﻿, , .	©rsagg^its iiivatai&
lrományszám: T , .___
Aoos?
Érkezett: 2009 JÚN 2 3.
2009. évi... törvény
A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben
alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról
A magyarországi élelmiszer termékpálya szerves részét képező élelmiszer-termelő és -feldolgozó,
illetve élelmiszer-kereskedelemmel foglalkozó szervezetek, mint az élelmiszerlánc szereplői között a
kölcsönös bizalom és együttműködés megteremtése, a piaci kapcsolatok rendezése és az etikus üzleti
magatartás normái érvényesülése kiemelkedő fontosságára, valamint a szereplők közötti kiegyensúlyozott
piaci alkupozíció biztosítására tekintettel, továbbá az élelmiszerellátás biztonságának fenntartása és a
fogyasztók bizalmának megőrzése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
r
Általános rendelkezések
1§
E törvény célja a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kereskedelmét végző szervezetek,
valamint azok beszállítói közötti egyenlőtlen piaci alkupozícióból eredő hátrányok felszámolása és az
etikus üzleti magatartás érvényesülésének biztosítása.
2-§
(1)	E törvény hatálya kiteljed
a)	a Mellékletben meghatározott mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre,
b)	az a) pont szerinti termékeket termelő, illetve feldolgozó jogi személyre, jogi személyiség
nélküli gazdasági társaságra és egyéb gazdálkodó szervezetre, természetes személyre (ide érve az
őstermelőt, egyéni vállalkozót és a családi gazdálkodót is),
c)	mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékeket a végső fogyasztó részére értékesítő jogi
személyre, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra és egyéb gazdálkodó szervezetre, természetes
személyre, valamint az ezekkel a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) szerint
kapcsolt vállalkozásban levő szervezetekre.
(2)	E törvény alkalmazásában:
a)	beszállító: olyan - terméket termelő, feldolgozó, illetve külön jogszabály szerint termelői
szervezetnek, illetve termelői csoportnak minősülő - jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági
társaság, egyéb gazdálkodó szervezet, illetve természetes személy, amely kereskedelmi forgalomban
értékesíti a megtermelt, illetve feldolgozott terméket;
b)	forgalmazói magatartás: a kereskedőnek, illetve a kereskedő érdekében vagy javára eljáró
személynek vagy szervezetnek a termék felvásárlásával, illetve értékesítésével kapcsolatban álló
magatartása, tevékenysége, mulasztása;
c)	kereskedő: olyan jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, egyéb gazdálkodó
szervezet, természetes személy, illetve ezzel az Szt. szerint kapcsolt vállalkozásban levő szervezet,
továbbá közös beszerzés esetén a beszerzési szövetséget alkotó vállalkozások összessége, amely a
beszállítótól közvetve vagy közvetlenül felvásárolt terméket a végső fogyasztó számára értékesíti;
d)	termék: olyan - a Mellékletben meghatározott - mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termék,
amely a végső fogyasztó számára való értékesítéshez további feldolgozást nem igényel.
2
A tisztességtelen forgalmazói magatartás
3.§
(1)	Tilos a tisztességtelen forgalmazói magatartás.
(2)	Tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül
a)	a kereskedő számára egyoldalúan előnyös kockázatmegosztást eredményező feltételek előírása
a beszállítóval szemben;
b)	olyan szerződési kitétel alkalmazása - ide nem értve a hibás teljesítéssel kapcsolatos
kötelezettséget amely a beszállító által a kereskedőnek leszállított termékeknek a beszállító általi
kötelező visszavásárlását vagy visszavételét, illetve a beszerzési árhoz képest - a tennék tulajdonságaiból,
a beszállító általi további felhasználhatóságából eredően - nem megfelelő mértékben csökkentett áron
történő visszavásárlását vagy visszavételét írja elő;
c)	a kereskedő üzleti érdekeit szolgáló - így különösen a beszállító által szállított terméket nem
érintő üzletlétesítési, üzemeltetési, működési - költségek - akár részleges - áthárítása a beszállítóra;
d)	a kereskedő beszállítóinak körébe vagy a terméknek a kereskedő árukészletébe való
bekerülésért díjak felszámítása a beszállítónak;
e)	a beszállító által nem igényelt, illetve érdekeit nem szolgáló szolgáltatásokért - így különösen a
beszállító által nem igényelt módon a terméknek a kereskedő üzletében meghatározott helyen való
kihelyezéséért - díj felszámítása, illetve a beszállító által igényelt és a kereskedő által ténylegesen
nyújtott, a termék forgalmazásához kapcsolódó szolgáltatásért, azzal nem arányos, illetve a termék
beszerzési árának három százalékánál nagyobb díj - bármilyen jogcímen történő - felszámítása a
beszállító felé;
f)	a terméknek a végső fogyasztó részére a beszállítótól történt beszerzési ára alatt való
értékesítése a kereskedő által;
g)	a kereskedő által a végső fogyasztónak nyújtott árengedményhez az árengedménynek a
fogyasztó irányába történő nyújtásának időtartamától eltérően, annál hosszabb időtartamra vonatkozó -
akár részleges mértékű - beszállítói hozzájárulás kikötése, vagy a kereskedő által a végső fogyasztónak
nyújtott árengedménynél nagyobb mértékű beszállítói hozzájárulás kikötése;
h)	a kereskedő működési körébe eső jogszabálysértés miatt hatóság által a kereskedővel szemben
alkalmazott jogkövetkezményből eredő költségek áthárítása a beszállítóra;
i)	a termék ellenértékének a beszállító részére
ia)	friss zöldség és gyümölcs esetén az átvételt követő 15 napon túli;
ib)	gyorsan romló termék esetén a termék fogyaszthatósági idejének, illetve minőségmegőrzési
időtartamának lejártát követő 15 napon túli;
ic)	egyéb terméknek a teljesítést követő 30 napon túli
kifizetése;
j) kedvezmény alkalmazásának előírása arra az esetre, ha a kereskedő pénzügyi teljesítése a
fizetési határidőnek megfelelően történik;
k) késedelmi kamat, kötbér vagy más szerződésbiztosító mellékkötelezettségnek a kereskedővel
szembeni alkalmazhatóságának kizárása;
l) a kereskedő márkaneve alatt készített termék kivételével a beszállító általi kizárólagos
értékesítési kötelezettség kikötése a kereskedő irányába arányos ellenszolgáltatás nélkül, illetve az adott
kereskedő irányába a legkedvezőbb feltételek alkalmazásának kikötése más kereskedőkhöz képest;
m) a kereskedő és a beszállító között írásba nem foglalt szerződési rendelkezés alkalmazása abban
az esetben, ha annak írásba foglalására a beszállító erre irányuló kérésétől számított három munkanapon
belül sem kerül sor;
n) ha a kereskedő a beszállító felé a termékkel kapcsolatos megrendelését, illetve annak
megváltoztatását ésszerű határidőn túl közli;
o) a kereskedő általi, objektíven nem igazolható és kereskedő működése szempontjából külső
eseményre nem visszavezethető okból történő egyoldalú szerződésmódosítás.
3
(3)	A tisztességtelen forgalmazói magatartást tartalmazó, illetve az e törvényben szereplő tilalom
megkerülésére irányuló szerződési kitétel semmis.
(4)	A beszállító érvényesen nem járulhat hozzá vele szemben tisztességtelen forgalmazói
magatartás tanúsításához.
(5)	Az (1) bekezdés e) pontjában szereplő, a termék forgalmazásához kapcsolódó szolgáltatásra
vonatkozó feltételeket - így különösen a szolgáltatásért fizetendő díjat mint általános szerződési
feltételeket a kereskedő köteles előzetesen nyilvánosságra hozni. Ennek elmulasztása tisztességtelen
forgalmazói magatartásnak minősül.
Eljárási szabályok
4.§
(1)	A tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmának megsértése miatt kérelemre vagy
hivatalból a mezőgazdasági igazgatási szerv jár el.
(2)	A mezőgazdasági igazgatási szerv eljárására a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Az ügyintézési határidő két hónap,
amely indokolt esetben a szerv vezetője által - az ügyfél egyidejű tájékoztatásával - egy alkalommal
legfeljebb két hónappal meghosszabbítható.
(3)	Az eljáró hatóság helyszíni ellenőrzésre feljogosított köztisztviselője az e törvényben foglaltak
ellenőrzése érdekében jogosult
a)	az ellenőrzött helyiségbe, illetve létesítménybe belépni;
b)	az ellenőrzés tárgyát képező vagy azzal kapcsolatos iratokat, dokumentációt, adathordozókat -
az adatvédelemre, valamint a titoktartásra vonatkozó külön jogszabályok figyelembevételével -
megismerni és azokról másolatot, illetve kivonatot készíteni;
c)	eljárása dokumentálására a helyszínen kép-, illetve hangfelvételt készíteni;
d)	a lezárt terület felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is a lezárt ingatlanok
területére, üzlethelyiségbe, üzemi helyiségbe belépni akkor is, ha azok egyidejűleg lakás céljára
szolgálnak, továbbá szállítóeszközöket, dokumentációt ellenőrizni.
(4)	A mezőgazdasági igazgatási szerv e törvény szerinti eljárásában hozott döntése ellen
közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs.
Érdek-képviseleti szervezetek közreműködése
5.§
(1)	A beszállítók érdekképviseletét ellátó szakmai szervezetet az eljárás indításával kapcsolatban
az ügyfél jogállása illeti meg az e törvény megsértése miatt indított közigazgatási hatósági eljárásban.
(2)	Az (1) bekezdés alapján fennálló eljárási jogosultság nem érinti a beszállító azon jogát, hogy a
jogsértővel szemben igényét érvényesítse.
4
I
A tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmának megsértése miatt alkalmazható jogkövetkezmények
6. §
(1)	Amennyiben az eljáró hatóság megállapítja, hogy a kereskedő tisztességtelen forgalmazói
magatartást tanúsít az eljáró hatóság a kereskedő nettó árbevétele 5-15%-ának megfelelő, de legfeljebb
kétmilliárd forint összegű termékpálya-felügyeleti bírságot szab ki.
(2)	Az e törvény szerinti eljárás lefolytatása nem záija ki azt, hogy a sérelmet szenvedett beszállító
a forgalmazói magatartás tisztességtelenségére alapított polgári jogi igényét közvetlenül a bíróság előtt
érvényesítse.
(3)	Az eljárás a jogsértő forgalmazói magatartás megvalósulását követő három éven túl nem
indítható meg. Ha a jogsértő magatartás folyamatos, a határidő a magatartás befejezésekor kezdődik. Ha a
jogsértő magatartás azzal valósul meg, hogy valamely helyzetet vagy állapotot nem szüntetnek meg, a
határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez a helyzet vagy állapot fennáll. A határidő számításakor a
jogorvoslati eljárás időtartamát nem kell figyelembe venni.
(4)	Az (1) bekezdés szerinti nettó árbevételt a jogsértést megállapító határozat meghozatalát
megelőző üzleti évre vonatkozó éves beszámoló vagy az egyszerűsített éves beszámoló (a továbbiakban
együtt: beszámoló) szerinti konszolidált nettó árbevétel alapján kell meghatározni. Ha a vállalkozás
működési ideje egy évnél rövidebb, az adatokat éves szintre kell vetíteni. Ha a vállalkozásnak a jogsértést
megállapító határozat meghozatalát megelőző üzleti évben elért nettó árbevételéről nem áll rendelkezésre
hitelesnek tekinthető információ, a bírság összegének meghatározásakor az utolsó hitelesen lezárt üzleti
év nettó árbevétele az irányadó. Beszámolóval még nem rendelkező, újonnan alapított vállalkozás
esetében az eljárás megindításának évére vonatkozó üzleti tervet, ennek hiányában a vállalkozás által a
hatóság felhívására közölt, az Szt-nek a közbenső mérleg készítésére vonatkozó szabályai szerint az
eljárás megindításának napjával mint fordulónappal kiszámított nettó árbevételt kell figyelembe venni.
(5)	A bírság mértékét az eset összes körülményére - így különösen az érintettek érdekei
sérelmének körére, súlyára, a jogsértő állapot időtartamára és a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására,
a jogsértéssel elért előnyre, a kereskedő gazdasági súlyára - tekintettel kell meghatározni.
(6)	A mezőgazdasági igazgatási szerv honlapján, valamint az agrárpolitikáért felelős miniszter az
általa vezetett minisztérium hivatalos lapjában, továbbá honlapján nyilvánosságra hozza a tisztességtelen
forgalmazói magatartást tanúsító kereskedő nevét (cégnevét), címét (székhelyét), a megállapított
jogsértést, valamint a kiszabott bírság mértékét.
7-§
(1)	A bírságot az azt kiszabó határozat közlésétől számított tizenötödik napig meg kell fizetni.
(2)	A bírság meg nem fizetése esetén a kiszabott összeget a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerinti mértékű késedelmi pótlék terheli. A bírságot és a
késedelmi pótlékot adók módjára kell behajtani, amelyről a bírságot kiszabó hatóság megkeresésére az
állami adóhatóság gondoskodik.
(3)	Ha a jogi személyre, vagy a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetre
kiszabott bírságot a kötelezett nem fizeti meg és azt tőle nem lehet behajtani, a bírság megfizetésére a
jogsértés elkövetése idején helytállni köteles tagot, vezető tisztségviselőt, illetve azt a személyt kell
kötelezni, aki a jogi személy vagy a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet
kötelezettségeiért a törvény alapján felel.
5
(4)	A bírságfizetési kötelezettség teljesítésének biztosítása érdekében biztosítási
intézkedés rendelhető el.
(5)	A bírság összegét az azt kiszabó szerv számlájára kell befizetni, amely annak saját bevétele.
(6)	A mezőgazdasági igazgatási szervhez befolyt bírságösszeg - az agrárpolitikáért felelős
miniszter engedélyével - kizárólag a végső fogyasztók egészségének és az élelmiszerlánc valamennyi
szereplője érdekének védelme, valamint a biztonságos, illetve a megfelelő minőségű élelmiszer
előállításának és forgalmazásának elősegítése érdekében végzett tájékoztatásra, továbbá a tudatos
fogyasztói szemlélet kialakítása érdekében szervezett tevékenységre használható fel.
8.§
A mezőgazdasági igazgatási szerv eltilthatja a kereskedőt a 3. § (5) bekezdése szerinti szerződési
feltétel alkalmazásától, amennyiben az nem egyértelmű megfogalmazású, a szolgáltatás, illetve
ellenszolgáltatás nincs pontosan meghatározva vagy a kereskedő által felszámított díj nem
költségarányos.
Záró rendelkezések
9.§
(1)	E törvény a kihirdetését követő harmadik hónap első napján lép hatályba.
(2)	Az e törvény hatályba lépése előtt létrejött és e törvény rendelkezésébe ütköző, de még nem
teljesített szerződési kikötés e törvény hatályba lépését követő negyedik hónap első napján hatályát veszti.
(3)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a mezőgazdasági igazgatási szervet rendeletben kijelölje.
Melléklet a 2009. évi... törvényhez
Azon mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek köre, melyek vonatkozásában e törvény a
tisztességtelen forgalmazói magatartást tiltja
1.	Hús, húskészítmények, hal vagy más állati eredetű élelmiszerek;
2.	Tejtermékek;
3.	Tojás;
4.	Méz;
5.	Zöldség-, illetve gyümölcsfélék, gombák, feldolgozott zöldség-, illetve gyümölcsfélék,
burgonya;
6.	Konzervipari termékek;
7.	Malomipari termékek;
8.	Olajos magvak és olajtartalmú gyümölcsök;
9.	Állati és növényi zsír és olaj;
10.	Cukor és cukoráruk;
11.	Gabona, liszt, keményítő vagy tej felhasználásával készült termékek;
12.	Édesipari és cukrászati termékek;
13.	Borok;
14.	Fűszerek, pirospaprika, gyógynövény termékek;
15.	Ásványvíz, ízesített ásványvíz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A hazai kiskereskedelmi piac egyszerre mutatja a magas koncentráció és az intenzív verseny
jegyeit. Ennek a szituációnak egyértelmű elszenvedője a beszállító, mivel a verseny elég intenzív ahhoz,
hogy ne veszítse el fontos vevőit (sokszereplős kereskedelmi struktúra), ugyanakkor a koncentráció elég
magas ahhoz, hogy a végsőkig elmenjen a fontos vevők megtartásában.
A beszállító gazdasági függésben van a kereskedőtől, rendkívül kiszolgáltatott. Kettejük
alkupozíciója aszimmetrikus: míg a kereskedő teljes forgalmából még egy százalékig sem részesül akár a
legnagyobb szállító is, utóbbi forgalmának akár 15-25%-át is elveszítheti, amennyiben az adott kereskedő
kilistázza. A kereskedő könnyebben pótolhatja a kieső forgalmat, könnyen talál helyettesítő terméket,
márkát (intenzív szállítói verseny, illetve kereskedelmi márka forgalmazása).
A kereskedő nemcsak vevője, hanem egyszerre eladója (szállítója) és versenytársa is a szállítónak.
A kereskedő polchelyet (fogyasztókhoz való hozzáférést) és szolgáltatásokat (merchandising, logisztika,
stb) ad el a szállítónak. Ezeknek a szolgáltatásoknak az árképzésére az egyoldalúság a jellemző: a szállító
azért, hogy üzletelni tudjon a kereskedővel, általában megadja a kért árat, mivel nem mondhat le a
fogyasztók eléréséről. A kortárs gazdasági és versenyjogi szakirodalom ezt a jelenséget nevezi kétoldalú
piacnak: a kereskedő vevői erővel, „kapuőri” szereppel és hatalommal rendelkezik, csak rajta keresztül
lehet hatékonyan elérni a végfogyasztót. A kereskedő által kínált szolgáltatások és az ezekért követelt
díjak, hozzájárulások, sápok igen sokrétűek. A gyakorlatban az érvényesül, hogy a különböző jogcímeken
szedett pénzeket a szállítók kénytelenek megfizetni, legfeljebb azok mértékét vitathatják, többnyire kevés
sikerrel. Gyakori a formális okokra hivatkozó, semmilyen tényleges szolgáltatást nem kínáló, ad hoc
követelés is a kereskedő részéről, illetve a szállító ellenállásának megtörésére irányuló, a vevői erővel
visszaélő kereskedői magatartás (pl. a kilistázással való fenyegetés).
Másfelől a kereskedő versenytársa is lehet egyben a saját szállítójának az adott kategóriában,
mivel a kereskedő saját kereskedelmi márkáit is forgalmazza Teszi ezt úgy, hogy szinte teljes körű
információi vannak a szállítói márkáról, annak receptúrájáról, árképzéséről, promóciós aktivitásairól. A
kereskedelmi márka rendkívül hatékony kontrollt jelent a szállítók felett: nemcsak a kereskedelmi cég
iránti fogyasztói lojalitást építi, vagy az adott lánc imázsát, hanem tényleges stratégiai és taktikai
fegyverként forgatható a szállítókkal szemben.
Mindenképpen érdemes megemlíteni a kereskedelem újszerű üzleti modelljeit is, melyre egyre
kevésbé érvényes a „100 egységért venni, 100 plusz 1 egységért eladni” séma. Napjainkban a kereskedő a
profitot nem feltétlenül az egyes termékek magasabb áron való viszonteladásával, illetve saját
költségeinek leszorításával képezi, nem a nagyobb gazdasági hatékonysággal, hanem a „kapuőri” funkció
kihasználásával éri el azt. A profit generálásának korszerű eszközei például:
-	a jól menedzselt teljes árrés-tömeg (egy hipermarketben 20-30 ezer termék árazása, összesített
jövedelmezősége, a nagyobb forgalom generálása akár veszteségesen, beszerzési ár alatt forgalmazott
„mágnes-termékekkel”, ennek kompenzálása keresztfinanszírozással);
-	a késleltetett fizetés (pl. a 10 nap alatt eladott szállítmány 60-90 napra való kifizetése, a köztes
időben a készpénz forgatása, befektetése);
-	a szállítók közvetlen vagy közvetett „hozzájárulásai”, díjai;
-	az üzletláncokban szedett ingatlanbérleti díjak (pl. butiksor a hipermarketekben).
Extrém esetben kialakulhat egy olyan agresszív üzleti modell, melyre a „100 egységért venni, 100
mínusz 1 egységért eladni” a jellemző: a nettó veszteséget pedig fedezik az adott kereskedő verhetetlenül
alacsony áraiból következő nagyobb forgalom és piacrész, a szállítók visszatérítései, a szállítók felé való
tartozások befektetése. Egy ilyen, „diszkont” üzleti modell végeredménye lehet a monopóliumok
kialakulása, a verseny megszűnése, majd az ideiglenes fogyasztói előnyök megszűnése, a megemelt árak
miatt.
8
Egy a közelmúltban készített tanulmány feltérképezte, hogy milyen következményekkel járt a
gyorsan forgó fogyasztási cikkek kereskedelmének koncentrációja a beszállítók számára, valamint
hogyan befolyásolják a kereskedelmi trendek a nagyméretű és a kis- és középvállalkozó kiskereskedők
közti, illetve az egyes beszállítóknál tapasztalható versenyviszonyokat. A kiválasztott legfontosabb
kereskedelmi partnerrel kötött szerződések többségében, mintegy 64%-ában szerepelt kondíciós
megállapodás, az ajánlati árat csökkentő feltételek közül a gyártók felénél a bonusz, a fix kedvezmény és
a reklámköltségekhez való hozzájárulás, egyharmadánál pedig az akciós kiadványokhoz és az új üzlet
nyitásához való hozzájárulás jelenik meg. A kereskedelmi láncok és a beszállítók kapcsolatában az
FMCG-termékek (napi fogyasztási cikkek) esetében az erőfölény a kereskedelem oldalán van. Az
erőfölényből fakadóan a beszerzők egyre magasabb árengedményeket követelnek a listaárból, esetleg
polcpénzt, listázási díjat fizettetnek a termelőkkel, a marketingakciókhoz, a reklámújságok költségeihez
hozzájárulást kémek és az akvizíciós költségek egy részét is finanszíroztatják. Meghatározzák az akciók
számát és a minimális árengedmény mértékét, az esetleges áremeléseket pedig csak késleltetve fogadják
el. A hosszabb fizetési határidők miatt a termelők sok esetben kénytelenek finanszírozni a kereskedelem
forgótőke szükségletét.
Egy másik - 2007-ben készült - tanulmány a hazai piacon működő nagyméretű kiskereskedelmi
láncok és a napi fogyasztási cikkek beszállítói közötti kapcsolatot, működési mechanizmusokat vizsgálta
kvalitatív és statisztikai elemzésre is módot adó kvantitatív módszerekkel egyaránt. A kutatás eredményei
alátámasztották, hogy a vevői erő megnyilvánulási módjai - beleértve az azzal történő visszaélést is - a
magyar piacon már hasonló mértékben tapasztalhatók, mint a fejlett piacgazdasággal rendelkező országok
bármelyikében. Ezek elsősorban a díjak, kondíciók rendszere, mely - bár különféle jogcímeket aggatnak
rájuk - valójában egyfajta adóként fogható fel, amelyet a beszállítóknak a piacra jutásért kell a
kereskedők számára megfizetniük. Tapasztalták továbbá a törvények esetenként csak papíron történő
betartását, azok rendelkezéseinek nem megfelelő feltételek kikötését, a jogosan járó pénzösszegek
visszatartásával és a szállítások felfüggesztésével való fenyegetést, illetve annak beváltását. Minél
nagyobb egy lánc ereje méretét és szervezetét, eszközei fejlettségét tekintve, annál inkább él ezekkel az
eszközökkel. (Magyar tulajdonú bolthálózatok - külföldi tulajdonú hipermarketek - beszerzési társulások
a skála főbb állomásai.) Kutatási eredményeink arra utalnak, hogy mindez nem a - méretük, árbevételük
alapján gyengébb és kiszolgáltatottabb beszállítókat sújtja leginkább, hanem azokat az erősebb,
dinamikusabb cégeket, amelyeknek - növekedési potenciáljuk okán alapvető érdekük, hogy a fogyasztók
minél szélesebb köréhez eljuthassanak és amelyek - másik szempontot tekintve - a gazdaság
növekedéséhez leginkább hozzájárulhatnak.
A kereskedőnek az árrésből kell megélnie hiszen a jelenlegi módszer teljesen eltorzítja a piacot.
Különösen káros a KKV szektornak, az innovatív, jó minőségű termék előállítók számára. Mert csak az
olyan innovációt fogadja el a kereskedő, amely az ár csökkentésével együtt jár. De ez éppen az
élelmiszergyártásban a legkockázatosabb. Ennek a tendenciának a folytatása beláthatatlan
következményekkel járhat.
A törvényjavaslat általános jellegű szándékolt hatása, hogy az élelmiszer termékpálya szereplői
közötti üzleti kapcsolatok átláthatóbbá és etikusabbá válnak. A beszállítók és a kereskedők között
alapvetően a termék kialkudott vételára lesz releváns, egyéb utólagos visszatérítések alkalmazására csak a
beszállító által igényelt és valós szolgáltatás nyújtása esetén lesz lehetőség, ez esetben is -
termékspecifikus módon - végrehajtási rendeletben megállapított maximális mérték erejéig.
A versenytörvény hatálya alá nem tartozó, ugyanakkor a piaci szereplők között aszimmetrikus
viszonyokat kialakító és szolgáló jelenségek jogi keretek közé szorításával, illetve tilalmával transzparens
és kiegyenlített erőviszonyok alakíthatóak ki az egyes termékpályákon.
Külön kiemelendő, hogy a javaslat nem tesz tilalmazottá egyetlen olyan magatartást sem, ami
etikusan együttműködő felek között merülhet fel, kizárólag olyan tényállásokat határoz meg, amely
„megmérgezi” a beszállító és a kereskedő viszonyát és amelyek az üzleti tisztesség keretei között nem
tűrhetőek meg.
9
RÉSZLETES INDOKOLÁS
l.§
Meghatározza a törvényjavaslat célját, melynek értelmében a kereskedők és a beszállítók között az
egyenlőtlen piaci alkupozícióból eredő hátrányokat, az ebből eredő erőfölénnyel való visszaélés
lehetőségét kívánja kiküszöbölni, illetve megakadályozni. Összefoglalva az etikus üzleti magatartás
érvényesülésének feltételeit célozza megteremteni a törvény korlátok felállításával.
2.§
Az (1) bekezdés meghatározza a törvény tárgyi és személyi hatályát.
A tárgyi hatály a mellékletben meghatározott mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre terjed
ki. Ezek részletes indokolása a melléklet indokolásánál találhatóak.
A javaslat személyi hatálya egyrészről a tárgyi hatály alá tartozó termékeket bármilyen szervezeti
formációban termelő, feldolgozó személyre vagy szervezetre terjed ki (természetes személy, jogi
személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéb gazdálkodó szervezet a Polgári
törvénykönyv 685. §-ának c) pontja szerint, továbbá ide értve az őstermelőt, egyéni vállalkozót, családi
gazdálkodót is), másrészről a termékeket a végső fogyasztók részére értékesítő bármilyen szervezeti
formában működő kereskedőre, valamint azzal a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint kapcsolt
vállalkozási viszonyban levő szervezetre terjed ki.
A (2) bekezdés értelmező rendelkezéseket tartalmaz a beszállító, a forgalmazói magatartás, a
kereskedő, valamint a termék fogalma vonatkozásában.
Beszállítónak olyan, a terméket termelő, feldolgozó, illetve külön jogszabály szerint termelői
szervezetnek, illetve termelői csoportnak minősülő jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági
társaság, egyéb gazdálkodó szervezet, illetve természetes személy tekinthető, amely kereskedelmi
forgalomban értékesíti a megtermelt, illetve feldolgozott terméket. Azaz beszállítónak minősül a termelői,
feldolgozói tevékenységet közvetlenül nem végző termelői szervezet vagy csoport is (TÉSZ).
Forgalmazói magatartásnak minősül a kereskedő, illetve a kereskedő érdekében vagy javára eljáró
személynek a termék felvásárlásával, illetve értékesítésével kapcsolatban álló magatartása, tevékenysége,
mulasztása. Ennek értelmében a kereskedőtől szervezetileg elkülönült, de a kereskedő érdekében vagy
javára eljáró személy vagy szervezet magatartása is a javaslat hatálya alá tartozó tevékenységnek
minősül. Ennek célja azon kiskapu bezárása, amelyet az elkülönült formában működő beszerzői
szervezetek j elentenek.
A kereskedő fogalmába tartozik minden olyan jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági
társaság, egyéb gazdálkodó szervezet, természetes személy, illetve ezzel számvitelről szóló törvény
szerinti kapcsolt vállalkozásban levő szervezet, továbbá közös beszerzés esetén a beszerzési szövetséget
alkotó vállalkozások összessége, amely a beszállítótól közvetve vagy közvetlenül felvásárolt terméket a
végső fogyasztó számára értékesíti. Megállapítható tehát, hogy a javaslat nem vonja a kereskedő fogalmi
körébe a beszállító és a végső fogyasztó közti forgalmazói lánc teljes terjedelmét, azaz a törvény
szempontjából csupán a végső fogyasztó számára értékesítő (kiskereskedői) kereskedői magatartás
minősül relevánsnak, azonban ha a kiskereskedővel kapcsolt vállalkozási viszonyban levő szervezet vagy
a kereskedők beszerzési szövetsége van a beszállítóval kapcsolatban, akkor az is kereskedőnek minősül.
A javaslat rendelkezéseit tehát a beszállító és a kereskedő közti közvetlen vagy áttételes (kapcsolat
vállalkozás, beszerzési szövetség) kapcsolat esetén kell alkalmazni. Megjegyzendő, hogy más formában
működő közvetítők a hazai kereskedelmi gyakorlatban nem működnek.
10
A termék fogalmát a javaslat szűkítően határozza meg, ugyanis olyan - a mellékletben
meghatározott - mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékekre vonatkozik, amelyek a végső fogyasztó
számára való értékesítéshez további feldolgozást nem igényelnek, azaz nem vonatkozik a végső fogyasztó
számára értékesítésre nem kerülő alapanyagokra és félkész termékekre.
3-§
Az (1) bekezdés általános jelleggel tiltja a tisztességtelen forgalmazói magatartások gyakorlását.
A (2) bekezdésben található felsorolás határozza meg, hogy mely forgalmazói magatartások
minősülnek tisztességtelennek.
Tisztességtelennek minősül olyan feltétel előírása a beszállítóval szemben, amely a kereskedő
számára egyoldalúan előnyös kockázatmegosztást eredményez.
A javaslat tiltja azt a kereskedelemben kialakult gyakorlatot, melynek értelmében a kereskedő
„kvázi” bizományba veszi át a beszállítótól a terméket, azaz nem viseli az értékesítési kockázatot, az el
nem adott termékeket a beszállító köteles a beszerzési áron visszavenni és elszállítani. A javaslat
egyrészről tilalmazza a tennék beszállító általi kötelező visszavételének előírását, másrészről pedig csak -
a tennék tulajdonságaiból, a beszállító általi további felhasználhatóságából eredően - csak megfelelő
mértékben csökkentett ellenértéken engedi meg a visszavásárlás lehetőségét. Ez utóbbi rendelkezés
indoka, hogy a termék az idő múlásával veszít a felhasználhatóságából, romlásnak indul,
értékcsökkenésen megy keresztül. Ennek terhet az értékesítési kockázat körébe esik, azaz a kereskedőnek
kell viselnie.
Létező gyakorlati probléma, hogy a kereskedők a beszállítókkal fizettetik meg saját működési
költségeik egy részét. Ezek a költségek azonban teljes egészében a kereskedő üzleti érdekeit szolgálják,
az ő érdekkörében merülnek fel, a konkrét termék értékesítéséhez még csak közvetve sem kapcsolódnak,
azzal arányban nem állnak. A javaslat tiltja az ilyen üzletlétesítési, üzemeltetési, működési költségek akár
részleges áthárítását a beszállítóra.
Szintén jelentős gyakorlati problémát vetnek fel az úgynevezett „belistázási” díjak. Ezek a
kereskedő beszállítóinak körébe vagy a terméknek a beszállító árukészletébe való bekerüléséért
fizetendőek, azonban semmiféle valódi ellenszolgáltatás nem jár értük, nem egy esetben meghaladják az
adott termék egy éves forgalmának teljes mértékét. Mindazonáltal a díj megfizetése nem jelent garanciát
adott termékmennyiség megvásárlására, de még csak arra sem, hogy a kereskedő ténylegesen rendel az
adott beszállítótól. Ugyanakkor ezen díjak a természetükből eredően versenykorlátozóak és piactorzítóak,
hiszen a piacra lépés költségeit növelik a termék előállítási költségeivel össze nem függő alapon, ezzel
megakadályozva egy új de kisebb vállalkozás megjelenését az adott termék beszállítóinak körében.
Mindemellett kontraszelekciót okoz a gazdaságban, hiszen így nem a termékek piaci versenye folyik,
hanem a díjat megfizetni képes tőkeerősebb beszállító anyagi lehetőségeinél fogva tudja kiszorítani a
gyengébb tőkeellátottságú versenytársát, ami a minőségi élelmiszertermelés ellen hat. A kereskedők
gyakran visszaélnek a „belistázás” alkalmazásával: rotálják a beszállítókat, így a „belistázási” díjat
minden új partnertől be tudják szedni, tehát nem céljuk, hogy állandó beszállítókkal dolgozzanak. A
javaslat tilalmazza ilyen díjak felszámítását.
A kereskedelemben alkalmazott gyakorlat, hogy a termék kihelyezésért „polcpénzt”, vagy
valamilyen a kereskedő által a beszállítónak nyújtott szolgáltatásért díjat fizettetnek a beszállítóval. Ennek
generális tilalmát nem célozza a javaslat, különös figyelemmel arra, hogy bizonyos szolgáltatásokat maga
a beszállító rendel meg a kereskedőtől, és annak nyújtása számára tényleges előnnyel is jár (például
reklám szolgáltatás, speciálisan figyelemfelhívó kihelyezés). Ugyanakkor tiltani szükséges a beszállító
által nem igényelt szolgáltatásokért történő díj felszámítást. Ugyancsak a tilalmazott körbe tartozik
például az üzlet olyan meghatározott helyére történő kihelyezés, amelyre egyéb esetben is kerülne termék,
11
azaz olyan hely, amit nem speciálisan az adott beszállító adott termékének megkülönböztetett
kihelyezésére létesítettek. Kihelyezésért díj („polcpénz”) csak akkor kérhető, ha az a beszállító kérésére
egyedi marketing akció részét képezi, és a beszállító kérésének megfelelően van a stand kialakítva. A
javaslat a termék beszerzési árának három százalékában határozza meg a beszállító által igényelt és a
kereskedő által ténylegesen nyújtott szolgáltatásért kérhető díj legmagasabb mértékét, betartva azonban
azt, hogy a díjnak a termék forgalmazásához kell kapcsolódnia és a nyújtott szolgáltatás értékével
arányosnak kell lennie. Ugyanakkor ezen szolgáltatás nyújtása során a kereskedő monopol helyzetben van
a beszállítóval szemben, hiszen az adott szolgáltatás értelemszerűen csak tőle veheti igénybe. Erre
tekintettel az (5) bekezdés előírja, hogy a szolgáltatásra vonatkozó feltételeket, a fizetendő díjat általános
szerződési feltételek formájában előzetesen nyilvánosságra kell hozni, melynek elmulasztása szintén
tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül.
A javaslat átveszi a beszerzési ár alatti értékesítés már hatályos tilalmát, tisztességtelen
forgalmazó magatartásnak minősítve annak alkalmazását. Ez ugyanis rendkívül piacromboló hatású, az
agrártermékek piacán megengedhetetlen árversenyt indukál, különösen a szezonális termékeket termelő
gazdálkodók körében, akik egész éves megélhetése függ az adott termék évente egyszeri szezonjában
kialakuló felvásárlási áraktól. A kereskedők számára ugyanakkor ezen termékek veszteséggel történő
értékesítése csupán marketing eszközt jelent, a vevőcsalogató hatás folytán más eladott termékeken
keresztül jelentősen megtérül a kieső árbevétel.
A végső fogyasztók számára nyújtott árengedmények, akciók a kereskedő üzleti döntésén
alapulnak, az ő forgalmának növelését szolgálják, az akciós termék beszállítója számára a fogyasztónak
nyújtott és rá áthárított árengedmény kizárólag veszteséget okoz, ráadásul az akció időtartamára és körére
semmilyen ráhatása nincsen. Tehát a kereskedő gyakorlatilag a beszállító kontójára nyújt engedményt a
végső fogyasztók számára, azonban annak forgalomélénkítő előnyeit ő élvezi. Ennek alkalmazása során
kialakult gyakorlat, hogy az árengedményes időszaknál jóval hosszabb ideig kell a beszállítónak akciós
áron szállítania. A javaslat tilalmazza az ilyen forgalmazói magatartásokat.
Tiltja a javaslat a kereskedő működési körébe eső jogszabálysértések miatt a kereskedővel
szemben alkalmazott jogkövetkezmények, bírságok költségeinek áthárítását a beszállítóra. Ezek a
kerekedő hibájából kerültek kiszabásra, továbbháríthatóságuk gyakorlatilag a szankció értelmét erodálja.
Sajnálatos jelenség a kereskedelemben, hogy a termékek forgási sebessége többszörösen
meghaladja azok kifizetésének időtartamát, azaz nem ritka még a gyorsan romló termékek esetében is
több hónapos, akár féléves fizetési határidő alkalmazása, mely időtartam leteltéig a kereskedő
nemfizetése nem minősül késedelemnek. A bevétel a kereskedő számláján azonnal jelentkezik, hiszen a
vásárló a pénztárnál fizet, azonban a beszállító kifizetéséig a kereskedő kamatmentesen használhatja a
beszállítók pénzét. Ez a csúszás aztán tartozási láncot generál, hiszen a feldolgozó üzem is csak jelentős
késéssel tud a termelőknek fizetni, a mezőgazdaságban pedig jellemzően nem áll a vállalkozások
rendelkezésére ezen késedelmet kompenzáló képes mértékű forgótőke. Az előírt fizetési határidő oly
módon játszható ki, hogy a számlát lejárat előtt minőségi kifogásra hivatkozva visszaküldik. Ennek
kiküszöbölésére a javaslat objektív körülményhez köti a fizetési határidőt. A javaslat friss zöldség és
gyümölcs esetében az átvétel időpontjától számított tizenöt napon belüli fizetési határidőt irányoz elő,
figyelemmel arra, hogy ezen termékek fogyaszthatósága alapvetően a konkrét áru minőségromlásával
rohamosan csökken, így fogyaszthatósági vagy minőség-megőrzési időtartamuk sincs. Más gyorsan
romló termékek esetében az előállító által kerül meghatározásra a fogyaszthatósági vagy minőség-
megőrzési idő, így kézenfekvő annak lejártához kötni (a lejáratot követő tizenöt nap) a fizetési határidőt,
hiszen értelemszerűen nem kerülhet sor a lejárati időn túli forgalomba hozatalra. Egyéb termékek esetén a
beszállítói teljesítést követő harminc napon belüli fizetést indokolt előírni, figyelemmel arra, hogy a
kereskedelemben nem jellemző a harminc napon túli készletezés, valamint hasonló szabályozást tartalmaz
más hatályos törvény is.
12
A kereskedői visszaélések egyik legetikátlanabb formájának tekinthető az a
magatartás, amikor a kereskedő kedvezmény - tipikusan utólagos árengedmény - nyújtását kéri arra az
esetre, ha a pénzügyi teljesítésre a fizetési határidőn belül kerül sor. A javaslat tiltja az ilyen gyakorlatot.
Sajnálatos jelenség annak szinte általános gyakorlattá válása, hogy a felek szerződésileg zárják ki
a hitelezői szerepben levő beszállító számára a polgári jog által biztosított szerződésbiztosító
mellékkötelezettségekkel (késedelmi kamat, kötbér, zálogjog stb.) való élés lehetőségét. Ilyen helyzetben
gyakorlatilag kiszolgáltatottá válik a beszállító, hiszen pusztán a kereskedő jó szándékán múlik, hogy
hozzájut-e a pénzéhez, illetve milyen összegben kapja meg. Ugyanakkor a jogszabályok rendeltetésszerű
alkalmazása során semmiféle körülmény nem indokolja a beszállító megfosztását ezen eszközök
alkalmazásától, kizárólag a két fél eltérő alkupozíciójára vezethető vissza, ezért a javaslat tiltja.
A tisztességes és etikus együttműködés, valamint a piaci verseny feltételeinek biztosítása
érdekében szükséges tilalmazni, hogy a kereskedő kizárólagos értékesítési kötelezettséget vagy a
legkedvezőbb feltételek alkalmazásának kötelezettségét ellenszolgáltatás nélkül előírhassa a beszállító
számára, természetesen ide nem értve a saját márkás termékek körét.
Az üzleti gyakorlatban alkalmazott fogás, hogy lényeges szerződési feltételeket nem rögzítenek
írásban, így esetleges jogvita során azok bizonyítása nehéz, vagy lehetetlen. Ennek kiküszöbölése
érdekében a javaslat biztosítani kívánja a jogot a beszállító számára, hogy kérhesse a számára fontos
szerződési rendelkezések írásba foglalását, melyre a kereskedő a kéréstől számított három munkanapon
belül köteles.
A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek előállításának sajátossága, hogy azok csak
korlátozott ideig készletezhetőek, illetve előállításuk ciklikus tervezést igényel. Ugyanakkor a
kereskedelemben bevett az a - beszállítóra nézve sajnálatosan károkozással járó - gyakorlat, hogy a
megrendelést, annak lemondását vagy megváltoztatását olyan időben közlik, amely a beszállító
reagálását, kármentési lehetőségeit szinte teljesen beszűkíti, ellehetetleníti.
A javaslat tilalmazza a kereskedő általi, objektíven nem igazolható és kereskedő működése
szempontjából külső eseményre nem visszavezethető okból történő egyoldalú szerződésmódosítást. Ezen
rendelkezés célja annak megakadályozása, hogy a kereskedő külső körülményektől független és valós
adatokkal alá nem támasztott okból, egyoldalúan módosíthassa a szerződést.
A (3) bekezdés semmisnek minősíti a tisztességtelen forgalmazó magatartást tartalmazó, illetve a
javaslat szerinti tilalom megkerülésére irányuló szerződési kikötést. Ennek nyomán a Polgári
Törvénykönyv XXI. fejezetében foglalt semmisségi jogkövetkezmények alkalmazása nyílik meg.
A semmisség következményén túlmenően a beszállító védelme érdekében a (4) bekezdés kizárja,
hogy a beszállító érvényesen hozzájáruljon vele szemben tisztességtelen forgalmazói magatartás
tanúsításához. A rendelkezés célja a beszállító kiszolgáltatottságából eredő fenyegetettség eliminálása.
A kereskedő által a beszállítónak nyújtott szolgáltatások vonatkozásában monopol helyzetben van,
ugyanis ezen szolgáltatásokat (polchely, merchandising, logisztika, marketing stb) kizárólag a
kereskedőtől veheti igénybe. Monopol szolgáltatás esetén pedig különösen nagy a veszélye a
torzulásának, és az ellenértéknek a valós értéktől való elszakadásnak. Ennek megelőzése érdekében az (5)
bekezdés előírja, hogy a termék forgalmazásához kapcsolódó szolgáltatásra vonatkozó feltételeket - így
különösen a szolgáltatásért fizetendő díjat -, mint általános szerződési feltételeket a kereskedő köteles
előzetesen nyilvánosságra hozni, melynek elmulasztása tisztességtelen forgalmazói magatartásnak
minősül. Ehhez kapcsolódóan a 8. § szerint az eljáró mezőgazdasági igazgatási szerv eltilthatja a
kereskedőt az adott szerződési feltétel alkalmazásától, amennyiben az nem egyértelmű megfogalmazású,
a szolgáltatás, illetve ellenszolgáltatás nincs pontosan meghatározva vagy a kereskedő által felszámított
díj nem költségarányos.
13
4.§
A javaslat meghatározza, hogy a tisztességtelen forgalmazói magatartással kapcsolatos eljárás
során az eljáró mezőgazdasági igazgatási szerv eljárására a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Az ügyintézési határidő két hónap,
amely indokolt esetben egy alkalommal legfeljebb két hónappal meghosszabbítható. Feljogosítja az eljáró
hatóság helyszíni ellenőrzést végző köztisztviselőjét, hogy az ellenőrzött helyiségbe, illetve létesítménybe
beléphessen, az ellenőrzés tárgyát képező vagy azzal kapcsolatos iratokat, dokumentációt, adathordozókat
-	az adatvédelemre, valamint a titoktartásra vonatkozó külön jogszabályok figyelembevételével -
megismerhesse és azokról másolatot, illetve kivonatot készíthessen, eljárása dokumentálására a
helyszínen kép-, illetve hangfelvételt készíthessen, a lezárt terület felnyitásával, az ott tartózkodó
személyek akarata ellenére is a lezárt ingatlanok területére, üzlethelyiségbe, üzemi helyiségbe
beléphessen akkor is, ha azok egyidejűleg lakás céljára szolgálnak, továbbá szállítóeszközöket,
dokumentációt ellenőrizhessen. Rögzíti továbbá a javaslat, hogy a mezőgazdasági igazgatási szerv e
törvény szerinti eljárásában hozott döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye
nincs, azonban jogorvoslati útként rendelkezésre áll a határozat bírósági felülvizsgálata.
5.§
A javaslat a beszállítók érdekképviseletét ellátó szakmai szervezetet az eljárás indításával
kapcsolatban ügyféli jogállással ruházza fel, annak érdekében, hogy adott esetben bejelentéssel élhessen
egy tagvállalatával szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás miatt. Ugyanakkor ez az
eljárási jogosultság nem érinti a beszállító azon jogát, hogy a jogsértővel szemben igényét érvényesítse.
6.§
A bírság mértékének meghatározása során a jogsértéshez kapcsolódó körülmények mérlegelése
mellett a kereskedő gazdasági jelentőségét, erejét is figyelembe kell venni. A javaslatban rögzítésre kerül
a kiszabható bírság mértékének alsó és felső határa a kereskedő előző évi nettó árbevételének
függvényében, ezáltal biztosítva, hogy a kereskedő piaci jelentőségével arányos szankció kerüljön
megállapításra. A kereskedő gazdasági erejét alapvetően az éves nettó árbevétel mint mutató
alkalmazásával rendeli figyelembe venni. Nettó árbevételként az éves beszámoló, illetve egyszerűsített
beszámoló eredmény-kimutatásának megfelelő sora értendő, korrigáló, csökkentő tényezők nélkül.
7-§
A javaslat a bírságot adók módjára behajthatóvá teszi. A bírságot a közlésétől számított 15. napig
meg kell fizetni, továbbá a kiszabásáról rendelkező közigazgatási hatósági határozat fellebbezésre tekintet
nélkül végrehajtása, vagy biztosítási intézkedés elrendelhető a bírság-fizetési kötelezettség teljesítésének
biztosítása érdekében. Megjelenik a bírság megfizetéséért való személyes helytállás intézménye is. A
javaslat szerint meghatározásra kerül a beszedett bírságbevételek felhasználási köre is.
8. §
A kereskedő által a beszállítónak nyújtott szolgáltatások vonatkozásában monopol helyzetben van,
ugyanis ezen szolgáltatásokat (polchely, merchandising, logisztika, marketing stb) kizárólag a
kereskedőtől veheti igénybe. Monopol szolgáltatás esetén pedig különösen nagy a veszélye a
torzulásának, és az ellenértéknek a valós értéktől való elszakadásnak. Ennek megelőzése érdekében a 3. §
(5)	bekezdése előírja, hogy a termék forgalmazásához kapcsolódó szolgáltatásra vonatkozó feltételeket -
így különösen a szolgáltatásért fizetendő díjat -, mint általános szerződési feltételeket a kereskedő köteles
előzetesen nyilvánosságra hozni. Az eljáró mezőgazdasági igazgatási szerv vizsgálja az így közzétett
árakat, és eltilthatja a kereskedőt az adott szerződési feltétel alkalmazásától, amennyiben az nem
egyértelmű megfogalmazású, a szolgáltatás, illetve ellenszolgáltatás nincs pontosan meghatározva vagy a
kereskedő által felszámított díj nem költségarányos.
14
9.§
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 11. §-ának (2) bekezdése értelmében jogszabály a
kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget. A javaslat előírásai kihatnak a
hatálybalépés előtt keletkezett szerződések rendelkezéseire oly módon, hogy a hatályba lépése előtt
létrejött és a javaslat rendelkezésébe ütköző, de még nem teljesített szerződési kikötés a javaslat hatályba
lépését követő negyedik hónap első napján hatályát veszti. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi
IV. törvény 226. §-ának (2) bekezdése értelmében jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött
szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg. Ha a szerződés megváltozott tartalma
bármelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti, a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását, vagy — ha
jogszabály másként nem rendelkezik - a szerződéstől elállhat. Mindez azt jelenti, hogy jogszabály
megváltoztathatja a hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmát, igaz csak kivételes esetben. A
szerződésekre vonatkozó visszterhesség vélelméből következően mindez legalább az egyik fél terhére
kötelezettséget állapít meg. A 32/1991. (VI. 6.) AB határozat értelmében e rendelkezés funkciója, hogy a
fennálló szerződések szolgáltatási egyensúlyának felborulása esetén az állami beavatkozást társadalmi
méretekben lehetővé tegye.
dr. Szili Katalinnak
az Országgyűlés elnökének
Törvényjavaslat kezdeményezése
(Benyújtó levél)
Helyben
Tisztelt Elnök Asszony!
A Házszabály 85. §-a alapján a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a
beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról
szóló
Törvényjavaslatot
nyújtjuk be a tisztelt Országgyűléshez.
A törvényjavaslat társadalmi-gazdasági és szakmai körülményeit bemutató indokolását mellékelten
csatoljuk.
_ _	) t'betu~^S*s—^
Herbálylmre	Foot^ándor !	dr. Kfedgyass^áy László Velkey Gábor	Karsai Péter
országgyűlési képviselő országgyűlési képviselő	országgyűlé&Répviáélő országgyűlési képviselő országgyűlési képviselő
MSZP FIDESZ KDNP	SZDSZ	Független
Budapest, 2009. június 22.