﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/6667. számú
törvényjavaslat
egyes adó- és járuléktörvények módosításáról
Előadó:
Dr. Veres János
pénzügyminiszter
Budapest, 2008. október
2008. évi ... törvény
egyes adó- és járuléktörvények módosításáról
ELSŐ RÉSZ
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, A TÁRSASÁGI ADÓT ÉS AZ OSZTALÉKADÓT,
VALAMINT AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS EGYENSÚLYÁT JAVÍTÓ KÜLÖNADÓT ÉS
JÁRADÉKOT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
I.	Fejezet
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
1.	§ (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja
tv.) 3. §-ának 41. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„41. Agrár csekély összegű (agrár de minimis) támogatás: az EK-Szerződés 87. és 88.
cikkének a halászati ágazatban nyújtott csekély összegű (de minimis) támogatásokra való
alkalmazásáról és az 1860/2004/EK bizottsági rendelet módosításáról szóló 875/2007/EK
bizottsági rendelet (2007. július 24.) vagy az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a
mezőgazdasági termelőágazatban nyújtott csekély összegű (de minimis) támogatásokra való
alkalmazásáról szóló 1535/2007/EK bizottsági rendelet (2007. december 20.) által csekély
összegű (de minimis) támogatásnak minősített támogatás.”
(2)	Az Szja tv. 3. §-ának 55-59. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„55. Falusi vendéglátás: a magánszemély által nem egyéni vállalkozóként folytatott
a)	falusi szállásadó-vendéglátási tevékenység,
b)	alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenység.
56.	Falusi szállásadó-vendéglátási tevékenység: saját tulajdonban lévő falusi lakóháznak
magánszemély egyéni vagy családi üdültetésére részben vagy egészben történő, de legfeljebb
tíz ágyra kiterjedő üzletszerű hasznosításával a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú
hasznosításáról szóló kormányrendelet alapján folytatott falusi szállásadó tevékenység,
valamint ennek keretében folytatott étkeztetési és szabadidőprogram-szolgáltató tevékenység
(beleértve a háztartás, a gazdaság működésének bemutatását is).
57.	Alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenység: a magánszálláshelyek
idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendeletben meghatározott falusi
szállásadás nyújtására alkalmas településen, alkalomszerűen, szállást nem igénylő látogatók
részére
a)	a helyi népművészeti, néprajzi, kézműves, építészeti és kulturális értékek, örökségek
bemutatása,
b)	a falusi élethez, környezethez és munkakultúrához kapcsolódó hagyományok,
tevékenységek bemutatása,
2
c)	falusi vendégasztal szolgáltatása,
d)	a helyi gazdálkodási módok, termelési szokások bemutatása,
e)	saját előállítású népművészeti és kézműves termékek értékesítése,
f)	az a)-e) pontokhoz kapcsolódó falusi rendezvények szervezése
a falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenységről szóló kormányrendelet alapján.
58.	Falusi vendéglátás bevétele:
a)	a falusi szállásadó-vendéglátási tevékenységből származó, a vendégkönyv adataival is
alátámasztott bevétel,
b)	az alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenységből származó bevétel.
59.	Falusi vendéglátásból származó jövedelem : a falusi vendéglátás bevételéből az önálló
tevékenységre vonatkozó szabályok szerint megállapított jövedelem.”
(3)	Az Szja tv. 3. §-ának 75. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„75. A magánszemély összes jövedelme az adóévben: a magánszemély adóbevallásában
bevallott, illetve a munkáltatói adómegállapítás során elszámolt (az összevont adóalapba
tartozó és külön adózó) összes jövedelem, azzal, hogy
a)	a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál az e
tevékenységéből származó jövedelemként a vállalkozói kivétet és a vállalkozói osztalékalapot
kell együttesen figyelembe venni;
b)	nem kell beszámítani az ingatlan átruházásából származó, az összevont adóalapba nem
tartozó jövedelmet:
c)	be kell számítani az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás alapjául jogszerűen
figyelembe vett bevételt is.”
(4)	Az Szja tv. 3. §-a a következő 83. ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„83. Kiküldetési rendelvény: a kifizető által két példányban kiállított bizonylat, amely
tartalmazza a magánszemély nevét, adóazonosító jelét, a gépjármű gyártmányának, típusának
megnevezését, forgalmi rendszámát, a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát,
a futásteljesítményt, az utazás költségtérítését, az élelmezési költségtérítést, valamint ezen
költségtérítés(ek) kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási norma,
üzemanyagár stb.). A kiküldetési rendelvény eredeti példányát a kifizető, másolatát a
magánszemély a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megőrzi.”
2.	§ Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésénekp)-r) pontjai helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
/A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:/
„p) a képzés kifizető által átvállalt költségét, ha a képzés
pa) - akkor sem, ha a költséget nem a munkáltató viseli - munkáltatói elrendelés alapján a
munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését,
pb) a kifizetővel munkaviszonyban álló magánszemély, a társas vállalkozás
tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára szükséges, a kifizető, a társas
vállalkozás tevékenységével összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését,
3
pc) a kifizető tevékenységében közreműködő magánszemély (például üzleti partner,
szakértő) e feladatának ellátásához szükséges felkészítését (ide nem értve az iskolai rendszerű
képzést),
szolgálja azzal, hogy a pa)-pb) pontban említett esetben az iskolai rendszerű képzés
adóévben átvállalt költségének a minimálbér két és félszeresét meghaladó részére e
rendelkezés nem alkalmazható; bármely esetben feltéve, hogy az említett átvállalt költségek
elszámolása olyan bizonylat, számla alapján történt, amelyre annak kiállítója adókedvezmény
érvényesítésére jogosító igazolás kiadásának tényét nem tüntette fel; továbbá egyebekben a
hivatali, üzleti utazásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni;
q) a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó utazási jegy ellenértékét, ideértve a szokásosan a
jegy árában felszámított étkezés ellenértékét is, továbbá a hivatali, üzleti utazáshoz
kapcsolódó szállás ellenértékét, ideértve a szokásosan a szálláshely árában felszámított reggeli
étkezés ellenértékét is;
r) a kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített
kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra, valamint élelmezési
költségtérítésként kapott összeget, feltéve, hogy a térített összeg nem haladja meg a
jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket;”
3.	§ Az Szja tv. 9-15. §-ai, címei és alcímei helyébe a következő rendelkezések, címek és
alcímek lépnek:
„Az adókötelezettség keletkezése és a jövedelem megszerzésének időpontja
9.	§ (1) Az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megkezdésének vagy a bevételt
eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik és fennáll attól függetlenül, hogy
a)	a magánszemély a bevételszerző tevékenységét hatósági engedéllyel vagy anélkül
végzi, illetve, hogy a bevételt milyen formában szerzi meg;
b)	a külföldön szerzett jövedelmet belföldre átutalják vagy behozzák;
c)	a tevékenység vagy a jogviszony megszüntetése (megszűnése) esetén a jövedelem a
tevékenység vagy a jogviszony korábbi folytatásából keletkezett.
(2)	A bevétel megszerzésének időpontja
a)	pénz esetében az a nap, amelyen azt a magánszemély vagy javára más személy birtokba
vette (átvette) vagy amelyen azt a magánszemély javára bankszámlán (pénzforgalmi számlán)
jóváírták, ha azonban a kifizető a magánszemélyt megillető, az adóelőleggel csökkentett
összeget átutalással vagy postai úton küldi el, a bevételt az átutalás, illetve a postára adás
napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély javára azt az
adóbevallása benyújtásáig, a munkáltatói adómegállapítása érdekében szükséges nyilatkozata
megtételéig bankszámlán (pénzforgalmi számlán) jóváírták, illetve azt a magánszemély vagy
javára más személy az említett időpontig birtokba vette (átvette);
b)	dolog, értékpapír, váltó, csekk és más okirat esetében a tulajdonjog megszerzésének
napja vagy - ha ez a korábbi időpont - az a nap, amelyen azt a magánszemély vagy javára
más személy birtokba vette, míg dematerializált értékpapír esetében az értékpapírszámlán
való jóváírás napja, ha azonban az említett vagyoni értékkel összefüggésben a magánszemélyt
sem a használat, a hasznok szedésének joga, sem a rendelkezési jog nem illeti meg, akkor a
bevétel ezen jogok közül legalább egynek a megnyílásáig nem tekinthető megszerzettnek;
c)	i génybe vett szolgáltatás esetében az a nap, amelyen a szolgáltatás nyújtójának az
általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerinti teljesítési időponttal adófizetési
kötelezettsége keletkezik vagy keletkezne (függetlenül attól, hogy a szolgáltatás nyújtója az
4
általános forgalmi adó fizetésére kötelezett vagy sem), ha azonban a szolgáltatás juttatója nem
azonos a szolgáltatás nyújtójával, a szolgáltatás igénybevételére való jogosultság
megszerzésének napja;
d)	forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog esetében az a nap, amelytől kezdődően
a magánszemély a jog gyakorlására, átruházására, megszüntetésére vagy a jog(gyakorlás)
átengedésére jogosult;
e)	elengedett kötelezettség és átvállalt tartozás esetében az a nap, amelyen az adóalany
kötelezettsége, illetve tartozása megszűnt;
f)	a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás esetében a kiadás teljesítésének
napja;
g)	az a)-f) pontban nem említett esetben az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a
bevétel tárgyát képező vagyoni értékkel rendelkezni jogosult.
„(3) Ha a magánszemély az őt megillető bevétel tárgyát képező vagyoni értékre vonatkozó
rendelkezési jogát az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időpontot megelőzően gyakorolta,
akkor a bevétel megszerzésének időpontja - az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól függetlenül -
a rendelkezési jog gyakorlásának napja, ha azonban a bevétel tárgyát képező vagyoni érték
miatti kiadást a magánszemély a juttatónak megelőlegezi, és/vagy a kiadást igazoló
bizonylattal elszámolni köteles, az előzőektől eltérően az elszámolás napja.
(4)	A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó vállalkozói
kivétjének megszerzési időpontja az e címen elszámolt költség elszámolásának napja, ha
azonban a vállalkozói kivét megállapítása adóhatósági ellenőrzés során történik, akkor az
elszámolás adóévének utolsó napja (de legkésőbb az egyéni vállalkozói jogállás
megszűnésének a napja).
(5)	Ha az adóhatóság be nem vallott adóköteles jövedelmet tár fel, ennek összegét a
jövedelem megszerzése évének jövedelméhez kell hozzászámítani.
Nyilvántartási szabályok
10.	§ (1) A magánszemély az 5. számú melléklet és a törvény előírásainak megfelelően
alap- és kiegészítő nyilvántartásokban, időrendben, folyamatosan nyilvántart és rögzít minden
olyan adatot, amely az adókötelezettség betartásához utólagosan is ellenőrizhető módon
szükséges.
(2)	Ha a magánszemély jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján
támogatást kap, ezzel összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit a jogszabály, illetve a
nemzetközi szerződés rendelkezéseinek figyelembevételével teljesíti. A magánszemély
köteles olyan elkülönített nyilvántartást vezetni, amelynek alapján a támogatás felhasználása
és a felhasználás jogszerűsége ellenőrizhető.
(3)	A nyilvántartásban adatot rögzíteni, módosítani és törölni csak bizonylat alapján lehet.
A nyilvántartásban rögzített adatot módosítani vagy törölni csak úgy lehet, hogy az eredeti
adat a módosítást, illetve a törlést követően is megállapítható legyen.
(4)	Bizonylat az alakilag és tartalmilag hiteles olyan dokumentum, irat, amely megfelel az
e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek, és amelyen minden, az adókötelezettség
teljesítése szempontjából szükséges adat magyar nyelven is fel van tüntetve. A magánszemély
a jogszabályban előírt kötelezettsége teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges
határidőig bizonylatot állít ki minden olyan gazdasági eseményről, amelynek alapján
jogszabály rendelkezése szerint nyilvántartásában adat rögzítésére, módosítására vagy
törlésére köteles, kivéve, ha a bizonylat kiállítására más személy kötelezett.
5
(5)	A bizonylat alaki és tartalmi hitelességét, megbízhatóságát - ha jogszabály másként
nem rendelkezik - a magánszemély, a képviseletére jogosult személy vagy az általa a
bizonylat aláírására feljogosított személy (ideértve a Polgári Törvénykönyv szerint
vélelmezett képviseletet is) a magánszemély azonosító adatainak feltüntetésével és aláírásával
igazolja.
(6)	A bizonylaton az adat csak a kiállító által és kizárólag akkor módosítható, ha a
módosítás a bizonylat valamennyi példányán hitelt érdemlő módon keresztülvezetésre kerül.
(7)	Az a bizonylat, amelyre vonatkozóan az általános forgalmi adóról szóló törvény
rendelkezést nem tartalmaz, legalább a következő adatokat tartalmazza:
a)	megnevezés;
b)	sorszám vagy más azonosító;
c)	a magánszemély neve, állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint adóazonosító
száma;
d)	a kiállító neve (elnevezése), állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint - ha
rendelkezik ilyennel - adóazonosító jele, adószáma, ha a kiállító nem azonos a
magánszeméllyel;
e)	a kiállítás időpontja;
f)	a gazdasági esemény leírása, megjelölése (így különösen a bevétel vagy a kiadás
összege, megszerzésének, illetve teljesítésének jogcíme);
g)	a nyilvántartásban való rögzítés időpontja;
h)	több gazdasági eseményt összesítő bizonylat esetén az összesítés alapjául szolgáló
bizonylatok körének, valamint annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés
vonatkozik;
i)	minden olyan adat, amely az adókötelezettség teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez
szükséges.
(8)	A bizonylatot és a nyilvántartást az adó megállapításához való jog elévüléséig kell
megőrizni. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik.
(9)	Az e törvény szerinti nyilvántartások vezetése a magánszemélyt nem mentesíti a más
jogszabályban meghatározott kötelezettség teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez
szükséges nyilvántartás vezetése alól.
V.	Fejezet
AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSÁRA, BEVALLÁSÁRA ÉS MEGFIZETÉSÉRE
VONATKOZÓ SZABÁLYOK
Az adó megállapítása
11.	§ (1) A magánszemély adóévenként
a)	adóbevallást köteles benyújtani az adóhatósághoz (önadózás), amelyben bevallja az
adóévben megszerzett összes jövedelmét, megállapítja annak adóját, valamint a kifizető(k) és
az általa megállapított, levont, megfizetett adó, adóelőleg beszámításával annak befizetendő
vagy visszajáró különbözetét vagy
b)	- az adózás rendjéről szóló törvény szerint előírt határidőben tett nyilatkozattal - a
14. § rendelkezései szerint kéri, hogy az adóját a munkáltató állapítsa meg (munkáltatói
adómegállapítás).
6
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni, ha a magánszemély az adóévben
egyáltalán nem szerzett bevételt vagy kizárólag
a)	olyan bevételt szerzett, amelyet a (3) bekezdés alapján nem köteles bevallani;
b)	adóterhet nem viselő járandóságot szerzett;
c)	magánnyugdíjpénztári kedvezményezettként nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő
bevételt szerzett, és a kifizetőnek nyilatkozott, hogy a jövedelem után e törvény rendelkezései
szerint nincs adófizetési kötelezettsége; e nyilatkozatról a kifizető az adóévet követő január
31-éig adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak.
(3)	A magánszemély nem köteles bevallani:
a)	azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni;
b)	az ingó vagyontárgy, az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételt,
ha abból jövedelem nem keletkezik;
c)	az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet, ha az adóévben ilyen
jogcímen megszerzett összes jövedelem nem haladja meg a 200 ezer forintot;
d)	az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelmet, az osztalékból származó jövedelmet,
az árfolyamnyereségből származó jövedelmet, a vállalkozásból kivont jövedelmet, valamint -
az osztalékra vonatkozó szabályok szerinti adókötelezettség esetén - az életjáradékból
származó jövedelmet, ha az adóévben ilyen jogcím(ek)en megszerzett összes jövedelem nem
haladja meg az 100 ezer forintot és az adót a kifizető levonta;
e)	a b)-d) pontban nem említett külön adózó jövedelmet (ide nem értve az ingatlan
bérbeadásából származó jövedelmet), ha az adót a kifizető levonta;
f)	azt a jövedelmet, amely nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján a Magyar
Köztársaságban nem adóztatható (ide nem értve a nemzetközi szerződés vagy viszonosság
alapján az adó alól a Magyar Köztársaságban mentesített, de az adó kiszámításánál
figyelembe vehető jövedelmet);
g)	azt a jövedelmet, amelyet külön törvény rendelkezése szerint nem kell bevallani.
(4)	A magánszemély bevallási kötelezettségének önadózóként
a)	az állami adóhatóság közreműködésével készített egyszerűsített bevallás,
vagy
b)	- az állami adóhatóság által meghatározott formában és módon - az adóhatóság
közreműködése nélkül elkészített bevallás
benyújtásával tesz eleget, ha nem adott nyilatkozatot munkáltatói adómegállapításra vagy
adójának megállapítását a munkáltatója nem vállalja.
Egyszerűsített bevallás adóhatósági közreműködéssel
12.	§ Egyszerűsített bevallást - az adózás rendjéről szóló törvény szerint előírt határidőben
tett nyilatkozattal - az a magánszemély nyújthat be, aki az adóévben
a)	kizárólag olyan bevallásköteles jövedelmet szerzett, amelyből kifizető (munkáltató)
adót/adóelőleget vont le, és/vagy
b)	ingó vagyontárgy, ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem miatt
van adókötelezettsége,
továbbá
c)	nem volt egyéni vállalkozó, és
d)	mezőgazdasági őstermelői tevékenységéből adóköteles bevétele nem származott, és
7
e)	a b) pontban említett eset kivételével a 13. § rendelkezései szerint adóhatósági
közreműködés nélkül köteles bevallást benyújtani
azzal, hogy nem zárja ki az egyszerűsített bevallást, ha a magánszemély adókedvezményt
érvényesít, az adójáról rendelkezik, továbbá a d) pont rendelkezésétől eltérően, ha a
mezőgazdasági őstermelő az e tevékenységéből származó bevételéből a jövedelmére
nemleges nyilatkozatot ad vagy egyébként e bevételéből nem kell jövedelmet megállapítani.
Bevallás adóhatósági közreműködés nélkül
13.	§ (1) A magánszemély az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallást nyújt
be, ha az adóévben
a)	egyéni vállalkozó volt;
b)	mezőgazdasági őstermelő volt, és e tevékenységéből adóköteles bevétele származott,
kivéve, ha jövedelméről egyszerűsített bevallásban, munkáltatói elszámolásban nemleges
nyilatkozatot adott vagy egyébként a bevételből nem kellett jövedelmet megállapítani;
c)	fizető-vendéglátó tevékenységére tételes átalányadózást választott:
d)	a megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor a kifizetőnek (a
munkáltatónak) tett nyilatkozatában költség levonását kérte, ide nem értve az e törvény szerint
igazolás nélkül elszámolható költség levonására vonatkozó nyilatkozatot;
e)	tőzsdei ügyletből, csereügyletből származó jövedelmet szerzett;
f)	az adóelőleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint adóelőleg-különbözet alapján
meghatározott (12 százalék) adó fizetésére köteles;
g)	nem kifizetőtől származó vagy egyébként olyan bevételt szerzett, amellyel
összefüggésben az adó vagy az adóelőleg megállapítására maga köteles (ide nem értve az ingó
vagyontárgy, ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételt, ha a
magánszemély egyszerűsített bevallásra ad nyilatkozatot);
h)	a kifizető által megállapított adó módosítására az adóbevallásában jogosult;
i)	olyan adóköteles bevétele volt, amely alapján a jövedelem külföldön (is) adóztatható
vagy amely a jövedelemszerzés helye szerint nem belföldről származott;
j) nem belföldi illetőségű magánszemély;
k) végkielégítés megosztott része után van adókötelezettsége;
l) a jóváhagyott osztalék adójával szemben az adóévet megelőzően felvett
osztalékelőlegből levont adót számol el;
m) az a)-l) pontban nem említett esetben - figyelemmel a 12. §, valamint a 14. §
rendelkezéseire is -, ha nem tehet vagy nem tesz egyszerűsített bevallásra vagy munkáltatói
elszámolásra vonatkozó nyilatkozatot.
(2)	A magánszemély a külön adózó jövedelmei közül annak a jövedelemnek az adóját,
amely nem kifizetőtől származik vagy egyébként, amely jövedelem adójának megállapítására
maga köteles - ha az nem tartozik az adóelőleg megállapítására irányadó rendelkezések
hatálya alá - az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallásában az adófizetési
kötelezettség gyakoriságának megfelelő (havi, negyedéves) bontásban, negyedéves
gyakoriságú adófizetési kötelezettség esetében a negyedév utolsó hónapjának
kötelezettségeként vallja be.
8
Munkáltatói adómegállapítás
14.	§ (1) A munkáltatói adómegállapításra nyilatkozatot adó magánszemély adóját - az e
§-ban foglalt feltételek fennállása esetén - az adózás rendjéről szóló törvény szerint a
munkáltató (az adó elszámolását vállaló munkáltató) állapítja meg és számolja el. E §
alkalmazásában az adó elszámolását vállaló munkáltató a társas vállalkozás, a polgári jogi
társaság is, amellyel a munkáltatói adómegállapítást kérő nyilatkozattétel napján a
magánszemély tagi jogviszonyban áll, feltéve, hogy e napon nem áll más kifizetővel
munkaviszonyban, és tagi jogviszonya alapján a társas vállalkozásnál, illetve a polgári jogi
társaságnál díj ellenében személyes közreműködésre vagy mellékszolgáltatás teljesítésére
köteles.
(2)	Az adó elszámolását vállaló munkáltató - az adóévben megszerzett összes olyan
bevétel figyelembevételével, amelyet a magánszemély az (1) bekezdésben említett nyilatkozat
hiányában köteles lenne önadózóként bevallani - a magánszemély jövedelmét és az azt
terhelő adót megállapítja és bevallja, az adót megfizeti, túlfizetés esetén az adókülönbözetet a
magánszemélynek visszatéríti, valamint az előzőek elszámolásáról bizonylatot állít ki a
magánszemély számára.
(3)	A magánszemély az (1) bekezdésben említett nyilatkozat megtételére akkor jogosult,
ha az adóévben
a)	kizárólag az adó elszámolását vállaló munkáltatótól szerzett olyan bevételt, amelyet a
nyilatkozat hiányában önadózóként köteles lenne bevallani, ideértve az önkéntes kölcsönös
biztosító pénztár által jóváírt támogatói adományt is, ha azt kizárólag a magánszemélynek az
adó elszámolását vállaló munkáltatója fizette be;
b)	- az a) pont rendelkezésétől eltérően - az ott említett bevételt
ba)	az adóévben kizárólag egymást követően fennálló munkaviszonya alapján szerezte,
feltéve, hogy a korábbi munkáltató(k) által a munkaviszony megszűnésére tekintettel kiadott
igazolást átadja az adó elszámolását vállaló munkáltatónak;
bb)	a költségvetési szervek központosított illetményszámfejtési körébe tartozó kifizető
munkavállalójaként az adóévben kizárólag ugyanazon illetményszámfejtő helyhez tartozó
kifizető(k)től szerezte;
c)	az adóévben - az a)-b) pontban említett bevétel(ek) mellett - kizárólag adóköteles
társadalombiztosítási, családtámogatási ellátás, önkéntes tartalékos katonai szolgálatot
teljesítők illetménye, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló
törvény alapján folyósított ellátás, belföldről származó nyugdíj címén szerzett bevételt,
feltéve, hogy a bevétel folyósítója az adó elszámolását vállaló munkáltató vagy a
magánszemély a bevételről kiállított igazolást az adózás rendjéről szóló törvény
rendelkezéseinek megfelelően átadja az adó elszámolását vállaló munkáltatónak;
(4)	Nem zárja ki a munkáltatói adómegállapítást, ha
a)	a magánszemély adókedvezményt érvényesít, az adójáról önkéntes kölcsönös pénztári
nyilatkozatban rendelkezik, feltéve, hogy az adókedvezményre jogosító igazolást, valamint a
rendelkező nyilatkozatát az adózás rendjéről szóló törvényben előírt határidőig az adó
elszámolását vállaló munkáltatónak átadja, továbbá ha az adójáról külön törvényben előírtak
szerint rendelkezik;
b)	a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az e törvény
rendelkezései szerinti nemleges bevallási nyilatkozatát az adó elszámolását vállaló
munkáltatónak adja át.
9
(5)	A magánszemély - az (1)-(4) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - nem tehet
munkáltatói adómegállapítást kérő nyilatkozatot, ha
a)	- a (3)-(4) bekezdés eltérő rendelkezésének hiányában - adóhatósági közreműködés
nélkül kötelezett bevallás benyújtására;
b)	háztartással kapcsolatos szolgáltatások igénybevétele címén (is) összevont
adókedvezményt érvényesít;
c)	nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat alapján adójának átutalásáról rendelkezik;
d)	az adóévre tartós adományozás külön kedvezményével összefüggő bevallási és
befizetési kötelezettsége keletkezett;
e)	az adóévre a biztosítások kedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és
megfizetésére köteles;
f)	az adóévre az önkéntes kölcsönös egészségpénztári egyéni számláján lekötött összeg
miatt levont, kiutalt adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles.;
g)	nyugdíj-előtakarékossági számláról nem-nyugdíj szolgáltatásként felvett összeg miatt a
kiutalt adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles.
Adófizetés
15.	§ (1) A magánszemély adóévi bevétele alapján meghatározott jövedelmet terhelő adót -
az adóévi bevétele után általa megfizetett, valamint a kifizető, a munkáltató által megfizetett
(fizetendő) adóelőleg és adó beszámításával - az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései
szerint megfizeti.
(2)	Ha a magánszemély adóévi bevétele után általa megfizetett, valamint a kifizető, a
munkáltató által megfizetett (fizetendő) adóelőleg és adó összege meghaladja a
magánszemély adóévi bevétele alapján meghatározott jövedelmet terhelő adót, a különbözetet
az adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint visszatéríti.
(3)	Ha a kifizető az adót, adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a
kifizetőtől követelheti.
(4)	Ha a magánszemély egyes külön adózó jövedelmeiből az adót a kifizető állapítja meg
és az adó levonására nincs lehetősége, a kifizetőnek és a magánszemélynek az adóelőlegre
irányadó szabályok szerint kell eljárnia.
(5)	Ha a befektetési szolgáltató olyan megbízást teljesít, amelynek alapján az egyik fél
tulajdonában lévő értékpapír (értékpapír-letéti) számláról másik fél tulajdonában lévő
értékpapír (értékpapír-letéti) számlára értékpapír áthelyezésére kapott megbízást, és az
ügyletben a részt vevő személyekre (felekre) vonatkozó adatokból megállapítható, hogy azok
egyike vagy mindegyike magánszemély, olyan igazolást ad ki, amely tartalmazza az ügylet
szereplőinek azonosító adatait, adóazonosító jelét/adószámát, az áthelyezett értékpapír
fajtáját, névértékét, valamint - ha a megbízást adó fél igazolja, vagy arról nyilatkozik - az
értékpapír átruházása ellenében megszerzett bevételt, továbbá amelyben felhívja a figyelmet
arra, hogy az értékpapír átruházásából származó és/vagy értékpapír formájában megszerzett
jövedelem után az adókötelezettséget a jövedelem szerzési jogcíme szerinti rendelkezéseknek
megfelelően kell teljesíteni. A befektetési szolgáltató ezen kötelezettsége nem érinti az
ügyletben félként részt vevő kifizető adókötelezettségét.”
4.	§ Az Szja tv. 35. §-át megelőző alcím, valamint 35-38. §-ai helyébe a következő alcím
és rendelkezések lépnek:
10
„Összevont adókedvezmény
35.	§ (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a (2)-(3) bekezdés figyelembevételével
megállapított összevont kedvezményalap 30 százaléka, de legfeljebb a (2) bekezdésben
meghatározott összeg.
(2)	Ha a magánszemély összes jövedelme az adóévben a 3 millió 400 ezer forintot nem
haladja meg, a csökkentés mértéke az őstermelői adókedvezménnyel együtt legfeljebb 100
ezer forint lehet. Az említett értékhatár túllépése esetén az összevont adókedvezmény mértéke
a 100 ezer forintból a 3 millió 400 ezer forintot meghaladó jövedelemrész 20 százalékát
meghaladó rész, de az őstermelői adókedvezménnyel együtt is legfeljebb 100 ezer forint lehet.
(3)	Az (1) bekezdésben említett összevont kedvezményalapba - a 36-38. § rendelkezéseit
is figyelembe véve - az adóévben felmerült következő igazolt kiadások alapján megállapított
kedvezményalapok számíthatók be:
a)	háztartással kapcsolatos szolgáltatások igénybevételének számlázott ellenértéke;
b)	a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései alapján társadalombiztosítási ellátásra
kötött megállapodás szerint a nyugellátásra jogosító szolgálati idő, illetőleg a nyugellátásra
jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából a magánszemély
saját maga javára, illetőleg a nem egyéni vállalkozó magánszemély valamely más
magánszemély javára befizetett összeg;
c)	a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései alapján
tagdíj fizetésére kötött megállapodás szerint a magánszemély saját maga javára, illetőleg a
nem egyéni vállalkozó magánszemély támogatási megállapodás szerint valamely más
magánszemély javára befizetett összeg;
d)	a magánnyugdíjpénztárba a magánszemély saját tagdíját kiegészítő befizetés, ide nem
értve a munkáltató által egyoldalú kötelezettségvállalás alapján ilyen címen fizetett összeget;
e)	a foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézménybe a magánszemély által foglalkoztatói
hozzájárulása kiegészítéseként befizetett összeg, ideértve a foglalkoztatói hozzájárulás
adóköteles részét is;
f)	a felsőoktatási törvény szerinti hallgatói jogviszony alapján - figyelemmel a 37. § (2)-
(3)	bekezdéseire is -
fa)	az adóévben megfizetett képzési költség (tandíj, költségtérítés, egyéb térítés);
fb)	a magánszemély hallgatói jogviszonyának, felnőttképzésben való részvételének az
adóévben vagy az adóévet megelőző öt évben első ízben történő megszűnését megelőzően a
hallgatói jogviszonyára (felnőttképzésben való részvételére) tekintettel bármely évben
megfizetett, kedvezményalapként megelőző évben (években) figyelembe nem vett képzési
költségből halasztott kedvezményalap;
g)	- figyelemmel a 37. § (4)-(6) bekezdéseire is - a magánszemély által közcélú adomány
céljára történt befizetés, tartós adományozás esetén 20 százalékkal növelt összegben;
h)	a 7. számú mellékletben meghatározott módon és feltételekkel belföldi székhelyű
biztosítóval a magánszemély által kötött élet- és nyugdíjbiztosítás általa megfizetett díjának
összege.
36.	§ (1) A 35. § (3) bekezdésében említett összegeket
a)	az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti, a kedvezményt érvényesítő
magánszemély nevére kiállított számla,
illetve
11
b)	az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint
-	a társadalombiztosítási igazgatási szerv,
-	a magánnyugdíjpénztár,
-	a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény,
-	a foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézménybe a munkáltató által a magánszemély
javára befizetett foglalkoztatói hozzájárulás adóköteles része tekintetében a
munkáltató,
-	a felsőoktatási intézmény,
-	a közcélú adomány kedvezményezettje,
-	a biztosító
által kiadott igazolás
alapján lehet figyelembe venni.
(2) A magánszemély az adóbevallásában tájékoztató adatként feltünteti
a)	a nevére kiállított, (1) bekezdés a) pontja alapján figyelembe vett kedvezményalapot
igazoló számla (számlák) sorszámát, kibocsátójának adószámát, valamint a számlázott
összeget (összegeket);
b)	jogcím szerint az (1) bekezdés b) pontja alapján figyelembe vett összege(ke)t.
37.	§ (1) A 35. § (3) bekezdésének a) pontja alapján figyelembe vehető háztartással
kapcsolatos szolgáltatások a következők:
-	lakásfelújítással, -korszerűsítéssel kapcsolatos szolgáltatás,
-	gyermekfelügyelet, gyermekgondozás,
-	háztartásvezetés,
-	házi ápolás,
-	háztartási nagygépek karbantartása, javítása,
-	a lakás, a lakóház tüzelőberendezésének, fűtésrendszerének, égéstermék elvezető
rendszerének, hideg- és meleg-, valamint szennyvízrendszerének karbantartása,
javítása.
(2)	A felsőoktatási intézmény a 36. §-ban említett igazolást a hallgató képzési költsége(i)
címén történt adóévi összes befizetés együttes összegéről adja ki a hallgatónak, feltéve, hogy
a befizetésről kiállított, költségelszámolásra alkalmas bizonylato(ko)n, számlá(ko)n az
igazolás kiadásának tényét feltüntette. A képzési költséget a hallgató vagy ha a hallgató
kérése alapján az igazoláson adókedvezményt érvényesítő megnevezéssel, adóazonosító
adataival a felsőoktatási intézmény által rájegyzett más magánszemély szerepel, ez utóbbi
veheti figyelembe. Kedvezményt érvényesítő megnevezéssel az igazoláson csak egy
magánszemély nevezhető meg. Halasztott kedvezményalap figyelembevételére a volt hallgató
a saját képzési költsége befizetéséről kiadott olyan igazolás alapján jogosult, amelyen
kérelmére a felsőoktatási intézmény az adókedvezmény-halasztás tényét feltüntette. A
halasztás csak az igazolt összeg egészére vonatkozhat.
(3)	Halasztott kedvezményalap legfeljebb a halasztás tényét tartalmazó igazolás(ok)on
feltüntetett képzési költség összegéig a jogosultságnak a 35. § (3) bekezdésénekfb) pontjában
meghatározott időszakára eső években - nyilvántartás vezetése mellett - tetszőleges
megosztásban vehető figyelembe.
(4)	A 35. § (3) bekezdésének g) pontja alkalmazásában
12
a)	közcélú adomány:
aa)	a közhasznú szervezetekről szóló törvényben meghatározott tevékenységet
(tevékenységeket) folytató közhasznú szervezet, kiemelkedően közhasznú szervezet
közhasznú tevékenységének céljára,
ab)	a külön törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő egyház számára, az ott
meghatározott tevékenység támogatására,
ac)	az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár támogatására,
ad)	a közérdekű kötelezettségvállalás (ideértve a költségvetési szervnek alapkutatásra,
alkalmazott kutatásra vagy kísérleti fejlesztésre adott támogatást is) céljára
befizetett (átadott) pénzösszeg;
b)	tartós adományozás: a közhasznú szervezetekről szóló törvényben meghatározott
módon és feltételekkel történő adományozás.
(5)	Nem minősül közcélú adománynak és nem jogosít a kedvezmény igénybevételére az
olyan igazolt összeg, amellyel összefüggő jogügyletre vonatkozó dokumentum, körülmény
alapján megállapítható, hogy annak befizetése nem történt meg vagy a befizetés nem a
közcélú adomány fogalmába sorolt célokat szolgálja vagy az adókedvezménnyel elérhető
vagyoni előny megszerzése mellett az adományozó magánszemély vagy annak közeli
hozzátartozója további vagyoni előnyben részesül. Ilyen esetekben az igazolás kiállítása
valótlan adatszolgáltatásnak minősül.
(6)	Nem számít vagyoni előnynek az adományozó nevére, tevékenységére történő utalás,
továbbá a közoktatási törvény hatálya alá tartozó oktatási intézményben folyó képzésben való
részvétel.
38.	§ (1) Ha a tartós adományozásról szóló szerződésből eredő bármely kötelezettségét a
magánszemély neki felróható bármely ok miatt nem teljesítette a szerződésben vállaltaknak
megfelelően, az e szerződés alapján a megelőző három évben tartós adományozás címén az
összevont kedvezményalap részeként figyelembe vett kedvezményalap 12 százalékát az adott
évről szóló bevallásában be kell vallania, valamint az adóbevallás benyújtására előírt
határidőig meg kell fizetnie. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni a magánszemély halála
esetén.
(2)	A 35. § (3) bekezdésének g) pontja szerint figyelembe vett összeg 36 százalékát a
magánszemélynek arra az adóévre vonatkozó adóbevallásában be kell vallania, valamint az
adóbevallás benyújtására előírt határidőig meg kell fizetnie, amely adóévben a 7. számú
mellékletben foglaltak szerinti rendelkezési jogát a szerződéskötést követő 10 éven belül
gyakorolja.
(3)	A (2) bekezdés szerinti kötelezettség nem terheli a magánszemélyt azon összeg
tekintetében, amelynek a figyelembevételét megalapozó befizetés évének utolsó napjától
számított három év a rendelkezési jog gyakorlásáig már eltelt.”
5.	§ Az Szja tv. 41. §-át megelőző alcím, valamint 41-44. §-ai helyébe a következő
alcímek és rendelkezések lépnek:
„Az alkalmi foglalkoztatás kedvezménye
41.	§ Az összevont adóalap adóját csökkenti a munkavállaló - külön törvény
rendelkezései szerinti - alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatása esetén a
foglalkoztató magánszemély nevére szóló számviteli elszámolásra alkalmas bizonylattal
igazolt - az alkalmi munkavállalói könyvben érvényesített, az előírt nyilvántartásban
feltüntetett - közteherjegy értékének 75 százaléka, feltéve, hogy az alkalmi foglalkoztatás
13
nem a foglalkoztató magánszemély önálló tevékenységéből származó bevételének
megszerzése érdekében történt.
Az adókedvezmények korlátozása
42.	§ (1) Ha a magánszemély összes jövedelme az adóévben a 6 millió forintot nem
haladja meg, az érvényesíthető őstermelői adókedvezmény a 39. §-ban meghatározottak
szerint kiszámított összeg, míg az említett értékhatár túllépése esetén a 39. §-ban
meghatározottak szerint kiszámított összegből az értékhatárt meghaladó jövedelemrész 20
százalékát meghaladó rész lehet, de a 35. § (2) bekezdését is figyelembe véve az összevont
adókedvezménnyel együtt sem haladhatja meg a 100 ezer forintot. Ha a magánszemély összes
jövedelme az adóévben a 6 millió 500 ezer forintot eléri vagy meghaladja, a 39. § alapján
adókedvezményt nem érvényesíthet.
(2)	Ha a magánszemély összes jövedelme az adóévben az e rendelkezés a)-e) pontjai
szerinti értékhatárt meghaladja, a családi kedvezmény összegéből az értékhatárt meghaladó
jövedelemrész 20 százalékát meghaladó részt érvényesítheti. E rendelkezés alkalmazásában
értékhatár:
a)	6 millió forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján elérte, de egyetlen
napján sem haladta meg a három főt,
b)	6 millió 500 ezer forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta a
három főt, de egyetlen napján sem haladta meg a négy főt,
c)	7 millió forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta a négy főt,
de egyetlen napján sem haladta meg az öt főt,
d)	7 millió 500 ezer forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta az
öt főt, de egyetlen napján sem haladta meg a hat főt,
e)	8 millió forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta a hat főt.
43.	§ A 35-42. § rendelkezései szerint figyelembe vett csökkentő tételek együttes összege
legfeljebb az összevont adóalap adójának összegéig terjedhet.
Az adókedvezmények sorrendje
44.	§ (1) Ha a magánszemély több adókedvezményre is jogosult, azokat az adóhatósági
közreműködés nélkül benyújtott bevallásban vagy a munkáltatói adómegállapításban az általa
megjelölt sorrendben, ennek hiányában, valamint adóhatósági közreműködéssel benyújtott
egyszerűsített bevallásban a következő sorrendben, de legfeljebb a levonható adóra vonatkozó
korlátozó rendelkezések által meghatározott mértékig kell érvényesítettnek tekinteni:
1.	lakáscélú hiteltörlesztés áthúzódó kedvezménye,
2.	személyi kedvezmény,
3.	alkalmi foglalkoztatás kedvezménye,
4.	összevont adókedvezmény,
5.	őstermelői kedvezmény,
6.	családi kedvezmény,
7.	egyéb.
(2)	Az összevont kedvezményalap megállapításánál a figyelembe vett összegeket az
adóhatósági közreműködés nélkül benyújtott bevallásban a magánszemély által megjelölt
sorrendben - ennek hiányában, valamint az adóhatósági közreműködéssel benyújtott
14
egyszerűsített bevallásban a következő sorrendben, de legfeljebb a levonható adóra vonatkozó
rendelkezések által meghatározott mértékig kell kedvezményalapnak tekinteni:
1.	háztartással kapcsolatos szolgáltatások igénybevételének számlázott ellenértéke;
2.	a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései alapján társadalombiztosítási ellátásra
kötött megállapodás szerint a nyugellátásra jogosító szolgálati idő, illetőleg a nyugellátásra
jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából a magánszemély
által saját maga javára, illetőleg a nem egyéni vállalkozó magánszemély által valamely más
magánszemély javára történő befizetés,
3.	a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései alapján
tagdíj fizetésére kötött megállapodás szerint a magánszemély által saját maga javára, illetőleg
a nem egyéni vállalkozó magánszemély által támogatási megállapodás szerint valamely más
magánszemély javára történő befizetés,
4.	a magánnyugdíjpénztárba a magánszemély saját tagdíját kiegészítő befizetés,
5.	a foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézménybe a foglalkoztatói hozzájárulás
kiegészítéseként történő befizetés,
6.	a felsőoktatási törvény szerinti hallgatói jogviszony alapján az adóévben megfizetett
képzési költség (tandíj, költségtérítés, egyéb térítés),
7.	a magánszemély hallgatói jogviszonyának (felnőttképzésben való részvételének) az
adóévben vagy az adóévet megelőző öt évben első ízben történő megszűnését megelőzően a
hallgatói jogviszonyára (felnőttképzésben való részvételére) tekintettel bármely évben
megfizetett képzési költségből halasztott kedvezményalap,
8.	a közcélú adomány, tartós adományozás céljára történt befizetés,
9.	biztosításra történő befizetés.
(3)	A munkáltatói adómegállapításban az összevont kedvezményalap megállapításánál a
figyelembe vett összegeket a (2) bekezdés 2-9. pont szerinti sorrendben, de legfeljebb a
levonható adóra vonatkozó rendelkezések által meghatározott mértékig kell
kedvezményalapnak tekinteni.”
6.	§ (1) Az Szja tv. 49/B. §-a (6) bekezdésénekf) alpontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt vállalkozói bevétel -
legfeljebb annak mértékéig - csökkenthető:/
„f az adóbevallásban tájékoztató adatként feltüntetett, fejlesztési célra - a (16) bekezdés
alapján történő elszámolási kötelezettség mellett, a bevallás benyújtásának évét kezdő évnek
tekintve nyilvántartásba vett - legfeljebb az adóévben megszerzett vállalkozói bevétel(ek)
összegéből az adóévben elszámolt vállalkozói költségek összegét meghaladó rész 50
százaléka, de legfeljebb adóévenként 500 millió forint (fejlesztési tartalék);”
(2)	Az Szja tv. 49/B. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A (9) bekezdés rendelkezésétől eltérően a vállalkozói személyi jövedelemadó a (8)
bekezdés rendelkezése szerint megállapított vállalkozói adóalap - ha nemzetközi szerződés
rendelkezéséből következik, a módosított vállalkozói adóalap - 50 millió forintot meg nem
haladó összege után 10 százalék, feltéve, hogy az egyéni vállalkozó e bekezdés
rendelkezésének alkalmazását választja, és
a)	a (9) bekezdés b) pontjának rendelkezését nem alkalmazza, és
b)	foglalkoztatottainak átlagos állományi létszáma az adóévben legalább egy fő, és
15
c)	a (8) bekezdés rendelkezése szerint megállapított vállalkozói adóalapja az adóévben és
az azt megelőző adóévben (a tevékenység adóévi kezdése esetén ebben az évben) legalább a
jövedelem- (nyereség-) minimum összegével egyezik meg [kivéve, ha a (20) bekezdés hatálya
alá tartozik], és
d)	az államháztartásról szóló törvényben meghatározott rendezett munkaügyi kapcsolatok
da)	általános feltételeinek történő megfelelés hiányát az adóévben és a megelőző
adóévben nem állapította meg jogerős és végrehajtható határozat vele szemben,
db)	különös feltételeinek hiánya miatt az adóévben és a megelőző adóévben jogerős és
végrehajtható, munkaügyi, munkavédelmi vagy az egyenlő bánásmód elvének megsértése
miatt meghozott közigazgatási határozat, illetőleg - a határozat bírósági felülvizsgálata esetén
-	jogerős bírósági határozattal elbírált közigazgatási határozat a terhére bírságot nem szabott
ki, munkaügyi bíróság a terhére róható jogsértést nem állapított meg,
dc)	feltételeként előírt, a Munka Törvénykönyvében megfogalmazott, az érdekképviseleti
szervekkel kapcsolatos kötelezettségnek az adóévben eleget tett,
és
e)	az adóévben
ea)	legalább az adóévi átlagos állományi létszám és a minimálbér évesített összegének
szorzataként meghatározott járulékalap kétszeresére,
vagy
eb)	- ha székhelye jogszabályban megnevezett leghátrányosabb térségek, települések
valamelyikében van - legalább az adóévi átlagos állományi létszám és a minimálbér évesített
összegének szorzataként meghatározott járulékalapra
vallott be nyugdíj - és egészségbiztosítási járulékot.
Az e rendelkezés szerint megállapított adót csökkenti a (9) bekezdés a) pontjának
rendelkezése szerint számított adó. Az adóévi átlagos állományi létszám, valamint a
minimálbér évesített összegének meghatározására - e bekezdés rendelkezésének
alkalmazásában a nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozót is
munkavállalónak tekintve (esetében értelemszerűen) - a (19) bekezdés rendelkezését a
rendelkezés aa) alpontjában foglaltak kivételével kell alkalmazni. A (10) bekezdés
rendelkezése szerint megállapított és e rendelkezés nélkül számított vállalkozói személyi
jövedelemadó különbözete az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában
1.	az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak,
2.	vagy, ha az egyéni vállalkozó a (21) bekezdésben foglaltaknak megfelelő
nyilvántartott összeget kizárólag beruházásra, felújításra vagy az előbbiek céljára felvett
hitel törlesztésére fordítja, - választása szerint - a Szerződés 87. és 88. cikke
alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek
nyilvánításáról (általános csoportmentességi rendelet) szóló 2008. augusztus 6-ai
800/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008. 08. 06.) 13. vagy 15. cikkében foglaltak
szerinti támogatásnak,
3.	az elsődleges mezőgazdasági termelést is végző egyéni vállalkozónál - ha a (21)
bekezdésben foglaltaknak megfelelő nyilvántartott összeget kizárólag beruházásra,
felújításra vagy az előbbiek céljára felvett hitel törlesztésére használja fel - az EK-
Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és
középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló
1857/2006/EK bizottsági rendelet 4. cikkében foglalt támogatásnak
minősül.
16
E bekezdés rendelkezésének alkalmazása esetén a vállalkozói bevételt csökkentő
kedvezmények alapján a csekély összegű (de minimis) támogatás adóévi összegét az
adóévben érvényesített összes kedvezmény értékéből az 50 millió forintot meg nem haladó
rész után 10 százalék, az azt meghaladó rész után 16 százalék adómértékkel kell kiszámítani.”
(3)	Az Szja tv. 49/B. §-ának (16) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(16) A fejlesztési tartalékként nyilvántartott összeg annyiban és akkor vezethető ki a
nyilvántartásból, ha és amennyiben az egyéni vállalkozó a nyilvántartásba vétel évében és az
azt követő három adóév során általa kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz nem ingyenes
megszerzése vagy előállítása érdekében - alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási
és felújítási költségnyilvántartásában rögzített - beruházási, felújítási kiadás(oka)t [ide nem
értve az olyan beruházási, felújítási kiadást, amelyre a (22) bekezdés rendelkezéseit
alkalmazza] teljesít, kivéve, ha megállapítja
a)	a kivezetett rész után a (9) bekezdésnek a nyilvántartásba vétel adóévében hatályos
rendelkezései szerinti mértékkel a vállalkozói személyi jövedelemadót, valamint
b)	a kivezetett résznek az a) pont szerinti vállalkozói személyi jövedelemadót meghaladó
része után 25 százalékos mértékkel a vállalkozói osztalékalap utáni adót, továbbá
az a)-b) pontban említett adókat késedelmi pótlékkal növelten a kivezetést követő 30
napon belül megfizeti. Az egyéni vállalkozó a fejlesztési tartalék nyilvántartásba vétele évét
követő harmadik adóév végéig nyilvántartásban maradt része után az a)-b) pont szerinti
adókat a negyedik adóév első hónapja utolsó napjáig megállapítja, és azokat késedelmi
pótlékkal növelten megfizeti. A késedelmi pótlékot a nyilvántartásba vett fejlesztési tartalékot
tájékoztató adatként tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól
a nem beruházási célra történő kivezetés napjáig, illetve a nyilvántartásba vétel évét követő
negyedik adóév első napjáig kell felszámítani és az említett napot követő első adóbevallásban
kell bevallani. Az előző rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni akkor is, ha a
magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnt
(ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála) azzal, hogy
ilyenkor az említett adókat a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell
megfizetni. Az egyéni vállalkozó a fejlesztésitartalék-nyilvántartást úgy vezeti, hogy abból
megállapítható(ak) legyen(ek) a kivezetett összeg(ek), valamint a kivezetés(ek) alapjául
szolgáló kiadás(ok) teljesítésének időpontja(i) és összege(i), illetve a kivezetés(ek) miatt
fizetendő adó és késedelmi pótlék összege.”
(4)	Az Szja tv. 49/B. §-ának (20)-(22) bekezdései helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(20) Nem kell a (8) bekezdés b) pontját alkalmazni a vállalkozói adóalap megállapítására
a)	a tevékenység megkezdése (újrakezdése) évében és az azt követő évben, ha az azt
megelőző 36 hónapban a magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatott
(ideértve azt az esetet is, ha ebben az időszakban nem volt bevétele) vagy
b)	ha az egyéni vállalkozót az adóévben vagy a megelőző adóévben elemi kár sújtotta.
(21)	A (10) bekezdés rendelkezése szerint megállapított és e rendelkezés nélkül számított
vállalkozói személyi jövedelemadó különbözetének megfelelő összeget az egyéni vállalkozó
köteles a bevallásában tájékoztató adatként feltüntetni, és - a (22) bekezdés alapján történő
elszámolási kötelezettség mellett, a bevallás benyújtásának évét kezdő évnek tekintve -
nyilvántartásba venni.
(22)	A (21) bekezdés szerint nyilvántartott összeg annyiban és akkor vezethető ki a
nyilvántartásból, ha és amennyiben az egyéni vállalkozó azt
17
a)	a (10) bekezdés 1. pontja szerinti esetben
aa)	a nyilvántartásba vétel évében és az azt követő három adóév során általa kizárólag
üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében -
alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában
rögzített - beruházási, felújítási kiadás(oka)t [ide nem értve az olyan beruházási, felújítási
kiadást, amelyre a (16) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza], és/vagy
ab)	a (6) bekezdés a) pontjában említett legalább 50 százalékban megváltozott
munkaképességű alkalmazott és/vagy b) pontjában említett korábban munkanélküli és/vagy
pályakezdő személy foglalkoztatására tekintettel költségként elszámolt kiadást, feltéve, hogy
az említettek foglalkoztatása 2007. december 31-ét követően kezdődött, és/vagy
ac)	pénzügyi intézménnyel kötött hitelszerződés alapján (ideértve a pénzügyi lízinget is)
fennálló kötelezettség-csökkentést,
b)	a (10) bekezdés 2. és 3. pontja szerinti esetben
ba)	a nyilvántartásba vétel évében és az azt követő három adóév során általa kizárólag
üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében -
alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában
rögzített - beruházási, felújítási kiadás(oka)t [ide nem értve az olyan beruházási, felújítási
kiadást, amelyre a (16) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza], és/vagy
bb)	pénzügyi intézménnyel kötött hitelszerződés alapján (ideértve a pénzügyi lízinget is) a
ba)	pontban említett beruházási, felújítási kiadás(ok) miatt fennálló kötelezettség-csökkentést
teljesít, kivéve, ha a kivezetést - ideértve, ha a kivezetett összeg nem felel meg a (10)
bekezdés 1-3. pontjában foglalt rendelkezéseknek - követő 30 napon belül megfizeti a
kivezetett résszel azonos összegű adót. Az egyéni vállalkozó a nyilvántartásba vétel évét
követő harmadik adóév végéig a nyilvántartásban maradt résszel azonos összegű adót a
negyedik adóév első hónapja utolsó napjáig megállapítja, megfizeti, és az említett napot
követő első adóbevallásban bevallja. Ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az
említett időszak alatt bármely okból megszűnik (ide nem értve, ha annak oka
cselekvőképességének elvesztése vagy a halála), a nyilvántartásban maradt résszel azonos
összegű adót a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell megfizetni.
Bármely esetben a fizetendő adót a (16) bekezdés késedelmi pótlékra vonatkozó
rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával, késedelmi pótlékkal növelten kell megfizetni.
Az egyéni vállalkozó a nyilvántartást úgy vezeti, hogy abból megállapítható(ak) legyen(ek) a
kivezetett összeg(ek), valamint a kivezetés(ek) alapjául szolgáló kiadás(ok) teljesítésének
időpontja(i) és összege(i), illetve a kivezetés(ek) miatt fizetendő adó és késedelmi pótlék
összege.”
7.	§ Az Szja tv. 56. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő a
bevétel megszerzése érdekében felmerült kiadásairól szóló számlákat és más bizonylatokat az
adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig megőrzi.”
8.	§ (1) Az Szja tv. 65. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/(1) Kamatjövedelemnek minősülnek - figyelemmel az (5) bekezdés rendelkezéseire is - a
következők:/
„a) bármely hitelintézeti betét (takarékbetét), folyószámla, bankszámla követelés-
egyenlege esetében a magánszemély és a hitelintézet között fennálló szerződés (ideértve az
üzletszabályzatot, kamatfeltételeket is) alapján jóváírt és/vagy tőkésített kamat összegéből a
szokásos piaci értéket meg nem haladó rész;”
18
(2) Az Szja tv. 65. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kamatjövedelem után az adó mértéke 20 százalék, ennek megfelelően az (1)
bekezdés c) pontjában említett esetben az adó a vagyoni érték szokásos piaci értékének
(nyereménybetét esetében a nyereményalap) egynegyede. Az adót - amennyiben a
kamatjövedelem
a)	kifizetőtől [e § alkalmazásában az (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti esetben ideértve a
kifizető helyett a kamatjövedelmet kifizető/juttató hitelintézetet, befektetési szolgáltatót is]
származik - a megszerzés időpontjára a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti meg és vallja
be, azzal, hogy az (1) bekezdés bb) pontjában említett esetben a magánszemély az
adóhatósági közreműködés nélkül elkészített bevallásában vagy önellenőrzéssel
érvényesítheti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek és az értékpapírhoz kapcsolódó
járulékos költségnek azt a részét, amelyet a kifizető a jövedelem megállapításánál nem vett
figyelembe
aa)	a kifizető által kiadott olyan igazolás alapján, amelyen a kifizető a magánszemély
kérelmére feltünteti, hogy azt az említett célból adta ki;
ab)	feltéve, hogy a magánszemély a kamatjövedelmet és a levont adót az aa) pont szerinti
igazolás alapján bevallja (bevallotta);
b)	nem kifizetőtől származik - a magánszemély az adóhatósági közreműködés nélkül
elkészített bevallásában állapítja meg, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg,
a (3)-(9) bekezdések rendelkezéseit, valamint az adózás rendjéről szóló törvény
rendelkezéseit - különös tekintettel a külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának
különös szabályaira is - figyelembe véve, azzal az eltéréssel, hogy a kifizető az aa) pontban
említett igazolás tartalmáról adatot szolgáltat az adóhatóság részére.”
9.	§ Az Szja tv. 66. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„66. § (1) A magánszemély osztalékból, osztalékelőlegből származó bevételének egésze
jövedelem. E törvény alkalmazásában
a)	osztalék
aa)	a társas vállalkozás magánszemély tagja számára a társas vállalkozás által felosztani
rendelt, a számviteli törvény szerint meghatározott adóévi adózott eredmény, illetve a szabad
eredménytartalékkal kiegészített adóévi adózott eredmény terhére jóváhagyott részesedés;
ab)	a kamatozó részvény kamata;
ac)	a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelem;
ad)	a kockázatitőkealap-jegy hozama;
b)	osztalékelőleg az adóévi várható osztalékra tekintettel az adóévben kapott bevétel.
(2)	Az adó mértéke
a)	bármely EGT-államban működő, a tőkepiacról szóló törvény szerint elismert
(szabályozott) piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapírnak az adott tagállam joga
szerint osztaléknak (osztalékelőlegnek) minősülő hozama után 10 százalék;
b)	az a) pontban nem említett osztalék (osztalékelőleg) esetében 25 százalék.
(3)	Az adót a kifizető -
a)	e § alkalmazásában ideértve a belföldi illetőségű hitelintézetet, befektetési szolgáltatót
is, ha a magánszemély nála vezetett értékpapír (értékpapír-letéti) számláján elhelyezett
értékpapírra tekintettel külföldről származó osztalékot (osztalékelőleget) fizet ki (ír jóvá),
19
b)	figyelemmel a 15. § (4) bekezdésének rendelkezésére, valamint az adózás rendjéről
szóló törvénynek a külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályairól
szóló rendelkezésekre is
-	a kifizetés időpontjában állapítja meg és az adózás rendjéről szóló törvényben
meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg. Kifizető hiányában az adót a magánszemély
állapítja meg, és azt a kifizetést követő negyedév első hónapjának 12. napjáig fizeti meg. Az
osztalékelőleget és annak adóját a kifizetés évéről szóló adóbevallásban tájékoztató adatként
kell feltüntetni, a jóváhagyott kifizetett osztalékot, a levont, megfizetett adót az osztalékot
megállapító beszámoló elfogadásának évéről szóló adóbevallásban - az osztalékelőlegből
levont, megfizetett adót levont adóként figyelembe véve - kell bevallani.
(4)	A kifizető által kiállított bizonylaton, igazoláson, adatszolgáltatáson, illetőleg a
magánszemély bizonylatain a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a
jövedelemszerzés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan
külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az
MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő
átszámításához figyelembe venni.
(5)	A belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, külföldön is adóztatható
osztalékból származó jövedelem esetében az adót csökkenti az osztalék külföldön megfizetett
adója. Nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása
következtében az osztalék után fizetendő adó nem lehet kevesebb a jövedelem 5 százalékánál,
és nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely nemzetközi
szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó
összegéből a magánszemély részére visszajár.”
10.	§ (1) Az Szja tv. 67. §-ának (5)-(6) bekezdései helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(5) A kifizető az (1)-(4) bekezdés alapján a bevételből a jövedelmet, a jövedelem jogcíme
szerinti adót, adóelőleget a kifizetés időpontjában a rendelkezésére álló vagy általa
megállapítható, illetőleg a magánszemély által igazolt szerzési érték- és járulékos költség-
adatok figyelembevételével állapítja meg, és az adózás rendjéről szóló törvényben
meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg. Ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, a
magánszemély az (1)-(4) bekezdés előírásai szerint az adót az adóhatósági közreműködés
nélkül elkészített bevallásában állapítja meg, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti
meg.
(6)	A magánszemély az adóbevallásában az összes adóévi árfolyamnyereségből származó
jövedelme megállapításánál, vagy adóbevallása önellenőrzésével érvényesítheti az értékpapír
megszerzésére fordított értéknek és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségnek azt a
részét, amelyet a kifizető a jövedelem megállapításánál nem vett figyelembe.”
(2)	Az Szja tv. 67. §-a (9) bekezdése a) pontjának ak) alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
/Az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában:
a)	az értékpapír megszerzésére fordított érték:/
„ak) olyan értékpapír esetében, amelynek megszerzése illetékköteles - akkor is, ha az
illeték kiszabása az átruházásig még nem történt meg -, az illetékekről szóló törvényben
meghatározott forgalmi érték, növelve a magánszemély által az értékpapír átruházásáig
teljesített, igazolt ellenértékkel,”
20
11.	§ Az Szja tv. 74. §-ának (4) és (6) bekezdései helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(4) Az (1) bekezdés rendelkezése nem alkalmazható, ha a magánszemély e tevékenységét
egyéni vállalkozóként végzi, valamint arra a bevételre, amely a magánszemély a
magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendelet alapján
fizetővendéglátás, falusi szállásadás (falusi vendéglátás) tevékenységből származik.”
„(6) Más ingatlan bérbeadása esetén az adót a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti be.
Nem kell az adót levonnia a kifizetőnek akkor, ha a magánszemély igazolja, hogy ingatlan
bérbeadási tevékenységét egyéni vállalkozóként végzi, valamint - a társasház kivételével -
közös tulajdonban lévő ingatlannak tulajdontársak közössége által történő bérbeadása esetén.
Ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, illetőleg a kifizető bármely ok miatt az adót nem
vonta le, az adót a magánszemélynek kell megállapítania, és negyedévenként az adózás
rendjéről szóló törvénynek az adóelőlegre vonatkozó rendelkezései szerint kell megfizetnie.”
12.	§ (1) Az Szja tv. 1. számú melléklete e törvény 1. számú melléklete szerint módosul.
II.	Fejezet
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása
13.	§ (1) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a
továbbiakban: Tao.) 19 §-a (3) bekezdésének d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/(3) A 10 százalékos adókulcsot az adózó akkor alkalmazhatja, ha/
„d) az államháztartásról szóló törvényben meghatározott rendezett munkaügyi
kapcsolatok általános feltételeinek történő megfelelés hiányát az adóévben és a megelőző
adóévben nem állapította meg jogerős és végrehajtható határozat, továbbá a munkaügyi
kapcsolatok különös feltételeinek hiánya miatt az adóévben és a megelőző adóévben jogerős
és végrehajtható munkaügyi, munkavédelmi vagy az egyenlő bánásmód elvének megsértése
miatt meghozott közigazgatási határozat, illetőleg - a határozat bírósági felülvizsgálata esetén
-	jogerős bírósági határozattal elbírált közigazgatási határozat nem szabott ki bírságot vagy
munkaügyi bíróság nem állapított meg jogsértést, illetve az adózó az adóévben eleget tett a
rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeként előírt, a Munka törvénykönyvében
megfogalmazott, az érdekképviseleti szervekkel kapcsolatos kötelezettségének, és
e)	az adóévben legalább az adóév első napján érvényes minimálbér kétszeresének - ha az
adózó székhelye a jogszabályban megnevezett leghátrányosabb térségek, települések
valamelyikében van, akkor a minimálbér - adóévre évesített összege és a foglalkoztatottak
átlagos állományi létszáma szorzatának megfelelő összegre vallott be nyugdíj- és
egészségbiztosítási járulékot.”
(2)	A Tao. 19. §-a (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A jogutódnak és a jogelőd nélkül alakult adózónak - ideértve a 17. § (9) bekezdése
szerinti külföldi személyt is - első adóévében a (3) bekezdés c) pontjában foglaltak
alkalmazásakor a megelőző adóévre vonatkozó rendelkezést nem kell alkalmaznia.”
III.	Fejezet
Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény
módosítása
14.	§ Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi
21
LIX. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 2. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(5) Az (1)-(4) bekezdés szerinti különadóra adóelőleget (különadó-előleg) kell fizetni.
a)	A kifizető a magánszemélynek fizetett (juttatott) bevétel különadó-előlegét a személyi
jövedelemadó-előleggel együtt állapítja meg, de elkülönítve igazolja, vallja be, fizeti be az
aa)-ac) pont rendelkezései szerint.
aa)	A munkáltató, a bér kifizetője és a társas vállalkozás (a polgári jogi társaság), ha olyan
rendszeres bevételt juttat, amely alapján várható a járulékfizetés felső határának túllépése, a
különadó-előleget az Szja tv. rendelkezéseinek alkalmazásával megállapított adóelőleg-
alapnak a járulékfizetés felső határát meghaladó összege után állapítja meg.
ab)	Ha a kifizető ugyanazon magánszemélynek az adóév elejétől számítva a járulékfizetés
felső határát meghaladó olyan bevételt juttat, amely alapján az Szja tv. rendelkezéseinek
alkalmazásával megállapított adóelőleg-alap a járulékfizetés felső határát meghaladja, a
különadó-előleget a meghaladó összeg után állapítja meg.
ac)	Az aa)-ab) pont hatálya alá nem tartozó esetben a magánszemély legkésőbb a kifizetés
(a juttatás) időpontjában, az Szja tv. 47. §-ának (3) bekezdése szerint a kifizetőnek adott
nyilatkozatában kérheti a különadó-előleg megállapítását és levonását. A kifizetőnek ilyen
kérelem hiányában is meg kell állapítania és le kell vonnia a különadó-előleget, ha a
biztosított magánszemély arról nyilatkozik, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a
magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény által előírt
nyugdíjjárulékot a járulékfizetési felső határig megfizette.
b)	A magánszemély a különadó-alap azon része után, amely után nem történt az a) pont
szerint különadóelőleg-levonás, a különadót a bevallására nyitva álló határidőig fizeti meg.
c)	Az egyéni vállalkozó a (2) bekezdés b) pontja szerinti különadó-fizetési kötelezettsége
esetén az adóév elejétől számított különadó-alap azon része után, amely után nem történt
különadóelőleg-fizetés, az Szja tv. 49. §-a rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával fizet
különadó-előleget.
d)	A kötelezettséget meghaladóan levont, megfizetett különadó-előleget az adóhatóság az
adóbevallás alapján téríti vissza.”
MÁSODIK RÉSZ
AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓT ÉS A JÖVEDÉKI ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
IV.	Fejezet
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosítása
15.	§ Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa
tv.) 55. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha teljesítés hiánya
ellenére számlakibocsátás történik. A joghatás a számlán a termék értékesítőjeként,
szolgáltatás nyújtójaként szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan
bizonyítja, hogy
a)	a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy
b)	teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette,
és ezzel egyidejűleg a kibocsátott számla érvénytelenítéséről is haladéktalanul
gondoskodik, illetőleg - nevében, de más által kiállított számla esetében - az a) vagy b)
22
pontban meghatározottak fennállásáról haladéktalanul értesíti a számlán a termék
beszerzőjeként, szolgáltatás igénybevevőjeként szereplő személyt, szervezetet.”
16.	§ Az Áfa tv. 156. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(2) Az (1) bekezdésben említett engedély megszerzéséhez a következő feltételek együttes
teljesülése szükséges:/
„c) a kérelmezőnek a tárgyévet megelőző naptári évben a 89., 98-109. és 111-112. §-ok
szerint adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása ellenértékeként megtérített vagy
megtérítendő - éves szinten göngyölített - összeg eléri vagy meghaladja
ca)	az ugyanezen időszakban a 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése,
szolgáltatásnyújtása ellenértékeként megtérített vagy megtérítendő - adó nélkül számított és
éves szinten göngyölített - összeghez viszonyítottan a 67 százalékos hányadot, de legalább a
12,5 milliárd forintot; vagy
cb)	a 25 milliárd forintot.”
17.	§ Az Áfa tv. 159. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(2) Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az adóalany köteles számla
kibocsátásáról gondoskodni abban az esetben is, ha/
„b) részére az a) pont alá nem tartozó személy, szervezet előleget fizet, és
ba)	az előleg összege eléri vagy meghaladja a 900 000 forintnak megfelelő pénzösszeget,
illetőleg
bb)	egyéb, a ba) alpont alá nem tartozó esetekben pedig kéri a számla kibocsátását;”
18.	§ Az Áfa tv. 163. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„163. § (1) Az adóalany a számla kibocsátásáról legkésőbb
a)	a teljesítésig,
b)	előleg fizetése esetében a fizetendő adó megállapításáig,
de legfeljebb az attól számított ésszerű időn belül köteles gondoskodni.
(2)	Az (1) bekezdésben említett ésszerű idő
a)	az ellenértéknek - ideértve az előleget is - készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő
fizetési eszközzel történő megtérítése esetében haladéktalan,
b)	egyéb, az a) pont alá nem tartozó olyan esetben, amelyben a számla áthárított adót
tartalmaz, vagy annak áthárított adót kellene tartalmaznia, 15 napon belüli
számlakibocsátási kötelezettséget jelent.”
19.	§ Az Áfa tv. 164. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a 163. §-t azzal az eltéréssel kell
alkalmazni, hogy az ott említett ésszerű időt a gyűjtőszámla kibocsátására kötelezett
adóalanyra vonatkozó adómegállapítási időszak utolsó napjától kell számítani.”
20.	§ Az Áfa tv. 165. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható abban az esetben sem, ha a termék
értékesítése, szolgáltatás nyújtása
a)	egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történik;
b)	az a) pont alá nem tartozó személy, szervezet részére történik, és az ellenérték adót is
tartalmazó összege eléri vagy meghaladja a 900 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.”
21.	§ Az Áfa tv. 170. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
23
„(2) A számlával egy tekintet alá eső okiratra egyebekben e törvénynek a számlára
vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a 163. §-ban említett
ésszerű időt a módosításra [(1) bekezdés e) pontja] jogalapot teremtő tény, egyéb körülmény
bekövetkeztétől kell számítani.”
22.	§ (1) Az Áfa tv. 206. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/(1) E fejezet alkalmazásában/
„a) utazásszervezési szolgáltatás: adóalany által - saját nevében - utasnak nyújtott olyan,
jellegadó tartalma alapján egészben vagy meghatározó részben turisztikai szolgáltatás,
amelynek teljesítéséhez saját nevében, de az utas javára megrendelten, más adóalany vagy
adóalanyok (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: más adóalany) által teljesített
szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés (így különösen: személyszállítás, szálláshely-
szolgáltatás, ellátás, és idegenvezetés) szükséges;”
(2) Az Áfa tv. 206. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:
/(1) E fejezet alkalmazásában/
„c) utas: az, aki ténylegesen igénybe veszi az utazásszervezési szolgáltatást;
d) önálló pozíciószám: olyan - külön nyilvántartott - utazásszervezési szolgáltatásokat
foglal magában, amelyek azonos földrajzi területre (helyszínre) irányulnak, azonos tartalmúak
és színvonalukat tekintve azonos minőségűek.”
23.	§ Az Áfa tv. a 212. § után a következő címmel és a következő 212/A-212/C. §-okkal
egészül ki:
„Önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer a fizetendő adó
megállapítására
212/A. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett utazásszervező - az állami adóhatóságnak
tett előzetes bejelentése alapján - dönthet úgy is, hogy az egyedi nyilvántartáson alapuló
módszer helyett az ilyen minőségében fizetendő adó együttes összegének megállapítása
érdekében az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazza.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti választás ellenére az egyedi nyilvántartáson alapuló módszert
kell alkalmazni az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer
alkalmazásának időszakában is arra az utazásszervezési szolgáltatásnyújtásra, amelynél az
utas által fizetett előleg jóváírása, kézhezvétele időben megelőzi az önálló
pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazására való áttérést.
(3)	Abban az esetben, ha az utazásszervező élt az (1) bekezdésben említett választási
jogával, attól a választása évét követő naptári év végéig nem térhet el.
(4)	Ha az utazásszervező a határnap lejártáig az állami adóhatóságnak másként nem
nyilatkozik, választása a (3) bekezdésben meghatározott időtartammal meghosszabbodik.
212/B. § (1) Az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása
esetében az utazásszervező által fizetendő adó együttes alapja az utazásszervezési
szolgáltatásoknak az adómegállapítási időszakra - önálló pozíciószámonként - összesített, az
utazásszervező által számított árréstömege, csökkentve magával az így összesített
árréstömegre jutó adó együttes összegével.
(2)	Az utazásszervező által számított árréstömeg az a pénzben kifejezett és önálló
pozíciószámonként külön megállapított különbözet, amelyben
24
a)	a kisebbítendő tag: az utazásszervezési szolgáltatások nyújtása érdekében az utasok
által az utazásszervezőnek megtérített - pénzben kifejezett - ellenérték és jóváírt, kézhez vett
előleg adómegállapítási időszakra összesített összege, csökkentve az utazásszervező által az
utasoknak visszatérített - pénzben kifejezett - ellenérték és visszafizetett előleg szintén
adómegállapítási időszakra összesített összegével;
b)	a kivonandó tag: az utazásszervező által a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában
említett más adóalanynak juttatott vagy juttatandó - pénzben kifejezett - vagyoni előnynek az
arányos összege, amely - az utazásszervező által igazolt módon - betudható ellenértéke vagy
az lehet az a) pont szerint meghatározott utazásszervezési szolgáltatások nyújtása érdekében
szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett más adóalany által teljesített vagy
teljesítendő szolgáltatásnyújtásnak, termékértékesítésnek.
(3)	Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet
nem pozitív előjelű, számított árréstömegként nulla érték veendő figyelembe.
212/C. § (1) Abban az adómegállapítási időszakban, amelyben egy adott önálló
pozíciószám megszűnik (a továbbiakban: megszűnő önálló pozíciószám), az utazásszervező
köteles a megszűnő önálló pozíciószám fennállásának teljes időtartamára a megszűnő önálló
pozíciószám végleges árréstömegét megállapítani.
(2)	A megszűnő önálló pozíciószám végleges árréstömege az a pénzben kifejezett
különbözet, amelyben
a)	a kisebbítendő tag megegyezik a megszűnő önálló pozíciószám fennállásának teljes
időtartamát magában foglaló adómegállapítási időszakokban a 212/B. § (2) bekezdésének a)
pontja szerint megállapított érték göngyölített összegével;
b)	a kivonandó tag megegyezik az utazásszervező által a 206. § (1) bekezdésének a)
pontjában említett más adóalanynak juttatott - pénzben kifejezett - vagyoni előnynek az
arányos összegével, amely - az utazásszervező által igazolt módon - betudott ellenértéke az
a)	pont szerint meghatározott utazásszervezési szolgáltatások nyújtása érdekében szükséges, a
206.	§ (1) bekezdésének a) pontjában említett más adóalany által teljesített
szolgáltatásnyújtásnak, termékértékesítésnek.
(3)	Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet
nem pozitív előjelű, végleges árréstömegként nulla érték veendő figyelembe.
(4)	Abban az esetben, ha a megszűnő önálló pozíciószám végleges árréstömegének
(kisebbítendő tag) és a megszűnő önálló pozíciószám fennállásának teljes időtartamát
magában foglaló adómegállapítási időszakokban a megszűnő önálló pozíciószám 212/B. § (2)
bekezdése szerint számított árréstömege göngyölített összegének (kivonandó tag) a
különbözete abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja a 10 000 forintnak megfelelő
pénzösszeget, az utazásszervező
a)	köteles az (1) bekezdésben meghatározott adómegállapítási időszakban a különbözetre
jutó adót fizetendő adóként megállapítani, ha a különbözet pozitív előjelű;
b)	jogosult arra, hogy legkorábban az (1) bekezdésben meghatározott adómegállapítási
időszakban a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított adót a különbözetre jutó adó
összegével csökkentse, ha a különbözet negatív előjelű.
(5)	Az önálló pozíciószám megszűnik, ha az utazásszervező
a)	az adott önálló pozíciószámot lezárja;
b)	az adott önálló pozíciószámon 6 hónapos időtartamban ténylegesen nem nyújt
utazásszervezési szolgáltatást;
25
c)	választási jogával élve a soron következő adómegállapítási időszak kezdetétől az önálló
pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer helyett az egyedi nyilvántartáson
alapuló módszert kívánja alkalmazni;
d)	jogutód nélkül megszűnik.
(6)	Az (5) bekezdés b) pontjában említett időtartamot az önálló pozíciószám
megnyitásától, illetőleg ha az alá az önálló pozíciószám alá tartozó utazásszervezési
szolgáltatás nyújtása érdekében az utas az utazásszervezőnek ellenértéket térített meg vagy
előleget fizetett, az utolsó ilyen megtérítéstől vagy fizetéstől kell számítani.
(7)	Az (5) bekezdés d) pontjának alkalmazásában az önálló pozíciószám abban az
adómegállapítási időszakban szűnik meg, amelyről az utazásszervező záróbevallást benyújtani
köteles.”
V.	Fejezet
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló
2003. évi CXXVII. törvény módosítása
24.	§ (1) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 7. §-a kiegészül a következő
21/A. ponttal:
/7. § E törvény alkalmazásában/
„21/A. gazdasági célú légiközlekedési tevékenység: bevétel elérése érdekében vagy azt
eredményező módon rendszeresen vagy üzletszerűen, ellenszolgáltatás fejében, légi
közlekedési tevékenység keretében végzett személy- vagy áruszállítás;”
(2)	A Jöt. 7. §-ának 37/A. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/7. § E törvény alkalmazásában/
„37/A. biodízel: a kizárólag a Közösségben termelt alapanyagból gyártott növényi olajból
vagy a Közösségből származó állati olajból átészterezéssel előállított, a 3824 90 99
vámtarifaszám alá tartozó termék;”
(3)	A Jöt. 7. §-a kiegészül a következő 37/C. ponttal:
/7. § E törvény alkalmazásában/
„37/C. tiszta növényi olaj: a 1507-1518 vámtarifaszám alá tartozó növényi olaj,
amennyiben üzemanyagkénti vagy tüzelő-, fűtőanyagkénti felhasználásra vagy üzemanyagba
való közvetlen bekeverés céljára állítják elő;”
(4)	A Jöt. 7. §-ának 43. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/7. § E törvény alkalmazásában/
„43. pénzügyi biztosíték: az Európai Unió tagállamában, illetőleg az Európai Gazdasági
Térségről szóló megállapodásban részes államban székhellyel rendelkező hitelintézet által
nyújtott bankgarancia és a biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvény;”
25.	§ A Jöt. 34. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A (2) bekezdés rendelkezését az ásványolajok esetében az 52. § (1) bekezdésében
meghatározott ásványolajtermékekre, valamint a bioüzemanyagra, a tiszta növényi olajra és
az E85-re kell alkalmazni.”
26
26.	§ A Jöt. 41. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)
bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
„(3) Az adóraktár engedélyese a vevőnyilvántartás adatait számítógépes adathordozón
köteles tárolni, melyeket - kérésre - köteles elektronikus úton a vámhatóság rendelkezésére
bocsátani.”
27.	§ A Jöt. 48/B. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adóraktár engedélyese a termékmérleg-havizárásnak, a bejegyzett kereskedő és az
adóképviselő a szállítási nyilvántartás havi összesítésének, az adóügyi képviselő a 31. § (3)
bekezdésének b) pontja szerinti nyilvántartás havi összesítésének a benyújtására vonatkozó
kötelezettségét elektronikus úton teljesíti.”
28.	§ A Jöt. a következő 48/C. §-sal egészül ki:
„48/C. § Ha az e törvény szerinti, vámhatóság által kiadott engedély engedélyese
jogutódlással szűnik meg, a jogutódnak az engedély módosítását kell kérnie.”
29.	§ A Jöt. 52. §-a (1) bekezdésének a) és d) pontja helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
/(1) Az adó mértéke -figyelemmel a (3)-(4) bekezdés rendelkezéseire is -:/
„a) a 2710 11 31, a 2710 11 41, a 2710 11 45 és a 2710 11 49 vámtarifaszám alatti
ólmozatlan benzinre 108 700 Ft/ezer liter, illetve amennyiben legalább 4,8 térfogatszázalék
bioetanolt - közvetlen bekeveréssel és/vagy ETBE formájában - tartalmaz, 103 500 Ft/ezer
liter,”
„d) a 2710 19 41 vámtarifaszám alatti, üzemanyag célú gázolajra 89 300 Ft/ezer liter,
illetve amennyiben legalább 4,8 térfogatszázalék biodízelt tartalmaz, 85 000 Ft/ezer liter,”
30.	§ (1) A Jöt. 55. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„55. § (1) A helyközi vasúti személyszállítási vagy vasúti áruszállítási tevékenységet
végző személy az e tevékenységéhez, valamint az e tevékenységhez kapcsolódóan végzett
vasúti vontatási, tolatási tevékenységéhez adózottan beszerzett és ténylegesen felhasznált
2710 19 41 vámtarifaszám alatti gázolaj beszerzéskor megfizetett adóját visszaigényelheti.
(2) A magyar vagy külföldi hajólajstromban nyilvántartott, áru- vagy személyszállítást
gazdasági tevékenység keretében végző hajóban (ideértve a kompot is) ténylegesen
felhasznált, adózottan beszerzett 2710 19 41 vámtarifaszámú gázolaj után belvízi
személyszállítási vagy belvízi áruszállítási tevékenységet végző, a hajó üzemben tartójaként
nyilvántartott személy az általa a beszerzéskor megfizetett adót visszaigényelheti.”
(2)	A Jöt. 55. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(4) Visszaigényelhető továbbá a vámhatóság által engedélyezett bioüzemanyag-
adóraktárban előállított,/
„a) bányászati tevékenység során bányaterületen, valamint”
/közúti forgalomban nem használt gépek és mechanikus berendezések üzemeltetéséhez
ténylegesen felhasznált, adózottan beszerzett biodízel után a beszerzéskor megfizetett adóból
literenként 79 Ft./
31.	§ A Jöt. 58. §-a (1) bekezdésének d) és g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) Ásványolaj-adóraktári engedély/
27
„d) az 52. § (1) bekezdés g) pontja szerinti vagy egyéb, üzemanyag célra gyártott sűrített
gáz halmazállapotú gázterméket előállító töltőállomásra (a továbbiakban: sűrítettgáz-töltő);”
„g) a bioüzemanyagot vagy tiszta növényi olajat előállító üzemre (a továbbiakban:
bioüzemanyag-adóraktár),”
32.	§ (1) A Jöt. 73. §-a (4) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(4) A zárjegyet a magyar állam állíttatja elő, és a vámhatóság bocsátja - elektronikus
úton benyújtott megrendelés alapján és elszámolási kötelezettség mellett - az adóraktár
engedélyese, a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő és a 104. §-ban meghatározott jövedéki
engedéllyel rendelkező importáló vagy közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató
kereskedő (a továbbiakban együtt: zárjegyfelhasználó) rendelkezésére.”
(2)	A Jöt. 73. §-ának (6)-(7) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(6) A zárjeggyel az adóraktár engedélyese a 49. § (3) bekezdése szerinti
készletfelvétellel egyidej űleg, a bejegyzett kereskedő háromhavonta, az importáló, a nem
bejegyzett kereskedő és a közösségi kereskedelmi tevékenységet végző jövedéki engedélyes
kereskedő az átvétel napját követő 60 napon belül köteles a vámhatóság felé elszámolni. Ha
az importügylet vagy a más tagállamból való behozatal 60 napon belül nem bonyolódott le, az
importálónak, a nem bejegyzett kereskedőnek és a közösségi kereskedelmi tevékenységet
végző jövedéki engedélyes kereskedőnek az elszámolásra a vámhatóság legfeljebb 30 nap
haladékot adhat.
(7)	A (6) bekezdés szerinti elszámolásban igazolt csökkenésként vehető figyelembe
a)	a vámhatóság által visszavett - sérülésmentes - feleslegessé vált vagy minőséghibás
zárjegy,
b)	a gyártás közben megsérült, a külön jogszabály szerint összegyűjtött és beazonosítható,
a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisített zárjegy,
c)	a zárjegy igénylőjének tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt - nem
értve ide a lopás esetét - használhatatlanná vált vagy megsemmisült zárjegy, ha annak
darabszáma és sorszáma megállapítható.”
(3)	A Jöt. 73. §-ának (12) és (13) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(12) A vámhatóság részére
a)	az adóraktár engedélyese a tárgynapon - többműszakos üzemelés esetén a tárgynapon
befejezett utolsó műszak végéig - felhelyezett zárjegyekről legkésőbb a felhasználást,
b)	a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő, a közösségi kereskedelmi tevékenységet
folytató jövedéki engedélyes kereskedő a belföldön felhelyezett zárjegyekről legkésőbb a
zárjegy-felhelyezési kötelezettsége teljesítésének napját,
c)	a más tagállamban felhelyezett zárjegyekről a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő
legkésőbb az alkoholtermék fogadásának napját, a közösségi kereskedelmi tevékenységet
folytató jövedéki engedélyes kereskedő legkésőbb az alkoholtermék belföldre történő
beszállításának napját,
d)	az importáló az importálást megelőzően felhelyezett zárjegyekről legkésőbb az
alkoholtermék vámjogi szabad forgalomba bocsátásának napját
követő napon köteles a felhelyezés, a fogadás, a beszállítás, illetve a vámjogi
szabadforgalomba bocsátás napjára vonatkozó adatokat elektronikus úton megküldeni. Több
műszakos üzemelés esetén az adóraktár engedélyesének a tárgynapon megkezdett, de a
28
következő napra átnyúló műszak alatt történt zárjegyfelhasználásra vonatkozó adatokat a
műszak befejezésének napján kell megküldenie.
(13)	A zárjegyfelhasználó a zárjegykészletében bekövetkezett, a (12) bekezdésben
foglaltakon túli változásokat is köteles - a külön jogszabályban meghatározott
adattartalommal - a változás bekövetkezésének napját, illetve a (7) bekezdés szerinti
készletváltozások esetében a zárjegy visszavételének, megsemmisítésének vagy a külön
jogszabályban előírt, a vámhatóság által a (7) bekezdés c) pont esetében felvett jegyzőkönyv
felvételének napját követő napon, elektronikus úton a vámhatóság részére megküldeni.”
33.	§ A Jöt. 83. §-ának (5) bekezdése kiegészül a következő mondattal:
„Az az egyszerűsített adóraktár engedélyes, aki (amely) az állami adóhatóság hatáskörébe
tartozó adók tekintetében elektronikus adóbevallásra kötelezett, elszámolását a
vámhatósághoz elektronikus úton nyújtja be.”
34.	§ A Jöt. 98. §-ának (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(12) Amennyiben az adó mértéke emelkedik, az új adómérték hatálybalépését megelőző
2 hónapban - amennyiben ennél az új adómérték kihirdetése és hatálybalépése közötti időszak
rövidebb, ez utóbbi időszak alatt - (a továbbiakban: referencia-időszak) az adóraktár
engedélyese és a bejegyzett kereskedő havonta nem rendelhet és részére a vámhatóság nem
adhat ki a cigarettára és a fogyasztási dohányra több adójegyet, mint az új adómérték
kihirdetése hónapját megelőző 12 hónapban (a továbbiakban: bázisidőszak) átvett és a
bázisidőszakban visszahozott adójegyekkel csökkentett adójegyek mennyiségéből a
bázisidőszakra számított egyhavi átlag 1,15-szöröse.”
35.	§ A Jöt. 106. §-a (7) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„A jövedéki engedélyes kereskedő a nyilvántartás adatait számítógépes adathordozón
köteles tárolni, melyeket - kérésre - köteles elektronikus úton a vámhatóság rendelkezésére
bocsátani.”
36.	§ A Jöt. 110. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A vonatkozó jogszabály szerinti vendéglátás üzletkörökben alkoholterméket
forgalmazó nem jövedéki engedélyes kereskedő az alkoholtermékek forgalmának adatait
(beszerzés, értékesítés, nyitó- és zárókészlet) - a külön jogszabályban foglaltak szerint - a
vámhatóság által hitelesített nyomtatványon naponta rögzíti. A nyomtatvány helyett a
vámhatóság által jóváhagyott számítógépes nyilvántartás-vezetés is alkalmazható.”
37.	§ A Jöt. 114. §-a (2) bekezdésénekj) pontja kiegészül a következő mondatrésszel:
„[a továbbiakban az a)-j) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék].”
38.	§ A Jöt. 116/A. §-a (2) bekezdésének felvezető mondatrésze helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(2) Nincs helye - sem hivatalból, sem kérelemre - a jövedéki bírság mérséklésének,
kiszabása mellőzésének, ha”
39.	§ A Jöt. 119. §-ának (4) bekezdése kiegészül a következő mondattal:
„A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszköz lefoglalása mellőzhető abban az
esetben is, ha az adózás alól elvont termék mennyisége a Jöt. 110. § (5) bekezdésében
meghatározott kereskedelmi mennyiséget meghaladja, de a jövedéki bírság kiszabására,
beszedésére és az adózás alól elvont termék elkobzására a 114. § (6) bekezdése szerinti
gyorsított eljárásban kerül sor.”
29
40.	§ A Jöt. 120. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az elkobzott termékre nem kell az adót kivetni, kivéve ha a jövedéki jogsértés
elkövetője az adó kivetését kifejezetten kéri.”
41.	§ A Jöt. kiegészül a következő 128/B. §-sal:
„128/B. § E törvény jogutódláshoz kapcsolódó rendelkezését [48/C. §] kell értelemszerűen
alkalmazni, amennyiben az e törvény szerint kiadott, 2009. június 30-án érvényes engedélyek
esetében az engedélyes személyének változására a földgázellátásról szóló 2008. évi XL.
törvény (a továbbiakban: Get.) 144. § (6) bekezdése szerint, a Get.-ben meghatározott
határidőn belül végrehajtott szervezeti átalakítás (szétválasztás) miatt kerül sor. Az új
engedélyes a korábbi engedélyes e törvényben és a felhatalmazása alapján kiadott külön
jogszabályban meghatározott jogai és kötelezettségei tekintetében a korábbi engedélyes
általános jogutódjának minősül.”
42.	§ (1) A Jöt. 129. §-a (2) bekezdésénekf) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(2) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendeletben
határozza meg/
„f) a zárjegy, valamint a hordós és kannás kiszerelésű borra előírt hivatalos zár
alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak, a zárjegy felhasználásával, illetve a
zárjegykészlet egyéb változásaival kapcsolatos napi adatszolgáltatás tartalmának, módjának és
technikai feltételeinek, az adójegy igénylésének, visszavételének, alkalmazásának részletes
szabályait;”
(2)	A Jöt. 129. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő u) ponttal:
/(2) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendeletben
határozza meg/
„u) a jövedékiadó-bevallás, valamint a vámhatóság felé teljesítendő, e törvényben előírt
adatszolgáltatások, elszámolások, bejelentések (értesítések), illetve a zárjegymegrendelések
elektronikus úton történő benyújtásának módját és technikai feltételeit.”
HARMADIK RÉSZ
A KÖZÖSSÉGI VÁMJOG VÉGREHAJTÁSÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYT ÉRINTŐ ÉS A
VÁM- ÉS PÉNZÜGYŐRSÉGRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
VI.	Fejezet
A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény módosítása
43.	§ A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (továbbiakban:
Vtv.) 8. §-ának (2) és (3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Vámutak a vámhatárt átszelő közforgalmú vasúti pályák, nemzetközi vízi utak,
határvízi kikötők, vámhatárt átszelő közutak, nemzetközi kereskedelmi repülőterek és
nemzetközi áruszállításra megnyitott csővezetékek és elektromos vezetékek, amelyeket a
Kormány vámútként megnyit.
(3)	A vámutak megnyitásáról, illetve megszüntetéséről a Kormány rendeletben dönt. A
vámutak listáját a vámhatóság a honlapján tájékoztatóban teszi közzé.”
44.	§ A Vtv. 41. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
30
„(3) A magyar állam javára felajánlott nem közösségi áru értékesítése esetén elsődlegesen
a vámtartozást, és az azzal együtt beszedendő nem közösségi adókat és díjakat, majd az
értékesítés kapcsán felmerült költségeket kell levonni, végül a fennmaradó összeget központi
költségvetési bevételként kell elszámolni.”
45.	§ A Vtv. 48. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A (2) bekezdés alkalmazásában nem minősül kintlévőségnek az a tartozás, amely
tekintetében a kérelem jogerős elbírálásának napjáig önellenőrzést folytattak le.”
46.	§ A Vtv. 51. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A vámhatóság számlavezető szerve évente, november 1-jéig köteles közölni az
adóssal a vámösszegre, valamint az egyéb adójellegű kötelezettségekre és díjakra vonatkozó
jogcímenkénti egyenleget, valamint a befizetővel a központi vámbiztosíték letéti számlára
egyedi azonosítással befizetett készpénzes vámbiztosítéka(i) egyenlegét.”
47.	§ A Vtv. 56. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A túlfizetés, illetve a tartozatlanul megfizetett vám és nem közösségi adó és díj
visszaigényléséhez való jog az ügyfélnek a visszajáró összegről szóló hitelt érdemlő
tájékoztatásától számított 5 év elteltével évül el.”
48.	§ A Vtv. az 57. § után a következő címmel és az 57/A. §-sal egészül ki:
„A vámkódex 233. Cikkéhez
57/A. § (1) A vámkódex 233. cikke, valamint az EK végrehajtási rendelet 867. és
867a. cikke sérelme nélkül, a lefoglalt és kiadni rendelt, a lefoglalt és előzetesen értékesített,
valamint az elkobzott nem közösségi áru vámjogi sorsának rendezésére - beleértve a
vámtartozás keletkezését, valamint a vámadós személyének megállapítását - a közösségi
vámjog, e törvény és végrehajtási rendeletének előírásait kell alkalmazni, a vonatkozó
büntetőeljárási és jövedéki jogszabályok figyelembevételével.
(2) A nem közösségi áru értékesítéséből befolyt összegből ki kell egyenlíteni a
vámtartozást és az azzal együtt beszedendő nem közösségi adókat és díjakat. Elkobzott nem
közösségi áru értékesítése esetén, valamint ha a lefoglalás hatálya alatt előzetesen értékesített
nem közösségi áru helyébe lépő ellenérték elkobzásra kerül, az értékesítésből befolyt
összegből az értékesítéssel kapcsolatos költségeket is le kell vonni. A fennmaradó összeget
központi költségvetési bevételként kell elszámolni.”
49.	§ A Vtv. a 82. § előtt, a „Felhatalmazások” cím után a következő 81/A. §-sal egészül ki:
„81/A. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a vámutak megnyitásáról, illetve
megszüntetéséről rendeletben döntsön.”
VII.	Fejezet
A Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény módosítása
50.	§ A Vám-és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény (továbbiakban: VPtv.) 2. §-
ának (4) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi d) és e) pont
jelölése e) és f) pontra változik:
/(4) A Vám- és Pénzügyőrség rendészeti és igazgatási jogkörében végzi:/
„d) az elfogott, előállított, őrizetbe vett, valamint fogva tartott személyek őrzését,
kísérését,”
51.	§ A VPtv. 5. §-a (4) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
31
/(4) A Vám- és Pénzügyőrségre háruló feladatok teljesítése során a szervezet szolgálati
jogviszonyban álló tagja jogosult:/
„e) a Vám- és Pénzügyőrség hatáskörébe tartozó bűncselekmény vagy szabálysértés
elkövetésén tetten ért, illetve annak elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyt,
valamint azt a személyt, akinek őrizetbe vételét rendelték el, további intézkedés megtétele,
illetve eljárási cselekmény foganatosítása céljából az illetékes hatósághoz előállítani. Az
előállítás csak a céljának eléréséhez szükséges ideig tarthat, de a nyolc órát nem haladhatja
meg. Ezt az időtartamot az előállítást foganatosító vámszerv vezetője egy alkalommal négy
órával meghosszabbíthatja. Az előállítottat szóban vagy írásban az előállítás okáról
tájékoztatni kell, és az előállítás időtartamáról részére igazolást kell kiállítani, ”
52.	§ A VPtv. 43. §-a a következő g) és h) ponttal egészül ki:
/43. § Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben
szabályozza, illetve megállapítsa:/
„g) a rendészetért felelős miniszterrel egyetértésben a Vám- és Pénzügyőrség kényszerítő
eszközeinek rendszeresítésére vonatkozó részletes eljárási szabályokat,
h)	a rendészetért felelős miniszterrel egyetértésben az elfogott, előállított, őrizetbe vett és
fogva tartott személyek őrzésének, kísérésének részletes eljárási szabályait.”
NEGYEDIK RÉSZ
A HELYI ADÓKAT, AZ ILLETÉKEKET, A GÉPJÁRMŰADÓT ÉS A LUXUSADÓT
ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
VIII.	Fejezet
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása
53.	§ A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3. §-ának (2)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Adómentes az (1) bekezdés b) és c) pontjában felsorolt adóalanyok közül a társadalmi
szervezet, az egyház, az alapítvány, a közszolgáltató szervezet, a köztestület, a közhasznú
társaság, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, a költségvetési
szerv, a költségvetési szervnek nem minősülő nevelési-oktatási intézmény és - kizárólag a
helyi iparűzési adó vonatkozásában - a közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetnek
minősülő nonprofit gazdasági társaság abban az adóévben, amelyet megelőző adóévben
folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme (nyeresége) után sem bel-, sem
külföldön adófizetési kötelezettsége, illetve - költségvetési szerv esetében - eredménye után a
központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége nem keletkezett. A feltételek meglétéről az
adóalany írásban köteles nyilatkozni az adóhatóságnak.”
54.	§ A Htv. 13/A. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Ha a mentességi időszak alatt az adóalany személye változik, akkor az új adóalany az
adóbevallásának benyújtásával egyidejűleg nyilatkozhat arról, hogy a mentességet a
mentességi időszak hátralévő részére is igénybe kívánja venni, azzal, hogy a korábbi adóalany
terhére előírt adót és annak 14/A. § (1) bekezdése szerint számított kamatait - a mentességi
feltétel teljesülésének elmaradása esetén - a (6) bekezdésben meghatározottak szerint
megfizeti. Ilyen nyilatkozat hiányában az adóhatóság a korábbi adóalanyt terhelő adót és
annak 14/A. § (1) bekezdése szerint számított kamatait a korábbi adóalany terhére az
32
adóalanyiság megszűnését követő február 15-ig határozatban - a határozat jogerőre
emelkedését követő 15 napon belül való megfizetési határidővel - írja elő. Ha a korábbi
adóalany megszűnt vagy elhalálozott, akkor az adóhatóság a korábbi adóalanyt terhelő adót és
annak 14/A. § (1) bekezdése szerint számított kamatait a korábbi adóalany azon jogutódja
számára írja elő, aki/amely az adómentes adótárgyat megszerezte, több ilyen jogutód esetén
az adót és annak 14/A. § (1) bekezdése szerint számított kamatait az adóhatóság a jogutódok
által az adómentes adótárgyon megszerzett tulajdoni hányadok arányában írja elő
határozatban.”
55.	§ A Htv. 14. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adókötelezettség a használatbavételi, illetőleg a fennmaradási engedély jogerőre
emelkedését követő év első napján keletkezik. Az engedély nélkül épült vagy anélkül
használatba vett építmény esetén az adókötelezettség a tényleges használatbavételt követő év
első napján keletkezik.”
56.	§ A Htv. 39. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel,
csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével, az
anyagköltséggel. Mentes az adóalapnak az a része, amely a külföldön létesített telephelyen
végzett tevékenységből származik, közszolgáltató szervezetnek nem minősülő vállalkozó
külföldi adóalaprésze esetén azonban csak akkor, ha azt a telephely szerinti állam
önkormányzatának fizetendő, a vállalkozási tevékenységet terhelő adó terheli.”
57.	§ (1) A Htv. 39/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 39. § (1) bekezdésétől eltérően
a)	a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az adóévben átalányadózó
magánszemély (egyéni vállalkozó, mezőgazdasági kistermelő) vállalkozó,
b)	az a) pont alá nem tartozó más vállalkozó, feltéve, hogy nettó árbevétele az adóévet
megelőző adóévben - az adóévet megelőző 12 hónapnál rövidebb adóév esetén napi
arányosítással számítva időarányosan - nem haladta meg a 8 millió forintot, illetve a
tevékenységét adóévben kezdő vállalkozó esetén az adóévben - időarányosan - a 8 millió
forintot várhatóan nem haladja meg,
az adó alapját a (2), illetőleg a (3) bekezdésben foglaltak szerint - figyelemmel a (4) és (5)
bekezdésre - is megállapíthatja.”
(2) A Htv. 39/A. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha az adóévben a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózásra
való jogosultság nem munkaviszony létesítése miatt szűnik meg, vagy az (1) bekezdés b)
pontjában említett vállalkozó az adóévben - időarányosan - 8 millió forintot meghaladó nettó
árbevételt ért el, akkor az adó alapját - az adóév egészére - a 39. § (1) bekezdése szerint kell
megállapítani. Ha az (1) bekezdés a) pontjában említett magánszemély vállalkozó a személyi
jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózásra való jogosultságát munkaviszony
létesítése miatt úgy veszíti el, hogy az adóévben elért árbevétele a 8 millió forintot nem
haladja meg, az iparűzési adójának alapját ebben az adóévben a (3) bekezdés alkalmazásával
is megállapíthatja.”
58.	§ A Htv. a 42. § után a következő alcímmel és 42/A. §-sal egészül ki:
33
„Adóhatóságok együttműködése
42/A. § Amennyiben az önkormányzati adóhatóság a helyi iparűzési adó utólagos
megállapítása során a vállalkozó terhére a nettó árbevétel eltitkolását vagy a nettó árbevétel
jogosulatlan csökkentését tárja fel, akkor a vállalkozó azonosító adatait (adószám, név,
székhely, lakóhely), valamint adóévenkénti bontásban az eltitkolt nettó árbevétel összegére,
illetve - nettó árbevétel-csökkentő tételenként - a nettó árbevételből jogosulatlanul levont
összegre vonatkozó adatot az állami adóhatóságnak, valamint az adózó székhelye (lakóhelye),
telephelyei szerinti - a helyi iparűzési adót működtető - önkormányzat adóhatóságához, az
utólagos adómegállapításról szóló határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül - az
adóellenőrzés elősegítése céljából - megküldi. A megkapott adatokat az adóhatóság az adó
utólagos megállapítására nyitvaálló határidő lejártát követően megsemmisíti.”
59.	§ A Htv. a következő 44. §-sal egészül ki:
„44. § Az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adókat és adók módjára
behajtandó köztartozásokat csak az adópolitikáért felelős miniszter engedélyével működő
számítógépes programrendszerrel lehet nyilvántartani.”
60.	§ A Htv. 46. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„46. § Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendelettel
állapítsa meg:
a)	az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adók és adók módjára behajtandó
köztartozások nyilvántartásának, kezelésének, elszámolásának, valamint az önkormányzati
adóhatóság adatszolgáltatási eljárásának szabályait,
b)	az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó közterhek nyilvántartását segítő
számítógépes programrendszer engedélyezésének szabályait, az engedélyezés igazgatási
szolgáltatási díját, valamint a díj beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával,
visszatérítésével kapcsolatos részletes szabályokat.”
61.	§ (1) A Htv. 52. §-a 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában:/
„7. tulajdonos: az ingatlan tulajdonosa az a személy vagy szervezet, aki/amely az ingatlan-
nyilvántartásban tulajdonosként szerepel. Amennyiben az ingatlan tulajdonjogának
átruházására irányuló szerződést az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották - melynek tényét az
ingatlanügyi hatóság széljegyezte -, a szerző felet kell tulajdonosnak tekinteni. Újonnan
létrehozott épület/épületrész tulajdonjogának - a használatbavételi engedély jogerőre
emelkedését megelőző - átruházása esetén a szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő
benyújtását követően a szerző felet a használatbavételi engedély jogerőre emelkedésének
időpontjától kell tulajdonosnak tekinteni. Egyéb módon történő tulajdonszerzés esetére a
Polgári Törvénykönyv vonatkozó szabályai az irányadók;”
(2)	A Htv. 52. §-ának 35. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában:/
„35. közszolgáltató szervezet: a Magyar Posta Zrt., a Magyar Rádió Zrt., a Magyar
Televízió Zrt., a Duna Televízió Zrt., a Magyar Távirati Iroda Zrt., a Diákhitel Központ Zrt., a
Tartalékgazdálkodási Kht., illetve annak tevékenységét folytató nonprofit gazdasági társaság,
továbbá a távfűtés-, a melegvíz-, az ivóvíz-, a csatornaszolgáltatást (a továbbiakban:
szolgáltatás) nyújtók - ideértve a víziközmű-társulatot is - feltéve, ha nettó árbevételük
legalább 75%-ban közvetlenül a fogyasztók számára történő szolgáltatás nyújtásából
34
származik. Közszolgáltató szervezet továbbá a vasúti pályahálózatot üzemeltető feltéve, ha
nettó árbevétele legalább 55%-ban a vasúti pályahálózat működtetéséből származik, valamint
a helyi- és helyközi menetrendszerinti tömegközlekedési szolgáltatást nyújtó feltéve, ha nettó
árbevétele legalább 55%-ban a tömegközlekedési szolgáltatás nyújtásából származik;”
IX.	Fejezet
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
62.	§ Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 2. §-a a
következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5)
bekezdésre változik:
„(4) Követelés elengedése, engedményezés, tartozásátvállalás útján vagy más hasonló
módon történő vagyonszerzés esetében e törvényt akkor kell alkalmazni, ha a vagyonszerző a
személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti belföldi illetőségű magánszemély, illetve
belföldön bejegyzett szervezet.”
63.	§ Az Itv. 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„c) a költségvetési szerv, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., valamint a
Tartalékgazdálkodási Kht., illetve annak tevékenységét folytató nonprofit gazdasági társaság,”
64.	§ Az Itv. 16. §-ának (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Ha a lakóház felépítésére nyitva álló határidőn belül a vagyonszerző gazdálkodó
szervezet átalakul, a lakóház felépítésére az ingatlant megszerző jogutód köteles.”
65.	§ Az Itv. 17. §-ának (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Ha a lakóház felépítésére nyitva álló határidőn belül a vagyonszerző gazdálkodó
szervezet átalakul, a lakóház felépítésére az ingatlant megszerző jogutód köteles.”
66.	§ Az Itv. 23/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„23/A. § (1) Ingatlan tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték mértéke az ingatlan -
terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének 2%-a, ha a vagyonszerző
a)	olyan, ingatlanok tulajdonjogának értékesítését (a továbbiakban: ingatlanforgalmazást)
végző vállalkozó, amelynek előző adóévi nettó árbevétele legalább 50%-ban e tevékenységből
származott, vagy
b)	ingatlanok pénzügyi lízingbe adását végző vállalkozó, amelynek előző adóévi nettó
árbevétele legalább 50%-ban e tevékenységből származott, vagy
c)	ingatlanok és gépjárművek pénzügyi lízingjét egyaránt folytató vállalkozó,
és legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozatban vállalja, hogy az
ingatlant az illetékkiszabásra történő bejelentéstől számított két éven belül eladja, illetve a
futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező pénzügyi lízingbe adja.
(2)	A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével működő ingatlanalap az
(1)	bekezdésben meghatározott illetéket fizeti ingatlanszerzése után.
(3)	A nettó árbevétel megoszlásáról a vagyonszerző a fizetési meghagyás jogerőre
emelkedéséig nyilatkozik. Ha az illetékkiszabásra történő bejelentésre az adóév hatodik
hónapjának 1. napját megelőzően kerül sor, a vagyonszerzőnek arról kell nyilatkoznia, hogy
nettó árbevétele előreláthatólag az (1) bekezdésben foglaltak szerint oszlik meg. Amennyiben
a nyilatkozatban vállaltak nem teljesültek, úgy a vállalkozó az illetékkötelezettség keletkezése
szerinti adóév hatodik hónapjának 15. napjáig jelezheti ezt a körülményt az állami adóhatóság
35
felé, amely a 19. § (1) bekezdés, illetve 21. § (1) bekezdés alapján egyébként fizetendő és az
(1)	bekezdés szerint megállapított illeték különbözetének 50%-kal növelt összegét a
vagyonszerző terhére pótlólag előírja. Ha az állami adóhatóság adóellenőrzés keretében
megállapítja, hogy a vagyonszerző valótlan nyilatkozatot tett, a vagyonszerzésre a 19. § (1)
bekezdése, illetve a 21. § (1) bekezdése alapján egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerint
megállapított illeték különbözetének kétszeresét az állami adóhatóság a vállalkozó terhére
pótlólag előírja.
(4)	Az ingatlanforgalmazást, illetve pénzügyi lízingtevékenységet az illetékkötelezettség
keletkezésének adóévében kezdő vállalkozó az (1) bekezdésben meghatározott célú
ingatlanvásárlás esetén az ott meghatározott mértékű illetéket fizeti, ha a vagyonszerzés
illetékkiszabásra bejelentésekor nyilatkozatban vállalja, hogy az adóév nettó árbevételének
legalább 50%-a ingatlanforgalmazásból, illetve ingatlanok pénzügyi lízingjéből fog
származni, illetőleg nettó árbevételének megoszlása alapján ingatlanok és gépjárművek
pénzügyi lízingjét egyaránt folytató vállalkozónak fog minősülni. Amennyiben a nettó
árbevétel megoszlására vonatkozó vállalás nem teljesül, az állami adóhatóság a vagyonszerzés
után a 19. § (1) bekezdés, illetve a 21. § (1) bekezdése alapján egyébként fizetendő és az (1)
bekezdés szerinti illeték különbözetét a vállalkozó terhére 50 %-kal növelten megállapítja. A
vállalás meghiúsulásának tényét a vállalkozó az adóévet követő hatodik hónap 15. napjáig
köteles bejelenteni. Ha az állami adóhatóság adóellenőrzés keretében megállapítja, hogy a
vagyonszerző nettó árbevétel megoszlásra vonatkozó vállalása nem teljesült, a
vagyonszerzésre a 19. § (1) bekezdése, illetve a 21. § (1) bekezdése alapján egyébként
fizetendő és az (1) bekezdés szerint megállapított illeték különbözetének kétszeresét a
vállalkozó terhére pótlólag előírja.
(5)	Az (1) bekezdésben meghatározott céllal megszerzett ingatlan továbbértékesítésének,
illetőleg a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező pénzügyi lízingbe adásának
megtörténtét a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éves határidő
elteltét követően az állami adóhatóság az ingatlanügyi hatóság megkeresésével vagy saját
nyilvántartása alapján hivatalból ellenőrzi.
(6)	Amennyiben a továbbértékesítés, illetve a pénzügyi lízingbeadás megtörténtét az
ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonjog-változás, illetve pénzügyi lízing esetén a
tulajdonjog fenntartással történő vétel tényének feltüntetése nem igazolja, a vagyonszerzésre a
19. § (1) bekezdése, illetve a 21. § (1) bekezdése alapján egyébként fizetendő és az (1)
bekezdés szerint megállapított illeték különbözetének kétszeresét az állami adóhatóság a
vagyonszerző terhére pótlólag előírja. Igazoltnak kell tekintetni a továbbértékesítést, illetve a
pénzügyi lízingbeadást abban az esetben is, ha az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását
a tulajdoni lapon feltüntetett széljegy tanúsítja, feltéve, ha az ingatlan-nyilvántartási eljárás a
tulajdonjog-változás bejegyzésével, illetve tulajdonjog fenntartással történő vétel tényének
feltüntetésével zárul.
(7)	Ha a megszerzett ingatlanból a vagyonszerző több önálló ingatlant alakít ki, akkor az
illetékkülönbözetet - arányosítással - csak arra az ingatlanra lehet előírni, amelyet az (1)
bekezdésben meghatározott célból megszerzett ingatlan illetékkiszabásra bejelentésétől
számított két éven belül nem adott el, illetőleg nem adott a futamidő végén tulajdonjog
átszállást eredményező pénzügyi lízingbe.
(8)	Amennyiben a vagyonszerző személyében a továbbértékesítésre nyitva álló határidőn
belül jogutódlás következik be, az (1) bekezdés szerinti ingatlan tulajdonjogát megszerző
jogutód kizárólag abban az esetben mentesül a jogelőd által megfizetett és az egyébként
fizetendő illeték különbözetének megfizetése alól, ha az ingatlant a jogelődjének biztosított
két éves határidőn belül eladja, illetve a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező
36
pénzügyi lízingbe adja. Ennek hiányában az állami adóhatóság a (6) bekezdés szerinti
illetékkülönbözetet az ingatlant megszerző jogutód terhére előírja.”
67.	§ Az Itv. a 23/B. § után a következő címmel és 23/C. §-sal egészül ki:
„A feltűnő értékaránytalanság mellett kötött ügyletek illetéke
23/C. § Amennyiben ingatlan tulajdonjogának ellenérték fejében történő megszerzése
esetén az ellenszolgáltatás értéke nem éri el a forgalmi érték 50 %-át, az ellenszolgáltatás és a
megszerzett vagyontárgy forgalmi értéke 50 %-ának különbözete után a 12. § szerinti
ajándékozási illetékmértékkel megállapított illetéket kell fizetni. A forgalmi értékből az
ajándékozási illetékmérték alá eső rész levonásával fennmaradó részre a visszterhes
vagyonátruházási illeték szabályai szerint egyébként irányadó illetékmértéket kell alkalmazni.
Ha az ellenszolgáltatás az ingatlant terhelő és a vevő által átvállalt tartozásra tekintettel került
a forgalmi értékhez képest alacsonyabb összegben megállapításra, akkor e bekezdés
alkalmazásában az ellenszolgáltatás összegéhez kell számítani az ingatlant terhelő és a vevő
által átvállalt tartozás összegét.”
68.	§ Az Itv. 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„24. § (1) Gépjármű tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték mértéke a hajtómotor
hengerűrtartalmának minden megkezdett cm3-e után 18 forint az alábbi eltérésekkel:
a)	az 1890 cm3-t meghaladó hengerűrtartalmú személygépkocsi és az 500 cm3-t
meghaladó hengerűrtartalmú motorkerékpár esetén minden megkezdett cm3 után 24 forint;
b)	kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott gépjármű esetén a hajtómotor
teljesítményének minden megkezdett 1 kW-ja után 800 forint;
c)	Wankel hajtómotorral üzemelő gépjármű esetén a kamratérfogat minden megkezdett
cm3-e után 36 forint.
(2)	Pótkocsi tulajdonjogának megszerzéséért, ha a pótkocsi megengedett legnagyobb
össztömege a 2500 kg-ot nem haladja meg 9000 forint, minden más esetben 22 000 forint
illetéket kell fizetni.
(3)	Gépjárműre, pótkocsira vonatkozó haszonélvezet, használat, illetve üzembentartói jog
megszerzése esetén az (1) és (2) bekezdésben meghatározott illetékek 25 %-ának megfelelő
illetéket kell fizetni.
(4)	Amennyiben gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának megszerzésével egyidejűleg
haszonélvezeti, használati vagy üzembentartói jog alapítása történik, illetve gépjármű,
pótkocsi tulajdonjogát az azon fennálló használati, haszonélvezeti, illetve üzembentartói jog
jogosítottja szerzi meg, a tulajdonjog megszerzőjét terhelő illeték megállapítása során az (1)-
(2)	bekezdések alkalmazásával megállapított illetéket csökkenteni kell a haszonélvezeti,
használati, illetve üzembentartói jog megszerzéséért a (3) bekezdés szerint fizetendő illeték
összegével.
(5)	Gépjármű, pótkocsi tulajdonjoga, illetve gépjárműre, pótkocsira vonatkozó
haszonélvezeti, használati jog meghatározott hányadának megszerzése esetén a megszerzett
hányadra arányosan eső illetéket kell fizetni.”
69.	§ (1) Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének l) és q) pontjai helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:/
37
„l) gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának gépjármű-forgalmazó, továbbá gépjármű pénzügyi
lízinget folytató, illetve ingatlanok és gépjárművek pénzügyi lízingjét egyaránt folytató
vállalkozó általi megszerzése;”
„q) ingatlannak a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti
kedvezményezett eszközátruházás keretében történő átruházása, az alábbi feltételek együttes
teljesülése esetén:
qa) az átruházó az átruházás évében és az azt megelőző két naptári évben nem vette
igénybe a 23/A. § szerinti kedvezményes illetékmértéket és a 26. § (1) bekezdés a) pontja
alapján felfüggesztett illetéktartozással nem rendelkezik,
qb) az átruházott eszközöknek a pénzeszközök és pénzkövetelések összegével csökkentett
értékében az ingatlanok értékének aránya nem haladja meg az 50%-ot,
qc) az átruházó társaság legalább két üzletággal rendelkezik, melyek az átruházást
megelőző két teljes, 12 hónapos adóévben önálló üzletágként működtek,
qd) az átvevő társaság vállalja, hogy az átruházás évét követő 2. naptári év végéig nem
veszi igénybe a 23/A. § szerinti kedvezményes illetékmértéket,
qe) az üzletágat átvevő társaság vállalja azt is, hogy az átvett eszközöket az
illetékkiszabásra történő bemutatást követő egy éven belül nem idegeníti el.”
(2)	Az Itv. 26. §-ának (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Ha a lakóház felépítésére nyitva álló határidőn belül a vagyonszerző gazdálkodó
szervezet átalakul, a lakóház felépítésére az ingatlant megszerző jogutód köteles.”
(3)	Az Itv. 26. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) Az (1) bekezdés l) pontja szerinti mentességre jogosult vagyonszerző adóévente
nyilatkozik az állami adóhatóságnál arról, hogy az előző adóévi nettó árbevételének
megoszlása alapján e törvény alkalmazásában gépjármű-forgalmazónak, gépjármű pénzügyi
lízinget, illetve ingatlanok és gépjárművek pénzügyi lízingjét egyaránt folytató vállalkozónak
minősült, azzal hogy:
a)	ha nyilatkozattételre az adóév hatodik hónapjának 1. napja előtt kerül sor, a
vagyonszerzőnek arról kell nyilatkoznia, hogy nettó árbevételének megoszlása alapján
előreláthatólag gépjármű-forgalmazónak, gépjármű pénzügyi lízinget, illetve ingatlanok és
gépjárművek pénzügyi lízingjét egyaránt folytató vállalkozónak minősül. Amennyiben a
nyilatkozatban vállaltak nem teljesültek, úgy azt az adóév hatodik hónapjának 15. napjáig
bejelenti az állami adóhatóságnak, amely a meg nem fizetett illetéket 50%-kal növelten a
vagyonszerző terhére pótlólag előírja. Ha az állami adóhatóság adóellenőrzés keretében
állapítja meg, hogy a vagyonszerző valótlan nyilatkozatott tett, a valótlan nyilatkozat alapján
meg nem fizetett illeték kétszeresét a vállalkozó terhére pótlólag előírja,
b)	a gépjármű-forgalmazást, a gépjármű pénzügyi lízing-, illetve ingatlan- és gépjármű
pénzügyi lízingtevékenységet a nyilatkozattétel adóévében kezdő vállalkozó arról
nyilatkozhat, hogy nettó árbevételének legalább 50%-a gépjármű-forgalmazásból, illetve
gépjármű pénzügyi lízingből fog származni, illetve nettó árbevételének megoszlása alapján
ingatlanok és gépjárművek pénzügyi lízingjét egyaránt folytató vállalkozónak fog minősülni.
Amennyiben a nettó árbevétel megoszlására vonatkozó vállalás nem teljesül, akkor az állami
adóhatóság a nyilatkozat alapján meg nem fizetett illetéket a vállalkozó terhére 50 %-kal
növelten megállapítja. A vállalás meghiúsulásának tényét a vállalkozó az adóévet követő
hatodik hónap 15. napjáig köteles bejelenteni. Ha az állami adóhatóság adóellenőrzés
keretében megállapítja, hogy a vagyonszerző vállalása nem teljesült, a nyilatkozat alapján
meg nem fizetett illeték kétszeresét a vagyonszerző terhére pótlólag előírja.”
38
70.	§ Az Itv. 33. §-ának (2) bekezdése a következő 32. ponttal egészül ki:
/(2) Egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint
a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében a mellékletben és a külön
jogszabályokban meghatározott illetékmentes eljárásokon felül tárgyuknál fogva illetékmentes
eljárások:/
„32. őstermelői igazolvány cseréje, ha arra az őstermelői igazolványban szereplő
helységnév, utcanév, illetve házszám állami vagy önkormányzati döntés alapján történő
változása, illetve az őstermelő lakóhelyének más megye illetékességi területéhez való
csatolása miatt kerül sor.”
71.	§ Az Itv. 67. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A díjat - amennyiben a díjat megállapító miniszteri rendelet eltérően nem
rendelkezik - bankszámlák közötti átutalással kell megfizetni. Bankszámlák közötti átutalás,
készpénzátutalási megbízás, belföldi postautalvány útján történő megfizetés esetén a
díjjogszabályban meg kell jelölni a díj beszedésére jogosultat, valamint a bankszámla
megnevezését és számát.”
72.	§ Az Itv. 73. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A (2)-(4) bekezdésben meghatározott eljárások kivételével a 10 000 forintot
meghaladó eljárási illeték kiszabás alapján készpénz-átutalási megbízás útján vagy az állami
adóhatóság által meghatározott számlaszámra bankszámlák közötti átutalással, illetőleg
amennyiben erre lehetőség van, bankkártyával is megfizethető. Ebben az esetben az
illetékköteles iratot annak egy másolatával az illetékes állami adóhatósághoz kell benyújtani.
Az irat illetékkiszabásra történő bemutatását az eredeti iraton igazolja az állami adóhatóság.”
73.	§ Az Itv. 74. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bírósági eljárási illetéket illetékbélyeggel az eljárást kezdeményező iraton kell
megfizetni, kivéve, ha jogszabály más fizetési módot - ideértve az elektronikus illetékfizetés
módját - is megenged, vagy ha az illeték viseléséről a bíróság az eljárást befejező
határozatában dönt. A 10 000 forintot meghaladó eljárási illeték kiszabás alapján készpénz-
átutalási megbízás útján vagy az állami adóhatóság által meghatározott számlaszámra
bankszámlák közötti átutalással, illetve amennyiben erre lehetőség van, bankkártyával is
megfizethető. Ebben az esetben az illetékköteles iratot annak egy másolatával az illetékes
állami adóhatósághoz kell benyújtani. Az irat illetékkiszabásra történő bemutatását az eredeti
iraton igazolja az állami adóhatóság.”
74.	§ Az Itv. 74/A. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Amennyiben az illetékköteles iraton az állami adóhatóság a 73. § (7) bekezdése,
illetve a 74. § (1) bekezdése szerint igazolja az illetékkiszabásra történő benyújtás tényét, az
eljáró bíróság vagy más hatóság az illetéket megfizetettnek tekinti.”
75.	§ Az Itv. 76. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Gépjármű, pótkocsi tulajdonjoga, illetve gépjárműre, pótkocsira vonatkozó vagyoni
értékű jog megszerzése esetén a vagyonszerzési illetéket a gépjármű, pótkocsi átírását
megelőzően az okmányirodánál beszerzett készpénz-átutalási megbízás útján, illetve -
amennyiben erre lehetőség van - az okmányirodán bankkártyával kell az illetékes állami
adóhatóság illetékbeszedési számlája javára vagy készpénzzel az okmányiroda házipénztárába
megfizetni. A 89. §-ban foglaltak kivételével az ilyen jog szerzését tanúsító okiratot - a 26. §
(1)	bekezdésének l) pontja szerinti mentesség igénybevétele esetén az erről szóló állami
39
adóhatósági határozat bemutatásával - annak keltétől számított 15 napon belül a
bekövetkezett jogváltozás átvezetésére illetékes okmányirodánál kell bemutatni.”
76.	§ Az Itv. 87. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a 16. § (1) bekezdés g), 17. § (1) bekezdés b), és 26. § (1) bekezdés a) pontjában
meghatározott feltétel nem teljesül, vagy a vagyonszerző - illetve a lakóház felépítésére e
törvény alapján köteles jogutódja - a lakóház felépítésére biztosított határidőn belül kéri az
illeték felfüggesztésének megszüntetését, a megállapított, de meg nem fizetett illetéket az
eredeti esedékességtől (a határozat jogerőre emelkedését követő naptól) számított késedelmi
pótlékkal megnövelt összegben kell megfizetni.”
77.	§ (1) Az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában:/
„e) forgalmi érték: az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén az
illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában - a vagyontárgyat terhelő adósságok,
továbbá az ingatlanon a vagyonszerző javára az elidegenítéskor megszűnő bérleti jog
figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető, azzal, hogy:
ea)	vagyontárgy kiadására vonatkozó követelés esetén a vagyontárgy illetékkötelezettség
keletkezésének napján fennálló forgalmi értéke;
eb)	szolgáltatás nyújtására irányuló követelés esetén a szolgáltatás - független felek
közötti ügylet estén irányadó - pénzben kifejezhető értéke,
ec)	tagsági jogviszonyt megtestesítő értékpapír, valamint üzletrész, vagyoni betét esetén az
illetékkötelezettség keletkezésének napján érvényes tőzsdei átlagár alapján számított érték.
Ennek hiányában annak a gazdasági társaságnak, szövetkezetnek, egyéb jogi személynek -
amelyben a vagyonszerző tagsági jogot szerzett - az illetékkötelezettség keletkezésének
napján rendelkezésre álló, a gazdasági társaság, szövetkezet, egyéb jogi személy arra
feljogosított döntéshozó szerve által elfogadott utolsó számviteli beszámoló mérlegében
(ilyen mérleg hiányában az alapításkori nyitó vagyonmérlegében, az illetékkötelezettség
keletkezésekor felszámolás alatt álló gazdasági társaság, szövetkezet, egyéb jogi személy
esetén a felszámolás kezdő napját megelőző napra elkészített zárómérlegében) szereplő saját
tőke mérleg szerinti értékének a megszerzett értékpapírra, üzletrészre, vagyoni betétre jutó
hányada;”
(2)	Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában:/
„k) gépjármű-forgalmazó: gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának értékesítésével foglalkozó
olyan vállalkozó, melynek előző adóévi nettó árbevétele legalább 50%-ban e tevékenységből
származott;”
(3)	Az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének n)-p) pontjai helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
/E törvény alkalmazásában:/
„n) nettó árbevétel: a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény szerinti nettó árbevétel;
o)	gépjármű pénzügyi lízinget folytató vállalkozó: az a pénzügyi lízingtevékenységet
folytató vállalkozó, melynek előző adóévi nettó árbevétele legalább 75%-ban pénzügyi
lízingtevékenységből származott úgy, hogy nettó árbevételének legalább 50%-a gépjárművek
pénzügyi lízingjéből származott;
40
p) ingatlanok és gépjárművek pénzügyi lízingjét egyaránt folytató vállalkozó: az a
pénzügyi lízingtevékenységet folytató vállalkozó, melynek előző adóévi nettó árbevétele
legalább 75%-ban e két tevékenységből származott, azzal, hogy egyik tevékenységből sem
származott az éves nettó árbevételének kevesebb mint 25%-a;”
78.	§ Az Itv. Melléklete e törvény 2. számú melléklete szerint módosul.
X.	Fejezet
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása
79.	§ A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 1. §-ának
(1)	bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A belföldi érvényes rendszámtáblával ellátott gépjármű, pótkocsi, valamint a Magyar
Köztársaság területén közlekedő, külföldön nyilvántartott tehergépjármű (a továbbiakban
együtt: gépjármű) után gépjárműadót, a nem kizárólag magánhasználatú személygépkocsi
után - a gépjárműadó fizetési kötelezettségtől függetlenül - a IV. fejezet szerinti adót
(cégautóadó) kell fizetni.”
80.	§ A Gjt. 2. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Amennyiben a gépjármű tulajdonjogában bekövetkezett változást az átruházó korábbi
tulajdonos (a továbbiakban: átruházó) a külön jogszabály alapján - de legkésőbb a változás
évének végéig - bejelentette, akkor a bejelentési kötelezettség megnyíltát (szerződés
megkötésének időpontját) követő év első napjától nem minősül adóalanynak. Ha a
tulajdonátruházás tárgya forgalomból kivont gépjármű és az átruházó a változást a külön
jogszabály szerint bejelentette, akkor a gépjármű forgalomba való visszahelyezését követő
hónap első napjától nem minősül adóalanynak. Hivatkozott időpontoktól kezdve az
átruházótól tulajdonjogot szerző felet kell az adó alanyának tekintetni, kivéve, ha a változást
követő évtől, illetőleg hónaptól a hatósági nyilvántartásban harmadik személy szerepel
tulajdonosként.”
81.	§ A Gjt. 5. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Mentes az adó alól:/
„c) az autóbusz, ha az adóalany a tárgyévet megelőző évben elért számviteli törvény
szerinti nettó árbevételének legalább 75%-a helyi és helyközi menetrendszerinti közúti
tömegközlekedés folytatásából származott. A feltétel teljesüléséről az adóalanynak
nyilatkoznia kell,”
82.	§ A Gjt. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóztatási feladatokat - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a magánszemély
adóalanynak a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi
LXVI. törvény szerinti nyilvántartásba (a továbbiakban: lakcímnyilvántartás), míg a nem
magánszemély adóalanynak (ideértve az egyéni vállalkozót is) a hatósági nyilvántartásba
bejegyzett lakcíme, székhelye, illetőleg telephelye szerint illetékes települési, a fővárosban a
kerületi önkormányzati adóhatóság látja el. Ha a lakcímnyilvántartásban a lakcím, a hatósági
nyilvántartásban a székhely, illetőleg a telephely megváltozik, az adóztatási feladatok
ellátására a változást követő év első napjától az új lakcím, székhely, illetőleg telephely szerint
illetékes adóhatóság jogosult. Gépjármű tulajdonátruházása esetén, ha a tulajdonátszállással
érintett felek egyike sem tesz eleget a külön jogszabály által meghatározott bejelentési
kötelezettségének, akkor a tulajdonátszállás bejelentése évének utolsó napjáig a 2. § (1)
bekezdés szerinti tulajdonos lakcímnyilvántartásba bejegyzett lakcíme, illetve hatósági
41
nyilvántartásba bejegyzett székhelye, illetőleg telephelye szerinti önkormányzati adóhatóság
az illetékes a tulajdonváltozással érintett gépjármű adóztatására. Amennyiben a hatósági
nyilvántartás a székhelyet és a telephelyet egyaránt tartalmazza, akkor a telephely szerint
illetékes adóhatóság jogosult a gépjármű adóztatására. Amennyiben az adóalany a
lakcímnyilvántartás szerint a naptári év első napján érvényes lakcímmel nem rendelkezik,
akkor az adóalany utolsó érvényes lakcíme szerint illetékes önkormányzati adóhatóság látja el
az adóztatási feladatokat.”
83.	§ A Gjt. a 17. § után a következő új IV. fejezettel, címmel és alcímekkel és 17/A.-
17/G. §-okkal egészül ki, a jelenlegi IV. fejezet számozása V. fejezetre változik:
„IV.
Cégautóadó
Az adó tárgya
17/A. § (1) Adóköteles az a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a
továbbiakban: Szja tv.) szerinti személygépkocsi - ide nem értve a kizárólag elektromos
hajtómotorral ellátott személygépkocsit - (a továbbiakban, e fejezet alkalmazásában
személygépkocsi), amely nem magánszemély tulajdonában áll, továbbá az a személygépkocsi,
amely után a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint költséget, ráfordítást, illetve az
Szja tv. szerint tételes költségelszámolással költséget, értékcsökkenési leírást (a továbbiakban
költség, ráfordítás, értékcsökkenési leírás együtt: költség) számoltak el.
(2)	Nem adóköteles az a magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi, amelynek
használatával összefüggésben a használó - költségei ellentételezésére - kizárólag az Szja tv.
7.	§-a (1) bekezdésének r) pontja és 25. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti költségtérítést
kap, továbbá az olyan, magánszemélynek pénzügyi lízingbe adott személygépkocsi, amely
után költséget nem számoltak el.
Az adó alanya
17/B. § (1) Az adó alanya a személygépkocsi hatósági nyilvántartás szerinti tulajdonosa.
Több tulajdonos esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok.
Pénzügyi lízingbe adott, hatósági nyilvántartásba bejegyzett személygépkocsi esetén az adó
alanya a lízingbe vevő.
(2)	A hatósági nyilvántartásban nem szereplő személygépkocsi esetén az adó alanya az a
személy vagy szervezet, aki vagy amely a személygépkocsi után költséget számol el.
Az adókötelezettség keletkezése, megszűnése
17/C. § (1) A nem magánszemély tulajdonában álló, vagy általa pénzügyi lízingbe vett,
hatósági nyilvántartásban szereplő személygépkocsi esetében az adókötelezettség a
tulajdonszerzést, lízingbe vételt követő hónap 1. napján keletkezik.
(2)	A magánszemély tulajdonában álló, vagy általa pénzügyi lízingbe vett, hatósági
nyilvántartásban szereplő személygépkocsi esetében az adókötelezettség annak a hónapnak az
1.	napján keletkezik, amelyet megelőző hónapban a személygépkocsi után a tulajdonos, a
lízingbe vevő költséget számolt el. Amennyiben a költséget a személygépkocsi után nem a
személygépkocsi magánszemély tulajdonosa, lízingbe vevője számolja el, és
a)	a tulajdonos, lízingbe vevő a személygépkocsit ellenérték fejében nem
magánszemélynek engedi át, akkor az adókötelezettség a személygépkocsi használatra való
átengedését követő hónap első napján keletkezik,
42
b)	a személygépkocsi használatának átengedése ingyenesen vagy magánszemély részére
ellenérték fejében történik, akkor az adókötelezettség annak a hónapnak az első napján
keletkezik, amelyet megelőző hónapban a költség elszámolása megtörtént.
(3)	Amennyiben személygépkocsi után a költséget nem a magánszemély tulajdonos,
pénzügyi lízingbe vevő számolja el, akkor a költség első ízben való elszámolásának tényéről
és időpontjáról a használó ezen időpontot követő 8 napon belül a tulajdonost, lízingbe vevőt
írásban értesíti. Ha a használó a nyilatkozattételt elmulasztja, akkor a tulajdonost, lízingbe
vevőt egyébként terhelő adót a használó köteles megfizetni.
(4)	A hatósági nyilvántartásban nem szereplő személygépkocsi után az adókötelezettség
annak a hónapnak az 1. napján keletkezik, amelyet megelőző hónapban a személygépkocsi
után költséget számoltak el.
(5)	Az adókötelezettség megszűnik annak a hónapnak az utolsó napján, amelyben a
hatósági nyilvántartásban szereplő személygépkocsit a nem magánszemély tulajdonos
elidegeníti, illetve amelyben a nem magánszemély pénzügyi lízingbe vevő a
személygépkocsit a lízingbe adónak visszaadja. A magánszemély tulajdonos, pénzügyi
lízingbe vevő, illetve a hatósági nyilvántartásban nem szereplő személygépkocsi után
költséget elszámoló adóalany adókötelezettsége annak a hónapnak az utolsó napján szűnik
meg, amelyben a személygépkocsi után költséget a jövőben elszámolni már nem kívánó
magánszemély tulajdonos, lízingbe vevő utoljára számolt el költséget, illetve a
személygépkocsi használója arról nyilatkozik, hogy a személygépkocsi után költséget már
nem kíván elszámolni. Megszűnik az adókötelezettség annak a hónapnak az utolsó napján,
amelyben a személygépkocsit jogellenesen elidegenítették vagy amelyben a személygépkocsi
megsemmisült.
(6)	Ha a személygépkocsi után magánszemély számol el költséget a költség
elszámolásának napja az a nap, amely napon a költségről szóló bizonylatot kiállították vagy
amely napot az útnyilvántartásba a gépjármű használatával összefüggésben bejegyeztek,
értékcsökkenési leírás elszámolása esetén - ha az átalányban történik - a személygépkocsi
használatba-vételének napja, egyébként az értékcsökkenési leírás megkezdésétől a teljes
leírásig terjedő időszak minden hónapjának első napja. Az Szja tv. 11. számú melléklete III.
pontjának 11. pontja szerinti átalányköltség elszámolása esetén a költség elszámolásának
napja a hónap első napja.
(7)	Az adót a naptári évben azokra a hónapokra kell megfizetni, amelyekben az
adókötelezettség fennállt.
Adómentesség
17/D. § Mentes az adó alól az a személygépkocsi,
a)	amelyet a megkülönböztető és figyelmeztető jelzést adó készülékek felszerelésének és
használatának szabályairól szóló jogszabály előírásainak megfelelően megkülönböztető
jelzést adó készülékkel szereltek fel,
b)	amelyet egyház, egyházi karitatív szervezet kizárólag alapfeladata(i) ellátásához
üzemeltet,
c)	amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó személy vagy
szervezet kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be,
d)	amely kizárólag halottszállításra szolgál,
e)	amelyet a betegségmegelőző vagy gyógyító céllal, szociális céllal, az
egészségkárosodott, hátrányos helyzetűek segítésére létrehozott alapítvány, közalapítvány,
egyesület, köztestület, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról
43
és szociális ellátásáról szóló jogszabályban meghatározott célszervezet kizárólag súlyosan
fogyatékos magánszemély(ek) rendszeres szállítására üzemeltet, ha működési szabályzatából,
gazdálkodásából - az összes körülmény figyelembevételével - egyértelműen megállapítható,
hogy az üzemeltetés ténylegesen az említett cél érdekében történik,
f)	amelyet kizárólag az egészségbiztosítási szerv által - az egészségügy
társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló jogszabály alapján -
finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében, valamint az
egészségügyi államigazgatási szerv törvény alapján kizárólag betegségmegelőző, gyógyító,
egészségkárosodást csökkentő közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi
alapfeladatának ellátása érdekében üzemeltetnek.
Az adó mértéke
17/E. § Az adó mértéke havonta:
a)	1600 cm3 hengerűrtartalmat vagy 1200 cm3 kamratérfogatot meg nem haladó
hajtómotorral ellátott személygépkocsi esetén 7000 Ft,
b)	az a) pont alá nem tartozó személygépkocsi esetén 15 000 Ft.
A kétszeres adóztatás kizárása
17/F. § A negyedévre fizetendő adóból levonható a személygépkocsi után az adóalany
terhére megállapított, a negyedév azon hónapjaira jutó gépjárműadó, amelyben a
személygépkocsi utáni cégautóadó- és gépjárműadókötelezettség egyaránt fennállt, feltéve,
hogy az adóalany a gépjárműadó-fizetési kötelezettségének határidőben eleget tett.
Az adó megállapítása, bevallása, megfizetése, az eljáró hatóság
17/G. § (1) Az adót az adó alanya önadózással állapítja meg.
(2)	Az adózó adómegállapítási, adóbevallási és adófizetési kötelezettségét
negyedévenként, a negyedévet követő hónap 20. napjáig teljesíti. A bevallást az állami
adóhatósághoz kell benyújtani.
(3)	Az adóból származó bevétel a központi költségvetés bevétele.”
XI.	fejezet
A luxusadóról szóló 2005. évi CXXI. törvény módosítása
84.	§ A luxusadóról szóló 2005. évi CXXI. törvény (Ltv.) 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(1) Az adókötelezettség a használatba vételi, illetőleg a fennmaradási engedély jogerőre
emelkedését követő év első napján keletkezik. Az engedély nélkül épült vagy anélkül
használatba vett lakóingatlan esetén az adókötelezettség a tényleges használatba vételt követő
év első napján keletkezik.”
85.	§ Az Ltv. 12. §-ánakf) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/12. § E törvény alkalmazásában:/
f tulajdonos: az ingatlan tulajdonosa az a személy vagy szervezet, aki/amely az ingatlan-
nyilvántartásban tulajdonosként szerepel. Amennyiben az ingatlan tulajdonjogának
átruházására irányuló szerződést az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották - melynek tényét az
ingatlanügyi hatóság széljegyezte -, a szerző felet kell tulajdonosnak tekinteni. Újonnan
létrehozott épület/épületrész tulajdonjogának - a használatbavételi engedély jogerőre
emelkedését megelőző - átruházása esetén a szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő
44
benyújtását követően a szerző felet a használatbavételi engedély jogerőre emelkedésének
időpontjától kell tulajdonosnak tekinteni. Egyéb módon történő tulajdonszerzés esetére a
Polgári Törvénykönyv vonatkozó szabályai az irányadók;"
ÖTÖDIK RÉSZ
XII.	fejezet
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
86.	§ Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 7. §-ának (5)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az állandó meghatalmazás, megbízás - a külön jogszabályban meghatározott
feltételek teljesítésén túl - az adóhatóság előtti eljárásban akkor érvényes, ha azt az adózó
vagy képviselője az adóhatóság által rendszeresített formanyomtatványon jelenti be. Ha az
állandó meghatalmazást, megbízást az adózó képviselője jelenti be, az adóhatóság a
bejelentésről az adózót írásban értesíti. Az adózó az eseti, illetve az állandó meghatalmazás,
megbízás visszavonását, felmondását haladéktalanul köteles bejelenteni az adóhatósághoz,
illetve a képviseleti jog megszűnését a meghatalmazott, megbízott is bejelentheti az
adóhatóságnál. A képviseleti jog keletkezése és megszűnése az adóhatósággal szemben az
adóhatósághoz történő bejelentéstől hatályos.”
87. § Az Art. 14. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása)
érdekében köteles jogszabályban vagy e törvényben előírt:
a)	bejelentésre, nyilatkozattételre,
b)	adómegállapításra,
c)	bevallásra,
d)	adófizetésre és adóelőleg fizetésére,
e)	bizonylat kiállítására és megőrzésére,
f)	nyilvántartás vezetésére (könyvvezetésre),
g)	adatszolgáltatásra,
h)	adólevonásra, adóbeszedésre,
i)	bankszámlanyitásra és az e törvényben meghatározott értékhatár feletti kifizetés e
törvényben meghatározott módon való teljesítésére
(az a)-i) pontban foglaltak együtt: adókötelezettség).”
88.	§ Az Art. 16. §-ának (4) bekezdése a következő új c) ponttal egészül ki:
/A bejelentést/
„c) amennyiben a foglalkoztató személyében jogutódlás következik be, a jogutód
munkáltató, kifizető köteles a jogutódlással érintett, a Tbj. 5. § (1) bekezdése a)-c), f)-g)
pontjai, valamint (2) bekezdése szerinti biztosított személyre vonatkozóan teljesíteni. A
bejelentésben fel kell tüntetni a jogelőd nevét, elnevezését és adószámát, a jogutódlás tényét
és napját, továbbá a jogutód nevét, elnevezését, adószámát, és a jogutód megalakulása napját
is. A bejelentendő adatok körére az e bekezdésben, a bejelentési határidőkre az a) és b)
pontokban foglaltak az irányadók.”
89.	§ Az Art. 17. §-a a következő új (12) bekezdésekkel egészül ki:
45
„(12) A (10) bekezdésben meghatározott személy az állami adóhatósághoz bejelenti a
székhelyére, telephelyére nem önálló tevékenység végzésére kirendelt külföldi illetőségű
magánszemély munkavégzése befejezésének időpontját és - ha az adat a munkavégzéssel
kapcsolatban rendelkezésére áll - az ország területe elhagyásának időpontját. A bejelentést a
munkavégzés befejezése, illetve az ország területe elhagyása előtt 30 nappal kell megtenni.
Ha a munkavégzés befejezésének időpontja a munkavégzésre irányuló jogviszony azonnali
hatályú megszűnése miatt vagy más okból e határidőben nem áll a bejelentésre kötelezett
rendelkezésére, akkor a bejelentést a munkavégzés befejezése napját követő napon az ok
megjelölésével kell az állami adóhatósághoz teljesíteni.”
90.	§ Az Art. 20. §-a a következő új (7)-(11) bekezdésekkel egészül ki:
„(7) A Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján keletkezett fizetési kötelezettség megszűnését a
magánszemélynek a (6) bekezdéstől eltérően nem kell bejelentenie, ha e fizetési kötelezettség
biztosítással járó olyan jogviszony létesítése miatt szűnik meg, amelyet az állami
adóhatósághoz a 16. § (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően bejelentettek. Az
adóhatóság a magánszemélyt az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettsége
megszűnéséről hivatalból értesíti. A biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony létesítésére
tekintettel az adóhatósághoz beérkezett bejelentés figyelembevételével az állami adóhatóság a
megszűnt egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettségről a bejelentést követő 10
napon belül elektronikus úton adatot szolgáltat az Egészségbiztosítási Alap kezeléséért felelős
szerv részére.
(8)	Az egészségbiztosítási szerv által vezetett egészségügyi szolgáltatásra jogosultak,
biztosítottak nyilvántartásában biztosítottként vagy egyéb jogcímen jogosultként nem
szereplő, a Tbj. 44/B. §-a vagy 44/C. §-a alapján adóhatóságnak átadott személyek adatait az
adóhatóság összeveti
a)	az e törvény 31. §-ának (2) bekezdésében előírt bevallások magánszemélyenkénti
adataival,
b)	a Tbj. 39. §-ának (2) bekezdése alapján egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetőkről
vezetett nyilvántartása adataival, illetőleg
c)	az e törvény 16. §-ának (4) bekezdése alapján a foglalkoztatókról és az általuk
foglalkoztatott biztosított személyekről vezetett nyilvántartás adataival.
Ha az adóhatóság azt állapítja meg, hogy az egészségbiztosítási szerv által a Tbj. 44/B. §
vagy 44/C. §-a alapján átadott magánszemély adatai az a)-c) pontok szerinti egyik
nyilvántartásban sem szerepelnek, felszólítja a magányszemélyt egészségügyi szolgáltatásra
jogosultságának igazolására. Amennyiben a magánszemély a felszólítás kézhezvételétől
számított nyolc napon belül az adóhatóság előtt hitelt érdemlő módon nem bizonyítja
egészségügyi szolgáltatásra jogosultságát, az adóhatóság a magánszemélynek a Tbj. 16. §-a
alapján legutóbb fennállt egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága megszűnését követő
első naptól az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettségét határozattal előírja, a
befizetéseket nyilvántartja.
(9)	Ha a (8) bekezdés szerinti felszólítást követően a magánszemély vagy képviselője
hitelt érdemlő módon bizonyítja, hogy az egészségügyi szolgáltatásra jogosultság fennáll,
vagy a magánszemély elhalálozott, illetőleg külföldön tartózkodik és a Tbj. alapján nem
minősül belföldinek, az ezt bizonyító okirat, nyilatkozat másolatát az adóhatóság
haladéktalanul továbbítja a magánszemély lakóhelye szerint illetékes egészségbiztosítási
szervnek.
(10)	Az állami adóhatóság a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján a tárgyhónapban
járulékfizetésre kötelezett magánszemélyek adatairól havonta, a tárgyhónapot követő hónap
46
utolsó napjáig, a (8) bekezdésnek megfelelően előírt járulékkötelezettségről a határozat
jogerőre emelkedését követő 10 napon belül elektronikus úton szolgáltat adatot az
Egészségbiztosítási Alap kezeléséért felelős szerv részére.
(11)	A Tbj. 44/B. § vagy 44/C. §-a alapján teljesített adatszolgáltatásban az adóhatóságnak
átadott azon személyek adatait, akiket az adóhatóság beazonosítani nem tud, mert az
egészségbiztosítási szerv által ismert és közölt természetes azonosító adatok alapján az nem
lehetséges, az adóhatóság „nem beazonosítható” jelzéssel visszaküldi az egészségbiztosítási
szerv részére.”
91.	§ Az Art. 21. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az illetéktörvényben bejelentésre kötelezett személy a jogügyletet tartalmazó
okiratnak az ingatlanügyi hatóságnak történő benyújtásakor - az erre a célra az állami
adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon - bejelenti
a)	vagyonszerzés esetén a vagyont szerző személy,
b)	visszterhes ingatlanátruházás esetén - az ingatlannak kizárólag közérdekű célra történő
megvásárlása, illetve a kizárólag magánszemélyek által kötött tartási, életjáradéki és öröklési
szerződés keretében történő ingatlanátruházás kivételével - az ingatlant értékesítő személy
c)	az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték fejében való lemondás,
ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén a bevételt
szerző személy
adóazonosító számát, ennek hiányában magánszemély esetén a 20. § (1) bekezdése
szerinti természetes azonosító adatait, más adózó esetén a nevét, székhelyét. Ha a bejelentés
az adóazonosító számot, illetőleg ennek hiányában az azonosító adatokat nem vagy hiányosan
tartalmazza, az ingatlanügyi hatóság a kérelmezőt határidő megjelölésével felhívja a hiányok
pótlására. El kell utasítani a kérelmet, ha a felhívás ellenére határidőn belül nem pótolják a
hiányosságokat. A e bekezdés a) pontjában meghatározott személy e bejelentéssel egyidejűleg
az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon nyilatkozhat az őt megillető
illetékkedvezményre, -mentességre vonatkozó adatokról.”
92.	§ Az Art. 24. §-a a következő új (15) bekezdéssel egészül ki:
„(15) Az állami adóhatóság hivatalból technikai azonosító számot állapít meg a nem
magánszemély adózó részére, ha az adózó adószámmal nem rendelkezik, de az adóhatóság
törvényben meghatározott feladatai ellátásához illetve végrehajtásához adóhatósági
nyilvántartása szükséges. A technikai azonosító szám kizárólag az adózó adóhatósági
azonosítására és nyilvántartására szolgál. Az állami adóhatóság a technikai azonosító számot
az adózóval nem közli, a technikai azonosító szám megállapításáról, törléséről az adózót nem
tájékoztatja. Ha az állami adóhatóság az adótartozás végrehajtásához való jog elévülési idején
belül adószámot állapít meg az adózó részére, a technikai azonosító számot az adószám
megállapításával egyidejűleg, az adóköteles tevékenység megkezdésének napjával törli. Ha
adószám megállapítására az előző rendelkezés szerint nem kerül sor, az állami adóhatóság az
elévülést követően a technikai azonosító számot az adózó egyéb adataival együtt
haladéktalanul törli a nyilvántartásából.”
93.	§ (1) Az Art. 24/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) Az állami adóhatóság az adószám alkalmazását felfüggeszti, ha/
„a) az adózónak postai úton, hivatalos iratként kézbesített adóhatósági irat két egymást
követő alkalommal a feladóhoz a címzett ismeretlensége miatt érkezett vissza és/vagy a
megfelelő levélszekrény hiánya miatt a címzett számára kézbesíthetetlennek tekinthető,
47
b)	az adózó székhelyén (ideértve a székhely biztosítás esetét is), illetve a székhelytől eltérő
központi ügyintézés helyén végzett helyszíni eljárás alapján az adóhatóság hitelt érdemlően
tudomást szerez arról, hogy az adózó a székhelyén, illetve a székhelytől eltérő központi
ügyintézés helyén nem található,
c)	az adózó a rá irányadó szabályoknak megfelelő szervezeti képviselőt az adóhatósághoz
nem jelentette be,
d)	az adózó ellenőrzése alapján az adóhatóság hitelt érdemlően tudomást szerez arról,
hogy az adózó nem rendelkezik szervezeti képviselővel, vagy a bejelentett szervezeti
képviselő nem valós személy, illetve a megadott elérhetőségi helyeken nem fellelhető,
e)	az adózóval szemben az állami adóhatóság 60 napos üzletlezárást, illetve a tevékenység
60 napos felfüggesztését ismételten rendeli el,
f)	az adózó az állami adóhatósághoz teljesítendő bevallási vagy adófizetési (adóelőleg-
fizetési) kötelezettségének a törvényi határidőtől, illetve az esedékességtől számított 365
napon belül nem tesz eleget.”
(2)	Az Art. 24/A. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az állami adóhatóság a felfüggesztést elrendelő határozatot, valamint a (4) bekezdés
szerint az adószám törlését elrendelő határozatot hirdetményi úton közli az adózóval. A
hirdetményt 15 - törlést elrendelő határozat esetén 8 - napra ki kell függeszteni a határozatot
hozó adóhatóság hirdetőtáblájára, valamint ezzel egyidejűleg 15 - törlést elrendelő határozat
esetén 8 - napra az állami adóhatóság internetes honlapján is közzé kell tenni. A hirdetmény
tartalmazza a kifüggesztés napját, a határozatot hozó adóhatóság megnevezését és a
kifüggesztés helyét, az ügy számát és tárgyát, az adózó elnevezését, székhelyét és adószámát,
valamint azt a figyelemfelhívást, hogy az adóhatóság az adószám (közösségi adószám)
felfüggesztéséről, illetve a (4) bekezdés szerinti törléséről az (1) bekezdés a)-f) pontja alapján
határozatot hozott, amelyet az adózó vagy képviselője a határozatot hozó adóhatóságnál
átvehet, továbbá utalást arra, hogy a határozat nem emelkedett jogerőre. A hirdetmény az (1)
bekezdés e) pontja alapján hozott felfüggesztő határozat esetén a felfüggesztés határozott
időtartamára, az (1) bekezdés f) pontja szerinti felfüggesztést hivatalból megszüntető
határozat esetén a fellebbezés kizártságára utalást is tartalmazza. Az e bekezdés szerint
közlendő határozatot a hirdetmény kifüggesztését követő tizenötödik - törlést elrendelő
határozat esetén nyolcadik - napon kell közöltnek tekinteni.”
(3)	Az Art. 24/A. §-a a következő új (11)-(12) bekezdésekkel egészül ki:
„(11) Az adószám (1) bekezdés e) pontja szerinti felfüggesztése esetén e törvény és más
jogszabály alkalmazásában az adószám felfüggesztését megszüntető határozat jogerőre
emelkedése (jogerőre emelkedés napja) alatt az adószám felfüggesztését elrendelő
határozatban megjelölt határozott időtartam lejártát (határozott időtartam lejárta napját) kell
érteni. Az adószám felfüggesztésével kapcsolatban egyebekben az e § rendelkezéseit azzal az
eltéréssel kell alkalmazni, hogy az adószám felfüggesztéséről az intézkedés elrendeléséről
szóló döntéssel egyidejű, de önálló döntésben kell rendelkezni, a felfüggesztés megszüntetése
iránti kérelemnek és a felfüggesztés megszüntetéséről szóló döntésnek, valamint az adószám e
§ (4) bekezdése szerinti törlésének nincs helye.
(12) Az (1) bekezdés f) pontja szerinti esetben az állami adóhatóság az adószám
alkalmazását a bevallási, illetve adófizetési (adóelőleg-fizetési) kötelezettség teljesítéséig,
határozatlan időtartamra függeszti fel. Ha a bevallási kötelezettség teljesítésének e törvény
rendelkezése szerint nincs helye és az adószám az adófizetési kötelezettség elmulasztása miatt
nem függeszthető fel, a felfüggesztés az ellenőrzés, illetve a hatósági eljárás jogerős
48
befejezéséig tart. Ebben az esetben a felfüggesztés megszüntetését az állami adóhatóság
hivatalból rendeli el, a döntés ellen fellebbezésnek nincs helye. Az (1) bekezdés f) pontja és e
bekezdés alkalmazásában a bírság-, pótlék-, költségfizetési kötelezettség tekintetében az
adófizetésre vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni, illetve a fizetési halasztás,
részletfizetés engedélyezése nem minősül az adófizetési (adóelőleg-fizetési) kötelezettség
teljesítésének.”
94.	§ Az Art. 27. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés
lép:
„A munkáltató adómegállapítása
27.	§ (1) Ha a munkáltató vállalja a munkáltatói adómegállapítást, és a magánszemély
megfelel a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott feltételeknek, a
magánszemély az adóévet követő év január 31. napjáig a munkáltatójához megtett, a
jogkövetkezmények szempontjából adóbevallással egyenértékű nyilatkozata alapján a
munkáltató állapítja meg a magánszemély adóját. Amennyiben a munkáltató nem vállalja a
magánszemélyek adójának megállapítását, köteles tájékoztatni a magánszemélyt az
egyszerűsített bevallás választásának lehetőségéről.
(2)	A munkáltatói adómegállapítás az ellenőrzés és a jogkövetkezmények szempontjából a
magánszemély bevallásának minősül. Ha a munkáltató vállalja a magánszemély adójának
megállapítását, a magánszemély az adóévet követő év január 31. napjáig arról is nyilatkozik,
ha nem kéri a munkáltatói adómegállapítást. Az adót az a munkáltató vallja be, akihez az
adózó a nyilatkozatát megtette.
(3)	Az (1) bekezdésben előírt időpontig munkahelyet változtató adózó az új
munkáltatójánál tehet nyilatkozatot. Ilyen esetben nyilatkozatához az előző munkáltatótól
kapott jövedelemigazolást is csatolnia kell.
(4)	A munkáltató az adóalapot és az adót a magánszemély nyilatkozata alapján, az adóévet
követő év március 20-áig átadott igazolások figyelembevételével az adóévet követő év május
20-áig állapítja meg és erről igazolást ad. A munkáltató az adómegállapítást az adóévet
követő év június 10-éig elektronikus úton továbbítja az állami adóhatósághoz.”
95.	§ Az Art. 28. §-át megelőzően a következő alcímmel egészül ki, ezzel egyidejűleg a
28. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az egyszerűsített bevallás
28.	§ (1) Az az adózó, aki a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott
feltételek alapján nincs kizárva az egyszerűsített bevallás választásának lehetőségéből, és
munkáltatói adómegállapítást sem kért, vagy az adó megállapítását a munkáltató nem vállalta,
az adóévet követő év február 15. napjáig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon vagy
elektronikus úton az adóhatósághoz bejelenti, hogy adókötelezettsége teljesítéséhez az
egyszerűsített bevallási lehetőséget választja. A határidő jogvesztő, elmulasztása esetén
igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye.
(2)	Az adózó a munkáltatói adómegállapítás, továbbá az egyszerűsített bevallás helyett
választhatja, hogy adókötelezettségét önállóan teljesíti. Ha az adózó több bevallást is benyújt,
az elsőként megtett bevallás (ideértve a munkáltatói adómegállapítást is) minősül az adózó
bevallásának.
(3)	Ha az adózó nem választja sem az egyszerűsített bevallás adóhatóság általi kitöltését,
sem a munkáltatói adómegállapítást vagy a munkáltató ez utóbbit nem vállalja, adóbevallási
kötelezettségét köteles önállóan teljesíteni.
49
(4)	Az adózó az egyszerűsített bevallás választásának bejelentésével egyidejűleg - az erre
a célra rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus úton - nyilatkozatot tesz az
egyszerűsített bevallás kitöltéséhez, különösen az adókedvezmény érvényesítéséhez
szükséges, az adóhatóság nyilvántartásában nem szereplő adatokról, tényekről,
körülményekről.”
96.	§ Az Art. 28/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„28/A. § (1) Az adóhatóság az adózó nyilatkozata és a havi adó- és járulékbevallásra,
valamint adatszolgáltatásra kötelezettek bevallása, illetve adatszolgáltatása alapján
megállapítja az adó alapját, az adót, a visszatérítendő adót - ideértve a járulékfizetési
kötelezettség felső határát meghaladóan levont nyugdíjjárulékot -, illetőleg a befizetendő
adót, és az ezeket tartalmazó egyszerűsített adóbevallást, valamint az annak alapjául szolgáló,
nyilvántartásában szereplő adatokat április 30. napjáig postai vagy elektronikus úton közli az
adózóval.
(2)	Amennyiben az adózó az egyszerűsített bevallásban feltüntetett adatokkal, illetve az
annak alapjául szolgáló, az adóhatóság nyilvántartásában szereplő adatokkal nem ért egyet, a
bevallás adatait javíthatja.
(3)	Az adózó az egyszerűsített bevallását - szükség esetén a javított adatokkal - május 20.
napjáig aláírásával ellátva visszaküldi az adóhatóság részére. Az adózó a bevallásához zárt
borítékban, ha elektronikus úton küldi meg, akkor elektronikus űrlapon csatolja a személyi
jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló
rendelkező nyilatkozatát.
(4)	Az adóhatóság az adózó javítása alapján ismét kiszámítja az adó alapját, az adót, a
visszatérítendő adót - ideértve a járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont
nyugdíjjárulékot -, illetőleg a befizetendő adót, és erről, valamint a befizetendő vagy
visszatérítendő adó összegéről június 20. napjáig értesíti az adózót.
(5)	Az adózónak az adót, ha nem került sor az adóhatóság által közölt adatok javítására
május 20. napjáig, az adatok javítása esetén az adóhatóság értesítésének kézhezvételétől
számított 30 napon belül kell megfizetnie. Az adóhatóságnak a visszatérítendő adót a bevallás
beérkezésétől, vagy a javítás alapján módosított bevallásról szóló értesítés kézhezvételétől
számított 30 napon belül kell kiutalnia. Az adóhatóságot a kiutalás időpontjában fennálló,
általa nyilvántartott köztartozás tekintetében megilleti a visszatartási jog.
(6)	Ha az adózó az adóhatóság honlapján közzétett program segítségével javítja a
bevallását és a javított bevallást elektronikus úton vagy aláírásával ellátva papíron visszaküldi
az adóhatóság részére, a (4)-(5) bekezdéstől eltérően az adóhatóság a javítás eredményéről
nem küld értesítést, és az adózó az adó megfizetésére május 20-áig köteles.
(7)	Az egyszerűsített bevallás - amennyiben azt az adózó visszaküldte az adóhatóság
részére - az adózó által benyújtott bevallásnak, a megállapított, és az adózóval közölt adó az
adózó által bevallott adónak minősül.”
97.	§ Az Art. 28/B. §-át megelőzően a következő új alcímmel egészül ki:
„Az adó- és járulékkülönbözet elszámolása”
98.	§ Az Art. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„30. § (1) A magánszemély a munkáltatónál, kifizetőnél a kifizetést megelőzően
nyilatkozhat - a jogcímet megjelölve - arról, hogy a kifizetést járulékfizetési kötelezettség
nem terheli. A magánszemély nyilatkozata az adóbevallással egyenértékű.
50
(2)	A járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont nyugdíjjárulékot az
önadózó magánszemély a jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában igényelheti vissza,
feltéve, hogy a különbözetet év közben a munkáltatóval (kifizetővel) nem számolta el.
(3)	Ha a munkáltató (kifizető) a magánszemélynek teljesített kifizetésről szóló igazolás
kiállítását követően tárja fel, hogy a magánszemélyt terhelő járulékot nem a törvényben
meghatározottak szerint állapította meg és vonta le, a feltárt hibát nyilvántartásba veszi.
Amennyiben a hiba a törvényben meghatározottnál alacsonyabb összegű járulék levonását
eredményezte, a munkáltató (kifizető) az igazolás kiállításának napjától a nyilvántartásba
vétel napjáig a levonni elmulasztott járulék után önellenőrzési pótlékot állapít meg, vall be, és
fizet meg.
(4)	A munkáltató, amennyiben a magánszemély vele még munkaviszonyban áll, a
törvényben meghatározottaktól eltérően megállapított és levont járulék nyilvántartásba vételét
követően a feltárt hiba következményeként keletkezett járulékkülönbözetet a magánszemély
részére visszatéríti, illetőleg a következő kifizetéskor levonja. A levonás nem haladhatja meg
az esedékes egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal valamint adóelőleggel csökkentett havi
munkabér 15%-át. Ha a különbözet egy összegben nem vonható le, a munkáltató a levonást
további hat hónapon át folytathatja. A munkáltató a levont, illetőleg visszatérített járulék-
különbözetet a rá vonatkozó szabályok alapján vallja be, fizeti meg, illetőleg igényli vissza.
Amennyiben a járulékkülönbözet az előbbiek szerint nem vonható le teljes egészében, vagy a
magánszemély időközben munkahelyet változtat, a munkáltató a levonás meghiúsulásától
számított 15 napon belül a különbözet fennálló összegéről és a magánszemély adóazonosító
számáról értesíti a magánszemély állami adóhatóságát, amely az egyébként rá vonatkozó
szabályok szerint intézkedik a hátralék beszedése érdekében. Ilyen esetben késedelmi pótlék a
fizetési felhívásban megjelölt teljesítési határidő lejártát követően számítható fel. A
magánszemély az adóhatóságtól fizetési könnyítést csak a levonás előbbiek szerinti
meghiúsulása esetén kérhet.
(5)	A kifizető a járulékkülönbözet összegéről, a kifizetés jogcíméről, valamint a
kifizetésről szóló igazolás kiállításának időpontjáról az adóazonosító szám feltüntetésével 15
napon belül bejelentést tesz a magánszemély állami adóhatóságához és a magánszemélyt
értesíti, kivéve, ha a magánszemély értesítési címét nem ismeri.
(6)	A munkáltató (kifizető) bejelentése alapján a járulékkülönbözetet az állami adóhatóság
határozattal írja elő a magánszemély terhére, illetőleg javára.
(7)	A munkáltató, ha a járulékkülönbözet elszámolása meghiúsult, továbbá a kifizető az
önellenőrzési pótlék megállapítási, bevallási és a bejelentési kötelezettség teljesítésével
mentesül a levonási kötelezettség megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól. A
munkáltató, ha a magánszeméllyel a járulékkülönbözetet elszámolta, az önellenőrzési pótlék
megállapítási, bevallási kötelezettség teljesítésével mentesül a levonási kötelezettség
megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól.
(8)	Ha a munkáltató a vele munkaviszonyban már nem álló magánszemélytől a
munkaviszony fennállása alatt a biztosítottat terhelő járulékot nem vonta le, de azt a Tbj. 50. §
(5)	bekezdésének első fordulata alapján bevallotta és megfizette, a le nem vont biztosítotti
járulék összegének és a magánszemély adóazonosító jelének közlésével értesíti a
magánszemély állami adóhatóságát. Az állami adóhatóság a munkáltató által le nem vont,
biztosítottat terhelő járulékot határozattal írja elő a magánszemély terhére, és szükség esetén
intézkedik az előírt járulék beszedése iránt. Amennyiben a magánszemélyt terhelő járulék
összege megfizetésre, beszedésre került, az állami adóhatóság erről a magánszemély volt
munkáltatóját értesíti, aki (amely) az általa a Tbj. 50. § (5) bekezdése szerint jogszerűen
bevallott biztosítotti járulékot önellenőrzéssel helyesbíti, a visszajáró összegről rendelkezik.”
51
99.	§ Az Art. 31. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A bevallás benyújtásával egyenértékű, ha az adózó az adóhatóság által rendszeresített
elektronikus űrlapon nyilatkozik, hogy a bevallás benyújtására az adott időszakban azért nem
került sor, mert adókötelezettsége nem keletkezett.”
100.	§ Az Art. 32. §-ának (1) bekezdése a következő új harmadik mondattal egészül ki:
„Az ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység után fizetendő iparűzési adóról - a
megfizetés határidejével egyezően - a tevékenység befejezésének napján kell bevallást tenni.”
101.	§ (1) Az Art. 33. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/(3) Soron kívüli bevallást kell benyújtani az adózónak valamennyi adójáról - kivéve a
magánszemélyt saját személyében terhelő azon adókat, amelyekről éves adóbevallást köteles
benyújtani - a bevallással még le nem fedett időszakról, ha /
„c) az adózó felszámolási eljárás, végelszámolási eljárás nélkül szűnik meg, vagy a
társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény szerint a jogutód nélküli megszűnés
szabályainak hatálya alá kerül,”
(2) Az Art. 33. §-a (9) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(9) A bevallással még le nem fedett időszakról soron kívüli bevallást tesz/
„b) a csoport azonosító szám törlése esetén, a csoportképviselő - a törlő határozat jogerőre
emelkedésétől számított 30 napon belül - a csoport általános forgalmi adójáról.”
102.	§ Az Art. 34. §-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az adó megállapításához való jog elévülési idején belül az adózó is kezdeményezheti
az adóbevallás kijavítását, ha a bevallás - adó, adóalap, költségvetési támogatás összegét nem
érintő - hibáját észleli,”
103.	§ Az Art. 46. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kifizető és a munkáltató olyan bizonylatot köteles kiállítani, és a kifizetéskor átadni,
amelyből kitűnik a magánszemély bevételének teljes összege és jogcíme, az adóelőleg, adó, a
járulék, valamint a kifizetőt és a munkáltatót terhelő társadalombiztosítási járulék alapjául
szolgáló összeg, illetve a kifizetőt, munkáltatót terhelő társadalombiztosítási járulék, valamint
a levont adóelőleg, adó, járulék összege. A munkáltató és a rendszeres kifizetést teljesítő
kifizető a bizonylaton feltünteti az előző időszakban teljesített kifizetést terhelő, és általa
megfizetett adó- és járulékkötelezettségek jogcímenkénti összegét. A munkáltató a kifizetést
követően a kiadott bizonylaton feltünteti az adóelőleg megállapításakor figyelembe vett
családi adókedvezmény összegét. E rendelkezést kell alkalmazni az adóköteles
társadalombiztosítási ellátást teljesítő társadalombiztosítási kifizetőhelyre is. A munkáltató a
magánszemélynek - a vállalkozó részére e minőségében teljesített kifizetések kivételével - az
előzőekben említettekről, továbbá a kifizetéskor figyelembe vett bevételcsökkentő tételekről,
valamint az adót, adóelőleget csökkentő tételekről az elszámolási évet követő év január 31-éig
összesített igazolást (a továbbiakban: összesített igazolás) ad. A magánszemély a vele együtt
élő házastársát (élettársát) megillető, de az általa igénybe nem vehető családi kedvezményt
a)	adóbevallásában,
b)	munkáltatói adómegállapítás során,
c)	az a)-b) pontokban meghatározott esetekben önellenőrzéssel
veheti igénybe.”
52
104.	§ Az Art. 47. §-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Amennyiben a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi szerződés szerinti
kölcsönös egyeztetési eljárás lefolytatásához szükséges, az adózó, a munkáltató (kifizető)
köteles az állami adóhatóság felszólítására - a felszólításban megjelölt időpontig és
terjedelemben - az adómegállapításhoz szükséges iratok, bizonylatok megőrzésére. Az őrzési
kötelezettség szükség szerint több alkalommal meghosszabbítható, azonban a
meghosszabbítás legkésőbb a kölcsönös egyeztető eljárás lezárultának időpontjáig tarthat.
Ezeket a rendelkezéseket a 176/A. §-ban megjelölt Választottbírósági egyezmény szerinti
kölcsönös egyeztetési és választottbírósági eljárás során is megfelelően alkalmazni kell.”
105.	§ Az Art. 52. §-ának (7) bekezdése a következő új f)-g) pontokkal egészül ki:
/(7) Az állami adóhatóság/
,,f) elektronikus úton hivatalból átadja a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni
vállalkozó által a személyi jövedelemadó-bevallásban bevallott nyugdíjjárulék alapját és
összegét a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős szerv részére az adóévet követő év
agusztus 31. napjáig,
g)	a foglalkoztató megszűnésének, a vállalkozási tevékenység megszüntetésének, az
őstermelői igazolvány visszaadásának, visszavonásának időpontjáról, illetve az ügyvédi,
szabadalmi ügyvivői tevékenység, valamint a közjegyzői szolgálat szünetelésének
időtartamáról hivatalból tájékoztatja az egészségbiztosítási szervet, a nyugdíjbiztosítási
szervet, illetve a magánnyugdíjpénztárat, ha a magánszemélyre vonatkozóan a munkáltató,
kifizető (ideértve a saját biztosítási jogviszonyának tekintetében az egyéni vállalkozót, a
biztosított mezőgazdasági őstermelőt és a Tbj. 56/A. §-a szerinti személyt is) biztosítási
jogviszony létesítésével kapcsolatos adatot közölt (bejelentést tett), de a biztosítási jogviszony
megszűnésének időpontját a foglalkoztatónak minősülő személy nem jelentette be és arról az
adóhatóságnak hivatalos tudomása van. Az állami adóhatóság tájékoztatja továbbá a
magánnyugdíjpénztárat arról a tényről is, hogy a mezőgazdasági őstermelő a tárgyévben
kezdte-e meg őstermelői tevékenységét, illetve tárgyévet megelőző évben elért bevétele
meghaladta-e a hétmillió forintot.”
106.	§ (1) Az Art. 54. §-a (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/(5) Az állami adóhatóság az adózót terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez,
illetve a költségvetési támogatás jogszerű igénybevételéhez honlapján közzéteszi/
„b) az általa felfüggesztett adószámmal (csoportazonosító számmal) rendelkező adózók
nevét, elnevezését, adószámát (csoportazonosító számát), a felfüggesztést elrendelő határozat
jogerőre emelkedésének napját valamint határozott időtartamú felfüggesztés esetén a
felfüggesztés kezdő és záróidőpontját, a felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat
jogerőre emelkedésének, illetve az adószám (csoportazonosító szám) törlését elrendelő
határozat jogerőre emelkedésének napjáig, továbbá”
(2) Az Art. 54. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Az adóhatóság negyedévenként, a tárgynegyedévet követő hó 15. napjáig - a
támogatás ellenőrzésének és nyilvántartásának céljából - tájékoztatja az agrárpolitikáért
felelős minisztert, a mezőgazdasági igazgatási szervet, valamint a mezőgazdasági és
vidékfejlesztési támogatási szervet a kiutalt, valamint a visszatartási jog gyakorlása keretében
visszatartott, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény 3. §-ának 41. pontjában
meghatározott és 39. §-ának (1) bekezdése alapján igénybevett támogatás összegéről. Az
adóhatóság a tájékoztatást adózónként, az adózók azonosítására alkalmas módon teljesíti.”
53
(3) Az Art. 54. §-a a következő új (14)-(15) bekezdésekkel egészül ki:
„(14) Ha az állami adóhatóság az adózónál be nem jelentett alkalmazottat talál, a
foglalkoztatotti jogviszony rendezése érdekében a jogerős határozata egy példányának
megküldésével tájékoztatja a munkaügyi hatóságot és az egészségbiztosítási szervet. Az
adóhatóság a hónap folyamán jogerőssé vált határozatokat a következő hónap 10. napjáig
elektronikus úton továbbítja a munkaügyi hatóságnak és az egészségbiztosítási szervnek.
(15) Ha az állami adóhatóság a biztosítottat terhelő járulékkötelezettséget (tagdíjat) a
magánszeméllyel szemben állapítja meg, akkor annak megtérülése esetén az erről szóló
határozatot a megtérüléstől számított 30 napon belül, a nyugellátás megállapítása céljából
megküldi a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv, illetőleg
magánnyugdíjpénztári tag esetén az illetékes magánnyugdíjpénztár részére is.”
107.	§ (1) Az Art. 56. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazása
tekintetében illetékes hatóság, központi összekötő hivatal, összekötő szerv - a vám és a
jövedéki adó kivételével, valamint a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - az állami
adóhatóság vagy a vámhatóság Kormány által kijelölt szerve (a továbbiakban együtt:
kapcsolattartó közigazgatási szerv).”
(2) Az Art. 56. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az 1798/2003/EK rendelet 2. cikk 1. pontja szerinti illetékes hatóság az
adópolitikáért felelős miniszter.”
108.	§ (1) Az Art. 60. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/(1) Az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére a
kapcsolattartó közigazgatási szerv intézkedik a más tagállamot megillető/
„e) az a)-d) pontokban meghatározott tartozással összefüggésben felmerült kamat,
igazgatási pénzbüntetés, pénzbírság és költség végrehajtása iránt.”
(2) Az Art. 60. §-a (4) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A kapcsolattartó közigazgatási szerv a behajtási jogsegély iránti kérelmet elutasítja, ha a
megkeresés alapját képező végrehajtható okirat keltének napjától az ugyanazzal az üggyel
kapcsolatos adóadat átadási, kézbesítési vagy behajtási megkeresés keltének napjáig öt év
eltelt.”
109.	§ Az Art. 92. §-ának (7) bekezdése a következő új harmadik és negyedik
mondatokkal egészül ki:
„A kapcsolódó vizsgálattal egy tekintet alá esik az is, ha a tényállás tisztázásához más
adózónál folyamatban lévő ellenőrzés eredményének ismerete szükséges. Ebben az esetben a
kapcsolódó vizsgálat kezdő napjának a határidő szüneteléséről szóló értesítés postára
adásának napját kell tekinteni.”
110.	§ Az Art. 104. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az ellenőrzés megállapítását az adóhatóság az adózóval, próbavásárlás esetén a jelen
lévő alkalmazottal vagy az értékesítésben közreműködő személlyel ismerteti. Amennyiben az
adóhatóság a próbavásárlás során jogszabálysértést nem tárt fel, úgy az e tényt rögzítő
jegyzőkönyvet a jelen lévő alkalmazott vagy az értékesítésben közreműködő személy részére
54
is átadhatja. Ha az ellenőrzést azért nem lehet befejezni, mert az adózó vagy képviselője az
ismertetésen nem vesz részt, vagy a jegyzőkönyvet nem veszi át, azt részére kézbesíteni kell.”
111.	§ Az Art. 117. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az állami adóhatóság a kérelem elbírálása során az e fejezet rendelkezéseit
alkalmazza azzal az eltéréssel, hogy az ellenőrzés kezdő időpontja a kérelem benyújtásának
napja. Az eljárás során nincs helye megbízólevél kibocsátásának, jegyzőkönyv csak abban az
esetben készül, ha a kérelmet az adóhatóság nem teljesíti. Ha a kérelmet az adóhatóság teljes
mértékben teljesíti, a határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.”
112.	§ Az Art. 120. §-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Ha az adóhatóság a hatósági eljárásban az előírt határidőn belül nem hoz határozatot,
az nem jár azzal a következménnyel, hogy az adózót megilleti a kérelmezett jog gyakorlása.”
113.	§ Az Art. 124. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adóhatósági iratot a kézbesítés megkísérlésének napján akkor is kézbesítettnek
kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta vagy a küldemény - a megfelelő
levélszekrény hiánya miatt - a címzett számára kézbesíthetetlen.”
114.	§ (1) Az Art. 132. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A határozathozatalra nyitva álló határidő az elsőfokú eljárásban 60 nap. A határidő 60
nappal meghosszabbítható. A feltételes adómegállapítás iránti kérelem az elsőfokú határozat
meghozataláig visszavonható.”
(2) Az Art. 132. §-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A feltételes adómegállapítás tárgyában hozott határozattal szemben bírósági
felülvizsgálatnak nincs helye.”
115.	§ Az Art. 133. §-át követően a következő új 133/A. §-sal egészül ki:
„133/A. § (1) A vállalkozási tevékenységet nem folytató, általános forgalmi adó fizetésére
nem kötelezett magánszemély személyi jövedelemadó bevallásában nyilatkozhat úgy, hogy a
bevallott, 100.000 Ft-ot meg nem haladó személyi jövedelemadó fizetési kötelezettségét
pótlékmentes részletfizetés keretében, az esedékességtől számított legfeljebb 4 hónapon
keresztül, havonként egyenlő részletekben teljesíti.
(2)	Ha az adózó az esedékes részlet befizetését nem teljesíti, a kedvezmény érvényét
veszti, és a tartozás egy összegben esedékessé válik. Ez esetben az adóhatóság a tartozás
fennmaradó részére az eredeti esedékesség napjától késedelmi pótlékot számít fel.”
116.	§ Az Art. 141. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki, és ezzel egyidejűleg a
jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre módosul:
„(4) Felügyeleti intézkedés keretében nem hozható olyan döntés, amely az
adókötelezettséget, az adó alapját, az adó összegét, a költségvetési támogatás alapját, összegét
az adózó terhére változtatja meg. Amennyiben a felettes adóhatóság vagy az adópolitikáért
felelős miniszter megállapítása szerint a felülvizsgált döntés (intézkedés) súlyosításának lenne
helye, úgy a jogszabálysértő döntést (intézkedést) megsemmisíti és új eljárás lefolytatását
rendeli el.”
117.	§ Az Art. 141. §-át követően a következő új 141/A. §-sal egészül ki:
„141/A. § (1) A felszámolási eljárás időtartama alatt hozott, utólagos adómegállapítás
tárgyában kiadott első- illetőleg másodfokú határozattal szemben felügyeleti intézkedés iránti
55
kérelmet terjeszthet elő az a személy is, akit (amelyet) az adóhatóság a felszámolással
megszűnt adózó adótartozásának megfizetésére kötelezett.
(2)	Az adó megfizetésére kötelezett a helytállási kötelezettségét megállapító - a 35. § (2)
bekezdése alapján meghozott - adóhatósági határozat jogerőre emelkedésétől számított 30
napon belül felügyeleti intézkedés iránti kérelmet terjeszthet elő abban az esetben is, ha a
felszámolási eljárás időtartama alatt hozott adóhatósági határozat olyan időszakra vonatkozik,
amelynek tekintetében az adó megállapításához való jog már elévült.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott esetben, ha a felettes szerv megállapítja, hogy az
elévüléssel érintett időszak vonatkozásában az adómegállapítás részben vagy egészben
jogszabálysértő, úgy az adótartozás végrehajtásához való jog elévülési idején belül a
jogszabálysértő adómegállapítás tekintetében az adóvégrehajtáshoz való jogot korlátozza
vagy megszünteti.
(4)	Az adóhatóság - a 35. § (2) bekezdése alapján meghozott határozat közlésével
egyidejűleg - az adó megfizetésére kötelezettel közli a felszámolási eljárás időtartama alatt
hozott, utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott első- illetőleg másodfokú határozatot,
valamint az utólagos adóellenőrzés megállapításairól felvett jegyzőkönyvet.”
118.	§ Az Art. 150. §-át követően a következő alcímmel és 150/A. §-sal egészül ki:
„Átvezetés végrehajtás esetén
150/A. § Amennyiben az adóhatóság az adózó adószámláján az adózót terhelő adótartozás
mellett az egyes adónemeken túlfizetést is nyilvántart, végrehajtási cselekményként a
túlfizetés összegét az általa nyilvántartott tartozás erejéig elszámolja, és ezzel egyidejűleg az
adózót értesíti. Ha az adózónak több adónemen áll fenn tartozása, a túlfizetés összegét először
a korábbi esedékességű tartozásokra, azonos esedékességű tartozások esetén a tartozások
arányában kell elszámolni. A túlfizetés elszámolásával a jóváírás napján a tartozás
megfizetettnek minősül.”
119.	§ Az Art. 151. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adózó a költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés)
igénylésekor az önkormányzati adóhatóságnál, illetőleg a vámhatóságnál az erre a célra
rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik arról, hogy a nyilatkozat időpontjában más
adóhatóságnál (vámhatóságnál, magánnyugdíjpénztárnál) van-e esedékessé vált tartozása, és
az milyen összegű.”
120.	§ Az Art. 152. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha az adóhatóság az azonnali beszedési megbízást nem valós tartalmú végrehajtható
okirat alapján, végrehajtható okirat hiányában vagy végrehajtható okirat birtokában, de az
esedékesség időpontja előtt nyújtotta be, a beszedési megbízás teljesítése napjától a
jogosulatlanul beszedett adó, költségvetési támogatás visszatérítése napjáig a késedelmi
pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet.”
121.	§ Az Art. 154. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„154. § A vállalkozási tevékenységet végző adózó üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez
szükséges gépjárművére folytatott végrehajtást, az adóvégrehajtó a gépjármű lefoglalás
foglalási jegyzőkönyvben történő feltüntetésével foganatosítja. Ha ez lehetséges, a gépjármű
törzskönyvét is le kell foglalni. Ha a gépjármű lefoglalását követő 6 hónapon belül az adózó
az adótartozását nem fizeti meg, az adóvégrehajtó a gépjármű forgalmi engedélyét is
lefoglalja.”
122.	§ (1) Az Art. 156. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
56
„(1) Amennyiben az adóhatóság egyidejűleg ingófoglalást és ingatlan-végrehajtást
foganatosított, az ingatlan értékesítésére abban az esetben kerülhet sor, ha az ingófoglalás
eredménytelen volt vagy abból a tartozás előreláthatóan nem egyenlíthető ki. A végrehajtás
alá vont ingóságot, illetve ingatlant
a)	rendszerint árverésen, elektronikus árverésen vagy nyilvános pályázat útján (a
továbbiakban: árverés), illetve
b)	árverésen kívüli eladással kell értékesíteni.”
(2) Az Art. 156. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ingó- és ingatlanfoglalás esetén - ha az árverés sikertelen volt, vagy ha a becsérték
megállapítása és az árverés között a végrehajtási eljárás szüneteltetése, felfüggesztése,
illetőleg igényper megindítása folytán legalább 3 hónap eltelt - az adóvégrehajtó a becsértéket
módosíthatja. Az adóvégrehajtó módosítja a becsértéket az árverés vagy a nyilvános pályázat
közzétételéig akkor is, ha a becsérték megállapítása és az árverés vagy a nyilvános pályázat
közzététele között az értékesítendő ingóság vagy az ingatlan forgalmi értékében jelentős
változás állott be.”
123.	§ Az Art. 156/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„156/A. § (1) Az elektronikus árverés során a Vht. 120-129. §-ait, 132. §, 132/A. §-ait,
141-156. §-ait kell alkalmazni az e §-ban szabályozott eltérésekkel. Nem kell alkalmazni a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény 66-67. §-ait,
163.	§-át, a Vht. 38. § (1) bekezdését, 124. § (1)-(4) bekezdéseit, 125-126. §-ait, 146. § (1)
bekezdését, 147. § (1)-(3) illetve (5) bekezdéseit, 149. § (2) bekezdését.
(2)	Az elektronikus árverés során az árverező elektronikus úton az adóhatóság hivatalos
internetes honlapjához kapcsolódó Elektronikus Árverési Felületen (a továbbiakban: EÁF)
árverezhet (elektronikus árverező). Az elektronikus árverés lezárásáig meghatalmazáson,
megbízáson alapuló képviseletnek nincs helye, kivéve, ha az elektronikus árverező, mint
meghatalmazó vagy megbízó ezt a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül az
adóhatóságnak bejelenti. Kiskorú és kiskorú képviselője az árverésen nem vehet részt.
(3)	Az EÁF-en közzétett elektronikus árverési hirdetményben az adóhatóság utal arra,
hogy árverezni kizárólag elektronikus úton lehetséges. Az elektronikus árverési hirdetmények
megtekintése és az árverésen történő részvétel, illetőleg licit díjmentes. Az adóhatóság a
folyamatban lévő elektronikus árveréssel összefüggő minden cselekményt és információt az
EÁF-en keresztül végez, illetőleg tesz közzé.
(4)	Az elektronikus árverésen történő licitben az elektronikus árverező a központi
elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül, a rendszer használatához szükséges egyedi
azonosítóval és titkos jelszóval történő belépéssel vehet részt.
(5)	Ingatlanárverés esetén előlegként az ingatlan becsértékének 10 %-át legkésőbb az
árverés megkezdéséig az adóhatóság által közzétett számlára, átutalás útján kell megfizetni és
ezt az adóhatóságnak az árverés megkezdéséig igazolni kell.
(6)	Az elektronikus árverés időtartama az árverési hirdetményben megjelölt kezdő
időponttól számított harmadik nap 21.00 óráig tart. Az EÁF-en a licitáláskor megjelenik az
árverés tárgyához tartozó legmagasabb ajánlat, illetőleg az árverés lezárultáig tartó
időtartamot mutató elektronikus számláló. Az egy óra időtartamot elérő üzemzavar esetén az
elektronikus árverés időtartama 24 órával meghosszabbodik. Az árverés az üzemzavar
időtartamától függetlenül 24 órával hosszabbodik meg, ha az üzemzavar az árverés lezárultát
megelőző 4 órás időtartamon belül történt. Amennyiben az árverés lezárásának időpontja
57
előtti két percben érkezik érvényes licit, az árverés időtartama automatikusan öt perccel
meghosszabbodik, ezt az árverés lezárásának újabb időpontjaira is alkalmazni kell.
(7)	Az érvényes licit legkisebb összege 5000 forint, 500 ezer forintnál nagyobb kikiáltási
ár esetén legalább 20 000 forint, 5 millió forintnál nagyobb kikiáltási ár esetén legalább
50 000 forint, 10 millió forintnál nagyobb kikiáltási ár esetén legalább 100 000 forint.
(8)	Érvényes árverési ajánlatnak az árverési hirdetményben közölt árverés záró időpontjáig
az EÁF-en beérkezett, ingó esetén a becsérték legalább 50%-át elérő, 5 legmagasabb ajánlat,
ingatlan esetén a becsérték 65 %-át, lakóingatlan esetén a becsérték 75 %-át elérő
legmagasabb ajánlat minősül. Azonos ajánlat esetén az EÁF-en korábban megtett ajánlat
nyer. Az árverési ajánlat nem vonható vissza.
(9)	A Vht. 103. §-ának (5) bekezdése alapján lefoglalt gépjármű elektronikus árverés útján
történő értékesítése esetén kizárólag az az ajánlat érvényes, amelyből a végrehajtás
előrelátható költségei és az adósnak a Vht. 170/A. §-ának (1) bekezdése alapján járó összeg
fedezhető. Ebben az esetben az EÁF-en meg kell jelölni az így számított legalacsonyabb
érvényes ajánlat összegét.
(10)	Az árverést az nyeri, aki a legmagasabb összegű érvényes vételárat ajánlotta fel. Az
árverés nyertesét az árverést lebonyolító adóhatóság e tényről elektronikus úton az
elektronikus árverés lezárultát követően haladéktalanul értesíti. Az elektronikus értesítés
tartalmazza, hogy a nyertes az értesítést követő 8 napon belül köteles megjelenni az árverést
lebonyolító adóhatóságnál és a vételárat elektronikus úton vagy ingóság esetében
készpénzben megfizetni vagy igazolni, hogy a vételárat átutalási megbízás vagy postai
készpénz átutalási megbízás útján megfizette. Az adóhatóság egyidejűleg postai úton is
értesíti a nyertest az elektronikus értesítésben közöltekről. Ingatlan esetében az adóhatóság a
vételár megfizetésére 60 napig terjedő halasztást adhat, ha azt a vételár nagyobb összege vagy
más fontos körülmény indokolttá teszi.
(11)	Amennyiben az árverés nyertese a vételárat azonosítható módon megfizette, de az
ingóságot legkésőbb a postai értesítés átvételét követő 15 napig nem vette át, az adóhatóság
az ingóságot a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény felelős őrzésre vonatkozó szabályai
szerint 90 napig megőrzi. A felelős őrzéssel kapcsolatban felmerült költségek megfizetésére
az adóhatóság határozatban kötelezi az árverés nyertesét. A megfizetésre kötelező határozat
az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat. Amennyiben az árverés nyertese a vételárat
azonosítható módon nem fizette meg, az árverést a következő legmagasabb ajánlatot tevő
személy nyeri meg.
(12)	Ha a ki nem fizetett ingóságot alacsonyabb áron vették meg, mint amennyit a fizetést
elmulasztó elektronikus árverező ajánlott, az adóhatóság a fizetést elmulasztó elektronikus
árverezőt a vételár-különbözet megfizetésére határozattal kötelezi. A fizetést elmulasztó
elektronikus árverező mentesül a vételár-különbözet megfizetése alól, ha a részére postai úton
küldött értesítést e törvény rendelkezései alapján kellett kézbesítettnek tekinteni, és a
kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmének az adóhatóság helyt ad. Ez esetben a
fizetésre kötelező határozatot az adóhatóság visszavonja. Amennyiben az árverésen egy
árverező vett részt, az árverezőt az általa legmagasabb összegben felajánlott vételár
megfizetésére kell kötelezni. Ebben az esetben az ingóság tulajdonjogát az árverési vevő csak
abban az esetben szerzi meg, ha a vételárat legkésőbb a fizetésre kötelező határozat jogerőre
emelkedéséig megfizeti. Az árverési vevő fizetési kötelezettségét megállapító határozat az
adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat. A különbözet a végrehajtás során befolyt
összeget növeli, a tartozást meghaladó részt a végrehajtási költséggel azonos módon kell
elszámolni. A jogerősen megállapított fizetési kötelezettség teljesítéséig az árverési vevő
további elektronikus árverésen nem vehet részt.
58
(13)	A sikertelen elektronikus árverés kiírása nem érinti a Vht. rendelkezései szerinti
ingóárverés kiírásának lehetőségét.
(14)	Az elektronikus árverés technikai feltételeit és működtetésének részletszabályait az
állami adóhatóság hivatalos lapjában és hivatalos internetes honlapján közzéteszi.”
124.	§ Az Art. 159. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A végrehajtást foganatosító adóhatóság a benyújtott végrehajtási kifogást az ügy
összes iratával együtt 8 napon belül felterjeszti a felettes adóhatósághoz, kivéve, ha a
végrehajtást foganatosító adóhatóság a kifogásban foglaltakat maradéktalanul elfogadja és
erről a benyújtót tájékoztatja. A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító
adóhatóság felettes szerve 15 napon belül dönt. A megtámadott intézkedést helybenhagyja,
megváltoztatja, megsemmisíti vagy az adóvégrehajtót az elmulasztott intézkedés megtételére
kötelezi határidő tűzésével. A végrehajtást foganatosító adóhatóság megbízásából eljáró
önálló bírósági végrehajtót megillető díjazással kapcsolatos végrehajtási kifogást - a külön
jogszabályban meghatározottak szerint - a végrehajtó székhelye szerint illetékes helyi bíróság
bírálja el.”
125.	§ (1) Az Art. 161. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A behajtási eljárást az adóhatóság csak pontos - szükség esetén kiegészített - adatok
alapján indítja meg.”
(2)	Az Art. 161. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adóhatóság a behajthatatlan tartozásról a behajtást kérőt tájékoztatja. A
végrehajtás során felmerült ki nem egyenlített költségeket az adóhatóság állapítja meg, melyet
az adóhatóság és a behajtást kérők követelésarányosan viselnek. Az adóhatóság
eredménytelen felszólítást követően határozattal kötelezi a behajtást kérőt a költségek
megfizetésére. A határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okiratnak minősül.”
(3)	Az Art. 161. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Az adók módjára behajtandó köztartozásra az adóhatóság fizetési könnyítést nem
engedélyezhet, a tartozást nem mérsékelheti illetőleg - a szabálysértési helyszíni bírság
kivételével - nem minősítheti behajthatatlannak.”
(4)	Az Art. 161. §-a a következő új (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) Nem kell alkalmazni az e § alatti szabályokat a központi költségvetés terhére
kifizetett azon összeg vonatkozásában, amely összeg az állami kezességvállalás miatt vált a
tartozás kötelezettjének az állammal szemben fennálló tartozásává - ideértve a
kezességvállalási díjat is - és amely összeget adók módjára kell behajtani.”
126.	§ Az Art. 162. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és
rendelkezés lép:
„Behajthatatlan adótartozás nyilvántartása
162. § (1) A végrehajtási eljárást lefolytató adóhatóság végrehajtható vagyon hiányában az
adózó adótartozását, állami kezességvállalásból eredő, állammal szemben fennálló tartozását
behajthatatlannak minősíti és végrehajthatóvá válásáig, illetve a végrehajtáshoz való jog
elévüléséig ezen a jogcímen tartja nyilván.
(2)	A behajthatatlanság címén nyilvántartott adótartozást az adóhatóság újból
végrehajthatónak minősíti, ha a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül az adótartozás
végrehajthatóvá válik.
59
(3)	Az adótartozást megállapító adóhatóság az (1) bekezdésben megállapított feltétel
hiányában is nyilvántarthatja behajthatatlanként a 10 000 forintot meg nem haladó
adótartozást, ha a behajtás érdekében szükséges intézkedés megtétele a tartozással arányban
nem álló költségeket eredményezne. Ezen adótartozásokról az adóhatóság külön
nyilvántartást vezet.”
127.	§ Az Art. 164. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az adótartozás végrehajtásához, a költségvetési támogatás kiutalásához való jog az
esedékesség naptári évének az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el. Amennyiben
az adóhatóság végrehajtási cselekményt foganatosított, az elévülés 6 hónappal
meghosszabbodik. Az adóbevallás késedelmes benyújtása esetén az adótartozás
végrehajtásához való jog elévülése megszakad. Ha az adózó ellen felszámolási eljárás indul,
az adótartozás végrehajtásához való jog elévülése az adózó felszámolását elrendelő végzés
közzététele napján megszakad, és az elévülés az ezt követő naptól a felszámolás befejezéséről
szóló végzés közzététele napjáig nyugszik. Ha az adó, a bírság és a jogosulatlanul igénybe
vett költségvetési támogatás végrehajtásához való jog elévült, a tartozást terhelő késedelmi
pótlékot is elévültnek kell tekinteni.”
128.	§ Az Art. 164. §-át követően a következő új 164/A. §-sal egészül ki:
„164/A. § (1) Az adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtásával és a
végrehajtáshoz való jog elévülésével kapcsolatos rendelkezéseket az e §-ban foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni, ha az adóhatóság az Áht. 13/A. § -ának (11) bekezdésében
meghatározott, az Európai Közösségek Bizottságának állami támogatás visszafizettetését
elrendelő határozata alapján indult ügyben folytat végrehajtást megkeresésre.
(2)	A végrehajtáshoz való jog az esedékesség naptári évének utolsó napjától számított 10
év elteltével évül el. A végrehajtáshoz való jog elévülése szempontjából esedékesség az
Európai Közösségek Bizottsága visszaténttetést elrendelő határozata alapján a magyar
közigazgatási vagy egyéb szerv által kiadott, visszatérítési kötelezettséget előíró közigazgatási
döntésben vagy fizetési felszólításban teljesítési határidőként megjelölt időpont. Ha
jogszabály eltérően nem rendelkezik, a teljesítési határidő a döntés jogerőre emelkedésétől,
illetve a fizetési felszólítás közlésétől számított 15 nap.
(3)	Nyugszik a végrehajtáshoz való jog elévülése az Európai Közösségek Bizottsága
visszatéríttetést elrendelő határozata vagy a magyar közigazgatási szerv visszatérítési
kötelezettséget előíró döntése tárgyában az Európai Közösségek Bírósága előtt folytatott
eljárás időtartama alatt. Az adóhatósági megkeresésnek és a végrehajtás foganatosításának
nem akadálya, ha az Európai Közösségek Bírósága előtt a visszatéríttetést elrendelő határozat
tárgyában folytatott eljárás kezdőidőpontja megelőzi a (2) bekezdés szerinti esedékesség
időpontját, ebben az esetben a végrehajtáshoz való jog elévülése az esedékesség napján
kezdődik és az esedékesség napját követő naptól a bírósági eljárás időtartama alatt nyugszik.
(4)	A végrehajtáshoz való jog elévülését megszakítja, ha az Európai Közösségek
Bizottsága a visszatéríttetést elrendelő határozat végrehajtásának elmulasztása miatt az
Európai Közösségek Bírósága előtt az EK szerződés 88. cikkének (2) bekezdése vagy 228.
cikkének (2) bekezdése alapján jogsértési eljárást kezdeményez vagy a visszatéríttetést
elrendelő határozattal kapcsolatban más intézkedést tesz. A végrehajtáshoz való jog elévülését
megszakítja, ha az adóhatóság végrehajtási cselekményt foganatosít. A kedvezményezett
adózóval kapcsolatos ügyben a végrehajtáshoz való jog elévülését megszakítja, ha az Európai
Közösségek Bizottsága intézkedést (felszólítást, utasítást, feltételt megállapító határozatot) ad
ki arról, hogy a visszafizettetési határozat nem teljesítése miatt a kedvezményezett adózó
60
részére a visszatérítési kötelezettség teljesítéséig az új támogatás kifizetését fel kell
függeszteni.”
129.	§ (1) Az Art 170. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke - ha e törvény
másként nem rendelkezik - az adóhiány 50%-a. Az adóbírság mértéke az adóhiány 75%-a, ha
az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások
meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. Adóbírságot állapít meg az adóhatóság
akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be támogatási, adó-visszaigénylési, adó-
visszatérítési kérelmét, vagy igénylésre, támogatásra, visszatérítésre vonatkozó bevallását, és
a jogosultság hiányát az adóhatóság a kiutalás előtt megállapította. A bírság alapja ilyen
esetben a jogosulatlanul igényelt összeg.”
(2) Az Art. 170. §-ának (6) bekezdése a következő új harmadik mondattal egészül ki:
„Az adóhatóság az adóhiányt, illetőleg az adóbírságot és a késedelmi pótlékot abban az
esetben is a munkáltató (kifizető) terhére állapítja meg, ha kétséget kizáróan megállapítható,
hogy a munkáltató a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére, jogszabálysértő
módon, a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes, a teljes munkaidőben
foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér kötelező legkisebb havi
összegénél alacsonyabb összeget fizetett ki.”
130.	§ (1) Az Art. 172. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép
„(3) A (2) bekezdés a) pontjában foglaltakon túl, számla, egyszerűsített számla,
nyugtakibocsátási kötelezettség elmulasztásáért az adózó mellett az adózó alkalmazottja,
képviselője, vagy az a magánszemély is, aki az értékesítésben közreműködik, 10 ezer forinttól
50 ezer forintig, az adózó alkalmazottja, képviselője, az értékesítésben közreműködő
magánszemély közvetlen vezetője 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.”
(2)	Az Art. 172. §-ának (5) bekezdése a következő új mondattal egészül ki:
„E szabályt kell alkalmazni a foglalkoztató mellett arra a személyre, illetve annak a
közvetlen vezetőjére, akinek munkaköri kötelezettsége a bejelentési kötelezettség teljesítése,
azzal, hogy a kiszabható mulasztási bírság felső határa a bejelenteni elmulasztott
foglalkoztatottanként 500 ezer forintig terjedhet.”
(3)	Az Art. 172. §-a a következő új (18)-(20) bekezdésekkel egészül ki, ezzel egyidejűleg a
jelenlegi (18) bekezdés számozása (21) bekezdésre változik:
„(18) Ha jogszabály számlatartási kötelezettséget ír elő, e kötelezettség megsértése esetén
az adóhatóság a vevő illetve a szolgáltatás igénybevevője terhére az áru valamint az
igénybevett szolgáltatás forgalmi értékének 20%-áig terjedő összegű mulasztási bírságot
szabhat ki.
(19)	Ha az adózó igazolatlan eredetű árut forgalmaz, terhére az adóhatóság az áru forgalmi
értékének 40%-ával megegyező összegű, de legalább 10 ezer forint mulasztási bírságot szab
ki.
(20)	Ha jogszabály alapján bankszámlanyitásra kötelezett adózók között megkötött
ügyletek vonatkozásában az ügyleti ellenérték megfizetése 250 ezer forint összeget
meghaladóan bankjegy (érme) átadásával történik, a kifizetés teljesítőjére az adóhatóság
ügyletenként, a 250 ezer forint összeghatárt túllépő kifizetés értékének 20 %-ával megegyező
összegű mulasztási bírságot szab ki. Az egy ügylethez tartozó kifizetéseket e szabály
61
alkalmazásakor össze kell számítani. Amennyiben az ügylet folyamatos teljesítésű, minimum
egy havi teljesítési időtartamra kell a kifizetéseket összeszámítani.”
131.	§ (1) Az Art. 175. §-ának (17) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(17) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa
meg a (16) bekezdés szerinti engedély kibocsátásának és visszavonásának feltételeit, a
nyilvántartás vezetésének szabályait - ideértve az eljárás során fizetendő igazgatási
szolgáltatási díj mértékét is -, valamint a nyilvántartásban szereplők kötelező
továbbképzésére vonatkozó részletes szabályokat azzal, hogy a nyilvántartásba vételi eljárás
elektronikus úton nem folytatható le, továbbá nyilvántartásba vételkor méltányossági
eljárásnak nincs helye.”
(2)	Az Art. 175. §-ának (19) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(19) A (16) bekezdés szerinti nyilvántartásban szereplő adótanácsadói, adószakértői,
illetve okleveles adószakértői tevékenység folytatására jogosult személy neve, levelezési
címe, nyilvántartási száma, adótanácsadói, adószakértői, okleveles adószakértői
igazolványának száma, valamint hozzájárulása esetén egyéb, a nyilvántartásban szereplő
adata nyilvános. A tárgyévben nyilvántartásba vettek nyilvános adatait, illetve a
nyilvántartásban szereplő nyilvános adatokban bekövetkezett változásokat az adópolitikáért
felelős miniszter a Pénzügyi Közlönyben évente - a tárgyévet követő év március 31-ig -
közzéteszi, továbbá internetes honlapján valamennyi nyilvántartásba vett személy nyilvános
adatait nyilvánosságra hozza.”
(3)	Az Art. 175. §-a a következő új (20)-(23) bekezdésekkel egészül ki:
„(20) A (16) bekezdés szerinti engedély kiadásával, pótlásával, cseréjével, valamint az
adótanácsadói, adószakértői, illetve az okleveles adószakértői névjegyzék vezetésével
kapcsolatos hatósági eljárás ügyintézési határideje 60 nap.
(21)	Amennyiben a kérelmező az engedély kiadása, pótlása, cseréje iránti kérelmét
hibásan, hiányosan, vagy nem a (17) bekezdésben hivatkozott rendelet szerinti mellékletekkel
felszerelve terjeszti elő, akkor a kérelmezőt az adópolitikáért felelős miniszter a kérelem
előterjesztését követő 30 napon belül hiánypótlásra hívja fel.
(22)	A (16) bekezdés szerinti engedély kiadására, pótlására, cseréjére vonatkozó kérelmet
az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium honlapján közzétett külön
közleményben megjelölt címen, a az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett
minisztérium e feladatra kijelölt szervezeti egységénél, valamint a kincstár területi szervezeti
egységeinél kell előterjeszteni.
(23)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozhassa meg a POS terminál
útján történő fizetések esetén a hitelintézet által érvényesíthető, a vállalkozás ügyfél felé
felszámított jutalékok, díjak és egyéb költségek maximális mértékét.”
132.	§ Az Art 176/A. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az adóhatóság az adós kérelmére, a felettes szerve rendelkezésére vagy az illetékes
hatóság értesítése alapján a határozat (végzés) végrehajtását felfüggeszti, ha a
Választottbírósági egyezmény 6. vagy 7. cikke szerinti eljárás alapján a határozat (végzés)
megváltoztatása vagy megsemmisítése, illetve ezzel azonos hatású intézkedés várható.”
133.	§ (1) Az Art. 178. §-ának 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„4. adótartozás: az esedékességkor meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybe vett
költségvetési támogatás; az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás összegét - nettó módon
62
számítva - csökkenteni kell az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott túlfizetés összegével
az adóigazolás kiállítása iránti eljárásban vagy ha jogszabály valamely, az adózó által
érvényesíthető kedvezmény igénybevételét adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás
hiányához köti,”
(2) Az Art. 178. §-ának 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. állandó lakóhely: az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ott-lakásra
rendezkedett be és ténylegesen ott lakik. Nem változik az állandó lakóhely, ha a
magánszemély ideiglenes jelleggel huzamosabb ideig külföldön tartózkodik, illetve ha
előzetes letartóztatásban van vagy szabadságvesztés büntetését tölti,”
134.	§ Az Art. 1., 2., 5., és 6. számú mellékletei e törvény 3., 4., 5., 6. számú mellékletei
szerint módosulnak.
HATODIK RÉSZ
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAIT ÉS EGYES ELKÜLÖNÜLT
ÁLLAMI PÉNZALAPOKAT MEGILLETŐ BEFIZETÉSEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XIII.	Fejezet
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása
135.	§ A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-a k)
pontjának 2. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában:
Járulékalapot képező jövedelem:/
„2. az 1. alpont szerinti jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott
személyi alapbér, illetőleg ha a munkát nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló
egyéb jogviszony keretében végzik, a szerződésben meghatározott díj.”
136.	§ A Tbj. 16. §-a (1) bekezdésének l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Egészségügyi szolgáltatásra jogosult - az e törvény szerint biztosított, illetőleg a 13. §
szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyeken túl - az, aki/
„l) a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel, illetve magyar állampolgár esetén a
lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező kiskorú személy,”
137.	§ A Tbj. 43. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A 42. § (1) bekezdés alapján nyilvántartásba vett adatokból/
„a) állami adóhatóság, valamint a vámhatóság az ellenőrzési feladatok érdekében az a)
pont szerinti adatok, a d) pontból a munkahelyre vonatkozó és az f) pont szerinti jövedelemre
vonatkozó adatok,”
/igénylésére jogosultak/
138.	§ A Tbj. 44/A. §-a a következő (8)-(10) bekezdéssel egészül ki:
63
„(8) Az egészségbiztosítási szerv a 44. § (5) bekezdésében meghatározott igazolás
kiállítására kötelezettet az igazolás kiállításának elmulasztása, hibás vagy késedelmes
teljesítése miatt 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.
(9)	Ha az egészségbiztosítási szerv az egészségbiztosítási nyilvántartás adatkezel őjeként a
nyilvántartás felülvizsgálata során azt állapítja meg, hogy a foglalkoztató, illetve egyéb
bejelentésre kötelezett a bejelentési kötelezettségét nem, vagy nem jogszabály szerint
teljesítette, 15 napos határidő kitűzésével felszólítja a bejelentésre kötelezettet, hogy igazolja
a bejelentés szabályszerű teljesítését. Ha a bejelentésre kötelezett határidőben nem igazolja a
bejelentés teljesítését, 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. A kiszabható
bírság felső határa a be nem jelentett személyek számának és a bírság legmagasabb értékének
szorzata.
(10)	A (8)-(9) bekezdésben meghatározott mulasztási bírság kiszabásánál az
egészségbiztosítási szerv mérlegeli az eset összes körülményét, a kötelezett jogellenes
magatartásának vagy mulasztásának súlyát és gyakoriságát, amely alapján a mulasztás
súlyához igazodó bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi.”
139.	§ A Tbj. 44/B. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha az állami adóhatóság tudomást szerez arról, hogy a foglalkoztató megszűnt,
azonban a biztosítás megszűnéséről bejelentés nem történt, akkor az egészségügyi
szolgáltatásra való jogosultság ellenőrzése céljából a cég nevéről, székhelyéről és a
foglalkoztatottak Art. 20. §-ának (1) bekezdése szerinti természetes azonosító adatairól
tájékoztatja az egészségbiztosítási szervet. Ha az egészségbiztosítási szerv nyilvántartása
szerint a természetes személy egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága a foglalkoztató
megszűnése miatt már nem áll fenn, akkor az egészségbiztosítási szerv erről tájékoztatja az
adóhatóságot.
(6)	Az idegenrendészeti hatóság az állami adóhatóság kérésére a 39. § (2) bekezdésében
előírt járulékfizetésre bejelentkező személyek ellenőrzése céljából adatot szolgáltat az állami
adóhatóságnak azokról, akik a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek
beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározott tartózkodási feltételek
teljesítését más EGT-államban fennálló biztosítással (Európai Egészségbiztosítási Kártyával)
igazolják. Az adatszolgáltatás az Art. 20. §-ának (1) bekezdése szerinti természetes azonosító
adatokra terjed ki. Az adatszolgáltatás módjáról az állami adóhatóság megállapodást köt az
idegenrendészeti hatósággal.”
140.	§ A Tbj. 50. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A foglalkoztató a biztosítottat terhelő járulékot (tagdíjat) akkor is köteles bevallani és
befizetni, ha annak levonása a tárgyhónapban kifizetett jövedelemből nem lehetséges. A
biztosítottat terhelő járulék (tagdíj) elszámolására az Art. szabályait kell alkalmazni. Ha a
járulékkötelezettség nem pénzbeli jövedelem után áll fenn, a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és az
egészségbiztosítási járulékot a biztosított helyett a foglalkoztató köteles megfizetni.”
XIV.	Fejezet
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása
141.	§ Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban:
Eho.) 11. §-a (8) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett magánszemély a százalékos mértékű
egészségügyi hozzájárulást előlegként, az adóelőleg, illetőleg az adó megfizetésével
egyidejűleg állapítja meg és fizeti meg.”
64
142.	§ (1) Az Eho. 11/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a magánszemély az egészségügyi hozzájárulást a fizetési kötelezettségét
meghaladóan fizette meg vagy a fizetendő egészségügyi hozzájárulásnál a kifizető többet vont
le, a túlfizetést a magánszemély az adóévre benyújtott bevallásában visszaigényelheti. Ha az
adóévben fizetendő egészségügyi hozzájárulás meghaladja a kifizető által levont összeget, a
különbözetet a magánszemély az adóévre vonatkozó bevallásában vallja be, és a bevallás
benyújtására előírt határidő lejártáig fizeti meg.”
(2)	Az Eho. 11/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a magánszemély a 3. § (3) bekezdésében foglaltak szerint egészségügyi
hozzájárulás fizetésére kötelezett, vagy a (3) bekezdés szerint visszaigénylési jogosultságát
gyakorolja, az adóévről köteles bevallást benyújtani. Nem kell az egészségügyi hozzájárulást
a magánszemélynek bevallania, ha a kifizető az egészségügyi hozzájárulást levonta, és a
magánszemély az Szja tv. vagy az Art. alapján nem köteles bevallás benyújtására.”
XV.	Fejezet
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása
143.	§ A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a
továbbiakban: Eb tv.) 29. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(3) A Közösségi rendelet hatálya alá tartozó személy a Közösségi rendelet szerinti
formanyomtatvány, illetve hatósági igazolvány bemutatása esetén jogosult egészségügyi
szolgáltatás igénybevételére.
(4)	A Tbj. szerint biztosított vagy egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy az
egészségügyi szolgáltatás igénybevételéhez - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a
Társadalombiztosítási Azonosító Jelét (a továbbiakban: TAJ szám) igazoló okmányt köteles
bemutatni.”
144.	§ Az Eb tv. 80. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (4)
bekezdés jelölése (6) bekezdésre változik:
„(4) A társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező munkáltató a biztosítás
megszűnését követően folyósított táppénzről, terhességi-gyermekágyi segélyről és
gyermekgondozási díjról az Art. 16. §-ának (4) bekezdésében meghatározott adatok
feltüntetésével a folyósított ellátás kezdő és befejező időpontját követő 8 napon belül
elektronikus úton köteles bejelentést tenni az egészségbiztosítónak.
(5)	Ha a Közösségi rendelet vagy a Magyar Köztársaság által kötött nemzetközi
egyezmény hatálya alá tartozó személy, valamint a Tbj. 11. §-a a) pontjának hatálya alá
tartozó magyar állampolgár TAJ számmal rendelkezik, köteles a külföldön, illetve a
nemzetközi szervezet szociális biztonsági rendszerében létrejött biztosítását és annak
megszűnését 15 napon belül bejelenteni az egészségbiztosítónak.”
65
HETEDIK RÉSZ
AZ ÖNKÉNTES KÖLCSÖNÖS BIZTOSÍTÓ PÉNZTÁRAKAT ÉS A
MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAKAT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XVI.	Fejezet
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény módosítása
145.	§ Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (a
továbbiakban: Öpt.) 2. § (5) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában a kiegészítő nyugdíjpénztárnál/
„a) nyugdíjkorhatár: az életkor, melynek betöltését a társadalombiztosítási jogszabályok
az öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételéül előírják. E törvény alkalmazásában a
nyugdíjkorhatár betöltésének minősül, ha a pénztártag előrehozott öregségi nyugdíjban,
csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjban, szolgálati nyugdíjban, korengedményes
nyugdíjban, előnyugdíjban, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról
szóló 1991. évi IV. törvény 30. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott jogosultságon
alapuló álláskeresési segélyben, bányásznyugdíjban, egyes művészeti tevékenységet folytatók
öregségi nyugdíjában, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy növelt összegű
öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül. A nyugdíjkorhatár betöltése után a
pénztártag a várakozási idő időtartamától függetlenül jogosulttá válik a
nyugdíjszolgáltatásra;”
146.	§ Az Öpt. 37. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A pénztár - kihelyezett kiegészítő vállalkozása, a pénztár vagyonának befektetését és
kezelését, ingatlanfejlesztését, ingatlanüzemeltetését, ingatlankezelését végző, vagy
adminisztrációs és nyilvántartási, járadékszolgáltatási feladatait ellátó szervezetben lévő, a
működési alap forrásai terhére megszerzett tulajdoni részesedés kivételével - sem a
pénztárvagyon befektetése, sem adományok révén nem szerezhet egy vállalkozásban egy
évnél hosszabb időtartamot meghaladóan olyan arányú közvetlen tulajdoni részesedést, amely
nagyobb, mint a vállalkozás jegyzett, illetve törzstőkéjének 10 százaléka. Ilyen részesedés
átmeneti megszerzésének a tényéről a Felügyeletet - a részesedés megszerzésétől számított 15
napon belül - tájékoztatni kell.”
147.	§ Az Öpt. 45/A. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„45/A. § (1) A pénztár megszűnését az illetékes bíróságnak be kell jelenteni. A
végelszámolás kezdő időpontjában a pénztár vezető tisztségviselői közül az ellenőrző
bizottsági tagok megbízatása nem szűnik meg. A bíróság a végelszámoló nyilvántartásba
vételéről rendelkező, illetve az igazgatótanácsi tagok nyilvántartásból törléséről rendelkező
végzésének meghozatalát követően a Cégközlönyben a Ctv. 102. § (2) bekezdésében
foglaltaknak megfelelő közleményt tesz közzé. A Felügyelet a végelszámolás lefolytatását
köteles ellenőrizni. A bíróság a pénztárat a nyilvántartásból a Felügyelet tevékenységet lezáró
határozatának jogerőre emelkedését követően törli.
(2)	A pénztár végelszámolása esetén az ellenőrző bizottsági tagok megbízatása a pénztár
megszűnésével egyidejűleg ér véget.
(3)	A pénztár megszüntetésére irányuló szándékot a Felügyeletnek be kell jelenteni. A
Felügyelet a pénztár jogutód nélküli megszűnésekor - a felszámolás kivételével -,
amennyiben a közgyűlés ezt határozatban kéri, végelszámolót nevezhet ki. A végelszámoló
költségeit a pénztár viseli.
66
(4)	A pénztár jogutód nélküli megszűnése esetén a pénztártag a rá jutó vagyonrészt
a)	átlépés esetén a másik pénztárba átviheti, ez esetben a pénzösszeget a tag e másik
pénztárban meglévő egyéni számláján kell jóváírni, vagy
b)	egy összegben veheti fel. Felhalmozási időszakban lévő pénztártag esetében ez a
kifizetés nem minősül pénztári szolgáltatásnak.
(5)	A végelszámolás elhatározását követően a pénztár új tagot nem vehet fel, és köteles a
végelszámolási eljárást lefolytatni.
(6)	A végelszámolás kezdő időpontját követően kezdeményezett átlépések esetén az
átlépés napja a befogadó pénztár befogadó nyilatkozatának napja, azonban a tagi követelések
átutalása csak a végelszámolás lezárásával történik meg.
(7)	A végelszámoló a végelszámolás kezdő időpontjától számított 30 napon belül kiküldött
levelében tájékoztatja a pénztár tagjait a pénztár jogutód nélküli megszűnéséről és 15 napos
határidő tűzésével felszólítja a tagokat a (4) bekezdés szerinti nyilatkozat megtételére.
Amennyiben a tag a kitűzött időpontig, illetve legkésőbb a végelszámolást lezáró közgyűlés
időpontjáig nem nyilatkozik, akkor a követelését a pénztár székhelye szerint illetékes helyi
bíróságon bírósági letétbe kell helyezni. Ebben az esetben a letétbe helyezés költségeit a tag
követeléséből kell megelőlegezni.
(8)	A végelszámolást az arról való döntéstől számított 1 éven belül le kell folytatni. A
Felügyelet a pénztár kérésére a határidőt egy alkalommal, legfeljebb 1 évvel
meghosszabbíthatja.
(9)	Amennyiben a (8) bekezdésben meghatározott időpontig a végelszámolás záró
mérlegét nem fogadják el, és a végelszámolási eljárást nem fejezik be, akkor a Felügyelet a
bíróságnál kezdeményezheti a pénztár felszámolását.
(10)	A (4) bekezdésben meghatározott átutalásokat, illetve kifizetéseket a pénztár a
vagyonfelosztási javaslat elfogadását követő 15 napon belül köteles teljesíteni, míg a
végelszámolás lefolytatását követően fennmaradó vagyont a pénztár - a 13. § (5)
bekezdésének megfelelően - az alapszabályban foglaltak szerint a nyilvántartásból való
törlést követő 15 napon belül fizeti ki, illetve utalja át.”
148.	§ Az Öpt. 47/B. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Pénztárak közötti átlépés esetén az átlépő tag egyéni számla követeléséről tőke és
hozam bontásban, a 2007. december 31-ét követő befizetésekről az értéknap megjelölésével,
illetve az átlépő tag egyéni számlájára vezetett tagi lekötésről, annak mértékéről és
jogosultjáról a befogadó pénztárat az egyéni számlát vezető pénztár köteles értesíteni. A tagi
lekötés jogosultját az átlépésről és a tagi lekötés egyéni számlára vezetéséről a befogadó
pénztár köteles értesíteni a befogadó nyilatkozat kiállításával egyidejűleg.”
149.	§ Az Öpt. 50. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A pénztártag - az önsegélyező pénztár alapszabályában foglaltak szerint -
rendelkezhet arról, hogy egyéni számla követelésének meghatározott, elkülönített részét a
rendelkezéstől számított két évre leköti. A pénztártag e rendelkezéssel vállalja, hogy a kétéves
időtartamon belül a lekötött összeget nem veszi igénybe a pénztári szolgáltatások
finanszírozására.”
67
XVII. Fejezet
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény
módosítása
150.	§ A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII.
törvény (a továbbiakban: Mpt.) 4. § (2) bekezdésének j) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
„j) nyugdíjszolgáltatás: a nyugdíjkorhatár elérésekor, vagy a pénztártag kérése alapján a
nyugdíjkorhatár elérése után, továbbá ha a pénztártag munkaképesség-csökkenése eléri a
rokkantsági nyugdíj megállapításához szükséges mértéket, illetőleg a pénztártag elhalálozása
esetén hozzátartozója részére, az egyéni számláján nyilvántartott összeg mint fedezet alapján
megállapított, a pénztártag által választott szolgáltatáshoz tartozó szolgáltatási tartalékból
folyósított nyugdíjjáradék, a hozzátartozó, illetve kedvezményezett (a továbbiakban:
kedvezményezett) járadéka, és az e törvényben szabályozott egy összegben történő pénzbeli
kifizetés,”
151.	§ Az Mpt. 22. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A pénztár a záradékolt belépési nyilatkozat egy példányának vagy a tagsági okiratnak a
megküldésével értesíti a tagot és a munkáltatót a pénztártagság létrejöttéről.”
152.	§ Az Mpt. 23. §-ának (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
/A pénztártag tagsági jogviszonya/
„i) a 28. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti egyösszegű szolgáltatás igénybevételével”
/szűnik meg./
153.	§ Az Mpt. 29. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A (9) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a hozzátartozói nyugellátás
összegének a Tny. 12. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezés szerinti megállapításáról a
nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv értesíti a magánnyugdíjpénztárat. A magánnyugdíjpénztár
a pénztártag tagdíj-kiegészítéssel csökkentett követelését a Tbj. 45. §-ának (4) bekezdésében
foglaltak szerint köteles a Nyugdíjbiztosítási Alap részére átutalni.”
154.	§ Az Mpt. 35. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az szmsz-nek tartalmaznia kell/
„d) a tagok, a kedvezményezettek, illetve az örökösök jogait és kötelezettségeit,”
155.	§ Az Mpt. 44. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A pénztárnak a Felügyelet, illetve az Alap részére teljesítendő információszolgáltatás
érdekében a beszámolási rendszerhez, nyilvántartási követelményekhez igazodó
számítástechnikai eszközökkel, valamint a tájékoztatási kötelezettségei teljesítése érdekében
internetes honlappal kell rendelkeznie.”
156.	§ Az Mpt. 50. § (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A pénztár gazdálkodása keretében/
„b) a pénztár működtetése, illetve a pénztárvagy on befektetése keretében a működési
tartalék forrásai terhére tulajdont szerezhet a pénztár részére ingatlanfejlesztést,
ingatlanüzemeltetést, ingatlankezelést végző, a pénztár vagyonának befektetését és kezelését,
68
a pénztár adminisztrációs és nyilvántartási, járadékszolgáltatási, behajtási feladatait ellátó
gazdálkodó szervezetben,”
157.	§ Az Mpt. 68/A. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A pénztár a tagok besorolását minden év december 31-ével aktualizálja, a szükséges
átsorolásokat elvégzi. A pénztár az átsorolások napját megelőző 60. és 90. nap között felhívja
az átsorolásban érintett tagok figyelmét az átsorolás esedékességére és tájékoztatja a tagokat a
portfólióváltással összefüggő lehetőségekről, az egyes választható portfoliók összetételéről,
kockázatairól.”
158.	§ Az Mpt. 70. § (8) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„A pénztár köteles alapszabályának, SZMSZ-ének, ezen belül a bevételek tartalékok
közötti megoszlásának változását a változásról hozott döntést követő két munkanapon belül -
a változások kiemelésével - internetes honlapján közzétenni.”
159.	§ Az Mpt. 83. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„83. § (1) A pénztár, a felszámolás esetét kivéve, csak végelszámolást követően, a
Felügyelet előzetes tájékoztatásával szűnhet meg. A végelszámolási eljárásra a
cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvényt
(a továbbiakban: Ctv.) az e törvényben foglalt eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni.
(2)	A pénztár megszűnését az illetékes bíróságnak be kell jelenteni. A végelszámolás
kezdő időpontjában a pénztár vezető tisztségviselői közül az ellenőrző bizottsági tagok
megbízatása nem szűnik meg. A bíróság a végelszámoló nyilvántartásba vételéről rendelkező,
illetve az igazgatótanácsi tagok nyilvántartásból törléséről rendelkező végzésének
meghozatalát követően a Cégközlönyben a Ctv. 102. § (2) bekezdésében foglaltaknak
megfelelő közleményt tesz közzé. A Felügyelet a végelszámolás lefolytatását köteles
ellenőrizni. A bíróság a pénztárat a nyilvántartásból a Felügyelet tevékenységet lezáró
határozatának jogerőre emelkedését követően törli.
(3)	A pénztár végelszámolása esetén az ellenőrző bizottsági tagok megbízatása a pénztár
megszűnésével egyidejűleg ér véget.
(4)	A pénztár jogutód nélküli megszűnése esetén a pénztártag a rá jutó vagyonrészt átlépés
útján más pénztárba átviszi.
(5)	A végelszámolás elhatározását követően a pénztár új tagot nem vehet fel, és köteles a
végelszámolási eljárást lefolytatni.
(6)	A végelszámolás kezdő időpontját követően kezdeményezett átlépések esetén az
átlépés napja a befogadó pénztár befogadó nyilatkozatának napja, azonban a tagi követelések
átutalása csak a végelszámolás lezárásával történik meg.
(7)	A végelszámoló a végelszámolás kezdő időpontjától számított 30 napon belül kiküldött
levelében tájékoztatja a pénztár tagjait a pénztár jogutód nélküli megszűnéséről és 15 napos
határidő tűzésével nyilatkozattételre szólítja fel a tagokat, hogy melyik pénztárba kívánnak
átlépni. Amennyiben a tag a kitűzött időpontig nem nyilatkozik, akkor a lakóhelye szerint
illetékes területi pénztár tagjává válik, és a követelését a (6) bekezdésben foglaltak szerint kell
átutalni.
(8)	A végelszámolást az arról való döntéstől számított 1 éven belül le kell folytatni. A
Felügyelet a pénztár kérésére a határidőt egy alkalommal, legfeljebb 1 évvel
meghosszabbíthatja.
69
(9)	Amennyiben a (8) bekezdésben meghatározott időpontig a végelszámolás záró
mérlegét nem fogadják el, és a végelszámolási eljárást nem fejezik be, akkor a Felügyelet a
bíróságnál kezdeményezheti a pénztár felszámolását.”
NYOLCADIK RÉSZ
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ MEGHATÁROZOTT RÉSZÉNEK AZ ADÓZÓ
RENDELKEZÉSE SZERINTI FELHASZNÁLÁSÁRÓL SZÓLÓ RENDELKEZÉSEKET
ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XVIII.	Fejezet
A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti
felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosítása
160.	§ A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti
felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjftv.) 4. §-ának (3)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az (1) bekezdés szerinti kedvezményezett a (2) bekezdés d) pontjában
meghatározott feltételt nem teljesíti, kivételes méltányosságot érdemlő esetben az állami
adóhatóság eltekinthet e feltétel meglététől. Kivételes méltányosságot érdemel különösen, ha
a rendelkezett összeg átutalásának meghiúsulása a kedvezményezett alapvető céljának elérését
súlyosan veszélyezteti. A kivételes méltányosság gyakorlása esetén a 6. § (1) bekezdése
szerinti átutalást az adóhatóság akkor teljesítheti, ha ezt megelőzően a kedvezményezett a
köztartozását rendezi.”
161.	§ Az Szjftv. 4/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A magánszemély rendelkező nyilatkozatában felajánlásra kerülő összegre igényt tartó
egyházat - a rendelkező nyilatkozat éve első napja előtt benyújtott kérelme alapján - az
állami adóhatóság technikai számmal látja el, amennyiben a Legfelsőbb Bíróságtól, illetve az
illetékes bíróságtól kapott információk alapján az egyházat jogerősen nyilvántartásba vették.
Amennyiben a technikai szám kiadását az állami adóhatóság megtagadja, az egyház az erről
szóló határozat bírósági felülvizsgálatát 15 napon belül kezdeményezheti. Az illetékes bíróság
15.	napon belül - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
szabályainak megfelelő alkalmazásával - lefolytatott nemperes eljárásban hozza meg
hatályban tartó vagy hatályon kívül helyező határozatát. A bíróság határozata ellen további
jogorvoslatnak nincs helye.”
162.	§ Az Szjftv. 5. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A magánszemély a rendelkező nyilatkozatot (nyilatkozatokat) - függetlenül a
személyi jövedelemadó bevallásának, megállapításának módjától - az adózás rendjéről szóló
2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. számú melléklete I. fejezete B) pontjának 2.
b)	alpontjában meghatározott határidőig juttatja el az adóhatósághoz. A rendelkező
nyilatkozaton (nyilatkozatokon), illetve elektronikus űrlapon fel kell tüntetni a
kedvezményezett adószámát, illetve a technikai számát. A magánszemély a rendelkező
nyilatkozatot (nyilatkozatokat)
a)	önadózás, valamint egyszerűsített bevallás esetén az adóbevallási nyomtatvány
részeként, vagy lezárt, saját adóazonosító jelével ellátott borítékban az adóbevallási
csomagjában elhelyezve, vagy
70
b)	munkáltatói adómegállapítás esetén a munkáltatója útján, vagy
c)	az adóbevallás és az egyszerűsített bevallás elektronikus úton történő benyújtása esetén
a nyomtatvány részeként elektronikus úton - kivéve, ha a magánszemély nem maga készíti
adóbevallását, és a képviselőjének a rendelkező nyilatkozat megküldésére meghatalmazást
nem adott, vagy
d)	az a)-c) pontokban meghatározottaktól eltérően lezárt, adóazonosító jelével ellátott
postai borítékban személyesen vagy postán, illetőleg elektronikus űrlapként elektronikus úton
juttatja el az adóhatóságnak.
(2) Amennyiben a magánszemély az (1) bekezdés a)-c) pontjában és a d) pontban
meghatározott módon is benyújtja a rendelkező nyilatkozatát (nyilatkozatait), azt a rendelkező
nyilatkozatot (nyilatkozatokat) kell figyelembe venni, amely az a)-c) pontokban
meghatározott módon érkezett. A rendelkező nyilatkozatot tartalmazó borítékon feltüntethető
az adózó neve és lakcíme is.”
163.	§ Az Szjftv. 6. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Ha az adóbevallás, az egyszerűsített bevallás, vagy a munkáltatói adómegállapítás az
átutaláshoz szükséges adatfeldolgozásra alkalmatlan, úgy az utalást akkor kell teljesíteni,
a)	amikor a rendelkező nyilatkozat éve utolsó napját követő egy éven belül az említett
iratok helyesbítése alapján az lehetséges,
b)	illetve abban az esetben, ha a rendelkező magánszemélynek az adóhatóság havi
részletfizetést, illetve fizetési halasztást engedélyezett és - figyelemmel az 1. § (1)
bekezdésében foglaltakra - az utalás már jogszerűen lehetségessé válik.”
164.	§ (1) Az Szjftv. 7. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a rendelkező nyilatkozatban foglalt kérelem a kedvezményezett érdekkörében
meglévő körülmény miatt e törvény szerint érvénytelennek minősül, az adóhatóság a
rendelkező nyilatkozatot tévő adózót az érvénytelenség okának megjelölése nélkül értesíti. Az
értesítésre nyitva álló határidő a kedvezményezett elutasítását követő 30 nap, azonban
legkorábban a rendelkező nyilatkozat évének november 30. napja.”
(2) Az Szjftv. 7. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A 4. §-ban említett kedvezményezettnek átutalt összeg olyan költségvetési
támogatásnak minősül, amelynek az e törvény szerinti igénylését és a közcélú
tevékenységeknek megfelelő felhasználását az adóhatóság az Art. megfelelő szabályai
alkalmazásával jogosult ellenőrizni. Amennyiben az adóhatóság - szükség esetén a külön
jogszabály alapján hatáskörrel rendelkező illetékes szerv állásfoglalásának
figyelembevételével - megállapítja az igénylés jogszabályba ütköző voltát, vagy a közcélú
tevékenységnek nem megfelelő felhasználást, erről határozatot hoz, amelyben rendelkezik az
összegnek az Art. előírása szerinti elévülési időn belüli visszafizetéséről.”
71
KILENCEDIK RÉSZ
A SZÁMVITELRŐL ÉS A MAGYAR KÖNYVVIZSGÁLÓI KAMARÁRÓL, A
KÖNYVVIZSGÁLÓI TEVÉKENYSÉGRŐL, VALAMINT A KÖNYVVIZSGÁLÓI
KÖZFELÜGYELETRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XIX.	Fejezet
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosítása
165.	§ A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. §-a (2)
bekezdésének 8. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(2) E törvény alkalmazásában/
„8. kapcsolt fél: az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban
egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló, 2003. szeptember 29-i
1725/2003/EK bizottsági rendeletben meghatározott fogalom.”
166.	§ Az Szt. 9. §-a a következő (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amely könyvvizsgálatra nem
kötelezett, egyszerűsített éves beszámolóját, saját választása alapján a 98/A. § szerinti sajátos
módon is elkészítheti.
(7)	A (6) bekezdés szerinti sajátos egyszerűsített éves beszámoló választása esetén a
gazdasági társaság a választásától mindaddig nem térhet el, amíg a választás feltételeinek
megfelel.”
167.	§ Az Szt. 14. §-a a következő új (9) és (10) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a
jelenlegi (9)-(10) bekezdés számozása (11)-(12) bekezdésre változik:
„(9) A (8) bekezdés szerinti napi készpénz záró állomány maximális mértékét annak
figyelembevételével kell meghatározni, hogy a készpénz napi záró állományának naptári
hónaponként számított napi átlaga - kivéve, ha külön jogszabály eltérően rendelkezik - nem
haladhatja meg az előző üzleti év - éves szintre számított - összes bevételének 1,2%-át,
illetve ha az előző üzleti év összes bevételének 1,2%-a nem éri el az 500 ezer forintot, akkor
az 500 ezer forintot. Az átlag számításánál az adott hónap naptári napjainak záró készpénz
állományát kell figyelembe venni. Mindaddig, amíg az előző üzleti év összes bevétel adata
nem áll rendelkezésre, addig az azt megelőző üzleti év összes bevételét kell alapul venni.
(10)	A jogelőd nélkül alapított gazdálkodónál az alapítás üzleti évében a - (9) bekezdés
szerinti - napi átlag maximális mértékének meghatározásakor az összes bevételt a tárgyévi
várható adatok alapján kell figyelembe venni.”
168.	§ Az Szt. 20. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi
(5)	bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
„(5) Amennyiben a (4) bekezdés szerinti feltételeknek megfelelő deviza pénzneme nem
azonos az euróval, a vállalkozó választhatja az adott deviza helyett az euróban történő
beszámolókészítést is. Ez esetben a létesítő okiratban is az eurót kell rögzíteni.”
169.	§ Az Szt. 26. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok különösen: a földhasználat, a
haszonélvezet és használat, a bérleti jog, a szolgalmi jog, az ingatlanok rendeltetésszerű
használatához kapcsolódó - jogszabályban nevesített - hozzájárulások, díjak (víziközmű-
fejlesztési hozzájárulás, villamos energia hálózati csatlakozási díj, gázhálózati csatlakozási
72
díj) megfizetése alapján szerzett használati jog, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó egyéb
jogok.”
170.	§ Az Szt. 45. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Meg kell szüntetni a fejlesztési támogatás miatt kimutatott halasztott bevételt a támogatás
visszafizetésekor is.”
171.	§ Az Szt. 72. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(4) Az értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni:/
„a) a kötelezettségek teljesítésére, a csereszerződés keretében átadott vásárolt és saját
termelésű készletek, nyújtott szolgáltatások - általános forgalmi adót nem tartalmazó -
számlázott, megállapodás, csereszerződés szerinti értékét a készlet átadás-átvétel, a
szolgáltatásnyújtás időpontjában;”
172.	§ (1) Az Szt. 77. §-ának (3) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
/(3) Az egyéb bevételek között kell kimutatni:/
„h) a nyereség jellegű kerekítési különbözetet.”
(2)	Az Szt. 77. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Egyéb bevételt csökkentő tételként kell elszámolni a (3) bekezdés e) pontja szerint
értékesített és a szerződés szerinti feltételek teljesítésének későbbi meghiúsulása miatt
visszavett, a két időpont között használt eszköz - 73. § (2) bekezdés d) pontja szabályai
szerinti - visszavételkori értékét.”
173.	§ Az Szt. 81. §-ának (2) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
/(2) Az egyéb ráfordítások között kell elszámolni:/
„h) a veszteség jellegű kerekítési különbözetet.”
174.	§ Az Szt. 84. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(3) Befektetett pénzügyi eszközök kamatai, árfolyamnyeresége között kell kimutatni:/
„b) a befektetett pénzügyi eszközök között kimutatott befektetési jegyek nettó
eszközértéke és névértéke közötti különbözet összegében kapott hozam összegét, függetlenül
attól, hogy az kamatból, osztalékból vagy árfolyamnyereségből származik, továbbá a
befektetési alapnak történő eladáskor, beváltáskor a nettó eszközérték és a könyv szerinti
érték különbözetében realizált hozamot, valamint a befektetett pénzügyi eszközök között
kimutatott kockázatitőkealap-j egyek után kapott hozam összegét [forgatási célú befektetés
esetén ezeket a hozamokat az egyéb kapott (járó) kamatok és kamatjellegű bevételek között
kell figyelembe venni];”
175.	§ Az Szt. 86. §-ának (7) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
/(7) A rendkívüli ráfordítások között kell elszámolni:/
„d) a 86. § (4) bekezdés b) pontja szerinti fejlesztési célra kapott támogatás visszafizetett
összegét.”
176.	§ Az Szt. a 98. §-a után a következő címmel és a 98/A. §-sal egészül ki:
73
„Sajátos szabályok
98/A. § (1) A 9. § (6) bekezdése szerinti választás esetén az egyszerűsített éves
beszámolót a (2)-(4) bekezdések figyelembevételével kell elkészíteni (sajátos egyszerűsített
éves beszámoló).
(2)	Az (1) bekezdés szerinti sajátos egyszerűsített éves beszámoló csak a 96. § (2) és (3)
bekezdése szerinti mérlegből és eredménykimutatásból áll, kiegészítő mellékletet nem
tartalmaz.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti sajátos egyszerűsített éves beszámoló készítése során:
a)	az üzleti vagy cégértékre vonatkozó előírások, a 32. § (2)-(5) bekezdése, a 33. § (2)-(5)
bekezdése, a 44. § (3)-(5) bekezdése, a 45. § (6) bekezdése, a 47. § (4) bekezdése, a 47. § (8)
bekezdésének a kapott kamatokra vonatkozó előírása, az 52. § (1) bekezdésének
maradványértékre vonatkozó előírása, az 53. § (1) bekezdésének a) pontja, az értékvesztésre,
a céltartalékképzésre [a 41. § (7) bekezdés kivételével], az értékhelyesbítésre és a valós
értéken történő értékelésre vonatkozó szabályok, valamint a 60. § (2) bekezdésének előírása
nem alkalmazhatók;
b)	a saját termelésű készletek mérleg szerinti értéke a 98. § b) pontja alapján is
meghatározható.
(4)	Amennyiben a vállalkozó az (1) bekezdés előírását adott üzleti évre először
alkalmazza, az adott üzleti év első napjával nyilvántartott, a 32. § (2)-(5) bekezdése, a 33. §
(2)-(5) bekezdése, a 44. § (3)-(5) bekezdése és a 45. § (6) bekezdése szerinti időbeli
elhatárolást, az 53. § (1) bekezdés a) pontja szerinti terven felüli értékcsökkenést,
értékvesztést, céltartalékot, értékhelyesbítést, értékelési tartalékot, valamint valós értéken
történő értékeléssel kapcsolatos tételt meg kell szüntetnie (vissza kell írnia, fel kell oldania).
Ezzel egyidejűleg - az 53. § (5) bekezdésében előírtaktól eltérően - a terv szerinti
értékcsökkenés módosítható. Az adott üzleti év első napjával a nyilvántartott üzleti vagy
cégérték könyv szerinti értékével, ha az meglévő részesedéshez kapcsolódik, a részesedés
könyv szerinti értékét kell módosítani, egyéb esetben pozitív üzleti vagy cégérték esetén a
terven felüli értékcsökkenés szabályai szerint, negatív üzleti vagy cégérték esetén az egyéb
bevételekkel szemben kell azt megszüntetni.”
177.	§ Az Szt. 116. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá a
116.	§ kiegészül a következő új (2) bekezdéssel, és ezzel egyidejűleg a jelenlegi (2)-(5)
bekezdés számozása (3)-(6) bekezdésre módosul:
„(1) Nem kötelező összevont (konszolidált) éves beszámolót és összevont (konszolidált)
üzleti jelentést készítenie annak az anyavállalatnak (a továbbiakban: mentesíthető
anyavállalat), amely maga is leányvállalata egy vállalatnak (a továbbiakban: fölérendelt
anyavállalat), ha a fölérendelt anyavállalat az Európai Gazdasági Térségben rendelkezik
székhellyel, e törvény vagy a Tanács 1983. június 13-i 83/349/EGK irányelve, illetve az
Európai Parlament és a Tanács 2002. július 19-i 1606/2002/EK rendelete szerint készít és hoz
nyilvánosságra összevont (konszolidált) éves beszámolót, valamint összevont (konszolidált)
üzleti jelentést, amelyben a mentesíthető anyavállalat és annak leányvállalatai éves
beszámolóit is konszolidálják, továbbá nem vonatkozik a mentesíthető anyavállalatra a 119. §,
és ha
a)	a fölérendelt anyavállalat 100%-os tulajdoni hányaddal rendelkezik a mentesíthető
anyavállalatban (ide nem értve a mentesíthető anyavállalat vezető tisztségviselői, vagy
felügyelőbizottsága tagjai által jogszabály, vagy létesítő okirat szerint megszerzett tulajdoni
hányadot), vagy legalább 90%-os tulajdoni hányaddal rendelkezik és a kisebbségi
tulajdonosok elfogadták a mentesítést, vagy
74
b)	az a) ponton kívüli esetekben, a kisebbségi tulajdonosok vagy azok egy része - akiknek
részvénytársaságnál, illetve európai részvénytársaságnál összesen legalább 10%-os (egyéb
vállalkozónál legalább 20%-os) mentesíthető anyavállalati részesedés van a birtokukban -
legalább hat hónappal az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésének
mérlegfordulónapja előtt nem kérték a mentesíthető anyavállalattól az összevont
(konszolidált) éves beszámoló összeállítását.
(2) Nem kötelező összevont (konszolidált) éves beszámolót és összevont (konszolidált)
üzleti jelentést készítenie annak a mentesíthető anyavállalatnak, amely maga is leányvállalata
egy fölérendelt anyavállalatnak, ha a fölérendelt anyavállalat e törvénnyel vagy a Tanács
1983. június 13-i 83/349/EGK irányelvével, illetve az Európai Parlament és a Tanács 2002.
július 19-i 1606/2002/EK rendeletével összhangban vagy azokkal egyenértékű módon, illetve
azoknak megfelelően készíti el és hozza nyilvánosságra összevont (konszolidált) éves
beszámolóját, valamint összevont (konszolidált) üzleti jelentését, amelyben a mentesíthető
anyavállalat és annak leányvállalatai éves beszámolóit is konszolidálják, továbbá nem
alkalmazzák a mentesíthető anyavállalatra a 119. § előírásait, és ha teljesülnek az (1)
bekezdés a) és b) pontjában foglaltak.”
178.	§ (1) Az Szt. 151. §-a a következő új (8) és (9) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a
jelenlegi (8)-(11) bekezdések számozása (10)-(13) bekezdésre változik:
„(8) A könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartása tartalmazza a nyilvántartásba
felvettek
a)	regisztrálási számát,
b)	nevét, születési nevét,
c)	címét (irányítószám, helység, utca, házszám),
d)	születési helyét és idejét,
e)	anyja születési nevét,
f)	igazolványa számát, az igazolvány kiadásának időpontját,
g)	szakképesítését (mérlegképes könyvelői képesítésnél a szakot is), illetve a
nyilvántartásba vétel szempontjából mérlegképes könyvelői képesítésnek elismert szakirányú
egyetemi, főiskolai végzettségét,
h)	g) pont szerinti szakképesítését, végzettségét igazoló oklevél, bizonyítvány számát, a
kiállító intézmény nevét, a kiállítás keltét,
i)	regisztráláshoz előírt számviteli, pénzügyi, ellenőrzési gyakorlata éveinek számát,
valamint azt a munkakört, amelyben a szakmai gyakorlatot jellemzően megszerezték,
j) regisztrálási szakterületét, valamint
k) a regisztrálást követően a szakmai továbbképzésben való igazolt részvételt.
(9)	A könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartása tartalmazhatja, a könyvviteli
szolgáltatást végző önkéntes adatszolgáltatása alapján a nyilvántartásba felvettek
a)	telefonszámát,
b)	elektronikus elérhetőségét,
c)	könyvviteli szolgáltatás végzésénél hasznosítható egyéb szakképesítéseit, ezen
képesítéseket igazoló oklevél, bizonyítvány számát, a kiállító nevét, a kiállítás keltét,
d)	államilag elismert idegennyelv-tudását igazoló, eredményes nyelvvizsga (nyelvvizsgák)
típusát, valamint fokozatát.”
75
(2) Az Szt. - az (1) bekezdés szerint átsorszámozott - 151. §-ának (10) bekezdése helyébe
a következő rendelkezés lép:
„(10) A nyilvántartásba vett könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosult természetes
személy regisztrálási száma, igazolványszáma, neve, címe, hozzájárulása esetén egyéb, a
nyilvántartásban szereplő adata nyilvános, azokról bárki tájékoztatást kaphat.”
179.	§ Az Szt. 152. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az (1) bekezdés szerinti továbbképzést a miniszter által akkreditált szervezet
végezheti.”
180.	§ Az Szt. 152. §-a után a következő 152/A. §-sal egészül ki:
„152/A. § A 151. § (4) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételi eljárásért, valamint a
152.	§ (3) bekezdése szerinti akkreditációs eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.”
181.	§ Az Szt. 167. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) A könyvviteli elszámolást közvetlenül alátámasztó bizonylat általános alaki és tartalmi
kellékei a következők:/
„d) a bizonylat kiállításának időpontja, illetve - a gazdasági művelet jellegétől, időbeni
hatályától függően - annak az időpontnak vagy időszaknak a megjelölése, amelyre a
bizonylat adatait vonatkoztatni kell (a gazdasági művelet teljesítésének időpontja, időszaka);”
182.	§ Az Szt. 178. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy rendelettel állapítsa meg a könyvviteli
szolgáltatást végzők nyilvántartásba vételéért, a nyilvántartásban szereplő adatok
módosításáért, valamint a nyilvántartásból való törlésért, továbbá a továbbképző szervezetek
akkreditációs eljárásáért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjat és a díj megfizetésének
részletes szabályait.”
XX.	Fejezet
a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a
könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény módosítása
183.	§ A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a
könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: kamarai
tv.) 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ügyfél kérelmére indított kamarai hatósági eljárásért - a 30. § (3) bekezdése, a
41.	§ (2) bekezdése, az 52. § (2) bekezdése, a 69. § (3) bekezdése, a 71. § (3) bekezdése, a
94.	§ (3) bekezdése, a 101. § (2) bekezdése, a 104. § (3) bekezdése és a 105. § (3) bekezdése
szerinti eljárás kivételével - az ügyfélnek a Magyar Könyvvizsgálói Kamara központi
számlájára igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetnie. Az igazgatási szolgáltatási díj a kamara
bevétele.”
184.	§ A kamarai tv. 46. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kamarai tag könyvvizsgáló, a könyvvizsgáló cég az ok megjelölésével közli a
Könyvvizsgálói Közfelügyeleti Bizottsággal, ha a jogszabályi kötelezettségen alapuló
könyvvizsgálói tevékenységre irányuló megbízásának időtartama alatt visszahívták vagy
lemondott.
(2)	A kamarai tag könyvvizsgáló, a könyvvizsgáló cég, amennyiben az (1) bekezdés
szerinti megbízásának időtartama alatt visszahívták vagy lemondott - a külön jogszabály
76
előírásainak figyelembevételével - az ok megjelölésével, illeték és közzétételi költségtérítés
nélkül, hitelt érdemlő módon közli azt
a)	a megbízója tekintetében illetékes cégbírósággal, ha a megbízója cégbíróságon
bejegyzett,
b)	a megbízója tekintetében illetékes egyéb hatósággal, ha a megbízója egyéb hatóságnál
bejegyzett.”
185.	§ A kamarai tv. 193. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A bizottság a 185. § (3) bekezdés szerint részére biztosított költségvetési hozzájárulás
felhasználásáról - az éves munkatervében foglalt feladatok figyelembevételével - saját
hatáskörben jogosult dönteni. A költségvetési hozzájárulás felhasználása során a szükséges
szerződéskötési, pénzügyi és egyéb adminisztratív feladatokat a bizottság nevében a miniszter
által vezetett minisztérium látja el.”
TIZEDIK RÉSZ
XXI.	Fejezet
A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosítása
186.	§ A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban:
Szjtv.) 1. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A nyereményre jogosult játékos kérésére a szerencsejáték-szervező köteles a 2 millió
forintot, illetve ennek megfelelő valutaösszeget meghaladó nyereményről annak jogcímét és
forintértékét tanúsító igazolást adni. A valutaösszeg átváltása tekintetében a nyeremény
kifizetésének napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos
devizaárfolyamot kell alkalmazni. A nyereményigazolásnak tartalmaznia kell a
szerencsejáték-szervező és a játékos azonosító adatait, a nyerés és a nyeremény átvételének
helyét és időpontját, a szerencsejáték-szervező által a nyereményből levont személyi
jövedelemadó összegét, valamint pénznyerő automatából származó nyeremény esetén a
pénznyerő automata gyártási számát és a mérésügyi szerv által adott azonosító számát. A
nyereményigazolás az állami adóhatóság által rendszeresített és hitelesített bizonylaton, vagy
az állami adóhatóság jóváhagyásával - amennyiben a szerencsejáték-szervező a játékos
személyes adatai, valamint egyéb, személyhez fűződő jogai védelmét biztosítja - zárt
számítástechnikai rendszeren keresztül is kiállítható. A szerencsejáték-szervező köteles
valamennyi kérelmet a nyereményigazolás kiállításának általa választott módján egységesen
teljesíteni.”
187.	§ (1) Az Szjtv. 2. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/(4) Nem adható meg az engedély, ha/
„b) a kérelmező, illetőleg vezető tisztségviselője és tagja büntetett előéletű, vagy a
kérelem benyújtását megelőző 3 éven belül jogerős bírósági ítéletben megállapított közélet
tisztasága elleni (Btk. XV. fejezet VII. cím), nemzetközi közélet tisztasága elleni (Btk. XV.
fejezet VIII. cím), közbizalom elleni (Btk. XVI. fejezet III. cím), gazdasági (Btk. XVII.
fejezet), vagyon elleni (Btk. XVIII. fejezet) bűncselekményt, tiltott szerencsejáték
szervezésének bűncselekményét, illetve a kérelem benyújtását megelőző 2 éven belül tulajdon
elleni vagy pénzügyi szabálysértést, a játék és pénznyerő automata üzemeltetésére vonatkozó
szabályok megszegése vagy tiltott szerencsejáték szabálysértését követte el, illetőleg jogerős
77
bírósági ítéletben megállapított, a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi
intézkedésekről szóló törvény szerinti tevékenység korlátozása alatt áll,”
(2)	Az Szjtv. 2. §-a (4) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(4) Nem adható meg az engedély, ha/
„d) a kérelmező, illetőleg vezető tisztségviselője és tagja a kérelem benyújtását megelőző
5 éven belül tiltott szerencsejáték szervező tevékenységet folytatott, vagy a kérelmező vezető
tisztségviselője, vagy tagja olyan gazdálkodó szervezetben volt vezető tisztségviselő, vagy
tag, amely a vezető tisztségviselői vagy tagsági jogviszonyának fennállása alatt, a kérelem
benyújtását megelőző 5 éven belül tiltott szerencsejáték szervező tevékenységet folytatott, és
a tiltott szerencsejáték szervező tevékenység folytatását jogerős közigazgatási vagy
szabálysértési határozat, illetve bírósági ítélet állapította meg,”
(3)	Az Szjtv. 2. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az állami adóhatóság az engedély iránti kérelmet elutasítja, ha a kérelmezővel, illetve
vezető tisztségviselőjével és tagjával szemben az adóhatóság a kérelem benyújtását megelőző
5 éven belül jogerősen 2 millió forintot meghaladó adóbírságot vagy mulasztási bírságot
szabott ki, vagy a kérelem benyújtását megelőző 1 éven belül a kérelmezőnek, illetve vezető
tisztségviselőjének vagy tagjának 2 millió forintot meghaladó 30 napon túli köztartozása vagy
adótartozása volt.”
188.	§ Az Szjtv. 7/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az állami adóhatóság szerencsejáték ügyben hozott határozatai ellen - a bírságot
kiszabó határozat (végzés) kivételével - fellebbezésnek nincs helye. A bírságot kiszabó
határozat (végzés) elleni fellebbezést az állami adóhatóság vezetője bírálja el. A
szerencsejáték ügyben hozott határozat (végzés) ellen - a bírságot kiszabó határozat (végzés)
kivételével - benyújtott keresetlevélnek a végrehajtásra halasztó hatálya van.”
189.	§ Az Szjtv. 12. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A bírság kiszabásánál figyelembe kell venni a mulasztás vagy a kötelezettségszegés
súlyát, és azt, hogy a jogsértővel szemben az állami adóhatóság a jogsértést megelőző 2 éven
belül - sorsolásos játék és fogadás esetén azonos értékesítőhelyhez, fogadóirodához köthetően
-	hasonló jogsértés miatt jogerősen szabott-e ki bírságot.”
190.	§ Az Szjtv. 13. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az állami adóhatóság a játékkaszinó és az elektronikus kaszinó működtetőjével
szemben a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról
szóló törvényben foglalt rendelkezések megsértése esetén e §-ban meghatározott intézkedést
alkalmazhat.”
191.	§ (1) Az Szjtv. 26. §-ának (18) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(18) A szerencsejáték-szervező a 2. § (4) bekezdésének b) és d) pontjaiban és az (5)
bekezdésben meghatározott személyi megfelelőségének folyamatosan fenn kell állnia, az
állami adóhatóság pedig a személyi megfelelőség meglétét köteles ellenőrizni. A személyi
megfelelőség folyamatos fennállását vélelmezni kell a határidőben benyújtott
meghosszabbításra irányuló kérelem jogerős elbírálásáig. A szervezőnek a személyi
megfelelőség meghosszabbítására irányuló kérelmet a személyi megfelelőség lejárata előtt
legalább 10 munkanappal be kell nyújtania az állami adóhatósághoz. Ha a szerencsejáték-
szervező e kötelezettségének nem tesz eleget, vagy személyi megfelelősége nem áll fenn,
78
akkor az állami adóhatóság megállapítja a szerencsejáték-szervező részére kiállított
engedélyek érvénytelenségét és a szerencsejáték-szervezői tevékenység megszűnését.”
(2) Az Szjtv. 26. §-a a következő új (21) bekezdéssel egészül ki:
„(21) A szerencsejáték-szervező negyedévenként pénznyerő automata kategóriánként
elkülönített időszaki elszámolást készít az állami adóhatóság részére, amelyet a negyedévet
követő hónap tizenötödik és utolsó napja között köteles gépi adathordozón benyújtani.”
192.	§ (1) Az Szjtv. 37. §-ának 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. Tét: a szerencsejátékban részvételre jogosító pénzösszeg, vagy más vagyoni érték.”
(2) Az Szjtv. 37. §-ának 14. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„14. Tiltott szerencsejáték: az e törvény szerint engedélyköteles szerencsejáték, amelyet az
állami adóhatóság engedélye nélkül szerveznek.”
TIZENEGYEDIK RÉSZ
XXII.	Fejezet
A fiatalok életkezdési támogatásáról szóló 2005. évi CLXXIV. törvény módosítása
193.	§ A fiatalok életkezdési támogatásáról szóló 2005. évi CLXXIV. törvény (a
továbbiakban: Fétám tv.) 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/Az életkezdési támogatásra való jogosultság érvényesítéséhez - a 2005. december 31.
napja után született gyermekekre vonatkozóan/
„b) az állami adóhatóság a gyermek adóazonosító jelét és természetes azonosító adatait,
azok változásait az a) pont szerinti adatszolgáltatását követő 5 munkanapon belül elektronikus
úton adja át a kiutaló részére, továbbá az adóigazolványt hivatalból kiállítja és megküldi a
szülőnek, valamint a kiutaló részére 5 munkanapon belül elektronikus úton továbbítja az e
törvény szerinti kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges adatokat.”
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatályba léptető rendelkezések
194.	§ Ez a törvény - a 195. §-267. §-okban foglaltak figyelembevételével - 2009. január
1-jén lép hatályba.
195.	§ (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezései - a (2)-(3) bekezdésekben
foglalt kivételekkel - 2009. január 1-jén lépnek hatályba.
(2)	E törvény 249. §-ának (19) bekezdése a kihirdetés napján lép hatályba.
(3)	Az Szja tv.
a)	7. § (1) bekezdésének e törvénnyel módosított p) pontja,
b)	56. §-ának e törvénnyel módosított (1) bekezdése,
c)	1. számú mellékletének e törvénnyel módosított 8.6. pontja
2009. február 1-jén lép hatályba.
79
196.	§ E törvénynek a Tao.-t módosító rendelkezései 2009. január 1-jén lépnek hatályba
azzal, hogy rendelkezéseit a 2008. adóévi adókötelezettségre is lehet alkalmazni.
197.	§ (1) Az Áfa tv. e törvénnyel megállapított rendelkezései - a (2) bekezdésben, a 211.
§-ban, valamint a 234. §-ban foglaltak figyelembevételével - 2009. február 1. napján lépnek
hatályba, amelyeket - a 211. §-ban, a 234. §-ban, valamint a 251. §-ban foglaltak
figyelembevételével - ettől az időponttól kezdődően kell alkalmazni.
(2) Az Áfa tv. e törvénnyel megállapított 212/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott
választási jog gyakorlására vonatkozó előzetes bejelentési kötelezettséggel összefüggő
rendelkezés e törvény kihirdetését követő napon lép hatályba azzal, hogy azt ettől az
időponttól kezdődően lehet az állami adóhatóság felé teljesíteni úgy, hogy az ahhoz fűződő
jogkövetkezményeket legkorábban 2009. február 1. napjától kell alkalmazni.
198.	§ (1) E törvény Jöt.-t módosító rendelkezései - a (2)-(5) bekezdésekben foglalt
kivételekkel - 2009. január 1-jén lépnek hatályba.
(2)	A Jöt. e törvénnyel megállapított 73. §-ának (12) bekezdése, 98. §-ának (12) bekezdése
és 110. §-ának (10) bekezdése 2009. február 1-jén lép hatályba.
(3)	A Jöt. e törvénnyel megállapított 41. §-ának (3) bekezdése, 73. §-ának (4), (6)-(7), (13)
bekezdése, 83. §-ának (5) bekezdése, 106. §-ának (7) bekezdése, 128/B. §-a és 129. §-a (2)
bekezdésének u) pontja 2009. július 1-jén lép hatályba.
(4)	A Jöt. e törvénnyel megállapított 48/B. §-ának (2) bekezdése 2009. október 1-jén lép
hatályba.
(5)	A Jöt. e törvénnyel megállapított 52. §-a (1) bekezdésének a) és d) pontja az Európai
Bizottság jóváhagyó határozatának meghozatalát követő második hónap első napján lép
hatályba.
(6)	Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy az Európai Bizottság (5)
bekezdés szerinti határozata meghozatalának időpontját - annak ismertté válását követően
haladéktalanul - a Magyar Közlönyben egyedi határozattal tegye közzé.
199.	§ A földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény 153. §-a nem lép hatályba.
200.	§ (1) Az Itv. e törvénnyel megállapított rendelkezései - a (2) bekezdésben foglaltak
kivételével - 2009. január 1-jén lépnek hatályba azzal, hogy azokat a 2009. január 1. napját
követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az állami adóhatóság tudomásra jutott
vagyonszerzési ügyekben, valamint kezdeményezett elsőfokú, illetve jogorvoslati
eljárásokban kell alkalmazni.
(2)	Az Itv. e törvénnyel megállapított 2. §-ának (4) bekezdése, 16. §-ának (2) bekezdése,
17.	§-ának (2) bekezdése, 23/A. §-a, 23/C. §-a, 24. §-a, 26. §-a (1) bekezdésének l) és q)
pontja, 26. §-ának (2) és (10) bekezdése, 87. §-ának (2) bekezdése, 102. §-a (1) bekezdésének
k) és n)-p) pontjai e törvény kihirdetését követő 45. napon lépnek hatályba azzal, hogy azokat
a hatályba lépés napját követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az állami
adóhatóság tudomásra jutott - az Itv. 23/C. §-át a hatályba lépés napját követően megkötött
ügyletekhez kapcsolódó - vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni.
201.	§ (1) A Gjt. e törvénnyel megállapított rendelkezései - a (2)-(3) bekezdésekben
foglaltak kivételével - 2009. január 1-jén lépnek hatályba.
80
(2)	A Gjt. e törvénnyel megállapított 2. §-ának (4) bekezdése e törvény kihirdetését követő
45.	napon lép hatályba.
(3)	A Gjt. e törvénnyel megállapított 1. §-ának (1) bekezdése, valamint 17/A.-17/G. §-ai
2009. február 1-jén lépnek hatályba.
202.	§ (1) E törvénynek az Art.-t módosító rendelkezései - a (2)-(4) bekezdésekben
foglalt kivételekkel - 2009. január 1-jén lépnek hatályba.
(2)	E törvénynek az Art. 175. §-ának (17), (19), valamint (20)-(22) bekezdéseit
megállapító rendelkezései, az Art. 1. melléklet I./B/3/a) pontjának ab) alpontját, illetőleg 6.
számú melléklet 2. pontjának b) alpontját módosító rendelkezései, valamint e törvény 221. §-a
a kihirdetés napját követő napon lépnek hatályba.
(3)	E törtvénynek az Art. 56. § (1) bekezdését módosító és az Art. 56. § új (3) bekezdését
megállapító rendelkezése a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási
együttműködésről, valamint a 218/92/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló
1798/2003/EK (2003. október 7.) tanácsi rendelet 2. cikk 1. pontjában a magyar illetékes
hatóságra vonatkozó rendelkezés módosításával egyidejűleg lép hatályba.
(4)	2009. február 1-jén lép hatályba e törvénynek az Art. 14. §-ának (1) bekezdését, 16. §-a
(4)	bekezdésének c) pontját, 17. §-ának (12) bekezdését, 24/A. §-ának (1), (4), (7), (11), (12)
bekezdéseit, 30. §-át, 32. §-ának (1) bekezdését, 33.§-a (3) bekezdésének c) pontját, 46. §-
ának (1) bekezdését, 47.§-ának (7) bekezdését, 54. §-a (5) bekezdésének b) pontját, 92. §-ának
(7)	bekezdéseit, 117. §-ának (4) bekezdését, 124. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (3) és (7)
bekezdéseit, 154. §-át, 164. §-ának (6) bekezdését, 170. §-ának (1) és (6) bekezdéseit, 172. §-
ának (3), (5) és (18)-(20) bekezdéseit módosító rendelkezése.
203.	§ Az Eho. 11/A. §-ának e törvénnyel megállapított (4) bekezdése 2010. január 1-jén
lép hatályba.
204.	§ (1) E törvénynek az Szt.-t módosító rendelkezései - a (2) bekezdésben, illetve a
228. § (3) bekezdésében foglaltak kivételével - 2009. január 1-jén lépnek hatályba.
(2) E törvénynek az Szt. 152. §-ának (3) bekezdését, 152/A. §-át, valamint a 178. §-ának
(5)	bekezdését megállapító rendelkezései a kihirdetés napját követő napon lépnek hatályba.
205.	§ E törvénynek a kamarai tv.-t módosító rendelkezései a kihirdetés napját követő
napon lépnek hatályba.
206.	§ E törvénynek az Szjtv.-t módosító rendelkezései 2009. február 1-jén lépnek
hatályba.
207.	§ E törvénynek a Fétám tv.-t módosító rendelkezései a kihirdetés napján lépnek
hatályba.
Módosító rendelkezések
208.	§ (1) 2009. január 1-jén az Szja tv.
1.	3. §-a 9. pontjának felvezető szövegében az „ellenérték” szövegrész helyébe az
„ellenérték (a továbbiakban ideértve a kamatot is)” szövegrész, a) pontjában az „az az ár”
szövegrész helyébe az „az az ellenérték (ár)” szövegrész, b) az „alkalmazott ár” szövegrész
helyébe az „alkalmazott ellenérték (ár)” szövegrész,
2.	3. §-ának 19. pontjában a „7 millió forintot” szövegrész helyébe a „8 millió forintot”
szövegrész,”
81
3.	3. §-a 72. pontjának d) alpontjában az „évi 120 ezer forintot” szövegrész helyébe az
„évi 180 ezer forintot” szövegrész,
4.	7. §-a (1) bekezdésének kc)-ke) alpontjaiban az „a munkáltató a magánszemély
javára” szövegrész helyébe az „a munkáltató a magánszemély javára havonta” szövegrész,
(2) bekezdésének d) pontjában az „önellenőrzéssel, vagy az adóhatósági adómegállapítás
módosításának kezdeményezésével” szövegrész helyébe az „önellenőrzéssel” szövegrész,
5.	33. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és 1. számú melléklete 9.5.1. pontjának a)
alpontjában az „ a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatósági, illetve a
munkáltatói adómegállapítás során elszámolt éves összes jövedelme” szövegrész helyébe az
„a magánszemély összes jövedelme az adóévben” szövegrész,
6.	40. §-nak (2) bekezdésében az „a (3)-(11) bekezdés rendelkezései szerint nem kell
megfizetni a családi kedvezményt, amelyet a kedvezményezett eltartott után adóbevallásában,
illetőleg az adóhatósági adómegállapításában érvényesíthet a jogosult azzal, hogy e §
alkalmazásában adóbevallásnak minősül a magánszemély adójának a munkáltató által
történő adómegállapítása is” szövegrész helyébe az „ a jogosult a kedvezményezett eltartott
után családi kedvezményt érvényesíthet a (3)-(12) bekezdés, valamint a 42-43. §-ok
rendelkezései szerint” szövegrész,
7.	44/A. §-ának (2) bekezdésében az „adóbevallása, adóhatósági adómegállapítása
alapján” szövegrész helyébe az „adóbevallása alapján” szövegrész, (3) bekezdésében a
„veszi figyelembe adóbevallásában a magánszemély, illetve ezen igazolásról szóló
adatszolgáltatás alapján az adóhatósági adómegállapítás során az adóhatóság” szövegrész
helyébe a „kell figyelembe venni” szövegrész, az „összegét” szövegrész helyébe az „összegét
is” szövegrész, (5) bekezdésében az „adóbevallása, adóhatósági adómegállapítása alapján”
szövegrész helyébe „adóbevallása alapján” szövegrész, az „az adóbevallás, adóhatósági
adómegállapítás szerinti” szövegrész helyébe az „az adóbevallás szerinti” szövegrész,
8.	44/B. §-ának (1) bekezdésében a „rendelkezhet” szövegrész helyébe a „rendelkezhet-
akkor is, ha a nyugdíj-előtakarékossági számlát a nyilatkozattétel időpontját megelőzően
nyugdíjszolgáltatásra jogosultsága miatt megszüntette, de a rendelkezést megalapozó
befizetés évének utolsó napján az adott nyugdíj-előtakarékossági számláját még nem mondta
fel - ” szövegrész, (2) bekezdésében a „számlavezetőhöz teljesíti” szövegrész helyébe a
„számlavezetőhöz, vagy ha az adott nyugdíj-előtakarékossági számla nyugdíjszolgáltatás
igénylése miatt a kiutalás teljesülésének időpontjáig megszűnt, a számlavezető által az
adóhatóságnál erre a célra nyitott beszedési számlára történt visszautalást követően,
kérelemre az abban megjelölt címre (számlára) utalja azzal, hogy ez a kiutalás más (újonnan
nyitott) nyugdíj-előtakarékossági számlára nem teljesíthető” szövegrész,
9.	46. §-a (2) bekezdésének a) pontjában az „a kifizető ilyenkor az adóévet követő január
31-éig teljesítendő adatszolgáltatásában feltünteti az őstermelői igazolvány számát vagy a
magánszemély regisztrációs számát is” szövegrész helyébe az „a kifizető az ilyen kifizetéseket
is feltünteti az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott formában és előírt
határidőre a kötelezettséget eredményező kifizetésekről, juttatásokról teljesítendő
bevallásában” szövegrész,
10.	49. §-a (2) bekezdésének a) pontjában az „az egyszerűsített bevallási nyilatkozat”
szövegrész helyébe az „a nemleges nyilatkozat” szövegrész, (13) bekezdésében az „5 millió
forintot” szövegrész helyében az „50 millió forintot” szövegrész, (17) bekezdésében az „az
adóbevallásában” szövegrész helyébe az „az adóhatósági közreműködés nélkül elkészített
bevallásban” szövegrész,
11.	49/C. §-a (7) bekezdésében az „azon része után, amely nem haladja meg az adóévi
vállalkozói jövedelem meghatározásánál költségként elszámolt vállalkozói kivét 30 százalékát,
82
az adó mértéke 25 százalék, a vállalkozói osztalékalap fennmaradó része után az adó mértéke
35 százalék’ szövegrész helyébe az „adója 25 százalék” szövegrész,
12.	50. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjában, valamint 52. §-a (1) bekezdésének a)
pontjában a „8 millió forintot” szövegrész helyébe a „15 millió forintot” szövegrész, 50. §-a
(4)	bekezdésében és 52. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a „40 millió forintot” szövegrész
helyébe a „100 millió forintot” szövegrész,
13.	68. §-ának (5) bekezdésében az „az adót adóbevallásában” szövegrész helyébe a „az
adót az adóhatósági közreműködés nélkül elkészített bevallásában” szövegrész,
14.	76. §-a (4) bekezdésében a „lóversenyfogadásból” szövegrész helyébe a
„lóversenyfogadásból, bingójátékból” szövegrész,”
15.	77/C. §-ának (18) bekezdésében az „500 ezer forintot” szövegrész helyébe az „1
millió forintot” szövegrész,
16.	78/A. §-ának (3) bekezdésében a „számának feltüntetésével szolgáltat adatot - az
adóévet követő január 31-éig - a kifizetésről az adóhatóságnak” szövegrész helyébe a
„ számának vagy a regisztrációs számának feltüntetésével az adózás rendjéről szóló
törvényben meghatározott formában és előírt határidőre a kötelezettséget eredményező
kifizetésekről, juttatásokról teljesítendő bevallásában szolgáltat adatot a kifizetésről az
adóhatóságnak” szövegrész, a (4) bekezdésben az „esetén -, ha az adóévben nem volt más
olyan jövedelme, amelyet be kellene vallani, adóbevallás benyújtása helyett, egyszerűsített
bevallási nyilatkozat aláírásával - az adóévben” szövegrész helyébe „ esetén az adóévben”
szövegrész, a „jövedelme, feltéve” szövegrész helyébe a „jövedelme (nemleges nyilatkozat),
feltéve” szövegrész, az „ a tényt nyilatkozatában” szövegrész helyébe az „a tényt a
nyilatkozatban” szövegrész, a (6) bekezdésben az „az egyszerűsített bevallási nyilatkozatot”
szövegrész helyébe az „ a nemleges nyilatkozatot” szövegrész, az „önadózás esetén
adóbevallásában, egyébként a munkáltatói adómegállapításának, vagy az adóhatósági
adómegállapítás érdekében tett nyilatkozatának kiegészítéseként” szövegrész helyébe az
„ adóbevallásban, illetve a munkáltatói adómegállapítás keretében” szövegrész, a (7)
bekezdésben az „adott nyilatkozat” szövegrész helyébe az „ adott nemleges nyilatkozat”
szövegrész,
1.	számú mellékletének 1.1. pontjában a „lakbérhozzájárulás” szövegrész helyébe a „lakbér-
hozzájárulás, az árvaellátásra jogosult gyermekre tekintettel kapott özvegyi nyugdíj”
szövegrész, 3.3 pontjában a „megszerzett bevétel” szövegrész helyébe a „megszerzett
bevétel, továbbá a 2008. január 1-je előtt alapított, a magyar kultúra, tudomány, művészet és
sport érdekében kiemelkedő tevékenységet folytató és kimagasló eredményt elérő
magánszemélynek nyilvános jelölés alapján odaítélt és nyilvánosan átadott szakmai díj”
szövegrész,
17.	3. számú melléklete II. Igazolás nélkül elszámolható költségek fejezetének 6. pontjában
az „a munkáltató által” szövegrész helyébe az „a kifizető által” szövegrész,
18.	6. számú melléklete I. fejezetének c) pontjában a „2 litert meghaladó” szövegrész
helyébe a „0,5 litert elérő” szövegrész, II/C. fejezetének 1. pontjában az „Erdőgazdálkodás
és e tevékenység termékeiből TEÁOR 02.04401 10 4403-ból is” szövegrész helyébe az
„Erdőgazdálkodás és e tevékenység termékei” szövegrész
19.	11. számú melléklete II. Az értékcsökkenési leírás szabályai fejezete 2. pontjának o)
alpontjában a „ tartalék alapjául szolgáló lekötött számlakövetelésből feloldott összeget”
szövegrész helyébe „tartalék-nyilvántartásból kivezetett összeget” szövegrész
lép.
(2) 2009. február 1-jén az Szja tv.
83
1.	49/B. §-a (13) bekezdés b) pontjának 1. alpontjában az „azzal, hogy” szövegrész
helyébe a „feltéve, hogy” szövegrész, az „egyéni vállalkozónak” szövegrész helyébe az
„egyéni vállalkozó” szövegrész, a „cégautó adót kell fizetnie” szövegrész helyébe a „cégautó
adót fizet” szövegrész,
2.	11. számú melléklete III. A járművek költsége fejezete 2. pontjának b) alpontjában az
„ egyéni vállalkozó választása szerint a cégautó adót megfizetette” szövegrész helyébe az
„egyéni vállalkozó cégautó adót fizet” szövegrész, 8. pontjában a „személygépkocsik,
amelyek esetében a bérleti díj, illetőleg a vonatkozó rendelkezés szerint a lízing díja
elszámolható a 3. és 4. pont rendelkezéseiben foglalt korlátozások értelemszerű
alkalmazásával” szövegrész helyébe a „személygépkocsik” szövegrész
lép.
209.	§ 2008. január 1-jétől alkalmazhatóan a Tao. 5. számú mellékletének 4. és 5.
pontjában az „ illetve a tevékenységét folytató közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit
gazdasági társaság” szövegrész helyébe az „ illetve a tevékenységét folytató nonprofit
gazdasági társaság” szövegrész lép.
210.	§ 2009. február 1-jén az egyszerűsített vállalkozói adóról 2002. évi XLIII. törvény (a
továbbiakban: Eva)
a)	4. §-a (6) bekezdésében „A bizonylatot, a nyilvántartást” szövegrész helyébe „A
bizonylatot (ide értve a beszerzésekről kapott bizonylatot is ), a nyilvántartást” szövegrész
lép,
b)	17. §-a (3) bekezdésében „Az egyéni vállalkozó adóalanyt az adóévben nem terheli
cégautó-adó, továbbá vállalkozói személyi jövedelemadó” szövegrész helyébe „ Az egyéni
vállalkozó adóalanyt az adóévben nem terheli vállalkozói személyi jövedelemadó” szövegrész
lép.
c)	18. §-a (4) bekezdésében „az adóévben nem terheli a cégautóadóval, valamint - a jogi
személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany által juttatott bevétel alapján
-	az osztalék utáni személyi jövedelemadóval és” szövegrész helyébe „az adóévben nem
terheli - a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany által juttatott
bevétel alapján - az osztalék utáni személyi jövedelemadóval és” szövegrész lép.
211.	§ (1) 2009. január 1. napján az Áfa tv.
a)	3. §-ának b) pontjában a „termékek különös” szövegrész helyébe a „termékek
forgalmazásának különös” szövegrész, valamint
b)	107. §-ának (5) bekezdésében a „törvényben kihirdetett” szövegrész helyébe a
„törvényben vagy kormányrendeletben kihirdetett” szövegrész
lép.
(2)	2009. február 1. napján az Áfa tv.
a)	85. §-a (1) bekezdésének l) pontjában a „nyilvántartott tagsággal” szövegrész helyébe
a „tagsággal” szövegrész,
b)	85. §-a (1) bekezdésének n) pontjában a „közszolgáltató” szövegrész helyébe a
„közszolgáltató vagy népi iparművész minősítéssel rendelkező személy, szervezet” szövegrész,
c)	127. §-a (1) bekezdésének ca) alpontjában a „határozat” szövegrész helyébe az
„okirat” szövegrész,
d)	165. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a „163. § a) pontjában” szövegrész helyébe a
„163. § (1) bekezdésének a) pontjában” szövegrész,
84
e)	169. §-ának g) pontjában a „163. § a) és b) pontjában” szövegrész helyébe a „163. §
(1)	bekezdésének a) és b)pontjában” szövegrész,
f)	210. §-ának (2) bekezdésében az „együttes ellenértéke” szövegrész helyébe az
„ együttes ellenértéke (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: egyedi nyilvántartáson
alapuló módszer)” szövegrész, valamint
g)	217. §-ának (2) bekezdésében a „(a továbbiakban: egyedi nyilvántartáson alapuló
módszer)” szövegrész helyébe a „(ezen alfejezet alkalmazásában a továbbiakban: egyedi
nyilvántartáson alapuló módszer)” szövegrész
lép.
212.	§ (1) E törvény kihirdetését követő napon a Jöt. 117. §-a (5) bekezdése első
mondatában a „b) és c) pontja” szövegrész helyébe „b) vagy c) pontja” szövegrész, 119. §-
ának (12) bekezdésében a „(8) bekezdés” szövegrész helyébe a „(11) bekezdés” szövegrész,
(14)	bekezdésében az „Art. 103. § (3), (5)-(7) bekezdésének’ szövegrész helyébe az „Art.
103.	§ (8)-(9) bekezdésének’ szövegrész, az „Art. 103. § (6) bekezdése” szövegrész helyébe az
„Art. 103. § (8) bekezdése” szövegrész, 132. §-ában a „2008. december 31-éig’ szövegrész
helyébe a „2011. március 31-éig’ szövegrész lép.
(2)	2009. január 1-jével a Jöt. 7. §-a 1. pontjának d) alpontjában a „legkésőbb 5
munkanappal’ szövegrész helyébe a „legkésőbb 3 munkanappal’ szövegrész, 43. §-a (6)
bekezdésének b) pontjában és 104. §-a (15) bekezdésének b) pontjában a „vagy az
adóhatóság” szövegrész helyébe a „vagy a vámhatóság, illetve az adóhatóság” szövegrész,
47/A. §-ának (1) bekezdésében a „Közösség területére delegált diplomáciai és konzuli
képviselet” szövegrész helyébe a „diplomáciai és hivatásos konzuli képviselet” szövegrész lép.
213.	§ (1) 2009. január 1-jén a Vtv. 7/A. §-ának d) pontjában az „az eljáró vámhatóság
felettes szervének” szövegrész helyébe a „ Vám- és Pénzügyőrség Országos
Parancsnokságának” szövegrész lép.
(2)	2009. január 1-jén a Vtv. 1. §-a (3) bekezdésének 7. pontjában az „Európai
Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlegének finanszírozási rendszerébe
tartozó ügyletek tagállamok által végzett vizsgálatáról és a 77/435/EGK irányelv hatályon
kívül helyezéséről szóló 1989. december 21-i 4045/89/EGK rendelet” szövegrész helyébe az
„ Európai Mezőgazdasági Garanciaalap finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek
tagállamok által végzett vizsgálatáról szóló 485/2008/EK rendelet (továbbiakban:
485/2008/EK tanácsi rendelet)” szövegrész, 7. §-a (3) bekezdésének a) és b) pontjában és
7/K. §-ában a „4045/89/EGK rendelet” szövegrész helyébe a „485/2008/EK tanácsi
rendelet” szövegrész, 7/A. §-ának e) pontjában az „az Európai Mezőgazdasági és Orientációs
Garancia Alap Garancia Részlegének finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek tagállamok
által végzett vizsgálatáról és a 77/435/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló
4045/89/EGK tanácsi rendelet” szövegrész helyébe az „a 485/2008/EK tanácsi rendelet”
szövegrész lép.
214.	§ 2009. január 1-jén a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI.
törvény (a továbbiakban: Tny.) 96. §-a (3) bekezdésének a) pontjában a „vámhivatal”
szövegrész helyébe a „vámhatóság” szövegrész lép.
215.	§ 2009. január 1-jén a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról
szóló 1992. évi LXVI. törvény 37. §-ának (2) bekezdésében a „vámhivatal” szövegrész
helyébe „vámhatóság” szövegrész lép.
85
216.	§ 2009. január 1-jén a VPtv. 2. §-a (1) bekezdésének e) pontjában az „Európai
Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlegéből (EMOGA)” szövegrész
helyébe az „EurópaiMezőgazdasági Garanciaalapból (EMGA)” szövegrész lép.
217.	§ 2009. január 1-jén a Htv. 13/A. §-ának (1) bekezdésében a „(2)-(6)” szövegrész
helyébe a „(2)-(7)” szövegrész, 2. számú mellékletének 6.1. pontjában a „kiadását”
szövegrész helyébe a „jogerőre emelkedését” szövegrész lép, a 3. számú mellékletében a
2007.	évi CXXVI. törvény 6. számú mellékletének 2. pontjával beiktatott 6. pont számozása 7.
pontra változik.
218.	§ 2009. július 1-jén a Htv. 52. § 31. pontjának c) pontjában és 3. számú melléklete
2.2. pontjának felvezető szövegében a „közüzemi szolgáltató” szövegrészek helyébe az
„egyetemes szolgáltató” szövegrész lép, egyidejűleg a 3. számú melléklet 2.2. pontjának a)
alpontjában a „vagy közüzemi” szövegrész hatályát veszti.
219.	§ 2009. január 1-jén az Itv. 32. § (1) bekezdésében a „határozat” szövegrész helyébe
a „döntés” szövegrész, a 32. § (2) bekezdésében a „ügyfél lakóhelye” szövegrész helyébe az
„ügyfél lakóhelye, székhelye” szövegrész, a 73. §-ának (3) bekezdésében a „határozata ellen
benyújtott fellebbezés” szövegrész helyébe a „határozata, végzése és végrehajtási
cselekménye ellen kezdeményezett jogorvoslati eljárás” szövegrész, a 76. §-ának (3)
bekezdésében a „közlekedési igazgatási hatósági (okmányirodai)” szövegrész helyébe az
„okmányirodai” szövegrész lép.
(2)	E törvény kihirdetését követő 45. napon az Itv. 12. §-ának (4) bekezdésében
„Gépjármű, pótkocsi” szövegrész helyébe „Gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának, vagyoni
értékű jogának” szövegrész lép, a 18. §-a (2) bekezdésének d) pontjában a „tulajdonának,
haszonélvezetének” szövegrész helyébe a „tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának”
szövegrész, a 26. §-ának (5) bekezdésében az ,,a qb)-qd)” szövegrész helyébe az ,,az (1)
bekezdés qb-qe)pontjai szerinti” szövegrész lép.
220.	§ (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art.
a)	a 16. §-ának (4) bekezdésében a „a társadalombiztosítás ellátásaira és a
magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX.
törvény” szövegrész helyébe a „a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra
jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény”
szövegrész,
b)	a 31. §-a (5) bekezdésének második mondatában a „közhasznú, kiemelkedően
közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási intézmény, feltéve, hogy” szövegrész helyébe a
„közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási intézmény, az
európai területi együttműködési csoportosulás, feltéve, hogy” szövegrész,
c)	a 43. §-a (1) bekezdésének harmadik mondatában a „adóként” szövegrész helyébe a
„adónként” szövegrész;
d)	a 46. §-ának (4) bekezdésében az „adóévet követő év január 31-éig” szövegrész
helyébe az „adóévet követő év február 15-ig” szövegrész,
e)	az 57. §-a (1) bekezdés f) pontja utolsó mondatában a „az igazgatási együttműködést
szabályozó európai közösségi rendelet” szövegrész helyébe a „a 1798/2003/EK rendelet és
végrehajtási rendelete” szövegrész,
f)	a 85/A. §-a (3) bekezdésében a „behajthatatlanság címén törölt” szövegrész helyébe a
„behajthatatlanságcímén nyilvántartott” szövegrész,
g)	a 116. §-ának (4) bekezdésében a „körülményekhez képest eltérést állapít meg”
szövegrész helyébe a „körülményekhez, minősítéshez képest eltérést állapít meg” szövegrész,
86
h)	a 160. §-a (5) bekezdésének c) pontjában az „engedélyezését e törvény kizárja”
szövegrész helyébe az „engedélyezését törvény kizárja” szövegrész,
i)	a 175. §-át megelőző alcímben a „Nyomtatványok” szövegrész helyébe a
„Nyomtatványok, elektronikus űrlapok, adóügyek elektronikus intézése, felhatalmazás
rendeletalkotásra” szövegrész,
j) a 175. §-a (1) bekezdésének első mondatában a „teljesítéséhez nyomtatványt
rendszeresíthet” szövegrész helyébe a „teljesítéséhez nyomtatványt, elektronikus űrlapot
rendszeresíthet” szövegrész,
k) a 175. §-a (2) bekezdésének első mondatában a „gépi adathordozón is teljesíthető”
szövegrész helyébe az „elektronikus úton is teljesíthető” szövegrész,
l) a 178. §-ának 10. pontjában a „gazdasági társaság, egyesülés, szövetkezet,” szövegrész
helyébe a „gazdasági társaság, fióktelep, egyesülés, szövetkezet,” szövegrész,
m) az 1. számú melléklet I/B/2/a) pontjában a „adóévet követő év február 15-éig”
szövegrész helyébe a „adóévet követő év február 25-éig” szövegrész,
n) az 1. számú melléklet I/B/5 pontjában a „adóévet követő év február 15-éig” szövegrész
helyébe a „adóévet követő év február 25-éig” szövegrész,
o)	a 2. számú melléklet I/Határidők/1/B pontjának d) alpontjában a „adóévet követő év
február 15-éig” szövegrész helyébe a „adóévet követő év február 25-éig” szövegrész,
p) a 2. számú melléklet I/Határidők/2/a) pontjának utolsó francia bekezdésében a „adóévet
követő év február 15-éig” szövegrész helyébe a „adóévet követő év február 25-éig”
szövegrész,
q) a 3. számú melléklet G/4. pontjában a „a jármű tulajdonjogának bejegyzésére, annak
változására” szövegrész helyébe a „ a jármű tulajdonjogának, üzemben tartói jogának
bejegyzésére, ezek valamelyikének változására” szövegrész, illetőleg „a járműtulajdonos”
szövegrész helyébe a „a járműtulajdonos, üzemben tartói jog jogosítottja” szövegrész,
r) a 3. számú melléklet G/6. pontjában a „az alábbi tartalommal adatot szolgáltat”
szövegrész helyébe „az alábbi tartalommal - elektronikus úton - adatot szolgáltat”
szövegrész,
s) a 3. számú melléklet J) pontjában az „adóévet követő év január 31-éig” szövegrész
helyébe az „adóévet követő év február 15-ig” szövegrész
lép.
(2)	2009. február 1-jén az Art. 24/A. §-a (4) bekezdésének első mondatában a „határozat
jogerőre emelkedését követő 45 napon belül” szövegrész helyébe a „határozat jogerőre
emelkedését követő 30 napon belül” szövegrész, illetőleg a „ határozat jogerőre
emelkedésének napját követő” szövegrész helyébe a „határozat jogerőre emelkedése
megállapításának napját követő” szövegrész lép.
221.	§ E törvény kihirdetését követő napon az Art. 54. § - a pénzmosás és a terrorizmus
finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (a
továbbiakban: Pmt.) 49. §-ával megállapított - (12) bekezdésének számozása (13) bekezdésre
módosul.
222.	§ 2009. január 1-jén a Tbj.
a)	4. §-a u) pontjának 1. alpontjában az „élő” szövegrész helyébe ,,a polgárok személyi
adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény szerint bejelentett
lakóhellyel rendelkező” szöveg,
87
b)	16. §-a (1) bekezdésének i) pontjában „a közoktatásról szóló törvény hatálya alá
tartozó középfokú” szövegrész helyébe „a közoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó
alapfokú, középfokú” szöveg,
c)	16. §-a (1) bekezdésének o) pontjában a „szociálisan rászorult személy, és erről a
települési önkormányzat polgármestere hatósági bizonyítványt állított ki” szövegrész helyébe
a „szociálisan rászorult” szöveg,
d)	26. §-a (9) bekezdésben a „nyugdíjjárulék- (tagdíj-)” szövegrész helyébe a
„nyugdíjjárulék (tagdíj) és egészségbiztosítási járulék” szöveg,
e)	30/A. §-ának (2) bekezdésében „a hétmillió forintot” szövegrész helyébe „az Szja tv.
szerinti mezőgazdasági kistermelőre vonatkozó bevételi értékhatárt” szöveg, „A hétmillió
forintos bevételi összeghatár” szövegrész helyébe „Az Szja tv. szerinti mezőgazdasági
kistermelőre vonatkozó bevételi értékhatár” szöveg,
f)	54. §-ának (2) bekezdésében a „biztosításijogviszony” szövegrész helyébe a „biztosítás
vagy az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság” szöveg
lép.
223.	§ 2009. január 1-jén az Eho.
a)	3. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a „2. § (6) bekezdésének d) pontjában és (7)
bekezdésénekd)pontjában” szövegrész helyébe az „51/C. §-ában” szöveg,
b)	6. §-ának (2) bekezdésében „a (3) bekezdés a)-d) pontjában” szövegrész helyébe „a
(3)	bekezdés a)-d)pontjában és a (4) bekezdésben” szöveg,
lép.
224.	§ 2009. január 1-jén az Szht.
a)	4. § -ának (9) bekezdésében a „tárgyévet követő év második hónapjának 15. napjáig”
szövegrész helyébe a „tárgyévet követő év második hónapjának 25. napjáig” szövegrész;
b)	6. §-a (1) bekezdésében az „adóévet követő év második hónap 15. napjáig” szövegrész
helyébe az „adóévet követő év második hónap 25. napjáig” szövegrész,
c)	6. §-a (5) bekezdésében a „tárgyévet követő év második hónapja 15. napjáig”
szövegrész helyébe a „tárgyévet követő év második hónapja 25. napjáig” szövegrész
lép.
225.	§ 2009. január 1. napján az Öpt.
a)	2. § (4) bekezdésének a) pontjában a „személy” szövegrész helyébe a „közeli
hozzátartozó” szövegrész lép,
b)	11. §-ának (2) bekezdésében a „tagsági okiratként” szövegrész helyébe a „vagy a
tagsági okiratot” szövegrész lép,
c)	45. §-ának (2) bekezdése a „cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a
végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvényt” szövegrészt követően az „(a továbbiakban:
Ctv.)” szövegrésszel egészül ki,
d)	50. §-ának (2) bekezdésében az „a 2. § (7) bekezdés ce)pontjában” szövegrész helyébe
az „az 50/B. § (2) bekezdésében” szövegrész lép,
e)	50/B. § (1) bekezdésének g) pontjában a „20000 forint” szövegrész helyébe az ,,a
tárgyév első napján érvényes havi minimálbér harminc százaléka” szövegrész lép.
226.	§ 2009. január 1. napján az Mpt.
88
a)	2. §-ának (3) bekezdése az „ 1996. évi CXII. törvényben (a továbbiakban: Hpt.), ”
szövegrészt követően az „a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról,
valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII.
törvényben (a továbbiakban: Bszt.),” szövegrésszel egészül ki,
b)	4. §-a (2) bekezdéséneky) pontjában a „meghatározott személyek” szövegrész helyébe
a „megjelölt közeli hozzátartozó” szövegrész lép,
c)	29. §-ának (7) bekezdése a „Ha a tagnak” szövegrészt követően az „ a törvényes
öröklés rendje szerint” szövegrésszel egészül ki,
d)	44. §-ának (3) bekezdésében az ,,az (1) bekezdés” szövegrész helyébe az ,,a (2)
bekezdés” szövegrész lép,
e)	44. §-ának (5) bekezdése a „székhelyében,” szövegrészt követően az „ a bevételek
tartalékok közötti megosztásának arányában,” szövegrésszel egészül ki,
f)	69. §-ának (11) bekezdésében az „elszámolni” szövegrész helyébe a „számolni”
szövegrész lép.
g)	76. §-ának (1) bekezdésében a „Hpt. 3. § (1) bekezdésének i) pontja szerinti
„letétkezelés kollektív befektetések részére” szolgáltatás” szövegrész helyébe a „Bszt. 5. § (2)
bekezdésének b)pontja szerinti „letétkezelés” szolgáltatás” szövegrész lép.”
227.	§ 2009. január 1. napján az Szjftv. 5. § (5) bekezdésének b) pontjában az
„adóhatósági adómegállapítást” szövegrész helyébe az „egyszerűsített bevallást” szövegrész
lép.
228.	§ (1) 2009. január 1-jén az Szt. 17. §-ának (2) bekezdésében a „96-98. §-ok”
szövegrész helyébe a „96-98/A. §-ok” szövegrész, az Szt. 20. §-ának (4) bekezdésében a
„legalább 75%-ban” szövegrész helyébe a „több mint 50%-ban” szövegrész, az Szt. 151. §-
ának - e törvény 178. §-a (1) bekezdésével átsorszámozott - (11) bekezdésében a „(8)
bekezdésben” szövegrész helyébe a „(10) bekezdésben” szövegrész lép.
(2)	2009. január 1-jén az Szt. 78. §-ának (2) bekezdésében a „jövedéki adó” szövegrész
helyébe a „jövedéki adó, termékdíj” szövegrész, az Szt. 116. §-ának - e törvény 177. §-ával
átsorszámozott - (3)-(6) bekezdésében az „(1) bekezdés” szövegrészek helyébe az „(1)-(2)
bekezdés” szövegrész, az Szt. 124. §-a (9) bekezdésében az „52. § (4) bekezdésének”
szövegrész helyébe az „e törvénynek” szövegrész, az Szt. 155. §-ának (10) bekezdésében „a
Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvény”
szövegrész helyébe „a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről,
valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló törvény” szövegrész, az Szt. 167. §-ának (2)
bekezdésében és 168. §-ának (1) bekezdésében az „egyszerűsített” szövegrész helyébe az
„egyszerűsített adattartalmú” szövegrész, valamint az Szt. 177. §-ának (15) bekezdésében az
„Szt.” szövegrész helyébe az „e törvény” szövegrész lép.
(3)	2010. január 1-jén az Szt. 20. §-ának (4) bekezdésében a „több mint 50%-ban”
szövegrész helyébe a „ több mint 25%-ban” szövegrész lép.
229.	§ 2009. február 1-jén az Szjtv.
a)	12. §-a (3) bekezdésének b) pontjában a „pénzmosás” szövegrész helyébe „pénzmosás
és a terrorizmus finanszírozása” szövegrész;
b)	29. §-ának (2) bekezdésében a „100 millió Ft” szövegrész helyébe „50 millió forint”
szövegrész
lép.
89
230.	§ 2009. január 1-jén a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 2. számú
melléklete A közoktatás információs rendszere alcímen belül a következő új 7. ponttal egészül
ki:
„7. A közoktatási információs rendszer tartalmazza továbbá azokat az adatokat, amelyek a
jogszabályokban biztosított kedvezményekre való igényjogosultság elbírálásához és
igazolásához, kötelezettségek teljesítéséhez szükségesek. E célból azok az adatok kezelhetők,
amelyekből megállapítható a jogosult személye és a kedvezményre való jogosultsága.”
231.	§ A Pmt. 3. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„a) adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő: aki a külön jogszabályokban
meghatározott feltételek szerint megszerzett szakmai képesítéssel és ilyen tevékenység
folytatására jogosító engedéllyel rendelkezik, és a külön jogszabályokban meghatározott
adótanácsadói, adószakértői, illetve okleveles adószakértői névjegyzékben szerepel.”
Hatályon kívül helyező rendelkezések
232.	§ (1) 2009. január 1-jén hatályát veszti az Szja tv.
1.	25. §-a (2) bekezdésének c) pontja, valamint (5) bekezdése,
2.	44/A. §-a (1) bekezdésének felvezető szövegében a „vagy az adóhatósági
adómegállapítás céljából tett nyilatkozat keretében tett külön nyilatkozat” szövegrész,
3.	71. §-a és az azt megelőző cím,
4.	1. számú mellékletének 9.5.4. pontja.
(2)	2009. február 1-jén hatályát veszti az Szja tv.
1.	69. §-a (1) bekezdésének n) pontja, (2) bekezdésében a „- kivéve a kifizető
személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelmet - ”
szövegrész,
2.	70. §-a,
3.	11. számú melléklet III. A járművek költségek fejezetének 2. pontjában a „- 3-4.
pontban említettek kivételével — ” szövegrész, 4. pontja, 5. pontjának második mondata,
6.	pontjában az „az 5. pontban foglaltak helyett és” szövegrész és 9. pontjának utolsó
mondata.
233.	§ 2009. január 1-jén hatályát veszti az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési
befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 302. §-ának (7)
bekezdése, valamint a 303. §-ának (8)-(9) bekezdése.
234.	§ 2009. január 1. napján az Áfa tv. 262. §-ának (3) és (5) bekezdése, valamint 263-
266.	§-ai hatályukat vesztik.
235.	§ (1) 2009. január 1-jével a Jöt. 37. §-ának (9) bekezdése, 42. §-a (8) bekezdésének
első mondatában a „belföldi székhelyű hitelintézet által vállalt vagy felülgarantált’
szövegrész, 47/A. §-ának (4) bekezdésében az „a Közösség területén működő,” szövegrész,
73. §-ának (13) bekezdése, valamint 114. §-a (2) bekezdésének k) pontja hatályát veszti.
(2)	2009. február 1-jével a Jöt. 117. §-ának (5) bekezdése hatályát veszti.
(3)	2009. július 1-jével a Jöt. 129. §-ának (2) bekezdése c) pontjában a „módjára és
technikai feltételeire,” szövegrész és f) pontjában a „módjának és technikai feltételeinek,”
szövegrész, valamint 129. §-ának (6) bekezdése hatályát veszti.
90
(4)	2009. október 1-jével a Jöt. 22. §-ának (2) bekezdésében és 25. §-ának (2)
bekezdésében az „- a vámhatósággal létesített közvetlen számítógépes kapcsolati rendszerben
-” szövegrész, 24. §-a (1) bekezdésének e) pontja, 26. §-a (3) bekezdésének e) pontja, 31. §-a
(3)	bekezdésének d) pontja, 35. §-a (1) bekezdésének f) pontjában az „a termékmérlegre
vonatkozó adatszolgáltatási és az adóbevallási kötelezettségét, valamint” szövegrész hatályát
veszti.
(5)	A Jöt. e törvénnyel megállapított 52. §-a (1) bekezdésének a) pontjában az „illetve
amennyiben legalább 4,8 térfogatszázalék bioetanolt - közvetlen bekeveréssel és/vagy ETBE
formájában - tartalmaz, 103 500 Ft/ ezer liter,” szövegrész, 52. §-a (1) bekezdésének d)
pontjában az „illetve amennyiben legalább 4,8 térfogatszázalék biodízelt tartalmaz, 85 000
Ft/ezer liter, ” szövegrész 2015. január 1-jével hatályát veszti.”
236.	§ Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény 435. §-ának
(3)	bekezdése a Jöt. e törvénnyel megállapított 52. §-a (1) bekezdésének a) és d) pontja
hatályba lépésének napján hatályát veszti.
237.	§ 2009. július 1-jével az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény 10. §-
ának (3) bekezdésében az „és a közigazgatási informatikáért felelős miniszter” és az
„együttes” szövegrész hatályát veszti.
238.	§ 2009. január 1-jén hatályát veszti a Vtv. 15. §-ának (6) bekezdése.
239.	§ 2009. január 1-jén a Htv. 42. §-a (5) bekezdésének második mondata hatályát
veszti.
240.	§ (1) E törvény kihirdetését követő 45. napon az Itv. 26. §-ának (7) és (8) bekezdése
hatályát veszti.
(2)	2009. július 1-jén az Itv. 73. §-a (2) bekezdésének b) pontjában az „amennyiben az
okmányirodán erre lehetőség van,” szövegrész, továbbá az Itv. 76. §-ának (1) bekezdésében
az „ - amennyiben erre lehetőség van -” szövegrész hatályát veszti.
241.	§ E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art.
1.	a 13. §-ának (2) bekezdése,
2.	a 16. §-a (4) bekezdésének második mondata,
3.	a 17 §-a (2) bekezdésének második mondatában a ,,[24. § (8) bekezdése]” szövegrész,
4.	a 25. §-a (1) bekezdésének c) pontjában az „adatszolgáltatás alapján adóhatósági
adómegállapítás útján,” szövegrész,
5.	a 26. §-a (3) bekezdésének c) pontjában az „ , illetőleg az adóhatóság (a
továbbiakban: adóhatósági adómegállapítás)” szövegrész,
6.	a 31. §-a (5) bekezdésének első mondata,
7.	a 33. §-a (9) bekezdésének c) pontja,
8.	a 43. §-a (8) bekezdésében a „állami és az önkormányzati” szövegrész,
9.	az 50. §-a (4)-(5) bekezdései,
10.	a 60. §-a (1) bekezdésénekf) pontja,
11.	a 65. §-ának (2) bekezdése,
12.	a 85/A. §-a (4) bekezdésének első mondatában az „adatszolgáltatáson alapuló
adóhatósági vagy” szövegrész,
91
13.	a 85/A §-a (4) bekezdésének harmadik mondatában az „ , illetőleg nem jelentette be,
hogy az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás választása
útján teljesíti adókötelezettségét” szövegrész,
14.	a 135. §-a (4) bekezdésében az „ , illetőleg az adatszolgáltatás alapján történő
adóhatósági adómegállapítás” szövegrész,
15.	a 141. §-a (3) bekezdésében „a súlyosítási tilalom szabályaira is figyelemmel”
szövegrész,
16.	a 160. §-ának (2) bekezdése,
17.	a 161. §-a (2) bekezdésének harmadik mondata,
18.	a 168. §-a (3) bekezdésének második mondata,
19.	a 172 §-a (2) bekezdésének b) pontjában az „ , igazolatlan eredetű árut forgalmaz”
szövegrész,
20.	a 175. §-a (2) bekezdésének második mondata,
21.	a 175. §-a (3) bekezdésének első mondatában a „továbbá a gépi adathordozóról
készült aláírt irat,” szövegrész,
22.	a 175. §-a (12) bekezdésének c) pontja,
23.	az 1. számú melléklet I/B/2 pontjában a „, és az adóévről készült éves beszámolóját az
adóhatósághoz benyújtania” szövegrész,
24.	a 3. számú melléklet A/II. pontjában a „ gépi adathordozón április 20-áig”
szövegrész,
25.	a 3. számú melléklet B. pont második bekezdésében a „vagy gépi adathordozón”
szövegrész,
26.	a 3. számú melléklet D/I./4. pontjában a „vagy gépi adathordozón,” szövegrész,
27.	a 3. számú melléklet I. pontjában a „vagy gépi adathordozón” szövegrész,
28.	a 3. számú melléklet J. pontjában a „vagy gépi adathordozón” szövegrész,
29.	a 6. számú melléklet 1. pontjában a „, és ezzel egyidejűleg az adóévről készült éves
beszámolóját elektronikusan az adóhatósághoz benyújtja” szövegrész,
30.	a 7. számú melléklet 1. pontjában a „vagy gépi adathordozón” szövegrész,
31.	a 7. számú melléklet 3. pontjában a „vagy gépi adathordozón” szövegrész
hatályát veszti.
242.	§ 2009. január 1-jén hatályát veszti a Tbj.
a)	2. §-ának (3) bekezdésében a „ , valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
szóló 1997. évi LXXXIII. törvényben meghatározott díjfizetési kötelezettségük” szövegrész,
b)	4. §-ának k) pontjában „az Szja tv. 71. §-a szerinti adóköteles béren kívüli juttatás
adóalapként meghatározott részének a személyi jövedelemadóval növelt összege,” szövegrész,
c)	8. §-ának d) pontja,
d)	11. §-a b) pontjának ba) alpontja,
e)	24. §-a (1) bekezdésének a) pontjában „az adóköteles béren kívüli juttatás adóalapként
meghatározott részének személyi jövedelemadóval növelt összege,” szövegrész,
f)	26. §-a (9) bekezdésének második mondata,
92
g)	44/A. §-ának (2) bekezdésében az „és a hadigondozotti pénzellátásban” szövegrész,
h)	44/A. §-ának (4) bekezdésében a „folyósításának beszüntetése” szövegrész,
i)	52. §-ának (8) bekezdése.
243.	§ (1) 2009. január 1-jén hatályát veszti az Eho.
a)	3. §-a (3) bekezdésének c) pontjában az „ , illetőleg 35” szövegrész,
b)	11. §-a (8) bekezdésének negyedik mondata.
(2)	2009. február 1-jén hatályát veszti az Eho. 4. §-ának (2) bekezdése.
(3)	2010. január 1-jén hatályát veszti az Eho. 3 §-a (3) bekezdésének felvezető szövegében
a „ , bevallási kötelezettség alá tartozó” szövegrész.
244.	§ 2009. január 1. napján az Öpt. 40. §-ának (7) bekezdésében az „, egyidejűleg a
Felügyeletnek elektronikus adatszolgáltatás útján megküldeni” szövegrész hatályát veszti.
245.	§ 2009. január 1-jén az Szt. 54. §-ának (9) bekezdésében az „ , a tőkemegfelelési
(fizetőképességi) mutató számításáról szóló” szövegrész hatályát veszti.
246.	§ 2009. január 1-jén a kamarai tv. 33. §-ának (5) bekezdésében és 74. §-ának (3)
bekezdésében az „a Pénzügyi Közlönyben és” szövegrész, a kamarai tv. 114. §-ának (5)
bekezdésében a „ , valamint a területi szervezetek elnökei” szövegrész hatályát veszti.
247.	§ 2009. február 1-jén az Szjtv. 26. §-a (10) bekezdésének c) pontja hatályát veszti.
248.	§ (1) E törvény 1. §-193. §-ai, a 208. §-247. §-ai, a 267. §-a, a 1.-6. számú
mellékletei 2015. január 2-án hatályukat vesztik.
(2) E § (1) bekezdése és ezen bekezdés 2015. január 3-án veszti hatályát.
Átmeneti rendelkezések
249.	§ (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezéseit - a (2)-(19) bekezdésben
foglaltak figyelembevételével - a hatálybalépésük napjától megszerzett jövedelemre és
keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2)	E törvénynek az adóhatósági közreműködéssel benyújtandó egyszerűsített bevallásra,
az adóhatósági közreműködés nélkül benyújtandó bevallásra, valamint a munkáltatói
adómegállapításra vonatkozó rendelkezéseit a 2008. évi adókötelezettség teljesítésénél is
alkalmazni kell.
(3)	Az Szja tv. e törvénnyel módosított 44/B. §-a (1) és (2) bekezdésének rendelkezését a
2008.	évre vonatkozó rendelkezési jogosultság gyakorlásánál is alkalmazni lehet.
(4)	Az Szja tv. l. számú mellékletének e törvénnyel módosított 3.3. pontjának
rendelkezését a hatálybalépését megelőzően adományozott díjjal összefüggő
adókötelezettségre is alkalmazni lehet.
(5)	Az Szja tv. 2009. január 1-jét megelőzően hatályos rendelkezései alapján tandíj,
felnőttképzés díja címén halasztott adókedvezményre jogosult magánszemély - ide nem értve,
amikor a magánszemély az említett rendelkezéseket módosító törvények átmeneti szabálya
alapján érvényesíthet adókedvezményt - az Szja tv. 2009. január 1-jétől hatályos 35. §-a és
37. §-a alapján jogosult halasztott kedvezmény-alap figyelembevételére képzési költségeinek
azon része tekintetében, amelyre vonatkozóan halasztott adókedvezményt még nem
érvényesített.
93
(6)	Tartós adományozás címén az Szja tv. 2009. január 1-jét megelőzően hatályos 41. §-a
alapján érvényesített külön kedvezmény esetén, ha 2008. december 31-ét követően a tartós
adományozásról szóló szerződésből eredő bármely kötelezettségét a magánszemély neki
felróható okból nem teljesíti, akkor az e szerződés alapján a megelőző három évre
érvényesített külön kedvezmény kétszeresét az adott évről szóló adóhatósági közreműködés
nélkül elkészített bevallásának benyújtásával egyidejűleg meg kell fizetnie. Nem keletkezik
visszafizetési kötelezettség azonban, ha a szerződésből eredő kötelezettség teljesítése a
magánszemély halála miatt hiúsul meg, illetve, ha egyébként a teljesítés meghiúsulása a
magánszemélynek nem felróható, így különösen, ha arra a másik szerződő fél közhasznúsági
nyilvántartásból való törlése vagy jogutód nélküli megszűnése miatt kerül sor.
(7)	Az Szja tv. 2009. január 1-je előtt hatályos 42. §-a alapján érvényesített biztosítási
kedvezmény esetén a § (3)-(4) bekezdését 2008. december 31-ét követően is alkalmazni kell.
(8)	Ha a magánszemély a 2008. évi adót csökkentő több adókedvezményre is jogosult,
azokat az adóhatósági közreműködés nélkül benyújtott bevallásban vagy a munkáltatói
adómegállapításban az általa megjelölt sorrendben, ennek hiányában, valamint adóhatósági
közreműködéssel benyújtott egyszerűsített bevallásban a következő sorrendben, de legfeljebb
a levonható adóra vonatkozó korlátozó rendelkezések által meghatározott mértékig kell
érvényesítettnek tekinteni:
1.	áthúzódó lakáscélú kedvezmény,
2.	személyi kedvezmény,
3.	alkalmi foglalkoztatás kedvezménye,
4.	a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései alapján társadalombiztosítási ellátásra
kötött megállapodás szerint a nyugellátásra jogosító szolgálati idő, illetőleg a nyugellátásra
jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából a magánszemély
által saját maga javára, illetőleg a nem egyéni vállalkozó magánszemély által valamely más
magánszemély javára történő befizetés kedvezménye,
5.	a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései alapján
tagdíj fizetésére kötött megállapodás szerint a magánszemély által saját maga javára, illetőleg
a nem egyéni vállalkozó magánszemély által támogatási megállapodás szerint valamely más
magánszemély javára történő befizetés kedvezménye,
6.	a magánnyugdíjpénztárba a magánszemély saját tagdíját kiegészítő befizetés
kedvezménye,
7.	a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe a foglalkoztatói hozzájárulás
kiegészítéseként történő befizetés kedvezménye,
8.	a felsőoktatási törvény szerinti hallgatói jogviszony alapján az adóévben megfizetett
képzési költség (tandíj, költségtérítés, egyéb térítés) kedvezménye,
9.	a magánszemély hallgatói jogviszonyának (felnőttképzésben való részvételének) az
adóévben vagy az adóévet megelőző öt évben első ízben történő megszűnését megelőzően a
hallgatói jogviszonyára (felnőttképzésben való részvételére) tekintettel bármely évben
megfizetett képzési költségből halasztott kedvezmény,
10.	a közcélú adomány, tartós adományozás céljára történt befizetés kedvezménye,
11.	biztosítások kedvezménye,
12.	őstermelői kedvezmény,
13.	családi kedvezmény,
14.egyéb.
94
(9)	Az Szja tv. 49/B. §-a (6) bekezdésének e törvénnyel módosított f) pontját, valamint e
törvénnyel módosított (16) bekezdését kell alkalmazni az Szja tv. 49/B. §-ának 2008.
december 31-én hatályos (6) bekezdésének f) pontja és (16) bekezdése szerint lekötött
számlakövetelésre, illetőleg annak még fel nem oldott részére azzal, hogy a nyilvántartásba
vétel kezdő évének a bevétel-csökkentés érvényesítését tartalmazó bevallás benyújtásának
évét kell tekinteni.
(10)	Az Szja tv. 49/B. §-ának e törvénnyel módosított (21) és (22) bekezdését kell
alkalmazni az Szja tv. 49/B. §-ának 2008. december 31-én hatályos (21) és (22) bekezdésének
rendelkezésében említett összegre azzal, hogy a nyilvántartásba vétel kezdő évének a 2009.
évet kell tekinteni.
(11)	Az Szja tv. 49/C. §-ának e törvénnyel módosított (7) bekezdésének rendelkezését a
2008.	évre megállapított vállalkozói osztalékalapra is alkalmazni lehet.
(12)	Ha a magánszemély 2006. szeptember 1-je előtt megszerzett befektetési jegyet 2007.
december 31-ét követően tőzsdei ügylet keretében ruház át, az ellenértékként megszerzett
bevételre az Szja tv. 65. §-ának 2006. augusztus 31-én hatályos rendelkezéseit alkalmazni
lehet.
(13)	A 2008. január 1-jétől megszerzett jövedelem adókötelezettségére is alkalmazni lehet
az Szja tv. 1. számú mellékletének e törvénnyel módosított 4.12. pontját.
(14)	Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének e törvénnyel módosítottp) pontban foglaltakat a
pa)-pb) alpontban említett esetben
a)	a 2006. január 1-je előtt megkezdett iskolai rendszerű képzések átvállalt költségét
adóalapba nem számító tételként kell figyelembe venni;
b)	a 2005. december 31. után, de 2009. február 1-je előtt megkezdett iskolai rendszerű
képzések esetében a rendelkezéstől eltérően az adóévben átvállalt költségeknek a 400 ezer
forintot meg nem haladó részét kell adóalapba nem számító tételként figyelembe venni.
(15)	Az Szja tv. 56. §-ának e törvénnyel módosított (1) bekezdését a 2009. január 31-ét
követően teljesített kiadásokkal összefüggésben kell alkalmazni.
(16)	Az Szja tv. 1. számú mellékletének e törvénnyel módosított 1.1. pontjának
rendelkezését az e törvény hatálybalépését megelőzően, 2006. december 31-ét követően
megszerzett, az árvaellátásra jogosult gyermekre tekintettel kapott özvegyi nyugdíjra is
alkalmazni lehet.
(17)	A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló
1996. évi LXXXIII. törvény 63. §-a 2007. június 30-án hatályos (2) bekezdésének
rendelkezése alapján a magánszemély adókedvezményt utoljára a 2009. évi adója terhére
érvényesíthet.
(18)	Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények
módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 302. §-ának e törvénnyel hatályon kívül
helyezett (7) bekezdésének rendelkezését nem kell alkalmazni a 2008. évről benyújtandó
adóbevallásban sem.
(19)	Az Szja tv. 66. §-ának rendelkezéseitől eltérően, a 2008. adóévi adózott eredmény
felosztásakor a számvitelről szóló törvény szabályai szerint megállapított és jóváhagyott, a
társas vállalkozás magánszemély tagjának a megállapítás évében kifizetett osztalékából -
feltéve, hogy a kifizetés a beszámoló letétbe helyezésére előírt határnapot követő 30 napon
belül megtörténik - a 2008. adóévi adózott eredmény terhére megállapított összeg után - tagi
95
kölcsön adóévben történő elengedése esetén - az a)-f) pont szerint lehet az adókötelezettséget
meghatározni.
a)	Ki kell számítani a 2008. adóévi adózott eredmény terhére megállapított összes
osztaléknak az elengedett tagi kölcsön összegével egyező részéből az osztalékra jogosult tag
vagyoni betétje (részvény, üzletrész, vagyonjegy stb.) arányában rájutó részt.
b)	A megállapítás évében megszerzett bevételként igazolt osztalékból az a) pont szerint
megállapított összeggel megegyező rész adója 10 százalék.
c)	Az Szja tv. 66. §-a szerinti adó alapja a tag számára a megállapítás évében megszerzett
bevételként igazolt osztalékból az a) pont szerinti összeggel csökkentett rész.
d)	A kifizető az a)-c) pont szerint az adót az osztalék kifizetésére nyitva álló határidőn
belül állapítja meg, és a c) pont szerinti adóalap adójától elkülönítve a b) pont szerinti adóról
külön igazolást ad a tagnak.
e)	A b) pont szerinti adóra választható, hogy
ea)	az adót a kifizetőtől kapott igazolás kiállítása napjának negyedévét követő hónap 12.
napjáig a magánszemély fizeti meg; vagy
eb)	a kifizető az adót levonja, bevallja és megfizeti,
azzal, hogy a c) pont szerinti osztalékrészre egyebekben a 66. § rendelkezését kell
alkalmazni.
f)	A magánszemély a kifizetőtől kapott igazolás alapján az a) pont szerinti adóalapot és a
b)	pont szerinti adót a c) pont szerinti adóalaptól és annak adójától elkülönítve a megállapítás
évéről szóló adóhatósági közreműködés nélkül elkészített adóbevallásában az osztalékra
irányadó szabályok szerint köteles bevallani.
g)	Az a)-f) pont szerint teljesített adókötelezettség alapján a magánszemélynek az
elengedett tagi kölcsönnel azonos vagyona tekintetében vagyongyarapodás nem
vélelmezhető.
250.	§ (1) E törvénynek Kjtv.-t módosító rendelkezéseit - a (2) bekezdésekben foglaltak
figyelembevételével - a hatálybalépésük napjától megszerzett jövedelemre és keletkezett
adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2)	A Kjtv. 2. §-ának (5) bekezdése e törvénnyel megállapított b) pontjának rendelkezését
a 2008. évi adóelőleg fizetési kötelezettségre is alkalmazni kell.
251.	§ Azokban az esetekben, amelyekben az utas által az utazásszervezőnek fizetett
előleg jóváírása, kézhezvétele 2009. február 1. napját megelőzően történt, és az
utazásszervezési szolgáltatás nyújtásának teljesítése 2009. január 31. napját követi, utasnak
2009.	február 1. napjától kezdődően is azt kell tekinteni, aki (amely) az Áfa tv. 2009. január
31.	napján hatályos 206. § (1) bekezdésének c) pontja szerint minősül utasnak.
252.	§ A Vtv. e törvénnyel megállapított 48. §-ának (5) bekezdését és 56. §-ának (7)
bekezdését a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, ha az az ügyfél számára
előnyösebb.
253.	§ (1) E törvénynek az Art. 24/A. §-a (1) bekezdésének e) pontját és a 24/A. §-ának
(11)	bekezdését beiktató rendelkezését azokban az adóügyekben kell alkalmazni, amelyekben
az első üzletlezárásra, tevékenység-felfüggesztésre 2009. február 1-jét követően kerül sor.
(2)	E törvénynek az Art. 24/A. §-a (1) bekezdésének f) pontját és a 24/A. §-ának (12)
bekezdését beiktató rendelkezését 2009. február 1-jét követően esedékes adófizetési
(adóelőleg-fizetési) kötelezettségre, illetve 2009. február 1-jét követően benyújtandó
bevallásra kell alkalmazni.
96
254.	§ A munkáltatói adómegállapítás e törvénnyel módosított Art. 27. §-ának, valamint
az egyszerűsített bevallás e törvénnyel módosított Art. 28-28/A. §-ának rendelkezései 2009.
január 1-jétől lépnek hatályba azzal, hogy e rendelkezéseket a törvény hatálybalépését
megelőző időszakra vonatkozó adómegállapítás során alkalmazni kell.
255.	§ E törvénynek az Art. 92. §-ának (7) bekezdését megállapító rendelkezését, 2009.
február 1-jét követően indult adóellenőrzések vonatkozásában kell alkalmazni.
256.	§ E törvénynek az Art. új 133/A. §-át megállapító rendelkezését az adózó az e
törvény hatálybalépését megelőző időszakra bevallott adófizetési kötelezettsége tekintetében
is alkalmazhatja.
257.	§ E törvénynek az Art. 164. §-ának (6) bekezdését módosító rendelkezését 2009.
február 1-jét követően végrehajthatóvá vált adótartozások vonatkozásában kell alkalmazni.
258.	§ E törvénynek az Art. 175. §-ának (20)-(22) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseit, e
bekezdések hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni.
259.	§ (1) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra
teljesítendő bejelentési, adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylat-
kiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2008. december 31. napján
hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
(2)	E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált
ügyekben, továbbá a hatálybalépést követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve
esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének
időpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-,
pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos
törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható.
(3)	A 2007. december 31-ig terjedő adómegállapítási időszakokra vonatkozó adóhatósági
adómegállapításokra az adómegállapítás évében hatályos eljárási szabályokat kell alkalmazni.
260.	§ E törvénynek a Tbj.-t módosító rendelkezéseit a 2009. január 1-jétől megszerzett
jövedelmekre és keletkezett járulékfizetési kötelezettségre kell alkalmazni.
261.	§ (1) E törvénynek az Eho.-t módosító rendelkezéseit - a (2) bekezdésben foglalt
kivételekkel - a 2009. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre és keletkezett
egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettségre kell alkalmazni.
(2)	E törvény 142. §-ának (2) bekezdését és 243. §-ának (3) bekezdését a 2010. január 1-
jétől megszerzett jövedelmekre és keletkezett egészségügyihozzájárulás-fizetési
kötelezettségre kell alkalmazni.
(3)	Az Eho. e törvénnyel módosított 3. §-a (1) bekezdésének a) pontját az adózó a 2008.
január 1-je és december 31-e között megszerzett jövedelmekre is alkalmazhatja.
262.	§ Az Eb tv. 80. §-ának e törvénnyel beiktatott (5) bekezdésében előírt bejelentést
2009.	április 30-áig azoknak is teljesíteni kell, akiknek a külföldön vagy a nemzetközi
szervezet szociális biztonsági rendszerében fennálló biztosítása 2009. január 1-jét megelőzően
jött létre.
263.	§ (1) E törvénynek az Szt.-t módosító rendelkezéseit - a (3) bekezdésben foglalt
kivétellel - a 2009. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni.
97
(2)	A 165. §, 169. §-175. §, 177. §, 181. §-okban, a 228. § (2) bekezdésében és a 245. §-
ban foglaltak a 2008. évben induló üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazhatók.
(3)	E törvény 228. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést a 2010. évben induló
üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni.
264.	§ E törvénynek a kamarai tv.-t módosító rendelkezéseit - a 183. §-ban foglaltak
kivételével - 2008. január 1-jétől lehet alkalmazni.
265.	§ (1) E törvénynek az Szjtv. 2. §-a (4) bekezdésének b) és d) pontját és 2. §-a (5)
bekezdését módosító rendelkezéseit 2009. február 1-jét követően megindított engedélyezési,
illetve személyi megfelelőség megállapítására irányuló eljárásokban kell alkalmazni.
(2) E törvénynek az Szjtv. 12. §-ának (6) bekezdését és 13. §-ának (3) bekezdését
módosító rendelkezéseit 2009. február 1-jét követően megindított ellenőrzési eljárásokban
kell alkalmazni.
266.	§ Az Szjftv. 4. § (3) bekezdésének e törvénnyel megállapított rendelkezése a 2007.
december 31-e után tett rendelkező nyilatkozatok esetében alkalmazható.
Jogharmonizációs záradék
267.	§ (1) Az Art. 181. §-ának (2) bekezdése a következő új f)-g) pontokkal egészül ki:
/(2) E törvény 56-59. §-ai a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálják:/
f)	a Tanács 1798/2003/EK rendelete (2003. október 7.) a hozzáadottérték-adó területén
történő közigazgatási együttműködésről, valamint a 218/92/EGK rendelet hatályon kívül
helyezéséről;
g)	a Bizottság 1925/2004/EK rendelete (2004. október 29.) a hozzáadottérték-adó
területén való közigazgatási együttműködésről szóló 1798/2003/EK tanácsi rendelet
végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról.”
(2)	Az Art. 181. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) E törvény 60-70. §-ai az Európai Közösség tagállamai közötti adóbehajtási jogsegély
részletes szabályairól szóló 7/2004. (I. 22.) Korm. rendelettel együtt a következő uniós jogi
aktusnak való megfelelését szolgálják:
a)	a Tanács 2008/55/EK irányelve az egyes lefölözésekből, vámokból, adókból és egyéb
intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról,
b)	a Bizottság 2002/94/EK irányelve (2002. december 9.) az egyes lefölözésekből,
vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló
kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK tanácsi irányelv egyes rendelkezéseinek
végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról,
c)	a Bizottság 2004/79/EK irányelve (2004. március 4.) az adózásról szóló 2002/94/EK
irányelv Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia,
Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozása miatti alkalmazásáról.”
(3)	Az Art. 181. §-a a következő új (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) E törvény 164/A. §-a az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó
részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK (1999. március 22.) tanácsi
rendeletnek való megfelelést szolgálja.”
98
1. számú melléklet a 2008. évi ... törvényhez
1.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 4.12. pontjai helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
/Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:/
4.12. a magánszemély falusi vendéglátásból származó jövedelméből
a)	az évi 400 ezer forint bevétellel arányos jövedelemrész, ha a bevétel kizárólag alkalmi
falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenységből származik;
b)	az évi 800 ezer forint bevétellel arányos jövedelemrész, ha a bevétel kizárólag falusi
szállásadó-vendéglátási tevékenységből származik;
c)	az évi 1 millió 200 ezer forint bevétellel arányos jövedelemrész, ha a bevétel az a)-b)
pontban említett tevékenységekből vegyesen származik;”
2.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 7.19. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Egyéb indokkal adómentes:/
„7.19. a szépkorúak jubileumi köszöntéséről szóló kormányrendelet alapján folyósított
juttatás;”
3.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A természetbeni juttatások közül adómentes:/
„8.6. az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott
a)	a gyermeknek vagy rá tekintettel más magánszemélynek a közoktatásról szóló törvény, a
gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény vagy a tankönyvpiac
rendjéről szóló törvény alapján, a hallgatónak a felsőoktatásról szóló törvény alapján nem
pénzben biztosított ellátás;
b)	a közoktatásról szóló törvény szerinti nevelési-oktatási intézmény által az intézmény
tanulói számára adott, a helyi vagy helyközi tömegközlekedési eszköz igénybevételét szolgáló
bérletjegy;
c)	bölcsődei szolgáltatás;
d)	a foglalkozás-egészségügyi ellátás;
e)	a kegyeleti ellátás;
f)	a szolgálati lakásban, munkásszálláson történő elhelyezés; e rendelkezés alkalmazásában
munkásszállás a kifizető tulajdonát képező vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely
lakóhelyiségenként egynél több, a kifizetővel munkaviszonyban lévő olyan magánszemély
elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol munkahelye van; nem
munkásszállás az a szálláshely, ahol a kifizető olyan magánszemélyt, illetve ennek
hozzátartozóját szállásolja el, akivel a társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt
vállalkozásnak minősülő esetekben meghatározott kapcsolat áll fenn;
g)	művelődési intézményi szolgáltatás, - ha a juttató
ga)	a munkáltató, a juttatásban részesülő a munkavállalója, a munkavállalója közeli
hozzátartozója, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai
tanuló, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, továbbá, ha a volt munkáltató
vagy annak jogutódja a juttató, a nyugdíjban részesülő magánszemély és közeli
hozzátartozója,
gb)	a gazdasági társaság, a szövetkezet, a szakszervezet, a juttatásban részesülő a
személyesen közreműködő tag, a szövetkezeti, a szakszervezeti tag, e juttatók nyugdíjas tagja,
99
az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli
hozzátartozója -
az adóévben juttatott ilyen szolgáltatás értékéből legfeljebb a minimálbér összegét meg nem
haladó értékig azzal, hogy a meghaladó rész adóköteles természetbeni juttatásnak minősül;”
4.	Az Szja tv. 1. számú melléklete a következő 8.36. ponttal egészül ki:
/A természetbeni juttatások közül adómentes:/
„8.36. a könyvtári, a levéltári, a múzeumi, az egyéb kulturális, illetve alkotó- vagy előadó-
művészeti tevékenységet folytató szervezet tevékenységi körébe tartozó ingyenesen nyújtott
szolgáltatása (ide nem értve, ha azt más személy megrendelésére teljesíti).”
100
2. számú melléklet a 2008. évi ... törvényhez
1.	Az Itv. Mellékletének XVII. címe 1. és 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. A vállalkozói igazolvány kiadása iránti eljárás illetéke 10000 forint. A vállalkozói
igazolványban feltüntetett adatok módosításáért - a módosítások számára tekintet nélkül -
3000 forint illetéket kell fizetni. Illetékmentes a módosítás, ha arra a vállalkozói
igazolványban feltüntetett helységnév, utcanév, házszám állami vagy önkormányzati döntés
alapján történő megváltoztatása, illetve a vállalkozó székhelyének, telephelyének más megye
illetékességi területéhez történő csatolása miatt kerül sor. A megrongálódott, megsemmisült,
elveszett vállalkozói igazolványról kiállított másolat 5000 forint illeték alá esik.
2.	Üzlet működési engedélye iránti eljárás illetéke 10000 forint. A működési engedélyben
feltüntetett adatok módosításáért - a változtatások számára tekintet nélkül - 3000 forint
illetéket kell fizetni. Illetékmentes a módosítás, ha arra a működési engedélyben feltüntetett
helységnév, utcanév, házszám állami vagy önkormányzati döntés alapján történő
megváltoztatása, illetve a vállalkozó székhelyének, telephelyének más megye illetékességi
területéhez történő csatolása miatt kerül sor.”
101
3. számú melléklet a 2008. évi ... törvényhez
Az Art. 1. számú melléklete I/B/3/a) pontjának ab) alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
/a) Az általános forgalmi adóról az adófizetésre kötelezett adózónak/
„ab) havonként kell adóbevallást benyújtania, ha a tárgyévet megelőző második év
adómegállapítási időszak(ai)ban fizetendő adó együttes összegének és az ugyanezen vagy
korábbi adómegállapítási időszakokban keletkezett - de a tárgyévet megelőző második év
adómegállapítási időszak(ai)ban érvényesített - levonható, előzetesen felszámított adó
különbözetének (a továbbiakban: az elszámolandó adó) éves szinten összesített - vagy annak
időarányosan éves szintre átszámított - összege pozitív előjelű, és az 1 millió forintot elérte,
valamint az aj), ak) és al) pontban meghatározott adózónak;”
102
4. számú melléklet a 2008. évi ... törvényhez
Az Art. 2. számú melléklet I./Határidők/7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. Rehabilitációs hozzájárulás
Az adózó a rehabilitációs célú hozzájárulásra a jogszabályban előírt módon számított
előleget az I-III. negyedévben
a negyedévet követő hó 20. napjáig
fizeti meg.
A befizetett előlegek és az éves hozzájárulás különbözetét
az adóévet követő év február 25. napjáig
kell megfizetni.”
103
5. számú melléklet a 2008. évi ... törvényhez
Az Art. 5. számú mellékletének 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. A tevékenységét kezdő, illetve egyesített tevékenység esetén az özvegy vagy örökös
egyéni vállalkozó a bejelentkezésekor, illetve a tevékenység folytatásának bejelentésére
nyitva álló határidőben jelenti be az átalányadózás választását. Az átalányadózónak, ha
választását a következő évre is fenntartja, erről külön nyilatkoznia nem kell.”
104
6. számú melléklet a 2008. évi... törvényhez
Az Art. 6. számú melléklet 2. pontjának b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/2. Az állami adóhatósághoz teljesítendő adófizetési kötelezettségek/
„b) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti előleg-kiegészítésre
kötelezett adózó a várható éves fizetendő adó és az adóévre már bevallott adóelőlegek
különbözetéről az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig nyújtja be bevallását és ezzel
egyidejűleg tesz eleget fizetési kötelezettségének. Az előleg-kiegészítésre kötelezett adózó az
adóév utolsó havi, negyedévi előlegét az előleg-kiegészítéssel egyidejűleg teljesíti.”
105
INDOKOLÁS
Az adó- és járulékrendszer 2009. évre vonatkozó változtatásának - a mélyülő világgazdasági
válságot is figyelembe véve - célja, hogy lépések történjenek az egyszerűsítés irányába és
elősegítse a jogalkalmazást.
Az adórendszer egyszerűsítése hozzájárul az adózási adminisztráció csökkentéséhez; az
átlátható, egyszerű szabályozási környezet kézzelfogható versenyelőnyt jelenthet, és
hatékonyabbá teheti az adóellenőrzést is. Ennek érdekében a javaslat számos
adminisztrációegyszerűsítő módosítást tartalmaz.
ELSŐ RÉSZ
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, A TÁRSASÁGI ADÓT ÉS AZ OSZTALÉKADÓT,
VALAMINT AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS EGYENSÚLYÁT JAVÍTÓ KÜLÖNADÓT ÉS
JÁRADÉKOT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
I. Fejezet
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat alapján a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a
továbbiakban: Szja tv.) módosításai az átláthatóbb, egyszerűbb adóztatás kialakítása, az
adminisztráció csökkentése, a gazdaság fehérítése céljait szolgálják.
Egyszerűbbé válik az igénybe vehető adókedvezmények rendszere. Évi 3,4 millió forint
jövedelemhatárig egységesen 30 százalékos kedvezmény-kulccsal, legfeljebb évi 100 ezer
forint adókedvezmény érvényesíthető a jelenlegi jogcímeken, valamint a bevezetésre kerülő
háztartási adókedvezmény alapján. Az egyes jogcímekre vonatkozó egyedi korlátozások
megszűnnek. A tandíj kedvezményét bárki érvényesítheti, akit a hallgató kérésére az
igazoláson adókedvezményt érvényesítőként feltüntetnek.
A magánszemélyek adóbevallásával kapcsolatos adminisztratív kötelezettségek jelentős
egyszerűsítéseként a szűk körben igényelt adóhatósági adómegállapítás helyett bevezetésre
kerül az ún. egyszerűsített bevallás, amelynek lényege, hogy az adóhatóság állítja össze a nála
rendelkezésre álló adatok alapján az adóbevallást, és ez alapján kiszámítja az adót, így a
magánszemélynek, ha egyetért, csak aláírva vissza kell küldenie azt. A munkáltatói
adómegállapítás lehetősége megmarad, és továbbra is választható az adóhatósági
közreműködés nélküli önadózás.
Az egyértelmű jogalkalmazás érdekében a falusi vendéglátásból származó jövedelem
arányosítására vonatkozó törvényi rendelkezések kiegészítésre kerülnek az arányosítás pontos
módszerének leírásával.
A tételes költségelszámolást alkalmazó egyéni vállalkozók likviditását javító változás a
fejlesztési tartalék és a 10 százalékos adókulcs alkalmazása által elért adómegtakarítás
belföldi pénzforgalmi bankszámlán történő lekötése helyett olyan nyilvántartás vezetésének
előírása, amely ellenőrizhetővé teszi e pénzeszközök törvényi rendelkezéseknek megfelelő
felhasználását.
106
Az egyszerűbb adózási módszerek térnyerése érdekében nő az átalányadózás választási
lehetőségének értékhatára (általános esetben 8 millió forintról 15 millió forintra, a kereskedők
esetében 40 millió forintról 100 millió forintra).
Megszűnik a magánszemély osztalékból származó jövedelmének, és az egyéni vállalkozó
osztalékalapja adóztatásának 35 százalékos kulcsa, az osztalék, illetve az osztalékalap teljes
összege 25 százalékkal adózik.
A Javaslat alapján amennyiben a társas vállalkozás a tagja által nyújtott tagi kölcsön
elengedéséből származó eredményjavulást a 2008. évi adózott eredmény felosztásakor
osztalékként kifizeti, ez az osztalék csak 10 százalékkal adózik.
Megszűnik az adómentes béren kívüli juttatások 400 ezer forintos korlátozása.
További változásként a Javaslat alapján a mezőgazdasági kistermelés bevételi értékhatára 7
millió forintról 8 millió forintra emelkedik; az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási
program keretében ingyenesen adható részvények juttatási kerete 500 ezer forintról 1 millió
forintra emelkedik; valamint az adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő szociális
gondozói díj 120 ezer forintról 180 ezer forintra emelkedik.
A Javaslat továbbá a kapcsolódó jogszabályok változásai miatti összehangoló pontosításokat,
jogalkalmazást segítő módosításokat is tartalmaz.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 1. §-hoz
A Javaslat az Szja tv-ben alkalmazott egyes fogalmak módosítását tartalmazza.
Az agrár csekély összegű (agrár de minimis) támogatás fogalma az európai uniós
jogszabályok változásával összhangban módosul.
A falusi vendégfogadásból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések részben
technikailag, részben tartalmilag a szabályozás egyszerűsítése, könnyebb értelmezhetősége
érdekében, a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló
kormányrendelethez, illetve a falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenységről szóló
kormányrendelethez igazodóan módosulnak. A Javaslat ennek megfelelően pontosítja az ezen
tevékenységkörhöz tartozó fogalmak meghatározásait (falusi vendéglátás, alkalmi falusi és
agroturisztikai szolgáltató tevékenység, falusi vendéglátás bevétele), illetve új értelmező
fogalmakat vezet be (falusi szállásadó-vendéglátási tevékenység, falusi vendéglátásból
származó jövedelem).
A Javaslat a kiküldetési rendelvény korábban a nem önálló tevékenység szabályai között
szereplő, tartalmában azonban a fogalom-meghatározások közé illeszkedő meghatározását
áthelyezi a definíciókhoz.
a(z) 2. §-hoz
A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatásokra vonatkozó 400 ezer forintos korlát
megszüntetésével összefüggésben indokolt a korábban ebbe a körbe tartozó, korlátozás nélkül
adható juttatásokra (iskolai rendszerű képzés átvállalt költsége, művelődési intézményi
szolgáltatás) egyedi korlát bevezetése. A javaslat ennek megfelelően az iskolai rendszerű
képzés esetén a munkáltató által átvállalt képzési költségnek a munkavállalónál figyelembe
nem veendő részét a minimálbér két és félszeresében határozza meg.
A hatályos szabályozás alapján a kiküldetési rendelvény alapján, bizonylattal való elszámolás
nélkül kifizetett költségtérítésre kizárólag munkavállaló jogosult. A Javaslat a kiküldetési
107
rendelvény alkalmazhatóságát megengedi a munkáltató mellett egyéb személyek (kifizető)
részéről történő térítések esetében is, így azt, illetve a hozzá kapcsolódó költségelszámolást
alkalmazni lehet a munkavállalón kívül a kifizető tevékenysége érdekében hivatali, üzleti
utazást teljesítő más személyek (például a megbízásos jogviszonyban foglalkoztatottak)
esetében. Az alkalmazhatóság kiterjesztésével úgy a kifizetők, mint a magánszemélyek
adminisztrációs terhei csökkennek.
a(z) 3. §-hoz
A Javaslat az adókötelezettség keletkezésére, a nyilvántartási kötelezettségre és a jövedelem
megszerzésének időpontjára vonatkozó szabályokat az egyszerűsítés, a jogalkalmazás
könnyítése érdekében módosítja, a törvény egymáshoz tartozó szabályait rendezi, az
idejétmúlt szabályokat korszerűsíti vagy elhagyja.
A Javaslat a hatályos törvénynek az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére
vonatkozó szabályokról rendelkező V. fejezetének módosításával az önadózás új formájaként
bevezeti az adóhatósági adatközlésen alapuló egyszerűsített bevallást, megtartva emellett a
munkáltatói adómegállapítás lehetőségét is. A változás lényege, hogy az adóhatóság azon
magánszemély részére, aki nyilatkozik, hogy igényli az adóhatósági adatközlésen alapuló
adóbevallást, a nála rendelkezésre álló adatok alapján (adatszolgáltatások, kontroll adatok)
összeállítja az adóbevallást. A magánszemély az összeállított adóbevallást elfogadja vagy
javíthatja, illetőleg a kedvezmények igénybevételéhez adatokat szolgáltathat, a szükséges
nyilatkozatokat megteheti (pl. a családi kedvezmény megosztásához). A visszaküldött
bevallás teljes értékű önadózói bevallásnak minősül. Előnye, hogy egyszerűbb esetekben a
magánszemély két nyilatkozattal (egyrészt kéri az egyszerűsített bevallásnak az
adatszolgáltatások alapján történő adóhatósági összeállítását, másrészt annak megküldésekor
elfogadja az abban foglaltakat) teljesíti adóbevallási kötelezettségét.
A Javaslat az adóhatósági adatközlés alapján történő bevallás lehetőségét azokra a
magánszemélyekre terjeszti ki, akiknek kizárólag olyan jövedelmük van, amelyből történt
adó-, illetve adóelőleg-levonás, egyéni vállalkozói tevékenységet nem végeztek, és az
adóévben őstermelői tevékenységből nem keletkezett adóköteles bevételük, vagy a bevételből
nem kell jövedelmet megállapítani, vagy arra nemleges nyilatkozatot adtak. Megengedi
továbbá az egyszerűsített bevallás választását azon magánszemélyeknek is, akiknek ingó vagy
ingatlan átruházása miatt van adóbevallási kötelezettségük (tehát ezen jövedelmükből nem
történt adó-, illetve adóelőleg levonása), ha ezen magánszemélyek - az előzőekhez hasonlóan
-	egyéni vállalkozói tevékenységet nem végeztek, és az adóévben őstermelői tevékenységből
nem keletkezett adóköteles bevételük, vagy a bevételből nem kell jövedelmet megállapítani,
vagy arra nemleges nyilatkozatot adtak. A mezőgazdasági őstermelő (kistermelő) által tehető
nemleges nyilatkozat lényegében azonos a hatályos szabályok szerinti egyszerűsített bevallási
nyilatkozattal, amely csak elnevezésében változik meg a Javaslat által bevezetésre kerülő új
adózási mód, az állami adóhatóság közreműködésével készített egyszerűsített bevallástól való
megkülönböztetés érdekében. Adókedvezmények érvényesítésére, az adóról való
rendelkezésre az egyszerűsített bevallás keretében is lehetőség van.
Az adóhatósági közreműködés nélkül történő bevallás (azaz a jelenlegi szabályok szerinti,
szűk értelemben vett önadózás) szabályai kis mértékben módosulnak. A Javaslat felsorolja,
mely esetekben kell a magánszemélynek adóbevallását saját magának elkészítenie, továbbá
kimondja, hogy mindazon magánszemély, aki nem felel meg az egyszerűsített bevallás és
munkáltatói adómegállapítás feltételeinek vagy nem kívánja választani azokat, szintén ebbe a
körbe tartozik.
Munkáltatói adómegállapítást - ha azt a munkáltató vállalja - a Javaslat szerint az a
magánszemély kérhet, aki az adóévben csak munkaviszonyból, a költségvetési szervek
108
központosított illetményszámfejtési körébe tartozó kifizetőtől vagy társas vállalkozástól
(személyes közreműködés ellenértékeként) szerzett bevallási kötelezettség alá tartozó
bevételt, illetve az előbbiek mellett kizárólag meghatározott ellátások címén szerzett bevételt.
Nem zárja ki a munkáltatói adómegállapítást - a háztartási kedvezmény kivételével - az
adókedvezmények érvényesítése, továbbá ha a mezőgazdasági kistermelő a nemleges
nyilatkozatát az adót elszámoló munkáltatónak adja át. Nem kérhet munkáltatói
adómegállapítást az, aki háztartási kedvezményt érvényesít, aki nyugdíj előtakarékossági
nyilatkozatban rendelkezik az adójáról, vagy a kiutalt adóval, tartós adományozás,
biztosítások adókedvezményével, illetve az egészségpénztári egyéni számláján lekötött összeg
kedvezményével összefüggésben visszafizetési kötelezettsége van.
A hatályos szabály szerint nem kell bevallani az értékpapír-kölcsönzésből, az osztalékból, az
árfolyamnyereségből származó jövedelmet és a vállalkozásból kivont jövedelmet, ha az
adóévben az összes ilyen jogcímen megszerzett összes jövedelem nem haladja meg az 50 ezer
forintot, és az adót a kifizető levonta. A Javaslat szerint a 100 ezer forintot meg nem haladó,
az említett jogcímeken keletkező jövedelmek és az osztalékra vonatkozó szabályok szerinti
adókötelezettség esetén az életjáradékból származó jövedelem nem esik adóbevallási
kötelezettség alá.
Az adófizetés szabályainak megjelenítését - érdemi változás nélkül - a §-ok számozásának
változása indokolja.
a(z) 4. §-hoz
Az adójóváírás, valamint az őstermelői adókedvezmény, a személyi és családi kedvezmények
szabályainak változatlanul hagyásával a Javaslat az egyszerűsítés jegyében módosítja az
összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmények szabályait.
Jelenleg 3 millió 400 ezer forint éves jövedelemhatárig 100 ezer forintos keretben (3 millió
900 ezer forintig fokozatosan csökkenő összegben) hét jogcímen (három társadalombiztosítási
és magánnyugdíjpénztári befizetéshez kapcsolódó kedvezmény, foglalkoztatói
nyugdíjszolgáltató intézménybe történő befizetés utáni kedvezmény, tandíj, biztosítások,
közcélú adományok kedvezménye) lehet adókedvezményt érvényesíteni. A hozzájuk rendelt
társadalom- és gazdaságpolitikai célok fontosságát szem előtt tartva ezek a kedvezmények
továbbra is fontosak a személyi jövedelemadóban, azonban a 100 ezer forintos korlátozás
mellett feleslegesen bonyolultak az egyes kedvezményekre vonatkozóan fennmaradt, külön is
korlátozó, az érvényesítést, bevallást jelentősen megnehezítő részletszabályok.
A Javaslat szerint továbbra is évi 3,4 millió forint jövedelemhatárig és legfeljebb évi 100 ezer
forint keretben egy összevont - a jelenlegi adókedvezményeket, valamint egy új
kedvezményt, a háztartási adókedvezményt magában foglaló - kedvezményalap 30 százalékát
lehet adókedvezményként érvényesíteni. Ha az éves jövedelem meghaladja az évi 3,4 millió
forintot, de nem éri el az évi 3,9 millió forintot, akkor ezen jövedelemhatáron belül
csökkentett összegben érvényesíthető adókedvezmény, ekkor a 100 ezer forint keretet a
jövedelemhatárt meghaladó jövedelemrész 20 százaléka csökkenti, valamint változatlan
feltételekkel vehető igénybe az őstermelői kedvezménynek az a része, amely az előbbiekkel
együtt az évi 100 ezer forintot nem haladja meg.
Az egyes jogcímekre vonatkozó összegszerű egyedi korlátozások megszűnnek, a tartós
adományozás fokozottabb ösztönzést célzó külön kedvezménye (amit a befizetett összeg
megfelelő arányú százalékos növelése biztosít), valamint a tandíj halasztott kedvezménye
megmarad, továbbá a tandíjra történő befizetést, ha a hallgató nem halasztottan kívánja
érvényesíteni, bárki figyelembe veheti, akit a hallgató kérésére az igazoláson adókedvezményt
érvényesítőként feltüntetnek.
109
A szerződéssel vállalt tartós adomány többlet-kedvezményének a meghiúsulás esetére
vonatkozó növelt összegű visszafizetési kötelezettsége - visszamenőlegesen is - csak a
megelőző három évben érvényesített összegre korlátozódik. A biztosítások kedvezményéhez
kapcsolódó növelt összegben történő visszafizetést a kedvezményalap 36 százalékának
megfizetése biztosítja.
A Javaslat alapján egy új, egyes háztartási szolgáltatásokról a számla kérését ösztönző
adókedvezmény is bevezetésre kerül. A jellemzően a háztartások által igénybe vett és a
szolgáltatás tényleges nyújtásának helye szerint is közvetlenül a „lakás falain, a ház kerítésén”
belül megvalósuló szolgáltatások esetében a szolgáltatást ellenérték fejében nyújtó
vállalkozások tevékenységükről számlát jellemzően nem állítanak ki, bevételüket ezzel
kivonják az adóztatás alól. A szolgáltatást igénybe vevő magánszemélyek ebben főként azért
partnerek, mert a nem számlázott szolgáltatás markánsan olcsóbb, mint amikor a
magánszemély ragaszkodik a számlához. A javasolt, a számla értéke után igénybe vehető új
kedvezménnyel a szolgáltatást igénybe vevő magánszemély számla iránti érdekeltsége
teremthető meg. A kedvezmény alapja a számla (áfát tartalmazó) értéke, mértéke - a többi
kedvezményhez hasonlóan - 30 százalék. A kedvezmény a 100 ezer forintos kedvezményi
kereten belül és jövedelemkorláthoz kötötten vehető igénybe.
a(z) 5. §-hoz
A Javaslat az alkalmi foglalkoztatás kedvezményére vonatkozó, valamint az
adókedvezmények korlátozásáról szóló rendelkezéseket érdemi módosítás nélkül a §-ok
számozásának változása miatt tartalmazza.
A Javaslat új rendelkezést iktat be az adókedvezmények sorrendjének meghatározására, ami
akkor bír jelentőséggel, ha a magánszemély több jogcímen is jogosult adókedvezményt
érvényesíteni, de nem tudja az egyes jogcímek alapján érvényesíthető adókedvezményeit
teljes összegben kihasználni, illetve nem tud minden jogcím alapján adókedvezményt igénybe
venni (mert például nincs annyi adója, vagy az összevont kedvezménybe tartozó
kedvezményalapok 30 százaléka meghaladja a 100 ezer forintos keretet).
a(z) 6. §-hoz
Egyszerűsödnek a fejlesztési tartalékra és a 10 százalékos adókulcs alkalmazására előírt
szabályok. A hatályos törvény megnehezíti a vállalkozó tevékenységének finanszírozását,
mert egyrészt banki többletköltségekkel járó bankszámlát kell nyitnia akkor is, ha arra
egyébként nem lenne köteles, másrészt a lekötött összeget ki kell vonnia a gazdasági folyamat
finanszírozásából mindaddig, ameddig a felhasználási cél meg nem valósul.
A Javaslat szerint bankszámlán történő tényleges lekötés nélkül az egyéni vállalkozó csak
olyan nyilvántartás vezetésére kötelezett, amely lehetővé teszi e pénzforrások jogszerű
felhasználásának naprakész követését, ellenőrzését. Az új szabály - átmeneti rendelkezések
figyelembevételével - azokra is vonatkozna, akik már rendelkeznek lekötött fejlesztési
tartalékkal.
A 10 százalékos adókulcs alkalmazására vonatkozó szabályok pontosításra kerülnek. A
Javaslat egyrészt egyértelművé teszi, hogy a 10 százalékos adómérték alkalmazása az adózó
választásának függvénye, tehát alkalmazásáról akkor is dönthet az adózó, ha minden
feltételnek megfelel. Másrészt az utólagos értelmezési viták elkerülése érdekében tételesen
meghatározza, hogy milyen módon és mely időszakra vonatkozóan kell megfelelni a rendezett
munkaügyi kapcsolatokra az államháztartásról szóló törvényben előírtaknak. E szerint
•	az általános feltételek (pl. írásba foglalt munkaszerződés, a munkáltató tájékoztatási
kötelezettsége a munkarendről, szabadságról, felmondási időről, a konzultációhoz való
110
jog biztosítása, kollektív szerződéskötésre való jog, az érdekképviseleti tisztségviselők
munkaidő kedvezményére, távollétére vonatkozó jogok, díjazások biztosítása) hiányát
az adóévben (amelyben az adózó a 10 százalékos adómértéket alkalmazza) és a
megelőző adóévben nem állapította meg jogerős és végrehajtható határozat,
•	a különös feltételek (pl. a munkavállalóval szemben: az egyenlő bánásmód
követelményének, a munkaidőre, a pihenőidőre, a rendkívüli munkavégzésre, valamint
a szabadságra vonatkozó jogszabályban és/vagy kollektív szerződésben előírt
rendelkezések betartása, a munkabér összegére, valamint a munkabér védelmére
vonatkozó rendelkezések megtartása) hiánya miatt ugyancsak az adóévben és
megelőző adóévben jogerős és végrehajtható közigazgatási határozat, illetőleg jogerős
bírósági határozattal elbírált közigazgatási határozat nem szabott ki munkaügyi, más
közigazgatási vagy szabálysértési bírságot vagy munkaügyi bíróság jogsértést nem
állapított meg,
•	az adóévben eleget kell tenni a különös feltételek között a rendezett munkaügyi
kapcsolatok feltételeként a Munka Törvénykönyvében megfogalmazott
kötelezettségnek (pl. a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói
intézkedések tervezetének véleményeztetésére vonatkozó kötelezettség, a
szakszervezet részére adandó tájékoztatási kötelezettség, az érdekképviselettel történő
egyeztetési kötelezettség teljesítése).
A Javaslat általánosan megfogalmazza, hogy a kedvezményes adómérték alkalmazásának a
járulékokra vonatkozó kedvezőbb feltétele a mindenkor hatályos jogszabály szerinti
leghátrányosabb térségekben, településeken működő vállalkozásoknál alkalmazható.
A Javaslat az új általános csoportmentességi rendelet (800/2008/EK bizottsági rendelet)
hatályba lépése miatt pontosítja az elengedett adóra vonatkozó támogatási rendelkezést.
a(z) 7. §-hoz
A Javaslat az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő
számára kötelező előírást iktat be a törvénybe a bizonylatainak megőrzésére vonatkozóan.
a(z) 8. §-hoz
A kamatjövedelem meghatározására vonatkozó hatályos szabályozás előírja, hogy a
kamatfeltételek nyilvánosan is meghirdetésre kerüljenek. A gyakorlatban azonban minden
hitelintézet törekszik arra, hogy ügyfeleit személyre szóló szolgáltatási ajánlattal is
megkeresse. Ilyen körülmények között nem életszerű annak megkövetelése, hogy minden
egyes konkrét magánszeméllyel kötött szerződésben biztosított egyedi feltétel is
nyilvánosságra kerüljön. Ez az ilyen szerződések esetében jogbizonytalanságot okozhat. A
nyilvános meghirdetés előírása szükségtelen is akkor, ha a szerződésben a piaci viszonyoknak
megfelelő kamatot rögzítenek.
A hatályos szabály szerint a kamatjövedelmet nem kell bevallani, ha a kifizető az adót
levonta. Előfordulhat azonban olyan eset, amikor a rendelkezésre álló adatok alapján a
kifizető több adót von le a jövedelemből, mert a magánszemély nyilatkozatának hiányában,
illetve nem megfelelő nyilatkozata miatt nem veszi figyelembe teljes összegben a bevételt
csökkentő tételeket, azaz az értékpapír megszerzésére fordított érték és járulékos költségek
összegét. A Javaslat szerint az adóbevallásban vagy az adóbevallás önellenőrzésével
rendezhetővé válik a többletként levont adó miatti különbözet. A kifizetőnek a hatályos
szabályok szerint adatszolgáltatási kötelezettsége a kamatjövedelem kifizetéséhez
kapcsolódóan nincs, a Javaslat ugyanakkor előírja, hogy amennyiben a magánszemély
kérelmére a kifizető a kiadott igazoláson feltünteti, hogy azt a többletként levont adó
111
rendezése céljából adta ki, a kifizető annak adattartalmáról az adóhatóságot tájékoztatni
köteles.
A kamatjövedelem szabályainak további változása, hogy ha a kamatadó megállapítására és
befizetésére a magánszemély kötelezett, azt a jelenlegi negyedéves kötelezettség helyett éves
kötelezettségként kell teljesítenie.
a(z) 9. §-hoz
A Javaslat az osztalékból származó jövedelem szabályait módosítja. Megszűnik az osztalék
adóztatásának 35 százalékos kulcsa, és a magánszemély osztalékból (osztalékelőlegből)
származó jövedelme teljes egészében 25 százalékkal adóköteles. Az EGT-államban működő,
elismert piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapírnak az adott álla joga szerint
osztaléknak (osztalékelőlegnek) minősülő hozama utáni 10 százalékos adókulcs változatlanul
megmarad. Az osztalékból származó jövedelemmel kapcsolatos, az Szja tv. által
meghatározott eljárásjogi szabályok nem változnak.
a(z) 10. §-hoz
A Javaslat az árfolyamnyereségből származó jövedelem megállapításáról rendelkező
szabályokat az örökölt, illetve ajándékozással megszerzett értékpapír átruházása tekintetében
módosítja. Az örökléssel, ajándékozással szerzett értékpapírok átruházása esetén a szerzési
értékről (az illeték alapjáról) és a költségként levonható illetékről az átruházásig nem mindig
áll rendelkezésre az illetéket kiszabó hatóság határozata, miközben a tőkepiaci helyzet gyors
eladást indokol. A hatályos szabályok alapján ilyen esetben az értékpapír átruházásakor
bevételt csökkentő tételként a kifizető a megszerzésre fordított értéket rendszerint nem ismeri,
ezért a teljes bevételből, mint jövedelemből vonja az adót. Az adózók és a befektetési
szolgáltatók számára egyaránt jelentős ügyintézéssel jár, hogy az adó túlvonását utólag és
csak egyedi eljárásban lehet rendezni. A Javaslatban foglaltak alapján az illeték-fizetési
kötelezettséggel szerzett értékpapír szerzési értékét a kifizető az illetékekről szóló törvény
rendelkezései szerint meghatározott érték alapján veheti figyelembe akkor is, ha az illeték-
kiszabás az átruházásig még nem történt meg, ezáltal az esetek többségében az adó túlvonása,
így az utólagos ügyintézés elmarad.
a(z) 11. §-hoz
A Javaslat a hatályos törvény szerinti falusi vendégfogadásból származó jövedelem
szabályozásának módosítása keretében az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem
szabályainál kiemeli, hogy a bérbeadás szabályai nem alkalmazhatóak a fizetővendéglátás,
falusi szállásadás, falusi vendéglátás bevételére.
a(z) 12. §-hoz
A Javaslat 1. melléklete módosítja az Szja tv. 1. számú mellékletét.
112
II. Fejezet
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 13. §-hoz
Az utólagos értelmezési viták elkerülése érdekében a Javaslat tételesen meghatározza, hogy
milyen módon és mely időszakra vonatkozóan kell megfelelni az államháztartásról szóló
törvényben a rendezett munkaügyi kapcsolatokra vonatkozóan előírtaknak. Ez akkor áll fenn,
ha
-	az általános feltételek (pl. írásba foglalt munkaszerződés, a munkáltató tájékoztatási
kötelezettsége a munkarendről, szabadságról, felmondási időről, a konzultációhoz
való jog biztosítása, kollektív szerződéskötésre való jog, az érdekképviseleti
tisztségviselők munkaidő kedvezményére, távollétére vonatkozó jogok, díjazások
biztosítása) hiányát az adóévben (amelyben az adózó a 10 százalékos adómértéket
alkalmazza) és a megelőző adóévben jogerős és végrehajtható határozat nem
állapította meg,
-	a különös feltételek (pl. a munkavállalóval szemben: az egyenlő bánásmód
követelményének, a munkaidőre, a pihenőidőre, a rendkívüli munkavégzésre,
valamint a szabadságra vonatkozó jogszabályban és/vagy kollektív szerződésben előírt
rendelkezések betartása, a munkabér összegére, valamint a munkabér védelmére
vonatkozó rendelkezések megtartása) hiánya miatt ugyancsak az adóévben és
megelőző adóévben jogerős és végrehajtható közigazgatási határozat, illetőleg jogerős
bírósági határozattal elbírált közigazgatási határozat nem szabott ki munkaügyi, más
közigazgatási vagy szabálysértési bírságot vagy munkaügyi bíróság jogsértést nem
állapított meg,
-	az adóévben eleget tett az adózó a különös feltételek között a rendezett munkaügyi
kapcsolatok feltételeként a Munkatörvénykönyvben megfogalmazott kötelezettségnek
(pl. a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedések tervezetének
véleményeztetésére vonatkozó kötelezettség, a szakszervezet részére adandó
tájékoztatási kötelezettség, az érdekképviselettel történő egyeztetési kötelezettség
teljesítése).
Másrészt általánosan fogalmazza meg, hogy a kedvezményes adómérték alkalmazásnak a
járulékokra vonatkozó feltétele a leghátrányosabb térségekben és településeken kedvezőbb.
Ennek alapján e rendelkezést a mindenkor hatályos jogszabály szerinti leghátrányosabb
térségekben, településeken működő vállalkozások alkalmazhatják. 2009-ben a 311/2007. (XI.
17) kormányrendelet melléklete sorolja fel a leghátrányosabb 47 térséget.
Harmadrészt - a bevezetés óta eltelt idő tapasztalata alapján - egyszerűsítést tartalmaz a
Javaslat az átalakulással létrejött adózókra vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor nem
kell az adózónak a megelőző adóévben megfelelni annak a feltételnek, hogy az adóalapja érje
el legalább a jövedelem- (nyereség-) minimumot. A módosítást az indokolta, hogy az
átalakulás eltérő formái miatt a megelőző adóévi adóalap és jövedelem- minimum csak
bonyolultan határozható meg, és nem minden átalakulási formánál lenne azonos a tartalma.
113
III. Fejezet
Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény
módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat a magánszemélyek adóelőlegének megállapításával kapcsolatos rendelkezéseket
tartalmaz.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 14. §-hoz
A Javaslat alapján egyszerűsödik a magánszemélyek különadó-előlegfizetése.
A hatályos szabályozás csak a munkáltatónál, illetve csak az ugyanazon magánszemélynek
ugyanazon kifizető által történő kifizetéseknél írja elő kötelezően a különadó-előleg
levonását, ha várható, vagy bekövetkezett az összevont adóalapba tartozó jövedelem
kifizetésével a járulékfizetés felső határának átlépése. A több jogviszony, különböző
kifizetőkkel kötött szerződések alapján szerzett jövedelmek esetén a magánszemélynek kell
figyelemmel kísérnie a határ átlépését. Ekkor - nem kötelezően - nyilatkozatban kérheti a
levonást, vagy saját magának kell negyedévenként megfizetnie a különadó-előleget, aminek
elmulasztása késedelmi pótlék fizetésének szankcióját vonja maga után. Az utóbbi szabály a
gyakorlatban indokolatlanul terheli az adózókat, mivel összes jövedelmükről pontos adatokkal
csak az adóévet követő január 31-éig kiadott jövedelemigazolások birtokában rendelkeznek.
A Javaslat szerint a különadó-alap azon része után, amely után a kifizető részéről nem történt
különadó-előleg levonás, a magánszemélynek nem kell adóelőleget fizetnie, és a le nem vont
különadó megfizetésére csak a bevallásra nyitva álló határidőig köteles.
További módosítás a különadó előlegfizetési szabályaival összefüggésben, hogy a kifizetőnek
akkor is kötelessége különadó-előleget vonni, ha - bár a magánszemély nem kéri, de - arról
nyilatkozik, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról,
valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény által előírt nyugdíjjárulékot a
járulékfizetés felső határáig megfizette.
A járulék-nyilatkozatra a Tbj. tv. ad lehetőséget, amely szerint, ha a magánszemély
nyilatkozik, hogy járulékalapul szolgáló jövedelme a járulékfizetés felső határát meghaladja, a
kifizetőnek nem kell nyugdíjjárulékot vonnia. Ezen nyilatkozat viszont automatikusan alapot
ad a különadó-előleg levonására, különadót ugyanis a járulékfizetés felső határát meghaladó
összevont adóalapba tartozó jövedelem esetén kell fizetni. A nyilatkozat ugyan nem kötelező,
de tekintettel arra, hogy járulék-túlvonást eredményez, biztosítja a különadó fedezetét, ami az
adóbevalláskor átvezetési kérelemmel elszámolható a kifizetéskor le nem vont előleg miatt
jelentkező különadó-fizetési kötelezettséggel szemben.
114
MÁSODIK RÉSZ
AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓT ÉS A JÖVEDÉKI ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
IV.	Fejezet
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban:
Áfa tv.) rendelkezéseinek vonatkozásában alapvetően csak jogalkalmazást érintő, illetve
jogharmonizációt szolgáló módosításokat tartalmaz. A Javaslat ennek megfelelően módosít a
számlázási határidőre vonatkozó előírásokon, továbbá magában foglal a fiktív számlázás
visszaszorítását célzó intézkedéseket, valamint az utazásszervezési szolgáltatásokra
vonatkozó különös szabályok tekintetében egyrészt lehetőséget biztosít az
utazásszervezőknek a pozíciószámonkénti adómegállapításra, másrészt az utas fogalmát az
utazási szolgáltatást ténylegesen igénybevevőre szűkíti. Ezen túl a Javaslat a tevékenység
közérdekű jellegére tekintettel adómentes szolgáltatások körét egyes konkrét tevékenységek
vonatkozásában pontosítja, illetve a nemzetközi szerződések és az Áfa tv. kapcsolatát illetően
az áfa-szabályozást a más adótörvények vonatkozásában alkalmazott elvekhez és
gyakorlathoz igazítja.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 15. §-hoz
A fiktív számlázás visszaszorítása érdekében a hatályos áfa-szabályozás szerint adófizetési
kötelezettség keletkezik abban az esetben is, ha egyébként gazdasági eseményre (teljesítésre)
ténylegesen nem kerül sor, de ennek ellenére számla kibocsátása mégis megtörténik. A
Javaslat ezen szabályozást annyiban szigorítja, hogy a jelzett adófizetési kötelezettség alól a
számlakibocsátóként feltüntetett adóalany a jövőben kizárólag csak akkor mentesülhet, ha az
említett - teljesített jogügyletet nem tükröző - számláját érvényteleníti, vagy amennyiben
nem ő volt a számlakibocsátó (csak a nevében valaki más állított ki nem valós gazdasági
eseményről szóló számlát), akkor a számla címzettjét értesíti, hogy részéről teljesítés nem
történt. Ezen új feltételekkel biztosítható, hogy a fiktív számlázás minél kevesebb „előnnyel”
járjon: ha ugyanis a számlakibocsátóként feltüntetett adóalany az új feltételeket nem teljesíti,
akkor a nem valós ügylet utáni fizetendő adó tőle lesz követelhető, amennyiben pedig teljesíti,
akkor ő ugyan adófizetésre nem lesz kötelezett, azonban az általa érvénytelenített számla vagy
megküldött értesítés birtokában már a számlabefogadó sem vonhatja le a fiktív számlákban
feltüntetett előzetesen felszámított adót (vagy ha mégis levonta, akkor azt utólag - az
érvénytelenített számla vagy a kapott értesítés alapján - korrigálnia szükséges, ellenkező
esetben a levont adó nála pótlólag fizetendő adóként követelhető).
a(z) 16. §-hoz
Főszabály szerint az import áfát a vámhatóság veti ki, azonban meghatározott feltételek
mellett lehetőség van annak önadózással történő megfizetésére is az erre vonatkozó engedély
alapján. Az önadózásra vonatkozó engedély kiadásának feltételei részben függenek attól,
hogy az adóalany összes bevételéből az export, illetve a Közösségen belüli értékesítés milyen
arányban részesedik, illetve az abszolút értékben milyen nagyságrendet képvisel, mely utóbbi
érték a bevezetése óta eltelt három éve változatlan. Tekintettel a kivetéses adóztatás újbóli
115
bevezetésével szerzett pozitív tapasztalatokra, valamint a forint azóta bekövetkezett
értékvesztésére, a Javaslat a forintban meghatározott összeghatárokat valorizálja.
a(z) 17. §-hoz
A gazdaság további „fehérítése”, az adózás elől eltitkolt bevételek láthatóbbá tétele érdekében
a Javaslat előírja, hogy az adóalany köteles számlát kibocsátani, ha magánszemélytől vagy
nem jogi személy szervezettől 900 000 forintot elérő vagy meghaladó előleget kap. A
hivatkozott összeghatárt elérő, meghaladó előleget tehát akkor is számlával kell kísérni, ha a
leendő vevő (szolgáltatást igénybe vevő) azt nem kéri.
a(z) 18. §-hoz
A Javaslat a hatályos áfa-szabályozásnak a számlázási határidőre vonatkozó rendelkezéseit -
részben szigorító, részben enyhítő jelleggel - módosítja. Lényege, hogy a jövőben a
készpénz-fizetéses jogügyletek esetében a számla kibocsátásának a készpénzfizetés
időpontjában haladéktalanul meg kell történnie (szigorítás), míg az adó áthárítására jogalapot
teremtő ügyletekben (adóköteles ügyletek) továbbra is fennmarad a hatályos szabályozásnak
megfelelő, a teljesítés időpontjától számított 15 napon belüli számlakibocsátási kötelezettség.
Enyhítő szabály, hogy az adó áthárításával nem járó jogügyletek tekintetében (adó alóli
mentes ügyletek [tárgyi mentesség alá esők, export, illetve Közösségen belüli adómentes
ügyletek], az Áfa tv. hatályán kívül eső ügyletek, stb.) a számla kibocsátásának határidejére
vonatkozóan az Áfa tv. a Javaslat szerint már nem fog konkrét időpontot tartalmazni, így ezen
ügyletek esetében - a jelenlegi szabályozással ellentétben - a teljesítéstől számított 15. napot
követően is kibocsátható az ügyletet tanúsító számla.
a(z) 19. §-hoz
A Javaslat a számlázási határidőt érintő módosítást az Áfa tv-nek a gyűjtőszámla
kibocsátására előírt határidőt tartalmazó rendelkezésein is átvezeti.
a(z) 20. §-hoz
Az előlegre vonatkozó - a 17. §-ban megfogalmazott - szabályokkal összhangban a Javaslat
értelmében a 900 000 forint adóval növelt ellenértéket elérő, meghaladó termékértékesítésről,
szolgáltatásnyújtásról kötelező számlát kibocsátani még akkor is, ha a magánszemély, nem
adóalany jogi személy vevő (szolgáltatást igénybe vevő) azt nem kéri.
a(z) 21. §-hoz
A Javaslat a számlázási határidőt érintő módosítást az Áfa tv-nek a számlával egy tekintet alá
eső okirat kibocsátására előírt határidőt tartalmazó rendelkezésein is átvezeti.
a(z) 22. §-hoz
A Javaslatban az utazásszervezési szolgáltatás definíciója pontosításra kerül, hangsúlyozva,
hogy a különös adózási mód az egészben vagy meghatározó részben turisztikai
szolgáltatásnak minősülő szolgáltatásokra alkalmazható. Ezzel egyértelművé válik, hogy pl.
önmagában a menetjegy értékesítés, vagy rendezvényszervezés nem tartozik a különös
adózási mód alá. A Javaslat szűkíti az utas fogalmát, a törvény alkalmazásában utasnak csak
az minősül, aki ténylegesen utazik. A módosítás hatályba lépését követően - megfelelő
átmeneti rendelkezés mellett - nem lehet utas az, aki csupán megállapodást köt az utazási
szolgáltatás igénybe vételéről, így nem alkalmazható a különös adózás utazásszervezők
szolgáltatásainak egymás közötti értékesítése esetében sem.
A Javaslat értelmében az adóalany az adóhatósághoz történő bejelentést követő adó-
megállapítási időszak kezdetétől az utanként meghatározandó árrés-számítás helyett
választhatja azt is, hogy adóját az adómegállapítási időszakra - önálló pozíciószámonként -
116
összevont árrés-tömeget képezve határozza meg. A hivatkozott módszer alkalmazhatósága
érdekében a Javaslat meghatározza az önálló pozíciószám fogalmát.
a(z) 23. §-hoz
A Javaslat tartalmazza az önálló pozíciószámra összesített árrés választhatóságának módját,
valamint ebből az adózási módból az egyedi nyilvántartáson alapuló módszerre való
visszatérés szabályait. A Javaslat a fizetendő adó alapjaként azt az árrés-tömeget határozza
meg, amelyet az adott pozíciószámú utakhoz a konkrét adómegállapítási időszakban az utastól
beszedett ellenérték - ideértve az előleget is - korrigált összesített adatából (kisebbítendő) és
az utazásszervező által saját néven megrendelt - más adóalany által teljesített - szolgáltatások
ellenértékének összesített adatából (kivonandó) kell képezni úgy, hogy az így meghatározott
különbséget csökkenteni kell magával az adó összegével (az ún. „felülről számított” adóval).
Az árrés-tömeg számításnál a kivonandó tag meghatározása az igazoltan felmerült kalkulált
adatokon alapul függetlenül attól, hogy a külső szolgáltatók számlái a bevallás benyújtásáig
megérkeztek-e vagy sem. A számítás eredményeként adódó különbözet nem lehet kisebb
nullánál.
Az adóalanynak az egyes bevallások fizetendő adójának alapját képező árrés-tömeghez még
egyszer vissza kell térnie, amikor az adott önálló pozíciószám megszűnik. A pozíciószám
megszűnését kiválthatja az, ha az adóalany az önálló pozíciószámot lezárja, az adott
pozíciószámon hat hónapot elérő időtartamban nem indít utat, áttér az egyedi nyilvántartáson
alapuló módszerre, illetve ha adóalanyisága jogutód nélkül megszűnik. Az előbb említett
esetekben az adott önálló pozíciószám fennállásának teljes időtartamára az adóalanynak újra
meg kell határoznia a göngyölített adatokból számított árrés-tömeget, melyet össze kell
hasonlítania az egyes adómegállapítási időszakokban már bevallott árrés-tömeggel, és ha a
kettő különbözete abszolút értékben eléri vagy meghaladja a 10.000 forintot, úgy az
adóalanynak a különbözetre jutó adót pótlólag fizetendő, vagy pótlólag levonható adóként
kell kezelnie.
A fentiekben részletezett árrés-tömegen alapuló számítás az adóhatósággal való elszámolás
eszköze, az utas felé kiállított számlában feltüntetett áfát utólag módosítani nem kell.
V.	Fejezet
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003.
évi CXXVII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A jövedéki adó módosításai elsődlegesen az adózási adminisztráció csökkentését célozzák az
elektronikus ügyintézés lehetőségének bővítésén, a jövedéki adatszolgáltatási, jelentési,
bejelentési kötelezettségek egy jelentős körének elektronikus útra terelésén keresztül,
megszüntetve a jelenlegi papíralapú, esetenként párhuzamos adatszolgáltatásokat. Az egyéb
változások főként jogharmonizációs indíttatásúak, illetve az egyértelműbb jogalkalmazás
miatt szükséges, a hatályos rendelkezéseket pontosító, kiegészítő módosításokat jelentenek.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 24. §-hoz
A repülésben felhasznált üzemanyag utáni adómentességi szabály egyértelműbb
alkalmazásához célszerű a gazdasági célú légi közlekedés fogalmának beiktatása a törvénybe.
117
A Javaslat a biodízel fogalmát pontosítja a felhasznált alapanyagok vonatkozásában. A
biodízel pedig nemcsak növényi olajból, hanem állati eredetűből is előállítható a vonatkozó
uniós, illetve hazai szakmai jogszabályok szerint.
A Javaslat meghatározza a tiszta növényi olaj, mint jövedéki termék fogalmát, ami tágabb
értelmű, mint a bioüzemanyagokról szóló külön jogszabályban (42/2005. (III. 10.) Korm.
rend.) definiált tiszta növényi olaj fogalom (beletartozik a tüzelésre, fűtésre előállított növényi
olaj is, valamint műszaki paramétertől függetlenül minden üzemanyag célra gyártott).
A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2006/48/EK
irányelvvel való összhang megteremtése, valamint a pénzügyi szolgáltatások szabadsága
alapelvének való megfelelés érdekében módosítani kell a jövedéki biztosítékként elfogadható
bankgarancia meghatározását. A Javaslat bármely uniós tagállam vagy az Európai Gazdasági
Térségről szóló megállapodásban részes állam hitelintézete által nyújtott bankgaranciát is
elfogadja jövedéki biztosítékként.
a(z) 25. §-hoz
Az adóraktári előállítás követelményét - az uniós értelmezésnek megfelelően - az üzemanyag
célra vagy tüzelésre, fűtésre, illetve az üzemanyagba, tüzelő-, fűtőanyagba való közvetlen
bekeverésre előállított tiszta növényi olajnál is érvényesíteni kell. A Javaslat ennek
megfelelően kiterjeszti az adóraktári előállítás követelményét a növényi olaj előállításának
előbbiek szerinti eseteire.
a(z) 26. §-hoz
A Javaslat az adóraktár engedélyesek számára a számítógépes adathordozón tárolt
vevőnyilvántartásukból a vámhatóság kérésére teljesítendő adatszolgáltatásra egységesen,
kötelező jelleggel az elektronikus utat írja elő (eddig ez csak választható mód volt).
a(z) 27. §-hoz
Az adóraktár engedélyesek, a bejegyzett kereskedők, illetve adóképviselőik, valamint a
csomagküldő kereskedők adóügyi képviselői az adókötelezettség megállapításához szükséges
nyilvántartásaikat (termékmérleg-havizárás, szállítási nyilvántartás havi zárás összesítése) a
vámhatósággal kiépített közvetlen elektronikus adatkapcsolati rendszeren (KEA rendszeren)
keresztül és a párhuzamosan papír alapon is történő benyújtás helyett kizárólag elektronikus
úton (Ügyfélkapun keresztül) nyújtják be.
a(z) 28. §-hoz
A Javaslat valamennyi engedélytípusra kimondja az engedélyes személyében bekövetkezett
jogutódlás esetén az engedélymódosítás szabályainak alkalmazását (eddig csak az adóraktári
engedélynél volt szabályozva, s ott is csak a cégforma változására).
a(z) 29. §-hoz
A bioüzemanyagok gyártásának fejlesztéséről és közlekedési célú alkalmazásuk ösztönzéséről
elfogadott 2058/2006. (III.27.) Kormányhatározat szerint Magyarországnak 2010-re el kell
érnie energiatartalom alapján az 5,75 %-os részarányt. Ezt a célkitűzést hivatott támogatni az
a hatályos rendelkezés, mely szerint, ha az üzemanyagban nincs legalább 4,4 %
biokomponens, akkor magasabb adót kell felszámítani. A bekeverés aránya azonban nem
lehet több, mint a szabvány szerinti 5 %. E fölé a bekeverési arány a bio részarány további
növelése céljából a szabvány módosítása nélkül jelen pillanatban nem lehet menni, azonban a
4,4 % megemelhető 4,8 %-ra. (A bekeverési hibahatár miatt a pontosan 5 % technikailag nem
írható elő.) A 4,8 %-os aránnyal az adókedvezmény literenként 0,40 Ft-tal növekszik (a
jelenlegi kedvezményes 103,50 Ft/liter, illetve 85 Ft/liter adómérték marad, s ehhez képest
118
lesz magasabb a bio nélküli adója, a benzinnél literenként 5,20 Ft-tal, a gázolajnál 4,30 Ft-
tal).
a(z) 30. §-hoz
A gazdasági tevékenységek új, európai uniós szintű statisztikai rendszerére a tagállamok által
közvetlenül alkalmazandó uniós rendelet lépett hatályba, melynek következtében megszűnik a
Szolgáltatások Jegyzéke (SZJ), így az SZJ számokra hivatkozással a továbbiakban nem lehet
a tevékenységeket beazonosítani. A Javaslat ezért elhagyja az SZJ számokat, és a
tevékenységeket azok körülírásával határozza meg, a vonatkozó szakmai jogszabályokra
épülve.
A jogszerű állami támogatás feltételeinek való megfelelés érdekében szükséges a hajózási
tevékenység során felhasznált gázolaj jövedéki adójának visszaigénylésére vonatkozó
rendelkezés módosítása olyan módon, hogy az ne legyen diszkriminatív az Európai Unió más
tagállamának hajólajstromába bejegyzett hajók vonatkozásában. A Javaslat a külföldi
hajólajstromban bejegyzett hajókat a magyar jelű hajólajstromban bejegyzettekkel azonosan
kezeli az adó-visszaigénylési jogosultság tekintetében.
a(z) 31. §-hoz
A Javaslat pontosítja sűrítettgáz-töltő adóraktárban végezhető tevékenységek meghatározását.
A földgáz mellett más gáz halmazállapotú, a közúti járművek üzemanyagaként felhasználásra
kerülő gáztermék (pl. a biogáz) előállítása (sűrítése) is ilyen adóraktár-típusban lehetséges.
A Javaslat rendelkezik arról, hogy a tiszta növényi olaj bioüzemanyag adóraktári engedéllyel
állítható elő.
a(z) 32. §-hoz
A Javaslat szerint a zárjegyfelhasználók a zárjegyet kizárólag elektronikus úton rendelhetik
meg a vámhatóságtól, továbbá az adatszolgáltatási kötelezettségük köre kibővül: a
zárjegykészletükben bekövetkezett valamennyi, a zárjegyfelhelyezésen túli változásról is
kötelesek a vámhatóságot folyamatosan tájékoztatni. Az adatszolgáltatás minden esetben
kötelezően elektronikus úton teljesítendő.
Az előbbiek szerinti, a zárjegykészlet minden nemű változásáról adott folyamatos
adatszolgáltatás révén egyrészt megszüntethetővé válik a zárjegyfelhasználóknál a külön
zárjegynyilvántartás-vezetési kötelezettség (erről a törvény végrehajtási rendel ete
rendelkezik), másrészt az adóraktári zárjegyfelhasználóknál a zárjegyekkel való elszámolás és
a ténylegesen meglévő zárjegykészletek ellenőrzése a jelenlegi negyedévenkénti
gyakoriságról évi egyszerire csökkenthető, amelynek időpontjául - célszerűen - a jövedéki
termékkészlet évenkénti készletfelvételének időpontját határozza meg a Javaslat.
A Javaslat pontosítja, hogy az elszámolás során a gyártás közben megsérült zárjegyek közül
csak azok írhatók le, amelyeket a külön jogszabályban foglaltak szerint gyűjtöttek össze, és
amelyek egyértelműen beazonosíthatók. A 'vis major' miatt eltűnt, megrongálódott zárjegyek
esetében pedig a zárjegy sorszámának az ismerete is szükséges az elszámolhatósághoz.
a(z) 33. §-hoz
A Javaslat szerint a szőlőborról adandó évi kétszeri elszámolás az APEH hatáskörébe tartozó
adók tekintetében elektronikus adóbevallásra kötelezett bortermelők (egyszerűsített
adóraktárak) esetében kötelező jelleggel, az egyéb bortermelők esetében pedig választásuk
alapján elektronikus úton lesz benyújtható.
119
a(z) 34. §-hoz
A referencia időszak jelenlegi, 8 hétben való meghatározása mellett - a hónap 1. napján
hatályba lépő adóemelések esetén - a referencia időszak kezdete hónapjának első napjaira
még nem vonatkozik az átvehető adójegyek korlátja. Így ez alatt a néhány nap alatt legálisan
lehet még bespájzolni, miközben az ekkor átvett adójegyek utáni fizetési kötelezettség majd
csak 2 hónap múlva lesz esedékes, ami nem jelent ebben az esetben a finanszírozás oldaláról
sem korlátot a bespájzolással szemben. (Ha a referencia időszak kezdetének hónapját
megelőző hónapban visznek el több adójegyet, azok értékét már a referencia időszak kezdete
hónapját követő első hónapban meg kell fizetni, így ez önmagában is korlátozza a túlzott
bespájzolást). Ezért a referencia időszakot is hónapban és nem hétben szükséges
meghatározni annak érdekében, hogy a fizetési kötelezettség eltérő rendje ne hagyjon
kiskaput a bespájzolás korlátozásának kijátszására. A Javaslat szerint a referencia időszak
hossza az előbbiek alapján a jelenlegi 8 hétről 2 hónapra változik.
A korlátozás hatékonyságának növelése céljából továbbá a Javaslat szerint a referencia
időszakban átvehető adójegyek száma is csökken a megelőző évre vonatkozó havi átlagos
mennyiség 125 %-áról 115%-ára.
Az adójegyek adóemelések előtti, régi adómértékű készletfelhalmozásában nemcsak a
cigaretták, hanem a fogyasztási dohányok esetében is érdekeltek a gyártók, így az adójegy
beszerzések adóemelés előtti korlátozására vonatkozó rendelkezéseknek a fogyasztási
dohányokra történő kiterjesztése is indokolt.
a(z) 35. §-hoz
A Javaslat szerint a jövedéki engedélyes kereskedők a számítógépes adathordozón tárolt
vevőnyilvántartásukból a vámhatóság kérésére teljesített adatszolgáltatást kötelező jelleggel
elektronikus úton kötelesek teljesíteni (eddig ez csak választható mód volt).
a(z) 36. §-hoz
Az adózást elkerülő, illegális úton előállított jövedéki termékek forgalmazásának
visszaszorítása, továbbá minőség- és fogyasztóvédelmi érdekek eredményesebb érvényre
juttatása, a rossz minőségű, egészségügyi kockázatot jelentő, bizonytalan eredetű termékek
forgalmazásának megakadályozása, valamint a számlázás nélküli forgalom csökkentése
céljából indokolt - az illegális előállítással leginkább érintett termékekre korlátozva - az
alkoholterméket forgalmazó vendéglátósok tekintetében a készletforgalom napi rögzítését
előírni.
a(z) 37. §-hoz
A Javaslat jogtechnikai módosítást jelent.
a(z) 38. §-hoz
A méltányosság gyakorlása nemcsak a jövedéki bírság mérséklését, hanem a jövedéki bírság
kiszabásának mellőzését is jelentheti, ezért szükséges ez utóbbival kiegészíteni a rendelkezést.
a(z) 39. §-hoz
Az adózás alól elvont termékek felhasználására, tárolására és szállítására használt eszközök
lefoglalása a Javaslat szerint - az eljárás egyszerűsítése céljából - mellőzhetővé válik abban
az esetben is, ha a jogsértés tárgyát képező termékek mennyisége ugyan a kereskedelmi
mennyiséget meghaladja, de a jogsértés elbírálása - ennek keretében pedig a jövedéki bírság
kiszabása és beszedése, valamint a termékek elkobzásának foganatosítása - gyorsított
(helyszíni) eljárás keretében történik.
120
a(z) 40. §-hoz
A Javaslat az elkobzott termékek vonatkozásában megteremti az adó kivethetőségének
lehetőségét, amennyiben azt a jövedéki jogsértést elkövető személy maga kéri. A módosítás
révén a jövedéki bűncselekmények esetében is alkalmazhatóvá válik a Btk. büntethetőség
megszüntetésére vonatkozó rendelkezése.
a(z) 41. §-hoz
A földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény 144. § (6) bekezdése szerint megvalósuló
szervezeti átalakítással érintett jövedéki tevékenységek folyamatosságának biztosítása
érdekében a Javaslat ilyen esetben is lehetővé teszi, hogy a tevékenységet továbbfolytató új
személy nevére szóló engedély kiadására - az átalakítás módjától függetlenül - a jogutódlásra
megállapított szabályok kerüljenek alkalmazásra, azzal, hogy az új engedélyest a korábbi
engedélyes jövedéki jogszabályokban meghatározott jogai és kötelezettségei tekintetében a
korábbi engedélyes általános jogutódjának tekinti.
a(z) 42. §-hoz
A Javaslat kiegészíti az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazását, mely szerint a
zárjegykészlet egyéb változásaival kapcsolatos napi adatszolgáltatás tartalmáról is
rendelkezhet.
A jövedéki adóbevallások, valamint a Jöt.-ben előírt, a vámhatósághoz teljesítendő
adatszolgáltatások, elszámolások, bejelentések, illetve a zárjegymegrendelések elektronikus
úton történő benyújtásának módjára és technikai feltételeire vonatkozó rendeleti szintű
részletes szabályozást célszerű egy PM rendeletbe foglalni, tekintettel az azonos szabályokra
(jelenleg e szabályok - az adott ügytípusra nevesítetten, külön-külön - két PM rendeletben és
egy PM-MeHVM együttes rendeletben is megjelennek. A Javaslat az adópolitikáért felelős
miniszternek ad felhatalmazást az elektronikus benyújtás egy rendeletben való
szabályozására.
HARMADIK RÉSZ
A KÖZÖSSÉGI VÁMJOG VÉGREHAJTÁSÁRÓL SZÓLÓ ÉS A VÁM ÉS
PÉNZÜGYŐRSÉGRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
VI.	Fejezet
A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A vámjog területén mindenekelőtt szükséges a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003.
évi CXXVI. törvény egyes fogalmainak (pl.: adóbiztosíték alóli mentesség kintlévőség
fogalma, elévülés, vámút) pontosítása a gyakorlati alkalmazhatóság megkönnyítése
érdekében. Emellett az ún. „mozaikos” jogalkotási technika alkalmazásával kerülnek
átvezetésre a nemzeti joganyagban az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap
(EMOGA) elnevezésének és közösségi jogi szabályozásának módosulása miatti változások.
Végezetül pontosításra kerülnek az állam javára felajánlott, illetve a lefoglalt és/vagy
elkobzott nem közösségi áruk vámjogi sorsa rendezésének, valamint ezen belül az
értékesítésükből befolyt összegből a közterhek, valamint hatósági költségek levonásának
szabályai.
121
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 43. §-hoz
Szükséges a szabályozás pontosítása, mivel a hatályos szöveg úgy értelmezhető, mintha egyes
esetekben (pl.: határvízi kikötőknél) nem lenne szükség a vámúttá váláshoz a vámútként
történő megnyitásra, ezen utak mintegy természetüknél fogva vámúttá válnának.
A törvényben meg kell továbbá határozni, hogy a Kormány rendelet formájában nyithat meg,
illetve szüntethet meg vámutat. Emellett a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében indokolt a
vámutak listájának a vámhatóság honlapján tájékoztató formájában történő megjelenítése.
a(z) 44. §-hoz
Indokolt annak szabályozása, hogy az állam javára felajánlott nem közösségi áruk értékesítése
során az eljáró hatóság megfelelő módon érvényesíthesse az értékesítés során felmerült
költségek levonását.
a(z) 45. §-hoz
A megbízható vámadós státusznál rögzített vámtörvényi definíció szerint kintlévőség a
magyar állami adóhatóságnál az előírt vagy a fizetési felszólításban meghatározott előíráson
túl meg nem fizetett tartozás. A vámtörvényi értelmezés szerint önadózással történő teljesítés
esetén tartozás áll be akkor, ha az adózó a jogszabályi kötelezettségeket (bevallás és
megfizetés) határidőben nem teljesíti, annak ellenére is, ha az adózó önellenőrzéssel korrigál
mielőtt az adóhatóság az Art. szerinti adótartozást adóellenőrzés során megállapítaná. Emiatt
a gazdálkodó hiába rendezi önellenőrzéssel a tartozását, az áfa biztosíték alóli mentességi
engedélyét elveszíti, annak ellenére, hogy az Art. szerint még minősített adózó maradhat. Ez
egyrészt méltánytalan, másrészt aránytalanul súlyos, a tapasztalatok szerint akár a működést
is ellehetetlenítő hátrányt okoz. Tekintettel arra, hogy a tartozás önellenőrzéssel történő
rendezése az áfa biztosítása alóli mentesség szempontjából kellően alátámasztja a cég
megbízhatóságát, indokolt a túl szigorú szabályozás módosítása.
A mentesség nem terjed ki a vámhatóságnál nyilvántartott vámtartozásra, és a hatósági
határozattal megállapított importáfára, mivel ezen Vtv. hatálya alá tartozó fizetési
kötelezettségeknél az Art. szerinti önellenőrzésre nem kerül sor.
a(z) 46. §-hoz
Szükséges a § pontosítása annak érdekében, hogy összhangba kerüljön a feladatot ténylegesen
ellátó, és a törvényben szereplő hatóság. A módosítás ezen túl kiterjeszti az értesítési
kötelezettséget a központi vámletét számlán lévő összegre is az ügyfelek megfelelő
tájékoztatása érdekében.
a(z) 47. §-hoz
Az elmúlt évi adócsomag az elévülést a csatlakozás előtti tételek rendezése kapcsán akként
módosította, hogy az elévülés keletkeztető aktus nem a befizetés, hanem a túlfizetésről,
tartozatlan fizetésről, vámbiztosíték-maradványról szóló hitelt érdemlő ügyféli tájékoztatás
legyen. Ezt a korrekciót az elévülésre vonatkozó jelenlegi rendelkezést illetően is végre kell
hajtani, hogy az elévülés a túlfizetés tekintetében most is csak a hitelt érdemlő
tudomásszerzéstől kezdődjön.
a(z) 48. §-hoz
Az állam javára felajánlott nem közösségi áruk vámjogi sorsának rendezésével analóg
javaslat. A lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének,
nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályairól, valamint az
122
elkobzás végrehajtásáról szóló 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet 74. § (2)
bekezdésében írtakra tekintettel - a jövedéki jogszabályokhoz hasonlóan - szabályozni kell a
vámjogi sors rendezésével kapcsolatos részletszabályokat, illetve azt, hogy az elkobzott
dolgok értékesítése - ideértve a lefoglalt és előzetesen értékesített dolgok ellenértékének
elkobzását is - során az eljáró hatóság megfelelő módon levonhassa az értékesítés során
felmerült költségeit.
a(z) 49. §-hoz
Jelen rendelkezés teremti meg a felhatalmazást a Kormánynak arra, hogy a vámutakat
rendeletben nyissa, illetve szüntesse meg.
VII.	Fejezet
A Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Vám- és Pénzügyőrség nyomozóhatósági tevékenységét érintően az előállított személyek
őrzése, kísérése, valamint az őrizetbe vett, és fogva tartott személyeknek a fogva tartás
helyére történő szállításakor az eljárás folyamatosságának biztosításán túl idő- és
költségtakarékossági szempontok indokolják, hogy ezen feladatokat a vámhatóság lássa el.
Emellett pontosításra kerülnek az előállítás foganatosítására vonatkozó szabályok annak
érdekében, hogy a tetten ért, illetve az elkövetéssel megalapozottan gyanúsítható személyeket,
illetve azokat, akinek az őrizetbe vételét rendelték el, ne csak a személyazonosság
azonosítása, hanem a szükséges további intézkedés, vagy eljárási cselekmény végrehajtása
érdekében is előállíthassák. Felhatalmazó rendelkezés beillesztésére kerül sor a kényszerítő
eszközök rendszeresítésére, valamint az elfogott, előállított, őrizetbe vett és fogva tartott
személyek őrzésének, kísérésének rendeleti szabályozására vonatkozóan.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 50. §-hoz
A VP nyomozóhatósági tevékenysége során napi feladatként jelentkezik az előállított
személyek őrzése, kísérése, valamint az őrizetbe vett, és fogva tartott személyeknek a fogva
tartás helyére történő szállítása. A VP fogdával nem rendelkezik, és a rendőrség leterheltsége
sem teszi lehetővé, hogy a testület által őrizetbe vett személyt a rendőrség szállítsa a fogdába.
Ezért az eljárásjogi garanciákon túl idő és költségtakarékossági szempontok is indokolják a
szervezeti törvénynek a fenti rendelkezéssel történő kiegészítését.
a(z) 51. §-hoz
A jelenleg hatályos törvényi rendelkezés alapján az előállítás foganatosítására csak akkor
kerülhet sor, ha annak célja a személyazonosság, megállapítása. Abban az esetben tehát, ha az
érintett személy személyazonossága tisztázott nincs mód arra, hogy pl. gyanúsítotti
kihallgatás céljából előállítást alkalmazzon. A módosítás indoka, hogy a tetten ért, illetve az
elkövetéssel megalapozottan gyanúsítható személyeket, illetve azokat, akinek az őrizetbe
vételét rendelték el, ne csak a személyazonosság azonosítása, hanem a szükséges további
intézkedés, vagy eljárási cselekmény végrehajtása érdekében is előállíthassák A módosítás
tartalmazza a rendőrségi törvényből átvett, az előállítás okáról szóló tájékoztatásra vonatkozó
garanciális szabályokat is.
123
a(z) 52. §-hoz
A Vám- és Pénzügyőrség kényszerítő eszközeinek rendszeresítésére vonatkozó részletes
eljárási szabályok megalkotására vonatkozó felhatalmazást szükséges megadni. A módosítás
feljogosítja a VP-t az elfogott, előállított, őrizetbe vett és fogva tartott személyek őrzésére,
kísérésére. Az erre vonatkozó részletes eljárási szabályok megalkotására szükséges
felhatalmazást is meg kell teremteni. Mindkét felhatalmazás a rendészeti miniszterrel történő
egyetértésben való rendelalkotást tesz lehetővé.
NEGYEDIK RÉSZ
A HELYI ADÓKAT, AZ ILLETÉKEKET, A GÉPJÁRMŰADÓT ÉS A LUXUSADÓT
ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
VIII.	Fejezet
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) kisebb
terjedelmű módosítása az adminisztrációs egyszerűsítést szolgálja, illetve a jogalkalmazás
során felmerült fontosabb problémákra is megoldást nyújt.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 53. §-hoz
A Htv. hatályos 3. §-ának (2) bekezdése feltételhez kötött adómentességet biztosít valamennyi
helyi adó alól a jellemzően non-profit szervezetek számára. A feltétel lényege, hogy a
szervezetet az adóévet megelőző évben jövedelme (nyeresége) után ne terhelje társasági
adófizetési kötelezettség. A Htv. nem hivatkozik konkrétan a társasági adóról és az
osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényre, ezért a feltétel akkor teljesül, ha az
egyébként preferált szervezetnek (mely lehet külföldi bejegyzésű szervezet is) sem belföldön,
sem külföldön nem merül fel jövedelme (nyeresége) után adófizetési kötelezettsége.
Az egyértelmű jogértelmezés érdekében a Javaslat expressis verbis kimondja, hogy a
mentességre az a szervezet jogosult, akinek/amelynek egyetlen államban sem merül fel
jövedelme (nyeresége) után adófizetési kötelezettsége.
A Javaslat egyben - kizárólag a helyi iparűzési adóban - feltételes mentessé teszi a non-profit
gazdasági társaságok közül azokat, melyek közhasznú, illetve kiemelkedően közhasznú
szervezetnek minősülnek.
a(z) 54. §-hoz
A hatályos Htv. értelmében műemléképület felújítása esetén az épület, illetve az épületen
belül lévő épületrészek (adótárgyak) a felújításra vonatkozó építési engedély jogerőre
emelkedését követő évtől 3 évig mentesek az építményadó alól, feltéve, hogy az épület
felújítása a 3. év végére befejeződik. A hatályos szabályozás azonban nem rendelkezik arról,
ha az építményadó-mentes épület, épületrész utáni építményadó alanya megváltozik (pl.: az
épületet, épületrészt eladják, a tulajdonos elhalálozik vagy haszonélvezeti jogot alapítanak az
adótárgyon). A Javaslat ezen eseteket szabályozza.
124
A Javaslat értelmében tehát ha az egyébként adómentes műemléképület utáni adó alanya
megváltozik, akkor az új adóalanynak kell arról nyilatkozni, hogy igénybe akarja-e venni a
mentességet. Ilyen értelmű nyilatkozattétel esetén azonban az új adóalanynak azt is vállalnia
kell, hogy a korábbi adóalany terhére előírt adót és annak kamatait is megfizeti, ha a felújítás
az előírt határidőig mégsem történik meg.
A Javaslat szerint, ha az új adóalany ilyen nyilatkozatot nem tesz, akkor az adóalany-változás
napjáig (amely mindig a tulajdonos vagy a vagyoni értékű jog jogosítottja személyében
bekövetkező változást követő év első napja) felmerült adót és annak kamatait a korábbi
adóalanynak kell megfizetnie. Az adófizetést az adóhatóság - adóalany-változást követő év
február 15-ig kiadott - határozata alapján kell teljesíteni.
A Javaslat azt az esetet is rendezi, amikor az adóalany-változást követően a korábbi adóalany
megszűnt, illetve elhalálozott. Ezen esetekben az adóhatóságnak az adót azon jogutód terhére
kell előírni, aki/amely az adótárgyat a korábbi adóalanytól megszerezte. Ha több ilyen jogutód
van, akkor a jogutódok terhére az adót olyan arányban kell előírni, amilyen hányadban a
jogutódok tulajdonosai az épületnek vagy épületrésznek.
a(z) 55. §-hoz
A hatályos Htv. értelmében az építményadó-kötelezettség (az épület, épületrész adótárgyi
minőségének) kezdő időpontja az épületre, épületrészre kiadott használatbavételi engedély
vagy fennmaradási engedély kiadását követő év első napja. Mindez azt jelenti egyfelől, hogy
a hatósági engedélyeknek nem kell jogerősnek lenniük a joghatás kiváltásához, másfelől
pedig, hogy az adókötelezettség a hatósági döntés (határozat) keltéhez kötődik.
Ha a használatbavételi engedély, fennmaradási engedély kiadására az év utolsó napjaiban
kerül sor, akkor előfordul, hogy az adózó már csak a bevallás-benyújtásra nyitva álló
határidőt (január 15.) követően értesül a hatóság döntéséről, így önhibáján kívül késedelembe
esik. Az adóhatóság természetesen ez esetben nem szab ki mulasztási bírságot, hiszen ez
különös méltánylást érdemlő körülmény, azonban a jogbiztonság érdekében indokolt, hogy
elvi lehetőség se legyen a mulasztási bírság kiszabására.
Ezért a Javaslat kimondja, hogy az adókötelezettség a használatbavételi, illetve fennmaradási
engedély jogerőre emelkedését követő év első napjától kezdődik.
a(z) 56. §-hoz
A Htv. iparűzési adóalapra vonatkozó hatályos rendelkezése értelmében, ha a vállalkozónak
külföldön van telephelye és a telephely szerinti önkormányzat működtet valamely,
vállalkozási tevékenységet terhelő, helyi önkormányzatot megillető adót, akkor a külföldi
telephelyen elért adóalap-rész 90 %-át levonhatja az egyébként számított adóalapból.
A vállalkozások verseny-helyzetének javítása érdekében a Javaslat a 90 %-os korlátozást
megszünteti, azaz a külföldi telephelyen elért teljes adóalap-rész levonható lesz a vállalkozó
iparűzési adóalapjából. Ugyanakkor a közszolgáltató szervezetnek minősülő adóalany
esetében nem teszi a mentesség feltételévé azt, hogy a külföldi telephelyen keletkezett
adóalaprész után az adóalanynak külföldön önkormányzati adófizetési kötelezettsége álljon
fenn.
a(z) 57. §-hoz
A Htv. hatályos szabályai lehetővé teszik az iparűzési adóalap egyszerűsített megállapításának
lehetőségét - az egyszerűsített vállalkozói adó alanya és a személyi jövedelemadóban
átalányadózó vállalkozó magánszemély mellett - az adóévet megelőző évben 4 millió forint
árbevételt meg nem haladó vállalkozások számára is. Ez nagyban csökkenti a mikro-
125
vállalkozások adminisztrációs terheit, hiszen nincs szükség a nettó árbevétel-csökkentő
tételek külön gyűjtésére, az adó alapja a nettó árbevételből kiindulva (annak 80 %-ában)
egyszerűen számítható.
A Javaslat - a bekövetkező értékváltozásra figyelemmel - az árbevételi határ 2001. óta
változatlan nagyságát 4 millió forintról 8 millió forintra emeli.
a(z) 58. §-hoz
A Javaslat a Htv. rendelkezéseit az adóhatóságok együttműködési kötelezettségével egészíti
ki. Ennek lényege, hogy az iparűzési adóellenőrzést folytató önkormányzati adóhatóságnak a
megállapításai főbb adatainak átadásával értesíteni kell egyfelől az állami adóhatóságot,
másfelől a többi - az adózót iparűzési adóval adóztató - önkormányzati adóhatóságot. A
Javaslat szerinti információcsere az ellenőrzési kapacitások jobb kihasználásával jár együtt,
hiszen az adóhatóság az ellenőrzés során tett megállapításokat megosztja az esetlegesen
ellenőrzést még meg nem kezdő adóhatósággal. Mindez azonban értelemszerűen nem váltja ki
a másik adóhatóság ellenőrzési eljárását.
a(z) 59. §-hoz
A Javaslat a Htv-t. - az adóztatási feladatok szakszerű ellátása érdekében - azzal egészíti ki,
hogy az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó közterhek nyilvántartását segítő
számítógépes programrendszert csak az adópolitikáért felelős miniszter jóváhagyásával lehet
működtetni.
a(z) 60. §-hoz
A Javaslat kiegészíti a hatályos Htv. rendelkezéseit azzal a felhatalmazó rendelkezéssel,
amely lehetővé teszi az adópolitikáért felelős miniszter számára, hogy szabályozza az
önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó közterhek nyilvántartását segítő
programrendszerek engedélyezésének szabályait, valamint az engedélyezési eljárásért
fizetendő igazgatási szolgáltatási díjat.
a(z) 61. §-hoz
Az építményadó-kötelezettség keletkezésének időpontjára vonatkozó új szabályozással
összefüggésben a Javaslat korrigálja a tulajdonos fogalmát az értelmező rendelkezések között.
Ennek értelmében az újonnan létrehozott épület esetén - ha az épület, épületrész átruházása az
épületre vonatkozó használatbavételi engedély jogerőre emelkedését megelőzően történt - a
szerző felet csak a jogerőre emelkedést követően kell tulajdonosnak tekinteni.
A Htv. hatályos, (feltételesen helyi adómentes) közszolgáltató szervezetre vonatkozó
definíciója szerint a vasúti pályát fenntartó szerv csak akkor minősül közszolgáltató
szervezetnek, s így feltételesen mentesnek a helyi adó alól, ha nettó árbevétele legalább 75 %-
ban pályavasúti tevékenységből származik. Javaslat értelmében a jogosultsági határ 75 %-ról
55 %-ra csökken, így enyhébb feltételt kell teljesítenie a vasúti pályafenntartónak ahhoz, hogy
igénybe vegye a feltételes helyi adómentességet. A Javaslat a közszolgáltató szervezetek
körébe emeli - a tevékenységére tekintettel - a Tartalékgazdálkodási Kht-t és annak
tevékenységét folytató nonprofit gazdasági társaságot.
126
IX. Fejezet
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításához
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban Itv.) Javaslat szerinti
módosítására elsősorban az adminisztrációs terhek csökkentése, illetve az adó(illeték) fizetés
elkerülésének megakadályozása céljából kerül sor. Továbbá egyes szabályoknak a
gyakorlatban való alkalmazása nehézséget okozott, melyre a Javaslat több ponton megoldást
tartalmaz. Egyebekben pedig pontosító jellegű módosítások történnek.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 62. §-hoz
2008. január 1-jétől az illetéktörvény tárgyi hatálya kiterjed a követelés ingyenesen történő
megszerzése, átengedése, a tartozás ingyenesen történő átvállalása útján bekövetkező
vagyonszerzésekre is. Az egyre gyakoribbá váló nemzetközi ügyletek miatt azonban -
figyelemmel az általános jogértelmezési szabályok szerint alakuló helyes gyakorlatra is - a
jogalkalmazás megkönnyítése érdekében szükségessé vált rögzíteni azt, hogy a törvényt mely
esetekben kell alkalmazni.
a(z) 63. §-hoz
A hatályos Itv. értelmében a közhasznú társaságok feltételes személyes illetékmentességet
élveznek. A közhasznú társaságoknak azonban 2009. június 30-ig át kell alakulniuk nonprofit
gazdasági társasággá, s ezzel megszűnik az eddig biztosított illetékmentességük is. A
Tartalékgazdálkodási Kht. tevékenységének jellegére figyelemmel viszont indokolt a
tevékenységét folytató nonprofit gazdasági társaság vonatkozásában is fenntartani a feltételes
személyes illetékmentességet, biztosítva ezzel a feladatot ellátó szervezet változatlan
illetékjogi megítélését.
a(z) 64. §-hoz
A Javaslat arra tekintettel módosítja az Itv. 16. §-ának (2) bekezdését, hogy előfordulhat olyan
eset, hogy egy gazdálkodó szervezet lakóház építésére alkalmas telektulajdont örököl,
vállalja, hogy 4 éven belül arra lakóházat épít, erre tekintettel feltételes illetékmentességben
részesül, majd a lakóház felépítésére nyitva álló határidő lejárta előtt átalakul. A Javaslat a
jogalkalmazás megkönnyítése érdekében - a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV.
törvény (Gt.) 70. § (1) bekezdésével is összhangban - rögzíti, hogy a jogelőd által vállalt
kötelezettséget az ingatlant megszerző jogutódnak kell teljesítenie, méghozzá a jogelődnek
biztosított határidővel. Természetesen nem csak a gazdasági társaságok, hanem egyéb
gazdálkodó szervezetek (mint például a szövetkezet) átalakulására is vonatkozik az új
szabályozás.
a(z) 65. §-hoz
A Javaslat arra tekintettel módosítja az Itv. 17. §-ának (2) bekezdését, hogy előfordulhat olyan
eset, hogy egy gazdálkodó szervezet lakóház építésére alkalmas telektulajdont szerez
ingyenesen, vállalja, hogy 4 éven belül arra lakóházat épít, erre tekintettel feltételes
illetékmentességben részesül, majd a lakóház felépítésére nyitva álló határidő lejárta előtt
átalakul. A Javaslat a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében - Gt. 70. § (1) bekezdésével is
összhangban - rögzíti, hogy a jogelőd által vállalt kötelezettséget az ingatlant megszerző
jogutódnak kell teljesítenie, méghozzá a jogelődnek biztosított határidővel. Természetesen
127
nem csak a gazdasági társaságok, hanem egyéb gazdálkodó szervezetek (mint például a
szövetkezet) átalakulására is vonatkozik az új szabályozás.
a(z) 66. §-hoz
A hatályos Itv. az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzésekre az általánoshoz képest
kedvezőbb - 2%-os - illetékmértéket állapít meg. Ezen illetékkedvezményt jelenleg a
főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó, ingatlanok pénzügyi
lízingjét főtevékenységként folytató vállalkozó és ingatlanalap veheti igénybe akkor, ha az
ingatlanforgalmazást a vállalkozó cégbizonyítvánnyal, az ingatlanalap ingatlanalap-kezelői
tevékenységét a PSZÁF által kiadott engedéllyel, illetve az ingatlanok pénzügyi lízingjét
folytató vállalkozó azt, hogy ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként folytatja, a
Magyar Lízingszövetségnek a nettó árbevétel-megoszlásról szóló igazolásával bizonyítja.
A szabályozás átalakításával a Javaslat szükségtelenné teszi a TEÁOR számok alkalmazását,
egyúttal egységes feltételrendszert teremt az ingatlanforgalmazást és a lízingbeadást végző
társaságok vonatkozásában. A Javaslatban foglalt új szabály a 2%-os illetékkulcs
igénybevételét mind az ingatlan tulajdonjogának értékesítését végző vállalkozó, mind az
ingatlanokat lízingbeadó cégek esetében nettó árbevételük meghatározott összetételéhez köti.
Ingatlanok tulajdonjogának értékesítését, valamint ingatlanok pénzügyi lízingbe adását végző
vállalkozó esetében az előírt követelmény, hogy előző adóévi nettó árbevételük legalább
50%-a ezen tevékenységekből kell, hogy származzon, illetve ingatlanok és gépjárművek
pénzügyi lízingjét egyaránt végző vállalkozónak minősüljön. Ez utóbbi kategóriába az
újonnan megállapított értelmező rendelkezések szerint azon lízingcégek tartoznak melyek
előző adóévi nettó árbevétele legalább 75%-ban pénzügyi lízingből származott, azzal, hogy az
ingatlanlízingből, illetve a gépjárműlízingből származó bevétel a teljes nettó árbevétel
legalább 25-25%-át teszi ki.
A kedvezmény széles körű kiterjesztését jelenti az, hogy igénybevételéhez nem feltétel az,
hogy a cég kizárólagos tevékenysége a pénzügyi lízingre irányuljon. Így a pénzügyi
lízingtevékenység mellett egyéb, például kisebb részben hitelezési, vagy betétgyűjtési
tevékenységet egyaránt folytató lízingcég is igénybe veheti az illetékkedvezményt.
Meghosszabbodik továbbá a kedvezmény igénybevételére vonatkozó nyilatkozattételi
határidő, ugyanis a Javaslat mind a továbbértékesítési szándékról, mind a nettó árbevétel
megoszlásáról szóló nyilatkozat megtételére a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésig
biztosít lehetőséget, szemben a hatályos szabályozással, mely szerint a továbbértékesítési
szándékról a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor kell nyilatkozni.
A nettó árbevétel megoszlásáról szóló igazolás rendje változik, egyszerűsödik, ugyanis a
kedvezmény igénybevételének ezen kritériumát - vagyis, hogy a vagyonszerző előző adóévi
nettó árbevétele alapján az Itv. alkalmazásában ingatlanforgalmazónak vagy ingatlanok
pénzügyi lízingjét, illetve ingatlanok és gépjárművek pénzügyi lízingjét egyaránt folytató
vállalkozónak minősül -, a jövőben nem a vagyonszerzőnek kell igazolnia. Erről elegendő
nyilatkoznia. Az adóhatóság hivatalból ellenőrizheti a nettó árbevétel megoszlást.
Ha a nyilatkozattételre a cég adóéve hatodik hónapja első napját -vagyis a beszámoló-készítés
határidejét - megelőzően kerül sor, akkor a vagyonszerzőnek arról kell nyilatkoznia, hogy
előre láthatóan meg fog felelni az Itv. által támasztott követelménynek. Amennyiben a
vállalás mégsem valósul meg, azt az adózó a beszámoló elkészítése után, az adóévet követő
hatodik hónap 15. napjáig köteles jelezni az adóhatóság felé. Ebben az esetben a megfizetett
és az egyébként fizetendő illeték különbözetét 50%-kal növelt összegben kell utólagosan
megfizetni. Ugyanez - azaz a különbözeti illeték másfélszeresének előírása - érvényes arra az
esetre is, ha a vagyonszerző június 15. napját követően nyilatkozik a vállalás meghiúsulásáról,
128
azzal a különbséggel, hogy a nyilatkozat határidejének elmulasztása miatt az Art. szerinti
mulasztási bírság is fizetendő. Ha azonban adóhatósági ellenőrzés keretében derül fény arra,
hogy a nyilatkozatban vállaltak nem teljesültek, az előző esetektől eltérően a különbözeti
illeték kétszeresét kell a vállalkozó terhére pótlólag előírni.
A Javaslat az ingatlanforgalmazók és a lízingcégek vonatkozásában is biztosítja a
kedvezmény igénybevételét azoknak is, akik a vagyonszerzés évében kezdték meg e
tevékenységüket. E vagyonszerzőknek arról kell nyilatkozniuk, hogy nettó árbevételük
megoszlása az első adóévben várhatóan megfelel a vonatkozó törvényi feltételeknek. Ha
azonban a vállalás mégsem teljesül, akkor ezt a kezdő adóévet követő 6. hónap 15. napjáig
kell bejelenteni. E bejelentésre tekintettel az adóhatóság a kedvezményes kulccsal
meghatározott és az egyébként fizetendő illeték különbözetének 50%-kal növelt összegét írja
elő pótlólag. Abban az esetben, ha a feltételek teljesülésének hiányára adóhatósági ellenőrzés
keretében derül fény, a különbözeti illeték kétszeres kell a mulasztó társaságnak megfizetnie.
A hatályos Itv. értelmében az ingatlanalapnak az illetékkedvezmény igénybevételéhez
ingatlanalap-kezelői jogosultságát a PSZÁF által kiadott engedéllyel kell igazolnia. Az
adminisztrációs terhek egyszerűsítése jegyében a Javaslat a jövőben eltekint az igazolás külön
benyújtásától, a kedvezmény igénybevételénél az kerül rögzítésre, hogy a kedvezményt a
PSZÁF engedélyével működő ingatlanalap veheti igénybe.
A továbbértékesítés megtörténtét - a Javaslat értelmében - az adóhatóság továbbra is
hivatalból ellenőrzi. Az ingatlan akkor tekinthető értékesítettnek/lízingbe adottnak, ha az
ingatlan-nyilvántartásban forgalmazók esetén a tulajdonjog-változás, lízingcégek esetén pedig
a tulajdonjog fenntartással történő vétel ténye feljegyzésre került. Ha ezeket a
továbbértékesítésre nyitva álló határidő leteltekor csak széljegy jelzi, akkor ez igazolásként
azzal a feltétellel fogadható el, ha a jog vagy tény bejegyzése, illetve feljegyzése utóbb
megtörténik.
Változatlan a szabályozás azon része is, mely szerint, ha a cég az általa megszerzett ingatlant
megosztja, és nem mindegyiket értékesíti tovább a törvényi határidőn belül, akkor a
kedvezmény csak azokra az ingatlanokra vonatkozik, melyek kapcsán a vállalt feltétel -
vagyis a két éven belül történő továbbértékesítés - teljesült, a határidőn belül tovább nem
értékesített ingatlanok után pedig az illetékkülönbözet arányos részének kétszeresét
pótilletékként kell megfizetni.
Az ingatlanforgalmazási tevékenységet végző vállalkozók és a lízingcégek esetében
(hasonlóan a telek kapcsán igénybe vehető mentességi szabálynál) beiktatásra kerül az - az
egyébként a Gt. 70. § (1) bekezdéséből levezethető - szabály, mely világosan rögzíti, hogy
jogutódlás esetén a jogutód csak akkor mentesül a különbözeti illeték kétszeresének
megfizetése alól, ha az eredetileg nyitva álló határidőn belül az ingatlant értékesíti.
a(z) 67. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint minden esetben, amikor egy ügylet során - akár jelképes -
ellenérték kerül átadásra, az alacsonyabb illetékmérték alá eső visszterhes vagyonátruházási
illetékkötelezettség keletkezik. Ez sok esetben visszaélésre adhat okot, hiszen a felek
szándéka ezen esetekben jellemzően nem adásvételre, hanem ajándékozásra irányul. Az ilyen
ügyletek esetén a polgári bíróságok gyakorlata ún. felén túli sérelemnek tekinti a forgalmi
érték 50 %-át (egyes esetekben 60-80%-át) el nem érő vételár és a forgalmi érték ezen része
közötti különbözetet, amennyiben a feleket az ajándékozás szándéka nem vezette. Az ilyen
feltűnően értékaránytalan ügyleteket a sérelmet szenvedett fél a bíróság előtt megtámadhatja.
A Javaslat a bírói gyakorlat során kimunkált értékarányokat figyelembe véve rögzíti, hogy a
vételár és a forgalmi érték 50%-a közötti összeg után ajándékozási illetékmértéket kell
129
alkalmazni. A forgalmi érték fennmaradó részére pedig a visszterhes vagyonátruházási illeték
mértékeit kell alkalmazni, figyelmen kívül hagyva az ajándékozási illetékmérték alá eső
illetékalap-részt. Ez természetesen nem változtat azon, hogy a vagyonszerzés továbbra is a
visszterhes vagyonátruházási illeték hatálya alá tartozik. Így a mértéken túli egyéb
kérdésekben - például mentességek, kedvezmények stb. - a visszterhes vagyonátruházási
illeték szabályai alkalmazandóak.
a(z) 68. §-hoz
A Javaslat - a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében - a gépjárművek megszerzésére
vonatkozó jogszabályhelyet formailag átalakítja, szerkesztését közérthetőbbé,
megfogalmazását részletesebbé, pontosabbá teszi.
A hatályos Itv. értelmében a gépjárműhöz kapcsolódó vagyoni értékű jog után fizetendő
illetéket a jogosult életkora alapján, illetve a vagyoni értékű jog fennállásának időtartalmára
tekintettel kell megállapítani. A Javaslatban foglaltak szerint a vagyoni értékű jogok
megszerzésére vonatkozó általános szabályozástól eltérően, nem a jogosult életkora alapján
kell az illeték mértékét meghatározni, hiszen a gépjárművek élettartamára, értékállóságára
tekintettel egyébként sem valószínű az ilyen jogok holtig tartó fennállása. A gépjárművekre
vonatkozó vagyoni értékű jog megszerzése esetén ezért a Javaslat a tulajdonjog
megszerzéséhez kapcsoló illeték 25 %-át rendeli fizetni.
A kétszeres illetékfizetést zárja ki a Javaslat azon rendelkezése, mely a tulajdonjog
megszerzésével egyidejűleg történő vagyoni értékű jog-alapítás esetén a vagyoni értékű jog
megszerzéséért fizetendő illeték összegével csökkenti a tulajdonjog szerzőjét terhelő illetéket.
a(z) 69. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint illetékmentesen szerezheti meg gépjármű, illetve pótkocsi
tulajdonjogát a statisztikai jelzőszám szerint főtevékenységként gépjármű-forgalmazást végző
vállalkozó, továbbá az a kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet végző vállalkozó melynek
árbevétele legalább 50 %-ban gépjárművek pénzügyi lízingjéből származik, továbbá a
gépjárművek és ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként végző vállalkozó.
A Javaslat az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének l) pontjának módosításával, illetve az ehhez
kapcsolódó részletszabályoknak a (10) bekezdésben történő újraszabályozásával
szükségtelenné teszi a TEÁOR számok alkalmazását, egyúttal egységes feltételrendszert
teremt az gépjármű-forgalmazást és a lízingbeadást végző társaságok vonatkozásában. A
Javaslatban foglalt új szabály az illetékmentesség igénybevételét minden vállalkozó esetében
a nettó árbevétel meghatározott összetételéhez köti. A gépjárművek értékesítését, valamint
pénzügyi lízingbe adását végző vállalkozó esetében követelmény, hogy előző adóévi nettó
árbevételük legalább 50%-a ezen tevékenységekből kell, hogy származzon, illetve ingatlanok
és gépjárművek pénzügyi lízingjét egyaránt végző vállalkozónak minősüljön. Ez utóbbi
kategóriába az újonnan megállapított értelmező rendelkezések szerint azon lízingcégek
tartoznak, melynek előző adóévi nettó árbevétele legalább 75%-ban gépjárművek, illetve
ingatlanok pénzügyi lízingjéből származott, azzal, hogy az ingatlanlízingből, illetve a
gépjárműlízingből származó bevétel a teljes nettó árbevétel legalább 25-25%-át teszi ki.
A kedvezmény széles körű kiterjesztését jelenti az, hogy igénybevételéhez nem feltétel az,
hogy a cég kizárólagos tevékenysége a pénzügyi lízingre irányuljon. Így a pénzügyi
lízingtevékenység mellett egyéb, például kisebb részben hitelezési, vagy betétgyűjtési
tevékenységet egyaránt folytató lízingcég is igénybe veheti az illetékkedvezményt.
A nettó árbevétel megoszlásáról szóló igazolás rendje változik, egyszerűsödik, ugyanis a
kedvezmény igénybevételének ezen kritériumát - vagyis, hogy a vagyonszerző előző évi nettó
130
árbevétele alapján az Itv. alkalmazásában gépjármű-forgalmazónak vagy gépjárművek
pénzügyi lízingjét, illetve ingatlanok és gépjárművek pénzügyi lízingjét egyaránt folytató
vállalkozónak minősül -, a jövőben nem a vagyonszerzőnek kell igazolnia. Erről elegendő
nyilatkoznia.
Ha a nyilatkozattételre a cég adóévének hatodik hónapja első napját - vagyis a beszámoló-
készítés határidejét - megelőzően kerül sor, akkor a vagyonszerzőnek arról kell nyilatkoznia,
hogy előre láthatóan meg fog felelni az Itv. által támasztott követelménynek. Amennyiben a
vállalás mégsem valósul meg, azt az adózó a beszámoló elkészítése után, az adóévet követő
hatodik hónap 15. napjáig köteles jelezni az adóhatóság felé. Ebben az esetben a nyilatkozat
alapján meg nem fizetett illeték 50%-kal növelt összegben kell utólagosan megfizetni.
Ugyanez - azaz a meg nem fizetett illeték másfélszeresének előírása - érvényes arra az esetre
is, ha a vagyonszerző az adóév hatodik hónapjának 15. napját követően nyilatkozik a vállalás
meghiúsulásáról, azzal a különbséggel, hogy a nyilatkozat határidejének elmulasztása miatt az
Art. szerinti mulasztási bírság is fizetendő. Ha azonban adóhatósági ellenőrzés keretében
derül fény arra, hogy a nyilatkozatban vállaltak nem teljesültek, az előző esetektől eltérően a
különbözeti illeték kétszeresét kell a vállalkozó terhére pótlólag előírni.
A Javaslat a forgalmazók és a lízingcégek vonatkozásában is biztosítja a kedvezmény
igénybevételét azoknak is, akik a vagyonszerzés évében kezdték meg e tevékenységüket. E
vagyonszerzőknek arról kell nyilatkozniuk, hogy árbevételük megoszlása az első adóévben
várhatóan megfelel a vonatkozó törvényi feltételeknek. Ha azonban a vállalás mégsem
teljesül, akkor ezt a kezdő adóévet követő 6. hónap 15. napjáig kell bejelenteni. E bejelentésre
tekintettel az adóhatóság a kedvezményes kulccsal meghatározott és az egyébként fizetendő
illeték különb özetének 50%-kal növelt összegét írja elő pótlólag. Abban az esetben, ha a
feltételek teljesülésének hiányára adóhatósági ellenőrzés keretében derül fény, a különbözeti
illeték kétszeresét kell a mulasztó társaságnak megfizetnie.
Ezzel egyidejűleg a módosítás eredményeképpen a lízingcégek szélesebb köre tudja igénybe
venni a mentességet, ugyanis a pénzügyi lízingtevékenység kizárólagos folytatásának feltétele
megszűnik, helyette csakis a nettó árbevétel megfelelő összetételét (legalább 75 % pénzügyi
lízingből, illetve a teljes árbevétel legalább 50%-a gépjárművek pénzügyi lízingjéből
származzon) kívánja meg a szabályozás az illetékmentesség igénybevételéhez.
Emellett a visszaélések megakadályozása érdekében a Javaslat korrigálja és új elemekkel
egészíti ki az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének q) pontja szerinti, üzletág-átadásra vonatkozó
illetékmentesség konjunktív feltételrendszerét. Új feltételként kerül rögzítésre egyrészt az,
hogy az átruházott eszközökben - melyek értékébe nem számítható be a pénzeszköz és a
pénzkövetelés sem - az ingatlanok értékének aránya nem haladhatja meg az 50%-ot, másrészt
pedig, hogy az átruházó cégnek legalább kettő, két teljes adóévben működő üzletággal kell
rendelkeznie. Utóbbi feltétel előírásával megakadályozható ugyanis, hogy üzletág-átadás
keretében illetékmentesen kerüljön sor az egyetlen üzletággal működő cég tulajdonképpeni
kivásárlására.
A Javaslat arra tekintettel módosítja az Itv. 26. §-ának (2) bekezdését, hogy előfordulhat olyan
eset, hogy egy gazdálkodó szervezet lakóház építésére alkalmas telektulajdont vásárol,
vállalja, hogy 4 éven belül arra lakóházat épít, erre tekintettel feltételes illetékmentességben
részesül, majd a lakóház felépítésére nyitva álló határidő lejárta előtt átalakul. A Javaslat a
jogalkalmazás megkönnyítése érdekében - a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV.
törvény (Gt.) 70. § (1) bekezdésével is összhangban - rögzíti, hogy a jogelőd által vállalt
kötelezettséget az ingatlant megszerző jogutódnak kell teljesítenie, méghozzá a jogelődnek
biztosított határidővel. Természetesen nem csak a gazdasági társaságok, hanem egyéb
131
gazdálkodó szervezetek (mint például a szövetkezet) átalakulására is vonatkozik az új
szabályozás.
a(z) 70. §-hoz
A Javaslat illetékmentességet biztosít az őstermelői igazolvány cseréjére, ha arra azért kerül
sor, mert az igazolványban szereplő, utca-, helységnév, illetve házszám állami vagy
önkormányzati döntés alapján megváltozik, vagy a vállalkozó lakóhelyeként megjelölt
település más megye illetékességi területéhez kerül. E rendelkezés összhangban van a
vállalkozói igazolványra, illetve üzlet-működési engedélyre vonatkozó, cégjegyzékre,
lakcímet igazoló hatósági igazolványra és forgalmi engedélyre vonatkozó szabályozással.
a(z) 71. §-hoz
A Javaslat összehangolja az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésre vonatkozó
keretszabályokat a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvényben alkalmazott
megnevezésekkel.
a(z) 72. §-hoz
A hatályos Itv. értelmében a 10 000 forintot meghaladó államigazgatási eljárási illeték
kiszabás alapján készpénzzel, vagy - ha erre lehetőség van - az állami adóhatóságnál
bankkártyával is megfizethető.
A Javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy az állami adóhatóság állapítsa meg és szabja ki az
államigazgatási eljárási illetéket. A Javaslat - a készpénzhasználat visszaszorítása érdekében
-	megszünteti az így kiszabott illeték készpénzben, házipénztárba történő megfizetésének
lehetőségét. Ehelyett készpénz-átutalási megbízáson (csekken), vagy bankszámlák közötti
átutalással fizethető meg az illeték, illetve amennyiben annak technikai feltételei fennállnak,
akkor az állami adóhatóságnál bankkártyával.
a(z) 73. §-hoz
A hatályos Itv. értelmében a 10 000 forintot meghaladó bírósági eljárási illeték kiszabás
alapján készpénzzel, vagy - ha erre lehetőség van - az állami adóhatóságnál bankkártyával is
megfizethető.
A Javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy az állami adóhatóság állapítsa meg és szabja ki a
bírósági eljárási illetéket. A Javaslat - a készpénzhasználat visszaszorítása érdekében -
megszünteti az így kiszabott illeték készpénzben, házipénztárba történő megfizetésének
lehetőségét. Ehelyett készpénz-átutalási megbízáson (csekken), vagy bankszámlák közötti
átutalással fizethető meg az illeték, illetve amennyiben annak technikai feltételei fennállnak,
akkor az állami adóhatóságnál bankkártyával.
a(z) 74. §-hoz
A Javaslat az Itv. 74/A §-ának újonnan megállapított (5) bekezdésében azt rögzíti, hogy a
10 000 forintot meghaladó államigazgatási és bírósági eljárási illetékkiszabás alapján történő
megfizetése esetén az eljáró hatóságnak nem kell ellenőriznie a megfizetés megtörténtét,
elegendő, ha a kérelmező, illetve a peres fél olyan eredeti iratot nyújt be, melyen az
adóhatóság igazolja az illetékkiszabásra történő bemutatás megtörténtét. Ezáltal gyorsulhat az
illetékköteles eljárások kezdeményezése.
a(z) 75. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának, illetve gépjárműre
vonatkozó vagyoni értékű jogok megszerzése esetén az illetéket - a változás közúti
132
közlekedési nyilvántartáson való átvezetésének feltételeként - az okmányirodánál kell
megfizetni. A Javaslat szerinti, 2009. január 1-jén hatályba lépő módosítás pontosító jellegű.
A Javaslat 2009. július 1-től kötelezővé teszi az okmányirodák számára a bankkártyás
illetékfizetés technikai feltételeinek megteremtését.
a(z) 76. §-hoz
A hatályos Itv. nem rendezi azt az esetet, amikor a lakóház építésére alkalmas telektulajdon
vonatkozásában vállalt beépítésre nyitva álló 4 éves határidőn belül - például 2 év múlva - a
vagyonszerző jelzi, hogy a beépítést nem tudja teljesíteni.
A gyakorlat ezidáig ugyan egységes volt, és ilyen esetekben a vagyonszerző terhére nem a 4
év, hanem a vállalás meghiúsulásáról tett bejelentés, illetve az ezt követő illetékfizetés
időpontjáig kiszámolt késedelmi pótlékkal növelt összeget szabták ki, ugyanakkor a
szabályozás egyértelművé tétele miatt a Javaslat módosítja az Itv. vonatkozó
jogszabályhelyét. Egyértelművé teszi továbbá a Javaslat azt is, hogy minden esetben a
vagyonszerző, illetve annak jogutódja köteles a kiszabott, de megfizetés tekintetében
felfüggesztett illeték késedelmi pótlékkal növelt összegének megfizetésére - ami az Itv.
logikai rendszeréből eddig is következett.
a(z) 77. §-hoz
A hatályos Itv. a követelés forgalmi értékét csak a pénzre szóló követelés vonatkozásában
rögzíti.
A Javaslat pontosítja a követelés forgalmi értékének definícióját egyértelművé téve, hogy
bármilyen vagyontárgy kiadására vonatkozó követelés esetén a vagyontárgy forgalmi értékét
kell a követelés forgalmi értékének tekinteni. Rögzíti továbbá a szolgáltatás nyújtására
vonatkozó követelés forgalmi értékét, mely a Javaslat szerint megegyezik a szolgáltatás
független felek közötti ügylet estén irányadó, pénzben kifejezhető értékével.
A fenti tartalmi módosítások mellett a Javaslat jogszabály-szerkesztési szempontok
fokozottabb érvényre jutása érdekében átszerkeszti, tagolja az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének
e)	pontját.
Továbbá a Javaslat akként rögzíti a gépjármű-forgalmazó definícióját, az Itv. 102. §-a (1)
bekezdésének k) pontjában, gépjármű-forgalmazónak az a gépjármű, pótkocsi
tulajdonjogának értékesítésével foglalkozó vállalkozó minősül, amelynél előző évi nettó
árbevételének legalább 50%-a gépjármű értékesítéséből származott.
Javaslat értelmében az Itv. alkalmazásában nettó árbevételen a helyi adóról szóló törvényben
meghatározott nettó árbevételt kell érteni.
A hatályos szabályozás szerinti „gépjárműlízinget főtevékenységként folytató vállalkozó”
definíciónak a kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató vállalkozó felel meg, amelynél
a Magyar Lízingszövetség igazolja, hogy a vagyonszerzést megelőző évben az éves nettó
árbevételének legalább 50%-a gépjárműlízingből származott. A gépjármű lízinget végzőkre
vonatkozó illetékmentesség szabályainak változásával összhangban a Javaslat az Itv. 102. §-a
(1) bekezdésének (o) pontja módosításával „gépjármű pénzügyi lízinget folytató vállalkozó”
címen újraszabályozza ezt a fogalmat, rögzítve, hogy gépjármű pénzügyi lízinget folytató
vállalkozónak az minősül, akinek előző adóévi nettó árbevétele legalább 75%-ban pénzügyi
lízingtevékenységből származott úgy, hogy nettó árbevételének legalább 50%-a gépjárművek
pénzügyi lízingjéből származott.
A Javaslat az ingatlan- és gépjármű pénzügyi lízinget egyaránt folytató vállalkozók
definícióját úgy változatja meg, hogy megszünteti a pénzügyi lízingtevékenység
133
kizárólagosságára vonatkozó követelményt, rögzítve, hogy ilyen vállalkozónak az minősül,
akinek nettó árbevétele legalább 75%-a kifejezetten pénzügyi lízingtevékenységből
származik, úgy, hogy egyidejűleg a nettó árbevétele 25%-a ingatlan és legalább 25%-a
gépjármű pénzügyi lízingtevékenységből ered.
a(z) 78. §-hoz
A Javaslat illetékmentessé teszi a vállalkozói igazolvány cseréjét, illetve a működési engedély
módosítását, ha arra helység-, utcanév, házszám állami vagy önkormányzati döntésen alapuló
megváltozása, illetve település más megye illetékességi területéhez történő csatolása miatt
kerül sor. Ez a módosítás összhangban van az őstermelői igazolvány, a lakcímet igazoló
hatósági igazolvány valamint a forgalmi engedély hasonló okból történő módosításának,
cseréjének illeték-szabályozásával.
X.	Fejezet
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításához
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (Gjt.) Javaslat szerinti módosítása a
belföldi gépjárművek adójára kis terjedelmű változtatást irányoz elő. Egyfelől az
adóalanyiság szabályozási körét pontosítja, másfelől pedig a helyi és helyközi
menetrendszerinti tömegközlekedést lebonyolító autóbuszok mentességi szabályát a
megváltozott közlekedési jogszabályokra figyelemmel korrigálja.
A Javaslat kiegészíti a Gjt-t egy új adóval, a cégautóadóval.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 79. §-hoz
A hatályos Gjt. 1. §-ának (1) bekezdése rendelkezik a Gjt. keretein belül fizetendő
közterhekről. A Javaslat a Gjt. tárgykörét kiegészíti a cégautóadóval.
a(z) 80. §-hoz
A hatályos Gjt. szerint, ha a tulajdonváltozással érintett felek közül a régi tulajdonos még a
tulajdonos-változás évében teljesíti bejelentési kötelezettségét az okmányirodához, akkor a
következő évtől már nem alanya az elidegenített gépjármű utáni adónak, akkor sem, ha a
járműnyilvántartás még mindig őt tünteti fel tulajdonosként.
A régi tulajdonos adójogi védelmét tartalmazó hivatkozott mai „éves” szabályt indokolt
kiegészíteni „havi” szabályozással olyan esetekre, amikor a forgalomból kivont járművet
értékesítik, majd újra fogalomba helyezik, de még a régi tulajdonos nevére. A Javaslat szerint,
ha a tulajdon-átruházás tárgya forgalomból kivont gépjármű és az átruházó régi tulajdonos a
változást 15 napon belül bejelenti az okmányirodához, akkor a gépjármű forgalomba való
visszahelyezését követő hónap első napjától nem őt, hanem a tőle tulajdonjogot szerző
személyt kell az adó alanyának tekintetni akkor is, ha a régi tulajdonos nevére helyezi vissza a
forgalomba a járművet a nyilvántartó hatóság.
a(z) 81. §-hoz
A hatályos Gjt. értelmében a helyi és helyközi menetrendszerinti tömegközlekedést
lebonyolító autóbuszok mentesek az adó alól. A mentességi feltételnek az ún. fehér
rendszámmal ellátott autóbuszok felelnek meg. Az ún. sárga rendszámtáblás autóbuszokkal
134
ugyanakkor az üzemeltető bérszállítást is végezhet, azaz ezen gépjárművek esetén a
mentesség feltétele nem teljesül.
2008.	július 1-jétől a közúti közlekedési szabályok úgy változtak meg, hogy a bérszállítás már
fehér rendszámos járművel is végezhető, ezért a mai tárgyi mentességi szabály nehezen
alkalmazható, illetve az adóhatóság számára rendkívül körülményesen ellenőrizhető.
A mentességi szabály egyértelműsége és könnyebb alkalmazhatósága érdekében a Javaslat a
tárgyi mentességet alanyi mentességgé konvertálja. E szerint az autóbuszt üzemeltető
adóalanyt illeti meg mentesség, feltéve, hogy a tevékenységéből származó nettó árbevételének
legalább 75%-a helyi és helyközi menetrendszerinti közúti tömegközlekedésből származott a
tárgyévet megelőző évben. Erről az adóalanynak nyilatkozatot kell tennie.
a(z) 82. §-hoz
Érvényes lakcímmel nem rendelkező adóalanyok esetében a hatályos szabályok szerint
nehézséget okoz az eljárni jogosult adóhatóság beazonosítása. A Javaslat ezt a jogalkalmazási
nehézséget oldja fel azáltal, hogy rögzíti, ilyen esetekben az adózó utolsó érvényes lakcíme
szerint illetékes önkormányzati adóhatóság jár el.
a(z) 83. §-hoz
A hatályos Gjt. a Javaslat értelmében egy új résszel, a cégautóadóval egészül ki. A
cégautóadó a jelenlegi személyi jövedelemadó-törvényben szabályozott cégautóadót új elvi
alapokon újítja meg. Ennek megfelelően szélesebb adóbázison nyugvó, alacsonyabb terhelést
biztosító közteherré válik.
A Javaslat szerinti cégautóadó - mint vagyoni típusú adó - abból a posztulátumból
eredeztethető, hogy egyfelől a személygépkocsi vagyoni értéket képvisel, másfelől a nem
kizárólag magánhasználatú - különösen a nem magánszemély tulajdonában álló -
személygépkocsi azon túlmenően, hogy a kizárólag magánhasználatú személygépkocsikhoz
képest fokozottabban igénybe veszi a közpénzből fenntartott közúthálózatot,
jövedelemszerzési célt is szolgál.
Az átalakult cégautóadó tehát a Javaslat értelmében a vagyoni típusú adó jellegzetességeit ölti
magára. Ez jut érvényre abban, hogy az adótárgyi kör teljes körűen felöleli a nem
magánszemély tulajdonában lévő személygépkocsikat, továbbá - az esetleges visszaélések és
az „adóoptimalizálás” elkerülése érdekében - a magánszemélyek azon személygépkocsiját,
amellyel kapcsolatban költséget számoltak el, ide nem értve a kizárólag elektromos
hajtómotorral ellátott személygépkocsit.
Nem tartozik azonban a Javaslat értelmében az adó tárgyi hatálya alá a magánszemély azon
személygépkocsija, mely után a személyi jövedelemadó törvény 7. §-a (1) bekezdésének r)
pontja vagy 25. §-a (4) bekezdésének b) pontja alapján számoltak el költséget, továbbá az a
magánszemély által pénzügyi lízingbe vett személygépkocsi sem, mely után költséget nem
számoltak el.
A Javaslat szerint az adó alanya - a vagyoni típusú adókhoz hasonlóan - főszabály szerint a
személygépkocsi hatósági nyilvántartás (a magyarországi bejegyzésű járművekről vezetett
járműnyilvántartás) szerinti tulajdonosa, pénzügyi lízingbe vett személygépkocsi esetén a
lízingbe vevő. Ha a magyar járművekről vezetett járműnyilvántartásban nem szerepel a
személygépkocsi (külföldi rendszámú személygépkocsi), de azután belföldön költséget
számolt el a használója, akkor az adó alanya a személygépkocsi használója.
135
A Javaslat kimerítően szabályozza az adókötelezettség keletkezésére és megszűnésére
vonatkozó szabályokat, figyelemmel arra, hogy az adót csak azokra a hónapokra kell
megfizetni, amelyben a Javaslat szerinti adókötelezettség fennáll.
Az adókötelezettség a nem magánszemély tulajdonában álló, a hatósági nyilvántartásban
szereplő személygépkocsi után a tulajdonszerzést követő hónap első napjával kezdődik, s a
tulajdonos tulajdonából való kikerülés hónapjának utolsó napjáig tart.
A magánszemély tulajdonos adókötelezettsége - főszabály szerint - azon hónap első napjáról
kezdődik, melyet megelőző hónapban a személygépkocsi után költséget számolt el.
Ha a magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi után nem a tulajdonos számol el
költséget, hanem a gépjárművet ellenérték fejében nem magánszemélynek adja használatba,
akkor a jármű átengedését követő hónap első napjától áll fenn az adókötelezettség.
Ha a magánszemély személygépkocsijával kapcsolatban nem a tulajdonos számol el
költséget, akkor erről a használó a tulajdonost írásban 8 napon belül értesíteni köteles. Ebben
az esetben az adókötelezettség annak a hónapnak az első napjával keletkezik, melyet
megelőző hónapban a költséget a használó elszámolta. Ha a használó értesítési kötelezettségét
elmulasztotta, akkor az adó megfizetésének kötelezettsége őt, és nem a gépkocsi tulajdonosát
terheli.
A Javaslat - az egyértelműség érdekében - külön megadja a magánszemély költségelszámoló
esetén a költség elszámolásának napját.
A Javaslat az adó mértékét a személygépkocsi hajtómotorjának hengerűrtartalma alapján
differenciált, havi tételes összegben állapítja meg.
Az új cégautóadó - átvéve a korábbi szabályozás egyes mentességeit - különös méltánylást
érdemlő helyzetben mentességet biztosít például a megkülönböztető jelzést használó
személygépkocsikra vagy a háziorvosi ellátáshoz szükséges személygépkocsira.
A Javaslat a kétszeres adóztatás kizárása érdekében lehetővé teszi az adóalany által
megfizetett gépjárműadó levonását a cégautóadóból, méghozzá negyedéven belül azon
hónapokban, amikor a cégautó adó és a gépjárműadó utáni kötelezettség egyaránt fenn állt.
Az adót önadózással kell teljesíteni az állami adóhatósághoz, azaz negyedévente - a
negyedévet követő év 20-áig - az adót bevallani, s megfizetni. Az adót csak azokra a
hónapokra kell megfizetni, amelyekben a tulajdonost (használót) adókötelezettség terhelte.
XI.	Fejezet
A luxusadóról szóló 2005. évi CXXI. törvény módosításához
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat a luxusadóról szóló 2005. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: Luxusadó tv.)
mindösszesen két ponton való módosítását indítványozza, összefüggésben a helyi építmény-
adókötelezettségre vonatkozó szabályokkal.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 84. §-hoz
A hatályos Luxusadó tv. értelmében az adókötelezettség (az épület, épületrész adótárgyi
minőségének) kezdő időpontja az épületre, épületrészre kiadott használatbavételi engedély
vagy fennmaradási engedély kiadását követő év első napja. Mindez azt jelenti egyfelől, hogy
136
a hatósági engedélyeknek nem kell jogerősnek lenniük, másfelől pedig, hogy az
adókötelezettség a hatósági döntés (határozat) keltéhez kötődik.
Ha a használatbavételi engedély, fennmaradási engedély kiadására az év utolsó napjaiban
kerül sor, akkor előfordul, hogy az adózó már csak a bevallás-benyújtásra nyitva álló
határidőt (január 15.) követően értesül a hatóság döntéséről, így hibáján kívül késedelembe
esik. Az adóhatóság természetesen ez esetben nem szab ki mulasztási bírságot, hiszen ez
különös méltánylást érdemlő körülmény, azonban a jogbiztonság érdekében indokolt, hogy
elvi lehetőség se legyen a mulasztási bírság kiszabására.
Ezért a Javaslat kimondja, hogy az adókötelezettség a használatbavételi, illetve fennmaradási
engedély jogerőre emelkedését követő év első napjától kezdődik.
a(z) 85. §-hoz
A luxusadó-kötelezettség keletkezésének időpontjára vonatkozó új szabályozással
összefüggésben a Javaslat korrigálja a tulajdonos fogalmát. Ennek értelmében az újonnan
létrehozott épület esetén - ha az épület, épületrész átruházása az épületre vonatkozó
használatbavételi engedély jogerőre emelkedését megelőzően történt - a szerző felet csak a
jogerőre emelkedést követően kell tulajdonosnak tekinteni.
ÖTÖDIK RÉSZ
XII.	Fejezet
az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) módosítása egyrészt
tovább bővíti az adóhatóság eszköztárát a feketegazdaság elleni küzdelem terén, illetőleg új
szankciók megállapításával, továbbá a korábbi szankciók szigorításával ösztönzi az adózókat
az önkéntes jogkövetésre. Ezzel összefüggésben tovább szigorodnak az ellenőrzési és a
mulasztási bírság szabályok. Bővül az adószám felfüggesztésének esetköre, a nyugtaadási
kötelezettség teljesítésének elmulasztásáért a nyugta kiállítására kötelezett személy közvetlen
vezetője is bírságolhatóvá válik, illetőleg a vállalkozások között a készpénzzel teljesítés
meghatározott összeghatáron felül szankcionálhatóvá válik.
Az adminisztrációs terhek enyhítése valamint az adókötelezettségek teljesítésének
megkönnyítése érdekében a „nullás” bevallás benyújtását az adózó nyilatkozata váltja ki, az
adóhatósági adómegállapítást felváltja az egyszerűsített adóbevallás lehetőségének
bevezetése, 100 000 Ft-ot meg nem haladó fizetési kötelezettség vonatkozásában
megteremtődne a nyilatkozattal választható pótlékmentes részletfizetés intézménye.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 86. §-hoz
A Javaslat az állandó meghatalmazás körében pontosító, egyszerűsítő rendelkezést tartalmaz,
mely szerint az állandó meghatalmazást az adózón kívül a meghatalmazott képviselő is
bejelentheti az adóhatósághoz. Az adózó érdekeinek védelmében a Javaslat a képviselői
bejelentés esetére előírja, hogy az adóhatóság a meghatalmazót a bejelentésről köteles írásban
értesíteni. A Javaslat az Art. 7. § (5) bekezdésének utolsó mondatában az eseti és állandó
meghatalmazásra kiterjedően egyértelművé teszi, hogy a képviseleti jog időbeli hatálya - a
137
képviseleti jog keletkezése és megszűnése esetén is - a bejelentés időpontjától (napjától)
függ.
a(z) 87. §-hoz
A bankszámlanyitási kötelezettség elmulasztásának szankcióját az Art. hatályos rendelkezései
rögzítik, a jogszabályban előírt bankszámlanyitási kötelezettséget ugyanakkor a törvény nem
nevesíti külön adókötelezettségként. E hiányosság orvoslása érdekében - a javaslat elfogadása
esetén - az Art-ben nevesített adókötelezettségek köre a jogszabályban előírt
bankszámlanyitási kötelezettségre történő utalással bővül. Hasonló megfontolásból egészül ki
az adókötelezettségek köre a bankszámláról történő kifizetési kötelezettségre utalással.
a(z) 88. §-hoz
Az Egészségbiztosítási Alap kezeléséért felelős szerv (OEP) foglalkoztatókhoz
(munkáltatókhoz, kifizetőkhöz) rendelten tartja nyilván a biztosított magánszemélyeket.
Jogutódlás esetén a jogelőd személyében bekövetkezett változás szükségessé teszi a jogelőd
által az átalakulásig foglalkoztatott biztosítottak jogviszonyának egészségbiztosítási
nyilvántartásban történő lezárását, egyidejűleg az átalakulás napjával a jogutód
foglalkoztatónál keletkezett biztosítási jogviszony bejelentését. A Javaslat jogutódlás esetére
egyértelműen szabályozza, hogy a jogutódlással érintett, a Tbj. 5. § (1) bekezdése a)-c), f)-g)
pontjai és (2) bekezdése szerinti biztosított magánszemélyek tekintetében a jogutód
kötelessége - a jogelőd adatait is feltüntetve - a bejelentési kötelezettség teljesítése, mely a
jogutódlásból származó kötelmekkel összhangban van. Ez az eljárás az OEP számára lehetővé
teszi a nála nyitva álló - korábban a jogelőd által bejelentett biztosítási - jogviszony
beazonosítását és lezárását, a jogutódnál fennálló biztosítási jogviszony egészségbiztosítási
nyilvántartásba történő rögzítését.
a(z) 89. §-hoz
A Javaslat a magyarországi jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb
szervezet „hazai munkáltatóhoz” nem önálló tevékenység végzésére kirendelt külföldi
illetőségű magánszemély hazai adókötelezettségei teljesítése, illetve a teljesítés adóhatósági
ellenőrzése érdekében előírja a „hazai munkáltató” részére a munkavégzés befejezésének,
illetve ha az adat a munkavégzéssel kapcsolatban rendelkezésre áll, az ország területe
elhagyásának - e tények bekövetkezése előtt 30 nappal történő - előzetes bejelentését. Ha a
munkavégzés befejezésének időpontja ebben a határidőben pl. a munkavégzésre irányuló
jogviszony azonnali hatályú megszüntetése miatt nem áll rendelkezésre, a bejelentést a
munkavégzés befejezése napját követő napon kell megtenni a főszabálytól eltérő határidőtől
való eltérés okának megjelölésével.
a(z) 90. §-hoz
A nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra a Tbj. 16. § (1) bekezdése, valamint 13. §-a
szerint sem jogosult belföldi személy egészségügyi szolgáltatási járulékot a biztosítási
kötelezettséggel járó jogviszony első napjáig köteles fizetni. A Javaslat egyszerűsíti az
egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség megszűnése esetén alkalmazandó
eljárást, mivel biztosítási jogviszony létesítése esetén az egészségügyi szolgáltatási
járulékkötelezettség megszűnését a magánszemélynek nem kell bejelentenie az
adóhatósághoz. A foglalkoztató által bejelentett új biztosítási jogviszony alapján az
adóhatóság hivatalból állapítja meg a magánszemély egészségügyi szolgáltatási
járulékkötelezettsége megszűnését, melyről a magánszemélyt értesíti, és az OEP részére
adatszolgáltatást teljesít.
138
A Tbj. 44/B és 44/C. §-ai rendelkezéseinek megfelelően az egészségbiztosítási szerv az általa
vezetett (BSZJ) nyilvántartásban biztosítottként vagy egyéb jogcímen egészségügyi
szolgáltatásra jogosultként nem szereplő magánszemélyek adatait átadja az állami
adóhatóságnak. Az Art. Javaslat szerinti új rendelkezései az állami adóhatóság kapcsolódó
eljárását szabályozzák, melyek lényege, hogy az adóhatóság a saját nyilvántartásaiban
szereplő adatok, természetes azonosítók segítségével megvizsgálja, hogy a konkrét
magánszemély után történik-e járulékfizetés. Amennyiben erre vonatkozó adat az adóhatóság
nyilvántartásai alapján nem állapítható meg, határidő tűzésével felszólítja a magánszemélyt,
hogy hitelt érdemlő módon bizonyítsa egészségügyi szolgáltatásra jogosultságát. Ha a
magánszemély (vagy képviselője) határidőn belül nem tesz eleget bizonyítási
kötelezettségének, az adóhatóság a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján az egészségügyi
szolgáltatási járulékfizetési kötelezettséget határozattal előírja.
A Javaslat tartalmazza továbbá az adóhatóság által az egészségbiztosítási szerv részére
teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségére vonatkozó határidőket, és az adatszolgáltatás
módját is.
a(z) 91. §-hoz
A paragrafus pontosítja az illetékfizetési kötelezettség keletkezésekor az illeték megfizetésére
kötelezett személy által - az ingatlanügyi hatóságon keresztül - az állami adóhatóság felé
teljesítendő adatok körét.
a(z) 92. §-hoz
A Javaslat a nem magánszemély adózókat érintően, az Art. 24. § (6) bekezdésének mintájára
rendelkezik az adóazonosító számnak nem minősülő technikai azonosító szám
megállapításáról és törléséről. A technikai azonosító szám az adóköteles tevékenységet nem
végző, így bejelentkezésre és adószám igénylésére nem kötelezett, az egyablakos rendszeren
kívüli, nem magánszemély adózók adóhatósági azonosítására és nyilvántartására szolgál, ha
törvény az adózó adóhatósági nyilvántartását szükségesé teszi (pl. külföldön bejegyzett
társaság vagy hazai alapítvány, egyesület adóköteles tevékenységet nem végez, de az állami
adóhatóság adók módjára behajtandó köztartozás miatt végrehajtási eljárást folytat az adózó
ellen megkeresésre). Mivel a rendelkezés ugyanazt az adózói kört érinti, amely adóköteles
tevékenység folytatása esetén visszamenőleges (azaz a bejelentkezést megelőzően megkezdett
tevékenység kezdőnapjától hatályos) adószám igénylésre jogosult, a Javaslat egyértelművé
teszi, hogy a technikai azonosító szám a visszamenőleges bejelentkezésnek nem akadálya,
ilyenkor az adóhatóság a technikai azonosító számot visszamenőlegesen, az adószám
kiadásának napjával törli a nyilvántartásából.
a(z) 93. §-hoz
A Javaslat a feketegazdaság elleni hatékonyabb fellépés érdekében az adószám-felfüggesztés
két leggyakrabban előforduló tényállását módosítja. Az irat-kézbesítéssel kapcsolatos
tényállás esetén a rendelkezés tárgyi hatálya körében a hivatalos irat helyett az ennél tágabb
jelentéstartományú hivatalos iratként kézbesített adóhatósági irat szerepel. A kézbesítés
sikertelenségének fogalma körében a Javaslat egyrészt a gyakorlati tapasztalatoknak
megfelelően módosítja az ismeretlen címzett esetkörét, másrészt az Art. 124. § (2) bekezdését
módosító rendelkezéssel összhangban bővíti a tényállást azzal az esettel, ha a küldemény a
levélszekrény hiánya miatt nem volt kézbesíthető. A székhely Aktivitásával kapcsolatos
tényállás módosítása kétirányú: egyrészt az egységes jogértelmezés érdekében kifejezetten
kimondja, hogy a tényállás alkalmazásában székhelynek minősül a székhely szolgáltatás útján
az adózó székhelyéül szolgáló hely is, másrészt a rendelkezés tárgyi hatályát bővíti azzal,
139
hogy a cég székhelyétől eltérő központi ügyintézés helyének fiktivitása is megalapozza az
adószám felfüggesztését.
A Javaslat az adószám-felfüggesztés tényállásainak körét kiegészíti a 60 napos üzletlezárás,
tevékenység-felfüggesztés intézkedés mellett határozott időtartamra alkalmazható adószám-
felfüggesztés esetével, valamint a 2006-tól beiktatásra váró esetkörrel: a bevallási vagy
adófizetési kötelezettség huzamos idejű (egy éves) elmulasztása miatt alkalmazható adószám-
felfüggesztés tényállásával. A két új tényállásra irányadó, általános eljárásrendtől eltérő
szabályokat a 24/A. § új (10)-(11) bekezdései tartalmazzák.
A Javaslat a két új tényállásara tekintettel bővíti a hirdetmény adattartalmát a következőkkel:
a határozat jogalapjánál a két új tényállást is meg kell jelölni, a határozott időtartamú
felfüggesztésénél a határozott időtartamra utalni kell, a felfüggesztés hivatalból történő
megszüntetésénél pedig jelezni kell a hirdetményben, hogy a döntés ellen nincs helye
fellebbezésnek.
A 60 napos üzletlezárás, tevékenység-felfüggesztés intézkedés mellett alkalmazható
határozott időtartamú adószám-felfüggesztés esetén az adószám-felfüggesztés a határozott
időtartam lejártával megszűnik. Ennek megfelelően ebben az esetben nincs szükség
felfüggesztés megszüntetése iránti kérelemre, illetve a megszüntetésről nem kell külön
határozatot hozni. Mivel a felfüggesztés eljárásjogi és anyagi jogi következményei egyaránt a
felfüggesztés elrendeléséhez/megszüntetéséhez kapcsolódnak, a Javaslat az Art.-re, Ctv.-re és
az Áfa-tv.-re, valamint minden egyéb jogszabályra kiterjedő hatállyal kimondja, hogy a
felfüggesztés megszüntetése alatt a határozott időtartamú felfüggesztés esetén a felfüggesztés
határozott időtartamának elteltét kell érteni (lásd: az Art. esetén a visszaigénylési jog
korlátozását, a felfüggesztett adószámú adózók közzétételét, az Áfa-tv. esetén pedig a
levonási jog felfüggesztését követően a levonási jog gyakorlását). A Javaslat egyértelműsíti,
hogy határozott időtartamú felfüggesztés nem vezethet az adószám szankciós törlésére, illetve
azt is kimondja, hogy az adószám felfüggesztését elrendelő határozatot a speciális közlési
szabályok miatt az üzletlezárást, tevékenység felfüggesztést elrendelő döntéssel egyidejűleg,
de önálló döntésben kell meghozni.
A bevallási, adófizetési kötelezettség elmulasztása miatti felfüggesztés határozatlan
időtartamú, a mulasztás pótlásának igazolásáig tart. Ez alól kivételt jelent az az eset, ha pl. az
elmulasztott bevallást az adózó az ellenőrzés megkezdése miatt már nem pótolhatja, de a
felfüggesztésnek adófizetési kötelezettség elmulasztása miatt nem lenne helye. Erre az
esetkörre a Javaslat kimondja, hogy a felfüggesztést az ellenőrzés, hatósági eljárás jogerős
befejezésével az állami adóhatóságnak hivatalból kell megszüntetnie. Mivel ez a
megszüntetés kifejezetten az adózó érdekét szolgálja, a felfüggesztés hátrányos
jogkövetkezményeinek mielőbbi megszüntetése érdekében e döntés ellen nincs helye
fellebbezésnek. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a bírság, pótlék, költség fizetési
kötelezettség elmulasztása az adószám felfüggesztését nem eredményezheti és az adófizetési
kötelezettség miatti felfüggesztés esetén a bírság, pótlék, költség tartozás meg nem fizetése a
tőketartozás teljesítése esetén a felfüggesztés megszüntetésének nem lehet akadálya. A
jogalkalmazás számára a Javaslat azt is kimondja, hogy az adószám felfüggesztését csak az
adófizetési kötelezettség teljesítése esetén lehet megszüntetni, a fizetési könnyítés
engedélyezése tehát nem jelent jogalapot a felfüggesztés megszüntetésére.
a(z) 94. §-hoz
A magánszemélyek adójának megállapításával kapcsolatos szabályok a korábbi években
többször változtak. 2004-től vezette be a törvény az adatszolgáltatás alapján történő
adóhatósági adómegállapítás intézményét, 2007. január 1-jétől, enyhítve a munkáltatókat
terhelő adómegállapítási kötelezettségen a törvény egy választási lehetőséget vezetett be: a
140
munkáltató továbbra is kötelezően közreműködött a magánszemélyek adómegállapítása során,
de a közreműködés formáját már maga választhatta meg. Ez azt jelentette, hogy a munkáltató
eldönthette megállapítja-e a magánszemély adóját vagy az adatszolgáltatás alapján történő
adóhatósági adómegállapítás választásában vesz részt. E mellett természetesen a
magánszemélyeknek megvolt az a lehetőségük is, hogy az adójukat önállóan állapítsák meg,
azaz bevallást nyújtsanak be az adóhatósághoz.
Az új szabályok szerinti módosítással csökkennek a munkáltatókat terhelő adminisztrációs
terhek, ugyanis megszűnik a kötelező közreműködés a magánszemély adójának
megállapításában. A munkáltató szabadon dönthet, hogy vállalja-e a munkáltatói
adómegállapítást. Amennyiben nem vállalja az adómegállapítást, a munkáltatót nem terheli
más adómegállapítási mód vonatkozásában közvetlen közreműködési kötelezettség. A
törvény azonban arra kötelezi a munkáltatót, hogy ha nem vállalja az adómegállapítást,
köteles tájékoztatni a magánszemély az új, egyszerűsített bevallás választásának
lehetőségéről.
A szabályozás egyebekben nem hoz újat, a korábban hatályos rendelkezések alapján kell
eljárnia a munkáltatónak: a magánszemély az adóévet követő év január 31-éig nyilatkozhat a
munkáltatójának arról, hogy kéri a munkáltatói adómegállapítást. Amennyiben a munkáltató
vállalja az adó megállapítását, a nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából a
magánszemély bevallásának minősül. A nyilatkozat, valamint az adóévet követő év március
20-áig átadott igazolások alapján a munkáltató az adót az adóévet követő év május 20-áig
állapítja meg, és az adóévet követő év június 10-éig továbbítja az adóhatóság felé.
a(z) 95. §-hoz
Az adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági adómegállapítás (a továbbiakban: adóhatósági
adómegállapítás) jelenlegi formájában nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az
adóhatósági adómegállapítás bevezetésének célja az volt, hogy a munkáltatókat
tehermentesítve az adóhatóság nyújtson segítséget a magánszemélyek számára az adójuk
megállapításához. Az adóhatósági adómegállapítás választása esetén a magánszemélynek e
választását be kellett jelentenie az adóhatósághoz, illetve nyilatkoznia kellett minden olyan
adatról, amely az adóhatóság számára nem állt rendelkezésre, de amelyek elengedhetetlenek
az adó megállapításához. A nyilatkozat meglehetősen bonyolult tartalma sok magánszemély
számára nem jelentett könnyítést, és kitöltéséhez ugyanúgy segítséget kellett volna igénybe
vennie, mint az adóbevallás kitöltéséhez. E mellett a törvény egy rendkívül részletes eljárási
rendet alakított ki, ami szintén nem tette vonzóvá ezt az adómegállapítási módot.
A havi adó- és járulékbevallás bevezetésének köszönhetően azonban az adóhatóság már
olyan, magánszemélyekre lebontott, illetőleg rendszerezett adatokkal rendelkezik, amelyek
lehetővé teszik az adómegállapításban való adóhatósági közreműködés korszerűsítését,
illetőleg az eljárás jelentős egyszerűsítését. A módosítással az adóhatósági adómegállapítás
szabályai hatályon kívül kerülnek, és az egyszerűsített bevallásra vonatkozó szabályozással
egy teljesen új adómegállapítási lehetőség kerül a törvénybe. A szabályozási technika
azonban változatlan marad: az Art., mint eljárási törvény, ezen új adómegállapítási forma
eljárási szabályait tartalmazza, az anyagi jogi vonatkozású rendelkezések a személyi
jövedelemadóról szóló törvénybe kerülnek.
Az új szabályok - igazodva a munkáltatói adómegállapítás, illetőleg a személyi
jövedelemadó-bevallás törvényi határidejéhez - az adóévet követő év február 15-éig teszik
lehetővé a magánszemély számára, hogy az egyszerűsített bevallás kitöltését kérje az
adóhatóságtól. E választás gyakorolhatósága érdekében az adóhatóság az adóévet követő év
január 31-éig kipostázza a személyi jövedelemadó bevallásához szükséges bevallási
csomagokat (ezt csökkentett tartalommal azok az adózók is megkapják, akik elektronikus
141
úton küldik be a bevallásukat), amelyek tartalmazni fogják a nyilatkozat megtételéhez
szükséges nyomtatványt, illetve egy tájékoztatót a nyilatkozat kitöltéséhez szükséges
tudnivalókról (hogyan kell kitölteni, milyen beküldési módok között lehet választani, stb.). Az
adózó e választását akár papíron, akár elektronikus úton is bejelentheti az adóhatósághoz, és
ezzel egyidejűleg nyilatkozik a nyomtatványban előre meghatározott kérdésekre, amelyek
olyan adatokra, körülményekre kérdeznek rá, amiről az adóhatóságnak nincsenek információi
(pl. családi kedvezmény megosztása).
Az adóhatóság a nyilatkozatokat feldolgozza, és a saját adatbázisában nyilvántartott adatok
alapján megállapítja az adóalapot, az adót, a visszatérítendő adót - ideértve a járulékfizetési
kötelezettség felső határát meghaladóan levont nyugdíjjárulékot -, illetőleg a befizetendő adót,
és az ezeket tartalmazó egyszerűsített adóbevallást április 30. napjáig postai vagy elektronikus
úton (attól függően, hogy az adózó mely közlési formát választotta korábban) megküldi az
adózónak. A bevallás mellékleteként az adóhatóság közli a bevallás alapjául szolgáló adatokat
is (a havi adó és járulék bevallásra, valamint adatszolgáltatásra kötelezettek bevallása, illetve
adatszolgáltatása alapján rendelkezésére álló adatokat), hogy az adózó anélkül, hogy a
bevallás kitöltésének helyességét ellenőrizné a birtokában lévő igazolásokkal össze tudja
hasonlítani azokat az adatokat, amikből az adóhatóság számolt.
Az adózó a bevallás kézhezvételét követően vagy elfogadja az adóhatóság által kitöltött
bevallást, vagy a bevallás adatait javíthatja. A bevallást (javítva vagy javítás nélkül) aláírva
május 20. napjáig kell visszaküldenie. Ha nem került sor az adózó általi javításra az
adófizetési kötelezettségét is május 20-áig kell teljesítenie, az adóhatóságnak a visszatérítendő
adót a bevallás beérkezésétől számított 30 napon belül kell kiutalnia. Ha az adózó javította a
bevallás vagy az adatközlés adatait, az adóhatóság a javítás alapján átszámítja az adóalapot, az
adót, a visszatérítendő adót, és a befizetendő adót, és erről, valamint a befizetendő vagy
visszatérítendő adó összegéről június 20. napjáig értesítést küld az adózónak. Ebben az
esetben az adózónak az adófizetési kötelezettségét az adóhatóság értesítésének
kézhezvételétől számított 30 napon belül kell teljesítenie, az adóhatóságnak pedig a
visszatérítendő adót az értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül kell kiutalnia.
Az egyszerűsített bevallás, ha az adózó visszaküldte az adóhatóság részére, az adózó által
benyújtott bevallásnak minősül, így az általános szabályokat kell alkalmazni az ellenőrzés,
önellenőrzés, és az esetleges további javítás szükségessége esetén.
a(z) 96. §-hoz
Lásd az előző §-hoz tartozó indokolást
a(z) 97. §-hoz
A hatályos Art. „a munkáltató és az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő
adómegállapítása” alcím alatt szabályozza a magánszemélyekkel történő munkáltatói,
kifizetői adóelszámolás azon eseteit, amikor az adót, adóelőleget a munkáltató vagy a kifizető
nem a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően vonta le, valamint itt találhatóak a
járulékfizetési felső határ elérésével kapcsolatos egyes eljárási szabályok is.
Az áttekinthetőbb szabályozás érdekében a módosítás egyrészt egy új alcím beiktatásával
elkülöníti e rendelkezéseket az adómegállapításokra vonatkozó szabályoktól, másrészt pedig a
jogszabályoktól eltérően levont egyéni járulékok vonatkozásában is külön rendelkezéseket
iktat be. Ennek oka, hogy a korábbi elszámolási szabályok kifejezetten az éves elszámolású
személyi jövedelemadó, illetve adóelőleg elszámolására vonatkoztak, amely rendelkezések a
havi elszámolású járulékok esetén esetlegesen szükségessé vált korrekció vonatkozásában
nem alkalmazhatók. A szabályozási metódus azonos a személyi jövedelemadó
elszámolásával: ha el tud számolni a magánszeméllyel (mert pl. a magánszemély a
142
munkáltatóval még munkaviszonyban áll), akkor elsősorban a következő kifizetési
időszakokban levonással vagy visszafizetéssel teszi meg, ha nem tud elszámolni vele, akkor
bejelentéssel él az adóhatóság felé, és ez esetben az adóhatóság fogja előírni a
járulékkülönbözetet a magánszemély terhére vagy javára. A magánszemélyekkel való
elszámolás természetesen nem érinti az általános szabályok alapján fennálló a munkáltató,
kifizető a havi adó- és járulékbevallás önellenőrzési kötelezettségét, mert csak ezzel lesz teljes
a korrekció mindkét oldalon.
a(z) 98. §-hoz
Lásd az előző §-hoz tartozó indokolást
a(z) 99. §-hoz
A Javaslat egyszerűsíti az eljárást, mivel lehetővé teszi az adózó számára, hogy nulla
értékadatot tartalmazó bevallás kitöltése és beküldése helyett egy egyszerűen kitölthető
nyilatkozattal jelezze az adóhatóság felé, miszerint a bevallás benyújtására az adott
időszakban azért nem került sor, mert adókötelezettsége nem keletkezett. Ez a megoldás az
adóhatóság számára lehetővé teszi az ún. teljességvizsgálat elvégzését, azaz annak nyomon
követését és kiszűrését, hogy egy adózó mulasztás miatt nem adta be bevallását, vagy azért,
mert a bevallás nullától eltérő értékadatot nem tartalmazott volna. A nyilatkozat tétele adott
esetben lehetőséget biztosít az adózónak arra is, hogy elévülési időn belül a nulla értékadatot
önellenőrzéssel helyesbítse.
a(z) 100. §-hoz
Az Art. helyi adók bevallásáról szóló hatályos rendelkezései nem tartalmaznak egyértelmű
szabályozást az ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység után fizetendő iparűzési
adó bevallási határidejére nézve. Az Art. 2. számú mellékletének az önkormányzati
adóhatósághoz teljesítendő befizetésekről szóló II. fejezete A/2. pontjának d) alpontja
ugyanakkor kimondja, hogy az e tevékenység utáni iparűzési adót legkésőbb a tevékenység
befejezése napján kell megfizetni. A Javaslat az egyértelmű szabályozás érdekében az
ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység után fizetendő iparűzési adó bevallási
határidejét a megfizetés határidejével egyezően, a tevékenység befejezésének napjával rögzíti.
a(z) 101. §-hoz
A társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény szerint a jogutód nélküli megszűnés
szabályainak hatálya alá kerülő adózók jelenleg nem nyújtanak be adóbevallást, ha e sajátos
rendelkezések hatálya alá kerülnek. Ezek jellemzően olyan külföldi vállalkozások, amelyek
nem szűnnek meg, azonban székhelyüket vagy üzletvezetési helyüket áthelyezik
Magyarországról, így emiatt az adókötelezettségeiket rendezni szükséges. Ezért a Javaslat azt
tervezi bevezetni, hogy soron kívüli bevallást kelljen benyújtani a társasági adóról és
osztalékadóról szóló törvény szerint a jogutód nélküli megszűnés szabályainak hatálya alá
kerülő adózóknak valamennyi adójáról a bevallással még le nem fedett időszak tekintetében.
A Javaslat az adminisztratív terhek csökkentése érdekében mentesíti a csoportból kiváló tagot,
illetve a csoport megszűnése esetén a csoport-tagokat az általános forgalmi adón kívüli
adónemekre a soron kívüli adóbevallási kötelezettség teljesítése alól.
a(z) 102. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint az adóbevallás adókülönbözetre nem vezető hibáját az
adóhatóság hivatalból javítja, míg az adózónak az adó, illetőleg a költségvetési támogatás
alapját, összegét érintő hiba esetén van lehetősége a bevallás korrigálására, önellenőrzés útján.
A javasolt módosítás egyértelművé teszi, hogy a bevallás - adókülönbözetet nem okozó-
143
hibájának kijavítását az adózó is kezdeményezheti, amennyiben a bevallás benyújtását
követően ilyen hibát észlel, és azt az adóhatóság hivatalból nem javította ki.
a(z) 103. §-hoz
A hatályos szabályok szerint a kifizető, illetőleg a munkáltató a kifizetéskor olyan bizonylatot
köteles kiállítani, és átadni, amelyből megállapítható a magánszemély bevételének teljes
összege és jogcíme, az adóelőleg vagy az adó alapjául szolgáló összeg és a levont adóelőleg,
illetve adó összege. A módosítással kiegészül az igazolás adattartalma a levont, illetve a
kifizetőt terhelő járulékok adataival, valamint az előző időszakra vonatkozó járulékadatokkal,
amelyről a kifizetőnek, illetve a munkáltatónak már bevallást kellett tennie. Ez utóbbi
kiegészítéssel a magánszemély arról kap információt, hogy az előző időszakban mennyi
járulékot fizetett meg utána a munkáltató, illetve a kifizető.
a(z) 104. §-hoz
A kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi szerződés alapján indítandó kölcsönös
egyeztetési eljárások időtartama túlnyúlhat a belső jog szerinti elévülési időn. Ebben az
esetben az adóhatóság az elévülési időn túl is végezhet az eljárás lefolytatásához szükséges
ellenőrzési cselekményeket. Az ellenőrzés eredményességének alapvető feltétele az adózó
birtokában lévő bizonylatok és iratok megvizsgálása, amelyekre vonatkozó őrzési
kötelezettség azonban csak az elévülési idő általános öt éves időtartamára áll fenn.
Amennyiben az adóhatóság az elévülési időn túl is végezhet a kölcsönös egyeztető eljárás
lefolytatásához szükséges ellenőrzési cselekményeket, szükségszerű az is, hogy az
iratmegőrzési kötelezettség az ellenőrzés által szükségessé váló ideig meghosszabbodjon.
Ennek megfelelően a kölcsönös egyeztetési eljárás lefolytatásához szükséges iratokat,
bizonylatokat az adózó, a munkáltató (kifizető) köteles az állami adóhatóság felszólítására - a
felszólításban megjelölt időpontig és terjedelemben - megőrizni.
Az őrzési kötelezettség időtartama - tekintettel a külföldi illetékes hatóság eljárására is - előre
nem határolható be, ezért az őrzési kötelezettség szükség szerint több alkalommal
meghosszabbítható, azonban ez csak a kölcsönös egyeztető eljárás lezárultáig tarthat.
A kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás
megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-án aláírt Egyezmény (Választottbírósági egyezmény)
alapján - a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott transzferárakat érintően - szintén
lehetőség van kölcsönös egyeztetési és választottbírósági eljárás lefolytatására a részes
államok illetékes hatóságai között. A Választottbírósági egyezmény 6. Cikkének (2)
bekezdése szerint a kölcsönös megállapodást, tekintet nélkül az érintett szerződő államok
hazai jogában előírt elévülési időre, végre kell hajtani. Erre tekintettel szükséges az
iratmegőrzési megőrzési kötelezettség meghosszabbítása a Választottbírósági egyezmény
alapján indított kölcsönös egyeztetési és választottbírósági eljárásoknál is.
a(z) 105. §-hoz
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó korábban baleseti járulék fizetésére
volt kötelezett. Tekintve, hogy a hatályos törvény egészségügyi-szolgáltatási járulék és
nyugdíjjárulék fizetési kötelezettséget állapított meg a kiegészítő tevékenységet folytató
egyéni vállalkozók esetén, ezért az általuk az éves személyi jövedelemadó bevallásukban
bevallott nyugdíjjárulék alapjára és összegére vonatkozó adatokat az adóhatóságnak évente a
személyi jövedelemadó-bevallások feldolgozását követően az év augusztus 31. napjáig
hivatalból elektronikus úton át kell adnia a nyugdíjbiztosítási szerv részére. Ezzel a rendszer
zárttá válik, tehát az ugyanazon kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozóra
vonatkozó NYENYI-lapos adatszolgáltatásban feltüntetett adatok összevethetővé válnak az
APEH adatszolgáltatásában szerplő adatokkal.
144
Valamennyi esetben, amikor az adózó (foglalkoztató) fiktívvé válik, például azért, mert törlik
a cégjegyzékből, vagy az alapítvány bejelenti tevékenységének megszűnését, de más
bejelentési, bevallási kötelezettségének nem tesz eleget, szükséges és indokolt a foglalkoztató
hiányában biztosítottnak már nem minősülő magánszemély(ek) jogviszonyának
megszüntetését átvezetni az egészségbiztosítási szervnél. Ezáltal lehetővé válik a
jogosulatlanul igénybe vett egészségbiztosítási ellátások megakadályozása, illetőleg a
nyugdíjbiztosítási szervnél a nyugdíj-megállapításhoz szükséges szolgálati idő pontosabb
megállapítása.
a(z) 106. §-hoz
A Javaslat szerint határozott időtartamú adófelfüggesztés esetén az adóhatóság honlapján a
határozott időtartam kezdő és záró időpontját is közzé kell tenni.
A hitelekhez kapcsolódó kamattámogatás és garanciadíj formájában nyújtott támogatások
esetén az FVM nem állít ki igazolást, viszont a támogatások nyilvántartásához, az egyes
adózók támogatási keretének ellenőrzéséhez, monitoringj ához a kamattámogatás és
garanciadíj formájában nyújtott támogatások adataira is szüksége van adózónkénti bontásban.
Az Szja. tv. 39. § (1) bekezdése alapján érvényesített kedvezmény az állami támogatásokra
vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett agrár csekély összegű
(agrár de minimis) támogatásnak minősül. Az őstermelői tevékenységből származó jövedelem
adóját úgy kell kiszámítani, hogy meg kell határozni az összevont adóalap adóját e
jövedelemmel együtt és nélküle is, és meg kell állapítani a két adóösszeg különbözetét. Az
adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a magánszemély adóbevallásában
feltüntesse a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-
nyilvántartási rendszerben nyilvántartott regisztrációs számát. Ezen adatokat a mezőgazdasági
és vidékfejlesztési támogatási szerv köteles nyilvántartani és figyelemmel kísérni, ezért ezen
adatokra vonatkozóan a Javaslat adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő az állami adóhatóság
számára.
Az állami adóhatóság ellenőrzése, eljárása során kizárólag adózás szempontjából értékelheti a
jogviszonyt. Ebből következően szükségessé válik az adóhatóság számára szignalizációs
kötelezettséget előírni a hatáskörrel rendelkező hatóságok felé, amelyek a jogviszonyt a
vonatkozó jogszabályok szerint érdemben rendezik. A jogerős határozatok havonként,
elektronikus úton történő továbbítása az adóhatóság, a munkaügyi hatóság és az
egészségbiztosítási szerv számára egyaránt megfelelően kezelhető eljárást jelent.
Az Art. 30. § új (8) bekezdése szerint az állami adóhatóság a munkáltató által le nem vont,
biztosítottat terhelő járulékot (tagdíjat) határozattal írja elő a magánszemély terhére.
Amennyiben a magánszemélyt terhelő járulék (tagdíj) összege megfizetésre, beszedésre
került, az állami adóhatóság erről a magánszemély volt munkáltatóját értesíti, aki (amely) az
általa a Tbj. 50. § (5) bekezdése szerint jogszerűen bevallott biztosítotti járulékot (tagdíjat)
önellenőrzéssel helyesbíti. Az önellenőrzéssel azonban olyan helyzet áll elő, ami veszélyezteti
a határozattal előírt járulék (tagdíj) alapjának nyugellátásba történő beszámítását. Ebből
következően szükséges, hogy a jogerős határozat egy példányát az adóhatóság megküldje a
Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős szerv, illetőleg magánnyugdíjpénztári tag esetén
az illetékes magánnyugdíjpénztár részére is.
a(z) 107. §-hoz
A Javaslat Art. 56. §-át módosító rendelkezése törvényi lehetőséget biztosít arra, hogy a
vámhatóság az általános forgalmi adóval kapcsolatos közigazgatási hatáskörében a közösségi
hozzáadottértékadó-információcsere rendszerben az állami adóhatóság közvetítése nélkül,
145
önállóan, megkereső és megkereshető hatóságként eljárjon. A hatáskörmegosztás részletes
szabályait a két adóhatóság szervezeti kormányrendelete tartalmazza.
a(z) 108. §-hoz
A Javaslat a 76/308/EGK irányelvet hatályon kívül helyező, az egyes lefölözésekből,
vámokból, és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló 2008/55/EK
irányelvvel [IE] kapcsolatos, pontosító jellegű módosításokat tartalmaz a behajtási jogsegély
tárgyi hatályával [Art. 60. § (1) bekezdés az IE 2. cikk i) pontja alapján], a behajtási jogsegély
kérelem elutasítására okot adó 5 éves szabály kiterjesztő értelmezésével [Art. 60. (4)
bekezdésének első mondata az IE 14. cikk b) pontja alapján], a behajtási kérelem
elutasításával kapcsolatban [Art. 65. § (2) bekezdés hatályon kívül helyezése az IE 14 cikk a)
pontjának a nemzeti elbánásnál nem kedvezőtlenebb elbánásra utaló fordulata miatt]. Az új IE
hatálybalépésére tekintettel az Art. 181. § (3) bekezdésében foglalt jogharmonizációs záradék
is módosításra kerül.
a(z) 109. §-hoz
A javasolt módosítás technikai jellegű pontosítás. Előfordulhat, hogy az ellenőrzés során a
tényállás teljes körű tisztázásához más adózónál lefolytatandó kapcsolódó vizsgálat
eredményének ismerete szükséges, azonban az érintett adózónál már adóhatósági ellenőrzés
van folyamatban. Ebben az esetben kapcsolódó vizsgálat elrendeléséről nem lehet szó, hiszen
a másik adózónál lefolytatandó ellenőrzés - a kapcsolódó vizsgálat elvégzésére vonatkozó
megkereséstől függetlenül - korábban már elrendelésre került. A Javaslat egyértelművé teszi,
hogy a kapcsolódó vizsgálattal egy tekintet alá esik - azaz az ellenőrzés szünetelését
eredményezi - az is, ha a tényállás tisztázása érdekében más adózónál folyamatban lévő
ellenőrzés eredményének ismerete szükséges. A kapcsolódó vizsgálat kezdő napjának ez
esetben a határidő szüneteléséről szóló értesítés postára adásának napját kell tekinteni,
tekintettel arra, hogy az adóhatóság a kapcsolódó vizsgálattal érintett kérdésben ezen
időponttól kezdve nem tudja folytatni az ellenőrzést.
E rendelkezést az annak hatálybalépését követően indult ellenőrzési eljárásokban kell
alkalmazni.
a(z) 110. §-hoz
Amennyiben az adóhatóság a próbavásárlás során szabálytalanságot nem tár fel, úgy az erről
szóló (nemleges) jegyzőkönyv átadásával az eljárás lezárul, a jegyzőkönyv alapján hatósági
eljárás nem indul, az adózónak szankcióval, illetve egyéb hátrányos jogkövetkezménnyel nem
kell számolnia.
Az eljárást formálisan lezáró, további jogkövetkezménnyel nem járó jegyzőkönyv átvétele
tekintetében indokolt a helyszínen tartózkodó alkalmazottat, illetőleg az értékesítésben
közreműködő személyt az adózó képviselőjének tekinteni, hiszen az eljárást jelentős
mértékben felgyorsítja, és költséghatékonyabbá teszi az, ha a nemleges jegyzőkönyvet az
adóhatóságnak nem kell minden esetben - az általában jelen nem lévő - adózó, illetve annak
képviselője részére tértivevényes küldeményként kézbesítenie. A nemleges jegyzőkönyv
alkalmazott részére történő átadása az adózó számára joghátránnyal nem jár, jogainak
érvényesítését nem veszélyezteti.
a(z) 111. §-hoz
A Javaslat Art. 117. §-át kiegészítő új rendelkezése egyértelművé teszi, hogy az állami
garancia beváltására irányuló eljárásban az adóhatóság az Art. ellenőrzési fejezetének
rendelkezései szerint jár el, az eljárásban tehát a kérelem beadásától kezdődően az Art. és nem
közvetlenül a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az új (4) bekezdés az állami garancia
146
beváltására irányuló eljárásra az eljárás specialitása miatt az ellenőrzés általános szabályaitól
eltérő, az eljárás gyors, egyszerű lefolytatását biztosító rendelkezéseket is tartalmaz. Mivel az
eljárás kérelemre indul, nincs szükség az ellenőrzés lefolytatásához megbízólevél kiállítására,
így az eljárás kezdőidőpontja az Art. 93. §-ában meghatározott időpontoktól eltérően a
kérelem előterjesztésének napja. Hasonlóképpen, egyszerűsítési céllal a Javaslat kimondja
továbbá, hogy a kérelemnek helyt adó döntés esetén a döntés kiadását megelőzően nincs helye
jegyzőkönyv kiadásának és a kérelemnek teljes mértékben helyt adó határozat ellen
fellebbezésnek.
a(z) 112. §-hoz
A javasolt módosítás egyértelművé teszi, hogy adóügyben nem alkalmazható a közigazgatási
hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény azon rendelkezése, amely
szerint jogszabály úgy rendelkezhet, hogy ha az ügyfél kérelme jog megszerzésére irányul, és
a hatóság az előírt határidőn belül nem hoz határozatot az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog
gyakorlása. Adóügyekben ugyanis a közérdek súlyos sérelmével járhat az, ha az adózó által
előterjesztett, nyilvánvalóan jogszerűtlen vagy alaptalan kérelem is teljesül, ha az adóhatóság
azt bármely okból nem utasítja el határidőn belül.
a(z) 113. §-hoz
A postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről a 79/2004. (IV. 19.) Korm.
rendelet 15. §-a rendezi a levélszekrény elhelyezési szabályait. E szerint a levélszekrényt a
címzettnek vagy megbízottjának az előírt helyen (például kertes ház esetén a telek - cím
szerinti - bejáratánál) kell felszerelni úgy, hogy a postai szolgáltató (a kézbesítő) ahhoz
biztonságosan hozzáférhessen. A megfelelően elhelyezett és megjelölt levélszekrény hiánya -
nem mentesíti a postai szolgáltatót az alól, hogy a szolgáltatási szerződésben vállalt
kötelezettségének a teljesítését személyes kézbesítéssel megkísérelje. Ennek sikertelensége
esetén a küldemény - a megfelelő levélszekrény hiánya miatt - a címzett számára
kézbesíthetetlennek tekinthető.
Amennyiben a „levélszekrény hiánya” jelzés szerepel a tértivevény hátlapján, az az
adóhatósági irat egyben a címzett számára kézbesíthetetlennek is tekinthető, ennek
következménye az, hogy kézbesítés hiányában a kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények
nem állnak be.
Az adózók kihasználják, hogy levélszekrény hiányában, amely elhelyezése egyébként az ő
jogszabályi kötelezettségük, nem lehet részükre hivatalos iratot kézbesíteni. Ezért a Javaslat
kiegészíteni tervezi a kézbesítési szabályokat azzal a vélelemmel, amely szerint az
adóhatósági iratot a kézbesítés megkísérlésének napján akkor is kézbesítettnek kell tekinteni,
ha a küldemény a megfelelő levélszekrény hiánya miatt a címzett számára kézbesíthetetlen.
a(z) 114. §-hoz
Feltételes adómegállapítást jellemzően a legnagyobb adóteljesítményű adózók, például
bankok, biztosítók, befektetési szolgáltatók, termelő vagy szolgáltató szektorban működő
hazai, illetőleg multinacionális vállalatok vagy vállalatcsoportok kérnek. Az ügyletek ennek
megfelelően sokrétűek, amelyek vonatkozhatnak különböző szektorokban megkötendő
szállítói szerződések teljes adójogi következményeinek kezelésére, outsourcing
tevékenységre, nemzetközi ügyletekre stb. Tekintettel az ügyek rendkívül bonyolult és
összetett jellegére, valamint azok, sok esetben kiemelt pénzügyi volumenére, a gyakorlati
tapasztalatok alapján az eljárás lefolytatására rendelkezésre álló határidő igen szűkös egyes
esetekben (például a nemzetgazdasági szempontból is kiemelkedő energiaipari ágazat egészét
érintő kérdések megfelelő mélységű tisztázásánál), ezért annak meghosszabbítása kiemelt
esetekben fontos. A Javaslat az alapeljárás határidejét változatlanul hagyja, azonban a
147
határozatok előkészítési idejének megfelelő biztosítása érdekében lehetővé teszi az eddigi 30
nap helyett, az eljárás 60 nappal történő meghosszabbítását.
A feltételes adómegállapítás tárgyában hozott döntés nem más, mint a pénzügyminiszter -
határozati formában megjelenő - állásfoglalása, amely jogot, kötelezettséget nem állapít meg,
így azzal szemben a bírói út lehetőségének biztosítása nem indokolt. A javasolt módosítás
ezért egyértelművé teszi, hogy a feltételes adómegállapítás tárgyában hozott határozattal
szemben bírósági felülvizsgálatnak nincs helye.
a(z) 115. §-hoz
A Javaslat szerint új lehetőségként bevezetésre kerül az adózó által nyilatkozattal választható
pótlékmentes részletfizetés intézménye. A javasolt módosítás szerint a vállalkozási
tevékenységet nem folytató, általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett magánszemély
az adóbevallásában szereplő, 100.000 Ft-ot meg nem haladó fizetési kötelezettség
vonatkozásában nyilatkozhat úgy, hogy fizetési kötelezettségét négy hónap alatt, négy
egyenlő részletben teljesíti.
A javasolt módosítás célja az adózók adminisztrációs terheinek csökkentése mellett az
adóhatóságra háruló ügyteher csökkentése, a kisösszegű adófizetési kötelezettségre vonatkozó
részletfizetési kérelmek, és az azok elbírálására irányuló méltányossági eljárás egyetlen
nyilatkozattal történő kiváltása útján.
A Javaslat szerint az adózó e szabályokat a 2008. évre bevallott adófizetési kötelezettsége
tekintetében is alkalmazhatja.
a(z) 116. §-hoz
A felügyeleti intézkedés célja egyrészt az adóhatósági működés törvényességének biztosítása,
másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az adózó ne essen el az érdemi jogorvoslat
lehetőségétől abban az esetben sem, ha a fellebbezésre nyitva álló határidőt bármilyen okból
elmulasztotta. A kétféle jogorvoslati lehetőség közötti fő különbség, hogy a fellebbezési
eljárás keretében hozott másodfokú döntéssel szemben az adózónak lehetősége van bírósági
felülvizsgálatot kezdeményezni, a felügyeleti intézkedés keretében hozott döntés tekintetében
ugyanakkor a hatályos szabályok a bírói utat nem nyitják meg. A további jogorvoslat
lehetőségének hiánya miatt szükséges annak rögzítése, hogy felügyeleti intézkedés keretében
a döntés súlyosítására nincs lehetőség, illetőleg amennyiben a döntés súlyosításának lenne
helye, úgy a felettes szerv új eljárás lefolytatását rendeli el, és így az eredeti döntéshez képest
az adózóra nézve súlyosabb döntéssel szemben - értelemszerűen - ismételten megnyílik az
érdemi jogorvoslat lehetősége.
a(z) 117. §-hoz
A hatályos jogszabályi rendelkezések szerint a felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a
tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos, külön jogszabályokban meghatározott
jogai. A felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos
jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet, illetőleg a felszámoló teljesíti az adózó
kötelezettségeit és gyakorolja az adózót megillető jogokat.
A felszámoló feladata ugyanakkor nem elsősorban az adózó érdekeinek szem előtt tartása,
hanem a hitelezők érdekeinek védelme, ami a felszámoló, illetőleg a társaság tartozásaiért a
későbbiekben esetlegesen helytállni köteles mögöttes felelős között érdekellentétet okozhat. A
felszámoló adott esetben nem érdekelt abban, hogy a felszámolás időtartama alatt kiadott
adóhatósági határozattal szemben valamennyi rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséget
148
kimerítsen, miközben a határozattal megállapított tartozásért a későbbiekben helytállni köteles
mögöttes felelős részére a hatályos szabályozás nem biztosít jogorvoslati jogot. Ez azzal a
következménnyel járhat, hogy a mögöttes felelősnek olyan, a felettes adóhatóság által felül
nem vizsgált határozat alapján keletkezik fizetési kötelezettsége, amelynek megállapításaival
nem ért egyet, de amellyel szemben jogorvoslatra nem volt lehetősége.
Az előzőekre tekintettel a felszámolással megszűnt adózó tartozásaiért mögöttes felelősként
helytállni köteles személy részére indokolt jogorvoslati jogot biztosítani a felszámolási eljárás
során kiadott, utólagos adómegállapítás tárgyában hozott határozattal szemben. A jogorvoslati
jog biztosítása abban az esetben indokolt, illetőleg szükséges, ha a mögöttes felelőst az
adóhatóság az adó megfizetésére ténylegesen kötelezi. E kötelezésre csak az utólagos
adómegállapítás tárgyában kiadott határozat jogerőre emelkedését és a felszámolási eljárás
lefolytatását követően, utólagosan kerülhet sor, így az adó megfizetésére kötelezett személy
részére biztosítandó jogorvoslati jog egyetlen lehetséges formája a felügyeleti intézkedés
iránti kérelem.
a(z) 118. §-hoz
A hatályos szabályok szerint az adóhatóság a túlfizetést csak korlátozott esetben vezetheti át
hivatalból az általa nyilvántartott tartozásra. Ilyen, ha a túlfizetés elévül, illetőleg a
felszámolási eljárás indul. Arra azonban nem volt lehetőség, hogy ha az adózónak valamely
adónemen tartozása állt fönn, más adónemen pedig túlfizetést tartottak nyilván, az adóhatóság
hivatalból kezdeményezzen átvezetést. Meg kellett indítania a végrehajtást a tartozást mutató
adónemre, függetlenül attól, hogy a nyilvántartott túlfizetés akár fedezetet nyújtott volna a
tartozás összegére. Ezen változtat az új rendelkezés, amely szerint ilyen esetben az
adóhatóság megindítja a végrehajtást, és végrehajtási cselekményként foganatosítja az
átvezetést. Ez a megoldás költségkímélőbb eljárást eredményezhet (ha nem lesz szükség
további végrehajtási cselekményre), illetőleg az adószámla rendezése is megtörténik.
a(z) 119. §-hoz
A jelenleg hatályos szabályok értelmében a költségvetési támogatás igénylésekor az adózó az
adóhatóság (állami-, önkormányzati és vámhatóság) előtt nyilatkozik más adóhatóságnál
fennálló esedékes adótartozásáról. A törvényjavaslat ezen úgy kíván változtatni, hogy az
állami adóhatóság felé előterjesztett igénylési kérelmek esetén - az állami adóhatóság
naprakész nyilvántartási rendszeréből adódóan - eltekint az adózó ezen nyilatkozattételi
kötelezettségétől, nem érintve ezzel a másik két adóhatóság (önkormányzati, vámhatóság)
irányába teljesített nyilatkozatokat.
a(z) 120. §-hoz
A hatályos szabályozás az adóhatóság részére a késedelmi pótlékkal megegyező mértékű
kamatfizetési kötelezettséget ír elő abban az esetben, ha az inkasszót valós tartalmú
végrehajtható okirat hiányában nyújtotta be. Ugyancsak jogszabálysértő ugyanakkor az az
eljárás, ha az adóhatóság az inkasszót végrehajtható okirat birtokában, de az önkéntes
teljesítésre rendelkezésre álló határidő lejártát megelőzően nyújtja be vagy a benyújtott
végrehajtható okirat nem valós tartalmú, ezért indokolt a kamatfizetési kötelezettség
kiterjesztése ezekre az esetekre is.
a(z) 121. §-hoz
A hatályos szabályok szerint a gépjármű lefoglalása - speciális módon - a gépjármű
törzskönyvének lefoglalásával történik. Az ingófoglalásra irányadó általános szabályok
szerint az ingóságokat a foglalási jegyzőkönyvben történő összeírással lehet lefoglalni. Ezt az
általános foglalási technikát szükséges a gépjárművekre is kiterjeszteni, ugyanis előfordul az,
149
hogy a végrehajtó a törzskönyvet nem tudja birtokba venni (például az másnál van és azt az
adózó nem adja ki), ezért a foglalás meghiúsul. A Javaslat ezért előírná, hogy a gépjármű
lefoglalása is a foglalási jegyzőkönyvben feltüntetetéssel történik, ezzel egyidejűleg - a
korábbi szabályozás szellemében - , ha lehetséges a gépjármű törzskönyvét is le kell foglalni.
a(z) 122. §-hoz
Az elektronikus árverés szabályait a hatályos szabályok szerint kizárólag ingóságok esetén
lehetett alkalmazni, azonban a kedvező gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy azt
ingatlanok esetében is célszerű bevezetni. Ennek megfelelően a jelenleg működő egyes
árverési formák tovább bővülnek és az elektronikus árverést már nem csak az ingóságok
esetében alkalmazzuk.
A hatályos szabályok szerint a becsérték korrigálása az árverés sikertelenségéhez vagy
bizonyos esetekben 3 hónapos időmúláshoz van kötve. A gyakorlati tapasztalatok szerint
azonban a becsérték változása mögött, rövid időn belül, gyakran jelentős értékű amortizáció
vagy rendkívüli káresemény is előfordul, ezért a becsérték módosításának okait bővíteni
indokolt azon esetekben is az árverés vagy a nyilvános pályázat közzétételéig, ha a becsérték
megállapítása és az árverés vagy a nyilvános pályázat közzététele között az értékesítendő
ingóság vagy az ingatlan forgalmi értékében jelentős változás állott be.
a(z) 123. §-hoz
Az ingatlan e-árverésének bevezetésével módosítani szükséges az elektronikus árverésre
irányadó szabályokat, tekintettel az ingatlan árverés specifikumaira, valamit az ingó e-
árverések tapasztalatai alapján apróbb pontosítások váltak indokolttá. Főszabályként az
ingatlanra hasonló szabály okalapján lehet majd árverezni, mint az ingókra, így alapvetően
közösek az e-árverés szabályai.
Bekerülnek az üzletrész árverésére is irányadó speciális szabályok, így a jövőben nagy értékű
üzletrészek is az e-árverés tárgyai lehetnek.
Ingatlan árverés esetén - az ingatlanok nagyobb értéke miatt és az árverezők vételi szándékai
komolyságának biztosítására - az árverezőknek az árverezés megkezdéséig a licitálásra kerülő
ingatlan becsértékének 10 %-át be kell fizetni az adóhatóság által megjelölt számlára és ezt
igazolnia is kell. Ezt az összeget az árverés nyertesénél a vételárba beszámítják, míg a többiek
visszakapják.
Rövidül az árverések időtartama nyolcról három napra, ugyanis a 15 napos közzétételi
határidő elég időt biztosít az ajánlat megfontolására, így az árverések gyorsabb lefolyásúvá
válnak.
Amennyiben az árverés lezárásának időpontja előtti két percben érkezik érvényes licit, az
árverés időtartama automatikusan öt perccel meghosszabbodik, ugyanis többen visszaéltek
azzal, hogy az utolsó másodpercekben tettek ajánlatot, így a többi - elvben még licitáló -
személynek az árverés lezárulta miatt nem volt alkalma tovább emelni a vételárat.
Tovább differenciálódnak és emelkednek a licitküszöbök, részben a túl kicsi és elaprózott
emelések, részben az ingatlanok jelentősebb értéke miatt. Ennek megfelelően az érvényes licit
legkisebb összege 5000 forint, 500 ezer forintnál nagyobb kikiáltási ár esetén legalább 20 000
forint, 5 millió forintnál nagyobb kikiáltási ár esetén legalább 50 000 forint, 10 millió
forintnál nagyobb kikiáltási ár esetén legalább 100 000 forint.
A normál árveréshez hasonlóan e-árverés esetén is rögzíteni kell azt a szabályt, hogy érvényes
árverési ajánlatnak az árverési hirdetményben közölt árverés záró időpontjáig beérkezett azon
ajánlat minősül, amely ingatlan esetén a becsérték 65 %-át, lakóingatlan esetén a becsérték 75
%-át eléri.
150
Ingóságok esetében az elektronikus árverés lezárultát követően kerül sor a fizetésre és az
ingóság átadására az adóhatóság értesítése alapján. Árverezői igény alapján bővülne a fizetési
formák köre, így az ingóság vételárát az árverést lebonyolító adóhatóságnál (az átutaláson és a
postai csekken túl) készpénzben is meg lehetne fizetni.
A bírósági végrehajtás általános szabályai szerint ingatlan megszerzése esetén lehetőség van
méltányosságból részletfizetés engedélyezésére bizonyos esetekben, nem célszerű ezt a jogot
elektronikus árverezés esetén sem kizárni, ezért ingatlan esetében az adóhatóság a vételár
megfizetésére 60 napig terjedő halasztást adhat, ha azt a vételár nagyobb összege vagy más
fontos körülmény indokolttá teszi.
a(z) 124. §-hoz
A hatályos szabályok szerint a végrehajtási kifogásról mindig a végrehajtást foganatosító
adóhatóság felettes szerve határoz. Ennek eredményeként a felettes szerv a megtámadott
intézkedést helybenhagyja, megváltoztatja, megsemmisíti vagy az adóvégrehajtót az
elmulasztott intézkedés megtételére kötelezi határidő tűzésével.
A fellebbezésnél érvényesülő, az első fokon saját hatáskörben történő jogorvoslati mintához
hasonlóan célszerű megadni a végrehajtónak is azt a jogot, hogy ha a benyújtott végrehajtási
kifogásban előadottakat maradéktalanul elfogadja, akkor saját hatáskörben orvosolja a jog-
vagy érdeksérelmet.
a(z) 125. §-hoz
A hatályos szabályok szerint, ha az adóhatóságot megkeresik végrehajtás lefolytatása céljából,
a megkereső szervnek előlegeznie kell a költségminimumot. A költségminimum összege
alacsony és azt az adóhatóság - eredményes inkasszó, letiltás okán - sokszor kénytelen
visszautalni a megkereső szervnek, ezért a költségminimum megelőlegezésének rendszere
megszűnik, ezzel csökken az adminisztráció.
A költségminimum megszüntetésére is tekintettel, a megkereső szerv (behajtást kérő) és az
adóhatóság az eljárás végén számolja el követelésarányosan - immáron pontos adatok
birtokában - a végrehajtás költségeit.
A szabálysértésekről szóló törvény szerint a tudomásul vett helyszíni bírság a befizetés
elmulasztása esetén kizárólag adók módjára hajtható be, és nem váltható át pl. közérdekű
munkára, mint ahogyan azt az egyéb pénzbírságok esetén a törvény lehetővé teszi. A
gyakorlatban nehézséget okoz, hogy a végrehajtás meghiúsulása esetén a végrehajtás
lefolytatására megkeresett adóhatóság csak tájékoztathatja a megkereső hatóságot a
végrehajtás eredménytelenségéről, azonban a hatályos szabályok szerint nem minősítheti
végrehajthatatlannak. A tájékoztatást követően a megkereső hatóság általában nem vonja
vissza a megkeresést - mivel a behajtás eredménytelensége esetén nem az övé lenne a bevétel,
hanem az önkormányzaté, ezért a végrehajtás iránti megkeresés elküldését követően a
helyszíni bírsággal kapcsolatos ügyintézést a megkereső hatóságnál megszüntetik - így az
adóhatóságnak továbbra is úgy kell nyilvántartania ezeket a jellemzően csekély összegű
bírságokat, mint végrehajtható tartozást. A módosítás ezért a szabálysértésekről szóló törvény
szerinti helyszíni bírságok vonatkozásában, kivételként, megengedi a behajthatatlanná
minősítést.
Az államháztartásról szóló törvény 33. §-ának (13) bekezdése előírja, hogy a központi
költségvetés által kifizetett összeg - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a tartozás eredeti
kötelezettjének állammal szembeni tartozásává válik, és azt adók módjára kell behajtani. Az
adók módjára behajtandó tartozás előírása, nyilvántartása és végrehajtása az állami
adóhatóság feladata.
151
Az Áht. ebben az esetben az adók módjára való behajtást rendeli el, amely jellemzően az Art.
161. §-ának a végrehajtás megkeresésre szabályai alapján történik. Az adók módjára történő
behajtási eljárások szabályai alkalmazásának alapesetben szükséges feltétele egy megkereső
és egy megkeresett hatóság, adott esetben az adóhatóság. Ezen kétszereplős végrehajtási
megkeresések vonatkozásában tartalmaz szabályokat az Art. 161. §-a.
Az Áht. jelen esetben rendelkezik azonban arról is, hogy a végrehajtást az állami adóhatóság
folytatja le, ideértve a tartozás nyilvántartását és előírását is. Ezen „egyszemélyi” pozícióból
következik az, hogy az állami adóhatóság végzi az ezzel kapcsolatos feladatokat, tehát nincs
megkereső és megkeresett hatósági viszony. Így a Javaslat ez esetben tervezi a „Végrehajtás
megkeresésre” alcím alatt szereplő szabályok alkalmazásának kizárását.
A kizárási szabály eredménye az is, az állami kezességvállalással érintett összegek
vonatkozásában fizetési könnyítést engedélyezhet az adóhatóság.
a(z) 126. §-hoz
Egyszerűsödnek a behajthatatlan adótartozás törlésével kapcsolatos szabályok, így a -
gyakorlatban sokszor félreértést is eredményező - értesítési és törlési szabályok megszűnnek.
Alapvető változás érdemben nem történik, az adóhatóság így végrehajtható vagyon hiányában
az adózó adótartozását, állami kezességvállalásból eredő, állammal szemben fennálló
tartozását továbbra is behajthatatlannak minősíti és azt végrehajthatóvá válásáig, illetve a
végrehajtáshoz való jog elévüléséig ezen a jogcímen tartja nyilván.
a(z) 127. §-hoz
Amennyiben az adózó adóbevallását késedelmesen, közvetlenül az adó megállapításához,
illetőleg az adótartozás végrehajtásához való jog elévülését megelőzően nyújtja be, úgy az
adóhatóságnak nincs lehetősége arra, hogy a bevallott adót - önkéntes teljesítés hiányában -
végrehajtsa. Ez vagyonosodási vizsgálat esetében visszaélésre is lehetőséget ad, amennyiben
az adózó a vizsgálattal érintett időszakot megelőző adóévek valamelyikére vonatkozó,
jelentős összegű adófizetési kötelezettséget tartalmazó - és ily módon a vagyongyarapodás
fedezetét a vizsgált időszak tekintetében igazoló - adóbevallását olyan időpontban nyújtja be,
amikor az adóhatóságnak már nincs lehetősége a bevallott, de megfizetni elmulasztott adó
végrehajtására. A javasolt módosítás elfogadása esetén ezért az adóbevallás késedelmes
benyújtása az adótartozás végrehajtásához való jog elévülését megszakítja.
E rendelkezést a törvény hatálybalépését követően végrehajthatóvá vált adótartozások
vonatkozásában kell alkalmazni.
a(z) 128. §-hoz
A Javaslat az Európai Közösségek Bizottsága „Magyarország által a hosszú távú
villamosenergia-megállapodások keretében nyújtott állami támogatásokról szóló C41/2005.
sz. határozata” hazai végrehajtásához kapcsolódóan, de az államháztartásról szóló 1992. évi
XXXVIII . törvény 13/A. § (11) bekezdésének hatálya alá tartozó, valamennyi, a Bizottság
által visszatéríteni rendelt állami támogatásra vonatkozó rendelkezéseket vezet be a
megkeresésre folytatott végrehajtás, illetve a végrehajtáshoz való jog elévülése körében. A
végrehajtáshoz való jog elévülésére vonatkozó speciális szabályok az EK szerződés 93.
cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet
15.	cikkében, illetve a 2007/272/05 Bizottsági Közlemény 17. és 75-78. pontjában
foglaltaknak megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak.
152
a(z) 129. §-hoz
A hatályos szabályozás - az adóbírság mértékére vonatkozó főszabály tekintetében - nem tesz
különbséget a jogtalan adórövidítésre irányuló szándékos magatartások, és az adóhiányra
vezető egyéb jogszabálysértések között: főszabályként - kivételes méltánylást érdemlő
körülmény hiányában - mindkét esetben 50%-os mértékű adóbírságot kell kiszabni. A fekete
gazdaság elleni küzdelem keretében indokolt az adóbevételi érdekeket legsúlyosabban sértő,
jövedelemeltitkolásra, szándékos adórövidítésre irányuló magatartások kiemelése az
adóhiányra vezető egyéb hibák, hiányosságok köréből, és e magatartásoknak a
jogszabálysértés súlyához igazodó, kiemelt szankcionálása. A Javaslat elfogadása esetén ezért
az adóbírság mértéke az adóhiány 50%-áról annak 75%-ára emelkedik, ha az adóhiány
keletkezése a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások
meghamisításával, megsemmisítésével függ össze.
A feketegazdaság visszaszorítása érdekében szigorodnak az adóhiány megállapításával
kapcsolatos szabályok. A módosítás a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetének enyhítését
megcélozva kimondja, hogy az adóhiányt, illetőleg az adóbírságot és a késedelmi pótlékot
abban az esetben is a munkáltató (kifizető) terhére kell megállapítani, ha a munkáltató a teljes
munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére, jogszabálysértő módon, a minimálbérnél
alacsonyabb összeget fizetett ki.
a(z) 130. §-hoz
A hatályos szabályok szerint a számla, egyszerűsített számla, nyugtakibocsátási kötelezettség
elmulasztásáért az adózó mellett alkalmazottja, képviselője, vagy az a magánszemély is, aki
az értékesítésben közreműködik, 10 ezer forinttól 50 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal
sújthatók. A módosítás tovább bővíti a bírságolható személyek körét, amely szerint ezen
mulasztási bírsággal az értékesítésben közreműködő magánszemély közvetlen vezetője is
marasztalható lesz, 500 ezer forintig terjedő mértékben.
A módosítással tovább szigorodnak a feketefoglalkoztatáson ért adózókkal szemben
kiszabható szankciók. A szankciók visszatartó erejének növelése érdekében a módosítás
kiterjeszti a bírságolás lehetőségét az adózó mellett arra a személyre, illetve annak a közvetlen
vezetőjére is, akinek munkaköri kötelezettsége a bejelentési kötelezettség teljesítése. Ezen
személyek 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatók minden be nem jelentett
alkalmazott után.
A törvény új mulasztási bírság tényállást határoz meg azokkal szemben, akik részére külön
jogszabály (pl. az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény) számlatartási
kötelezettséget ír elő. Ha az adózó e kötelezettséget megsérti, az áru, valamint az igénybevett
szolgáltatás értékének 20%-áig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
A hatályos szabályok szerint az igazolatlan eredetű árut forgalmazó adózó 1 millió forintig
terjedő mulasztási bírsággal sújtható. A módosítás kiveszi e mulasztást ezen bírságtétel alól,
és egy önálló bírságtényállást határoz meg az adózók ilyen jellegű jogsértése esetére. Az
igazolatlan eredetű árut forgalmazó adózó az áru értékének 40%-ával megegyező, de legalább
10 ezer forint mulasztási bírsággal sújtható.
A gazdasági szereplők közötti pénzforgalom átláthatósának és ezzel közvetve a pénzforgalom
mögött álló gazdasági események megtörténte ellenőrizhetőségének biztosítása miatt
szükséges a pénzforgalom bankszámlák közötti útra terelése. A szabályozás kizárólag azokat
érinti, akik (amelyek) már jogszabályi rendelkezés alapján egyébként is rendelkeznek
bankszámlával, így nem kötelez bankszámlával nem rendelkező adózókat
bankszámlanyitásra, valamint ésszerű összeghatárhoz köti a szankció alkalmazását. Ezek
szerint, ha jogszabály alapján bankszámlanyitásra kötelezett adózók között megkötött
153
ügyletek vonatkozásában az ügyleti ellenérték megfizetése 250 ezer forint összeget
meghaladóan bankjegy (érme) átadásával történik, az adóhatóság a kifizetés teljesítőjére a 250
ezer forint összeghatárt túllépő kifizetés összegének 20 %-áig terjedő mulasztási bírságot
szabhat ki. A kifizetések „felaprózása” és a szankció kijátszásának megakadályozása miatt az
egy ügylethez tartozó kifizetéseket e szabály alkalmazásakor össze kell számítani.
Amennyiben az ügylet folyamatos teljesítésű, minimum egy havi teljesítési időtartamra kell a
kifizetéseket összeszámítani.
a(z) 131. §-hoz
A 175. § (17) bekezdése a méltányossági eljárás tilalmára vonatkozó rendelkezéssel egészül
ki. A hatáskört megállapító jogszabályban kell meghatározni ezen korlátozó rendelkezést.
A 175. § (19) bekezdés pontosítása szükséges. A címre vonatkozó adatok közül csak a
levelezési cím lesz nyilvános. Az érvényes és érvénytelen igazolványok megkülönböztetése
az igazolványszám alapján lehetséges, ezért szükséges annak nyilvánosságra hozása.
A nagyszámú engedélykiadás iránti kérelemre és a kérelmeket megalapozó dokumentumok
hitelességi vizsgálatának időigényére tekintettel az adótanácsadói, adószakértői és okleveles
adószakértői tevékenységek végzésére jogosító engedélyek kibocsátása nem valósítható meg
az általános 30 napos eljárási határidőn belül, ezért szükséges az attól való eltérés törvényi
szintű szabályozása.
A fenti indokok miatt ugyancsak nem lehetséges a hiánypótlási felhívás kérelem
beérkezésétől számított 8 napon belüli kiküldése az ügyfél részére.
A kérelem kincstár területi szervezeti egységeinél történő előterjesztése lehetővé teszi az
ügyfelek szakszerű tájékoztatását, valamint a kérelemhez csatolt dokumentumok
ügyfélszolgálati hitelesítését, így a kérelmezőket nem terheli külön hitelesítéssel összefüggő
díj.
A készpénzforgalom visszaszorítását célzó rendelkezéseknek része az is, hogy a vállalkozók
átlátható tranzakciós díjak mellett vehessenek igénybe bizonyos készpénzfizetési módokat,
ezért felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy meghatározza POS terminál útján történő
fizetések esetén a hitelintézet által érvényesíthető, a vállalkozás ügyfél felé felszámított
jutalékok, díjak és egyéb költségek maximális mértékét.
a(z) 132. §-hoz
A Javaslat a Választottbírósági egyezményhez kapcsolódó rendelkezések egységes
normaszövegbeli elhelyezése érdekében a 160. § (2) bekezdésben foglalt végrehajtás
felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést a 176/A. § (6) bekezdésébe helyezi és ezzel a 176/A.
§ ügyfél értesítésére vonatkozó rendelkezésének a kettős adózás elkerüléséről szóló
egyezmények MAP cikkelyére kiterjesztő alkalmazásáról szóló eredeti (6) bekezdését
hatályon kívül helyezi.
a(z) 133. §-hoz
Az adótartozás főszabályként az esedékességkor meg nem fizetett adót és a jogosulatlanul
igénybe vett költségvetési támogatást jelenti. A hatályos szabályok szerint nettó módon kell
azonban számítani az adótartozás összegét, ha jogszabály (például a Tao. tv.) az adózó által
érvényesíthető kedvezmény igénybevételét az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás
meglétéhez köti. A Javaslat bővítene a nettó számítási körön, így már az adóigazolások
kiállításánál is figyelembe kell venni a többi adónemen fennálló túlfizetéseket.
Az Art. állandó lakóhely fogalmát szabályozó rendelkezése és az Adó- és Pénzügyi
Ellenőrzési Hivatalról szóló 273/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 13. § a) pontja alapján
154
jelenleg nem állapítható meg egyértelműen, hogy mely regionális igazgatóság lesz illetékes
eljárni a szabadságvesztés büntetésüket töltő adózók adóügyeiben. Az Art. 178. § 7. pontja
szerint állandó lakóhelynek az olyan lakóhely minősül, ahol a magánszemély tartós ott-
lakásra rendezkedett be és ténylegesen ott lakik. Szabadságvesztésüket töltő elítélteknél a
tartós ott-lakásra történő berendezkedés és a tényleges ott-lakás elválik egymástól, így az
állandó lakóhely, mint illetékességet megalapozó ok nehezen értelmezhető. A polgárok
személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 27. § (4)
bekezdés b) pontja értelmében nem kell bejelentenie a tartózkodási helyét annak a polgárnak,
aki előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés büntetését tölti, azaz ezen személyek
esetében sem a lakóhely, sem a tényleges tartózkodási hely nem határozható meg, így az
eljárásra jogosult igazgatóság sem.
A Javaslat az állandó lakóhely egyértelművé tétele érdekében azt tervezi, hogy az előzetes
letartóztatásban lévő, vagy szabadságvesztés büntetésüket töltő adózók állandó lakóhelye a
büntetőeljárás és a büntetés-végrehajtás megindulásának tényétől függetlenül változatlan
maradjon.
A fennálló illetékességi nehézség feloldása azért is szükséges, mert az illetékességi szabályok
megsértése olyan súlyos eljárási szabálysértésnek minősül, melynek következménye az eljárás
megsemmisítése. Jelenleg is folyamatban vannak ugyanis olyan százmilliós nagyságrendű
adókülönbözet feltárására irányuló megállapítások, amelyek szabadságvesztés büntetésüket
töltő adózók terhére történnek.
a(z) 134. §-hoz
Az Art. mellékleteinek módosításáról szóló technikai rendelkezés.
HATODIK RÉSZ
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAIT ÉS EGYES ELKÜLÖNÜLT
ÁLLAMI PÉNZALAPOKAT MEGILLETŐ BEFIZETÉSEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XIII.	Fejezet
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A járulékszabályok pontosítását, továbbá az érintett hatóságok jogviszony ellenőrzési
tevékenységének hatékonyabbá tételét szolgálják a Javaslatban szereplő rendelkezések.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 135. §-hoz
A szövegpontosító Javaslat alapján egyértelművé válik, hogy munkaviszonyban történő
foglalkoztatás esetén a Tbj. 4. § k) pont 2. alpontja szerinti esetben (amikor a jövedelem
külföldön adóztatható) kizárólag a személyi alapbér képez járulékot. Ha a foglalkoztatás más
jogviszony keretében történik, a járulékalap a szerződésben meghatározott (például
megbízási) díj.
155
a(z) 136. §-hoz
A Javaslat szerint a kiskorú magyar állampolgár akkor is jogosult egészségügyi szolgáltatásra,
ha csak tartózkodási hellyel rendelkezik.
a(z) 137. §-hoz
A biztosítási és járulékfizetési kötelezettség elbírálása, esetenként a vagyonosodási
vizsgálatoknál is szükséges az egészségbiztosítási szerv megkeresése az ellátások típusáról,
összegéről és a levont adóteherről.
a(z) 138. §-hoz
Az egészségbiztosítási pénztár felhatalmazást kap mulasztási bírság kiszabására abban az
esetben, ha a foglalkoztató a munkavállalója biztosítási jogviszonyának tisztázására irányuló
eljárásban nem működik együtt.
a(z) 139. §-hoz
A Javaslat szerint, ha az adóhatóság hivatalos tudomást szerez arról, hogy megszűnt egy
vállalkozás - például felszámolták vagy törölték az adószámát -, de a foglalkoztatottak
biztosításának megszűnéséről bejelentés nem érkezett, akkor lehetőség van arra, hogy az OEP
biztosítotti nyilvántartásán keresztül az APEH tisztázza, hogy kik azok a személyek, akiknek
saját maguk után kell(ene) a biztosítás megszűnését követően egészségügyi szolgáltatási
járulékot fizetni.
Az elmúlt időszakban történt visszaélések kiszűrése érdekében a Javaslat szerint az
idegenrendészeti hatóság tájékoztatást ad az adóhatóságnak az EU-kártyával rendelkező
külföldi állampolgárokról, annak érdekében, hogy az adóhatóság meg tudja állapítani, kik
azok a személyek, akiknek a Tbj. 39. §-a szerinti járulékfizetésre való bejelentkezését a más
tagállamban fennálló biztosítás miatt el kell utasítani.
a(z) 140. §-hoz
Jogalkalmazást segítő szövegpontosító javaslat.
XIV.	Fejezet
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslatban eljárási szabálymódosítások szerepelnek az egészségügyi hozzájárulás
elszámolásával, bevallásával összefüggésben.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 141. §-hoz
Az Szja tv. szerint vannak olyan jövedelmek, amelyek után évente csak egyszer kell az adót
megállapítani és megfizetni - például külfölditől vagy magánszemélytől származó
árfolyamnyereségből származó jövedelem esetén -, ezért az ehófizetés gyakoriságát is
indokolt ezzel összhangba hozni.
a(z) 142. §-hoz
A Javaslat szerinti módosítás indoka az, hogy speciális szabályt kell alkalmazni arra az esetre,
ha a kifizető kevesebb ehót vont le, például amikor az ingatlan bérbeadásból származó
bevételből az adóelőleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján a kifizető által
156
figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget. Ilyenkor az
év végén az adóévre megállapított ehó és az év közben alacsonyabb összegben megfizetett
ehó különbözetét a javasolt módosítás szerint a magánszemélynek az éves bevallásában kell
bevallania, és a bevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie.
XV.	Fejezet
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság ellenőrzésével kapcsolatos
módosításokat tartalmaz.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 143. §-hoz
A közösségi jog alapján nem terjed ki a magyar társadalombiztosítási jogszabályok hatálya
azokra, akik más tagállamban biztosítottak. A gyakorlatban számos esetben problémaként
jelentkezik, hogy az érvényes Taj-kártyával rendelkező, külföldön biztosított magyar
állampolgárok nem EU-kártyával, hanem TAJ alapján vesznek igénybe ellátást
Magyarországon. Az OEP-nek ilyenkor nincs információja arról, hogy az igénybe vett ellátás
költségeit az illetékes külföldi teherviselővel elszámolhatja. A visszaélések kiszűrése
érdekében ezért a Javaslat szerint bejelentést kell tenni a más tagállamban létrejött
biztosításról.
a(z) 144. §-hoz
A kifizetőhelyek a pénzbeli ellátásokat az OEP-pel számolják el, ezért indokolt, hogy
közvetlenül az egészségbiztosítási szervnek jelentsenek a biztosítás megszűnését követően
folyósított ellátások kezdetéről és megszűnéséről is.
Lásd még a(z) 143. §-hoz tartozó indokolást.
HETEDIK RÉSZ
AZ ÖNKÉNTES KÖLCSÖNÖS BIZTOSÍTÓ PÉNZTÁRAKAT ES A
MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAKAT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XVI.	Fejezet
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az önkéntes pénztári szféra törvényi szabályozásának módosítása a hatékony működést,
átláthatóságot elősegítő javaslatokat tartalmaz. Ennek részeként átláthatóbbá válnak a
végelszámolás szabályai is.
157
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 145. §-hoz
A nyugdíjkorhatár értelmező rendelkezésének módosításával az Önkéntes Kölcsönös
Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Öpt.) fogalmi
rendszere szerinti nyugdíjkorhatár betöltését meghatározó, különböző nyugdíj-típusokra való
hivatkozások teljessé válnak.
a(z) 146. §-hoz
A módosítással került sor annak jogszabályi pontosítására, hogy a pénztár működésével,
működtetésével összefüggő feladatok finanszírozása csak a működési tevékenység forrásai
terhére történhet.
a(z) 147. §-hoz
A gyakorlati tapasztalatok által feltárt nehézségek miatt szükségessé vált a pénztárak
végelszámolási szabályainak pontosítása, kiegészítése, amelyekkel a végelszámolási eljárás
biztonságosabbá válik. A módosítás értelmében az ellenőrző bizottsági tagok mandátuma nem
a végelszámolás kezdő időpontjában szűnik meg, hanem a pénztár megszűnésével
egyidejűleg.
a(z) 148. §-hoz
A módosítás lehetővé teszi, hogy átlépés esetén - az adószabályok megfelelő alkalmazása
érdekében - az átvevő pénztár megfelelő információval rendelkezzen a tagi követelés tőke és
hozam szerinti bontásáról, illetve a 2007. december 31-ét követő befizetések esetén az
értéknapról is.
a(z) 149. §-hoz
A módosítással az önsegélyező pénztárak esetében is lehetővé válik -az egészségpénztáraknál
meghatározott legfeljebb két éves időtartamban - a tagi lekötés. Ezáltal az önsegélyező
pénztárban is ösztönzésre kerül az előtakarékosság, valamint a pénztár a lekötést választó
tagok számláját hosszabb távú befektetési formákban tudja elhelyezni, így biztosítva a lekötés
előnyös voltát.
XVII.	Fejezet
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény
módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az magánnyugdíjpénztári szféra törvényi szabályozásának módosítása a hatékony működést,
átláthatóságot elősegítő javaslatokat tartalmaz. Ennek keretében többek között bővül a
pénztárak tagokkal szemben fennálló tájékoztatási kötelezettsége.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 150. §-hoz
A Javaslat lehetővé teszi, hogy a rokkantsági nyugellátás orvosszakmai feltételeinek
megfelelő pénztártag hozzáférhessen pénztári megtakarításához.
158
a(z) 151. §-hoz
A pénztártagság foglalkoztató felé történő igazolási kötelezettsége törvényi szinten kerül
kimondásra.
a(z) 152. §-hoz
A pénztártag tagsági jogviszonyának megszűnését kiegészítő rendelkezés, melynek
értelmében a magánnyugdíjpénztári tagsági jogviszony az egyösszegű szolgáltatás
igénybevételével is megszűnhet.
a(z) 153. §-hoz
A pénztártag felhalmozási időszakban bekövetkezett halála esetén pontosításra kerülnek a
Nyugdíjbiztosítási Alap részére történő átutalás eljárási szabályai.
a(z) 154. §-hoz
Az szmsz kötelező tartalmi elemét meghatározó rendelkezés. A módosítással összhangba
kerül a magánnyugdíjpénztári és az önkéntes pénztári szabályozás.
a(z) 155. §-hoz
A módosítással az Mpt. a személyi és tárgyi feltételek között egyértelművé teszi, hogy a
pénztárnak tájékoztatási kötelezettségei teljesítése érdekében internetes honlappal kell
rendelkeznie.
a(z) 156. §-hoz
A pontosítást az elmúlt időszakban felmerült jogértelmezési kérdések indokolták. Eszerint a
pénztár működésével, működtetésével összefüggő feladatok finanszírozása csak a működési
tevékenység forrásai terhére történhet.
a(z) 157. §-hoz
A módosítás a választható portfoliós rendszerben történő átsorolás esetén a pénztártagokkal
szemben fennálló tájékoztatási kötelezettségét fogalmazza meg, annak érdekében, hogy a
pénztártag megfelelő információ birtokában élhessen választási lehetőségeivel.
a(z) 158. §-hoz
A módosítás egyértelművé teszi a pénztárak számára, hogy melyek azok az adatok, amelyek
változását a pénztárnak a honlapján két munkanapon belül közzé kell tennie. Ezzel egyidőben
a beszámolási kötelezettség egyszerűsödik.
a(z) 159. §-hoz
A gyakorlati tapasztalatok által feltárt nehézségek miatt szükségessé vált a pénztárak
végelszámolási szabályainak pontosítása, kiegészítése, amelyek révén az eljárás
biztonságosabbá válik. A módosítás értelmében az ellenőrző bizottsági tagok mandátuma nem
a végelszámolás kezdő időpontjában szűnik meg, hanem a pénztár megszűnésével
egyidejűleg.
159
NYOLCADIK RÉSZ
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ MEGHATÁROZOTT RÉSZÉNEK AZ ADÓZÓ
RENDELKEZÉSE SZERINTI FELHASZNÁLÁSÁRÓL SZÓLÓ RENDELKEZÉSEKET
ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XVIII.	Fejezet
A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti
felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az adóbevallásra vonatkozó rendelkezések módosulásával összefüggésben szükséges a
személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti
felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény rendelkezéseinek pontosítása is. A javaslat -
a kivételes méltányosság lehetőségének bevezetésével - rugalmasabban kezeli azon
szervezetek felajánlásból történő támogatását, amelyek köztartozással rendelkeznek és azt
rendezik.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 160. §-hoz
Az elmúlt időszakban több olyan eset fordult elő, melynek során az 1 %-os felajánlást azért
nem lehetett a kedvezményezett javára folyósítani, mert a szervezet a köztartozás-mentességre
vonatkozó feltételt - egyébként méltányolható okból - nem tudta teljesíteni. Indokolt ezért,
hogy az adóhatóság méltányossági jogkört kapjon, mellyel kivételes esetben eltekinthet e
feltétel meglététől, amennyiben a kedvezményezett a köztartozását a felajánlott összeg
átutalását megelőzően rendezi.
a(z) 161. §-hoz
Az egyházak technikai számának kiadására vonatkozó pontosító rendelkezés.
a(z) 162. §-hoz
2009. évtől megszűnik az adóhatósági adómegállapítás rendszere és bevezetésre kerül az
egyszerűsített bevallás lehetősége. Ezzel összhangban módosulnak a személyi jövedelemadó
meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló
1996. évi CXXVI. törvény megfelelő rendelkezései.
a(z) 163. §-hoz
Az egyszerűsített bevallás bevezetésével összefüggő rendelkezés.
a(z) 164. §-hoz
Az adóhatóságot érintő eljárási szabályok pontosítása.
160
KILENCEDIK RÉSZ
A SZÁMVITELRŐL ÉS A MAGYAR KÖNYVVIZSGÁLÓI KAMARÁRÓL, A
KÖNYVVIZSGÁLÓI TEVÉKENYSÉGRŐL, VALAMINT A KÖNYVVIZSGÁLÓI
KÖZFELÜGYELETRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XIX.	Fejezet
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A vállalkozásokat érintő adminisztrációs kötelezettségek egyszerűsítését célozza a
könyvvizsgálatra nem kötelezett jogi személyiség nélküli gazdasági társaságoknál (betéti
társaságoknál, közkereseti társaságoknál) egy olyan, a kettős könyvvitelen alapuló sajátos
beszámolási rendszer kialakítása, amelyben a ténylegesen felmerült, alapbizonylatokkal
alátámasztott tételek rögzítésén túlmenően gyakorlatilag további értékelési, átértékelési
feladatokat (értékhelyesbítés, értékvesztés, értékváltozáshoz kapcsolódó terven felüli
értékcsökkenés, céltartalék, devizaárfolyam-változás) nem kell elvégezni és nem kell
alkalmazni az időbeli elhatárolásokra vonatkozó tételek egy jelentős részét sem. A Javaslat
szerint az érintett vállalkozóknak kiegészítő mellékletet sem kell készíteniük.
További egyszerűsítést eredményez a devizában történő könyvvezetésre és beszámoló
készítésre vonatkozó lehetőségek bővítése, valamint a konszolidált beszámoló készítési
kötelezettség alól a harmadik országbeli külföldi felettes anyavállalattal rendelkező belföldi
anyavállalat mentesítése.
A feketegazdaság visszaszorítását szolgálja a készpénzforgalom korlátozását célzó azon
Javaslat, amely a napi készpénz záró állomány - havi szintű - átlagának maximális
mértékéről rendelkezik.
Az Szt. további módosítását a jogalkalmazás során felmerült gyakorlati kérdések rendezése
indokolja. E módosítások a gyakorlati alkalmazás során felmerült kérdések, felvetések
megválaszolását, egyértelmű megítélését segítik.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 165. §-hoz
A Javaslat pontosítja a jelenleg hatályos rendelkezéseket figyelemmel arra, hogy a kapcsolt
fél fogalmát az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes
nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1725/2003/EK bizottsági rendelet
határozza meg.
a(z) 166. §-hoz
A Javaslat jelentős egyszerűsítésként, a közösségi szabályozással összhangban, a
könyvvizsgálatra nem kötelezett jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra (betéti
társaságokra, közkereseti társaságokra) lehetővé tesz egy olyan sajátos beszámolási
rendszert, amelyben a ténylegesen felmerült, alapbizonylatokkal alátámasztott tételek
rögzítésén túlmenően gyakorlatilag további értékelési, átértékelési feladatokat nem kell
elvégezni.
161
2009. január 1-jétől a 100 millió Ft nettó árbevétel és 50 fő foglalkoztatotti létszám alatti
betéti társaságok, közkereseti társaságok készíthetnek majd ilyen sajátos egyszerűsített éves
beszámolót (a továbbiakban: sajátos egyszerűsített éves beszámoló).
Amennyiben a vállalkozó él ezzel a választási lehetőséggel, egyszerűsített éves beszámolóját
mindaddig e sajátos előírások figyelembevételével kell elkészítenie, míg arra lehetősége van
(azaz saját döntés alapján nem készíthet egyszerűsített éves beszámolót vagy éves
beszámolót).
a(z) 167. §-hoz
Az Szt. jelenleg hatályos előírása szerint a gazdálkodóknak a pénzkezelési szabályzatban -
többek között - rögzíteniük kell a napi készpénz záró állomány maximális mértékét. Ezzel
összefüggésben a Javaslat korlátozza a napi készpénz záró állomány - havi szintű - átlagos
mértékét, amely, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, nem lehet több, mint az előző
üzleti év - éves szintre számított - összes bevételének 1,2%-a, illetve ha az előző üzleti év
összes bevételének 1,2%-a nem éri el az 500 ezer forintot, akkor 500 ezer forint. A Javaslat
külön rendelkezik a jogelőd nélkül alapított gazdálkodók esetén követendő szabályokról.
a(z) 168. §-hoz
A Javaslat lehetővé teszi, hogy az Szt. 20. §-ának (4) bekezdése szerinti devizában történő
könyvvezetés és beszámolókészítés - ha a feltételeknek megfelelő deviza pénzneme nem
azonos az euróval - a vállalkozó döntése alapján euróban történjen. Ebben az esetben a
létesítő okiratban is az eurót kell rögzíteni.
a(z) 169. §-hoz
A Javaslat a jelenleg hatályos rendelkezések tartalmi változatlansága mellett pontosítja, hogy
az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok között kell - többek között - kimutatni az
ingatlanok rendeltetésszerű használatához kapcsolódó - jogszabályban nevesített -
hozzájárulásokat, díjakat. Az idevonatkozó jogszabályok időközben - az elnevezés
tekintetében - változtak, ezért a jogszabályi előírásokkal összhangban a Javaslat pontosítja,
hogy milyen hozzájárulásokat, díjakat kell ilyen jogcímen kimutatni (pl. a víziközmű-
fejlesztési hozzájárulás, villamos energia hálózati csatlakozási díj, gázhálózati csatlakozási
díj).
a(z) 170. §-hoz
Az Szt. jelenlegi előírásai a kapott fejlesztési támogatások elszámolására vonatkozóan
tartalmaznak előírást. A vállalkozók a fejlesztési támogatást több esetben úgy kapják, hogy a
támogatás folyósítása feltételekhez kötött. Amennyiben a vállalkozó ezen feltételeket nem
teljesíti, akkor a kapott fejlesztési támogatást részben vagy egészen vissza kell fizetnie, mely
visszafizetés elszámolására vonatkozóan az Szt. nem tartalmaz egyértelmű rendelkezést.
A Javaslat a gyakorlati végrehajtás elősegítése érdekében előírja, hogy a kapott fejlesztési
támogatás visszafizetett összegét rendkívüli ráfordításként kell elszámolni, ezzel egyidejűleg
-	ha ezen jogcímen halasztott bevételt mutat ki a vállalkozó - a passzív időbeli elhatárolások
között állományban lévő fejlesztési támogatás összegét meg kell szüntetnie (fel kell oldania).
a(z) 171. §-hoz
Az Szt. jelenleg hatályos szabálya a kötelezettségek teljesítésére, a csereszerződés keretében
átadott vásárolt és saját termelésű készletek elszámolására vonatkozik. A Javaslat
egyértelművé teszi, hogy az ilyen jogcímen nyújtott szolgáltatások ellenértékét is az
értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni.
162
a(z) 172. §-hoz
(1)	bekezdéshez:
Az Szt. jelenleg hatályos előírásai nem tartalmaznak arra vonatkozóan külön rendelkezést,
hogy a kerekítési különbözeteket (pl. az 1 és 2 forintos érmék bevonása miatti kerekítési
különbözetet, az adófolyószámlákon mutatkozó - bevallás 100, illetve 1000 forintra,
könyvelés forintban közötti eltérés miatti - kerekítési különbözetet) hogyan kell elszámolni.
A Javaslat hiánypótló szabályozásként - összhangban a gyakorlatban eddig is követett
elszámolással - nevesíti, hogy ezen kerekítési különbözeteket - jellegüknek megfelelően -
az egyéb bevételek vagy az egyéb ráfordítások között kell elszámolni.
(2)	bekezdéshez:
A Javaslat hiánypótló rendelkezésként szabályozza, hogy az értékesített, és a szerződés
szerinti feltételek teljesítésének későbbi meghiúsulása miatt visszavett, a két időpont között
használt eszköz visszavételkori értékét - legfeljebb eredeti eladási árát - egyéb bevételt
csökkentő tételként kell elszámolni.
A szabályozás elsősorban azon gyakorlati probléma megoldására ad javaslatot, ahol az
immateriális jószág, a tárgyi eszköz értékesítése - részletfizetés, vagy halasztott fizetés miatt
-	tulajdonjog fenntartással történik. Ebben az esetben az értékesítést az eszköz birtokba
adásakor kell elszámolni, azonban ha a vevő a szerződés szerint nem fizeti meg az
ellenértéket, akkor az eladó nem járul hozzá a tulajdonjog átruházásához és az eszközt
visszaveszi.
a(z) 173. §-hoz
Lásd az előző § (1) bekezdéséhez tartozó indokolást.
a(z) 174. §-hoz
A Javaslat szerint a kockázatitőkealap-j egyek hozamát - a befektetési jegyek hozamához
hasonlóan - kamatként kell elszámolni.
a(z) 175. §-hoz
Lásd a(z) 170. §-hoz tartozó indokolás.
a(z) 176. §-hoz
A Javaslat szerint a sajátos egyszerűsített éves beszámoló csak mérlegből és
eredménykimutatásból áll, kiegészítő mellékletet nem tartalmaz.
A javasolt sajátos egyszerűsített éves beszámoló esetén az érintett vállalkozók nem
alkalmazhatják az üzleti vagy cégértékre, az értékhelyesbítésre, az értékelési tartalékra, az
értékvesztésre, az értékváltozáshoz kapcsolódó terven felüli értékcsökkenésre, a céltartalékra
(a jogszabályi előírásokon alapuló céltartalék-képzés kivételével), a devizaárfolyam-
változásra vonatkozó előírásokat, nem alkalmazhatják a valós értéken történő értékelésre
vonatkozó lehetőségeket, illetve az időbeli elhatárolásokra vonatkozó tételek egy jelentős
részét sem.
A Javaslat szerint a tárgyi eszközök, immateriális javak teljes bekerülési értéke elszámolható
értékcsökkenésként (maradványértékkel nem kell számolni), az egyéb eszközök pedig (a
részesedések, a készletek, a követelések, ideértve a devizás tételeket is) folyamatosan az
eredeti bekerülési értéken szerepelnek a könyvekben és a beszámolóban, azok átértékelésére
nem kerül sor.
163
Amennyiben a vállalkozó adott üzleti évre vonatkozóan először készít sajátos egyszerűsített
éves beszámolót, akkor az üzleti év első napjával nyilvántartott értékhelyesbítést, értékelési
tartalékot, valós értékeléshez kapcsolódó tételt, üzleti vagy cégértéket, értékvesztést, terven
felüli értékcsökkenést, érintett időbeli elhatárolást meg kell szüntetni (vissza kell írni, fel kell
oldani). A terven felüli értékcsökkenés visszaírásával egyidejűleg a terv szerinti
értékcsökkenés módosítható.
a(z) 177. §-hoz
A Javaslat szerint - az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében - összhangban a
közösségi szabályozással, nemcsak az Európai Gazdasági Térségben székhellyel rendelkező
fölérendelt anyavállalat, hanem azon harmadik országban székhellyel rendelkező fölérendelt
anyavállalat is - egyéb feltételek teljesítése mellett - mentesítheti a belföldi (mentesíthető)
anyavállalatot az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítési kötelezettség alól, amely
fölérendelt anyavállalat az Szt.-vel vagy a 83/349/EGK irányelvvel, illetve az 1606/2002/EK
rendelettel összhangban, vagy azokkal egyenértékű módon, illetve azoknak megfelelően
készíti el és hozza nyilvánosságra összevont (konszolidált) beszámolóját, valamint összevont
(konszolidált) üzleti jelentését.
A Javaslat ezen túlmenően a közösségi szabályozással összhangban pontosítja a mentesítési
feltételeket is:
-	egyrészt a tulajdoni hányad számításánál nem kell figyelembe venni a mentesíthető
anyavállalat vezető tisztségviselői, vagy felügyelőbizottsága tagjai által jogszabály,
vagy létesítő okirat szerint megszerzett tulajdoni hányadot,
-	másrészt a kisebbségi tulajdonosok, vagy azok egy része akkor kérheti az összevont
(konszolidált) éves beszámoló elkészítését, ha részvénytársaságnál, illetve európai
részvénytársaságnál összesen legalább 10%-os (egyéb vállalkozónál legalább 20%-os)
mentesíthető anyavállalati részesedés van a birtokukban.
a(z) 178. §-hoz
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi
LXIII. törvény rendelkezéseinek való megfelelés érdekében törvényben szükséges
szabályozni a természetes személyek nyilvántartásban kezelt adatait, illetve ezen adatok
nyilvánosságát, melyekről a módosítást megelőzően kormányrendelet rendelkezett.
a(z) 179. §-hoz
A Javaslat törvényi szintre emeli és egyértelművé teszi, hogy a nyilvántartásba vett
könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosult természetes személyek továbbképzését csak a
miniszter által - erre felhatalmazott - akkreditált szervezet végezheti.
a(z) 180. §-hoz
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosított előírásai szerint arra vonatkozóan,
hogy mely eljárásért vagy szolgáltatásért kell díjat fizetni, nem elegendő az illetéktörvény
általános felhatalmazása, a díjat az adott ágazati törvény felhatalmazása alapján lehet csak
szabályozni. A könyvviteli szolgáltatást végzők, valamint a továbbképzésükben
közreműködő szervezetek nyilvántartásba vételi eljárásának igazgatási szolgáltatási díjáról
szóló 21/2002. (V.30.) PM rendelet az illetéktörvény általános, valamint a könyvviteli
szolgáltatást végzők nyilvántartásba vételéről szóló 93/2002. (V.5.) Korm. rendelet konkrét
felhatalmazása alapján került kihirdetésre, a módosítás a szükséges önálló ágazati törvény
felhatalmazó rendelkezését tartalmazza.
164
a(z) 181. §-hoz
A Javaslat szerint a könyvviteli elszámolást alátámasztó bizonylatnak a bizonylat
kiállításának időpontját, illetve - a gazdasági művelet jellegétől, időbeni hatályától függően
-	annak az időpontnak vagy időszaknak a megjelölését is tartalmaznia kell, amelyre a
bizonylat adatait vonatkoztatni kell. A módosítás az általános forgalmi adóról szóló - 2008-
ban hatályba lépett - új törvény előírásaiból következik. A számviteli elszámolás alapja -
változatlanul - a Ptk. szerinti teljesítés időpontja, ugyanakkor az általános forgalmi adóról
szóló törvény ettől eltérő teljesítési időpontot is rögzít(het). Ezért a könyvviteli elszámolás
alapjául szolgáló bizonylatnak adott esetben mind a két teljesítési időpontot (időszakot)
tartalmaznia kell.
a(z) 182. §-hoz
Lásd a(z) 180. §-hoz tartozó indokolás.
XX.	Fejezet
a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a
könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A kamarai tv. módosításai a jogalkalmazás során felmerült kérdések, felvetések
megválaszolását, egyértelmű megítélését segítik.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 183. §-hoz
A kamarai tv. módosításával bővül az ügyfél kérelmére indított azon kamarai hatósági
eljárások köre, amelyek kivételt képeznek az ügyfelet terhelő igazgatási szolgáltatási díj
fizetésének kötelezettsége alól. A kamarai tv. 9. §-ának (1) bekezdésében kivételként
felsorolt kamarai hatósági eljárások bár az ügyfél kérelmére indulnak, nem díjkötelesek.
a(z) 184. §-hoz
A kamarai tv. Javaslat szerinti módosítása az Szt.-vel való összhang megteremtését szolgálja
a kamarai tag könyvvizsgáló, könyvvizsgáló cég bejelentésének tárgyát illetően. A
módosítás egyértelművé teszi, hogy - az Szt.-ben foglalt, a vállalkozót terhelő bejelentési
kötelezettséghez hasonlóan - csak a jogszabályi kötelezettségen alapuló (kötelező)
könyvvizsgálói tevékenységre irányuló megbízások tekintetében áll fenn a kamarai tag
könyvvizsgálót, könyvvizsgáló céget terhelő bejelentési kötelezettség.
a(z) 185. §-hoz
A Javaslat a Könyvvizsgálói Közfelügyeleti Bizottság működése során felmerülő,
szerződéskötési, pénzügyi és egyéb adminisztratív feladatok tekintetében egyértelművé teszi,
hogy a Könyvvizsgálói Közfelügyeleti Bizottság nevében a Pénzügyminisztérium jár el.
165
TIZEDIK RÉSZ
XXI.	Fejezet
A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat elfogadásával a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a
továbbiakban: Szjtv.) módosul a gyakorlati tapasztalatok függvényében, ezen kívül pedig pár
technikai pontosításra is sor kerül.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 186. §-hoz
A gyakorlati tapasztalatok bebizonyították, hogy a nyereményigazolás kiadásának 200 ezer
forintos értékhatára túl alacsony, különösen a játékkaszinókban nehéz a törvényi
követelményeknek megfelelő igazolást kiállítani. A Javaslat elfogadásával a kötelező kiadás
értékhatára 2 millió forintra emelkedik, mely megegyezik a 2007. december 31-ig a
játékkaszinókra vonatkozó előírással.
A Javaslat elfogadásával egyértelművé válik, hogy amennyiben a játékos nyereményét
valutában szerezte, akkor a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, a nyeremény kifizetésének
napján érvényes hivatalos devizaárfolyam figyelembevételével kell meghatározni a
nyeremény forintértékét.
A Javaslat elfogadásával lehetővé válik az, hogy a szerencsejáték szervezők
nyereményigazolást ne csak bizonylattömbön, hanem zárt számítástechnikai rendszer útján is
kiállíthassanak, azonban minden szervezőnek egységes módon kell kiállítani az igazolást.
a(z) 187. §-hoz
Az Szjtv. jelenlegi szövege szerint nem adható meg az engedély, ha a kérelmező, illetőleg
vezető tisztségviselője és tagja büntetett előéletű vagy a kérelem benyújtását megelőző három
éven belül közbizalom elleni, gazdasági, vagyon elleni bűncselekményt, továbbá tiltott
szerencsejáték szervezésének bűncselekményét, illetve a kérelem benyújtását megelőző két
éven belül tulajdon elleni vagy pénzügyi szabálysértést, a játék és pénznyerő automata
üzemeltetésére vonatkozó szabályok megszegése vagy tiltott szerencsejáték szabálysértését
követte el. Indokolttá vált az értékelt bűncselekmények körének felülvizsgálata, így a Javaslat
elfogadásával az engedély megtagadásának okai kiegészülnek a közélet tisztasága elleni és
nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekményekkel, illetőleg a jogi személlyel szemben
alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény szerinti tevékenység bíróság általi
korlátozásával.
A hatályos szabályok szerint az állami adóhatóság nem adhatja meg az engedélyt, ha a
kérelmező, illetőleg vezető tisztségviselője a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül
engedély nélkül szerencsejáték szervező tevékenységet folytatott. Ez a feltétel kiegészítésre
szorul több téren. Egyrészt indokolt a vizsgálatot kiterjeszteni a kérelmező tagjára is,
másrészről szükséges értékelni azt is, ha a kérelmező vezető tisztségviselője vagy tagja vezető
tisztségviselő vagy tag volt olyan gazdálkodó szervezetben, mely tiltott szerencsejáték
szervező tevékenységet folytatott. A rendelkezés továbbá pontosításra kerül azzal, hogy tiltott
szerencsejáték szervező tevékenységként csak azt lehet figyelembe venni, mely tekintetében
166
jogerős közigazgatási vagy szabálysértési határozat, illetve bírósági ítélet megállapította az
engedély nélküli szervezés tényét.
A pénzügyi feddhetetlenségre vonatkozó követelmények hosszú idő óta változatlanok, így
indokolt azok felülvizsgálata. A hatályos szabályok szerint az állami adóhatóság az engedély
iránti kérelmet elutasítja, ha a kérelmezővel, illetve vezető tisztségviselőjével és tagjával
szemben az adóhatóság a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül jogerősen 1 millió
forintot meghaladó adóbírságot, vagy 500 ezer forintot meghaladó mulasztási bírságot szabott
ki, vagy a kérelem benyújtását megelőző 1 éven belül a kérelmezőnek, illetve vezető
tisztségviselőjének 1 millió forintot meghaladó 30 napon túli köztartozása vagy adótartozása
volt. A Javaslat elfogadásával az engedélyre csak a 2 millió forintot meghaladó adóbírság,
mulasztási bírság, valamint a 2 millió forintot meghaladó 30 napon túli köztartozás vagy
adótartozás hat ki. A köztartozás és adótartozás hiánya továbbá vizsgálatra kerül a kérelmező
tagjára vonatkozóan is.
a(z) 188. §-hoz
Az Szjtv. 7/A. §-a (2) bekezdésének kiegészítésére azért van szükség, hogy egységes legyen
az Szjtv. alapján határozattal és a végzéssel kiszabott eljárási bírságokkal kapcsolatos
jogorvoslati rend, azaz mindkettővel szembeni fellebbezést az állami adóhatóság vezetője
bírálja el.
a(z) 189. §-hoz
A hatályos szabályok szerint a bírság összegét a mulasztás vagy a kötelességszegés súlyának
figyelembevételével kell megállapítani. Ismételt jogsértés esetén nem egységes a bírósági
gyakorlat, hogy a bírság összeg meghatározása során az ismétlődő jelleg értékelésre kerülhet-
e. A Javaslat elfogadásával az állami adóhatóság a bírság mértékének meghatározása során azt
is köteles mérlegelni, hogy a szerencsejáték-szervezővel szemben a jogsértést megelőző 2
éven belül hasonló jogsértés miatt jogerősen szabott-e ki bírságot.
A sorsolásos játékok és a fogadás országos lefedettségű, értékesítésük főleg közvetítők útján
történik. Ezért az ismétlődő jelleg értékelése során azt indokolt figyelembe venni, hogy a
jogszabálysértéssel érintett közvetítő által üzemeltetett értékesítőhellyel, illetve
fogadóirodával kapcsolatban talált-e szabálytalanságot az állami adóhatóság.
a(z) 190. §-hoz
Indokolt az állami adóhatóság számára lehetővé tenni, hogy valamennyi, a pénzmosás és a
terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI.
törvény (a továbbiakban: Pmt.) hatálya alá tartozó szervezővel szemben, a Pmt. megsértése
esetén is alkalmazhassa az Szjtv.-ben foglalt jogkövetkezményeket.
a(z) 191. §-hoz
A Javaslat elfogadásával a személyi megfelelőség folyamatos fennállását vélelmezni kell a
határidőben benyújtott meghosszabbításra irányuló kérelem jogerős elbírálásáig.
A hatályos szabályok szerint a pénznyerő automatát üzemeltetők kötelesek negyedévente
időszaki elszámolást készíteni az állami adóhatóság részére. A Javaslat elfogadásával ez a
szabály törvényi szintre emelkedik, és a technikai fejlődést követve kiegészül azzal, hogy az
időszaki elszámolást gépi adathordozón kell benyújtani.
a(z) 192. §-hoz
Az Szjtv. értelmében szerencsejáték minden olyan játék, amelyben a játékos pénz fizetése,
vagy vagyoni érték nyújtása fejében, meghatározott feltételek fennállása vagy bekövetkezése
esetén pénznyereményre, vagy más vagyoni értékű nyereményre válik jogosulttá, és a nyerés
167
vagy a vesztés kizárólag, vagy túlnyomórészt a véletlentől függ. A Javaslat elfogadásával a tét
értelmező rendelkezésbeli fogalma is kiegészül a pénzen kívüli vagyoni érték kategóriájával.
A hatályos szabályok szerint tiltott szerencsejátéknak minősül az engedély nélkül vagy az
engedélyben foglaltaktól eltérően, illetve az Szjtv. szabályainak kijátszásával vagy az Szjtv.-
ben foglalt kötelezettség, vagy tilalom megszegésével szervezett szerencsejáték. A Büntető
Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 267. §-a szerint vétséget követ el, aki tiltott
szerencsejátékot rendszeresen szervez, vagy ehhez helyiséget bocsát rendelkezésre.
Indokolatlan szigort jelent, hogy többek között a játéktervtől való engedély nélküli eltérés is
bűncselekményt valósíthat meg, ezért a Javaslat elfogadásával a tiltott szerencsejáték fogalma
az engedély nélkül szervezett szerencsejátékra terjed ki, feltéve, hogy a szerencsejáték
szervezéséhez engedélyre van szükség.
TIZENEGYEDIK RÉSZ
XXII.	Fejezet
A fiatalok életkezdési támogatásáról szóló 2005. évi CLXXIV. törvény módosításáról
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat a Fétám tv. eljárási szabályainak egyszerűsítését tartalmazza.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 193. §-hoz
A hatályos Fétám tv. alapján az életkezdési támogatásra való jogosultság érvényesítéséhez az
állami adóhatóság a gyermek adóazonosító jelét a polgárok személyi adatainak és lakcímének
nyilvántartását kezelő központi szerv adatszolgáltatása alapján megállapítja és a gyermek
adóigazolványát a szülő kérésére kiállítja és kiadja. A Javaslat az eljárás egyszerűsítése
érdekében úgy rendelkezik, hogy az adóigazolványt az adóhivatalnak nem annak külön
igénylése esetén, hanem hivatalból kell kiállítania és megküldenie a szülőnek.
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatályba léptető rendelkezések
a(z) 194. §-hoz
A Javaslatban szereplő módosítások főszabályként 2009. január 1-jén lépnek hatályba.
a(z) 195. §-hoz
A Javaslat szerint az Szja tv-t módosító rendelkezések 2009. január 1-jén lépnek hatályba,
azzal a kivétellel, hogy a tagi kölcsön elengedésére vonatkozó szabályok a kihirdetés napján,
a képzésre és a művelődési intézményi szolgáltatásra vonatkozó összegkorlátok, valamint az
átalányadózók számlatartására vonatkozó rendelkezés pedig 2009. február 1-jén lép hatályba.
168
a(z) 196. §-hoz
A Javaslat szerint a társasági adótörvényt érintő módosítások 2009. január 1-jén lépnek
hatályba, azzal, hogy azokat a 2008. adóévi adókötelezettségre is lehet alkalmazni.
a(z) 197. §-hoz
A Javaslat az Áfa tv-t módosító rendelkezések hatálybalépésére és alkalmazására vonatkozó
előírásokat tartalmazza.
a(z) 198. §-hoz
A Javaslatnak a jövedéki adótörvényt módosító rendelkezései 2009. január 1-jén lépnek
hatályba.
2009. február 1-jén lépnek hatályba a napi zárjegyfelhasználáshoz kapcsolódó
adatszolgáltatás teljeskörű el ektronizáci ójára, az adójegyek adóemelések előtti
készletfelhalmozásának (bespájzolásának) korlátozására és a vendéglátósoknak az
alkoholtermékek napi készletforgalmának rögzítési kötelezettségére vonatkozó rendelkezések.
2009. július 1-jén lépnek hatályba az adóraktár engedélyesek és a jövedéki engedélyes
kereskedők vevőnyilvántartásából teljesítendő adatszolgáltatás kötelező elektronikus
benyújtására, a szőlőbor elszámolás elektronikus benyújtására, valamint a
zárjegyfelhasználókra vonatkozó rendelkezések (elektronikus zárjegymegrendelés, zárjegy
elszámolás, zárjegykészlet egyéb változásainak elektronikus napi jelentése). Ugyancsak 2009.
július 1-jén lépnek hatályba a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény szerint
megvalósuló szervezeti átalakítás esetében alkalmazható engedélyezési eljárásra vonatkozó
rendelkezések is.
A termékmérleg-havizárást és a szállítási nyilvántartás havi zárás összesítését 2009. október
1-jétől kell kizárólag elektronikus úton (Ügyfélkapun keresztül) benyújtani.
Az üzemanyagok bio-tartalmának növelésére irányuló adóintézkedés hatályba lépéséhez az
Európai Bizottság jóváhagyása szükséges, tekintettel arra, hogy azt állami támogatási
szempontból előzetesen el kell fogadtatni. Így az új rendelkezés hatálybalépése ehhez
igazodik. A bizottsági jóváhagyás időpontja a Magyar Közlönyben közzétételre kerül.
a(z) 199. §-hoz
A földgázellátásról szóló törvénynek a helyi adó törvényt módosító azon rendelkezései,
amelyeket e törvény felülír, nem lépnek hatályba.
a(z) 200. §-hoz
A Javaslat értelmében az Itv-t módosító rendelkezések 2009. január 1-jén lépnek hatályba,
azzal, hogy az Itv. rendelkezéseit a 2009. január 1. napját követően illetékkiszabásra
bejelentett vagy más módon az állami adóhatóság tudomásra jutott vagyonszerzési ügyekben,
valamint kezdeményezett elsőfokú, illetve jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni.
Azon rendelkezések, amelyek érintik az illetékfizetésre kötelezettek körét vagy az illeték
mértékét a törvény kihirdetését követő 45. napon lépnek hatályba és az ezt követően
illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az adóhatóság tudomására jutott vagyonszerzési
ügyekben kell alkalmazni. A feltűnő értékaránytalanság mellett kötött ügyletekre vonatkozó
illetékszabályt azonban csak abban az esetben kell alkalmazni, ha az ügyletet a szabály
hatálybalépését követően kötötték.
169
a(z) 201. §-hoz
A Javaslat Gjt-t módosító rendelkezései - főszabály szerint - 2009. január 1-jén lépnek
hatályba. A cégautóadóra vonatkozó rendelkezések hatályba lépése azonban csak 2009.
február 1., a gépjárműadó-adóalanyiságra vonatkozó rendelkezés pedig a Javaslat kihirdetését
követő 45. napon lép hatályba.
a(z) 202. §-hoz
(1)	E törvénynek az Art.-t módosító rendelkezései - a (2)-(4) bekezdésekben foglalt
kivételekkel - 2009. január 1-jén lépnek hatályba.
(2)	E törvénynek az Art. 175. §-ának (17), (19), valamint (20)-(22) bekezdéseit megállapító
rendelkezései, az Art. 1. melléklet I./B/3/a) pontjának ab) alpontját, illetőleg 6. számú
melléklet 2. pontjának b) alpontját módosító rendelkezései, valamint e törvény 221. §-a a
kihirdetés napját követő napon lépnek hatályba.
(3)	E törtvénynek az Art. 56. § (1) bekezdését módosító és az Art. 56. § új (3) bekezdését
megállapító rendelkezése a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási
együttműködésről, valamint a 218/92/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló
1798/2003/EK (2003. október 7.) tanácsi rendelet 2. cikk 1. pontjában a magyar illetékes
hatóságra vonatkozó rendelkezés módosításával egyidejűleg lép hatályba.
(4)	2009. február 1-jén lép hatályba e törvénynek az Art. 14. §-ának (1) bekezdését, 16. §-a
(4)	bekezdésének c) pontját, 17. §-ának (12) bekezdését, 24/A. §-ának (1), (4), (7), (11), (12)
bekezdéseit, 30. §-át, 32. §-ának (1) bekezdését, 33.§-a (3) bekezdésének c) pontját, 46. §-
ának (1) bekezdését, 47.§-ának (7) bekezdését, 54. §-a (5) bekezdésének b) pontját, 92. §-ának
(7)	bekezdéseit, 117. §-ának (4) bekezdését, 124. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (3) és (7)
bekezdéseit, 154. §-át, 164. §-ának (6) bekezdését, 170. §-ának (1) és (6) bekezdéseit, 172. §-
ának (3), (5) és (18)-(20) bekezdéseit módosító rendelkezése.
a(z) 203. §-hoz
A Javaslat hatályba léptető rendelkezést tartalmaz.
a(z) 204. §-hoz
Az Szt. módosításai - a könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosult természetes személyeket
érintő, valamint a deviza könyvvezetés 25%-os feltételének előírására vonatkozó módosítások
kivételével - 2009. január 1-jén lépnek hatályba azzal, hogy azokat első alkalommal a 2009.
évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni. Az Szt. egyes módosított
rendelkezései a 2008. évi üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazhatók.
a(z) 205. §-hoz
A kamarai tv.-t módosító rendelkezések a kihirdetés napját követő napon lépnek hatályba.
a(z) 206. §-hoz
E törvénynek az Szjtv. tv.-t módosító rendelkezései 2009. február 1-jén lépnek hatályba.
a(z) 207. §-hoz
E törvénynek az Fétám.-ot módosító rendelkezései a kihirdetés napján lépnek hatályba.
170
Módosító rendelkezések
a(z) 208. §-hoz
A Javaslat szövegrész-cserékkel
•	jogalkalmazást segítő módosításokat, értelmezést segítő kiegészítéseket tartalmaz;
•	összehangoló pontosításokat tartalmaz a kapcsolódó jogszabályok változásai, valamint
az Szja tv. e törvénnyel módosuló rendelkezései miatt (a módosuló rendelkezéseknek
megfelelő átvezetések);
•	a mezőgazdasági kistermelés bevételi értékhatárát 7 millió forintról 8 millió forintra
emelkedi;
•	az adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő szociális gondozói díjat 120 ezer
forintról 180 ezer forintra emeli;
•	biztosítja a nyugdíj-előtakarékoskodók számára a befizetés után járó adókiutalást
akkor is, ha jogszerű nyugdíj-szolgáltatás igénylése miatt a kiutalás időpontjában a
magánszemély nyugdíjelőtakarékossági számlával már nem rendelkezik;
•	felemeli az átalányadózás-választási lehetőségének értékhatárát (általános esetben 8
millió forintról 15 millió forintra, a kereskedők esetében 40 millió forintról 100 millió
forintra);
•	az elmúlt évek tendenciáját követve újabb szerencsejátékfajta szja vonatkozását
változtatja meg, esélyt adva az évek óta nem életképes bingójátéknak is, hogy vonzó
nyereményekkel megtalálja saját közönségét;
•	az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében ingyenesen adható
részvények juttatási keretét 500 ezer forintról 1 millió forintra emeli;
•	visszamenőleges hatállyal kimondja az árvaellátásra tekintettel folyósított özvegyi
nyugdíj adómentességét;
•	visszamenőleges hatállyal adómentessé válik a 2008. január 1-je előtt alapított, a
magyar kultúra, tudomány, művészet és sport érdekében kiemelkedő tevékenységet
folytató és kimagasló eredményt elérő magánszemélynek nyilvános jelölés alapján
odaítélt és nyilvánosan átadott szakmai díj;
•	szélesíti a mezőgazdasági őstermelésre vonatkozó szabályok alkalmazhatóságát (a
saját gazdaságban termelt szőlőből saját gazdaságban készített szőlőmust, szőlőbor
értékesítése a hatályos szabályok szerint akkor minősül mezőgazdasági őstermelői
tevékenységnek, ha az értékesítés 2 litert meghaladó kiszerelésben történik; a Javaslat
ezen korlátot 0,5 liter kiszerelésre csökkenti, igazodva ezzel a piaci körülmények
változásához).
a(z) 209. §-hoz
A Javaslat - a 2008. adóévi adókötelezettségre is alkalmazhatóan - a tartalékgazdálkodási
tevékenységet végző nonprofit gazdasági társaságokat kiveszi a társasági adóalanyok közül.
a(z) 210. §-hoz
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény módosításaként a Javaslat
a következőket tartalmazza:
171
A Javaslat szigorítja az eva-alany nyilvántartási kötelezettségét azzal, hogy előírja az eva-
alany beszerzéseihez kapcsolódó számlák megőrzését is. Az intézkedés bevezetése a gazdaság
kifehérítését szolgálja.
A Javaslat kiveszi a cégautó adóra való utalást a törvényből. A magánszemély által szerzett
jövedelemre tekintettel az egyéni vállalkozó, illetve a kifizető által megfizetett, személyi
jövedelemadónak minősülő cégautó adót eddig az eva magában foglalta, ezért a törvény úgy
rendelkezett, hogy az evás egyéni vállalkozót és kifizető adóalanyt nem terheli külön cégautó
adó-fizetési kötelezettség. A Javaslatban vagyonadóként megfogalmazott cégautó adót az eva
már nem foglalja magába, így az külön kötelezettségként jelenik meg.
a(z) 211. §-hoz
A Javaslat pontosít néhány, a tevékenység közérdekű jellegére tekintettel adómentes
szolgáltatást. Így a bírósági, hatósági nyilvántartásba bejegyzett nonprofit szervezetek (így
különösen: az egyházak) által a tagjaik felé végzett tevékenységek tekintetében az
adómentességnek a továbbiakban nem feltétele, hogy ezen szervezetek nyilvántartott
tagsággal rendelkezzenek. A Javaslat továbbá kiterjeszti a népművészeti termékek adómentes
értékesítésének személyi feltételeit a közszolgáltatókon túl a népi iparművész minősítéssel
rendelkezőkre. A Javaslat ezen túlmenően a nemzetközi szerződések és az Áfa tv. kapcsolatát
illetően az áfa-szabályozásnak a más adótörvények vonatkozásában alkalmazott elvekhez és
gyakorlathoz igazítja.
a(z) 212. §-hoz
A törvény kihirdetését követő napon lépnek hatályba a hatályos Jöt. elírt hivatkozásokat vagy
egyéb pontatlanságot tartalmazó rendelkezéseit helyesbítő módosítások.
A gyógyszer törvény (2005. évi CXV. törvény) - a vonatkozó uniós rendelkezéseknek
megfelelően - 2011. március 31-ére tolta ki a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású
készítményekre adott átmeneti rendelkezést. A Javaslat e határidővel hozza összhangba a
jövedéki törvényben az alkohol termékkör alá tartozó svédcsepp és hasonló típusú
gyógyhatású termékek adómentességét biztosító rendelkezésben rögzített, ez év végén lejáró
határidőt.
2009. január 1-jétől az ásványolaj termékek előállításnak nem tekintendő átminősítését 5
helyett 3 nappal korábban kell a vámhatósághoz bejelenteni. A diplomaták, nemzetközi
szervezetek jövedéki adómentességére vonatkozó szabályozás áfa-mentességgel való
összhangja miatti pontosítani szükséges, hogy csak a hivatásos konzuli képviseletek esetében
jár az adómentesség (a tiszteletbeliek esetében nem). Az adómentes felhasználók és a
jövedéki engedélyes kereskedők engedélyét - azonosan az adóraktár engedélyesekével - a
vámhatóság által megállapított adóhiány esetén is vissza lehet vonni.
a(z) 213. §-hoz
A vámjogi utólagos ellenőrzések lefolytatása középfokú szintről alsó fokú szintre került 2007.
december 30-tól, amely eredményeként a jelenlegi d) pont alapján a regionális ellenőrzési
központok felügyeletét ellátó regionális parancsnokságok is rendelhetnének el utólagos
ellenőrzéseket. Tekintettel arra, hogy a vizsgálatokra történő kiválasztás és a kockázatelemzés
központosítottan történik, nem lenne célszerű a vizsgálatokat helyi szinten, decentralizáltan
elrendelni, hanem csak központosítottan, így a jogkört a VPOP-ra, illetve az országos
parancsnokra kell telepíteni.
Emellett az ún. „mozaikos” jogalkotási technika alkalmazásával kerülnek átvezetésre a
nemzeti vámjogi joganyagban az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap
(EMOGA) elnevezésének és közösségi jogi szabályozásának módosulása miatti változások.
172
a(z) 214. §-hoz
A Tny-ben a Vám- és Pénzügyőrségre való hivatkozás pontosítása érdekében kerül sor a
„ vámhivatal” kifejezésnek a „ vámhatóság” kifejezésre történő pontosítására.
a(z) 215. §-hoz
A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényben a Vám- és
Pénzügyőrségre való hivatkozás pontosítása érdekében kerül sor a „vámhivatal” kifejezésnek
a „vámhatóság” kifejezésre történő pontosítására.
a(z) 216. §-hoz
A Vptv-ben is átvezetésre kerül az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap
(EMOGA) elnevezésének és közösségi jogi szabályozásának módosulása miatti változás.
a(z) 217. §-hoz
A Javaslat a Htv. e törvénnyel beiktatott 13/A. §-ának (7) bekezdése miatt pontosítja a Htv.
13/A. §-ának (1) bekezdésében lévő hivatkozást. Szintén pontosítást szolgál a Javaslat Htv. 3.
számú mellékletére vonatkozó kitétele.
a(z) 218. §-hoz
A Javaslat a Htv. gázszolgáltatókra vonatkozó rendelkezései vonatkozásában
szövegmódosítást irányoz elő, ezáltal összhangot teremtve a földgázellátásról szóló 2008. évi
XL. törvény fogalomrendszerével.
a(z) 219. §-hoz
A Javaslat az Itv. a gépjármű, pótkocsi vagyoni értékű jog megszerzésével összefüggő
illetékkötelezettséggel kapcsolatban pontosító rendelkezéseket fogalmaz meg, illetve
korrigálja a vonatkozó rendelkezések belső jogszabályi hivatkozásait. Ezen túlmenően a
Javaslat a határozat elleni fellebbezés illetékének szabályait kiterjeszti a végzés elleni
jogorvoslatra, illetve a végrehajtási kifogásra is, egységesen kezelve így a közigazgatási
hatósági döntéseket.
a(z) 220. §-hoz
Nyelvhelyességi javítás.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 9. §-ának
(10) bekezdése az európai területi együttműködési csoportosulást is beemelte azon
szervezetek körébe, amelyek vállalkozási tevékenységük eredménye után adóznak. Indokolt
ezért annak lehetővé tétele, hogy amennyiben az európai területi együttműködési
csoportosulás vállalkozási tevékenységből bevételt nem ér el, vagy e tevékenységéhez
kapcsolódóan költséget, ráfordítást nem számol el, úgy adóbevallás helyett bevallást
helyettesítő nyilatkozatot tehessen, hasonlóan a Tao. tv. 9. §-ában nevesített többi
szervezethez.
Nyelvhelyességi javítás.
A számvitel bizonylati rendjéhez képest az adózás rendjéről szóló törvény egyes
bizonylatokat külön is megjelöl, így például a magánszemélyek jövedelemadója alá eső
kifizetések bizonylatait, az adókedvezményre jogosító igazolásokat. A hatályos szabályozás
szerint az olyan igazolást, amelynek alapján az adózó a bevételét, az adóalapját vagy az adóját
csökkentheti, a kedvezményre való jogosultság keletkezésének időpontjában, de legkésőbb az
adóévet követő év január 31-éig kell kiadni. Tapasztalati adatok alapján nyilvánvalóvá vált,
hogy az adóévet követő év január 31-éig történő igazoláskiadási kötelezettséget számos
173
esetben nem tartották be, ami bizonytalanságot okozott a magánszemély adózók körében. A
Javaslat szerinti módosítás 15 nappal meghosszabbítja az igazolások kiadásának végső
határidejét, ami a munkáltatók, kifizetők szempontjából pozitív intézkedés, ugyanakkor még a
meghosszabbított határidő mellett is kellő idő áll a magánszemély adózók rendelkezésére
személyi jövedelemadó bevallási kötelezettségük teljesítési módjának meghatározására,
bevallási kötelezettségük teljesítésére.
Lásd a(z) 107. §-hoz tartozó indokolást.
Lásd a(z) 126. §-hoz
Technikai pontosítás.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a végrehajtás szünetelésének nemcsak az Art, hanem más
törvény által kizárt fizetési könnyítés esetén sincs helye. A végrehajtás folyamatát ugyanis
nem indokolt megszakítani azokban az esetekben, amikor az adózó előre láthatóan
elutasítandó fizetési könnyítés iránti kérelmet terjeszt elő és a kérelem elutasításáról a
döntéshozatal nem az adóhatóság hatáskörébe tartozik.
A jogfejlődés okán, az Art. 175. §-a normatartalmához való jobb igazodás és megfelelés
igénye, továbbá az elektronikus úton történő ügyintézés lehetőségének bővülése, illetőleg a
papíralapú nyomtatványok körének szűkülése szükségessé tette az alcím kibővítését, mely
egyúttal a jogalkalmazók eligazodását is segíti.
A bevallások elektronikus elkészítésének és benyújtásának igen jelentős elterjedése, valamint
az elektronikus ügyintézés szélesedése számos új feladat elé állította az állami adóhatóságot.
Többek között a megfelelő elektronikus fájlstruktúrák, ún. elektronikus űrlapok és az azokhoz
tartozó egységes felépítésű kitöltési útmutatók, tájékoztatók kialakításával és adózók
rendelkezésére bocsátásával kell az adóhatóságnak elősegítenie a bevallási kötelezettség
elektronikus úton és megfelelő minőségben történő teljesítését, az adózók könnyebb
eligazodását, ami együtt jár az elektronikus teljesítési mód használatát biztosító alkalmazások
fejlesztésével is. Az elektronikus úton való kötelezettségteljesítés miatt feleslegessé és
elavulttá válik a korábban gépi adathordozón történő teljesítés.
A fióktelepre vonatkozó jogszabályok a korábbiakhoz képest lehetővé teszik a fióktelep
jogerős bejegyzése előtti időszakra is az előfióktelepként történő működést, ezért az
előtársaságra irányadó kötelezettségeket (pl.: előtársasági időszakra eső bevallási
kötelezettség) az előfióktelep vonatkozásában is megfelelően alkalmazni szükséges.
Újra és újra felmerülő adózói igényt elégít ki a Javaslat azáltal, hogy az éves gyakoriságú
bevallásra kötelezett adózók számára a bevallási határidőt az adóévet követő és február 15-
éről 25-ére módosítja. Ezzel az adózók döntő hányadát kitevő éves bevallók számára tíz
nappal hosszabb idő áll rendelkezésre éves bevallásuk elkészítésére, illetőleg könnyíti
helyzetüket az is, hogy az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallási kötelezettség határnapja,
azaz a hónap 12. napja és az éves bevallás határideje között három napról tizenhárom napra
nő a különbség, ami jelentős munkatorlódástól mentesíti az adózókat és a könyvelőirodákat,
adótanácsadókat egyaránt.
A hatályos szabályozás értelmében az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az
általános forgalmi adó nettó, elszámolandó összegét - ha évente tesz adóbevallást - az
adóévet követő év február 15-éig fizetheti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.
A vállalkozási tevékenységet folytató vagy általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget
eredményező értékesítést végző magánszemély a személyi jövedelemadót az adóévet követő
év február 15-éig fizeti meg. A Javaslat szerinti változtatás tíz nappal meghosszabbítja a
fizetésre nyitva álló határidőt.
174
Kiegészül az első fokon eljáró közlekedési hatóság adatszolgáltatása a gépjármű
üzembentartójára vonatkozó adatokkal, tekintettel arra, hogy az üzembentartó a jövőben
vagyonszerzési illeték fizetésére lesz kötelezett.
A jogszabály jelenleg nem írja elő az adatszolgáltatás teljesítésének módját, amit a módosítás
pótol, és egyértelművé teszi, hogy az adatszolgáltatást elektronikus úton kell teljesíteni. Az
elektronikus teljesítési mód az építésfelügyeleti hatóságra plusz terhet nem jelent, mivel
foglalkoztatóként egyébként is elektronikusan kötelezett bevallás benyújtására, illetőleg
egyéb adatszolgáltatás teljesítésére.
Az adókedvezményre jogosító igazolást kiállító szerv, ha olyan igazolást (bizonylatot) állít ki,
amelynek alapján a magánszemély adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosult,
a kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás tartalmának közlésével adatot szolgáltat az
adózónak kiadott igazolásról. Az adatszolgáltatást az adóévet követő év február 15-éig, azaz a
korábbihoz képest tizenöt nappal meghosszabbított határidőn belül teljesítheti elektronikus
úton.
A Javaslat Art. 24/A. § (4) bekezdését szövegrész-cserével módosító rendelkezése az Art.
24/A. § (2) bekezdésével összhangban kimondja, hogy a felfüggesztésről szóló értesítéshez
hasonlóan az állami adóhatóságnak a törlő határozat esetén sem a határozat jogerőre
emelkedése napját követő napon, hanem a határozat jogerőre emelkedése megállapítása napját
követő napon kell az adózó nyilvántartását végző szerveket értesítenie.
a(z) 221. §-hoz
A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzéséről és megakadályozásáról szóló
2007. évi CXXXVI. törvény 23. § (7) bekezdése általános felhatalmazást ad az adóhatóság és
a vámhatóság részére a büntetőeljárást megelőző szakaszban eljáró pénzügyi információs
egység (PIE) kérelme alapján adótitok kiadására. A Javaslat ennek megfelelően az új Pmt.
hatálybalépésével párhuzamosan, eredetileg az Art. 54. § (12) bekezdésében szabályozott, a
PIE speciális adótitok-kiadási jogcímét tartalmazó rendelkezés (13) bekezdésbe utalásával
csak jogszabály-szerkesztési jellegű, nem érdemi módosítást tartalmaz.
a(z) 222. §-hoz
A Javaslatban szereplő módosítások miatt szükséges átvezetéseket tartalmaz.
a(z) 223. §-hoz
A Javaslatban szereplő módosítások miatt szükséges átvezetéseket tartalmaz.
a(z) 224. §-hoz
Tartalmazza, hogy a szakképzési hozzájárulás tekintetében adóalanynak minősülő adózók a
szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi
LXXXVI. törvény vonatkozó részeiben előírt, a tárgyévet követő második hónap 15. napjában
megállapított határidő helyett - igazodva az éves bevallási határidők módosításához - a
tárgyévet követő második hónap 25. napjáig teljesíthetik kötelezettségeiket.
a(z) 225. §-hoz
Az önkéntes pénztárak működési hatékonyságát, és a szabályok átláthatóságát elősegítő
pontosító rendelkezések.
a(z) 226. §-hoz
A magánnyugdíjpénztárak működési hatékonyságát, és a szabályok átláthatóságát elősegítő
pontosító rendelkezések.
175
a(z) 227. §-hoz
Az egyszerűsített bevallás bevezetésével összefüggő rendelkezés.
a(z) 228. §-hoz
A Javaslat fokozatosan bővíti azon vállalkozók körét, akik devizában történő könyvvezetést
és beszámoló készítést választhatnak. A 2009. évi üzleti évtől devizában készítheti el éves
beszámolóját és devizában vezetheti könyveit az a vállalkozó, amelynél a tevékenység
elsődleges gazdasági környezetének pénzneme a forinttól eltérő deviza, feltéve, hogy
a)	bevételei, költségei és ráfordításai, valamint
b)	pénzügyi eszközei és pénzügyi kötelezettségei
az előző és a tárgyévi üzleti évben külön-külön több mint 50%-ban az adott devizában
merülnek fel (a jelenleg hatályos előírások szerint ez a mérték legalább 75%).
A Javaslat rendelkezik arról is, hogy a 2010. évi üzleti évtől a devizában történő
könyvvezetéshez, illetve beszámoló készítéshez az előző feltételeknek már csak 25% feletti
mértékben kell megfelelni.
Ezen túlmenően a Javaslat részben az Szt. jelenleg hatályos előírásait hozza összhangba,
részben pontosító rendelkezéseket tartalmaz.
a(z) 229. §-hoz
A Javaslat elfogadásával pontosításra kerül az Szjtv., mivel a 2007. december 15. óta hatályos
Pmt. címe eltér az ezt megelőzően alkalmazott pénzmosás elleni törvényétől.
A lóversenyfogadás koncesszióba adása esetén a hatályos Szjtv. legalább 100 millió forint
koncessziós díj fizetését teszi kötelezővé a koncesszióba vevő számára. Ez a törvényi
minimum azonban a lóversenyfogadás jelenlegi forgalmi adataira tekintettel túl magas, ezért a
Javaslat elfogadásával az összeg a felére csökken.
a(z) 230. §-hoz
A közoktatási információs rendszer kezelője felhatalmazást kap a Taj-szám kezelésére annak
érdekében, hogy a tanulók egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságának bejelentését
központilag teljesítse az egészségbiztosítási szervnek.
a(z) 231. §-hoz
Az Art. 175. § (16) bekezdése 2009. január 1-ével hatályos rendelkezése alapján az
adótanácsadói, adószakértői, illetve okleveles adószakértői tevékenységre vonatkozó eddigi
szabályozás kiegészül egy, a nyilvántartásba vételi kötelezettséget előíró rendelkezéssel,
amely szükségessé teszi a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és
megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény vonatkozó értelmező rendelkezésének
módosítását. A Pmt. 3. § a) pontját az Art. előírásának megfelelő nyilvántartásba vételre utaló
szöveggel 2009. január 1-i hatállyal szükséges kiegészíteni.
Hatályon kívül helyező rendelkezések
a(z) 232. §-hoz
A Javaslat a jogszabályváltozásokkal és e törvény módosításaival összhangban hatályon kívül
helyezi az Szja tv. feleslegessé vált szövegrészeit, illetve rendelkezéseit.
176
•	Megszűnik a munkáltató által nyújtott adómentes béren kívüli juttatások 400 ezer
forintos korlátozása.
•	A hatályos szabályok szerint a termőföldet értékesítő magánszemély akkor részesülhet
az értékesítésből származó jövedelem adómentességében, ha a vevő magánszemély
megfelel a törvényben foglalt feltételeknek. A vevő e feltételeknek való megfelelésről
nyilatkozik az eladónak. Az eladó lényegében csak azért ad be adóbevallást, hogy az
eladó e nyilatkozatáról az adóhatóságot tájékoztassa. A Javaslat az adóbevallási
kötelezettséget megszünteti, tekintettel arra, hogy az adóhatóság az ingatlanértékesítés
tényéről e nélkül is rendelkezik információval.
•	2009. február 1-jétől megszűnik a személyi jövedelemadóban a cégautó magáncélú
használata miatti adóztatás, ezzel egyidejűleg a gépjárműadóztatás részévé válik.
a(z) 233. §-hoz
A 2002-ben bevezetett átmeneti előírások hatályon kívül helyezéséről rendelkezik a Javaslat.
A Javaslat - átmeneti rendelkezéssel már 2008-ra vonatkozóan is - megszüntetni a lakáscélú
megtakarítások (jellemzően az ún. ifjúsági takarékbetétek) korábban (utoljára 2001-ben
érvényesített) már hatályon kívül helyezett adókedvezményének visszafizetési kötelezettségét,
akkor is, ha a megtakarítás felhasználása nem lakáscélra történik.
a(z) 234. §-hoz
A Javaslat az Áfa tv. előírásaival összefüggő, hatályon kívül helyező rendelkezéseket
tartalmaz.
a(z) 235. §-hoz
A Javaslat 2009. január 1-jével hatályon kívül helyezi a pénzügyi szolgáltatások szabadsága
alapelvének biztosítása érdekében a más tagállambeli székhellyel rendelkező pénzügyi
vállalkozások által nyújtott bankgarancia elfogadását tiltó rendelkezést.
A Javaslat 2009. január 1-jével hatályon kívül helyezi a nemzetközi-szervezetek adó-
visszaigénylésénél előírt szükségtelen feltételt, amely a Közösség területén működőkre
korlátozza az adómentességet. A módosítással a jövedéki adó-mentesség és az áfa-mentesség
vonatkozó szabályai összhangba kerülnek.
Az előbbieken túl 2009. január 1-jével több, a törvénymódosítással felülírt vagy más okból
szükségtelenné váló rendelkezés is hatályát veszti.
A Javaslat 2009. február 1-jével hatályon kívül helyezi a jövedéki törvénysértést elkövető
vendéglátósok tekintetében szankcióként alkalmazható ún. standolás intézményére vonatkozó
rendelkezést.
2009. július 1-jével hatályon kívül helyezhetők az elektronikus úton történő benyújtás
(adóbevallás, adatszolgáltatás stb.) egy PM rendeletben való szabályozása következtében a
szükségtelenné váló jogszabályi rendelkezések.
2009. október 1-jével hatályukat vesztik az adóbevallásnak, a termékmérleg-havizárásnak,
illetve a szállítási nyilvántartás havi zárás összesítésének a vámhatósággal kiépített közvetlen
elektronikus adatkapcsolati rendszeren (KEA rendszeren) keresztüli benyújtását előíró
rendelkezések.
Az energiaadóról szóló 2003/96/EK Tanácsi irányelv alapján maximum 6 éves periódusra
engedélyezhető adókedvezmény a bioüzemanyagokra, a Javaslat ezen irányelvi
rendelkezésnek való megfelelést biztosítja. (Az időszak annak lejártát követően az irányelv
szerint meghosszabbítható.)
177
a(z) 236. §-hoz
A Javaslat az üzemanyagok jelenleg hatályos 4,4 % biotartalomhoz kötött jövedéki
adókedvezményét 4,8 % biotartalomhoz kötöttre változtatja. Így a jelenlegi szabály szerinti
adókedvezmény fennállásának időszakát, illetve annak lejártát az energiaadó irányelv szerint
megállapító rendelkezést hatályon kívül kell helyezni azzal az időponttal, amikor belép az új,
a 4,8 % biotartalomhoz kötött adókedvezmény.
a(z) 237. §-hoz
A Javaslat 2009. július 1-jével az energiaadó-bevallás elektronikus benyújtása
részletszabályainak megállapítására az adópolitikáért felelős miniszternek ad felhatalmazást
(jelenleg ezt - a jövedéki adó elektronikus bevallásával együtt - egy PM-MeHVM együttes
rendelet tartalmazza). Így az energiaadó-bevallás és a jövedékiadó-bevallás elektronikus
benyújtására vonatkozó rendelkezéseket a jelzett időponttól egyazon rendelet szabályozhatja
(ld. Javaslat 42. §-ának (2) bekezdése).
a(z) 238. §-hoz
A Vtv-ben nincs indoka a Vám- és Pénzügyőrség nyomozati hatáskörébe nem tartozó, illetve
nem oda tartozó áruk vámjogi sorsának rendezésével kapcsolatos különbségtételnek. A
vámjogi sors rendezésére vonatkozó szabályokat mindkét árukör vonatkozásában a Vtv.
mostani módosítással beépített 57/A. §-a szabályozza.
a(z) 239. §-hoz
A Htv. 45. §-ának (5) bekezdésének második mondata lehetővé teszi, hogy az állami
adóhatóság készpénzben is elfogadjon befizetést. E rendelkezés korábban az illeték-
hivatalokra vonatkozott, azonban az állami adóhatóság esetén ilyen lehetőséget - figyelemmel
a készpénzfizetés visszaszorítására irányuló törekvésekre - nem indokolt lehetővé tenni.
a(z) 240. §-hoz
A gépjármű-forgalmazókra vonatkozó illetékmentesség részletszabályai az Itv. új (10)
bekezdésében kerülnek újraszabályozásra, ezért a korábbi szabályokat tartalmazó (7) és (8)
bekezdés hatályban tartása szükségtelen.
2009. július elsejétől az okmányirodai illetékfizetést szabályozó törvényhelyekből a hatályon
kívül helyezésre kerülnek azon szövegrészek, melyek csak a technikai feltételek fennállása
esetére teszik lehetővé a bankkártyával történő illetékfizetést, ezáltal az okmányirodák 2009.
július 1-ig kötelesek megteremteni e fizetési mód technikai feltételeit.
a(z) 241. §-hoz
Lásd a(z) 95. §-hoz fűzött indokolást.
A hatályos rendelkezés értelmében a társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező
munkáltató, kifizető bejelentése kiterjed a biztosítás megszűnését követően folyósított
táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre, a gyermekgondozási segélyre és a
gyermekgondozási díjra is. A bejelentést az állami adóhatósághoz kell teljesíteni, az
adóhatóság az adatokat haladéktalanul továbbítja az egészségbiztosítási szerv részére. A
társadalombiztosítási kifizetőhelyet működtető foglalkoztatók az egészségbiztosítási pénzbeli
ellátások tekintetében közvetlenül az OEP-el számolnak el. Indokolatlan, hogy az
egészségbiztosítási pénzellátásokkal összefüggő bejelentési kötelezettség az állami
adóhatóság közbeiktatásával kerüljön teljesítésre. Ebből következően az Art. 16. § (4)
bekezdésének második mondata hatályát veszti, egyidejűleg azonban a szükséges bejelentési
kötelezettség előírásra kerül a kötelező egészségbiztosításról szóló törvény 80. §-ában.
178
Jogszabályváltozás miatti technikai pontosítás.
Lásd a(z) 95. §-hoz fűzött indokolást.
Lásd a(z) 95. §-hoz fűzött indokolást.
A jelenlegi szabályozás értelmében az adózó az állami adóhatósághoz az erre a célra
rendszeresített nyomtatványon abban az esetben is adóbevallást nyújt be, ha a bevallási
időszakban adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. Az Art. 31. § (6) bekezdésében foglalt
egyszerűsített eljárás viszont lehetővé teszi az adózó számára, hogy nulla értékadatot
tartalmazó bevallás kitöltése és beküldése helyett egy egyszerűen kitölthető nyilatkozattal
jelezze az adóhatóság felé, hogy a bevallás benyújtására az adott időszakban azért nem került
sor, mert adókötelezettsége nem keletkezett. Ebből következően az Art. 31. § (5)
bekezdésének első mondatában előírt rendelkezés kiüresedik, hatályon kívül helyezése
indokolt.
Lásd a(z) 101. §-hoz tartozó indokolást.
Az Art. hatályos rendelkezése szerint az állami és az önkormányzati adóhatóság az adózó
adószámlájának egyenlegéről és a tartozásai után felszámított késedelmi pótlékról az adózók
részére október 31-ig értesítést ad ki, ha az adószámla 1000 forintot meghaladó összegű
tartozást vagy túlfizetést mutat. A vámhatóság, mint a harmadik adóhatóság, szintén küld
számlaegyenleget, de nem az Art., hanem egy külön kormányrendelet alapján, amely
kormányrendelet ugyanakkor az Art.-vel megegyező szabályokat tartalmaz. A fölösleges
párhuzamos szabályozás megszüntetése érdekében az Art. az adószámla egyenlegére
vonatkozó értesítési kötelezettséget az állami és önkormányzati adóhatóság mellett a
vámhatóságra is kiterjeszti, az állami és önkormányzati adóhatóság megkülönböztetés
hatályon kívül helyezésével.
Lásd a(z) 95. §-hoz fűzött indokolást.
A Javaslat Art. 60. § (1) bekezdés f) pontját módosító rendelkezése pontosítja a
hozzáadottértékadó-együttműködés alapvető jogforrására - a 1798/2003/EK rendeletre és
végrehajtási rendeletére - hivatkozást, másrészt az Art. jogharmonizációs záradékában pontos
elnevezéssel szerepelteti a 1798/2003/EK rendeletet és a végrehajtását szolgáló
1925/2004/EK rendeletet.
Lásd a(z) 108. §-hoz tartozó indokolást.
Lásd a(z) 95. §-hoz fűzött indokolást.
Lásd a(z) 95. §-hoz fűzött indokolást.
Lásd a(z) 95. §-hoz fűzött indokolást.
Lásd a(z) 116. §-hoz tartozó indokolást.
Lásd a(z) 132. §-hoz tartozó indokolást.
A Javaslat szerint az adóhatóság a végrehajtás költségeit utólag állapítja meg és osztja fel,
ezért a költségelőlegezés alkalmazása szükségtelenné válik.
Lásd a(z) 95. §-hoz fűzött indokolást.
Lásd a(z) 130. §-hoz fűzött indokolást.
Az elektronikus úton való kötelezettségteljesítés miatt feleslegessé és elavulttá vált a
korábban gépi adathordozón teljesített bejelentés, bevallás, adatszolgáltatás, ezért a gépi
adathordozón történő kötelezettségteljesítés lehetőségét a Javaslat megszűntette. Ebből
következően hatályon kívül helyezésre került a gépi adathordozón teljesített bejelentéshez,
179
bevalláshoz, adatszolgáltatáshoz mellékelt, az adózó aláírásával hitelesített nyilatkozat
beadási kötelezettség, is, mely adminisztrációs tehercsökkenés. Értelemszerűen a gépi
adathordozóról készült aláírt irat, mint magánokirat meghatározás is okafogyottá vált.
Tekintettel arra, hogy az Art. 175. § (9) bekezdése kimondja, hogy az Art. 31. § (2)
bekezdésében meghatározott bevallás benyújtására kötelezett adózó e kötelezettség
keletkezése időpontjától az állami adóhatósághoz teljesítendő valamennyi bevallási és
adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton teljesíti, okafogyottá vált a 175. § (12)
bekezdésének c) pontjában rögzített szabály.
Technikai pontosítás. Ezen adózók elektronikus úton szolgáltatnak adatot, így célszerű az
adatszolgáltatás formájának meghatározása is.
Ezen mellékletekben meghatározott adózók adatszolgáltatásukat az állami adóhatóság
irányába elektronikus úton teljesítik, így feleslegessé vált a gépi adathordozón történő
adatszolgáltatás lehetőségének fenntartása. A cél az elektronikus adatszolgáltatás
kiterjesztése.
a(z) 242. §-hoz
A Javaslatban szereplő módosítások miatt szükséges hatályon kívül helyező rendelkezéseket
tartalmaz.
a(z) 243. §-hoz
A Javaslatban szereplő módosítások miatt szükséges hatályon kívül helyező rendelkezéseket
tartalmaz.
a(z) 244. §-hoz
Az önkéntes pénztárak Felügyelet részére történő beszámolási kötelezettségét egyszerűsítő
rendelkezés.
a(z) 245. §-hoz
A Javaslat az alapul szolgáló pénz- és tőkepiaci jogszabályok módosítását vezeti át az Szt.
előírásain.
a(z) 246. §-hoz
A Javaslat szerint a Magyar Könyvvizsgálói Kamarának a nyilvántartásba, illetve jegyzékbe
vettek adatait, valamint az adatokban bekövetkezett változásokat a Pénzügyi Közlönyben nem
kell közzétennie, a megfelelő és hiteles tájékoztatást a jövőben az adatok Cégközlönyben és a
Magyar Könyvvizsgálói Kamara honlapján történő megjelentetése biztosítja.
A kamarai tv. 114. §-a (5) bekezdésének módosítása pontosító jellegű.
a(z) 247. §-hoz
Az Szjtv. hatályos szövege értelmében nem adható működési engedély az olyan pénznyerő
automatára, amely a gyártás időpontjától számított 3 éven belül nem kerül üzembe állításra.
Ezen előírás idejétmúlt, ezért hatályon kívül helyezése indokolt.
a(z) 248. §-hoz
A deregulációra irányadó szabályoknak megfelelően a hatálybalépést követően hatályon kívül
kerül a Javaslat.
180
Átmeneti rendelkezések
a(z) 249. §-hoz
A Javaslat átmeneti rendelkezéssel a következőket mondja ki.
•	Az Szja tv-nek e törvénnyel módosított, az adó megállapítására, bevallására és
megfizetésére vonatkozó szabályokat már a 2008. évi adókötelezettség teljesítésénél is
alkalmazni kell.
•	A Javaslat a 2008. évi rendelkezési jog gyakorlásánál is biztosítja a nyugdíj-
előtakarékoskodók számára a befizetés után járó adókiutalást, ha jogszerű
nyugdíjszolgáltatás igénylése miatt a kiutalás időpontjában a magánszemély nyugdíj-
előtakarékossági számlával már nem rendelkezik.
•	Az adókedvezmények összevonásával összefüggésben az új szabályok a tandíj, a
felnőttképzés módosítások hatályba lépését megelőzően halasztott kedvezményének
adókedvezményként még nem érvényesített részére is vonatkoznak.
•	A tartós adományozás külön kedvezményéhez kapcsolódó visszafizetési
kötelezettségre a 2009. január 1. előtt hatályos szabályok vonatkoznak, azonban nem
keletkezik visszafizetési kötelezettség, ha a tartós adományozás az adományozott fél
érdekkörében felmerült okból vagy az adományozó elhalálozása miatt hiúsul meg.
•	A biztosítási kedvezmény visszafizetési kötelezettségére az érvényesítéskor hatályos
szabályok vonatkoznak.
•	A Javaslat rendelkezik, hogy a 2008. évi adó megállapításakor a magánszemély által
érvényesíthető adókedvezményeket milyen sorrendben kell figyelembe venni az e
törvény által bevezetett, adóhatósági közreműködéssel benyújtott egyszerűsített
bevallásban, valamint - amennyiben sorrendet nem jelölt meg - az adóhatósági
közreműködés nélkül benyújtott bevallásban, munkáltatói adómegállapításban.
•	Az egyéni vállalkozók fejlesztési tartalékára vonatkozó új szabályokat a már lekötött
és még fel nem oldott részekre is alkalmazni kell, valamint a kedvezményes adókulcs
révén elért adómegtakarításra is az új szabályok alkalmazandóak.
•	Az egyéni vállalkozó osztalékalapja után már a 2008. évre is a 25 százalékos adókulcs
alkalmazható, a 35 százalékos kulcs megszűnik.
•	A Javaslat egyértelműsíti a kamatra vonatkozó szabályok 2006. évi szeptember 1-jei
megváltozását megelőzően megszerzett, és 2007. december 31-ét követően tőzsdei
ügylet keretében átruházott befektetési jegy adózásának szabályait.
•	A munkáltató által átvállalt iskolai rendszerű képzés szabályozásában a munkáltatónál
adóköteles béren kívüli juttatásokra vonatkozó 400 ezer forintos korlát
megszüntetésével összefüggésben meghatározott egyedi korlát csak az új
szerződésekre vonatkozik.
•	Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő e
törvénnyel előírt bizonylat-megőrzési kötelezettségét a 2009. január 31-ét követően
teljesített kiadásokkal összefüggésben kell alkalmazni.
•	Az Szja tv. e törvénnyel pontosított egyes rendelkezéseit visszamenőlegesen is
alkalmazni lehet (például az árvaellátásra tekintettel folyósított özvegyi nyugdíj
adómentességét, a falusi vendéglátásból származó jövedelem módosult arányosítási
szabályait).
181
•	Az egyéni vállalkozók, mezőgazdasági őstermelők az Szja tv. 1997. január 1-je előtt
hatályos rendelkezései alapján az üzleti, illetve beruházási célra felvett hitel kamata
után járó kedvezményt utoljára a 2009. évi adóbevallásban érvényesíthetik.
•	A lakáscélú megtakarítások korábban már hatályon kívül helyezett
adókedvezményének visszafizetési kötelezettsége már a 2008. évre vonatkozóan is
megszűnik.
•	A jellemzően alacsony jegyzett tőkével rendelkező társaságokat érinti az a szabály,
hogy ha a tag által nyújtott tagi kölcsönt a tag a társaságnak elengedi, és a társaság az
ebből keletkező eredményjavulást a 2008. évi adózott eredmény felosztásakor
osztalékként kifizeti, akkor ez az osztalék 10 százalékkal adózik.
a(z) 250. §-hoz
Az átmeneti rendelkezés lehetővé teszi, hogy a magánszemélynek a 2008. évi különadó-alap
azon része után, amely után a kifizető részéről nem történt különadó-előleg levonás, csak a
bevallásra nyitva álló határidőig kelljen adófizetési kötelezettségének eleget tennie.
a(z) 251. §-hoz
A Javaslat értelmében az e törvény hatályba lépését megelőzően kézhez vett, jóváírt előleggel
érintett olyan ügyletekben, amikor az utazásszervezési szolgáltatás nyújtására 2009. február 1-
jét követően kerül sor, a 2009. január 31-én hatályos törvény utas fogalma szerint kell az
ügyletet végigvinni. Az előleggel érintett ügylet teljesüléséig tehát utasnak számít az is, aki
csupán megállapodást köt az utazási szolgáltatás igénybevételéről. Az átmeneti rendelkezésre
az utas fogalmának szűkítése miatt van szükség.
a(z) 252. §-hoz
Szükséges átmeneti rendelkezés alkotása a túlfizetésekkel és tartozatlan fizetésekkel
kapcsolatos elévülési szabály tekintetében, annak érdekében, hogy az elévülést a hitelt
érdemlő ügyféli tájékoztatástól számító, a gazdálkodókra nézve kedvezőbb rendelkezés
alkalmazhatósága a lehető leghamarabb kezdődjék.
Szükséges átmeneti rendelkezés alkotása az áfa biztosíték mentességnél lévő kintlévőség
fogalom pontosítását illetően, hogy a folyamatban lévő ügyek tekintetében is lehessen az új
szabályt alkalmazni, ha ez az ügyfél számára az kedvezőbb.
a(z) 253. §-hoz
Az Art. 24/A. § (1) bekezdés e) pontja szerinti új adószám-felfüggesztési tényállásához
tartozó átmeneti rendelkezés biztosítja, hogy az adószám-felfüggesztést ezen a jogcímen az
adóhatóság csak azokban az esetekben alkalmazhasson, amelyekben nemcsak az ismételt
üzletlezárásra, tevékenység-felfüggesztésre, hanem még az első üzletlezárásra/tevékenység-
felfüggesztésre is a § hatályba lépését követően kerül sor.
Az Art. 24/A. § (1) bekezdés f) pontja szerinti új adószám-felfüggesztési tényállásához tartozó
átmeneti rendelkezés alapján a 365 napos első időszak a § hatálybalépését követően kezdődik.
Ez alapján tehát nem lehetséges, hogy az adószámot az adóhatóság olyan esetekben függessze
fel, amelyekben a bevallás, adófizetés a § hatálybalépése előtt már esedékessé vált és a
tilalmazott magatartás már a hatálybalépést megelőzően megkezdődött.
a(z) 254. §-hoz
Lásd a(z) 94. §-hoz, a(z) 95. §-hoz, a(z) 96. §-hoz tartozó indokolást.
182
a(z) 255. §-hoz
Lásd a(z) 109. §-hoz tartozó indokolást.
a(z) 256. §-hoz
Lásd a(z) 115. §-hoz tartozó indokolást.
a(z) 257. §-hoz
Lásd a(z) 127. §-hoz tartozó indokolást.
a(z) 258. §-hoz
Lásd a(z) 131. §-hoz tartozó indokolást.
a(z) 259. §-hoz
A jogbiztonság elvének megfelelően a záró rendelkezések kizárják, hogy a módosítást
megelőző időszakra vonatkozó kötelezettségek, amelyeket a hatálybalépést követően kell
teljesíteni - ide nem értve azokat, melyek az adózóra nézve kedvezően változnak, illetve
amelyekhez kiemelt érdek fűződik, hogy a törvény speciális átmeneti rendelkezést állapítson
meg - ne módosulhassanak. A visszaható hatály tilalmára vonatkozó jogalkotási elvvel
összhangban, a szankciók kivételével, illetőleg az előzőekben említett kötelezettségek
kivételével, a módosításokat a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, de a
jogkövetkezmények nem lehetnek terhesebbek, mint az elkövetésükkor hatályos szabályok
szerinti legsúlyosabb mérték.
a(z) 260. §-hoz
Meghatározzák, hogy az új szabályokat első ízben mely időponttól megszerzett jövedelmekre
és keletkezett fizetési kötelezettségekre kell alkalmazni.
a(z) 261. §-hoz
Meghatározzák, hogy az új szabályokat első ízben mely időponttól megszerzett jövedelmekre
és keletkezett fizetési kötelezettségekre kell alkalmazni.
a(z) 262. §-hoz
A folyamatban lévő jogviszonyokra állapít meg bejelentési határidőt.
a(z) 263. §-hoz
Az Szt. módosításai - a könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosult természetes személyeket
érintő, valamint deviza könyvvezetés 25%-os feltételének előírására vonatkozó módosítások
kivételével - 2009. január 1-jén lépnek hatályba azzal, hogy azokat első alkalommal a 2009.
évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni. Az Szt. egyes módosított
rendelkezései a 2008. évben induló üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazhatók.
a(z) 264. §-hoz
A kamarai tv.-t módosító egyes rendelkezések már 2008. január 1-jétől alkalmazhatók.
a(z) 265. §-hoz
Lásd a(z) 187. §-hoz, a(z) 189. §-hoz, valamint a(z) 190. §-hoz tartozó indokolást.
a(z) 266. §-hoz
A rendelkezés kimondja, hogy a 1 %-os felajánlások tekintetében a köztehertartozáshoz
kapcsolódó kivételes méltányosság a 2008. január 1-jétől hatályos új szabályozással érintett
esetekre terjedhet ki.
183
Jogharmonizációs záradék
a(z) 267. §-hoz
A Javaslat Art. 60. § (1) bekezdés f) pontját módosító rendelkezése pontosítja a
hozzáadottértékadó-együttműködés alapvető jogforrására - a 1798/2003/EK rendeletre és
végrehajtási rendeletére - hivatkozást, másrészt az Art. jogharmonizációs záradékában pontos
elnevezéssel szerepelteti a 1798/2003/EK rendeletet és a végrehajtását szolgáló
1925/2004/EK rendeletet.
Lásd a(z) 108. §-hoz tartozó indokolást.
Lásd a(z) 128. §-hoz tartozó indokolást
184
MELLÉKLETEK
az 1. számú melléklet
1.	A Javaslat az adózói bizonytalanság, a jogalkalmazók eltérő értelmezési
lehetőségeinek a csökkentése céljával - a falusi vendégfogadási tevékenységre vonatkozó
szabályok rendszerezésével és pontosításával összhangban - módosítja a falusi
vendégfogadásból származó jövedelem adómentességének szabályait. A hatályos szabályok
szerint a falusi vendégfogadásból származó jövedelem meghatározása esetenként
arányosítással történhet, az arányosítás pontos módszere azonban nincs egyértelműen
meghatározva.
A Javaslat a falusi vendéglátásból származó évi 400 ezer forint, illetőleg évi 800 ezer forint
bevétellel arányos adómentes jövedelemrészt a tevékenység ösztönzése érdekében megemeli,
ugyanakkor az adómentes rész meghatározásának módszerét egyszerűsíti. A Javaslat az
adómentesség három korlátját szabja meg. Egyrészt, ha a bevétel kizárólag alkalmi falusi és
agroturisztikai szolgáltató tevékenységből származik, az évi 400 ezer forint bevétellel arányos
jövedelemrész adómentes, másrészt, ha a bevétel szállásadással járó vendégfogadásból
származik, évi 800 ezer forint bevétellel arányos jövedelemrész adómentes, amennyiben
pedig a magánszemély mindkét tevékenységet folytatja, évi 1 200 ezer forint bevétellel
arányos jövedelemrész minősül adómentesnek.
2.	A Kormány döntése alapján a rendeletben meghatározott életkort betöltött
magánszemélyeknek folyósított egyszeri juttatás mentes a személyi jövedelemadó alól.
3.	A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatásokra vonatkozó 400 ezer forintos
korlát megszüntetésével összefüggésben indokolt a korábban ebbe a körbe tartozó, korlátozás
nélkül adható juttatásokra (művelődési intézményi szolgáltatás) egyedi korlát bevezetése.
4.	Egyes művelődési intézmények által ingyenesen nyújtott szolgáltatás adómentességét
biztosító új rendelkezés.
a 2. számú melléklethez
A Javaslat illetékmentessé teszi a vállalkozói igazolvány cseréjét, illetve a működési engedély
módosítását, ha arra helység-, utcanév, házszám állami vagy önkormányzati döntésen alapuló
megváltozása, illetve település más megye illetékességi területéhez történő csatolása miatt
kerül sor. Ez a módosítás összhangban van az őstermelői igazolvány, a lakcímet igazoló
hatósági igazolvány valamint a forgalmi engedély hasonló okból történő módosításának,
cseréjének illeték-szabályozásával.
a 3. számú melléklethez
A Javaslat az új Áfa-tv. terminológiájából kiindulva definiálja az elszámolandó adó fogalmát
az Art. általános forgalmi adó bevallásra irányadó szabályai körében.
a 4. számú melléklethez
Technikai pontosítás.
a 5. számú melléklethez
A Javaslat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 2008. január 1-jétől
hatályos 49/A § (8) bekezdésével való összhang megteremtését szolgálja.
a 6. számú melléklethez
Szövegpontosításra került sor, amely a jogalkalmazók számára könnyebb értelmezhetőséget
biztosít.
185