﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/9025. számú
törvényjavaslat
a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló, 1961. augusztus 30-án,
New Yorkban elfogadott Egyezmény kihirdetéséről
Előadó: dr. Draskovics Tibor
igazságügyi és rendészeti miniszter
Budapest, 2009. február
2009. évi ... törvény
a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló, 1961. augusztus 30-án, New Yorkban
elfogadott Egyezmény kihirdetéséről
1.	§
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló,
1961. augusztus 30-án, New Yorkban elfogadott Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény)
kötelező hatályának elismerésére.
2. §
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§
Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege, illetve hivatalos magyar nyelvű fordítása a
következő:
„Convention on the Reduction of Statelessness
The Contracting States,
Acting in pursuance of resolution 896 (IX), adopted by the General Assembly of the United
Nations on 4 December 1954,
Considering it desirable to reduce statelessness by international agreement,
Have agreed as follows:
Article 1
1.	A Contracting State shall grant its nationality to a person born in its territory who would
otherwise be stateless. Such nationality shall be granted:
(a)	at birth, by operation of law, or
(b)	upon an application being lodged with the appropriate authority, by or on behalf of the
person
concerned, in the manner prescribed by the national law. Subject to the provisions of
paragraph 2 of this article, no such application may be rejected.
A Contracting State which provides for the grant of its nationality in accordance with
subparagraph (b) of this paragraph may also provide for the grant of its nationality by
operation of law at such age and subject to such conditions as may be prescribed by the
national law.
2.	A Contracting State may make the grant of its nationality in accordance with subparagraph
(b)	of paragraph 1 of this article subject to one or more of the following conditions:
(a)	that the application is lodged during a period, fixed by the Contracting State, beginning
not later
than at the age of eighteen years and ending not earlier than at the age of twenty-one years, so,
however, that the person concerned shall be allowed at least one year during which he may
himself make the application without having to obtain legal authorization to do so;
2
(b)	that the person concerned has habitually resided in the territory of the Contracting State
for such
period as may be fixed by that State, not exceeding five years immediately preceding the
lodging of the application nor ten years in all;
(c)	that the person concerned has neither been convicted of an offence against national
security nor
has been sentenced to imprisonment for a term of five years or more on a criminal charge;
(d)	that the person concerned has always been stateless.
3.	Notwithstanding the provisions of paragraphs 1 (b) and 2 of this article, a child born in
wedlock
in the territory of a Contracting State, whose mother has the nationality of that State, shall
acquire at
birth that nationality if it otherwise would be stateless.
4.	A Contracting State shall grant its nationality to a person who would otherwise be stateless
and
who is unable to acquire the nationality of the Contracting State in whose territory he was
born because he had passed the age for lodging his application or has not fulfilled the required
residence conditions, if the nationality of one of his parents at the time of the person’s birth
was that of the Contracting State first above mentioned. If his parents did not possess the
same nationality at the time of his birth, the question whether the nationality of the person
concerned should follow that of the father or that of the mother shall be determined by the
national law of such Contracting State. If application for such nationality is required, the
application shall be made to the appropriate authority by or on behalf of the applicant in the
manner prescribed by the national law. Subject to the provisions of paragraph 5 of this article,
such application shall not be refused.
5.	The Contracting State may make the grant of its nationality in accordance with the
provisions of paragraph 4 of this article subject to one or more of the following conditions:
(a)	that the application is lodged before the applicant reaches an age, being not less than
twenty-three years, fixed by the Contracting State;
(b)	that the person concerned has habitually resided in the territory of the Contracting State
for such
period immediately preceding the lodging of the application, not exceeding three years, as
may be fixed by that State;
(c)	that the person concerned has always been stateless.
Article 2
A foundling found in the territory of a Contracting State shall, in the absence of proof to the
contrary, be considered to have been born within that territory of parents possessing the
nationality of that State.
Article 3
For the purpose of determining the obligations of Contracting States under this Convention,
birth on a ship or in an aircraft shall be deemed to have taken place in the territory of the State
whose flag the ship flies or in the territory of the State in which the aircraft is registered, as
the case may be.
3
Article 4
1.	A Contracting State shall grant its nationality to a person, not born in the territory of a
Contracting State, who would otherwise be stateless, if the nationality of one of his parents at
the time of the person’s birth was that of that State. If his parents did not possess the same
nationality at the time of his birth, the question whether the nationality of the person
concerned should follow that of the father or that of the mother shall be determined by the
national law of such Contracting State. Nationality granted in accordance with the provisions
of this paragraph shall be granted:
(a)	at birth, by operation of law, or
(b)	upon an application being lodged with the appropriate authority, by or on behalf of the
person
concerned, in the manner prescribed by the national law. Subject to the provisions of
paragraph 2 of this article, no such application may be rejected.
2.	A Contracting State may make the grant of its nationality in accordance with the provisions
of paragraph 1 of this article subject to one or more of the following conditions:
(a)	that the application is lodged before the applicant reaches an age, being not less than
twenty-three years, fixed by the Contracting State;
(b)	that the person concerned has habitually resided in the territory of the Contracting State
for such
period immediately preceding the lodging of the application, not exceeding three years, as
may be fixed by that State;
(c)	that the person concerned has not been convicted of an offence against national security;
(d)	that the person concerned has always been stateless.
Article 5
1.	If the law of a Contracting State entails loss of nationality as a consequence of any change
in the personal status of a person such as marriage, termination of marriage, legitimation,
recognition or adoption, such loss shall be conditional upon possession or acquisition of
another nationality.
2.	If, under the law of a Contracting State, a child born out of wedlock loses the nationality of
that State in consequence of a recognition of affiliation, he shall be given an opportunity to
recover that nationality by written application to the appropriate authority, and the conditions
governing such application shall not be more rigorous than those laid down in paragraph 2 of
article 1 of this Convention.
Article 6
If the law of a Contracting State provides for loss of its nationality by a person’s spouse or
children as a consequence of that person losing or being deprived of that nationality, such loss
shall be conditional upon their possession or acquisition of another nationality.
Article 7
1.	(a) If the law of a Contracting State permits renunciation of nationality, such renunciation
shall not result in loss of nationality unless the person concerned possesses or acquires
another nationality.
4
(b)	The provisions of subparagraph (a) of this paragraph shall not apply where their
application would be inconsistent with the principles stated in articles 13 and 14 of the
Universal Declaration of
Human Rights approved on 10 December 1948 by the General Assembly of the United
Nations.
2.	A national of a Contracting State who seeks naturalization in a foreign country shall not
lose his nationality unless he acquires or has been accorded assurance of acquiring the
nationality of that foreign country.
3.	Subject to the provisions of paragraphs 4 and 5 of this article, a national of a Contracting
State shall not lose his nationality, so as to become stateless, on the ground of departure,
residence abroad, failure to register or on any similar ground.
4.	A naturalized person may lose his nationality on account of residence abroad for a period,
not less than seven consecutive years, specified by the law of the Contracting State concerned
if he fails to declare to the appropriate authority his intention to retain his nationality.
5.	In the case of a national of a Contracting State, born outside its territory, the law of that
State may make the retention of its nationality after the expiry of one year from his attaining
his majority conditional upon residence at that time in the territory of the State or registration
with the appropriate authority.
6.	Except in the circumstances mentioned in this article, a person shall not lose the nationality
of a Contracting State, if such loss would render him stateless, notwithstanding that such loss
is not expressly prohibited by any other provision of this Convention.
Article 8
1.	A Contracting State shall not deprive a person of its nationality if such deprivation would
render him stateless.
2.	Notwithstanding the provisions of paragraph I of this article, a person may be deprived of
the nationality of a Contracting State:
(a)	in the circumstances in which, under paragraphs 4 and 5 of article 7, it is permissible that a
person should lose his nationality;
(b)	where the nationality has been obtained by misrepresentation or fraud.
3.	Notwithstanding the provisions of paragraph 1 of this article, a Contracting State may
retain the right to deprive a person of his nationality, if at the time of signature, ratification or
accession it specifies its retention of such right on one or more of the following grounds,
being grounds existing in its national law at that time:
(a)	that, inconsistently with his duty of loyalty to the Contracting State, the person
(i)	has, in disregard of an express prohibition by the Contracting State rendered or continued
to render services to, or received or continued to receive emoluments from, another State,
or
(ii)	has conducted himself in a manner seriously prejudicial to the vital interests of the State;
(b)	that the person has taken an oath, or made a formal declaration, of allegiance to another
State, or given definite evidence of his determination to repudiate his allegiance to the
Contracting State.
5
4.	A Contracting State shall not exercise a power of deprivation permitted by paragraphs 2 or
3 of this article except in accordance with law, which shall provide for the person concerned
the right to a fair hearing by a court or other independent body.
Article 9
A Contracting State may not deprive any person or group of persons of their nationality on
racial, ethnic, religious or political grounds.
Article 10
1.	Every treaty between Contracting States providing for the transfer of territory shall include
provisions designed to secure that no person shall become stateless as a result of the transfer.
A Contracting State shall use its best endeavours to secure that any such treaty made by it
with a State which is not a party to this Convention includes such provisions.
2.	In the absence of such provisions a Contracting State to which territory is transferred or
which otherwise acquires territory shall confer its nationality on such persons as would
otherwise become stateless as a result of the transfer or acquisition.
Article 11
The Contracting States shall promote the establishment within the framework of the United
Nations, as soon as may be after the deposit of the sixth instrument of ratification or
accession, of a body to which a person claiming the benefit of this Convention may apply for
the examination of his claim and for assistance in presenting it to the appropriate authority.
Article 12
1.	In relation to a Contracting State which does not, in accordance with the provisions of
paragraph 1 of article 1 or of article 4 of this Convention, grant its nationality at birth by
operation of law, the provisions of paragraph 1 of article 1 or of article 4, as the case may be,
shall apply to persons born before as well as to persons born after the entry into force of this
Convention.
2.	The provisions of paragraph 4 of article 1 of this Convention shall apply to persons born
before as well as to persons born after its entry into force.
3.	The provisions of article 2 of this Convention shall apply only to foundlings found in the
territory of a Contracting State after the entry into force of the Convention for that State.
Article 13
This Convention shall not be construed as affecting any provisions more conducive to the
reduction of statelessness which may be contained in the law of any Contracting State now or
hereafter in force, or may be contained in any other convention, treaty or agreement now or
hereafter in force between two or more Contracting States.
6
Article 14
Any dispute between Contracting States concerning the interpretation or application of this
Convention which cannot be settled by other means shall be submitted to the International
Court of Justice at the request of any one of the parties to the dispute.
Article 15
1.	This Convention shall apply in all non-self-governing, trust, colonial and other non-
metropolitan territories for the international relations of which any Contracting State is
responsible; the Contracting State concerned shall, subject to the provisions of paragraph 2 of
this article, at the time of signature, ratification or accession, declare the non-metropolitan
territory or territories to which the Convention shall apply ipso facto as a result of such
signature, ratification or accession.
2.	In any case in which, for the purpose of nationality, a non-metropolitan territory is not
treated as one with the metropolitan territory, or in any case in which the previous consent of
a non-metropolitan territory is required by the constitutional laws or practices of the
Contracting State or of the non-metropolitan territory for the application of the Convention to
that territory, that Contracting State shall endeavour to secure the needed consent of the non-
metropolitan territory within the period of twelve months from the date of signature of the
Convention by that Contracting State, and when such consent has been obtained the
Contracting State shall notify the Secretary-General of the United Nations. This Convention
shall apply to the territory or territories named in such notification from the date of its receipt
by the Secretary-General.
3.	After the expiry of the twelve-month period mentioned in paragraph 2 of this article, the
Contracting States concerned shall inform the Secretary-General of the results of the
consultations with those non-metropolitan territories for whose international relations they are
responsible and whose consent to the application of this Convention may have been withheld.
Article 16
1.	This Convention shall be open for signature at the Headquarters of the United Nations from
30 August 1961 to 31 May 1962.
2.	This Convention shall be open for signature on behalf of:
(a)	any State Member of the United Nations;
(b)	any other State invited to attend the United Nations Conference on the Elimination or
Reduction of Future Statelessness;
(c)	any State to which an invitation to sign or to accede may be addressed by the General
Assembly of the United Nations.
3.	This Convention shall be ratified and the instruments of ratification shall be deposited with
the Secretary-General of the United Nations.
4.	This Convention shall be open for accession by the States referred to in paragraph 2 of this
article. Accession shall be effected by the deposit of an instrument of accession with the
Secretary-General of the United Nations.
7
Article 17
1.	At the time of signature, ratification or accession any State may make a reservation in
respect of articles 11, 14 or 15.
2.	No other reservations to this Convention shall be admissible.
Article 18
1.	This Convention shall enter into force two years after the date of the deposit of the sixth
instrument of ratification or accession.
2.	For each State ratifying or acceding to this Convention after the deposit of the sixth
instrument of ratification or accession, it shall enter into force on the ninetieth day after the
deposit by such State of its instrument of ratification or accession or on the date on which this
Convention enters into force in accordance with the provisions of paragraph 1 of this article,
whichever is the later.
Article 19
1.	Any Contracting State may denounce this Convention at any time by a written notification
addressed to the Secretary-General of the United Nations. Such denunciation shall take effect
for the Contracting State concerned one year after the date of its receipt by the Secretary-
General.
2.	In cases where, in accordance with the provisions of article 15, this Convention has become
applicable to a non-metropolitan territory of a Contracting State, that State may at any time
thereafter, with the consent of the territory concerned, give notice to the Secretary-General of
the United Nations denouncing this Convention separately in respect of that territory. The
denunciation shall take effect one year after the date of the receipt of such notice by the
Secretary-General, who shall notify all other Contracting States of such notice and the date of
receipt thereof.
Article 20
1.	The Secretary-General of the United Nations shall notify all Members of the United
Nations and the non-member States referred to in article 16 of the following particulars:
(a)	signatures, ratifications and accessions under article 16;
(b)	reservations under article 17;
(c)	the date upon which this Convention enters into force in pursuance of article 18;
(d)	denunciations under article 19.
2.	The Secretary-General of the United Nations shall, after the deposit of the sixth instrument
of ratification or accession at the latest, bring to the attention of the General Assembly the
question of the establishment, in accordance with article 11, of such a body as therein
mentioned.
8
Article 21
This Convention shall be registered by the Secretary-General of the United Nations on the
date of its entry into force.
IN WITNESS WHEREOF the undersigned Plenipotentiaries have signed this Convention.
DONE at New York, this thirtieth day of August, one thousand nine hundred and sixty-one, in
a single copy, of which the Chinese, English, French, Russian and Spanish texts are equally
authentic and which shall be deposited in the archives of the United Nations, and certified
copies of which shall be delivered by the Secretary-General of the United Nations to all
Members of the United Nations and to the non-member States referred to in article 16 of this
Convention.”
„Egyezmény a hontalanság eseteinek csökkentéséről
A Szerződő Államok;
az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése által, 1954. december 4-én elfogadott 896 (IX)
számú határozat alapján eljárva;
kívánatosnak tartva a hontalanság nemzetközi szerződés útján való csökkentését;
a következőkben állapodtak meg:
1.	Cikk
(1)	Valamennyi Szerződő Állam megadja állampolgárságát annak a területén született
személynek, aki máskülönben hontalanná válna. Az ilyen állampolgárságot
a)	születéskor a jog erejénél fogva; vagy
b)	a hatáskörrel rendelkező hatósághoz az érintett által vagy az érintett nevében
benyújtott kérelemre, a nemzeti jog által előírt módon kell megadni. Az ilyen kérelem
-	e Cikk (2) bekezdésében foglaltak fenntartásával - nem utasítható el.
Az a Szerződő Állam, amely e bekezdés b) pontjának megfelelően intézkedik
állampolgársága megadásáról, rendelkezhet állampolgársága törvény ereje általi megadásáról
is a nemzeti jog által meghatározott életkorhoz kötötten és feltételek szerint.
(2)	Állampolgársága e Cikk (1) bekezdés b) pontja szerinti megadását valamennyi Szerződő
Állam a következő, egy vagy több feltételhez kötheti:
a)	a kérelmet a Szerződő Állam által meghatározott időszakon belül - amely
tizennyolc éves kornál nem később kezdődik, és huszonegy éves kornál nem korábban
végződik - kell benyújtani; úgy azonban, hogy a kérelem személyes benyújtására az
érintett részére legalább egy évet hagyjanak anélkül, hogy ehhez külön jogi
felhatalmazást kellene szereznie;
b)	a kérelmezőnek a Szerződő Állam által meghatározott ideig szokásos tartózkodási
hellyel kell rendelkeznie ezen állam területén, amely nem haladhatja meg az öt évet
közvetlenül a kérelem benyújtása előtt, sem a tíz évet összesen;
9
c)	az érintettet nem ítélték el sem nemzetbiztonság elleni bűncselekmény miatt, sem
bűnvád alapján nem ítélték öt éves vagy azt meghaladó szabadságvesztés-büntetésre;
d)	az érintett születése óta hontalan.
(3)	E Cikk (1) bekezdés b) pontjában, illetve (2) bekezdésében foglaltak ellenére valamely
Szerződő Állam területén született olyan törvényes gyermek, akinek anyja rendelkezik az
adott állam állampolgárságával, születésénél fogva megszerzi ezt az állampolgárságot, ha
máskülönben hontalanná válna.
(4)	Valamennyi Szerződő Állam megadja állampolgárságát annak a máskülönben hontalanná
váló személynek, aki azért nem képes megszerezni a születési helye szerinti Szerződő Állam
állampolgárságát, mert betöltötte a kérelme benyújtására nyitva álló életkort, vagy nem felelt
meg az előírt ott-tartózkodási feltételeknek; feltéve, hogy a személy születésekor szülei
valamelyike rendelkezett az először említett Szerződő Állam állampolgárságával.
Amennyiben a személy születésekor a szülők nem azonos állampolgársággal rendelkeztek, az
adott Szerződő Állam nemzeti joga határozza meg, hogy az érintett állampolgársága az apáét
vagy az anyáét követi. Ha ennek az állampolgárságnak a kérelmezése szükséges, a kérelmet
az érintett által vagy az érintett nevében a hatáskörrel rendelkező hatósághoz a nemzeti jog
által előírt módon kell benyújtani. Az ilyen kérelem - e Cikk (5) bekezdésében foglaltak
fenntartásával - nem utasítható el.
(5)	Állampolgársága e Cikk (4) bekezdése szerinti megadását valamennyi Szerződő Állam a
következő, egy vagy több feltételhez kötheti:
a)	a kérelmet a Szerződő Állam által meghatározott életkor, de legalább a
huszonharmadik életév betöltését megelőzően kell benyújtani;
b)	a kérelmezőnek - a kérelem benyújtatást közvetlenül megelőzően - a Szerződő
Állam által meghatározott, de három évet meg nem haladó ideig szokásos tartózkodási
hellyel kell rendelkeznie ezen állam területén;
c)	az érintett születése óta hontalan.
2.	Cikk
Valamely Szerződő Állam területén talált gyermeket - ellenkező bizonyításig - ezen állam
állampolgárságával rendelkező szülőktől az állam területén született gyermeknek kell
tekinteni.
3.	Cikk
A Szerződő Államok jelen Egyezményből folyó kötelezettségeinek meghatározása érdekében
a hajó vagy repülőgép fedélzetén történő születést úgy kell tekinteni, hogy az - az esettől
függően - annak az államnak a területén történt, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik,
vagy amelyben a repülőgépet lajstromozták.
4.	Cikk
(1)	Valamennyi Szerződő Állam megadja állampolgárságát annak a máskülönben hontalanná
váló személynek, aki nem a Szerződő Állam területén született, amennyiben a személy
születésekor szüleinek egyike ezen állam állampolgárságával rendelkezett. Amennyiben
születésekor a szülők nem azonos állampolgársággal rendelkeztek, a Szerződő Állam nemzeti
10
joga határozza meg, hogy az érintett állampolgársága az apáét vagy az anyáét követi. E
bekezdésben foglaltak szerint eljárva az állampolgárságot
a)	születéskor a jog erejénél fogva; vagy
b)	a hatáskörrel rendelkező hatóságnál az érintett által vagy az érintett nevében
benyújtott kérelemre, a nemzeti jog által előírt módon kell megadni. Az ilyen kérelem
-	e Cikk (2) bekezdésében foglaltak fenntartásával - nem utasítható el.
(2)	Állampolgársága e Cikk (1) bekezdése szerinti megadását valamennyi Szerződő Állam az
a következő, egy vagy több feltételhez kötheti:
a)	a kérelmet a Szerződő Állam által meghatározott életkor - amely a huszonharmadik
életévnél nem lehet kevesebb - betöltését megelőzően kell benyújtani;
b)	a kérelmezőnek - a kérelem benyújtatást közvetlenül megelőzően - a Szerződő
Állam által meghatározott, de három évet meg nem haladó ideje szokásos tartózkodási
hellyel kell rendelkeznie ezen állam területén;
c)	az érintettet nem ítélték el nemzetbiztonság elleni bűncselekmény miatt;
d)	az érintett születése óta hontalan.
5.	Cikk
(1)	Ha valamely Szerződő Állam joga szerint a személyi állapot bármely megváltozása, úgy,
mint a házasságkötés, a házasság felbontása, törvényesítés, elismerés vagy örökbefogadás
magával vonja az állampolgárság elvesztését, ennek feltétele egy másik állampolgárság
megléte vagy annak megszerzése.
(2)	Ha valamely Szerződő Állam joga szerint egy házasságon kívül született gyermek apai
elismerés következtében elveszti ezen állam állampolgárságát, lehetőségét kell adni számára,
hogy visszaszerezze ezt az állampolgárságot a hatáskörrel rendelkező hatósághoz intézett
írásbeli kérelemmel, továbbá az ilyen kérelemre irányadó feltételek nem lehetnek
szigorúbbak, mint a jelen Egyezmény 1. Cikk (2) bekezdésében lefektetettek.
6.	Cikk
Ha valamely Szerződő Állam joga úgy rendelkezik, hogy egy személy állampolgárságának
elvesztése vagy attól való megfosztása házastársa vagy gyermeke állampolgárságának
elvesztését is eredményezi, ennek feltétele egy másik állampolgárság megléte vagy annak
megszerzése az utóbbiak által.
7.	Cikk
(1)	a) Ha valamely Szerződő Állam joga lehetővé teszi az állampolgárságról való lemondást,
ez a lemondás nem eredményezi az állampolgárság elvesztését, hacsak az érintett nem
rendelkezik másik állampolgársággal, vagy ilyen állampolgárságot nem szerez.
b)	E bekezdés a) pontjában foglaltak nem alkalmazhatók, amennyiben alkalmazásuk
összeegyeztethetetlen lenne az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése által 1948.
december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 13. és 14. cikkeiben
rögzített alapelvekkel.
(2)	Valamely Szerződő Állam állampolgára, aki honosítást kér egy külföldi országban, nem
veszti el saját állampolgárságát, hacsak nem szerzi meg e külföldi ország állampolgárságát,
vagy nem kap biztosítékot annak megszerzésére.
11
(3)	E Cikk (4) és (5) bekezdéseiben foglaltak fenntartásával valamely Szerződő Állam
állampolgára nem veszti el állampolgárságát - amely így hontalanságot eredményezne -
külföldre utazás, külföldi tartózkodás, a bejelentkezés elmulasztása vagy más hasonló ok
miatt.
(4)	Egy honosított személy elveszítheti állampolgárságát hét egymást követő évnél nem
rövidebb, az érintett Szerződő Állam joga által meghatározott időszakon túli külföldi
tartózkodás következtében, amennyiben elmulasztja kinyilvánítani a hatáskörrel rendelkező
hatóság felé állampolgársága megtartására irányuló szándékát.
(5)	Valamely Szerződő Államnak a területén kívül született állampolgára esetében ezen állam
joga - a nagykorúság elérésétől számított egy év lejárta után - az állampolgárság
megtartásának feltételéül szabhatja az említett időpontban az állam területén való
tartózkodást, vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságnál történő bejelentkezést.
(6)	E Cikkben említett körülmények kivételével senki nem veszíti el valamely Szerződő
Állam állampolgárságát, amennyiben ez hontalanságot eredményezne, jóllehet ezt az
elvesztést kifejezetten az Egyezmény semmilyen más rendelkezése nem tiltja.
8.	Cikk
(1)	Egy Szerződő Állam sem foszt meg senkit állampolgárságától, ha ez a megfosztás a
személyt hontalanná tenné.
(2)	E Cikk (1) bekezdésében foglaltak ellenére egy személy megfosztható valamely Szerződő
Állam állampolgárságától
a)	azokban az esetekben, amikor a 7. Cikk (4) és (5) bekezdései szerint megengedett,
hogy ez a személy elveszítse állampolgárságát;
b)	ha az állampolgárságot megtévesztéssel vagy csalással szerezték.
(3)	E Cikk (1) bekezdésében foglaltak ellenére valamely Szerződő Állam fenntarthatja
magának azt a jogot, hogy egy személyt megfosszon állampolgárságától, ha az aláírás,
megerősítés vagy csatlakozás alkalmával kiköti ennek a jognak a fenntartását a következő, a
nemzeti jogában abban az időben létező okok valamelyike alapján:
a)	ha a személy - a Szerződő Állam iránti hűséggel összeegyeztethetetlenül - i) a
Szerződő Állam kifejezett tilalma ellenére szolgáltatásokat nyújtott vagy továbbra is
nyújt egy másik államnak, illetve jövedelmet kapott vagy továbbra is kap egy másik
államtól; vagy ii) az adott állam alapvető érdekeit súlyosan sértő magatartást
tanúsított;
b)	ha a személy hűségesküt vagy más formális hűségnyilatkozatot tett egy másik
államnak, vagy egyértelmű bizonyítékát adta azon elhatározásának, hogy megtagadja a
Szerződő Állam iránti állampolgári hűséget.
(4)	Valamely Szerződő Állam az e Cikk (2) vagy (3) bekezdése által megengedett megfosztási
jogkörét csak a törvénynek megfelelően gyakorolhatja, amely az érintett számára biztosítja a
bíróság vagy más független testület előtti méltányos tárgyaláshoz való jogot.
12
9. Cikk
Egy Szerződő Állam sem foszthat meg senkit vagy személyek bármely csoportját
állampolgárságától faji, etnikai, vallási vagy politikai okokból.
10.	Cikk
(1)	A Szerződő Államok közötti, területátadásról rendelkező nemzetközi szerződéseknek
előírásokat kell tartalmazniuk annak biztosítására, hogy a területváltozás következtében senki
ne váljon hontalanná. Valamennyi Szerződő Állam legjobb igyekezetével biztosítja, hogy az
Egyezményben nem részes államokkal kötött ilyen tárgyú nemzetközi szerződéseik
tartalmazzanak ilyen rendelkezéseket.
(2)	Ilyen rendelkezések hiányában az a Szerződő Állam, amelynek területet adtak át, vagy
amely egyébként területet szerez, megadja állampolgárságát azon személyeknek, akik
egyébként területátadás vagy -szerzés következtében hontalanná válnának.
11.	Cikk
A Szerződő Államok előmozdítják az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében egy olyan
testületnek a hatodik megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezését követő
mihamarabbi felállítását, amelyhez a jelen Egyezmény előnyeire hivatkozó személy igénye
megvizsgálása és annak a hatáskörrel rendelkező hatósághoz történő benyújtásában való
közreműködés érdekében fordulhat.
12.	Cikk
(1)	Valamely Szerződő Állammal kapcsolatban, amely jelen Egyezmény 1. Cikk (1)
bekezdésében vagy 4. Cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint nem adja meg születéskor a
törvény erejénél fogva állampolgárságát, - az esettől függően - az 1. Cikk (1) bekezdésében
vagy a 4. Cikk (1) bekezdésében foglaltak az Egyezmény hatálybalépése előtt, valamint
hatálybalépése után született személyekre egyaránt alkalmazandóak.
(2)	Jelen Egyezmény 1. Cikk (4) bekezdésében foglaltak az Egyezmény hatálybalépése előtt,
valamint hatálybalépése után született személyekre egyaránt alkalmazandóak.
(3)	Jelen Egyezmény 2. Cikkében foglaltak csak a valamely Szerződő Állam területén, az
Egyezmény ezen állam tekintetében történt hatálybalépése után talált gyermekekre
alkalmazandóak.
13.	Cikk
Jelen Egyezmény nem értelmezhető akként, amely lerontaná a hontalanság eseteinek
csökkentését jobban elősegítő azon rendelkezéseket, amelyeket valamely Szerződő Állam
most vagy a jövőben hatályos belső joga, illetve két vagy több Szerződő Állam között most
vagy a jövőben hatályos más egyezmény, szerződés vagy megállapodás tartalmaz.
13
14. Cikk
A Szerződő Államok között jelen Egyezmény értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó
bármely olyan vitát, amelyet egyéb módon nem lehet elintézni, a vitában álló felek
bármelyikének a kérésére a Nemzetközi Bíróság elé kell terjeszteni.
15.	Cikk
(1)	Jelen Egyezmény minden olyan önkormányzattal nem rendelkező, gyámság alatt álló,
gyarmati és az anyaországhoz nem tartozó más terület vonatkozásában alkalmazandó,
amelynek nemzetközi kapcsolataiért valamely Szerződő Állam felelős; az érintett Szerződő
Államnak - e Cikk (2) bekezdésében foglaltak fenntartásával - az aláírással, megerősítéssel
vagy csatlakozással egyidejűleg nyilatkozatot kell tennie arra vonatkozóan, hogy a jelen
Egyezmény mely anyaországhoz nem tartozó területre vagy területekre kerül az aláírás,
megerősítés vagy csatlakozás következtében ipso facto alkalmazásra.
(2)	Ha az állampolgárság tekintetében az anyaországhoz nem tartozó valamely terület nem
tekintendő úgy, mint amely az anyaországgal egészet alkot; vagy ha ahhoz, hogy az
Egyezmény e terület vonatkozásában alkalmazásra kerüljön a Szerződő Állam vagy az
anyaországhoz nem tartozó terület alkotmányos rendelkezései, illetve gyakorlata értelmében
e terület előzetes hozzájárulása szükséges, ennek a Szerződő Államnak törekednie kell arra,
hogy az Egyezmény aláírásától számított tizenkét hónapon belül megszerezze az
anyaországhoz nem tartozó terület szükséges hozzájárulását és mihelyst ezt megszerezte,
értesítenie kell az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkárát. Jelen Egyezmény az ilyen
értesítésben megnevezett területre vagy területekre az értesítés Főtitkár általi
kézhezvételének időpontjától alkalmazandó.
(3)	Jelen Cikk (2) bekezdésében említett tizenkét hónap elteltével az érintett Szerződő
Államok tájékoztatják a Főtitkárt azokkal az anyaországhoz nem tartozó területekkel
folytatott tanácskozásaik eredményéről, amelyek nemzetközi kapcsolataiért felelősek és
amelyek a jelen Egyezmény alkalmazásához nem járultak hozzá.
16.	Cikk
(1)	Jelen Egyezmény 1961. augusztus 30. és 1962. május 31. között aláírásra nyitva áll az
Egyesült Nemzetek Szervezete székhelyén.
(2)	Jelen Egyezmény aláírásra nyitva áll
a)	az Egyesült Nemzetek Szervezete minden tagállama;
b)	az Egyesült Nemzetek Szervezetének a jövőbeli hontalanság kiküszöböléséről vagy
csökkentéséről szóló konferenciájára meghívott más állam; és
c)	bármely más állam részére, amelyhez az Egyesült Nemzetek Szervezetének
Közgyűlése aláírásra vagy csatlakozásra szóló meghívást intézett.
(3)	Jelen Egyezményt meg kell erősíteni, és a megerősítő okiratokat az Egyesült Nemzetetek
Szervezetének Főtitkáránál kell letétbe helyezni.
(4)	Jelen Egyezmény csatlakozásra nyitva áll az e Cikk (2) bekezdésében említett államok
előtt. A csatlakozás az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkáránál letétbe helyezett
csatlakozási okirattal történik.
14
17. Cikk
(1)	Az aláírással, megerősítéssel vagy csatlakozással egyidejűleg bármely állam fenntartást
tehet a 11., 14. vagy 15. Cikkekhez.
(2)	Jelen Egyezményhez más fenntartás nem tehető.
18.	Cikk
(1)	Jelen Egyezmény a hatodik megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezésének
időpontja után két évvel lép hatályba.
(2)	Minden olyan állam esetében, amely jelen Egyezményt a hatodik megerősítő vagy
csatlakozási okirat letétbe helyezését követően erősíti meg vagy csatlakozik hozzá, az
Egyezmény ezen állam megerősítő vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezésétől számított
kilencvenedik napon, vagy azon a napon lép hatályba, amikor jelen Egyezmény e Cikk (1)
bekezdésében foglaltak szerint hatályba lép; amelyik időpont a későbbi.
19.	Cikk
(1)	Jelen Egyezményt bármely Szerződő Állam bármikor felmondhatja az Egyesült Nemzetek
Szervezetének Főtitkárához címzett írásbeli értesítéssel. Ez a felmondás az érintett Szerződő
Államra nézve a Főtitkár általi kézhezvétel időpontja után egy évvel lép hatályba.
(2)	Olyan esetekben, amikor - a 15. Cikk rendelkezéseivel összhangban - jelen Egyezmény
alkalmazandóvá vált valamely Szerződő Állam anyaországhoz nem tartozó területére nézve,
ezen állam az érintett terület beleegyezésével bármikor értesítheti az Egyesült Nemzetek
Szervezetének Főtitkárát az Egyezmény e terület vonatkozásában történő felmondásáról. A
felmondás az értesítés Főtitkár általi kézhezvétele után egy évvel lép hatályba, aki ezt az
értesítést és annak kézhezvétele időpontját közli az összes többi Szerződő Állammal.
20.	Cikk
(1)	Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkára az Egyesült Nemzetek Szervezetének
minden tagállamát és a 16. Cikkben említett nem-tagállamokat értesíti:
a)	a 16. Cikk szerinti aláírásokról, megerősítésekről és csatlakozásokról;
b)	a 17. Cikk alapján tett fenntartásokról;
c)	a 18. Cikk értelmében jelen Egyezmény hatálybalépése napjáról;
d)	a 19. Cikk alapján tett felmondásokról.
(2)	Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkára legkésőbb a hatodik megerősítő vagy
csatlakozási okirat letétbe helyezését követően felhívja a Közgyűlés figyelmét a 11. Cikkben
említett testület felállításának kérdésére.
21.	Cikk
Jelen Egyezményt hatálybalépése napján az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkára
beiktatja.
A fentiek hitelül az alulírott meghatalmazottak jelen Egyezményt aláírták.
15
Készült New Yorkban, ezerkilencszázhatvanegy augusztus harmincadik napján; egy eredeti
példányban, amelynek kínai, angol, francia, orosz és spanyol nyelvű szövegei egyaránt
hitelesek, és amelyeket az Egyesült Nemzetek Szervezetének irattárában kell letétbe helyezni,
valamint amelyek hiteles másolatait az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkára megküldi
az Egyesült Nemzetek Szervezete minden tagállamának és jelen Egyezmény 16. Cikkében
említett nem-tagállamoknak.”
4.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő napon
lép hatályba.
(2)	A 2-3. §-ok az Egyezmény 18. Cikk (2) bekezdésében meghatározott időpontban lépnek
hatályba.
(3)	Az Egyezmény, illetve a 2-3. §-ok hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős
miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett
egyedi határozatával állapítja meg.
(4)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az állampolgársági ügyekért felelős
miniszter gondoskodik.
16
INDOKOLÁS
a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló, 1961. augusztus 30-án, New Yorkban
elfogadott Egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
1.	A hontalanok helyzetének a nemzetközi jogalkotás útján történő rendezése majdhogynem
az ENSZ megalakulása óta a világszervezet napirendjén van. Ez a kérdéskör továbbra sem
rendezett megnyugtatóan, így napjainkban is a nemzetközi közösség fő gondjainak egyike.
Világszerte mintegy 12 millió főről van szó, akik közül csak Európában 640 ezren élnek.
Hontalanság sokfeleképpen kialakulhat, mint például államutódlás következtében (a
közelmúltban a Szovjetunió vagy Jugoszlávia ’90-es években végbement felbomlása
említhető példaként); egyes államok területén élő kisebbségeket érő durva diszkrimináció
következtében (pl. a volt szovjet utódállamokban bizonyos etnikai kisebbségek - csecsenek,
kalmükök, krími tatárok stb. - nem élvezhetik annak az államnak az állampolgárságát, ahol
születtek és/vagy hosszú ideje élnek); az állampolgárság megszerzésére vonatkozó elvek (ius
soli és ius sanguinis) negatív összeütközése esetén; a nőket érintő belső jogszabályok és/vagy
gyakorlat eredményeképpen (pl. külföldi állampolgárral való házasságkötésnél); az ország
elhagyása és huzamos külföldi tartózkodás következtében; továbbá kiválthatja az
állampolgárságtól való - csoportos vagy egyéni - önkényes megfosztás; az állampolgárságról
való lemondás (lásd Albánia vagy Románia állampolgársági szabályozását), illetve egyes
államok közigazgatási eljárása vagy gyakorlata (roppant magas eljárási költségek,
teljesíthetetlen határidők megállapítása; beszerezhetetlen okmányok előírása stb.).
2.	A hontalanokra vonatkozó szabályozás egyik megközelítése a hontalanság kialakulását
próbálja megelőzni, illetve a hontalanok számát csökkenteni, így különféle állampolgárság-
szerzési kapcsolóelveket dolgoz ki annak érdekében, hogy megszüntessék vagy csökkentsék a
hontalanságot eredményező élethelyzetek számát. Ezzel az igénnyel lép fel univerzális síkon a
hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló, 1961. augusztus 30-án, New Yorkban elfogadott
Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény); az államok azon kötelezettsége pedig, miszerint
állampolgársági szabályozásaik kialakításánál el kell kerülniük a hontalanság kialakulását, ma
már a nemzetközi szokásjog része.
A Javaslat célja, hogy a Magyar Köztársaság csatlakozzon az Egyezményhez. A Javaslat
tárgyát képező, 1975 decemberében hatályba lépett Egyezmény részletes szabályokat állapít
meg arra nézve, hogy a szerződő államoknak milyen intézkedéseket kell tenniük a
hontalanság kialakulásának megelőzése, de legalább - amennyire lehetséges - csökkentése
érdekében. Az elsődleges cél az, hogy állampolgárságot kapjanak mindazok, akik egyébként
hontalanok lennének, amennyiben megfelelő kapcsolat fűzi őket az adott államhoz (területen
születés, vérségi kapcsolat stb. következtében). Az Egyezmény nem követel meg tehát feltétel
nélküli honosítást, hanem inkább arra törekszik, hogy az államok kellő súllyal vegyék
számításba a területen születés, az ott-lakás vagy a leszármazás tényét annak érdekében, hogy
a hontalanság elkerülhető, vagy megszüntethető legyen. Az Egyezmény ezen túl törekszik az
állampolgárság megőrzésére, fenntartására, ha az állampolgárság elvesztése esetén helyébe
nem lépne másik állampolgári kötelék.
3.	Az Egyezmény 1975. december 13-án lépett hatályba, jelenleg 35 részes állama van,
további 3 állam pedig aláírta, de nem erősítette meg (Dominikai Köztársaság, Franciaország,
Izrael). Az Európai Unió tagállamai közül 13 ország részese (köztük Németországgal, az
Egyesült Királysággal, Hollandiával, Svédországgal, vagy a szomszédos Ausztriával), akik
együttesen kb. 200 millió főt fednek le. Ezen kívül Európából még Norvégia, Albánia és
17
Bosznia-Hercegovina is szerződő fél. A UNHCR - az Egyezmény végrehajtásáért és a
hontalanok védelméért felelős ENSZ-ügynökségként - az ENSZ Közgyűlés felkérésére 1996-
tól kezdve intenzív, világméretű kampányba fogott az Egyezményhez való csatlakozást
propagálandó (kormányok figyelmének felhívása, információs csomag kidolgozása,
tanulmányok készítése stb.). A UNHCR hazánkban is többször szorgalmazta ezt az
Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnál, valamint a Bevándorlási és Állampolgársági
Hivatalnál egyaránt. A kampány eredményeképpen a 2000-es években 14 új állam vált az
Egyezmény részes felévé, többek között Albánia, Brazília, Csehország, Új-Zéland, Románia,
Szlovákia, vagy legutóbb, 2008 augusztusában Finnország.
A hazai migrációs, illetve állampolgársági joganyag nemzetközi jogi beágyazottságának
erősítése érdekében fontos az e tárgykörrel összefüggő univerzális nemzetközi
szerződésekhez való csatlakozás. Az Egyezmény részes felévé válással a hontalanság
elkerülése tárgyában vállalt nemzetközi kötelezettségeinek (a hontalan személyek jogállásáról
szóló 1954. évi Egyezmény; a férjezett nők állampolgárságáról szóló 1957. évi Egyezmény;
az 1997. évi Európai Állampolgársági Egyezmény, és az Európa Tanács 2006. évi, az
államutódlás esetén bekövetkező hontalanság elkerüléséről szóló Egyezménye) kiegészítése
történik meg. A csatlakozásnak markáns külpolitikai hozadéka van: a nemzetközi közösség
felé egyértelműen deklaráljuk, hogy eltökéltek vagyunk a hontalanság kiküszöbölése terén,
hiszen a részes féllé válással egyoldalúan nem változtathatjuk meg többé tárgybeli
szabályainkat.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
Az Egyezmény tárgykörére tekintettel a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról
szóló 2005. évi L. törvény (Nksztv.) 7. § (1) bekezdés a) pontja, illetve (3) bekezdés a) pontja
együttes olvasata alapján az Országgyűlés ad felhatalmazást az Egyezmény kötelező
hatályának elismerésére. Jelen § - az Nksztv. 7. § (2) bekezdésében foglaltakkal összhangban
-	a szerződéskötési eljárás e belső jogi aktusát rögzíti.
A 2. §-hoz
Az Nksztv. által megteremtett ún. egyszerűsített dualista-transzformációs rendszernek
megfelelően a kötelező hatály elismerésére adott felhatalmazás a kihirdetéssel egy aktusba
olvad össze [Nksztv. 7. § (2) bekezdés, illetve 9. §]. Mivel az Egyezmény tárgyából
kifolyólag az Országgyűlés a cselekvő belső jogi síkon, a kihirdetés is törvényi formát ölt.
18
A 3. §-hoz
Az Nksztv. 10. § (1) bekezdés b) pontjának, illetve (2) bekezdésének megfelelően e §
tartalmazza a belső jogba transzformált Egyezmény hiteles angol nyelvű szövegét, illetve
annak hivatalos magyar nyelvű fordítását.
Az Egyezmény nem határozza meg a hontalan fogalmát, itt háttérszabályként a hontalan
személyek jogállásáról szóló 1954. évi New York-i egyezmény definíciója alkalmazandó („a
hontalan [...] olyan személyt jelent, akit egyetlen állam sem tart saját joga alapján
állampolgárának”). Az Egyezmény 1-4. Cikkei a honosítással kapcsolatos előírásokat
rögzítik, amelyek értelmében a szerződő államok vállalják azok honosítását, akiket tényleges
(effektív) kapcsolat fűz az adott államhoz. Kiemelendő, hogy e szabályok azon személyekre
vonatkoznak, akik máskülönben hontalanná válnának. Az Egyezmény az állampolgárság
megadásának következő lehetőségeit kínálja a részes államok számára: a) a születéssel
automatikusan, a jog erejénél fogva (területen születéskor); b) egy adott életkor elérésével
automatikusan (a belső jog feltételei szerint); c) kérelemre, a belső jog által meghatározható
feltételek szerint; d) törvényes gyermeknél születéskor, amennyiben az anya az adott állam
állampolgára; e) a részes állam területén talált gyermek más állampolgárság hiányában; f)
születéskor a jog erejénél fogva, ha - bár máshol született - a születéskor a szülők egyike az
adott állam állampolgára volt; valamint g) kérelemre, ha a kérelmező bár máshol született, de
születésekor a szülők egyike a részes állam állampolgára volt (a belső jog bizonyos, az
Egyezmény által meghatározott feltételekhez kötheti mindezt).
Az 5-7. Cikkek az állampolgárság elvesztésével, illetve az arról való lemondással
foglalkoznak, rögzítve: elvesztésre/lemondásra csak akkor kerülhet sor, ha az érintett ezzel
egyidejűleg vagy azt megelőzően egy másik állampolgárságot szerzett. Kivétel tehető azon
honosított személyek esetében, akik a formaságokról és a határidőkről történt értesítés
ellenére bizonyos ideje (több mint 7 éve) külföldön telepedtek le, és elmulasztják
kinyilvánítani az állampolgárság megtartására irányuló szándékukat. Fontos eljárási garancia
ugyanakkor, hogy az állampolgárság elvesztésére csak törvény alapján kerülhet sor, s
érvényesülnie kell a bíróság vagy más független testület előtti tisztességes tárgyaláshoz való
jognak.
Az állampolgárságtól való megfosztás tilalmának főszabályát deklarálják a 8-9. Cikkek.
Bizonyos kivételes esetekben a szerződő államok azonban élhetnek ezzel a jogukkal, még
akkor is, ha ez hontalanságot eredményezne (pl. az állampolgárságot megtévesztéssel vagy
csalással szerezték meg, a személy az adott állam iránti hűséggel összeegyeztethetetlen
cselekményt követett el stb.). A Cikkek különféle feltételeket szabnak meg a szerződő
államok számra e jelentős jogkorlátozó hatáskör gyakorlására: az Egyezmény kötelező
hatályának elismerésekor kifejezetten be kell jelenteni e jogkor gyakorlásának szándékát,
továbbá a konkrét megfosztó aktussal szemben biztosítani kell a bíróság vagy más független
testület előtti tisztességes meghallgatáshoz való jogot.
A területátadás következményeiről szóló 10. Cikk keretszabályt tartalmaz: ennek értelmében a
részes államok közötti szerződésekben kell biztosítani, hogy területváltozások ne
eredményezzenek hontalanságot. Amennyiben ezt a nemzetközi tranzakciót nem szerződés
útján rendezik, az érintett államnak kell biztosítania az állampolgárságot azok részére, akik
hontalanná válnának a terület elcsatolása vagy megszerzése következtében.
A 11. Cikk rendelkezik egy nemzetközi testület felállításáról, amely segítséget nyújt a
hontalan, illetve a potenciálisan hontalanná váló személyek részére az Egyezményből fakadó
jogiak érvényesítésében. Ez az a személyi kör, akik egyfajta „jogi vákuumban” élve
19
egyébként is akadályoztatva lehetnek a jogérvényesítésben. Az Egyezmény 1975-ös
hatálybalépésével együtt az ENSZ Közgyűlése a Menekültügyi Főbiztosságot (UNHCR)
jelölte ki e Cikk alapján eljáró szervként.
A 12. Cikk az Egyezmény időbeli hatályának bizonyos kérdéseit rendezi, míg a 13. Cikk
alapján az Egyezmény nem érinti a részes felek belső jogának, illetve a kötelező erej ű
nemzetközi jogi instrumentumok kedvezőbb rendelkezéseinek alkalmazását (kompatibilitási
klauzula).
Az Egyezmény 14-15. Cikkei a viták békés rendezéséről (végső esetben az ENSZ Nemzetközi
Bírósága kötelező joghatóságának előírásával), valamint az Egyezménynek gyarmati,
önkormányzattal nem rendelkező stb. területekre történő - mára már többnyire idejétmúlttá
vált - alkalmazásával (ún. gyarmati klauzula) kapcsolatos szabályokat tartalmazzák.
A záró rendelkezések (16-21. Cikkek) az Egyezmény aláírásával és kötelező hatálya
elismerésének módozataival, fenntartások tételével, továbbá hatálybalépésével, az ENSZ
Főtitkár letéteményesi funkciójával, illetőleg a bármely részes fél által gyakorolható
egyoldalú felmondás lehetőségéről szólnak.
A 4. §-hoz
E szakasz rendelkezik az Egyezmény belső jogi hatálybalépésének napjáról [amely az Nksztv.
10.	§ (3) bekezdése értelmében egybeesik a nemzetközi jogi hatálybalépés időpontjával].
Tekintettel arra, hogy az Egyezmény Magyar Köztársaság vonatkozásában történő
hatálybalépése határozza meg a kihirdető §-ok hatálybalépésének napját, s ez az időpont
egyelőre még nem ismert - az Egyezmény hazánk csatlakozási okiratának letétbe helyezésétől
számított kilencvenedik (90.) napon lép hatályba Magyarországra nézve [18. Cikk (2)
bekezdés] -, a hatálybalépés naptári napját a külügyminiszter annak ismertté válását követően
a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. A
hatálybalépés naptári napját megállapító határozatot a letéteményestől kapott értesítések
alapján hivatalból, a szaktárca külön közbenjárása nélkül adja ki a külügyminiszter.
20