﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/9553. számú
törvényjavaslat
a büntetőeljárások időszerűségének javítása céljából a büntetőeljárásról
szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról
Előadó: dr. Draskovics Tibor
igazságügyi és rendészeti miniszter
Budapest, 2009. április
2
2009. évi ... törvény
a büntetőeljárások időszerűségének javítása céljából a büntetőeljárásról
szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról
1. §
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 3. § (3) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha e törvény kivételt nem tesz, a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság határozatai,
valamint az ügyész és a nyomozó hatóság intézkedései ellen, illetőleg, ha e törvény azt
lehetővé teszi, a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság intézkedésének elmulasztása miatt
jogorvoslatnak van helye.”
2. §
A Be. 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„24. § (1) A bíró az ügyben a kizárási ok bejelentésétől kezdve nem járhat el, ha a kizárási
okot maga vagy rá vonatkozóan a tanács elnöke jelenti be.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakat kivéve a bíró a bejelentés elintézéséig az ügyben eljárhat,
de az ügydöntő határozat meghozatalában nem vehet részt.
(3)	A (2) bekezdés szerinti korlátozás nem vonatkozik arra az esetre, ha a kizárási okot a 21. §
(1)	bekezdés e) pontjára alapították.
(4)	A bíró a (2) bekezdésében meghatározott korlátozás nélkül járhat el, ha a bejelentő a
kizárás megtagadása után, a 21. § (1) és (3) bekezdésének ugyanazon pontjára alapított, újabb
bejelentést tesz a bíró kizárása iránt.
(5)	Ugyanazon bíró ellen, a 21. § (1) és (3) bekezdésének ugyanazon pontjára alapított,
ismételten bejelentett, alaptalan kizárás iránti bejelentést indokolás nélkül el lehet utasítani.
(6)	A bíróság elnöke intézkedik más bíró kijelölése iránt, ha a bíró a kizárási okot maga vagy
rá vonatkozóan a tanács elnöke jelentette be, vagy a bíró a kizárásához hozzájárult. Ebben az
esetben a kizárásról nem kell külön határozatot hozni.
(7)	Ha a kizárás iránti bejelentés a (6) bekezdésben szabályozott módon nem intézhető el, és
a)	a bíróság egyesbírája ellen jelentették be, azt a bíróság másik bíróból és két ülnökből álló
tanácsa,
3
b)	a bíróság tanácsa ellen irányul, azt a bíróság másik tanácsa
bírálja el.”
3.	§
A Be. a következő 24/A. §-sal egészül ki:
„24/A. § (1) A 22. §-ban szabályozott esetben, vagy ha a bíróságnak nincs olyan tanácsa,
amelyre a kizárási ok nem vonatkozik, a kizárásról a másodfokú bíróság, ha pedig a kizárás
iránti bejelentés a másodfokú bíróságra vagy arra is vonatkozik, a harmadfokú bíróság
határoz. Ha a kizárási ok az ítélőtáblára mint harmadfokú bíróságra vagy arra is vonatkozik, a
kizárásról a Legfelsőbb Bíróság határoz. Ha a kizárás iránti bejelentésnek helyt adnak, az
eljáró bíróság kijelölésére a 20. § irányadó.
(2)	A kizárásról a bíróság tanácsülésen határoz. Ha a kizárás iránti bejelentést nem a bíró tette,
vagy a kizárásához nem járult hozzá, be kell szerezni a bíró nyilatkozatát.
(3)	A kizárást kimondó határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye, a kizárás megtagadását az
ügydöntő határozat elleni jogorvoslatban lehet sérelmezni.
(4)	A külön törvény szerinti közvetítői eljárás során előterjesztett, a közvetítő kizárását
megtagadó határozat elleni fellebbezésről a bíróság a 24. § és a 24/A. § értelemszerű
alkalmazásával határoz.”
4.	§
(1)	A Be. 28. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a nyomozó hatóság önállóan végez nyomozást vagy egyes nyomozási cselekményeket
[35. § (2) bek.], az ügyész felügyel arra, hogy azt e törvény rendelkezéseit megtartva
végezzék (nyomozás feletti felügyelet), az eljárásban részt vevő személyek a jogaikat
érvényesíthessék. Ennek érdekében az ügyész
a)	nyomozást vagy feljelentéskiegészítést rendelhet el, annak lefolytatásával a nyomozó
hatóságot bízhatja meg, a nyomozó hatóságot - annak illetékességi területén - nyomozási
cselekmények végzésére vagy további nyomozásra, a nyomozásnak az általa megjelölt
határidőn belüli befejezésére utasíthatja,
b)	a nyomozási cselekményeknél jelen lehet, a nyomozás irataiba betekinthet, azokat magához
kérheti,
4
c)	a nyomozó hatóság határozatát megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti, a
nyomozó hatóság határozata, intézkedése ellen, illetve intézkedésének elmulasztása miatt a
hozzá megküldött panaszokat elbírálja,
d)	a feljelentést elutasíthatja, a nyomozást megszüntetheti, a nyomozó hatóságot a nyomozás
megszüntetésére utasíthatja,
e)	az eljárást magához vonhatja.”
(2)	A Be. 28. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (5)-(7) bekezdés
számozása (6)-(8) bekezdésre módosul:
„(5) Ha a nyomozó hatóság önállóan végzi a nyomozást, az ügyész akkor adhat utasítást
valamely eljárási cselekmény elvégzésének mellőzésére, ha az eljárási cselekmény elvégzése
törvénysértő.”
5.	§
A Be. 36. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A nyomozó hatóságok a legfőbb ügyész engedélyével a külön törvényben meghatározott
feltételek esetén az Európai Unió tagállamainak nyomozó hatóságai, továbbá az Európai
Rendőrségi Hivatal (EUROPOL) részvételével egy ügyre vagy ügyek meghatározott
csoportjaira közös nyomozó csoportot alakíthatnak, illetőleg abban részt vehetnek.”
6.	§
A Be. 47. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3) bekezdés számozása
(4)	bekezdésre módosul:
„(3) Ha a terhelt fogva van, a meghatalmazott védő személyéről és elérhetőségéről az a
bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyik, haladéktalanul
értesíti a fogvatartást végrehajtó intézetet.”
7. §
A Be. 48. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Ha a terhelt fogva van, a kirendelt védő személyéről és elérhetőségéről a kirendelő
haladéktalanul értesíti a fogvatartást végrehajtó intézetet.”
5
8. §
A Be. 63/A. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság a bűncselekmény elkövetését közvetlenül
lehetővé tevő, a büntetőeljárás során megállapított okokról és körülményekről a további
bűncselekmények megelőzése végett, ha ez szükséges, haladéktalanul, de legkésőbb az
eljárása befejezésekor tájékoztatja a bűnözés megelőzésére illetékes állami vagy
önkormányzati szervet.
(2)	Ha a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság az eljárása során olyan tényt állapít
meg, vagy körülményt észlel, amely miatt hivatalból további bírósági, adóigazgatási vagy más
közigazgatási eljárás, illetőleg más eljárás kezdeményezésének vagy lefolytatásának van
helye, e célból az eljárás kezdeményezésére, illetve lefolytatására jogosult szervet
tájékoztatja.”
9. §
A Be. 67. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Az idézés és az értesítés írásban, illetőleg más alkalmas módon vagy eszközzel -
különösen távbeszélő, telefax, számítógép útján - vagy a bíróság, az ügyész, illetőleg a
nyomozó hatóság előtti személyes megjelenés alkalmával szóban történik. Az idézésnek,
illetőleg értesítésnek tartalmaznia kell
a)	a megidézettnek hol, mikor, milyen minőségben kell megjelennie,
b)	az értesített hol, mikor, milyen minőségben jelenhet meg,
c)	az idézés, illetőleg az értesítés alapjául szolgáló eljárási cselekmény várható időtartamát
(órákban),
d)	a távolmaradás következményeire való figyelmeztetést,
e)	a vádirat benyújtása után a vádlott nevét és az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény
megjelölését.
(3)	Sajtóhirdetményben tehető közzé az értesítés, ha ezt az érdekeltek rendkívül nagy száma
indokolttá teszi.”
6
10. §
A Be. a következő 67/A. §-sal egészül ki:
„67/A. § (1) A bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság és a védő egymással az írásbeli
kapcsolatot a külön jogszabályok szerint meghatározott központi rendszer útján tartja.
(2) A bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság és a jogi képviselő vagy a képviselőként
eljáró ügyvéd egymással az írásbeli kapcsolatot a külön jogszabályok szerint meghatározott
központi rendszer útján tartja.”
11. §
A Be. 69. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Ha a tanú, illetve a szakértő idézése külföldről történik, és az idézett nem tesz eleget az
idézésnek, vele szemben az (1)-(5) bekezdés szerinti jogkövetkezmények nem
alkalmazhatók.”
12. §
A Be. 70. § (1) bekezdése a következőf) ponttal egészül ki:
[A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság hivatalos iratának az érintett személy
részére átadása (kézbesítés) történhet]
,f) külön jogszabályok szerint.”
13.	§
A Be. a következő 71/B. §-sal egészül ki:
„71/B. § (1) Bíróság, ügyészség, közjegyző, bírósági végrehajtó, pártfogó felügyelő, jogi
segítő, nyomozó hatóság vagy közigazgatási hatóság megkeresésére - törvényben
meghatározott feladataik ellátásához szükséges mértékben és időtartamban - a bíróság, az
ügyész, illetve a nyomozó hatóság a büntetőügy iratait vagy annak hiteles másolatát
megküldi, illetve azokba betekintést engedélyez.
(2) Törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződéssel, illetőleg az Európai Közösségek jogi
aktusával létrehozott szerv megkeresésére - a szerv nemzetközi szerződésben vagy az Európai
Közösségek kötelező jogi aktusában meghatározott feladatainak ellátásához szükséges
7
mértékben és időtartamba - a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság a büntető ügyről
-	indokolt esetben az érintettek személyes adatainak közlésével - felvilágosítást ad, a
büntetőügy irataiba betekintést engedélyezhet, a büntetőügy iratairól hiteles másolatot ad át.”
14.	§
A Be. 115. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan tárgy (dolog), amely a bizonyítandó tény
bizonyítására alkalmas, így különösen az, amely a bűncselekmény elkövetésének vagy
elkövetőjének nyomait hordozza, vagy a bűncselekmény elkövetése útján jött létre, amelyet a
bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amelyre a bűncselekményt
elkövették.”
15.	§
A Be. 116. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A (2) bekezdés nem alkalmazható a 151. § (2) bekezdésében felsorolt dolgokra.”
16.	§
A Be. 117. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A terhelt kihallgatása előtt meg kell állapítani a személyazonosságát, ennek érdekében
meg kell kérdezni a terhelt nevét, születési nevét, korábbi nevét, születési idejét és helyét,
anyja nevét, lakóhelyének és tartózkodási helyének lakcímét, a személyazonosító okmánya
számát és az állampolgárságát. Ezekre a kérdésekre a terhelt akkor is köteles válaszolni, ha
egyébként a vallomástételt megtagadja.”
17. §
A Be. 126. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az őrizetbe vétel szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja
-	különösen tettenérés - esetén rendelhető el, feltéve, hogy a terhelt előzetes letartóztatása
valószínűsíthető. Az őrizetbe vétel elrendelhető abban az esetben is, ha a 281. § (6)
bekezdésében meghatározott feltételek fennállnak (tárgyalási őrizet).”
8
18. §
A Be. 132. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az előzetes letartóztatás megszűnik,
a)	ha annak tartama a két évet eléri, és a terhelttel szemben öt évnél nem súlyosabb
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás,
b)	ha annak tartama a négy évet eléri, és a terhelttel szemben tizenöt évig terjedő vagy
életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban
eljárás,
c)	ha annak tartama - az a) és b) pont alá nem tartozó esetben - a három évet eléri,
kivéve az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás
esetét, továbbá ha az ügyben harmadfokú bírósági eljárás vagy hatályon kívül helyezés
folytán megismételt eljárás van folyamatban.”
19.	§
A Be. 136. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a nyomozás befejeződött, és a vádemelésre várhatóan a nyomozás 176. § (2)
bekezdése második mondatában megállapított határidejének lejárta után kerül sor, e határidő
lejárta előtt az ügyész indítványára a bíróság az előzetes letartóztatást legfeljebb két hónappal
meghosszabbíthatja. Ha ez alatt vádemelésre nem került sor, a bíróság az előzetes
letartóztatást további, legfeljebb két hónappal meghosszabbíthatja. Az előzetes letartóztatás
ebben az esetben is az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig
tart, de ha annak tartama a 132. § (3) bekezdésében meghatározott, az ott írt
megkülönböztetés szerinti tartamot eléri, azt meg kell szüntetni.”
20.	§
A Be. 137. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A lakhelyelhagyási tilalom elrendeléséről a bíróság határoz. A lakhelyelhagyási tilalmat
elrendelő határozatában a bíróság előírhatja, hogy a terhelt meghatározott időközönként a
rendőrségen jelentkezzék, és a lakhelyelhagyási tilalom célját biztosító más korlátozásokat is
elrendelhet. A bíróság úgy rendelkezhet, hogy a lakhelyelhagyási tilalom előírásainak
megtartását a rendőrség - a terhelt hozzájárulásával - a terhelt mozgását nyomon követő
9
technikai eszközzel is ellenőrizze. A lakhelyelhagyási tilalom előírásai megtartásának
ellenőrzéséről külön jogszabály rendelkezik.”
21. §
(1)	A Be. 151. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A lefoglalás a bizonyítás érdekében vagy az elkobzás, illetőleg a vagyonelkobzás
biztosítására a dolognak a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság általi őrzésbe
vétele vagy megőrzésének más módon történő biztosítása.”
(2)	A Be. 151. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság elrendeli annak a dolognak - ideértve
a nyomozó hatóság által saját segédanyagainak és eszközeinek a felhasználásával létrehozott
dolgokat, azokat a dolgokat, amelyeket valamely tárgyról vagy tárgyból úgy különítenek el,
hogy értéke nincs és önmagában hasznavehetetlen, és azokat a dolgokat is, amelyek
gazdátlannak tekintendők -, illetőleg számítástechnikai rendszernek vagy ilyen rendszer útján
rögzített adatokat tartalmazó adathordozónak a lefoglalását, amely
a)	bizonyítási eszköz,
b)	a törvény értelmében elkobozható vagy amelyre vagyonelkobzás rendelhető el.”
22. §
A Be. 155. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Ha a dolog lefoglalására nem az elkobzás, illetőleg a vagyonelkobzás biztosítása
érdekében került sor, és a lefoglalt dolgot szakértő már megvizsgálta, újabb szakértő
kirendelését az arra jogosultak nem kérték, és további szakértői vizsgálatot a bíróság, az
ügyész vagy a nyomozó hatóság sem tart indokoltnak, akkor a lefoglalást meg kell szüntetni.”
23.	§
A Be. 165. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„165. § (1) Az ügyész rendelkezik a nyomozásról. Az ügyész a nyomozó hatóságot utasítja.
Az ügyész betekinthet a nyomozó hatóságok külön jogszabályban meghatározott
nyilvántartásaiba, és ezek adatait felhasználhatja. Egyes nyomozási cselekmények teljesítése
10
végett az ügyész akkor is a nyomozó hatósághoz fordulhat, ha egyébként a nyomozást maga
végzi.
(2)	A nyomozó hatóság az ügyésznek az ügy nyomozására vonatkozó utasításait határidőre
teljesíti, az ügyészt - annak rendelkezése szerint - a nyomozás elrendeléséről és az ügy
állásáról írásban tájékoztatja. Ha a nyomozó hatóság észleli, hogy olyan eljárási cselekmény
elvégzése, illetőleg határozat meghozatala szükséges, amelyről a döntés a bíróság, illetőleg az
ügyész hatáskörébe tartozik, erről az ügyészt haladéktalanul tájékoztatja.
(3)	Az ügyész a határozatai előkészítésére a nyomozó hatóságot utasíthatja.
(4)	Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha a nyomozó hatóság a
nyomozást a 35. § (2) bekezdése alapján önállóan végzi.
(5)	Az ügyész az utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást - a (6) bekezdés esetét kivéve -
írásban adja.
(6)	Halasztást nem tűrő esetben az ügyész az utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást
szóban is adhatja, azonban az ügyész az utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást utólag,
haladéktalanul írásban megismétli.
(7)	A nyomozó hatóság vezetője az ügyészi utasítás ellen felettes szerve útján előterjesztést
tehet a felettes ügyészhez. A felettes szerv az előterjesztést az arra vonatkozó ténybeli és
szakmai álláspontjának kifejtésével továbbítja a felettes ügyészhez. Az előterjesztésnek nincs
halasztó hatálya.
(8)	A felettes ügyész az előterjesztés alapján az iratokat megvizsgálja és a vizsgálata
eredményéről, jogi álláspontjáról az előterjesztőt az előterjesztés hozzá érkezésétől számított
tizenöt napon belül írásban tájékoztatja.”
24.	§
A Be. a következő 165/A. §-sal egészül ki:
„165/A. § (1) Az ügyész a nyomozó hatóság önállóan végzett nyomozása felett fokozott
felügyeletet gyakorol, ha
a)	az ügy ténybeli, jogi megítélése vagy a bűncselekmény bizonyítása bonyolult,
b)	a nyomozás során lényeges törvénysértést, mulasztást vagy a nyomozás eredményességét
veszélyeztető körülményt észlelt,
c)	a gyanúsított személyi szabadságát elvonó kényszerintézkedés hatálya alatt áll,
d)	a meghatározott személy ellen folyó nyomozás megindításától [Be. 176. § (2) bek.]
számított egy év eltelt, illetőleg a meghosszabbított határidőben el fog telni,
11
e)	a nyomozás olyan bűncselekmény miatt folyik, amelyet a törvény tíz évet meghaladó
szabadságvesztéssel fenyeget,
f)	a bíróság az ügyben tanút különösen védetté nyilvánított,
g)	az ügyben fedett nyomozó igénybevételét engedélyezte,
h)	az ügy közérdeklődésre tarthat számot.
(2)	Az ügyész a nyomozó hatóság önállóan végzett nyomozása felett fokozott felügyeletet
gyakorolhat akkor is, ha a gyanúsított személyi szabadságát korlátozó kényszerintézkedés
elrendelése óta hat hónap eltelt.
(3)	Az ügyész a nyomozó szerv vezetőjével írásban közli, ha az ügyben fokozott ügyészi
felügyeletet gyakorol.
(4)	A nyomozó hatóság a fokozott ügyészi felügyelet bejelentésének tényéről - annak
indokának megjelölése nélkül - feljegyzést készít. A feljegyzést a nyomozási iratba kell
fűzni.
(5)	Fokozott felügyelet gyakorlása esetén az ügyész az ügy iratait havonta megvizsgálja és az
e törvény szerinti szükséges intézkedést - figyelemmel a 28. § (4) és (5) bekezdésében
foglaltakra - megteszi.”
25.	§
A Be. 169. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha névcsere, szám- vagy számítási hiba és más hasonló elírás történt, az ügyész, illetőleg
a nyomozó hatóság a határozat kijavítását mind indítványra, mind hivatalból elrendelheti. A
kijavítást a határozatra fel kell jegyezni.”
26.	§
A Be. 175. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A polgári perben az államot az igazságügyért felelős miniszter képviseli. A polgári
perben eljáró bíróság a kereset elbírálása előtt beszerzi a feljelentés elutasításáról határozatot
hozott ügyész nyilatkozatát a felperes sérelmére elkövetett cselekményről, illetőleg a
cselekménnyel okozott kárról. Az ügyész nyilatkozata nem terjedhet ki olyan tényre,
amelynek alapján az elkövető személyére, illetve a feljelentés elutasításának indokaira lehet
következtetni.”
12
27.	§
A Be. 178/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha meghatározott személy megalapozottan gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével, e
személyről be kell szerezni a bűnügyi nyilvántartás és a központi szabálysértési nyilvántartás
adatait, és - ha annak külön törvényben meghatározott feltételei fennállnak - a szervezett
bűnözés elleni fellépés koordinációjáért felelős közigazgatási szerv adatnyilvántartásában
kezelt adatokat.”
28.	§
A Be. 186. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A sértett, illetőleg a tanú vallomását vagy egyébként személyi adatait tartalmazó, a
nyomozás során keletkezett, illetőleg annak során beszerzett, benyújtott vagy csatolt iratról
készült másolaton nem tüntethetők fel a sértett, illetőleg a tanú személyi adatai. Nem adható
másolat az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság határozatának tervezetéről. Nem adható
másolat az ügyész és a nyomozó hatóság között a 165. §, valamint a 165/A. § alapján
keletkezett iratokról, kivéve azt, amely az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak az üggyel
kapcsolatos jogi álláspontját tartalmazza - ideértve különösen a nyomozási cselekmény
elvégzésére vonatkozó ügyészi utasítást tartalmazó iratot, feltéve, ha a megjelölt nyomozási
cselekmény végrehajtásra került -, ha az nyomozási érdeket nem sért.”
29.	§
A Be. 188. § (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[Az ügyész határozattal felfüggeszti a nyomozást, ha]
„c) az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható,”
30.	§
(1)	A Be. 189. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nyomozó hatóság határozattal felfüggesztheti a nyomozást a 188. § (1) bekezdésének
a), c), e) és h) pontjában meghatározott esetekben. A nyomozást felfüggesztő határozatot a
nyomozó hatóság az ügyésznek haladéktalanul megküldi.”
13
(2) A Be. 189. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A 188. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben az ügyész és a nyomozó
hatóság az ügyet nyilvántartásba veszi, és ha az elkövető személyére utaló újabb adat
birtokába jut, a nyomozást folytatja.”
31.	§
A Be. 190. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés a), b), e), g) és h) pontjában meghatározott esetekben, továbbá, ha a
büntethetőséget a gyermekkor zárja ki [Btk. 22. § a) pont], a nyomozás megszüntetésére a
nyomozó hatóság is jogosult. A nyomozást megszüntető határozatot a nyomozó hatóság az
ügyésznek haladéktalanul megküldi.”
32.	§
(1)	A Be. 267. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a vád elejtése esetén pótmagánvádnak van helye, a bíróság tizenöt napon belül
kézbesíti a sértettnek az ügyész vádelejtést tartalmazó nyilatkozatát, továbbá tájékoztatja a
229. § (3) bekezdésében foglaltakról. Ha a sértett hatvan napon belül nem lép fel
pótmagánvádlóként, az eljárást a bíróság megszünteti. Erre a sértettet figyelmeztetni kell. Ha
a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, a vádindítványt a bírósághoz nyújtja be. A
pótmagánvádló jogi képviselete a vádindítvány benyújtásától kezdve kötelező.”
(2)	A Be. 267. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (4) és (5)
bekezdés számozása (6) és (7) bekezdésre módosul:
„(4) Ha a sértett a személyes költségmentesség és a pártfogó ügyvédi képviselet
engedélyezése iránt kérelmet terjesztett elő, a (3) bekezdés szerinti határidőt a kérelem
tárgyában hozott jogerős határozat közlésétől kell számítani.
(5)	Ha a sértett a (4) bekezdés szerinti kérelmet terjesztett elő, erről a kérelem előterjesztésétől
számított nyolc napon belül tájékoztatja az ügyben addig eljárt bíróságot. A tájékoztatás
elmulasztása esetén a (4) bekezdés szerinti határidő-számítás nem alkalmazható. Erre a
sértettet figyelmeztetni kell.”
14
33.	§
A Be. 268. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2) és (3) bekezdés
számozása (3) és (4) bekezdésre módosul:
„(2) A bíróság a megkeresésre vonatkozó szabályok szerint okiratok, adatok rendelkezésre
bocsátását, valamint felvilágosítás adását kérheti állami és helyi önkormányzati szervtől,
hatóságtól, köztestülettől, gazdálkodó szervezettől, alapítványtól, közalapítványtól és
társadalmi szervezettől. Ennek keretében a bizonyítás eredményessége érdekében adatok
szolgáltatását igényelheti különösen az adóhatóságtól, az egészségügyi és a hozzá kapcsolódó
adatot kezelő szervtől, a banktitoknak, értékpapírtitoknak, pénztártitoknak, egyéb üzleti
titoknak minősülő adatot kezelő szervtől, a hírközlési szolgáltatást nyújtó szervezettől, a
közúti közlekedési nyilvántartásból, valamint az ingatlan-nyilvántartásból is. A bíróság
beszerzi a vádlottra vonatkozó bűnügyi nyilvántartás és a központi szabálysértési
nyilvántartás adatait is.”
34.	§
A Be. 272. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Előkészítő ülésnek akkor is helye van, ha az ügy különös bonyolultságára figyelemmel a
bizonyítás keretének, terjedelmének, a bizonyítás felvétele sorrendjének meghatározása
érdekében az ügyész, a vádlott és a védő meghallgatása látszik szükségesnek.”
35.	§
A Be. 281. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az (5) bekezdés esetében, ha a (9) bekezdés alkalmazásának nincs helye, a megjelent
személyek kihallgatását, illetőleg meghallgatását követően a tárgyalást el kell napolni, és a
meg nem jelent vádlottnak a következő tárgyalási határnapra történő elővezetését kell
elrendelni. Ha a bírósági eljárás során a meg nem jelent vádlott elővezetését már elrendelték,
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén elfogatóparancsot kell kibocsátani
vagy - a (7) bekezdés esetét kivéve - ha a vádlott lakóhelye, illetve tartózkodási helye ismert,
a vádlott tárgyalási őrizetét kell elrendelni. Ha a vádlottnak nincs védője, számára védőt kell
kirendelni. A tárgyalási őrizet elrendeléséről szóló határozatot a kényszerintézkedés foganatba
vételekor a rendőrség kézbesíti a vádlott részére. A határozat fellebbezésre tekintet nélkül
15
végrehajtható. A tárgyalási őrizet tartama a hetvenkét órát nem haladhatja meg. A tárgyalási
őrizet foganatba vételét követően a vádlottat hetvenkét órán belül a tárgyalási őrizetet
elrendelő bíróság elé kell állítani. A bíróság a vádlottat meghallgatja és a meghallgatás
eredményétől függően a vádlott előzetes letartóztatását rendelheti el. Ha a bíróság a vádlott
előzetes letartóztatását nem rendelte el, a vádlottat szabadon kell bocsátani.”
36.	§
A Be. 287. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a hivatásos bíró vagy az ülnök személyében változás történt, a tárgyalás hat hónapon
belül a tárgyalás anyagának ismertetésével is megismételhető. A tárgyalás anyagának
ismertetése után figyelmeztetni kell az ügyészt, a vádlottat és a védőt arra, hogy az
ismertetésre észrevételt tehet, és az ismertetés kiegészítését kérheti. A figyelmeztetést és az
észrevételt jegyzőkönyvbe kell foglalni.”
37.	§
A Be. 325. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A nem a kihirdetéskor bejelentett fellebbezést az első fokú bíróságnál kell írásban vagy
telefax, illetve számítógép útján benyújtani, illetőleg jegyzőkönyvbe mondani.”
38.	§
A Be. 335. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2) bekezdés számozása
(3)	bekezdésre módosul:
„(2) Ha a bíróság az ítéletében megállapítja a bűncselekménnyel okozott kár, vagyoni hátrány,
adóbevétel-csökkenés, vámbevétel-csökkenés összegét, illetve a bűncselekmény elkövetési
értékét, ezen összeg mértékéig az előterjesztett polgári jogi igényt érdemben el kell bírálni.”
39.	§
A Be. 349. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel nem érintett
vádlottra vonatkozó részét hatályon kívül helyezi, vagy a fellebbezéssel nem érintett vádlottat
16
felmenti, és az első fokú bíróság által e vádlott tekintetében kiszabott büntetést összbüntetésbe
foglalták, a másodfokú bíróság az összbüntetési ítéletet is hatályon kívül helyezi.”
40.	§
A Be. 373. § (1) bekezdés II. a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A másodfokú bíróság
II.	hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra
utasítja, ha]
„a) a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, vagy a tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak
mindvégig jelen [240. § (1) bekezdés],
b)	az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.”
41.	§
A Be. 386. § (1) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki, és a jelenlegi b) pont jelölése c)
pontra módosul:
[A másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a
másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével]
„b) olyan cselekmény miatt állapította meg a vádlott bűnösségét, amelyről az első fokú
bíróság nem rendelkezett,”
42.	§
A Be. 387. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel nem érintett
vádlottra vonatkozó részét hatályon kívül helyezi, vagy a fellebbezéssel nem érintett vádlottat
felmenti, és a másodfokú bíróság által e vádlott tekintetében kiszabott büntetést
összbüntetésbe foglalták, a harmadfokú bíróság az összbüntetési ítéletet is hatályon kívül
helyezi.”
17
43.	§
A Be. 517. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az ügyész a terheltet a bűncselekmény elkövetésétől számított harminc napon belül
bíróság elé állíthatja, ha
a)	a bűncselekményre a törvény nyolc évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést
rendel,
b)	az ügy megítélése egyszerű,
c)	a bizonyítékok rendelkezésre állnak,
d)	a terheltet tetten érték, vagy a bűncselekmény elkövetését beismerte.
(2)	Ha a bíróság elé állítás (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott feltételei fennállnak,
tettenérés esetén az ügyész a terheltet a bűncselekmény elkövetésétől számított harminc napon
belül bíróság elé állítja.”
44.	§
A Be. 519. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bíróság elé állítás előtt elrendelt személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó
kényszerintézkedés a bíróság elé állítás napján tartott tárgyalás befejezéséig tart. Ha az 517. §
(1)	bekezdésében meghatározott feltételek is fennállnak, az őrizetbe vétel bíróság elé állítás
céljából is elrendelhető. Az őrizet legfeljebb hetvenkét óráig tarthat. Ha a bíróság az iratokat
az ügyészhez visszaküldi, az ügyész indítványára az általános szabályok szerint határoz a
személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedésekről.”
45.	§
A Be. 522. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A vád előterjesztése után a bíróság az iratokat az ügyésznek visszaküldi, ha a
bűncselekmény elkövetésétől a bíróság elé állításig több mint harminc nap telt el, a
bűncselekményre a törvény nyolcévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel, vagy a
bizonyítási eszközök nem állnak rendelkezésre.”
18
46.	§
A Be. 529. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha az elfogatóparancs kibocsátása tizenöt napon belül nem vezetett eredményre, a
bíróság erről az ügyészt tájékoztatja. Ha az ügyész indokoltnak tartja, hogy a tárgyalást a
vádlott távollétében tartsák meg, illetőleg folytassák, a bíróság tájékoztatásától számított
tizenöt napon belül erre indítványt tesz.”
47.	§
A Be. XXVI. Fejezete helyébe a következő Fejezet lép:
„XXVI. Fejezet
LEMONDÁS A TÁRGYALÁSRÓL
533.	§ A tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás esetén e törvény rendelkezéseit az e
fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
534.	§ (1) A tárgyalásról lemondás során az ügyész és a terhelt közötti írásbeli megállapodás
jön létre, amely tartalmazza a terhelt által beismert bűncselekmény leírását, a Btk. szerinti
minősítését, az ügyész és a terhelt nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy milyen nemű és
mértékű, illetőleg tartamú büntetést, illetőleg intézkedést vesz tudomásul.
(2)	A tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárásban - ha a megállapodás szerinti büntetés
szabadságvesztés - a Btk. 85/A. §-ának, illetőleg a Btk. 87/C. §-ának alapulvételével
meghatározott mértékű szabadságvesztésben lehet megállapodni.
(3)	A megállapodásban a büntetés, illetőleg intézkedés mértékének, tartamának alsó és felső
határát kell rögzíteni.
(4)	Ha a terhelt a tárgyaláshoz való jogáról lemond, valamint bűnösségére is kiterjedő
beismerő vallomást tesz, és a megállapodás tartalmával a bíróság egyetért, a bíróság az ügyész
indítványára a nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény
miatt indított eljárásban nyilvános ülésen hozott ítélettel megállapíthatja a vádirattal egyező
tényállás, valamint a vádirattal egyező minősítés miatt a vádlott bűnösségét, és büntetést
szabhat ki, illetőleg intézkedést alkalmazhat.
19
(5)	A bíróság az ítéletben az ügyész által a vádiratban indítványozott nemű büntetést, illetőleg
intézkedést szabhat ki, illetőleg alkalmazhat, amelynek tartamát, illetve mértékét a vádiratban
indítványozott keretek között határozhatja meg.
(6)	A magánvádló, illetőleg a pótmagánvádló a tárgyalásról lemondás alapján folytatott
eljárás lefolytatását nem indítványozhatja.”
535.	§ (1) A tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárásra - az 536. § (1) bekezdése
szerinti esetet kivéve - nem kerülhet sor, ha a terhelt
a)	a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
b)	bűncselekménye halált okozott.
(2)	A bíróság a polgári jogi igényt nem utasíthatja el.
A tárgyalásról lemondás együttműködő terhelt esetén
536.	§ (1) Azzal szemben, aki a bűncselekményt bűnszervezetben (Btk. 137. § 8. pont)
követte el, és a nyomozás során az ügy, illetőleg más büntető ügy bizonyításához hozzájárulva
az ügyésszel, illetőleg a nyomozó hatósággal jelentős mértékben együttműködött, de a
nyomozás megszüntetésére bármely okból nem került sor, a tárgyalásról lemondásnak nyolc
évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt is helye van.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott személy esetén a tárgyalásról lemondás alapján
folytatott eljárásban a Btk. 98. §-a, valamint a Btk. Általános Részében a bűnszervezetben
elkövetett bűncselekményre előírt szigorúbb rendelkezések nem alkalmazhatóak. A büntetést
a Btk. 85/A. §-ának, illetőleg a Btk. 87/C. §-ának az alapulvételével kell kiszabni. Ha a
bűncselekményre a törvény nyolc évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel, a
büntetést e büntetési tételkeret között kell kiszabni.
Ügyész eljárása
537.	§ Az ügyész az ügy körülményeinek, így különösen a terhelt személye és az elkövetett
bűncselekmény figyelembevételével a vádiratban indítványozhatja az ügy nyilvános ülésen
való elbírálását, ha az ügyész és a terhelt írásban megállapodott a vádról, amely tartalmazza a
terhelt által beismert bűncselekmény leírását, a Btk. szerinti minősítését, az ügyész és a terhelt
nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy milyen nemű, mértékű, tartamú büntetést, illetőleg
intézkedést vesz tudomásul.
20
538.	§ (1) Ha az ügyész a 193. § (1) bekezdése szerinti eljárási cselekményt maga végezte,
ennek megtörténte után, ha pedig azt a nyomozó hatóság végezte, az iratok hozzá érkezését
követő harminc napon belül az ügy iratait megvizsgálja, és ennek eredményéhez képest dönt
arról, hogy a nyomozás során a bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást tevő terheltnek a
tárgyalásról lemondásra irányuló kezdeményezését elfogadja-e. Ha az ügyész a
kezdeményezéssel egyetért, erről határozatot hoz. A határozat ellen nincs helye panasznak.
(2)	Ha az ügyész a kezdeményezéssel nem ért egyet, erről a terheltet értesíti.
(3)	Az (1) bekezdésben megjelölt határidő a 216. § (3) bekezdés szerint meghosszabbítható.
(4)	Ha az ügyész a terhelt kezdeményezését elfogadja, az eljárásban védő részvétele kötelező.
Az ügyész a terhelt részére - ha nincs védője - védőt rendel ki, és gondoskodik arról, hogy a
védő a nyomozás iratait megismerhesse.
(5)	Az ügyész a terhelt kezdeményezésének elfogadásáról szóló határozat meghozatalát
követő harminc napon belül vádat emel.
(6)	Az ügyész a terheltet meghallgatja és közli
a)	a terhelt által beismert bűncselekmény leírását,
b)	a Btk. szerinti minősítését,
c)	továbbá azt, hogy milyen nemű, mértékű, tartamú büntetést, illetőleg intézkedést vesz
tudomásul.
(7)	Az ügyész a terheltet tájékoztatja a tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás
következményeiről, illetőleg arról, hogy a megállapodást a bíróság nem köteles elfogadni. A
tájékoztatást és a terhelt nyilatkozatát jegyzőkönyvbe kell foglalni.
(8)	Ha a terhelt az ügyész (6) bekezdés szerinti közlését elfogadja, az ügyész és a terhelt
írásban megállapodik. A megállapodás tartalmazza a terhelt által beismert bűncselekmény
leírását, a Btk. szerinti minősítését, az ügyész és a terhelt nyilatkozatát arra vonatkozóan,
hogy milyen nemű, mértékű, tartamú büntetést, illetőleg intézkedést vesz tudomásul.
(9)	Az e fejezet szabályai szerint létrejött, írásba foglalt megállapodás a tárgyalásról lemondás
alapján folytatott eljárás célján túlmenően joghatás kiváltására nem alkalmas.
(10)	Az ügyész a megállapodásban foglaltakkal azonos tényállás és minősítés miatt vádat
emel, és indítványt tesz az ügy nyilvános ülésen történő elbírálására, a megállapodásban
rögzített nemű, mértékű, tartamú büntetés, illetőleg intézkedés alkalmazására, annak alsó és
felső határának megjelölésével.
(11)	Az ügyész a vádirattal és a nyomozás irataival együtt a megállapodást és az annak
alapjául szolgáló jegyzőkönyvet is benyújtja a bíróságnak.
21
539.	§ (1) Ha az ügyész és a terhelt között a megállapodás nem jön létre, az ügyész a terhelt
kezdeményezéséről a bíróságot nem tájékoztathatja, az ezzel összefüggésben keletkezett
iratokat nem nyújthatja be a bírósághoz.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott esetben, továbbá ha a bíróság a megállapodás
tartalmával nem ért egyet, vagy az e fejezet szerint az ügyet tárgyalásra utalja, a
megállapodásban foglalt nyilatkozatok sem az ügyészt, sem a terheltet nem kötik.
(3)	Az ügyész az ügy nyilvános ülésen való elbírálására vonatkozó indítványát nem vonhatja
vissza. Ha az ügyész az ülés eredményéhez képest úgy látja, hogy a vádlott súlyosabb
bűncselekményben bűnös, vagy más bűncselekményben is bűnös, indítványozza az ügy
tárgyalásra utalását.
540.	§ (1) A nyomozás során beismerő vallomást nem tett terhelt a nyomozás befejezése után,
de legkésőbb a vádirat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül az ügyésznél
kezdeményezheti, hogy az ügyész indítványozza az ügy nyilvános ülésen való elbírálását.
(2)	Ha az ügyész a kezdeményezéssel egyetért, a meghallgatás során a terheltet részletesen
meghallgatja a vád tárgyává tett cselekményről, és közli, hogy milyen nemű, mértékű, tartamú
büntetést, illetőleg intézkedést vesz tudomásul. Az ügyész az 538. § (7) bekezdésében
foglaltakat is közli a terhelttel.
(3)	Ha az ügyész és a terhelt között az 538. § (8) bekezdésében megjelölt megállapodás
létrejön, az ügyész indítványt tesz az ügy nyilvános ülésen történő elbírálására, a
megállapodásban rögzített nemű, mértékű, tartamú büntetés, illetőleg intézkedés
alkalmazására. Az ügyész az indítványokkal kiegészített vádirattal együtt a megállapodást és
az annak alapjául szolgáló jegyzőkönyvet is benyújtja a bíróságnak.
(4)	Ha az ügyész és a terhelt között a megállapodás nem jön létre, az ügyész a terhelt
kezdeményezéséről a bíróságot nem tájékoztathatja, az ezzel összefüggésben keletkezett
iratokat nem nyújthatja be a bírósághoz.
A bíróság eljárása
541.	§ (1) Ha a bíróság a vádiratban megjelölt tényállással, minősítéssel és az ügyész által
indítványozott büntetés, illetőleg intézkedés nemével, mértékével, illetőleg tartamával
egyetért, akkor az ügyet az ügy iratainak a bírósághoz érkezését követő hatvan napon belül
nyilvános ülésre tűzi ki.
(2)	A tárgyalásról lemondás esetén a bíróság egyesbíróként jár el. A nyilvános ülésen az
ügyész és a védő részvétele kötelező.
22
(3)	A nyilvános ülés előkészítésére a tárgyalás előkészítésének szabályai irányadók.
542.	§ (1) A nyilvános ülésen az ügyész ismerteti a vádat, és az ügynek a nyilvános ülésen
alapuló elbírálására vonatkozó indítványát, továbbá a büntetés, illetőleg intézkedés nemére,
mértékére, tartamára vonatkozó indítványát.
(2)	A vád és az indítványok ismertetését követően a bíróság tájékoztatja a vádlottat a
tárgyalásról lemondás és a bíróság előtt tett beismerése következményeiről, különösen az
542/A. § (5) bekezdésében és az 542/C. § (1) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekről.
(3)	Ezt követően a bíróság a vádlottat felhívja, hogy nyilatkozzék lemond-e a tárgyalásról,
illetőleg a bűnösségét elismeri-e.
(4)	A nyilatkozat megtétele előtt a bíróság lehetővé teszi, hogy a vádlott a védővel
tanácskozzék.
(5)	Ha a vádlott a bűnösségét elismeri, a tárgyalásról lemond és a bíróság e tény, az eljárás
iratai, valamint - szükség esetén - az ügyészhez, a vádlotthoz és a védőhöz intézett
kérdésekre adott válaszok alapján nem látja akadályát az ügy nyilvános ülésen való
elintézésének, a vádlottat kihallgatja a vád tárgyává tett cselekményről. Egyéb esetben a
bíróság az ügyet tárgyalásra utalja. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
542/A. § (1) Ha a vádlott a vallomástételt megtagadja, a bíróság az ügyet tárgyalásra utalja, e
végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Erre a vádlottat a kihallgatás megkezdése előtt
figyelmeztetni kell.
(2)	Ha a vádlott kihallgatását követően a bíróság úgy ítéli meg, hogy a vádlott beszámítási
képessége, beismerésének önkéntessége vagy hitelt érdemlősége iránt ésszerű kétely
mutatkozik, továbbá ha - az 540. § (1) bekezdése szerinti esetet kivéve - a vádlott vallomása
a nyomozás során, valamint az ügyész előtt tett vallomásától lényegesen eltér, az ügyet
tárgyalásra utalja. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
(3)	Ha a bíróság a tárgyalásra utalásra nem lát alapot, a vádlottat a büntetéskiszabási
körülményekre is kihallgatja.
(4)	A vádlott kihallgatásának befejezése után az ügyész, ezt követően a védő felszólalhat.
(5)	A bíróság a vádlott bűnösségét a beismerő vallomására és a nyomozás irataira alapítja.
(6)	Ha a vádtól eltérő minősítés látszik megállapíthatónak, a bíróság az ügyet tárgyalásra
utalja. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
23
(7)	A bűnösséget megállapító ítélet indokolásában a 258. § (3) bekezdés a)-c) pontjában
foglaltakon kívül a büntetéskiszabási körülmények és az alkalmazott jogszabályok
megjelölése mellett elegendő a tárgyalásról lemondás tényére utalni.
542/B. § Ha az ügyész a nyilvános ülést az 538. § (10) bekezdése alapján indítványozta, és a
bíróság a nyilvános ülésen az ügyet tárgyalásra utalta - feltéve, hogy a tárgyalás
megtartásának nincs akadálya -, a bíróság a tárgyalást nyomban megtartja. A tárgyalásra a
XIII. Fejezet rendelkezései az irányadók.
A másodfokú bírósági eljárás
542/C. § (1) A bűnösség megállapítása, az 542/A. § (5) bekezdés szerint megállapított, a
váddal egyező tényállás, minősítés, valamint a vádirat keretei között meghatározott büntetés,
illetőleg intézkedés neme, mértéke, tartama miatt nincs helye fellebbezésnek.
(2)	A fellebbezésben az (1) bekezdés korlátai között lehet új tényt állítani és új bizonyítékra
hivatkozni.
(3)	A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítélet tényállásának
megalapozottságára, a bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó
rendelkezéseit felülbírálja, de a bűnösség megállapítása, az 542/A. § (5) bekezdés szerint
megállapított, a váddal egyező tényállás, valamint a vádirati minősítéssel egyező minősítés
esetén az első fokú ítéletet akkor változtathatja meg, ha a terhelt felmentésének vagy az
eljárás megszüntetésének van helye.
(4)	A másodfokú eljárásban bizonyítás az 542/A. § (5) bekezdésében meghatározott keretek
között vehető fel.
(5)	Ha az elsőfokú bíróság a nyilvános ülést a törvényi feltételek hiányában tartotta meg, a
másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú
bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja. Az új eljárás során e fejezet rendelkezései nem
alkalmazhatók.”
48. §
A Be. 544. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bíróság a szabadlábon lévő vádlottal szemben tárgyalás mellőzésével végzésben
végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést, közérdekű munkát, pénzbüntetést, illetőleg
önálló büntetésként foglalkozástól eltiltást, járművezetéstől eltiltást, kiutasítást - katonával
24
szemben lefokozást, szolgálati viszony megszüntetését is -, továbbá intézkedésként próbára
bocsátást, megrovást alkalmaz a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő
bűncselekmény esetén, ha
a)	a törvény a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését, közérdekű munka,
pénzbüntetés kiszabását, a próbára bocsátást, illetőleg a mellékbüntetés önálló büntetésként
alkalmazását lehetővé teszi,
b)	a tényállás egyszerű,
c)	a vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte,
d)	a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhető.”
49.	§
A Be. 587. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A biztosíték a terheltnek arányosan visszajár, ha a kiszabott pénzbüntetés, alkalmazott
vagyonelkobzás vagy a megállapított bűnügyi költség összegét a biztosíték összege
meghaladja.”
50.	§
A Be. 604. § (2) bekezdés h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy]
„h) a házi őrizet végrehajtási szabályait, valamint a lakhelyelhagyási tilalommal
összefüggésben a terhelt mozgását nyomon követő eszköz alkalmazásának szabályait a
rendészetért felelős miniszterrel együttesen”
[rendeletben szabályozza.]
51.	§
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 35. § (2) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a büntetőeljárást felfüggesztik, a felfüggesztés tartama az elévülés határidejébe nem
számít be. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a büntetőeljárást azért függesztik fel, mert
25
az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható, ismeretlen helyen tartózkodik
vagy elmebeteg lett.”
52.	§
Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX.
törvény 99. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az ügyviteli, igazgatási, illetőleg szolgálati jellegű adatokról (házi iratokról) - az
ügyészség teljes tevékenységi körét illetően - tájékoztatás nem adható, kivéve, ha azt a
büntetőeljárásról szóló törvény lehetővé teszi, vagy a nyilvánosságra hozatalt közérdekből a
legfőbb ügyész engedélyezi.”
Átmeneti rendelkezések
53.	§
(1)	Azokban az ügyekben, amelyekben e törvény hatálybalépésekor már megtörtént a
vádemelés, de az elsőfokú bíróság még nem hozott ügydöntő határozatot, a Be. XXVI.
Fejezetének rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	Ha a megállapodás feltételei fennállnak, e törvény hatálybalépését követő tizenöt napon
belül a vádlott kezdeményezheti, hogy az ügyész indítványozza az ügy nyilvános ülésen való
elbírálását. Ha az ügyész a kezdeményezéssel egyetért, indítványt tesz a bíróságnál a
büntetőeljárás felfüggesztésére.
(3)	Ha az ügyész a kezdeményezéssel nem ért egyet, erről értesíti a vádlottat.
(4)	A bíróság az ügyész (2) bekezdés szerinti indítványára az eljárást, az indítvány
előterjesztésétől számított tizenöt napon belül, legfeljebb egy hónapra felfüggesztheti. Az
eljárás felfüggesztése vagy az indítvány elutasítása ellen nincs helye fellebbezésnek.
(5)	Ha a bíróság az eljárást felfüggeszti, az ügyész eljárására az 538. § (6)-(8), illetőleg az
540.	§ (2) és (3) bekezdésében foglaltak az irányadók.
(6)	Ha az eljárás felfüggesztésének tartama alatt az ügyész és a vádlott között az 538. § (10)
bekezdés szerinti megállapodás létrejön, az ügyész a megállapodást, az annak alapjául
26
szolgáló jegyzőkönyvet és - az 538. § (10) bekezdésére figyelemmel - az indítványokkal
kiegészített vádiratot benyújtja a bíróságnak.
(7)	Ha az eljárás felfüggesztésének tartama eredménytelenül telt el, az eljárást folytatni kell.
54.	§
(1)	Ha a bíróság az ügyben még nem kezdte meg a tárgyalást, és az 534. § (4) bekezdésében
írt feltételek fennállnak, a bíróság a tárgyalásról lemondás alapjául szolgáló iratok hozzá
érkezésétől számított hatvan napon belül az ügyet nyilvános ülésre tűzi ki.
(2)	Ha a bíróság az ügyben már megkezdte a tárgyalást, és az 534. § (4) bekezdésében írt
feltételek fennállnak, a bíróság a tárgyalásról lemondás alapjául szolgáló iratok hozzá
érkezésétől számított hatvan napon belül kitűzi a tárgyalás folytatásának napját. A tárgyaláson
a bíróság az 541-542/B. § rendelkezései szerint jár el, és erről az érintetteket tájékoztatja.
55.	§
Ha a tárgyalásról lemondás feltételei nem állnak fenn, a bíróság az ügyet tárgyalásra tűzi ki,
illetve a már megkezdett tárgyalást folytatja.
56.	§
Ha e törvény hatálybalépésének időpontjában az ügyben a korábbi jogszabály alapján az
ügyész arra tett indítványt, hogy a bíróság tárgyalásról lemondás alapján járjon el, az eljárást a
tárgyalásról lemondás e törvény hatálybalépése előtti szabályai alapján kell lefolytatni.
57.	§
E törvény hatálybalépésének időpontjában a jogerősen befejezett ügyekben a Be. 571. §-ának
értelemszerű alkalmazásával az első fokon eljárt bíróságnak meg kell szüntetni a Be. 151. §
(2)	bekezdésében felsorolt tárgyi bizonyítási eszközöknek az iratok mellékletenkénti
kezelését, és azokról e törvény rendelkezései szerint kell határozni.
58.	§
E törvény 28. §-ának utolsó mondatát az e törvény hatályba lépését követően keletkezett
iratok vonatkozásában kell alkalmazni.
27
59. §
(1)	Ez a törvény - a (2)-(4) bekezdésben meghatározott kivételekkel - a kihirdetését követő
harmincadik napon lép hatályba.
(2)	E törvény 27. §-a és a 33. §-ában az „és a központi szabálysértési nyilvántartás”
szövegrész 2010. január 1-jén lép hatályba.
(3)	E törvény 18. §-a 2010. július 1-jén lép hatályba.
(4)	E törvény 10. §-a, 12. §-a és a 37. §-ában az „, illetve számítógép” szövegrész 2012.
január 1-jén lép hatályba.
(5)	A Be. 16. § (1) bekezdés d) pontjában az „az életveszélyt (halált) okozó testi sértés [Btk.
170. § (5) bek. és (6) bek. harmadik fordulata]” szövegrész helyébe az „az életveszélyt (halált)
okozó testi sértés [Btk. 170. § (6) bek. és (7) bek. harmadik fordulata]” szöveg, a Be. 16. § (1)
bekezdés h) pontjában az „és közérdekű üzem működésének megzavarása [Btk. 260. § (4)
bek.]” szövegrész helyébe a „, a különösen nagy, illetőleg a különösen jelentős vagyoni
hátrányt okozó közérdekű üzem működésének megzavarása [Btk. 260. § (3) és (4) bek.]”
szöveg, a Be. 29. § f) pontjában az „a hatóság eljárásának akadályozása” szövegrész helyébe
az „a hatósági eljárás akadályozása” szöveg, a Be. 135. § (3) bekezdésében az „amely a
letartóztatást” szövegrész helyébe az „amelyet a letartóztatást” szöveg, a Be. 207. § (3)
bekezdésében a „[268. § (2) bek.” szövegrész helyébe a „[268. § (3) bek.” szöveg, a Be. 276.
§ (1) bekezdés i) pontjában a „268. § (1)-(3) bekezdésében” szövegrész helyébe a „268. § (1)-
(4)	bekezdésében” szöveg, a Be. 305. § (3) bekezdésében a „268. § (2) és (3) bekezdése”
szövegrész helyébe a „268. § (3) és (4) bekezdése” szöveg, a Be. 354. § (4) bekezdés c)
pontjában a „tartalmú” szövegrész helyébe a „tartamú” szöveg, a Be. 455. §-ában a
„letartóztatást meg kell szüntetni” szövegrész helyébe a „letartóztatás megszűnik” szöveg,
valamint a Be. 608. § (2) bekezdésében a „28. § (7) bekezdése” szövegrész helyébe a „28. §
(8)	bekezdése” szöveg lép.
(6)	Hatályát veszti a Be. 74/A. § (6) bekezdése, a Be. 174. § (5) bekezdése, a Be. 190. § (1)
bekezdés i) pontja, a Be. 477. § (3) bekezdésében az „és a legfőbb ügyésszel egyetértésben”
szövegrész, a Be. 546. §-a, a Be. 604. § (2) bekezdés a) pontjában az „és a legfőbb ügyésszel”
szövegrész, a Be. 604. § (2) bekezdés b), h) és l) pontjában az „és a legfőbb ügyésszel
egyetértésben” szövegrész, a Be. 604. § (2) bekezdés c), g), j), m) és n) pontjában az „és a
28
legfőbb ügyésszel egyetértésben,” szövegrész, a Be. 604. § (2) bekezdés o) pontjában a „az
Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal egyetértésben” szövegrész, a Be. 604. § (2) bekezdés
q) és r) pontjában az „a legfőbb ügyésszel egyetértésben” szövegrész, a Be. 604. § (3)
bekezdésében az „, a legfőbb ügyésszel egyetértésben” szövegrész, a Be. 604. § (4) bekezdés
a)	és b) pontjában az „, és a legfőbb ügyésszel egyetértésben” szövegrész, a Be. 604. § (6)
bekezdésében a „, valamint a legfőbb ügyésszel” szövegrész.
60. §
(1)	E törvény 1-9. §-a, 11. §-a, 13-17. §-a, 19-26. §-a, 28-32. §-a, 34-36. §-a, 38-52. §-a, 59. §
(5)-(6) bekezdése az e törvény hatálybalépését követő napon hatályát veszti.
(2)	E törvény 27. §-a és 33. §-a 2010. január 2-án hatályát veszti.
(3)	E törvény 18. §-a 2010. július 2-án hatályát veszti.
(4)	E törvény 10. §-a, 12. §-a és 37. §-a 2012. január 2-án hatályát veszti.
(5)	Az (1)-(4) bekezdés 2012. január 3-án hatályát veszti. Ez a bekezdés 2012. január 4-én
hatályát veszti.
29
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A büntetőjogi felelősség gyors elbírálása iránti igény megvalósítása céljából a hatályos
büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) kidolgozásának egyik
szempontja az volt, hogy a törvény olyan megoldásokat, jogintézményeket tartalmazzon,
melyek eredményesen hozzájárulnak az eljárás időszerű lefolytatásához.
A büntetőjogi felelősség gyors elbírálása egyrészt a büntetés célok hatékonyabb
érvényesüléséhez is hozzájárulhat, másrészt a sértett számára is előnyökkel járhat,
amennyiben a bíróság polgári jogi igényének helyt ad.
További előnyt jelent, hogy az eljárás gyorsításával a bizonyítás eredményessége is
előmozdítható. Az eljárás időszerű lefolytatása esetén ugyanis, a bűncselekmény elkövetéshez
közelebb eső időpontban a bizonyítékok még rendelkezésre állnak, így a tanúk is - a
bizonyítási eszköz személyi jellegéből adódóan - hitelesebben tudnak beszámolni az általuk
észleltekről.
A törvény legfontosabb alapelveit a büntetőeljárási törvény koncepciójáról szóló 2002/1994.
(I. 17.) Korm. határozat rögzítette, ezek között szerepelt az az elvárás, miszerint alaptípusnak
tekintendő eljárás mellett - ahol a tárgyalás dominál - ki kell alakítani az egyszerűsített
eljárásokat, amelyek megfelelő alkalmazása lehetőséget ad az ügyek differenciált elbírálására.
Ennek megvalósításának egyik eszköze a normál eljárásoktól történő eltérés lehetőségének
biztosítása.
I.
A tárgyalásról lemondás szabályainak átalakítása
A jogalkotói szándéknak megfelelően a hatályos Be. számos olyan jogintézményt tartalmaz,
mely különböző garanciális elemek biztosítása mellett elősegíti az eljárás gyors lefolytatását.
E körbe tartozik a bíróság elé állítás, eljárás a távollévő terhelttel szemben, lemondás a
tárgyalásról, a tárgyalásmellőzéses eljárás.
A jogalkalmazói álláspontok szerint az eljárás gyorsítását szolgálná a konszenzuális elemek
erősítése, az ügyféli jogosultságok erősítése.
30
1.	A felmerült igények alapján meg kell teremteni a magyar büntetőeljárási jogban egy olyan
jogintézmény alapjait, amely lehetővé teszi, hogy az ügyek egy meghatározott körében az
ügyész és a terhelt megállapodhasson a tényállásról, a cselekmény jogi minősítéséről és a
büntetésről illetőleg intézkedésről, amelyet mind a vádhatóság, mind a terhelt elfogad.
Így a bírói szakban a további bizonyítás értelemszerűen szükségtelenné válik, hiszen a
vádirat, illetőleg az ítélet alapját jelentő megállapodás az ügyész, terhelt, védő konszenzusán
alapszik.
A hatályos büntetőeljárási törvényben már meglévő tárgyalásról lemondás külön eljárás a
bírói szakot oly módon egyszerűsíti le, hogy a bíróság a vádlott bűnösségét a beismerő
vallomásra és a nyomozás irataira alapítja, egyéb bizonyítást nem vesz fel.
2.	A fentiekből következően a jogalkotó a már meglévő tárgyalásról lemondás szabályainak
bővítésével kíván megfelelni a jogalkalmazói elvárásoknak.
A tárgyalásról lemondás új elemmel az ügyész és a terhelt közötti megállapodással egészül ki.
A megállapodás tartalmazza a terhelt által beismert bűncselekmény leírását, a Büntető
Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) szerinti minősítést, és az
ügyész és a terhelt megegyező tartalmú nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a tárgyalásról
lemondás alapján folytatott külön eljárás során milyen nemű, mértékű büntetést, illetőleg
intézkedést vesznek tudomásul. A megállapodásban a lehetséges büntetés alsó és felső határát
rögzíteni kell, amely keretek között a bíróság ítéletben állapítja meg a büntetést. Erre
figyelemmel nem sérül a bíróság az a kizárólagos joga, hogy a büntetés konkrét mértékét
meghatározza.
Ha a fenti igényeknek megfelelő megállapodás létrejön, akkor az általános szabályok szerinti
teljes körűen lefolytatott bizonyítás értelemszerűen szükségtelenné válik, hiszen a bíróság a
terhelt bűnösségét a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomására és a nyomozás irataira
alapítja.
Nyilvánvalóan a megállapodás megkötésére akkor kerülhet sor, ha a terhelt beismerő
vallomását a nyomozás során beszerzett bizonyítékok alátámasztják, azzal összhangban van.
Ugyancsak kiemelendő, hogy az eddigi ügyészi gyakorlatnak megfelelően tárgyalásról
lemondásra abban az esetben kerülhet sor, ha az egyéb külön eljárásoknak, így a terhelt
bíróság elé állításának vagy a tárgyalás mellőzéses eljárásnak nincs helye. Garanciális
elemként a külön eljárásban védő részvétele kötelező.
31
A hatályos szabályozással egyezően tárgyalásról lemondásra továbbra is a terhelt vagy
védőjének az ügy nyilvános ülésen történő elbírálására irányuló kezdeményezése esetén van
helye. Ha az ügyész a kezdeményezéssel egyetért, akkor a terheltet meghallgatja.
Az ügyész a terhelti kezdeményezést abban az esetben fogadja el, ha a nyilvános ülésen
kiszabható - kedvezményes - büntetés a büntetési célok eléréséhez elegendő.
A megállapodás megkötését követően a bíróság törvényességi szempontból az ügy minden
lényeges körülményét ellenőrzi, és ha a megállapodás törvényi feltételei fennállnak, a bíróság
a megállapodáson alapuló vádiratban indítványozott büntetést, illetőleg intézkedést a
megjelölt keretek között szabja ki, illetőleg alkalmazza.
Az új jogintézmény célja, hogy az általános szabályok szerint benyújtott vádiratokkal
kezdeményezett eljárások számát jelentősen csökkentve, előmozdítsa az állami büntető igény
ésszerű időn belüli érvényesítését.
3.	Hangsúlyozni kell, hogy az új szabályokkal kibővített tárgyalásról lemondás alapján
folytatott eljárás nem azonos az angolszász jogrendszerből ismert vádalku jogintézményével.
Utalni kell arra is, hogy a jelenlegi tárgyalásról lemondás jogintézménye szintén nem egyezik
meg az angolszász jogrendszerekben alkalmazott vádalkuval.
A külön eljárás új szabályai a hatályos szabályozással egyezően, a terheltet anyagi jogi
kedvezményben részesíti, ha a terhelt a tárgyaláshoz való jogáról lemond.
II.
A büntetőeljárás gyorsítását szolgáló egyéb módosítások
Az új jogintézmény bevezetése mellett, a külön eljárások közül a módosítás a
tárgyalásmellőzéses eljárást, a bíróság elé állítás és az eljárás a távollévő terhelttel szemben
szabályait is érinti.
1.	A jövőben a tárgyalás mellőzéses eljárásnak nem feltétele az ügyészi indítvány, annak
feltételeinek fennállása esetén a közérdekű munka büntetés is kiszabható e külön eljárás
keretében.
2.	A bíróság elé állítás időtartamának harminc napra történő felemelése további lehetőséget
biztosít az ügyész számára, hogy a bizonyítási eszközöket beszerezze.
32
3.	A módosítás a távollévő terhelttel szembeni eljárás szabályait is átalakítja. A jelenlegi
szabályok szerint, ha az elfogatóparancs kibocsátása hatvan napon belül nem vezet
eredményre, a bíróság erről az ügyészt tájékoztatja. Ezt követően tehet indítványt az ügyész
arra, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg, illetőleg folytassák. A
jogalkalmazói tapasztalatok szerint az ügyészi indítvány megtételének ismertetett 60 napos
várakozási idejének kikötése, felesleges. A büntetőeljárások időszerűségének javítása céljából
a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (a
továbbiakban: Javaslat) a 60 napos határidőt 15 napra szállítja le.
II.
A jogalkalmazás során felmerült hiányosságok megszüntetése
1.	Az elmúlt évek tapasztalatai felszínre hozták azokat a hiányosságokat, melyek az eljárás
elhúzódásához vezethetnek. Emiatt szükségessé vált a büntetőeljárásról szóló törvény olyan
irányú módosítása, mely az alkotmányosság és a jogbiztonság követelményének
érvényesülése mellett az eljárások időszerűségének javítását szolgálják.
2.	Ugyancsak szükséges a jelenlegi szabályozás áttekintése abból a szempontból, hogy
melyek azok a szakaszok, amelyek módosításával az eljárás gyors lefolytatása biztosítható
anélkül, hogy az alkotmányossági követelmények sérülnének.
3.	A büntetőeljárások időszerűségének javításra irányuló társadalmi igénnyel összhangban az
Országos Igazságszolgáltatási Tanács 2008. június 9-i ülésén meghozta a Fővárosi és a Pest
Megyei Bíróságon felhalmozódott ügyhátralék kezelése és országos szinten az eljárások
időszerűségének elősegítése érdekében szükséges intézkedésekről szóló 144/2008. (VI. 9.)
számú határozatot. A dokumentum rögzíti, hogy az eljárások időszerűségének javítása
érdekében szükséges az eljárási törvények és egyéb jogszabályok áttekintése annak
érdekében, hogy azokból módosításra vagy deregulálásra kerülhessenek az eljárásokat
indokolatlanul elhúzó, az eljárások költségeit indokolatlanul növelő, a felek részéről az
eljárások elnyújtására lehetőséget adó, valamint az eljárások, perek számát indokolatlanul
növelő szabályok. Ezzel egyidejűleg felmerült az eljárások számát csökkentő, időtartamát
rövidítő, költségeit csökkentő szabályokra irányuló javaslatok megtételének igénye is.
33
4.	Az OIT által felkért jogalkalmazóktól beérkező észrevételek, javaslatok, visszajelzések
alapján az igazságügyi és rendészeti tárca abból a célból, hogy az eljárások tartamát
csökkentse, továbbá a hatálybalépés óta eltelt több, mint öt év során felmerült jogalkotási
hiányosságokat kiküszöbölje, a hatályos eljárási törvény több szakaszát módosítja.
5.	Az eljárások tartamának csökkentését szolgáló módosítások közül a legfontosabbak:
a)	Gyakori probléma, hogy a túlnyomórészt relatív kizárási okra alapított kizárási iránti
bejelentések megalapozatlanságának hátterében az eljárás lassításának szándéka áll. Ennek
alapja az, hogy a hatályos szabályozás szerint ilyen ok bejelentése esetén a bíróság a
bejelentés elintézéséig eljárhat, azonban ügydöntő határozatot nem hozhat.
A jogalkotó a fenti visszaélésszerű joggyakorlást kívánja megszüntetni azzal, hogy a relatív
kizárási ok bejelentése esetén a bíró az ügydöntő határozat meghozatalában részt vehet. Az
elfogultság tárgyában hozott döntést továbbra is - a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően - a
fellebbezésben lehetne támadni, ezáltal a tisztességes eljárás alkotmányos alapelve nem sérül.
b)	Ugyancsak az eljárás gyorsítását szolgálja az idézés és értesítés szabályainak olyan irányú
módosítása, mely általános jelleggel lehetővé teszi az írásbeli és a szóbeli idézést követően
más alkalmas módon vagy eszközzel történő idézést. E körbe tartozik, hogy a bíróság, ügyész,
nyomozó hatóság által folytatott eljárásokban a felsorolt szervek egymással és a védővel, jogi
képviselővel az írásbeli kapcsolatot a központi rendszer útján, elektronikusan tartják, ezzel is
hozzájárulva az eljárások időszerűségének a javításához.
c)	A Javaslat módosítja a tárgyalás elkészítés szabályait is azzal a szándékkal, hogy a
bizonyítási eljárás eredményes és gyors lefolytatásának elősegítése érdekében lehetővé teszi
előkészítő ülés megtartását. Ezen kívül lehetőséget teremt arra, hogy a bíró a tárgyalás
előkészítésnek szakában megkereséseket foganatosítson.
d)	Igen jelentős módosítás a tárgyalás folytonosságára vonatkozó szabályoknak az átalakítása.
A módosítás eredményeként továbbra is főszabályként érvényesül, hogy hat hónapon túl a
tárgyalást elölről kell kezdeni Azonban a jövőben lehetőség nyílik arra, hogy azokban az
esetekben, amikor a hivatásos bíró vagy az ülnök személyében változás következik be, a
hivatásos bíró döntésétől függően a tárgyalás anyagának ismertetésével a tárgyalás
megismételhető. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az eljáró bírónak a vádlottat sem kell
kihallgatnia, hiszen a hatályos szabályozás is módot ad a tárgyaláson már kihallgatott tanú
vallomásának, illetve a tárgyaláson meghallgatott szakértő véleményének felolvasására. A
szóbeliség és a közvetlenség alapelvét a módosítás nem sérti, mivel a módosítás a már
meglévő szabályozás korábban ismertetett lehetőségét bővíti a korábbi tárgyaláson már
34
kihallgatott vádlott vallomásnak felolvasásával, másrészt a bíró dönthet úgy, hogy a már
kihallgatott tanúkat ismételten idézi és kihallgatja.
e)	Az Alkotmánybíróság a 10/2007.(111.7.) AB határozatával a 281. § (6) bekezdés második
mondatában „vagy az előzetes letartóztatását lehet elrendelni” szövegrészt megsemmisítette.
Ennek eredményként, ha a bírósági eljárás során a meg nem jelent vádlott elővezetését már
elrendelték, szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén a bíróság
elfogatóparancsot bocsát ki. Ez a rendelkezés azonban nem elegendő ahhoz, hogy a bíróság
ésszerű időn belül döntsön a büntetőjogi felelősség kérdésében. Ennek oka a hatályos
szabályozásban keresendő. A Be. rendelkezései szerint, a tárgyalást a szabályszerű idézés
ellenére meg nem jelent, szabadlábon lévő vádlott távollétében is meg lehet tartani, azonban a
bizonyítási eljárást - főszabályként - befejezni nem lehet. Azonban számos esetben a
megidézett tanúk kihallgatása sem célszerű, mivel szükség esetén a bíróság a már kihallgatott
tanú, illetőleg meghallgatott szakértő megidézését és a vádlott jelenlétében való ismételt
kihallgatását, illetőleg meghallgatását rendelheti el, amely tulajdonképpen a már lefolytatott
bizonyítási eljárás megismétlését jelenti.
Az eljárás időszerűségének elősegítése érdekében a módosítás bevezeti a büntetőeljárási
törvénybe a tárgyalási őrizet fogalmát.
A módosítás megteremti annak lehetőségét, hogy a bíróság elfogatóparancs helyett, az ismert
helyen tartózkodó, azonban a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent vádlott őrizetbe
vételét rendelje el, majd a vádlott meghallgatását követően, annak eredményétől függően a
vádlott előzetes letartóztatásáról is rendelkezhet. A jogalkotó a módosítástól a vádlottnak a
bírósági tárgyaláson való megjelenési kötelezettségének nagyobb számú, önkéntes teljesítését
várja.
6.	A jogalkalmazás során feltárt hiányosságok kiküszöbölése körében módosításra kerültek az
úgynevezett szignalizáció, azaz intézkedés a bűnözés megelőzésére és más eljárás
kezdeményezésére irányuló szabályok.
A jogintézmény alapjait az 1973. évi I. törvény fektette le, eszerint értesítési kötelezettség
terhelte a büntetőeljárás során eljáró hatóságot a bűnözés megelőzése érdekében az eljárásban
részt nem vevő szervek irányába. Az új Be. ilyen értesítési kötelezettséget nem rögzített. Ezt a
hiányosságot pótolta a 2006. évi LI. törvény, mely értesítési kötelezettséget állapított meg az
ügyész és a nyomozó hatóság részére. A korábbi szabályozáshoz képest új elemként jelent
meg, hogy értesítési kötelezettséget írt elő, nemcsak a bűncselekmények megelőzése végett,
hanem arra az esetre is, ha az ügyész, nyomozó hatóság olyan tényt állapít meg vagy
35
körülményt észlel, amely miatt hivatalból további, bírósági, közigazgatási vagy más eljárás
kezdeményezésének vagy lefolytatásnak van helye.
A hatálybalépés óta eltelt idő rávilágított arra, hogy a fentiekben ismertetett okok, tények,
körülmények nemcsak az ügyész, nyomozó hatóság eljárása során, hanem a bírósági szakban
is felmerülhetnek, emiatt a más szervek felé eljárást kezdeményezők körének bővítése
indokolt.
7.	A jogalkalmazás során felmerült problémák felszínre hozták, hogy az ügyész és a nyomozó
hatóság kapcsolatát szabályozó rendelkezések a felelősség, döntési kompetencia
vonatkozásában további pontosításra szorulnak.
A jelenlegi szabályozás szakított a korábbi büntetőeljárási törvény azon koncepciójával,
miszerint az ügyész az ügyek túlnyomó többségében utólagos törvényességi felügyeletet lát
el. E helyett a hatályos szabályozás az ügyész egyik főtevékenységeként a nyomozás
irányítását jelöli meg, amely a korábbi törvényhez képest nyilvánvalóan szűkebb mozgásteret
biztosít a nyomozó hatóság számára. Azonban a jelenlegi szabályozás sem szünteti meg a
nyomozó hatóság szakmai önállóságát, ebből következően a módosítás lehetővé teszi, hogy a
nyomozó hatóság a rendelkezésre álló határidőben az önállóan végzett nyomozása során
végrehajtson olyan nyomozási cselekményeket, melyek álláspontja szerint az ügy előbbre
vitelét szolgálják, feltéve, ha ennek elvégzése nem törvénysértő. Ez utóbbi esetben az ügyész
a nyomozási cselekmény mellőzésére ad utasítást.
A felmerült hiányosság orvoslása céljából a módosítás a nyomozás felügyelet fogalmát is
megjelöli.
Az ismertetett módosításokon kívül az ügyész és a nyomozó hatóság közötti
együttműködésből szükségszerűen következő jogi álláspontok közötti különbségek feloldása
céljából, a nyomozó a hatóság vezetőjének jelzése alapján követendő ügyészi eljárás
szabályait is módosítani kellett.
Szintén az ügyész és a nyomozó hatóság eljárásbeli szerepének elkülönítése és ebből eredő
döntési hatáskörök precízebb elkülönítése érdekében a nyomozás irányításának egyik
különleges eszköze, az úgynevezett fokozott ügyészi felügyelet szabályai a büntetőeljárási
törvényben kerültek elhelyezésre.
Szükséges továbbá a nyomozás felügyelete során adott utasítások szigorúbb
ellenőrizhetősége, átláthatósága érdekében, e téren az írásbeliség szélesebb körű
megkövetelése és egyes nyomozási érdeket nem sértő jogi álláspontokat tartalmazó nyomozó
36
hatósági tájékoztatások, erre reflektáló, jogi álláspontot is magában foglaló ügyészi utasítást
tartalmazó iratok megismerhetőségének biztosítása.
8.	A törvény az előzetes letartóztatás abszolút felső határát, három évben határozza meg. A
három éves végső előzetes letartóztatási határidő alól a törvény három kivételt fogalmazott
meg. Az egyik, az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott előzetes
letartóztatás, a másik kivétel, ha az ügyben harmadfokú bírósági eljárás van folyamatban, míg
a harmadik kivételes eset, ha hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van
folyamatban. A gyakorlatban problémaként merült fel, hogy kiemelt társadalmi veszélyességű
ügyekben, így például emberölés bűntette illetőleg bűnszervezetben elkövetett
bűncselekmények miatt indult büntetőeljárások során az ügydöntő határozat kihirdetése előtt a
bíróság - az előzetes letartóztatás abszolút felső határideje miatt - a vádlottak előzetes
letartóztatást megszüntette és ezzel egyidejűleg más kényszerintézkedést rendelt el.
A módosítás a társadalmi igényeknek megfelelően, figyelemmel a nemzetközi egyezmények
elvárásaira, az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára és az Alkotmány előírásaira,
az előzetes letartóztatás abszolút, felső határidejét négy évben határozza meg, ha a terhelttel
szemben tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő
bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás.
A fenti büntetési tételhez kötött bűncselekményi kör esetén általában a bizonyítás
bonyolultsága, nagyobb időigényessége indokolja az előzetes letartóztatás, mint legsúlyosabb
kényszerintézkedés felső tartamának emelését. Az Emberi Jogok Európai Bírósága az előzetes
letartóztatás időtartamának ésszerűségi vizsgálat során különös gonddal vizsgálja az ügy
bonyolultságát, a terhelti magatartást és az eljáró hatóságok tevékenységét is. Ez utóbbival
összefüggésben ki kell emelni, hogy előzetes letartóztatás elrendelésekor, a büntetőeljárások
során továbbra is biztosítani kell az eljárások soron kívüliségét, azaz az eljáró hatóságoknak
törekedni kell arra, hogy a terhelt a lehető legrövidebb ideig legyen előzetes letartóztatásban.
Ezzel egyidejűleg az előzetes letartóztatás kivételes alkalmazhatóságának erősítése érdekében
a módosítás az előzetes letartóztatás tartamát két évben jelöli meg azokban az esetekben, ahol
a terhelt ellen öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztésnél büntetendő bűncselekmény miatt
indult eljárás.
9.	A hatályos törvény rendelkezése szerint a lefoglalás a dolog birtokának elvonása a birtokos
rendelkezése alól. Ezen szabályra alapított, egyes jogalkalmazói értelmezések szerint a
helyszínen rögzített anyagmaradványok egy részét, nyomrögzítő mintákat, uratlan dolgokat
37
nem kell lefoglalni, mivel azokat senki nem birtokolja. Azonban lefoglalás mellőzése esetén,
a felsorolt dolgok bűnjelként sem kezelhetők, mivel a lefoglalás és a büntetőeljárás során
lefoglalt dolgok kezelésének, nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és
megsemmisítésének szabályairól, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló 11/2003. (V. 8.)
IM-BM-PM együttes rendelet 1. §-a szerint a bűnjel, lefoglalt dolog.
A fenti jogértelmezés és jogszabályi rendelkezés összevetése alapján a fenti dolgok
lefoglalása nem biztosított. A módosítás bevezeti a lefoglalás új fogalmát. A lefoglalás
lényege, hogy az annak elrendelésére jogosult büntető ügyben eljáró szerv a bizonyítás
érdekében, illetőleg az elkobzás, vagyonelkobzás biztosítása érdekében a dolgot őrzésbe
veszi. Az a körülmény, hogy adott dolgot abban a formában, ahogyan az lefoglalásra kerül, a
nyomozó hatóság hozza létre, nem bír jelentőséggel, ezeket a dolgokat ugyanúgy le lehet és le
is kell foglalni. E körbe tartoznak a gazdátlan dolgok is, amelyeket a bizonyítás érdekében
szintén le kell foglalni, azaz hatósági őrzésbe kell venni.
A hatóság által a bűncselekmény helyszínén összegyűjtött, az elkövető azonosítására alkalmas
anyagmaradvány, ujjnyom egyéb dolgok lefoglalásának előírásával egyidejűleg orvosolni kell
azt a problémát, miszerint a nyomozás megszüntetésekor a lehetséges elkövető
beazonosítására alkalmas bűnjelek (tárgyi bizonyítási eszközök) lefoglalást is meg kell
szüntetni és meg kell semmisíteni.
A fenti, bizonyítás sikerét veszélyeztető szabály kiküszöbölése érdekében a módosítás
nyomozás felfüggesztési okként kezeli ismét, ha az elkövető kiléte a nyomozás során nem
volt megállapítható. Ezzel párhuzamosan a Btk. 35. § (2) bekezdés elévülésre vonatkozó
rendelkezésnek módosítása is szükségessé vált. A hatályos szabályozás szerint, ha a
büntetőeljárást felfüggesztik, a felfüggesztés tartama az elévülés határidejébe nem számít be.
Ez alól kivétel, ha a büntetőeljárást azért függesztik fel, mert az elkövető ismeretlen helyen
tartózkodik vagy elmebeteg lett. A nyomozás felfüggesztési ok körének bővítésével
egyidejűleg újabb kivétel beiktatása szükséges, azaz az elévülés határidejébe beszámít az a
tartam is, ha a büntetőeljárást azért függesztik fel, mert az elkövető kiléte a nyomozásban nem
volt megállapítható. Ellenkező esetben ezen felfüggesztés esetén a bűncselekmény
büntethetősége nem évülne el.
38
III.
A Javaslattal összefüggésben más törvények módosítása
A büntetőeljárási törvény módosításával összefüggésében a korábban hivatkozott Btk.
módosításán kívül az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló
1994. évi LXXX. törvény (Üsztv.) módosítása is indokolt. Ennek indoka, hogy az Üsztv. 99.
§-ának (5) bekezdése szerint az ügyészség teljes tevékenységi körét illetően a házi iratokról
csak akkor adható tájékoztatás, ha a nyilvánosságra hozatalt a legfőbb ügyész engedélyezi. A
jelenlegi rendelkezés módosítását, a Be.-hez történő igazítását a jogrendszer egységességének
biztosítása indokolja.
39
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogás jogintézményének bevezetéséhez kapcsolódó
egyes törvények módosításáról szóló 2006. évi XIX. törvény 2. §-a beiktatta a
büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénybe (Be.) a kifogás az eljárás elhúzódása miatt
elnevezésű jogintézményt. E sajátos jogorvoslat lehetővé teszi, hogy az arra jogosultak a
bíróság általuk sérelmesnek tartott mulasztása esetén kifogást terjesszenek elő. A rendelkezés
alapján tehát a bíróság mulasztása esetén is helye van a Be. e törvényhelyében meghatározott
jogorvoslatnak.
A Be. 3. § (3) bekezdése nem tartalmazza a bíróság mulasztása miatti jogorvoslat lehetőségét,
ezáltal nincs összhangban a két rendelkezés. A Javaslat ezt az összhangot teremti meg, a Be.
3.	§ (3) bekezdésének pontosításával.
A 2. §-hoz
1.	A Be. hatályos szabályozása szerint a bíró a kizárási ok bejelentésétől kezdve, a bejelentés
elintézéséig az ügyben eljárhat, ha a kizárási okot nem maga vagy rá vonatkozóan a tanács
elnöke jelenti be, azonban az ügydöntő határozat meghozatalában nem vehet részt. A hatályos
szabályozásból következik, hogy a bíró által tehető intézkedések körét az határozza meg,
hogy a kizárás iránti bejelentést ki tette. A törvény nem tesz különbséget aszerint, hogy a
kizárás iránti bejelentést abszolút vagy relatív kizárási okra alapították.
A törvény hatálybalépése óta eltelt időszak tapasztalatai szerint az eljárás elhúzásának egyik
eszközévé vált, hogy az eljáró bíróval szemben elfogultságot jelentenek be, így a kizárás iránti
indítvány elbírálásáig ügydöntő határozat meghozatalára nem kerülhet sor. A Be. 21. § (1)
bekezdés e) pontjában írt ok, úgynevezett relatív kizárási ok, amelynek esetleges
megállapítása az eset körülményeinek mérlegelését igényli, szemben a Be. 21. § a)-d)
pontjában megfogalmazott abszolút kizárási okokkal. A kizárási indítványok elbírálásának
eredményei szerint a bíró elfogultságára irányuló bejelentések rendszerint megalapozatlanok.
A visszaélésszerű joggyakorlás felszámolása érdekében a Javaslat különbséget tesz aszerint,
hogy a bejelentést milyen kizárási okra alapították és ezzel visszaállítja az 1973. évi I. törvény
azon rendelkezését, miszerint, a bíró a bejelentés elbírálásáig az ügyben korlátozás nélkül
eljárhat, ha kizárás iránti bejelentést elfogultságra alapították.
40
Amennyiben a kizárás iránti bejelentés megalapozott, a másodfokú bíróság az elsőfokú
bíróság határozatát Be. 373. § (1) bekezdés II. b) pontja alapján hatályon kívül helyezi. A
fenti szabály szerint feltétlen eljárási szabálysértés valósul meg, ha az ítélet meghozatalában
kizárt bíró vesz részt. Ezen rendelkezés megfelelő biztosítékot nyújt arra az esetre, ha az ítélet
meghozatalában kizárt bíró venne részt.
Természetesen amennyiben a kizárási okot a bíró vagy rá nézve a tanács elnöke jelenti be, az
ügyben nem járhat el.
2.	A Javaslat új bekezdést iktatott be. Eszerint ugyanazon bíró ellen, ugyanazon pontra
alapított, alaptalan kizárás iránti bejelentést indokolás nélkül el lehet utasítani. Kiemelendő,
hogy a fenti szabály nem mentesíti a bejelentést elbíráló tanácsot a bejelentés érdemi
vizsgálata alól, csupán arra nyújt lehetőséget, hogy a határozatot - elutasítás esetén - nem kell
indokolni.
3.	A Javaslat a Be. 24. § (5) bekezdése hatályos, értelemzavaró megfogalmazását pontosítja.
A 3. §-hoz
A Javaslat új 24/A. §-t iktat be a törvénybe. A rendelkezés nem tartalmaz érdemi módosítást a
Be. hatályos rendelkezéseihez képest, a könnyebb áttekinthetőség kedvéért bontja ketté a
jelenleg egy szakaszban elhelyezett szabályokat.
A 4. §-hoz
A jogalkalmazásban felmerült problémák felhívták a figyelmet arra, hogy a Be. nem
szabályozza kellő részletességgel a nyomozó hatóság és a nyomozás feletti felügyeletet ellátó
ügyész közötti feladatmegosztást, illetve az ennek kapcsán meghozott döntési kompetenciát és
a felelősséget.
1.	A Javaslat a hatályos törvénytől eltérően megjelöli a nyomozás feletti felügyelet fogalmát,
illetőleg az ügyésznek a nyomozás felügyelet során gyakorolható jogait pontosítja, egy új
bekezdés beiktatásával.
41
2.	Az ügyész akkor utasíthatja a nyomozó hatóságot az általa elvégezni kívánt eljárási
cselekmény mellőzésére, ha az adott eljárási cselekmény elvégzése törvénysértő. E
rendelkezés nem érinti az ügyész azon jogkörét, miszerint utasítást adhat nyomozási
cselekmények elvégzésére, és természetesen nem érinti az ügyész azon jogkörét sem, hogy a
nyomozás befejezését követően a rendelkezésre álló tények, bizonyítékok mérlegelése alapján
döntsön a vádemelésről, a vádirat tartalmáról, illetve az eljárás megszüntetéséről, és minden
további kérdésről, amelyet a Be. az ügyész döntési kompetenciájába utal.
A rendelkezés célja a nyomozó hatóság szakmai önállásának növelése, ennek érdekében
biztosít nagyobb nyomozási lehetőséget a nyomozó hatóság számára. Az ügyész azon jogköre
is érintetlenül marad, miszerint az eljárást a nyomozás bármely szakában magához vonhatja.
3.	A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetőjogi tárgyú
törvények módosításáról rendelkező 2007. évi XXVII. törvény 48. és 49. §-a - az
Alkotmánybíróság 62/2006. (XI. 23.) AB határozatában kifejtettek alapján - az ellenvetés
jogintézményét megszüntette és panaszt, mint jogorvoslatot tette általánossá.
Ezzel egyidejűleg azonban a Be. az ügyésznek a nyomozásban meghatározott feladatait
felsoroló 28.§-át nem módosította. A Javaslat a korábbi módosítás hiányosságának
megszüntetése érdekében, az ügyész feladatait kiegészíti azzal, hogy a nyomozás során a
nyomozó hatóság intézkedése ellen, illetve az intézkedésének elmulasztása miatt bejelentett
panaszt is elbírálja.
Az 5. §-hoz
A Be. 36. § (5) bekezdését a 2006. évi LI. törvény iktatta be . Ennek indoka az volt, hogy a az
Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX.
törvényben szabályozott, az Európai Unió tagállamainak közös nyomozó csoportjára
vonatkozó szabályozást a Be.-ben meg kellett jeleníteni. Azonban a bekezdést indokolt
kiegészíteni az Európai Rendőrségi Hivatallal (EUROPOL), mivel a szervezet tisztségviselője
szintén jogosult a közös nyomozó csoport tevékenységében részt venni.
A 6. §-hoz
A Be. 47. § (2) bekezdése szerint a meghatalmazást ahhoz a bírósághoz, ügyészhez, illetőleg
nyomozó hatósághoz kell benyújtani, amely előtt a meghatalmazás időpontjában a
42
büntetőeljárás folyamatban van. A meghatalmazott védő a meghatalmazás benyújtását
követően gyakorolhatja eljárási jogait. Nincs arra vonatkozóan szabály, hogy a terheltet fogva
tartó intézetet is tájékoztatni kell a meghatalmazás tényéről, illetve a védő személyéről, annak
elérhetőségéről. Ha a terhelt fogvatartásban van, a fogvatartást végrehajtó intézetnek
késedelem nélkül tudnia kell, hogy a terhelt érdekében ki jár el meghatalmazott védőként,
ellenkező esetben nem biztosíthatók teljes körűen a védőt megillető jogok. A gyakorlatban
felmerülő problémát kívánja orvosolni a Javaslat.
A 7. §-hoz
A védői jogok maradéktalan biztosítása érdekében, ha a terhelt fogva van, a kirendelő
nemcsak a kirendelt védő személyéről, hanem elérhetőségéről is haladéktalanul értesíti a
fogvatartást végrehajtó intézetet.
A 8. §-hoz
Az 1973. évi I. törvény 117. §-a szabályozta azt az értesítési kötelezettséget, amely a
büntetőeljárás során eljáró hatóságot terhelte az eljárásban részt nem vevő szervek irányába, a
bűnözés megelőzése érdekében. A hatályos Be. eredetileg ilyen kötelezettséget nem rögzített,
az elmúlt évek tapasztalatai azonban indokolttá tették az értesítési kötelezettség beiktatását az
eljárási törvénybe.
Ezért a 2006. LI. törvény a Be. 63/A. §-ában szabályozott, a büntetőeljárás során eljáró
ügyészt, valamint a nyomozó hatóságot terhelő értesítési kötelezettségre vonatkozó
rendelkezéseket iktatott be a büntetőeljárási törvénybe.
A módosítás hatályba lépése óta eltelt időszak tapasztalatai azonban indokolttá teszik a
törvényben megjelölt értesítési kötelezettség teljes körűvé tételét, így kiterjesztését a bíróságra
is, mivel a bírói szakban is felmerülhetnek olyan okok, körülmények, adatok, tények, amelyek
alapján a bűnözés megelőzése érdekében további intézkedés, illetőleg eljárás kezdeményezése
válhat szükségessé.
A Javaslat a Be. 63/A. § (2) bekezdését kiegészíti az adóigazgatási eljárás kiemelésével. E
módosítás tartalmát tekintve nem tartalmaz új rendelkezést, azért, mert a Be. 63/A. § (2)
bekezdésének jelenlegi szövege alapján is kiterjed a közigazgatási eljárás kezdeményezésének
a kötelezettsége az adóigazgatási eljárásra is, hiszen az adóigazgatási eljárás közigazgatási
43
eljárás, azonban a tárgykör kiemelkedő jelentősége miatt indokolt ezen eljárási fajtát külön is
kiemelni.
A 9. §-hoz
Az idézést és az értesítést érintő hatályos szabályozás szerint más alkalmas módon vagy
eszközzel való idézésnek és értesítésnek akkor van helye, ha az idő hiánya, értesítés esetében
az érintettek nagy száma indokolttá teszi.
A tervezet a fenti korlátozást elhagyva, megteremti annak a lehetőségét, hogy a bíróság, az
ügyész és a nyomozó hatóság az írásbeli és a szóbeli idézésen kívül más alkalmas módon és
eszközzel történő idézés és értesítés útján az eljárásban részt vevők garanciális érdekeit az
eljárási cselekményeknél való jelenléttel vagy az eljárási cselekményről történő értesítéssel
biztosítsa.
A más alkalmas módon vagy eszközzel történő idézésnek és értesítésnek is meg kell felelnie a
Be. 67. § (2) és (4) bekezdéseiben megjelölt tartalmi követelményeknek. A Be. 69. § (7)
bekezdése szerinti rendelkezésén alapuló kialakult gyakorlatnak megfelelően a más alkalmas
módon vagy eszközzel történő idézéssel szembeni mulasztás következményeinek
alkalmazására csak abban az esetben kerülhet sor, ha megállapítható, hogy az érintett az
idézésről tudomást szerzett.
A 10. §-hoz
Az Országgyűlés napirendjén van az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvényjavaslat. E
törvényjavaslat szerint a központi rendszer útján kell tartani az írásbeli kapcsolatot a bíróság,
ügyészség, nyomozó hatóság által folytatott eljárásban a fenti szervek és a védő, jogi
képviselő között, továbbá ugyanezen eljárásokban lehetővé teszi, hogy más törvény által
meghatározott írásbeli kapcsolatot a központi rendszer útján tartsák.
Az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvényjavaslat gyakorlati megvalósítása érdekében
elkészült a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló
törvényjavaslat, amelynek célja többek között a bírósági és hatósági eljárások felgyorsítása. E
törvényjavaslat megteremti az elektronikus kommunikáció, azaz a biztonságos elektronikus
kézbesítés feltételeit.
Ezzel összhangban a módosítás a fenti, két törvényjavaslat szándékához igazodva előírja a
bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság, védő, jogi képviselő részére, hogy egymás közötti
44
írásbeli kapcsolatot a külön jogszabályok szerinti meghatározott központi rendszer útján
tartsák. Ebből következik, hogy a módosítás hatálybalépést követően, a bíróság, ügyészség,
nyomozó hatóság az eljárásuk során keletkezett valamennyi iratot, így különösen a másik
szervhez címzett megkeresést, előterjesztést, indítványt a központi rendszer útján küldik meg,
illetőleg a védő, jogi képviselő és a képviselőként eljáró ügyvéd a bíróság, ügyészség,
nyomozó hatóság felé szintén valamennyi beadványukat az ügyfélkapun belépve a központi
rendszer útján továbbítják. E kötelezettség természetesen nem vonatkozik a büntetőeljárásban
részt vevő, itt fel nem sorolt személyekre.
A 11. §-hoz
A Strasbourgban, 1959. IV. 20-án kelt, a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai
egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyvének kihirdetéséről szóló, 1994. évi XIX. törvény 8.
Cikke szerint: „Az ellen a tanú vagy szakértő ellen, aki nem tesz eleget az idézésnek,
amelynek kézbesítését kérték, akkor sem lehet büntetést vagy kényszerítő eszközt alkalmazni,
ha az idézés ezt kilátásba helyezte, kivéve, ha utóbbi önként a megkereső Fél területére lép, és
ott újból szabályszerűen megidézik.”
A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 75. §-a szerint: „Ha a
külföldön tartózkodó személy a magyar bíróság vagy az ügyész idézésére nem jelenik meg, a
Be.-nek az idézéssel szembeni mulasztásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók.”
E rendelkezésből egyértelműen kitűnik, hogy a magyar büntetőeljárásban eljáró szervek
joghatóságából fakadóan, a külföldről történő idézések során teljesen nyilvánvaló, hogy az
idézéssel szembeni mulasztás következményei az érintett személyekkel kapcsolatban nem
alkalmazhatóak. Ennek ellenére a gyakorlatban több esetben előfordul, hogy a
büntetőügyekben eljáró szervek olyan tartalmú idézést kézbesítenek külföldre, miszerint, ha
az idézett nem jelenik meg, rendőri elővezetése rendelhető el, vagy rendbírsággal sújtható.
Ezért - célszerűségi szempontból - indokolt a hivatkozott rendelkezések tartalmával egyező
szabályozás beiktatása a Be.-be is.
A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 3. §-a szerint a
törvényt akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik. Ebből
következően elvileg nem zárható ki egy olyan nemzetközi szerződés létrejötte, amely lehetővé
teszi a magyar szerveknek a Be. szerinti jogkövetkezmények alkalmazását. Jelenleg ilyen
szerződés nincs, és nem is valószínű, hogy lesz, ezért a Be. Javaslat szerinti módosítása
indokolt.
45
A 12. §-hoz
Az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvényjavaslat, valamint a hivatalos iratok
elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvényjavaslat megnyitják
annak lehetőségét, hogy a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság hivatalos iratát az
érintett részére a központi rendszeren keresztül elektronikusan kézbesítse. A Javaslat a külön
jogszabályokon alapuló elektronikus kézbesítés Be.-beli alapját teremti meg a külön
jogszabályokra történő utalással.
A 13. §-hoz
1.	Az Európai Parlament és a Tanács Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) által lefolytatott
vizsgálatokról szóló 1073/1999/EK rendelet 7. cikke rendelkezik az OLAF tájékoztatásának
kötelezettségéről. Eszerint a tagállamok a nemzeti joguk által meghatározott mértékben, az
OLAF felkérésére vagy saját kezdeményezésükre a folyamatban levő vizsgálattal érintett
minden birtokukban levő dokumentumot és információt továbbítanak az OLAF-nak, illetve
megküldenek az OLAF számára minden birtokukban levő egyéb, csalás, korrupció vagy a
Közösség pénzügyi érdekeit befolyásoló jogellenes tevékenységek elleni fellépés
szempontjából lényegesnek ítélt dokumentumot vagy információt is.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás óta eltelt időszakban szerzett tapasztalatok azt mutatják,
hogy a felvilágosítás adás aggálytalan teljesítése érdekében szükség van olyan konkrét
rendelkezésre, amely az OLAF tájékozódásához egyértelmű jogalapot nyújt. A felvilágosítás
kérése tipikusan az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények miatti
büntetőeljárásokban fordul elő. A hatályos büntetőeljárásról szóló törvény azonban a magyar
hatóságoknak ilyen információ átadását nem teszi egyértelműen lehetővé.
Ez a probléma gátolja a magyar és az európai hatóságok uniós és hazai jogszabályokban előírt
kötelezettsége teljesítését. Ezért indokolt a Be. olyan módosítása, amely az OLAF számára
lehetővé teszi a feladatai ellátásához szükséges mértékben és időtartamban, hogy a
büntetőügy iratait megismerhesse. Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy az OLAF-on
kívül más szerv eljárásában is felmerül a tájékozódás szükségessége, ezért a felhatalmazást
általánosságban célszerű megfogalmazni.
46
2. A 74/B. § (6) bekezdése a törvény VI. Fejezet, „felvilágosítás-adás és nyilvánosság
tájékoztatása a büntetőeljárás során „elnevezésű III. Címe alatt helyezkedik el. Nyilvánvalóan
a 74/B. § (6) bekezdésének szabályai nem a felvilágosítás-adásra, illetve a nyilvánosság
tájékoztatására vonatkozik, így a rendelkezésnek a VI. Fejezet „általános eljárási szabályok”
II.	Cím alatti elhelyezése indokolt.
A 14. §-hoz
A Javaslat a tárgyi bizonyítási eszköz példálózó felsorolását egészíti ki azzal, hogy tárgyi
bizonyítási eszköz, amely a bűncselekmény elkövetőjének nyomait hordozza.
A 15. §-hoz
A Legfelsőbb Bíróság által közzétett 2008. évi 296. számú eseti döntésben kifejtett álláspont
szerint azon tárgyak, melyeket a büntetőeljárás során a nyomok megőrzésére, láthatóvá tétele,
szakértői vizsgálat alá vonhatósága, ezáltal bizonyítékként felhasználhatósága érdekében
készítenek (pl. vérszennyeződést rögzítő gézlap, lábnyomtöredék) a bűnügy iratainak részét
(mellékletét) képezik. A határozat indokolásában kifejtettek szerint a határozatban feltüntetett
dolgok olyan tárgyi bizonyítási eszközök, amelyekre az okiratra vonatkozó rendelkezések az
irányadók, így azok a büntetőügy iratainak mellékleteként kezelendők.
A jogalkotói szándéktól eltérő jogértelmezés megszüntetése érdekében a Javaslat a fenti
nyomhordozó tárgyak okiratként kezelhetőségét kizárja, és ezzel megteremti a lehetőségét
annak, hogy ezekről a dolgokról a Be. 155. § szabályainak figyelembevételével kell dönteni.
A 16. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a bíróság, ügyész, nyomozó hatóság a terhelt kihallgatása előtt
-	személyazonossága megállapítása érdekében - a terhelt kihallgatáskori családi és utónevét
állapítja meg, az eljáró szervek vizsgálata nem terjed ki egy esetleges névváltoztatás esetén a
terhelt korábbi nevére. Ennek eredményeként előfordulhat, hogy a büntetéskiszabás során a
terhelt terhére nem kerül értékelésre az esetleges visszaesői, többszörös visszaesői minőség,
továbbá olyan intézkedést, illetőleg joghátrányt alkalmaznak vele szemben, melyből a
többszörös visszaesői minőség megállapítása esetén ki lenne zárva. Így - nem teljes körűen - a
47
többszörös visszaeső nem bocsátható próbára, továbbá a Be. 222. § (1) bekezdése alapján, ha
a terhelt többszörös visszaeső a vádemelés vele szemben nem halasztható el.
A fenti hiányosság megszüntetése érdekében a Javaslat a személyi adatok felvételének
szabályait kiegészíti azzal, hogy a terhelttől meg kell kérdezni születési nevét, valamint
korábbi nevét is.
A 17. §-hoz
1.	A gyakorlati tapasztalatok szerint számos esetben a büntetőeljárások tartamának
növekedését idézi elő a vádlottnak a szabályszerű idézés ellenére történő távolmaradása.
A Javaslat a vádlott megjelenési kötelezettségének teljesítése érdekében bevezeti a tárgyalási
őrizet fogalmát. Eszerint őrizetbe vételnek a bírói szakban akkor is helye van, ha a vádlott
szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg és az elővezetése nem járt sikerrel.
A tárgyalási őrizetre - mint az őrizet egyik fajtájára - természetesen irányadóak az őrizet
általános szabályai.
2.	A Javaslat a bíróság elé állítás hatékonyságát szolgáló 126. § (2) bekezdés rendelkezését,
miszerint őrizetbe vétel bíróság elé állítás céljából is elrendelhető, a külön eljárás szabályai
között helyezi el.
A 18. §-hoz
1.	A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (továbbiakban:
Alkotmány) 55. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a
szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a
törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján
megfosztani.
Az Alkotmánybíróság több döntésben foglalkozott a személyi szabadság, mint alkotmányos
alapjog korlátozásának feltételeivel. Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint a
személyi szabadság törvényben meghatározott okból és törvényben meghatározott eljárás
alapján történhet. Ezen kívül az alkotmányos alapjog korlátozására csak szükséges és arányos
mértékben kerülhet sor.
48
Ezzel összhangban a Be. rögzíti, hogy a kényszerintézkedés alkalmazása esetén az egyéb,
tehát az egyes kényszerintézkedéseknél meghatározott különös feltételek mellett is akkor van
helye, ha az eljárás célja kisebb korlátozással járó más cselekménnyel nem biztosítható.
Az előzetes letartóztatásra, mint legsúlyosabb kényszerintézkedés alkalmazására csak
kivételes esetben kerülhet sor. Az Alkotmányból és az 1993. évi XXXI. törvénnyel
kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezményből (a
továbbiakban: Emberi Jogok Európai Egyezménye) is levezethető követelmény maradéktalan
érvényesítése érdekében az előzetes letartóztatás időbeli tartama vonatkozásban a Javaslat
differenciált szabályozást ad.
A módosítás kétirányú. Egyrészt ha a terhelttel szemben öt évnél nem súlyosabb
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás, az előzetes
letartóztatásban töltött idő a két évet nem haladhatja meg. Másrészt az előterjesztés az
előzetes letartóztatás felső határidejét négy évben határozza meg, ha a terhelttel szemben
kiemelkedő tárgyi súlyú, azaz tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel
büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás.
A fenti megkülönböztetés szerinti előzetes letartóztatási határidő alól a hatályos szabályozás
három kivételt fogalmazott meg. Az egyik, az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt
vagy fenntartott előzetes letartóztatás, a másik kivétel, ha az ügyben harmadfokú bírósági
eljárás van folyamatban, míg a harmadik kivételes eset, ha hatályon kívül helyezés folytán
megismételt eljárás van folyamatban.
A fenti szabályozásból következően az elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetéséig az előzetes
letartóztatás két évig, három évig, négy évig tarthat attól függően, hogy a kényszerintézkedés
alatt álló terhelttel szemben milyen büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmény miatt van
folyamatban eljárás.
2.	Az előzetes letartóztatás generális határidejének felemelését az indokolta, hogy nyomozás
határidejének - a gyanúsítás közlésétől számított kétéves - abszolút határideje miatt,
előfordulhatnak olyan esetek, hogy a terhelt - az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás során
felmerült bizonyítás összetettsége miatt - a vádirat benyújtásáig közel két évig előzetes
letartóztatásban van. Így a hatályos szabályozásból következően az elsőfokú bíróságnak - a
kényszerintézkedés fenntartása mellett - megközelítőleg egy év áll rendelkezésre a
bizonyítási eljárás lefolytatására és az ügydöntő határozat meghozatalára.
A bírói szak, és az ezt megelőző nyomozási és vádemelési szak közötti egyensúly
megteremtése érdekében a tervezet a kiemelkedő társadalmi veszélyességű ügyekben az
49
ügydöntő határozat kihirdetése előtt elrendelt előzetes letartóztatás felső határidejét az
elrendeléstől számított négy évben határozza meg.
Szintén a kényszerintézkedés törvényességének garanciáját jelenti a törvény azon
rendelkezése, miszerint a bíróságnak, az ügyésznek, illetőleg a nyomozó hatóságnak arra kell
törekednie, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson. Ha a terhelt
előzetes letartóztatásban van, az eljárást soron kívül kell lefolytatni.
Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése összhangban van az Emberi Jogok Európai
Egyezménye 5. Cikkével. Az Egyezmény többek között rögzíti, hogy a letartóztatott vagy
őrizetbe vett minden személyt haladéktalanul bíró, vagy a törvény által bírói hatáskörrel
felruházott más tisztségviselő elé kell állítani, és a letartóztatott vagy őrizetbe vett személynek
joga van arra, hogy ésszerű időhatáron belül tárgyalást tartsanak ügyében vagy a tárgyalásig
szabadlábra helyezzék.
3.	Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatából:
Az Emberi Jogok Európai Bírósága egyes konkrét ügyekben vizsgálta az Egyezmény fent
hivatkozott 5. Cikkében megfogalmazott elvárások érvényesülését és az alábbi
megállapításokat tette:
Az Emberi Jogok Európai Bírósága a DEBOUB alias HUSSEINI Franciaország ügyben
megállapította az Egyezmény 5. Cikke 3. pontjának megsértését, mert az előzetes letartóztatás
négy év hat hónapig tartott. Döntésében kiemelte, hogy a közrend védelmének alapvető
követelménye és a bűnismétlés megakadályozásának szükségessége, sőt a gyanúsítottak
közötti összebeszélés veszélye sem alapozza meg önmagában az előzetes letartóztatás ilyen
hosszú időtartamát.
Az IMRE kontra Magyarország ügyben a Bíróság határozatának indokolásban hangsúlyozta,
hogy egy konkrét ügyben az elhúzódó fogvatartás csak és kizárólag akkor lehet indokolt, ha a
közérdek valódi követelményének olyan specifikus jelei állnak fenn, amelyek - az ártatlanság
vélelme ellenére - nagyobb súllyal esnek latba, mint az Egyezmény 5. cikkében rögzített, az
egyéni szabadság tiszteletben tartását előíró szabály. A Bíróság kitért arra, hogy a nemzeti
bíróságoknak minden olyan tényt meg kell vizsgálnia, amelyek a közérdek fennállta mellett
vagy ellen szólnak. A Bíróságnak ezért azt kell megállapítania, hogy a bíróságok által
hivatkozott további okok továbbra is igazolták-e a szabadságától történő megfosztást. Ha ezek
az okok relevánsak és elégségesek, akkor a Bíróságnak arra a következtetésre kell jutnia, hogy
a nemzetközi hatóságok különös gondossággal jártak el az eljárás lefolytatásakor.
50
Az Emberi Jogok Európai Bíróság az előzetes letartóztatás időtartamának ésszerűségének
megítélésekor körültekintően vizsgálja a hatóságok döntéseiben szereplő indokok valódiságát
és megalapozottságát.
Általában a Bíróság több tényezőt vesz figyelembe az „ésszerű idő” vizsgálatakor: mennyire
volt bonyolult az ügy, milyen magatartást tanúsított az érintett, végül, hogy a hatóságok
oldalán nem mutatható-e ki indokolatlan késedelem.
a)	Ami az első tényezőt illeti, itt az ügy objektív jellemzőit vizsgálja, így a tényállás
bonyolultságát, iratanyag terjedelmét. A bíróság a W. kontra Svájc ügyben a négy évig tartó
előzetes letartóztatás nem ütközött az Egyezménybe, mert a bonyolult ügyben nem volt
kimutatható hatósági késedelem.
b)	A gyanúsított által tanúsított magatartásnak csekélyebb a jelentősége, mivel a terheltet a
védekezés bármilyen módja megilleti, esetleges eljárást késleltető magatartása természetesen
nem írható a Kormány számlájára.
A fentiekből következően az Egyezmény 5. cikk 3. bekezdésében szereplő „ésszerű időhatár”
igen összetett fogalom.
A Bíróság egy-két évet meg nem haladó időtartam esetén általában nem állapít meg
mulasztást, bár nem kizárt, míg a három év feletti ügyekben igen kimerítően vizsgálja a
kimentő okok megalapozottságát, négy évet meghaladó előzetes letartóztatást esetén pedig
már általában nem merül fel olyan indok, amely esetében igazolható volna az igen jelentős
időmúlás (pl. Tomasi v. France).
A kifejtettekből tehát levonható az a következtetés, hogy a Bíróság nem kizárólag az eljárás
időtartamát, és nem kizárólag az előzetes letartóztatás hosszát vizsgálja, az adott ügy összes
körülményeit - ezen belül különös hangsúllyal az eljáró szervek ténylegesen végrehajtott
eljárási cselekményeit, és az egyes eljárási cselekmények között eltelt időtartamot - áttekinti.
Ebből következik, hogy egyértelmű törvényi szabályozás esetén, ha a büntető ügyben eljáró
szervek a bizonyítási eljárás lefolytatásához szükséges alapossággal járnak el, és az ügy
nehézségére, bonyolultságára, a bizonyítékok felderítésének nehézségére tekintettel, nem
mutatható ki, eljárási késedelem, az előzetes letartóztatás négy éves időtartama sem alapozza
meg önmagában az Egyezmény megsértését. A négy éven túli előzetes letartóztatást azonban
már nem lehet kellően indokolni.
Ezért a Javaslat a kiemelkedő tárgyi súlyú, és emiatt igen súlyos szabadságvesztéssel
fenyegetett cselekmények esetén a terhelt által előzetes letartóztatásban tölthető időtartamot
négy évben határozza meg. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden esetben indokolt
lehet ennek az időtartamnak a kihasználása, az általános szabályok szerint változatlanul arra
51
kell törekedni minden ügyben, hogy a terhelt előzetes letartóztatása a lehető legrövidebb ideig
tartson.
A 19. §-hoz
A Be. 132. § (3) bekezdésének módosítása folytán módosítani kell a Be. 136. § (3) bekezdését
is, amely az előzetes letartóztatás megszüntetésének kötelező esete tekintetében hivatkozik a
Be. 132. § (3) bekezdésében foglaltakra.
A 20. §-hoz
A Be. hatályos szabályozása szerint a házi őrizet előírásainak megtartását a rendőrség végzi.
A törvény rendelkezése szerint házi őrizet esetén a bíróság előírhatja, hogy a rendőrség a
terhelt hozzájárulásával, a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel is ellenőrizze.
A házi őrizet végrehajtásának az ellenőrzésére vonatkozó szabályokat külön jogszabály a
6/2003. (IV. 4.) IM-BM együttes rendelet tartalmazza. Ennek a technikai eszköznek a
gyakorlatban történő tényleges alkalmazásával egyidejűleg indokolttá vált a technikai eszköz
alkalmazásának lehetővé tétele a lakhelyelhagyási tilalom esetén is. Ennek indoka, hogy a
2006. évi LI. törvény a házi őrizetet a lakhelyelhagyási tilalommal azonos módon határozta
meg. A házi őrizet szabályaival egyező módon, az ellenőrzésnek ezen módjáról a
lakhelyelhagyási tilalmat elrendelő bíróság rendelkezhet, feltéve ha ennek alkalmazáshoz a
terhelt hozzájárul.
A 21. §-hoz
A lefoglalás újraszabályozását azt tette időszerűvé, hogy egyes jogalkalmazói értelmezés
szerint nem kell lefoglalni azokat a tárgyakat (gipszöntet, szilikon minta, ujj- vagy
talplenyomatot hordozó fólia papír, szagminta, konzerváló textília stb.), amelyeket a nyomozó
hatóság a helyszíni szemle alkalmával saját segédanyagainak és eszközeinek a
felhasználásával hoz létre. Ideértve azokat a dolgokat, amelyeket valamely tárgyról, vagy
tárgyból úgy különítenek el, hogy értéke nincs és önmagában hasznavehetetlen (pl. az
ajtófélfa benyomatot hordozó kifűrészelt darabja) és azokat a dolgokat, amelyek egyébként
gazdátlannak tekintendők (betört kirakatüveg törmeléke, eldobott cigarettavég).
52
A fenti jogi álláspontot a Be. 151. § (1) bekezdésére alapították, miszerint a lefoglalás a dolog
birtokának elvonása. Ebből következően nem kerülhet sor lefoglalásra, ha a lefoglaló hatóság
eredetileg is a dolog birtokosa volt, illetőleg ugyanezen ok miatt nem foglalhatók le olyan
dolgok sem, melyeket senki sem birtokol.
A Javaslat az ilyen, a jogalkotói szándékkal ellentétes értelmezés elkerülése végett pontosítja
a rendelkezést. A lefoglalás lényege, hogy az annak elrendelésére jogosult büntető ügyben
eljáró szerv a bizonyítás érdekében, illetőleg az elkobzás, vagyonelkobzás biztosítása
érdekében őrzésbe veszi a dolgot. Az a körülmény, hogy adott dolgot abban a formában,
ahogyan az lefoglalásra kerül, a nyomozó hatóság hozza létre, nem bír jelentőséggel, ezeket a
dolgokat ugyanúgy le lehet és le is kell foglalni. E körbe tartoznak a gazdátlan dolgok is,
melyeket a bizonyítás érdekében szintén le kell foglalni, azaz birtokba kell venni.
Egyes esetekben a lefoglalást elrendelő bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság a lefoglalt
dolgot a birtokos birtokában hagyja. Ekkor tehát nem valósul meg a birtokba vételhez,
ingóságok esetében megkívánt fizikai uralom megszerzése a dolog felett. Ezért a Javaslat a
„megőrzésének más módon történő biztosítása.” fordulattal biztosítja a lefoglalás különleges
esetének megvalósulását.
A 22.§-hoz
A gyakorlati tapasztalatok szerint a lefoglalást a büntető ügyekben eljáró szervek akkor sem
szüntetik meg az ügydöntő határozat meghozatala előtt, ha egyértelműen megállapítható,
hogy az adott dolog lefoglalására már nincs szükség. A Be. 155. § (1) bekezdése szerint a
lefoglalást a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megszünteti, ha arra az eljárás
érekében már nincs szükség. A Javaslat e rendelkezésben foglalt kötelezettséget erősíti meg.
Ha lefoglalt dolog nem képezheti elkobzás vagy vagyonelkobzás tárgyát, akkor a lefoglalt
tárgyi bizonyítási eszköz lefoglalásának oka rendszerint az, hogy szakértői vizsgálat vált
szükségessé a tárgyat érintően. Ezért, ha a szakértői vizsgálat már megtörtént, és további
szakértői bizonyítás nem indokolt, a dolog lefoglalását meg kell szüntetni.
A 23. §-hoz
1.	Szükségessé vált a nyomozás felügyelete során adott utasítások szigorúbb
ellenőrizhetősége, átláthatósága érdekében, e téren az írásbeliség szélesebb körű
megkövetelése.
53
A nyomozó hatóság és a nyomozás felügyeletét ellátó ügyész közötti felelősség pontos
elhatárolása céljából az ügyész az utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást, főszabályként
írásban adja.
Azonban azokban az esetekben, ahol ezt a nyomozás érdekei szükségessé teszik az ügyész az
utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást szóban is megteheti azonban azt utólag írásban
meg kell ismételni.
2.	A Be. jelen módosítással érintett 165. § (6) bekezdését a 2006. évi LI. törvény iktatta be. A
törvény indokolása kiemelte, hogy a (6) bekezdés arról az esetről rendelkezik, amikor a
nyomozó hatóság vezetője - nyilvánvalóan a nyomozás célja, illetve hatékonysága
szempontjából - aggályosnak véli az ügyészi utasítást. A Be. hatályos rendelkezése szerint
ilyenkor a nyomozó hatóság vezetője, felettes szerve útján, előterjesztést tehet a felettes
ügyészhez, az előterjesztésnek azonban nincs halasztó hatálya. Az a tény, hogy a rendelkezés
szerint az előterjesztésre csak a felettes szerv útján van lehetőség, biztosítékot jelent a kellően
át nem gondolt, megalapozatlan előterjesztések ellen, és összhangban áll az ügyésznek a
nyomozásban betöltött meghatározó szerepével. Azonban a nyomozó hatóság felettes szerve
is köteles szakmai érveivel az előterjesztés indokoltságát alátámasztani.
A vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel
kapcsolatos ügyészi feladatokról szóló 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás 11. § (7) bekezdése
határozza meg a büntetőeljárási törvényben meghatározott nyomozó hatóság vezetője által
kezdeményezett előterjesztéssel kapcsolatos ügyészi eljárást. E szerint „Ha a nyomozó
hatóság vezetője a felettes szerve útján a Be. 165. § (6) bekezdése alapján előterjesztéssel élt,
a felettes ügyész - amennyiben az abban foglaltak alapján érdemi intézkedésre nem lát okot -
azt az ügy érdemi elbírálására jogosult ügyészség vezetőjéhez továbbítja. A felettes ügyész az
iratokat csak akkor vizsgálja meg, ha az előterjesztés alapján az ügyben az ügyész nyilvánvaló
törvénysértésére lehet következtetni. A felettes ügyész az eljárásáról az előterjesztőt átirattal
tájékoztatja.”
A fenti gyakorlat megszüntetése érdekében a Javaslat egyértelműen rögzíti, hogy a felettes
ügyész minden esetben megvizsgálja a felterjesztett iratokat és a felvetett problémával
összefüggésében kialakított álláspontját írásban közli az előterjesztővel.
Önmagában az a tény, hogy az ügyésznek a nyomozás felett gyakorolt felügyeleti jogköréből
következően az ügyészi utasítás elleni előterjesztés nem tekinthető jogorvoslatnak - hiszen ez
fogalmilag kizárt - nem mentesíti a felettes ügyészt az előterjesztés érdemi vizsgálata alól.
54
A 24. §-hoz
A vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel
kapcsolatos ügyészi feladatokról szóló 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás tartalmazza a fokozott
ügyészi felügyelet szabályait. A fokozott ügyészi felügyelet a nyomozás felügyelet egyik
különleges, jól bevált eszköze, azokban az ügyekben különösen, amelyeknek vagy a ténybeli,
jogi megítélése bonyolult vagy a terhelt személyi szabadságának korlátozása miatt
kiemelkedő jelentőségűek.
Az ilyen ügyek kiemelkedő jelentősége miatt a nyomozó hatóság és a nyomozás felügyeletét
ellátó ügyész közötti feladatmegosztást, illetve az ennek kapcsán meghozott döntési
kompetenciát és a felelősséget érintő, jogszabálynak nem minősülő legfőbb ügyészi utasítás
legfontosabb rendelkezéseinek törvényi erőre emelése vált szükségessé.
A fokozott ügyészi felügyelet során az ügyész, függetlenül attól, hogy ügyészi döntést igénylő
kérdés felmerült-e, az iratokat havonta köteles megvizsgálni és a nyomozás teljessége és
törvényességének biztosítása érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni. A Be. 165. §-
ának rendelkezéseiből következően a nyomozó hatóság az ügyész utasításait természetesen
akkor is köteles végrehajtani, ha az ügy bármely részletét érintően jogi álláspontja az ügyészi
utasításban foglaltaktól eltér.
Itt kell utalni arra, hogy a fokozott ügyészi felügyelet során is érvényesülnek a büntetőeljárási
törvénynek az ügyész nyomozás feletti felügyeleti jogára vonatkozó rendelkezései. Ebből
következően az ügyész akkor utasíthatja a nyomozó hatóságot az általa elvégezni kívánt
eljárási cselekmény mellőzésére, ha az adott eljárási cselekmény elvégzése törvénysértő.
A Javaslat az ügyész és a nyomozó hatóság közötti döntési kompetencia, felelősség
egyértelmű elhatárolása céljából előírja, hogy a nyomozó hatóság a fokozott ügyészi
felügyelet bejelentésnek tényéről az iratok részét képező feljegyzést készít. A fokozott
ügyészi felügyelet bejelentését megalapozó okok közül, több a nyomozás érdekeit sértheti, így
annak indokát a nyomozó hatóság a feljegyzésben nem tüntetheti fel.
A 25. §-hoz
A Be. 169.§ (1) bekezdése értelmében a határozat kijavításáról határozatot kell hozni, melyet
az érintetteknek a 169. § (4) bekezdése értelmében meg kell küldeni. Ezért a Be. 169. § (5)
bekezdésének azon mondata, miszerint a kijavításra vonatkozó értesítésre a 166. § (7)
55
bekezdése irányadó, értelmét vesztette, ezért a Javaslat e mondatot elhagyja. A kijavításról
rendelkező határozat ellen további jogorvoslatnak van helye.
A 26. §-hoz
1.	A Be. 175.§-a a feljelentés elutasításának speciális esetét szabályozza, ezért a (4)
bekezdésben a „nyomozás megszüntetésének” szövegrész téves, a Javaslat ezt a
pontatlanságot kijavítja, a „feljelentés elutasításának” szövegrészre.
2.	A Javaslat ugyancsak pontosítja a normaszöveget annyiban, hogy az ügyészség helyett az
ügyész nyilatkozatának beszerzését írja elő.
A 27. §-hoz
A szabálysértési eljárások eredményeit a közrend, valamint az igazságszolgáltatás
működésének védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló 2008. évi
LXXIX. törvénnyel létrehozott, 2010. január 1. napjától működő központi szabálysértési
nyilvántartás fogja tartalmazni.
A büntetőbíró az országosan egységes központi szabálysértési nyilvántartás adataiból fog
meggyőződni az elkövető korábbi szabálysértéseiről és azokat a büntetéskiszabás során
súlyosító körülményként ténylegesen a terhére róhatja a terhelt életvezetése körében.
A 28. §-hoz
A Javaslat által a Be.-be beiktatott új, 165/A. § beiktatása szükségessé teszi a Be. 186. § (4)
bekezdése módosítását is.
A nyomozás menetét dokumentáló iratokról főszabályként továbbra sem adható másolat,
tekintettel arra, hogy ellenkező esetben a nyomozás érdekei sérelmet szenvednének. E szabály
alól kivételt jelentenek azok az iratok, amelyek az ügyész és a nyomozó hatóság jogi
álláspontját tartalmazza. Ezek az iratok megtekinthetők, azokból másolat adható, az arra
jogosultaknak. Garanciális szempontból lehet annak jelentősége, hogy az adott esetben a
nyomozó hatóság és az ügyész esetleg eltérő jogi álláspontra helyezkedett, illetve, hogy e
kérdésben a felettes ügyész milyen döntést hozott.
56
Ha azonban az iratok tartalmának megismerése nyomozási érdekeket sértenek, az iratok
megtekintése, a másolat adása megtagadható, azért mert az iratok megismerésének a joga nem
sértheti a bűnüldözési, felderítési érdekeket.
A 29. §-hoz
A Javaslat kiegészíti - a Be. 189. § (1) bekezdés módosításával összefüggésben - a Be. 188. §
(1)	bekezdésében a felsorolást azzal az esettel, miszerint, ha az elkövető kiléte nem ismert, a
nyomozást fel kell függeszteni.
A 30. §-hoz
A Javaslat a Be. 2006. évi LI. törvénnyel bevezetett módosítása előtti helyzettel egyező
módon rendeli szabályozni a nyomozás felfüggesztését, ha az elkövető kiléte a nyomozás
során nem volt megállapítható. A módosítás csekély adminisztratív terhet jelent ugyan,
viszont kiküszöböli azt a hatályos szabályozásból fakadó problémát, miszerint az „ismeretlen
tetteses” esetekben, ha a nyomozást megszüntetik, ennek következtében az értéktelen,
általában tárgyi bizonyítási eszközt jelentő tárgyakat, bűnjeleket meg kell semmisíteni, és
minden járulékos kérdést rendezni kell. Ha az eljárás megszüntetését követően újabb adatok
merülnek fel, és a nyomozást folytatni kell, a bizonyítékok megsemmisülhetnek, ez pedig az
eljárás sikerét veszélyezteti, ezért a Javaslat visszaállítja a 2006. július 1-jét megelőző
helyzetet.
Ezzel összhangban módosítja Javaslat a Be. 189. §-át, a beiktatott (2) bekezdés rendelkezése
szerint a Be. 188. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben az ügyész és a nyomozó
hatóság az ügyet nyilvántartásba veszi, és ha az elkövető személyére utaló újabb adat
birtokába jut, a nyomozást folytatja.
A 31. §-hoz
1.	A hatályos szabályozás szerint az ügyész bármely okból, míg a nyomozó hatóság csupán a
nyomozás megszüntetésének egyszerűbb megítélésű okai esetén szüntetheti meg a nyomozást.
A Be. 190. § (1) bekezdés b) pontjának felmerülése esetén, - azaz ha a nyomozás adatai
alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, és az eljárás folytatásától sem
várható eredmény - indokolatlan a nyomozás megszüntetését kizárólag az ügyész jogkörébe
57
utalni. Ennek indoka a nyomozó hatóságra vonatkozó egyéb jogszabályokban keresendők. Ha
a nyomozás során ügyészi határozatot igénylő kérdés merül fel, a nyomozó hatóság indokolt,
írásbeli előterjesztéssel fordul az ügyészhez. A fenti rendelkezésből következően a nyomozó
hatóság fenti okra alapított, a nyomozás megszüntetésére irányuló előterjesztése során a
beszerzett bizonyítékokat éppúgy értékeli, mint az ügyész a nyomozás megszüntetésről
rendelkező határozat meghozatalakor.
A nyomozás megszüntetésnek nyomozó hatóság jogkörébe utalással a büntetőeljárások
időszerűségének javulása várható, mivel a nyomozó hatóság - előterjesztés elkészítése helyett
-	érdemi határozatot hozhat, illetőleg többletmunkát a nyomozó hatóság vonatkozásában nem
keletkezetett.
A módosítás nem érinti a Be. azon rendelkezését, miszerint a nyomozást megszüntető
határozatot a nyomozó hatóság az ügyésznek haladéktalanul megküldi. Ha az ügyész a
nyomozás megszüntetésével nem ért egyet, a határozatot hatályon kívül helyezheti és a
nyomozás folytatásáról rendelkezhet, így az ügyésznek a nyomozás felett gyakorolt
törvényességi kontrollja teljes körűen biztosított.
2.	A Be. 188. § (1) bekezdés c) pontjának módosításával összhangban a Be. 190. § (2)
bekezdésének további módosítása is szükségessé vált.
A 32. §-hoz
A jogi segítségnyújtással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2007. évi CLI.
törvény több ponton újraszabályozta a jogi segítségnyújtásról szóló LXXX. törvényt (Jst.), és
ezzel összefüggésben, 2008. január 1-hatállyal a Be. egyes rendelkezéseit is módosította.
A Jst. 2008. január 1-jén hatályba lépett rendelkezései szerint a büntetőeljárásban lehetőség
nyílt a sértett, a magánvádló, a magánfél és a pótmagánvádló számára, hogy - a Jst.-ben
meghatározott feltételek fennállása esetén - jogi segítségnyújtást vegyenek igénybe; a
személyes költségmentesség és a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése tárgyában a jogi
segélynyújtó szolgálat dönt. A Be. módosítása következtében, 2008. január 1-ét követően, ha
a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni és a jogi segítségnyújtó szolgálathoz fordul, a
vádindítvány benyújtására nyitva álló határidőt attól a naptól kell számítani, amikor a
szolgálat jogerős határozatát a sértett részére kézbesítik. A Be. az eljárás további szakaszaiban
is tartalmaz rendelkezést arra nézve, ha a pótmagánvádlói fellépés lehetősége megnyílik, az
eljáró bíróság miként értesíti erről a sértettet, illetve a sértett, ha pótmagánvádlóként kíván
58
fellépni, milyen tájékoztatási kötelezettség terheli, ha a jogi segítségnyújtó szolgálathoz
fordul.
A Be. 267. §-a rendelkezik az eljárás megszüntetéséről a tárgyalás előkészítése szakaszában.
Indokolt az eljárás e szakaszában is a vád elejtése esetére rendelkezni a pótmagánvádló
fellépésének, és a jogi segítségnyújtó szolgálat igénybe vételének lehetőségéről. A Javaslat e
módosítást végzi el.
A 33. §-hoz
A módosítás a tárgyalás előkészítésnek szabályait egészíti ki, azzal, hogy a Be. 268. §-ába egy
olyan új rendelkezést iktat be, amely részletesen szabályozza, hogy a bíróság az eljárás e
szakaszában milyen megkereséséket foganatosíthat, az általános szabályok alapján, a
megjelölt adatok vonatkozásban. Új elemként jelenik meg, hogy az eddigi gyakorlattól
eltérően a vádlott vonatkozásában nemcsak a bűnügyi nyilvántartás, hanem a szabálysértési
nyilvántartás adatait is be kell szerezni. A módosítás összefügg a Be. 178/A. § (2) bekezdését
módosító rendelkezéssel és annak indokaival.
A 34. §-hoz
A Be. jelenlegi szabályai szerint a tanács elnöke az ügy iratainak a bírósághoz érkezését
követően hatvan napon belül dönt arról, hogy van-e helye a Be. 264-271. §-aiban
meghatározott rendelkezések alkalmazásának.
A módosítás a tárgyalás előkészítésnek szabályait egészíti ki, beiktatva a 272. §-ba egy új (9)
bekezdést, amely külön nevesíti, hogy a bizonyítás eredményességének előkészítése
érdekében a bíróság előkészítő ülést tarthat.
A 35. §-hoz
A Javaslat a Be. 281. § (6) bekezdését kiegészíti az őrizetbe vétel egy új fajtájával, a
tárgyalási őrizettel. A jogintézmény célja, hogy a bíróságnak több eszköze lehessen a vádlott
megjelenésének biztosítására.
A bíróság az elővezetés elrendelését követően, az elővezetés sikertelenségének okait
tartalmazó rendőri jelentés adatai alapján a vádlott ellen elfogatóparancsot bocsát ki vagy a
vádlott tárgyalási őrizetbe vételét rendeli el.
59
Ha a vádlott elővezetése azért nem vezetett eredményre, mert lakóhelyéről ismeretlen helyre
távozott, a bíróság az elfogatóparancs kibocsátását követően a továbbiakban a távollévő
terhelttel szembeni külön eljárás szabályai szerint járhat el.
A tárgyalási őrizetbe vételt elrendelő határozat ellen a Be. általános szabályai szerint -
amelyeket a Javaslat nem érint - jogorvoslatnak van helye. Azonban a tárgyalási őrizet a
jogorvoslat bejelentésétől függetlenül végrehajtható.
A tárgyalási őrizet fogantba vételét követően a vádlottat a kényszerintézkedést elrendelő
bíróság elé kell állítani. A bíróság a vádlottat meghallgatja és ennek eredményének
függvényében a vádlott szabadon bocsátásáról rendelkezik vagy a súlyosabb
kényszerintézkedést alkalmazza abban esetben, ha arra a meggyőződésre jut, hogy a vádlott
eljárási cselekményeknél való jelenléte másképp nem biztosítható. A tárgyalási őrizet tartama
az általános szabállyal egyező módon nem haladhatja meg a hetvenkét órát.
A 36. §-hoz
A hatályos szabályozás a szóbeliség, közvetlenség elvét - a korábbi 1973. évi I. törvény
rendszerétől eltérően - az alapelvek között külön nem emeli ki, ezen szabályok a bírósági
tárgyalásra vonatkozó rendelkezések között találhatóak. A tárgyalás folytonossága két feltételt
foglal magába, az egyik az időbeli folytonosságot tartja fenn azzal, hogy hat hónapon túl a
tárgyalást elölről kezdeni rendeli, a másik, hogy főszabályként érvényesül a tanács változatlan
összetételére vonatkozó előírás. Ez alól a törvény kivételt enged azokban az esetekben,
amikor a tanácson belül az ülnök személye változott. Ezekben az esetekben a tárgyalás a
tárgyalás anyagának ismertetésével is megismételhető. E szabály alkalmazásával a tárgyalást
nem kell elölről kezdeni, annak ellenére, hogy az eljárásba később bekapcsolódó ülnök nem
észleli közvetlenül az eljárásban beszerzett bizonyítékokat, eljárási cselekményeket. A
törvény rendelkezése értelmében a tárgyalás anyagának ismertetése elegendő arra, hogy az
ülnök a tárgyalás menetét, a bizonyítási eljárás eredményét megismerje.
A jelenlegi szabályozás szerint hat hónapon túl a tárgyalást újra kell kezdeni.
Az eljárás időszerű befejezéséhez fűződő érdek és a hatékonyság indokolja a törvény olyan
irányú módosítását, mely hat hónapon belül lehetővé teszi, hogy a tárgyalás korábbi
anyagának ismertetésével megismételhető akkor is, ha hivatásos bíró személyében következik
be változás, ezért a Javaslat módosítja a Be. 287. § (4) bekezdését, akként, hogy ha a
hivatásos bíró vagy az ülnök személyében változás történt, a tárgyalás hat hónapon belül a
tárgyalás anyagának ismertetésével is megismételhető. A módosítás a folytonosság időbeli
60
követelményét továbbra is fenntartja, továbbá a hivatásos bíró belátására bízza, hogy kívánja-
e a korábban kihallgatott tanúk ismételt idézést és kihallgatását. Így a tárgyalás korábbi
szakaszában lefolytatott bizonyítási eljárás tényleges megismétlésének lehetőségétől az eljáró
bíró nincs elzárva. Garanciális elemként továbbra is lehetősége van az ügyésznek, a
vádlottnak és a védőnek arra, hogy a tárgyalás anyagának ismertetést követően az ismertetésre
észrevételt tegyenek, annak kiegészítését kérjék. Ennek megtörténtét jegyzőkönyvbe kell
foglalni.
A 37. §-hoz
1.	A bírói gyakorlat - bár van ezzel ellentétes álláspont is - rendszerint elfogadja a telefax
útján benyújtott fellebbezést. A telefax, mint technikai eszköz egyértelmű elfogadhatósága
érdekében szükséges ennek törvényi szintű megjelenítése, azért a Javaslat kiegészíti a Be.
325. § (3) bekezdését a telefax útján benyújtott fellebbezéssel.
2.	Az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvényjavaslatra, valamint a hivatalos iratok
elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvényjavaslatra
figyelemmel a Javaslat lehetővé teszi a fellebbezések számítógép útján történő bejelentését is.
A 38. §-hoz
A Be. 335. § (1) bekezdése szerint a bíróságnak az ítéletben lehetőleg el kell bírálnia a
magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt. Azokban az esetekben, amikor a bíróság
ítéletében megállapítja a bűncselekménnyel okozott kár, vagyoni hátrány, adóbevétel-
csökkenés, vámbevétel-csökkenés összegszerűségét, illetve a bűncselekmény elkövetési
értékét, a polgári jogi igényben való érdemi döntés nem okozhat nehézséget, és igen kevés
kivételtől eltekintve nem hátráltathatja a büntetőeljárás lefolytatását. A gyakorlatban mégis
gyakran előfordul, hogy a büntető ügyekben eljáró bíróságok ezekben az esetekben is a
törvény egyéb útjára utasítják a magánfelet.
Ezért a Javaslat a Be. 335. §-ába egy új bekezdést iktat, amelynek értelmében, ha a bíróság az
ítéleti tényállásban megállapítja a bűncselekménnyel okozott kár összegét, ezen összeg
mértékéig el kell bírálnia a magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt.
61
A 39. §-hoz
A gyakorlati tapasztalatok felszínre hozták a törvény azon hiányosságát, miszerint a jelenlegi
szabályozás nem teszi lehetővé, hogy a perújítási eljárásban hozott határozathoz hasonlóan a
másodfokú bíróság a fellebbezéssel nem érintett vádlott felmentése, vagy az ítélet rá
vonatkozó részének hatályon kívül helyezése esetén az őt érintő, időközben hozott és jogerőre
emelkedett összbüntetési ítéletet hatályon kívül helyezze. A szabályozás anomáliája
jogellenes fogvatartásokat eredményezett. A módosítás kiegészíti a törvényi rendelkezést és
így a másodfokú bíróság a fellebbezéssel nem érintett vádlott felmentése, vagy az ítélet rá
vonatkozó részének hatályon kívül helyezése esetén az e vádlottal szemben időközben hozott
és jogerőssé vált összbüntetési ítéletet hatályon kívül helyezi.
Erre természetesen csak abban az esetben kerülhet sor, ha a másodfokú bíróság számára
rendelkezésre állnak azok az adatok, amelyek alapján az ilyen összbüntetési ítélet hatályon
kívül helyezése tárgyában határozni lehet.
A rendelkezés összhangban áll a Be. - perújítási eljárás estére vonatkozó - 415. § (2)
bekezdése szerinti szabállyal.
A 40. §-hoz
A Be. 287. § (4) bekezdésének módosításához kapcsolódik a Be. 373. § (1) bekezdés II. b)
pontjának módosítása is, eszerint nem abszolút eljárási szabálysértés, ha olyan bíró vett részt
az ítélet meghozatalában, aki nem volt mindvégig jelen és a tárgyalást, a tárgyalás anyagának
ismertetésével megismételte. Ezen szabály esetleges megsértése relatív eljárási
szabálysértésként értékelhető.
Ezen esettől meg kell különböztetni azt az esetet, ha a tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak
mindvégig jelen, például a szünet elrendelését követően a bíróság a tárgyalást ülnök jelenléte
nélkül folytatta. A két eset markáns elkülönítése céljából a Javaslat a Be. 373. § (1) bekezdés
II.	a) pontját kiegészíti.
A 41. §-hoz
A Be. másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés lehetőségét szabályozó rendelkezése nem
szabályozza azt az esetet, amikor az első fokú bíróság nem rendelkezik a terhelt bűnösségéről,
a másodfokú bíróság viszont bűnösnek mondja ki. Ha az első fokú bíróság egymással anyagi
62
halmazatban lévő bűncselekményeket bírál el, és ezek közül valamely cselekményben nem
mondja ki a vádlottat bűnösnek, de a történeti tényállásban rögzíti a cselekmény elkövetését,
majd a másodfokú bíróság e cselekményben bűnösnek mondja ki, a Be. hatályos 386. § (1)
bekezdése szerinti szövege alapján nem nyílik meg a harmadfokú elbírálás lehetősége, ami
ellentétes a harmadfokú szabályozás jogalkotói szándékával.
Ezekben az esetekben a terhelt bűnösségének megállapítása először másodfokon történik meg,
ami lényegét tekintve megegyezik azzal az esetkörrel, amikor az első fokon felmentett terhelt
bűnösségét a másodfokú bíróság megállapítja, ezért nem indokolt a különbségtétel a
harmadfokú eljárás lehetősége tekintetében. A Javaslat ezért a Be. 386. § (1) bekezdését a
kifejtettek szerint kiegészíti.
A 42.§-hoz
A Be. 387. §-ának módosítása összefügg a Be. 349. §-ának módosításával. A rendelkezés a
másodfokú bíróság e jogköréhez hasonlóan, a harmadfokú bíróság számára is megteremti
annak a lehetőségét és egyúttal kötelezettségét is, hogy a fellebbezéssel nem érintett vádlott
felmentése, vagy az ítélet rá vonatkozó részének hatályon kívül helyezése esetén az őt érintő,
időközben hozott és jogerőre emelkedett összbüntetési ítéletet hatályon kívül helyezze.
A 43.§-hoz
A bíróság elé állítás alkalmazásának, a Be. 517. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott
időbeli korlátozása több esetben a jogintézmény alkalmazásának lehetőségét zárta ki, mivel a
megállapított határidő nem minden esetben elegendő a bizonyítási eszközök beszerzésére. A
külön eljárás szélesebb körű alkalmazását szolgálja, a bíróság elé állítás határidejének
harminc napra történő felemelése. A módosítás az eljárás gyors lefolytatást azzal segíti elő,
hogy az ügyésznek megfelelő időt biztosít a bizonyítási eszközök beszerzésére, így többek
között a tanúnak a bíróság előtti megjelenésének eredményesebb biztosítására.
A határidő harminc napban történő meghatározása összhangban van a vádirat benyújtása előtt
elrendelt előzetes letartóztatás tartamával, így a terhelt előzetes letartóztatásának
elrendelésével egyidejűleg az a bíróság elé állítás megszervezésével az eljárás gyors
befejezése is biztosítható a terhelt előzetes letartóztatásnak határidejének meghosszabbítása
nélkül.
63
A 44. §-hoz
A Be. 126. § (3) bekezdése szerint az őrizet legfeljebb hetvenkét óráig tarthat. E rendelkezés
irányadó a bíróság elé állításos eljárásban is. A Be. 519. § (2) bekezdése szerinti azon
rendelkezése, miszerint a bíróság elé állítás előtt elrendelt személyi szabadságot elvonó vagy
korlátozó kényszerintézkedés a bíróság elé állítás napján tartott tárgyalás befejezéséig tart,
nem jelenti azt, hogy a bíróság elé állítás előtt elrendelt őrizet meghaladja a hetvenkét órát.
A Be. hivatkozott rendelkezése kifejezetten azt jelenti, hogy, ha a bíróság elé állítás napján
még lenne az őrizetbe vételből hátralévő idő, az őrizetbe vétel tartama akkor is lejár, és, ha a
bíróság nem hoz ügydöntő határozatot, rendelkeznie kell a személyi szabadságot elvonó,
illetve korlátozó kényszerintézkedés tárgyában.
Nem fordulhat elő tehát semmiképpen, hogy az őrizet meghaladja a Be. 126. § (3)
bekezdésében meghatározott hetvenkét órát, a bírói határozat nélküli szabadságelvonás
tartamának mindenkor a lehető legrövidebbnek kell lennie, külön erre irányuló kifejezett
törvényi rendelkezés hiányában e szabálynak kell érvényesülni, a Be. 519. § (2) bekezdése
szerinti rendelkezés nem értelmezhető ekként.
Kétségtelen azonban, hogy nem zárható ki a Be. 519. § (2) bekezdésében írtak téves
értelmezésének lehetősége, ezért a rendelkezés egyértelműbbé tétele érdekében a törvényhely
szövegét a Javaslat kiegészíti, és a Be. 126. § (3) bekezdése szerinti mondatot beilleszti a Be.
519. § (2) bekezdésébe.
A 45. §-hoz
A Be. 522. § (3) bekezdését a Be. 517. § (1) és (2) bekezdéseit érintő módosítás miatt
szükséges módosítani.
A 46. §-hoz
A jogalkalmazói tapasztalatok szerint indokolatlanul hosszú az elfogatóparancs kibocsátását
követően az ügyésznek a vádlott távollétében történő eljárás lefolytatására vonatkozó
indítványa megtételére, a Be. 529. § (2) bekezdése szerinti hatvan napos várakozási idő
kikötése, emiatt a tervezet e hatvan napos határidőt lerövidíti tizenöt napra. A módosítás azt
rendelkezést érintetlenül hagyja, amelyik lehetővé teszi, hogy az ügyész az elfogatóparancs
64
kibocsátásáról szóló határozat közlésétől számított tizenöt napon belül indítványozza, hogy a
tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg.
A 47. §-hoz
A magyar büntetőeljárási jog tartalmazza a tárgyalásról lemondás intézményét, amely nem
azonos az angolszász jogrendszerből ismert úgynevezett vádalku jogintézményével.
A Javaslat megteremti egy olyan jogintézmény alapjait, amely lehetővé teszi, hogy az ügyek
egy meghatározott körében az ügyész és a terhelt megállapodhasson a tényállásról, a
cselekmény jogi minősítéséről és a büntetésről, intézkedésről, amelyet mind a vádhatóság,
mind a terhelt elfogad.
A Javaslat ezért a Be. hatályos XXVI. Fejezetében szabályozott lemondás a tárgyalásról külön
eljárás szabályait módosítja.
A tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás lényege: a bíróság a vádlott bűnösségre is
kiterjedő beismerő vallomására alapítva az ügyészi vádirattal egyező tényállás, minősítés
miatt állapítja meg a vádlott bűnösségét, a vádiratban indítványozott nemű, mértékű, tartamú
büntetést szab ki, illetőleg intézkedést alkalmaz, feltéve, hogy a vádlott a tárgyaláshoz való
jogáról lemond és az ügyész a külön eljárást indítványozza.
A tárgyalásról lemondás keretében az ügyész és a terhelt között létrejön egy olyan
megállapodás, amely tartalmazza a terhelt által beismert bűncselekmény leírását, a Btk.
szerinti minősítést, és az ügyész és a terhelt megegyező tartalmú nyilatkozatát arra
vonatkozóan, hogy a tárgyalásról lemondás alapján folytatott külön eljárás során milyen
nemű, mértékű büntetést, illetőleg intézkedést vesznek tudomásul.
A fenti rendelkezésből az is következik, hogy a tárgyalásról lemondás szerinti eljárásban
meghozott ítéletben kiszabott joghátrány miatt sem az ügyész, sem a vádlott és védője nem
fellebbezhet, hiszen a bíróság, ha annak tartalmával egyetért, a kiszabott büntetést, intézkedést
a megállapodásban foglaltak szerint alkalmazza.
A Javaslat - a hatályos szabályozással egyező módon - nem teszi lehetővé, hogy valamennyi
bűncselekmény esetén alkalmazásra kerüljön a tárgyalásról lemondás szerinti külön eljárás. A
legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőivel szemben nem indokolt a büntetőeljárás bírói
szakaszának egyszerűsítése. Egyrészt az ilyen cselekmények miatti eljárás rendszerint
összetettebb, másrészt a speciális és generális prevenció szempontjából is indokolt, hogy a
terhelttel szemben a tárgyalást a maga teljességében lefolytassa a bíróság. Ezért a Javaslat
szerint a bíróság - a Be. Javaslat szerinti 536. §-ában meghatározott kivételektől eltekintve -
65
nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt tartott
nyilvános ülésen dönthet a terhelt büntetőjogi felelősségéről, ha a vádirat alapját jelentő
ügyész és terhelt közötti megállapodás tartalmával egyetért. A Javaslat továbbra is anyagi jogi
kedvezményben részesíti a terheltet azért, ha a tárgyaláshoz való jogáról lemond.
Hangsúlyozni kell, hogy az ügyész, a közte és a terhelt között létrejött megállapodással
egyező nemű, mértékű, illetőleg egyező tartamú büntetés kiszabására, illetőleg intézkedés
alkalmazására tesz indítványt oly módon, hogy az általános szabályoktól eltérően, a
vádiratban a joghátrány alsó és felső határát is megjelöli. A bíróság - e külön eljárási forma
esetén - az ügyészi indítvány keretei között szabhat ki büntetést és alkalmazhat intézkedést.
Ez a rendelkezés nem sérti a hatalommegosztás elvén alapuló a Be. 1. és 2. §-ában
szabályozott bírói függetlenséget, mivel ha a bíró a vádiratban indítványozott joghátrány
nemével vagy annak tartamára, mértékére tett ügyészi indítvánnyal nem ért egyet, az ügyet
tárgyalásra utalja és a büntetés kiszabás során az általános szabályok szerint jár el.
Ki kell emelni, hogy a tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárásban a szabadságvesztés
mértékére, az általános szabályoktól eltérően a Btk. 87/C. §-ban megjelölt csökkentett
büntetési tételek az irányadók.
A Be. Javaslat szerinti 535. §-a a lemondás a tárgyalásról külön eljárást - általános
szabályként - kizárja, ha a terhelt a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, vagy ha a
bűncselekménye halált okozott. Ennek indoka, hogy súlyosabb bűncselekmény elkövetése
vagy halált okozó cselekmény esetén a bírósági tárgyalás megtartásnak általános szabálya
érvényesül, ezeknek a jelentős tárgyi súlyú bűncselekményeknek az elkövetőivel szemben
nem indokolt ezen eljárási forma által nyújtott kedvezmények biztosítása.
A lemondás a tárgyalásról külön eljárás keretében kötött megállapodásnak nem kell
kiterjednie a sértett által bejelentett polgári jogi igényre, azonban épp a sértett érdekeinek
védelme érdekében, a bíróság a polgári jogi igényt nem utasíthatja el, természetesen a
magánfelet polgári jogi igényével a törvény egyéb útjára utasíthatja.
Kivételes esetekben, nyolc évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekmény
miatt is lehetőség van a külön eljárás alkalmazásra, ha a terhelt együttműködik az ügyésszel,
illetőleg a nyomozó hatósággal és ezzel az ügy felderítéséhez jelentős mértékben hozzájárul.
A Be. Javaslat szerinti 536. §-a sajátos szabályozást ad azon terhelt vonatkozásában, aki a
bűncselekményt bűnszervezetben követte el, és a nyomozás során az ügy, illetőleg más
büntető ügy bizonyításához hozzájárulva az ügyésszel, illetőleg a nyomozó hatósággal
jelentős mértékben együttműködött, valamint ha a nyomozás megszüntetésre bármely okból
nem került sor. A Javaslat a fenti feltételek megvalósulása esetén lehetővé teszi e külön
66
eljárás alkalmazását nyolc évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekmény
miatt is. Itt kell utalni arra, hogy bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt a Btk. 98.
§-ában és a Btk. Különös Részében a bűnszervezetben elkövetett bűncselekményre előírt
szigorúbb rendelkezések nem alkalmazhatók. Ha a bűncselekményre a törvény nyolc évi
szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel, a büntetést a bűncselekményre előírt
büntetési tételkeret között kell kiszabni.
A Be. Javaslat szerinti 537. §-a szerint a külön eljárás alkalmazásra abban az esetben kerülhet
sor, ha a Btk. 85/A. § és 87/C. § szerint a csökkentett büntetési tételkeret között kiszabható
büntetés elegendő a büntetési célok eléréséhez. A Javaslat épp a büntetési céloknak megfelelő
büntetés kiszabása érdekében az ügyész hatáskörébe utalja a lemondás a tárgyalásról külön
eljárásra irányuló indítványozás jogát.
A Be. Javaslat szerinti 538. §-a a bírósági eljárást megelőzően az ügyész eljárására
vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. A Javaslat eltérő szabályokat állapít meg, attól
függően, hogy a nyomozás során beismerő vallomást tett terhelt a vádemelést megelőzően
kezdeményezte-e az ügyének e külön eljárás szerinti elbírálását vagy sem.
Ha a terhelt a nyomozás során bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást tesz, az ügyész
eljárására a következő rendelkezések irányadóak.
Az ügyész az utolsó nyomozási cselekmény, azaz az iratismertetés foganatosítása után - ha azt
az ügyész végezte, annak megtörténtét követő, ha a nyomozó hatóság végezte az iratok hozzá
megérkezését követő harminc napon belül - az ügy iratait megvizsgálja. Ennek során az
ügyész értékeli a nyomozás eredményét, a rendelkezésre álló bizonyítékokat és a törvény által
meghatározott,- főszabályként érvényesülő - harmincnapos határidőn belül dönt arról, hogy a
nyomozás során beismerő vallomást tevő terheltnek az ügy nyilvános ülésen történő
elbírálásra irányuló kezdeményezését elfogadja-e.
Ki kell emelni, hogy önmagában a nyomozás során előterjesztett terhelti kezdeményezés a Be.
75. §-ában előírt követelmény alól - miszerint a bizonyítás során a tényállás alapos és
hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni - nem ad felmentést, így a
nyomozás korai stádiumában bejelentett kezdeményezés esetén is a tényállást a valóságnak
megfelelően kell felderíteni. Ha a bíróság az ügyészi kezdeményezést nem fogadja el, a
bíróság a vádirat benyújtásáig beszerzett bizonyítékok alapján dönt a terhelt büntetőjogi
felelősségéről. Ebből következően a hiányosan lefolyatott nyomozás akár a terhelt felmentését
is eredményezheti.
67
Hangsúlyozni kell, hogy a bíróság az ügyészi kezdeményezés el nem fogadása esetén az ügyet
a nyilvános ülésen tárgyalásra utalja. A bíróság az ügyész és a terhelt közötti megállapodás
vonatkozásában a szűrő szerepét tölti be és törvényességi kontrollt gyakorol.
Ha az ügyész a terhelti kezdeményezést elfogadja, akkor erről határozatot hoz, mely ellen
panasznak nincs helye. A határozat meghozatalát követő harminc napon belül az ügyész vádat
emel.
A Be. 216. § (1) bekezdésében megjelölt harminc napos határidő az általános szabályok
szerint meghosszabbítható, mivel egyrészt a kezdeményezés elfogadása esetén, a határozat
meghozataláig, az ügyésznek a terhelt által megvalósított cselekmény leírására, azaz a
történeti tényállásra, a Btk. szerinti minősítésre, ennek alapján az általa elfogadhatónak tartott
jogkövetkezményre vonatkozóan ki kell alakítani álláspontját. Ennek indoka, hogy a határozat
meghozatalát követő harminc napon belül vádat kell emelnie. Azaz a határozat meghozatalát
követően nincs lehetőség a Be. 216. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott
intézkedésekre, illetőleg a vádemelés részbeni mellőzésére.
Az ügyész a határozat meghozatalát követő harminc napon belül terhelti meghallgatást
követően, annak eredményéhez képest a Be. 217. § és 218. § alapján vagy e külön eljárás
szabályai alapján emel vádat.
Rá kell mutatni arra, hogy az ügyész a terhelti kezdeményezés elfogadása esetén a Be. 216. §-
ában megjelölt határidő lejártát követő harminc napon belül, illetőleg ha az általános
úgynevezett ügyfeldolgozási határidő hosszabbítás feltételei fennállnak, legkésőbb az iratok
hozzá érkezésének vagy az általa végzett iratismertetését követő százhúsz napon belül vádat
emel.
Ki kell emelni továbbá azt is, ha az ügyész a terhelti kezdeményezéssel nem ért egyet, akkor
erről a terheltet értesíti, és a Be. 216. §-ában meghatározott általános szabályok szerint, az ott
megjelölt határidőn belül további nyomozási cselekményt végezhet, vagy elvégzéséről
rendelkezhet, a nyomozást felfüggesztheti, a nyomozást megszüntetheti, az ügyet közvetítői
eljárásra utalhatja, illetve a vádemelés elhalasztásáról határozhat, vádat emel, vagy a
vádemelés részbeni mellőzéséről is rendelkezhet. A terhelti kezdeményezés elutasítása esetén
az ügyész a Be. 216. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül, legkésőbb az iratok hozzá
érkezését követő vagy az általa végzett iratismertetést követő kilencven napon belül érdemi
döntést hoz.
A terhelti kezdeményezés elfogadása esetén a terhelt érdekeinek védelme céljából, a külön
eljárás során védő részvétele kötelező.
68
Az ügyész a meghallgatás során közli a terhelttel, a terhelt által beismert bűncselekmény
leírását, a Btk. szerinti minősítést, nyilatkozik továbbá arról, hogy milyen nemű, mértékű,
tartamú büntetést, illetőleg intézkedést vesz tudomásul, azaz a büntetési célokat figyelembe
véve milyen joghátrányt tart elfogadhatónak.
A tájékoztatásnak ki kell terjednie a külön eljárás jogkövetkezményeire, illetőleg arra is, hogy
a megállapodás a bíróságra nézve nem bír kötelező jelleggel. Az eljárás törvényességének
ellenőrizhetősége érdekében, a terhelt nyilatkozatát jegyzőkönyvbe kell foglalni.
Ha a terhelt az ügyész által ajánlott megállapodás tartalmi elemivel, különösen a joghátrány
neme és mértéke tekintetében egyetért, az ügyész és a terhelt között létrejön a külön eljárás
alapját jelentő megállapodás. A megállapodás tartalmazza a bűncselekmény történeti
tényállását, Btk. szerinti minősítését, az ügyész és a terhelt nyilatkozatát arra vonatkozóan,
hogy milyen nemű, mértékű, tartamú büntetést, illetőleg intézkedést vesznek tudomásul.
A megállapodás megkötését követően az ügyész a megállapodásban foglalt azonos történeti
tényállás, Btk. szerinti minősítés miatt emel vádat és az általános szabályoktól eltérően
indítványt tesz az ügy nyilvános ülésen történő elbírálására.
Az ügyész indítványt tesz a konkrét tartamú büntetés kiszabására és intézkedés alkalmazására,
azonban a bíróság - büntetés kiszabása során is gyakorolható - mérlegelési jogkörét nem
veszi el, mivel az ügyész a joghátrány alsó és felső határát jelöli meg, nem pedig annak
konkrét mértékét.
A Javaslat rögzíti, hogy az ügyész és a terhelt közötti írásba foglalt megállapodás a
tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás célján túlmenően joghatás kiváltására nem
alkalmas. E rendelkezés indoka, hogy ha a megállapodás alapján az ügyet nem nyilvános
ülésen bírálják el, ezen iratokat ne lehessen sem az adott, sem más büntetőeljárásban
felhasználni. Ellenkező esetben a jogintézmény visszaélésekre is adhatna alapot.
Az eljárási szabályok betartásának ellenőrizhetősége érdekében az ügyész a nyomozási irat és
vádiraton kívül, az ügyész és a terhelt közötti megállapodást tartalmazó jegyzőkönyvet is
benyújtja a bírósághoz.
A bíróság pártatlanságát védi a Be. Javaslat szerinti 539. §-ának azon rendelkezése, miszerint
ha a megállapodás nem jön létre, az ügyész az erről szóló jegyzőkönyvet, amely a terhelt
kezdeményezését is tartalmazza, nem nyújthatja be a bírósághoz.
A terhelt érdekét védő szabály továbbá, hogy az ügyész az ügy nyilvános ülésen való
elbírálásra vonatkozó indítványát nem vonhatja vissza.
69
A Javaslat akként rendelkezik, miszerint ha a bíróság hivatalból vagy az ügyész indítványára
az ügyet tárgyalásra utalja, akkor a megállapodásban foglaltak sem az ügyészt, sem a terheltet
nem kötik.
A Be. Javaslat szerinti 540. §-a lehetővé teszi a külön eljárás alkalmazást arra az esetre is, ha
a nyomozás során a terhelt nem tett beismerő vallomást, azonban a vádirat kézbesítést követő
tizenöt napon belül, az ügyésznél kezdeményezi ügyének nyilvános ülésen való elbírálását.
A bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás hiányából adódóan a Javaslat annyiban tér el a
korábbi ügyész eljárására megállapított rendelkezésektől, hogy az ügyész a meghallgatás
során a vád tárgyává tett cselekmény leírását közli. Egyebekben az ügyész eljárására
értelemszerűen a korábbi szakasznál írt rendelkezések az irányadók. Utalni kell arra, hogy a
meghallgatás során, ha a vádlott beismerő vallomást tesz, az ügyésznek a vád tárgyává tett
cselekményről részletesen ki kell hallgatnia, mivel ennek ismeretében tud dönteni arról, hogy
a tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás feltételei fennállnak-e.
A Be. Javaslat szerinti 541. §-a a bíróság eljárást szabályozza.
A külön eljárás alapgondolata, hogy a tárgyalásról lemondás alapján meghozott ítélet az
ügyész, a terhelt és a bíróság által is elfogadhatónak tartott konszenzusán alapul. Ha a bíróság
a vádirati tényállással, minősítéssel, az ügyész által indítványozott és a terhelt által is
elfogadott büntetés illetőleg intézkedés nemével, mértékével, tartamával nem ért egyet, akkor
az ügyet az általános szabályok szerint tárgyalásra utalja. A Javaslat rendelkezéséből
következik, hogy a bíróság nem tűzi ki az ügyet nyilvános ülésre, ha a benyújtott iratok
alapján kételye merül a vádlott bűnösségét, vagy a cselekmény minősítését illetően.
Ha a bíróság az ügyésznek az ügy nyilvános ülésen történő elbírálásra irányuló indítványával
egyetért, az ügyet a bírósághoz érkezést követő hatvan napon belül nyilvános ülésre tűzi ki. A
Javaslat hatvan napos határidőt állapít meg a bíróság részére, hogy az általános szabályok
szerint az ügy tárgyaláshoz szükséges feltételeket megteremtse és ésszerű határidőn belül
döntsön a büntetőjogi főkérdésben. A Javaslat hatvan napos határidőt állapít meg a nyilvános
ülés határnapjának kitűzésére, azaz a nyilvános ülés határnapjának megállapítására írja elő,
azaz a nyilvános ülés megtartása történhet a hatvanadik napon túl is.
Eltérő rendelkezés hiányában a bíróság valamennyi a tárgyalás előkésztése során elvégezhető
intézkedéseket megteheti a nyilvános ülés eredményes megtartása érdekében.
A bizonyítási eljárás leegyszerűsítésből következik, miszerint elegendő, ha e külön eljárás
során a bíróság egyesbíróként jár el, azonban épp az egyszerűsített formából eredő
fokozottabb garanciális jelegű szabályok érvényesítése érdekében nyilvános ülésen a védő, és
az ügyész részvétele kötelező.
70
A Be. Javaslat szerinti 542. §-a a nyilvános ülés eljárási cselekményeit, illetve azok sorrendjét
szabályozza.
A nyilvános ülésen az ügyész a vádat és indítványait ismerteti, majd a bíróság a vádlottat
tájékoztatja a tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás következményeiről, így
különösen arról, hogy a bűnösségét a beismerő vallomásra alapítja, további bizonyítási
eljárást nem vesz fel és a bűnösség megállapítása, a váddal egyező tényállás, minősítés, a
vádirattal azonos büntetés, illetőleg intézkedés neme, mértéke, tartama fellebbezéssel nem
élhet. A bíróság általi tájékoztatást követően a vádlott védőjével tanácskozik és nyilatkozik
arról, hogy bűnösségét elismeri-e és a tárgyaláshoz való jogáról lemond-e. A vádlott
beleegyező nyilatkozatát követően a bíróság ismételten megvizsgálja, hogy az ügyet
nyilvános ülés keretében bírálja-e el vagy az ügyet tárgyalásra utalja. Ennek eldöntése
érdekében az ügyészhez vagy a vádlotthoz vagy a védőhöz kérdéseket intézhet.
Ha a nyilvános ülés megtartásnak nincs akadálya a bíróság a vádlottat a vád tárgyát képező
cselekményről kihallgatja.
A Be. Javaslat szerinti 542/A. §-a rendelkezik arról az esetről, ha vádlott a bűnösségét
elismerte és a tárgyaláshoz való jogáról is lemondott, azonban a bíróság előtt a vallomástételt
megtagadja. Ebben az esetben a bíróság az ügyet tárgyalásra utalja. Ennek nyilvánvaló indoka
az, hogy a bíróság a vádlott bűnösségét nem tudja a bűnösségére is kiterjedő beismerő
vallomására alapítania és egyéb bizonyítást a nyilvános ülésen a külön eljárás szabályai miatt
nem vehet fel.
A bíróság az ügyet tárgyalásra utalja abban az esetben is, ha a vádlott kihallgatását követően
olyan körülmények merülnek fel, amelyek kétségessé teszik a vádlott beszámítási képességét,
beismerő vallomásának önkéntességét vagy hitelt érdemlőségét, illetőleg ha a bíróság előtti
nyilatkozata a nyomozás során tett beismerő vallomásától lényegesen eltér.
Ha a bíróság a vádlott kihallgatását követően is elegendőnek tartja, hogy a terhelt büntetőjogi
felelősségéről nyilvános ülésen döntsön, a vádlottat a büntetéskiszabási körülményekre is
kihallgatja.
A jogintézmény a bíróság előtti bizonyítási eljárást egyszerűsíti, a bíróság a terhelt bűnösségét
a beismerő vallomására és a nyomozás irataira alapítja.
Az ügy nyilvános ülésen nem intézhető el, ha a vádtól eltérő minősítés látszik
megállapíthatónak, mivel erre vonatkozóan a bizonyítást le kell folytatni, továbbá az ügyész
és vádlott közötti megállapodás eltérő minősítésű ügyre nem terjedhetett ki.
Az eljárás gyors lefolytatást biztosítja a Javaslat azon rendelkezése, miszerint ha a bíróság az
ügyet tárgyalásra utalta és megtartásának feltételei fennállnak, akkor a bíróság a tárgyalást
71
nyomban megtartja. Ez azonban nem minden esetben jelenti azt, hogy az ügyet be is fejezi,
elképzelhető, hogy a bizonyítás kiegészítése céljából a tárgyalást el kell napolni. A tárgyalásra
utalást elrendelő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, mivel a tárgyalásra utalással a
terhelt jogai nem sérülnek.
A Be. Javaslat szerinti 542/C. §-a a másodfokú bírósági eljárásról rendelkezik.
A tárgyalásról lemondás alapját jelentő megállapodás az ügyész és a terhelt konszenzusán
alapszik, ami kiterjed a terhelt által beismert bűncselekmény tényállására, Btk. szerinti
minősítésére, a kiszabandó büntetés, intézkedés nemére, illetőleg tartamának, mértékének
keretére. Ebből következik, hogy a vádirattal azonos tényállás, minősítés, büntetés, illetőleg
intézkedés neme, mértéke miatt, ha azt a bíróság az ügyészi vádiratban indítványozott keretek
között szabta ki, az ügyész, terhelt, védő jogorvoslati joggal nem rendelkezik.
A külön eljárás alapgondolatából következik, hogy a fellebbezési jog korlátozott, a
fellebbezés - az általános szabályok szerint - a megállapodás nem érintett járulékos
kérdésekre, így többek között a lefoglalásra, a polgári jogi igényre, szülői felügyeleti jog
megszüntetésre, bűnügyi költség viselésére, előzetes fogvatartás beszámítására irányulhat.
A másodfokú bírósági eljárásban a revízió elve szűkebb körben érvényesül, mivel a
másodfokú bíróság a váddal egyező tényállás, minősítés esetén az első fokú ítéletet akkor
változtathatja meg, ha a terhelt felmentésének vagy az eljárás megszüntetésnek van helye.
Ezek az esetek nyilvánvalóan akkor következhetnek be, ha ez az iratok alapján egyértelműen
megállapítható (például a vádlott halála).
A tárgyalásról lemondás szabályai szűken értelmezhetők, ha a bíróság a külön eljárás
feltételeinek hiánya ellenére jár el, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon
kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, az új eljárás során a bíróság előtti
eljárást az általános szabályok szerint kell lefolytatni, e fejezet rendelkezései ekkor nem
alkalmazhatók.
A 48. §-hoz
A tárgyalás mellőzéses eljárás szabályainak alkalmazásával lehetőség nyílik arra, hogy a bíró
az egyszerűsített eljárásnak megfelelően a megküldött iratok alapján, az ügynek a bíróságra
érkezésétől számított harminc napon belül döntsön. A jogalkalmazók kedvező visszajelzései
is indokolják ezen külön eljárási forma alkalmazásának szélesítését. Ennek megvalósítása
érdekében a módosítás kétirányú, egyrészt a bíróság ügyészi indítvány nélkül is dönthet
72
tárgyalásmellőzéses eljárásban a terhelt büntetőjogi felelősségéről, másrészt - annak
feltételeinek fennállása esetén - a bíróság közérdekű munka büntetést is alkalmazhat.
A jogintézmény alkalmazásának feltételei közül az ügyészi indítvány mellőzése a garanciális
jogok sérelmét nem jelenti, mivel az ügyész a tárgyalás mellőzéses eljárásban hozott végzés
kézbesítésétől számított nyolc napon belül továbbra is kérheti tárgyalás tartását. Ki kell
emelni azonban, hogy a módosítás nem érinti a jelenlegi szabályozást, e szerint az ügyész
továbbra sem indítványozhatja a tárgyalás tartását azon az alapon, hogy a bíró a külön eljárás
keretében döntött a büntetőjogi felelősségről és egyéb járulékos kérdésekről.
A büntetőjogi szankciók alkalmazásához kapcsolódó fokozatosság elvéből eredő igény
indokolja, hogy a tárgyalásmellőzéses eljárásban is lehetővé kell tenni a közérdekű munka
büntetés kiszabását, ugyanis a tárgyalás mellőzéses eljárás alkalmazásának akadályát képezte
a közérdekű munka, mint főbüntetési nem kiszabhatóságának hiánya.
Amennyiben a terhelt ezen büntetési nem alkalmazását sérelmesnek tartja, kérheti tárgyalás
tartását, további garanciális elem, hogy a tárgyalás mellőzéses végzés kézbesítésénél a
hirdetményi kézbesítés nem lehetséges, így közérdekű munkát kiszabó végzésről a terhelt -
általában - tudomást szerez. Amennyiben a terhelt a tárgyalásmellőzéses végzést nem veszi
át, akkor a bíró intézkedik a tárgyalás kitűzése iránt, ha a végzés kézbesítése azért sikertelen,
mert a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik, akkor az eljárás felfüggesztésnek van helye.
Ebből következően a terhelt tudomása nélkül a közérdekű munka kiszabását tartalmazó
végzés nem emelkedhet jogerőre.
A 49. §-hoz
A Be. 587. §-a jelenleg nem teszi lehetővé, hogy abban az esetben, ha a terhelt által letétbe
helyezett biztosíték összege meghaladja a terhelttel szemben jogerősen kiszabott
pénzbüntetés, az alkalmazott vagyonelkobzás, illetve a megállapított bűnügyi költség
összegét, a terhelt visszakapja a biztosíték egy részét.
A jogalkalmazási gyakorlat tapasztalatai alapján ezért indokolt a Be. 587. §-ának egy új
bekezdéssel történő kiegészítése, amely ezt a hiányosságot pótolja.
Az 50. §-hoz
A Be. 137. § (3) bekezdés módosításával összefüggésben szükséges kiegészíteni a Be. 604. §
(2)	bekezdés h) pontjában meghatározott, a házi őrizet végrehajtási szabályainak megalkotását
73
érintő rendelkezést, és utalni kell arra, hogy a Be. felhatalmazása alapján milyen új jogszabály
kiadása szükséges ahhoz, hogy a lakhelyelhagyási tilalom szabályainak betartását is lehessen
ellenőrizni a terhelt mozgását nyomon követő eszközzel.
Az 51. §-hoz
A Javaslat módosítja a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 35. § (2)
bekezdését. A módosítás szerint az elévülés határidejébe beszámít az eljárás
felfüggesztésének tartama abban az esetben is, ha az eljárás felfüggesztésére az elkövető
ismeretlen mivolta miatt került sor. A módosítás a Be. 188. § (1) bekezdésébe ismételten
beiktatott c) pont miatt indokolt, a Javaslat szerint a nyomozást fel kell függeszteni akkor, ha
az elkövető ismeretlen, ezzel összhangban kell módosítani a Btk.-t is.
Az 52. §-hoz
A Be. 186. § (4) bekezdés módosítása folytán módosítani kell az ügyészségi szolgálati
viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 99. § (5)
bekezdését is, amely arról rendelkezik, hogy az ügyészségi házi iratokról a legfőbb ügyész
engedélye nélkül nem adható tájékoztatás. A Javaslat a Be. módosításhoz igazítva, a házi
iratokról adható tájékoztatást a Be. rendelkezéseitől is függővé teszi.
Az 53. §-hoz
A büntetőeljárás tartamának csökkentése illetőleg a már több éve húzódó eljárások
felszámolása érdekében a Javaslat átmeneti rendelkezéseket is tartalmaz. A Javaslat az
átmeneti szabály alkalmazásával megteremti annak lehetőségét, hogy azon ügyek esetén, ahol
a tárgyalásról lemondás alkalmazása felmerülhet, a vádlott - az elsőfokú bíróság ügydöntő
határozatának meghozatala előtt - kezdeményezze az ügyésznél az ügy nyilvános ülésen való
elbírálását.
A külön eljárás általános szabályaihoz hasonlóan az átmeneti rendelkezés arra az esetre ad
szabályozást, ha a már bírói szakaszban lévő ügyben a vádlott függetlenül attól, hogy tett-e
beismerő vallomást vagy sem, kezdeményezi ügyének e külön eljárás keretében történő
elbírálását. A beismerő vallomást nem tett vádlott kezdeményezése előrevetíti azon szándékát,
74
hogy a csökkentett büntetési tételkeret alkalmazása érdekében az ügyész előtt bűnösségre is
kiterjedő beismerő vallomást tesz.
Ha az ügyész a kezdeményezéssel egyetért, indítványozza az eljárás felfüggesztését. A
bíróság az ügyész indítványa alapján az eljárást legfeljebb egy hónapra, felfüggesztheti vagy
az ügyészi indítványt elutasíthatja, e határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. Nincs
akadálya annak, hogy a bíróság egy hónapnál rövidebb határidőt állapítson meg. Ennek
eldöntése a bírói mérlegelés körébe tartozik. A felfüggesztésre irányuló ügyészi indítványról
szóló döntés elleni jogorvoslati jog kizárása következik a külön eljárás lényegéből, miszerint a
tárgyalásról lemondás keretében kötött megállapodáson alapuló ítélet a bíróság, ügyész,
vádlott konszenzusa nélkül nem jöhet létre.
Az ügyész az általános szabályok szerinti megszerkesztett vádiratot kiegészíti a külön eljárás
szabályaiból következő indítványokkal, mely megegyezik az ügyész és a vádlott közötti
megállapodásban foglaltakkal.
Az eljárást folytatni kell, ha a felfüggesztés tartama alatt az ügyész nem nyújtja be az
indítványokkal kiegészített vádiratot. Ennek számos oka lehet, így többek között, ha a terhelt
nem fogadta el az ügyész által megjelölt joghátrány mértékét vagy annak nemét, de
előfordulhat az is, hogy a vádlott az ügyészi meghallgatás során a vallomástételt megtagadta.
Ha az ügyész a vádlott kezdeményezésével nem ért egyet, akkor erről a vádlottat értesíti.
Az 54. §-hoz
Ha a bíróság az ügyész indítványával egyetért, a lemondás a tárgyalásról külön eljárás
alapjául szolgáló iratok hozzá érkezéstől számított hatvan napon belül, attól függően, hogy az
eljárás felfüggesztése előtt a tárgyalást megkezdte vagy nem, az ügyet nyilvános ülésre tűzi ki
vagy a tárgyalás folytatásának napját tűzi ki.
Ha a bíróság a tárgyalást megkezdte és nem látja akadályát annak, hogy az ügyet a nyilvános
ülésen bírálja el, akkor kitűzi a tárgyalás folytatásának napját, azonban a tárgyaláson a
nyilvános ülés szabályai alapján jár el, és erről az érintetteket tájékoztatja.
Az 55. §-hoz
Ha a bíróság a kiegészített vádiratban megjelölt tényállással, minősítéssel, az indítványozott
büntetés, intézkedés nemével, mértékével nem ért egyet, az eljárást az általános szabályok
75
szerint folytatja, így a nyilvános ülés határnapját nem tűzi ki vagy a már megkezdett
tárgyalást folytatja.
Az 56. §-hoz
A Javaslat a tárgyalásról lemondás szabályait átalakítja, új elemekkel bővíti. Emiatt szükséges
annak meghatározása, hogy a korábbi jogszabály alapján tárgyalásról lemondásos eljárásra
irányuló ügyészi indítvány esetén miként kell eljárni.
Az 57. §-hoz
A jogalkotói szándékkal ellentétes jogalkalmazói gyakorlat által előidézett sérelmes helyzet
megszüntetése érdekében, az úgynevezett nyomokat hordozó, iratok mellékleteként kezelt
tárgyi bizonyítási eszközök megsemmisítésének lehetőségét teremti meg a jogalkotó az
átmeneti szabály megalkotásával.
Az 58. §-hoz
A Javaslat e rendelkezése az ügyész és a nyomozó hatóság közötti iratokra vonatkozóan
tartalmaz átmeneti szabályt, mivel a módosítás a korábbi gyakorlattal szakítva, szigorú
feltételek mellett megteremti a lehetőségét annak, hogy az ügyész és a nyomozó hatóság
közötti, szakmai álláspontokat tartalmazó iratok megismerhetők legyenek. Az átmeneti
rendelkezés előírása szerint a módosítás előtt keletkezett iratok tekintetében a korábbi
szabályozás érvényesül, azaz ezekről az iratokról másolat továbbra sem adható.
Az 59. §-hoz
A Javaslat rendelkezik a módosítások hatályba lépéséről és a módosítások miatt szükséges
egyes rendelkezések hatályon kívül helyezéséről is.
1.	A Javaslat főszabályként a hatálybalépés napjaként a kihirdetést követő harmincadik napot
jelöli meg. Ez alól kivétel jelent a Javaslat 27. §-ában és 33. §-ában „és a központi
szabálysértési nyilvántartás” szövegrész. Ennek nyilvánvaló indoka az, hogy a közrend,
valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében szükséges egyes
76
törvénymódosításokról szóló 2008. évi LXXIX. törvénnyel létrehozott, központi
szabálysértési nyilvántartás 2010. január 1-től kezdi meg működését.
A főszabályként megjelölt hatálybalépés időpontja alól további kivételt jelent a Javaslat 18. §
-a, mely az előzetes letartóztatás felső generális határidejét differenciáltan határozza meg. Az
új szabályok alkalmazásra megfelelő felkészülési időt kell biztosítani a jogalkalmazók
részére, így a Javaslat a hatálybalépés időpontjaként 2010. július 1. napját határozza meg.
A Javaslat 10. §-ához, 12. §-ához, valamint a 37. §-ában az „, illetve számítógép”
szövegrészhez kapcsolódó más jogszabályok, azaz „Az elektronikus közszolgáltatásról szóló”
törvényjavaslat, valamint „A hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus
tértivevényről” szóló törvényjavaslat vonatkozó szakaszainak hatálybalépésének időpontja
2012. január 1., így ehhez igazodva, a Javaslat az érintett szakaszokat szintén 2012. január 1-
jétől lépteti hatályba.
2.	A közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében szükséges
egyes törvénymódosításokról szóló 2008. évi LXXIX. törvény módosította a Btk. 170. §-át, és
büntetni rendelte e cselekmény előkészületét. A hivatkozott törvény azonban nem módosította
a Be. 16. § (1) bekezdés d) pontjában a Btk. 170. §-át érintő rendelkezést. Ugyancsak e
törvény állapította meg a 16. § (1) bekezdés h) pontjában a Btk. 260. § (4) bekezdés
szövegrészt. Azonban a megjelölt „különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó „közérdekű
üzem működésének megzavarása mellett - összhangban a hatályos Be. 16. § (1) bekezdés h)
pontjában megjelölt kiemelkedő tárgyi súlyú, általában vagyon elleni bűncselekmények
értékhatáraival - indokolt a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó közérdekű üzem
működésének megzavarása bűncselekményt is megyei bíróság hatáskörébe utalni. A Javaslat
ezeket a pontosításokat végzi el.
A hatályos törvény 29. § f) pontjában a „a hatóság eljárásának akadályozása (Btk. 242/A), a
hatóság eljárásának megzavarása (Btk. 242/B. §), a mentő körülmény elhallgatása (Btk. 243.
§)” szövegrészt a közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében
szükséges egyes törvénymódosításokról szóló 2008. évi LXXIX. törvény 38. § (2) bekezdés
b)	pontja állapította meg. A Btk. 242/A. §-ában szabályozott bűncselekmény helyes
megnevezése hatósági eljárás akadályozása bűntette, a Javaslat a fenti pontosítást végzi el.
Javaslat nyelvhelyességi hibákat is kijavít, e körbe tartozik „amely a letartóztatást” szövegrész
helyébe lépő „amelyet a letartóztatást” szövegrész, továbbá a Be. 354. § (4) bekezdés c)
pontjában a „tartalmú” szövegrész helyébe lépő „tartamú” szövegrész is.
77
A Javaslat módosítja a Be. 28. §-át oly módon, hogy azt újabb bekezdéssel egészíti ki. Ezzel
összefüggésben a Be. 608. §-ában a 28. § -ra történő hivatkozást is módosítani kell.
A Be. 74/A. § (6) bekezdésének hatályon kívül helyezését, a rendelkezés helyes rendszertani
elhelyezése indokolta.
A Javaslat a hatályos szabályozástól eltérően, a 2003. július 1.napján hatályba lépett
törvénnyel egyezően felfüggesztési okként kezeli azt az esetet ha az elkövető kiléte a
nyomozás során nem volt megállapítható. Ezzel egyidejűleg a Javaslat a hatályos szabályozás
szerinti, ezidáig megszüntetési okként szabályozott ezen rendelkezést hatályon kívül helyezi.
A Be. 546.§-ának hatályon kívül helyezését a Be. 544. §-ának módosítása tette szükségessé.
Az ügyészi indítvány kötelező jellegének eltörlésével összefüggésben a bíróságnak az ügyészi
indítvány megtételére vonatkozó felhívása értelemszerűen okafogyottá vált, ezért e
rendelkezést a Javaslat hatályon kívül helyezi.
A büntetőeljárásról szóló 1998 évi LI. törvény módosításáról szóló 2006. évi LI. törvény
indokolása rámutatott arra, hogy a korábbi szabályozás szerint a megrovás alkalmazásának
törvényi előfeltétele az volt, hogy az elkövető a cselekménye társadalomra veszélyességének
csekély foka, vagy a társadalomra veszélyesség megszűnése miatt nem büntethető.
Figyelemmel arra, hogy a törvény a társadalomra veszélyesség hiányát vagy megszűnését
nem büntethetőségi akadályként kezeli, szükséges a Btk.-nak a megrovás alkalmazására
vonatkozó szabályait úgy módosítani, hogy a megrovás előfeltételeként nem a büntethetőséget
kizáró vagy megszüntető ok megléte szerepeljen a törvényben, hanem az, hogy az elkövető
cselekménye az elbíráláskor már nem veszélyes, vagy oly csekély fokban veszélyes a
társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés vagy más intézkedés
alkalmazása is szükségtelen.
A fenti módosítás eredményeként a Btk. 71. §-ában szabályozott megrovás
alkalmazhatóságának alapját képező ok - a cselekmény társadalomra veszélyességének
elbíráláskori hiánya vagy csekély foka - nem büntethetőséget kizáró ok, így a Be. 174. § (5)
bekezdésének a korábbi szabályozással összhangban álló ezen szabálya a módosítás
eredményeként kiüresedett, emiatt annak hatályon kívül helyezése szükséges.
2.	Az Alkotmánybíróság az Országos Érdekegyeztető Tanácsot (továbbiakban: OÉT) érintő
124/2008. (X. 14.) AB határozatában rámutatott arra, hogy az „ismertetett alkotmányi
rendelkezésekből és ezek alkotmánybírósági értelmezéséből egyértelműen következik, hogy
jogalkotó hatáskörrel csak az Alkotmány ruházhat fel egy szervet. Az Alkotmányban
nevesített jogalkotó szervek között az OÉT és az OÉT-ben részt vevő országos szakszervezeti
78
szövetségek nem szerepelnek. Az Alkotmány alapján tehát sem az OÉT, sem az abban részt
vevő országos érdekképviseletek nem jogalkotó szervek, ezért jogszabály-alkotásra a
jogszabály kibocsátásához kapcsolódó egyetértési joguk alapján való törvényi
felhatalmazásuk ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, a hatalommegosztás elvével
és az Alkotmánynak a Kormány, illetve a miniszterek jogalkotását szabályozó
rendelkezéseivel.”
A határozat kiemelte az alábbiakat: „Ugyancsak nem vezethető le ilyen jogosultság az
Alkotmánynak alapvetően együttműködési, politikai egyeztetési kötelezettséget tartalmazó
36.	§-ából sem, hiszen a feladatok ellátása során való együttműködés szófordulatból nem
következik a Kormány vagy a Kormány tagjának jogalkotó hatáskörére nézve semmilyen
konkrét korlátozás.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök indítványa alapján
megállapította a határozat rendelkező részében megjelölt rendelkezések
alkotmányellenességét.”.
A fenti határozat megállapításából következik, hogy az Alkotmány jogalkotói hatáskörrel sem
a legfőbb ügyészt sem az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot nem ruházta fel, így a
büntetőeljárási törvényben az erre irányuló felhatalmazások hatályon kívül helyezése
indokolt.
3.	A Javaslat rendelkezik a módosító szabályok hatályba lépését követően a Javaslat hatályon
kívül helyezéséről.
60. §-hoz
A törvény rendelkezése szerint - főszabályként - a hatálybalépést követő napon hatályát
veszti. Azonban megjelöli azokat a szakaszokat, melyek a későbbi hatálybalépésre
figyelemmel, más időpontban vesztik hatályukat.