﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/6688. számú
törvényjavaslat
a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. évi CXL. törvény módosításáról
Előadó: Dr. Draskovics Tibor
igazságügyi és rendészeti miniszter
2008. október

2008. évi ... törvény
a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról
1. §
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény (a továbbiakban: Ket.) 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„8. § (1) Törvény eltérő rendelkezése hiányában az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője nem
köteles a hatósággal elektronikus úton kapcsolatot tartani.
(2)	Törvény eltérő rendelkezése hiányában az ügyfél a kérelmére induló eljárás során és az
eljárás egyéb résztvevője egy alkalommal megváltoztathatja a kapcsolattartás általa addig
alkalmazott módját.”
2.	§
A Ket. 9. § (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Magyar Köztársaságban a közigazgatási hatósági eljárás hivatalos nyelve a magyar. Ez
azonban nem akadálya a konzuli tisztviselő és a külpolitikáért felelős miniszter eljárása,
valamint nemzetközi jogsegély során más nyelv használatának.
(2)	A települési, a területi és az országos kisebbségi önkormányzat testülete határozatában
meghatározhatja a hatáskörébe tartozó hatósági eljárás magyar nyelv melletti hivatalos
nyelvét.
(3)	A kisebbségi szervezet, valamint az a természetes személy, aki a nemzeti és etnikai
kisebbségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozik, a közigazgatási hatóságnál
használhatja az adott kisebbség nyelvét. A kisebbség nyelvén benyújtott kérelem tárgyában
hozott magyar nyelvű döntést az ügyfél kérésére a kérelemben használt nyelvre le kell
fordítani.”
3.	§
A Ket. 10. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a közigazgatási hatóság a magyar nyelvet nem ismerő természetes személy ügyében
magyarországi tartózkodásának tartama alatt hivatalból indít azonnali intézkedéssel járó
eljárást, vagy a természetes személy ügyfél azonnali jogvédelemért fordul a magyar
közigazgatási hatósághoz, a hatóság köteles gondoskodni arról, hogy az ügyfelet joghátrány
ne érje a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt. Törvény e bekezdésben foglalt rendelkezés
alkalmazását az itt nem szabályozott esetekben is kötelezővé teheti.”
4.	§
A Ket. 12. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) E törvény alkalmazása szempontjából közigazgatási hatóság (a továbbiakban: hatóság) a
hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező
a)	államigazgatási szerv,
b)	helyi önkormányzat képviselő-testülete, ideértve a megyei önkormányzat közgyűlését is,
valamint a 19. § (2) bekezdése szerint átruházott hatáskörben annak szervei és társulása,
c)	a polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke, a megyei jogú város kerületi
hivatalának vezetője (a továbbiakban együtt: polgármester),
3
d)	főjegyző, jegyző, körjegyző, a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a hatósági
igazgatási társulás,
e)	egyéb szervezet, köztestület vagy személy, amelyet (akit) törvény vagy kormányrendelet
jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására.”
5. §
(1)	A Ket. 13. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény rendelkezéseit]
„a) az iparjogvédelmi és a szerzői jogi eljárásokban,”
[csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény eltérő szabályokat nem
állapít meg.]
(2)	A Ket. 13. § (2) bekezdés c)-e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény rendelkezéseit]
„c) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek és a harmadik országbeli
állampolgárok beutazásával és tartózkodásával kapcsolatos eljárásokban, valamint a
menedékjogi eljárásban,
d)	a termékek és a szolgáltatások forgalmazására, illetve értékesítésére, valamint az ezekkel
összefüggő kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó követelmények ellenőrzésével, illetve a
piacszabályozással kapcsolatos eljárásokban, ideértve a gyógyszerek, gyógyászati
segédeszközök társadalombiztosítási támogatásával kapcsolatos eljárást is,
e)	a pénz- és tőkepiaci, a biztosítási, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári és a magán-
nyugdíjpénztári tevékenység felügyeletével kapcsolatos eljárásban, valamint a
versenyfelügyeleti és bejelentési eljárásban,”
[csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény eltérő szabályokat nem
állapít meg.]
(3)	A Ket. 13. § (3)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) és (2) bekezdésben fel nem sorolt közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó
jogszabályok e törvény rendelkezéseitől kizárólag akkor térhetnek el, ha azt e törvény
kifejezetten megengedi.
(4)	Ha az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa
eljárási szabályt állapít meg, e törvény rendelkezései az ott szabályozott kérdésben nem
alkalmazhatók. E törvény rendelkezéseitől az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül
alkalmazandó kötelező jogi aktusának, valamint az Európai Unió egyéb kötelező jogi
aktusának végrehajtása céljából - az ahhoz szükséges mértékben és módon - törvény,
kormányrendelet vagy a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete eltérhet.
(5)	E törvény rendelkezéseitől a nemzetközi szerződést kihirdető törvény eltérhet.”
(4)	A Ket. 13. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Jogszabály az e törvényben nem szabályozott, de e törvény szabályaival összhangban álló
kiegészítő jellegű rendelkezéseket állapíthat meg.”
4
6. §
(1)	A Ket. 15. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezet, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti, akit hatósági ellenőrzés alá vontak,
illetve akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.”
(2)	A Ket. 15. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtában megállapíthatja azon
személyek körét, akik az (1) bekezdésben foglaltak vizsgálata nélkül ügyfélnek minősülnek.
Jogszabály rendelkezése esetén az abban meghatározott hatásterületen lévő ingatlan
tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett használati jog jogosultja az (1)
bekezdésben foglaltak vizsgálata nélkül ügyfélnek minősül.”
(3)	A Ket. 15. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az ügyféli jogok gyakorlását a törvény ahhoz a feltételhez kötheti, hogy az ügyfél az első
fokú eljárásban részt vesz.”
(4)	A Ket. 15. §-a a következő (7) és (8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A természetes személy ügyfélnek akkor van eljárási képessége, ha a polgári jog szabályai
szerint cselekvőképességgel rendelkezik. Jogszabályban meghatározott esetben a korlátozott
cselekvőképességgel rendelkező személyt is megilleti az eljárási képesség. Az eljáró hatóság
hivatalból vizsgálhatja az eljárási képesség meglétét, és ha annak hiányát állapítja meg, úgy az
ügyfél helyett törvényes képviselőjét vonja be az eljárásba, illetve ügygondnok kirendelését
kéri.
(8) Az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfélen kívüli ügyféli jogállást
megtagadó végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye.”
7.	§
A Ket. 16. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím, egyidejűleg a 16. § helyébe a
következő rendelkezés lép:
„Jogutódlás
16.	§ (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, vagy ha a hatósági ügy személyes jellege
vagy a kötelezettség tartalma nem zárja ki, a polgári jog szerinti jogutódja lép
a)	hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a kieső ügyfél vagy
b)	kérelemre indult eljárásban - az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfelet
kivéve - a kieső ügyfél
helyébe.
(2)	Kérelemre indult eljárásban a kérelmező ügyfél jogutódja - az eljárásról való
tudomásszerzéstől számított tíz munkanapon belül, de legkésőbb a jogutódlástól számított hat
hónapon belül - kérheti a jogutódlás megállapítását.
(3)	Jogszabály lehetővé teheti, hogy a jogerős határozat alapján jogosított ügyfél helyébe
jogutódja lépjen. A jogerős határozattal megállapított kötelezettség esetén - indokolt esetben
a teljesítési határidő egy alkalommal történő meghosszabbításával - lehetőséget kell adni a
jogutódnak a kötelezettség önkéntes teljesítésére.
(4)	A hatóságnak a jogutódlás előtt hozott döntése hatályos a jogutóddal szemben, kivéve
5
a)	a jogelőd természetes személy ügyféllel szemben az eljárás akadályozása vagy az idézésről
való távolmaradás miatt kötelezettséget megállapító végzést,
b)	a jogelőd számára fizetési kedvezményt megállapító végzést, ideértve a késedelmi pótlék
elengedéséről vagy mérsékléséről szóló végzést is és
c)	a jogelőd természetes személy ügyfél számára költségmentességet engedélyező végzést.
(5)	Jogutód hiányában a jogszabálysértő, illetve a közérdeket sértő vagy veszélyeztető állapot
megszüntetéséről az eljáró hatóság hivatalból intézkedik.
(6)	A jogutódlás kérdésében hozott végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye.”
8.	§
A Ket. 17. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím, egyidejűleg a 17. § helyébe a
következő rendelkezés lép:
„Adatkezelés
17.	§ (1) A hatósági eljárás tartama alatt - különösen az iratokba való betekintés
engedélyezésénél, a tárgyalás során, a döntés szerkesztésénél és a döntésnek hirdetményi úton
való közlésénél - a hatóság gondoskodik arról, hogy a törvény által védett titok és a hivatás
gyakorlásához kötött titok (a továbbiakban együtt: védett adat) ne kerüljön nyilvánosságra, ne
juthasson illetéktelen személy tudomására, és a személyes adatok védelme biztosított legyen.
(2)	A hatóság az eljárása során jogosult a természetes személy ügyfél és az eljárás egyéb
résztvevője azonosítása céljából
a)	nevének,
b)	születési nevének,
c)	születési idejének,
d)	születési helyének,
e)	lakcímének, valamint
f)	külön törvényben vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben -
helyi önkormányzat rendeletében meghatározott személyes adatának
kezelésére.
(3)	A hatóság törvény eltérő rendelkezése hiányában jogosult az eljárás lefolytatásához
elengedhetetlenül szükséges személyes adatok megismerésére és kezelésére.
(4)	A hatóság az eljárása során - jogszabályban meghatározott módon és körben - jogosult az
eljárás lefolytatásához szükséges védett adat megismerésére.
(5)	A hatóság az eljárás során a személyes adatot és a védett adatot - az ugyanazon ügyben
folyó, e törvényben szabályozott eljárások kivételével - csak akkor továbbíthatja más
szervhez, ha azt törvény megengedi, vagy ha az érintett ehhez hozzájárult.”
9.	§
A Ket. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. § (1) Magyar állampolgár, Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi
személyiséggel nem rendelkező szervezet ügyfél hatósági ügyében - ha törvény eltérően nem
rendelkezik - a Magyar Köztársaság területén a magyar hatóság jár el.
6
(2)	Ha az ügyfél nem magyar állampolgár, illetve külföldön nyilvántartásba vett jogi személy
vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akkor hatósági ügyében - ha jogszabály
eltérően nem rendelkezik - a Magyar Köztársaság területén magyar hatóság jár el, feltéve,
hogy az eljárásban az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi
aktusát vagy magyar jogszabályt kell alkalmazni.
(3)	Törvény vagy kormányrendelet alapján az ügyfél hatósági ügyében külföldön a
külpolitikáért felelős miniszter vagy a konzuli tisztviselő jár el.”
10.	§
A Ket. 19. § (1)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A hatóság hatáskörét - a hatósági eljárás körébe tartozó ügyfajta meghatározásával -
jogszabály állapítja meg. Jogszabály a hatóság szervezeti egységére hatáskört nem telepíthet.
Jogszabályban kell megjelölni az elsőfokú, továbbá ha az nem a 106. és 107. §-ban megjelölt
hatóság, a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságot.
(2)	Önkormányzati hatósági ügyben első fokon a képviselő-testület, törvény rendelkezése
alapján a polgármester jár el. A képviselő-testület ezt a hatáskörét önkormányzati rendeletben
a polgármesterre, a részönkormányzat testületére, a képviselő-testület bizottságára vagy
törvényben meghatározottak szerint létrehozott társulásra ruházhatja át.
(3)	A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását más hatóságra nem ruházhatja át, kivéve
ha törvény a hatáskör törvényben meghatározott esetben, az ott meghatározott másik
hatóságra való átruházását kivételesen lehetővé teszi. Nem minősül a hatáskör átruházásának,
ha a hatáskör gyakorlója kiadmányozási jogát jogszerűen átengedte.
(4)	A hatóságtól a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el. Nem minősül a hatáskör
elvonásának, ha az ügyben hatáskörrel rendelkező, e törvény szerint kijelölt más hatóság jár
el, vagy törvény vagy kormányrendelet alapján több hatóság a hatáskörét megosztva
gyakorolja.”
11.	§
(1)	A Ket. 20. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén, valamint kijelölés alapján
köteles eljárni.
(2)	Ha a hatóság eljárási kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz
eleget, a felügyeleti szerv az erre irányuló kérelem megérkezésétől vagy a hivatalos
tudomásszerzéstől számított öt munkanapon belül kivizsgálja a mulasztás okát, és - az
ügyfajtára irányadó ügyintézési határidő és a döntés-előkészítés fokának figyelembevételével
megállapított - határidő tűzésével a mulasztó hatóságot az eljárás lefolytatására utasítja. Nincs
helye az eljárás lefolytatására történő utasításnak, ha a 71. § (2) bekezdés alkalmazásának van
helye.”
(2) A Ket. 20. § (4)-(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az ismételten mulasztó hatóságtól az ügy nem vonható el, és az eljárásra más hatóság
nem jelölhető ki, ha a hatóság hatásköre hatósági igazolvány vagy hatósági bizonyítvány
kiadására, hatósági nyilvántartás vezetésére terjed ki, ha jogszabály alapján hatásköre
kizárólagos, vagy ha belföldi jogsegély iránti megkeresés alapján kell eljárnia. A hatóság
legkésőbb a felhívástól számított tíz munkanapon belül köteles eleget tenni elmulasztott
kötelezettségének.
7
(5)	Ha a képviselő-testület, a polgármester, a bizottság, a részönkormányzat testülete, a
társulás (a továbbiakban együtt: önkormányzati hatóság) önkormányzati hatósági ügyben
eljárási kötelezettségét elmulasztotta, az ügyfél kérelmére vagy hivatalból a közigazgatási
hivatal felhívja a mulasztó tisztségviselőt vagy testületet, hogy soron kívül, illetve a testület
legközelebbi ülésén, de legkésőbb huszonkét munkanapon belül folytassa le az eljárást.
(6)	Az (5) bekezdés alapján az önkormányzati hatósághoz intézett felhívás eredménytelensége
esetén az ügyfél vagy a közigazgatási hivatal, továbbá ha az adott ügyben nincs felügyeleti
szerv, vagy a felügyeleti szerv az intézkedési, eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, az
ügyfél kérelmére a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság kötelezi a hatóságot az eljárás
lefolytatására.
(7)	Az (1)-(4) bekezdésben foglaltakat a szakhatósági eljárásra és a fellebbezési eljárásra is
alkalmazni kell. E rendelkezések akkor is irányadók, ha - a határozat megsemmisítése vagy
hatályon kívül helyezése folytán - a hatóság az ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget az
új eljárás lefolytatására irányuló kötelezettségének.
(8)	A felügyeleti szerv a (2) bekezdés szerinti intézkedésről, valamint az eljáró hatóság (3)
bekezdés szerint történő kijelöléséről az ügyfelet értesíti, továbbá ellenőrzi, hogy a hatóság a
mulasztást követően, illetve a kijelölt hatóság határidőn belül eleget tesz-e eljárási
kötelezettségének. A közigazgatási hivatal értesíti az ügyfelet az (5) bekezdés szerinti
felhívásáról, egyidejűleg felhívja az ügyfél figyelmét arra, hogy a felhívás eredménytelensége
esetén a (6) bekezdés szerint a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz fordulhat.”
12.	§
(1)	A Ket. 21. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörű hatóságok közül az
eljárásra az a hatóság az illetékes, amelynek területén
a)	az ügyfél lakó- vagy tartózkodási helye, ennek hiányában szálláshelye (a továbbiakban
együtt: lakcím), illetve székhelye, telephelye, fióktelepe (a továbbiakban együtt: székhely)
van,
b)	az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik,
c)	az engedélyhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni
kívánják, vagy
d)	a jogellenes magatartást elkövették.
(2)	Ha törvény vagy kormányrendelet hatósági ügyben több hatóságot jogosít fel valamely
hatáskör gyakorlására, jogszabály a hatóságok illetékességére csak azonos okot állapíthat
meg.”
(2) A Ket. 21. § (4)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha az ügyfél lakcíme ismeretlen, az (1) bekezdés a) pontjára alapított illetékességet az
ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani. Ennek hiányában - ha
jogszabály másként nem rendelkezik - az eljárásra az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra
jogosult hatóság, jegyző hatáskörébe tartozó ügyben a fővárosi főjegyző az illetékes.
(5)	Az ügyben illetékességgel rendelkező azonos hatáskörű hatóságok közül az ügyfél
kérelmének hiányában az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg (a továbbiakban:
megelőzés).
(6)	Ha a hatóság megállapítja, hogy az ügyben más hatóság a megelőzés alapján már eljárt,
vagy más hatóság előtt eljárás van folyamatban, saját eljárását megszünteti, illetve szükség
8
esetén a döntést visszavonja, és erről szóló döntését a korábban eljárt, illetve a folyamatban
lévő ügyben eljáró hatósággal és az ügyféllel közli. Az eljárást megszüntető és a döntést
visszavonó döntés ellen jogorvoslatnak nincs helye.”
13.	§
A Ket. 22. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A hatóság az ideiglenes intézkedéséről szóló végzését közli az ügyféllel, valamint a
joghatósággal és hatáskörrel rendelkező illetékes hatósággal, amely az ideiglenes intézkedés
szükségességét felülvizsgálja, és szükség esetén megteszi a hatáskörébe tartozó intézkedést.”
14.	§
(1)	A Ket. 23. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha ugyanabban az ügyben
a)	több hatóság állapította meg hatáskörét és illetékességét,
b)	több hatóság állapította meg hatáskörének és illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás
nem indulhat meg vagy nincs folyamatban,
c)	több illetékes hatóság előtt indult az eljárás, és a megelőzés alapján nem lehet eldönteni,
hogy melyik hatóság jogosult az eljárásra,
az érdekelt hatóságok kötelesek egymás között hivatalból vagy kérelemre megkísérelni a vita
eldöntését.
(2)	Az egyeztetést annak a hatóságnak kell kezdeményeznie, amelyiknél az eljárás később
indult meg, amelyik hatáskörének és illetékességének hiányát később állapította meg, vagy
amelyik hatóságnál az ügyfél az egyeztetés lefolytatása iránti kérelmét benyújtotta.”
(2)	A Ket. 23. §-a a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:
(4)	Az egyeztetést kezdeményező hatóság kérelmére a (3) bekezdés a) pontjában foglalt
esetben tíz munkanapon belül kell kijelölni az eljáró hatóságot.
(5)	Ha az egyeztetés sikerrel járt, az (1) bekezdés a) és c) pontja esetében az a hatóság, amely
a továbbiakban nem jár el, az előtte folyamatban lévő eljárást megszünteti, az eljárás során
hozott döntését visszavonja, egyúttal az ügy iratait és bizonyítékait átteszi az eljárást
lefolytató hatósághoz. Az eljárást megszüntető végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
(6)	Az illetékességi vitában hozott végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.”
15.	§
A Ket. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„26. § (1) Jogsegélyt akkor lehet kérni, ha
a)	az ügyben a megkereső hatóság illetékességi területén kívül kell valamely eljárási
cselekményt elvégezni,
b)	azt az ügyfél jogos érdeke vagy a költségtakarékosság indokolja, vagy
c)	az ügy elbírálásához olyan adat vagy irat szükséges, amellyel más hatóság, egyéb állami,
önkormányzati szerv vagy - ha törvény meghatározott ügyfajtában lehetővé teszi - egyéb
szerv vagy személy rendelkezik.
(2)	Az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott megkeresést az ügy jellegétől függően a
megkereső hatósággal azonos hatáskörű illetékes hatósághoz, ennek hiányában az illetékes
települési önkormányzat jegyzőjéhez kell intézni.
9
(3)	Kérelemre indult eljárásban az ügyfélnek az eljárásban szükséges személyes adatainak
kezeléséhez való hozzájárulását vélelmezni kell a jogsegély teljesítése céljából, az ahhoz
szükséges mértékben továbbított személyes adatok tekintetében is. Hivatalból indult vagy
folytatott eljárásban a hatóság a jogszabály alapján kezelhető adatok közül a jogsegély
teljesítése céljából szükséges személyes adatokat továbbíthatja a megkeresett szervhez.
(4)	A megkeresett szerv vagy személy csak akkor tagadhatja meg a megkeresésben foglaltak
teljesítését, ha az jogszabályba ütközik. Ha a jogsegély nyújtására más szerv jogosult, a
megkeresett szerv vagy személy a megkeresést e szervhez továbbítja, és erről egyidejűleg
tájékoztatja a megkereső hatóságot.
(5)	A megkeresést az (1) bekezdés a) és b) pontjában szabályozott esetben tíz munkanapon
belül, az (1) bekezdés c) pontjában szabályozott esetben pedig öt munkanapon belül kell
teljesíteni; a megkeresett szerv vezetője ezt a határidőt annak letelte előtt indokolt esetben egy
alkalommal, legfeljebb tíz munkanappal meghosszabbíthatja. Ha az adat elektronikusan
rögzített nyilvántartásban áll rendelkezésre, a megkeresést három munkanapon belül kell
teljesíteni.
(6)	A megkeresett szerv az eljárási határidő meghosszabbításáról szóló végzését a megkereső
hatósággal közli. A megkereső hatóság közli az ügyféllel a jogsegély határidejének
meghosszabbításáról szóló végzést.”
16. §
A Ket. 28. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A hatóság megtagadja a külföldi megkeresés teljesítését, ha az
a)	sértené a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit vagy a közbiztonságot,
b)	sértené az ügyben érintett személy alapvető jogát, vagy
c)	jogszabályba ütközne.”
17. §
(1)	A Ket. a 28. §-t követően a következő II/A. Fejezettel és 28/A-28/C. §-sal egészül ki:
„II/A. Fejezet
A kapcsolattartás általános szabályai
28/A. § (1) A hatóság
a)	írásban
aa)	postai úton,
ab)	telefaxon,
ac)	személyesen átadott irat útján,
ad)	kézbesítési meghatalmazott útján,
ae)	a hatóság kézbesítője útján,
af)	kézbesítési ügygondnok útján,
ag)	hirdetményi úton vagy
ah)	az e törvényben meghatározott módon elektronikus úton vagy
b)	szóban
10
az e törvényben meghatározott feltételekkel tart kapcsolatot az ügyféllel.
(2)	Az (1) bekezdést megfelelően alkalmazni kell az ügyfél és a hatóság, valamint a hatóságok
egymással történő kapcsolattartására.
(3)	Több igénybe vehető kapcsolattartási forma közül a hatóság a költségtakarékosság és a
hatékonyság szempontjai alapján választ. Az első kapcsolatfelvétel alkalmával a hatóság
felhívja az ügyfél figyelmét a kapcsolattartás lehetséges formáira, és tájékoztatást ad a
kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségéről, valamint a hatóság által nyújtott elektronikus
tájékoztatás elérhetőségéről.
(4)	Rövid szöveges üzenet útján, elektronikus levélben és telefonon is lehet tájékoztatást kérni
és teljesíteni vagy jogszabályban meghatározott egyéb esetekben kapcsolatot tartani. A
hatóság telefonon és elektronikus levélben előzetesen egyeztetheti az ügyféllel az egyes
eljárási cselekmények elvégzésének időpontját.
(5)	Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet esetén, valamint törvény rendelkezése
alapján bármilyen módon tarthat kapcsolatot a hatóság és az ügyfél; a kapcsolattartás
időpontját és módját az iratra fel kell jegyezni.
(6)	Az ügyfélre vonatkozó kapcsolattartási szabályokat az eljárás egyéb résztvevőjére is
alkalmazni kell.
Kapcsolattartás elektronikus úton
28/B. § (1) Írásbeli a kapcsolattartás, ha
a)	az ügyfél az iratot ügyfélkapun keresztül küldi meg a hatóságnak,
b)	a hatóság az iratot a központi elektronikus szolgáltató rendszeren (a továbbiakban:
központi rendszer) keresztül küldi meg az ügyfélnek vagy a hatóságnak.
(2)	Ha törvény, eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet vagy önkormányzati
hatósági ügyben önkormányzati rendelet eltérően nem rendelkezik, az eljárás megindítására
irányuló kérelmet benyújtó ügyfél jogosult elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal,
kivéve ha az az adott kapcsolattartás tekintetében nem értelmezhető.
(3)	Az ügyfél köteles elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal, ha azt törvény az
adott ügyben vagy eljárási cselekmény vonatkozásában előírja.
(4)	Törvény eltérő rendelkezése hiányában nem alkalmazható elektronikus út a 20. § (6)
bekezdése és a 24. § (1) bekezdése szerinti kérelem vonatkozásában, valamint a hatóság
döntésének bírósági felülvizsgálatával kapcsolatos eljárásban.
(5)	A hatóság elektronikus úton tartja a kapcsolatot az ügyféllel, ha az ügyfél azt igényli,
továbbá ha az ügyfél a kérelmet elektronikus úton nyújtotta be, és az alkalmazandó
kapcsolattartási formáról másként nem rendelkezett.
(6)	Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában, ha az ügyfél a számára
elektronikus úton elküldött irat átvételét öt munkanapon belül nem igazolja vissza, a hatóság a
továbbiakban más írásbeli formában tart az ügyféllel kapcsolatot.
Tájékoztatás
28/C. § (1) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ügyfél az e fejezetben meghatározott
valamennyi kapcsolattartási formát használhatja tájékoztatáskérés céljából.
(2)	A hatóság ugyanolyan formában köteles tájékoztatni az ügyfelet, mint amilyen formában
az ügyfél a tájékoztatást kérte.
11
(3)	Ha a tájékoztatás az ügy irataiban lévő adatra vonatkozik, és az ügyfél az ügy jellege
szerinti és az eljáró hatóság által jogszabály alapján kezelhető adatokkal magát a tájékoztatás
iránti kérelmében azonosította, a tájékoztatást nem lehet megtagadni.
(4)	A hatóság a tájékoztatást nem köteles teljesíteni, ha az ügyfél a tájékoztatáskéréshez való
jogát visszaélésszerűen gyakorolja. Visszaélésszerű a joggyakorlás különösen, ha az utolsó
tájékoztatástól számított öt munkanapon belül olyan eljárási cselekményre került sor,
amelyben az ügyfél részt vett.”
(2)	A Ket. a 28/C. §-t követően a következő alcímmel és 28/D. §-sal egészül ki:
„Hatóságok közötti kapcsolattartás
28/D. § (1) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a hatóságok egymással elektronikus úton
tartanak kapcsolatot.
(2)	Önkormányzati hatósági ügyben az önkormányzati hatóságok akkor kötelesek egymással
elektronikus úton kapcsolatot tartani, ha önkormányzati rendeleteik így rendelkeznek.
(3)	Önkormányzati hatósági ügyben az önkormányzati hatósággal más hatóság elektronikus
úton tart kapcsolatot, ha a kapcsolattartást az önkormányzati hatóság elektronikus úton
kezdeményezte.
(4)	A hatóságok nem kötelesek egymással elektronikus úton kapcsolatot tartani, ha az iratok
nagy mennyisége miatt vagy az adathordozó jellegéből adódóan az elektronikus úton
továbbítható irattá való átalakítás aránytalan nehézséggel járna, vagy ha az elektronikus úton
való kapcsolattartás lehetetlen.”
18. §
(1)	A Ket. 29. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A hatósági eljárás hivatalból vagy az ügyfél kérelmére indul meg.”
(2)	A Ket. 29. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az eljárás megindításáról
a)	a hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet az első eljárási cselekmény elvégzésétől,
b)	a kérelemre indult eljárásban - az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó
ügyfelet kivéve - az ismert ügyfelet a kérelem beérkezésétől
számított öt munkanapon belül értesíteni kell.”
(3)	A Ket. 29. § (4) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha]
„b) az eljárás megindítása után a hatóság öt munkanapon belül érdemben dönt, vagy a
kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy az eljárást megszünteti,”
(4)	A Ket. 29. § (5) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az értesítésnek tartalmaznia kell:]
„a) az ügy tárgyát, iktatási számát, az eljárás megindításának napját és az adott ügyfajtára
irányadó ügyintézési határidőt, az ügyintézési határidőbe nem számító időtartamokat, az
ügyintéző nevét és hivatali elérhetőségét,”
(5)	A Ket. 29. § (6)-(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
12
„(6) Ha törvény vagy kormányrendelet további értesítési formát nem állapít meg, a
hatásterületen élő ügyfeleket és a 15. § (5) bekezdés alapján ügyfélnek minősülő
szervezeteket az eljárás megindításáról hirdetményi úton kell értesíteni. Az értesítés közhírré
tehető.
(7)	A hirdetmény és közhírré tétel útján közölt értesítés tartalmazza:
a)	az ügy tárgyát és rövid ismertetését,
b)	a vélelmezett hatásterület kiterjedését,
c)	a tájékoztatást arról, hogy az érintettek hol és mikor tekinthetnek be az ügy irataiba.
(8)	A hatóság a hivatalbóli eljárást kezdeményező személyt vagy szervet kérelmére
tájékoztatja az eljárás megindításáról.
(9)	Az ügyfél kérelmére indult eljárásban, ha ezt az ügyfél kéri, a kérelem beérkezésétől
számított öt munkanapon belül a hatóság a kérelmező ügyfelet értesíti az ügy iktatási
számáról, az eljárás megindításának napjáról, az ügyintézési határidőről, az ügyintézési
határidőbe nem számító időtartamokról, az ügyintéző nevéről és hivatali elérhetőségéről, az
ügyintézési határidő túllépése esetén követendő eljárásról, az iratokba való betekintés és
nyilatkozattétel lehetőségéről, valamint arról, hogy kérelme a szükséges adatainak
kezeléséhez és belföldi jogsegély, valamint szakhatósági eljárás lefolytatása céljából történő
továbbításához való hozzájárulásnak minősül.”
(6)	A Ket. 29. §-a a következő (10) és (11) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A 15. § (5) bekezdés alapján ügyfélnek minősülő szervezetek kormányrendeletben
meghatározott adatbázis alapján történő értesítése az (5) és a (7) bekezdés szerinti adatokat
együttesen tartalmazza.
(11)	A hatóság külön kérelem nélkül is az ügyfél anyanyelvére lefordított végzésben értesíti
az eljárás megindításáról azt a magyar nyelvet nem beszélő ügyfelet, akivel szemben az
eljárást folytatja. Az értesítés az (5) bekezdésben foglaltakon túl tartalmazza a nyelvhasználati
és az ezzel járó költségviselési szabályokról szóló tájékoztatást.”
19.	§
A Ket. a 29. §-t követően a következő alcímmel és 29/A. §-sal egészül ki:
„Ideiglenes biztosítási intézkedés
29/A. § (1) Ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, a
hatóság a pénzkövetelés biztosítását vagy meghatározott dolog zárlatát ideiglenes biztosítási
intézkedésként e törvény biztosítási intézkedésre vonatkozó szabályainak alkalmazásával az
ügy érdemében való döntéshozatalt megelőzően is elrendelheti.
(2)	Az ideiglenes biztosítási intézkedést a hatóság visszavonja, ha az elrendelésének oka
megszűnt, vagy ha az ideiglenes biztosítási intézkedést meghatározott összeg biztosítására
rendelték el, és ezt az összeget a hatóságnál letétbe helyezték.
(3)	Az ideiglenes biztosítási intézkedés hatályát veszti a határozat vagy az eljárást
megszüntető végzés jogerőre emelkedésével.”
20.	§
A Ket. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„30. § A hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, öt munkanapon belül elutasítja, ha
a)	az eljárásra magyar hatóságnak nincs joghatósága,
13
b)	a hatóságnak nincs hatásköre vagy nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs helye,
c)	a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul,
d)	jogszabály a kérelem előterjesztésére határidőt vagy határnapot állapít meg, és a kérelem
idő előtti vagy elkésett,
e)	a hatóság a kérelmet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás
mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be, és
új rafelvételnek nincs helye, feltéve, hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását
jogszabály nem zárja ki,
f)	a kérelem nyilvánvalóan nem az előterjesztésére jogosulttól származik, vagy
g)	a kérelem tartalmából megállapítható, hogy az ügy nem hatósági ügy.”
21. §
(1)	A Ket. 31. § (1) bekezdésf) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A hatóság az eljárást végzéssel megszünteti, ha]
„f) az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a képviselő visszautasítása esetén a hatóság
felhívása ellenére nem gondoskodik a képviselet-ellátásra alkalmas személy
meghatalmazásáról vagy nem jár el személyesen, kivéve, ha az eljárás hivatalból is
megindítható, és a hatóság az eljárást hivatalból folytatja, vagy ha az eljárásban több
kérelmező vesz részt, és ők személyesen járnak el vagy képviselőjüket a hatóság nem
utasította vissza,”
(2)	A Ket. 31. § (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[A hatóság az eljárást végzéssel megszünteti, ha]
„h) a hatósági eljárásért illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat (a továbbiakban: díj) kell
fizetni és az ügyfél a fizetési kötelezettségének a hatóság erre irányuló felhívása ellenére az
erre tűzött határidő alatt nem tesz eleget és költségmentességben sem részesül.”
(3)	A Ket. 31. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az ügyfél az eljárást megindító kérelmét a határozat jogerőre emelkedését megelőzően
az (1) bekezdés c) pontja szerint visszavonja, a hatóság a határozatát visszavonja.”
22. §
A Ket. 32. § (6) és (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Hatósági közvetítő kirendelése esetén a hatóság az ügyfelek számára és a hatósági
közvetítés várható időtartamára tekintettel egy alkalommal legfeljebb hat hónapra elrendelheti
az eljárás felfüggesztését.
(7)	Ha a hatóság az eljárást a (3) bekezdés alapján függesztette fel, és az ügyfél az eljárás
folytatását hat hónapon belül nem kéri, a hatóság a csak kérelemre folytatható eljárás
megszüntetéséről dönt.”
23.	§
A Ket. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„33. § (1) A határozatot, az eljárást megszüntető végzést, valamint a másodfokú döntést hozó
hatóságnak az első fokú döntést megsemmisítő és új eljárásra utasító végzését az (5)
bekezdésben meghatározott időponttól számított huszonkét munkanapon belül kell meghozni
és gondoskodni a döntés közléséről. Ennél rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat
14
pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg. Ha e törvény valamely eljárási
cselekmény teljesítésének határidejéről nem rendelkezik, a hatóság haladéktalanul, de
legkésőbb öt munkanapon belül gondoskodik arról, hogy az eljárási cselekményt teljesítse.
(2)	Kiskorú ügyfél érdekeinek veszélyeztetettsége esetében, továbbá ha életveszéllyel vagy
súlyos kárral fenyegető helyzet elhárítása indokolja, vagy ha a hatóság ideiglenes biztosítási
intézkedést rendelt el, vagy ha a közbiztonság érdekében egyébként szükséges, a határozatot
vagy az eljárást megszüntető végzést soron kívül kell meghozni.
(3)	Az ügyintézési határidőbe nem számít be:
a)	a hatásköri vagy illetékességi vita egyeztetésének, valamint az eljáró hatóság kijelölésének
időtartama,
b)	a jog segély eljárás időtartama, továbbá a 36. § (2) bekezdése alapján adatnak a
nyilvántartásból történő beszerzéséhez szükséges idő,
c)	a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló
felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő,
d)	a szakhatóság eljárásának időtartama,
e)	az eljárás felfüggesztésének időtartama,
f)	a 70. § (1) bekezdésében szabályozott eljárás időtartama,
g)	a hatóság működését félbeszakító üzemzavar és más elháríthatatlan esemény időtartama,
h)	a kérelem, a döntés és egyéb irat fordításához szükséges idő,
i)	az ügygondnok kirendelésére irányuló eljárás időtartama,
j) a szakértői vélemény elkészítésének időtartama,
k) a hatósági megkeresés vagy a döntés postára adásának napjától annak kézbesítéséig terjedő
időtartam, valamint a hirdetményi közlés időtartama.
(4)	Ha a hatóság testületi szerv, a hatáskörébe tartozó ügyben az (1) bekezdésben
meghatározott határidőn belül, vagy ha ez nem lehetséges, a határidő letelte utáni első testületi
ülésen, legkésőbb azonban negyvenöt munkanapon belül határoz.
(5)	Az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező hatósághoz történő megérkezése napján, illetve az eljárás hivatalból történő
megindításának napján kezdődik. Ezt a szabályt kell alkalmazni azokban az esetekben is,
amikor a magyar hatóság eljárásának megindításához szükséges kérelmet nem magyar
hatóságnál lehet benyújtani.
(6)	A fellebbezés elbírálására jogosult hatóság és a felügyeleti szerv eljárása esetén az
ügyintézési határidő az ügy összes iratának a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz,
illetve a felügyeleti szervhez érkezésekor kezdődik. A hatóság a felügyeleti szerv erre
irányuló felhívására köteles az iratokat felterjeszteni.
(7)	Az eljáró hatóság vezetője - ha azt törvény vagy kormányrendelet nem zárja ki - az
ügyintézési határidőt annak letelte előtt indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb
huszonkét, a (2) bekezdésben meghatározott esetekben legfeljebb tíz munkanappal
meghosszabbíthatja.
(8)	A szakhatóság eljárására irányadó ügyintézési határidő - ha törvény vagy
kormányrendelet másként nem rendelkezik - tíz munkanap. Indokolt esetben a szakhatóság
15
vezetője a szakhatósági eljárásra irányadó határidőt egy alkalommal tíz munkanappal
meghosszabbíthatja, és erről az ügyfelet és a megkereső hatóságot értesíti.
(9)	A (7) és (8) bekezdésben meghatározott határidőnél rövidebb határidőt bármely
jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg.”
24.	§
A Ket. a 33. §-t követően a következő 33/A-33/B. §-sal egészül ki:
„33/A. § (1) Ha a hatóság a rá irányadó ügyintézési határidőt az ügyfélnek és az eljárás egyéb
résztvevőjének fel nem róható okból túllépi, köteles az általa az eljárás lefolytatásáért
fizetendő illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ha pedig az ügyintézés időtartama
meghaladja az irányadó ügyintézési határidő kétszeresét, az illetéknek vagy díjnak megfelelő
összeg kétszeresét az első fokú eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfél
részére megfizetni.
(2)	A hatóság (1) bekezdés szerinti fizetési kötelezettségét nem érinti, ha az ügyfél az illeték
vagy díj megfizetése alól részben vagy egészen mentesült. Ha az eljárás lefolytatásáért az
ügyfél jogszabály alapján nem köteles illeték vagy díj fizetésére, úgy a hatóság az illetékekről
szóló törvény szerinti általános tételű eljárási illetéknek megfelelő összeget, illetve ennek
kétszeresét fizeti meg az ügyfélnek.
(3)	Az ügyfél a határozat vagy az eljárást megszüntető végzés közlésétől számított tíz
munkanapon belül kérelmezheti a mulasztó hatóságtól az (1) vagy (2) bekezdés szerinti
összeg megfizetését, amelyről a hatóság öt munkanapon belül dönt.
(4)	Az ügyfélnek járó összeget a hatóság saját költségvetése terhére a visszafizetési
kötelezettséget megállapító végzés jogerőssé válásától számított öt munkanapon belül fizeti
meg az ügyfél számára.
(5)	Ha a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság vagy a felügyeleti szerv megállapítja, hogy
a hatóság indokolatlanul hosszabbította meg az ügyintézési határidőt, a hatóságot az (1),
illetve a (2) bekezdésben meghatározott összeg megfizetésére kötelezi.
33/B. § (1) A hatóság együttes eldöntés céljából elrendelheti az előtte folyamatban lévő olyan
eljárások egyesítését, amelyek tárgya egymással összefügg. A hatóság a döntéseit
egybefoglalhatja.
(2)	Az ügyfelek közösen előterjesztett kérelmére a hatóság - ha annak az (1) bekezdésben
foglalt feltételei fennállnak - az eljárásokat egyesíti, és döntéseit egybefoglalhatja.
(3)	Az eljárások egyesítése esetén a hatóság az egyes eljárásokra irányadó legkorábban lejáró
ügyintézési határidőn belül jár el.”
25.	§
(1)	A Ket. 34. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a kérelmet a hatósághoz írásban vagy szóban,
valamint jogszabályban meghatározott feltétellel és módon gépi adathordozón lehet
előterjeszteni. Törvény a kérelem személyes előterjesztését akkor írhatja elő, ha személyes
megjelenés hiányában az ügy eldöntéséhez szükséges tény, információ vagy adat nem
szerezhető meg.”
(2)	A Ket. 34. § (3)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Jogszabály előírhatja, hogy az ügyfél a kérelmét az e célra rendszeresített nyomtatványon
vagy elektronikus kapcsolattartás esetén elektronikus űrlapon nyújtsa be. Ha törvény az
16
elektronikus kapcsolattartást kötelezővé teszi, és a kérelmet elektronikus
formanyomtatványon vagy szoftver használatával kell benyújtani, az elektronikus
formanyomtatvány kitölthető és letölthető, valamint a szoftver letölthető változatát a hatóság
az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint közzéteszi.
(4)	Az ügyfél az eljárás megindítására irányuló kérelmét a határozat vagy az eljárást
megszüntető végzés jogerőre emelkedéséig visszavonhatja.
(5)	Az eljárás megindítására irányuló kérelemre vonatkozó szabályokat kell megfelelően
alkalmazni az ügyfél által benyújtott más kérelemre is azzal, hogy az a tárgyban hozott döntés
jogerőre emelkedéséig vonható vissza.”
26.	§
A Ket. 35. és 36. §-a helyébe a következő rendelkezések lép:
„35. § (1) Ha jogszabály további követelményt nem állapít meg, a kérelem tartalmazza az
ügyfélnek és képviselőjének a nevét, lakcímét vagy székhelyét, az ügyfélnek a hatóság
döntésére való kifejezett kérelmét, továbbá meg lehet adni az elektronikus levélcímet, a
telefax számát vagy a telefonos elérhetőséget.
(2)	Ha jogszabály előírja, a kérelemben az ügyfél azonosíthatósága érdekében fel kell tüntetni
az ügyfélnek az ügy jellege szerinti és az eljáró hatóság által törvény alapján kezelhető
azonosítóját.
36. § (1) A kérelemhez csatolni kell a jogszabályban előírt mellékleteket. Mellékletként nem
lehet az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás vagy előzetes szakhatósági hozzájárulás
csatolását kérni.
(2)	Az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan
adat igazolása, amely nyilvános, vagy amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar
Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia
kell. Az adatszolgáltatás iránti kérelmet öt munkanap alatt kell teljesíteni.
(3)	Különleges adatok esetén az ügyfél kérheti, hogy az adattal rendelkező szerv az adatot az
általa megjelölt hatóságnak továbbítsa. A kérelem alapján a hatóság a (2) bekezdés szerint jár
el.
(4)	Az ügyfél a (2) bekezdés szerinti adatszolgáltatásért fizetendő díjat az eljáró hatóságnál
köteles megfizetni. A díj a megkeresett hatóság bevétele. Az eljáró hatóság a bíróság vagy a
Magyar Országos Közjegyzői Kamara adatközlésével felmerülő illetékéről vagy díjáról és a
befizetés módjáról az ügyfelet tájékoztatja.”
27.	§
A Ket. 37. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„37. § (1) A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által
használt elnevezéssel.
(2)	Az eljáró hatóság a kérelem megérkezését követően haladéktalanul ellenőrzi, hogy
a)	a hatóságnak van-e joghatósága, hatásköre és illetékessége az ügy elbírálására,
b)	ideiglenes intézkedés vagy ideiglenes biztosítási intézkedés alkalmazásának van-e helye,
c)	a kérelem megfelel-e a 35. §-ban, továbbá a 36. § (1) bekezdésében foglalt
követelményeknek.
17
(3)	Ha a kérelem nem felel meg a 35. §-ban, továbbá a 36. § (1) bekezdésében foglalt
követelményeknek, az eljáró hatóság a kérelem beérkezésétől számított öt munkanapon belül
-	megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés
mellett - hiánypótlásra hívja fel az ügyfelet. Nem bocsátható ki hiánypótlási felhívás olyan
adat igazolására vagy melléklet csatolására, amelyet a 36. § (2) bekezdése alapján a
hatóságnak kell beszereznie, továbbá akkor sem, ha az ügyfél a kérelmet azért nem
formanyomtatványon nyújtja be, mert a formanyomtatvány kitölthető és letölthető változatát a
hatóság az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint nem tette közzé.
(4)	Törvény vagy kormányrendelet a hiánypótlási felhívás kibocsátására öt munkanapnál
hosszabb határidőt is megállapíthat.
(5)	Hiánypótlási felhívás az eljárás során akkor is kibocsátható, ha a kérelem megfelelt a 35.
§-ban, továbbá a 36. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, de a tényállás tisztázása
során felmerült új adatra tekintettel az szükséges.”
28.	§
A Ket. 38. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az ügyfél az (1) vagy a (2) bekezdés alapján nem az eljárásra hatáskörrel rendelkező
illetékes hatóságnál vagy szervnél nyújtotta be kérelmét, az eljáró hatóság a 29. § (9)
bekezdésének megfelelően értesíti az ügyfelet az eljárás megindításáról.”
29.	§
A Ket. a 38. §-t követően a következő 38/A. §-sal egészül ki:
„38/A. § (1) Törvény vagy kormányrendelet rendelkezése esetén valamely jog gyakorlásához
szükséges kérelmek a törvényben vagy kormányrendeletben kijelölt hatóságnál (a
továbbiakban: közreműködő hatóság) együttesen nyújthatóak be, amely nyolc munkanapon
belül továbbítja a kérelmeket a döntés meghozatalára hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező hatóságokhoz.
(2)	Az ügyintézési határidő a kérelmeknek a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező
hatósághoz történő megérkezése napján kezdődik.
(3)	Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik,
a)	az ügyfél az illetéket és a díjat a közreműködő hatóságnál köteles megfizetni,
b)	a közreműködő hatóság a kérelmet megvizsgálja, és az ügyfelet hiánypótlásra szólítja fel,
ez azonban a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság hiánypótlásra való felhívási
jogát nem érinti,
c)	a közreműködő hatóság jogosult a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítani a 30. § a), c)
és g) pontjában foglalt esetekben,
d)	a közreműködő hatóság jogosult az eljárást a 31. § (1) bekezdés h) pontban foglalt esetben
megszüntetni.
(4)	Törvény vagy kormányrendelet a közreműködő hatóság számára egyéb eljárási feladatokat
is meghatározhat.”
30.	§
A Ket. 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„39. § (1) A tárgyalásról, a lefoglalásról és a jogszabályban meghatározott eljárási
cselekményekről, valamint ha az ügyfél kéri vagy az eljárás érdekében egyébként szükséges,
18
a szóbeli kérelemről, az ügyfél, a tanú, a szakértő meghallgatásáról, a szemle lefolytatásáról
és más bizonyítási cselekményekről jegyzőkönyvet kell készíteni. Ha a hatóság valamely
eljárási cselekmény során hatósági tanút alkalmaz, jegyzőkönyvet készít az eljárási
cselekményről.
(2)	A jegyzőkönyv tartalmazza
a)	a hatóság megnevezését, az ügyintéző nevét, az ügy tárgyát és az ügyiratszámot,
b)	a meghallgatott nevét és lakcímét, eljárásjogi helyzetét és - ha azt a hatóság tudomására
hozta - egyéb elérési lehetőségét,
c)	az alkalmazott hatósági tanú nevét,
d)	a meghallgatott személy jogaira és kötelességeire való figyelmeztetés megtörténtét,
e)	az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozatokat és megállapításokat, az (1) bekezdésben
felsorolt eljárási cselekmények során tapasztalt, az ügy eldöntése szempontjából lényeges
körülményeket és megállapításokat, ideértve a hatósági tanú észrevételeit is,
f)	a jegyzőkönyv készítésének helyét és időpontját és
g)	a meghallgatott személy, az eljárási képességgel nem rendelkező személy képviselője, a
hatósági tanú, az eljáró ügyintéző és a jegyzőkönyvvezető oldalankénti aláírását.
(3)	A meghallgatott személy indokolt kérelmére nyilatkozatát, vallomását, szakértői
véleményét vagy azok egyes részét a jegyzőkönyv szó szerint tartalmazza.
(4)	A hangfelvételre, valamint a kép- és hangfelvételre a jegyzőkönyvre vonatkozó
szabályokat azzal kell alkalmazni, hogy azok a (2) bekezdés a)-f) pontjában felsoroltakat
tartalmazzák. A hangfelvételt, valamint a kép- és hangfelvételt hordozó eszközt az iratokhoz
kell csatolni, vagy arról az eljárás befejezéséig a (2) bekezdésnek megfelelő tartalmú
jegyzőkönyvet kell készíteni.
(5)	A hatóság a költségtakarékosság és hatékonyság követelményének megfelelően választja
ki a jegyzőkönyv készítésének formáját. Az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője az ezzel
járó költségek megtérítése mellett kérheti az általa megjelölt jegyzőkönyvezési forma
alkalmazását.
(6)	Az (1) bekezdésben felsorolt eljárási cselekményekről hivatalos feljegyzést kell készíteni,
ha jegyzőkönyv - az ügyfél erre irányuló kérelme vagy a jegyzőkönyvkészítést indokolttá
tévő körülmények hiányában - nem készül. A hivatalos feljegyzés tartalmazza felvételének
helyét és időpontját, az ügy tárgyát és számát, a jogokra és kötelezettségekre való
figyelmeztetés megtörténtét, az eljárási cselekmény megnevezését és rövid összefoglalását, az
eljáró ügyintéző nevét és aláírását, a szóbeli kérelemről készült hivatalos feljegyzés ezen kívül
tartalmazza az ügyfél nevét és lakcímét, valamint a kérelem tartalmát.”
31.	§
A Ket. a 39. §-t követően a következő alcímmel és 39/A. §-sal egészül ki:
„Adatok zárt kezelése
39/A. § (1) Erre irányuló indokolt kérelem esetén a hatóság elrendelheti a tanú, a tolmács, a
szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését,
ha az adatok zárt kezelése iránti kérelmet előterjesztő valószínűsíti, hogy őt az eljárásban való
közreműködése miatt súlyosan hátrányos következmény érheti.
19
(2)	A szakértő az (1) bekezdésben foglaltak szerint az igazságügyi szakértői névjegyzék
nyilvános adatain kívüli természetes személyazonosító adatai és lakcíme zárt kezelését
kérheti.
(3)	A természetes személyazonosító adatokat és a lakcímet a hatóság az ügy iratai között
elkülönítve, zártan kezeli. A hatóság biztosítja, hogy a zártan kezelt adatok az eljárási
cselekmények során ne váljanak megismerhetővé.
(4)	A zártan kezelt adatok megismerésére csak az ügyintéző, a jegyzőkönyvvezető és a leíró, a
hatóság vezetője, a felügyeleti szerv, valamint a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság erre
felhatalmazott ügyintézője és vezetője, az illetékes ügyész és a bírósági felülvizsgálat során
eljáró bíró jogosult.
(5)	Az iratbetekintési jog biztosítása érdekében a hatóság - a jogszabályban meghatározott
tartalmi és formai követelményeknek egyebekben megfelelő - kivonatot készít az eljárás
során keletkezett iratról, amelyből az (1) bekezdésben meghatározott személy kilétére
vonatkozóan következtetés vonható le.”
32.	§
(1)	A Ket. 40. § (1)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha törvény nem írja elő az ügyfél személyes eljárását, helyette törvényes képviselője
vagy az általa vagy törvényes képviselője által meghatalmazott személy, továbbá az ügyfél és
képviselője együtt is eljárhat. Az ellenérdekű ügyfelek képviseletét nem láthatja el ugyanaz a
személy.
(2)	Ha az ügyfél nem személyesen jár el, a hatóság az eljáró személy képviseleti jogosultságát
megvizsgálja. A meghatalmazott a képviseleti jogosultságát a 40/A. §-ban meghatározott
módon köteles igazolni.
(3)	Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, az eljárás elektronikus úton
való folytatása során a képviseleti jogosultság igazolása történhet
a)	az eljáró hatóságnál előre bejelentett meghatalmazás alapján vagy
b)	jogszabály által rendszeresített és az ott meghatározottak szerint hitelesített elektronikus
formanyomtatvány kitöltésével és megküldésével.
(4)	A hatóság visszautasítja a meghatalmazott eljárását, ha az nem alkalmas az ügyben a
képviselet ellátására, vagy ha képviseleti jogosultságát az erre irányuló hiánypótlási felhívás
ellenére sem igazolja. A meghatalmazott visszautasítása esetén a hatóság felhívja az ügyfelet,
hogy járjon el személyesen, vagy gondoskodjék a képviselet ellátására alkalmas
képviselőről.”
(2)	A Ket. 40. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Ha az ügyfélnek képviselője van, az iratokat a hatóság a képviselő részére küldi meg; a
személyes megjelenésre szóló idézés kézbesítése azonban a megidézett részére történik,
képviselőjének egyidejű értesítésével. Az eljárási képességgel rendelkező ügyfél kérheti, hogy
a hatóság akkor is a számára kézbesítse az iratokat, ha az ügyben képviselője van.”
(3)	A Ket. 40. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A hatóság határidő tűzésével nyilatkozattételre hívja fel az ügyfelet, ha az eljárás során az
ügyfél és a meghatalmazott vagy a meghatalmazottak nyilatkozata eltér egymástól, vagy
egyéb eljárási cselekményeik ellentétesek. Ha az ügyfél határidőben nem nyilatkozik, a
hatóság úgy tekinti, mintha magának az ügyfélnek a nyilatkozatai és eljárási cselekményei
lennének eltérőek.”
20
33.	§
A Ket. a 40. §-t követően a következő 40/A. §-sal egészül ki:
„40/A. § (1) A meghatalmazást írásba kell foglalni vagy jegyzőkönyvbe kell mondani.
Írásbeli meghatalmazás esetében a meghatalmazott köteles eredeti meghatalmazását vagy
annak hitelesített másolatát az első kapcsolatfelvétel alkalmával az iratokhoz csatolni.
(2)	Az írásbeli meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell
foglalni. Az ügyvédnek adott meghatalmazáshoz, ha azt az ügyfél saját kezűleg írta alá, tanúk
alkalmazása nem szükséges; az ügyvédi meghatalmazásra egyebekben az erre vonatkozó
külön jogszabályok irányadók.
(3)	A külföldön kiállított meghatalmazást közokiratba vagy hitelesített magánokiratba kell
foglalni, és felülhitelesítéssel kell ellátni.
(4)	A meghatalmazás a teljes hatósági eljárásra vagy egyes eljárási cselekményekre szólhat.
(5)	A teljes hatósági eljárásra szóló meghatalmazás kiterjed az eljárással kapcsolatos minden
nyilatkozatra és cselekményre, ideértve a biztosítási intézkedést és a végrehajtási eljárást.
(6)	A meghatalmazás korlátozása csak annyiban hatályos, amennyiben az magából a
meghatalmazásból kitűnik.
(7)	A meghatalmazásnak visszavonás, felmondás vagy az ügyfél halála folytán való
megszűnése a hatósággal szemben a hatóságnak való bejelentéstől, a többi ügyféllel szemben
pedig a vele való közléstől hatályos.”
34.	§
A Ket. 41. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A hatóság és az ügyfél, valamint az ellenérdekű ügyfelek közötti vita rendezése
érdekében a hatóság hatósági közvetítőt vehet igénybe.”
35.	§
A Ket. 42. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„42. § (1) Az ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akinek jogát vagy jogos érdekét
az ügy közvetlenül érinti.
(2)	Az ügy másodfokú elintézésében nem vehet részt az, aki az ügy elintézésben első fokon
részt vett, továbbá az, aki az ügyben tanúvallomást tett, illetve hatósági közvetítőként, az
ügyfél képviselőjeként, hatósági tanúként vagy szakértőként járt el.
(3)	Az ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akitől nem várható el az ügy
tárgyilagos megítélése.
(4)	Az ügy elintézésében nem vehet részt az a hatóság, amelynek jogát vagy jogos érdekét az
ügy közvetlenül érinti. A hatóság nem válik kizárttá amiatt, mert a határozatban megállapított
fizetési kötelezettség teljesítése az általa megjelölt számlára történik.
(5)	A jegyző mint hatóság nem vehet részt annak a hatósági ügynek az elintézésében,
amelyben az őt foglalkoztató önkormányzat, a foglalkoztató önkormányzat társulása vagy az
egyéb munkáltatói jogokat gyakorló polgármester ellenérdekű ügyfél, illetve a határozattal az
önkormányzat, a társulás vagy a polgármester jogosulttá vagy kötelezetté válhat, vagy az
eljárás tárgyával összefüggő kötelezettséget vállal.
(6)	Az ügy elintézésében nem vehet részt az a hatóság, amelyik hatóság vezetőjével szemben
kizárási ok merül fel.”
21
36.	§
A Ket. 43. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„43. § (1) Az ügyintéző a hatóság vezetőjének haladéktalanul, de legkésőbb az ok
felmerülésétől számított három munkanapon belül köteles bejelenteni, ha vele szemben
kizárási ok áll fenn. A kizárási okot a kizárási okról való tudomásszerzéstől számított öt
munkanapon belül az ügyfél is bejelentheti. Ha az ügyfél nyilvánvalóan alaptalanul tesz
kizárásra irányuló bejelentést, vagy ugyanabban az eljárásban ugyanazon ügyintéző ellen
ismételten alaptalan bejelentést tesz, őt a kizárást megtagadó végzésben eljárási bírsággal
lehet sújtani.
(2)	A kizárás tárgyában a hatóság vezetője dönt, szükség esetén más ügyintézőt jelöl ki,
továbbá arról is dönt, hogy meg kell-e ismételni azokat az eljárási cselekményeket,
amelyekben a kizárt ügyintéző járt el.
(3)	Ha a hatóságnál nincs másik, megfelelő szakképzettséggel rendelkező ügyintéző, a
felügyeleti szerv vezetője másik azonos hatáskörű hatóságot jelöl ki.
(4)	Ha a kizárási ok a hatáskör gyakorlójával vagy a hatósággal szemben merül fel, a kizárási
okot a felügyeleti szerv vezetőjének kell bejelenteni.
(5)	Ha a kizárási ok a hatáskör gyakorlójával vagy a hatósággal szemben merül fel, az ügyben
-	jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a felügyeleti szerv vezetője által kijelölt másik
azonos hatáskörű hatóság jár el.
(6)	Ha nincs kijelölhető másik, azonos hatáskörű hatóság, az a hatóság jár el, amelyikkel
szemben kizárási ok áll fenn, azzal, hogy határozatát és önálló jogorvoslattal megtámadható
végzését a felügyeleti szervvel is közli.
(7)	A hatósági ügyben eljáró testület tagjával és vezetőjével, továbbá az eljáró hatóság
kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetőjével szemben megfelelően alkalmazni kell a
kizárás szabályait azzal, hogy ha a hatóságnál nincs másik kiadmányozási jogkörrel
rendelkező vagy azzal felruházható személy, a hatáskör gyakorlója jár el.
(8)	Önkormányzati hatósági ügyben a kizárásra vonatkozó döntésre a külön törvényben
meghatározott, személyes érintettséggel kapcsolatos eljárás az irányadó.”
37.	§
A Ket. 44. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„44. § (1) Törvény vagy kormányrendelet az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság
számára előírhatja, hogy az ott meghatározott szakkérdésben más hatóság (a továbbiakban:
szakhatóság) kötelező állásfoglalását kell beszereznie. A szakhatóság olyan szakkérdésben ad
ki állásfoglalást, amelynek megítélése hatósági ügyként a hatáskörébe tartozik, ennek
hiányában törvény vagy kormányrendelet annak vizsgálatát szakhatósági ügyként a
hatáskörébe utalja.
(2)	Törvény vagy kormányrendelet meghatározott szakkérdésben tudományos vagy szakmai
testületet, illetve szakértői szervet jelölhet ki szakhatóságként.
(3)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szakhatóságra a hatóságra vonatkozó
rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
(4)	Ha az ügyfél az alapeljárás illetékével vagy díjával egyidejűleg nem vagy csak részben
fizeti meg a szakhatósági eljárásért fizetendő illetéket vagy díjat, a hatóság haladéktalanul -
valamennyi szakhatóság tekintetében - hiánypótlásra szólítja fel. A hatóság akkor keresi meg
a szakhatóságot, ha az ügyfél a hiánypótlást teljesítette.
22
(5)	Nem kell a szakhatóságot megkeresni, ha a hatóság nyolc munkanapon belül megállapítja,
hogy a kérelmet a szakhatósági állásfoglalástól függetlenül el kell utasítani.
(6)	A szakhatósági állásfoglalás tartalmára a határozat tartalmára vonatkozó szabályokat kell
megfelelően alkalmazni azzal, hogy az állásfoglalás
a)	tartalmazza a szakhatóság megnevezését és a szakhatóság ügyintézőjének nevét is,
b)	rendelkező része tartalmazza a szakhatósági hozzájárulást, az egyedi szakhatósági előírást,
feltételt vagy a hozzájárulás megtagadását,
c)	nem tartalmazza az eljárási költségek viseléséről szóló döntést.
(7)	Ha a szakhatóság megállapítja, hogy állásfoglalása jogszabályt sért, állásfoglalását a
hatóság határozatának vagy eljárást megszüntető végzésének jogerőre emelkedéséig egy
alkalommal módosíthatja.
(8)	Ha törvény vagy kormányrendelet azt lehetővé teszi, az ügyfélnek az eljárás megindítása
előtt - a szakhatósági eljárásért fizetendő illeték vagy díj megfizetése mellett - benyújtott
kérelmére a szakhatóság a szakhatósági állásfoglalásra vonatkozó szabályok megfelelő
alkalmazásával - az ügyfél meghatározott joga érvényesítésére irányuló eljárásban,
törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott időpontig felhasználható - előzetes
szakhatósági állásfoglalást (a továbbiakban: előzetes szakhatósági hozzájárulás) ad ki. A
hatóság a kérelemhez benyújtott előzetes szakhatósági hozzájárulást szakhatósági
állásfoglalásként használja fel azzal, hogy a 44. § (7) bekezdése nem alkalmazható.
(9)	A szakhatóság előzetes szakhatósági hozzájárulása, állásfoglalása és végzései ellen önálló
jogorvoslatnak nincs helye, az a határozat, illetve az eljárást megszüntető végzés elleni
jogorvoslat keretében támadható meg.”
38. §
(1)	A Ket. 45. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Törvény vagy kormányrendelet egyes ügyfajtákban kötelezheti a hatóságot és a
szakhatóságot az engedélyezési feltételek egyeztetés útján való megállapítására; az egyeztetés
módjáról és határidejéről a szakhatóságokat a szakhatósági megkeresés megküldésével kell
értesíteni.
(2)	Ha a hatóság és a szakhatóság vagy a szakhatóságok egymással - egészben vagy részben -
ellentétes egyedi előírást állapítanak meg vagy feltételt írnak elő, a hatóság és az érintett
szakhatóságok álláspontjukról - ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik -
a hatóság erre irányuló felhívásától számított öt munkanapon belül egyeztetnek, és a
szakhatóságok az egyeztetés eredményeként felülvizsgált állásfoglalásukat haladéktalanul
közlik a hatósággal.
(3)	Ha a hatóság megítélése szerint a szakhatóság a hatáskörét túllépte, vagy állásfoglalása
ellentétes a 44. § (6) bekezdésében foglalt követelményekkel, a hatóság a szakhatósági
állásfoglalás beérkezésétől számított öt munkanapon belül egyeztet a szakhatósággal. Az
egyeztetés eredménytelensége esetén a hatóság az eljárás egyidejű felfüggesztése mellett a
szakhatóság felügyeleti szervénél felügyeleti eljárást kezdeményez. A felügyeleti szerv tíz
munkanapon belül dönt.
(4)	A szakhatóság a szakhatósági állásfoglalásának figyelmen kívül hagyása vagy törvényben
vagy kormányrendeletben előírt eljárásának mellőzése esetén az erről való tudomásszerzéstől
számított öt munkanapon belül egyeztet a hatósággal, ennek eredménytelensége esetén a
hatóság felügyeleti szervénél felügyeleti eljárást kezdeményez. A felügyeleti szerv tíz
munkanapon belül dönt.
23
(5)	Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a szakhatóság jogszabálysértő állásfoglalása
miatt helyezte hatályon kívül vagy változtatta meg a határozatot, a szakhatóság megtéríti a
hatóságnak a jogszabálysértő állásfoglalással okozott költségeket.
(6)	Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság azért helyezte hatályon kívül vagy változtatta
meg a határozatot, mert a hatóság figyelmen kívül hagyta a szakhatósági állásfoglalást, a
hatóság megtéríti a szakhatóságnak az ezzel okozott költségeket.”
(2)	A Ket. a 45. §-t követően a következő 45/A. §-sal egészül ki:
„45/A. § (1) Ha a szakhatóságnak olyan tény vagy körülmény jut a tudomására, amely
a)	ideiglenes biztosítási intézkedést,
b)	a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását,
c)	az eljárás megszüntetését,
d)	az eljárás felfüggesztését vagy
e)	az eljárás akadályozása jogkövetkezményeinek alkalmazását
teszi szükségessé, erről haladéktalanul tájékoztatja a hatóságot.
(2)	A szakhatóság a megkeresés megérkezését követően haladéktalanul ellenőrzi, hogy van-e
hatásköre és illetékessége az ügy elbírálására.
(3)	Ha a szakhatóság megállapítja hatásköre hiányát, erről a megkeresés megérkezésétől
számított öt munkanapon belül tájékoztatja a hatóságot, és megszünteti a szakhatósági
eljárást.
(4)	Ha a szakhatóság megállapítja illetékessége hiányát, a megkeresést a megérkezésétől
számított öt munkanapon belül az ügy összes iratával együtt az illetékességgel rendelkező
hatósághoz - a hatóság egyidejű tájékoztatása mellett - átteszi, és megszünteti a szakhatósági
eljárást.
(5)	Ha a szakhatóság megállapítja, hogy változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett a
megkeresés szerinti ugyanazon jog érvényesítésére irányuló kérelemről - az előzetes
szakhatósági hozzájárulás kivételével - korábban szakhatósági állásfoglalást adott ki,
haladéktalanul megküldi a hatóságnak a korábbi szakhatósági állásfoglalását, és megszünteti a
szakhatósági eljárást. Nincs lehetőség a megkeresésnek a korábbi szakhatósági állásfoglalás
megküldésével történő teljesítésére újrafelvételi eljárásban.
(6)	A szakhatóság szükség esetén a 37. §-nak megfelelően hiánypótlásra hívhatja fel az
ügyfelet, amiről a hatóságot haladéktalanul értesíti. Ha az ügyfél a kérelemre indult eljárásban
a hiánypótlásra való felhívásnak nem tesz eleget, a szakhatóság a hiánypótlás elmulasztásáról
értesíti a hatóságot, amely - ha az eljárás hivatalbóli folytatásának nincs helye - az eljárást
megszünteti.”
39.	§
(1)	A Ket. 46. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az ügyfél a kérelmére indult eljárásban nem kötelezhető a megjelenésre, kivéve, ha
a)	a hatóság a kérelemre indult eljárást hivatalból folytatja,
b)	jogszabály az adott ügyfajtában előírja tárgyalás, közmeghallgatás vagy egyezségi kísérlet
tartását.”
(2)	A Ket. 46. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
24
„(5) Az idézésről szóló végzés szóban is közölhető.”
40.	§
A Ket. 48. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha az idézett személy az idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az eljárás
helyéről engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását előzetesen alapos okkal nem menti ki
vagy öt munkanapon belül megfelelően nem igazolja, továbbá ha az idézésre meghallgatásra
nem alkalmas állapotban jelenik meg, és ezt a körülményt nem menti ki, eljárási bírsággal
sújtható, továbbá az eljárási cselekmény megismétlése miatti többletköltség megfizetésére
kötelezhető. Nem sújtható bírsággal és nem kötelezhető a többletköltség viselésére az idézett
személy, ha az idézés nem volt szabályszerű.”
41.	§
A Ket. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„49. § (1) Ha a hatóság nem tartja szükségesnek az ügyfél idézését, köteles az ügyfelet a tanú
és a szakértő meghallgatásáról, a szemléről és a tárgyalásról - ha az ügy körülményeiből más
nem következik - legalább három munkanappal korábban értesíteni azzal a tájékoztatással,
hogy a meghallgatáson részt vehet, de megjelenése nem kötelező. Ezt a rendelkezést kell
alkalmazni arra az ügyfélre is, akinek kérelmére az eljárást megindították.
(2)	Nincs helye az ügyfél értesítésének, ha a meghallgatandó tanú, szakértő vagy a
szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését
rendelték el, és a meghallgatás vagy szemle során a zártan kezelt adatok védelme nem
biztosítható.
(3)	A szakhatóságot - ha az a feladat- és hatáskörét érinti - a tanú és a szakértő
meghallgatásáról, a szemléről, a tárgyalásról és a közmeghallgatásról legalább három
munkanappal korábban értesíteni kell.”
42.	§
A Ket. az 50. §-t követően a következő 50/A-50/D. §-sal egészül ki:
„50/A. § (1) Az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság a tényállás tisztázása érdekében
jogosult valamely dolog birtokának a birtokos rendelkezése alóli elvonására (a továbbiakban:
lefoglalás), ha a tényállás másként nem tisztázható vagy az jelentős késedelemmel járna, vagy
a lefoglalás mellőzése a tényállás tisztázásának sikerét veszélyeztetné.
(2)	A lefoglalás érdekében a dolog birtokosát fel kell szólítani, hogy a dolgot adja át. Nem
köteles a dolog átadására az, aki tanúként nem hallgatható meg.
(3)	Ha a dolog átadására köteles személy nem adja át a dolgot, a hatóság a lefoglalást a
rendőrség közreműködésével foganatosítja, és a dolog átadására köteles személyt eljárási
bírsággal sújtja.
(4)	A lefoglalás foganatosítására a szemle szabályai irányadóak azzal, hogy a szemletárgy
birtokosára vonatkozó szabályokat a lefoglalt dolog birtokosára kell alkalmazni.
50/B. § (1) A hatóság a lefoglalt dolgot elszállítja és megőrzi, vagy ha az elszállítás lehetetlen
vagy aránytalanul magas költséggel járna, a dolgot a birtokos őrizetében hagyja a használat és
az elidegenítés jogának megtiltásával.
(2)	A lefoglalásról készített jegyzőkönyv a lefoglalt dolgot egyedi azonosításra alkalmas
módon írja le.
25
(3)	A lefoglalt dolgot úgy kell őrizni, hogy az változatlan maradjon, a lefoglalt dolgot ne
lehessen kicserélni, és az azonossága könnyen megállapítható legyen.
(4)	Az irat birtokosának kérelmére és költségére - ha ez az eljárás érdekét nem veszélyezteti -
a lefoglalt iratról hiteles másolatot kell kiadni.
50/C. § (1) A lefoglalást a hatóság megszünteti, ha
a)	az elrendelésének oka megszűnt,
b)	a hatóság az eljárást megszüntette, vagy
c)	az ügy érdemében döntést hozott.
(2)	Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a tényállás tisztázásához a továbbiakban már
nem szükséges lefoglalt dolgot öt munkanapon belül ki kell adni annak, akitől azt lefoglalták.
Ha a hatóság más szerv hatáskörébe tartozó eljárást kezdeményez, az eljárás lefolytatásához
szükséges lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat át kell adni a megkeresett szervnek.
(3)	Ha a körülmények alapján nyilvánvaló, hogy az, akitől a dolgot lefoglalták, a dolog
birtoklására nem jogosult, a hatóság a dolgot az arra jogos igényt bejelentő személynek adja
ki.
(4)	Ha a lefoglalt dolog birtoklása jogszabályba ütközik, a dolog kiadása helyett a hatóság
jogszabályban meghatározott módon jár el.
(5)	Ha a dolog természetben már nem adható ki, a dolog előzetes értékesítéséből befolyt
ellenértéket alapul véve, a kezeléséből, tárolásából eredő költséggel csökkentett, a megtérítés
időpontjáig eltelt időre számított jegybanki alapkamattal növelt összegét kell megtéríteni. A
jogosult az ezt meghaladó igényét a polgári jog szabályai szerint érvényesítheti. Ha a
lefoglalás alaptalan volt, a dolog előzetes értékesítéséből befolyt ellenérték a dolog
kezeléséből, tárolásából eredő költséggel nem csökkenthető.
(6)	Ha a lefoglalt dolog értéktelen, és arra senki sem tart igényt, a lefoglalás megszüntetése
után azt meg kell semmisíteni. A megsemmisítés költségei a lefoglalt dolog tulajdonosát és
birtokosát egyetemlegesen terhelik.
(7)	Az ügyfélnek kiadandó dolgot a vele szemben megállapított pénzfizetési kötelezettség
biztosítására vissza lehet tartani.
50/D. § (1) A hatóság a lefoglalt dolog előzetes értékesítéséről dönt, ha a lefoglalt dolog gyors
romlásnak van kitéve, vagy huzamos tárolásra alkalmatlan.
(2)	A hatóság a lefoglalt dolog előzetes értékesítéséről akkor is dönthet, ha a lefoglalt dolog
a)	kezelése, tárolása, illetve őrzése - különösen a dolog értékére vagy az előreláthatólag
hosszú ideig tartó tárolására tekintettel - aránytalan és jelentős költséggel járna,
b)	értéke az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolás miatt jelentősen csökkenne.
(3)	Az (1) és (2) bekezdés esetén a lefoglalt dolog akkor értékesíthető, ha a hatóság
felhívásától számított három munkanapon belül a lefoglalt dolog kiadása iránt senki nem
jelentett be jogos igényt.
(4)	A lefoglalt dolog értékesítéséből befolyt ellenérték a lefoglalt dolog helyébe lép.”
43.	§
A Ket. 51. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím, egyidejűleg az 51. § helyébe a
következő rendelkezés lép:
„Az ügyfél nyilatkozata, adatszolgáltatási kötelezettsége
26
51.	§ (1) Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során nyilatkozatot tegyen, vagy a
nyilatkozattételt megtagadja.
(2)	Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a hatóság az ügyfelet a kérelmére indult
eljárásban nyilatkozattételre hívhatja fel. Ha az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hatóság
felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, vagy a 31. §
(2)	bekezdése alapján megszünteti az eljárást.
(3)	Törvény vagy kormányrendelet kötelezővé teheti, hogy a hivatalból folytatott eljárásban
az ügyfél, a kérelemre indult eljárásban az ellenérdekű ügyfél a hatóság erre irányuló
felhívására közölje az érdemi döntéshez szükséges adatokat, és jogkövetkezményeket
állapíthat meg az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása vagy valótlan adatok közlése
esetére.
(4)	A törvényen vagy kormányrendeleten alapuló adatszolgáltatást az ügyfél, illetve kérelemre
indult eljárásban az ellenérdekű ügyfél akkor tagadhatja meg, ha
a)	nem kapott felmentést az államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősített adatra
vonatkozó titoktartási kötelezettség alól,
b)	nyilatkozatával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.
(5)	Az ügyfél vagy képviselője, ha más tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentős
valótlan tényt állít, illetve ha a (3) bekezdés szerinti kötelező adatszolgáltatás körében a (4)
bekezdésben foglalt ok hiányában adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, az ügy
eldöntése szempontjából jelentős tényt elhallgat, vagy valótlan adatot szolgáltat, eljárási
bírsággal sújtható.
(6)	A hatóság köteles az ügyfelet a nyilatkozattétellel, illetve adatszolgáltatási
kötelezettséggel kapcsolatos jogairól tájékoztatni és kötelességeire, valamint a kötelezettségek
elmulasztásának jogkövetkezményeire figyelmeztetni.”
44.	§
A Ket. 52. § (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A nem magyar nyelven kiállított okirat - ha az ügyfajtára vonatkozó jogszabály másként
nem rendelkezik - csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el. Ilyen esetben az
ügyfelet tájékoztatni kell a valótlan tartalmú nyilatkozattételének jogkövetkezményéről.
(4)	Irat minden olyan tárgy, amely rögzített adatot hordoz.”
45.	§
A Ket. 55. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„55. § (1) A hatóság a biztosítási intézkedés alkalmazása során, szemlénél, lefoglalásnál,
hatósági ellenőrzésnél hatósági tanút vehet igénybe.
(2)	Nem alkalmazható hatósági tanú, ha az eljárási cselekményről hangfelvétel vagy kép- és
hangfelvétel készül.
(3)	A hatósági tanú az eljárási cselekmény során történt eseményeket és az általa tapasztalt
tényeket a jegyzőkönyv aláírásával igazolja.
(4)	Nem lehet hatósági tanú az ügyfél hozzátartozója, az eljáró hatósággal közszolgálati,
illetve egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy és az eljárási képességgel
nem rendelkező személy.
(5)	Hatósági tanúként való közreműködésre senki nem kötelezhető.
27
(6)	Az eljárási cselekmény előtt a hatósági tanút a jogairól és kötelességeiről fel kell
világosítani. A hatósági tanú az eljárási cselekményre észrevételt tehet, és a tanú költségeinek
megtérítésére vonatkozó rendelkezések szerint jogosult költségtérítésre.
(7)	A hatósági tanút a tudomására jutott tényekre, adatokra nézve titoktartási kötelezettség
terheli, amely alól az eljáró hatóság, a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság vagy bíróság
az ügy tárgyát érintő tényekre, adatokra, körülményekre nézve felmentheti.”
46.	§
(1)	A Ket. 56. és 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„56. § (1) Ha a tényállás tisztázására ingó, ingatlan (a továbbiakban együtt: szemletárgy) vagy
személy megtekintése vagy megfigyelése szükséges, a hatóság szemlét rendelhet el.
(2)	Szemlét a hatóság ügyintézője, a hatóság által kirendelt szakértő, illetve jogszabály
alapján erre felhatalmazott más személy végezhet, aki jogosultságát a szemle során - az 57. §
(3)	bekezdésében foglalt kivétellel - köteles igazolni. Jogszabály a szemle lefolytatásához a
szemlét végző személy részére megbízólevél kötelező használatát rendelheti el.
(3)	Törvény vagy kormányrendelet rendelkezhet úgy, hogy az ügyben eljáró szakhatóság
állásfoglalását helyszíni szemle keretében adja meg. A helyszíni szemle időpontjáról a
hatóság a szakhatóságot legalább tíz munkanappal korábban a szakhatósági megkeresés
megküldésével értesíti.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott esetben a 33. § (3) bekezdés d) pontja és a 33. § (8)
bekezdése nem alkalmazható.
57.	§ (1) A szemletárgy birtokosát és az 56. § (1) bekezdésében meghatározott személyt (a
továbbiakban együtt: szemletárgy birtokosa) a szemléről - a (2) és (3) bekezdésben foglalt
kivétellel - előzetesen értesíteni kell.
(2)	Ha az előzetes értesítés a szemle eredményességét veszélyeztetné, a szemletárgy
birtokosát a szemléről annak megkezdésekor szóban kell tájékoztatni.
(3)	Ha a szemle megkezdése előtti tájékoztatás veszélyeztetné annak eredményességét, a
hatóság a szemle befejezésekor átadja vagy haladéktalanul megküldi a szemletárgy
birtokosának a jegyzőkönyv egy példányát. Mellőzhető a tájékoztatás, ha a szemle a
szemletárgy birtokosának közreműködése nélkül, külső vizsgálattal elvégezhető.
(4)	A szemletárgy birtokosának távolléte nem akadálya a szemle megtartásának. Jogszabály
meghatározott ügyekben előírhatja, hogy a szemle csak akkor kezdhető meg, ha a szemletárgy
birtokosa vagy alkalmazottja, meghatalmazottja, ezek hiányában hatósági tanú jelen van.
(5)	A szemlén az ügyfél jelen lehet, kivéve, ha a szemletárgy birtokosa természetes
személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését rendelték el.”
(2)	A Ket. az 57. §-t követően a következő 57/A. és 57/B. §-sal egészül ki:
„57/A. § (1) Szemlét a megfigyelni kívánt tevékenység folytatása idején, nem székhelyként
bejelentett magánlakásban pedig - kivéve, ha a szemle sikeres lefolytatása más időpont
választását teszi szükségessé - munkanapon 8 és 20 óra között lehet végezni. A szemlét úgy
kell végezni, hogy az a szemletárgy birtokosának munkáját, a rendeltetésszerű tevékenységet
lehetőleg ne akadályozza.
(2)	Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet veszélye miatt, továbbá
közrendvédelmi, közbiztonsági, illetve törvényben meghatározott más fontos okból a szemle
haladéktalanul megtartható.
28
(3)	A szemle megtartása során - a tulajdonos értesítésével egyidejűleg - a szemletárgy
birtokosa kötelezhető a szemletárgy felmutatására, illetve arra, hogy az ügyfelet a szemle
helyszínére beengedje.
(4)	A szemle során a szemlét végző személy a hatásköre gyakorlásának keretei között a
megfigyelni kívánt területre, építménybe és egyéb létesítménybe beléphet, ott a szemle
tárgyával összefüggő bármely iratot, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálhat, a
szemletárgy birtokosától és a szemle helyszínén tartózkodó bármely más személytől
felvilágosítást kérhet, a helyszínről, a szemletárgyról, folyamatokról fényképet vagy kép- és
hangfelvételt készíthet, mintavételt eszközölhet, továbbá egyéb bizonyítást folytathat le.
(5)	Ha a szemlét a hatóság informatikai eszköz útján végzi, a szemle elvégzésére való
jogosultság igazolását követően jogszabály, személyes adatok tekintetében törvény által
meghatározott körben a szemletárgy birtokosának a hatóság részére - szükség szerint az
informatikai rendszerhez történő hozzáférés technikai és jogosultsági feltételeinek
biztosításával - hozzáférést kell biztosítania az adatokhoz.
(6)	A szemletárgy birtokosa az államtitkot, a szolgálati titkot tartalmazó szemletárgy
felmutatására nem kötelezhető, ha nem kapott felmentést a szemletárgyra vonatkozó
titoktartási kötelezettség alól.
57/B. § (1) A szemle eredményes és biztonságos lefolytatása érdekében, ha annak jellege
indokolttá teszi, a hatóság a rendőrség közreműködését kérheti.
(2)	Ha a szemletárgy birtokosa a szemletárgyat a hatóság felhívására - a jogkövetkezményre
való figyelmeztetés ellenére - nem mutatja fel, illetve annak helyszíni átvizsgálását
jogellenesen megakadályozza, a hatóság a szemletárgyat lefoglalhatja.
(3)	A szemle megtartását vagy eredményes lefolytatását akadályozó személy eljárási bírsággal
sújtható.
(4)	Ha a helyszíni szemlére életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, azonnali
intézkedés érdekében van szükség, illetve, ha ezt törvény más fontos okból megengedi, a
helyszíni szemlét a hatóság a lezárt terület, épület, helyiség felnyitásával, az ott tartózkodó
személyek akarata ellenére is megtarthatja.
(5)	A (4) bekezdésben meghatározott módon történő szemle megtartásához az ügyész előzetes
jóváhagyása szükséges, továbbá ahhoz a rendőrség és hatósági tanú közreműködését kell
kérni. Ha az ügyész előzetes jóváhagyásának beszerzése a késedelem veszélyével járna, a
szemle az ügyész jóváhagyása nélkül is megtartható, ilyen esetben a helyszíni szemléről
készült jegyzőkönyvet - ami az azonnali intézkedési okot és a megtett intézkedéseket
részletesen tartalmazza - az ügyésznek három munkanapon belül meg kell küldeni.”
47.	§
A Ket. 58. és 59. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„58. § (1) Szakértőt kell meghallgatni vagy szakértői véleményt kell kérni, ha az eljáró
hatóság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel, és
a)	az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához különleges szakértelem
szükséges, vagy
b)	jogszabály írja elő a szakértő igénybevételét.
(2)	Nincs helye szakértő kirendelésének, ha törvény vagy kormányrendelet ugyanabban a
szakkérdésben szakhatóság állásfoglalásának beszerzését írja elő.
29
(3)	Ha jogszabály meghatározott szakértő igénybevételét írja elő, úgy ezt a szervezetet,
intézményt, testületet vagy személyt kell szakértőként kirendelni. A hatóság egyéb esetben az
igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény szerint igazságügyi szakértői tevékenység
végzésére jogosult szakértőt rendelhet ki.
(4)	Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényben meghatározott kivételekkel a
kirendelt szakértő a hatóság kirendelése alapján köteles eljárni. A kirendelt szakértőt eljárási
bírsággal kell sújtani és díját a határidő lejártát követő naptól kezdődően naponta egy
százalékkal csökkenteni kell, ha anélkül, hogy a határidő meghosszabbítása iránti igényét
vagy akadályoztatását előzetesen bejelentette volna, feladatait határidőre nem teljesíti.
(5)	A szakértő személyére az ügyfél is tehet javaslatot. Az ügyfél kérelmére az ezzel járó
költségek megelőlegezése esetén a hatóság a kirendelt szakértőn kívül indokolt esetben - akár
a szakértői vélemény előterjesztése előtt, akár az után - igazságügyi szakértői tevékenység
végzésére jogosult más szakértőt is kirendelhet. Az ügyfél által felkért szakértő véleménye
bizonyítékként használható fel akkor is, ha a szakértőt a hatóság nem rendeli ki.
(6)	Szakértőként nem járhat el az, akivel szemben az ügyintézőre vonatkozó kizárási ok áll
fenn, aki tanúként nem hallgatható meg, vagy aki a tanúvallomást megtagadhatja.
59.	§ (1) A hatóság a szakértővel közli mindazokat az adatokat, amelyekre feladatának
teljesítéséhez szüksége van. A szakértő az ügy iratait az eljárási feladatainak ellátásához
szükséges mértékben megtekintheti, az ügyfél és a tanú meghallgatásánál, a tárgyaláson és a
szemlén jelen lehet, az ügyfélhez, a tanúhoz, a szemletárgy birtokosához kérdéseket intézhet.
(2)	Törvény rendelkezése esetén az ügyfél a szakértői vizsgálatban való közreműködésre
kötelezhető; a szakértő a vizsgálat megállapítását közli a hatósággal.
(3)	A szakértőt a véleményadás előtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás
jogkövetkezményére.
(4)	Ha a szakvélemény nem egyértelmű, hiányos, önmagával vagy más szakértő
véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez
egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a hatóság felhívására a szükséges
felvilágosítást megadni.
(5)	Ha ugyanazon bizonyítandó tényre készített szakvélemények között az ügy eldöntése
szempontjából lényeges szakkérdésben olyan eltérés van, amely a szakértőktől kért
felvilágosítással nem tisztázható, a hatóság másik szakértőt rendel ki, aki abban a kérdésben
foglal állást, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethető vissza, szükséges-e
bármelyik szakvélemény kiegészítése.
(6)	Ha a hatóság a szakértőt tárgyaláson kívül hallgatja meg, a meghallgatásra a tárgyalás
szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(7)	Az itt nem szabályozott kérdésekben a szakértőkre az igazságügyi szakértői
tevékenységről szóló törvény rendelkezései irányadóak.”
48.	§
A Ket. 62. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő
(5)	bekezdéssel egészül ki:
„(4) A tárgyaláson a (2) bekezdésben foglaltakon kívül bárki részt vehet, akinek a részvételét
az ügyfelek nem kifogásolják. A hatóság védett adat és zártan kezelt adatok védelme
érdekében is kizárhatja a tárgyalásról a nyilvánosságot.
30
(5)	Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tárgyalás vezetője rendreutasíthatja, ismételt vagy
súlyosabb rendzavarás esetén kiutasíthatja, továbbá eljárási bírsággal sújthatja.”
49.	§
A Ket. 63. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„63. § (1) A hatóság közmeghallgatást tart, ha
a)	ezt jogszabály előírja,
b)	az eljárásban több mint ötven ügyfél vagy több mint öt, a 15. § (5) bekezdés alapján
ügyfélnek minősülő szervezet vesz részt, vagy
c)	a hatóság a nyilvánosság véleményének megismerése érdekében ezt szükségesnek tartja.
(2)	A közmeghallgatás helyéről és idejéről a hatóság - ha jogszabály másként nem
rendelkezik - öt munkanappal korábban hirdetményi úton, továbbá közhírré tétel útján értesíti
az érintetteket.
(3)	A közmeghallgatáson elhangzottakról a hatóság jegyzőkönyvet készít, amely tartalmazza
a)	a hatóság megnevezését, az ügyintéző nevét, az ügy tárgyát és az ügyiratszámot,
b)	a közmeghallgatás helyét és időpontját,
c)	a közmeghallgatáson elhangzottak összefoglalását, valamint
d)	a jegyzőkönyv készítésének időpontját, az eljáró ügyintéző és a jegyzőkönyvvezető
oldalankénti aláírását.
(4)	A közmeghallgatás lefolytatásáról készített hangfelvétel, valamint a kép- és hangfelvétel a
(3)	bekezdés a)-b) pontjában felsoroltakat tartalmazza. A hangfelvételt, valamint a kép- és
hangfelvételt hordozó eszközt az iratokhoz kell csatolni, vagy arról az eljárás befejezéséig a
(3)	bekezdésnek megfelelő tartalmú jegyzőkönyvet kell készíteni.”
50.	§
A Ket. 65. § (5) és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a
következő (7) és (8) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az elektronikus irat előterjesztésének időpontja az irat elküldésének napja, de az
ügyintézési határidő a következő munkanapon kezdődik.
(6)	A határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be. A határidő
elmulasztása vagy a késedelem jogkövetkezményei a határidő utolsó napjának elteltével
állnak be.
(7)	A határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni.
(8)	Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában az üzemzavar időtartamát a
határidők számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.”
51.	§
A Ket. 66. § (2)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az igazolási kérelemről az a hatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt. A
fellebbezésre megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet az első
fokú döntést hozó hatóság, a keresetindításra megállapított határidő elmulasztásával
kapcsolatos igazolási kérelmet a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság bírálja el.
31
(3)	Ha a hatóság megtartotta az ügyfelek értesítésére és a határozat közlésére vonatkozó
szabályokat, a fellebbezési határidő elmulasztása esetén nincs helye igazolási kérelemnek arra
való hivatkozással, hogy az értesítés, illetve a határozat közlése nem postai kézbesítés útján
történt. E rendelkezés megfelelően irányadó a bírósági felülvizsgálatot kezdeményező
keresetindítással kapcsolatos igazolásra is.
(4)	Az igazolási kérelmet a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését
követő öt munkanapon belül, de legkésőbb az elmulasztott határnaptól vagy az elmulasztott
határidő utolsó napjától számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni.”
52.	§
A Ket. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„68. § (1) Az ügyfél az eljárás bármely szakaszában betekinthet az eljárás során keletkezett
iratba. Ez a jog akkor is megilleti az ügyfelet, ha korábban nem vett részt az eljárásban.
(2)	A tanú a vallomását tartalmazó iratba, a szemletárgy birtokosa a szemléről készített iratba
tekinthet be.
(3)	Harmadik személy akkor tekinthet be a személyes adatot vagy védett adatot tartalmazó
iratba, ha igazolja, hogy az adat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon
vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges, valamint ha a
védett adat megismerésének törvényi feltételei fennállnak. Az iratbetekintési jog - a
személyes és védett adatok megismerhetetlenné tételéért, valamint az ilyen módon kivonatolt
iratról való másolat készítéséért - kormányrendeletben meghatározott költségtérítés ellenében
gyakorolható.
(4)	Törvény egyes ügyfajtákban meghatározhatja a (3) bekezdés alapján iratbetekintésre
jogosult személyek körét.”
53.	§
(1)	A Ket. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„69. § (1) Nem lehet betekinteni
a)	a döntés tervezetébe az eljárás jogerős befejezéséig,
b)	az olyan iratba, amelyből következtetés vonható le annak a személynek a kilétére, akire
vonatkozóan a hatóság a természetes személyazonosító adatok és a lakcím zárt kezelését
rendelte el,
c)	betekintési vagy megismerési engedély hiányában az államtitkot vagy szolgálati titkot
tartalmazó iratba,
d)	az egyéb védett adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó
törvény kizárja, vagy ha a védett adat megismerésének hiánya nem akadályozza az
iratbetekintésre jogosult személyt törvényben biztosított jogai gyakorlásában.
(2)	Az ügyfél az adatok megjelölésével kérheti az iratbetekintési jog korlátozását üzleti és más
méltányolható magánérdekének védelmében. A hatóság a kérelemnek - a körülmények
körültekintő mérlegelése alapján - akkor ad helyt, ha az adatok megismerésének hiánya az
iratbetekintésre jogosultakat nem akadályozza jogaik gyakorlásában.
(3)	Az iratbetekintési jog biztosítása érdekében a hatóság megismerhetetlenné teszi azokat a
személyes és védett adatokat, valamint a (2) bekezdés szerinti adatokat, amelyek
megismerésére az iratbetekintésre jogosult személy egyébként nem jogosult.
32
(4)	A hatóság végzésben dönt az iratbetekintési jog kizárásáról és korlátozásáról, amely ellen
az iratbetekintést kérő személy önálló fellebbezéssel élhet.
(5)	Az iratbetekintés során az arra jogosult másolatot, kivonatot készíthet vagy másolatot
kérhet. Kérelemre a hatóság az elektronikus úton továbbított iratról hitelesített papír alapú
másolatot ad ki.
(6)	Az iratbetekintésre jogosult - az (1)-(5) bekezdés szerint - az eljárás jogerős lezárását
követően is betekinthet a hatóság kezelésében lévő iratokba.”
(2) A Ket. a 69. §-t követően a következő 69/A. §-sal egészül ki:
„69/A. § (1) Ha törvény a döntés nyilvánosságát nem korlátozza vagy nem zárja ki, az eljárás
jogerős befejezését követően a személyes adatot és védett adatot nem tartalmazó jogerős
határozatot, valamint az első fokú határozatot megsemmisítő és az első fokú határozatot hozó
hatóságot új eljárásra utasító végzést bárki korlátozás nélkül megismerheti, és arról a
Kormány rendeletében meghatározott költségtérítés ellenében másolatot kérhet.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti döntés megismerése iránti igényt a jogerős döntést hozó hatóság
öt munkanapon belül, a döntésben szereplő személyes adatok és a védett adatok
megismerhetetlenné tételét követően teljesíti. A döntésben szereplő természetes személyt az
eljárásban betöltött szerepének megfelelően kell megjelölni, de ha a természetes személy
azonosíthatóságának kizárására ez nem alkalmas, az azonosítását lehetővé tevő adatokat olyan
módon kell törölni, hogy az ne járjon a megállapított tényállás sérelmével.
(3)	A döntésben nem tehető megismerhetetlenné a közérdekből nyilvános adat.
(4)	Nem tehető megismerhetetlenné a személyes vagy védett adat, ha az igénylő - az adat
megjelölésével - igazolja, hogy annak megismerése joga érvényesítéséhez, illetve
jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges,
valamint a védett adat megismerésének törvényi feltételei fennállnak.”
54.	§
(1)	A Ket. 71. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A hatóság - az (5) bekezdésben meghatározott kivétellel - az ügy érdemében határozatot
hoz, az eljárás során felmerült minden más kérdésben végzést bocsát ki.
(2)	Ha az ügyfél kérelme jog megszerzésére irányul, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél,
jogszabály rendelkezhet úgy, hogy
a)	ha a hatóság az előírt határidőben nem hoz döntést, az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog
gyakorlása,
b)	ha a szakhatóság az előírt határidőn belül nem ad ki állásfoglalást, a hozzájárulását
megadottnak kell tekinteni.”
(2) A Ket. 71. §-a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Törvényben meghatározott esetben vagy az ügyfél hozzájárulása alapján sor kerülhet
informatikai eszközzel végzett automatizált egyedi döntésre is.”
55.	§
(1)	A Ket. 72. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A határozatnak - ha jogszabály további követelményt nem állapít meg - tartalmaznia kell
a)	az eljáró hatóság megnevezését, az ügy számát és ügyintézőjének nevét,
33
b)	a jogosult vagy kötelezett ügyfél nevét és lakcímét vagy székhelyét, továbbá az ügyfél által
a kérelemben megadott, személyazonosítására szolgáló adatot,
c)	az ügy tárgyának megjelölését,
d)	a rendelkező részben
da)	a hatóság döntését, továbbá a jogorvoslat lehetőségéről, benyújtásának helyéről és
határidejéről, valamint a jogorvoslati eljárásról való tájékoztatást,
db)	a szakhatóság megnevezését és állásfoglalása rendelkező részét,
dc)	az eljárási költség megállapítását, ha arról a hatóság nem külön dönt,
dd)	az eljárási költségek viseléséről szóló döntést, ha arról a hatóság nem külön dönt,
de)	a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés
elmaradásának jogkövetkezményeit, ideértve a fizetési kötelezettséget megállapító döntésben
a késedelmipótlék-fizetési kötelezettségről és annak mértékéről szóló tájékoztatást,
df)	a határozatban megállapított fizetési kötelezettség és a fellebbezési illeték vagy díj
mértékéről és megfizetésének, lerovásának módjairól szóló tájékoztatást,
e)	az indokolásban
ea)	a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat,
eb)	az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait,
ec)	a mérlegelési, méltányossági jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelésben, a
méltányossági jogkör gyakorlásában szerepet játszó szempontokat és tényeket,
ed)	a szakhatósági állásfoglalás indokolását,
ee)	az ügyintézési határidő leteltének napját, az ügyintézési határidő túllépése esetén az arról
szóló tájékoztatást, hogy az ügyintézési határidőt mely, az ügyfélnek felróható okból nem
tartotta be, vagy hogy az ügyintézési határidő túllépése esetén a 33/A. § alkalmazásának van
helye,
ef)	azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta,
eg)	a hatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályra történő utalást,
f)	a döntéshozatal helyét és idejét, a hatáskör gyakorlójának nevét, hivatali beosztását,
valamint a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, ha az nem azonos a hatáskör
gyakorlójával,
g)	a döntés kiadmányozójának aláírását és a hatóság bélyegzőlenyomatát.
(2)	A végzésnek - ha jogszabály további követelményt nem állapít meg - tartalmaznia kell az
(1)	bekezdés a), b), c), da), dc)-df), f) és g) pontjában meghatározott tartalmi elemeket,
valamint a döntés részletes indokolását, ezen belül az (1) bekezdés ec), ef) és eg) pontjában
meghatározott tartalmi elemeket. Kizárólag az eljárást megszüntető végzésnek kell
tartalmaznia az (1) bekezdés ee) pontja szerinti tájékoztatást.”
(2)	A Ket. 72. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a hatóság a kérelemnek teljes egészében helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekű
ügyfél, egyszerűsített döntés hozható, amely nem tartalmazza az indokolást és a jogorvoslatról
szóló tájékoztatást. Az egyezséget jóváhagyó egyszerűsített döntésből mellőzhető az
indokolás.”
34
56. §
A Ket. 73. és 74. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„73. § (1) A döntés csak olyan védett adatot tartalmazhat, amelyet az iratbetekintés szabályai
szerint megismerhet az, akivel a döntést közlik. A döntést úgy kell megszövegezni, hogy a
figyelembe vett védett adat tartalmára annak ismertetése nélkül utaljon. A döntést úgy kell
megszövegezni, hogy abból ne legyen levonható következtetés annak a személynek a kilétére
vonatkozóan, akinek a természetes személyazonosító adatai és lakcíme zárt kezelését
rendelték el.
(2)	A döntést külön dokumentumban kell megszövegezni, jegyzőkönyvbe kell foglalni vagy
az ügyiratra kell feljegyezni. Külön dokumentumban kell megszövegezni a döntést, ha azt
kézbesítés útján vagy elektronikus úton közlik, vagy ha a szóban közölt döntés kézbesítését az
ügyfél kéri.
(3)	Egy dokumentumba foglalható a határozat és a végzés, illetve több határozat vagy végzés.
Az egy dokumentumba foglalt döntések rendelkező részét és indokolását döntésenként
önállóan kell megszövegezni. Az egybefoglalás az egyes döntések meghozatalára vonatkozó
határidőket és a jogorvoslati szabályok alkalmazását nem érinti. Ha a jogorvoslatra jogosult az
egybefoglalt határozat és végzés ellen jogorvoslattal él, a határozat elleni jogorvoslat
szabályait kell alkalmazni.
(4)	A jegyzőkönyvbe foglalt vagy az ügyiratra feljegyzett döntésben nem kell feltüntetni a 72.
§ (1) bekezdése a) ésf) pontjában foglalt adatokat, ha azok az iratból kitűnnek.
(5)	Jogszabály elrendelheti, hogy a hatóság a döntését az erre a célra rendszeresített
formátumban, a jogszabályban meghatározott adattartalommal adja ki.
74. § (1) Ha a kötelezés jellege megengedi, a hatóság részletekben történő teljesítést is
megállapíthat.
(2)	A kötelezett a teljesítési határidő lejárta előtt benyújtott kérelmében annak igazolásával
kérheti az elsőfokú hatóságtól a pénzfizetési kötelezettség teljesítésére halasztás vagy a
részletekben történő teljesítés (a továbbiakban együtt: fizetési kedvezmény) engedélyezését,
hogy rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést, vagy az számára
aránytalan nehézséget jelentene. A fizetési kedvezményre vonatkozó szabályokat megfelelően
kell alkalmazni meghatározott cselekmény teljesítésére és meghatározott ingóság kiadására
irányuló kötelezettség esetén is.
(3)	A határidő lejárta után az ügyfél - feltéve, hogy a végrehajtást még nem rendelték el - a
(2)	bekezdésben meghatározott okból igazolási kérelem egyidejű benyújtásával kérhet fizetési
kedvezményt. Ha a hatóság elutasítja az igazolási kérelmet és a fizetési kedvezmény iránti
kérelmet, egyidejűleg dönt a végrehajtás elrendeléséről is.
(4)	A hatóság meghallgathatja az ellenérdekű ügyfelet, illetve a jogosultat a fizetési
kedvezmény engedélyezésével kapcsolatos álláspontjukról.
(5)	Törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet a
fizetési kedvezmény nyújtására a (2)-(4) bekezdésben foglaltaknál kedvezőbb feltételeket
állapíthat meg, továbbá a feltételek meghatározásával rendelkezhet a kötelezettség
mérséklésének és elengedésének lehetőségéről.”
35
57.	§
A Ket. 75. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„75. § (1) Ha a hatósági eljárás során lefolytatott egyezségi kísérlet eredményre vezet, a
hatóság határozatba foglalja és jóváhagyja az egyezséget, feltéve, hogy az
a)	megfelel a jogszabályokban foglalt feltételeknek,
b)	nem sérti a közérdeket, mások jogát vagy jogos érdekét, valamint
c)	kiterjed a teljesítési határidőre és az eljárási költség viselésére.
(2) Az egyezségben résztvevő bármelyik ügyfél kérelmére a hatóság visszavonja az
egyezséget jóváhagyó határozatot, és lefolytatja az eljárást. Visszavonásnak az egyezséget
jóváhagyó határozat jogerőre emelkedését követő egy éven belül van helye.”
58.	§
A Ket. 78. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„78. § (1) A határozatot közölni kell az ügyféllel és azzal, akire nézve az jogot vagy
kötelezettséget állapít meg, az ügyben eljárt szakhatósággal és a jogszabályban meghatározott
más hatósággal vagy állami szervvel.
(2)	A végzést az ügyféllel, illetve azzal kell közölni, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget
állapít meg.
(3)	A hatóság a döntését a 28/A. § (1) bekezdésében meghatározott módon közölheti.
(4)	Postai úton történő kapcsolattartás során a hatóság a döntést hivatalos iratként kézbesíti.
Telefax útján nem közölhető a határozat és az önállóan fellebbezhető végzés.
(5)	Ha jogszabály nem zárja ki, a döntést szóban is lehet közölni az (1) és (2) bekezdésben
meghatározott személlyel. A közlés tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt alá
kell íratni. Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személy kérelmére a szóban közölt
döntést öt munkanapon belül írásban meg kell küldeni a számára.
(6)	Ha a hatóság a döntést elektronikus úton közölte, és az (1) és (2) bekezdésben
meghatározott személy a döntés átvételét öt munkanapon belül nem igazolja vissza, a hatóság
másik írásbeli formában közli vele a döntést. Ilyen esetben a döntés közlésének napja a
második közlés napja. Törvény ettől eltérően állapíthatja meg a döntés elektronikus úton való
közlésének szabályait.
(7)	Ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személy rövid szöveges üzenet fogadására
szolgáló elérhetőségét, telefonszámát vagy elektronikus levélcímét megadta, a hatóság rövid
szöveges üzenetben, telefonon vagy elektronikus levélben tájékoztathatja a döntéshozatal
tényéről, és arról, hogy a döntés három munkanapon belül átvehető a hatóság hivatali
helyiségében, ügyfélfogadási időben. Személyes átvétel esetén a közlés tényét és időpontját az
iratra fel kell jegyezni, és azt az átvevő személlyel aláíratni. Ha az (1) és (2) bekezdésben
meghatározott személy a döntést határidőn belül nem veszi át, a hatóság haladéktalanul
írásban megküldi részére a döntést.
(8)	Ha a hatóság életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, valamint törvény
rendelkezése alapján a döntést nem az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő
módon közli, a döntést öt munkanapon belül írásban is meg kell küldeni. A döntés közlésének
napja ilyen esetben a második közlés napja.
36
(9)	A döntés közlésének napja az a nap, amelyen azt írásban vagy szóban közölték, vagy a (7)
bekezdésben meghatározott módon átadták. A hirdetmény útján közölt döntést a hirdetmény
kifüggesztését követő tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni.”
59.	§
A Ket. 79. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A hatósági kézbesítő által történő kézbesítésre az e §-ban foglalt rendelkezéseket
megfelelően alkalmazni kell.”
60.	§
(1)	A Ket. 80. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„80. § (1) Ha törvény másként nem rendelkezik, hirdetményi úton történő közlésnek van
helye, feltéve, hogy
a)	az ügyfél lakcíme, illetve székhelye ismeretlen, vagy a postai küldemény azzal a
megjegyzéssel érkezik vissza, hogy a címzett ismeretlen helyre költözött, és a személyiadat-
és lakcímnyilvántartást vezető hatóság vagy más állami szerv megkeresése nem járt
eredménnyel,
b)	a jogutód nem ismert,
c)	az ügyfél nem jelöl meg kézbesítési meghatalmazottat, vagy
d)	a hirdetményi kézbesítésen kívül igénybe vehető egyéb közlési módok alkalmazása
elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy alkalmazásuk előre eredménytelennek mutatkozik.
(2)	A hirdetménynek tartalmaznia kell
a)	a kifüggesztés napját,
b)	az eljáró hatóság megnevezését,
c)	az ügy számát és tárgyát,
d)	az ügyfél nevét és utolsó ismert lakcímét, illetőleg székhelyét, továbbá
e)	azt a figyelemfelhívást, hogy a hatóság az ügyben döntést hozott, de annak kézbesítése
meghiúsult, ezért az ügyfél vagy meghatalmazottja a döntést a hatóságnál átveheti.
(3)	Hirdetményi úton történő közlésnek van helye a hatásterületen élő és a 15. § (5) bekezdés
alapján ügyfélnek minősülő szervezetek esetén, ideértve, ha az ügyfelek körét vagy a
hatásterület határait nem lehet pontosan megállapítani. Ilyen esetben - ha törvény vagy
kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - a hirdetmény a következő adatokat tartalmazza:
a)	a kifüggesztés napját,
b)	az eljáró hatóság megnevezését,
c)	az ügy számát és tárgyát,
d)	a kérelmező ügyfél nevét (megnevezését),
e)	az ügy jellegétől függő hatásterületet,
f)	azt a figyelemfelhívást, hogy a hatóság az ügyben döntést hozott, amely a hatóságnál
megtekinthető, valamint
g)	a jogorvoslat lehetőségéről és benyújtásának határidejéről való tájékoztatást.
37
(4)	A hirdetményt a hatóság hirdetőtáblájára és az ügyfél lakcíme, az ügy tárgyát képező
ingatlan vagy tevékenység gyakorlásának vagy a jogellenes magatartás elkövetésének helye
szerinti, valamint a hatásterületen lévő önkormányzat hirdetőtábláján ki kell függeszteni, a
központi rendszeren és a hatóság elektronikus tájékoztatásra szolgáló honlapján közzé kell
tenni, ezenkívül az önkormányzat hivatalos lapjában - ennek hiányában a helyi lapban -,
valamint a hatóság hivatalos lapjában is közzétehető. Ha a hatóság kijelölés alapján jár el, a
hirdetményt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező, valamint a kijelölés alapján eljáró
hatóság is kifüggeszti és közzéteszi.
(5)	A döntés kifüggesztésének és az elektronikus tájékoztatásra szolgáló honlapon való
megjelentetésének azonos napon kell megtörténnie. Hirdetményi kézbesítés esetén a
hirdetmény kifüggesztésének és levételének napját az iraton meg kell jelölni, az internetes
honlapon történő közzététel idejét visszakereshető módon dokumentálni kell.
(6)	Ha a hirdetményi úton történő közlés feltételei már nem állnak fenn, a hatóság
haladéktalanul gondoskodik a hirdetmény eltávolításáról, és a kapcsolattartás általános
szabályai szerint felveszi a kapcsolatot az ügyféllel.”
(2)	A Ket. a 80. §-t követően a következő 80/A. §-sal egészül ki:
„80/A. § (1) A hatóság közzéteszi azt a jogerős vagy fellebbezésre tekintet nélkül
végrehajthatóvá nyilvánított határozatot, amelyet
a)	állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb
közfeladatot ellátó szerv vagy személy ügyfélnek e tevékenységével kapcsolatban hozott,
b)	közérdekű keresetindítással meg lehet támadni,
c)	olyan ügyben hozott, amelyben jogszabály alapján a hatásterületen lévő ingatlan
tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett használati jogosultja ügyfélnek minősült,
d)	amelyben több mint ötven ügyfél vagy ötnél több, a 15. § (5) bekezdése alapján ügyfélnek
minősülő szervezet vesz részt,
e)	korlátozottan rendelkezésre álló természeti erőforrás elosztásáról, illetve felhasználásáról
hozott,
f)	olyan ügyben hozott, amelyben az ügyfél számára kizárólagos vagy különleges jogot
biztosított,
g)	személyek széles vagy pontosan meg nem határozható köre számára életveszéllyel vagy
súlyos kárral fenyegető helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros következményeinek
enyhítése érdekében hozott,
h)	a közbiztonság fenntartása érdekében vagy fontos közrendvédelmi okból hozott,
i)	jogi személy, a jogi személyiség nélküli szervezet, továbbá az egyéni vállalkozó
vállalkozási tevékenységének hatósági ellenőrzésével kapcsolatban hozott, vagy
j) törvény rendelkezése szerint nyilvánosan közzé kell tenni.
(2)	A hatóság a határozatot a hirdetményi közlés szabályai szerint teszi közzé azzal, hogy a
hirdetményben a határozat rendelkező részének és indokolásának kivonata vagy
indokolásának kivonata is közzétehető. Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a hatóság a
személyes adatokat a 69/A. § (2) bekezdésének megfelelően megismerhetetlenné teszi.”
38
61. §
A Ket. 81. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„81. § (1) Az ügyfél köteles az első kapcsolatfelvétel alkalmával - a kézbesítési
meghatalmazás előterjesztésével együtt - kézbesítési meghatalmazottat megnevezni, ha
a)	magyarországi lakcímmel vagy székhellyel nem rendelkezik,
b)	képviselőt nem nevezett meg, és
c)	elektronikus kapcsolattartásnak nincs helye.
(2)	A kézbesítési meghatalmazott feladata, hogy az eljárásban keletkezett, az ügyféllel
közlendő döntéseket és iratokat átvegye, és azokat az ügyfél részére továbbítsa; e
tevékenységéért az ügyféllel szemben a polgári jog szabályai szerint felel. Az ügyfél részére
szóló és a kézbesítési meghatalmazottal szabályszerűen közölt döntést úgy kell tekinteni,
hogy az a meghatalmazottal történt közlést követő ötödik munkanapon minősül az ügyféllel
közöltnek.
(3)	Ha a 80. § (1) bekezdés a)-c) pontja szerint hirdetményi kézbesítésnek lenne helye, és a
döntés az ügyfél számára kötelezettséget állapít meg, vagy alapvető jogát vonja el vagy
korlátozza, a döntés közlésének megkísérlése érdekében kézbesítési ügygondnok rendelhető
ki. A kézbesítési ügygondnok gondoskodik az ügyfél tartózkodási helyének megállapításáról
és a döntés kézbesítéséről.
(4)	Ha a kézbesítési ügygondnok eljárása nem járt sikerrel, a döntést azon a napon kell
kézbesítettnek tekinteni, amikor a kézbesítés sikertelenségét a kézbesítési ügygondnok az őt
kirendelő hatóságnak bejelenti, de legkésőbb a kirendeléstől számított tizedik munkanapon.
(5)	Sikeres kézbesítés esetén a kézbesítési ügygondnok a sikeres kézbesítés napjáról és az
ügyfél tartózkodási helyéről haladéktalanul értesíti az őt kirendelő hatóságot.”
62. §
A Ket. a 81. §-t követően a következő alcímmel és 81/A. és 81/B. §-sal egészül ki:
„A döntés kijavítása és kiegészítése
81/A. § (1) Ha a döntésben név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hiba van, a hatóság a
hibát - szükség esetén az ügyfél meghallgatása után - kérelemre vagy hivatalból kijavítja, ha
az nem hat ki az ügy érdemére, az eljárási költség mértékére vagy a költségviselési
kötelezettségre.
(2)	A kijavítást a hatóság
a)	a döntés eredeti példányára és - ha rendelkezésre állnak - kiadmányaira történő
feljegyzéssel,
b)	a hibás döntés bevonása mellett a döntés kicserélésével vagy
c)	kijavító döntés meghozatalával
teljesíti.
(3)	A kijavítás ellen jogorvoslatnak nincs helye.
81/B. § (1) Ha döntésből jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem hiányzik, vagy az ügy
érdeméhez tartozó kérdésben nem született döntés, a hatóság a döntést kiegészíti.
(2)	Nincs helye a döntés kiegészítésének, ha
a)	a döntés jogerőre emelkedésétől számított egy év már eltelt, vagy
39
b)	az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene.
(3)	A kiegészítést a hatóság
a)	önálló kiegészítő döntéssel és - lehetőség szerint - e ténynek a döntés eredeti példányára és
kiadmányaira történő feljegyzésével vagy
b)	a hiányos döntés bevonása mellett az eredeti döntést és a kiegészítő döntést egységes
döntésbe foglalva a döntés kicserélésével
teljesíti.
(4)	A kiegészítés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen
volt.”
63.	§
(1)	A Ket. 82. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E törvény rendelkezéseit a hatósági bizonyítvánnyal, igazolvánnyal és nyilvántartással
kapcsolatos eljárásokban az e fejezetben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni. A hatósági
nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban e törvényt akkor kell alkalmazni, ha törvény,
kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet eltérően nem
rendelkezik.”
(2)	A Ket. 82. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az eljárás megindításáról az ügyfelet a hatósági bizonyítvánnyal, igazolvánnyal és
nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban nem kell értesíteni.”
64.	§
A Ket. 83. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő
(8)	bekezdéssel egészül ki:
„(7) Ha a hatósági bizonyítványt kiállító hatóság a (6) bekezdés szerinti tájékoztatást
követően vagy egyéb esetben hivatalból megállapítja, hogy a hatósági bizonyítvány tartalma
valótlan, a hatóság a hatósági bizonyítványt kijavítja, visszavonja vagy módosítja. A
határozatot annak a hatóságnak, szervnek is megküldi, amelynek eljárásában tudomása szerint
az ügyfél a hatósági bizonyítványt felhasználta vagy fel kívánta használni.
(8)	A hatóság a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadja, ha kiadása jogszabályba ütközik,
vagy az ügyfél valótlan vagy olyan adat, tény, állapot igazolását kéri, amellyel a hatóság nem
rendelkezik.”
65.	§
A Ket. 86. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„86. § (1) A hatóság a jogszabályban meghatározott adatokról hatósági nyilvántartást vezet.
(2)	A hatósági nyilvántartásba történő hivatalbóli, mérlegelés nélküli bejegyzésre - ha
jogszabály eltérően nem rendelkezik - a határozatra vonatkozó 71-73. §-okban és a 78. §-ban
meghatározottakat nem kell alkalmazni, és a döntés a nyilvántartásba való bejegyzés napján
jogerőre emelkedik.
(3)	A nyilvántartást vezető hatóság hivatalból köteles a jogszabálysértő bejegyzést törölni, a
hibás bejegyzést javítani vagy az elmulasztott bejegyzést pótolni.
(4)	Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ügyfél jogorvoslati kérelmének benyújtására
nyitva álló határidő akkor kezdődik, amikor a jogszabálysértő vagy hibás adat bejegyzése
vagy a mulasztás az ügyfél tudomására jutott.
40
(5)	Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az ügyfél illeték vagy díj lerovása mellett a
nyilvántartásból hitelesített másolatot vagy kivonatot kérhet.”
66. §
A Ket. 88. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A helyszíni ellenőrzés lefolytatására, ezzel kapcsolatban az ügyfél értesítésére és a
helyszíni ellenőrzés akadályozására e törvénynek a szemlére vonatkozó rendelkezéseit kell
megfelelően alkalmazni azzal, hogy a szemletárgy birtokosára vonatkozó szabályokat az
ügyfélre kell alkalmazni.”
67.	§
A Ket. 92. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a hatóság a helyszíni ellenőrzés során jogsértést nem tapasztal, jegyzőkönyv felvétele
helyett hivatalos feljegyzést is készíthet, amelyet az ügyfél kérelmére a hatóság az ügyfélnek
a helyszínen átad, vagy az ügyfél részére az ellenőrzés befejezésétől számított öt munkanapon
belül megküld.
(6)	Ha törvény a hatósági ellenőrzés lefolytatását az ügyfél kérelmére lehetővé teszi, a hatóság
az eljárás befejezésekor az ügyfélnek megküldi az ellenőrzésről készített jegyzőkönyvet vagy
hivatalos feljegyzést.”
68.	§
A Ket. 94. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Ha a hatóság a hatósági ellenőrzés eredményeként megállapítja, hogy az ügyfél a
jogszabályban, illetve hatósági határozatban foglalt előírásokat megsértette]
„b) hivatalból megindítja az eljárást, és megteszi azt az intézkedést, amelynek megtételére
jogszabály az adott eljárásban feljogosítja,”
69.	§
A Ket. 95. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím, egyidejűleg a 95. § helyébe a
következő rendelkezés lép:
„Jogorvoslat és döntés-felülvizsgálat
95.	§ A jogorvoslati eljárásban és a döntés felülvizsgálata során e törvény rendelkezéseit az e
fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”
70.	§
A Ket. 96. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„96. § A hatóság határozata ellen önálló jogorvoslatnak van helye. A hatóság végzése ellen
önálló jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt törvény lehetővé teszi, egyéb esetben a végzés
elleni jogorvoslati jog a határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntető végzés ellen
igénybe vehető jogorvoslat keretében gyakorolható.”
71.	§
A Ket. 97. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A jogorvoslati eljárás kérelemre, a döntés felülvizsgálata hivatalból indul meg.”
41
72.	§
(1)	A Ket. 98. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Végzés csak a határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntető végzés elleni
fellebbezésben támadható meg, kivéve a (3) és (4) bekezdésben szabályozott eseteket.
Törvény az önálló fellebbezést egyéb esetekben is lehetővé teheti.
(3)	Önálló fellebbezésnek van helye
a)	az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló,
b)	a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító,
c)	az eljárást megszüntető,
d)	az eljárás felfüggesztése tárgyában hozott,
e)	a 33/A. §-ban meghatározott fizetési kötelezettséggel kapcsolatos,
f)	a természetes személyazonosító adatok és a lakcím zárt kezelésére vonatkozó kérelemnek
helyt adó,
g)	az eljárási bírságot kiszabó,
h)	a fellebbezési határidő elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelmet elutasító,
i)	az iratbetekintési jog korlátozására irányuló kérelem tárgyában hozott és
j) a fizetési kedvezménnyel kapcsolatos, az eljárási költség megállapításával és viselésével
kapcsolatos, a költségmentesség iránti kérelmet elutasító, a költségmentesség módosításáról
vagy visszavonásáról szóló első fokú végzés ellen.”
(2)	A Ket. 98. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A másodfokú döntést hozó hatóság által hozott első fokú végzésekkel szembeni
fellebbezésre a (2)-(4) bekezdést kell alkalmazni.”
73.	§
A Ket. 100. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„100. § (1) Nincs helye fellebbezésnek
a)	ha az ügyben törvény azt kizárja,
b)	az ügyfelek részéről az egyezségüket jóváhagyó határozat ellen,
c)	jogszabály eltérő rendelkezése hiányában valamely adatnak, ténynek vagy jogosultságnak a
hatósági nyilvántartásba hivatalbóli, mérlegelés nélküli bejegyzésével szemben,
d)	ha az első fokú döntést miniszter, autonóm államigazgatási szerv vagy kormányhivatal
vezetője hozta,
e)	törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában, ha az első fokú döntést
központi államigazgatási szerv vezetője hozta.
(2)	Az (1) bekezdés a), c)-e) pontjában meghatározott esetekben az első fokú döntés bírósági
felülvizsgálatának van helye.”
74.	§
(1)	A Ket. 101. § (3) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A határozat akkor nyilvánítható fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak, ha]
42
„b) nemzetbiztonsági érdekből vagy a közbiztonság fenntartása érdekében, illetve fontos
közrendvédelmi okból szükséges,”
(2)	A Ket. 101. § (3) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A határozat akkor nyilvánítható fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak, ha]
„e) azt törvény élelmiszerlánc-felügyelettel kapcsolatos, továbbá honvédelmi,
nemzetbiztonsági, közegészségügyi, járványügyi, munkaügyi, munkavédelmi,
fogyasztóvédelmi, kulturális örökségvédelmi, környezet- vagy természetvédelmi okból,
továbbá a közérdekű közlekedési infrastruktúra kialakítása, illetve az energiaellátás
folyamatos biztosítása érdekében lehetővé teszi, vagy”
(3)	A Ket. 101. § (3) bekezdése a következőf) ponttal egészül ki:
[A határozat akkor nyilvánítható fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak, ha]
f)	a hatósági nyilvántartásba történő haladéktalan bejegyzést törvény írja elő.”
(4)	A Ket. 101. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A döntésben a fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóságot külön ki kell mondani, és
meg kell indokolni, valamint a döntésben rendelkezni kell a végrehajtásról és a foganatosítás
módjáról. Ha az ilyen döntésben a hatóság teljesítési határidőt állapított meg, a végrehajtás
elrendelésére csak e határidő eredménytelen eltelte után kerülhet sor.”
(5)	A Ket. 101. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló, a természetes személyazonosító adatok és a
lakcím zárt kezeléséről rendelkező, valamint az iratbetekintési jog korlátozása iránti
kérelemnek helyt adó végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
(6)	Az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos döntés elleni
fellebbezésnek nincs halasztó hatálya a döntés fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezése
tekintetében.”
75. §
(1)	A Ket. 102. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az elkésett fellebbezést, a fellebbezésre nem jogosulttól származó fellebbezést, valamint
az önálló fellebbezéssel meg nem támadható végzés ellen irányuló fellebbezést az első fokú
döntést hozó hatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Ha az ügyfél a fellebbezéssel együtt
nyújt be kérelmet a fellebbezési eljárásban való költségmentessége iránt, erről a kérelemről az
első fokú döntést hozó hatóság dönt.”
(2)	A Ket. 102. §-a a következő (4)-(7) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidő leteltétől számított öt
munkanapon belül fel kell terjeszteni a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz, kivéve,
ha a hatóság a megtámadott döntést a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően kijavítja,
kiegészíti, módosítja, visszavonja vagy a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Ha az
ügyfél a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet nyújtott be, az ennek
helyt adó döntés jogerőssé válását követő öt munkanapon belül kell felterjeszteni a
fellebbezést az ügy összes iratával együtt a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz. A
felterjesztés során az első fokú döntést hozó hatóság a fellebbezésről kialakított álláspontjáról
is nyilatkozik.
(5)	Az első fokú döntést hozó hatóság megküldi a fellebbezést a szakhatóságnak. A
szakhatóság az iratok (4) bekezdés szerinti felterjesztéséig szakhatósági állásfoglalását
43
kijavíthatja, kiegészítheti vagy módosíthatja. A szakhatóság a fellebbezésről kialakított
álláspontjáról is nyilatkozhat. Ha a szakhatóság határidőben nem nyilatkozik, azt úgy kell
tekinteni, hogy állásfoglalását fenntartotta.
(6)	Az első fokú döntést hozó hatóság a fellebbezés és az iratok felterjesztését követően
értesíti a nem fellebbező ügyfeleket arról, hogy a döntés fellebbezés benyújtása folytán nem
vált jogerőssé, valamint arról is, hogy a fellebbezés elbírálására mely hatóság jogosult.
(7)	Ha a fellebbezést a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságnál nyújtják be, a fellebbezés
elbírálására jogosult hatóság a fellebbezést megküldi az első fokú döntést hozó hatóság
részére, amely a (4)-(6) bekezdés alapján jár el azzal, hogy a fellebbezés megérkezésétől
számított öt munkanapon belül kell felterjesztenie a fellebbezést az ügy összes iratával a
fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz.”
76.	§
A Ket. 103. § (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a
következő (4)-(7) bekezdéssel egészül ki:
„(1) Ha a fellebbezés alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, a döntését
módosítja vagy visszavonja.
(2)	A hatóság a fellebbezés esetén a nem jogszabálysértő döntést akkor is visszavonhatja,
illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal
teljes mértékben egyetért, feltéve hogy az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél.
(3)	Ha a fellebbezés alapján a szakhatóság megállapítja, hogy a szakhatósági állásfoglalás
jogszabályt sért, állásfoglalását módosíthatja.
(4)	A szakhatóság a fellebbezés esetén a nem jogszabálysértő szakhatósági állásfoglalást a
fellebbezésben foglaltaknak megfelelően módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért,
feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél.
(5)	A hatóság a szakhatósági állásfoglalás (3) és (4) bekezdés szerinti módosítása esetén
módosítja döntését.
(6)	A fellebbezés nyomán hozott döntést közölni kell a fellebbezővel, továbbá azokkal,
akikkel a megtámadott döntést közölték.
(7)	A visszavonó, illetve módosító döntés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint
amilyen a visszavont, illetve a módosított döntés ellen volt.”
77.	§
A Ket. 104. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„104. § (1) Ha a fellebbezésnek megfelelően a hatósági döntést a 103. §-ban foglaltak szerint
nem módosítják vagy nem vonják vissza, a fellebbezésről az annak elbírálására jogosult
hatóság dönt.
(2)	A másodfokú döntést hozó hatóság beszerzi a másodfokú szakhatósági állásfoglalást. Ha
törvény vagy kormányrendelet másodfokú szakhatóságot nem jelöl ki, a hatóság maga dönt a
fellebbezésnek a szakhatósági állásfoglalás ellen irányuló részében is.
(3)	A másodfokú döntést hozó hatóság a sérelmezett döntést, valamint az azt megelőző
eljárást megvizsgálja; ennek során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz.
(4)	A másodfokú döntést hozó hatóság a fellebbezési eljárást megszünteti, ha valamennyi
fellebbező a fellebbezési kérelmét visszavonta.”
44
78.	§
(1)	A Ket. 105. § (1)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A másodfokú döntést hozó hatóság a döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy
megsemmisíti. Jogszabályban meghatározott esetben a másodfokú döntést hozó hatóság a
mérlegelési jogkörben hozott első fokú döntésben meghatározott kötelezettségnél súlyosabb
kötelezettséget nem állapíthat meg. Az erre irányuló fellebbezés hiányában is a másodfokú
döntést hozó hatóság a fellebbezési eljárásban a teljesítésre új határidőt állapíthat meg, ha ez a
fellebbezési eljárás miatt indokolt.
(2)	Ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat, vagy az első fokú döntés
meghozatalát követően új tény merül fel, vagy egyébként a tényállás további tisztázása
szükséges, a másodfokú döntést hozó hatóság a döntés megsemmisítése mellett az ügyben
első fokú döntést hozó hatóságot végzésben új eljárásra utasíthatja, vagy a kiegészítő
bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el, és ennek alapján dönt.
(3)	Ha a másodfokú döntést hozó hatóság megállapítja, hogy az eljárásba további ügyfél
bevonása szükséges, az első fokú döntést végzésben megsemmisíti, és az ügyben első fokú
döntést hozó hatóságot új eljárásra utasítja.
(4)	A megismételt eljárásban az első fokú döntést hozó hatóságot a másodfokú végzés
rendelkező része és indokolása köti.
(5)	A fellebbezési eljárás során hozott döntést a fellebbezővel és azokkal, akikkel az első fokú
döntést közölték, a másodfokú döntést hozó hatóság az első fokú döntést hozó hatóság útján
közli.”
(2)	A Ket. 105. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A másodfokú döntést hozó hatóság a fellebbezés elbírálása érdekében megküldött
iratokat a döntés meghozatalát követően visszaküldi a döntéssel együtt az első fokú döntést
hozó hatósághoz, amely intézkedik a döntés kézbesítése iránt.”
79.	§
A Ket. 106. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím, egyidejűleg a 106. § helyébe a
következő rendelkezés lép:
„A fellebbezés elbírálására jogosult hatóság
106. § (1) Azokban a hatósági ügyekben, ahol törvény alapján fellebbezésnek van helye,
a)	az első fokú döntést hozó hatóság és a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság nem lehet
ugyanazon szerv,
b)	a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság és annak vezetője - feladat elvégzésére vagy
mulasztás pótlására irányuló utasítás kivételével - az első fokú döntést hozó hatóság vezetőjét
vagy ügyintézőjét akkor sem utasíthatja, ha erre egyébként külön jogszabály alapján hatásköre
van.
(2)	Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában szervnek minősül különösen - a szerv jogi
személyiségétől vagy annak hiányától függetlenül - a központi államigazgatási szerv
központi, területi és helyi szerve.
(3)	Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a hatóság döntése ellen
irányuló fellebbezést a döntést hozó hatóság döntésének megsemmisítésére, szükség szerint új
eljárás lefolytatására való utasítására jogosult irányító, felügyelő vagy szakmai irányító
személy vagy szerv bírálja el.
45
(4)	Ha törvény vagy kormányrendelet nem hatósági feladat ellátására létrehozott szervezetet
vagy személyt jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására, és annak döntése ellen a
fellebbezés nem kizárt, a törvényben vagy kormányrendeletben meg kell határozni a
fellebbezés elbírálására jogosult hatóságot. Ennek hiányában a közigazgatási hivatal jogosult
a fellebbezés elbírálására.”
80. §
A Ket. 107. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„107. § (1) Az önkormányzati hatósági ügyben átruházott hatáskörben hozott, továbbá a
polgármester törvény alapján önálló hatáskörben hozott önkormányzati hatósági döntésével
szembeni fellebbezés elbírálása a képviselő-testület hatáskörébe tartozik.
(2)	Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a közigazgatási hivatal
jogosult a fellebbezés elbírálására, ha első fokon az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó
hatósági ügyekben a polgármester vagy a 12. § (3) bekezdés d) pontjában meghatározott
hatóság járt el.
(3)	A köztestület hatáskörébe utalt ügyben a fellebbezést törvényben meghatározott
köztestületi szerv bírálja el, ilyen szerv hiányában az első fokú döntést hozó köztestület
döntésével szemben a 109. §-ban foglaltaknak megfelelően bírósági felülvizsgálatnak van
helye.”
81. §
A Ket. 109. § (2)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha törvény alapján a végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye, az ügyfél, továbbá a
kifejezetten rá vonatkozó végzés esetében az eljárás egyéb résztvevője jogszabálysértésre
hivatkozással kezdeményezheti a jogerős végzés bírósági felülvizsgálatát a végzés közlésétől
számított harminc napon belül. Az első fokú végzés a közlésétől számított harminc napon
belül közvetlenül a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság előtt támadható meg, ha a végzést
miniszter, autonóm államigazgatási szerv vagy kormányhivatal vezetője vagy - törvény vagy
kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában - ha központi államigazgatási szerv vezetője
hozta, vagy ha törvény az ügyben az első fokú határozattal szemben is kizárja a fellebbezést,
és a határozat bírósági felülvizsgálatát teszi lehetővé. A közigazgatási ügyekben eljáró bíróság
a végzést nemperes eljárásban vizsgálja felül.
(3)	A bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a hatósági eljárásban a
fellebbezésre jogosultak valamelyike a fellebbezési jogát kimerítette, vagy a fellebbezés
törvény rendelkezései szerint kizárt.
(4)	Bírósági felülvizsgálat kezdeményezése esetén az első fokú döntést hozó hatóság erről az
ügy iratainak felterjesztésével, illetve a bíróságra történő továbbításával egyidejűleg értesíti
azokat, akiknek jogát vagy jogos érdekét a felülvizsgálat érinti. Ha a kezdeményező a döntés
végrehajtásának felfüggesztését is kéri, akkor erről a hatóság a végrehajtást foganatosító
szervet is értesíti.”
82. §
(1)	A Ket. 110. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A keresetlevél, illetve a kérelem benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó
hatálya, a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére jogosult azonban a keresetlevélben,
illetve a kérelemben a döntés végrehajtásának felfüggesztését kérheti. A végrehajtás a
kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem
foganatosítható.”
46
(2)	A Ket. 110. § (3) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[Nincs helye a végrehajtás felfüggesztésének, ha a határozat]
„c) a honvédelmi kötelezettségek részét képező gazdasági és anyagi szolgáltatással
kapcsolatos kötelezettséget állapít meg.”
83.	§
(1)	A Ket. 112. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A hatóság az újrafelvételi kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha
a)	az a jogerős határozat meghozatala után bekövetkezett tényen, illetve a jogi szabályozásban
bekövetkezett változáson alapul,
b)	az ügyben bírósági felülvizsgálat van folyamatban, vagy a bírósági felülvizsgálat során a
közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatot hozott,
c)	a határozat jogerőre emelkedésétől számítva hat hónap eltelt,
d)	azt törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet
kizárja.”
(2)	A Ket. 112. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Ha a hatóság az újrafelvételi kérelemnek helyt ad, az ügyfelet olyan eljárásjogi helyzetbe
kell hozni, mint amilyenben akkor lenne, ha már a korábbi határozat meghozatalakor ismerte
volna az újrafelvételi eljárás alapjául szolgáló tényt, adatot vagy bizonyítékot. Az újrafelvételi
kérelem alapján hozott döntésnek nem akadálya a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok
sérelme.”
84.	§
A Ket. 114. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„B) Hivatalbóli döntés-felülvizsgálati eljárások”
85.	§
(1)	A Ket. 115. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a hatóság döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv azt megváltoztatja vagy
megsemmisíti. Szükség esetén a felügyeleti szerv a jogszabálysértő döntést végzésben
megsemmisíti, és új eljárásra utasítja az ügyben eljárt hatóságot.”
(2)	A Ket. 115. § (5) és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A jogszabálysértő döntés megsemmisítése vagy megváltoztatása esetén a
megsemmisített, megváltoztatott döntést hozó hatóságnak határozatban kell intézkedni a
döntéssel, illetve az annak alapján történt teljesítéssel vagy végrehajtással kialakult helyzet
rendezéséről és a szükségtelenül okozott költség megtérítéséről.
(6)	A jogszabálysértő döntést megsemmisítő vagy megváltoztató határozat jogorvoslattal
történő megtámadása esetén az (5) bekezdés szerinti eljárást fel kell függeszteni.”
86.	§
A Ket. 116. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, felügyeleti szervként az a
hatóság jár el, amely a fellebbezés elbírálására jogosult vagy jogosult volna.”
47
87.	§
A Ket. 117. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak az egyedi
ügyben történő alkalmazhatósága visszamenőleges kizárásával ad helyt alkotmányjogi
panasznak, és az ügyben bírósági felülvizsgálatra nem került sor, a jogerős határozatot hozó
hatóság felügyeleti szerve a határozatot határozatában megváltoztatja vagy megsemmisíti.
Szükség esetén a felügyeleti szerv végzésben semmisíti meg a döntést, és utasítja új eljárásra
az ügyben eljárt hatóságot.”
88.	§
A Ket. 118. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„Ügyészi intézkedés”
89.	§
A Ket. 120. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„120. § Ha az ügyész az e törvény hatálya alá tartozó ügyben nyújt be óvást, felszólalást,
figyelmeztetést vagy jelzést a hatóság döntése, eljárása vagy mulasztása ellen, annak
elbírálására a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvénynek az ügyészi
törvényességi felügyeletre vonatkozó V. fejezetében, valamint a VII. fejezetében foglaltak az
irányadók.”
90.	§
A Ket. 121. § (1) bekezdés a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az e fejezetben szabályozott eljárások során a döntést meg kell semmisíteni, ha]
„a) a magyar hatóság joghatósága az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül
alkalmazandó kötelező jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy törvény rendelkezése alapján
kizárt,
b)	az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe, kivéve, ha a
hatóság a 22. § (3) bekezdése szerint járt el,”
91.	§
A Ket. 126. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő
(3)-(7) bekezdéssel egészül ki:
„(2) E törvény eltérő rendelkezése hiányában végrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtásról
szóló 1994. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: Vht.) a (3)-(7) bekezdésben foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni.
(3)	Nem alkalmazható a Vht. 9. §-a, II. Fejezete, XI-XX. Fejezete.
(4)	A Vht. III. Fejezetéből az eljárás időpontjára, a követelés csökkenésének, megszűnésének
bejelentésére és a helyszíni kényszercselekményekre vonatkozó rendelkezések
alkalmazásának van helye.
(5)	Ha ez a fejezet másként nem rendelkezik, ahol a Vht. bíróságot említ, azon végrehajtást
elrendelő hatóságot, ahol végrehajtót, azon végrehajtást foganatosító szervet, ahol
végrehajtható okiratot, azon végrehajtható döntést, ahol adóst, azon kötelezettet kell érteni.
Ahol a Vht. végrehajtói letéti számlára teljesítésről rendelkezik, a végrehajtást foganatosító
szerv számlájára kell teljesíteni. A végrehajtási eljárás során felmerülő költségek
előlegezésére és viselésére, valamint az eljárási bírság kiszabására e törvény szabályait kell
48
alkalmazni. Az eljárási bírság végrehajtására a pénzfizetési kötelezettség végrehajtására
vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(6)	A Vht. ingó és ingatlan elektronikus árverésére vonatkozó szabályai alkalmazásának akkor
van helye, ha önálló bírósági végrehajtó foganatosítja a végrehajtást.
(7)	Az ingatlan értékesítése során a végrehajtást foganatosító szerv - kivéve az önálló bírósági
végrehajtót - a Vht. rendelkezéseit azzal az eltéréssel alkalmazza, hogy a második árverést
akkor nem kell megtartani, ha az árverési vevő a második árverés megkezdése előtt befizette a
vételárat vagy átutalta, és az arról szóló terhelési értesítőt a végrehajtást foganatosító szervnek
bemutatta vagy másolatát átadta, és megtérítette a második árverés kitűzésével felmerült
költséget.”
92.	§
A Ket. 127. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„127. § (1) A hatóság döntése végrehajtható, ha
a)	pénzfizetésre, továbbá meghatározott cselekményre vagy magatartásra irányuló
kötelezettséget állapít meg, a döntés jogerőre emelkedett, és a teljesítésre megállapított
határidő vagy határnap (a továbbiakban együtt: határidő) eredménytelenül telt el;
b)	a tűrésre vagy valamely cselekménytől vagy magatartástól való tartózkodásra irányuló
kötelezettséget megállapító döntés jogerőre emelkedett, és az ügyfél a kötelezettséget - a
végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül - megszegte,
c)	a döntés fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását vagy biztosítási intézkedésként való
alkalmazását rendelték el,
d)	a teljesítési határidőt nem tartalmazó döntés jogerőre emelkedett.
(2)	Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a hatóság által jóváhagyott
egyezségben vállalt és a hatósági szerződésből eredő kötelezettségekre is.”
93.	§
A Ket. 128. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„128. § (1) A hatóság első fokú döntése jogerőssé válik, ha
a)	ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt,
b)	a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták, vagy
c)	a fellebbezés - ideértve a végzések elleni önálló fellebbezést - e törvény rendelkezései
szerint kizárt.
(2)	Az (1) bekezdés b) pontjában szabályozott esetben jogerőre emelkedik a döntés
a)	ha az ügyfél a kérelem teljesítése esetére már a döntés közlése előtt lemondott a
fellebbezésről, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél: az első fokú döntés közlésekor,
b)	a fellebbezési határidő tartama alatt valamennyi fellebbezésre jogosult lemond a
fellebbezésről vagy visszavonja fellebbezését: az utolsó kézhez kapott lemondás vagy
visszavonás napján.
(3)	A hatóság első fokú döntése a fellebbezési eljárás megszüntetéséről szóló végzés jogerőre
emelkedésének napján válik jogerőssé.
(4)	Az első fokú döntés fellebbezéssel nem érintett rendelkezései tekintetében beáll a jogerő,
ha csak az eljárás egyéb résztvevője fellebbezett a döntés rá vonatkozó rendelkezése ellen.
49
Törvény vagy kormányrendelet egyes ügyfajták tekintetében úgy rendelkezhet, hogy a döntés
fellebbezéssel nem támadott rendelkezései tekintetében beáll a jogerő, ha a döntés egyes
rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből adódóan a fellebbezés
elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre.
(5)	A másodfokú döntés a közléssel válik jogerőssé.”
94.	§
A Ket. a 129. §-t megelőzően a következő alcímmel egészül ki, egyidejűleg a 129. § helyébe a
következő rendelkezés lép:
„A végrehajtás elrendelése
129. § (1) Hivatalból indult eljárásban az elsőfokú hatóság vizsgálja a végrehajtható
döntésben elrendelt kötelezettség teljesítését. Ha a teljesítés a hatóság rendelkezésére álló
adatokból nem állapítható meg, szükség esetén a hatóság a teljesítési határidő leteltét követő
öt munkanapon belül hatósági ellenőrzést tart.
(2)	Ha az elsőfokú hatóság a rendelkezésre álló adatok vagy a jogosult igazolása alapján
megállapította, hogy a végrehajtható döntésben elrendelt kötelezettség teljesítése határidőre
nem vagy csak részben, vagy nem az előírásoknak megfelelően történt,
a)	a jogosult kérelmére elrendeli a végrehajtást,
b)	hivatalból elrendeli a végrehajtást, ha az eljárást hivatalból indította vagy folytatta, vagy
c)	hivatalból elrendelheti a végrehajtást, ha a kérelemre indult eljárásban az ügyfél a
végrehajtás megindítására irányuló kérelmet nem terjesztett elő, a hatóság azonban az eljárást
hivatalból is lefolytathatta volna.
(3)	Az elsőfokú hatóság (a továbbiakban: végrehajtást elrendelő hatóság) az önkéntes
teljesítés elmaradásának megállapításától számított öt munkanapon belül dönt a végrehajtás
foganatosításáról. Az erről szóló végzést a hatóság közli a jogosulttal, a kötelezettel és a
végrehajtást foganatosító szervvel; a végzés a végrehajtást foganatosító szervvel való közlést
követő napon válik jogerőssé. Ha a végrehajtást elrendelő hatóság és a végrehajtást
foganatosító szerv azonos, a végrehajtás foganatosításáról nem kell külön végzést hozni,
hanem a foganatosítást az önkéntes teljesítés elmaradásának megállapításától számított öt
munkanapon belül meg kell kezdeni.
(4)	A végrehajtás foganatosításáról rendelkező végzés, ideértve az első végrehajtási
cselekmény foganatosításáról szóló végzést is, tartalmazza
a)	a végrehajtási eljárásban érvényesítendő kötelezettség pontos tartalmát,
b)	az elsőfokú hatóság nyilvántartásában vagy az ügy irataiban rendelkezésre álló, a
végrehajtáshoz szükséges adatokat és
c)	pénzfizetési kötelezettség végrehajtása esetén a késedelmi pótlék mértékét.
(5)	A végrehajtás foganatosításáról rendelkező végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye.
A fellebbezésben elő kell terjeszteni a fellebbezés megalapozottságát alátámasztó
bizonyítékokat.
(6)	A hatósági szerződésben foglalt kötelezettség megszegése esetén a végrehajtást elrendelő
végzéssel szemben az ügyfél a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz a végrehajtásra
halasztó hatályú keresettel fordulhat.”
50
95.	§
A Ket. 131. § (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában a végrehajtást az elsőfokú hatóság
foganatosítja.
(2)	A végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtásra önálló bírósági végrehajtóval szerződést
köthet, a végrehajtást elrendelő hatóság jogosult azonban végzést hozni.
(3)	Törvény vagy kormányrendelet elrendelheti, hogy ha nem az elsőfokú hatóság
foganatosítja a végrehajtást, akkor a döntés végrehajtását a végrehajtást foganatosító szerv az
elsőfokú hatóság bevonásával foganatosítsa, ha ehhez olyan szakmai ismeretek vagy egyéb
feltételek szükségesek, amelyekkel a végrehajtást foganatosító szerv nem rendelkezik.”
96.	§
A Ket. 132. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„132. § A közigazgatási végrehajtás során a pénzfizetési kötelezettség végrehajtására
elsősorban a biztosítási intézkedés során lefoglalt, pénzügyi intézménynél kezelt összeget, ha
ez az összeg a követelést nem vagy csak részben fedezi, a kötelezett szabad rendelkezése alatt
álló, pénzügyi intézménynél kezelt összeget, vagy ha ez természetes személy esetében nem
lehetséges, a kötelezett munkabérét kell végrehajtás alá vonni.”
97.	§
A Ket. 135. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„135. § (1) Ha a kötelezett a végrehajtás foganatosítása során bizonyítja, hogy a teljesítés
elmaradása neki nem róható fel, és hogy rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való
teljesítést, vagy az számára aránytalan nehézséget jelentene, kérelmére a végrehajtást
foganatosító szerv a jogosult meghallgatása után - a 74. § megfelelő alkalmazásával - fizetési
kedvezményt engedélyezhet, ha azt jogszabály nem tiltja, és ahhoz a végrehajtást elrendelő
hatóság előzetesen hozzájárult.
(2)	A végrehajtási eljárásban fizetési kedvezményként a késedelmi pótlék is elengedhető vagy
mérsékelhető, akár önállóan, akár más fizetési kedvezmény mellett. A késedelmi pótlék
elengedéséhez, mérsékléséhez a jogosult hozzájárulása szükséges.
(3)	A fizetési kedvezményt megállapító végzésben foglalt feltételek fennállásáig a kötelezettel
szemben végrehajtási cselekmény nem foganatosítható, és erre az időszakra késedelmi pótlék
nem számítható fel. Ha a kötelezett a fizetési kedvezményt megállapító végzésben foglalt
feltételeket megszegi, a végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtást a hátralék teljes
összegére folytatja a késedelmi pótlék visszamenőleges felszámításával.”
98.	§
(1)	A Ket. 136. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„136. § (1) Ha a végrehajtás nem vezetett vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne
eredményre, a kötelezett bármely lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható.
Elsősorban az a vagyontárgy vonható végrehajtás alá, amelyre biztosítási intézkedést
rendeltek el.”
(2)	Pénzfizetési kötelezettség teljesítése céljából ingatlan-végrehajtás elrendelésének van
helye, ha
a)	a pénzfizetési kötelezettség teljesítéséhez a kötelezett egyéb vagyonára vezetett végrehajtás
nem vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva nyújtana fedezetet, és
51
b)	az ilyen módon végre nem hajtható kötelezettség összege legalább százezer forint.
(3)	Egyéb végrehajtás alá vonható ingatlan hiányában a kötelezett lakóhelyéül használt
ingatlan akkor vonható végrehajtás alá, ha az ingatlan értéke az egymillió forintot eléri, vagy
ennél kisebb érték esetén a kötelezettség összege az ingatlan értékével arányban áll.
(4)	Ha az ingatlan-végrehajtás elrendelésének nincs helye, és a kötelezett egyéb vagyonára
vezetett végrehajtás is eredménytelen volt, a végrehajtást foganatosító szerv a kötelezett
ingatlanát - a jogosult javára a behajthatatlan pénzkövetelés összege és járulékai összegéig -
jelzálogjoggal terheli meg.
(5)	Az ingatlanügyi hatóság - a végrehajtást foganatosító szerv megkeresésére - a
jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba soron kívül bejegyzi.”
99.	§
A Ket. 138. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A kötelezett késedelmi pótlékot köteles fizetni, ha]
„a) pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tett eleget, kivéve, ha törvény másként
rendelkezik,”
100.	§
A Ket. 139. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„139. § (1) Késedelmi pótlékot kell felszámítani a végrehajtási eljárás során a
költségviselésre, a pénzegyenérték vagy az eljárási bírság megfizetésére irányuló
kötelezettség késedelmes teljesítése esetén, továbbá az állam által előlegezett költség után a
megelőlegezés időtartamára.
(2)	A késedelmi pótlék azt illeti, akinek javára a végrehajtható döntés alapján a fizetési
kötelezettséget teljesíteni kell.”
101. §
A Ket. 140. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép.
[Ha a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra
(a továbbiakban együtt: meghatározott cselekmény) irányul, a teljesítés elmaradása esetén a
végrehajtást foganatosító szerv]
„d) ha a teljesítés elmaradása a kötelezettnek felróható, a kötelezettel szemben vagyoni
helyzete és jövedelmi viszonyai vizsgálata nélkül eljárási bírságot szabhat ki.”
102.	§
A Ket. 142. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„142. § (1) A végrehajtás módjáról a végrehajtást foganatosító szerv - szükség esetén a
jogosult, illetve a kötelezett meghallgatása után - dönt. A végrehajtást foganatosító szervnek
azt az intézkedést kell megtennie, amely - az eset összes körülményét mérlegelve - a
leghatékonyabban biztosítja a kötelezettség teljesítését.
(2)	A végrehajtást foganatosító szerv a fizetési kedvezmény szabályainak megfelelő
alkalmazásával a kötelezettnek részletekben történő teljesítést engedélyezhet vagy halasztást
engedélyezhet a teljesítésre.”
52
103.	§
A Ket. 143. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A végrehajtást foganatosító szerv a fizetési kedvezmény szabályainak megfelelő
alkalmazásával halasztást engedhet a kötelezettnek a teljesítésre.”
104.	§
A Ket. 144. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„144. § (1) Külföldi hatóság hatósági ügyben hozott határozatát (a továbbiakban: külföldi
határozat) törvény rendelkezése, az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó
kötelező jogi aktusa vagy viszonosság alapján lehet végrehajtani.
(2)	Külföldi határozat végrehajtásánál - ha törvény másként nem rendelkezik, vagy a
viszonossági gyakorlatból más nem következik - e törvény szerint kell eljárni.”
105.	§
A Ket. 145. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A külföldi hatóság megkeresése alapján akkor lehet eljárni, ha a megkereséshez csatolták
a kötelezettséget megállapító végrehajtható határozatot, valamint a megkeresés és a határozat
hivatalos magyar nyelvű fordítását.”
106.	§
(1)	A Ket. 146. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A külföldi határozat végrehajtására irányuló megkeresést a Kormány által rendeletben
kijelölt hatósághoz (a továbbiakban e §-ban: kijelölt hatóság) kell megküldeni.
(2)	A kijelölt hatóság megvizsgálja, hogy a megkeresés megfelel-e az Európai Unió általános
hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusában, a nemzetközi szerződésben
megállapított feltételeknek vagy a viszonossági gyakorlatnak, illetve mindezek hiányában a
145. §-ban foglalt feltételeknek. A viszonosság kérdésében a külpolitikáért felelős miniszter
állásfoglalása az irányadó, amelyet az ügyfajta tekintetében feladatkörrel rendelkező
miniszterrel egyetértésben alakít ki. Ha a megkeresés hiányos vagy e törvény alapján nem
hajtható végre, a kijelölt hatóság a megkeresést az ok közlésével visszaküldi a külföldi
hatóságnak.”
(2)	A Ket. 146. § (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a külföldi határozat végrehajtható, a megkeresést a végrehajtás foganatosítása céljából
meg kell küldeni a végrehajtás foganatosítására hatáskörrel rendelkező illetékes szervhez.
(5)	Ha a magyar jog szerint hatáskörrel rendelkező hatóság nincs, és a bíróság hatásköre sem
állapítható meg, a kijelölt hatóság a közigazgatás-szervezésért felelős miniszter állásfoglalását
kéri. A közigazgatás-szervezésért felelős miniszter az érintett miniszterrel vagy központi
államigazgatási szerv vezetőjével egyeztetett állásfoglalását tíz munkanapon belül megküldi a
kijelölt hatósághoz. A külpolitikáért felelős miniszter az ügyfajta tekintetében feladatkörrel
rendelkező miniszterrel egyetértésben tíz munkanapon belül nyilatkozik a viszonosságról. A
kijelölt hatóság a megkeresést átteszi az állásfoglalásban meghatározott hatósághoz.”
53
107.	§
A Ket. 147. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„147. § (1) A magyar hatóság döntésének külföldön történő végrehajtására az Európai Unió
általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa, törvény rendelkezése vagy
viszonosság alapján kerülhet sor.
(2)	Ha a magyar hatóság döntésének külföldön történő végrehajtása szükséges, és az Európai
Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa vagy törvény másként
nem rendelkezik, vagy a viszonossági gyakorlatból más nem következik, az elsőfokú hatóság
keresi meg a külföldi jog szerint hatáskörrel rendelkező hatóságot, vagy ha azt saját
gyakorlata vagy felügyeleti szerve bevonásával nem tudja megállapítani, a megkeresést
továbbítás céljából a külpolitikáért felelős miniszterhez küldi meg. A külpolitikáért felelős
miniszter a megkeresésnek a külföldi állam külügyekért felelős miniszteréhez történő
továbbításáról - a megkereső hatóság egyidejű tájékoztatásával - tíz munkanapon belül
intézkedik.”
108.	§
A Ket. 148. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„148. § (1) A végrehajtást elrendelő hatóság, a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, a
felügyeleti szerv vagy a bíróság függesztheti fel a végrehajtást. A végrehajtási eljárásban az
eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseket a (2)-(6) bekezdésekben foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A végrehajtást fel kell függeszteni, ha
a)	a végrehajtás alá vont vagyontárggyal kapcsolatos igényper van folyamatban, vagy a
vagyontárgyat a bírósági végrehajtó más követelés végrehajtása érdekében korábban
lefoglalta, feltéve, hogy más lefoglalható vagyontárgy nincs,
b)	a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet terjesztettek elő, és a kérelemben
előadott tények és körülmények a kérelem elfogadását valószínűsítik,
c)	a kötelezett meghalt vagy megszűnt, a jogutódlás tárgyában hozott végzés jogerőre
emelkedéséig,
d)	azt az ügyész a végrehajtható döntés elleni óvásban indítványozza,
e)	a végrehajtás folytatása életveszéllyel vagy helyrehozhatatlan kárral járna, vagy az
közegészségügyi vagy közbiztonsági okból szükséges,
f)	a kötelezett fizetési kedvezmény iránt kérelmet terjeszt elő, kivéve, ha az ügyfél korábbi,
ilyen tárgyú kérelmét jogerősen már elbírálta, vagy a fizetési kedvezmény engedélyezését a
törvény kizárja, valamint
g)	azt törvény vagy kormányrendelet elrendeli.
(3)	A végrehajtást elrendelő hatóság a kötelezett kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel
a végrehajtást, ha a kötelezett a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta,
és a kötelezettet a végrehajtási eljárás során korábban nem sújtották eljárási bírsággal.
(4)	A végrehajtás felfüggesztéséig foganatosított végrehajtási cselekmények hatályosak
maradnak. A felfüggesztés elrendelésétől a megszüntetéséig újabb végrehajtási cselekmény
nem foganatosítható.
(5)	A végrehajtást foganatosító szerv a tudomására jutott felfüggesztési okokról és a
felfüggesztés megszüntetésének lehetőségéről a végrehajtást elrendelő hatóságot értesíti.
54
(6)	A végrehajtást elrendelő hatóság dönt a végrehajtás folytatásáról, ha a felfüggesztésre okot
adó körülmény megszűnt.”
109.	§
A Ket. 149. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„149. § (1) A végrehajtást elrendelő hatóság a végrehajtást megszünteti, ha
a)	a végrehajtható döntést visszavonták, megsemmisítették vagy hatályon kívül helyezték,
b)	jogutód hiányában a végrehajtás nem folytatható,
c)	a végrehajtáshoz való jog elévült,
d)	a jogosult a végrehajtás megszüntetését kéri,
e)	a további végrehajtási eljárási cselekményektől eredmény nem várható,
f)	a végrehajtást foganatosító szerv a pénzkövetelést a pénzügyi intézményre vagy a
munkáltatóra vonatkozó felelősségi szabály alapján vagy a kötelezett tartozásaiért külön
törvény alapján helytállásra kötelezettel szemben érvényesítette,
g)	a hatóság a jogutódlásra tekintettel a teljesítési határidőt a végrehajtás elrendelését
követően meghosszabbította,
h)	a végrehajtást foganatosító szerv a kötelezettel szemben felszámolási eljárást
kezdeményezett, illetve a kötelezett ellen felszámolási eljárás indult, vagy
i)	törvény vagy kormányrendelet a végrehajtás megszüntetését egyéb okból lehetővé teszi.
(2)	A végrehajtást foganatosító szerv a tudomására jutott megszüntetési okokról és a
végrehajtás befejezéséről a végrehajtást elrendelő hatóságot értesíti.
(3)	A végrehajtást megszüntető végzést haladéktalanul közölni kell a jogosulttal és a
kötelezettel, továbbá meg kell küldeni a végrehajtást foganatosító szervnek.”
110.	§
(1)	A Ket. 150. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nyugszik az elévülés a végrehajtás felfüggesztése, továbbá a végrehajtási eljárásban
engedélyezett fizetési kedvezmény időtartama alatt.”
(2)	A Ket. 150. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a határozat elévülés miatt nem hajtható végre, a behajthatatlan pénztartozást, valamint
az ingatlanra a 136. § (5) bekezdése alapján bejegyzett jelzálogjogot törölni kell. A
jelzálogjogot az ingatlanügyi hatóság a végrehajtást foganatosító szerv megkeresésére törli az
ingatlan-nyilvántartásból.”
111. §
(1)	A Ket. 151. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép.
„(1) Ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, a teljesítési
határidő lejárta előtt biztosítási intézkedésként pénzkövetelés biztosítása vagy meghatározott
dolog zárlata rendelhető el.”
(2)	A Ket. 151. § (3)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A biztosítási intézkedést a végrehajtás elrendelésére jogosult hatóság kérelemre vagy
hivatalból rendeli el, és a végrehajtást foganatosító szerv hajtja végre.
55
(4)	A biztosítási intézkedést vissza kell vonni, ha
a)	azt pénzfizetési kötelezettség biztosítására rendelték el, és ezt az összeget a végrehajtást
foganatosító szervnél letétbe helyezték,
b)	azt meghatározott cselekmény biztosítása érdekében rendelték el, és a kötelezett kétséget
kizáró módon igazolja, hogy az önkéntes teljesítéshez minden szükséges előkészületet
megtett, és azt már csak a biztosítási intézkedés akadályozza, vagy
c)	elrendelésének oka egyébként megszűnt.
(5)	Ha a végrehajtást foganatosító szerv a kötelezett használatában lévő ingatlan területén
végez biztosítási intézkedést, hatósági tanú közreműködését veheti igénybe.
(6)	A biztosítási intézkedést elrendelő végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye.”
112. §
A Ket. 152. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím, egyidejűleg a 152. § helyébe a
következő rendelkezés lép:
„Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban
152. § (1) Ha e törvény a hatóság valamely első fokú döntése ellen önállóan lehetővé teszi a
fellebbezést, a végrehajtást elrendelő hatóságnak a végrehajtási eljárásban hozott döntése
ellen is van helye fellebbezésnek.
(2)	A kötelezett, a jogosult, továbbá az, akinek jogát vagy jogos érdekét a végrehajtás sérti, a
végrehajtást foganatosító szerv törvénysértő döntése, intézkedése ellen vagy az intézkedés
elmulasztása esetén a végrehajtást foganatosító szervnél végrehajtási kifogást terjeszthet elő.
A végrehajtási kifogást az intézkedésről való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését
követő öt munkanapon belül, de legkésőbb az intézkedéstől számított három hónapon belül
lehet előterjeszteni.
(3)	A fellebbezést és a kifogást a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság tíz munkanapon
belül bírálja el. A végrehajtási kifogást a végrehajtást elrendelő hatóság döntései elleni
fellebbezés elbírálására jogosult hatóság bírálja el, ha a végrehajtást bírósági végrehajtó
foganatosítja. Az önálló bírósági végrehajtót megillető díjazással kapcsolatos végrehajtási
kifogást a végrehajtó székhelye szerint illetékes helyi bíróság bírálja el.
(4)	Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a fellebbezésnek és a kifogásnak a döntés
végrehajtására nincs halasztó hatálya. A végrehajtási kifogás elbírálására a fellebbezési eljárás
szabályait kell alkalmazni.”
113. §
(1)	A Ket. 153. §-át megelőző cím és alcím helyébe a következő cím és alcím lép:
„Az eljárási költség és az eljárási költség viselése
Az eljárási költség”
(2)	A Ket. 153. § (2) bekezdés 5-7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Eljárási költségek:]
„5. az iratbetekintési jog gyakorlásával kapcsolatos költség,
6.	az ügyfél képviseletében eljáró személy költsége,
7.	a tanú és a hatósági tanú költségtérítése,”
(3)	A Ket. 153. § (2) bekezdés 9. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
56
[Eljárási költségek:]
„9. a szakértői díj, ideértve a szakértő költségtérítését,”
(4)	A Ket. 153. § (2) bekezdés 11. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Eljárási költségek:]
„11. az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevője részéről felmerült levelezési,
dokumentumtovábbítási költség,”
(5)	A Ket. 153. § (2) bekezdés 14. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Eljárási költségek:]
„14. a helyszíni szemlével, valamint a szakértői tevékenységgel jogszerűen okozott kárért járó
kártalanítás összege,”
114.	§
(1)	A Ket. 156. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kérelemre indult eljárásban az egyéb eljárási költséget - ha törvény másként nem
rendelkezik - a kérelmező ügyfél előlegezi meg, illetve viseli. Több azonos érdekű ügyfél
esetén az egyéb eljárási költséget az ügyfelek - eltérő megállapodásuk hiányában - egymás
között egyenlő arányban előlegezik meg, illetve viselik. Az ügyfél az előleg összegét letétbe
helyezi a hatóságnál.
(2)	Hivatalból indított eljárásban az egyéb eljárási költséget a hatóság előlegezi. A rendőrség
igénybevételével kapcsolatos költséget az igénybevételt kérő hatóság megelőlegezi. Ha a
határozat az ügyfél részére kötelezettséget állapít meg, a felmerült költség viselésére az
ügyfelet kell kötelezni. Ha a határozat több ügyfél részére állapít meg kötelezettséget, a
hatóság köteles a költségek ügyfelek közötti megosztásáról is rendelkezni. A hatóság által
megelőlegezett költséget a hatóság számlájára kell visszafizetni.”
(2)	A Ket. 156. § (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A hatóság a jogerősen megállapított összeg letéttel fedezett részét - ha törvény eltérően
nem rendelkezik - a szakértő által benyújtott számla alapján nyolc munkanapon belül kiutalja.
Ha a letét nem fedezi a szakértői díjat, kérelemre indult eljárás esetén a hatóság kötelezi az
ügyfelet a szakértői díj viselésére és a még szükséges összeg letétbe helyezésére.
(5)	Ha az ügyfélnek vagy az eljárás egyéb résztvevőjének jogellenes magatartása miatt vált
szükségessé valamely eljárási cselekmény megismétlése, a hatóság az ezzel kapcsolatos
többletköltség megfizetésére kötelezi a jogellenes magatartást tanúsító személyt.”
115.	§
(1)	A Ket. 157. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a hatáskörrel rendelkező illetékes hatóság mulasztása miatt a felügyeleti szerv más
hatóságot jelöl ki az eljárás lefolytatására, a hatáskörrel rendelkező illetékes hatóság megtéríti
a kijelölt hatóságnak az e törvény alapján az utóbbit terhelő egyéb eljárási költséget.”
(2)	A Ket. 157. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az iratbetekintést kérő viseli az iratbetekintési jog gyakorlásával okozott költséget.
(6)	A szakhatóság viseli a szakhatósági állásfoglalás módosításával okozott
többletköltségeket, kivéve, ha a szakhatósági állásfoglalás módosítását jogszabályváltozás
tette szükségessé.”
57
116. §
A Ket. 158. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„158. § (1) Az eljárási költséget a hatóság összegszerűen határozza meg, és dönt a költség
viseléséről, illetve a megelőlegezett költség esetleges visszatérítéséről.
(2)	A hatóság a szakértő díját - a szakértő által benyújtott díjjegyzék alapulvételével - a
szakvélemény beérkezését, a szakértő meghallgatása esetében a meghallgatását követően tíz
munkanapon belül állapítja meg. A szakértő díját az eljáró hatóság állapítja meg akkor is, ha a
szakértőt a megkeresett hatóság rendelte ki.
(3)	A hatóság - tekintettel a 155. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra - az indokolatlanul
magas egyéb eljárási költség helyett alacsonyabb összeget állapít meg.”
117.	§
A Ket. 159. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A költségmentességet engedélyező, a költségmentesség módosításáról és visszavonásáról
szóló végzést a hatóság közli az illetékre vagy díjra jogosult, eljárásban részt vevő
hatóságokkal.”
118.	§
(1)	A Ket. 160. §-át megelőző cím helyébe a következő cím lép:
„Elektronikus kapcsolattartás és hatósági szolgáltatás”
(2)	A Ket. 160. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„Elektronikus kapcsolattartás az ügyfélkapun keresztül”
119. §
A Ket. 160. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„160. § (1) Az ügyfélkapu létesítése személyes megjelenéssel a polgárok személyi adatainak
és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szervnél (a továbbiakban: központi
nyilvántartó) vagy a körzetközponti feladatokat ellátó jegyző által működtetett
okmányirodában vagy kormányrendeletben meghatározott más szervnél, kormányrendeletben
meghatározott hiteles azonosításra alkalmas elektronikus úton kezdeményezhető. Az
ügyfélkapu létesítésére jogosult szerv az előtte személyesen eljáró ügyfélnek felajánlja az
ügyfélkapu létesítését, amelyet a szerv az ügyfél kérelme esetén azonnal létrehoz.
(2)	Az ügyfélkapu létesítéséhez szükséges ügyfél-azonosításhoz az ügyfélnek a
személyazonosságát igazolnia kell, és a természetes személyazonosító adatait meg kell adnia.
Az ügyfélnek egyidejűleg közölnie kell elektronikus levélcímét is.
(3)	Az ügyfélkapun keresztül a hatósággal kapcsolatba lépő ügyféltől az ügyfélkapus
azonosításon túl más azonosító nem kérhető, ez azonban nem érinti az eljárás lefolytatásához
szükséges, jogszabályban meghatározott adatok átadásának kötelezettségét.
(4)	Az ügyfélkapu létesítéséhez és használatához kapcsolódó azonosítás céljából az
ügyfélkapu ügyfél által történő megszüntetéséig
a)	a központi nyilvántartó az ügyfélkaput létesíteni kívánó, illetve azzal rendelkező ügyfél
nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét jogosult ellenőrizni;
b)	a központi rendszer az ügyfélkapuhoz kapcsolódó nyilvántartásban kezeli az ügyfél nevét,
születési helyét és idejét, anyja nevét, elektronikus levélcímét, egyedi azonosítóját;
58
c)	a központi rendszer a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban kezelt, b) pont szerinti
adatokkal történő egyeztetéssel jogosult ellenőrizni az ügyfélkapu szolgáltatását igénybe vevő
ügyfél azonosságát.
(5)	A központi rendszer a (4) bekezdés b) pontjában szereplő adatokat az ügyfélkapu
működtetéséhez, a kormányzati portálhoz történő hozzáféréshez, illetve a szakrendszerek
részére szükséges azonosításon túl csak a központi rendszerhez csatlakozott szervezet által
jogszerűen kezelt természetes azonosító adatok és a központi rendszer által kezelt adatok
azonosságának ellenőrzésére használhatja fel, és a rendszerben résztvevők számára csak a
használó nevét és elektronikus levélcímét továbbíthatja. A (4) bekezdés b) pontjában kezelt
adatokat az ügyfélkapu megszüntetésekor, a kapcsolat felvételekor képzett tranzakciós
azonosítót a kapcsolat bontása után haladéktalanul törölni kell.
(6)	Ügyfél képviseletében természetes személy az ügyfélkapu használatával akkor járhat el,
ha a képviseleti jogosultságát igazolta.”
120. §
A Ket. 164. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„Elektronikus tájékoztatás”
121. §
A Ket. 164. és 165. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„164. § (1) A hatóság és a 38/A. § szerinti közreműködő hatóság az elektronikus
információszabadságról szóló törvényben meghatározott közérdekű adatokat - a (2) és (3)
bekezdésben foglaltakkal - az ott meghatározottak szerint teszi közzé elektronikusan.
(2)	A hatóság és a 38/A. § szerinti közreműködő hatóság által nyújtott elektronikus
tájékoztatás - az elektronikus információszabadságról szóló törvényben meghatározott
adatokon túl - tartalmazza
a)	az egyes hatósági ügyek intézésére a szervezeten belül illetékes ügyintézők nevét, hivatali
elérhetőségét vagy az ezzel kapcsolatban felvilágosítást adó ügyfélszolgálat elérhetőségét,
b)	az ügyintézés jogszabályban meghatározott határidejét,
c)	az egyes eljárási cselekményekhez kapcsolódó, az ügyfelet megillető jogokról, az ügyfelet
terhelő kötelezettségekről szóló tájékoztatást,
d)	az illetékek és díjak - ideértve a szakhatósági eljárásért fizetendő illetékek és díjak -
meghatározását, valamint a lerovásuk, befizetésük módjáról szóló tájékoztatást,
e)	az ügyek intézése során az elektronikus kapcsolattartásról, így különösen a központi
rendszer igénybevételének feltételeiről, az eljárás megindításához szükséges kérelem és más
beadvány, nyomtatvány, űrlap, informatikai alkalmazás elérhetőségéről, kitöltésének
módjáról, továbbításáról szóló tájékoztatást,
f)	az elektronikus kapcsolattartáshoz az ügyfélkapu létesítéséről szóló tájékoztatást és
g)	az elektronikus kapcsolattartás technikai szabályairól és az üzemzavarról szóló
tájékoztatást.
(3)	A hatóság a teljesítményének és hatékonyságának mérésére ügyforgalmi statisztikát készít,
amely ügycsoportonként és összesítve is tartalmazza az összes ügy számát, ezen belül az első
fokon jogerőre emelkedett határozatok számát, a jogorvoslat során megváltoztatott
határozatok számát, a határidőn túl intézett ügyek számát, ügyenként az ügyintézési határidő
túllépésének mértékét, a hatósággal szemben benyújtott kártérítési igények számát, a
59
felügyeleti intézkedések, valamint az ügyintézési határidő túllépése miatt a hatóság
vezetőjével szemben kezdeményezett fegyelmi eljárások számát. Az ügyforgalmi statisztika
egyéb, a hatóság vezetője által meghatározott más statisztikai adatokat is tartalmazhat. Az
ügyforgalmi statisztikát a hatóság az ügyfélfogadására nyitva álló helyiségében is közzéteszi.
(4)	A hatóság és a 38/A. § szerinti közreműködő hatóság köteles arról gondoskodni, hogy a
közzétett információk hitelesek, pontosak, naprakészek és az interneten keresztül
folyamatosan hozzáférhetők legyenek.
(5)	A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok által közzéteendő adatok körét a polgári
nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter az adatvédelmi biztos véleményének
előzetes kikérésével e törvénytől eltérően szabályozhatja.
165. § (1) A hatóság az ügyfelek személyes megjelenéséhez kötött hatósági ügyek intézését
elektronikus úton vagy telefonon történő előzetes időpontfoglalással teheti lehetővé.
(2)	Az ügyfél az elektronikus úton elérhető ügyintézői naptárban megjelölheti, hogy melyik
időpontban kíván a hatóságnál ügyintézés céljából megjelenni.
(3)	A hatóságnak biztosítania kell, hogy az ügyfél tíz munkanapon belüli időpontra időpontot
foglalhasson.
(4)	A hatóság legkésőbb egy munkanappal az időpontfoglalásban meghatározott időpont előtt
az időpont módosítását kezdeményezheti.”
122. §
A Ket. 166. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„Az elektronikus kapcsolattartással és az elektronikus tájékoztatással szemben támasztott
követelmények”
123.	§
A Ket. 166. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A hatóság az eljárása során - a biztonságos és átlátható ügyintézés érdekében - az
elektronikus ügyintézés informatikai támogatásával gondoskodik az ügyfél által elektronikus
úton előterjesztett és a hatóság által készített dokumentumok biztonságos kezeléséről. Ennek
érdekében]
„c) biztosítja az irat visszakereshetőségét és jogszabályban meghatározott formában és ideig
történő megőrzését.”
124.	§
A Ket. 168. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„Törvény és kormányrendelet az ügyfélkapun keresztül történő elektronikus kapcsolattartásra
a 160. §-ban foglaltaktól eltérő szabályokat állapíthat meg. Törvény és kormányrendelet
elrendelheti az elektronikus tájékoztatás 164. §-ban meghatározottaktól eltérő módját.”
125.	§
A Ket. 169. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Jogszabályban arra feljogosított hatóság az ügyfél számára]
„c) - a személyes és különleges adatok védelmére vonatkozó szabályokra figyelemmel - az
ügyfél nevében hatósági bizonyítvány kiállítását kérheti,”
60
126. §
A Ket. 171. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E törvény rendelkezéseitől a 2005. július 1-je előtt jogszabályban kihirdetett nemzetközi
szerződés eltérhet.”
127.	§
(1)	A Ket. 172. § e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„e) hatásterület: az a Magyar Köztársaság területén fekvő, jogszabályban meghatározott
módon megállapított földrajzi terület, amelyre a tervezett létesítmény vagy tevékenység
számottevő mértékű hatást gyakorol;”
(2)	A Ket. 172. § i) ésj) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„i) gépi adathordozó: elektronikus adatot számítógépi feldolgozásra alkalmas módon rögzítő
és tároló eszköz;
j) központi elektronikus szolgáltató rendszer: az ügyfél és a hatóság, valamint a hatóságok
egymás közötti elektronikus kapcsolattartás lehetőségét is biztosító, elektronikus
szolgáltatásokat nyújtó és azok igénybevételét támogató rendszer;”
(3)	A Ket. 172. § o) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő
p) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
„o) ügyfélkapu: a központi rendszer olyan eleme, ami biztosítja, hogy az ügyfél egyedileg
azonosított módon biztonságosan léphessen kapcsolatba a központi rendszer útján az
elektronikus kapcsolattartás lehetőségét biztosító, illetve elektronikus szolgáltatást nyújtó
szervekkel;
p) üzemzavar: az ügyfél és a hatóság, valamint a hatóságok egymás közötti elektronikus úton
történő kapcsolattartása során felmerült, az elektronikus kapcsolattartás eszközéül használt
informatikai rendszer átmeneti vagy tartós meghibásodása, valamint karbantartásának
időtartama, ami miatt az informatikai rendszerek nem tudják biztosítani az elektronikus
tájékoztatást, az elektronikus úton történő kapcsolattartást, valamint az elektronikus irat
feltöltését, letöltését, továbbítását.”
128.	§
(1)	A Ket. 174. § (1) bekezdés b)-e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg
a bekezdés a következő f)-h) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg:]
„b) az elektronikus kapcsolattartás részletes szabályait,
c)	a hatósági közvetítők tevékenységére, a hatósági közvetítővé válás feltételeire és a hatósági
közvetítő kiválasztására vonatkozó szabályokat,
d)	a költségmentesség megállapításának szabályait,
e)	az elektronikus kapcsolattartást lehetővé tévő és elektronikus hatósági szolgáltatást nyújtó
informatikai rendszerek biztonságát, együttműködési képességét (interoperabilitását),
valamint egységes használatát biztosító részletes előírásokat,
61
f)	a hatósági tevékenység felügyeletének rendjét,
g)	a 15. § (5) bekezdés alapján ügyfélnek minősülő szervezeteknek az eljárásba való
bekapcsolódásuk érdekében vezetett elektronikus adatbázis létrehozására, vezetésére és az
adatbázis alapján történő értesítésre vonatkozó szabályokat,
h)	az eljárás irataiban lévő személyes és védett adatok megismerhetetlenné tételéért, valamint
az ilyen módon kivonatolt iratokról való másolat készítéséért fizetendő költségtérítés mértékét
és a költségtérítés megfizetésének szabályait.”
(2)	A Ket. 174. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Felhatalmazást kap a közigazgatás-fejlesztésért felelős miniszter arra, hogy az
államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg a közigazgatási
hatósági eljárásban közreműködő hatósági közvetítők és tolmácsok, az államháztartásért
felelős miniszterrel és a társadalmi esélyegyenlőségért felelős miniszterrel egyetértésben a
jeltolmácsok díjazására vonatkozó szabályokat.”
(3)	A Ket. 174. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap]
„a) a közigazgatási informatikáért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg az
elektronikus kapcsolattartás során alkalmazható iratok technológiai követelményeire
figyelemmel a részletes technikai szabályokat,”
(4)	A Ket. 174. § (3) bekezdés a következő d)-f) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap]
„d) a közigazgatás-fejlesztésért felelős miniszter, hogy az államháztartásért felelős miniszter
egyetértésével rendeletben állapítsa meg a tanú és a hatósági tanú által felszámítható
költségekre vonatkozó részletes szabályokat,
e)	a közigazgatás-fejlesztésért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a
közigazgatási hatósági eljárás során lefoglalt dolgok tárolásának és értékesítésének részletes
szabályait,
f)	a közigazgatás-fejlesztésért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a hatósági
letét részletes szabályait.”
129.	§
A Ket. 174/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„174/A. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a közigazgatási hatósági eljárásokban
a)	közreműködő szakhatóságokat kijelölje,
b)	meghatározza a szakhatóságnak azt a hatáskörét, amelynek keretei között az állásfoglalását
kialakítja, ezek között
ba)	az egyedi szakhatósági előírás vagy feltétel tartalmi követelményeit,
bb)	a szakhatóság által a szakhatósági állásfoglalás kialakítása során vizsgált szempontokat,
továbbá
c)	meghatározza a szakhatósági közreműködésre, az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság
és a szakhatóság közötti együttműködésre vonatkozó részletes eljárási szabályokat.
62
(2)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben jelölje ki a végrehajtást foganatosító
szervet és a külföldi határozat végrehajtására irányuló megkereséssel kapcsolatban
intézkedésre jogosult szervet vagy szerveket.”
130.	§
(1)	A Ket.
1.	3. § (2) bekezdés a) pontjában a „feltételek esetén” szövegrész helyébe a „feltételek
fennállása esetén” szöveg,
2.	3. § (2) bekezdés c) pontjában a „határozatát” szövegrész helyébe a „végzését és
határozatát (a továbbiakban együtt: döntését)” szöveg,
3.	5. § (1) bekezdésében a „más” szövegrész helyébe az „egyéb” szöveg,
4.	5. § (3) bekezdésében a „Különös eljárási jogszabály” szövegrész helyébe a „Jogszabály”
szöveg,
5.	10. § (2) bekezdésében az „ügyfelek” szövegrész helyébe az „ügyfél” szöveg,
6.	11. § (1) bekezdésében a „hatóság” szövegrész helyébe a „hatóság döntésének” szöveg, a
„határozatának vagy végzésének értelmezésében” szövegrész helyébe a „szövege között”
szöveg,
7.	12. § (4) bekezdésében a „törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet” szövegrész
helyébe a „kormányrendelet” szöveg,
8.	14. § (2) bekezdés c) pontjában az „elektronikus ügyintézésre” szövegrész helyébe az
„elektronikus kapcsolattartásra” szöveg,
9.	14. § (3) bekezdés felvezető szövegében a „törvény” szöveg helyébe a „törvény vagy annak
felhatalmazása alapján kormányrendelet” szöveg,
10.	15. § (4) bekezdésében a „hatóságként (szakhatóságként)” szövegrész helyébe a
„hatóságként vagy szakhatóságként”, valamint a „hatóságot” szövegrész helyébe a „szervet”
szöveg,
11.	20. § (3) bekezdésében az „érdemi határozatot” szövegrész helyébe a „döntést” szöveg,
12.	22. § (2) bekezdésében a „napon belül” szövegrész helyébe a „munkanapon belül” szöveg,
13.	24. § (1) bekezdésében az „eljárást kezdeményező ügyfél” szövegrész helyébe az „ügyfél”
szöveg, a „kérelmére dönt” szövegrész helyébe a „kérelmére soron kívül nemperes eljárásban
dönt” szöveg,
14.	27. § (1) bekezdésében a „továbbá az (5) bekezdés szerinti együttműködési megállapodás
alapján az eljáró hatóság” szövegrész helyébe az „a hatóság” szöveg,
15.	27. § (2) bekezdésében az „érintett minisztériummal” szövegrész helyébe az „ügyfajta
tekintetében feladatkörrel rendelkező miniszterrel” szöveg,
16.	27. § (3) bekezdésében a „jogszabály vagy nemzetközi szerződés” szövegrész helyébe a
„törvény vagy kormányrendelet” szöveg, az „a jogsegélykérelem” szövegrész helyébe az „az
(1)	bekezdés szerinti jogsegélykérelem” szöveg,
17.	31. § (1) bekezdés d) pontjában a „következtében okafogyottá” szövegrész helyébe a
„következtében az eljárás okafogyottá” szöveg,
18.	32. § (2) bekezdésében a „felfüggesztheti” szövegrész helyébe a „felfüggeszti” szöveg,
63
19.	32. § (3) bekezdés felvezető szövegének első mondatában az „Az” szövegrész helyébe a
„Ha az (1) bekezdés alkalmazásának nincs helye, az” szöveg,
20.	32. § (8) bekezdésében a „megszűnésekor” szövegrész helyébe a „megszüntetésekor”
szöveg,
21.	34. § (2) bekezdésében a „távbeszélő útján” szövegrész helyébe a „telefonon” szöveg,
22.	38. § (1) bekezdésében az ”, illetve a foglalkoztatójának székhelye, telephelye”
szövegrész helyébe a „vagy munkahelye” szöveg,
23.	38. § (2) bekezdésében a „hatóságot” szövegrész helyébe a „hatóságot vagy szervet”
szöveg,
24.	41. § (4) bekezdésében a „számára az” szövegrész helyébe a „számára eljárási
feladatainak ellátásához szükséges mértékben az” szöveg,
25.	46. § (3) bekezdésében az „öt nappal” szövegrész helyébe a „három munkanappal”
szöveg,
26.	47. § (2) bekezdésében a „lakó- vagy tartózkodási helyén” szövegrész helyébe a
„lakcímén” szöveg,
27.	50. § (2) bekezdésében a „Létesítménnyel kapcsolatos, illetve tevékenység
engedélyezésére irányuló eljárásban törvény” szövegrész helyébe a „Törvény” szöveg,
28.	53. § (2) bekezdésében az „(5) bekezdésben” szövegrész helyébe a „(6) bekezdésben”
szöveg,
29.	53. § (3) bekezdés b) pontjában az „adatnak, hivatásbeli titoknak minősülő” szövegrész
helyébe az „adatnak minősülő” szöveg,
30.	53. § (6) bekezdésében az „A külön jogszabályban” szövegrész helyébe a „Törvényben”
szöveg,
31.	60. § (1) bekezdésében az „az ellenérdekű” szövegrész helyébe az „a többi” szöveg,
32.	61. § (1) bekezdésében a „vétkes” szövegrész helyébe a „felróható módon történő”
szöveg,
33.	62. § (3) bekezdésében az „ügyfél és képviselője” szövegrész helyébe az „ügyfél” szöveg,
34.	65. § (1) bekezdésében a „napokban megállapított határidőbe” szövegrész helyébe a
„határidőbe” szöveg,
35.	65. § (4) bekezdésében a „beadvány előterjesztési ideje” szövegrész helyébe a „beadvány
és megkeresés előterjesztési ideje” szöveg, a „beadvány megérkezik” szövegrész helyébe a
„beadvány vagy a megkeresés megérkezik” szöveg,
36.	67. § (1) bekezdésében az „ügyfelet” szövegrész helyébe az „igazolási kérelmet benyújtó
személyt” szöveg,
37.	70. § (1) bekezdésében az „öt napon belül” szövegrészek helyébe az „öt munkanapon
belül” szöveg,
38.	70. § (3) bekezdésében az „ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél” szövegrész helyébe az
„ügyfél” szöveg,
39.	72. § (6) bekezdésében a „napon” szövegrész helyébe a „munkanapon” szöveg,
40.	76. § (1) bekezdésében az „első fokon eljáró” szövegrész helyébe az „elsőfokú” szöveg,
64
41.	76. § (4) bekezdésében a „szakhatósági hozzájárulás megadása” szövegrész helyébe a
„szakhatóság hozzájárulása” szöveg,
42.	79. § (3) bekezdésében a „nyolc napon” szövegrész helyébe az „öt munkanapon” szöveg,
43.	79. § (4) bekezdésében a „tizenöt napon” szövegrész helyébe a „tíz munkanapon” szöveg,
44.	83. § (1) bekezdésében az „A hatóság” szövegrész helyébe az „Az ügyfél kérelmére a
hatóság” szöveg,
45.	83. § (3) bekezdésében a „nyolc napon” szövegrész helyébe az „öt munkanapon” szöveg,
46.	83. § (6) bekezdésében a „hatóság” szövegrész helyébe a „hatóság vagy más szerv”
szöveg,
47.	88. § (1) bekezdésében a „hatósági határozatban” szövegrész helyébe a „döntésben”
szöveg,
48.	92. § (4) bekezdésében a „napon” szövegrész helyébe a „munkanapon” szöveg,
49.	94. § (1) bekezdés felvezető szövegében a „hatósági határozatban” szövegrész helyébe a
„döntésben” szöveg,
50.	94. § (2) bekezdésében a „harminc napon” szövegrész helyébe a „huszonkét
munkanapon” szöveg,
51.	97. § (2) bekezdés felvezető szövegében az „Az ügyfél kérelme alapján lefolytatható”
szövegrész helyébe a „Kérelemre induló” szöveg,
52.	97. § (3) bekezdés d) pontjában az „óvás” szövegrész helyébe az „intézkedés” szöveg,
53.	97. § (5) bekezdésében a „112-113. §” szövegrész helyébe a „112. §” szöveg,
54.	99. § (1) bekezdésében a „tizenöt napon” szövegrész helyébe a „tíz munkanapon” szöveg,
55.	101. § (1) bekezdésében a „határozatban” szövegrész helyébe a „döntésben” szöveg, a
„határozat” szövegrész helyébe a „döntés” szöveg, a „határozatot” szövegrész helyébe a
„döntést” szöveg,
56.	101. § (3) bekezdés felvezető szövegében a „határozat” szövegrész helyébe a „döntés”
szöveg,
57.	102. § (1) bekezdésében az „okán” szövegrész helyébe a „címén” szöveg, az „az ügyfél”
szövegrész helyébe az „a fellebbezésre jogosult” szöveg,
58.	112. § (1) bekezdésében a „tizenöt napon” szövegrész helyébe a „tíz munkanapon”
szöveg,
59.	112. § (4) bekezdésében az „első fokon eljáró” szövegrész helyébe az „elsőfokú” szöveg,
60.	112. § (6) bekezdésében a „határozatát” szövegrész helyébe a „határozatot” szöveg,
61.	114. § (1) bekezdésében a „szerv” szövegrész helyébe a „hatóság, a felügyeleti szerv”
szöveg, a „módosíthatja” szövegrész helyébe a „módosítja” szöveg, a „visszavonhatja”
szövegrész helyébe a „visszavonja” szöveg,
62.	114. § (2) bekezdésében a „határozat” szövegrész helyébe a „döntés” szöveg,
63.	114. § (5) bekezdésében a „óvás” szövegrész helyébe az „intézkedés” szöveg,
64.	117. § (3) bekezdésében a „harminc napon” szövegrész helyébe a „huszonkét
munkanapon” szöveg,
65.	125. § c) pontjában az „iránti” szövegrész helyébe az „iránti és” szöveg,
65
66.	141. § (2) bekezdésében az „újabb” szövegrész helyébe a „végrehajtási” szöveg,
67.	150. § (1) bekezdésében a „határozat” szövegrész helyébe a „döntés” szöveg,
68.	155. § (1) bekezdés b) pontjában az „eljárásban részt vevő más személyek” szövegrész
helyébe az „eljárás egyéb résztvevői” szöveg,
69.	155. § (2) bekezdésében a „szerv vagy személy” szövegrész helyébe a „hatóság, ügyfél
vagy az eljárás egyéb résztvevője” szöveg,
70.	157. § (4) bekezdésében a „hatóság” szövegrész helyébe a „hatóság vagy más szerv”
szöveg,
71.	159. § (2) bekezdésében az „eljárási illeték” szövegrész helyébe az „illeték” szöveg, az
„az igazgatási szolgáltatási díj” szövegrész helyébe az „a díj” szöveg,
72.	166. § (1) bekezdés felvezető szövegében az „ügyintézés” szövegrész helyébe a
„kapcsolattartás” szöveg, a „dokumentumok” szövegrész helyébe az „iratok” szöveg,
73.	166. § (1) bekezdés a) pontjában az „ügyirat” szövegrész helyébe az „irat” szöveg,
74.	166. § (1) bekezdés b) pontjában a „hatósági ügyintézéshez” szövegrész helyébe a
„kapcsolattartáshoz” szöveg,
75.	166. § (2) bekezdésében az „ügyintézés” szövegrész helyébe a „kapcsolattartás” szöveg,
76.	167. § (1) bekezdésében az „ügyintézés” szövegrész helyébe a „kapcsolattartás” szöveg, a
„szolgáltatás” szövegrész helyébe a „tájékoztatás” szöveg,
77.	169. § (1) bekezdés a) pontjában a „tájékoztató szolgáltatásához” szövegrész helyébe a
„tájékoztatásához” szöveg, az „ügyintézési” szövegrész helyébe a „kapcsolattartási” szöveg,
78.	172. § c) pontjában az „a tanú, a szakértő” szövegrész helyébe az „a tanú, a hatósági tanú,
a szakértő” szöveg,
79.	172. § f) pontjában a „hivatásbeli titok” szövegrész helyébe a „hivatás gyakorlásához
kötött titok” szöveg
lép.
(2)	A Ket. 33. § (1) bekezdésében a „huszonkét” szövegrész helyébe a „húsz” szöveg lép.
(3)	A Ket. 33. § (1) bekezdésében a „húsz” szövegrész helyébe a „tizenöt” szöveg lép.
131. §
Hatályát veszti a Ket.
1.	4. § (3) bekezdése,
2.	10. § (3) bekezdése,
3.	14. § (1) bekezdés c) pontjában a „pénzbeli” szövegrész,
4.	15. § (2) bekezdése,
5.	21. § (3) bekezdése,
6.	27. § (1) bekezdésében a „- ha ez nem ütközik magyar jogszabályba -” szövegrész,
7.	27. § (4) bekezdésében a „haladéktalanul, de legkésőbb az érkezéstől számított öt napon
belül” szövegrész,
8.	27. § (5) és (6) bekezdése,
9.	28. § (2) bekezdésében a „haladéktalanul” szövegrész,
66
10.	28. § (3) bekezdése,
11.	29. § (5) bekezdés d) pontja,
12.	31. § (1) bekezdés felvezető szövegében és 31. § (2) bekezdésében a „végzéssel”
szövegrész,
13.	31. § (1) bekezdés c) pontjában az „az érdemi határozat jogerőre emelkedése előtt”
szövegrész,
14.	31. § (1) bekezdés e) pontjában az „az eljárást hivatalból indították vagy folytatták, és”
szövegrész,
15.	31. § (4) bekezdése,
16.	32. § (1) bekezdésében a „továbbá ha a döntéshez külföldi hatóság vagy más szerv
álláspontját is be kell szerezni,” szövegrész,
17.	38. § (1) bekezdésében az „öt napon belül” szövegrész,
18.	46. § (3) bekezdésében az „a megjelenésének megkönnyítése érdekében” szövegrész,
19.	46. § (4) bekezdésében az „(ügyfélként, tanúként stb.)” szövegrész,
20.	46. § (6) bekezdése,
21.	48. § (3) bekezdés utolsó mondata,
22.	48. § (6) bekezdés második mondatában az „ebben az esetben” szövegrész,
23.	50. § (7)-(9) bekezdése,
24.	54. § (4) és (5) bekezdése,
25.	54. § (7) bekezdése,
26.	61. § (5) és (6) bekezdése,
27.	67. § (2)-(4) bekezdése,
28.	71. § (3) bekezdése,
29.	82. § (2) bekezdésében a „(módosítást, javítást, törlést)” szövegrész,
30.	82. § (3) bekezdésében a „(módosítás, javítás, törlés)” szövegrész,
31.	83. § (3) bekezdésében a „, milyen célból, mely szerv eljárásában történő felhasználásra”
szövegrész,
32.	84. §-a,
33.	88. § (1) bekezdésében a „jogerős vagy fellebbezésre való tekintet nélkül” szövegrész,
34.	89-91. §-a,
35.	92. § (1) és (2) bekezdése,
36.	92. § (3) bekezdés második mondata,
37.	93. §-a,
38.	97. § (2) bekezdés d) pontja,
39.	97. § (4) bekezdése,
40.	98. § (4) bekezdésében a „saját jogán” szövegrész,
41.	101. § (2) bekezdésében a „(szociális segély, nyugdíj, közgyógyellátás stb.)” szövegrész,
67
42.	105. § (6) bekezdése,
43.	108. §-a,
44.	109. § (1) bekezdésében az „illetékes” szövegrész,
45.	112. § (3) bekezdésében a „kivételesen” szövegrész,
46.	112. § (5) bekezdése,
47.	113. §-a és az azt megelőző alcím,
48.	114. § (5) bekezdésében az „a 118. és” szövegrész,
49.	118-119. §-a,
50.	121. § (1) bekezdés f) pontjában az „és (3)” szövegrész,
51.	121. § (3), (6) és (7) bekezdése,
52.	122. §-a és az azt megelőző alcím,
53.	123. §-a,
54.	124. §-a,
55.	130. §-a és az azt megelőző alcím,
56.	131. § (4) és (5) bekezdése,
57.	133. és 134. §-a,
58.	137. §-a,
59.	138. § (2) és (5) bekezdése,
60.	140. § (2) bekezdése,
61.	141. § (3) bekezdése,
62.	143. § (2)-(6) bekezdése,
63.	151. § (2) bekezdése, valamint (7) bekezdése,
64.	153. § (1) és (3) bekezdése,
65.	153. § (2) bekezdés 3. pontjában az „(utazási költség, kiesett jövedelem megtérítése stb.)”
szövegrész,
66.	153. § (2) bekezdés 4. pontjában az „(tolmács díja, határozat lefordításának díja stb.)”
szövegrész,
67.	153. § (2) bekezdés 8. pontjában az „(megbízási díja, utazási költsége)” szövegrész,
68.	155. § (3) bekezdésében az „, ha pedig ez nem lehetséges, az érintett írásbeli nyilatkozata
alapján” szövegrész,
69.	159. § (7) bekezdésében az „eljárási” szövegrész és az „igazgatási szolgáltatási”
szövegrész,
70.	161. és 162. §-a,
71.	163. §-a és az azt megelőző alcím,
72.	168. §-át megelőző alcím,
73.	172. § a) és b), h), valamint k)-m) pontja,
68
74.	173. § (3) és (4) bekezdése,
75.	174. § (1) bekezdés a) pontja.
Záró rendelkezések
132.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - 2009. október 1-jén lép
hatályba.
(2)	A
a)	17. § (2) bekezdése,
b)	a 130. § (2) bekezdése,
c)	a 133. § és
d)	a 134. §
2011. január 1-jén lép hatályba.
(3)	A 130. § (3) bekezdése 2014. január 1-jén lép hatályba.
(4)	E törvény rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult vagy megismételt eljárásokban
kell alkalmazni.
Módosuló rendelkezések
133.	§
A Ket. 33. § (3) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az ügyintézési határidőbe nem számít be:]
„b) a jogsegély időtartama,”.
134.	§
A Ket. 36. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„36. § (1) A kérelemhez az ügyfélnek csatolnia kell a jogszabályban előírt mellékleteket.
(2)	Mellékletként nem lehet az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás vagy előzetes szakhatósági
hozzájárulás csatolását és olyan adat vagy tény igazolását, döntés vagy irat csatolását kérni,
amely nyilvános, vagy amely valamely hatóságnál, bíróságnál vagy a Magyar Országos
Közjegyzői Kamaránál van, vagy azoktól megszerezhető.
(3)	Különleges adatok esetén az ügyfél kérheti, hogy az adattal rendelkező szerv az adatot az
általa megjelölt hatóságnak továbbítsa. A kérelem alapján a hatóság a (2) bekezdés szerint jár
el.”
69
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
1.	A Ket. módosításáról szóló javaslat (továbbiakban: Javaslat) célja, hogy egyszerűbbé,
gyorsabbá és hatékonyabbá tegye a közigazgatási eljárást. A változtatás nem egyoldalúan, a
hatóságok terheit növelve kívánja ezt a célt elérni, a Javaslat egyaránt érinti az ügyfelek és a
hatóságok jogait és kötelezettségeit. E cél érdekében a Javaslat - több lépcsőben - jelentősen
csökkenti az eljárási határidőket, ezzel együtt az ügyfelek terheit és kötelezettségeit, a
jelenleginél szélesebb körben teszi lehetővé az egyablakos ügyintézést, és - előbb
fakultatívan, majd bizonyos körben kötelezően is - alkalmazni rendeli az elektronikus
kapcsolattartást.
A Javaslat figyelembe veszi az aktuális közigazgatási jogi tendenciákat, ehhez kapcsolódóan
az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a jó közigazgatásról szóló CM/Rec(2007)7 számú
ajánlását is.
2.	A Javaslat számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely az ügyfelek terheit kívánja
csökkenteni. Bár több szabályozás célul tűzte ki az ügyfélbarát közigazgatás megteremtését,
az ügyfelek terhei érdemben a rendszerváltás óta nem csökkentek. E terhek egy része a Ket.-
ből, más része az ágazati jogszabályok átgondolatlanságából és összehangolatlanságából
fakad. A Javaslat célja, hogy a Ket.-ben szereplő, felesleges, idő- és költségpazarló, a magyar
gazdaság számára sokszor komoly versenyhátrányt okozó, ügyféli terheket jelentő
rendelkezéseket hatályon kívül helyezze vagy módosítsa.
A hatályos rendelkezések több esetben indokolatlanul írják elő azt a követelményt, hogy az
ügyfél az eljárást megindító kérelmét személyesen nyújtsa be. A Javaslat szerint ilyen feltételt
csak törvény írhat elő, és csak abban az esetben, ha a személyes megjelenés hiányában az ügy
eldöntéséhez szükséges tény vagy adat nem szerezhető meg. A hatósági eljárások
elhúzódásához vezet, az ügyfél és a hatóság szempontjából is felesleges teher a személyes
megjelenés megkövetelése. Az ügyintézési határidő és a belső eljárási határidők betartása, a
tájékoztatási kötelezettség teljesítése révén a hatóság és az ügyfél indokolatlan személyes
találkozása csökkenthető.
A Javaslat lényegesebb változtatásainak egyike, hogy a Ket. hatályos 36. §-ában foglalt
adatbeszerzési kötelezettségre vonatkozóan tartalmaz több előremutató lépést. A hatályos
szabály értelmében az ügyfél-azonosításhoz szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem
kérhető olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság jogszabállyal rendszeresített
nyilvántartásának tartalmaznia kell. A Javaslat ugyanakkor ezt a szabályt nem csupán a
közigazgatási eljárásokban részt vevő hatóságokra kívánja előírni. A szolgáltató közigazgatás
alapja, hogy az ügyfél nem csak azzal a hatósággal áll kapcsolatban, amelynél az eljárást
megindította, hanem a hatóságon keresztül az állammal. Indokolatlan és az
ügyfélközpontúság elvével teljes mértékben ellentétes az ügyféltől olyan adat igazolását
számon kérni, amellyel az állam maga rendelkezik. E koncepció alapján mondja ki a Javaslat,
hogy az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása sem, amelyet bíróság vagy a Magyar
Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia
kell. E módosítás révén például nem kötelezhető az ügyfél zálogjog fennállásáról szóló
kamarai igazolás vagy cégkivonat beszerzésére. Szintén indokolatlan a nyilvántartások
nyilvános adatait az ügyfélen számon kérni, a Javaslat értelmében ezen adatok szolgáltatására
sem kötelezhető az ügyfél. Az adatokat az eljáró hatóságnak ingyen, külön igazgatási
szolgáltatási díj (a továbbiakban: díj) felszámítása nélkül kell beszereznie.
70
További jelentős mértékben csökkenti az ügyfelek terheit az a 2011-ben hatályba lépő
rendelkezés, amely kimondja, hogy mellékletként nem lehet az ügyféltől szakhatósági
állásfoglalás vagy előzetes szakhatósági hozzájárulás csatolását és olyan adat vagy tény
igazolását, döntés vagy irat csatolását kérni, amely valamely hatóságnál, bíróságnál vagy a
Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál megvan vagy azoktól megszerezhető. Ez a
módosítás azt szolgálja, hogy ha az adott jog, tény valamely hatóságnál lévő nyilvántartás
alapján vagy valamely hatóság által kiadott engedély révén igazolható, akkor az ágazati
jogszabályok ne írjanak elő egyéb igazolási módot (pl. hatóságnál fellelhető használatbavételi
engedély vagy a lakcímnyilvántartásból történő adatkérés helyett lakáshasználati szerződés
mellékelését).
A módosítás későbbi hatályba lépésére az szolgál indokul, hogy a hatóságok, illetve a
hatóságok és a bíróságok, valamint a Magyar Országos Közjegyzői Kamara közötti
elektronikus adatkérés lehetősége még nem valósult meg, továbbá az, hogy egyúttal felül kell
vizsgálni az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) államigazgatási
eljárási illetékre, valamint az egyes díjrendeletek adatszolgáltatási díjra vonatkozó
rendelkezéseit. A Ket. módosítását követően egyúttal az ügyfél által csatolandó mellékletekre
vonatkozó szabályozást is érdemben át kell tekinteni.
A hatósági eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezések pontosításával az is
egyértelműbbé vált, hogy miként kell élni a kérelem visszavonásának lehetőségével. Mind az
ügyféli, mind pedig a hatósági terhek szempontjából hatékony megoldás, ha az ügyfél
mielőbb visszavonja a kérelmét, ha az eljárás addigi állásából az látható, hogy a kérelmezett
jogot nem szerezheti meg, vagy az eljárás nem fog az ellenérdekű fél kötelezettségének
megállapításához vezetni. Az ügyféli magatartás jogszerű befolyásolásának eddig nem
megfelelően kihasznált eszköze a tájékoztatás. A tájékoztatási kötelezettségek számának
növekedése látszólag teher a hatóságok számára, ám ha ezzel felesleges eljárási cselekmények
maradnak el, az összességében lényegesen növeli a hatékonyságot, és végső soron
takarékosabb és gyorsabb eljárásokhoz vezet.
3.	Bár eltérő hangsúllyal, de a hatékony, jól működő közigazgatás kialakítása a hatóságokat
sújtó terhek áttekintését is szükségessé teszi. A felülvizsgálat szempontjául az az elv szolgált,
hogy a hatóság eljárását olyan mértékben szükséges formális keretek közé szorítani,
amennyire ez az ügyféli jogok garantálásához feltétlenül szükséges. Ilyen igény hiányában a
cél az, hogy a hatóságok a lehető legrugalmasabb keretek között legyenek képesek eljárni,
egyúttal az ügyintézés elhúzódásának megakadályozására a lehetséges garanciákat beépítsük.
A Javaslatnak a hatósági terhek csökkentésére vonatkozó egyik lényegesebb módosításának
alapja, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a
továbbiakban: Áe.) a harmincnapos ügyintézési határidő mellett nagyon kevés belső
ügyintézési határidőt tartalmazott, míg a Ket. ezzel szemben új megközelítést választott, és a
hatóság számára rendkívül szigorú, különböző mértékű, de csupán néhány napos ügyintézési
határidőket írt elő egyes eljárási cselekmények elvégzésére. Az elmúlt néhány év egyértelmű
tapasztalata, hogy ez a megoldás nem vezetett a hatékonyabb és gyorsabb ügyintézéshez,
viszont rendkívül megnehezítette az ügyintézést. A Javaslat ezért a belső ügyintézési
határidőre vonatkozó rendelkezések döntő többségét hatályon kívül helyezi, és ehelyett az
általános eljárási kötelezettségek között rögzíti, hogy a hatóságnak törvényben meghatározott
eljárási cselekményei elvégzéséről haladéktalanul, de legkésőbb öt munkanapon belül
gondoskodnia kell. Az általános belső ügyintézési határidő révén egyrészt egyértelművé válik
ott is a határidő, ahol eddig az egyes eljárási cselekményeknél nem volt meghatározva,
71
másrészt arányosabb lesz az ügyteher eloszlása, harmadrészt egyszerűbb lesz az eljárás, ha
nem különböző mértékű belső ügyintézési határidőkre kell a hatóságoknak figyelemmel
lenniük.
A Javaslat áttér a határidők munkanapban való számítására, így az egyes határidők harminc
napról huszonkét munkanapra, tizenöt napról tíz munkanapra, nyolc napról öt munkanapra
módosulnak, és kivételesen marad három munkanapos határidő is. A Javaslat szerint az
ügyintézési határidőnek 2014-től tizenöt munkanapra kell csökkennie. A módosítás elősegíti
az ügyintézés hatékonyságának javulását az egyenletes ügyeloszlás biztosításával. A hatályos
szabályozás alapján a rövid belső ügyintézési határidők miatt a hatóságok sokszor úgy lépnek
túl egyes ügyintézési határidőket, hogy nem is volt lehetőség a határidő betartására. Ha az
ügyintézési határidő három nap, és a kérelem pénteken érkezett, a jogszerű eljárás nem volt
elvárható. További problémát jelentettek a három- vagy négynapos munkaszüneti napok. A
munkanapokban történő határidő-számítás lehetővé teszi, hogy a hatóság akadálytalanul
betartsa az ügyintézési határidőt hosszabb munkaszünetek esetén is. Kivételesen maradt
napokban megállapított határidő a Ket.-ben, mivel adott esetben a határidők munkanapokban
való számítására való áttérés például a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénnyel
(a továbbiakban: Pp.) való összhangot bontaná meg. A határidők munkanapokban való
számítása kiszámíthatóvá teszi a hatóságok működését, ugyanakkor az ügyfelek terheit nem
növeli.
Egyszerűbb, átláthatóbb eljárást eredményez a Javaslat azon módosítása, amely világossá
teszi, hogy a hatóság az eljárás során valamennyi döntést igénylő kérdésben döntést, azaz
határozatot vagy végzést hoz, vagyis megszűnik annak lehetősége, hogy a hatóság az ügyfelet
egyes joghatást kiváltó eljárási cselekményeiről (például áttételről, az eljárás
meghosszabbításáról) is csupán egy udvarias hangnemben írt hivatalos levélben értesítse. A
Ket. Szakértői Bizottság a 9. számú módszertani állásfoglalásában fejti ki, hogy véleménye
szerint mely eljárási cselekmények esetén hoz például végzést a hatóság, és mely esetekben
elegendő csupán egy udvarias hangnemben írt hivatalos levél. Ez az állásfoglalás ugyanakkor
egyrészt nincs teljes összhangban a Ket. rendelkezéseivel, másrészt a hatóságok
jogalkalmazási gyakorlatának egységesítésére sem bizonyult alkalmasnak. Visszás helyzetet
eredményezett az, hogy egyes hatóságok csupán levélben idézték az ügyfelet vagy értesítették
az ügyintézési határidő meghosszabbításáról, ami azzal a következménnyel járt, hogy ezeket
az ügyfél érdemben még a határozat elleni fellebbezésben sem támadhatta meg, a másodfokú
hatóságok és a bíróságok eljárásuk során ezeket általában nem vizsgálták. A Javaslat
egyértelművé teszi, hogy udvarias hangnemben írt levélben az ügyfél csak olyan eljárási
cselekményekről tájékoztatható, amely nem vált ki joghatást. E koncepcionális változtatásnak
megfelelően egyrészt a Javaslat módosítja a Ket. azon rendelkezéseit, amelyek valamely
kérdésben végzés meghozatalát írják elő, azaz a Ket. a továbbiakban csak akkor szól külön a
döntés formájáról, ha az határozat, vagy ha az egyértelműség kedvéért ezt tisztázni kell (pl. a
másodfokú döntést hozó hatóság végzésben utasít új eljárásra). Minden egyéb eldöntendő
esetben - ha a Ket. tehát nem rendelkezik kifejezetten a formáról - végzést kell hozni. A
változtatás másik következménye, hogy a Javaslat felülvizsgálja a Ket. szóhasználatát, és
egyértelművé teszi, hogy valamely rendelkezése mikor vonatkozik valamennyi döntésre, és
mikor csak a határozatokra vagy a végzésekre.
A módosítás révén az a gyakorlat is a múlté, hogy a hatóságok a nem határozat vagy végzés
formájában hozott döntéseiket (akár az idézést is) nem hivatalos iratként, azaz tértivevény
nélkül kézbesíttették. Az, hogy a továbbiakban valamennyi döntés hivatalos iratként
kézbesítendő, nem feltétlenül jár az eljárási költségek növekedésével, mivel a Javaslat
72
értelmében a hatóság több végzését vagy akár határozatát és végzését egybefoglalhatja,
egybeszerkesztheti, ezáltal pedig megtakarítható a postázás költsége, illetve maga a döntések
szerkesztésével, iktatásával járó idő, munka és költség. Az általános belső ügyintézési
határidő is elősegíti azt, hogy az egyes döntések határideje egybeessen, így a mai helyzetnél
gyakrabban lesz lehetőség a határidőn belül hozott döntések egybefoglalására.
4.	A Javaslat új elemként bevezeti a hatóság illeték- és díj visszafizetési kötelezettségét az
ügyintézési határidő elmulasztásának esetére. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII.
törvény (a továbbiakban: Áht.) a hatóság mulasztása esetére ma is illeték-visszatérítési
kötelezettséget ír elő, azonban az ügyfelek érdekeinek védelme érdekében e szabály tágabb
körben, a díjakra is alkalmazandó. Az alkalmazás elterjedését segíti elő az is, ha az Áht.
helyett a Ket. szabályozza a visszatérítési kötelezettséget. A visszatérítés mértéke alapvetően
az eljárás lefolytatásáért fizetett illeték vagy díj mértékéhez igazodik, azonban a Javaslat -
tekintettel a személyes és tárgyi illetékmentes eljárásokra - átalány-visszafizetési
kötelezettségről is rendelkezik, hiszen a hatóság arra tekintet nélkül köteles eljárási
kötelezettségének eleget tenni, hogy az adott ügy tárgyi költségmentes, vagy hogy az ügyfél
az anyagi helyzetére tekintettel mentességben részesült. Amellett, hogy ezen új jogintézmény
bevezetése várhatóan további garanciát nyújt az ügyintézési határidő betartására, egyúttal
növeli az ügyfelek elégedettségét és az eljárások átláthatóságát.
A Javaslat nem öncélúan súlyosítja a hatóságok felelősségét. Az eljárások gyors lefolytatása
az ügyféli jogok közül kiemelkedő jelentőségű. Ha szigorú szabályrendszer övezi az ügyfelek
és az eljárás egyéb résztvevői elvárt magatartását, ha a költségviselés és az eljárási bírságok
eszközeivel élve szorítja rá a Ket. „az ügyféli oldalt” a határidők betartására és az eljárási
kötelezettségek teljesítésére, akkor a hatóság jogsértő magatartását is hatékonyabban kell
szankcionálni.
Fontos hangsúlyozni, hogy a hatóság mulasztásával összefüggő visszafizetési kötelezettség
nem szolgálhat többletforrás igénylésének alapjául.
5.	A hatályos szabályozás alapján problémát jelent az ügyféli jogállás megállapítása, a Ket. e
tekintetben tovább szélesítette az Áe. egyébként is meglehetősen tág ügyfélfogalmát. Az
elmúlt években számos jogeset jelent meg, amely az ügyféli jogállás kérdését vizsgálta.
A Javaslat visszatér az Áe. szóhasználatához: ügyfél az, akinek jogát vagy jogos érdekét az
adott ügy érinti. A Ket. által bevezetett „jogi helyzet” fordulatot a gyakorlat nem tudta
értelmezni, annak alkalmazására nem került sor, ezért azt a Javaslat elhagyja.
A gyakorlatban számos probléma forrása és az eljárás jogerős befejezésének számottevő
elhúzódásához vezet az, hogy az ügyfél eljárásba való bekapcsolódásának nincs végső
határideje. Ugyancsak problémát jelentett a gyakorlatban a társadalmi és érdekvédelmi
szervezetek ügyféli jogállásának kérdése. A Legfelsőbb Bíróság már a Ket. hatályba lépését
megelőzően levezette az Alkotmány és az Áe. szabályaiból, illetve a külön törvényi
rendelkezések alapján, hogy ezen szervezeteket megilletik az ügyféli jogok. Ez a jog fontos
garancia, a Kormány a legmesszebbmenőkig elismeri ezen szervezetek szerepét az általuk
védett alapvető jog vagy közérdek védelmében. Szükséges ugyanakkor azt is hangsúlyozni,
hogy a Ket. alapelvként rögzíti a gyors eljáráshoz való jogot, ami az Alkotmányból és a
nemzetközi egyezményekből egyaránt következik.
73
Ha az ügyfelek és az ügyféli jogokkal felruházott társadalmi és érdekvédelmi szervezetek
bármilyen számban, az eljárás bármely szakaszában - a helyzetnek megfelelő eljárási
szabállyal való kezelés nélkül - bekapcsolódhatnak az eljárásba, az az ügy elintézését
jelentősen késleltetheti. Ezen elvek mentén, az ügyfelek jogait, valamint a társadalmi és
érdekvédelmi szervezetek szerepét elismerve és tiszteletben tartva, a Javaslat több ponton
módosítja a hatályos szabályozást.
A Javaslat kimondja, hogy törvény korlátozhatja az ügyfél jogait, de csak arra tekintettel,
hogy az ügyfél az elsőfokú eljárásban nem vesz részt. E szabály alkalmas lehet annak
elérésére, hogy az érintettek már az első fokú eljárásban fejtsék ki álláspontjukat, hogy
lényeges új szempontok a másodfokú eljárásban ne merülhessenek fel.
Az ügyfeleket, és különösen a társadalmi és érdekvédelmi szervezeteket illetően megítélésünk
szerint ez a szabály nem áll ellentétben az Alkotmánnyal vagy a környezeti ügyekben az
információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről
és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én
elfogadott Egyezmény kihirdetéséről szóló 2001. évi LXXXI. törvénnyel (a továbbiakban:
Aarhusi Egyezmény).
A szervezetek esetén figyelembe veendő az a szempont, hogy a társadalmi és érdekképviseleti
szervek nem azáltal kerülhetnek ügyféli jogállásba a hatósági eljárás során, mert a szervezet
saját jogát vagy jogos érdekét érinti az ügy, hanem mert a Ket. alapján törvény lehetővé teszi,
hogy ügyfélként az általuk képviselt érdek nevében lépjenek fel. Az Aarhusi Egyezményhez
fűzött kommentárok is elismerik, hogy állam meghatározhat feltételeket, hogy mikor ügyfél a
környezetvédelmi szervezet, továbbá az egyezményből nem következik, hogy „actio
popularis”-ként kellene mindenki számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést
biztosítani. Az Aarhusi Egyezményhez kapcsolódó jogesetekből is az tűnik ki, az
igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés követelménye feltételezi, hogy a társadalmi szervezet
előzetesen részt vett a hatósági eljárásban.
Az eljárás gyors lefolytatása, valamint az, hogy valamennyi információ és érdek lehetőleg
teljes mértékben felszínre kerüljön az elsőfokú eljárásban, ezáltal elkerülhető legyen a
jogorvoslati szak, olyan legitim érdekek, amelyek nevében - a Ket. társadalmi és
érdekvédelmi szervezeteket érintő, valamint a sokügyfeles ügyekre vonatkozó, alább
részletezett módosítási javaslataival együttesen - álláspontunk szerint elfogadható, hogy az
ügyfelekkel szemben követelményként lehessen támasztani az elsőfokú eljárásban való
részvételt. A két szempontot a Javaslat maga nem mérlegeli egymáshoz képest, nem részesíti
a gyors eljárás lefolytatását feltétlenül előnyben, csupán lehetővé teszi törvény számára, hogy
az eljárás gyors, hatékony lefolytatásához kötődő érdeknek elsőbbséget biztosítson. E
lehetséges korlátozásnak az ügyféli oldalról megfelelő ellentételezése az eljárás
megindításáról szóló értesítés hatékony működése.
A Javaslat figyelemmel van az Európai Tanács Miniszteri Bizottságának CM/Rec(2007)7
számú ajánlására is, amely a jó közigazgatás alapelveit rögzíti.
A Javaslat a társadalmi és érdekvédelmi szervezetek eljárásba való bekapcsolódásának
elősegítése érdekében - éppen azért, hogy ügyféli jogaikat gyakorolhassák - felhatalmazást
ad a Kormánynak adatbázis létrehozására. A Javaslat koncepciója szerint ez az adatbázis arra
szolgál, hogy ha ebbe bejelentkeznek a társadalmi és érdekvédelmi szervezetek, valamint
megjelölik, hogy mely alapvető jogot vagy közérdeket kívánják védeni mely típusú hatósági
74
eljárásokban, akkor az ilyen hatósági eljárás megindításáról a hatóságok az adatbázis alapján
külön értesítést küldenek. Az adatbázist a kormányzati portál tartalmazná. Az adatbázisba
való jelentkezés természetesen nem feltétele annak, hogy az érintett szervezet részt vehessen
az eljárásban, csupán - a tervezet szándékai szerint - elősegíti, hogy időben értesüljön a
hatósági eljárás megindításáról minden érintett szervezet.
A sokügyfeles ügyek és társadalmi szervezetek részvételével folyó eljárások gördülékeny
lefolytatását kívánja elősegíteni az a módosítás is, hogy közmeghallgatást kell tartani, ha
ötvennél több ügyfél vagy ötnél több, az ügyfél jogaival felruházott szervezet vesz részt az
eljárásban. A közmeghallgatás alkalmas arra, hogy az érintettek részletesen megismerhessék a
hatósági eljárás tárgyát, a kérelmet, egyúttal kifejthessék álláspontjukat, így az érdekek
egyeztetésének hatékony fórumává válhat.
6.	A Javaslat megfogalmazza és az általános eljárási szabályok szintjén bevezeti az
egyablakos eljárást. A jogintézmény szabályozásával a Ket. lehetőséget teremt arra, hogy ha
törvény vagy kormányrendelet úgy rendelkezik, akkor valamely jog megszerzéséhez
szükséges több eljárást az ügyfél akár egyetlen ablaknál, az ún. közreműködő hatóságnál
tudjon megindítani.
A Ket. e körben csupán alapot kíván teremteni, amelyet az ágazati törvények és
kormányrendeletek felhasználhatnak és bővíthetnek, hiszen a Javaslat lehetővé teszi, hogy az
adott eljárás igényeinek megfelelően a közreműködő hatóság a Ket.-ben meghatározottakhoz
képest további feladatokat is ellásson. Az egyablakos eljárásoknak tehát a Ket.-ben foglalt
szabályok csupán a közös magját fogják alkotni, amelyeket az ágazatok szabadon
alakíthatnak. Főszabályként ezért a Ket. „postás” szereppel ruházza fel a közreműködő
hatóságot, amely a kérelmeket továbbítja a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező
hatóságokhoz, amelyek önállóan járnak el, és amelyek külön-külön hozzák meg és közlik
döntésüket az ügyféllel. A Ket. emellett maga is felruházza néhány hatáskörrel a
közreműködő hatóságot, amely például jogosult a kérelem teljességét ellenőrizni, illetéket és
díjat beszedni, illetve meghatározott esetekben érdemi vizsgálat nélkül elutasítani a kérelmet.
A közreműködő hatóság funkciója természetesen nem az, hogy még eggyel bővítse azon
hatóságok számát, amelyekkel az ügyfélnek kapcsolatot kell tartania. A szabályozás alapja az,
hogy jelenleg is tipikusan több hatósági eljárást kell lefolytatni ahhoz, hogy az ügyfél
egyetlen jogot végül gyakorolni tudjon, például gazdasági, kereskedelmi tevékenységet
folytathasson. Az ügyfél terheit csökkenti, ha az összes eljárást egy hatóság megkeresésével
meg tudja indítani, ezt követően pedig a szükséges hatósági eljárások párhuzamosan
folyhatnak.
7.	A Javaslat koncepcionálisan változtat a Ket. szabályain az elektronikus kapcsolattartás
tekintetében. Az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen azt tükrözik, hogy a Ket.-nek az
elektronikus eljárást lehetővé tévő rendelkezése - néhány kivételtől eltekintve - nem valósult
meg a gyakorlatban. Ez két okra vezethető vissza. Egyrészt jelentős probléma az, hogy az
ágazati jogszabályok számos esetben éltek a Ket. által biztosított azon lehetőséggel, hogy az
elektronikus eljárás lehetősége kizárható. Másrészt a technikai feltételek még több hivatal
esetén nem adottak az elektronikus eljáráshoz (a hivatal nem csatlakozott a központi
elektronikus szolgáltató rendszerhez, nem rendelkezik minősített elektronikus aláírással stb.).
Ez azonban mára egyre kevesebb hivatal esetén igaz. Számos hivatal rendelkezik 2005-2006
óta minősített elektronikus aláírással, és egyre több hatóság csatlakozott a központi
elektronikus szolgáltató rendszerre (a továbbiakban: központi rendszer), így minősített
75
aláírással ellátott elektronikus dokumentum és hivatali kapu útján is egyre több hivatallal
tartható kapcsolat. Meglepő ugyanakkor, hogy azokban az eljárásokban sem terjedt el széles
körben az elektronikus úton történő kapcsolattartás, ahol azt jogszabály nem zárja ki. A
közigazgatási hivatalokhoz például nem érkezett az elmúlt három évben kérelem elektronikus
úton. (Ennek köszönhető, hogy az elektronikus aláírások lejárt tanúsítványainak érvényességi
idejét több közigazgatási hivatal nem hosszabbíttatta meg, így a 2005-2006-os helyzethez
képest mára ezek a hivatalok csak a hivatali kapun keresztül lennének képesek elektronikus
kapcsolattartásra, de ahhoz sem csatlakoztak.)
A törvénymódosítás hatályba lépésével új II/A. Fejezettel bővül a Ket., amely a
kapcsolattartás formáját, valamint az ügyfél és a hatóság között, továbbá a hatóságok egymás
közötti kapcsolattartását szabályozza.
A Javaslat - a hatályos szabályokhoz képest - egyértelműen a hatóság és az ügyfél közötti
elektronikus kommunikáció általánossá válása mellett foglal állást annak rögzítésével, hogy
ha azt törvény, eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet vagy önkormányzati
hatósági ügyben önkormányzati rendelet nem zárja ki, az ügyfél jogosult elektronikus úton
kapcsolatot tartani a hatósággal, kivéve ha az elektronikus kapcsolattartás értelmezhetetlen.
Tekintettel az elengedhetetlen technikai fejlesztésekre és az ágazati jogszabályok
felülvizsgálatának szükségességére, csak 2011. január 1-jén lép hatályba az a módosítás,
amely a hatóságokat elektronikus úton való kapcsolattartásra kötelezi. Az elektronikus
kapcsolattartás alól a Javaslat szűk körben enged kivételt: ha az iratok nagy mennyisége miatt
vagy az adathordozó jellegéből adódóan az elektronikus úton továbbítható irattá való
átalakítás aránytalan nehézséggel járna, vagy ha az elektronikus kapcsolattartás lehetetlen.
A Javaslat szerint a kapcsolattartásnak két fő formája van: az írásbeli és a szóbeli
kapcsolattartás. Írásbeli kapcsolattartás történhet az irat 28/A. § (1) bekezdésében felsorolt
módokon történő továbbításával, így a hagyományos postai kézbesítés mellett a személyes
átadás útján, telefaxon, kézbesítési meghatalmazott, hatósági kézbesítő vagy kézbesítési
ügygondnok közreműködésével, továbbá hirdetményi és a Ket.-ben meghatározott
feltételeknek megfelelő elektronikus úton. A jelenlévők közötti kapcsolattartás szóbeli.
A telefonos, az írásbeliség szintjét el nem érő elektronikus levélben (e-mail) és a rövid
szöveges üzenetben történő kapcsolattartás az írásbeli és szóbeli kommunikációs formákkal
szemben olyan speciális kör, amelyek használatát kifejezetten csak a tájékoztatáskéréskor és -
nyújtáskor teszi lehetővé a Javaslat. A Javaslat a telefonos kapcsolattartást illetően tehát
figyelemmel van a kialakult hatósági és bírósági gyakorlatra, amely bizonyíthatatlansága
miatt nem engedi, illetve nem ismeri el a joghatással járó eljárási cselekmények telefon útján
történő elvégzését. Nincs akadálya viszont a mai gyakorlat továbbfejlesztésének sem, tehát
például a szemle, meghallgatás időpontjával kapcsolatos előzetes telefonos egyeztetésnek,
ugyanakkor - a bizonyíthatóság, az eljárás szabályszerűsége érdekében - az erről szóló
döntést, idézést a közlési szabályoknak megfelelően el is kell juttatni az érintett
személyekhez.
Az elektronikus kapcsolattartást a Javaslat a hatályos szabályozástól eltérően, annál
egyszerűbb és költségkímélőbb módon szabályozza. A hatályos szabályozás ugyanis azt várta
el a hatóságoktól, hogy azok amellett, hogy a központi rendszerhez csatlakoznak és ügyfél-
vagy hivatali kaput nyitnak, legyenek képesek elektronikus aláírással ellátott dokumentumok
fogadására és a küldő viszontazonosítására. Ez a megoldás amellett, hogy drága,
76
feleslegesnek is bizonyult, mivel a tapasztalatok alapján csupán néhány száz, a
közigazgatásban alkalmazható elektronikus aláírás létezik, a közigazgatásban alkalmazható
minősített aláírással történő ügyintézés nem terjedt el. A Javaslat ezért az elektronikus
kapcsolattartást teljes mértékben a központi rendszerre szabja. Az ügyfél továbbra is jogosult
fokozott biztonságú aláírással ellátott elektronikus dokumentumot küldeni, ezt azonban a
jövőben - a hatályos szabályozástól eltérően - nem közvetlenül a hatóságnak küldi, hanem a
központi rendszernek, amely az azonosítást elvégzi és az iratot a hatóságnak továbbítja. A
központi elektronikus szolgáltató rendszerről szóló 182/2007. (VII. 10.) Korm. rendelet 37. §
(1) bekezdése már ma is lehetővé teszi, hogy ha az ügyfél rendelkezik elektronikus aláírással,
úgy dokumentumát a nevének és elektronikus levélcímének megadásával az ügyfélkapu
használata nélkül is eljuttathatja a csatlakozott szervezethez a Biztonságos Elektronikus
Dokumentumtovábbító Szolgáltatás igénybevételével. Ez azt jelenti, hogy a hatóságoknak
csupán hivatali kapuval kell rendelkezniük ahhoz, hogy elektronikus úton tudjanak ügyet
intézni, míg az ügyfelek megőrzik az ügyfélkapus és az elektronikus aláírással ellátott
elektronikus dokumentum közötti választási lehetőségüket. A Javaslat ugyanakkor semmilyen
formában nem kívánja támogatni a közigazgatásban felhasználható minősített elektronikus
aláírás elterjedését, ehelyett a szabályozás az ügyfélkaput preferálja.
A Ket. X. Fejezete továbbra is szabályozza az ügyfélkapu létesítésére és a kapcsolódó
adatkezelésre vonatkozó szabályok azon részét, amelyek törvényi szintet igényelnek. Az
ügyfélkapura vonatkozó, törvényi szintet nem igénylő kérdések szabályozására a Kormány
kapott felhatalmazást, amely kiegészül az elektronikus kapcsolattartás új rendszerének
végrehajtási szabályaival. E szabályozás révén a közigazgatás képes lesz a technikai
fejlődésre gyorsan reagálni, hiszen a szabályozás megváltoztatásához a Ket. módosítására
nem lesz szükség, új, biztonságos elektronikus kapcsolattartási forma bevezetése, a
részletszabályok változtatása kormányrendeleti szinten megoldható. A Ket. az ügyfélkapura
vonatkozó szabályai tekintetében is megengedi, hogy törvény vagy kormányrendelet eltérő
szabályokat állapítson meg.
A Javaslat újraszabályozza a Ket. elektronikus tájékoztató szolgáltatásról szóló
rendelkezéseit. A szabályozás megteremti a Ket. és az elektronikus információszabadságról
szóló 2005. évi XC. törvény (a továbbiakban: Eitv.) összhangját. E körben a Javaslat egyrészt
meghatározza, hogy a hatóságnak az Eitv.-ben meghatározottakon túl milyen adatokat kell
honlapon közzétennie, másrészt pedig előírja, hogy - az Eitv.-nek a tevékenységre,
működésre vonatkozó adatokkal kapcsolatos előírásával összhangban - a hatóság a
teljesítményének és a hatékonyságának mérésére ügyforgalmi statisztikát készít. Az
ügyforgalmi statisztika tartalmazza az összes ügy számát, ezen belül az első fokon jogerőre
emelkedett határozatok számát, a jogorvoslat során megváltoztatott határozatok számát, a
határidőn túl intézett ügyek számát, ügyenként az ügyintézési határidő túllépésének mértékét,
a hatósággal szemben benyújtott kártérítési igények számát, a felügyeleti intézkedések,
valamint az ügyintézési határidő túllépése miatt a hatóság vezetőjével szemben
kezdeményezetett fegyelmi eljárások számát. A statisztika lehetővé teszi a hatósági működés
hatékonyságának és szabályosságának pontos mérését.
8.	A Javaslat újraszabályozza a szakhatóságokra vonatkozó rendelkezéseket. Az új szabály
hatékonyabbá teszi a hatályos szabályozást (így például kimondja, hogy ha a szakhatóság
módosítja az állásfoglalását, köteles az ezzel járó költségeket megtéríteni), így a
szakhatóságok tekintetében is kizárja az eljárások elhúzódásához vezető elemeket, hiszen
ténylegesen a szakhatósági közreműködés rendszere biztosítja leginkább már ma is az
77
„egyablakos” ügyintézés kereteit. A Javaslat tisztázza, hogy mely szabályok vonatkoznak a
szakhatóságra úgy is mint hatóságra.
A Javaslat részletesebben szabályozza a gyakorlatban kialakult előzetes szakhatósági
hozzájárulás intézményét: tisztázza, hogy a szakhatóságok számára nem a Ket. teremt eljárási
kötelezettséget előzetes, tehát az érdemi eljárás megindítása előtt kérelmezett szakhatósági
állásfoglalás kibocsátására, hanem külön törvény vagy kormányrendelet teheti azt - az
előzetes hozzájárulás tartalmának és érvényességi idejének meghatározásával - lehetővé.
9.	A közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő alapvető jognak a hatósági eljárásokban is
érvényesülnie kell; az iratok megismerhetősége megteremti a hatóság tevékenységének és
eljárásának átláthatóságát, ezzel biztosítva a nyilvánosság kontrollját az állam működése
felett. A hatósági eljárás során a hatóság kezelésébe kerülő - és így közérdekűvé váló -
adatok nyilvánosságának biztosítása során ugyanakkor kiemelten tekintettel kell lenni a
személyes adatok védelmére és az egyéb védett adatok bizalmas jellegének megőrzésére is. A
személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII.
törvény (a továbbiakban: Avtv.) éppen ezt a sajátosságot szem előtt tartva lehetővé teszi, hogy
törvény - az adatfajták megjelölésével - a hatósági eljárásban korlátozza a közérdekű adatok
Avtv.-ben garantált nyilvánosságát.
A Ket. főszabályként abból indul ki, hogy az eljárás iratai - és az azokban foglalt közérdekű
adatok - nem nyilvánosak. A Javaslat ezzel az indokolatlan korlátozással szemben
megteremti az Avtv. szabályaival való összhangot, ugyanakkor az iratok nyilvánosságának
kiszélesítése során a 34/1994. (VI. 24.) AB határozat szellemében biztosítja a személyes és
védett adatok védelmét, valamint egyensúlyt teremt az ügyfél magánérdeke és a harmadik
személy jogos érdeke között.
Fontos kiemelni, hogy a Javaslat által bevezetett új nyilvánossági szabályok kifejezetten az
eljárás iratainak megismerhetőségére vonatkoznak, és nem érintik a hatóság tájékoztatási
kötelezettségét, amely - e speciális szabályoktól függetlenül - önmagából az Avtv.-ből
következik.
Az eljárási törvény általános kódex jellegéből kifolyólag a Javaslat a nyilvánosságra
vonatkozó közös szabályokat tartalmazza, ugyanakkor az egyes ágazatok sajátosságaiból
kiindulva lehetőséget ad arra, hogy az ágazati törvények - élve az Avtv.-ben biztosított
eltérési lehetőséggel - a nyilvánosságot korlátozzák, vagy adott esetben szélesítsék.
10.	A Javaslat három jogintézmény bevezetésével, módosításával kívánja biztosítani, hogy a
hatóságok az azonnali intézkedést igénylő esetekben haladéktalanul tudjanak intézkedni. E
három jogintézmény az ideiglenes biztosítási intézkedés, a lefoglalás és a biztosítási
intézkedés.
Az ideiglenes biztosítási intézkedés és a biztosítási intézkedés alapján a hatóság ugyanazon
cselekményekre jogosult (pénzkövetelés biztosítása, meghatározott dolog zárlatának
elrendelése), a két szabály alkalmazásának feltételében különbözik egymástól. Biztosítási
intézkedésre abban az esetben kerülhet sor, ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi
teljesítése veszélyben van. Erre a hatóság azonban csak akkor jogosult, ha az ügyben már
született egy döntés, és az abban meghatározott teljesítési határidő már letelt. Ideiglenes
biztosítási intézkedésre ezzel szemben - az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi
teljesítése veszélyeztetése esetén - az ügy érdemében való döntéshozatalt megelőzően van
78
lehetőség. Az ideiglenes biztosítási intézkedés bevezetése biztosítja, hogy ha az eljáró hatóság
az eljárása során észleli, hogy az ügyfél például az eljárás elhúzására vagy meghiúsítására
törekszik, és ebből megállapítható a későbbi kötelezettség teljesítésének veszélye, akkor a
hatóság kezében legyen olyan eszköz, amellyel a kötelezettség későbbi teljesítését biztosítani
tudja. E két intézmény mellett szabályozza a Javaslat a lefoglalást, amelyről a Ket. jelenleg
rendkívül szűkszavúan rendelkezik. Ennek keretében a szabályozás továbbra is abból indul ki,
hogy a lefoglalás a tényállás tisztázásának eszköze, ennek érdekében a hatóság valamely
dolgot elvonhat a birtokos rendelkezése alól. A Javaslat azonban részletes szabályokat
tartalmaz arra, hogy ennek során a hatóság milyen esetben vehet igénybe rendőri
közreműködést, hogyan és kinek a költségére köteles a dolog őrzéséről gondoskodni, milyen
esetekben szünteti meg a lefoglalást, illetve a lefoglalás megszüntetésekor a dolgot kinek
köteles kiadni.
A közigazgatási eljárások hatékonyságát leginkább a végrehajtási szakasz problémái
veszélyeztetik. A tapasztalat azt mutatja, hogy a hatályos szabályozás lehetővé teszi, hogy a
kötelezett a jogorvoslati jogával élve hónapokig megakadályozza a végrehajtás
foganatosítását. A hatósági döntések hathatósabb végrehajtása érdekében a Javaslat jelentősen
módosítja a Ket. VIII. Fejezetét.
A módosítás legfőbb eleme, hogy a Javaslat megszünteti a végrehajtás elrendelésének korábbi
módját. A hatályos szabályozás alapján ugyanis - bár részben a Ket.-tel ellentétesen - az a
gyakorlat alakult ki, hogy a végrehajtást elrendelő döntéssel szembeni kifogás alkalmassá vált
a végrehajtás megindításának elhalasztására. A végrehajtást elrendelő döntés nem iktatható ki
mint a hatósági eljárás egy új szakaszának kezdő eleme, ha azonban a végrehajtás
foganatosításáról rendelkező hatóság és a végrehajtást foganatosító szerv egybeesik (mint
ahogy - a Kormány eltérő rendelkezése hiányban - a Javaslatból ez következik), akkor már az
első végrehajtási cselekmény foganatosításáról szóló végzés tölti be a végrehajtás
foganatosításáról rendelkező döntés szerepét, egyedül ez ellen nyújthat be fellebbezést az
ügyfél.
A változtatás másik eleme, hogy a Javaslat kimondja, a végrehajtást elrendelő hatóság döntése
ellen fellebbezésnek kizárólag akkor van helye, ha az egyébként az önállóan fellebbezhető
végzések közé tartozik (pl. az eljárás felfüggesztéséről, megszüntetéséről szóló végzés),
ideértve hogy a Javaslat külön rendelkezik a végrehajtás foganatosításáról és a biztosítási
intézkedésről rendelkező végzés elleni fellebbezés lehetőségéről. A végrehajtást foganatosító
szerv döntése, intézkedése és az intézkedés elmulasztása ellen végrehajtási kifogásnak van
helye. Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a fellebbezésnek és a kifogásnak a döntés
végrehajtására nincs halasztó hatálya.
Az egyes végrehajtási cselekmények tekintetében a Ket. korábban kissé felemásan illeszkedett
a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényhez (a továbbiakban: Vht.), részben
megismételte a Vht. egyes rendelkezéseit, részben indokolatlanul eltért attól. A Vht. 2. és 3.
§-a szerint ugyanis a bírósági végrehajtás szabályai irányadóak a közigazgatási végrehajtásra
is, legyen szó munkabérre vagy egyéb járandóságra, illetve pénzügyi intézménynél kezelt
összegre vezetett végrehajtásról vagy ingó-, illetve ingatlan-végrehajtásról. Mivel a
végrehajtási cselekmények, valamint azok foganatosítása a közigazgatási és a bírósági
végrehajtásban is hasonló jellegű, a Ket. akként módosul, hogy bírósági és a közigazgatási
végrehajtási eljárás alapjaiban eltérő elemeit szabályozza különbözően (elsősorban a
végrehajtás elrendelése, felfüggesztése, a jogorvoslati rendszer), és csak a szükséges
mértékben tér el a Vht.-tól. A külön szabályozást nem igénylő kérdésben viszont a Ket.
79
kifejezetten visszautal a Vht. további alkalmazására (a kötelezettség állami eszközökkel való
kikényszeríthetősége, a biztosítási intézkedés szabályai). E módosítás révén egyértelművé
válik a Ket. és a Vht. viszonya, áttekinthetőbbé válik a VIII. Fejezet szerkezete, a Vht.
részletes szabályai pedig pontos útmutatást adnak a végrehajtás foganatosítására.
A Ket. hatályba lépésekor nem került sor a végrehajtó szolgálat létrehozására, ezért a
végrehajtást jellemzően az elsőfokú hatóság foganatosítja. A Kormány többször megvizsgálta
a végrehajtó szolgálat felállításának lehetőségét, de annak megvalósítására nem látott
lehetőséget. A Javaslat ennek megfelelően szakít a végrehajtó szolgálat gondolatával, és - a
hatályos szabályt kodifikálva - főszabályként úgy rendelkezik, hogy az elsőfokú hatóság hajt
végre. A Javaslat alapján azonban a Kormány felhatalmazást kap arra, hogy - a Kormány
szervezetalakítási szabadságával összhangban - kijelölje a végrehajtást foganatosító szervet.
E felhatalmazás - az önkormányzatok autonómiájára tekintettel - nem terjed ki az
önkormányzati hatósági ügyekre. A felhatalmazás lehetőséget ad arra, hogy a Kormány a
jelenlegi állapotot fenntartva egy hatóságot jelöljön ki valamennyi ügytípus esetében a
végrehajtás foganatosítására, de arra is, hogy akár az egyes végrehajtási cselekmények, akár
ügycsoportok szerint differenciáltan jelöljön ki szerveket. Emellett a végrehajtás
hatékonyságának növelése érdekében a Javaslat megteremti annak lehetőségét, hogy
valamennyi hatóság szerződést köthessen az önálló bírósági végrehajtókkal a végrehajtásra.
Garanciális szabályként kimondja ugyanakkor a Javaslat, hogy végzést ilyen esetben is
kizárólag a végrehajtást elrendelő hatóság hozhat.
A végrehajtás gyorsaságát, hatékonyságát javító módosításként említendő még, hogy a
hivatalból indított hatósági ellenőrzést a teljesítési határidő leteltét követő öt munkanapon
belül kell lefolytatni, így hatékonyabban megakadályozható, hogy a végrehajtható vagyont
elvonják vagy más módon ellehetetlenítsék a végrehajtást, azaz a hatóság döntése várhatóan
gyorsabban és nagyobb bizonyossággal tud érvényesülni.
11.	A Javaslat átfogóan módosítja a Ket.-et, amely a jogalkalmazói és a jogalkotói oldalon is
jelentős felkészülési időt tesz indokolttá. A legtöbb módosítás ezért csak 2009. október 1-jén
lép hatályba.
Egyes módosítások hatályba lépéséhez ugyanakkor jelenleg még nem adott valamennyi
feltétel, azok mindenekelőtt informatikai fejlesztéseket és az ügyintézők továbbképzését
igénylik. A Javaslat ezért a Ket. módosítását több lépcsőben lépteti hatályba. A Javaslat
hatályba lépése a hatályosnál egyszerűbb feltételekkel teszi lehetővé az ügyfél és a hatóság,
valamint a hatóságok egymás közötti elektronikus kapcsolattartását. A folyamatban lévő
technikai fejlesztésekre tekintettel ugyanakkor a hatóságok közötti kötelező elektronikus
kapcsolattartást előíró szabály csak 2011. január 1-jén lép hatályba. Az elektronikus úton
történő eljárás széles körben való alkalmazása megteremti a lehetőségét a Ket. által
meghatározott ügyintézési határidő fokozatos lerövidítésének.
2014. január 1-jén lép hatályba az a módosítás, amely szerint a hatóságnak tizenöt
munkanapon belül kell meghoznia a határozatot, az eljárást megszüntető végzést vagy a
másodfokú döntést hozó hatóságnak az első fokú döntést megsemmisítő és új eljárásra utasító
végzését, és gondoskodniuk a döntés közléséről.
A Ket. módosításához elvégzett hatásvizsgálat alapján az előnyök és a terhek lényegében
kiegyenlítik egymást. Szükséges, hogy minden lehetséges eszközzel javítsunk az ügyintézés
feltételein, és mindenekelőtt a korszerűsítés útján érjünk el eredményt.
80
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Javaslat új fejezetben szabályozza az elektronikus kapcsolattartás szabályait, így az
alapelvek között csak két alapvető fontosságú, a kapcsolattartáshoz kötődő elv kap helyet: az
ügyfél és az eljárás egyéb résztvevőjének az a joga, hogy az eljárás során egy alkalommal
másik kapcsolattartási formát választhasson, és annak garanciája, hogy csak törvény írhatja
elő kötelezően és kizárólagosan az elektronikus kapcsolattartást.
Annak érdekében, hogy a hatályos Ket. 8. §-ában foglalt rendelkezés alapján az ágazati
jogszabályok ne zárhassák ki a fennálló helyzethez hasonlóan széles körben az elektronikus
eljárást, a Ket. egyértelművé teszi, hogy csak törvény korlátozhatja az ügyfél
kapcsolattartással összefüggő ezen jogát.
E §-sal összefüggésben a Ket. - a kapcsolattartási fejezetet is leszámítva - számos helyen
módosul: a kérelem benyújtására vonatkozó szabályok között a Ket. 34. §-ában rögzíti a
Javaslat, hogy ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a kérelem szóban, írásban és
meghatározott feltétellel és módon gépi adathordozón is előterjeszthető. Kapcsolódó
módosítás a Ket. képviselőre vonatkozó 40. § (1) bekezdésére vonatkozó Javaslat, amelynek
értelmében csak törvény írhatja elő az ügyfél személyes eljárását.
A Ket. 8. §-ának hatályos (2) és (3) bekezdése az egyes hatóságok elektronikus tájékoztató
szolgáltatások működtetésére vonatkozó kötelezettségéről rendelkezik, valamint arról, hogy a
központi közigazgatás elektronikus ügyintézése a központi elektronikus szolgáltató
rendszeren (a továbbiakban: központi rendszer) keresztül érhető el, amelyhez az
önkormányzatok és más szervezetek is csatlakozhatnak. Mivel a központi rendszer
szolgáltatásait, az ahhoz való csatlakozás szabályait a Ket. hatályba lépése óta más
jogszabályok részletesen meghatározzák, emellett pedig a központi rendszer nem csupán a
Ket. hatálya alá tartozó eljárási cselekmények elvégzésére, a hatóság és az ügyfél közötti
kapcsolattartásra alkalmas, ezért a Javaslat nem tartja fenn az erre vonatkozó hatályos
szabályozást. Hasonlóképpen mivel a Javaslat az elektronikus tájékoztató szolgáltatás
szabályait jelentősen módosítja, és a tájékoztatás nyújtását minden hatóság számára
kötelezővé teszi, az erre vonatkozó rendelkezéseket a Javaslat hatályon kívül helyezi.
A 2. §-hoz
A Ket. 9. § (1) bekezdés módosításának célja a konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI.
törvény (a továbbiakban: Konzultv.) rendelkezéseivel való összhang megteremtése, illetve
szövegpontosítás. A Ket. hatályának megfelelően „a külföldi és nemzetközi szervekkel való
érintkezés” alatt a nemzetközi jogsegélyt kell érteni, ezért a pontosítás nem volt nélkülözhető.
A Ket. hatályos 9. § (2) bekezdése értelmében a kisebbségi települési önkormányzat
képviselő-testülete a rendeletében, valamint az országos kisebbségi önkormányzat testülete
meghatározhatja a hatáskörébe tartozó hatósági eljárás magyar nyelv melletti hivatalos
nyelvét.
A kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai
kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIV. törvény
megszüntette a közvetett úton létrehozott kisebbségi települési önkormányzat jogintézményét,
kimondva, hogy az egyes kisebbségek a községben, városban és a főváros kerületeiben -
közvetlen választás útján - települési kisebbségi önkormányzatot, továbbá a megyében és a
81
fővárosban területi kisebbségi önkormányzatot, valamint országos kisebbségi önkormányzatot
hozhatnak létre.
A településeken egységesen települési kisebbségi önkormányzat elnevezéssel létrejövő
kisebbségi önkormányzatok ugyan jelenleg hatósági feladat- és hatáskörrel nem rendelkeznek,
törvény viszont azokkal a feltételekkel utalhat hatósági jogkört kisebbségi önkormányzatra,
mint bármely más nem közigazgatási szervre, a Ket. erre felhatalmazó rendelkezése alapján.
A hatósági jogkör gyakorlására való feljogosítást illetően a törvényi szint ugyanakkor
követelmény a kisebbségi önkormányzatok alkotmányos jogállására tekintettel. Mivel tehát a
kisebbségi önkormányzatok feljogosíthatók hatósági jogkör gyakorlására, továbbra is
biztosítani kell, hogy adott esetben a kisebbségi önkormányzatok hatósági eljárásuk során a
magyar nyelv mellett más hivatalos nyelvet is használhassanak.
A 3. §-hoz
A Ket. 10. § (1) bekezdésén két ponton módosít a Javaslat. Indokolatlan a „nem magyar
állampolgárságú” kitétel annál a rendelkezésnél, hogy a közigazgatási hatóságnak a magyar
nyelvet nem ismerő személy ügyében meghatározott esetekben hivatalból kell gondoskodnia
arról, hogy az ügyfelet joghátrány ne érje e körülmény miatt. A rendelkezés célja ugyanis -
állampolgárságtól függetlenül - a magyar nyelvet nem ismerő és a nemzeti és etnikai
kisebbségek jogairól szóló törvény hatálya alá nem tartozó személyek jogvédelme. Az
állampolgárságra utaló szövegrész elhagyása nem hat ki a Ket. 11. § (2) bekezdésében
szabályozott fordítási és tolmácsolási költségek viselésére, azt a hatóságnak kell viselnie.
A Javaslat a Ket. 10. § (1) bekezdésében elhagyja továbbá a ”jogi személy, illetve jogi
személyiséggel nem rendelkező szervezet megbízásából eljáró természetes személy”
fordulatot, amelynek értelmében a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezet meghatározott ügyeiben is a hatóságnak kellett gondoskodnia arról, hogy az
ügyfelet ne érje amiatt hátrány, hogy képviselője a magyar nyelvet nem ismeri. Nem
természetes személyek esetén a tolmácsolási költségnek az állam általi viselése indokolatlan,
a jogi személy képes magyarul beszélő képviselőről gondoskodni. Ugyancsak a fordulat
hatályon kívül helyezése mellett szól, hogy az említett rendelkezés tipikusan természetes
személyekre szabott rendelkezés. A rendelkezés célja, hogy ne kerüljön kiszolgáltatott
helyzetbe az a magyar nyelvet nem ismerő személy, akivel szemben valamely hatóság
intézkedik (pl. hatósági ellenőrzés során). Ez a szabály ezért nem természetes személyek
esetén nem értelmezhető.
A 4. §-hoz
A Ket. 12. § (3) bekezdésének a közigazgatási hatóságok körére vonatkozó módosítása a helyi
önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvénnyel (a továbbiakban: Ötv.) való összhangot
teremti meg. Az Ötv. 2. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy önkormányzati döntést a helyi
önkormányzat képviselő-testülete - annak felhatalmazására bizottsága, a részönkormányzat
testülete, a helyi kisebbségi önkormányzat testülete, társulása, a polgármester -, illetőleg a
helyi népszavazás hozhat. Törvény a polgármesternek, főpolgármesternek, megyei közgyűlés
elnökének kivételesen önkormányzati feladat- és hatáskört állapíthat meg.
Az Ötv. 2. § (2) bekezdése alapján tehát a polgármesternek, főpolgármesternek, megyei
közgyűlés elnökének törvény rendelkezése alapján - kivételesen - önállóan is lehet
önkormányzati feladat- és hatásköre, nemcsak átruházott jogkörben, emiatt tehát a hatóságok
körét ki kellett egészíteni, hiszen az önkormányzati hatósági hatáskört gyakorló polgármester,
82
főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke mint hatóság nem illeszthető be a hatályos
rendszerbe.
Az Ötv. 7. § (1) bekezdése értelmében továbbá törvény vagy törvény felhatalmazása alapján
kormányrendelet kivételesen a polgármestert, a főpolgármestert, a megyei közgyűlés elnökét
államigazgatási hatósági hatáskörrel ruházhatja fel, az Ötv. 7. § (2) bekezdése értelmében
törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendeletben előírt esetekben
honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófa-elhárítási ügyekben a polgármester, a
főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke részt vesz az országos államigazgatási feladatok
helyi irányításában és végrehajtásában.
A polgármesternek, főpolgármesternek, megyei közgyűlés elnökének az Ötv. rendelkezései
alapján tehát törvény önkormányzati hatósági, törvény vagy törvény felhatalmazása alapján
kormányrendelet államigazgatási hatósági jogkört adhat.
Az Ötv. 61. § (4) bekezdése értelmében a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője a
megyei jogú város polgármesterének a felhatalmazása alapján gyakorolja a polgármestert
megillető egyes hatósági jogköröket. Az Ötv. nem szól arról, hogy a polgármester csak
önkormányzati vagy csak államigazgatási hatósági hatáskörét ruházhatná át, így az a helyes,
ha a Ket. a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetőjét a polgármesterrel,
főpolgármesterrel és a megyei közgyűlés elnökével egy sorban említi.
Kodifikációs szempontból, valamint az egyszerűbb, átláthatóbb megfogalmazás érdekében a
Javaslat rövidítést alkalmaz, és a polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnökére,
valamint a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője helyett a továbbiakban együttesen
csak a polgármesterről rendelkezik.
Az Ötv. 42. § (1) bekezdése alapján a képviselő-testületek megállapodással egyes
államigazgatási hatósági ügyfajták szakszerű intézésére hatósági igazgatási társulást
hozhatnak létre. A Javaslat a hatósági igazgatási társulással kapcsolatban is fenntartja a Ket.
eredeti koncepcióját, hogy a hatáskör-átruházás folytán hatáskörrel rendelkező hatóságokat is
felsorolja a hatóságok között (így felsorolja az önkormányzati hatósági ügyben a képviselő-
testület hatáskör-átruházása alapján hatáskörrel rendelkező szerveket, valamint a megyei jogú
város kerületi hivatalának vezetőjét). A hatósági igazgatási társulást az Ötv. alapján a
képviselő-testületek egyes államigazgatási ügyfajták szakszerű intézésére, ideértve az ügyek
eldöntését is, hozhatnak létre, azaz voltaképpen a jegyző hatáskörének átruházásáról
rendelkezhetnek. Mint önkéntesen létrehozható önkormányzati társulás a hatósági igazgatási
társulás nem lehet a hatáskörök önálló címzettje.
A Ket. 12. § (3) bekezdés d) pontja szerint - törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján
kormányrendeletben - a nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezet,
köztestület vagy személy is feljogosítható közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására. A 12. §
(3) bekezdésének szabályozási koncepciója szempontjából egyrészt helyesebb a „nem
hatósági feladat ellátására létrehozott” megfogalmazás, hiszen a jelenlegi megfogalmazás
alapján nem lennének hatósági jogkörrel felruházhatóak azok a nem államigazgatási
szervezetek, amelyeket ugyan közigazgatási feladat ellátására hoztak létre, de hatósági
feladatokat létrehozatalukkor nem kaptak. Másrészt a Javaslat koncepciója értelmében
szükségtelen azt feltételül szabni, hogy nem közigazgatási vagy hatósági feladat ellátására
létrehozott szervezet kaphat hatósági feladatkört, így a Javaslat a továbbiakban generálisan
lehetővé teszi, hogy törvény vagy kormányrendelet egyéb szervezetet, köztestületet vagy
személy ruházzon fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására. Az ilyen szervekkel
szemben természetesen érvényesül a demokratikus legitimáció biztosítottságának
követelménye.
83
A Ket. hatályos rendelkezése szerint törvény vagy törvény felhatalmazása alapján
kormányrendelet jogosíthatja fel a nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb
szervezetet, köztestületet vagy személyt. A Javaslat a hatályos szabályból elhagyja azt, hogy
csak felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelet tartalmazhat ilyen feljogosító
rendelkezést. Egyrészt mivel számos hatósági eljárásról a Kormány eredeti jogalkotó
hatáskörében rendelkezik, azoknak nincs törvényi alapjuk, viszont ezekben az eljárásokban is
indokolt a Ket. 12. § (3) bekezdés hatályos d) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazását
lehetővé tenni. Másrészt a gyakorlatban vitát váltott ki az is, hogy a törvényi felhatalmazásnak
mire kell vonatkoznia: önmagában eleget tesz a Ket.-ben foglalt követelménynek, ha a
kormányrendelet kibocsátása törvény felhatalmazása alapján történik, vagy szükséges az is,
hogy a törvény normatív rendelkezései között vagy a felhatalmazásban kifejezetten
feljogosítsa a Kormányt a Ket. 12. § (3) bekezdés d) pontja szerinti kijelölésre. A hatályos
szabályozási környezetre tekintettel ezért a Javaslat hatályon kívül helyezi a „törvény
felhatalmazása alapján” fordulatot.
Az 5. §-hoz
A Ket. hatálya számos vita forrása: gyakran vitás önmagában az is, hogy valamely eljárás
közigazgatási hatósági eljárásnak minősül-e fogalmilag (a birtokvédelmet illetően például az
Alkotmánybíróság állásfoglalását követően sem jutott holtpontra a diskurzus), ha igen, akkor
alkalmazható-e, alkalmazandó-e rá a Ket., vagy megállapítható egy olyan különleges
szempont fennállása, amely miatt a Ket. 13. § (1) vagy (2) bekezdése alapján részben vagy
egészben ki kell venni az adott eljárást Ket. hatálya alól. A Javaslat a jogi környezet
változására tekintettel több helyen is pontosítja a 13. § (2) bekezdése szerinti ún.
„privilegizált” eljárások körét.
A 13. § (2) bekezdés c) pontban történt módosítások a jogi, megfogalmazásbeli koherenciát
szolgálják a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és
tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény és a harmadik országbeli állampolgárok
beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény vonatkozásában, a szabályozási
koncepciót, a c) pont szerinti eljárások „privilegizált” eljárásként kezelését nem érinti a
módosítás.
A 13. § (2) bekezdés d) pontjának módosítását a termékek forgalmazása tekintetében az
akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet
hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi
rendelet definíciója indokolja, amely szerint piacfelügyelet a hatóságok által végzett
tevékenység és az ennek eredményeként hozott intézkedések annak érdekében, hogy a
termékek megfeleljenek a vonatkozó közösségi harmonizációs jogszabályokban megállapított
jogi követelményeknek, illetve hogy ne veszélyeztessék az egészséget, a biztonságot vagy a
közérdek védelmének egyéb vonatkozásait. Mivel tehát a piacfelügyelet ezen
megfogalmazása alapvetően a termékek szabályozásával áll összefüggésben, így a jelenleg a
Ket.-ben szereplő 13. § (2) bekezdés d) pontbeli szabály is leszűkülne, és a közösségi jogi
(közvetlenül hatályosuló) definíció miatt a szolgáltatások feletti piacfelügyeleti eljárás nem
„privilegizált eljárás” lenne, hanem teljes egészében a Ket. hatálya alá tartozna.
Szükséges továbbá a termékek és szolgáltatások forgalmazására, illetve értékesítésére
vonatkozó követelmények ellenőrzését együtt kezelni a reklámozásra, kereskedelmi
kommunikációra vonatkozó követelmények ellenőrzésével. A Javaslat erre vonatkozóan a
kereskedelmi gyakorlat definíciót alkalmazza, figyelemmel a fogyasztókkal szembeni
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben
bevezetett terminológiára, amely alapján a kereskedelmi gyakorlat a vállalkozásnak, illetve a
84
vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő
értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló
magatartása, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb
kereskedelmi kommunikációja.
A közösségi jogi szabályoktól függetlenül is nagy nehézséget okozott ugyanakkor annak
eldöntése, hogy mely hatósági eljárások sorolhatók be a piacfelügyeleti és a piac
szabályozásával kapcsolatos eljárások közé: a magyar jogrendszerben ezek a fogalmak
ugyanis nem minősülnek általánosan bevett és alkalmazott jogi-rendszertani kategóriáknak,
tehát a d) pontbeli szabály pontosítása mindenképpen szükségesnek volt tekinthető. Az
egyértelműség érdekében egészíti ki a Javaslat ezért a felsorolást a gyógyszerek, gyógyászati
segédeszközök társadalombiztosítási támogatásával kapcsolatos eljárásokra való
hivatkozással, mivel ezek az is elsősorban piacszabályozó jellegűek, ezzel összefüggésben
például - ha nem lenne a Ket. szubszidiárius - ügyféli körbe tartozna lényegében a magyar
társadalombiztosítás ellátására jogosult összes személy.
A piacfelügyelet és a piacszabályozás fogalmait érintő bizonytalanságot jelzi, hogy az
elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) piacfelügyeleti
eljárásai valójában inkább a piacszabályozás körébe tartoznak. A Javaslat tehát nem változtat
azon, hogy az Eht. szerinti eljárások, például a frekvenciagazdálkodási ügyekben a Ket.
csupán szubszidiáriusan érvényesül.
A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy a termékek és a szolgáltatások forgalmazására, illetve
értékesítésére vonatkozó követelmények ellenőrzésével, illetve a piacszabályozással
kapcsolatos eljárásban, ideértve a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök
társadalombiztosítási támogatásával kapcsolatos eljárásokat is, a Ket.-et csak akkor
alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény eltérő szabályokat nem állapít meg.
A 13. § (2) bekezdés e) pontjában felsorolt, a piac működésével kapcsolatos felügyeleti
eljárások közül eddig hiányzott a versenyfelügyeleti eljárás, a Javaslat ezt a kisebb
következetlenséget javítja. A jogalkotó eddig is úgy rendelkezett, hogy a versenyfelügyeleti és
bejelentési eljárásban a Ket. szubszidiárius, a Ket. koncepciója szerint ugyanakkor a
helyesebb, ha a Ket. sorolja fel, hogy ezek privilegizált eljárásnak minősülnek.
A Javaslat fenntartja azt a szabályt, hogy az (1) és (2) bekezdés kivételével közigazgatási
hatósági eljárásban a Ket. eltérő rendelkezése hiányában nincs helye a Ket.-től való
eltérésnek. Egyértelművé kellett tenni ugyanakkor az Európai Unió jogi aktusai és a Ket.
közötti viszonyt egyrészt a közvetlenül alkalmazandó általános hatályú uniós jogi aktusokra
vonatkozóan, másrészt abból a szempontból, hogy az egyéb kötelező jogi aktusok
végrehajtását belső jogi rendelkezésekkel kell biztosítani.
A Javaslat ezért akként rendelkezik, hogy ha az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül
alkalmazandó kötelező jogi aktusa (vagyis a rendelet) eljárási szabályt állapít meg, a Ket. az
ott szabályozott kérdésben nem alkalmazható. A Ket. szubszidiaritása ugyanakkor csak
részleges: az uniós általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusokban nem
szabályozott kérdésekben alkalmazni kell, kivéve az uniós jogi aktus belső jogi
végrehajtásához további eltérő eljárási szabályok megállapítása szükséges. Utóbbi esetben is
megengedi a Ket. a rendelkezéseitől való eltérést, ráadásul nem csak az általános hatályú,
közvetlenül alkalmazandó, hanem az egyéb kötelező jogi aktusok tekintetében is: az ilyen
aktusokat átültető törvény vagy kormányrendelet a végrehajtáshoz szükséges mértékben és
módon eltérhet. A Javaslat figyelemmel van arra, hogy nem csupán a fogalmilag átültetendő
uniós jogi aktusok (pl. az irányelv) végrehajtása tekintetében, hanem adott esetben a
közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktusok tekintetében is szükséges lehet további
végrehajtási szabályok alkotása. Az Európai Központi Bank aktusainak átültetése a Magyar
85
Nemzeti Bank elnökének feladata, ennek körében adott esetben eljárási szabályok
megteremtése is szükséges lehet.
Az uniós jogi aktusok mellett a nemzetközi szerződések és a Ket. hatályának viszonyát is
rendezi a Javaslat akként, hogy a Ket. rendelkezéseitől a nemzetközi szerződést kihirdető
törvény eltérhet. A Javaslat pontosítja a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról
szóló 2005. évi L. törvénnyel (a továbbiakban: Nsztv.) összhangban, hogy csak törvény
transzformálhatja a nemzeti jogba a Ket.-től eltérő eljárási szabályokat megállapító
nemzetközi szerződést. Az Nsztv. 7. § (1) bekezdés a) pontja alapján ugyanis a nemzetközi
szerződés kötelező hatályának elismerésére akkor kerülhet sor, ha a szerződés szövegének
ismeretében a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú
nemzetközi szerződés esetében az Országgyűlés erre felhatalmazást ad. Az Nsztv. 7. § (3)
bekezdés c) pontja értelmében a nemzetközi szerződés a Magyar Köztársaság külkapcsolatai
szempontjából pedig akkor kiemelkedő fontosságú, ha az hatályos törvénnyel ellentétes
rendelkezést tartalmaz. A Ket.-től eltérő szabályok átültetése tehát törvényi szintet követel
meg. Ezzel összhangban rendezi a Javaslat az Átmeneti rendelkezések között, hogy az Nsztv.
hatályba lépése, 2005. július 1-je előtt a jogszabályban (nemcsak törvényben) kihirdetett
nemzetközi szerződés is eltérhet. Ennek a Ket. hatályára vonatkozó szabálynak az átmeneti
rendelkezések között való elhelyezését az indokolja, hogy szükséges a nemzetközi szerződést
kihirdető jogszabályok Nsztv. szempontú felülvizsgálata, valamint így válik az is
egyértelművé, hogy az Nsztv. hatályba lépése óta a törvényi szint a követelmény. A
nemzetközi szerződésekre vonatkozó dualista szemléletnek megfelelően azt is egyértelművé
teszi a Javaslat, hogy nem maga a nemzetközi szerződés, hanem az azt átültető jogszabály tér
el a Ket.-től.
A 6. §-hoz
Az Áe. 3. § (4) bekezdése alapján ügyfél az a magánszemély, jogi személy vagy jogi
személyiséggel nem rendelkező más szervezet minősült, amelynek jogát vagy jogos érdekét
az ügy érinti. Az ügyfél jogai megilletik továbbá azt a szervet, amelynek feladatkörét az ügy
érinti.
A jogi helyzetre való utalás tehát az Áe. ügyfélfogalmához képest a Ket. által bevezetett új
elem volt, a gyakorlatban azonban nem segítette elő az ügyféli kör lehatárolását, hiszen amely
ügy valakinek a jogi helyzetét érinti, az érinti egyben a jogát is, így a különbségtétel nem
szükséges. A jogalkalmazói és a bírói gyakorlatban nincs példa arra, hogy kifejezetten csak a
jogi helyzetre való hivatkozással került volna egy személy ügyféli jogállásba, ezért a Javaslat
elhagyja ezt az elemet. A Ket. Szakértői Bizottság 5. számú módszertani állásfoglalása bár
meghatározza a jogi helyzet fogalmát, jogi szabályozáson alapuló kötelességként értelmezve
azt, azonban a gyakorlat ennek ellenére nem tudta megfelelően értelmezni és alkalmazni a
„jogi helyzet” kategóriát. Ez a tény magában rejti a jogalkalmazás bizonytalanságának,
következetlenségének a lehetőségét azáltal, hogy nem lehet egyértelműen lehatárolni azt a
területet, amelyet a „jogi helyzet” magában foglal. A „jogi helyzet” kitétel elhagyásával
összhangban a Javaslat deregulálja a végzés közlésére vonatkozó 78. § (2) bekezdésében is a
jogi helyzetre való utalást. Szükségtelen az is, hogy a „jogi helyzet” helyett a kötelezettség
érintettségét tartalmazza az ügyfélfogalom, hiszen a jog, jogos érdek érintettsége ezt is
magában foglalja, ha az ügy egy személy kötelezettségeire kihat, az jogaira is kihatással van;
emellett a Javaslat célja kifejezetten az, hogy az Áe. miatt bevett fogalmat újra bevezesse.
Szükségtelen volt, ezért elhagyja a Javaslat azt a gondolatjelbe foglalt szöveget, amely az
ügyfél nyilvántartásba vett adataira („tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve”) utal,
hiszen mindezek az ügyfélre vonatkoznak, példálózó felsorolásuk felesleges.
86
A Ket. 15. § (2) bekezdése értelmében ha jogszabály másként nem rendelkezik, a
létesítménnyel kapcsolatos, illetve a tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban ügyfél
a hatásterületen levő valamennyi ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba
bejegyzett jogszerű használója. A Ket. 172. § e) pontja tartalmaz értelmező rendelkezést a
hatásterületre: az a Magyar Köztársaság területén fekvő, jogszabályban meghatározott módon
megállapított földrajzi terület, amelyre a tervezett létesítmény vagy tevékenység rendes
üzemvitel mellett, folyamatosan vagy rendszeresen számottevő mértékű hátrányos fizikai
hatást (pl. árnyékolást, zajterhelést, légszennyezést) gyakorol. Ezek alapján a szabályok
alapján a jogalkalmazó hatóságok folyamatos nehézségekbe ütköztek az ügyfelek körének
megállapítása során, mivel jogszabályi szinten nem volt megfelelően rögzítve a hatásterület
lehatárolásának kritériuma és eljárása, a hatóságok gyakran saját belátásuk szerint mérlegeltek
a hatásterület határainak meghúzásakor. Vita forrásává vált maga a létesítmény és a
tevékenység fogalmának értelmezése, valamint a hatásterület fogalma fölött is eljárt az idő a
Ket. hatályba lépése óta, így a Ket. hatásterületre vonatkozó rendelkezéseinek koncepcionális
újragondolása vált szükségessé.
Felülvizsgálatra szorult emellett a 15. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés is, amely szerint
törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtákra részletesebb ügyfélfogalmat
állapíthat meg, mivel ezen rendelkezés értelmezését és alkalmazását illetően is több
különböző álláspont alakult ki.
A hatóságok által kialakított vélemények egyöntetűek abban, hogy ezeket a rendelkezéseket
illetően olyan megoldásra van szükség, amely az ügyféli jogok sérelme nélkül biztosítani
tudja az eljárások lehető leggyorsabb lefolytatását, sőt a szabályozás egyértelmű
megfogalmazása révén az ügyfelek bevonása is egyszerűbb megítélésű lesz.
A Javaslat a probléma rendezése érdekében lehetőséget teremt tehát arra, hogy a jogszabályok
egyes ügyekben meghatározzanak olyan kritériumokat, amelyek megléte esetén nincs szükség
külön a jog vagy jogos érdek fennállásának bizonyítására, helyesebben annak fennállását
önmagában valamely viszonylag egyszerűbben bizonyítható tényhez kapcsolódóan vélelmezi
a hatóság, ezáltal megkönnyítve, automatikussá téve az ügyfél eljárásba való bekapcsolódását.
Ilyen egyszerűbben bizonyítható tényre lehet példa, ha egy jogszabály úgy rendelkezik, hogy
ügyfél az építési beruházás egy kilométeres körzetében lakó valamennyi természetes személy,
akkor nincs szükség arra, hogy az ügyfél a 15. § (1) bekezdése alapján azt bizonyítsa, hogy a
beruházás jogát, jogos érdekét érinti, hanem elegendő annak bizonyítása, hogy a beruházástól
kevesebb, mint egy kilométerre lakik.
A Javaslat e szabály keretén belül tartja fenn a hatásterületre vonatkozó szabályozás lényegét,
ugyanakkor világossá teszi, hogy a hatásterület alapján automatikusan keletkező ügyféli
jogállás voltaképpen egy alesete, példája annak, hogy törvény vagy kormányrendelet
meghatározott ügyfajtában megállapíthatja azon személyek körét, akik a jogos érdek
vizsgálata nélkül, egyéb szempont alapján ügyféli jogállást nyerhetnek.
A Javaslat az általános ügyfélfogalommal összhangban értelmezendő, nem értelmezhető
akként, hogy a 15. § (1) bekezdése alapján ügyféli jogosultsággal, tehát joggal vagy jogos
érdekkel rendelkező személyt kizárjanak az eljárásból. A módosítás semmiképpen nem
értékelhető akként, hogy ezáltal csorbulnának a hatásterületen élő személyek jogai, hiszen a
jog vagy jogos érdek érintettsége a Ket. 15. § (1) bekezdése alapján megállapítható, megfelelő
jogszabályi kodifikációt követően csupán ennek bizonyítása lesz könnyebb.
A Javaslat lehetővé teszi törvény számára, hogy az ügyféli jogokat ahhoz a feltételhez kösse,
hogy az ügyfél az első fokú eljárásban részt vett-e. A módosítás nemzetközi tendenciákat
követ, célja annak biztosítása, hogy a törvényben meghatározott eljárás gyorsan és
hatékonyan folyhasson le annak köszönhetően, hogy az érintett ügyfelek már az első fokú
87
eljárásba érdemben bekapcsolódnak, és ne legyen megkérdőjelezhető végül a közigazgatási
határozat jogereje amiatt, hogy a későbbiek folyamán új ügyfél lép fel. A cél tehát, hogy az
ügyfelek már az első fokú eljárásban fejtsék ki álláspontjukat, hogy lényeges új szempontok a
másodfokú eljárásban ne merülhessenek fel. Ezzel összhangban módosulnak az eljárás
megindításáról szóló végzés közlésére vonatkozó szabályzatok. A rendelkezés nem
különböztet a jog vagy jogos érdek érintettsége miatt ügyféli jogállásba kerülő ügyfelek,
illetve az ügyféli jogokkal egyébként felruházott társadalmi és érdekvédelmi szervezetek
között, így nem lehet szó hátrányos megkülönböztetésről.
Az érdekvédelmi és a társadalmi szervezet esetén figyelembe veendő szempont az is, hogy
ezek a szervezetek két módon válhat a hatósági eljárásban ügyféllé: ha bizonyítja, hogy
valamely ügy jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érinti, ennek hiányában akkor, ha törvény
az ügyfél jogaival ruházza fel. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 46. § (2)
bekezdése például úgy rendelkezik, hogy az eljáró hatóság eljárását - külön jogszabályban
meghatározott jogszabályi rendelkezések megsértése miatt - ügyfélként az általuk védett
fogyasztói érdekek védelme körében kezdeményezhetik azok az Európai Gazdasági Térség
bármely államának joga alapján létrejött, feljogosított egységek is, amelyek a 98/27/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (3) bekezdése alapján az Európai Unió
Hivatalos Lapjában közzétett jegyzéken szerepelnek. Hasonló rendelkezést tartalmaz a
környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 98. § (1)
bekezdése, amely kimondja, hogy a környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott
egyesületeket és más, politikai pártnak, érdekképviseletnek nem minősülő - hatásterületen
működő - társadalmi szervezeteket a környezetvédelmi közigazgatási hatósági eljárásokban a
működési területükön az ügyfél jogállása illeti meg. Kiemelendő, hogy a Ket. ezen
szervezeteket nem teszi „egyenjogúvá” a 15. § (1) bekezdés szerinti ügyfelekkel: törvény e
szervezetek jogait eltérően is megállapíthatja.
A rendelkezés bevezetése a társadalmi és érdekvédelmi szervezetek tekintetében sem áll tehát
ellentétben az Alkotmánnyal, valamint a környezeti ügyekben az információhoz való
hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az
igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott
Egyezmény kihirdetéséről szóló 2001. évi LXXXI. törvénnyel (a továbbiakban: Aarhusi
Egyezmény), mivel a társadalmi és érdekvédelmi szervezetek nem azáltal kerülhetnek ügyféli
jogállásba a hatósági eljárás során a Ket. 15. § (5) bekezdése szerint, mert a szervezet saját
jogát vagy jogos érdekét érinti az ügy, hanem mert a Ket. alapján törvény lehetővé teszi, hogy
ügyfélként az általuk képviselt érdek nevében lépjenek fel. Az Aarhusi Egyezményhez fűzött
kommentárok is elismerik, hogy állam meghatározhat feltételeket, hogy mikor ügyfél a
környezetvédelmi szervezet, továbbá az Egyezményből nem következik az sem, hogy „actio
popularis”-ként kellene mindenki számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést
biztosítani. Az Aarhusi Egyezményhez kapcsolódó jogesetekből is az tűnik ki, az
igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés követelménye feltételezi, hogy a társadalmi szervezet
előzetesen részt vett a hatósági eljárásban.
Az eljárás gyors lefolytatása, valamint annak érdekében, hogy valamennyi információ és
érdek lehetőleg teljes mértékben felszínre kerüljön az elsőfokú eljárásban, ezáltal elkerülhető
legyen a jogorvoslati szak, olyan legitim érdekek, amelyek nevében - a Ket. ügyféli jogokat
szélesítő, továbbá a társadalmi és érdekvédelmi szervezeteket érintő, valamint a sokügyfeles
ügyekre vonatkozó, alább részletezett módosítási javaslataival együttesen - elfogadható, hogy
az ügyfelekkel szemben követelményként támassza a Ket. alapján törvény az elsőfokú
eljárásban való részvételt.
A Javaslat figyelemmel van az Európai Tanács Miniszteri Bizottságának CM/Rec(2007)7
számú ajánlására, amely a jó közigazgatás alapelveit rögzíti. A Javaslat összhangot teremt
88
ugyanis az ésszerű időn belül történő eljárásra vonatkozó, valamint a részvétel biztosítására
vonatkozó követelmény között. Az eljárás megindításáról szóló széles körű értesítés, valamint
az értesítés tartalma megfelelő lehetőséget teremt az érintett ügyfeleknek arra, hogy részt
vegyenek a döntés előkészítésében és végrehajtásában is (8. cikk). A sokügyfeles eljárások
tekintetében a Ket. felülmúlja az ajánlásban foglaltakat is, mivel nem csupán eszközöket
biztosít a meghatározatlan számú ügyfél véleményének meghallgatására és tájékoztatásukra
(iratbetekintés, közmeghallgatás), hanem az érintett személyek valamennyi ügyféli joggal
rendelkeznek.
A Ket. 15. § (4) bekezdésében a feladatkörében érintett hatóságok ügyféli jogállását érintően a
Javaslat visszatér az Áe. szóhasználatához, így tágabb körnek, a közigazgatási szerveknek
(azaz például az önkormányzatoknak is) biztosítja az ügyféli státuszt.
A Javaslat biztosítja az ügyféli jogállást megtagadó végzés elleni fellebbezés lehetőségét,
mivel ez olyan alapvető kérdés, amelyre a megtámadási lehetőséget az eljárás befejezését
megelőzően is biztosítani kell az eljárásba bekapcsolódni kívánó személynek. Kivételt képez
a kérelmező ügyfél jogállásának kérdése, amelyről - érdemi kérdés lévén - a hatóság
határozatban dönt, ha pedig a kérelem előterjesztésére jogosultság hiánya nyilvánvalóan
megállapítható, a Ket. Javaslat szerinti 30. § f) pontja alapján a kérelem érdemi vizsgálat
nélküli elutasításának van helye. Az önálló fellebbezési jognak a Ket. 98. §-ától elkülönülő
szabályozását az indokolta, hogy a 98. § (3) bekezdése az ügyfél által önállóan fellebbezhető
végzésekről szól, míg jelen esetben éppen az ügyféli jogállást illetően állapítható meg az
egyelőre harmadik személyként bekapcsolódó személy jogorvoslati joga.
A 7. §-hoz
A Ket. 16. §-a nem határozta meg egyértelműen, hogyan történik a kérelemre indult
eljárásban a kérelmező és a rajta kívüli többi (nem feltétlenül ellenérdekű) ügyfél, illetve a
hivatalbóli eljárásban az ügyfelek kiesése után a jogutódlás, vagyis mely esetben van szükség
külön, erre irányuló kérelemre, és mikor történik a jogutódlás lényegében automatikusan.
A Javaslat akként szabályozza a kérdést, hogy kérelemre indult eljárás esetén a kérelmező
ügyfél kiesése folytán a jogutódnak külön kérelmeznie kell a jogutódlás megállapítását,
minden más esetben - határidő nélkül - a hatóság erről való értesítését és a hatóság erről
szóló döntéshozatalát követően lényegében automatikusan lép a jogelőd helyébe a jogutód.
A Javaslat meghatározza, hogy kérelemre indult eljárás esetén a kérelmező ügyfél helyébe
lépő jogutód mennyi időn belül kérheti a jogutódlás megállapítását. A Javaslat tíz
munkanapos szubjektív (a tudomásszerzéstől számított) és hat hónapos objektív (a
jogutódlástól számított) határidőt határoz meg. A természetes személy jogalanyok
tekintetében a jogutódlás az örökhagyó halálának pillanatában következik be, ugyanakkor azt,
hogy ki minősül örökösnek, és jogosult például egy építési engedélyezési ügyben a jogelőd
helyébe lépni, csak a jogerős hagyatékátadó végzés állapítja meg. Az öröklés szabályaira
tekintettel a Ket. 32. § (5) bekezdése eddig is úgy rendelkezett, hogy ha a jogutód kiléte vitás,
ennek eldöntéséig a hatóság a folyamatban levő eljárást a kérelmező ügyfél kiesése esetén
felfüggeszti. Az eljárás felfüggesztésekor minden határidő megszakad, és az eljárás
felfüggesztésének megszűnésekor az ügyintézési határidő kivételével újra kezdődik [Ket. 32.
§ (8) bekezdés]. Mivel tehát természetes személyek közötti jogutódlás esetén a jogutód
személye minden kétséget kizáróan csak a jogerős hagyatékátadó végzés jogerőssé válásával
állapítható meg, emiatt a hatóságnak addig az eljárást fel kell függesztenie, a felfüggesztés
megszüntetését követően újra kezdődik a jogutód belépésére nyitva álló határidő.
89
A jogutódlás külön jogszabály erre irányuló rendelkezése alapján az eljárás jogerős lezárását
követően is bekövetkezhet, például az érvényes engedéllyel rendelkező személy halála vagy
megszűnése esetén vagy akár az engedély átruházása révén, ennek részletei megállapítására
azonban a Ket. nem vállalkozhat. Az új rendelkezés beiktatásával az is egyértelművé válik,
hogy a Ket. 16. §-a főszabályként a folyamatban lévő eljárásban bekövetkező jogutódlásra
vonatkozik.
Egyértelművé teszi a Javaslat a Ket. 16. § (4) bekezdésében azt is, hogy a jogutódra nem
szállnak át azok a jogok és kötelezettségek, amelyeket a hatóság a kieső ügyfélre annak
személyére, magatartására, mulasztására tekintettel állapított meg, így például nem köteles a
jogutód megfizetni a jogelődre kiszabott eljárási bírságot. A jogutódlás ugyanakkor
természetesen nem zárja ki, hogy a hatóság az eredeti ügyféltől hajtsa be a bírság összegét.
Három fajtája van az eljárás során személyhez kötődően meghozott végzéseknek.
a)	Az eljárás akadályozása vagy az idézésről való távolmaradás miatt kötelezettséget
megállapító végzések, amelyek esetén a Javaslat csak a természetes személy jogelőd ügyféllel
szemben hozott végzéseket említi, mivel jogi személynél az átalakulással a jogelőd
szervezetből létrejött jogutód szervezet esetén nem indokolt ezen döntések hatályára
vonatkozóan külön szabályokat alkotni, továbbá az átalakulás szabályai rendezik, hogy a
jogelőd szervezet kötelezettségei terhelik a jogutód szervezetet.
b)	A fizetési kedvezményt megállapító döntések. A Ket. 16. § (3) bekezdése alapján a
jogerős határozattal megállapított kötelezettség esetén - indokolt esetben a teljesítési határidő
egy alkalommal történő meghosszabbításával - lehetőséget kell adni a jogutódnak a
kötelezettség önkéntes teljesítésére. Ha a végrehajtási eljárást még nem rendelték el, a
teljesítési határidő akadálytalanul meghosszabbítható, a jogutód pedig kérhet fizetési
kedvezményt. A teljesítési határidő eredménytelen elteltét követően kerülhet sor a Ket.
rendelkezéseinek megfelelően a végrehajtás elrendelésére, ahol a jogutód - saját helyzete,
körülményei folytán - a végrehajtási fejezetben meghatározottak szerint akár ismét kérhet
fizetési kedvezményt. Ha a végrehajtási eljárás során halt meg vagy szűnt meg a jogelőd, a
Ket. Javaslat szerinti 148. § (2) bekezdés d) pontja alapján a hatóságnak fel kell függesztenie
az eljárást a jogutódlás tárgyában hozott döntés jogerőre emelkedéséig. A jogutód eljárásba
való belépésével újra a Ket. 16. § szerinti szabályai alkalmazásának van helye, tehát a
jogutódnak lehetőséget kell adni a kötelezettség önkéntes teljesítésére. Ha a hatóság a
jogutódlásra tekintettel a teljesítési határidőt a végrehajtás elrendelését követően
meghosszabbította, a végrehajtást elrendelő hatóság a végrehajtást megszünteti a Ket. Javaslat
szerinti 149. § (1) bekezdés g) pontjának megfelelően. A jogutód ezt követően a fizetési
kedvezmény általános szabályai szerint kérhet részletben történő teljesítést vagy halasztást, ha
pedig nem teljesít önkéntesen, a végrehajtást el kell rendelni vele szemben, amely során saját
jogán újra lehetősége nyílik fizetési kedvezmény iránti kérelem benyújtására.
Mivel a Ket. a fizetési kedvezmény szabályainál nem tesz különbséget természetes és jogi
személy között, ahogyan a teljesítési határidő jogutódlásra tekintettel történő megnyílása
esetén sem, a fizetési kedvezményre vonatkozó döntés hatálytalan mind a természetes, mind a
jogi személyek közötti jogutódlás esetén.
c)	A Ket. 159. § (1) bekezdése értelmében költségmentesség csak természetes
személynek nyújtható, a koherenciát szolgálja ezért az, hogy a Javaslat a jogutódlás szabályai
között kiemeli, hogy a természetes személy jogelőd számára biztosított költségmentesség nem
hatályos. A jogutód természetesen saját körülményei alapján nyújthat be kérelmet
költségmentesség engedélyezése iránt.
A jogutódlásról a hatóság az általános belső ügyintézési határidőn belül, azaz öt munkanapon
belül dönt. A jogutódlásról minden esetben döntést hoz a hatóság függetlenül attól, hogy az
90
eljárás megindítása iránti kérelmet benyújtó vagy más ügyfél jogutódlásáról dönt, hiszen az
erről való döntéshez joghatás fűződik (az eljárásba való bekapcsolódás), továbbá a többi
ügyfél is a hatóság döntésének közlése útján értesül arról, hogy jogutódlás következett be.
A jogutódlásról hozott döntés ellen a Javaslat önálló fellebbezési jogot biztosít, amelynek a
98. §-tól eltérő külön szabályozás indokául ugyanaz szolgál, mint az ügyféli jogállást
megtagadó végzés esetén: a jogutód még csak kérelmezi az ügyféli státuszt, míg a Ket. 98. §
(3) bekezdése az ügyfél által önállóan fellebbezhető végzésekről szól.
A 8. §-hoz
A Ket. mint a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó kódex meghatározza a hatósági
eljárás során érvényesítendő, alapvető adatvédelmi és adatkezelési szabályokat. A Javaslat
tovább konkretizálja a Ket. eddigi rendelkezéseit, felhatalmazást adva az ügyfél és az eljárás
egyéb résztvevője azonosításhoz szükséges személyes adatok kezelésére. A felhatalmazás
általánosságával szemben az adatkezelés célhozkötöttségére vonatkozó alkotmányos
követelmény érvényesülése érdekében a Javaslat akként rendelkezik, hogy az eljárás
lefolytatásához elengedhetetlenül szükséges személyes adatokat kezelheti a hatóság.
A tartalom változatlanul hagyása ellenére a Javaslat könnyebben alkalmazhatóvá teszi a Ket.-
et azzal, hogy a törvény által védett titokra és a hivatás gyakorlásához kötött titokra nem
külön vezet be önálló terminológiát, hanem egységesen a „védett adat” kifejezést használja,
egységes védelmet biztosítva például az iratbetekintés, a döntés megfogalmazása kapcsán a
különböző indokok alapján védett titoknak.
A Javaslat külön kezeli a védett adat megismerésére vonatkozó felhatalmazást, mivel a
szabályozási koncepció szempontjából különböző célja van a védett és a személyes adat
védelmének.
A Ket. 17. § (3) bekezdése akként rendelkezett, hogy az adat védelmére vonatkozó
szabályozás nem vezethet a jogorvoslathoz való jog korlátozásához, az alapjogok ütközésének
esetére azonban ez a rendelkezés önmagában semmiképpen nem nyújt kellő eligazítást,
hogyan egyeztethető össze az adat- és titokvédelem, valamint a jogorvoslathoz való jog. Az
iratbetekintési jogot érintő rendelkezések módosítására is figyelemmel ezért a Javaslat
elhagyja a hivatkozott rendelkezést.
A 9. §-hoz
A Ket. 18. § (1) és (2) bekezdése a joghatóságot illetően eltérést engedett a Ket. szabályaitól
az Unió jogi aktusa és a nemzetközi szerződés számára, ez a rendelkezés azonban
szükségtelen, mivel a Ket. az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó
kötelező jogi aktusa eljárási rendelkezéseit illetően szubszidiárius, az Európai Unió egyéb jogi
aktusait és a nemzetközi szerződést végrehajtó jogszabály pedig szintén eltérhet a Ket.-től.
A Konzultv. 2. § (2) bekezdése szerint hatósági jogkört a diplomáciai vagy konzuli
képviseletnek a miniszter által konzuli feladatok ellátására felhatalmazott tagja (a
továbbiakban: konzuli tisztviselő), valamint a miniszter gyakorolhat, a Konzultv. 1. § (2)
bekezdése értelmében pedig számukra további közigazgatási feladatot nemzetközi szerződés,
törvény vagy kormányrendelet határozhat meg. Az előbb kifejtettek értelmében a nemzetközi
szerződésre nem szükséges külön utalni, a Konzultv.-vel való összhang érdekében azonban
bármely jogszabály nem írhat elő a konzuli szolgálat számára közigazgatási feladatot.
91
A 10-11. §-hoz
1.	A Javaslat dogmatikai okokból az első fokon eljáró hatóság helyett az adott rendelkezés
tartalmától függően az elsőfokú hatóság vagy az első fokú döntést hozó hatóság fordulatokat
használja. Elsőfokú hatóság alatt a hatáskörrel rendelkező legalsóbb fokú szervet kell érteni,
ehhez képest az első fokú döntést hozó hatóság kategóriájának alkalmazása akkor indokolt -
különösen a fellebbezés és a fellebbezési eljárás alcímek alatt -, ha az adott rendelkezést a
másodfokú hatóság első fokú döntéseire és adott esetben az az elleni fellebbezésben is
alkalmazni kell. A Javaslat ehhez kapcsolódóan a 98. §-ban külön is rögzíti, hogy a
másodfokú hatóság első fokú végzéseire a 98. § (2)-(4) bekezdései alkalmazandóak, emellett
a Ket. vázolt, a hatóságok megnevezésére vonatkozó egységesítő módosítása is ezt a
megfontolást juttatja érvényre. További szövegpontosító jellegű módosítás, hogy a Ket. 106.
§-a fellebbezés elbírálására jogosult szerv helyett a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság
kifejezést alkalmazza.
Az Ötv. 2. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy törvény a polgármesternek,
főpolgármesternek, megyei közgyűlés elnökének kivételesen önkormányzati feladat- és
hatáskört állapíthat meg, így az Ötv. és a Ket. összhangja érdekében a Ket. 19. § (2)
bekezdésében az önkormányzati hatósági ügyben első fokon eljáró szervek között - a
korábban a 12. § (3) bekezdésben alkalmazott rövidítésnek megfelelően - a polgármestert is
fel kell sorolni.
A Javaslat a Ket. 19. §-ában a hatáskör-átruházás tilalmát fenntartja, illetve tovább pontosítja
azzal, hogy törvény a hatáskör átruházását csak kivételesen teheti lehetővé úgy, hogy a
törvénynek azt is meg kell határoznia, hogy melyik másik hatóságra ruházható át a hatáskör.
A Ket. több helyen is említi a kiadmányozási jogot, mégsem volt azonban egyértelmű a
kiadmányozási jog átengedésének viszonya a hatáskör-átruházás tilalmához, noha ebben a
kérdésben, a közigazgatási szerv hatáskörének delegálhatóságáról, gyakorlásáról a Ket.
hatályba lépése előtt született 1/2003. számon közigazgatási-polgári jogegységi határozat. Ez
a jogegységi határozat is elválasztotta egymástól a hatáskör-átruházást a kiadmányozási jog
átengedésétől, mivel az utóbbi a hatáskör címzettjének hatáskörét és személyes felelősségét
nem érinti, kiadmányozási jogát alsóbb szintű vezetőre, tehát az irányítása alatt, de vezető
megbízatású személyre ruházhatja át a szervezet belső szabályzatában. A központi
államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló
2006. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Ksztv.) 5. § (3) bekezdése is rögzíti, hogy a
központi államigazgatási szerv szervezeti és működési szabályzata a szerv vezetőjének
hatáskörébe tartozó egyes ügyekben a kiadmányozási jogot a szervvel állami vezetői
szolgálati jogviszonyban vagy vezetői megbízatással rendelkező közszolgálati jogviszonyban
álló személyre ruházhatja, aki a döntés meghozatala során a szerv vezetője nevében jár el. A
két jogintézményt a Javaslat a 19. §-ban is kettéválasztja, ezzel összefüggésben - a Ket. 72. §-
ának módosítása révén - a döntésben egyaránt szerepelnie kell a hatáskör gyakorlója és a
kiadmányozásra jogosult személy nevének és hivatali beosztásának, ha ez a két személy nem
azonos.
A Ket. 19. § (3) bekezdés második mondata szerint nem tekinthető a hatáskör átruházásának,
ha a külképviseleti hatóság egyes - más magyar hatóság hatáskörébe tartozó - hatósági ügyek
intézésében közreműködik. Nem volt világos ugyanakkor, hogy mit takar a „közreműködés”
fogalma, volt olyan álláspont, amely szerint ez csupán a belföldi jogsegély egy sajátos esetére
utal, amikor a belföldön eljáró hatóság a konzuli szolgálattól kér jogsegélyt, mivel a
megkereső hatóság illetékességi területén kívül kell valamely eljárási cselekményt elvégezni,
vagy mert az ügyfél jogos érdeke vagy a költségtakarékosság ezt indokolja, vagy valamely
92
adatot kell a konzuli szolgálattól beszerezni. Ha a közreműködés viszont a belföldi
jogsegélybe tartozó eljárási cselekmények elvégzését foglalja magába, akkor a hatáskör
átruházásának lehetősége fel sem merül, és nem is kell külön nevesíteni a Ket.-ben a
hatóságok ezen együttműködését. Amennyiben viszont a közreműködés ennél tágabb
fogalmat jelöl, úgy arra a Javaslat szerinti 38-38/A. §-ok megfelelő keretszabályokat
teremtenek.
A Javaslat szerinti 38-38/A. §-ban szabályozott egyablakos ügyintézésnek a hatásköri
szabályokkal való összhangját a Javaslat azzal biztosítja, hogy a Ket. 19. § (4) bekezdésében
rögzíti, nem minősül a hatáskör elvonásának, ha az ügyben hatáskörrel rendelkező, e törvény
szerint kijelölt más hatóság jár el, vagy törvény vagy kormányrendelet alapján több hatóság a
hatáskörét megosztva gyakorolja. Az egyablakos ügyintézés érvényesüléséhez ugyanis
lehetővé kell tenni, hogy törvényben meghatározott esetben az érdemi döntésre jogosult
hatóság hatáskörét elvonja (érdemi vizsgálat nélküli elutasítás, az eljárás megszüntetésének
esete), vagy - törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott esetben - egyes
hatásköröket osztottan gyakoroljanak (ilyen tipikusan a hiánypótlásra vagy a döntés közlésére
vonatkozó hatáskör). Hatóság kijelölésére a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság
mulasztása [Ket. 20. §] vagy kizárása [Ket. 43. §] esetén kerülhet sor.
2. A Ket. 20. § (1) bekezdése a hatóság eljárási kötelezettségét tartalmazza: a módosítás
világossá teszi, hogy nemcsak a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén, hanem a
felügyeleti szerv kijelölése esetén - a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező, de mulasztó
vagy kizárt hatóság helyett is - köteles eljárni.
A Ket. 20. § (1) és (2) bekezdései összevonásának célja az volt, hogy a mulasztás esetén
eljáró felügyeleti szerv eljárása hatékonyabbá váljon, azaz - eljárási cselekményként és a
határidők vonatkozásában - ne váljon ketté a mulasztás kivizsgálása és a mulasztó hatóság
eljárásra utasítása. A hatóság mulasztására vonatkozó eljárási rendet összhangba kellett hozni
azzal is, hogy a Ket. 71. § (2) bekezdése alapján jogszabályban meghatározott esetekben a
hatóság „hallgatása”, mulasztása beleegyezésnek minősül: ilyen esetekben indokolatlan másik
hatóság kijelölése és az eljárás folytatása, hiszen a kérelmezett jog megadottnak tekintendő az
ügyintézési határidő elmulasztásával.
A Ket. 20. § (4) bekezdése szabályozza az azon hatóságok mulasztása esetén követendő
eljárást, amelyektől valamilyen oknál fogva az ügy nem vonható el, így az eljárásra másik
hatóság nem jelölhető ki. A Javaslat szerint a hatósági ellenőrzési kötelezettség nem
tekinthető olyan hatáskörnek, amely egyetlen hatóság munkájához kötődne, így hatósági
ellenőrzés elmulasztása esetén van helye másik hatóság kijelölésének.
A Ket. 20. § (5) bekezdésében foglalt szabály szerint az önkormányzati hatósági ügyben a
döntésre jogosult a közigazgatási hivatal eljárásra való felhívásától számított öt napon belül
értesíti az ügyfelet a döntés várható időpontjáról. Az értesítés tartalma azonban bizonytalan:
pusztán az ügyfél tájékoztatásának minősül, amely egyáltalán nem köti a hatóságot, hogy
valóban az ott megjelölt időn belül járjon el, így viszont az ügyfélnek nem nyújt valódi
garanciát, a mulasztó hatóság eljárását azonban megakaszthatja, hogy a döntés várható
időpontjáról kell nyilatkoznia, ahelyett, hogy érdemben eljárna. A Javaslat erre tekintettel úgy
rendelkezik a Ket. 20. § (8) bekezdésében, hogy a felhívást intéző közigazgatási hivatal
értesíti az ügyfelet a felhívás megtételéről, az értesítés pedig kitér arra is, hogy ha az
önkormányzati hatóság továbbra sem jár el, az ügyfél a közigazgatási ügyekben eljáró
bírósághoz fordulhat.
A Pp. részletesen szabályozza a közigazgatási ügyekben hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező bíróságok körét, a Ket. e szabályozásra csak részben utal, erre tekintettel
helyesebb a szabályozás pontos kettéválasztása, hogy a Ket. egységesen csak a közigazgatási
93
ügyekben eljáró bíróságra utaljon, és a Pp.-re hagyja a hatásköri és illetékességi szabályok
meghatározását.
A belső eljárási határidőkre vonatkozó módosításokat a munkanapban történő számításra való
áttérés, valamint az általános belső ügyintézési határidő megteremtése indokolja.
A 12. §-hoz
A Ket. szóhasználata nem volt egységes a lakhely, tartózkodási hely, szálláshely, illetve a
székhely, telephely, fióktelep fogalmait illetően, így a Javaslat természetes személyek esetén a
lakcím, illetve jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetén a
székhely gyűjtőfogalmakat vezeti be.
A hatályos szabályozás biztosította, hogy nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű
vagy különleges szakértelmet igénylő ügyekben törvény vagy kormányrendelet kijelölje azt a
hatóságot, amely meghatározott ügyekben az ország egész területére kiterjedő illetékességgel
eljár. Ez a szabály azonban nem illetékességi, hanem hatásköri szabály, hiszen az illetékesség
csak több azonos hatáskörű szerv területi alapú munkamegosztásaként értelmezhető, ebben az
esetben azonban csak egyetlen - kizárólagos hatáskörű - hatóságról van szó. Ilyen hatásköri
szabállyal ugyanakkor a Ket.-et nem szükséges terhelni, hiszen a 19. § (1) bekezdése alapján a
hatóság hatáskörét - a hatósági eljárás körébe tartozó ügyfajta meghatározásával - jogszabály
állapítja meg, a hatáskört megállapító jogszabály pedig a Ket. külön megengedő rendelkezése
nélkül is kijelölhet kizárólagos hatáskörrel rendelkező hatóságot. A Ket. 14. § (3) bekezdése a
nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának
gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló külön törvény számára egyébként is lehetővé teszi a
hatásköri és illetékességi szabályoktól való eltérést. A Javaslat e változtatásra tekintettel
helyezi hatályon kívül a Ket. 21. § (3) bekezdését, amely szerint az említett nemzetgazdasági
szempontból kiemelt jelentőségű vagy különleges szakértelmet igénylő ügyekben ki kell kérni
annak a hatóságnak a nem kötelező erejű véleményét, amely a kizárólagos hatáskört
megállapító jogszabály hiányában hatáskörrel és illetékességgel rendelkezne.
A Javaslat által megállapított 21. § (2) bekezdés evidenciát fogalmaz meg, amely azonban a
gyakorlatban problémaként merült fel. Ha jogszabály több hatáskörrel rendelkező hatóságot
határoz meg, e hatáskörök tekintetében a hatóságok eljárásának alapjául szolgáló illetékességi
oknak azonosnak kell lennie, így kerülhető el, hogy az egyes hatóságok illetékessége között
átfedés vagy hiány legyen (pl. az egyik régióban székhellyel rendelkező hatóság az ügyfél
lakhelye, a másikban lévő hatóság a jogsértés észlelésének helye alapján legyen illetékes).
Nincs lehetőség ebből következően arra, hogy az illetékességi okokat megállapító jogszabály
az illetékesség meghatározásán keresztül a hatáskörrel rendelkező több hatóság közül
valamelyiknek kizárólagos illetékességet biztosítson. A Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha
törvény vagy kormányrendelet hatósági ügyben több hatóságot jogosít fel valamely hatáskör
gyakorlására, jogszabály a hatóságok illetékességére csak azonos okot állapíthat meg.
A Javaslat szerint nem indokolja az illetékességi szabályoktól való eltérést az, ha az ügyfél
tartósan, három hónapot meghaladó ideig külföldön tartózkodik, a hatóság illetékességét az
ügyfél lakóhelye vagy tartózkodási helye, ennek hiányában szálláshelye helyett az ügyfél
utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani. Nem volt világos ugyanakkor a
rendelkezés indoka, hiszen ha az ügyfél lakcíme egyébként ismert, továbbá ha a hatóság és az
ügyfél közötti kapcsolattartás megoldott (akár kézbesítési meghatalmazott, akár elektronikus
kapcsolattartás útján), akkor miért szükséges az általános eljárási kódex szintjén egy ilyen
speciális szabályt alkotni, a Javaslat ezért hatályon kívül helyezi azt.
94
A megelőzés szabályainak módosítása egyrészt stiláris pontosítást tartalmaz, másrészt
biztosítja az ügyfél számára azt a lehetőséget, hogy több illetékes hatóság között
választhasson: a megelőzés szabályának szigorú érvényesítése esetén ugyanis nem lenne
lehetőség arra, hogyha a lakóhely szerint illetékes hatóság már megindítja az eljárást, az ügy
átkerülhessen a tartózkodási hely szerinti, tehát az ügyfél számára közelebb eső illetékes
hatósághoz.
A 13-14. §-hoz
1.	A Javaslat fenntartja a speciális döntésközlési szabályt, csupán azt módosítja, hogy az
általános belső ügyintézési határidőn belül kell az ideiglenes intézkedésről szóló végzést
közölni az ügyféllel és a joghatósággal, hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósággal.
2.	A Javaslat több pontosítást is tartalmaz, többek között azért, mivel hatásköri és illetékességi
kollízióról értelemszerűen akkor lehet vita, hogy ha több hatóság is egyaránt megállapítja
hatáskörét és illetékességét vagy azok hiányát. Az egyeztetés lefolytatását a jövőben az ügyfél
is kérelmezheti, így az ügyfél is hatékonyan fel tud lépni az eljárás lefolytatása érdekében.
A 15-16. §-hoz
1.	A belföldi jogsegély szabályait több ponton módosítja a Javaslat. A módosítás részben arra
irányul, hogy egyértelművé tegye, milyen esetekben van helye belföldi jogsegélynek A
Javaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy törvény rendelkezése alapján belföldi
jogsegéllyel bármely szervhez forduljon a hatóság. E rendelkezés alapján, ha törvény úgy
rendelkezik, adatszolgáltatási kötelezettsége keletkezhet például a hírközlési szolgáltatónak
vagy egy munkáltatónak. A módosítás rugalmasabbá teszi a jogintézmény érvényesülését,
amelyet az ügyintézési határidők csökkenése is indokol.
A Javaslat a határidő egyszeri, tíz munkanappal történő meghosszabbításának a lehetőségét
teremti meg arra az esetre, ha a megkeresett hatóság a megkeresést elháríthatatlan okból
adódóan nem tudja teljesíteni. A szakhatósági eljárás meghosszabbításához hasonlóan
ilyenkor is értesíteni kell az ügyfelet.
2.	A Ket. 27. § (1) bekezdésében a nemzetközi jogsegélykérelem teljesítése megtagadásának
indokául külön kiemeli a Ket. azt, ha az magyar jogszabályba ütközne. A Javaslat értelmében
egységesen a 28. § (1) bekezdése tartalmazza összefoglalóan, mely esetekben tagadja meg a
hatóság külföldi megkeresés teljesítését. A védett adat megőrzéséhez fűződő érdek védelme is
biztosított, hiszen ha a nemzetközi jogsegélykérelem teljesítése ennek sérelmével járna, az
egyben jogszabályba ütközne.
A Javaslat pontosítja, hogy a külpolitikáért felelős miniszter nem az érintett minisztériummal,
hanem helyesen az ügyfajta tekintetében feladatkörrel rendelkező miniszterrel egyetértésben
alakítja ki a viszonosság tekintetében az álláspontját.
A Ket. 27. § (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy az Unió jogi aktusa, nemzetközi
szerződés és törvény felhatalmazást adhat az ügyben eljárni jogosult magyar és külföldi
hatósági közötti együttműködési megállapodás létrehozására hatósági feladataik ellátásának
kölcsönös előmozdítása érdekében. E rendelkezés hatályon kívül helyezésének oka, hogy a
Javaslat az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusai
egy tulajdonképpeni részlegesen kivett eljárást alkot, és egyértelművé teszi, hogy az eljárási
szabályt megállapító közvetlenül alkalmazandó általános hatályú uniós jogi aktusok
tekintetében a Ket. rendelkezései nem alkalmazhatók. Az Európai Unió egyéb kötelező jogi
aktusai és a nemzetközi szerződések végrehajtását belső jogi rendelkezésekkel kell biztosítani.
95
A Javaslat erre tekintettel egységesíti, ennek keretében hatályon kívül helyezi a Ket.-ben
előforduló azon szabályokat, amelyek egyes kérdésekben külön is lehetővé tették az eltérést.
A személyes adatok továbbításának feltételeit és garanciáit az Avtv. tartalmazza, attól a Ket.
egyrészt nem térhet el, másrészt a Javaslat koncepciója értelmében az Avtv. vonatkozó
szabályainak megismétlése kerülendő, akárcsak más jogrendszerbeli párhuzamok teremtése.
A Javaslat ezért hatályon kívül helyezi a Ket. azon szabályait, hogy nemzetközi jogsegély
esetén mikor kerülhet sor személyes adat továbbítására.
A nemzetközi jogsegélykérelem teljesítése megtagadhatóságáról való döntéshez a hatóság
kérheti az érintett miniszter vagy központi államigazgatási szervek állásfoglalását: mivel ez az
eljárás a belföldi jogsegély keretében történik, szükségtelen erre külön jogszabályi
felhatalmazást adni.
A 17. §-hoz
A Javaslat új II/A. Fejezetben foglalja össze a kapcsolattartás formáit, valamint az ügyfél és a
hatóság között, illetve a hatóságok egymás közötti kapcsolattartását.
A módosítás a kapcsolattartásnak alapvetően két formáját ismeri, így az írásbeli és a szóbeli
kommunikációt. Írásbeli kapcsolattartás történhet az irat 28/A. § (1) bekezdésében felsorolt
módokon történő továbbításával, így a hagyományos postai kézbesítés mellett a személyesen
átadás útján, telefaxon, kézbesítési meghatalmazott, hatósági kézbesítő vagy kézbesítési
ügygondnok közreműködésével, továbbá hirdetményi és a jogszabályban meghatározott
feltételeknek megfelelő elektronikus úton. A jelenlévők közötti kapcsolattartás szóbeli.
Ha a hatóságnak szabad választási joga van arra vonatkozóan, hogy melyik kapcsolattartási
formát választja, a Ket. 7. §-ában foglalt költségtakarékossági és hatékonysági elv alapján kell
választania azt a formát, amelyik az ügyfélnek és a hatóságnak a legkevesebb költséget
okozza, és amely révén az eljárás a lehető leggyorsabban lefolytatható.
A Javaslat egyik kapcsolódó garanciális szabálya egy, a kapcsolattartás megkönnyítését célzó
rendelkezés, amely szerint az ügyféllel való kapcsolatfelvétel alkalmával a hatóságnak fel kell
hívnia az ügyfél figyelmét a kapcsolattartás egyszerűbb, gyorsabb formáira (a gyakorlatban ez
várhatóan úgy jelenik meg, hogy a hatóság elkéri az ügyfél telefonszámát és e-mail címét). A
legtöbb esetben a hatóság az eljárás megindításáról szóló, 29. § szerinti értesítés
megküldésével veszi fel a kapcsolatot az ügyféllel, így ennek az értesítésnek kell a
figyelemfelhívást tartalmaznia. Az első kapcsolatfelvétel más eseteire, például a kérelem
szóbeli előterjesztésekor vagy az eljárás megindításáról szóló értesítés mellőzése esetére
tekintettel célszerű ugyanakkor az általános, rugalmasabb megfogalmazás.
Az elektronikus kapcsolattartásra a Javaslat a Ket. eddigi szabályozásától eltérően a technikai
fejlődésre tekintettel nem határoz meg részletszabályokat, mivel arról elegendő
kormányrendeleti szinten rendelkezni, ezzel összhangban a X. Fejezet is jelentősen módosul.
Az elektronikus úton történő kapcsolattartást a fejezet írásbeli kapcsolattartásnak minősíti
akkor, ha az a központi rendszeren keresztül zajlik. A minősített vagy fokozott biztonságú
elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentumok is a központi rendszeren keresztül
(de az ügyfélkapus azonosítás nélkül) továbbíthatók. Ahol tehát a Javaslat pusztán az
elektronikus úton való kapcsolattartásról rendelkezik, az alatt a Ket.-ben meghatározott
feltételeknek megfelelő, tehát az írásbeliség követelmények eleget tevő forma értendő. Az
ettől eltérő elektronikus forma, az ügyfélkapus azonosítás nélkül elküldött elektronikus levél
nem minősül elektronikus útnak.
96
A telefonos, a rövid szöveges üzenetben történő és az írásbelinek nem minősülő elektronikus
úton (e-mailen) keresztül történő kapcsolattartás az írásbeli és szóbeli kommunikációs
formákkal szemben olyan speciális formák, amelyeken keresztül kifejezetten csak a
tájékoztatáskérést és -nyújtást teszi lehetővé a Ket., ezt is csak az ügyfél és az ügy megfelelő
azonosítását követően. E kapcsolattartási formák esetén a jelenlegi technikai feltételek nem
teszik lehetővé annak egyértelmű bizonyítását, hogy a küldő és a címzett között létrejött a
kapcsolat, sem a küldő, sem pedig a címzett azonosítása nem lehetséges, továbbá nem
valósítható meg az ily módon közölt információ utólagos rekonstruálása. Ennek megfelelően
a Javaslat nem teszi lehetővé a telefonon és az sms-ben történő kapcsolattartást olyan esetben,
amikor ahhoz joghatás fűződne, ideértve az idézést is. Ez a szabály összhangban van a
kialakult hatósági és bírósági gyakorlattal, amely vitathatósága miatt nem engedi, illetve nem
ismeri el a joghatással járó eljárási cselekmények telefon útján történő elvégzését. Annak
természetesen nincs akadálya, hogy a hatóság előzetesen telefonon egyeztesse az ügyfelekkel
és az eljárás egyéb résztvevőivel az eljárási cselekmény (szemle, meghallgatás) időpontját, ez
azonban nem alkalmas joghatás kiváltására, egyúttal az eljárási cselekmény időpontjáról szóló
végzést is meg kell küldeni az érintetteknek.
Az eljárások lassúságának egyik lényeges oka a hatóságok közötti kommunikáció
körülményessége. 2011. január 1-jén lép hatályba az a módosítás, amely a hatóságokat
elektronikus úton való kapcsolattartásra kötelezi. Az elektronikus kapcsolattartás alól a
Javaslat szűk körben enged kivételt: ha az iratok nagy mennyisége miatt vagy az adathordozó
jellegéből adódóan az elektronikus úton továbbítható irattá való átalakítás aránytalan
nehézséggel vagy az eljárás elhúzódásával járna, vagy ha az elektronikus úton való
kapcsolattartás lehetetlen. A Javaslat tehát figyelemmel van a költségtakarékosság és a
hatékonyság követelményének érvényesítésére.
A 18. §-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy hatósági eljárás két módon indulhat meg: hivatalból vagy
az ügyfél kérelmére. A Ket. 29. § hatályos (1) bekezdésében említett bejelentés, panasz,
nyilatkozat, más hatóság kezdeményezése vagy a hatóság észlelésének speciális formája, így a
hivatalból induló eljárás kiváltó oka vagy - több külön jogszabályban - a kérelem sajátos
elnevezése, ezek említése, felsorolása mind a kérelemre, mind a hivatalból történő eljárás
megindításánál pontatlan. Annak érdekében, hogy a hatóságok számára is könnyebben
megállapítható legyen, hogy tartalmilag kérelemről vagy lényegében közérdekű bejelentésről
van szó, kiegészül a Ket. azzal, hogy a kérelemnek tartalmaznia kell az ügyfélnek a hatóság
döntésére vonatkozó kifejezett kérelmét; e szabálynál is érvényesül természetesen a tartalom
szerinti elbírálás elve.
Az eljárást kezdeményező, de ügyfélnek nem minősülő személy tájékoztatásáról is
rendelkezik a Javaslat: a hatóság tájékoztatási kötelezettsége csak külön erre irányuló kérelem
esetén áll fenn, és a tájékoztatás tartalmilag az eljárás megindításának tényére korlátozódik. A
tájékoztatási kötelezettség a hatóság közérdekű adatok hozzáférhetővé tételére vonatkozó
kötelezettségét nem érinti.
A Javaslat szerint „egyszerű megítélésű” fordulat alá tartozó eset helyett akkor mellőzhető az
értesítés, ha az eljárás megindítása után a hatóság öt munkanapon belül meghozza a döntést. E
szabály így azzal is összhangban van, hogy az eljárás megindításától számított öt munkanapon
kell az értesítést megküldeni, és ugyanennyi idő áll rendelkezésre a hiánypótlási felhívás
kibocsátására és a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítására is. A döntések
egybefoglalását lehetővé tévő rendelkezéssel összhangban [73. § (3) bekezdés] arra is
97
lehetősége van a hatóságnak, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés már a hiánypótlási
felhívást tartalmazza (az eljárás megindítására irányuló kérelmet előterjesztő ügyfél esetében).
A Javaslat pontosítja az értesítés tartalmát is. Indokolt ugyanis, hogy az értesítés
meghatározza az ügyintézési határidő mellett azokat a határidőket is, amelyek az ügyintézési
határidőbe nem számítanak be, hiszen az ügyfajtára irányadó ügyintézési határidő önmagában
nem ad hiteles képet az eljárás lehetséges időtartamáról.
A hirdetményre és a közhírré tételre vonatkozó szabályok módosítását a 38/2002. (IX. 25.)
AB határozatban összefoglalt követelmények indokolják. A hatóságok gyakorlata úgy alakult,
hogy ha jelentős számú ügyfelet kellett az eljárás megindításáról értesíteni - amely körülmény
megítélése lényegében a hatóságok szabad mérlegelésén múlott - akkor egyéni értesítés
helyett csak a hirdetményi közlés szabályai szerint jártak el. Az Alkotmánybíróság - a
csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 30. §-át vizsgálva -
ugyanakkor kimondta, hogy az „adminisztráció terheinek, költségeinek csökkentése
érdekében alkalmazott hirdetményi kézbesítés és a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának
követelménye között közvetlen összefüggés nem állapítható meg, így a jogorvoslathoz való
jog korlátozásának nincs alkotmányos indoka”. A jogorvoslathoz való jog érvényesítését
feltételezi, hogy azok, akiknek jogát, jogos érdekét érinti az ügy, közvetlenül tudomást
szerezhessenek az eljárás megindításáról, így a hirdetményi közlés alkalmazására -
alkotmányossági szempontból - önmagában nem indok az, hogy az egyéni értesítések száma
adott esetben a több százat is meghaladja.
A kérelmező ügyfélnek szóló értesítés két fontosabb elemmel bővült: egyfelől a hatóság
mulasztása esetén követendő eljárásról való tájékoztatással, ez vezethet ugyanis ahhoz, hogy
az ügyfelek jogaik ismeretében dönthessenek az őket ért jogsérelem orvoslásáról. Másfelől az
értesítés az Avtv. 3. § (6) bekezdésére tekintettel külön kitér arra, miszerint fel kell hívni az
ügyfél figyelmét, hogy kérelme alapján a szükséges adatainak kezeléséhez való hozzájárulását
vélelmezik.
A közhírré tétel módja a helyi viszonyoktól függ, joghatás nem a közhírré tételhez, hanem a
hirdetményi közléshez kötődik, a Javaslat erre tekintettel a közhírré tétel útján való értesítést
csupán lehetőségként jelöli meg. A közhírré tétel során a hatóság bármilyen olyan eszközt
választhat, amellyel az ügy nagyobb nyilvánosságot kaphat, így például helyi újságban,
rádióban, televízióban való vagy szórólapon történő közhírré tételt.
A tervezet a társadalmi és érdekképviseleti szervezetek eljárásba való bekapcsolódásának
elősegítése érdekében felhatalmazást ad a Kormánynak adatbázis létrehozására. A tervezet
koncepciója szerint ez az adatbázis arra szolgál, hogy ha ebbe bejelentkeznek a társadalmi és
érdekvédelmi szervezetek, valamint megjelölik, hogy mely alapvető jogot vagy közérdeket
kívánják védeni mely típusú hatósági eljárásokban, akkor az ilyen hatósági eljárás
megindításáról a hatóságok az adatbázis alapján külön értesítést küldenek a Ket. 29. § (2)
bekezdésének alapján. Az adatbázist a kormányzati portál tartalmazná. Az adatbázisba való
jelentkezés természetesen nem feltétele annak, hogy az érintett szervezet részt vehessen az
eljárásban, csupán - a tervezet szándékai szerint - elősegíti, hogy az eljárás korai fázisában
értesüljön a hatósági eljárás megindításáról minden érintett szervezet. Az egyéni értesítés
egyrészt minden bizonnyal hatékonyabb eszköze az eljárásról való tudomásszerzésnek, mint a
hatályos szabályok alapján történő hirdetményi értesítés, másrészt az értesítés egyaránt
tartalmazza azokat az üggyel kapcsolatos adatokat is, amelyek megismerésére ismert
ügyfélként van joguk (az ügy száma, az ügyintéző neve és elérhetősége, az iratokba való
betekintés és a nyilatkozattétel lehetőségére irányuló tájékoztatást, a kérelmező ügyfél nevét)
és azokat is, amelyeket egyébként a hirdetményből ismerhetnének meg (az ügy tárgyát és
rövid ismertetését, adott esetben a hatásterület határait).
98
A Javaslat kiegészíti a magyar nyelvet nem beszélő ügyfél részvételével folyó eljárás
nyelvhasználati szabályaival a hatályos rendelkezéseket. A Javaslat tekintettel van arra, hogy
a tisztességes ügyintézés követelményéből az is fakad, hogy nemcsak a kérelmező ügyfél
kérheti a döntések fordítását, hanem az a személy is, akivel szemben - hivatalbóli vagy
ellenérdekű ügyfél kérelmére indult eljárásban - az eljárás folyik. Ilyen esetben az eljárás
indokolatlan elhúzódásával járna, ha a magyar nyelvet nyilvánvalóan nem beszélő ügyfél
számára magyar nyelven küldenék meg az egyes döntéseket, és az ügyfélnek külön kellene
kérnie - magyar nyelven - a fordítást. A fordítással járó költségek ugyanakkor a magyar
nyelvet nem beszélő személyt terhelik.
A 19. §-hoz
A Ket. tulajdont korlátozó vagy arra alkalmas jogintézményeivel (ideiglenes intézkedés,
lefoglalás, biztosítási intézkedés) való összhang érdekében a Javaslat ideiglenes biztosítási
intézkedés néven vezet be új szabályozást. A cél az ideiglenes biztosítási intézkedés
bevezetésével, hogy ha az eljáró hatóság az eljárása során észleli, hogy az ügyfél például az
eljárás elhúzására vagy meghiúsítására törekszik, és ebből megállapítható a későbbi
kötelezettség teljesítésének veszélye, akkor a hatóság kezében legyen olyan eszköz, amellyel
a kötelezettség későbbi teljesítését biztosítani tudja.
Az ideiglenes intézkedés visszavonásának és hatályvesztésének eseteiről is rendelkezik a
Javaslat. Ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, a
hatóság ezt követően, akár a határozat meghozatalával egyidejűleg elrendelheti a 151. §
szerinti biztosítási intézkedést, így ha a hatóság határozatának jogerőssé válásával meg is
szűnik az ideiglenes biztosítási intézkedés, a biztosítási intézkedés elrendelésével még a
végrehajtási eljárás elrendelése előtt is biztosítható a pénzkövetelés vagy meghatározott dolog
zárlata.
Az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye
[Ket. 98. §], aminek viszont nincs halasztó hatálya [Ket. 101. §].
A 20. §-hoz
A Javaslat koncepciója szerint a jövőben nem számít a kérelem érdemi vizsgálat nélküli
elutasításának indokául önmagában az, ha a kérelem áttételének alapjául szolgáló adatok
hiányoznak, és azok hivatalból sem állapíthatóak meg. Az ilyen esetekben a jövőben
hiánypótlási felhívást kell kibocsátani, és annak alapján az ügyet áttenni. A hiánypótlás
elmulasztása esetén pedig a hatóság az eljárást megszüntetheti.
A Javaslat kimondja, hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélkül elutasítható, ha a kérelem idő
előtti. Abban az esetben ugyanis, ha jogszabály vagy a hatóság meghatározza azt a határidőt,
amelyen belül a kérelem benyújtható, akkor a legkorábbi időpontot megelőzően benyújtott
kérelem elbírálására nincs lehetőség, és hatását tekintve azonosan kell kezelni, mint azt az
esetet, amikor a kérelem benyújtása a jogszabály vagy a hatóság által meghatározott határidőn
túl történik.
A Javaslat úgy rendelkezik, hogy érdemi vizsgálat nélkül elutasítható a kérelem, ha az
nyilvánvalóan nem az előterjesztésre jogosulttól származik. Ha jogszabály anyagi jogi
szempontok szerint meghatározza, hogy pontosan ki jogosult a kérelmet benyújtani, akkor a
hatóság a kérelem előzetes, a hiánypótlás szabályaira tekintettel történő vizsgálata során
megállapíthatja a jogszabályi feltételek hiányát, ilyenkor indokolatlan az eljárás
lefolytatásának és érdemi döntés meghozatalának az elvárása, lévén az eljárás eredményeként
csak elutasító döntés születhet.
99
A 21. §-hoz
A Javaslat koncepciójának megfelelően szükségtelen külön utalni arra, hogy az egyes eljárási
cselekményekről végzésben rendelkezik a hatóság, hiszen a hatóság a nem érdemi, de az
eljárás során felmerült minden kérdésben döntést hoz.
A Ket. 34. §-a értelmében a kérelem a határozat jogerőre emelkedéséig vonható vissza, ezért
az erre vonatkozó rendelkezést szükségtelen az eljárás megszüntetésének szabályainál
megismételni. Kiemelendő, hogy a szövegrész hatályon kívül helyezése nem jelenti a
visszavonásra vonatkozó szabályok módosítását.
A Ket. 31. § (1) bekezdés e) pontja teszi lehetővé hivatalbóli eljárás esetén az eljárás alapjául
szolgáló körülmény megszűnése esetén az eljárás megszüntetését. Gyakori, hogy a kérelemre
indult eljárásnál is okafogyottá válik az eljárás (pl. az ellenérdekű ügyfél teljesíti
kötelezettségét), a kérelmező ügyfél azonban nem vonja vissza a kérelmét, így nincs jogszerű
lehetőség az eljárás megszüntetésére.
Visszaélésekhez vezethet, ha az eljárás megszüntetésének kötelező esete az, hogy az ügyfél
nem gondoskodik alkalmas képviselőről, habár az eljárás folytatásának lenne helye. Pontatlan
volt a Ket. 31. § (1) bekezdés f) pontjának megfogalmazása abból a szempontból is, hogy
több ügyfél részvétele esetén akkor sem szüntethető meg az eljárás, ha csak egy ügyfél nem
gondoskodik képviselőről vagy jár el személyesen.
Az eljárás megszüntetésének egyik oka lehet, ha az ügyfél a kérelmére induló eljárásban nem
tesz eleget a hiánypótlási felhívásnak, ideértve a nyilatkozattételre való felhívást is [Ket. 51.
§]. A Ket. vonatkozó rendelkezéseinek összevetése alapján lesz egyértelmű, hogy a
nyilatkozattétel elmaradása esetén akkor szüntethető meg az eljárás, ha az megakadályozta a
tényállás tisztázását, és nem volt mód a rendelkezésre álló adatok alapján való
döntéshozatalra.
A 31. § (3) bekezdése a jogbiztonságot sértő módon, a mérlegelési körülmények
meghatározása nélkül a hatóság mérlegelésére bízta, hogy az illeték- és díjfizetési
kötelezettség elmulasztása esetén az eljárást megszünteti-e vagy sem. A Javaslat az (1)
bekezdés új h) pontjában akként foglal állást a kérdésben a befizetési fegyelem javítása
érdekében is, hogy kötelező az eljárást megszüntetni ebben az esetben. Ugyanez a szabály
érvényesül a szakhatósági eljárásért fizetendő illetékek, díjak esetén.
Az eljárás megindítására irányuló kérelem visszavonása esetén a hatóság megszüntető végzést
hoz, de a már meghozott - még nem jogerős, de nem is jogszabálysértő - határozatát
visszavonni nem tudja, és a felügyeleti szerv sem tudja megsemmisíteni, mivel az nem
törvénysértő. A Javaslat a probléma rendezése érdekében egyértelművé teszi, hogy a hatóság
a döntését visszavonja.
A 22. §-hoz
A Javaslat tisztázza, hogy az eljárás felfüggesztésének alapvetően két oka lehet: törvényben
rögzített felfüggesztési ok áll fenn, így egy előzetes kérdést kell eldönteni, vitás a jogutód
kiléte, hatósági közvetítői eljárás indul vagy a hatóságot új eljárásra kötelező bírósági döntés
ellen felülvizsgálati vagy perújítási kérelmet nyújtottak be. A felfüggesztés másik oka lehet,
ha az ügyfél - kötelező felfüggesztési ok hiányában, egyéni körülményei miatt - kéri az
eljárás felfüggesztését.
A Javaslat értelmében a szakértői vélemény elkészítésének időtartama az ügyintézési
határidőbe nem számít be, így ilyenkor a jövőben az eljárás felfüggesztésének nem lesz helye.
100
A Javaslat a mérlegelési szempontok meghatározásával lehetővé teszi, hogy a hatóság egy
alkalommal, legfeljebb hat hónapra felfüggessze az eljárást hatósági közvetítő kirendelése
esetén, a közvetítői eljárás nyugodt lefolytatása érdekében. A módosítás összhangban áll a
Javaslatnak a hatósági közvetítői tevékenységet elősegítő koncepciójával.
A 32. § új (7) bekezdése tisztázza, hogy a csak kérelem alapján indítható és az ügyfél indokolt
kérelmére felfüggesztett eljárás folytatásának csak az ügyfél kérelmére van helye, ilyen irányú
kérelem előterjesztésére viszont az ügyfél feltehető érdekmúlására tekintettel - a Pp.
szabályaihoz hasonlóan - a felfüggesztéstől számított hat hónapon belül van lehetőség.
A 23. §-hoz
A Javaslat pontosítja, hogy a határozat meghozatalára vonatkozó ügyintézési határidő
vonatkozik az eljárást megszüntető végzésre, valamint a fellebbezési eljárásban az elsőfokú
döntést megsemmisítő és az első fokú döntést hozó hatóságot új eljárásra utasító végzésre is.
Mivel a Javaslat áttér a határidő munkanapokban való számítására, és egyúttal törekszik az
eljárási határidők csökkentésére is, az ügyintézési határidő az Áe.-ben megszokotthoz képest
22 munkanapra változik. A Javaslat szerint az ügyintézési határidőnek 2014-től tizenöt
munkanapra kell csökkennie.
A Javaslat áttér a határidők munkanapban való számítására, így az egyes határidők harminc
napról huszonkét munkanapra, tizenöt napról tíz munkanapra, nyolc napról öt munkanapra
módosulnak, és kivételesen marad három munkanapos határidő is. A hatályos szabályozás
alapján a rövid belső eljárási határidők miatt a hatóságok sokszor úgy lépnek túl egyes
ügyintézési határidőket, hogy nem is volt lehetőség a határidő betartására. Ha az ügyintézési
határidő három nap, és a kérelem pénteken érkezett, a jogszerű eljárás nem volt elvárható.
További problémát jelentettek a három- vagy négynapos munkaszüneti napok. A
munkanapokban történő határidő-számítás lehetővé teszi, hogy a hatóság akadálytalanul
betartsa az ügyintézési határidőt hosszabb munkaszünetek esetén is. A határidők napokban
való számítása oda vezetett, hogy a hatóságoknak egy nap állt rendelkezésre az eljárás
megindításáról szóló értesítésre, azaz egyetlen nap alatt kellett a hatásterület határait
megállapítania, az ügyfelek körét, nevüket, címüket felderítenie. A felsorolt eljárási
cselekmények elvégzésére szabott szűk határidő nem tette lehetővé az alapos vizsgálatot, így
az eljárás megindításáról szóló értesítés jogintézménye nem tudta betölteni szerepét, ami az
ügyfelek érdekeivel is nyilvánvalóan ellentétes. A módosítás elősegíti az ügyintézés
hatékonyságának javulását az egyenletes ügy eloszlás biztosításával. A határidők
munkanapokban való számítása kiszámíthatóvá teszi a hatóságok működését, ugyanakkor az
ügyfelek terheit nem növeli. Kivételesen maradt napokban megállapított határidő a Ket.-ben,
mivel adott esetben a határidők munkanapokban való számítására való áttérés például a
Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénnyel (a továbbiakban: Pp.) való összhangot
bontaná meg.
A Javaslat új rendelkezéssel egészíti ki a hatályos szabályozást, amely meghatározza, hogy a
hatóságnak huszonkét munkanapon belül nem csupán a döntést kell meghoznia, hanem
intézkednie is kell a döntés közlése iránt. Nem elegendő tehát az, hogy a kiadmányozás
megtörténjen, ezt követően ugyanis haladéktalanul közölni is kell a döntést az ügyféllel. A
Ket. ugyanakkor csak akkor tekinti közöltnek a döntést, ha az ügyfél azt kézhez kapta, vagy
egyébként beállt a kézbesítési vélelem, a közlés idejét azonban indokolatlan és a különböző
közlési formákra tekintettel méltánytalan lenne az ügyintézési határidő részévé tenni, sőt a
Javaslat kifejezetten az ügyintézési határidőbe nem számító időtartamok közé emeli a
postázás és a hirdetményi közlés idejét. A Javaslat végül azt a megfogalmazást választotta,
hogy a hatóságnak az ügyintézési határidőn belül intézkednie kell a döntés közlése iránt. Ez a
101
rendelkezés összhangban áll a Ket. Szakértői Bizottság 6. számú módszertani
állásfoglalásával is, amely szerint az ügyintézési határidő megtartása szempontjából a
határozat meghozatalának időpontja az a nap, amikor a hatóság a Ket. 78. § (5) bekezdésében
szabályozott módon közölte határozatát, illetőleg megtette az ennek érdekében szükséges
intézkedést. Az utóbbi szövegfordulat arra vonatkozik, hogy postai úton történő közlésnél a
hatóságot is megilleti ugyanaz a kedvezmény, amelyet a 65. § (4) bekezdése az ügyfél
számára megad. Mivel azonban a szakértői állásfoglalás nem norma, és a gyakorlatban sem
érvényesült az idézett megállapítás, a Ket.-ben szükséges rendezni, hogy miként kell az
ügyintézési határidőt számítani, továbbá az mikor minősül megtartottnak. Az állásfoglalás a
tekintetben is helyesen értelmezte a Ket.-et, hogy a másodfokú döntést hozó hatóságra
irányadó ügyintézési határidő szempontjából az a nap a mérvadó, amikor az iratoknak az első
fokú döntést hozó hatóság részére történő továbbítására sor került, figyelemmel arra, hogy a
másodfokon hozott döntést is az első fokon eljárt hatóság fogja végül közölni.
A Javaslat jelentős újítása, hogy rögzíti az általános belső ügyintézési határidőt: a Javaslat a
belső ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezések jelentős részét hatályon kívül helyezi,
ehelyett az általános eljárási kötelezettségek között rögzíti, hogy a hatóságnak törvényben
meghatározott eljárási cselekményeit haladéktalanul, de legkésőbb öt munkanapon kell
elvégeznie. A Ket. idáig ugyanis a legtöbb döntés meghozatalának határidejét nem
tartalmazta, így nem volt világos, hogy az ügyfél eljárás megindításán kívüli többi kérelme,
így az igazolási kérelem, a költségmentességi kérelem vagy például az egyes önálló
fellebbezési kérelmek tárgyában mennyi időn belül dönt a hatáskörrel rendelkező hatóság.
Ezek ügyintézési határideje a jövőben tehát öt munkanap.
A hatályos Ket. általában a kiskorú ügyfél részvételének esetére írja elő az eljárás soron kívüli
lefolytatását, ez a szabály azonban nincs tekintettel arra, hogy a kiskorú ügyfél érdekei nem
feltétlenül minden hatósági eljárásban forognak veszélyben: nincs arra indok, hogy például a
kiskorú nevére vásárolt gépjármű okmányait az okmányirodában soron kívül adják ki. A
Javaslat ezért szűkíti a soron kívüliség alkalmazhatóságát.
Belföldi jogsegély esetén a megkereséstől az annak teljesítéséig eltelt időtartam jelenleg nem
szerepel az ügyintézési határidőbe be nem számító időtartamok között, holott ez az eljáró
hatóság hatókörén kívül eső, eljárási időt hosszabbító, de eljárás felfüggesztésére rendszerint
okot nem adó cselekmény. Ezen hiányosság kiküszöbölésére a Javaslat egyértelművé teszi,
hogy az ügyintézési határidőbe a jogsegélyeljárás időtartama nem számít bele.
A hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló
felhívástól annak teljesítéséig terjedő idő sem számít bele az ügyintézési határidőbe. E
rendelkezés alkalmazandó a Ket. 40. § (4) bekezdése értelmében a képviseleti jogosultság
igazolására, valamint a képviselet ellátására alkalmas képviselőről való gondoskodásra
irányuló felhívás, valamint a Ket. 40. § (8) bekezdés alapján nyilatkozattételre történő felhívás
időtartama tekintetében.
A Ket. hatályos 36. § (2) bekezdése értelmében, az ügyféltől nem kérhető olyan adat
igazolása, amelyet valamely hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának
tartalmaznia kell. Ez okból - a jogsegélyhez hasonló módon - meg kell keresni a
nyilvántartást vezető hatóságokat az adatszolgáltatás végett. A gyakorlatban kérdésként
merült fel, hogy az ügyintézési határidő ilyenkor tovább folyik-e, és a belföldi jogsegélyre
vonatkozó szabályokat kell-e alkalmazni, vagy az adatszolgáltatás ideje nem számít be az
ügyintézési határidőbe. A belföldi jogsegélyre vonatkozó határidő-számítás rendezésével -
azzal összhangban - az ügyfél helyetti adatbeszerzés idejét is rendezi a módosítás. A Javaslat
az adatszolgáltatást teljesítő hatóságok számára ötnapos ügyintézési határidőt szab.
102
A szakhatósági eljárás időtartama magában foglalja a szakhatósági állásfoglalás
megállapításának idejét, valamint a szakhatósági egyeztetés és a szakhatóság felügyeleti
szervének eljárásához szükséges - de korlátok közé szorított - időtartamot is.
Az informatikai rendszerben beálló üzemzavar mellett számos olyan külső ok lehet, amely a
hatóság munkáját a hatóságnak fel nem róható módon teljes mértékben ellehetetleníti. Ez az
időtartam az ügyintézési határidőbe értelemszerűen nem számíthat bele, így nem vehetők
figyelembe azok az időtartamok sem, amelyek a hatóság befolyásán kívül esnek.
Az iratfelterjesztés határidejét illetően a Ket. csak a felügyeleti szerv eljárására utalt, noha a
fellebbezési kérelem és az iratok felterjesztését követően a másodfokú eljárás is az iratoknak a
fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz való érkezésekor kezdődik.
A Javaslat alapján nemcsak a kiskorú ügyfél esetén, hanem általában a soron kívül
folytatandó eljárásokban rövidebb idővel lehet meghosszabbítani az eljárást, mint az általános
szabály szerint. Ellentmondásosnak tűnik ugyan a szabály, hogy a soron kívül folytatandó
eljárásnál is van helye meghosszabbításnak, azonban könnyen előfordulhat, hogy az
ügyintézési határidőn belül még soron kívüli eljárásban sem tud eljárni a hatóság. Jogpolitikai
cél ugyanakkor, hogy ilyen esetben viszont már csak kisebb mértékben legyen
meghosszabbítható az eljárás.
A Javaslat világossá teszi, hogy az eljárás meghosszabbításának csak az ügyintézési határidő
letelte előtt van helye. A határidő meghosszabbítása a döntésekre vonatkozó koncepcióváltás
értelmében - és a fennálló gyakorlattal, illetve a Ket. Szakértői Bizottság állásfoglalásával
ellentétben - természetesen csak döntésben történhet, amely tartalmazza a meghosszabbítás
indokát, és arra a döntés közlésének általános szabályai is vonatkoznak.
A 24. §-hoz
1.	A Javaslat bevezeti a hatóságnak az illeték és díj visszafizetésére vonatkozó kötelezettségét
az ügyintézési határidő elmulasztásának esetére.
A módosítás az Áht. 11/B. § (1) bekezdéséhez kapcsolódik, amely szerint, ha az ügyfél az Itv.
szerinti államigazgatási eljárási illetéket az Itv. 73. § (1)-(3) és (6) bekezdésében
meghatározott időpontig maradéktalanul megfizette (lerótta) és az eljáró hatóság a reá
irányadó eljárási szabályokban meghatározott ügyintézési határidőt az ügyfélnek fel nem
róható okból nem tartotta meg, akkor az eljáró hatóság az illeték 50%-át, az ügyintézési
határidő kétszeresének túllépése esetén pedig a teljes illeték megtérítésére köteles, feltéve,
hogy az illeték visszatérítésének egyébként nincs helye.
A Javaslat ehhez képest lényegében automatikussá teszi a hatóság fizetési kötelezettségét,
hiszen az nem függ attól, hogy az ügyfél befizette-e az illetéket, vagy hogy erre egyáltalán
köteles volt-e, a személyes és tárgyi illetékmentes eljárásokra is átalányfizetési kötelezettséget
ír elő. A Javaslat a szabály alkalmazását azzal is kiterjeszti, hogy nemcsak azokban az
eljárásokban kell alkalmazni, amelyek megindításáért illetéket kellett fizetni, hanem azokra is,
amelyek megindításáért díjat kell fizetni. A díj visszafizetése egyben valódi szankciót jelent a
hatóság számára a mulasztásáért, hiszen a díj a hatóság saját bevételét képezi szemben az
illetékkel, amely a központi költségvetésbe folyik be.
A visszafizetés ugyanakkor nem hivatalból történik, vagyis nem a hatóság észlelésén és
„önbírálatán” múlik: a Javaslat a határozat és az eljárást megszüntető végzés új tartalmi
elemeként tartalmazza a 33/A. § alkalmazhatóságára való felhívást, az ügyfél pedig a döntés
kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül kérheti az illeték vagy díj visszafizetését. A
kérelemről az ügyintézési határidőt túllépő hatóság fellebbezhető végzésben dönt.
103
Az ügyintézési határidőre vonatkozó törvényi rendelkezések megfelelően szabályozzák azt a
kérdést, hogy mi nem számít be a határidőbe az ügyfél, illetve a hatóság részéről, így a
hatóság oldaláról nincs szükség a felróhatóság vizsgálatára: a hatóság felelősségi körébe
tartozik, hogy a törvényi keretek között határidőre befejezze az ügyet.
2.	A Pp. szabályaihoz hasonló jogintézményt vezet be a Javaslat az eljárások egyesítésének
lehetővé tételével. Az eljárások egyesítése elősegíti azt, hogy az egymással összefüggő
ügyekben a hatóság egy eljárásban járjon, így a tényállás tisztázása során például nem kell
ugyanazt az ügyfelet nyilatkozattételre felszólítani, ugyanazt a tanút két alkalommal
meghallgatni. Az eljárások egyesítése jelentősen csökkentheti mind a hatóságok, mind az
ügyfelek és az eljárás egyéb résztvevőinek idejét és költségeit.
Az ügyek együttes eldöntésének célja nem jelenti azt, hogy kizárt lenne az egyesítést
követően külön-külön döntést hozni az egyesített ügyekben, hiszen miközben a hatóság
együttesen vizsgálja a kérelmeket, tisztázza a tényállást, felmerülhetnek olyan okok, amelyek
végül az együttes döntést nem teszik lehetővé. Az egyesítés az egyes ügyek ügyintézési
határidejét nem érinti: ha két huszonkét munkanapos ügyintézési határidejű ügyet egyesít a
hatóság, amelyek közül az egyik előbb indult, akkor a korábbi, az előbb letelő határidőig
döntést kell hoznia a hatóságnak.
A 25. §-hoz
A Javaslat lényegesen változtat a kérelem benyújtásának szabályain. A Ket. 34. § (1)
bekezdése szerint a kérelmet a hatósághoz írásban lehetett benyújtani, a természetes személy
ügyfél azonban kérelmét szóban is előterjesztheti. Indokolatlan a természetes és a nem
természetes személyek közötti különbségtétel. A Javaslat ezért - összhangban a II/A.
Fejezetben szabályozott kapcsolattartási módokkal - kimondja, hogy a kérelmet írásban és
szóban, illetve jogszabályban meghatározott feltétellel és a más jogszabályokból már ismert
módon, az értelmező rendelkezések között definiált gépi adathordozón (tipikusan CD-n) is be
lehet nyújtani. A gépi adathordozón benyújtott kérelem specialitását az adja, hogy sem
írásbelinek, sem egyébként elektronikusnak nem minősíthető egyértelműen, az átvételt,
tartalmat külön módon kell igazolni a hatályos szabályok szerint is - ennek szabályozására
viszont elegendő a kormányrendeleti szint. A kérelem telefonon a hatályos szabályok szerint
csak a (2) bekezdésben meghatározott rendkívüli helyzetekben terjeszthető elő - ilyen
helyzetben kivételt kell alkalmazni a főszabály alól, mely szerint joghatás kiváltására
alkalmas cselekményt nem lehet telefonon folytatni.
A Javaslat az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályokkal összhangban csak
törvény számára teszi lehetővé, hogy elektronikus formanyomtatvány vagy szoftver kötelező
alkalmazásáról rendelkezzen, egyéb jogszabály a kérelem más benyújtási formái mellett
szabályozhatja ezek, illetve a nyomtatvány alkalmazását. A hatóságnak az elektronikus
tájékoztatás szabályai szerint, vagyis az Eitv.-ben meghatározott honlapon kell közzétennie a
formanyomtatvány kitölthető, illetve letölthető, valamint a szoftver letölthető változatát. A
hatóság nem követelheti meg a formanyomtatvány használatát, ha azt nem tette elérhetővé.
Ha a hatóság a közzétételt elmulasztotta, nem szüntetheti meg az eljárást amiatt, hogy az
ügyfél a formanyomtatvány hiányában nem tett eleget a hiánypótlási kötelezettségének.
A Javaslat világossá teszi azt, amit a hatályos Ket. nem egyértelműen kezel: a kérelemre
vonatkozó szabályok nem csupán az eljárás megindításáról szóló kérelemre vonatkoznak,
hanem minden kérelemre, amellyel az ügyfél egyedi ügyben fordul a hatósághoz, így például
igazolási kérelem esetén. E szabályból következik, hogy minden kérelmet tartalma szerint kell
elbírálni, vagy hiányosság esetén hiánypótlási felhívásnak van helye.
104
A 26-27. §-hoz
1.	Az adatvédelmi szabályok keretei között jogszabály a Ket.-ben meghatározott adatokon
kívül más adat szolgáltatását is előírhatja az ügyfél számára, az adatok Ket.-en belüli bővítése
viszont nem célszerű.
A kifejezett kérelem mint a kérelem új tartalmi eleme a hatóság döntése iránti igény
nyomatékosítása. E szabálynál is érvényesül a tartalom szerinti elbírálás elve, vagyis a
kifejezett kérelem semmiképpen nem formálisan értendő.
A Ket. 35. § (2) bekezdésében szükségtelen a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási
módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvényben felsorolt
azonosítók felsorolása, a módosítás viszont tartalmilag nem érinti a szabályt.
2.	Nem kérhető az ügyféltől olyan adat, amely nyilvános, vagy amelyet hatóság, bíróság vagy
a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának
tartalmaznia kell. Ilyen például a cégnyilvántartás, az ingatlan-nyilvántartás, az egyéni
vállalkozók nyilvántartása vagy a zálogjogi nyilvántartás. Egyes nyilvántartások esetén
azonban a nyilvánossá tétel úgy is megvalósulhat, hogy nem maga a nyilvántartás vagy annak
egy része válik nyilvánossá, hanem például a kormányzati portál tartalmazza a nyilvántartás
egyes adatait. Az ilyen esetek ugyancsak a 36. § (2) bekezdése hatálya alá tartoznak.
A 2011-ben hatályba lépő módosítás továbblép az egyablakos ügyintézés megvalósítása
érdekében azáltal, hogy rögzíti, az ügyféltől nem kérhető olyan adat vagy tény igazolása, irat
vagy döntés csatolása, amely valamely hatóságnál, bíróságnál vagy a Magyar Országos
Közjegyzői Kamaránál megvan, vagy azoktól megszerezhető. A belföldi jogsegélynél
alkalmazott fordulat átvételével teszi egyértelművé a módosítás, hogy nem csupán a
jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásban lévő adatokról van szó, hanem minden olyan -
jelenleg mellékletként benyújtandó - adatról, iratról, amely a hatóságnál fellelhető. E szabály
akként sem kerülhető meg, hogy valamely okirati formában benyújtandó mellékletet követel
meg a jogszabály.
A Javaslat nyomatékosítja, hogy az ügyfélnek nem kell külön kérelmet benyújtania annak
érdekében, hogy a hatóság helyette beszerezze az adatokat, az a hatóságnak a Ket.-ből fakadó
kötelezettsége. Az adatkérést a különleges adatok tekintetében az ügyfél kérelméhez köti a
Javaslat, hiszen az adatvédelmi szempontoknak ebben az esetben szigorúbban kell
érvényesülniük. A kérelemnek írásbelinek kell lennie az Avtv. 3. § (2) bekezdése alapján.
3.	A Javaslat a Ket. Szakértői Bizottság 4. számú módszertani állásfoglalásának
alapulvételével felsorolja, hogy a kérelem kézhezvételét követően a hatóság előzetes
vizsgálatának mire kell kiterjednie. Az előzetes vizsgálat célja, hogy az eljárás lefolytatásával
kapcsolatos legfontosabb formai kellékek meglétéről a hatóság meggyőződjön, azaz ne teljen
indokolatlanul az ügyintézési határidő, ha egyébként például a kérelem érdemi vizsgálat
nélküli elutasításának vagy az áttételnek lenne helye.
A módosítás révén az is egyértelművé válik, hogy a 37. § (2) bekezdésében foglalt vizsgálati
kötelezettséghez kapcsolódik az, hogy öt munkanapon belül intézkedni kell a hiánypótlás
iránt. Ezt az előzetes vizsgálatot és az öt munkanap elteltét követően, a kérelem érdemi
elbírálása során felszínre kerülő hiányosságok esetében is lehetősége van azonban a
hatóságnak - kivételesen többszöri - hiánypótlási felhívás kibocsátására.
Nem bocsátható ki hiánypótlási felhívás olyan adat igazolására vagy melléklet csatolására,
amelyet a hatóságnak kell beszereznie. Ez a rendelkezés a jelenlegi gyakorlattól való eltérő
eljárás nyomatékosítását szolgálja. A Ket. Szakértői Bizottság 6. számú módszertani
állásfoglalása ugyanis még azt írta elő, hogy „hiánypótlási felhívás kibocsátásának egyik oka
105
az lehet, hogy az ügyfél valamely, jogszabályban meghatározott mellékletet nem csatolt a
kérelméhez. Amennyiben olyan mellékletről van szó, amely megfelel a 36. § (2)
bekezdésében foglaltaknak, a kérelmező a hiánypótlási felhívás nyomán két megoldás közül
választhat:
-	vagy maga szerzi be a szükséges hatósági igazolást és azt mellékletként csatolja
kérelméhez, vagy
-	az ügyfél-azonosításhoz szükséges adatok közlése és az illeték vagy igazgatási
szolgáltatási díj lerovása mellett előterjeszt egy arra irányuló kérelmet, hogy az előírt hatósági
igazolást az ügyfél helyett és megbízásából az eljáró hatóság szerezze be a megfelelő
társhatóságtól.”
A Javaslat ezzel szemben azt az álláspontot képviseli, hogy az eljárást túlzottan lelassítja, és a
36. § (2) bekezdésében szabályozott jogintézmény céljával ellentétes, ha az ügyfelet a hatóság
a hiányok pótlására szólítja fel, és csak külön kérelemre szerzi be számára az adatokat. A 36.
§ módosítása mellett ezért a Javaslat egyértelművé teszi, hogy ha az adat nyilvános, vagy más
hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara nyilvántartása tartalmazza,
akkor hiánypótlási felhívás kibocsátásának nincs helye, a hatóságnak külön kérelem nélkül is
be kell szereznie az adatokat. E szabály megfelelően alkalmazandó a szakhatóságok eljárása
során is, tekintettel arra, hogy a 45/A. § (6) bekezdése értelmében a szakhatóság közvetlenül
intézkedhet a hiánypótlás iránt.
A 28. §-hoz
A Ket. korlátozott formában, elvi szinten lehetővé tette az egyablakos ügyintézést azáltal,
hogy az elsőfokú eljárásra irányuló kérelmet az ügyfél lakcíme szerinti hatóságnál, ennek
hiányában a jegyzőnél is előterjesztheti. A Javaslat - az egyablakos ügyintézésre vonatkozó
szabályok kibővítése mellett - a vonatkozó szabályt is pontosítja, hiszen a foglalkoztató
székhelye, telephelye szerinti hatóság helyett a jogalkotói szándék az ügyfél munkahelye
szerinti hatóság mint a kérelem benyújtásában közreműködő hatóság megjelölése volt.
A 38. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy ne csak a 12. § szerinti hatóságnál, hanem törvény
vagy kormányrendelet rendelkezése alapján más szervnél (például a családsegítőnél) is
előterjeszthető legyen a kérelem.
Mivel ilyen esetben az ügyfélnek nincs közvetlen tudomása arról, hogy mikor indul az eljárás,
így mikorra várhatja annak befejezését, ezért a módosítás értelmében az eljárásra hatáskörrel
és illetékességgel rendelkező hatóságnak az eljárás megindításáról szóló értesítést arra tekintet
nélkül kell megküldeni, hogy a kérelmező ügyfél ezt kérte-e.
A 29. §-hoz
A Javaslat új modellt teremt az egyablakos eljárásra. A jogintézmény szabályozásával a
Javaslat lehetőséget teremt arra, hogy a magyar jogalkotó úgy rendelkezzen, hogy valamely
jog megszerzéséhez szükséges több eljárást az ügyfél egy „ablaknál”, az ún. közreműködő
hatóságnál tudjon megindítani.
A Ket. e körben csupán alapot kíván teremteni, amelyet az ágazati törvények és rendeletek
felhasználhatnak, de e mellett a Javaslat lehetővé teszi, hogy az adott eljárás igényeinek
megfelelően a közreműködő hatóság a Ket.-ben meghatározottakhoz képest további
feladatokat is ellásson. Az egyablakos eljárásoknak tehát a Ket.-ben foglalt szabályok csupán
a közös magját, egyfajta megoldását fogják alkotni, amelyeket az ágazatok szabadon
alakíthatnak. Főszabályként ezért a Ket. csupán „postás” szereppel ruházza fel a közreműködő
106
hatóságot, amely a kérelmeket továbbítja a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező
hatóságokhoz, amelyek önállóan járnak el, és külön-külön hozzák meg és közlik döntésüket
az ügyféllel. A Ket. maga is felruházza néhány hatáskörrel a közreműködő hatóságot, amely
például jogosult lesz a kérelmek teljességére vonatkozó elsődleges vizsgálatot elvégezni,
ehhez kapcsolódóan hiánypótlási felhívást kibocsátani, illetéket és díjat beszedni, illetve
meghatározott esetekben érdemi vizsgálat nélkül elutasítani a kérelmet, de törvény és
kormányrendelet további hatáskörrel is felruházhatja a közreműködő hatóságot.
A (4) bekezdés kimondja, hogy törvény vagy kormányrendelet a közreműködő hatóság
számára egyéb eljárási feladatokat is meghatározhat. E szabállyal összhangban a Javaslat
módosítja a Ket. hatáskörelvonás tilalmáról szóló rendelkezését, azzal, hogy nem minősül a
hatáskör elvonásának, ha az ügyben hatáskörrel rendelkező, e törvény szerint kijelölt más
hatóság jár el, vagy törvény vagy kormányrendelet alapján több hatóság a hatáskörét
megosztva gyakorolja. Ilyen osztott hatáskörnek minősül például az, ha hiánypótlásra a
közreműködő hatóság és az ügyintézésre egyébként hatáskörrel és illetékességgel rendelkező
hatóság egyaránt jogosult.
A 30-31. §-hoz
1.	A Javaslat visszatér az Áe. szabályozási koncepciójához azzal, hogy kötelezően csak a
tárgyalásról, a lefoglalásról és a jogszabályban meghatározott esetben kell jegyzőkönyvet
készíteni (ilyenre példa a Ket.-en belül a közmeghallgatás és lényegében a hatósági
ellenőrzés), az egyéb, (1) bekezdésben felsorolt eljárási cselekményeknél a hatóság
mérlegelésén, illetve az ügyfél kérelmén múlik, hogy jegyzőkönyvet vagy hivatalos
feljegyzést készít. Mindenképpen szükséges ugyanakkor jegyzőkönyvet készíteni akkor, ha a
hatóság hatósági tanút alkalmazott. Értelemszerű, hogy jegyzőkönyv készül akkor is, ha az
eljárásra vonatkozó ágazati szabály szerint a hatóság a hatósági ellenőrzéskor döntést hozhat
és azt a helyszínen szóban közölheti. A Javaslat nagyobb szabadságot ad a hatóságoknak,
amelyeknek azonban folyamatosan figyelemmel kell lenniük az eljárás érdekeire, hogy a
jegyzőkönyvezés hiánya ne vezethessen később vitákhoz.
Nem indokolt, hogy a jegyzőkönyv több személyes adatot tartalmazzon, mint a hatósági
döntés, így a Javaslat harmonizálja a két irat adattartalmát.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy jegyzőkönyvnek minősül a hangfelvétel, valamint a kép-
és hangfelvétel - e módosításnak elsősorban kodifikációs oka van. A hatóság választja ki a
hatékonyság és a költségtakarékosság elvének megfelelően, hogy a jegyzőkönyv formái közül
melyiket alkalmazza, de az ügyfél vagy az eljárás résztvevője kérheti valamelyik
igénybevételét, ha ennek a költségeit megtéríti.
Hiányoztak a hatósági tanú részvételével kapcsolatban a jegyzőkönyv erre vonatkozó
rendelkezései, a Javaslat ezt most pótolja.
Értelemszerűen nem kell a joghatás kiváltására nem alkalmas eljárási cselekményekről
hivatalos feljegyzést sem készíteni, az erre vonatkozó szabályt a Ket. kommentárjellegének
enyhítése érdekében a Javaslat hatályon kívül helyezi.
2.	A Javaslat egyértelmű szabályokat ad az adatok zárt kezelésére annak érdekében, hogy az
eljárásban résztvevő egyes személyeket a közreműködésük miatt várhatóan fenyegető
súlyosan hátrányos következmény alól mentesítse. A szakértőket illetően a hatályos
jogszabályi környezetre vonatkozóan indokolt eltérő szabályokat alkotni.
A Javaslat álláspontja szerint nem indokolt fenntartani azt a rendszert, hogy csak a hatóság
vezetője dönthessen az adatok zárt kezeléséről.
107
A Javaslat általános jelleggel határozza meg mind az adatkezelésre, mind az iratok kezelésére,
ideértve a jegyzőkönyv vezetésére vonatkozó szabályokat, az ügyintézőre bízva annak
konkrét megvalósítását, hogy a jegyzőkönyv kivonatából ne váljék megismerhetővé a védett
személy. A Javaslat úgy fogalmaz, hogy az iratbetekintési jog biztosítása érdekében a hatóság
-	a jogszabályban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek egyebekben megfelelő
-	kivonatot készít az eljárás során keletkezett minden olyan iratról, amelyből az (1)
bekezdésben meghatározott személy kilétére vonatkozóan következtetés vonható le. Ebből
következik, hogy nem kell a hatóságnak előre elkészítenie a megfelelően kivonatolt
jegyzőkönyvet annak érdekében, hogy - a természetes személyazonosító adatok zárt kezelése
mellett - a tanúvallomás vagy a szemle leírásának más tényezőiből a tanú, szemletárgy
birtokosának személyére vonatkozóan ne lehessen következtetést levonni, hanem elegendő azt
akkor anonimizálni, amikor az iratbetekintésre jogosult e jogával kíván élni.
Emellett a szemle és az idézés helyett alkalmazandó értesítés [Ket. 49. §] vonatkozó szabályai
között is helyet kapott rendelkezés a zártan kezelt adatok védelme érdekében.
A betekintésre jogosult személyek köre a Pp. vonatkozó rendelkezéseivel összhangban bővült
a jegyzőkönyvvezető és a leíró személyével.
A 32-33. §-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a meghatalmazottat adott esetben nem az ügyfél, hanem
annak törvényes képviselője (pl. a kiskorú ügyfél szülei ügyvédet) hatalmazza meg.
A hatóság minden esetben köteles vizsgálni a képviseleti jogosultságot. A Javaslat szerinti
40/A. § a Pp. mintájára pontosan meghatározza, hogy a meghatalmazást hogyan, milyen
formában fogadja el a hatóság. A Ket. értelmező rendelkezéseit a Javaslat kiegészíti a
közokirat és teljes bizonyító erejű magánokirat fogalmával, mely szerint azok alatt - törvény
eltérő rendelkezése hiányában - a Pp.-ben meghatározott fogalmak értendőek. Ezek alapján
közokiratnak nevezzük az olyan papír alapú vagy elektronikus okiratot, amelyet bíróság,
közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott
alakban állított ki, és mint közokirat teljes bizonyító erővel bizonyítja a benne foglalt
intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát,
úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. A
teljes bizonyító erejű magánokirat pedig az ellenkező bizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál
arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára
kötelezőnek ismerte el, feltéve, hogy az alábbi feltételek valamelyikének megfelel: az okiratot
saját kezűleg írta és aláírta; két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem
általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el; a
kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van; a
gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták; ügyvéd az
általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt
okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító
minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített
elektronikus okiratéval megegyezik; az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus
aláírást helyezett el.
A Javaslat megteremti az elektronikus kapcsolattartás során alkalmazható képviselet
szabályainak az alapjait. Egyes jogszabályok már ma is szabályozzák elektronikus eljárás
esetén a képviseletet, ennek azonban a háttérszabályai és technikai feltételei még hiányoznak.
A Javaslat két esetét ismeri el a képviseleti jogosultság igazolásának: az előre bejelentett
képviseleti meghatalmazást és az eseti, elektronikus formanyomtatványon benyújtott,
megfelelően hitelesített igazolást. A Javaslat ugyanakkor megnyitja az utat, hogy jogszabály a
108
képviseleti jogosultság igazolásának más módját határozza meg, így különösen az ügyfélkapu
szabályai között.
A Ket. 40. § (4) bekezdésének módosítását, a „jogszabályi felhatalmazás nélkül, rendszeresen,
anyagi haszonszerzésre törekedve” szövegész hatályon kívül helyezését az indokolja, hogy ha
e képviselet nem valósítja meg a zugírászat tényállását (amely Btk.-beli tényállást viszont a
Ket. értelemszerűen nem ismétli meg, és nem is utal rá, mint ahogy a többi, a hatósági eljárás
kapcsán felmerülő büntető tényállásra sem), akkor az nem tartozik a hatóság érdekkörébe.
Nem fogalmazható meg olyan, a hatósági eljárás jogszerű lefolytatásához kapcsolódó érdek
vagy szempont, amelyből alapján a rendszeres anyagi haszonszerzésre törekvő képviselő
közreműködésének megtagadása következne, ha a képviselő közreműködésével nem árt az
ügyfélnek, illetve az ügyfél felhatalmazása alapján jár el. A rendelkezés aggályos mivoltát
jelzi, hogy a Ket. Szakértői Bizottság 22. számú módszertani állásfoglalása szerint is nehezen
alkalmazhatónak ítélte e szabályt, hiszen a hatóság nem képes megítélni, hogy ez alapján a
rendelkezés alapján bizonyosan a képviselő visszautasításának van-e helye.
A Javaslat a meghatalmazást a Pp. mintájára, azzal összhangban szabályozza, hogy a
meghatalmazás milyen formában rendelkezik bizonyító erővel, milyen fajtái vannak (vagyis
az egész eljárásra vagy csak meghatározott eljárási cselekményre vonatkozik), a
meghatalmazás korlátozása mikor tekinthető hatályosnak.
A 34. §-hoz
A hatályos szabályozás jogszabály megengedő rendelkezéseihez köti a hatósági közvetítő
igénybevételét. Ilyen jogi normák megalkotására szűk körben került sor, a hatósági közvetítés
gyakorlati tapasztalatai mégis kedvezőek. A mind szélesebb körű alkalmazás előmozdítása
érdekében a Ket. vonatkozó rendelkezésének módosítása a korlátok lebontását tartalmazza,
így sem a külön jogszabályi rendelkezés, sem az nem feltétel, hogy nagyszámú ügyfelet
érintsen az ügy.
A Javaslat pontosítja a hatósági közvetítővé válás feltételeire és a hatósági közvetítő
kiválasztására vonatkozó szabályokra vonatkozó, a Kormánynak adott felhatalmazást,
emellett szükségtelen, hogy a Ket. is rendelkezzen a hatósági közvetítő képesítéséről.
A 35-36. §-hoz
A Javaslat lényegesen módosítja a kizárás szabályait az áttekinthetőbb, koherens szabályozás
érdekében.
A Javaslat értelmében a 42. § felsorolja az összes kizárási okot, amelyek az ügy elintézésében
részt vevő személy (ügyintéző, kiadmányozási jogkörrel, illetve hatáskörrel rendelkező
személy, ideértve a szakhatóságnál eljáró ügyintézőt, kiadmányozó személyt is) vagy az egész
hatóság részvételét zárja ki. Speciális rendelkezés található a jegyzőre, annak kettős
jogállására tekintettel, hiszen a jegyző számos államigazgatási feladatot lát el, ugyanakkor
önkormányzati alkalmazásban áll, vezeti a képviselő-testület hivatalát. Erre a körülményre
tekintettel a jegyző nem csupán abban az esetben kizárt az ügyintézésből, ha maga ügyfélnek
minősülne, hanem akkor is, ha az őt foglalkoztató önkormányzat, ennek társulása vagy az
egyéb munkáltatói jogokat gyakorló polgármester ellenérdekű ügyfél, illetve a határozattal az
önkormányzat, a társulás vagy a polgármester jogosulttá vagy kötelezetté válhat, vagy az
eljárás tárgyával összefüggő kötelezettséget vállal. E rendelkezés biztosítja, hogy a jegyző
kizárásához önmagában az ne szolgáljon indokul, hogy a felsorolt szervek ügyfelek, hiszen az
ügyféli minőséget olyan tényező is megalapozhatja (például az önkormányzat tulajdonában
fekvő ingatlan létesítmény hatásterületén fekszik), amely miatt - objektív szempontból,
109
abszolút kizárási okot teremtve legalábbis - nem tekinthető elfogultnak a jegyző. Elkerülendő,
hogy általánossá váljon a jegyző kizárása (és ezáltal értelmetlenné az illetékesség szabályai)
azáltal, hogy az önkormányzat ügyféli jogállása önmagában kizárja a jegyzői eljárást.
A Javaslat pótolja azt a hiányosságot, hogy a hatóság vezetőjével szemben fennálló kizárási
ok esetén miként kell eljárni: a bejelentést ilyen esetben egyenesen a felügyeleti szervnek kell
megtenni, amelyik másik azonos hatáskörű hatóságot jelöl ki az eljárásra. Ha ilyen hatóság
nincsen, a hatóság eljárhat, de határozatát és önállóan fellebbezhető végzéseit a felügyeleti
szervvel is közölnie kell, amely így felülvizsgálati eljárást indíthat, hiszen tudomása van arról,
hogy a hatóság kizárási ok ellenére járt el.
A Javaslat az alaptalan kizárásra irányuló bejelentések megelőzése és ezáltal az eljárások
gyorsítása érdekében lehetővé teszi, hogy a hatóság a nyilvánvalóan alaptalan, vagy az
ismételten alaptalanul tett kizárásra irányuló bejelentések esetén az ügyfelet eljárási bírsággal
sújtsa. Az eljárási bírság kiszabása során természetesen figyelemmel kell lenni az eljárás
akadályozásának következményeiről szóló 61. §-ban foglalt rendelkezésekre.
A hatáskört gyakorló személy az a személy, aki a hatáskör címzettje: vagy a hatóság vezetője
vagy a személyében hatóságként eljáró személy (pl. polgármester) értendő ez alatt.
Kizárásának alapja az lehet, hogy mint a hatáskör gyakorlója az ügy elintézésében részt vesz,
tehát kizárt az eljárása, illetve az általa vezetett hatóságé, ha
-	az adott ügyben ügyfél,
-	az ügy elsőfokú elintézésében vagy a tényállás tisztázásába bármilyen formában
bekapcsolódott, vagy
-	akitől nem várható az ügy tárgyilagos megítélése.
Nem volt világos, hogy a hatósági bizonyítvánnyal, igazolvánnyal és nyilvántartással
kapcsolatos ügyekben, illetve a jogszabályban meghatározott mértékű - nem mérlegelési
jogkörbe tartozó - adó- vagy más fizetési kötelezettség megállapításával kapcsolatos ügyben a
Ket. 43. § (4) bekezdés speciális kijelölési szabályát nem kell-e alkalmazni vagy - miként a
többségi álláspont is megfogalmazza - ezekben az ügyekben a 42. § (1) bekezdésében foglalt
kizárási szabályt nem kell eleve alkalmazni. Nem indokolt ugyanakkor, hogy a felsorolt
ügyek kivételt képezzenek a 42. § (1) bekezdésében felsorolt főszabály alól, ahogyan a
kijelölési szabály alól sem, mivel azokban is számos visszaélést elkövethet az ügyintéző,
ennek - valamint a félreértések - elkerülése érdekében a Javaslat hatályon kívül helyezi az
említett rendelkezést.
A 37-38. §-hoz
1.	A szakhatósági közreműködésről szóló hatályos rendelkezések átszerkesztését és
átfogalmazását tartalmi változtatási, kodifikációs és pontosítási szempontok egyaránt
indokolták. Kodifikációs szempontú például, hogy az eddig a szakértőkről szóló szabályok
között említett, ám szakhatóságként, a szakhatóságra vonatkozó szabályok alapján eljáró,
törvény vagy kormányrendelet által kijelölt tudományos vagy szakmai testület, szerv a
jövőben egyértelműen a szakhatóságok között kap helyet. A szabályozás kiegészült néhány új
elemmel is.
Nem voltak egyértelműek a Ket. szabályai arra vonatkozóan, hogy a szakhatóságokra mely
szabályok vonatkoznak úgy is mint hatóságra. A Javaslat ezért megállapította, hogy ha a Ket.
eltérően nem rendelkezik, a szakhatóságra a hatóságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A szakhatóság eljárására is kiterjednek így az alapelvi rendelkezések, az anyanyelv
használatára vonatkozó garanciák vagy például a kizárás szabályai.
110
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 31. § (8) bekezdése
értelmében, ha a szakhatóságot az eljáró hatóság keresi meg, a szakhatósági eljárásért
fizetendő illetéket - az alapeljárás illetékével (díjával) egyidejűleg - annak kell megfizetnie,
akinek érdekében az eljárás indul. A Javaslat az Itv.-vel való összhang megteremtése
érdekében meghatározza az ügy érdemében eljáró hatóság szakhatósági illeték vagy díj
megfizetésével kapcsolatos feladatait. A hatóságnak meg kell vizsgálnia a kérelem
benyújtásakor, hogy az ügyfél valamennyi szakhatósági eljárásért fizetendő illetéket és díjat
lerótta-e. Az erre vonatkozó vizsgálat legfeljebb nyolc munkanapig tarthat, vagyis addig,
amíg a hatóság maga is megállapítja, hogy mely szakhatóságokat kell bevonni az eljárásba.
Az ügyfél terhei csökkentése érdekében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a hatóság
valamennyi hatóság tekintetében egy hiánypótlási felhívásban, azaz egyetlen végzésben hívja
fel az elmaradt illeték, díj megfizetésére. Az ügyfél így egyetlen végzésből megtudhatja, hogy
mely szakhatóságokkal szemben mekkora fizetési kötelezettség terheli, nem okoz
szükségtelen terhet a több különálló hivatalos irat átvétele, illetve a fizetési kötelezettségek
külön-külön való teljesítése. Az ügyfél a szakhatósági eljárásért fizetendő illetékek, díjak
ismeretében dönthet arról is, hogy folytatni kívánja-e az eljárást, vagy inkább - ha túl
magasnak találja a fizetendő összeget - a kérelem visszavonása mellett határoz. Ha az ügyfél
a hiánypótlási felhívásnak megfelelően nem teljesíti fizetési kötelezettségét, a hatóság
ugyanúgy megszünteti az eljárást, mint ahogy az alapeljárásért fizetendő illeték elmulasztása
esetén szüntetné meg az eljárást. Amíg a szakhatósági illeték, díj megfizetését az ügyfél nem
igazolja, a szakhatóság megkeresésének sincs helye.
A szakhatósági eljárásért fizetendő illeték vagy díj megfizetésére vonatkozó szabályok nem
alkalmazhatók, ha a hatóság teljes költségmentességet engedélyezett az ügyfélnek. Ilyen
esetben a Javaslat értelmében a hatóság a költségmentesség engedélyezéséről, a
költségmentesség módosításáról és visszavonásáról szóló végzést közli az illetékre vagy díjra
jogosult eljárásban résztvevő hatóságokkal, így a szakhatóságokkal is [159. § (5) bekezdés].
Több, a gyakorlatban felmerült problémát is kezel a Javaslat: a hatóságnak a hatályos
szabályok alapján akkor is meg kell keresnie a szakhatóságot, ha a hatóság saját hatásköre
keretei között, a szakhatósági állásfoglalás ismerete nélkül egyértelműen meg tudja állapítani,
hogy a kérelmet el kell utasítania, hiszen a szakhatósági megkeresés elmulasztása minden
esetben a hatóság döntésének semmisségét vonja maga után. Annak elkerülése érdekében
azonban, hogy a szakhatóságok megkeresésének mellőzhetőségére vonatkozóan időben
döntés szülessen, és ne húzódjék el az eljárás amiatt, hogy a hatóság a szakhatóságokat időben
nem vonta be, és nem tud párhuzamosan folyni a hatóság és a szakhatóságok munkája, a
Javaslat akként rendelkezik, hogy akkor nem kell a szakhatóságot megkeresni, ha a hatóság
nyolc munkanapon belül megállapítja, hogy a kérelmet a szakhatósági állásfoglalás tartalmára
tekintet nélkül érdemben el kell utasítani. A nyolc munkanap egyben a szakhatóságok
bevonásának határidejeként is tekinthető. Az elutasítás magában foglalja mind az érdemi
vizsgálat nélküli elutasítás, mind az érdemi vizsgálatot követő elutasítás eseteit.
A szakhatósági állásfoglalás tartalmára a határozatra vonatkozó szabályokat kell megfelelően
alkalmazni azzal, hogy az eljáró hatóság és a hatósági ügyintéző megnevezésén kívül a
szakhatóság és ügyintézőjének megnevezése is része az állásfoglalásnak. A szakhatósági
állásfoglalás rendelkező része a hatályos szabályok szerint is a szakhatóság hozzájárulását,
ehhez igazodóan egyedi szakhatósági előírást, feltételt tartalmaznak vagy a hozzájárulás
megtagadását. A határozat tartalmi elemei közül az eljárási költségek viseléséről a
szakhatóság értelemszerűen nem dönthet, az egyértelműség érdekében ezt külön említi a (6)
bekezdés. Tartalmazza viszont az eljárási költségek mértékének megállapítását, amely alapján
az érdemi döntést hozó hatóság az eljárási költség viseléséről szóló döntésében rendelkezik: a
111
szakhatósági eljárás során felmerülő eljárási költségek mértékéről tehát a szakhatóság, a
fizetésre kötelezett személyéről, a költségviselés alanyáról a hatóság dönt.
A Javaslat nem változtatott azokon a koncepcionális elemeken, hogy a szakhatóság
állásfoglalása köti a hatóságot, és hogy az állásfoglalás ellen önálló jogorvoslatnak nincs
helye, az ügyfél a határozat elleni jogorvoslat keretében támadhatja a szakhatóság
állásfoglalását, illetve az eljárás során hozott más végzéseit (pl. a hiánypótlási felhívást).
A szakhatóság a döntés meghozataláig módosíthatja állásfoglalását, annak érdekében viszont,
hogy ez lehetőleg ne vezessen visszaélésekhez és az eljárás elhúzásához, erre csak egy
alkalommal, jogszabálysértés orvoslása céljából kerülhet sor, a szakhatóságnak pedig viselnie
kell az ezzel a módosítással okozott költségeket [Ket. 157. § (5) bekezdés]. A Javaslat
koncepciója értelmében a szakhatóság az állásfoglalását nem vonhatja vissza, „hallgatása”
viszont ugyanazon esetekben minősülhet „beleegyezésnek”, mint ahogyan az érdemi döntést
hozó hatóság esetében: ha jogszabály úgy rendelkezik, az ügyfél kérelme jog megszerzésére
irányul, és ha az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél [Ket. 71. § (2) bekezdés].
A gyakorlatban lényegében jól működik az előzetes szakhatósági állásfoglalás jogintézménye,
az erre vonatkozó hatályos szabályok azonban mindenképpen kiegészítésre szorulnak. A
Javaslat egyértelművé teszi, hogy a Ket. alapján önmagában nincs eljárási kötelezettsége a
szakhatóságnak, ha az ügyfél a voltaképpeni eljárás megindítása előtt fordul hozzá, hogy
szakhatósági hatáskörében adja ki a szakhatósági állásfoglalását. Külön törvényben vagy
kormányrendeletben kell rendezni az előzetes szakhatósági állásfoglalás feltételeit és adott
esetben speciális szabályait. Értelemszerűen az előzetes szakhatósági állásfoglalás akkor
használható fel, ha a szakhatóság hozzájárulását tartalmazza (még ha egyedi előírással vagy
feltétellel ki is egészül), ezért a Javaslat az előzetes szakhatósági hozzájárulás definíciót
alkalmazza.
Bár külön törvény és kormányrendelet tárgykörébe tartozik az előzetes szakhatósági
hozzájárulás jogintézményének pontos szabályozása, a Javaslat akként foglal állást, hogy az
előzetes állásfoglalás akkor tudja betölteni szerepét és gyorsítani az alapeljárást, ha a
hatóságnak, illetve a szakhatóságnak nem kell külön megvizsgálnia az eljárás során, hogy az
állásfoglalást illetően nem változott a tényállás és a jogi szabályozás. E koncepció értelmében
az előzetes hozzájárulás tartalmazza azokat az adatokat, amelyek alapján az érdemi döntést
hozó hatóság meg tudja állapítani, hogy az előzetes szakhatósági eljárás és a későbbi alapügy
tárgya azonos volt. Az előzetes szakhatósági hozzájárulást lehetővé tévő törvény vagy
kormányrendelet rendelkezik arról az érvényességi időről, amely alatt a hozzájárulás
felhasználható. Az előzetes szakhatósági hozzájárulás nem vonható vissza és nem
módosítható.
2.	A Ket. 45. § (1) és (2) bekezdése a hatóság és a szakhatóság közötti egyeztetési
kötelezettség két jól elkülönülő típusáról rendelkezik. A Ket. 45. § (1) bekezdésében említett
egyeztetés esetén az egyeztetést elrendelő törvény vagy kormányrendelet határozza meg, hogy
mi a teendő az egyeztetés eredménytelensége esetén, az eltérő szakhatósági feltételek miatt
fennálló egyeztetési kötelezettséget viszont indokolt volt annyiban pontosítani, hogy az
egyeztetésnek eredményesen kell zárulnia, a szakhatóságoknak felülvizsgált állásfoglalásukat
haladéktalanul, tehát - az általános belső eljárási határidőn belül - öt munkanapon belül kell
közölni az eljáró hatósággal.
Ha a szakhatóság a számára meghatározott ügyintézési határidőn belül nem nyilatkozik, az
ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság a szakhatóság felügyeleti szervéhez fordul a Ket. az
érdemi döntésre jogosult hatóság mulasztására vonatkozó szabályainak megfelelő
alkalmazásával. Nem adott eligazítást a Ket., hogy mi a teendő abban az esetben, ha a
szakhatóság állásfoglalása az eljáró hatóság megítélése szerint jogszabályba ütközik, ideértve,
112
ha nem felel meg a szakhatósági állásfoglalás kritériumainak (pl. a szakhatóság
állásfoglalásából hiányzik a megállapított tényállás, az állásfoglalás alapjául szolgáló
jogszabályhelyek megjelölése, a mérlegelés szempontjai, az okszerűség). Ilyen esetekben a
Javaslat értelmében a hatóságoknak egyeztetniük kell, az egyeztetés eredménytelensége
esetén az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság a szakhatóság felügyeleti szervéhez
fordulhat felügyeleti eljárás lefolytatása érdekében.
Az érdemi döntésre jogosult hatóság számára kötelező a szakhatóság állásfoglalása, vagyis azt
változtatás nélkül kell átemelnie a hatósági határozatába. Ha a hatóság nem észleli, hogy a
szakhatósági állásfoglalás jogszabálysértő, a 45. § (3) bekezdés szerinti felügyeleti eljárásra
nem kerül sor, vagy az nem eredményes, viszont a bíróság a hatósági határozatot a
szakhatósági állásfoglalás részében jogszabálysértőnek találja, akkor indokolt, hogy az ezzel
kapcsolatban felmerült költségeket a szakhatóság viselje. Hasonlóan a szakhatóságnál is
keletkezhetnek költségek amiatt, hogy a hatóság nem vette figyelembe a szakhatósági eljárást
(a szakhatósági eljárás újbóli lefolytatása, az intézkedéssel járó költségek), ezért a
szakhatóság is követelheti az érdemi döntést hozó hatóságtól a költségek megtérítését. A
követelés polgári perben érvényesíthető, a Pp. általános szabályai szerint.
3.	Nem voltak egyértelműek a Ket. szabályai arra vonatkozóan, hogy a szakhatóságokra mely
szabályok vonatkoznak úgy is mint hatóságra. A Javaslat ezért megállapította, hogy ha a Ket.
eltérően nem rendelkezik, a szakhatóságra a hatóságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A Javaslat a Ket. új 45/A. §-ában határozza meg azokat az eltérő szabályokat, amelyeket a
szakhatóság speciális jogállása tesz indokolttá: a Javaslat koncepciója értelmében a
szakhatóság nem dönthet például az ideiglenes biztosítási intézkedés alkalmazásáról vagy az
eljárás felfüggesztéséről, de ha eljárása során észleli a felsorolt eljárási cselekmények
alkalmazásának szükségességét, akkor erről haladéktalanul tájékoztatja az érdemi döntést
hozó hatóságot. Így világossá válik, hogy az eljárás lefolytatásával kapcsolatos döntések az
érdemi döntést hozó hatóság hatáskörébe tartoznak, amelynek döntései ellen az általános
szabályok szerint lehet élni jogorvoslattal. A Javaslat rendezi a hatáskör és illetékesség
vizsgálatára vonatkozó eltérő szabályokat, az „ítélt ügy” kategóriáját mint a szakhatósági
eljárás megszüntetésének okát.
Egyértelművé tette végül a Javaslat, hogy a hiánypótlásra való felhívást a szakhatóság
közvetlenül intézheti az ügyfélhez, egyúttal azt is nyomatékosítja, hogy hiánypótlás alatt a
Ket. 37. §-ában meghatározott jogintézmény értendő, azaz - a kialakult gyakorlattal
ellentétben - ne a hibák kijavíttatására használja fel a szakhatóság a hiánypótlási felhívást.
A 39-40. §-hoz
1.	A Ket. főszabályként rögzíti, hogy az ügyfél a saját kérelmére indított eljárásban nem
kötelezhető megjelenésre egy-egy eljárási cselekménynél. E szabály alól eddig a kérelemre
indult, de hivatalból folytatott eljárások képeztek kivételt. A kérelmező ügyfél azonban
jogszabályban kötelezővé tett egyes eljárási cselekmények, így a közmeghallgatás, tárgyalás
és egyezségi kísérlet eredményességét hiúsíthatja meg távollétével, így azok célja nem
érvényesülhet, a hatóságot és a többi ügyfeleket pedig indokolatlan költségekkel terheli. A
módosítás ezért a jogszabállyal kötelezővé tett közmeghallgatás, tárgyalás és egyezségi
kísérlet esetére a kérelmező ügyfél idézését lehetővé teszi.
A Javaslat koncepciója értelmében minden, az eljárás során felmerült kérdésről döntést,
határozatot vagy végzést kell hozni. Ebből következően az idézés is végzésnek minősül,
közlésére a végzés közlésének szabályai alkalmazandók, és maga a Ket. lehetővé teszi a
szóbeli idézést is.
113
A kapcsolattartási fejezetben biztosított telefonos, elektronikus úton történő előzetes
egyeztetés lehetősége az idézés esetén is a hatóság rendelkezésére áll, ez azonban nem
helyettesítheti a végzés formájában történő idézést.
2.	A Ket. Szakértői Bizottság álláspontjától eltérően, a Javaslat döntésekre vonatkozó
koncepciójának megfelelően a hatóság döntései a következőkben csak határozat vagy végzés
formáját ölthetik, így az idézést is - mivel nem az ügy érdemében dönt a hatóság - végzésben
kell közölni az idézett személlyel. A Javaslat értelmében külön jogszabályi felhatalmazás
nélkül lehetőség van az idézés szóbeli közlésére.
3.	A Javaslat szerint utólag nem csak az idézés helyéről való eltávozás igazolható, hanem
maga a távolmaradás is.
A gyakorlatban nehézséget okozott mind az ittas vagy bódult állapot, mind az önhiba
megállapítása, mivel azonban a meghallgatható állapotban való megjelenés követelmény,
szükséges a szabály módosított fenntartása. A Javaslat szerint ezért önmagában akkor, ha az
idézett a meghallgatáson arra alkalmatlan állapotban jelenik meg, helye van az eljárási bírság
kiszabásának és a többletköltség viselésére való kötelezésnek, kivéve ha az idézett személy a
mulasztás igazolására vonatkozó szabályok szerint kimenti állapotát.
Nem szabható ki eljárási bírság és a többletköltségek viselésére vonatkozó rendelkezés, ha az
idézés egyébként nem volt szabályszerű, így például az ügyfél nem kapta meg az idézést a
meghallgatást megelőző három munkanappal korábban.
A 41-42. §-hoz
1.	Az idézés mellőzése esetén is értesíteni kell az ügyfelet az egyes eljárási cselekmények
időpontjáról, fokozott figyelmet kell azonban fordítani azon személyek védelmére, akik
természetes személyazonosító adatainak zárt kezelését rendelték el.
2.	A Ket. rendkívül szűkszavúan rendelkezett a lefoglalásról, a jogalkalmazókat pedig az sem
segítette, hogy két értelemben volt a lefoglalás használatos: mint a tényállás tisztázását segítő
eszköz, illetve mint a szemle lefolytatását akadályozó személlyel szembeni szankció.
A Javaslat újraszabályozza a lefoglalás jogintézményét: meghatározza a fogalmat, a lefoglalás
lefolytatását, a lefoglalt dolog őrzésének szabályait.
A Javaslat a Ket. egy további komoly hiányosságát pótolja. A hatályos szabályozás csupán
annyit mondott ki, hogy a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nem szükséges tárgyi
bizonyítékot és az iratot nyolc napon belül kell kiadni. A szabály azonban nem határozza meg
egyértelműen, hogy a hatóság mikor szünteti meg a lefoglalást. A § meghatározza továbbá a
kiadás részletes szabályait, és rendelkezik arról is, hogy mire köteles a hatóság abban az
esetben, ha a lefoglalt dolog természetben már nem adható ki. A Javaslat kivételes
szabályként a lefoglalt dolog értékesítésének szabályait is meghatározza.
Főszabályként a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, akitől azt lefoglalták. A hatóságot nem
terheli bizonyítási kötelezettség tehát, hogy kinek a tulajdona, vagy ki rendelkezik más olyan
jogcímmel, ami alapján a dolog kiadását követelhetné. Kivétel ez alól a szabály alól egyrészt
az, ha a dolgot előzetesen értékesíteni kell, mert ilyenkor a sürgősségre tekintettel bárkinek
kiadható a dolog, aki bármilyen jogos igényt tud igazolni, másrészt az, ha a körülményekből
nyilvánvaló, hogy a korábbi birtokosnak nincs joga a további birtoklásra. A jogos igény
vizsgálata során a hatóságnak nem kell teljes körű bizonyítási vizsgálatot lefolytatni, elég
önmagában a jog fennálltának megállapítása; polgári jogi kérdésekben a hatóság nem dönthet.
Ha a hatóság az igazolás alapján mégis olyan személynek adja ki a dolgot, akinek arra nincs
joga, a valódi jogosult az igényét polgári perben érvényesítheti.
114
A szakhatóság nem jogosult lefoglalásra: ha azt észleli eljárása során, hogy a tényállás
másként nem tisztázható vagy az jelentős késedelemmel járna, vagy a lefoglalás mellőzése a
tényállás tisztázásának sikerét veszélyeztetné, erről a körülményről értesítenie kell az érdemi
döntésre jogosult hatóságot, amely megteszi a szükséges intézkedést. A rendelkezés indoka,
hogy a szakhatóság és az ügyfél közötti közvetlen kapcsolat, jogviszony csak kivételes lehet a
Ket. koncepciója szerint.
A 43. §-hoz
A Ket. 51. §-a valójában két, egymástól eltérő jogintézményt szabályoz: az ügyfél
nyilatkozattételi jogát és az ügyfél jogszabályon alapuló adatszolgáltatási kötelezettségét. Az
előbbit az (1)-(2) bekezdés, az utóbbit a (3)-(4) bekezdés szabályozza, míg az (5)-(6)
bekezdés mindkét jogintézményre vonatkozó közös szabályokat foglal magában. A Javaslat a
közös szabályok között, és az eddiginél pontosabban sorolja fel az eljárási bírsággal sújtható,
kötelezettségszegő vagy visszaélésszerű cselekményeket. A jogokra és kötelezettségekre is
mindkét esetben fel kell hívni az ügyfél figyelmét.
A szabályozás belső tartalma azonban nem kellően következetes, gyakori értelmezési
kérdéseket vet fel. A módosítás célja, hogy a két jogintézményt egyértelművé tegye, valamint
mellőzze az Avtv. ismétlését. Az Avtv. rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése
természetesen nem érinti azok alkalmazását: személyes adat kezelése csak az Avtv.
rendelkezéseinek megfelelően történhet, azaz kötelező adatkezelést csak törvény vagy törvény
felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben önkormányzati rendelet írhat elő. A
Ket. ezen rendelkezésének hatályon kívül helyezését tehát a jogrendszerbeli párhuzamok
elkerülése indokolja, illetve az, hogy az Avtv. alkalmazásához nem szükséges a Ket. erre
vonatkozó külön felhívása, az egyes szabályok megismétlése viszont ezt a látszatot keltheti a
jogalkalmazók számára.
Az eljárás megszüntetésének egyik oka lehet, ha az ügyfél a kérelmére induló eljárásban nem
tesz eleget a hiánypótlási felhívásnak, ideértve a nyilatkozattételre való felhívást is [Ket. 51.
§]. A Ket. vonatkozó rendelkezéseinek összevetése alapján lesz egyértelmű, hogy a
nyilatkozattétel elmaradása esetén akkor szüntethető meg az eljárás, ha az megakadályozta a
tényállás tisztázását, és nem volt mód a rendelkezésre álló adatok alapján való
döntéshozatalra.
A 44. §-hoz
A Ket. iratokra vonatkozó szabályai kapcsán utalni kell arra, hogy a közokirat és a teljes
bizonyító erejű magánokirat a Pp. - a bizonyítás szabályai között foglalt - kategóriái, amelyek
végül az egész jogrendszerben bevett fogalommá váltak.
Az irat fogalmának módosítását az indokolja, hogy a hatályos szabály zárójelben foglalt része
semmilyen normatív tartalmat nem hordoz, maga a fogalom pedig információtechnológiai
szempontból elavultnak tekinthető.
A 45. §-hoz
A Javaslat lényegesen bővíti a hatósági tanúra vonatkozó rendelkezéseket. Ennek alapja a
43/2004. (XI. 17.) AB határozat, amely a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény
vizsgált rendelkezéséről megállapította, hogy az alkotmányellenes, mivel a hatósági tanú
alkalmazása során az adott eljárási cselekmény „érintettje úgy köteles tűrni a
büntetőeljárásban nem érintett, kívülálló személy jelenlétét, közreműködését a magánszféráját
115
érintő nyomozási cselekmény végrehajtása során, hogy a jogi szabályozás ezzel a kívülálló
személlyel szemben nem biztosítja a magánszférához való jogának védelmét.”
A magánszférához való jog védelme érdekében a jogalkotónak a közigazgatási hatósági
eljárásokban is pontosan meg kell határoznia a hatósági tanú jogait, valamint azt, hogy milyen
kötelezettségek, elsőként titoktartási kötelezettség terheli. E szabályokat pótolta most a
Javaslat a Ket. 55. §-ának módosításával.
A biztosítási intézkedés szabályait kell alkalmazni az ideiglenes biztosítási intézkedésre is,
tehát hatósági tanú mindkét esetben igénybe vehető. A hatósági tanú alkalmazásának új esetei
olyan eljárási cselekmények, amelyek adott esetben komoly beavatkozást jelenthetnek az
érintett személy magánszférájába, illetve amelyeknél nagy jelentőségű, hogy a hatóság
eljárása során észlelteket egy „külső” személy, a hatósági tanú igazolja.
Megfelelő garanciának minősül az eljárás lefolytatásának hangfelvétel vagy kép- és
hangfelvétel útján történő dokumentálása, ilyenkor nem szükséges, hogy hatósági tanú is
igazolja az általa észlelt események pontos jegyzőkönyvbe foglalását.
A 46. §-hoz
A szemlére vonatkozó rendelkezések részletezését az indokolta, hogy kodifikációs
szempontból igen nehezen volt áttekinthető a szemle és a hatósági ellenőrzés viszonya: az
érintettnek a szemlére való értesítésére a hatósági ellenőrzés szabályai, a hatósági ellenőrzés
akadályozására a szemle akadályozásának szabályait kellett alkalmazni. A Javaslat ezért
újrarendezi a szemle szabályai között a lefolytatás, az előzetes értesítés és az akadályozás
esetén követendő eljárás szabályait.
A Javaslat azzal a jogi konstrukcióval él, hogy ingó, ingatlan és személy figyelhető,
vizsgálható meg szemle keretében, amelyeket egységesen szemletárgynak nevez el.
Tekintettel arra, hogy a szabály kodifikációs megfontolások alapján lehetővé teszi szemle
keretében személy megfigyelését is, így a megfigyelt személy szemletárgynak minősül. Ilyen
esetekben természetesen a szemletárgy birtokosa kifejezés nem értelmezhető, a szemletárgy
birtokosára vonatkozó rendelkezések a megszemlélt személyre vonatkoznak. Bár a módosítás
a helyszíni szemlére utalást elhagyja ebből a rendelkezésből, maga a helyszíni szemle
kategóriája nem szűnik meg, azt a Ket. továbbra is használja.
A hatósági ellenőrzés garanciális szabályainak a szemle során is érvényesülniük kell, hiszen
az egymással rokon eljárási cselekmények foganatosítása során az ügyfél jogait és az eljárás
eredményességét hasonlóképpen kell biztosítani.
A Ket. 56. § (3) bekezdése a „megszemlélni kívánt hely (terület, építmény, egyéb létesítmény
stb.) tulajdonosára vagy használójára” utalt. Mivel a „hely” bizonytalan jogi fogalom, a
módosítás inkább az ingatlan kifejezést használja. A Javaslat azt is egyértelművé teszi, hogy a
megszemlélt tárgyhoz hasonlóan az ingatlan esetén is a birtokost kell együttműködésre
kötelezni.
Mind gyakrabban előforduló eset, hogy helyszíni szemle esetén a szemletárgy birtokosa nem
engedi be az ingatlanra az ellenérdekű ügyfeleket. Ezen szeretne változtatni a Javaslat. Az
ügyfélnek - a zárt adatkezelés esetét kivéve - joga van részt venni a helyszíni szemlén, ezért
mindig kérdésként merül fel az, hogy ezt a jogot számára hogyan lehet biztosítani. A tervezett
megoldás szerint a hatóság az ügyfél jelenlétét az ingatlan birtokosának kötelezésével
biztosíthatja, hasonlóan ahhoz, ahogy eddig a szemletárgy birtokosát annak felmutatására
kötelezték. A végzésben szereplő kötelezettség eljárási bírsággal kényszeríthető ki, a
kötelezésről pedig egyidejűleg a tulajdonost is értesíteni kell. Az ügyfél szemlén való
116
jelenlétének általános korlátja, ha a szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító
adatainak zárt kezelését rendelték el, hiszen a védelmi intézkedés értelmét vesztené, ha az
ügyfél egyébként jelen lehetne a szemlén.
A Ket. szerint törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyekben kötelezővé teheti
valamely bizonyítási eszköz alkalmazását, ezért nem szükséges a Ket.-ben külön megemlíteni
azt a külön jogszabályokban gyakran előforduló esetet, hogy a szakhatóságoknak
meghatározott időn belül a hatósággal együtt szemlét kell folytatniuk, és ezt követően - de a
szakhatósági ügyintézési határidőn belül - megadni szakhatósági állásfoglalásukat. A Ket.
ehhez képest az eljárás gyorsítása, a hatósági és a szakhatósági eljárás párhuzamos
lefolytathatósága érdekében teremti meg a szemle lefolytatásának azon módját, hogy a
szakhatóság jóval annak elvégzését megelőzően értesüljön a szemléről, arra megfelelően
„felkészülve” érkezzen, és a szemlét követően haladéktalanul kiadhassa állásfoglalását. A
jogalkotói cél tehát, hogy a hatósági és a szakhatósági eljárás valóban párhuzamosan haladjon
egymás mellett, ebből következően a szakhatósági eljárás ezen konstrukciójában az eljárás
időtartama beszámít az ügyintézési határidőbe.
Az 57/B. §-ban említett lefoglalásra az 50/A-50/D. §-ban foglalt szabályok alkalmazandóak,
így a Javaslat feloldotta a hatályos Ket. azon kettősségét, amelyben a tényállás tisztázása
céljából történő és a szemle akadályoztatása miatt szankciós jelleggel történő lefoglalás
szabályai jelentettek.
A 47. §-hoz
A módosítás újrafogalmazza a szakértőkre és tevékenységükre vonatkozó rendelkezéseket az
igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Isztv.)
szabályainak indokolatlan megismétlése és az azoktól való eltérések megszüntetése
érdekében, figyelemmel a Pp. szakértőkre vonatkozó szabályaira is.
Általánosan elfogadott álláspont, hogy az alkalmazandó jog bizonyítása kizárt a szakértőre
tartozó szakkérdések közül, abban az eljáró hatóságnak kell dönteni.
A Javaslat pontosabb megfogalmazásban fenntartja a Ket. eredeti koncepcióját, amely szerint
nem a konkrét ügy ügyintézőjénél, hanem a hatóság egész szervezetén belül hiányoznia kell a
szakértelemnek ahhoz, hogy szakértő kirendelésének legyen helye.
Ha valamely kérdést illetően szakhatóságot kell megkeresni, a hatóság a szakhatósági
állásfoglaláshoz kötve lesz, ezen a téren további tisztázandó szakkérdés nem lehetséges.
A Javaslat koncepciója szerint - ha jogszabály nem írja elő meghatározott szakértő
igénybevételét - az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény szerint igazságügyi
tevékenység végzésére jogosult szakértőt rendelhet ki a hatóság. Az Isztv. felsorolja, hogy
igazságügyi szakértői tevékenységet az erre feljogosított természetes személy (az igazságügyi
szakértő), a cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaság, az e célra létesített igazságügyi
szakértői intézmény, külön jogszabályban feljogosított állami szerv, intézmény, szervezet és
kivételesen eseti szakértő végezhet. Az Isztv. rendelkezéseire tekintettel tehát szükségtelen,
hogy a Ket. is felsorolja, hogy a hatóság kit rendelhet ki szakértőnek, az Isztv. alapján
igazságügyi szakértő hiányában a szakértői feladat ellátására megfelelő szakértelemmel
rendelkező más természetes személy vagy szervezet (eseti szakértő) is igénybe vehető. Az
eseti szakértő jogaira és kötelezettségeire is az Isztv. rendelkezéseit kell alkalmazni, az eseti
szakértő is igazságügyi szakértői tevékenység végzésére jogosult szakértőnek minősül.
A Javaslat részletezi az ügyfél által felkért szakértőre vonatkozó szabályokat: az ügyfél is
csak igazságügyi szakértői tevékenység végzésére feljogosított szakértő kirendelésére tehet
117
javaslatot, illetve csak az ilyen szakértő által készített szakvélemény használható fel
bizonyítékként. Mivel az ügyfél által felkért szakértő gyakran csak az egyik ügyfél által a
rendelkezésére bocsátott adatokat ismeri, az általa készített véleményt a Javaslat
főszabályként nem ismeri el szakértői véleményként. A konkrét ügyben annak mérlegelésével
döntheti el a hatóság, hogy milyen adatok, vizsgálatok alapján készült a jegyzőkönyv, hogy a
felkért szakértő véleményét tényleges szakértői véleményként, okirati bizonyítékként vagy
csupán a fél nyilatkozataként veszi figyelembe.
A módosítás értelmében a Ket. nem szabályozza külön, milyen esetekben és hány napon belül
kérheti a szakértő, hogy a kirendelés alól mentsék fel, vagy miként kérheti a szakvélemény
elkészítésére rendelkezésre álló határidő meghosszabbítását, mivel erről az Isztv. részletesen
rendelkezik, akárcsak a szakértő titoktartási kötelezettségéről.
A Pp. nyomán indokolt, hogy a Ket. is térjen ki arra, ha a szakértő által készített vélemény
homályos vagy hiányos, végső esetben ilyenkor a hatóság másik szakértőt is kirendelhet a
tisztázatlan kérdések megválaszolására.
A Ket. lehetővé tette, hogy törvény a szakértő vizsgálatban való közreműködésre kötelezze az
ügyfelet - a közreműködés megtagadása esetén is a külön törvény erre vonatkozó
rendelkezéseit kell alkalmazni, a Ket. maga nem rendel külön szankciót, például eljárási
bírságot erre az esetre.
A 48-49. §-hoz
1.	A hatósági eljárás főszabályként nyilvános, a felek számára azonban meg kell engedni azt a
lehetőséget, hogy tiltakozásukra a hatóság zárt tárgyalást tartson. Zárt a tárgyalás akkor is, ha
arra védett adat kapcsán vagy a zártan kezelt adatok védelme érdekében van szükség.
2.	A sokügyfeles eljárások során a viták hatékony rendezése érdekében a Javaslat akként
rendelkezik, hogy ha több mint ötven ügyfél vagy több mint öt ügyfélnek minősülő szervezet
vesz részt az eljárásban, akkor kötelező közmeghallgatást tartani. A Javaslat vélelmezi, hogy a
sokügyfeles eljárás során a szembenálló érdekek képviselete nehézkes, az érdekek
egyeztetésére pedig a közmeghallgatás lehet alkalmas fórum.
A hatályos szabályok a közmeghallgatásról készített jegyzőkönyvre az általános, a Ket. 39. §-
ában foglalt szabályok alkalmazását rendelik, a fennálló szabályozás azonban nincs tekintettel
a közmeghallgatás azon specialitására, hogy azon akár több mint száz személy is részt vehet,
akiknek aláírása a jegyzőkönyvön nem elvárható, de felesleges is. Az egyéb sajátosságokra is
tekintettel a 63. § (3) bekezdése pontosan meghatározza, mit kell a közmeghallgatásról
készített jegyzőkönyvnek tartalmaznia.
Ha írásos jegyzőkönyv helyett hangfelvétel, vagy kép- és hangfelvétel készül, akkor ez a
felvételnek a közmeghallgatás lefolytatásának, az elhangzottak rögzítésén túl tartalmaznia kell
a hatóság megnevezését, az ügyintéző nevét, az ügy tárgyát és az ügyiratszámot, valamint a
közmeghallgatás helyéről és idejéről szóló információt.
Az 50. §-hoz
A Javaslat a határidők főszabályként munkanapokban való számítására tekintettel pontosítja a
határidő számításának szabályait.
Mivel a munkanapokban való számítás nem valósult meg maradéktalanul a Ket.-ben,
hatályban tartandó a munka szünetelése esetére vonatkozó számítási szabály.
118
A Javaslat arra figyelemmel is pontosítja a határidő számításának szabályait, hogy nem
pusztán az ügyfél és a hatóság közötti kapcsolattartásra vonatkoznak, hanem a hatóságok
közötti kapcsolattartási szabályokra is.
A Javaslat a kapcsolattartás szabályai között és a döntés közlésének szabályai között rendezi,
hogy az elektronikus irat beérkezését vissza kell igazolni, ennek hiányában a hatóság más
írásbeli formában veszi fel a kapcsolatot az ügyféllel, illetve más írásbeli formában közli vele
a döntését. A határidő-számítás szabályai között rögzíti - az ügyfél szempontjából is -
garanciálisan a Ket., hogy az elektronikus irat előterjesztésének időpontja az irat elküldésének
napja, de az ügyintézési határidő a következő munkanapon kezdődik. A hatóság és az ügyfél
is határidőben teljesíti tehát kötelezettségét, ha határidőben a központi rendszeren keresztül
elküldi az iratot. A Javaslat megerősíti a Ket. 65. § (1) bekezdésében foglalt szabályt, hogy a
határidőbe nem számít bele a közlésnek a napja, a határidő - a munkanapban való számításra
való áttérés következtében - a következő munkanapon kezdődik. Mivel a rendelkezés
valamennyi beadványra és iratra vonatkozik, az ügyintézési határidő fogalmába
értelemszerűen magába foglalja a Ket.-en belüli eljárási határidőket is.
A Javaslat a Polgári Törvénykönyv hatálybalépésről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11.
törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ptké.) mintájára rendezi a jogszerzés időpontját, illetve
a mulasztás jogkövetkezményei beállásának időpontját.
Az 51. §-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a fellebbezésre megállapított határidő elmulasztásával
kapcsolatos igazolási kérelmet az elsőfokú hatóság bírálja el. Ez a szabály levezethető volt a
hatályos szabályból is, hiszen a fellebbezést az elsőfokú döntést hozó hatóságnál kell
benyújtani, a mulasztás is ennél a hatóságnál történt. A gyakorlatban is többnyire - de nem
egyöntetűen - eszerint az értelmezés szerint jártak el a hatóságok. egységes joggyakorlat
érdekében szükséges ezért egyértelműen megfogalmazni, hogy melyik hatóság jogosult a
fellebbezés elmulasztása miatti igazolási kérelmet elbírálni. A módosítást a harmadfokú
szervek tehermentesítése, valamint az irattovábbítással járó idő- és költségveszteség
megtakarítása is indokolta.
Az első fokú döntést hozó hatóság kifejezés alkalmazására azért van szükség, mert a 19. § (1)
bekezdésében a Javaslat dogmatikai okokból az első fokon eljáró hatóság helyett az adott
rendelkezés tartalmától függően az elsőfokú hatóság vagy az első fokú döntést hozó hatóság
fordulatokat használja. A már korábban is kifejtett indokolás szerint az elsőfokú hatóság alatt
a hatáskörrel rendelkező legalsóbb fokú szervet kell érteni, emellett az első fokú döntést hozó
hatóság kategóriájának alkalmazása akkor indokolt - különösen a fellebbezés és a fellebbezési
eljárás alcímek alatt -, ha az adott rendelkezést a másodfokú hatóság első fokú döntéseire és
adott esetben az az elleni fellebbezésben is alkalmazni kell. Figyelemmel arra, hogy a
másodfokú hatóság első fokú végzései ellen is lehet fellebbezéssel élni, a Ket. 66. § (2)
bekezdésében az első fokú döntést hozó hatóság a helyes megfogalmazás.
Az 52-53. §-hoz
1.	A Javaslat különbséget tesz a határozat nyilvánossága és az eljárás egyéb iratainak
nyilvánossága között; ez utóbbiak tekintetében a hatóság külső befolyástól mentes eljárásához
fűződő érdek indokolja a megismerhetőség korlátozását. Ennek megfelelően a Ket. 68. §-a
meghatározza az iratbetekintésre jogosultakat a rájuk vonatkozó differenciált szabályokkal, a
69. § pedig kijelöli a 68. § szerint jogosultak betekintési jogának korlátait, és rendelkezik a
hatóság kivonatkészítési kötelezettségéről. A Javaslat egyrészt objektív, a törvény erejénél
119
fogva kizárt tárgyakat állapít meg, másrészt biztosítja az ügyfél számára, hogy jogos
magánérdekére hivatkozva kérhesse az adatok megjelölésével a betekintési jog korlátozását.
A törvény erejénél fogva nem megismerhető tárgyak közül kikerül a zárt tanácskozásról szóló
jegyzőkönyv, mivel az ezzel kapcsolatos rendelkezés a zárt tanácskozást lehetővé tévő
jogszabály tárgya.
A kizárt tárgyakat illetően a Javaslat tekintettel van a személyazonosító adatok zárt kezelésére
vonatkozó kodifikációra. A Javaslat szándékosan használja a személyes adat fogalmát, mivel
például a tanú vallomásából is levonhatóak következtetések a tanú személyére vonatkozóan,
azaz a személyazonosító adatok zárt kezelése mellett az iratbetekintés során is óvni kell a tanú
anonimitását. A Javaslat szerinti 39/A. § rendelkezéseivel összhangban az iratbetekintésre
jogosult az irat, jegyzőkönyv, hivatalos feljegyzés kivonatát ismerheti meg, az eredeti, teljes
iratot nem.
Az ügyfél személyes adatainak védelmét és magánérdekét a Ket. akként biztosítja, hogy
lehetővé teszi az iratokba való betekintés kizárását. A Javaslat ehhez képest a betekintéshez
fűződő érdek és az ügyfél magánérdeke közötti mérlegelés során arányosabb megoldásra
törekedve előírja azon adatok konkrét megjelölését, amelyek megismerését az ügyfél ki
szeretné zárni, ily módon - a hatóság a Ket. Javaslat szerinti 69. § (3) bekezdésében foglalt
kivonatolási kötelezettségével együtt értelmezve - az iratok a fennmaradó részben
megismerhetővé válhatnak a betekintési jogosultsággal rendelkezők számára. A Ket. eddigi
szabályozásához hasonlóan a Javaslat alapján is a hatóság feladata az adott ügy
körülményeinek ismeretében elvégezni a különböző érdekek közötti mérlegelést.
Annak érdekében, hogy egy korlátozottan megismerhető adat nyilvánosságtól való elzárása ne
akadályozza a többi közérdekű adat megismerését, a Javaslat előírja a hatóság kivonat-
készítési kötelezettségét, ily módon a hatályosnál teljesebb körben érvényesülhet a közérdekű
adatok megismeréséhez fűződő jog, ugyanakkor a részletes szabályozásból fakadóan a védett
adatok bizalmassága is jobban garantált. Tekintettel arra, hogy a kivonat készítése a hatóság
részéről jelentős többletmunkát igényel, ezért az ilyen iratokba való betekintést és az ezekről
való másolatkészítést indokolt díjfizetéshez kötni, összhangban a 19/1995. (III. 28.) AB
határozatban foglaltakkal. A megjelölt alkotmánybírósági határozatban az Alkotmánybíróság
akként foglalt állást, hogy önmagában az nem alkotmányellenes, ha a közérdekű adat
megismerése költségtérítéshez kötött. Az Avtv. azt állapította meg csupán garanciális
rendelkezésként, hogy a költségtérítés mértéke az adatközléssel felmerült költségeket nem
haladhatja meg, valamint azt, hogy a kérelmező kérésére a költség összegét előre közölni kell.
A Javaslat az eljárás irataiban lévő személyes és védett adatok megismerhetetlenné tételéért,
valamint az ilyen módon kivonatolt iratokról való másolat készítéséért fizetendő költségtérítés
mértéke és a költségtérítés megfizetése szabályainak rendeletben való szabályozására a
Kormánynak adott felhatalmazást.
A Ket. 68. § (4) bekezdése értelmében az iratbetekintési jog kizárása vagy korlátozása miatt
önálló jogorvoslatnak csak akkor van helye, ha az ügyfél azt az eljárás jogerős lezárását
követően kéri, vagy a hatóság azt, aki iratbetekintést kér, nem tekinti ügyfélnek. A Ket. a
fellebbezés első esetét illetően igen sajátos szabályt vezetett be: azt követően élhet önálló
fellebbezéssel az ügyfél, ha az eljárás jogerősen lezárult. E megfogalmazás révén nem
világos, hogy az ügyfél csak a másodfokú döntés közlését követően tud-e fellebbezni az ellen,
hogy az első fokú eljárás során iratbetekintési jogát korlátozták, vagy egyébként az első fokú
határozat elleni fellebbezésében ezt is kifogásolhatja. A 68. § (4) bekezdésének másik esete
közvetetten nem az iratbetekintési jog, hanem az ügyféli jogállás megtagadásáról szóló végzés
elleni fellebbezésről rendelkezik, erre vonatkozóan azonban - ha nem a kérelmező ügyféli
jogállása a tárgy - a Javaslat önálló fellebbezési jogot biztosít.
120
Az iratbetekintési jog korlátozásáról vagy kizárásáról a Javaslat értelmében a hatóság
végzésben dönt, amely ellen az iratbetekintést kérő személy önálló fellebbezéssel élhet. Az
önálló fellebbezés biztosítása egyrészt azért szükséges, mivel az iratbetekintésre jogosult
személyek köre tágabb, mint a hatósági döntések ellen a jogorvoslati fejezet alapján
jogorvoslatra jogosult személyek köre (így az önálló fellebbezésről rendelkező 98. §-ban nem
sorolható fel). Eljárásgazdaságossági okokból is szükséges másrészt az önálló fellebbezés
biztosítása.
2.	A Ket. nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arra nézve, hogy az eljárás lezárultát követően
milyen szabályok vonatkoznak az iratbetekintésre: a Ket. szerinti korlátozó szabályokat kell-e
alkalmazni, vagy az Avtv. általános rendelkezései szerint kell a hatóságnak eljárnia. A
Javaslat ezért egyértelművé teszi, hogy a már jogerősen lezárt eljárások iratanyaga is a
Javaslatban foglalt szabályok szerint válhat megismerhetővé az arra jogosultak számára.
Az eljárást befejező döntés, pontosabban a határozat, valamint az első fokú határozatot
megsemmisítő és az első fokú határozatot hozó hatóságot új eljárása utasító végzés
nyilvánosságát a Javaslat az eddiginél szélesebb körben biztosítja, amikor úgy rendelkezik,
hogy az abban szereplő közérdekű adatokat bárki számára megismerhetővé kell tenni, aki azt
kéri. A személyes adatot és védett adatot nem tartalmazó döntés megismerése iránti igény
előterjesztéséhez tehát nincs szükség a megismeréshez fűződő jogos érdek igazolására, a
közérdekű adatok nyilvánosságának minél teljeseb körű érvényesülése érdekében pedig az
igénylő számára meg nem ismerhető adatot is tartalmazó iratról a hatóságnak kivonatot kell
készítenie.
A Javaslat a Ket. kódex jellegéből kiindulva lehetővé teszi, hogy egyes ágazati törvények a
határozat megismerhetőségét korlátozzák, emellett ugyanakkor egyes, a nyilvánosságra
kiemelten számot tartó határozattípusok esetében maga a Javaslat ír elő közzétételi
kötelezettséget a 80/A. §-ban, ily módon proaktív jelleggel is szolgálva a megismerhetőséghez
fűződő közérdeket.
Az Avtv. alapján tizenöt nap áll a hatóság rendelkezésére, hogy a közérdekű adatigénylésnek
eleget tegyen. A Javaslat - összhangban az ügyintézés munkanapokban való megállapításának
alapelvével - ezt a határidőt öt munkanapban állapítja meg, ily módon garantált az Avtv.
szerinti követelmény teljesülése.
A hatóságnak a kivonat készítése során gondoskodnia kell arról, hogy a jogalkotó által a
Javaslatban célzott egyensúly a gyakorlatban ne vezessen a személyes adatok védelméhez
való jog sérelméhez vagy a védett adatok nyilvánosságra kerüléséhez. A kivonatolás során
tekintettel kell lenni arra is, hogy az nem eredményezheti a közérdekből nyilvános adatok
megismerhetetlenségét. Az Avtv. alapján közérdekből nyilvános adat minden olyan
közérdekűnek nem minősülő adat, amelynek nyilvánosságát törvény közérdekből elrendeli.
Ilyen adatokat maga az Avtv. is felsorol, de külön törvényekben is számos ilyen, a
közigazgatási hatósági eljárás során is relevanciával rendelkező adat merülhet fel. Ez a feladat
körültekintő jogalkalmazást és alapos felkészülést feltételez.
Az 54-55. §-hoz
A Javaslat egyik koncepcionális újdonsága, hogy megszünteti a gyakorlatban kialakult,
alkalmazott „udvarias levél” kategóriáját. A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy a hatóság az
ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során felmerülő minden más kérdésben végzést
bocsát ki.
A Ket. egyetlen esetben teszi lehetővé a hatóság számára, hogy mellőzze a döntéshozatalt: ha
külön jogszabály lehetővé teszi olyan ügyekben, amelyekben az eljárás pénzbeli ellátás
121
jogszabályban meghatározott mértékű emelésére irányul. Más esetekben ugyanakkor nem
tekinthető jogszerűnek a hatóság hallgatása, kivételesen azonban a Ket. elismeri azt a
helyzetet, amelyben a hatóság mulasztása nem terhelheti az ügyfelet, késleltetheti a jogai
gyakorlásában, mivel a jog gyakorlása nem hordoz magában különösebb kockázatot. A Ket.
ezért megengedi külön jogszabálynak az arról szóló rendelkezést, hogy ha az ügyfél kérelme
jog megszerzésére irányul, és a hatóság az előírt határidőn belül nem hoz döntést - feltéve,
hogy az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél -, az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog
gyakorlása.
A Javaslat pontosította ezt a szabályt annyiban, hogy mivel az nem csupán az eljárást
megindító kérelemre vonatkozhat, és mivel a hatósági eljárás sem feltétlenül határozattal
zárul, helyesebb a hatóság döntéshozatali kötelezettségére utalni.
A szabály megfelelően alkalmazandó a szakhatósági állásfoglalás kiadásának elmulasztására
is.
Az nem állítható, hogy ilyen esetben a hatóság ne hozna döntést, mivel az ügyféli
joggyakorlás jogszerűségének bizonyítékául is a megszerzett jogot rá kell vezetni a kérelemre:
ez az aktus pedig döntéshozatalnak minősül, a hatóság elismeri, hogy az ügyfél jogszerűen
gyakorolhatja jogát.
A Javaslat a döntéshozatal szabályai közé emeli a hatályos Ket. 162. § (9) bekezdésében
szabályozott automatizált egyedi döntéshozatal lehetőségét.
A határozat tartalmi követelményeire vonatkozó szabályozást a Javaslat több ponton
helyesbíti.
-	Bővülhet az ügyfél döntésben megjelenő személyes adatainak köre, ha az ügyfél
azonosítása megkönnyítése végett további adatokat is megadott magáról (mert például azonos
lakcímen hasonló nevű személyek élnek).
-	Az ügyfélnek járó munkadíj nem szerepel az eljárási költségek között, és az sem
volt világos, hogy Ket. ehelyütt miért csak egyes eljárási költségek összegének
megállapításáról rendelkezett. A Javaslat most tisztázza, hogy a határozatban kell dönteni az
összes olyan eljárási költség megállapításáról, amelyről a hatóság korábban nem döntött.
Utóbbi esetre tekintettel a végzés tartalmi elemei között is szerepel az eljárási költség
megállapítására vonatkozó dc) pont.
-	Azokban az eljárásokban, amelyekben illeték helyett díjat kell fizetnie az
ügyfélnek, jellemzően a fellebbezésért is díjat kell fizetnie, a Ket. 72. § (1) bekezdés df)
pontjának módosítása ezt a pontosítást szolgálja. Célszerű továbbá, hogy az ügyfél teljes körű
tájékoztatást kapjon arra vonatkozóan, hogy a fizetési kötelezettségét milyen formában tudja
teljesíteni, önmagában az elektronikus úton való megfizetés módjáról való információ tehát
nem elegendő.
-	Mivel a hatóságnak a lefoglalásról is döntésben (pontosabban végzésben) kell
rendelkeznie, a lefoglalásról szóló döntés indokolása értelemszerűen tartalmazza a lefoglalás
indokát, a határozatnak erre már nem kell kitérnie.
-	A hatóságnak a 33/A. § szerinti illeték-visszafizetési kötelezettség
alkalmazhatóságával, az ügyintézési határidő leteltének napjával kapcsolatban is tájékoztatást
kell nyújtania az ügyfélnek, ez az egyik jelentős új eleme a döntésnek. Az ügyintézési
határidő túllépése az eljárás megszüntetése esetén is elképzelhető, ilyenkor is jogosult a
kérelmező az illeték vagy díj visszafizetésére, ezért az eljárást megszüntető döntés is
tartalmazza a 33/A. § alkalmazására való figyelemfelhívást.
122
-	Mivel a nagyobb szervezetekben a hatáskör címzettje kiadmányozási jogát
általában átruházza, indokolt annak előírása, hogy a hatóság nevében döntéshozatalra jogosult
személy nevét, hivatali beosztását, valamint - ha az nem azonos a döntéshozatalra jogosult
személlyel, - a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását is fel kell tüntetni. Ez a
másik új tartalmi elem segítséget nyújt abban az ügyfélnek, hogy a közigazgatási pert -
helyesen - a hatáskör címzettje ellen indítsa.
-	A Javaslat koncepciója értelmében a hatóság a döntéseit a központi rendszeren
keresztül közli, így elvetendő a döntés minősített elektronikus aláírással való ellátásának a
kötelezettsége.
A Javaslat egyúttal rögzíti, hogy a törvényben előírt garanciális szabályokhoz képest más
jogszabály csak további, kiegészítő tartalmi és formai követelményeket állapíthat meg a
döntésekre vonatkozóan, a Ket.-ben meghatározott garanciális tartalmai elemeknél kevesebbet
azonban nem.
Tisztázza a módosítás, hogy ha a végzés kötelezést tartalmaz (például eljárási bírság
megfizetésének kötelezettségét), akkor a végzésnek tartalmaznia kell a kötelezettség
teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának
jogkövetkezményeit. Hasonlóan tartalmaznia kell a végzésnek a mérlegelésben, a
méltányossági jogkör gyakorlásában szerepet játszó szempontokat, hiszen csak ezek
ismeretében lehet a döntést a jogorvoslati eljárás során érdemben felülvizsgálni. Végül a
végzéseknek tartalmazniuk kell a tájékoztatást a fizetési kötelezettség, fellebbezési illeték
vagy díj mértékéről és a megfizetés lehetséges módjairól, ha azok ellen önálló fellebbezéssel
lehet élni.
Az egyszerűsített határozat szabályait a Javaslat az áttekinthetőség érdekében egy helyen, a
Ket. 72. § (4) bekezdésében szabályozza, amely meghatározza, hogy mikor és milyen
formában hozható egyszerűsített döntés. A hatályos szabályokhoz képest a Javaslat
egyszerűsített döntés (és nem az egyszerűsített határozat) formájáról rendelkezik, mivel a Ket.
nem csupán az eljárást megindító kérelmet hívja kérelemnek, több más kérelmet is benyújthat
az ügyfél pl. a jogutódlásra, az eljáró hatóság mulasztásának kivizsgálására. A hatóságnak
ezekben a kérdésekben is döntést kell hoznia, elegendő viszont ilyenkor is egyszerűsített
formában. Értelemszerűen kell tehát a hatóságnak egyszerűsített végzést vagy egyszerűsített
határozatot hoznia.
Egyértelművé teszi továbbá a Javaslat azt is, hogy csak akkor van helye egyszerűsített döntés
hozatalának, ha a hatóság teljes egészében helyt ad a kérelemnek, azaz ha például a hatóság
részben, például az összegszerűséget illetően mérlegelt, akkor mérlegelési szempontjait meg
kell indokolnia, egyszerűsített döntés nem hozható.
Az ügyfelek az egyezségüket jóváhagyó határozat ellen nem fellebbezhetnek a Ket. 100. §-a
értelmében, nem hagyható el a jogorvoslatról való tájékoztatás annyiban, hogy a Javaslat
rögzíti, az egyezségben résztvevő bármelyik ügyfél kérelmére a hatóság visszavonja a
határozatát, és lefolytatja az eljárást. A határozat ügyfelek kérelmére való visszavonása új
jogorvoslati formának tekinthető, aminek bevezetését az egyezség kivételes jogintézménye
(közigazgatási határozatba foglalt megegyezés) indokolja. Emellett az egyezség elleni
fellebbezés csak az ügyfelek számára kizárt, az eljárás egyéb résztvevői a rájuk vonatkozó
részében (pl. szakértői díj megállapítása) fellebbezést terjeszthetnek elő.
Az 56. §-hoz
1.	Ha a hatóság valamely eljárásban részt vevő személy természetes személyazonosító
adatainak zárt kezelését rendelte el, e tényre figyelemmel kell lennie az egyes döntések
123
megszövegezésénél, azaz ügyelnie kell arra a hatóságnak, hogy például az indokolás egyes
részeiből ne legyen kikövetkeztethető a védett személy kiléte.
A Ket. 73. § (2) bekezdése a döntés megszövegezésének formájáról rendelkezik, ehhez
kapcsolódóan a Javaslat lehetővé teszi, hogy külön dokumentumban, írásos jegyzőkönyvben
vagy az ügyiratokon egymás mellett a határozattal együtt valamely végzés vagy több végzés
szerepeljen. A rendelkezés célja az eljárás gazdaságos lefolytatásának elősegítése, ugyanakkor
az ügyfél számára áttekinthetőbbé is teszi a döntéshozatalt, ha a tartalmilag összetartozó
döntéseket egyben kapja kézhez. A Javaslat világosan rögzíti, hogy az egybefoglalt döntésbe
az egyes részdöntések mely elemeit kell külön-külön belefoglalni, ezek közül a legfontosabb,
hogy annak világosan kell tartalmaznia az egyes részdöntések elleni jogorvoslat lehetőségét,
gyakorlásának szabályait.
2.	A Ket. 74. §-ának átfogó módosítását elsősorban a végrehajtási fejezetben szabályozott
fizetési kedvezménnyel való összhang megteremtése indokolta.
Ellentmondásos volt a szabályozás, hogy míg a Ket. a végrehajtás elrendelését megelőzően a
kötelezés jellegétől függően lehetővé tette a részletekben történő teljesítés engedélyezését,
addig a végrehajtás szabályai között csak a pénzfizetési kötelezettség esetén biztosította a
fizetési kedvezmény ezen fajtáját. A módosítás révén a jövőben a végrehajtási szakban is a
kötelezés jellegétől függően lesz lehetőség a részletekben történő teljesítés engedélyezésére.
A módosítás értelmében tehát a kötelezettség jellegétől függően engedélyezhet a hatóság
halasztást vagy részletekben való teljesítést, célszerű ugyanakkor a fizetési kedvezmény mint
gyűjtőfogalom fenntartása annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb helyen legyen
szükség a Ket. és a Ket.-re hivatkozó más jogszabályok módosítására. A Javaslat a
félreértések elkerülése végett mindenesetre leszögezi, hogy a fizetési kedvezményre
vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a nem pénzfizetésre vonatkozó kötelezettségeknél is.
Fizetési kedvezmény nem csak a határozatban, hanem valamennyi döntésben foglalt
kötelezettség esetén engedélyezhető, az eljárási bírság megfizetésére kötelezett is
kérelmezheti annak engedélyezését.
Nem szükséges külön kimondani, hogy a fellebbezésben a teljesítési határidőt, határnapot, stb.
is lehet sérelmezni, hiszen a fellebbezési kérelemre a Ket. egyébként sem állapít meg ilyen
vagy hasonló tartalmi korlátot. A fellebbezési eljárás során a másodfokú döntést hozó hatóság
feladata annak elbírálása, hogy indokolt-e új határidőt megállapítani a teljesítésre a
fellebbezési kérelemre tekintettel, e szabály ezért rendszertani szempontból a fellebbezés
szabályai közé tartozik.
A fizetési kedvezmény biztosítását a módosítás az eddigiekhez képest - a méltányossági
eljárás megszüntetésével párban - szélesebb körben teszi lehetővé, akkor is, ha a kötelezett
számára az aránytalan terhet jelentene. Egyértelművé teszi viszont a módosítás, hogy a
fizetési kedvezményre való jogosultságot a kötelezettnek minden esetben igazolnia kell.
A hatósági eljárás köztes szakaszában, a teljesítési határidő letelte, de még a végrehajtás
elrendelése előtt is kérhető fizetési kedvezmény. Mivel ilyen esetben egyértelmű, hogy a
kötelezett nem teljesített, és így egyébként a végrehajtás elrendelésének lenne helye, a fizetési
kedvezmény iránti kérelem benyújtása pedig adott esetben visszaélésszerűen a végrehajtás
elodázására irányulhat, a Javaslat egyértelművé teszi, hogy ha nincs helye az igazolási
kérelem elfogadásának és a fizetési kedvezmény engedélyezésének, akkor az elutasító döntés
meghozatalával egyidejűleg dönteni kell a végrehajtás elrendeléséről is.
A fizetési kedvezmények iránti kérelemről a hatóságnak az általános belső eljárási határidőn,
azaz öt munkanapon belül kell döntenie.
124
A méltányossági eljárás megszüntetésével párhuzamosan a Javaslat kiterjeszti azon
lehetőségek körét, amelyekben a hatóság az ügyfél javára méltányosságot gyakorolhat,
kedvezményt biztosíthat. A fizetési kedvezmény újraszabályozásával az ügyfél a teljesítési
határidő letelte előtt, azt követően, valamint a végrehajtás során, a kötelezettség fajtájától
függően kérhet halasztást vagy részletekben történő teljesítést. A Javaslat emellett lehetővé
teszi, hogy törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati
rendelet a fizetési kedvezmény nyújtására a törvényben foglaltaknál kedvezőbb feltételeket
állapítson meg, továbbá a feltételek meghatározásával rendelkezhet a kötelezettség
mérséklésének és elengedésének lehetőségéről. A Ket. így meglehetősen nagy mozgásteret
biztosít a külön jogszabályoknak, úgy, hogy mégsem válik parttalanná a mérséklés vagy
elengedés lehetősége. Az eltérés biztosítása kifejezi azt a szándékot, szempontot is, hogy a
méltányosság gyakorlása az általános eljárási kódex szintjén nem kezelhető, a méltányosság
feltételeinek meghatározása az ágazati jogszabályok feladata.
Az 57. §-hoz
A Ket. értelmében a hatóságnak akkor kell kísérletet tennie az ellenérdekű ügyfelek vitájának
egyezséggel való rendezésére, ha azt jogszabály elrendeli. Ha az egyezségi kísérlet
eredményes, a hatóság határozatba foglalja és jóváhagyja az egyezséget. Az ügyfelek
egyezsége így végül hatósági határozatnak minősül, az ugyanúgy kötelező érvényű, mintha a
hatóság az általános szabályok szerint lefolytatott hatósági eljárásban hozta volna. Annak
ellenére viszont, hogy hatósági határozatnak minősül, a Ket. kizárta mind a fellebbezést, mind
a bírósági felülvizsgálatot az egyezséget magába foglaló határozat ellen. A Javaslat
koncepciója szerint a jogerő ilyen szigorú szabályai, a rendes jogorvoslat teljes kizártsága
indokolatlan, a felek autonómiájának túlságosan széles korlátja.
A Javaslat ezért lehetővé teszi az egyezséget magába foglaló határozat ügyfelek kérelmére
történő visszavonását. A visszavonást bármelyik, az egyezségben részt vevő ügyfél kérheti, az
nincs külön igazoláshoz vagy jogcímhez kötve.
Az 58-61. §-hoz
A kapcsolattartási fejezettel összhangban, valamint a modernizálás, az egyértelműség és az
információszabadság elősegítése érdekében szükségessé vált a döntés közléséről és nyilvános
közzétételéről szóló alcím alá tartozó rendelkezések átfogó módosítása.
1.	Apróbb pontosítás, hogy a végzés közlésére vonatkozó szabályok közül a Javaslat elhagyja
az „eljárás egyéb résztvevője” fordulatot, így a közlési kötelezettséget nem automatikusan
valamely eljárási pozíció határozza meg, hanem az, hogy a végzés az adott személyre nézve
jogot vagy kötelezettséget állapít meg. Mivel az ügyfélfogalomnak sem része a jövőben a jogi
helyzet érintettsége, ezzel összhangban a Javaslat elhagyja a jogi helyzetre való utalást a
végzés közlésének szabályainál is (ennek említése egyébként sem volt koherens a határozat
közlésére vonatkozó szabályokkal).
2.	A Javaslat szerint a 28/A. § (1) bekezdésében felsorolt kapcsolattartási formákat veheti
igénybe a hatóság, tehát döntését közölheti postai úton, telefaxon, személyesen átadott irat
útján, kézbesítési meghatalmazott, a hatóság kézbesítője, kézbesítési ügygondnok útján,
hirdetményben, jogszabályban meghatározott elektronikus úton, valamint személyesen
szóban. Ezen közlési formák alkalmazásának alapvető törvényi feltételeit és alkalmazásuk
módját a Ket. közlési szabályokról szóló 78. §-a határozza meg, így például azt, hogy a postai
úton történő kapcsolattartás során a döntéseket hivatalos iratként kell kézbesíteni. A döntés
közlése során is kivételesen alkalmazható lehet az a szabály, hogy életveszéllyel vagy súlyos
125
kárral fenyegető helyzet esetén, valamint törvény rendelkezése alapján bármilyen módon (pl.
telefonon is) tarthat kapcsolatot a hatóság az ügyféllel, azaz közölheti döntését.
Garanciális jellegű rendelkezést vezet be a Javaslat azzal, hogy a határozat és a fellebbezhető
végzés nem közölhető telefax útján, mivel az kevéssé megbízható kapcsolattartási eszköz, a
kézbesítés ténye és időpontja nem bizonyítható.
A kapcsolattartási fejezetben felsoroltakon kívül biztosít a Javaslat a döntés közlésére még
egy speciális, az ügyfelek és a hatóság érdekeit egyaránt szolgáló rövidebb utat: a 78. § (5)
bekezdése szerint lehetséges az ügyfél sms-ben, telefonon vagy (a külön jogszabályi
követelményeknek meg nem felelő) elektronikus levélben (e-mail) való értesítése a döntés
meghozataláról, és arról, hogy három munkanapon belül átveheti a döntést a hatóságnál. Az
sms, telefon, e-mail ebben az esetben nem vált ki joghatást, csak az ügyfelet tájékoztatja az
átvétel lehetőségéről. Ha az ügyfél ezt követően személyesen átveszi a döntést, akkor egyrészt
ő maga is hamarabb kézhez kapja, másrészt a hatóságnak sem keletkeznek költségei a
postázással. Az átvétel igazolásaképpen - a szóbeli közléssel megegyező módon - az átvétel
tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt az átvevő személlyel, azaz a 78. § (1)-(2)
bekezdés alapján a közlésre jogosulttal vagy képviselőjével alá kell íratni. Ha az sms-ben,
telefonon vagy e-mailben történt figyelemfelhívást követően nem veszik át a döntést, a
hatóság haladéktalanul intézkedik az írásbeli közlés iránt.
A Javaslat minden döntésközlési forma tekintetében egyértelművé teszi, mely időpontban
minősül a döntés közöltnek.
A hatósági kézbesítő eljárására vonatkozóan a hatályos Ket. nem tartalmaz rendelkezést, a
Javaslat ezért a postai kézbesítésre, illetve a kézbesítési vélelemre vonatkozó szabályok
alkalmazását rendeli el a hatósági kézbesítő eljárására is.
3.	A Javaslat a Pp. rendelkezéseire is tekintettel bővíti a hirdetményi közlés eseteit. Ha az
ügyfél külföldi államban él, azaz nem rendelkezik magyar lakcímmel, nincs magyarországi
képviselője, és ha a hatóság és ügyfél között nincs elektronikus kapcsolattartás, kötelező
magyarországi lakcímmel rendelkező kézbesítési meghatalmazottat megneveznie. A
jogszabályban meghatározott elektronikus úton való kapcsolattartás azért jelent kivételt, mivel
az írásbeli kapcsolattartási formák közül ez jár a hatóság oldaláról a legalacsonyabb
költségekkel. Ha az ügyfél mégsem jelöl meg kézbesítési meghatalmazottat, vagy azzal nem
lehet közölni a döntést, akkor hirdetményi kézbesítésnek van helye.
A Javaslat szerint a hirdetményt annak az önkormányzatnak a hirdetőtábláján is ki kell
függeszteni, amelyik az ügyfél lakcíme, az ügy tárgyát képező ingatlan vagy tevékenység
gyakorlásának vagy a jogellenes magatartás elkövetésének helye szerint illetékes lenne,
valamint a hatásterületen fekvő önkormányzatén is. A Javaslat figyelemmel arra, hogy a
közigazgatási szervezetrendszer folyamatos átalakításával (körzetközponti, kistérségi,
regionális szinten székhellyel rendelkező hatóságok) tipikusan az ügyfelek vagy az érintettek
lakóhelyétől távol fekszik a hatóság székhelye, így vélhetően a hatóság hirdetőtábláján
kifüggesztett hirdetményt sokkal nehezebben ismerhetik meg.
A hirdetményre vonatkozó szabályok másik új eleme, hogy a hatályos szabályrendszer nem
volt figyelemmel arra az esetre, ha a hirdetményi kézbesítés feltételei az eljárás során
megszűnnek, mert például az eljárás folyamán kiderül az ügyfél lakcíme. Ilyen esetekben az
általános szabályok szerint közvetlenül kell kapcsolatot az ügyféllel.
4.	Rendszertanilag a hirdetményi közlés szabályai után kell elhelyezkedniük az egyes
döntések nyilvános közzétételére vonatkozó szabályoknak, hiszen azokat hirdetményként kell
közzétenni.
126
A Javaslat értelmében a jogerős és a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánított
határozatok a nyilvános közzététel szempontjából egy szabályozási koncepcióba tartoznak,
továbbá ilyen esetben a hirdetményi közlés szabályai eltérően alkalmazandóak, és a
rendelkező rész mellett az indokolás vagy az indokolás kivonata is közzéteendő, hiszen így
tudja a nyilvános közzététel intézménye a szerepét betölteni. A személyes adatok védelmére
figyelemmel pontosodott a szöveg azzal, hogy a határozatban lévő személyes adatok közül
csak a kötelezett személy neve és címe kerül nyilvánosságra a nyilvános közzétételnél. Ez a
szabályozás egyértelművé teszi, hogy ha például valakit az egyenlő bánásmód
követelményének megsértése miatt megbírságolnak, és az erre vonatkozó döntést közzéteszik,
akkor csak a bírságolt személy neve kerül be a nyilvános döntésbe, az eljárást kezdeményező
vagy egyébként érintett más személy neve nem.
5.	A döntés hagyományos postai úton való közlése esetén a külföldre való kézbesítés tetemes
költségeit kívánja csökkenteni a Javaslat azzal, hogy ha a magyarországi lakó- és tartózkodási
hellyel nem rendelkező személynek nincs képviselője, aki számára kézbesíteni lehetne az
iratokat, illetve - különböző okoknál fogva - elektronikus úton való kapcsolattartásnak sincs
helye, akkor az ügyfél köteles kézbesítési meghatalmazottat megnevezni.
A kézbesítési meghatalmazottra vonatkozó hatályos szöveg indokolatlan különbséget tett
azzal, hogy csak a magyarországi lakó- vagy tartózkodási hellyel nem rendelkező külföldi
személy számára tette lehetővé a kézbesítési meghatalmazott meghatalmazását.
6.	A kézbesítési ügygondnok kirendelésének lehetőségét szűkítő módosítás egyik célja, hogy
a kézbesítési ügygondnok eljárásához és a postai kézbesítéshez kötődő kézbesítési vélelmek
kollízióját elkerülje, azaz a Javaslat a sikertelen postai kézbesítéshez kötődő kézbesítési
vélelemnek „elsőbbséget” biztosít; ha ez beállt, akkor nincs helye kézbesítési ügygondnok
kijelölésének. Erre tekintettel helyezi hatályon kívül a Javaslat a „továbbá ha a postai úton
kézbesített küldemény »nem kereste« jelzéssel érkezik vissza” szövegrészt.
A Ket. 81. §-a eddig csak a határozat közlése esetén tette lehetővé a kézbesítési ügygondnok
igénybevételét, helyesen viszont - mivel kötelezettséget végzés is állapíthat meg - végzés és
határozat esetén is rendelhet ki a hatóság ügygondnokot.
A 62. §-hoz
A Ket. helytelenül a jogorvoslati és döntés-felülvizsgálati eszközök között szabályozta a
kijavítás és kiegészítés jogintézményeit, holott ezek nem minősülnek jogorvoslati eszköznek.
Az Alkotmánybíróság legutóbb 87/2008. (VI. 18.) AB határozatában foglalkozott a
jogorvoslati jog alkotmányos tartalmával, újfent megállapította, hogy „tartalma szerint a
jogorvoslathoz való jog az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez, vagy ugyanazon
szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségének biztosítását jelenti”. A
22/1995. (III. 31.) AB határozat részletesen elemezte a jogorvoslathoz való jog tartalmát,
ebben a határozatban az Alkotmánybíróság többek között megállapította, hogy a jogorvoslat
fogalmi eleme az, hogy a döntés jogot vagy jogos érdeket sért, „[a]hhoz van joga a
személynek, hogy állítsa a döntés jogos érdeket vagy jogot sértő voltát. (.. ) Az az orvoslási
eszköz, amelynek nem feltétele az ilyen állítás, alkotmányjogi értelemben nem jogorvoslat.
(...) Az Alkotmány szerint a döntés ellen lehet jogorvoslattal élni. Az Alkotmánybíróság
eddig is kizárta az igazolási kérelmet a jogorvoslati eszközök köréből, mert az nem a sérelmes
döntés felülvizsgálatára és a döntésre közvetlenül visszaható újabb határozat hozatalára
irányul, hanem valamely perbeli cselekmény következményeinek elhárítására szolgál (ABH
1993, 580, 584.)”.
127
A kijavítás és kiegészítés jogintézményei esetén nem beszélhetünk alacsonyabb fokú
döntésből fakadóan vitássá tett jogról vagy érdekről, hiszen a kijavítás esetén nincs szó
érdemi vitáról, kiegészítés esetén pedig a hatóság első fokon hoz döntést az adott kérdésben, e
döntés ellen pedig majd az általános szabályok szerint nyílik meg a jogorvoslat. Kizárt a
jogorvoslatként való minősítés amiatt is, hogy nem más szerv vagy magasabb szintű fórum
hoz döntést a kijavítás, kiegészítés kérdésében. A Javaslat ebből következően - az Áe.
szerkezetének megfelelően - a hatóság döntéseiről szóló fejezetben rendelkezik a kijavításról,
kiegészítésről.
A Javaslat módosítja a kijavítás szabályait akként, hogy a hatóságnak nem szabad mérlegelési
jogkörébe tartozik a döntés kijavítása, hanem annak kérelemre vagy hivatalbóli észlelése
esetén azt kötelező kijavítania. A Javaslat szerint nemcsak a számítási hiba, hanem általában
az elírás vagy más hiba is csak akkor javítható ki, ha az nem hat ki az ügy érdemére, az
eljárási költség mértékére vagy a költségviselési kötelezettségre. E kivételek indoka az, hogy
a kijavítás ellen nincs helye jogorvoslatnak, érdemi jellegű „javítás” esetén viszont a
jogorvoslat hiánya alkotmányellenes helyzetet eredményezne.
A hatályos szabályozást illető változtatás indoka még, hogy a Ket. korábban a döntés
kicserélését önálló „jogorvoslati” formaként kezelte, holott az csak az ugyanabban az ügyben
hozott különböző döntések „bevonásának” és ügyfélhez való „eljuttatásának” módja.
A 63-64. §-hoz
1.	A hatósági nyilvántartásoknak két fő típusa van: a konstitutív és a deklaratív nyilvántartás.
Konstitutív nyilvántartás esetén a jog a bejegyzéssel jön létre, módosul vagy szűnik meg, míg
a deklaratív nyilvántartás csupán „kinyilvánítja” a jog létrejöttét, módosulását vagy
megszűnését. A két típus szabályozását illetően azok között olyan alapvető különbségek
vannak, amelyek miatt a Ket. hatósági nyilvántartásokra vonatkozó valamennyi szabályának
érvényesülése, érvényesíthetősége megkérdőjelezhető (pl. a kijavításra vonatkozó szabályok
konstitutív hatósági nyilvántartás, így az ingatlan-nyilvántartás esetén szükségképpen eltérnek
a hatályos jogszabályok alapján is például az anyakönyvi nyilvántartás kijavítására vonatkozó
szabályoktól). A Javaslat erre tekintettel a Ket. hatósági nyilvántartásra vonatkozó
rendelkezéseit egészében szubszidiáriussá teszi, azok csak akkor alkalmazhatók, ha a hatósági
nyilvántartásról szóló külön jogszabály másként nem rendelkezik.
2.	A Javaslat a hatóságokat sújtó, garanciális jelleggel nem rendelkező, felesleges
adminisztratív terhek csökkentése érdekében kimondja, hogy a hatósági bizonyítvánnyal,
igazolvánnyal, nyilvántartással kapcsolatos ügyekben nem kell az ügyfelet az eljárás
megindításáról értesíteni.
3.	A Javaslat amellett foglal állást, hogy indokolatlan annak a rendszernek a fenntartása,
amely szerint csak külön jogszabályi rendelkezés felhatalmazása vagy a szükségesség
igazolása esetén van helye hatósági bizonyítvány kiadásának. Ehelyett a hatóság az ügyfél
kérelmére - az ezért fizetendő illeték vagy díj lerovása alapján - köteles eljárni, és csak akkor
tagadhatja meg a bizonyítvány kiállítását, ha az jogszabályba ütközne, vagy ha az ügyfél
olyan tény, adat igazolását kéri, amellyel a hatóság nem rendelkezik. Értelemszerűen a
bizonyítványnak a továbbiakban nem kötelező tartalmi eleme, hogy milyen célból, milyen
szerv eljárásában történő felhasználásra állítja ki a hatóság.
A hatósági bizonyítvány más közigazgatási hatósági eljárásokban, bíróságok, más állami
szervek előtt folyó eljárásokban bizonyítékként használható fel, illetve arra tekintettel
különböző jogosultságokat biztosítanak más szervek. Ezért különös jelentőségű azok tartalma
és felhasználásuk helye. A hatósági bizonyítvány tartalmának valótlanságát ebből kifolyóan a
128
hatóság vagy más ilyen szerv is megállapíthatja. Ugyanígy szükséges, hogy a valótlanság
tényéről a hatóság ne csak a más közigazgatási hatóságokat, hanem ezeket az egyéb szerveket
is értesítse, akiknek eljárása során tudomása szerint a bizonyítványt felhasználták. A
vonatkozó eljárási szabályoknál ezért a Javaslat a hatóság mellett a szervekre is utal.
A 65. §-hoz
A módosítás a hatósági nyilvántartásra vonatkozó szabályoknál is kiveszi Ket.-ből azokat a
részeket, amelyek csak az Avtv. rendelkezéseit ismétlik meg, jelen esetben azt, hogy a
személyes adatok nyilvántartását csak törvény vagy a törvény felhatalmazása alapján, az
abban meghatározott körben helyi önkormányzati rendelet írhatja elő.
Bár határozatnak minősül a hatósági nyilvántartásba történő hivatalbóli, mérlegelés nélküli
bejegyzés, illetve annak megtagadása is, nem indokolt, hogy erre a fajta bejegyzésre
kiterjedjenek a határozat formájára és közlésére vonatkozó rendelkezések, az ilyen alapon
történő határozatok közlése csak indokolatlan terhet ró a hatóságokra. Hatósági
nyilvántartásba való hivatalból történő, mérlegelés nélküli bejegyzésről például a közúti
közlekedési előéleti pontrendszerbe való bejegyzés vagy a bűnügyi nyilvántartásba való
bejegyzés esetén lehet szó.
Mivel viszont a jogszabály alapján történő egyes bejegyzésekről ennek következtében az
ügyfél nem értesül automatikusan, a jogorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidőt az
általános szabályoktól eltérően kell megfogalmazni, azaz a határidő csak az ügyfél
tudomásszerzésétől indul meg.
A 66. §-hoz
A Ket. rendezi a hatóság ellenőrzési kötelezettségét a jogerős vagy fellebbezésre tekintet
nélkül végrehajtható határozatok tekintetében. A módosítás egyszerűsíti, hogy a végrehajtható
döntések esetén van helye hatósági ellenőrzésnek, tekintettel arra is, hogy végzés is
tartalmazhat kötelezettséget. Hiánypótló jellegű az, hogy nem csak a jogszabályban foglalt
rendelkezések, hanem konkrét, jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott
feltételek ellenőrzésére is jogosult a hatóság.
A helyszíni ellenőrzés és a szemle szabályait a Ket. egymásra utalva határozta meg:
kodifikációs szempontból a Javaslat azt a megoldást választotta, hogy a szemle szabályainál
találhatók a közös rendelkezések, ezek alkalmazását rendeli a Javaslat helyszíni ellenőrzésnél
is.
A 67-68. §-hoz
1.	A Ket. kógens rendelkezésként írja elő jegyzőkönyv felvételét a hatósági ellenőrzés során.
Ez azonban indokolatlan kötöttségeket jelent azokban az esetekben, amikor jogsértést az
ellenőrzés nem tárt fel. A módosítással lehetővé válik ezekben az esetekben a formai
szempontból kevésbé kötött hivatalos feljegyzés elkészítése.
Mivel az ügyfélnek jogos érdeke fűződhet ahhoz, hogy a jogsértés hiányát megállapító
hivatalos feljegyzés a birtokában legyen, és ezzel például a jogszabályszerű működést
igazolni tudja, kérelmére a hivatalos feljegyzést is közli vele a hatóság.
2.	Lehetőség van rá, és például a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény
lehetővé is teszi, hogy a hatósági ellenőrzés kérelemre induljon. Erre az esetre célszerű
egyértelművé tenni, hogy a kérelmező ügyfelet értesíteni kell az eljárás befejezéséről és
129
eredményéről, függetlenül attól, hogy megállapítható-e a jogszabályban vagy a döntésben
foglalt előírások megsértése.
A 69-71. §-hoz
1.	A VII. Fejezet címéhez hasonlóan a 95. § is megtévesztően akként fogalmaz, hogy a
hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárás is a jogorvoslati eljárások egy típusa,
holott annak célja nem a hatósági döntéssel érintett személy jogainak, érdekeinek csorbítására
tekintettel a jogorvoslat mint jogérvényesítés, jogvédelem biztosítása, hanem az, hogy a
jogszabálysértő döntéseket felülvizsgálják, helyettük pedig jogszabályoknak megfelelő
döntések szülessenek. E fogalmi pontatlanság kiküszöbölése céljából a Javaslat módosítja a
fejezet címét, és összefoglalóan akként rendelkezik, hogy a VII. Fejezetben szabályozott
eljárásokban a Ket. rendelkezéseit a fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
2.	Ahol szükséges, a Javaslat a határozat mellett az eljárás befejezésének másik esetét, az
eljárást megszüntető döntést is nevesíti. Különösen fontos ez a jogorvoslati jog biztosítása
tekintetében, hiszen a módosítás hiányában az eljárás megszüntetése esetén az önállóan nem
fellebbezhető végzések ellen semmilyen jogorvoslattal nem élhettek az arra egyébként
jogosultak.
3.	A Ket. úgy rendelkezett, hogy a jogorvoslati eljárás lefolytatására az ügyfél, továbbá a
döntés rendelkező része által érintett személy (e fejezetben a továbbiakban együtt: ügyfél)
kérelme alapján kerülhet sor. Kodifikációs és jogalkalmazási szempontból kifogásolható, ha
egy jogszabály egy fogalmat többféle jelentésben használ, a Ket.-ben viszont a jogorvoslati
fejezeten belül sem volt következetes a fogalomhasználat. Erre példa, hogy a 98. §-ban
kettéválasztotta azt, hogy mi ellen élhet fellebbezéssel a - minden bizonnyal az általános, 15.
§ szerinti ügyfélfogalomnak megfelelő - ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője, holott mivel
az eljárás egyéb résztvevőjére is rendelkezést tartalmaz a 98. § (4) bekezdése szerinti döntés,
a 97. § (1) bekezdése alapján egyben ügyfélnek is minősül.
A szabályozás következetlenségére és arra tekintettel, hogy a Ket. e §-ban se ismételje
szükségtelenül az Alkotmány rendelkezését, a Ket. a 97. §-ában nem határozza meg
általánosan, ki jogosult jogorvoslatra, hanem az egyes kérelemre induló jogorvoslatoknál
határozza meg, mely döntés ellen ki élhet jogorvoslattal.
A módosítás nem azt jelenti, hogy az, akire rendelkezést tartalmaz a döntés, ne lenne jogosult
jogorvoslatra, hanem amellett foglal állást a Javaslat, hogy akire rendelkezést tartalmaz egy
döntés, az vagy egyébként is ügyfélnek minősül, vagy az eljárás egyéb résztvevőjeként
alkalmazható rá a 98. § (4) bekezdésének rendelkezése.
4.	A Ket. helytelenül a jogorvoslati és döntés-felülvizsgálati eszközök között szabályozta a
kijavítás és kiegészítés jogintézményeit, holott ezek értelemszerűen nem minősülhetnek
jogorvoslatnak: nem beszélhetünk alacsonyabb fokú döntésből fakadóan vitássá tett jogról
vagy érdekről, hiszen a kijavítás esetén nincs szó érdemi vitáról, kiegészítés esetén pedig a
hatóság első fokon hoz döntést az adott kérdésben, e döntés ellen pedig majd az általános
szabályok szerint nyílik meg a jogorvoslat. Kizárt a jogorvoslatként való minősítés amiatt is,
hogy nem magasabb szintű fórum hoz döntést a kijavítás, kiegészítés kérdésében. A Javaslat
ebből következően - az Áe. szerkezetének megfelelően - a hatóság döntéseiről szóló
fejezetben rendelkezik a kijavításról, kiegészítésről.
A 72-78. §-hoz
1.	A Ket. 98. § (3) bekezdése tartalmazza azokat a végzéseket, amelyek ellen az ügyfél
önállóan fellebbezhet. A bekezdés több elemmel kiegészült, mégsem taxatív a felsorolás, a
130
Javaslat fenntartja a Ket. eddigi koncepcióját arra vonatkozóan, hogy egyes végzéseket
illetően külön biztosítja a fellebbezési jogot, elsősorban a fellebbezésre jogosult személye
(nem minősül ügyfélnek vagy az eljárás egyéb résztvevőjének, például a jogutódlást elutasító
döntés esetén) vagy valamilyen más specialitás miatt.
A Javaslat csak az adatok zárt kezelésére irányuló kérelemnek helyt adó végzés ellen teszi
lehetővé az ügyféli fellebbezést, hiszen ez az, ami adott esetben a bizonyítás terén az ügyfél
pozícióját nehezítheti. Azok a személyek pedig, akik az adatok zárt kezelésére irányuló
kérelmet benyújthatják, a (4) bekezdés alapján a kérelmet elutasító végzés ellen mint rájuk
vonatkozó első fokú végzés ellen önállóan fellebbezhetnek.
A költség összegének megállapítása és a költségviselés tárgyában hozott végzés ellen eddig a
Ket. 158. § (3) bekezdése az eljárási költség szabályai között biztosította az önálló
fellebbezési jogot, az egységesítés és az áttekinthetőség érdekében a Javaslat a 98. § (3)
bekezdésbeli felsorolásba emeli át. Ugyanez a szempont indokolta, hogy a
költségmentességgel kapcsolatos döntések elleni önálló fellebbezési jog a szóban forgó
felsorolásba került át [159. § (5) bekezdés].
Kiterjeszti a Javaslat az önálló fellebbezési jogot az eljárás felfüggesztésével kapcsolatos
összes döntésre, hiszen a felfüggesztési kérelemnek helyt adó döntés a többi ügyfél érdekét
közvetlenül érintheti, ha viszont az ezzel kapcsolatos jogorvoslati jogukat csak a határozat
elleni jogorvoslatban érvényesíthetik, tehát a felfüggesztés megszüntetését követően, a
megsértett jog vagy érdek érdemben már nem lesz orvosolható.
A Javaslat végül az új jogintézmények, a 33/A. § szerinti illeték-visszafizetési
kötelezettséggel kapcsolatos döntés, valamint az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló
döntés ellen is biztosítja az önálló fellebbezési jogot. Az illeték-visszafizetési kötelezettség
esetén szükségszerű is a külön fellebbezés biztosítása, mivel az erre vonatkozó kérelmet az
ügyfél a fellebbezésre irányadó határidőn belül nyújthatja be, így erről döntés tipikusan a
fellebbezési határidő leteltét követően születik, így jog- vagy érdeksérelem az eljárást
befejező döntés elleni jogorvoslat keretében nem érvényesíthető.
2.	A Kormány alkotmányos feladataiból eredően irányítja a közigazgatást, ez azonban nem
jelentheti azt, hogy egyedi ügyekben jogorvoslati fórumként járjon el. Ezt az álláspontot a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi
LXXXIII. törvény a végzések tekintetében érvényre juttatta. A 100. § módosítása ezt az elvet
teszi következetessé azon döntések tekintetében is, amelyeket a miniszter, a kormányhivatal
vagy az autonóm államigazgatási szerv vezetője hatósági jogkörében hozott. Törvény vagy
kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában a központi államigazgatási szerv vezetője
által hozott döntések ellen is kizárt a fellebbezés, annak érdekében, hogy - a fennálló
fórumrendszerrel ellentétben - miniszter se legyen fellebbezés elbírálására jogosult hatóság.
Indokolt, hogy ha a hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés hivatalból, mérlegelési jogkör
hiányában történik, ne lehessen fellebbezéssel mint általános jogorvoslati eszközökkel élni,
csak a bírósági felülvizsgálatnak legyen helye. Hatósági nyilvántartásba való hivatalból
történő, mérlegelés nélküli bejegyzésről például a közúti közlekedési előéleti pontrendszerbe
való bejegyzés vagy a bűnügyi nyilvántartásba való bejegyzés esetén van szó.
3.	A Javaslat átfogóan felülvizsgálja a Ket. szóhasználatát a döntés, határozat, végzés
vonatkozásában, ennek körében tisztázza azt is, hogy a végzések elleni fellebbezésnek is
halasztó hatálya van. A szóhasználat felülvizsgálatának amiatt is különösen nagy jelentősége
van, hogy a gyakorlat nem egyöntetűen értelmezte a Ket. halasztó hatályra vonatkozó 101. §-
131
át, és előfordult, hogy analógiát alkalmazva, az Áe. szabályainak megfelelően a végzés elleni
fellebbezésnek is halasztó hatályt tulajdonított.
Az egészséget veszélyeztető élelmiszerek előállításának, forgalomba hozatalának és
forgalmazásának megtiltása rendszerint azonnal végrehajtható határozatok meghozatalát
igényli. A vonatkozó szabályozás kiegészítésével az - élelmiszer-biztonságot magában
foglaló - élelmiszerlánc-felügyelettel összefüggő döntések azok meghozatalától
kikényszeríthetőkké válnak, hiszen ezekben a súlyos következményekkel fenyegető
helyzetekben a jogorvoslati jog gyakorlása teljesen természetes módon nem késleltetheti a
hatósági döntés végrehajtását.
Indokolt a Ket. vonatkozó rendelkezéseinek [101. §] kiegészítése annak érdekében, hogy a
közigazgatási eljárás lefolytatására jogosult hatóságok ne csupán a határozat jogerőre
emelkedésének napján jegyezhessék be például a forgalmazási korlátozást a
járműnyilvántartásba, hanem a mögöttes eljárásban hozott határozat végrehajthatóvá válása
napján is.
A Ket. a továbbiakban - a végrehajtás elrendeléséről szóló §-ok módosításával összhangban -
egyértelműen egy helyen rögzíti, hogy a fellebbezésre tekintet nélkül a végrehajthatóságról
rendelkező döntésnek pontosan mit kell tartalmaznia.
4.	A Ket. 104. § (2) bekezdése a határidőn túl benyújtott és a fellebbezésre nem jogosulttól
származó fellebbezések érdemi vizsgálat nélküli elutasításával kapcsolatos eljárásról
rendelkezett. A hatályos szabályozás szerint az eljárást a fellebbezés elbírálására jogosult
szerv folytatja le. A tárgyalt esetben másodfokú hatóság által hozott első fokú végzés születik,
amely ellen jogorvoslatot kell biztosítani. A jogorvoslati eljárás így szükségképpen a
másodfokú hatóság első fokú döntése felett a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz -
tipikusan a miniszterhez - kerül. A „harmadfokú” szerv tehermentesítését szolgálja az a
módosítás, amely a döntés jogát az elsőfokú szervhez telepíti. A tartalmi változtatással
összhangban a rendelkezés az első fokú döntést hozó hatóságnak a fellebbezési kérelemmel
kapcsolatos teendőiről szóló szabályok közé, a 102. § (3) bekezdésébe került.
A Javaslat értelmében nem a Ket. 30. §-ában foglalt összes, a kérelem érdemi vizsgálat
nélküli elutasításául szolgáló ok tartozik az első fokú döntést hozó hatóság hatáskörébe,
hanem csak az egyszerű megítélésű ügyek:
-	a fellebbezési kérelem elkésettsége,
-	ha fellebbezésre nem jogosult terjeszt elő fellebbezést, továbbá
-	az önállóan nem fellebbezhető végzés elleni fellebbezés.
A fellebbezési kérelem elkésettséget illetően a Javaslat összhangban van a mulasztási igazolás
szabályaival, amely szerint a fellebbezési határidő elmulasztása miatti igazolási kérelmet az
elsőfokú hatóság bírálja el. Így egységes a koncepció a tekintetben, hogy akár nyújt be
igazolási kérelmet a fellebbező, akár nem, a fellebbezési határidő elmulasztása az elsőfokú
döntést hozó hatóság hatáskörébe tartozik.
Bár a Javaslat az összes kérelmet illetően lehetővé teszi a Ket. 30. §-ában, hogy a hatóság azt
érdemi vizsgálat nélkül elutasítsa, ha nyilvánvalóan nem az előterjesztésre jogosulttól
származik, indokolt a fellebbezési kérelem kapcsán külön utalni a jogosulatlan előterjesztésre.
Az elsőfokú eljárás szabályai ugyanis az anyagi jogi jogosultságra, illetve annak hiányára
utalnak, a fellebbezési kérelem benyújtására való jogosultságot viszont a Ket. - eljárásjogi
szempontból -szabályozza.
132
Az önállóan nem fellebbezhető végzés elleni fellebbezés olyan egyszerű megítélésű ügy,
amely esetén szükségtelen a másodfokú döntést hozó hatóságot terhelni, és az iratokat
felterjeszteni a döntéshozatal érdekében. Az elutasításról szóló döntés indokolásában pedig az
elsőfokú döntést hozó hatóság tájékoztatja az ügyfelet arról, hogy jogorvoslati jogát a
határozat vagy az eljárást megszüntető végzés elleni jogorvoslat keretében gyakorolhatja
majd.
Az elkésett fellebbezésre visszatérve: tisztázatlan volt, mi a teendője a hatóságnak, ha a
fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet nyújt be a fellebbezésre jogosult.
A Ket. 66. § (5) bekezdése értelmében a határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel
egyidejűleg pótolni kell az elmulasztott cselekményt is; kérdéses volt, hogy az igazolást és a
fellebbezési kérelmet fel kell-e az általános szabályok szerint terjeszteni a fellebbezés
elbírálására jogosult hatósághoz. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a felterjesztésnek az
igazolási kérelmet elbíráló végzés jogerőssé válását követő öt munkanapon belül van helye.
A Javaslat kezeli azt a gyakorlatban felmerült problémát, hogy ha az ügyfél csak a
fellebbezési eljárásban, a fellebbezési kérelemmel együtt kérelmez költségmentességet, akkor
az első- vagy másodfokú hatóság hatáskörébe tartozik-e a kérdés eldöntése. A Javaslat
egyértelműen rögzíti, hogy - a fórumrendszer egyszerűsége érdekében - az első fokú döntést
hozó hatóság dönt ebben a kérdésben.
A Ket. a tévesen benyújtott fellebbezési kérelemmel kapcsolatban eddig csupán azt
tartalmazta, hogy elkésettség okán a fellebbezés nem utasítható el, ha az ügyfél a fellebbezési
hatásidőben a fellebbezést az elbírálására jogosult hatóságnál, azaz a másodfokú döntést hozó
hatóságnál terjeszti elő. Hiányoztak viszont az eljárási rendelkezések arra vonatkozóan, hogy
mi a teendője a fellebbezéssel a másodfokú döntést hozó hatóságnak. A Javaslat most
tisztázza, hogy ilyen esetben is a főszabály szerint kell eljárni, azaz először az első fokú
döntést hozó hatóság vizsgálja meg, hogy saját hatáskörében kiegészíti, kijavítja, visszavonja
vagy módosítja a megtámadott döntést, megküldi a szakhatóságnak stb. Annak érdekében,
hogy ez a köztes időszak, amíg a másodfokú eljárás meg nem indul (ennek kezdete akkor van,
amikor az ügy valamennyi irata megérkezik a fellebbezést elbíráló hatósághoz), ne húzódjon
túl sokáig az ügyfél érdekeit sértő módon, a Javaslat öt munkanapos határidőt szab az
elsőfokú hatóságnak a fellebbezés megvizsgálására és a kapcsolódó eljárás lefolytatására.
Elképzelhető, hogy ez a határidő előbb letelik, mint a fellebbezési határidő, vagy más ok
folytán utóbb is érkezik fellebbezés: ezekkel kapcsolatban is először az elsőfokú döntést hozó
hatóságnak kell a 102. § szabályai szerint eljárnia, és a fellebbezést - adott esetben tehát már
az iratok felterjesztését követően, utólag - továbbítania a másodfokú döntést hozó hatóság
számára.
5.	A Javaslat kötelezővé teszi a fellebbezés valamennyi, az elsőfokú eljárásban részt vevő
szakhatóságnak való megküldését, illetve ezzel összhangban külön biztosítja a
szakhatóságoknak, hogy a fellebbezés nyomán jogszabály- vagy akár érdeksértő
állásfoglalásukat módosítsák. A szakhatóságok bevonását illetően azonban nem hosszabbodik
az eljárás, a fellebbezést az ügy irataival együtt öt munkanapon belül fel kell terjeszteni a
másodfokú hatósághoz, tehát mindössze ennyi idő áll a szakhatóságok rendelkezésére, ami
azonban a hatóságok közötti elektronikus kapcsolattartás megvalósulását követően várhatóan
elegendőnek fog bizonyulni.
6.	A Ket. nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy az elsőfokú határozatot a
szakhatósági állásfoglalásra vonatkozó részében mely szerv, milyen eljárásban bírálja el. A
gyakorlatban a jogalkalmazó szervek az elsőfokú eljárás szabályai szerint új szakhatósági
állásfoglalást szereztek be a szakhatóság felettes szervétől. Probléma különösen akkor
133
jelentkezett, ha nem volt a szakhatóságnak felettes szerve, vagy az egybeesett a fellebbezést
elbíráló hatósággal.
A Javaslat a helyzet rendezése érdekében kimondja, hogy a másodfokú döntést hozó hatóság
beszerzi a másodfokú szakhatósági állásfoglalást. A másodfokú szakhatóságot a szakhatósági
hatáskörről rendelkező törvény vagy kormányrendelet állapítja meg. Jogszabályi kijelölés
hiányában a másodfokú hatóság hatáskörébe tartozik a szakhatósági állásfoglalás elleni
fellebbezés tárgyában való döntés. Döntéshozatala során a fellebbezési eljárás szabályai
szerint lehetősége van a tényállás további tisztázására, ennek keretében szakértőt rendelhet ki,
belföldi jogsegélyhez folyamodhat stb.
7.	A részjogerővel kapcsolatos rendelkezéseket a Ket. a végrehajtási fejezetben, a Ket. 128. §-
ában egységesen szabályozza, a Javaslat ott koherensen szabályozza a kérdést.
A Javaslat tisztázza, hogy a fellebbezési eljárásban csak akkor szűnik meg az eljárás, ha
minden fellebbező ügyfél visszavonja a fellebbezést. Az első fokú eljáráshoz képest ennél az
eljárásmegszüntetésnél soha nem kerülhet sor az eljárás hivatalbóli folytatására, a fellebbezést
elbíráló hatóság hivatalbóli döntés-felülvizsgálati eljárásban vizsgálhatja csak felül a döntést.
8.	A másodfokon eljáró szerv helyett a másodfokú döntést hozó hatóság kifejezés használatát
az a koncepcionálisnak tekinthető módosítása indokolja, amely szerint a Javaslat dogmatikai
okokból, illetve az egységes fogalomhasználat érdekében az első- és másodfokon eljáró
hatóság helyett az adott rendelkezés tartalmától függően az első- és másodfokú hatóság vagy
az első- és másodfokú döntést hozó hatóság fordulatokat használja. Elsőfokú hatóság alatt a
hatáskörrel rendelkező legalsóbb fokú szervet kell érteni, ehhez képest az első fokú döntést
hozó hatóság kategóriájának alkalmazása akkor indokolt - különösen az érintett, a
fellebbezésről és a fellebbezési eljárásról szóló alcímek alatt -, ha az adott rendelkezést a
másodfokú hatóság első fokú döntéseire és adott esetben az az elleni fellebbezésben is
alkalmazni kell.
9.	A módosítás egyértelművé teszi, hogy a másodfokú döntést hozó hatóság a döntés
megsemmisítése és új eljárásra utasítás esetén nem az ügy érdemében dönt, ennek
megfelelően döntését végzés formájában hozza. Mivel pedig sem a Ket. 98. § (3) bekezdése,
sem a Ket. más szabálya nem biztosítja e végzés ellen a fellebbezést, tehát önálló
fellebbezésnek nincs helye, nem fordulhat elő az, hogy egyszerre folyjon az új eljárásra
utasító végzés elleni jogorvoslati és az „új” eljárás.
Ez az új rendelkezés a Ket. hatálybalépése óta kialakult vegyes jogalkalmazói és bírói
gyakorlattal ellentétben világosan tisztázza, hogy a döntést megsemmisítő és új eljárásra
utasító döntés ellen nincs bírói út, a megismételt eljárásban hozott döntés ellen viszont
természetesen az általános jogorvoslati szabályok alapján lehet majd bírósághoz fordulni. Ez a
pontosítás megfelel az Áe. szerinti korábbi rendszerének, hiszen az Áe. 72. § (1) bekezdése
alapján csak az érdemi határozat ellen lehetett bírósághoz fordulni. Az Áe. kapcsán a bírói
gyakorlatnak kialakult álláspontja volt arra vonatkozóan, hogy akkor érdemi a határozat, ha az
ügy tárgyát képező vitát eldönti, vagy a jogviszonyt elbírálja. Ez alapján nem minősült tehát
érdeminek az első fokú döntést megsemmisítő és új eljárásra utasító határozat. A Ket. ezt
követően bevezette a határozat és végzés önálló kategóriáit, emellett a 105. § (6)
bekezdésében úgy rendelkezett, hogy a határozat elleni fellebbezést határozattal, a végzés
ellen irányuló fellebbezést végzéssel kell elbírálni, ezek miatt nem volt világos, hogy mi a
teendő a megsemmisítő és új eljárásra utasító döntéssel szemben.
Mint arról a Ket. Szakértői Bizottság 10. számú módszertani állásfoglalása tanúskodik, a Ket.
előkészítése során kifejezett szándék volt arra, hogy meghatározott esetben az új eljárásra
utasító döntéssel szemben bírósági felülvizsgálatot lehessen kérni. Az állásfoglalás olyan
134
példát említ, hogy ha a fellebbezést elbíráló hatóság nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi okból
semmisíti meg az első fokú határozatot, akkor az új első fokú eljárás lefolytatása csupán az
eljárás elhúzódásához vezet. A Szakértői Bizottság végül amellett foglalt állást, hogy az új
eljárásra utasító döntés ellen az ügyfél bírósághoz fordulhat. Megállapításai ugyanakkor nem
érvényesültek egységesen a gyakorlatban, a keresetindítás lehetősége pedig - ahogy arra
egyébként maga az állásfoglalás is kitért - számos probléma forrásává vált. Az ilyen eljárások
során ugyanis párhuzamos eljárások alakulhatnak ki, hiszen az elsőfokú hatóság már
megkezdi az új eljárást, mialatt az ügyfél számára még nyitva áll a keresetindítási határidő,
illetve adott esetben megindul közben a bírósági eljárás is. További problémát okoz, hogy a
bíróságnak a másodfokú döntés jogszerűségéről kell döntenie, amely azonban a
megsemmisítés okaira (nem orvosolható eljárási hiba, a tényállás tisztázatlansága) tekintettel
valószínűtlen, a bírósági felülvizsgálat így nem rendezi az érdemi kérdést. Az állásfoglalásban
taglalt és a gyakorlatban valóban felmerült problémákat a Javaslat így végül akként kezeli,
hogy visszatér az Áe. rendszeréhez, és nem teszi lehetővé az új eljárásra utasító végzéssel
szemben a bírói utat.
Ezzel a módosítással összhangban a Javaslat hatályon kívül helyezi azt a szabályt, hogy a
határozat ellen irányuló fellebbezést határozattal, a végzés ellen irányuló végzéssel kell
elbírálni. A másodfokú eljárásban is tehát a Ket. 71. § (1) bekezdésében foglalt főszabálynak
kell érvényesülnie, azaz a hatóság az ügy érdemében határozattal, minden egyéb kérdésben
végzéssel dönt. Ebből a szabályból is az következik, hogy mivel az új eljárásra utasítás esetén
a hatóság nem dönt az ügy érdemében, döntése határozat formáját nem öltheti.
A 79-80. §-hoz
1.	A fellebbezés elbírálására jogosult szerv megnevezés nem volt pontos, hiszen a fellebbezés
elbírálására - a Ket. fogalomrendszerében - csak hatóság lehet jogosult.
A 106. § (1) bekezdésének módosítását a fórumrendszer kialakítására vonatkozó,
alkotmánybírósági határozatokban meghatározott követelményeknek való megfelelés
indokolta.
Az Alkotmánybíróság több határozata rögzítette, hogy a jogorvoslathoz való jog
érvényesüléseként az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy ugyanazon
szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét kell biztosítani. A Ket. 106. § (1)
bekezdése ezt a követelményt rögzíti.
Az Alkotmánybíróság több határozatával is megerősítette ezt a követelményt: a 19/2007. (III.
9.) AB határozat megsemmisítette a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalról szóló
81/2003. (VI. 7.) Korm. rendelet 5. § (2) bekezdését, amely rögzítette, hogy közigazgatási
hatósági eljárásban első fokon a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (a továbbiakban:
MVH) Központi Hivatala, másodfokon az MVH elnöke jár el. E határozat - és ezzel analóg
módon a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (a továbbiakban: KÖH) tekintetében a 35/2008.
(IV. 3.) AB határozat - indokolásában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a Ksztv. 5.
§ (2) bekezdésére is figyelemmel a szerv elnöke nem tekinthető az általa vezetett szervtől
szervezetileg, illetve feladatkör szempontjából elkülönülő szervnek, így a rendelkezés
ellentétes a Ket. 106. § (1) bekezdésével.
A Ket. 106. § (1) bekezdéséből és a Ksztv. 5. § (2) bekezdéséből együttesen azonban nem
következik, hogy kétfokú eljárás törvényi szabályozás híján nem teremthető meg egyazon
államigazgatási szerv elkülönült szervei részvételével. Az Alkotmánybíróság az 513/B/1994.
AB határozatában meghatározott követelményekre tekintettel megfelelő közjogi garanciákkal
biztosítható a fellebbezési fórumrendszer elkülönültsége:
135
1.	feladatkör szempontjából biztosítani kell a területi és a központi szervek közötti
elkülönülést (ennek keretében egyértelműen meg kell határozni a területi szerv konkrét
hatásköri elkülönülését a központi szervtől);
2.	szervezeti struktúra szempontjából biztosítani kell a területi és a központi szervek
közötti elkülönülést (ennek keretében egyértelművé kell tenni, hogy a területi szerv -
függetlenül attól, hogy önálló jogi személyiséggel rendelkezik-e -
a)	a központi szerv vezetőjétől eltérő, önálló vezetővel rendelkezik,
b)	a területi szerv által meghozott közigazgatási hatósági döntések tekintetében
kiadmányozási joggal eljáró személy a központi szerv vezetője által nem
utasítható,
c)	e munkájában csak a jogszabályoknak van alárendelve).
Az áttekinthetőséget szolgálja az a szerkezeti változás, hogy a Ket. elsőként az
államigazgatási szervek tekintetében érvényesülő főszabályt rögzíti a fellebbezés elbírálására
jogosult hatóságot illetően. A Javaslat a Ksztv.-vel összhangban rendezi, hogy az irányító,
felügyelő vagy szakirányító szerv vagy személy jogosult a fellebbezés elbírálására. E
módosítással egyúttal elveti a Javaslat a felettes szerv fogalmát, és helyette egységesen a
fellebbezés elbírálására jogosult hatóság kifejezést használja, amely szintén elősegíti a Ket.
áttekinthetőségét.
2.	Az Ötv. 2. § (2) bekezdése értelmében törvény a polgármesternek, főpolgármesternek,
megyei közgyűlés elnökének kivételesen önkormányzati feladat- és hatáskört állapíthat meg;
a Ket. ugyanakkor korábban nem tisztázta, hogy a polgármester önkormányzati hatáskörében
hozott hatósági határozatával szemben a jogorvoslat szabályai hogyan alakulnak. Vitatott volt,
hogy ilyen esetben a polgármester döntése ellen mely szervhez lehet fordulni mint fellebbezés
elbírálására jogosult hatósághoz, vagy ilyen szerv hiányában csak bírósági felülvizsgálatnak
van helye. A Javaslat 107. § (1) bekezdése a vita feloldásaként egyértelműen kijelöli
fellebbezés elbírálására jogosult hatóságként a képviselő-testületet.
A 81-82. §-hoz
1.	A Ket. 109. § (2) bekezdése szabályozza az önálló fellebbezéssel támadható végzések
bírósági felülvizsgálatának rendjét. A Javaslat konkrétan megállapítja a felülvizsgálat
benyújtására nyitva álló időt és azt, hogy ezt az időtartamot honnan kell számítani. A
rendelkezés megegyezik a határozat esetében követendő eljárást rendező szabályokkal.
2.	A keresetindításról szóló értesítés az első fokon eljárt hatóság feladata, akárcsak a
másodfokú eljárás megindításáról szóló értesítés. A hatályos szabályozás nem csak így volt
értelmezhető, ezért az egyértelmű feladatmegosztás érdekében a rendelkezés pontosítandó.
Egyértelművé teendő továbbá, hogy az értesítési kötelezettség a végzések bíróság előtti
megtámadása esetén is fennáll, ilyen esetben a hatóság az iratokat nem felterjeszti, hanem
továbbítja.
3.	A végzések nemperes eljárásban való elbírálása során a fellebbező nem keresetlevelet,
hanem kérelmet nyújt be, ezért a bírósági felülvizsgálat szabályainak pontosítása volt
szükséges.
A honvédelmi kötelezettségek teljesítése olyan érdek, amellyel szemben a Javaslat nem
engedi egyéb szempont mérlegelését, így a honvédelmi kötelezettségek részét képező
gazdasági és anyagi szolgáltatással kapcsolatos kötelezettséget megállapító döntés bírósági
felülvizsgálata során nincs helye a végrehajtás felfüggesztésének.
136
A 83. §-hoz
A Javaslat a Ket. logikáját és szerkezetét követve arról rendelkezik, hogy mely okok
fennállása esetén van helye az újrafelvételi kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának,
azaz nem önmagában a kérelem benyújtását zárja ki. A kérelmet érdemi vizsgálat nélkül
elutasító végzés ellen az általános szabályok szerint van helye fellebbezésnek.
A Ket. 112. § (6) bekezdésben a „határozatát” szövegrész helyébe lépő „határozatot” szöveg
azt a vitát dönti el, hogy a másodfokon jogerőssé vált határozatot is felülvizsgálhatja az
elsőfokú hatóság az újrafelvételi eljárás keretében.
A Javaslat rögzíti, hogy milyen joghatása van az újrafelvételi kérelemnek helyt adó
döntésnek. A hatályos 112. § (7) bekezdése az újrafelvételi kérelem kedvező elbírálása során
született döntésnek a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra kiterjedő hatását korlátozza.
Az újrafelvételi kérelemnek viszont van két rokon jogintézménye: az igazolási kérelem,
valamint a kézbesítési vélelem megdöntése, amelyeknél ez a korlátozás nem érvényesül. A
három jogintézmény közül az újrafelvételi eljárás eltérő szabályozása annál kevésbé indokolt,
mert amíg az első két esetben az ügyfél - bár önhibáján kívül - mulasztást követett el, addig
az újrafelvételi eljárás esetében még csak vétlen mulasztásról sem beszélhetünk.
A 84-87. §-hoz
1.	A hatóságnak a törvényesség betartásának és betartatásának alapelvi rendelkezésből fakadó
kötelezettsége - természetesen a törvényi korlátozás figyelembevétele mellett - a törvénysértő
döntés módosítása vagy visszavonása. Ha tehát a hatóság a jogszabálysértést megállapította,
és nem áll fenn kizáró ok, köteles a jogszabálysértő helyzetet rendezni. A hatósági aktus
törvényi korlátját jelentő egy éves időtartamot a szabályozásnál értelemszerűen a végzésekre
is ki kell terjeszteni.
2.	A felügyeleti szerv a felügyeleti intézkedés keretében nemcsak megsemmisítheti, hanem
meg is változtathatja a döntést, ahogyan azt a Ket. 115. § (2) bekezdése rögzíti. A
jogszabálysértő döntés nyomán kialakult helyzetről (teljesítés, végrehajtás) tehát a
megváltoztatott döntés esetén is rendelkezni kell - ezt az összhangot kívánja a módosítás
biztosítani.
A Javaslat rögzíti, hogy a döntést megsemmisítő és új eljárásra utasító végzés ellen nincs
helye jogorvoslatnak. Ha csak megsemmisíti a döntést a hatóság, de nem utasítja az első fokú
döntést hozó hatóságot új eljárásra, akkor a másodfokú jogerős döntés ellen az általános
szabályok szerint van helye jogorvoslatnak: a határozat megsemmisítéséről rendelkező
másodfokú döntés is érdemi döntésnek minősül, a Ket. 109. § (1) bekezdése értelmében a
jogerős határozat bírósági felülvizsgálata kérhető. A másodfokú megsemmisítésről rendelkező
végzés esetén a Ket. 109. § (2) bekezdése szintén biztosítja azt, hogy az önállóan
fellebbezhető végzés esetén a jogerős végzés bírósági felülvizsgálata kezdeményezhető.
3.	A Javaslat a Ket. 116. § (1) bekezdésében akként rendelkezik, hogy ha törvény vagy
kormányrendelet másként nem rendelkezik, felügyeleti szervként az a hatóság jár el, amely a
fellebbezés elbírálására jogosult vagy jogosult volna. Az utolsó fordulat révén egyértelmű,
hogy ha az adott hatóság döntése elleni fellebbezés kizárt is, a Ket. szabályai alapján akkor is
megállapítható a fellebbezés elbírálására egyébként jogosult hatóság, ezen keresztül pedig a
felügyeleti szerv.
A fellebbezés elbírálására jogosult hatóságra vonatkozó rendelkezések módosításával
szükségtelenné váltak a kormányhivatal és a központi hivatal felügyeleti szervére vonatkozó
rendelkezések. A közigazgatási hivatalok felügyeleti szervére vonatkozó szabályozás a Ket.-
137
ben meglehetősen pontatlan volt, ugyanakkor nem is célszerű, hogy ezt a kérdést külön a Ket.
rendezze: az általános rendelkezések mellett elegendő, ha a közigazgatási hivatalok
statútumrendelete rendezi az eltéréseket.
A 88-89. §-hoz
A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvénnyel (a továbbiakban: Ütv.)
való koherencia megteremtése érdekében a Ket. 120. §-ában a Javaslat az óvás, felszólalás,
figyelmeztetés mellett utal a jelzés jogintézményére is, továbbá pontosítja, hogy az Ütv.-ben
foglalt „rendelkezés” fogalmának a Ket. szerinti döntések (határozatok és végzések)
feleltethetőek meg, ezek és a hatóság eljárása és mulasztása ellen élhet az ügyész
intézkedéssel.
A 90. §-hoz
A Javaslat úgy módosítja a szakhatóságok bevonására vonatkozó szabályt, hogy ha a hatóság
az eljárás megindításától számított nyolc munkanapon belül megállapítja, hogy a szakhatósági
állásfoglalás tartalmától függetlenül, a hatáskörébe tartozó kérdés miatt a kérelem
elutasításának van helye, akkor nem kell a szakhatóságot megkeresnie. Ilyen esetekben
értelemszerűen nem semmis a szakhatóság megkeresése nélkül hozott határozat.
A Javaslat kiveszi a kötelező megsemmisítési okok közül azt, ha a hatóság a közigazgatási
ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező részével és indokolásával ellentétes vagy
annak nem megfelelő döntést hoz. Az ilyen tartalmú döntés természetesen ellentétes a Ket.-
tel, tehát jogszabálysértő, az ellene irányuló fellebbezést elbíráló hatóság vagy a felügyeleti
szerv azonban a Javaslat koncepciója értelmében a jogszabálysértő döntést a jövőben nem
csak megsemmisítheti, hanem meg is változtathatja. Mivel eleve egy bírósági szakaszt követő
megismételt eljárásban fordulhat elő a bírói döntéssel ellentétes döntéshozatal, fontos
szempont, hogy a reformatórius jogkör biztosítása révén az eljárás hamarabb lezárható
jogerősen.
Mivel a semmisség nem önálló döntés-felülvizsgálati eljárás, hanem a különös súlyú
jogszabálysértések esetei, így a Ket. nem rendelkezhet a semmisség megállapítása esetén
követendő eljárásról, hiszen a semmisséget eleve csak valamilyen jogorvoslati vagy döntés-
felülvizsgálati eljárásban lehet megállapítani. A Javaslat ezért hatályon kívül helyezi azt a
rendelkezést, amelynek értelmében a hatóság döntését megsemmisítő hatósági határozattal
szemben jogorvoslatnak van helye.
A 91. §-hoz
A Ket. - összhangban a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban:
Vht.) 3. §-ával - úgy rendelkezik, hogy a végrehajtásra a Ket. eltérő rendelkezése hiányában a
Vht. alkalmazandó. A Javaslat úgy módosítja a Ket.-et, hogy az csak a bírósági és a
közigazgatási végrehajtási eljárás alapjaiban eltérő elemeit (elsősorban a végrehajtás
elrendelését, felfüggesztését, a jogorvoslati rendszert) szabályozza a Vht.-tól eltérően. A
külön szabályozást nem igénylő kérdésben viszont a Ket. kifejezetten visszautal a Vht.
további alkalmazására. E módosítás révén egyértelművé válik a Ket. és a Vht. viszonya,
áttekinthetőbb lesz a VIII. Fejezet szerkezete, a Vht. részletes végrehajtási szabályai pedig
pontos útmutatást adnak a végrehajtás foganatosítására. A Ket. tartalmilag változatlanul, de
szerkezetileg új helyen szabályozza a Vht.-nak a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII.
törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXXIX. törvény 41. §-
át, amely az elektronikus árverés szabályaira figyelemmel a Ket. 137. §-át módosította.
138
A Javaslat - a végrehajtást elrendelő végzés elleni fellebbezés kivételével - egységesen a 152.
§-ban szabályozza a végrehajtási eljárás során igénybe vehető jogorvoslatokat.
A Javaslat a 126. § (5) bekezdésében egy szövegpontosítást is elvégez: a hatályos
törvényszöveg szerint végrehajtható okiratnak kell tekinteni a végrehajtást elrendelő végzést.
Ez a szabály félrevezető, mert a végrehajtás alapja a jogerős döntés. Erre figyelemmel a
normaszöveg arról rendelkezik, hogy végrehajtható okiraton a végrehajtható döntést kell
érteni.
A 92-93. §-hoz
1.	A Ket. hatályos szövege nem választja kellően külön az egyes végrehajtható döntéseket, a
módosítás ezt a hibát korrigálja. A Javaslat egyértelműen meghatározza a végrehajtható
döntések négy csoportját, és ezeknél külön-külön határozza meg a végrehajthatóvá válás
időpontját. A Javaslat a tevékenységtől való tartózkodásra irányuló kötelezettséget kiemeli az
a)	pontból, mivel ott szerepel a teljesítési határidő eltelte mint általános végrehajthatósági
feltétel, a passzivitásra irányuló kötelezettségek viszont teljesítési határidőhöz nem köthetők.
A Javaslat a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében az utalások helyett nevesíti a hatóság
által jóváhagyott egyezséget és a hatósági szerződést.
2.	A Javaslat világossá teszi, hogy a másodfokú eljárás - másodfokú döntés hozatala nélküli -
megszüntetése esetén nem lehet szó az elsőfokú döntés visszamenőleges jogerőssé válásáról:
mivel az eljárás megszüntetéséről rendelkező végzés az önállóan fellebbezhető végzések közé
tartozik, ezért csak ennek jogerőssé válása napján emelkedhet jogerőre az elsőfokú döntés is.
3.	A Ket. a 98. § (5) bekezdésében akként rendelkezett, hogy az eljárás egyéb résztvevője által
a (4) bekezdés szerint benyújtott fellebbezés nem akadálya annak, hogy a határozatnak az ügy
érdemében hozott része jogerőre emelkedjen. A Ket. 104. § (4) bekezdése szintén lehetővé
tette, hogy a döntés fellebbezéssel nem támadott rendelkezései tekintetében beálljon a jogerő,
ha a döntés egyes részei ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből adódóan a
fellebbezés elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre. A Ket.
128. § (3) bekezdése szintén lehetővé tette a részjogerő beállását, ha csupán az eljárás egyéb
résztvevője fellebbezett a döntés rá vonatkozó rendelkezése ellen. A Javaslat a továbbiakban
együttesen, a jogerő szabályai között rendelkezik a részjogerőről.
A Javaslat egyúttal pontosítja a részjogerő beállásával kapcsolatos rendelkezéseket azzal,
hogy a részjogerő nem a döntés „egyes”, hanem kifejezetten a fellebbezéssel nem érintett
rendelkezései vonatkozásában áll be.
A 94. §-hoz
A Javaslat újraszabályozza a végrehajtás elrendelésének rendjét. A Ket. alapján a döntés
végrehajtását - ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik - az első fokon
eljáró hatóság végzéssel rendeli el. A végrehajtást elrendelő végzést közölni kell a kötelezettel
és a végrehajtást kérővel. A végzés ellen a kötelezett fellebbezéssel élhet, ha igazolja, hogy a
kötelezettségét a végzés közlésekor már teljesítette. Ebben az esetben a kifogásnak halasztó
hatálya van. A szabályozás a gyakorlati tapasztalatok alapján indokolatlanul elodázza a
végrehajtás foganatosítását, a Javaslat ezért átalakítja a végrehajtás elrendelésének
szabályozását, hatályon kívül helyezi a 130. §-t, és az új szabályokat a 129. §-ban helyezi el.
A végrehajtást elrendelő döntés nem iktatható ki mint a hatósági eljárás egy új szakaszának
kezdő eleme, ha azonban a végrehajtás foganatosításáról rendelkező hatóság és a végrehajtást
foganatosító szerv egybeesik (mint ahogy - Kormány eltérő rendelkezése hiányban - a
Javaslatból ez következik), akkor már az első végrehajtási cselekmény foganatosításáról szóló
139
végzés tölti be a végrehajtás foganatosításáról rendelkező döntés szerepét, egyedül ez ellen
nyújthat be fellebbezést az arra jogosult.
A végrehajtás foganatosításáról szóló végzés ellen a Javaslat a továbbiakban is önálló
fellebbezést biztosít tehát, és a fellebbezési okokat sem korlátozza, de a Javaslat
nyomatékosítja, hogy a fellebbezésnek megalapozottnak kell lennie. A fellebbezésnek
ugyanakkor nincs halasztó hatálya, így a végzésben foglalt végrehajtási cselekmény
foganatosításának, a végrehajtás megkezdésének sincs akadálya.
A Javaslat egyértelművé teszi továbbá, hogy a hatóság mikor köteles és mikor jogosult
megindítani az eljárást. Ennek során három esetet különböztet meg a Javaslat. Hivatalból
rendeli el a végrehajtási eljárást a hatóság, ha az eljárást hivatalból indította vagy folytatta, és
hatósági ellenőrzéssel megállapította, hogy a teljesítésre nem vagy csak részben vagy nem az
előírásoknak megfelelően került sor. Hivatalból jogosult lefolytatni hatósági ellenőrzés
alapján az eljárást a hatóság, ha a kérelemre indult eljárásban az ügyfél a végrehajtás
megindítására irányuló kérelmet nem terjesztett elő, azonban a hatóság az eljárást hivatalból is
lefolytathatta volna. Végül a jogosult kérelmére rendeli el a hatóság a végrehajtást, ha a
jogosult igazolja, hogy a teljesítésre nem vagy csak részben vagy nem az előírásoknak
megfelelően került sor.
A jogalkalmazás könnyítését célozza az a módosítás, hogy a döntésben nem a már felmerült
késedelmi pótlék összegét, hanem mértékét kell meghatározni, hiszen a késedelmi pótlék
összege a teljesítésig folyamatosan emelkedni fog, annak pontos megállapítására a
végrehajtást elrendelő hatóságnak nincs lehetősége.
A 95. §-hoz
A Javaslat felhatalmazást ad a Kormánynak arra, hogy - a Kormány szervezetalakítási
szabadságával összhangban - kijelölje a végrehajtást foganatosító szervet. E felhatalmazás -
az önkormányzatok autonómiájára tekintettel - értelemszerűen nem terjed ki az
önkormányzati hatósági ügyekre. A felhatalmazás lehetőséget ad arra, hogy a Kormány a
jelenlegi állapotot fenntartva egy hatóságot jelöljön ki valamennyi ügytípus esetében a
végrehajtás foganatosítására, de arra is, hogy akár az egyes végrehajtási cselekmények, akár
ügycsoportok szerint differenciáltan jelöljön ki szerveket.
A Ket. szerint csak települési önkormányzati hatósági ügyekben és csak pénzkövetelés
végrehajtása tekintetében van lehetőség az önálló bírósági végrehajtóval való
szerződéskötésre. A Javaslat ezt a lehetőséget valamennyi hatósági ügy és végrehajtandó
kötelezettség vonatkozásában lehetővé teszi.
Az önkormányzati hatósági társulás létrehozására vonatkozó lehetőség külön említése a
törvényben felesleges, hiszen arra úgyis az ezt szabályozó külön törvény rendelkezései szerint
van lehetőség. A Javaslat a Kormány részére adott felhatalmazás következtében feleslegessé
vált rendelkezéseket hatályon kívül helyezi.
A 96-97. §-hoz
1.	A Javaslat a végrehajtás gyorsítása érdekében nevesíti a biztosítási intézkedéssel érintett
vagyont a fokozatosság elvének rögzítésekor. Ez a vagyon már kikerült a kötelezett
rendelkezése alól, különösebb végrehajtási cselekmények foganatosítása nélkül is végrehajtás
alá vonható. A kötelezett oldaláról a szabályozás előnye abban jelentkezik, hogy további
pénzeszközt (akár munkabért, akár pénzügyi intézménynél kezelt összeget) már nem vonnak
el tőle. Ha a hatóság biztosítási intézkedést nem rendelt el, vagy a kötelezettség mértéke azt
meghaladja, a fokozatosság elve szerint kell a végrehajtást folytatni.
140
2.	A fizetési kedvezmény szabályainak egységesítése és a szöveg pontosítása céljából a
Javaslat csak azokat a szabályokat tartja meg, amelyek eltérnek a 74. § fizetési
kedvezményről szóló szabályaitól. A pontosítást szolgálja a késedelmi pótlék számítása
kezdőidőpontjának meghatározása.
A Javaslat a fizetési kedvezmény szabályainak egységesítése érdekében a késedelmi pótlék
mérséklésének szabályait a késedelmi pótlék cím helyett a fizetési kedvezmény szabályai
között helyezi el. A pótlékmérséklés feltételei megegyeznek a fizetési kedvezmény
engedélyezésének feltételeivel, a szabályozás pedig nem tesz különbséget a jogi és a
természetes személyek között sem. A pótlékmérséklés alkalmazható önállóan vagy más
fizetési kedvezmény mellett is.
A 98-103. §-hoz
1.	A módosítás részben egyértelművé teszi a szabályozást azzal, hogy különválasztja a
végrehajtást foganatosító szerv és az ingatlanügyi hatóság feladatait, részben pedig hatályon
kívül helyezi a feleslegessé vált szövegrészeket. Hatályon kívül helyezhető így a Ket. 136. §
(2)	bekezdése, mivel az a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és
kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény 11. § (3) bekezdésével
azonosan rendelkezik fióktelep útján folytatott tevékenységgel összefüggésben elrendelt
kötelezettség végrehajtásával kapcsolatosan.
2.	A joggyakorlatban problémaként merült fel, hogy a törvény nem határozza meg a
késedelmi pótlék jogosultját. A hiány pótlása céljából a Javaslat kimondja, hogy a késedelmi
pótlék azt illeti, akinek javára a pénzfizetési kötelezettséget teljesíteni kell, a teljesítés
késedelme folytán ugyanis ezt a jogalanyt éri hátrány [Ket. 139. § (2) bekezdés].
3.	A végrehajtás gyorsítását szolgálja, hogy a végrehajtási szakaszban a hatóságnak az eljárási
bírság kiszabása során nem kell vizsgálnia a fél jövedelmi viszonyait, ez azonban nem jelenti
azt, hogy teljesen szabad mérlegelésre nyílna lehetőség: továbbra is vizsgálni kell a jogsértés
súlyát, a felróhatóságot, valamint a korábbi eljárási szabálysértéseket is.
A Ket. sajátos jogintézménye a Vht.-hoz képest, hogy a végrehajtást foganatosító szerv
(tipikusan közigazgatási hatóság) maga is elvégeztetheti a kötelezett költségére és veszélyére
a meghatározott cselekményt. Az eljárási bírságot a Ket. szintén külön szabályozza, azzal nem
egyeztethető össze, hogy a Vht. alapján legfeljebb 500 000 Ft-ig terjedő pénzbírság szabható
ki.
A költségek előlegezésére vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezésének az az indoka,
hogy az általános szabályok szerint zajló költségelőlegezés gyorsabb eljárást tesz lehetővé.
4.	A Javaslat egyrészt abból a gyakorlati igényből indul ki, hogy a cselekmény jellegére is
tekintettel a meghatározott cselekmény végrehajtásánál is biztosítva legyen a részletekben
történő teljesítés és a teljesítésre adott halasztás engedélyezése. Ebben az esetben a fizetési
kedvezmény szabályainak megfelelő alkalmazásával jár el a hatóság.
Mivel általános szabállyá vált az, hogy a hatóság a - tényleges cselekményeket leszámítva -
döntésben rendelkezik, állapít meg jogot, kötelezettséget, valamint a kifogás szabályozása
okán a végzéshozatalra és a jogorvoslatra történő utalás feleslegessé vált.
5.	A meghatározott ingóság kiadása során a Vht. szinte teljes mértékben alkalmazható, a Ket.
fizetési kedvezményre vonatkozó szabályainak egységes alkalmazása érdekében azonban
ennél a végrehajtási cselekménynél is célszerű kedvezményt biztosítani, ami értelemszerűen
csak a halasztás lehet.
141
A 104-107. §-hoz
1.	A Ket. Javaslat szerinti 144. §-a értelmében a külföldi határozatot törvény rendelkezése, az
Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa vagy
viszonosság alapján lehet végrehajtani; ha törvény másként nem rendelkezik vagy a
viszonossági gyakorlatból más nem következik, a Ket. szerint kell eljárni. Az utóbbi
rendelkezést illetően a Ket. hatályára vonatkozó szabályok is figyelembe veendők, amelyek
értelmében ha az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi
aktusa eljárási szabályt állapít meg, e törvény rendelkezései az ott szabályozott kérdésben
nem alkalmazhatók. A Ket. rendelkezéseitől az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül
alkalmazandó kötelező jogi aktusának, valamint az Európai Unió egyéb kötelező jogi
aktusának végrehajtása céljából - az ahhoz szükséges mértékben és módon - törvény,
kormányrendelet vagy a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete is eltérhet. Végül a Ket.
rendelkezéseitől a nemzetközi szerződést kihirdető törvény is eltérhet.
2.	A külföldi határozat végrehajtásához a Ket, megköveteli a végrehajtást elrendelő végzést,
illetve a végrehajtás megindítására irányuló kérelmet: mivel az előbbi nem tekinthető a
külföldi jogrendszerekben általánosan elterjedt jogintézmények, az utóbbi pedig nem a
magyar hatóságok által vizsgálandó végrehajtási feltétel, a Javaslat ezért ezeket elhagyja a
megküldendő dokumentumok közül.
3.	A végrehajtó szolgálat létrehozására vonatkozó eredeti javaslattal párhuzamosan a Ket. úgy
rendelkezett, hogy a külföldi határozat végrehajtására vonatkozó megkeresést a fővárosi
végrehajtó szolgálathoz kell megküldeni. A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetését
megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2007. évi CXLVI. törvény 21. §-a szerint a
rendelkezés hatálybalépéséről külön törvény rendelkezik. Tekintettel arra, hogy a végrehajtó
szolgálat nem jön létre, a Javaslat alapján a Kormány rendeletben jelöli ki a külföldi határozat
végrehajtására irányuló megkereséssel kapcsolatban intézkedésre jogosult szervet vagy
szerveket.
4.	A Javaslat az egyértelműség és az eljárás ésszerű időn belül való lefolytatása érdekében
rendelkezik arról a Ket. 146. §-ában, hogy ha a közigazgatás-szervezésért felelős miniszternek
állásfoglalása kialakításához a viszonosság fennállásáról is tudomással kell bírnia, akkor a
külpolitikáért felelős miniszter arról tíz munkanapon belül nyilatkozik.
A 108-109. §-hoz
1.	A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a végrehajtási eljárás felfüggesztésére az elsőfokú
eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések alkalmazandóak, ezért a végrehajtási fejezet
csupán az eltéréseket határozza meg.
A Javaslat kiküszöböli azt az ellentmondást, amely a 148. § (4) bekezdés c) pontja és a
végrehajtás megszüntetésére vonatkozó - a 149. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt -
rendelkezés között keletkezett. Az előbbi szabály ugyanis azt mondta ki, hogy a végrehajtás
felfüggeszthető, ha a végrehajtható határozatot változatlan tényállás mellett új eljárás
lefolytatásának elrendelésével semmisítik meg, míg az utóbbi kategorikus szabály a
végrehajtható döntés visszavonása vagy megsemmisítése esetén a végrehajtás megszüntetését
rendelte el. Ahogy a Ket. Szakértői Bizottság 16. számú állásfoglalása fogalmazott, az előbbi
szabály arra tekintettel épült be a törvénybe, hogy megőrizhető legyen a végrehajtási
eljárásnak a végrehajtható döntés megsemmisítéséig elért eredménye, figyelemmel arra, hogy
változatlan tényállás és anyagi jogi háttér esetén az új eljárásban is azonos tartalmú döntés
meghozatala várható, és ily módon a felfüggesztés biztosítja a korábbi végrehajtási
cselekmények hatályát, ennél fogva az új eljárásban hozott döntés alapján nem kell a
142
végrehajtást elölről kezdeni. Ha ugyanis a végrehajtás megszüntetésére kerülne sor, akkor a
végrehajtás addigi eredményeit fel kellene számolni, a behajtott pénzösszeget vissza kellene
téríteni, s az ügyfelet olyan helyzetbe kellene hozni, mintha a kötelező határozat meg sem
született volna.
A Javaslat az ellentmondást azon az elvi alapon küszöböli ki, hogy a végrehajtható döntés
megsemmisítése esetén hiányzik az egész végrehajtási eljárás alapja, így főszabályként a 149.
§ (1) bekezdésének megfelelően a végrehajtás megszüntetésének van helye. A végrehajtás
addigi eredményeinek megőrzésére alkalmas lehet az, ha a hatóság az új eljárás során
ideiglenes biztosítási intézkedést rendel el.
2.	A Ket. 148. §-ában a felügyeleti szerv és a bíróság mellett azért indokolt a fellebbezés
elbírálására jogosult hatóságra is külön utalni, mivel a 101. § lehetővé teszi a döntés
fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánítását, célszerű, hogy a másodfokú
döntést hozó hatóságnak ilyenkor szintén jogosult legyen a végrehajtás felfüggesztésére.
A felfüggesztés joghatásainak teljessé tétele érdekében ki kell mondani, hogy a felfüggesztés
elrendelése esetén az azt megelőzően foganatosított valamennyi végrehajtási cselekmény
megtartja hatályát.
3.	A végrehajtás megszüntetésének új esete, ha a hatóság a teljesítési határidőt utólag
hosszabbítja meg a jogutódlásra tekintettel. A rendelkezés összhangban van jogutódlás
szabályaival, amely szerint a jogerős határozattal megállapított kötelezettség esetén
lehetőséget kell adni a jogutódnak az önkéntes teljesítésre. Ez a rendelkezés a végrehajtási
eljárásban is érvényesül, azaz a jogutód belépése esetén a végrehajtást meg kell szüntetni, a
jogutód számára újra megnyílik az önkéntes teljesítésre adott határidő, ennek eredménytelen
elteltét követően van helye a végrehajtás jogutóddal szembeni elrendelésének. A már
végrehajtás alá vont vagyon biztosítása érdekében biztosítási intézkedés rendelhető el.
4.	A Javaslat szerinti 152. § rendelkezéseivel összhangban mind a végrehajtási eljárás
felfüggesztésével, mind az eljárás megszüntetéséről szóló döntés ellen van helye
fellebbezésnek.
A 110. §-hoz
A végrehajtáshoz való jog elévülésével kapcsolatban a hatályos Ket. több bizonytalanságot
tartalmazott, ahogy erre a Ket. Szakértői Bizottság 12. számú állásfoglalása is kitért.
Ellentmondásos volt, hogy a 148. § (8) bekezdése szerint a felfüggesztéssel minden határidő
megszakad és a felfüggesztés megszüntetésével újrakezdődik, míg a 150. § (2) bekezdése
értelmében nyugszik az elévülés a végrehajtás felfüggesztésének időtartama alatt. Mivel a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi
LXXXIII. törvény 329. § (2) bekezdése egészítette ki a 148. § (8) bekezdéssel a Ket.-et, ezért
a „lex posterior” elve alapján ezt a szabályt alkalmazták a hatóságok. A kollízió feloldása
érdekében ugyanakkor a Javaslat végül visszatér a Ket. eredeti koncepciójához, és a
nyugvásról szóló rendelkezést tartja hatályban a megszakadásról szóló rendelkezéssel
szemben.
Nem volt világos a 150. § (2) és (3) bekezdésének viszonya sem, hogy miképpen nyugodhat
az elévülés a végrehajtási cselekmények foganatosításának időtartama alatt, ha ezzel szemben
a végrehajtás elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. A Javaslat a közérdek
védelme érdekében amellett foglal állást, hogy a végrehajtási cselekmények megszakítják az
elévülést. Ennek a két rendelkezésnek a bizonytalan viszonya arra vezethető vissza, hogy nem
tisztázott az eljárási, ideértve a végrehajtási cselekmény fogalma, konkrétabban, hogy meddig
143
tart egy végrehajtási cselekmény. Ugyanezen okból tért ki a Ket. 150. § (2) bekezdése arra,
hogy a jelzálogjog bejegyzésének időtartama alatt nyugszik az elvülés. A jelzálogjog
bejegyzése olyan végrehajtási cselekmény, amely az erről szóló végzéssel „veszi kezdetét”, és
a jelzálogjog jogerős bejegyzésével fejeződik be. Nem értelmezhető erre tekintettel, hogy
ennek elteltéig nyugszik az elévülés, hiszen mint végrehajtási cselekmény a 150. § (2)
bekezdése szerint ez is megszakítja az elévülést. A Javaslat tehát, mivel a jelzálogjog
bejegyzését is végrehajtási cselekménynek tartja, a 150. § (2) bekezdésének vonatkozó
szövegrészét hatályon kívül helyezi.
A 111. §-hoz
A Javaslat a Vht. és a Ket. által szabályozott biztosítási intézkedés szabályait hangolja össze.
A biztosítási intézkedés az ideiglenes biztosítási intézkedéssel együtt azt teszi lehetővé, hogy
a hatóság késedelem nélkül zárlatot rendeljen el abban az esetben, ha azt észleli, hogy az
eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van. A két jogintézmény
között az a különbség, hogy ideiglenes biztosítási intézkedés elrendelésére a határozat
meghozatala előtt, míg biztosítási intézkedés elrendelésére a határozat meghozatala után, de a
teljesítési határidő előtt van lehetőség. A két jogintézmény együttesen biztosítja, hogy az
eljárás megindulásától kezdve a végrehajtás elrendeléséig biztosítható legyen az, hogy az
ügyfél ne vonja el a későbbi teljesítés alapjául szolgáló vagyontárgyakat.
A Ket. biztosítási intézkedésre vonatkozó szabályai mögött szubszidiáriusan a Vht. vonatkozó
rendelkezései is érvényesülnek.
A 112. §-hoz
A Javaslat újraszabályozza a végrehajtási fejezet jogorvoslati rendszerét. A végrehajtást
elrendelő hatóság döntése ellen fellebbezésnek kizárólag a Ket. szerint önállóan fellebbezhető
végzések közé tartozó döntések ellen van helye [Ket. 98. § (3) bekezdés]. A végrehajtást
foganatosító szerv döntése, intézkedése és az intézkedés elmulasztása ellen végrehajtási
kifogásnak van helye. Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a fellebbezésnek és a kifogásnak
a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya. A két jogorvoslati forma párhuzamos jelenlétét
az indokolja, hogy a végrehajtás foganatosítása során számos tényleges cselekmény (pl. éjjeli
ingófoglalás, árverési hirdetmény hiányos kitöltése) okozhat sérelmet, amelyek eltérő
megítélést igényelnek, mint az elrendelő hatóság végzései.
A fellebbezés előterjesztésére a Ket. jogorvoslati fejezetében foglalt szabályok irányadóak, a
kifogás előterjesztésére viszont a Javaslat egy szubjektív és egy objektív határidőt is
meghatároz, mivel a végrehajtást foganatosító szerv jog- vagy érdeksértő intézkedései,
mulasztásai nem minden esetben jelennek meg döntés formájában, így közlés hiányában
helyesebb a javasolt modellt követni.
A kifogások elbírálására a Javaslat szerint egyfokú jogorvoslati rendszerben van lehetőség;
mivel a jövőben nem maga a végrehajtást foganatosító szerv bírálja el a saját intézkedése
ellen benyújtott kifogást, így a jogorvoslathoz való jog sem sérül.
Az egyszerű jogi megítélésű ügyekben benyújtott jogorvoslati kérelmek elbírálása nem
igényel harmincnapos ügyintézést. A végrehajtási szakban hozott döntések túlnyomó
többsége ilyen, így az ügyintézési határidő ebben az eljárási szakban a gyorsaságot és a
hatékonyságot rontó tényező. Erre tekintettel a Javaslat a végrehajtás során előterjesztett
fellebbezés és kifogás esetében a harmincnapos, illetve - a Javaslat szerinti - huszonkét
munkanapos ügyintézési határidőt tíz munkanapra rövidíti. Ha kivételesen mégis hosszabb
144
időre van szükség a megalapozott döntéshez, ez a határidő annak letelte előtt egy alkalommal
meghosszabbítható.
Mivel a végrehajtási eljárás során hozott végzések és a végrehajtást foganatosító szerv
intézkedései (pl. ingatlan becsértékének megállapítása) a kötelezett alapvető jogait érintik,
indokolt fenntartani a bírósági felülvizsgálat lehetőségét. Mivel a bírósági felülvizsgálatnak
főszabály szerint a végrehajtásra nincs halasztó hatálya, nem vezet az eljárások elhúzódására.
Speciális szabályozás érvényesül arra az esetre, ha a végrehajtást önálló bírósági végrehajtó
foganatosítja: ilyenkor a jogvita eldöntésére minden eljárásban résztvevő személytől független
szerv, a végrehajtó székhelye szerint illetékes helyi bíróság jogosult.
Mivel a végrehajtó szolgálatok nem jönnek létre, a módosítás értelmében főszabályként - ha a
Kormány nem jelöl ki másik hatóságot, akkor - az első fokon eljárt hatóság foganatosítja a
döntést. Ebből következik, hogy a Ket. végrehajtó szolgálat felügyeleti szervét kijelölő 152. §
(3)	bekezdésének szabálya kiüresedett.
A 113. §-hoz
A Javaslat hatályon kívül helyezi azokat a magyarázó, zárójeles rendelkezéseket, amelyek
példakánt szolgáltak az egyes eljárási költségek alapjául, pl. az ügyfél megjelenésével
kapcsolatos költségként számítható fel az utazási költség, a kiesett jövedelem megtérítése.
Ezeknek a szabályoknak nem volt valódi normatív tartalma, a hatóságoknak szolgált
magyarázatul.
A Javaslat pontosítja a tanú és a hatósági tanú által felszámítható költségekre vonatkozó
rendelkezést, ennek részletes szabályairól a 174. § (3) bekezdés d) pontja alapján a
közigazgatás-fejlesztésért felelős miniszter az államháztartásért felelős miniszter
egyetértésével rendelkezik.
A Javaslat meghatározza továbbá, hogy eljárási költségnek minősül a szakértő díja mellett a
szakértő költségtérítése is. Bár e szabály az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló
törvény alapján egyértelműnek tűnik, a gyakorlatban számos probléma merült fel a szabály
értelmezésével kapcsolatban.
A Javaslat a Ket. 153. § (2) bekezdés 14. pontjában meghatározza, hogy eljárási költségnek
minősül a jogszerűen okozott kárért járó kártalanítás összege. A hatályos szabályozás alapján
az egyértelmű egyrészt, hogy a hatósági eljárás során jogszerűen okozott kárért a károsultnak
kártalanítás jár, másrészt pedig, hogy ezt a károkozó köteles megtéríteni, az azonban nem
egyértelmű, hogy a károkozó hatóság jogosult-e megtérítést követelni az ügyféltől. Azzal,
hogy a Ket. a kártalanítási összeget eljárási költséggé minősíti, egyértelművé teszi, hogy ez a
többi eljárási költség sorsát osztja.
Az Itv. 67. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy azt, hogy mely eljárásért vagy
szolgáltatásért kell díjat fizetni, továbbá a díj mértékét - törvény felhatalmazása alapján - az
érdekelt miniszter az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben
szabályozza. A lakosság széles körét érintő díjfizetési kötelezettséget csak törvény állapíthat
meg. A díj megállapításának, befizetésének szabályairól tehát az Itv. rendelkezik, a
párhuzamosságok elkerülése érdekében szükségtelen erre a Ket.-ben utalni.
A 114-115. §-hoz
1.	A hatályos törvényszöveg hiányossága, hogy nem rendelkezik arról, hogyan alakul a
költségviselés a több ügyfél részvételével zajló eljárásokban. A Javaslat ezt a hiányt pótolja,
145
amikor kimondja, hogy ha a határozat több ügyfél részére állapít meg kötelezettséget, a
hatóság köteles a költségek ügyfelek közötti megosztásáról is rendelkezni.
A Javaslat szabályozza a szakértői díj megállapítására, előlegezésére, kifizetésére vonatkozó
legfontosabb szabályokat.
Az eljárási költség előlege letétbe helyezésének előírásával összhangban a Javaslat szerint
felhatalmazást kap a közigazgatás-fejlesztésért felelős miniszternek, hogy rendeletben
állapítsa meg a hatósági letét részletes szabályait.
2.	A Javaslat az egész Ket. szóhasználatát felülvizsgálja, ennek keretében az egységességre
törekedve értelemszerűen módosítja a szerv és a hatóság kifejezéseket is.
Az iratbetekintés költségei a hatályos Ket. értelmében az egyéb eljárási költségek közé
tartoznak, viselésükre is az általános szabályok vonatkoztak, ami azonban méltánytalanságot
okozott, emellett visszaélésekhez vezethet. E rendelkezés értelmében ugyanis - a
költségviselési szabályok szerint - adott esetben az ellenérdekű ügyfélnek vagy a hatóságnak
amiatt kellett állnia az iratbetekintés költségeit, mert az ügyfél az eljárási cselekményeken
nem vett részt, vagy elvesztette a részére kézbesített döntéseket és másolatot kér. Az
iratbetekintési jog gyakorlása az ügyféli jogok egyik lényeges eleme, amely azonban az
eljárás - szabályszerű, gyors - lefolytatásával kevéssé függ össze, vagyis az ügyfél
iratbetekintési jogának gyakorlása egyedül a magánérdeken alapul, nem függ össze szorosan a
tényállás tisztázásával, a hatóság eljárási kötelezettségével, szemben a többi eljárási
költséggel. A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy az iratbetekintést kérő személynek kell
viselnie az iratbetekintési jog gyakorlásával okozott költséget.
A szakhatósági szabályok módosításával összhangban a költségviselés szabályai között kell
rendezni, hogy a szakhatóság viseli a szakhatósági állásfoglalás módosításával okozott
többletköltségeket.
A 116-117. §-hoz
1.	A többi eljárási törvényhez hasonlóan - az egyéb eljárási költségekhez képest - külön
szabályozza a Javaslat a szakértői díj megállapítására vonatkozó szabályt.
A Javaslat az áttekinthető szabályozás érdekében a Ket. 98. § (3) bekezdésében, a többi
önállóan fellebbezhető végzés között sorolja fel a költség viselésével kapcsolatos, továbbá a
költségmentességi kérelmet elutasító, a költségmentesség módosításáról és visszavonásáról
szóló végzést.
2.	A költségmentesség az eljárási illeték, a díj és az egyéb eljárási költség viselése alóli teljes
vagy részleges mentességet jelenti. Mentesülhet tehát az ügyfél a szakhatósági eljárásért vagy
a 36. § (2) bekezdés szerinti adatszolgáltatásért fizetendő illeték- vagy díjfizetési kötelezettség
alól is. Erre tekintettel kell az érintett hatóságokkal közölni, ha az ügyfélnek a hatóság
költségmentességet engedélyezett, vagy ezt az engedélyt visszavonta és módosította. A
módosítás lényegében a végzés közlésére vonatkozó szabály konkretizálása, amelyet azonban
a Ket. Szakértői Bizottság 1. számú módszertani állásfoglalására is tekintettel indokolt a Ket.-
ben egyértelművé tenni.
A 118-119. §-hoz
A Ket. elektronikus ügyintézésre vonatkozó 160-163. §-ai módosításának több célja is volt: a
kapcsolattartási fejezettel összhangban a fogalmak pontosítása, rendezése, különálló
elektronikus ügyintézésre vonatkozó fejezet helyett a szabályok eljárási cselekményekhez
illesztése, ezzel elősegítve a Ket. áttekinthetőségét, és azt, hogy az elektronikus
146
kapcsolattartás szervesen épüljön be a „hagyományos” kapcsolattartásra vonatkozó szabályok
közé. A Ket. elektronikus azonosításra vonatkozó szabályainak módosítását és hatályon kívül
helyezését emellett az indokolta, hogy ezek a szabályok viszonylag gyorsan változnak a
technikai fejlődésnek köszönhetően, amelynek nem felel meg a törvényi szinten történő
szabályozás. Ebből következően a Javaslat az alapvető és a garanciális rendelkezéseken túl
hatályon kívül helyezi az ügyfélkapura vonatkozó részletszabályokat azzal a szándékkal, hogy
a kimaradó, de szükséges vagy az időközben szükségessé vált rendelkezésekről a módosítás
hatálybalépésével egyidejűleg rendeletben rendelkezzen a Kormány.
Mivel a Javaslat a közigazgatás hatékonyságának és a versenyképesség növelését szem előtt
tartva a központi rendszeren keresztül történő kapcsolattartást részesíti előnyben, a legalább
fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott irat is ezen keresztül továbbítható.
Az elektronikus beadvány illetékének és igazgatási szolgáltatási díjának megfizetésére
vonatkozó szabályokat az Itv., valamint - a Ket. 174. § (3) bekezdés b) pontjában adott
felhatalmazás alapján - külön rendelet tartalmazza.
A Ket. 161. § (4) bekezdése előírta az ügyfél számára, hogy a hatóság elektronikus úton
küldött értesítéseit, döntéseit vissza kell igazolnia, ennek hiányában a hatóság postai úton
továbbítja számára az iratot. Ez a rendelkezést lényegében a Javaslat is fenntartja, a
kapcsolattartás [Ket. 28/B. § (6) bekezdés] és a döntés közléseinek szabályainál [78. § (6)
bekezdés] is azzal, hogy a postai út mellett - a jogszabályi feltételek fennállása esetén -
valamennyi más, írásbelinek minősülő kapcsolattartási forma választható. A kapcsolattartási
formákat azonban az ügyfél nem korlátlanul változtathatja meg, egy ilyen jog
visszaélésekhez, a hatóság terheinek túlzott növekedéséhez vezethetne, ezért a Javaslat az
alapelvek között rögzíti, hogy a kapcsolattartás módja egy alkalommal változtatható meg.
A Javaslat koncepciója szerint főszabály szerint alkalmazható az elektronikus kapcsolattartás,
csak a bírósági eljárások tekintetében zárja ki törvényi szinten az elektronikus utat.
A Javaslat az alapelvek és a kapcsolattartási fejezetben rögzíti a Ket. 162. §-ában rögzített
más garanciákat, így azt, hogy elektronikus kapcsolattartást csak törvény írhat elő, az ügyfél -
korlátok közé szorított - kapcsolattartásiforma-választási joga.
A központi rendszert preferáló koncepció értelmében a hatóság sem minősített elektronikus
aláírással ellátott dokumentumba foglalja döntését: a központi rendszeren keresztül történő
továbbítás megfelelő garanciát jelent a hatóság azonosítására.
Az elektronikusan rögzített dokumentumokba való betekintésre, másolat készítésére
értelemszerűen kiterjednek az iratbetekintés szabályai. A Kormány ugyanakkor felhatalmazást
kapott az elektronikus kapcsolattartás részletes szabályainak megalkotására, ennek keretében
az iratbetekintés más módjainak alkalmazását is lehetővé teheti - az adatvédelmi garanciák
érvényesítése mellett.
Egyedül a kérelem szabályai között rögzíti a Javaslat az elektronikus űrlap,
formanyomtatvány rendszeresítésének lehetőségét. Az automatizált egyedi döntés szabályai a
döntéshozatal szabályai között kaptak helyet.
A leírtakból következően a módosítás az ügyfélkapu létrehozására, az azonosításra, az
ügyfélkapuval kapcsolatos adatok kezelésére vonatkozó rendelkezéseket tartja hatályban. A
Javaslat értelmében ugyanakkor törvény vagy kormányrendelet az ügyfélkapun keresztül
történő elektronikus kapcsolattartásra eltérő szabályokat állapíthat meg.
147
A 120-125. §-hoz
1.	Az elektronikus tájékoztatási szolgáltatásra vonatkozó szabályok átfogó módosítása azért
volt szükséges, hogy a Ket. és az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC.
törvény (a továbbiakban: Eitv.) az elektronikus tájékoztatásra vonatkozóan harmonizáljon
egymással, és a Ket. ne ismételje meg az Eitv. szabályait, csak az azon túli vagy attól eltérő
követelményeket fogalmazzon meg.
Az Eitv. világosan meghatározza, hogy mely hatóságoknak miként, mely honlapon kell a
közzétételi listákon szereplő közérdekű és közérdekből nyilvános adatokat közzétenniük. Így
saját honlapját kell használnia a központi államigazgatási szerveknek a kormánybizottság
kivételével, továbbá az országos kamarának, valamint a közigazgatási hivatalnak. Más
hatóságok viszont közzétételi kötelezettségüknek választásuk szerint saját vagy társulásaik
által közösen működtetett, illetve a felügyeletüket, szakmai irányításukat vagy működésükkel
kapcsolatos koordinációt ellátó szervek által fenntartott, valamint az erre a célra létrehozott
központi honlapon való közzététellel is eleget tehetnek. Az, hogy Eitv. szerinti honlapon kell
a hatóságnak közzétennie a közérdekű adatokat - és nem saját internetes honlapján -, részben
könnyebbséget jelent a Ket. hatályos szabályaihoz képest, ugyanakkor kiküszöböli az egymás
mellett párhuzamosan fennálló tájékoztatási kötelezettség miatti kettős terhet, és elősegíti,
hogy az összes közfeladatot ellátó szerv azonos szabályozás szerint tegyen eleget közzétételi
kötelezettségének.
Az Eitv.-hez képest a Ket. nem csupán a honlapok működtetésére vonatkozóan, hanem a
közzéteendő adatok körében is eltér. A módosítás az Eitv. 3. § (7) bekezdésével összhangban
fenntartja az eltérést, vagyis hogy a Ket. több adatot is a honlapon közzéteendő adatnak
minősít, így például az egyes hatósági ügyek intézésére a szervezeten belül illetékes
ügyintézők nevét, hivatali elérhetőségét, az ügyintézés jogszabályban meghatározott
határidejét. A módosítás a közérdekű adatok szélesebb körű megismerése érdekében szigorítja
a közzétételi kötelezettséget, hogy az információk garanciális jellege miatt, valamint a
szolgáltató közigazgatás fejlesztése érdekében minden hatóságnak a honlapon tájékoztatást
kell nyújtania az ügyintézési határidőről, az ügyfelet megillető jogokról és kötelezettségekről,
valamint az illetékek és díjak mértékéről és befizetésük módjáról. Nem ellentétes a
tájékoztatási kötelezettséggel, ha a 164. § (2) bekezdésében felsorolt egyes adatok, például a
hatóság egyedi jellemzőihez, működéséhez kevésbé kapcsolódó adatok, így az ügyfélkapu
létesítéséről szóló tájékoztatás vagy az elektronikus kapcsolattartás technikai szabályairól
szóló tájékoztatás nem jelenik meg egyedileg a hatóság honlapján, hanem csak például egy
másik honlapra vagy a kormányzati portálra való utalás, „link” révén érhetőek el a részletes
információk.
Az Eitv. mellékletének II. részében, a tevékenységre, működésre vonatkozó adatok között
szerepel a közfeladatot ellátó szerv feladatellátásának teljesítményére, kapacitásának
jellemzésére, hatékonyságának és teljesítményének mérésére szolgáló mutatók és értékük,
időbeli változásuk mint közzéteendő adat. A Ket. 164. § (3) bekezdés módosítása határozza
meg azt, hogy melyek ezek a mutatók, amelyeket a hatóságnak negyedévente közzé kell
tennie: ügycsoportonként és összesítve is tartalmazza az összes ügy számát, ezen belül az első
fokon jogerőre emelkedett határozatok számát, a jogorvoslat során megváltoztatott
határozatok számát, a határidőn túl intézett ügyek számát, ügyenként az ügyintézési határidő
túllépésének mértékét, a hatósággal szemben benyújtott kártérítési igények számát, a
felügyeleti intézkedések, valamint az ügyintézési határidő túllépése miatt a hatóság
vezetőjével szemben kezdeményezett fegyelmi eljárások számát. Annak sincs természetesen
akadálya, hogy a Ket.-ben meghatározott adatokon túl a hatóság más, rá jellemző speciális
teljesítményadatokkal is kibővítse az ügyforgalmi statisztikát. A Javaslat annak érdekében,
148
hogy az ügyforgalmi statisztikák széles körben megismerhetővé váljanak, előírja, hogy azokat
a hatóság ügyfélfogadásra nyitva álló helyiségében is közzé kell tenni.
A módosítás egyértelművé teszi, hogy nem a hitelesség, pontosság az elektronikus ügyintézés
feltétele, hanem ezek azok a követelmények, amelyeknek az elektronikus tájékoztatásnak
feltétlenül eleget kell tenniük.
2.	A Javaslat az egész novellában következetesen az elektronikus kapcsolattartás kifejezést
használja az elektronikus ügyintézés helyett, mivel az előbbi megfogalmazás fedi a jogalkotói
akaratot: nem ez egyes eljárási cselekményeket végzi az elektronikus rendszer, hanem az
ügyfelek és a hatóság, valamint a hatóságok között zajlik a gyorsabb elektronikus úton a
kommunikáció.
3.	A Ket. 166. § (1) bekezdés c) pontja alapján a hatóság - az ügyfél által elektronikus úton
előterjesztett és a hatóság által készített dokumentumok biztonságos kezeléséről való
tevékenysége körében - biztosítja az ügyiratba való betekintés, arról hiteles másolat készítését
is. A Javaslat a Ket. 68. § (5) bekezdésében biztosítja annak lehetőségét, hogy az
iratbetekintés során az arra jogosult másolatot, kivonatot készíthet vagy másolatot kérhessen;
kérelemre a hatóság az elektronikus úton továbbított iratról hitelesített papír alapú másolatot
ad ki. A Ket. szintjén így az elektronikusan rögzített iratokba való iratbetekintési szabályok
rendezettek, a Kormány az elektronikus kapcsolattartás részletes szabályainak megállapítására
szóló felhatalmazásában további lehetőségeket biztosíthat az elektronikus úton rögzített
iratokba való betekintés módjára.
4.	A Javaslat a Ket. 168. §-ában lehetővé teszi, hogy törvény vagy kormányrendelet az
ügyfélkapun keresztül történő elektronikus kapcsolattartásra a Ket.-től eltérő szabályokat
állapítson meg. A módosítás mögött elsősorban az a megfontolás állt, hogy bár a Ket.
szabályai teremtették meg a központi rendszer és az ügyfélkapu működésének alapjait, a
központi rendszer fejlesztése során egyre több igény jelentkezett azzal kapcsolatban, hogy ne
csak közigazgatási hatósági eljárás során legyen a rendszer, az ügyfélkapus azonosítás
alkalmazható. A központi rendszert és az ügyfélkaput érintő fejlesztések azonban nem
feltétlenül igénylik a Ket. szabályainak módosítását, így a Javaslat azt a megoldást választotta,
hogy az ügyfélkapura vonatkozó szabályai szubszidiáriusnak tekintendők.
A Ket. elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályait tehát törvény vagy
kormányrendelet továbbfejlesztheti. A Ket. szabályai nem jelenthetik gátját sem a
kapcsolattartási módok bővítésének, sem pedig az ezzel összefüggő technikai-informatikai
fejlődésnek.
Hasonló okokból az elektronikus tájékoztatás Ket.-ben foglalt szabályaitól eltérhet törvény
vagy kormányrendelet. Az elektronikus tájékoztatás szabályait a Javaslat lényegében az Eitv.
szabályaihoz igazította, ennek módosítása tehát elvben - a szóban forgó rendelkezés
hiányában - Ket. rendelkezéseinek módosítását vonná maga után, a Ket. gyakori módosítása
azonban kerülendő. Hasonlóan nem kíván a Javaslat például olyan kezdeményezésnek az
útjában állni, hogy a - jogszabályban meghatározott - hatóságok ne egyes önálló honlapokon
tegyék közzé a közzéteendő adatokat, hanem például csak a kormányzati portálon.
A 126-129. §-hoz
1.	Az Nsztv. hatályba lépését követően a Ket.-től eltérő eljárási szabályokat tartalmazó
nemzetközi szerződés csak törvényben ültethető át. Az Nsztv. hatályba lépését megelőzően
nem törvényben kihirdetett nemzetközi szerződéseket illetően a Javaslat az átmeneti
rendelkezések között biztosítja az eltérés lehetőségét.
149
2.	A Javaslat hatályon kívül helyezi az elektronikus ügyintézés és az elektronikus út
fogalmakat arra tekintettel, hogy egységesen az elektronikus kapcsolattartás fogalmat
használja, amelyet a II/A. Fejezet meghatároz, így további értelmező rendelkezésre nincs
szükség. Az új szabályokkal összhangban ugyanakkor a Javaslat bevezeti a gépi adathordozó
fogalmát, és pontosítja a központi elektronikus szolgáltató rendszer, valamint az ügyfélkapu
meghatározását.
A Javaslat az ágazati jogszabályok szabályozási tárgykörébe utalja a hatásterület
meghatározását, lehatárolásának pontos módját. A hatásterület Ket.-en belüli
értelmezhetősége érdekében a Ket. az értelmező rendelkezések között továbbra is definiálja a
hatásterület fogalmát, a Javaslat tekintettel van ugyanakkor arra is, hogy a hatásterület anyagi
jogi fogalom, emellett pedig a Ket. rendelkezése hatályba lépése óta sok tekintetben elavult. A
hatásterület nem korlátozódik ugyanis a rendszeres üzemvitelre, a rendszeresen fellépő
hatásra, a számottevően hátrányos hatásra, a fizikai hatásra vagy magyar területre. Így például
balesetre, meghibásodásra is vonatkozik, az egyszer fellépő hatások, mint például a
területfoglalásból adódók területére is vonatkozik, nemcsak a fizikai, hanem kémiai, biológiai,
tájképi hatások területére is, valamint határon átterjedő hatások esetében más ország területére
is kiterjed. A Ket. ezért teret hagy az ágazati jogszabályoknak a hatásterület és annak
megállapítása módjának részletes szabályozására, és úgy fogalmaz, hogy hatásterület az a
Magyar Köztársaság területén fekvő, jogszabályban meghatározott módon megállapított
földrajzi terület, amelyre a tervezett létesítmény vagy tevékenység számottevő mértékű hatást
gyakorol.
Az üzemzavarra vonatkozó szabályozás szorosan kötődik az éppen alkalmazott
technológiához, és mivel adatvédelmi vagy más szempontok sem indokolják a törvényi szintű
szabályozást, az üzemzavar részletes szabályait célszerű alacsonyabb szintű jogszabályban
rendezni.
3.	A Ket. áttért az elektronikus ügyintézés kifejezésről az elektronikus kapcsolattartás
kifejezés használatára, mivel ez fejezi ki a valódi jogalkotói szándékot: az eljárás, az
ügyintézés maga - néhány kivételtől eltekintve - nem elektronizálható, az ésszerűtlen lenne
vagy az legalábbis nem a Ket. által szabályozandó, helyette a hatóságok és az ügyfél közötti,
valamint a hatóságok egymás közötti kapcsolattartásának elektronikus útját kell széles körben
megteremteni.
4.	A Javaslat felhatalmazást ad a Kormány számára arra, hogy a hatósági tevékenység
felügyeletének rendjét szabályozza. A hatályos jogrendszerben ugyanis nem szabályozott a
hatósági ellenőrzés és felügyelet rendje, ennek sem gyakoriságát, sem módszertanát nem
szabályozza jogszabály.
5.	A Javaslat felhatalmazást ad a Kormánynak, hogy hozza létre azt az adatbázist, amely a 15.
§ (5) bekezdése szerinti szervezeteket tartalmazza, és amely így hozzájárulhat ahhoz, hogy a
társadalmi és érdekvédelmi szervezetek az eljárások megindulásáról valóban és közvetlenül
tudomást szerezhessenek. A további felhatalmazások díjak és költségek megállapításának
szabályozására vonatkoznak.
A 130. §-hoz
1.	A Javaslat világossá teszi, hogy a hatóság az eljárás során valamennyi kérdésben döntést
hoz, mivel a Ket. szabályozása jelenleg e kérdésben nem egyértelmű. A Ket. Szakértői
Bizottság 9. számú módszertani állásfoglalásában fejti ki, véleménye szerint mely eljárási
cselekmények esetén hoz például végzést a hatóság, és mely esetekben elegendő csupán egy
udvarias hangnemben írt hivatalos levél.
150
A Javaslat az általános szabályt kívánja érvényesíteni az egész Ket.-ben, amely szerint a
döntés határozat vagy végzés; az egyértelműség érdekében Javaslat egyúttal a Ket. 71. § (1)
bekezdését is akként pontosítja, hogy a hatóság az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás
során felmerült minden más kérdésben végzést bocsát ki.
E koncepcionális változtatásnak megfelelően egyrészt a Javaslat módosítja a Ket. azon
rendelkezéseit, amelyek valamely kérdésben végzés meghozatalát írják elő, azaz a Ket. csak
akkor szól a döntés formájáról, ha az határozat, vagy ha az egyértelműség kedvéért vagy a
fennálló gyakorlattal szembeni változtatás érdekében ezt tisztázni kell (pl. a másodfokú
döntést hozó hatóság végzésben utasít új eljárásra), minden egyéb esetben - ha a Ket. tehát
nem rendelkezik kifejezetten a formáról - végzést kell hozni.
A változtatás másik következménye, hogy a Javaslat felülvizsgálja a Ket. szóhasználatát, és
egyértelművé teszi, hogy a rendelkezés mikor vonatkozik valamennyi döntésre és mikor csak
a határozatokra vagy a végzésekre. Ennek megfelelően a Javaslat a Ket. 3. § (2) bekezdés c)
pontjában a határozatot döntésre módosítja, mivel a döntés-felülvizsgálatról szóló rendelkezés
a határozatokra és a végzésekre egyaránt kiterjed.
A módosítás célja a jogszabály megszövegezésének következetessége. A jogalkalmazást
rendkívül megnehezíti, ezért sérti a jogbiztonságot, ha a jogszabály stiláris szempontok miatt
több, különböző fogalmat használ azonos értelemben.
2.	A Javaslat a hatályt szabályozó rendelkezéseknél váltja fel először az „elektronikus
ügyintézés” eddig alkalmazott fogalmát az „elektronikus kapcsolattartásra”. Az elektronikus
ügyintézés fogalma azt jelentené, hogy a teljes eljárás elektronikusan folyik, amibe
beletartozik a tényállás tisztázásának folyamata és a döntéshozatal is. Az elektronikus
ügyintézés ilyen értelemben viszont sok esetben szükségtelen vagy értelmezhetetlen
(helyszíni szemle lefolytatása, az összes papír alapú irat digitalizálása), helyesebb ezért arról
rendelkezni, hogy az ügyfél és a hatóság, valamint a hatóságok elektronikusan tartanak,
tarthatnak kapcsolatot. A fogalomváltoztatásnak tehát koncepcionális okai vannak, a Javaslat
az elektronikus ügyintézés helyett mindenhol az elektronikus kapcsolattartás fogalmát
használja.
3.	A Javaslat több helyen pontosítja, hogy az ügyfelek köre nem minden esetben kérelmező
ügyfél vagy ellenérdekű ügyfél kategóriájába osztható fel, az eljárásban ellenérdekeltség
nélkül résztvevő „többi” ügyfelek érdekeit is védeni kell az idegen nyelv használata során.
4.	A 40. § (1) bekezdés akként rendelkezik, hogy ha jogszabály nem írja elő az ügyfél
személyes eljárását, helyette törvényes képviselője vagy az általa vagy törvényes képviselője
által választott meghatalmazott, továbbá minden esetben az ügyfél és képviselője együtt is
eljárhat. E szabályból következik, hogy nem kell például a tárgyaláson való részvétel kapcsán
külön az ügyfél mellett a képviselő jogaira utalni, hiszen a képviselő is eljárhat [62. § (3)
bekezdés].
5.	A Javaslat dogmatikai okokból az első fokon eljáró hatóság helyett az adott rendelkezés
tartalmától függően az elsőfokú hatóság vagy az első fokú döntést hozó hatóság fordulatokat
használja. Elsőfokú hatóság alatt a hatáskörrel rendelkező legalsóbb fokú szervet kell érteni,
ehhez képest az első fokú döntést hozó hatóság kategóriájának alkalmazása akkor indokolt -
különösen a fellebbezés és a fellebbezési eljárás alcímek alatt -, ha az adott rendelkezést a
másodfokú döntést hozó hatóság első fokú döntéseire és adott esetben az az elleni
fellebbezésben is alkalmazni kell.
6.	A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az ügyész nem csak óvással élhet az általa
jogszabálysértőnek talált hatósági döntéssel szemben, hanem az egyéb ügyészi intézkedést, a
felszólalást, figyelmeztetést és a jelzést is alkalmazhatja.
151
A 131. §-hoz
1.	A Ket. 4. § (3) bekezdése az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való
jogot részletezi, a szabály azonban pontatlan, hiányzik például a végrehajtási kifogás. A
felsorolás pontosítása helyett a Javaslat az érintett rendelkezést hatályon kívül helyezi, mivel a
jogorvoslathoz való jog az Alkotmányból fakad, a jogorvoslati eljárásokat a Ket. VII. Fejezete
határozza meg, ezek mellett indokolatlan köztes szabályként külön, az általános
rendelkezések között megemlíteni a jogorvoslati kérelmeket.
2.	A Javaslat hatályon kívül helyezi a Ket. 10. § (3) bekezdését, amely szerint az Európai
Unió kötelező jogi aktusa, továbbá nemzetközi szerződés által szabályozott közigazgatási
hatósági ügyekben a 10. § (1) bekezdésétől eltérő szabályok alkalmazhatók. A hatályon kívül
helyezést a 13. § (4) bekezdésének új szabálya indokolja, amely szerint ha az Európai Unió
általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa (azaz a rendelet) eljárási
szabályt állapít meg, akkor a Ket. rendelkezései az ott szabályozott kérdésben nem
alkalmazhatók. A Javaslat szerint pedig az Európai Unió egyéb kötelező jogi aktusainak
végrehajtását belső jogi rendelkezésekkel, törvény vagy kormányrendelet útján kell
biztosítani. A Javaslat ennek megfelelően tehát egyértelműen meghatározza, hogy a Ket.
hatálya hogyan viszonyul a különféle uniós jogi aktusokhoz. A Ket. hatályának módosított
megfogalmazásából következően nincs szükség arra, sőt kifejezetten megtévesztő, ha a Ket.
egyes rendelkezései egyes kérdésekben külön is lehetővé teszik az eltérést, ezért ezeket a
szabályokat a Javaslat hatályon kívül helyezi.
Az uniós jogi aktusok mellett a nemzetközi szerződések és a Ket. hatályának viszonyát is
rendezi a Javaslat akként, hogy a Ket. rendelkezéseitől a nemzetközi szerződést kihirdető
törvény eltérhet. A Javaslat pontosítja a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról
szóló 2005. évi L. törvénnyel (a továbbiakban: Nsztv.) összhangban, hogy csak törvény
transzformálhatja a nemzeti jogba a Ket.-től eltérő eljárási szabályokat megállapító
nemzetközi szerződést. Az Nsztv. 7. § (1) bekezdés a) pontja alapján ugyanis a nemzetközi
szerződés kötelező hatályának elismerésére akkor kerülhet sor, ha a szerződés szövegének
ismeretében a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú
nemzetközi szerződés esetében az Országgyűlés erre felhatalmazást ad. Az Nsztv. 7. § (3)
bekezdés c) pontja értelmében a nemzetközi szerződés a Magyar Köztársaság külkapcsolatai
szempontjából pedig akkor kiemelkedő fontosságú, ha az hatályos törvénnyel ellentétes
rendelkezést tartalmaz. A Ket.-től eltérő szabályok átültetése tehát törvényi szintet követel
meg. Ezzel összhangban rendezi a Javaslat az Átmeneti rendelkezések között, hogy az Nsztv.
hatályba lépése, 2005. július 1-je előtt a jogszabályban (nemcsak törvényben) kihirdetett
nemzetközi szerződés is eltérhet. Ennek a Ket. hatályára vonatkozó szabálynak az átmeneti
rendelkezések között való elhelyezését az indokolja, hogy szükséges lenne a nemzetközi
szerződést kihirdető jogszabályok Nsztv. szempontú felülvizsgálata, valamint ezáltal
egyértelművé válik, hogy az Nsztv. hatályba lépése óta a törvényi szint a követelmény.
A nemzetközi szerződésekre vonatkozó dualista szemléletnek megfelelően azt is
egyértelművé teszi a Javaslat, hogy nem maga a nemzetközi szerződés, hanem az azt átültető
jogszabály tér el a Ket.-től. Mivel tehát a Ket. a nemzetközi szerződést átültető törvény
alkalmazása során szubszidiárius, így szükségtelen a nemzetközi szerződés számára külön
lehetővé tenni a Ket.-től való eltérést, a Javaslat hatályon kívül a vonatkozó rendelkezéseket.
3.	A Ket. 14. § (1) bekezdés c) pontja a társadalombiztosítás mindkét ága, az
egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás pénzbeli ellátásai tekintetében is biztosította egyes
kérdésekben a Ket.-től való eltérés lehetőségét. Szakmai szempontból indokolt ugyanakkor
nemcsak az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásait, hanem az egészségügyi szolgáltatásokkal és
a baleseti ellátásokkal kapcsolatos eljárásokat is bevonni ebbe a körbe. A Javaslat ezért a ca)-
152
cd) pontokban felsorolt kérdésekben való eltérést általában a társadalombiztosítás ellátásaival
kapcsolatos eljárásokban teszi lehetővé.
4.	A Ket. 32. § (1) bekezdése értelmében az eljárás felfüggesztésének egyik oka, ha a
döntéshez külföldi hatóság vagy más szerv álláspontját is be kell szerezni. Ez az eset
voltaképpen a nemzetközi jogsegély egyik fajtája, külön ágazati jogszabályokban kezelendő,
az eljárás felfüggesztésének okai között nincs helye. Mint nemzetközi jogsegély az álláspont
beszerzésének időtartama nem számít be az ügyintézési határidőbe.
5.	Az eljárási költségek viselésének szabályai alapján a rendőrség igénybevételével
kapcsolatos költséget az igénybevételt kérő hatóság megelőlegezi [Ket. 156. § (2) bekezdés].
Mivel az elővezetéssel kapcsolatos költség is ebbe a költségtípusba tartozik, rendszertani
szempontból helyesebb, ha a rendelkezés csak az eljárási költségek szabályainál kap helyet,
az elővezetés szabályainál tehát szükségtelen a vonatkozó szabályozás, a Javaslat azt hatályon
kívül helyezi [48. § (3) bekezdése utolsó mondat].
6.	A Javaslat önállóan, a 39/A. §-ban átfogóan rendezi az eljárás egyes résztvevői természetes
személyazonosító adatainak zárt kezelésére vonatkozó szabályokat, így a tanú adatainak zárt
kezelésére vonatkozó különálló szabályok hatályon kívül helyezendőek.
7.	A Ket. jelenleg felváltva használja a felróhatóság és a vétkesség kifejezéseket anélkül, hogy
a két kifejezés között valódi különbség lenne. A törvény az eljárási bírság körében a
kötelezettség vétkes megszegéséről rendelkezik [Ket. 61. § (1) bekezdés], míg a hatósági
közvetítőnél a szankció a felróható okból való nemteljesítéshez [Ket. 41. § (6) bekezdés], a
végrehajtási fejezetben pedig a teljesítés kötelezettnek felróható okból történő elmaradásához
kapcsolódik. A zavart fokozza, hogy az eljárási bírságnál, amely a vétkes
kötelezettségszegésen alapul, a bírság mértékénél már a felróhatóság mércéje jelenik meg. A
felróhatóság-vétkesség megkülönböztetése a hatósági eljárásokban ugyanakkor nem releváns.
A törvény ezen rendelkezései csupán annak vizsgálatát követelik meg a hatóságoktól, hogy az
érintett személy kellő gondossággal (polgári jogi terminológiával: az adott helyzetben
általában elvárható módon) járt-e el. Felróható a kötelezettségszegés például, ha az ügyfél
saját hibájából késedelembe esik valamely kötelezettsége teljesítésével. A bírság kiszabása
során azonban a felróhatóság mértékét is figyelembe veszi a hatóság, ennek megfelelően a
bírság mértéke jelentősen eltér, ha az ügyfél egy napot vagy egy hónapot mulaszt. A Javaslat
ennek megfelelően a felróhatóság kifejezés alkalmazásával egységesíti a Ket. szóhasználatát.
A Javaslat jogpolitikai indokokból megszünteti annak lehetőségét, hogy az eljárási bírság
önmagában amiatt mérsékelhető legyen, hogy a bírságolt személy utóbb eleget tesz
kötelezettségének, a kötelezettség - bírság hatására történő - teljesítése nem tekinthető olyan
érdemnek, amelyért ilyen kedvezményt kell biztosítani. Ha a bírságolt személy nem ért egyet
a kiszabott bírsággal vagy annak mértékével, a 98. § alapján önálló fellebbezéssel támadhatja
azt meg.
Szükségtelen külön rendelkezni az eljárási bírságot kiszabó végzés visszavonásáról, hiszen
arra a mulasztás igazolásának, illetve a döntés visszavonásának szabályai értelemszerűen
irányadók.
A Ket. Javaslat szerinti 156. § (5) bekezdése értelmében ha az ügyfélnek vagy az eljárás
egyéb résztvevőjének jogellenes magatartása miatt vált szükségessé valamely eljárási
cselekmény megismétlése, a hatóság az ezzel kapcsolatos többletköltség megfizetésére
kötelezi a jogellenes magatartást tanúsító személyt. A 61. § (6) bekezdése ugyanilyen
tartalommal rendelkezik, s mivel a szabály rendszertani szempontból az eljárási költség
viselésének szabályai közé jobban illeszkedik, a 61. § (6) bekezdése hatályon kívül
helyezendő.
153
8.	A Javaslat hatályon kívül helyezi a Ket. 67. § (2) bekezdését, amely szerint az igazolási
kérelemnek helyt adó végzést meg kell küldeni mindazoknak, akik az eljárás megindításáról
értesítést kaptak. Az igazolási kérelemnek helyt adó végzéssel szemben nincs helye
fellebbezésnek. A bekezdés első mondata szükségtelen, mivel a közlési szabályok között a
Ket. meghatározza, hogy a döntéseket kinek kell megküldeni, nem indokolt az általános
közlési szabályoktól az igazolási kérelem esetén eltérni. A végzések ellen csak akkor van
helye önálló fellebbezésnek, ha azt a Ket. lehetővé teszi, önálló fellebbezés lehetősége
hiányában is lehet viszont a határozat vagy az eljárást megszüntető végzés elleni jogorvoslat
során e végzést is sérelmezni.
A fellebbezési határidő elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelem ellen a Javaslat
továbbra is biztosítja az önálló fellebbezés lehetőségét, a Ket. áttekinthetősége érdekében a
többi önállóan fellebbezhető végzés között a Ket. 98. § (3) bekezdésében. Szükségtelen, hogy
a Ket. külön biztosítsa az eljárás egyéb résztvevője részére az igazolási kérelmet elutasító
végzés elleni fellebbezés lehetőségét, hiszen a Ket. 98. § (4) bekezdése értelmében az eljárás
egyéb résztvevője önálló fellebbezéssel élhet a rá vonatkozó első fokú végzés ellen, az pedig
nem indokolt, hogy a Ket. az eljárás egyéb résztvevője számára a nem általa benyújtott
igazolási kérelmet elutasító végzés ellen is fellebbezési lehetőséget biztosítson. A leírtakból
következően e szabály szükségtelennek tekinthető, hatályon kívül helyezése indokolt.
9.	Az egyszerűsített döntésre vonatkozó szabályokat egy helyen, a Ket. 72. § (4)
bekezdésében szabályozza a Javaslat. A hatályos szabályokhoz képest a Javaslat
egyszerűsített döntés (és nem az egyszerűsített határozat) formájáról rendelkezik, mivel a Ket.
nem csupán az eljárást megindító kérelmet hívja kérelemnek, több más kérelmet is benyújthat
az ügyfél pl. a jogutódlásra, az eljáró hatóság mulasztásának kivizsgálására. A hatóságnak
ezekben a kérdésekben is döntést kell hoznia, elegendő viszont ilyenkor is egyszerűsített
formában. Értelemszerűen kell tehát a hatóságnak egyszerűsített végzést vagy egyszerűsített
határozatot hoznia.
10.	Jogalkotási szempontból a zárójelben foglalt rendelkezések normatartalommal nem
bírnak. A Ket. 82. §-ában a bejegyzés fogalmát értelmezte a zárójelbe foglalt szöveg akként,
hogy a bejegyzés szabályai szerint kell eljárni a módosítás, javítás, törlés esetén is. A Javaslat
szerint - az ágazati joganyagra tekintettel is - egyértelmű, hogy a bejegyzés körébe esnek a
felsorolt cselekmények is, a zárójeles szövegrész deregulálandó, további értelmező
rendelkezés nem szükséges.
11.	Arra tekintettel, hogy a hatósági bizonyítvány kiadásának a továbbiakban nem feltétele,
hogy azt jogszabály előírja vagy ennek szükségességét az ügyfél valószínűsítse, a
bizonyítvány kiadása megtagadásának okait a Javaslat szerint a 83. § (8) bekezdése
tartalmazza, így a 84. § hatályon kívül helyezendő.
12.	Kodifikációs szempontból igen nehezen volt áttekinthető a szemle és a hatósági ellenőrzés
viszonya: az érintettnek a szemlére való értesítésére a hatósági ellenőrzés szabályai, a hatósági
ellenőrzés akadályozására a szemle akadályozásának szabályait kellett alkalmazni. A Javaslat
ezért újrarendezi a szemle szabályai között a lefolytatás, az előzetes értesítés és az
akadályozás esetén követendő eljárás szabályait, ezzel összefüggésben hatályon kívül helyezi
a Ket. 89-91. §-át, valamint a 92. § (1)-(2) bekezdését.
A hatósági ellenőrzés során lefoglalt irat és tárgyi bizonyíték kezeléséről rendelkező 93. §
hatályon kívül helyezését a lefoglalás 50/A-50/D. §-okban újonnan részletesen szabályozott
eljárásrendje indokolja. Koncepcionális törekvés, hogy a Ket. egyes jogintézményei, így
például a lefoglalás szabályai egyértelmű és egységes szabályozást nyerjenek.
154
13.	A méltányossági eljárással kapcsolatban alkotmányos aggályok merültek fel: azzal, hogy a
Ket. mint általános eljárási törvény szabályozza, maga a jogintézmény, a méltányosság
alkalmazhatósága, alkalmazása vált megkérdőjelezhetővé, mivel a Ket. nem határozott, nem
határozhatott meg méltányossági okokat. A Ket. 113. §-ában szabályozott méltányossági
eljárás ennek következtében a jogbiztonságot sértő módon lényegében diszkrecionális jogot
biztosított a hatóságok számára a nem jogszabálysértő határozatok visszavonására,
módosítására.
A méltányossági eljárás szabályainak hatályon kívül helyezésével egyrészt bővültek viszont a
végrehajtási eljárás során igénybe vehető kedvezmények, amelyek biztosítják az eljárást
lezáró döntés jogerőssé válását követően a hatóság számára azt, hogy a kötelezett
körülményeiben beállt változásokat figyelembe vegye.
A méltányossági eljárás jogintézmények elvetése nem érinti, sőt szükségessé teszi, hogy az
ágazati jogszabályok az anyagi jogi szabályok között szabályozzák, hogy milyen esetben,
körülmények között alkalmazhat a hatóság méltányosságot.
14.	Mivel a kijavítás és a kiegészítés nem tekinthetők jogorvoslatnak, a Javaslat - hasonlóan
az Áe. szerkezetéhez - nem a jogorvoslati és döntés-felülvizsgálati eszközök között, hanem a
döntéshozatalra vonatkozó szabályok között rendelkezik a döntés kijavításáról és
kiegészítéséről [Ket. 81/A-81/B. §].
15.	A Ket. 101. § (2) bekezdésében a zárójelbe foglalt felsorolás, amely szerint pénzbeli
ellátás például a szociális segély, nyugdíj, közgyógyellátás, önálló normatartalommal nem
bírt, csupán a pénzbeli ellátások körét illetően „könnyítette” a jogalkalmazói munkát a
példálózó jellegű magyarázattal. A rendelkezést tartalmilag nem érinti, csupán a Ket.
kommentárjellegét enyhíti a zárójelbe foglalt felsorolás hatályon kívül helyezése.
16.	A Ket. 105. § (6) bekezdése értelmében a határozat ellen irányuló fellebbezést
határozattal, a végzés ellen irányuló fellebbezést végzéssel kell elbírálni. A rendelkezés azzal
a következménnyel járt, hogy a másodfokú döntést hozó hatóságnak azon döntéseit is
határozatba kellett foglalnia, amelyek az elsőfokú eljárásban értelemszerűen csak végzés
formáját ölthette volna, így például a fellebbezési kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító,
az eljárást megszüntető vagy az elsőfokú döntést hozó hatóságot új eljárásra utasító döntés
vagy éppen fordítva: ha az elsőfokú döntést hozó hatóság megszüntette az eljárást, a
másodfokú döntést hozó hatóság csak végzésben hozhatta meg érdemi döntését is.
A jogalkalmazásban a szabály alkalmazása tehát számos gonddal járt, az ügyfelek számára is
nehezítette az eljárás áttekinthetőségét. A Javaslat a döntést megsemmisítő és új eljárásra
utasító végzésre vonatkozó módosítással összhangban hatályon kívül helyezi az érintett
rendelkezést, így a fellebbezési eljárásban is a főszabály fog érvényesülni, azaz az érdemben
határozattal, minden más kérdésben végzéssel dönt a hatóság.
17.	Nem a Ket. állapítja meg a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságok illetékességének
szabályait, hanem a Pp., így szükségtelen az arra való utalás a Ket. 109. § (1) bekezdésében,
hogy az illetékes bíróság jár el a bírósági felülvizsgálat során.
18.	A Javaslat a Ket. logikáját és szerkezetét követve arról rendelkezik a 112. §-ban, hogy
mely okok fennállása esetén van helye az újrafelvételi kérelem érdemi vizsgálat nélküli
elutasításának, azaz nem önmagában a kérelem benyújtását zárja ki. A kérelmet érdemi
vizsgálat nélkül elutasító végzés ellen az általános szabályok szerint van helye fellebbezésnek.
E pontosítással összefüggésben szükségtelenné vált a 112. § (5) bekezdésében foglalt
rendelkezés.
155
19.	A fellebbezés elbírálására jogosult hatóságra vonatkozó rendelkezések módosításával
szükségtelenné váltak Ket. 116. §-ában a kormányhivatal és a központi hivatal felügyeleti
szervére vonatkozó rendelkezések. A közigazgatási hivatalok felügyeleti szervére vonatkozó
szabályozás a Ket.-ben meglehetősen pontatlan volt, ugyanakkor nem is célszerű, hogy ezt a
kérdést külön a Ket. rendezze: az általános szabályok mellett elegendő, ha a közigazgatási
hivatalok statútumrendelete rendezi az eltéréseket.
20.	A Ket. és az Ütv. az ügyészi általános törvényességi felügyeletről szóló rendelkezései
között jelenleg nincs teljes összhang, emellett viszont a jogrendszert érintő és kodifikációs
szempontból az sem támogatható megoldás, hogy a Ket. egy másik törvény néhány vonatkozó
rendelkezését megismételje.
21.	A Javaslat kiveszi a kötelező megsemmisítési okok közül azt, ha a hatóság a közigazgatási
ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező részével és indokolásával ellentétes vagy
annak nem megfelelő döntést hoz. Az ilyen tartalmú döntés természetesen ellentétes a Ket.-
tel, tehát jogszabálysértő, az ellene irányuló fellebbezést elbíráló hatóság vagy a felügyeleti
szerv azonban a Javaslat koncepciója értelmében a jogszabálysértő döntést a jövőben nem
csak megsemmisítheti, hanem meg is változtathatja. Mivel eleve egy bírósági szakaszt követő
megismételt eljárásban fordulhat elő a bírói döntéssel ellentétes döntéshozatal, fontos
szempont, hogy a reformatórius jogkör biztosítása révén az eljárás hamarabb lezárható
jogerősen.
Mivel a semmisség nem önálló döntés-felülvizsgálati eljárás, hanem a különös súlyú
jogszabálysértések esetei, így a Ket. nem rendelkezhet a semmisség megállapítása esetén
követendő eljárásról, hiszen a semmisséget eleve csak valamilyen jogorvoslati vagy döntés-
felülvizsgálati eljárásban lehet megállapítani. A Javaslat ezért hatályon kívül helyezi azt a
rendelkezést, amelynek értelmében a hatóság döntését megsemmisítő hatósági határozattal
szemben jogorvoslatnak van helye.
22.	A Ket. 124. §-a a végrehajtás során alkalmazható állami kényszerrel és a rendőrség
közreműködésével kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazott, amelyek a Ket. és Vht. közötti
kapcsolat felülvizsgálatát, a harmonizálást követően szükségtelennek bizonyultak. A Vht.
rendelkezései alapján az állami kényszer alkalmazására megvan a kellő törvényes alap, a Vht.
5.	§-a emellett rendelkezik a kötelezett személyazonossága - akár rendőrség
közreműködésével történő - megállapításának szabályairól is. A Ket. rendelkezéseinek
hatályon kívül helyezését követően is megmaradnak a végrehajtást foganatosító szerv
eszközei a pénzfizetési kötelezettség behajtására, a Vht. is ismeri többek között a
pénzforgalmi végrehajtás, valamint a jogosult általi inkasszálás jogintézményét.
A végrehajtás elrendelésének szabályait a Javaslat a Ket. 129. §-ában állapítja meg újra, erre
tekintettel a Ket. 130. §-ában foglalt szabályok hatályon kívül helyezendők.
A meghatározott cselekmény végrehajtására irányuló eljárásban a Ket. az eljárási bírság
ismételt kiszabását ahhoz a feltételhez köti, hogy a teljesítés a végrehajtást foganatosító szerv
által megállapított újabb határidőre sem történik meg. Ezt az újabb határidőt a gyakorlatban
sokan úgy értelmezik, mintha az - legalább is gyakorlati hatását tekintve - a végrehajtható
döntésben megállapított teljesítési határidő meghosszabbítására irányuló döntés lenne. Ez az
értelmezés nem fogadható el, egyfelől mivel a teljesítési határidő meghosszabbítása nem a
végrehajtást foganatosító szerv hatáskörébe tartozik, másfelől a jogerős és végrehajtható
döntésben foglalt teljesítési határidő módosítása azt eredményezné, hogy a folyamatban lévő
végrehajtást meg kellene szüntetni, mivel a végrehajtás elrendelésének általános feltétele a
teljesítési határidő elmulasztása. A Ket. 141. § (2) bekezdésében azonban nem a teljesítési
határidő meghosszabbításáról van szó, hanem az eljárási bírság újabb kivetésére alapul
szolgáló időbeli feltétel megállapításáról. A teljesítésre ösztönző bírság ismételt kivetésére
156
irányuló törvényi rendelkezés nem azt jelenti, hogy a végrehajtást foganatosító szerv tetszés
szerinti gyakorisággal alkalmazhatja azt, hanem csak akkor, ha az előző bírságolástól
számítva annyi idő eltelt, amely alatt a kötelezettnek módja lett volna a kötelezettség
teljesítésére. Ezt teszi egyértelművé a Javaslat azáltal, hogy elnevezésében is kifejezésre
juttatja, hogy nem újabb teljesítési határidő megállapítására kerül sor. Minthogy a törvény
meghatározott cselekmény végrehajtásáról rendelkezik a bekezdés első fordulatában, az
eljárási bírság ismételt kiszabását lehetővé tévő másik esetként a meghatározott magatartásra
vonatkozó rendelkezés ismételt megszegése helyett a tartózkodásra irányuló kötelesség
ismételt megszegéséről szól.
23.	A Ket. kommentárjellegét enyhíti, hogy a Javaslat hatályon kívül helyezi azokat a
zárójelbe foglalt felsorolásokat, amelyek az eljárási költségek körének meghatározásában
segítették a hatóságokat, például arra vonatkozóan, hogy az ügyfél megjelenésével
kapcsolatos költségek közé tartozik az utazási költség, a kiesett jövedelem megtérítése.
24.	A Ket. X. Fejezete továbbra is szabályozza az ügyfélkapu létesítésére és a kapcsolódó
adatkezelésre vonatkozó szabályok azon részét, amelyek törvényi szintet igényelnek. Az
ügyfélkapura vonatkozó, törvényi szintet nem igénylő kérdések szabályozására a Javaslat
értelmében a Kormány kap felhatalmazást, amely kiegészül az elektronikus kapcsolattartás új
rendszerének végrehajtási szabályaival. E szabályozás révén a közigazgatás képes lesz a
technikai fejlődésre gyorsan reagálni, hiszen a szabályozás megváltoztatásához a Ket.
módosítására nem lesz szükség; új biztonságos elektronikus kapcsolattartási forma
bevezetése, a részletszabályok változtatása kormányrendeleti szinten megoldható.
A módosítás mögött az a megfontolás is állt, hogy bár a Ket. szabályai teremtették meg a
központi rendszer és az ügyfélkapu működésének alapjait, a központi rendszer fejlesztése
során egyre több igény jelentkezett azzal kapcsolatban, hogy ne csak közigazgatási hatósági
eljárás során legyen a rendszer, az ügyfélkapus azonosítás alkalmazható.
A Ket. elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályait törvény vagy kormányrendelet
továbbfejlesztheti. A Ket. szabályai ugyanis nem jelenthetik gátját sem a kapcsolattartási
módok bővítésének, sem pedig az ezzel összefüggő technikai-informatikai fejlődésnek.
Az üzemzavar is elsősorban technikai kérdés, a hatóság üzemzavar esetén követendő eljárása
nem igényel törvényi szintet, annak szabályozására a Kormány kapott felhatalmazást. A
Javaslat a határidő-számítással kapcsolatban tartalmaz garanciát arra vonatkozóan, hogy az
üzemzavar időtartama - akárcsak a hatóság működését félbeszakító más vis maior esetek -
nem számít be az ügyintézési határidőbe.
A Ket. más elektronikus eszköz igénybevételével kapcsolatos szabályokról szóló 168. §-ában
foglalt valamennyi rendelkezés hatályon kívül helyezhető, mivel a telefonon, telefaxon, sms-
ben történő kapcsolattartásról szóló valamennyi szabályt a szükséges módosításokkal együtt
II/A. Fejezetben vagy a konkrét eljárási cselekménynél rögzíti a Javaslat.
25.	Tekintettel arra, hogy a végrehajtó szolgálat nem jön létre, a Javaslat hatályon kívül
helyezi a végrehajtó szolgálat létrehozására adott felhatalmazást.
A 132-134. §-hoz
Az országos nyilvántartások célja alapvetően az, hogy az egyes eljárásokhoz szükséges
adatigényeket kielégítsék. Ha a hatóságok közötti elektronikus kapcsolattartás megvalósul, a
hatósági eljárásokhoz szükséges adatok rendkívül rövid idő alatt beszerezhetők. A Javaslat
szerint 2011. január 1-jétől a jelenlegi gyakorlatot - miszerint az ügyfél helyett a hatóság
szerzi be az eljáráshoz szükséges adatokat - felváltja az a szabály, hogy az ügyféltől nem is
157
lehet mellékletként olyan irat csatolását kérni, amely olyan adat igazolására szolgál, amely a
nyilvántartásokban rendelkezésre áll. Ezzel az állam szolgáltató szerepének megerősítése
folytán jelentősen csökkennek az ügyfelek adminisztratív terhei. A módosítás természetesen
annak nem jelenti akadályát, hogy az ügyfél maga csatolja a szükséges mellékleteket.
Ha a hatóságok közti adatszolgáltatás elektronikus úton folyik, az adatbeszerzés gyorsan, egy
napon belül megtörténhet. Erre tekintettel 2011-től az adatbeszerzés időtartama beszámít az
ügyintézési határidőbe, hiszen az ehhez szükséges idő nem akadályozza az egyéb eljárási
cselekmények folytatását sem.