﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/9554. számú
törvényjavaslat
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról
Előadó: dr. Draskovics Tibor
igazságügyi és rendészeti miniszter
Budapest, 2009. április
2
2009. évi ... törvény
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról
1. §
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 17. § (2) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon,
alkalmatlan eszközzel vagy alkalmatlan módon követik el.”
2. §
A Btk. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„19. § Elkövetők a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (tettesek), valamint a felbujtó és a
bűnsegéd (részesek).”
3.	§
A Btk. 20. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés
jelölése (3) bekezdésre változik:
„(2) Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért
gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer, fenyegetés miatt nem büntethető vagy tévedésben levő
személy felhasználásával valósítja meg.”
4.	§
A Btk. 29. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető
felindulásból túllépi.
(3)	A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.”
3
5.	§
A Btk. a következő 29/A. §-sal egészül ki:
„29/A. § Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás
megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és
annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése
érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.”
6.	§
A Btk. 30. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem büntethető az sem, aki ijedtségből vagy menthető felindulásból okoz akkora vagy
nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett.”
7. §
(1)	A Btk. 36. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nem büntethető, aki a személy elleni (XII. fejezet I. és III. cím), közlekedési (XIII. fejezet)
vagy vagyon elleni (XVIII. fejezet) vétség vagy három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban
büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében a sértett
által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.
(2)	A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elkövető az (1) bekezdésben meghatározott
bűncselekmények esetében az öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett
elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében a sértett által elfogadott módon
és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.”
(2)	A Btk. 36. § (3) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[Az (1)-(2) bekezdés alkalmazásának nincs helye, ha az elkövető]
„e) korábban szándékos bűncselekménye miatt közvetítői eljárásban vett részt, és ennek
eredményeként vele szemben a 36. § (1) vagy (2) bekezdését alkalmazták, ha az ügydöntő határozat
jogerőre emelkedésétől az újabb szándékos bűncselekmény elkövetéséig két év még nem telt el.”
4
8. §
A Btk. 38. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„38. § (1) Büntetések
a)	a szabadságvesztés,
b)	a közérdekű munka,
c)	a pénzbüntetés,
d)	a foglalkozástól eltiltás,
e)	a járművezetéstől eltiltás,
f)	a kiutasítás.
(2)	Mellékbüntetések
a)	a közügyektől eltiltás,
b)	a kitiltás.
(3)	Ha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa három évi szabadságvesztésnél nem
súlyosabb, akkor szabadságvesztés helyett közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás,
járművezetéstől eltiltás vagy kiutasítás, illetőleg e büntetések közül több is kiszabható.
(4)	A büntetések - az (5) és (6) bekezdésben foglalt kivétellel - egymás mellett is kiszabhatók.
(5)	Ha a bűncselekményt e törvény kizárólag pénzbüntetéssel rendeli büntetni, e büntetés helyett
vagy mellett más büntetés nem szabható ki.
(6)	Nem szabható ki
a)	szabadságvesztés mellett közérdekű munka,
b)	kiutasítás mellett közérdekű munka vagy pénzbüntetés.
(7)	Közügyektől eltiltás vagy kitiltás szabadságvesztés mellett szabható ki.”
9.	§
A Btk. 40. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama két hónap, leghosszabb tartama
tizenöt év; életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmény, bűnszervezetben
történő elkövetés, továbbá halmazati vagy összbüntetés esetén húsz év.”
10.	§
(1)	A Btk. 47. § (4) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[Nem bocsátható feltételes szabadságra]
5
„c) az erőszakos többszörös visszaeső,”
(2)	A Btk. 47. § (4) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[Nem bocsátható feltételes szabadságra]
„e) aki a szabadságvesztés letöltését önhibájából nem kezdte meg,”
11. §
A Btk. 48. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, ha az elítéltet az ítélet jogerőre emelkedését
megelőzően vagy azt követően elkövetett bűncselekmény miatt a feltételes szabadság alatt
végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. Ha az elítéltet egyéb büntetésre ítélik, vagy ha a
magatartási szabályokat megszegi, a bíróság a feltételes szabadságot megszüntetheti.”
12. §
A Btk. 48/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az elítélttel szemben több határozott ideig tartó, összbüntetésbe nem foglalható
szabadságvesztést kell végrehajtani - ideértve a pénzbüntetés vagy a közérdekű munka helyébe lépő
szabadságvesztést is -, és a szabadságvesztések folyamatos végrehajtása során a bíróság az elítéltet
bármely szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátotta, a feltételes szabadság mindaddig
nem kezdhető meg, amíg az elítélt más szabadságvesztést tölt.”
13.	§
A Btk. 49. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A közérdekű munka tartamát órákban kell meghatározni, legkisebb mértéke negyvenkettő,
legnagyobb mértéke háromszáz óra.”
14.	§
(1)	A Btk. 50. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A közérdekű munka, illetőleg ennek hátralévő része helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell
megállapítani, hogy hat órai közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg. Az
átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg.”
6
(2) A Btk. 50. §-a a következő (3) bekezdése egészül ki:
„(3) A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés két hónapnál rövidebb is lehet.”
15.	§
A Btk. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„51. § (1) A pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy - figyelemmel a cselekménnyel elért vagy elérni
kívánt anyagi előnyre is - meg kell állapítani a pénzbüntetés napi tételeinek számát és - az elkövető
vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten - az egynapi tételnek megfelelő
összeget.
(2)	Akit határozott tartamú szabadságvesztésre ítélnek, és megfelelő keresete (jövedelme) vagy
vagyona van, ha a bűncselekményt haszonszerzés céljából követte el, pénzbüntetésre is kell ítélni.
(3)	A pénzbüntetés legkisebb mértéke harminc, legnagyobb mértéke ötszáznegyven napi tétel. Egy
napi tétel összegét legalább kettőezer-ötszáz és legfeljebb kettőszázezer forintban kell
meghatározni.
(4)	A bíróság az ügydöntő határozatában - az elkövető vagyoni, jövedelmi viszonyaira tekintettel -
rendelkezhet úgy, hogy az elkövető a pénzbüntetést legfeljebb két éven belül havi részletekben
fizetheti meg.”
16.	§
A Btk. 52. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„52. § (1) Ha az elítélt a pénzbüntetést nem fizeti meg, illetve részletfizetés engedélyezése esetén
egyhavi részlet megfizetését elmulasztja, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét
szabadságvesztésre kell átváltoztatni.
(2)	A meg nem fizetett pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell megállapítani, hogy
egy napi tétel helyébe egy napi szabadságvesztés lép. Ilyenkor a szabadságvesztés két hónapnál
rövidebb is lehet.
(3)	Ha a pénzbüntetést végrehajtandó szabadságvesztés mellett szabták ki, vagy a felfüggesztett
szabadságvesztés végrehajtását elrendelték, a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés
végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott eseten kívül a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést
fogház fokozatban kell végrehajtani.”
7
17.	§
A Btk. 57. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A foglalkozástól eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ha a foglalkozástól
eltiltást szabadságvesztés mellett szabják ki, a foglalkozástól eltiltás tartamába nem számít bele az
az idő, amely alatt az elítélt a szabadságvesztését tölti, illetve amíg kivonja magát a
szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes
szabadságon töltött időt a foglalkozástól eltiltás tartamába be kell számítani.”
18.	§
(1)	A Btk. 59. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A foglalkozástól eltiltás tartamának számítására [57. § (2) bekezdés], valamint a
foglalkozáshoz szükséges jártasság igazolására és a végleges eltiltás alóli mentesítésre vonatkozó
rendelkezést [57. § (3) bekezdés] a járművezetéstől eltiltás esetén megfelelően alkalmazni kell.”
(2)	A Btk. 59. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A járművezetéstől eltiltás tartamába be kell számítani azt az időt, amelynek tartamára az
elkövető vezetői engedélyét - a járművezetéstől eltiltásra ítélését megelőzően - a
bűncselekménnyel összefüggésben visszavonták.”
19.	§
A Btk. 61. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem utasítható ki az, aki a külön törvényben meghatározottak szerint menedékjogot élvez.”
20.	§
(1)	A Btk. 62. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„A közügyektől eltiltás”
(2)	A Btk. a következő 62. §-sal egészül ki:
„62. § (1) Azt, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre
ítélnek, és méltatlan arra, hogy a közügyekben részt vegyen, azok gyakorlásától el kell tiltani.
(2)	A közügyektől eltiltott
8
a)	nem vehet részt népképviseleti szerv tagjainak választásában, népszavazásban és népi
kezdeményezésben,
b)	nem lehet hivatalos személy,
c)	nem működhet népképviseleti szerv testületében (bizottságában),
d)	nem viselhet tisztséget társadalmi szervezetben, köztestületben, közalapítványban,
e)	nem érhet el katonai rendfokozatot,
f)	nem kaphat belföldi kitüntetést és külföldi kitüntetés elfogadására engedélyt.
(3)	A közügyektől eltiltott az ítélet jogerőre emelkedésével elveszti
a)	mindazon tagságát, állását, tisztségét vagy megbízatását, amelynek elnyerését az (1) bekezdés
kizárja,
b)	katonai rendfokozatát, továbbá belföldi kitüntetését és azt a jogát, hogy külföldi kitüntetést
viselhessen.”
21. §
A Btk. a következő 63. §-sal egészül ki:
„63. § (1) A közügyektől eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év.
(2) A közügyektől eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ebbe nem számít bele
az az idő, amely alatt a közügyektől eltiltással érintett jogok a 41. § (3) bekezdése értelmében
szünetelnek, valamint amíg az elítélt kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a
feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes szabadságon töltött időt a közügyektől eltiltás
tartamába be kell számítani.”
22. §
(1)	A Btk. 64. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„A kitiltás”
(2)	A Btk. 64. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„64. § (1) A törvényben meghatározott esetekben azt, akit szabadságvesztésre ítélnek egy vagy több
helységből vagy az ország meghatározott részéből ki lehet tiltani, ha e helyeken tartózkodása a
közérdeket veszélyezteti.
(2)	A kitiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama öt év. A foglalkozástól eltiltás
tartamának számítására vonatkozó rendelkezést [57. § (2) bekezdés] a kitiltás esetében megfelelően
alkalmazni kell.”
9
23.	§
A Btk. 67. § (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szabadságvesztés végrehajthatósága elévül
a)	tizenöt évi szabadságvesztés vagy ennél súlyosabb büntetés esetén húsz év,
b)	tíz évi vagy ezt meghaladó tartamú szabadságvesztés esetén tizenöt év,
c)	öt évi vagy ezt meghaladó tartamú szabadságvesztés esetén tíz év,
d)	öt évet el nem érő tartamú szabadságvesztés esetén öt év
elteltével.
(2)	A közérdekű munka, a pénzbüntetés és a kitiltás végrehajthatósága öt év elteltével évül el.
(3)	A foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás, a kiutasítás és közügyektől eltiltás
végrehajthatósága
a)	öt évi vagy ezt meghaladó tartam esetén tíz év,
b)	öt évet el nem érő tartam esetén öt év
elteltével évül el.”
24.	§
A Btk. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„68. § (1) A büntetés elévülésének határideje a büntetést kiszabó határozat jogerőre emelkedésének
napjával, ha pedig a szabadságvesztés végrehajtását részben vagy egészben felfüggesztik, a
próbaidő leteltének a napjával kezdődik.
(2)	Ha az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása alatt megszökik, az elévülés határideje a szökés
napjával ismét elkezdődik.
(3)	A szabadságvesztés mellett kiszabott büntetés elévülésének határideje a szabadságvesztés
végrehajtása befejezésének, illetőleg a végrehajthatósága megszűnésének napján kezdődik.
(4)	Az elévülést félbeszakítja az elítélt ellen a büntetés végrehajtása végett tett intézkedés. A
félbeszakítás napjával az elévülés ismét elkezdődik.”
25.	§
A Btk. 72. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Nem bocsátható próbára
a)	a visszaeső,
b)	aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
10
c)	aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt
követte el,
d)	aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt
követte el.”
26.	§
(1)	A Btk. 74. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A kényszergyógykezelés legfeljebb az (1) bekezdés szerinti cselekményre megállapított
büntetési tétel felső határának megfelelő ideig, életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő
bűncselekmény esetén legfeljebb húsz évig tart. Ha ezt követően az egészségügyről szóló
törvényben meghatározott feltételek fennállása miatt szükséges, a kényszergyógykezeltet
pszichiátriai intézetben kell elhelyezni.”
(2)	A Btk. 74. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A kényszergyógykezelést a (3) bekezdésben meghatározott tartam előtt is haladéktalanul meg
kell szüntetni, ha szükségessége már nem áll fenn.”
27.	§
(1)	A Btk. 82. § (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Pártfogó felügyelet rendelhető el
a)	a vádemelés elhalasztásának tartamára,
b)	a feltételes szabadság tartamára,
c)	a próbára bocsátás próbaidejére,
d)	a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejére,
ha annak eredményes elteltéhez az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése szükséges.
(2)	Pártfogó felügyelet alatt áll az a visszaeső, akit feltételes szabadságra bocsátottak, vagy akivel
szemben a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztették.
(3)	Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott pártfogó felügyelet tartama azonos a feltételes szabadság,
a próbaidő, illetve a vádemelés elhalasztásának tartamával, de legfeljebb öt év. A (2) bekezdésben
meghatározott eseteket kivéve a pártfogó felügyelő a pártfogó felügyelet fele részének, de legalább
két év eltelte után pártfogó felügyelői véleményében javasolhatja a pártfogó felügyelet
megszüntetését, ha annak szükségessége már nem áll fenn.”
(2) A Btk. 82. § (5) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
11
[A bíróság, illetve vádemelés elhalasztása esetén az ügyész határozatában a pártfogó felügyelet
céljának elősegítése érdekében külön magatartási szabályként kötelezettségeket és tilalmakat írhat
elő. A bíróság, illetve az ügyész elrendelheti, hogy a pártfogolt]
„c) meghatározott jellegű nyilvános helyeket és nyilvános rendezvényeket, továbbá meghatározott
közterületeket ne látogasson,”
(3)	A Btk. 82. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a (6) bekezdés jelölése
(7)	bekezdésre változik:
„(6) A bíróság - külön magatartási szabályként - elrendelheti azt is, hogy a pártfogolt a köz
számára legalább harminc, legfeljebb százötven órában díjazás nélkül munkát végezzen.”
28.	§
A Btk. 87. § (2) bekezdés d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés alapján, ha a büntetési tétel legkisebb mértéke]
„d) egy évi szabadságvesztés, ehelyett rövidebb tartamú szabadságvesztést,
e)	egy évnél rövidebb tartamú szabadságvesztés, ehelyett büntetést a 38. § (3) bekezdése alapján”
[lehet kiszabni.]
29.	§
A Btk. 89. §-a és a megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése
89. § (1) A két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha
-	különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel - alaposan feltehető, hogy a büntetés
célja annak végrehajtása nélkül is elérhető.
(2)	A próbaidő tartama - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - egy évtől öt évig terjedhet, de a
kiszabott szabadságvesztésnél rövidebb nem lehet. A próbaidőt években és hónapokban kell
meghatározni.”
12
30.	§
(1)	A Btk. a 90. §-t megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„A szabadságvesztés végrehajtásának részbeni felfüggesztése”
(2)	A Btk. 90. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„90. § (1) A két évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása
esetén a szabadságvesztés fele részének végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha - különösen az
elkövető személyi körülményeire figyelemmel - alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak
végrehajtása nélkül is elérhető.
(2)	A próbaidő tartama két évtől öt évig terjedhet, de a felfüggesztett résznél rövidebb nem lehet. A
próbaidőt években és hónapokban kell meghatározni. A próbaidő a végrehajtandó rész letöltése után
kezdődik.
(3)	A szabadságvesztés végrehajtandó részéből az elítélt nem bocsátható feltételes szabadságra.”
31.	§
(1)	A Btk. a 91. §-t megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére és részbeni felfüggesztésére vonatkozó közös
szabályok”
(2)	A Btk. 91. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„91. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel, ha az elkövető
a)	többszörös visszaeső,
b)	a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
c)	a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt vagy
felfüggesztésének próbaideje alatt követte el.
(2)	Ha az elkövetőn olyan szabadságvesztést hajtanak végre, amely miatt a felfüggesztett
szabadságvesztés végrehajtását nem lehet elrendelni, akkor a próbaidő a szabadságvesztés
tartamával meghosszabbodik.
(3)	A (2) bekezdés szerinti rendelkezést a közérdekű munka és pénzbüntetés helyébe lépő
szabadságvesztés esetén is alkalmazni kell.
(4)	A (2) és (3) bekezdés esetén a próbaidő tartama az öt évet meghaladhatja.
(5)	Ha az elkövetőt többször ítélik próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, és a
szabadságvesztések próbaideje még nem telt el, valamennyi próbaidő párhuzamosan telik.
13
(6)	A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésével egyidejűleg az elkövető pártfogó
felügyelet alá helyezhető. Ha az elkövető visszaeső, pártfogó felügyelet alatt áll.”
32.	§
A Btk. 91/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„91/A. § A felfüggesztett szabadságvesztést végre kell hajtani, ha
a)	a próbaidő alatt megállapítják, hogy a szabadságvesztés végrehajtását a 91. § (1) bekezdésében
foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel,
b)	az elkövetőt a szabadságvesztés végrehajtandó része alatt elkövetett bűncselekmény miatt
végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik,
c)	az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre
ítélik,
d)	az elkövető a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi.”
33.	§
A Btk. a következő 91/B. §-sal egészül ki:
„91/B. § A büntetés végrehajtásának kegyelemből történt felfüggesztése esetén a végrehajtás
elrendelésére a felfüggesztett büntetés végrehajtására vonatkozó rendelkezést [91/A. §] megfelelően
alkalmazni kell.”
34.	§
A Btk. 96. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„96. § Mellékbüntetések nem foglalhatók összbüntetésbe”
35.	§
(1)	A Btk. 97. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„A különös, a többszörös és az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezések”
(2)	A Btk. 97. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A különös és a többszörös visszaesővel szemben - amennyiben a törvény másként nem
rendelkezik - az újabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a
felével emelkedik, de nem haladhatja meg a húsz évet. Halmazati büntetés esetén a 85. § (2)
14
bekezdése szerinti büntetési tételt, a tárgyalásról lemondás esetén a 87/C. § szerinti büntetési tételt
kell a felével emelni.
(2)	A különös és a többszörös visszaesővel szemben a büntetés a 87. § (2) bekezdése alapján csak
különös méltánylást érdemlő esetben enyhíthető. Azzal szemben, aki erőszakos többszörös
visszaesőnek minősül, a büntetés enyhítésének nincs helye.”
(3)	A Btk. 97. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben a 38. § (3) bekezdése alkalmazásának nincs
helye.”
36.	§
A Btk. a következő 97/A. §-sal egészül ki:
„97/A. § Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti
minősítést megalapozó személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése esetén a büntetési tétel
alsó határa
a)	egy évnél rövidebb tartamú szabadságvesztés esetén egy évi szabadságvesztésre,
b)	egy évi szabadságvesztés esetén két évi szabadságvesztésre,
c)	két évi szabadságvesztés esetén három évi szabadságvesztésre,
d)	öt évi szabadságvesztés esetén hét évi szabadságvesztésre,
e)	tíz évi szabadságvesztés esetén tizenkét évi szabadságvesztésre
emelkedik.“
37.	§
A Btk. 99. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„99. § (1) Az előzetes fogvatartás és a házi őrizet teljes idejét be kell számítani a kiszabott
szabadságvesztésbe, közérdekű munkába és pénzbüntetésbe.
(2)	A beszámításnál egy napi előzetes fogvatartás egy napi szabadságvesztésnek, egy napi tétel
pénzbüntetésnek, illetve hat órai közérdekű munkának felel meg.
(3)	Házi őrizet beszámítása esetén hat órai közérdekű munkának, illetve egy napi tétel
pénzbüntetésnek egy nap, egy napi szabadságvesztésnek fegyház fokozat esetén öt nap, börtön
fokozat esetén négy nap, fogház fokozat esetén három nap házi őrizetben töltött idő felel meg.
(4)	A (3) bekezdés szerinti beszámítás után fennmaradó házi őrizet tartamát egy napi
szabadságvesztésként kell beszámítani.”
15
38.	§
A Btk. 107/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„107/A. § Nem büntethető a fiatalkorú, ha a személy elleni (XII. fejezet I. és III. cím), közlekedési
(XIII. fejezet) vagy vagyon elleni (XVIII. fejezet) vétség vagy öt évi szabadságvesztésnél nem
súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében
a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.”
39.	§
A Btk. 113. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„113. § Fiatalkorúval szemben közérdekű munkát akkor lehet kiszabni, ha az ítélet meghozatalakor
a tizenhatodik életévét betöltötte.”
40.	§
A Btk. 123. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A parancsra elkövetett bűncselekményért a parancsot adó is tettesként felel, ha a katona tudta,
hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el, egyébként a parancsot adó közvetett
tettesként felel.”
41.	§
A Btk. a következő alcímmel és 129/A. §-sal egészül ki:
„A katonai büntetések
129/A. § (1) Katonával szemben
a)	lefokozás,
b)	szolgálati viszony megszüntetése
más büntetés mellett, vagy ha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa három évi
szabadságvesztésnél nem súlyosabb, akkor önállóan is kiszabható.
(2)	Katonai büntetés alkalmazásának nincs helye, ha a katonát a közügyektől eltiltják.”
16
42.	§
A Btk. 130. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„130. § Katonával szemben
a)	rendfokozatban visszavetés,
b)	várakozási idő meghosszabbítása
büntetés mellett szabható ki.
(2)	Katonai mellékbüntetés alkalmazásának nincs helye katonai büntetés mellett, vagy ha a katonát
a közügyektől eltiltják.”
43.	§
(1)	A Btk. 137. § 2. pont i) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában
2.	közfeladatot ellátó személy:]
„i) a polgárőr a polgárőrségről szóló törvényben meghatározott feladatok ellátásával kapcsolatban,”
(2)	A Btk. 137. § 2. pontja a következő l) alponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában
2.	közfeladatot ellátó személy:]
„l) az erdészeti szakszemélyzet az erdőben, az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló
földterületen és az erdészeti magánúton végzett erdőőrzési tevékenységével, valamint a jogellenes
cselekmény hatóságnak történő bejelentésével kapcsolatban.”
(3)	A Btk. 137. § 14. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„14. visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény
miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, vagy annak végrehajtását részben felfüggesztették,
és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény
elkövetéséig három év még nem telt el,”
17
(4)	A Btk. 137. § 16. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„16. többszörös visszaeső az, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően
visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, vagy annak végrehajtását részben
felfüggesztették, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a
szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el,”
(5)	A Btk. 137. §-a a következő 17-18. ponttal egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi 17-19.
pontok jelölése 19-21. pontra változik:
[E törvény alkalmazásában]
„17. erőszakos többszörös visszaeső az a többszörös visszaeső, aki mindhárom alkalommal személy
elleni erőszakos bűncselekményt követ el. E pont alkalmazásában személy elleni erőszakos
bűncselekmény az alkotmányos rend elleni erőszakos szervezkedés [139. § (1)-(2) bekezdés], a
lázadás [140. § (1)-(2) bekezdés], a népirtás (155. §), az apartheid (157. §), a polgári lakosság elleni
erőszak (158. §), a bűnös hadviselés (160. §), a hadikövet elleni erőszak (163. §), az egyéb háborús
bűntett (165. §), az emberölés (166. §), az erős felindulásban elkövetett emberölés (167. §), a testi
sértés (170. §), a kényszerítés (174. §), a lelkiismeret és vallásszabadság megsértése (174/A. §), a
közösség tagja elleni erőszak (174/B. §), az egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a
választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése (174/C. §), a személyi szabadság megsértése
(175. §), az emberrablás [175/A. § (1)-(5) bekezdés], az emberkereskedelem (175/B. §), az
erőszakos közösülés (197. §), a szemérem elleni erőszak (198. §), a hivatalos személy elleni erőszak
(229. §), a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak (230. §), a hivatalos személy támogatója elleni
erőszak (231. §), a nemzetközileg védett személy elleni erőszak (232. §), a terrorcselekmény [261. §
(1)-(7) bekezdés], a légijármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra
alkalmas jármű hatalomba kerítése [262. § (1)-(3) bekezdés], az önbíráskodás (273. §), a rablás
(321. §), a zsarolás (323. §), a zendülés minősített esetei [355. § (2)-(4) bekezdései] és az elöljáró
vagy szolgálati közeg elleni erőszak (355. §),
18.	védekezésre képtelennek kell tekintetni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva
ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére,”
18
44.	§
A Btk. 166. § (2) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
[A büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést]
„j) védekezésre képtelen személy sérelmére követik el.”
45.	§
A Btk. 175. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén egy évtől öt évig, a (2) bekezdés esetén öt évtől tíz évig
terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
a)	aljas indokból vagy célból,
b)	hivatalos eljárás színlelésével,
c)	a sértett sanyargatásával,
d)	jelentős érdeksérelmet okozva,
e)	a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,
f)	védekezésre képtelen személy sérelmére,
g)	fegyveresen,
h)	felfegyverkezve
követik el.”
46.	§
A Btk. 176. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„176. § (1) Aki másnak a lakásába, egyéb helyiségébe vagy ezekhez tartozó bekerített helyre
erőszakkal, fenyegetéssel, hivatalos eljárás színlelésével bemegy, vagy ott bent marad, vétséget
követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel
büntetendő.
(2)	Bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki másnak a lakásába, egyéb
helyiségébe vagy az ezekhez tartozó bekerített helyre, az ott lakónak vagy azzal rendelkezőnek
akarata ellenére vagy megtévesztéssel
a)	éjjel,
b)	fegyveresen,
c)	felfegyverkezve,
d)	csoportosan
19
bemegy vagy ott bent marad.
(3)	Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki az (1) bekezdésben meghatározott módon, a (2)
bekezdés szerint büntetendő, aki a (2) bekezdésben meghatározott módon mást megakadályoz
abban, hogy a lakásába, egyéb helyiségébe vagy az ezekhez tartozó bekerített helyre bemenjen.
(4)	A büntetés bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott
cselekményt a (2) bekezdésben írt módon követik el.”
47.	§
A Btk. 177/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„177/A. § (1) Aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések
megszegésével jogtalan haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva
a)	jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel,
b)	az adatok biztonságát szolgáló intézkedést elmulasztja,
vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy
pénzbüntetéssel büntetendő.
(2)	Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről
szóló törvényi rendelkezések megszegésével az érintett tájékoztatására vonatkozó kötelezettségének
nem tesz eleget, és ezzel más vagy mások érdekeit jelentősen sérti.
(3)	A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés,
ha a személyes adattal visszaélést különleges személyes adatra követik el.
(4)	A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha személyes adattal visszaélést
hivatalos személyként vagy közmegbízatás felhasználásával követik el.”
48.	§
(1)	A Btk. 229. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a (2) bekezdésben meghatározott
csoport szervezője vagy vezetője, valamint, ha a hivatalos személy elleni erőszakot fegyveresen
követik el.”
(2)	A Btk. 229. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Aki az (1)-(4) bekezdés szerinti bűncselekményt külön törvényben meghatározott intézkedést
végrehajtó rendőr vagy pénzügyőr sérelmére követi el, az (1) bekezdés esetén öt évig, a (2)
bekezdés esetén két évtől nyolc évig, a (3) bekezdés esetén öt évtől tíz évig, a (4) bekezdés esetén,
20
az ott tett megkülönböztetéshez képest, bűntett miatt három évig, illetve öt évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.”
49.	§
A Btk. 271. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A büntetés bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a garázdaságot
a)	csoportosan és a köznyugalmat súlyosan megzavarva,
b)	nyilvános rendezvényen,
c)	fegyveresen,
d)	felfegyverkezve
követik el.”
50.	§
A Btk. 273. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés
jelölése (3) bekezdésre változik:
„(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
a)	fegyveresen,
b)	felfegyverkezve,
c)	védekezésre képtelen személy sérelmére
követik el.”
51.	§
A Btk. 316. § (2) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, ha
a lopást kisebb értékre, vagy a szabálysértési értékre elkövetett lopást]
„d) dolog elleni erőszakkal - ideértve azt is, ha a dolog eltulajdonításának megakadályozására
szolgáló eszközt állagsérelem okozása nélkül eltávolítják, vagy a dolog eltulajdonításának
megakadályozására alkalmatlanná teszik -,”
[követik el.]
21
52.	§
(1)	A Btk. 321. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást]
„a) felfegyverkezve,”
[követik el.]
(2)	A Btk. 321. § (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(4) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást
a)	fegyveresen,
b)	különösen nagy vagy ezt meghaladó értékre,
c)	jelentős értékre hivatalos személy, külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt vagy
közfeladatot ellátó személy ellen, e feladatának teljesítése során, illetőleg jelentős értékre
felfegyverkezve, bűnszövetségben vagy csoportosan,
d)	felfegyverkezve vagy csoportosan hivatalos személy, külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos
eljárása alatt vagy közfeladatot ellátó személy ellen, e feladata teljesítése során
követik el.”
(3)	A Btk. 321. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (5)
bekezdés jelölése (6) bekezdésre változik:
„(5) A büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást
a)	jelentős értékre fegyveresen,
b)	fegyveresen hivatalos személy, külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt vagy
közfeladatot ellátó személy ellen, e feladata teljesítése során
követik el.”
53.	§
A Btk. 322. § (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[ Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett]
„c) védekezésre képtelen személytől vesz el”
[bűntettet követ el és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.]
22
54.	§
A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. (továbbiakban: Bv. tvr.) 33.
§ (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A büntetés-végrehajtás rendjét sértő cselekmény, illetőleg bűncselekmény megelőzése és
megakadályozása érdekében az elítélt - a testüregekre is kiterjedően - megmotozható, személyes
használati tárgyai és ruházata átvizsgálhatók, vele szemben mozgáskorlátozó eszköz alkalmazható,
biztonsági okból elkülöníthető (a továbbiakban együtt: biztonsági intézkedések), illetve az elítélttel
szemben külön törvényben meghatározott esetben és módon kényszerítő eszközök alkalmazhatók.
A motozást, illetve a ruházat átvizsgálását az elítélttel azonos nemű személy - ide nem értve a
motozásnál közreműködő orvost - végezheti, és az nem történhet szeméremsértő módon. A test
üregeinek átvizsgálását csak orvos végezheti. Mozgáskorlátozó eszközként - testi sérüléssel nem
járó módon - bilincs (rögzítő övvel vagy anélkül), vezető bilincs vagy a végtag rögzítésére alkalmas
más eszköz az intézkedésre okot adó körülmény megszűnésig, de folyamatosan legfeljebb tizenkét
óra tartamban alkalmazható, ha az elítélt egészségi állapota ezt megengedi.”
55.	§
(1)	A Bv. tvr. a következő 118/B. §-sal egészül ki:
„118/B. § Az előzetesen letartóztatottal szemben az ott megjelölt célból és módon a 33. § (4)
bekezdésében meghatározott biztonsági intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazhatók.”
(2)	A Bv. tvr. a következő 121/B. §-sal egészül ki:
„121/B. § Az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúval szemben biztonsági intézkedésként
személyes használati tárgyainak és ruházatának átvizsgálása, valamint biztonsági elkülönítése
rendelhető el.”
56.	§
(1)	E törvény - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő 30. napon
lép hatályba.
(2)	A Btk. e törvény 15. §-ával megállapított 51. § (1), (3) és (4) bekezdése, valamint a Btk. e
törvény 16. §-ával megállapított 52. § (1) és (2) bekezdése, valamint e törvény 56. § (9) bekezdése
2010. január 1-jén lép hatályba.
23
(3)	E törvény 8. §-a, 13-14. §-a, a Btk. e törvény 15. §-ával megállapított 51. § (2) bekezdése, a Btk
e törvény 16. §-ával megállapított 52. § (3) és (4) bekezdése, e törvény 17-18. §-a, 20-26. §-a, 27. §
(3)	bekezdése, 28-34. §-a, 35. § (3) bekezdése, 37. §-a, 39. §-a, 41-42. §-a, 43. § (3)-(4) bekezdése,
56.	§ (4) bekezdés b) és c) pontja, 56. § (5) bekezdés e) pontja, 56. § (7) bekezdés b)-e) pontja, 56. §
(8)	bekezdése 2010. július 1-jén lép hatályba.
(4)	A Btk.
a)	38. § (3) bekezdésében a „2-5. pontjában” szövegrész helyébe a „2-3. és 5. pontjában” szöveg,
b)	85. § (2) bekezdésében és a 85/A. § (1) bekezdésében a „főbüntetést” szövegrész helyébe a
„büntetést” szöveg,
c)	87. § (1) bekezdésében, 85/A. § (1) bekezdésében és 103. § (2) bekezdésében a „főbüntetés”
szövegrész helyébe a „büntetés” szöveg,
d)	90. § c) pontjában a „bűnszervezetben” szövegrész helyébe a „bűnszervezetben vagy többszörös
visszaesőként” szöveg,
e)	139. § (1) bekezdésében, 142. § (2) bekezdésében, 144. § (2) bekezdésében, 146. § (1)
bekezdésében, 155. § (1) bekezdésében, 157. § (1) és (3) bekezdésében, 158. § (2) bekezdésében,
160. §-ában, 160/A. § (1) bekezdésében, 163. § (2) bekezdésében, 166. § (2) bekezdésében, 175/A.
§ (3)-(4) bekezdésében, 175/B. § (5) bekezdésében, 259. § (3) bekezdésében, 261. § (1)
bekezdésében, 262. § (2) bekezdésében, 264/C. § (3) bekezdésében, 282/A. § (3) bekezdésében,
282/B. § (3) bekezdésében, 343. § (4) bekezdésében, 346. § (1) bekezdésében, 347. §-ában, 348. §
(3)	bekezdésében, 352. § (3) bekezdésében, 354. § (3) bekezdésében, 355. § (5) bekezdésében, 363.
§ (2) bekezdésében, 364. §-ában és 365. §-ában a „tizenöt” szövegrész helyébe a „húsz” szöveg,
f)	352. § (4) bekezdésében a „tíz évtől tizenöt évig” szövegrész helyébe a „tíz évtől húsz évig”
szöveg,
g)	166. § (5) bekezdés c) pontjában a „261. § (2) bekezdés a) pont” szövegrész helyébe a „261. §
(1)	bekezdés” szöveg,
h)	192. § (1) bekezdésében a „kapcsolatba lép” szövegrész helyébe a „kapcsolatot létesít” szöveg, a
„lép bejegyzett élettársi kapcsolatba” szövegrész helyébe a „létesít bejegyzett élettársi kapcsolatot”
szöveg
lép.
(5)	A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.)
a)	29. § b) pontjában a „(4) bek. b)-c) pont” szövegrész helyébe „(4) bek. c)-d) pont” szöveg,
b)	225. § (1) bekezdésében az „elrendeli” szövegrész helyébe az „elrendelheti” szöveg,
c)	474. § (4) bekezdésében a „[Btk. 137. § 18. pont]” szövegrész helyébe a „[Btk. 137. § 20. pont]”
szöveg,
24
d)	567. § (1) bekezdésében a „[Btk. 82. § (1) bek.]” szövegrész helyébe a „[Btk. 82. § (2) bek.]”
szöveg,
e)	567. § (2) bekezdésében a „[Btk. 82. § (6) bek.]” szövegrész helyébe a „[Btk. 82. § (7) bek.]”
szöveg
lép.
(6)	A Bv. tvr. 122. § (3) bekezdésében „a 33. § (3) bekezdésének” szövegrész helyébe „a 33. § (3)-
(4)	bekezdésének” szöveg lép.
(7)	Hatályát veszti a Btk.
a)	30. § (3) bekezdése, 72. § (6) bekezdés második mondata, 196. § (4) bekezdésében az „és (2)”
szövegrész, 210. §-ában az „és a 200. §” szövegrész, 316. § (2) bekezdés j) pontja,
b)	53-55. §-a és az azt megelőző alcím, 60. §-a és az azt megelőző alcím, 65. §-a, 70. § (1) bekezdés
4. pontja, 75. §-a és az azt megelőző alcím, 88. §-a és az azt megelőző alcím, 114. § (2)
bekezdésében az „és a pénzmellékbüntetést” szövegrész,
c)	169. § (4) bekezdésében, 170. § (1) és (7) bekezdésében, 171. § (1) bekezdésében, 172. § (1)
bekezdésében, 173/H. § (3) bekezdésében, 173/I. § (4) bekezdésében, 174/C. § (2) bekezdésében,
176. § (1) bekezdésében, 176/A. § (1)-(3) bekezdésében, 177/A. § (1) bekezdésében, 177/B. § (1)
bekezdésében, 179. § (1) bekezdésében, 180. § (1) bekezdésében, 184. § (3) bekezdésében, 185. §
(3)	bekezdésében, 187. § (1) bekezdésében, 188. § (1) bekezdésében, 189. § (1) bekezdésében, 190.
§-ában, 193. § (3) bekezdésében, 194. §-ában, 195. § (4) bekezdésében, 196. § (1) bekezdésében,
204. § (6) bekezdésében, 208. §-ában, 212/A. §-ában, 214/A. § (1) bekezdésében, 220. §-ában, 222.
§ (1) bekezdésében, 223. § (1) bekezdésében, 226. § (2) bekezdésében, 229. § (6) bekezdésében,
234. §-ában, 235. §-ában, 237. §-ában, 238. § (6) bekezdésében, 239. §-ában, 242. § (2)
bekezdésében, 242/C. § (1) bekezdésében, 248. § (1) bekezdésében, 249. § (1)-(2) bekezdésében,
249/A. § (1) bekezdésében, 255/B. § (1) bekezdésében, 257. §-ában, 265. §-ában, 266/B. § (1)
bekezdésében, 267. §-ában, 269/A. §-ában, 271. § (1) bekezdésében, 271/A. § (1) bekezdésében,
272. §-ában, 274. § (2) bekezdésében, 276. §-ában, 277. § (1)-(2) bekezdésében, 278. §-ában, 279. §
(1)	és (3) bekezdésében, 280. § (3) bekezdésében, 281. § (4) bekezdésében, 281/A. § (3)
bekezdésében, 284. § (1)-(3) bekezdésében, 285. § (1) bekezdésében, 289. § (1) és (3)
bekezdésében, 292. § (2)-(3) bekezdésében, 295. § (2) bekezdésében, 296/A. § (1) bekezdésében,
298/A. §-ában, 299. § (2) bekezdésében, 300/C. § (1)-(2) bekezdésében, 300/E. § (1) bekezdésében,
301. § (1) bekezdésében, 303/A. § (1) bekezdésében, 304. § (4) bekezdésében, 304/A. §-ában, 306.
§ (1) bekezdésében, 310. § (1) bekezdésében, 311. § (1) bekezdésében, 311/A. § (1) bekezdésében,
311/B. § (1) bekezdésében, 312. § (1) bekezdésében, 313/B. § (1) bekezdésében, 313/C. § (7)
25
bekezdésében, 313/D. §-ában, 320. § (1) bekezdésében, 325. § (1) bekezdésében, 328. § (1)
bekezdésében, 329/A. § (1) bekezdésében, 329/B. § (1) bekezdésében, 329/C. §-ában, 329/D. § (1)
bekezdésében és 330. §-ában a „ , közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel” szövegrész,
d)	177. § (2) bekezdésében, 177/A. § (3) bekezdésében, 178. § (2) bekezdésében, 245. § (2)
bekezdésében, 282/C. § (5) bekezdés a)-b) pontjában, 289. § (6) bekezdésében, 296/B. § (3)
bekezdésében, 307. § (4) bekezdésében, 313/C. § (2) bekezdésében, 316. § (2) bekezdésében, 317. §
(2) bekezdésében, 318. § (2) bekezdésében, 319. § (2) bekezdésében, 324. § (2) bekezdésében, 326.
§ (2) bekezdésében a „ , közérdekű munka vagy pénzbüntetés” szövegrész,
e)	253. § (4) bekezdésében, 258/B. § (4) bekezdésében, 314. § (4) bekezdésében a „ ,
pénzbüntetéssel vagy közérdekű munkával” szövegrész.
(8)	Hatályát veszti a Be. 225. § (2) bekezdés c) pontjában a „ , vagy a köz számára munkát
végezzen” szövegrész.
(9)	2010. január 1. és 2010. július 1. között a pénzbüntetést - meg nem fizetése esetén - fogházban
végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.
(10)	Ez a törvény 2010. július 2-án hatályát veszti.
26
INDOKOLÁS
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló
törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatnak (a
továbbiakban: Javaslat) a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt (a továbbiakban:
Btk.) érintő módosításai az alábbi három főbb csoportra oszthatók.
I.	A Btk. Általános és Különös Részét is érintő szigorító rendelkezések
A Javaslat módosításainak első csoportjába azok a rendelkezések tartoznak, amelyek a súlyos,
erőszakos bűncselekmények elleni hatékony és szigorú fellépést kívánják elősegíteni. Ezek a
rendelkezések, annak érdekében, hogy minél előbb alkalmazhatók legyenek, a kihirdetést követő
30. napon hatályba lépnek.
1.	A Javaslat szigorú és határozott büntetőjogi választ ad a bűnismétlés súlyos formáira, hiszen a
büntetőjogi tilalmak tudatos, többszöri, ismételt megszegése szigorú megítélést érdemel. A hatályos
Btk. jelenleg is ismeri a visszaeső (Btk. 137. § 14. pont), a különös visszaeső (Btk. 137. § 15. pont),
valamint a többszörös visszaeső (Btk. 137. § 16. pont) fogalmát, és különböző hátrányos
jogkövetkezményeket fűz ezen elkövetői körökhöz. A Javaslat tovább bővíti a hátrányos
jogkövetkezményeket.
A visszaesővel szemben jelenleg alkalmazható hátrányos jogkövetkezmény, hogy
-	vétség esetén is börtönben kell végrehajtani a szabadságvesztést, tehát visszaeső nem
kerülhet fogház fokozatba [Btk. 43. § b) pont], továbbá
-	a próbára bocsátás és a felfüggesztett szabadságvesztés esetén is kötelező a pártfogó
felügyelet [Btk. 82. § (1) bekezdés].
A Javaslat emellett kizárja a visszaesőket a próbára bocsátás lehetőségéből (a hatályos szabályok
szerint csak a többszörös visszaeső nem bocsátható próbára).
A különös visszaesővel szemben jelenleg alkalmazható hátrányos jogkövetkezmény, hogy
-	kizárt a tevékeny megbánás alkalmazhatósága [Btk. 36. § (3) bekezdés a) pont],
-	a büntetési tétel felső határa a felével emelkedik [Btk. 97. § (1) bekezdés], valamint
27
-	a büntetés enyhítésére csak különös méltánylást érdemlő esetben van lehetőség [Btk. 97. §
(2)	bekezdés].
A többszörös visszaesővel szemben jelenleg alkalmazható hátrányos jogkövetkezmény, hogy
-	kizárt a tevékeny megbánás alkalmazhatósága [Btk. 36. § (3) bekezdés a) pont],
-	már a két évi szabadságvesztést is fegyházban kell végrehajtani [Btk. 42. § (3) bekezdés],
-	kizárt annak a lehetősége, hogy a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetés
fele részének a kitöltése után feltételes szabadságra bocsássák [Btk. 47. § (3) bekezdés],
-	kizárt a próbára bocsátás alkalmazhatósága [Btk. 72. § (4) bekezdés],
-	a büntetési tétel felső határa a felével emelkedik [Btk. 97. § (1) bekezdés], valamint
-	a büntetés enyhítésére csak különös méltánylást érdemlő esetben van lehetőség [Btk. 97. §
(2)	bekezdés].
A Javaslat mindezek mellett kizárja a többszörös visszaesőket a szabadságvesztés végrehajtása
felfüggesztésének és részbeni felfüggesztésének a lehetőségéből.
A Javaslat ezen túlmenően új elkövetői kategóriát vezet be, az erőszakos többszörös visszaesőt,
amely a többszörös visszaesőkön belül speciális csoportot alkot. A Javaslat értelmében, aki
mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el, az újabb (tehát a
harmadik) személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése esetén a büntetési tétel alsó határa is
emelkedik a Javaslatban meghatározott mérték szerint. Emellett a Javaslat értelmében az erőszakos
többszörös visszaesővel szemben kizárt a feltételes szabadságra bocsátás, továbbá a büntetés még
különös méltánylást érdemlő esetben sem enyhíthető. Mindezek mellett az erőszakos többszörös
visszaesőre természetesen vonatkoznak a többszörös visszaesőkre előírt hátrányos
jogkövetkezmények (pl. kizárt a próbára bocsátás alkalmazása, illetve kizárt a szabadságvesztés
végrehajtásának felfüggesztése, illetve részbeni felfüggesztése). Eszerint az erőszakos többszörös
visszaeső minden esetben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésben részesül, aminek hossza az
elkövetett bűncselekménytől függ.
2.	A Javaslat a szigorító rendelkezések körében fellép a legsúlyosabb bűncselekményt elkövetőkkel
szemben is. Ennek megfelelően a Javaslat az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő
bűncselekmények elkövetése esetére a jelenlegi tizenöt évről húsz évre emeli a határozott ideig tartó
szabadságvesztés lehetséges felső határát.
3.	A Javaslat a Btk. Általános Részét érintő szigorításokkal összhangban, a bűnözés hatékonyabb
visszaszorítása érdekében a Btk. Különös Részében is súlyosítja a büntetőjogi
jogkövetkezményeket.
28
A személy elleni bűncselekmények között a fegyverrel, vagy felfegyverkezve elkövetett
bűncselekmények, jellegüknél fogva oly mértékben veszélyesek, olyan társadalomellenes
beállítottságot tükröznek, ami szükségessé teszi e cselekmények büntetőjogi fenyegetettségének a
szigorítását. A Javaslat a fegyveresen, illetve felfegyverkezve elkövetett támadások visszaszorítása
érdekében szigorúbban lép fel ezen elkövetési módok ellen. A Javaslat szerint a jelenlegi
szabályozáshoz képest újabb bűncselekmények esetén lesz büntetendő a fegyveres, illetve
felfegyverkezve történő elkövetés, illetve a büntetési tételek is emelkednek egyes esetekben. A
fentiek alapján a Javaslat értelmében súlyosabban minősül a személyi szabadság megsértésének
bűntette, a magánlaksértés bűntette, a garázdaság bűntette, az önbíráskodás bűntette és a rablás
bűntette, ha fegyveresen vagy felfegyverkezve követik el.
4.	A Javaslat az intézkedést végrehajtó rendőri és pénzügyőri állomány fokozottabb védelme
érdekében módosítja a hivatalos személy elleni erőszak tényállását, és emeli az intézkedő rendőrrel
vagy pénzügyőrrel szemben történő elkövetés büntetési tételét. Ez a rendelkezés, valamint a
fegyveres elkövetés minősített esetként való megfogalmazása hatékony védelmet nyújthat a
legnagyobb kockázatnak kitett hivatalos személyek, a rendőrök és a pénzügyőrök számára.
II.	A sértettek fokozottabb büntetőjogi védelmét szolgáló rendelkezések
A Javaslat módosításainak a második csoportjába azok a rendelkezések tartoznak, amelyek
következetesen érvényre juttatják az áldozatorientált kriminálpolitika azon törekvését, miszerint a
büntetőjognak fokozottan kell védelmeznie a sértettek érdekeit. Ezek a rendelkezések szintén a
kihirdetést követő 30. napon lépnek hatályba.
1.	A Javaslat módosítja a jogos védelem szabályait és szélesebb védekezési jogot biztosít a
megtámadottnak. A Javaslat kriminálpolitikai kiindulópontja az, hogy a jogtalan támadás
elhárításának kockázatát a jogtalan támadónak kell viselnie, és a megtámadott elhárító
cselekményét méltányosan kell megítélni. Erre tekintettel a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a
megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. Ennek az az indoka, hogy a megváltozott
társadalmi viszonyok között - különös tekintettel a családon belül elkövetett erőszakos
cselekmények megváltozott megítélésére - nem tartható az a megtámadott védekezési jogát szűkítő
korábbi ítélkezési gyakorlat, amely szerint a megtámadott köteles kitérni többek között a felmenő, a
testvér, a házastárs, valamint az élettárs támadása elől, feltéve, hogy a kitérés lehetséges és
veszélymentes.
29
A Javaslat a jogos védelem kriminálpolitikai céljait azzal is érvényre juttatja, hogy annak új,
előrehozott alakzataként szabályozza az ún. megelőző jogos védelmet. E szabály a jövőben esetleg
bekövetkező bűnelkövetés kockázatát a majdani jogtalan támadóra telepíti. A megelőző jogos
védelem keretében a védekező, illetőleg más személye vagy javai elleni esetleges, majdani támadás
megelőzése érdekében - a visszaélések elkerülése érdekében megfelelő garanciák mellett -
védőberendezés vagy védekező eszköz alkalmazható.
2.	A Javaslat hatékonyabb védelmet nyújt a védekezésre képtelen személyek számára. A Javaslat
egyrészt az Általános Részben értelmező rendelkezésként meghatározza a védekezésre képtelen
személy fogalmát, másrészt a Különös Részben minősített esetként súlyosabban rendeli büntetni az
emberölés, a személyi szabadság megsértése, valamint az önbíráskodás esetében a védekezésre
képtelen személy sérelmére elkövetett cselekményeket. Ezzel párhuzamosan a kifosztás esetében új
elkövetési magatartásként határozza meg a Javaslat a védekezésre képtelen személytől, jogtalan
eltulajdonítás végett történő dologelvételt.
3.	A Javaslat - a tevékeny megbánás jelenlegi tárgyi hatályának érintetlenül hagyása mellett - a
helyreállító igazságszolgáltatás szempontjaira és a büntetőjogi mediáció elmúlt két évének a
gyakorlati tapasztalataira figyelemmel módosítja a tevékeny megbánás szabályozását. A hatályos
rendelkezések túlzott mértékben összpontosítanak a bűncselekménnyel a „sértettnek okozott kár”
megtérítésére, és emellett csak másodlagos szerepet engednek a bűncselekmény „káros
következményei egyéb módon történő jóvátételének”. Ez a megfogalmazás előtérbe állítja a
büntetőjogi mediáció pergazdaságossági szempontjait és a gyakorlatban a polgári jogi értelemben
vett kártérítésre szorítja a helyreállító igazságszolgáltatás eszközeivel elérhető előnyöket. A
büntetőjogi mediáció első évének gyakorlati tapasztalatait összegző hatásvizsgálat azt mutatta ki,
hogy a közvetítői eljárásra utalt ügyek mintegy kétharmadában az elkövető által a sértettnek fizetett
kártérítés volt a meghatározó elem. Emiatt jelenleg kiaknázatlan a büntetőjogi mediációban rejlő
számos jóvátételi lehetőség, így többek között az elkövetői megbánás kifejezésre juttatása, a sértett,
illetőleg az áldozat kiengesztelése, az okozott sérelemnek a sértett igényei szerint és a
megelégedésére történő jóvátétele. A Javaslat a hatályos szabályozásnál szélesebb teret biztosít a
sértetti érdekek figyelembe vételének. A büntetlenség többé nem az elkövető által a sértettnek
teljesített kártérítés jellegű kifizetéshez kötődik. A Javaslat akkor szünteti meg a megbánást tanúsító
és bűnösségét a vádemelésig beismerő elkövető büntethetőségét, ha a sértett által elfogadott módon
és mértékben jóváteszi a bűncselekményével okozott sérelmet.
Azzal, hogy a Javaslat a tevékeny megbánásra vonatkozó rendelkezéseket úgy módosítja, hogy a
vádemelésig ad lehetőséget az elkövető számára, hogy a bűncselekmény elkövetését beismerje a
30
jelenlegi jogalkalmazás bizonytalanságát kívánja kiküszöbölni, amely nem egységes abban, hogy a
bírói szakban tett beismerő vallomás is megalapozza-e a közvetítői eljárás alkalmazását. A
bizonytalanságok megszüntetése érdekében ezért a Javaslat kifejezetten úgy rendelkezik, hogy csak
a vádemelésig tett beismerő vallomás esetében van helye tevékeny megbánásnak.
A Javaslat a fiatalkorúval szemben alkalmazható tevékeny megbánás szabályozását összhangba
hozza a tevékeny megbánás Javaslat által módosított általános szabályaival. Fiatalkorúak esetében,
a hatályos jog megoldásával egyezően, továbbra is az általánosnál kedvezőbb szabályok mellett
alkalmazható a büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánás: az öt évi szabadságvesztésnél
nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett személy elleni, közlekedési, valamint vagyon elleni
bűncselekmények esetén lehetőség van a büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánás
alkalmazására.
III.	A szankciórendszer reformja
A Javaslat alapvetően módosítja a Btk. szankciótani rendelkezéseit. Tekintettel arra, hogy ezek a
módosítások több más törvény jelentős módosítását is igénylik, így e rendelkezések csak az új
büntetés-végrehajtási kódexszel egy időben, 2010. július 1-jén lépnek hatályba. A pénzbüntetésre
vonatkozó azon rendelkezések, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a szankciórendszer
reformjához azonban már 2010. január 1-jén hatályba lépnek.
A Javaslat csaknem teljesen felszámolja a hatályos Btk.-ban meglévő, a büntetési nemek együttes,
illetve egymás mellett történő kiszabására vonatkozó korlátokat. Ezzel a hatályos Btk. által
mellékbüntetésként szabályozott szankciók önálló alkalmazásának teljes körű megteremtésén túl a
Javaslat megsokszorozza a büntetések és intézkedések lehetséges kombinációit. Ez egyrészt
jelentősen kiterjeszti a bíró büntetéskiszabás során meglévő mérlegelési szabadságát, másrészt
jobban szolgálja az elkövetők személyi viszonyait figyelembe vevő egyéniesítés lehetőségét.
A Javaslat emellett jelentősen emeli a kiszabható pénzbüntetés alsó és felső határát. A hatályos
törvény szerint 3.000 és 10.800.000 forint között szabható ki pénzbüntetés, a Javaslat szerint 75.000
és 108.000.000 forint között. Az összegszerű emelés egyrészt megteremti a fokozatosságot a
szabálysértési pénzbírság maximális összege (150.000 forint) és a pénzbüntetés minimuma között,
másrészt hozzáigazítja a pénzbüntetés kiszabható összegét a megváltozott társadalmi és
piacgazdasági viszonyokhoz. Tekintettel arra, hogy a megemelt pénzbüntetés az elkövetők egy
része számára jelentős anyagi terhet jelenthet, a Javaslat lehetővé teszi azt, hogy a bíróság a
pénzbüntetést kiszabó határozatában akként rendelkezzen, hogy az elkövető a pénzbüntetést
legfeljebb két éven belül havi részletekben fizesse meg.
31
A Javaslat a pártfogó felügyelet magatartási szabályait új, közösségi munka-típusú elemmel bővíti.
Az ún. „intenzív” pártfogó felügyelet alatt álló személy a közösség javára munkát teljesít, amit a
Javaslat formailag a pártfogó felügyeletre vonatkozó rendelkezéseken belül, magatartási
szabályként határoz meg. Ezzel a szabályozással a Javaslat ésszerűen és koherensen kapcsolja össze
a közösség javára teljesített hasznos munkavégzés kötelezettségét az életvitel szervezésének egyéb,
a pártfogás keretében igénybe vehető módozataival.
A Javaslat érvényesíti azt a korszerű kriminálpolitikai törekvést, hogy a bíróság csak akkor szabjon
ki végrehajtandó szabadságvesztés büntetést, ha a büntetés céljai másképpen nem érhetőek el. A
nemzetközi tapasztalatok alapján e kriminálpolitikai célkitűzés a leghatékonyabban a
szabadságvesztés végrehajtásának részbeni, illetve teljes felfüggesztésének lehetővé tételével
valósítható meg. A Javaslat ezért bevezeti a szabadságvesztés végrehajtása részbeni
felfüggesztésének a lehetőségét. Ez nagyobb differenciálást tesz lehetővé az ítélkezés során, és a
büntetés jobb egyéniesítését szolgálja.
32
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Javaslat úgy módosítja az alkalmatlan kísérlet szabályozását, hogy az alkalmatlan tárgyon, illetve
alkalmatlan eszközzel történő elkövetés mellett utal az alkalmatlan módon történő elkövetésre is. A
hatályos törvény szerint alkalmatlan kísérlet esetén az elkövető tévesen feltételezi azt, hogy a tárgy
vagy az eszköz alkalmas a bűncselekmény megvalósítására, holott az valójában alkalmatlan, illetve
lehet, hogy az elkövető a bűncselekmény megvalósítására alkalmas tárgyat, vagy eszközt választ, de
ezeket alkalmatlan módon használja fel. A Csemegi-kódex nem rendelkezett kifejezetten az
alkalmatlan kísérletről, hanem a „véghezvitel megkezdése” - mai terminológiánk szerint az
elkövetési magatartás kifejtése - akadályaként értelmezte az alkalmatlan eszközzel, alkalmatlan,
illetőleg nem létező tárgyon elkövetett kísérletet. A Csemegi-kódex sem értékelte tehát külön az
alkalmatlan módon elkövetett kísérletet, és ez a szemlélet jut kifejezésre a jelenleg hatályos
szabályozásban is, amely csupán az alkalmatlan eszközzel, illetve alkalmatlan tárgyon elkövetett
kísérletről szól.
A hatályos törvény alapján kialakult ítélkezési gyakorlat azonban nem egyöntetű az alkalmatlan
módon elkövetett kísérlet elbírálásában. A gyakorlat egy része az elkövetés módjának
alkalmatlanságát az alkalmatlan eszköz fogalmi körébe vonja, azaz az elkövetés alkalmatlanságát
úgy értékeli, mint az egyébként más adottságok, eltérő feltételek mellett alkalmas eszköznek az
adott körülmények közötti alkalmatlanságát. Az ítélkezési gyakorlat másik része azonban azt az
álláspontot követi, hogy az eszköz alkalmatlanságához fogalmilag elengedhetetlen, hogy azt
valamilyen módon alkalmazzák. Ezért az eszköz alkalmazási módja nem állítható szembe az eszköz
alkalmatlan voltával. Következésképpen az ítélkezési gyakorlat egy része ilyenkor megállapítja a
felelősségét.
A jogalkalmazás bizonytalanságát a Javaslat azzal küszöböli ki, hogy az alkalmatlan módón
elkövetett kísérletet az alkalmatlan kísérlet fogalmi körében önállóan nevesíti.
A 2-3. §-hoz
A közvetett tettes fogalmát a joggyakorlat alakította ki, és évtizedek óta alkalmazza. A jogbiztonság
és a normavilágosság azonban megköveteli, hogy a Btk. határozza meg a tettesség alapvető
szabályait. A Javaslat ezért új rendelkezésként meghatározza a közvetett tettesség szabályait.
Közvetett tettesség akkor jön létre, ha a tettes egy másik személyt „eszközként” használ fel a
szándékos bűncselekmény elkövetéséhez. A közvetett tettes olyan személyt használ fel a szándékos
33
bűncselekmény tárgyi tényállási elemeinek a megvalósítására, aki e szándékos bűncselekmény
miatt azért nem vonható felelősségre, mert nála hiányoznak az elkövetővé váláshoz szükséges
alanyi feltételek. Ezen alanyi feltételek a közvetett tettesnél állnak rendelkezésre. A közvetett
tettesség különböző változatai közül leggyakoribb az az eset, amikor a tettes gyermekkorú, tehát
nem büntethető személyt használ fel a bűncselekmény tárgyi tényállási elemeinek a
megvalósításához. Emellett a töretlen ítélkezési gyakorlat a közvetett tettesség körébe vonja azt is,
ha a bűncselekményt kóros elmeállapotú, illetve kényszer vagy fenyegetés hatása alatt lévő
személlyel valósíttatják meg.
Végezetül a közvetett tettességnek minősül az is, ha a bűncselekményt olyan személlyel
valósíttatják meg, aki tévedésben van. Ha a tévedésben levő személy tévedését gondatlansága
okozta, és a törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli, akkor büntethető lesz mind a
közvetett tettes, mind a gondatlansága miatt tévedésben lévő személy. A közvetett tettes azért a
szándékos bűncselekményért fog felelni, amit a tévedésben lévő személlyel valósíttatott meg, a
tévedésben lévő személy pedig azért a gondatlan bűncselekményért, amit elkövetett. Mindezt a
Javaslat a normaszöveg megfogalmazásában egyértelműen kifejezésre juttatja azon rendelkezés
megállapításával, miszerint közvetett tettesség esetén a tévedésben lévő felhasznált személy azért a
szándékos bűncselekményért nem büntethető, amit az őt felhasználó személy vele megvalósíttat. Ez
azonban a gondatlan bűncselekményért nem zárja ki a tévedésben lévő személy felelősségét.
A 4. §-hoz
1.	A Javaslat a jogos védelem szabályainak módosítása körében abból az alapelvből indul ki, hogy a
jogtalan támadás elhárításának kockázatát a jogtalan támadónak kell viselni, és a megtámadott
elhárító cselekményét méltányosan kell megítélni.
Ennek a kiindulópontnak megfelelően a Javaslat újraszabályozza az ijedtség vagy a menthető
felindulás okozta túllépés eseteit. A hatályos Btk. szerint, aki az elhárítás szükséges mértékét azért
lépi túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni, nem büntethető. Ha
azonban az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt csupán korlátozza az elhárítás
szükséges mértékének felismerésében, akkor büntethető, a büntetése azonban korlátlanul
enyhíthető.
Ezt a differenciálást szünteti meg a Javaslat azzal, hogy nem tesz különbséget aközött, hogy az
ijedtség vagy a menthető felindulás kizárta vagy csupán korlátozta a védekezőt abban, hogy
felismerje az elhárítás szükséges mértékét. A Javaslat értelmében tehát nem büntethető, aki
ijedtségből vagy a menthető felindulásból lépi túl az elhárítás szükséges mértékét. Az ijedtség vagy
34
menthető felindulás továbbra is szubjektív büntethetőséget kizáró ok, amely azonban a beszámítási
képességre gyakorolt tényleges hatásától függetlenül minden esetben kizárja a büntethetőséget.
A korlátlan enyhítésre vonatkozó szabály eltörlésével a Javaslat azt kívánja előmozdítani, hogy a
bírói gyakorlat a büntethetőséget kizáró jogos védelem körébe vonja azokat az eseteket, amelyekért
a hatályos rendelkezések alapján csak korlátlan enyhítésre van lehetősége. A Javaslat alapján tehát a
hatályos szabályozással szemben akkor is felmentő ítélet hozható, ha az ijedtség vagy a menthető
felindulás az elkövetőt csupán korlátozta az elhárítás szükséges mértékének felismerésében.
2.	A Javaslat - a hatályos Btk.-tól eltérően - kifejezetten leszögezi, hogy a megtámadottnak nincs
kitérési kötelezettsége. A korábbi ítélkezési gyakorlat elsősorban a felmenő, a testvér, a házastárs,
az élettárs, a gyermekkorú személy, a terhes nő és a láthatóan kóros elmeállapotú személy
támadásával szemben kívánta meg a megtámadottól, hogy a támadás elől térjen ki, feltéve, hogy a
kitérés lehetséges és veszélymentes. A legújabb ítélkezési gyakorlat azonban egyre szűkítette a
kitérési kötelezettség értelmezését, így különösen a lemenőnek a felmenővel szembeni ilyen
kötelezettségét nem állapította meg. A mai társadalmi viszonyok között - különös tekintettel a
családon belül elkövetett erőszakos cselekmények megváltozott megítélésére - már nem állja meg a
helyét a korábbi, a megtámadott védekezési jogát szűkítő ítélkezési gyakorlat. A jövőbeli ítélkezés
számára egyértelmű iránymutatást ad a Javaslat azzal, hogy a továbbiakban nem követeli meg a
megtámadottól a támadás előli menekülést.
Az 5. §-hoz
A jelenlegi ítélkezési gyakorlat szerint nem áll fenn jogos védelmi helyzet, ha valaki a saját vagy
más személye, vagy javai elleni esetleges jövőbeli támadás megelőzése érdekében olyan
védőberendezést alkalmaz, amely a támadónak sérülést okozhat. A Javaslat a jogos védelem
kriminálpolitikai céljának hangsúlyosabb előtérbe állítása érdekében kifejezetten megengedi az
ilyen eszköz alkalmazását. A Javaslat ezért a jogos védelem körében új rendelkezésként
szabályozza az ún. megelőző jogos védelmet. A Javaslat értelmében nem a védekezőnek kell
viselnie a jogos védelem jelenlegi szabályai szerint nem, vagy csak aránytalan nehézségek árán
védelmezhető javak (például a tulajdonos szokásos tartózkodási helyétől távol lévő ingatlan) elleni
jogtalan támadás eshetőségének a kockázatát.
A megelőző jogos védelem olyan jogtalan támadás megelőzésére irányul, amely a jövőben a
védekező vagy más személye vagy javai ellen irányulhat. A megelőző jogos védelem szabálya a
jogos védelemtől eltérően nem utal a védendő értékek között a saját, illetve mások személye és
javai mellett a közérdekre. Ezzel a Javaslat kifejezi azt, hogy a megelőző jogos védelem csak abban
35
a szűkebb körben értékelhető, ha ténylegesen személyek vagy javak elleni támadás veszélye áll
fenn.
A jogtalan támadás ismérveivel kapcsolatban a jogos védelemre vonatkozó általános szabályok itt is
irányadóak. A jogos védelmi helyzettől eltérően itt azonban a jogtalan támadással nem elhárító
cselekmény áll szemben, hanem megelőző jogos védelmi eszköz alkalmazása.
A megelőző jogos védelem csupán akkor zárja ki a büntetendőséget, ha három feltétel együttesen
érvényesül. A megelőző védelmi eszköz alkalmazása egyrészt nem lehet az élet kioltására alkalmas.
További feltétel, hogy a megelőző védelmi eszköz alkalmazása folytán a jogtalan támadó
szenvedjen sérelmet. A megelőző védelmi eszköz alkalmazójával szemben az is követelmény, hogy
az adott helyzetben minden tőle elvárhatót tegyen meg a sérelem elkerülése érdekében.
A Javaslat ésszerű korlátokat állít a lehetséges védelmi eszközök alkalmazása útjába a szélsőséges
esetek elkerülése érdekében. Az élet kioltására alkalmas védelmi eszköz használata (így például
szúró, vágó fegyver, lőfegyver automatikus működésbe hozatala, vagy nagy erősségű, illetőleg
magas feszültségű áram alkalmazása) nem eredményezhet büntetlenséget. Az élet kioltására
alkalmas eszköz fogalma nem ismeretlen a magyar büntetőjogban, a Btk. 137. § 4. pont b)
alpontjában szereplő, „felfegyverkezve” fogalom is használja azt.
A megelőző jogos védelem során maga a védekező is kockázatot vállal. Nem zárható ki ugyanis az,
hogy a jogtalan támadás végül nem következik be, ám az annak eshetőségére történő védekező
felkészülés mégis büntetőjogilag tilalmazott eredményre vezet, így például nem a jogtalan támadót
éri sérelem, hanem egy vétlen személyt. Jogtalan támadás hiányában a megelőző jogos védelem
kockázatát a védekezőnek kell viselnie, ami azt jelenti, hogy ha a védelmi eszköz vétlen
személynek okoz sérelmet, e sérelem gondatlanságból történt okozásáért (például testi sértés, vagy
foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés gondatlan vétsége miatt) a védekező felel.
Végezetül a Javaslat előírja a védekező fél számára azt a kötelezettséget, hogy a sérelem elkerülése
érdekében az adott helyzetben minden tőle elvárhatót megtegyen. Ez a kötelezettség teljesíthető
például a jogtalan támadás esetleges következményire a figyelmet közvetlen, vagy közvetett módon
felhívó valamely jelzés (felirat, ábrázolás, fény-, vagy hangjelzés) alkalmazásával. A „tőle
elvárhatóság” fogalma nem ismeretlen a magyar büntetőjogban, a gondatlanság egyik formája, a
hanyagság is (Btk. 14. §), valamint a segítségnyújtás elmulasztása tényállása (Btk. 172. §) is
használja. A „tőle elvárhatóság” minden esetben az ügy egyedi körülményei szerint állapítható meg.
Az „adott helyzetben” elvárhatóság pedig azt fejezi ki, hogy nem csupán a védekező személye,
hanem a választott eszköz is befolyásolja, hogy milyen módon kell a védekezőnek a sérelem
elkerülése érdekében mindent megtennie. Mindezek alapján tehát a bíróságnak azt is vizsgálnia kell,
hogy a védekező minden tőle elvárhatót, és minden tőle az adott helyzetben elvárhatót megtett-e a
sérelem elkerülése érdekében.
36
A 6. §-hoz
A Javaslat a jogos védelemmel párhuzamosan újraszabályozza az ijedtség vagy a menthető
felindulás okozta túllépés eseteit a végszükség körében is. A hatályos Btk. szerint, aki azért okoz
akkora vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy
menthető felindulásból képtelen felismerni a sérelem nagyságát, nem büntethető. Ha azonban az
ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt csupán korlátozza a sérelem nagyságának
felismerésében, akkor büntethető, a büntetése azonban korlátlanul enyhíthető.
Ezt a differenciálást szünteti meg a Javaslat azzal, hogy nem tesz különbséget aközött, hogy az
ijedtség vagy a menthető felindulás kizárta vagy csupán korlátozta a végszükségben lévőt abban,
hogy felismerje a sérelem nagyságát. A Javaslat értelmében tehát nem büntethető, aki ijedtségből
vagy menthető felindulásból okoz akkora vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására
törekedett. Az ijedtség vagy menthető felindulás tehát továbbra is szubjektív büntethetőséget kizáró
ok, amely azonban a beszámítási képességre gyakorolt tényleges hatásától függetlenül minden
esetben kizárja a büntethetőséget.
A korlátlan enyhítésre vonatkozó szabály eltörlésével a Javaslat azt kívánja előmozdítani, hogy a
bírói gyakorlat a büntethetőséget kizáró végszükség körébe vonja azokat az eseteket, amelyekért a
hatályos rendelkezések alapján csak korlátlan enyhítésre van lehetősége. A Javaslat alapján tehát a
hatályos szabályozással szemben akkor is felmentő ítéletet kell hozni, ha az ijedtség vagy a
menthető felindulás az elkövetőt csupán korlátozta a sérelem nagyságának felismerésében.
A 7. §-hoz
A sértetti érdekek hatékonyabb érvényesülése érdekében a Javaslat a helyreállító
igazságszolgáltatás szempontjaira figyelemmel módosítja a tevékeny megbánás szabályait.
1.	A Javaslatban foglaltak szerint tevékeny megbánás alkalmazásának a vádemelésig megtett
beismerés esetén van helye. A terhelt beismerésének ki kell terjednie a bűnösség elismerésére is. A
ténybeli beismerés önmagában, a bűnösség elismerése hiányában aligha fejezi ki az elkövető
őszinte megbánását. A teljes beismerés feltételül szabása azt akadályozza meg, hogy valódi
bűntudat és megbánás hiányában, pusztán taktikai megfontolások alapján kezdeményezze a terhelt
az ügyének közvetítői eljárására utalását. Amennyiben a terhelt a vádemelésig teljes, a bűnösségre
is kiterjedő beismerő vallomást tett, az ügyész dönthet úgy, hogy közvetítői eljárásra utalja az
ügyet. A sikeres közvetítés esetén a bűnügy még a vádemelést megelőzően, ügyészi szakban lezárul
37
az eljárás tevékeny megbánás miatti ügyészi megszüntetésével. Ha a vádemelést megelőzően a
terhelt beismerő vallomást tett, akkor az ügyet a bíróság is közvetítői eljárásra utalhatja. Ebben az
esetben a sikeres mediációt követően a bíróság szünteti meg tevékeny megbánás miatt az eljárást.
Ezzel az új rendelkezéssel a Javaslat a jelenlegi jogalkalmazás bizonytalanságát kívánja
kiküszöbölni, amely a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 221/A.
§ (3) bekezdés b) pontjára tekintettel nem egységes annak megítélésében, hogy a vádemelés után,
azaz a bírói szakban tett beismerés is megalapozza-e a közvetítői eljárást, illetve a tevékeny
megbánás alkalmazását. A Be. 221/A. § (3) bekezdés b) pontja a közvetítői eljárás feltételeivel
kapcsolatban kifejezetten úgy rendelkezik, hogy annak csak gyanúsítotti beismerés esetén van
helye. Azzal, hogy a Be. gyanúsítottról és nem vádlottról beszél, kifejezésre juttatja azt a jogalkotói
szándékot, hogy közvetítői eljárásra csak akkor utalhatják az ügyet, ha az elkövető megbánta
cselekményét és ezt az ügy legkorábbi szakaszában a beismerésével ki is fejezte. Ezzel a jogalkotó a
Be. szabályain keresztül azt akarja megakadályozni, hogy a beismerés és a közvetítői eljárás
pertaktikai eszközzé váljon. A bizonytalanságok megszüntetése érdekében ezért a Javaslat
kifejezetten úgy rendelkezik, hogy csak a vádemelésig tett beismerő vallomás esetében van helye
tevékeny megbánásnak.
2.	A tevékeny megbánás alkalmazásának feltétele a közvetítői eljárásban való részvétel. A
közvetítői eljárás önkéntességen alapul. Közvetítői eljárásra csak akkor kerül sor, ha azt a sértett és
az elkövető egyaránt kéri.
3.	A tevékeny megbánás további feltétele a bűncselekménnyel okozott sérelemnek a sértett által
elfogadott módon és mértékben történő jóvátétele. A Javaslat ezzel egyértelművé teszi, hogy a
tevékeny megbánás elengedhetetlen feltétele a beismerés mellett a jóvátétel módjában való
megegyezés és maga a jóvátétel. Jóvátétel alatt bármilyen, a sértett által elfogadott módon és
mértékben meghatározott szolgáltatást kell érteni. Így például jóvátétel a bocsánatkérés, az
összefirkált házfal lefestése, a feldúlt kert felásása, stb. Természetesen a szélesebb értelemben vett
jóvátétel körébe tartozik az okozott kárnak a sértett részére a sértett által elfogadott módon és
mértékben történő megtérítése is, ami lehet akár részbeni kártérítés, vagy járadékfizetésben való
megegyezés. Fontos azonban rámutatni arra, hogy a tevékeny megbánásnak nem elsődleges célja a
pénzbeli kiegyenlítés, ez csupán az egyik lehetséges jóvátételi cselekmény. A Javaslat akkor
szünteti meg a megbánást tanúsító és bűnösségét a vádemelésig beismerő elkövető büntethetőségét,
ha a sértett által elfogadott módon és mértékben jóváteszi a bűncselekményével okozott sérelmet
38
4.	A Javaslat emellett egy ponton bővíti a tevékeny megbánást kizáró okokat. A hatályos
szabályozás szerint előfordulhat, hogy az elkövető sorozatos bűnismétlése során több alkalommal is
részt vesz közvetítői eljárásban, és vele szemben megszüntetik a büntetőeljárást, vagy a korlátlanul
enyhítik a büntetést. Ennek a gyakorlatnak a megakadályozása érdekében a Javaslat kizárja a
tevékeny megbánás alkalmazását arra az esetre, ha az elkövető korábban szándékos
bűncselekménye miatt már részt vett közvetítői eljárásban és ennek eredményeként vele szemben az
eljárás megszüntetésére vagy a büntetés korlátlan enyhítésére sor került. A Javaslat azonban
arányos időbeli korlátot szab a kizárásnak amikor úgy rendelkezik, hogy csupán akkor kizárt a
tevékeny megbánás alkalmazása, ha a korábbi tevékeny megbánás ügyében hozott ügydöntő
határozat jogerőre emelkedésétől az újabb szándékos bűncselekmény elkövetéséig még nem telt el
két év.
A 8. §-hoz
A Javaslat a hatályos Btk.-hoz képest differenciáltabb szankcionálási rendszer kialakítására
törekszik; az a célja, hogy az alkalmazandó szankciók típusa, súlya, szigora jobban illeszkedjen a
bűncselekmény súlyához, jellegéhez és az elkövető személyi körülményeihez. A differenciálás
megteremtését szolgálja a büntetések kombinált alkalmazásának rugalmasabbá tétele.
1.	A Javaslat csaknem teljesen felszámolja a hatályos Btk.-ban meglévő, a büntetések együttes,
illetve egymás helyett történő kiszabására vonatkozó korlátokat. A Javaslat ugyan megtartja a
büntetéseken belül a hatályos szabályozás szerinti felosztást fő- és mellékbüntetésekre, de a
főbüntetések helyett a büntetések elnevezést használja. Erre azért van szükség, mert a főbüntetés
elnevezés indokolatlanná válik a büntetések variációs lehetőségeinek szélesítésével.
2.	A Javaslat a következő büntetési nemeket különbözteti meg: szabadságvesztés, közérdekű
munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kiutasítás. Eszerint a korábban
mellékbüntetésnek számító foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás és kiutasítás a Javaslat
értelmében büntetésnek minősül, és ekképpen önállóan is kiszabható. Ebből következően felesleges
a Btk. 88. §-a szerinti büntetéskiszabási szabály, így a Javaslat hatályon kívül helyezi a főbüntetés
helyett alkalmazott mellékbüntetésre vonatkozó rendelkezéseket.
A jelenlegi mellékbüntetések közül kettő továbbra is mellékbüntetésként marad fenn, a közügyektől
eltiltás és a kitiltás. Ezek a hatályos Btk. szerint is, és a Javaslat alapján is kizárólag járulékos
szankciók. A Javaslat emellett megszünteti a pénzmellékbüntetést tekintettel arra, hogy a
pénzbüntetés a Javaslat értelmében önállóan és más büntetetés mellett is kiszabható.
39
3.	A hatályos Btk. által mellékbüntetésként szabályozott szankciók önálló alkalmazásának teljes
körű megteremtésén túl a (3) bekezdés a kisebb tárgyi súlyú bűncselekmények esetében általános
jelleggel lehetővé teszi szabadságvesztés helyett más szankciófajta alkalmazását. A Javaslat
értelmében ugyanis, ha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa három évi
szabadságvesztésnél nem súlyosabb, akkor szabadságvesztés helyett egy vagy több más büntetés is
kiszabható. A Javaslat tehát a különös részi bűncselekmények absztrakt fenyegetettségi fokától
függően teszi lehetővé szabadságvesztés helyett más büntetés önálló vagy további büntetéssel,
illetve büntetésekkel együtt történő kiszabását.
4.	A (4) bekezdés rendelkezik a büntetések - az (5)-(6) bekezdésben foglaltak szerint csak szűk
körben korlátozott - egymás mellett történő kiszabásának a lehetőségeiről. A Javaslat ezzel a
büntetések egymás mellett történő kiszabásának szinte korlátlan lehetőségét adja az ítélőbíró
kezébe. Lehetővé válik többfajta eltiltást tartalmazó büntetés (például foglalkozástól eltiltás és
járművezetéstől eltiltás) együttes kiszabása, sőt, ezek közül bármelyik, de akár a kettő együtt is
kiszabható pénzbüntetéssel kombinálva. A Javaslat ilyen módon megteremti a szabadságvesztés
büntetések olyan reális alternatíváit, amelyek adott esetben a szabadságelvonásnál nagyobb mértékű
tényleges joghátrányt jelentenek.
Természetesen továbbra is lehetséges lesz bármelyik eltiltást tartalmazó büntetés önállóan, illetve
szabadságvesztés, vagy közérdekű munka büntetés mellett történő kiszabása. A Javaslat a hatályos
jog adta lehetőségeket meghaladó mértékben szolgálja az egyéniesítést és a differenciált
büntetéskiszabást.
5.	Mivel a (3) bekezdés a kizárólag vagy alternatívan szabadságvesztéssel büntetendő cselekmények
tekintetében teszi lehetővé más büntetés kiszabását, ezért erre a kizárólag pénzbüntetéssel büntetni
rendelt cselekmények esetében nincs lehetőség. Ezt az (5) bekezdés külön rendelkezése kifejezetten
ki is mondja.
A Btk. Különös Része nyolc bűncselekményt rendel kizárólag pénzbüntetéssel büntetni. Ezek a
cselekmények az alábbiak: sajtórendészeti vétség (213. §); földmérési jel megrongálása (215. §);
magántitok megsértésének alapesete [177. § (1) bek.]; levéltitok megsértésének alapesete [178. §
(1)	bek.]; önkényuralmi jelképek használatának alapesete [269/B. § (1) bek.]; közokirat-hamisítás
gondatlan alakzata [274. § (3) bek.]; árdrágítás gondatlan alakzata [301. § (4) bek.]; készpénz-
helyettesítő fizetési eszköz hamisítás gondatlan alakzata [313/B. § (3) bek.]. E bűncselekményeknek
az elkövetői a (4) bekezdés alapján továbbra is csak pénzbüntetéssel lesznek büntethetőek.
40
6.	A (6) bekezdés állapítja meg a büntetések együttes alkalmazása alóli további kivételeket. Így
szabadságvesztés mellett - e büntetés jellegénél fogva - nem lehet közérdekű munkát elrendelni,
kiutasítás mellett pedig nem szabható ki közérdekű munka vagy pénzbüntetés.
A 9. §-hoz
A Javaslat az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmények elkövetése
esetére a jelenlegi tizenöt évről húsz évre emeli a határozott ideig tartó szabadságvesztés lehetséges
felső határát.
Ennek az az indoka, hogy problémát jelent az ítélkezés számára a határozott ideig tartó
szabadságvesztés jelenleg leghosszabb tizenöt éves tartama és az életfogytig tartó
szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi húsz éves időpontja között a
hatályos szabályozás eredményeként kialakult szakadék. A Javaslat megszünteti ezt a szakadékot
azzal, hogy húsz évre emeli az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett
bűncselekmények miatt kiszabott határozott tartamú szabadságvesztés leghosszabb tartamát.
Ezzel a rendelkezéssel a Javaslat egyrészt szélesíti a bíróság egyéniesítési lehetőségét, másrészt
szigorít is, hiszen a jövőben, amennyiben a bíróság nem látja indokoltnak az életfogytiglani
szabadságvesztés kiszabását, az egyes kiemelkedően súlyos bűncselekményt elkövető személyeket
a határozott ideig tartó szabadságvesztés jelenlegi generális maximumánál akár öt évvel hosszabb
tartamú határozott ideig tartó szabadságvesztésre is ítélheti.
A 10. §-hoz
A Javaslat szűkíti a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményében részesülők körét, ami jelentős
szigorítást jelent. A hatályos törvény három esetben zárja ki a feltételes szabadságra bocsátás
lehetőségét. Egyrészt akkor, amikor az elítélt a szabadságvesztés büntetésre ítélését követően, a
végrehajtás befejezése előtt követette el az újabb szándékos bűncselekményt, másrészt akkor, ha az
elítélt a szabadságvesztésből legalább két hónapot még nem töltött ki, harmadrészt akkor, ha az
elítélt a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.
A Javaslat két újabb esettel bővíti a kizáró okok körét. A Javaslat értelmében kizárt a feltételes
szabadság kedvezményéből az erőszakos többszörös visszaeső, valamint az az elítélt is, aki nem
kezdi meg önként a szabadságvesztés büntetését. Az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó
szigorúbb szabályok alkotmányosan, jogállami eszközökkel válaszolnak a büntetőjogi tilalmak
ismételt, tudatos megszegésére. Az erőszakos többszörös visszaesőknek a feltételes szabadságra
41
bocsátásból történő kizárását az elkövetett bűncselekmények személy ellen irányuló, erőszakos
jellege, illetve az elítélt életvezetése indokolja.
Emellett az utóbbi időben jelentősen csökkent a végrehajtandó szabadságvesztést önként
megkezdők aránya. Az elítéltek jelentős hányada körözéssel kerül kézre, és azt követően kezdi meg
a büntetés letöltését. Az új szabály azt juttatja kifejezésre, hogy a büntetés végrehajtása során
tanúsított kifogástalan magatartás magában foglalja a szabadságvesztés önkéntes megkezdését is.
A 11. §-hoz
A Javaslat bővíti a feltételes szabadság megszüntetésének kötelező eseteit. A Btk. jelenleg arra az
esetre rendeli megszüntetni a feltételes szabadságot, ha az elítéltet az annak tartama alatt elkövetett
bűncselekménye miatt ítélik végrehajtandó szabadságvesztésre. Ezzel szemben a Javaslat akként
rendelkezik, hogy a feltételes szabadságot meg kell szüntetni minden olyan, a feltételes szabadság
tartama alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélést eredményező bűncselekmény miatt, amit az
elítélt akár az ítélet jogerőre emelkedését megelőzően, akár azt követően követetett el. Ilyen lehet a
büntetőeljárás ideje alatt elkövetett bűncselekmény, a jogerős elítélés és a büntetés végrehajtásának
megkezdése között eltelt időben, illetőleg a büntetés végrehajtásának befejezését megelőzően
elkövetett bűncselekmény.
A 12. §-hoz
A Javaslat fenntartja azt a hatályos szabályt, amely kizárja a feltételes szabadság megkezdését
abban az esetben, ha az elítélt folyamatosan tölt összbüntetésbe nem foglalható
szabadságvesztéseket, és ezek közül egy vagy több szabadságvesztésből feltételes szabadságra
bocsátják, ha eközben még más szabadságvesztés büntetést tölt. A Javaslat új rendelkezésként
rögzíti azonban azt, hogy ezt a szabályt a közérdekű munka, illetve a pénzbüntetés helyébe lépő
szabadságvesztés esetén is alkalmazni kell.
A 13. §-hoz
A Javaslat követi az európai országok többségében már alkalmazott azon megoldást, amely szerint a
közérdekű munka tartamát nem napokban, hanem órákban kell meghatározni. Ezzel párhuzamosan
a Javaslat meg is emeli a közérdekű munka mértékét: a jelenleg egy nap és ötven nap közötti tartam
helyett 42 órától 300 óráig terjedő tartamú közérdekű munka szabható ki.
42
Tekintettel arra, hogy a büntetés-végrehajtási szabályok meghatározzák, hogy a közérdekű munkát
naponta hány órában kell végezni, így ezt a Javaslat nem rögzíti. A büntetések és az intézkedések
végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) 61. § (2)
bekezdése értelmében a közérdekű munka végrehajtása során a napi munkaidő legalább négy óra,
legfeljebb nyolc óra.
A 14. §-hoz
Mivel a Javaslat napok helyett órákban határozza meg a kiszabható közérdekű munka tartamát, így
a közérdekű munka el nem végzése esetén szükséges átváltozatás szabályait is ehhez kell igazítani.
A Javaslat értelmében hat órai el nem végzett közérdekű munka felel meg egy napi
szabadságvesztésnek, ha pedig az el nem végzett közérdekű munka órákban kifejezett tartama nem
osztható hattal, akkor a maradék töredékórák is egy napi szabadságvesztésnek felelnek meg.
A Javaslat a hatályos Btk.-hoz hasonlóan rögzíti, hogy a közérdekű munka helyébe lépő
szabadságvesztés két hónapnál rövidebb is lehet. Ennek a szabálynak az ismételt kimondást
mindössze a szakasz szerkezeti átalakítása indokolja.
A 15. §-hoz
1.	A Javaslat jelentős mértékben megemeli a pénzbüntetés egy napi tételének legkisebb és
legmagasabb összegét. A hatályos Btk. szerint 3.000 és 10.800.000 forint közötti összegű
pénzbüntetés szabható ki. A jelenlegi 3.000 forintos minimum irreális, súlytalan jogkövetkezménye
a bűncselekmény elkövetésének. Jelentősebb gazdasági bűncselekmények esetén a pénzbüntetés
jelenlegi maximuma sem kielégítő. A Javaslat értelmében ezért a pénzbüntetés egy napi tételének
legkisebb összege 100 forintról 2.500 forintra, a legnagyobb összege pedig 20.000 forintról 200.000
forintra emelkedik. A Javaslat azonban változatlanul hagyja a napi tételek számát (továbbra is
minimum 30, maximum 540 napi tétel szabható ki). Mindezek alapján a Javaslat szerint a
pénzbüntetés kiszabható legkisebb összege 3.000 forintról 75.000 forintra, legmagasabb összege
pedig 10.800.000 forintról 108.000.000 forintra nő.
A pénzbüntetés összegének felemelésekor a Javaslat figyelemmel van egyfelől a megváltozott
társadalmi és a piacgazdasági viszonyokra, másfelől a jogrendszeren belüli arányosságra. A Javaslat
a pénzbüntetés alsó határának 75.000 forintra emelésével megteremti a fokozatosságot a
szabálysértési pénzbírság maximális összege (150.000 forint) és a pénzbüntetés minimuma között.
Emellett a Javaslat a bíróság mérlegelési jogkörét is szélesíti, és lehetővé teszi, hogy a pénzbüntetés
akár a közepes súlyú bűncselekmények esetében a szabadságelvonás valós alternatívájaként
43
működjön. Emellett a Javaslat lehetővé teszi azt is, hogy amennyiben nem lehet elkerülni (az akár
végrehajtásában felfüggesztett, vagy részben felfüggesztett) szabadságvesztés kiszabását (például
komolyabb értékre elkövetett pénzügyi, gazdasági bűncselekmények esetén), akkor a
szabadságvesztés mellett jelentős összegű pénzbüntetést is ki lehessen szabni.
2.	A megemelt összegű pénzbüntetés az elítéltek egy részének jelentős anyagi terhet jelenthet. Ezért
a Javaslat lehetővé teszi a bíró számára a pénzbüntetést kiszabó határozatban annak előírását, hogy
-	az elkövető vagyoni, jövedelmi viszonyaira tekintettel - a pénzbüntetés legfeljebb két éven belül
havi részletekben kerüljön megfizetésre.
Ez a részletfizetés nem azonos a Be. 592. §-ában szabályozott részletfizetés engedélyezésével. A
Be. hivatkozott szakasza szerint az elítéltnek magának kell valószínűsíteni, hogy a pénzbüntetés egy
összegben való megfizetése magának vagy tartásra szoruló hozzátartozóinak a büntetés célján
túlmenő jelentős anyagi nehézséget okozna. Emellett a Be. szabálya szerint a részletfizetés hat
hónapig, rendkívüli körülmények esetén is csak maximum egy évig terjedhet.
Ezzel szemben a Javaslat új szabálya szerint a részletfizetést a bíróság hivatalból maga állapítja meg
a terhelt körülményeire tekintettel legfeljebb két évig terjedő időre. Az ügydöntő határozatban
engedélyezett részletfizetés csupán lehetőség az elítélt számára, aki dönthet úgy is, hogy a
pénzbüntetést egy összegben fizeti meg. A Javaslat új rendelkezése tehát nem érinti az elítéltnek a
Be. 592. §-a szerinti azon jogát, hogy a végrehajtás során a pénzbüntetés részletekben történő
megfizetését kérelmezze.
A Javaslat új, részletfizetésre vonatkozó szabálya azonban nem csupán a kisjövedelműek esetében
alkalmazható. Lehetőség lesz arra is, hogy a bíró kifejezetten azért határozzon magasabb összegű
pénzbüntetésről, mert ezzel párhuzamosan akár 24 havi részletfizetést is engedélyez. Ez pedig akár
a pénzbüntetés hatályos Btk. szerinti maximumát is meghaladó összegű pénzbüntetések kiszabását
is lehetővé teszi anélkül, hogy az elkövetőre teljesíthetetlen joghátrányt jelentene.
3.	A Javaslat értelmében a pénzbüntetés önállóan és más büntetés mellett is kiszabható, erre
tekintettel a Javaslat megszünteti a pénzmellékbüntetést. A hatályos jogi szabályozás szerint
azonban a bíróságnak a határozott tartamú szabadságvesztés büntetés mellett, a pénzmellékbüntetést
kötelezően alkalmaznia kell, ha az elkövető a bűncselekményt haszonszerzés céljából követi el, és
megfelelő keresete (jövedelme) vagy vagyona van. Ezt a kötelező törvényi előírást - a
pénzmellékbüntetés megszüntetésére tekintettel - a Javaslat is átveszi, a pénzbüntetés
jogintézményébe beépítve, a pénzbüntetés kötelező kiszabásának feltételeként megtartva azt is,
hogy az elkövetőt határozott tartamú szabadságvesztésre ítéljék. Azaz, akit határozott tartamú
szabadságvesztésre ítélnek, pénzbüntetésre is kell ítélni, ha megfelelő keresete vagy vagyona van.
44
A Javaslat a pénzmellékbüntetés kiszabásának azt az opcionális feltételét, amely szerint a
pénzmellékbüntetés kötelező kiszabásán túl akkor van lehetőség e mellékbüntetés kiszabására, ha
ezzel az elkövetőt az újabb bűncselekmény elkövetésétől hatásosabban lehet visszatartani, nem
iktatja be a pénzbüntetésre vonatkozó új rendelkezések közé, mivel ez a büntetés céljából (Btk. 37.
§) és a büntetéskiszabási elvekből fakad. A büntetést minden esetben úgy kell kiszabni, hogy a
törvény által meghatározott keretek között szükség esetén az egyes büntetési nemek együttes
alkalmazásával a lehető leghatásosabban tartsák vissza az elkövetőt újabb bűncselekmény
elkövetésétől.
A 16. §-hoz
A Javaslat két elemében módosítja a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén történő
szabadságvesztésre való átváltoztatás szabályait.
A Javaslat egyrészt utal arra, hogy nem csupán a pénzbüntetés meg nem fizetése, hanem
részletfizetés engedélyezése esetén az egyhavi részlet megfizetésének elmulasztása is ezzel a
következménnyel jár. Ebben az esetben ugyanis a pénzbüntetés vagy annak meg nem fizetett része
helyébe szintén szabadságvesztés lép.
Másrészt mivel a Javaslat értelmében a büntetések korlátlanul alkalmazhatók egymás mellett, és így
a pénzbüntetés is kiszabható szabadságvesztés mellett, emiatt rendelkezni kell a szabadságvesztés
mellett alkalmazott pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról is. A
Javaslat értelmében, ha a pénzbüntetést végrehajtandó, vagy felfüggesztett, de később végrehajtani
rendelt szabadságvesztés büntetés mellett szabták ki, akkor a pénzbüntetés helyébe lépő
szabadságvesztés végrehajtási fokozata a szabadságvesztés végrehajtási fokozatához igazodik.
Egyéb esetben - a hatályos törvénnyel egyezően - fogház fokozatban kell végrehajtani a
pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést.
A 17. §-hoz
A Javaslat újraszabályozza a büntetések rendszerét. A Javaslat értelmében büntetés a
szabadságvesztés, a közérdekű munka, a pénzbüntetés, a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől
eltiltás és a kiutasítás, mellékbüntetés pedig a közügyektől eltiltás és a kitiltás. Erre tekintettel a
Javaslat módosítja az egyes szankciók sorrendjét. Előbb szerepelnek a büntetések, és azután a
mellékbüntetések. Ennek az a következménye, hogy a közügyektől eltiltás sorrendben a
foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás és a kiutasítás mögé kerül. Emiatt azonban az
45
eltiltással járó büntetések tartamának számítására vonatkozó szabályokat, amelyeket korábban a
közügyektől eltiltás tartalmazott, az első eltiltással járó büntetésnél kell meghatározni.
Erre tekintettel módosul a foglalkozástól eltiltás tartamának számítására vonatkozó szabály. A
Javaslat a hatályos szabályozással egyezően úgy rendelkezik, hogy a foglalkozástól eltiltás tartama
az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ezen túl azonban a Javaslat nem ismétli meg, hanem
csupán értelemszerűen átveszi a korábban a közügyektől eltiltásnál szereplő szabályokat. Erre
tekintettel külön rendelkezik arról, hogy mely szabályok vonatkoznak arra az estre, ha a
foglalkozástól eltiltást nem önállóan, hanem szabadságvesztés mellett szabják ki. Ez esetben a
foglalkozástól eltiltás tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt a
szabadságvesztését tölti, illetve amíg kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtása alól. Előbbi
szabályt a Bv. tvr. 70. § (2) bekezdés a) pontja is rögzíti. A Javaslat értelmében továbbá, ha a
feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes szabadságon töltött időt be kell számítani a
foglalkozástól eltiltás tartamába.
A 18. §-hoz
1.	A Javaslat újraszabályozza a büntetések sorrendjét, és erre tekintettel - már nem a sorrendben
hátrébb került közügyektől eltiltásnál, hanem - a foglalkozástól eltiltás szabályainál határozza meg
első alkalommal azt, hogy az eltiltással járó büntetések esetében milyen szabályok vonatkoznak az
eltiltás tartamára.
A Javaslat erre a sorrendcserére tekintettel a járművezetéstől eltiltás tartamára vonatkozó
szabályoknál nem a közügyektől eltiltás, hanem a foglalkozástól eltiltás szabályaira utal vissza.
2.	Jelenleg a Bv. tvr. 73. § (1) bekezdése mondja ki, hogy a járművezetéstől eltiltás tartamába be
kell számítani azt az időt, amelynek tartamára az elítélt vezetői engedélyét a bűncselekménnyel
összefüggésben visszavonták. A Javaslat ezt a rendelkezést a Btk.-ban is rögzíti, tekintettel arra,
hogy a beszámítást az ügydöntő határozat meghozatalakor kell elvégezni.
Amennyiben a beszámításra az ügydöntő határozat meghozatalakor mégsem kerül sor, akkor arról
utólag, különeljárás keretében kell rendelkezni. A járművezetéstől eltiltás utólagos beszámításának
a szabályait a Be. 564. §-a tartalmazza. Eszerint a bíróság utólag határoz, ha az elítélt vezetői
engedélye visszavonásának a járművezetéstől eltiltás időtartamába való beszámításáról a jogerős
ítélet nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.
46
A 19. §-hoz
A menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény 2. § c) pontja szerint a menedékjog jogcím a
Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra, egyidejű védelem a visszaküldés, a kiutasítás és a
kiadatás ellen. Ugyanezen törvény 3. § (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság által
menekültként, oltalmazottként, valamint menedékesként elismert személy menedékjogot élvez.
A hatályos Btk. 61. § (2) bekezdése szerint nem utasítható ki az, akit a külön törvényben
meghatározottak szerint menekültként ismertek el. A menedékjogról szóló törvény rendelkezései
szerint azonban a menekültek mellett, az oltalmazottként vagy menedékesként elismertek is
menedékjogot, és erre tekintettel védelmet élveznek a kiutasítással szemben. Erre figyelemmel a
Javaslat kiterjeszti a kiutasítási tilalmat minden olyan személyre, aki a külön törvényben
meghatározottak szerint menedékjogot élvez, megteremtve ezzel az összhangot a Btk. és a
menedékjogról szóló törvény rendelkezései között.
A 20-21. §-hoz
A Javaslat újraszabályozza a büntetések rendszerét. A Javaslat értelmében büntetés a
szabadságvesztés, a közérdekű munka, a pénzbüntetés, a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől
eltiltás és kiutasítás, mellékbüntetés pedig a közügyektől eltiltás és a kitiltás. E módosításra
tekintettel a Javaslat módosítja az egyes szankciók sorrendjét, előbb szerepelnek a büntetések, és
azután a mellékbüntetések. Ennek megfelelően a közügyektől eltiltás - valamennyi hatályos
részletszabályt megtartva - sorrendben hátrébb kerül.
A 22. §-hoz
A Javaslat újraszabályozza a büntetések rendszerét. A Javaslat értelmében büntetés a
szabadságvesztés, a közérdekű munka, a pénzbüntetés, a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől
eltiltás és kiutasítás, mellékbüntetés pedig a közügyektől eltiltás és a kitiltás. E módosításra
tekintettel a Javaslat módosítja az egyes szankciók sorrendjét, előbb szerepelnek a büntetések, és
azután a mellékbüntetések. Ennek megfelelően a kitiltás - valamennyi hatályos részletszabályt
megtartva - sorrendben hátrébb kerül.
47
A 23. §-hoz
A Javaslat több ponton módosítja a büntetés elévülésének a szabályait. Ennek többek között az az
oka, hogy a Javaslat megszünteti a főbüntetés kategóriáját és egységesen büntetés elnevezés alatt
szabályozza a szabadságvesztést, a közérdekű munkát és a pénzbüntetést, továbbá a jelenlegi
mellékbüntetések közül a foglalkozástól és a járművezetéstől eltiltást, valamint a kiutasítást.
Mellékbüntetés marad továbbra is a kitiltás és a közügyektől eltiltás. A Javaslat ezért a koherens
szabályozás érdekében valamennyi büntetés és mellékbüntetés elévülésről rendelkezik.
A szabadságvesztés és a kiutasítás elévülési ideje nem változik meg a Javaslat értelmében.
Új rendelkezés azonban a Javaslatban a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás, a
közügyektől eltiltás és kitiltás elévülési idejének a meghatározása. Tekintettel arra, hogy ezek is
eltiltással járó szankciók, így az elévülési idejük is a hasonló jellegű kiutasításhoz igazodik. Ennek
megfelelően a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás és a közügyektől eltiltás
végrehajthatósága öt évi vagy ezt meghaladó tartam esetén tíz év, öt évet el nem érő tartam esetén
öt év elteltével évül el. Mivel a kitiltás maximális tartama öt év lehet, így kitiltás esetén a
végrehajthatóság is elévül öt év elteltével.
A Javaslat a közérdekű munka és a pénzbüntetés három éves elévülési idejét öt évre emeli. Ez az
elévülési idő összhangban van a szabadságvesztés büntetés, valamint az eltiltó jellegű szankciók
(foglalkozástól, járművezetéstől eltiltás, kiutasítás, közügyektől eltiltás, kiutasítás), illetve a
szabadságvesztés legrövidebb elévülési idejével. A Javaslat nem az állami büntetőigény
érvényesíthetőségének szélesítése miatt emeli fel az elévülési időt, hanem a szükséges koherencia
megteremtése érdekében.
A 24. §-hoz
A Javaslat csupán annyiban módosítja a büntetés elévülésének számítására vonatkozó szabályokat,
amennyiben azt a büntetések és a mellékbüntetések új szabályai megkövetelik. Ennek megfelelően
szükségtelen a kiutasításra, illetve a pénzmellékbüntetésre vonatkozó hatályos szabályozás
fenntartása, valamint okafogyottá vált a főbüntetés kifejezés használata.
A 25. §-hoz
1.	A Javaslat jelentősen szűkíti a próbára bocsátás alkalmazási körét. Próbára bocsátás esetén a
bíróság megállapítja ugyan a bűncselekmény elkövetését és az elkövető büntetőjogi felelősségét,
azonban úgy foglal állást, hogy az elkövető újabb bűncselekmény elkövetésétől való visszatartása
48
érdekében nem szükséges büntetést kiszabni, hanem elegendő az ezzel való közvetlen fenyegetés.
Ez olyan fokú kedvezmény, amelyet nem indokolt túl széles elkövetői körre lehetővé tenni.
A hatályos törvény szerint kizárólag a többszörös visszaeső van kizárva a próbára bocsátás
alkalmazhatóságából. A Javaslat azonban valamennyi visszaeső vonatkozásában kizárja a próbára
bocsátás lehetőségét. Nem alkalmazható továbbá a próbára bocsátás kedvezménye a Javaslat
alapján azzal szemben sem, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, illetve aki a
szándékos bűncselekményt a szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt vagy a
felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el. Valamennyi esetben az elkövető
személyében rejlik olyan fokú veszély, amely kizárja azt, hogy a büntetés célja annak tényleges
kiszabás nélkül is elérhető legyen. E személyben rejlő ok egyrészt a bűnismétlés, másrészt a
bűnszervezetben való részvétel miatti többletkockázat.
A bűnszervezetben való elkövetést azért indokolt kizárni, mert bűnszervezet létrehozása
megállapítható akkor is, ha a tagok öt évi szabadságvesztést el nem érő büntetéssel fenyegetett
bűncselekményt követnek el. A bűnszervezet megállapíthatóságának feltétele a Btk. 137. § 8. pontja
szerint az, hogy legalább öt évi szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények
elkövetése céljából hozzák létre a szervezetet. Az értelmező rendelkezés tehát a bűnszervezet célját
határozza meg, azt nem, hogy a bűnszervezet megállapításához ténylegesen milyen tartamú
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt „kell” elkövetni. Ha például terrorcselekmények
elkövetése céljából hoznak létre bűnszervezetet, ugyanakkor mielőtt sor kerülne a
terrorcselekmények elkövetésére, a bűnszervezet tagjai több vétséget elkövetnek, a vétségek
bűnszervezetben elkövetett bűncselekményeknek minősülnek. Ebben az esetben megállapítható a
bűnszervezetben történő elkövetés és indokolt kizárni a próbára bocsátás alkalmazásának a
lehetőségét.
2.	Tekintettel arra, hogy a Javaslat szerint a visszaeső nem bocsátható próbára, a Javaslat hatályon
kívül helyezi azt a rendelkezést, amely szerint a próbára bocsátott visszaeső pártfogó felügyelet alatt
áll.
A 26. §-hoz
1.	A büntetőjog-tudomány régóta kifogásolja azt, hogy a kényszergyógykezelés határozatlan
tartamú jogkövetkezmény, mivel a hatályos Btk. nem rendelkezik annak felső határáról. Ez a
szabályozás sérti a jogkövetkezmények meghatározására irányadó nulla poena sine lege elvét,
amely megköveteli a büntetőjogi jogkövetkezmények pontos és egyértelmű meghatározását. Erre
tekintettel a Javaslat felső határt állapít meg a kényszergyógykezelés tartamára. A Javaslat
49
értelmében a kényszergyógykezelés legfeljebb azon büntetendő cselekmény büntetési tételének
felső határáig tarthat, amely az elrendelésének az alapjául szolgált. Életfogytig tartó
szabadságvesztéssel is fenyegetett büntetendő cselekmény esetén ez a maximális időtartam húsz év.
Ha a kényszergyógykezelés fenntartását a kezelt egészségi állapota - az egészségügyről szóló
törvényben meghatározott feltételek fennállása miatt - a maximális tartamot követően továbbra is
szükségessé teszi, akkor a kényszergyógykezeltet pszichiátriai intézetben kell elhelyezni.
2.	A Javaslat a hatályos Btk.-val egyezően rögzíti, hogy a kényszergyógykezelés csak addig tarthat,
amíg annak szükségessége fennáll. Emellett a Javaslat a maximális tartam meghatározására
tekintettel azt is kimondja, hogy akkor is meg kell szüntetni a már szükségtelen
kényszergyógykezelést, ha a felső határra vonatkozó tartam még nem telt el.
A 27. §-hoz
1.	A Javaslat egyéb rendelkezéseire tekintettel módosítja a pártfogó felügyelet alkalmazhatóságára
vonatkozó szabályokat. A hatályos törvény szerint a pártfogó felügyelet elrendelése a bíróság
mérlegelésétől függ a szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás, a
szabadságvesztés felfüggesztése, valamint a próbára bocsátás esetén. A pártfogó felügyeletet
kötelező elrendelni próbára bocsátott vagy a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt visszaesővel
szemben, valamint akivel szemben a vádemelést elhalasztották.
A Javaslat azonban kizárja a próbára bocsátás alkalmazását visszaesővel szemben, így
értelemszerűen nem rendelkezik a próbára bocsátott visszaeső kötelező pártfogó felügyeletéről sem.
Emellett a Javaslat új jogintézményként iktatja be a szabadságvesztés végrehajtásának részbeni
felfüggesztését. Ezzel összefüggésben a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a szabadságvesztés
végrehajtása részbeni felfüggesztésének próbaidejére is elrendelhető a pártfogó felügyelet.
A Javaslat mindezek mellett megszünteti a vádemelés elhalasztása esetén a pártfogó felügyelet
kötelező elrendelését, az a jövőben az ügyész döntésén múlik. Felesleges ugyanis minden
elkövetőre nézve, mérlegelés nélkül, automatizmusként előírni a kötelező pártfogó felügyeletet. A
Javaslat az ügyész mérlegelési szabadságára bízza, hogy az elkövető személyét figyelembe véve
eldöntse azt, hogy a pártfogó felügyelet elrendelése a vádemelés elhalasztásának eredményes eltelte
érdekében szükséges-e vagy sem.
2.	A Javaslat új rendelkezéssel egészíti ki a pártfogó felügyelet tartamára vonatkozó szabályozást. A
pártfogó felügyelet végrehajtása során előfordulhat, hogy a pártfogó felügyelet az eredetileg
meghatározott tartam leteltét megelőzően meghozza a kívánt eredményt. A gyakorlati tapasztalatok
50
szerint két év elteltével már megállapítható, hogy a pártfogás sikeres volt-e. A szükséges mértéken
felüli pártfogás és az elkövető élete indokolatlanul hosszú ellenőrzésének elkerülése érdekében
iktatja be a Javaslat az új rendelkezést. Eszerint a pártfogó felügyelet fele részének, de legalább két
évnek az eltelte után a pártfogó felügyelő javasolhatja a pártfogó felügyelet megszüntetését, ha
annak szükségessége már nem áll fenn.
3.	A Javaslat két ponton módosítja a pártfogó felügyelet körében elrendelhető magatartási
szabályokat. Egyrészt szélesíti a Btk. 82. § (5) bekezdés c) pontjában szereplő magatartási szabályt,
másrészt új magatartási szabályt is beiktat.
A Btk. hatályos 82. § (5) bekezdés c) pontja szerint a bíróság, illetve az ügyész elrendelheti, hogy a
pártfogolt meghatározott jellegű nyilvános helyeket ne látogasson. A Javaslat kiegészíti ezt a
szabályt azzal, hogy a bíróság, illetve az ügyész azt is elrendelheti, hogy a pártfogolt meghatározott
jellegű nyilvános rendezvényeket, illetve meghatározott közterületeket ne látogasson. E szabály
hasznos lehet a tömegrendezvényeken (felvonulásokon, gyűléseken) bűncselekményt elkövetőkkel
szemben, illetve azok esetében, akiknek a bűnöző életmód meghatározott közterületekhez (például
stadionokhoz, tömegközlekedési eszközökhöz) köthető.
4.	A Javaslat emellett új magatartási szabályként határozza meg az ún. „intenzív” pártfogó
felügyeletet, ami a köz számára díjazás nélkül történő munkavégezést jelenti. Ennek tartama
legalább harminc, legfeljebb százötven óra lehet.
Az „intenzív” pártfogás szabályozásának az az indoka, hogy a közérdekű munka büntetés és a
pártfogó felügyelet intézkedés nem alkalmazható együtt. A pártfogás lényege az elítélt életének
folyamatos figyelemmel kísérése. A pártfogás a pártfogolt életvitelének tervszerű szervezését azzal
is elősegíti, hogy az elítéltet rendszeresen ellenőrzi. Ezzel szemben a közérdekű munka büntetés az
elítélt szabadidejében, jellemzően heti egy napon hajtható végre. A közérdekű munka és a pártfogó
felügyeletet tehát eltérő „mértékegységben” szabható ki, így nehézséget okozna a két szankció
párhuzamos végrehajtása. Emellett e két jogkövetkezmény nem kapcsolható össze mechanikusan
azért sem, mert a pártfogó felügyelet magatartási szabályai nem lennének kikényszeríthetőek abban
az esetben, ha az elítélt a közérdekű munka büntetést egyébként rendben teljesíti. A közösségben
végrehajtott jogkövetkezmények skálájának bővítése érdekében ezért a Javaslat úgy rendelkezik,
hogy az „intenzív” pártfogó felügyelet alatt álló személy köteles a köz számára munkát végezni.
Mivel az „intenzív” pártfogó felügyelet magatartási szabályaként jelenik meg, így lehetőség van
arra, hogy a próbára bocsátottat, a felfüggesztett, vagy részben felfüggesztett szabadságvesztésre
ítéltet, valamint a feltételes szabadságra bocsátott elítéltet a köz számára történő munkavégzésre
kötelezzék. Ezzel a szabályozással a Javaslat ésszerűen és koherensen kapcsolja össze a közösség
51
javára teljesített munkavégzés kötelezettségét a tervszerű életvitel szervezésének egyéb, a pártfogás
keretében igénybe vehető módozataival. A pártfogás jellegéből következően a közösség javára
teljesített munka nem feltétlenül korlátozódik a hét egy napjára.
A köz számára végzett munka tartamát órákban kell meghatározni, ennek legkisebb mértéke
harminc, legnagyobb mértéke százötven óra. Ezek a tartamok, tekintettel arra, hogy egy intézkedés
magatartási szabályáról van szó, rövidebbek a közérdekű munka büntetés esetén meghatározott
tartamoknál.
Az „intenzív” párfogó felügyelet magatartási szabályaként meghatározott munkakötelezettség nem
teljesítése a pártfogó felügyelet magatartási szabálya megszegésének minősül, azonban a
jogalkalmazói gyakorlatra vár annak a kimunkálása, hogy a pártfogó felügyelet keretében elrendelt
munkavégzési magatartási szabály megszegése súlyos magatartási szabályszegésnek minősül-e.
Mindezek alapján a munka el nem végzése esetén próbára bocsátás mellett elrendelt pártfogó
felügyelet esetében sor kerülhet a próbaidő meghosszabbítására, vagy a próbára bocsátás
megszüntetésére és büntetés kiszabására. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén
elrendelhető a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása, feltételes szabadságra bocsátás esetén
pedig megszüntethető a feltételes szabadság.
A Be. a vádemelés elhalasztására vonatkozó szabályok között már 2003. július 1-je óta rendelkezik
arról, hogy az ügyész a vádemelést elhalasztó döntés meghozatalakor a - hatályos szabályozás
értelmében kötelezően alkalmazott - pártfogó felügyelet keretében arra is kötelezheti a pártfogoltat,
hogy „meghatározott célra anyagi juttatást teljesítsen, vagy a köz számára munkát végezzen” [225.
§ (2) bekezdés c) pont]. A Be. ezt a speciális magatartási szabályt a köz javára teljesített
jóvátételnek nevezi. Az elmúlt hat év során a gyakorlat nem alkalmazta ezt a szabályt. A
jogalkotónak ugyanakkor továbbra is az a szilárd meggyőződése, hogy a közösségben végrehajtott,
az elkövető reintegrációja mellett a közösség kiengesztelését is szolgáló szankcióknak jelentős
hatása lehet mind a bűnismétlés megelőzésében, mind pedig a sértetti érdekek fokozott érvényre
juttatásában. Ezért iktatja be a Javaslat a Btk.-ba a kizárólag a bíró által elrendelhető intenzív
pártfogást, amelynek keretei között az elkövetőt a köz számára történő munkavégzésre lehet
kötelezni. A Javaslat az intenzív pártfogó felügyelet megalkotásával egyidej űleg hatályon kívül
helyezi a Be. vonatkozó szabályát, amely az ügyész által elrendelhető köz számára történő
munkavégezésről rendelkezik. A jövőben tehát munka-jellegű tevékenységet csak a bíró írhat elő
pártfogó felügyeleti szabályként, az ügyész nem.
52
A 28. §-hoz
A Javaslat a büntetések egymás helyett való alkalmazására vonatkozó új szabályához igazítja a
büntetés enyhítésére vonatkozó rendelkezéseket.
A hatályos törvény szerint a büntetés enyhítése keretében, ha a büntetési tétel legkisebb mértéke
egy évi szabadságvesztés, ehelyett rövidebb tartamú szabadságvesztést, közérdekű munkát, vagy ha
-	az elkövető különös méltánylást érdemlő személyi körülményeire figyelemmel - ez is túl szigorú,
pénzbüntetést lehet kiszabni. Ha pedig a büntetési tétel legkisebb mértéke egy évnél rövidebb
tartamú szabadságvesztés, ehelyett közérdekű munkát vagy pénzbüntetést lehet kiszabni. Előbbi
szabály az egy évtől öt évig terjedő, utóbbi pedig az egy évig, a két évig, a három évig, valamint az
öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményekre alkalmazható.
A Btk. Javaslat szerinti 38. § (3) bekezdése értelmében, ha a bűncselekmény büntetési tételének
felső határa három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, akkor szabadságvesztés helyett
közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás vagy kiutasítás,
illetőleg e büntetések közül több is kiszabható. Az enyhítési szabályokat ehhez kell igazítani. Ennek
érdekében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha a büntetési tétel legkisebb mértéke egy évi
szabadságvesztés, ehelyett rövidebb tartamú szabadságvesztést, ha pedig egy évnél rövidebb
tartamú szabadságvesztés, ehelyett a 38. § (3) bekezdése alapján lehet a büntetést kiszabni.
Ez a hatályos törvényhez képest kisebb szigorítást jelent. Az egy évtől öt évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények esetén ugyanis csupán rövidebb tartamú
szabadságvesztés szabható ki, közérdekű munka, vagy pénzbüntetés nem. Az egy évig, két évig,
illetve három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények esetében pedig a 38. §
(3)	bekezdése mintegy elnyeli az enyhítés lehetőségét. Végezetül az öt évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények esetében a Javaslat szerinti enyhítő rendelkezés
szélesíti a kiszabható büntetések körét, már nem csupán közérdekű munkát vagy pénzbüntetést,
hanem foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás vagy kiutasítás, illetve ezek közül egyszerre
több is kiszabható.
A 29. §-hoz
A Javaslat módosítja a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének szabályait. A hatályos Btk.
szerint az egy évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása függeszthető fel próbaidőre, az
egy évnél hosszabb, de a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtásának
felfüggesztésére csupán különös méltánylást érdemlő esetben van lehetőség. A Javaslat ezzel
szemben nem követeli meg a különös méltánylást érdemlőség igazolását, hanem általánosságban
53
lehetővé teszi a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztését.
A Javaslat módosítja a próbaidő tartamát is. Jelenleg a próbaidő hossza attól függ, hogy vétség,
vagy bűntett miatt kiszabott szabadságvesztésről van-e szó. A Javaslat megszünteti ezt a
differenciálást, és egységesen egy évtől öt évig terjedő időben határozza meg a szabadságvesztés
végrehajtásának felfüggesztése esetén a próbaidő tartamát. Továbbra is értelemszerű követelmény
az, hogy a próbaidő nem lehet rövidebb a kiszabott szabadságvesztésnél. További változtatás az,
hogy a próbaidő a hatályos szabályozással ellentétben nem csupán években határozható meg. A
Javaslat értelmében a próbaidőt években és hónapokban kell meghatározni.
A 30. §-hoz
1.	A Javaslat új jogintézményként bevezeti a szabadságvesztés végrehajtásának részbeni
felfüggesztését. A több európai büntető törvény által is szabályozott jogintézmény nagyobb
differenciálást tesz lehetővé az ítélkezés során, és ezzel a büntetés jobb egyéniesítését szolgálja.
Emellett a szabadságvesztés végrehajtásának részbeni felfüggesztésénél csak a büntetés egy részét
kell letölteni, amivel „börtönéveket” lehet megtakarítani.
Fontos kiemelni, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának részbeni felfüggesztése és a feltételes
szabadságra bocsátás külön jogintézmények, amelyek kriminálpolitikai céljai is eltérőek. A
feltételes szabadságra bocsátás az elítélt társadalomba való visszatérését hivatott biztosítani, ezért
alkalmazása az elítéltnek a büntetés végrehajtása során tanúsított magatartásától függ. Ezzel
szemben a szabadságvesztés végrehajtásának részbeni felfüggesztésénél a bíróság az elkövető
elbírálás előtti magatartását veszi figyelembe. Közös jellemzőjük az, hogy mindkét jogintézmény
kedvezményt jelent az elkövető számára. Amíg azonban a feltételes szabadság kedvezménye a
büntetés-végrehajtási bíró mérlegelésétől függ, addig a szabadságvesztés végrehajtásának részbeni
felfüggesztés esetén az elítélt a végrehajtandó büntetés-rész kiállása után - a szűk körben
meghatározott kizáró okok esetét kivéve - az ítélet erejénél fogva szabadul.
A szabadságvesztés végrehajtása részbeni felfüggesztésének bevezetésével egyidejűleg a megszűnik
a pénzbüntetés felfüggesztésének lehetősége. A pénzbüntetés végrehajtásának felfüggesztése
túlságosan enyhe, súlytalan joghátrány, fenntartása emiatt nem indokolt. Emellett a bíróságok is
csak ritkán élnek ezzel a lehetőséggel. 2007-ben az összes kiszabott büntetés 0,7%-a volt
felfüggesztett pénzbüntetés. A büntetőjogi jogkövetkezmények szinte korlátlan kombinálási
lehetősége kellően tág teret biztosít a bíróság számára a kevésbé súlyos bűncselekmények
méltányos elbírálására.
2. A Javaslat értelmében a szabadságvesztés végrehajtásának részbeni felfüggesztésére a két évet
54
meghaladó, de öt évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén van lehetőség.
Ezzel a részbeni felfüggesztés alkalmazása ott kezdődik, ahol a teljes felfüggesztés lehetősége véget
ér. Az öt évet meghaladó szabadságvesztés olyan súlyú szankció, amelynek esetében a Javaslat nem
engedi meg a végrehajtás részbeni felfüggesztését.
A büntetés végrehajtásának részbeni felfüggesztése esetén a kiszabott büntetés két részből áll: az
egyik rész a végrehajtandó, a másik rész a végrehajtásában feltételesen felfüggesztett
szabadságvesztés. A Javaslat az egyértelműség érdekében a két rész sorrendjét is meghatározza: a
próbaidő a végrehajtandó rész letöltése után kezdődik.
A Javaslat kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a szabadságvesztés végrehajtandó részéből az elítélt
nem bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben a végrehajtandó rész a végrehajtandó
szabadságvesztés sorsát osztja: a végrehajtási fokozatra a végrehajtandó szabadságvesztés szabályai
az irányadók, ugyanez vonatkozik a büntetés elévülésére is. Emellett a Javaslat úgy módosítja a
visszaeső és a többszörös visszaeső fogalmát, hogy azokat ne csupán a végrehajtandó
szabadságvesztésre ítélés, hanem a szabadságvesztés végrehajtásának részbeni felfüggesztése is
megalapozza.
A szabadságvesztés végrehajtásában felfüggesztett részének tartamára a bíróság - a
szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztéséhez hasonlóan - próbaidőt határoz meg. A bíróság
a szabadságvesztés végre nem hajtott részét legalább két évi, legfeljebb öt évi próbaidőre
felfüggeszti, azonban a próbaidő tartama nem lehet rövidebb a felfüggesztett résznél. A próbaidő
tartamát szintén években és hónapokban kell meghatározni. A Javaslat úgy módosítja a pártfogó
felügyelet elrendelésének szabályait, hogy a próbaidő tartamára a bíróság pártfogó felügyeletet
rendelhet el, ezzel együtt magatartási szabályokat írhat elő.
A szabadságvesztés végrehajtásának részbeni felfüggesztése komoly joghátrány, leghosszabb
tartama akár két és fél év végrehajtandó részből, valamint további öt évi próbaidőből is állhat. A
szankció végrehajtása így akár hét és fél évig is tarthat.
A 31. §-hoz
1.	A Javaslat közös alcím alatt szabályozza a szabadságvesztés teljes, valamint részbeni
felfüggesztésének a részletszabályait. A közös alcím alatt a Javaslat a felfüggesztett és a részben
felfüggesztett szabadságvesztést közösen felfüggesztett szabadságvesztésként nevesíti. Ugyanez
vonatkozik a Btk. egészére: ahol a Btk. külön nem utal kizárólag a felfüggesztett
szabadságvesztésre, ott a felfüggesztett szabadságvesztés alatt a részben felfüggesztett
szabadságvesztést is érteni kell.
55
A Javaslat meghatározza a szabadságvesztés felfüggesztését kizáró okokat. A hatályos törvényhez
hasonlóan a szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel, ha az elkövető a bűncselekményt
bűnszervezetben követte el, valamint ha a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés
végrehajtásának befejezése előtt vagy felfüggesztésének próbaideje alatt követte el. A Javaslat
emellett egy újabb kizáró okot is beiktat, ennek értelmében a szabadságvesztés végrehajtása nem
függeszthető fel többszörös visszaesővel szemben sem. Ez a szabály következetesen igazodik a
visszaesőkre vonatkozó többi szigorító szabályhoz. Ebben az esetben az elkövető személyében rejlő
ok miatt nem lehet ésszerűen arra számítani, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának akár teljes,
akár részbeni felfüggesztése meghozza a várt hatást.
2.	A Javaslat nem változtat a hatályos Btk.-nak azon a rendelkezésén, amely szerint, ha az
elkövetőn olyan szabadságvesztést hajtanak végre, amely miatt a felfüggesztett szabadságvesztés
végrehajtását nem rendelték el, a próbaidő meghosszabbodik az utóbb kiszabott szabadságvesztés
tartamával. Ez azt jelenti, hogy ha az elkövetőt úgy ítélik végrehajtandó szabadságvesztésre, hogy
egy másik bűncselekménye miatt már meglévő felfüggesztett szabadságvesztése végrehajtásának
nincs helye, akkor a már meglévő felfüggesztett szabadságvesztése próbaideje meghosszabbodik az
utóbb kiszabott szabadságvesztés tartamával. Ez akkor fordulhat elő, ha az elkövető a második
bűncselekményt az első bűncselekmény miatti ítélethozatal előtt követte el.
A Javaslat új rendelkezésként rögzíti azonban azt, hogy ezt a szabályt a közérdekű munka, illetve a
pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés esetén is alkalmazni kell. Ezekben az esetekben a
próbaidő tartama meghaladhatja az egyébként maximális öt évet.
3.	A Javaslat módosítja a hatályos törvény felfüggesztett büntetések „találkozása” esetén irányadó
szabályozását. Jelenleg, ha az elkövetőt többször ítélik azonos nemű, próbaidőre felfüggesztett
büntetésre, és még egyik büntetés próbaideje sem telt el, az előző büntetés próbaideje
meghosszabbodik az utóbbi büntetés próbaidejének leteltéig. Eszerint több felfüggesztett
szabadságvesztés „találkozása” esetén a korábbi büntetés próbaideje meghosszabbodik a későbbi
büntetés próbaidejének leteltéig, azonban ez fordítva nem igaz. Ha tehát az utóbb kiszabott büntetés
próbaideje telik le előbb, az nem hosszabbodik meg az előző büntetés próbaidejének az elteltéig,
ilyen esetben a két próbaidőt egymástól függetlenül kell számolni.
A Javaslat megszünteti a próbaidők találkozásának esetére fennálló hatályos, differenciált
szabályozást. A Javaslat úgy rendelkezik, hogy akár két vagy több felfüggesztett szabadságvesztés,
akár két vagy több részben felfüggesztett szabadságvesztés, akár felfüggesztett és részben
felfüggesztett szabadságvesztés találkozik egymással, a büntetések próbaideje párhuzamosan telik,
vagyis a próbaidőket minden esetben egymástól függetlenül kell számítani.
56
4.	A Javaslat a hatályos törvényhez hasonlóan rendelkezik a próbaidő tartamára történő, kötelező,
vagy mérlegelésen alapuló pártfogó felügyelet alá helyezésről is.
A 32. §-hoz
A Javaslat közös alcím alatt szabályozza a szabadságvesztés teljes, valamint részbeni
felfüggesztésének a részletszabályait. A Javaslat e közös szabályok között rendelkezik azokról az
esetekről is, amikor el kell rendelni a felfüggesztett, illetve részben felfüggesztett szabadságvesztés
végrehajtását.
A hatályos törvényhez hasonlóan a Javaslat szerint is el kell rendelni a szabadságvesztés
végrehajtását, ha a felfüggesztés próbaideje alatt megállapítást nyer, hogy a felfüggesztés valamely
kizáró ok ellenére történt, vagy ha az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt
végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, valamint ha az elkövető a pártfogó felügyelet magatartási
szabályait súlyosan megszegi.
A szabadságvesztés végrehajtása részbeni felfüggesztésének bevezetésére figyelemmel a Javaslat új
rendelkezésként előírja, hogy a szabadságvesztés végrehajtását akkor is el kell rendelni, ha az
elkövetőt a szabadságvesztés végrehajtandó része alatt elkövetett bűncselekmény miatt
végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik.
A 33. §-hoz
A Javaslat a hatályos Btk.-hoz hasonlóan rendelkezik arról, hogy a büntetés végrehajtásának
kegyelemből történt felfüggesztése esetén a végrehajtás elrendelésére a felfüggesztett büntetés
végrehajtására vonatkozó rendelkezést kell megfelelően alkalmazni. A módosítást csupán a
felfüggesztett szabadságvesztésre vonatkozó szabályok szerkezetének átalakítása indokolja.
A 34. §-hoz
A Javaslat büntetéssé „minősíti át” a legtöbb mellékbüntetést, illetőleg megszünteti a
pénzmellékbüntetést. Erre tekintettel módosítani kell a mellékbüntetések összebüntetésbe
foglalására vonatkozó szabályt. A hatályos szabályozás szerint a mellékbüntetések nem foglalhatók
összbüntetésbe, ahogyan a pénzmellékbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés sem. Azonos tartamú
mellékbüntetések közül - a pénzmellékbüntetés kivételével - azt kell végrehajtani, amelyik az
elítéltre hátrányosabb. Ez irányadó a főbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetésekre is.
57
Tekintettel arra, hogy a Javaslat megszünteti a pénzmellékbüntetést, így valamennyi erre vonatkozó
rendelkezést is elhagy a vonatkozó szabályozásból. Emellett mivel a Javaslat értelmében csupán két
mellékbüntetés létezik, a közügyektől eltiltás és a kitiltás, és ezek közül nem állapítható meg, hogy
melyik a hátrányosabb, így a Javaslat megszünteti azt a rendelkezést is, amely szerint azonos
tartamú mellékbüntetések közül azt kell végrehajtani, amelyik az elítéltre hátrányosabb.
Mindezek alapján a Javaslat felszámolja a mellékbüntetések összbüntetésére vonatkozó szabályok
között a hatályos Btk. szerint meglévő kivételeket. Eszerint a mellékbüntetések nem foglalhatók
összbüntetésbe. Ennek értelmében az összbüntetésbe foglalt ítéletekben kiszabott különböző
mellékbüntetéseket külön-külön végre kell hajtani.
A 35. §-hoz
A Javaslat hatékonyan és szigorúan kíván fellépni a legveszélyesebb bűnismétlőkkel szemben.
Ennek megfelelően a Javaslat új elkövetői kategóriaként szabályozza az erőszakos többszörös
visszaesőket. Az új elkövetői kategóriára figyelemmel a Javaslat módosítja a hatályos jogban a
többszörös és a különös visszaesőkre vonatkozó szigorúbb büntetéskiszabási rendelkezéseket
megelőző alcímet. A jövőben ebben az alcímben helyezkednek el az erőszakos többszörös
visszaesőkre vonatkozó szigorító rendelkezések is.
Azzal, hogy a Javaslat módosítja a Btk. 97. §-ának alcímét, és e §-ban határozza meg a különös és
többszörös visszaesők mellett az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó büntetéskiszabási
szabályokat, a differenciált büntetéskiszabás biztosítása érdekében módosítani kell a Btk. 97. §-ának
szerkezetét és szövegét. A különös és a többszörös visszaesők esetében a Btk. jelenleg úgy
rendelkezik, hogy a törvény eltérő rendelkezése hiányában az újabb bűncselekmény büntetési
tételének felső határa szabadságvesztés esetén a felével emelkedik, de nem haladhatja meg a tizenöt
évet. Ez azt jelenti, hogy azon bűncselekmények esetében, amelyek büntetési tételének felső határa
tizenöt év, a határ nem emelkedhet. Annak érdekében, hogy ezt a büntetést súlyosító minősítést a
legsúlyosabb bűncselekmények esetében is figyelembe vehesse a bíróság, a Javaslat úgy
rendelkezik, hogy a büntetési tétel felső határa a húsz évet nem haladhatja meg. Mivel az erőszakos
többszörös visszaesők többszörös visszaesőknek is minősülnek, értelemszerűen ez a szabály az
erőszakos többszörös visszaesőkre is vonatkozik.
A hatályos szabályozás szerint [Btk. 97. § (2) bekezdés] a büntetés a 87. § (2) bekezdése alapján
csak különös méltánylást érdemlő esetben enyhíthető. Az ismétlődően - legalább három
alkalommal - súlyos, korábban legalább két alkalommal már végrehajtandó szabadságvesztésre
ítélt, személy elleni erőszakos bűncselekményeket elkövetők (erőszakos többszörös visszaesők)
esetében azonban nincs olyan méltányolható körülmény, ami az ilyen elkövetőkkel szemben
58
indokolttá tenné a büntetés enyhítését. Erre tekintettel a Javaslat a különös és többszörös visszaesők
vonatkozásában továbbra is lehetővé teszi különös méltánylást érdemlő esetben a büntetésnek a
Btk. 87. § (2) bekezdése szerinti enyhítését, ezt azonban az erőszakos többszörös visszaesőnek is
minősülő elkövetők esetében kizárja.
Végül az erőszakos többszörös visszaeső vonatkozásában kizárt az a lehetőség is, hogy a legfeljebb
három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény miatt szabadságvesztés helyett
egy vagy több más büntetést szabjanak ki.
A 36. §-hoz
A Javaslat új visszaesői kategóriát iktat a Btk.-ba, az ún. erőszakos többszörös visszaesőt. Az a
többszörös visszaeső ugyanis, akit korábban kétszer személy elleni erőszakos bűncselekmények
elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és ismételten elkövet egy személy elleni
erőszakos bűncselekményt, az fokozottan veszélyes a társadalomra, így indokolt, hogy szigorúbb
szabályok vonatkozzanak rá. A Javaslat értelmében az erőszakos többszörös visszaeső olyan
többszörös visszaeső, akit mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt
követett el.
A Javaslat szigorúbb büntetést ír elő az erőszakos többszörös visszaesőkkel szemben. Bár a
büntetéskiszabási gyakorlat nem tartozik az állami büntetőpolitika befolyása alá, a jogalkotó - a
különös részi tényállások és a büntetési tételkeretek, illetőleg a büntetéskiszabás általános részi
rendelkezéseinek a megváltoztatásával - mégis befolyásolhatja a jogalkalmazót. A Javaslat
tiszteletben tartja a bíró szankcióalkalmazási szabadságát, amikor úgy határozza meg az erőszakos
többszörös visszaesőkre vonatkozó szabályokat, hogy ne legyen lehetősége bizonyos mértékű
szabadságvesztésnél kevesebbet kiszabni.
A hatályos szabályozás mind a többszörös, mind a különös visszaesőkkel szemben előírja az adott
bűncselekményre vonatkozó különös részi büntetési tételkeret felső határának az emelését. A
Javaslat mindezeken túl az erőszakos többszörös visszaesőkkel szemben a büntetési tétel alsó
határának emelését is előírja. Az alsó határ általános részi emelése nem ismeretlen a magyar
büntetőjogban, a Btk. az 1979. évi hatályba lépésekor a különös visszaesőkre hasonló szabályozást
tartalmazott.
A Javaslat értelmében erőszakos visszaesővel szemben a büntetési tétel alsó határa,
-	egy évnél rövidebb tartamú szabadságvesztés esetén, egy évi szabadságvesztésre,
-	egy évi szabadságvesztés esetén, két évi szabadságvesztésre,
-	két évi szabadságvesztés esetén, három évi szabadságvesztésre,
-	öt évi szabadságvesztés esetén, hét évi szabadságvesztésre,
59
-	tíz évi szabadságvesztés esetén, tizenkét évi szabadságvesztésre
emelkedik.
Ebben az esetben a büntetési tételek - figyelembe véve a büntetési tétel alsó és felső határának
emelését is - a következőképpen alakulnak:
-	egy évig terjedő szabadságvesztés helyett egy évtől másfél évig terjedő,
-	két évig terjedő szabadságvesztés helyett egy évtől három évig terjedő,
-	három évig terjedő szabadságvesztés helyett egy évtől négy és fél évig terjedő,
-	öt évig terjedő szabadságvesztés helyett egy évtől hét és fél évig terjedő,
-	egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés helyett két évtől hét és fél évig terjedő,
-	két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés helyett három évtől tizenkét évig terjedő,
-	öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés helyett hét évtől tizenöt évig terjedő
-	öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés helyett hét évtől húsz évig terjedő
-	tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés helyett pedig tizenkét évtől húsz évig terjedő
szabadságvesztés szabható ki.
A módosítások eredményeképpen az erőszakos többszörös visszaesőkkel szemben tehát mind a
büntetési tételkeret alsó, mind a felső határa emelkedik. Ezen túlmenően az erőszakos többszörös
visszaesők büntetése még különös méltánylást érdemlő esetben sem enyhíthető; velük szemben -
lévén visszaesők - kizárt a próbára bocsátás alkalmazása; kizárt a feltételes szabadságra bocsátásuk
lehetősége; velük szemben - lévén többszörös visszaesők - a szabadságvesztés nem függeszthető
fel sem részben, sem egészben. Végül kizárt az a lehetőség is, hogy a legfeljebb három évig terjedő
szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény miatt szabadságvesztés helyett egy vagy több más
büntetést szabjanak ki rá.
A 37. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a Javaslat megszünteti a pénzmellékbüntetést, így az előzetes fogvatartás és a
házi őrizet pénzmellékbüntetésbe történő beszámítására vonatkozó szabályokat is elhagyja.
Emellett mivel a Javaslat módosítja a közérdekű munka tartamára vonatkozó szabályozást - nem
napokban, hanem órákban határozza meg azt - így módosítja az előzetes fogvatartás és a házi őrizet
közérdekű munkába történő beszámítására vonatkozó szabályokat is. A Javaslat értelmében tehát a
beszámításnál egy napi előzetes fogvatartás nem egy napi, hanem hat órai közérdekű munkának
felel meg. Ennek az az indoka, hogy a közérdekű munka el nem végzése estén történő
szabadságvesztésre való átváltoztatásnál is hat órai közérdekű munka felel meg egy napnak.
60
A Javaslat módosítja a házi őrizet beszámítására vonatkozó szabályokat is. A hatályos törvény
szerint házi őrizet beszámítása esetén egy napi közérdekű munkának, illetve egy napi tétel
pénzbüntetésnek egy nap, egy napi szabadságvesztésnek annak végrehajtási fokozatához igazodva,
a bíróság döntésétől függően három naptól öt napig terjedő házi őrizetben töltött idő felel meg. A
Javaslat értelmében, az előzetes fogvatartáshoz hasonlóan, egy napi házi őrizetet nem egy napi,
hanem hat órai közérdekű munkának felel meg. Emellett a Javaslat megszünteti azt a szabályt,
amely szerint a bíróság döntésétől függ, hogy egy napi szabadságvesztésnek három, négy vagy öt
napig terjedő házi őrizetben töltött idő felel-e meg. Ehelyett azt írja elő, hogy egy napi
szabadságvesztés büntetésnek fegyház fokozat esetén öt nap, börtön fokozat esetén négy nap,
fogház fokozat esetén három nap házi őrizetben töltött idő felel meg. A Javaslat értelmében a
beszámítás után még fennmaradó házi őrizetet egy napi szabadságvesztés büntetésként kell
beszámítani.
A 38. §-hoz
A Javaslat a fiatalkorúval szemben alkalmazható tevékeny megbánás szabályozását úgy módosítja,
hogy az összhangban legyen a Javaslat által módosított tevékeny megbánás általános szabályaival.
A Javaslat a fiatalkorúak körében is érvényesíti azt a kriminálpolitikai törekvést, miszerint a
tevékeny megbánásnak nem elsődleges célja a bűncselekménnyel okozott kár pénzbeli
kiegyenlítése, ez csupán az egyik lehetséges jóvátételi cselekmény. Emiatt a fiatalkorú
büntethetősége is csak akkor szűnik meg, ha a Javaslatban foglaltaknak megfelelően, az eljárás
korai szakaszában megbánást tanúsít - vagyis a vádemelést megelőzően a bűnösségére is kiterjedő
beismerő vallomást tesz - részt vesz a közvetítői eljárásban és annak keretében megállapodik a
sértettel a bűncselekményével okozott sérelem sértettnek megfelelő módon és mértékben történő
jóvátételéről, végül teljesíti a megállapodás szerinti jóvátételt.
A 39. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint fiatalkorúval szemben közérdekű munkát akkor lehet kiszabni, ha az
ítélet meghozatalakor betöltötte a tizennyolcadik életévét. A Javaslat tizennyolc évről tizenhat évre
szállítja le az életkori határt. Eszerint tehát közérdekű munka fiatalkorúval szemben akkor
rendelhető el, ha az ügydöntő határozat meghozatalakor betöltötte a tizenhatodik életévét. Ha a
vádlott a fellebbviteli eljárás során tölti be a tizenhatodik életévét, akkor a másodfokú bíróságnak is
módjában áll e büntetés alkalmazása. Az egyéb feltételek fennállása esetén a rendkívüli
perorvoslatokban eljáró bíróság is jogosult e szankció alkalmazására.
61
Az életkori határ leszállítása összhangban van a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII.
törvény 72. § (1) bekezdésével, amely szerint munkaviszonyt munkavállalóként az létesíthet, aki
tizenhatodik életévét betöltötte. Az életkori határ leszállítása bővíti a kiszabható szankciók körét a
fiatalkorúak körében. A próbára bocsátás megszüntetése esetén például egy 14-18 év közötti
fiatalkorúval szemben, akinek nincs jövedelme, a hatályos törvény szerint kizárólag
szabadságelvonással járó intézkedés alkalmazható, vagy szabadságvesztés szabható ki, bármilyen
csekély tárgyi súlyú bűncselekményt valósított is meg. Különösen az ilyen esetekben indokolt
szélesíteni a bíróság mozgásterét.
A 40. §-hoz
A Javaslat beiktatja a Btk.-ba a közvetett tettesség fogalmát. Eszerint közvetett tettes az, aki a
szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot,
erőszak, fenyegetés miatt nem büntethető, vagy tévedésben levő személy felhasználásával valósítja
meg. A közvetett tettességnek azonban van még egy esete, ami kifejezetten a katonai büntetőjog
körébe tartozik.
A hatályos Btk. 123. § (1) bekezdése értelmében nem büntethető a katona a parancsra végrehajtott
cselekményért, kivéve, ha tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el. A (2)
bekezdés szerint a parancsra elkövetett bűncselekményért a parancsot adó tettesként felel. Ez az eset
is a közvetett tettesség fogalmi körébe tartozik akkor, ha a katona nem tudta, hogy a parancs
végrehajtásával bűncselekményt követ el, mivel ebben az esetben a parancsot adó másik személyt, a
parancsot teljesítő katonát „eszközként” használ fel a szándékos bűncselekmény elkövetéséhez.
Minderre tekintettel a Javaslat rendelkezik arról, hogy a parancsot adó közvetett tettesként felel a
parancsra elkövetett bűncselekményért, ha a katona nem tudta, hogy a parancs végrehajtásával
bűncselekményt követ el. Abban az esetben, ha a katona tudta, hogy a parancs végrehajtásával
bűncselekményt követ el, akkor mind ő, mind a parancsot adó tettesként felel.
A 41-42. §-hoz
A Javaslat arra tekintettel, hogy a szankciótani reform keretében újraszabályozza a büntetések és
mellékbüntetések rendszerét, módosítja a katonai mellékbüntetésekre vonatkozó szabályokat is.
1.	A hatályos törvény négy katonai mellékbüntetést szabályoz (a lefokozást, a szolgálati viszony
megszüntetését, a rendfokozatban visszavetést és a várakozási idő meghosszabbítását). Ezek közül a
lefokozás, és a szolgálati viszony megszüntetése önállóan, főbüntetés helyett is alkalmazható. A
62
Javaslat által kialakított szankciórendszer értelmében minden olyan büntetés, ami önállóan is
alkalmazható, büntetésnek számít, függetlenül attól, hogy a hatályos törvény fő, vagy
mellékbüntetésként szabályozza. A Javaslat értelmében csak azok maradnak mellékbüntetések,
amelyek kizárólag más büntetés mellett szabhatók ki.
Tekintettel arra, hogy a hatályos szabály szerinti katonai mellékbüntetések közül kettő önállóan is,
kettő viszont csak büntetés mellett alkalmazható, a Javaslat kettőre szűkíti a katonai
mellékbüntetések számát és önállóan alkalmazható katonai büntetésként szabályozza a lefokozást,
valamint a szolgálati viszony megszüntetését. E különválást a Javaslat új alcím beiktatásával fejezi
ki, külön szabály vonatkozik a Javaslat értelmében a katonai büntetésekre (lefokozás, szolgálati
viszony megszüntetése) és a katonai mellékbüntetésekre (rendfokozatban visszavetés és a
várakozási idő meghosszabbítása).
2.	A katonai büntetések lényege az, hogy - hasonlóan az általános szabályokhoz - három évi
szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmények esetén, akár önállóan, akár
más büntetés mellett is alkalmazhatók. A büntetések együttes alkalmazására vonatkozó szabályok a
katonai büntetések esetén is érvényesek, emellett irányadók a katonai fejezet egyéb szabályai is (így
a 129. §, amely szerint katonával szemben, szolgálati viszonyának fennállása alatt nem
alkalmazható közérdekű munka).
A Javaslat emellett kifejezetten rögzíti azt, hogy a katonai büntetés alkalmazásának nincs helye, ha
a katonát a közügyektől eltiltják. Ennek az az oka, hogy amennyiben a katonát a közügyektől
eltiltják, akkor az ítélet jogerőre emelkedésével elveszti a katonai rendfokozatát és az eltiltás hatálya
alatt nem is érhet el katonai rendfokozatot, tehát a lefokozás, illetve a szolgálati viszony
megszüntetése okafogyott lenne.
Emellett közügyektől eltiltás kizárólag akkor alkalmazható, ha végrehajtandó szabadságvesztést
szabnak ki. A szolgálati viszonyt szabályozó külön törvények kizárják azt, hogy a katona hivatásos
vagy szerződéses szolgálatot lásson el akkor, ha vele szemben a bíróság végrehajtandó
szabadságvesztést szabott ki. Ekkor ugyanis a szolgálati viszonya a törvény erejénél fogva
megszűnik. Ez úgyszintén feleslegessé teszi a lefokozást vagy szolgálati viszony megszüntetését.
3.	A rendfokozatban visszavetés és a várakozási idő meghosszabbítása a hatályos törvényhez
hasonlóan a Javaslat értelmében is mellékbüntetésnek minősül. A mellékbüntetésként történő
szabályozás indoka az, hogy e két szankció túlságosan csekély súlyú volna önálló alkalmazás
esetén.
A Javaslat a katonai büntetéseknél írtakkal azonos okok alapján a katonai mellékbüntetések esetén
is rögzíti, hogy katonai mellékbüntetés alkalmazásának nincs helye, ha a katonát a közügyektől
63
eltiltják. Emellett értelemszerűen azt is rögzíti a Javaslat, hogy a katonai mellékbüntetés csak
büntetés mellett szabható ki, e büntetés azonban nem lehet katonai büntetés. A katonai büntetések
(lefokozás, szolgálati viszony megszüntetése) ugyanis kizárják a rendfokozatban visszavetés és a
várakozási idő meghosszabbítása alkalmazását.
A 43.§-hoz
A Javaslat több ponton is módosítja az értelmező rendelkezéseket.
1.	A Javaslat módosítja a közfeladatot ellátó személyekként szabályozott polgárőrökre vonatkozó
rendelkezést. A Btk. hatályos 137. § 2. pont i) alpontja szerint közfeladatot ellátó személy a
rendőrségről szóló törvényben meghatározott körben a lakosság élet- és vagyonvédelmének
biztosítása érdekében létesült társadalmi önvédelmi szervezet tagja, a közbiztonság javítására
irányuló tevékenysége közben. A rendelkezés a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a
továbbiakban: Rtv.) 2/A. §-ára utal, amely kimondta, hogy „a lakosság élet- és vagyonvédelmének
biztosítása érdekében létesült társadalmi önvédelmi szervezetek tagjainak a közbiztonsága
javítására irányuló, a rendőrséggel együttműködési megállapodás szerint végzett tevékenysége
közfeladat.” A polgárőrséggel kapcsolatos szabályozás azért az Rtv.-ben szerepelt, mert nem volt
önálló jogszabály, ami a polgárőrségről rendelkezett volna.
2006. március 3-án hatályba lépett azonban a polgárőrségről szóló 2006. évi LII. törvény, majd ezt
követően 2008. január 1-jével hatályát vesztette az Rtv. 2/A. §-a. Minderre tekintettel téves a Btk.
137. § 2. pont i) alpontjában szereplő hivatkozás. A Javaslat korrigálja ezt a hibát.
A Javaslat értelmében a polgárőr a polgárőrségről szóló törvényben meghatározott feladatok
ellátásával kapcsolatban minősül közfeladatot ellátó személynek. Ez azt jelenti, hogy a polgárőrt
nem általánosan illeti meg fokozott büntetőjogi védelem, hanem csak a polgárőrségről szóló 2006.
évi LII. törvényben meghatározott feladatainak ellátása során, illetve ezekekre tekintettel.
2.	Jelenleg a Btk. nem tekinti az erdészeti szakszemélyzet tagját közfeladatot ellátó személynek. Az
erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvényben (a továbbiakban: Etv.)
meghatározott erdészeti szakszemélyzet azonban közfeladatot lát el. Az Evt. értelmében az
erdészeti szakszemélyzet őrzési tevékenysége során az erdőben, az erdőgazdálkodási tevékenységet
közvetlenül szolgáló földterületen és az erdészeti magánúton jogosult többek között az erdőt
veszélyeztető vagy károsító jogellenes cselekmény elkövetésén tetten ért személyt cselekményének
abbahagyására felszólítani, ellene eljárást kezdeményezni; a jogellenesen szerzett faanyagot és
szaporítóanyagot, illetve egyéb erdei terméket, valamint az elkövetéshez (veszélyeztetéshez)
64
használt eszközt elvenni. Mindezek a tevékenységek fokozott veszéllyel járhatnak, így indokolt az
erdészeti szakszemélyzet számára biztosítani a közfeladatot ellátó személynek kijáró fokozott
védelmet.
Minderre tekintettel úgy rendelkezik a Javaslat, hogy új közfeladatot ellátó személyt iktat be a Btk.-
ba. Eszerint közfeladatot ellátó személynek minősül az erdészeti szakszemélyzet az erdőben, az
erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületen és az erdészeti magánúton
végzett erdőőrzési tevékenységével, valamint a jogellenes cselekmény hatóságnak történő
bejelentésével kapcsolatban.
3.	A Javaslat a szabadságvesztés végrehajtása részbeni felfüggesztésének új szabályára tekintettel
módosítja a visszaeső, valamint a többszörös visszaeső fogalmát. A Btk. hatályos 137. § 14. pontja
szerint visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény
miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága
megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el. A 137. § 16. pontja
értelmében pedig többszörös visszaeső az, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően
visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy
végrehajthatóságának megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekménye
elkövetéséig három év nem telt el.
Mind a visszaesést, mind a többszörös visszaesést a végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés
alapozza meg. A Javaslat módosítja ezt a szabályt, és úgy rendelkezik, hogy a végrehajtandó
szabadságvesztésre ítélés mellett a szabadságvesztés végrehajtásának részbeni felfüggesztése is
megalapozza a visszaesést és a többszörös visszaesést. A szabadságvesztés végrehajtásának
részbeni felfüggesztése esetén a három éves tartamot a büntetés végrehajthatóságának
megszűnésétől kell számítani. Ez vagy a végrehajtott részt követő próbaidő eredményes elteltét
jelenti, vagy ha elrendelik a felfüggesztett rész végrehajtását, akkor annak kitöltését.
4.	A Javaslat új visszaesői kategóriát iktat a Btk.-ba, az ún. erőszakos többszörös visszaesőt. Az a
többszörös visszaeső ugyanis, akit korábban kétszer személy elleni erőszakos bűncselekmények
elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és ismételten elkövet egy személy elleni
erőszakos bűncselekményt, az fokozottan veszélyes a társadalomra, így indokolt, hogy szigorúbb
szabályok vonatkozzanak rá. A Javaslat értelmében az erőszakos többszörös visszaeső olyan
többszörös visszaeső, akit mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt
követett el. Az erőszakos többszörös visszaesőt tehát az erőszakos többszörös visszaesőkénti
minősítését megelőző mindkét alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt ítélték
végrehajtandó, vagy végrehajtásában részben felfüggesztett szabadságvesztésre.
65
A Javaslat taxatív módon meghatározza, hogy mely különös részi tényállásokat tekint személy
elleni erőszakos bűncselekménynek. Ezek a következők: az alkotmányos rend elleni erőszakos
szervezkedés [139. § (1)-(2) bekezdés], a lázadás [140. § (1)-(2) bekezdés], a népirtás (155. §), az
apartheid (157. §), a polgári lakosság elleni erőszak (158. §), a bűnös hadviselés (160. §), a
hadikövet elleni erőszak (163. §), az egyéb háborús bűntett (165. §), az emberölés (166. §), az erős
felindulásban elkövetett emberölés (167. §), a testi sértés (170. §), a kényszerítés (174. §), a
lelkiismeret és vallásszabadság megsértése (174/A. §), a közösség tagja elleni erőszak (174/B. §), az
egyesülési a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának
megsértése (174/C. §), a személyi szabadság megsértése (175. §), az emberrablás [175/A. § (1)-(5)
bekezdés], az emberkereskedelem (175/B. §), az erőszakos közösülés (197. §), a szemérem elleni
erőszak (198. §), a hivatalos személy elleni erőszak (229. §), a közfeladatot ellátó személy elleni
erőszak (230. §), a hivatalos személy támogatója elleni erőszak (231. §), a nemzetközileg védett
személy elleni erőszak (232. §), a terrorcselekmény (261. § (1)-(7) bekezdés), légijármű, vasúti,
vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése [262.
§ (1)-(3) bekezdés], az önbíráskodás (273. §), a rablás (321. §), a zsarolás (323. §), a zendülés
minősített esetei [355. § (2)-(4) bekezdései] és az elöljáró, vagy szolgálati közeg elleni erőszak
(355. §). A felsorolás nem tartalmazza a garázdaságot, tekintettel arra, hogy az elkövethető dolog
elleni erőszakkal is és ilyen esetben nem valósul meg személy elleni erőszakos bűncselekmény. Ha
pedig a garázdaságot személy elleni erőszakkal követik el, akkor amennyiben a garázdaság
büntetési téltele kisebb, mint a testi sértésé, a garázdaság szubszdiaritása folytán testi sértést kell
megállapítani, ha pedig a garázdaság büntetési tétele azonos vagy magasabb, mint a testi sértésé,
akkor a két bűncselekményt halmazatban kell megállapítani. Személy elleni erőszakkal elkövetett
garázdaság tehát soha nem áll önmagában, ilyen esetekben a testi sértést is mindenképpen értékelni
kell.
5.	A Javaslat a védekezésre képtelen személyek fokozottabb védelme érdekében több különös részi
tényállásban is minősített esetként határozza meg a védekezésre képtelen személy sérelmére történő
elkövetést, ezzel párhuzamosan pedig törvényi definíciót is ad ennek a fogalomnak.
A Btk. jelenleg is több tényállásban használja ezt a fogalmat, emellett azt is kimondja, hogy a testi
sértés és az emberrablás, valamint az erőszakos közösülés és a szemérem elleni erőszak
alkalmazásában a tizenkettedik életévét be nem töltött személyt ex lege, bírói mérlegelés nélkül
védekezésre képtelennek kell tekinteni (183/A. § és 210. §). Emellett a hatályon kívül helyezett BK
154. számú állásfoglalás felülvizsgálatáról szóló 56/2007. BK vélemény értelmében súlyosító
körülmény, ha a sértett védtelen, idős, beteg, védekezésre képtelen vagy oltalomra szoruló személy,
66
terhes nő vagy az elkövető közeli hozzátartozója; míg a vagyon elleni bűncselekményeknél ilyen
hatású lehet a sértett nehéz anyagi helyzete.
A védekezésre képtelenség értelmezése a gyakorlat számára egyértelmű, amit a bíróságok
változatlanul, következetesen, töretlenül és egységesen alkalmaznak. A Javaslat ezt a töretlen
gyakorlatot kívánja megerősíteni, ezzel is hatékonyabb védelmet biztosítani a védekezésre képtelen
személyek számára.
A Javaslat ennek érdekében akként rendelkezik, hogy védekezésre képtelennek kell tekintetni azt is,
aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás
kifejtésére. Az „azt is” kifejezés - hasonlóan a nagy nyilvánosság fogalmának a meghatározásához
-	azt fejezi ki, hogy a Btk. nem határozza meg taxatíve, hogy mely személyeket tekint védekezésre
képtelennek. Azt rögzíti csupán, hogy az is védekezésre képtelennek tekintendő, aki helyzeténél
(például mert lekötözték) vagy állapotánál (például koránál, betegségénél) fogva ideiglenesen vagy
véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére. Ez a meghatározás nem zárja ki azonban, hogy a bíró
mindig az ügy egyedi körülményeit elbírálva állapítsa meg a sértett védekezésre képességét. Két
korlátja van a bírói mérlegelésnek, a Btk. 183/A. §-a és 210. §-a, ezek továbbra is megdönthetetlen
törvényi vélelmek.
A 44. §-hoz
A Javaslat a Btk. 166. § (2) bekezdését egy új j) ponttal egészíti ki, és ezzel a módosítással
súlyosabban rendeli büntetni az emberölést, ha azt védekezésre képtelen személy sérelmére követik
el.
A 45. §-hoz
A Btk. 175. §-a a személyi szabadság megsértésének törvényi tényállását és jogkövetkezményeit
határozza meg. A Javaslat a (3) bekezdés f), g) és h) pontokkal történő kibővítésével, minősített
esetként, szigorúbban rendeli büntetni a bűncselekmény fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve
történő elkövetését. Ugyancsak súlyosabban minősül a cselekmény - ezen alanyi kör fokozottabb
védelme érdekében - ha védekezésre képtelen sértett sérelmére követik el.
67
A 46. §-hoz
A hatályos szabályozás a Btk. 176. §-ában foglalt magánlaksértést vétségként rendeli büntetni
fegyveresen vagy felfegyverkezve történő elkövetés esetén is, a büntetési tétel felső határát két évig
terjedő szabadságvesztés büntetésben meghatározva. A Javaslat szigorúbban, bűntettként, három
évig, illetve öt évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel rendeli büntetni a fegyveresen vagy
felfegyverkezve elkövetett magánlaksértést.
A 47. §-hoz
A személyes adattal visszaélés és a közérdekű adatokkal visszaélés tényállását a hatályos szöveggel
a 2003. évi II. törvény iktatta a Btk.-ba. A tényállás kidolgozásához az adatvédelmi biztos 2001.
április 25-én kiadott ajánlása szolgált alapul. Szabályozási cél volt, hogy az akkor még parttalannak
tekinthető tényállásba kerüljön be egy olyan feltétel, amely által kifejezhető a cselekmény
társadalomra veszélyességének az a mértéke, amely már büntetőjogi fellépést igényel. A hatályos
normaszövegbe ezért került be alaptényállási elemként a jelentős érdeksérelem bekövetkezése, tehát
a személyes adattal visszaélés eredmény-bűncselekmény.
A jogtalan haszonszerzési célból megvalósított súlyosabban minősülő eset befejezett
bűncselekményként való megállapítására is csak akkor kerülhet sor, ha a jelentős érdeksérelem
bekövetkezik, ennek hiányában a bűncselekmény kísérletét állapíthatja meg a bíróság, ami általában
enyhébb büntetés kiszabását alapozza meg.
Nem hagyható figyelmen kívül azonban az a negatív társadalmi jelenség, hogy az érintettek
hozzájárulása nélkül személyes adatok tömegét teszik fel az internetre, illetve, hogy ezeket adott
esetben áruba is bocsátják. Ezért a Javaslat a jogtalan haszonszerzési célzatot is alaptényállási
elemként határozza meg. Az ilyen célzattal megvalósított személyes adattal visszaélés már
önmagában olyan társadalomra veszélyességet hordoz magában, hogy szükségtelen még az
érdeksérelem tényleges bekövetkezését is megkövetelni a befejezett bűncselekmény
megállapíthatóságához.
A Javaslat kisebb mértékben módosítja a tényállás szerkezeti felépítését és a büntetési tételeket. A
Javaslat egyrészt szétválasztja az alaptényállás elkövetési magatartásainak azon körét, amelyeknél
jellemzően felmerülhet a jogtalan haszonszerzési célból való elkövetés, ezzel egyidejűleg külön
bekezdésben határozza meg a tájékoztatási kötelezettség elmulasztását, amely cselekmény marad
továbbra is tisztán eredmény bűncselekmény. Másrészt, mivel a minősített esetek köréből kikerül a
jogtalan haszonszerzési célzat, a Javaslat elkövetési magatartások szerint és a minősített esetek
között elvégez egy belső arányosítást a büntetési tételek tekintetében. A hatályos rendelkezés
68
szerint a különleges személyes adatra elkövetett visszaélésnek bűntettként történő megállapítása és
a büntetési tétel némileg eltúlzott, a nagyobb tárgyi súlyt kellően kifejezi a két évi
szabadságvesztéssel való fenyegetettség is.
A 48. §-hoz
A Javaslat a társadalmi változásokra, valamint a hivatalos személyek elleni erőszakos cselekmények
esetenként durva elkövetési magatartásaira figyelemmel, nem csak a felfegyverkezve, hanem a
fegyveresen elkövetett hivatalos személy elleni erőszakot is büntetni rendeli a Btk. 229. §-(3)
bekezdésének erre vonatkozó kiegészítésével.
A Javaslat, az intézkedő rendőrök elleni támadások elszaporodására figyelemmel fokozott védelmet
nyújt azzal, hogy kiegészíti a szakaszt a (8) bekezdéssel, amely a hivatalos személyeken belül egy
szűkített kör - az intézkedő rendőrök és a pénzügyőrök - sérelmére elkövetett hivatalos személy
elleni erőszakot rendeli szigorúbban büntetni.
A 49. §-hoz
A Javaslat szerint a Btk. 271. § (3) bekezdésében meghatározott garázdaság bűntette kiegészül két
új ponttal, amely szerint a fegyveresen, vagy felfegyverkezve elkövetett garázdaság súlyosabban
minősül, és ennek megfelelően súlyosabban is büntetendő.
Az 50. §-hoz
A Javaslat a Btk. 273. §-ában meghatározott önbíráskodás bűntette vonatkozásában minősítő
körülményként jelöli meg, és ezzel szigorúbban rendeli büntetni a fegyveresen, illetve
felfegyverkezve történő elkövetést. Súlyosabb a büntetési tétel a védekezésre képtelen személy
sérelmére elkövetett önbíráskodás bűntette esetében is.
Az 51. §-hoz
A Javaslat kiegészíti, illetve pontosítja a lopás bűncselekményénél a dolog elleni erőszakkal történő
elkövetés fogalmát, azzal, hogy megállapítja, a lopás dolog elleni erőszakkal elkövetettnek minősül
akkor is, ha a dolog eltulajdonításának megakadályozására szolgáló eszközt állagsérelem okozása
nélkül eltávolítják, vagy a dolog eltulajdonításának megakadályozására alkalmatlanná teszik. Ezzel
a rendelkezéssel a Javaslat a jogalkalmazási gyakorlatot kívánja egységesíteni.
69
Jelenleg a jogalkalmazói gyakorlat, így a bírósági ítélkezés is eltérően ítéli meg, hogy a különböző
áruvédelmi eszközök, az elektronikus áruvédelmi rendszer elemeként az árucikkeket védő
biztonsági széfekre, árucikkekre helyezett öntapadós, vonalkódos vagy hurokkal rögzíthető kemény
címkék, illetve a műanyagból készült, tűzéssel vagy patentszerűen rögzíthető etikettek, illetőleg a
ragasztható mágneses csíkok eltávolítása dolog elleni erőszakkal elkövetetté teszi-e a lopást vagy
nem.
A dolog elleni erőszak körébe tartozik az elkövető minden olyan magatartása, amely az
eltulajdonítani szándékolt dolog elvételét a megszerzést nehezítő fizikai akadály leküzdésével, a
vagyontárgyat védő, rögzítő berendezések rendeltetésellenes felnyitásával, eltávolításával valósítja
meg. A dolog elleni erőszak megvalósulásának tehát az állagsérelem létrejötte, illetve a jelentősebb
erőkifejtés nem feltétele. A dolog elleni erőszak megállapítható, ha az elkövető az elvétel érdekében
az azt gátló fizikai akadályt rendellenes módon küzdi le.
Mindezekre figyelemmel tehát, ha a dolog elvétele különböző áruvédelmi eszközök, az árucikkekre
helyezett öntapadós, vonalkódos vagy hurokkal rögzíthető kemény címkék, műanyagból készült,
tűzéssel vagy patentszerűen rögzíthető etikettek, illetőleg ragasztható mágneses csíkok
eltávolításával történik, a dolog elleni erőszak, mint minősítő körülmény megállapítható. Ugyanúgy
dolog elleni erőszaknak tekinthető, ha nem kerül sor az dolog eltulajdonításának
megakadályozására szolgáló eszköz eltávolítására, csupán annak működésképtelenné tétele történik
meg (pl. ha valaki egy könyvbe ragasztott chipet nagy frekvenciával jelzésre alkalmatlanná tesz).
Az 52. §-hoz
A jelenlegi szabályozás a Btk. 321. § (3) bekezdés a) pontja szerint a fegyveresen elkövetett rablást
öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel rendeli büntetni. Az utóbbi időben azonban
jelentősen megnőtt a fegyveresen elkövetett rablások száma. Erre figyelemmel a Javaslat a
felfegyverkezve elkövetett rablás bűntettét öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel
rendeli büntetni, míg a fegyveresen elkövetett rablás büntetési tételét öt évtől tizenöt évig terjedő
szabadságvesztés büntetésre emeli. Ezzel összhangban módosul a (4), illetve az (5) bekezdés.
Az 53. §-hoz
Jelentős azoknak a vagyon elleni bűncselekményeknek a száma, amelyeket állapotuknál vagy
helyzetüknél, így különösen koruknál fogva védekezésre képtelen személyek sérelmére követnek el,
akik nem képesek megakadályozni vagyontárgyaik elvételét. A Javaslat e személyeket fokozottabb
védelemben részesíti, amikor a Btk. 322. §-a szerinti kifosztás törvényi tényállásában elkövetési
70
magatartásként jelöli meg a védekezésre képtelen személytől jogtalan eltulajdonítás végett történő
dologelvételt, és ezt a cselekményt öt évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel rendeli büntetni.
Mivel a kifosztás bűntettének nincs szabálysértési értékhatára, bármekkora érték eltulajdonítása
megalapozza a bűncselekmény elkövetését. A kifosztás tényállásának ilyen módosítása átfedést
mutat a jelenlegi szabályozás szerinti Btk. 316. § (2) bekezdés j) pontjával, ezért az a hatályát
veszti.
Az 54. §-hoz
A rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet alkotmányellenességének
utólagos vizsgálata során az Alkotmánybíróság hivatalból észlelte, hogy a Bv. tvr. a büntetési-
végrehajtási intézetben előzetes letartóztatást, illetve szabálysértés miatt elzárást töltő személyek
esetében a biztonsági intézkedésként alkalmazható motozásra, ezen belül a testüregek átvizsgálására
nem ad felhatalmazást. Ezért a 132/2008. (XI. 6.) AB határozatában az Alkotmánybíróság
megállapította, hogy az Országgyűlés az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében az alapvető jogok
korlátozására előírt törvényi szabályozási szint sérelmét okozó, mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenességet idézett elő azáltal, hogy nem rendelkezett a büntetés-végrehajtási szervezet
által végrehajtott előzetes letartóztatás, valamint elzárás során alkalmazható motozás szabályairól.
A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére az Alkotmánybíróság 2009.
június 30-i határidővel hívta fel az Országgyűlést.
A Bv. tvr. 33. § (4) bekezdése rendelkezik a büntetés-végrehajtás rendjét sértő cselekmény, illetőleg
bűncselekmény megelőzése és megakadályozása érekében az elítélttel szemben alkalmazható egyes
biztonsági intézkedésekről, így a motozásról és a külön törvény szerinti kényszerítő eszközök
alkalmazhatóságáról. A Bv. tvr. X. fejezete önállóan szabályozza az előzetesen letartóztatottak
jogait és kötelességeit és a végrehajtás sajátos szabályait, de nem tartalmaz általános utalást az
elítéltre vonatkozó rendelkezések érvényesüléséről; az elzárás tekintetében a Bv. tvr. XI. fejezete az
önálló szabályozás mellett él az utaló szabályozással is a szabadságvesztés végrehajtására
vonatkozó egyes rendelkezések alkalmazhatóvá tételekor [122. § (3) bek.]. Amint azt az
Alkotmánybíróság a határozatában megállapította, a biztonsági intézkedések és kényszerítő
eszközök velük szemben való alkalmazására egyik fejezet rendelkezései sem térnek ki. A Bv. tvr.
37/A. §-a továbbá biztonsági intézkedésként lehetőséget biztosít az intézet parancsnokának az
elítéltek meghatározott csoportja tekintetében bizonyos jogok gyakorlásának felfüggesztésére, az
előzetesen letartóztatottak vonatkozásában erre a Bv. tvr. 118. § (4) bekezdése jogosítja fel a
parancsnokot.
71
A kényszerítő eszközöket és azok alkalmazásának feltételeit és módját a büntetés-végrehajtási
szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény határozza meg. A biztonsági intézkedések és a
kényszerintézkedések alkalmazásának részletszabályait a szabadságvesztés és az előzetes
letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 45-67. §-ai rendezik.
Az Alkotmánybíróság határozata nyomán szükségessé vált a Bv. tvr. 33. § (4) bekezdésének
felülvizsgálata is, ennek alapján a Javaslat kiegészíti e rendelkezést azokkal a biztonsági
intézkedésekkel, amelyeket a Bv. tvr. ez ideig nem határozott meg, de mivel személyiségi jogok
korlátozásával járnak, törvényi szintű szabályozásuk indokolt, úgymint a ruházat átvizsgálása és a
mozgáskorlátozó eszköz alkalmazása. A Javaslat meghatározza az elítéltek testi integritását érintő
biztonsági intézkedések végrehajtásának azon szabályait, amelyek a végrehajtás lényegi elemeit
rögzítik.
Az 55. §-hoz
A Javaslat a Bv. tvr.-t egy új 118/B. §-sal egészíti ki, amelyben felhatalmazást ad az előzetesen
letartóztatottakkal szemben a Bv. tvr. 33. § (4) bekezdése szerinti biztonsági intézkedések és a
külön törvényben meghatározott kényszerítő eszközök alkalmazására. Eltérő szabályokat állapít
meg a Javaslat a Bv. tvr. 121/B. §-ának a kiegészítésével arra az esetre, ha a fiatalkorú terhelttel
szemben a bíróság az előzetes letartóztatást javítóintézetben rendeli végrehajtani, mikor is a
fiatalkorúval szemben csak személyes használati tárgyainak és ruházatának átvizsgálására, valamint
biztonsági elkülönítésének elrendelésére ad lehetőséget.
Az 56. §-hoz
1.	A Javaslat különböző hatályba léptetési időpontot rendel az egyes rendelkezésekhez. Azok a
rendelkezések, amelyek az egyes súlyos bűncselekmények elleni szigorú fellépést kívánják
elősegíteni, annak érdekében, hogy minél előbb alkalmazhatók legyenek, a kihirdetést követő 30.
napon hatályba lépnek. A szankciótani rendelkezések azonban, tekintettel arra, hogy több más
törvény jelentős módosítását is igénylik, csak az új büntetés-végrehajtási kódexszel egy időben,
2010. július 1-jén lépnek hatályba. Az utóbbiak közül kivételt képeznek a pénzbüntetés
módosítására vonatkozó azon rendelkezések, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a szankciótani
reform többi eleméhez, ezek a rendelkezések 2010. január 1-jén lépnek hatályba.
2.	A Javaslat a hatályba léptető rendelkezések körében további egy ponton módosítja a jelenlegi
szankciórendszert. A Javaslat mellőzi a hatályos Btk.-ban nevesített intézkedés fajták közül az
72
alkoholisták kényszergyógyítását. Az alkoholisták kényszergyógyításának eltörlését elméleti
megfontolások és gyakorlati tényezők egyaránt indokolják. A modern orvostudományban
elfogadottá vált, hogy az alkoholizmus szenvedélybetegség, így az alkoholistát beteg embernek kell
tekinteni, és mint beteget kell kezelni. A gyógyító kezeléstől csak akkor várható eredmény, ha a
beteg meg akar gyógyulni és együttműködik a gyógyításban. Az általánosan elfogadott
orvostudományi álláspont szerint a kezelés kikényszerítésével nem érhető el eredmény. Az
alkoholbeteggel szemben az akarata ellenére elrendelt kényszergyógyítás emellett nem felel meg az
egészségügyi törvény előírásának, amely elvként leszögezi, hogy a betegnek joga van az
egészségével kapcsolatos döntések meghozatalához.
Az alkoholisták kötelező kényszergyógyításának eltörlését gyakorlati okok is indokolták. A
kényszergyógyítás elrendelését a Btk. jelenleg csak abban az esetben teszi lehetővé, ha a
bűncselekmény az elkövető alkoholista életmódjával függ össze. A gyakorlati tapasztalatok szerint
sok esetben már a bíróság kényszergyógyítást kimondó ítéletének időpontjában sem áll fenn az
elkövető kényszergyógyításának tényleges szükségessége, a szabadságvesztés megkezdésének
időpontjára pedig még több az olyan eset, ahol a kényszergyógyítás felesleges. További probléma a
gyakorlatban az, hogy ha a kényszergyógyítást olyan szabadságvesztés büntetés mellett rendelték
el, amely nem foglalható összbüntetésbe, akkor a kényszergyógyítás tényleges megkezdéséig akár
évek is eltelhetnek. A kényszergyógyítás szükségességének megállapítása és foganatba vételének
megkezdése között sok esetben annyira hosszú idő telik el, hogy az intézkedés végrehajtása már
értelmetlen.
Amennyiben a büntetés-végrehajtási intézetbe befogadott személy arra orvosi okoknál fogva
rászorul, büntetés-végrehajtási egészségügyi szolgáltatás keretében részesül alkoholbetegséget
gyógyító kezelésben, függetlenül attól, hogy elrendelték-e kényszergyógyítását. Az ismertetett
okokra figyelemmel a Javaslat megszünteti az alkoholisták kötelező kényszergyógyítását.