﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/6981. számú
törvényjavaslat
az Európa Tanács 2006. május 19-én, Strasbourgban elfogadott, az
államutódlás esetén bekövetkező hontalanság elkerüléséről szóló
Egyezménye kihirdetéséről
Előadó: dr. Draskovics Tibor
igazságügyi és rendészeti miniszter
Budapest, 2008. november
2008. évi ... törvény
az Európa Tanács 2006. május 19-én, Strasbourgban elfogadott, az államutódlás esetén
bekövetkező hontalanság elkerüléséről szóló Egyezménye kihirdetéséről
1.	§
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad az Európa Tanács 2006. május 19-én,
Strasbourgban elfogadott, az államutódlás esetén bekövetkező hontalanság elkerüléséről szóló
Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2.	§
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§
Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege, illetve hivatalos magyar nyelvű fordítása a
következő:
„Council of Europe Convention on the avoidance of statelessness in relation to State
succession
Preamble
The member States of the Council of Europe and the other States signatory to this
Convention,
Considering that the avoidance of statelessness is one of the main concerns of the
international community in the field of nationality;
Noting that State succession remains a major source of cases of statelessness;
Recognising that the European Convention on Nationality (ETS No. 166), opened for
signature in Strasbourg on 6 November 1997, contains only general principles and not
specific rules on nationality in case of State succession;
2
Bearing in mind that, with regard to statelessness in relation to State succession, other
international instruments either do not have a binding character or do not address some
important issues;
Convinced that for the reasons above there is a need for a comprehensive international
instrument on State succession and the avoidance of statelessness which should be interpreted
and applied, bearing in mind the principles of the European Convention on Nationality;
Taking into account Recommendation No. R (99) 18 of the Committee of Ministers on the
Avoidance and Reduction of Statelessness, as well as the practical experience gained in recent
years with regard to State succession and statelessness;
Having regard to other binding international instruments, namely the United Nations
Conventions relating to the Status of Stateless Persons and on the Reduction of Statelessness,
and the Vienna Conventions on Succession of States in respect of Treaties and on Succession
of States in respect of State Property, Archives and Debts;
Having also regard to the draft articles on nationality of natural persons in relation to the
succession of States, prepared by the United Nations International Law Commission,
contained in the Annex to the United Nations General Assembly Resolution 55/153 of 2001
as well as the Declaration of the European Commission for Democracy through Law (Venice
Commission) on the Consequences of State Succession for the Nationality of Natural Persons;
Building upon, but without prejudice to, the general principles established in the international
instruments and documents mentioned above, by adding specific rules applicable to the
particular situation of statelessness in relation to State succession;
In order to give effect to the principles established in the European Convention on Nationality
that everyone has the right to a nationality and that the rule of law and human rights,
including the prohibition of arbitrary deprivation of nationality and the principle of non-
discrimination, must be respected in order to avoid statelessness,
Have agreed as follows:
Article 1 - Definitions
For the purposes of this Convention:
a “State succession” means the replacement of one State by another in the
responsibility for the international relations of territory;
3
b “State concerned” means the predecessor State or the successor State, as the case
may be;
c “Statelessness” means the situation where a person is not considered as a
national by any State under the operation of its internal law;
d “Habitual residence” means a stable factual residence;
e “Person concerned” means every individual who, at the time of the State
succession, had the nationality of the predecessor State and who has or would
become stateless as a result of the State succession.
Article 2 - Right to a nationality
Everyone who, at the time of the State succession, had the nationality of the
predecessor State and who has or would become stateless as a result of the State
succession has the right to the nationality of a State concerned, in accordance with
the following articles.
Article 3 - Prevention of statelessness
The State concerned shall take all appropriate measures to prevent persons who, at
the time of the State succession, had the nationality of the predecessor State, from
becoming stateless as a result of the succession.
Article 4 - Non-discrimination
When applying this Convention, States concerned shall not discriminate against any
person concerned on any ground such as sex, race, colour, language, religion,
political or other opinion, national or social origin, association with a national
minority, property, birth or other status.
Article 5 - Responsibility of the successor State
1	A successor State shall grant its nationality to persons who, at the time of the State
succession, had the nationality of the predecessor State, and who have or would
become stateless as a result of the State succession if at that time:
4
a they were habitually resident in the territory which has become territory of the
successor State, or
b they were not habitually resident in any State concerned but had an appropriate
connection with the successor State.
2 For the purpose of paragraph 1, sub-paragraph b, an appropriate connection includes
inter alia:
a a legal bond to a territorial unit of a predecessor State which has become
territory of the successor State;
b birth on the territory which has become territory of the successor State;
c last habitual residence on the territory of the predecessor State which has
become territory of the successor State.
Article 6 - Responsibility of the predecessor State
A predecessor State shall not withdraw its nationality from its nationals who have not
acquired the nationality of a successor State and who would otherwise become
stateless as a result of the State succession.
Article 7 - Respect for the expressed will of the person concerned
A successor State shall not refuse to grant its nationality under Article 5 paragraph 1,
sub-paragraph b, where such nationality reflects the expressed will of the person
concerned, on the grounds that such a person can acquire the nationality of another
State concerned on the basis of an appropriate connection with that State.
Article 8 - Rules of proof
1	A successor State shall not insist on its standard requirements of proof necessary for
the granting of its nationality in the case of persons who have or would become
stateless as a result of State succession and where it is not reasonable for such
persons to meet the standard requirements.
5
2	A successor State shall not require proof of non-acquisition of another nationality
before granting its nationality to persons who were habitually resident on its territory
at the time of the State succession and who have or would become stateless as a
result of the State succession.
Article 9 - Facilitating the acquisition of nationality by stateless persons
A State concerned shall facilitate the acquisition of its nationality by persons
lawfully and habitually residing on its territory who, despite Articles 5 and 6, are
stateless as a result of the State succession.
Article 10 - Avoiding statelessness at birth
A State concerned shall grant its nationality at birth to a child born following State
succession on its territory to a parent who, at the time of State succession, had the
nationality of the predecessor State if that child would otherwise be stateless.
Article 11 - Information to persons concerned
States concerned shall take all necessary steps to ensure that persons concerned have
sufficient information about rules and procedures with regard to the acquisition of
their nationality.
Article 12 - Procedural guarantees
When applying this Convention, the State concerned shall ensure that in the
framework of the procedures relating to nationality:
a the relevant applications be processed within a reasonable time;
b the relevant decisions contain reasons in writing and be open to an
administrative or judicial review in conformity with its internal law;
c the fees be reasonable and not an obstacle for applicants.
Article 13 - Settlement by international agreement
6
States concerned shall endeavour to regulate matters relating to nationality,
especially with a view to avoiding statelessness, where appropriate by international
agreement.
Article 14 - International co-operation
1	In order to adopt appropriate measures to avoid statelessness arising from State
succession, States concerned shall co-operate among themselves, including by
providing information with regard to the operation of their relevant internal law.
2	For the same purpose as that mentioned in paragraph 1, States concerned shall also
co-operate:
a with the Secretary General of the Council of Europe and the United Nations
High Commissioner for Refugees (UNHCR) and,
b where appropriate, with other States and international organisations.
Article 15 - Application of this Convention
1	This Convention applies in respect of a State succession which has occurred after its
entry into force.
2	A State concerned may, however, declare by notification addressed to the Secretary
General of the Council of Europe at the time of expressing its consent to be bound by
this Convention, or, at any time thereafter, that it will also apply the provisions of
this Convention to a State succession occurring before the entry into force of this
Convention.
3	If several States concerned make a declaration, as set out in paragraph 2, in respect of
the same State succession, this Convention will apply between the States making
such declaration.
Article 16 - Effects of this Convention
7
1	The provisions of this Convention shall not prejudice the provisions of internal law
and binding international instruments which are already in force or may come into
force, under which more favourable rights are or would be accorded to individuals on
the avoidance of statelessness.
2	This Convention does not prejudice the application of:
a the European Convention on Nationality, in particular its Chapter VI relating to
State succession and nationality;
b other binding international instruments in so far as such instruments are
compatible with this Convention,
in the relationship between the States Parties bound by these instruments.
Article 17 - Settlement of disputes
Any dispute concerning the interpretation or application of this Convention shall
primarily be settled through negotiation.
Article 18 - Signature and entry into force
1	This Convention shall be open for signature by the member States of the Council of
Europe and the non-member States which have participated in its elaboration. Such
States may express their consent to be bound by:
a signature without reservation as to ratification, acceptance or approval; or
b signature subject to ratification, acceptance or approval, followed by ratification,
acceptance or approval.
Instruments of ratification, acceptance or approval shall be deposited with the
Secretary General of the Council of Europe.
2	This Convention shall enter into force, for all States having expressed their consent
to be bound by the Convention, on the first day of the month following the expiration
of a period of three months after the date on which three member States of the
Council of Europe have expressed their consent to be bound by this Convention in
accordance with the provisions of the preceding paragraph.
8
3	In respect of any State which subsequently expresses its consent to be bound by it,
the Convention shall enter into force on the first day of the month following the
expiration of a period of three months after the date of signature or of the deposit of
its instrument of ratification, acceptance or approval.
Article 19 - Accession
1	After the entry into force of this Convention, the Committee of Ministers of the
Council of Europe may invite any non-member State of the Council of Europe which
has not participated in its elaboration to accede to this Convention.
2	In respect of any acceding State, this Convention shall enter into force on the first
day of the month following the expiration of a period of three months after the date
of deposit of the instrument of accession with the Secretary General of the Council of
Europe.
Article 20 - Reservations
1	No reservations may be made to this Convention except in respect of the provisions
of Article 7, Article 8, paragraph 2, Article 12 and Article 14, paragraph 2, sub-
paragraph b.
2	Any reservation made a State in pursuance of paragraph 1 shall be formulated at the
time of signature or upon the deposit of its instrument of ratification, acceptance,
approval or accession.
3	Any State may wholly or partly withdraw a reservation it has made in accordance
with paragraph 1 by means of a declaration addressed to the Secretary General of the
Council of Europe which shall become effective as from the date of its receipt.
Article 21 - Denunciation
1	Any State Party may at any time denounce this Convention by means of a
notification addressed to the Secretary General of the Council of Europe.
9
2	Such denunciation shall become effective on the first day of the month following the
expiration of a period of three months after the date of receipt of notification by the
Secretary General.
Article 22 - Notifications
The Secretary General of the Council of Europe shall notify the member States of the
Council of Europe, any Signatory, any Party and any other State which has acceded
to this Convention of:
a any signature;
b the deposit of any instrument of ratification, acceptance, approval or accession;
c any date of entry into force of this Convention in accordance with Articles 18
and 19 of this Convention;
d any reservation and withdrawal of reservations made in pursuance of the
provisions of Article 20 of this Convention;
e any notification or declaration made under the provisions of Articles 15 and 21
of this Convention;
f any other act, notification or communication relating to this Convention.
In witness whereof the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this
Convention.
Done at Strasbourg, this 19th day of May 2006, in English and in French, both texts
being equally authentic, in a single copy which shall be deposited in the archives of
the Council of Europe. The Secretary General of the Council of Europe shall transmit
certified copies to each member State of the Council of Europe, to each non-member
State having participated in the elaboration of this Convention and to any State
invited to accede to this Convention.”
10
„Az Európa Tanács Egyezménye
az államutódlás esetén bekövetkező hontalanság elkerüléséről
Preambulum
Az Európa Tanács tagállamai, valamint más, a jelen Egyezményt aláíró államok,
figyelemmel arra, hogy az állampolgárság területén a hontalanság elkerülése a nemzetközi
közösség egyik legfőbb törekvése;
tudomásul véve, hogy a hontalanság bekövetkeztének egyik fő forrása továbbra is az
államutódlás;
felismerve, hogy az állampolgárságról szóló Európai Egyezmény (ETS No. 166.), amelyet
1997. november 6-án, Strasbourgban nyitottak meg aláírásra, csupán általános elveket és nem
részletes szabályokat tartalmaz az állampolgárságról államutódlás esetén;
szem előtt tartva, hogy az államutódlás esetén bekövetkező hontalanság elkerüléséről más
nemzetközi dokumentumok nem rendelkeznek kötelező erővel, vagy nem rendeznek minden
lényeges kérdést;
meggyőződve arról, hogy a fenti okok alapján szükség van egy átfogó nemzetközi
dokumentumra az államutódlás esetén bekövetkező hontalanság elkerüléséről, amelyet az
állampolgárságról szóló Európai Egyezmény elveire figyelemmel kell értelmezni és
alkalmazni;
figyelembe véve a Miniszteri Bizottság R (99) 18. számú ajánlását a hontalanság elkerüléséről
és csökkentéséről, valamint az elmúlt évek során az államutódlásról és a hontalanságról
szerzett gyakorlati tapasztalatokat;
tekintettel más kötelező erej ű nemzetközi dokumentumokra, különösen a hontalan személyek
jogállásáról és a hontalanság csökkentéséről szóló ENSZ egyezményekre, valamint a
szerződésekben való államutódlásról, illetve az állami vagyonban, levéltárakban és
adósságokban való államutódlásról szóló Bécsi Egyezményekre;
tekintettel továbbá az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága által készített, az államutódlás esetén
a természetes személyek állampolgárságáról szóló cikkek tervezetére, amelyet az ENSZ
Közgyűlés 2001. évi, 55/153. számú határozatának melléklete tartalmaz, valamint a Joggal a
Demokráciáért Európai Bizottság (Velencei Bizottság) nyilatkozatára az államutódlás
következményeiről a természetes személyek állampolgárságára vonatkozóan;
11
a fentiekben említett nemzetközi és más dokumentumokban foglalt alapelvekre támaszkodva,
de azokat nem sértve, és kiegészítve az államutódlás esetén bekövetkező hontalanság
különleges helyzetére alkalmazandó különös szabályokkal;
annak érdekében, hogy az állampolgárságról szóló Európai Egyezményben foglalt azon elvek
érvényre jussanak, amelyek szerint minden személynek joga van az állampolgársághoz,
illetve, hogy a jogállamiság alapelveit és az emberi jogokat - beleértve az állampolgárságtól
való önkényes megfosztás tilalmát, valamint a megkülönböztetés tilalmának elvét - a
hontalanság elkerülése érdekében tiszteletben kell tartani;
az alábbiakban állapodtak meg:
1.	cikk
Fogalom-meghatározások
Jelen Egyezmény alkalmazásában:
a)	„államutódlás” valamely államnak egy másik állam által való felváltása egy terület a
nemzetközi kapcsolataiért viselt felelősségében;
b)	„érintett állam” a jogelőd állam vagy a jogutód állam, a helyzettől függően;
c)	„hontalanság” az a helyzet, amikor egy személyt saját belső joga alapján egyetlen
állam sem tekint állampolgárának;
d)	„szokásos tartózkodási hely” a tényleges állandó tartózkodási hely;
e)	„érintett személy” minden olyan személy, aki az államutódlás időpontjában a jogelőd
állam állampolgárságával rendelkezik, és az államutódlás következtében válik vagy
válna hontalanná.
2.	cikk
Állampolgársághoz való jog
Minden olyan személynek, aki az államutódlás időpontjában rendelkezik a jogelőd állam
állampolgárságával, és az államutódlás következtében hontalanná válik vagy válna, - a
következő cikkekkel összhangban - joga van valamelyik érintett állam állampolgárságához.
3.	cikk
12
A hontalanság megelőzése
Az érintett állam köteles minden megfelelő intézkedést megtenni annak megelőzése
érdekében, hogy azok a személyek, akik az államutódlás időpontjában rendelkeznek a jogelőd
állam állampolgárságával, hontalanná váljanak az államutódlás következtében.
4.	cikk
A megkülönböztetés tilalma
Jelen Egyezmény alkalmazása során az érintett államok nem tehetnek megkülönböztetést az
érintett személyek között nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti
vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni, születési vagy egyéb
helyzet alapján.
5.	cikk
A jogutód állam felelőssége
(1)	A jogutód állam köteles megadni az állampolgárságot azon személyek számára, akik az
államutódlás időpontjában rendelkeznek a jogelőd állam állampolgárságával, és az
államutódlás következtében hontalanná válnak vagy válnának, ha az adott időpontban:
a)	a szokásos tartózkodási helyük azon a területen volt, amely a jogutód állam területévé
vált; vagy
b)	egyik érintett államban sem rendelkeznek szokásos tartózkodási hellyel, de megfelelő
kapcsolatuk van a jogutód állammal.
(2)	Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában - többek között - megfelelő kapcsolatot
jelent:
a)	jogi kötelék a jogelőd állam területi egységéhez, amely a jogutód állam területévé vált;
b)	azon a területen való születés, amely a jogutód állam területévé vált;
c)	az utolsó szokásos tartózkodási hely a jogelőd állam területén, amely a jogutód állam
területévé vált.
6.	cikk
A jogelőd állam felelőssége
13
A jogelőd állam nem vonhatja vissza az állampolgárságát azon állampolgáraitól, akik nem
szerezték meg a jogutód állam állampolgárságát, és akik így az államutódlás következtében
hontalanná válnának.
7.	cikk
Az érintett személy kifejezett akaratának tiszteletben tartása
Amennyiben az adott állampolgárság megszerzése az érintett személy kifejezett akarata, az 5.
cikk (1) bekezdés b) pontja alapján a jogutód állam nem tagadhatja meg az állampolgárság
megadását arra hivatkozással, hogy az adott személy egy másik érintett állam
állampolgárságát megszerezhetné megfelelő kapcsolat megléte alapján.
8.	cikk
A bizonyítás szabályai
(1)	A jogutód állam nem követelheti az állampolgársága megadásához szükséges általános
feltételek bizonyítását olyan személyektől, akik az államutódlás következtében hontalanná
válnak vagy válnának, és amennyiben nem indokolt az ilyen személyek általános
feltételeknek való megfelelése.
(2)	A jogutód állam az állampolgársága megadása előtt nem kérheti más állampolgárság
megszerzése hiányának bizonyítását azon személyektől, akiknek a szokásos tartózkodási
helye az államutódlás időpontjában ezen állam területén volt, és akik az államutódlás
következtében hontalanná válnak vagy válnának.
9.	cikk
Az állampolgárság megszerzésének könnyítése a hontalan személyek számára
Az érintett állam köteles megkönnyíteni az állampolgárságának megszerzését azon személyek
számára, akiknek a szokásos tartózkodási helyük a területén van, ott jogszerűen tartózkodnak,
és az 5. és 6. cikkek ellenére az államutódlás következtében hontalanná váltak.
10.	cikk
A hontalanság elkerülése születéskor
14
Az érintett állam köteles megadni az állampolgárságot születésekor annak a gyermeknek, aki
az államutódlást követően a területén született, és a szülője az államutódlás időpontjában a
jogelőd állam állampolgárságával rendelkezett, ha a gyermek különben hontalanná válna.
11.	cikk
Az érintett személyek tájékoztatása
Az érintett államok kötelesek minden szükséges lépést megtenni annak biztosítása érdekében,
hogy az érintett személyek megfelelő információval rendelkezzenek az állampolgárság
megszerzésével kapcsolatos eljárási és más szabályokról.
12.	cikk
Eljárási garanciák
Jelen Egyezmény alkalmazása során az érintett állam köteles biztosítani, hogy az
állampolgársággal kapcsolatos eljárás keretében:
a)	a kérelmeket ésszerű időn belül elbírálják;
b)	a határozatok írásbeli indokolást tartalmazzanak, és belső jogával összhangban
közigazgatási vagy bírósági úton felülvizsgálhatók legyenek;
c)	az eljárási díjak indokoltak legyenek és ne jelentsenek akadályt a kérelmezők számára.
13.	cikk
Rendezés nemzetközi megállapodások útján
Az érintett államok törekednek arra, hogy szükség esetén az állampolgársággal kapcsolatos
ügyeket - különös tekintettel a hontalanság elkerülésére - nemzetközi megállapodással
rendezzék.
14.	cikk
Nemzetközi együttműködés
(1)	Annak érdekében, hogy az államutódlás esetén bekövetkező hontalanság elkerülése
céljából a szükséges intézkedéseket megtegyék, az érintett államok kötelesek egymással
15
együttműködni, különösen a vonatkozó belső jogszabályok alkalmazásával kapcsolatos
információk átadásával.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott cél érdekében az érintett államok együttműködnek
továbbá:
a)	az Európa Tanács Főtitkárával és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával (UNHCR);
valamint
b)	amennyiben lehetséges, más államokkal és nemzetközi szervezetekkel.
15.	cikk
Jelen Egyezmény alkalmazása
(1)	Jelen Egyezményt a hatálybalépése után bekövetkezett államutódlás tekintetében kell
alkalmazni.
(2)	Az érintett állam azonban az Európa Tanács Főtitkárának címzett értesítésben
kinyilváníthatja - annak egyidejű elismerésével, hogy a jelen Egyezmény rá nézve kötelező
hatállyal bír, vagy bármilyen későbbi időpontban -, hogy a jelen Egyezmény rendelkezéseit
az Egyezmény hatálybalépése előtt bekövetkezett államutódlásra is alkalmazni kívánja.
(3)	Amennyiben több érintett állam is a (2) bekezdésnek megfelelő nyilatkozatot tesz
ugyanazon államutódlás tekintetében, akkor a jelen Egyezményt kell alkalmazni a
nyilatkozatot tevő államok között.
16.	cikk
Jelen Egyezmény hatálya
(1)	Jelen Egyezmény rendelkezései nem sérthetik a belső jog és a kötelező erejű nemzetközi
dokumentumok azon rendelkezéseit, amelyek már hatályban vannak vagy hatályba léphetnek,
és amelyek a hontalanság elkerülése érdekében az egyének számára előnyösebb jogokat
biztosítanak vagy biztosítanának.
(2)	Jelen Egyezmény nem érinti az alábbiak alkalmazását:
a)	az állampolgárságról szóló Európai Egyezményt, különösen az államutódlásról és
állampolgárságról szóló VI. fejezetét;
b)	más kötelező erej ű nemzetközi dokumentumokat, amennyiben e dokumentumok
összeegyeztethetők a jelen Egyezménnyel;
16
azon Részes Államok közötti viszonylatban, amelyekre nézve e dokumentumok kötelező
hatályúak.
17.	cikk
Vitarendezés
Jelen Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos vitákat elsősorban
tárgyalás útján kell rendezni.
18.	cikk
Aláírás és hatálybalépés
(1)	Jelen Egyezmény aláírásra nyitva áll az Európa Tanács tagállamai és azon államok előtt,
amelyek nem tagjai az Európa Tanácsnak, de részt vettek az Egyezmény kidolgozásában.
Ezen államok az alábbi módokon ismerhetik el, hogy az Egyezmény rájuk nézve kötelező
hatállyal bír:
a)	aláírással, a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás fenntartása nélkül; vagy
b)	a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás fenntartásával történő aláírással, amelyet
megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás követ.
A megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okiratokat az Európa Tanács
Főtitkáránál kell letétbe helyezni.
(2)	Mindazon államok számára, amelyek elismerték, hogy az Egyezmény rájuk nézve
kötelező hatállyal bír, a jelen Egyezmény azon naptól számított három hónapos időszak
elteltét követő hónap első napján lép hatályba, amelyen az Európa Tanács három tagállama -
az előző bekezdés rendelkezéseivel összhangban - elismerte, hogy az Egyezmény rá nézve
kötelező hatállyal bír.
(3)	Bármely olyan állam tekintetében, amely ezt követően ismeri el, hogy az Egyezmény rá
nézve kötelező hatállyal bír, jelen Egyezmény az aláírását követő, vagy az adott államnak a
megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okirata letétbe helyezésétől számított
három hónapos időszak leteltét követő hónap első napján lép hatályba.
17
19.	cikk
Csatlakozás
(1)	Jelen Egyezmény hatálybalépését követően az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága
bármely olyan államot meghívhat az Egyezményhez való csatlakozásra, amely nem tagja az
Európa Tanácsnak, és nem vett részt az Egyezmény kidolgozásában.
(2)	Bármely csatlakozó állam tekintetében a jelen Egyezmény a csatlakozási okiratnak az
Európa Tanács Főtitkáránál történő letétbe helyezésének napjától számított három hónapos
időszak leteltét követő hónap első napján lép hatályba.
20.	cikk
Fenntartások
(1)	Jelen Egyezményhez - a 7. cikkben, a 8. cikk (2) bekezdésében, a 12. cikkben és a 14.
cikk (2) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezéseken kívül - nem tehető fenntartás.
(2)	Az állam által az (1) bekezdéssel összhangban tett bármely fenntartást az aláíráskor,
illetve a megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezésekor
kell bejelenteni.
(3)	Bármely állam az (1) bekezdéssel összhangban tett fenntartást az Európa Tanács
Főtitkárához címzett értesítés útján részben vagy egészben visszavonhatja, amely annak
kézhezvétele napján lép hatályba.
21.	cikk
Felmondás
(1)	Jelen Egyezményt bármely Részes Állam bármikor felmondhatja az Európa Tanács
Főtitkárához címzett értesítéssel.
(2)	E felmondás attól a naptól számított három hónapos időszak leteltét követő hónap első
napján lép hatályba, amelyen a Főtitkár az értesítést átvette.
22.	cikk
Értesítések
18
Az Európa Tanács Főtitkára az Európa Tanács tagállamait, minden aláíró és Részes Államot,
továbbá minden más, a jelen Egyezményhez csatlakozó államot értesíti:
a)	valamennyi aláírásról;
b)	valamennyi megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okirat letétbe
helyezéséről;
c)	jelen Egyezménynek a 18. és 19. cikkek szerinti hatálybalépése napjáról;
d)	jelen Egyezmény 20. cikkével összhangban tett valamennyi fenntartásról és a
fenntartások visszavonásáról;
e)	jelen Egyezmény 15. és 21. cikkeiben foglalt rendelkezések alapján tett valamennyi
értesítésről és nyilatkozatról;
f)	jelen Egyezménnyel kapcsolatos valamennyi más cselekményről, értesítésről vagy
közlésről.
A fentiek hiteléül az alulírott, erre kellőképpen meghatalmazottak a jelen Egyezményt
aláírták.
Készült Strasbourgban, 2006. május 19-én, angol és francia nyelven, mindkét nyelvű szöveg
egyaránt hiteles; egy eredeti példányban, amelyet az Európa Tanács irattárában kell letétbe
helyezni. Az Európa Tanács Főtitkára megküldi az Egyezmény hiteles másolatát az Európa
Tanács valamennyi tagállamának, az Egyezmény kidolgozásában részt vett nem-
tagállamoknak, és az Egyezményhez való csatlakozásra meghívott valamennyi államnak.”
4. §
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő napon
lép hatályba.
(2)	A 2-3. §-ok az Egyezmény 18. cikkben meghatározott időpontban lépnek hatályba.
(3)	Az Egyezmény, illetve a 2-3. §-ok hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős
miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett
egyedi határozatával állapítja meg.
(4)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az idegenrendészetért és
menekültügyért felelős miniszter gondoskodik.
19
INDOKOLÁS
az Európa Tanács 2006. május 19-én, Strasbourgban elfogadott, az államutódlás esetén
bekövetkező hontalanság elkerüléséről szóló Egyezménye kihirdetéséről szóló
törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A hontalanok helyzetének a nemzetközi jogalkotás útján történő rendezése majdhogynem az
ENSZ megalakulása óta a világszervezet napirendjén van. Ez a kérdéskör továbbra sem
rendezett megnyugtatóan, így napjainkban is a nemzetközi közösség fő gondjainak egyike. A
hontalanokra vonatkozó szabályozás kétféle megközelítést követ: az egyik a hontalanság
kialakulását próbálja meg megelőzni, s különféle állampolgárság-szerzési kapcsolóelveket
dolgoz ki annak érdekében, hogy megszüntessék vagy csökkentsék a hontalanságot
eredményező élethelyzetek számát. Ezzel az igénnyel lép fel a hontalanság eseteinek
csökkentéséről szóló 1961. évi ENSZ Egyezmény; az államok azon kötelezettsége pedig,
miszerint állampolgársági szabályozásaik kialakításánál el kell kerülniük a hontalanság
kialakulását, már a nemzetközi szokásjog része. Hontalanok azonban minden erőfeszítés
ellenére továbbra is vannak - a legutóbbi becslések szerint világszerte mintegy 12 millió főről
van szó, akik közül csak Európában 640 ezren élnek -, így a realitásokat tudomásul véve a
másik megközelítés az állampolgárság alternatívájaként egy speciális, önálló státuszt kínál e
„jogi vákuumban“ élő személyek számára. Ezt irányozza elő a Hontalan Személyek
Jogállásáról szóló 1954. évi New York-i Egyezmény, amelyhez hazánk 2002-ben csatlakozott
is [kihirdette: 2002. évi II. törvény].
Az univerzális szabályozási törekvések mellett regionális szinten is történtek erőfeszítések a
hontalanság kialakulásának kiküszöbölése tárgyában. Az Európa Tanács az 1990-es évektől
kezdve élen járt ezen e téren: az 1997. évi Európai Állampolgársági Egyezmény [kihirdette:
2002. évi III. törvény] VI. fejezete már külön helyet szentelt az államutódlás esetén
bekövetkező hontalanság elkerülésének, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága pedig az R
(99) 18. számú Ajánlásában fogalmazott meg követendő elveket a tagállamok számára a
hontalanság elkerülése érdekében.
Államok felbomlása és új államok létrejötte igen gyakran azzal a veszéllyel jár, hogy nagy
számban veszítik el olyanok korábbi állampolgárságukat, akik különféle okok miatt nem
szerzik meg az utódállamok valamelyikének állampolgárságát, és így hontalanná válnak (a
20
közelmúltban a Szovjetunió vagy Jugoszlávia 1990-es években végbement felbomlása
említhető példaként). Jelen előterjesztés tárgyát képező, az Európa Tanács égisze alatt 2006.
május 19-én, Strasbourgban elfogadott, az államutódlás esetén bekövetkező hontalanság
elkerüléséről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) az 1997-es Európai
Állampolgársági Egyezmény VI. fejezetére építkezve, azt továbbfejlesztve részletes
szabályokat állapít meg arra nézve, hogy államutódlás esetén az érintett államoknak milyen
intézkedéseket kell tenniük a hontalanság kialakulásának megelőzése, de legalább -
amennyire lehetséges - csökkentése érdekében. Az 1997-es Európai Állampolgársági
Egyezménnyel fennálló kapcsolódási pontok ellenére azonban az Egyezmény kizárólag az
államutódlás esetén bekövetkező hontalanság tárgykörét szabályozza. Következésképpen nem
állapít meg állampolgárság-szerzési alapelveket ebben a vonatkozásban, így tárgyi hatálya
(ratione materiae) nem érinti az 1997-es Európai Állampolgársági Egyezményből fakadó
jogokat és kötelezettségeket.
A hazai migrációs joganyag nemzetközi jogi beágyazottságának erősítése érdekében fontos a
migrációs tárgyú regionális nemzetközi szerződésekhez való csatlakozás. Az Egyezmény
részes felévé válással hozzájárulunk ahhoz, hogy hatálybalépésével - ehhez három ország
ratifikációja szükséges, eddig két állam (Moldova és Norvégia) tette meg ezt - kialakuljon
egy olyan nemzetközi jogi keret, amely a régiónkban közelmúltban lezajlott államutódlási
folyamatok (pl. Montenegró, Koszovó), illetve az Európa keleti felén egyes entitások (pl.
Dnyeszter-melléki Köztársaság, Dél-Oszétia, Abházia) függetlenségi törekvései esetén
nemzetközi jogi tilalomfákat állít fel azzal szemben, hogy bizonyos csoportoktól megtagadják
az előd/utódállam állampolgárságát, s így megakadályozhatja a hontalan személyek számának
gyarapodását. Ennek közvetetten hazánkra is kihatása lehet, ugyanis Magyarország az érintett
régiókból válságszituációk, fegyveres összeütközések nyomására migrációra kényszerülő,
rendezetlen állampolgárságú személyek potenciális célországa lehet.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
Az Egyezmény tárgykörére tekintettel a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról
szóló 2005. évi L. törvény (Nksztv.) 7. § (1) bekezdés a) pontja, illetve (3) bekezdés a) pontja
együttes olvasata alapján az Országgyűlés ad felhatalmazást az Egyezmény kötelező
21
hatályának elismerésére. Jelen § - az Nksztv. 7. § (2) bekezdésében foglaltakkal összhangban
-	a szerződéskötési eljárás e belső jogi aktusát rögzíti.
A 2. §-hoz
Az Nksztv. által megteremtett ún. egyszerűsített dualista-transzformációs rendszernek
megfelelően a kötelező hatály elismerésére adott felhatalmazás a kihirdetéssel egy aktusba
olvad össze [Nksztv. 7. § (2) bekezdés, illetve 9. §]. Mivel az Egyezmény tárgyából
kifolyólag az Országgyűlés a cselekvő belső jogi síkon, a kihirdetés is törvényi formát ölt.
A 3. §-hoz
Az Nksztv. 10. § (1) bekezdés b) pontjának, illetve (2) bekezdésének megfelelően e §
tartalmazza a belső jogba transzformált Egyezmény hiteles angol nyelvű szövegét, illetve
annak hivatalos magyar nyelvű fordítását.
Az Egyezmény tartalmát illetően fogalom-meghatározásokkal, illetve az állampolgársághoz
való jog és a hontalanság megelőzésének követelménye deklarálásával indul (1-3. cikkek). Az
’államutódlás’ fogalma megegyezik a nemzetközi szerződésekben való államutódlásról szóló
1978. évi bécsi egyezmény, illetve az állami vagyonban, állami levéltárakban és
államadósságban való utódlásról szóló 1983. évi bécsi egyezmény definícióival. Ugyanígy a
’hontalan személy’ kifejezés is a Hontalan Személyek Jogállásáról szóló 1954. évi New York-
i Egyezmény meghatározását követi.
Az általános rendelkezések között kapott helyet az általános megkülönböztetés-tilalom
deklarálása is (4. cikk), amely - az Emberi Jogok Európai Egyezménye 12. cikkében, illetve
az ahhoz csatolt 12. számú Kiegészítő Jegyzőkönyvben foglaltaknak megfelelő - nyitott végű
felsorolást tartalmaz (a diszkrimináció alapjául szolgáló nevesített okok mellett szerepel az
„egyéb ok” kitétel is).
Az Egyezmény 5-7. cikkei központi jelentőségű szabályokat tartalmaznak: meghatározzák a
jogutód, illetve a jogelőd állam felelősségét. Az előbbiek esetében az adott állammal való
tényleges (effektív) kapcsolatnak - szokásos tartózkodási hely, területen való születés, más
jogi kötelék stb. - állampolgárság-szerzési kapcsoló elvként kell funkcionálnia, míg az
utóbbiaknál az állampolgárság megvonását korlátozzák, amennyiben az hontalanságot
22
eredményezne. Ehhez kapcsolódóan a könnyített bizonyítási szabályok szolgálják az
állampolgárság megszerzését, így a hontalanság elkerülését (8. cikk).
Az Egyezmény 9. cikke az 5. és 6. cikkek alkalmazásából előállt esetleges joghézagok
betöltést szolgálja azzal az általános előírással, hogy a jogelőd/jogutód állam köteles
megkönnyíteni az állampolgárság megszerzését azon személyek számára, akiknek
tartózkodási helyük a területén van. Az államutódlás folyamata ugyanis gyakran időben
elhúzódik, s előfordul, hogy az illető az állampolgárság megszerzésére irányadó határidő előtt
költözik át egy jogutód államba, s mindezt akkor teszi, amikor ott az állampolgárság
megszerzésére megnyílt határidő már letelt, s így nem esne az 5. cikk (1) bekezdés a) pont
(„szokásos tartózkodási hely”) hatálya alá.
A hontalanság születéskor történő elkerülésének kötelezettségét rögzítő 10. cikk a Gyermek
jogairól szóló 1989. évi ENSZ Egyezményben foglaltakat képezi le jelen Egyezményben,
kimondottan az államutódlás relációjában. Eszerint a jogutód állam területén született
gyermeknek a születésnél fogva, ex lege meg kell szerezni a területi állam állampolgárságát
(tehát a ius soli elve alkalmazandó ekkor). A gyermek effajta állampolgárság-szerzése
független szülei állampolgárságától (hontalanságától). E rendelkezés célja arra irányul, hogy
hontalan szülők gyermeke ne „örökölje” felmenői hontalanságát.
Az Egyezmény 11-12. cikkei az érintett személy tájékoztatását, illetve az eljárási garanciák
körét írják elő. Az előbbi kötelezettség nem merülhet ki az állampolgársági jogszabályoknak
az érintett országok hivatalos lapjában való közzétételével (formális tájékoztatás), hanem
többlet-kötelezettséget jelent az állam számára: biztosítani kell, hogy a releváns információk
ténylegesen is eljussanak az érintett személyekhez (írott és elektronikus média, tájékozató
anyagok útján; civil szerveztek bevonásával stb.). Tartalmi követelményként kellően
transzparensnek kell lennie a tájékoztatásnak, s ki kell terjednie arra, hogy az érintett mely
hatóságnál nyújthatja be állampolgársági kérelmét. Az eljárási garanciákat illetően e
rendelkezés az Európai Állampolgársági Egyezmény 12. cikkében foglaltakat ismétli meg.
Eszerint honosítási ügyekben a méltányos határidőn belül meghozandó valamennyi döntést
írásbeli indokolással kell ellátni. Ezen túlmenően biztosítani kell minden döntés közigazgatási
vagy bírósági úton történő felülvizsgálatát, vagyis az egyén számára lehetővé kell tenni, hogy
fellebbezési jogával élhessen, továbbá e cikk rögzíti az ezért felszámított díjak ésszerűségének
követelményét.
A 13. cikk - az államutódlásból fakadó állampolgársági problémák egyediesített kezelésére -
adekvát módszerként az érintett országok közötti kétoldalú megállapodások megkötését
23
szorgalmazza. Az érintett államok például megegyezhetnek abban, hogy a domináns,
tényleges kapcsolat alapján melyik állam állampolgárságát szerezze meg az egyébként
hontalanná váló személy.
A más államokkal, illetve nemzetközi szervezetekkel való együttműködést rögzítő 14. cikk
egyrészt a részes felek közötti rendszeres információcserét írja elő minden vonatkozó nemzeti
jogszabályról. E rendelkezés különös jelentőséggel bír abban az esetben, ha a jogutód állam
belső joga nem ismeri el a kettős állampolgárságot, így saját állampolgárságának megadása
előtt meg kíván arról bizonyosodni, hogy az érintett személy nem rendelkezik más jogutód
állam állampolgárságával. Másrészt e rendelkezés minimumfeltételként az Európa Tanáccsal
(ET) és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával (UNHCR) - mint a hontalanság
kiküszöböléséért felelős ENSZ szakosított szervvel - való együttműködést írja elő.
Megemlítendő, hogy a kettőjük közötti Egyetértési Nyilatkozat alapján az ET és a UNHCR is
szorosan együttműködnek egymással. Az ET-n belül a Jogi Együttműködés Bizottsága
(CDCJ), valamint az Állampolgársági Szakértők Bizottsága említhető központi jelentőséggel
bíró szakmai grémiumként (ez utóbbi végezte jelen Egyezmény kidolgozásának javarészét).
Bizonyos esetekben nem-ET tagállamokkal, illetve Európán kívül államokkal is hasznos és
kívánatos lehet az együttműködés, értve ezalatt például az ENSZ Gyermekalapját, illetve az
ENSZ Emberi Jogi Főbiztosát. A részes államok természetesen választásuk szerint a nem-
kormányzati szereplőkkel, civil szervezetekkel is különféle együttműködési formákat
alakíthatnak ki.
Az Egyezmény 15-19. cikkei a szerződés alkalmazásával és joghatásaival, a viták békés
rendezésével, az Egyezmény aláírásával, továbbá hatálybalépésével kapcsolatos szabályokat
tartalmazzák. Ezek közül kiemelendő, hogy noha az Egyezménynek - a szerződések jogáról
szóló 1969. évi Bécsi Egyezmény szabályaival összhangban - nincs visszaható hatálya (azaz
ex nunc hatályú), a részes államok egyoldalú nyilatkozatokban dönthetnek az Egyezményben
foglaltaknak a hatálybalépés előtt történt államutódlási eseményekre történő alkalmazásáról.
Ez elsősorban azon államok vonatkozásában jelentős, amelyek az államutódlás időpontjában
nem voltak az Egyezmény részes felei. Emellett megemlítendő, hogy az Egyezmény
rendszere nem érinti a részes felek belső jogának, illetve a kötelező erejű nemzetközi jogi
instrumentumok alkalmazását (kompatibilitási klauzula).
A záró rendelkezések közül a fenntartások érdemelnek még figyelmet (20. cikk), amelyek
csupán a cikkek egy szűken meghatározott köréhez tehetők [ezek: 7. cikk, 8. cikk (2)
bekezdés, 12. cikk, valamint 14. cikk (2) bekezdés b) pont]. Hazánk részéről egy cikkel
24
kapcsolatban sem látjuk indokoltnak fenntartást tételét. Végül az Egyezmény kimondottan
rendelkezik a bármelyik részes fél által gyakorolható egyoldalú felmondás lehetőségéről.
A 4. §-hoz
E szakasz rendelkezik az Egyezmény belső jogi hatálybalépésének napjáról (amely az Nksztv.
10.	§ (3) bekezdése értelmében egybeesik a nemzetközi jogi hatálybalépés időpontjával).
Tekintettel arra, hogy az Egyezmény hatálybalépése határozza meg a kihirdető §-ok
hatálybalépésének napját, s ez az időpont egyelőre még nem ismert - az Egyezmény azon
naptól számított három hónapos időszak elteltét követő hónap első napján lép hatályba,
amelyen az Európa Tanács három tagállama elismerte, hogy az Egyezmény rá nézve kötelező
hatállyal bír [18. cikk (2) bekezdés] -, a hatálybalépés naptári napját a külügyminiszter annak
ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával
állapítja meg. A hatálybalépés naptári napját megállapító határozatot a letéteményestől kapott
értesítések alapján hivatalból, a szaktárca külön közbenjárása nélkül adja ki a
külügyminiszter.
25