﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/8839. számú
törvényjavaslat
a Londonban, 2000. október 17-én kelt, az európai szabadalmak megadásáról
szóló Egyezmény 65. cikkének alkalmazásáról szóló Megállapodáshoz való
csatlakozásról
Előadó: Dr. Draskovics Tibor
igazságügyi és rendészeti miniszter
2009. évi ... törvény
a Londonban, 2000. október 17-én kelt, az európai szabadalmak megadásáról szóló
Egyezmény 65. cikkének alkalmazásáról szóló Megállapodáshoz való csatlakozásról
1.	§
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Londonban, 2000. október 17-én
kelt, az európai szabadalmak megadásáról szóló Egyezmény 65. cikkének alkalmazásáról
szóló Megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) kötelező hatályának elismerésére.
2.	§
Az Országgyűlés a Megállapodást e törvénnyel kihirdeti.
3. §
A Megállapodás angol nyelven hiteles szövege és annak hivatalos magyar nyelvű
fordítása a következő:
„AGREEMENT ON THE APPLICATION OF ARTICLE 65 OF THE
CONVENTION ON THE GRANT OF EUROPEAN PATENTS
The States parties to this Agreement,
IN THEIR CAPACITY as Contracting States to the Convention on the Grant of European
Patents (European Patent Convention) of 5 October 1973,
REAFFIRMING their desire to strengthen co-operation between the States of Europe in
respect of the protection of inventions,
HAVING REGARD to Article 65 of the European Patent Convention,
RECOGNISING the importance of the objective to reduce the costs relating to the translation
of European patents,
STRESSING the need for widespread adherence to that objective,
DETERMINED to contribute effectively to such cost reduction,
HAVE AGREED ON THE FOLLOWING PROVISIONS:
Article 1
Dispensation with translation requirements
(1)	Any State party to this Agreement having an official language in common with one
of the official languages of the European Patent Office shall dispense with the translation
requirements provided for in Article 65, paragraph 1, of the European Patent Convention.
2
(2)	Any State party to this Agreement having no official language in common with one
of the official languages of the European Patent Office shall dispense with the translation
requirements provided for in Article 65, paragraph 1, of the European Patent Convention, if
the European patent has been granted in the official language of the European Patent Office
prescribed by that State, or translated into that language and supplied under the conditions
provided for in Article 65, paragraph 1, of the European Patent Convention.
(3)	The States referred to in paragraph 2 shall continue to have the right to require that
a translation of the claims into one of their official languages be supplied under the conditions
provided for in Article 65, paragraph 1, of the European Patent Convention.
(4)	Nothing in this Agreement shall be construed as restricting the right of the States
parties to this Agreement to dispense with any translation requirement or to apply more liberal
translation requirements than those referred to in paragraphs 2 and 3.
Article 2
Translations in case of dispute
Nothing in this Agreement shall be construed as restricting the right of the States
parties to this Agreement to prescribe that, in the case of a dispute relating to a European
patent, the patent proprietor, at his own expense,
a)	shall supply, at the request of an alleged infringer, a full translation into an official
language of the State in which the alleged infringement took place,
b)	shall supply, at the request of the competent court or quasi judicial authority in the
course of legal proceedings, a full translation into an official language of the State concerned.
Article 3
Signature - Ratification
(1)	This Agreement shall be open for signature by any Contracting State to the
European Patent Convention until 30 June 2001.
(2)	This Agreement shall be subject to ratification. Instruments of ratification shall be
deposited with the Government of the Federal Republic of Germany.
Article 4
Accession
This Agreement shall, on expiry of the term for signature mentioned in Article 3,
paragraph 1, be open to accession by any Contracting State to the European Patent
Convention and any State which is entitled to accede to that Convention. Instruments of
accession shall be deposited with the Government of the Federal Republic of Germany.
Article 5
3
Prohibition of reservations
No State party to this Agreement may make reservations thereto.
Article 6
Entry into force
(1)	This Agreement shall enter into force on the first day of the fourth month after the
deposit of the last instrument of ratification or accession by eight Contracting States to the
European Patent Convention, including the three States in which the most European patents
took effect in 1999.
(2)	Any ratification or accession after the entry into force of this Agreement shall take
effect on the first day of the fourth month after the deposit of the instrument of ratification or
accession.
Article 7
Duration of the Agreement
This Agreement shall be concluded for an unlimited duration.
Article 8
Denunciation
Any State party to this Agreement may denounce it at any time once it has been in
force for three years. Notification of denunciation shall be given to the Government of the
Federal Republic of Germany. The denunciation shall take effect one year after the date of
receipt of such notification. No rights acquired pursuant to this Agreement before the
denunciation took effect shall thereby be impaired.
Article 9
Scope
This Agreement shall apply to European patents in respect of which the mention of
grant was published in the European Patent Bulletin after the Agreement entered into force for
the State concerned.
Article 10
Languages of the Agreement
This Agreement, drawn up in a single original in the English, French and German
languages shall be deposited with the Government of the Federal Republic of Germany, the
three texts being equally authentic.
4
Article 11
Transmissions and notifications
(1)	The Government of the Federal Republic of Germany shall draw up certified true
copies of this Agreement and shall transmit them to the Governments of all signatory or
acceding States.
(2)	The Government of the Federal Republic of Germany shall notify to the
Governments of the States referred to in paragraph 1:
a)	any signature;
b)	the deposit of any instrument of ratification or accession;
c)	the date of entry into force of this Agreement;
d)	any denunciation received pursuant to Article 8 and the date on which it will take
effect.
(3)	The Government of the Federal Republic of Germany shall register this Agreement
with the Secretariat of the United Nations.
In WITNESS WHEREOF, the Plenipotentiaries authorised thereto, having presented their
Full Powers, found to be in good and due form, have signed this Agreement.
Done at London on 17 October 2000, in one original, in English, French and German, each
text being equally authentic.”
„AZ EURÓPAI SZABADALMAK MEGADÁSÁRÓL SZÓLÓ EGYEZMÉNY 65.
CIKKÉNEK ALKALMAZÁSÁRÓL SZÓLÓ MEGÁLLAPODÁS
Az ebben a Megállapodásban részes államok,
SZERZŐDŐ ÁLLAMAIKÉNT az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i
Egyezménynek (Európai Szabadalmi Egyezmény),
MEGERŐSÍTVE azon óhajukat, hogy elmélyítsék az európai államok együttműködését a
találmányok oltalma terén,
TEKINTETTEL az Európai Szabadalmi Egyezmény 65. cikkére,
ELISMERVE az európai szabadalmak fordításával kapcsolatos költségek csökkentésére
irányuló célkitűzés fontosságát,
HANGSÚLYOZVA az e célkitűzéshez való széles körű csatlakozás szükségességét,
AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy hatékonyan hozzájáruljanak e költségcsökkentéshez,
A KÖVETKEZŐ RENDELKEZÉSEKBEN ÁLLAPODTAK MEG:
5
1. cikk
Lemondás a fordítási követelményekről
(1)	Az e Megállapodásban részes olyan állam, amelynek hivatalos nyelve megegyezik
az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelveinek valamelyikével, eltekint az Európai
Szabadalmi Egyezmény 65. cikkének (1) bekezdésében előírt fordítási követelményektől.
(2)	Az e Megállapodásban részes olyan állam, amelynek egyik hivatalos nyelve sem
egyezik meg az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelveinek valamelyikével, eltekint az
Európai Szabadalmi Egyezmény 65. cikkének (1) bekezdésében előírt fordítási
követelménytől, ha az európai szabadalmat az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelvei
közül az ezen állam által megjelölt nyelven adták meg, vagy azt erre a nyelvre lefordították,
és a fordítást az Európai Szabadalmi Egyezmény 65. cikke (1) bekezdésében foglalt
követelményeknek megfelelően benyújtották.
(3)	A (2) bekezdésben említett államoknak továbbra is jogukban áll, hogy
megköveteljék az igénypontok hivatalos nyelveik egyikére történő fordításának benyújtását az
Európai Szabadalmi Egyezmény 65. cikke (1) bekezdésében foglalt követelményeknek
megfelelően.
(4)	E Megállapodás nem értelmezhető úgy, hogy az korlátozná az e Megállapodásban
részes államok jogát arra, hogy eltekintsenek valamely fordítási követelménytől, vagy hogy a
(2)	és a (3) bekezdésben előírtaknál enyhébb fordítási követelményeket alkalmazzanak.
2.	cikk
Fordításokjogvita esetén
E Megállapodás nem értelmezhető úgy, hogy az korlátozná az e Megállapodásban
részes államok jogát arra, hogy az európai szabadalmakkal kapcsolatos jogvita esetén előírják
azt, hogy a szabadalmas a saját költségén köteles
a)	a feltételezett bitorló kérésére a szabadalom teljes fordítását rendelkezésre bocsátani
annak az államnak a hivatalos nyelvén, amelynek a területén a feltételezett bitorlás
bekövetkezett,
b)	az illetékes bíróság vagy igazságszolgáltatási jogkört gyakorló hatóság felhívására a
szabadalom teljes fordítását rendelkezésre bocsátani az érintett állam hivatalos nyelvén az
előttük folyó eljárásban.
3.	cikk
Aláírás - megerősítés
(1)	Ez a Megállapodás 2001. június 30-ig áll nyitva aláírásra az Európai Szabadalmi
Egyezmény Szerződő Államai számára.
(2)	Ezt a Megállapodást meg kell erősíteni. A megerősítésről szóló okiratot a Német
Szövetségi Köztársaság kormányánál kell letétbe helyezni.
6
4. cikk
Csatlakozás
A 3. cikk (1) bekezdésében említett, aláírásra nyitva álló határidő leteltét követően a
Megállapodás csatlakozásra nyitva áll az Európai Szabadalmi Egyezmény bármelyik
Szerződő Állama számára, illetve az Egyezményhez való csatlakozásra jogosult bármelyik
állam számára. A csatlakozásról szóló okiratot a Német Szövetségi Köztársaság kormányánál
kell letétbe helyezni.
5.	cikk
Fenntartások tilalma
Az e Megállapodásban részes egyetlen állam sem fűzhet fenntartást ehhez a
Megállapodáshoz.
6.	cikk
Hatálybalépés
(1)	Ez a Megállapodás az attól a naptól számított negyedik hónap első napján lép
hatályba, amelyen az Európai Szabadalmi Egyezmény Szerződő Államai közül - ideértve azt
a három államot, amelyben a legtöbb európai szabadalom vált hatályossá 1999-ben - a
nyolcadik is letétbe helyezte megerősítő vagy csatlakozási okiratát.
(2)	Az e Megállapodás hatálybalépését követő megerősítés vagy csatlakozás a
megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezését követő negyedik hónap első napján
válik hatályossá.
7.	cikk
A Megállapodás időbeli hatálya
Ez a Megállapodás határozatlan időre jön létre.
8.	cikk
Felmondás
Ezt a Megállapodást azt követően, hogy három évig hatályban volt, az abban részes
bármelyik állam bármikor felmondhatja. A felmondásról szóló értesítést a Német Szövetségi
Köztársaság kormányának kell eljuttatni. A felmondás az arról szóló értesítés kézhezvételét
követő egy év elteltével válik hatályossá. A felmondás nem érinti a hatályossá válása előtt az
e Megállapodás alapján szerzett jogokat.
9.	cikk
Alkalmazási kör
7
E Megállapodást azokra az európai szabadalmakra kell alkalmazni, amelyek esetében
a megadásról szóló értesítésnek az Európai Szabadalmi Közlönyben történő meghirdetésére a
Megállapodásnak az adott állam tekintetében történő hatálybalépését követően került sor.
10.	cikk
A Megállapodás nyelvei
Ezt a Megállapodást, amely egy-egy eredeti példányban angol, francia és német
nyelven készült, és amelynek az e nyelveken készült szövegeinek mindegyike egyaránt
hiteles, a Német Szövetségi Köztársaság kormányánál kell letétbe helyezni.
11.	cikk
Megküldések és értesítések
(1)	A Német Szövetségi Köztársaság kormánya e Megállapodásról hitelesített
másolatokat készít, és azokat eljuttatja a Megállapodást aláíró vagy ahhoz csatlakozó
valamennyi állam kormányának.
(2)	A Német Szövetségi Köztársaság kormánya az (1) bekezdésben említett államok
kormányait értesíti
a)	a Megállapodás aláírásáról;
b)	megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről;
c)	a Megállapodás hatálybalépésének napjáról;
d)	a 8. cikk szerinti felmondásról, valamint a felmondás hatályossá válásának napjáról.
(3)	A Német Szövetségi Köztársaság kormánya intézkedik e Megállapodásnak az
Egyesült Nemzetek Szervezetének Titkársága által történő nyilvántartásba vétele iránt.
A FENTIEK HITELÉÜL az erre felhatalmazott meghatalmazottak - jó és kellő alakban talált
meghatalmazásaik bemutatását követően - aláírták ezt a Megállapodást.
Készült Londonban, 2000. október 17-én, egy-egy eredeti és egyaránt hiteles példányban
angol, francia és német nyelven.”
4. §
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a
továbbiakban: Szt.) 35. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ha az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását a szabadalmas nem
nyújtotta be a 84/H. § alapján, és a bitorló lakóhelye vagy székhelye a Magyar Köztársaság
területén van, a bitorlást mindaddig nem lehet neki felróhatónak tekinteni, amíg a
szabadalmas eleget nem tesz a 84/G. § (2) bekezdésében foglaltaknak, kivéve, ha a
szabadalmas bizonyítja, hogy a bitorló a fordítás hiányában is megérthette az európai
szabadalom szövegét.”
8
5.	§
Az Szt. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szabadalmi eljárások magyar nyelven folynak, a szabadalmi leírást az
igényponttal, a rajz feliratát és a kivonatot - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - magyar
nyelven kell elkészíteni.”
6.	§
Az Szt. 53/D. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Elektronikus úton is be lehet nyújtani - az 57/A. §-ban szabályozott, valamint a
84/E. § (3) bekezdésében, a 84/H. § (4) bekezdésében és a 84/K. § (2) bekezdésében
hivatkozott módon és feltételekkel -
a)	a szabadalmi bejelentést;
b)	az igénypont-közzétételi kérelmet és az igénypontok magyar nyelvű fordítását;
c)	az európai szabadalom igénypontjainak magyar nyelvű fordítását, illetve az európai
szabadalom szövegének angol vagy magyar nyelvű fordítását;
d)	a b) és a c) pontban említett fordítás kijavítására irányuló kérelmet.”
7.	§
(1)	Az Szt. 82. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ha az európai szabadalom hatályossá válásához nem nyújtották be az európai
szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását, vagy azt a szabadalmas nem bocsátotta a
kérelmező rendelkezésére, a Magyar Szabadalmi Hivatal a kérelmező ilyen irányú kérelmére
felhívja a szabadalmast e fordítás benyújtására.”
(2)	Az Szt. 82. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a szabadalmas nem tesz eleget a fordítás benyújtására vonatkozó - az (1)
bekezdés alapján kiadott - felhívásnak, a fordítást a szabadalmas költségére a kérelmező
elkészíttetheti, kivéve, ha a szabadalmas a felhívásra úgy nyilatkozik, hogy a kérelmező által
hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék vagy eljárás nem ütközik a megjelölt
szabadalomba.”
8.	§
Az Szt. 83. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az európai szabadalom szövege magyar nyelvű fordításának elkészítésével járó
költséget a szabadalmas viseli. A nemleges megállapítási eljárás többi költségét a kérelmező
viseli.”
9. §
9
Az Szt. 84/G. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi szöveg jelölése
(1)	bekezdésre változik:
„(2) Ha az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását a szabadalmas
nem nyújtotta be a 84/H. § alapján, az európai szabadalommal kapcsolatos jogvita esetén a
szabadalmas köteles e fordítást a saját költségén rendelkezésre bocsátani a feltételezett bitorló
kérésére, illetve - szükség szerint felhívásra - a bíróság vagy a Magyar Szabadalmi Hivatal
előtt folyó eljárásban.”
10. §
Az Szt. 84/H. §-át megelőző alcím és az Szt. 84/H. §-a helyébe a következő alcím és
rendelkezés lép:
„Az európai szabadalommal kapcsolatos fordítási követelmények
84/H. § (1) Az európai szabadalom hatályossá válik a Magyar Köztársaságban, ha
megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétől számított három
hónapon belül a szabadalmas benyújtja a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz az európai
szabadalom igénypontjainak magyar nyelvű fordítását, valamint - ha az Európai Szabadalmi
Hivatal előtti eljárás nyelve a francia vagy a német volt - az európai szabadalom
igénypontokon kívüli szövegének angol vagy magyar nyelvű fordítását.
(2)	Ha az európai szabadalom igénypontokon kívüli szövegének angol vagy magyar
nyelvű fordítását is be kell nyújtani, a fordítást azon a napon benyújtottnak kell tekinteni,
amelyen a szabadalmas az (1) bekezdésben előírt mindkét fordítást vagy közülük már a
másodikat is benyújtotta.
(3)	Az (1) bekezdésben előírt cselekmény az ott megjelölt határidő utolsó napjától
számított három hónapon belül is teljesíthető, ha ez utóbbi határidőn belül megfizetik a külön
jogszabályban erre az esetre meghatározott pótdíjat.
(4)	Az (1) bekezdésben előírt fordítást vagy fordításokat (a továbbiakban együtt:
fordítás) a külön jogszabályban meghatározott részletes alaki követelményeknek megfelelően
kell elkészíteni és benyújtani. A fordítás elektronikus úton való benyújtására megfelelően
alkalmazni kell az 57/A. § rendelkezéseit.
(5)	A fordítás meghirdetéséért külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a
fordítás benyújtásától számított két hónapon belül.
(6)	A Magyar Szabadalmi Hivatal megvizsgálja a fordítást abból a szempontból, hogy
az kielégíti-e a (4) bekezdésben megjelölt követelményeket. Ennek során a 68. § (2)-(4)
bekezdéseinek megfelelő alkalmazásával jár el, azzal az eltéréssel, hogy a 68. § (3) és (4)
bekezdésében szabályozott esetekben a fordítást be nem nyújtottnak kell tekinteni.
(7)	Ha a fordítás benyújtásakor nem fizették meg a fordítás-meghirdetési díjat, a
Magyar Szabadalmi Hivatal figyelmezteti a szabadalmast az (5) bekezdésben meghatározott
határidőben történő hiánypótlásra. Ennek elmaradását úgy kell tekinteni, hogy a fordítást nem
nyújtották be.
10
(8)	Ha az (1) bekezdésben előírt cselekményt nem teljesítik az ott megjelölt határidőn
belül, és e cselekményt a (3) bekezdésben megszabott határidőn belül sem teljesítik a pótdíj
megfizetése mellett, azt e törvény erejénél fogva úgy kell tekinteni, hogy az európai
szabadalom oltalma a Magyar Köztársaságban a keletkezésétől fogva hatálytalan.
(9)	A szabadalmi lajstrom külön részébe (54. §) be kell jegyezni az európai
szabadalmat, ha a fordítást szabályszerűen benyújtották.
(10)	A fordítás benyújtásáról a Magyar Szabadalmi Hivatal tájékoztatást közöl a
hivatalos lapjában (56-56/A. §), és a fordítást megtekinthetővé teszi.”
11.	§
Az Szt. 104. §-a a következő (15) és (16) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (15) és
(16) bekezdés számozása (17) és (18) bekezdésre változik:
„(15) Ha az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását a szabadalmas
nem nyújtotta be a 84/H. § alapján, és nem bocsátotta - a 84/G. § (2) bekezdésében foglaltak
szerint - a feltételezett bitorló rendelkezésére annak kérésére sem, azt úgy kell tekinteni, hogy
az alperes a perre okot nem adott.
(16) Európai szabadalom esetében a keresetlevélhez - hiánypótlás terhe mellett -
csatolni kell a szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását. E fordítás költségét a
szabadalmas viseli.”
12.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - 2010. szeptember 1-
jén lép hatályba.
(2)	E törvény 2-11. §-ai, valamint 13. §-a 2011. január 1-jén lépnek hatályba, azzal,
hogy e rendelkezéseket azokra az európai szabadalmakra kell alkalmazni, amelyek esetében a
megadásról szóló értesítést 2011. január 1-jét követően hirdették meg az Európai Szabadalmi
Közlönyben.
(3)	Az e törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a Magyar Szabadalmi
Hivatal elnöke gondoskodik.
13.	§
(1)	Az Szt. 84/K. §-ának (2) bekezdésében a „84/H. § (3)” szövegrész helyébe a
„84/H. § (4)” szövegrész lép.
(2)	Az Szt. 104. §-ának - e törvény 11. §-a szerint (18) bekezdésre változó számozású
-	(16) bekezdésében a „(15)” szövegrész helyébe a „(17)” szövegrész lép.
(3)	Az Szt. 84/J. §-ának (1) bekezdésében, valamint 84/K. §-ának (1) és (3)
bekezdésében a „magyar nyelvű” szövegrészek hatályukat vesztik.
11
14. §
(1)	E törvény 4-11. §-ai és 13. §-a 2011. január 2-án hatályukat vesztik.
(2)	Ez a § 2011. január 3-án hatályát veszti.
12
INDOKOLÁS
a Londonban, 2000. október 17-én kelt, az európai szabadalmak megadásáról szóló
Egyezmény 65. cikkének alkalmazásáról szóló Megállapodáshoz való csatlakozásról
szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvényjavaslat célja a Londonban, 2000. október 17-én kelt, az európai
szabadalmak megadásáról szóló Egyezmény 65. cikkének alkalmazásáról szóló Megállapodás
(a továbbiakban: Megállapodás vagy Londoni Megállapodás) kihirdetése (1-3. §), továbbá a
Megállapodás és a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a
továbbiakban: Szt.) összhangjának megteremtése az Szt. egyes szabályainak módosítása útján
(4-12. §).
I.	A Londoni Megállapodás elfogadásának előzményei és a Megállapodás tartalma
1.	Az európai szabadalmi rendszer reformjának átfogó folyamatát az Európai
Szabadalmi Szervezeten belül az 1999 júniusában, Párizsban tartott kormányközi konferencia
indította útjára, megadva a mandátumot a szükséges szakértői szintű munkálatok
elvégzéséhez.
A párizsi kormányközi konferencia sokrétű mandátumot határozott meg, amely
kiterjedt - egyebek mellett - az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) felülvizsgálatára,
valamint az európai szabadalmak fordítási költségeinek ötven százalékkal való csökkentésére.
Az ESZE 2000-ben felülvizsgált és 2007. december 13-án hatályba lépett szövegének
149a. cikke rendelkezik a szerződő államok közötti egyéb Megállapodásokról. E cikk (1)
bekezdésének c) pontja értelmében az ESZE-ben semmi sem értelmezhető úgy, hogy az
korlátozná az egyes szerződő államok vagy akár mindegyikük jogát arra, hogy az európai
szabadalmi bejelentéseket vagy az európai szabadalmakat érintő - az ESZE értelmében a
nemzeti jog hatálya alá tartozó - tárgykörben különmegállapodásokat kössenek egymással,
így különösen olyan megállapodást, amelynek értelmében az abban részes szerződő államok
teljes mértékben vagy részben lemondanak az európai szabadalom 65. cikk szerinti
fordításáról.
Az európai szabadalmi rendszer reformjáról tartott második kormányközi
konferencián - Londonban, 2000. október 17-én - kötötték meg az európai szabadalmak
megadásáról szóló Egyezmény 65. cikkének alkalmazásáról szóló Megállapodást, azaz a
Londoni Megállapodást. A Megállapodást - az aláírásra nyitva álló, 2001. június 30-án lejárt
határidő végéig - az ESZE akkori 19 tagállamából 10 írta alá (Dánia, az Egyesült Királyság,
Franciaország, Hollandia, Liechtenstein, Luxemburg, Monaco, Németország, Svájc és
Svédország).
A Megállapodás 6. cikkének (1) bekezdése rendelkezik a hatálybalépésről. Erre az
attól a naptól számított negyedik hónap első napján kerül sor, amelyen az ESZE szerződő
államai közül a nyolcadik is letétbe helyezte megerősítő vagy csatlakozási okiratát, feltéve,
hogy ezek között az államok között van az a három állam (azaz az Egyesült Királyság,
13
Franciaország és Németország) is, amelyben a legtöbb európai szabadalom vált hatályossá az
1999. évben. Ezek az együttes feltételek azzal teljesültek, hogy Franciaország 2008. január
29-én letétbe helyezte a Londoni Megállapodás megerősítéséről szóló okiratát. A Londoni
Megállapodás 2008. május 1-jén lépett hatályba, méghozzá az ESZE akkori 34 szerződő
állama közül a következő 14-ben: Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia,
Horvátország, Izland, Lettország, Liechtenstein, Luxemburg, Monaco, Németország, Svájc,
Svédország, Szlovénia.
Azokban az államokban, amelyek a megállapodást annak hatálybalépését követően
erősítik meg vagy ahhoz a hatálybalépését követően csatlakoznak, a megerősítő vagy a
csatlakozási okirat letétbe helyezésétől számított negyedik hónap első napján lép hatályba a
Megállapodás [6. cikk (2) bek.].
A hatálybalépéshez kapcsolódóan érdemes megemlíteni a Megállapodás alkalmazási
körét rögzítő átmeneti szabályt. Ennek értelmében a Megállapodást azokra az európai
szabadalmakra kell alkalmazni, amelyek megadásáról azt követően hirdették meg az értesítést
az Európai Szabadalmi Közlönyben, hogy a Megállapodás az adott tagállam vonatkozásában
hatályba lépett (9. cikk).
2.	Az ESZE-nek az európai szabadalmi rendszer nyelvi rezsimjére vonatkozó
rendelkezései adják a Londoni Megállapodás szabályozási hátterét. Az ESZE e
rendelkezéseinek tükrében érthetők meg a Megállapodás szabályai és mérhető fel a
jelentőségük. (Az indokolás e része az ESZE jelenleg hatályos, 2000-ben felülvizsgált
szövegét veszi alapul; kihirdetéséről ld. a 2007. évi CXXX. törvényt.)
Az ESZE 2. cikkének (2) bekezdéséből és 64. cikkéből következik, hogy az egyes
szerződő államokban az ott hatályossá váló európai szabadalmak sorsa, jogi minősége a
nemzeti hivatalok által megadott szabadalmakéval lényegében azonos, hiszen - főszabályként
-	az európai szabadalom azonos hatályú a nemzeti úton megadott szabadalommal. Ebből
adódik, hogy az európai szabadalom fenntartására, megszűnésére, a megsemmisítésével
kapcsolatos eljárásra, valamint a bitorlására és annak jogkövetkezményeire ugyanazok a
szabályok irányadók, mint a nemzeti úton megadott szabadalmak esetében. Az európai
szabadalmi rendszer talapzatához tartozó ezt az alapelvet tükrözi az Szt. 84/G. §-a is: az
európai szabadalom azonos hatályú az MSZH által megadott szabadalommal.
Az előzőeket sajátos megvilágításba helyezi az ESZE nyelvi rezsimje.
Az Európai Szabadalmi Szervezet (ESZSZ) mindkét szervének, azaz mind az Európai
Szabadalmi Hivatalnak (az ESZH-nak), mind az Igazgatótanácsnak három hivatalos nyelve
van: az angol, a francia és a német [ESZE 14. cikk (1) bek. és 31. cikk]. Ezek közül a
bejelentő által választott egyik nyelv lesz - főszabályként - az ESZH előtt az eljárás nyelve; a
bejelentőnek az említett nyelvek egyikén kell benyújtania, vagy arra kell lefordítania az
európai szabadalmi bejelentést. Az európai szabadalmi bejelentéseket az eljárás nyelvén kell
közzétenni; az európai szabadalmak leírásait is ezen a nyelven készítik el és hirdetik meg,
ennek azonban párosulnia kell az igénypontok fordításával az ESZH másik két hivatalos
nyelvén. Az Európai Szabadalmi Közlöny és az ESZH Hivatalos Lapja az ESZH mindhárom
hivatalos nyelvén megjelenik; az európai szabadalmi nyilvántartásba való bejegyzések szintén
mindhárom hivatalos nyelven megtörténnek; kétség esetén közülük az eljárás nyelvén tett
bejegyzés a hiteles [ESZE 14. cikk (2)-(8) bek. és az ESZE-hez kapcsolódó Végrehajtási
14
Szabályzat (ESZE VSZ) 3-7. szabályai; az ESZE VSZ kihirdetéséről ld. a 319/2007. (XII. 5.)
Korm. rendeletet].
Az európai szabadalomnak a nemzetivel azonos hatályát és az ESZH előtti eljárás
nyelvi rezsimjét kapcsolja össze az ESZE 65., 67. és 70. cikke.
Ahhoz, hogy az európai szabadalom - nemzetivel azonos - hatálya beálljon a
területén, a legtöbb szerződő állam, élve az ESZE 65. cikkében megteremtett szabályozási
lehetőséggel, a Londoni Megállapodás hatálybalépéséig megkövetelte (és számos szerződő
állam ma is megköveteli) az európai szabadalom szövegének a fordítását.
A 65. cikk (1) bekezdése szerint ugyanis bármelyik szerződő állam előírhatja, hogy ha
az ESZH által megadott, módosított vagy korlátozott európai szabadalom nem a hivatalos
nyelveinek egyikén készült, a szabadalmas nyújtsa be a központi iparjogvédelmi hatósághoz a
megadott, módosított vagy korlátozott szabadalom fordítását az adott állam hivatalos nyelvén.
(Az ESZE e cikkének szövege a több hivatalos nyelvvel rendelkező szerződő államokra
kiterjedő fordulatokat is tartalmaz, ezek ismertetése azonban mellőzhető, mivel
Magyarországon nem relevánsak.) A fordítás benyújtására rendelkezésre álló határidő az
európai szabadalom megadásáról, módosítással való fenntartásáról, illetve korlátozásáról
szóló értesítésnek az Európai Szabadalmi Közlönyben történő meghirdetése napjától számított
három hónap, kivéve, ha az érintett állam ennél hosszabb határidőt állapít meg.
Az ESZE 65. cikkének (2) bekezdése megengedi a szerződő államoknak, hogy a
fordítás közzétételének (meghirdetésének) költségeit - részben vagy egészben - a
bejelentővel, illetve a szabadalmassal fizettessék meg, vagyis, hogy a fordítás meghirdetése
fejében díjat kérjenek.
Az ESZE 65. cikkének (3) bekezdése szabályozza, hogy a szerződő államok a fordítás
benyújtásának (illetve a kapcsolódó díj megfizetésének) elmaradásához milyen
jogkövetkezményt fűzhetnek: bármelyik szerződő állam előírhatja, hogy a fordítás
benyújtására (és a kapcsolódó díj megfizetésére) vonatkozó rendelkezések betartásának
elmulasztása esetén ebben az államban az európai szabadalmi oltalmat kezdettől fogva
hatálytalannak kell tekinteni.
Az ESZE 67. cikke szabályozza az európai szabadalmi bejelentés közzétételével a
bejelentésben megjelölt szerződő államokban keletkező ideiglenes oltalmat; ez igazodhat a
64. cikk szerinti oltalomhoz vagy az érintett állam jogszabályai szerint a vizsgálat
mellőzésével kötelezően közzétett nemzeti bejelentés alapján keletkező oltalomhoz, de
mindenképpen el kell érnie a 64. cikk (2) bekezdésének utolsó mondatával meghatározott
oltalmi minimumot (ésszerű kártérítés követelésére kell alapot adnia). A 67. cikk (3)
bekezdése értelmében bármelyik szerződő állam, amelynek egyik hivatalos nyelve sem az
eljárás nyelve, előírhatja, hogy az említett ideiglenes oltalom nem hatályos a területén
mindaddig, amíg az igénypontok fordítását az érintett állam hivatalos nyelvén a nemzeti
jogban meghatározott módon bárki számára hozzáférhetővé nem teszik, vagy nem közlik
azzal a személlyel, aki az érintett szerződő államban a találmányt hasznosítja. Ilyen esetben az
európai szabadalmi bejelentés közzétételével keletkező ideiglenes oltalom az érintett állam
hivatalos nyelvén készült igénypont-fordítással és az eljárás nyelvén meglévő leírásszöveggel
hatályosul az adott szerződő állam területén. Igaz, a végleges oltalom hatályosulására már
alkalmazhatók az ESZE 65. cikke szerint előírható - szigorúbb - fordítási követelmények is.
15
Az ESZE 70. cikkének felidézése teheti teljessé az ESZE nyelvi rezsimjének képét. E
cikk az európai szabadalmi bejelentés és az európai szabadalom hiteles szövegét jelöli ki. Az
európai szabadalmi bejelentés, illetve az európai szabadalom hiteles szövege az ESZH előtti
bármely eljárásban és bármely szerződő államban az ESZH előtti eljárás nyelve szerinti
szöveg [ESZE 70. cikk (1) bek.]. Bármelyik szerződő állam előírhatja viszont, hogy ha az
európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom alapján fennálló oltalom
terjedelmét az érintett állam hivatalos nyelvén készült fordítás szűkebben határozza meg, mint
az ESZH előtti eljárás nyelve szerinti szöveg, az adott államban - a megsemmisítési eljárás
esetét kivéve - e fordítás szövege minősüljön hitelesnek [ESZE 70. cikk (3) bek.]. Ha
valamely szerződő állam él ezzel a szabályozási opcióval, lehetővé kell tennie a fordítás
kijavítását, illetve továbbhasználati jogot kell adnia a szűkebb terjedelmű oltalmat
eredményező korábbi fordításban bízó, jóhiszemű személyeknek [ESZE 70. cikk (4) bek.].
3.	A Londoni Megállapodás érdemi szabályai csupán két cikkbe - a Megállapodás első
két cikkébe - sűrűsödnek.
A Londoni Megállapodás 1. cikkének (1) bekezdése azokra a szerződő államokra
vonatkozik, amelyek hivatalos nyelve - vagy valamelyik hivatalos nyelve - megegyezik az
ESZE egyik hivatalos nyelvével. Ezek a szerződő államok nem élhetnek az ESZE 65.
cikkének (1) bekezdésében biztosított szabályozási lehetőséggel, azaz az európai szabadalom
területükön való hatályosulásához nem írhatják elő sem a teljes szöveg, sem az igénypontok
fordításának benyújtását. Ugyanakkor ezekben a szerződő államokban legalább az
igénypontok fordítása mindig rendelkezésre áll az ESZH nyelvi rezsimjéből adódóan.
A Londoni Megállapodás 1. cikkének (2) bekezdése azokra a szerződő államokra
vonatkozik, amelyeknek nincs az ESZH hivatalos nyelveinek valamelyikével megegyező
hivatalos nyelve (Magyarország is ezek közé az államok közé tartozik). Ezek a szerződő
államok sem élhetnek az ESZE 65. cikkének (1) bekezdésében adott szabályozási
lehetőséggel, azaz az európai szabadalom területükön való hatályosulásához nem írhatják elő
a hivatalos nyelvükön készített fordítás benyújtását, feltéve, hogy az európai szabadalmat az
ESZH-nak az adott szerződő állam által választott hivatalos nyelvén adták meg, vagy annak
szövegét erre a nyelvre lefordították és a fordítást az ESZE 65. cikkének (1) bekezdésében
foglaltakkal összhangban benyújtották. A szóban forgó szerződő államok a Megállapodás 1.
cikkének (3) bekezdése alapján mindazonáltal továbbra is megkövetelhetik az európai
szabadalom területükön való hatályosulásához, hogy - a 65. cikk (1) bekezdésében
foglaltakkal összhangban - nyújtsák be az igénypontoknak a hivatalos nyelvükön készített
fordítását. E szerződő államok is eltekinthetnek azonban teljes mértékben a fordítási
követelményektől, vagy azokat a Megállapodás 1. cikkének (2) és (3) bekezdésében
foglaltaknál kedvezőbben is meghatározhatják; ezt a Megállapodás 1. cikkének (4) bekezdése
külön meg is erősíti.
A Megállapodás 2. cikke értelmében bármely szerződő állam megkövetelheti, hogy az
európai szabadalommal kapcsolatos jogvita esetén a szabadalmas saját költségén
a)	készítse el - a feltételezett bitorló kérésére - az európai szabadalom teljes
szövegének a fordítását, annak az államnak a hivatalos nyelvén, amelyben a feltételezett
bitorlást elkövették;
b)	az illetékes bíróság vagy igazságszolgáltatási jogkört gyakorló hatóság felhívására,
az előttük folyó eljárásban bocsássa rendelkezésre a szabadalom teljes fordítását az érintett
állam hivatalos nyelvén.
16
4.	A Londoni Megállapodás 2008. május 1-jén 13 szerződő államban lépett hatályba;
rajtuk kívül Svédország szintén ettől az időponttól alkalmazza a Megállapodást.
Amint arról az I.3. pontban szó esett, a Londoni Megállapodás alkalmazása
szempontjából a szerződő államok alapvetően két csoportba sorolhatók.
Az első csoportba tartozó államokra vonatkozik a Londoni Megállapodás 1. cikkének
(1) bekezdése, vagyis azokra, amelyek hivatalos nyelve - vagy valamelyik hivatalos nyelve -
megegyezik az ESZE egyik hivatalos nyelvével, azaz amelyeknek legalább az egyik hivatalos
nyelve az angol, a francia vagy a német. Ezek a szerződő államok egyáltalán nem élhetnek az
ESZE 65. cikkének (1) bekezdésében biztosított szabályozási lehetőséggel, azaz az európai
szabadalom területükön való hatályosulásához nem írhatják elő sem a teljes szöveg, sem az
igénypontok fordításának benyújtását, nem támaszthatnak tehát semmiféle fordítási
követelményt. Ugyanakkor ezekben a szerződő államokban - az ESZH nyelvi rezsimjéből
adódóan - legalább az igénypontok fordítása mindig rendelkezésre áll legalább az adott állam
egyik hivatalos nyelvén. A szóban forgó szerződő államokban következésképpen az európai
szabadalom teljes szövege vagy angol, vagy francia, vagy német nyelven áll rendelkezésre, az
igénypontok pedig e három nyelv mindegyikén olvashatók. A Londoni Megállapodás 1.
cikkének (1) bekezdéséből adódó e nyelvi rezsimet kell alkalmazni a Megállapodás következő
szerződő államaiban:
■	Egyesült Királyság,
■	Franciaország,
■	Liechtenstein,
■	Luxemburg,
■	Monaco,
■	Németország,
■	Svájc.
A szerződő államok második csoportját azok képezik, amelyek a Londoni
Megállapodás 1. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartoznak. A Megállapodás e
rendelkezése ugyanis azokra az államokra vonatkozik, amelyeknek nincs az ESZH hivatalos
nyelveinek valamelyikével megegyező hivatalos nyelve, azaz amelyekben sem az angol, sem
a francia, sem a német nem hivatalos nyelv. (Csatlakozását követően Magyarország is a
szerződő államok e csoportjához fog tartozni.) Ezek a szerződő államok sem élhetnek az
ESZE 65. cikkének (1) bekezdésében adott szabályozási lehetőséggel, azaz az európai
szabadalom területükön való hatályosulásához nem írhatják elő a hivatalos nyelvükön
készített fordítás benyújtását, feltéve, hogy az európai szabadalmat az ESZH-nak az adott
szerződő állam által választott hivatalos nyelvén adták meg, vagy annak szövegét erre a
nyelvre lefordították és a fordítást az ESZE 65. cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal
összhangban benyújtották. A szóban forgó szerződő államok a Megállapodás 1. cikkének (3)
bekezdése alapján mindazonáltal továbbra is megkövetelhetik az európai szabadalom
területükön való hatályosulásához, hogy - a 65. cikk (1) bekezdésében foglaltakkal
összhangban - nyújtsák be az igénypontoknak a hivatalos nyelvükön készített fordítását.
Ezekből - a Londoni Megállapodás által megengedett, „eltűrt” - fordítási követelményekből
az adódik, hogy a szóban forgó szerződő államok valamelyikében hatályossá vált európai
szabadalom teljes szövege rendelkezésre áll az ESZH egy vagy két hivatalos nyelvén, de az
egyiken mindig, az igénypontok fordítása pedig hozzáférhető az ESZH többi hivatalos
nyelvén és az adott szerződő állam (egyik) hivatalos nyelvén is. E szerződő államok is
17
eltekinthetnek azonban teljes mértékben a fordítási követelményektől, vagy azokat a
Megállapodás 1. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglaltaknál kedvezőbben is
meghatározhatják; ezt a Megállapodás 1. cikkének (4) bekezdése külön meg is erősíti.
Az e csoportba tartozó jelenlegi szerződő államok közül - élve a Megállapodás 1.
cikkének (2) bekezdésében adott lehetőséggel - a következők követelik meg a francia és a
német nyelven megadott európai szabadalmak szövegének angol fordítását a szabadalomnak a
területükön való hatályosulásához:
■	Dánia,
■	Hollandia,
■	Horvátország,
■	Izland
■	Svédország.
Dániában, Hollandiában, Izlandon és Svédországban mindazonáltal nem kell az
európai szabadalom angol fordítását benyújtani, ha a fordítást helyette az adott állam hivatalos
nyelvén (dán, holland, izlandi vagy svéd nyelven) terjesztik elő.
Nem élt a Megállapodás 1. cikkének (2) bekezdésében adott lehetőséggel, azaz nem
követeli meg az európai szabadalom hatályosulásához, hogy annak szövege az ESZH általa
választott hivatalos nyelvén minden esetben legyen meg (akár eredetiben, akár fordításban), a
Megállapodás következő két szerződő állama:
■	Lettország,
■	Szlovénia.
E két szerződő államban a területükön hatályos európai szabadalmak teljes szövege
nem áll szükségképpen rendelkezésre angolul, előfordulhat, hogy csak francia vagy csak
német nyelven lesz meg.
A Megállapodás 1. cikkének (3) bekezdése alapján a következő szerződő államok
követelik meg a szabadalmastól, hogy nyújtsa be az igénypontok fordítását a hivatalos
nyelvükön:
■	Dánia,
■	Hollandia,
■	Horvátország,
■	Izland,
■	Lettország,
■	Svédország,
■	Szlovénia.
Az Egyesült Királyság, Svájc és Liechtenstein a Megállapodás alkalmazási körét
illetően a szabadalmasok számára kedvezőbb átmeneti szabályokat állapított meg, mint
amilyenek a Megállapodás 9. cikkéből kötelezően következnének. E cikk értelmében a
Megállapodást azokra az európai szabadalmakra kell alkalmazni, amelyek megadásáról azt
követően hirdették meg az értesítést az Európai Szabadalmi Közlönyben, hogy a
Megállapodás az adott tagállam vonatkozásában hatályba lépett. Ez az időpont a jelenlegi
szerződő államok tekintetében egybeesik a Megállapodásnak a 6. cikk (1) bekezdése szerinti
18
hatálybalépésével, vagyis 2008. május 1-jével. Ennek ellenére az említett három állam
nemzeti joga szerint a Megállapodást azokra az európai szabadalmakra is alkalmazni kell,
amelyek megadásáról 2008. február 1-jét követően hirdették meg az értesítést az Európai
Szabadalmi Közlönyben.
A legtöbb szerződő államban a Londoni Megállapodás végrehajtása érdekében - kis
terjedelemben - módosították a szabadalmi törvényt (az ESZE 65. cikkén alapuló előírásokat)
és a kapcsolódó végrehajtási szabályokat. A csatlakozást és a szükséges jogszabály-
változásokat többnyire széles körű - az érintett vállalkozásokra és szakmai szervezetekre
kiterjedő - konzultációkkal készítették elő.
II.	A hatályos jogi helyzet és a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás előkészítése
1.	A Magyar Köztársaság - az 54/2002. (IX. 13.) OGY határozat alapján - 2003.
január 1-jén csatlakozott az ESZE-hez (ratifikálva annak mind az akkor hatályos, mind pedig
a Münchenben, 2000. november 29-én felülvizsgált szövegét). Már ekkor fennállt annak elvi
lehetősége, hogy hazánk egyidejűleg csatlakozzon az ESZE-hez és a Londoni
Megállapodáshoz, hiszen az utóbbi nyitva állt csatlakozásra azok előtt az országok előtt is,
amelyek meghívást kaptak vagy egyébként jogosultságot szereztek az ESZE-hez való
csatlakozásra. (Ez következik a Londoni Megállapodás 4. cikkéből.) Ennek megfelelően az
ESZE-hez történő csatlakozást megelőző hazai felmérések és szakmai viták kiterjedtek a
Londoni Megállapodás ratifikálásának kérdésére is. E tárgyban több tanulmány is készült,
valamint állásfoglalást adott ki a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács (MSZTT) is.
Erre az előkészítő munkára építve alakult ki a Londoni Megállapodással kapcsolatos
kormányzati álláspont, amelyet az ESZE-hez való csatlakozás folytán szükségessé váló
törvénymódosítás alapjául szolgáló javaslat miniszteri indokolása (a továbbiakban: a 2002.
évi Szt.-módosítás indokolása) a következőképpen foglalt össze:
„Nem indokolt, hogy hazánk csatlakozzon az ESZE 65. cikkében szabályozott fordítási
követelmények enyhítésére irányuló Londoni Megállapodáshoz. E Megállapodás alapján
ugyanis nem volna megkövetelhető az európai szabadalmak szövegének magyar fordítása,
ami jogbiztonsági és egyéb alkotmányos aggályokat vethetne fel, továbbá kiiktatná a fordítási
követelménynek a valós gazdasági érdekeltséghez nem köthető oltalmi igényeket kiszűrő
hatását. A szabadalmi rendszer egyik alapelve is csorbát szenvedne, hiszen elmaradna a
találmánynak a köz számára a kizárólagos hasznosítási jog ellenében - a hivatalos nyelven -
történő feltárása. Figyelembe kell venni azt is, hogy a szabadalmi leírásokban foglalt műszaki
információ 80-90 százaléka csak ilyen módon férhető hozzá és ez az ismeretanyag
pótolhatatlan a kutatásban és a fejlesztésben. A fordítási követelményektől való eltekintés a
magyar műszaki nyelv elszegényedését is előidézhetné. Végül nyilvánvalóan mérlegelni kell
azt is, milyen fokú az ESZE hivatalos nyelveinek az ismerete hazánkban (általában és a
leginkább érintett gazdasági, illetve szakmai körökben).”
A már említett országgyűlési határozat ezzel a kormányzati állásponttal összhangban
csupán az ESZE-hez való csatlakozásnak adott zöld utat; a Londoni Megállapodás ratifikálása
2002-ben elmaradt. A Magyar Köztársaság tehát 2003. január 1-jével anélkül vált az ESZE
szerződő államává, hogy egyidejűleg csatlakozott volna a Londoni Megállapodáshoz is.
A Londoni Megállapodással kapcsolatos hazai szakmai viták 2005-ben éledtek fel.
Kiterjedtek a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás alkotmányossági és szabadalmi jogi
19
összefüggéseire éppúgy, mint a várható gazdasági, innováció- és technológia-politikai
hatásokra.
A Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) 2007-ben elfogadott középtávú - a 2007 és
2010 közötti időszakra szóló, a hivatalt felügyelő miniszter által jóváhagyott - stratégiája
irányozta elő, hogy az MSZH 2008-ban kezdeményezzen társadalmi vitát és kormányzati
döntést a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás időpontjáról és feltételeiről. Ennek
teljesítéseképpen az MSZH vitairatot dolgozott ki a Londoni Megállapodáshoz való
csatlakozásról, és azt 2008 júniusának elején szakmai-társadalmi vitára bocsátotta.
A vitairat a társadalmi vita kezdeményezése és szakmai előkészítése céljából a
következőkre vállalkozott:
-	főbb vonalaiban ismertette a Londoni Megállapodást és az azzal kapcsolatos
nemzetközi jogi helyzetet;
-	áttekintette a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás hazai előzményeit;
-	bemutatta a Londoni Megállapodás végrehajtására kidolgozott egyes nemzeti jogi
megoldásokat;
-	szólt a szabadalmakkal összefüggő nyelvi-fordítási követelményekre európai
szinten kimunkált különféle változatokról;
-	összefoglalta az ESZE-re épülő hatályos hazai szabályozást;
-	elemezte a Londoni Megállapodás kapcsán felvetődő alkotmányossági és egyéb
jogi kérdéseket;
-	felsorakoztatta a Londoni Megállapodás ügyében felhozott gazdasági és
nyelvvédelmi érveket, felmérve a várható hatásokat;
-	vázolta a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás menetrendjét, a
Megállapodás magyarországi alkalmazásának feltételeit és a szükséges jogszabály-
változásokat.
A vitairat a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás időpontjával és feltételeivel
kapcsolatos kérdéssort is tartalmazott.
A vitairatra 16 szervezet tett észrevételt (köztük az iparjogvédelem területén működő
társadalmi szervezetek, iparági és munkaadói szövetségek, szabadalmi ügyvivői irodák,
vállalatok és a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara), egyes társadalmi szervezeteken belül
is élénk vita alakult ki, megoszlottak a vélemények a Londoni Megállapodáshoz való
csatlakozásról. A vitához hozzászólt több magánszemély is. A társadalmi vitában az MSZH
vitairatának alaposságát a résztvevők egyöntetűen elismerték; szintén konszenzusos
támogatást kapott a Londoni Megállapodás hazai alkalmazásának feltételeire a vitairatban
előterjesztett javaslat. A legélénkebb vita arról alakult ki, hogy a Megállapodás mikor lépjen
hatályba a Magyar Köztársaságban. A vitairat erre három változatot jelölt meg (2010. január
1., 2010. július 1. vagy 2011. január 1.). Noha többen is szorgalmaztak vagy elfogadhatónak
ítéltek volna korábbi időpontot is, illetve volt olyan álláspont is, amely későbbi dátumot tartott
volna kívánatosnak a hatályba lépésre, a társadalmi vita arról tanúskodott, hogy a 2011. január
1-jei hatálybalépési időpont körül teremthető konszenzus az összes érintett között.
2.	Az ESZE 65. cikkében adott szabályozási lehetőséggel (ld. az I.2. pontot) él
hatályos szabadalmi jogunk: az európai szabadalom csak abban az esetben válik hatályossá a
Magyar Köztársaságban, ha a törvényben rögzített határidőn belül a szabadalmas benyújtja az
MSZH-hoz az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását [Szt. 84/H. § (1)
20
bek.]. Az ESZE 65. cikke és az Szt. említett rendelkezése az európai szabadalom szövegéről
szól, amin a leírást, az igénypontokat és a rajzokon szereplő szöveges részeket egyaránt érteni
kell; a felsoroltak teljes fordítását be kell tehát nyújtani ahhoz, hogy az európai szabadalom
hatályossá váljék hazánkban. Ezt megerősítette a 2002. évi Szt.-módosítás indokolása és
tükrözi a fordítások alakiságait megszabó miniszteri rendelet is: a szabadalmi bejelentés, az
európai szabadalmi bejelentésekkel és az európai szabadalmakkal, illetve a nemzetközi
szabadalmi bejelentésekkel összefüggő beadványok, valamint a növényfajta-oltalmi
bejelentés részletes alaki szabályairól szóló 20/2002. (XII. 12.) IM rendelet (a továbbiakban:
alaki rendelet) 11. §-ának (3) bekezdése értelmében az európai szabadalom szövegéről
készített fordításnak a szabadalmi leírás, az igénypontok, a rajzokon szereplő szöveg és a
kivonat magyar nyelvű fordítását kell tartalmaznia; a rajzokat akkor is be kell nyújtani, ha
azokon magyarra fordítandó szöveg nincs.
Az ESZE 65. cikkének (1) bekezdése értelmében a fordítás benyújtására rendelkezésre
álló határidő az európai szabadalom megadásáról, módosítással történő fenntartásáról, illetve
korlátozásáról szóló értesítésnek az Európai Szabadalmi Közlönyben történő meghirdetése
napjától számított három hónap, kivéve, ha az érintett állam ennél hosszabb határidőt állapít
meg.
Az Szt. 84/H. §-ának eredeti - 2003. január 1-je és 2005. november 1-je között
hatályban lévő - változata a fordítás benyújtására az ESZE 65. cikkében megkövetelt
legrövidebb időtartammal megegyező (vagyis három hónapos) határidőt állapított meg. A
gyakorlati tapasztalatok és a hazai hivatásos képviselők igényei azonban e szabályozás
rugalmasabbá tétele mellett szóltak. Az Szt. 84/H. §-ának a 2005. évi LXXXIII. törvény
206. §-ával megállapított szövege további három hónapos póthatáridőt vezetett be. Ennek
eredményeként az Szt. 84/H. §-ának a 2005. november 1-je óta hatályos szövege szerint az
európai szabadalom megadásának meghirdetésétől számított három hónapon belül kell ugyan
a szabadalmasnak az MSZH-hoz benyújtania a fordítást, ezt azonban az e határidő utolsó
napjától számított - újabb - három hónapon belül is megteheti, feltéve, hogy ez utóbbi
határidőn belül pótdíjat fizet [Szt. 84/H. § (1)-(2) bek.]. A három hónapos határidőt az ESZE
szerinti felszólalási és korlátozási eljárás eredményeként módosítással fenntartott európai
szabadalom esetén a módosítással történő fenntartásról, illetve a korlátozásról szóló
értesítésnek az Európai Szabadalmi Közlönyben történő meghirdetésétől kell számítani az Szt.
84/I. §-ának a 2007. évi CXLII. törvény 26. §-ával módosított - az ESZE 2000. évi
változatával összehangolt - szövege alapján.
Az ESZE 65. cikkének (2) bekezdése megengedi a szerződő államoknak, hogy a
fordítás közzétételének (meghirdetésének) költségeit - részben vagy egészben - a
bejelentővel, illetve a szabadalmassal fizettessék meg, vagyis, hogy a fordítás meghirdetése
fejében díjat kérjenek. A magyar szabadalmi jog ezzel az opcióval is él: az Szt. 84/H. §-ának
(4)	bekezdése szerint a fordítás meghirdetéséért díjat kell fizetni a fordítás benyújtásától
számított két hónapon belül. E díj összege jelenleg 21 400 forint, amely az európai
szabadalom szövege magyar nyelvű fordításának hatodik oldalától oldalanként 3200 forinttal
emelkedik [ld. az MSZH előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló
-	többször módosított - 19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet (a továbbiakban: díjrendelet) 4. §-
ának (2) bekezdését]. [Korábban e díj a fordítás meghirdetése mellett annak kinyomtatása
fejében is járt; ezen változtatott a 2007. évi CXLII. törvény 49. §-ának (10) bekezdése és a
11/2008. (III. 26.) GKM rendelet 9. §-ának (2) bekezdése arra figyelemmel, hogy az európai
szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását az MSZH immár nem kinyomtatja, hanem
megtekinthetővé teszi (a honlapján, elektronikus úton), összhangban az Szt. 84/H. §-a (10)
21
bekezdésének a 2007. évi CXLII. törvény 49. §-a (9) bekezdésében kiigazított szövegével.]
Ha nem fizetik meg a fordítás-meghirdetési díjat, azt úgy kell tekinteni, mintha a magyar
nyelvű fordítást be sem nyújtották volna [Szt. 84/H. § (6) bek.]. Az előzőekben említett pótdíj
összegét a díjrendelet 4. §-ának (5) bekezdése 53 400 forintban állapítja meg; a pótdíjat a
fordítás-meghirdetési díjon felül kell megfizetni.
Az európai szabadalomnak a Magyar Köztársaságban - a fordítás benyújtásával
bekövetkező - hatályosulásából az MSZH-nak nyilvántartási és hatósági tájékoztatási
feladatai adódnak: be kell jegyezni a szabadalmi lajstrom külön részébe az európai
szabadalmat, a magyar nyelvű fordítás benyújtásáról tájékoztatást kell közölni a Szabadalmi
Közlöny és Védjegyértesítőben, valamint - amint arról már szó volt - az európai szabadalom
szövegének magyar nyelvű fordítását megtekinthetővé kell tenni [Szt. 84/H. (8)-(10) bek.].
Az ESZE 65. cikkének (3) bekezdése szabályozza, hogy a szerződő államok a fordítás
benyújtásának (illetve a kapcsolódó díj megfizetésének) elmaradásához milyen
jogkövetkezményt fűzhetnek: bármelyik szerződő állam előírhatja, hogy a fordítás
benyújtására (és a kapcsolódó díj megfizetésére) vonatkozó rendelkezések betartásának
elmulasztása esetén ebben az államban az európai szabadalmi oltalmat kezdettől fogva
hatálytalannak kell tekinteni. Ez a jogkövetkezmény a magyar jogban is érvényesül: ha nem
nyújtják be az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását akár a három
hónapos „alaphatáridőn”, akár a további három hónapos póthatáridőn belül (a pótdíj
megfizetése mellett), azt a törvény erejénél fogva úgy kell tekinteni, hogy az európai
szabadalom oltalma a Magyar Köztársaságban a keletkezésétől fogva hatálytalan [Szt. 84. §
(7)	bek.].
Az ESZE 67. cikke rendelkezik az európai szabadalmi bejelentés közzétételével a
bejelentésben megjelölt szerződő államokban keletkező ideiglenes oltalomról. A 67. cikk (3)
bekezdése értelmében bármelyik szerződő állam, amelynek egyik hivatalos nyelve sem az
eljárás nyelve, előírhatja, hogy az említett ideiglenes oltalom nem hatályos a területén
mindaddig, amíg az igénypontok fordítását az érintett állam hivatalos nyelvén a nemzeti
jogban meghatározott módon bárki számára hozzáférhetővé nem teszik, vagy nem közlik
azzal a személlyel, aki az érintett szerződő államban a találmányt hasznosítja. A magyar
szabadalmi jog e szabályozási lehetőséggel is él: az európai szabadalmi bejelentés
közzétételével akkor keletkezik a Magyar Köztársaságban - ideiglenes - szabadalmi oltalom,
amikor a Magyar Szabadalmi Hivatal a hivatalos lapjában közölte a hatósági tájékoztatást az
igénypontok magyar nyelvű fordításának benyújtásáról [Szt. 84/E. § (1) bek.]. Ehhez
természetesen kérelmet kell benyújtani, amelyhez mellékelni kell az ESZH előtti eljárásban
közzétett igénypontok magyar fordítását [Szt. 84/E. § (2) bek.]. Az igénypontok fordításának
közzétételéért külön díjat kell fizetni [Szt. 84/E. § (4) bek.]; ennek mértéke 21 400 forint,
amely az igénypontok magyar fordításának hatodik oldalától oldalanként 3200 forinttal
emelkedik [díjrendelet 4. § (1) bek.]. A díjfizetés elmaradását úgy kell tekinteni, hogy a
bejelentő a kérelmét visszavonta [Szt. 84/E. § (6) bek.]. Az MSZH megtekinthetővé teszi az
igénypontok magyar nyelvű fordítását, és külön - nyilvános - jegyzékben tünteti fel, hogy az
európai szabadalmi bejelentés közzétételével ideiglenes oltalom keletkezett [Szt. 84/E. § (7)-
(8)	bek.].
Az ESZE 70. cikkének (3) bekezdése szerint bármelyik szerződő állam előírhatja,
hogy ha az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom alapján fennálló
oltalom terjedelmét az érintett állam hivatalos nyelvén készült fordítás szűkebben határozza
meg, mint az ESZH előtti eljárás nyelve szerinti szöveg, az adott államban - a
22
megsemmisítési eljárás esetét kivéve - e fordítás szövege minősüljön hitelesnek. Ha valamely
szerződő állam él ezzel a szabályozási opcióval, lehetővé kell tennie a fordítás kijavítását,
illetve továbbhasználati jogot kell adnia a szűkebb terjedelmű oltalmat eredményező korábbi
fordításban bízó, jóhiszemű személyeknek [ESZE 70. cikk (4) bek.]. A szerződő államoknak
adott e szabályozási mozgásteret tölti ki az Szt. 84/J. és 84/K. §-a.
Ha az európai szabadalmi bejelentés és az európai szabadalom igénypontjainak, illetve
leírásának magyar nyelvű fordítása szerint a szabadalmi oltalom terjedelme szűkebb, mint az
ESZH előtti eljárás nyelvén készült igénypontok, illetve leírás szerint, a szabadalmi oltalom
terjedelmét a magyar nyelvű fordítás szerint kell megállapítani, kivéve az európai szabadalom
megsemmisítésének kérdésében (mert abban mindig az ESZH előtti eljárás nyelvén készült
szöveg lesz az irányadó) (Szt. 84/J. §). [Az Szt. 84/J. §-a (1) bekezdésének alkalmazásakor
mindig az ESZH előtti eljárás nyelvén készült szöveg szerinti oltalom a viszonyítás alapja,
ahhoz képest beszélhetünk a magyar szöveg szerint szűkebb oltalomról. Ha tehát a fordítás
oly mértékben hibás, illetve téves, hogy egyáltalán nem egyezik meg az eredetivel és így a
kétféle oltalom között sincs semmiféle „átfedés”, akkor a magyar szöveg szerinti oltalom már
annyival szűkebb az eljárás nyelve szerintihez képest, hogy a fordítás szerinti oltalom
halmaza üressé válik (és az oltalomnak így valójában nem lesz semmiféle terjedelme). A
szabadalmas ezt csak a fordítás kijavításával, mások továbbhasználati jogának terhe mellett
orvosolhatja.] Ugyanakkor a bejelentő, illetve a szabadalmas bármikor kérheti az
igénypontok, illetve a leírás magyar nyelvű fordításának kijavítását. A kijavított fordítás
szerinti oltalom akkor válik hatályossá, amikor az MSZH közölte a hatósági tájékoztatást a
fordítás kijavításáról [Szt. 84/K. § (1) és (2) bek.]. A fordítás kijavításának közzétételéért díjat
kell fizetni [Szt. 84/K. § (3) bek.]; ennek mértéke 21 400 forint, amely a kijavított
igénypontok vagy az európai szabadalom kijavított szövege magyar nyelvű fordításának
hatodik oldalától oldalanként 3200 forinttal emelkedik [díjrendelet 4. § (3) bek.]. A kijavítás-
közzétételi díj megfizetésének elmaradása esetén a kijavítási kérelmet visszavontnak kell
tekinteni [Szt. 84/K. § (5) bek.].
Az ESZE 70. cikkének (4) bekezdésére épülő továbbhasználati jogot az Szt. 84/K. §-
ának (6) bekezdése szabályozza: azzal szemben, aki a fordítás kijavítására vonatkozó hatósági
tájékoztatás közlésének napját megelőzően kezdte meg belföldön, jóhiszeműen és gazdasági
tevékenysége körében a korábbi fordítás szerint a szabadalomba nem ütköző hasznosítást,
vagy ilyen hasznosítás érdekében komoly előkészületet tett, az európai szabadalom oltalma -
a hasznosításnak, illetve az előkészületnek az említett hatósági tájékoztatás közlésének napján
meglévő mértékéig - hatálytalan. Az ebből eredő jogosultságot csak a jogosult gazdálkodó
szervezettel [Ptk. 685. § c) pont] vagy annak - a hasznosítást, illetve az előkészületet folytató
-	szervezeti egységével együtt lehet átruházni.
3.	A Londoni Megállapodásról folyó szakmai vitákban már 2005 végére szakmai
konszenzus körvonalazódott arról, hogy a Megállapodáshoz való csatlakozásnak nincs
elháríthatatlan alkotmányossági akadálya. Az MSZH által készített vitairat részletesen
elemezte a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás alkotmányossági vonzatait; a
vitairattal kezdeményezett társadalmi vita pedig csupán megerősítette az említett szakmai
konszenzust.
A vitairat a Londoni Megállapodás hazai alkalmazásának alkotmányossági feltételeit a
vállalkozás joga és a gazdasági verseny szabadsága, valamint a hátrányos megkülönböztetés
tilalma nézőpontjából éppúgy megvizsgálta, mint a jogbiztonság és a közérdekű adatok
megismeréséhez fűződő alapjog szempontjából. A társadalmi vitában létrejött szakmai
23
konszenzus szerint a Megállapodás alkalmazása nem vet fel alkotmányossági aggályokat, ha a
magyar szabadalmi jog él a Megállapodás 1. és 2. cikkében engedett szabályozási opciókkal,
azaz az európai szabadalom hatályosulásához megköveteli az igénypontok magyar fordítását
és jogvita esetén előírja a szabadalom teljes szövegéről készített magyar nyelvű fordítás
rendelkezésre bocsátását.
III.	Az Szt. módosítására irányuló rendelkezések rendszere
A törvényjavaslat tartalmazza az Szt.-nek a Londoni Megállapodás alkalmazásához
kapcsolódó módosításait. E módosuló rendelkezések 2011. január 1-jén lépnek hatályba,
igazodva ahhoz, hogy a Magyar Köztársaság tekintetében a Londoni Megállapodás - a
Megállapodást kihirdető törvény 2010. szeptember 1-i hatálybalépéséből és a Londoni
Megállapodás 6. cikkének (2) bekezdéséből következően - szintén ezen a napon lép hatályba.
A Megállapodás 1. cikkének átültetésére alapvetően az Szt. 84/H. §-ának módosítása
szolgál. Élve a Megállapodás 1. cikkének (2) bekezdésében adott lehetőséggel, a
törvényjavaslat megköveteli a francia és a német nyelven megadott európai szabadalmak
szövegének angol fordítását a szabadalomnak a Magyar Köztársaság területén való
hatályosulásához. Erre a célra az ESZH három hivatalos nyelve közül tehát - hasonlóan a
Megállapodás számos más szerződő államának példájához (ld. az I.4. pontot) - az angolt
jelöli meg; ezzel érhető el a legnagyobb költség-megtakarítás a szabadalmasok oldalán, és ez
igazodik legjobban a hazai nyelvismereti-nyelvhasználati viszonyokhoz. Emellett a
törvényjavaslat úgy rendelkezik: nem kell az európai szabadalom szövegének angol fordítását
benyújtani, ha a fordítást helyette magyar nyelven terjesztik elő [ld. a törvényjavaslat 10. §-
ában az Szt. új 84/H. §-ának (1) bekezdését]; ez a szabályozás eleget tesz a Megállapodás 1.
cikke (2) bekezdésében foglaltaknak, hiszen a szabadalmas bármely esetben hatályosíthatja
európai szabadalmát az angol nyelvű fordítás benyújtásával, viszont a Megállapodás 1.
cikkének (4) bekezdése alapján az Szt. megengedheti, hogy az európai szabadalom
hatályosításához még az angol fordítást se terjesszék elő, ha helyette magyar nyelven nyújtják
be a fordítást. Mivel a szabadalmas előtt ezáltal többféle lehetőség nyílik az európai
szabadalom hatályosítására - hiszen ehhez megválaszthatja a fordítás nyelvét - a
törvényjavaslat e tekintetben a Megállapodás 1. cikkének (2) bekezdésében előírtaknál
enyhébb fordítási követelményt szab, amit a Megállapodás 1. cikkének (4) bekezdése
kifejezetten megenged a részes államok számára. [Ezt igazolja az is, hogy hasonló
szabályozási megoldással élt a dán, a holland, az izlandi és a svéd szabadalmi jog is.]
Kedvezményes fordítás-meghirdetési díj bevezetésével ösztönözhetők a szabadalmasok arra,
hogy vegyék igénybe a magyar nyelvű fordítás benyújtásának opcióját; erről az MSZH előtti
iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló miniszteri rendelet
gondoskodhat.
Az előzőeken túlmenően az európai szabadalom magyarországi hatályosulásához a
törvényjavaslat - összhangban a Megállapodás 1. cikkének (3) bekezdésében foglaltakkal -
megköveteli a szabadalmastól, hogy nyújtsa be az MSZH-hoz az európai szabadalom
igénypontjainak magyar nyelvű fordítását [ld. a törvényjavaslat 10. §-ában az Szt. új 84/H. §-
ának (1) bekezdését]. Az ESZE 69. cikkének (1) bekezdése értelmében az európai szabadalom
alapján fennálló oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg; az ESZE 84. cikke
pedig - ezzel összhangban - előírja: az igénypontokban kell meghatározni azt a tárgyat,
amelyre oltalmat igényelnek, az igénypontokat e cikk szerint egyértelműen és tömören kell
megfogalmazni, és azokat a leírásnak alá kell támasztania. [Azonos tartalmú rendelkezések
találhatók az Szt. 24. §-ának (1) bekezdésében és 60. §-ának (3) bekezdésében]. Azzal tehát,
24
hogy a törvényjavaslat az európai szabadalom hatályosulásához megköveteli az igénypontok
magyar nyelvű fordításának benyújtását, eléri: a Magyar Köztársaságban hatályos európai
szabadalmak oltalmi köréről, az e szabadalmak alapján fennálló oltalom terjedelméről (tehát
az oltalom alá eső termékekről és eljárásokról) bárki tájékozódhat magyar nyelven is, a
magyar nyelvű igénypontok megtekintésével. Emellett a törvényjavaslat ezzel eléri azt is,
hogy valamennyi európai szabadalom esetében - tehát még azoknál is, amelyeket angol
nyelven adott meg az ESZH - mindenképpen szükség lesz a továbbiakban is valamilyen
hatályosítási cselekményre (vagyis legalább az igénypontok magyar nyelvű fordításának
benyújtására) a szabadalom magyarországi hatályosulásához. Ebből adódóan valamennyi
európai szabadalom kapcsán érvényesülhet a hatályosítási cselekményeknek, illetve a
fordítási követelményeknek az a hatása, hogy a valós gazdasági érdekeltséghez nem köthető
oltalmi igényeket kiszűrik, méghozzá közvetlenül az európai szabadalom megadását
követően.
Jogbiztonsági szempontból a magyar nyelven rendelkezésre álló igénypontok elegendő
tájékoztatást adnak, kellő útmutatással szolgálnak az üzleti viszonyokban egyébként szokásos
körültekintéssel eljáró vállalkozások számára fejlesztési, gyártási, forgalmazási vagy egyéb
üzleti döntéseik meghozatalához. Az igénypontok magyar nyelven való hozzáférhetővé tétele
ugyanis lehetővé teszi az érintettek számára, hogy a szabadalom tárgyával, terjedelmével, a
belőle folyó jogokkal legalább nagy vonalakban tisztába jöjjenek. Okszerű gazdálkodást
folytató, az üzleti viszonyokban szokásos körültekintéssel eljáró vállalkozás pedig nem
mulasztja el, hogy közelebbről tájékozódjon a tevékenysége szempontjából relevánsnak tűnő,
az érdekkörébe eső szabadalmak pontos tartalmáról és terjedelméről. Ezt megteheti a teljes
fordítás elkészíttetése útján, de - talán még inkább - a hiteles (azaz az ESZH előtti eljárás
nyelvén készült) szöveg tanulmányozásával. Aligha feltételezhető, hogy ésszerűen
gazdálkodó, körültekintően fejlesztő vállalkozás többéves kutató és fejlesztő munkába vágna
bele, gyártóüzemet létesítene anélkül, hogy az ilyen irányú tevékenységét akadályozó vagy
korlátozó európai szabadalom hiteles szövegét előtte ne tanulmányozná. Nem hivatkozhatnak
a jogbiztonság követelményére olyan vállalkozások, amelyek ilyen nagyfokú üzleti
negligenciát tanúsítanak.
Ebben az összefüggésben említést érdemel: a szabadalombitorlás jogkövetkezményeit
is befolyásolhatja, hogy - a Londoni Megállapodás alapján, adott esetben - a szabadalom
teljes szövege nem áll rendelkezésre a bitorlás helye szerinti állam hivatalos nyelvén, és ezért
azt a feltételezett bitorló nem ismerheti meg ezen a nyelven. Ez a körülmény a felróhatóságon
alapuló szankció, a kártérítés alkalmazására gyakorolhat döntő befolyást. A törvényjavaslat 4.
§-a - az Szt. 35. §-a (3) bekezdésének kiegészítésével - ezt figyelembe is veszi, és
megfelelően ki is igazítja a bitorlás jogkövetkezményeire vonatkozó szabályozást.
Nincs olyan alkotmányos követelmény, hogy a gazdasági vállalkozások működési
feltételeit - akár csak áttételesen, illetve eshetőlegesen - érintő valamennyi iratnak mindig
rendelkezésre kell állnia magyar nyelven is. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18.
§-ának (2) bekezdéséből sem következik ilyenféle követelmény. Igaz ugyan, hogy e
rendelkezés szerint a jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően kell
megszövegezni, e szabály azonban csak a jogszabályokra vonatkozik, mint ahogy az Európai
Bíróság is gyakorlatilag csak a közösségi jogszabályok esetében mutatkozott késznek arra,
hogy elismerje az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyenlőségét. A szabadalom viszont
nem jogszabály, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy jogszabály (az Szt., illetve az
ESZE) alapján adják meg, illetve, hogy abszolút szerkezetű - a szabadalmason kívül, vele
szemben mindenki mást kötelező - jogviszonyokat eredményez.
25
Az Szt. 84/H. §-ának a törvényjavaslat 10. §-ával módosított rendelkezéseiből az a
gyakorlati rend következik, hogy az európai szabadalom jogosultjának a szabadalom
magyarországi hatályosításához az igénypontok magyar nyelvű fordítását kell benyújtania,
csatolva ahhoz a szabadalom szövegének többi részéről - választása szerint - angol vagy
magyar nyelven készített fordítást. Ha az angol fordítást nyújtja be, az ESZH által - az ESZE
14.	cikkének (6) bekezdésével összhangban - meghirdetett angol nyelvű igénypontokat kell
figyelembe venni. Az ESZE VSZ 73. szabályának (1) bekezdése állapítja meg, hogy mi
tartozik az európai szabadalom szövegéhez (a leírás, az igénypontok és a rajz). Az amúgy is
rendelkezésre álló magyar és angol igénypont-sorozaton kívül tehát a leírásról és a rajzokon
szereplő szövegről kell angol vagy magyar nyelvű fordítást készíteni és benyújtani ahhoz,
hogy az európai szabadalmat a Magyar Köztársaságban hatályosítsák.
Azon kívül, hogy a fordítás elektronikus benyújtásának lehetőségét megteremti, a
törvényjavaslat nem változtat alapvetően az európai szabadalommal kapcsolatos fordítási
követelmények teljesítésének - azaz az európai szabadalom magyarországi hatályosításának -
eljárási rendjén. A fordítási követelmények teljesítésének elmulasztásához pedig továbbra is
az ab initio hatálytalanság jogkövetkezményét fűzi: e mulasztást a törvény erejénél fogva úgy
kell tekinteni, hogy az európai szabadalom oltalma a Magyar Köztársaságban a keletkezésétől
fogva hatálytalan. Szintén nem változtat a törvényjavaslat az ESZE 70. cikkére épülő hazai
szabályozáson, azaz az Szt. 84/J. és 84/K. §-ában foglalt rendelkezéseken.
A törvényjavaslat több rendelkezése is a Londoni Megállapodás - kulcsfontosságú - 2.
cikkének megfelelő és egyúttal a hazai vállalkozások érdekeit legjobban szolgáló átültetését
célozza. A 2. cikk értelmében a Megállapodás nem értelmezhető úgy, hogy az korlátozná a
Megállapodásban részes államok jogát arra, hogy az európai szabadalmakkal kapcsolatos
jogvita esetén előírják azt, hogy a szabadalmas a saját költségén köteles
a)	a feltételezett bitorló kérésére a szabadalom teljes fordítását rendelkezésre bocsátani
annak az államnak a hivatalos nyelvén, amelynek a területén a feltételezett bitorlás
bekövetkezett,
b)	az illetékes bíróság vagy igazságszolgáltatási jogkört gyakorló hatóság felhívására a
szabadalom teljes fordítását rendelkezésre bocsátani az érintett állam hivatalos nyelvén az
előttük folyó eljárásban.
A törvényjavaslat a 2. cikkben foglaltakat egyrészt az európai szabadalomból eredő
jogok magyarországi érvényesítésének feltételeként (ld. a törvényjavaslat 9. §-ában az Szt.
84/G. §-ának kiegészítését), másrészt eljárásjogi normaként (ld. a törvényjavaslat 7-8. és 11.
§-aiban az Szt. 82., 83. és 104. §-ainak módosításait, illetve kiegészítéseit), harmadrészt pedig
a bitorlás jogkövetkezményeit is befolyásoló követelményként [ld. a törvényjavaslat 4. §-ában
az Szt. 35. §-a (3) bekezdésének kiegészítését] jeleníti meg.
Az Szt. 84/G. §-ának a törvényjavaslat 9. §-ával megállapított (2) bekezdése a Londoni
Megállapodás 2. cikkével összhangban követeli meg a jogérvényesítéshez az európai
szabadalom szövegének teljes magyar fordítását: ha az európai szabadalom szövegének
magyar nyelvű fordítását a szabadalmas nem nyújtotta be az Szt. 84/H. §-a alapján, az európai
szabadalommal kapcsolatos jogvita esetén a szabadalmas köteles e fordítást a saját költségén
rendelkezésre bocsátani a feltételezett bitorló kérésére, illetve - szükség szerint felhívásra - a
bíróság vagy az MSZH előtt folyó eljárásban. Az Szt. 84/G. §-ának (2) bekezdése a
Megállapodás 2. cikkében foglaltakat alapelvként tükrözi; a törvényjavaslat további
26
rendelkezései az ebből adódó szabályozási következtetéseket vonják le. A Megállapodás 2.
cikkéből adódóan a jogviták két szakaszára kiterjedő szabályozást kell alkotni. Az első
szakasz a bitorlási per vagy a nemleges megállapítási eljárás formális megindítását megelőző
szakasz; erre vonatkozik a 2. cikk a) pontja. A második szakaszba a bíróság, illetve az MSZH
előtt folyó - a jogvita rendezését célzó - eljárás tartozik; ez a 2. cikk b) pontjának hatálya alá
esik.
A Megállapodás 2. cikkének a) pontjában foglaltaknak a törvényjavaslat alapvetően
kétféle módon tesz eleget. Ennek egyik útja a bitorlás felróhatóságának szabályozása az Szt.
35. §-ának (3) bekezdésében. Másrészt a Megállapodás 2. cikkének a) pontjában foglaltak
végrehajtását célozza a bitorlási per költségviselési szabályainak kiegészítése is a
törvényjavaslat 11. §-a szerint. Mindez azt eredményezi, hogy ha az európai szabadalom
jogosultja valamely magyarországi bitorlóval szemben anélkül indít bitorlási pert, hogy a
szabadalom teljes magyar fordítását az MSZH-hoz benyújtotta volna (és az MSZH azt
meghirdette volna) vagy e fordítást a bitorló rendelkezésére bocsátotta volna, két dolgot
kockáztat: egyrészt azt, hogy a bitorlótól - a bitorlás felróhatósága hiányában - nem
követelhet kártérítést, másrészt azt, hogy a bitorló mint alperes költségeiben is marasztalják
(feltéve, hogy utóbbi a bitorlást az első tárgyaláson azonnal elismeri).
A Megállapodás 2. cikkének b) pontjában foglaltakat a törvényjavaslat kétféle jogvita,
illetve eljárás - a szabadalombitorlási per és a nemleges megállapítási eljárás - tekintetében
ülteti át szabadalmi jogunkba. A megsemmisítési eljárás esetében ennek nem volna se helye,
se értelme, hiszen az európai szabadalom megsemmisítése kérdésében mindig az ESZH előtti
eljárás nyelvén készült szöveg a hiteles és az irányadó [ld. az ESZE 70. cikkének (3)
bekezdését, az Szt. 84/J. §-ának (2) bekezdését]. A többi lehetséges szabadalmi per, illetve
jogvita (pl. a kényszerengedélyekkel, az előhasználati joggal, a találmánybitorlással, a
szolgálati találmányokkal vagy a licenciaszerződésekkel kapcsolatos ügyek) pedig
természetüknél fogva nem vetik fel, illetve nem igénylik a Londoni Megállapodás 2. cikkében
foglaltak alkalmazását.
A törvényjavaslat abból indul ki: a Megállapodás nem köti meg a szerződő államok
kezét abban, hogy polgári eljárásjogukban a bíróságok számára milyen mérlegelési
szabadságot engednek; a 2. cikk b) pontjából csak az a követelmény adódik, hogy a
bíróságnak a szabadalmast a fordítás rendelkezésre bocsátására fel kell hívnia, azaz a fordítás
hiányához fűződő negatív jogkövetkezményt nem alkalmazhat a hiány pótlására szóló
felhívás kibocsátása nélkül. A Megállapodás ugyanakkor nem gátolja a szerződő államokat
abban, hogy a fordítás benyújtását a 2. cikk hatálya alá vont bármely bírósági eljárásban
általános érvénnyel megköveteljék, azaz, hogy perjoguk alapján a bíróság mérlegelés nélkül,
minden esetben tartozzon kibocsátani a hiányzó fordítás benyújtására szóló felhívást.
Szabadalombitorlási perben a szabadalom, illetve annak szövege nem tekinthető
egyszerűen a felperes tényállításait bizonyító okiratnak, pusztán valamely tényállítás okirati
bizonyítékának. Sokkal inkább minősül a szabadalom a bitorlási perben magának az
érvényesíteni kívánt jognak és a szabadalom szövege pedig az e jog érvényes fennállását és
terjedelmét igazoló okiratnak, e jog bizonyítékának.
A törvényjavaslat mindezekre tekintettel az európai szabadalom magyar nyelvű
fordítását a bitorlási perben úgy tekinti, mint a keresetlevél pótolható kellékét, és azt a Pp.
121. §-ának (2) bekezdése, 124. §-ának (1) bekezdése (és így 95. §-a), valamint 130. §-a (1)
bekezdésének j) pontja hatálya alá sorolja.
27
A törvényjavaslat 11. §-a mindezekre figyelemmel egészíti ki az Szt. 104. §-át egy új
(16) bekezdéssel. E rendelkezés szerint európai szabadalom esetében a keresetlevélhez -
hiánypótlás terhe mellett - csatolni kell a szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását. E
fordítás költségét a szabadalmas viseli.
A törvényjavaslat a nemleges megállapítási eljárás egyes szabályainak kiegészítésével
biztosítja, hogy az európai szabadalom szövegének teljes fordítása a szabadalmas költségén
rendelkezésre álljon e jogvitákban is [ld. a törvényjavaslat 7. és 8. §-ában az Szt. 82. és 83. §-
ának módosításait].
Az Szt.-nek a Londoni Megállapodás alkalmazásához kapcsolódó többi módosítása
pusztán jogtechnikai-terminológiai természetű.
IV.	A Londoni Megállapodáshoz való csatlakozástól várható gazdasági, költségvetési,
társadalmi, egészségi, környezeti és egyéb hatások, illetve következmények
1.	A Londoni Megállapodás alkalmazásától várható gazdasági és egyéb hatások
felmérését és előrejelzését ma még nehezíti, hogy empirikus adatok kevéssé állnak
rendelkezésre, hiszen a Megállapodás csak a hatálybalépését - azaz 2008. május 1-jét -
követő időszakban fejtheti ki hatását. Ebből adódóan a Megállapodás hatásairól szóló
elemzések mind ez ideig szükségképpen csupán becslésekre, a jelenlegi trendek - szükség
szerint korrigált - kivetítésére, a mai innovációs és szabadalmaztatási folyamatoknak a
Megállapodás viszonyai közé helyezett extrapolációjára hagyatkozhattak.
2.	Szinte egyöntetűek a vélekedések abban, hogy a Londoni Megállapodástól a
szabadalmaztatási költségek csökkenése várható Európában.
Az ESZH - 2002. évi adatokon alapuló - hivatalos számítása szerint egy átlagos (tehát
nyolc szerződő államban hatályosuló, tíz évig fenntartott) európai szabadalom összköltsége
29 800 euró, ami a következőkből tevődik össze:
-	az ESZH díjai: 4300 euró (14%);
-	az ESZH előtt eljáró hivatásos képviselő munkadíja: 5500 euró (18%);
-	a szerződő államokban benyújtandó fordítások költsége: 11 500 euró (39%);
-	nemzeti fenntartási díjak: 8500 euró (29%).
Az összegek időközben változtak, az arányok kevésbé. Az ESZH honlapján1 található
jelenlegi (de a 2006. évi helyzetet tükröző) információ szerint hét vagy több szerződő államra
nézve 4600 euróra rúgnak az európai szabadalom megszerzésének az ESZH előtti eljárás
díjaiból összetevődő költségei. A fordítások költségét a Londoni Megállapodásról készített
ESZH-kiadvány pedig a következőképpen írta le. Egy átlagos (22 oldalas, 20 oldal szöveget
tartalmazó) európai szabadalom teljes szövegének egy nyelvre való lefordítása (70 euró
oldalankénti fordítási költséggel számolva) 1400 euróba kerül. Az európai szabadalom
valamennyi szerződő államban történő hatályosításához 22 nyelvre kell fordítást készíteni,
több mint 30 ezer eurós költséggel (a számítás a 2005. júliusi helyzetre, azaz az ESZE akkori
31 szerződő államára vonatkozik, ma már 34 szerződő állama van az ESZE-nek, további
három hivatalos nyelvvel). A gyakorlatban átlagosan hét szerződő államban (a leggyakrabban:
1	http://www.epo.org
28
az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban,
Olaszországban, Spanyolországban és Svájcban) hatályosítják az európai szabadalmat, ami öt
nyelvre való fordítást igényelhet, 7000 eurós költséggel. A Londoni Megállapodás
hatálybalépésével - ez utóbbi esetben, az említett hét szerződő államot alapul véve (átlagosan
négy oldalt kitevő igénypont-sorozattal számolva) - 3600 euróra, azaz 45%-kal csökkenhet a
fordítási költség az ESZH-kiadvány2 szerint. Az ESZH honlapján a Londoni Megállapodás
tárgyában megjelentetett tájékoztató ugyanilyen mértékű és arányú költségcsökkenést
prognosztizál. Az Igazgatótanács részére készített ez évi előterjesztésében3 az ESZH
mindazonáltal elismerte: a fordítási költségek (sőt, általában a hatályosítás költségei)
országonként nagymértékben különböznek, amiből adódik, hogy a Londoni Megállapodással
elérhető megtakarítás is államról államra változó mértékű.
Az Európai Bizottságnak az Európai Parlament és a Tanács részére készített 2007.
áprilisi közleménye („A szabadalmi rendszer továbbfejlesztése Európában’ címmel)4 egyebek
mellett éppen az európai szabadalmi rendszer kiugróan magas költségszintje és az ebből eredő
-	vélt vagy valós - versenyképességi hátrány miatt kongatta meg a vészharangot, és sürgetett
gyors és határozott fellépést Európa szabadalmi rendszerének továbbfejlesztése érdekében. A
Bizottság rámutatott, hogy az USA és Japán még Európán belül is felülmúlják az EU-t a
szabadalmi aktivitásban: az ESZH által megadott európai szabadalmak egymillió főre vetített
száma az EU-ban 137, míg az USA-ban 143 és Japánban 174. Az ESZH-nál, valamint az
amerikai és a japán hivatalnál egyaránt megszerzett (ún. hármas vagy trilaterális)
szabadalmak száma - ismét egymillió főre vetítve - az EU-ban 33, az USA-ban 48, Japánban
pedig 102. Ez a Bizottság szerint azért különösen aggasztó, mert a „hármas” szabadalmak a
legértékesebbek, azokat tekintik az innováció legfontosabb szabadalmi mutatószámának.
Ennek magyarázataként a Bizottság előadta, hogy egy - 13 szerződő államra kiterjedő -
európai szabadalom (az eljárási és fordítási költségeket alapul véve) tizenegyszer többe kerül,
mint egy USA-beli, és mintegy tizenháromszor annyiba, mint egy japán szabadalom. A húsz
éves oltalmi idő összes költségét tekintve az európai szabadalmak kilencszer annyiba
kerülnek, mint a japán vagy az amerikai szabadalmak. Ha az összehasonlítás igénypontok
szerint történik, a költségkülönbségek - Európa rovására - még nagyobbnak bizonyulnak.
A Bizottság közleményének 1. melléklete az európai szabadalmi rendszer
költségviszonyait a következőképpen mutatja be. A Bizottság azt a 13 szerződő államot vette
alapul, amelyben - a 2003. évi adatok szerint - a legtöbb európai szabadalmat hatályosították
(az esetek mintegy 60%-ában). E 13 országban elegendő volt 8 fordítás, mivel egyes
országokban az angol nyelvű szöveget már akkor is elfogadták vagy más államokéval azonos
hivatalos nyelvet használnak. A Bizottság nyelvenként 1700 eurós költséggel számolt (ez az
összeg a közvetlen fordítási költség mellett a szabadalmi ügyvivői közreműködés díját is
tartalmazza), valamint 16 oldalnyi leírást és 4 oldalnyi igénypont-sorozatot vett alapul (a
leírás esetében oldalanként 76 eurós, az igénypontok esetében pedig oldalanként 85 eurós
fordítási költséget figyelembe véve). E koordináták mellett a bizottsági közlemény a fordítás
nélküli eljárási költségeket 6575 euróra, a fordítási és az eljárási költségeket együttesen
20 175 euróra teszi, 19 500 euróra becsüli az ún. külső (tipikusan: képviseleti, azaz ügyvédi,
2	The London Agreement: European patents and the cost of translations. European Patent Office, Munich, 2005
3	CA/4/08, Munich, 15.02.2008; CA/4/08 Add.1, Munich, 31.03.2008
4	A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak - Az európai szabadalmi rendszer
fejlesztése; Communication from the Commission to the European Parliament and the Council - Enhancing the
patent system in Europe, C0M(2007) 29-03-07; a közlemény a következő címen érhető el: http://eur-
lex.europa.eu/LexUriServ/site/en/com/2007/com2007 0165en01.pdf; továbbá megtekinthető az MSZH
honlapján is: http://www.mszh.hu.
29
illetve szabadalmi ügyvivői) szolgáltatások díját, a 10 évre szóló fenntartási díjak összegét 16
597 euróban, ugyanezt 20 évre 89 508 euróban jelöli meg. Mindezek alapján jut el a Bizottság
ahhoz, hogy tízéves szabadalmi „védettség” összköltsége 56 272 euró, míg ugyanez az összeg
a teljes (20 éves) oltalmi időre 129 183 euró.
A Bizottság ugyanezen paraméterek mellett az európai szabadalmak jelenlegi fordítási
összköltségét 12 448 euróra teszi, a Londoni Megállapodástól pedig e költség 29%-os
csökkentését várja (ami 8800 eurónyi átlagos összköltséget eredményezne). A Bizottság
számításai szerint az összes EU-tagállamra kiterjedő európai szabadalom 21 másik nyelvre
történő fordítást igényelne, 32 676 eurós költség mellett.
Az Egyesült Királyság szellemitulajdon-védelmi hatósága a Londoni Megállapodásról
készített - konzultációra bocsátott - vitairatában5 kimutatta: az Egyesült Királyság ipara 12-
15 millió angol fontot költ évente az európai szabadalmak fordításaira, ami az összköltség
25%-a. A Londoni Megállapodás akár e költség 50%-os csökkenését is eredményezheti, évi 6
millió font megtakarítást hozva az Egyesült Királyság iparának.
A Londoni Megállapodás franciaországi ratifikációjához készített kormányzati
számítások6 átlagosan 28 oldal szöveget tartalmazó európai szabadalommal (ebből 24 oldal
leírással és 4 oldal igénypont-sorozattal), valamint 8 szerződő államban (az Egyesült
Királyságban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban,
Spanyolországban, Svájcban és Svédországban) történő hatályosítással számoltak. E vetítési
alapról kiindulva egy európai szabadalomnak a felsorolt nyolc államra történő megszerzésével
járó jelenlegi költséget 32 749 euróra tették; a Londoni Megállapodástól pedig azt várják,
hogy ez az összeg 29%-kal, 23 351 euróra szorítható vissza. Az európai szabadalom
megszerzésével és fenntartásával járó együttes költséget - ugyanezzel a vetítési alappal -
pedig 48 749 euróban jelölték meg a Megállapodás hatálybalépése előtti helyzetben és
39 351 euróban a Megállapodás alkalmazása esetére (ez 19%-os költségcsökkenést
eredményez). További kalkulációkat készítettek pusztán a fordítási és hatályosítási költségek
várható csökkenéséről: a szóban forgó nyolc állam esetében e költségek 18 719 euróról 9321
euróra eshetnek vissza a Londoni Megállapodásnak köszönhetően.
A legnagyobb európai munkaadó szövetség, a BUSINESSEUROPE (Confederation of
European Business) a Londoni Megállapodás hatálybalépésétől szintén a fordítási költségek -
mintegy 45%-os - csökkenését várja7.
A Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület (MIE) elnökségének 2006.
novemberi állásfoglalása - az európai szabadalmak fordításainak magyarországi költségeiről
szólva - az átlagos európai szabadalom leírásának hosszát 20 oldalban és egy oldal átlagos
fordítási költségét (illetve az abból származó árbevételt) 8000 forintban jelöli meg, ami
európai szabadalmanként 160 000 forintos fordítási költséget ad ki. Ha átlagosan 4 oldalnyi
igénypont-sorozattal számolunk, és abból indulunk ki, hogy az európai szabadalom szövege
angolul eredetiben vagy - más országokban történő hatályosítás céljából - fordításban már
amúgy is rendelkezésre áll, a Londoni Megállapodás alkalmazása európai szabadalmanként
5	London Agreement Consultation. The Patent Office, Newport, 2004
6	Les avantages economiques de l’Accord de Londres; Accord de Londres - Gain sur coüts de traduction et de
validation (détails). INPI, Paris
7	European business urgently needs lower patent costs and greater legal certainty. BUSINESSEUROPE Press
Release, 3 April 2007; Ratification of London Agreement will reduce the cost of patents in Europe.
BUSINESSEUROPE Press Release, 10 October 2007
30
128 000 forint megtakarítást eredményezhet. A MIE elnökségének állásfoglalása - ellentétben
pl. a Bizottság közleményével - nem vette figyelembe, hogy az igénypontok fordítása
valamivel magasabb költséggel járhat, mint a leírásé (részben az igénypontok sajátos, tömör
megfogalmazása miatt, részben pedig amiatt, hogy az igénypontok esetében különösen fontos
a pontos fordítás); ha ezt is figyelembe vesszük, európai szabadalmanként akkor is átlagosan
mintegy 100 000 forint összegű megtakarítást várhatunk a Londoni Megállapodás hazai
alkalmazásától a közvetlen fordítási költségek terén.
3.	Miközben abban lényegében szakmai konszenzus van, hogy a Londoni
Megállapodás hatálybalépésétől az európai szabadalmi rendszer - főként fordítási -
költségeinek számottevő csökkenése várható, megoszlanak a vélemények e költségcsökkentés
és az abból adódó további következmények megítélésében.
A Londoni Megállapodás kritikusai szerint vizsgálandó: kik a költségcsökkentés fő
kedvezményezettjei és kiknek a rovására érnek el e kedvezményezettek megtakarításokat.
Tény, hogy az Európán kívüli bejelentőktől származó európai szabadalmi bejelentések
enyhe többségben vannak (51,47%-os részaránnyal, a 2006. évre vonatkozó ESZH-statisztika8
szerint), az európai szabadalmak jogosultjai között pedig a nem európaiak aránya alig marad
50% alatt (48,26%, ebből 23,63% az USA és 19,18% Japán részesedése). A Londoni
Megállapodással elért költségcsökkentésből tehát nemcsak az európai ipar profitál, hanem -
azonos módon és mértékben - annak valamennyi nem európai (amerikai, japán stb.)
versenytársa is. Ez a körülmény azonban nem semlegesíti az európai iparnál is jelentkező
költségcsökkentést, hanem csupán annak komparatív előnyeiből vesz el. Európán belül
természetesen a nagyobb szabadalmi aktivitást felmutató, innovatív nemzetgazdasággal
rendelkező, illetve az ESZH valamelyik hivatalos nyelvével megegyező hivatalos nyelvet
használó államok lesznek a Londoni Megállapodással elért költségcsökkentés legnagyobb
haszonélvezői. Ide sorolható Németország, amely a 2006-ban megadott európai
szabadalmakból való 22,74%-os részesedésével európai listavezető, valamint Franciaország
(7,16%) és az a négy állam (Egyesült Királyság, Hollandia, Olaszország és Svájc), amely még
a 3%-os küszöböt át tudta lépni.
Mindez arra utal, hogy a Londoni Megállapodás fő haszonélvezői az USA-beli, a
japán, valamint az ESZSZ nagyobb, régebbi és gazdaságilag, illetve technológiailag amúgy is
fejlett tagállamaiban működő szabadalmasok. A Londoni Megállapodás hatálybalépése és
alkalmazása ezért az ESZSZ és az EU kisebb, új és kevésbé fejlett, illetve az ESZH egyik
hivatalos nyelvét sem használó tagállamainak versenyhátrányát és technológiai lemaradását
csak akkor nem fogja növelni, ha az EU egységes piacán jelentkező - a Megállapodástól
várható - kedvező versenyképességi és innovációs összhatásból ezek az országok kellő
mértékben részesedhetnek, és az innováció ekképp javuló feltételeit - a kutatási és fejlesztési
együttműködés, valamint a technológiatranszfer intenzívebbé tételével - hatékonyan ki tudják
használni.
A Magyarországra vonatkozó adatok is ezt a következtetést erősítik meg.
8	http://www.epo.org/about-us/office/annual-reports/2006
31
1. táblázat
Az európai szabadalmi ügyekre vonatkozó fontosabb adatok
	2003	2004	2005	2006	2007
Megadott európai szabadalom HU-megjelöléssel		260	2 783	10 357	19 642
Európai szabadalom szövegfordításának benyújtása (hatályosítás)		18	169	973	1 648
Európai igénypontok fordításának benyújtása		4	15	14	13
Magyarországra hatályos európai szabadalmak száma		12	99	930	2 553
					
Magyar bejelentők európai szabadalmi bejelentései	58	94	81	94	97
Magyar bejelentők megadott európai szabadalmai	62	38	32	35	35
Magyarországra kiterjedő európai szabadalmat csak a hazánk ESZE-csatlakozását -
2003. január 1-jét - követően benyújtott európai szabadalmi bejelentéssel lehetett igényelni.
Ebből és az ESZH előtti eljárás átlagosan közel négyéves „átfutási idejéből” adódik, hogy a
Magyarországot is megjelölő európai szabadalmak száma az elmúlt években exponenciálisan
nőtt (ld. az 1. táblázatot), ilyen arányú emelkedés azonban a következő években - változatlan
jogi helyzetet feltételezve - már nem várható. Látható, hogy e megjelölésekből viszont 10%-
nál is kevesebb fordul át valódi, hazánkat ténylegesen is megcélzó oltalmi igénnyé - a fordítás
benyújtásával hazánkban is hatályosított európai szabadalomként. A Magyarországon 2006-
ban hatályosított európai szabadalmak számának (930) csupán tizedét tették ki a magyar
bejelentőktől származó európai szabadalmi bejelentések (94), és ez az arány tovább romlott
2007-ben. A magyar jogosultaknak megadott európai szabadalmak mennyiségével való
összevetés pedig - ha lehet - még kedvezőtlenebb összképet mutat. A Londoni
Megállapodásból adódó előnyöket az európai szabadalmak e csekély számú magyar
jogosultjai a Megállapodásban részes országokban akkor is élvezhetik, ha hazánk egyelőre
nem csatlakozik a Megállapodáshoz. A Magyarországon hatályosított európai szabadalmak -
külföldi - jogosultjai viszont csak akkor érhetnek el megtakarítást a fordítási kiadásokban, ha
hazánk is a Megállapodás részesévé válik. Figyelembe kell venni viszont azt is, hogy az
európai szabadalmi rendszert a magyar vállalatok (különösen a kis- és középvállalkozások)
túlnyomó része a magas költségek miatt nem tudja igénybe venni. Ezért nem lehet közömbös
magyar szempontból sem a Londoni Megállapodással elérhető - a IV.2. pontban bemutatott -
számottevő költségcsökkentés. A Megállapodás ugyanis csak akkor tudja kifejteni kedvező -
költségkímélő - hatását, ha annak részesévé válik az ESZE-tagállamok „kritikus tömege”. A
2.	táblázatból kiolvasható adatok azt igazolják: az említett „kritikus tömeg” elérése mellett
hazánk esetében a Megállapodás alkalmazása az európai versenyképesség és innovációs
potenciál javításához úgy járulna hozzá, hogy abból a magyar nemzetgazdaság és K+F-szféra
is profitálhatna. Látható ugyanis, hogy a Magyarországon hatályosított európai szabadalmak
jogosultjai között az európaiak igen magas arányt képviselnek, jóval magasabbat, mint az
ESZH által megadott valamennyi európai szabadalom jogosultjai között. A Londoni
Megállapodás magyarországi alkalmazása tehát összességében az európai ipar
32
versenyképességét javítaná, ami idővel a magyar vállalkozásokat is hozzásegíthetné ahhoz,
hogy a Megállapodásból adódó előnyöket jobban, nagyobb mértékben tudják kihasználni.
2.	táblázat
Európai szabadalom magyarországi hatályosítása iránti kérelmek
származási országok szerinti megoszlása 2007-ben9
Egyéb
A Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás költségcsökkentő hatása következtében
prognosztizálható az európai országok innovációs teljesítményét és versenyképességét
rendszeresen számba vevő European Innovation Scoreboard (EIS) rangsorában a hátsó
középmezőnyben elfoglalt magyarországi helyezés javulása, mivel az egyik iparjogvédelmi
indikátor, az egymillió lakosra jutó európai szabadalmi bejelentések száma - amelynek
legutóbb publikált értéke 18,9 volt az EU 128,0-as átlagával szemben - a csatlakozással
minden bizonnyal növekedni fog. A hazai bejelentők európai szabadalmi bejelentési aktivitása
a - költségérzékenységgel és tőkehiánnyal jellemezhető - innovatív magyar kkv-k körében
javulni fog, ugyanis várhatóan a jelenleginél nagyobb számban nyújtanak be európai
szabadalmi bejelentést, javítva piaci esélyeiket és működésük jogi biztonságát.
A Londoni Megállapodás támogatói gyakran érvelnek az európai szabadalmak
hatályosításához szükséges fordításokkal járó költségek csökkentése mellett azzal, hogy e
költségek valójában az innováció fölösleges többletterhei, ballasztjai, amelyek forrást vonnak
el az érdemi kutató-fejlesztői tevékenységtől. Ennek alátámasztására nemegyszer hivatkoznak
arra, hogy az európai szabadalmak teljes szövegéről az ESZE 65. cikke alapján készített
fordításokat csak elenyésző arányban tekintik meg és használják fel ténylegesen.
Hangsúlyozni szokták továbbá azt is, hogy csak a szabadalmak csekély hányadával
kapcsolatban alakul ki jogvita (amelyben ténylegesen szükség lehet a szabadalom teljes
szövegének fordítására).
Az ESZH-nak a Londoni Megállapodásról készített tájékoztatói egyszer sem
mulasztják el kiemelni, hogy az európai szabadalmakról az egyes nemzeti nyelvekre készített
fordításokat szinte alig tekintik meg. Az Egyesült Királyságban a fordítások 2%-át
tanulmányozzák, ez a szám Franciaországban sem nagyobb: 1,7-2,0%; a francia ratifikációt
megelőző vitákban mindazonáltal rámutattak: ez a közel 2% is azt jelenti, hogy évente 2100
európai szabadalom francia nyelvű fordítását tekintik meg, olvassák el. A felhasznált
33
fordítások aránya nem mindegyik szerződő államban ilyen alacsony. A spanyol
iparjogvédelmi hatóságnál az érdeklődők évente több mint 1,3 millió európai szabadalom
spanyol nyelvű fordítását tekintik meg. Hasonlóképpen viszonylag magasnak mondható az
MSZH-nál megtekintett fordítások száma és aránya: 2007. július 1. és 2008. július 1. között a
hivatal honlapján 1300-szor nyitottak meg európai szabadalom fordítását tartalmazó fájlt. Ez a
jelzett időszakban hazánkban hatályos - mintegy 2500-2800 - európai szabadalom
egyharmadánál is magasabb arányt képvisel. Figyelemre méltó továbbá, hogy e fordítások
tényleges felhasználói között nagy számban - túlnyomó többségben - találhatók hivatásos
képviselők (szabadalmi ügyvivők), azaz képzett iparjogvédelmi szakemberek, akiknél a
nyelvismeret (legalább az ESZH egy vagy két hivatalos nyelvének ismerete) általában nem
hiányzik, és akiknek munkájuk során amúgy is figyelembe kell venniük az európai
szabadalom hiteles - azaz az ESZH előtti eljárás nyelvén készült - szövegét is. Meg kell
említeni azt is, hogy az ESZE-hez való csatlakozást megelőzően az MSZH által elvégeztetett
felmérés10 szerint csupán a megkérdezett vállalkozások 7%-a jelezte: számára problémát fog
jelenteni, hogy a magyar nyelvű leírás - a PCT rendszerében korábban megszokotthoz képest
-	az európai szabadalmak esetében csak hosszabb idő elteltével áll rendelkezésre.
A Londoni Megállapodás pártolói arra is rávilágítanak: az ESZE 65. cikke alapján az
európai szabadalom teljes szövegének fordítása csupán a bejelentéstől számított négy-hat év
elteltével készül el és áll rendelkezésre, ami a technikai fejlődés mai üteme mellett már túl
későn van. A lépéstartáshoz sokkal korábban szükség van az információra, a jelenlegi rendben
készülő fordítások műszaki információs értéke ezért csekélynek mondható. Ezt az ESZH és az
Európai Bizottság is hangsúlyozta. Az ESZH-nak a Londoni Megállapodásról összeállított
tájékoztatója szerint:
„Amikor az európai szabadalmi bejelentést a bejelentés vagy az elsőbbség napjától
számított 18 hónap elteltével közzéteszik, a bejelentés tárgyát képező találmányt a
nyilvánosság akkor ismerheti meg először. Ez az információ létfontosságú bárki számára, aki
a technika valamely területén követni kívánja a legújabb fejleményeket. Ugyanakkor
átlagosan három-négy év telik el a bejelentés napjától addig, amikor a szabadalomban
található információ ténylegesen rendelkezésre áll azon államok nemzeti nyelvein készült
fordításokban, amelyekben a szabadalmas a találmányára oltalmat kíván szerezni. A
leginkább innovatív európai vállalkozásokat bünteti, hogy fordításokat kell készíttetniük e
kései szakaszban. A fordításokra évente elköltött hatalmas összegek csak megcsapolják a K+F
forrásokat és az innovációt terhelő adónak tekinthetők, hiszen az ezekben a fordításokban
ismertetett technológia már korántsem élvonalbeli. Azoknak, akik valamely technikai terület
legújabb fejleményei iránt érdeklődnek, nincs más választásuk, mint hogy nyelveket
tanuljanak. Európában a műszaki tudást és know-how-t főként angolul, franciául és németül
publikálják. ”
Az EU elnöksége és az Európai Bizottság a közösségi szabadalom fordítási-nyelvi
rezsimjéről folyó ez évi vitákban hasonló érvanyaggal hozakodott elő.
Az európai szabadalmak teljes szövegéről az ESZE 65. cikke alapján készített
fordításokat fölöslegesnek ítélő - a Londoni Megállapodást támogató - vélemények arra is
hivatkoznak, hogy csak csekély számú európai szabadalommal kapcsolatban alakul ki jogvita
(az európai szabadalmak kevesebb mint 1%-a válik per vagy más jogvita tárgyává). E
vélemények szerint fordításra csak jogvita esetén van szükség, ezért az európai szabadalmak
10	Ld. a 2002. évi Szt.-módosítás indokolásának IV.9. pontját.
34
túlnyomó részéről (99%-áról) fölöslegesen készül fordítás. Ellenérvként arra lehet (és
szoktak) hivatkozni, hogy a szabadalom szövegét nemcsak jogvita esetén, hanem már
korábban meg kell ismerni, éppen - egyebek mellett - a jogvita elkerülése céljából, illetve,
hogy a szabadalom szövegének (fordításának) ismerete a műszaki tájékozódáshoz, a
szabadalom információs funkciójának betöltéséhez is elengedhetetlen.
A várható költségcsökkentés kapcsán a Londoni Megállapodás kritikusai arra is
felhívják a figyelmet, hogy a szabadalmasok oldalán jelentkező fordítási költségeket a
Megállapodás csak részben csökkenti, részben viszont azokra - különösen a szabadalmas
tényleges vagy potenciális versenytársaira - hárítja át e költségeket, akik az európai
szabadalom tiszteletben tartására kötelesek, akik a szabadalmast megillető kizárólagos
hasznosítási jog kötelezettjei, akiket tehát a szabadalom gátol vagy korlátoz gazdasági
tevékenységükben. Ez különösen igaz arra az esetre, amikor az érintett (a szabadalmassal
versenyző) vállalkozásnak jogvita hiányában, jogvitán kívül kell - saját költségén -
elkészíttetnie az európai szabadalom teljes szövegének a fordítását, amikor tehát nem jogvita
miatt (vagy céljára) szükséges a fordítás. Ebben az esetben ugyanis nem az európai
szabadalom jogosultja állja a fordítás költségét, hanem éppen az ő - adott esetben
jogkövetésre törekvő vagy csak a kellő gondossághoz hozzá tartozó tájékozódást elvégző -
versenytársa. Ennek következményeként a Londoni Megállapodás valóban kevésbé csökkenti
az európai szabadalmi rendszer működtetésének társadalmi összköltségét, mint amennyire
mérsékli a költségeket a bejelentők, illetve a szabadalmasok oldalán. E részleges költség-
áthárítás tagadhatatlanul többletterhet jelent a szabadalmas versenytársai számára; minél több
saját szabadalma van azonban e versenytársaknak, annál inkább ellensúlyozza e többletterhet
az ő oldalukon a Londoni Megállapodással a saját szabadalmaik fordítási költségeiben elért
megtakarítás. A szóban forgó többletterhet tehát azoknál a magyar vállalkozásoknál, amelyek
európai szabadalmat kapnak, ellensúlyozná a fordítási költségekben a külpiacokon, azaz a
Londoni Megállapodást alkalmazó országokban - a Megállapodásnak köszönhetően - elért
megtakarítás. Kétségtelen viszont, hogy a Londoni Megállapodás a szabadalmasok és a
szabadalommal egyáltalán nem rendelkezők viszonylatában az európai szabadalmakkal
kapcsolatos fordítási költségek részleges áthárítását eredményezi - az utóbbiak terhére; más
szóval: a Megállapodás az innovatív vállalkozásokat kedvezményezi, részesíti előnyben és
költség-megtakarítási lehetőségben a nem innovatívokkal szemben. Az innovatív
vállalkozások közötti versenyben ez a költségáthárítás nem vagy csak kevésbé működik,
annak nincs érzékelhető hatása, hiszen egy adott európai szabadalom jogosultjának potenciális
vagy tényleges versenytársa többnyire maga is szerzett vagy szerezhet európai szabadalmat.
Tudomány- és technológiapolitikai szempontból vállalhatónak, sőt, kívánatosnak tűnik az
innovatív vállalkozások ilyesféle kedvezményezése, ösztönzése.
4.	Megoszlanak a vélemények abban is, hogy a Londoni Megállapodás alkalmazásától
várható költségcsökkentés milyen további hatásokat vált ki, az így felszabaduló
többletforrásokat a vállalkozások mire fogják felhasználni, illetve, hogy e többletforrások
felhasználása milyen következményekkel jár majd.
Noha nincs empirikus bizonyíték arra, hogy a Londoni Megállapodás révén elért
megtakarításaikat a vállalkozások innovációs, illetve szabadalmazási célokra fogják majd
fordítani (és nem más tevékenységi területen - pl. a marketingben - használják majd fel), a
jóslatok lényegében egybehangzóan két tendenciát jeleznek előre. A Megállapodás
hatálybalépése várhatólag csupán szerény - talán alig érzékelhető - mértékben eredményez
majd a jelenleginél több európai (és más) szabadalmi bejelentést, viszont lényeges hatást fog
gyakorolni az európai szabadalmak hatályosítására. Ez utóbbi hatás abban állhat, hogy több
35
európai szabadalmat hatályosítanak több ESZE-tagállamban (nyilván főként a Londoni
Megállapodásban részes országokban). Más szóval, ez azt jelenti, hogy a nagyjából ugyanazt
az innovációs teljesítményt oltalmazó szabadalmak - kizárólagos hasznosítási jogot garantáló
monopóliumok - mennyisége és az általuk lefedett földrajzi terület (és piac) nagysága fog
nőni, és nem annyira a találmányok száma; ugyanarra a találmányra - azonos „áron” - még
több európai államban lehet majd szabadalmat szerezni. Ezt a következtetést erősíti meg az
ESZH-nak a szabadalmi eljárási, fenntartási és egyéb díjak szerepéről, hatásáról készített
2008.	évi összeállítása (CA/4/08)11 éppúgy, mint az ESZH felkérésére arról készített
elemzés12, hogy a fordítási költségek és a különféle díjak miként hatnak az európai
szabadalmak egyes országokban történő hatályosítására.
A Megállapodás kritikusai ehhez még hozzáteszik, hogy a szabadalmi bejelentések
mennyiségében várható kisebb és a hatályosított európai szabadalmak (illetve az érintett
országok) számában várható nagyobb növekedést a Londoni Megállapodás hatálybalépése
éppen olyan időszakban idézi elő, amelyben tapasztalati tanulsággá és politikai felismeréssé
érett: Európa szabadalmi rendszerének a mennyiség felől a minőség felé kell fordulnia, hiszen
többet ér és össztársadalmi szinten hasznosabb, ha a szabadalmi hatóságok valamivel
kevesebb szabadalmat adnak meg, de jobb minőségben (elkerülve a triviális, feltalálói
tevékenységgel meg nem szolgált szabadalmakat). A Megállapodás bírálói attól is tartanak,
hogy a fordítási költségek csökkentése révén felszabadított többletforrások felhasználásával
az érintett vállalkozások még nagyobb „nyomás” alá helyezhetik a szabadalmi hatóságokat,
még jobban elszabadítva a „szabadalmi inflációt” Európában. Ezt az aggodalmat tükrözte a
szabadalmi ügyvivők nemzetközi szövetségének (a FICPI-nek) a Londoni Megállapodásról
készített elemzése is:
„... a Londoni Megállapodás elkerülhetetlen következménye, hogy a bejelentők több
országban fogják hatályosítani európai szabadalmaikat. Egy olyan időszakban, amikor mind
az USA szabadalmi és védjegyhivatala, mind az ESZH amellett érvel, hogy kevesebb
szabadalomra volna szükség, de jobb minőségben, mindazok az intézkedések, amelyek több
szabadalom megszerzését teszik lehetővé, ráadásul alacsonyabb költséggel, éppen ezzel
ellentétes hatást váltanak ki. ”13
Ennek némiképpen ellentmondanak azok az empirikus vizsgálatokon alapuló
közgazdasági elemzések, amelyek azt mutatják, hogy a vállalkozások szabadalmi stratégiáját
jóval inkább a szabadalmak üzleti potenciáljával, hasznosítási lehetőségeivel kapcsolatos
megfontolások alakítják, mintsem a szabadalmazás (a szabadalomszerzés és -fenntartás)
költségei14. A szabadalmi bejelentések irányát a célba vett piacok mérete, fejlettségi szintje
jelöli ki, az eljárási, fordítási, fenntartási díjak és költségek ebben alig játszanak szerepet.
A hazai vitákban is többen hangot adtak annak az aggodalmuknak, hogy a Londoni
Megállapodáshoz való csatlakozás a Magyarországon hatályosított európai szabadalmak
számának - nem kívánatos mértékű - emelkedését idézhetné elő.
11	CA/4/08, Munich, 15.02.2008; CA/4/08 Add.1, Munich, 31.03.2008
12	Dietmar Harhoff, Karin Hoisl, Bettina Reichl, Bruno van Pottelsberghe de la Potterie: Patent validation at the
country level - The role of fees and translation costs, Munich Business Research, 2007-12, p. 1-30.
13	The London Agreement - Lost in Translation. FICPI Information, No 61, March 2008; http://www.ficpi.org
14	Dominic Guellec, Bruno van Pottelsberghe de la Potterie: The Economics of the European Patent System.
Oxford, 2007, p. 39-40.
36
A 2002. évi Szt.-módosítás indokolása is kifejezte ezt az aggályt:
„E megállapodás alapján ugyanis nem volna megkövetelhető az európai szabadalom
szövegének magyar fordítása, ami ... kiiktatná a fordítási követelménynek a valós gazdasági
érdekeltséghez nem köthető oltalmi igényeket kiszűrő hatását.”
A MIE elnökségének 2006. novemberi állásfoglalása nemkülönben arra
figyelmeztetett, hogy a hazánkban hatályosított európai szabadalmak számát a Londoni
Megállapodáshoz való csatlakozás nagymértékben megemelheti, ami - a MIE-állásfoglalás
szerint - azért is volna különösen kedvezőtlen, mert
„ . a magyar gazdaság ma még egészségtelen szerkezettel rendelkezik, a gazdaságban
az innováció, a K+F tevékenység súlya és az erre fordított eszközök mértéke lényegesen
alacsonyabb a nyugat-európai országok hasonló mutatóinál.”
Másfelől a MIE elnökségének állásfoglalása is elismeri:
„A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a fordítási kötelezettség előírása vagy
elengedése és ennek költségnövelő vagy -csökkentő hatása a jogosultaknak a magyarországi
hatályosításra irányuló döntését befolyásoló tényezők közül csak az egyik. A döntést - többek
között - az ország gazdasági fejlettsége és a fenntartási díjak költségei is befolyásolják.”
A MIE-állásfoglalás becslése szerint:
„Feltételezhetően Magyarországon a nemzeti hatályosítások mértéke a Londoni
Megállapodáshoz való csatlakozást követően a megadott szabadalmak 25-30%-os mértékét is
elérheti. ”
A MIE elnökségének állásfoglalása abból a feltételezésből kiindulva, hogy az ESZH
által megadott európai szabadalmak mennyisége elérheti az évi százezret is, azt vetíti előre:
„. a nemzeti hatályosítások száma ... Magyarország vonatkozásában 25 000-30 000
körül fog stabilizálódni. ”
A MIE elnökségi állásfoglalásában található becsléseket érdemes megvizsgálni a
jelenleg rendelkezésre álló tényadatok tükrében. Az MSZH tevékenységének 2007. évi
statisztikái (ld. az 1. táblázatot a IV.3. pontban) azt mutatják, hogy jelenleg a Magyarországot
is megjelölő európai szabadalmak kevesebb mint 10%-át hatályosítják (19 642-ből 1648-at) a
fordítás benyújtásával. Ha a hazánkban hatályosított európai szabadalmak számát az ESZH
által megadott összes szabadaloméhoz viszonyítjuk, ez az arány még ennél is jóval
alacsonyabb (3-4 % körüli) lesz [2006-ban az ESZH közel 63 000 európai szabadalmat adott
meg és a 2007. év is hasonló „termést” hoz (az ESZH mintegy 55 000 európai szabadalmat
adott meg)].
Az ESZH-nak a szabadalmi eljárási, fenntartási és egyéb díjak szerepéről, hatásáról
készített 2008. évi, CA/4/08 számú összeállítása (2003. évi adatok alapján) azt mutatja, hogy
még az olyan gazdaságilag és technológiailag fejlett országokban is, mint Dánia, Finnország
vagy Írország, az európai szabadalmaknak kevesebb mint 20%-át hatályosítják. A
hatályosított európai szabadalmak aránya Ausztria, Belgium, Hollandia, Spanyolország, Svájc
és Svédország esetében esett 20 és 30% közé. A közeli jövőben aligha várható, hogy a
37
hazánkban hatályosított európai szabadalmak aránya ezt akár csak meg is közelítse; ehhez
néhány éven belül tízszeres növekedésre volna szükség a hatályosítások számában, ilyen
hatást még a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás sem válthatna ki. Hasonlóképpen
nem prognosztizálható megalapozottan az sem, hogy az ESZH által megadott európai
szabadalmak száma az elkövetkező években elérné a 100 000-t.
Noha a MIE elnökségi állásfoglalásban található becslések - az előző adatok fényében
-	valamelyest eltúlzottaknak látszanak, indokolt közelebbről megvizsgálni: a Londoni
Megállapodáshoz való csatlakozás - és az abból eredő költségcsökkentés - miként
befolyásolhatja a szabadalmasok magatartását, mennyiben emelheti meg a hazánkban
hatályosított európai szabadalmak mennyiségét.
Az ESZH részére e tárgyban készített tanulmány és az ESZH 2008. évi - már többször
említett - összeállítása egyaránt azt támasztják alá (amit egyébként a MIE elnökségének
állásfoglalása is elismert), hogy a hatályosítások számáról, földrajzi kiterjedéséről,
célországairól hozott szabadalmasi döntések szempontjából inkább járulékos, mintsem
meghatározó jelentőségük van a fordítási és egyéb kapcsolódó költségeknek.
Az ESZH említett összeállítása a következő összegzést adja a hatályosítást befolyásoló
tényezőkről:
„A hatályosítási magatartást országonként befolyásoló két kulcstényező mind a
bejelentő országa, mind a célba vett ország(ok) tekintetében a méret (a lakosok száma) és a
fejlettség (az egy főre eső GDP). Bebizonyosodott, hogy a bejelentő országának mérete és
fejlettsége nagyobb szerepet játszik, mint a célba vett országok gazdasági jellemzői. Emellett
a célba vett ország távolsága és ESZE-tagságának „életkora” szintén fontos tényezők az
ESZE-tagállamok közötti szabadalmi áramlatok megértéséhez.
A hatályosítási és a fenntartási dijak lényeges és negatív hatást gyakorolnak a
bejelentők hatályosítási magatartására ... A fordítási költségek ugyancsak befolyásolják a
hatályosításokat ... Következésképpen ... a Londoni Megállapodás, enyhítve a fordítási
követelményeket és ezáltal csökkentve a fordítási költségeket, további növekedéshez vezet az
egyes nemzeti szabadalmi hivataloknál előterjesztett hatályosítási igényekben.”
E következtetéseket az ESZH felkérésére készített tanulmány alapozta meg és
támasztotta alá konkrét számításokkal:
„Pl. a bejelentő országánál az egy főre eső GDP 1%-kal magasabb mértéke 1,7%-os
növekedéshez vezet a nemzeti határokat átlépő szabadalomhatályosítási áramlatokban. A
hatályosítás országában az egy főre eső GDP 1 %-os emelkedése a beáramló hatályosítások
0,9%-os növekedését eredményezi. Végül, a népesség 10%-os növekedése a bejelentő
országában 8%-kal, a hatályosításéban pedig 3%-kal duzzasztja fel a hatályosítási
áramlatokat. Összességében, ezek az eredmények azt igazolják, hogy a két érintett ország
piaci mérete és fejlettsége számottevően befolyásolja a szabadalmi áramlatokat. E két
gazdasági dimenzió mindazonáltal nagyobb szerepet játszik a bejelentő országa esetében,
mint a célba vett országoknál. ... Más szóval, a piaci „tolóerők” erősebbnek tűnnek, mint a
piaci „szívóhatások”. .
A két érintett ország közötti távolság - ahogy az várható is volt - negatív és erős
hatásúnak bizonyult. A két ország fővárosai közötti távolság 10%-os növelése 5%-kal
38
visszafogja a szabadalomhatályosítási áramlatokat. ... A hatályosítási aktivitásra szintén
pozitívan hat a hatályosítás országának régebbi ESZE-tagsága. ”
E közgazdasági elemzések és hatástanulmányok ismeretében megkockáztatható:
hazánknak a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozásától nem várható a Magyarországon
hatályosított európai szabadalmak számában olyan szignifikáns emelkedés, amely
nemzetgazdasági szinten érezhető mértékben befolyásolná a hazai vállalkozások
versenyképességét, innovációs és piaci lehetőségeit.
Nem lehet továbbá a hazánkban hatályosított - külföldi kézben lévő - európai
szabadalmakra egyoldalúan csakis úgy tekinteni, mint a hazai vállalkozások gazdasági, illetve
kutatás-fejlesztési tevékenységét korlátozó-akadályozó kizárólagos jogokra. A szabadalmi
kizárólagos jog - hasznosítási monopolhelyzet - statikus képéhez ugyanis hozzátartozik
annak dinamikus dimenziója is: a technológiatranszfer, a kutatás-fejlesztési együttműködés, a
licenciakereskedelem előmozdítása, a befektetések ösztönzése, az amúgy magas kockázattal
működő csúcstechnológiai ágazatokban az üzleti és befektetői bizalom erősítése. Ha a
Londoni Megállapodást a szabadalmi rendszer megerősítéseként fogjuk fel (abban az
értelemben, hogy javítja a szabadalmasok pozícióit az oltalomszerzés megkönnyítésével, a
költségek csökkentésével), akkor különösen tanulságosnak találhatjuk az ENSZ Szellemi
Tulajdon Világszervezete (WIPO) által a nemzetközi szabadalmi rendszerről készített
jelentés15 idevágó megállapításait:
„. a szellemi tulajdon erősebb védelme pozitív és szignifikáns hatással van a K+F-
befektetésekre. ”
„Számos empirikus vizsgálat talált pozitív összefüggést a szellemi tulajdonjogok és a
közvetlen külföldi befektetések (FDI) ... között.”
„Egyike a szabadalmi rendszer mellett felhozott fő érveknek, hogy az előmozdítja a
technológia transzferjét az országok között. ”
A WIPO-jelentés hivatkozik az OECD e tárgyban 2002-ben megjelent tanulmányára16
is, amely szintén pozitív kapcsolatot mutatott ki a szabadalmak és az FDI között.
A hazánkban hatályosított európai szabadalmak számában a Londoni
Megállapodáshoz való csatlakozás folytán várható - nem jelentős - növekedés tehát legalább
annyira hozzájárulhat kedvező gazdasági és technológiai folyamatokhoz, mint amennyire
fékező vagy korlátozó hatást gyakorolhat a magyar vállalkozások tevékenységére.
5.	A Londoni Megállapodáshoz való csatlakozásból adódó hatások vizsgálatának ki
kell terjednie az iparjogvédelmi ügyekben hivatásos képviseletet ellátó személyek (főként a
szabadalmi ügyvivők) helyzetére is.
A MIE elnökségének 2006. novemberi állásfoglalása e téren egyértelműen
kedvezőtlen következményekkel számol. Az állásfoglalás abból indul ki, hogy hazánkban
15	Report on the International Patent System - prepared by the Secretariat. SCP/12/3, WIPO, Geneva, April 15,
2008, p. 1-88
16	The impact of trade-related intellectual property rights on trade and foreign direct investment in developing
countries, OECD Trade Directorate, Trade Committee Discussion Paper, TD/TC/WP(2002)42/FINAL
39
középtávon - a nemzetgazdaság szerkezetváltását követően - mintegy 200 szabadalmi
ügyvivőre lesz szükség. E perspektívába helyezve fejti ki a következőket:
„A magyar szabadalmi ügyvivők munkája ma elsősorban az európai szabadalmak
nemzeti hatályosítására (a fordítások elkészítésére) korlátozódik, miután a nagyon alacsony
számú hazai új találmány nem biztosít elegendő fizetőképes keresletet a meglévő szabadalmi
ügyvivői kar eltartására. A létszám szűkülése már évek óta káros folyamat, a szakma öregszik,
a fiatal szabadalmi ügyvivők száma aránytalanul kevés.
Itt nem az a döntő, hogy társadalmi méretekben egy kb. 100 fős kar helyzete rossz,
hanem az, hogy egy szabadalmi ügyvivő kiképzése a mérnöki diploma megszerzése után
legkevesebb 5-6 évig tart, és a munkára az ország innovációs potenciáljának fenntartása
miatt alapvetően szükség van. A számok azt tükrözik, hogy a gazdaság szerkezetváltozásának
befejeződésekor már ez a szükség égető módon felmerül. A szabadalmi bejelentések számának
nemzetközi szintű növekedése Európa-szerte hiányszakmává tette a szabadalmi ügyvivőit, és
egy külföldi szabadalmi iroda szabadalmi ügyvivői munkát alig tud 300 EUR/óra alatt
elvállalni. Ilyen árakat pedig a magyar KKV-k még 7-8 év távlatában sem fognak tudni
kifizetni.
Az azonnali csatlakozás lényegében kivenné a szakma átmeneti túlélését biztosító
forrást, és az egyébként is alacsony számú szabadalmi ügyvivői kar 4-5 év alatt olyan mértékű
létszámcsökkenést szenvedne, aminek pótlása a szükség felmerülésének időpontjára
megoldhatatlannak tűnik. A külföldi ügyvivői segítség a külföldi ügyvivők nem létező magyar
nyelvtudására való tekintettel többszörösen drága lenne. Ez egyrésztjelentősen csökkentené a
szakma elismerten magas hazai színvonalát, másrészt indokolatlan versenyelőnyt jelentene a
külföldi képviselők számára a belföldi ügyvivőkkel szemben. ”
A MIE elnökségi állásfoglalása szerint a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás
késleltetése oldhatná meg a jelzett problémákat.
A szabadalmi ügyvivők tevékenységét hazánkban az 1995. évi XXXII. törvény (Szüt.)
szabályozza. Az ESZH előtti képviselet alapvető szabályait az ESZE 133-134a. cikkei
határozzák meg. A Szüt. szerint a szabadalmi ügyvivő feladata, hogy ügyfelét iparjogvédelmi
ügyben jogai érvényesítéséhez és kötelezettségei teljesítéséhez hozzásegítse; ennek során
iparjogvédelmi ügyekben megbízás vagy kirendelés alapján képviseletet lát el az illetékes
bíróságok és más hatóságok előtt, beadványokat, szerződéseket és egyéb okiratokat szerkeszt,
valamint iparjogvédelmi ügyekben kutatásokat végez, szakvéleményt, tanácsot és
tájékoztatást ad [Szüt. 1. § (1) bek.]. Látható e törvényi definícióból, hogy az európai
szabadalmak magyarországi hatályosításához szükséges fordítások elkészítése valójában nem
sorolható e sajátos jogi képviseleti szakma fő tevékenységi köréhez, nem tartozik e hivatás
eredeti profiljához; ezt tükrözi az is, hogy - az MSZH ismeretei és tapasztalatai szerint - a
fordításokat az ügyvivők a jelenlegi gyakorlat szerint többnyire „kiadják”, másokkal
készíttetik el. Tagadhatatlan mindazonáltal, hogy az európai szabadalmak hatályosítása - és a
szükséges fordítás elkészíttetése - ma fontos része a szabadalmi ügyvivők ügyforgalmának.
A Szüt.-ből is kiviláglik, hogy a szabadalmi ügyvivők szerteágazó felkészültséget
igénylő, különleges és erősen szabályozott hivatást gyakorolnak. Szabadalmi ügyvivőként az
működhet, aki a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara tagja [Szüt. 2. § (1) bek.]. A kamarába
való felvétel előfeltétele - egyebek mellett - a mérnöki vagy azzal egyenértékű
természettudományi szakos egyetemi oklevél, valamint a szabadalmi ügyvivői vizsga letétele
40
[Szüt. 2. § (2) bek. c) és d) pont]. Ez utóbbihoz felsőfokú iparjogvédelmi szakképesítéssel
(általános jogi, innovációmenedzsment- és speciális iparjogvédelmi ismeretekkel), valamint
legalább hároméves szabadalmi ügyvivőjelölti gyakorlattal kell rendelkezni. A magyar
szabadalmi ügyvivői kar tehát valóban a hazai nemzetgazdaság innovációs kapacitásának és
versenyképességének erősítéséhez szükséges iparjogvédelmi intézményrendszer
kulcsfontosságú elemét képezi, e hivatásgyakorlók - nemzetközileg is elismert -
felkészültsége, különleges és pótolhatatlan szaktudása feltétlenül megőrzendő értéke a hazai
szellemitulajdon-védelmi infrastruktúrának.
E hivatás hazai művelői előtt új távlatot nyitott az ESZE-hez való csatlakozás: az
egyezmény átmeneti szabályai [ld. az ESZE jelenlegi 134. cikkének (3) bekezdését] szerint -
a szükséges feltételek megléte és az egyéves jelentkezési határidő betartása mellett - európai
szabadalmi ügyvivőkké válhattak, azaz jogot szereztek az ESZH előtti eljárásban hivatásos
képviselet ellátására (és felvették őket a hivatásos képviselők ESZH által vezetett
jegyzékébe). A 2003. év folyamán 184 magyar szabadalmi ügyvivő vált ilyen módon európai
szabadalmi ügyvivővé. Miközben ez kétségtelenül új szakmai lehetőségeket nyitott meg a
hazai hivatásgyakorlók előtt, tény az is, hogy a szabadalmi ügyvivői szakma Európában
erősen koncentrálódott és néhány nagyobb tagállam ügyvivői kapják a megbízások túlnyomó
többségét, illetve, hogy - részben ennek következtében - a magyar szabadalmi ügyvivők
tevékenysége jórészt ma is megmarad hazánk határain belül; az említett egyéves átmeneti
időszak lejártával pedig csak ún. európai képesítő vizsga letételével válhat magyar ügyvivő
európai szabadalmi ügyvivővé, ami - tekintettel e vizsga rendkívüli nehézségi fokára (a
jelentkezők 80%-a elsőre sikertelenül próbálkozik) - veszélyezteti a szakma európai szintű
utánpótlását is. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a magyar szabadalmi ügyvivőknek hazánk
határain belül is számolniuk kell az EGT-beli kollégáik által - legalábbis potenciálisan -
támasztott versennyel, hiszen a Szüt. 2003. évi, az Európai Unió alapszabadságaival való
összeegyeztetést célzó módosítása (2003. évi VI. törvény) eredményeképpen ún. európai
közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselők is végezhetnek - állandó vagy eseti jelleggel -
szabadalmi ügyvivői tevékenységet a Magyar Köztársaság területén (ld. a Szüt. 27/A-27/I. §-
ait).
Mindezekhez járul az is, hogy a szabadalmi ügyvivők csupán korlátozott, azaz
meghatározott tárgykörre szóló törvényi felhatalmazást kaptak hivatásos jogi képviselet
ellátására (szemben az ügyvédekkel, akik lényegében korlátlanul végezhetnek ilyen
tevékenységet). Ez azt jelenti, hogy a szabadalmi ügyvivői kar egzisztenciálisan rendkívül
nagymértékben kötődik az iparjogvédelem hazai ügyforgalmához, sorsa nagyban függ attól,
hogy az iparjogvédelmi aktivitás Magyarországon miként alakul a közeli jövőben.
Ebből a szempontból a Londoni Megállapodástól - reálisan - vegyes hatások
várhatók. Valóban prognosztizálható az európai szabadalmak hatályosításához szükséges
fordítások oldalszámának visszaesése (és ezzel az - esetleg - oldalszámtól függő ügyvivői
megbízási díjak csökkenése), hiszen az igénypont-sorozat csupán töredéke a szabadalom
teljes szövegének. Másfelől azonban nagy valószínűséggel előre jelezhető, hogy a szabadalmi
ügyvivők több hatályosításra szóló megbízást kapnak, több hatályosítási ügyük lesz. Noha
arról megoszlanak a vélemények, hogy a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás folytán
Magyarországon hatályosított európai szabadalmak száma mennyire, milyen mértékben fog
megemelkedni, valószínűsíthető, hogy a lefordítandó szabadalmi szövegek oldalszáma
nagyobb arányban esik majd vissza, mint amennyire nőni fog a hatályosítási ügyek, a
hatályosított európai szabadalmak mennyisége. A hatások attól függően is alakulhatnak, hogy
a magyar szabadalmi ügyvivők által egy-egy európai szabadalom hatályosításáért felszámított
41
díjból egyfelől mekkora részt képvisel a fordítás előkészíttetésének költsége, másfelől
mekkora részt tesz ki a hatályosítás érdekében az MSZH-nál történő eljárás munkadíja.
Számolni lehet továbbá azzal is, hogy több hatályosított európai szabadalom kapcsán a mainál
nagyobb számban alakulhatnak ki (pl. bitorlási vagy megsemmisítési) jogviták, amelyekben a
magyar szabadalmi ügyvivőkre komoly - a hatályosításnál komplexebb, nagyobb szakmai
kihívást jelentő és több bevételt hozó - feladatok várnak.
6.	A Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás kapcsán nem kerülhető meg az a
kérdés, hogy a Megállapodás alkalmazása miként befolyásolhatja a nyelvhasználatot és a
magyar nyelv fejlődését, különösen a technika, a műszaki tudományok, valamint a kutatás-
fejlesztés és a szabadalmi információ „világában”.
Mint ahogy a Londoni Megállapodás ratifikációját megelőző franciaországi vitákban is
nagy teret kaptak a nyelvvédelmi érvek, az angol nyelv erősödő dominanciájával kapcsolatos
aggodalmak, a Megállapodásról kialakult hazai szakmai eszmecserékben is fontos
szempontként jelent meg a nyelvtudás és a magyar műszaki nyelv kérdése.
Ezekre a megfontolásokra annak idején kitért a 2002. évi Szt.-módosítás indokolása is:
„A fordítási követelményektől való eltekintés a magyar műszaki nyelv elszegényedését
is előidézhetné. Végül nyilvánvalóan mérlegelni kell azt is, milyen fokú az ESZE hivatalos
nyelveinek az ismerete hazánkban (általában és a leginkább érintett gazdasági, illetve
szakmai körökben). ”
A MIE elnökségének 2006. novemberi állásfoglalásában a Londoni Megállapodáshoz
való csatlakozás késleltetése mellett felhozott érvek között szerepelt „a műszaki értelmiség
nyelvismeretének tökéletlensége” is. Az állásfoglalás a szabadalmi rendszert „ klasszikus
társadalmi szerződésnek” tekinti, amelynek alapján „ a feltaláló (jogosult) a köz számára
feltárja egyébként titkos műszaki megoldását, és ... a köz a jogosultnak meghatározott időre
és törvényben szabályozott feltételekkel a megoldás hasznosítására kizárólagosságot biztosít.”
Az állásfoglalás erre támaszkodva fejti ki a következőket:
„A Londoni Megállapodáshoz történő magyar csatlakozás időpontjától kezdődően az
itt vázolt társadalmi szerződésben rögzített egyensúly egyoldalúan, a magyar műszaki
értelmiség hátrányára felborul. A meghirdetett és Magyarországon hatályossá váló
szabadalmak leírásait az érintett magyar közönség ugyanis csak a csatlakozás során
rögzítendő hivatalos ESZE-nyelven (feltételezhetően angolul) ismerheti meg. Bár a műszaki
értelmiségtől az angol nyelv ismerete idővel elvárható (az egyetemeken a középfokú
nyelvismeret követelményét a rendszerváltás után vezették be), a műszaki értelmiségnek
feltételezhetően legfeljebb mintegy 30-40%-a rendelkezik középfokú, angol nyelvismerettel, és
a középfokú nyelvismeret a szabadalmi leírásokban foglalt műszaki információ alapos
megértéséhez sok esetben nem elegendő. Ez a probléma nagyobb vállalkozások esetében nem
olyan súlyos, mert a fejlesztők között általában található valaki, aki megfelelő szintű
nyelvismerettel rendelkezik, ugyanakkor a KKV-k esetében más a helyzet, az ott rendelkezésre
álló műszaki szakemberek a szükséges mélységű tudással aligha rendelkeznek.”
A MIE elnökségi állásfoglalása külön fejezetet szentelt a Londoni Megállapodástól
várható hátrányos hatások közül „ a magyar műszaki nyelv sérülésének”. E fejezet a
következőképpen érvel:
42
„A műszaki nyelv a magyar kultúra fontos és szerves része. Nemzeti büszkeségünk
egyik összetevője, nyelvünk a műszaki élet területén is feltűnően gazdag és kifejező. A technika
fejlődésével egyre újabb fogalmak születnek, melyek nyelvileg elsősorban és először a
szabadalmi dokumentumokban jelennek meg. A fordítások elmaradása nagymértékű érvágást
jelentene ebben a folyamatban, és műszaki nyelvünk folyamatos haladásának és
választékosságának egyik oszlopa veszne így el. Megfelelő átmeneti idő után az általános
nyelvi kultúra fejlődésével talán ez a hatás kevésbé jelentkezne, de az angol nyelv
dominanciája műszaki nyelvünk teljes elsekélyesedését is eredményezheti. Ugyanakkor egyre
erőteljesebben érvényesül az a tendencia, hogy az eredeti nyelv kifejezései honosodnak meg a
magyarban is (pl. fájl, szoftver stb.), így a késleltetett megoldás egyszerre lenne alkalmas a
még megtehető nyelvújításra és a szükségszerűen bekövetkező adaptációra. A szabadalmi
fordítások elmaradása a műszaki nyelv gazdagságát mindenképpen csökkenti.”
Az előzőekben ismertetett - kétségtelenül megszívlelendő - aggályok kapcsán
mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni: az üzleti élet és a kutatás-fejlesztés nyelvhasználati
szokásait nem a Londoni Megállapodás alakítja, a Megállapodás csak idomul azokhoz. Más
szóval, reálisan kell látni az ok-okozati összefüggést: a Megállapodás nem előidézi, hanem
csak tükrözi az angol nyelv dominanciáját; alkalmazkodik ahhoz. Erre utalnak - egyebek
mellett - a következő adatok is. A már említett WlPO-jelentés kimutatja: a 2007-ben a PCT
alapján tett nemzetközi szabadalmi bejelentések 58,4 %-a (91 114 db) készült angol nyelven
(a második helyen a japán nyelv található 17,4%-os részesedéssel és a harmadikon a német
nyelv 11,7%-kal; e listán kevesebb mint 0,1%-os részaránnyal szerepel a magyar nyelven tett
46 PCT-bejelentés). Az ESZH által az MSZH megkeresésére szolgáltatott adatok szerint
2007-ben az európai szabadalmi bejelentések 77,3%-ánál volt az angol az eljárás nyelve, és
csupán 17,8%-ánál a német és 4,9%-ánál a francia. A 2007-ben meghirdetett európai
szabadalmak esetében e részarányok a következőképpen alakultak: angol: 71,8%; német:
21,4%; francia: 6,8%. Figyelembe véve az ESZH előtti eljárás többéves átfutási idejét,
ezekből az adatokból nemcsak az angol nyelv túlsúlyára, hanem arra is következtethetünk,
hogy ez a dominancia az elmúlt években még erősödött is. Már ezekből az adatokból is
kitűnhet: a technikai fejlődés legújabb, világszínvonalú vívmányairól való tájékozódáshoz ma
már elengedhetetlen az angol nyelv - legalább passzív - ismerete.
A magyarok nyelvtudásáról legutóbb a KSH 2005. évi ún. mikrocenzusa szolgáltatott
hivatalos adatokat. Angol nyelvismerettel akkor mintegy 1,23 millióan rendelkeztek, némettel
pedig 1,087 millióan. A nyelvet tanulók közül legtöbben az angollal próbálkoztak
(70 százalékuk), és csupán 38 százalékuk adta a fejét a német nyelv elsajátítására. Más adatok
szerint az elmúlt években emelkedett az akkreditált nyelvvizsgára jelentkezők száma is: míg
2000-ben összesen közel 37 ezer akkreditált nyelvvizsgát szerveztek, addig 2006-ban már
182 ezret (és közülük 135 ezret sikeresen letettek a jelentkezők). A 2001. évi népszámlálás
adatai pedig arról tanúskodtak, hogy már akkor is az egyetemisták és a főiskolások 71,3%-a,
valamint a diplomások 56,6%-a beszélt legalább egy idegen nyelvet.
Kevéssé tűnik tehát ma már igazolhatónak az a kissé borúlátó feltételezés, hogy a
magyar vállalkozók, kutatók, feltalálók nem tudnak vagy nem tanulnak meg angolul (még
olyan szinten sem, hogy legalább olvasni tudjanak e nyelven a szakterületükön). Mint ahogy
az a feltételezés sem látszik kellően alátámasztottnak, hogy elegendő számukra a technika
globális fejlődésével való lépéstartáshoz, ha csak a magyar nyelvű szabadalmi leírásokat
tanulmányozzák. Utalni kell az ESZE-hez való csatlakozást megelőzően az MSZH által
elvégeztetett - a IV.3. pontban már említett - felmérésre is, amely azt mutatta: a megkérdezett
vállalkozások csupán 7%-a számára jelentett problémát, hogy a magyar nyelvű leírás - a PCT
43
rendszerében korábban megszokotthoz képest - az európai szabadalmak esetében csak
hosszabb idő elteltével áll rendelkezésre.
Az európai szabadalmak magyarországi hatályosítása érdekében az MSZH-nál
előterjesztett fordítások kidolgozottsága, választékossága, nyelvi színvonala - az eddigi
tapasztalatok szerint - egyelőre nem erősíti meg azt a várakozást, hogy e fordítások
valamifajta nyelvújítást indíthatnának el a magyar műszaki nyelvben, kiszorítva és találó
magyar megfelelőikkel felváltva az angolból származó jövevényszavakat. Ezt egyébként a
fordítások benyújtására nyitva álló - viszonylag rövid - határidő is hátráltatná, mint ahogy az
is, hogy a szabadalmi leírásoknak valójában nem az új kifejezések meghonosítása, a magyar
nyelv megújítása a fő rendeltetése.
Másfelől látni kell azt is, hogy a Londoni Megállapodás alapján is megkövetelhető
lesz az európai szabadalmak magyarországi hatályosításához az igénypontok magyar nyelvű
fordításának benyújtása. Mivel az igénypontok - főként jellemző részükben - épp az
oltalmazni kívánt találmány új elemeit ismertetik tömören, kijelölve a szabadalmi oltalom
terjedelmét, természetüknél fogva magukba sűrítik azokat az új technikai fogalmakat,
kifejezéseket, amelyeknek a magyar nyelvre való átültetése a magyar műszaki nyelv
gazdagságának megóvásához szükséges lehet.
44
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Megállapodás tárgykörére tekintettel - a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos
eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (Nksztv.) 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja, illetve (3)
bekezdésének a) pontja együttes olvasata alapján - az Országgyűlés ad felhatalmazást az
Egyezmény kötelező hatályának elismerésére.
A 2. §-hoz
Az Nksztv. által megteremtett rendszernek megfelelően a kötelező hatály elismerésére
adott felhatalmazás a kihirdetéssel egy jogi aktusba olvad össze [Nksztv. 7. § (2) bekezdés,
illetve 9. §].
A 3. §-hoz
Az Nksztv. 10. § (1) bekezdés b) pontjának, illetve (2) bekezdésének megfelelően e
szakasz tartalmazza a belső jogba transzformált Megállapodás hiteles angol nyelvű szövegét,
illetve annak hivatalos magyar nyelvű fordítását.
A 4. §-hoz
A törvényjavaslat 4. §-a - a 11. § mellett - a Megállapodás 2. cikke a) pontjának
átültetését szolgálja. A szabadalombitorlás jogkövetkezményeit befolyásolhatja, hogy - a
Megállapodás alapján, adott esetben - a szabadalom teljes szövege nem áll rendelkezésre a
bitorlás helye szerinti állam hivatalos nyelvén, és ezért azt a feltételezett bitorló nem ismerheti
meg ezen a nyelven. Ez a körülmény a felróhatóságon alapuló szankció, a kártérítés
alkalmazására gyakorolhat döntő befolyást. A törvényjavaslat 4. §-a - az Szt. 35. §-a (3)
bekezdésének kiegészítésével - ezt figyelembe is veszi, és megfelelően kiigazítja a bitorlás
jogkövetkezményeire vonatkozó szabályozást.
Az Szt. 35. §-ának (3) bekezdése a bitorlás felróhatóságtól függő szankciójaként teszi
lehetővé kártérítés követelését: szabadalombitorlás esetén a szabadalmas a polgári jogi
felelősség szabályai szerint kártérítést követelhet. A törvényjavaslat - merítve a közösségi
szabadalomra az EU-ban kidolgozott egyes szabályozási elképzelésekből is - ehhez
lényegében azt a vélelmet fűzi hozzá, hogy a bitorlás nem lehet felróható annak, aki a
szabadalom teljes szövegéhez nem férhetett hozzá az általa egyébként használt magyar
nyelven. Más szóval, a bitorlást mindaddig nem lehet felróhatónak tekinteni, ameddig e
fordítás rendelkezésre nem állt. Az Szt. 35. §-ának (3) bekezdéséhez a törvényjavaslat 4. §-
ával fűzött kiegészítés kimondja: ha az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű
fordítását a szabadalmas nem nyújtotta be a 84/H. § alapján, és a bitorló lakóhelye vagy
székhelye a Magyar Köztársaság területén van, a bitorlást mindaddig nem lehet felróhatónak
tekinteni, amíg a szabadalmas nem teljesíti az Szt. 84/G. §-ának (2) bekezdésében előírtakat,
azaz csak az azt követően is folytatott jogsértésekre vonatkozóan állapítható meg a
felróhatóság, hogy a szabadalmas a feltételezett bitorló rendelkezésére bocsátja az európai
szabadalom szövegének teljes fordítását. Nem volna méltányos viszont a szabadalmas felé és
indokolatlanul gyengítené a szabadalmi oltalmat, ha ez a vélelem olyan bitorló javára is
érvényesülhetne, aki a fordítás hiányában is megérthette az európai szabadalom szövegét.
45
Ilyen esetben azonban csupán a felróhatóság hiányát eredményező vélelem dől meg, ami azt
jelenti, hogy az európai szabadalmat fordítás hiányában is megérteni képes bitorlónál sem
tekintendő eleve, szükségképpen felróhatónak a bitorlás, hanem az általános szabályok szerint
kell vizsgálni és - ha helye van - megállapítani a felróhatóságot.
Az 5. §-hoz
A törvényjavaslat a Megállapodásból következő, a nyelvi rezsim tekintetében
bekövetkező változásoknak megfelelően kiigazítja az Szt. 52. §-ának (1) bekezdését. A
szabadalmi eljárások továbbra is minden esetben magyar nyelven folynak az MSZH előtt, de
a szabadalmi iratok nyelvét illetően utalni szükséges a Londoni Megállapodásból következő -
eltérő - rendelkezésekre is.
A 6. §-hoz
A törvényjavaslat - összhangban a Kormánynak a hatósági eljárások elektronizálására
vonatkozó törekvéseivel - lehetővé teszi a szabadalmi bejelentéseken kívül az igénypont-
közzétételi kérelemnek és az igénypontok magyar nyelvű fordításának, továbbá az európai
szabadalom igénypontjai magyar nyelvű fordításának, illetve az európai szabadalom szövege
angol vagy magyar nyelvű fordításának, valamint a szóban forgó fordításoknak a kijavítására
irányuló kérelemnek az elektronikus úton történő benyújtását.
A 7-8. §-hoz
A törvényjavaslat a nemleges megállapítási eljárás egyes szabályainak kiegészítésével
biztosítja, hogy az európai szabadalom szövegének teljes fordítása a szabadalmas költségén
rendelkezésre álljon e jogvitákban is.
A 9. §-hoz
Az Szt. 84/G. §-ának a törvényjavaslat 9. §-ával megállapított (2) bekezdése a Londoni
Megállapodás 2. cikkével összhangban követeli meg a jogérvényesítéshez az európai
szabadalom szövegének teljes magyar fordítását: ha az európai szabadalom szövegének
magyar nyelvű fordítását a szabadalmas nem nyújtotta be az Szt. 84/H. §-a alapján, az európai
szabadalommal kapcsolatos jogvita esetén a szabadalmas köteles e fordítást a saját költségén
rendelkezésre bocsátani a feltételezett bitorló kérésére, illetve - szükség szerint felhívásra - a
bíróság vagy az MSZH előtt folyó eljárásban. Az Szt. 84/G. §-ának (2) bekezdése a
Megállapodás 2. cikkében foglaltakat alapelvként tükrözi; a törvényjavaslat további
rendelkezései (a 4., 7., 8. és 11. §) az ebből adódó szabályozási következtetéseket vonják le.
A 10. §-hoz
A törvényjavaslat 10. §-a újra megállapítja az Szt.-nek az európai szabadalommal
kapcsolatos fordítási követelményekről szóló 84/H. §-át, egy új (2) bekezdéssel egészítve ki
azt. E rendelkezés a Megállapodás 1. cikkének való megfelelést szolgálja. Eszerint az európai
szabadalom jogosultjának a szabadalom magyarországi hatályosításához az igénypontok
magyar nyelvű fordítását kell benyújtania, csatolva ahhoz a szabadalom szövegének többi
részéről - választása szerint - angol vagy magyar nyelven készített fordítást. Ha az angol
fordítást nyújtja be, az ESZH által - az ESZE 14. cikkének (6) bekezdésével összhangban -
meghirdetett angol nyelvű igénypontokat kell figyelembe venni. Az ESZE VSZ 73.
46
szabályának (1) bekezdése állapítja meg, hogy mi tartozik az európai szabadalom szövegéhez
(a leírás, az igénypontok és a rajz). Az amúgy is rendelkezésre álló magyar és angol
igénypont-sorozaton kívül tehát a leírásról és a rajzokon szereplő szövegről kell angol vagy
magyar nyelvű fordítást készíteni és benyújtani ahhoz, hogy az európai szabadalmat a Magyar
Köztársaságban hatályosítsák.
A 11. §-hoz
A Megállapodás 2. cikkének a) pontjában foglaltak végrehajtását célozza a bitorlási
per költségviselési szabályainak kiegészítése is. A törvényjavaslat 11. §-a a bitorlási pereknek
az Szt. 104. §-ában megállapított speciális szabályait a Pp. 80. §-ának (1) bekezdésére építve
egészíti ki: ha az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását a szabadalmas
nem nyújtotta be az MSZH-hoz, és nem bocsátotta a feltételezett bitorló rendelkezésére annak
kérésére sem, azt úgy kell tekinteni, hogy az alperes a perre okot nem adott.
A törvényjavaslat 11. §-a egy új (16) bekezdéssel egészíti ki az Szt. 104. §-át, amely
szerint európai szabadalom esetében a keresetlevélhez - hiánypótlás terhe mellett - csatolni
kell a szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását. E fordítás költségét a szabadalmas
viseli.
A 12-14. §-hoz
A Londoni Megállapodás magyarországi hatálybalépésének idejét illetően a
törvényjavaslat figyelembe veszi az MSZH vitaanyaga nyomán lefolytatott társadalmi vitában
az érdekeltek között létrejött kompromisszumot. A 12. § ennek megfelelő hatályba lépési
időpontot állapít meg a Megállapodás tekintetében, továbbá rendelkezik a szükséges átmeneti
szabályról. A törvény végrehajtásáért való felelősséget pedig az MSZH elnökére ruházza.
A 13. § kodifikációs kiigazításokat végez el az Szt.-ben.
A 14. § a hatályon kívül helyező rendelkezéseket tartalmazza.
47