szerint nem lett
volna szabad közölni, úgy erről haladéktalanul értesíteni kell az adatot fogadó
teherviselőt. Az ilyen adatokat fogadó teherviselő köteles az ilyen adatokat
helyesbíteni vagy törölni.
d)	Azon személyt, akire a közölt adatok vonatkoznak, a róla szóló adatokról és
azok felhasználási céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, továbbá arról, hogy kiknek és
milyen célból küldték meg vagy küldik meg az adatokat, kérelmére az adatszolgáltató
vagy az adatátvevő teherviselő tájékoztatja. Az említett személy tájékoztatása azon
Szerződő Fél jogszabályai szerint történik, amelynek illetékes teherviselőjétől a
tájékoztatást kérik.
e)	Ha az egyik Szerződő Fél teherviselője a jelen Egyezmény alapján személyes
adatokat szolgáltatott, úgy a másik Szerződő Fél fogadó teherviselője a rá vonatkozó
belső jog által előírt felelősségvállalása keretében nem hivatkozhat az érintett
személlyel szemben arra, hogy a közölt adatok helytelenek voltak. A helytelenül
közölt adatok miatt keletkezett kárért a helytelen adatokat közlő Szerződő Fél
teherviselője áll helyt.
f)	Az átadott személyes adatokat haladéktalanul törölni kell, ha azok már nem
szükségesek azon cél érdekében, amiért közölték őket.
g)	A személyes adatok átadását, illetve átvételét az átadó és a fogadó teherviselő
köteles rögzíteni.
h)	Az átadó és a fogadó teherviselő köteles gondoskodni az átadott személyes
adatok védelméről az illetéktelen hozzáférés, valamint a jogtalan megváltoztatás és az
illetéktelen nyilvánosságra hozatal ellen.
i)	Mind az adatátvevő, mind az adatátadó Szerződő Fél teherviselője köteles - az
érintett személy kérelmére - az általa kezelt helytelen adatot helyesbíteni, illetőleg a
jogellenesen kezelt adatot törölni. A helyesbítésről vagy törlésről a másik felet
haladéktalanul értesíteni kell.
j) A Szerződő Felek biztosítják az érintett személy közigazgatási és bírói
jogorvoslathoz való jogát a jogsértés helye szerinti Szerződő Fél jogszabályaival
összhangban.
(2)	Az e cikk (1) bekezdésének rendelkezései megfelelően alkalmazandóak az
üzleti titkokra is azzal, hogy ez nem járhat a személyes adatokhoz fűződő jogok
korlátozásával.
19
40.	cikk
A vitás kérdések rendezése
(1)	Bármely vitás kérdést, amely a jelen Egyezmény értelmezésével vagy
alkalmazásával kapcsolatban felmerül a Szerződő Felek illetékes hatóságai közös
megegyezéssel oldják meg.
(2)	Amennyiben a fennálló probléma az (1) bekezdés szerinti módon nem rendezhető,
akkor azt diplomáciai úton kell rendezni.
V.	RÉSZ
ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
41.	cikk
Átmeneti rendelkezések
(1)	A jelen Egyezmény nem biztosítja az ellátásra való jogosultságot a hatálybalépése
előtti időszakra.
(2)	Jelen Egyezmény alkalmazása során figyelembe kell venni a hatálybalépése előtt a
Szerződő Felek jogszabályai szerint fennállott jogilag jelentős körülményeket is.
(3)	A jelen Egyezmény hatálybalépése előtt egyedi esetekben hozott elutasító döntések
a jelen Egyezmény alkalmazását nem akadályozzák.
(4)	A jelen Egyezmény hatálybalépése előtt megállapított ellátásokat nem kell újra
megállapítani.
42.	cikk
A Magyar Köztársaság jelen Egyezménnyel kapcsolatos különleges
kötelezettségei
A jelen Egyezmény nem befolyásolja azokat a kötelezettségeket, amelyek
Magyarország európai uniós tagságából fakadnak. Következésképpen jelen
Egyezmény rendelkezései sem együttesen, sem önmagukban nem idézhetők vagy
értelmezhetők úgy, mint amelyek érvénytelenítik, módosítják vagy bármilyen más
módon befolyásolják Magyarországnak különösen a Csatlakozási Szerződéssel vállalt,
az Európai Közösséget létrehozó Szerződésből, az Európai Unióról szóló
Szerződésből, valamint általában véve az Európai Unió elsődleges és másodlagos
jogából származó kötelezettségeit.
20
43.	cikk
Hatálybalépés
(1)	Jelen Egyezményt meg kell erősíteni. A lefolytatott eljárásról a Szerződő Felek
írásban, diplomáciai úton értesítik egymást.
(2)	Jelen Egyezmény a megerősítésről szóló értesítés megküldésének hónapját követő
negyedik hónap első napján lép hatályba.
44.	cikk
Hatályon kívül helyezés
A jelen Egyezmény hatálybalépésével egyidejűleg a Magyar Népköztársaság
Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között állampolgáraik
szociális biztonságával kapcsolatos kérdések rendezése tárgyában Budapesten, az
1957. október 7-én aláírt Egyezmény hatályát veszti a Magyar Köztársaság és
Montenegró Köztársaság vonatkozásában, kivéve a megszerzett igényjogosultságok
vagy a folyamatban lévő igények elbírálása tekintetében, ha azok azon időszakra
vonatkoznak, amikor a jelen Egyezménnyel hatályon kívül helyezett korábbi
egyezmény hatályban volt.
45.	cikk
Időbeli hatály és felmondás
(1)	A jelen Egyezményt a Szerződő Felek határozatlan időre kötik. Mindkét Szerződő
Fél jogosult a jelen Egyezményt - diplomáciai úton - bármely naptári év december 31-
ével legalább három hónapos határidővel írásban felmondani.
(2)	A jelen Egyezmény felmondása esetén annak rendelkezéseit a megszerzett jogokra
továbbra is alkalmazni kell.
ENNEK HITELÉÜL a Szerződő Felek meghatalmazottai a jelen Egyezményt aláírták
és pecsétjükkel látták el.
KÉSZÜLT Budapesten, 2008. május 20-án a Szerződő Felek hivatalos nyelvén két
eredeti példányban, azzal, hogy mindegyik szöveg egyaránt hiteles.
(Aláírások)”
4.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő
napon lép hatályba.
21
(2)	E törvény 2-3. §-a az Egyezmény 43. cikkében meghatározott időpontban lép
hatályba.
(3)	Az Egyezmény, illetve a törvény 2-3. §-a hatálybalépésének naptári napját a
külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben
haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(4)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az egészségügyért felelős
miniszter gondoskodik.
22
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Magyar Köztársaság, valamint Montenegró között a társadalombiztosításról és a
szociális biztonság egyes kérdéseiről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény)
megkötésének szakmai előkészítésére 2007-ben került sor. Az Egyezmény aláírására a
2042/2008. (IV. 4.) Korm. határozat felhatalmazása alapján Budapesten, 2008. május
20-án került sor.
Az Egyezmény kötelező hatályának elismerésére - tekintettel arra, hogy az közjogi
természetű jogokat és kötelezettségeket keletkeztet a magyar állam tekintetében és
törvényhozási tárgykörbe tartozó kérdéseket szabályoz - a nemzetközi szerződésekkel
kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (Nsztv.) 7. §-ának megfelelően az
Országgyűlés adhat felhatalmazást. Az Nsztv. 9. §-a értelmében, ha a nemzetközi
szerződés kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlés ad felhatalmazást, azt
törvényben kell kihirdetni.
Az Egyezmény a jelenleg hatályos, a Magyar Népköztársaság Kormánya és a
Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között állampolgáraik szociális
biztonságával kapcsolatos kérdések rendezése tárgyában Budapesten, 1957. október 7-
én kötött Egyezményt váltja fel.
Az Egyezmény azokon a szociális biztonsági koordinációs eszközökön alapul,
amelyekkel az Európai Unió tagállamai között szabályozzák a személyek szabad
mozgásához kapcsolódó jogokat, kötelezettségeket, valamint ezek érvényesítéséhez
szükséges eljárásokat.
Mint az Európai Unió tagállama, Magyarország a szociális biztonsági koordináció
európai uniós szabályait a többi tagállammal szemben 2004. május 1-jét követően
alkalmazza. Már az uniós tagságra való felkészülésünk folyamatában kiemelt szerepet
kapott, hogy a közösségi elveknek és ajánlásoknak megfelelően újítsuk meg azon
kétoldalú szociálpolitikai egyezményeinket, amelyeket az 1950-es és az 1960-as
években írtunk alá az akkori európai szocialista országokkal.
Az 1950-es, 1960-as években aláírt szociálpolitikai egyezmények felülvizsgálatára
irányuló és ezen korábbi egyezményeket felváltó, új szociális biztonsági egyezmények
létrehozását célzó szakértői szintű tárgyalások valamennyi jugoszláv utódállam
viszonylatában megkezdődtek. Horvátország tekintetében már hatályba lépett az új
egyezmény, míg a többi utódállammal a szakértői szintű tárgyalások még folyamatban
vannak. Montenegró viszonylatában az elmúlt évek folyamán két szakértői tárgyalási
fordulóra került sor, amelyek alkalmával a tárgyaló feleknek sikerült megállapodniuk
az Egyezmény szövegében. A tárgyalási folyamat viszonylagos elhúzódása
Jugoszlávia majd Szerbia és Montenegró megszűnésének volt köszönhető. A 2006-ban
létrejövő Montenegró Köztársasággal újból át kellett tekinteni az Egyezmény és az
igazgatási megállapodás szövegeit. E célból 2007. február 5-7-én Podgoricában és
2007. október 15-17-én Budapesten további tárgyalási fordulók megtartására volt
szükség.
23
Az új szociális biztonsági egyezmények létrehozása során hangsúlyozottan
tekintettel kell lenni azokra a szociális biztonsági koordinációs eszközökre (alapvetően
a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és
családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendeletet felváltó,
a szociális biztonsági koordinációról szóló 883/2004/EK rendeletre), amelyekkel az
Európai Unió tagállamai között szabályozzák a munkaerő szabad áramlásához
kapcsolódó eljárásokat. Így meghatározó jellegű
•	az ellátásokhoz való jog biztosítása,
•	a már megszerzett jogok fenntartása,
•	a jogosultsági időtartamok egybeszámítása,
•	az ellátások exportja,
•	az arányos teherviselés és
•	főszabályként az, hogy a foglalkoztatott személyre a munkavégzés helye
szerinti jogszabályok vonatkozzanak.
Az Egyezménytervezet ennek megfelelően a fentiekben említett uniós rendeletben
meghatározott szabályokat a legmesszebbmenőkig figyelembe vette.
Montenegró az Európai Unióval 2007. októberében megkötött Stabilitási és
Társulási Megállapodás révén számíthat a tagjelölti státusz 2010-ig történő elérésére.
Tekintettel Montenegró uniós taggá válására irányuló törekvéseire, mindenképp
előremutató egy olyan egyezmény megkötése országaink viszonylatában, amelynek
szabályozási elvei és az ezen elveken alapuló egyes rendelkezései EU-konformak és
így az uniós szabályozás szellemét tükrözik.
Az Egyezmény biztosítja a magyar és a montenegrói egészségbiztosítás ellátásaira,
az öregségi, rokkantsági, valamint halál esetén járó nyugellátásokra jogosultságot
szerzett személyek részére szerzett jogaik megőrzését abban az esetben is, ha a két
ország között élnek a szabad mozgáshoz való jogukkal. Az Egyezmény rendezi
továbbá, hogy munkahelyi baleset és foglalkozási megbetegedések esetén a
biztosítottak melyik Szerződő Fél jogszabályai szerint érvényesíthetik
igényjogosultságukat, továbbá meghatározza a felmerült költségek elszámolásának
rendjét. A munkanélküliség esetén járó ellátások tekintetében az Egyezmény rögzíti,
hogy meghatározott feltételek fennállása esetén mindkét ország figyelembe veszi a
munkanélküli ellátások megállapításánál a másik ország területén szerzett biztosítási
időtartamot.
Az Egyezmény hatálybalépésével a Magyar Köztársaság és Montenegró
viszonylatában hatályát veszti a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv
Szövetségi Népköztársaság Kormánya között állampolgáraik szociális biztonságával
kapcsolatos kérdések rendezése tárgyában Budapesten, az 1957. október 7-én aláírt
Egyezmény. Ugyanakkor az említett Egyezmény deregulációjára nem kerülhet sor,
hiszen az jelenleg is hatályos Magyarország és Macedónia, illetve Szerbia
viszonylatában.
24
Bár a korábbi években aláírt szociálpolitikai egyezmények közül a magyar-
jugoszláv egyezmény számít a legkorszerűbbnek, sőt számos rendelkezése a mai
európai normáknak is megfelel, az egyezmény alkalmazása során - más
egyezményekhez hasonlóan - olyan komoly problémák merülnek fel, amelyek részben
a nyugdíj- és az egészségügyi ellátó rendszerek időközbeni átalakulásából, részben az
utóbbi évtizedben a délszláv térséget sújtó háborús helyzetekből erednek. Ezért a
modern európai szociális modellnek megfelelő, teljes körű elszámoláson alapuló új
egyezmény elfogadása mindenképpen szükséges.
Az ellátások igénybevétele során felmerült költségek elszámolási elveinek
lefektetésével, pontos szabályozásával az Egyezmény megteremti a költségek
Szerződő Felek közötti korrekt elszámolásának alapjait.
Az Egyezmény jövőbeni alkalmazásának várható költséghatásai értékelése során a
következőket célszerű figyelembe venni:
Az Egyezmény előzménye a jelenleg is alkalmazott magyar-jugoszláv szociális
biztonsági egyezmény. Ennek megfelelően az új szociális biztonsági Egyezmény
hatálybalépését követően
•	a nyugdíjbiztosítási ellátások, valamint
•	a másik országban történő munkavállaláshoz kapcsolódó, illetve az ideiglenesen a
másik államban való tartózkodás alatt igénybe vett egészségügyi ellátások
eddig is megjelenő költségeihez viszonyítva növekedést nem várunk, és az
egészségügyi ellátások terén a költségek teljes körű elszámolásának alkalmazása a
jövőben akár a költségek csökkenését is eredményezheti.
Konkrét változást hoz az Egyezmény több tekintetben a jogok érvényesítése, a
teherviselés vonatkozásában - amelyeket a jogosultaknak figyelembe kell majd
venniük jogaik érvényesítése során. Ezek a változások összhangban vannak a már
említett európai uniós normákkal.
Montenegró mint utódállam által, saját jogán kötött új Egyezmény elősegíti,
hogy a biztosítottak egyértelműen realizálják, hogy biztosítási idejüknek megfelelően
milyen ellátásokra jogosultak.
25
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1-2. §-hoz
Az Egyezmény kötelező hatályának elismerésére - tekintettel arra, hogy az közjogi
természetű jogokat és kötelezettségeket keletkeztet a magyar állam tekintetében és
törvényhozási tárgykörbe tartozó kérdéseket szabályoz - a nemzetközi szerződésekkel
kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (Nsztv.) 7. §-ának megfelelően az
Országgyűlés adhat felhatalmazást. Az Nsztv. 9. §-a értelmében, ha a nemzetközi
szerződés kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlés ad felhatalmazást, azt
törvényben kell kihirdetni.
A 3. §-hoz
A szociális biztonsági egyezmények elsősorban a társadalombiztosítás alapvető
ágazataira terjednek ki. Mint az Európai Unió tagállama, Magyarország a szociális
biztonsági koordináció európai uniós szabályait a többi tagállammal szemben 2004.
május 1-jét követően alkalmazza. Már az uniós tagságra való felkészülésünk
folyamatában kiemelt szerepet kapott, hogy a közösségi elveknek és ajánlásoknak
megfelelően újítsuk meg azon kétoldalú szociálpolitikai egyezményeinket, amelyeket
az 1950-es és az 1960-as években írtunk alá az akkori európai szocialista országokkal.
A csatlakozásra váró országok esetében az új szociális biztonsági egyezmények
létrehozása során hangsúlyozottan tekintettel kell lennünk azokra a szociális biztonsági
koordinációs eszközökre (alapvetően a szociális biztonsági rendszereknek a
Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról
szóló 1408/71/EGK tanácsi rendeletet felváltó, a szociális biztonsági koordinációról
szóló 883/2004/EK rendeletre), amelyekkel az Európai Unió tagállamai között
szabályozzák a személyek, a munkaerő szabad áramlásához kapcsolódó eljárásokat.
Így meghatározó jellegű
•	az ellátásokhoz való jog biztosítása,
•	a már megszerzett jogok fenntartása,
•	a jogosultsági időtartamok egybeszámítása,
•	az ellátások exportja,
•	az arányos teherviselés és
•	főszabályként az, hogy a foglalkoztatott személyre a munkavégzés helye
szerinti jogszabályok vonatkozzanak.
A Montenegróval aláírt Egyezmény ennek megfelelően a fent említett uniós
rendeletben meghatározott szabályokat a legmesszebbmenőkig figyelembe vette.
Az Egyezmény az egyenlő elbánás alapelvén nyugodva szabályozza az egészség-, a
baleset- és a nyugdíjbiztosítás egyes kérdéseit, valamint a munkanélküli ellátás
tekintetében a jogszerző idő figyelembevételét.
26
Bár az Egyezmény tárgya a szociális biztonság kérdéseinek rendezése, a tárgyi
hatály a két fél egyetértése alapján csak azon jogszabályokra terjed ki, amelyek a
társadalombiztosítási jogviszony alapján nyújtott ellátásokat szabályozzák, továbbá
amelyek munkanélküli ellátások tekintetében határoznak meg szabályokat. Az
Egyezmény személyi hatálya kiterjed mindazokra, akik az Egyezmény tárgyát képező
jogszabályok hatálya alá tartoznak vagy tartoztak, valamint azon személyekre, akik
jogaikat ilyen személyektől származtatják.
Az Egyezmény az európai normáknak megfelelően - és más hatályos kétoldalú
egyezményekhez hasonlóan - főszabályként kimondja, hogy a munkavállaló
biztosítási kötelezettsége annak a szerződő államnak a jogszabályai szerint áll fenn,
amelynek területén a keresőtevékenységet folytatja, akkor is, ha a munkavállaló
lakóhelye vagy a munkáltató székhelye a másik szerződő állam területén van. Az
általános szabály alól kivételt képeznek többek között a másik Szerződő Fél területére
küldött közszolgálatban foglalkoztatott személyek, a munkaadó által a másik ország
területére munka végzésére kiküldött dolgozók, a hajókon vagy egyéb vízi járművön
foglalkoztatottak, a külképviseletek tagjai és alkalmazottai biztosítására vonatkozó
rendelkezések.
A különleges rendelkezések között az egészség- és a nyugdíjbiztosítás speciális
kérdései, a munkahelyi baleset, foglalkozási megbetegedés egyes kérdései, valamint a
munkanélküliség esetén járó ellátások tekintetében a jogszerző idő
figyelembevételének szabályai szerepelnek.
Az egészségbiztosítás különleges rendelkezéseinek lényege, hogy a biztosítási
kötelezettség, az ellátásokra való igényjogosultság és az ellátások nyújtásának
időtartama tekintetében mindkét Szerződő Félre a saját jogszabályai az irányadóak. A
magyar-jugoszláv szociális biztonsági egyezményhez képest alapvető változást jelent,
hogy az egészségügyi természetbeni ellátásokat minden esetben az illetékes
teherviselő finanszírozza. Az ellátás érvényesítéséhez a biztosítás joga szerinti
teherviselő által előzetesen kiállított dokumentumok alapján lesz lehetséges az ellátás
igénybevételére vonatkozó jogosultság igazolása.
A balesetbiztosítással kapcsolatos szabályok az üzemi baleset és a foglalkozási
megbetegedés esetére járó biztosítás speciális kérdéseit rendezik. Az általános szabály
szerint az illetékes biztosítási teherviselő a saját jogszabályai szerint állapítja meg és
folyósítja az ellátásokat ezen esetekben. A jelenleg hatályos egyezményhez képest
eltérést jelent, hogy a jövőben állapotrosszabbodás esetén megjelenik a teherviselők
között a költségek megosztásának elve.
A nyugdíjbiztosításra vonatkozó elvek azonosak a jelenleg hatályos egyezményben
lefektetett elvekkel. Azok a személyek, akik a két államban szerezett biztosítási idejük
alapján mindegyik államban külön-külön nyugdíjjogosultságot szereztek, az
Egyezmény arányos nyugdíjszámítási szabályainak alkalmazása nélkül jogosultak
lesznek az adott állam szabályai szerint nyugellátásra. Azon személyek esetében, akik
27
nem szerezték meg valamelyik államban a nyugellátásra jogosító minimális biztosítási
időt, a jogosultság megállapításához a másik államban szerzett biztosítási idő is
figyelembevételre kerül. A nyugdíj mértékének megállapításához azonban csak a saját
országban szerzett biztosítási időt veszik figyelembe.
Változást jelent, hogy az új Egyezmény nemcsak a két ország állampolgárai
számára biztosítja a biztosítási idők összeszámítását, hanem minden biztosított
számára állampolgárságtól függetlenül. Ez a változás azonban az érintettek számát a
közeljövőben érdemben nem változtatja, mert jellemzően a két országban biztosítási
időt szerzett személyek a két ország állampolgárai.
Kisebb, érdemi kihatással nem járó változás, hogy az egyik országban szerzett 1
évnél rövidebb biztosítási időt - mivel erre ellátás egyik országban sem jár - a másik
ország a nyugdíj megállapításánál figyelembe veszi.
Az új Egyezmény értelmében a hatálybalépést követően megállapítandó
nyugdíjakra vonatkoznak a rendelkezései, a régi egyezmény alapján megállapított
nyugdíjak nem kerülnek átszámításra, de a régi egyezmény alapján elutasított igényt
meg lehet ismételni, és az új szabályok szerint kerül elbírálásra a jogosultság.
Az Egyezmény önálló fejezetben tárgyalja a munkanélküli ellátásokra vonatkozó
szabályokat. Rögzítésre kerül, hogy ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai egy
bizonyos hosszúságú időtartam teljesítésétől teszik függővé a munkanélküliség esetén
járó ellátás folyósítását vagy az ellátás időtartamát, ugyanezen Szerződő Fél illetékes
teherviselője úgy tekinti a másik Szerződő Fél jogszabályai értelmében teljesített
időtartamot, mintha azok a saját jogszabályai szerint teljesültek volna, ha a Szerződő
Fél jogszabályai értelmében is biztosítási időtartamnak minősülnek és nem esnek
egybe. Az új Egyezmény állampolgársági elven rögzíti az ellátások igénybevételének
helyét, amikor kimondja, hogy a Szerződő Felek állampolgárai azon Szerződő Fél
területén jogosultak munkanélküliség esetén járó ellátásra, amely Szerződő Félnek az
állampolgárai, függetlenül attól, hogy melyik Szerződő Fél területén voltak biztosítva
munkanélkülivé válásuk előtt. Ezen rendelkezések, különös tekintettel a jogszerző
idők összeszámítása elvének rögzítésére, kedvezőek az érintett személyek részére,
hiszen a jelenleg hatályos egyezmény csak azt rögzíti, hogy a munkanélküli segély
csak arra az időre folyósítható, amíg a jogosult annak a Szerződő Félnek a területén
tartózkodik, ahol a munkanélküli segélyre való jogát megszerezte.
A vegyes rendelkezések között szerepelnek a jogsegélyről, a harmadik féllel
szembeni kártérítési igény érvényesítéséről, a jogalap nélküli ellátások
visszatérítéséről, az okiratok illetékmentességéről, az Egyezmény végrehajtása során
az illetékes szervek közötti érintkezésről és annak hivatalos nyelvéről, a kérelmek
benyújtásának joghatályáról, a külképviseletek közreműködéséről, az adatvédelem
szabályairól, a kifizetések pénzneméről, valamint az Egyezmény alkalmazása során
felmerülő vitás kérdések rendezési módjáról rendelkező szabályok.
28
Az Egyezmény rögzíti továbbá azt is, hogy a Szerződő Felek az Egyezmény
végrehajtása érdekében igazgatási megállapodást kötnek. Az Egyezmény
végrehajtásához szükséges, alapvetően technikai jellegű szabályokat tartalmazó
igazgatási megállapodást a Kormány saját jogán eljárva kormányrendelet formájában
hirdeti ki.
A jelenleg hatályos magyar-jugoszláv szociális biztonsági egyezmény
végrehajtásának adatai alapján a következő költségek prognosztizálhatóak:
Az új Egyezmény a nyugellátások tekintetében érdemi változást nem eredményez,
hiszen a magyar-jugoszláv szociális biztonsági egyezmény nyugellátásokra vonatkozó
szabályai azonos elveken alapulnak. Amennyiben a két ország viszonylatában a
későbbiekben nő a mindkét országban biztosítást szerzett személyek száma,
Magyarország nyugdíjat csak az itt történt járulékfizetés arányában fizet.
Összességében az új Egyezmény hatálybalépése után a nyugdíjbiztosítás
vonatkozásában költségnövekedés nem várható.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2006. évi adatai szerint a jelenleg hatályos
egyezmény alapján Szerbia és Montenegró viszonylatában a sürgősségi ellátásokra 30
889 132 Ft került kifizetésre. Ami a jelenlegi helyzetet illeti, Montenegró tekintetében
elmondható, hogy figyelembe véve Szerbia és Montenegró lakosságszámarányait (a
lakosság kb. 6%-a él Montenegróban, de ezen arányosítás helytállóságát gyengíti az a
tény, hogy Montenegróban nem él magyar kisebbség, amely nagyobb mértékben
kivenné a migrációból a részét) az egyezmény végrehajtása jelentős kiadásokat nem
jelent az E. Alap számára. Annak köszönhetően, hogy az új Egyezmény alapján már
mindenféle (így a sürgősségi) egészségügyi ellátás nyújtására is elszámolási alapon
kerül sor, kiadáscsökkenéssel lehet számolni. Ugyanakkor, amennyiben a jövőben a
magyar turistaforgalom tovább élénkül Montenegró irányában, költségnövekedésre
kell számítani, azonban ez a költségnövekedés az Egyezmény megkötése nélkül is
bekövetkezne. Az új Egyezmény alapján a jövőben egyértelművé válik, hogy a magyar
jog szerint jogosultnak minősülő személyeket az E. Alap terhére milyen ellátások
illetik meg, amely elősegítheti a két ország közötti gazdasági kapcsolatok és
turistaforgalom erősödését is.
Bár a korábbi években aláírt szociálpolitikai egyezmények közül a magyar-
jugoszláv egyezmény számít a legkorszerűbbnek, sőt számos rendelkezése a mai
európai normáknak is megfelel, az egyezmény alkalmazása során - más
egyezményekhez hasonlóan - olyan komoly problémák merülnek fel, amelyek részben
a nyugdíj- és az egészségügyi ellátó rendszerek időközbeni átalakulásából, részben az
utóbbi évtizedben a délszláv térséget sújtó háborús helyzetekből erednek. Ezért a
társadalmi-gazdasági kihívásokra a modern európai szociális modellnek megfelelő
válaszokat biztosító új Egyezmény elfogadása mindenképpen szükséges. Az új
Egyezmény alkalmazása mind az állampolgárok, mind a gazdasági szervezetek
számára egyértelmű, pontos szabályokat teremt a járulékfizetési kötelezettség, a
nyugdíj-megállapítás, valamint az igénybe vehető ellátások tekintetében.
29
A 4. §-hoz
A hatályba léptető rendelkezések - az Nsztv. 10. §-ában foglalt rendelkezéseknek
megfelelően - rögzítik, hogy az Egyezményt kihirdető törvénynek az Egyezmény
szövegét tartalmazó része az Egyezmény 43., a hatálybalépését kimondó cikke szerinti
időpontban lép hatályba. Ennek konkrét napját nem a törvény, hanem a naptári nap
ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi
határozatával a külügyminiszter állapítja meg.
30