﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/9355. számú
törvényjavaslat
a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános
szabályairól
Előadó: Dr. Draskovics Tibor
igazságügyi és rendészeti miniszter
2009. március
2
2009. évi .... törvény
a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól
Az Országgyűlés a vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások működésének
megkönnyítése, versenyképességük javítása, e célból a szolgáltatási tevékenység megkezdése
és folytatása tekintetében az állami beavatkozásnak a feltétlenül védendő közérdek
érvényesítése céljából valóban szükséges mértékre szorítása, egyben az e tevékenységek
megfelelő ellenőrzésének biztosítása, továbbá az Európai Közösség belső piacán a letelepedés
és szolgáltatásnyújtás szabadsága megfelelő érvényesítése érdekében a következő törvényt
alkotja:
I. Fejezet
ALAPELVEK ÉS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény hatálya
1.	§
(1)	A Magyar Köztársaságban vagy más EGT-államban honos vállalkozás szolgáltatási
tevékenységének megkezdésére és folytatására e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2)	Nem kell alkalmazni e törvény rendelkezéseit
a)	a következő pénzügyi szolgáltatásokra:
aa)	a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti pénzügyi
szolgáltatás és kiegészítő pénzügyi szolgáltatás,
ab)	a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési alapkezelési tevékenység, ideértve az
átruházható értékpapírokba kollektív alapon befektető vállalkozások tevékenységét is,
központi értéktári tevékenység, központi szerződő fél tevékenysége, szabályozott piac
működtetése,
ac)	a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk
végezhető tevékenységek szabályairól szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatási
tevékenység és befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatás,
3
ad)	a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvény szerinti biztosítási
tevékenység, valamint biztosításközvetítői és viszontbiztosítás-közvetítői tevékenység,
ae)	a viszontbiztosítókról szóló törvény szerinti viszontbiztosítási tevékenység,
af)	a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény szerinti magán-
nyugdíjpénztári tevékenység,
ag)	az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény szerinti pénztári
tevékenység, valamint
ah)	a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvény szerinti foglalkoztatói
nyugdíjszolgáltatási tevékenység;
b)	a következő közlekedési szolgáltatásokra:
ba)	a vasúti közlekedésről szóló törvényben meghatározott vasúti közlekedési
tevékenység,
bb)	a vízi közlekedésről szóló törvényben meghatározott gazdasági célú hajózási
tevékenység, valamint kikötő üzemeltetése,
bc)	a légiközlekedésről szóló törvényben meghatározott gazdasági célú légiközlekedési
tevékenység és - a légijármű, annak részei, berendezései és alkatrészei, valamint a
légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz karbantartása, javítása, a légijármű bérbeadása, valamint
a légiközlekedési szakszemélyzet szakirányú földi képzése kivételével - légiközlekedéssel
összefüggő tevékenység, valamint
bd)	a közúti járművel végzett személyszállítás, árufuvarozás, ideértve a közúti járműnek
ilyen célból, járművezetővel együtt történő rendelkezésre bocsátását, valamint a bérvontatást
és az autómentést;
c)	a munka törvénykönyvéről szóló törvényben meghatározott munkaerő-kölcsönzésre;
d)	az egészségügyről szóló törvény szerinti, a betegeknek nyújtott egészségügyi
szolgáltatás részét képező azon egészségügyi tevékenységre, amely az egyén egészségének
megőrzése, továbbá a megbetegedések megelőzése, korai felismerése, megállapítása,
gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés következtében kialakult állapot
javítása vagy a további állapotromlás megelőzése céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére,
gondozására, ápolására, egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés
csökkentésére, továbbá ezekkel összefüggésben a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására
4
irányul, és amelynek végzéséhez törvény vagy annak felhatalmazása alapján kiadott rendelet
szerint egészségügyi szakképesítés vagy ilyen szakképesítéssel rendelkező személy szakmai
felügyelete szükséges, ideértve a gyógyszerekkel, a gyógyászati segédeszközökkel, a
gyógyászati ellátásokkal kapcsolatos ilyen tevékenységet, valamint a mentést és a
betegszállítást;
e)	a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény szerinti műsorszolgáltatási
tevékenységre, továbbá az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs
társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény szerinti olyan
információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra, amely szerkesztett műsorkínálatból a
felhasználó által megválasztott időpontban egyedileg lekérhető, álló- vagy mozgóképeket
tartalmazó információk elektronikus hírközlő hálózat igénybevételével a közönséghez történő
eljuttatásából áll, valamint a mozgóképről szóló törvényben meghatározott
moziüzemeltetésre;
f)	a szerencsejáték szervezéséről szóló törvényben meghatározott szerencsejáték
szervezésére irányuló tevékenységre;
g)	a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény szerinti szociális
szolgáltatásokra, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény
szerinti gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységekre, kivéve, ha azokat az e
törvények szerinti nem állami fenntartó, nem önkormányzattól, önkormányzatok társulásától
vagy állami szervtől átvállalt feladatként látja el;
h)	a személy- és vagyonvédelmi tevékenység szabályairól szóló törvényben
meghatározott személy- és vagyonvédelmi tevékenységekre;
i)	a közjegyzők és az önálló bírósági végrehajtók tevékenységére;
j) az adó-, illeték-, vám-, járulék és egyéb, az államháztartás valamely alrendszerét
megillető, jogszabályban rögzített befizetési kötelezettségre és az ezen fizetési
kötelezettségekkel összefüggő hatósági eljárásokra;
k) a 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti, meghatározott termék
forgalmazása körülményeinek feltételeire vonatkozó közösségi harmonizációs jogszabályok
végrehajtását szolgáló, valamint a 764/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti
műszaki szabálynak minősülő jogszabályi követelményekre, továbbá az e követelmények
érvényesítését szolgáló hatósági eljárásokra.
5
(3)	Ha az adott szolgáltatási tevékenység szabályozott szakmának minősül, e törvény
rendelkezéseit a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvényben
meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(4)	Az elektronikus hírközlésről szóló törvény szerinti elektronikus hírközlési
szolgáltatásokra, elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetésére és kapcsolódó eszközökre e
törvény rendelkezéseit kizárólag az elektronikus hírközlésről szóló törvényben nem
szabályozott kérdésekben kell alkalmazni.
(5)	Ha az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi
aktusa egy adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére vagy folytatására vonatkozó
szabályt állapít meg, e törvény rendelkezései az ott szabályozott kérdésben nem
alkalmazhatók. E törvény rendelkezéseitől az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül
alkalmazandó kötelező jogi aktusának, valamint az Európai Unió egyéb kötelező jogi
aktusának végrehajtása céljából - az ahhoz szükséges mértékben és módon - törvény vagy
kormányrendelet eltérhet.
(6)	E törvénynek a valamely EGT-államban honos szolgáltatóra vonatkozó
rendelkezéseit - a II. és a IV. Fejezetben foglaltak kivételével, továbbá ha a vonatkozó
nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - annak az Európai Gazdasági Térségről
szóló megállapodásban nem részes államnak az állampolgárára és az ilyen állam joga szerint
létrejött, ott létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező jogi személyre vagy jogi
személyiséggel nem rendelkező egyéb jogalanyra is alkalmazni kell, ha az adott állam
szolgáltatói az Európai Közösség és tagállamaival létrejött nemzetközi szerződés alapján a
letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága tekintetében az Európa Unió tagállamaiban
honos szolgáltatókkal azonos jogállást élveznek.
Fogalommeghatározások
2.	§
E törvény alkalmazásában:
a)	Belső Piaci Információs Rendszer : az Európai Bizottság által üzemeltetett, a szakmai
képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a
belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
6
végrehajtása céljából az EGT-államok illetékes hatóságai közötti elektronikus adatcserét
biztosító adatátviteli rendszer,
b)	EGT-állam: az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségről szóló
megállapodásban részes más állam,
c)	EGT-államban honos vállalkozás: valamely EGT-állam állampolgára mint önálló
vállalkozó, továbbá valamely EGT-állam joga szerint létrejött olyan jogi személy vagy jogi
személyiséggel nem rendelkező egyéb jogalany, amelynek létesítő okirat szerinti székhelye,
központi ügyvezetése vagy üzletszerű gazdasági tevékenységének fő helye valamely EGT-
államban van,
d)	engedélyezés: bármely olyan hatósági vagy bírósági eljárás, amelynek lefolytatása a
szolgáltatási tevékenység megkezdésének, folytatásának vagy igénybevételének
jogszabályban előírt feltétele, ha
da)	a tevékenység a hatóság vagy bíróság kérelemnek helyt adó határozatának
végrehajthatóvá válásáig vagy
db)	ha jogszabály a tevékenység megkezdését, folytatását vagy igénybevételét ahhoz a
feltételhez köti, hogy meghatározott határidőn belül a hatóság vagy bíróság nem hoz a
kérelmet elutasító határozatot, a határidő lejárta előtt a hatóság vagy bíróság elutasító
határozatának hiányában
jogszerűen nem kezdhető meg és nem folytatható, vagy a szolgáltatás jogszerűen nem vehető
igénybe,
e)	határon átnyúló szolgáltatásnyújtás: szolgáltatási tevékenység folytatása letelepedés
nélkül, átmeneti vagy alkalmi jelleggel,
f)	közérdeken alapuló kényszerítő indok: az Európai Közösség létrehozásáról szóló
szerződés (a továbbiakban: EK-szerződés) 46. cikkében meghatározott célok, valamint az
Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlatában az EK-szerződés 43., illetve 49.
cikkének alkalmazásában ilyenként elismert egyéb közérdek,
g)	letelepedés: gazdasági tevékenység ténylegesen és tartós, huzamos jelleggel történő
folytatása erre a célra szolgáló vagy rendszeresített létesítmény, telep, iroda, üzlet vagy egyéb
hely, rögzített felszerelés vagy berendezés útján,
7
h)	magatartási kódex: a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat
tilalmáról szóló törvényben ekként meghatározott fogalom,
i)	más EGT-állam illetékes hatósága: az adott EGT-államban az adott állam joga szerint
valamely szolgáltatási tevékenység megkezdésével vagy folytatásával összefüggésben jog
vagy kötelezettség megállapítására, adat, tény vagy jogosultság igazolására, nyilvántartás
vezetésére vagy a szolgáltatási tevékenység megkezdésére vagy folytatására előírt
követelmények betartásának ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező hatóság, egyéb szervezet,
testület vagy személy, ideértve az ilyen hatáskörben eljáró bíróságot is,
j) szabályozott szakma: a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló
törvényben ekként meghatározott fogalom,
k) szakmai biztosíték: olyan felelősségbiztosítás, egyéb garancia vagy biztosíték, amely
valamely biztosítóval, hitelintézettel vagy egyéb szakmai biztosítást nyújtó szervezettel kötött
szerződés vagy más jogviszony alapján a szolgáltatónak a szolgáltatási tevékenységével
összefüggően a szolgáltatás igénybe vevőjének vagy adott esetben más személynek okozott
károkért való felelősségéből eredő követelések fedezésére szolgál,
l) szolgáltatási tevékenység: bármely önálló, üzletszerűen - rendszeresen, nyereség
elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett - végzett gazdasági tevékenység,
kivéve a termelő tevékenységet és a közhatalom gyakorlását,
m) szolgáltató: a szolgáltatási tevékenységet folytató vállalkozás,
n) termék: minden birtokba vehető forgalomképes ingó dolog - ide nem értve a pénzt,
az értékpapírt és a pénzügyi eszközt - és a dolog módjára hasznosítható természeti erő,
o)	termelő tevékenység: valamely termék - akár más termékek feldolgozása útján
történő - előállítása, beleértve az előállított terméknek az előállító által történő, a
765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikkének 2. pontja szerinti forgalomba
hozatalát is.
A letelepedés szabadsága
3.	§
Ha az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására való jogosultságot
szabályozó külön törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet -
8
közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján - kifejezetten eltérően nem rendelkezik, a
szolgáltató szolgáltatási tevékenységének letelepedés keretében történő megkezdéséhez,
folytatásához és igénybevételéhez nincs szükség engedélyezésre vagy a szolgáltatási
tevékenység megkezdésének a bejelentésére.
4.	§
(1)	A valamely más EGT-államban honos szolgáltató letelepedés keretében a Magyar
Köztársaságban honos szolgáltatókkal azonos feltételek szerint kezdheti meg és folytathatja
szolgáltatási tevékenységét.
(2)	A valamely más EGT-államban honos szolgáltatónak a szolgáltatási tevékenység
letelepedés keretében történő megkezdésére és folytatására való jogosultsága nem
korlátozható az alapján, hogy
a)	nem magyar állampolgár, vagy hogy - szervezet esetén - székhelye nem a Magyar
Köztársaság területén van,
b)	tagjainak (részvényeseinek), alkalmazottainak, vezető tisztségviselőinek vagy
felügyelő bizottsági tagjainak bármelyike nem magyar állampolgár vagy lakóhelye nem a
Magyar Köztársaság területén van,
c)	üzletszerű gazdasági tevékenységének fő helye nem a Magyar Köztársaság területén
van,
d)	a letelepedés mely formáját választotta,
e)	a szolgáltatási tevékenységet letelepedés keretében egyidejűleg más EGT-államban is
folytatja, vagy hogy e célból egyidejűleg más EGT-állam nyilvántartásában is be van
jegyezve, vagy más EGT-állam szakmai szervezetének is tagja, vagy
f)	folytatott-e vagy mennyi ideig folytatott korábban a Magyar Köztársaság területén
szolgáltatási tevékenységet, vagy e célból szerepelt-e vagy mennyi ideig szerepelt korábban
valamely nyilvántartásban.
5.	§
Ha jogszabály külföldi szolgáltatóra vonatkozóan valamely, a szolgáltatási tevékenység
megkezdésével vagy folytatásával összefüggő követelmény tekintetében a szolgáltató
9
honossága szerinti állammal való viszonosság feltételét írja elő, a valamely EGT-államban
honos szolgáltató vonatkozásában a viszonossági feltétel nem alkalmazható.
Tevékenységi kör megválasztásának szabadsága
6.	§
Ha az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó törvény
vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet
a)	valamely szabályozott szakma gyakorlása tekintetében az adott szakma
függetlenségének, méltóságának, tiszteletének, a szakmai titoktartás védelmének, valamint a
szolgáltatás igénybe vevőivel és a szakmát gyakorló más személyekkel szemben tanúsított
magatartás tisztességességének biztosítására vonatkozó szabályok érvényesülése céljából
vagy
b)	valamely jogszabályban előírt minősítési, akkreditációs, műszaki ellenőrzési,
vizsgálati vagy tesztelési tevékenységet végző szolgáltatók tekintetében a tevékenység
függetlenségének és pártatlanságának biztosítása céljából
eltérően nem rendelkezik, a szolgáltató szabadon választhatja meg az általa vagy más
szolgáltatókkal közösen vagy azokkal kötött partnerségi megállapodás keretében folytatni
kívánt szolgáltatási tevékenységek körét.
Határon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadsága
7.	§
(1)	A valamely más EGT-államban letelepedett, ott jogszerűen szolgáltatási
tevékenységet folytató szolgáltatónak (a továbbiakban: a szabad szolgáltatásnyújtás jogával
rendelkező szolgáltató) a Magyar Köztársaság területén való, határon átnyúló
szolgáltatásnyújtásához - ha az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására
való jogosultságot szabályozó külön törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott
kormányrendelet a közrend védelme, a közbiztonság, a nemzetbiztonsági és honvédelmi
érdekek védelme érdekében, továbbá közegészségügyi vagy környezetvédelmi
követelmények érvényesítése céljából a határon átnyúló szolgáltatásnyújtásra vonatkozóan
10
kifejezetten eltérően nem rendelkezik - nincs szükség engedélyezésre, a szolgáltatási
tevékenység megkezdésének a bejelentésére vagy bármilyen tanúsítvány, hatósági
bizonyítvány vagy igazolvány meglétére.
(2)	A szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltatónak a Magyar
Köztársaság területén való, határon átnyúló szolgáltatásnyújtása - a (3) bekezdésben
meghatározott rendelkezések, valamint a 10. §-ban meghatározott esetek kivételével - nem
korlátozható, és vele szemben a szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására
vonatkozó, jogszabályban előírt és egyéb, jogszabály alapján kötelező követelmények nem
alkalmazhatók.
(3)	A szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltatónak a Magyar
Köztársaság területén való, határon átnyúló szolgáltatásnyújtására alkalmazni kell
a)	a külön törvényben vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendeletben
a közrend védelme, a közbiztonság, a nemzetbiztonsági és honvédelmi érdekek védelme
érdekében, továbbá közegészségügyi vagy környezetvédelmi okokból előírt követelményeket,
b)	a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvénynek a határon
átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott
követelményeket, valamint jogszabályban meghatározott egyéb olyan követelményeket,
amelyek egy tevékenység folytatását kizárólag egy meghatározott szabályozott szakma
gyakorlóinak engedik meg,
c)	a személyes adatok védelmére és a közérdekű adatok nyilvánosságára vonatkozó
jogszabályi követelményeket,
d)	a polgári, családi jogi és munkajogi jogviszonyokban a szerződések létrejöttére,
érvényességére és joghatásaira, valamint a szerződéses és szerződésen kívül okozott kárért
való felelősségre, a joghatóságra és az alkalmazandó jogra vonatkozó rendelkezéseket,
e)	a bíróság előtti eljárásban a felek képviseletére való jogosultságra, valamint a
kötelező jogi képviseletre vagy közjegyző kötelező igénybevételére vonatkozó jogszabályi
rendelkezéseket,
f)	a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok létrejöttére, fennállására és érvényesítésére
vonatkozó rendelkezéseket,
11
g)	a külföldiek beutazására és magyarországi tartózkodására vonatkozó
követelményeket,
h)	a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra,
önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK rendelet és
az annak végrehajtására elfogadott jogszabályi rendelkezések szerinti követelményeket,
i)	a munkavállalónak külföldi munkáltató által a Magyar Köztársaság területén
kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatása esetén a
munka törvénykönyvéről szóló törvény szerint alkalmazandó szabályokat, valamint
j) a külföldi tulajdonú gépjárművek belföldi közúti forgalomban való részvételével
összefüggő jogszabályi rendelkezéseket.
Szolgáltatás igénybevételének szabadsága
8.	§
(1)	A szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltató szolgáltatásai szabadon,
az adott esetben a Magyar Köztársaság területén letelepedett szolgáltatók szolgáltatásainak
igénybevételére előírtakkal azonos feltételek szerint vehetők igénybe.
(2)	Ha jogszabály valamely meghatározott szolgáltatás igénybevételéhez az igénybe
vevőnek bármilyen támogatást biztosít, a támogatásra való jogosultság tekintetében a szabad
szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltató szolgáltatásainak igénybevétele az
igénybevevő számára nem lehet hátrányosabb, mint a Magyar Köztársaság területén
letelepedett szolgáltató szolgáltatásának igénybevétele.
9.	§
A 7. és 8. §-ban foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni
a)	a külön törvény alapján szolgáltatásnyújtási kötelezettség hatálya alá tartozó
szolgáltató által e kötelezettség alapján nyújtott, a lakosság alapvető szükségleteinek
ellátására irányuló szolgáltatásokra és az ezek fenntartására előírt követelményekre,
b)	az ügyvédekről szóló törvény szerinti európai közösségi jogász bírósági vagy
hatósági eljárás során ellátott képviseleti tevékenységére,
12
c)	a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a
könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló törvény szerinti jogszabályi kötelezettségen alapuló
könyvvizsgálói tevékenységre.
A határon átnyúló szolgáltatásnyújtás eseti korlátozása
10.	§
(1)	Ha a szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltató határon átnyúló
szolgáltatásnyújtás keretében a Magyar Köztársaság területén folytatott szolgáltatási
tevékenysége során
a)	megsérti az adott szolgáltatási tevékenységre vonatkozó, jogszabályban előírt vagy
egyéb, jogszabály alapján kötelező követelményeket, és ez a szolgáltatás igénybe vevőjének
vagy más személyeknek az életét, testi épségét vagy vagyonát sérti vagy veszélyezteti, vagy
b)	a szolgáltatási tevékenység folytatása körülményeinek rendkívülisége folytán a
szolgáltatás igénybe vevője vagy más személy életének, testi épségének vagy vagyonának
sérelme intézkedés hiányában másként nem lenne elhárítható, és jogszabály ilyen intézkedésre
lehetőséget ad,
a szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság vagy a bíróság a szolgáltató szolgáltatási
tevékenységét - a 46. §-ban meghatározott eljárásban - korlátozhatja, és a szolgáltatóval
szemben megteheti a szükséges intézkedéseket.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti intézkedés akkor alkalmazható, ha
a)	az intézkedés alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezés nem valamely, a szolgáltatás
biztonságosságával összefüggő általános hatályú, kötelező európai uniós jogi aktus
végrehajtását szolgálja,
b)	az intézkedés a szolgáltatás biztonságossága tekintetében magasabb szintű védelmet
valósítana meg, mint amilyet a szolgáltató letelepedésének helye szerinti EGT-állam joga
alapján az annak illetékes hatóságai által adott esetben megtehető intézkedés jelentene,
c)	az intézkedés az elérni kívánt céllal arányos, és
d)	a szolgáltató letelepedése szerinti EGT-állam illetékes hatósága nem tette meg a
szükséges intézkedéseket vagy azok a sérelem, illetve a veszély elhárításához elégtelenek.
13
11. §
(1)	A szolgáltatási tevékenység keretében nyújtott szolgáltatások igénybevétele
tekintetében tilos bármilyen, az igénybe vevő állampolgársága, lakóhelye vagy székhelye
szerinti megkülönböztetés, ide nem értve a szolgáltatás jellegével és az igénybevétel
körülményeivel közvetlenül összefüggő, tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerűen indokolt
eltérő feltételeket.
(2)	Semmis a szolgáltató által alkalmazott, a szolgáltatás igénybevételére vonatkozó
olyan általános szerződési feltétel, amely az (1) bekezdés szerinti megkülönböztetést valósít
meg.
II.	Fejezet
A SZOLGÁLTATÁSI TEVÉKENYSÉG MEGKEZDÉSÉVEL ÉS FOLYTATÁSÁVAL
ÖSSZEFÜGGGŐ ELJÁRÁSOK
A szolgáltatási tevékenység megkezdésével és folytatásával összefüggő eljárásokban
alkalmazandó szabályok
12.	§
(1)	A szolgáltatási tevékenység megkezdéséhez vagy folytatásához előírt, a szolgáltatók
nyilvántartására, továbbá a szolgáltatási tevékenység folytatásának ellenőrzésére és a jogsértő
szolgáltatási tevékenység esetén a jogkövetkezmények megállapítására irányuló közigazgatási
hatósági és bírósági eljárásra irányadó szabályokat az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell
alkalmazni.
(2)	Ha jogszabály előírja, hogy a tevékenység folytatására irányuló szándékát a
szolgáltató köteles az ott meghatározott, a szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóságnak
bejelenteni (a továbbiakban: bejelentés), a bejelentésre az e fejezetben foglalt rendelkezéseket
kell alkalmazni.
14
Értesítés az engedélyezési eljárás megindításáról
13.	§
(1)	A szolgáltatási tevékenység megkezdéséhez vagy folytatásához szükséges
engedélyezési eljárás megindításáról az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó
ügyfelet (a továbbiakban: kérelmező ügyfél) értesíteni kell.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti értesítésnek tartalmaznia kell az adott ügyfajtára irányadó
jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó rövid tájékoztatást is, továbbá - ha alkalmazásának
feltételei fennállnak - arra vonatkozó tájékoztatást, hogy ha az eljárásban ellenérdekű ügyfél
nem vesz részt és a hatóság az előírt határidőben nem hoz döntést, másik hatóság vagy
szakhatóság az eljárásra nem jelölhető ki, és az ügyfelet megilleti a kérelmezett tevékenység
folytatásának joga.
(3)	Az eljáró hatóság vezetőjének vagy a szakhatóság vezetőjének a szolgáltatási
tevékenység megkezdéséhez vagy folytatásához szükséges engedélyezési eljárás során hozott,
az ügyintézési határidő meghosszabbítására vonatkozó végzését az eredeti ügyintézési
határidő lejárta előtt közölni kell az ügyféllel.
(4)	Az ügyfelet az azt megalapozó ok felmerülésétől számított 3 munkanapon belül
értesíteni kell az ügyintézési határidőbe nem számító időtartamról.
A hatóság hallgatása az engedélyezési eljárásban
14.	§
Ha a szolgáltatási tevékenység megkezdéséhez vagy folytatásához szükséges
engedélyezési eljárásban az elsőfokú eljárásban ellenérdekű ügyfél nem vett részt, és a
szakhatóság a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem adott ki állásfoglalást, vagy az
eljáró hatóság a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem hozott határozatot, az adott
szolgáltatási tevékenységet szabályozó külön törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben
kiadott kormányrendelet valamely közérdeken alapuló kényszerítő indok érvényesítésére
irányuló kifejezett eltérő rendelkezése hiányában
15
a)	- a szakhatóság mulasztása esetén - másik szakhatóság az eljárásra nem jelölhető ki,
és a szakhatóság hozzájárulását megadottnak kell tekinteni, és
b)	- az eljáró hatóság mulasztása esetén - másik hatóság az eljárásra nem jelölhető ki,
és az ügyfelet megilleti a kérelmezett tevékenység megkezdésének és folytatásának joga.
Kétszeres vizsgálat tilalma az engedélyezés során
15.	§
(1)	Ha a valamely más EGT-államban letelepedett szolgáltatónak a letelepedésének
helye szerinti EGT-államban a szolgáltatási tevékenység megkezdéséhez vagy folytatásához
meg kellett felelnie az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére vagy folytatására
vonatkozóan jogszabályban előírt valamely követelménnyel megegyező vagy célját tekintve
egyenértékű követelménynek, az adott szolgáltatási tevékenység megkezdéséhez vagy
folytatásához szükséges engedélyezési eljárásban az érintett követelmény teljesítését
vélelmezni kell.
(2)	Ha a hatóságnak nincs hivatalos tudomása az (1) bekezdés szerinti más EGT-állam
joga szerinti követelmény tartalmáról, és az érintett szolgáltató a követelmények tartalmát és
azok teljesítését nem igazolja, megkeresi az érintett EGT-állam illetékes hatóságát vagy, ha az
célszerűbb, a 32. § szerinti központi kapcsolattartót, hogy szolgáltasson adatot az adott EGT-
államban alkalmazandó követelményekről és azok ellenőrzéséről.
Más EGT-állam illetékes hatóságai által kiállított iratok elismerése
16.	§
(1)	A szolgáltatási tevékenység megkezdésére vagy folytatására vonatkozó,
jogszabályban meghatározott követelmény igazolásául el kell fogadni a valamely más EGT-
állam illetékes hatósága által az érintett követelmény igazolására vagy azzal egyenértékű
célból kiállított iratot, valamint a valamely más EGT-állam illetékes hatósága által kiállított
bármely olyan egyéb iratot, amelyből az érintett követelménynek való megfelelés
egyértelműen megállapítható.
16
(2)	Az (1) bekezdés szerinti esetben - ha az adott szolgáltatási tevékenység
megkezdésére vagy folytatására való jogosultságot szabályozó törvény vagy eredeti jogalkotói
hatáskörben kiadott kormányrendelet közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján eltérően
nem rendelkezik - az ügyféltől nem követelhető, hogy az iratot eredeti, hiteles vagy
hitelesített másolatban vagy az illetékes magyar külképviseleti hatóság által felülhitelesített
formában szolgáltassa, továbbá nem követelhető meg az ügyféltől az irat hiteles magyar
fordítása.
(3)	Ha az érintett követelmény igazolása céljából szolgáltatott, más EGT-állam hatósága
által kiállított irat hitelessége tekintetében az eljáró hatóságnak megalapozott kétsége támad, a
hitelesség igazolása érdekében az adatok közlésével megkeresi az érintett EGT-állam
hatáskörrel rendelkező hatóságát.
(4)	E § nem alkalmazható
a)	a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvény alapján a
valamely szabályozott szakma gyakorlására való jogosultság igazolásával összefüggésben
előírt iratokra, ideértve a határon átnyúló szolgáltatást nyújtó bejelentését és az ahhoz
csatolandó iratokat is,
b)	a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény
szerinti eljárásokra,
c)	a közbeszerzésekről szóló törvény alkalmazásában az ajánlattevővel, az
alvállalkozóval vagy az erőforrást nyújtó szervezettel szembeni kizáró okok hiányának,
valamint a minőségbiztosítási szabványoknak és a környezetvédelmi vezetési rendszereknek
való megfelelés igazolására,
d)	az ügyvédekről szól törvény szerinti európai közösségi jogásznak a saját
tagállamában az ügyvédi tevékenység folytatására való jogosultsága igazolására.
Szakmai biztosítékok kölcsönös elismerése
17.	§
(1)	Ha valamely szolgáltató már rendelkezik a Magyar Köztársaság területén vagy
valamely más EGT-államban letelepedett hitelintézetnél, biztosítótársaságnál vagy egyéb
17
szakmai biztosítást nyújtó szervezetnél a fedezett kockázatok, a kockázatok fedezésére
meghatározott összeg vagy annak felső határa és a kockázatviselés esetleges korlátai alapján a
célja és tartalma tekintetében az adott szolgáltatási tevékenységet szabályozó jogszabályban a
szolgáltatási tevékenység megkezdésének vagy folytatásának feltételeként előírt szakmai
biztosítékkal megegyező vagy egyenértékű szakmai biztosítékkal, az ilyen szakmai
biztosítékot el kell fogadni, további szakmai biztosíték csak a (2) bekezdés szerinti esetben
követelhető.
(2)	Ha a szolgáltató rendelkezésére álló szakmai biztosíték egyenértékűsége csak
részleges, a szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság előírhatja kiegészítő szakmai biztosíték
biztosítását.
(3)	A valamely EGT-államban letelepedett, ott jogszerűen működő hitelintézetnek vagy
biztosítótársaságnak a szakmai biztosíték meglétére vonatkozó igazolását elégséges
bizonyítékként kell elfogadni.
Gazdasági indokoltság vizsgálatának tilalma az engedélyezés során
18.	§
A szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására való jogosultsággal
összefüggő engedélyezési eljárás során a szolgáltatási tevékenység megkezdésének vagy
folytatásának gazdasági indokoltsága, az esetleges piaci igények vagy a tevékenység
bármilyen egyéb lehetséges vagy tényleges gazdasági hatásai nem vizsgálhatók, és erre
vonatkozó adatok igazolása az ügyféltől nem kérhető.
Versenytársak kizárása az ügyintézésből
19. §
(1)	A szolgáltatási tevékenység megkezdésével vagy folytatásával összefüggő
közigazgatási hatósági ügyben az ügy tárgyilagos megítélése nem várható el attól, aki
a)	az ügyfél által folytatott vagy folytatni kívánt szolgáltatási tevékenységgel
megegyező vagy azzal az igénybe vevők szempontjából - a szolgáltatási tevékenység
folytatásának földrajzi kiterjedtségét és az adott szolgáltatás jellegét és a szolgáltatás által
18
kielégített szükségleteket figyelembe véve - ésszerűen helyettesíthető szolgáltatási
tevékenységet folytat, továbbá aki ilyen szolgáltató tulajdonosa, tisztségviselője,
munkavállalója, vagy vele egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll, vagy
b)	az a) pontban meghatározott személy hozzátartozója.
(2)	Ha az érintett személy az adott szolgáltatási tevékenység folytatóiból álló olyan
szervezet vagy köztestület tagja, amelyet külön törvény vagy kormányrendelet jogosít fel
közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására, e szervezet vagy köztestület hatósági eljárásában
az (1) bekezdés szerinti kizárási ok nem alkalmazható.
A Magyar Köztársaságban letelepedett, más EGT-államban határon átnyúló
szolgáltatásnyújtást folytató szolgáltató ellenőrzése
20. §
A Magyar Köztársaság területén letelepedett szolgáltató szolgáltatási tevékenységének
ellenőrzése során a szolgáltató valamely más EGT-állam területén folytatott szolgáltatási
tevékenységét és a szolgáltatási tevékenységének valamely másik EGT-államban adott
esetben bekövetkező hátrányos következményét is figyelembe kell venni, ha a szolgáltatóra
alkalmazandó jogszabályi rendelkezések és hatósági döntések megsértése a szolgáltató ilyen
tevékenységére hatással lehet vagy az ilyen következményekkel összefügghet.
Bejelentés
21. §
A bejelentésre az e törvényben foglalt eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell a
közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvénynek a nyelvhasználatra és a
tolmács igénybevételére, az adatkezelésre, a joghatóságra, hatáskörre és illetékességre, a
kapcsolattartás általános szabályaira, valamint az ügyfélkapun keresztül történő elektronikus
kapcsolattartásra és az elektronikus tájékoztatásra, a képviseletre, az iratra, a határidő
számítására, a kérelemre, a közreműködő hatóságra, az igazolási kérelemre, továbbá a
költségmentességre vonatkozó rendelkezéseit azzal, hogy ahol a közigazgatási hatósági
eljárás általános szabályairól szóló törvény ügyfelet említ, azon a bejelentést tevőt kell érteni.
19
22. §
(1)	A bejelentés tartalmazza
a)	a szolgáltató nevét,
b)	a szolgáltató lakcímét, szervezet esetén székhelyét,
c)	a folytatni kívánt szolgáltatási tevékenység megjelölését,
d)	az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására való jogosultságot
szabályozó külön jogszabályban meghatározott adatokat.
(2)	Ha jogszabály az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére vagy folytatására
való jogosultság feltételeként szakmai biztosíték meglétét írja elő, a bejelentés tartalmazza a
szolgáltató nyilatkozatát arról, hogy rendelkezik-e megfelelő szakmai biztosítékkal, valamint
a szakmai biztosítékot nyújtó szervezet nevéről és a szakmai biztosítékot megalapozó
szerződés azonosításhoz szükséges adatokról, a szakmai biztosítékkal fedezett kockázatokról,
a szakmai biztosíték területi hatályáról és a szakmai biztosíték összegéről vagy az abban
foglalt garancia felső határáról.
(3)	A szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltatónak a Magyar
Köztársaság területén határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében folytatni kívánt
tevékenységére vonatkozó bejelentés az (1) bekezdésben meghatározottakon túl tartalmazza
a)	a szolgáltató állampolgárságát, más EGT-államban honos, ott nyilvántartásba vett
jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén a honossága szerinti
EGT-állam nyilvántartásának megnevezését és a szolgáltató nyilvántartási számát,
b)	a szolgáltató letelepedésének helye szerinti EGT-állam megjelölését,
c)	a szolgáltató nyilatkozatát, hogy a tevékenységet határon átnyúló szolgáltatásnyújtás
keretében kívánja folytatni, valamint
d)	az engedélyező vagy nyilvántartást vezető hatóság megnevezését és a szolgáltató
engedélyének számát vagy nyilvántartási számát, ha a szolgáltató szolgáltatási tevékenysége a
szolgáltató letelepedésének helye szerinti EGT-államban engedélyhez vagy nyilvántartásba
vételhez kötött.
20
(4)	A határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében folytatni kívánt tevékenységére
vonatkozó bejelentés - ha a szolgáltató a bejelentésben ennél rövidebb időt nem határoz meg
-	a megtételétől számított öt naptári évre szól.
23.	§
(1)	A szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság a bejelentés megérkezését követően
haladéktalanul ellenőrzi, hogy a bejelentés megfelel-e a 22. §-ban meghatározott
követelményeknek, és legkésőbb a bejelentés megérkezésétől számított öt munkanapon belül,
a)	ha a bejelentés megfelel a 22. §-ban meghatározott követelményeknek, és az eljárási
illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat megfizették, a bejelentést tevőt erről a tényről
igazolás megküldésével értesíti;
b)	ha a bejelentés nem felel meg a 22. §-ban meghatározott követelményeknek, vagy a
bejelentésre előírt eljárási illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat nem fizették meg, és a
szolgáltató nem részesült költségmentességben, a bejelentés hiányainak megjelölése mellett
figyelmezteti a szolgáltatót a tevékenység bejelentés nélküli folytatásának
jogkövetkezményeire.
(2)	Az (1) bekezdés a) pontja szerinti igazolás tartalmazza
a)	az eljáró hatóság megnevezését, a bejelentés iktatási számát és ügyintézőjének nevét,
b)	a szolgáltató nevét, valamint lakcímét, szervezet esetén székhelyét,
c)	a bejelentett szolgáltatási tevékenység megjelölését,
d)	a bejelentés előterjesztésének napját, valamint
e)	azt, hogy a bejelentés határozatlan időre szól, vagy - a 22. § (4) bekezdése szerinti
esetben - azt az időtartamot, amelyre a bejelentés szól.
24.	§
(1)	A szolgáltató a bejelentést követően a bejelentésben foglalt adatokban bekövetkezett
változást haladéktalanul köteles bejelenteni a szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóságnak.
(2)	A szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság az adatváltozást a 27. §-ban meghatározott
szabályok szerint bejegyzi az ott meghatározott nyilvántartásba.
21
(3)	A szolgáltatási tevékenység megszüntetését a szolgáltató köteles a szolgáltatás
felügyeletét ellátó hatóságnak a megszűnést követően haladéktalanul bejelenteni.
(4)	Ha a szolgáltató a korábban folytatott szolgáltatási tevékenysége mellett vagy annak
egyidejű megszüntetésével másik bejelentésköteles szolgáltatási tevékenységet kíván
folytatni, az új tevékenység tekintetében az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére és
folytatására való jogosultságot szabályozó jogszabályban foglaltakat kell alkalmazni azzal,
hogy a korábbi tevékenység megszüntetése esetén a (3) bekezdést is megfelelően alkalmazni
kell.
Bejelentéshez kötött tevékenység folytatásának ellenőrzése
25.	§
(1)	A szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság ellenőrzi a bejelentési kötelezettség
teljesítését.
(2)	Ha a szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság ellenőrzése során megállapítja, hogy a
szolgáltató a bejelentésköteles tevékenységet bejelentés nélkül ténylegesen folytatja, ideértve
azt az esetet is, ha a szolgáltató a bejelentés előírt adataiban bekövetkezett változás
bejelentését elmulasztotta, bírságot szab ki, és
a)	ha a szolgáltató egyébként megfelel az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére
és folytatására való jogosultságra vonatkozó jogszabályi előírásoknak, hivatalból a 27. §
szerinti nyilvántartásba veszi, vagy az adatváltozást a nyilvántartásba bejegyzi; vagy
b)	ha a szolgáltató nem felel meg az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére és
folytatására való jogosultságra vonatkozó jogszabályi előírásoknak, az adott szolgáltatási
tevékenység megkezdésére és folytatására való jogosultság megfelelő igazolásáig
határozatban megtiltja az adott szolgáltatási tevékenység folytatását.
22
Engedélyezéshez kötött tevékenységet folytató szolgáltatók nyilvántartása
26.	§
(1)	A szolgáltatási tevékenység megkezdéséhez vagy folytatásához szükséges
engedélyezési eljárásban a szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság az engedély megadásával
egyidejűleg - vagy a 14. § b) pontja szerinti esetben a határidő lejártakor - hivatalból
nyilvántartásba veszi a szolgáltatót.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás tartalmazza
a)	a szolgáltató nevét,
b)	a szolgáltató lakcímét, szervezet esetén székhelyét,
c)	az engedélyezett szolgáltatási tevékenység megjelölését,
d)	az engedély számát és a tevékenység megkezdésének vagy folytatásának az
engedélyben foglalt területi és időbeli korlátait, valamint
e)	az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására való jogosultságot
szabályozó külön jogszabályban meghatározott adatokat.
(3)	A szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság az adott szolgáltatási tevékenység
tekintetében törli a nyilvántartásból azt a szolgáltatót, aki a tevékenység végzésére a
továbbiakban nem jogosult.
Bejelentéshez kötött tevékenységet folytató szolgáltatók nyilvántartása
27.	§
(1)	A bejelentéssel összefüggő eljárásban a szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság a
szolgáltatót a 23. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bejelentés megérkezésétől számított tíz
munkanapon belül hivatalból nyilvántartásba veszi, kivéve, ha a bejelentés alapján folytatott
ellenőrzési eljárás keretében megállapította, hogy a szolgáltató nem felel meg az adott
szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására való jogosultságot szabályozó
jogszabályban foglalt előírásoknak.
(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás tartalmazza
23
a)	a 22. § (1) bekezdés a)-c) pontjában és (2) bekezdésében meghatározott adatokat,
b)	határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében folytatni kívánt tevékenységre
vonatkozó bejelentés esetén a 22. § (3) bekezdésében foglalt adatokat és azt az időtartamot,
amelyre a bejelentés szól, továbbá
c)	az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására való jogosultságot
szabályozó külön jogszabályban meghatározott egyéb adatokat.
28.	§
A szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság törli a 27. § szerinti nyilvántartásból a
szolgáltatót, ha
a)	az adott szolgáltatási tevékenységre vonatkozó jogszabályi előírások megsértése
miatt az adott szolgáltatásnyújtás megkezdésére és folytatására való jogosultságot szabályozó
jogszabályban meghatározottak szerint jogerősen megtiltották számára az adott szolgáltatási
tevékenység folytatását, vagy
b)	a szolgáltató a szolgáltatási tevékenység megszüntetését bejelentette, vagy
c)	a bejelentés lejárt.
Szolgáltatók nyilvántartására vonatkozó közös szabályok
29.	§
(1)	A szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság nyilvántartást vezet azon szolgáltatókról,
amelyek tekintetében a szolgáltatási tevékenység folytatását jogerősen megtiltotta.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás tartalmazza
a)	a szolgáltató nevét,
b)	a szolgáltató lakcímét, szervezet esetén székhelyét,
c)	annak a szolgáltatási tevékenységnek a megjelölését, amelynek folytatására a
szolgáltató nem jogosult,
d)	a tilalom időbeli és területi hatályát, valamint
24
e)	az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására való jogosultságot
szabályozó külön jogszabályban meghatározott adatokat.
30.	§
(1)	A 26. §, a 27. §, valamint a 29. § szerinti nyilvántartás a szolgáltatási tevékenység
folytatásának hatósági ellenőrzését és a szolgáltatás igénybe vevőinek tájékoztatását szolgálja.
(2)	A szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság a szolgáltatókról általa vezetett
nyilvántartás alapján a Kormány rendeletében meghatározottak szerint az interneten, bárki
számára ingyenesen és korlátozásmentesen hozzáférhető módon, naprakészen közzéteszi a 26.
§ (2) bekezdés a)-c) pontjában, a 27. § (2) bekezdésében, valamint a 29. § a)-d) pontjában
meghatározott adatokat. Ezek az adatok közérdekből nyilvánosak.
Integrált ügyintézési és tájékoztatási pont
31.	§
(1)	A központi elektronikus szolgáltató rendszer keretében a Kormány által rendeletben
kijelölt szerv integrált ügyintézési és tájékoztatási pontot működtet, amely elektronikus úton
elérhető, átlátható, az egyes szolgáltatási tevékenységek szerint egységes szempontok alapján
rendszerezett módon,
a)	korlátozásmentesen és ingyenesen hozzáférhetően tájékoztatást nyújt
aa)	a szolgáltatók részére az egyes szolgáltatási tevékenység megkezdésére és
folytatására vonatkozó követelményekről, a szolgáltatási tevékenység megkezdésével és
folytatásával összefüggésben lefolytatandó eljárásokról és az ilyen eljárásokra hatáskörrel
rendelkező hatóságokról, valamint a szolgáltatók számára a szolgáltatási tevékenység
megkezdésével vagy folytatásával összefüggő ügyekben gyakorlati segítség nyújtásával
foglalkozó szervezetekről és azok elérhetőségéről,
ab)	a szolgáltatást igénybe vevők részére az adott szolgáltatási tevékenység
megkezdésére és folytatására alkalmazandó követelményekről, valamint az igénybe vevők,
így különösen a fogyasztók számára a szolgáltatási tevékenységgel összefüggő ügyekben
gyakorlati segítség nyújtásával foglalkozó szervezetekről és azok elérhetőségéről,
25
ac)	a szolgáltatók és az igénybe vevők részére a szolgáltatási tevékenység
megkezdésével vagy folytatásával összefüggő jogsérelem esetén általában igénybe vehető
jogorvoslati lehetőségekről, valamint a szolgáltatási tevékenységgel összefüggésben
felmerülő jogviták tekintetében általában rendelkezésre álló egyéb vitarendezési módokról;
továbbá
b)	biztosítja, hogy a szolgáltató az adott szolgáltatási tevékenységének megkezdésével
és folytatásával összefüggésben
ba)	lefolytatandó eljárásokhoz - ideértve cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és
a végelszámolásról szóló törvény szerinti cégbejegyzési és változásbejegyzési eljárást,
valamint az egyéni vállalkozás létesítéséhez szükséges eljárást is - szükséges valamennyi
eljárási cselekményt, valamint
bb)	jogszabályban vagy az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó
kötelező jogi aktusában előírt valamennyi adatszolgáltatást
egységes felületen, a szükséges eljárások lehető legrövidebb időn belül való befejezéséhez
leginkább igazodó - a lehető legegyszerűbb és legkevesebb lépéssel járó - módon
megtehesse, kivéve ha az adott kapcsolattartás tekintetében az elektronikus úton való
kapcsolattartás nem értelmezhető;
c)	biztosítja a szolgáltatási tevékenységgel összefüggő hatósági nyilvántartások
nyilvános adataihoz való hozzáférést, valamint tájékoztatást nyújt az ilyen nyilvántartásokból
való adatigénylés feltételeiről.
(2)	Az (1) bekezdés a) pontja szerinti tájékoztatás keretében az integrált ügyintézési és
tájékoztatási pont általános tájékoztatást nyújt az igénybe vevők számára
a)	az egyes szolgáltatási tevékenységek megkezdésére és folytatására vonatkozóan az
egyes más EGT-államokban alkalmazandó követelményekről, így különösen a vonatkozó
fogyasztóvédelmi rendelkezésekről,
b)	a szolgáltató és a szolgáltatás igénybe vevője között felmerülő vita esetén az egyes
más EGT-államok joga szerint igénybe vehető vitarendezési módokról és jogorvoslati
lehetőségekről, valamint
26
c)	az egyes más EGT-államokban a szolgáltatási tevékenységgel összefüggő ügyekben
gyakorlati segítség nyújtásával foglalkozó jelentősebb szervezetekről és azok elérhetőségéről,
így különösen az Európai Fogyasztói Központok Hálózata működéséről.
(3)	Az (1) bekezdésben meghatározottakon túlmenően az integrált ügyintézési pontot
működtető szerv - az adott szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóságokkal együttműködve - a
központi ügyfélszolgálat útján a szolgáltató vagy az igénybe vevők külön kérése alapján
általános tájékoztatást nyújt az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására
alkalmazandó követelményekhez kapcsolódó szokásos jogalkalmazási gyakorlatáról.
Központi kapcsolattartó
32.	§
Az e fejezetben, így különösen a 15. §-ban foglalt rendelkezések végrehajtásának
segítése érdekében a Kormány rendeletében kijelölt központi kapcsolattartó hatóság (a
továbbiakban: központi kapcsolattartó) megkeresés alapján tájékoztatást nyújt az eljáró
hatóságok és bíróságok részére a más EGT-államokban az adott szolgáltatási tevékenységre
alkalmazandó követelmények tartalmáról, adott esetben az azzal összefüggő jogalkalmazási
gyakorlatról, valamint a más EGT-államok központi kapcsolattartói és egyéb illetékes
hatóságai részére az adott szolgáltatási tevékenységre alkalmazandó hazai jogszabályokról és
-	a szükséges mértékben - az azokkal összefüggő jogalkalmazási gyakorlatról.
A hatóságok, cégbíróságok és egyéb állami szervek, valamint a köztestületek és egyéb
szervezetek adatszolgáltatási és együttműködési kötelezettsége
33.	§
A szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság, a cégbíróság és az egyéb állami szerv,
valamint - ha törvény az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére vagy folytatására való
jogosultságot köztestületi vagy egyéb szervezeti tagsághoz köti, vagy egyébként
meghatározott szolgáltatási tevékenységet folytatókra vonatkozóan törvény kötelező
szabályok elfogadására feljogosítja - a köztestület vagy egyéb szervezet a Kormány
rendeletében meghatározottak szerint együttműködik a 31. § szerinti integrált ügyintézési és
27
tájékoztatási pontot működtető szervvel és a 32. § szerinti központi kapcsolattartóval, és
részére - az e törvény szerinti feladatai ellátása céljából, az ahhoz szükséges mértékben -
adatot szolgáltat.
III.	Fejezet
SZOLGÁLTATÓK TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉGE, PANASZKEZELÉS
A szolgáltató tájékoztatási kötelezettsége
34.	§
(1)	A szolgáltató legkésőbb a szolgáltatásra vonatkozó szerződés megkötése előtt, de
minden esetben a szolgáltatás nyújtásának megkezdése előtt kellő időben világos és
egyértelmű módon, az igénybe vevő külön kérése hiányában is közli a szolgáltatás igénybe
vevőjével:
a)	a szolgáltató nevét, jogi formáját,
b)	székhelyének vagy a szolgáltatás nyújtásában közvetlenül érintett telephelyének
címét, ennek hiányában lakcímét, valamint azt, az igénybe vevőkkel való rendszeres
kapcsolattartásra szolgáló levelezési címet vagy egyéb elérhetőségét (elektronikus levelezési
cím, internetes cím, telefon- vagy telefaxszám), amelyen keresztül vele gyors, közvetlen és
tényleges kapcsolat létesíthető, és amelyen keresztül a szolgáltatás igénybe vevője - a
szolgáltató letelepedési helye szerinti EGT-államtól eltérő EGT-államban lakó vagy
letelepedett igénybe vevőket is ide értve - a szolgáltató szolgáltatási tevékenységével
összefüggő magatartására, tevékenységére vagy mulasztására vonatkozó panaszát vagy egyéb
tájékoztatási igényét közölheti,
c)	ha a szolgáltató létrejötte cég- vagy egyéb közhitelű nyilvántartásban való
bejegyzéshez kötött, a vonatkozó nyilvántartás megnevezését és a szolgáltató nyilvántartási
számát vagy egyéb nyilvántartásbeli azonosítóját,
d)	ha a szolgáltató szolgáltatási tevékenysége a letelepedésének helyén engedélyezéshez
vagy hatósági nyilvántartásba vételhez kötött, az engedélyező vagy nyilvántartást vezető, a
szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság megnevezését és elérhetőségét,
28
e)	ha a szolgáltatásnyújtó hozzáadottértékadó-köteles tevékenységet folytat, a közös
hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv 214. cikke szerinti
hozzáadottértékadó-azonosítószámát,
f)	szabályozott szakma esetén annak a szakmai szervezetnek vagy testületnek a
megnevezését, amely a szolgáltatásnyújtót nyilvántartásba vette, valamint a szolgáltató
szakmai címét, annak az államnak a megnevezésével, amelyben azt megszerezte,
g)	ha a szolgáltató rendelkezik szakmai biztosítékkal, ennek lényeges adatait, ideértve a
szakmai biztosítékot nyújtó szervezet nevét és elérhetőségét, a szakmai biztosítékot
megalapozó szerződés azonosításához szükséges adatokat, a szakmai biztosíték által fedezett
kockázatokat és szakmai biztosíték területi hatályát,
h)	a szolgáltató által alkalmazott általános szerződési feltételeket, külön kiemelve a
szerződésre alkalmazandó jogra és a jogvita esetén a joghatóságra vagy az illetékes bíróságra
vonatkozó szerződési kikötéseket,
i)	azt, hogy a szolgáltató milyen - nem jogszabályban előírt - jótállást vállal,
j) a szolgáltatás díját, ha a szolgáltató azt adott szolgáltatástípusra előre meghatározza,
k) a szolgáltatás egyéb lényeges jellemzőit, ha azok a körülményekből egyébként nem
következnek.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakon túl, a szolgáltató legkésőbb a szolgáltatásra
vonatkozó szerződés megkötése előtt, de minden esetben a szolgáltatás nyújtásának
megkezdése előtt kellő időben, világos és egyértelmű módon, az igénybe vevő erre irányuló
külön kérése esetén közli a szolgáltatást igénybe vevővel:
a)	ha a szolgáltató olyan szolgáltatást nyújt, amelynek díját előre nem határozta meg,
aa)	a szolgáltatásért ténylegesen fizetendő díjat, vagy
ab)	ha a szolgáltatás tényleges díja a szolgáltatásra irányuló szerződés megkötése vagy
a szolgáltatás nyújtásának megkezdése előtt objektív okokból nem határozható meg, a
szolgáltatás díja kiszámításának módját oly módon, hogy a ténylegesen fizetendő díj összege
ez alapján ellenőrizhető legyen, vagy a ténylegesen fizetendő díj összegére vonatkozó, kellően
részletes és megalapozott feltevéseken alapuló előzetes becslést az alapjául szolgáló
feltételezésekkel együtt;
29
b)	szabályozott szakma esetén azt az elérhetőséget, ahol a szolgáltatóra a
letelepedésének helyén alkalmazandó szakmai szabályok bárki számára ingyenesen és
korlátozásmentesen megismerhetőek;
c)	a szolgáltató által vagy más szolgáltatókkal közösen vagy azokkal kötött partnerségi
megállapodás keretében folytatott, az adott szolgáltatási tevékenységhez közvetlenül
kapcsolódó, annak ellátását adott esetben befolyásoló egyéb szolgáltatási tevékenységeket,
valamint azokat az összeférhetetlenségi szabályokat és egyéb intézkedéseket, amelyek
biztosítják, hogy ezen egyéb szolgáltatási tevékenységek vagy partnerségi viszonyok az
igénybe vevőnek nyújtandó szolgáltatás teljesítését hátrányosan ne befolyásolhassák;
d)	ha a szolgáltató az adott szolgáltatási tevékenységet szabályozó valamely magatartási
kódex hatálya alatt áll, a vonatkozó magatartási kódex elektronikus formában ingyenesen,
bárki számára korlátozásmentesen való elérhetőségét, a rendelkezésre álló nyelvi változatok
megjelölésével együtt;
e)	ha a szolgáltató olyan magatartási kódex hatálya alatt áll, vagy olyan szervezet tagja,
amely a szolgáltatók és az igénybe vevők közötti jogviták nem bírósági úton való rendezésére
szolgáló vitarendezési eljárást biztosít, ennek tényét, valamint az érintett vitarendezési eljárás
jellemzőire és igénybe vételének feltételeire vonatkozó további részletes tájékoztatás
elérhetőségét.
(3)	Az (1) bekezdésben meghatározott információkat - a szolgáltató választása szerint -
a)	külön kérés nélkül az igénybe vevőnek nyújtott egyedi tájékoztatás,
b)	a szerződéskötés vagy a szolgáltatásnyújtás helyén az igénybe vevők számára
korlátozás nélkül, könnyen hozzáférhető általános tájékoztató dokumentum,
c)	a szolgáltató által megadott elérhetőségen (honlapon) folyamatosan és könnyen
hozzáférhető elektronikus tájékoztató, vagy
d)	az igénybe vevők rendelkezésére bocsátott, az adott szolgáltatást részletesen
ismertető tájékoztató dokumentumok vagy egyéb kereskedelmi kommunikáció
formájában kell az igénybe vevők rendelkezésére bocsátani.
(4)	A (2) bekezdés c) és e) pontja szerinti tájékoztatást a szolgáltató által az igénybe
vevők rendelkezésére bocsátott, az adott szolgáltatást részletesen ismertető tájékoztató
30
dokumentumban vagy egyéb kereskedelmi kommunikációban minden esetben szerepeltetni
kell.
35.	§
(1)	A szolgáltató az általa nyújtott szolgáltatással összefüggésben az igénybe vevő által
közölt panaszt köteles haladéktalanul megvizsgálni és szükség szerint orvosolni, vagy ha a
panasszal nem ért egyet, erről a panaszost tájékoztatni. Ha a panasz kivizsgálása nyomban
nem lehetséges, erről a tényről, és a panaszra való válaszadás várható időpontjáról kell az
igénybe vevőt haladéktalanul tájékoztatni.
(2)	A panaszt a szolgáltató - ha törvény vagy az Európai Unió általános hatályú,
közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa eltérően nem rendelkezik - legkésőbb harminc
napon belül köteles írásban megválaszolni, kivéve, ha a szóbeli panaszt nyomban orvosolja.
(3)	A panasz elutasítása esetén a szolgáltató köteles az igénybe vevőt írásban
tájékoztatni ennek indokairól és arról, hogy panaszával - annak jellege szerint - mely
hatóságnál kezdeményezhet eljárást, továbbá milyen egyéb nem hatósági vagy bírósági
vitarendezési módokat vehet igénybe, az ilyen eljárás megindításához vagy vitarendezési mód
igénybe vételéhez szükséges információkkal együtt.
36.	§
A Magyar Köztársaság területén letelepedett szolgáltatókra az e fejezetben foglalt, a
szolgáltatás díjáról való tájékoztatásra, valamint a panaszkezelésre vonatkozó rendelkezéseket
a fogyasztóvédelemről szóló törvény szerinti fogyasztók tekintetében a fogyasztóvédelemről
szóló törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
37.	§
(1)	A szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság ellenőrzi az e fejezetben előírt
követelmények betartását, és - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - az adott
szolgáltatási tevékenység megkezdését és folytatását szabályozó jogszabályban
meghatározottak szerint eljár e követelmények megsértése esetén.
31
(2)	Az igénybe vevők tájékoztatására vonatkozóan a 34. §-ban előírt követelmények
megsértése esetén az eljárás lefolytatására a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényben meghatározott hatóság jogosult, ha a
jogsértés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló
törvény értelmében vett fogyasztót érint. A hatóság a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényben meghatározott szabályok szerint jár el.
(3)	Az igénybe vevők panaszainak kezelésére vonatkozóan a 35. §-ban előírt
követelmények megsértése esetén az eljárás lefolytatására a fogyasztóvédelmi hatóság
jogosult, ha a jogsértés a fogyasztóvédelemről szóló törvény értelmében vett fogyasztót érint.
A fogyasztóvédelmi hatóság a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott
szabályok szerint jár el.
38.	§
(1)	A szolgáltató - a hatóság felhívására - a 34. § szerinti tájékoztatásnak az igénybe
vevővel az ott előírt módon való közlését és a tájékoztatásban foglalt tényállítás valóságát
igazolni köteles. Ha a szolgáltató nem tesz eleget ennek a kötelezettségnek, úgy kell tekinteni,
hogy a tájékoztatást nem bocsátotta az igénybe vevő rendelkezésére, vagy hogy a közlés nem
felelt meg a valóságnak. Erre a szolgáltatót a hatóság felhívásában figyelmeztetni kell.
(2)	A bíróság előtti eljárásban a 34. § szerinti tájékoztatás az igénybe vevővel az ott
előírt módon való közlésének, és a közölt tényállítás valóságának bizonyítása a szolgáltatót
terheli.
IV.	Fejezet
IGAZGATÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS
Általános szabályok
39.	§
A szolgáltatási tevékenység megkezdésével és folytatásával összefüggő közigazgatási
hatósági ügyekben a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény
32
nemzetközi jogsegélyre vonatkozó eljárási rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel
kell alkalmazni.
Belső Piaci Információs Rendszer
40.	§
(1)	A nemzetközi jogsegélyügyekben, valamint a 45-47. § szerinti eljárásokban a
hatóság, a hatósági jogkörben eljáró köztestület és egyéb szervezet (e fejezet alkalmazásában
a továbbiakban: hatóság) a Kormány rendeletében meghatározott szabályok szerint a más
EGT-állam illetékes hatóságaival a Belső Piaci Információs Rendszeren keresztül,
elektronikus úton tart kapcsolatot.
(2)	A Belső Piaci Információs Rendszer hazai működésének felügyeletét a Kormány
rendeletében kijelölt nemzeti IMI-koordinátor és ágazati IMI-koordinátorok látják el a
Kormány rendeletében meghatározottak szerint, és ennek keretében a 2008/49/EK bizottsági
határozatnak megfelelően
a)	gondoskodnak a hatóságoknak a Belső Piaci Információs Rendszerhez való
hozzáférési jogosultsága kiosztásáról és nyilvántartásáról,
b)	gondoskodnak a Belső Piaci Információs Rendszer zavartalan hazai alkalmazásáról,
szükség esetén megteszik a szükséges intézkedéseket a felmerülő problémák elhárítására,
c)	szükség esetén segítséget nyújtanak a megkeresések teljesítése során a más EGT-
állam hatósága és a magyar hatóság között felmerülő viták rendezésében és gondoskodnak a
más EGT-állam hatóságától érkező megkeresésnek az annak teljesítésére hatáskörrel
rendelkező hatósághoz való továbbításáról,
d)	értesítik a más EGT-állam megkeresett illetékes hatósága IMI-koordinátorát,
valamint az Európai Bizottságot, ha valamely más EGT-állam illetékes hatósága
indokolatlanul nem teljesíti a magyar hatóság megkeresését.
(3)	A nemzeti IMI-koordinátor és az egyes ágazati IMI-koordinátorok e minőségükben
nem jogosultak az eljárásban érintett személyek személyes adatainak megismerésére.
33
41.	§
(1)	Ha jogszabály meghatározott hatósági eljárásban meghatározza a személyes adatok
kezelésének leghosszabb idejét, és az hat hónapnál rövidebb, a hatóság az adatoknak Belső
Piaci Információs Rendszerből határidőben való törlése érdekében már a megkeresésében
vagy a megkeresésre adott válaszában köteles jelezni az adatok törlésének kötelező
határidejét.
(2)	Ha - az (1) bekezdés szerinti eseten kívül - az e fejezet szerinti eljárásban a
személyes adatok kezelését hat hónapnál rövidebb határidőn belül meg kell szüntetni, és az
adatokat törölni kell, a hatóság megkeresi az Európai Bizottságot, és kéri az adatoknak a
Belső Piaci Információs Rendszerből való törlését.
Más EGT-állam illetékes hatósága megkeresésének teljesítése
42.	§
(1)	A más EGT-államokból érkező megkeresések teljesítésének nem feltétele a
viszonosság. A hatóságok a megkeresések intézése során fokozottan kötelesek együttműködni
a más EGT-állam illetékes hatóságával, valamint az érintett hazai hatóságokkal.
(2)	A megkeresett hatóság - a (3) bekezdésre is figyelemmel - köteles a megkeresésben
foglaltaknak az ott meghatározott határidőn belül, a megkeresésben meghatározott célhoz
szükséges mértékben eleget tenni, amennyiben a megkeresés kellően megalapozott, és a
megkeresés okai és a megkeresésben kért tájékoztatás vagy intézkedés a megkeresésben
kellően indokolt.
(3)	Ha a megkeresés teljesítése az eset körülményeire tekintettel a megkereső hatóság
által megjelölt határidőn belül nem lehetséges, a megkeresés teljesítésében bármilyen
nehézség merült fel vagy a megkeresés teljesítése valamely okból nem lehetséges, a
megkeresett hatóság erről a tényről értesíti a megkereső hatóságot és - ha a megkeresés
teljesítése egyébként lehetséges - tájékoztatja arról a határidőről, amelyen belül előre
láthatóan teljesíteni tudja a megkeresést.
(4)	A más EGT-állam illetékes hatósága az érintett egyéb magyar hatóságokra
vonatkozó feltételek szerint jogosult a 26. §, a 27. §, valamint a 29. § szerinti nyilvántartások,
34
valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény
szerinti nyilvántartás adatainak megismerésére.
43.	§
(1)	A más EGT-állam területén határon átnyúló szolgáltatást nyújtó, a Magyar
Köztársaság területén letelepedett szolgáltatók tekintetében a megkeresett hatóság a másik
EGT-állam illetékes hatóságának kérésére igazolja, hogy a szolgáltató valóban letelepedett, és
eltérő tudomása hiányában azt is, hogy a Magyar Köztársaság területén szolgáltatási
tevékenységét jogszerűen folytatja.
(2)	Ha a más EGT-állam területén határon átnyúló szolgáltatást nyújtó, a Magyar
Köztársaság területén letelepedett szolgáltatóval összefüggő tájékoztatás iránti megkeresés
teljesítéséhez olyan adatra van szükség, amely csak az érintett szolgáltatónál áll
rendelkezésre, a megkeresett hatóság hivatalból indított ellenőrzési eljárás keretében
intézkedik a szükséges adatok beszerzéséről.
(3)	A szolgáltató letelepedésének helye szerinti EGT-állam illetékes hatóságának
megkeresésére a hatóság a szükséges mértékben ellenőrzi a szolgáltató által a Magyar
Köztársaság területén határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében folytatott szolgáltatási
tevékenységet, és - a 7. §-ban és a 10. §-ban foglalt rendelkezésekre figyelemmel - megteszi
a szükséges intézkedéseket, valamint az ellenőrzés eredményéről és a megtett intézkedésekről
tájékoztatja a megkereső hatóságot.
Más EGT-állam illetékes hatóságának megkeresése
44.	§
A valamely más EGT-állam illetékes hatóságához intézett megkeresést részletesen
indokolni kell, és pontosan meg kell határozni annak célját, intézkedés iránti megkeresés
esetén az intézkedés szükségességét, továbbá meg kell jelölni a megkeresés alapjául szolgáló
jogszabályhelyeket.
35
Eljárás a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás eseti korlátozása esetén
45.	§
(1)	A más EGT-állam illetékes hatósága által a 2006/123/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv 35. cikk (2) bekezdése alapján küldött megkeresés alapján a szolgáltatás
felügyeletét ellátó hatóság hivatalból ellenőrzi a szolgáltató működésének jogszerűségét, és
ennek keretében kivizsgálja a megkeresésben foglalt tényállást.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti ellenőrzés eredményéről és a megtett vagy megtenni
szándékozott intézkedésekről, valamint a megkeresésben kért intézkedés mellőzéséről a
megkeresett hatóság értesíti a megkereső hatóságot. Az értesítésben részletesen meg kell
jelölni a megtett vagy megtenni szándékozott intézkedések indokait és azoknak a
megkeresésben foglaltak szerinti megfelelőségét vagy az intézkedések mellőzésének indokait.
46.	§
(1)	Ha a szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság eljárása során azt állapítja meg, hogy
a)	a szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltató a Magyar Köztársaság
területén való, határon átnyúló szolgáltatásnyújtása során a 10. § szerinti jogsértést követett el,
vagy
b)	a szolgáltatási tevékenység folytatása körülményeinek rendkívülisége folytán a
szolgáltatás igénybe vevője vagy más személy életének, testi épségének vagy vagyonának
sérelme intézkedés hiányában másként nem lenne elhárítható,
a jogsértést megállapító határozat, vagy - a b) pont szerinti esetben - az intézkedés
szükségességét és az intézkedést megállapító határozat egyidejű megküldésével megkeresi a
szolgáltató letelepedési helye szerinti másik EGT-államnak a szolgáltatás felügyeletét ellátó
illetékes hatóságát a szükséges intézkedések megtétele érdekében.
(2)	Ha a szolgáltató letelepedési helye szerinti másik EGT-állam illetékes hatósága a
szükséges intézkedéseket nem teszi meg, vagy a szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság azt
állapítja meg, hogy a megtett vagy megtenni tervezett intézkedések elégtelenek, értesíti az
Európai Bizottságot és a szolgáltató letelepedési helye szerinti másik EGT-államot arról, hogy
milyen intézkedéseket szándékozik tenni.
36
(3)	A (2) bekezdés szerinti értesítésben részletesen be kell mutatni, hogy
a)	a szolgáltató letelepedésének helye szerinti EGT-állam illetékes hatósága által
megtett vagy megtenni tervezett intézkedések miért elégtelenek, és
b)	a tervezett intézkedések mennyiben felelnek meg a 10. §-ban meghatározott
feltételeknek.
(4)	A szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság a (2) bekezdés szerinti értesítés
megküldésétől számított tizenöt munkanap elteltével megteheti a szükséges intézkedéseket,
kivéve ha az Európai Bizottság e határidőn belül az értesítés alapján úgy határozott, hogy a
tervezett intézkedés nem összeegyeztethető az Európai Unió jogával.
(5)	Ha az e § szerinti intézkedés megtételét sürgős szükség indokolja, a szolgáltatás
felügyeletét ellátó hatóság a (2), illetve a (3) bekezdés szerinti értesítés mellőzésével
megteheti a szükséges intézkedéseket, köteles azonban erről határozatának egyidejű
megküldésével tájékoztatni az Európai Bizottságot és a szolgáltató letelepedési helye szerinti
másik EGT-államot, részletesen kifejtve az azonnali intézkedés indokait, valamint a (3)
bekezdés b) pontja szerinti indokokat.
(6)	Ha az Európai Bizottság az intézkedés megtételét követően határozatában
megállapítja, hogy az intézkedés nem összeegyeztethető az Európai Unió jogával, az eljáró
hatóság határozatát visszavonja.
Riasztási mechanizmus
47.	§
Ha a hatóság tudomást szerez valamely szolgáltatónak a szolgáltatási tevékenység
folytatásával összefüggő olyan jogsértő magatartásáról, amely a Magyar Köztársaság
területén vagy más EGT-államban a szolgáltatás igénybe vevőjének vagy más személynek az
életét, testi épségét súlyosan sérti vagy veszélyezteti, vagy amely a környezetben súlyos kárt
okoz vagy ilyen kár veszélyével fenyeget, a külön jogszabályban meghatározottak szerint
értesíti az Európai Bizottságot és - ha a szolgáltató más EGT-államban letelepedett - a
szolgáltató letelepedésének helye szerinti EGT-államot, valamint az érintett többi EGT-
államot.
37
Adatkezelési szabályok
48.	§
(1)	A szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság a más EGT-állam illetékes hatósága általi
megkeresésben foglalt kérdések megválaszolása érdekében jogosult az EGT-állam illetékes
hatósága által közölt, az előtte folyó eljárásban a tevékenység megkezdése vagy folytatása
feltételeinek fennállását igazoló adatok ellenőrzésére.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti ellenőrzés érdekében a szolgáltatás felügyeletét ellátó
hatóság jogosult a bűnügyi nyilvántartást vezető szervtől az EGT-állam illetékes hatósága
által közölt adatok a bűnügyi nyilvántartásban lévő adatokkal való egyezőségének vagy
eltérésének tényére vonatkozó adatot igényelni és az átvett adatokat az ellenőrzés
időtartamáig kezelni.
(3)	A szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság az (1) bekezdésben meghatározott
ellenőrzés érdekében jogosult más hatóságtól az EGT-állam illetékes hatósága által közölt
adatoknak a hatóság nyilvántartásában szereplő adatokkal való egyezőségének vagy
eltérésének tényére vonatkozó adatot igényelni és az átvett adatokat az ellenőrzés
időtartamáig kezelni a következők tekintetében
a)	engedélyhez vagy más feltételhez kötött tevékenység folytatása esetén az érintett
szolgáltató rendelkezik-e a szükséges engedéllyel, feltételekkel,
b)	a kérelmező nem áll-e a szolgáltatási tevékenység folytatását megtiltó vagy a
szolgáltatási tevékenységet meghatározott ideig vagy mértékben korlátozó jogerős hatósági
határozat vagy jogszabályban kötelezően előírt valamely szervezethez tartozás esetén az ilyen
szervezet által kiszabott jogerős fegyelmi büntetés hatálya alatt,
c)	a szolgáltatónak nem áll-e fenn magyarországi lejárt köztartozása, vagy
d)	a szolgáltató nem áll-e csőd vagy felszámolási eljárás vagy végelszámolás alatt.
(4)	A hatóság a (2) és a (3) bekezdés alapján átvett, valamint a szolgáltatási tevékenység
ellenőrzése céljából általa kezelt más adatokból levont következtetéseiről és az ezeket
megalapozó adatokról a másik EGT-állam illetékes hatóságát a megkeresésben feltett
kérdésekre válaszolva, az ahhoz szükséges körben és mértékben tájékoztatja.
38
(5)	A hatóság az e §-ban meghatározott adatokat más célra nem használhatja fel,
adatállományban nem rögzítheti és más szervnek nem továbbíthatja.
V.	Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatálybalépés
49.	§
(1)	E törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - 2009. október 1-jén lép
hatályba.
(2)	A 31. §, a 15. § (2) bekezdése és a 32. §, valamint a IV. Fejezet 2009. december 28-
án lép hatályba.
A 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti jelentéstételi kötelezettségek
50.	§
(1)	A külpolitikáért felelős miniszter a 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelv 39. cikk (1) és (5) bekezdésével összhangban, a Kormány rendeletében
meghatározottak szerint tájékoztatja az Európai Bizottságot, valamint - ahol a 2006/123/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelv így rendelkezik - a többi EGT-államot
a)	a Magyar Köztársaság területén letelepedés keretében engedélyezést követően
folytatható szolgáltatási tevékenységekről, az engedélyezés feltételeiről és indokairól,
b)	a Magyar Köztársaság területén letelepedés keretében folytatott szolgáltatási
tevékenységekre vonatkozóan jogszabályban előírt, 2009. december 28-át követően
fenntartott, korlátozó követelményekről és azoknak a 2006/123/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv 9. cikke szerinti indokoltságáról, valamint azokról a korlátozó jogszabályi
követelményekről, amelyek 2009. december 28-át követően megszűnnek vagy kevésbé
korlátozó követelményekkel kerülnek felváltásra,
39
c)	azokról a szolgáltatási tevékenységekről, amelyek tekintetében	a 6.	§ szerint a
szolgáltató által vagy más szolgáltatókkal közösen vagy azokkal	való	partnerségi
megállapodás keretében folytatható egyéb szolgáltatási tevékenységek	köre korlátozott,
valamint az ilyen jogszabályi korlátozások tartalmáról és indokoltságáról,
d)	a szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltatókra a 7. §-sal összhangban
alkalmazandó jogszabályi követelményekről és azoknak a 2006/123/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv 16. cikk (1) és (3) bekezdése szerinti indokoltságáról, valamint
e)	a 32. § szerinti központi kapcsolattartó hatóságról.
(2)	A külpolitikáért felelős miniszter a Kormány rendeletében meghatározottak szerint
gondoskodik a más EGT-államok a 2006/123/EK irányelv 39. cikk (1) bekezdése szerinti
jelentésében foglaltaknak a 2006/123/EK irányelv 39. cikk (2) bekezdése szerinti
értékeléséről.
A 2006/123/EK irányelv szerinti bejelentési kötelezettségek
51.	§
A külpolitikáért felelős miniszter a Kormány rendeletében meghatározottak szerint
gondoskodik
a)	a 2006/123/EK irányelv 15. cikk (7) bekezdése alapján a korlátozó követelményeket
tartalmazó jogszabálytervezeteknek, továbbá
b)	a 2006/123/EK irányelv 39. cikk (5) bekezdése alapján a szabad szolgáltatásnyújtás
jogával rendelkező szolgáltatókra a 7. §-sal összhangban alkalmazandó jogszabályi
követelményeknek és azoknak a 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikk
(1)	és (3) bekezdése szerinti indokoltságának
az Európai Bizottság és a más EGT-államok részére történő bejelentéséről.
40
Korlátozó követelmények
52.	§
Az 50. § és az 51. § a) pontja alkalmazásában korlátozó követelmény a szolgáltatási
tevékenység megkezdésére való jogosultságra vagy a szolgáltatási tevékenység folytatására
vonatkozóan jogszabályban vagy az alapján valamely szakmai szervezet szabályzatában előírt
alábbi típusú követelmény:
a)	a szolgáltatási tevékenység mennyiségi vagy területi korlátozása, ideértve a
szolgáltatást igénybe vevők száma vagy a szolgáltatók működési területe között megengedett
legkisebb földrajzi távolság formájában meghatározott korlátozást is,
b)	a szolgáltató meghatározott jogi formában való működésére vonatkozó előírás,
c)	a szolgáltató gazdasági társaságban való részesedésszerzésére vonatkozó
követelmény,
d)	egyéb, a szabályozott szakmák tekintetében külföldi bizonyítványok és oklevelek
elismeréséről szóló törvényben vagy a valamely kötelező európai uniós jogi aktus
végrehajtása céljából más jogszabályban meghatározottakon kívüli bármely olyan
követelmény, amely az érintett szolgáltatási tevékenység folytatatására való jogosultságot - a
tevékenység sajátos természete alapján - bizonyos szolgáltatók számára tartja fenn,
e)	a Magyar Köztársaság területén egynél több telephellyel való rendelkezésre
vonatkozó tilalom,
f)	a szolgáltató alkalmazottainak minimális számát előíró követelmény,
g)	valamely szolgáltatási tevékenység tekintetében az alkalmazható legalacsonyabb
vagy legmagasabb díjat meghatározó előírás, valamint
h)	az adott szolgáltatási tevékenységgel együtt egyéb szolgáltatások nyújtására
vonatkozó kötelező előírás.
Felhatalmazó rendelkezések
53.	§
Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben
41
a)	kijelölje a szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóságokat,
b)	meghatározza a szolgáltatókra vonatkozó nyilvántartások adatainak közzétételére
vonatkozó részletes szabályokat,
c)	kijelölje az integrált ügyintézési és tájékoztatási pontot működtető szervet, és
meghatározza a más hatóságok, cégbíróságok, egyéb állami szervek, valamint a köztestületek
és egyéb szervezetek e szervvel való együttműködésének, és az e szerv részére történő
adatszolgáltatásának részletes szabályait,
d)	meghatározza az integrált ügyintézési és tájékoztatási pont kialakításának és
működtetésének részletes szabályait, valamint a 31. § (1) bekezdésének b) pontja szerint az
integrált ügyintézési és tájékoztatási pontba bevonandó eljárások körét,
e)	kijelölje a központi kapcsolattartó hatóságot, és meghatározza a más hatóságok,
cégbíróságok, egyéb állami szervek, valamint a köztestületek és egyéb szervezetek e szervvel
való együttműködésének, és az e szerv részére történő adatszolgáltatásának részletes
szabályait,
f)	kijelölje a nemzeti IMI-koordinátorként és ágazati IMI-koordinátorként eljáró
szerveket, és meghatározza a Belső Piaci Információs Rendszer hazai működésének és a
hatóságok, hatósági jogkörben eljáró köztestületek és egyéb szervezetek Belső Piaci
Információs Rendszerben való részvételének részletes szabályait,
g)	meghatározza a 25. § szerint a bejelentés elmulasztása esetén fizetendő bírság
mértékét és megfizetésének módját,
h)	meghatározza az 50. § bekezdése szerinti jelentéstétel és értékelés, valamint az 51. §
szerinti bejelentés részletes szabályait,
i)	az e törvény hatálya alá tartozó engedélyezési és bejelentési eljárásokban
közreműködő hatóságot jelöljön ki, és meghatározza a közreműködő hatóság feladatait; ennek
során a közreműködő hatóságnak a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló
törvényben meghatározott egyes eljárási feladatai ellátását kizárhatja, és a közreműködő
hatóság számára további eljárási feladatokat határozhat meg.
42
Átmeneti és hatályon kívül helyező rendelkezések
54.	§
A II. Fejezetben foglalt rendelkezéseket - a 15-16. § kivételével - az e rendelkezések
hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni.
55.	§
(1)	Ha 2009. október 1-jétől az adott szolgáltatási tevékenységre az adott szolgáltatási
tevékenység megkezdésére vagy folytatására való jogosultságot szabályozó jogszabály
bejelentési kötelezettséget ír elő, az adott szolgáltatási tevékenység folytatására engedéllyel
rendelkező szolgáltatót e tevékenység vonatkozásában úgy kell tekinteni, mint aki a
bejelentési kötelezettségének eleget tett.
(2)	A szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság 2009. október 1-ig hivatalból az e törvény
szerinti nyilvántartásba veszi azt a szolgáltatót, aki 2009. október 1-jén az adott szolgáltatási
tevékenység megkezdésére vagy folytatására engedéllyel rendelkezik és az adott szolgáltatási
tevékenységet jogszerűen folytatja.
(3)	A szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság 2009. október 1-ig hivatalból felveszi az e
törvény 29. § szerinti nyilvántartásba azt a szolgáltatót, amely 2009. október 1-jén vagy azt
követően végrehajtható hatósági határozat alapján az adott szolgáltatási tevékenység
folytatására vonatkozó tilalom hatálya alatt áll.
56.	§
(1) Az 50. §, valamint az 52. § felvezető szövegében az „50. § és az” szövegrész 2010.
július 1-jén hatályát veszti.
(2) E § 2010. július 2-án hatályát veszti.
43
Az Európai Unió jogának való megfelelés
57. §
E törvény - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a
belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő
törvénymódosításokról szóló 2009. évi ... törvénnyel együtt - a következő uniós jogi aktusok
átültetését szolgálja:
a)	az Európai Parlament és Tanács 2006/123/EK (2006. december 12.) irányelve a belső
piaci szolgáltatásokról,
b)	a Bizottság 2008/49/EK (2007. december 12.) határozata a belső piaci információs
rendszernek (IMI) a személyes adatok védelme tekintetében történő végrehajtásáról.
44
Indokolás
a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának
ÁLTALÁNOS SZABÁLYAIRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYJAVASLATHOZ
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
I.	A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelv
A Javaslat tárgya a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának
általános és keret jellegű törvényi szintű szabályozása. A szabályozási szükséglet
európai közösségi jogi kötelezettségből ered, célja a belső piaci szolgáltatásokról szóló
2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (a továbbiakban: Irányelv) a
magyar jogba történő átültetése.
Az Irányelvet az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-én fogadta el,
rendelkezéseit a tagállamoknak 2009. december 28-ig kell átültetniük nemzeti jogukba.
Az Irányelv alapvető célja, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződésben
(a továbbiakban: EKSz.) meghatározott négy gazdasági szabadság egyikének, a
szolgáltatásnyújtás szabadságának érvényesülését közösségi szintű másodlagos jogforrás
útján segítse elő. Az EKSz. alapvető célkitűzése ugyanis egy olyan egységes belső piac
létrehozása, melyben megvalósul az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad
mozgását gátló akadályok eltörlése. A szolgáltatások nyújtása az EKSz. alapján kétféle
módon történhet: letelepedés útján, illetve határon átnyúló szolgáltatásként. Az előbbire
az EKSz. III. címe, 2. fejezetének (Letelepedési jog) 43-48. cikkei, az utóbbira III. címe
3. fejezetének (Szolgáltatások) 49-55. cikkei vonatkoznak.
Az Európai Bizottság a korábbi években végzett elemzései alapján
megállapította, hogy a négy gazdasági szabadság közül a határon átnyúló
szolgáltatásnyújtás ütközik a belső piacon a legtöbb akadályba. Ez elsősorban azokra az
eltérő tagállami intézkedésekre, korlátozásokra vezethető vissza, melyek célja a
szolgáltatók ellenőrizhetősége és a fogyasztók érdekeinek védelme. Az akadályok a
szolgáltatások különböző területén a szolgáltatók tevékenységének valamennyi
létszakaszát érintik, és számos közös jellemzővel rendelkeznek, beleértve különösen azt
45
a tényt, hogy az akadályok gyakran adminisztratív terhekből, a határokon átnyúló
tevékenységgel kapcsolatos szabályozási, jogalkalmazási bizonytalanságból és a
tagállamok közötti kölcsönös bizalom hiányából fakadnak.
Egyes szolgáltatási szektorokat, foglalkozásokat érintő ágazati irányelvek
természetesen léteztek már, mind az önfoglalkoztatók, mind az egyes szektorban
tevékenykedő vállalkozások letelepedésére, szolgáltatásnyújtására vonatkozóan.
Általában véve azonban a belső piacon jelenleg is több akadály gátolja a szolgáltatókat,
különösen a kis- és középvállalkozásokat abban, hogy működési területüket
kiterjeszthessék országuk határain túlra, és a belső piac nyújtotta előnyöket teljes
mértékben kihasználhassák.
Az Irányelv megszületésének alapvető indoka tehát, hogy a szolgáltatások szabad
mozgása a gyakorlatban annak ellenére nem tudott megfelelő mértékben érvényesülni,
hogy az EKSz. vonatkozó rendelkezéseit az Európai Bíróság közvetlen hatállyal ruházta
fel; ezért a közösségi jogalkotó a harmonizáció eszközét választotta.
Az Irányelv abból indul ki, hogy a fogyasztók számára szélesebb körű, jobb és
olcsóbb szolgáltatásokat biztosíthatna egy olyan szabad piac, amely a tagállamokat arra
késztetné, hogy megszüntessék egyrészt a letelepedéssel járó, másrészt a határokon
átnyúló szolgáltatásnyújtás korlátozásait is, ugyanakkor növeljék az átláthatóságot, és
bővítsék a fogyasztók számára nyújtott tájékoztatást, a szolgáltatás igénybevételének
biztonságát.
Az Irányelv célkitűzése, hogy felszámolja a szolgáltatók belső piaci
tevékenységét nehezítő és drágító adminisztrációs terheket és a tagállami korlátozó
rendelkezések lebontásával megvalósuljon a szolgáltatások szabadon működő tényleges
belső piaca.
Fontos hangsúlyozni, hogy az irányelv szabályai nem csak az Európai Unió
tagállamai, de az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes egyéb
államok vonatkozásában is érvényesülnek.
Az Irányelv úgynevezett keretirányelv, azaz általános jogi keretet határoz meg a
szolgáltatások széles körére vonatkozóan. A szolgáltatás fogalmának meghatározásánál
az EKSz. vonatkozó definícióját veszi alapul, amennyiben szolgáltatás az EKSz. 50.
46
cikkében említett, rendszerint díjazás ellenében nyújtott bármely önálló gazdasági
tevékenység.
Nem tartoznak az Irányelv hatálya alá a nem gazdasági szolgáltatások és azok a
tételesen meghatározott kivételek, amelyeket az Irányelv 1. cikkének (2) és (3)
bekezdései felsorolnak. Így nem vonatkozik az Irányelv a pénzügyi szolgáltatásokra, a
közlekedési szolgáltatásokra, munkaerő-kölcsönzők szolgáltatásaira, az egészségügyi
szolgáltatásokra, az audiovizuális szolgáltatásokra, a szerencsejátékra, a közhatalmi
tevékenységekre, a piaci alapon nyújtott szociális szolgáltatásokra, a magán biztonsági
szolgáltatásokra, a közjegyzők és bírósági végrehajtók szolgáltatásaira, valamint az
adózásra. Továbbá - annyiban, amennyiben a vonatkozó közösségi szabályozás az
Irányelv által szabályozott területen rendelkezéseket tartalmaz - azokat a
szolgáltatásokat, amelyekre már külön közösségi szabályozás létezik, az Irányelv nem
érinti. Olyan kérdések tekintetében azonban, amelyekről a speciális közösségi
szabályozás nem rendelkezik, alkalmazni kell az Irányelv rendelkezéseit.
Az Irányelv egyfajta közigazgatási reformot vezet be azáltal, hogy előírja, hogy a
tagállamok a szolgáltatási tevékenység végzéséhez szükséges adminisztratív terheket a
lehető legkisebb szintre csökkentsék, illetve megszüntessék a más tagállamokból
letelepedő vállalkozásokat hátrányosan megkülönböztető feltételeket, és biztosítsák,
hogy a szolgáltatók tevékenységét ne akadályozzák hosszadalmas, átláthatatlan és
költséges engedélyezési eljárások. Emellett a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a
szolgáltatók a feltételként előírt összes formalitást és szükséges eljárást egy „egyablakos
rendszeren” keresztül, elektronikus úton is el tudják intézni.
Az Irányelv rendszere külön rendelkezéseket tartalmaz a letelepedés keretében
(III. fejezet), illetve a határon átnyúló jelleggel (IV. fejezet) nyújtott szolgáltatásra.
Letelepedés esetében a tagállamok a szolgáltatási tevékenység nyújtására való
jogosultságot, és annak gyakorlását csak szigorú követelmények szerint köthetik
engedélyezési rendszerhez, és még ha ez lehetséges is, az engedélyezésnek további
követelményeknek kell megfelelnie. Az Irányelv fogalomrendszerében engedélyezésnek
minősül bármely olyan közigazgatási hatósági eljárás, amelynek lefolytatása a
szolgáltatásnyújtás megkezdésének, illetve gyakorlásának vagy igénybevételének
jogszabályban előírt feltétele, amennyiben a tevékenység a hatóság kérelemnek helyt
47
adó határozatának meghozataláig vagy - ha jogszabály tevékenység megkezdését, illetve
igénybevételét ahhoz a feltételhez köti, hogy meghatározott határidőn belül a hatóság
nem hoz a kérelmet elutasító határozatot - a hatóság határidőben meghozott elutasító
határozatának hiányában jogszerűen nem kezdhető meg, illetve nem folytatható vagy
jogszerűen nem vehető igénybe.
Ha egy tagállam az engedélyezési rendszert fenn kívánja tartani, akkor az
engedélyezés feltételeinek diszkriminációmentesnek kell lennie, valamely közérdeken
alapuló kényszerítő indok érvényesítéshez kel kapcsolódnia és ezzel a céllal arányosnak
kell lennie, ezen túlmenően az engedélyezési feltételeknek egyértelműnek, objektívnek,
átláthatónak és a szolgáltató számára előzetesen megismerhetőnek, az engedélynek
pedig - egyes megengedett kivételektől eltekintve - időben és területileg korlátlannak
kell lennie.
Az Irányelv mindezen túl részletesen meghatározza azokat a követelményeket,
amelyeket a tagállamok egyáltalán nem írhatnak elő a szolgáltatási tevékenység
nyújtására való jogosultság vagy az engedélyezés feltételeként (tiltott követelmények -
14.	cikk), vagy amelyeket csak bizonyos feltételek fennállása esetén írhatnak elő
(értékelendő korlátozó követelmények - 15. cikk). Ez utóbbi követelmények csak akkor
tarthatók fenn, ha diszkriminációmentesek, szükségesek, azaz közérdeken alapuló
kényszerítő indok támasztja alá azokat, és az elérni kívánt céllal arányosak.
A határon átnyúló szolgáltatások esetében az Irányelv a fogadó tagállam számára
kötelezővé teszi a szolgáltatásnyújtás szabadságának biztosítását és kimondja, hogy a
szolgáltatásnyújtáshoz való jogosultságot nem lehet olyan követelményekhez kötni,
amelyek diszkriminatívak, szükségtelenek és aránytalanok lennének. Fontos, hogy a
szükségesség tekintetében az Irányelv a letelepedés keretében való szolgáltatásnyújtásra
előírtaknál szigorúbb előírásokat tartalmaz, amikor a határon átnyúló szolgáltatási
tevékenység korlátozását csak a közérdeken alapuló kényszerítő indokok egy szűkebb
köre (közrendi, közbiztonsági, közegészségügyi és környezetvédelmi szempontok)
esetén teszi lehetővé. Az Irányelv emellett meghatározott, a szolgáltatás nyújtását
korlátozó feltételeket kifejezetten tilt [16. cikk (2) bekezdés], például azt, hogy a
szolgáltatást nyújtó telephellyel rendelkezzen a fogadó államban, engedélyt szerezzen az
adott tagállam illetékes hatóságaitól - beleértve az adott állam területén való
48
nyilvántartásba vételt vagy szakmai szervezetbe vagy testületbe való felvételt -, azt a
feltételt, hogy a fogadó állam területén nem rendelkezhet bizonyos infrastruktúrával.
A határon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozhatják olyan - esetleg
burkolt - tagállami intézkedések, gyakorlatok is, melyek a szolgáltatásokat
igénybevevők, különösen a fogyasztók jogosultságait érintik. Az Irányelv ezért kitér az
ilyen esetekre is annak érdekében, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága a fogyasztó
oldaláról se sérüljön azáltal, hogy indokolatlanul korlátozzák a szolgáltatásnyújtók
közötti választást. Korlátozó feltételeket a szolgáltatók általános szerződési feltételei
sem tartalmazhatnak, kivéve, ha azokat objektív kritériumok közvetlenül indokolják.
Az Irányelv 17. cikke egyes tevékenységeket, illetve követelményeket a határon
átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadsága alóli kivételekként taxatív módon kivesz e
szabályok hatálya alól, így e körben az irányelv szigorú - a tagállam jogosultságait
korlátozó - szabályait ezek vonatkozásában nem kell alkalmazni. Hangsúlyozni kell,
ugyanakkor, hogy ezekben az esetekben az EKSz. szolgáltatásokra vonatkozó 49. cikkét
továbbra is alkalmazni kell.
A szolgáltatások piacán fennálló korlátok lebontása következtében szükséges
annak biztosítása, hogy a szolgáltatások határok nélküli belső piacának megvalósítása
után is biztosítva legyen az elérhető szolgáltatások megfelelő minősége. Ennek egyik
előfeltétele a szolgáltatást igénybevevők egyértelmű, a szerződés megkötése illetve a
szolgáltatás nyújtása előtt kellő időben történő megfelelő tájékoztatása.
Az Irányelv értelmében rendezni kell a szolgáltatásokkal kapcsolatos esetleges
panaszok kezelését is. A szolgáltatók kötelesek megadni elérhetőségüket, ahova a
szolgáltatást igénybevevő panaszával fordulhat, illetve ahol tájékoztatást kérhet.
Az Irányelv értelmében a tagállamok előírhatják, hogy a szolgáltatónak szakmai
felelősségbiztosítást kell kötnie vagy azzal egyenértékű garanciát kell biztosítania, ha
tevékenysége közvetlen vagy kiemelt kockázatot jelent a szolgáltatást igénybevevőnek
vagy harmadik személynek az egészségére, biztonságára vagy anyagi helyzetére nézve.
Az ilyen biztosításnak a kockázat jellegével és mértékével arányosnak kell lennie.
Határon átnyúló szolgáltatásra is kiterjedő biztosítást csak akkor kell kötnie a
szolgáltatónak, ha a letelepedéstől eltérő tagállamban kíván szolgáltatást nyújtani. Ha a
49
szolgáltató valamely tagállamban letelepedett, akkor tőle nem követelhető meg szakmai
felelősségbiztosítás vagy garancia, ha egy másik tagállamban, ahol szintén letelepedett,
már egyenértékű vagy lényegében hasonló garanciával rendelkezik. Kiegészítő garanciát
lehet viszont kérni abban az esetben, ha csak részlegesen egyenértékű a két garancia.
A szolgáltatások határok nélküli belső piacának lényeges és nélkülözhetetlen
eleme az illetékes hatóságok közötti átlátható, hatékony és eredményes igazgatási
együttműködés. Nem megfelelő együttműködésnél előfordulhatna, hogy egy határon
átnyúló szolgáltatást végző szolgáltatót például egyik tagállam sem, vagy éppen hogy
mindkét tagállam ellenőriz, és ugyanakkor fennállna a veszélye a nemzeti szabályok
kijátszásának is. Az Irányelv értelmében a tagállamok ennek elkerülése érdekében
kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak, és intézkedéseket hoznak a szolgáltatók és
az általuk nyújtott szolgáltatások felügyeletének biztosítására, beleértve a nyomon
követést és tényfeltárást, a problémamegoldást, a szankciók alkalmazását és
végrehajtását, valamint az utólagos tevékenységek elvégzését. A gyakorlatban ezt
elsősorban közvetlenül az illetékes hatóságok végzik, a tagállamok által kijelölt, és a
Bizottság által közzétett kapcsolattartó pontok csak akkor kapcsolódnak be, ha például a
szóban forgó hatóságot nem sikerült azonosítani.
A működést gátló indokolatlan ügyteher elkerülése érdekében bármilyen - akár
tájékoztatási vagy akár ellenőrzésre, vizsgálat lefolytatására irányuló - megkeresésre
vonatkozik az a követelmény, hogy a megkeresésre csak kellően indokolt esetben
kerüljön sor. A kért információkat - melyeket csak a megkeresés tárgyául szolgáló
ügyben lehet felhasználni - a tagállami hatóságok a lehető legrövidebb időn belül
elektronikus úton továbbítják az illetékes szervnek. Ha valamely fél nem teljesítené az
előírt segítségnyújtási kötelezettségét, a Bizottság akár az EKSZ. 226. cikke szerinti
kötelezettségszegési eljárás megindításával is felléphet a tagállammal szemben.
A tagállamok egymás közötti kapcsolattartásának és az adatcsere elősegítésének
céljából a Bizottság egy elektronikus rendszert hoz létre. Jelenleg teszt (PILOT)
üzemmódban működik a Belső Piaci Információs Rendszer [Internal Market Information
System (IMI)]. A rendszer lényege, hogy a tagállamok az előre meghatározott kérdések
mentén, elektronikus úton intézhetnek megkeresést egy másik tagállamhoz anélkül, hogy
vesződniük kellene az illetékes hatóság felkutatásával, és hosszas megkeresésével.
50
Az Irányelv szerint a tagállam nemzeti joga szerint felügyeli, hogy a területén
letelepedett szolgáltató megfelel-e az előírt követelményeknek, és abban az esetben is
köteles meghozni a szükséges felügyeleti vagy végrehajtási intézkedéseket, ha a
szolgáltató a szolgáltatást más tagállam területén nyújtja, vagy más tagállamban okozott
kárt. Ezen kötelezettség azonban nem jelenti azt, hogy a szolgáltatásnyújtás helye
szerinti tagállamban köteles lenne ellenőrzéseket tartani, azokat megkeresésére az
érintett tagállam hatóságai folytatják le.
Mindezek mellett szükséges volt rendezni a szolgáltatásnyújtás helye szerinti
tagállam ellenőrzési jogosultságait is. Főszabályként a szolgáltatásnyújtás helye szerinti
tagállam felelős a területén végzett tevékenység megkezdésére való jogosultságra és
folytatására előírt követelmények betartásának ellenőrzése.
A letelepedés helye szerinti tagállam kérésére a tagállam hatóságai ellenőrzéseket
folytatnak és intézkedéseket foganatosítanak a hatékony felügyelet érdekében a
honossági tagállam helyett. Saját kezdeményezésre is végezhetnek ellenőrzést és
vizsgálatot, ha ezek megkülönböztetéstől mentesek, arányosak, és nem kifejezetten azért
végzik az ellenőrzést, mert egy másik tagállamban letelepedett szolgáltatóról van szó.
Az ellenőrzési jogosultságon túl azonban a határon átnyúló szolgáltatási
tevékenységet folytató, más tagállamban letelepedett szolgáltatókkal szemben a
szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam közvetlen intézkedési jogosultságai
korlátozottak, arra csak az irányelv által meghatározott - szűk körű - kényszerítő
indokok (a közrend védelme, a közbiztonság, a nemzetbiztonsági és honvédelmi érdekek
védelme érdekében, továbbá közegészségügyi vagy környezetvédelmi követelmények
érvényesítése céljából) érvényesítése és a 17. cikk alapján kivételként említett
követelmények érvényesítése, illetve az ezen követelményeket meghatározó nemzeti
jogi rendelkezések azok ugyanis, amelyeket a tagállam a határon átnyúló szolgáltatási
tevékenységet folytató szolgáltatókra alkalmazhat. Ezen a körön túlmenően csak
kivételesen, rendkívüli körülmények esetén van lehetőség a más tagállamban
letelepedett szolgáltatóval szembeni intézkedésre, ha a szolgáltatás biztonsága ezt
megköveteli. Ez utóbbi esetkörben az intézkedési jogosultság feltétele, hogy
szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállami hatóság a megfelelő intézkedés iránt
előzetesen megkeresse a letelepedés helye szerinti tagállam hatóságát, és csak akkor
51
intézkedhet, ha az nem vagy nem megfelelően járt el. Az Európai Bizottságot ez utóbbi
intézkedésekről minden esetben tájékoztatni kell, és az intézkedések Irányelvvel való
összhangját részletesen indokolni kell. Adott esetben az Európai Bizottság - ha az
Irányelvvel összeegyeztethetetlenek tartja - határozatban az intézkedést megtilthatja
vagy visszavonathatja.
Sürgős esetben lehetőség van az eltérésre, és előzetes intézkedést foganatosíthat a
tevékenység helye szerinti tagállam, de ilyenkor is szükséges utólag tájékoztatni a
Bizottságot és a letelepedés helye szerinti tagállamot.
Mind a letelepedés helye szerinti tagállam, mind pedig a szolgáltatásnyújtás helye
szerinti tagállam megkeresés nélkül is köteles értesíteni a többi tagállamot és a
Bizottságot a területén honos vagy ott szolgáltatást nyújtó szolgáltató olyan
magatartásáról vagy tevékenységéről, amely személyek egészségét, biztonságát, vagy a
környezetet súlyosan károsíthatja.
II.	A Javaslat koncepcionális elemei
A Javaslat - lényegében az Irányelv koncepciójához igazodva - egy kerettörvény,
amely az Irányelv követelményeinek egységes érvényesítése céljából tartalmazza azokat
az alapvető szabályokat, amelyek az Irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatási
tevékenységek mindegyike tekintetében alkalmazandók és az e tevékenységeket
szabályozó ágazati jogszabályokban és az azokat alkalmazó hatósági, illetve adott
esetben hatósági eljárásokban egységesen alkalmazandók. E vonatkozásban a Javaslat
szorosan összefügg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól
szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvényben (a
továbbiakban: Ket.-novella) megvalósított szabályozással és maximálisan épít az abban
foglalt, 2009. október 1-jétől alkalmazandó szabályrendszerre; az ott szabályozott
kérdések tekintetében csak az alapvetően szükséges eltéréseket, kiegészítő szabályokat
tartalmazza. Az Ket.-novella célkitűzései és az abban megfogalmazottak teljesen
összhangban vannak az adminisztratív terhek csökkentésére, az elektronikus ügyintézés
lehetőségének biztosítására, a kettős engedélyeztetések megszüntetésére irányuló
Irányelvbeli követelményekkel, és az Irányelv vonatkozó rendelkezéseit - szintén
horizontális jelleggel - lényegében a Ket.-novella ülteti át. E körülmény indokolja a
52
Javaslat egyes rendelkezéseinek az Irányelv által előírt 2009. december 28-ai határidőnél
korábbi, 2009. október 1-jei hatálybalépését.
Ebből is következően az Irányelv maradéktalan átültetéséhez szükség van az
ágazati jogszabályokban, így különösen az ágazati törvényekben egyrészt a javaslatbeli
rendelkezésekkel való összhang biztosításához szükséges szabályok megalkotására,
valamint az Irányelvben foglalt követelményekkel összefüggő, a Javaslatban jellegüknél
fogva általános jelleggel nem szabályozható kérdésekben a hatályos szabályok
felülvizsgálatára és az ennek megfelelő módosítások végrehajtására. Fontos
hangsúlyozni, hogy az ágazati törvényeknek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI.
törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv
átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatban (a továbbiakban:
Felülvizsgálati törvényjavaslat) megvalósuló módosításai az itt kifejtettek szerint egyszerre
szolgálják az Irányelv átültetését.
A Javaslat hatálya egyrészt meglehetősen széles körű, hiszen az EKSz. 50. cikke
szerinti meghatározáshoz igazodva szolgáltatás lényegében bármely önálló, üzletszerűen
-	rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett - végzett
gazdasági tevékenység, másrészt bizonyos értelemben igen korlátozott, hiszen az
Irányelvvel összhangban nem tartoznak a hatálya alá a pénzügyi szolgáltatások,
valamint több más olyan - jellemzően külön európai uniós jogi aktusokban részletesen
szabályozott - szolgáltatási tevékenység, amelyek összességében a szolgáltatási
tevékenységek jelentős részét képviselik. Ezen kívül a Javaslat a hatálya alá tartozó
szolgáltatási tevékenységekre vonatkozó követelmények tekintetében is csak
meghatározott kérdéseket szabályoz, az Irányelv egyes rendelkezéseinek átültetésére az
ágazati jogszabályok felülvizsgálata során, törvények esetében a Felülvizsgálati
törvényjavaslatban kerül sor.
Emellett a tekintetben sem terjed ki a Javaslat hatálya valamennyi szolgáltatási
tevékenységre, hogy a magyar szolgáltatókon kívül csak az EGT-ben honos szolgáltatók
szolgáltatási tevékenységét szabályozza, azaz a harmadik országbeli szolgáltatók
szolgáltatási tevékenységére csak közvetetten alkalmazandók annyiban, amennyiben a
külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény értelmében a
53
harmadik országbeli vállalkozások főszabály szerint letelepedés keretében folytatnak
Magyarországon gazdasági tevékenységet, ebben az esetben pedig - ha nemzetközi
szerződés vagy törvény eltérően nem rendelkezik - a Magyarországon letelepedett
vállalkozásokkal azonos elbánásban részesülnek. A Javaslattal való összhang biztosítása
érdekében az 1988. évi XXIV. törvénynek és ahhoz kapcsolódóan a külföldi székhelyű
vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997.
évi CXXXII. törvénynek és a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú
letelepedésének szabályozása kisebb kiigazítása is megtörténik a Felülvizsgálati
törvényj avaslatban.
Korlátozott a Javaslat hatálya annyiban is, hogy ha az Európai Unió általános
hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa egy adott szolgáltatásnyújtás
megkezdésére, illetve folytatására vonatkozó szabályt állapít meg, a Javaslat
rendelkezései az ott szabályozott kérdésben nem alkalmazhatók, illetve a Javaslat
rendelkezéseitől az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező
jogi aktusának, valamint az Európai Unió egyéb kötelező jogi aktusának végrehajtása
céljából - az ahhoz szükséges mértékben és módon - törvény vagy kormányrendelet
eltérhet (Irányelv 3. cikk).
E vonatkozásban külön ki kell emelni, hogy a Javaslat a szabályozott szakmák,
azaz az olyan szakmák folytatásával járó szolgáltatási tevékenységek tekintetében,
amelyek folytatását jogszabály meghatározott szakképesítéshez köti, a külföldi
bizonyítványok elismeréséről szóló 2001. évi C. törvénnyel (a továbbiakban: Elismerési
törvény) együtt alkalmazandó, amely - a szintén keretjellegű, a szakképesítések
elismeréséről szóló 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető -
törvény e tekintetben szintén kerettörvénynek tekinthető. Ennek értelmében a két
törvény viszonya a vonatkozó irányelvekkel megegyezően kerül szabályozásra. Ahol az
Elismerési törvény nem szabályoz, ott a kerettörvény szabályai alkalmazandók, így
különösen a bejelentéssel összefüggésben.
Erre is figyelemmel szükséges a Javaslat és az Elismerési törvény összhangjának
biztosítása, különös tekintettel az Elismerési törvénynek a határon átnyúló
szolgáltatásnyújtást és a hatóságok közötti együttműködést szabályozó, nagyrészt
54
egymással - az Irányelvek szintjén is átfedő - rendelkezéseire. Erre a Felülvizsgálati
javaslatban kerül sor.
Az általános szabályok között a Javaslat rögzíti a más EGT-államokban honos
szolgáltatók Magyar Köztársaság területén való gazdasági célú letelepedésének, illetve a
Magyar Köztársaság területén határon átnyúló szolgáltatásnyújtásának szabadságát.
Ennek érdekében garanciális jelleggel előírja, hogy a szolgáltatók tevékenységének
megkezdését, illetve, hogy a más EGT-államban letelepedett, ott jogszerűen szolgáltatást
nyújtó szolgáltatók határon átnyúló szolgáltatásnyújtása engedélyezéshez kötni csak
törvényben vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendeletben,
meghatározott közérdeken alapuló kényszerítő indok (határon átnyúló
szolgáltatásnyújtás esetén ezek közül is csak egyesek indokok) alapján lehet, valamint
rögzíti azt a lényegében az Irányelv legfontosabb rendelkezésének tekinthető
követelményt, hogy a más EGT-államban letelepedett, ott jogszerűen szolgáltatást
nyújtó szolgáltatók határon átnyúló szolgáltatásnyújtására a hazai jogszabályi
követelmények csak meghatározott szűk körben alkalmazhatók, és velük szemben ezen
kívül csak különleges eljárás lefolytatását követően a szolgáltatás biztonságosságának
biztosítása érdekében hozható bármilyen korlátozó intézkedés.
Ez azt is jelenti, hogy azokban az esetekben, ahol az engedélyezési rendszer az
Irányelv alapján fenntartható, az engedélyezés feltételét törvényi szintre kell emelni, ami
valamennyi érintett ágazati jogszabály felülvizsgálatát és megfelelő törvények
módosítását teszi szükségessé. Másrészt szükségessé teszi megfelelő eljárások és
mechanizmusok kialakítását annak érdekében, hogy eddig túlnyomórészt alkalmazott
engedélyezési rendszerek helyett a vonatkozó jogszabályi követelményeknek megfelelés
biztosítása érdekében a szolgáltatási tevékenységek ellenőrzésére kell helyezni a
szabályozás fő hangsúlyát, ami koncepcionális jellegű eltérést jelent az eddigi
rendszerhez képest.
A Javaslat II. Fejezetében egyrészt meghatározza az Irányelvből következő
alapvető és az Irányelv érvényesülése szempontjából garanciális eljárási szabályokat
(13-20. §), másrészt az engedélyezések visszaszorításából következően a hatósági
ellenőrzésre épülő új bejelentési rendszer alapjait (21-30. §), amelynek az adott ágazati
55
jogszabályok megfelelő kiigazításával kell együtt járnia, továbbá megteremti az Irányelv
6. cikke szerinti „egyablakos ügyintézési pont” alapjait (31-33. §).
Az új bejelentési eljárás lényege, hogy - szemben az engedélyezési rendszerrel -
ha a szolgáltató teljesíti a tevékenység gyakorlásához szükséges feltételeket, a
tevékenység folytatását megkezdheti, azonban köteles ezt bejelenteni az érintett
hatóságnak. A bejelentés közvetlenül nem feltétele a tevékenység megkezdésének,
elmulasztása ugyanakkor külön szankcionálandó. A bejelentés alapján a hatóság
nyomban ellenőrizni tudja, hogy a szolgáltató megfelel-e a jogszabályi
követelményeknek, és ha ellenőrzése során a megfelelés hiányát állapítja meg a
szolgáltatási tevékenység jogszerűtlen folytatást szankcionálhatja, végső esetben
megtilthatja a szolgáltatási tevékenység folytatását.
A Javaslatban szabályozott bejelentéssel összefüggő eljárás ennek megfelelően
nem minősül a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. évi CXL. törvényben (a továbbiakban: Ket.) meghatározott közigazgatási hatósági
ügynek, ugyanakkor a Javaslat megfelelően alkalmazni rendeli a Ket.-nek a
nyelvhasználatra és a tolmács igénybevételére, az adatkezelésre, a joghatóságra,
hatáskörre, illetékességre, a kapcsolattartás általános szabályaira, valamint az
ügyfélkapun keresztül történő elektronikus kapcsolattartásra és az elektronikus
tájékoztatásra, a képviseletre, az iratra, a határidő számítására, a kérelemre, az igazolási
kérelemre, a költségmentességre vonatkozó rendelkezéseit.
A Javaslat e rendszert azzal egészíti ki, hogy mind engedélyezés, mind bejelentés
esetén hivatalból egyidejűleg nyilvántartásba kell venni a szolgáltatókat, és a
nyilvántartás meghatározott adatait bárki számára nyilvánosan hozzáférhetővé tenni. A
hivatalból történő nyilvántartásba vétel a szolgáltatásnyújtás megkezdésének, illetve
folytatásának nem feltétele, a nyilvántartás kizárólag tájékoztatási és ellenőrzési célt
szolgál. Garanciális szabály ugyanakkor, hogy bejelentésköteles tevékenység esetén már
a nyilvántartásba vételre sem kerülhet sor, ha a hatóság az arra előírt határidőn belül (tíz
munkanap) a Ket. szerinti ellenőrzési eljárása során megállapította, hogy a szolgáltató
bejelentése ellenére nem teljesíti a tevékenység gyakorlására való jogosultság feltételeit.
Ha pedig későbbi ellenőrzés során állapítja meg ugyanezt, a tevékenység folytatása
megtiltásával egyidejűleg törli az adott szolgáltatót a nyilvántartásból.
56
Az ágazati jogszabályok megfelelő illeszkedési szabályaival együtt e rendszer
képes biztosítani, hogy a hatóságoknak a bejelentésköteles tevékenységről is megfelelő
tudomásuk legyen és a szolgáltatók tevékenységét megfelelően ellenőrizni tudják,
másrészt - a nyilvántartási szabályokból következően - biztosított, hogy a
nyilvántartásokban csak olyan szolgáltatók szerepeljenek, amelyek megfelelnek a
jogszabályi rendelkezéseknek, ami a nyilvántartások meghatározott adatainak
nyilvánossága révén más hatóságok ellenőrzési lehetőségeit, illetve az igénybevevők
biztonságát is szolgálja.
Az Irányelv értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szolgáltatók
„egyablakos ügyintézési pontoknál” távolról és elektronikusan minden eljárást és alaki
követelményt teljesíthessenek, ami a szolgáltatási tevékenység nyújtására való
jogosultsághoz és a szolgáltatási tevékenység gyakorlásához szükséges. Ez nem
korlátozhatja a szolgáltatókat a „hagyományos”, nem elektronikus „közigazgatási út”
választásában. Tehát míg az elektronikus „egyablak” a szolgáltató részére lehetőségként,
addig a hatóságok vonatkozásában kötelezettségként jelenik meg. Ennek megfelelően az
Irányelv hatálya alá tartozó esetekben deregulálni kell azokat a szabályokat, amelyek
korlátozzák, vagy kizárják az elektronikus út igénybevételét. Természetesen ez alól
kivétel a szolgáltatás nyújtásához használt helyiség, eszközök ellenőrzése, a szolgáltató
és alkalmazottainak képességével vagy személyes sértetlenségével kapcsolatos fizikai
vizsgálat.
Az Irányelv szerinti „egyablakos ügyintézési pont” követelménye többféle
dimenzióban és megoldási lehetőségként megvalósítható. A hazai szabályozás
figyelembe vételével ilyen „egyablakos ügyintézést” jelent egyrészt a szakhatósági
közreműködésre épülő engedélyezési rendszer (aminek jelentős mértékű
felülvizsgálatára és nagy mértékű egyszerűsítésére 2008. őszén került sor), másrészt a
Ket.-novellával létrehozott közreműködő hatóság jogintézménye révén ezen túlmenően
is megteremthető az adott szolgáltatási tevékenység gyakorlásával összefüggő hatósági
eljárások egy hatósághoz rendelése. Ez utóbbi esetben azonban a közreműködő hatóság
alkalmazására minden esetben az egyes külön ágazati szabályozás hatálya alá tartozó
eljárások, azok összefüggése alapos és egyedi vizsgálatát követően kerülhet sor. Végül
egy harmadik megoldásként olyan értelemben is felfogható az Irányelv szerinti
egyablakos ügyintézési pont, hogy az nem jár új hatóság vagy új hatósági hatáskörök
57
létrehozásával, ám az elektronikus eljárási lehetőség valamennyi érintett hatóságnál való
biztosítása mellett lényegében egy integrált informatikai és tájékoztatási rendszer, egy
intelligens portál formájában biztosítja az egyes szükséges eljárások egy helyen való,
rendszerezett, élethelyzet alapú megközelítését, ugyanakkor eljárásjogi szempontból
nem jelent eltérést az általános szabályoktól és a központi rendszerre, illetve az
ügyfélkapura épülő elektronikus kapcsolattartás szabályait veszi alapul.
A Javaslat - e lehetőségek és a rendelkezésre álló erőforrások és folyamatban
lévő fejlesztések irányaira figyelemmel - ez utóbbi megoldás szabályait állapítja meg, és
a központi elektronikus szolgáltató rendszer keretében egy integrált ügyintézési és
tájékoztatási pont létrehozásáról rendelkezik, amely elektronikus úton elérhető,
átlátható, az egyes szolgáltatási tevékenységek szerint egységes szempontok alapján
rendszerezett módon korlátozásmentesen és ingyenesen hozzáférhetően tájékoztatást
nyújt a szolgáltatók és a szolgáltatások igénybe vevői számára, továbbá biztosítja, hogy
a szolgáltatók az adott szolgáltatási tevékenységének megkezdésével, illetve
folytatásával összefüggésben lefolytatandó eljárásokhoz, ideértve cégnyilvánosságról, a
bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény szerinti cégbejegyzési és
változásbejegyzési eljárást, valamint az egyéni vállalkozásról szóló törvény szerinti
egyéni vállalkozói igazolvány kiadása iránti eljárást is, szükséges valamennyi eljárási
cselekményt, valamint az adatszolgáltatási kötelezettségeiket egységes felületen, a
szükséges eljárások lehető legrövidebb időn belül való befejezéséhez leginkább igazodó
módon megtehessék.
E megoldás egyrészt a portál és az a mögötti tudásbázis kiépítése és folyamatos
karbantartása mellett nem igényel külön erőforrásokat a hatóságoknak a központi
rendszerhez való - a Ket.-novellából egyébként is következő - csatlakozástatásán túl,
másrészt a Javaslat az elektronikus kapcsolattartás tekintetében teljes mértékben a Ket.
2009. október 1-jén hatályos rendelkezéseire épít. Az integrált ügyintézési és
tájékoztatási pont - az előírt komplex tájékoztatási funkción túl - tehát alapvetően az
elektronikus kapcsolattartást megkönnyítő és segítő komplex rendszert jelent majd, de
az elektronikus ügyintézésre vonatkozó eljárási szabályokat a Ket. tartalmazza.
Ugyanakkor az élethelyzet alapú megközelítés folytán és az előírt átfogó és jól
strukturált tájékoztatás jelentősen megkönnyítheti a szolgáltatók ügyintézését, és
csökkentheti az azzal járó terheket.
58
A Javaslat III. Fejezete a szolgáltatók számára az igénybe vevőknek nyújtandó
alapvető tájékoztatási követelményeket és panaszkezelési szabályokat határozza meg
általános jelleggel, a törvény hatálya alá tartozó valamennyi szolgáltatásra tekintettel. E
részben a Javaslat az Irányelv rendelkezéseit veszi át, ugyanakkor e rendelkezések
ellenőrzését és megsértésük szankcionálását - a közösségi jog fogyasztóvédelmi
szabályaival való összefüggésre, így különösen a belső piacon az üzleti vállalkozások
fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a
84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet
módosításáról szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseire is
tekintettel - a fogyasztónak minősülő igénybevevők tekintetében az eljárást a
fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008.
évi XLVII. törvény szerinti hatóságokra, illetve a panaszkezelés tekintetében a
fogyasztóvédelmi hatóságra telepíti a 2008. évi XLVII. törvényben, illetve a
fogyasztóvédelmi törvényben meghatározott szabályok szerint. Ezzel összefüggésben
szükséges arra is felhívni a figyelmet, hogy az Irányelvben és ennek nyomán a
Javaslatban foglalt tájékoztatási szabályok - alapvetően a más közösségi jogi aktusok
hasonló előírásaiból következően - több helyen átfedésben vannak egyes más
horizontális vagy ágazati jellegű más jogszabályokban előírtakkal, ezért a jogrendszeri
koherencia érdekében a szükséges mértékig ezeket a szabályokat össze kell hangolni, ki
kell igazítani.
A Javaslat IV. Fejezete tartalmazza a magyar hatóságok és az EGT-államok
hatóságai közötti együttműködésre vonatkozó, a Ket.-nek a nemzetközi jogsegélyek
intézésére vonatkozó szabályaitól az Irányelv átültetése okán szükséges eltéréseket.
Ezen eltérések oka alapvetően az Irányelvben előírt - éppen a szolgáltatásnyújtás
szabadsága és a letelepedés szabadsága érvényesülése érdekében hozott könnyítések
egyszerűsítések miatt szükséges - speciális igazgatási együttműködési mechanizmus. E
mechanizmus egyik alapvető fontosságú újdonsága egyrészt, hogy a hatóságok egymás
közötti megkereséseinek intézésére a Belső Piaci Információs Rendszeren keresztül fog
folyni, másrészt az Irányelv egyes speciális eljárásokat hoz létre a határon átnyúló
szolgáltatásnyújtás megfelelő ellenőrzésére. Ennek megfelelően a Javaslat megteremti a
Belső Piaci Információs Rendszer hazai működtetése és a hatóságok azon keresztüli
59
ügyintézésének törvényi alapjait, az ahhoz szükséges adatkezelési szabályokat. A
további kérdések szabályozására kormányrendeletben kerül majd sor.
A Belső Piaci Információs Rendszer a tagállami hatóságok egymás közötti
kapcsolattartásának és az egymás közötti adatcsere elősegítésének céljából a Bizottság
által létrehozott és működtetett elektronikus rendszer. Az esetleges nyelvi akadályok
leküzdése érdekében a rendszer rendelkezni fog a nyelvi támogató eszközökkel is.
A rendszer lényege, hogy a tagállamok az előre meghatározott kérdések mentén,
elektronikus úton intézhetnek megkeresést egy másik tagállamhoz. A megkereső
tagállami hatóság határidő tűzésével kérhet információt arról például, hogy a szóban
forgó szolgáltató valóban létezik-e, működése jogszerű-e, mi az adószáma, jogi formája,
de akár ellenőrzési eljárás lefolytatását is kérheti a letelepedés helye szerinti tagállamtól.
Lehetőség lesz mellékletek csatolására is, melynek segítségével például a megkeresett
tagállam hatósága visszaigazolhatja, hogy valóban bocsátott-e ki a mellékletben szereplő
dokumentumot, bizonyítványt, oklevelet, stb.
Annak érdekében, hogy a határon átnyúló szolgáltatást végző szolgáltatók is
ellenőrizhetők legyenek, az Irányelv több kötelezettséget is megállapít a letelepedés
helye szerinti tagállam számára. Így köteles többek között más tagállamok kérésére a
szolgáltatóról tájékoztatást nyújtani, igazolni, hogy a szolgáltató tevékenységét nem
jogellenes módon gyakorolja. Ha egy másik tagállam arra kéri, elvégzi a kért
ellenőrzéseket és vizsgálatokat, melyek eredményéről és az esetlegesen megtett
intézkedésekről a kérelmező tagállamot tájékoztatja.
A Javaslat az Irányelvben előírt igazgatási együttműködési mechanizmus
megfelelő alkalmazása érdekében szükséges adatkezelési szabályokról is rendelkezik.
60
Részletes indokolás
A Javaslat 1. és 2. §-ához
Az 1. § rögzíti egyrészt a Javaslat hatályát, utalva a Javaslat kerettörvény jellegére, és
rendelkezik a hatálya alóli kivételekről. A 2. § pedig meghatározza javaslatban foglalt
legfontosabb fogalmakat. Tekintve, hogy a Javaslat hatálya csak az alapvető fogalmakkal, így
különösen a szolgáltatás fogalmával együtt értelmezhető, e §-okat együtt érdemes tárgyalni.
Az Általános indokolásban kifejtetteken túl a következők érdemelnek külön említést.
Az 1. § (2) bekezdése az Irányelv 2. cikk (2) bekezdése szerit az Irányelv alól tételesen kivett
tevékenységeket sorolja fel. Ahol csak lehetőség volt rá a Javaslat a jogalkalmazás segítése
érdekében az adott kivett tevékenységet az adott ágazati törvényben foglalt meghatározására
utalással azonosítja (a merev hivatkozások mellőzésével). Ez alól kivételt képez a közúti
közlekedési szolgáltatás (a vonatkozó törvény nem tartalmaz definíciót), valamint az
egészségügyi szolgáltatások, amelyek tekintetében a Javaslat az egészségügyről szóló 1997.
évi CLIV. törvény vonatkozó definíciójához igazodva, annak az irányelv 2. cikk (2) bekezdés
f)	pontja szerinti tartalmát jelöli meg, tekintettel arra, hogy az Irányelvbeli kivételi kör és a
1997. évi CLIV. Törvényben meghatározott tevékenységek nem teljes mértékben fedik
egymást. A (2) bekezdés e) pontja azért érdemel külön említést, mert az Irányelv 2. cikk (2)
bekezdés g) pontjában meghatározott kivétel lényegében a 2007/65/EK európai parlamenti és
tanácsirányelvvel módosított, a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására
vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról
(audiovizuális médiaszolgáltatásokról) szóló 89/552/EGK európai parlamenti és tanácsi
irányelvben szabályozott szolgáltatásokra utal, ami tágabb kört jelent, mint a rádiózásról és
televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény szerinti műsorszolgáltatási tevékenységek, így az
ezeken túli tevékenységek tekintetében a Javaslat a 89/552/EGK európai parlamenti és tanácsi
irányelv fogalomrendszeréhez igazodó tartalmi meghatározást alkalmaz. Az 1. § (2) bekezdés
f)	pontja tekintetében fontos tisztázni, hogy az ott megjelölt kivétel nyilvánvalóan nem
vonatkozik a játékautomata-üzemeltetésre és az ajándéksorsolás-szervezésre. Az 1. § (2)
bekezdés g) pontja tekintetében fontos kiemelni, hogy az Irányelv és ennek nyomán a Javaslat
hatálya kiterjed azon szociális, illetve gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató
tevékenységekre, amelyeket nem közszolgáltatásként (állami, önkormányzati feladat
61
ellátásaként) nyújtanak; csak az állami, önkormányzati vagy egyházi fenntartó által vagy az
ilyen fenntartótól átvállalt feladatként folytatott ilyen szolgáltatási tevékenység tartozik a
kivétel hatálya alá. Végül az 1. § (2) bekezdés k) pontja biztosítja - a 3. § l) pontja szerinti
definícióban foglalt kivétellel együtt -, hogy a Javaslat a szolgáltatásnak az EKSz. 50.
cikkében foglalt definíciója alapján nem alkalmazható az áruk szabad mozgásával összefüggő
szabályok tekintetében.
A 2. § l) pontja határozza meg a „szolgáltatási tevékenység” fogalmát. A Javaslat két -
eltérő jellegű kivételt tesz. Egyrészt a Javaslat - az Irányelv 2. cikk (2) bekezdés i) pontjával
összhangban - fogalmi szinten zárja ki a közhatalom gyakorlásával járó tevékenységeket,
valamint - az előbb jelzettek szerint a termelő tevékenységeket (ide értve a termék első
forgalomba hozatalát is). E kivételeken túl a Javaslat hatálya - a 1. § (2) bekezdésében
tételesen felsorolt tevékenységeken kívül - valamennyi üzletszerű gazdasági tevékenységre
(vállalkozási tevékenységre) kiterjed. Fontos még kiemelni, hogy e definíció egyértelműen
mint tevékenység és nem mint „produktum” ragadja meg a szolgáltatásokat.
Az 1. § (3) bekezdése rendelkezik a Javaslat és az Elismerési törvény viszonyáról, a (3)
bekezdés pedig - lényegében hasonló tartalommal, és az Irányelv 2. cikk (2) bekezdés b)
pontjával összhangban - külön rendelkezik a Javaslatnak az elektronikus hírközlési
szolgáltatásokra, elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetésére és a kapcsolódó eszközökre
vonatkozó, az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény viszonyáról. E két
szabálykör lényegében az 1. § (5) bekezdésében - a Ket. 2009. október 1-jén hatályba lépő
13. § (4) bekezdése szerinti szóhasználattal megfogalmazott és az Irányelv 3. cikk (1)
bekezdésében rögzített addicionalitás elvéhez igazodó - szabályok közé tartoznak, külön
említésüket az indokolja, hogy maga az Irányelv is külön nevesíti ezeket.
Végül a Javaslat 1. § (6) bekezdése rögzíti, hogy a valamely EGT-államban honos
szolgáltatóra vonatkozó rendelkezéseket a nemzetközi szerződés alapján velük a letelepedés
és a szolgáltatásnyújtás szabadsága tekintetében azonos elbánásra jogosul szolgáltatókra is
megfelelően alkalmazni kell az adott nemzetközi szerződésben foglalt eltérésekkel. E
rendelkezés folytán a Javaslat egyes rendelkezései a svájci szolgáltatókra is alkalmazandók a
az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a
személyek szabad mozgásáról szóló 1999. június 21-ei megállapodás, valamint az ahhoz
csatolt, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett
62
Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai
Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák
Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében a megállapodásban
szerződő félként való részvételéről szóló jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2006. évi CXXV.
törvényben meghatározottak szerint. Értelemszerűen nem alkalmazhatóak ezekben az
esetekben az eljárási jellegű és az igazgatási együttműködésre vonatkozó rendelkezések.
A 2. §-ban meghatározott fogalmak közül a „letelepedés” és a „határon átnyúló
szolgáltatásnyújtás” és a „közérdeken alapuló kényszerítő indok” érdemel magyarázatot. A
Javaslat e fogalmak meghatározásakor az Irányelvnek az Európai Bíróság állandó ítélkezési
gyakorlatán alapuló szóhasználatához igazodik. Az Irányelv ugyanakkor csak a letelepedés
fogalmát határozza meg lényegében két tényezőhöz kötve azt. Egyrészt a tevékenység
tényleges és tartós - előre meg nem határozható ideig való - folytatását, másrész e
tevékenység folytatásához valamilyen állandó jellegű infrastruktúra meglétét követeli meg. E
tényezők együttes fennállása esetén az adott szolgáltató az adott álamban letelepedettként
folytatja tevékenységét. Minden más esetben a tevékenység határon átnyúló jellegű, még
akkor is, ha a szolgáltató a tevékenysége folytatásához bizonyos infrastruktúrát igénybe vesz,
amennyiben egyértelmű, hogy a tevékenység folytatása az adott másik tagállamban csak
átmeneti vagy alkalmi jellegű, és nem állandó gazdasági jelenlétet valósít meg. Természetesen
azt, hogy egy adott szolgáltató letelepedés vagy határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében
folytatja tevékenységét, mindig esetenként, elsősorban a szolgáltatási tevékenység
folytatásának időtartamát, gyakoriságát, rendszerességét és folytonosságát figyelembe véve.
A közérdeken alapuló kényszerítő indokok körét a Javaslat kifejezetten az EKSZ. Re és
az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatára utalással határozza meg annak érdekében hogy
ezen fogalom egyértelműen közösségi jogi jellegét nyilvánvalóvá tegye. Az Európai Bíróság
ítélkezési gyakorlata és az Irányelv alapján ilyen indokok a közrend védelme, a közbiztonság,
a nemzetbiztonsági és honvédelmi érdekek védelme, a közegészségügyi követelmények
érvényesítése, a fogyasztók, a szolgáltatást igénybe vevők és a munkavállalók védelme, a
környezet , az épített környezet védelme, az állatok védelme, a szociális biztonsági rendszer
pénzügyi egyensúlyának megőrzése, a kereskedelmi ügyletek és a verseny
tisztességességének biztosítása, a csalások megakadályozása, a hitelezők védelme, az
igazságszolgáltatási rendszer megfelelő működése, a közlekedés biztonsága, a szellemi
63
tulajdon védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek
védelme, valamint a szociálpolitikai és kultúrpolitikai célok érvényesítése.
A Javaslat 3—6. §-ához
A Javaslat e §-ai a letelepedés szabadságával összefüggő irányelvi rendelkezések
átültetését szolgálják. A 3. § garanciális jelleggel rögzíti, hogy garanciális jelleggel előírja,
hogy a szolgáltatók tevékenységének megkezdését, illetve folytatását engedélyezéshez
vagy bejelentéshez kötni csak törvényben vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott
kormányrendeletben, meghatározott közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján lehet.
Ellenkező esetben a tevékenység szabadon megkezdhető. És folytatható - természetese
az egyéb vonatkozó jogszabályi követelmények betartásával. Az engedélyezés és a
bejelentés között az érdemi különbség az arányosság tekintetében lehet, vagy is ott, ahol
az adott közérdeken alapuló kényszerítő indok érvényesítése és az adott közérdek
sérelmének megakadályozása hatósági ellenőrzés keretében is biztosítható, az
engedélyezés aránytalan. Ahol ilyen kényszerítő indok nem áll fenn, ott a bejelentés is
indokolatlan lehet. A törvényi vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott
kormányrendeleti szint biztosíthatja egyrészt, hogy a szolgáltatási tevékenység ilyenfajta
korlátozása mindig az adott tevékenységre való jogosultságot szabályozó legmagasabb
szintű jogszabályban történjen, másrészt, hogy a Javaslat kerettörvény jellege kellő
súllyal érvényesüljön a jogrendszeren belül.
A Javaslat 4. és 5. §-a az Irányelv 14. cikke szerinti tiltott követelményeket
határozza meg anyagi jogi szabályként. A 14. cikk eljárási jellegű (5) és (6) bekezdését a
Javaslat 18. és 19. §-a ülteti át. Az 5. § a viszonosság vizsgálatának kizártságát állapítja
meg.
A Javaslat 6. §-a tartalmából fakadóan e helyen ülteti át az Irányelv 25. cikkében
foglalt követelményt. E szabály ugyanis - meghatározott kivétellel szintén egy tiltott
követelményt fogalmaz meg.
A Javaslat 7—11. §-ához
A Javaslat e §-ai a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggő
irányelvi rendelkezések átültetését szolgálják. A 7. § (1) bekezdése - a 3. §-ban foglaltakhoz
64
hasonló konstrukcióban, az Irányelv 16. cikkéből fakadó eltérésekkel [kényszerítő okok
szűkebb köre, engedélyezésen túl egyéb tiltott korlátozások (tanúsítvány, hatósági
bizonyítvány vagy igazolvány megkövetelésének tilalma) - kimondja a határon átnyúló
szolgáltatási tevékenység szabadságát [Irányelv 16. cikk (1) és (2) bekezdés]. Fontos, a
szolgáltatási tevékenység határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében való folytatásának
joga csak azokat a szolgáltatókat illeti meg, amelyek az adott szolgáltatási tevékenységet
valamely más EGT-államban már letelepedettként (a letelepedés fogalmából eredően
ténylegesen) és jogszerűen folytatják. E feltételek hiányában az adott vállalkozás határon
átnyúló szolgáltatásnyújtásra nem jogosult. Csak az ilyen, a Javaslat által bevezetett fogalom
szerint „a szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltatók” azok ugyanis, amelyek
tevékenységét annak teljességében ellenőrzi valamely tagállam, ami a kölcsönös elismerés
alapvető feltétele.
A Javaslat 7. § (2) bekezdése az Irányelv 16. cikk (3) bekezdésének átültetéseként
rögzíti, hogy Magyar Köztársaság területén jogszerűen határon átnyúló szolgáltatási
tevékenységet folytató szolgáltató tekintetében a belső - a Magyarországon letelepedett
szolgáltatókra előírt - jogszabályok alkalmazásának lehetősége korlátozott, és e szabályok
alapján tevékenysége nem korlátozható. Az Irányelv e rendelkezése - annak kifejezett
említése nélkül - lényegében a származási ország elvét mondja ki, amely szerint a határon
átnyúló szolgáltatásnyújtó tevékenységére főszabályként a letelepedése szerinti EGT-állam
joga az irányadó.
Ez alól a főszabály alól az Irányelv 16. cikk (3) bekezdése és 17. cikke enged csak -
szűk körű - kivételt, amelyeket a Javaslat. 7. § (3) bekezdése egy helyen szabályoz. Ennek
értelmében határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében a Magyar Köztársaság területén
szolgáltatási tevékenységet folytató szolgáltatóra továbbra is alkalmazhatók azok a szabályok,
amelyeket az adott szolgáltatási tevékenység folytatására vonatkozóan a közrend védelme, a
közbiztonság, a nemzetbiztonsági és honvédelmi érdekek védelme érdekében, továbbá
közegészségügyi vagy környezetvédelmi okokból külön törvény vagy eredeti jogalkotói
hatáskörben kiadott kormányrendelet határoz meg [7. § (3) bekezdés a) pont]. A 7. § (3)
bekezdés b)-j) pontja pedig az Irányelv 17. cikke alapján meghatározza azoknak a jogszabályi
követelményeknek a körét, amelyek az Irányelv 16. cikkétől való eltérésként szintén
alkalmazhatók. Az ilyen követelmények alapján a magyar hatóságok ellenőrzési és
65
intézkedési joga nem korlátozott. Ettől eltérő körben azonban csak kivételes esetben, az
Irányelv 18. cikke szerinti eseti eltérés szabályai szerint van csak lehetőség.
Az Irányelv 17. cikke nem csak bizonyos követelmények tekintetében enged eltérést a
16. cikk szerinti főszabálytól, hanem egyes esetekben meghatározott típusú tevékenységeket
vesz ki a főszabály alól. E tevékenységek tekintetében a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás
korlátozhatóságára és a nemzeti jogszabályok alkalmazhatóságára nem az irányelv, illetve a
Javaslat szabályai, hanem az EKSz. rendelkezései az irányadók. Ezt rögzíti a Javaslat 9. §-a.
A Javaslat 10. §-a az Irányelv 18. cikkét ülteti át, és meghatározza azokat a kivételes
eseteket, amelyek fennállása esetén a magyar hatóságok a 7. § (3) bekezdésében
meghatározottakon túl is jogosultak a szolgáltató tevékenységét korlátozni. Fontos
hangsúlyozni, hogy még az (1) bekezdés szerinti feltételek fennállása esetén is csak akkor
kerülhet sor ténylegesen korlátozó intézkedés alkalmazására, ha az annak alapjául szolgáló
jogszabályi rendelkezés nem valamely uniós jogi aktusból ered (ez esetben ugyanis az adott
szolgáltatóra elvben a hazai jogszabályai ugyanazt a követelményt kimondják), továbbá ha
telesülnek a 10. § (2) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott feltételek. E feltételek
fennállása esetén is csak a 46. § szerinti különleges eljárásba kerülhet sor az intézkedések
alkalmazására, mely eljárás célja éppen az, hogy az előírt feltételek tényleges fennállását (az
Irányelvvel való összeegyeztethetőségét) mind a letelepedés helye szerinti EGT-állam -
amely elsődlegesen jogosult ezekben az esetekben eljárni a szolgáltatóval szemben [10. § (2)
bekezdés d) pont] -, mind az Európai Bizottság vizsgálhassa. (Lásd még a 46. §-hoz fűzött
indokolást.)
A Javaslat 8. és 11. §-a az Irányelv 19. és 20. cikkének átültetését szolgálja, és a
szolgáltatás igénybe vevőinek oldaláról biztosítja a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás
szabadságát.
A 8. § - amelynek a 11. §-tól elkülönülő elhelyezését az indokolja, hogy e
rendelkezések tekintetében a 9. § szerinti kivétel szintén alkalmazandó, míg a 11. §
tekintetében nem [Vö. Irányelv 16. cikk (2) bekezdés g) pont és 17. cikk - rögzíti szolgáltatók
letelepedése helye szerinti diszkrimináció általános tilalmát, másrészt - ennek egyik fontod
aleseteként - azt, hogy egy adott szolgáltatás igénybevételéhez jogszabály alapján az igénybe
vevőknek, fogyasztóknak nyújtott támogatások tekintetében sem lehet megkülönböztetést
tenni. Az Irányelv 19. cikke, és ennek folytán a 8. § jellemzően az állam tekintetében mondja
66
ki a megkülönböztetés tilalmát, biztosítandó, hogy a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás az
igénybe vevőkre vonatkozó szabályok útján se legyen korlátozható.
A 11. § (az Irányelv 20. cikke nyomán) lényegében hasonló diszkriminációtilalmat ír
elő, de immár a szolgáltatók számára. Ennek értelmében a szolgáltató nem tehet önkényes
(tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerűen nem indokolható) különbséget az igénybe vevők
között azok állampolgársága, lakóhelye vagy székhelye alapján. A 11. § (2) bekezdése pedig a
semmisség jogkövetkezményét fűzi az olyan általános szerződési feltételhez, amely ilyen
megkülönböztetést valósít meg, így biztosítva, hogy az igénybevevők megfelelően fel
tudjanak lépni az ilyen megkülönböztetés alkalmazó szolgáltatókkal szemben.
A Javaslat 12. §-ához
A Javaslat II. Fejezetében egyrészt meghatározza az Irányelvből következő
alapvető és az Irányelv érvényesülése szempontjából garanciális eljárási szabályokat a
Ket. rendelkezéseitől való eltérés formájában [a Ket. 2009. október 1-jétől hatályos 13. §
(4)	bekezdésével összhangban] (13-20. §), másrészt az engedélyezések
visszaszorításából következően a hatósági ellenőrzésre épülő új bejelentési rendszer
alapjait (21-30. §), amelynek az adott ágazati jogszabályok megfelelő kiigazításával kell
együtt járnia, továbbá megteremti az Irányelv 6. cikke szerinti „egyablakos ügyintézési
pont” alapjait (31-33. §). A 12. § ennek megfelelően rögzíti a Ket.-től való eltérést,
másrészt rögzíti a bejelentési rendszer alapjait, megteremtve a Javaslatbeli bejelentés és
az ágazati jogszabályok közötti kapcsolatot.
A Javaslat 13. §-ához
E § az Irányelv 13. cikk (5) bekezdésével összhangban - Ket. 2009. október 1-jétől
hatályos 29. §-ától eltérően, amely szerint a kérelemre indult eljárásról a kérelmezőt csak
külön kérésekor kel értesíteni - rögzíti, hogy a Javaslat hatálya alá tartozó engedélyezési
eljárásokban az eljárás megindításáról való értesítés kötelező, és meghatározza az értesítés
tartalmát - figyelemmel a 14. §-ra [Irányelv 13. cikk (4) bekezdés]. A (3) bekezdés az
Irányelv 13. cikk (3) bekezdésének megfelelően előírja, hogy az ügyintézési határidő
meghosszabbításáról az ügyfelet az eredeti határidő lejárta előtt tájékoztatni kell. Mivel az
Irányelv 13. cikk (5) bekezdése az eljárás várható ügyintézési határidejéről való tájékoztatást
67
is előírja, szükséges az ügyintézési határidőbe be nem számító időtartamok tekintetében is
megfelelő kisegítő szabályokat alkotni.
A Javaslat 14. §-ához
A Ket. 71. § (2) bekezdése értelmében, ha az ügyfél kérelme jog megszerzésére irányul,
és ellenérdekű ügyfél az első fokú eljárásban nem vett részt, másik hatóság vagy szakhatóság
eljárásra való kijelölése helyett jogszabály rendelkezhet úgy, hogy az ügyfelet megilleti a
kérelmezett jog gyakorlása, ha a hatóság az előírt határidőben nem hoz döntést, illetve ha a
szakhatóság az előírt határidőn belül nem ad ki állásfoglalást, a hozzájárulását megadottnak
kell tekinteni. A javaslat e Ket.-beli lehetőséggel élve - az Irányelv 13. cikk (4) bekezdésében
foglalt kötelezettség alapján - kimondja és a hatálya alá tartozó engedélyezési eljárások
tekintetében főszabállyá teszi ezt a szabályt. Ez alól csak az adott szolgáltatási tevékenységet
szabályozó külön törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet térhet
el valamely közérdeken alapuló kényszerítő indok érvényesítése céljából. Ilyen eltérő
rendelkezés esetén tehát az ágazati törvénynek a Javaslattól eltérve a Ket.-beli főszabály
alkalmazását kell kimondania.
A Javaslat 15. §-ához
Az Irányelv 10. cikk (3) bekezdése szerint „az engedély feltételei új letelepedés esetén
nem kettőzhetik meg azokat a követelményeket és ellenőrzéseket, amelyek céljukat tekintve
egyenértékűek vagy alapvetően hasonlóak, és amelyek teljesítésére vagy elvégzésére a
szolgáltatót más tagállamban vagy ugyanazon tagállamban már kötelezték.” A Javaslat az
irányelv ezen rendelkezését a 15. §-ban ülteti át a más EGT-államban letelepedett
szolgáltatónak a letelepedésének helye szerinti EGT-államban a szolgáltatási tevékenység
megkezdéséhez vagy folytatásához előírt és már teljesített követelmények tekintetében. A
Javaslat szerint a hazai engedélyezési eljárás során a jogszabályban előírt követelmények
teljesítését vélelmezni kell, ha az adott szolgáltatónak a letelepedési helye szerinti
tagállamban már meg kellett felelnie az adott követelménnyel azonos, vagy célját tekintve
egyenértékű követelménynek. Belső viszonylatban a kétszeres engedélyezés, azaz az
ugyanazon követelmények kétszeres ellenőrzése tilalmának érvényesítését az egyes ágazati
jogszabályok megfelelő módosítása során kell biztosítani. A törvényiek tekintetében erről a
Felülvizsgálati javaslat gondoskodik.
68
Mivel e rendelkezés alkalmazásához szükséges, hogy az eljáró hatóság megfelelő
ismeretekkel rendelkezzen a más EGT-állambeli követelményekről és adott esetekben azok
tényleges ellenőrzöttségéről, a Javaslat- az Irányelvvel összhangban - előírja, hogy ha az
érintett szolgáltató a követelmények tartalmát és azok teljesítését nem igazolja, a hatóság - a
Belső Piaci Információs Rendszeren keresztül - köteles megkeresni az illetékes más EGT-
állambeli hatóságot vagy az Irányelv 28. cikke szerint létrehozott központi kapcsolattartót.
A Javaslat 16.—17. §-ához
Az egységes belső piac és az Irányelv létrehozta rendszer egyik alapeleme a kölcsönös
elismerés elve. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy - meghatározott kivételekkel - a más
tagállamban már jogszerűen eljáró, az ott meghatározott követelményeket teljesítők esetén az
adott másik tagállam nem állíthat további követelményeket. Ezen egyszerű séma persze
szabályozási területenként eltérő részletszabályokban nyer megfogalmazást, továbbá ezen elv
érvényesítése további szabályokat igényel. Ilyen szabályokat fogalmaz meg az Irányelv
5.cikk. (3) bekezdése a más EGT-állam illetékes hatóságai által kiállított iratok, igazolások,
bizonyítványok vonatkozásában, illetve egyrészt Irányelv 14. cikk (7) bekezdése tiltó
szabályként, másrészt az Irányelv 23. cikke (illetve bizonyos értelemben az Irányelv 14. cikk
(7) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezése) a felelősségbiztosítás, egyéb garancia vagy
biztosíték tekintetében. A Javaslat 16. § (1) és (2) bekezdése az Irányelv 5.cikk. (3)
bekezdésének megfelelően rendelkezik a más EGT-állambeli iratok elismeréséről, tovább
arról, hogy - a szolgáltatótól a (4) bekezdésben [Irányelv 5. cikk (4) bekezdés] jelzett
kivételeken túl - az ügyféltől nem követelhető, hogy az iratot eredeti, hiteles vagy hitelesített
másolatban vagy az illetékes magyar külképviseleti hatóság által felülhitelesített formában
szolgáltassa, továbbá nem követelhető meg az ügyféltől az irat hiteles magyar fordítása. Ez
utóbbi szabálytól közérdekű kényszerítő indok alapján törvény vagy eredeti jogalkotói
hatáskörben kiadott kormányrendelet eltérhet.
A 17. § az Irányelv 23. cikkét ülteti át, és előírja, hogy a más EGT-államban letelepedett
hitelintézetnél, biztosítótársaságnál vagy egyéb szakmai biztosítást nyújtó szervezetnél
fennálló szakmai biztosítékokat a hatóságnak el kell fogadnia, ha az adott szolgáltatási
tevékenységet szabályozó jogszabályban a szolgáltatási tevékenység megkezdésének vagy
folytatásának feltételeként biztosítékadási kötelezettséget ír elő, és a más EGT-állambeli
biztosíték a fedezett kockázatok, a kockázatok fedezésére meghatározott összeg vagy annak
69
felső határa és a kockázatviselés esetleges korlátai alapján egyenértékű fedezetet biztosít. Az
Irányelvvel összhangban az egyenértékűség hiányában a szükséges mértékig további fedezet
írható elő. A 17. § (3) bekezdése az EGT-államban letelepedett, ott jogszerűen működő
hitelintézet vagy biztosítótársaság igazolásának megfelelő bizonyítékként való elfogadásáról
rendelkezik.
A Javaslat 18--19. §-ához
Az Irányelv 14. cikke sorolja fel azokat a követelményeket, amelyek előírása
kifejezetten tiltott a tagállamok számára. A 14. cikk (5) és (6) bekezdésében foglalt tiltó
rendelékezések eljárási jellegüknél fogva a Javaslat II. fejezetében a 18. és 19. §-ban kerülnek
átültetésre. A 18. §-ban foglalt rendelkezés az Irányelv 14. cikk (5) bekezdése alapján
lényegében a bizonyításban az eljáró hatóság mérlegelési lehetőségét korlátozza, amikor
megtiltja a szolgáltatási tevékenység megkezdése vagy folytatása gazdasági indokoltságának,
esetleges piaci, gazdasági hatásainak vizsgálatát. Az engedélyezés során e szempontok
semmilyen tekintetben nem játszhatnak szerepet. Természetesen ezen eljárási jellegű
garanciális rendelkezés mellett az Irányelv vonatkozó rendelkezéseit az ágazati
jogszabályokban is megfelelően érvényesíteni kell, és ahol ilyenfajta szempont előírása
fennáll, azt meg kell szüntetni. Az Irányelv e rendelkezésének nyilvánvaló célja, hogy a
tagállamok gazdasági jellegű megfontolásokból ne korlátozhassák a szolgáltatások szabad
mozgását.
A Javaslat 19 §-a - hasonló megfontolásokból - az Irányelv 14. cikk (6) bekezdését
ülteti át egy kizárási szabályként. E rendelkezés nem feltétlenül jelent eltérést az adott ügy
elintézéséből kizártakra vonatkozó általános eljárási szabályokhoz képest, inkább pontosítja
azokat. Ennek megfelelően fogalmaz úgy a Javaslat, hogy az ügy tárgyilagos megítélése nem
várható el attól (ami egy általános kizárási eset), aki az ügyfél versenytársa vagy
versenytársának tulajdonosa, tisztségviselője, munkavállalója, vagy vele egyéb
munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll, illetve ilyen személy házastársa. A Javaslat e
szabályainak megfogalmazása illeszkedik a tisztességtelen piaci magatartás és a
versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény hasonló rendelkezéseihez, ily
módon is biztosítva e rendelkezések megfelelő értelmezését. Fontos rendelkezni arról is, hogy
azokban az esetekben ahol az eljáró hatóság (köztestület) jellegéből fakadóan
„versenytársakból”, azonos szolgáltatási tevékenységet folytatókból áll, e kizárási szabály
70
nem alkalmazható, azaz nem lesz pusztán versenytársi minőségénél fogva elfogult az adott
eljáró személy, ám az elfogultsági kifogás egyéb okból való alkalmazását ez a kivételi szabály
nem érinti..
A Javaslat 20. §-ához
A javaslat 20. §-a az Irányelv 30. cikk (2) bekezdésnek átültetését szolgálja és
egyértelművé teszi, hogy a magyar hatóságoknak a Magyarországon letelepedett szolgáltatók
tevékenységének ellenőrzése és jogsértő tevékenységének szankcionálása során nem csak az
adott szolgáltató belföldi tevékenységét, illetve tevékenysége belföldi hatásait kell figyelembe
venniük, de a más EGT-állambeli tevékenységfolytatásra is figyelemmel kell lenniük. Ez a
rendelkezés igazodik az Irányelv azon alapvető rendező elvéhez, miszerint az adott
szolgáltató hazai tevékenységét, annak teljességében a letelepedés helye szerinti tagállam
hatóságainak kell ellenőrizniük.
A Javaslat 21—25. §-ához
A Javaslat 21-25. §-ában foglalt rendelkezések - a 12. § (2) bekezdésével együtt -
megteremtik meg az engedélyezések visszaszorításából következően a hatósági
ellenőrzésre épülő új bejelentési rendszer alapjait.
Az új bejelentési eljárás lényege, hogy - szemben az engedélyezési rendszerrel -
ha a szolgáltató teljesíti a tevékenység gyakorlásához szükséges feltételeket, a
tevékenység folytatását megkezdheti, azonban köteles ezt bejelenteni az érintett
hatóságnak. A bejelentés közvetlenül nem feltétele a tevékenység megkezdésének,
elmulasztása ugyanakkor külön szankcionálható. A bejelentés alapján a hatóság
nyomban ellenőrizni tudja, hogy a szolgáltató megfelel-e a jogszabályi
követelményeknek, és ha ellenőrzése során a megfelelés hiányát állapítja meg a
szolgáltatási tevékenység jogszerűtlen folytatást szankcionálhatja, végső esetben
megtilthatja a szolgáltatási tevékenység folytatását.
A Javaslatban szabályozott bejelentéssel összefüggő eljárás ennek megfelelően
nem minősül a Ket.-ben meghatározott közigazgatási hatósági ügynek, ugyanakkor a
Javaslat megfelelően alkalmazni rendeli a Ket.-nek a nyelvhasználatra és a tolmács
igénybevételére, az adatkezelésre, a joghatóságra, hatáskörre, illetékességre, a
71
kapcsolattartás általános szabályaira, valamint az ügyfélkapun keresztül történő
elektronikus kapcsolattartásra és az elektronikus tájékoztatásra, a képviseletre, az iratra,
a határidő számítására, a kérelemre, az igazolási kérelemre, a költségmentességre
vonatkozó rendelkezéseit, amit a 21. § rögzít. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a
bejelentés alapján történő nyilvántartásba vétel, illetve a bejelentés alapján lefolytatott
hatósági ellenőrzési eljárás már egyértelműen a Ket. szerinti eljárások, így azok
tekintetében a Javaslat II. Fejezetében foglaltak szerint a Ket. szabályai továbbra is
alkalmazandók.
A Javaslat 22. §-a rögzíti a bejelentések kötelező adattartalmát, figyelemmel arra is,
hogy a letelepedés és a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében folytatni kívánt
bejelentés-köteles tevékenységek tekintetébe eltérő adattartalom indokolt. A Javaslat
rugalmasságot biztosít a tekintetben, hogy az adott szolgáltatási tevékenység jellegéhez
igazodóan az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására való jogosultságot
szabályozó külön - az adat jellegéhez igazodó szintű - jogszabály indokolt esetben
rendelkezhet további adatok bejelentéséről.
A 22.§ (4) bekezdése a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás esetére előírja, hogy a
bejelentés - ha a bejelentő maga eltérő időpontot nem határoz meg - öt évre szól. Ezt
követően a bejelentést meg kell ismételni. Mindez nem jelenti azt, hogy a tevékenység jellege
ettől megváltozhatna. A bejelentés időtartama alatt az illető szolgáltató az adott szolgáltató
tevékenységet továbbra is csak alkalmi jelleggel folytathatja. E szabály pusztán arra szolgál,
hogy a szolgáltató - ha szándékai szerint ilyen alkalmi jelleggel kíván határon átnyúló
szolgáltatásokat folytatni - nem köteles minden esetben külön bejelentést tenni. A bejelentés
alapján a hatóságok mind a tevékenységvégzés ténylegesen határon átnyúló jellegét, mind az
adott tevékenységre vonatkozó egyéb követelmények betartását ellenőrizi tudják. Ilyen
előírásra a letelepedés keretében folytatott bejelentésköteles szolgáltatási tevékenység
tekintetében nincs szükség, mivel az jellegéből adódóan előre meg nem határozható,
folyamatosan végzett szolgáltatási tevékenységre vonatkozik, és a bejelentett adatok
változásának közlésén túl újabb bejelentés megtétele nem indokolt (Ez összhangban van azzal
is, hogy az Irányelv a letelepedés esetén megköveteli, hogy az engedély főszabály szerint
határozatlan időre szóljon.)
72
A 23. § szerint a szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság (a bejelentés címzettje)
haladéktalanul (azaz a 21. §-sal és a Ket. vonatkozó szabályaival egybeolvasva legkésőbb öt
munkanapon belül) ellenőrzi, hogy a bejelentés hiánytalan-e. Ha a bejelentés hiánytalan,
akkor erről, azaz a bejelentés megtételéről egy külön igazolás küldésével értesíti a bejelentőt
[az igazolás tartalmát a 23. § (2) bekezdése határozza meg], és ezt követően a 27. § megfelelő
alkalmazásával - adott esetben a tényleges jogosultság ellenőrzését követően -
nyilvántartásba veszi a szolgáltatót. A nyilvántartásba vételre rendelkezésre álló átmeneti időn
belül a szolgáltató az igazolással tudja igazolni, hogy a bejelentését megtette. Ha a bejelentés
nem felel meg a 22. § előírásainak, azaz nem tartalmaz minden szükséges adatot (ideértve a
külön jogszabályban előírtakat is) a hatóság erről a tényről tájékoztatja az érintettet és
figyelmezteti a tevékenység bejelentés nélküli folytatásának jogkövetkezményeire. Nem kerül
sor tehát hiánypótlásra, a bejelentés meg nem tettnek minősül. Nincs akadálya ugyanakkor
annak, hogy az érintett személy - akár azonnal - hiánytalan bejelentésben pótolja a
hiányosságokat. A bejelentés előterjesztésének napjára és a hatóság eljárási határidejének
megindulására a Ket. 21. §-ban felhívott rendelkezései az irányadók.
A 24. § rendelkezik a bejelentett adatokban bekövetkezett változás bejelentésének
kötelezettségéről. Ennek elmulasztása jogkövetkezményei megegyeznek a bejelentés
elmulasztásának jogkövetkezményeivel.
A 25. § egyrészt kifejezetten a szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság feladatává teszi az
adott szolgáltatási tevékenység vonatkozásában a bejelentési kötelezettség teljesítésének
ellenőrzését, másrészt rendelkezik a bejelentés elmulasztásának jogkövetkezményeiről.
A Javaslat, abból fakadóan, hogy bejelentési kötelezettség teljesítése az adott a
bejelentésköteles tevékenység folytatására való jogosultságnak nem feltétele (ez különbözteti
meg a Javaslat szerinti bejelentést az engedélyezéstől), a bejelentés - mint egy igen fontos
adminisztratív kötelezettség - elmulasztásának szankciójaként, bírság kiszabását írja elő. E
szankció is azonban értelemszerűen akkor alkalmazható, ha a bejelentésköteles tevékenység
folytatását a szolgáltató ténylegesen megkezdte (így ha egy szolgáltató hiányos, tehát nem
létező bejelentést tett, a bejelentés elmulasztásáért csak akkor szankcionálható, ha a
tevékenységet ténylegesen folytatta). Ha a bejelentést elmulasztó szolgáltató egyébként a
tevékenység folytatására való jogosultság feltételeinek megfelel, és tevékenységét egyébként
jogszerűen végzi, a bejelentés elmulasztása miatt kiszabott bírságon túl további szankciók
73
nem érhetik, és a hatóság köteles őt a 27. § szerinti nyilvántartásba felvenni. E konstrukció
megint csak a bejelentésnek az engedélyezéstől való lényeges eltérő jellegéből fakad.
Természetesen, ha a szolgáltató egyébként sem jogosult az adott tevékenység folytatására, a
hatóság - az adott tevékenység megkezdésére és folytatására való jogosultságot szabályozó
külön jogszabályban meghatározott jogkövetkezmények alkalmazása mellett - a jogosultság
igazolásáig megtiltja számára a tevékenység folytatását, és - a 29. § megfelelő alkalmazásával
-	egyidejűleg nyilvántartásba is veszi. E rendelkezések révén - a szolgáltatók adminisztratív
terheinek lényeges csökkentése mellett - biztosítható az adott bejelentésköteles tevékenységet
folytatók megfelelő ellenőrzése és a jogszerűtlenül eljáró szolgáltatók megfelelő
szankcionálása.
A szabályozott szakmák tekintetében az Elismerési törvény X. Fejezete és az ahhoz
kapcsolódó végrehajtási rendeletek eltérő rendelkezéseket tartalmaznak a bejelentés
adattartalma és időtartama (évenkénti megújítási kötelezettsége) tekintetében, továbbá egyes
népegészségügyi vagy a szolgáltatás igénybe vevőjének vagy más személyeknek az életét,
testi épségét vagy vagyonát érintő kockázatokat magában hordozó szabályozott szakmák
tekintetében előírja, hogy a tevékenység a bejelentés alapján is csak akkor kezdhető meg, ha a
szolgáltató szakmai képesítésének ellenőrzését követően azt a megfelelő hatóság
engedélyezte. Egyebekben, így különösen a nyilvántartásba vétel és a bejelentés
elmulasztásának jogkövetkezményei tekintetében a Javaslat szabályait megfelelően
alkalmazni kell.
A Javaslat 26—30. §-ához
A Javaslat a szolgáltatási tevékenység folytatásának hatósági ellenőrzése és a
szolgáltatás igénybe vevőinek tájékoztatása céljából rendelkezik arról, hogy a szolgáltatás
felügyeletét ellátó hatóság az engedéllyel rendelkező szolgáltatók, illetve a bejelentésköteles
tevékenységet folytató, bejelentést tevő szolgáltatókról nyilvántartást köteles vezetni, és
meghatározza a nyilvántartások alapvető adattartalmát. Javaslat e rendelkezései az állami
beavatkozás fő hangsúlyát az engedélyezésről a hatósági ellenőrzésre helyező új
rendszert egy olyan hatékony eszközzel egészítik ki, amely - a 30. §-ban foglalt, e
nyilvántartások adatainak nyilvánossá tételére vonatkozó rendelkezéseivel együtt -
garantálni tudja, hogy mind az igénybe vevők, mind az adott szolgáltatási tevékenység
ellenőrzésére jogosult hatóságok naprakész információkkal rendelkezzenek az adott
74
szolgáltatási tevékenységet folytató szolgáltatókról, ami egyrészt az igénybe vevők
biztonságát, másrészt a hatósági ellenőrzések hatékonyságát szolgálja. A Javaslat az
engedélyköteles tevékenységek tekintetében csak a nyilvántartás vezetésének
kötelezettségét, alapvető adattartalmát határozza meg, figyelemmel arra, hogy az
engedélyezés aktusához képest a nyilvántartásba vételhez nem szükséges további
hatósági aktus, és a nyilvántartásból való törlés is egyértelműen következik a
tevékenység folytatására való jogosultság megszűnéséből, praktikusan az engedély
visszavonásából.
A bejelentésköteles tevékenységek vonatkozásában a Javaslat 27. §-a garanciális
jelleggel kimondja, hogy a hiánytalan bejelentés alapján a nyilvántartásba vételre tíz
munkanap áll a szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság rendelkezésére, amely időszak
alatt mód van a Ket. szerinti ellenőrzési eljárásban a bejelentés tevő adott szolgáltatási
tevékenység folytatására való jogosultságának ellenőrzésére. Ily módon biztosítható,
hogy a nyilvántartásba vétel előtt a hatóság meggyőződjön a szolgáltató jogosultságáról,
és ha azt állapítja meg, hogy a bejelentés ellenére a szolgáltató mégsem jogosult az adott
szolgáltatási tevékenység folytatására, a nyilvántartásba vételre nem kerül sor,
egyidejűleg - ha az érintett szolgáltató az adott tevékenységet jogosulatlanul
ténylegesen megkezdte -, vele szemben megfelelő szankciót alkalmazhat.
Természetesen, ha valamilyen oknál fogva az előírt határidőt követően kerül
megállapításra a szolgáltató tevékenység folytatásra való jogosultságának hiánya, a
megfelelő szankciók alkalmazása mellet a szolgáltató a nyilvántartásból is törlésre kerül
a 28. § alkalmazásával.
A nyilvántartások alapvető adatain túl a Javaslat rugalmas a tekintetben, hogy az
adott szolgáltatási tevékenység jellegéhez igazodóan az adott szolgáltatási tevékenység
megkezdésére és folytatására való jogosultságot szabályozó külön - az adat jellegéhez
igazodó szintű - jogszabály további adatok nyilvántartásáról rendelkezzen.
Annak érdekében, hogy a Javaslat által létrehozott új rendszer, különösen a
bejelentéskötelessé váló szolgáltatási tevékenységek tekintetében megfelelő biztonságot
nyújtson a szolgáltatások igénybe vevői részére, a Javaslat 29. §-a egy külön nyilvántartás
létrehozását írja elő, amely tartalmazza azon szolgáltatók alapvető adatait, amelyek
tekintetében a szolgáltatási tevékenység folytatását jogerősen megtiltotta. Ily módon -
75
figyelemmel arra, hogy a hatósági ellenőrzés lehetőségei szükségszerűen korlátozottak és
minden egyes, akár jogszerűen, akár jogszerűtlenül szolgáltatási tevékenységet folytató
szolgáltató tevékenysége folyamatosan nem ellenőrizhető - a 30. §-ban a Javaslat szerinti
nyilvántartások nyilvánossága révén biztosítható, hogy mind az igénybevevők, mind a
hatóságok megfelelő információkkal rendelkezzenek azokról, akik az adott szolgáltatási
tevékenység folytatására nem jogosultak.
A Javaslat 30. §-a pedig kimondja a szolgáltatókra vonatkozó, a Javaslat szerinti
nyilvántartások meghatározott adatainak nyilvánosságát.
A Javaslat 31. §-ához
E § rendelkezik - az Általános indokolásban részletesen kifejtettek szerint - az Irányelv
egyablakos ügyintézési pont létrehozására, illetve elektronikus ügyintézésre vonatkozó
rendelkezéseinek végrehajtása érdekben az integrált ügyintézési és tájékoztatási pont
létrehozásáról, részletesen szabályozva annak feladatait és a működésére irányadó alapvető
követelményeket. A Javaslat értelmében e komplex rendszer egyszerre teljesíti majd az
Irányelv 6., illetve 8. cikkében foglalt rendelkezéseket, és az Irányelv 7. cikkében, illetve 21.
cikkében a szolgáltatók, illetve az igénybe vevők általános tájékoztatására vonatkozóan a
tagállamok számára előírt kötelezettségeket. Ily módon a szolgáltatók elektronikus
ügyintézési lehetőségének biztosításán túl, egyetlen helyen teszi majd elérhetővé mindazokat
az információkat, amelyekre akár a szolgáltatóknak, akár az igénybevevőknek alapvetően
szükségük lehet ahhoz, hogy az szolgáltatások Irányelv által megvalósítani kívánt belső
piacán kellő biztonsággal mozoghassanak.
A Javaslat 32. §-ához
E § rendelkezik az Irányelv 28. cikk (2) bekezdése szerint kapcsolattartó pontként
létrejövő központi kapcsolattartóról és meghatározza annak feladatait. Az Irányelv - amellett
hogy egy vagy több ilyen kapcsolattartó pont kijelölését írja elő a tagállamoknak, ezek
vonatkozásában - a 10. cikknek kettős engedélyezés tilalmát kimondó (3) bekezdésén
(Javaslat 15. §) túl - nem tartalmaz részletes szabályokat. Alapvető feladata az eljáró hazai
hatóságok tájékoztatása a más EGT-államokban az adott szolgáltatási tevékenységre
alkalmazandó követelmények tartalmáról, valamint a más EGT-államok központi
kapcsolattartóinak és egyéb illetékes hatóságainak tájékoztatása az adott szolgáltatási
76
tevékenységre alkalmazandó hazai jogszabályokról. E tájékoztatási funkción túl az Irányelv
szerinti igazgatási együttműködési mechanizmus megfelelő működésének biztosításával
összefüggő, az egyéb tagállami kapcsolattartó pontokkal, illetve az Európai Bizottsággal való
kapcsolattartás a feladata. Az adott tagállam - e kereteken belül - szabadon határozza meg a
kapcsolattartó pontokat és azok feladatait. Hazai viszonylatban egyetlen központi
kapcsolattartó szerv létrehozása indokolt, amelynek kijelölésére és a működésére vonatkozó
részletes szabályok meghatározására a Javaslat a Kormánynak ad felhatalmazást. A
feladatkörükben mutatkozó átfedések folytán annak sincs akadálya, hogy központi
kapcsolattartóként a nemzeti IMI-koordinátor kerüljön kijelölésre.
A Javaslat 33. §-ához
E § célja, hogy 31. és 32. §-ban foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazása, az
integrált ügyintézési és tájékoztatási pont, illetve a központi kapcsolattartó megfelelő
működésének biztosítása érdekében törvényi szinten kötelezze az együttműködésre és
adatszolgáltatásra az érintett hatóságokat, bíróságokat, illetve egyéb hatósági feladatokat
ellátó vagy egy adott szolgáltatási tevékenységet folytatóira vonatkozóan kötelező szabályok
elfogadására feljogosított köztestületeket és egyéb, nem állami szervezeteket.
A Javaslat 34—38. §-ához
Javaslat 34. és 35. §-a a szolgáltatók számára az igénybe vevőknek nyújtandó
alapvető tájékoztatási követelményeket és panaszkezelési szabályokat határozza meg
általános jelleggel, a törvény hatálya alá tartozó valamennyi szolgáltatásra tekintettel. A
33.	§ az Irányelv 22. cikkével összhangban részletesen meghatározza azokat az
információkat, amelyeket a szolgáltatónak mindenképpen közölnie kell a szolgáltatás
igénybe vevőjével ennek érdekében. E szabályok célja, hogy az igénybe vevőknek kellő
időben rendelkezésre álljon minden olyan információ, amely alapján a szolgáltatás
igénybevételéről megalapozott és tájékozott döntést hozhatnak, illetve amelyek a később
felmerülő esetleges panaszaik, jogvitáik intézéséhez elengedhetetlenek. Ennek
megfelelően a szolgáltatónak tájékoztatnia kell az igénybe vevőket a személyét, jogi
státuszát, a kínált szolgáltatást, annak díját és egyéb lényeges feltételeit, a szolgáltatást
ellenőrző hatóságokat, egyéb szervezeteket meghatározó, valamint a szolgáltatással
összefüggő panaszok, jogviták rendezéséhez szükséges valamennyi lényeges
77
információról. A Javaslat az Irányelvvel összhangban megfelelően rugalmas szabályokat
tartalmaz az előírt tájékoztatás formáját tekintve, ugyanakkor - az igénybe vevők
biztonsága érdekében - ennek mintegy ellentételezéseként - a 38. § szerint a szolgáltatót
terheli annak bizonyítása, hogy a 34. §-ban foglalt tájékoztatási szabályoknak
megfelelően eleget tett.
A 35. § az Irányelv 27. cikkével összhangban általános követelményeket állapít
meg a szolgáltató számára a szolgáltatási tevékenységével összefüggésben felmerülő
panaszok kezelésére vonatkozóan.
Fontos hangsúlyozni, hogy - az Irányelv 22. cikk (5) bekezdésével is összhangban
-	a tagállamnak lehetősége van arra, hogy a területén letelepedett szolgáltatókra
vonatkozóan részletesebb, adott esetben szigorúbb követelményeket állapítson meg.
Ilyen szigorúbb követelményeket tartalmaz a panaszkezelés és a szolgáltatás díjának
feltüntetése tekintetében a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, valamint
-	az egyéb tájékoztatási követelmények tekintetében - a fogyasztókkal szembeni
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény. Az e
törvények értelmében fogyasztónak minősülő igénybe vevők (az önálló foglalkozásuk és
gazdasági tevékenységük körén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személyek)
tekintetében e törvények rendelkezései alkalmazandók a letelepedett szolgáltatókra. A
Javaslat 36. §-a ezt kifejezetten rögzíti a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV.
törvény vonatkozásában. Ennek kifejezett kimondására a fogyasztókkal szembeni
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény
tekintetében azért nincsen szükség, mert az - különösen a 7. §-a (3) bekezdésének b)
pontjában foglalt rendelkezés folytán - e nélkül is kellően illeszkedik a Javaslathoz és a
két törvény együttes alkalmazása ennek révén biztosított.
A 38. § a 34. és 35. §-ában foglalt anyagi jogi követelmények megfelelő
ellenőrzésének és betartatásának, illetve szankcionálhatóságának biztosítása érdekében
rendelkezik az eljáró hatóságokról azzal, hogy e rendelkezések ellenőrzését és
megsértésük szankcionálását - a fent jelzett összefüggésekre tekintettel - a fogyasztónak
minősülő igénybevevők tekintetében az eljárást a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény szerinti hatóságokra,
illetve a panaszkezelés és a szolgáltatási díjról való tájékoztatás tekintetében a
78
fogyasztóvédelmi hatóságra telepíti a 2008. évi XLVII. törvényben, illetve a
fogyasztóvédelmi törvényben meghatározott szabályok szerint.
A Javaslat 39. §-ához
Az Irányelv által létrehozott speciális igazgatási együttműködési mechanizmus
megfelelő hazai alkalmazása érdekében szükség van egyes, a Ket. nemzetközi jogsegélyre
vonatkozó rendelkezéseihez képest eltérő, illetve részletes szabályok megalkotására.
A Javaslat 40. §-ához
A Javaslat 40. §-a teremti meg a Belső piaci Információs Rendszer hazai
alkalmazásának törvényi alapjait. Az (1) bekezdés egyrészt előírja a Javaslat hatálya alá
tartozó nemzetközi jogsegélyügyekben a rendszer alkalmazását, másrészt rendelkezik a
rendszer hazai alkalmazásának biztosításában kulcsszerepet játszó nemzeti IMI-koordinátor és
ágazati IMI-koordinátorok feladatairól. A Belső Piaci Információs Rendszer egy az
Európai Bizottság által üzemeltetett, központi adatbázison és szoftveres háttérrel
működő komplex portál, amely előre meghatározott kérdések mentén valamennyi
tagállam érintett hatósága számára lehetőséget biztosít tájékoztatás és intézkedések
iránti megkeresések intézésére és azok vonatkozásában válaszok adására. (a rendszer
részletes leírása megtalálható a http://ec.europa.eu/internal market/imi-
net/index hu.html európai bizottsági honlapon)
A rendszerben az adott hatósági ügyekben eljáró hatóságok jogosultak
megkereséseket intézni közvetlenül a másik EGT-állam illetékes hatóságai részére. A
rendszerhez való hozzáférési jogosultsággal rendelkező hatóságokat a tagállamok maguk
határozzák meg. A hatóságok hozzáférési jogosultságait az IMI-koordinátorok kezelik
majd, és ezek feladata lesz a rendszer hazai működésével összefüggő koordinatív
feladatok ellátása, amelynek során azonban az egyes hatósági ügyekbe nem
avatkozhatnak be, és az eljáró hatóságok hatáskörét nem vonhatják el. Az egyes
hozzáférési joggal rendelkező hatóságokon belül a rendszerhez hozzáférési joggal
rendelkező személyek kijelölése az adott hatóságok felelőssége.
Fontos hangsúlyozni, hogy a Belső Piaci Információs Rendszer mint eszköz
alkalmazása semmiben nem érinti az adott eljárásra alkalmazandó jogszabályi
79
rendelkezéseket és eljárási jogi és adatvédelmi szempontból - a 41. §-hoz írt
indokolásban foglaltakon túl - a hazai hatóságok eljárására minden tekintetben a
vonatkozó általános rendelkezések az irányadók. A rendszer megfelelő működéséhez
szükséges részletes szabályokat, miként a nemzeti IMI-koordinátor és ágazati IMI-
koordinátorok kijelölését is kormányrendelet szabályozza majd.
A Javaslat 41. §-ához
A 41. § a Belső Piaci Információs Rendszer működéséhez kapcsolódóan, a belső piaci
információs rendszernek (IMI) a személyes adatok védelme tekintetében történő
végrehajtásáról szóló 2008/49/EK bizottsági határozat 4. cikke végrehajtása céljából
garanciális jelleggel fogalmaz meg speciális előírásokat a hatóságok részére.
A 2008/49/EK bizottsági határozat 4. cikke értelmében az illetékes hatóságok között
kicserélt és a Belső Piaci Információs Rendszerben feldolgozott, az információcsere tárgyát
képező érintett személyhez kapcsolódó valamennyi személyes adatot az információcsere
hivatalos lezárását követő hat hónap elteltével törölni kell, kivéve, ha ezen időszak letelte
előtt egy illetékes hatóság kifejezetten kéri a Bizottságtól (amely a Belső Piaci Információs
Rendszer üzemeltetőjeként az ott központilag tárolt adatok kezelője) az adatok törlését. Ilyen
kérés esetén a Bizottságnak a másik bevont illetékes hatósággal egyeztetve tíz munkanapon
belül el kell járnia.
A Javaslat - a személyes adatok védelmére vonatkozó alkotmányos követelményekhez
igazodó módon - annak érdekében, hogy a rendszerben az adatok tárolása ne történhessen
meg azon időponton túl, mint amit a hazai adatvédelmi szabályok megengednek, az érintett
eljáró hatóságok kifejezett kötelezettségévé teszi a vonatkozó adatok megfelelő időben való
törlése iránti intézkedését.
A Javaslat 42—44. §-ához
A Javaslat ezen rendelkezései a hatóságok közötti nemzetközi jogsegély Ket. szerinti
szabályaihoz képest a szükséges eltéréseket szabályozzák mindkét irányú megkeresések
teljesítése vonatkozásában, összhangban az Irányelv 28-30. cikkével. Egyrészt kimondásra
kerül, hogy a más EGT-államból származó megkeresések teljesítésének nem feltétele a
viszonosság, másrészt a Ket.-ben foglaltaknál részletesebben szabályozzák a megkeresés
80
teljesítésének szabályait (határidők, visszajelzés a teljesíthetőség, illetve a határidő
tekintetében, hazai szolgáltatók megkeresés alapján való ellenőrzése, más EGT-államba
irányuló megkeresések indokolási kötelezettsége), továbbá a Javaslat - az Irányelv 28. cikk
(7) bekezdésével összhangban - egyenlő hozzáférést enged a más EGT-állambeli
hatóságoknak egyes hazai nyilvántartásokhoz.
A Javaslat 45. és 46. §-ához
A 45 és 46 § az Irányelv 18. cikkével - és az azt átültető 10. §-sal - összefüggésben az
Irányelv 31. cikknek átültetését szolgálják. E rendelkezések értelmében - mivel a
szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam nemzeti szabályai a határon átnyúló
szolgáltatásnyújtás keretében a területén szolgáltatási tevékenységet folytató szolgáltatóra
csak meghatározott esetekben alkalmazhatók és a szolgáltató tevékenysége ezen eseteken túl
főszabály szerint nem korlátozható - az Irányelv speciális eljárást vezet be arra az esetre,
amikor a szolgáltatás igénybe vevőjének vagy más személyeknek az életét, testi épségét vagy
vagyonát sértő vagy veszélyeztető körülmények fennállása esetén mégis szükséges a
szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam hatóságainak intézkedése. Ezen különleges eljárás
szerint a szükséges, értelemszerűen korlátozó jellegű intézkedések csak azt követően
alkalmazhatók ténylegesen, hogy a hazai hatóság a szolgáltató letelepedése szerinti EGT-
állam illetékes hatóságát megkereste a szükséges intézkedések megtétele iránt, és a
megkeresett hatóság nem vagy elégtelenül tett eleget e megkeresésnek. Ez esetben mintegy
feléled a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam joga a határon átnyúló szolgáltatást
nyújtóval szembeni intézkedésre. Az Európai Bizottságot és az érintett tagállamot ebben
az esetben külön tájékoztatni kell az intézkedés megtételéről, és az intézkedések
Irányelvvel való összhangját részletesen indokolni kell. Sürgős esetben lehetőség van az
eltérésre, és előzetes intézkedést foganatosíthat a tevékenység helye szerinti tagállam, de
ilyenkor is szükséges utólag tájékoztatni a Bizottságot és a letelepedés helye szerinti
tagállamot. Adott esetben az Európai Bizottság - ha az Irányelvvel
összeegyeztethetetlenek tartja - határozatban az intézkedést megtilthatja vagy
visszavonathatja.
A 45. § a Magyarországon letelepedett szolgáltatók tekintetében egyértelművé
teszi, a megkeresett hazai hatóság feladatait és lényegében a megkereső más EGT-
állambeli hatóság felé történő indokolási kötelezettség kimondása tekintetében tartalmaz
81
érdemileg más rendelkezést, mint ami egyébként a hazai eljárási szabályokból
következik.
A 46. § részletesen szabályozza azt az esetet, amikor a más EGT-államban
letelepedett szolgáltató Magyarországon folytatott tevékenységéve összefüggésben
merül fel az Irányelv szerinti speciális eljárás alkalmazása. Értelemszerűen ezekben az
esetekben az érintett hazai hatóság a megfelelő hazai jogszabályok alapján jár el, amikor
megállapítja a jogsértést, vagy a veszélyhelyzetet jelentő rendkívüli körülmény
fennállását, hiszen ellenkező esetben nem lenne joga eljárni sem, ám az ez alapján
megállapított jogkövetkezményeket csak az eljárás lefolytatása után - illetve sürgős
esetben annak mellőzésével - alkalmazhatja. Ebben az esetben - ahogy a 10. §-hoz fűzött
indokolásban is szerepel, nem arról van szó, hogy a hazai jogszabályok hatálya nem terjed ki
a más tagállamban letelepedett szolgáltatóra, hanem arról, hogy e jogszabályok alkalmazására
az Irányelv szerint csak korlátozásokkal van mód.
A Javaslat 47. §-ához
E § az Irányelv 32. cikkében és 29. cikk (3) bekezdésben szabályozott értesítési
kötelezettséget (riasztási mechanizmus) határozza meg, és az Irányelvvel összhangban előírja
a Bizottság és az érintett más EGT-állam ok illetékes hatóságainak megfelelő tájékoztatását
azokban az esetekben, amikor a szolgáltató jogsértő tevékenysége más személynek az életét,
testi épségét súlyosan sérti vagy veszélyezteti, vagy amely a környezetben súlyos kárt okoz
vagy ilyen kár veszélyével fenyeget. E rendelkezés célja, hogy a szolgáltatók tevékenysége
ellenőrzésének az Irányelv alapján a tagállamok között megosztott ellenőrzési és eljárási
jogosultságaira tekintettel biztosítsa a súlyos veszélyt jelentő esetekben az érintett tagállamok
gyors fellépésének lehetőségét.
A Javaslat 48. §-ához
A Javaslat az Irányelv szerinti igazgatási együttműködés keretében folyó
információcseréhez, így különösen a megkeresett hazai hatóságok részéről az Irányelv 33.
cikkében előírt adatszolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez, annak törvényi lehetősége
megteremtése miatt szükséges adatkezelési felhatalmazásról rendelkezik. Tekintettel arra,
hogy a más tagállami szolgáltatók megfelelő ellenőrzéséhez adott esetben a más EGT-
állambeli hatóságoknak - a nemzeti jogszabályaikból fakadóan - az itt említett adatok
82
ellenőrzésére is szüksége van, szükséges a személyes adatok védelmére vonatkozó
alkotmányos követelményekhez igazodó módon törvényi szinten lehetővé tenni ezen adatok
tekintetében a más EGT-állambeli hatóságok megfelelő tájékoztatását.
A Javaslat értelmében a szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság arra lesz jogosult, hogy
a más EGT-állam illetékes hatósága általi megkeresésben foglalt kérdések megválaszolása
érdekében az EGT-állam illetékes hatósága által közölt, az előtte folyó eljárásban a
tevékenység megkezdése vagy folytatása feltételeinek fennállását igazoló adatok
ellenőrzésére céljából, az ezen adatoknak a más hatóság nyilvántartásában szereplő adatokkal
való egyezőségének vagy eltérésének tényére vonatkozó adatot igényeljen az azzal rendelkező
más hatóságtól és az átvett adatokat az ellenőrzés időtartamáig kezelje, és az átvett, valamint a
szolgáltatási tevékenység ellenőrzése céljából általa kezelt más adatokból levont
következtetéseiről és az ezeket megalapozó adatokról a másik EGT-állam illetékes hatóságát a
megkeresésben feltett kérdésekre válaszolva, az ahhoz szükséges körben és mértékben
tájékoztassa. A bűnügyi nyilvántartásban szereplő adatok tekintetében a Javaslat igazodik a
bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar
állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti
biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló törvényjavaslat rendelkezéseihez.
A Javaslat 49. §-ához
A Javaslat szabályai - az indokolt kivételekkel - az Általános indokolásban kifejtett
okok miatt a Ket.-novella hatálybalépéséhez és a Felülvizsgálati javaslathoz igazodóan 2009.
október 1-jén lépnek hatályba. E hatálybalépési időpont alól egyrészt az integrált ügyintézési
és tájékoztatási pont létrehozása, másrészt a központi kapcsolattartóra vonatkozó, valamint az
Irányelv szerinti speciális igazgatási együttműködési mechanizmushoz kapcsolódó IV.
fejezetbeli rendelkezések tekintetében indokolt kivételt tenni. Erre egyrészt az integrált
ügyintézési és tájékoztatási pont megfelelő létrehozatalának és kialakításának időigényessége
miatt, másrészt a miatt van szükség mivel az itt szabályozott rendelkezések megfelelő
alkalmazása feltételezi, hogy valamennyi tagállamban megfelelően átültetésre és alkalmazásra
kerülnek az Irányelv vonatkozó rendelkezései, erre pedig legkorábban 2009. december 28-án
kerülhet sor.
83
A Javaslat 50. és 51. §-ához
A Javaslat 50. és 51. §-a az Irányelv 39. cikkében előírt jelentéstételi és bejelentési
kötelezettségek megfelelő teljesítését szolgálja.
Az Irányelv 39. cikk (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamoknak 2009. december 28-ig
tájékoztatniuk kell a Bizottságot és a többi tagállamot az engedélyezési rendszereik, valamint
az Irányelv 15. cikke és 25. cikke szerint csak az Irányelv meghatározta keretek között
fenntartható egyes korlátozó követelmények felülvizsgálatáról, az azokban bekövetkezett
változásokról, valamint azokban az esetekben, ahol a tagállam fenn kívánja tartani az
engedélyezést, illetve a korlátozó követelményeket az ezek fenntarthatósága igazolásául
szolgáló indokokról. Az Irányelv 39. cikk (5) bekezdése szerint szintén eddig az időpontig
kell tájékoztatni a Bizottságot azokról a nemzeti jogbeli követelményekről, amelyeket a
tagállam a határon átnyúló szolgáltatást nyújtó, más tagállamban letelepedett szolgáltatók
tekintetében a 16. cikk (1) illetve (3) bekezdése szerint alkalmazni kíván és az ennek
igazolásául szolgáló indokokról. A 39. cikk (1) bekezdése szerinti tagállami jelentéseket a
Bizottság megküldi a többi tagállamnak, amelyeknek fél éve van arra, hogy a más tagállamok
jelentéseire észrevételeket tehessenek (párhuzamosan a Bizottság az érintet szolgáltatók
bevonásával maga is konzultációt tart ezekről), és ezt követően a Bizottság átfogó jelentést
nyújt majd be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, adott esetben további közösségi
szabályozásra tesz majd javaslatot. Nyilvánvaló tagállami érdek egyrészt a jelentéstételi
kötelezettség megfelelő színvonalú, a hazai szabályozás fenntarthatóságának és az Irányelv
megfelelő átültetésének koordinált és jó színvonalú bemutatása, és talán ennél is fontosabb,
lehet, hogy a többi tagállam jelentéseinek értékelése során megfelelően érvényesítésre
kerüljenek a hazai szolgáltatók érdekei, hiszen e tekintetben elemi érdek, hogy a hazai
szolgáltatók az Irányelv előirányozta keretek között, indokolatlan korlátozások nélkül
léphessenek más tagállamok piacaira.
E jelentéstételi és kölcsönös értékelési mechanizmuson túlmenően az Irányelv 15. cikk
(7) bekezdése, illetve 39. cikk (5) bekezdése a későbbiekben fennálló folyamatos bejelentést
ír elő egyrészt a 15. cikk szerint csak szűk keretek között megengedett korlátozó
követelményeket tartalmazó jogszabálytervezetek, másrészt a határon átnyúló
szolgáltatásnyújtókra alkalmazandói nemzeti jogszabályi követelmények tekintetében. A
Javaslat e feladatok teljesítését a külpolitikáért felelős miniszter feladatává teszi.
84
Természetesen a Kormány valamennyi tagja felelős e feladatok megfelelő végrehajtásáért,
hiszen az ágazati szabályok tekintetében ők rendelkeznek a szükséges információkkal. Annak
érdekében, hogy e feladatok teljesítése megfelelően koordináltan történjen további
részletszabályok megalkotása szükséges, amelyre külön kormányrendeletben kerül majd sor.
A Javaslat 51. és 52. §-ához
E § - az Irányelv 15. cikkével összhangban - meghatározza azokat a korlátozó
követelményeket, amelyek fenntartása ugyan nem tiltott a tagállamok számára, de csak
meghatározott szigorú követelmények igazolása esetén megengedett. E követelményeket
egyrészt az Irányelv átültetése során, az Irányelvbeli követelmények tükrében felül kell
vizsgálni, másrészt e felülvizsgálat eredményéről tájékoztatni kel az Európai Bizottságot,
továbbá az Irányelv 15. cikk (7) bekezdése alapján a későbbiekben az ilyen követelményeket
tartalmazó jogszabálytervezeteket minden esetben be kell jelenteni az Európai Bizottságnak.
A jelentéstételi és bejelentési kötelezettség teljesítését az 50. § és az 51. § a) pontja biztosítja.
Tekintettel arra, hogy az ilyen korlátozó követelmények tekintetében az Irányelvben előírt
szabályokat alapvetően az ágazati felülvizsgálat során (ami a törvények esetében a
Felülvizsgálati Javaslatban történik meg), illetve a későbbiekben a jogszabálytervezetek
előkészítése során kell biztosítani, a Javaslat ezek vonatkozásában további rendelkezéseket
nem tartalmaz.
A Javaslat 53. §-ához
A § a Javaslat szerinti szabályok végrehajtásához szükséges részletes szabályok
megalkotására ad a Kormánynak felhatalmazást. Ezek közül az a) pontban, a g) pontban és az
i) pontban szereplő felhatalmazásról érdemes külön szólni.
A Javaslat - néhány kivételtől eltekintve - a szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóság
eljárására fogalmaz meg követelményeket, továbbá a bejelentés intézését, a nyilvántartások
vezetését és a szolgáltató tevékenységének ellenőrzését e hatóságok feladatává teszi, mint
ahogy a más EGT-államok illetékes hatóságaival való kapcsolattartás is elsődlegesen e
hatóságokra hárul. Emellett azonban - abból a tényből adódóan, hogy egy adott szolgáltatási
tevékenység folytatására nem kizárólag egy adott jogszabály, ágazati szabályozás
alkalmazandó, hanem jellemzően többféle, más szempontú szabályozás hatálya alá tartoznak
-	egy adott tevékenység, illetve szolgáltató tekintetében más hatóságok eljárása is szóba jöhet,
85
hiszen a tevékenységet elsődlegesen szabályozó jogszabályokon kívüli egyéb jogszabályi
rendelkezések betartását jellemzően más hatóságok ellenőrzik, amelyek tekintetében adott
esetben szintén alkalmazni kell az Irányelv, ennek megfelelően a Javaslat rendelkezéseit.
Ezért szükséges a szolgáltatási tevékenység folytatásárra való jogosultság vizsgálatáért,
valamint a tevékenység folytatására előírt rendelkezések ellenőrzéséért és kikényszerítéséért
elsődlegesen felelős hatóságok és az egyéb hatóságok megkülönböztetése. Annak érdekében
azonban, hogy a Javaslat rendelkezéseinek címzettje egyértelmű legyen, szükséges ezen
elsődleges, a szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóságok konkrét kijelölése, amire - a Kormány
szervezetalakítási szabadságára tekintettel - kormányrendeleti szinten, jellemzően az adott
hatóságok ágazati kijelölő kormányrendeleteiben kerül majd sor. Értelemszerűen az egyes
tevékenységek vonatkozásában az adott tevékenység megkezdésére és folytatására való
jogosultságot szabályozó törvény végrehajtásáért felelős hatóság kerül majd kijelölésre.
Az adott szolgáltatási tevékenység jellemzően egyszerre több ágazat szabályai alá
tartozásából fakadóan a Javaslat rendelkezései, így különösen integrált ügyintézési és
tájékoztatási pont létrehozása és az ágazati jogszabályok megfelelő módosítása mellett is
szükség lehet arra, hogy a szolgáltatókat terhelő engedélyezési, bejelentési és egyéb
adminisztratív kötelezettségeket tényleges egyetlen hatóságon keresztül egyetlen eljárásban
teljesíthessék Ennek érdekében a Javaslat a Ket. 2009. október 1-jén hatályba lépő új 38/A. §-
ával összhangban felhatalmazást ad a Kormánynak, hogy az ilyen esetekben
közreműködő hatóságot jelöljön ki, tekintettel arra is, hogy a közreműködő hatóság
alkalmazására minden esetben az egyes külön ágazati szabályozás hatálya alá tartozó
eljárások, azok összefüggése alapos és egyedi vizsgálata alapján kerülhet sor, amire
jellemzően a Javaslat és a Felülvizsgálati Javaslat szerinti rendszer felállását követően, a
szükséges kormányrendeleti szintű felülvizsgálat keretében lesz mód.
Végül a Javaslat felhatalmazást ad a Kormánynak, hogy a bejelentésköteles
tevékenységek esetén a bejelentés elmulasztásának jogkövetkezményeként előírt bírság
szabályait meghatározza.
A Javaslat 54. §-ához
A § a jogalkalmazás biztonsága érdekében egyértelművé teszi, hogy az II. fejezetbeli
eljárási rendelkezéseket főszabály szerint csak a Javaslat hatálybalépését követően indult
eljárásokban kel alkalmazni. Ez alól kivételt jelentenek az Irányelv 14. cikke szerint eljárási
86
jellegű tilalmak, amelyek 2009. október 1-jétől a folyamatban lévő eljárásokban is
alkalmazandók.
A Javaslat 55. §-ához
Tekintettel arra, hogy a Javaslattal összefüggésben - a Felülvizsgálati javaslatban
foglaltak szerint - egyes engedélyköteles szolgáltatási tevékenységek bejelentéskötelessé
válnak, szükséges a megfelelő átmeneti rendelkezések megalkotása annak érdekében, hogy az
engedéllyel rendelkező szolgáltatóknak ne kelljen újbóli bejelentést tenniük; emellett a
Javaslat rendelkezik ezekben az esetekben a Javaslat szerinti nyilvántartásba vétel
biztosításáról. Szükséges továbbá rendelkezni a 29. § szerinti nyilvántartásba vételről azon
szolgáltatók tekintetében, amelyek 2009. október 1-jén vagy azt követően végrehajtható
hatósági határozat alapján az adott szolgáltatási tevékenység folytatására vonatkozó tilalom
hatálya alatt állnak.
A Javaslat 56. §-ához
Tekintettel arra, hogy az 50. §-ba foglalt feladatok csak meghatározott ideig állnak fenn,
e § a szükséges idő elteltével hatályon kívül helyezi az 50. §-t és az ahhoz kapcsolódó 51. §-
beli utalást.
A Javaslat 57. §-ához
A Javaslat a jogszabály-szerkesztési követelményeknek megfelelő hivatkozást tartalmaz
az Európai Unió jogának való megfelelésre.