﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/8717. számú
törvényjavaslat
a Módosított Európai Szociális Karta kihirdetéséről
Előadó:
Szűcs Erika
szociális és munkaügyi
miniszter
Budapest, 2009. február
2009. évi.....törvény
a Módosított Európai Szociális Karta kihirdetéséről
1.	§
(1)	Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Módosított Európai Szociális Karta (a
továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
(2)	Az Egyezmény III. rész A. cikke 1. bekezdésének b) és c) albekezdésével összhangban az
Egyezmény II. részének kötelező alkalmazása a Magyar Köztársaság vonatkozásában az 1. cikkre, a 2.
cikkre, a 3. cikkre, az 5. cikkre, a 6. cikkre, a 7. cikk 1. bekezdésére, a 8. cikkre, a 9. cikkre, a 10.
cikkre, a 11. cikkre, a 12. cikk 1. bekezdésére, a 13. cikkre, a 14. cikkre, a 15. cikkre, a 16. cikkre, a
17.	cikkre, a 20. cikkre, a 21. cikkre és a 22. cikkre terjed ki.
2.	§
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§
Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege, valamint annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a
következő:
„REVISED EUROPEAN SOCIAL CHARTER
Strasbourg, 3 May 1996
Preamble
The governments signatory hereto, being members of the Council of Europe,
Considering that the aim of the Council of Europe is the achievement of greater unity between its
members for the purpose of safeguarding and realising the ideals and principles which are their
common heritage and of facilitating their economic and social progress, in particular by the
maintenance and further realisation of human rights and fundamental freedoms;
Considering that in the European Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental
Freedoms signed at Rome on 4 November 1950, and the Protocols thereto, the member States of the
Council of Europe agreed to secure to their populations the civil and political rights and freedoms
therein specified;
Considering that in the European Social Charter opened for signature in Turin on 18 October 1961 and
the Protocols thereto, the member States of the Council of Europe agreed to secure to their populations
the social rights specified therein in order to improve their standard of living and their social well-
being;
Recalling that the Ministerial Conference on Human Rights held in Rome on 5 November 1990
stressed the need, on the one hand, to preserve the indivisible nature of all human rights, be they civil,
political, economic, social or cultural and, on the other hand, to give the European Social Charter fresh
impetus;
Resolved, as was decided during the Ministerial Conference held in Turin on 21 and 22 October 1991,
to update and adapt the substantive contents of the Charter in order to take account in particular of the
fundamental social changes which have occurred since the text was adopted;
Recognising the advantage of embodying in a Revised Charter, designed progressively to take the
place of the European Social Charter, the rights guaranteed by the Charter as amended, the rights
guaranteed by the Additional Protocol of 1988 and to add new rights,
Have agreed as follows:
Part I
The Parties accept as the aim of their policy, to be pursued by all appropriate means both national and
international in character, the attainment of conditions in which the following rights and principles
may be effectively realised:
1.	Everyone shall have the opportunity to earn his living in an occupation freely entered upon.
2.	All workers have the right to just conditions of work.
3.	All workers have the right to safe and healthy working conditions.
4.	All workers have the right to a fair remuneration sufficient for a decent standard of living for
themselves and their families.
5.	All workers and employers have the right to freedom of association in national or international
organisations for the protection of their economic and social interests.
6.	All workers and employers have the right to bargain collectively.
7.	Children and young persons have the right to a special protection against the physical and moral
hazards to which they are exposed.
8.	Employed women, in case of maternity, have the right to a special protection.
9.	Everyone has the right to appropriate facilities for vocational guidance with a view to helping him
choose an occupation suited to his personal aptitude and interests.
10.	Everyone has the right to appropriate facilities for vocational training.
11.	Everyone has the right to benefit from any measures enabling him to enjoy the highest possible
standard of health attainable.
12.	All workers and their dependents have the right to social security.
13.	Anyone without adequate resources has the right to social and medical assistance.
2
14.	Everyone has the right to benefit from social welfare services.
15.	Disabled persons have the right to independence, social integration and participation in the life of
the community.
16.	The family as a fundamental unit of society has the right to appropriate social, legal and economic
protection to ensure its full development.
17.	Children and young persons have the right to appropriate social, legal and economic protection.
18.	The nationals of any one of the Parties have the right to engage in any gainful occupation in the
territory of any one of the others on a footing of equality with the nationals of the latter, subject to
restrictions based on cogent economic or social reasons.
19.	Migrant workers who are nationals of a Party and their families have the right to protection and
assistance in the territory of any other Party.
20.	All workers have the right to equal opportunities and equal treatment in matters of employment
and occupation without discrimination on the grounds of sex.
21.	Workers have the right to be informed and to be consulted within the undertaking.
22.	Workers have the right to take part in the determination and improvement of the working
conditions and working environment in the undertaking.
23.	Every elderly person has the right to social protection.
24.	All workers have the right to protection in cases of termination of employment.
25.	All workers have the right to protection of their claims in the event of the insolvency of their
employer.
26.	All workers have the right to dignity at work.
27.	All persons with family responsibilities and who are engaged or wish to engage in employment
have a right to do so without being subject to discrimination and as far as possible without conflict
between their employment and family responsibilities.
28.	Workers’ representatives in undertakings have the right to protection against acts prejudicial to
them and should be afforded appropriate facilities to carry out their functions.
29.	All workers have the right to be informed and consulted in collective redundancy procedures.
30.	Everyone has the right to protection against poverty and social exclusion.
31.	Everyone has the right to housing.
Part II
The Parties undertake, as provided for in Part III, to consider themselves bound by the obligations laid
down in the following articles and paragraphs.
Article 1 - The right to work
3
With a view to ensuring the effective exercise of the right to work, the Parties undertake:
1.	to accept as one of their primary aims and responsibilities the achievement and maintenance of as
high and stable a level of employment as possible, with a view to the attainment of full employment;
2.	to protect effectively the right of the worker to earn his living in an occupation freely entered upon;
3.	to establish or maintain free employment services for all workers;
4.	to provide or promote appropriate vocational guidance, training and rehabilitation.
Article 2 - The right to just conditions of work
With a view to ensuring the effective exercise of the right to just conditions of work, the Parties
undertake:
1.	to provide for reasonable daily and weekly working hours, the working week to be progressively
reduced to the extent that the increase of productivity and other relevant factors permit;
2.	to provide for public holidays with pay;
3.	to provide for a minimum of four weeks’ annual holiday with pay;
4.	to eliminate risks in inherently dangerous or unhealthy occupations, and where it has not yet been
possible to eliminate or reduce sufficiently these risks, to provide for either a reduction of working
hours or additional paid holidays for workers engaged in such occupations;
5.	to ensure a weekly rest period which shall, as far as possible, coincide with the day recognised by
tradition or custom in the country or region concerned as a day of rest;
6.	to ensure that workers are informed in written form, as soon as possible, and in any event not later
than two months after the date of commencing their employment, of the essential aspects of the
contract or employment relationship;
7.	to ensure that workers performing night work benefit from measures which take account of the
special nature of the work.
Article 3 - The right to safe and healthy working conditions
With a view to ensuring the effective exercise of the right to safe and healthy working conditions, the
Parties undertake, in consultation with employers’ and workers’ organisations:
1.	to formulate, implement and periodically review a coherent national policy on occupational safety,
occupational health and the working environment. The primary aim of this policy shall be to improve
occupational safety and health and to prevent accidents and injury to health arising out of, linked with
or occurring in the course of work, particularly by minimising the causes of hazards inherent in the
working environment;
2.	to issue safety and health regulations;
3.	to provide for the enforcement of such regulations by measures of supervision;
4.	to promote the progressive development of occupational health services for all workers with
4
essentially preventive and advisory functions.
Article 4 - The right to a fair remuneration
With a view to ensuring the effective exercise of the right to a fair remuneration, the Parties undertake:
1.	to recognise the right of workers to a remuneration such as will give them and their families a
decent standard of living;
2.	to recognise the right of workers to an increased rate of remuneration for overtime work, subject to
exceptions in particular cases;
3.	to recognise the right of men and women workers to equal pay for work of equal value;
4.	to recognise the right of all workers to a reasonable period of notice for termination of employment;
5.	to permit deductions from wages only under conditions and to the extent prescribed by national
laws or regulations or fixed by collective agreements or arbitration awards.
The exercise of these rights shall be achieved by freely concluded collective agreements, by statutory
wage fixing machinery, or by other means appropriate to national conditions.
Article 5 - The right to organise
With a view to ensuring or promoting the freedom of workers and employers to form local, national or
international organisations for the protection of their economic and social interests and to join those
organisations, the Parties undertake that national law shall not be such as to impair, nor shall it be so
applied as to impair, this freedom. The extent to which the guarantees provided for in this article shall
apply to the police shall be determined by national laws or regulations. The principle governing the
application to the members of the armed forces of these guarantees and the extent to which they shall
apply to persons in this category shall equally be determined by national laws or regulations.
Article 6 - The right to bargain collectively
With a view to ensuring the effective exercise of the right to bargain collectively, the Parties
undertake:
1.	to promote joint consultation between workers and employers;
2.	to promote, where necessary and appropriate, machinery for voluntary negotiations between
employers or employers’ organisations and workers’ organisations, with a view to the regulation of
terms and conditions of employment by means of collective agreements;
3.	to promote the establishment and use of appropriate machinery for conciliation and voluntary
arbitration for the settlement of labour disputes;
and recognise:
4.	the right of workers and employers to collective action in cases of conflicts of interest, including the
right to strike, subject to obligations that might arise out of collective agreements previously entered
into.
5
Article 7 - The right of children and young persons to protection
With a view to ensuring the effective exercise of the right of children and young persons to protection,
the Parties undertake:
1.	to provide that the minimum age of admission to employment shall be 15 years, subject to
exceptions for children employed in prescribed light work without harm to their health, morals or
education;
2.	to provide that the minimum age of admission to employment shall be 18 years with respect to
prescribed occupations regarded as dangerous or unhealthy;
3.	to provide that persons who are still subject to compulsory education shall not be employed in such
work as would deprive them of the full benefit of their education;
4.	to provide that the working hours of persons under 18 years of age shall be limited in accordance
with the needs of their development, and particularly with their need for vocational training;
5.	to recognise the right of young workers and apprentices to a fair wage or other appropriate
allowances;
6.	to provide that the time spent by young persons in vocational training during the normal working
hours with the consent of the employer shall be treated as forming part of the working day;
7.	to provide that employed persons of under 18 years of age shall be entitled to a minimum of four
weeks’ annual holiday with pay;
8.	to provide that persons under 18 years of age shall not be employed in night work with the
exception of certain occupations provided for by national laws or regulations;
9.	to provide that persons under 18 years of age employed in occupations prescribed by national laws
or regulations shall be subject to regular medical control;
10.	to ensure special protection against physical and moral dangers to which children and young
persons are exposed, and particularly against those resulting directly or indirectly from their work.
Article 8 - The right of employed women to protection of maternity
With a view to ensuring the effective exercise of the right of employed women to the protection of
maternity, the Parties undertake:
1.	to provide either by paid leave, by adequate social security benefits or by benefits from public funds
for employed women to take leave before and after childbirth up to a total of at least fourteen weeks;
2.	to consider it as unlawful for an employer to give a woman notice of dismissal during the period
from the time she notifies her employer that she is pregnant until the end of her maternity leave, or to
give her notice of dismissal at such a time that the notice would expire during such a period;
3.	to provide that mothers who are nursing their infants shall be entitled to sufficient time off for this
purpose;
4.	to regulate the employment in night work of pregnant women, women who have recently given
birth and women nursing their infants;
6
5.	to prohibit the employment of pregnant women, women who have recently given birth or who are
nursing their infants in underground mining and all other work which is unsuitable by reason of its
dangerous, unhealthy or arduous nature and to take appropriate measures to protect the employment
rights of these women.
Article 9 - The right to vocational guidance
With a view to ensuring the effective exercise of the right to vocational guidance, the Parties undertake
to provide or promote, as necessary, a service which will assist all persons, including the handicapped,
to solve problems related to occupational choice and progress, with due regard to the individual’s
characteristics and their relation to occupational opportunity: this assistance should be available free of
charge, both to young persons, including schoolchildren, and to adults.
Article 10 - The right to vocational training
With a view to ensuring the effective exercise of the right to vocational training, the Parties undertake:
1.	to provide or promote, as necessary, the technical and vocational training of all persons, including
the handicapped, in consultation with employers’ and workers’ organisations, and to grant facilities for
access to higher technical and university education, based solely on individual aptitude;
2.	to provide or promote a system of apprenticeship and other systematic arrangements for training
young boys and girls in their various employments;
3.	to provide or promote, as necessary:
a adequate and readily available training facilities for adult workers;
b special facilities for the retraining of adult workers needed as a result of technological
development or new trends in employment;
4.	to provide or promote, as necessary, special measures for the retraining and reintegration of the
long-term unemployed;
5.	to encourage the full utilisation of the facilities provided by appropriate measures such as:
a reducing or abolishing any fees or charges;
b granting financial assistance in appropriate cases;
c including in the normal working hours time spent on supplementary training taken by the
worker, at the request of his employer, during employment;
d ensuring, through adequate supervision, in consultation with the employers’ and workers’
organisations, the efficiency of apprenticeship and other training arrangements for young workers, and
the adequate protection of young workers generally.
Article 11 - The right to protection of health
With a view to ensuring the effective exercise of the right to protection of health, the Parties
undertake, either directly or in co-operation with public or private organisations, to take appropriate
measures designed inter alia:
7
1.	to remove as far as possible the causes of ill-health;
2.	to provide advisory and educational facilities for the promotion of health and the encouragement of
individual responsibility in matters of health;
3.	to prevent as far as possible epidemic, endemic and other diseases, as well as accidents.
Article 12 - The right to social security
With a view to ensuring the effective exercise of the right to social security, the Parties undertake:
1.	to establish or maintain a system of social security;
2.	to maintain the social security system at a satisfactory level at least equal to that necessary for the
ratification of the European Code of Social Security;
3.	to endeavour to raise progressively the system of social security to a higher level;
4.	to take steps, by the conclusion of appropriate bilateral and multilateral agreements or by other
means, and subject to the conditions laid down in such agreements, in order to ensure:
a equal treatment with their own nationals of the nationals of other Parties in respect of social
security rights, including the retention of benefits arising out of social security legislation, whatever
movements the persons protected may undertake between the territories of the Parties;
b the granting, maintenance and resumption of social security rights by such means as the
accumulation of insurance or employment periods completed under the legislation of each of the
Parties.
Article 13 - The right to social and medical assistance
With a view to ensuring the effective exercise of the right to social and medical assistance, the Parties
undertake:
1.	to ensure that any person who is without adequate resources and who is unable to secure such
resources either by his own efforts or from other sources, in particular by benefits under a social
security scheme, be granted adequate assistance, and, in case of sickness, the care necessitated by his
condition;
2.	to ensure that persons receiving such assistance shall not, for that reason, suffer from a diminution
of their political or social rights;
3.	to provide that everyone may receive by appropriate public or private services such advice and
personal help as may be required to prevent, to remove, or to alleviate personal or family want;
4.	to apply the provisions referred to in paragraphs 1, 2 and 3 of this article on an equal footing with
their nationals to nationals of other Parties lawfully within their territories, in accordance with their
obligations under the European Convention on Social and Medical Assistance, signed at Paris on
11 December 1953.
Article 14 - The right to benefit from social welfare services
8
With a view to ensuring the effective exercise of the right to benefit from social welfare services, the
Parties undertake:
1.	to promote or provide services which, by using methods of social work, would contribute to the
welfare and development of both individuals and groups in the community, and to their adjustment to
the social environment;
2.	to encourage the participation of individuals and voluntary or other organisations in the
establishment and maintenance of such services.
Article 15 - The right of persons with disabilities to independence, social integration and
participation in the life of the community
With a view to ensuring to persons with disabilities, irrespective of age and the nature and origin of
their disabilities, the effective exercise of the right to independence, social integration and
participation in the life of the community, the Parties undertake, in particular:
1.	to take the necessary measures to provide persons with disabilities with guidance, education and
vocational training in the framework of general schemes wherever possible or, where this is not
possible, through specialised bodies, public or private;
2.	to promote their access to employment through all measures tending to encourage employers to hire
and keep in employment persons with disabilities in the ordinary working environment and to adjust
the working conditions to the needs of the disabled or, where this is not possible by reason of the
disability, by arranging for or creating sheltered employment according to the level of disability. In
certain cases, such measures may require recourse to specialised placement and support services;
3.	to promote their full social integration and participation in the life of the community in particular
through measures, including technical aids, aiming to overcome barriers to communication and
mobility and enabling access to transport, housing, cultural activities and leisure.
Article 16 - The right of the family to social, legal and economic protection
With a view to ensuring the necessary conditions for the full development of the family, which is a
fundamental unit of society, the Parties undertake to promote the economic, legal and social protection
of family life by such means as social and family benefits, fiscal arrangements, provision of family
housing, benefits for the newly married and other appropriate means.
Article 17 - The right of children and young persons to social, legal and economic protection
With a view to ensuring the effective exercise of the right of children and young persons to grow up in
an environment which encourages the full development of their personality and of their physical and
mental capacities, the Parties undertake, either directly or in co-operation with public and private
organisations, to take all appropriate and necessary measures designed:
1.	a to ensure that children and young persons, taking account of the rights and duties of their
parents, have the care, the assistance, the education and the training they need, in particular by
providing for the establishment or maintenance of institutions and services sufficient and adequate for
this purpose;
b to protect children and young persons against negligence, violence or exploitation;
9
c to provide protection and special aid from the state for children and young persons temporarily
or definitively deprived of their family’s support;
2.	to provide to children and young persons a free primary and secondary education as well as to
encourage regular attendance at schools.
Article 18 - The right to engage in a gainful occupation in the territory of other Parties
With a view to ensuring the effective exercise of the right to engage in a gainful occupation in the
territory of any other Party, the Parties undertake:
1.	to apply existing regulations in a spirit of liberality;
2.	to simplify existing formalities and to reduce or abolish chancery dues and other charges payable by
foreign workers or their employers;
3.	to liberalise, individually or collectively, regulations governing the employment of foreign workers;
and recognise:
4.	the right of their nationals to leave the country to engage in a gainful occupation in the territories of
the other Parties.
Article 19 - The right of migrant workers and their families to protection and assistance
With a view to ensuring the effective exercise of the right of migrant workers and their families to
protection and assistance in the territory of any other Party, the Parties undertake:
1.	to maintain or to satisfy themselves that there are maintained adequate and free services to assist
such workers, particularly in obtaining accurate information, and to take all appropriate steps, so far as
national laws and regulations permit, against misleading propaganda relating to emigration and
immigration;
2.	to adopt appropriate measures within their own jurisdiction to facilitate the departure, journey and
reception of such workers and their families, and to provide, within their own jurisdiction, appropriate
services for health, medical attention and good hygienic conditions during the journey;
3.	to promote co-operation, as appropriate, between social services, public and private, in emigration
and immigration countries;
4.	to secure for such workers lawfully within their territories, insofar as such matters are regulated by
law or regulations or are subject to the control of administrative authorities, treatment not less
favourable than that of their own nationals in respect of the following matters:
a remuneration and other employment and working conditions;
b membership of trade unions and enjoyment of the benefits of collective bargaining;
c accommodation;
5.	to secure for such workers lawfully within their territories treatment not less favourable than that of
their own nationals with regard to employment taxes, dues or contributions payable in respect of
employed persons;
10
6.	to facilitate as far as possible the reunion of the family of a foreign worker permitted to establish
himself in the territory;
7.	to secure for such workers lawfully within their territories treatment not less favourable than that of
their own nationals in respect of legal proceedings relating to matters referred to in this article;
8.	to secure that such workers lawfully residing within their territories are not expelled unless they
endanger national security or offend against public interest or morality;
9.	to permit, within legal limits, the transfer of such parts of the earnings and savings of such workers
as they may desire;
10.	to extend the protection and assistance provided for in this article to self-employed migrants
insofar as such measures apply;
11.	to promote and facilitate the teaching of the national language of the receiving state or, if there are
several, one of these languages, to migrant workers and members of their families;
12.	to promote and facilitate, as far as practicable, the teaching of the migrant worker’s mother tongue
to the children of the migrant worker.
Article 20 - The right to equal opportunities and equal treatment in matters of employment and
occupation without discrimination on the grounds of sex
With a view to ensuring the effective exercise of the right to equal opportunities and equal treatment in
matters of employment and occupation without discrimination on the grounds of sex, the Parties
undertake to recognise that right and to take appropriate measures to ensure or promote its application
in the following fields:
a access to employment, protection against dismissal and occupational reintegration;
b vocational guidance, training, retraining and rehabilitation;
c terms of employment and working conditions, including remuneration;
d career development, including promotion.
Article 21 - The right to information and consultation
With a view to ensuring the effective exercise of the right of workers to be informed and consulted
within the undertaking, the Parties undertake to adopt or encourage measures enabling workers or their
representatives, in accordance with national legislation and practice:
a to be informed regularly or at the appropriate time and in a comprehensible way about the
economic and financial situation of the undertaking employing them, on the understanding that the
disclosure of certain information which could be prejudicial to the undertaking may be refused or
subject to confidentiality; and
b to be consulted in good time on proposed decisions which could substantially affect the
interests of workers, particularly on those decisions which could have an important impact on the
employment situation in the undertaking.
11
Article 22 - The right to take part in the determination and improvement of the working
conditions and working environment
With a view to ensuring the effective exercise of the right of workers to take part in the determination
and improvement of the working conditions and working environment in the undertaking, the Parties
undertake to adopt or encourage measures enabling workers or their representatives, in accordance
with national legislation and practice, to contribute:
a to the determination and the improvement of the working conditions, work organisation and
working environment;
b to the protection of health and safety within the undertaking;
c to the organisation of social and socio-cultural services and facilities within the undertaking;
d to the supervision of the observance of regulations on these matters.
Article 23 - The right of elderly persons to social protection
With a view to ensuring the effective exercise of the right of elderly persons to social protection, the
Parties undertake to adopt or encourage, either directly or in co-operation with public or private
organisations, appropriate measures designed in particular:
-	to enable elderly persons to remain full members of society for as long as possible, by means of:
a adequate resources enabling them to lead a decent life and play an active part in public, social
and cultural life;
b provision of information about services and facilities available for elderly persons and their
opportunities to make use of them;
-	to enable elderly persons to choose their life-style freely and to lead independent lives in their
familiar surroundings for as long as they wish and are able, by means of:
a provision of housing suited to their needs and their state of health or of adequate support for
adapting their housing;
b the health care and the services necessitated by their state;
-	to guarantee elderly persons living in institutions appropriate support, while respecting their privacy,
and participation in decisions concerning living conditions in the institution.
Article 24 - The right to protection in cases of termination of employment
With a view to ensuring the effective exercise of the right of workers to protection in cases of
termination of employment, the Parties undertake to recognise:
a the right of all workers not to have their employment terminated without valid reasons for such
termination connected with their capacity or conduct or based on the operational requirements of the
undertaking, establishment or service;
b the right of workers whose employment is terminated without a valid reason to adequate
compensation or other appropriate relief.
12
To this end the Parties undertake to ensure that a worker who considers that his employment has been
terminated without a valid reason shall have the right to appeal to an impartial body.
Article 25 - The right of workers to the protection of their claims in the event of the insolvency
of their employer
With a view to ensuring the effective exercise of the right of workers to the protection of their claims
in the event of the insolvency of their employer, the Parties undertake to provide that workers’ claims
arising from contracts of employment or employment relationships be guaranteed by a guarantee
institution or by any other effective form of protection.
Article 26 - The right to dignity at work
With a view to ensuring the effective exercise of the right of all workers to protection of their dignity
at work, the Parties undertake, in consultation with employers’ and workers’ organisations:
1.	to promote awareness, information and prevention of sexual harassment in the workplace or in
relation to work and to take all appropriate measures to protect workers from such conduct;
2.	to promote awareness, information and prevention of recurrent reprehensible or distinctly negative
and offensive actions directed against individual workers in the workplace or in relation to work and to
take all appropriate measures to protect workers from such conduct.
Article 27 - The right of workers with family responsibilities to equal opportunities and equal
treatment
With a view to ensuring the exercise of the right to equality of opportunity and treatment for men and
women workers with family responsibilities and between such workers and other workers, the Parties
undertake:
1.	to take appropriate measures:
a to enable workers with family responsibilities to enter and remain in employment, as well as to
re-enter employment after an absence due to those responsibilities, including measures in the field of
vocational guidance and training;
b to take account of their needs in terms of conditions of employment and social security;
c to develop or promote services, public or private, in particular child daycare services and other
childcare arrangements;
2.	to provide a possibility for either parent to obtain, during a period after maternity leave, parental
leave to take care of a child, the duration and conditions of which should be determined by national
legislation, collective agreements or practice;
3.	to ensure that family responsibilities shall not, as such, constitute a valid reason for termination of
employment.
Article 28 - The right of workers’ representatives to protection in the undertaking and facilities
to be accorded to them
13
With a view to ensuring the effective exercise of the right of workers’ representatives to carry out their
functions, the Parties undertake to ensure that in the undertaking:
a they enjoy effective protection against acts prejudicial to them, including dismissal, based on
their status or activities as workers’ representatives within the undertaking;
b they are afforded such facilities as may be appropriate in order to enable them to carry out
their functions promptly and efficiently, account being taken of the industrial relations system of the
country and the needs, size and capabilities of the undertaking concerned.
Article 29 - The right to information and consultation in collective redundancy procedures
With a view to ensuring the effective exercise of the right of workers to be informed and consulted in
situations of collective redundancies, the Parties undertake to ensure that employers shall inform and
consult workers’ representatives, in good time prior to such collective redundancies, on ways and
means of avoiding collective redundancies or limiting their occurrence and mitigating their
consequences, for example by recourse to accompanying social measures aimed, in particular, at aid
for the redeployment or retraining of the workers concerned.
Article 30 - The right to protection against poverty and social exclusion
With a view to ensuring the effective exercise of the right to protection against poverty and social
exclusion, the Parties undertake:
a to take measures within the framework of an overall and co-ordinated approach to promote the
effective access of persons who live or risk living in a situation of social exclusion or poverty, as well
as their families, to, in particular, employment, housing, training, education, culture and social and
medical assistance;
b to review these measures with a view to their adaptation if necessary.
Article 31 - The right to housing
With a view to ensuring the effective exercise of the right to housing, the Parties undertake to take
measures designed:
1.	to promote access to housing of an adequate standard;
2.	to prevent and reduce homelessness with a view to its gradual elimination;
3.	to make the price of housing accessible to those without adequate resources.
Part III
Article A - Undertakings
1.	Subject to the provisions of Article B below, each of the Parties undetakes:
a to consider Part I of this Charter as a declaration of the aims which it will pursue by all
appropriate means, as stated in the introductory paragraph of that part;
14
b to consider itself bound by at least six of the following nine articles of Part II of this Charter:
Articles 1, 5, 6, 7, 12, 13, 16, 19 and 20;
c to consider itself bound by an additional number of articles or numbered paragraphs of Part II
of the Charter which it may select, provided that the total number of articles or numbered paragraphs
by which it is bound is not less than sixteen articles or sixty-three numbered paragraphs.
2.	The articles or paragraphs selected in accordance with sub-paragraphs b and c of paragraph 1 of this
article shall be notified to the Secretary General of the Council of Europe at the time when the
instrument of ratification, acceptance or approval is deposited.
3.	Any Party may, at a later date, declare by notification addressed to the Secretary General that it
considers itself bound by any articles or any numbered paragraphs of Part II of the Charter which it
has not already accepted under the terms of paragraph 1 of this article. Such undertakings
subsequently given shall be deemed to be an integral part of the ratification, acceptance or approval
and shall have the same effect as from the first day of the month following the expiration of a period
of one month after the date of the notification.
4.	Each Party shall maintain a system of labour inspection appropriate to national conditions.
Article B - Links with the European Social Charter and the 1988 Additional Protocol
1.	No Contracting Party to the European Social Charter or Party to the Additional Protocol of
5 May 1988 may ratify, accept or approve this Charter without considering itself bound by at least the
provisions corresponding to the provisions of the European Social Charter and, where appropriate, of
the Additional Protocol, to which it was bound.
2.	Acceptance of the obligations of any provision of this Charter shall, from the date of entry into force
of those obligations for the Party concerned, result in the corresponding provision of the European
Social Charter and, where appropriate, of its Additional Protocol of 1988 ceasing to apply to the Party
concerned in the event of that Party being bound by the first of those instruments or by both
instruments.
Part IV
Article C - Supervision of the implementation of the undertakings contained in this Charter
The implementation of the legal obligations contained in this Charter shall be submitted to the same
supervision as the European Social Charter.
Article D - Collective complaints
1.	The provisions of the Additional Protocol to the European Social Charter providing for a system of
collective complaints shall apply to the undertakings given in this Charter for the States which have
ratified the said Protocol.
2.	Any State which is not bound by the Additional Protocol to the European Social Charter providing
for a system of collective complaints may when depositing its instrument of ratification, acceptance or
approval of this Charter or at any time thereafter, declare by notification addressed to the Secretary
General of the Council of Europe, that it accepts the supervision of its obligations under this Charter
following the procedure provided for in the said Protocol.
15
Part V
Article E - Non-discrimination
The enjoyment of the rights set forth in this Charter shall be secured without discrimination on any
ground such as race, colour, sex, language, religion, political or other opinion, national extraction or
social origin, health, association with a national minority, birth or other status.
Article F - Derogations in time of war or public emergency
1.	In time of war or other public emergency threatening the life of the nation any Party may take
measures derogating from its obligations under this Charter to the extent strictly required by the
exigencies of the situation, provided that such measures are not inconsistent with its other obligations
under international law.
2.	Any Party which has availed itself of this right of derogation shall, within a reasonable lapse of
time, keep the Secretary General of the Council of Europe fully informed of the measures taken and of
the reasons therefor. It shall likewise inform the Secretary General when such measures have ceased to
operate and the provisions of the Charter which it has accepted are again being fully executed.
Article G - Restrictions
1.	The rights and principles set forth in Part I when effectively realised, and their effective exercise as
provided for in Part II, shall not be subject to any restrictions or limitations not specified in those parts,
except such as are prescribed by law and are necessary in a democratic society for the protection of the
rights and freedoms of others or for the protection of public interest, national security, public health, or
morals.
2.	The restrictions permitted under this Charter to the rights and obligations set forth herein shall not
be applied for any purpose other than that for which they have been prescribed.
Article H - Relations between the Charter and domestic law or international agreements
The provisions of this Charter shall not prejudice the provisions of domestic law or of any bilateral or
multilateral treaties, conventions or agreements which are already in force, or may come into force,
under which more favourable treatment would be accorded to the persons protected.
Article I - Implementation of the undertakings given
1.	Without prejudice to the methods of implementation foreseen in these articles the relevant
provisions of Articles 1 to 31 of Part II of this Charter shall be implemented by:
a laws or regulations;
b agreements between employers or employers’ organisations and workers’ organisations;
c a combination of those two methods;
d other appropriate means.
2.	Compliance with the undertakings deriving from the provisions of paragraphs 1, 2, 3, 4, 5 and 7 of
Article 2, paragraphs 4, 6 and 7 of Article 7, paragraphs 1, 2, 3 and 5 of Article 10 and Articles 21 and
22 of Part II of this Charter shall be regarded as effective if the provisions are applied, in accordance
with paragraph 1 of this article, to the great majority of the workers concerned.
16
Article J - Amendments
1.	Any amendment to Parts I and II of this Charter with the purpose of extending the rights guaranteed
in this Charter as well as any amendment to Parts III to VI, proposed by a Party or by the
Governmental Committee, shall be communicated to the Secretary General of the Council of Europe
and forwarded by the Secretary General to the Parties to this Charter.
2.	Any amendment proposed in accordance with the provisions of the preceding paragraph shall be
examined by the Governmental Committee which shall submit the text adopted to the Committee of
Ministers for approval after consultation with the Parliamentary Assembly. After its approval by the
Committee of Ministers this text shall be forwarded to the Parties for acceptance.
3.	Any amendment to Part I and to Part II of this Charter shall enter into force, in respect of those
Parties which have accepted it, on the first day of the month following the expiration of a period of
one month after the date on which three Parties have informed the Secretary General that they have
accepted it.
In respect of any Party which subsequently accepts it, the amendment shall enter into force on the first
day of the month following the expiration of a period of one month after the date on which that Party
has informed the Secretary General of its acceptance.
4.	Any amendment to Parts III to VI of this Charter shall enter into force on the first day of the month
following the expiration of a period of one month after the date on which all Parties have informed the
Secretary General that they have accepted it.
Part VI
Article K - Signature, ratification and entry into force
1.	This Charter shall be open for signature by the member States of the Council of Europe. It shall be
subject to ratification, acceptance or approval. Instruments of ratification, acceptance or approval shall
be deposited with the Secretary General of the Council of Europe.
2.	This Charter shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period
of one month after the date on which three member States of the Council of Europe have expressed
their consent to be bound by this Charter in accordance with the preceding paragraph.
3.	In respect of any member State which subsequently expresses its consent to be bound by this
Charter, it shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of
one month after the date of the deposit of the instrument of ratification, acceptance or approval.
Article L - Territorial application
1.	This Charter shall apply to the metropolitan territory of each Party. Each signatory may, at the time
of signature or of the deposit of its instrument of ratification, acceptance or approval, specify, by
declaration addressed to the Secretary General of the Council of Europe, the territory which shall be
considered to be its metropolitan territory for this purpose.
2.	Any signatory may, at the time of signature or of the deposit of its instrument of ratification,
acceptance or approval, or at any time thereafter, declare by notification addressed to the Secretary
General of the Council of Europe, that the Charter shall extend in whole or in part to a
non-metropolitan territory or territories specified in the said declaration for whose international
relations it is responsible or for which it assumes international responsibility. It shall specify in the
declaration the articles or paragraphs of Part II of the Charter which it accepts as binding in respect of
17
the territories named in the declaration.
3.	The Charter shall extend its application to the territory or territories named in the aforesaid
declaration as from the first day of the month following the expiration of a period of one month after
the date of receipt of the notification of such declaration by the Secretary General.
4.	Any Party may declare at a later date by notification addressed to the Secretary General of the
Council of Europe that, in respect of one or more of the territories to which the Charter has been
applied in accordance with paragraph 2 of this article, it accepts as binding any articles or any
numbered paragraphs which it has not already accepted in respect of that territory or territories. Such
undertakings subsequently given shall be deemed to be an integral part of the original declaration in
respect of the territory concerned, and shall have the same effect as from the first day of the month
following the expiration of a period of one month after the date of receipt of such notification by the
Secretary General.
Article M - Denunciation
1.	Any Party may denounce this Charter only at the end of a period of five years from the date on
which the Charter entered into force for it, or at the end of any subsequent period of two years, and in
either case after giving six months’ notice to the Secretary General of the Council of Europe who shall
inform the other Parties accordingly.
2.	Any Party may, in accordance with the provisions set out in the preceding paragraph, denounce any
article or paragraph of Part II of the Charter accepted by it provided that the number of articles or
paragraphs by which this Party is bound shall never be less than sixteen in the former case and sixty-
three in the latter and that this number of articles or paragraphs shall continue to include the articles
selected by the Party among those to which special reference is made in Article A, paragraph 1,
sub-paragraph b.
3.	Any Party may denounce the present Charter or any of the articles or paragraphs of Part II of the
Charter under the conditions specified in paragraph 1 of this article in respect of any territory to which
the said Charter is applicable, by virtue of a declaration made in accordance with paragraph 2 of
Article L.
Article N - Appendix
The appendix to this Charter shall form an integral part of it.
Article O - Notifications
The Secretary General of the Council of Europe shall notify the member States of the Council and the
Director General of the International Labour Office of:
a any signature;
b the deposit of any instrument of ratification, acceptance or approval;
c any date of entry into force of this Charter in accordance with Article K;
d any declaration made in application of Articles A, paragraphs 2 and 3, D, paragraphs 1 and 2,
F,	paragraph 2, L, paragraphs 1, 2, 3 and 4;
e any amendment in accordance with Article J;
f any denunciation in accordance with Article M;
18
g any other act, notification or communication relating to this Charter.
In witness whereof, the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this revised Charter.
Done at Strasbourg, this 3rd day of May 1996, in English and French, both texts being equally
authentic, in a single copy which shall be deposited in the archives of the Council of Europe. The
Secretary General of the Council of Europe shall transmit certified copies to each member State of the
Council of Europe and to the Director General of the International Labour Office.
Appendix to the Revised European Social Charter
Scope of the Revised European Social Charter in terms of persons protected
1.	Without prejudice to Article 12, paragraph 4, and Article 13, paragraph 4, the persons covered by
Articles 1 to 17 and 20 to 31 include foreigners only in so far as they are nationals of other Parties
lawfully resident or working regularly within the territory of the Party concerned, subject to the
understanding that these articles are to be interpreted in the light of the provisions of Articles 18 and
19.
This interpretation would not prejudice the extension of similar facilities to other persons by any of the
Parties.
2.	Each Party will grant to refugees as defined in the Convention relating to the Status of Refugees,
signed in Geneva on 28 July 1951 and in the Protocol of 31 January 1967, and lawfully staying in its
territory, treatment as favourable as possible, and in any case not less favourable than under the
obligations accepted by the Party under the said convention and under any other existing international
instruments applicable to those refugees.
3.	Each Party will grant to stateless persons as defined in the Convention on the Status of Stateless
Persons done in New York on 28 September 1954 and lawfully staying in its territory, treatment as
favourable as possible and in any case not less favourable than under the obligations accepted by the
Party under the said instrument and under any other existing international instruments applicable to
those stateless persons.
Part I, paragraph 18, and Part II, Article 18, paragraph 1
It is understood that these provisions are not concerned with the question of entry into the territories of
the Parties and do not prejudice the provisions of the European Convention on Establishment, signed
in Paris on 13 December 1955.
Part II
Article 1, paragraph 2
This provision shall not be interpreted as prohibiting or authorising any union security clause or
practice.
Article 2, paragraph 6
Parties may provide that this provision shall not apply:
a to workers having a contract or employment relationship with a total duration not exceeding
one month and/or with a working week not exceeding eight hours;
19
b where the contract or employment relationship is of a casual and/or specific nature, provided,
in these cases, that its non-application is justified by objective considerations.
Article 3, paragraph 4
It is understood that for the purposes of this provision the functions, organisation and conditions of
operation of these services shall be determined by national laws or regulations, collective agreements
or other means appropriate to national conditions.
Article 4, paragraph 4
This provision shall be so understood as not to prohibit immediate dismissal for any serious offence.
Article 4, paragraph 5
It is understood that a Party may give the undertaking required in this paragraph if the great majority
of workers are not permitted to suffer dedutions from wages either by law or through collective
agreements or arbitration awards, the exceptions being those persons not so covered.
Article 6, paragraph 4
It is understood that each Party may, insofar as it is concerned, regulate the exercise of the right to
strike by law, provided that any further restriction that this might place on the right can be justified
under the terms of Article G.
Article 7, paragraph 2
This provision does not prevent Parties from providing in their legislation that young persons not
having reached the minimum age laid down may perform work in so far as it is absolutely necessary
for their vocational training where such work is carried out in accordance with conditions prescribed
by the competent authority and measures are taken to protect the health and safety of these young
persons.
Article 7, paragraph 8
It is understood that a Party may give the undertaking required in this paragraph if it fulfils the spirit of
the undertaking by providing by law that the great majority of persons under eighteen years of age
shall not be employed in night work.
Article 8, paragraph 2
This provision shall not be interpreted as laying down an absolute prohibition. Exceptions could be
made, for instance, in the following cases:
a if an employed woman has been guilty of misconduct which justifies breaking off the
employment relationship;
b if the undertaking concerned ceases to operate;
c if the period prescribed in the employment contract has expired.
Article 12, paragraph 4
The words “and subject to the conditions laid down in such agreements” in the introduction to this
paragraph are taken to imply inter alia that with regard to benefits which are available independently
20
of any insurance contribution, a Party may require the completion of a prescribed period of residence
before granting such benefits to nationals of other Parties.
Article 13, paragraph 4
Governments not Parties to the European Convention on Social and Medical Assistance may ratify the
Charter in respect of this paragraph provided that they grant to nationals of other Parties a treatment
which is in conformity with the provisions of the said convention.
Article 16
It is understood that the protection afforded in this provision covers single-parent families.
Article 17
It is understood that this provision covers all persons below the age of 18 years, unless under the law
applicable to the child majority is attained earlier, without prejudice to the other specific provisions
provided by the Charter, particularly Article 7.
This does not imply an obligation to provide compulsory education up to the above-mentioned age.
Article 19, paragraph 6
For the purpose of applying this provision, the term “family of a foreign worker” is understood to
mean at least the worker’s spouse and unmarried children, as long as the latter are considered to be
minors by the receiving State and are dependent on the migrant worker.
Article 20
1.	It is understood that social security matters, as well as other provisions relating to unemployment
benefit, old age benefit and survivor’s benefit, may be excluded from the scope of this article.
2.	Provisions concerning the protection of women, particularly as regards pregnancy, confinement and
the post-natal period, shall not be deemed to be discrimination as referred to in this article.
3.	This article shall not prevent the adoption of specific measures aimed at removing de facto
inequalities.
4.	Occupational activities which, by reason of their nature or the context in which they are carried out,
can be entrusted only to persons of a particular sex may be excluded from the scope of this article or
some of its provisions. This provision is not to be interpreted as requiring the Parties to embody in
laws or regulations a list of occupations which, by reason of their nature or the context in which they
are carried out, may be reserved to persons of a particular sex.
Articles 21 and 22
1.	For the purpose of the application of these articles, the term “workers’ representatives” means
persons who are recognised as such under national legislation or practice.
2.	The terms “national legislation and practice” embrace as the case may be, in addition to laws and
regulations, collective agreements, other agreements between employers and workers’ representatives,
customs as well as relevant case law.
3.	For the purpose of the application of these articles, the term “undertaking” is understood as referring
to a set of tangible and intangible components, with or without legal personality, formed to produce
21
goods or provide services for financial gain and with power to determine its own market policy.
4.	It is understood that religious communities and their institutions may be excluded from the
application of these articles, even if these institutions are “undertakings” within the meaning of
paragraph 3. Establishments pursuing activities which are inspired by certain ideals or guided by
certain moral concepts, ideals and concepts which are protected by national legislation, may be
excluded from the application of these articles to such an extent as is necessary to protect the
orientation of the undertaking.
5.	It is understood that where in a state the rights set out in these articles are exercised in the various
establishments of the undertaking, the Party concerned is to be considered as fulfilling the obligations
deriving from these provisions.
6.	The Parties may exclude from the field of application of these articles, those undertakings
employing less than a certain number of workers, to be determined by national legislation or practice.
Article 22
1.	This provision affects neither the powers and obligations of states as regards the adoption of health
and safety regulations for workplaces, nor the powers and responsibilities of the bodies in charge of
monitoring their application.
2.	The terms “social and socio-cultural services and facilities” are understood as referring to the social
and/or cultural facilities for workers provided by some undertakings such as welfare assistance, sports
fields, rooms for nursing mothers, libraries, children’s holiday camps, etc.
Article 23, paragraph 1
For the purpose of the application of this paragraph, the term “for as long as possible” refers to the
elderly person’s physical, psychological and intellectual capacities.
Article 24
1.	It is understood that for the purposes of this article the terms “termination of employment” and
“terminated” mean termination of employment at the initiative of the employer.
2.	It is understood that this article covers all workers but that a Party may exclude from some or all of
its protection the following categories of employed persons:
a workers engaged under a contract of employment for a specified period of time or a specified
task;
b workers undergoing a period of probation or a qualifying period of employment, provided that
this is determined in advance and is of a reasonable duration;
c workers engaged on a casual basis for a short period.
3.	For the purpose of this article the following, in particular, shall not constitute valid reasons for
termination of employment:
a trade union membership or participation in union activities outside working hours, or, with the
consent of the employer, within working hours;
b seeking office as, acting or having acted in the capacity of a workers’ representative;
22
c the filing of a complaint or the participation in proceedings against an employer involving
alleged violation of laws or regulations or recourse to competent administrative authorities;
d race, colour, sex, marital status, family responsibilities, pregnancy, religion, political opinion,
national extraction or social origin;
e maternity or parental leave;
f temporary absence from work due to illness or injury.
4.	It is understood that compensation or other appropriate relief in case of termination of employment
without valid reasons shall be determined by national laws or regulations, collective agreements or
other means appropriate to national conditions.
Article 25
1.	It is understood that the competent national authority may, by way of exemption and after
consulting organisations of employers and workers, exclude certain categories of workers from the
protection provided in this provision by reason of the special nature of their employment relationship.
2.	It is understood that the definition of the term “insolvency” must be determined by national law and
practice.
3.	The workers’ claims covered by this provision shall include at least:
a the workers’ claims for wages relating to a prescribed period, which shall not be less than
three months under a privilege system and eight weeks under a guarantee system, prior to the
insolvency or to the termination of employment;
b the workers’ claims for holiday pay due as a result of work performed during the year in which
the insolvency or the termination of employment occurred;
c the workers’ claims for amounts due in respect of other types of paid absence relating to a
prescribed period, which shall not be less than three months under a privilege system and eight weeks
under a guarantee system, prior to the insolvency or the termination of the employment.
4.	National laws or regulations may limit the protection of workers’ claims to a prescribed amount,
which shall be of a socially acceptable level.
Article 26
It is understood that this article does not require that legislation be enacted by the Parties.
It is understood that paragraph 2 does not cover sexual harassment.
Article 27
It is understood that this article applies to men and women workers with family responsibilities in
relation to their dependent children as well as in relation to other members of their immediate family
who clearly need their care or support where such responsibilities restrict their possibilities of
preparing for, entering, participating in or advancing in economic activity. The terms “dependent
children” and “other members of their immediate family who clearly need their care and support”
mean persons defined as such by the national legislation of the Party concerned.
23
Articles 28 and 29
For the purpose of the application of this article, the term “workers’ representatives” means persons
who are recognised as such under national legislation or practice.
Part III
It is understood that the Charter contains legal obligations of an international character, the application
of which is submitted solely to the supervision provided for in Part IV thereof.
Article A, paragraph 1
It is understood that the numbered paragraphs may include articles consisting of only one paragraph.
Article B, paragraph 2
For the purpose of paragraph 2 of Article B, the provisions of the revised Charter correspond to the
provisions of the Charter with the same article or paragraph number with the exception of:
a Article 3, paragraph 2, of the revised Charter which corresponds to Article 3, paragraphs 1 and
3,	of the Charter;
b Article 3, paragraph 3, of the revised Charter which corresponds to Article 3, paragraphs 2 and
3,	of the Charter;
c Article 10, paragraph 5, of the revised Charter which corresponds to Article 10, paragraph 4,
of the Charter;
d Article 17, paragraph 1, of the revised Charter which corresponds to Article 17 of the Charter.
Part V
Article E
A differential treatment based on an objective and reasonable justification shall not be deemed
discriminatory.
Article F
The terms “in time of war or other public emergency” shall be so understood as to cover also the threat
of war.
Article I
It is understood that workers excluded in accordance with the appendix to Articles 21 and 22 are not
taken into account in establishing the number of workers concerned.
Article J
The term “amendment” shall be extended so as to cover also the addition of new articles to the
Charter.
24
MÓDOSÍTOTT EURÓPAI SZOCIÁLIS KARTA
Strasbourg, 1996. május 3.
Preambulum
A jelen dokumentumot aláíró kormányok, amelyek az Európa Tanács tagjai,
megfontolva, hogy az Európa Tanács célja a nagyobb egység elérése tagjai között a közös örökséget
alkotó eszmék és alapelvek garantálása és megvalósítása érdekében, amelyek előmozdítják gazdasági
és társadalmi haladásukat, különösen pedig az emberi jogok és alapvető szabadságjogok fenntartását
és további megvalósítását;
megfontolva, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről 1950. november 4-én
Rómában aláírt európai konvencióban és a hozzá tartozó jegyzőkönyvekben az Európa Tanács
tagállamai elfogadták, hogy biztosítják lakosságuk számára az itt említett megállapodásokban rögzített
állampolgári és politikai jogokat és szabadságjogokat;
megfontolva, hogy az Európai Szociális Kartában, amely 1961. október 18-án Torinóban került
aláírásra, valamint annak jegyzőkönyveiben az Európa Tanács tagállamai hozzájárultak ahhoz, hogy
biztosítják lakosságuk számára az ezen dokumentumokban rögzített szociális jogokat annak
érdekében, hogy javítsák életszínvonalukat és szociális jólétüket;
emlékeztetve arra, hogy az 1990. november 5-én Rómában az emberi jogokról megtartott miniszteri
konferencia egyfelől hangsúlyozta valamennyi emberi jog oszthatatlan természetének megőrzését,
legyenek azok állampolgári, politikai, gazdasági, szociális vagy kulturális jogok, másfelől pedig azt,
hogy új lendületet kell adni az Európai Szociális Karta ügyének;
elhatározták, miképpen erről az 1991. október 21-én és 22-én Torinóban tartott miniszteri konferencia
döntött, hogy korszerűsítik a Kartát és tartalmának lényegét úgy módosítják, hogy figyelembe vegye
különösen azokat az alapvető szociális változásokat, amelyek a szöveg elfogadása óta következtek be;
felismerve annak előnyét, hogy a Módosított Karta, amelynek a tervek szerint fokozatosan el kell
foglalnia az Európai Szociális Karta helyét, testesítse meg mindazokat a jogokat, amelyek a módosított
Kartában szerepelnek, amelyeket az 1988-as Kiegészítő Jegyzőkönyv garantált és további jogokkal
bővítsék,
az alábbiakban állapodtak meg:
I.	rész
A Felek politikai céljukként olyan feltételek elérését fogadják el, és ennek érdekében alkalmaznak
minden olyan nemzeti és nemzetközi jellegű eszközt, amelynek segítségével a következő jogok és
elvek hatékonyan megvalósíthatók:
1.	Mindenkinek legyen lehetősége arra, hogy általa szabadon választott foglalkozással keresse meg a
megélhetését.
2.	Minden dolgozónak joga van az igazságos munkafeltételekhez.
3.	Minden dolgozónak joga van a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez.
4.	Minden dolgozónak joga van a tisztes javadalmazáshoz, amely elégséges önmaga és családja tisztes
megélhetéséhez.
5.	Minden dolgozónak és munkáltatónak joga van a szabad társuláshoz nemzeti és nemzetközi
25
szervezetek keretében gazdasági és szociális érdekei védelmében.
6.	Minden dolgozónak és munkáltatónak joga van a kollektív alkuhoz.
7.	Gyermekeknek és fiataloknak joguk van a különleges védelemre azon fizikai és erkölcsi
veszélyekkel szemben, amelyeknek ki vannak téve.
8.	Anyaság esetén a női foglalkoztatottaknak joguk van különleges védelemre.
9.	Mindenkinek joga van a pályaválasztási tanácsadás megfelelő eszközeihez annak érdekében, hogy
segítségével személyes képességeinek és érdeklődésének megfelelő foglalkozást válasszon.
10.	Mindenkinek joga van a megfelelő szakképzéshez.
11.	Mindenkinek joga van részesülni minden olyan intézkedésből, ami képessé teszi arra, hogy az
elérhető legmagasabb színvonalú egészségnek örvendhessen.
12.	Minden dolgozónak és eltartottjának joga van a társadalombiztosításhoz.
13.	Mindazoknak, akik nem rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal, joguk van a szociális és orvosi
segítséghez.
14.	Mindenkinek joga van ahhoz, hogy részesedjen a jóléti szolgáltatásokból.
15.	A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a függetlenséghez, a társadalmi integrálódáshoz
és a közösség életében való részvételhez.
16.	A családot - mint a társadalom alapvető egységét - teljes körű fejlődésének biztosításához
megilleti a megfelelő szociális, jogi és gazdasági védelemhez való jog.
17.	A gyermekeknek és fiataloknak joguk van a megfelelő szociális, jogi és gazdasági védelemhez.
18.	A Felek bármelyikének állampolgárai egymás területén az ottani állampolgárokkal egyenlő
feltételek mellett folytathatnak bármilyen jövedelemszerző tevékenységet és ezt csak indokolt
gazdasági vagy szociális okokból lehet korlátozni.
19.	Azoknak a migráns dolgozóknak és családjuknak, akik valamely Fél állampolgárai, joguk van a
védelemhez és segítséghez bármelyik másik Fél területén.
20.	A foglalkoztatás és alkalmazás tekintetében minden dolgozónak joga van az egyenlő lehetőségekre
és egyenlő bánásmódra anélkül, hogy a nemek alapján hátrányos megkülönböztetés érné őket.
21.	A dolgozóknak joguk van ahhoz, hogy a vállalkozáson belül tájékoztassák, illetve hallgassák meg
őket.
22.	A dolgozóknak joguk van ahhoz, hogy részt vegyenek a munkafeltételek és a vállalkozáson belül a
munka környezetének megszabásában és javításában.
23.	Minden idős embernek joga van a szociális védelemre.
24.	Minden dolgozónak joga van a védelemre azokban az esetekben, amikor foglalkoztatása
megszűnik.
25.	Minden dolgozónak joga van követelései védelmére abban az esetben, amikor munkáltatója
26
fizetésképtelenné válik.
26.	Minden dolgozónak joga van a méltósághoz munkavégzés közben.
27.	Minden családi kötelezettségekkel rendelkező személynek, aki alkalmazásban áll, vagy szeretne
munkaviszonyt létesíteni, joga van erre anélkül, hogy hátrányos megkülönböztetés tárgya lenne,
mégpedig úgy, hogy a lehetőségekhez mérten ne ütközzön foglalkoztatása a családi kötelezettségeivel.
28.	A vállalatoknál a dolgozók képviselőinek joguk van a védelemre az ellenük irányuló, előítéletes
lépésekkel szemben és megfelelő körülményeket kell biztosítani számukra funkcióik teljesítéséhez.
29.	Minden dolgozónak joga van ahhoz, hogy csoportos létszámcsökkentés esetén tájékoztassák és
konzultáljanak vele.
30.	Mindenkinek joga van a védelemre a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel szemben.
31.	Mindenkinek joga van a lakhatáshoz.
II.	rész
A Felek a III. részben foglaltaknak megfelelően vállalják, hogy a következő cikkelyekben és
bekezdésekben rögzített kötelezettségeket önmagukra nézve érvényesnek ismerik el.
1.	cikk - A munkához való jog
Annak érdekében, hogy a munkához való jogot ténylegesen gyakorolni lehessen, a Felek vállalják az
alábbiakat:
1.	egyik elsődleges céljukként és feladatukként fogadják el a foglalkoztatás lehető legmagasabb és
legstabilabb szintjének elérését és biztosítását, szem előtt tartva a teljes foglalkoztatottság célkitűzését;
2.	hatékonyan védelmezik a dolgozó azon jogát, hogy szabadon választott foglalkozással keresse meg
megélhetését;
3.	minden dolgozó számára ingyenes munkaközvetítő szolgálatot szerveznek és tartanak fenn;
4.	biztosítják, vagy fejlesztik a megfelelő szakmai tanácsadást, képzést és rehabilitációt.
2.	cikk - Az igazságos munkafeltételekhez való jog
Annak érdekében, hogy a Felek biztosítsák az igazságos munkafeltételekhez való jog tényleges
gyakorlását, az alábbiakat vállalják:
1.	ésszerű napi és heti munkaidőt állapítanak meg és a munkahetet fokozatosan olyan mértékben
rövidítik, amennyire azt a termelékenység növekedése és más, azzal összefüggő tényezők megengedik;
2.	fizetett munkaszüneteket biztosítanak;
3.	évente legalább négyheti fizetett szabadságot biztosítanak;
4.	kiküszöbölik a természetéből fakadóan veszélyes vagy egészségtelen foglalkozások kockázatait,
ahol pedig egyelőre még nem lehetséges a kockázatok kiküszöbölése, vagy elégséges csökkentése, ott
vagy a munkaidőt csökkentik, vagy kiegészítő fizetett szabadságot biztosítanak az ilyen foglalkozást
űző dolgozók számára;
27
5.	heti pihenőidőt biztosítanak, amely - amennyire csak lehetséges - egybeesik a hagyományosan,
vagy a szokásoknak megfelelően heti pihenőnek tekintett nappal az érintett országban vagy régióban;
6.	biztosítják, hogy a dolgozókat a lehető leghamarabb, de alkalmazásuk kezdetétől számított
legfeljebb két hónap múlva írásban tájékoztatják a szerződés vagy a foglalkoztatási viszony lényeges
vonatkozásairól;
7.	biztosítják, hogy az éjszakai munkát végző dolgozók élvezzék mindazon előnyöket, amelyekről a
munka sajátos természetét számba vevő intézkedések rendelkeznek.
3.	cikk - A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog
Annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog
tényleges gyakorlását, a Felek vállalják, hogy a munkáltatói és munkavállalói szervezetekkel
konzultálva
1.	a munkabiztonságról, a munkaegészségügyről és a munkakörnyezetről összefüggő országos
politikát alakítanak ki, hajtanak végre, és azt időszakosan felülvizsgálják. E politika elsődleges célja
az, hogy javítsa a foglalkoztatás biztonságát és az egészséget, megelőzze a baleseteket és a halált
okozó sérüléseket, amelyek összefüggenek a munkafolyamattal, vagy abban fordulnak elő, különösen
úgy, hogy minimálisra csökkentik a munka környezetében gyökerező kockázati tényezőket;
2.	biztonsági és egészségügyi előírásokat bocsátanak ki;
3.	ellenőrzéssel érvényesítik ezen előírások betartását;
4.	előmozdítják a minden dolgozót érintő munka-egészségügyi szolgálat folyamatos fejlődését
elsősorban a megelőzés és a tanácsadás segítségével.
4.	cikk - A méltányos díjazáshoz való jog
A méltányos díjazáshoz való jog tényleges gyakorlásának biztosítása érdekében a Felek vállalják,
hogy
1.	elismerik a dolgozók jogát olyan díjazáshoz, amely nekik és családjuknak tisztes életszínvonalat
biztosít;
2.	elismerik a dolgozók jogát a megnövelt díjazáshoz túlmunka esetén, ez alól csak meghatározott
esetek lehetnek kivételek;
3.	elismerik valamennyi férfi és nő jogát az egyenlő bérezéshez egyforma értékű munka végzése
esetén;
4.	elismerik valamennyi dolgozó jogát ahhoz, hogy a foglalkoztatásuk beszüntetése esetén erről
ésszerű időn belül kapjanak előzetes értesítést;
5.	a bérekből csak abban az esetben engednek levonni, és csak a nemzeti törvények vagy előírások
által meghatározott mértékben, ha azokat rögzített kollektív megállapodások vagy döntőbírósági
ítéletek írják elő.
Ezen jogok gyakorlását szabadon aláírt kollektív szerződések, törvényes bérmegállapító mechanizmus
vagy az országos viszonyoknak megfelelő egyéb eszközök révén kell elérni.
5. cikk - Szervezkedési jog
28
Annak érdekében, hogy biztosítsák vagy elősegítsék a dolgozók és munkáltatók számára helyi,
országos vagy nemzetközi szervezetek létrehozását gazdasági és szociális érdekeik védelmére,
valamint hogy csatlakozhassanak ilyen szervezetekhez, a Felek vállalják, hogy nem lesz olyan nemzeti
törvény, ami korlátozza, vagy végrehajtása esetén korlátozhatja ezt a szabadságot. Annak mértékét,
hogy a jelen cikk biztosítékai mennyiben vonatkoznak a rendőrségre is, nemzeti törvények vagy
rendeletek határozzák meg. Hasonlóképpen a nemzeti törvények és előírások határozzák meg azt,
hogy ezek a garanciák milyen mértékben érvényesek a fegyveres erők tagjaira.
6.	cikk - A kollektív alkuhoz való jog
A kollektív alkuhoz való jog hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében a Felek vállalják, hogy
1.	elősegítik a dolgozók és munkáltatók közös konzultációit;
2.	ahol szükséges és célszerű, ott támogatják a munkáltatók vagy munkáltatói szervezetek és dolgozói
szervezetek önkéntes tárgyalási mechanizmusát annak érdekében, hogy kollektív egyezményekkel
szabályozzák a foglalkoztatás előírásait és feltételeit;
3.	előmozdítják a munkaügyi viták rendezéséhez szükséges megfelelő békéltető és önkéntes
döntéshozatali mechanizmus megteremtését;
és elismerik
4.	a dolgozók és munkáltatók jogát a kollektív cselekvéshez érdekütközések esetén, beleértve a
sztrájkjogot, amely a korábban elfogadott kollektív egyezményekből fakadó kötelezettségek
függvénye.
7.	cikk - A gyermekek és fiatalok védelemhez való joga
Annak érdekében, hogy biztosítsák a gyermekek és fiatalok védelemhez való jogának hatékony
érvényesítését, a Felek vállalják, hogy
1.	a munkavállalás legalacsonyabb életkori határát 15 évben állapítják meg, kivéve azokat a
gyerekeket, akiket jogszabályban meghatározott könnyű munkánál foglalkoztatnak anélkül, hogy az
károsítaná az egészségüket, erkölcseiket és iskoláztatásukat;
2.	a munkavállalás legalacsonyabb életkori határát 18 évben állapítják meg olyan foglalkozások
esetében, amelyeket veszélyesnek vagy egészségtelennek nyilvánítottak;
3.	biztosítják, hogy a még tankötelezettség alatt álló személyeket nem lehet úgy foglalkoztatni, hogy
az megfossza őket iskoláztatásuk teljes körű előnyeitől;
4.	biztosítják, hogy a 18 év alattiak munkaidejét fejlődésüknek megfelelően korlátozzák, különös
tekintettel a szakképzés iránti szükségletükre;
5.	elismerik a fiatal munkavállalók és szakmunkástanulók jogát a méltányos díjazásra vagy más
megfelelő juttatásokra;
6.	biztosítják, hogy a fiataloknak a munkáltató hozzájárulásával rendes munkaidőben történő
szakképzését a napi munkaidő részének kell tekintetni;
7.	biztosítják, hogy a 18 év alatti foglalkoztatottakat legalább évi négy hét fizetett szabadság illesse
meg;
8.	biztosítják, hogy a 18 év alattiakat nem foglalkoztatják éjszakai munkán, ez alól kivételt képeznek
29
bizonyos foglalkozások, amelyeket nemzeti törvények vagy szabályok határoznak meg;
9.	biztosítják, hogy a 18 év alattiak, akiket a nemzeti törvények vagy szabályok által előírt
foglalkozásokban alkalmaznak, rendszeres orvosi ellenőrzés alatt álljanak;
10.	különleges védelmet biztosítanak azon fizikai és erkölcsi veszélyekkel szemben, amelyeknek
gyermekek és fiatalok vannak kitéve, különösen pedig azon veszélyekkel szemben, amelyek közvetve
vagy közvetlenül a munkájukból fakadnak.
8.	cikk - A dolgozó nők védelemhez való joga anyaság esetén
Annak érdekében, hogy a dolgozó nők hatékonyan gyakorolhassák a védelemre való jogot anyaság
esetén, a Felek vállalják, hogy
1.	akár fizetett szabadságot biztosítanak, vagy megfelelő társadalombiztosítási juttatásokat, vagy
állami alapokból nyújtott juttatásokat a dolgozó nőknek, hogy szabadságot vehessenek ki a
gyermekszülés előtt és után összesen legalább 14 hétig;
2.	törvénytelennek tekintik, ha a terhesség bejelentésétől a szülési szabadság végéig terjedő
időszakban a munkáltató elbocsát egy nőt, vagy az elbocsátást olyan időszakban jelenti be, hogy a
felmondási idő még azon időszakon belül telne le;
3.	biztosítják, hogy a kisgyerekeiket gondozó anyákat erre a célra megfelelő munkaidő-kedvezmény
illesse meg;
4.	szabályozzák a terhes anyák, a közelmúltban szült és kisdedeiket gondozó anyák foglalkoztatását
éjszakai munkán;
5.	megtiltják terhes anyák, a közelmúltban szült és kisdedeiket gondozó anyák foglalkoztatását föld
alatti bányászatban és minden más olyan munkában, amely számukra nem megfelelő, mert veszélyes,
egészségtelen, vagy nagy erőfeszítést igényel, és megfelelő intézkedéseket tesznek ezen nők
munkaügyi jogainak védelme érdekében.
9.	cikk - A pályaválasztási tanácsadáshoz való jog
A pályaválasztási tanácsadáshoz való jog hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében a Felek
vállalják, hogy a szükségleteknek megfelelően elősegítik egy olyan szolgálat működését, amely
mindenkinek segítséget nyújt, beleértve a fogyatékossággal élő személyeket is, a pályaválasztással
kapcsolatos problémák megoldásához, különös tekintettel az egyéni tulajdonságokra és azoknak a
foglalkoztatási lehetőségekhez való viszonyára: ez a segítségnyújtás legyen ingyenes a fiatalok, köztük
az iskolás gyermekek és a felnőttek számára egyaránt.
10.	cikk - A szakképzéshez való jog
A szakképzéshez való jog hatékony gyakorlása érdekében a Felek vállalják, hogy:
1.	biztosítják, vagy ha szükséges, a munkáltatói és dolgozói szervezetekkel konzultálva elősegítik
minden ember műszaki és szakképzését, beleértve a fogyatékossággal élő személyekét is, és
megteremtik a lehetőségét a felsőfokú műszaki és egyetemi tanulmányok folytatásának, ami kizárólag
az egyéni képességektől függ;
2.	biztosítják, vagy előmozdítják a szakmunkástanuló-rendszert és a fiatal fiúk és lányok képzésének
más rendszeres formáit a különböző foglalkozások terén;
3.	biztosítják, vagy szükség szerint elősegítik:
30
a)	a felnőtt dolgozók megfelelő és könnyen hozzáférhető képzési lehetőségeit;
b)	a felnőtt dolgozók átképzésének különleges lehetőségeit, amelyekre a műszaki fejlődés vagy a
foglalkoztatás új irányzatai miatt van szükség;
4.	biztosítják, vagy szükség szerint elősegítik a hosszú távon munkanélküliek átképzését és
reintegrálását szolgáló különleges intézkedéseket;
5.	bátorítják a megfelelő intézkedésekkel megteremtett alábbi lehetőségek teljes kihasználását:
a)	csökkentik vagy eltörlik a tandíjakat vagy költségeket;
b)	a megfelelő esetekben pénzügyi segítséget nyújtanak;
c)	a munkáltató kérésére foglalkoztatás közben a dolgozó által kiegészítő képzésre fordított időt a
munkaidő részének tekintik;
d)	a munkáltatói és dolgozói szervezetekkel folytatott konzultációk alapján megfelelő ellenőrzéssel
biztosítják a fiatal dolgozók szakmunkásképzésének és egyéb képzési formáinak hatékonyságát és
általában a fiatal dolgozók védelmét.
11.	cikk - Az egészség védelméhez való jog
Az egészség védelméhez való jog hatékony érvényesítésének biztosítása érdekében a Felek vállalják,
hogy közvetlenül vagy állami, illetve magán szervezetekkel együttműködve megteszik a megfelelő
intézkedéseket, amelyek egyebek között a következő célokat szolgálják:
1.	amennyire csak lehetséges, felszámolják a rossz egészségi állapot okait;
2.	tanácsadási és oktatási lehetőségeket hoznak létre az egészség javítása, valamint az egészségügy
területén az egyéni felelősség előmozdítása érdekében;
3.	amennyire csak lehetséges, megelőzik a járványos, fertőző és egyéb betegségeket, valamint
baleseteket.
12.	cikk - A társadalombiztosításhoz való jog
A társadalombiztosításhoz való jog hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében a Felek vállalják,
hogy:
1.	megteremtik, vagy fenntartják a társadalombiztosítás rendszerét;
2.	a társadalombiztosítás rendszerét kielégítő szinten tartják fenn, amely legalábbis egyenlő ahhoz, ami
szükséges az Európai Szociális Biztonsági Kódex ratifikálásához;
3.	erőfeszítéseket tesznek a társadalombiztosítási rendszer fokozatosan magasabb szintre történő
emelése érdekében;
4.	lépéseket tesznek megfelelő két- és többoldalú egyezmények kötésével vagy más módon az
egyezményekben lefektetett feltételektől függően annak érdekében, hogy biztosítsák
a)	saját állampolgáraik és a többi Fél állampolgárai közötti egyenlő bánásmódot a
társadalombiztosítási jogok tekintetében, beleértve a társadalombiztosítási törvényalkotásból fakadó
juttatások fenntartását, tekintet nélkül arra, hogy a védett személyek hogyan mozognak a Felek
területei között;
31
b)	hogy olyan eszközökkel adják meg, tartják fenn és állítják helyre a társadalombiztosításhoz való
jogot, mint amilyen az egyes Felek joghatósága alatt megszerzett biztosítási jogviszonyok vagy
munkaviszonyban töltött időszakok összeszámítása.
13.	cikk - A szociális és egészségügyi segítségre való jog
A szociális és egészségügyi segítségre való jog hatékony érvényesítése céljából a Felek vállalják,
hogy:
1.	biztosítják a megfelelő támogatást minden olyan személy számára, aki nem rendelkezik megfelelő
erőforrásokkal és aki nem képes ilyen erőforrásokat saját erőből vagy más forrásokból, így valamilyen
társadalombiztosítási program keretében sem biztosítani, vagyis betegség esetén az állapota által
megkívánt ellátást megkapja;
2.	biztosítják, hogy az ilyen segítségben részesülő személyeknek éppen emiatt ne kelljen elszenvedni
politikai vagy szociális jogaik csorbulását;
3.	biztosítják, hogy mindenki kapja meg a megfelelő állami vagy magán szolgáltatásokat, nevezetesen
a tanácsadást és a személyes segítséget, amire szüksége lehet a saját vagy a családja nélkülözésének
megelőzéséhez, megszüntetéséhez vagy enyhítéséhez;
4.	a jelen cikk 1., 2. és 3. bekezdéseiben említett rendelkezéseket egyenlően kell alkalmazni a Felek
területén valamelyik másik Fél törvényesen tartózkodó állampolgáraival szemben, összhangban az
1993. december 11-én Párizsban aláírt Szociális és Orvosi Ellátás Európai Konvenciójában vállalt
kötelezettségekkel.
14.	cikk - A szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülés joga
Annak érdekében, hogy a Felek biztosítsák a szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülés jogának
hatékony gyakorlását, vállalják, hogy:
1.	elősegítik, vagy biztosítanak olyan szolgáltatásokat, amelyek a szociális munka módszereinek
alkalmazásával hozzájárulnak a közösség egyéneinek és csoportjainak jólétéhez és fejlődéséhez,
valamint ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a társadalmi környezethez;
2.	elősegítik egyének és önkéntes, valamint más szervezetek részvételét az ilyen szolgálatok
létesítésében és fenntartásában.
15.	cikk - A fogyatékossággal élő személyek joga a függetlenséghez, a társadalmi
beilleszkedéshez és a közösség életében való részvételhez
Annak érdekében, hogy a Felek biztosítsák a fogyatékossággal élő személyeknek, tekintet nélkül a
korukra és fogyatékosságuk eredetére, illetve természetére, hogy hatékonyan gyakorolhassák a
függetlenséghez, a társadalmi integrálódáshoz való jogot és azt, hogy részt vehessenek a közösség
életében, vállalják különösen, hogy:
1.	megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékossággal élő személyek ahol csak lehetséges,
az általános programok keretén belül kapják meg a pályaválasztási tanácsadást, oktatást és szakmai
képzést, és ahol ez nem lehetséges, biztosítják ezt speciális magán vagy állami testületek révén;
2.	minden olyan intézkedéssel előmozdítják foglalkoztatásukat, amelyek arra bátorítják a
munkáltatókat, hogy a mindennapos munkakörnyezetben alkalmazzanak és tartsanak meg
fogyatékossággal élő személyeket és igazítsák a munkavégzési feltételeket szükségleteikhez, vagy
pedig, ahol ez a fogyatékosság miatt nem lehetséges, rendezzenek be, vagy hozzanak létre a
fogyatékosság szintjének megfelelő védett foglalkoztatást. Bizonyos esetekben ezek az intézkedések
32
speciális elhelyezést és segítő szolgáltatásokat tehetnek szükségessé;
3.	különösen előmozdítják teljes társadalmi integrálódásukat és a közösség életében való részvételüket
olyan intézkedések segítségével, beleértve a technikai segédeszközöket is, amelyek célja leküzdeni a
kommunikációs és mozgási akadályokat és lehetővé tenni a közlekedéshez, lakáshoz, kulturális
tevékenységhez és szabadidőhöz való hozzájutást.
16.	cikk - A család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemhez
Annak érdekében, hogy biztosítsák a család mint a társadalom alapegységének teljes fejlődéséhez
szükséges feltételeket, a Felek vállalják, hogy olyan eszközökkel mozdítják elő a család gazdasági,
jogi és szociális védelmét, mint amilyenek a szociális és családi juttatások, adózási megoldások,
családi lakásjuttatás, az új házasok támogatása és egyéb megfelelő eszközök.
17.	cikk - A gyermekek és fiatalok szociális, jogi és gazdasági védelemhez való joga
Annak érdekében, hogy biztosítsák a gyermekek és fiatalok jogának hatékony gyakorlását, hogy olyan
környezetben növekedjenek fel, amely elősegíti személyiségük, valamint fizikai és szellemi
kapacitásuk teljes kifejlődését, a Felek vállalják, hogy akár közvetlenül, akár állami és magán
szervezetekkel együttműködve megteszik az összes megfelelő és szükséges intézkedést, melynek
célja:
1.	a) biztosítani, hogy a gyermekek és fiatalok, figyelembe véve szüleik jogait és kötelességeit,
megkapják a gondozást, segítséget, iskoláztatást és képzést, amelyre szükségük van, különösen pedig
gondoskodnak olyan intézmények és szolgáltatások létesítéséről és fenntartásáról, amelyek
elégségesek és megfelelnek ennek a célnak;
b)	védelmezni a gyermekeket és a fiatalokat az elhanyagolással, erőszakkal vagy kizsákmányolással
szemben;
c)	az állami védelem és különleges segély nyújtása azon gyermekeknek és fiataloknak, akik
ideiglenesen vagy véglegesen nélkülözik családjuk támogatását;
2.	biztosítani a gyermekek és fiatalok ingyenes elemi és középfokú iskoláztatását, valamint azt, hogy
rendszeresen járjanak iskolába.
18.	cikk - Jövedelemszerző tevékenység folytatásának joga más Felek területén
Annak érdekében, hogy biztosítsák a jövedelemszerző tevékenység folytatásának jogát bármely másik
Fél területén, a Felek vállalják, hogy:
1.	liberális szellemben alkalmazzák a meglévő rendelkezéseket;
2.	egyszerűsítik a létező formalitásokat és csökkentik, vagy eltörlik a bírósági illetékeket és más
költségeket, amelyeket külföldi dolgozóknak vagy munkaadóiknak kell fizetniük;
3.	egyénileg vagy kollektíven liberalizálják a külföldi dolgozók alkalmazását szabályozó előírásokat;
és elismerik:
4.	állampolgáraik jogát arra, hogy elhagyják az országot és másik Felek területén folytassanak
jövedelemszerző tevékenységet.
19.	cikk - Migráns dolgozók és családjuk joga a védelemre és segítségre
33
Annak érdekében, hogy biztosítsák a migráns dolgozók és családjuk védelemhez és támogatáshoz való
jogának hatékony gyakorlását bármelyik Fél területén, a Felek vállalják, hogy:
1.	fenntartják, vagy meggyőződnek arról, hogy megfelelő és szabad szolgáltatásokat tartanak fenn az
ilyen dolgozók támogatása céljából, különösen ahol pontos információt kaphatnak és megtesznek
minden szükséges lépést a nemzeti törvények és szabályok keretein belül a kivándorlással és
bevándorlással kapcsolatos félrevezető propagandával szemben;
2.	saját illetékességi körükben megfelelő intézkedéseket fogadnak el annak érdekében, hogy
megkönnyítsék az ilyen dolgozók és családjuk távozását, utazását és fogadását és saját illetékességi
körükben gondoskodnak az utazás során a megfelelő egészségügyi és orvosi ellátásról, valamint a jó
higiénés feltételekről;
3.	megfelelően előmozdítják a kivándorlás és a bevándorlás országainak állami és magán szociális
szolgálatai közötti együttműködést;
4.	biztosítják, hogy a területükön törvényesen tartózkodó ilyen dolgozók a következő ügyekben a saját
állampolgáraiknál kedvezőtlenebb bánásmódban nem részesülnek, amennyiben ezek az ügyek
törvények vagy előírások szerint a hatóságok ellenőrzése alá tartoznak:
a)	bérezés és más foglalkoztatási és munkavégzési feltételek;
b)	szakszervezeti tagság és a kollektív alku előnyeinek élvezete;
c)	szállás;
5.	területükön ezen dolgozók számára törvényesen olyan bánásmódot biztosítanak, amely nem
hátrányosabb a saját állampolgáraikénál a munkaviszonyban álló személyek által fizetendő
foglalkoztatási adók, illetékek és hozzájárulások tekintetében;
6.	amennyire csak lehetséges, megkönnyítik azon külföldi dolgozó családjának egyesítését, akinek
megengedték, hogy az adott Fél területén letelepedjen;
7.	a területükön törvényesen tartózkodó ilyen dolgozó számára biztosítják a jelen cikkben foglalt
ügyekben a saját állampolgáraikénál nem hátrányosabb helyzetet jogi eljárások esetén;
8.	biztosítják, hogy a területükön törvényesen lakó külföldi dolgozókat nem utasítják ki, amennyiben
azok nem fenyegetik a nemzetbiztonságot, vagy nem sértik a közérdeket vagy közerkölcsöt;
9.	a törvényes kereteken belül megengedik, hogy ezek a dolgozók jövedelmük és megtakarításaik
tetszés szerinti részét hazautalják;
10.	védelmet és támogatást nyújtanak ezen cikk keretén belül az önfoglalkoztató bevándorlóknak a
vonatkozó intézkedések keretein belül;
11.	elősegítik és megkönnyítik a fogadó állam nemzeti nyelvének tanítását, illetve ha több ilyen van,
akkor az egyik nyelv oktatását a bevándorló dolgozóknak és családtagjaiknak;
12.	a célszerűség keretein belül elősegítik és megkönnyítik a bevándorló dolgozó gyermekei számára a
szülő anyanyelvének tanítását.
20.	cikk - A nemen alapuló megkülönböztetés nélküli esélyegyenlőségre és egyenlő elbánásra
való jog a munkavállalást és a hivatást illetően
34
Annak érdekében, hogy biztosítsák az egyenlő lehetőségekhez és egyenlő bánásmódhoz való jog
hatékony gyakorlását a nemek alapján történő hátrányos megkülönböztetés nélkül, a Felek vállalják,
hogy elismerik ezt a jogot és alkalmazásának elősegítése érdekében megfelelő intézkedéseket hoznak
a következő területeken:
a)	a foglalkoztatáshoz való hozzájutás, védelem az elbocsátással szemben és foglalkozási reintegráció;
b)	pályaválasztási tanácsadás, képzés, átképzés és rehabilitáció;
c)	a foglalkoztatás feltételei, munkafeltételek, beleértve a javadalmazást;
d)	az életpálya fejlődése, beleértve az előléptetést.
21.	cikk - Az információhoz és konzultációhoz való jog
Annak érdekében, hogy biztosítsák a dolgozó cégen belüli információhoz és konzultációhoz való
jogának hatékony gyakorlását, a Felek vállalják, hogy olyan intézkedéseket fogadnak el, vagy
támogatnak, amelyek lehetővé teszik a dolgozóknak vagy képviselőiknek a nemzeti törvényekkel és
gyakorlattal összhangban:
a)	hogy rendszeresen, vagy a megfelelő időben átfogó tájékoztatást kapjanak az őket alkalmazó
vállalkozás gazdasági és pénzügyi helyzetéről, szem előtt tartva, hogy bizonyos információk kiadását,
amelyek hátrányosak lehetnek a vállalkozás számára, hivatkozással azok bizalmas jellegére, meg lehet
tagadni; és
b)	kellő időben konzultálni kell velük az olyan tervezett döntésekről, amelyek számottevően érintik a
dolgozók érdekeit, különösen pedig azon döntésekről, amelyek fontos hatással lehetnek a vállalkozás
foglalkoztatási helyzetére.
22.	cikk - A munkafeltételek és a vállalkozáson belül a munka környezetének megszabásában és
javításában való részvétel joga
Annak érdekében, hogy biztosítsák a dolgozók azon jogának hatékony érvényesítését, hogy részt
vegyenek a munkafeltételek és a vállalkozáson belül a munka környezetének megszabásában és
javításában, a Felek vállalják, hogy olyan intézkedéseket fogadnak el, illetve bátorítanak, amelyek
lehetővé teszik a dolgozóknak vagy képviselőiknek, hogy a nemzeti törvényekkel és gyakorlattal
összhangban hozzájáruljanak:
a)	a munkafeltételek, a munkaszervezet és a munka környezetének meghatározásához és javításához;
b)	az egészség és a biztonság védelméhez a vállalkozáson belül;
c)	a szociális és szocio-kulturális szolgáltatások és létesítmények szervezéséhez a vállalkozáson belül;
d)	az előírások megtartásának ellenőrzéséhez ezekben a kérdésekben.
23.	cikk - Az idősek joga a szociális védelemre
Annak érdekében, hogy az idősek hatékonyan gyakorolhassák jogukat a szociális védelemre, a Felek
vállalják, hogy megfelelő intézkedéseket fogadnak el, vagy ösztönöznek akár közvetlenül, akár
együttműködve állami vagy magán szervezetekkel, különösen, hogy:
-	az alábbi eszközökkel tegyék képessé az időseket arra, hogy a lehető leghosszabb ideig a társadalom
teljes értékű tagjai maradjanak:
35
a)	megfelelő erőforrások segítségével, amelyek lehetővé teszik, hogy tisztes életük legyen és aktív
szerepet játsszanak a köz-, a társadalmi és a kulturális életben;
b)	tájékoztatás az idősek rendelkezésére álló szolgáltatásokról és létesítményekről, valamint
használatuk lehetőségeiről;
-	képessé tegyék az időseket arra, hogy szabadon megválasszák az életformájukat és megszokott
környezetükben független életet éljenek ameddig csak kívánják és képesek rá az alábbiak révén:
a)	a szükségleteiknek és egészségi állapotuknak megfelelő lakáskörülmények biztosítása, vagy
megfelelő segítség nyújtása, hogy lakáskörülményeiket ezekhez igazítsák;
b)	egészségügyi ellátás és az állapotuk által megkívánt szolgáltatások;
-	az intézményekben élő idősek számára garantálják a megfelelő támogatást, miközben tiszteletben
tartják a magánszférájukat, valamint részvételüket az intézményen belüli életkörülményeket érintő
döntésekben.
24.	cikk - A védelemhez való jog azokban az esetekben, amikor megszűnik a foglalkoztatás
Annak érdekében, hogy biztosítsák a dolgozók védelemhez való jogának hatékony gyakorlását a
foglalkoztatás megszűnése esetén, a Felek vállalják, hogy elismerik:
a)	a dolgozók jogát ahhoz, hogy munkaviszonyukat ne lehessen megszüntetni tényleges ok nélkül,
amely összefügg képességükkel, magatartásukkal, vagy a vállalkozás, létesítmény vagy szolgálat
működési szükségleteivel;
b)	azon dolgozók jogát a kártérítésre vagy megfelelő segítségre, akiknek a munkaviszonyát tényleges
ok nélkül szüntették meg.
Ennek érdekében a Felek biztosítják, hogy annak a dolgozónak, aki szerint munkaviszonyát tényleges
ok nélkül szüntették meg, joga van pártatlan testülethez fellebbezni.
25.	cikk - A dolgozók joga követeléseik védelmére abban az esetben, amikor munkáltatójuk
fizetésképtelenné válik
Annak érdekében, hogy biztosítsák a dolgozók jogának hatékony gyakorlását követeléseik
védelmében abban az esetben, amikor munkáltatójuk fizetésképtelenné válik, a Felek vállalják, hogy a
foglalkoztatási vagy munkaviszonyt létesítő szerződésekből keletkező követeléseket egy garanciális
intézmény vagy a védelem valamilyen más hatékony formája segítségével biztosítják.
26.	cikk - Az emberi méltósághoz való jog munkavégzés közben
Annak érdekében, hogy biztosítsák valamennyi dolgozó méltósághoz való jogának hatékony
gyakorlását munkavégzés közben, a Felek a munkáltatói és dolgozói szervezetekkel konzultálva
vállalják, hogy:
1.	előmozdítják a szexuális zaklatás tudatosítását, az arra vonatkozó tájékoztatást, illetve megelőzését
munkahelyen, illetve a munkával kapcsolatban, és megtesznek minden megfelelő lépést annak
érdekében, hogy a dolgozókat az ilyen magatartással szemben megvédjék;
2.	előmozdítják a munkahelyeken vagy a munkával kapcsolatban az egyes dolgozók ellen irányuló és
visszatérő elítélhető, vagy egyértelműen negatív és sértő cselekedetek tudatosítását, az azokra
vonatkozó tájékoztatást és az ilyen cselekedetek megelőzését, és megtesznek minden megfelelő lépést
36
annak érdekében, hogy a dolgozókat az ilyen magatartással szemben megvédjék.
27.	cikk - A családi kötelezettségekkel rendelkező dolgozók joga az egyenlő esélyekre és
egyenlő bánásmódra
A családi kötelezettségekkel rendelkező férfi- és nődolgozóknak az egyéb dolgozókkal szemben
érvényesítendő esélyegyenlőséghez és egyenlő bánásmódhoz való jogának biztosítása érdekében a
Felek vállalják, hogy:
1.	megfelelő intézkedéseket tesznek:
a)	hogy lehetővé tegyék a családi kötelezettségekkel rendelkező dolgozók számára a munkavállalást és
munkájuk megtartását, valamint a munkába való visszatérést az ezen kötelezettségek miatt történt
távolmaradás után, beleértve a pályaválasztási tanácsadás és képzés területén tett intézkedéseket is;
b)	hogy figyelembe vegyék szükségleteiket a foglalkoztatási feltételek és a társadalombiztosítás terén;
c)	hogy fejlesszék, vagy támogassák az állami vagy magán szolgáltatásokat, különösen a gyermekek
napközbeni és egyéb ellátása terén;
2.	megteremtik annak a lehetőségét, hogy a szülési szabadság után bármelyik szülő igénybe vehesse a
szülői szabadságot a gyermek gondozása céljából, amely szabadság időtartamát és feltételeit az ország
törvényeinek, a kollektív szerződéseknek vagy a gyakorlatnak kell meghatároznia;
3.	biztosítják, hogy a családi kötelezettségek önmagukban ne jelenthessenek elfogadható okot a
munkaviszony megszüntetésére.
28.	cikk - A dolgozók képviselőinek joga a védelemre és számukra a megfelelő körülmények
biztosítása
Annak érdekében, hogy a dolgozói képviselők hatékonyan gyakorolhassák jogukat és így
funkciójukat, a Felek vállalják, hogy biztosítják a vállalkozásnál:
a)	hogy tényleges védelmet élvezzenek az ellenük irányuló előítéletes cselekedetekkel szemben,
beleértve az elbocsátást a vállalkozáson belüli státusuk vagy a dolgozói képviselőkként kifejtett ottani
tevékenységük miatt;
b)	hogy olyan körülményeket biztosítanak nekik, amelyek megfelelően képessé teszik őket funkcióik
azonnali és hatékony gyakorlására, figyelembe véve az adott ország szakszervezeti rendszerét,
valamint az érintett vállalkozás szükségleteit, méreteit és lehetőségeit.
29.	cikk - Az információhoz és konzultációhoz való jog csoportos létszámcsökkentés esetén
Annak érdekében, hogy biztosítsák a dolgozók azon jogának hatékony gyakorlását, amelynek alapján
tájékoztatni kell őket, illetve konzultálni kell velük a csoportos létszámcsökkentés esetén, a Felek
vállalják, hogy a munkáltatók kellő időben, a csoportos létszámcsökkentés megkezdése előtt
tájékoztatni fogják, illetve konzultálni fognak a dolgozók képviselőivel azokról a lehetőségekről,
amelyekkel ezek az eljárások elkerülhetők, vagy előfordulásuk korlátozható, illetve következményük
enyhíthető, például azáltal, hogy szociális intézkedésekkel kísérik, amelyek célja főképpen az, hogy
segítséget nyújtsanak az érintett dolgozók átcsoportosításának vagy átképzésének idejére.
30.	cikk - A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni védelemhez való jog
37
Annak érdekében, hogy biztosítsák a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni védelemhez való
jog hatékony gyakorlását, a Felek vállalják, hogy:
a)	átfogó és összehangolt megközelítés keretében intézkedéseket tesznek, amelyek segítségével
előmozdítják a társadalmilag kirekesztett, vagy ennek a veszélyében, vagy szegénységben élők és
családjaik hatékony hozzáférését különösen a foglalkoztatáshoz, lakáshoz, képzéshez, oktatáshoz,
kultúrához, valamint a szociális és orvosi segítséghez;
b)	ezeket az intézkedéseket áttekintik, hogy ha szükséges, módosítják őket.
31.	cikk - A lakhatáshoz való jog
Annak érdekében, hogy biztosítsák a lakhatáshoz való jog hatékony érvényesítését, a Felek vállalják
olyan intézkedések meghozatalát, amelyek célja:
1.	elősegíteni a megfelelő színvonalú lakáshoz való hozzájutást;
2.	megelőzni és csökkenteni a hajléktalanságot, úgy, hogy annak fokozatos felszámolását tartják szem
előtt;
3.	a lakások árának elérhetővé tétele azok számára, akik nem rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal.
III.	rész
A.	cikk - Kötelezettségvállalások
1.	Az alábbi B. cikk rendelkezéseitől függően a Felek mindegyike vállalja, hogy:
a)	a jelen Karta I. részét azon célok kinyilatkoztatásának tekinti, amelyek megvalósítására minden arra
alkalmas eszközzel törekedni fog, ahogy a hivatkozott rész bevezető bekezdésében kijelentette;
b)	a jelen Karta II. részének következő kilenc cikke közül legalább hatot magára nézve kötelezőnek
ismer el: 1., 5., 6., 7., 12., 13., 16., 19. és 20. cikkek;
c)	önmagára nézve kötelezőnek ismer el még további cikkeket, vagy a Karta II. részének számozott
bekezdéseit, amelyeket kiválaszt, amennyiben az önmagára nézve kötelezőnek elismert cikkek és
számozott bekezdések száma összesen tizenhat cikknél vagy hatvanhárom számozott bekezdésnél nem
kevesebb.
2.	A jelen cikk 1. bekezdése b)-c) albekezdéseinek megfelelően kiválasztott cikkekről és
bekezdésekről az Európa Tanács Főtitkárát akkor kell tájékoztatni, amikor a megerősítés, elfogadás
vagy jóváhagyás okmányát letétbe helyezik.
3.	Egy későbbi időpontban bármely Fél a Főtitkárnak címzett jegyzékben nyilatkozhat, hogy önmagára
nézve kötelezőnek ismeri el a Karta II. része bármely cikkét vagy számozott bekezdését, amelyet
korábban a jelen cikk 1. bekezdése alapján még nem fogadott el. Az ilyen, későbbiekben közölt
vállalásokat a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás szerves részének kell tekinteni és ugyanolyan
hatállyal lép életbe az írásbeli jelzés dátumát követő egy hónap elmúltával következő hónap első
napjától.
4.	Minden Fél köteles a nemzeti körülményeknek megfelelő munkaügyi felügyeleti rendszert
fenntartani.
38
B.	cikk - Kapcsolat az Európai Szociális Kartával és az 1988-as Kiegészítő Jegyzőkönyvvel
1.	Az Európai Szociális Karta Szerződő Felei, vagy az 1988. május 5-ei Kiegészítő Jegyzőkönyv
aláírói nem erősíthetik meg, fogadhatják el vagy hagyhatják jóvá ezt a Kartát anélkül, hogy
önmagukra nézve legalább az Európai Szociális Karta megfelelő pontjaival azonos rendelkezéseket, és
értelemszerűen a hozzá fűzött Kiegészítő Jegyzőkönyv vonatkozó részeit kötelezőnek ne ismernék el.
2.	A jelen Karta bármelyik rendelkezésében foglalt kötelezettség elfogadása az adott kötelezettség
hatálybalépésének időpontjától fogva az érintett Fél számára azt jelenti, hogy az Európai Szociális
Karta megfelelő rendelkezése, és ahol értelemszerű, az 1988-as Kiegészítő Jegyzőkönyv a
továbbiakban nem vonatkozik az érintett Félre, amennyiben addig a szóban forgó Félre az első vagy
mindkét említett dokumentum kötelező volt.
IV.	rész
C.	cikk - A jelen Kartában vállalt kötelezettségek teljesítésének ellenőrzése
A jelen Kartában foglalt jogi kötelezettségek végrehajtása ugyanolyan ellenőrzés alá esik, mint az
Európai Szociális Karta.
D.	cikk - Kollektív panaszok
1.	Az Európai Szociális Karta Kiegészítő Jegyzőkönyvének azon rendelkezései, amelyek megteremtik
a kollektív panaszok rendszerét, érvényesek a jelen Kartában vállaltakra azon államok esetében,
amelyek az említett Jegyzőkönyvet ratifikálták.
2.	Bármelyik állam, amelyet nem köt az Európai Szociális Karta Kiegészítő Jegyzőkönyvének a
kollektív panaszok rendszerét megteremtő előírása, az Európa Tanács Főtitkárához címzett jegyzékben
nyilatkozhat, amikor a jelen Kartát megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó dokumentumot letétbe
helyezi, vagy azt követően bármikor, hogy elfogadja a jelen Karta szerinti kötelezettségvállalásának
ellenőrzését az említett Jegyzőkönyvben meghatározott eljárás szerint.
V.	rész
E.	cikk - Mentesség a diszkriminációtól
A jelen Kartában ismertetett jogok élvezetét a faj, bőrszín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más
vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, egészség, nemzeti kisebbséghez fűződő kapcsolat,
születés vagy egyéb státus alapján lehetséges hátrányos megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.
F.	cikk - Ideiglenes eltérések háború vagy rendkívüli helyzet esetén
1.	Háború, vagy egyéb rendkívüli helyzet esetén, amely a nemzet létét fenyegeti, bármely Fél a jelen
Kartából eredő kötelezettségeitől eltérő intézkedéseket tehet, a helyzet által feltétlenül megkövetelt
métékben, amennyiben ezek az intézkedések nem ellenkeznek a nemzetközi jogilag vállalt egyéb
kötelezettségeivel.
2.	Minden olyan Fél, amely élt ezen ideiglenes eltérési joggal, meghatározott idő eltelte után köteles
teljeskörűen tájékoztatni az Európa Tanács Főtitkárát a hozott intézkedésekről és azok okairól.
Hasonlóképpen tájékoztatni köteles a Főtitkárt arról is, amikor már az említett intézkedéseket hatályon
kívül helyezte és a Karta általa elfogadott cikkelyeit ismét teljes mértékben végrehajtja.
G.	cikk - Korlátozások
39
1.	Az I. részben ismertetett jogok és elvek, ha ténylegesen megvalósítják azokat és hatékony
alkalmazásuk a II. részben előírtaknak megfelelően történik, akkor nem érheti őket semmiféle olyan
megszorítás vagy korlátozás, amit az említett részek nem pontosítanak, kivéve azokat, amelyeket
törvény ír elő és amelyekre demokratikus társadalomban szükség van mások jogainak és
szabadságának, valamint a közérdek, a nemzetbiztonság, a közegészségügy vagy közerkölcs
védelmében.
2.	A jelen Karta alapján meghatározott jogok és kötelezettségek megengedett korlátozásait semmilyen
más célból nem lehet alkalmazni, csak arra, amire előírták őket.
H.	cikk - A Karta és az országon belüli jog, vagy a nemzetközi szerződések viszonya
A jelen Karta rendelkezései nem sérthetik a nemzeti jog rendelkezéseit, vagy bármilyen két- vagy
többoldalú nemzetközi szerződést, megállapodást vagy egyezményt, amely már hatályos, vagy
hatályba léphet, és amelynek alapján a védett személyek még kedvezményezettebb bánásmódban
részesülhetnek.
I.	cikk - Az adott kötelezettségvállalások végrehajtása
1.	A végrehajtás várható módszereire tekintet nélkül a II. rész 1-31. cikkének vonatkozó
rendelkezéseit a következő eszközökkel kell megvalósítani:
a)	törvényekkel vagy rendeletekkel;
b)	a munkáltatók vagy munkáltatói szervezetek és dolgozói szervezetek közötti megállapodásokkal;
c)	az említett két módszer kombinálásával;
d)	más megfelelő eszközökkel.
2.	A jelen Karta II. részének 2. cikk 1., 2., 3., 4., 5. és 7. bekezdésének, valamint a 7. cikk 4., 6. és 7.
bekezdésének, továbbá az 5. cikk 1., 2., 3. és 5. bekezdésének, a 21. és 22. cikkek rendelkezéseit
végrehajtottnak kell tekinteni, ha a jelen cikk 1. bekezdésének megfelelően valósították meg a szóban
forgó dolgozók nagy többségének javára.
J. cikk - Módosítások
1.	A jelen Karta I. és II. részének minden módosítását a Kartában biztosított jogok kiszélesítése
érdekében, valamint a III-VI. részek bármilyen módosítását, amit valamelyik Fél vagy a
Kormánybizottság javasol, az Európa Tanács Főtitkárával kell közölni és a Főtitkár továbbítja azokat a
jelen Karta aláíróihoz.
2.	A Kormánybizottság az előző bekezdés rendelkezéseivel összhangban javasolt bármilyen
módosítást megvizsgál és az elfogadott szöveget a Parlamenti Közgyűléssel folytatott konzultáció után
jóváhagyás céljából a Miniszteri Bizottság elé terjeszt. A Miniszteri Bizottság jóváhagyása után ezt a
szöveget kell eljuttatni a Felekhez elfogadás céljából.
3.	A jelen Karta I. és II. részének bármilyen módosítása az elfogadó Felek esetében hatályba lép azon
hónap első napján, amely azt az egy hónapot követi, hogy a Főtitkárt három Fél értesítette az
elfogadásról.
Ami a későbbiekben elfogadó Feleket illeti, a módosítás azon hónap első napján lép életbe, amikor
letelt az egy hónap azon időpontot követően, hogy a szóban forgó Fél értesítette a Főtitkárt az
elfogadásról.
40
4.	A jelen Karta III-VI. részének bármilyen módosítása azon hónap első napján lép életbe, amikor
letelt az egy hónap azon időpontot követően, hogy az összes Fél értesítette a Főtitkárt az elfogadásról.
VI.	rész
K. cikk - Aláírás, ratifikáció és hatálybalépés
1.	A jelen Kartát az Európa Tanács tagállamai írhatják alá. Meg kell erősíteni, el kell fogadni, vagy
jóvá kell azt hagyni. A megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okmányokat az Európa
Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni.
2.	A jelen Karta azon hónap első napján lép hatályba, amely azt az egy hónapot követi, hogy a
Főtitkárt három Fél értesítette az előző bekezdésnek megfelelően arról, hogy a jelen Kartát magára
nézve kötelezőnek ismeri el.
3.	Amennyiben bármelyik tagállam a későbbiekben jelenti be, hogy aláveti magát a jelen Karta
előírásainak, akkor az ő esetében a Karta azon hónap első napján lép hatályba, amely azt az egy
hónapot követi, hogy letétbe helyezte a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás okmányát.
L. cikk - Területi alkalmazás
1.	A jelen Karta minden Fél anyaországi területére érvényes. Minden aláíró az Európa Tanács
Főtitkárának címzett nyilatkozatban határozhatja meg, hogy ebből a célból mit tekint anyaországi
területének akkor, amikor a dokumentumot aláírja, vagy a megerősítésről, az elfogadásról vagy
jóváhagyásról szóló okmányt letétbe helyezi.
2.	Bármely aláíró, az aláírás, vagy a megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okmány
letétbe helyezésének időpontjában az Európa Tanács Főtitkárához címzett jegyzékben kijelentheti,
hogy a Karta érvényességét kiterjeszti a nem anyaországi területeinek egészére vagy részére, vagy az
említett nyilatkozatban részletezett területekre, amelyeknek nemzetközi kapcsolataiért felelős, vagy
amelyért nemzetközi felelősséget vállal. A nyilatkozatban pontosan meg kell jelölni a Karta II.
részének cikkeit vagy bekezdéseit, amelyeket a nyilatkozatban megnevezett területek tekintetében
kötelezőnek fogad el.
3.	A Karta érvényessége a fent említett nyilatkozatban szereplő területekre azon hónap első napjától
fogva terjed ki, amely a Főtitkárhoz küldött jegyzékbe foglalt nyilatkozat beérkezésétől számított egy
hónap elteltét követi.
4.	Bármely Fél bejelentheti egy későbbi időpontban az Európa Tanács Főtitkárához címzett
jegyzékben, hogy a jelen cikk 2. bekezdésével összhangban a Karta érvényességét egy vagy több
területre kiterjesztette és elfogadja bizonyos, addig el nem fogadott cikkelyek és számozott bekezdések
érvényességét az említett terület vagy területek vonatkozásában. Az ilyen utóbb bejelentett
vállalásokat az eredeti nyilatkozat szerves részének kell tekinteni az adott terület vonatkozásában, és
ugyanolyan hatályú lesz azon hónap első napjától kezdve, amely azon egy hónap letelte után
következik, amikor az említett nyilatkozat jegyzék formájában a Főtitkárhoz beérkezett.
M. cikk - Felmondás
1.	Ezt a Kartát a Felek bármelyike csak a rá vonatkozó hatálybalépéstől számított öt év után mondhatja
fel, vagy pedig minden további második év végén, mindkét esetben hat hónappal azt követően, hogy
erről az Európa Tanács Főtitkárát értesítette, aki erről a többi Felet megfelelően tájékoztatja.
2.	Az előző bekezdés rendelkezéseivel összhangban minden Fél felmondhatja a Karta általa elfogadott
II.	részének bármely cikkét vagy bekezdését, amennyiben a rá nézve kötelezőnek elfogadott cikkek és
bekezdések száma soha sem lesz az előző esetében tizenhatnál, a második esetében pedig
41
hatvanháromnál kevesebb és hogy ezen cikkek és bekezdések száma továbbra is magába foglalja az
adott Fél által kiválasztottak között mindazt, amit az A. cikk 1. bekezdésének b) albekezdése
tartalmaz.
3.	Bármelyik Fél felmondhatja a jelen Kartát, vagy a Karta II. részének bármelyik cikkét vagy
bekezdését bármelyik terület vonatkozásában a jelen cikk 1. bekezdésében ismertetett feltételek
mellett, ahol az említett Kartát alkalmazták egy olyan nyilatkozat révén, amelyet az L. cikk 2.
bekezdésével összhangban tettek meg.
N. cikk - Függelék
A jelen Karta függeléke annak szerves részét képezi.
O.	cikk - Jegyzékek
Az Európa Tanács Főtitkára a Tanács tagállamait és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet
Főigazgatóját tájékoztatja:
a)	minden aláírásról;
b)	minden megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okmány letétbe helyezéséről;
c)	a jelen Karta K. cikkével összhangban minden hatálybalépésről;
d)	minden nyilatkozatról, amit az A. cikk 2. és 3. bekezdésének, a D. cikk 1-2., az F. cikk 2., az L.
cikk 1., 2., 3., 4. bekezdésének alkalmazásáról tettek;
e)	minden, a J. cikkel összhangban tett módosításról;
f)	minden, az M. cikkel összhangban tett felmondásról;
g)	minden, a jelen Kartával összefüggő lépésről, értesítésről vagy közlésről.
A fentiek hiteléül a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak ezt a Módosított Kartát aláírták.
Készült Strasbourgban, 1996. május 3. napján, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt
hiteles, egyetlen példányban, amit az Európa Tanács archívumában helyeznek letétbe. Az Európa
Tanács Főtitkára hiteles másolatokat küld az Európa Tanács minden tagállamának, valamint a
Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Főigazgatójának.
42
A Módosított Európai Szociális Karta Függeléke
A Módosított Európai Szociális Karta hatálya a védelmet élvező személyek tekintetében
1.	Anélkül, hogy a 12. cikk 4. és a 13. cikk 4. bekezdése csorbulna, az 1-17., valamint a 20-31. cikkek
által érintett személyek köre csak annyiban tartalmaz külföldieket, amennyiben más Felek
állampolgárai és törvényesen laknak, vagy rendszeresen az érintett Fél országában dolgoznak, és
elfogadva, hogy az említett cikkeket a 18. és 19. cikkek rendelkezéseinek fényében kell értelmezni.
Ez az értelmezés nem csorbíthatja a hasonló lehetőségek kiterjesztését más személyekre bármely
másik Fél részéről.
2.	Minden Fél a Menekültek státusát meghatározó, 1951. július 28-án Genfben aláírt Konvenció és az
1967. január 31-én aláírt Jegyzőkönyv szerinti menekültnek törvényes tartózkodást biztosít a saját
területén, továbbá a lehető legelőnyösebb bánásmódot, ami azonban semmiképpen nem lehet kevésbé
előnyös, mint amit a szóban forgó Fél az említett konvencióban és az említett menekültekre
alkalmazandó meglévő nemzetközi okmányokban kötelezőnek elfogadott.
3.	Mindegyik Fél a Hontalan Személyek Státusáról 1954. szeptember 28-án New Yorkban aláírt
Konvenció szerinti hontalanoknak törvényes tartózkodást biztosít a saját területén, a lehető
legelőnyösebb bánásmódot, ami azonban semmiképpen nem lehet kevésbé előnyös, mint amit a
szóban forgó Fél az említett okmányban és az említett hontalanokra alkalmazandó meglévő
nemzetközi okmányokban kötelezőnek elfogadott.
I.	rész 18. bekezdés és II. rész 18. cikk, 1. bekezdés
Úgy értendő, hogy ezek a rendelkezések nem foglalkoznak a Felek területére való belépés kérdésével
és nem csorbítják a Párizsban 1955. december 13-án aláírt Európai Szervezeti Egyezményt.
II.	rész
1.	cikk, 2. bekezdés
Ezt a rendelkezést nem szabad úgy értelmezni, hogy megtilt, vagy megenged bármilyen szakszervezeti
biztonsági záradékot vagy gyakorlatot.
2.	cikk, 6. bekezdés
A Felek elrendelhetik, hogy ez a rendelkezés nem alkalmazható:
a)	azokra a dolgozókra, akik szerződéses vagy alkalmazotti viszonyban vannak, de annak teljes
időtartama nem haladja meg az egy hónapot és/vagy egy munkanap nem haladja meg a nyolc órát;
b)	ahol a szerződés vagy munkaviszony eseti és/vagy sajátos természetű, feltéve, hogy ezekben az
esetekben az érvényesítés elmaradását objektív megfontolások igazolják.
3.	cikk, 4. bekezdés
Úgy értendő, hogy ezen rendelkezés céljaira ezen szolgálatok funkcióit, szervezetét és működési
feltételeit a nemzeti törvények vagy szabályok, kollektív megállapodások vagy a nemzeti
viszonyoknak megfelelő eszközök határozzák meg.
4.	cikk, 4. bekezdés
Ezt a rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az nem tiltja meg az azonnali elbocsátást bármilyen
43
súlyos vétség esetén.
4.	cikk, 5. bekezdés
Úgy értendő, hogy valamely Fél az ezen bekezdésben megkívánt rendelkezést csak abban az esetben
érvényesítse, ha a törvény vagy a kollektív megállapodások vagy döntőbírósági ítélet nem engedi meg,
hogy a dolgozók túlnyomó többségének béréből levonjanak, ez alól kivételek azok a személyek, akire
az említettek nem terjednek ki.
6.	cikk, 4. bekezdés
Úgy értendő, hogy minden Fél, amennyiben érintett, törvénnyel szabályozza a sztrájkjogot, ha minden
további korlátozás, amit ez a bekezdés jelent a joggal szemben, igazolható a G. cikkely
rendelkezéseivel.
7.	cikk, 2. bekezdés
Ez a rendelkezés nem akadályozza meg a Feleket abban, hogy saját törvényeikben megengedjék a
fiataloknak - akik még nem érték el a megállapított minimális életkort -, hogy munkát végezzenek,
amíg ez elengedhetetlenül szükséges szakképzésük szempontjából, ott, ahol ilyen munka az illetékes
hatóság által meghatározott feltételek mellett és a fiatalok egészségét és biztonságát védő intézkedések
közepette történik.
7.	cikk, 8. bekezdés
Úgy értendő, hogy valamely Fél a jelen bekezdésben foglalt kikötést akkor vállalhatja, ha törvényben
biztosítja a feltételt és ha a tizennyolc év alattiak túlnyomó többségét nem foglalkoztatják éjszakai
munkán.
8.	cikk, 2. bekezdés
Ezt a rendelkezést nem lehet úgy értelmezni, hogy abszolút tiltást fogalmaz meg. Kivételek
lehetségesek, például a következő esetekben:
a)	ha egy foglalkoztatott nő olyan helytelen viselkedésben vétkes, ami indokolja alkalmazásának
beszüntetését;
b)	ha az érintett vállalkozás megszűnik;
c)	ha lejárt a foglalkoztatás szerződésben rögzített időtartama.
12.	cikk, 4. bekezdés
Az ezen bekezdés bevezetésében szereplő „az egyezményekben lefektetett feltételektől függően”
egyebek között azt jelenti, hogy azon juttatások tekintetében, amelyek a biztosítás fizetésétől
függetlenül rendelkezésre állnak, valamely Fél elvárhatja bizonyos előírt időszakon át a helybenlakást,
mielőtt más Felek állampolgárainak megadná ama juttatásokat.
13.	cikk, 4. bekezdés
Azok a kormányok, amelyek nem voltak a Szociális és Orvosi Ellátás Európai Konvenciójának aláírói,
ezen bekezdés tekintetében ratifikálhatják a Kartát, amennyiben a többi Fél állampolgárainak
megadják azt, ami összhangban van az említett konvenció rendelkezéseivel.
44
16. cikk
Úgy értendő, hogy a jelen rendelkezésben nyújtott védelem az egyszülős családokra vonatkozik.
17.	cikk
Úgy értendő, hogy a jelen rendelkezés minden 18 év alatti személyre kiterjed, hacsak az alkalmazandó
törvény értelmében a nagykorúságot nem éri el előbb úgy, hogy az nem csorbítja a Karta egyéb
konkrét rendelkezéseit, különösen pedig a 7. cikket. Ez nem jelent kötelezettséget arra nézve, hogy az
oktatást kötelezővé kell tenni a fent említett életkorig.
19.	cikk, 6. bekezdés
Ezen rendelkezés alkalmazása céljából a „külföldi dolgozó családja” alatt legalább a dolgozó feleségét
és nem házas gyermekeit kell érteni mindaddig, amíg ez utóbbiakat kiskorúnak tekinti a fogadó állam,
és a bevándorló dolgozó eltartottjai.
20.	cikk
1.	Úgy értendő, hogy a társadalombiztosítási ügyeket, valamint más, a munkanélküli segéllyel,
öregségi nyugdíjjal és özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos rendelkezéseket ki lehet zárni a jelen cikk
hatálya alól.
2.	A nők védelmére vonatkozó rendelkezéseket, különösen ami a terhességet, szülést és a szülés utáni
időszakot illeti, nem lehet a jelen cikkben meghatározott hátrányos megkülönböztetésnek tekinteni.
3.	Ez a cikk nem akadályozza meg a tényleges egyenlőtlenségek felszámolását célzó speciális
intézkedések elfogadását.
4.	Foglalkozási tevékenység, amely természeténél vagy a megvalósítás környezeténél fogva csak az
egyik nembeli személyekre bízható, kivonható a jelen cikk vagy egyes rendelkezéseinek hatálya alól.
Ezt a rendelkezést nem lehet úgy értelmezni, mint amely előírja a Feleknek a munka természete vagy
körülményei miatt az egyik nem számára fenntartott foglalkozások törvényben vagy rendeletben való
felsorolását.
21.	és 22. cikk
1.	Ezen cikkek végrehajtása céljából a „dolgozók képviselői” kifejezés olyan személyeket jelent,
akiket a nemzeti törvények vagy gyakorlat annak ismer el.
2.	A „nemzeti törvények vagy gyakorlat” kifejezés esetenként felöleli a törvényeken és szabályokon
kívül a kollektív megállapodásokat, egyéb egyezségeket munkáltatók és dolgozói képviselők között, a
szokásokat és az érvényes eseti jogot.
3.	Ezen cikkek végrehajtása céljából a „vállalkozás” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az jogi
személyiséggel rendelkező vagy nem rendelkező, kézzelfogható és kézzel nem fogható összetevők
bizonyos csoportja, amelyet azért alakítottak ki, hogy pénzügyi nyereség céljából árukat vagy
szolgáltatásokat állítson elő, és rendelkezzen a saját piacpolitikája kialakításához szükséges
hatalommal.
4.	Az értelmezés szerint ezen cikkek végrehajtásakor a vallási közösségeket és intézményeiket ki kell
hagyni még akkor is, ha a 3. bekezdés értelmében „vállalkozások”. A meghatározott eszmények által
ihletett, vagy bizonyos erkölcsi fogalmak, ideálok és felfogás által vezérelt tevékenységeket folytató
szervezetek, amelyeket a nemzeti törvények védenek, olyan mértékben zárhatók ki ezen cikkek
hatálya alól, amennyire ahhoz van szükség, hogy a vállalkozás irányultságát meg lehessen védeni.
45
5.	Úgy értendő, hogy amely államban a jelen cikkekben előírt jogokat a vállalkozás különböző
létesítményei gyakorolják, az érintett Felet olyannak kell tekinteni, amely az itt szereplő előírásokból
eredő kötelezettségeket teljesíti.
6.	A Felek ezen cikkek végrehajtásának köréből kihagyhatnak olyan vállalkozásokat, amelyek
bizonyos számú dolgozónál kevesebbet foglalkoztatnak, ha ezt a számot a nemzeti törvények vagy
gyakorlat meghatározza.
22.	cikk
1.	Ez a rendelkezés nem érinti sem az államok jogait és kötelességeit a munkahelyeken bevezetendő
egészségügyi és biztonsági rendelkezések elfogadása tekintetében, sem pedig az azok betartását
ellenőrző szervek hatáskörét és felelősségét nem befolyásolja.
2.	A „szociális és szocio-kulturális szolgáltatások és létesítmények” kifejezést úgy kell értelmezni,
hogy egyes vállalkozások biztosítanak dolgozóik számára bizonyos szociális és/vagy kulturális
lehetőségeket, nevezetesen jóléti támogatást nyújtanak, sportpályákat, kisgyermekes anyák számára
szobát, könyvtárat, gyermeküdültetési tábort stb.
23.	cikk, 1. bekezdés
Ezen bekezdés végrehajtása céljából a „lehető leghosszabb ideig” kifejezés az idős személy fizikai,
pszichés és szellemi képességére utal.
24.	cikk
1.	Úgy értendő, hogy a jelen cikk szempontjából a „foglalkoztatás megszűnése” és a „megszűnt”
kifejezések a munkaviszonynak a munkáltató kezdeményezésével történő megszüntetését jelentik.
2.	Úgy értendő, hogy ez a cikk minden dolgozóra kiterjed, de az adott Fél a cikk védelme alól részben
vagy teljes egészében kizárhatja az alkalmazottak következő kategóriáit:
a)	azokat a dolgozókat, akiket munkaszerződéssel meghatározott időre vagy meghatározott feladatra
alkalmaztak;
b)	próbaidős dolgozókat vagy olyanokat, akik alkalmasságukat bizonyítják, amennyiben ezt előre
meghatározták és az időtartam elfogadható hosszúságú;
c)	az eseti alapon rövid időre alkalmazott dolgozókat.
3.	Ezen cikk céljából a következők különösen nem képezhetik a munkaviszony megszüntetésének
elfogadott okát:
a)	szakszervezeti tagság, vagy részvétel szakszervezeti tevékenységben a munkaidőn kívül, vagy a
munkáltató hozzájárulásával munkaidőn belül;
b)	hivatali posztra törekvés dolgozói képviselői minőségben való fellépés miatt;
c)	panasz benyújtása, vagy az illetékes közigazgatási hatósághoz történő folyamodás; vagy részvétel a
munkáltató elleni eljárásban, akit azzal vádolnak, hogy megszegte a törvényeket vagy szabályokat;
d)	faj, bőrszín, nem, családi állapot, családi kötelezettségek, terhesség, vallás, politikai vélemény,
nemzetiségi vagy társadalmi származás;
e)	anyasági vagy apasági szabadság;
46
f)	a munkából való ideiglenes távollét betegség vagy károsodás miatt.
4.	Úgy értendő, hogy a foglalkoztatás jogos ok nélkül való megszüntetése esetén adandó kártérítésről
vagy más megfelelő segítségnyújtásról a nemzeti törvények vagy szabályok, kollektív egyezségek
vagy más, az országos viszonyoknak megfelelő eljárások döntenek.
25.	cikk
1.	Úgy értendő, hogy az illetékes nemzeti hatóság, miután konzultált a munkáltatók és dolgozók
szervezeteivel, felmentéssel kizárhatja a dolgozók bizonyos kategóriáit a jelen cikk által nyújtott
védelemből munkaviszonyuk speciális természete miatt.
2.	Úgy értendő, hogy a „fizetésképtelenség” kategóriáját a nemzeti jognak és gyakorlatnak kell
meghatároznia.
3.	A jelen rendelkezés által lefedett dolgozói követelések tartalmazzák legalább:
a)	az előírt időtartamra vonatkozó dolgozói bérkövetelést, amely időtartam három hónapnál nem lehet
kevesebb az előjogok rendszerében és nyolc hétnél kevesebb a garanciális rendszerben a
fizetésképtelenséget megelőzően vagy a munkaviszony megszüntetése előtt;
b)	a dolgozók fizetett szabadság iránti követelését azon év során végzett munka alapján, amikor a
fizetésképtelenség vagy a munkaviszony megszűnése előfordult;
c)	a dolgozókat megillető egyéb összegeket más fizetett távollét alapján, ami előírt időtartamra szólt,
és ami nem lehet kevesebb három hónapnál az előjogok, és nyolc hétnél a garanciális rendszerben a
fizetésképtelenség vagy a munkaviszony megszüntetése előtt.
4.	A nemzeti törvények vagy szabályok előírt összegre korlátozhatják a dolgozói követeléseket, és
ennek az összegnek szociálisan elfogadható szinten kell lennie.
26.	cikk
Úgy értendő, hogy ez a cikk nem kötelezi a Feleket törvényalkotásra.
Úgy értendő, hogy a 2. bekezdés nem terjed ki a szexuális zaklatásra.
27.	cikk
Úgy értendő, hogy ez a cikk eltartott gyermekeik, valamint a szűk családjukhoz tartozó egyéb
családtagok iránti kötelezettségekkel rendelkező férfi- és nődolgozókra vonatkozik, akik egyértelműen
gondozásra vagy támogatásra szorulnak, és ezen dolgozókat az említett kötelezettségek korlátozzák a
gazdasági tevékenységre való felkészülésben, bekapcsolódásban, részvételben vagy előrehaladásban.
Az „eltartott gyermekek” és a „szűk családjukhoz tartozó egyéb családtagok”, „akik egyértelműen
gondozásra vagy támogatásra szorulnak” kifejezések olyan személyeket jelentenek, akiket az érintett
Fél nemzeti törvényei ilyeneknek határoznak meg.
28.	és 29. cikk
A jelen cikk végrehajtása céljából a „dolgozók képviselői” kifejezés olyan személyeket jelent, akiket a
nemzeti törvények vagy gyakorlat ebben a minőségben elismer.
III.	rész
Úgy értendő, hogy a Karta nemzetközi jellegű jogi kötelezettségeket tartalmaz, amelyek végrehajtását
kizárólag a IV. részben előírt ellenőrzésnek lehet alávetni.
47
A.	cikk, 1. bekezdés
Úgy értendő, hogy a számozott bekezdések csak egyetlen bekezdésből álló cikkelyeket
tartalmazhatnak.
B.	cikk, 2. bekezdés
A B. cikk 2. bekezdése céljából a Módosított Karta megfelel a Karta azonos cikkének vagy bekezdés
számának, kivéve:
a)	a Módosított Karta 3. cikkének 2. bekezdését, amely megfelel a Karta 3. cikk 1. és 3.
bekezdéseinek;
b)	a Módosított Karta 3. cikkének 3. bekezdését, amely megfelel a Karta 3. cikk 2. és 3. bekezdésének;
c)	a Módosított Karta 10. cikk 5. bekezdését, amely megfelel a Karta 10. cikk 4. bekezdésének;
d)	a Módosított Karta 17. cikk 1. bekezdését, amely megfelel a Karta 17. cikkének.
V.	rész
E.	cikk
Megkülönböztető bánásmód, amely objektív és ésszerű indokoláson nyugszik, nem tekinthető
diszkriminatívnak.
F.	cikk
A „háború, vagy egyéb rendkívüli helyzet” kifejezést úgy kell érteni, hogy az kiterjed a háborús
fenyegetésre is.
I.	cikk
Úgy értendő, hogy a Függelék 21. és 22. cikkekhez fűzött rendelkezéseinek megfelelően kizárt
dolgozókat nem kell beszámítani, amikor az érintett dolgozói létszámot megállapítják.
J. cikk
A „módosítás” kifejezést ki kell terjeszteni, hogy vonatkozzék a Kartához adandó új cikkekre is.”
4.	§
(1)	E törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2)	E törvény 2. és 3. §-a az Egyezmény VI. rész K. cikke 3. bekezdésében meghatározott időpontban
lép hatályba.
(3)	Az Egyezmény, illetve e törvény 2. és 3. §-a hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért
felelős miniszter - annak ismertté válását követően - a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett
egyedi határozatával állapítja meg.
(4)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a szociálpolitikáért és a
foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter gondoskodik.
48
INDOKOLÁS
a Módosított Európai Szociális Karta kihirdetéséről szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Európa Tanács keretében 1961-ben elfogadott Európai Szociális Karta (a továbbiakban: Karta)
célja az alapvető gazdasági és szociális jogok biztosítása az Európa Tanács tagállamainak
állampolgárai részére. A Kartát Európában a szociális jogok fundamentumaként említik. A Magyar
Köztársaság 1991-ben írta alá és 1999-ben erősítette meg. Az Európa Tanács a Kartához kapcsolódóan
további négy nemzetközi egyezményt fogadott el, amelyek együttesen alkotják az ún. „Karta-
csomagot”:
•	A Kiegészítő Jegyzőkönyv (Strasbourg, 1988. május 5.), a Karta rendelkezéseinek bővítését és
modernizálását szolgálta négy új gazdasági és szociális jog beépítése útján.
•	A Karta ellenőrző mechanizmusának hatékonyabbá tétele érdekében fogadták el a Módosító
jegyzőkönyvet (Torino, 1991. október 21.).
•	A Kollektív panaszok rendszerének biztosításáról szóló kiegészítő jegyzőkönyv (Strasbourg,
1995. november 9.), szintén a Karta ellenőrzési mechanizmusának hatékonyabbá tétele
érdekében született.
•	A Módosított Európai Szociális Karta (Strasbourg, 1996. május 3.) tartalmazza a Karta és az
1988. évi Kiegészítő Jegyzőkönyv mindegyik, összesen 23 cikkét, valamint további 8 újabb
gazdasági, illetve szociális jogot határoz meg.
A Magyar Köztársaság a fenti egyezmények közül a Kiegészítő Jegyzőkönyvet és a Módosító
jegyzőkönyvet ratifikálta, míg a Kollektív panaszok rendszerének biztosításáról szóló kiegészítő
jegyzőkönyvet és a Módosított Kartát aláírta, de még nem erősítette meg.
A Módosított Európai Szociális Karta ratifikálását indokolja, hogy a Karta-csomag részes államai
között egyre nagyobb arányban vannak a Módosított Európai Szociális Kartában részes államok, és
egyre kevesebben a Kartában részes államok. Az Európa Tanács a modern értelemben vett gazdasági
és szociális jogok iránti elkötelezettségként értékeli a Módosított Európai Szociális Karta ratifikálását.
Ennek megfelelően sürgeti a Kartában részes államokat, így hazánkat is a Módosított Európai
Szociális Karta ratifikálására. Magyarország 1999 óta a Kartán belül eredetileg elfogadott
kötelezettségein túl további kötelezettségeket vállalt, és az 1988. évi Kiegészítő Jegyzőkönyvet is
ratifikálta, ezzel jelentősen bővítette nemzetközi kötelezettségvállalásait az európai szociális jogok
terén. A Módosított Európai Szociális Karta ratifikálása újabb kiemelkedően fontos lépés nemzetközi
téren, kifejezve a Magyar Köztársaság elkötelezettségét az európai szociális értékek mellett, ami
különösen nagy jelentőséggel bír a jelenlegi világméretű gazdasági problémákra tekintettel.
A törvényjavaslat a Módosított Kartán belül egyelőre azon kötelezettségek vállalását javasolja,
amelyeket a Magyar Köztársaság a Karta és a Kiegészítő Jegyzőkönyv alapján már eddig vállalt.
Ennek indoka a Karta 1999-ben elvégzett ratifikálása óta követett „optimális minimum” elve, amely
szerint az egyezményekből csak azokat a rendelkezéseket célszerű elfogadni, amelyeknek a magyar
jogrendszer és joggyakorlat már megfelel, illetőleg amelyek esetében a megfelelés esetleg kis mértékű
jogszabály-módosítással, illetve a legkisebb költségvetési kiadással biztosítható. További szempont,
hogy a már eddig vállalt kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban az Európa Tanács megfogalmazott
egyes kritikákat, pl. a sztrájk hazai szabályozása miatt, ezért célszerű előbb az Európa Tanács által
felvetett problémák kezelésére helyezni a hangsúlyt, és majd ezt követően megvizsgálni az újabb
kötelezettségek vállalásának a lehetőségét. Az elkövetkező években az eddig követett gyakorlatnak
megfelelően fokozatosan javasolható az újabb kötelezettségek vállalása.
A Karta végrehajtásának ellenőrzési rendszerében a Kormány már évek óta részt vesz. A Módosított
Európai Szociális Karta végrehajtásának ellenőrzése ugyanebben a rendszerben folyik, tehát az
ellenőrzési mechanizmus nem jelent új kormányzati feladatot.
A Módosított Európai Szociális Kartában meghatározott gazdasági és szociális jogok tartalmát és a
Módosított Európai Szociális Karta egyes cikkeinek elfogadásával kapcsolatos szempontokat a 3. §-
hoz fűzött részletes indokolás ismerteti.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1-2. §-hoz
A Módosított Európai Szociális Karta a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 3. §-ának b) pontja,
4.	§-ának e) pontja és 5. §-ának c), e), i), j) pontjai alapján törvényhozási tárgykörbe tartozó
szabályokat tartalmaz, ezért a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L.
törvény 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 9. §-a alapján a kötelező hatályának elismerésére az
Országgyűlés ad felhatalmazást, és törvényben kell kihirdetni.
A Módosított Európai Szociális Karta III. részének A. cikke alapján az Egyezmény megerősítésének
feltétele, hogy a ratifikáló állam az Egyezmény II. részében szereplő 31 cikkből legalább 16 cikket
vagy legalább 63 számozott bekezdést elfogadjon. További feltétel, hogy az Egyezmény ún. „kemény
maghoz” tartozó 1., 5., 6., 7., 12., 13., 16., 19. és 20. cikkei közül legalább hatot elfogadjon.
A Magyar Köztársaság a Kartából jelenleg 17 teljes cikkben részes: 1., 2., 3., 5., 6., 8., 9., 10., 11., 13.,
14., 15., 16., 17. cikk, továbbá az 1988. évi Kiegészítő Jegyzőkönyv 1., 2. és 3. cikkei, amelyek
megfelelnek a Módosított Európai Szociális Karta 20., 21. és 22. cikkének. Részese továbbá a 7. cikk
1.	bekezdésének és a 12. cikk 1. bekezdésének. Az említett cikkeken belül a kemény magba tartozó hat
cikkben részes: 1., 5., 6., 13., 16. cikkek, továbbá az 1988. évi Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikke,
amely megfelel a Módosított Európai Szociális Karta 20. cikkének. Ennek megfelelően a Magyar
Köztársaság a Kartából és a Kiegészítő Jegyzőkönyvből már elegendő számú cikket fogadott el, ami
alapján lehetséges a Módosított Európai Szociális Karta megerősítése.
A törvényjavaslat a Módosított Európai Szociális Karta alábbi cikkeinek elfogadására vonatkozik:
1.	cikk: A munkához való jog
2.	cikk: Az igazságos munkafeltételekhez való jog
3.	cikk: A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog
5.	cikk: Szervezkedési jog
6.	cikk: A kollektív alkuhoz való jog
7.	cikk 1. bekezdés: A gyermekek és fiatalok védelemhez való joga - A gyermekmunka tilalma
8.	cikk: A dolgozó nők védelemhez való joga anyaság esetén
9.	cikk: A pályaválasztási tanácsadáshoz való jog
10.	cikk: A szakképzéshez való jog
11.	cikk: Az egészség védelméhez való jog
12.	cikk 1. bekezdés: A társadalombiztosításhoz való jog - A társadalombiztosítás rendszerének
fenntartása
13.	cikk: A szociális és egészségügyi segítségre való jog
14.	cikk: A szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülés joga
15.	cikk: A fogyatékossággal élő személyek joga a függetlenséghez, a társadalmi beilleszkedéshez és a
közösség életében való részvételhez
16.	cikk: A család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemhez
17.	cikk: A gyermekek és fiatalok szociális, jogi és gazdasági védelemhez való joga
20.	cikk: A nemen alapuló megkülönböztetés nélküli esélyegyenlőségre és egyenlő elbánásra való jog
a munkavállalást és a hivatást illetően
2
21.	cikk: Az információhoz és konzultációhoz való jog
22.	cikk: A munkafeltételek és a vállalkozáson belül a munka környezetének megszabásában és
javításában való részvétel joga
A 3. §-hoz
Az alábbi elemzés a Módosított Európai Szociális Kartában foglalt szociális és gazdasági jogokat
tekinti át az Egyezmény cikkeinek sorrendjében haladva, és értékeli az egyes cikkek elfogadásának,
illetve végrehajtásának lehetőségét.
1.	cikk: A munkához való jog
A norma jellege: az 1. cikk a III. rész, A. cikk, 1. bekezdés b) albekezdése alapján a kemény mag része.
A Módosított Európai Szociális Karta 1. cikke teljes egészében megegyezik a Karta 1. cikkével,
amelyhez Magyarország csatlakozott, tehát a Módosított Európai Szociális Karta 1. cikkének
elfogadása semmiféle többletkötelezettséget nem eredményezne az ország számára. Így tehát
megállapítható, hogy a Módosított Európai Szociális Karta 1. cikkének - különös tekintettel arra, hogy
a kemény mag része - elfogadása lehetséges.
2.	cikk: Az igazságos munkafeltételekhez való jog
A norma jellege: nem tartozik a kemény magba.
A Magyar Köztársaság elfogadta a Karta 2. cikkét. Az ebben foglaltakkal a Módosított Európai
Szociális Karta 2. cikk 1-5. bekezdései megegyeznek, kivéve a 3. bekezdést, amely a Kartában
meghatározott 2 heti helyett legkevesebb 4 heti fizetett szabadságot ír elő.
2.	cikk 3. bekezdés: legalább évi négyhetes fizetett szabadság biztosítása
A hazai jog helyzete: a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.)
értelmében a munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti
meg, amely alapszabadságból és pótszabadságból áll. Az alapszabadság mértéke 20 munkanap, amely
a munkavállaló életkorától függően emelkedik és a hatályos szabályok értelmében 45. életévétől a
szabadság mértéke harminc munkanap. E hosszabb tartamú szabadság a munkavállalót első ízben
abban az évben illeti meg, amelyben az arra jogosító életkort betölti.
Az Mt. a pótszabadságok tekintetében az alapvető egészségügyi és szociális megfontolás alapján járó
pótszabadságokat rendezi. Így például a fiatalkorú munkavállalónak évente öt munkanap, a vak
munkavállalónak évente szintén öt nap pótszabadság jár, a föld alatt állandó jelleggel dolgozó, illetve
az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát töltő munkavállalót öt-öt nap
pótszabadság illeti meg. A szülők döntése alapján a gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló
munkavállalót, vagy gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként 16 évesnél fiatalabb egy gyermeke
után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság
illeti meg.
Az Mt. főszabályként rögzíti, hogy a pótszabadság az alapszabadságon felül jár és a többféle jogcímen
megillető pótszabadság egymás mellett is jár a munkavállalónak. A törvény értelmében kollektív
szerződés egyéb pótszabadságokat is megállapíthat.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) értelmében a
közalkalmazottakat az ellátandó munkakör, illetve az ahhoz kapcsolódó iskolai végzettség alapján
közalkalmazotti osztályokba, azon belül pedig - a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek
megfelelő - fizetési fokozatba kell besorolni. A szabályozás értelmében a közalkalmazottat az „A”,
„B”, „C” és „D” fizetési osztályban évi húsz munkanap; az „E”, „F”, „G”, „H”, „I” és „J” fizetési
osztályban évi huszonegy munkanap alapszabadság illeti meg. Fontos szabály, hogy a
közalkalmazottat a fizetési fokozattal egyenlő számú munkanap pótszabadság illeti meg. Ez alól
3
csupán az 1. fizetési fokozat jelent kivételt, amelyhez e címen pótszabadság nem kapcsolódik.
Pótszabadság illeti meg az Mt. szabályain túlmenően a magasabb vezető, illetve a vezető állású
közalkalmazottakat, valamint az egyes közalkalmazotti ágazatban foglalkoztatottak tekintetében
számos speciális szabály állapít meg további pótszabadságot. (Így például bölcsődékben, a
csecsemőotthonokban, az alsó-, közép- és felsőfokú oktatásban, az egészségügyi ágazatban oktató-
nevelő munkát végzők számára évi huszonöt munkanap pótszabadság jár, évenként öt munkanap
pótszabadság jár a tudományos munkatársnak stb.)
A Kjt. értelmében is alkalmazandó az a szabály, hogy a pótszabadságok - bizonyos kivételekkel -
egyszerre többféle jogcímen járnak.
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) értelmében a
köztisztviselőt évente huszonöt nap alapszabadság illeti meg, azonban besorolásától függően részére
pótszabadság jár. Ennek legmagasabb mértéke tizenöt munkanap lehet. A köztisztviselőt ezen
túlmenően az Mt.-ben megállapított valamennyi pótszabadság megilleti.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII.
törvény (a továbbiakban: Hszt.) 90. §-ának (1) bekezdése alapján az alapszabadság mértéke 25 nap. A
Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV.
törvény (a továbbiakban: Hjt.) 97. §-ának (1) bekezdése alapján az alapszabadság mértéke ugyancsak
25 nap.
Tehát: a leírtak értelmében a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Módosított Európai
Szociális Karta 2. cikk 3. bekezdésének.
A Módosított Európai Szociális Karta 2. cikke továbbá a Kartában foglaltakhoz képest kiegészült az új
6.	és 7. bekezdéssel: a 6. és a 7. bekezdésben foglalt rendelkezések mindenekelőtt jogi természetűek.
Az azokban foglaltakat az Mt. megfelelő részei a Módosított Európai Szociális Karta szempontjából
már ma is megfelelő szinten szabályozzák. Ennél fogva a 6. és 7. bekezdés magyar részről történő
teljesítéséhez sem jogszabály-módosításra, sem pedig többletként megjelenő költségvetési kiadásra
nincsen szükség.
Összefoglalás: a leírtak alapján összefoglalóan megállapítható, hogy a Módosított Európai Szociális
Karta 2. cikke valamennyi bekezdésének biztosított a megfelelés, elfogadása a Magyar Köztársaság
számára többletkötelezettséget nem eredményez, elfogadása tehát lehetséges.
3.	cikk: A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog
A norma jellege: nem tartozik a kemény magba.
A Karta 3. cikkéhez képest a Módosított Európai Szociális Karta 3. cikkében lényeges új elem az 1.
bekezdés (a korábbi 1-3. bekezdések számozása 2-4. bekezdésekre változott), amely a következőről
rendelkezik:
[Annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog
tényleges gyakorlását, a Felek vállalják, hogy a munkáltatói és munkavállalói szervezetekkel
konzultálva]
„1. a munkabiztonságról, a munkaegészségügyről és a munkakörnyezetről összefüggő országos
politikát alakítanak ki, hajtanak végre, és azt időszakosan felülvizsgálják. E politika elsődleges célja
az, hogy javítsa a foglalkoztatás biztonságát és az egészséget, megelőzze a baleseteket és a halált
okozó sérüléseket, amelyek összefüggenek a munkafolyamattal, vagy abban fordulnak elő, különösen
úgy, hogy minimálisra csökkentik a munka környezetében gyökerező kockázati tényezőket;”
A fenti politika kialakításának követelménye teljesül, az alábbiakra tekintettel:
4
A munkavédelem országos programjáról szóló 20/2001. (III. 30.) OGY határozat hosszú távra
meghatározza a munkavédelem fejlesztésének céljait és feladatait. A feladatok között rögzíti többek
között a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok szakmai színvonalának emelését, a megelőzés
hatékonyabbá tétele, a kockázatkezelés felgyorsítása érdekében a munkavégzéssel és a
munkakörnyezettel kapcsolatos veszélyek, kockázatok országos nyilvántartásának a kialakítását, a
munkabiztonsági és munka-egészségügyi kutatások intézményi kapacitásának megerősítését. Előírja,
hogy rendszeresen át kell tekinteni és meg kell határozni azokat a területeket, amelyeken a prioritások
kijelölését követően epidemiológiai vizsgálatok szükségesek, és meg kell indítani a foglalkozási
betegségek megelőzésére irányuló rövid és középtávú munkavédelmi kutatási programokat. Az OGY
határozat 2. pontja előírja, hogy a Kormány a Program alapján, annak teljes tartamára évenkénti
bontásban a Program megvalósítására részletes intézkedési és ütemtervet dolgozzon ki a feladatok, a
felelősök és a szükséges eszközök, források meghatározásával.
A 3. cikk 1. bekezdésében foglaltaknak ezáltal a Magyar Köztársaság megfelel.
A 3. cikk 2. és 3. bekezdése lényegében megegyezik a korábbi 3. cikk 1. és 2. bekezdésével, ezért e
bekezdések tekintetében a ratifikáció nem jelent többletkötelezettséget.
A 3. cikk 4. bekezdése eltér a korábbi 3. cikk 3. bekezdésétől, amennyiben előírja a minden dolgozót
érintő munka-egészségügyi szolgálat folyamatos fejlesztését, elsősorban a megelőzés és a tanácsadás
segítségével. A folyamatos fejlesztés követelménye a Magyar Köztársaság részéről teljesítettnek
tekinthető, az alábbiakra tekintettel:
A munkabiztonság és munkaegészségügy szabályozása és szervezeti felépítése jelentős átalakításon
ment keresztül a működés hatékonyságának növelése érdekében. A munkavédelemről szóló 1993. évi
XCIII. törvény (Mvt.) módosításáról szóló 2006. évi CXXIX. törvény megteremtette a munkavédelem
két, szakmailag egybe tartozó ága (munkabiztonság és munkaegészségügy) szervezeti integrációjának
jogi kereteit, meghatározta az egységes munkavédelmi hatóságra vonatkozó jogosultságokat és
kötelezettségeket, megszüntetve ezzel az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés
feltételei ellenőrzésének - az európai gyakorlattal is ellentétes - elkülönült szervezetek által, ezért
szervezeti és szakmai tagoltságban végzett tevékenységét. A törvénymódosítás a munkavédelemmel
kapcsolatos feladatok egységes szervezetben történő ellátását - a külön törvény szerinti feladatokat is
ellátó bányafelügyelet és bányabiztonság kivételével - az OMMF feladatkörében határozta meg. Az
ÁNTSZ-re és annak feladataira vonatkozó rendelkezéseket kiemelte az ÁNTSZ törvényi
szabályozásából és azokkal megfelelő módon kiegészítette a munkavédelmi hatóság feladat- és
jogkörét, pontosan meghatározva az egységes szervezetben végzendő munkavédelmi feladatokkal
kapcsolatos szervezeti kereteket, hatósági jogköröket, a munka-egészségügyi (munkahigiénés,
foglalkozás-egészségügyi) szakmai irányítási feladatokat és a mindezek ellátásához kellő tudományos,
elméleti és vizsgálati tevékenységet végző háttérintézményt. A törvénymódosítás a munkavédelem
feladatai egy szervezetben történő ellátásának szabályozásával biztosítja a munkavédelmi hatósági
tevékenység hatékonyságának további növelését, a tevékenység ellátásához szükséges létszám- és
eszközigény racionalizálását, amelynek eredményeként az ellenőrző apparátus egyszerűsödik, a
munkáltatókkal szemben támasztott elvárások, a lefolytatott eljárások pedig egységesebb formában
jelenhetnek meg.
A fentiek alapján a 3. cikkben foglalt követelmények teljesülnek, ezért a cikk elfogadása vállalható.
4.	cikk: A méltányos díjazáshoz való jog
A norma jellege: nem tartozik a kemény magba.
4.	cikk 1. bekezdés: a munkavállalók és családtagjaik tisztes életszínvonalát biztosító munkabérhez
való jog.
A hazai jog helyzete: Az Alkotmány 70/B. §-ának (2)-(3) bekezdése szerint minden munkavállalónak
5
joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének,
továbbá az egyenlő munkáért mindenkinek bármilyen megkülönböztetés nélkül egyenlő bérhez van
joga.
Az Mt. lehetővé teszi, hogy a Kormány szociális partnerek egyetértésével folyamatosan meghatározza
a kötelező legkisebb munkabért. Ennek megállapításánál figyelembe kell venni a munkavállalók
szükségleteit, mérlegelve a munkabérek országos szintjét, az életfenntartási költségeket, a
társadalombiztosítási juttatásokat és az egyes társadalmi csoportok viszonylagos életszínvonalát,
továbbá a gazdasági körülményeket, ideértve a gazdasági fejlődés követelményeit, a termelékenységi
szinteket és a magas szintű foglalkoztatás fenntartásának kívánatos voltát is.
A közalkalmazottak, a köztisztviselők és a hivatásos állományúak illetmény-előmeneteli rendszerét a
Kjt., a Ktv., a Hszt. és a Hjt. határozza meg.
Lényeges azonban a Módosított Európai Szociális Karta 4. cikke 1. bekezdésének azon
megfogalmazása, amely szerint a munkabérnek olyannak kell lennie, amely mind a munkavállalónak,
mind pedig családjuknak úgymond tisztes megélhetést biztosít. Mivel határozatlan jogfogalomról van
szó, tisztázandó, hogy léteznek-e olyan paraméterek, amelyek alapján meg lehet állapítani, hogy a
Módosított Európai Szociális Karta hivatkozott megfogalmazása pontosan milyen követelményt jelent.
Léteznek ilyen paraméterek. A Szociális Jogok Európai Bizottságának (korábbi neve: Független
Szakértők Bizottsága) következtetései között (esetjog) sajátos „hüvelykujjszabállyal” él. Jelenleg a
korábbiakhoz képest enyhébb kritériumrendszer figyelembevételével ítéli meg, hogy egy országban a
bérek megfelelnek-e a méltányos bérezés feltételeinek. Ennek fő vonásai:
-	A legkisebb bérek - ahol van, ott a minimálbér - nettó értékének el kell érniük a nettó
nemzetgazdasági átlagkereset 60%-át. Ez a küszöbérték azt a feltételezést foglalja magában, hogy
ilyen arány mellett a legkisebb bérek is vélhetően biztosítják a tisztes megélhetést, azaz a szegénységi
küszöb felett vannak. Ezért a Bizottság másik fontos kritériumként vizsgálja a legkisebb béreknek az
adott ország szegénységi küszöbéhez viszonyított színvonalát is.
-	A Bizottság állásfoglalása alapján ugyanis nem tekinthető elfogadhatónak a legkisebb bérek
színvonala, ha annak aránya eléri ugyan az átlagkereset 60%-át, de a szegénységi küszöböt nem.
Amennyiben viszont a legkisebb bérek átlagkeresethez mért aránya csak kevéssé marad el a 60%-tól -
de nem kisebb, mint annak 50%-a - a Bizottság a megfelelés döntő kritériumának azt tekinti, hogy
ilyen arány mellett biztosított-e a munkavállaló megélhetése, azaz a legkisebb bérek a szegénységi
küszöb felett vannak-e.
-	A Bizottság a megfelelést a módosított kritériumrendszer szerint az egyedülálló munkavállalóra
vizsgálja, azaz a gyakorlatban figyelmen kívül hagyja a Karta családtagok megélhetésére való utalását.
A munkavállalók nettó jövedelmének meghatározásánál csak azokat az elvonásokat, illetve munkához,
munkabérhez kapcsolódó kedvezményeket, juttatásokat veszik figyelembe, amelyek valamennyi
alacsony bérű munkavállalót - családi helyzettől függetlenül - megilletnek.
A rendelkezésben foglalt követelményt a Karta végrehajtását vizsgáló, neves szakértőkből álló,
Szociális Jogok Európai Bizottságának a következtetései (esetjog) pontosították. A Bizottság a
következő kritériumrendszer alapján ítéli meg, hogy egy országban a bérek megfelelnek-e a méltányos
bérezés feltételeinek:
-	A legkisebb nettó bérek - ahol van, ott a minimálbér - mindenképpen legyenek az adott ország
szegénységi küszöbe, azaz az országos nettó átlagkereset 50%-a fölött. Az ezen arány alá eső
bérek a Karta tekintetében - minden további vizsgálat nélkül - elfogadhatatlanok.
-	A legkisebb nettó bérek ne legyenek lényegesen alacsonyabban a nemzetgazdasági nettó
átlagkeresetnél, azaz érjék el annak 60%-át. (Ez a küszöbérték volt korábban 68%, amely
gyakorlatilag teljesíthetetlennek bizonyult.) Amennyiben ez teljesül, úgy további vizsgálatok
nélkül a legkisebb bér méltányosnak minősül.
-	Amennyiben az arány elmarad a 60%-tól, de nem kisebb 50%-nál, a megfelelés érdekében
részletes információkkal kell bizonyítania az adott országnak, hogy a tisztes megélhetés költségeit
a legkisebb bér is fedezi.
-	A vizsgálat gyakorlatilag az egyedülálló munkavállalóra vonatkozik, azaz nem veszi figyelembe a
családi jövedelmi helyzetet.
6
Magyarország ezen kritériumoknak egyértelműen nem felel meg, a vizsgált nettó arány folyamatosan
50% alatt van (kivéve a 2002-es 51,2%-ot), így a 4. cikk megerősítése továbbra sem időszerű. A
megfeleléssel kapcsolatban a következőket jegyezzük meg:
-	Magyarországon az 50%-os ráta elérése kevés lenne a megfeleléshez, mivel egyelőre az
átlagkereset 50%-a kisebb, mint a létminimum. Például 2006-ban az egy aktív keresőből álló
háztartásra számított létminimum a nettó átlagkereset 54,2%-át tette ki, azaz a megélhetés
bizonyításához - amennyiben erre a létminimumot kívánjuk használni - a nettó minimálbérnek
legalább a nettó átlagkereset 54,2%-át kellett volna elérnie 2006-ban. Egyelőre éppen ellentétes
irányú tendenciák érvényesülnek. A minimálbér átlagkeresethez viszonyított aránya csökken.
Nettó összege a létminimumtól a korábbitól nagyobb arányban marad el.
-	A cikket ratifikáló egyes országok jelentései alapján végzett korábbi vizsgálat azt mutatta, hogy a
végrehajtás, illetve annak vizsgálata szinte valamennyi ország tekintetében, meglehetősen
bizonytalan. 18 jelentésből mindössze 3 országra vont le a bizottsági vizsgálat egyértelműen
pozitív következtetést. 6 országot elmarasztalt (pl. Szlovákia), az országok felénél pedig a
bizottság nem tudott egyértelmű következtetést levonni a végrehajtásról, elsősorban azért, mert az
országok nem küldtek megbízható, illetve a kritériumoknak megfelelő adatokat.
Magyarország esetében nem teljesül az a kritérium sem, hogy a legkisebb bérnek érzékelhetően a
szegénységi küszöb fölött kell lennie.
A 2006-2007. évi adatok a következők:
Minimálbér, átlagkereset, létminimum
		2006	2007
Minimálbér bruttó összege Minimálbér nettó összege	Ft/fő/hó Ft/fő/hó	tény 62 500 53 544	tény 65 500 53 915
Nemzetgazdasági átlagkereset bruttó Nettó	(Ft/fő/hó) (Ft/fő/hó)	171 239 110 896	185 004 114 112
Létminimum (egy aktív korú háztartásában)	(Ft/fő/hó) 60 128		
Nettó minimálbér /tárgyévi létminimum	%	89,0	
Bruttó minimálbér / bruttó átlagkereset Nettó minimálbér / nettó átlagkereset	% %	36,5 48,3	35,4 47,2
Forrás:
Minimálbér: SZMM
Átlagkereset, létminimum: KSH
Következésképpen Magyarország a legkisebb bérek tekintetében a Szociális Jogok Európai Bizottsága
által elfogadott és alkalmazott végrehajtási kritériumoknak a gyakorlatban egyelőre nem felel meg.
Tehát: A hazai jog munkabérekre vonatkozó szabályozási struktúrája bár formálisan megfelel a
Módosított Európai Szociális Karta vonatkozó előírásainak, az esetjognak azonban nem felel meg a
magyar gyakorlat: a bekezdés egyelőre nem fogadható el.
4. cikk 2. bekezdés: a túlmunkáért járó díjazáshoz való jog
7
A hazai jog helyzete: Az Mt. szabályainak megfelelően a munkáltató a munkavállalót kivételes esetben
kötelezheti rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésre. Rendkívüli munkaidőben történő
munkavégzésnek minősülnek:
-	a munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidőkereten felüli, illetve - 2003. július 1-jétől - az
ügyelet alatti munkavégzés,
-	a készenlét alatt elrendelt munkavégzés esetén a munkahelyre érkezéstől a munkavégzés
befejezéséig - ha a munkavállalónak több helyen kell munkát végeznie, az első munkavégzési
helyre érkezéstől az utolsó munkavégzési helyen történő munkavégzés befejezéséig - terjedő
időtartam.
A korábbi szabályokban szereplő „rendkívüli munka” kifejezés már nem használatos. Kivételes eset
akkor áll fenn, ha a munkáltató a rendkívüli munka elrendelésével kárt hárít el, vagy olyan
aránytalanul magas költséget takarít meg, amelynek tehervállalása a rendkívüli munka elrendelése
nélkül tőle már nem várható el. A törvény értelmében a rendkívüli munkáért ellenérték jár, amely lehet
díjazás vagy szabadidő. A munkabéren felül járó bérpótlék minimális értéke a munkavállaló
időarányos személyi alapbérének 50 százaléka.
Az Mt. szerint kollektív szerződés előírhatja, hogy nem jár rendkívüli munkaellenérték annak, aki -
munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása értelmében - a munkaideje
beosztását, illetve felhasználását maga határozza meg, továbbá - eltérő megállapodás hiányában - a
vezető állású munkavállalónak.
A Kjt. alapvetően átveszi az Mt.-nek a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályait, azonban a Kjt.
alapján nem jár a rendkívüli munkáért díjazás a magasabb vezető és vezető állású közalkalmazottnak,
továbbá azoknak, akik olyan munkakört töltenek be, amelyben munkaidejük beosztásáról, illetve
felhasználásáról saját maguk döntenek.
A köztisztviselőknek - a közszolgálati jogviszony sajátos jellegére való tekintettel - a rendkívüli
munkáért díjazás nem jár, azonban a köztisztviselőt rendkívüli munka végzése esetén a rendkívüli
munka idejének megfelelő szabadidő illeti meg. A rendszeresen rendkívüli munkát végző
köztisztviselő számára legfeljebb évi 20 munkanap szabadidő-átalány állapítható meg, bár ennek
juttatása a munkáltató mérlegelésének függvénye. A Ktv. 1998. január 1-jétől hatályos módosítása
szerint, amennyiben a szabadidő-átalányt nem lehet kiadni a tárgyévben, úgy annak pénzbeli
megváltása - a korábbi szabályozással ellentétben - engedélyezett. Rendkívüli munka végzéséért járó
szabadidőre, illetőleg szabadidő-átalányra a vezetői kinevezéssel, megbízással rendelkező
köztisztviselő nem jogosult. A Ktv. 40. §-ának (6) bekezdése alapján a szabadidőt a rendkívüli
munkavégzést követően, legkésőbb 30 - az Országgyűlés Hivatalában 180 - napon belül kell kiadni,
ha ez nem lehetséges, meg kell váltani. A megváltás mértéke a köztisztviselő kifizetéskori
illetményének a szabadidőre járó arányos összege.
A Hszt., valamint a Hjt. alapján a szolgálatteljesítési idő heti 40 óra.
Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás csak bizonyos módosításokkal
felelhetne meg a Módosított Európai Szociális Karta 4. cikk 2. bekezdésének.
4.	cikk 3. bekezdés: a férfiak és a nők egyenlő értékű munkája esetén az egyenlő munkabérhez való jog
A hazai jog helyzete: ez a követelmény az Mt. általános rendelkezéseiben, a diszkrimináció általános
tilalmában ölt testet. Ennek értelmében a munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos
megkülönböztetést alkalmazni a nemek között.
2001. óta az Mt. kifejezett rendelkezést is tartalmaz az egyenlő bérezésre vonatkozóan. 142/A. §-a
előírja, hogy az egyenlő, illetve egyenlő értékűként elismert munka díjazásának meghatározása során
tilos a munkavállalók között indokolatlan megkülönböztetést tenni. A munka egyenlő értékének
megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a
munkafeltételeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot,
8
illetve felelősséget kell figyelembe venni.
Jogalkalmazási összefüggés, hogy Magyarországon az ún. gender pay gap (a férfiak és nők fizetése
közötti „szakadék”) az elmúlt években csökkent és más országokhoz viszonyítva is jók az arányok.
Tehát: a hazai jogi szabályozás részben megfelel a Módosított Európai Szociális Karta
követelményeinek, a ratifikáció korábbi vizsgálata óta a jogi szabályozás helyzete javult. Ugyanakkor
továbbra is fennáll, hogy Magyarországon van eltérés - a férfiak javára - az azonos korú és azonos
végzettségű munkavállalók bére között. így, bár a hátrányos megkülönböztetés általános tilalma
érvényben van, a jogalkalmazás hagy kívánnivalót maga után az esetjog szempontjából. E rendelkezés
sem fogadható el.
4.	cikk 4. bekezdés: a munkaviszony munkáltató általi megszüntetése esetén a munkavállaló joga az
ún. „ésszerű előzetes értesítési határidőre”.
A hazai jog helyzete: az Mt. értelmében a határozatlan időre létesített munkaviszonyt mind a
munkáltató, mind a munkavállaló rendes felmondással megszüntetheti. A munkaviszony
megszüntetésének e fajtájához minden esetben felmondási idő kapcsolódik. Ennek minimális mértéke
harminc nap, amely az adott munkáltatónál eltöltött idővel arányosan nő, azonban a felmondási idő
egy évnél hosszabb nem lehet. A munkavállalóra kedvezőbb szabály alkalmazásának elve szerint
kollektív szerződés az említett keretek között a munkavállalóra a törvényben irányadó mértéknél
hosszabb felmondási időt is megállapíthat, illetve a munkaviszony alanyai ekként rendelkezhetnek a
munkaszerződésben is.
Ezen kívül az Mt. 1997. évi módosítása csoportos létszámleépítés esetére további előzetes eljárás
beiktatását írja elő (a létszámleépítés elveiről történő konzultáció a munkavállalók képviselőivel,
illetőleg a felmondásról minden egyes munkavállaló előzetes külön értesítése a felmondás kézbesítését
megelőző 30 nappal).
A Kjt. szerint a közalkalmazotti jogviszony - többek között - felmentéssel is megszüntethető. A
felmentéshez felmentési idő kapcsolódik, amelynek minimális mértéke két hónap, maximuma egy év.
A felmentési idő konkrét mértékeit a törvény tételesen határozza meg.
A Ktv. szerint a közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetése esetén a felmentési idő
egységesen hat hónap.
Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Módosított Európai
Szociális Karta 4. cikk 4. bekezdésének.
4.	cikk 5. bekezdés: a munkabér védelméhez való jog
A hazai jog helyzete: Az Mt. értelmében munkabérből levonásnak csak jogszabály, végrehajtható
határozat vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján van helye. A rendelkezés kogens, azaz tőle
érvényesen eltérni nem lehet. Az Mt. szabálya irányadó a Kjt., valamint a Ktv. alkalmazási körére is.
Az Mt. további szabályai szerint a munkavállaló a munkabérére vonatkozó igényéről előre nem
mondhat le, továbbá a levonásmentes munkabérrész nem ruházható át.
Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Módosított Európai
Szociális Karta 4. cikk 5. bekezdésének.
Összefoglalás: a leírtak szerint a Módosított Európai Szociális Karta 4. cikkének egyes bekezdései
megerősíthetők volnának, ám, mivel a hazai rendszer más számozott bekezdések előírásainak nem
felel meg egészen, továbbá egyes esetjogi összefüggések miatt a cikk megerősítése nem időszerű.
Mivel a 4. cikk alapját képező 1. bekezdés, illetve a szintén jelentős 2. és 3. bekezdés sem vállalható,
így az ezekkel szorosan összefüggő 4. és 5. bekezdés elfogadása önmagában nem célszerű.
9
További esetjogi összefüggések:
A 4. cikk bizonyos értelemben összefoglalója, garanciája az előző háromnak. Hiába volna ugyanis
biztosítva a munkához való jog (1. cikk), a megfelelő munkafeltételekhez fűződő jog (2. cikk) vagy a
biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog (3. cikk), ha a méltányos díjazáshoz fűződő jog
nem volna garantálva. A fentiek miatt a Szociális Jogok Európai Bizottsága már működésének első
stádiumában, korai konklúzióiban kiemelte az olyan díjazás kiemelkedő fontosságát, amely
figyelembe veszi a munkavállalók és családtagjaik alapvető gazdasági, szociális és kulturális
szükségleteit is. Végső soron a cikk mind az öt bekezdése e cél megvalósítására irányul.
Ám mindjárt a 4. cikk 1. bekezdésének esetjoga nehézségekkel terhes. A Szociális Jogok Európai
Bizottsága már az első felülvizsgálati ciklusban jelezte a tisztes díjazás eszméjének relatív, államról
államra tartalmilag változó és a helyi gazdasági, illetőleg szociális feltételektől függő voltát. Az
inkriminált, eredetileg még 68%-os elv az 5. felügyeleti ciklus során egy akkoriban napvilágra került
Európa Tanács-i és egy akkori OECD-tanulmány hatására született meg.
A 60%-os hüvelykujj szabály - amely nettó minimálbér/nettó átlagkeresettel számol - azért is
szelídebb valamivel az említettnél, hiszen ennek megítélésekor a minimálbéren és az átlagbéren túl a
szociális juttatásokat, családi és a lakásfenntartáshoz nyújtott juttatásokat, kulturális támogatásokat,
sőt az adókedvezményeket is tekintetbe veszik.
A 4. cikk 2. számozott bekezdésében a Szerződő Felek elismerik a munkavállaló jogát arra, hogy a
túlmunkáért - bizonyos sajátos esetek kivételével - felemelt díjazásban részesüljenek. A túlóra a
normális munkaidőn túli teljesítést jelenti. A Független Szakértők Bizottságának (Szociális Jogok
Európai Bizottsága) jogértelmezése szerint az éjszakai munka, az éjszakai műszak egyaránt túlórának
minősül. Álláspontjuk szerint mind a különleges körülmények közötti, mind pedig a normál
munkaórán túli munkatevékenység elvégzéséhez plusz energiára van szükség, ezért nem csupán a
túlórát kell megfizetni, hanem a fizetés arányának is magasabbnak kell lennie a normál bérarányoknál.
Ennek megfelelően a naponta negyednapi, a hétvégén félnapi túlmunkára adott túlfizetést elfogadták
(más szóval: azt, ha a hétvégére duplán fizettek, és egynegyeddel történő túlfizetést fizettek a hét során
lefolytatott túlmunkára). Mindez azonban összefüggésben van a Módosított Európai Szociális Karta
33. cikkének előírásaival: ez alól lehet kivételeket találni. Ilyenek például olyan speciális
munkavállalók, mint például a köztisztviselők, illetve a vezető köztisztviselők. Az esetjog az ilyen
speciális helyzetekben megengedi a túlmunkát többletfizetés nélkül is. Ugyanakkor a rendkívüli
munka nemcsak többletfizetéssel, hanem plusz szabadnapok biztosításával is kompenzálható.
A 4. cikk 3. bekezdése a nemek szerinti fizetésbeli diszkriminációt tiltja. (E rendelkezés analóg a
Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 100-as számú Egyezményével.) A Szerződő Feleknek
bizonyítaniuk kell, hogy azonos munkáért, azonos bért garantálnak jogszerűen és tényszerűen is. Itt az
adott előírásnak történő megfelelés útja egyaránt lehet jogszabály, kollektív szerződések vagy más
eredményre vezető eszközök. E szempontból a Módosított Európai Szociális Karta tovább megy mint
az ILO 100-as, hiszen az csupán annyit kíván meg, hogy a Szerződő Fél támogatja ezek alkalmazását,
míg a Kartában e jogok elismerése is bent van. Az esetjog szerint minden olyan záradék az egyéni
szerződések vagy kollektív szerződések esetén, mely ezen elvnek ellentmond, semmisnek
nyilvánítandó.
A 4. cikk 3. számozott bekezdése szempontjából nem jelent problémát az, ha a vezetők között nincsen
vagy csak minimális arányban található nő. A kérdés az, hogy ha vannak női munkavállalók a vezetői
posztokon, akkor fizetésük azonos lehet a férfiakéval. Ha nem azonos, akkor az bérdiszkriminációnak,
azaz a hátrányos megkülönböztetés egyik tipikus megkülönböztetésének minősül. Mindez egyidejűleg
a munkaköröknek egy bizonyos belső besorolását feltételezi, ennek alapján lehet világos, hogy mit
értünk egy konkrét kategóriába tartozó munkakörön.
Néhány országspecifikus összefüggés
10
Dánia esete: itt a törvény szemben áll az esetjoggal, mivel az esetjog szerint, ha valaki szót emel a
jogtalan bérkülönbség ellen, azt tilos elbocsátani. Ez csak akkor lenne elfogadható, ha egyidejűleg
végkielégítés jellegű kártérítés is járna a dolgozónak. Dániában ez a kompenzáció 39 heti fizetést
jelentett. A Független Szakértők Bizottságának (Szociális Jogok Európai Bizottsága) álláspontja
szerint ez az összeg nem adekvát: nem elegendő az elbocsátott dolgozó keletkező kárának
megtérítésére.
Ausztria esete: Az osztrák gyakorlat azért nem felel meg, mivel a nők bére jelentősen alacsonyabb a
férfiakénál, azonos kvalifikációt igénylő munka esetén. Továbbá, a Módosított Európai Szociális Karta
adott bekezdése szerinti tisztességtelen elbocsátással szemben nem védi az osztrák rendszer a
dolgozókat öt alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztató munkahelyek esetén.
Norvégia esete: nem megfelelés abból következően volt, hogy magánszemély esetében nem lehet
semmisnek nyilvánítani a kollektív szerződésekben szereplő, az egyenlő bérezés alapelvének
ellentmondó rendelkezéseket.
A 4. cikk 4. számozott bekezdésével kapcsolatban áll a Módosított Európai Szociális Karta
Függelékének egy külön rendelkezése, amely kimondja, hogy az adott előírást úgy kell értelmezni,
hogy súlyos vétkesség esetén az nem tiltja az azonnali elbocsátást. Ez a bekezdés azért itt szerepel és
nem a 2. cikknél, mivel a felmondási határidő azt a célt szolgálja, hogy a munkavállaló garanciát
kapjon bérei vonatkozásában. Azaz arra az időre is kapjon bért, amíg új munkahelyet keres. Azt a
Szociális Jogok Európai Bizottsága pontosan nem határozta meg, hogy mi lenne az ésszerű periódus,
hanem jogértelmezésében kapcsolatot teremtett az ésszerű felmondás és a tisztesség kritériumai között.
Ilyen kapcsolatot jelent például a cégnél eltöltött szolgálati idő. Az esetjog tehát figyelembe veszi a
Módosított Európai Szociális Karta fogalmazóinak progresszivitás iránti szándékát, úgy értelmezik,
hogy ami 30 esztendővel ezelőtt ésszerű felmondási idő lehetett, nem biztos, hogy ma is az. A
tulajdonképpeni felmondási idő kiszámításához azt veszik figyelembe, hogy mikor értesítette a
munkaadó munkavállalóját az elbocsátásról. Amennyiben a munkáltató még konzultál a
munkavállalóval az elbocsátás bejelentésének időpontját megelőzően, akkor ezt nem lehet a felmondás
időpontjának tekinteni.
E rendelkezés azt garantálja, hogy a dolgozó kapjon felmondásról szóló értesítést munkaadójától. Nem
pedig fordítva. A Független Szakértők Bizottsága (Szociális Jogok Európai Bizottsága) tehát itt nem
határozta meg pontosan, hogy mit tekint ésszerű felmondási időnek. Lehet többféle, országonként
eltérő gyakorlat is megfelelésben a Kartával, a lényeg az, hogy ez meglehetősen szoros és méltányos
korrelációban legyen a szolgálati idő tartamával.
Svédország esete: Itt két kollektív szerződésben is rövidebb felmondási idő szerepel a Bizottság által
ésszerűnek találtnál.
Az Egyesült Királyság esete: A negatív konklúzióra vezetett gyakorlat szerint csak 1 hetet adnak 2 évi
szolgálat után, ami alacsony.
Nem teljesített korábban Olaszország sem, mert a fémiparban csak 6 napi felmondási idő volt
érvényben 5 esztendős szolgálati idő után és 9 nap 5-10 év között, 12 nap pedig a 10 esztendei
szolgálati időnél többel rendelkező munkavállalók esetében.
Az eddigiek mellett az ír periódusokat is túl rövidnek találták, hiszen itt is csak 1 hetet adnak 2 év
szolgálat után, 2 hetet a 2-5 évi szolgálati időre és 4 hetet a 10 esztendősre.
A 4. cikk 5. bekezdéséhez szintén fűz kiegészítést a Módosított Európai Szociális Karta Függeléke.
Eszerint a bekezdés által előírtaknak a tagállamok akkor tesznek eleget, ha a dolgozók nagy többsége
vonatkozásában a jogszabály nem enged, vagy csupán kollektív szerződések vagy döntőbírói ítéletek
által engedélyez bérből történő levonásokat. Ilyen típusú levonás lehet akár adózás, akár szolidaritási
alap vagy éppen a társadalombiztosítási járulék.
11
Olaszország esete: Az olasz rendszer nem felelt meg a szabálynak, mivel csak az alkotmány tiltja a
munkavállaló tartozása esetén alkalmazott fizetésletiltást, alacsonyabb szintű jogszabályban
(törvényben) ez a tilalom nem jelenik meg.
5.	cikk: Szervezkedési jog
A norma jellege: az 5. cikk a III. rész, A. cikk, 1. bekezdés b) albekezdése alapján a kemény mag része.
A Módosított Európai Szociális Karta 5. cikke megegyezik a Karta - Magyarország által elfogadott -
5.	cikkével.
Mivel a Módosított Európai Szociális Karta 5. cikkének a magyar jogrendszer teljes mértékben és
bármely változtatás szükségessége nélkül megfelel, a cikk elfogadása semmiféle gazdasági vagy
társadalmi változással, tovagyűrűző hatással nem jár majd.
A leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Módosított Európai
Szociális Karta 5. cikkének, így e rendelkezés elfogadható.
6.	cikk: A kollektív alkuhoz való jog
A norma jellege: a 6. cikk a III. rész, A. cikk, 1. bekezdés b) albekezdése alapján a kemény mag része.
A Módosított Európai Szociális Karta 6. cikke megegyezik a Karta - Magyarország által elfogadott -
6.	cikkével. A 6. cikk 4. bekezdésének való teljes megfelelés érdekében ugyanakkor kis mértékű
jogszabály-módosítás szükségessége nem kizárható - ez a legújabb esetjogi összefüggések fényében
dönthető el.
6.	cikk 4. bekezdés: a munkavállalók és a munkaadók joga a kollektív cselekvésre, beleértve a
sztrájkhoz való jogot is
A hazai jog helyzete: A munkavállalókat az Alkotmány 70/C. §-a, valamint a sztrájkról szóló 1989. évi
VII.	törvény alapján a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására megilleti a sztrájkjog.
A sztrájktörvény pontosan meghatározza, hogy mely esetekben és milyen feltételekkel
kezdeményezhető sztrájk, ebből következően pontosan rögzíti, hogy mikor jogellenes a sztrájk,
meghatározza azt az alkalmazotti kört, ahol nincs helye a sztrájkjog gyakorlásának, továbbá
meghatározza az ún. elégséges szolgáltatás teljesítésének intézményét.
A sztrájkjog kizárt az igazságszolgáltatási szerveknél, a fegyveres erőknél és a rendvédelmi
szerveknél. Ez utóbbihoz tartoznak a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok. Korlátozott az
államigazgatási szervek (köztisztviselői kar) esetében.
A hazai jog ugyanakkor nem tesz említést a munkaadók lehetséges fellépési lehetőségeiről, így többek
között nem ismert a hazai jogban az úgynevezett „kizárás” (lock-out) intézménye sem. Mivel a hazai
jog - más országok jogától eltérően - részletesen szabályozza a sztrájkhoz való jogot, a szabályozás
függvényében úgy értelmezendő, hogy a hazai jog nem ismeri el a munkaadók kollektív cselekvési
lehetőségét - de azt nem is tiltja.
Tehát: a hazai szabályozás megfelel a Módosított Európai Szociális Karta 6. cikke első három
számozott bekezdésének. Azok probléma nélkül elfogadhatók. Két különféle probléma merülhet
azonban fel a negyedik számozott bekezdéssel kapcsolatosan. Ám mindkettő orvosolható a Módosított
Európai Szociális Karta esetleges jövőbeli ratifikálását követő esztendők jogharmonizációs célzatú
jogalkotási munkálatai során.
-	Az egyik: ha a 6. cikk 4. bekezdéséhez fűzött jogértelmezés mellett az esetjogot is figyelembe
vesszük, ezek alapján a közeljövőben szükségessé válhat jogszabály-módosítás, melynek
eredményeként a magyar jogrend egyértelműen elfogadja majd a munkavállalók mellett a munkaadók
kollektív cselekvéshez fűződő jogát is, ami lehet a kizárás, de nem kell feltétlenül annak lennie. Ennek
12
érdekében tenni nem szükséges semmit, mindaddig, amíg a Szociális Jogok Európai Bizottsága ezt
nem véleményezi. (Az első, 2002-es magyar nemzeti jelentés kapcsán e tekintetben negatív észrevételt
nem kaptunk.) Fontos kiemelni, hogy ezt az esetlegesen szükségessé váló jogszabály-módosítást nem
a jelen ratifikációs processzus idézi elő, hanem - a SZJEB újabb esetjoga alapján - az 1961-es
Kartából adódó, korábbi nemzetközi jogi kötelezettségvállalás.
-	A másik: bár a Módosított Európai Szociális Karta szövege maga a 6. cikk 4. bekezdésében nem
sorol fel lehetséges kivételeket - amint azt az 5. cikk szövege teszi -, a 6. cikk 4. bekezdésének
esetjoga megengedi a sztrájkjog korlátozását. De csupán a Módosított Európai Szociális Karta 31.
cikkére történő hivatkozással (Korlátozások): „kivéve a jogszabályban meghatározott olyan
korlátozásokat, amelyek egy demokratikus társadalomban mások jogainak és szabadságjogainak vagy
a közérdek, a nemzetbiztonság, a közegészségügy vagy a közerkölcs védelmében szükségesek”. Ennek
alapján, de csak ennek alapján az esetjog szerint közalkalmazottak és köztisztviselők sztrájkjoga
bizonyos munkavállalói kategóriák esetében - ezek például: a rendőrségnél és fegyveres testületeknél
dolgozók, bírák és a főtisztviselők (senior civil servants) - korlátozható. Ami semmiképpen nem felel
meg a Módosított Európai Szociális Karta szellemének, az általában az állami alkalmazásban állók, a
közalkalmazottak, a köztisztviselők sztrájkjogának egyáltalában való tilalma. Így a magyar helyzet
összhangba hozható a Módosított Európai Szociális Karta előírásaival a köztisztviselők vagy bizonyos
körük sztrájkjogának jövőbeli, jogszabályban történő elismerésével.
Mivel a Módosított Európai Szociális Karta 6. cikkének a magyar jogrendszer csaknem teljes
mértékben megfelel és a jövőben szükségessé váló jogszabály-módosítások - ideértve a sztrájkról
szóló 1989. évi VII. törvény módosítását is - nem a Módosított Európai Szociális Kartában, hanem
magában a Kartában való részességünkből következnek, illetőleg költségeket nem involválóak, a cikk
elfogadása semmiféle gazdasági vagy társadalmi változással, tovagyűrűző hatással nem járna.
Összefoglalás: a Módosított Európai Szociális Karta 6. cikkének elfogadása vállalható.
7.	cikk: A gyermekek és fiatalok védelemhez való joga
A norma jellege: a 7. cikk a III. rész, A. cikk, 1. bekezdés b) albekezdése alapján a kemény mag része.
A gyermekek és fiatalok védelmével kapcsolatos jogok érvényesítésére vonatkozó
kötelezettségvállalás számos olyan kérdést felvet, amelyek megoldása a magyar jogszabályi
környezetben jelenleg nem egyértelműen tiszta, így ez további elemzéseket igényel.
E szempont alól feltétlenül kivételt képez a 7. cikk 1. bekezdése, a foglalkoztatás alsó korhatárának
meghatározása, ami de facto a gyermekmunka tilalmát jelenti - a rendelkezés jelentősége, és annak
folytán, hogy Magyarország ahhoz 2004-ben már csatlakozott.
Az 1961. évi Karta és a Módosított Európai Szociális Karta 7. cikke megegyezik, eltekintve a
következőktől: a Módosított Európai Szociális Karta 7. cikke megegyezik a Karta 7. cikkével, kivéve a
2.	bekezdést, amely 18 éves korhatárt szab az egészségtelen vagy veszélyes munkakörök betöltésére,
valamint a 7. bekezdést, amely 3 helyett legkevesebb 4 heti fizetett szabadságot ír elő.
7.	cikk 2. bekezdés: a veszélyes vagy egészségtelen munka esetén a foglalkoztatás magasabb minimális
életkorának meghatározása
A hazai jog helyzete: Az Mt. értelmében fiatal munkavállalót nem szabad olyan munkára alkalmazni,
amely testi alkatára, illetve fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel járhat. Azokat a
munkaköröket, amelyekben fiatal munkavállaló nem, vagy csak meghatározott munkafeltételek
biztosítása esetén, illetve előzetes orvosi vizsgálat alapján foglalkoztatható, jogszabály - a munkaköri,
szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló
33/1998. (VI. 24.) NM rendelet - határozza meg.
Tehát: a magyar szabályozás tartalmában alapvetően megfelel a Módosított Európai Szociális Karta
13
7. cikk 2. bekezdésének.
7. cikk 3. bekezdés: a kötelező oktatás biztosítása
Ez a bekezdés az iskolai tanulók munkaidejét érinti. A jelen bekezdés szerint biztosítani kell, hogy a
tankötelezettségnek még eleget tevő személyeket nem lehet úgy foglalkoztatni, hogy az megfossza
őket iskoláztatásuk teljes körű előnyeitől.
A Bizottság a részes államokkal kapcsolatban folytatott vizsgálódásai eredményeként megfogalmazott
egyik legfontosabb következtetése, hogy a tanév folyamán végzett munka esetében a napi 3 órás
munkaidőt már túlzott mértékűnek találta. A szünidőben végzett munka esetében pedig az a
követelmény, hogy maximum a szünidő felében vállalhat munkát a tanuló.
Az Mt. alapján munkavállalóként munkaviszonyba főszabály szerint akkor léphet valaki, ha a 16.
életévét betöltötte. Abban az esetben azonban, ha már elmúlt 15 éves, és általános iskolában vagy
szakiskolában, illetve középiskolában (gimnáziumban, szakközépiskolában) nappali tagozaton tanul,
az iskolai szünetek alatt (nyári szünet, téli szünet) szintén létesíthet munkaviszonyt. További lényeges
feltétel, hogy a 16 éves kora alatti, szünidőben történő munkavégzéshez a munkáltatónak be kell
szereznie a törvényes képviselő (szülő) hozzájárulását is [Mt. 72. §].
A tanév folyamán végzett, illetve a szünidőben vállalt munka esetében a fenti korlátozásokat
ugyanakkor az Mt. nem tartalmazza, ezért a jelen bekezdés elfogadása nem vállalható.
7.	cikk 4. bekezdés: a 18 év alatti fiatalok munkaideje
A 4. bekezdéssel kapcsolatban - az 1961. évi Karta alapján - a 16 év alatt fiatalok napi nyolc és heti
negyven órában maximált munkaidejéről a Bizottság úgy találta, hogy nem áll összhangban a Karta
követelményeivel. Ilyen hosszú munkaidő nem teszi lehetővé a fiataloknak, hogy teljességében
kiaknázzák az oktatásban számukra rejlő lehetőségeket. Ugyanez az értelmezés a Módosított Európai
Szociális Karta esetében fennáll.
A hazai szabályozásban az Mt. 129. § (1) bekezdése alapján a fiatal (18 éven aluli) munkavállaló
munkaideje legfeljebb napi nyolc óra, illetve heti negyven óra lehet. Az Mt. 72. §-ának (4) bekezdése
alapján munkaviszonyt létesíthet a tizenötödik életévét betöltött, általános iskolában, szakiskolában,
középiskolában nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló az iskolai szünet
alatt. Az ilyen 16 év alatti munkavállalók esetében is irányadó a napi 8 órás, heti 40 órás munkaidő. A
Szociális Jogok Európai Bizottsága értelmezésével ez nincs teljes mértékben összhangban.
7.	cikk 5. bekezdés: a fiatal munkavállalók és szakmunkástanulók joga a méltányos díjazásra
A 4. cikkel kapcsolatban írtakkal összhangban a 7. cikk 5. bekezdés elfogadása sem lehetséges.
7.	cikk 6. bekezdés: a szakképzés ideje a munkaidő részének tekintendő
E bekezdés értelmezése a Szociális Jogok Európai Bizottsága szerint azt jelenti: a szerződő államok
kötelesek biztosítani, hogy a fiatal személyek nagy többségének (80%) esetében a munkaidő alatt
szakképzésben töltött időt munkaidejük részének tekintik, és ekként javadalmazzák. A Bizottság
szerint e rendelkezés személyi hatálya nem szűkül a szakmunkástanulókra, hanem a szakképzésben
részesülő fiatal munkavállalókra is kiterjed.
Az Mt.-nek a tanulmányi szerződésre vonatkozó rendelkezései mindenféle tanulmányokra, képzésekre
vonatkoznak, így a szakképzésre is. Ha a munkáltató a munkavállalóval tanulmányi szerződést köt, a
munkaidő-kedvezmény a tanulmányok idejére a következőktől függ:
-	Az Mt. 115. §-ának (1) bekezdése alapján az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállaló
részére a munkáltató köteles a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőt biztosítani. A
14
szabadidő mértékét a munkáltató az oktatási intézmény által kibocsátott, a kötelező iskolai foglalkozás
és szakmai gyakorlat időtartamáról szóló igazolásnak megfelelően állapítja meg. A munkavállaló
vizsgánként is jogosult meghatározott szabadidőre. Ezeknek a munkaidő-kedvezményeknek az
időtartamára - az általános iskolai tanulmányok kivételével (erre távolléti díj jár a munkavállalónak) -
díjazás nem jár, a felek a távoltöltött időre tanulmányi szerződésben állapíthatnak meg díjazást.
-	Az Mt. 115. §-ának (5) bekezdése alapján a nem iskolai rendszerű képzésben részt vevő
munkavállalónak tanulmányi munkaidő-kedvezmény csak abban az esetben jár, ha azt
munkaviszonyra vonatkozó szabály elrendeli, vagy tanulmányi szerződés megállapítja. A munkaidő-
kedvezményre járó díjazásról a tanulmányi szerződésben kell rendelkezni.
A fentiek alapján alapvetően teljesül az a követelmény, hogy a szakképzésben töltött időt a munkaidő
szempontjából figyelembe kell venni. Nem teljesül azonban teljes mértékben a Szociális Jogok
Európai Bizottsága által megfogalmazott másik követelmény, miszerint a szakképzésben részt vevő
tanuló díjazása szempontjából is munkaidőként kell figyelembe venni a képzés idejét. A 6. bekezdés
elfogadása így a díjazás szabályaira tekintettel nem vállalható.
7.	cikk 7. bekezdés: 18 év alatti munkavállalók részére legalább négy hét szabadság biztosítása
A hazai jog helyzete: A hatályos szabályozás szerint a fiatal munkavállalót öt nap pótszabadság illeti
meg az alapszabadságán felül. Ez a szabadság utoljára abban az évben illeti meg a fiatalkorú
munkavállalót, amelyben a 18. életévét betölti. Az alapszabadság mértéke az Mt., a Kjt. és a Ktv.
relációjában azonos, illetve hasonló, továbbá a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések mind a Kjt.,
mind a Ktv. alkalmazásában érvényesek. Mivel az Mt. alapján az alapszabadság mértéke legalább 20
munkanap, a jelen bekezdés szerinti négy hét időtartamú szabadság követelménye teljesül.
Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Módosított Európai
Szociális Karta 7. cikk 7. bekezdésének.
7.	cikk 8. bekezdés: az éjszakai munkavégzés tilalma
Az Mt. 129/A. § (5) bekezdés alapján a fiatal munkavállaló éjszakai munkára nem vehető igénybe.
A 7. cikk 8. bekezdése ennek megfelelően teljesül.
7.	cikk 9. bekezdés: a fiatal munkavállalók rendszeres orvosi vizsgálata
Az e bekezdést elfogadó államok kötelesek átfogó tájékoztatást nyújtani az ezen rendelkezés hatálya
alá tartozó azon személyek foglalkozásának természetéről, akik számára rendszeres orvosi
felülvizsgálat van előírva, illetve az ilyen felülvizsgálat megszervezéséről és működtetéséről, és ezen
orvosi felülvizsgálat gyakoriságáról. Az adott állam jogszabályaitól függ, miként írják elő a szóban
forgó foglalkozásokat, de a Bizottság ragaszkodik ilyen lista jogszabályba foglalásához, és azt a
Bizottság megvizsgálja. Rendszeres orvosi felülvizsgálat rendszeresen és folyamatosan végzett orvosi
vizsgálatot jelent, így az olyan jogszabály, amely csak a felvétel előtt vagy csak a munkaviszony első
éve után teszi kötelezővé a vizsgálatot, és további felülvizsgálatokat ésszerű időközönként nem
követel meg a tizennyolcadik életév betöltéséig, nem egyezik a Karta előírásaival.
A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről
szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 4. §-a (1) bekezdésének bb) pontja alapján előzetes munkaköri
alkalmassági vizsgálatot kell végezni a munkáltató által foglalkoztatott személynél a munkakör,
munkahely, munkafeltételek megváltoztatása előtt, ha a munkavállaló fiatalkorú. A 6. § (1) bekezdése
alapján a szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatottak időszakos alkalmassági vizsgálaton
vesznek részt a munkaköri alkalmasság újbóli véleményezése céljából. Az időszakos vizsgálatokat a
18.	életévét be nem töltött munkavállalónál évente kell elvégezni. A fiatalkorú munkaviszony
keretében történő foglalkoztatását tiltó vagy feltételekkel megengedő megterhelések listáját a rendelet
8.	számú melléklete tartalmazza.
15
A 7. cikk 9. bekezdés elfogadása a fentiek alapján lehetséges.
7.	cikk 10. bekezdés: a gyermekek és fiatalok védelme a fizikai és erkölcsi veszélyekkel szemben
Az 1-9. bekezdések a munkavállalói életformából fakadó veszélyek ellen nyújtanak védelmet a
gyermekeknek és fiatal személyeknek, míg a 10. bekezdés azt a kötelezettséget rója az államokra,
hogy a fiatalokat bármilyen veszély ellen védelmezzék, akkor is, ha e veszélyek nem kapcsolódnak
munkájukhoz. A Bizottság előírta, hogy a szerződő felek jelentéseikben a lehető legteljesebb
tájékoztatást nyújtsák azon intézkedésekről, melyek célja kifejezetten a gyermekek és fiatal személyek
testi és erkölcsi veszélyek elleni védelme, tehát gyermekek és fiatal személyek oltalmazása a
családban, az iskolában, és a társadalomban egészében véve, illetve a munka világában, az
iskolaköteles kor kezdetétől addig, míg a felnőttkort el nem érik.
A Bizottság hangsúlyozta, hogy a 7. cikk 10. bekezdése értelmében átfogó védelmet kell nyújtani a
gyermekeknek és fiatal felnőtteknek mindennemű testi és erkölcsi veszély ellen. Ilyen többek között a
gyermekek családon belüli erőszak vagy szexuális zaklatás elleni védelme. A Bizottság hangsúlyozta
annak szükségességét is, hogy a részes államok a kábítószer-élvezettel, alkoholizmussal és fiatalkori
bűnözéssel, illetve az előadó-művészetekben vagy egyéb foglalkozásokban alkalmazott gyermekek
erkölcsi védelmével kapcsolatos megelőző intézkedésekről is adjanak tájékoztatást. A Bizottság
információt kér a vonatkozó rendelkezések alkalmazásának felügyeletéért felelős testületekkel, ezek
működésének módjával és felügyeleti tevékenységük megvalósítása során alkalmazott módszerekkel
kapcsolatban is.
Amint a fentiek alapján látható, a 7. cikk 10. bekezdés alkalmazási köre rendkívül széles. A
kötelezettségvállalás alapján a Bizottság jövőbeni kritikái nehezen jelezhetők előre, így e bekezdés
tekintetében a jövőben további ratifikációs vizsgálatok folytatása célszerű.
Összefoglalás: A fentiek alapján a 7. cikk csak részlegesen látszik elfogadhatónak. Célszerű a 7. cikket
-	az alapvető jelentőségű, már elfogadott 1. bekezdésen kívül - egységében kezelni, és ennek
megfelelően akkor elfogadni, amikor minden bekezdésének végrehajtása vállalható lesz.
8.	cikk: A dolgozó nők védelemhez való joga anyaság esetén
A norma jellege: nem tartozik a kemény magba.
A Módosított Európai Szociális Karta 8. cikke a Karta - Magyarország által elfogadott - 8. cikkétől
csak annyiban tér el, hogy az 1. bekezdésben a szülési szabadság időtartamát a korábbi 12 hétről 14
hétre emeli.
8.	cikk 1. bekezdés: fizetett távollét megfelelő ellátás ellenében a gyermek születése előtt és után
legalább tizennégy hét mértékben.
A hazai jog helyzete: Az Mt. szabályainak értelmében a terhes, illetve a szülő nőt 24 hét szülési
szabadság illeti meg, amelyet úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetőleg a szülés várható időpontja elé
essen. A szülési szabadság megszűnésének egyes eseteit is szabályozza a törvény, azonban a szülési
szabadság időtartama a szülést követően 6 hétnél rövidebb nem lehet. A szülési szabadság
időtartamára a társadalombiztosítási szabályok szerint jár ellátás (terhességi-gyermekágyi segély),
továbbá a munkáltató a munkavállaló részére egyéb fizetés nélküli szabadságot is köteles biztosítani.
A rendelkezés alkalmazását a Kjt. nem zárja ki, így az a közalkalmazottakra is kötelező, továbbá a
Ktv. alkalmazni rendeli a köztisztviselők tekintetében.
A Hszt., valamint a Hjt. alapján az állomány terhes, illetve szülő nő tagját a munkajogi szabályok
szerinti mértékű szülési szabadság illeti meg, amelyet úgy kell kiadni, hogy 4 hét lehetőleg a szülés
várható időpontja elé essen.
16
Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Módosított Európai
Szociális Karta 8. cikk 1. bekezdésének.
Mivel a Módosított Európai Szociális Karta 8. cikkének a magyar jogrendszer teljes mértékben és
bármely változtatás szükségessége nélkül megfelel, a cikk elfogadása semmiféle gazdasági vagy
társadalmi változással, tovagyűrűző hatással nem jár majd.
Összefoglalás: a 8. cikk vonatkozásában összefoglalóan megállapítható, hogy Magyarország megfelel
a cikk előírásainak, amely ennek alapján elfogadható.
9.	cikk: A pályaválasztási tanácsadáshoz való jog
A norma jellege: nem tartozik a kemény magba.
A Módosított Európai Szociális Karta 9. cikke megegyezik a Karta - Magyarország által elfogadott -
9.	cikkével.
Mivel a Módosított Európai Szociális Karta 9. cikkének a magyar jogrendszer teljes mértékben és
bármely változtatás szükségessége nélkül megfelel, a cikk elfogadása semmiféle különös gazdasági
vagy társadalmi változást nem von maga után.
Következésképpen a hazai jog megfelel a Módosított Európai Szociális Karta előírásának, e cikk
elfogadható.
10.	cikk: A szakképzéshez való jog
A norma jellege: nem tartozik a kemény magba.
A Karta 10. cikkét Magyarország elfogadta. A Módosított Európai Szociális Karta 10. cikke ettől
annyiban tér el, hogy kiegészült a tartós munkanélküliek átképzésére és reintegrálására vonatkozó új 4.
bekezdéssel (a korábbi 4. bekezdés számozása ezzel 5. bekezdésre módosult). Ezen új 4. bekezdés
hazai összefüggései további elemzést igényelnek.
Összefoglalás: a 10. cikk vonatkozásában összefoglalóan megállapítható, hogy hazánk megfelel az
előírásoknak, a cikk elfogadása ezért - a 4. bekezdéssel kapcsolatos elemzések eredményétől függően
-	lehetséges.
11.	cikk: Az egészség védelméhez való jog
A norma jellege: a 11. cikk nem tartozik a kemény magba.
A Módosított Európai Szociális Karta 11. cikke megegyezik a Karta 11. cikkével, amelyet a Magyar
Köztársaság elfogadott. Magyarország a 11. cikkben foglalt elvárásoknak a Szociális Jogok Európai
Bizottsága eddigi értékelései alapján megfelel.
A fentiek alapján a Módosított Európai Szociális Karta 11. cikkének elfogadása lehetséges, az a
Magyar Köztársaságra nézve többletkötelezettséget nem eredményez.
12.	cikk: A társadalombiztosításhoz való jog
A norma jellege: a 12. cikk a kemény mag része.
Az Európai Szociális Karta 12. cikk 1. bekezdését a Magyar Köztársaság elfogadta, ennek megfelelően
a Módosított Európai Szociális Karta 12. cikk 1. bekezdésének elfogadása is lehetséges és szükséges.
Az Európai Szociális Karta 12. cikk 2. bekezdése értelmében a szerződő felek arra vállalnak
17
kötelezettséget, hogy a társadalombiztosítási rendszerüket legalább az ILO 102. számú, a szociális
biztonság minimális szintjéről szóló egyezménye által megkövetelt színvonalon tartják fenn. A
Módosított Európai Szociális Karta 12. cikkének 2. bekezdése az ILO 102. Egyezmény helyett az
Európa Tanács egyezménye, az Európai Szociális Biztonsági Kódex (a továbbiakban: Kódex)
ratifikálásához megfelelő szintet követel meg.
Az ILO 102. számú Egyezménye és a Kódex alapvetően hasonló szerkezetűek és hasonló
követelményeket határoznak meg, azonban a ratifikáláshoz szükséges kötelezettségvállalások mértéke
jelentősen eltér, a Kódex esetében egy állam szélesebb körű kötelezettségeket vállal, mint az ILO
Egyezmény esetében. Ebből következően a Módosított Európai Szociális Karta 12. cikkének 2.
bekezdése nagyobb követelményeket támaszt, mint a Karta ugyanezen rendelkezése.
A Bizottság esetjoga szerint egy állam, amely legalábbis a Kódex ratifikálásához szükséges szintű
társadalombiztosítási rendszert működtet, és amelyet a Kódex végrehajtását ellenőrző testületek a
Kódexszel összhangban állónak minősítenek, megfelel a Módosított Európai Szociális Karta 12. cikke
2.	bekezdésének. (A Kódex végrehajtásának szakértői vizsgálatát az ILO-nak az Egyezmények és
Ajánlások Megvalósításáért Felelős Szakértői Bizottsága végzi el, amelynek értékelése alapján az
Európa Tanács Szociális Biztonsági Szakértői Bizottsága dönt arról, hogy az egyes államokban
megfelelő-e a Kódex végrehajtása.)
Ugyanilyen módon egy állam, amely nem teljesíti a Kódex követelményeit, vagy azért, mert az
ellátások szintje nem éri el az előírt minimumot, vagy mert bizonyos kockázatokra nem nyújt
védelmet, olyannak minősül, mintha nem teljesítené a Karta 12. cikkének 2. bekezdését. Vannak
azonban esetek, ahol a Szerződő Felek olyannak tekintendők, mint amelyek teljesítik a 12. cikk 2.
bekezdését, bár az ILO Szakértői Csoportja úgy találta, hogy a Kódex egy adott témakörének
követelményeit nem teljesíti. Ez olyankor történhet, ha egy Szerződő Fél több részt fogadott el, mint
amennyi a Kódex ratifikálásához okvetlenül szükséges.
A Magyar Köztársaság egyelőre nem részese sem az ILO 102. Egyezményének, sem az Európai
Szociális Biztonsági Kódexnek. Az eddigi szakértői vizsgálatok nem támasztották alá a Kódex
ratifikálását, mert az ellátások hazai feltételei nem felelnek meg teljes mértékben a Kódex
ratifikálásához szükséges szintnek. Ennek megfelelően egyelőre a Módosított Európai Szociális Karta
12.	cikke 2. bekezdésének elfogadása sem indokolt.
A 12. cikk 3. bekezdése értelmében a Szerződő Felek vállalják, hogy törekednek arra, hogy a
társadalombiztosítási rendszert folyamatosan egyre magasabb szintre emeljék. A Szociális Jogok
Európai Bizottsága hangsúlyozta e rendelkezés dinamikus természetét, „mely az azt elfogadó
államoktól azt követeli, hogy folyamatos erőfeszítést tegyenek társadalombiztosítási rendszerük egyre
magasabb szintre való emelésére”.
A Bizottság meghatározta, hogy „a 12. cikk 3. bekezdésének teljesítéséhez egy Szerződő Félnek, akár
elfogadta a 12. cikk 2. bekezdését, akár nem, folyamatosan javítania kell társadalombiztosítási
rendszerén, magasabb szintre hozva azt a 102. Egyezményben írtaknál” és jelezte, hogy az az állam,
mely nem teljesíti e cikk 2. bekezdésének elvárásait, mert társadalombiztosítási rendszere nem éri el a
102.	Egyezményben megadott minimum szintet, nem sorolható azok közé, melyek a 3. bekezdés
követelményeit teljesítik. Ez a megállapítás a Módosított Európai Szociális Karta 12. cikk 3.
bekezdése tekintetében értelemszerűen a Kódexben meghatározott szint teljesítéseként értendő.
Az esetjog alapján egyetlen társadalombiztosítási vagy szociális ellátással kapcsolatban tapasztalt
előrelépés már elégséges bizonyíték volt a Bizottság számára, hogy a fejlődést megállapítsa. Azonban
a 3. bekezdés értelmében egy előrelépés csak akkor tekinthető kielégítőnek, ha a társadalombiztosítási
rendszer már a Kódexben lefektetett minimum szintet teljesíti. Annak eldöntése érdekében, hogy
történt-e előrelépés, illetve ennek folytán fennáll-e a megfelelés a jelen bekezdéssel, a Bizottság
tájékoztatást kért a megélhetési költségek növekedésével kapcsolatban, mivel véleménye szerint egy
ellátás összegének növelése, mely ennek következtében csupán a megélhetési kiadásokkal tart lépést,
18
nem tekintendő fejlődésnek. A Bizottság ezen kívül tárgyhoz tartozónak minősítette a segélyek
adóztatásának hatásáról szóló információt is, mivel véleménye szerint lehetnek esetek, ahol az adók a
biztosítási szint csökkenését eredményezik.
Amint az esetjogból látható, a 3. bekezdés követelményeinek teljesítése szorosan összefügg a 2.
bekezdéssel, azaz a Kódexben előírt ellátási szint teljesítésével, így a 2. bekezdéssel kapcsolatban
írtakra tekintettel a 3. bekezdés elfogadása sem vállalható. A társadalombiztosítás ellátásainak
folyamatos fejlesztése továbbá költségvetési kiadásokkal jár, amelyek vállalhatósága jelenleg kétséges.
A 4. bekezdés értelmében a részes államok vállalják, hogy két- és többoldalú megállapodások
megkötésével vagy egyéb eszközök révén lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy
a.	a társadalombiztosítási jogok vonatkozásában a saját állampolgáraikkal egyenlő bánásmódot
biztosítanak a többi szerződő fél állampolgárainak, beleértve a társadalombiztosítási jogszabályokból
eredő előnyök megtartását, ha a biztosított személy egyik szerződő állam terültéről a másikra költözik;
b.	megadják, fenntartják, illetve helyreállítják a társadalombiztosításra vonatkozó jogokat olyan
módon is, hogy összeszámítják a biztosítási időszakokat vagy munkaviszonyokat.
A 12. cikk 4. bekezdése és a Függelék 1. pontja szerint a 12. cikk 4. bekezdése a Karta minden részes
államának állampolgáraira vonatkozik, nem csak azon szerződő államok állampolgáraira, amelyek
elfogadták ezt a bekezdést. A 12. cikk 4. bekezdés tekintetében tehát a viszonosság nem követelmény.
Minden Karta, illetve Módosított Európai Szociális Karta részes állam állampolgárára vonatkozik, ha
jogszerű körülmények között élnek és dolgoznak rendszeresen az adott állam területén.
A Bizottság értelmezte a különbséget a 12. cikk 4. bekezdésének a) és b) albekezdése között:
-	Az a) albekezdés elkötelezettséget jelent arra, hogy az államok jogszabályi rendelkezések révén
egyenlő bánásmódot biztosítanak saját állampolgáraik és a többi szerződő állam állampolgárai között.
-	A b) albekezdés arra irányuló törekvés vállalása, hogy a migráns munkavállalók számára lehetővé
teszik, hogy megtartsák vagy visszaállítsák jogaikat, két- vagy többoldalú megállapodások révén.
A Bizottság az egyenlő elbánással kapcsolatban hangsúlyozta, hogy nem korlátozható a
társadalombiztosítási ellátás az adott állam saját állampolgáraira, illetve nem szabhatók csak a külföldi
állampolgárokra érvényes feltételek, kivéve valamilyen idejű helyben lakást előíró feltételt.
Az egyenlő bánásmód követelménye a hazai szabályozás alapján eltérő mértékben érvényesül az
Európai Unió tagállamai, illetve harmadik államok állampolgárai tekintetében. Mivel a Karta részes
államai között jelentős számban vannak olyanok, amelyek az EU-nak nem tagállamai, az egyenlő
bánásmód elve - tekintettel a közvetett diszkrimináció tilalmára is - teljes mértékben jelenleg nem
vállalható. Ami a kétoldalú szociális biztonsági egyezményeket illeti, ezek megkötése terén a Magyar
Köztársaság az utóbbi években jelentős eredményeket ért el. Több olyan részes állama van azonban a
Kartának, amelyekkel nem látható előre, hogy mikorra várható szociális biztonsági egyezmény
megkötése. Lehetséges továbbá, hogy egyes Európán kívüli államokkal (pl. USA, Japán) előbb
születnek meg kétoldalú szociális biztonsági egyezmények, mint egyes Karta részes államokkal. Mivel
a 12. cikk 4. bekezdésének b) albekezdése a gyakorlatban újabb szociális biztonsági egyezmények
megkötését követeli meg a Karta részes államaival, rövid távon nem célszerű e kötelezettség vállalása.
Összefoglalás: A fentiek alapján a 12. cikk 2., 3. és 4. bekezdésének elfogadása jelenleg nem
vállalható, néhány éves távlatban azonban célszerű a ratifikációs vizsgálat folytatása.
13.	cikk: A szociális és egészségügyi segítségre való jog
A norma jellege: a 13. cikk a kemény mag része.
A 13. cikkelyben a Magyar Köztársaság részes, így megerősítése semmilyen jogszabály módosítását
nem igényli, többletköltséget sem von maga után.
19
14.	cikk: A szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülés joga
A norma jellege: a 14. cikk nem része a kemény magnak.
A Kartával kapcsolatos eddigi kötelezettségvállalások módosítása a - Magyar Köztársaság által
elfogadott - 14. cikket sem érintette, így azt a Módosított Európai Szociális Karta változatlan
tartalommal átvette. Ebből következően a Módosított Európai Szociális Karta 14. cikke
megerősítésének jogi akadálya nincs. Tekintettel arra, hogy e cikkek végrehajtása a jelenlegihez képest
újabb intézkedést nem igényel, a megerősítésnek gazdasági, költségvetési hatása nincs.
15.	cikk: A fogyatékossággal élő személyek joga a függetlenséghez, a társadalmi beilleszkedéshez
és a közösség életében való részvételhez
A norma jellege: az 15. cikk nem tartozik a kemény magba.
Magyarország a Karta 15. cikke követelményeinek megfelel, e cikket elfogadta. A Módosított Európai
Szociális Karta 15. cikke bővebb a Karta 15. cikkénél. A Szociális Jogok Európai Bizottságának
jogértelmezése mint újabb keletű esetjogi elem szerint az a tagállam felel meg a Módosított Európai
Szociális Karta 15. cikkelyének, amely rendelkezik a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos,
törvényi szintű antidiszkriminációs szabállyal. Ez a kritérium hazánk esetében
-	részben a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük előmozdításáról szóló 1998. évi
XXVI. törvény 27. §-ában rendezett, az alábbiak szerint: „27. § Amennyiben valakit fogyatékossága
miatt jogellenesen hátrány ér, megilletik mindazok a jogok, amelyek a személyhez fűződő jogok
sérelme esetén irányadók,”
-	részben az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV.
törvény 8. §-a alapján rendezett.
A nem jogi, hanem intézkedések által, a jövőben megvalósítandó, aspiratív kritériumok az új Országos
Fogyatékosságügyi Program által teljesülnek.
16.	cikk: A család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemhez
A norma jellege: a 16. cikk a kemény mag része.
A Karta módosítása a - Magyar Köztársaság által elfogadott - 16. cikk szövegén nem változtatott.
Ugyanakkor a Módosított Európai Szociális Karta Függeléke leszögezi, hogy e cikk rendelkezéseit
úgy kell értelmezni, hogy a szociális, jogi és gazdasági védelem kötelmébe az egyszülős családokat
(gyermeküket egyedül nevelő anyákat) is bele kell érteni.
A Módosított Európai Szociális Karta 16. cikkének ez az új értelmezése a hazai jogrend és gyakorlat
szempontjából nem jelent problémát. Magyarország jogrendszere számos eszközzel biztosítja és segíti
az egyedülálló és/vagy társadalombiztosítási ellátásra nem jogosult anyák védelmét.
Mindezek alapján a Módosított Európai Szociális Karta 16. cikkének megerősítésével kapcsolatosan
jogi akadály nem merül fel, illetve a megerősítésnek gazdasági, költségvetési hatása nincs, mivel a
cikkben foglaltak végrehajtása újabb intézkedést nem igényel.
17.	cikk: A gyermekek és fiatalok szociális, jogi és gazdasági védelemhez való joga
A norma jellege: a 17. cikk nem tartozik a kemény magba.
A Magyar Köztársaság a Karta 17. cikkét aláírta és megerősítette, a Módosított Európai Szociális
Karta 17. cikkének tartalma pedig a Karta 17. cikkében foglaltakkal megegyezik, ennek megfelelően a
Módosított Európai Szociális Karta 17. cikkének elfogadása lehetséges. Tekintettel arra, hogy a cikk
végrehajtása külön intézkedést nem igényel, elfogadása költségvetési kihatást nem eredményez.
20
18.	cikk: Jövedelemszerző tevékenység folytatásának joga más Felek területén
A norma jellege: a 18. cikk nem tartozik a kemény magba.
Tekintettel arra, hogy az új idegenrendészeti törvény a munkavállalási célú beutazás és tartózkodás
feltételeit az Európai Unió normáival összhangban állapítja meg, a 18. cikkel kapcsolatban további
jogi és intézményi feladatok meghatározása nem szükséges.
Lényegesen eltérő szabályok vonatkoznak azonban a harmadik országok állampolgáraira. A Karta
ugyanakkor nem tesz különbséget a 18. cikkben garantált jogok tekintetében az EU-tagállami
állampolgárok és a harmadik országok állampolgárai között. A 18. cikknek való teljes megfelelés így
nem biztosított.
Szükséges az ezen cikk elsődleges jogszabályi alapját képező előírásoknak - különösképpen a
külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló 8/1999. (XI. 10.) SzCsM
rendeletnek - az új idegenrendészeti jogszabályokhoz való igazítása. Ennek keretében az új
idegenrendészeti jogszabályok alkalmazása során szerzett gyakorlati tapasztalatokra is figyelemmel
sor kerülhet a munkavállalási engedélyek típusainak, illetve a szezonális, a határmenti munkavállalás
feltételeinek kialakítására, a munkavállalási engedély és a munkavállalási célú tartózkodási vízum ún.
egyablakos eljárásban történő lehetőségének vizsgálatára.
A fentiek alapján a 18. cikk megerősítése legfeljebb a megvalósított jogszabály-módosítások után
elvégzett elemzések talaján lesz lehetséges.
19.	cikk: Migráns dolgozók és családjuk joga a védelemre és segítségre
A norma jellege: a 19. cikk a kemény mag része.
Az új idegenrendészeti szabályozás a 19. cikknek az idegenrendészeti hatóságok munkáját
közvetlenebbül érintő 8. bekezdésében foglaltakat teljesíti, hiszen a jogszerűen tartózkodó külföldiek
kiutasítását csak a nemzet- vagy közbiztonság, a közérdek, illetve a közerkölcs megsértése, illetve
veszélyeztetése esetén teszi lehetővé. Ugyanakkor, abban az esetben, ha a külföldi foglalkoztatása
meghiúsult, megszűnt, vagy a munkavállalási engedélyét a munkaügyi hatóság visszavonta, a jogi
szabályozás továbbra is megengedi a tartózkodási engedély azonnali visszavonását. A külföldinek
nincs lehetősége arra, hogy új munkahelyet szerezzen, illetve, hogy új munkáltatója részére a
munkavállalási engedélyt beszerezze.
A hatályos munkaügyi szabályok szerint a munkavállalási engedély meghatározott munkáltatónál,
meghatározott munkakörben történő foglalkoztatásra jogosít, és a külföldi munkavállalót,
foglalkoztatásának megszűnése esetén munkanélküli segély vagy más ellátás nem illeti meg.
A munkaügyi jogszabályok felülvizsgálatához kapcsolódóan szükséges elvégezni az idegenrendészeti
törvény végrehajtási szabályainak felülvizsgálatát is annak érdekében, hogy a munkahelyét önhibáján
kívül elvesztő külföldi meghatározott ideig - új állás keresése céljából vagy a munkanélküli segély
folyósításáig - Magyarországon maradhasson.
A fentiek alapján a 19. cikk elfogadása továbbra sem lehetséges.
20.	cikk: A nemen alapuló megkülönböztetés nélküli esélyegyenlőségre és egyenlő elbánásra való
jog a munkavállalást és a hivatást illetően
A norma jellege: a 20. cikk a III. rész, A. cikk, 1. bekezdés b) albekezdése alapján a kemény magba
tartozik.
A cikk több területen írja elő intézkedések hozatalát a nem szerinti diszkrimináció megszüntetése
21
érdekében:
a)	a foglalkoztatáshoz való hozzájutás, védelem az elbocsátással szemben és foglalkozási reintegráció;
b)	szakmai irányítás, képzés, átképzés és rehabilitáció;
c)	a foglalkoztatás feltételei, munkafeltételek, beleértve a javadalmazást;
d)	az életpálya fejlődése, beleértve az előléptetést.
A hazai jog helyzete: 2004. január 27-től hatályos az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség
előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: egyenlő bánásmód törvény). Az
egyenlő bánásmód törvény átfogóan, valamennyi jogterületet érintően tartalmazza az
esélyegyenlőséggel kapcsolatos előírásokat, az egyes szakmai törvényekben csupán a speciális
rendelkezések maradnak. Az új jogszabályra jellemző a tágabb értelmű fogalomhasználat, mivel nem a
hátrányos megkülönböztetést tiltja, hanem az egyenlő bánásmódot írja elő. Az egyenlő bánásmód
követelményének természetesen része a (közvetlen és közvetett) hátrányos megkülönböztetés tilalma
is, de a fogalom annál bővebb: ide tartozik a zaklatás (az adott személlyel kapcsolatos megfélemlítő,
ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása), a jogellenes elkülönítés
(kiközösítés), a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás is. Ezen magatartások közös jellemzője,
hogy az egyenlő bánásmód törvényben felsorolt indokokon - így nemre, fajra, bőrszínre, nemzetiségi
hovatartozásra, egészségi állapotra, vallási, politikai meggyőződésre, érdekképviselethez tartozásra,
családi állapodra, szexuális irányultságra, életkorra, társadalmi származásra, vagyoni helyzetre stb.
tekintettel történő megkülönböztetésen - alapulnak, és eredményük más személlyel vagy csoporttal
összehasonlítva kedvezőtlenebb helyzet előidézése az érintett személy számára.
Az egyenlő bánásmód törvény hatálybalépésével megváltozott az Mt. 5. §-a. Azok a részletes
előírások, amelyek addig az Mt.-ben szerepeltek, átkerültek az egyenlő bánásmód törvénybe, melyben
a foglalkoztatás területére vonatkozóan külön fejezet szerepel. Ennek értelmében az egyenlő
bánásmód sérelmét jelenti a hátrányos megkülönböztetés a munkához való hozzájutásban (az
álláshirdetés esetét külön is nevesíti a törvény), a munkaviszony létesítésével és megszüntetésével
kapcsolatos eljárásban, a munkafeltételeket, a juttatásokat (munkabért), a munkavégzéssel összefüggő
képzéseket érintően, a fegyelmi vagy kártérítési felelősségre vonás során.
Az egyenlő bánásmód törvény szerint az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti
különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos
megkülönböztetést alkalmaz.
A törvény tiltja a hátrányos megkülönböztetést a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános
álláshirdetésben, a munkára való felvételben, az alkalmazási feltételekben; a foglalkoztatási
jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését megelőző, azt elősegítő
eljárással összefüggő rendelkezésben; a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló
egyéb jogviszony létesítésében és megszüntetésében. Tiltja továbbá a munkavégzést megelőzően,
vagy annak folyamán végzett képzéssel kapcsolatosan; a munkafeltételek megállapításában és
biztosításában; a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján
járó juttatások, így különösen a munkabér megállapításában és biztosításában; a tagsággal vagy
részvétellel kapcsolatban a munkavállalók szervezeteiben; az előmeneteli rendszerben; a kártérítési,
valamint a fegyelmi felelősség érvényesítése során.
Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munka jellege vagy természete
alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított
arányos megkülönböztetés, illetőleg a vallási vagy más világnézeti meggyőződésen, illetve nemzeti
vagy etnikai hovatartozáson alapuló, a szervezet jellegét alapvetően meghatározó szellemiségből
közvetlenül adódó, az adott foglalkozási tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt, arányos
és valós foglalkoztatási követelményen alapuló megkülönböztetés.
Törvény, törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet, illetve kollektív szerződés a munkavállalók
meghatározott körére - a foglalkoztatási jogviszonnyal vagy a munkavégzésre irányuló egyéb
jogviszonnyal összefüggésben - előnyben részesítési kötelezettséget írhat elő.
22
Az egyenlő bánásmód törvény továbbra is elismeri a munkaügyi perindítási lehetőséget az egyenlő
bánásmód megsértésének esetére, ám emellett lehetővé teszi eljárás kezdeményezését a 2005. január
1-jétől megalakított Egyenlő Bánásmód Hatóságnál is.
Az Mt. 2004. január 27-től hatályos új 70/A. §-a lehetőséget ad, hogy a munkahelyi érdekegyeztetés
során meghatározott időre szólóan esélyegyenlőségi tervet fogadjon el a munkáltató és a
munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet, szakszervezet hiányában az üzemi tanács. Az
esélyegyenlőségi terv tartalmazza a munkáltatóval munkaviszonyban álló, hátrányos helyzetű
munkavállalói csoportok foglalkoztatási helyzetének javításával összefüggő célokat és az azokat
szolgáló intézkedéseket. A törvény szerint foglalkoztatási szempontból különösen a nők, a 40 évnél
idősebb munkavállalók, a romák, a fogyatékos személyek, valamint a 10 éven aluli gyermeket nevelő
munkavállalók esélyegyenlősége igényel elsősorban ilyen, bérüket, munkafeltételeiket, szakmai
előmenetelüket, képzésüket, illetve a gyermekneveléssel és a szülői szereppel kapcsolatos
kedvezményeiket érintő intézkedéseket.
Fontos, hogy esélyegyenlőségi terv - mivel az, hogy valaki a fenti veszélyeztetett csoportba tartozik,
különleges személyes adatnak minősül - csak az érintettek önkéntes adatszolgáltatásán alapulhat. Ez
azt is jelenti, hogy a tervben foglaltakat csak azokra a munkavállalókra lehet alkalmazni, akik erről
előzetesen tudomással bírnak, és az adatszolgáltatás ténye révén ehhez hozzájárultak.
Az foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a
továbbiakban: Flt.) 2. §-a szerint a foglalkoztatás elősegítése és a munkanélküliek ellátása során nem
szabad hátrányos megkülönböztetést tenni a munkavállalók, munkanélküliek között nemük, koruk,
fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük és munkavállalói érdek-képviseleti
szervezethez való tartozásuk miatt. E rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a munkaerőpiacon hátrányos
helyzetben lévőket többletjogosultságok illessék meg.
Ebből a rendelkezésből megállapítható, hogy a magyar jogi szabályozás nem csupán a munkaviszony
létesítése, illetőleg a munkaviszony keretében történő foglakoztatással kapcsolatban rendelkezik a
diszkrimináció tilalmáról, hanem ez az elv érvényesül az állami munkaerő-piaci szervezetnek a
munkanélküliség kezelésével, a foglalkoztatás elősegítésével kapcsolatos tevékenységében, valamint
az erre a területre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseiben is.
A Ktv. 71. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az
előnyben részesítés kötelezettsége a köztisztviselőkre is vonatkozik.
Nők és férfiak esélyegyenlőségével kapcsolatos kormányzati célkitűzések
A nők munkaerő-piaci részvételének elősegítése érdekében a Kormány számos olyan intézkedést
hozott, amely a gyermeknevelés időszaka alatt segíti a munkaerő-piaci kapcsolat fenntartását:
-	A gyermek 1 éves korától lehetőség van a GYES mellett teljes munkaidőben munkát vállalni.
Ápolási díj mellett lehetőség van részmunkaidőben (otthoni munkavégzés esetén teljes
munkaidőben) munkát vállalni. A GYET melletti munkavégzés: GYET-et a legkisebb gyermek
harmadik életévétől lehet igényelni, és csak 4 órában lehet mellette munkát vállalni, kivéve, ha
otthonról végzett munkáról van szó. A GYES-ben, GYET-ben részesülő foglalkoztatottak után a
munkaadók mentesülnek az EHO megfizetése alól.
-	Az ellátásokat mindkét szülő azonos feltétellel veheti igénybe. A GYES a gyermek egyéves
korát követően a nagyszülőnek is átadható.
A nők munkaerő-piaci részvételének, a családi élet és a munkavállalás összehangolásának alapvető
feltétele a megfelelő minőségű gyermekgondozási, illetve a gondozásra szoruló családtag ellátását
biztosító szolgáltatások elérhetősége. Ennek érdekében:
-	A bölcsődei férőhelyek számának növelése és az ellátáshoz való hozzáférés javítása érdekében
2005. július 1-jétől minden 10 ezer fő feletti lakosú településen kötelező bölcsőde üzemeltetése. A
bölcsődék és a bölcsődei férőhelyek száma az elmúlt években a következőképpen alakult:
23
	2004	2005	2006
Bölcsődék száma	527	530	543
Férőhelyek száma	23.911	23.766	24.255
-	2006-ban 100 bölcsődés korú gyermekre 8,5 férőhely jutott.
-	Folytatódik a fogyatékos emberek napközbeni ellátását biztosító támogató szolgálatok
kialakítása és fogyatékos személyek napközi otthonainak létesítése.
-	Az idős hozzátartozók ellátását szolgáló jelzőrendszeres házi gondozás rendszerének bővítése
keretében, 2004-ben mintegy 30 új szolgálat létesül, és bevezetésre kerül az ellátás normatív
támogatása.
Összefoglalóan megállapítható: a Módosított Európai Szociális Karta 20. cikke lényegileg megegyezik
az 1988. évi Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkével, amelyet Magyarország elfogadott. Ennek
megfelelően, valamint a fenti elemzés alapján a 20. cikk munkajogi és foglalkoztatásjogi szempontból
elfogadható.
21.	cikk: Az információhoz és konzultációhoz való jog
A norma jellege: a 21. cikk nem tartozik a kemény magba.
A cikk a munkavállalók számára az információs és konzultációs jog gyakorlása érdekében előírja:
a)	hogy részükre rendszeresen tájékoztatást kell adni az őket alkalmazó vállalkozás gazdasági és
pénzügyi helyzetéről, figyelemmel a bizalmas információkkal összefüggő követelményre is, továbbá
b)	hogy a dolgozók érdekeit számottevően érintő tervezett döntésekről velük konzultálni kell.
A hazai jog helyzete: Az Mt. rögzíti, hogy a munkáltatók kötelesek a szakszervezetekkel
együttműködni, ennek keretében érdek-képviseleti tevékenységüket az ehhez szükséges információk
biztosításával elősegíteni, valamint észrevételeikre, javaslataikra vonatkozó részletes álláspontjukat és
ennek indokait 30 napon belül velük közölni. Ennek keretében a munkáltató köteles döntése előtt a
munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezettel véleményeztetni a munkavállalók nagyobb
csoportját érintő munkáltatói intézkedések tervezetét, így különösen a munkáltató átszervezésére,
átalakítására, szervezeti egység önálló szervezetté alakulására, privatizálására, korszerűsítésére
vonatkozó elképzeléseket [Mt. 21. § (1)-(2)].
A szakszervezet a munkáltatótól minden olyan kérdésben tájékoztatást kérhet, amely a munkavállalók
munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatos. A munkáltató ezt a
tájékoztatást és intézkedésének indokolását nem tagadhatja meg. A szakszervezet ezen túlmenően
jogosult a munkáltatói intézkedéssel (döntéssel) kapcsolatos álláspontját, véleményét a munkáltatóval
közölni, továbbá ezzel összefüggésben konzultációt kezdeményezni [Mt. 22. § (1) bekezdés]. A leírt
szabályok a Kjt. és a Ktv. viszonylatában is alkalmazandók.
A 2003. július 1-jétől hatályos új jogszabály, az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a
munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 2003.
évi XXI. törvény [Euüt.tv.] a multinacionális cégnél foglalkoztatott munkavállalók számára is
biztosítja a fenti jogokat, európai uniós irányelvi elvárásoknak megfelelően.
A bizalmas üzleti információkkal összefüggésben megállapítható, hogy a munkavállalók képviseletét
ellátó dolgozókat terheli az Mt. 3. §-ának (5) bekezdésében meghatározott tilalom, mely szerint a
munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt - kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja - nem
tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné, továbbá a
103.	§-ának (1) bekezdésében meghatározott munkavállalói kötelezettség, mely szerint a munkája
során tudomására jutott üzemi (üzleti) titkot, valamint a munkáltatóra, illetve a tevékenységére
vonatkozó alapvető fontosságú információkat meg kell őriznie. Az Euüt.tv. 19. §-a külön rendelkezik
a közösségi szinten működő vállalkozás vagy vállalkozáscsoport üzleti vagy üzemi titkaihoz fűződő
24
jogos érdekeinek védelméről, valamint az európai üzemi tanács tagja üzleti vagy üzemi titok
megőrzésére vonatkozó kötelezettségéről.
Az információhoz és a konzultációhoz való jog az Mt. 21. és 22. §-ai által a fentiekben írt elemzés
tanúsága szerint, megfelelő módon szabályozott, továbbá az, hogy a cikkely hatálya alá elsősorban
vállalatok, vállalkozások tartoznak, a munkavállalók számára az információs és konzultációs jog
gyakorlása költségvetési forrásokat egyáltalán nem igényel.
Összefoglalóan megállapítható: a Módosított Európai Szociális Karta 21. cikke lényegileg megegyezik
az 1988. évi Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. cikkével, amelyet Magyarország elfogadott. A fenti elemzés
alapján a magyar jog a 21. cikk vonatkozásában harmonizált, így annak elfogadása vállalható.
22.	cikk: A munkafeltételek és a vállalkozáson belül a munka környezetének megszabásában és
javításában való részvétel joga
A norma jellege: a 22. cikk nem tartozik a kemény magba.
A cikk értelmében lehetővé kell tenni, hogy a dolgozók vagy képviselőik a munkahelyeken
hozzájáruljanak:
a)	a munkafeltételek, a munkaszervezet és a munka környezetének meghatározásához és javításához;
b)	az egészség és a biztonság védelméhez a vállalkozáson belül;
c)	a szociális és szocio-kulturális szolgáltatások és létesítmények szervezéséhez a vállalkozáson belül;
d)	az előírások megtartásának ellenőrzéséhez ezekben a kérdésekben.
A hazai jog helyzete: Az Mt. értelmében a szakszervezet jogosult ellenőrizni a munkafeltételekre
vonatkozó szabályok megtartását. Ennek keretében a munkaviszonyra vonatkozó szabályok
végrehajtásáról az érintett szervtől tájékoztatást kérhet és a szükséges felvilágosítást, adatot
rendelkezésére kell bocsátani. A szakszervezet az ellenőrzés során észlelt hibákra és mulasztásokra a
végrehajtásért felelős szervek figyelmét felhívhatja, és ha azok a szükséges intézkedéseket kellő
időben nem teszik meg, megfelelő eljárást kezdeményezhet. [Mt. 22. § (2)-(3) bekezdés]. A leírt
szabályok a Kjt. és a Ktv. viszonylatában is alkalmazandók.
Az Mvt. rögzíti, hogy a munkavállalók az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
munkavégzéssel összefüggő jogaik és érdekeik képviseletére maguk közül munkavédelmi képviselőt
vagy bizottságot választhatnak. A munkavédelmi képviselő jogosult meggyőződni a munkahelyeken
az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek érvényesüléséről, így
különösen a munkahelyek, a munkaeszközök és egyéni védőeszközök biztonságos állapotáról, az
egészség megóvására és a munkabalesetek megelőzésére tett intézkedések végrehajtásáról, illetőleg a
munkavállalóknak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre történő
felkészítéséről és felkészültségéről. Ennek során joga van az információkhoz való hozzáféréshez, a
véleménynyilvánításhoz, a munkabalesetek kivizsgálásában való részvételhez, a munkavédelmi
felügyelet hatósági eljárásának kezdeményezéshez stb. [Mvt. 70. §, 72. §].
A szociális és szocio-kulturális szolgáltatások és létesítmények szervezésében való közreműködés
kapcsán az Mt. lehetőséget ad arra, hogy a munkáltató támogassa a munkavállalók kulturális, jóléti,
egészségügyi szükségleteinek kielégítését, életkörülményeik javítását. A törvény szerint a
támogatásokat, illetve ezek mértékét a kollektív szerződés határozza meg, de a munkáltató a
munkavállaló részére ezen túlmenően is támogatást nyújthat [Mt. 165. § (1) bekezdés]. Az üzemi,
illetve a közalkalmazotti tanácsot együttdöntési jog illeti meg a kollektív szerződésben meghatározott
jóléti célú pénzeszközök felhasználása, illetve az ilyen jellegű intézmények és ingatlanok hasznosítása
tekintetében. [Mt. 65. § (1) bekezdés, Kjt. 16. § (1) bekezdés].
A munkafeltételek és a vállalkozáson belüli munkakörnyezet meghatározásában, illetőleg javításában
való részvétel jogát a Módosított Európai Szociális Karta alapján a Magyar Köztársaság Kormánya,
illetőleg a megfelelő törvények meghozatala által az Országgyűlés köteles biztosítani. Ezt a cikkelyhez
25
fűzött jogi tartalmú elemzés alapján az Mt. és az Mvt. a szükséges módon rendezi. Ebből következően
a cikkelyben foglalt rendelkezések megvalósítása az adott vállalkozások, ezek ellenőrzése pedig a
vonatkozó szakszervezet dolga. Következésképpen a 22. cikkelyhez történő magyar csatlakozásnak a
költségvetést terhelő hatása nincsen.
Összefoglalóan megállapítható: a Módosított Európai Szociális Karta 22. cikke lényegileg megegyezik
az 1988. évi Kiegészítő Jegyzőkönyv 3. cikkével, amelyet Magyarország elfogadott. Ennek
megfelelően, valamint a fenti elemzés alapján a magyar jog megfelel a cikk előírásainak, a cikk
elfogadható.
23.	cikk: Az idősek joga a szociális védelemre
A norma jellege: a 23. cikk nem tartozik a kemény magba.
A hazai jog helyzete: az idősek szociális ellátására vonatkozó alapvető szabályokat a szociális
igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: szociális törvény)
határozza meg.
A szociális törvény 32/B. §-a alapján a pénzbeli ellátások körében a települési önkormányzat
időskorúak járadékában részesíti a megélhetést biztosító jövedelemmel nem rendelkező időskorú
személyeket.
A szociális szolgáltatások körében az 59. § (1) bekezdése alapján az alapellátás megszervezésével a
települési önkormányzat segítséget nyújt a szociálisan rászorulók, köztük az időskorúak részére saját
otthonukban és lakókörnyezetükben önálló életvitelük fenntartásában, valamint egészségi
állapotukból, mentális állapotukból vagy más okból származó problémáik megoldásában. Ennek
megvalósítása érdekében az alapellátást biztosító szociális intézmények, szolgáltatók együttműködnek
az egészségügyi, oktatási, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, illetve munkaügyi intézményekkel,
szolgáltatókkal, szervezetekkel.
Ha az életkoruk, egészségi állapotuk, valamint szociális helyzetük miatt a rászorult személyekről az
alapellátás keretében nem lehet gondoskodni, a rászorultakat állapotuknak és helyzetüknek megfelelő
szakosított ellátási formában kell gondozni, ide tartoznak az ápolást, gondozást nyújtó intézmények
között az idősek otthona, az idősek számára nappali ellátást nyújtó intézmények, illetve az átmeneti
elhelyezést nyújtó intézmények körében az idősek gondozóháza.
Az idősek életkörülményeivel összefüggésben az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
1997. évi LXXVIII. törvény 8. §-ának c) pontja értelmében a településrendezés során biztosítani kell a
területeknek a közérdeknek megfelelő felhasználását a jogos magánérdekekre tekintettel, az emberhez
méltó környezet folyamatos alakítását, értékeinek védelmét, figyelembe véve a lakosság fizikai,
szellemi és lelki igényeit, ezen belül többek között az idősek igényeit.
A Módosított Európai Szociális Karta 23. cikkének elfogadása azonban egyelőre nem lehetséges,
mivel a következő elemek nem valósulnak meg:
-	a tisztes életet biztosító források, valamint
-	az életforma megválasztása és a megszokott környezetben való élet, amíg csak óhajtják - amelynek
egy szignifikáns eleme, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium az „Idősbarát Lakás” program
keretében kidolgoztatta a biztonságos lakáskialakítás műszaki példatárát, mely elérhető a
www.idosbaratlakas.hu honlapon.
Egy modellkísérletben, amely az idősbarát lakókörnyezet kialakítását vizsgálja, 1-1 lakás költsége
átlagolva 300.000 Ft, ami így is alulbecsült összegnek tűnik.
A számításhoz kiindulópontot ad a fogyatékossággal elő személyeknek nyújtható akadálymentesítési
támogatás.
26
A fogyatékossággal élő személyek számára jelenleg igénybe vehető akadálymentesítési támogatás
maximális összege 150.000 Ft. A mozgáskorlátozottak száma Magyarországon hozzávetőlegesen
500.000 fő. Évente 18-20.000 kérelem érkezik az akadálymentesítési támogatásra.
2003. január 1-jén
-	a 60 év felettiek száma 2.080.166 fő, ebből,
-	70 év feletti 1.059.765 fő, össznépességen belüli arányuk 10,3 %.
1.000.000 fő érintettet, és a fogyatékossággal élőknél realizálódó kérelmeket alapul véve,
hozzávetőlegesen 40.000 kérelem beérkezésére lehet számítani évente.
A becsült kiadás a fentiek alapján: 12.000.000.000 Ft/év (40.000 x 300.000 Ft).
A jelen cikk leginkább forrásigényes, legnehezebben teljesíthető eleme az idősek szükségleteinek és
egészségi állapotának megfelelő lakás biztosítása, illetve segítségnyújtás a lakás alkalmassá tételére.
A fentiek alapján a cikk elfogadása nem lehetséges.
24.	cikk: A védelemhez való jog azokban az esetekben, amikor megszűnik a foglalkoztatás
A norma jellege: a 24. cikk nem tartozik a kemény magba.
A cikk előírása szerint a dolgozók védelemhez való joga körében biztosítani kell a foglalkoztatás
megszűnése esetén az alábbiakat:
a)	a jogviszonyt csak olyan tényleges ok miatt lehessen megszüntetni, amely a munkavállaló
képességével, magatartásával vagy a vállalkozás, létesítmény vagy szolgálat működési szükségleteivel
függ össze,
b)	az előzőek megsértésével történő jogviszony-megszüntetés esetén kártérítés, illetőleg megfelelő
segítség biztosítása a munkavállalóknak,
c)	jogorvoslathoz való jog.
A hazai jog helyzete: az Mt. értelmében a munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetését a
munkáltató köteles megindokolni. Az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita
esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. A
felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával,
illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.
Eltérő rendelkezés vonatkozik arra az esetre, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül [Mt. 89. § (6)
bek.]: a munkáltató a rendes felmondását nem köteles indokolni, ha a munkavállaló a 87/A. § (1)
bekezdésének a)-g) pontjai értelmében nyugdíjasnak minősül. Az Mt. 87/A. § (1) bek. a)-g) pontjai
értelmében a munkavállaló akkor minősül nyugdíjasnak, ha
a)	a hatvankettedik életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel
rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság), illetve
b)	az a) pontban említett korhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban, vagy
c)	korkedvezményes öregségi nyugdíjban, vagy
d)	előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban, vagy
e)	szolgálati nyugdíjban, vagy
f korengedményes nyugdíjban, vagy
g) más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban
részesül.
A Kjt. és a Ktv. esetében a felmentés esetköre taxatíve meghatározott, így a szabályok még az Mt.-
belinél is több garanciát tartalmaznak a közalkalmazottak és köztisztviselők számára. A felmondás
indokának való- és okszerűségére vonatkozó követelmény e törvények hatálya alatt is betartandó.
Ha a munkáltató a munkaviszonyt a fentiek megsértésével szünteti meg, a munkavállaló az alábbi
igényeket támaszthatja:
27
a)	eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatása;
b)	az eredeti munkakörbe való visszahelyezés hiányában a munkavállaló legalább 2, legfeljebb 12 havi
átlagkeresetének megfelelő összegű átalány-kártérítése;
c)	a b) pontban foglaltakon túlmenően - a máshonnan meg nem térült - elmaradt munkabér (egyéb
járandóságok) és felmerült kár. [Mt. 100. §]
Mindennek érdekében a munkavállaló bírósághoz fordulhat. [Mt. 199. §]. Tartalmában ennek
megfelelő szabályozás található a Kjt. 34. §-ában, illetve a Ktv. 60. §-ában.
Összefoglalóan megállapítható: a magyar jog a cikk előírásainak megfelel, aggályos lehet azonban a
felmondás indokolásának eltérő szabályozása a nyugdíjra jogosultak esetében. Elfogadása ezért
jelenleg nem vállalható.
25.	cikk: A dolgozók joga követeléseik védelmére abban az esetben, amikor munkáltatójuk
fizetésképtelenné válik
A norma jellege: a 25. cikk nem tartozik a kemény magba.
A cikk előírja, hogy a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkaszerződésből eredő követeléseket
garanciális védelmi intézkedések révén biztosítani szükséges.
A hazai jog helyzete: a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény (Bgtv.) értelmében a
Munkaerő-piaci Alapból a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek a munkavállalóval szemben
fennálló, kiegyenlíthetetlen bértartozása előlegezhető meg. A felszámolónak jogszabályból eredő
kötelezettsége a támogatás igénybevétele, ha nem állnak rendelkezésre megfelelő források a
bértartozás kiegyenlítésére. A támogatás a felszámolás során befolyt bevételekből térítendő vissza.
Összefoglalóan megállapítható: a magyar jog megfelelő védelmi intézkedéseket biztosít a
fizetésképtelen munkáltató munkavállalói bérének megtérítése érdekében és garanciális jelleggel
rögzíti, hogy a felszámoló köteles lépeseket tenni a lehetőség igénybevétele érdekében. A
jogszabályszöveg alapján a Módosított Európai Szociális Karta e cikke - hosszabb távon -
elfogadható volna. Tekintettel azonban arra, hogy a Módosított Európai Szociális Karta új - a
Kartában még nem szereplő - cikkéről van szó, az esetjog még kialakulóban van. Ebből következően
nem látható előre teljes mértékben a cikk elfogadásának hatása. Esetleges nem megfelelés
megállapítása később nem várt jogalkotási és költségvetési hatásokkal járhat. Ennek megfelelően a
cikk ratifikációs vizsgálatát célszerű az elkövetkező években tovább folytatni, és a cikk elfogadásáról
ezután dönteni.
26.	cikk: Az emberi méltósághoz való jog munkavégzés közben
A norma jellege: a 26. cikk nem tartozik a kemény magba.
A cikk előírása szerint a dolgozók méltósághoz való joga körében fel kell lépni
1.	a munkahelyi szexuális zaklatással szemben, ideértve az ezzel kapcsolatos tájékoztatást és védelem
nyújtását, továbbá
2.	az egyéb, egyes dolgozók ellen irányuló negatív és sértő cselekedetekkel szemben.
26.	cikk 1. bekezdés: a munkahelyi szexuális zaklatással szembeni fellépés
A hazai jog helyzete: a Magyar Köztársaság Alkotmánya [1949. évi XX. törvény] 54. §-ának (1)
bekezdése rögzíti, hogy a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez
és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
Az Mt. - a köztisztviselőkre és a közalkalmazottakra is irányadó módon - kimondja, hogy az e
törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni,
illetőleg teljesíteni; a jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos
28
érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására,
véleménynyilvánításának elfojtására irányul, vagy erre vezet. [Mt. 4. § (1)-(2) bekezdés]. E
rendelkezés alapján tiltott a munkahelyi szexuális zaklatás, valamint a dolgozókkal szembeni egyéb
negatív és sértő eljárás a magyar jog szerint. A rendeltetésellenes joggyakorlás következményeit
megfelelően orvosolni kell, az ilyen intézkedés érvénytelen, a sértettnek kártérítés állapítható meg.
Ugyanakkor a munkahelyi szexuális zaklatás, mint olyan, önállóan nem szabályozott a magyar jogban,
erre vonatkozó önálló tilalom nincs rögzítve.
Az ezzel kapcsolatos tájékoztatás és védelem nyújtására hivatalos állami segélyszolgálatokat nem
hoztak létre, ez ellen védelem csak az általános (munka)jogi, illetve - amennyiben büntetőjogi,
szabálysértési tényállás is megvalósul - ennek megfelelő eljárás keretében vehető igénybe segítség. A
probléma sajátossága, hogy csupán jogi eszközökkel nem kezelhető kérdésről van szó.
Következésképpen: a hatályos jogi szabályozás, bár biztosít egyfajta jogi keretet a munkahelyi
szexuális zaklatással szembeni fellépésnek, teljes egészében nem rendezi a kérdést.
26.	cikk 2. bekezdés: az egyéb zaklató cselekmények elleni fellépés
A dolgozókkal szembeni egyéb negatív és sértő eljárásra nézve az előző pontban írottak irányadók.
Következésképpen: a hatályos jogi szabályozás teljes egészében nem rendezi a kérdést.
Összefoglalóan megállapítható: a magyar jog a munkahelyi szexuális zaklatás, valamint az egyéb,
egyes dolgozók ellen irányuló negatív és sértő cselekedetek ellen közvetett segítséget nyújt a
sértetteknek. A cikk elfogadása - tekintve, hogy az a jelenleginél aktívabb fellépést tenne indokolttá -
jelenleg nem vállalható; természetesen az abban foglaltak teljesítése érdekében történő fellépés
azonban szükséges és indokolt.
Ezzel kapcsolatban fontos megemlíteni a BUSINESS EUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ETUC
európai munkaadói szervezetek és szakszervezeti szövetségek által 2007. áprilisában aláírt
keretmegállapodást a munkahelyi zaklatásról és erőszakról. A keretmegállapodás szerint az aláírók
elfogadhatatlannak tartják a zaklatást és erőszakot, és elítélik annak minden formáját. A munkáltatók
és munkavállalók közös érdeke a súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel járó probléma
kezelése. A keretmegállapodás szerint a zaklatás és erőszak egy vagy több egyén által elkövetett,
elfogadhatatlan magatartás következménye. Megnyilvánulási formájában igen különböző lehet:
pszichológiai és/vagy szexuális, egyszeri vagy szisztematikusan ismétlődő viselkedésforma.
Megnyilvánulhat munkatársak között, feljebbvaló és beosztott között, illetve harmadik féllel szemben,
például ügyféllel, fogyasztóval, beteggel, diákkal stb. Súlyosságát tekintve terjedhet tisztelethiányból
eredő kisebb esettől egészen a bűnesetig, mely már közhatóság beavatkozását kívánja meg. Zaklatás
akkor fordul elő, ha egy vagy több munkavállaló vagy vezető többszörösen szenved el szándékos,
munkához kapcsolódó gyalázást vagy fenyegetést és/vagy megszégyenítést. Erőszakról akkor
beszélünk, ha egy vagy több dolgozó vagy vezető munkához kapcsolódó körülmények között támadás
áldozata.
A megállapodás értelmében a vállalatoknak egyértelmű nyilatkozatot kell tenniük, hogy nem tűrik a
munkahelyi zaklatást és erőszakot. Ez a nyilatkozat tartalmazza a jelenség előfordulása esetén a
szükséges intézkedéseket, eljárásokat is.
Az Európai Közösség Alapító Szerződésének 139. cikke értelmében az autonóm európai
keretmegállapodás kötelezi az aláíró szervezetek tagjait a keretmegállapodás végrehajtására. A
megállapodás az aláírásától számított három éven belül végrehajtandó.
27.	cikk: A családi kötelezettségekkel rendelkező dolgozók joga az egyenlő esélyekre és egyenlő
bánásmódra
A norma jellege: a 27. cikk nem tartozik a kemény magba.
A családi kötelezettségekkel rendelkező férfi- és nődolgozók esélyegyenlősége érdekében a cikk
értelmében
29
1.	megfelelő intézkedéseket kell tenni
a)	e személyek munkavállalása és munkájuk megtartása, valamint a munkába való visszatérése
elősegítésére, beleértve a szakmai tanácsadás és képzés területén tett intézkedéseket is;
b)	a foglalkoztatási feltételek és a társadalombiztosítás e személyek szükségleteihez igazítása
érdekében;
c)	megfelelő szolgáltatások támogatása érdekében (pl. gyermekek napközbeni és egyéb ellátása);
2.	a szülési szabadság után bármelyik szülő igényelheti a szülői szabadságot a gyermek gondozása
céljából;
3.	a családi kötelezettségek önmagukban nem jelentnek elfogadható okot a foglalkoztatás
beszüntetésére.
27.	cikk 1. bekezdés: e személyek foglalkoztatásának biztosítása
A hazai jog helyzete: Munkajogi szempontból megállapítható, hogy a hátrányos megkülönböztetés
tilalma [Mt. 5. §] alapján tiltott minden, a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatti
hátrányos megkülönböztetés a munkavállalók között. 2003. július 1-jétől az anyaság miatti
diszkriminációs tilalmat külön is tartalmazza a törvény. A munkához jutás kapcsán az Flt. 2. §-a is
rögzíti a diszkrimináció tilalmát.
A fenti időponttól - a foglalkozáshoz való hozzájutás körében - rögzíti az Mt., hogy tilos a
munkavállalót terhesség megállapítására irányuló vizsgálat elvégzésére, illetve erről szóló igazolás
bemutatására kötelezni, kivéve, ha erre a munkaköri alkalmasság vizsgálata és véleményezése
körében, jogszabály előírása alapján kerül sor [Mt. 77. § (2) bekezdés]. E rendelkezéssel kívánta
elősegíteni a jogalkotó, hogy a gyermeket váró nők ne szenvedhessenek hátrányt a munkához jutást
illetően.
A leírt szabályok a Kjt. és a Ktv. viszonylatában is alkalmazandók.
A 27. cikk l. b) albekezdésével kapcsolatban a családi kötelezettséggel rendelkező férfi- és
nődolgozóknak az egyéb dolgozókkal szemben érvényesítendő esélyegyenlőséghez és egyenlő
bánásmódhoz való jogai biztosítottak, ezen biztosítotti csoport egészségbiztosítási szempontból nem
részesül semmilyen hátrányos megkülönböztetésben az egyéb dolgozókkal szemben, sőt speciális
helyzetükből adódóan védelemben is részesülnek. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
1997. évi LXXXIII. (Ebtv.) törvény erre vonatkozó rendelkezései:
•	terhességi-gyermekágyi segélyre, valamint gyermekgondozási díjra való jogosultság,
•	keresőképtelenség szabályai. (Az Ebtv. 44. §-a alapján keresőképtelen, és így táppénzben
részesül: aki terhessége, illetőleg szülése miatt nem tudja munkáját ellátni, és terhességi-
gyermekágyi segélyre nem jogosult; az anya, ha kórházi ápolás alatt álló egyévesnél fiatalabb
beteg gyermekét szoptatja; az a szülő, nevelőszülő és helyettes szülő, aki tizenkét évesnél
fiatalabb beteg gyermekét ápolja. A táppénz a keresőképtelenségnek az Ebtv. 46. §-ában a
gyermek korától függően szabályozott maximális időtartamára jár.)
A 27. cikk 1. b) albekezdéssel kapcsolatban a gyermekek napközbeni ellátásának megszervezése a
gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. alapján biztosított. A
Szociális és Munkaügyi Minisztérium minden évben pályázati úton nyújt támogatást a gyermekek
napközbeni ellátásának fejlesztéséhez.
Tehát: a hatályos jogi szabályozás alapvetően megfelel a 27. cikk 1. bekezdésében foglaltaknak.
27.	cikk 2. bekezdés: a szülési szabadságot követő szabadság bármely szülő általi igénybevétele
A hazai jog helyzete: A nőt megillető 24 hetes szülési szabadság [Mt. 138. § (1)-(4) bekezdés] lejártát
követően a munkavállalót - nemre való tekintet nélkül - fizetés nélküli szabadság illeti meg a gyermek
harmadik életéve betöltéséig a gyermek gondozása céljából; a gyermek tizennegyedik életéve
betöltéséig, ha a munkavállaló a gyermek gondozása céljából gyermekgondozási segélyben részesül;
illetőleg a gyermek tizenkettedik életéve betöltéséig a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás
érdekében [Mt. 138. § (5) bekezdés]. Új, kedvező rendelkezés 2002. december 1-jétől a gyermeke
születése esetén az apát megillető 5 munkanap fizetett pótszabadság [Mt. 138/A. §].
30
Az Mt. 132. §-ának (2) bekezdése értelmében a szülők döntése alapján gyermeke nevelésében
nagyobb szerepet vállaló munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként a tizenhat
évesnél fiatalabb egy gyermeke után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermeke után
összesen hét munkanap pótszabadság illeti meg.
A fent leírt szabályok a Kjt. és a Ktv. viszonylatában is alkalmazandók.
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 25. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy
a gyermekgondozási támogatást a gyermekkel közös háztartásban élő szülők bármelyike igénybe
veheti. Megállapodás hiányában a támogatást igénylő szülő személyéről - kérelemre - a gyámhatóság
dönt. A törvény szerint a gyermekgondozási támogatás két ellátást foglal magába:
-	a gyermek harmadik életévének betöltéséig, ikergyermekek esetén a tankötelessé válás évének
végéig, illetve tartósan beteg és súlyosan fogyatékos gyermek esetén tizedik életévének betöltéséig
járó gyermekgondozási segélyt, valamint
-	a legalább három kiskorú gyermeket nevelőket a legfiatalabb gyermek harmadik életévének
betöltésétől a nyolcadik életévének betöltéséig megillető gyermeknevelési támogatást.
A szülési szabadságot követően a gyermekek gondozásának feltételeit a magyar jog tehát mindkét
szülő számára egyformán biztosítja, ezért e pont teljesíthető.
Tehát: a hatályos jogi szabályozás alapvetően megfelel a 27. cikk 2. bekezdésében foglaltaknak.
27.	cikk 3. bekezdés: a családi helyzet nem lehet a munkaviszony megszüntetésének alapja
A hazai jog helyzete: A felmondási tilalmak között szerepel, hogy az Mt. 138. §-ának (5)
bekezdésében található fizetés nélküli szabadság időtartama alatt tilos a munkavállaló munkaviszonyát
rendes felmondással megszüntetni [Mt. 90. § (1) bekezdés e) pont].
A leírt szabályok a Kjt. és a Ktv. viszonylatában is alkalmazandók.
Tehát: a hatályos jogi szabályozás alapvetően megfelel a 27. cikk 3. bekezdésében foglaltaknak.
Összefoglalóan megállapítható: a családos munkavállalók helyzetének védelme megoldott, ezért a
cikk elfogadása - hosszabb távon - lehetséges volna. Tekintettel azonban arra, hogy a Módosított
Európai Szociális Karta új - a Kartában még nem szereplő - cikkei esetében az esetjog még
kialakulóban van, jelenleg még nem látható előre teljes mértékben a cikk elfogadásának hatása.
Esetleges nem megfelelés megállapítása később nem várt jogalkotási és költségvetési hatásokkal
járhat. Ennek megfelelően a cikk ratifikációs vizsgálatát célszerű az elkövetkező években tovább
folytatni.
28.	cikk: A dolgozók képviselőinek joga a védelemre és számukra a megfelelő körülmények
biztosítása
A norma jellege: a 28. cikk nem tartozik a kemény magba.
A cikk előírásai értelmében a dolgozói képviselők számára védelmet kell biztosítani az ellenük
irányuló cselekedetekkel szemben (pl. elbocsátás), továbbá olyan körülményeket kell biztosítani,
amelyek lehetővé teszik a képviselők funkcióinak hatékony gyakorlását.
A hazai jog helyzete: az Mt. a szakszervezeti tisztségviselők, valamint az üzemi tanács tagjai
védelmére vonatkozó rendelkezések között a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv (üzemi tanács)
előzetes egyetértéséhez köti a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló, üzemi tanács
tagja munkáltató által kezdeményezett más munkahelyre való beosztását, továbbá munkaviszonyának
a munkáltató által rendes felmondással történő megszüntetését.
Véleményt kell kérni a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló, üzemi tanács tagja
ellen alkalmazandó rendkívüli (azonnali hatályú) felmondás, valamint más, kizárólag a kollektív
31
szerződésben rögzített fegyelmi jogkövetkezmény alkalmazása előtt.
Értesítéshez kötött a változó munkahelyre alkalmazott tisztségviselőnek, üzemi tanács tagjának más
munkahelyre való beosztása. A törvény rendezi az ehhez kapcsolódó eljárási szabályokat is [Mt. 28. §,
62. § (3) bekezdés].
Az Mt. munkavállalói képviselők funkcióinak gyakorlását elősegítő szabályokat is tartalmaz. Így a
munkáltató köteles biztosítani annak lehetőségét, hogy a szakszervezet, illetve az üzemi tanács az
általa szükségesnek tartott információkat, felhívásokat, valamint a tevékenységével kapcsolatos
adatokat a munkáltatónál szokásos, vagy más megfelelő módon közzétegye. A szakszervezet
helyiséghasználati jogánál fogva jogosult arra, hogy munkaidő után, illetve munkaidőben a
munkáltatóval történt megállapodás szerint a munkáltató helyiségeit érdek-képviseleti tevékenysége
céljából használhassa [Mt. 24. § (1)-(2) bekezdés, 64. § (1) bekezdés].
A tevékenység kifejtését elősegíti a fizetett munkaidő-kedvezmény intézménye is. A szakszervezeti
tisztségviselőt, illetőleg az üzemi tanács tagját munkaidő-kedvezmény illeti meg. A szakszervezeti
munkaidő-kedvezmény mértéke - eltérő megállapodás hiányában - minden 3, a munkáltatóval
munkaviszonyban álló szakszervezeti tag után havi 2 óra. E kedvezmény mértékébe a munkáltatóval
való tárgyalás időtartama nem számít be. Az üzemi tanács tagját havi munkaideje 10%-ának, elnökét
havi munkaideje 15%-ának megfelelő munkaidő-kedvezmény illeti meg. A munkaidő-kedvezmény fel
nem használt részét a munkáltató pénzben köteles megváltani [Mt. 25. § (1)-(3) és (5) bekezdés, 62. §
(1)	bekezdés].
Ezen túlmenően a szakszervezet tagjai részére a szakszervezet által szervezett képzés, illetve
továbbképzés céljára minden 10, a munkáltatóval munkaviszonyban álló szakszervezeti tag után
évente egy nap rendkívüli fizetett szabadságot köteles a munkáltató biztosítani [Mt. 25. § (4)
bekezdés].
Az üzemi tanács elnöke tevékenységét az ezernél több munkavállalót foglalkoztató munkáltatónál
díjazás ellenében látja el. [Mt. 64. §]. Ezen túlmenően, az üzemi tanáccsal kapcsolatosan rögzíti a
törvény, hogy a munkáltató biztosítja az üzemi tanács választásának, illetve működésének indokolt és
szükséges költségeit [Mt. 63. §].
A leírt szabályok a Kjt. és a Ktv. viszonylatában is alkalmazandók a szakszervezeti tisztségviselők,
illetőleg a közalkalmazotti tanács tagjai vonatkozásában.
Összefoglalóan megállapítható: a magyar munkajogi szabályozás eleget tesz a cikkben foglalt
követelményeknek, megfelelően biztosítja a munkavállalói képviselők tevékenységének zavartalan
folytatását. A cikk elfogadása ezért - hosszabb távon - vállalható volna. Tekintettel azonban a
Módosított Európai Szociális Karta új cikkei esetében az esetjog még kialakulóban lévő tartalmára,
még nem látható előre teljes mértékben a cikk elfogadásának hatása. Esetleges nem megfelelés
megállapítása később nem várt jogalkotási és költségvetési hatásokkal járhat. A jelen cikk ratifikációs
vizsgálatát ezért célszerű az elkövetkező években tovább folytatni.
29.	cikk: Az információhoz és konzultációhoz való jog csoportos létszámcsökkentés esetén
A norma jellege: a 29. cikk nem tartozik a kemény magba.
A cikk rögzíti a csoportos létszámcsökkentést megelőzően a munkáltatók tájékoztatási és konzultációs
kötelezettségét, melynek ki kell terjednie ezen eljárás következményeinek enyhítésére (pl. szociális
intézkedések, átcsoportosítások vagy átképzések).
A hazai jog helyzete: a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozóan a Mt. meghatározza annak
fogalmát (általában legalább a munkavállalók 10%-át érintő, a munkáltató működésével összefüggő
okból történő leépítések tartoznak ide), valamint az ehhez kapcsolódó előzetes konzultációs eljárást.
32
Ennek keretében a döntést megelőzően legalább 15 nappal a munkáltató (felszámoló, végelszámoló)
köteles az üzemi tanáccsal, üzemi tanács hiányában a munkáltatónál képviselettel rendelkező
szakszervezetek és a munkavállalók képviselőiből létrehozott bizottsággal konzultációt
kezdeményezni és azt a döntésének meghozataláig vagy a megállapodás megkötéséig folytatni. A
konzultációt megelőzően legalább 7 nappal a munkáltató köteles a munkavállalók képviselőivel
írásban közölni
a)	a tervezett csoportos létszámcsökkentés okait,
b)	foglalkoztatási csoportok szerinti megosztásban az érintett munkavállalók létszámát.
Ezen túlmenően a konzultáció során a munkáltató megfelelő időben köteles a munkavállalók
képviselőivel írásban közölni
a)	a létszámcsökkentés végrehajtásának tervezett időtartamát és időbeni ütemezését,
b)	a kiválasztás szempontjait, valamint
c)	a munkaviszony megszüntetésével járó, a jogszabályban, illetve a kollektív szerződésben
meghatározottól eltérő juttatás feltételeit, mértéke meghatározásának módját.
A konzultációnak ki kell terjednie a csoportos létszámcsökkentés
a)	elkerülésének lehetséges módjára, eszközére,
b)	elveire,
c)	következményeinek enyhítését célzó eszközökre, valamint
d)	az érintett munkavállalók számának csökkentésére.
Ha a munkáltató és a munkavállalók képviselői a konzultáció során megállapodást kötnek, azt írásba
kell foglalni és meg kell küldeni az illetékes munkaügyi központnak.
A csoportos létszámcsökkentés következményeinek enyhítése érdekében a munkáltató az erre
vonatkozó döntéséről az illetékes munkaügyi központot a munkaviszony megszüntetése előtt legalább
30 nappal megelőzően írásban tájékoztatja; a tájékoztatás kiterjed az érintett munkavállalók adataira,
utolsó munkakörére, szakképzettségére, átlagkeresetére.
Ha a munkáltató eljárása során megsérti az üzemi tanács vagy a szakszervezet jogait, az üzemi tanács,
illetve a szakszervezet ennek megállapítása iránt bírósághoz fordulhat. A bíróság 8 napon belül
nemperes eljárásban dönt. [Mt. 94/A-F. §]
A fentiekkel tartalmában megegyező szabályokat foglal magában a Kjt. és a Ktv. is.
Összefoglalóan megállapítható: a cikk - hosszabb távon - elfogadható lenne, mert a magyar
szabályozás megfelel a Módosított Európai Szociális Karta előírásainak. Tekintettel azonban arra,
hogy a jelen cikk is a Módosított Európai Szociális Karta új - a Kartában még nem szereplő - cikke,
így az esetjog még kialakulóban van, ebből következően nem látható előre teljes mértékben a cikk
elfogadásának hatása. Esetleges nem megfelelés megállapítása később nem várt jogalkotási és
költségvetési hatásokkal járhat. A jelen cikk ratifikációs vizsgálatát is célszerű ezért az elkövetkező
években tovább folytatni.
30.	cikk: A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni védelemhez való jog
A Módosított Európai Szociális Karta 30. cikke a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel
szembeni védelemhez való jogról rendelkezik. A hazai jogrendben sem a szegénység, sem a társadalmi
kirekesztettség állapotai nem kerültek még definiálásra. Várhatóan az Európai Unió társadalmi
kirekesztődés elleni együttműködésében való részvétel és ennek kapcsán a Jövedelem és
Életkörülmények Statisztikai Felmérés kifejlesztése jelent előrelépést ezen a területen.
A társadalmi kirekesztődés elleni intézkedések kérdésében jelenleg az új Országos Fogyatékosügyi
Program végrehajtásának 2007-2010. évekre vonatkozó középtávú intézkedési tervéről szóló
1062/2007. (VIII. 7.) Korm. határozatot, illetve a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai
Tervhez kapcsolódó, a 2008-2009. évekre szóló kormányzati intézkedési tervről szóló 1105/2007.
(XII. 27.) Korm. határozatot kell megemlíteni. A Módosított Európai Szociális Karta 30. cikke
33
azonban az említetteken túli, szélesebb kört is érint (pl. tartós betegség, börtönbüntetés utáni
élethelyzetek stb.), mely tekintetben átfogó intézkedéseket nem lehet említeni. Eszerint tehát a 30. cikk
szerinti kötelezettségvállalásra nincs lehetőség.
31.	cikk: A lakhatáshoz való jog
E cikk 2. bekezdéséhez kapcsolódik a szociális ellátó rendszernek két olyan támogatási formája is,
amelyek a rászoruló családok körében a lakhatási feltételek megőrzését szolgálják. A szociális törvény
hatálybalépésétől kezdődően működik hazánkban lakásfenntartási támogatás. Lakásfenntartási
támogatás a szociális törvény 38. §-ának (1) bekezdése alapján azoknak a személyeknek nyújtható,
akiknek a háztartásában együtt élő személyek a településen elismert minimális lakásnagyságot és
minőséget meg nem haladó lakásban vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben élnek, és
lakáshasznosításból származó jövedelemmel nem rendelkeznek. A támogatás jövedelmi helyzet
vizsgálatához kötött. A törvény keretjellegű szabályokat tartalmaz, a konkrét jogosultsági feltételeket,
a támogatás összegét és időtartamát a helyhatóságok rendeletei szabályozzák. 2001. évben a
háztartásoknak mintegy 5 %-a részesült ebben a támogatási formában.
2001-től a szociális törvény új támogatási formával, az adósságkezelési szolgáltatással egészült ki. Ez
az új szolgáltatás azoknak a lakhatással összefüggésben (közüzemi díj, lakbér és lakáshitel)
eladósodott, szociálisan rászoruló családoknak nyújt támogatást, akik maguk is készek és képesek
tartozásuk részbeni rendezésre. Az ő részleges fizetőképességüket egészíti ki a támogatás a
méltányolható körülményekhez igazodóan. Az adósságkezelési szolgáltatás két elemből áll, az
adósságcsökkentési támogatásból és az adós háztartás gazdálkodását, kiadásszerkezetének javítását
segítő adósságkezelési tanácsadásból.
Az adósságkezelési szolgáltatás jövedelemfüggő szociális támogatási forma, legfontosabb jellemzőit -
keretjelleggel - törvény határozza meg. Az adósságcsökkentési támogatás legmagasabb mértékét és
összegét, továbbá az adósságkezelésbe bevont adósságok körét a szociális törvény 55. §-ának (2)
bekezdése és 55/A. §-ának (2) bekezdése szabályozza. Az adós háztartás fizetőképességének mielőbbi
helyreállítása érdekében az adósságkezelési szolgáltatásban részesülők számára - minimálisan egy év
időtartamra - kötelező lakásfenntartási támogatást is adni.
Mind a lakásfenntartási támogatásnak, mind az adósságkezelési szolgáltatásnak az a fő funkciója,
hogy hozzájáruljon a lakhatás feltételeinek megőrzéséhez és megelőzze, kivédje a kilakoltatást és a
hajléktalanságot.
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság 42/2000. (XI. 8.) AB határozatában egyértelművé tette, hogy az
Alkotmány 70/E. §-ában megfogalmazott megélhetési minimum garantálásából nem vezethetők le
olyan konkrét „részjogok”, mint a lakhatáshoz való jog. Következésképpen a lakhatáshoz való jog nem
érvényesíthető alanyi jogként még az állampolgárok számára sem, annak biztosítása pillanatnyilag az
államnak nem kötelezettsége (főleg nem a „megfelelő színvonalú” lakás megszerzésének elősegítése).
Az AB szerint az államnak az Alkotmány 70/E. §-ából csak az a kötelezettsége támad, hogy „az
emberi lét alapvető feltételeiről - így hajléktalanság esetén az emberi életet közvetlenül fenyegető
veszélyhelyzet elhárításához szállásról - gondoskodjon”.
A 23. cikkel összefüggésben leírt költségvetési kihatásokat alapul véve a 31. cikk végrehajtása jelentős
gazdasági hatással is járna. A jelenlegi jogi és gazdasági szabályozást figyelembe véve a Módosított
Európai Szociális Karta 31. cikkének elfogadása nem megvalósítható.
A Módosított Európai Szociális Karta III-VI. része és Függeléke
A Módosított Európai Szociális Karta III. része a részes államok kötelezettségvállalásának módját
határozza meg, vagyis azt, hogy az Egyezményből legalább hány cikket kell elfogadni a ratifikáció
alkalmával, és mely cikkek elfogadása kötelező. Az 1-2.§-hoz fűzött részletes indokolás ezt ismerteti.
34
Az Egyezmény IV. része az Egyezmény végrehajtásának ellenőrzésével kapcsolatos rendelkezéseket
tartalmazza. Eszerint a Módosított Európai Szociális Karta végrehajtásának ellenőrzési mechanizmusa
megegyezik az 1961. évi Karta és az 1991. évi Módosító Jegyzőkönyv által bevezetett ellenőrzési
mechanizmussal. Ez azt jelenti, hogy a részes államok évente jelentést tesznek az Európa Tanács
Főtitkárának az Egyezmény végrehajtásáról. Az Egyezmény végrehajtását minden részes államban
rendszeresen vizsgálja és értékeli a Szociális Jogok Európai Bizottsága, amely az Európa Tanács
független szakértői bizottsága. A vizsgálat és értékelés alapja a részes államok éves jelentései,
valamint egyéb források, pl. ILO-jelentések, EU-jelentések stb. A Szociális Jogok Európai Bizottsága
negatív értékelése esetén a kormányképviselőkből álló Kormánybizottság figyelmeztetést intézhet a
részes állam kormányának az Egyezmény megsértése miatt. Az Egyezmény rendelkezéseinek
súlyosabb vagy ismételt megsértése esetén az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ajánlás formájában
elmarasztalhatja az érintett államot. Magyarország ebben az ellenőrzési mechanizmusban 1999 óta
részt vesz, a Módosított Európai Szociális Karta ratifikálása tehát új feladatot nem eredményez.
Az Egyezmény végrehajtásának ellenőrzésével kapcsolatos a kollektív panaszjog biztosításáról szóló
Kiegészítő Jegyzőkönyv is. Ez lehetővé teszi munkavállalói és munkaadói érdek-képviseleti
szervezeteknek, valamint nemzetközi társadalmi szervezeteknek, hogy a Karta vagy a Módosított
Európai Szociális Karta megsértése miatt panaszt tegyenek a Szociális Jogok Európai Bizottságánál,
amely a panaszt kivizsgálja, és ha megállapítja a panasz jogosságát, akkor ezalapján az Európa Tanács
Miniszteri Bizottsága ajánlás formájában elmarasztalhatja az érintett államot. A kollektív panaszjog
biztosításáról szóló Kiegészítő Jegyzőkönyvet egyelőre a részes államok nagy része, köztük
Magyarország még nem ratifikálta.
Az V. rész értelmező rendelkezéseket tartalmaz. Különösen fontos rendelkezés, amely kimondja a
hátrányos megkülönböztetés tilalmát faj, bőrszín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény,
nemzeti vagy társadalmi származás, egészség, nemzeti kisebbséghez fűződő kapcsolat, születés vagy
egyéb státus alapján.
Speciális szabályok vonatkoznak háború vagy rendkívüli helyzet esetére. Ilyen esetben a részes
államok az Egyezményben foglaltaktól eltérő intézkedéseket tehetnek a helyzet által feltétlenül
megkövetelt mértékben, de az intézkedések nem ellenkezhetnek egyéb nemzetközi jogi
kötelezettségeikkel. Az intézkedésekről utólag tájékoztatni kell az Európa Tanács Főtitkárát.
Az Egyezményben foglalt jogok gyakorlásának korlátozása ezen túlmenően bizonyos mértékig
megengedett, olyan mértékben, amennyire demokratikus társadalomban szükség van mások jogainak
és szabadságának, valamint a közérdek, a nemzetbiztonság, a közegészségügy vagy közerkölcs
védelme érdekében. Ilyen pl. a sztrájkjog korlátozása, amit a Szociális Jogok Európai Bizottságának
gyakorlata elfogadhatónak tart a honvédelem területén, valamint bizonyos mértékig a rendőrség tagjai,
a köztisztviselők és az alapvető közszolgáltatást nyújtó vállalatok dolgozói esetében. Az ilyen
korlátozásokat törvényben lehet csak előírni.
Az Egyezmény rendelkezéseitől más nemzetközi szerződések alapján el lehet térni a jogok által védett
személyi kör javára.
Az V. rész meghatározza továbbá az Egyezmény végrehajtásának eszközeit: ez történhet törvényekkel
vagy rendeletekkel, a szociális partnerek közötti megállapodásokkal, ezek kombinálásával vagy más
megfelelő eszközökkel pl. bírósági ítéletek, igazgatási intézkedések útján.
A VI. rész az aláírás, ratifikáció, hatálybalépés, felmondás eljárási szabályait, valamint a területi
alkalmazásra vonatkozó szabályokat fogalmazza meg. Ha egy állam ratifikálja az Egyezményt, akkor
rá nézve az Egyezmény a ratifikációs okmány letétbe helyezését követő egy hónapos időtartamot
követő első naptári hónap első napján lép hatályba. A területi alkalmazásra vonatkozó szabályok olyan
államok esetében lényegesek, amelyeknek az anyaországi területen kívül más területeik is vannak, pl.
tengerentúli területek.
35
A Függelék az Egyezményben szereplő egyes fogalmakat pontosítja és értelmezi.
A 4. §-hoz
A hatályba léptető rendelkezések a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi
L. törvény 10. § (4) bekezdésének megfelelően rögzítik, hogy az Egyezményt kihirdető törvénynek az
Egyezmény kihirdetését és szövegét tartalmazó 2-3. §-ai a Módosított Európai Szociális Karta VI. rész
K. cikk 3. bekezdésében rögzített időpontban lépnek hatályba. Ennek napját, ismertté válását
követően, a külügyminiszter állapítja meg a Magyar Közlönyben közzétett egyedi határozatával.
36