﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/8837. számú
törvényjavaslat
egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról
Előadó: Dr. Draskovics Tibor
igazságügyi és rendészeti miniszter
2009. évi ... törvény
egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról
A használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény módosításai
1.	§
A használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban:
Hmtv.) 11. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A mintaoltalom tartamára évenként fenntartási díjat kell fizetni. A díj az első évre
a bejelentés napján, a további évekre a bejelentés napjának megfelelő naptári napon előre
esedékes. A mintaoltalom megadását megelőzően esedékessé vált fenntartási díjat a megadó
határozat jogerőre emelkedésétől, a többi fenntartási díjat pedig az esedékességtől számított
hat hónapos türelmi idő alatt is meg lehet fizetni.”
2.	§
A Hmtv. 37. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A megváltoztatási kérelem benyújtásának vagy ajánlott küldeményként való
postára adásának határideje - a (7) és a (8) bekezdésben szabályozott kivételekkel - a
döntésnek a féllel, illetve az eljárás egyéb résztvevőjével való közlésétől számított harminc
nap.”
3.	§
A Hmtv. 42. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy - a Magyar
Szabadalmi Hivatal elnöke véleményének kikérésével, a Magyar Szabadalmi Hivatal felett
felügyeletet gyakorló miniszterrel egyetértésben - a mintaoltalmi bejelentés részletes alaki
szabályait rendelettel megállapítsa. ”
A mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról szóló 1991. évi XXXIX.
törvény módosításai
4.	§
A mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról szóló 1991. évi
XXXIX. törvény (a továbbiakban: Toptv.) 23. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(6) A megváltoztatási kérelem benyújtásának vagy ajánlott küldeményként való
postára adásának határideje - a (7) és a (8) bekezdésben szabályozott kivételekkel - a
döntésnek a féllel, illetve az eljárás egyéb résztvevőjével való közlésétől számított harminc
nap.”
5.	§
2
A Toptv. 25. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy - a Magyar
Szabadalmi Hivatal elnöke véleményének kikérésével, a Magyar Szabadalmi Hivatal felett
felügyeletet gyakorló miniszterrel egyetértésben - a topográfia oltalmára irányuló bejelentés
részletes alaki szabályait rendelettel megállapítsa.”
A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény módosítása
6. §
A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény 40. §-a helyébe a
következő rendelkezés lép:
„40. § (1) Felhatalmazást kap a Magyar Szabadalmi Hivatal felett felügyeletet
gyakorló miniszter, hogy - a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke véleményének kikérésével,
az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben - rendelettel megállapítsa a szabadalmi
ügyvivői vizsgára vonatkozó szabályokat.
(2)	Felhatalmazást kap a Magyar Szabadalmi Hivatal felett felügyeletet gyakorló
miniszter, hogy - a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke véleményének kikérésével, a
szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszterrel, valamint a foglalkoztatáspolitikáért
felelős miniszterrel egyetértésben - rendelettel megállapítsa az iparjogvédelmi
szakképesítésre vonatkozó szabályokat.
(3)	Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy - a Magyar
Szabadalmi Hivatal elnöke véleményének kikérésével, a Magyar Szabadalmi Hivatal felett
felügyeletet gyakorló miniszterrel egyetértésben - rendelettel meghatározza a bírósági
eljárásban megállapítható szabadalmi ügyvivői költséget és a kirendelés ellátásának díját.”
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény módosításai
7.	§
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a
továbbiakban: Szt.) 22/A. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A kiegészítő oltalmi tanúsítvány tartamára évenként fenntartási díjat kell fizetni.
A díj az alapszabadalom alapjául szolgáló szabadalmi bejelentés napjának megfelelő naptári
napon előre esedékes. A tanúsítvány megadását megelőzően esedékessé vált fenntartási díjat a
megadó határozat jogerőre emelkedésétől, a többi fenntartási díjat pedig az esedékességtől
számított hat hónapos türelmi idő alatt is meg lehet fizetni.”
8.	§
Az Szt. 23. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A szabadalmi bejelentés közzétételét megelőzően esedékessé vált fenntartási díjat
a közzétételtől, az államtitokként kezelt szabadalom és az átmeneti szabadalmi oltalom
3
megadását megelőzően esedékessé vált fenntartási díjat a megadó határozat jogerőre
emelkedésétől, a többi fenntartási díjat pedig az esedékességtől számított hat hónapos türelmi
idő alatt is meg lehet fizetni.”
9.	§
Az Szt. 53. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg
az 53. § a következő (6)—(13) bekezdésekkel egészül ki:
„(5) A Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke honvédelmi vagy nemzetbiztonsági
érdekből - külön jogszabály szerinti eljárásban, a külön jogszabály rendelkezései szerint
hatáskörrel rendelkező miniszter javaslata alapján - a szabadalmi bejelentést államtitokká
minősítheti.
(6)	Nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján a szabadalmi bejelentést a
Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke az (5) bekezdésben említett eljárás lefolytatása nélkül
minősíti államtitokká.
(7)	A bejelentő és a feltaláló betekintési vagy megismerési engedély hiányában is
jogosult szabadalmi bejelentése megtekintésére, ha azt államtitokká minősítették.
(8)	Ha a szabadalmi bejelentést államtitokká minősítették, azzal kapcsolatban az 56. §,
illetve a X/A-X/B. fejezetek alapján nem közölhető hatósági tájékoztatás.
(9)	Ha a szabadalmi bejelentést államtitokká minősítették, a minősítésre javaslatot
tevő miniszter - a (10) bekezdésben foglalt kivétellel - köteles a bejelentővel a szabadalom
megadását követő ésszerű határidőn belül az általa vezetett minisztérium - tárca nélküli
miniszter esetén a Miniszterelnöki Hivatal - javára kizárólagos hasznosítási jogot biztosító
hasznosítási szerződést kötni. A hasznosítási szerződés hatálya a szabadalmi oltalom lejártáig,
illetve - ha ez a korábbi - az államtitokká minősítés megszűnéséig tart; a szabadalmi oltalom
fenntartásáról a hasznosító gondoskodik. A hasznosítási engedély ellenében járó díjnak
arányban kell állnia azzal a díjjal, amely a találmány tárgya szerinti műszaki területen
kialakult licenciaforgalmi viszonyok között szokásos. A szerződésben ki kell kötni, hogy
ilyen mértékű, meghatározott összegű díj jár akkor is, ha a hasznosító az adott esetben
általában elvárható időn belül nem kezdi meg a hasznosítást. A díj a szabadalmast a bejelentés
napja és a szabadalom megadása közötti időtartamra is megilleti.
(10)	A (6) bekezdés alapján államtitokká minősített szabadalmi bejelentések esetében
a (9) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók.
(11)	Ahol nemzetközi szerződés ezt kifejezetten lehetővé teszi, a Magyar Szabadalmi
Hivatal elnöke a szabadalmi bejelentések (6) bekezdés szerinti államtitokká minősítését
megelőzően felhívja a bejelentőt, hogy írásbeli nyilatkozatban mondjon le az államtitokká
minősítésből eredő kártalanítási igényeiről. Ha a bejelentő ezekről nem mond le, vagy a
felhívásra a kitűzött határidőben nem válaszol, a szabadalmi bejelentést visszavontnak kell
tekinteni.
(12)	A szabadalmi bejelentések (6) bekezdés alapján történő államtitokká
minősítéséért a Magyar Állam csak akkor tartozik a bejelentőnek kártalanítással, ha az
államtitokká minősítést a Magyar Állam kezdeményezte, ideértve azt az esetet is, ha a
4
minősítés meghosszabbítását kérte vagy az Európai Atomenergia-közösségen kívüli
bejelentés megtételét megakadályozta.
(13) Ha az államtitokká minősített szabadalmi bejelentést a Magyar Szabadalmi
Hivatal elutasítja, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke erről haladéktalanul értesíti a
hatáskörrel rendelkező minisztert, egyúttal felkéri, hogy tegyen javaslatot az elutasított
bejelentés tartalmát képező találmány államtitokká minősítésének megszüntetésére vagy a
minősítés fenntartására. A Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke a hatáskörrel rendelkező
miniszter javaslata alapján dönt a minősítés fenntartásáról vagy megszüntetéséről. A
minősítés fenntartása esetén a Magyar Állam az államtitokká minősítés miatt a bejelentőnek
kártalanítással tartozik.”
10.	§
Az Szt. 53/C. §-át megelőző alcím és az Szt. 53/C. §-a helyébe a következő alcím és
rendelkezés lép:
„Költségek és dijak
53/C. § (1) Szabadalmi ügyben költségmentesség nem engedélyezhető.
(2)	Az e törvényben szabályozott díjfizetési kötelezettségeken túlmenően szabadalmi
ügyben külön jogszabályban meghatározott mértékű igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni -
a külön jogszabályban megállapított részletes szabályok szerint - a következő kérelmekért is:
a)	a módosítási, a határidő-hosszabbítási, az igazolási és az eljárás folytatása iránti
kérelemért;
b)	a jogutódlás, a jelzálogjog és a hasznosítási engedély tárgyában a
tudomásulvételre irányuló kérelemért.”
11. §
Az Szt. 53/D. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Elektronikus úton is be lehet nyújtani - az 57/A. §-ban szabályozott, valamint a
84/E. § (3) bekezdésében, a 84/H. § (3) bekezdésében és a 84/K. § (2) bekezdésében
hivatkozott módon és feltételekkel -
a)	a szabadalmi bejelentést;
b)	az igénypont-közzétételi kérelmet és az igénypontok magyar nyelvű fordítását;
c)	az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását;
d)	a b) és a c) pontban említett fordítás kijavítására irányuló kérelmet.”
12. §
Az Szt. 84/C. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Magyar Szabadalmi Hivatalnál kell benyújtani az európai szabadalmi
bejelentést, ha a bejelentő magyar állampolgár, illetve ha lakóhelye vagy székhelye belföldön
van, kivéve, ha az európai szabadalmi bejelentés a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz legalább
5
két hónappal korábban benyújtott olyan szabadalmi bejelentés elsőbbségét érvényesíti,
amelyet a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke nem minősített államtitokká.”
13.	§
Az Szt. 84/E. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A kérelem és az igénypontok magyar nyelvű fordításának elektronikus úton való
benyújtására megfelelően alkalmazni kell az 57/A. § rendelkezéseit.”
14.	§
Az Szt. 84/H. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A fordítás elektronikus úton való benyújtására megfelelően alkalmazni kell az
57/A. § rendelkezéseit.”
15.	§
Az Szt. 85. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A megváltoztatási kérelem benyújtásának vagy ajánlott küldeményként való
postára adásának határideje - a (7) és a (8) bekezdésben szabályozott kivételekkel - a
döntésnek a féllel, illetve az eljárás egyéb résztvevőjével való közlésétől számított harminc
nap.”
16.	§
Az Szt. a 109. §-át követően a következő alcímmel és 109/A-109/C. §-okkal egészül
ki:
„A növényfajta-oltalomból eredő díjigény
109/A. § (1) A mezőgazdasági termelő - a hibridek és szintetikus fajták kivételével - a
jogosult engedélye nélkül saját gazdaságában szaporítás céljából hasznosíthatja a
betakarításból származó olyan terményt, amelyhez a (2) bekezdésben meghatározott
növényfajokhoz tartozó, növényfajta-oltalom alatt álló növényfajta vetőmagjának vagy
vetőgumójának (a továbbiakban együtt: vetőmag) saját gazdaságában való elvetésével jutott
hozzá. E hasznosításra tekintettel - a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel - a jogosultat
méltányos összegű díjazás illeti meg.
(2)	Az (1) bekezdést a következő mezőgazdasági növényfajokra kell alkalmazni:
a)	takarmánynövények:
1.	csicseriborsó (Cicer arietinum L.);
2.	sárga csillagfürt (Lupinus luteus L.);
3.	lucerna (Medicago sativa L.);
4.	takarmányborsó [Pisum sativum L. (partim)];
5.	alexandriai here (Trifolium alexandrinum L.);
6.	perzsa here (Trifolium resupinatum L.);
7.	lóbab (Vicia faba);
6
8. lednek (Vicia sativa L.);
b)	gabonafélék:
1.	zab (Avena sativa);
2.	árpa (Hordeum vulgare L.);
3.	rizs (Oryza sativa L.);
4.	madárköles (Phalaris canariensis L.);
5.	rozs (Secale cereale L.);
6.	tritikálé (X Triticosecale Wittm);
7.	búza (Triticium aestivum L. emend. Fiori et Paol.);
8.	durumbúza (Triticum durum Desf);
9.	tönkölybúza (Triticum spelta L.);
c)	burgonyafélék:
1. burgonya (Solanum tuberosum);
d)	olaj- és rostnövények:
1.	olajrepce [Brassica napus L. (partim)];
2.	réparepce [Brassica rapa L. (partim)];
3.	lenmag, kivéve rostlen (Linum usitatissimum).
(3)	E törvény alkalmazásában
a)	saját gazdaság, minden olyan gazdaság vagy birtokrész, amelyet a mezőgazdasági
termelő ténylegesen növénytermesztésre használ, függetlenül attól, hogy az saját tulajdonában
áll-e vagy azt más jogcímen használja;
b)	mezőgazdasági termelő: az a természetes személy, jogi személy vagy jogi
személyiség nélküli szervezet, aki vagy amely szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik.
(4)	Az (1) bekezdésben meghatározott díjfizetési kötelezettség nem terheli azt a
mezőgazdasági termelőt, aki szántóföldi növénytermesztéssel 20 hektárnál, illetve burgonya
esetében 1 hektárnál kisebb területen foglalkozik.
(5)	Az e szakasz és a 109/B. § alapján fennálló jogokat a jogosultak önállóan vagy
szervezetük útján gyakorolhatják. A jogosultak szervezete kizárólag azon tagjai, valamint
azoknak az egyéb jogosultaknak a nevében járhat el, akik erre írásbeli meghatalmazást adtak a
szervezetnek. Ha a jogosult valamely szervezet részére írásbeli meghatalmazást adott, a
díjigény érvényesítése érdekében önállóan nem járhat el. A 109/C. § és a 114/C. § szerinti
igények érvényesítése során a jogosultak szervezete által ellátható perbeli képviseletre a Pp.
V. fejezetének szabályait kell alkalmazni.
(6)	Az (1) bekezdésben meghatározott díjfizetési kötelezettség azon a napon
keletkezik, amelyen a mezőgazdasági termelő a szántóföldön ténylegesen szaporítási célra
fordítja a betakarított terményt.
(7)	A díj mértékére és megfizetésére a jogosult és a mezőgazdasági termelő
megállapodása az irányadó. A megállapodást a jogosultak - a termelői szervezetek tagjainak
vonatkozásában - a mezőgazdasági termelők szervezeteivel is megköthetik.
(8)	A (7) bekezdés szerinti megállapodás hiányában
7
a)	a díj alapja a jogosult által az adott növényfajta szaporítására ajánlott vetési
mennyiségnek a mezőgazdasági termelő által - a 109/B. § (3) bekezdésének c) pontja alapján
-	megadott területnagyságra vetített mennyisége, mértéke pedig az érintett növényfajta
legalacsonyabb szaporítási fokú fémzárolt vetőmagjának árába beépített, erre a mennyiségre
vetített licencdíj mértékének 50%-a;
b)	az eset körülményeihez képest ésszerű tartamú fizetési határidőt és a fizetés módját
a jogosultnak a mezőgazdasági termelőhöz - közvetlenül vagy a mezőgazdasági termelőknek
a címzettet képviselő szervezetén keresztül - intézett írásbeli felhívása határozza meg, a
díjnak az a) pontban meghatározott mértékéről a jogosult e felhívásban tájékoztatja a
mezőgazdasági termelőt.
(9)	A jogosult kezdeményezésére az agrárpolitikáért felelős miniszter által vezetett
minisztérium hivatalos lapjában évente, az adott növényfajta vetési időszakát megelőzően
közzéteszi a növényfajtára vonatkozóan a (8) bekezdés a) pontja szerinti ajánlott vetési
mennyiséget és a tömegegységre vetített licencdíj-mértéket. A (7) bekezdésben foglalt eset
kivételével a közzététel elmaradása kizárja a díjigény állami szerv útján való érvényesítését.
109/B. § (1) Ha az igényelt adatok szerepelnek a nyilvántartásában, a
növénytermesztési hatóság a 109/A. § (1) bekezdése szerinti díjigény érvényesítése céljából -
kérelemre, a költségek megtérítése ellenében, a jogosultság igazolása esetén - a következő
adatokat bocsátja a 109/A. § (2) bekezdésében meghatározott növényfajokhoz tartozó,
oltalom alatt álló növényfajta jogosultjának rendelkezésére:
a)	a vetőmag-előállítással foglalkozó - a 109/A. § (4) bekezdésében meghatározott
mezőgazdasági termelők körébe nem tartozó - mezőgazdasági termelőknél ellenőrzött, a
109/A. § (2) bekezdésében meghatározott növényfajokhoz tartozó, a jogosult javára oltalom
alatt álló növényfajták neve, szaporítási foka és a szaporított mennyiség, valamint az érintett
mezőgazdasági termelők neve és gazdaságuk címe;
b)	a vetőmag-feldolgozók által feldolgozott, a 109/A. § (2) bekezdésében
meghatározott növényfajokhoz tartozó, a jogosult javára oltalom alatt álló növényfajták neve
és a feldolgozott nyers vetőmag mennyisége.
(2)	Ha az igényelt adatok szerepelnek a nyilvántartásában, a mezőgazdasági és
vidékfejlesztési támogatási szerv a 109/A. § (1) bekezdése szerinti díjigény érvényesítése
céljából - kérelemre, a költségek megtérítése ellenében, a jogosultság igazolása esetén - a
következő adatokat bocsátja a 109/A. § (2) bekezdésében meghatározott növényfajokhoz
tartozó, oltalom alatt álló növényfajta jogosultjának rendelkezésére:
a)	a 109/A. § (2) bekezdésében meghatározott növényfajok termesztését bejelentő - a
109/A. § (4) bekezdésében meghatározott mezőgazdasági termelők körébe nem tartozó -
mezőgazdasági termelők neve és gazdaságuk címe;
b)	az a) pontban meghatározott mezőgazdasági termelő által használt termőterület
nagysága, annak megjelölésével, hogy a teljes termőterületen belül az egyes növényfajokat
milyen nagyságú területen hasznosítja.
(3)	A 109/A. § (1) bekezdése szerinti díjigény érvényesítése céljából az a
mezőgazdasági termelő, akiről az (1) bekezdés szerinti vagy egyéb adatok alapján
valószínűsíthető, hogy a 109/A. § (1) bekezdése szerinti hasznosítást végzett, a jogosult
8
részére - annak kérésére - a következő adatokat köteles a jogosult által meghatározott ésszerű
határidőn belül rendelkezésre bocsátani:
a)	a 109/A. § (2) bekezdésében meghatározott növényfajokhoz tartozó, a jogosult
javára oltalom alatt álló növényfajták neve, amelyek betakarított terményét a saját
gazdaságában szaporítás céljából hasznosította;
b)	az a) pont szerinti növényfajták esetében az adott gazdasági évben vásárolt és
hasznosított fémzárolt vetőmag mennyisége, fémzárszáma és annak megjelölése, hogy azt
milyen nagyságú területen vetette el;
c)	annak megjelölése, hogy az a) pont szerinti növényfajták betakarított terményét
milyen nagyságú területen vetette el;
d)	az a) pont szerinti növényfajták betakarított terményének a 109/A. § (1) bekezdése
szerinti hasznosítás céljára való feldolgozását végző személy vagy személyek neve és címe.
(4)	A 109/A. § (1) bekezdése szerinti díjigény érvényesítése céljából a vetőmag-
feldolgozó - a jogosult írásbeli kérésére - köteles tájékoztatást adni a jogosult javára oltalom
alatt álló, a 109/A. § (2) bekezdésében meghatározott valamely növényfajhoz tartozó
növényfajta betakarított terményének az általa vetés céljára feldolgozott mennyiségéről,
illetve azon személyek nevéről és címéről (székhelyéről), akik részére ezt a feldolgozási
tevékenységet teljesítette.
(5)	A (3) és a (4) bekezdésben meghatározott adatok rendelkezésre bocsátása az adott
gazdasági évre, valamint az azt megelőző három gazdasági év közül azon egy vagy több évre
nézve kérhető, amelyekre az adatokat a mezőgazdasági termelő korábban nem bocsátotta a
jogosult rendelkezésére. A (3) bekezdés értelmében adatszolgáltatásra kötelezett
mezőgazdasági termelő a vásárolt és hasznosított fémzárolt vetőmagnak a (3) bekezdés b)
pontjában foglaltak szerinti mennyiségére vonatkozó adatszolgáltatását okiratokkal is alá kell,
hogy támassza.
(6)	A jogosult a (3) és a (4) bekezdés szerinti megkeresésében köteles megadni a nevét
és a címét, valamint a javára oltalom alatt álló növényfajták megnevezését. A (3) bekezdés
szerinti megkeresésben utalnia kell arra is, hogy milyen adatok alapján feltételezte azt, hogy a
mezőgazdasági termelő a 109/A. § (1) bekezdése szerinti hasznosítást végzett. A
mezőgazdasági termelő, illetve a feldolgozó kérésére a jogosultságot igazolni kell.
(7)	A (3) és a (4) bekezdés szerinti megkeresést a jogosult a mezőgazdasági
termelőkhöz vagy a vetőmag-feldolgozókhoz - erre irányuló megállapodás esetén - azok
szervezetein keresztül is intézheti.
109/C. § (1) A jogosult a 109/B. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott
adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének teljes vagy részleges - ismételt felszólítás
ellenére történő - elmulasztása, illetve valótlan adatok szolgáltatása esetén követelheti a
109/B. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott adatok közlését, illetve az adatok
helyesbítését.
(2) Ha a szolgáltatott adatok valódisága vitatott, a bizonyítás a mezőgazdasági
termelőt terheli.”
17. §
9
Az Szt. a 111. §-át követően a következő alcímmel és 111/A. §-sal egészül ki:
„A növényfajta-oltalom fenntartása
111/A. § (1) A növényfajta-oltalom tartamára évenként, külön jogszabályban
meghatározott fenntartási díjat kell fizetni.
(2) A növényfajta-oltalom fenntartására és fenntartási díjára egyebekben a szabadalmi
oltalom fenntartására és fenntartási díjára vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően
alkalmazni.”
18. §
Az Szt. 114/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„114/C. § (1) A növényfajta-oltalom bitorlását követi el az, aki
a)	az oltalom alatt álló növényfajtát jogosulatlanul hasznosítja;
b)	a 109/A. § (1) bekezdésében meghatározott díjfizetési kötelezettségét nem teljesíti.
(2)	A növényfajta és a növényfajta-oltalom bitorlására egyebekben a 34-36. §-ok
rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”
19.	§
(1)	Az Szt. 115/E. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„E törvényben vagy külön törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel az
iparjogvédelmi oltalom fenntartásáért vagy megújításáért - külön jogszabályban megállapított
mértékű - díjat kell fizetni. E díjak mértékét rendszeres időközönként felül kell vizsgálni. A
felülvizsgálat során a (3) bekezdésben meghatározottakon kívül figyelembe kell venni az
iparjogvédelmi rendszer működtetési költségeit, az egyes iparjogvédelmi oltalmi formák
sajátosságait, valamint az innováció iparjogvédelmi eszközökkel történő előmozdításának
szempontjait is.”
(2)	Az Szt. 115/E. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A Hivatal bevételét képezik a (2) bekezdés szerinti igazgatási szolgáltatási,
fenntartási és megújítási díjak, a Szellemi Tulajdon Világszervezete által igazgatott
nemzetközi szerződések alapján a Hivatal által végzett hatósági tevékenységért járó díj, illetve
részesedés, a Hivatal által nyújtott szolgáltatások ellenértéke, valamint az egyéb bevételek. E
bevételeknek a Hivatal folyamatos és zavartalan működését biztosítaniuk kell.”
20.	§
Az Szt. hatodik része a következő XIV/D. fejezettel (115/M-115/S. §-okkal) egészül
ki, és az Szt. jelenlegi 115/M-115/N. §-ainak számozása 115/T-115/U. §-okra változik:
„XIV/D. fejezet
10
A Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjaira,
valamint az iparjogvédelmi oltalom fenntartásáért vagy megújításáért
fizetendő dijakra vonatkozó közös szabályok
A fenntartási díjak megfizetése
és az újra érvénybe helyezési kérelem díja
115/M. § (1) A szabadalmi, a növényfajta-oltalmi és használati mintaoltalmi
fenntartási díjak, valamint a kiegészítő oltalmi tanúsítványok fenntartási díjai a hat hónapos
türelmi idő első három hónapjában pótlékmentesen, negyedik hónapjától pedig ötven
százalékos pótlékkal együtt fizethetők meg. A fenntartási díjat e pótlékkal együtt kell
megfizetni abban az esetben is, ha a fenntartási díjat a hat hónapos türelmi idő elteltét
követően, igazolási kérelem alapján fizetik meg.
(2)	A szabadalmi és a növényfajta-oltalmi bejelentés közzétételt követő megosztása
esetén a keletkező további bejelentésekre a megosztás folytán és a megosztást megelőző
időpontban esedékessé vált fenntartási díjak megfizetése tekintetében a türelmi idő a
megosztás tudomásulvételéről hozott határozat jogerőre emelkedésével kezdődik.
(3)	A fenntartási díjat a türelmi idő kezdetét megelőző két hónapon belül is meg lehet
fizetni.
Kedvezmények, mentesség és halasztás
115/N. § Az iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjaira, valamint a
fenntartási és a megújítási díjakra - a 115/O. és a 115/P. §-ban foglalt kivételekkel -
kedvezménynek és mentességnek nincs helye.
115/O. § (1) Ha a megfizetés időpontjában az oltalmi igény, illetve az oltalom
jogosultja kizárólag maga a feltaláló, a nemesítő, illetve a szerző, a szabadalmi bejelentési és
kutatási, vizsgálati, valamint megadási díjaknak, továbbá a használati mintaoltalmi bejelentés,
a növényfajta-oltalmi bejelentés, a formatervezési mintaoltalmi bejelentés, illetőleg a
topográfia oltalmára irányuló bejelentés díjának az egynegyedét köteles megfizetni.
(2)	Ha a megfizetés időpontjában a szabadalmi, a használati mintaoltalmi, illetve a
növényfajta-oltalmi jogosult kizárólag maga a feltaláló, illetve a nemesítő, a szabadalmi, a
használati mintaoltalmi, illetve a növényfajta-oltalmi fenntartási díjnak a felét köteles
megfizetni.
(3)	Ha a megfizetés időpontjában a formatervezési mintaoltalom jogosultja kizárólag
maga a szerző, a mintaoltalom megújítására irányuló kérelem díjának a felét köteles
megfizetni.
(4)	Az (1)-(3) bekezdésekben meghatározott kedvezmények akkor illetik meg a
feltalálót, a nemesítőt, illetve a szerzőt, ha a bejelentéssel kapcsolatban nem igényelték
valamely külföldi bejelentés elsőbbségét, vagy ha az oltalom olyan bejelentésen alapul,
amellyel kapcsolatban nem igényelték valamely külföldi bejelentés elsőbbségét.
(5)	Az (1)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell akkor is, ha - több
feltaláló, nemesítő, illetve szerző esetén - a feltalálók, a nemesítők, illetve a szerzők
11
valamelyike az oltalmi igényéről, illetve az oltalomról feltalálótársa, nemesítőtársa, illetve
szerzőtársa javára lemondott, továbbá, ha a feltalálók, a nemesítők, illetve a szerzők
bármelyike helyébe az örököse lép.
115/P. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal kérelemre a szabadalmi bejelentési és
kutatási, vizsgálati, valamint megadási díjak, továbbá a növényfajta-oltalmi, a használati
mintaoltalmi, a formatervezési mintaoltalmi és a topográfia-oltalmára irányuló bejelentés díja
alól mentességet adhat, továbbá az elsőtől az ötödik évekre szóló szabadalmi, növényfajta-
oltalmi és használati mintaoltalmi fenntartási díjak megfizetésére halasztást engedélyezhet, ha
a természetes személy jogosult - kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán - azokat
fedezni nem tudja; a halasztás alá eső fenntartási díjakat a hatodik évi fenntartási díjjal együtt
kell megfizetni.
(2)	Mentességre, illetve halasztásra az a természetes személy jogosult, aki igazolja,
hogy jövedelme (munkabére, nyugdíja, egyéb rendszeres pénzbeli juttatása) nem haladja meg
a mindenkori kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegét, vagyona pedig - a
szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakon felül - nincs. Mentességben kell részesíteni
-	jövedelmi és vagyoni helyzetének vizsgálata nélkül - azt a személyt, aki rendszeres
szociális segélyt kap.
(3)	Kivételesen mentességet, illetve halasztást lehet engedélyezni akkor is, ha a (2)
bekezdésben írt feltételek nem állnak fenn, de a Magyar Szabadalmi Hivatal a természetes
személy egyéb körülményeinek figyelembevételével megállapítja, hogy a természetes
személy és az általa eltartottak létfenntartása veszélyeztetett.
(4)	A mentesség, illetve a halasztás iránti kérelemhez csatolni kell a kérelmező és a
vele közös háztartásban élő, a Polgári Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozónak (a
továbbiakban: közeli hozzátartozó) a harminc napnál nem régebbi munkáltatói
jövedelemigazolását, illetve nyugdíjas esetén - a munkáltatói jövedelemigazolás helyett vagy
mellett - az utolsó havi nyugdíjszelvényt (postai szelvényt) vagy a nyugdíj folyószámlára
történő utalása esetén az utolsó havi bankszámlakivonatot.
(5)	Ha a kérelmezőnek, valamint a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozónak
munkajövedelemnek (nyugdíjjövedelemnek) nem minősülő jövedelme van (pl. ösztöndíj,
szakképzéssel összefüggő juttatás, társadalombiztosítás alapján járó ellátás, munkanélküli
járadék, egyéb rendszeres pénzbeli juttatás, vállalkozói kivét, ingatlan-bérbeadás,
kamatjövedelem, árfolyamnyereség, osztalékjövedelem), akkor köteles az ezekről a
jövedelmekről szóló postai szelvényt, bankszámlakivonatot, kiadási pénztárbizonylatot vagy
egyéb, a jövedelem igazolására alkalmas dokumentumot csatolni.
(6)	Ha a kérelmezőnek, valamint a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozónak
nincs munkáltatója és nem nyugdíjas, valamint egyéb jövedelme sincs, akkor a kérelemben
kell nyilatkozni e tényről.
(7)	A (3) bekezdés alkalmazása érdekében a kérelmező a kérelmében a jövedelme
(nyugdíja) igazolására alkalmas dokumentumon túl további olyan körülményeket is feltárhat
(katasztrófahelyzet, betegség stb.), amelyek alapján megállapítható, hogy a természetes
személy és az általa eltartottak létfenntartása veszélyeztetett.
12
(8)	Ha a mentesség, illetve a halasztás iránti kérelmet hiányosan nyújtották be, a
kérelmezőt fel kell hívni a hiányok kitűzött határidőn belül történő pótlására. A felhívásban a
kérelmezőt figyelmeztetni kell, hogy a hiánypótlás elmaradása a kérelem elutasítását vonja
maga után.
(9)	A kérelmet el kell utasítani, ha az a hiánypótlás ellenére sem elégíti ki az (1)-(7)
bekezdésekben meghatározott követelményeket. A kérelmet visszavontnak kell tekinteni, ha a
kérelmező a felhívásra a kitűzött határidőben nem válaszol.
(10)	A Magyar Szabadalmi Hivatalnak a mentesség, illetve a halasztás tárgyában
hozott elutasító végzése ellen önálló jogorvoslatnak nincs helye, e végzés megváltoztatását az
iparjogvédelmi eljárást befejező döntéssel szemben benyújtott megváltoztatási kérelemben
lehet kérni.
Esedékesség
115/R. § (1) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az iparjogvédelmi eljárásokban
fizetendő igazgatási szolgáltatási díjak és a megújítási díjak a bejelentés napján, illetve a
kérelem benyújtásának napján esedékesek.
(2) A fenntartási díj esedékességét e törvény, illetve külön törvény rendelkezései
szerint kell megállapítani.
A díjfizetés elmaradásának következményei
115/S. § (1) Ha az iparjogvédelmi eljárásban nem fizették meg a díjat, az ügyfelet - a
(2) és a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - hiánypótlásra kell felhívni, illetve figyelmeztetni
kell. Ennek eredménytelensége esetén a bejelentést, illetve a kérelmet el kell utasítani, illetve
visszavontnak kell tekinteni, kivéve, ha jogszabály eltérő jogkövetkezményt, illetve a
díjfizetés elmulasztása esetére eltérő eljárási szabályokat állapít meg.
(2)	A fenntartási díj szabályszerű megfizetésének elmaradása - e törvény, illetve külön
törvény rendelkezései szerint - az oltalom megszűnését eredményezi.
(3)	A határidő-hosszabbítási, az eljárás folytatása iránti és az igazolási kérelmet
mindaddig nem lehet benyújtottnak tekinteni, ameddig a kérelem díját meg nem fizetik.”
21.	§
(1)	Az Szt. 118. §-ának (4)-(6) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendelettel megállapítsa az egyes
iparjogvédelmi beadványok elektronikus úton való benyújtására vonatkozó részletes
szabályokat.
(5)	Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy - a Magyar
Szabadalmi Hivatal elnöke véleményének kikérésével, a Magyar Szabadalmi Hivatal felett
felügyeletet gyakorló miniszterrel egyetértésben - a szabadalmi bejelentés, az európai
szabadalmi bejelentésekkel és az európai szabadalmakkal, illetve a nemzetközi szabadalmi
13
bejelentésekkel összefüggő beadványok, valamint a növényfajta-oltalmi bejelentés részletes
alaki szabályait rendelettel megállapítsa.
(6)	Felhatalmazást kap a Magyar Szabadalmi Hivatal felett felügyeletet gyakorló
miniszter, hogy - a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke véleményének kikérésével és az
adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben - rendeletben állapítsa meg a Magyar
Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárásokban fizetendő igazgatási szolgáltatási
díjaknak - az iparjogvédelmi eljárások és az egyes iparjogvédelmi oltalmi formák
sajátosságaira figyelemmel meghatározott - mértékét, valamint a Magyar Szabadalmi Hivatal
előtti iparjogvédelmi eljárásokban fizetendő igazgatási szolgáltatási díjak, illetve a fenntartási
és a megújítási díjak kezelésére, nyilvántartására, visszafizetésére, továbbá a megfizetésük
módjára vonatkozó részletes szabályokat.”
(2) Az Szt. 118. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Felhatalmazást kap a Magyar Szabadalmi Hivatal felett felügyeletet gyakorló
miniszter, hogy - a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke véleményének kikérésével -
rendeletben állapítsa meg az iparjogvédelmi oltalom fenntartásáért vagy megújításáért
fizetendő díjaknak - az iparjogvédelmi rendszer működtetésének költségeire, az egyes
iparjogvédelmi oltalmi formák sajátosságaira, valamint az innováció iparjogvédelmi
eszközökkel történő előmozdításának szempontjaira figyelemmel meghatározott - mértékét.”
A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény módosításai
22.	§
A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a
továbbiakban: Vt.) 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„ (2) Ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha
a)	az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkének (1)
bekezdésében felsorolt jelzések bármelyikéből áll, vagy azt tartalmazza, feltéve, hogy az ilyen
jelzést az említett 6ter cikk (3) bekezdése szerint közölték;
b)	olyan - az a) pontban nem szabályozott - jelvényből, jelképből vagy címerből áll,
amelynek használatához közérdek fűződik, vagy ilyen jelvényt, jelképet vagy címert
tartalmaz;
c)	kizárólag valamely vallási vagy egyéb meggyőződést erőteljesen kifejező jelképből
áll.”
23.	§
(1)	A Vt. 46/C. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„ Költségek és díjak”
(2)	A Vt. 46/C. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi szöveg
jelölése (1) bekezdésre változik:
14
„(2) Az e törvényben szabályozott díjfizetési kötelezettségeken túlmenően
védjegyügyben külön jogszabályban meghatározott mértékű igazgatási szolgáltatási díjat kell
fizetni - a külön jogszabályban megállapított részletes szabályok szerint - a következő
kérelmekért is:
a)	a módosítási, a határidő-hosszabbítási és az igazolási kérelemért;
b)	a jogutódlás, a jelzálogjog és a használati engedély tárgyában a tudomásulvételre
irányuló kérelemért. ”
24.	§
A Vt. 76/E. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„76/E. § (1) Közösségi védjegybejelentés vagy közösségi védjegy átalakítására
irányuló - a közösségi védjegyrendelet 109. cikkének (3) bekezdése alapján megküldött -
kérelem alapján a Magyar Szabadalmi Hivatal a VII-IX. fejezetek rendelkezéseinek
megfelelő alkalmazásával - a (2)-(5) bekezdésekben meghatározott feltételekkel - megindítja
a védjegy lajstromozására irányuló eljárást.
(2)	A bejelentési díjat [50. § (4) bek.] az (1) bekezdés szerinti kérelemnek a Magyar
Szabadalmi Hivatalhoz történő beérkezésétől számított két hónapon belül kell megfizetni.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti kérelem és mellékleteinek magyar nyelvű fordítását a
kérelemnek a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz történő beérkezésétől számított négy hónapon
belül kell a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtani. E fordítást a IX. fejezet
rendelkezéseinek alkalmazásában az 50. § (5) bekezdése alapján benyújtandó fordításnak kell
tekinteni.
(4)	A Magyar Szabadalmi Hivatal az (1) bekezdés szerinti kérelem beérkezéséről - az
56. § (4) bekezdésében előírt figyelmeztetés megküldésével egyidejűleg - értesíti a
kérelmezőt.
(5)	A bejelentési napot, az elsőbbséget és a szenioritást a közösségi védjegyrendelet
108. cikkének (3) bekezdésével összhangban kell megállapítani. Az 50. § (3) bekezdését a
közösségi védjegyrendelet 110. cikkének (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel kell
alkalmazni.
(6)	Közösségi védjegy átalakítására irányuló kérelem alapján az (1) bekezdés szerint
megindult eljárásban - a bejelentési díj megfizetését és a (3) bekezdésben előírt fordítás
benyújtását követően - a Magyar Szabadalmi Hivatal a közösségi védjegyet további vizsgálat
nélkül e törvény alapján lajstromozza (64. §).
(7)	A közösségi védjegybejelentés vagy a közösségi védjegy nemzeti
védjegybejelentéssé való átalakítására irányuló kérelem vizsgálatára és az (1) bekezdés
alapján megindult eljárásra egyebekben a VII-IX. fejezetek rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.”
25.	§
A Vt. 77. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
15
„(6) A megváltoztatási kérelem benyújtásának vagy ajánlott küldeményként való
postára adásának határideje - a (7) és a (8) bekezdésben szabályozott kivételekkel - a
döntésnek a féllel, illetve az eljárás egyéb résztvevőjével való közlésétől számított harminc
nap.”
26.	§
A Vt. 104. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„104. § A szeszes italok földrajzi árujelzői akkor részesülhetnek oltalomban, ha azok a
termékek, amelyeken a földrajzi árujelzőt használják, megfelelnek a külön jogszabály által
meghatározott termékleírásban foglalt feltételeknek is.”
27.	§
A Vt. 111. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A szeszes italokkal kapcsolatos földrajzi árujelző oltalmának megszűnését kell
megállapítani, ha az ellenőrzésre kijelölt szerv a földrajzi árujelző használatában a
termékleíráshoz képest súlyos és másként nem orvosolható hiányosságokat állapít meg.”
28.	§
(1)	A Vt. 113. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„A földrajzi árujelző lajstromozására irányuló bejelentésnek tartalmaznia kell a
bejelentési kérelmet, a földrajzi árujelző megnevezését, a termékjegyzéket és az egyéb
mellékleteket.”
(2)	A Vt. 113. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A földrajzi árujelző lajstromozására irányuló eljárásban az (1)-(5) bekezdésekben
nem szabályozott kérdésekben a IX. fejezet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal,
hogy ahol a törvény árujegyzékre utal, azon a termékjegyzéket kell érteni.”
29.	§
A Vt. a következő 113/A. §-sal egészül ki:
„113/A. § (1) Ha a földrajzi árujelző lajstromozására irányuló bejelentésben szeszes
italra vonatkozó földrajzi árujelző lajstromozását kérik, a 113. § rendelkezéseit a következő
eltérésekkel kell alkalmazni:
a)	a földrajzi árujelző lajstromozására irányuló bejelentésnek a 113. § (1)
bekezdésében foglaltakon túl külön jogszabályban meghatározott termékleírást is tartalmaznia
kell;
b)	a Magyar Szabadalmi Hivatal a bejelentés benyújtását követő vizsgálatot (55-56. §-
ok) és az alaki vizsgálatot (59. §) soron kívül végzi el;
16
c)	ha a bejelentés kielégíti a b) pont alapján vizsgált követelményeket, a Magyar
Szabadalmi Hivatal az ügy iratainak másolatát soron kívül megküldi az agrárpolitikáért
felelős miniszternek (a továbbiakban: miniszter);
d)	a miniszter a termékleírás vizsgálatára külön jogszabály szerint lefolytatott eljárás
alapján a c) pont szerinti megküldéstől számított kilenc hónapon belül nyilatkozik a Magyar
Szabadalmi Hivatalnak arról, hogy - a termékleírásra figyelemmel - egyetért-e a földrajzi
árujelző lajstromozásával; a Magyar Szabadalmi Hivatal - a határozat egyidejű
megküldésével - tájékoztatja a minisztert a földrajzi árujelző lajstromozása tárgyában hozott
határozat jogerőre emelkedéséről;
e)	a bejelentő a földrajzi árujelzőt lajstromozó határozat jogerőre emelkedéséig
nyilatkozatot nyújthat be a Magyar Szabadalmi Hivatalnak arról, hogy kéri-e a szeszes italra
vonatkozó földrajzi árujelzőjének közösségi oltalmát.
(2) A szeszes italra vonatkozó, lajstromozott földrajzi árujelzőhöz kapcsolódó
termékleírás módosítására irányuló eljárásra az (1) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.”
30.	§
A Vt. 116. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„A szeszes italok földrajzi árujelzőinek ellenőrzése
116. § A szeszes italok kereskedelmi forgalmában feltüntetett földrajzi árujelzők
használatának a 104. §-ban előírt követelmények szempontjából történő ellenőrzése a külön
jogszabályban kijelölt szerv hatáskörébe tartozik.”
31.	§
A Vt. XVII/A. fejezetének helyébe a következő fejezet lép, és egyidejűleg a 116/B-
116/I. §-ok jelölése 116/D-116/K. §-okra változik:
„XVII/A. fejezet
A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek, a szőlészeti és borászati termékek, valamint a
szeszes italok földrajzi árujelzőinek közösségi oltalmára vonatkozó rendelkezések
116/A. § (1) A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek
közösségi oltalmára a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és
eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendelet (a
továbbiakban: 510/2006/EK rendelet) rendelkezései az irányadók.
(2)	A szőlészeti és borászati termékek földrajzi árujelzőinek közösségi oltalmára a
borpiac közös szervezéséről, az 1493/1999/EK, az 1782/2003/EK, az 1290/2005/EK és a
3/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2392/86/EGK és az 1493/1999/EK rendelet
hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 29-i 479/2008/EK tanácsi rendelet (a
továbbiakban: 479/2008/EK rendelet) rendelkezései az irányadók.
(3)	Az 510/2006/EK rendelet, illetve a 479/2008/EK rendelet alapján a tagállami
hatáskörbe tartozó ügyekben a miniszter és a Magyar Szabadalmi Hivatal jár el.
17
(4)	Az 510/2006/EK rendelet 5. cikke szerinti, valamint a 479/2008/EK rendelet 35.
cikkének (1) bekezdése szerinti kérelmet (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt:
kérelem) a miniszterhez kell benyújtani. A miniszter a benyújtást követően haladéktalanul
továbbítja a Magyar Szabadalmi Hivatalnak a külön jogszabályban meghatározott
feltételeknek megfelelő kérelmet.
(5)	A Magyar Szabadalmi Hivatal a kérelmet soron kívül megvizsgálja abból a
szempontból, hogy az kielégíti-e a következőket:
a)	mezőgazdasági termékek és élelmiszerek esetében az 510/2006/EK rendelet 2-3.
cikkeiben előírt követelmények;
b)	szőlészeti és borászati termékek esetében a 479/2008/EK rendelet 34., 42. és 43.
cikkében előírt követelmények.
(6)	A Magyar Szabadalmi Hivatal által végzett vizsgálat nem terjed ki arra, hogy
fennáll-e
a)	az 510/2006/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében a
mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer és a földrajzi elnevezés közötti kapcsolat;
b)	a 479/2008/EK rendelet 34. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében a
szőlészeti vagy borászati termék és a földrajzi elnevezés közötti kapcsolat.
(7)	A Magyar Szabadalmi Hivatal a kérelem beérkezésétől számított két hónapon belül
nyilatkozik a miniszternek arról, hogy az (5) bekezdés szerint vizsgált követelmények alapján
egyetért-e a kérelemnek az Európai Bizottsághoz történő, (9) bekezdés szerinti továbbításával.
(8)	A miniszter a Magyar Szabadalmi Hivatalnak a (7) bekezdés szerinti nyilatkozatát
és a kérelem külön jogszabály szerint lefolytatott részletes vizsgálatát követően a kérelmet
közzéteszi az általa vezetett minisztérium hivatalos lapjában. A kérelemmel szemben a
közzétételtől számított két hónapon belül kifogást lehet benyújtani az 510/2006/EK rendelet
5.	cikke (5) bekezdésének, illetve a 479/2008/EK rendelet 38. cikke (3)-(4) bekezdéseiben
foglaltaknak megfelelően. A kifogást a miniszter - iparjogvédelmi kérdésekben a Magyar
Szabadalmi Hivatal egyetértésével - a (9) bekezdés szerinti határozatában bírálja el.
(9)	A miniszter a Magyar Szabadalmi Hivatal nyilatkozatával összhangban és a külön
jogszabály alapján lefolytatott részletes vizsgálatát követően, a kérelem benyújtásától
számított kilenc hónapon belül határoz arról, hogy a kérelem megfelel-e az e törvényben,
valamint a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek. A miniszter a határozatot a
termékleírással együtt közzéteszi az általa vezetett minisztérium hivatalos lapjában. A
kérelemnek helyt adó határozat meghozatala esetén a miniszter továbbítja az Európai
Bizottsághoz az 510/2006/EK rendelet 5. cikkének (7) bekezdésében, illetve a 479/2008/EK
rendelet 38. cikke (5) bekezdésének b) pontjában meghatározott adatokat, illetve iratokat.
(10)	A kérelemnek helyt adó, (9) bekezdés szerinti határozat meghozatalával - az
510/2006/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdésének első albekezdésében, illetve a 479/2008/EK
rendelet 38. cikkének (7) bekezdésében szabályozott - átmeneti oltalom keletkezik a
kérelemnek az Európai Bizottsághoz történő benyújtása napjától kezdődő hatállyal. Az
átmeneti oltalom keletkezésének napjáról a miniszter értesíti a kérelmezőt. Bitorlás miatt az a
kérelmező is felléphet, akinek a földrajzi árujelzője átmeneti oltalomban részesül, de az
18
eljárást fel kell függeszteni mindaddig, amíg a kérelemről az Európai Bizottság jogerősen nem
döntött.
(11)	Az (1)—(10) bekezdések rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell
a)	mezőgazdasági termékek és élelmiszerek esetében az 510/2006/EK rendelet 9.
cikke alapján a termékleírás módosítása iránt benyújtott kérelmek, valamint a 12. cikke
alapján benyújtott törlési kérelmek tekintetében;
b)	szőlészeti és borászati termékek esetében a 479/2008/EK rendelet 49. cikke alapján
a termékleírás módosítása iránt benyújtott kérelmek, valamint az 50. cikke alapján benyújtott
törlési kérelmek tekintetében.
(12)	Az 510/2006/EK rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti kifogást a
miniszterhez kell benyújtani az 510/2006/EK rendelet 6. cikke (2) bekezdésének első
albekezdése szerinti adatnak, illetve iratnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő
közzétételétől számított négy hónapon belül. A kifogással kapcsolatos tagállami feladatokat a
miniszter - iparjogvédelmi kérdésekben a Magyar Szabadalmi Hivatal egyetértésével - látja
el.
(13)	A 27-28. §-ok és a XII. fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell
a)	a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és
eredetmegjelöléseinek közösségi oltalmát, illetve a (9) bekezdésében szabályozott átmeneti
oltalmát sértő, az 510/2006/EK rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében meghatározott
cselekmények elkövetése esetén;
b)	a szőlészeti és borászati termékek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek
közösségi oltalmát, illetve a (9) bekezdésben szabályozott átmeneti oltalmát sértő, a
479/2008/EK rendelet 45. cikkének (2) bekezdésében meghatározott cselekmények elkövetése
esetén.
116/B. § (1) A szeszes italok földrajzi árujelzőinek közösségi oltalmára a szeszes
italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi
árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről
szóló, 2008. január 15-i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban:
110/2008/EK rendelet) rendelkezései az irányadók. A 110/2008/EK rendelet alapján a
tagállami hatáskörbe tartozó ügyekben a miniszter jár el.
(2)	Ha a bejelentő megtette a 113/A. § e) pontja szerinti nyilatkozatot, a Magyar
Szabadalmi Hivatal erről a 113/A. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti tájékoztatásában
értesíti a minisztert. Ha a bejelentő nem tette meg a 113/A. § e) pontja szerinti nyilatkozatot, a
szeszes italra vonatkozó földrajzi árujelzőt lajstromozó határozat jogerőre emelkedését
követően bármikor kérheti a földrajzi árujelzője közösségi oltalmának megszerzésére irányuló
eljárás lefolytatását; a kérelmet a miniszterhez kell benyújtani. A miniszter a Magyar
Szabadalmi Hivatal értesítésétől, illetve a jogosult kérelmének benyújtásától számított hatvan
napon belül megteszi a 110/2008/EK rendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerinti bejelentést.
(3)	A szeszes italra vonatkozó, közösségi oltalom alatt álló földrajzi árujelzőhöz
kapcsolódó termékleírásnak a 113/A. § (2) bekezdése szerinti módosítása esetén a (2)
bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
19
(4)	A szeszes italok földrajzi árujelzőinek közösségi oltalmát sértő, a 110/2008/EK
rendelet 16. cikkében meghatározott cselekmények elkövetése esetén a 27-28. §-ok és a XII.
fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
116/C. § (1) A 116/A-116/B. §-okban nem szabályozott kérdésekben a külön
jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni. E külön jogszabály előírhatja, hogy a
termékleírásnak való megfelelés ellenőrzését a következő szervezetek is végezhetik:
a)	mezőgazdasági termékek és élelmiszerek esetében az 510/2006/EK rendelet 11.
cikkének (1) bekezdésében említett terméktanúsító szervezetek;
b)	szeszes italok esetében a 110/2008/EK rendelet 22. cikkének (1) bekezdésében
említett terméktanúsító szervezetek;
c)	szőlészeti és borászati termékek esetében a 479/2008/EK rendelet 48. cikkének (1)
bekezdésében említett terméktanúsító szervezetek.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti külön jogszabály
a)	feltételhez kötheti a földrajziárujelző-oltalomban részesülő mezőgazdasági
termékek és élelmiszerek, szeszes italok, valamint szőlészeti és borászati termékek
előállítását, illetve forgalomba hozatalát, valamint
b)	megtilthatja a földrajzi árujelző használatát.
(3)	Ha az előállító nem teljesíti a (2) bekezdés a) pontja szerinti feltételt vagy nem
felel meg a (2) bekezdés b) pontja szerinti tilalomnak, és a termékleírásnak nem megfelelő
terméken továbbra is használja a földrajzi árujelzőt - külön jogszabályban meghatározott
mértékű - bírságot köteles fizetni.”
32.	§
(1)	A Vt. 121. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy)
„b) a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek, a szeszes italok, valamint a
szőlészeti és borászati termékek földrajzi árujelzőinek oltalmára irányuló eljárásra, a termékek
ellenőrzésére és az azzal kapcsolatban felmerülő eljárási költségekre, az ellenőrzés során
kiszabható bírság mértékére, valamint a 110/2008/EK rendelet 20. cikke, illetve a
479/2008/EK rendelet 51. cikke értelmében oltalomban részesülő szeszes italok, illetve
szőlészeti és borászati termékek esetében a termékleírás benyújtására, valamint az érintett
forgalomba hozatali, előállítási feltételek körére, továbbá a földrajzi árujelző használatának
tilalmi körére vonatkozó részletes szabályokat rendelettel megállapítsa, és az ellenőrző
hatóságot vagy hatóságokat kijelölje.”
(2)	A Vt. 121. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy - a Magyar
Szabadalmi Hivatal elnöke véleményének kikérésével, a Magyar Szabadalmi Hivatal felett
felügyeletet gyakorló miniszterrel egyetértésben - a védjegybejelentés és a földrajzi
árujelzőre vonatkozó bejelentés részletes alaki szabályait rendelettel megállapítsa.”
20
33.	§
(1)	A Vt. 122. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)	az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve (2004. április 29.) a szellemi
tulajdonjogok érvényesítéséről;
b)	az Európai Parlament és a Tanács 2008/95/EK irányelve (2008. október 22.) a
védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről.”
(2)	A Vt. 122. §-ának (2) bekezdése a következő d) és e) pontokkal egészül ki:
(Ez a törvény megállapítja a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges
rendelkezéseket:)
„d) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és
földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül
helyezéséről szóló, 2008. január 15-i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III.
fejezete;
e)	a borpiac közös szervezéséről, az 1493/1999/EK, az 1782/2003/EK, az
1290/2005/EK és a 3/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2392/86/EGK és az
1493/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 29-i 479/2008/EK
tanácsi rendelet IV. fejezete.”
A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény módosításai
34.	§
A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban:
Fmtv.) 61. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A megváltoztatási kérelem benyújtásának vagy ajánlott küldeményként való
postára adásának határideje - a (7) és a (8) bekezdésben szabályozott kivételekkel - a
döntésnek a féllel, illetve az eljárás egyéb résztvevőjével való közlésétől számított harminc
nap.”
35.	§
Az Fmtv. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„68. § Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy - a Magyar
Szabadalmi Hivatal elnöke véleményének kikérésével, a Magyar Szabadalmi Hivatal felett
felügyeletet gyakorló miniszterrel egyetértésben - a mintaoltalmi bejelentés részletes alaki
szabályait rendelettel megállapítsa.”
21
Záró rendelkezések
36.	§
(1)	E törvény 2009. augusztus 1-jén lép hatályba; rendelkezéseit - a (2)-(5)
bekezdésekben megállapított eltérésekkel - a hatálybalépését követően indult eljárásokban
kell alkalmazni.
(2)	Az Szt.-nek az e törvény 16. §-ával megállapított 109/A-109/C. §-ait, 18. §-ával
megállapított 114/C. §-át, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a
továbbiakban: Vht.) e törvény 37. §-a (3) bekezdésével megállapított 184/A. §-ának (1)
bekezdését az e törvény hatálybalépését követően keletkezett díjfizetési kötelezettségek
tekintetében kell alkalmazni.
(3)	A Vt. 3. §-ának az e törvény 22. §-ával megállapított (2) bekezdését az e törvény
hatálybalépésekor folyamatban lévő, védjegy lajstromozására irányuló eljárásokban is
alkalmazni kell.
(4)	A Hmtv. e törvény 2. §-ával megállapított 37. §-ának (6) bekezdését, a Toptv. e
törvény 4. §-ával megállapított 23. §-ának (6) bekezdését, az Szt. e törvény 15. §-ával
megállapított 85. §-ának (6) bekezdését, a Vt. e törvény 25. §-ával megállapított 77. §-ának
(6)	bekezdését és az Fmtv. e törvény 34. §-ával megállapított 61. §-ának (6) bekezdését a
megváltoztatási kérelem benyújtására nyitva álló, e törvény hatálybalépését követően lejáró
határidőkre is alkalmazni kell.
(5)	A Hmtv. e törvény 1. §-ával megállapított 11. §-ának (2) bekezdését, az Szt. e
törvény 7. §-ával megállapított 22/A. §-ának (4) bekezdését, e törvény 8. §-ával megállapított
23.	§-ának (2) bekezdését, e törvény 10. §-ával megállapított 53/C. §-át, e törvény 17. §-ával
megállapított 111/A. §-át, e törvény 19. §-ával megállapított 115/E. §-ának (2)-(3) bekezdését,
e törvény 20. §-ával megállapított XIV/D. fejezetét és a Vt. e törvény 23. §-ával megállapított
46/C. §-ának (2) bekezdését a hatálybalépést követően benyújtott bejelentések és kérelmek
alapján esedékessé vált díjakra kell alkalmazni.
37.	§
(1)	Az Szt. 16. §-ának (2) bekezdésében a „(115/M. §)” szövegrész helyébe a „(115/T.
§)” szövegrész lép.
(2)	A Vt. e törvény 31. §-a alapján 116/F. §-ra változó 116/D. §-a (1) bekezdésének b)
pontjában a „116/C. §” szövegrész helyébe a „116/E. §” szövegrész lép.
(3)	A Vht. 184/A. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„Ha a meghatározott cselekmény végrehajtása szabadalombitorlás, használati
mintaoltalom bitorlása, mikroelektronikai félvezető termék topográfiájára vonatkozó oltalom
bitorlása, növényfajta-oltalom bitorlása, illetve a növényfajta-oltalomból eredő díjigényhez
kapcsolódó - a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 109/B. §-
22
ának (3) bekezdésében szabályozott - adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének
elmulasztása, védjegybitorlás, földrajzi árujelző-oltalom bitorlása, formatervezési
mintaoltalom bitorlása, kiegészítő oltalmi tanúsítvány bitorlása, a tisztességtelen piaci
magatartás és a versenykorlátozás tilalmára vonatkozó rendelkezések vagy szerzői jog
megsértése miatt indított perben hozott határozat végrehajtására irányul, a végrehajtási lap
kiállítására jogosult bíróság - a végrehajtási lap kiállítása helyett - a végrehajtást közvetlenül
elrendelő határozatot hoz, amelyben a kötelezettet háromnapos határidővel hívja fel az
önkéntes teljesítésre, és egyidejűleg megállapítja a késedelem esetén fizetendő pénzbírság
napi összegét. ”
(4)	A Vht. 22. §-ának e) pontjában a „határozatában” szövegrész helyébe a
„döntésében” szövegrész lép.
(5)	Hatályukat vesztik az Szt. 109. §-ának (7)-(8) bekezdései és a Vt. 113. §-ának (6)
bekezdése.
(6)	Hatályát veszti az Szt. 114. §-ának (3) bekezdésében az „az oltalom fenntartására,”
és az „ ,a 23. §” szövegrész, 115/E. §-ának (4) bekezdésében az „- az államháztartásról szóló
törvény eltérő rendelkezése hiányában -” szövegrész.
38.	§
(1)	E törvény 1-35. és 37. §-ai 2009. augusztus 2-án hatályukat vesztik.
(2)	Ez a § 2009. augusztus 3-án hatályát veszti.
39.	§
Ez a törvény megállapítja a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges
rendelkezéseket:
a)	a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és
földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül
helyezéséről szóló, 2008. január 15-i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III.
fejezete;
b)	a borpiac közös szervezéséről, az 1493/1999/EK, az 1782/2003/EK, az
1290/2005/EK és a 3/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2392/86/EGK és az
1493/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 29-i 479/2008/EK
tanácsi rendelet III. Címének III-IV. fejezete.
23
INDOKOLÁS
az egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvényjavaslat módosítja a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi
XXXIII. törvényt (a továbbiakban: Szt.), a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló
1997. évi XI. törvényt (a továbbiakban: Vt.), a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi
XXXVIII. törvényt (a továbbiakban: Hmtv.), a mikroelektronikai félvezető termékek
topográfiájának oltalmáról szóló 1991. évi XXXIX. törvényt (a továbbiakban: Toptv.), a
formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvényt (a továbbiakban: Fmtv.), a
szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvényt (a továbbiakban: Szüt.), valamint a
bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: Vht.). A módosuló
rendelkezések a törvényjavaslat szerint 2009. augusztus 1-jén lépnek hatályba. A
törvényjavaslat fő pillérei a következők:
1.	A törvényjavaslat az Szt. módosítása útján újraalkotja a növényfajta-oltalomból
eredő jogok korlátját képező ún. gazdálkodói privilégiumra vonatkozó szabályokat. A
gazdálkodói privilégium lényege, hogy a mezőgazdasági termelők számára a növényfajta-
oltalom jogosultjának engedélye nélkül lehetővé teszi az oltalmazott fajtával előállított termés
saját birtokon vetőmagként történő újrahasznosítását, azaz aratásuk egy részének
visszatartását és a következő vetéshez való felhasználását. A gazdálkodói privilégium
gyakorlása ezzel együtt díjfizetési kötelezettséget keletkeztet a növényfajta-oltalom jogosultja
felé. A törvényjavaslat
—	a hatályos hazai és európai közösségi szabályozással azonos tartalommal jelöli ki a
gazdálkodói privilégiummal érintett növényfajok körét, illetve biztosít mentességet a
díjfizetési kötelezettség alól azon termelők számára, akik a mezőgazdasági tevékenységet
olyan kis területen végzik, amely a kizárólagos hasznosítási jog tekintetében elhanyagolható;
—	meghatározza a gazdálkodói privilégium gyakorlása fejében a jogosultnak járó díj
mértékére és annak megfizetésére vonatkozó szabályokat;
—	részletes rendelkezéseket állapít meg a díjigény érvényesítésének előmozdítását
célzó adatszolgáltatási rendszerre vonatkozóan; és
—	megállapítja az adatszolgáltatási kötelezettség, illetve a díjfizetés elmulasztása
esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket.
2.	A törvényjavaslat kiegészíti az Szt.-nek a szabadalmi bejelentések államtitokká
minősítésére vonatkozó rendelkezéseit. A hatályos szabályozás ugyanis jelenleg nem
rendelkezik arról, hogy a szabadalmi bejelentés államtitokká minősítése esetén a bejelentő
jogainak korlátozása milyen módon kerül ellentételezésre. A kompenzációt a törvényjavaslat
egy olyan megoldással kívánja biztosítani, amely az államtitokká minősítésre javaslatot tevő
miniszter számára részben szabályozott tartalmú licenciaszerződés megkötését teszi
kötelezővé a szabadalom engedélyezése esetén szabadalmassá váló bejelentővel. A
szabályozást ki kell igazítani a Magyar Köztársaságra az egyes nemzetközi szerződésekből
háruló kötelezettségek megfelelőbb teljesítése érdekében is. A honvédelmi vagy
nemzetbiztonsági érdekből történő minősítés eseteiben alkalmazandó eljárási rendelkezéseket
24
a szabadalmi bejelentés államtitokká minősítéséhez szükséges eljárás részletes szabályairól
szóló 141/2008. (V. 16.) Korm. rendelet tartalmazza; ennek szabályai változatlanul
alkalmazhatók a törvényi szabályok felülvizsgálatából adódó módosításokat követően is.
3.	A törvényjavaslat - a konkrét díjmértékek kivételével, amelyeknek meghatározását
rendeleti szintre delegálja - törvényi szintre emeli az iparjogvédelmi oltalom fenntartásáért
vagy megújításáért a Magyar Szabadalmi Hivatalnak (a továbbiakban: MSZH) fizetendő
díjakra vonatkozó szabályozást. Ezt indokolja, hogy e díjakat - sajátos természetük és
rendeltetésük miatt - nem lehet az igazgatási szolgáltatási díjak jelenlegi rendszerébe
megfelelően beilleszteni.
4.	A törvényjavaslat tovább bővíti az MSZH által elektronikus úton fogadott
beadványok körét. Az MSZH ügyfelei - a szabadalmi, használati mintaoltalmi,
formatervezési mintaoltalmi, topográfiaoltalmi és védjegy-bejelentések, valamint a védjegy-
megújítási kérelmek mellett - 2009. augusztus 1-jétől elektronikus úton nyújthatják be az
európai szabadalmakhoz kapcsolódóan az igénypont-közzétételi kérelmeket és az
igénypontok magyar nyelvű fordítását, az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű
fordítását, valamint az e fordítások kijavítására irányuló kérelmeket.
5.	A törvényjavaslat megállapítja a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről,
kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK
tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. január 15-i 110/2008/EK európai
parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 110/2008/EK rendelet), valamint a borpiac
közös szervezéséről, az 1493/1999/EK, az 1782/2003/EK, az 1290/2005/EK és a 3/2008/EK
rendelet módosításáról, valamint a 2392/86/EGK és az 1493/1999/EK rendelet hatályon kívül
helyezéséről szóló, 2008. április 29-i 479/2008/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban:
479/2008/EK rendelet) földrajzi árujelzőkre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásához
szükséges hazai szabályokat a Vt. módosítása útján.
Ennek körében a törvényjavaslat
—	pontosítja és kiegészíti a szeszes italok földrajzi árujelzőinek nemzeti oltalmára
vonatkozó rendelkezéseket (szabályozott munkamegosztást írva elő az MSZH és a
földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter között a bejelentések és a hozzájuk tartozó
termékleírások elbírálása kapcsán), illetve kialakítja a közösségi oltalom iránti kérelem
benyújtásának feltételeire vonatkozó szabályokat;
—	átalakítja a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek
közösségi oltalmára irányuló eljárás nemzeti szakaszának szabályait; valamint
—	megteremti a szőlészeti és borászati termékek földrajzi árujelzőinek közösségi
oltalmára vonatkozó új közösségi szabályozás nemzeti végrehajtási szabályait, azaz a
közösségi oltalom iránti eljárás nemzeti szakaszára vonatkozó rendelkezéseket.
6.	Figyelemmel arra, hogy hazánk a 2008. évi LX. törvénnyel kihirdette az olimpiai
jelkép oltalmáról szóló, 1981. szeptember 26-án elfogadott Nairobi Szerződést (a
továbbiakban: Nairobi Szerződés), a törvényjavaslat kiigazítja a Vt.-nek a
védjegylajstromozás feltétlen kizáró okaira vonatkozó 3. §-át annak érdekében, hogy -
maradéktalanul megfelelve a Nairobi Szerződés által a részes országok számára előírt
kötelezettségeknek - elutasítható legyen az olimpiai jelképpel ütköző valamennyi
védjegybejelentés, illetve törölhető legyen valamennyi ilyen védjegy.
25
7.	Az Országos Érdekegyeztető Tanács egyetértési jogainak alkotmányellenességét
kimondó 124/2008. (X. 14.) AB határozat szükségessé teszi az iparjogvédelmi törvények
érintett felhatalmazó rendelkezéseinek módosítását. A törvényjavaslat ennek megfelelően - a
miniszteri rendeletek megalkotása kapcsán - véleményezési joggal váltja fel az MSZH
elnökének eddigi egyetértési jogát, a Magyar Szabadalmi Hivatal felett felügyeletet gyakorló
miniszternek pedig egyetértési jogot biztosít.
8.	A törvényjavaslat a joggyakorlati tapasztalatokra figyelemmel elvégez néhány
kisebb kiigazítást is. E körben pontosítja a közösségi védjegybejelentés vagy közösségi
védjegy nemzeti védjegybejelentéssé való átalakítására vonatkozó szabályokat a Vt.-ben,
továbbá az MSZH által az iparjogvédelmi ügyekben hozott döntések felülvizsgálatát célzó
eljárásokban a megváltoztatási kérelmek benyújtására vonatkozó határidő tekintetében
elrendeli, hogy a megváltoztatási kérelem benyújtására előírt határidőt megtartottnak kell
tekinteni a megváltoztatási kérelem ajánlott küldeményként, határidőben való postára adása
esetén is.
I. Az Szt.-nek a gazdálkodói privilégiumra vonatkozó rendelkezései
1.1.	A növényfajta-oltalom egyik korlátját jelentő gazdálkodói privilégium (gyakori
nevén: farmerprivilégium vagy mezőgazdasági mentesség) lényege, hogy a mezőgazdasági
termelők számára a növényfajta-oltalom jogosultjának engedélye nélkül lehetővé teszi az
oltalmazott fajtával előállított termés saját birtokon vetőmagként történő újrahasznosítását,
más szóval aratásuk egy részének visszatartását és a következő vetéshez való felhasználását.
A gazdálkodók évszázadok óta élnek azzal a gyakorlattal, hogy területük egy részére általuk
letisztított magot vetnek el. A terület többi részére államilag ellenőrzött, ún. fémzárolt
vetőmagot vásárolnak. A fémzárolt vetőmag az állami ellenőrzés folytán fajtaazonos és
fajtanévvel jelölt, nyomon követhető eredetű vetőmag, amelynek minősége, csírázóképessége
garantált, ellenőrzött tisztaságú, szakszerűen csávázott, valamint mentes a káros
gyommagvaktól. A termelő által elvetett teljes mennyiségből a fémzárolt vetőmag
részesedését ún. felújítási aránynak nevezik. Ennek a szakmailag elfogadott minimális
mértéke 40-50%. A gazdálkodói privilégium gyakorlásával felhasznált termés ebben az
esetben az összes elvetett vetőmag 50-60%-a.
A termelési gyakorlat tehát a gazdálkodói privilégium alapját képező termelői
utántermesztést - mint régóta élő gyakorlatot - elfogadja, mindazonáltal a szakmai
szervezetek hangsúlyozzák, hogy a vetőmag ellenőrzött kezelése elengedhetetlen ahhoz, hogy
a termés jó minőségű legyen. Agrárszakmai szempontból az az ideális állapot, ha a földbe
mindig állami minősítésben részesített, fémzárolt vetőmag kerül; a saját termésből megóvott
vetőmag jó esetben megközelítheti, esetleg el is érheti ezt a minőséget, de a tapasztalatok
szerint az ilyen vetőmag jellemzően gyengébb termőképességű, alacsonyabb minőségű. A
gazdálkodói privilégiummal kapcsolatos jogérvényesítés tehát nemcsak a növényfajta-
fajtaoltalom jogosultjainak az érdeke, hanem a minősített vetőmag használata, illetve a
vetőmag-felújítás szempontjából is lényeges gazdasági kérdés.
Magyarországon az 1990-es évek végéig a minősített, fémzárolt vetőmag használata
nemzetközi összehasonlításban is magas mértékű volt. Az elmúlt időszakban azonban jelentős
visszaesés következett be. Az utóbbi évek jellemző és visszatérő problémája a
Magyarországon termelt kalászos gabona - különösen a búza - egyre romló minősége, de ez a
tendencia egyre inkább jellemző más növényfajtákra is. Míg az Európai Unióban a fémzárolt
vetőmag használata átlagosan 50-60%, hazánkban ez az arány 35% körül mozog.
26
Míg a gazdálkodói privilégium jogintézménye a gazdálkodók számára jelentős
könnyebbséget jelent (hiszen külön engedély nélkül hasznosíthatják szaporítás céljából azt a
terményt, amelyhez a fémzárolt vetőmag jogszerű hasznosítása révén jutottak), a nemesítők
számára beruházásaik megtérülésének korlátozásával jár. Éppen ezért az e kérdéssel
kapcsolatos nemzetközi, európai közösségi és nemzeti szintű jogszabályalkotást egyaránt
komoly érdekütközés jellemzi, amelyet a jogintézmény szabályozásának részletei, valamint az
azokat értelmező bírósági döntések is jól szemléltetnek. Nemzetközi szinten a gazdálkodói
privilégium szabályozása nemcsak a termelő és a nemesítő között teremt érdekkonfliktust,
hanem a fejlődő és a fejlett országok közötti különbségeket is felszínre hozza. Éppen ezért
haladt fokozatosan és körültekintően a nemzetközi harmonizáció ezen a téren.
Az európai közösségi szabályozás mindazonáltal a felek érdekei között egyensúlyt
biztosító rendszer létrehozásának szándékával jött létre, amelynek fontos jellemzője, hogy a
gazdálkodói privilégium csak megfelelő korlátokkal alkalmazható (így például nem terjed ki
valamennyi növényfajra, és csak megfelelő díjazás ellenében gyakorolható), a rendelkezések
elsődleges célja pedig az, hogy a privilégium gyakorlására, valamint a jogdíjak
megállapítására és beszedésére egy hatékony, mindegyik fél érdekeit egyaránt szem előtt tartó
rendszert hozzon létre. Fontos szempont, hogy a rendszer összességében ösztönözze a
fémzárolt, minőségi vetőmag használatát, segítse elő az élelmiszerbiztonsághoz szükséges
nyomonkövethetőséget, és járuljon hozzá a K+F fejlesztésekhez, illetve a szellemi tulajdon
védelméhez. A jogosultaknak fizetendő díjak beszedése és megfelelő elosztása biztos hátteret
teremthet a folyamatos nemesítői munkához, az új növényfajták előállításához és
minősítéséhez.
1.2.	Hazánknak az Európai Unióhoz és az Európai Szabadalmi Egyezményhez (az
ESZE-hez) való csatlakozását előkészítő átfogó törvénymódosítás alkalmával a növényfajták
oltalmának szabályozása jelentősen átalakult. A hatályos hazai szabályozás - és ezen belül a
gazdálkodói privilégiumra vonatkozó rendelkezések - bevezetésének előzményei és indokai,
valamint a farmerprivilégiumra vonatkozó közösségi rendelkezések a következőkben
foglalhatók össze.
1.2.1.	Átalakult a növényfajták oltalmára vonatkozó nemzetközi jogi környezet: 1991-
ben módosították a növényfajták oltalmára 1961-ben létesült Nemzetközi Egyezményt (az ún.
UPOV-egyezményt). A módosítás 1998-ban lépett hatályba, és Magyarország - az új törvényi
rendelkezések hatálybalépésével egyidejűleg - 2003. január 1-jével csatlakozott az új
szöveghez. Az UPOV-egyezmény 1991. március 19-én felülvizsgált szövegét a 2002. évi LI.
törvény hirdette ki.
Az 1991. évi felülvizsgálat az UPOV-egyezmény alapelveiben és szerkezetében
egyaránt számos változást eredményezett. Ilyen változás volt - a kizárólagos jogok
tartalmának átalakításával - a gazdálkodói privilégium alkalmazására vonatkozó szabályok
módosítása. Az UPOV-egyezmény korábbi szövege a kizárólagos jogok gyakorlását csak a
kereskedelmi forgalomba hozatal céljából történő újrahasznosítás tekintetében biztosította.
Így a gazdálkodók a tagországokban korlátlan módon, minden növény tekintetében élhettek a
saját gazdaságban, nem kereskedelmi célból történő továbbszaporítás lehetőségével.
Az UPOV-egyezmény felülvizsgálatakor azonban módosították a kizárólagos
hasznosítási jog tartalmát, azzal a céllal, hogy a szerződő felek a nemzeti agrárviszonyoknak
megfelelően alakíthassák ki a gazdálkodói privilégium alkalmazására vonatkozó szabályokat.
27
Az új rendelkezések szerint a növényfajta előállításának kizárólagos joga a nemesítőt
bármilyen célból - azaz nem csak a kereskedelmi forgalomba hozatal céljából - történő
előállításra megilleti, a gazdálkodói privilégium gyakorlására tehát kizárólag ilyen irányú, a
kizárólagos jogok korlátozását kimondó nemzeti rendelkezés alapján van lehetőség. Az
UPOV-egyezmény az abban részes felek szabályozására bízza - amennyiben arra lehetőséget
kívánnak biztosítani - a privilégium gyakorlására vonatkozó részletes szabályok kidolgozását,
és pusztán arra utal, hogy ennek során az ésszerűségre és a nemesítők jogos érdekeinek
biztosítására kell törekedni [ld. az UPOV-egyezmény 15. cikkének (2) bekezdését].
1.2.2.	A növényfajták oltalmának újraszabályozását indokolttá tették az európai
közösségi jog szabályai is. 1994-ben létrehozták a közösségi növényfajta-oltalmi rendszert,
amelynek alapján a Közösségi Növényfajta-hivatalhoz tett bejelentés alapján oltalom
szerezhető az Európai Unió egész területére. A közösségi oltalom az Európai Unió összes
tagállamában oltalmat biztosít, és a nemzeti oltalmaktól függetlenül működik, azzal, hogy
ugyanazon fajta egyszerre csak az egyik rendszeren belül élvezhet oltalmat.
A közösségi növényfajta-oltalmi jogokról szóló 2100/94/EK tanácsi rendelet (a
továbbiakban: 2100/94/EK rendelet) a növényfajták oltalmának anyagi jogi szabályait az
UPOV-egyezmény 1991. évi szövege alapján határozza meg. (Az uniós tagállamok döntő
része csatlakozott az UPOV-egyezmény 1991-es szövegéhez, az Európai Unió pedig 2005.
július 29-ével vált az UPOV-egyezmény részesévé.)
A 2100/94/EK rendelet a közösségi növényfajta-oltalom tekintetében fennálló
gazdálkodói privilégium feltételeit részletesen szabályozza, és csak néhány kérdésben ad
lehetőséget további részletszabályok megalkotására a tagállamok számára. A 2100/94/EK
rendelet gazdálkodói privilégiumra vonatkozó szabályainak főbb elemei a következőkben
foglalhatóak össze:
—	a gazdálkodói privilégium kizárólag a 2100/94/EK rendeletben felsorolt
növényfajokhoz tartozó növényfajták tekintetében gyakorolható;
—	nem kötelezhető díjfizetésre a mezőgazdasági kistermelő (a mezőgazdasági
kistermelő fogalmát a közösségi jogszabályok határozzák meg);
—	a mezőgazdasági kistermelőkön kívül a hasznosítás fejében valamennyi
mezőgazdasági termelő köteles a díjfizetésre, amelynek mértéke érzékelhetően alacsonyabb
kell, hogy legyen, mint az adott területen ugyanazon fajta esetében a szaporítóanyag
engedélyezett előállításáért felszámított összeg;
—	kizárólag a közösségi növényfajta-oltalom jogosultjainak felelőssége figyelemmel
kísérni a 2100/94/EK rendeletben előírt szabályok betartását; az ellenőrzéshez nem kérhetik
hivatalos szervek együttműködését;
—	a gazdálkodói privilégium érvényesítéséhez szükséges adatokról, információkról a
mezőgazdasági termelők és a feldolgozók kötelesek a jogosultakat - azok kérelmére -
tájékoztatni. Az adatokról a mezőgazdasági termelés figyelemmel kísérésében részt vevő
hatóságok is nyújthatnak tájékoztatást, feltéve, hogy azokhoz feladataik szokásos teljesítése
során, külön erőfeszítés és költség nélkül jutottak.
Az előzőekben említett szempontok alapján a közösségi növényfajta-oltalomról szóló
2100/94/EK tanácsi rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében biztosított mezőgazdasági
mentesség érvényesítésének végrehajtási szabályairól szóló 1768/95/EK bizottsági rendelet (a
továbbiakban: 1768/95/EK rendelet) a gazdálkodói privilégium érvényesítésére vonatkozó
további végrehajtási szabályokról rendelkezik. Részletes szabályokat ír elő a jogosultak és a
28
mezőgazdasági termelők körével, a térítés mértékével, a fizetési kötelezettség keletkezésével,
a mezőgazdasági kistermelők fogalmával, az adatszolgáltatás módjával és tartalmával, a
jogosult által végzett ellenőrzéssel, valamint a rendelkezések által előírt kötelezettségek
teljesítésének elmulasztása esetén alkalmazandó jogkövetkezményekkel kapcsolatosan.
Összefoglalva: az európai közösségi szabályozásra tehát az jellemző, hogy a
2100/94/EK rendelet és az 1768/95/EK rendelet részletesen szabályozza a gazdálkodói
privilégium gyakorlásának feltételeit a növényfajták közösségi oltalma kapcsán, és pusztán
ezen szabályok alkalmazását elősegítő rendelkezések megalkotása céljából teszi lehetővé a
nemzeti jogalkotó számára további, a nemzeti sajátosságokhoz illeszkedő szabályok
bevezetését. Meg kell jegyezni azt is, hogy a közösségi rendelkezések értelmezése és
alkalmazása tekintetében az Európai Bíróság esetjoga több alkalommal is útmutatással
szolgált.
A farmerprivilégiumhoz kapcsolódó adatszolgáltatási kötelezettség, a jogérvényesítési
lehetőségek és a tagállami gyakorlat közösségi szabályozásának részleteit az 1.2.3-1.2.6.
pontok ismertetik.
1.2.3.	Az előző pontban foglaltakból is kitűnik, hogy az európai közösségi szabályozás
a mezőgazdasági termelők és a feldolgozást végzők számára a gazdálkodói privilégium
érvényesíthetősége érdekében adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő [ld. a 2100/94/EK
rendelet 14. cikke (6) bekezdésének (6) albekezdését]. Az 1768/95/EK rendelet elsődlegesen a
jogosult és a termelő, illetve a feldolgozó közötti megállapodás tárgyává teszi az
adatszolgáltatással kapcsolatos részletes szabályok megállapítását [ld. a 2100/94/EK rendelet
8.	cikkének (1) bekezdését]. Arra az esetre, ha ilyen megállapodás nem jön létre a felek
között, az 1768/95/EK rendelet szerinti adatok megadása kérhető a termelőtől. Ezek a
következők:
—	a mezőgazdasági termelő neve, állandó lakóhelye és gazdaságának címe;
—	az a tény, hogy a mezőgazdasági termelő a jogosult javára oltalom alatt álló
fajtához tartozó betakarított terményt a gazdaságában egy vagy több helyen történő elvetéssel
a 2100/94/EK rendelet 14. cikke szerint hasznosította-e;
—	azon betakarított termény mennyisége, amelyet az előző pont szerint
hasznosítottak;
—	a betakarított termény vetés céljára történő feldolgozását végző személy vagy
személyek neve és címe [ld. a 2100/94/EK rendelet 8. cikke (2) bekezdésének a)-d) pontjait].
Az adatok tekintetében a mezőgazdasági termelés figyelemmel kísérésében részt vevő
hivatalos szervek is nyújthatnak tájékoztatást, de ez az adatszolgáltatás csak abban az esetben
alkalmazandó, ha ezek a szervek az adatokhoz feladataik szokásos teljesítése során, külön
erőfeszítés és költség nélkül jutottak [ld. a 2100/94/EK rendelet 14. cikke (6) bekezdésének
(6)	albekezdését]. Az adatszolgáltatás másik korlátja, hogy az nem lehet sérelmes a személyes
adatok védelmére [ld. a 2100/94/EK rendelet 14. cikke (6) bekezdésének (6) albekezdését].
Az 1768/95/EK rendelet kiemeli továbbá azt is - és ez az alapelv hangsúlyosan megjelenik az
Európai Bíróság döntéseiben is -, hogy a rendelkezések betartatása és az ellenőrzési rendszer
működtetése kizárólag a jogosultak feladata [ld. a 2100/94/EK rendelet 14. cikke (6)
bekezdésének (5) albekezdését].
Az adatszolgáltatási kötelezettség tartalmának, működésének értelmezéséhez
hozzájárult az Európai Bíróság több ítélete is. Ezek az ítéletek - előzetes döntéshozatali
29
eljárások során - a közösségi növényfajtákra alkalmazott németországi gyakorlat tekintetében
foglaltak állást. A német rendszerben a jogosultak képviseletét ellátó szervezet (a Saatgut-
Treuhandverwaltungs GmbH- StV) gondoskodott az 1768/95/EK rendeletben meghatározott
adatok beszerzéséről, és azok alapján a jogosultak számára a díjigények érvényesítéséről. E
gyakorlat szerint az StV mindegyik gazdálkodó felé megkeresést intézett a szükséges adatok
beszerzése érdekében. A termelők nevében eljáró szervezet azonban megtámadta ezeket a
megkereséseket, arra hivatkozva, hogy a közösségi rendszer alapján a gazdák nem
kötelezhetők ilyen „általános jellegű” adatszolgáltatásra; érvelésük szerint csak azokat a
termelőket érinti ugyanis az adatszolgáltatási kötelezettség, akik valóban éltek a gazdálkodói
privilégium lehetőségével. Álláspontjuk szerint tehát csak azokat a gazdálkodókat kereshetik
fel a jogosultak, akikről legalábbis feltételezhető, hogy végeztek gazdálkodói privilégium
szerinti tevékenységet.
Az Európai Bíróság, elvetve a jogosultak érvelését, amely szerint a jogdíjak hatékony
érvényesítésének alapvető feltétele a német gyakorlat szerinti eljárás, és hogy erre lehetőséget
biztosít a közösségi jogszabály is, a termelők álláspontját fogadta el. Ítéletében kimondta,
hogy az adatszolgáltatásra vonatkozó közösségi rendszer célja, hogy a betakarításból
származó újrahasznosítás utáni díjazást biztosítsa, ezért az adatok is nyilvánvalóan csak az
ilyen terményekre vonatkozhatnak. Az ítélet rámutat továbbá arra, hogy az eladott vetőmagok
nyomon követése a jogosultak számára nem okoz nehézséget, így elvárható, hogy ezen adatok
beszerzését és értékelését követően keressék meg az érintett termelőket (ld. a Schulin kontra
Saatgut-Trehandverwaltungs GmbH, C-305/00. számú esetet). Ezt a döntést erősítette meg a
Bíróságnak a Jager-ügyben hozott ítélete is (ld. a C-182/01. számú esetet).
A szintén a német gyakorlat alapján hozott másik európai bírósági ítélet a
feldolgozókkal kapcsolatos adatszolgáltatást érintette. Az előzőekben említett jogesetben
rögzített alapelvekre hivatkozva az Európai Bíróság kimondta, hogy az adatszolgáltatási
kötelezettség a feldolgozók tekintetében szintén csak azokat érinti, akik valóban gazdálkodói
privilégiummal érintett vetőmagot dolgoznak fel. A jogosultak tehát csak olyan feldolgozók
irányában élhetnek az adatgyűjtés lehetőségével, akikről legalábbis alappal feltételezik, hogy
érintettek a jelzett tevékenységben (ld. a Saatgut-Treuhandverwaltungs GmbH kontra
Brangewitz GmbH, C-336/02. számú esetet).
E bírósági ítéletek bemutatása mellett fontos megjegyezni azt, hogy - a közösségi
adatszolgáltatási rendszer működésével kapcsolatos nehézségeket felismervén - a Közösségi
Növényfajta-hivatal az Európai Bizottsággal közösen egy tanulmány elkészítése céljából
jelenleg átfogó elemzést végez a tagállamokban alkalmazott adatszolgáltatási rendszerekről.
A tanulmány célja, hogy a Bizottság a tagállami minták alapulvételével következtetéseket
vonjon le a közösségi rendszer működésére vonatkozóan, és ennek nyomán akár a közösségi
jogszabályok módosítását kezdeményezze.
1.2.4.	A gazdálkodói privilégium gyakorlásával kapcsolatos szabályok megsértésére
mind a 2100/94/EK rendelet, mind az 1768/95/EK rendelet tartalmaz rendelkezéseket. Ezek a
következőkben foglalhatók össze. Az 1768/95/EK rendelet 17. cikke értelmében a közösségi
szabályok megsértése a növényfajta-oltalom bitorlásának tekintendő, tehát ilyen esetben a
közösségi szabályok szerinti szankciók alkalmazásának van helye. A 2100/94/EK rendelet a
jogsértésekre két jogkövetkezményt határoz meg: egyrészt a jogsértés abbahagyását, másrészt
a jogosult megfelelő anyagi „kompenzálását” [ld. a 2100/94/EK rendelet 94. cikkének (1)
bekezdését].
30
A kártérítés mértékét az eljáró nemzeti bíróság határozza meg, a következő néhány
megszorítással. Csekély gondatlanság esetén a követelés a gondatlanság mértékének
arányában csökkenthető, de a csökkentés nem lehet olyan mértékű, hogy a kártérítés összege a
bitorlást elkövető személy oldalán keletkezett előnyök értékét ne érje el (ld. a 2100/94/EK
rendelet 94. cikkét). Amennyiben pedig a jogsértő számára a bitorlás nyereséggel is járt, az
eljáró bíróság az érintett nemzeti jog alapján alkalmazandó jogkövetkezményeket róhatja a
jogsértőre (ld. a 2100/94/EK rendelet 97. cikkét). A végrehajtási rendeletben előírt különös
rendelkezés, hogy ismételt és szándékos jogsértés esetén az alkalmazott kártérítés mértékének
legalább a szóban forgó növényfaj oltalmazott fajtáinak szaporítóanyag-előállításáért
ugyanabban a térségben fizetendő - a jogsértésnek megfelelő mennyiségre vetített - átlagos
összeg négyszeresének megfelelő átalánydíj-mértéket kell elérnie [ld. az 1768/95/EK rendelet
18.	cikkének (2) bekezdését].
E szabályok természetesen alkalmasak a díjfizetés elmulasztása esetén történő
fellépésre. A közösségi szabályok ugyanakkor nem rendelkeznek az adatszolgáltatási
kötelezettség elmulasztása esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről. Feltételezhető, hogy
az adatszolgáltatás kikényszerítése egy „bitorlási kereset” indításával, adott esetben a
végrehajtást elősegítő szabályok alkalmazásával valósítható meg. Ha egy ilyen eljárás alapján
-	a szolgáltatott adatok értékelésének eredményeképpen - az állapítható meg, hogy az érintett
termelőnek a jogosult irányában díjfizetési kötelezettsége áll fenn, a jogosult egy újabb
bitorlási kereset indításával kényszerítheti ki díjigényét, illetve érvényesítheti a kártérítési
igényeket. Az adatszolgáltatás kikényszerítése tekintetében tehát a nemzeti perjogi, illetve a
végrehajtásra vonatkozó szabályoknak van jelentősége.
1.2.5.	A közösségi szabályok szerint a jogdíjak mértékét háromféle módon lehet
megállapítani. Rögzíthető egyrészt a felek közötti szerződésben [ld. az 1768/95/EK rendelet
5.	cikkének (1) bekezdését]. Ebben az esetben a felek szerződéses szabadsága a díj
mértékének a megállapítása. Másrészt, a jogdíj mértékében megállapodhatnak a jogosultak és
a termelők érdek-képviseleti szervezetei is [ld. az 1768/95/EK rendelet 5. cikkének (4)
bekezdését]. Ebben az esetben a jogdíjnak érzékelhetően alacsonyabbnak kell lennie, mint az
érintett fajta legalacsonyabb kategóriájú hivatalos minősítéssel rendelkező
szaporítóanyagának engedélyezett előállításáért ugyanabban a térségben felszámított összeg.
Harmadrészt, ha az érintett felek között nem jön létre megállapodás az említett
módokon, a jogdíjak mértéke a következőképpen alakul [ld. az 1768/95/EK rendelet 5.
cikkének (2), (3) és (5) bekezdését]. Ha az adott térségben született megállapodás a jogosultak
és a termelők érdek-képviseleti szervezetei között, az ezen megállapodás szerinti jogdíj
mértékét kell figyelembe venni a jogdíjak megállapításakor. Ennek feltétele ugyanakkor, hogy
az adott szerződést az Európai Bizottságnak megküldjék („notifikálják”), és azt a Közösségi
Növényfajta-hivatal hivatalos lapjában közzétegyék. Ha ilyen szerződés nincs a térségben, a
térítés mértéke az érintett fajta legalacsonyabb kategóriájú hivatalos minősítéssel rendelkező
szaporítóanyagának engedélyezett előállításáért ugyanabban a térségben felszámított összeg
50%-a.
A jogdíjak beszedésének módját a közösségi rendeletek nem szabályozzák,
mindazonáltal a „notifikációs” rendszerrel az érdek-képviseleti szervezetek közötti
megállapodást kívánják ösztönözni.
1.2.6.	A tagállamok döntő részében (így Németországban, Hollandiában, Dániában,
Csehországban, az Egyesült Királyságban, Spanyolországban) a nemesítők szervezetei a
31
hatóságok közreműködése nélkül végzik az adatgyűjtést. Ennek oka feltehetően az, hogy a
hatóságok számára nem állnak rendelkezésre a díjigény érvényesítéséhez felhasználható
adatok (így például az érintett növényfajtákat termelő gazdálkodók köre). Ezek a rendszerek
azonban rendkívül hatékonyan működnek, oly módon, hogy a jogosultak az összes termelőt
megkeresik adatgyűjtés céljából. Természetesen az országok között jelentős eltérés van abban
a tekintetben, hogy mennyi termelőt érint a gazdálkodói privilégium, ami nyilvánvalóan
befolyásolja az adatgyűjtés hatékonyságát; Csehországban vagy Hollandiában például igen
magas a felújítási arány, így jobban átlátható az érintett termelők köre.
Általánosságban elmondható tehát, hogy az európai bírósági ítéletekben alkalmazott
elvekhez képest a nemzeti rendszerekben jellemzően sokkal tágabb adatgyűjtési
jogosultsággal rendelkeznek a nemesítők. Egyes országokban van részleges hatósági
közreműködés, így Svédországban a kistermelők kategóriájába nem tartozó termelők
címlistáját a hatáskörrel rendelkező mezőgazdasági hivatal a jogosultak rendelkezésére
bocsátja. Az utántermesztéssel kapcsolatos pontos adatok tekintetében mindazonáltal
kizárólag Szlovákiában nyújtanak hatósági oldalról tájékoztatást.
Franciaországban egy sajátos rendszer működik, amelynek alapja az értékesített
árugabona után fizetendő hozzájárulási rendszer. A befizetésekből befolyt összeg döntő része
a jogosultakat illeti, míg a fennmaradó részt visszatérítik a fémzárolt vetőmagot vásárló
termelők számára, az újravetett vetőmagot hasznosító termelők pedig nem részesülnek ebből a
„visszatérítésből”. A rendszer hátránya, hogy azt egyelőre kizárólag az őszi búzára
alkalmazzák, de tervezik kiterjesztését más növényfajokra is.
A szankciók tekintetében külön említést érdemel a cseh rendszer. Itt a közösségi
rendszer által szabályozott polgári jogi szankciók mellett az adatszolgáltatási kötelezettség
teljesítése esetén 4 millió forintnak megfelelő összegig terjedő közigazgatási bírság kiszabása
rendelhető el.
Az 1768/95/EK rendelet által előírt „notifikációs” rendszert nagyon kis mértékben
vették igénybe a tagállami szervezetek. (Eddig mindösszesen a svéd, illetve a német
szervezetek notifikáltak megállapodást.) Mindazonáltal azokban az országokban, ahol a
jogosulti szervezetek végzik az adatgyűjtést, a jogdíjak beszedése is e szervezetek
feladatkörébe tartozik. Közismerten hatékony a holland, a svéd vagy a cseh modell.
1.2.7.	A 2100/94/EK rendelet szabályaival való harmonizáció nem tartozott
jogközelítési kötelezettségeinkhez, hiszen az csupán a közösségi oltalmi rendszerre vonatkozó
szabályokat tartalmazza; rendelkezései a magyar jogrendszer részét képezik, azok hazánkban
közvetlenül alkalmazandóak. Mindazonáltal, mivel ez a rendszer párhuzamosan működik a
nemzeti növényfajta-oltalmi rendszerrel, a nemzeti jogalkotók az Európai Unió tagállamaiban
a két rendszer egységes szabályozására törekszenek. A hazai szabályozásra is ez jellemző: a
nemzeti oltalmi rendszer újraszabályozásánál mind az anyagi, mind az eljárásjogi szabályokat
illetően figyelembe vette a jogalkotó a közösségi szabályokat, így a közösségi szabályozással
azonos módon rendelkezik a gazdálkodói privilégiumról is. A hazai jogalkotó tehát a nemzeti
oltalom alatt álló fajták tekintetében a közösségi rendszerrel párhuzamos szabályozás
kialakítására törekedett; a közösségi szabályok részletes megismétlése helyett pedig azt a
jogalkotási technikát választotta, hogy az érintett rendelkezésekre való utalással a közösségi
jogszabályokat „alkalmazni rendeli” a nemzeti oltalom alatt álló fajtákra is [ld. az Szt. 109. §-
ának (7) és (8) bekezdését].
32
1.3.	Noha az Szt. a gazdálkodói privilégium alkalmazásának feltételrendszerét - az
előzőekben kifejtetteknek megfelelően - kialakította, e szabályok hatálybalépésével
egyidejűleg nem jött létre a rendszer működtetésére vonatkozóan a közösségi rendelkezéseket
részletező szabályozás. A jogdíjak megállapításához szükséges adatgyűjtési rendszer,
valamint a jogdíjak begyűjtésének mechanizmusa kidolgozatlan maradt, az érintett felek
szervezetei között pedig nem alakult ki olyan együttműködés, amely e kérdéseket magánjogi
úton rendezte volna. A jogosultak sem alakítottak ki olyan ellenőrzési rendszert, amellyel a
gazdálkodói privilégium gyakorlása követhetővé vált volna.
A jelenlegi helyzetben tehát a termelők gyakorlatilag ellenőrzés nélkül gyakorolják a
gazdálkodói privilégiumot, anélkül, hogy ezért a növényfajta-oltalmi jogosultak számára díjat
fizetnének. E helyzet orvoslása érdekében a nemesítők érdek-képviseleti szervezete, a
Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács, valamint a Magyar Tudományos
Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézete kezdeményezte az MSZH-nál mint a növényfajták
oltalmáért felelős kormányhivatalnál a jogszabályi háttér megvizsgálását és a gyakorlati
tapasztalatok értékelését. Ennek az elemzésnek a célja az volt, hogy annak alapján az MSZH
az FVM-mel és az IRM-mel együttműködésben készítse elő a gazdálkodói privilégium
megfelelő működtetéséhez esetleg szükséges törvénymódosításokat, azaz dolgozza ki azon
további részletszabályokat, amelyek biztosítják a jogdíjak megállapításának és beszedésének
hatékony módját, anélkül, hogy ezzel a gazdálkodókra aránytalan többletterheket rónának.
A jogszabály-módosítás előkészítése során a következő három legfontosabb kérdésben
kellett döntést hozni:
—	az adatszolgáltatás hatékony működése érdekében meg kellett vizsgálni, hogy az
állami szervek részéről milyen közreműködésre van szükség, illetve lehetőség;
—	elemezni kellett, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása esetén milyen
szankciók alkalmazhatók;
—	ki kellett dolgozni a díjigény érvényesítésére szolgáló mechanizmusokat.
1.4.	Az Szt.-nek a törvényjavaslat 16. §-ával megállapított 109/A-109/C. §-ai három fő
kérdéskört szabályoznak: egyrészt az általános rendelkezéseket, amelyek értelmezik a
gazdálkodói privilégium fogalmát, és magukban foglalják a díj mértékének és megfizetésének
alapvető szabályait is (ld. az Szt. új 109/A. §-át); a szabályok második csoportját az
adatszolgáltatással kapcsolatos rendszer elemei képezik (ld. az Szt. új 109/B. §-át), végül
pedig tartalmazza az adatszolgáltatási kötelezettség nem vagy nem megfelelő teljesítése
esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket (ld. az Szt. új 109/C. §-át). A törvényjavaslat
bővíti továbbá a növényfajta-oltalom bitorlására vonatkozó hatályos rendelkezéseket (ld. a
törvényjavaslat 18. §-át), és kiegészíti a végrehajtásra vonatkozó szabályokat [ld. a
törvényjavaslat 37. §-ának (3) bekezdését].
A törvényjavaslat alapvető célkitűzése, hogy a gazdálkodói privilégium gyakorlásának
hazai feltételrendszerét oly módon alakítsa ki, hogy a jogosulti, valamint a termelői érdekek
és szempontok egyaránt érvényesülhessenek, és egyik fél számára se jelentsen aránytalan
megterhelést a jogszabályokból származó kötelezettségek teljesítése.
Az adatszolgáltatási rendszer kialakítása során a törvényjavaslat figyelembe veszi a
közösségi szabályokat, ugyanakkor kísérletet tesz arra, hogy a közösségi rendszerben
megfigyelhető jogérvényesítési nehézségeket jobban alkalmazható szabályokkal küszöbölje ki
a nemzeti rendszer vonatkozásában. Figyelemmel az azok működésével kapcsolatos pozitív
33
tapasztalatokra, e tekintetben fontos viszonyítási pontot képeznek a tagállamokban
alkalmazott példák is. A törvényjavaslat a hatékony jogérvényesítést egyrészt az
adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásából eredő jogkövetkezmények szabályozásával,
másrészt a végrehajtási szabályok megfelelő adaptálásával segíti elő. A törvényjavaslat szerint
előirányzott új rendszer működtetésének fontos elemét képezi majd, hogy a jogosultak
vállalták egy olyan szervezet létrehozását, amelynek feladata kifejezetten a díjak
begyűjtésének hatékony megszervezése lesz.
1.5.	A gazdálkodói privilégium jogintézménye a növényfajta-nemesítők számára
beruházásaik megtérülésének korlátozásával jár, így az e kérdéssel kapcsolatos nemzetközi,
európai közösségi és nemzeti szintű jogszabályalkotást egyaránt komoly érdekütközés
jellemzi. A törvényjavaslat alapvető célkitűzése, hogy a gazdálkodói privilégium
gyakorlásának hazai feltételrendszerét oly módon alakítsa ki, hogy a jogosulti, valamint a
termelői érdekek és szempontok egyaránt érvényesülhessenek, és egyik fél számára se
jelentsen aránytalan megterhelést a jogszabályokból származó kötelezettségek teljesítése.
Hangsúlyozni kell, hogy a törvényjavaslat nem egy újfajta fizetési kötelezettség bevezetését
célozza, hanem a gazdálkodói privilégium jogintézményéhez kapcsolódó olyan díjigény
érvényesítését kívánja „élővé tenni”, amely a hazai jogban - csakúgy, mint a közösségi
jogban - jelenleg is megtalálható, csupán a megfelelő részletszabályok hiányában a díjigény
érvényesítésére mind ez ideig nem volt megfelelő mód. Hangsúlyozni kell, hogy a
gazdálkodói privilégium lényegét tekintve a mezőgazdasági termelők érdekeit szolgáló
jogintézmény, amely azt biztosítja, hogy meghatározott körben jogosulti engedély nélkül
hasznosíthassák egyes oltalom alatt álló növényfajták vetőmagjait (vagyis az utántermesztett
vetőmag hasznosítása ne minősüljön bitorlásnak, valamint ne kelljen utána licencdíjat fizetni).
A jogosultat ennek fejében megillető - a licencdíjnál lényegesen alacsonyabb mértékű -
díjazás ennek a „mentesülésnek” az ellentételezése.
Ami a bíróságoknak a gazdálkodói privilégium újraszabályozásából eredő hatáskör-
bővülését illeti, nem várható, hogy - az adatszolgáltatás elmulasztása miatt a megyei bíróság
előtt indítható perek esetén - a mezőgazdasági termelők az új szabályok hatálybalépését
követően olyan tömeges mértékben (és egy-egy megye területére koncentrálódva) tagadnák
meg az adatszolgáltatást, ami a megyei bíróságok ügyterhének jelentős növekedését
eredményezné. A törvényjavaslat értelmében a díjfizetési kötelezettség elmulasztása a
növényfajta-oltalom megsértésének, azaz bitorlásnak minősül, amellyel kapcsolatban a
Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességgel rendelkezik. Figyelemmel azonban a
növényfajta-oltalmi perek elhanyagolható számára (évi 2-5 ügy), várhatóan az új szabályok
hatálybalépése sem növeli majd olyan mértékben az ügyszámot, ami többletforrások
bevonását tenné szükségessé.
A gazdálkodói privilégiummal kapcsolatos jogérvényesítés biztosítása a minősített
vetőmaghasználat, az ún. vetőmag-felújítás szempontjából is lényeges gazdasági kérdés. A
termelési gyakorlat a gazdálkodói privilégium érvényesítését elfogadja, mindazonáltal a
szakmai szervezetek hangsúlyozzák, hogy agrárszakmai szempontból az az ideális állapot, ha
a földbe mindig fémzárolt vetőmag kerül; a saját termésből megóvott vetőmag ugyanis a
tapasztalatok szerint jellemzően gyengébb termőképességű.
II.	A szabadalmi bejelentések államtitokká minősítésére vonatkozó új szabályok az Szt.-
ben
34
A szabadalmi oltalom iránti bejelentések tárgyát képező olyan találmányokkal
kapcsolatos különös szabályok, amelyeknek hasznosításához egy államnak valamilyen érdeke
fűződik, a nemzetközi gyakorlatban többféle formát ölthetnek: a hazai eredetű bejelentések
külföldi benyújtása előtt előírható egyfajta külön, nemzetbiztonsági szempontokra
figyelemmel lévő engedélyezési rend („foreign filing licence”); alkalmazhatóvá tehetők a
kisajátítás szabályai; lehetővé tehető a licenciát nem igénylő, de kompenzációs
kötelezettséggel járó kormányzati hasznosítás („government use”); illetve elrendelhető, hogy
azokat megfelelő eljárás keretében titkossá minősítsék.
A magyar szabályozás az utóbbi modellt alkalmazza: amennyiben egy szabadalmi
bejelentés olyan elemeket tartalmaz, amelyek honvédelmi vagy nemzetgazdasági érdekek
miatt, illetve nemzetközi szerződés alapján a bejelentés államtitokká minősítését
indokolhatják, az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény (a
továbbiakban: Ttv.) 6. §-a (1) bekezdésének p) pontja, valamint az államtitokköri jegyzéket
tartalmazó 1. számú melléklet különös adatfajtákat szabályozó részének 149. pontja alapján az
MSZH elnöke - mint kormányhivatal vezetője - jogosult az államtitokkörbe tartozó
szabadalmi és használati mintaoltalmi iratok és adatok minősítésére.
A szabadalmi bejelentések államtitokká minősítésére - és ennek következményeire -
vonatkozó törvényi szintű szabályokat jelenleg az Szt. 53. §-ának (5) bekezdése tartalmazza,
amely kimondja, hogy „a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke honvédelmi vagy
nemzetbiztonsági érdekből, illetve nemzetközi szerződés alapján - külön jogszabály szerinti
eljárásban - elrendelheti, hogy a szabadalmi bejelentést államtitokként kezeljék. Ebben az
esetben a közzététel és a leírás nyilvánosságra hozatala elmarad.”
A honvédelmi vagy nemzetbiztonsági érdekből történő államtitokká minősítés
eseteiben alkalmazandó eljárási rendelkezéseket - az Szt. 118. §-ának (7) bekezdésében
foglalt felhatalmazás alapján - a szabadalmi bejelentés államtitokká minősítéséhez szükséges
eljárás részletes szabályairól szóló 141/2008. (V. 16.) Korm. rendelet [a továbbiakban:
141/2008. (V. 16.) Korm. rendelet] tartalmazza. Ennek értelmében a belföldi bejelentőktől
származó bejelentéseket az MSZH bemutatja a Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és
Logisztikai Ügynökségnek, amely - amennyiben megállapítja, hogy a bejelentés a Ttv.
államtitokköri jegyzékébe tartozó adatot tartalmaz - ezt a bejelentés bemutatásától számított
tizenöt napon belül jelzi a hatáskörrel rendelkező miniszternek, aki ezt követően tizenöt napon
belül dönt arról, hogy javasolja-e az MSZH elnöke számára az államtitokká minősítést. Az
MSZH elnöke ezt követően - a javaslat kézhezvételétől számított nyolc napon belül - döntést
hoz a szabadalmi bejelentés államtitokká minősítése tárgyában.
Noha a fent ismertetett jogszabály csupán a minősítéshez vezető eljárás kérdéseit
tárgyalja, a 141/2008. (V. 16.) Korm. rendelet tervezetének egyeztetése során felmerült, hogy
a szabadalmi bejelentések államtitokká minősítésének jogintézménye jelenlegi formájában
aggályokat vet fel. Annak ellenére ugyanis, hogy a bejelentés államtitokká minősítése a
bejelentő számára jelentős érdeksérelemmel jár (a titokvédelmi szabályokból következően a
találmány hasznosítása, a szabadalom átruházása, illetve hasznosításának engedélyezése,
valamint a szabadalmaztatni kívánt kutatási eredmények publikálása is gyakorlatilag
ellehetetlenül), a hatályos szabályozás nem biztosít részére semmiféle kompenzációt. Még
akkor is így van ez, ha a szabályozással érintett ügyek száma elenyésző: az Szt. 1995-ös
hatálybalépése óta alig néhány esetben került sor az államtitokká minősítés
kezdeményezésére.
35
Tekintettel arra, hogy a szabadalmi bejelentések államtitokká minősítésével
összefüggő koncepcionális-jogpolitikai aggályok eloszlatásához a törvényi szabályok
felülvizsgálata szükséges, a törvényjavaslat 9. §-a az Szt. 53. §-ának (5) bekezdésében foglalt
rendelkezések módosítását és kiegészítését célozza annak érdekében, hogy a jogállamiság
követelményeinek megfelelően rendezze a honvédelmi vagy nemzetbiztonsági érdekből
államtitokká minősített szabadalmi bejelentések benyújtóinak helyzetét, valamint az MSZH
elnökének és a minősítésre javaslatot tevő miniszterek ebből fakadó kötelezettségeit.
A törvényjavaslat a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján történő
államtitokká minősítést külön esetkörként kezeli, tekintettel arra, hogy ezekben az esetekben a
minősítés indoka is eltér (hiszen tipikusan a más államok által titkosnak minősített
bejelentések hazai benyújtása esetén beálló titoktartalom-biztosítási kötelezettségről van szó),
a minősítés pedig - meghatározott feltételek fennállása esetén - a részes államok olyan
kötelezettsége, amelyet mérlegelés nélkül teljesíteniük kell. A nemzetközi kötelezettség
alapján történő minősítéseknél másként alakul a kompenzáció szükségességének megítélése
is: mivel az ellentételezési kötelezettség a külföldi - első - bejelentés országának a kormányát
terheli, a bejelentő magyarországi kártalanítása nem indokolt.
Tekintettel arra, hogy a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII.
törvény (a továbbiakban: Hmtv.) 36. §-ának (2) bekezdése a mintaoltalom megadására
vonatkozóan az Szt. megfelelő eljárási rendelkezéseit rendeli alkalmazni, a használatiminta-
oltalmi bejelentések államtitokká minősítése a szabadalmi bejelentésekével azonos módon és
feltételekkel történik.
Végül ki kell emelni, hogy a 141/2008. (V. 16.) Korm. rendelet rendelkezései
változatlanul alkalmazhatóak a törvényi szabályok felülvizsgálatából adódó módosításokat
követően is.
III.	Az Szt.-nek a fenntartási díjakra vonatkozó szabályozás törvényi szintre történő
emeléséhez szükséges módosításai
3.1.	Az MSZH előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjait - törvényi
szinten - korábban az iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1992. évi
IV.	törvény szabályozta, és e törvény 3. §-ának (3) bekezdése adta meg a felhatalmazást e
díjak miniszteri rendelettel történő megállapítására. A felhatalmazás azonban már akkor is az
iparjogvédelmi eljárások és oltalmi formák sajátosságának tükrözésére volt hivatott, amit
idővel megerősített az 1992. évi IV. törvénynek a 2002. évi XXXIX. törvény 39. §-a (1)
bekezdésének j) pontjával végrehajtott módosítása (új 2. §-sal való kiegészítése) is, annak
kimondásával, hogy az iparjogvédelmi eljárások és az egyes oltalmi formák sajátosságaira
figyelemmel kell meghatározni a fizetendő díjak mértékét.
Az 1992. évi IV. törvényben adott felhatalmazás - a kapcsolódó egyéb szabályokkal
együtt [a 2006. évi CIX. törvény 142. §-ának (1) bekezdése értelmében] tartalmilag az Szt.
118. §-ának (6) bekezdésébe került át. Az Szt.-t utóbb - az MSZH kormányhivatali
jogállásának részletes szabályozása érdekében - a 2007. évi XXIV. törvény is módosította. E
módosítás az MSZH gazdálkodásának alapelveit is meghatározta (az Szt. új 115/E. §-ában).
E módosítások végeredményeként a következő szabályozás alakult ki az
iparjogvédelmi igazgatási szolgáltatási díjak tárgyában.
36
Az Szt. 115/E. §-ának (2) bekezdése szerint az MSZH előtti iparjogvédelmi
eljárásokban külön jogszabályban megállapított igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. E
díjak az MSZH bevételét képezik, a hivatal működését - egyebek mellett - belőlük kell
fedezni, azokat más célra nem lehet felhasználni [Szt. 115/E. § (1) és (3) bek.]. A szóban
forgó bevételeknek (amelyekből 90 %-ot tesznek ki az igazgatási szolgáltatási díjak) az
MSZH folyamatos és zavartalan működését biztosítaniuk kell [Szt. 115/E. § (3) bek.].
Figyelmet érdemel még az Szt. 115/E. §-ának (5) bekezdése is, amelynek értelmében az
MSZH a bevételeiből (mivel a törvény szövegében ezt semmi nem zárja ki: az igazgatási
szolgáltatási díjakból származó bevételeiből is) tartalékot képezhet, de legfeljebb csak a
tényleges adott évi bevétel tíz százalékának megfelelő mértékig. E tartalék a következő
években szintén csakis az MSZH működésének fedezetére használható fel.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 67. §-ának (3)
bekezdése általános elvként szögezi le: a fizetendő (igazgatási szolgáltatási) díj mértékét úgy
kell megállapítani, hogy az az adott eljárással kapcsolatban az eljáró hatóságnál felmerülő és
másra át nem hárítható valamennyi költségre fedezetet biztosítson. Az Szt. 118. §-ának (6)
bekezdése ehhez képest arra hatalmazza fel az MSZH felett felügyeletet gyakorló minisztert,
hogy az MSZH előtti iparjogvédelmi eljárásokban fizetendő igazgatási szolgáltatási díjak
mértékét az iparjogvédelmi eljárások és az egyes iparjogvédelmi oltalmi formák
sajátosságaira figyelemmel állapítsa meg.
Az MSZH által nyújtott igazgatási szolgáltatás nem egyszerűen egy hatósági eljárás
lefolytatása, hanem egyben szellemi tulajdont képező jogok megadása, nyilvántartása,
fenntartása is. Az MSZH előtt folyó eljárások eredményeképpen keletkező kizárólagos
hasznosítási, illetve használati jogok tartalmát is részben a hivatali igazgatási szolgáltatások
töltik ki. Ezért szükségképpen az egyes oltalmi formák (szabadalom, védjegyoltalom,
mintaoltalom stb.) megszerzésével, a belőlük folyó jogok fenntartásával, valamint az e jogok
élvezetének és gyakorlásának biztosításával járó együttes igazgatási költségekhez kell
igazítani az MSZH előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjainak mértékét.
Valamely oltalmi forma díjainak összességükben kell tükrözniük e költségeket; ami úgy is
megfogalmazható, hogy a bejelentő, illetve a jogosult valamely iparjogvédelmi oltalom
megszerzéséért és fenntartásáért lényegében egyetlen - a költségekkel arányos - díjat fizet,
viszont fokozatosan, az eljárás egyes lépéseihez, illetőleg az oltalmi idő egyes szakaszaihoz
igazítottan. Ezen belül azonban - az egyes eljárási lépésekhez kötődően - feltétlenül
szükséges bizonyos iparjogvédelmi díjpolitikai szempontokat is érvényesíteni, pl. az eljárások
elhúzásának vagy a jogok visszaélésszerű gyakorlásának megakadályozása érdekében, illetve
az innováció ösztönzése és a gazdaságpolitikai elképzelések megvalósítása céljából. Éppen
erre tekintettel rendelkezik úgy az Szt. 118. §-ának (6) bekezdése, hogy az MSZH előtti
eljárások igazgatási szolgáltatási díjainak mértékét az iparjogvédelmi eljárások és az egyes
iparjogvédelmi oltalmi formák sajátosságaira figyelemmel kell meghatározni.
3.2.	Az iparjogvédelmi igazgatási szolgáltatási díjaknak az előző alpontban ismertetett
rendszerén belül különleges szerepe és kitüntetett jelentősége van a szabadalmi fenntartási
díjaknak. A hatályos szabályozás értelmében a szabadalmi oltalom tartamára évenként
fenntartási díjat kell fizetni (Szt. 23. §); ha a fenntartási díjat nem fizetik meg - még az ún.
türelmi időn belül sem -, az a szabadalmi oltalom megszűnését eredményezi [Szt. 38. § b)
pont és 39. § b) pont], és ez csak záros határidőn belül orvosolható ún. újra érvénybe
helyezési kérelemmel. A fenntartási díj rendeltetése ebből adódóan kettős: egyrészt a
szabadalom megadására irányuló eljárás költségeinek utólagos fedezésére szolgál és azt éri el
e „keresztfinanszírozással”, hogy a szabadalmi oltalomszerzés, a rendszerbe való belépés
37
költségei ne legyenek túlzottan magasak, és hogy a szabadalmi rendszer működtetéséhez
maguk a szabadalmasok járuljanak hozzá, másrészt arra hivatott, hogy az innováció
ösztönzése és a versenypolitikai megfontolások megfelelő egyensúlya érdekében kellő időben
kiszűrje azokat a szabadalmakat, amelyeket ténylegesen nem hasznosítanak (és ezért a
fenntartásuk költségeit sem vállalják a jogosultak). Ez utóbbi szerepkörében a fenntartási díj
tehát annak elérésére hivatott, hogy a nem hasznosított találmányokra vonatkozó szabadalmak
indokolatlanul ne gátolják mások vállalkozási, illetve kutatás-fejlesztési tevékenységét és a
bennük foglalt műszaki információ mielőbb a közkincs körébe kerüljön, azaz szabadon
felhasználhatóvá váljék.
A szabadalmi fenntartási díjak rendeltetését az Szt. alapjául szolgáló törvényjavaslat is
ekképpen írta le:
„A fenntartási díj megfizetésére vonatkozó kötelezettség előírása - mely általánosnak
tekinthető a világ szabadalmi törvényeiben - azon a megfontoláson alapul, hogy az évenként
növekvő összegű díjak terhe a gazdaságilag érdektelen és értéktelen - azaz ki nem fizetődő -
szabadalmak feladására bírja a szabadalmi jogosultakat. ”
A fenntartási díj jogintézménye szabadalmi jogunkban a kezdetektől fogva jelen van.
Első szabadalmi törvényünk, az 1895. évi XXXVII. törvénycikk 45. §-a már előírta, hogy
„minden szabadalomért az igénybe vett oltalom tartamára való tekintettel ... évi díjak
fizetendők” és e díjak összegét - évenként emelkedő mértékben - maga a törvény meg is
állapította. A díjfizetés elmulasztásának jogkövetkezménye a szabadalom megszűnése volt
[19. § (3) bek.]. Második szabadalmi törvényünk, az 1969. évi II. törvény szintén rendelkezett
(12. §-ában) az évenként fizetendő „fenntartási illetékről”; a mérték megállapítását viszont
külön jogszabályra utalta.
A szabadalmi fenntartási díj megmérettetett és alkotmányosnak találtatott az
Alkotmánybíróság előtt is. Az Alkotmánybíróság 1338/B/1992. számú határozata rámutatott:
„A fenntartási díj megfizetésére vonatkozó kötelezettség a szabadalmi jogviszony
lényeges tartalma, a szabadalmi oltalom fenntartásának már a megadásakor is fennálló,
törvényben rögzített feltétele. ”
A fenntartási díj fizetését előíró törvényi rendelkezés oka pedig az, hogy
„ a szabadalmak megadása előzetes hatósági vizsgálatot igényel, a szabadalmak
nyilvántartása és az ehhez szükséges szervezet működtetése, a nélkülözhetetlen dokumentáció
biztosítása jelentős költségekkeljár. Ennek részleges fedezetét biztosítja a fenntartási díj.”
Az Alkotmánybíróság tehát észlelte, sőt, maga is külön leírta azt a helyzetet, hogy a
szabadalmak megadására irányuló eljárás (és más kapcsolódó eljárások) költségeit a
szabadalmi rendszerben a megadott oltalom fenntartásáért fizetett díjakból mintegy
„utófinanszírozzák”; a szabadalmi díjak tehát ily módon fedezik - összességükben - a
szabadalmi eljárások költségeit. Ezt a helyzetet az Alkotmánybíróság nem ítélte
alkotmányellenesnek, abban nem talált alkotmányossági szempontból semmiféle kivetnivalót.
Ez megfelel a közteherviselési kötelezettséggel (az Alkotmány 70/I. §-ával) kapcsolatos
annak az általános alkotmánybírósági tannak, hogy „ a jogalkotó . széles keretek között
mérlegelhet a köztehermérték megállapításakor”, és ennek révén „ direkt vagy indirekt módon
38
orientálni tudja a gazdasági élet szereplőit” [44/1997. (IX. 19.) AB hat., 31/1998. (VI. 25.)
AB hat.], ami „rendkívül széles” alkotmányos mozgásteret nyit a törvényalkotó előtt.
Nemcsak a magyar szabadalmi jog története - a fenntartási díj több mint évszázados
múltja - és a jogintézmény alkotmánybírósági megerősítése mutatja, hogy „a fenntartási díj
megfizetésére vonatkozó kötelezettség a szabadalmi jogviszony lényeges tartalma”, hanem a
nemzetközi kitekintés is.
A nemzetközi iparjogvédelem alapdokumentumának számító - az ipari tulajdon
oltalmára 1883-ban létesült és jelenleg 173 tagországot számláló - Párizsi Uniós Egyezmény
szintén számol a fenntartási díj jogintézményével (ld. az egyezmény 5bis cikkét; az
egyezményt legutóbb az 1970. évi 18. törvényerejű rendelet hirdette ki). Az ESZE
kétféleképpen is épít a fenntartási díj intézményére: egyrészt szabályozza az európai
szabadalmi bejelentések alapján az ESZH-nak fizetendő fenntartási díjat, másrészt abból indul
ki (és állapít meg ezzel kapcsolatban szabályokat), hogy a 34 szerződő állam nemzeti
iparjogvédelmi hatóságai pedig a náluk hatályos európai szabadalmak után szednek
fenntartási díjat (ESZE 37., 39., 86. és 141. cikk).
A fenntartási díjak sajátos természetéről és rendeltetéséről előadottak a védjegyoltalom
és a formatervezésiminta-oltalom megújításának díjára is vonatkoznak.
3.3.	Az MSZH előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló
19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet (a továbbiakban: díjrendelet) legutóbbi módosítása [ld. a
11/2008. (III. 26.) GKM rendeletet] alkalmával megegyezés jött létre a PM, az IRM, az
MSZH és a hivatal felügyeletét ellátó miniszter tárcája között arról, hogy a fenntartási díjak
lényegében teljes (legfeljebb a mértékük meghatározását rendeleti szintre delegáló)
szabályozását - figyelemmel e díjaknak az előzőekben ismertetett különleges természetére és
rendeltetésére - indokolt törvényi szintre emelni, azaz az Szt.-be beépíteni. A törvényjavaslat
ennek az Szt., valamint egyes további iparjogvédelmi törvények módosítása útján tesz eleget.
Fenntartási díjat nemcsak a szabadalmi oltalom, hanem a kiegészítő oltalom, a
növényfajta-oltalom és a használati mintaoltalom tartamára is fizetni kell; a törvényjavaslat
ezeknek az oltalmi formáknak az esetében is törvényi szintre emeli a fenntartási díjak
szabályozását [ld. a törvényjavaslat 7., 17. és 1. §-aiban az Szt. 22/A. §-ának módosítását,
111/A. §-sal való kiegészítését és a Hmtv. 11. §-ának módosítását].
A fenntartási és a megújítási díjak törvényi szintű szabályozása igényli a
kedvezmények, a mentesség és a halasztás szabályainak azonos szinten való megállapítását;
ugyanerre tekintettel indokolt, hogy az esedékességre és a mulasztás jogkövetkezményeire
vonatkozó rendelkezések egységesen törvényi szinten jelenjenek meg. Mivel e témában a
hatályos szabályozás is együttesen kezeli a fenntartási és a megújítási díjakat a többi
iparjogvédelmi igazgatási szolgáltatási díjjal, e két díjfajta szétválasztása után is indokolt e
közös szabályokat - immár törvényi szinten - fenntartani; e kérdéskörökben a törvényjavaslat
tehát az ilyenként megmaradó iparjogvédelmi igazgatási szolgáltatási díjakra is kiterjeszti a
törvényi szintű szabályozást [ld. a törvényjavaslat 20. §-ában az Szt. új 115/M-115/S. §-ait].
A törvényjavaslat szerint a jövőben különválnak - sui generis díjként - a fenntartási és
a megújítási díjak az iparjogvédelmi igazgatási szolgáltatási díjaktól. A díjmértékek
megállapítása továbbra is rendeleti szintre tartozik - az Itv. 67. §-ának (3) bekezdésében
foglaltak alapján - az igazgatási szolgáltatási díjak esetében - annak figyelembevételével,
39
hogy a fenntartási és a megújítási díjakból mennyiben térülnek meg az érintett eljárásokkal
kapcsolatban az MSZH-nál felmerülő költségek.
Egyes iparjogvédelmi igazgatási szolgáltatási díjakra vonatkozóan jelenleg nem az
irányadó iparjogvédelmi törvény, hanem a díjrendelet rögzíti a díjfizetési kötelezettséget; a
törvényjavaslat ezen is változtat és valamennyi díj esetében törvényi szintre emeli a díjfizetési
kötelezettség előírását, csupán a mérték megállapítását hagyva rendeleti szintre [ld. a
törvényjavaslat 10. és 23. §-ában az Szt. 53/C. §-ának és a Vt. 46/C. §-ának módosítását].
A fenntartási és a megújítási díjaknak az igazgatási szolgáltatási díjak rendszerétől
elkülönülő - törvényi szintű - szabályozása az MSZH bevételi forrásait felsoroló Szt.-beli
rendelkezés kiigazítását is igényli, mint ahogy szükség van - a szabályozási tárgyköröknek a
jelenleginél világosabb és következetesebb szétválasztása folytán - a különböző típusú díjakra
vonatkozó rendeletek kiadására szóló felhatalmazás kettéválasztására és korrekciójára is,
amelyet egyébként az MSZH elnökére ruházott egyetértési jogoknak az Alkotmánybíróság
124/2008. (X. 14.) határozata alapján történő megszüntetése is indokolttá tesz [a
törvényjavaslat 19. §-ában és 21. §-ának (2) bekezdésében az Szt. 115/E. §-ának módosítását,
az Szt. 118. §-a (6) bekezdésének módosítását, valamint az Szt. 118. §-ának új (8)
bekezdését].
Mindezt indokolja, hogy a fenntartási és megújítási díjak mértékének miniszteri
rendeleti szintű meghatározását külön felhatalmazásban kell lehetővé tenni, amely -
tekintettel ezeknek a díjaknak a sajátos természetére - nem az Itv. 67. §-ának (2)-(3)
bekezdésében foglalt követelmény- és szempontrendszer szerint delegálja a megállapítás
jogkörét [ld. a törvényjavaslat 21. §-ának (2) bekezdésében az Szt. 118. §-ának új (8)
bekezdését]. Mindezekhez járul az Szt. 115/E. §-ának (2) bekezdésében a fenntartási és
megújítási díjak rendszeres felülvizsgálatát előíró és annak szempontjait megállapító új
rendelkezés (ld. a törvényjavaslat 19. §-át), amely iránymutatást ad annak érdekében, hogy az
iparjogvédelmi díjpolitikában minden lényeges szempont megfelelően tükröződjön.
IV.	Az MSZH előtti egyes eljárások elektronizálása
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi
CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) X. fejezete főszabályként vezette be, hogy a hatóságok a
közigazgatási hatósági ügyeket - a hagyományos úton történő ügyintézés mellett -
elektronikus úton is intézik. A Ket. 13. §-ának (2) bekezdése értelmében a Ket. rendelkezéseit
az iparjogvédelmi eljárásokban csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó
törvény eltérő szabályokat nem állapít meg. A Ket. végrehajtását célzó 2005. évi LXXXIII.
törvény kiegészítette az Szt.-t és a többi érintett iparjogvédelmi törvényt, lehetőséget
biztosítva - 2007. január 1-jétől - védjegybejelentések, valamint - 2007. július 1-jétől -
szabadalmi, formatervezési mintaoltalmi, továbbá - az Szt. utaló szabálya értelmében -
használati mintaoltalmi és topográfiaoltalmi bejelentések elektronikus úton való benyújtására.
Az egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról szóló 2007. évi XXIV. törvény 2007. július
1-jétől megteremtette a védjegy-megújítási kérelmek elektronikus úton történő benyújtásának
lehetőségét is. Az MSZH elektronikus ügyintézési palettájának az előterjesztés szerinti
további bővítéséhez az MSZH előtti elektronikus ügyintézés hatályos szabályai adják meg az
alapot és a kereteket.
A törvényjavaslat 11. és 13-14. §-ai tovább bővítik az MSZH által elektronikus úton
fogadott beadványok körét. Az MSZH ügyfelei - a szabadalmi, használati mintaoltalmi,
40
formatervezési mintaoltalmi, topográfiaoltalmi és védjegy-bejelentések, valamint a védjegy-
megújítási kérelmek mellett - 2009. augusztus 1-jétől elektronikus úton nyújthatják be az
európai szabadalmakhoz kapcsolódóan az igénypont-közzétételi kérelmeket és az
igénypontok magyar nyelvű fordítását, az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű
fordítását, valamint az e fordítások kijavítására irányuló kérelmeket. A törvényjavaslat 21. §-
ának (1) bekezdése egységes - tehát nem oltalmi formánként külön-külön megfogalmazott -
felhatalmazást ad a Kormánynak az egyes iparjogvédelmi beadványok elektronikus úton
történő benyújtásával kapcsolatos részletszabályok megállapítására [ld. még a törvényjavaslat
37. §-ának (5) bekezdését is].
Az elektronikus úton benyújtható iparjogvédelmi beadványok körének bővülése
szükségessé fogja tenni az egyes iparjogvédelmi beadványok elektronikus úton való
benyújtására vonatkozó részletes szabályokról szóló 147/2007. (VI. 26.) Korm. rendelet
módosítását.
V.	A Vt. földrajzi árujelzőkkel kapcsolatos módosításai
A földrajzi árujelzők oltalmára vonatkozó nemzeti rendelkezések a közösségi
agrárpolitika területére eső egyes termékcsoportok esetén az általános szabályokhoz képest
eltérést mutatnak. Azokban az esetekben ugyanis, ahol az adott termékkör földrajzi árujelzőire
nézve a közösségi jogszabályok közösségi oltalmat is biztosítanak, másképp alakulnak a
nemzeti oltalomra vonatkozó szabályok is, valamint - a közösségi oltalom iránti eljárás
nemzeti szakaszának kialakítása céljából - megfelelő nemzeti eljárási, illetve illeszkedési
szabályok elfogadására is szükség van.
A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek átfogó
kategóriájára, valamint az ezekhez képest is speciális szabályozás alá eső szeszes italok,
illetve szőlészeti és borászati termékek földrajzi árujelzőire vonatkozóan az Európai
Közösségben ilyenformán három különböző oltalmi rezsim működik, amelyek a két utóbbi
termékkörre vonatkozó közösségi szabályozás 2008. évi változásával jelentős mértékben
átalakultak.
A szeszes italok, valamint a szőlészeti-borászati termékek földrajzi árujelzőinek
oltalmára vonatkozó új közösségi rendelkezések, valamint az ezeken a kategóriákon kívül eső
mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi árujelzőinek közösségi oltalmát érintő
hazai eljárási szabályoknak a tapasztalatok értékelésével történő felülvizsgálata teszik
szükségessé az új közösségi rendeletek végrehajtására irányuló, valamint a hatályos
eljárásrendet módosító rendelkezések elfogadását.
Ennek megfelelően a törvényjavaslat
—	pontosítja és kiegészíti a szeszes italok földrajzi árujelzőinek nemzeti oltalmára
vonatkozó rendelkezéseket, kialakítva a közösségi oltalom iránti kérelem benyújtásának
feltételeire vonatkozó szabályokat is;
—	átalakítja a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek
közösségi oltalmára irányuló eljárás nemzeti szakaszának szabályait; valamint
—	megteremti a szőlészeti és borászati termékek földrajzi árujelzőinek közösségi
oltalmára vonatkozó új - a borreform keretében gyökeresen átalakuló, a mezőgazdasági
termékek és az élelmiszerek földrajziárujelző-rezsimjével nagyrészt párhuzamos - közösségi
szabályozás nemzeti végrehajtási szabályait.
41
VI. A Vt.-nek a Nairobi Szerződéssel összefüggő módosításai
Az olimpiai jelkép oltalmáról szóló, 1981. szeptember 26-án elfogadott Nairobi
Szerződés (Magyarországon kihirdette a 2008. évi LX. törvény) 1. cikke védjegyjogi
szempontból azt a kötelezettséget rója a részes államokra, hogy iparjogvédelmi hatóságaik
utasítsák el azokat a védjegybejelentéseket, illetve érvénytelenítsék (azaz töröljék) azokat a
lajstromozott védjegyeket, amelyek esetében az oltalomban részesíteni kívánt vagy már
oltalomban részesített megjelölés a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Chartájában
meghatározott olimpiai jelképből áll, vagy azt tartalmazza. Ez alól kivételt jelent az az eset, ha
a Nemzetközi Olimpiai Bizottság engedélyt ad a védjegy lajstromozására.
A Nairobi Szerződés 2. cikke tartalmazza azokat az eseteket, amikor az említett
kötelezettség nem terheli a részes államokat. Védjegyjogi szempontból ezek közül a 2. cikk
(1)	bekezdésének (i) pontja fontos, amely a Szerződésnek az adott állam vonatkozásában
történő hatálybalépését megelőzően lajstromozott védjegyek tekintetében eltekint a törlési
kötelezettség teljesítésétől. A 2. cikk (2) bekezdése a fenti mentesítést azokra a védjegyekre is
kiterjeszti, amelyeknek oltalma nemzetközi szerződés alapján terjed ki a részes állam
területére: ez értelemszerűen a nemzetközi és a közösségi védjegyeket jelenti (noha az
utóbbiakkal kapcsolatos hatósági tevékenységet az Európai Unió ügynöksége, a Belső Piaci
Harmonizációs Hivatal látja el).
Az olimpiai jelkép védelmére vonatkozó nemzetközi kötelezettség teljesítése kapcsán
merült fel a védjegylajstromozás feltétlen kizáró okainak a Vt. 3. §-ának (2) bekezdésében
foglalt rendszerére vonatkozó felülvizsgálat szükségessége, ami egyúttal lehetőséget ad a
vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2008/95/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv (a 89/104/EGK első tanácsi irányelv kodifikált változata, a továbbiakban:
védjegyirányelv) 3. cikkének továbbra is megfelelő, de a jogalkalmazás számára
áttekinthetőbb szabályok megteremtésére is.
A Nairobi Szerződés nem elégszik meg azzal, hogy csak olyan megjelölések
minősüljenek oltalomképtelennek, amelyek kizárólag az olimpiai jelképből állnak, a
védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdésének h) pontja és (2) bekezdésének c) pontja pedig
szintén nem pusztán a kizárólag az adott jelzésből álló megjelölésekre szorítja a kizáró ok
hatókörét. Annak érdekében, hogy a Vt. 3. §-a (2)-(3) bekezdéseinek megfogalmazása ne
engedjen meg eltérő értelmezéseket, a Vt. 3. §-a (2) bekezdésének első két pontjában indokolt
kiterjeszteni a lajstromozási akadályt azokra az esetekre is, ahol a védjegybejelentésben
szereplő megjelölésnek a szóban forgó jelzések egyike csupán elemét képezi. Így a (2)
bekezdés egyszerre tartalmazza a hozzájárulással „orvosolható” és az „orvosolhatatlan” kizáró
okokat - világossá téve azt is, hogy a valamely meggyőződést erőteljesen kifejező jelképek
esetében nincs ugyan lehetőség az elutasítás (illetve törlés) hozzájárulással való
kiküszöbölésére, ám ez az orvosolhatatlan ütközés ez utóbbi esetben csak akkor áll fenn, ha a
megjelölés és a szóban forgó jelkép megegyezik (egyéb esetekben a közrendre vagy a
közerkölcsre való hivatkozással is elutasítható a kifogásolható bejelentés).
A Vt. 3. §-ának változatlanul maradó (3) bekezdése alapján a (2) bekezdés a)-b)
pontjaiban foglalt olyan esetekben, ahol a kérdéses jelzések a bejelentésben szereplő
megjelölésnek csupán elemét képezik, a hatáskörrel rendelkező szerv hozzájárulása azt
eredményezi, hogy a védjegybejelentés nem utasítható el (a már lajstromozott védjegy pedig
nem törölhető) a fent említett rendelkezések alapján.
42
Annak érdekében, hogy a Vt. 3. §-a (2) bekezdésének a) pontja a PUE 6ter cikkében
foglalt valamennyi jelzést lefedje, valamint, hogy a Vt. 3. §-a (2) bekezdésének b) pontja
alapján - tekintettel arra, hogy az olimpiai jelkép az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi
Uniós Egyezmény (a továbbiakban: PUE) 6ter cikke alapján mind ez ideig nem került
bejelentésre - biztosan elutasításra kerüljön az olimpiai jelképpel a Nairobi Szerződés
értelmében ütköző valamennyi védjegybejelentés, illetve törölhető legyen valamennyi ilyen
védjegy, a törvényjavaslat 22. §-a fentieken túlmenően néhány további kiigazítást végez el a
Vt.-ben.
Ennek megfelelően a Vt. 3. §-a (2) bekezdésének a törvényjavaslat szerinti a) pontja a
PUE egésze helyett kifejezetten a 6ter cikkre utal; az eddig a b) pontban szereplő „hivatalos
szavatossági vagy hitelesítési jegyek” ezáltal az új a) pont hatálya alá tartoznak majd (feltéve,
hogy azokat az érintett állam közölte a Nemzetközi Irodával), a „kitüntetések” pedig -
összhangban a védjegyirányelv 3. cikke (2) bekezdésének c) pontjával is - nem kerülnek
külön nevesítésre [ezzel együtt jelvényként vagy jelképként továbbra is a b) pont hatálya alá
tartozhatnak majd]. Ezzel párhuzamosan - a védjegyirányelv 3. cikke (2) bekezdésének c)
pontjára is figyelemmel - a b) pont kiegészül a „jelképekkel”, ami egyértelművé teszi, hogy -
mindaddig, amíg nem történik meg a PUE 6ter cikke szerinti bejelentése - az olimpiai jelképet
tartalmazó megjelölések védjegyként való lajstromozása ez alapján a rendelkezés alapján
kerülhet majd elutasításra.
A Nairobi Szerződés 2. cikke (1) bekezdésének (i) pontja a Szerződés adott országban
történő hatálybalépése előtt lajstromozott, és nem pedig a korábbi elsőbbségű védjegyek
tekintetében mentesíti csupán a tagállamokat a védjegybejelentés elutasítására, illetve a
védjegy törlésére vonatkozó kötelezettség alól. Ebből következően a feltétlen kizáró okok új
szabályait a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell: erről a törvényjavaslat záró
rendelkezésekben szereplő 36. §-ának (3) bekezdése gondoskodik.
Meg kell jegyezni, hogy a védjegyirányelvben foglaltaknak a hatályos Vt. előírásai is
maradéktalanul megfelelnek; a törvényjavaslat által előirányzott pontosítások a
jogharmonizációs kötelezettség teljesítését nem érintik.
43
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Hmtv.-nek a törvényjavaslat 1. §-ával 11. §-a (2) bekezdése az általános indokolás
4.	pontjában részletesen ismertetett okokból törvényi szintre emeli a használatiminta-oltalom
fenntartási díjára és az annak megfizetésére vonatkozó szabályokat.
A 2. §-hoz
A törvényjavaslat módosítja a Hmtv.-nek a megváltoztatási kérelem benyújtásának
határidejével összefüggő 37. §-át annak érdekében, hogy az MSZH meghatározott
döntéseinek megváltoztatására irányuló kérelem előterjesztésének harmincnapos határidejével
kapcsolatban ne a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
első részének a keresetlevél benyújtására vonatkozó - a Legfelsőbb Bíróság 4/2003. polgári
jogegységi határozata által értelmezett - követelménye, hanem a közigazgatási perekre
vonatkozó különös szabály legyen alkalmazandó. A keresetlevél benyújtására vonatkozóan
ugyanis a polgári perben - lévén az arra rendelkezésre álló határidő anyagi jogi jellegű - nem
alkalmazható a Pp. 105. §-ának (4) bekezdése, amely szerint nem mulaszt az, aki a beadványt
legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adja. A Pp. XX. fejezete
ezzel szemben a közigazgatási perek vonatkozásában kifejezett kivételt teremt ez alól: a
330. § (2) bekezdése kimondja, hogy „a keresetlevelet az elsőfokú közigazgatási határozatot
hozó szervnél a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül kell
benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni.” Tekintettel arra, hogy az
iparjogvédelmi ügyekben benyújtott megváltoztatási kérelem nemperes eljárásra irányul
ugyan, de több rokonságot mutat a közigazgatási perekkel, mint a más típusú polgári
eljárásokkal, a jogrendszer koherenciája és a méltányosság szélesebb körű érvényesülése
érdekében a benyújtási határidőt indokolt megtartottnak tekinteni a megváltoztatási kérelem
ajánlott küldeményként, határidőben való postára adása esetén is.
A 3. §-hoz
Az Alkotmánybíróság 124/2008. (X. 14.) AB határozatának értelmében szükséges a
Hmtv. 42. § (2) bekezdésében adott felhatalmazó rendelkezésének kiigazítása, amelynek
értelmében a miniszteri rendelet elfogadása kapcsán véleményezési jog váltja fel az MSZH
elnökének korábbi egyetértési jogát, továbbá bevezetésre kerül az MSZH fölött felügyeletet
gyakorló miniszter egyetértési joga.
A 4. §-hoz
A törvényjavaslat 4. §-a a 2. §-hoz fűzött indokolásban foglaltakkal azonos okból
módosítja a Toptv.-nek a megváltoztatási kérelem benyújtásának határidejével összefüggő 23.
§-a (6) bekezdését.
Az 5. §-hoz
Az Alkotmánybíróság 124/2008. (X. 14.) AB határozatának értelmében szükségessé
vált a Toptv. felhatalmazó rendelkezéseinek felülvizsgálata is. A hatásköri átalakításra itt is a
3. §-hoz fűzött indoklásban bemutatott módon kerül sor.
44
A 6. §-hoz
Az Alkotmánybíróság 124/2008. (X. 14.) AB határozatának értelmében szükséges a
Szüt. felhatalmazó rendelkezéseinek felülvizsgálata is. A hatásköri átalakításra itt is a 3. §-hoz
fűzött indoklásban bemutatott módon kerül sor.
A 7. §-hoz
Az Szt.-nek a törvényjavaslat 7. §-ával megállapított 22/A. §-a (4) bekezdése az
általános indokolás 3. pontjában részletesen ismertetett okokból törvényi szintre emeli a
kiegészítő oltalmi tanúsítványból fakadó szabadalmi oltalom fenntartási díjára és az annak
megfizetésére vonatkozó szabályokat.
A 8. §-hoz
Az Szt. 23. §-ának (2) bekezdése kiegészül az átmeneti szabadalmi oltalomra való
hivatkozással.
A 9. §-hoz
Az Szt. 53. §-ának módosítása a szabadalmi bejelentés államtitokká minősítésére
vonatkozó eljárást szabályozza, a hatályosnál jóval részletesebb rendelkezések útján.
A módosítás kulcselemét képezik a bejelentő megfelelő kártalanítására vonatkozó
rendelkezések. A törvényjavaslat 9. §-ával megállapított (9) bekezdésében foglalt
rendelkezések arra szolgálnak, hogy megteremtsék az államtitokká minősített szabadalmi
bejelentések bejelentőit a minősítésből fakadóan ért hátrányok ellentételezésének törvényi
alapját. Ezt a törvényjavaslat egy olyan megoldással kívánja biztosítani, amely az
államtitokká minősítésre javaslatot tevő miniszter számára részben szabályozott tartalmú
licenciaszerződés megkötését teszi kötelezővé a szabadalom engedélyezése esetén
szabadalmassá váló bejelentővel. Ebben az esetben az államtitokká minősített bejelentés
alapján megadott szabadalom jogosultja a bejelentő marad, a kizárólagos jog értékesítési
lehetőségeinek csorbulását pedig ellensúlyozza a törvény által előírt hasznosítási szerződés
létrejötte. A bejelentő érdekeinek védelmét szolgálja az a rendelkezés is, amelynek
értelmében a szerződésben olyan mértékű licencdíjat kell kikötni, amely arányban áll a
találmány tárgya szerinti műszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyok között
szokásos díjak nagyságával.
A kötelezően megkötendő hasznosítási szerződésről szóló rendelkezések összhangban
állnak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 198. §-
ának (2) bekezdésével, amely a jogszabály által előírt szerződéskötési kötelezettségről
rendelkezik, valamint a Ptk. 226. §-ának (1) bekezdésével, amelynek értelmében jogszabály
meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit. Ennek megfelelően írja elő a
törvényjavaslat, hogy a létrehozandó szerződés kizárólagos licenciát tartalmaz, a szabadalom
fenntartásáról pedig a hasznosító miniszter gondoskodik. E hasznosítási szerződésre az Szt.
53. §-a új (9) bekezdésének eltérő szabálya hiányában alkalmazni kell az Szt.-nek a
hasznosítási szerződésre vonatkozó rendelkezéseit is.
Meg kell jegyezni, hogy a Ptk. 206. §-a alapján a bíróság - ha jogszabály másként nem
rendelkezik - a felek megállapodása hiányában is létrehozhatja a szerződést, az általa
megállapított tartalommal. Ez a szabály a törvényjavaslat által szabályozott esetkörre is
45
vonatkozik, azaz a bejelentő és a miniszter megegyezése hiányában a bíróságra hárul a
licenciaszerződés létrehozatalának feladata.
A Ttv. 11-12. §-ainak rendelkezései, azaz a minősített adathoz való hozzáférés
(megismerés és betekintés) szigorú általános szabályai a Ttv. 13. §-a alapján csak azoknak a
személyeknek az esetében mellőzhetőek, akik a minősített adatot külön törvény
felhatalmazása alapján, az ott meghatározottak szerint megismerhetik. Tekintettel arra, hogy a
bejelentő számára saját bejelentése (illetve - ha a bejelentő jogutódlás folytán nem azonos a
feltalálóval - a feltaláló számára a saját találmányát leíró bejelentés) tekintetében indokolt
biztosítani ezt a lehetőséget, az Szt. 53. §-ának a törvényjavaslat 9. §-ával megállapított (7)
bekezdése törvényi szinten rögzíti, hogy a bejelentő számára a saját bejelentéséhez való
hozzáférés érdekében nincs szüksége külön megismerési vagy betekintési engedélyre.
Az Szt. 53. §-ának a törvényjavaslat 9. §-ával megállapított (6) és (10)-(12)
bekezdései külön esetkörként kezelik a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján
történő államtitokká minősítést, figyelemmel a Magyar Köztársaságnak a védelmi célokat
szolgáló találmányok és a szabadalmaztatásra benyújtott védelmi célokat szolgáló
találmányok titoktartalmának kölcsönös védelméről szóló NATO Megállapodásra (kihirdette
az 1999. évi CVI. törvény, a továbbiakban: NATO-megállapodás), valamint az Európai
Atomenergia-közösséget létrehozó Szerződés (a továbbiakban: Euratom-szerződés) második
címe II. fejezetének III. szakaszára. E nemzetközi szerződések alapján az első bejelentés
államában titkosnak minősített szabadalmi és használati mintaoltalmi bejelentések
államtitokká minősítése a részes államoknak, illetve a tagállamoknak az e szerződésekből
fakadó kötelezettsége. Mivel az ilyen - az első bejelentés országában már a megfelelő eljárás
keretében, vagy az Európai Bizottság döntése alapján ideiglenes jelleggel titkosított-
bejelentések titkos kezelését mérlegelés nélkül, az adott nemzetközi szerződés előírásai
alapján kell biztosítani, az Szt. 53. §-ának módosított (5) bekezdése szerinti eljárás
lefolytatása szükségtelen. Az Szt. 53. §-ának új (10) bekezdése kizárja a nemzetközi
szerződés alapján államtitokká minősített bejelentések esetén a bejelentő (9) bekezdés szerinti
kompenzációját. Ezekben az esetekben azért nem indokolt az új (9) bekezdés alkalmazása,
mivel a megfelelő kártalanításról való gondoskodás kötelezettsége a titkosítást kezdeményező
ország kormányát terheli, és a minősítés is eltérő indokok alapján történik.
Az Szt. 53. §-ának új (11) bekezdése kezeli azt az esetkört, ahol a kártalanítás kizárása
a bejelentő - felhívásra kötelezően benyújtandó - lemondó nyilatkozatához kötött (ld. a
NATO-megállapodás III. cikkét).
Ahol a szabadalmi bejelentést az MSZH elnöke nemzetközi kötelezettség alapján
minősíti államtitokká, és a NATO-megállapodás vagy az Euratom-szerződés alapján a magyar
kormány kezdeményezi annak a többi részes államban vagy tagállamban történő titkosítását
(ideértve a meghosszabbítás kezdeményezését vagy az Európai Atomenergia-közösségen
kívüli bejelentés titokvédelmi okból történő megakadályozását is), az Szt. 53. §-ának új (12)
bekezdése értelmében a bejelentőt kártalanítás illeti meg. Tekintettel arra, hogy az
államtitokká minősítésre ebben az esetben nem szűk értelemben vett honvédelmi vagy
nemzetbiztonsági érdek alapján kerül sor, ebben a - várhatóan elenyésző számban előforduló
-	esetben az értelemszerűen kizárt (9) bekezdés szerinti megoldás helyett pénzbeli
kártalanításra kerül sor, amelynek mértékét - a hatáskörrel bíró szervvel való megállapodás
hiányában - bíróság állapítja meg.
46
Az Szt. 53. §-ának új (8) bekezdése a szabadalmi bejelentés államtitokká
minősítésének a szabadalmi eljárásra gyakorolt hatását állapítja meg: tekintettel a Ttv.
rendelkezéseire, valamint az államtitok inherens tulajdonságaira, azzal a bejelentéssel
kapcsolatban, amelynek a tartalma államtitkot képez, az MSZH a hatósági tájékoztatás egyik
formáját sem alkalmazza.
Előfordulhat, hogy az MSZH az államtitokká minősített szabadalmi bejelentést - ha
nem teljesül valamennyi oltalomképességi feltétel - elutasítja. Ennek a helyzetnek a
rendezését célozza az Szt. 53. §-ának új (13) bekezdése, amelynek értelmében a minősítésre
javaslatot tevő miniszter újból döntéshelyzetbe kerül: az MSZH elnökének az elutasításról
szóló értesítése - és ehhez kapcsolódó felkérése - nyomán felül kell vizsgálnia a minősítés
fenntartásának indokoltságát, tekintetbe véve azt is, hogy a találmány nem fog szabadalmi
oltalmat élvezni. Látni kell azt is, hogy az államtitokká minősítés fenntartására irányuló
javaslat - az MSZH elnökének ezzel összhangban álló döntése esetén - azzal is jár, hogy a
miniszter a (9) bekezdés alkalmazhatatlansága ellenére köteles gondoskodni arról, hogy a
bejelentő a minősítés miatt ért hátrányokért megfelelő kompenzációban részesüljön. Ez a
kártalanítás - a bejelentés elutasításából következően - nem kapcsolódhat a szabadalmi
oltalom intézményéhez, így alapvetően szintén a bejelentő és a miniszter közötti
megállapodás tárgyát kell, hogy képezze; vita esetén pedig a bíróság feladata, hogy a
megfelelő mértéket megállapítsa.
A 10. §-hoz
A törvényjavaslat 10. §-a egyszerűsíti az Szt. 53/C. §-ának (1) bekezdését, mivel az
igazgatási szolgáltatási díj megfizetése alóli mentességet, a díjfizetés halasztásának és a
díjkedvezményeknek a lehetőségét a törvényjavaslat valamennyi iparjogvédelmi eljárás
tekintetében egy helyen, az Szt.-nek a törvényjavaslat 20. §-ával megállapított XIV/D.
fejezetének szabályai körében rendezi.
A törvényjavaslat az Szt. 53/C. §-ában új (2) bekezdésben határozza meg, hogy
szabadalmi ügyekben benyújtott mely kérelmekért kell - a törvényben meghatározott többi
díjfizetési kötelezettségen túl - igazgatási szolgáltatási díjat fizetni.
A 11. §-hoz
Az MSZH ügyfelei - a törvény hatályba lépését követően - a szabadalmi bejelentések
mellett a jövőben elektronikus úton nyújthatják be az európai szabadalmakhoz kapcsolódóan
az igénypont-közzétételi kérelmeket és az igénypontok magyar nyelvű fordítását, az európai
szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását, valamint az e fordítások kijavítására
irányuló kérelmeket.
A 12. §-hoz
A törvényjavaslat 12. §-a a Ttv. rendelkezéseivel is összecsengő helyes terminológia
szerint állapítja meg újra az Szt. 84/C. §-ának (2) bekezdését.
A 13. §-hoz
A törvényjavaslat 13. §-a értelmében a jövőben az igénypont-közzétételi kérelem és az
igénypontok magyar nyelvű fordítása is benyújtható lesz elektronikus úton.
47
A 14. §-hoz
A törvényjavaslat 14. §-a szerint a jövőben az európai szabadalmak magyarországi
hatályosításához szükséges fordítás is benyújtható lesz elektronikus úton.
A 15. §-hoz
A törvényjavaslat 15. §-a a 2. §-hoz fűzött indokolásban foglaltakkal azonos okból
módosítja az Szt.-nek a megváltoztatási kérelem benyújtásának határidejével összefüggő 85. §
(6) bekezdését.
A 16. §-hoz
A törvényjavaslat 16. §-a az Szt. hatályos rendelkezésével összhangban határozza meg
a gazdálkodói privilégium fogalmát és főbb elemeit. A „vetőmag” fogalma a növényfajta-
oltalom alatt álló fajták vetőmagja mellett - az Szt. 109. §-ának (4) bekezdéséből
következően, amely kimondja, hogy e fajták tekintetében is alkalmazni kell az oltalom alatt
álló növényfajták hasznosítási jogának kizárólagosságára vonatkozó szabályokat - felöleli az
oltalom alatt álló fajtából lényegében származtatott fajták vetőmagját, az oltalom alatt álló
fajta ismételt felhasználását igénylő fajták vetőmagját, valamint azon fajták vetőmagját is,
amelyek nem térnek el határozottan az oltalom alatt álló fajtáktól. Ilyenformán a gazdálkodói
privilégium - mint a növényfajta-oltalom által biztosított kizárólagos jog korlátja - a fenti
fajták tekintetében is érvényesül.
A törvényjavaslat rögzíti továbbá, hogy a gazdálkodói privilégium gyakorlása a
jogosult felé díjfizetési kötelezettséget keletkeztet. A gazdálkodói privilégium tehát
lényegében egy engedélyezési jog nélküli díjigény: a jogosult a törvényjavaslatban
meghatározott hasznosítási cselekménnyel szemben nem léphet fel, az oltalom alapján
érvényesíthető igénye pusztán a méltányos összegű díj hasznosító általi megfizetésére
korlátozódik [ld. az Szt. új 109/A. §-ának (1) bekezdését], aminek elmulasztása az Szt. 114/C.
§-ának a törvényjavaslat 18. §-ával megállapított (1) bekezdése alapján a növényfajta-oltalom
bitorlásának minősül.
A törvényjavaslat a hatályos szabályozással azonos tartalommal jelöli ki a gazdálkodói
privilégiummal érintett fajok körét, az 1768/95/EK rendeletre való utalás helyett azonban - az
egységes szabályozás érdekében - a növényfajok listáját is tartalmazza [ld. az Szt. új
109/A. §-ának (2) bekezdését].
A gazdálkodói privilégium fogalmának és terjedelmének pontos értelmezése
érdekében a törvényjavaslat meghatározza a saját gazdaság, valamint a mezőgazdasági
termelő fogalmát. A díjfizetési kötelezettség minden olyan esetben fennáll, amikor a
mezőgazdasági termelő a saját irányítása alatt álló területen végez gazdálkodói privilégium
szerinti tevékenységet, attól függetlenül, hogy az a tulajdonában áll-e, vagy azt más jogcímen
(pl. haszonbérlet) használja; a törvényjavaslat értelmében mezőgazdasági termelőnek minősül
az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet, aki vagy
amely szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik. A törvényjavaslat a mezőgazdasági
termelő fogalmát az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában
megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007. (IV. 17.)
FVM rendelet 3. §-ának 12. pontjában meghatározott fogalom alapján határozza meg, úgy,
hogy a mezőgazdasági tevékenységet a gazdálkodói privilégium szempontjainak megfelelően
a szántóföldi növénytermesztésre szűkíti [ld. az Szt. új 109/A. §-ának (3) bekezdését].
48
A törvényjavaslat a hatályos szabályozással - és így a közösségi rendszerrel - azonos
módon a díjfizetési kötelezettség alól mentességet biztosít azon termelők számára, akik a
mezőgazdasági tevékenységet olyan kis területen végzik, amely a kizárólagos hasznosítási jog
tekintetében elhanyagolható. A mezőgazdasági termelők által használt földterületek
nagyságának elemzése alapján a törvényjavaslat főszabályként legfeljebb 20 hektáros,
burgonya esetében pedig legfeljebb 1 hektáros méretben határozza meg azt a területet,
amelyen a mezőgazdasági termelő díj fizetése nélkül élhet a gazdálkodói privilégiummal [ld.
az Szt. új 109/A. §-ának (4) bekezdését].
A díjfizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a mezőgazdasági termelő a
szántóföldön ténylegesen szaporítási célra elveti a betakarított terményt. Ez azt jelenti, hogy
ettől az időponttól kezdve válik esedékessé a követelés, amelynek teljesítési határidejét a felek
közötti szerződés vagy a törvényi szabályok alapján a jogosult egyoldalú felhívása határozza
meg [ld. az Szt. új 109/A. §-ának (6) és (7) bekezdését, valamint (8) bekezdésének b) pontját].
A törvényjavaslat - a közösségi rendszerrel, illetve a tagállami példákkal azonos
módon - főszabályként rögzíti, hogy a díj mértékével és az annak megfizetésével kapcsolatos
részletszabályokat elsősorban a felek közötti megállapodásban kell meghatározni. Előnyös
természetesen mind a jogosultak, mind a mezőgazdasági termelők számára, ha ezeket a
megállapodásokat nem egyénileg, hanem szervezeteik útján kötik meg, minden évben előre,
az adott vetési időszak vonatkozásában. A mezőgazdasági termelők tekintetében ebben az
esetben a megállapodás csak a szervezet tagjai irányában érvényes, és azok közül is csak azok
nevében járhat el a szervezet, akik erre részére kifejezetten felhatalmazást adtak [ld. az Szt. új
109/A. §-ának (7) bekezdését]. Ez utóbbi szabály következik a képviseletre vonatkozó
általános szabályokból (ezt vezette le a német jogszabályok tekintetében a Német Szövetségi
Legfelsőbb Bíróság is az X ZR 134/00. számú ügyben hozott döntésében).
A jogosultak ezzel szemben nagyobb mozgástérrel rendelkeznek: a megállapodás
hatálya nemcsak a jogosulti szervezetek tagjaira, hanem azokra a jogosultakra is kiterjed, akik
a megállapodás nevükben való megkötésére a szervezetnek írásbeli meghatalmazást adtak.
Ugyanez igaz a hatóságoktól, valamint a mezőgazdasági termelőktől az Szt. új 109/B. §-ában
szabályozott adatigénylésre is: a jogosultak - a 109/B. §-ban meghatározott feltételekkel -
önállóan is megkereshetik a hatóságokat és a termelőket, de írásbeli meghatalmazást is
adhatnak a díjigény érvényesítésére létrehozott jogosulti szervezetnek ugyanerre. A szervezet
tagjainak írásbeli meghatalmazására (illetve ebben az esetben az önálló fellépési jogosultság
korlátozására) a párhuzamos jogérvényesítés elkerülése érdekében van szükség [ld. az Szt. új
109/A. §-ának (5) bekezdését].
Más a helyzet az adatszolgáltatásra irányuló, valamint a bitorlási perek esetén, mivel a
perbeli képviselet szabályait a Pp. V. fejezete szabályozza. A Pp. 67. §-a (1) bekezdésének g)
pontja kimondja ugyan, hogy az érdek-képviseleti célra alapított szervezet saját tagjának
perében eljárhat, erre azonban főszabályként csak az adott perben való képviseletre jogosító
egyedi írásbeli meghatalmazás birtokában kerülhet sor. Perek vitelére általánosságban
feljogosító meghatalmazást csak jogi személyek adhatnak (Pp. 73. §).
Amennyiben a felek között nem jött létre megállapodás, a díj mértékére és beszedésére
a törvényjavaslat rendelkezései lesznek irányadók [ld. az Szt. új 109/A. §-a (8) bekezdésének
a)	pontját]. Ezek a rendelkezések azt célozzák, hogy egy átlátható, kiszámítható és mindegyik
fél érdekeit egyaránt szem előtt tartó mechanizmust biztosítsanak a díjak mértékének
49
megállapításához, illetve beszedéséhez. A díj mértékének kiszámítása három elem
figyelembevételével történik: az érintett területnagyság (a mezőgazdasági termelő
tájékoztatása alapján); az ajánlott vetési mennyiség (a jogosult tájékoztatása alapján); az
érintett növényfajta árába beépített licencdíj (a jogosult által korábban, a fémzárolt vetőmag
árának meghatározása kapcsán rögzített összeg).
Az első elem az a területnagyság, amelyen a termelő a jogosult javára oltalom alatt
álló növényfajta betakarított terményét elvetette, azaz amely területen a gazdálkodói
privilégium szerinti tevékenységet végezték. A termelőnek erről az adatról a jogosultat - ilyen
irányú megkeresés esetén - tájékoztatnia kell [ld. az Szt. új 109/B. §-a (3) bekezdésének c)
pontját]. A második elem az a mennyiség, amelyet a jogosult az érintett növényfajra
vonatkozóan ajánlott vetési mennyiségként - a növényfajta bemutatását tartalmazó
katalógusokban, információs anyagokban - megjelöl. Annak érdekében, hogy a díj
kiszámításának ez a komponense is kellőképpen előrelátható és egyértelmű legyen, a
törvényjavaslat előírja, hogy a jogosultaknak ezen felül kezdeményezniük kell az ajánlott
vetési mennyiségnek, valamint az érintett növényfajtákra vonatkozó licencdíj mértékének az
FVM hivatalos lapjában történő, az adott vetési időszakot megelőző közzétételét [ld. az Szt. új
109/A. §-ának (9) bekezdését]. Az első és a második elem szorzata képezi a díj alapját, azaz a
felhasznált utántermesztett vetőmagnak egy olyan mennyiségét, amelyet az érintett termelő -
a helyes gazdálkodási gyakorlatot követve - vélelmezetten hasznosított. Tekintettel arra, hogy
az ajánlott vetési mennyiségtől jelentős mértékben eltérni mezőgazdasági szempontból
ésszerűen nem indokolt, az érintett terület nagyságáról pedig a termelő tájékoztatja a
jogosultat, a díj alapjának - közvetve - a jogosult által történő kiszámítása nem minősíthető
méltánytalannak.
Ezt az adatot az érintett növényfajta legalacsonyabb szaporítási fokú fémzárolt
vetőmagjának árába beépített licencdíj mértékének 50%-ával kell beszorozni. A fémzárolt
vetőmag kategóriája az ún. Nemzeti Fajtajegyzékben és a Közösségi Fajtajegyzékben felsorolt
növényfajok fajtáinak államilag ellenőrzött és minősített vetőmagját jelenti. A fémzárolás az
állami minősítés részét képező eljárás, amelynek során a vetőmagtételből az erre kijelölt
központi hivatal, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal külön szabályok szerint mintát
vesz, és egyidejűleg a megmintázott tételt fémzárral vagy azt helyettesítő más anyag vagy
módszer alkalmazásával lezárja oly módon, hogy a csomagolási egység megsértése nélkül a
vetőmaghoz hozzáférni ne lehessen; a csomagolási egységeket törvény által előírt azonosító
jelzéssel kell ellátni. A fémzárolás alkalmával vett vetőmagminta laboratóriumi vizsgálata
alapján kell a vetőmagtételt a vonatkozó szabványelőírások szerint minősíteni. A fémzárolt
vetőmagok meghatározott szaporítási fokkal kerülhetnek forgalomba. A szaporítási fok a
vetőmag-előállítási folyamat „lépcsőit” jelenti.
A díj számításánál a forgalomban lévő legalacsonyabb szaporítási fokú, azaz a
továbbszaporítási folyamat legalacsonyabb fokán elhelyezkedő, tehát a legmagasabb számmal
ellátott vetőmag árába beépített licencdíjból kell kiindulni. Az engedélyezett szaporítási fokok
növényfajonként eltérőek lehetnek. Általában a legalacsonyabb engedélyezett szaporítási fok
a II. fok, egyes növényeknél az I. fok. A III. fokú vetőmag forgalomba hozatala a gazdálkodói
privilégium tárgyát képező növényfajok közül egyedül a len esetében engedélyezett.
A növényfajta mint az oltalom tárgya felett a fajtatulajdonos (jogosult) rendelkezik:
kizárólagos jogosultságai közé tartoznak a fajtafenntartással, a vetőmag-szaporítással
(vetőmagtermeléssel), a vetőmag-feldolgozással és a vetőmagtárolással, valamint
-forgalmazással kapcsolatos jogosultságok. A fajtatulajdonos a fajta értékesítésekor
50
fajtahasználati díj (licencdíj) ellenében engedi át ezeket a részjogosítványokat. A licencdíj
mértéke természetesen alkalmazkodik az érintett fajta szaporítási fokához. A licencdíj a
vetőmag árába beépített összeg, jelenleg nem átlátható adat a termelő számára. Fontos eleme a
törvényjavaslatnak az a rendelkezés, amely - annak érdekében, hogy a fizetendő díj
mértékéről a termelő még a vetési időszak megkezdése előtt pontos képet kapjon - kimondja,
hogy a jogosultak - az FVM hivatalos lapján keresztül - minden érintett növényfajtára nézve
tájékoztatást adnak a licencdíj mértékéről. E tájékoztatás elmaradása kizárja a díjigény
bírósági úton történő érvényesíthetőségét [ld. az Szt. új 109/A. §-ának (9) bekezdését].
A törvényjavaslat az 50%-os díjmértéket a közösségi rendszerben előírt mérték
alapulvételével határozta meg [ld. az 1768/95/EK rendelet 5. cikkének (5) bekezdését].
Az újrahasznosítást követően a jogosult - amennyiben már rendelkezésére áll az
érintett területnagyságra vonatkozó, az Szt. új 109/B. §-ának (2) bekezdése alapján a
termelőtől igényelhető információ - felhívásban értesíti a termelőt a díj mértékéről, valamint
meghatározza a díjfizetés - ésszerű - határidejét és annak módját [ld. az Szt. új 109/A. §-a (8)
bekezdésének b) pontját].
A díjigény érvényesítésének kulcseleme - az Szt. új 109/A. §-ának (7) bekezdésében
szabályozott megállapodás hiányában - az adatszolgáltatási rendszer működése. A
törvényjavaslat az adatszolgáltatás olyan rendszerére épül, amelyben a jogosultak egyfelől -
korlátozott körben, a más irányú adatgyűjtés folytán hivatalosan rendelkezésre álló adatok
tekintetében - meghatározott hatóságoktól, másfelől a gazdálkodói privilégiummal
feltehetően élő mezőgazdasági termelőktől közvetlenül igényelhetnek adatokat. Az így
szerzett információk alapján válik lehetővé a díj mértékének megállapítása, illetve a díjigény
érvényesítése az Szt. 109/A. §-ának (8) bekezdése szerinti felhívás, illetve adott esetben (a
teljesítési határidő elmulasztása esetén) bitorlási per indítása útján.
Hatósági oldalról a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (mint a növényfajták
ellenőrzéséért és minősítéséért felelős központi hivatal), valamint a Mezőgazdasági és
Vidékfejlesztési Hivatal (mint a mezőgazdasági támogatásokkal kapcsolatos eljárások
lefolytatásáért felelős szerv) a jogosultak számára rendelkezésre bocsátja az érintett
mezőgazdasági termelőkre, illetve vetőmag-feldolgozókra vonatkozó alapvető adatokat [ld. az
Szt. új 109/B. §-ának (1)-(2) bekezdéseit]. Ez a tájékoztatási kötelezettség csak kérelemre és
költségtérítés ellenében, valamint - a közösségi rendelkezésekkel is összhangban - kizárólag
olyan adatokra vonatkozik, amelyekhez az említett hatóságok feladataik szokásos teljesítése
során, külön erőfeszítés és költség nélkül jutottak, azaz amelyek a gazdálkodói
privilégiumhoz kapcsolódó jogosulti díjigényre vonatkozó külön adatgyűjtés hiányában is
szerepelnek a nyilvántartásaikban. Tekintettel arra, hogy a termeléstől elválasztott támogatási
rendszerre való átállást követően a legtöbb érintett növényfaj vonatkozásában várhatóan nem
állnak majd rendelkezésre az Szt. új 109/B. §-ának (2) bekezdése szerinti adatok, a lefedett
adatok köre adott esetben üres halmaz is lehet. Annak érdekében azonban, hogy a termelők
közvetlen megkeresését megalapozó előzetes szűrési folyamat egyik eszköze, azaz a
hatóságoktól való adatigénylés lehetősége adatvédelmi szempontból aggálytalanul biztosítva
legyen, és ne függjön az agrártámogatási rendszer változásaitól, indokolt megteremteni a
kötelező adatkezelésnek a nyilvántartásokban való szereplés feltételéhez kötött szabályait -
még akkor is, ha előfordulhat, hogy egy adott időszakban a hatóságok nem tartják nyilván
majd az olyan adatokat, amelyeket a jogosultak rendelkezésére tudnak bocsátani.
51
A törvényjavaslat a fentiek értelmében feljogosítja a jogosultakat, hogy - az
előzőekben említett adatok, valamint az egyéb módon (pl. a vetőmag-értékesítés során)
szerzett információk alapján - megkeressék a termelőket, illetve feldolgozókat abból a célból,
hogy megszerezzék azokat a további adatokat, amelyek alapján az adott termelő tekintetében
a díj megállapítható. A díjigény érvényesítését segíti elő a feldolgozótól kért adatok
beszerzésének lehetősége is.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992.
évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. §-ának 1. pontja alapján az igényelhető
adatfajták mindegyike - tekintettel arra, hogy mindegyik az oltalom alatt álló növényfajta
vetőmagjának felhasználására, illetve a felhasználó személyére vonatkozik - személyes
adatnak minősül; az Avtv. 2. §-ának 9. pontjában meghatározott adatkezelés fogalma pedig
felölel minden olyan tevékenységet (gyűjtés, rendszerezés, felhasználás, továbbítás, stb.),
amely a gazdálkodói privilégiummal összefüggő adatszolgáltatási körbe eshet. Ilyenformán -
természetes személy gazdálkodók esetében - nem lehet eltekinteni az Avtv. garanciális
rendelkezésének alkalmazásától, amelyek a személyes adatok célhoz kötött, hozzájáruláson
vagy törvényen (szűk körben pedig önkormányzati rendeleten) alapuló kezelését írják elő
[többek között - az 5. § (4) bekezdése alapján - az adatkezelő vagy harmadik személy jogos
érdekének érvényesítéséhez szükséges körben].
Amennyiben a jogosult és a gazdálkodó közötti viszonyt olyan szerződés rendezi,
amely kitér az adatszolgáltatási kérdésekre is, a hozzájárulás a megállapodás tényéből
következik. Szerződés hiányában azonban az egyedi hozzájáruláson alapuló rendszer nem
járható út a díjigény érvényesítése kapcsán [és természetesen nem alkalmazhatóak a
megadottnak tekinthető vagy a vélelmezett hozzájárulásnak az Avtv. 3. §-ának (5) és (6)
bekezdéseiben szabályozott esetkörei sem], ilyenformán ebben a körben szükség van az Avtv.
3. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és (3) bekezdésében szabályozott - hozzájárulást nem
igénylő - kötelező adatkezelés kellő jogforrási szintű (jelen esetben törvényi) és (az
adatkezelés célját, feltételeit és időtartamát, valamint a kezelendő adatok körét és
megismerhetőségét illetően) megfelelő tartalmú jogszabályi megalapozására.
A törvényjavaslat adatszolgáltatási rendszere megfelel az Avtv. rendelkezéseinek:
törvényi szinten írja elő a kötelező adatszolgáltatást, meghatározva az adatkezelés célját (a
növényfajta-oltalomból eredő díjigény érvényesítéséhez szükséges információk megszerzése),
valamint feltételeit [ld. az Szt. új 109/B. §-ának (6) bekezdésében foglaltakat, mint például a
jogosultság igazolásának kötelezettsége], valamint a kezelendő adatok körét [ld. az Szt. új
109/B. §-ának (1)-(4) bekezdéseit].
A gazdálkodói privilégium gyakorlásához kapcsolódó szankciórendszer elemeit a
következő rendelkezések képezik:
—	egyrészt az Szt. új 109/C. §-a, amely új rendelkezésként szabályozza az
adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásával vagy nem megfelelő teljesítésével kapcsolatos
jogkövetkezményeket;
—	a második szabályozási elem - az előzőhöz kapcsolódóan - a bírósági
végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 184/A. §-a (1)
bekezdésének a módosításával segíti elő az adatszolgáltatás kikényszerítését [ld. a
törvényjavaslat 37. §-ának (3) bekezdését];
—	a harmadik pillér a növényfajta-oltalom bitorlását szabályozó hatályos rendelkezés
módosítása, amely kimondja, hogy a növényfajta-oltalom bitorlását követi el az (is), aki az
52
Szt. új 109/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott díjfizetési kötelezettségét nem teljesíti
(ld. a törvényjavaslat 18. §-át).
Az Szt. új 109/C. §-ának rendelkezései irányadók a feldolgozók vonatkozásában is; a
Vht.-nak az előzőekben - második szabályozási elemként - említett rendelkezése azonban a
feldolgozók tekintetében - mivel az ő kötelezettségük csupán a termelő által fizetendő díjtétel
kiszámításának elősegítésére szolgál, és tevékenységük nem valósíthat meg bitorlást - nem
alkalmazható, az adatszolgáltatás kikényszerítésére az ő esetükben a Vht. általános szabályai
adnak lehetőséget.
A jogosultnak a törvényben előírt módon tett megkeresése esetén a termelő köteles az
Szt. új 109/B. §-ának (2) bekezdésében meghatározott adatokat a jogosult rendelkezésére
bocsátani: ezek az adatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a jogosult az adott termelő
tekintetében meghatározza az újrahasznosításért fizetendő díjat. A törvényjavaslat külön
tényállásként kezeli az adatszolgáltatás nem - vagy nem megfelelő - teljesítését, tekintettel
arra, hogy e kötelezettség elmulasztása esetén még nem feltétlenül áll fenn a bitorlás (azaz - a
gazdálkodói privilégium összefüggésében - a jogosultat megillető díj meg nem fizetésének)
esete. Az adatszolgáltatás célja, hogy a jogosult számára kiderüljön:
—	történt-e a gazdálkodói privilégium körébe eső hasznosítás [ide tartozik annak a
megállapítása is, hogy az Szt. új 109/A. §-ának (2) bekezdésében meghatározott növényfajok
körébe tartozó fajtát hasznosítottak-e];
—	amennyiben igen, fennáll-e díjigény [azaz nem az Szt. új 109/A. §-ának (4)
bekezdésében szabályozott körbe eső termelő végezte-e a hasznosítást];
—	amennyiben mindkét előző kérdésre igen a válasz, milyen mértékű díj illeti meg a
jogosultat a hasznosításra tekintettel.
Ez a rendelkezés - ismételt felszólítás esetén történő mulasztás esetén - pusztán az
adatszolgáltatás teljesítésének kikényszerítésére irányul; ebben az eljárásban a bíróság
ítéletében kizárólag az adatszolgáltatásra való kötelezés eszközével élhet. A gazdálkodói
privilégiumhoz kapcsolódó adatszolgáltatási kötelezettséggel összefüggő peres ügyek ezzel
együtt - tekintettel arra, hogy ebben a szakaszban még nem szorosan vett iparjogvédelmi
kérdésekről kell a bíróságnak döntést hoznia - nem tartoznak a Fővárosi Bíróság kizárólagos
illetékességébe: ezekben az - egyéb iparjogvédelmi jogvitának minősülő - ügyekben a
megyei bíróságok (illetve értelemszerűen a Fővárosi Bíróság) járnak el az Szt. 104. §-ának
jelenlegi (15) bekezdése értelmében, amelynek a növényfajta-oltalommal kapcsolatos bírósági
eljárásokra való megfelelő alkalmazását az Szt. 114/V. §-a rendeli el.
A 17. §-hoz
Az Szt.-nek a törvényjavaslat 17. §-ával megállapított 111/A. §-a az általános
indokolás 3. pontjában részletesen ismertetett okokból törvényi szintre emeli a növényfajta-
oltalom fenntartási díjára és az annak megfizetésére vonatkozó szabályokat.
A 18. §-hoz
Az Szt. hatályos rendelkezése a növényfajta-oltalom megsértésére az Szt. bitorlásra
vonatkozó szabályainak általános alkalmazását írja elő (114/C. §). A gazdálkodói
privilégiumra vonatkozó speciális rendelkezések bevezetésével indokolttá vált, hogy a
növényfajta-oltalom alatt álló növényfajta jogosulatlan hasznosítása mellett a törvény
kifejezetten rendelkezzen a díjfizetési kötelezettség elmulasztásáról mint bitorlási tényállásról.
53
Bitorlási keresetet a jogosult abban az esetben indíthat, ha már rendelkezésére állnak azok az
adatok, amelyekből a bitorlás ténye megállapítható. Ez adott esetben az Szt. új 109/C. §-ának
(1)	bekezdésében szabályozott eljárás lefolytatását teszi szükségessé. A meg nem fizetett díj
megtérítését az Szt. 35. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján, gazdagodás visszatérítése
címén követelheti a jogosult.
A 19. §-hoz
A fenntartási díjakra vonatkozó új szabályozási rendszer egyik központi szabályozási
eleme az Szt. 115/E. §-ának új (2) bekezdése, amely kimondja azt az alapelvet, hogy az
iparjogvédelmi oltalom fenntartásáért vagy megújításáért díjat kell fizetni. E bekezdés rögzíti
a díj rendszeres felülvizsgálatának kötelezettségét is, és meghatározza az annak során
érvényesítendő szempontok rendszerét.
A 115/E. § (3) bekezdésében önálló, az igazgatási szolgáltatási díjaktól elkülönülő
díjtípusként kerülnek megnevezésre a fenntartási és megújítási díjak.
A 20. §-hoz
A törvényjavaslat 20. §-a az Szt.-t új XIV/D. fejezettel egészíti ki, amely a Magyar
Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjaira, valamint az
iparjogvédelmi oltalom fenntartásáért vagy megújításáért fizetendő díjakra vonatkozó közös
szabályokat tartalmazza.
A 115/N-P. §-ok a díjak tekintetében adható kedvezmények és mentességek rendszerét
rögzítik, valamint a díj megfizetésének halasztására vonatkozó szabályokat tartalmaznak. A
fejezet további szakaszai a díj esedékességét és a díjfizetés elmaradásának
jogkövetkezményeit illetően határozzák meg a részletszabályokat.
A 21. §-hoz
A törvényjavaslat 21. §-a az Szt. 118. §-ának (4)-(6) bekezdéseiben foglalt
felhatalmazó rendelkezéseit igazítja ki és e szakaszhoz új (8) bekezdést is megállapít.
Az Szt. 118. §-a (4) bekezdésének módosítására amiatt kerül sor, mert az elektronikus
úton benyújtható kérelmek köre bővül, így a szabadalmi bejelentésekre való utalást indokolt
általánosabb kifejezéssel, az egyes iparjogvédelmi beadványokra való utalással felváltani.
Az Alkotmánybíróság 124/2008. (X. 14.) AB határozatának értelmében szükséges az
Szt. 118. §-ának (5) bekezdésében adott felhatalmazó rendelkezésének kiigazítása, amelynek
értelmében a miniszteri rendelet elfogadása kapcsán véleményezési jog váltja fel az MSZH
elnökének korábbi egyetértési jogát, továbbá bevezetésre kerül az MSZH fölött felügyeletet
gyakorló miniszter egyetértési joga.
A törvényjavaslat az igazgatási szolgáltatási díjak és a fenntartási díjak tekintetében
kialakított új szabályozási rendje indokolttá teszi e két díjtípus egyes részletszabályai
megalkotására vonatkozóan külön-külön felhatalmazó rendelkezések bevezetését. Ezek
egyúttal tartalmazzák a szóban forgó díjak megállapításánál érvényesítendő speciális
szempontokat is.
54
A 22. §-hoz
A feltétlen kizáró okok rendszerének a Vt. 3. §-ának (2) bekezdésében foglalt
csoportja az olyan jelzésekkel ütköző megjelölések védjegyként való lajstromozását tiltja
meg, amelyek valamilyen állam, szervezet vagy közösség, illetve a köz részére vannak
fenntartva, azaz amelyeknek „monopolizálása” közérdeket sértene - akár azért, mert az ilyen
megjelölést tartalmazó védjegy az állammal való kapcsolat hamis látszatát kelthetné; akár
azért, mert nemzetközi szervezetek által szerződéses úton is védett megjelölésekről van szó;
vagy mert bizonyos, gazdasági életen kívül eső - például vallási jellegű - közösségek érdekei
sérülnének akkor, ha az összetartozást kifejező jelképek használatában korlátozva lennének.
Az ilyen módon feltétlen kizáró okot képező megjelölések egy része (állami
felségjelek, illetve nemzetközi szervezeteket megillető jelzések) az ipari tulajdon oltalmára
létesült Párizsi Uniós Egyezmény (a továbbiakban: PUE) 6ter cikkében meghatározott - a
Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodája részére történő - közlések alapján
jelentenek lajstromozási akadályt (és törlési okot), másik - ezen a körön kívül eső - részük a
közérdekre való hivatkozással válik ilyenné, harmadik csoportjuk pedig a valamely -
különösen vallási - meggyőződést erőteljesen kifejező jelkép mivoltuk miatt teszik
oltalomképtelenné az ütköző megjelölést. A védjegyirányelv 3. cikkének (2) bekezdése
szintén tartalmazza ezeket a kizáró okokat [a Vt. 3. §-a (2) bekezdésének a) pontja által
lefedett esetben kötelezően előírandó, a másik két halmaz esetében pedig opcionális
szabályként].
A hatályos Vt. csak abban az esetben tekinti a három kategória egyikébe tartozó
megjelöléseket a lajstromozást orvosolhatatlanul gátló elemeknek, ha a bejelentésben szereplő
megjelölés kizárólag ilyenekből áll - ebből következően nem jelent feltétlen kizáró okot, ha
valamelyik jelzés a védjegyként lajstromozni kívánt megjelölésnek csupán elemét képezi, és -
az első két csoportba tartozó jelzések esetén - a hatáskörrel rendelkező szerv a
lajstromozáshoz hozzájárult [ld. a Vt. 3. §-ának (3) bekezdését].
A Nairobi Szerződés 1. cikke védjegyjogi szempontból azt a kötelezettséget rója a
részes államokra, hogy iparjogvédelmi hatóságaik utasítsák el azokat a védjegybejelentéseket,
illetve érvénytelenítsék (azaz töröljék) azokat a lajstromozott védjegyeket, amelyek esetében
az oltalomban részesíteni kívánt vagy már oltalomban részesített megjelölés a Nemzetközi
Olimpiai Bizottság Chartájában meghatározott olimpiai jelképből áll, vagy azt tartalmazza. Ez
alól kivételt jelent az az eset, ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság engedélyt ad a védjegy
lajstromozására.
A Nairobi Szerződés 2. cikke tartalmazza azokat az eseteket, amikor az említett
kötelezettség nem terheli a részes államokat. Védjegyjogi szempontból ezek közül a 2. cikk
(1)	bekezdésének (i) pontja fontos, amely a Szerződésnek az adott állam vonatkozásában
történő hatálybalépését megelőzően lajstromozott védjegyek tekintetében eltekint a törlési
kötelezettség teljesítésétől. A 2. cikk (2) bekezdése a fenti mentesítést azokra a védjegyekre is
kiterjeszti, amelyeknek oltalma nemzetközi szerződés alapján terjed ki a részes állam
területére: ez értelemszerűen a nemzetközi és a közösségi védjegyeket jelenti (noha az
utóbbiakkal kapcsolatos hatósági tevékenységet az Európai Unió ügynöksége, a Belső Piaci
Harmonizációs Hivatal látja el).
Az olimpiai jelkép védelmére vonatkozó nemzetközi kötelezettség teljesítése kapcsán
merült fel a védjegylajstromozás feltétlen kizáró okainak a Vt. 3. §-ának (2) bekezdésében
55
foglalt rendszerére vonatkozó felülvizsgálat szükségessége, ami egyúttal lehetőséget ad a
védjegyirányelv 3. cikkének továbbra is megfelelő, de a jogalkalmazás számára
áttekinthetőbb szabályok megteremtésére is.
A Nairobi Szerződés nem elégszik meg azzal, hogy csak olyan megjelölések
minősüljenek oltalomképtelennek, amelyek kizárólag az olimpiai jelképből állnak, a
védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdésének h) pontja és (2) bekezdésének c) pontja pedig
szintén nem pusztán a kizárólag az adott jelzésből álló megjelölésekre szorítja a kizáró ok
hatókörét. Annak érdekében, hogy a Vt. 3. §-a (2)-(3) bekezdéseinek megfogalmazása ne
engedjen meg eltérő értelmezéseket, a Vt. 3. §-a (2) bekezdésének első két pontjában indokolt
kiterjeszteni a lajstromozási akadályt azokra az esetekre is, ahol a védjegybejelentésben
szereplő megjelölésnek a szóban forgó jelzések egyike csupán elemét képezi. Így a (2)
bekezdés egyszerre tartalmazza a hozzájárulással „orvosolható” és az „orvosolhatatlan” kizáró
okokat - világossá téve azt is, hogy a valamely meggyőződést erőteljesen kifejező jelképek
esetében nincs ugyan lehetőség az elutasítás (illetve törlés) hozzájárulással való
kiküszöbölésére, ám ez az orvosolhatatlan ütközés ez utóbbi esetben csak akkor áll fenn, ha a
megjelölés és a szóban forgó jelkép megegyezik (egyéb esetekben a közrendre vagy a
közerkölcsre való hivatkozással is elutasítható a kifogásolható bejelentés).
A Vt. 3. §-ának változatlanul maradó (3) bekezdése alapján a (2) bekezdés a)-b)
pontjaiban foglalt olyan esetekben, ahol a kérdéses jelzések a bejelentésben szereplő
megjelölésnek csupán elemét képezik, a hatáskörrel rendelkező szerv hozzájárulása azt
eredményezi, hogy a védjegybejelentés nem utasítható el (a már lajstromozott védjegy pedig
nem törölhető) a fent említett rendelkezések alapján.
Annak érdekében, hogy a Vt. 3. §-a (2) bekezdésének a) pontja a PUE 6íer cikkében
foglalt valamennyi jelzést lefedje, valamint, hogy a Vt. 3. §-a (2) bekezdésének b) pontja
alapján - tekintettel arra, hogy az olimpiai jelkép a PUE 6íer cikke alapján mind ez ideig nem
került bejelentésre - biztosan elutasításra kerüljön az olimpiai jelképpel a Nairobi Szerződés
értelmében ütköző valamennyi védjegybejelentés, illetve törölhető legyen valamennyi ilyen
védjegy, a törvényjavaslat 20. §-a fentieken túlmenően néhány további kiigazítást végez el a
Vt.-ben.
Ennek megfelelően a Vt. 3. §-a (2) bekezdésének a törvényjavaslat szerinti a) pontja a
PUE egésze helyett kifejezetten a 6íer cikkre utal; az eddig a b) pontban szereplő „hivatalos
szavatossági vagy hitelesítési jegyek” ezáltal az új a) pont hatálya alá tartoznak majd (feltéve,
hogy azokat az érintett állam közölte a Nemzetközi Irodával), a „kitüntetések” pedig -
összhangban a védjegyirányelv 3. cikke (2) bekezdésének c) pontjával is - nem kerülnek
külön nevesítésre [ezzel együtt jelvényként vagy jelképként továbbra is a b) pont hatálya alá
tartozhatnak majd]. Ezzel párhuzamosan - a védjegyirányelv 3. cikke (2) bekezdésének c)
pontjára is figyelemmel - a b) pont kiegészül a „jelképekkel”, ami egyértelművé teszi, hogy -
mindaddig, amíg nem történik meg a PUE 6íer cikke szerinti bejelentése - az olimpiai jelképet
tartalmazó megjelölések védjegyként való lajstromozása ez alapján a rendelkezés alapján
kerülhet majd elutasításra.
A Nairobi Szerződés 2. cikke (1) bekezdésének (i) pontja a Szerződés adott országban
történő hatálybalépése előtt lajstromozott, és nem pedig a korábbi elsőbbségű védjegyek
tekintetében mentesíti csupán a tagállamokat a védjegybejelentés elutasítására, illetve a
védjegy törlésére vonatkozó kötelezettség alól. Ebből következően a feltétlen kizáró okok új
56
szabályait a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell: erről a törvényjavaslat záró
rendelkezésekben szereplő 43. §-ának (5) bekezdése gondoskodik.
Meg kell jegyezni, hogy a védjegyirányelvben foglaltaknak a hatályos Vt. előírásai is
maradéktalanul megfelelnek; a törvényjavaslat által előirányzott pontosítások a
jogharmonizációs kötelezettség teljesítését nem érintik.
A 23. §-hoz
A védjegyügyekkel kapcsolatos egyes igazgatási szolgáltatási díjakra vonatkozóan
jelenleg nem a Vt., hanem a díjrendelet rögzíti a díjfizetési kötelezettséget; a törvényjavaslat
ezen is változtat és valamennyi díj esetében törvényi szintre emeli a díjfizetési kötelezettség
előírását, csupán a mérték megállapítását hagyva rendeleti szintre.
A 24. §-hoz
A törvényjavaslat 24. §-a kiigazítja a Vt.-nek a közösségi védjegy, illetve a közösségi
védjegybejelentés nemzeti bejelentéssé való átalakítására vonatkozó 76/E. §-át. A közösségi
védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló 422/2004/EK tanácsi rendelet
akként módosította a közösségi védjegybejelentés, illetve védjegy átalakítására irányuló
kérelem vizsgálatára vonatkozó szabályokat, hogy az ilyen kérelemre irányadó - a 40/94/EK
tanácsi rendeletben megállapított - követelmények teljesülését a szóban forgó rendelet
kihirdetésétől - azaz 2004. március 10-étől - immár nem a tagállami iparjogvédelmi
hivatalok, azaz - esetünkben - az MSZH, hanem a közösségi védjegyhatóság: a Belső Piaci
Harmonizációs Hivatal vizsgálja. E módosítás következtében a közigazgatási hatósági eljárás
és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével
összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény 339. §-ának 16.
pontja hatályon kívül helyezte a Vt. 76/E. §-ának (1)-(3) bekezdéseit, 236. §-a pedig
kiigazította a 76/E. § (4) bekezdését. Figyelemmel arra, hogy a 76/E. § (5)-(7) bekezdései a
már hatályon kívül helyezett (1) bekezdésre hivatkoznak vissza, indokolt a 76/E. § kiigazítása
és - a hatályon kívül helyezett bekezdések miatt - bekezdéseinek újraszámozása.
A 25. §-hoz
A törvényjavaslat 25. §-a a 2. §-hoz fűzött indokolásban foglaltakkal azonos okból
módosítja a Vt.-nek a megváltoztatási kérelem benyújtásának határidejével összefüggő 77. §
(6)	bekezdését.
A 26-27. §-okhoz
A törvényjavaslatnak a Vt. 104. §-át, illetve 111. §-ának (3) bekezdését kiigazító 26-
27. §-ai arra szolgálnak, hogy egyértelmű legyen: a nemzeti oltalom vonatkozásában
termékleírásra csupán a szeszes italok esetében van szükség.
A 28. §-hoz
A törvényjavaslat 28. §-a tartalmazza a Vt. 113. §-a (1) és (7) bekezdésének
módosítását, amelyet a szeszes italok földrajzi árujelzőire vonatkozó szabályozás változása
tesz szükségessé: az új 113/A. § feleslegessé teszi az utalást a termékleírásra és a külön
jogszabályra a földrajzi árujelzők lajstromozására irányuló eljárásról szóló általános
szabályok között.
57
A 29-31. §-okhoz
A szeszes italok meghatározására, megnevezésére és kiszerelésére vonatkozó általános
szabályok megállapításáról szóló, 1989. május 29-i 1576/89/EGK tanácsi rendelet helyébe új
jogszabály lépett: a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről,
címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet
hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. január 15-i 110/2008/EK európai parlamenti és
tanácsi rendelet (a továbbiakban: 110/2008/EK rendelet).
Tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi
árujelzőinek közösségi oltalmát szabályozó 510/2006/EK rendelet hatálya nem terjed ki a
szeszes italokra, a 110/2008/EK rendelet - figyelembe véve a Kereskedelmi Világszervezetet
(WTO) létrehozó Marrakesh-i Egyezmény részét képező, a szellemi tulajdonjogok
kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (a továbbiakban: TRIPS-megállapodás)
rendelkezéseit, illetve különösen annak 22. és 23. cikkét - egyértelmű szabályokat vezetett be
a szeszes italok földrajzi árujelzőnek oltalma vonatkozásában. A 110/2008/EK rendelet
harmadik országok számára is lehetővé teszi a szeszes italok földrajzi árujelzőinek oltalmi
rendszere kínálta lehetőségek kihasználását, továbbá - az 510/2006/EK rendelettel ellentétben
-	nem zárja ki a hatálya alá tartozó szeszes italok földrajzi árujelzőinek nemzeti oltalmát; a
nemzeti és a közösségi oltalmi rendszer párhuzamosan létezhet, egy adott szeszesital-árujelző
közösségi oltalomra történő bejelentéséről a tagállamok szabadon dönthetnek.
A 110/2008/EK rendelet meghatározza a földrajzi árujelző, illetve a szokásossá vált
elnevezés fogalmát (15. cikk), az oltalom terjedelmét (16. cikk), rendelkezik a földrajzi
árujelzők lajstromozására, a műszaki dokumentáció tartalmára (17. cikk), törlésére (18. cikk),
az azonos alakú (homonim) földrajzi árujelzőkre (19. cikk), a műszaki dokumentáció
előírásainak való megfelelés ellenőrzésére (22. cikk) vonatkozó, valamint a védjegyek és a
földrajzi árujelzők ütközése esetén irányadó szabályokról (23. cikk).
A 110/2008/EK rendelet alkalmazásában azok a megjelölések tekinthetők
lajstromozott közösségi földrajzi árujelzőnek, amelyek a jogszabály III. mellékletében
szerepelnek. A III. mellékletbe felvett földrajzi árujelzővel ellátott szeszes italoknak meg kell
felelniük a 110/2008/EK rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében meghatározott műszaki
dokumentáció (termékleírás) valamennyi előírásának.
A közösségi oltalom iránti bejelentést és a műszaki dokumentációt (termékleírást) nem
a megjelölés használatára jogosult személynek vagy személyek csoportosulásának, hanem a
szeszes ital származási helye szerinti tagállamnak kell benyújtania az Európai Bizottsághoz.
A 110/2008/EK rendelet - az 510/2006/EK rendelet szabályaival ellentétben - nem
írja elő kötelező jelleggel a nemzeti kifogásolási eljárás bevezetését, a földrajzi árujelzők
lajstromozására irányuló eljárás szabályozását a tagállamokra hagyja.
A 110/2008/EK rendelet előírásai értelmében minden egyes földrajzi árujelzőnek
rendelkeznie kell műszaki dokumentációval (termékleírással). Ez a rendelkezés nemcsak az új
bejelentésekben megjelölt, hanem azon szeszes italok földrajzi árujelzői esetében is irányadó,
amelyek a 110/2008/EK rendelet III. mellékletében 2008. február 20-án szerepeltek. Ez
utóbbi, ún. bevett földrajzi árujelzők esetében a műszaki dokumentáció benyújtásának
határideje 2015. február 20. A 110/2008/EK rendelet III. melléklete jelenleg a következő
58
magyar földrajzi árujelzőket tartalmazza: törkölypálinka, szatmári szilvapálinka, kecskeméti
barackpálinka, békési szilvapálinka, szabolcsi almapálinka, gönci barackpálinka, pálinka.
Az új közösségi szabályozás szükségessé teszi a szeszes italok földrajzi árujelzőinek
nemzeti oltalmára vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatát is, egyértelművé téve, hogy ebben
a termékkörben a közösségi oltalom mellett lehetőség van nemzeti oltalom fenntartására,
valamint hogy a Vt. XVII. fejezetének a termékleírásra utaló rendelkezései kizárólag a
szeszes italokra vonatkoznak - tekintettel arra, hogy az egyéb élelmiszerekre (ahol a földrajzi
árujelzőkre csak közösségi oltalom szerezhető) a XVII/A. fejezet rendelkezései az
irányadóak. Ennek megfelelően a Vt. XVII. fejezetében külön § tartalmazza majd a szeszes
italok földrajzi árujelzőinek nemzeti oltalma iránti eljárás speciális szabályait (113/A. §), a
többi szakaszból pedig elmaradnak a termékleírásra utaló rendelkezések.
Kiemelést érdemel, hogy a törvényjavaslat értelmében - a 110/2008/EK rendelet
rendelkezéseire figyelemmel - a nemzeti oltalom iránti kérelem elbírálásának szabályai -
különösen a műszaki dokumentáció (termékleírás) elfogadásának rendje - alapvetően
megváltoznak.
A szeszes italok esetében a nemzeti földrajziárujelző-oltalom iránti eljárásban a Vt.
hatályos szabályai is előírták a termékleírás kötelező benyújtását, a kérelem elbírálásnak
logikája pedig megegyezett 510/2006/EK rendelet szerinti nemzeti eljárási szakasz
szabályaival. Az elbírálás ennek megfelelően két lépcsőben történt: a földművelésügyi és
vidékfejlesztési miniszter elsőként külön eljárásban jóváhagyja a termékleírást, a kérelmező
pedig csupán ezt követően nyújthatja be - a jóváhagyott termékleírással együtt - a nemzeti
oltalom iránti bejelentését az MSZH-hoz. Ezen a gyakorlaton változtat a törvényjavaslat,
amikor - az eljárás egyszerűsítését és hatékonyabbá tételét célozva - az MSZH és a
földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter közötti munkamegosztáson alapuló eljárás
struktúráját újraszabályozza. A törvényjavaslat szem előtt tartja azt, hogy a nemzeti oltalom
lajstromozásáról szóló határozat meghozatalára az MSZH jogosult, valamint azt is, hogy a
kérelem meghatározó részét képező műszaki dokumentáció (termékleírás) elbírálásához
speciális szakmai ismeretek szükségesek, amelyek az agrárpolitikáért felelős miniszter által
vezetett minisztériumban állnak rendelkezésre.
A törvényjavaslat szerinti új rendelkezések értelmében az oltalom iránti kérelmet az
MSZH-hoz kell benyújtani. Az MSZH a kérelmet az alaki vizsgálatot követően másolatban
megküldi az agrárpolitikáért felelős miniszternek (a továbbiakban: miniszter). A miniszter - a
Magyar Eredetvédelmi Tanács közreműködésével - külön jogszabályban meghatározott
eljárásban vizsgálja a termékleírást és kilenc hónapon belül nyilatkozik az MSZH-nak arról,
hogy - a termékleírásra figyelemmel - egyetért-e a földrajzi árujelző lajstromozásával. Az
MSZH - a határozat egyidejű megküldésével - tájékoztatja a minisztert a földrajzi árujelző
lajstromozása tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedéséről [ld. a Vt. új 113/A. §-ának
(1)	bekezdését]. Ugyanilyen az eljárásban történhet meg a szeszes italra vonatkozó földrajzi
árujelzőhöz kapcsolódó termékleírás későbbi esetleges módosítása is [ld. a Vt. új 113/A. §-
ának (2) bekezdését].
A bejelentő a földrajzi árujelzőt lajstromozó határozat jogerőre emelkedéséig
nyilatkozatot nyújthat be az MSZH-nak arról, hogy kéri-e a szeszes italra vonatkozó földrajzi
árujelzőjének közösségi oltalmát [ld. a Vt. új 113/A. §-ának e) pontját]. Erre a nyilatkozatra a
rendelkezési elv tiszteletben tartása miatt van szükség, tekintettel arra, hogy a 110/2008/EK
rendelet 12. cikke (2) bekezdése értelmében a közösségi oltalom iránti kérelem benyújtására a
59
tagállamok jogosultak. A bejelentő olyan nyilatkozata esetén, amelyben a közösségi oltalom
iránti igényét bejelenti, a lajstromozó határozat jogerőre emelkedése (illetve - az MSZH-nak
időben megtett nyilatkozat hiányában - ezt követően a miniszter részére megtett ilyen értelmű
bejelentői nyilatkozat) elindítja azt a folyamatot, amelynek eredményeképpen a Magyar
Köztársaság a közösségi oltalom iránti kérelmet benyújtja az Európai Bizottsághoz.
A törvényjavaslat 28. §-a tartalmazza a Vt. 113. §-a (1) és (7) bekezdésének
módosítását, amelyet a szeszes italok földrajzi árujelzőire vonatkozó szabályozás változása
tesz szükségessé: az új 113/A. § feleslegessé teszi az utalást a termékleírásra és a külön
jogszabályra a földrajzi árujelzők lajstromozására irányuló eljárásról szóló általános
szabályok között. A törvényjavaslatnak a Vt. 104. §-át, illetve 111. §-ának (3) bekezdését
kiigazító 26-27. §-ai arra szolgálnak, hogy egyértelmű legyen: a nemzeti oltalom
vonatkozásában termékleírásra csupán a szeszes italok esetében van szükség.
A törvényjavaslat 31. §-a a szeszes italok földrajzi árujelzőinek közösségi oltalma
tekintetében kiegészíti a Vt.-t egy új 116/B. §-sal a 110/2008/EK rendelet törvényi szintű
nemzeti végrehajtási szabályainak megalkotása érdekében. A törvényjavaslat e szabályok
megállapítása során - figyelemmel a 110/2008/EK rendelet szabályaira is - abból indul ki,
hogy azok a szeszes italra vonatkozó, hazai földrajzi árujelzők élvezzenek közösségi oltalmat,
amelyeket az MSZH jogerősen oltalomban részesített. Mivel az MSZH előtt lefolytatott
lajstromozási eljárásban a bejelentőnek be kell nyújtania az adott szeszes italra vonatkozó
termékleírást, a földrajzi árujelzőnek a 110/2008/EK rendelet III. mellékletébe történő
felvételére irányuló eljárásban könnyen teljesíthető a 110/2008/EK rendelet 17. cikkében
foglalt, a műszaki dokumentáció (termékleírás) benyújtására irányadó követelmény.
A törvényjavaslat a 110/2008/EK rendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerinti
közösségi bejelentés benyújtását és a 110/2008/EK rendelet alapján a tagállami hatáskörbe
tartozó feladatok ellátását az agrárpolitikáért felelős miniszter hatáskörébe utalja [ld. a Vt. új
116/B. §-ának (1) bekezdését].
Mint az a fentiekből is kiderült, a közösségi oltalom iránti tagállami kérelem
benyújtása érdekében a bejelentő nyilatkozatot nyújthat be a földrajzi árujelzőt lajstromozó
határozat jogerőre emelkedéséig az MSZH-hoz arról, hogy kéri-e a szeszes italra vonatkozó
földrajzi árujelzőjének közösségi oltalmát, vagy ezt követően a minisztertől bármikor kérheti
a közösségi oltalom iránti eljárás lefolytatatását.
Annak érdekében, hogy a nemzeti úton megadott földrajzi árujelző-oltalom mielőbb
közösségi oltalmat élvezhessen, a törvényjavaslat előírja, hogy a miniszter az MSZH-nak a
lajstromozásra vonatkozó értesítésétől, vagy a nemzeti oltalom jogosultjától származó
kérelemnek a hozzá való benyújtásától számított hatvan napon belül tegye meg a
110/2008/EK rendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerinti, közösségi oltalom iránti
bejelentést [ld. a Vt. új 116/B. §-ának (2) bekezdését]. Annak elkerülése érdekében, hogy a
nemzeti és a közösségi oltalom alatt álló földrajzi árujelzőhöz két eltérő termékleírás
tartozzon, a nemzeti oltalom alatt álló földrajzi árujelzőhöz kapcsolódó termékleírás
módosítása esetén ugyanezek a szabályok alkalmazandók, azaz az MSZH értesítése alapján a
miniszter hatvan napon belül kezdeményezi az Európai Bizottságnál a termékleírásnak a
110/2008/EK rendelet 21. cikke szerinti módosítását [ld. a Vt. új 116/B. §-ának (3)
bekezdését].
60
A törvényjavaslat a Vt.-nek a védjegybitorlásra irányadó szabályait rendeli alkalmazni
a szeszes italok földrajzi árujelzői közösségi oltalmának bitorlása esetére [ld. a Vt. új 116/B.
§-ának (4) bekezdését].
A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek európai közösségi oltalmát a
mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek
oltalmáról szóló, 1992. július 14-i 2081/92/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban:
2081/92/EGK rendelet) teremtette meg. A közösségi oltalmi rendszer korszerűsítését a
2081/92/EGK rendelet helyébe lépő, 510/2006/EK tanácsi rendelet végezte el. Az
510/2006/EK rendelet végrehajtásáról a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi
jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet
végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. december 14-i
1898/2006/EK bizottsági rendelet gondoskodott. Az 510/2006/EK rendelet végrehajtásához
szükséges illeszkedési szabályokat az egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról szóló
2007. évi XXIV. törvény iktatta be a Vt.-be; a módosítás 2007. május 1-jén lépett hatályba. E
módosításhoz kapcsolódott a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi
árujelzőinek oltalmára és a termékek ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról szóló
124/2007. (V. 31.) Korm. rendelet [a továbbiakban: 124/2007. (V. 31.) Korm. rendelet].
Az 510/2006/EK rendelet hatálya nem terjed ki sem a szőlészeti és borászati
termékekre, sem a szeszes italokra, mivel e termékek földrajzi árujelzőinek oltalmára
vonatkozóan a 2008-ban elfogadott új rendeletek elfogadását megelőzően is külön rendeletek
(az 1493/1999/EK rendelet és a 1576/89/EGK tanácsi rendelet) tartalmaztak előírásokat.
Az Európai Unió borágazatára alkalmazandó szabályozást alapvetően formálta át a
borpiac közös szervezéséről, az 1493/1999/EK, az 1290/2005/EK és a 3/2008/EK rendelet
módosításáról, valamint a 2392/86/EGK és az 1493/1999/EK rendelet hatályon kívül
helyezéséről szóló, 2008. április 29-i 479/2008/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban:
479/2008/EK rendelet), amelynek III., IV. és V. fejezete tartalmazza a szőlészeti és borászati
termékek földrajzi árujelzőinek közösségi oltalmával kapcsolatos rendelkezéseket. A
479/2008/EK rendelet a borok (a közösségi jogi terminológiát követő szóhasználattal: a
szőlészeti és borászati termékek) esetében is bevezeti az eredetmegjelölés és földrajzi jelzés
megkülönböztetését, a termékleírás készítésének kötelezettségét, a borra vonatkozó földrajzi
árujelzők közösségi lajstromozását és az oltalom iránti kérelem elbírálásának szabályozott
rendjét.
A 479/2008/EK rendelet 33. cikkének (1) bekezdése határozza meg, hogy mely
szőlészeti és borászati termékekre kell alkalmazni a földrajzi árujelzőkkel kapcsolatos
rendelkezéseket. A 479/2008/EK rendelet részletes szabályokat állapít meg az
eredetmegjelölés, a földrajzi jelzés, valamint az eredetmegjelölésnek tekinthető hagyományos
kifejezés fogalmát illetően (34. cikk).
A 479/2008/EK rendelet alapján benyújtott kérelem kellékeire részletes szabályok
vonatkoznak: a kérelemnek az alapvető adatokon túl tartalmaznia kell a termékleírást, és a
termékleírást összefoglaló dokumentumot is [35. cikk (1) bekezdés]. A kérelem részeként
benyújtott termékleírásnak lehetővé kell tennie az érdekelt felek számára az
eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel ellátott termék előállítási körülményeinek
ellenőrzését. A termékleírás kötelező tartalmi elemeit a 479/2008/EK rendelet 35. cikkének
(2)	bekezdéséből ismerhetők meg.
61
A 479/2008/EK rendelet értelmében termelői érdekcsoportok, illetve - kivételes
esetekben - egyedi termelők nyújthatnak be közösségi oltalom iránti kérelmet. Közös kérelem
is benyújtható abban az esetben, ha a szóban forgó földrajzi terület több ország területén
helyezkedik el (37. cikk).
A 479/2008/EK rendelet - a TRIPS-megállapodásnak való megfelelés igényével -
harmadik országok termelői számára is lehetőséget biztosít a közösségi oltalom
megszerzésére. Az ilyen kérelmek esetében a kötelező tartalmi elemeken túl azt is bizonyítani
kell, hogy a szóban forgó név a származási országban oltalom alatt áll. A kérelmet a
kérelmező közvetlenül vagy az érintett harmadik ország iparjogvédelmi hatóságán keresztül
nyújthatja be az Európai Bizottsághoz (36. cikk).
A 479/2008/EK rendelet kötelező jelleggel írja elő az oltalom megadására irányuló
eljárás részeként az előzetes nemzeti eljárást (38. cikk), amelynek során lehetőséget kell
biztosítani a kifogások benyújtására is. Ez az előfeltétele annak, hogy a Bizottság a benyújtott
kérelmek érdemi vizsgálatát lefolytathassa, és adott esetben dönthessen a földrajzi árujelző
lajstromozásáról. A nemzeti kifogásolási eljárás során a tagállam a benyújtott kérelmet
közzéteszi, amellyel szemben a tagállamban székhellyel vagy lakóhellyel rendelkező, jogos
érdeket igazoló személyek kifogást nyújthatnak be. A tagállamok - összhangban a
479/2008/EK rendelet megfelelő fejezetének hatálybalépési időpontjával - 2009. augusztus 1-
jéig kaptak határidőt az előzetes nemzeti eljárás szabályainak hatályba léptetésére.
A kérelem tárgyában hozott kedvező tagállami döntés esetén - legalább az Interneten
-	közzé kell tenni az összefoglaló dokumentumot és a termékleírást, és a tagállamnak egy
olyan - oltalom iránti - kérelmet kell eljuttatnia a Bizottsághoz, amely a kérelmező nevét és
címét, az összefoglaló dokumentumot, a tagállam nyilatkozatát a 479/2008/EK rendeletnek
való megfelelésről, illetve a fent említett közzététel hivatkozási adatait tartalmazza [38. cikk
(5)	bek.].
A 479/2008/EK rendelet részletes szabályokat tartalmaz az azonos alakú elnevezések
(homonimák) (42. cikk), a földrajzi árujelzők és a védjegyek közötti ütközés kérdése (44.
cikk), valamint az oltalom terjedelme tekintetében (45. cikk). A termékleírás módosítására -
attól függően, hogy a módosítás érinti-e az összefoglaló dokumentumot, illetve, hogy az
összefoglaló dokumentumot érintő módosítás jelentősnek tekinthető-e - többféle eljárás került
bevezetésre (49. cikk). A tagállamok a 479/2008/EK rendelet alapján lefolytatott eljárásaikért
a felmerült költségeik fedezésére díjat állapíthatnak meg.
A 479/2008/EK rendelet 51. cikke értelmében a közösségi szinten korábban, a rendelet
hatálybalépésének időpontjában oltalom alatt álló, borokra vonatkozó földrajzi árujelzők
automatikusan, a 479/2008/EK rendelet erejénél fogva élvezik tovább a közösségi oltalmat,
feltéve, hogy a szóban forgó tagállam 2011. december 31-ig benyújtja a műszaki
dokumentációt (termékleírást) és az oltalom megadására vonatkozó tagállami döntést. A
rendelet hatálybalépését követően benyújtott kérelmek esetében a 479/2008/EK rendelet az
510/2006/EK rendeletben foglaltaknak megfelelő eljárást írja elő.
Tekintettel arra, hogy a szőlészeti és borászati termékek, valamint a mezőgazdasági
termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek közösségi oltalmára vonatkozó közösségi
szabályok túlnyomórészt párhuzamosak, a Vt. XVII/A. fejezetében indokolt a közösségi
oltalom iránti kérelmek elbírálásának nemzeti szakaszát egységesen szabályozni -
természetesen figyelemmel a két rendszer közötti apró eltérésekre is.
62
A Vt. jelenlegi szabályai szerint az 510/2006/EK rendelet hatálya alá tartozó
termékkörben a közösségi oltalom iránti bejelentés elbírálásának nemzeti szakasza két külön
eljárásból áll. Az első eljárás során a miniszter előzetes szakhatósági állásfoglalást ad a
termékleírás megalapozottságáról, a második eljárás pedig a kérelmező termelői
csoportosulásnak az MSZH-hoz benyújtott, közösségi oltalom iránti kérelmére indul,
amelyhez mellékelni kell a szakhatósági állásfoglalást is. Az MSZH iparjogvédelmi
szempontból vizsgálja meg a kérelmet. Az MSZH határozata alapján a miniszter továbbítja a
kérelmet az Európai Bizottsághoz.
A törvényjavaslat a „kétablakos eljárási rend” megszüntetésével jelentős mértékben
egyszerűsíti a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek, a borok, valamint a szeszes italok
földrajzi árujelzőinek közösségi oltalma iránti bejelentések elbírálásának a nemzeti szakaszra
vonatkozó hazai szabályait. Az MSZH és a miniszter együttműködésén alapuló új, egyablakos
eljárási rend átláthatóbbá teszi a szabályozást és jelentős mértékben meggyorsítja a nemzeti
elbírálási szakasz lefolytatását.
A fentiek értelmében a törvényjavaslat t 31. §-a egyes földrajzi árujelzők közösségi
oltalma tekintetében új 116/A-116/C. §-okkal egészíti ki a Vt.-t a 479/2008/EK rendelet és az
510/2006/EK rendelet törvényi szintű végrehajtási szabályainak megalkotása érdekében.
Ugyanitt - az új 116/B. §-ban - helyezkednek el a szeszes italok közösségi oltalmára
vonatkozó, fentebb ismertetett nemzeti végrehajtási szabályok is.
Figyelemmel arra, hogy a 479/2008/EK rendeletnek a fölrajzi árujelzők oltalmára
vonatkozó rendelkezései az 510/2006/EK rendelet szabályozási modelljét követik, a Vt.-nek a
törvényjavaslat 31. §-ával módosított 116/A. §-a tartalmazza mind a mezőgazdasági termékek
és az élelmiszerek, mind a szőlészeti és borászati termékek földrajzi árujelzőinek közösségi
oltalma iránti kérelmek elbírálásának új hazai végrehajtási szabályait. A tagállami feladatok a
mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek, valamint borok esetében is a miniszter és az
MSZH között oszlanak meg [ld. a Vt. új 116/A. §-ának (3) bekezdését] - nemzeti
lajstromozási határozat hiányában azonban a szeszes italok földrajzi árujelzőinek oltalma
iránti bejelentésekhez képest fordított munkamegosztásban.
A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek, valamint a borok földrajzi árujelzőinek
közösségi oltalma iránti kérelmet a miniszterhez kell benyújtani. A miniszter a benyújtást
követően haladéktalanul továbbítja az MSZH-nak a külön jogszabályban meghatározott
feltételeknek megfelelő kérelmet [ld. a Vt. új 116/A. §-ának (4) bekezdését].
Az MSZH a kérelmet iparjogvédelmi szempontból soron kívül megvizsgálja. A
vizsgálat nem terjed ki arra, hogy fennáll-e a termék és a földrajzi elnevezés közötti kapcsolat
[ld. a Vt. új 116/A. §-ának (5) és (6) bekezdését].
Az MSZH a kérelem beérkezésétől számított két hónapon belül nyilatkozik a
miniszternek arról, hogy a vizsgált követelmények alapján egyetért-e a kérelemnek az Európai
Bizottsághoz történő továbbításával. E nyilatkozatot követően a miniszter a kérelmet
közzéteszi az általa vezetett minisztérium hivatalos lapjában. A kérelemmel szemben a
közzétételtől számított két hónapon belül kifogást lehet benyújtani. A kifogást a miniszter -
iparjogvédelmi kérdésekben az MSZH egyetértésével - érdemi határozatában bírálja el [ld. a
Vt. új 116/A. §-ának (7)-(8) bekezdéseit].
63
A miniszter az MSZH nyilatkozata és a külön jogszabályban lefolytatott eljárás
alapján a kérelem benyújtásától számított kilenc hónapon belül határoz arról, hogy a kérelem
megfelel-e az e törvényben, valamint a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek. A
miniszter a határozatot a termékleírással együtt közzéteszi az általa vezetett minisztérium
hivatalos lapjában. A kérelemnek helyt adó határozat meghozatala esetén a miniszter
továbbítja a vonatkozó közösségi jogszabályokban meghatározott adatokat, illetve iratokat [ld.
a Vt. új 116/A. §-ának (9) bekezdését]. A miniszter az MSZH nyilatkozataihoz kötve van.
Lényeges rendelkezés, hogy a kérelemnek helyt adó határozat meghozatalával a
Magyar Köztársaság területére kiterjedő hatályú átmeneti oltalom keletkezik a kérelemnek az
Európai Bizottsághoz történő benyújtása napjától kezdődő hatállyal. Az átmeneti oltalom
keletkezésének napjáról a miniszter értesíti a kérelmezőt. Bitorlás miatt az a kérelmező is
felléphet, akinek a földrajzi árujelzője átmeneti oltalomban részesül, de az eljárást fel kell
függeszteni mindaddig, amíg a kérelemről az Európai Bizottság jogerősen nem döntött. [ld. a
Vt. új 116/A. §-ának (10) bekezdését].
A termékleírás módosítása iránti kérelmekre az oltalom iránti kérelem elbírálásának
szabályait kell megfelelően alkalmazni.[ld. a Vt. új 116/A. §-ának (11) bekezdését].
Az 510/2006/EK rendelet hatálya alá tartozó termékkörben az oltalom iránti kérelem
elbírálásának közösségi szakaszában a vonatkozó közösségi jogszabályok szerinti adatoknak
az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételétől számított négy hónapon belül
kifogást lehet benyújtani.
A borok esetében - az 510/2006/EK rendelettől eltérően - a más tagállamokból, illetve
harmadik országokból a Bizottsághoz érkezett és a Bizottság vizsgálatának eredménye
értelmében a 479/2008/EK rendelet feltételeinek megfelelő kérelmekkel szembeni
kifogásokat a jogos érdeket igazoló, Magyarország területén lakóhellyel rendelkező
természetes, illetve székhellyel rendelkező jogi személyeknek közvetlenül a Bizottsághoz kell
benyújtaniuk a 479/2008/EK rendelet 39. cikke (3) bekezdésének szerinti adatnak, illetve
iratnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételétől számított két hónapon
belül. A kifogással kapcsolatos tagállami feladatokat a miniszter - iparjogvédelmi
kérdésekben az MSZH egyetértésével - látja el [ld. a Vt. új 116/A. §-ának (12) bekezdését].
A törvényjavaslat a Vt.-nek a védjegybitorlásra irányadó szabályait rendeli alkalmazni
a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek, valamint a borok földrajzi jelzéseinek és
eredetmegjelöléseinek közösségi oltalmát, illetve átmeneti oltalmát sértő, a vonatkozó
közösségi szabályokban meghatározott cselekmények elkövetése esetén. [ld. a Vt. új 116/A.
§-ának (13) bekezdését].
A 32. §-hoz
A törvényjavaslat azt is előírja, hogy a Vt.-ben nem szabályozott kérdésekben a
mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek, valamint a szőlészeti és borászati termékek,
továbbá a szeszes italok földrajzi árujelzőinek oltalmára és a termékek ellenőrzésére
vonatkozó külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni [ld. a Vt. új 116/C. §-ának (1)
bekezdését]. E külön jogszabály megalkotására a törvényjavaslat 32. §-a (1) bekezdése ad
felhatalmazást akként, hogy kiigazítja a Vt.-nek a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek
földrajzi árujelzőire vonatkozó, a Kormány részére rendeletalkotásra felhatalmazást adó 121.
§-a (1) bekezdésének b) pontját. Mindez a 124/2007. (V. 31.) Korm. rendelet újraalkotását
teszi majd szükségessé.
64
Az Alkotmánybíróság 124/2008. (X. 14.) AB határozatának értelmében szükségessé
vált a Vt. felhatalmazó rendelkezéseinek felülvizsgálata is. A hatásköri átalakításra a Vt. 121.
§-ának (2) bekezdésében is a törvényjavaslat 3. §-ához fűzött indoklásban bemutatott módon
kerül sor.
A 33. §-hoz
A törvényjavaslat 33. §-a szerint kiigazítást igényel a Vt. 122. §-ában foglalt
jogharmonizációs záradék mindkét bekezdése.
Az (1) bekezdés módosítását az indokolja, hogy a védjegyekre vonatkozó tagállami
jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22-i 2008/95/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelvvel kihirdetésre került a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok
közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv egységes
szerkezetbe foglalt szövege (ún. kodifikált változata).
A Vt. 122. §-ának (2) bekezdésében foglalt jogharmonizációs záradék ezen felül
kiegészül a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és
földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül
helyezéséről szóló, 2008. január 15-i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III.
fejezetére, továbbá a borpiac közös szervezéséről, az 1493/1999/EK, az 1782/2003/EK, az
1290/2005/EK és a 3/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2392/86/EGK és az
1493/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 29-i 479/2008/EK
tanácsi rendelet IV. fejezetére való utalással.
A 34. §-hoz
A törvényjavaslat 34. §-a a 2. §-hoz fűzött indokolásban foglaltakkal azonos okból
módosítja az Fmtv.-nek a megváltoztatási kérelem benyújtásának határidejével összefüggő 61.
§ (6) bekezdését.
A 35. §-hoz
Az Alkotmánybíróság 124/2008. (X. 14.) AB határozatának értelmében szükséges az
Fmtv. 68. §-ában adott felhatalmazó rendelkezésének kiigazítása, amelynek értelmében a
miniszteri rendelet elfogadása kapcsán véleményezési jog váltja fel az MSZH elnökének
korábbi egyetértési jogát, továbbá bevezetésre kerül az MSZH fölött felügyeletet gyakorló
miniszter egyetértési joga.
A 36-39. §-okhoz
A törvényjavaslat a záró rendelkezések körében 2009. augusztus 1-jét határozza meg a
hatálybalépés időpontjaként, továbbá megállapítja a szükséges átmeneti rendelkezéseket is.
A 37. § (1)-(2) és (4) bekezdése kisebb kodifikációs kiigazításokat tartalmaz.
A növényfajta-oltalommal kapcsolatban a jogosultat megillető adatszolgáltatási igény
hatékony kikényszeríthetősége érdekében a törvényjavaslat a 37. § (3) bekezdésében a Vht.
megfelelő szabályait módosítja egyrészt oly módon, hogy a végrehajtás elrendelését és a
65
fizetendő pénzbírság megállapítását az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére irányuló
eljárás kapcsán is lehetővé teszi, tekintettel arra is, hogy az adatszolgáltatás a szellemi
tulajdonjogok (azaz ebben az esetben a növényfajta-oltalomból fakadó díjigény)
érvényesítésének előfeltételét képezi.
A 38. § a hatályon kívül helyező rendelkezéseket adja meg. A 39. § jogharmonizációs
záradékkal látja el a törvényt.
66