﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/9397. számú
törvényjavaslat
a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról
Előadó: Dr. Molnár Csaba
közlekedési, hírközlési
és energiaügyi miniszter
Budapest, 2009. április
2009. évi ... törvény
a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról
1.	§
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 15. §-a a
következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A (3) bekezdés szerinti díj- és pótdíjfizetési kötelezettség nem teljesítése esetén
azt a közút kezelője vagy az általa megállapodás alapján megbízott gazdálkodó
szervezet bírósági úton érvényesítheti. Az eljárásra a gépjármű - a várakozóhely
jogosulatlan használatának időpontjában a gépjármű-nyilvántartásba bejegyzett -
tulajdonosának (üzemben tartójának) lakóhelye (székhelye) szerinti helyi bíróság
kizárólagosan illetékes.”
2.	§
A Kkt. 19. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A közúti áruszállítást végző jármű megrakásához alkalmazott, a járműre szerelt
vagy önjáró emelő- és rakodógépet csak a külön jogszabályban meghatározott
képesítéssel rendelkező, 18. életévét betöltött, egészségügyi szempontból alkalmas
személy kezelheti."
3.	§
A Kkt. 20. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„20. § (1) Az e törvényben, valamint külön jogszabályban és közösségi jogi
aktusban
a)	a meghatározott engedélyhez és meghatározott okmány meglétéhez kötött
belföldi vagy nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatásra (árufuvarozásra és
személyszállításra),
b)	a meghatározott okmány meglétéhez kötött saját számlás áru- és
személyszállításra,
c)	a közúti szállítás szociális előírásaira, a vezetési időre, a szünetre, illetve a
megszakításra és a pihenőidőre,
d)	a közúti közlekedésben használt menetíró készülék és tachográf-korong,
valamint a digitális tachográfokhoz szükséges kártyák használatára,
e)	a veszélyes áruk szállítására, a szállítóra (fuvarozóra), a közúti járműre és
annak személyzetére, az áru feladójára, átmeneti tárolójára, a csomagolóra, a
berakóra, a töltőre, a címzettre és a veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadó
kinevezésére és képesítésére,
f)	a gyorsan romló élelmiszerek és élő állatok közúti szállítására,
1
g)	a bérelt járművekkel végzett közúti áruszállításra,
h)	a közúti közlekedési szolgáltatást vagy saját számlás szállítási tevékenységet
végző járművek műszaki és környezetvédelmi tulajdonságaira, a megengedett
legnagyobb össztömeget, tengelyterhelést és méretet meghaladó járművek közúti
közlekedésére, továbbá az ömlesztett áruk szállítására,
i)	a nemzetközi kombinált árufuvarozást elősegítő kedvezményekre,
j) a nehéz tehergépkocsik közlekedésének korlátozására,
k) a biztonsági öv, a gyermekbiztonsági rendszer, a motorkerékpár-bukósisak és a
mobil rádiótelefon használatára
vonatkozó rendelkezések megsértői bírság fizetésére kötelezhetők.
(2)	A bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására - a (11) bekezdésben
meghatározott ellenőrzési jogosultsághoz igazodóan - a közlekedési hatóság, a
rendőrség, a vámhatóság, a katasztrófavédelmi hatóság és a munkaügyi hatóság (a
továbbiakban együtt: eljáró hatóság) jogosult.
(3)	A (2) bekezdés szerinti bírságolási eljárásra az eljáró hatóság ellenőrző
tevékenységét szabályozó külön jogszabályban foglalt rendelkezéseket az e §-ban
meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(4)	Az (1) bekezdésben foglalt valamely rendelkezés megsértőjével szemben
10 000 forinttól 800 000 forintig terjedő bírság szabható ki. Az egyes rendelkezések
megsértése esetén kiszabandó bírságok, valamint a több jogsértő cselekmény vagy
mulasztás esetén az ugyanabban az eljárásban kiszabható bírság maximális
összegét külön jogszabály állapítja meg. Nincs helye bírság kiszabásának, ha a
jogsértő cselekmény elkövetése óta egy év eltelt (elévülés).
(5)	A bírságot a rendelkezés megsértéséért felelős köteles megfizetni.
Amennyiben valamely rendelkezés megsértéséért többen is felelőssé tehetők, a
külön jogszabályban meghatározott bírság összegét a jogsértésben való
felelősségük arányában kötelesek megfizetni. Ha a felelősségük aránya nem
állapítható meg, a bírságfizetési kötelezettség őket egyenlő arányban terheli. Nem
állapítható meg a bírságfizetési kötelezettség a közúti szállítást végző működési
körén kívül eső olyan elháríthatatlan ok esetén, amelyet az nem látott és ésszerű
elvárhatóság mellett nem is láthatott előre.
(6)	A kivetett bírság összegének megfizetése meghatározott számlaszámra
történő befizetéssel történik. A beszedett bírság összege az eljáró hatóságot illeti
meg. A megfizetett bírság, illetőleg a pénzkövetelés biztosítás összegét a külön
jogszabályban foglaltak szerint, az azt megállapító határozat jogerőre emelkedéséig
letétként kell kezelni.
(7)	Az (1) bekezdés k) pontját kivéve közúti forgalomban történő ellenőrzés esetén
a járművet - a veszélyes áru, a gyorsan romló élelmiszer és az élő állat szállítmány
feltartóztatására vonatkozó előírások megtartásával - a bírság, illetőleg a
pénzkövetelés biztosítás megfizetéséig az erre vonatkozó külön határozat kiadása
nélkül a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2
törvénynek a biztosítási intézkedésekre vonatkozó feltételek szerint vissza lehet
tartani. A jármű nem tartható vissza különösen abban az esetben, ha
a)	a bírságfizetésre kötelezett (kötelezettek) székhelye, illetve lakóhelye vagy
szokásos tartózkodási helye a Magyar Köztársaság területén van és a kötelezett
rendelkezik az állami adóhatóság által kiadott adószámmal, illetve adóazonosító
jellel, vagy
b)	a bírságfizetési kötelezettség teljesítéséért pénzügyi intézmény kezességet,
bankgaranciát vállal vagy a kötelezettséget belföldön bejegyzett, adószámmal
rendelkező gazdálkodó szervezet átvállalja és ezt a tényt a bírságfizetésre kötelezett
az eljárás során hitelt érdemlően igazolja.
(8)	A jármű részére a visszatartás idejére várakozó helyet kell kijelölni és a jármű
forgalmi engedélyét - az átvételét igazoló elismervény egyidejű kiállítása és a
járművezető részére történő átadása mellett - a visszatartás időtartamára el kell
venni. A külföldi hatóság által kiadott forgalmi engedélyt - ha azt a jogosult a
visszatartás időtartamának lejáratát követő három napon belül nem veszi át - a
kiállító hatósághoz kell megküldeni.
(9)	A jármű vezetőjét a külön jogszabályban foglaltak szerint írásban tájékoztatni
kell magyar, angol, német vagy orosz nyelven a (8) bekezdés szerint kijelölt
várakozási helyről és annak megközelítési útvonaláról, továbbá a bírságolási eljárás
lefolytatására vonatkozó jogszabályi rendelkezésekről.
(10)	A jármű visszatartásából eredő kárért az eljáró hatóság felelősséggel nem
tartozik.
(11)	A Magyar Köztársaság területén magyar vagy külföldi rendszámú közúti
járművel végzett áru-, illetve személyszállítási tevékenységre az (1) bekezdés
szerinti rendelkezések megtartását
a)	belföldi forgalomban közlekedő jármű esetén
aa)	a közlekedési hatóság és a rendőrség,
ab)	az (1) bekezdés c)-e) pontja tekintetében, valamint az (1) bekezdés h)
pontjában a megengedett legnagyobb össztömeget, tengelyterhelést és méretet
meghaladó járművek közúti közlekedésének tekintetében a vámhatóság is,
ac)	az (1) bekezdés e) pontja tekintetében a katasztrófavédelmi hatóság is,
b)	nemzetközi forgalomban közlekedő jármű esetén
ba)	a közlekedési hatóság, a rendőrség és a vámhatóság,
bb)	az (1) bekezdés e) pontja tekintetében a katasztrófavédelmi hatóság is,
c)	az üzembentartó telephelyén
ca)	a közlekedési hatóság és a rendőrség,
cb)	az (1) bekezdés c) és d) pontja tekintetében külön jogszabály alapján a
munkaügyi hatóság is,
d)	az (1) bekezdés e) pontja tekintetében	- a veszélyes áru szállítójának
(fuvarozójának), feladójának, csomagolójának,	be- és kirakójának, töltő- és
ürítőjének, címzettjének telephelyén is -	külön jogszabály alapján a
katasztrófavédelmi hatóság és a vámhatóság is,
3
e) az (1) bekezdés k) pontja tekintetében a rendőrség
jogosult együtt vagy önállóan ellenőrizni. A közúti forgalomban közlekedő járműnek
az (1) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott ellenőrzésébe a munkaügyi
hatóság is, a belföldi forgalomban közlekedő járműnek az (1) bekezdés a) és b),
valamint f)-j) pontjában meghatározott ellenőrzésébe a vámhatóság is, az (1)
bekezdés h) pontjában meghatározott, a megengedett legnagyobb össztömeget,
tengelyterhelést és méretet meghaladó járművek ellenőrzésébe a közút kezelője is
bevonható.
(12)	Amennyiben a közúti járművel végzett tevékenység az (1) bekezdésben
megjelölt rendelkezéseknek a határon történő belépés alkalmával nem felel meg, a
vámhatóság vagy a rendőrség a közúti jármű belépését - a közlekedési hatóság
haladéktalan értesítése mellett - megtagadhatja.
(13)	Az e § szerinti, a közúti áru- és személyszállítást érintő ellenőrzések szakmai
útmutatását és koordinációját - a külön jogszabályban meghatározott rendelkezések
szerint - a közlekedési hatóság látja el.
(14)	Az e § alapján lefolytatott bírságolási eljárás során hozott döntéssel szemben
előterjesztett fellebbezés esetén a fellebbezéssel nem támadott rendelkezés
jogerős.”
4.	§
(1)	A Kkt. 21. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha az (1) bekezdés szerinti egyes előírásokat megszegik, az üzemben tartóval,
illetve a 21/A. § (2) bekezdésében meghatározott esetben a gépjárművet használatra
átvevő személlyel szemben 30 000 forinttól 300 000 forintig terjedő közigazgatási
bírságot kell kiszabni. Az egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható
bírságok összegét a Kormány rendeletben határozza meg. Amennyiben egy
cselekménnyel több előírást szegnek meg és azt egy eljárásban bírálják el, a
kiszabandó bírság összegét az egyes szabályszegésekhez rendelt bírságösszegek
összegeként kell megállapítani.”
(2) A Kkt. 21. §-a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi
(3)-(6) bekezdés számozása (4)-(7) bekezdésre változik:
„(3) Az (2) bekezdésben meghatározott közigazgatási bírság kiszabásának kizárólag
a külön jogszabály szerinti technikai eszközzel készített és továbbított felvétellel
dokumentált szabályszegés esetén van helye.”
5.	§
(1)	A Kkt. 21/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a gépjárművet az üzemben tartó a szabályszegést megelőzően más
természetes személy vagy nem természetes személy használatába adta, és ezt a
4
használatba vevő személy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt, a (4)
bekezdés szerinti adatokat tartalmazó nyilatkozatával igazolja, vagy - azon
gépjárművek esetében, amelyek külön jogszabály alapján a közúti forgalomban
menetlevéllel, illetve fuvarlevéllel vehetnek részt - olyan menetlevéllel, illetve
fuvarlevéllel igazolja, amelyek a (4) bekezdés szerinti adatokat tartalmazzák, a
közigazgatási bírságot a használatba vevő személlyel szemben kell kiszabni.”
(2)	A Kkt. 21/A. § (4) bekezdése b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A (2) bekezdés szerinti nyilatkozat, menetlevél, illetve fuvarlevél tartalmazza]
„b) a természetes személy üzemben tartó és használatba vevő nevét, születési
idejét, születési helyét, lakcímét, nem természetes személy üzemben tartó és
használatba vevő esetén annak megnevezését és székhelyének (telephelyének)
címét,”
6.	§
A Kkt. 21/B. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Helyszíni bírság, továbbá szabálysértési eljárásban pénzbírság nem szabható ki
azzal a személlyel szemben, akivel szemben a szabálysértés alapjául szolgáló
előírás megsértése miatt a 21. § (1) és (2) bekezdése alapján vagy a 21/A. § (2)
bekezdése alapján közigazgatási bírság kiszabásának van helye.”
7.	§
A Kkt. 46. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„46. § A 18. § (7) bekezdésében, 20. § (1) bekezdésében és 29/A. § (1)
bekezdésben meghatározott esetekben a közlekedési hatóság a bírság kiszabását
akkor mellőzi, ha a bírság kiszabására okot adó tevékenység vagy mulasztás az
életet, a testi épséget, a vagyonbiztonságot, a közlekedés biztonságát vagy a
közteherviselési kötelezettség teljesítését közvetlenül nem veszélyezteti, harmadik
személynek kárt nem okoz, a tevékenység vagy mulasztás tekintetében a
rosszhiszeműség, a hatóság félrevezetésének szándéka nem állapítható meg, és a
tevékenység vagy mulasztás első ízben fordul elő.”
8.	§
(1)	A Kkt. 48. § (3) bekezdése a) pontjának 15. alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[(3) Felhatalmazást kap
a)	a Kormány, hogy]
„15. a közúti árufuvarozásra, személyszállításra és egyes közúti közlekedési
szabályokra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok
5
összegét, valamint a bírságolással összefüggő hatósági feladatok általános
szabályait,”
[rendeletben állapítsa meg.]
(2)	A Kkt. 48. §-a (3) bekezdésének b) pontja a következő 28. alponttal egészül ki:
[(3) Felhatalmazást kap
b)	a miniszter, hogy]
„28. a közút és műtárgyai tervezésére, építésére, valamint a forgalom biztonságát és
forgalmi rendjét meghatározó technikai eszközökre, továbbá a közutak kezelésére
vonatkozó műszaki előírásokat (Útügyi Műszaki Előírások),”
[rendeletben állapítsa meg.]
(3)	A Kkt. 48. § (3) bekezdése a következő j)-l) ponttal egészül ki, egyidejűleg a
jelenlegi j) pont jelölése m) pontra változik:
[(3) Felhatalmazást kap]
„j) a miniszter, hogy a közlekedésrendészetért felelős miniszterrel és az
adópolitikáért felelős miniszterrel együttesen - a foglalkoztatáspolitikáért felelős
miniszterrel, valamint a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszterrel
egyetértésben - a közúti árufuvarozásra, személyszállításra és egyes közúti
közlekedési szabályokra vonatkozó rendelkezések megsértésével kapcsolatos
bírságolással összefüggő hatósági feladatok részletes szabályait,
k) a miniszter, hogy az elektronikus hírközlésért felelős miniszterrel, az energetikáért
felelős miniszterrel, a vízgazdálkodásért felelős miniszterrel, valamint az építésügyért
felelős miniszterrel egyetértésben az utak más nyomvonalas létesítmény által történő
megközelítésének, keresztezésének részletes szabályait,
l) a miniszter, hogy a közúti közlekedési ágazatban használt önjáró emelő-
és rakodógépek kezelőinek képzésére és vizsgáztatására vonatkozó szabályokat az
iparügyekért és a kereskedelemért felelős miniszterrel egyetértésben”
[rendeletben állapítsa meg.]
9- §
(1)	Ez a törvény 2009. augusztus 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit a
hatálybalépését követően elkövetett szabályszegések esetében kell alkalmazni, a
hatálybalépését megelőzően elkövetett szabályszegések esetében pedig akkor, ha a
bírság mértéke, illetve a bírság legmagasabb mértéke tekintetében kedvezőbb
rendelkezést állapít meg.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Kkt. 18. §-a (7) bekezdésében a
„végzőket 30 000 Ft-tól 200 000 Ft-ig” szövegrész helyébe „végzőket 200 000 Ft-ig”
szöveg és a „kötelezi” szövegrész helyébe „kötelezheti” szöveg, 29/A. §-a (1)
6
bekezdésében a „kötelezi” szövegrész helyébe „kötelezheti” szöveg, 48. §-a (5)
bekezdésében a „33. § (2) bekezdésében meghatározott díj” szövegrész helyébe a
„33/A. §-ban meghatározott díj és pótdíj” szöveg lép.
(3)	E törvény 8. § (3) bekezdése szerinti együttes rendeletet 2009. december 31-éig
kell megalkotni.
(4)	Ez a törvény 2010. január 1-jén hatályát veszti.
7
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az előterjesztés a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban:
Kkt.) módosítását tartalmazza, kiemelt célja a közúti áru- és személyszállítási
tevékenység terén fennálló bírságolási rendszer korrekciója.
A közúti áru- és személyszállítási tevékenységek feltételrendszerét meghatározó 9
szabályozási tárgykörben (közúti közlekedési szolgáltatások, saját számlás
szállítások, vezetési- és pihenőidő, tachográf használat, veszélyes áruszállítás,
gyorsan romló élelmiszer és élőállat-szállítás, bérelt járművekkel végzett szállítás,
járművek műszaki és környezetvédelmi tulajdonságai, nemzetközi kombinált
szállítás) a közlekedési hatóság, a vámhatóság, a rendőrség, a munkaügyi hatóság
és a katasztrófavédelmi hatóság ellenőrzi közúton és/vagy telephelyen az előírások
megtartását.
A hatályos szabályozás szerint bírságolásra 101 tételesen megjelölt jogszabálysértő
cselekmény vagy mulasztás adhat okot. Az ellenőrző hatóság a bírság kiszabásakor
nem mérlegelhet, a rendelet szerinti jogsértések megállapítása esetén határozott, fix
összegű bírság kiszabására köteles. A bírság összege a jogellenes cselekménytől
függően 50.000-Ft-tól 800.000-Ft-ig terjedhet, de több jogsértő cselekmény egyidejű
elkövetése vagy mulasztás esetén több millió Ft-os bírság kiszabása is indokolt lehet.
A bírság beszedése érdekében a hatóság élhet az azonnali végrehajtás
lehetőségével, és egyidejűleg a bírság megfizetéséig a járművet visszatarthatja.
Ez a bírságrendszer a hatálybalépését követően rövid időn belül ellenérzést váltott ki
a bírsággal érintett fuvarozók körében. Kifogásként merült fel, hogy a hatóságok igen
szigorúan, az előírásokat mereven értelmezik, ugyanakkor nem egységes eljárásokat
alkalmazva ellenőriznek, a kirótt, esetenként több milliós bírság összegek - amelyek
nem a valódi jogsértőt sújtják - ellehetetlenítik a vállalkozásokat. Többen
kifogásolták, hogy nem azonos a belföldi és a külföldi járművek ellenőrzésének
aránya: a belföldiek a piacvédelem hiányát, a külföldiek a diszkriminációt
helytelenítették.
A belföldi és a nemzetközi fuvarozói tiltakozások és a gyakorlati alkalmazás
tapasztalatai is szükségessé tették a vonatkozó szabályozás áttekintését,
felülvizsgálatát. Ezt támasztotta alá az a körülmény is, hogy három ország, elsőként
Törökország, majd Románia és Bulgária az Európai Bizottsághoz fordult kifogásolva
a bírságrendszerünk diszkriminatív jellegét és a magas bírságtételeket. Az Európai
Bizottság a megkeresések alapján nem látott indokot a beavatkozásra, de felhívta az
érintett államok figyelmét, hogy a kérdést bilaterális alapon rendezzék.
A Kkt. tervezett módosítása mindezeken túl azért is szükségessé vált, mert a Kkt.
szerinti jogsértések köre több szempontból sem teljes körű. Egyes cselekmények,
mulasztások nem kellően egzakt módon kerültek meghatározásra, eltérő értelmezést
előidézve a jogsértés mibenlétét illetően. E gyakorlat visszásságot okozott, és sok
esetben esetlegessé tette a bírságolást, végeredményben igazságtalanságot
eredményezett a rendszerben.
A bírságtételek a természetes személyek és gazdálkodó szervezetek eltérő fizetési
képességére nincsenek tekintettel. Az egy eljárás keretében kivethető bírságösszeg
maximumát nem határozza meg a hatályos jogszabály. Emellett nem egyértelműen
szabályozott a járművisszatartás kérdése sem. Bár e kérdés rendezése céljából
2008. január 1-jétől módosításra került a vonatkozó szabályozás, a megfelelő
8
fizetőkészség vagy aránytalan károkozás esetén megszüntetve a járművisszatartás
lehetőségét, de a gyakorlatban a hatóságok nem tudták értelmezni, hogy mit kell
érteni megfelelő fizetőkészség esetén.
A 2007. év végig hatályos szabályok a jogsértésért való tényleges felelősség
vizsgálatát nem követelték meg, a hatóság döntésére bízták, hogy a potenciális
felelősök közül kit büntetnek meg. 2008. január 1-től visszakerült a rendszerbe a
bírság felelősség arányában történő megosztása, de az arányok megalapozott
meghatározásához a szabályozás kapaszkodót nem adott.
Mindezekre tekintettel szükséges a Kkt. módosítása, valamint az egyes
rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegét és a bírságolással
összefüggő hatósági feladatokat tartalmazó kormányrendelet újraalkotása.
A tervezett módosítás biztosítja, hogy a korábbi rendelkezéseknek a vállalkozások
ellehetetlenítését eredményező rendelkezései - a visszatartó erő megtartása mellett
-	enyhüljenek, mérsékelve a bírságtételeket, egyúttal a bírságolási rendszer olyan
átalakítását eredményezi, amely a jelenleginél jobban biztosítja, hogy a tényleges
jogsértő legyen kötelezett a bírság megfizetésére. Egyértelműbbé teszi a
járművisszatartás szabályait, továbbá rendezi, hogy csak mely esetekben van
lehetősége az eljáró hatóságnak a jármű visszatartására, és kötelezi az eljáró
hatóságokat az egységes ellenőrzési és bírságolási gyakorlat alkalmazására
A közlekedésbiztonság növelése és a balesetek súlyosságának csökkentése
érdekében néhány közlekedési szabályszegés - biztonsági övre, a
gyermekbiztonsági rendszerre, a motorkerékpár-bukósisak használatára és a menet
közben kézben tartott mobil rádiótelefon használatára vonatkozó rendelkezések
megsértése - esetében lehetővé kívánja tenni a bírság alkalmazását.
A Kkt. 21. §-ával bevezetett ún. objektív felelősség gyakorlati végrehajtása során
több olyan probléma jelentkezett, amelynek megoldása és a jogintézmény hatékony
működése érdekében a törvényi szabályozás néhány ponton történő módosítása
szükségessé vált.
A tervezet szerint a parkolási ügyekre vonatkozóan a parkolási társaságok általános
szerződési feltételeik között nem köthetik ki egy saját maguk által választott bíróság
illetékességét, amellyel azt a célt kívánjuk elérni, hogy a polgári
igazságszolgáltatásnak ezen a területén biztosított legyen a perek ésszerű időn belüli
befejezésének alapelve. Az alávetéssel kikötött bíróságok ügyforgalmának jelentős
része ugyanis a parkolási ügyekre vonatkozóan kikötött illetékességből származik,
amely aránytalan megterhelést jelent adott bíróságnak.
Végül a bírságolással összefüggő hatósági feladatok részletes szabályairól szóló, az
utak más nyomvonalas létesítmény által történő megközelítésének, keresztezésének
részletes szabályairól szóló, valamint a közúti közlekedési ágazatban használt önjáró
emelő- és rakodógépek kezelőinek képzésére és vizsgáztatására vonatkozó
szabályokat tartalmazó miniszteri rendelet megalkotására vonatkozó felhatalmazó
rendelkezéseket tartalmazza.
9
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
Az ún. parkolási társaságok (illetve azok jogutódai) az általuk kiszabott pótdíjakat -
az önkéntes teljesítés hiánya esetén - bírósági úton hajtják be. E társaságok a
bíróság illetékességének és hatáskörének megállapítására az ún. alávetéses
illetékesség szabályát alkalmazzák, azaz a felek szerződésükben kiköthetik egy saját
maguk által választott bíróság illetékességét.
Az alávetéssel kikötött bíróság(ok) ügyforgalmának jelentős része a parkolási
ügyekre vonatkozóan kikötött illetékességből származik, ami aránytalan megterhelést
jelent adott bíróságnak. E § megteremti azt a helyzetet, hogy a parkolási ügyekre
vonatkozóan a parkolási társaságok általános szerződési feltételeik között nem
szerepeltethetik az alávetésre vonatkozó kikötést, amely által biztosítható a perek
ésszerű időn belüli befejezésének alapelve.
A 2. §-hoz
Törvényi szinten szükséges kimondani, hogy a közúti áruszállítást végző jármű
megrakásához alkalmazott, a járműre szerelt vagy önjáró emelő- és rakodógép
kezelését csak képesítéssel rendelkező, 18. életévét betöltött, egészségügyi
szempontból alkalmas személy végezheti.
A 3. §-hoz
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 20. §-ának normaszövegét és
fogalomrendszerét egységesíti és egyszerűsíti. Annak érdekében, hogy az
alacsonyabb szintű jogszabály-módosítások ne lehetetlenítsék el a bírságolási
rendszert, illetve ne tegyék szükségessé a Kkt. későbbi módosítását, a hatályos
szövegben szereplő konkrét jogszabályi hivatkozásokat törli.
Kiegészíti a bírságolásra okot adó eseteket a nehéz tehergépkocsik hétvégi
közlekedésének korlátozásával, illetve a megengedett össztömeget, tengelyterhelést
és méretet meghaladó járművekre történő alkalmazás lehetőségével, mivel a
meghatározott össztömeget, tengelyterhelést és méretet meghaladó járművek közúti
közlekedéséről, a közútkezelői és a hatósági eljárás, valamint a díjfizetés feltételeiről
szóló 4/1999. (II. 12.) KHVM rendelet folyamatban levő módosítása az abban
meghatározott pótdíjat (az útvonalengedély nélküli túlsúlyos közlekedés szankcióját)
-	a mellékletet képező tervezetek hatályba lépését megelőzően - megszünteti.
Pontosítja, hogy mely hatóság mely esetben és hol jogosult ellenőrzések végzésére,
ennek eredményeként a munkaügyi hatóság közúti ellenőrzések esetében is
bevonásra kerülhet.
Mérsékli a bírságösszeg minimumot, azzal azonban, hogy többszöri elkövetés esetén
a bírságtételnek az elkövetés eseteinek megfelelő többszörösét kell az eljáró
hatóságnak alkalmazni.
10
Egyértelművé teszi, hogy a jogsértőt terheli a felelősség, továbbá a többes felelősség
esetén a bírság megosztásáról is rendelkezik.
Pontosítja a járművisszatartás szabályait, ennek megfelelően nem tartható vissza
azon üzemben tartó járműve, akitől hazánkban adók módjára behajtható a bírság
összege.
Pontosítja, hogy a közúti áru- és személyszállítási tevékenység terén folytatott
ellenőrzések szakmai útmutatását és koordinációját a közlekedési hatóság látja el.
A 4. §-hoz
A Kkt. nem érinti azt az esetkört, amikor a sebességtúllépéssel halmazatban egy
másik közigazgatási bírsággal sújtható cselekményt követ el a szabályszegő (pl. az
autópálya leállósávján a megengedett sebességhatár felett hajt). Erre vonatkozóan
szükséges a törvény kiegészítése.
Egyértelművé kell továbbá tenni a Kkt. indokolásának megfelelően, hogy
közigazgatási bírság kiszabásának kizárólag a külön jogszabály szerinti technikai
eszközzel készített és továbbított felvétellel dokumentált szabályszegés esetén van
helye.
Az 5. §-hoz
A gépjármű nem csupán természetes személy részére adható használatba, ezért a
rendelkezés pontosítása szükséges.
Szükséges annak a szabályozása is, hogy nem természetes személy üzemben
tartóra vonatkozólag - annak azonosíthatósága érdekében - milyen adatokat kell
tartalmaznia a nyilatkozatnak.
A 6. §-hoz
A Kkt. rendelkezései között szükséges rendezni a helyszíni bírság kiszabásával
kapcsolatos problémakört. A Kkt. 21/B. § (2) bekezdése szerint szabálysértés miatt
pénzbírságot nem lehet kiszabni azzal szemben, akivel szemben ugyanazon ügyben
közigazgatási bírság kiszabásának van helye. Ugyanakkor a szabálysértés miatt
kiszabott helyszíni bírság is vagyoni szankció, amely alapján indokolt a Kkt. 21/B §
(2)	bekezdését kiegészíteni a helyszíni bírsággal. Egyértelművé kell tenni azt, hogy
ebben az esetben helyszíni bírság kiszabásának sincs helye.
A 7. §-hoz
E § a közlekedési hatóságot kötelezi arra, hogy a közigazgatási hatósági
eljárásokban a bírságok kiszabása tekintetében fennálló mérlegelési jogkörét úgy
gyakorolja, hogy az első alkalommal előforduló, az életet, a testi épséget, a
11
vagyonbiztonságot, a közlekedés biztonságát vagy a közteherviselési kötelezettség
teljesítését közvetlenül nem veszélyeztető szabályszegések esetén bírságot nem
szab ki.
A 8. §-hoz
A bírságrendszer teljes átalakítása, korrekciója szükségessé teszi a bírság
megállapítására és az azzal kapcsolatos hatósági eljárásra vonatkozó felhatalmazó
rendelkezések pontosítását és kiegészítését.
Ezeken kívül egyéb miniszteri rendeletek megalkotására történő felhatalmazások
beépítése vált szükségessé, mert szabályozási szükséglet merült fel az adott
kérdésekben.
A 9. §-hoz
E § a hatálybalépéssel kapcsolatos rendelkezést tartalmazza.
12