﻿Magyar Köztársaság Kormánya
T/9172. számú
törvényjavaslat
a központi vámkezeléssel kapcsolatban a hagyományos saját forrásoknak
az uniós költségvetés számára történő rendelkezésre bocsátásakor
visszatartott nemzeti beszedési költségek megosztásáról szóló Egyezmény
kötelező hatályának elismeréséről és kihirdetéséről
Előadó:
Dr. Veres János
pénzügyminiszter
Budapest, 2009. március
2
2009. évi .... törvény
a központi vámkezeléssel kapcsolatban a hagyományos saját forrásoknak az uniós
költségvetés számára történő rendelkezésre bocsátásakor visszatartott nemzeti beszedési
költségek megosztásáról szóló Egyezmény kötelező hatályának elismeréséről és
kihirdetéséről
1.	§ Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a központi vámkezeléssel kapcsolatban a
hagyományos saját forrásoknak az uniós költségvetés számára történő rendelkezésre
bocsátásakor visszatartott nemzeti beszedési költségek megosztásáról szóló Egyezmény (a
továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2.	§ Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§ Az Egyezmény hiteles magyar szövege a következő:
„EGYEZMÉNY
A KÖZPONTI VÁMKEZELÉSSEL KAPCSOLATBAN
A HAGYOMÁNYOS SAJÁT FORRÁSOKNAK
AZ UNIÓS KÖLTSÉGVETÉS SZÁMÁRA TÖRTÉNŐ RENDELKEZÉSRE
BOCSÁTÁSAKOR VISSZATARTOTT
NEMZETI BESZEDÉSI KÖLTSÉGEK MEGOSZTÁSÁRÓL
A SZERZŐDŐ FELEK, az Európai Unió tagállamai:
TEKINTETTEL az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i
2007/436/EK, EURATOM tanácsi határozatra (a továbbiakban: a határozat),
TEKINTETTEL a saját forrásokról szóló fent említett határozat végrehajtásáról szóló, 2000.
május 22-i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendeletre (a továbbiakban: a rendelet),
TEKINTETTEL ARRA, hogy a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i
450/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Modernizált Vámkódex) (a
továbbiakban: a Modernizált Vámkódex) értelmében vett központi vámkezelés - és a
vámalakiságok egyéb egyszerűsítése - hozzájárulhat a kereskedelem számára kedvező
feltételek megteremtéséhez,
TEKINTETTEL ARRA, hogy a 2454/93/EGK bizottsági rendelet 1. cikkének 13. pontjában
meghatározott egységes engedély azonos előnyöket biztosít a Modernizált Vámkódex
alkalmazásának időpontjáig terjedő időszakban,
TEKINTETTEL a központi vámkezelési rendszer keretében a vámbeszedés költségeinek
megosztásáról, a HÉÁ-ról és statisztikákról szóló, 2007. június 25-i tanácsi nyilatkozatra,
valamint a központi vámkezelési rendszer működésének értékeléséről szóló, 2007. június 25-i
tanácsi és bizottsági nyilatkozatra,
FIGYELEMBE VÉVE a Modernizált Vámkódex 17. és 120. cikkét, amelyek előírják, hogy a
vámhatóságok határozatai a Közösség teljes területén érvényesek, illetve hogy az
alkalmazandó ellenőrzések eredményei azonos bizonyító erővel bírnak a Közösség teljes
területén,
3
MIVEL:
(1)	Az egy adott tagállamban szabad forgalomba bocsátott, de másik tagállamban vám elé
állított áruk esetében a központi vámkezelés működtetése - amely társítható a
vámalakiságok egyszerűsítéseivel - mindkét tagállamban igazgatási költségekkel jár. Ez
indokolttá teszi azon beszedési költségek részleges újraelosztását, amelyeket a
rendeletnek megfelelően a hagyományos saját forrásoknak a közösségi költségvetés
részére történő rendelkezésre bocsátásakor a tagállamok visszatartanak.
(2)	Ez az újraelosztás, amelyet az a Szerződő Fél, amelynél a vámáru-nyilatkozatot
benyújtják, annak a Szerződő Félnek a részére végez, amelynél az árukat vám elé
állítják, a visszatartott beszedési költségek 50%-a teljes összegének felel meg.
(3)	Ahhoz, hogy a beszedési költségek újraelosztása zavartalan legyen, konkrét eljárásokat
kell elfogadni a Szerződő Felek közötti egyezmény formájában.
(4)	Ezen Egyezményt a Szerződő Felek a nemzeti jogszabályaiknak és eljárásaiknak
megfelelően kell, hogy alkalmazzák,
A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:
I.	FEJEZET
HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
1.	CIKK
(1)	Ezen Egyezmény azokat az eljárásokat határozza meg, amelyek a saját forrásoknak az
EU költségvetése számára történő rendelkezésre bocsátásakor a beszedési költségek
újraelosztására vonatkoznak, és amelyeket a Szerződő Feleknek a Modernizált Vámkódex
106. cikkében meghatározott központi vámkezelés esetén kell követniük, ha az árukat a
szabad forgalomba bocsátásukra vonatkozó nyilatkozattétel helye szerinti tagállamtól eltérő
tagállamban állítják vám elé.
(2)	Az (1) bekezdésben említett eljárásokat kell alkalmazni akkor is, ha a központi
vámkezeléshez a Modernizált Vámkódexben megállapított egyéb egyszerűsítések társulnak.
(3)	Az (1) bekezdésben említett eljárások alkalmazandók a 2454/93/EGK bizottsági
rendelet 1. cikkének 13. pontjában meghatározott egységes engedélyre is az áruk szabad
forgalomba bocsátása tekintetében.
2.	CIKK
Ezen Egyezmény alkalmazásában:
4
a)	„engedély”: a vámhatóságok által kiadott bármely olyan engedély, amely lehetővé teszi
az áruk szabad forgalomba bocsátását az engedélyes letelepedési helye szerint illetékes
vámhivatalnál, tekintet nélkül arra, hogy az árukat mely vámhivatalnál állítják vám elé;
b)	„engedélyező vámhatóságok”: a részt vevő tagállam azon vámhatóságai, melyek
engedélyezik az áruk szabad forgalomba bocsátását az engedélyes letelepedési helye
szerint illetékes vámhivatalnál, tekintet nélkül arra, hogy az árukat mely vámhivatalnál
állítják vám elé;
c)	„közreműködő vámhatóságok”: a részt vevő tagállam azon vámhatóságai, melyek
segítséget nyújtanak az engedélyező vámhatóságoknak az eljárás és az áruk kiadásának
felügyeletéhez;
d)	„behozatali vámok”: az áru behozatalakor fizetendő vámok;
e)	„beszedési költségek”: azon összegek, amelyeket a tagállamok jogosultak visszatartani a
határozat 2. cikke (3) bekezdésével, vagy bármely más, e határozat helyébe lépő
későbbi határozat megfelelő rendelkezésével összhangban.
II.	FEJEZET
A BESZEDÉSI KÖLTSÉGEK MEGHATÁROZÁSA ÉS ÚJRAELOSZTÁSA
3.	CIKK
(1)	Az engedélyező vámhatóság tagállama elektronikus úton vagy - amennyiben az nem
lehetséges - bármely más megfelelő eszközzel közli a közreműködő vámhatóság tagállamával
az újraelosztandó beszedési költségek összegével kapcsolatos, vonatkozó információkat.
(2)	A közreműködő vámhatóság közli az engedélyező vámhatósággal az alábbiakat:
a)	az (1) bekezdésben említett információk fogadására illetékes hatóság neve és címe;
b)	azon bankszámla adatai, amelyre az újraelosztandó beszedési költségek összegét be kell
fizetni.
(3)	Az (1) bekezdésben említett vonatkozó információk a következők:
a)	az engedély azonosító száma;
b)	az a dátum, amikor a saját források megállapított összegét a rendelet 9. és 10. cikke
értelmében jóváírják;
c)	a rendelkezésre bocsátott saját források összege, figyelembe véve a behozatali vámok
esetleges visszafizetését vagy utólagos beszedését;
d)	a visszatartott beszedési költségek összege.
5
4.	CIKK
Az engedélyező vámhatóság tagállama által a közreműködő vámhatóság tagállama részére
újraelosztandó beszedési költségek összegének meg kell egyeznie a visszatartott beszedési
költségek összegének ötven százalékával (50 %).
5.	CIKK
(1)	A 4. cikkben említett összeg megfizetése abban a hónapban történik, amelynek során a
saját források megállapított összegét a rendelet 9. és 10. cikkének megfelelően jóváírják.
(2)	Az (1) bekezdésben említett összegre az előírt időszak lejártának napjától a kifizetés
napjáig késedelmi kamatot kell felszámítani.
A késedelmikamat-láb az Európai Központi Bank által az adott félév első naptári napja előtt
lebonyolított legutóbbi fő refinanszírozási műveleténél alkalmazott kamatláb („referencia-
kamatláb”) két százalékponttal növelve.
Azon engedélyező vámhatóságok tagállamai számára, amelyek nem vesznek részt a gazdasági
és pénzügyi unió harmadik szakaszában, a fenti referencia-kamatláb a saját nemzeti központi
bankjuk által meghatározott, azzal egyenértékű kamatláb. Ebben az esetben az adott félév első
naptári napján érvényes referencia-kamatláb alkalmazandó a következő hat hónapra.
III.	FEJEZET
VITARENDEZÉS
6.	CIKK
Lehetőség szerint tárgyalás útján kell megoldani minden olyan vitát, amely a Szerződő Felek
között ezen Egyezmény értelmezésével vagy működésével kapcsolatban felmerül.
Amennyiben három hónapon belül nem jutnak megoldásra, az érintett Szerződő Felek közös
egyetértéssel közvetítőt választhatnak a vita megoldására.
IV.	FEJEZET
VÉGREHAJTÁS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
7.	CIKK
(1) Az Európai Unió Tanácsának főtitkára jár el ezen Egyezmény letéteményeseként.
6
(2)	Az Európai Unió tagállamai ezen Egyezmény Szerződő Feleivé válhatnak, ha - miután
lefolytatták az ezen Egyezmény elfogadásához szükséges belső eljárásokat - az Európai Unió
Tanácsának Főtitkárságánál letétbe helyeznek egy megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy
csatlakozási eszközt.
(3)	Ezen egyezmény kilencven nappal azután lép hatályba, hogy az utolsó aláíró tagállam
is kijelentette, hogy lefolytatta az ezen Egyezmény elfogadásához szükséges valamennyi
belső eljárást. A köztes időszakban azonban az eljárásokat már befejezett bármely tagállam
kijelentheti, hogy alkalmazza az Egyezményt az azonos nyilatkozatot tett tagállamokkal
fennálló kapcsolataiban, az ezen Egyezmény által érintett rendelkezések tekintetében.
(4)	Az ezen egyezmény hatálya alá tartozó esetek tekintetében a tagállamok közötti, a
beszedési költségek összegének újraelosztására vonatkozó valamennyi igazgatási
megállapodás helyébe ezen Egyezmény rendelkezései lépnek az érintett tagállamok közötti
alkalmazás napjától kezdődően.
8.	CIKK
(1)	Ezen Egyezmény módosítására bármely Szerződő Fél javaslatot tehet, különösen
akkor, ha valamely Szerződő Felet az egyezmény alkalmazása következtében súlyos
költségvetési veszteség ér. A javasolt módosítást a 7. cikkben említett letéteményesnek kell
megküldeni, aki azt továbbítja a Szerződő Felek részére.
(2)	A módosításokat a Szerződő Felek közös megegyezéssel fogadják el.
(3)	A (2) bekezdésnek megfelelően elfogadott módosítások a 7. cikkben foglaltakkal
összhangban lépnek hatályba.
9.	CIKK
Ezen Egyezményt a Szerződő Felek legkésőbb három évvel a Modernizált Vámkódex
alkalmazásának kezdőnapját követően felülvizsgálják, és azt szükség esetén - a felülvizsgálat
alapján, a 8. cikkben foglaltaknak megfelelően - módosíthatják.
10.	CIKK
(1)	Ezen Egyezményt bármely Szerződő Fél felmondhatja az Európai Unió Tanácsa
főtitkárának küldött értesítés útján.
(2)	A felmondás kilencven nappal azt követően lép hatályba, hogy a főtitkár kézhez kapta
a felmondásról szóló értesítést.
7
Fentiek hiteléül az alulírott meghatalmazottak aláírták ezt az egyezményt.
Kelt Brüsszelben, a kétezer-kilencedik év március havának tizedik napján egyetlen eredeti,
angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar,
máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven készült
példányban, melynek valamennyi nyelvi változata egyaránt hiteles, és melynek eredetijét az
Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának levéltárában helyezik letétbe.
A ... kormány nevében... ”
4.	§ Az Országgyűlés jóváhagyja az Egyezménynek e törvény hatálybalépésétől történő
ideiglenes alkalmazását.
5.	§ (1) E törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
(2)	A 4. §, valamint a (3) és (4) bekezdés az Egyezmény hatályba lépésének a 7. cikk (3)
bekezdésének első mondatában meghatározott időpontjában hatályát veszti.
(3)	Az adott állam vonatkozásában a szerződés ideiglenes alkalmazása megszűnik az értesítés
megtörténtét követő 8. napon, ha a külpolitikáért felelős miniszter a Magyar Közlönyben
közzétett egyedi határozatával megállapítja, hogy az adott állam arról értesítette a Magyar
Köztársaságot, hogy nem kíván a szerződésben részes féllé válni.
(4)	E törvény hatályát veszti az utolsó értesítés megtörténtét követő 8. napon, ha minden
szerződő fél arról értesíti a Magyar Köztársaságot, hogy nem kíván a szerződésben részes
féllé válni.
(5)	Az Egyezmény hatálybalépésének naptári napját, valamint a (2)-(4) bekezdésben
meghatározott időpontok naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter azok ismertté válását
követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(6)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az adópolitikáért felelős miniszter
gondoskodik.
8
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A közvetlen hatállyal alkalmazandó közösségi vámjogban 2009. január 1-től bevezetésre
került, és várhatóan az év második felétől gyakorlatban is alkalmazható lesz a szabad
forgalomba bocsátásra vonatkozóan a több tagállamra kiterjedően egy engedélyben
engedélyezett helyi vámeljárás intézménye a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló
2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló
2454/93/EGK bizottsági rendeletnek a 1192/2008/EK bizottsági rendelettel történt
módosításával.
Ugyanezen jogintézmény központi vámkezelés néven része lesz az 1992 óta hatályban lévő
közösségi vámjogi szabályozást felváltó, legkésőbb 2013-ig hatályba lépő, újrakodifikált
Modernizált Vámkódexnek.
A több tagállamra kiterjedő helyi vámeljárás, illetve a központi vámkezelés lényege, hogy a
gazdálkodó a letelepedési helye szerint illetékes vámhivatalhoz (engedélyező vámhivatal)
nyújthatja be a vámáru-nyilatkozatát és a kísérő okmányokat. Itt keletkezik a vámtartozás, e
vámhivatal végzi a nyilatkozat ellenőrzésével, a vámtartozás beszedésével, továbbá az áruk
kiadásával kapcsolatos alakiságokat, függetlenül attól, hogy az áruk fizikailag hol találhatóak
a Közösség vámterületén a vámáru-nyilatkozat benyújtásakor. Azon vámhivatal, ahol az
árukat fizikailag vám elé állítják (közreműködő vámhivatal), a letelepedés helye szerinti
vámhivataltól kapott információk alapján végzi el szükség esetén az áruk vizsgálatát.
Főszabály szerint a vámbevételek tagállamokat megillető 25%-os része az engedélyező
tagállamnál maradna, tekintettel arra, hogy a vámjog szerint a vámáru-nyilatkozat benyújtási
helye szerinti vámhivatalnál keletkezik a vámtartozás. Az érdemi munka jelentős része
viszont a közreműködő tagállamra hárul, ezért a vámbevételből visszatartott teljes nemzeti
résznek az engedélyező tagállamnál hagyása nem lenne méltányos. Ezért az új egyszerűsítés
engedélyezéséhez hozzá tartozik az, hogy az engedélyező tagállam a nála végzett helyi
vámeljárásban történő vámkezelésekhez, illetve a majdani MVK terminológiája szerint
központi vámkezeléshez kapcsolódóan beszedett vámbevételek nemzeti részének 50%-át
átutalja a közreműködő tagállam részére. Mivel a tagállamokat illető nemzeti beszedési
költségek nem jelentenek a vámunió hatálya alá tartozó közösségi bevételt, a
bevételmegosztás közösségi jogszabály keretében történő rendezése nem lehetséges, ezért a
tagállamok közötti többoldalú megállapodás megkötésére van szükség.
Az Egyezmény a központi vámkezeléssel kapcsolatban a hagyományos saját forrásoknak az
uniós költségvetés számára történő rendelkezésre bocsátásakor visszatartott nemzeti beszedési
költségek megosztásáról szól. Emellett az Egyezmény rendezi a megosztással kapcsolatos
adminisztratív kérdéseket is, mint például az átutalást szolgáló eljárás részleteit, az érintett
tagállamok közötti adatszolgáltatást, az átutalás határidejét, az esetleges vámvisszatérítés,
illetve a késedelmes fizetés esetén követendő eljárást. Ezzel elősegíti a vámhatóságok a
költségmegosztással kapcsolatos feladatainak végzését.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1. §-hoz
Az Nszetv. rendelkezései értelmében az Egyezmény kiemelkedő fontosságú nemzetközi
szerződésnek minősül, ezért a kötelező hatályának elismeréséhez szükséges felhatalmazás
megadására az Országgyűlés jogosult.
9
a 2. §-hoz
Az Nszetv. rendelkezései értelmében az Egyezmény kiemelkedő fontosságú nemzetközi
szerződésnek minősül, ezért kihirdetése az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
a 3. §-hoz
Az 5. § tartalmazza az Egyezmény hiteles szövegét és annak hivatalos magyar nyelvű
fordítását.
a 4. és az 5. §-hoz
Az Egyezmény 7. cikkének (3) bekezdése értelmében bármely tagállam nyilatkozhat úgy,
hogy előzetesen alkalmazza az Egyezményt az ugyanilyen nyilatkozatot tett tagállamokkal
való kapcsolataiban.
A törvény 4. és 5. §-a lehetőséget biztosít az előzetes alkalmazásra, valamint megteremti
annak jogi és eljárási kereteit.
A törvény végrehajtásáról feladatköréből következően az adópolitikáért felelős miniszter,
tehát a pénzügyminiszter gondoskodik.