﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/6925. számú
törvényjavaslat
a Polgári Törvénykönyv és a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról
szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet, valamint ezzel összefüggésben más törvények
egyes rendelkezéseinek módosításáról
Előadó: Dr. Draskovics Tibor
igazságügyi és rendészeti miniszter
Budapest, 2008. november
2
2008. évi......törvény
a Polgári Törvénykönyv és a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról
szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet, valamint ezzel összefüggésben más törvények
egyes rendelkezéseinek módosításáról
1. §
(1)	A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 81.
§ (2) bekezdésében az „a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené
vagy veszélyeztetné” szövegrész helyébe az „a jogosult - ide nem értve a magyar államot -
jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné” szöveg lép.
(2)	A Ptk. 232. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § (2) és (3)
bekezdésének számozása (3) és (4) bekezdésre változik:
„(2) Az államháztartás alrendszereiben harmadik személyekkel szemben vállalt vagy
az alrendszereket egyébként harmadik személyekkel szemben terhelő fizetési kötelezettség
esetén, ide értve a támogatási szerződésekből eredő fizetési kötelezettséget is, a kamatfizetés
mellőzésére vagy a törvényesnél alacsonyabb mértékű kamat fizetésére irányuló szerződési
kikötés - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - semmis. Ezt a rendelkezést kell
alkalmazni az államháztartás alrendszereiből nyújtott támogatások felhasználására kötött
szerződésekben, valamint a jogszabályban meghatározott közfeladat ellátásával megbízott és
e körben olyan szervezetek által vállalt fizetési kötelezettség esetében is, amelyet
államháztartási szervezet alapított, vagy amelyben ilyen szervezet többségi befolyással
rendelkezik.”
(3)	A Ptk. 301. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § (2)-(4)
bekezdésének számozása (3)-(5) bekezdésre változik:
„(2) Az államháztartás alrendszereiben harmadik személyekkel szemben vállalt vagy
az alrendszereket egyébként harmadik személyekkel szemben terhelő fizetési kötelezettség
késedelmes teljesítése esetén, ide értve a támogatási szerződésből eredő fizetési késedelmet is,
a kamatfizetés mellőzésére vagy a törvényesnél alacsonyabb mértékű késedelmi kamat
fizetésére irányuló szerződési kikötés - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - semmis. Ezt
a rendelkezést kell alkalmazni az államháztartás alrendszereiből nyújtott támogatások
felhasználására kötött szerződésekben, valamint a jogszabályban meghatározott közfeladat
ellátásával megbízott és e körben olyan szervezetek által vállalt fizetési kötelezettség
késedelmes teljesítése esetében is, amelyet államháztartási szervezet alapított, vagy amelyben
ilyen szervezet többségi befolyással rendelkezik.”
2.	§
(1)	A Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11.
törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ptké.) 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(2) Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a
zálogjogi nyilvántartásban bízva ellenérték fejében szerez jogot. A Ptk. 262. §-ának (6)
3
bekezdésében meghatározott esetekben jogot szerző harmadik személy rosszhiszeműségét
azonban önmagában nem alapozza meg az a körülmény, hogy e személy a nyilvántartásba
történő betekintéssel az oda bejegyzett adat, jog vagy tény fennállásáról tudomást szerezhetett
volna, e rendelkezés az egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingó dolgot terhelő
jelzálogjog nyilvántartott adatai tekintetében nem alkalmazható.”
(2)	A Ptké. 47. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A zálogjogi nyilvántartásba történő bejegyzés alapjául - ha jogszabály eltérően
nem rendelkezik - a zálogszerződés, vagy a zálogjogviszony létesítésére irányuló bírósági
határozat, illetve hatósági döntés (a továbbiakban együtt: okirat) adatai szolgálnak.”
(3)	A Ptké. 47. §-a (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A zálogjogi nyilvántartás az okirat adatai közül a következőket tartalmazza:]
„b) a zálogtárgy megjelölése, egyedi azonosítására szolgáló adatai;”
(4)	A Ptké. 47/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a jogszabály szerint valamely bejegyzés alapjául közokiratba nem foglalt
jognyilatkozat is elegendő, azt - az egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingó
dolgot terhelő jelzálogjoggal kapcsolatos jognyilatkozat kivételével - olyan teljes bizonyító
erejű magánokiratba kell foglalni, amelyen a nyilatkozattevő fél aláírásának valódiságát
közjegyző tanúsítja. Nem jegyezhető be a változás, ha az annak alapjául szolgáló
magánokiratnak olyan alaki vagy tartalmi hiányossága van, amely miatt az abban foglalt
jognyilatkozat nyilvánvalóan érvénytelen, vagy ha a bejegyzési kérelem az annak tartalmát
meghatározó jogszabály rendelkezéseinek egyéb okból nem felel meg.”
(5)	A Ptké. 47/A. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a
következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A zálogjognak a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzéséért, a változás
bejegyzéséért, a zálogjog törléséért, valamint a nyilvántartásba való betekintésért és a
nyilvántartás adatainak lekérdezéséért a Kamara javára jogszabályban meghatározott
költségtérítést kell fizetni.
(7) Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy rendeletben
állapítsa meg a zálogjogi nyilvántartás vezetésének részletes szabályait, az egyedi
azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingó dolgot és egyedi azonosítására szolgáló
adatainak körét, továbbá a költségtérítés mértékét és a mentesség eseteit.”
(6)	A Ptké. a következő 48/A. §-sal egészül ki:
„48/A. § Az egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingó dolgot terhelő
jelzálogjog a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása nélkül is alapítható.”
(7)	A Ptké. 23. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, és e §-t megelőzően kiegészül
a következő alcímmel:
4
„Eljárás találás esetén
[A Ptk. 129-132. §-ához]
23. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a dolgok találása esetén követendő eljárás
szabályait rendeletben megállapítsa.”
3.	§
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 84. §-ának (4) bekezdése helyébe
a következő rendelkezés lép:
„(4) A végrehajtó a végrehajtást kérő kérelmére a Magyar Országos Közjegyzői
Kamaránál vezetett zálogjogi nyilvántartásból történő tájékozódással meggyőződik arról,
hogy az adós zálogkötelezettként szerepel-e a nyilvántartásban, továbbá, hogy vagyonát,
illetőleg valamely vagyontárgyát terheli-e jelzálogjog, és szükség esetén ebből a célból
megkeresi a közjegyzőt. Az egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingó dologként
jogszabályban meghatározott vagyontárgy foglalása esetén a végrehajtó hivatalból is köteles a
zálogjogi nyilvántartásba való betekintéssel meggyőződni arról, hogy terheli-e jelzálogjog a
lefoglalt ingót.”
4.	§
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 158. §-ának (1) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(1) Zálogjoggal terhelt ingó vagy ingatlan lefoglalása esetén a zálogjogosultat a Vht.
114. §-ában, illetőleg 140. §-ának (6) bekezdésében foglaltak szerint kell értesíteni. A 154. §
szerint lefoglalt gépjármű esetében az adóhatóság a törzskönyv lefoglalását követő 6 hónap
elteltét követően hívja fel a zálogjogosultat a végrehajtásba történő bekapcsolódásra.”
5.	§
(1)	Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő
nyolcadik napon lép hatályba, és az 1-4. §-ának rendelkezései a hatályba lépésüket követő
napon hatályukat vesztik.
(2)	E törvény 2-4. §-a 2009. március 1-jén lép hatályba, ezzel egyidejűleg a
zálogjoggal kapcsolatos törvényi szabályozás módosításáról szóló 2000. évi CXXXVII.
törvény 6. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti. A törvény 2-3. §-ának az egyedi azonosításra
kétséget kizáróan alkalmas ingó dolgot terhelő jelzálogjoggal kapcsolatos rendelkezéseit az
ezek hatályba lépését követően kötött szerződések esetén kell alkalmazni.
(3)	E törvény 1. §-ának (2)-(3) bekezdése 2009. július 1-jén lép hatályba azzal, hogy
az abban foglalt rendelkezéseket az azok hatályba lépését követően kötött szerződések esetén
kell alkalmazni.
5
INDOKOLÁS
Általános indokolás
A pénzügyi szféra és a gazdaság jelenlegi helyzetében kiemelkedő fontosságú, hogy az állam
pénzügyi, gazdasági kapcsolatai nyitottak legyenek, a vagyoni jogviszonyokban részt vevő
állam ne hivatkozhasson az üzleti titokvédelemre vonatkozó szabályokra. Ugyanakkor az
államháztartás alrendszereivel pénzügyi, illetve gazdasági viszonyba kerülő magánszemélyek,
jogi személyek és más jogalanyok minden esetben hozzájuthassanak a javukra teljesítendő
pénzszolgáltatás kamataihoz, akár az ügyleti, akár pedig az ügylet késedelmes teljesítése
esetén járó késedelmi kamatokról van szó.
A hatályos zálogjogi szabályok nem egyeztethetők össze a gépjármű-kereskedelem és a
gépjármű-finanszírozás gyakorlatával, így a zálogjog helyett a finanszírozók más, biztosítéki
célú konstrukciók alkalmazására kényszerülnek, amelyek azonban sem a hitelező, sem pedig
az adós számára nem nyújtanak kellő biztonságot.
A zálogjogot azért nem alkalmazzák a gépjármű-finanszírozás körében hitelbiztosítékként,
mert a hatályos szabályozás szerint az ingó jelzálogjog alapítására irányuló szerződés
érvényességi feltétele a közjegyzői okiratba foglalás. Ez egyrészt aránytalan többletköltséget
jelent, másrészt azt igényli, hogy a szerződő felek együttesen jelenjenek meg a közjegyző
előtt. A gyakorlatban ugyanakkor a szerződéskötésre a finanszírozó képviseletében, annak
ügynökeként eljáró gépjármű-kereskedőnél kerül sor. Így a gépjármű-finanszírozás szokásos
üzletmenetével a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása - az ezzel járó költségek,
illetve adminisztratív terhek miatt - nem fér össze.
Ebben a körben ezért a javaslat célja az, hogy az egyedi azonosításra kétséget kizáróan
alkalmas ingó dolgot terhelő jelzálogjog a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása
nélkül is alapítható legyen, és ezzel az e követelménynek ez idő szerint maradéktalanul
megfelelő ingók, vagyis a gépjárművek fedezete mellett történő hitelnyújtás biztonságosabbá
váljék. Ennek következményeként érhető el az, hogy a hitelezők az e célra legalkalmasabb
jogintézményt, nevezetesen a zálogjogot alkalmazzák követelésük biztosítására. A javasolt
szabályozás szerint az ilyen módon, vagyis erre alkalmas azonosítói által egyedileg
meghatározott gépjárművek elzálogosítása esetében a zálogszerződés magánokirati formában
is érvényes lenne, és a magánokiratba foglalt zálogszerződés alapján is sor kerülhetne a
zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzésre.
Az Országgyűléshez T/5949. szám alatt benyújtott, az új Polgári Törvénykönyvről szóló
törvényjavaslat általános szabályként, tehát nem csupán az egyedi azonosításra kétséget
kizáróan alkalmas ingók vonatkozásában teszi lehetővé a zálogjog írásbeli, egyszerű
magánokiratba foglalt zálogszerződés alapján való bejegyzését, és teljes körben, tehát
nemcsak az egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingók vonatkozásában biztosítja
majd a zálogjogi nyilvántartásban való ingyenes, on-line kereshetőséget. A javaslat a
fokozatosság jegyében egyelőre csak szűkebb körben, az egyedi azonosításra kétséget
kizáróan alkalmas ingók (és ilyenek a gépjárművek) vonatkozásában teszi lehetővé azt, hogy
az említett könnyített elzálogosítási lehetőséggel már az új Ptk. 2010. január 1-jére tervezett
hatályba lépését megelőző év márciusától, vagyis 2009. március 1-jétől élni lehessen.
6
A módosítások természetesen nem érintik az ún. „flottazálogjogot”, amikor a jelzálogjog nem
egy egyedileg meghatározott zálogtárgyat (adott esetben gépjárművet) terhel, hanem a
zálogtárgyak (gépjárművek) körülírással meghatározott, egyedeiben esetleg változó
összességét. Flottazálogjog bejegyzésére tehát továbbra is csak közjegyzői okiratba foglalt
zálogszerződés alapján lesz lehetőség.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
1.	A társadalmi nyilvánosság követelményei szempontjából kiemelkedő fontosságú, hogy az
állam pénzügyi, gazdasági kapcsolatai nyitottak legyenek, vagyis a vagyoni jogviszonyokban
részt vevő államot az üzleti titok védelmére vonatkozó szabályok ne illessék meg. Ezért a
javaslat 1. §-ának (1) bekezdése - a Ptk. 81. §-a (2) bekezdésének megfelelő módosításával -
kizárja annak lehetőségét, hogy az állam esetében a gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó
bármely olyan tény, információ, megoldás vagy adat üzleti titoknak minősülhessen, amely
más jogi személyek vonatkozásában annak lenne tekinthető.
2-3. A pénzügyi szféra és a gazdaság jelenlegi helyzete teszi méltányossá azt, hogy az
államháztartás alrendszereivel pénzügyi, illetve gazdasági viszonyba kerülő magánszemélyek,
jogi személyek és más jogalanyok minden esetben hozzájuthassanak a javukra teljesítendő
pénzszolgáltatás kamataihoz, akár ügyleti, akár pedig az ügylet késedelmes teljesítéséhez
fűződő késedelmi kamatokról van szó. A kamatfizetési kötelezettségre és részben annak
mértékére vonatkozó hatályos szabályok - függetlenül attól, hogy e tárgyban jogszabály is
eltérően rendelkezhet - diszpozitívak, így nincs akadálya annak, hogy az érintett szervezetek
a kamatfizetési kötelezettségüket (akár teljes egészében is) kizárják. Ezért a javaslat 1. §-ának
(2)	és (3) bekezdése a Ptk. kamatra vonatkozó szabályozása körében kimondja az
államháztartás alrendszereit az ügyleti és késedelmi kamatfizetési kötelezettség alól teljesen
vagy akárcsak részlegesen mentesítő megállapodások semmisségét. A rendelkezés indokaival
való szoros kapcsolata folytán a javaslat azt is előírja, hogy ugyanez a szabály irányadó az
államháztartás alrendszereiből nyújtott támogatások felhasználására kötött szerződésekben,
valamint a jogszabályban meghatározott közfeladat ellátásával megbízott olyan szervezetek
által e körben (tehát a közfeladat ellátásával összefüggésben) vállalt fizetési kötelezettség
esetében is, amelyet államháztartási szervezet alapított, vagy amelyben ilyen szervezet
többségi befolyással rendelkezik.
A 2. §-hoz
1.	A zálogjogi nyilvántartásnak a javaslat által érintett része a térítésmentes, on-line
hozzáférésre alkalmassá tehető, így nincsen akadálya annak, hogy bárki, leginkább azonban a
szabályozással érintett ingókkal kapcsolatos ügyletkötésben érdekeltek e nyilvántartásba
betekintsenek. Ebben a körben nyilvánvalóan szükségtelen - sőt a kialakított rendszer
működésének diszfunkciójára vezetne - a Ptké. 47. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott
az a törvényi rendelkezés, amely szerint a nyilvántartásba való betekintést mellőző jogszerző
is hivatkozhatna a jóhiszeműségére (és ezáltal a tehermentes jogszerzésére), ha egyébként a
betekintés alapján könnyen meggyőződhetett volna arról, hogy az adott ingót jelzálogjog
7
terheli. A javaslat ezért ebben a vonatkozásban kivételt teremt az egyébként érvényesülő
főszabály alól.
2.	A javaslat elhagyja a Ptké. 47. §-a (4) bekezdésének szövegéből a „zálogszerződés” szó
előtt szereplő „közjegyzői okiratba foglalt” jelzőt, tekintettel arra, hogy az egyedi azonosításra
kétséget kizáróan alkalmas ingó dolgok, így például az egyedileg meghatározott gépjárművek
esetében megszünteti a közjegyzői okiratba foglalásra vonatkozó érvényességi követelményt.
Ez utóbbit a javaslat 2 §-ának (6) bekezdése mondja ki, élve a Ptk-ban meghatározott
főszabálytól eltérő jogszabályi rendelkezés megfogalmazásának lehetőségével. A Ptk. 262. §-
ának (2) bekezdése ugyanis csak eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában írja elő azt, hogy
az ingó dolgokat terhelő jelzálogjog alapítására irányuló szerződés érvényességéhez a
zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása szükséges. A kivétel megteremtése
értelemszerűen szükségessé teszi annak a Ptké.-ben foglalt rendelkezésnek a módosítását is,
amely szerint a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzés alapjául is csak az említett
érvényességi követelményt kielégítő, vagyis közjegyzői okiratba foglalt zálogszerződés
szolgálhat. Ezen túlmenően a javaslat 2. §-ának (2) bekezdése pontosabbá teszi a Ptké. 47. §-a
(4)	bekezdésének szövegét, így - különösen a Ptk. 254. §-a (1) bekezdésével összhangban - a
„hatósági határozat” kifejezést a „hatósági döntés” kifejezésre cseréli, figyelemmel a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény (Ket.) fogalomhasználatára. Ez utóbbi jogszabállyal való összhang megteremtése
érdekében módosította a 2007. évi LXIV. törvény a Ptk. 254. §-ának (1) bekezdését, de a
Ptké.-ben mindeddig megmaradt a korábbi, a Ket.-tel már nem harmonizáló terminológia.
3.	Minthogy az egyedi azonosításra alkalmas ingók elzálogosítása az azonosításra alkalmas
tulajdonságaik (jelzéseik) alapján történik, a zálogjogi nyilvántartásban a zálogtárgy
megjelölése is ezen azonosításra szolgáló adataik feltüntetésével valósulhat meg. Erre utal a
javaslat 2. §-ának (3) bekezdésében foglalt kiegészítő rendelkezés.
4.	A zálogjogi nyilvántartásba több olyan zálogjoggal kapcsolatos jognyilatkozat alapján is
történik bejegyzés, amelyet a jogszabályok szerint nem kell közokiratba foglalni, a Ptké.
47/A. §-ának (2) bekezdése e jognyilatkozatok bejegyezhetőségét köti az egyszerű
magánokiratba foglalásnál szigorúbb alakszerűséghez (a nyilatkozatot tevő aláírása
valódiságának közjegyzői tanúsításához), amely ugyancsak akadályozza az egyedi
azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingók, így a gépjárművek jelzálogjoggal való
megterhelésének gyors és hatékony megvalósítását. A javaslat 2. §-ának (4) bekezdése e
követelmény alól is kivételt teremtene olyan ingók elzálogosítása esetében, amelyek egyedi
azonosításra kétséget kizáróan alkalmasak.
5.	A javaslat 2. §-ának (5) bekezdése meghatározza a rendeleti szabályozás körét, és
pontosabbá teszi a Ptké. 47/A. §-ának (6) bekezdésben foglalt felhatalmazó rendelkezést,
mivel az nem felel meg a felhatalmazó rendelkezésekkel szemben támasztott alkotmányossági
követelményeknek. Az Alkotmány 37. §-a (3) bekezdésének 2006. június 3-án hatályba lépett
módosítása óta ugyanis egyértelmű követelmény, hogy a miniszter rendeletalkotási
felhatalmazását biztosító törvényi rendelkezésnek a felhatalmazás aktusát [„Felhatalmazást
kap”] is tartalmaznia kell. A javaslat szóban forgó rendelkezése nemcsak alkotmányossá teszi
a felhatalmazást, de egyben a felhatalmazás tartalmát is összhangba hozza a rendeleti szinten
szükséges további szabályozással, különös figyelemmel az azonosításra kétséget kizáróan
alkalmas ingók tekintetében tervezett rendeleti szabályok módosítására, az e körben indokolt
(a szabályozás zártságát, egyértelmű végrehajthatóságát biztosító) további jogalkotásra.
Ennek alapján áll majd a jogalkotó rendelkezésére a zálogjogi nyilvántartás részletes
8
szabályainak megállapításáról szóló miniszteri rendelet módosításához szükséges megfelelő
felhatalmazás.
6.	Az ingó jelzálogjog alapítására irányuló szerződés a Ptk. 262. §-ának (2) bekezdése szerint
-	jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - csak közjegyzői okiratba foglalt formában
érvényes. A javaslat 2. §-ának (6) bekezdése a Ptk. hivatkozott előírásában foglalt eltérő
jogszabályi rendelkezés lehetőségét kiaknázva, kivételes szabályként kimondja, hogy az
egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingók jelzálogjog útján történő
elzálogosítására irányuló szerződés érvényességének (vagyis az ilyen zálogjog alapításának)
nem feltétele a közjegyzői okiratba foglalás, e zálogszerződés tehát magánokiratban is
érvényes, és ekként a jelzálogjog bejegyzésének alapjául szolgálhat.
7.	A Ptké. módosítása alkalmat ad arra, hogy a találás esetén követendő eljárásra vonatkozó
rendeleti jogalkotás tekintetében a javaslat pótolja a mindezidáig hiányzó törvényi szintű
felhatalmazást. A javaslat 2. §-ának (7) bekezdése ezt a hiányosságot szünteti meg.
A 3. §-hoz
A javaslat 3. §-a a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításával az
egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingók (így a gépjárművek) lefoglalása
esetében arra kötelezi a végrehajtót, hogy a zálogjogi nyilvántartás on-line (a Kamara
internetes honlapján) hozzáférhető részében ellenőrizze: a lefoglalt gépjárművet terheli-e
jelzálogjog. E szabály alapján a lekérdezést a végrehajtó a gépjármű erre alkalmas, a
nyilvántartás szabályai szerint megállapított egyedi azonosítói (alvázszám, rendszám,
motorszám) alapján lenne köteles elvégezni. Így a végrehajtó nemcsak a végrehajtást
elszenvedő adós, hanem a gépjármű bármely más korábbi tulajdonosa által esetleg alapított
jelzálogjogról is tudomást szerezhet, és megteheti (tudomásszerzés esetén köteles is
megtenni) azokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a zálogjogosult számára, hogy a
végrehajtás folyamatába bekapcsolódhasson, és a végrehajtás során a zálogtárgyból
kielégítést kereshessen. A javaslat a végrehajtó zálogjogi nyilvántartásba hivatalból való
betekintési kötelezettségét egyelőre csak az egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas
ingó dologként jogszabályban meghatározott vagyontárgyak foglalása esetére mondja ki. Ez
idő szerint ilyen vagyontárgynak - ez azonban már a rendeleti szabályozás tárgya lesz - a
gépjármű tekinthető, hiszen annak azonosító jelzései (mindenekelőtt alvázszáma) az egyedi
azonosításra - a zálogjogi nyilvántartás infrastrukturális, technikai feltételeire is figyelemmel
-	kétséget kizáró módon lehetőséget biztosít.
A 4. §-hoz
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 154. §-a alapján az adóvégrehajtás során a
törvény az adós számára az üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjárművének
lefoglalását követően további 6 hónapot biztosít az önkéntes teljesítésre, ezért indokolt, hogy
ebben az esetben a zálogjogosult a végrehajtási eljárásba is csak e 6 hónapos időtartam elteltét
követően kapcsolódhasson be. Ez a rendelkezés nem sérti a zálogjogosult érdekeit (hiszen
jelzálogjogát a zálogjogi nyilvántartás feltünteti, a gépjármű törzskönyvét pedig lefoglalták),
ugyanakkor számos esetben megelőzné a zálogjogosult "felesleges" bekapcsolódását, és a
gépjármű szükségtelen végrehajtási értékesítését, hiszen az adós a rendelkezésére álló 6 hónap
alatt kiegyenlítheti az adótartozását, amely a végrehajtás folytatását meghaladottá teszi. E
9
rendelkezés nem akadályozza meg azt sem, hogy a zálogjogosult a jelzálogjogát végrehajtást
kérőként bírósági végrehajtás útján érvényesítse, ha az említett időtartam alatt kielégítési joga
megnyílik, és a végrehajtás elrendelésének egyéb feltételei is fennállnak.
Az 5. §-hoz
A javaslat záró rendelkezései a törvény hatálybalépésével kapcsolatos kérdéseket rendezik.
A javaslat a Ptk. módosítására vonatkozó rendelkezéseket - az üzleti titokkal kapcsolatos
kötelező szabály kivételével - a megfelelő felkészülés érdekében csak 2009. július 1. napján
lépteti hatályba, de ezt is azzal a feltétellel teszi, hogy a módosuló szabályokat csak az
érintett rendelkezések hatályba lépését követően kötött megállapodások esetén kell
alkalmazni.
A zálogjoggal, a zálogjogi nyilvántartással kapcsolatos új szabályokat a javaslat az érintett
körben már az új Ptk. 2010-re tervezett hatályba lépését megelőzően bevezetni kívánja,
figyelemmel arra a körülményre, hogy már a hátra levő egy év alatt is jelentős károkat
okozna a gépjármű-finanszírozóknak a biztonságos jogszabályi környezet hiánya, illetve arra
tényre, hogy a zálogjogi nyilvántartás egyedileg meghatározott gépjárműveket terhelő
zálogjogokra vonatkozó tartalmának on-line hozzáférhetősége már 2009. március 1-jétől
megvalósítható. E szabályok hatálybalépésének időpontját az utóbb jelzett időponthoz
igazítja a javaslat.
Minthogy a javaslat meghatározott körben a jelzálogjog nyilvántartásba vételének alapjául
szolgáló zálogszerződések érvényességének (alakszerűségének) kérdését is érinti
(újraszabályozza), az e körbe tartozó - vagyis az egyedi azonosításra kétséget kizáróan
alkalmas ingó dolgot terhelő jelzálogjoggal kapcsolatos - rendelkezéseit értelemszerűen csak
a vonatkozó rendelkezések hatálybalépését követően kötött zálogszerződésekre, ebből
következően pedig az e szerződéseken alapuló jelzálogjog bejegyzésére kell alkalmazni.
A zálogjogi nyilvántartás részletszabályainak rendeletben való megalkotására a 2000. évi
zálogjogi novella is felhatalmazást adott. Mivel a jelen javaslat szerint - 2. §-ának (5)
bekezdésével - a Ptké. 47/A. §-ának (7) bekezdéseként megállapított szabályszerű
felhatalmazás a Ptké. részévé válik, a novella felhatalmazó rendelkezésére a továbbiakban
már nincs szükség, így annak hatályon kívül helyezése indokolt.
A javaslat - záró rendelkezéseinek kivételével - pusztán módosító (kiegészítő)
rendelkezéseket tartalmaz, e rendelkezései így - azok hatálybalépése után - beépülnek a
módosított jogszabály rendelkezései közé, ezért a módosító jogszabály érintett
rendelkezéseinek hatályban tartása a továbbiakban nem indokolt, ezért a javaslat arról is
rendelkezik, hogy e szabályok a hatálybalépésüket követő napon hatályukat vesztik.