﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/7042. számú
törvényjavaslat
egyes agrártárgyú törvények módosításáról
Előadó:
Gráf József
földművelésügyi és vidékfejlesztési
miniszter
Budapest, 2008. december
2
2009. évi ... törvény
egyes agrártárgyú törvények módosításáról
Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény módosítása
1.	§
(1)	Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény (a továbbiakban: Átv.)
8.	§-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § meglevő szövegének
megjelölése (1) bekezdésre változik:
„ (2) A külön jogszabályban meghatározott állatokat a levágás során az Európai
Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában, illetve a külön jogszabályban
meghatározott módon és feltételek szerint minősíteni kell.”
(2)	Az Átv. 16. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A tenyésztési hatóság az állattenyésztés szervezési feladatainak keretében]
„a) országos állattenyésztési adatbankot hoz létre és tart fenn - a 8. §, a 9. §, a
18.	§ (5) bekezdése és a 30. § (4) bekezdése alapján - és ellátja az adatok tárolását,
feldolgozását;”
(3)	Az Átv. 17. §-ának h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A tenyésztési hatóság az állattenyésztés hatósági feladatainak keretében]
„h) nyilvántartást vezet a 18. § (5) bekezdésében meghatározott körben;”
(4)	Az Átv. 18. §-a a következő (5)-(8) bekezdésekkel egészül ki:
„(5) A tenyésztési hatóság hatósági feladatainak ellátása érdekében külön
jogszabályban meghatározottak szerint nyilvántartást vezet
a)	a mesterséges termékenyítő állomásokról, embrió átültető állomásokról,
spermatároló központokról;
b)	az inszeminátorokról, embrió átültetőkről;
c)	az állattartókról, tenyészetekről, tartási helyekről;
d)	az egyedi azonosítású állatokról, törzsállományokról;
e)	az engedélyezett baromfikeltető állomásokról, halkeltető állomásokról, a
méhanya nevelő telepekről;
f)	a megbízott teljesítmény-vizsgálati szervezetekről és telephelyekről,
teljesítményvizsgálati bizonyítvánnyal rendelkező szakemberekről;
3
g)	az elismert tenyésztő szervezetekről és tenyésztésvezetőkről, valamint
állatfajtákról, hibridekről és keresztezési programokról;
h)	a vágóhídi minősítő helyekről, minősítő szervezetekről, vágóállat
minősítőkről, minősítéshez szükséges bélyegzőkről, műszerekről, a vágóállat
minősítési adatokról;
i)	az állatok egységes azonosítási és nyilvántartási rendszerében igényelhető
füljelzőkről.
(6)	Az (5) bekezdés szerinti nyilvántartás tartalmazza:
a)	természetes személy esetén a nevet, születési nevet, születési helyet, születési
időt, anyja nevét, állampolgárságot, lakhelyet, telephelyet, elérhetőséget (telefonszám,
fax szám, e-mail cím, levelezési cím), számlázási nevet, számlázási címet;
b)	jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó
szervezet esetén a cégnevet, adószámot, székhelyet, telephelyet, elérhetőséget
(telefonszám, fax szám, e-mail cím, levelezési cím).
(7)	A tenyésztési hatóság az általa nyilvántartott adatokból adatbázist hoz létre.
(8)	A tenyésztési hatóság közigazgatási eljárásban országos illetékességgel
hozott döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs.”
(5)	Az Átv. A tenyésztési hatóság feladatai alcím alatt a következő 18/A. §-sal
egészül ki:
„18/A. § A törzskönyv, illetve az annak alapján kiállított származási igazolás a
tenyészállat tenyésztőjére, illetve tulajdonosára vonatkozóan tartalmazza
a)	természetes személy esetében a nevet, lakhelyet;
b)	jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó
szervezet esetén a cégnevet, székhelyet.”
(6)	Az Átv. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„49. § (1) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy
a)	rendeletben szabályozza
1.	a tenyészállat- és szaporítóanyag-használat, -felajánlás és -értékesítés
feltételeit;
2.	a teljesítményvizsgálatok, tenyészértékbecslés rendjét;
3.	a tenyészállatok teljesítményeinek adatgyűjtési módját, rendjét;
4.	a kisállatfajok e törvénnyel érintett meghatározott körét;
5.	az apaállat-ellátás módját, feltételét és költséghozzájárulásának módját;
6.	a védett őshonos fajták genetikai fenntartásának rendjét;
7.	az állattartók, a tenyészetek és a tartási helyek nyilvántartásának rendjét;
4
8.	a fajta és tenyésztő szervezeti elismerésnek, az elismerés felfüggesztésének
és visszavonásának szabályait;
9.	az állatok egységes nyilvántartási és azonosítási rendjét;
10.	a mesterséges termékenyítő állomás, embrióátültető állomás, baromfi- és
halkeltető állomás, méhanyanevelő telep engedélyezésével, üzemeltetésével
kapcsolatos részletes szabályokat;
11.	a művi szaporító tevékenységgel összefüggő részletes szabályokat;
12.	a tenyészállat és szaporítóanyag behozatalának és kivitelének előírásait;
13.	a törzskönyv vezetésének és a származás igazolás kiállításának szabályait;
14.	a szakképesítéshez kötött tevékenységeket;
15.	az állattenyésztési bírság befizetésének és felhasználásának módját;
16.	az e törvény hatálya alá tartozó eljárásokért fizetendő igazgatási
szolgáltatási díjak megfizetésével kapcsolatos eljárási szabályokat, az igazgatási
szolgáltatási díjfizetés ellenében végzett feladatokat, valamint az igazgatási
szolgáltatási díjak felhasználásának szabályait;
17.	a vágás utáni minősítési kötelezettség alá eső állatok körét, a minősítés
rendjét és ezen állatok kereskedelmi jelölésének szabályait;
b)	a természetvédelemért felelős miniszterrel együttes rendeletben szabályozza
a védett őshonos és a veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták körét, valamint a
kijelölésük rendjét;
c)	az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza
az e törvény hatálya alá tartozó eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjak
mértékét.
(2)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a tenyésztési hatóságot vagy
hatóságokat rendeletben jelölje ki.”
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosítása
2.	§
(1)	A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 25/B. §-ának (3) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a földhasználat olyan szerződés alapján keletkezett, amelyet jogszabály
alapján kötelező írásba foglalni, a (2) bekezdésben foglaltakat azzal az eltéréssel kell
alkalmazni, hogy a földhasználat ingatlanügyi hatósághoz való bejelentéséhez
elegendő a szerződés egy eredeti példányát vagy annak közjegyző által hitelesített
másolatát benyújtani.”
(2)	A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 25/D. §-a a következő (3)
bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a meglevő (3) bekezdés megjelölése (4)
bekezdésre változik:
„(3) Mentes az eljárás az igazgatási szolgáltatási díj- és illetékfizetési
kötelezettség alól, ha a kérelem kizárólag az érintett földrészlet ingatlan-nyilvántartási
adatai megváltozásának a földhasználati-nyilvántartásba történő bejegyzésére
vonatkozik. ”
5
A hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosítása
3.	§
A hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény 17. §-a (2) bekezdésének f)
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A hegybíró]
„f) vezeti az ültetvénykatasztert, valamint a telepítések, kivágások
nyilvántartását, és rendszeresen ellenőrzi az ültetvénykataszterben nyilvántartott
területek állapotát, a nyilvántartott adatok valóságtartalmát,”
A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV.
törvény módosítása
4.	§
(1)	A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996.
évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 1. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(3) A törvény hatálya nem terjed ki a természetes élő környezetben vadon élő,
nem vadászható állatfajra, valamint arra a vadra, amelyet állatkertben tartanak
bekerített helyen.”
(2)	A Vtv. 9. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vadászterületen elejtett, elfogott vad (ideértve annak trófeáját is), a
hullatott agancs, a szárnyas vad jogszerűen gyűjtött tojása, az elhullott vad teteme a
jogosult tulajdonába kerül. A más vadászterületről átváltott sebzett vad - a vadászatra
jogosult hozzájárulásával - a sebzés helye szerinti jogosult tulajdonába kerül, ha - a
vadászatra jogosult hozzájárulásával - utánkeresés során ejtik el vagy elhullottan
fellelik.”
(3)	A Vtv. 9. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A vadaskertben, a vadasparkban jogszerűen tartott vad - a vadaspark
fenntartójával kötött eltérő megállapodás hiányában - a jogosult tulajdonában van.”
(4)	A Vtv. 12. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A földtulajdonosok vadászati közössége a vadászati jog gyakorlásával,
hasznosításával kapcsolatos ügyek intézése során jogokat szerezhet és
kötelezettségeket vállalhat, továbbá önállóan perelhet és perelhető. A tulajdonosok (1)
6
bekezdés szerint megválasztott és a vadászati hatóságnál nyilvántartásba vett -
hatósági igazolással rendelkező - képviselője külön meghatalmazás nélkül a vadászati
közösség ügyeiben eljárva a vadászati közösség nevében jogokat szerezhet, és
kötelezettségeket vállalhat, képviseli a vadászati közösséget a vadászati jog
gyakorlásával, hasznosításával összefüggő hatósági, illetve bírósági eljárásban és más
szervek előtt, valamint harmadik személyekkel szemben. A képviselet megszűnése
esetén a tulajdonosok a 14. §-ban foglalt eljárás szerint kötelesek hatvan napon belül új
képviselőt választani.”
(5)	A Vtv. 12. §-ának (4)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az (1) bekezdésben foglaltak kivételével a földtulajdonosok vadászati
hatóságnál nyilvántartásba vett képviselője is összehívhatja a földtulajdonosok
gyűlését.
(5)	A vadászterület határának megállapítására irányuló - ide nem értve
vadászterület szétválasztására vagy vadászterületek egyesítésére, továbbá szomszédos
vadászterületek közös határának egyezséggel történő módosítására vonatkozó -
földtulajdonosi gyűlés legkorábban a vadgazdálkodási üzemterv érvényességének
lejártát megelőző egy évvel, legkésőbb a vadgazdálkodási üzemterv érvényességének
lejártát megelőző hatvan nappal hívható össze.”
(6)	A Vtv. 16. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Egy haszonbérlő - az (1) bekezdés c) pontja szerinti haszonbérlő
kivételével - legfeljebb egy vadászterület vadászati jogára köthet érvényesen
haszonbérleti szerződést.”
(7)	A Vtv. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vadászterület határának megállapítása - ide nem értve a vadászterület
szétválasztására, a vadászterületek egyesítésére és a szomszédos vadászterületek közös
határának egyezséggel történő módosítására vonatkozó döntést - a vadgazdálkodási
üzemterv időtartamára szól, és ezen időtartam alatt köti a mindenkori
földtulajdonosokat.”
(8)	A Vtv. 22. §-ának (1) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„ (1) A vadaskert a vadászterület gímszarvas, dámszarvas, őz, muflon, valamint
vaddisznó vadászati célú tartására, illetve tenyésztésére - kerítéssel bekerített - része.
Vadaskertbe csak szabad vadászterületről befogott, illetve másik vadaskertből
származó vad helyezhető ki. Vaddisznó vadaskertbe, a vadászati hatóság külön
engedélye alapján vadasparkból vagy vadfarmról is kihelyezhető, amennyiben a
vaddisznó egyedek fenotípusos és genotípusos megjelenése a faj jellemzőit hordozzák.
A vadaskertbe történő kihelyezést megelőzően a vaddisznó egyedeket - a külön
jogszabályban meghatározott módon - egyedi azonosításra alkalmas füljelzővel kell
ellátni.”
7
(9)	A Vtv. 23. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„23. § A vadaskert kerítésének fenntartásakor folyamatosan biztosítani kell,
hogy a kerítéssel elzárt területről az engedélyben meghatározott vad ne törhessen ki,
illetve hogy oda természetes úton ne jusson be. E feltételek teljesítésének felróható
okból való elmulasztása a vadgazdálkodási szabályok megsértésének minősül.”
(10)	A Vtv. a következő 25/A. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„ Vadfarm létesítése
25/A. § (1) A vadfarm vadászterületen, vagy vadászterületnek nem minősülő
földterületen vad élelmiszer előállítása céljából történő tartására szolgáló létesítmény.
(2)	Vadfarm létesítését a vadászati hatóság engedélyezi. Nem létesíthető
vadfarm védett természeti területen. Vadfarm létesítése és működtetése során a 22. §
(4)-(5) bekezdésében, a 23. §-ban, valamint a 24. § (2)-(3) bekezdésében foglaltakat
kell megfelelően alkalmazni.
(3)	Vadfarmon vadászni tilos.”
(11)	A Vtv. 28. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a § a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„ (4) Ha a törvény másként nem rendelkezik, tilos
a)	a madárfajok fészkének és fészkelésének zavarása, megrongálása vagy
elpusztítása,
b)	a vadászható madárfajok tojásainak természetből való gyűjtése, valamint az
így gyűjtött tojások birtoklása még üres állapotban is,
c)	az emlősök kotorékainak és egyéb zárt búvóhelyek füstképzéssel történő
zavarása, illetve elgázosítása.
(5)	Nem minősül a (4) bekezdés b) pontja szerinti gyűjtésnek a vadászatra
jogosult által fészekmentés céljából végzett vadvédelmi tevékenység.
(6)	A vadászati hatóság a külön jogszabályban meghatározott, az Európai Unió
jogi aktusa által védelemben részesített vadászható vadfajnak (a továbbiakban:
közösségi jelentőségű vadászható vadfaj) nem minősülő vadászható vadfaj
vonatkozásában a (4) bekezdés c) pontjában szereplő tevékenységet a 38/A. § (1)
bekezdésének a)-g) pontjában felsorolt feltételeken kívül állategészségügyi,
vadvédelmi, illetve állományszabályozási okból engedélyezheti.”
8
(12)	A Vtv. 30. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vadászati hatóság - közösségi jelentőségű vadászható vadfaj
vonatkozásában a 38/A. § (1)-(3) bekezdésében foglaltak szerint, más vadfaj
vonatkozásában állategészségügyi, vadvédelmi, illetve állományszabályozási okból is
-	a mérgező hatású anyagok használatára vonatkozó külön jogszabályok figyelembe
vételével engedélyezheti szelektív méreg alkalmazását.”
(13)	A Vtv. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„32. § (1) Mesterséges apróvad-tenyésztési tevékenység folytatásához, vad
zárttéri tartásához, vad vadászterületek közötti szállításához, valamint vad
vadászterületre történő kiengedéséhez a vadászati hatóság engedélye szükséges.
(2)	A mesterséges vadtenyésztési tevékenység engedély nélküli folytatása,
továbbá a vad engedély nélküli, vagy az engedélyben foglaltaktól eltérő zárttéri
tartása, vad vadászterületek közötti engedély nélküli szállítása, vad vadászterületre
engedély nélküli kihelyezése a vadgazdálkodási szabályok megsértésének minősül.
(3)	Apróvad-tenyésztő telepet létesíteni, továbbá a tenyésztett apróvadat
vadászterületre kiengedni csak az állategészségügyre vonatkozó szabályok szerint
lehet.
(4)	Nagyvadat zárt térben - az állatkertben történő tartás kivételével - csak
vadaskertben, vadasparkban, valamint vadfarmon lehet tartani.”
(14)	A Vtv. 37. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a §
meglevő rendelkezésének megjelölése (1) bekezdésre változik:
„(2) A külön jogszabály szerint meghatározott vizes területeken és azok
védősávjában az ólomsörét használata vízivad vadászat során tilos. Amennyiben
védősáv nem kerül kijelölésre, a vizes terület határterületén a vadászat oly módon
folytatható, hogy a tilalommal érintett területre a kilőtt ólomsörét ne hulljon vissza.”
(15)	A Vtv. 38. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a
„Vadászati idény és vadászati tilalmi idő” alcím alatt a következő 38/A. §-sal egészül
ki:
„38. § (1) A vadászati év az év március hónap első napján kezdődik és a
következő év február hónap utolsó napjáig tart. A vadászati idény az a naptári időszak,
amely a vadászati éven belül kijelöli az egyes vadfajok vadászatának idejét (a
továbbiakban: vadászati idény). A vadászati idényt a miniszter a természetvédelemért
felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítja meg.
(2)	A vadászati idényen kívüli időszak (a továbbiakban: vadászati tilalmi idő)
alatt - a (3) bekezdés b) pontjában foglalt esetek kivételével - a vadfajt kímélni kell.
Azt a vadfajt, amelyre a miniszter vadászati idényt nem állapít meg, a vadászati éven
belül kímélni kell.
9
(3)	A vadászati hatóság - közösségi jelentőségű vadászható vadfaj
vonatkozásában a 38/A. § (1)-(3) bekezdésében foglaltak szerint -
a)	vad-, illetve állományvédelmi okból a vadászati idényen belül meghatározott
vadászterületeken korlátozhatja vagy megtilthatja egy vagy több vadfaj vadászatát;
b)	meghatározott vadfaj túlszaporodása esetén vadászati tilalmi időben
vadászatot engedélyezhet vagy vadászatra kötelezheti a vadászatra jogosultat.
(4)	A vadászható madárfajok egyedeire, a fészekrakás és fiókanevelés
időszakában, illetve a szaporodási időszakban - vonuló fajok esetében a fiókanevelési
területükre történő visszatérésük során is - tilos vadászni.
38/A. § (1) Amennyiben nincs más kielégítő megoldás és az érintett vadászható
vadfajok állományának a (6) bekezdésben meghatározott kedvező védelmi helyzete
nem sérül, közösségi jelentőségű vadászható vadfaj vonatkozásában a vadászati
hatóság a szükséges mértékben és módon a 28. § (4) bekezdésében, a 30. § (2)
bekezdésében, a 38. § (3) bekezdésében és a 39. § (3) bekezdésében foglalt
tevékenységeket a következő - madárfaj esetében csak az a)-f) pontban szereplő -
okból engedélyezheti, illetve rendelheti el:
a)	közegészségügyi, illetve közbiztonsági okból,
b)	a légi közlekedés biztonsága érdekében,
c)	a növényi kultúrák, a termés, az állatállomány, az erdők, a halállományok, a
vizek súlyos károsodásának megelőzése érdekében,
d)	kutatás és oktatás, állományfeljavítás, visszatelepítés és az ezekhez
szükséges tenyésztés céljából,
e)	egyes vadászható madárfajok - az érintett állomány nagyságához mérten -
kis számú szelektív befogásának, tartásának, illetve hasznosításának érdekében,
f)	a vadon élő állatok és növények, valamint a természetes élőhelyek védelme
érdekében, vagy
g)	más kiemelkedően fontos társadalmi, gazdasági közérdek, valamint a köz- és
magántulajdon súlyos károsodástól való megóvása érdekében.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti hatósági döntésben meg kell határozni:
a)	a vadfajt és az egyedek számát,
b)	a befogás vagy elejtés módját, eszközeit,
c)	azt a területet, amelyen a tevékenység gyakorolható,
d)	a tevékenység időtartamát, és
e)	a tevékenység vadászati hatóság általi ellenőrzésének módját.
(3)	A vadászati hatóság az engedélyes (kötelezett) részére a tevékenység
végrehajtásáról jelentéstételi kötelezettséget ír elő.
10
(4)	A vadászati hatóság az (1) bekezdés alapján végzett tevékenység
lefolyásáról és eredményéről
a)	a vadászható madárfajok esetében évente;
b)	az a) pont alá nem tartozó többi közösségi jelentőségű vadászható vadfaj
esetében kétévente a miniszter által átadott adatok alapján a természetvédelemért
felelős miniszter útján
jelentést küld az Európai Bizottság részére.
(5)	E § alkalmazásában kedvező védelmi helyzet olyan helyzet, amelyben a
populációdinamikai adatainak figyelembevételével a faj képes önmagát élőhelyének
életképes részeként hosszú távon fenntartani és a faj természetes elterjedési területe
nem csökken, valamint valószínűsíthetően nem is fog csökkenni, továbbá jelenleg és
valószínűsíthetően a jövőben is megfelelő kiterjedésű élőhely áll rendelkezésére
ahhoz, hogy a faj állományának hosszú távú fennmaradása biztosított legyen.”
(16)	A Vtv. 39. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A vadászati kíméleti területen a tilalom feloldásáig tilos vadászni.
Közösségi jelentőségű vadászható vadfaj vonatkozásában a 38/A. § (1)-(3)
bekezdésében foglaltak szerint, más vadfaj esetében ha a vadkár másként nem
hárítható el, a vadászati hatóság a vadászati kíméleti területen is engedélyezheti a
vadászatot.”
(17)	A Vtv. 83. §-ának (1) bekezdése a következő a) ponttal egészül ki:
[A vadászati hatóság határozata alapján vadgazdálkodási bírságot köteles
fizetni a jogosult akkor, ha]
„ a) az e törvényben, illetve a külön jogszabályban meghatározott
adatszolgáltatási kötelezettségének nem tesz eleget;”
(18)	A Vtv. 83. §-ának (3) bekezdése a következő a) ponttal egészül ki:
[A vadgazdálkodási bírság mértéke:]
„a) az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben az eset súlyától és ismétlődésétől
függően legalább tízezer, legfeljebb százezer forint lehet,”
11
(19)	A Vtv. 83. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[Az (1) bekezdés g) pontja szerint a vadgazdálkodási szabályok megsértésének
minősül, ha a jogosult:]
„c) a vadászterületet vadaskert, vadaspark vagy vadfarm létesítése céljából
engedély nélkül keríti be, a vadászterületnek nem minősülő területen, vadasparkban
vagy vadfarmon tartott nagyvadat vadaskertbe kihelyezi, a hatósági engedéllyel
vadaskertbe kihelyezett nagyvad megjelölésére vonatkozó előírásoknak nem tesz
eleget, valamint vadászterületnek nem minősülő területről, vadasparkból, vadaskertből
vagy vadfarmról származó nagyvadat szabad vadászterületre helyez ki;”
(20)	A Vtv. 83. §-ának (4) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdés g) pontja szerint a vadgazdálkodási szabályok megsértésének
minősül, ha a jogosult:]
„g) a vadtenyésztési tevékenységet engedély nélkül folytatja, a vadat engedély
nélkül vagy az engedélyben foglaltaktól eltérően tart zárt térben, vadat vadászterületek
között engedély nélkül szállít vagy vadat vadászterületre engedély nélkül helyez ki.”
(21)	A Vtv. a következő 88. §-sal egészül ki:
„88. § A vadászati hatóságnak
a)	vadászterület különleges rendeltetésének megállapítása;
b)	a vadászterület vadaskert, vadaspark vagy vadfarm létesítése céljából történő
bekerítésének engedélyezése, az engedély visszavonása valamint vad tartására
szolgáló engedély nélkül létesített kerítés lebontásának elrendelése;
c)	a rendkívüli értékű trófea nemzeti értékké nyilvánítása, továbbá nemzeti
értékké nyilvánított trófea az országból történő kivitelének engedélyezése
során közigazgatási eljárásban hozott döntése ellen közigazgatási eljárás keretében
fellebbezésnek helye nincs.”
(22)	A Vtv. 89. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a §
jelenlegi (2) bekezdésének megjelölése (3) bekezdésre változik:
„(2) A vadászati hatósági feladatokat ellátó személy a szolgálati lőfegyverét
előzetes felszólítás és figyelmeztető lövés leadása után, az életet vagy testi épséget
közvetlenül fenyegető támadás elhárítására - ha a támadás másként nem hárítható el,
az elkövető személlyel szemben az arányosság követelményeinek betartásával -
használhatja. A fegyverhasználat nem lépheti túl a jogos védelem mértékét.
Fegyverhasználatnak csak a szándékosan személyre leadott lövés minősül, nem
minősül fegyverhasználatnak a véletlenül bekövetkezett, az állatra, a tárgyra leadott
lövés vagy figyelmeztető lövés. A fegyverhasználatot haladéktalanul jelenteni kell a
rendőrségnek. A fegyverhasználat jogszerűségét a rendőrség vizsgálja ki.”
12
(23)	A Vtv. 92. §-a a következő g) ponttal egészül ki:
[A vadászati hatóság:]
„g) nyilvántartást vezet a vadgazdálkodási tervezésre jogosult szakértőkről.”
(24)	A Vtv. 92. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a §
jelenlegi szövegének megjelölése (1) bekezdésre változik:
„(2) Az (1) bekezdés a), c), e) és g) pontjában szereplő nyilvántartás
tartalmazza
a)	természetes személy esetén a nevet, születési nevet, születési helyet, születési
időt, anyja nevét, állampolgárságot, lakhelyet, telephelyet, elérhetőséget (telefonszám,
fax szám, e-mail cím, levelezési cím);
b)	jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó
szervezet esetén a cégnevet, adószámot, székhelyet, telephelyet, elérhetőséget
(telefonszám, fax szám, e-mail cím, levelezési cím).
(25)	A Vtv. a következő 93. §-sal egészül ki:
„93. § (1) A miniszter a feladat- és hatáskörébe tartozó, a vad védelmét, a
vadgazdálkodást, a vadászati jog gyakorlását, hasznosítását érintő kérdésekben
véleményező, javaslattevő tevékenységet ellátó Országos Vadgazdálkodási Tanácsot,
valamint területi vadgazdálkodási tanácsokat (a továbbiakban: Vadgazdálkodási
Tanács) hoz létre.
(2)	A Vadgazdálkodási Tanács tevékenységével elősegíti a vadgazdálkodói
érdekeltség és a vadászati jog gyakorlásához, hasznosításához fűződő közérdek közötti
összhang megteremtését.
(3)	A Vadgazdálkodási Tanács a miniszter felkérése alapján véleményt
nyilvánít a vadászati jog gyakorlását, hasznosítását érintő szakmai kérdésekben,
valamint jogszabálytervezetekről. ”
(26)	A Vtv. 100. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„100. § (1) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy
a)	a természetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben
szabályozza
1.	a vadászható állatfajok körét, valamint a közösségi jelentőségű vadászható
vadfajok körét,
2.	a vadászati idényt,
3.	a vízivad vadászata rendjének szabályait, az ólomsörét használatának tilalma
alá eső vizes területeket,
13
4. a körzeti vadgazdálkodási terv védett természeti területekre vonatkozó
kötelező előírásait;
b)	az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza
az e törvény hatálya alá tartozó eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjak
mértékét;
c)	rendeletben szabályozza
1.	a vadászati és vadgazdálkodási rendeltetésű létesítményekre és
berendezésekre vonatkozó szabályokat,
2.	a vadgazdálkodási üzemtervre, illetve az éves vadgazdálkodási tervre
vonatkozó szabályokat, valamint a körzeti vadgazdálkodási terv védett természeti
területekre nem vonatkozó kötelező előírásait,
3.	a hivatásos vadász esküjének szövegét, a szolgálati jelvényének és a
szolgálati naplójának mintáját, továbbá annak vezetési szabályait,
4.	a vadjelölési szabályokat,
5.	a vadászati napló és teríték-nyilvántartás vezetésének szabályait,
6.	a vadászjegyre, az egyéni lőjegyzékre és a vadászati engedélyre vonatkozó
szabályokat,
7.	a vadászkutya fajtacsoport tenyésztésének, nyilvántartásának,
teljesítményvizsgálatának és használatának, valamint vizsgáztatásának szabályait,
8.	a vadkár, vadászati kár, valamint vadban okozott kár megállapításának
szabályait,
9.	a vadászvizsga tartalmát és szabályait, valamint a vizsgaszabályzatot,
10.	az egyes vadfajok vadászatának formáját,
11.	a vadászat rendjének általános szabályait, valamint a nem vízivad vadfajok
vadászata rendjének szabályait,
12.	a trófeabírálat szabályait,
13.	az e törvény hatálya alá tartozó eljárásokért fizetendő igazgatási
szolgáltatási díjak megfizetésével kapcsolatos eljárási szabályokat, valamint az
igazgatási szolgáltatási díjak felhasználásának szabályait,
14.	a vad elejtésével kapcsolatos szabályokat,
15.	a vad, vadhús felvásárlása, feldolgozása, forgalomba hozatala során vezetett
nyilvántartásra vonatkozó szabályokat,
16.	a vadászterület határa megállapításának szabályait;
17.	a vadászterületek és a vadászatra jogosultak nyilvántartásának szabályait,
18.	az önálló és a társult vadászati jog gyakorlásának szabályait,
19.	a bérvadászat szabályait,
20.	a vadaskert, vadaspark és a vadfarm létesítésének szabályait,
21.	a hatósági vadászat szabályait,
22.	a vadvédelmi és vadászati célú kerítés létesítésének szabályait,
23.	a mesterséges vadtenyésztés, továbbá a vad befogásának szabályait,
24.	a hivatásos vadász alkalmazásának, tevékenységének és nyilvántartásának
szabályait,
25.	a vadászati jog gyakorlásának, hasznosításának módjáról és feltételeiről
szóló működési szabályzatra vonatkozó szabályokat,
26.	a vadgazdálkodási-vadászati képzettségekre, képesítésekre vonatkozó
szabályokat,
14
27.	a vadászati hatóság eljárására vonatkozó szabályokat,
28.	az Országos Vadgazdálkodási Tanács létrehozására és működésére
vonatkozó szabályokat,
29.	az Országos Vadgazdálkodási Adattárból történő adatszolgáltatás módját.
(2)	Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy a vadászati hatóságot vagy
hatóságokat rendeletben jelölje ki.”
(27)	A Vtv. 101. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Ez a törvény a következő uniós jogi aktusnak való megfelelést szolgálja:]
„b) a Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek,
valamint a vadon élő állatok és növények védelméről, 2. cikk, 6. cikk (1)-(2) bekezdés,
11.	cikk, 12. cikk, 14. cikk, 15. cikk, 16. cikk és VI. számú melléklet.”
A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény módosítása
5.	§
A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény
19.	§-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A használati jog keletkezésekor az ingatlanügyi hatóság határozatban
rendelkezik az ingatlan tulajdonosát megillető kártalanításról. A határozat ellen
közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs.”
A halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény módosítása
6.	§
(1)	A halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény (a
továbbiakban: Hhtv.) 20. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az állami halászjegyet, illetve horgászjegyet igénylő személynek
nyilatkoznia kell arról, hogy a halászattal, horgászattal, illetőleg hal fogásával
(gyűjtésével) összefüggésben szabálysértési vagy büntetőjogi felelősségét nem
állapították meg, továbbá vele szemben halvédelmi bírságot nem szabtak ki. Az állami
halászjegyet, illetve horgászjegyet igénylő nyilatkozatának részletes szabályait külön
jogszabály határozza meg.”
(2)	A Hhtv. 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„21. § (1) Állami halászjegy vagy horgászjegy nem adható annak a személynek
15
a)	a jogerős elmarasztalástól számított egy évtől három évig terjedő
időtartamra, akit a hal fogásával (gyűjtésével) összefüggésben elkövetett szabálysértés
vagy bűncselekmény miatt jogerősen elmarasztaltak,
b)	a bírság jogerős kiszabásától számított három hónaptól három évig terjedő
időtartamra, akivel szemben halvédelmi bírságot szabtak ki.
(2)	Az állami halászjegyet vagy horgászjegyet a halászati hatóság visszavonja
attól a személytől
a)	aki ezen okmányát a helyszíni ellenőrzéskor nem tudja felmutatni, és a
helyszíni ellenőrzés időpontjában érvényes okmányait az ellenőrzést követő 10 napon
belül nem mutatja be a halászati hatóságnak,
b)	akinek a halászattal, horgászattal, illetőleg a hal fogásával összefüggésben
szabálysértési vagy büntetőjogi felelősségét megállapították,
c)	aki állami halászjegy, illetve horgászjegy igénylése során a 20. § (3)
bekezdése szerinti nyilatkozatot valótlan tartalommal teszi meg,
d)	aki a 23-24. §-ban foglaltak szerint tiltott eszközzel vagy módon halászik
vagy horgászik,
e)	akivel szemben halvédelmi bírságot szabtak ki.
(3)	Az állami halászjegy vagy horgászjegy kiadása megtagadásának (1)
bekezdés szerinti időtartamát az eset összes körülményére - így különösen az
érintettek érdekei sérelmének körére, súlyára, a jogsértő állapot időtartamára és a
jogsértő magatartás ismételt tanúsítására, a jogsértéssel elért előnyre - tekintettel kell
meghatározni.”
(3)	A Hhtv. 22. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (2)-
(9)	bekezdés megjelölése (3)-(10) bekezdésre változik:
„(2) A halászati hatóság az állami tulajdonú halászati vízterületekre országos
érvényességű, kutatási célú halászati területi engedélyt adhat ki. Az engedélyben meg
kell határozni a kutatás célját, módját, valamint időtartamát. Az engedély a hal
megtartására nem jogosít, a halat lemérése után azonnal vissza kell helyezni a vízbe.
Az engedély jogosultja a kutatás eredményeiről évente január 10-ig írásos összefoglaló
jelentést köteles küldeni a halászati hatóságnak. Ennek elmulasztása esetén az aktuális
évi területi engedély nem adható ki.”
(4)	A Hhtv. 24. §-a (2) bekezdésének bevezető rendelkezése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„ (2) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom alól a halászati hatóság indokolt esetben
-	az a) és c) pont esetében a jogosult kérelmére, illetőleg hozzájárulásával -”
(5)	A Hhtv. 38. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
16
„(3) A jogosult kérésére a halászati hatóság - a külön jogszabályban
meghatározott feltételek szerint - engedélyezheti halászati vízterületen a (2) bekezdés
a)-b) pontjában meghatározott tilalmak és korlátozások alól történő felmentést.”
(6)	A Hhtv. 39. §-a (1) bekezdésének bevezető rendelkezése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„ (1) Ha a halászati vízterületen vagy annak meghatározott részén a halállomány
vagy élőhelyének védelme indokolja, a halászati hatóság a külön jogszabályban
meghatározott feltételek szerint”
(7)	A Hhtv. 48. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A halászati hatóság közigazgatási eljárásban országos illetékességgel
hozott döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs.”
(8)	A Hhtv. 50. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép, egyidejűleg a következő d) ponttal egészül ki:
[A halászati hatóság halvédelmi bírságot szab ki]
„c) a 22. § (9) bekezdésében, a 35. § (2) bekezdésében, a 38. §-ban, valamint a
42. § (2) bekezdésében meghatározott rendelkezést megsértő,
d)	állami halászjegy, illetve horgászjegy igénylése során a 20. § (3) bekezdése
szerinti nyilatkozatot valótlan tartalommal megtevő”
[személlyel szemben.]
(9)	A Hhtv. 50. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„ (3) A halvédelmi bírság mértéke
a)	jogosulatlan horgászat, valamint a fogási napló vezetésének elmulasztása
esetén 10 000 - 200 000 forint,
b)	jogosulatlan halászat esetén 50 000 - 500 000 forint,
c)	az e törvény által meg nem engedett módon vagy tilalmi időben való halászat
vagy horgászat esetén, valamint a (2) bekezdésben szereplő esetben 10 000 - 500 000
forint,
d)	a 35. § (2) bekezdésében, a 38. §-ban, valamint a 42. § (2) bekezdésében
meghatározott tilalom megszegése esetén 10 000 - 500 000 forint,
e)	állami halászjegy, illetve horgászjegy igénylése során a 20. § (3) bekezdése
szerinti nyilatkozat valótlan tartalommal történő megtétele esetén 50 000 forint.”
(10)	A Hhtv. 51. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a §
meglevő szövegének megjelölése (2) bekezdésre változik:
17
„(1) A halgazdálkodási, illetve halvédelmi bírság mértékét az eset összes
körülményére - így különösen az érintettek érdekei sérelmének körére, súlyára, a
jogsértő állapot időtartamára és a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására, a
jogsértéssel elért előnyre - tekintettel kell meghatározni.”
(11)	A Hhtv. 56. §-ának (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy a törvény végrehajtásával
kapcsolatos részletes szabályokat:]
„f) az állami halászjegyet, illetve horgászjegyet igénylő nyilatkozatának
részletes szabályait,”
[rendeletben határozza meg.]
(12)	A Hhtv. 56. §-a (1) bekezdésének g)-h) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy a törvény végrehajtásával
kapcsolatos részletes szabályokat:]
„g) a halászati tilalmak és korlátozások (2) bekezdés szerinti szabályozással
nem érintett körét, valamint a tilalmak alóli felmentés szabályait,
h)	a halászati hatósági eljárásban fizetendő igazgatási-szolgáltatási díj mértékét
az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben,”
[rendeletben határozza meg.]
(13)	A Hhtv. 56. §-ának (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy a törvény végrehajtásával
kapcsolatos részletes szabályokat:]
„ k) a tudományos kutatási célú halászati engedély kiadásának részletes
szabályait”
[rendeletben határozza meg.]
(14)	A Hhtv. 56. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy a természetvédelemért felelős
miniszterrel együttes rendeletben határozza meg a nem halászható (horgászható)
halfajok és víziállatok körét, a halászati tilalmi időket valamint a tilalmak alóli
felmentés szabályait.”
18
Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosítása
7.	§
(1)	Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény 5. §-a
helyébe a következő rendelkezés lép:
„5. § (1) A Kormány az agrárgazdaság és az agrár-vidékfejlesztés működésének
elősegítésére a miniszter útján alakítja ki a szakértői és szaktanácsadási tevékenység
gyakorlásának feltételeit és gondoskodik a szakértői és szaktanácsadási rendszer
működtetéséről.
(2)	Az agrárgazdasági és az agrár-vidékfejlesztési szakterületeken szakértőként
vagy - legalább részben az államháztartás alrendszeréből, európai uniós forrásból,
vagy nemzetközi megállapodás alapján egyéb programból finanszírozott -
szaktanácsadási szolgáltatást nyújtó szaktanácsadóként csak az a személy
tevékenykedhet, aki erre külön jogszabályban meghatározottak szerint engedélyt
kapott, illetve - a külön jogszabályban meghatározott személyek esetében - az
engedélyező szervnél az e célra létrehozott hatósági nyilvántartásba vétele céljából a
szakértői, illetve a szaktanácsadói tevékenység folytatásának szándékát bejelentette.
(3)	A törvény hatálya nem terjed ki a tervező- és szakértő mérnökök, valamint
építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény, valamint a Magyar
Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamaráról szóló 2000. évi LXXXIV. törvény
szerinti szakértők névjegyzékének vezetésére, illetve ezen szakértők engedélyezésére.
(4)	A szaktanácsadói tevékenység engedélyezésére, a szaktanácsadói
névjegyzék vezetésére, valamint az ezekhez kapcsolódó ellenőrzési feladatok
végzésére a Kormány nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott szervezetet is
kijelölhet.
(5)	A (4) bekezdés szerinti szerv hatósági eljárásában ügyintéző illetve
döntéshozó csak olyan személy lehet, aki a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi
XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) szerint köztisztviselőnek - nyilvántartás
vezetése esetén ügykezelőnek - kinevezhető lenne. A döntéshozóra és az ügyintézőre a
Ktv. összeférhetetlenségi szabályait kell alkalmazni.
(6)	Az agrárgazdasági és agrár-vidékfejlesztési szakterületeken szakértői
tevékenység engedélyezésével kapcsolatos közigazgatási eljárásban hozott döntés
ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs.”
(2) Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény 10. §-a (2)
bekezdésének a)-b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
19
[Felhatalmazást kap a miniszter, hogy]
„a) az agrárgazdasági és agrár-vidékfejlesztési szakértők szakterületeinek körét,
a szakértői tevékenység engedélyezésének és bejelentésének feltételeit és részletes
eljárási szabályait,
b)	az agrárgazdasági és agrár-vidékfejlesztési szaktanácsadók szakterületeinek
körét, a szaktanácsadói tevékenység engedélyezésének és bejelentésének feltételeit és
részletes eljárási szabályait,”
[rendeletben állapítsa meg.]
(3)	Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény a következő
12.	§-sal egészül ki:
„12. § Ez a törvény a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i
2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.”
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosítása
8.	§
(1)	Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban:
Inytv.) 56. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A fellebbezés alapján hozott másodfokú határozat hatálya a megtámadott
bejegyzésen alapuló további bejegyzésre is kiterjed.”
(2)	Az Inytv. 60. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bíróság a határozatot részben vagy egészben megváltoztatja, hatályon
kívül helyezi és a másodfokú ingatlanügyi hatóságot új eljárásra utasítja, vagy a
keresetet elutasítja. A bírósági jogorvoslati kérelem alapján hozott határozat hatálya a
megtámadott bejegyzésen alapuló további bejegyzésre is kiterjed.”
(3)	Az Inytv. 64. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az (1)-(3) bekezdés alapján történő feljegyzésről, illetve törlésről szóló
ingatlanügyi hatósági határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.”
(4)	Az Inytv. 75. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A 75. § (1) bekezdésében meghatározott kérelem és a hozzáférési
jogosultság felfüggesztése, illetve visszavonása tárgyában hozott határozat ellen nincs
helye fellebbezésnek és felügyeleti jogkör gyakorlásának.”
20
(5)	Az Inytv. 86. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„86. § A rendezetlen tulajdoni állású ingatlanokkal kapcsolatos változás
vezetésére irányuló eljárás engedélyezése tárgyában az ügyfél kérelmére az
ingatlanügyi hatóság végzéssel dönt. A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek és
felügyeleti jogkör gyakorlásának.”
(6)	Az Inytv. 90. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben határozza meg az
ingatlan-nyilvántartás tartalmára, részeire, módjára, az ingatlannal kapcsolatos jogok
bejegyzésére, tények feljegyzésére és az ingatlan adataiban bekövetkezett változások
vezetésére, a jogorvoslatokra és a különleges eljárásokra, valamint az ingatlan-
nyilvántartásból történő adatszolgáltatásra vonatkozó részletes szabályokat.”
(7)	Az Inytv. 90. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben szabályozza az
adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben az ingatlan-nyilvántartásból történő
adatszolgáltatáshoz, illetve a tulajdonilap-másolatok szolgáltatásához kapcsolódó
igazgatási szolgáltatási díjak mértékét és megfizetésük módját.”
A fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló
1997. évi CLIX. törvény módosítása
9.	§
(1)	A fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei
őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény 19. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(1) Az önkormányzati mezei őrszolgálat megalakítási, fenntartási és működési
költségeit a földhasználó, ha ez ismeretlen, a tulajdonos által kifizetett mezőőri
járulékból és a központi költségvetés által biztosított hozzájárulásból kell fedezni. A
mezőőri járulék mértékét és megfizetésének módját a települési, a fővárosban a
fővárosi kerületi önkormányzat, a mezei őrszolgálat létesítéséről és működéséről szóló
helyi önkormányzati rendeletében szabályozza.
(2)	A megalakítási, fenntartási és működési költségek felét, de legfeljebb a
külön jogszabályban meghatározott összeget a központi költségvetés biztosítja
hozzájárulásként az agrárpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium
fejezetéből.”
(2) A fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei
őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény 30. §-ának (7) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
21
„(7) Felhatalmazást kap az agrárpolitikáért felelős miniszter, hogy az
államháztartásért felelős miniszterrel együttes rendeletben állapítsa meg az
önkormányzati mezei őrszolgálat megalakításához, fenntartásához és működéséhez
nyújtandó állami hozzájárulás igénybevételének rendjét és feltételeit, valamint a
hozzájárulás legmagasabb mértékét.”
A géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény módosítása
10.	§
(1)	A géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény (a
továbbiakban: Gtv.) 2. §-ának o) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„ o) környezeti kockázat értékelés: az emberi egészségre ható és természeti
környezeti - közvetlen vagy közvetett, azonnali vagy később várhatóan bekövetkező -
kockázatok külön jogszabályban foglaltak szerint elvégzett értékelése, amely a
géntechnológiával módosított szervezetek zárt rendszerű felhasználása, kibocsátása
vagy forgalomba hozatala miatt indokolt;”
(2)	A Gtv. 3. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A II. és III. fejezetben foglalt hatósági eljárásban hozott döntés ellen
közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs.”
(3)	A Gtv. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Természetes szervezet géntechnológiával való módosítására, illetve a
géntechnológiával módosított szervezetek és az azokból előállított termékek zárt
rendszerben való felhasználására vonatkozó engedély iránti kérelemről - amennyiben
jogszabály vagy közvetlenül alkalmazandó európai uniós jogi aktus rövidebb határidőt
nem állapít meg - annak kézhezvételétől számított kilencven napon belül a
géntechnológiai hatóság határozatot hoz. Az eljárási határidő az ellenőrző kísérletek és
vizsgálatok elvégzésének idejével meghosszabbodik, de nem lehet több, mint a
vizsgálatok befejezése utáni harmincadik nap.”
Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény módosítása
11.	§
(1)	Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a
továbbiakban: Ávtv.) 20. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az állatvédelmi hatóság a (2) bekezdésben, a természetvédelmi hatóság a (3)
bekezdésben leírt veszélyes állat vonatkozásában nyilvántartást vezet, amely tartalmazza
az állat tulajdonosának és tartójának nevét, címét, valamint az állat azonosítását szolgáló
adatokat és az állat tartási helyének adatait.”
22
(2)	Az Átv. a következő 24/F. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Az ország őshonos növény-, illetve állatvilágára ökológiai szempontból veszélyes állatok
tartásának tilalma
24/F. § Az ország őshonos növény-, illetve állatvilágára ökológiai szempontból
veszélyes, külön jogszabályban meghatározott állatok kedvtelésből való tartása,
szaporítása és behozatala tilos. A tilalom megszegésével tartott állatot az állatvédelmi
hatóság elkobozza, majd gondoskodik az állat tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt
jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, az állat végleges elhelyezéséről. Ha az állat
végleges elhelyezése csak rendszeres költségráfordítással biztosítható, a korábbi
tulajdonos a jogsértés súlyától, ismétlődésétől függően legfeljebb 12 hónapra jutó
költség fizetésére kötelezhető. Az elhelyezés eredménytelensége esetén az állat életét
megengedett módon ki lehet oltani.”
(3)	Az Ávtv. a következő 45/B. §-sal egészül ki:
„45/B. § (1) Ha az állattartó az e törvényben, illetve a külön jogszabályban
foglalt rendelkezéseket nem vagy nem megfelelően teljesíti és ez által az állat
egészségét súlyosan veszélyezteti, az állatvédelmi hatóság az állat tulajdonosának
költségére elrendelheti - a feltételek biztosításáig - az állat megfelelő helyre való
szállítását és a várható tartási költségek tulajdonos általi megelőlegezését.
(2)	Ha az állattartó az állatvédelmi hatóság által előírt időpontig gondoskodik a
jogszabályszerű állattartási feltételek biztosításáról, úgy az (1) bekezdés szerint
elszállított állatot részére vissza kell szolgáltatni, ellenkező esetben az állatvédelmi
hatóság az állatot elkobozza. Az állatvédelmi hatóság gondoskodik az állat
tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, az
állat végleges elhelyezéséről. Az állat a korábbi tulajdonosának, illetve korábbi tartási
helyére nem adható ki. Ha az állat végleges elhelyezése csak rendszeres
költségráfordítással biztosítható, a korábbi tulajdonos a jogsértés súlyától,
ismétlődésétől függően legfeljebb 12 hónapra jutó költség fizetésére kötelezhető. Az
elhelyezés eredménytelensége esetén - hat hónap elteltével - az állat életét
megengedett módon ki lehet oltani.”
(4)	Az Ávtv. 48/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép
és a § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A települési - a főváros belterületén a fővárosi - önkormányzat kötelező
feladata a település belterületén a kóbor állatok befogása. Az így befogott kóbor állat -
amennyiben a befogástól számított 15 napon belül a kóbor állat tulajdonosa nem válik
ismertté - az állam tulajdonába kerül. Az állatvédelmi hatóság gondoskodik az állat
tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, az
állat végleges elhelyezéséről. Az elhelyezés eredménytelensége esetén - a külön
jogszabályban meghatározott időtartam elteltével - az állat életét megengedett módon
ki lehet oltani.
23
(4)	Ha a kóbor állat tulajdonosa ismertté válik, a tulajdonos köteles az állatot
visszavenni, valamint a befogásával és elhelyezésével kapcsolatos költségeket
megtéríteni. Ha a tulajdonos az állatot nem veszi vissza, vagy az állat egészségét
súlyosan veszélyeztető tartási körülmények miatt az állat a tulajdonos részére nem
adható ki, az állatvédelmi hatóság - az addig felmerült költségek megtérítésére való
kötelezés mellett - az állatot elkobozza, ezt követően gondoskodik az állat
tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, az
állat végleges elhelyezéséről. Ha az állat végleges elhelyezése csak rendszeres
költségráfordítással biztosítható, a korábbi tulajdonos a jogsértés súlyától,
ismétlődésétől függően legfeljebb 12 hónapra jutó költség fizetésére kötelezhető. Az
elhelyezés eredménytelensége esetén - a külön jogszabályban meghatározott időtartam
elteltével - az állat életét megengedett módon ki lehet oltani.”
(5)	Az Ávtv. 49. §-a (3) bekezdésének f)-g) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]
„f) a kedvtelésből tartott állatok kereskedése létesítésének és működtetésének
engedélyezésére, működésére, valamint a kedvtelésből tartott állatok kereskedése
működésének ellenőrzésére, továbbá a kedvtelésből tartott állatok tartására,
forgalmazására és tulajdonjogának nem kereskedelmi célú átruházására vonatkozó
részletes szabályokat,
g) a település belterületén a kóbor állatok befogásával, tulajdonjogának
átruházásával és elhelyezésével kapcsolatos feladatok ellátásának részletes szabályait”
[rendeletben állapítsa meg.]
A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamaráról szóló 2000. évi LXXXIV.
törvény módosítása
12.	§
(1)	A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamaráról szóló 2000.
évi LXXXIV. törvény 2. §-a (3) bekezdésének q) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A Kamara az (1)-(2) bekezdésekben foglaltak megvalósítása érdekében a
következő feladatokat látja el:]
„q) a növényvédelmi szakértői tevékenységet folytatókról - azok személyes
adatait is tartalmazó - nyilvántartást vezet, és névjegyzéküket évente közzéteszi.”
(2)	A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamaráról szóló 2000.
évi LXXXIV. törvény 2. §-a a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:
24
„(4) A (3) bekezdés c) és q) pontja szerinti nyilvántartás tartalmazza
a)	természetes személy esetén a nevet, születési nevet, születési helyet, születési
időt, anyja nevét, állampolgárságot, lakhelyet, telephelyet, elérhetőséget (telefonszám,
fax szám, e-mail cím, levelezési cím);
b)	jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó
szervezet esetén a cégnevet, adószámot, székhelyet, telephelyet, elérhetőséget
(telefonszám, fax szám, e-mail cím, levelezési cím).
(5)	A (3) bekezdés c) és p) pontja szerinti hatósági eljárásra a közigazgatási
hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni. Az eljárást első fokon a területi szervezet folytatja le. A
területi szervezet döntése ellen fellebbezésnek van helye, melynek az elbírálására az
országos szervezet jogosult.
(6)	Az (5) bekezdés szerinti eljárásban ügyintéző, illetve döntéshozó csak olyan
személy lehet, aki a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a
továbbiakban: Ktv.) szerint köztisztviselőnek - nyilvántartás vezetése esetén
ügykezelőnek - kinevezhető lenne. A döntéshozóra és az ügyintézőre a Ktv.
összeférhetetlenségi szabályait kell alkalmazni.”
A növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és
forgalomba hozataláról szóló 2003. évi LII. törvény módosítása
13.	§
A növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról
és forgalomba hozataláról szóló 2003. évi LII. törvény 23. §-a a következő (4)
bekezdéssel egészül ki:
„(4) A növénytermesztési hatóság közigazgatási eljárásban országos
illetékességgel hozott döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek
helye nincs.”
A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény
módosítása
14.	§
(1)	A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény
(a továbbiakban: Btv.) 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„9. § Európai szőlőfajta saját gyökerű szaporítóanyagával való telepítés és
pótlás kizárólag filoxérának ellenálló homoktalajra engedélyezhető. A talaj e
tulajdonságát laboratóriumi vizsgálattal kell igazolni.”
25
(2)	A Btv. 40. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv:]
„a) vezeti az újratelepítési jogok nyilvántartását,”
(3)	A Btv. 40. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A borászati hatóság közigazgatási eljárásban országos illetékességgel
hozott döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs.”
(4)	A Btv. az „Az ültetvények ellenőrzése” alcím alatt a következő 43/D. §-sal
egészül ki:
„43/D. § (1) A 43-43/C. §-ban foglaltak nem vonatkoznak a borpiac közös
szervezéséről szóló 1999. május 17-i 1493/1999/EK tanácsi rendelet 2. cikkének (1)
bekezdésében, illetve a borpiac közös szervezéséről, az 1493/1999/EK, az
1782/2003/EK, az 1290/2005/EK és a 3/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a
2392/86/EGK és az 1493/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008.
április 29-i 479/2008/EK tanácsi rendelet 90. cikkében meghatározott telepítési tilalom
megszegésével végzett telepítésekre.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott telepítési tilalom megszegésével végzett
telepítések esetében a borpiac közös szervezéséről szóló 479/2008/EK tanácsi
rendeletnek a támogatási programok, a harmadik országokkal folytatott kereskedelem,
a termelési potenciál és borágazat ellenőrzése tekintetében történő végrehajtására
vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2008. június 27-i 555/2008/EK
bizottsági rendelet 55. cikk (1) bekezdés alapján a mezőgazdasági és vidékfejlesztési
támogatási szerv bírságot szab ki.
(3)	A bírság összege hektáronként az alábbi euróösszegeknek megfelelő
forintösszegekből tevődik össze:
a)	12.000 euró, valamint
b)	a telepítés és a bírság kiszabásának időpontja között eltelt évek száma
százszorosának megfelelő euró.
(4)	A kivágás tényét annak megtörténtét követő harminc napon belül be kell
jelenteni a növénytermesztési hatósághoz. A növénytermesztési hatóság a bejelentést
ellenőrzi, és annak eredményéről értesíti a mezőgazdasági és vidékfejlesztési
támogatási szervet.
(5)	A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv (4) bekezdés szerinti
értesítéséig a bírságot az arról szóló határozat kézhezvételének napját követő minden
12.	hónapban ki kell szabni.
26
(6)	A bírság összegének meghatározásakor a forintra történő átszámítást a
határozathozatal hónapjának első napján érvényes, az Európai Központi Bank által
közzétett forint/euró átváltási árfolyam alapján kell elvégezni. A kiszabott bírság
hetven százaléka a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv -
ellenőrzésekhez kapcsolódó dologi kiadásainak fedezetére felhasználandó - bevétele,
harminc százaléka a központi költségvetést illeti meg. A bírság adók módjára
behajtandó köztartozás.”
(5)	A Btv. 57. §-a (1) bekezdésének p) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[Felhatalmazást kap az agrárpolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben
megállapítsa]
„p) az m. t. minőségi borok előállítására vonatkozó szabályokat;”
(6)	A Btv. 57. §-a (1) bekezdésének s) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[Felhatalmazást kap az agrárpolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben
megállapítsa]
„s) az egyes borvidéki régiók feladataira, a borvidék területén előállított borok
eredetvédelmére vonatkozó szabályokat;”
A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosítása
15.	§
(1)	A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban:
Tfvt.) 12. §-ának (2) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[A kérelemhez mellékelni kell:]
„c) a talajvédelmi tervet, amennyiben a kérelemben - az (1) bekezdés c) pontja
szerint - megjelölt cél az 50. § (2) bekezdésének a) vagy b) pontjában foglaltak
megvalósítására irányul.”
(2)	A Tfvt. 13. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„ (4) Az ingatlanügyi hatóság a végleges más célú hasznosítás engedélyezéséről
szóló jogerős határozatát tájékoztatás céljából közli az illetékes települési - a
fővárosban a kerületi - önkormányzattal (a továbbiakban: önkormányzat).”
27
(3)	A Tfvt. 17. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az ingatlanügyi hatóság az eredeti állapot helyreállításának elrendeléséről,
illetve a más célú hasznosítás folytatásához való hozzájárulásról szóló határozatát
tájékoztatás céljából közli az önkormányzattal.”
(4)	A Tfvt. 50. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„50. § (1) A talajvédelmi hatóság a külön jogszabályokban meghatározott
engedélyezési eljárások során az e törvényben foglalt talajvédelmi előírásokat
érvényesíti.
(2)	A talajvédelmi hatóság eljárásához az alábbi esetekben a külön jogszabály
szerinti talajvédelmi terv szükséges:
a)	a humuszos termőréteg mentéséhez az 1 000 m2-nél nagyobb területnagyságú
termőföld talajszintjének végleges megváltoztatásával járó beruházásnak nem
minősülő tevékenységhez,
b)	humuszos termőréteg mentéséhez termőföldön történő, 400 m2-t meghaladó
területigényű beruházás megvalósításához,
c)	az ültetvénytelepítéshez,
d)	a mezőgazdasági célú hasznosítást lehetővé tevő rekultivációhoz,
újrahasznosításhoz,
e)	öntözéshez,
f)	mezőgazdasági területek vízrendezéséhez,
g)	erózió elleni műszaki talajvédelem megvalósításához.”
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XL VI. törvény
módosítása
16. §
(1)	Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény
(a továbbiakban: Éltv.) a következő 10/A. §-sal egészül ki:
„10/A. § Az ökológiai termelésre utaló kifejezéssel csak olyan élelmiszer vagy
takarmány hozható forgalomba, amely rendelkezik a termelési módszereknek az ökológiai
termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon
kívül helyezéséről szóló, 2007. június 28-i 834/2007/EK tanácsi rendelet (továbbiakban:
Öko EK rendelet) szerinti ellenőrzést és tanúsítást végző, az élelmiszerlánc-felügyeleti
szerv által elismert szervezet (a továbbiakban: ellenőrző szervezet) tanúsítványával.”
(2)	Az Éltv. 27. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„ (5) A Kormány az Öko EK rendeletben meghatározott, az ökológiai termeléssel
kapcsolatos tanúsítással, nyilvántartás vezetésével, valamint az ezekhez kapcsolódó
ellenőrzési feladatok végzésével kapcsolatos, az ellenőrző szervezet által ellátandó
feladatokra nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott szervezetet is kijelölhet. Az
ellenőrző szervezet kérelemre induló hatósági eljárásáért igazgatási szolgáltatási díjat
szed, amely saját bevételét képezi.”
28
(3)	Az Éltv. 35. §-ának (4) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[Élelmiszer-biztonsági feladatainak keretében az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv]
„d) elismeri az ellenőrző szervezetet.”
(4)	Az Éltv. 38. §-ának (1) bekezdése a következő r) ponttal egészül ki:
[Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv az élelmiszerlánc hatósági felügyeletével
kapcsolatos feladatainak ellátása érdekében az e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban meghatározottak szerint nyilvántartást vezet]
„r) az ellenőrző szervezetekről.”
(5)	Az Éltv. 39. §-ának (4) bekezdése a következő n)-p) ponttal egészül ki:
[Az élelmiszerlánc felügyelete során]
„n) az ellenőrző szervezet elismerését, az elismerés felfüggesztését vagy
visszavonását eredményező;
o)	az ökológiai termeléssel kapcsolatos tanúsítvány visszavonásával és ismételt
megadásának határozott időre történő megtiltásával kapcsolatos;
p) országos illetékességgel az a)-n) pontokban meghatározottaktól eltérő”
[eljárásban hozott döntés ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye
nincs.]
(6)	Az Éltv. 63. §-a (1) bekezdésének a) pontja a következő an) alponttal egészül
ki:
[Élelmiszerlánc-felügyeleti bírságot kell kiszabni azzal szemben, aki
tevékenységével vagy mulasztásával]
„an) a gyógynövény termékek előállítására, illetve forgalmazására”
[vonatkozó, a 60-62. §-okban meghatározottaktól eltérő egyéb előírásokat megszegi.]
(7)	Az Éltv. 63. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[Élelmiszerlánc-felügyeleti bírságot kell kiszabni]
„e) az ellenőrző szervezettel szemben, ha az ökológiai termeléssel kapcsolatos
tanúsító és ellenőrző eljárása során az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi
aktusa, e törvény vagy az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály rendelkezését
megsérti.”
29
(8)	Az Éltv. 64. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A bírság összegét az azt kiszabó élelmiszerlánc-felügyeleti szerv számlájára
kell befizetni, amely annak saját bevétele. Az ellenőrző szervezet által kiszabott bírság a
miniszter által vezetett minisztérium bevétele.”
(9)	Az Éltv. 76. §-ának (1) bekezdése a következő h)-i) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben]
„h) határozza meg az ellenőrző szervezet elismerésére, működésére, felügyeletére,
az elismerés felfüggesztésére, visszavonására vonatkozó szabályokat;
i) jelölje ki az ellenőrző szervezetet vagy szervezeteket.”
(10)	Az Éltv. 76. §-ának (2) bekezdése a következő 37. ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy rendeletben állapítsa meg]
„37. a gyógy- és fűszernövények gyűjtésére, termesztésére, feldolgozására,
gyógynövény termékek előállítására, forgalomba hozatalára, valamint ezen tevékenységek
ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokat.”
(11)	Az Éltv. Melléklete a következő 30/A. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
„30/A. gyógynövény termék: olyan vadon termett vagy termesztett - a Magyar
Élelmiszerkönyvben gyógynövényként szereplő - növény, vagy növény feldolgozásával
előállított - külön jogszabály szerint gyógyszernek nem minősülő - előnyös élettani
hatással rendelkező termék, amelyet emberi fogyasztásra szánnak, illetve amelyet
várhatóan emberek fogyasztanak el;”
(12)	Az Éltv. Mellékletének 53. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„53. ökológiai termelés: az Öko EK rendelet 2. cikkének a) pontjában
meghatározott fogalom;”
30
Záró rendelkezések
17. §
(1)	Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését
követő hónap első napján lép hatályba. Az e törvénnyel megállapított rendelkezéseket
a törvény hatályba lépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni.
(2)	A 4. § (17)-(20) bekezdése, a 6. § (8)-(10) bekezdése, a 14. § (4) bekezdése,
valamint a 16. § (6)-(7) bekezdése e törvény kihirdetését követő második hónap
tizenötödik napján lép hatályba.
(3)	A 3. § 2009. augusztus 1-jén lép hatályba. Az újratelepítési jogok
nyilvántartásainak adatait a hegybírónak a mezőgazdasági és vidékfejlesztési
támogatási szerv részére ezen időpontig át kell adnia.
(4)	Az e törvény 11. §-ának (2) bekezdése által megállapított, az állatok
védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 24/F. §-a szerinti tartási
tilalom az érintett állatok körét meghatározó külön jogszabály hatálybalépésekor
tartott állatra nem vonatkozik, ha ezen állat tulajdonosa vagy az állat tartója a külön
jogszabályban foglaltak szerint bejelenti az állatvédelmi hatóságnak a tulajdonos és az
állattartó nevét, címét, valamint az állat azonosítását szolgáló adatokat és az állat tartási
helyének adatait.
(5)	A Btv. 43/C. §-a (3) bekezdése második mondatának a „kapcsolódó
kiadásainak fedezetére” szövegrész helyébe a „kapcsolódó dologi kiadásainak
fedezetére” szövegrész lép.
(6)	Az Éltv.
a)	42. §-a (4) bekezdésének a „két országos napilapban, és a közszolgálati
televízióban és rádióban” szövegrésze helyébe az „a miniszter által vezetett
minisztérium hivatalos lapjában, honlapján, valamint a nemzeti hírügynökségen
keresztül” szövegrész lép;
b)	56. §-a (1) bekezdésének a „meghatározott jogszabálysértés” szövegrésze
helyébe „ , valamint az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában
meghatározott rendelkezés” szövegrész lép;
c)	71. §-a (4) bekezdése a) pontjának az „az engedély visszavonása esetén”
szövegrésze helyébe az „az engedély visszavonása, továbbá az ökológiai termelésre
vonatkozó jogszabályi előírások megsértése esetén” szövegrész lép.
(7)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti
a)	a Vtv. 14. §-ának (5) bekezdése;
b)	a Vtv. 41. §-ának (3) bekezdése;
c)	a Vtv. 42. §-ának (2)-(3) bekezdése;
31
d)	a Vtv. 72. §-ának (3) bekezdése;
e)	a Vtv. 81. §-a (2) bekezdésének az „- a természetvédelemért felelős
miniszterrel egyetértésben -” szövegrésze;
f)	a Vtv. 90. §-a (4) bekezdésének a) pontja;
g)	a Vtv. 95. §-ának (2) és (4) bekezdése;
h)	a Hhtv. 14. §-a (3) bekezdésének utolsó mondata;
i)	a Hhtv. 24. §-ának (6) bekezdése;
j) a Hhtv. 41. §-a;
k) a Hhtv. 56. §-a (1) bekezdése bevezető rendelkezésének „a törvény
végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályokat” szövegrésze.
(8)	Ez a törvény 2012. január 1-jén hatályát veszti.
(9)	Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)	a vadonélő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi
irányelv;
b)	a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő
felhasználásáról szóló, 1990. április 23-i 90/219/EGK tanácsi irányelv;
c)	a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények
védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv;
d)	a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelv.
(10)	E törvény
a)	a termelési módszereknek az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek
címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007.
június 28-i 834/2007/EK tanácsi rendelet;
b)	a borpiac közös szervezéséről, az 1493/1999/EK, az 1782/2003/EK, az
1290/2005/EK és a 3/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2392/86/EGK és az
1493/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 29-i
479/2008/EK tanácsi rendelet
végrehajtásához szükséges egyes rendelkezéseket állapítja meg.
32
Általános indokolás
I.	A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 77/2008. (V. 29.) AB
határozatával megállapította, hogy a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal
létrehozásáról és működéséről szóló 274/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 7. §-a (2)
bekezdésének második mondata alkotmányellenes, ezért azt 2008. június 30. napjával
megsemmisítette. A megsemmisített rendelkezés kimondta: „A Központ közigazgatási
hatósági ügyben országos illetékességgel jár el. Döntése ellen közigazgatási eljárás
keretében fellebbezésnek helye nincs.”
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004.	évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2007. január 1-je és 2007. november
13-a között hatályos 100. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján közigazgatási
hatósági ügyben a fellebbezést törvény vagy kormányrendelet zárhatta ki. Az
Alkotmánybíróság a 90/2007. (XI. 14.) AB határozatával a Ket. 100. §-a (1) bekezdése
a)	pontjának „vagy kormányrendelet” szövegrésze alkotmányellenességét állapította
meg és azt megsemmisítette (ABK 2007. november, 1045, 1058-1059.). Az
Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése alapján a jogorvoslathoz való jog a törvény
keretei között mindenkit megillető alapvető jog, amelyet az Alkotmány 8. §-ának (2)
bekezdése alapján csak törvénnyel lehet szabályozni. [90/2007. (XI. 14.) AB határozat,
ABK 2007. november, 1045, 1059.] Ebből következően az ügyfelet megillető
fellebbezési jogot csak törvény korlátozhatja. Az ügyfél rendes jogorvoslathoz való
jogát (a Ket. 98-102. §-ai szerinti fellebbezést) az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése
és a Ket. 106. §-ának (1) bekezdése alapján - figyelemmel a Ket. 13-14. §-aiban
foglaltakra - a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja által lefolytatott
közigazgatási hatósági ügyekben hozott döntések (határozatok, végzések) esetében
kormányrendelettel nem lehet kizárni.
Mindazonáltal bizonyos ügycsoportok vonatkozásában a közigazgatási úton
történő jogorvoslat lehetőségét ki kell zárni, részben a döntés meghozatalához
szükséges infrastruktúra és szakmai apparátus országos szintű központi szervben
történő elhelyezése, vagy éppen az ügy az egész országra vagy országrészre való
kiterjedése miatt. Ezen ügyekben a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja
vagy (géntechnológiai ügyekben, ökológiai tanúsító szervezet, valamint gyógynövény
minősítő szervezet elismerése ügyében) a miniszter jár el, így a kétfokú közigazgatási
fórumrendszer kialakítására nincs lehetőség.
II.	A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 41/2008. (IV. 17.) AB
határozatával megállapította, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a
vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 100. §-a (1)
bekezdésének a) pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette. A Vtv. 100. §-a
(1)	bekezdésének a) pontja a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályok
megalkotására adott felhatalmazást a miniszternek, azonban a felhatalmazás általános
jellegű volt, pontosan nem jelölte ki a miniszter jogalkotási jogának terjedelmét. E
felhatalmazás alapján ugyanis nem volt megállapítható, hogy a miniszter - akinek
jogalkotási hatásköre az Alkotmány 37. § (3) bekezdése alapján felhatalmazáshoz
33
kötött - a Vtv. mely konkrét rendelkezéseinek, szabályozási tárgyainak végrehajtására
alkothat jogot. E felhatalmazás alapján eshetőleges volt és kizárólag a miniszter
mérlegelésén múlt, hogy mely - a Vtv. konkrétan megjelölt felhatalmazási
rendelkezésein kívüli - tárgykörök tekintetében szabályoz. Ez a felhatalmazási
rendelkezés jogbizonytalanságot eredményezett egy közhatalmi jogosítvány, vagyis a
(delegáción alapuló) jogalkotási hatáskör kereteit illetően, ugyanis nem érvényesült az
Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdéséből fakadó azon követelmény, hogy a
közhatalommal rendelkező szervek tevékenységüket a jog által meghatározott
szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a
polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között
fejtsék ki. A jogalkotási felhatalmazásnak ez a mindenfajta korlátozást nélkülöző
szabályozási módja ellentétes az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével.
III.	A vadonélő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK
tanácsi irányelv 5., 7. és 9. cikkének átültetése érdekében - figyelemmel a folyamatban
levő, az Európai Bizottság által 2006/2136. számon indított kötelezettségszegési
eljárásra - a Vtv. módosítása szükséges. Szintén jogharmonizációs kötelezettség
teljesítését valósítja meg a Vtv. a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok
és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv 16.
cikkének átültetésével.
Az Európai Bizottság 2006/2136. számon kötelezettségszegési eljárást indított a
vadonélő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelv,
valamint 2008/2255. számon a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt
rendszerben történő felhasználásáról szóló 90/219/EGK irányelv átültetésével
kapcsolatban.
Részletes indokolás
az 1. §-hoz
Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény kiegészítése a személyes
adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII.
törvénnyel való összhangot kívánja megteremteni, a személyes adatok kezelésének a
tenyésztésszervezés területén történő megfelelő szintű szabályozásával. A törzskönyv,
illetve az az alapján kiállított származási igazolás, továbbá a tenyésztési hatóság által
vezetett különböző nyilvántartások olyan a tenyésztőkre, illetve a tulajdonosokra
vonatkozó személyes adatokat tartalmaznak, melyek esetében törvényi szinten
szükséges rendelkezni azok kezeléséről. A törvényi szintű szabályozás hiányát -
egyben pedig a kérdés rendeleti úton történő rendezésének elégtelenségét - az
Alkotmánybíróság 47/2008. (IV. 17.) AB határozata is kiemeli.
A szabályozási javaslat az adatkezelés kérdésének megfelelő rendezése
érdekében meg kívánja határozni az adatok körét és az adatkezelés célját, ennek
34
érdekében rögzíti a szakmailag indokolt nyilvántartandó személyes adatokat, illetve az
azokat tartalmazó nyilvántartásokat és közokiratokat.
Szükséges ugyanakkor a 41/2008. (IV. 17.) AB határozatban kifejtett
szempontok figyelembe vételével a végrehajtási rendeletek megalkotására irányuló
felhatalmazási rendelkezések újrafogalmazása.
a 2. §-hoz
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 25/B. §-a (3) bekezdésének
módosítása biztosítaná, hogy a földhasználati nyilvántartásba a földhasználati
szerződés eredeti példánya helyett közjegyző által hitelesített másolat is benyújtható
lenne bejegyzés végett. Ezáltal enyhülne a jelenlegi szigorú szabályozás, amely csak
eredeti szerződés csatolását engedi meg a földhasználati nyilvántartás vezetésével
kapcsolatos bejegyzés esetén, ami a feleknek a szerződés megkötésénél egy további
példány aláírását tette szükségessé.
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 25/D. §-ának módosítása rögzítené,
hogy nem kell az eljárásért díjat fizetni, ha a kérelem az érintett földrészlet ingatlan-
nyilvántartási adatai megváltozásának a földhasználati nyilvántartásba történő
bejegyzésére vonatkozik (például a földrészlet művelési ágának megváltoztatása). A
25/B. § (1) bekezdése szerint a földhasználati nyilvántartás alapja az ingatlan-
nyilvántartás. Mindkét közhiteles nyilvántartást a földhivatal vezeti. Az ingatlan-
nyilvántartási szabályok előírják, hogy a földhivatal az ingatlan adatainak
megváltoztatását az érdekelt bejelentése alapján, illetve hivatalból vezeti át az
ingatlan-nyilvántartásban. Azokban az esetekben, amikor bejelentés alapján történik az
ingatlan adatainak az ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetése, indokolatlan a
földhasználati nyilvántartási eljárásban a bejelentésért külön díjat szedni, mivel az
érdekelt egyszer már bejelentette az adatváltozást az ingatlan-nyilvántartásba, amely a
földhasználati nyilvántartás alapját képezi.
a 3. §-hoz
A hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosítása szükséges, ugyanis
ahogyan a telepítési jogok felhasználása, adás-vétele fejlődött, a jogok nyilvántartása
egyre nehezebbé válik a hegyközségi rendszerben. A telepítési jogok mozgása,
keletkezése, felhasználása minden tekintetben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési
Hivatal eljárásához kötődik (telepítési kivágás engedélyezése, adás-vétel jóváhagyása).
a 4. §-hoz
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 41/2008. (IV. 17.) AB határozatával
megállapította, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról
szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 100. §-a (1) bekezdésének a)
pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette. A Vtv. 100. §-a (1) bekezdésének
a)	pontja a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályok megalkotására
35
adott felhatalmazást a miniszternek, azonban a felhatalmazás általános jellegű volt,
pontosan nem jelölte ki a miniszter jogalkotási jogának terjedelmét. E felhatalmazás
alapján ugyanis nem volt megállapítható, hogy a miniszter - akinek jogalkotási
hatásköre az Alkotmány 37. § (3) bekezdése alapján felhatalmazáshoz kötött - a Vtv.
mely konkrét rendelkezéseinek, szabályozási tárgyainak végrehajtására alkothat jogot.
E felhatalmazás alapján eshetőleges volt és kizárólag a miniszter mérlegelésén múlt,
hogy mely - a Vtv. konkrétan megjelölt felhatalmazási rendelkezésein kívüli -
tárgykörök tekintetében szabályoz. Ez a felhatalmazási rendelkezés
jogbizonytalanságot eredményezett egy közhatalmi jogosítvány, vagyis a (delegáción
alapuló) jogalkotási hatáskör kereteit illetően, ugyanis nem érvényesült az Alkotmány
2.	§-ának (1) bekezdéséből fakadó azon követelmény, hogy a közhatalommal
rendelkező szervek tevékenységüket a jog által meghatározott szervezeti keretek
között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára
megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtsék ki. A
jogalkotási felhatalmazásnak ez a mindenfajta korlátozást nélkülöző szabályozási
módja ellentétes az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével.
A vadonélő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi
irányelv 5., 7. és 9. cikkének átültetése érdekében - figyelemmel az Európai Bizottság
által 2006/2136. számon folyamatban levő kötelezettségszegési eljárásra - a Vtv.
módosítása szükséges. Szintén jogharmonizációs kötelezettség teljesítését valósítja
meg a Vtv. a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények
védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv 16. cikkének
átültetésével.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 2008.E1.II.G.4/1. számon kifejtette,
hogy a civilisztikai kollégium vezetők 2008. januári tanácskozásáról készült
emlékeztető II. pontjában (Bírósági Határozatok 2008. évi 4. száma) foglaltak szerint
„a jogalkotó nem rendezte egyértelműen a földtulajdonosok vadászati közösségének
perbeli jogképességét, illetve önálló jogalanyiságát. Hasonló kérdés merült fel
korábban a gazdasági társaságok közül a közkereseti és betéti társaságoknál, továbbá a
társasházaknál. Ezeket azonban törvényi szinten az önálló jogalanyiság kimondásával
rendezték [Gt. 2.§ (3) bek., a társasházról szóló 2000. évi CXXXIII. tv. 3.§ (1) bek.].”
A Vtv. módosítása során bevezetésre kerül a vad élelmiszer termelés céljából
való tartására szolgáló létesítmény törvényi fogalma: a vadfarm. Ezáltal pontosan
elhatárolhatóvá válik a vadaskert, a vadaspark és a vadfarm fogalma, célja, és a rá
vonatkozó rendelkezések, korlátozások. Vadfarm létesítése a vadászati hatóság
engedélyéhez kötött, azonban nem létesíthető vadfarm védett természeti területen,
Natura 2000 területen pedig a természetvédelmi hatóság szakhatóságként működik
közre az engedélyezés során.
Pontosításra kerül a vadon történő tulajdonszerzés módja, a vadászati idény,
valamint a vadászati tilalmi idő fogalma.
36
A törvényjavaslat meghatározza, hogy a vadászterület határának
megállapítására irányuló - ide nem értve vadászterület szétválasztására vagy
vadászterületek egyesítésére, továbbá szomszédos vadászterületek közös határának
egyezséggel történő módosítására vonatkozó - földtulajdonosi gyűlés legkorábban a
vadgazdálkodási üzemterv érvényességének lejártát megelőző egy évvel, legkésőbb a
vadgazdálkodási üzemterv érvényességének lejártát megelőző hatvan nappal hívható
össze. Ezáltal 10 hónapos időszak áll a földtulajdonosok rendelkezésére vadászterület
határának megállapítására irányuló döntés meghozatalára.
A törvényjavaslat meghatározza a vadászatért felelős miniszter feladat- és
hatáskörébe tartozó, a vad védelmét, a vadgazdálkodást, a vadászati jog gyakorlását,
hasznosítását érintő kérdésekben véleményező, javaslattevő tevékenységet ellátó
Országos Vadgazdálkodási Tanácsra, valamint a területi vadgazdálkodási tanácsokra
vonatkozó szabályokat.
A lőfegyverhasználat az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésével védett élethez
való jog lényeges tartalmát érintő kérdés, amelyet az Alkotmány 8. §-ának (2)
bekezdése értelmében csak törvény szabályozhat, ezért a javaslat törvényi szinten
határozza meg a vadászati hatósági feladatokat ellátó személy lőfegyverhasználatára
vonatkozó, idáig miniszteri rendeletben szereplő szabályokat. Ennek értelmében a
vadászati hatósági feladatokat ellátó személy lőfegyverét csak előzetes felszólítás és
figyelmeztető lövés leadása után, az életet vagy testi épséget közvetlenül fenyegető
támadás elhárítására - ha a támadás másként nem hárítható el, az elkövető személlyel
szemben az arányosság követelményeinek betartásával - használhatja. A
fegyverhasználat nem lépheti túl a jogos védelem mértékét. Fegyverhasználatnak csak
a szándékosan személyre leadott lövés minősül, nem minősül fegyverhasználatnak a
véletlenül bekövetkezett, az állatra, a tárgyra leadott lövés vagy figyelmeztető lövés. A
fegyverhasználatot haladéktalanul jelenteni kell a rendőrségnek. A fegyverhasználat
jogszerűségét a rendőrség vizsgálja ki.
az 5. §-hoz
A földhivatalokról, a Földmérési és Távérzékelési Intézetről, a Földrajzinév
Bizottságról és az ingatlan-nyilvántartási eljárás részletes szabályairól szóló 338/2006.
(XII. 23.) Korm. rendelet 18. §-ának (2) bekezdésében szereplő rendelkezést - mely
szerint „A megyei földhivatalnak az Fttv. 19. §-a (4) bekezdés szerinti határozata ellen
közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs” - korábban a földmérési és
térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény 19. §-ának (4) bekezdése
tartalmazta. E rendelkezést a kormányzati szervezetalakítással összefüggő
törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX. törvény 63. §-a helyezte hatályon kívül,
és ezért került e rendelkezés beépítésre a fent említett kormányrendeletbe. Tekintettel
azonban az Alkotmánybíróság 77/2008. (V. 29.) AB határozatában foglaltakra, a
fellebbezés kizárására vonatkozó rendelkezést vissza kell építeni törvényi szintre.
37
a 6. §-hoz
A halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény módosításának
célja a halvédelmi bírságolás és az ehhez kapcsolódó állami horgászjegy visszavonás
egyszerűsítése és rugalmasabbá tétele. A módosítás után a bírsághoz kapcsolódó
korábbi automatikus állami halász-horgászjegy visszavonás elmarad, ha a halfogó ezen
okmányt nem tudja az ellenőrzéskor felmutatni, de azt 10 napon belül bemutatja a
halászati hatóságnak. A rendszer rugalmasságát növeli az is, hogy a halászati hatóság
mérlegelési jogkörébe kerül ezen okmányok visszavonási időtartamának a
differenciálása. Az eddigi kategorikus egy év visszavonás helyett ezután három hónap
és három év közötti időtartamra lehet a horgászjegyet visszavonni az elkövetett
cselekmény súlya szerint. Ezzel megnyílik a lehetőség a kisebb súlyú ügyekben a
rövidebb időtartamra szóló szankcionálásra és ezzel a fellebbezések számának
csökkentésére. Ugyanakkor a törvény által körülírt legsúlyosabb ügyekben egy év
helyett ezután egy és három év közötti időtartamra lehet az állami halász és
horgászjegyet visszavonni.
A bírságolás elvárt szigorítását szolgálja a halvédelmi bírság felső határának
emelése, mely a legsúlyosabb cselekmények - horgászvizeken orvhalászat, elektromos
halászat, stb. - szaporodása miatt szükséges, valamint azért, hogy az ezekhez használt
eszközök elkobzása helyett kellő mértékű, elrettentő hatású pénzbírságot lehessen
kivetni. Új elem a szabályozásban a horgász által a horgászjegy kiváltásakor teendő
nyilatkozat, mely a jogtalanul jegyet váltó személy utólagos szankcionálását teszi
lehetővé. Arról kell nyilatkoznia a jegyet váltónak, hogy halászati (horgászati)
szabálysértési, büntetőjogi, vagy közigazgatási büntetés hatálya alatt nem áll. A
módosítás egyes esetekben egyszerűsíti a halászati hatósági eljárásokat, ezzel
csökkenti azok számát. Az állami horgászjegy visszavonásának egyes esetekben való
mellőzése, illetve a rövidebb időre való visszavonás csökkenti a fellebbezések számát.
Súlyosabb ügyekben a horgászjegy hosszabb időszakra való visszavonása, illetve a
bírságok felső határának megemelése visszatartó hatású lehet, és a szabálytalanságok
számának csökkenését eredményezheti.
Halászati szakmai szervezetek kérésére kerül a törvényjavaslat által bevezetésre
az állami tulajdonú halászati vízterületekre vonatkozó országos érvényességű, kutatási
célú halászati területi engedély, melyet a halászati hatóság adhat ki. Ennek megadása
során értelemszerűen nincs szükség a halászatra jogosult hozzájárulására, hiszen
állami tulajdonú halászati vízterület vonatkozásában az állam érdeke és kötelessége a
vízterület halállományának megfigyelése, tudományos célú monitoringolása. Ez -
tekintettel a kiemelkedő közérdekre - nem köthető harmadik fél hozzájárulásához. Az
engedélyben meg kell határozni a kutatás célját, módját, valamint időtartamát. Az
engedély a hal megtartására nem jogosít, a halat lemérése után azonnal vissza kell
helyezni a vízbe. Az engedély jogosultja a kutatás eredményeiről évente január 10-ig
írásos összefoglaló jelentést köteles küldeni a halászati hatóságnak. Ennek
elmulasztása esetén az aktuális évi területi engedély nem adható ki.
38
A törvényjavaslat hatályon kívül helyezi azt a rendelkezést, melynek alapján a
halászati haszonbérleti szerződés megszűnését követően a felek közti elszámolás
lezárultáig a korábbi haszonbérlő birtokban maradt. Ez a rendelkezés kizárólag
visszaélésekre adott lehetőséget, ugyanis amennyiben nem a korábbi haszonbérlő
szerezte meg az adott vízterület felett az új haszonbérlet lehetőségét, vagy a
haszonbérleti szerződés azonnali hatállyal felmondásra került, a korábbi haszonbérlő
indokolatlan követelésekkel előállva megakadályozhatta a terület újra haszonbérbe
adását, vagy az új haszonbérlő birtokba lépését. Ugyanakkor érdemi védelmi szerepe
nem volt az elszámolási vita esetére, mivel a korábbi haszonbérlő jogcím nélküli
birtokosnak számított, ezáltal a vízterület hasznainak szedésére nem jogosult.
Az Alkotmánybíróság 77/2008. (V. 29.) AB határozatában foglaltakra
figyelemmel, a törvényjavaslat kimondja, hogy a halászati hatóság közigazgatási
eljárásban országos illetékességgel hozott döntése ellen közigazgatási eljárás keretében
fellebbezésnek helye nincs. Ennek oka, hogy ilyen esetben a Mezőgazdasági
Szakigazgatási Hivatal Központja jár el, azaz nincs lehetőség kétfokú közigazgatási
fórumrendszer kialakítására.
a 7. §-hoz
Az Európai Parlament és a Tanács a belső piaci szolgáltatásokról szóló
2006/123/EK irányelvének való megfelelés céljából módosítani kell az agrárgazdaság
fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvényt, melynek során lehetővé kell tenni, hogy
az agrárgazdasági és az agrár-vidékfejlesztési szakterületeken szakértőként vagy
legalább részben közpénzből finanszírozott szaktanácsadási szolgáltatást nyújtó
szaktanácsadóként más EU tagállamból érkező személy csak akkor tevékenykedhet, ha
az engedélyező szervnél az e célra létrehozott hatósági nyilvántartásba vétele céljából
szaktanácsadói tevékenység folytatásának szándékát bejelentette.
A szaktanácsadói tevékenység engedélyezésével, a nyilvántartás vezetésével,
valamint az ezekhez kapcsolódó ellenőrzési feladatok végzésével az FVM
Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet került kijelölésre, amely azonban
nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott szerv, így a Ket. 12. §-a (3)
bekezdésének d) pontja alapján ehhez meg kell teremteni a törvényi feltételeket.
a 8. §-hoz
Az Alkotmánybíróság 77/2008. (V. 29.) AB határozatában foglaltak figyelembe
vételével szükséges az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvényben (a
továbbiakban: Inytv.) az ingatlanügyi hatóság eljárása során benyújtott fellebbezést,
valamint annak joghatásait szabályozni.
Az Inytv. 90. § (1) bekezdésében foglalt általános jellegű végrehajtási
felhatalmazás részletekre bontása szükséges, ugyanis a Magyar Köztársaság
Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény - 2006. június 3. napjától hatályos - 37.
§-ának (3) bekezdése szerint a Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben
39
kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek
törvénnyel és kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. Az Alkotmány
hivatkozott rendelkezésére tekintettel a miniszteri rendelet egyértelmű alkotmányos
követelményévé vált a felhatalmazás aktusához való kötöttség. Az alkotmányellenes
helyzet megszüntetése érdekében az Inyvhr. megalkotásának alapját képező Inytv. 90.
§-ának (1) bekezdésében foglalt végrehajtási felhatalmazó rendelkezést - az
Alkotmány hivatkozott rendelkezésében, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI.
törvény 15. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - módosítani
szükséges.
a 9. §-hoz
E rendelkezés első eleme pontosítási céllal a fegyveres biztonsági őrségről, a
természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény 19. §-a (1)
bekezdésének módosítását tartalmazza, mivel ott az önkormányzati mezei őrszolgálat
költségeinek fedezeteként csak a mezőőri járulék szerepel, és nem szerepel a (2)
bekezdés szerinti, a központi költségvetés által biztosított hozzájárulás.
A módosítás alapján a 19. § (2) bekezdése - az Alkotmánybíróság 116/2008.
(IX. 26.) AB határozatában foglaltakra figyelemmel, az alkotmányos szabályozás
érdekében - kiegészül a központi költségvetés által biztosított hozzájárulás
legmagasabb mértékét szabályozó külön jogszabályra való utalással.
Az előző rendelkezés szerinti állami hozzájárulás igénybevételének rendjéről és
feltételeiről, valamint a hozzájárulás legmagasabb mértékének meghatározásáról szóló
rendelet megalkotására ad felhatalmazást az érintett minisztereknek, kiegészítve az
eredeti felhatalmazó rendelkezést a 19. § (1) bekezdésében foglalt külön jogszabályra
történő utalás beépítésével összhangban.
a 10. §-hoz
A géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény (a
továbbiakban: Gtv.) módosítását egyrészről az Alkotmánybíróság 77/2008. (V. 29.)
AB határozatában foglaltak (fellebbezés kizárása), másrészről az Európai Bizottság
által az 1998. október 26-i 98/81/EK tanácsi irányelvvel módosított, a
géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő
felhasználásáról szóló 90/219/EGK irányelv nem megfelelő átültetése tárgyában
indított 2008/2255. számú kötelezettségszegési eljárás indokolják.
Az (1) bekezdésben foglalt módosítás a Gtv. 2. §-ában szereplő „környezeti
kockázat értékelés” fogalmát pontosítja a folyamatban lévő kötelezettségszegési
eljárással összefüggésben. A Gtv. 8/A. §-ának (2) bekezdése - összhangban a
90/219/EGK irányelv 5. cikkének (2) bekezdésével - jelenleg is előírja, hogy az
emberi egészségre és a környezetre ható kockázatok értékelését a zárt rendszerű
felhasználás esetében is el kell végezni, azonban ezt a környezeti kockázat értékelés
fogalmában is szükséges megjeleníteni.
40
A § (2) bekezdésében szereplő módosítás a géntechnológiai engedélyezési
eljárások során az elsőfokú döntés elleni fellebbezés kizárására vonatkozó, jelenleg is
hatályos kormányrendeleti szintű előírást az AB döntésére figyelemmel törvényi
szintre emeli.
A (3) bekezdésben foglalt módosítást az Európai Bizottság által indított
2008/2255. számú kötelezettségszegési eljárás indokolja. Az Európai Bizottság az
irányelv 9. cikk (2) bekezdésével összefüggésben többek között azt kifogásolja, hogy a
magyar jog nem rendelkezik arról, hogy bizonyos esetekben a zárt rendszerű
felhasználás folytatását engedélyező határozatot 45 napon belül kell meghoznia az
illetékes hatóságnak. A bizottsági észrevétellel összefüggésben pontosítani szükséges a
géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény 9. §-ának (1)
bekezdését, amely jelenleg nem utal arra, hogy a géntechnológiával módosított
szervezetek zárt rendszerben való felhasználásának engedélyezése során az általános
jelleggel előírt 90 napos eljárási határidőtől speciális - a közösségi szabályozás
szerinti - esetekben külön jogszabály vagy közvetlenül alkalmazandó európai uniós
jogi aktus eltérhet. Az új törvényi rendelkezés lehetővé teszi, hogy az engedélyezési
eljárások részletszabályait tartalmazó végrehajtási rendelet - a géntechnológiai
tevékenység engedélyezési eljárási rendjéről, valamint az eljárás során az Európai
Bizottsággal való kapcsolattartásról szóló 132/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet -
kiegészüljön a 45 napos határidő előírásával.
a 11. §-hoz
Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény
módosítását az indokolja, hogy törvényi szinten kell rendelkezéseket megállapítani
arra az esetre, ha az állattartó az állatvédelmi jogszabályokban foglalt rendelkezéseket
nem vagy nem megfelelően teljesíti. Ilyenkor indokolt megteremteni annak
lehetőségét, hogy az állatvédelmi hatósági jogkörben eljáró jegyző az állat
tulajdonosának költségére elrendelje - a feltételek biztosításáig terjedően - az állat
megfelelő helyen történő elhelyezését. Ha az állattartó az állatvédelmi hatóság által
előírt időpontig gondoskodik a jogszabályszerű állattartási feltételek biztosításáról,
úgy az állatot részére vissza kell szolgáltatni, ellenkező esetben az állatvédelmi
hatóság az állatot elkobozza. Az állatvédelmi hatóság gondoskodik az állat
tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, az
állat végleges elhelyezéséről. Az állat a korábbi tulajdonosának, illetve korábbi tartási
helyére nem adható ki. Ha az állat végleges elhelyezése csak rendszeres
költségráfordítással biztosítható, a korábbi tulajdonos a jogsértés súlyától,
ismétlődésétől függően legfeljebb 12 hónapra jutó költség fizetésére kötelezhető. Az
elhelyezés eredménytelensége esetén - hat hónap elteltével - az állat életét
megengedett módon ki lehet oltani.
A települési - a főváros belterületén a fővárosi - önkormányzat kötelező
feladata a település belterületén a kóbor állatok befogása. Az így befogott kóbor állat -
amennyiben a befogástól számított 15 napon belül a kóbor állat tulajdonosa nem válik
41
ismertté - az állam tulajdonába kerül. Az állatvédelmi hatóság gondoskodik az állat
tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, az
állat végleges elhelyezéséről. Az elhelyezés eredménytelensége esetén - a külön
jogszabályban meghatározott időtartam elteltével - az állat életét megengedett módon
ki lehet oltani.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló
1992.	évi LXIII. törvény 3. §-a értelmében törvényi szinten kell felhatalmazást
biztosítani személyes adatok kezelésére, tekintettel arra, hogy bizonyos állatfajok
esetén (veszélyes állatok, veszélyeztetett fajok) szükséges az állat tulajdonosának és
tartójának nevéről, címéről, valamint az állat tartásának helyéről adatot kezelni a
hatóságnak, így a törvény kiegészítése indokolt.
a 12. §-hoz
A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamaráról szóló 2000. évi
LXXXIV. törvény módosítására az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV.
törvény 7. §-ban foglalt módosítása nyomán van szükség, ugyanis a növényvédelmi
szakterületre vonatkozó szakértői nyilvántartási rendelkezéseket itt kell szabályozni.
a 13. §-hoz
A növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról
és forgalomba hozataláról szóló 2003. évi LII. törvény módosítására a közigazgatási
úton történő fellebbezés kizárásával kapcsolatban az Alkotmánybíróság 77/2008. (V.
29.) AB határozatában foglaltak rendezése, valamint az e törvény hatálya alá tartozó
termékek vonatkozásában az ökológiai termeléssel kapcsolatos rendelkezésekhez
szükséges felhatalmazás miatt van szükség.
a 14. §-hoz
A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény
módosítását az indokolja, hogy a filoxérának ellenálló homoktalaj e tulajdonságát az
ügyfél ne csak hatósági vizsgálattal, hanem bármilyen akkreditált laboratóriumi
vizsgálattal igazolhassa. A módosítás további indoka a közigazgatási úton történő
fellebbezés kizárásával kapcsolatban az Alkotmánybíróság 77/2008. (V. 29.) AB
határozatában foglaltak rendezése.
Az m.t. minőségi borok előállításával kapcsolatos részletes szabályok FVM
rendeleti szinten jelennek meg. A hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény 40. §
(1)	szerint a hegyközség a hegyközségi rendtartás (hegyszabályok) keretében
meghatározza a célszerű telepítés és művelés, az ültetvények rendje, a szőlőkárosító
elleni egységes növényvédelem, a szüretelés, a feldolgozás, valamint a bor helyi
sajátosságoknak megfelelő készítése szabályait, továbbá más, a minőségvédelem
szempontjából fontosnak ítélt szakmai követelményeket. Ennek során figyelembe kell
venni a természet- és tájvédelemre vonatkozó jogszabályokat is. A rendtartásban meg
42
kell határozni a hegyszabályokat sértő cselekmények e törvény szerinti
jogkövetkezményeit. Ezek a szabályok kiegészítik az FVM rendeletekben megjelenő
szabályokat. A hegyközségi törvény értelmében a hegyközség közgyűlése fogadja el a
hegyközségi rendtartást, így ezek a szabályok hegyközség tagjaira nézve kötelező
szabályok. A hegyközségi tagságot a hegyközségi törvény 4. §-a szabályozza. A
borvidéki rendtartás a fent említett szabályok összességét teszi ki. A jelenlegi
szabályozás kellő részletességű és szintű, ezért jogrendszerünket felesleges terhelni
ezen szabályok FVM rendeletben történő kihirdetésével.
A Borvidéki Régió rendeletben történő szabályozásával a régió borai m. t.
minőségi borként hozhatók forgalomba. Az m. t. minőségi bor készítésére vonatkozó
szabályoknak ezért rendeleti szintű jogszabályban kell megjelenniük, másrészt az m. t.
minőségi borra vonatkozó egyéb szabályokat az egyes hegyközségek rendtartásai
tartalmazzák. A Borvidéki Régió szervezete a jelenleg hatályos jogszabályok alapján
nem hozhat olyan szabályokat, amelyek az m. t. minőségi bor készítésére vonatkozó
szabályokat mondanának ki, mivel azok a Bortörvény szabályaival ellentétben olyan
előírások lennének, amelyeket csak FVM rendelet mondhat ki. Ebből következik, hogy
az FVM miniszternek nem szükséges egy olyan szervezet működését szabályoznia,
amely nem hoz kötelező szabályokat a régió m. t. minőségi boraira vonatkozóan.
A módosítással egyértelművé válik továbbá a közösségi jog alapján, illetve a
nemzeti jog alapján kiszabandó bírságolási rendszerek elhatárolása. A borpiac közös
szervezéséről, az 1493/1999/EK, az 1782/2003/EK, az 1290/2005/EK és a 3/2008/EK
rendelet módosításáról, valamint a 2392/86/EGK és az 1493/1999/EK rendelet
hatályon kívül helyezéséről szóló 479/2008/EK (2008. április 29.) tanácsi rendelet
tiltja a telepítési jogok megsértésével történt ültetvény-telepítést, és úgy rendelkezik,
hogy az ilyen ültetvényeket a tulajdonos köteles kivágni. Aki kivágási
kötelezettségének nem tesz eleget, 12 000 eurónak megfelelő forintösszegű bírsággal
sújtandó. Ettől különbözik a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi
XVIII. törvény legutóbbi módosítása során bevezetett szankciórendszer, ami az olyan
jogszabályellenes ültetvény-telepítéseket rendeli bírsággal sújtani, amelyek ugyan a
telepítési jogokkal összhangban, de telepítési engedély nélkül, vagy az engedélytől
eltérően végrehajtott ültetvény-telepítésekre vonatkoznak. A kétfajta bírságrendszer
tehát különböző tényállásokra vonatkozik, azokat nem szabhatja ki együtt a hatóság.
a 15. §-hoz
A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban:
Tfvt.) 50. §-a értelmében, amennyiben külön jogszabályok szerinti engedélyezésében a
talajvédelmi hatóság szakhatóságként eljár, állásfoglalásának megadásához
talajvédelmi terv szükséges. Ahhoz tehát, hogy a földhivatalnak a termőföld végleges
más célú hasznosításának engedélyezési eljárásában a Mezőgazdasági Szakigazgatási
Hivatal (a továbbiakban: MgSzH) talajvédelmi szakhatóságként közre tudjon
működni, talajvédelmi tervet kell becsatolnia az ügyfélnek a más célú hasznosítás
engedélyezése iránti kérelem benyújtásával. A Ket. szabályai szerint az ügyféllel -
főszabály szerint - csak az eljáró hatóság (jelen esetben a termőföld végleges más célú
43
hasznosításának engedélyezésére jogosult földhivatal) áll kapcsolatban (44. §). Ezen
főszabály alóli kivételt tartalmaz a Ket. 44. §-ának (7) bekezdése, melynek értelmében,
ha a szakhatósági eljárásban válik szükségessé az ügyfél hiánypótlásra való felhívása,
akkor nem az eljáró hatóság, hanem a szakhatóság bocsátja ki a hiánypótlási felhívást.
A Ket. ezen rendelkezése egyértelműen a hiánypótlás esetére vonatkozik. Így
amennyiben a Tfvt. 12. §-ának (2) bekezdése nem írja elő az ügyfél által becsatolandó
mellékletek körében a talajvédelmi tervet, ennek benyújtására vonatkozó, az MgSzH
részéről kiadásra kerülő utólagos felhívás a Ket. 44. §-ának (7) bekezdés alapján nem
lenne alkalmazható, hiszen ez esetben jogszabály által előírt mellékletek csatolásának
hiányosságáról nem beszélhetünk. Vagyis ha a Tfvt. nem írja elő a talajvédelmi
tervnek a kérelemhez való csatolását, hiánypótlásra sem lehet felhívni az ügyfelet,
aminek következtében eljárásjogi szempontból a földvédelmi eljárásban a talajvédelmi
szakhatósági közreműködés meghiúsulna. A Tfvt. 12. §-a (2) bekezdésének
módosítása pontosítja azt is, hogy az ügyfélnek mely célok megvalósítása esetén
szükséges talajvédelmi tervet csatolni a földhivatalhoz benyújtott kérelméhez.
A Tfvt. hatályos 13. §-ának (4) bekezdése, valamint a 17. §-ának (6) bekezdése
előírja az ingatlanügyi hatóság (földhivatal) számára, hogy a végleges más célú
hasznosítás engedélyezéséről szóló jogerős határozatát, valamint - a termőföld
engedély nélküli más célú hasznosítása esetén - az eredeti állapot helyreállításának
elrendeléséről, illetőleg a más célú hasznosítás folytatásához való hozzájárulásról
szóló határozatát tájékoztatás céljából közölje az illetékes települési önkormányzat
mellett a talajvédelmi hatósággal is, nevezetesen az MgSzH-val. Ezen rendelkezések
célja az volt, hogy a talajvédelmi hatóságként eljáró MgSzH azon termőföldet érintő
földhivatali engedélyezési eljárások eredményeiről is tudomást szerezzen, amely
eljárásokban szakhatóságként nem működik közre.
A 219/2008. (VIII. 30.) Korm. rendelettel módosított, a földhivatalokról, a
Földmérési és Távérzékelési Intézetről, a Földrajzinév Bizottságról és az ingatlan-
nyilvántartási eljárás részletes szabályairól szóló 338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet
17.	§-ának e) pontja alapján - 2008. szeptember 1-jével - a termőföld végleges más
célú hasznosításának engedélyezési eljárásában talajvédelmi jogkörben
szakhatóságként működik közre az MgSzH. A Ket. 78. §-ának (1) bekezdése alapján
az eljáró hatóságnak a határozatot közölnie kell - többek között - a szakhatósággal.
Miután 2008. szeptember 1-jével a talajvédelmi hatóság a termőföld végleges más célú
hasznosításának engedélyezési eljárásában szakhatóságként működik közre, a
továbbiakban nincs szükség a Tfvt. 13. §-ának (4) bekezdésében foglalt azon
rendelkezés fenntartására, miszerint a földhivatal a határozatát tájékoztatás céljából
közölje a talajvédelmi hatósággal. A termőföld végleges más célú hasznosításának
engedélyezési eljárásában hozott döntését tehát a földhivatal a Ket. 78. §-ának (1)
bekezdése alapján közli a talajvédelmi hatósággal, mint szakhatósággal.
Ugyanezen indokok miatt módosul a Tfvt. 17. §-ának (6) bekezdése is. A
338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 17/B. §-a előírja, hogy a Tfvt. 16. §-ában foglalt
engedély nélküli más célú hasznosítás esetén a más célú hasznosítás folytatásához való
hozzájárulás megadására irányuló eljárásban azok a szakhatóságok működnek közre,
44
melyek az érintett termőföld időleges, illetőleg végleges más célú hasznosításának
engedélyezési eljárásában egyébként közreműködtek volna. Ebből következik, hogy ha
a talajvédelmi hatóság a termőföld időleges és végleges más célú hasznosításának
engedélyezési eljárásában is szakhatóságként működik közre [ld. 338/2006. (XII. 23.)
Korm. rendelet 17. §-ának e) pontja; 17/A. §-ának a) pontja], úgy a termőföld
engedély nélküli más célú hasznosítása tárgyában induló eljárásban [Tfvt. 16-17. §] is
szakhatóságként működik közre a talajvédelmi hatóság. Így szükségtelen fenntartani a
Tfvt. 17. §-ának (6) bekezdésében foglalt azon előírást, hogy a földhivatal a termőföld
engedély nélküli más célú hasznosítása tárgyában hozott döntését közölje a
talajvédelmi hatósággal, hiszen a talajvédelmi hatósággal a Ket. 78. §-ának (1)
bekezdése alapján fogja közölni a határozatát.
a 16. §-hoz
2009. január 1-től a jelenleg hatályos, a Tanács, a mezőgazdasági termékek
ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre
utaló jelölésekről szóló 2092/91/EK (1991. június 24.) rendeletét felváltja a Tanács
834/2007/EK rendelete (2007. június 28.) az ökológiai termelésről és az ökológiai
termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről. A
közösségi szabályozás ilyen mértékű változása miatt új szabályozási rendszert kell
kialakítani. Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI.
törvény módosítása az ökológiai termeléssel kapcsolatos tanúsító és ellenőrző
feladatok ellátásához szükséges törvényi rendelkezéseket állapítja meg. Az ökológiai
termékek tanúsítását végző minősítő szervezetet, valamint ezen elismerési eljárás
vonatkozásában - figyelemmel az Alkotmánybíróság 77/2008. (V. 29.) AB
határozatában foglaltakra - a közigazgatási úton történő fellebbezés kizárását is
rendezni kell.
Bírság tényállás kerül megállapításra a gyógynövény termékpálya
rendelkezéseinek megsértőivel szemben, továbbá az ellenőrző szervezettel szemben, ha
az ökológiai termeléssel kapcsolatos tanúsító és ellenőrző eljárása során az Európai Unió
közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa, vagy nemzeti jogszabály rendelkezését megsérti.
Az új bírság tényállások mind eljárásukban, mind a bírság mértékében illeszkednek az
élelmiszerlánc felügyelete során kiszabásra kerülő más bírságok rendszerébe.
Végül felhatalmazást kap az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős miniszter, hogy
rendeletben állapítsa meg a gyógynövények termesztésére, feldolgozására,
gyógynövény termékek előállítására, minősítésére, forgalomba hozatalára, valamint
ezen tevékenységek ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokat, továbbá
felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg az ökológiai
tanúsítás körében működő ellenőrző szervezet elismerésére, működésére,
felügyeletére, az elismerés felfüggesztésére, visszavonására vonatkozó szabályokat,
valamint jelölje ki az ellenőrző szervezetet vagy szervezeteket.
45
a 17. §-hoz
Hatályba léptető, illetve hatályon kívül helyező rendelkezéseket tartalmaz. A
hatályba lépés során figyelemmel kell lenni az államháztartásról szóló 1992. évi
XXXVIII. törvény 10. §-ának (4) bekezdésében foglalt azon előírásra, amely szerint
fizetési kötelezettségekre, fizetésre kötelezettek körére, a fizetési kötelezettség
mértékére vonatkozó törvények kihirdetése és hatálybalépése között legalább
negyvenöt napnak kell eltelnie. Ennek értelmében a törvényjavaslat 4. §-ának (17)-
(20)	bekezdése, a 6. §-ának (8)-(10) bekezdése, a 14. §-ának (4) bekezdése, valamint a
16.	§-ának (6)-(7) bekezdése a kihirdetését követő második hónap tizenötödik napján
lép hatályba.
A záró rendelkezések között kerül kiigazításra a szőlőtermesztésről és a
borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény 43/C. §-ának (3) bekezdése,
melynek értelmében a beszedett bírságbevételeknek a mezőgazdasági és
vidékfejlesztési támogatási szervhez befolyó része csak az ellenőrzésekhez kapcsolódó
dologi kiadásokhoz használható fel.
A záró rendelkezések között kerül kiigazításra továbbá az élelmiszerláncról és
hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény két rendelkezése. A rendkívüli
élelmiszerlánc-események során kiadott országos főállatorvosi határozatok
közzétételére vonatkozó hatályos szabályozás a gyakorlatban nem volt alkalmazható,
tekintettel azok terjedelmére és - a közösségi jogból eredő - bonyolult
megfogalmazására. Így nem volt megvalósítható a határozatok két országos
napilapban, és a közszolgálati televízióban és rádióban történő közzététele. E helyett a
miniszter által vezetett minisztérium hivatalos lapjában, honlapján, valamint a nemzeti
hírügynökségen (MTI) keresztül kerül sor a határozatok nyilvánosságra hozatalára. A
másik pontosítás alapján az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában
meghatározott rendelkezés megsértése esetén is lehetőséget kap az élelmiszerlánc-
felügyeleti szerv jogkövetkezmény alkalmazására.