﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/6687. számú
törvényjavaslat
egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról
Előadó: Dr. Szabó Pál
közlekedési, hírközlési és energiaügyi
miniszter
Budapest, 2008. október
2008. évi ... törvény
egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosítása
1.	§
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 20. § (11)
bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A Magyar Köztársaság területén magyar vagy külföldi rendszámú közúti járművel
végzett tevékenységre az (1) bekezdés szerinti rendelkezések megtartását]
„d) az (1) bekezdés e) pontja tekintetében - a veszélyes áru szállítójának,
feladójának, csomagolójának, be- és kirakójának, töltő- és ürítőjének, címzettjének
telephelyén is - külön jogszabály alapján a katasztrófavédelmi hatóság is”
[jogosult ellenőrizni. Belföldi forgalomban közlekedő jármű - (1) bekezdés a) és b),
valamint f)-i) pontjában meghatározott - ellenőrzésébe a vámhatóság is bevonható.]
2.	§
A Kkt. 29. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„29. § (1) Az országos közutak építtetője - a magántőke bevonásával megvalósuló
utak kivételével - a Magyar Állam kizárólagos tulajdonában lévő, az országos
közúthálózat fejlesztési és építtetői feladatainak ellátásáért felelős, részvénytársasági
formában működő gazdasági társaság, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zártkörűen
Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: NIF Zrt.). Az út 33. § (1) bekezdésének
b)	pontja szerinti kezelője építtetőnek minősül a vele - külön jogszabály alapján -
megkötött szerződés szerinti felújítási, karbantartási, illetőleg fejlesztési feladatok
tekintetében. Az építtető - a magántőke bevonásával megvalósuló utak kivételével -
a Magyar Állam javára és nevében jár el. Az országos közút fejlesztéséhez
szükséges megvásárolt, illetve kisajátított földrészlet a Magyar Állam tulajdonába és
e törvény erejénél fogva, ellenérték nélkül az építtető vagyonkezelésébe kerül,
amelyet köteles az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetni. Az építtető a
vagyonkezelői jog bejegyzésére vonatkozó földhivatali határozatot annak
kézhezvételétől számítottan haladéktalanul köteles a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő
Zrt. (a továbbiakban: MNV Zrt.) részére tájékoztatásul megküldeni. Ezen ingatlanok
vagyonkezelői jogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése és annak ingatlan-
nyilvántartásból való törlése után igazgatási szolgáltatási díjat nem kell fizetni.
(2)	Az építtető - a magántőke bevonásával megvalósuló utak kivételével - a
beruházás előkészítéseként teljes körűen elkészítteti a szükséges terveket,
tanulmányokat. Ügyfélként részt vesz a hatósági és egyéb igazgatási eljárásokban,
saját nevére megszerzi az építési engedélyeket, elvégzi vagy elvégezteti a
munkaterület előkészítését (beleértve különösen a területszerzést, megelőző
régészeti feltárást, közműkiváltást, illetve -fejlesztést, terület-előkészítést), továbbá
lefolytatja a közbeszerzési eljárásokat. Az építtető építési szerződéseket köt a
1
megvalósításra, ellátja a mérnöki felügyeletet, lebonyolítja a műszaki átadás-átvételt.
Az építtetőre a gyorsforgalmi utak közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló
jogszabály rendelkezései is irányadóak.
(3)	A NIF Zrt. - az elkészült utak ideiglenes, valamint végleges forgalomba helyezése
után - a felhasznált forrásokkal és a létrehozott eszközökkel elszámol a Magyar
Állam nevében eljáró, a forrásokat rendelkezésre bocsátó szervvel. Az elszámolás
során az utakat, illetve az egyes projektekkel kapcsolatban létrehozott vagy
megszerzett egyéb eszközöket is magában foglaló földterületet, mint állami vagyont
a vagyonkezelői jogának egyidejű megszűnése mellett közvetlenül átadja
(nyilvántartásaiból az elszámolásra kapott forrásokkal szemben kivezeti) az MNV Zrt.
részére, melyet az MNV Zrt. a miniszter és az állami vagyon felügyeletéért felelős
miniszter egyetértésével megjelölt szervezet részére vagyonkezelésbe ad és azzal
vagyonkezelési szerződést köt. A más vagyonkezelésében álló állami vagyonon
végzett értéknövelő beruházások, felújítások, ahhoz kapcsolódó új eszköz
létrehozása esetén azt a vagyonkezelő részére adja át, aki köteles az MNV Zrt. felé a
vagyonkezelési szerződésében foglaltak szerint a vagyon értékének változásával
elszámolni. Az elszámolás során történt vagyonátadások ellenérték fejében történt
átadásnak minősülnek.
(4)	A (3) bekezdést kell alkalmazni abban az esetben is, ha az (1) bekezdés szerinti
építtetői feladatokat az út kezelője látja el, azzal, hogy a felhasznált forrásokkal és a
létrehozott eszközökkel a Magyar Állam nevében eljáró, a forrásokat rendelkezésre
bocsátó szervvel, a vele - külön jogszabály alapján - megkötött szerződés
rendelkezései szerint számol el.
(5)	Az út létesítését, korszerűsítését (a továbbiakban együtt: építés), a forgalom
részére átadását, megszüntetését, elbontását - mint fontos közérdekű és közcélú
tevékenységet - a közlekedési hatóság engedélyezi. Az (1) bekezdés szerinti
engedélyezési eljárások ügyintézési határideje 60 nap.
(6)	Aki hatósági engedély nélkül épít utat, vagy az engedélyben foglaltaktól eltér, a
közlekedési hatóság megbírságolja és az eredeti állapot helyreállítására vagy -
amennyiben az út a külön jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel vagy
megfelelővé alakítható át - a fennmaradáshoz szükséges intézkedések megtételére
kötelezi.
(7)	A közforgalom elől elzárt magánutat a közforgalom számára megnyitni, vagy a
közforgalom elől el nem zárt magánutat a közforgalom elől elzárni a külön
jogszabályban meghatározott módon, a magánút tulajdonosának (kezelőjének) a
kérelmére, a közlekedési hatóság engedélyével szabad. A magánút közforgalom
számára való megnyitásának, illetve elzárásának tényét az ingatlan-nyilvántartásba
be kell jegyezni. A bejegyzést a tulajdonosnak (kezelőnek) kell kezdeményeznie. A
bárki által igénybe vehető létesítményhez vezető utakat, valamint az ahhoz tartozó
belső úthálózatot a közlekedési hatóság engedélyével közútként (országos
közútként, helyi közútként) vagy közforgalom elől el nem zárt magánútként kell
megépíteni.
(8)	Ha az út megszüntetését engedélyezték és más célra nem hasznosítható, az út
vagyonkezelője köteles azt elbontani.
2
(9)	A járdák és a gyalogutak építésének, korszerűsítésének és megszüntetésének
(elbontásának) engedélyezése, valamint ezek nem közlekedési célú
igénybevételével kapcsolatos közlekedési hatósági eljárás lefolytatása a települési
önkormányzat - a fővárosban a kerületi önkormányzat - jegyzőjének hatáskörébe
tartozik.
(10)	A fővárosi kerületi önkormányzatok tulajdonában levő közutak építésének,
korszerűsítésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének (elbontásának)
engedélyezése a fővárosi önkormányzat főjegyzőjének hatáskörébe tartozik.
(11)	A fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő vagy az építés után a tulajdonába
kerülő közutak építésének, korszerűsítésének, forgalomba helyezésének és
megszüntetésének (elbontásának) engedélyezése a közlekedési hatóság
hatáskörébe tartozik.
(12)	Ha a közút építésével a járda építése összefügg, ezek engedélyezése a helyi
közút építésére hatáskörrel rendelkező közlekedési hatóság feladata.
(13)	Törvény a gyorsforgalmi utak tervezésére, építésére és kivitelezésére az e
törvényben foglaltaktól eltérő szabályokat állapíthat meg.
(14)	A település forgalmi viszonyainak lényeges változását eredményező új közút
építése vagy meglévő közút fejlesztése esetén - az eredeti cél megvalósulását
közvetlenül nem szolgáló - további beruházás (pl. útszélesítés, új elkerülő út építése,
forgalomcsillapító szabályozás) megvalósítására vonatkozó igény a szükséges
hozzájárulások, beleegyezések megadásának feltételeként akkor terjeszthető elő
érvényesen, ha egyébként a településen az átadást követő évben - az elvégzett
hatásvizsgálatok szerint - létrejövő forgalmi helyzet alapján a beruházáshoz
csatlakozó közutakon a forgalomnövekedés meghaladja a 25%-ot és
a)	az eltűrhető forgalomnagyság határértéke nem teljesül, vagy
b)	a jogszabályban foglalt egyéb előírás (pl. előírt környezeti határérték) az útépítést
követően nem teljesül.”
3.	§
A Kkt. 29/C. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„29/C. § Az ideiglenesen forgalomba helyezett országos közút esetén a végleges
forgalomba helyezésig felhasznált további forrásokkal és létrehozott további
eszközökkel kapcsolatban az építtető a 29. § (3) és (4) bekezdése szerint jár el.”
4.	§
A Kkt. 48. §-a (3) bekezdésének b) pontja a következő 27. ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap
b)	a miniszter, hogy]
3
„27. a meghatározott össztömeget, tengelyterhelést és méretet, továbbá össztömeg-
korlátozást meghaladó járművek közúti közlekedéséről, a közútkezelői és a hatósági
eljárás, valamint a díjfizetés feltételeiről szóló szabályokat,”
[rendeletben állapítsa meg.]
A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény módosítása
5.	§
A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Vkt.) 53. §-ának
(2)	bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az engedélyes köteles szolgáltatását a Magyar Közlöny mellékleteként
megjelenő Hivatalos Értesítőben, továbbá közforgalmú személyszállítási szolgáltatás
esetén az általa igénybe vett kikötőkben - külön jogszabályban meghatározott
tartalommal és módon - meghirdetni.”
6.	§
A Vkt. 56. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A Dunán és a Tiszán a 48 órát meghaladó időtartamú hajózási zárlatról a
hajózási hatóság a víziközlekedés résztvevőit annak kezdete előtt legalább 30
nappal, a 72 órát meghaladó időtartamú hajózási zárlat esetén 60 nappal, a 15 napot
meghaladó időtartamú hajózási zárlat esetén 180 nappal a Magyar Közlöny
mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítőben tájékoztatja.”
7.	§
A Vkt. 58. §-a (3) bekezdésének d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép, egyidejűleg a bekezdés a következő f) ponttal egészül ki:
[(3) Az (1) bekezdésben meghatározott tilalom nem terjed ki:]
„d) a víziút fenntartását, valamint a természet- és környezetvédelmi feladatot ellátó
hatóság vízijárműveire,
e)	a hajózási hatóság által - külön jogszabályban foglaltak alapján - kiadott
üzemeltetési engedéllyel rendelkező vízijárművekre,
f)	a Magyar Honvédség hadihajós tevékenységet végző katonai
úszólétesítményeire.”
8.	§
A Vkt. 60. §-ának (1) bekezdése a következő f)-k) ponttal egészül ki:
[(1) A jogszabályban előírt]
„f) úszólétesítmény megfelelőségére és üzemben tartására,
4
g)	hajózási létesítmény létesítésére és üzemben tartására,
h)	víziközlekedés forgalmának irányítására és a hajóút kitűzésére szolgáló jelek
létesítésére, üzemeltetésére és megszüntetésére,
i)	hajózási tevékenység végzésére,
j) belvízi utakon közlekedési korlátozás alá eső területen üzemeltetett belsőégésű
motorral hajtott kishajó, csónak és motoros vízi sporteszköz használatára,
k) úszólétesítmény rendeltetésszerű üzemeltetéséhez előírt személyzet létszámára
és képesítésére
[vonatkozó rendelkezések megsértőit a hajózási hatóság bírság megfizetésére
kötelezi. A bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására a hajózási hatóság
jogosult.]
9.	§
A Vkt. 85. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A közforgalmú kikötő kikötőrendjét a kikötő üzemben tartójának a Magyar
Közlöny mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítőben kell hirdetnie. A kikötőrend
hajóforgalmat érintő részét hajósoknak szóló hirdetményben is közzé kell tenni.”
10.	§
A Vkt. 87. §-a a következő 48. és 49. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
„48. hadihajós tevékenység: vízen katonai úszólétesítménnyel folytatott katonai
hajózási szaktevékenység;
49. katonai úszólétesítmény: a Magyar Honvédség állományába tartozó, katonai célú
víziközlekedésre, vízen való munkavégzésre és azokkal összefüggő tevékenység
folytatására alkalmas úszóképes eszköz, szerkezet, berendezés.”
11.	§
A Vkt. 90. §-a a következő g) ponttal egészül ki:
[Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:]
„g) az Európai Parlament és a Tanács 2006/87 /EK irányelve (2006. december 12.) a
belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról és a 82/714/EGK
tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről, 24. cikk.”
A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosítása
12. §
(1) A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 2. §-a (1)
bekezdésének k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
5
[(1) Az állam feladatai:]
„k) a bajba jutott vagy eltűnt légijárművek megsegítésére, valamint a katasztrófák
elleni védekezéssel és a mentéssel összefüggő tevékenység elősegítésére a
nemzetközi követelményeknek megfelelő légi kutató-mentő szolgálat fenntartása;”
(2)	Az Lt. 2. §-a (2) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az (1) bekezdésnek]
„h) a k) pontjában említett feladatot a honvédelemért felelős miniszter, a katasztrófák
elleni védekezésért felelős miniszter és az egészségügyért felelős miniszterrel
együttesen”
[látja el.]
13.	§
Az Lt. 3/C. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott határozatokat a légiközlekedési hatóság
a honlapján, a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítőben
közzéteszi, valamint az (1) bekezdés szerinti határozatot az Európai
Repülésbiztonsági Ügynökségnek tájékoztatás céljából megküldi.”
14.	§
Az Lt. 22. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„22. § Légiközlekedési, valamint légiközlekedéssel összefüggő tevékenység - a 71.
§ 10. pontjának e) és h) pontjában meghatározott tevékenység kivételével - a
légiközlekedési hatóságnak, a bajba jutott vagy eltűnt légijármű megsegítésére,
illetve a katasztrófák elleni védekezéssel és a mentéssel összefüggő tevékenység
ellátására irányuló kutató-mentő repülés pedig a katonai légügyi hatóságnak az adott
tevékenységre vonatkozó engedélyével folytatható.”
15.	§
Az Lt. 71. §-a 10. pontjának c) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A törvény alkalmazásában
10. légiközlekedési tevékenység:]
„c) a bajba jutott vagy eltűnt légijármű megsegítésére, valamint a katasztrófák elleni
védekezéssel és a mentéssel összefüggő tevékenység ellátására irányuló kutató-
mentő repülés,”
6
16. §
Az Lt. 73. §-ának (3) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg]
„h) a bajba jutott vagy eltűnt légijárművek megsegítését, valamint a katasztrófák
elleni védekezéssel és a mentéssel összefüggő tevékenységet ellátó légi kutató-
mentő szolgálat szervezetét, működésének, fenntartásának, riasztásának és a
mentéssel járó költségek viselésének rendjét.”
17. §
Az Lt. 74. §-ának (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[(1) E törvény alapján rendeletben állapítja meg]
„c) a közlekedésért felelős miniszter - az állami repülések céljára szolgáló, valamint
a közös felhasználású katonai és polgári repülőtér kivételével - a Magyar
Köztársaság területén lévő repülőtereket használó légijárművek földi ellenőrzései
végrehajtásának részletes szabályait.”
Az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló 2004. évi
XXXIII. törvény módosítása
18.	§
Az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló 2004. évi XXXIII.
törvény 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A pályázati felhívást az ellátásért felelősnek legalább 2 országos napilapban,
továbbá a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítőben, az
önkormányzatnak a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítőben
és a helyi napilapban is közzé kell tennie a pályázat benyújtási határidejét legalább
60 nappal megelőzően. A felhívásban tájékoztatást kell adni a pályázaton való
részvétel és a pályázati kiírás beszerzési lehetőségének feltételeiről, az ajánlattétel
határidejéről, az elbírálás módjáról és szempontjairól, az eredményhirdetés és a
szerződéskötés legkésőbbi időpontjáról, a szolgáltatás megkezdésének
határnapjáról, valamint a szerződés időtartamáról.”
A Bernben, 1980. május 9-én kelt, Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény
(COTIF) módosításáról Vilniusban elfogadott, 1999. június 3-án kelt
Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2006. évi LXXVII. törvény módosítása
19.	§
A Bernben, 1980. május 9-én kelt, Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény
(COTIF) módosításáról Vilniusban elfogadott, 1999. június 3-án kelt Jegyzőkönyv
7
kihirdetéséről szóló 2006. évi LXXVII. törvény 4. §-ának (5) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(5) Ha a CIV Egységes Szabályok és CIM Egységes Szabályok végrehajtása
érdekében a részes vasúttársaságok a COTIF 10. Cikkének megfelelően kiegészítő
határozmányokban állapodnak meg, azokat honlapjukon oldalhű szöveggel
közzéteszik, és a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítőben
meghirdetik.”
A légi-, a vasúti és a víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési
események szakmai vizsgálatáról szóló 2005. évi CLXXXIV. törvény módosítása
20. §
A légi-, a vasúti és a víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési események
szakmai vizsgálatáról szóló 2005. évi CLXXXIV. törvény (a továbbiakban: Kbvt.) 7. §-
ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A közlekedésbiztonsági szerv az (1) bekezdés e) pontjában megjelölt
adatbázisban tartja nyilván a légiközlekedési balesetre, a súlyos repülőeseményre és
a légiközlekedési rendellenességre vonatkozó bejelentések alapján indított szakmai
vizsgálat során az e törvénnyel összhangban birtokába került adatokat. Az
adatbázisban tárolja továbbá a légiközlekedési hatóság által összegyűjtött, értékelt, a
légiközlekedés biztonságát veszélyeztető, a külön jogszabályban meghatározott
légiközlekedés védelmi jellegű eseményekre vonatkozó adatokat is. Az adatbázisban
rögzített adatok kizárólag az e törvényben, valamint az 1321/2007/EK bizottsági
rendeletben és az 1330/2007/EK bizottsági rendeletben meghatározott célokra
használhatók fel.”
21. §
A Kbvt. 10. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A baleseti ügyeleti szolgálat a bejelentéseket telefonon, elektronikus úton,
valamint levélben fogadja a közlekedésbiztonsági szerv honlapján és a Magyar
Köztársaság Légiforgalmi Tájékoztató Kiadványában (AIP) közzétett címen és
telefonszámon. A közlekedésbiztonsági szerv nyilvántartásba veszi a bejelentést, és
a baleseti ügyeleti szolgálat segítségével haladéktalanul megteszi a vizsgálat
megkezdéséhez szükséges intézkedéseket. Amennyiben a bejelentés nem az
üzemben tartótól származik, a közlekedésbiztonsági szerv az üzemben tartót
haladéktalanul értesíti. Légiközlekedési balesetek és repülőesemények esetében a
közlekedésbiztonsági szerv haladéktalanul értesíti a légiközlekedési hatóságot.”
22. §
A Kbvt. 20. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a § a
következő új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi (3)-(4)
bekezdésének számozása (4)-(5) bekezdésre módosul:
8
„(2) A légijármű vagy a repülőtér üzembentartójának, illetve a légiforgalmi
szolgálatnak - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - rendelkeznie kell a
közlekedésbiztonsági szerv által jóváhagyott repülőesemény vizsgáló szervezettel -
vagy, ha nem rendelkezik, csatlakoznia kell ilyen szervezethez - amely elvégzi az
üzembentartói vizsgálatot.
(3)	Az állami légijármű üzembentartójának, az állami repülések célját szolgáló
repülőtér, valamint a közös felhasználású katonai és polgári repülőtér
üzembentartójának az állami szervezet vezetője által jóváhagyott repülőesemény
vizsgáló szervezettel kell rendelkeznie - vagy, ha nem rendelkezik, csatlakoznia kell
állami repülőesemény vizsgáló szervezethez, vagy a közlekedésbiztonsági szerv
által jóváhagyott repülőesemény vizsgáló szervezethez - amely elvégzi az
üzembentartói vizsgálatot.”
23.	§
A Kbvt. 23. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § eredeti
szövegének megjelölése (1) bekezdésre változik:
„(2) Ez a törvény a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges
rendelkezéseket állapítja meg:
a)	a Bizottság 1321/2007/EK rendelete (2007. november 12.) a polgári
légiközlekedési eseményekre vonatkozó, a 2003/42/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv szerint cserélt információk központi adattárba történő rendezésével
kapcsolatos végrehajtási szabályok meghatározásáról;
b)	a Bizottság 1330/2007/eK rendelete (2007. szeptember 24.) a polgári
légiközlekedési eseményekre vonatkozó információnak az érdekelt felekkel történő, a
2003/42/EK irányelv 7. cikkének (2) bekezdése szerinti terjesztésére vonatkozó
végrehajtási szabályok meghatározásáról.”
24.	§
(1)	Ez a törvény 2009. január 1-jén lép hatályba és a hatálybalépését követő napon
hatályát veszti.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a)	az Lt. 74. §-a (1) bekezdésének k) pontja,
b)	a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és
fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény 4. §-ának (2) bekezdése.
25.	§
(1)	Ez a törvény a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges
rendelkezéseket állapítja meg:
a)	a Bizottság 1321/2007/EK rendelete (2007. november 12.) a polgári
légiközlekedési eseményekre vonatkozó, a 2003/42/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv szerint cserélt információk központi adattárba történő rendezésével
kapcsolatos végrehajtási szabályok meghatározásáról;
b)	a Bizottság 1330/2007/eK rendelete (2007. szeptember 24.) a polgári
légiközlekedési eseményekre vonatkozó információnak az érdekelt felekkel történő, a
9
2003/42/EK irányelv 7. cikkének (2) bekezdése szerinti terjesztésére vonatkozó
végrehajtási szabályok meghatározásáról.
(2)	Ez a törvény a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények
megállapításáról és a 82/714/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló,
2006. december 12-i 2006/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 24. cikkének
való megfelelést szolgálja.
10
Általános indokolás
Az előterjesztés célja a jelenleg hatályos, a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII.
törvény (a továbbiakban: Vkt.) , a légi-, a vasúti és a víziközlekedési balesetek és
egyéb közlekedési események szakmai vizsgálatáról szóló 2005. évi CLXXXIV.
törvény (a továbbiakban: Kbvt.), a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a
továbbiakban: Kkt.), a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény (a
továbbiakban: Lt.), az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról
szóló 2004. évi XXXIII. törvény, valamint a Bernben, 1980. május 9-én kelt,
Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) módosításáról Vilniusban
elfogadott, 1999. június 3-án kelt jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2006. évi LXXVII.
törvény módosítása.
A Vkt. módosítását két körülmény indokolja:
-	egyrészt az egyes vízterületeken a belsőégésű motorral hajtott kishajók és
csónakok tilalma alól szükségessé vált kivonni a Magyar Honvédség olyan katonai
úszólétesítményeit, amelyek üzemeltetését az esetleges II. világháború idejéből
visszamaradt robbanóanyagot tartalmazó hadianyag, eszköz és szerkezet
hatástalanítását végzik vagy katonai célú kiképzést folytatnak;
-	másrészt a hajózási bírság kiszabásának lehetőségét szükségessé vált
kiterjeszteni olyan tevékenységekkel összefüggő jogszabálysértésekre, amelyeket
a hajózási hatóság ellenőrzése tár fel vagy amelyeket a vízirendészeti
rendőrhatóság, illetve más bejelentő jelzése alapján a hajózási hatóság a
feladatkörében köteles vizsgálni és kezelni, és amelyeket az úszólétesítmények és
hajózási létesítmények (például kikötők), továbbá a víziközlekedés forgalmának
irányítására és a hajóút kitűzésére szolgáló jelek üzembentartói követnek el. A
hajóvezetők és a hajózási létesítmények személyzete által elkövetett
jogszabálysértések a szabálysértések körébe tartoznak, s ezeket az egyes
szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 56. §-ában foglalt
rendelkezéseknek megfelelően a vízirendészeti rendőrhatóság feladatkörében
eljárva vizsgálja és szankcionálja és legfeljebb húszezer forintig terjedő
pénzbírsággal sújthatók, így az okozott kárral, fellépő veszéllyel arányos visszatartó
erőről nem lehet szó. A vízirendészeti rendőrhatósági tevékenység és a hajózási
hatósági tevékenység a jogkövető magatartás elősegítésében jól megfér
egymással, mivel az egymástól eltérő elkövetői kör által elkövetett
jogszabálysértéseket a hatósági szervek a számukra meghatározott feladatkörük
szerint szankcionálhatják.
A Kkt. módosítása az építtető fogalmának meghatározása, továbbá technikai
pontosítások miatt vált szükségessé. A Kkt. 2007. évi módosítása során a Nemzeti
Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. kizárólagos építtetőként került meghatározásra az
országos közutak tekintetében.
Jogértelmezési vitákat és jogalkalmazói bizonytalanságot eredményezett azonban,
hogy a fenti rendelkezés hatállyal bír-e azon feladatok tekintetében, amelyek
karbantartásnak, vagy felújításnak minősülnek. Ezen feladatok felelőse ugyanis - a
Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium koncepciójának megfelelően - a
11
közút kezelője (ÁAK Zrt., MK Kht.), hiszen e feladatok a közút kezelői munka szerves
részét képezik.
A Kkt. fenti rendelkezése alapján azonban az útkezelők építtetői jogállása
kérdésessé vált, több konkrét esetben is felmerült, hogy karbantartás, felújítás
tekintetében is a NIF Zrt-t kell építtetőnek tekinteni. Ez viszont számos esetben
nehézséget, az elvégzendő felújítási, karbantartási munkák csúszását és ezzel
összefüggésben a költségek növekedését eredményezte.
Erre tekintettel szükséges annak egyértelmű rögzítése, hogy a NIF Zrt. csak az
építési, fejlesztési tevékenységek körében minősül építtetőnek, a karbantartás,
felújítás és esetlegesen az ezzel szorosan összefüggő fejlesztési feladatok
tekintetében építtetőként az útkezelő jár el.
Az Lt. a bajba jutott légijárművek megsegítésére a nemzetközi követelményeknek
(ICAO Annex 12) megfelelő kutató-mentő szolgálat fenntartására vonatkozó
kötelezést az állam feladatai között jeleníti meg. A hatályos jogszabályok alapján a
honvédelmi miniszter által fenntartott légi kutató-mentő szolgálat (a továbbiakban:
LKMSZ) kizárólag a bajba jutott légijárművek megsegítésére, felkutatására és a
fedélzeten tartózkodó személyek mentésében való közreműködésre vehető igénybe.
Az LKMSZ 2008. január 4-ei riasztáson való igénybevétele azonban rávilágított arra,
hogy különösen indokolt a LKMSZ alkalmazhatósági feltételeinek új alapokra való
helyezése, illetve a riasztás és a mentés vezetési rendjének harmonizálása, a
mentés koordinációjával kapcsolatos központi feladatok egy megfelelő
infrastruktúrával rendelkező, folyamatos szolgálati rendben működő szervezethez
(szervezeti egységhez) történő telepítése.
A Kbvt. módosítása a következő okok miatt szükséges:
Az Európai Bizottság az elmúlt évben elfogadta a 2003/42/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv szerint cserélt információk központi adattárba történő rendezésével
kapcsolatos végrehajtási szabályok meghatározásáról szóló, 2007. november 12-ei
1321/2007/EK bizottsági rendeletet és a polgári légiközlekedési eseményekre
vonatkozó információnak az érdekelt felekkel történő, a 2003/42/EK irányelv 7.
cikkének (2) bekezdése szerinti terjesztésére vonatkozó végrehajtási szabályok
meghatározásáról szóló, 2007. szeptember 24-ei 1330/2007/EK bizottsági
rendeletet.
A közösségi rendeletek előírásai a balesetekkel és súlyos repülőeseményekkel
kapcsolatos biztonságra vonatkozó információ központi adattárba történő
rendezésére vonatkozó intézkedéseket állapítanak meg, illetve azon információnak
az érdekelt felekkel történő közléséről rendelkeznek, amelyet a tagállamok az
eseményekről adnak át egymásnak, és amelyet azért hoznak az említett felek
tudomására, hogy ellássák őket a repülésbiztonság növeléséhez szükséges
információval. A közösségi rendeletek és a nemzeti szabályozás közötti koherencia
megteremtése érdekében vált szükségessé a Kbvt. módosítása.
Jelenleg a légiközlekedési baleset és repülőesemények bekövetkezéséről a Nemzeti
Közlekedési Hatóság Légiközlekedési Igazgatóságát (a továbbiakban: NKH LI) nem
értesíti hivatalosan egyik szerv sem, azonban ez a feltétel szükséges ahhoz, hogy az
12
NKH LI hivatalosan megjelenjen a légiközlekedési baleset és repülőesemények
helyszínén és a hatósági eljárás lefolytatásához szükséges kizárólag a helyszínen
rendelkezésre álló információhoz hozzájusson. Erre tekintettel indokolt a Kbvt.
módosításáról szóló törvénytervezetbe a hatóság tájékoztatásának beillesztése.
A Kbvt. előírja, hogy a légijármű üzembentartójának, illetve a légiforgalmi
szolgálatnak rendelkeznie kell a Közlekedésbiztonsági Szervezet által jóváhagyott
repülőesemény vizsgáló szervezettel - vagy, ha nem rendelkezik, csatlakoznia kell
ilyen szervezethez - amely elvégzi az üzembentartói vizsgálatot. Az állami légijármű
üzembentartójának - mint kivételnek - a törvényben való feltüntetése szükséges, a
honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvénnyel való
fokozottabb összhang megteremtése érdekében.
A Vkt. 53. §-a (2) bekezdésének, 56. §-a (6) bekezdésének, 85. §-a (3)
bekezdésének, a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 3/C. §-a (9)
bekezdésének, az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló
2004. évi XXXIII. törvény 6. §-a (2) bekezdésének, valamint a Bernben, 1980. május
9-én kelt, Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) módosításáról
Vilniusban elfogadott, 1999. június 3-án kelt jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2006.
évi LXXVII. törvény 4. §-a (5) bekezdésének módosítása a tárca hivatalos lapjának
megszűnése miatt vált szükségessé.
13
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) hatályos
normaszövegében az „üzembentartó” nem pontosan definiált. A jelenlegi
megfogalmazás úgy is értelmezhető, hogy csak a veszélyes árut szállító jármű
üzembentartója telephelyén jogosult a katasztrófavédelmi hatóság ellenőrizni. A
jogalkotó eredeti szándéka szerint az ellenőrzéseket a veszélyes áru szállítás
bármely résztvevőjének telephelyén indokolt lehet elvégezni, amely alapvetően a
veszélyes áru szállítás előkészítésének ellenőrzését jelenti. Ezt támasztják alá a
hatósági eljárás gyakorlata során felmerült problémák, hiányosságok is, amelyek
nagy része egy előzetes telephelyi ellenőrzés során kiküszöbölhető lett volna. A
veszélyes áruknak a szállításra történő előkészítése (csomagolás, berakás, kirakás,
töltés, ürítés) elsősorban nem a szállító járművet üzembentartó cégek telephelyén,
hanem a feladó, csomagoló, berakó, stb. cégek telephelyén történnek. Ezen
tevékenységek és telephelyek ellenőrzésével lehetőség nyílik számos
szabálytalanságot megelőzni, hiányosságot kiküszöbölni.
A 2. §-hoz
A Kkt. 2007. évi módosítása során a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. kizárólagos
építtetőként került meghatározásra az országos közutak tekintetében.
Jogértelmezési vitákat és jogalkalmazói bizonytalanságot eredményezett azonban,
hogy a fenti rendelkezés hatállyal bír-e azon feladatok tekintetében, amelyek
karbantartásnak, vagy felújításnak minősülnek. Ezen feladatok felelőse ugyanis - a
Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium koncepciójának megfelelően - a
közút kezelője (ÁAK Zrt., MK Kht.), hiszen e feladatok a közút kezelői munka szerves
részét képezik.
A Kkt. fenti rendelkezése alapján azonban az útkezelők építtetői jogállása
kérdésessé vált, több konkrét esetben is felmerült, hogy karbantartás, felújítás
tekintetében is a NIF Zrt-t kell építtetőnek tekinteni. Ez viszont számos esetben
nehézséget, az elvégzendő felújítási, karbantartási munkák csúszását és ezzel
összefüggésben a költségek növekedését eredményezte.
Erre tekintettel szükséges annak egyértelmű rögzítése, hogy a NIF Zrt. csak az
építési, fejlesztési tevékenységek körében minősül építtetőnek, a karbantartás,
felújítás és esetlegesen az ezzel szorosan összefüggő fejlesztési feladatok
tekintetében építtetőként az útkezelő jár el.
Jelenleg a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről
és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Aptv.) 4. §-ának
(2)	bekezdése rögzíti a NIF Zrt. - a beruházások előkészítése körében fennálló -
feladatait. Tekintettel arra, hogy a NIF Zrt. ezen feladatai a gyorsforgalminak nem
minősülő országos közutak tekintetében is fennállnak, szükséges volt a minden
országos közút tekintetében hatállyal bíró Kkt-ben rögzíteni a vonatkozó
rendelkezést az Aptv. 4. §-a (2) bekezdésének hatályon kívül helyezése mellett.
14
Indokolt egyértelműen kimondani, hogy a földek közvetlenül állami tulajdonba
kerülnek, mint ahogyan ez az Aptv. jelenlegi 6. §-ának (2) bekezdésében is szerepel,
de ezt a rendelkezést a teljes országos közúti hálózatra azonos érvénnyel kell
kimondani. A vagyonkezelői jog az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 27.
§-ának (4) bekezdése alapján csak kivételesen jöhet létre törvénnyel. Jelen esetben
azonban az adott földrészlettel a jelen törvényben biztosított jogkörökre figyelemmel,
kizárólag az építtető rendelkezhet, méghozzá a törvényben meghatározott cél
érdekében, ezért az MNV Zrt-vel kötött vagyonkezelési szerződés is formális lenne,
így indokolt ezen jogosítványt ex lege biztosítani. Ez költség hatékonyan teszi
egyszerűbbé, azonnal átláthatóvá és gyorsabbá az eljárást.
Az elszámolási elemek fenntartása mellett a tervezet egyértelműbbé és egyszerűbbé
teszi az átadási eljárást. A számviteli szabályok alapján történő elszámolásnál
szerepe van az „eszköznek”, mint mérlegtételnek. A jelen esetben is alkalmazandó
polgári jogi alapszabályok szerint azonban ezek a földterület alkotórészének (és
tartozékának) minősülő eszközök jogi értelemben a földterület sorsát osztják, azaz a
földterület átadásával a „rajta lévő” minden beruházás átadásra kerül, azok önálló
életet nem élhetnek. A javaslatunk egyszerre próbálja meg jelezni ezt a kettős
szempontú helyzetet azzal, hogy a „hordozó” földterület átadását írja elő, amely
egyszerűsíti az átadást, akként, hogy azon már megjelenik az elvégzett beruházás
(és annak értéknövekedése) is. A javaslat tartalmazza továbbá, hogy ezen átadással
az (1) bekezdésben ex lege adott vagyonkezelői jog is megszűnik.
A már meglévő utak (eszközök) felújítása, karbantartása esetén azonban új állami
vagyonelem nem keletkezik, hanem annak csak pl. az értéke növekszik. Az
értéknövekedést az MNV Zrt-vel jogviszonyban nem álló szervezet végzi el,
méghozzá az MNV Zrt.-vel vagyonkezelői jogviszonyban álló szervezettel kötött
megállapodás alapján. Számviteli és jogi szempontból is az az indokolt, hogy a
felújítást, karbantartást végző szervezet a „beruházást” a megrendelőjének, az adott
ingatlan felett vagyonkezelői jogot gyakorló szervezetnek adja át, aki a bekövetkezett
értéknövekedést az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 4.)
Korm. rendelet alapján elszámolja, lejelenti az MNV Zrt-nek. A felújítási és
karbantartási munkák átadására nem indokolt külön szabályozást alkotni, annak
elszámolására az állami vagyonra, a vagyonkezelők által végzett/végeztetett
beruházások elszámolására vonatkozó általános szabályok szerint kerül sor.
A 3. §-hoz
A Kkt. 29/C. §-ának módosítása a jogszabályhely-hivatkozást a Kkt. 29. §-ának
javasolt módosításához igazítja.
A 4. §-hoz
A Kkt. nem tartalmaz explicit felhatalmazást a meghatározott össztömeget,
tengelyterhelést és méretet meghaladó járművek közúti közlekedéséről, a
közútkezelői és a hatósági eljárás, valamint a díjfizetés feltételeiről szóló miniszteri
rendelet, azaz a 4/1999. (II. 12.) KHVM rendelet megalkotására, csupán a Kkt. 15. §-
a említi azt. Erre tekintettel szükséges, hogy megtörténjen a közlekedésért felelős
miniszter felhatalmazása a vonatkozó szabályok megalkotására.
15
Az 5-6. §-hoz
A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Vkt.) 53. §-ának
(2)	bekezdése, valamint 56. §-ának (6) bekezdése a tárca hivatalos lapjának
megszűnése miatt módosul.
A 7. §-hoz
A Vkt. 58. §-ának (1) bekezdése a Balatonon, a Velencei-tó és a Fertő-tó teljes
területén, továbbá a Ráckevei-Dunaág és a Tisza-tó külön jogszabályban
meghatározott részein tiltja a belsőégésű motorral hajtott kishajók és csónakok
üzemeltetését.
A törvény a tilalom alól kiemeli a hajózási hatóság, a rendőrség vízirendészeti
szervének, a Vám- és Pénzügyőrség, illetve a vámhatóság, a katasztrófaelhárításban
közreműködő szervezetek, a víziút fenntartását, valamint a természet- és
környezetvédelmi feladatot ellátó hatóság vízijárműveit, továbbá lehetővé teszi, hogy
a hajózási hatóság - külön jogszabályban foglaltak alapján - üzemeltetési engedélyt
adjon egyes vízijárművek üzemeltetésére. A külön jogszabály ebben az esetben a
vízi közlekedés egyes belvízi utakon környezetvédelmi okokból való korlátozásáról
és a korlátozás alá eső területeken kiadható üzemeltetési engedélyről szóló 30/2003.
(III. 18.) Korm. rendelet.
A 30/2003. (III. 18.) Korm. rendelet alapján üzemeltetési engedélyt a hajózási
hatóság a következő esetekben adhatja meg:
-	tavon közlekedő vagy a hajózási hatóság engedélyével vízimunkát végző belvízi
nagyhajó vagy úszómunkagép munkavégzését, tevékenységét kiszolgáló
belsőégésű motorral hajtott kishajójára vagy csónakjára, továbbá az Országos
Mentő Szolgálat belsőégésű motorral hajtott kishajójára,
-	tavon kikötőhellyel rendelkező vitorlás sportegyesület tulajdonában lévő, tíz kísért
egységenként egy kísérő motorosra,
-	tavon kikötőhellyel rendelkező országos gyermekszervezet tulajdonában lévő, tíz
kísért egységenként egy kísérő motorosra,
-	kikötő, vízi sportpálya, valamint vízi repülőtér üzemeltetőjének egy belsőégésű
motorral hajtott kishajójára az üzemeltetési feladatok ellátására a létesítmény 300
m-es körzetében, továbbá, ha a létesítmény a parttól 300 méternél távolabb
helyezkedik el, akkor a közelebbi part és a létesítmény közti legrövidebb
útvonalra,
-	egy rendezvényre arra a belsőégésű motorral hajtott kísérő vagy
mentőmotorosra, amely a tavon kikötőhellyel nem rendelkező vitorlás, illetve
egyéb sportegyesület, szövetség tulajdonában van, amennyiben a szervező
egyesület vagy szövetség az általa rendezett és hatóságilag engedélyezett
vitorlásversenyen, vízi rendezvényen nem tud a rendezvény engedélyében
meghatározott számú, a vízterületre érvényes üzemeltetési engedéllyel
rendelkező kísérő vagy mentőmotorost biztosítani,
-	tógazdálkodással és víziútfenntartással összefüggő feladatot végző belsőégésű
motorral hajtott kishajóra és csónakra,
16
-	bejegyzett vízi mentőegyesület útvonalengedéllyel közlekedő vízi
mentőszolgálatot végző mentőmotorosára,
-	közforgalmú személyszállítást végző belsőégésű motorral hajtott kishajóra vagy
motorcsónakra,
-	hivatásos hajósképzést és vizsgáztatást végző belsőégésű motorral hajtott
kishajóra vagy csónakra.
A Vkt. hatályos rendelkezései nem teszik lehetővé a Magyar Honvédség olyan
belsőégésű motorral hajtott katonai úszólétesítményeinek a fentebb felsorolt
víziutakon való közlekedését, amelyek üzemeltetését a II. világháború idejéből
visszamaradt robbanóanyagot tartalmazó hadianyag, eszköz és szerkezet
hatástalanítását végzik vagy katonai célú kiképzést folytatnak.
Tekintettel arra, hogy a Magyar Honvédség említett úszólétesítményeinek
közlekedése - különösen például robbanóanyagot tartalmazó hadianyag
hatástalanítása esetében - előre nem tervezhető, az üzemeltetési engedélyezési
eljárás lefolytatására nincs idő, ezért a szabályozás nem oldható meg a törvény 88.
§-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás, azaz a 30/2003. (III. 18.) Korm.
rendelet keretében, hanem csak a törvény 58. §-ának módosításával.
A 8. §-hoz
A Vkt. hatályos XI. fejezete szerint az engedély nélkül végzett árufuvarozás vagy
személyszállítás, a lajstromozási, osztályozási, biztosítási, képesítési, a víziút és a
hajóút használatára, a hajóút felszabadítására, az adatszolgáltatási, tájékoztatási,
bejelentési, az úszólétesítmény szükséghelyzetben való igénybevételére, a hajózási
tevékenység korlátozására vonatkozó rendelkezések megsértőit lehet hajózási
bírsággal sújtani.
A hajózási bírság kiszabásának lehetőségét szükségessé vált kiterjeszteni olyan
tevékenységekkel összefüggő jogszabálysértésekre, amelyeket elsősorban az
úszólétesítmények és hajózási létesítmények (például kikötők), továbbá a
víziközlekedés forgalmának irányítására és a hajóút kitűzésére szolgáló jelek
üzembentartói követnek el. Hatályos jogunkban az ilyen jogszabálysértések csak a
szabálysértések körébe tartoznak [218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet az egyes
szabálysértésekről, 56. §] és legfeljebb húszezer forintig terjedő pénzbírsággal
sújthatók, így az okozott kárral, a fellépő veszéllyel arányos visszatartó erőről nem
lehet szó.
Az uniós jogi aktusok közül az Európai Parlament és a Tanács a belvízi hajókra
vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról szóló 2006/87/EK irányelvének
(2006. december 12.) 24. cikke kiemelten rendelkezik az úszólétesítmények
megfelelőségére vonatkozó rendelkezések megszegőivel szemben alkalmazott
hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókról.
A 9. §-hoz
A Vkt. 85. §-ának (3) bekezdése a tárca hivatalos lapjának megszűnése miatt
módosul.
17
A 10. §-hoz
Tekintettel a Vkt. 58. §-ának a Magyar Honvédség hadihajós tevékenységet végző
katonai úszólétesítményeivel való kiegészítésére, szükségessé vált az értelmező
rendelkezéseknek a hadihajós tevékenység és a katonai úszólétesítmény
fogalmának meghatározásával való kiegészítése.
A 11. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a hajózási bírsággal sújtható jogsértések körének bővítésével
egyúttal jogharmonizáció is megvalósul, szükségessé válik a jogharmonizációs
záradék kiegészítése.
A 12. §-hoz és 14-16. §-hoz
2008. január 4-én az Országos Mentőszolgálat kérte a Magyar Honvédség által
fenntartott légi kutató-mentő szolgálat (a továbbiakban: LKMSZ) kirendelését a
bejelentés szerint a Balatonon úszó jégtáblán rekedt mintegy 10 fő kimentésére. A
kérést indokolta, hogy csak az országosan egyedülálló képességgel rendelkező,
folyamatos készenléti szolgálatot ellátó LKMSZ eszközeivel lett volna megoldható a
bajba jutottak mentése. A riasztás utólagosan téves információn alapulónak
bizonyult, azonban rávilágított a szabályozói környezet és a riasztás rendszer egyes
hiányosságaira.
A Kormány 2008. január 9-ei ülésén született döntés alapján a légimentés
tárgykörében az LKMSZ alkalmazásának feltételrendszere és jogszabályi háttere
került átvizsgálásra. Az elemző vizsgálat rávilágított arra, hogy az LKMSZ a hatályos
jogszabályok alapján kizárólag a bajba jutott légijárművek megsegítésére,
felkutatására és a fedélzeten tartózkodó személyek mentésében való
közreműködésre vehető igénybe, ami valós képességeinek csak korlátozott mértékű
kihasználását jelenti. Az LKMSZ meglévő képességei (eszközrendszere és
speciálisan kiképzett személyzetei) alkalmassá teszik egyes, a katasztrófák elleni
védekezéssel összefüggő, illetve az életet és a vagyonbiztonságot veszélyeztető
egyéb, egyedi esetekben szükségessé váló alkalmazhatóságra.
Az Lt. 2. §-a (1) bekezdésének k) pontja a bajba jutott légijárművek megsegítésére a
nemzetközi követelményeknek megfelelő kutató-mentő szolgálat fenntartására
vonatkozó kötelezést az állam feladatai között jeleníti meg.
Az LKMSZ-szel szemben támasztott nemzetközi követelményrendszer a nemzetközi
polgári repülésről Chicagóban, az 1944. évi december hó 7. napján aláírt Egyezmény
12.	számú függelékében (ICAO Annex 12 „Search and Rescue”), valamint a katonai
műveleti képességek vonatkozásában a NATO egyes szabványosítási egyezményei,
illetve egyéb szolgálati kiadványaiban kerültek megfogalmazásra.
A hatályos jogszabályok alapján az LKMSZ kizárólag a bajba jutott légijárművek
megsegítésére, felkutatására és a fedélzeten tartózkodó személyek mentésében való
közreműködésre vehető igénybe. Az LKMSZ 2008. január 4-ei riasztáson való
igénybevétele azonban rávilágított arra, hogy különösen indokolt a LKMSZ
alkalmazhatósági feltételeinek új alapokra való helyezése, illetve a riasztás és a
mentés vezetési rendjének harmonizálása, a mentés koordinációjával kapcsolatos
18
központi feladatok egy megfelelő infrastruktúrával rendelkező, folyamatos szolgálati
rendben működő szervezethez (szervezeti egységhez) történő telepítése.
A 13. §-hoz és 18-19. §-hoz
Az Lt., az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló 2004. évi
XXXIII. törvény, valamint a Bernben, 1980. május 9-én kelt, Nemzetközi Vasúti
Fuvarozási Egyezmény (COTIF) módosításáról Vilniusban elfogadott, 1999. június 3-
án kelt jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2006. évi LXXVII. törvény módosítására a
tárca hivatalos lapjának megszűnése miatt kerül sor.
A 17. §-hoz
Szükséges a 2008/49/EK irányelv végrehajtása érdekében miniszteri rendelet
megalkotása, amelyre a hatályos Lt. nem tartalmazott felhatalmazó rendelkezést. Az
Lt. módosítása a felhatalmazó rendelkezés beépítése miatt indokolt.
A 20. §-hoz
A polgári repülésben előforduló események jelentéséről szóló, 2003. június 13-ai
Európai Parlament és a Tanács 2003/42/EK irányelve alapján a
Közlekedésbiztonsági Szervezet - az adatvédelmi törvény rendelkezéseivel
összhangban - adatgyűjtésre kötelezett. A Kbvt. 7. §-ának (2) bekezdése az
adatgyűjtésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. A KBSZ a törvényben
meghatározott adatbázisban tartja nyilván a légiközlekedési balesetre, a súlyos
repülőeseményre és a légiközlekedési rendellenességre vonatkozó bejelentések
alapján indított szakmai vizsgálat során az e törvénnyel összhangban birtokába került
adatokat. Ezek az adatok a törvény hatályos rendelkezése szerint kizárólag a
törvényben meghatározott célokra használhatók fel. A 2003/42/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv szerint cserélt információk központi adattárba történő
rendezésével kapcsolatos végrehajtási szabályok meghatározásáról szóló, 2007.
november 12-ei 1321/2007/EK bizottsági rendelet és a polgári légiközlekedési
eseményekre vonatkozó információnak az érdekelt felekkel történő, a 2003/42/EK
irányelv 7. cikkének (2) bekezdése szerinti terjesztésére vonatkozó végrehajtási
szabályok meghatározásáról szóló, 2007. szeptember 24-ei 1330/2007/EK bizottsági
rendeletben foglaltak alapján a 7. § kiegészítése vált szükségessé annak érdekében,
hogy a KBSZ az általa gyűjtött és nyilvántartott adatokat ne csak a törvényben
meghatározott célok, hanem a rendeletben meghatározott célok érdekében is
felhasználhassa. A polgári légiközlekedés biztonságának felügyeletével, vagy a
polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények kivizsgálásával a
Közösségben megbízott szervezetnek online hozzáférése lesz a központi
adatbázisban szereplő minden adathoz, kivéve az olyanokat, amelyek segítségével a
jelentés tárgyát képező üzemeltető vagy légijármű azonosítható.
A 21. §-hoz
A légiközlekedési baleset és repülőesemények bekövetkezéséről a Nemzeti
Közlekedési Hatóság Légiközlekedési Igazgatóságát (a továbbiakban: NKH LI)
hivatalosan is értesíteni kell, mert ez a feltétel szükséges ahhoz, hogy az NKH LI
hivatalosan megjelenjen a légiközlekedési baleset és repülőesemények helyszínén
19
és a hatósági eljárás lefolytatásához szükséges, kizárólag a helyszínen
rendelkezésre álló információhoz hozzájusson.
A 22. §-hoz
A törvény előírja, hogy a légijármű üzemben tartójának, illetve a légiforgalmi
szolgálatnak rendelkeznie kell a Közlekedésbiztonsági Szervezet által jóváhagyott
repülőesemény vizsgáló szervezettel - vagy, ha nem rendelkezik, csatlakoznia kell
ilyen szervezethez - amely elvégzi az üzembentartói vizsgálatot. Az állami légijármű
üzemben tartójának - mint kivételnek - a törvényben való feltüntetése szükséges, a
honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvénnyel való
fokozottabb összhang megteremtése érdekében.
A 23. §-hoz
A jogharmonizációs célú jogalkotásról szóló 7001/2005. (IK.8.) IM irányelv 123.
pontja alapján a jogharmonizációs záradékban a közösségi rendeletekre történő
hivatkozás feltüntetése szükséges.
A 24-25. §-hoz
Hatálybaléptető, jogharmonizációs és deregulációs rendelkezéseket tartalmaz.
20