﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/10221. számú
törvényjavaslat
a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról
Előadó:
Dr. Herczog László
szociális és munkaügyi miniszter
Budapest, 2009. július
2009. évi ... törvény
a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról
Az Országgyűlés kinyilvánítva, hogy a hallássérült, valamint a siketvak emberek
a társadalom egyenrangú és egyenjogú tagjai, elismerve a jelnyelv kulturális,
közösségformáló erejét, a hallássérült és siketvak személyek nyelvi jogainak
rögzítése és a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférésük biztosítása
érdekében, a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény
rendelkezéseivel összhangban a következő törvényt alkotja:
Általános rendelkezések
1.	§
E törvény célja a magyar jelnyelv nyelvi státuszának elismerése, továbbá
annak biztosítása, hogy a hallássérült és siketvak személyek a magyar jelnyelvet,
illetve a speciális kommunikációs rendszereket használhassák és az állam által
finanszírozott jelnyelvi tolmácsszolgáltatást igénybe vehessék.
2.	§
E törvény alkalmazásában
a)	hallássérült személy: olyan siket vagy nagyothalló személy, aki
kommunikációja során a magyar jelnyelvet, vagy valamely speciális
kommunikációs rendszert használja,
b)	siketvak személy: olyan egyidejűleg hallás- és látássérült személy, aki
kommunikációja során speciális kommunikációs rendszert használ,
c)	magyar jelnyelv: a hallássérült személyek által használt, vizuális nyelvi
jelekből álló, saját nyelvtani rendszerrel és szabályokkal rendelkező,
Magyarországon kialakult önálló, természetes nyelv,
d)	speciális kommunikációs rendszer: a hallássérült, illetve siketvak
személyek által használt, e törvény mellékletében felsorolt kommunikációs
eszköz,
e)	közszolgáltatási tevékenység: a hatósági, kormányzati és minden egyéb
közigazgatási, valamint igazságszolgáltatási tevékenység, továbbá az
Országgyűlés, az Országgyűlésnek beszámolással tartozó szervek, az
Alkotmánybíróság, az országgyűlési biztosok, az ügyészség, a honvédelmi és
rendvédelmi szervek által hatáskörük gyakorlása során kifejtett tevékenység,
valamint az egészségügyi szolgáltatás,
f)	bilingvális oktatási módszer: olyan oktatási módszer, amely a beszélt
magyar nyelv mellett a magyar jelnyelvet is alkalmazza az oktatás során,
g)	auditív-verbális oktatási módszer: a hallássérült személyek meglévő
hallásképességének kihasználását előtérbe helyező olyan oktatási módszer,
amely a magyar nyelvet alkalmazza az oktatás során.
3. §
(1)	A Magyar Köztársaság a magyar jelnyelvet önálló, természetes
nyelvnek ismeri el.
(2)	A magyar jelnyelvet használó személyek közösségét mint nyelvi
kisebbséget megilleti a magyar jelnyelv használatának, fejlesztésének és
megőrzésének, a siket kultúra ápolásának, gyarapításának és átörökítésének
j°ga.
Térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatás
4.	§
(1)	Térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatást az a magyar
állampolgársággal, vagy a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező,
valamint bevándorolt és letelepedett hallássérült, illetve siketvak személy vehet
igénybe,
a)	aki magasabb összegű családi pótlékban részesül, vagy
b)	aki fogyatékossági támogatásban részesül, vagy
c)	akinek hallássérülése legalább az egyik fülön meghaladja a 60 dB-t,
vagy mindkét fülön a 40 dB-t, vagy
d)	akinek fogyatékossága - a BNO-lO-es osztályozása szerint - egyidejűleg
a H54-es és a H90-es csoportba tartozik.
(2)	A térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatás
a)	az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetben az ellátást
megállapító határozat,
b)	az (1) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott esetben szakorvosi
igazolás, illetve szakorvos által kiadott audiogram
bemutatásával vehető igénybe.
5.	§
(1)	Az állam által biztosított térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatás
időkerete évi 36 000 óra, személyenként legfeljebb évi 120 óra.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti éves személyenkénti időkereten felül az állam
2
a)	a tanulói jogviszonnyal összefüggésben a gimnáziumban,
szakközépiskolában, illetve szakiskolában tanulói jogviszonyban álló személy
részére tanévenként 120 óra,
b)	a hallgatói jogviszonnyal összefüggésben a felsőoktatási hallgatói
jogviszonyban álló személy részére szemeszterenként 60 óra,
c)	a képzéssel összefüggésben a felnőttképzésben résztvevő személy
részére képzésenként a képzés óraszáma 20 százalékának megfelelő mértékű
térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatást biztosít.
6.	§
(1)	A fogyatékos személyek esélyegyenlőségének biztosítására létrehozott
közalapítvány (a továbbiakban: Közalapítvány) a térítésmentes jelnyelvi
tolmácsszolgáltatást az 5. §-ban meghatározott időkerettel való gazdálkodás,
valamint a finanszírozás tekintetében ellenőrzi. A térítésmentes jelnyelvi
tolmácsszolgáltatásról - az 5. §-ban meghatározott időkerettel való gazdálkodás,
valamint a finanszírozás ellenőrzése céljából - a Közalapítvány nyilvántartást
vezet. A nyilvántartásban szereplő személyes adatok adatkezelője és
adatfeldolgozója a Közalapítvány.
(2)	A nyilvántartás tartalmazza
a)	a térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatást igénybe vevő személy
természetes személyazonosító adatait, lakcímét,
b)	a térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatást megalapozó - 4. § (1)
bekezdése szerinti - körülményt,
c)	a térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatást igénybe vevő személy által
felhasznált óraszámra vonatkozó adatot, valamint annak megjelölését, hogy az
igénybevétel a tanulói, hallgatói jogviszonnyal, illetve a felnőttképzéssel
összefüggésben történt-e,
d)	a jelnyelvi tolmács illetve tolmácsszolgálat megnevezését és
elérhetőségeit, a tolmácsolás helyét, időpontját és időtartamát, továbbá a
tolmácsolás típusát.
(3)	A nyilvántartás részére a (2) bekezdésben foglalt, a jelnyelvi
tolmácsszolgáltatás igénybevevője által rendelkezésre bocsátott adatokat a
tolmácsszolgáltatást nyújtó jelnyelvi tolmácsszolgálat továbbítja. A jelnyelvi
tolmácsszolgálat a tolmácsszolgáltatási tevékenysége ellátásához jogosult a (2)
bekezdés szerinti adatok kezelésére. A jelnyelvi tolmácsszolgálat részére a
Közalapítvány a nyilvántartásból a (2) bekezdés a) és c) pontjában
meghatározott adatokat elektronikus adatkapcsolat keretében továbbítja.
3
(4)	A Közalapítvány a nyilvántartásban szereplő adatokat
személyazonosításra alkalmatlan módon statisztikai célra is felhasználhatja,
illetve azokból statisztikai célra adatot szolgáltathat.
(5)	A nyilvántartásban szereplő adatokat a Közalapítvány 5 évig kezeli, ezt
követően az adatokat törli a nyilvántartásból. A jelnyelvi tolmácsszolgálat a (2)
bekezdésben foglalt adatok kezelésére a térítésmentes jelnyelvi
tolmácsszolgáltatás időtartamára jogosult.
A jelnyelvi tolmácsszolgálat
7.	§
(1)	A térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatás az állam által
finanszírozott jelnyelvi tolmácsszolgálatoknál (a továbbiakban: jelnyelvi
tolmácsszolgálat) - a 4. § (2) bekezdése szerinti dokumentumok bemutatásával
- vehető igénybe.
(2)	A jelnyelvi tolmácsszolgálat magyar jelnyelven, valamint speciális
kommunikációs rendszerek alkalmazásával nyújt tolmácsszolgáltatást.
(3)	A térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatás igénybevétele esetén a
hallássérült, illetve siketvak személy a jelnyelvi tolmácsszolgálatoknál - a
jelnyelvi tolmács egyetértésével - szabadon választhat jelnyelvi tolmácsot.
(4)	Az e törvényben nem szabályozott esetekben a jelnyelvi
tolmácsszolgáltatás térítés ellenében vehető igénybe.
Jelnyelvi Tolmácsok Országos Névjegyzéke
8.	§
(1)	Jelnyelvi tolmácsolási tevékenységet
a)	a térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatás,
b)	a közszolgáltatási tevékenység, valamint
c)	a 10. § (4) bekezdése szerinti szóbeli vizsgák
során csak az folytathat, aki büntetlen előéletű, a tolmács tevékenység
tekintetében nem áll foglalkoztatástól eltiltás hatálya alatt, továbbá rendelkezik
az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott
szakmai képesítéssel és megfelel az ott meghatározott egyéb feltételeknek.
4
(2)	Aki az (1) bekezdés szerinti jelnyelvi tolmácsolási tevékenységet kíván
folytatni, köteles az erre irányuló szándékát a Jelnyelvi Tolmácsok Országos
Névjegyzékét (a továbbiakban: Névjegyzék) vezető hatóságnak bejelenteni. A
bejelentésben meg kell jelölni a bejelentő természetes személyazonosító adatait.
(3)	A Névjegyzéket vezető hatóság a jelnyelvi tolmácsolási tevékenység
végzésére jogosult, (2) bekezdés szerinti bejelentést tevő személyekről
nyilvántartást vezet.
(4)	A Névjegyzék tartalmazza a jelnyelvi tolmács
a)	természetes személyazonosító adatait,
b)	értesítési címét,
c)	hozzájárulása esetén egyéb elérhetőségét (telefonszám, e-mail cím),
d)	szakképzettségének, szakképesítésének illetve rész-szakképesítésének
megnevezését, az erről kiállított oklevél, bizonyítvány számát, a kiállítás helyét
és időpontját, a kiállító intézmény megnevezését,
e)	tevékenységének leírását (kompetenciáját),
f)	által vállalt tolmácsolási típusokat,
g)	Névjegyzékbe történő felvételének időpontját.
(5)	A Névjegyzékben szereplő adatokból a Névjegyzéket vezető hatóság a
honlapján közzéteszi a jelnyelvi tolmács
a)	nevét,
b)	értesítési címét,
c)	egyéb elérhetőségét, ha hozzájárult annak közzétételéhez,
d)	szakképzettségének, szakképesítésének, rész-szakképesítésének
megnevezését,
e)	tevékenységének leírását (kompetenciáját),
f)	által vállalt tolmácsolási típusokat.
(6)	Törölni kell a Névjegyzékből annak a jelnyelvi tolmácsnak az adatait,
aki a törlést kéri, vagy aki a büntetlen előéletre vonatkozó feltétellel már nem
rendelkezik vagy a tolmács foglalkozás gyakorlásától eltiltás hatálya alatt áll. A
Névjegyzékből törölt jelnyelvi tolmácsok adatait a Névjegyzéket vezető hatóság
elkülönítetten kezeli.
(7)	A Névjegyzéket vezető hatóság a (6) bekezdés szerinti kizáró feltétel
fennállását bármikor ellenőrizheti, felhívására a Névjegyzékbe bejelentkező,
vagy az abban szereplő jelnyelvi tolmács hatósági bizonyítvánnyal igazolja,
hogy vele szemben nem áll fenn kizáró feltétel.
5
(8)	A hatósági bizonyítványban foglalt adatokat a Névjegyzéket vezető
hatóság az ellenőrzés lefolytatásáig, vagy ha az ellenőrzés alapján a jelnyelvi
tolmács adatainak a Névjegyzékből való törlésére kerül sor, a törlési eljárás
jogerős befejezéséig kezelheti.
(9)	A Névjegyzéket vezető hatóság az adatokat a Névjegyzékből való
törlést követő 5 évig kezeli, ezt követően az adatokat törli. A Névjegyzékből
való törlést követően a Névjegyzéket vezető hatóság - adatigénylésre - a
jelnyelvi tolmács tevékenységével összefüggő büntetőeljárásban az eljárás
lefolytatásához a nyomozóhatóságnak, az ügyészségnek és a bíróságnak
szolgáltat adatot.
(10)	A Névjegyzékbe történő felvételért a külön jogszabályban
meghatározott mértékű igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.
Titoktartási kötelezettség
9.	§
(1)	A jelnyelvi tolmácsot a tevékenységével összefüggésben tudomására
jutott adatok, tények, információk vonatkozásában titoktartási kötelezettség
terheli, e kötelezettsége tevékenységének megszűnése után is megmarad.
(2)	A titoktartási kötelezettség nem vonatkozik arra az esetre, ha ez alól a
hallássérült, illetve siketvak személy felmentést adott vagy jogszabály az adat,
tény, információ szolgáltatásának kötelezettségét írja elő.
Finanszírozási szabályok
10.	§
(1)	A térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz, valamint a jelnyelvi
tolmácsszolgálatok működéséhez szükséges forrást a mindenkori költségvetési
törvény tartalmazza. A térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatás
finanszírozása a Közalapítvány útján történik.
(2)	A jelnyelvi tolmácsszolgálatok működését az állam - a külön
jogszabályban meghatározott pályázati rend szerint kiválasztott - fenntartókkal
kötött finanszírozási szerződések útján támogatja.
(3)	Közszolgáltatási tevékenység esetén a jelnyelvi tolmácsolás költségét a
tevékenységet végző, illetve a szolgáltatást nyújtó szerv, szervezet vagy
intézmény viseli.
6
(4)	A közoktatásról szóló törvény, a szakképzésről szóló törvény, a
felsőoktatásról szóló törvény és a felnőttképzésről szóló törvény alapján
megszervezett szóbeli vizsgák során a jelnyelvi tolmácsolás költségét a vizsgát
szervező intézmény viseli.
A jelnyelv és a speciális kommunikációs rendszerek elsajátítására
vonatkozó szabályok
11.	§
A hallássérült, illetve siketvak személy számára biztosítani kell, hogy a
magyar jelnyelvet, illetőleg az egyéni szükségleteinek leginkább megfelelő
speciális kommunikációs rendszereket elsajátítsa, és azokat használja.
12. §
(1)	A közoktatásról szóló törvény szerinti gyógypedagógiai nevelési-
oktatási intézményben (a továbbiakban: gyógypedagógiai intézmény) az óvodai
nevelés során, valamint az iskolai nevelés-oktatás 1. évfolyamától kezdődően a
hallássérült vagy siketvak gyermek számára a magyar jelnyelv vagy speciális
kommunikációs rendszer oktatását - a közoktatásról szóló törvény csoport- és
osztályszervezési szabályainak figyelembe vételével - meg kell szervezni, ha azt
legalább 5 gyermek, tanuló szülője (gyámja) írásban kezdeményezi a
gyógypedagógiai intézmény vezetőjénél.
(2)	A magyar jelnyelv oktatását kizárólag jelnyelv szakos pedagógus
végezheti.
(3)	A speciális kommunikációs rendszerek oktatását látássérültek
pedagógiája, vagy hallássérültek pedagógiája szakos gyógypedagógus végezheti.
13. §
A Közalapítvány - a gyógypedagógiai intézmény által továbbított írásbeli
kezdeményezés alapján - a gyógypedagógiai intézmény bevonásával magyar
jelnyelvi vagy speciális kommunikációs tanfolyamot szervez legalább 5 szülő
(gyám) részére, ha
a)	a korai fejlesztésben és gondozásban részesülő, illetve
b)	az óvodai nevelésben részt vevő, illetve a tanulói jogviszonyban álló
hallássérült vagy siketvak gyermekek szülei (gyámjai) írásban kezdeményezik a
gyógypedagógiai intézmény vezetőjénél.
7
A hallássérült gyermekek oktatására vonatkozó egyes szabályok
14. §
(1)	A hallássérült gyermek a szülője (gyámja) döntésétől függően
bilingvális, vagy auditív-verbális módszerrel folyó korai fejlesztésben és
gondozásban vehet részt.
(2)	A szülő (gyám) az (1) bekezdés szerinti döntéséről legkésőbb a
tanévkezdést megelőző 90. napon írásban nyilatkozik.
(3)	A gyógypedagógiai intézményben az óvodai nevelést, iskolai nevelést-
oktatást bilingvális módszerrel is biztosítani kell, ha azt az azonos óvodai
csoportba, iskolai osztályba járó hallássérült vagy siketvak gyermekek szüleinek
(gyámjának) legalább fele írásban kezdeményezi.
(4)	A bilingvális módszerrel történő korai fejlesztést és gondozást, óvodai
nevelést, iskolai nevelést és oktatást olyan, a közoktatásról szóló törvény 17. § -
ában foglalt képesítésű személy végezhet, aki egyúttal felsőoktatás keretében
jelnyelv szakos képzettséget, vagy felsőoktatási intézményben szervezett, a
bilingvális oktatásra felkészítő szakirányú továbbképzés során szakirányú
szakképzettséget szerzett.
(5)	A közoktatásról szóló törvény szerinti szakértői és rehabilitációs
bizottság tájékoztatást nyújt a szülő (gyám) számára a bilingvális, valamint az
auditív-verbális oktatási módszerekről.
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998.
évi XXVI. törvény módosítása
15.	§
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló
1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) 4. § h) pontja helyébe az alábbi
rendelkezés lép:
„h) egyenlő esélyű hozzáférés:
ha)	a szolgáltatás egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha igénybevétele -
az igénybe vevő állapotának megfelelő önállósággal - mindenki, különösen a
mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek
számára akadálymentes, kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető,
8
hb)	az épület egyenlő eséllyel hozzáférhető, ha mindenki, különösen a
mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek
számára megközelíthető, a nyilvánosság számára nyitva álló része bejárható,
vészhelyzetben biztonsággal elhagyható, valamint az épületben a tárgyak,
berendezések mindenki számára rendeltetésszerűen használhatók,
hc)	az információ egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha az mindenki,
különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban
sérült emberek számára kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető, az ahhoz
való hozzájutás pedig az igénybe vevő számára akadálymentes;”
16.	§
A Fot. 6. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„6. § A fogyatékos személy számára biztosítani kell az egyenlő esélyű
hozzáférés lehetőségét a közérdekű információkhoz, továbbá azokhoz az
információkhoz, amelyek a fogyatékos személyeket megillető jogokkal,
valamint a részükre nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatosak.”
Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény
módosítása
17. §
Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 8. §-
a az alábbi (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A képviselő az Országgyűlés ülésein, az Országgyűlés bizottságának
ülésén, továbbá a bizottsági elnöki értekezleten a magyar jelnyelvet, illetőleg az
általa választott speciális kommunikációs rendszert használhatja. A magyar
jelnyelv, valamint a választott speciális kommunikációs rendszer használatának
valamennyi költségét az Országgyűlés biztosítja.”
Az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló
2004. évi LVII. törvény módosítása
18.	§
Az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló
2004. évi LVII. törvény 15. §-a az alábbi (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A képviselő - a 16. § (1) és (2) bekezdése szerinti jogainak gyakorlása
során - a magyar jelnyelvet, illetőleg az általa választott speciális
9
kommunikációs rendszert használhatja. A magyar jelnyelv, valamint a választott
speciális kommunikációs rendszer használatának valamennyi költségét az
Országgyűlés biztosítja.”
A helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló
2000. évi XCVI. törvény módosítása
19.	§
A helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló
2000. évi XCVI. törvény az alábbi új 12/A. §-sal és az azt megelőző alcímmel
egészül ki:
„Az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása
12/A. § (1) Az önkormányzati képviselő a képviselő-testület, illetve a
képviselő-testület bizottságának ülésén a magyar jelnyelvet, illetőleg az általa
választott speciális kommunikációs rendszert használhatja.
(2)	A magyar jelnyelv, valamint a választott speciális kommunikációs
rendszer használatának valamennyi költségét az önkormányzat biztosítja.”
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. évi CXL. törvény módosítása
20.	§
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. évi CXL. törvény 60. § (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(2) Ha az ügyfél, vagy az eljárás egyéb résztvevője hallássérült, kérésére
jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni, vagy a meghallgatás
helyett a jelen lévő hallássérült írásban is nyilatkozatot tehet. Ha az ügyfél vagy
az eljárás egyéb résztvevője siketvak, kérésére jelnyelvi tolmács
közreműködésével kell meghallgatni. Ha a jelen lévő ügyfél, vagy az eljárás
egyéb résztvevője beszédfogyatékos, kérésére a meghallgatás helyett írásban
tehet nyilatkozatot.”
A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény módosítása
21. §
10
A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 62. § (2) bekezdése
helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(2) Ha a meghallgatandó személy hallássérült, kérésére jelnyelvi tolmács
közreműködésével kell kihallgatni, vagy a kihallgatás helyett írásban is
nyilatkozatot tehet. Ha a meghallgatandó személy siketvak, kérésére jelnyelvi
tolmács közreműködésével kell kihallgatni. Ha a meghallgatandó személy
beszédfogyatékos, kérésére a kihallgatás helyett írásban tehet nyilatkozatot.”
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítása
22. §
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 46.
§ c) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
[A büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, ha]
„c) a terhelt hallássérült, siketvak, vak, beszédképtelen vagy - a
beszámítási képességére tekintet nélkül - kóros elmeállapotú,”
23.	§
A Be. 114. § (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(2) Ha a kihallgatandó személy hallássérült, kérésére jelnyelvi tolmács
közreműködésével kell kihallgatni, vagy a kihallgatás helyett írásban is
nyilatkozatot tehet. Ha a kihallgatandó személy siketvak, kérésére jelnyelvi
tolmács közreműködésével kell kihallgatni. Ha a kihallgatandó személy
beszédfogyatékos, kérésére a kihallgatás helyett írásban tehet nyilatkozatot.”
24.	§
A Be. 318. § (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(2) A perbeszédek, felszólalások, illetve a viszonválaszok után, ha a
vádlott hallássérült, kérésére lehetőséget kell biztosítani számára a jegyzőkönyv
elolvasására.”
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosítása
25.	§
11
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 184. § (2) bekezdése
helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(2) A hallássérült személyt kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével
kell meghallgatni, illetve kihallgatni, vagy a meghallgatás, illetve kihallgatás
helyett írásban is nyilatkozatot tehet. Ha a meghallgatandó személy siketvak,
kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni, illetve
kihallgatni. A beszédfogyatékos személy kérésére a meghallgatás, illetve
kihallgatás helyett írásban tehet nyilatkozatot.”
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosítása
26. §
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 127. §-a helyébe az alábbi
rendelkezés lép:
„127. § A közjegyzői okirat készítésekor
a)	a hallássérült személy kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével
vagy írásban;
b)	a siketvak személy kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével;
c)	a beszédfogyatékos személy kérésére írásban
kommunikálhat.”
A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény
módosítása
27.	§
A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény
13.	§ (3) bekezdés d) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
[Mentes a sorozás alól, aki]
„d) siket, nagyothalló, vagy beszédfogyatékos,”
A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. I. törvény módosítása
28.	§
A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. I. törvény 2. Címe az alábbi
8/A. §-sal egészül ki:
12
„8/A. § A közszolgálati, illetve a földfelszíni műsorszórással működő
országos televíziós műsorszolgáltató köteles biztosítani, hogy a
műsorszolgáltatása során
a)	valamennyi közérdekű közlemény, illetve - amennyiben a műsorszám
jellegéből más nem következik - hírműsorszám,
b)	valamennyi film, illetve filmsorozat - legfeljebb azok együttes
időtartama alatt -
ba)	a 2010. évben legalább két órán keresztül,
bb)	a 2011. évben legalább négy órán keresztül,
bc)	a 2012. évben legalább hat órán keresztül,
bd)	a 2013. évben legalább nyolc órán keresztül,
be)	a 2014. évben legalább tíz órán keresztül,
bf)	a 2015. évtől teljes egészében
magyar nyelvű felirattal vagy jelnyelvi tolmácsolással is elérhető legyen.”
Záró rendelkezések
29.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel - 2010. július
1-jén lép hatályba.
(2)	Az 1. §, 2. § a)-e) pontja, a 3-7. §, a 9. §, a 10. § (3) és (4) bekezdése, a
11.	§, valamint a 15-27. § 2011. január 1-jén lép hatályba.
(3)	A 2. § f) és g) pontja, valamint a 12-14. § 2017. szeptember 1-jén lép
hatályba.
(4)	2011. január 1-jén hatályát veszti a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI.
törvény 124. § c) pontjában a „süket vagy süketnéma,” és a 126. § (3)
bekezdésében a „süket vagy süketnéma,” szövegrész.
(5)	2011. január 1-jén
a)	az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 13. § (8) bekezdésében
a Jeltolmácsot” szövegrész helyébe a , jelnyelvi tolmácsot”;
b)	a Be.
ba)	250. § (1) bekezdésében a „süket, és tolmács” szövegrész helyébe a
„hallássérült, és jelnyelvi tolmács”,
bb)	339. § (2) bekezdésében a „süket, néma” szövegrész helyébe a
„hallássérült, beszédfogyatékos”;
13
c)	a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006.
évi CXXIII. törvény 17. § (2) bekezdésében a „süket” szövegrész helyébe a
„hallássérült”
szövegrész lép.
(6)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a
Névjegyzéket vezető hatóság kijelölésére vonatkozó rendelkezéseket.
(7)	Felhatalmazást kap a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért
felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg
a)	a jelnyelvi tolmácsszolgálatok pályáztatásával összefüggő szabályokat és
a térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatás finanszírozására vonatkozó
részletes szabályokat,
b)	a térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatás igénybevételének részletes
szabályait, továbbá
c)	az e törvény szerinti jelnyelvi tolmácsolási tevékenység folytatásának
részletes feltételeit, a tevékenység bejelentésének és a jelnyelvi tolmácsolási
tevékenységet folytatók Névjegyzékének személyes adatot nem tartalmazó
adattartalmát, a bejelentésre és a Névjegyzék vezetésére vonatkozó részletes
eljárási szabályokat.
(8)	Felhatalmazást kap a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért
felelős miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben
állapítsa meg a Névjegyzékbe történő felvételért fizetendő igazgatási
szolgáltatási díjra vonatkozó részletes rendelkezéseket.
14
Melléklet a 2009. évi... törvényhez
Speciális kommunikációs rendszerek
a)	taktilis jelnyelv: a jelnyelvi jelek átadása kéz a kézbe történő jeleléssel,
mely esetben az üzenet közlője a siketvak személy keze alatt jelel;
b)	jelesített magyar nyelv: olyan mű nyelvrendszer, amely a magyar nyelv
nyelvtani eszközeit használja fel; hangzó vagy nem hangzó artikulálás kíséri; az
egyes magyar szavak kifejezésével egyidejűleg, a kéz mozdulatainak és
pozitúrájának segítségével jelennek meg a magyar nyelv megfelelő jelei;
c)	ujjábécé: a kéz ujjainak és tenyerének formálásával, valamint azok
pozíciójának segítségével jeleníti meg a magyar ábécé egyes betűit; az ujjábécé
a magyar jelnyelv és a jelesített magyar nyelv szerves része; olyan idegen
eredetű szavak betűzéséhez, illetve szakkifejezések és fogalmak jelelésére
használják, amelyeket a magyar jelnyelv nem tud megfelelően kifejezni;
d)	daktil tenyérbe jelelése: a magyar daktil ábécé kézjeleit, ami a kéz
ujjainak és tenyerének formálásával, valamint azok pozíciójának segítségével
jeleníti meg a magyar ábécé egyes betűit, a közlő fél, az információt befogadó
személy tenyerének érintésével, jól érzékelhető és differenciálható módon adja
át az információkat;
e)	magyar nyelvű beszéd vizualizálása: az egyes magyar szavak szájjal
történő, tisztán érzékelhető artikulálása, amely lehetővé teszi vagy megkönnyíti
a hangzó beszédnek szájról történő leolvasását azon személy számára, aki a
magyar nyelvet elsajátította és kommunikációs eszközként a szájról olvasást
részesíti előnyben;
f)	magyar nyelvű, hangzó beszéd írásba foglalása: a beszédnek írásos
formába történő átalakítása reális időben, az igényeknek megfelelően - szükség
szerint - nagyobbított betűkkel vagy Braille-írással;
g)	Lorm-ábécé: olyan tenyérérintéses ábécé, amely meghatározott
mozdulatok és érintési formák segítségével rajzolja a közlést fogadó személy
tenyerébe és ujjaira az egyes betűket;
h)	tenyérbe írás: a nyomtatott magyar nagybetűknek általában a közlést
fogadó személy tenyerébe történő írása;
15
i)	Braille-írás: speciális, kitapintható írásmód, amelyben a betűket,
számokat és írásjeleket a papír síkjából kiemelkedő, hatpontos rendszerben
elhelyezett pontok alkotják;
j) Braille-írás taktilis formája: a magyar ábécé betűinek érintéses formájú
ábrázolása a közlést fogadó személy kezének két ujján, illetve kezeinek több
ujján, a Braille írás kódolt jelrendszerének segítségével;
k) Tadoma vibrációs módszer: a hangzó beszédnek a beszélő személy
hangszálai rezgésének, továbbá alsó álkapcsa és ajkai mozgásának, valamint
arcának tapintása általi érzékelése.
16
INDOKOLÁS
A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló
törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A hallássérült emberek érdekvédelme több mint egy évtizede szorgalmazza,
hogy az őket megillető ún. kommunikációs jogok hazánkban is biztosítottak
legyenek. Ezek közül a legfontosabbak a jelnyelv tanulásához, a bilingvális
(kétnyelvű) oktatáshoz illetve a jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz való jog.
Mindezek alapjául szolgál a jelnyelv önálló, természetes nyelvként való
elismerése, a hallássérült - elsősorban siket - emberek jelentős részének ugyanis
nem a beszélt magyar, hanem a magyar jelnyelv az elsődleges kommunikációs
eszköze.
A törekvéseket felerősítette a Fogyatékossággal élő személyek jogairól
szóló Egyezmény aláírása, illetve - a 2007. évi XCII. törvénnyel történő -
ratifikációja, amely számos, a jelnyelvvel és a jelnyelvi tolmácsszolgáltatással
kapcsolatos kötelezettséget ró hazánkra. Az Egyezmény 2. cikke kimondja, hogy
a „nyelv” magába foglalja a jelnyelvet és a nem beszélt nyelv egyéb formáit is, a
9. cikk 2. e) pontja pedig a részes államok kötelezettségéve tesz minden
szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az állam biztosítsa a hozzáférést a
szakképzett jelnyelvi tolmácsokhoz. A 21. cikk deklarálja a fogyatékos emberek
információhoz való hozzáférésének jogát, mégpedig az általuk választott
kommunikációs csatornán - hallássérült emberek esetében a jelnyelven -
keresztül, illetve célként tűzi ki, hogy a hivatali érintkezés során legyen
elfogadott és támogatott a jelnyelv. A 24. cikk 3. b) pontja értelmében a részes
államok elősegítik a jelnyelv elsajátítását, és támogatják a hallássérült közösség
nyelvi identitását, valamint a 3. c) pont szerint biztosítják, hogy a siket és
siketvak személyek oktatása az egyén számára legmegfelelőbb nyelven,
kommunikációs módszerekkel és eszközökkel történjen. Az Egyezmény a
felsorolt jogokat a siketvak - azaz az egyidejűleg hallás- és látássérült -
személyek számára is biztosítja.
„A jelnyelvek védelme az Európa Tanács tagországaiban” c. 1598/2003. sz.
Európa Parlamenti Ajánlás - összhangban az Európai Parlament az
5/1998/IPO985 sz. jelnyelvekről szóló határozatával - javasolja a
tagállamoknak, hogy hivatalosan ismerjék el a jelnyelvet; képezzenek jelnyelvi
tolmácsokat és jelnyelvi oktatókat; részesítsék jelnyelvi oktatásban a siketeket;
biztosítsák a siketek számára az auditív-verbális, illetve a kétnyelvű iskola
közötti szabad választás jogát.
Az OBH 3907/2000-es és a 3903/2001-es jelentésében az állampolgári
jogok országgyűlési biztosa alkotmányossági visszásságot állapított meg a
közérdekű adatok megismeréséhez, a diszkrimináció-mentes bánásmódhoz való
jogok tekintetében, valamint az esélyegyenlőség állami célkitűzésével
összefüggésben. Mindezek alapján kezdeményezte, hogy a Kormány a
szaktárcák közreműködésével dolgozza ki a siket emberek nyelvi jogait, a
jelnyelv használatát és a jelnyelvi tolmácsolást érintő jogszabályokat.
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium a fentiek alapján 2002-ben kezdte
el kiépíteni a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás országos hálózatát, amely azóta
megyei szintű szolgáltatássá fejlődött, 2007 óta pedig már biztosított a siketvak
személyek ellátása is. A jelnyelvi tolmácsok szakképzése 2003 óta része az
államilag elismert szakképzéseknek. A jelnyelv oktatásához, illetve a bilingvális
(kétnyelvű) oktatáshoz szükséges szakmai feltételek megteremtése a Fogyatékos
Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítványnál kezdődött meg a kétnyelvű
oktatás indokoltságának és a jelnyelvnek a kutatásával; a jelnyelvi alap-, közép-
és felsőfokú tanfolyamok és a nyelvtudást mérő vizsgák, valamint a jelnyelvi
tanárok és a bilingvális (kétnyelvű) módszert alkalmazó (gyógy)pedagógusok
képzési programjának kidolgozásával.
Hazánkban ugyan 2002 óta működik a jelnyelvi tolmácsszolgálatok
országos hálózata, eddig azonban csak évről évre kiírt, gyakran változó
feltételrendszerű pályázatok útján, bizonytalan pénzügyi és adminisztratív
háttérrel, ami többször veszélyeztette a szolgáltatás stabilitását. A jelnyelvi
tolmács igénybe vételére vonatkozóan is meglehetősen széttagolt rész-
szabályozásokra került csak sor. Ezek feloldása a szolgáltatás egységes jogi
szabályozásával lehetségessé válik.
A jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz való jog biztosítása különösen fontos a
hatósági eljárások során. A jelenleg is működő, de sem tartalmilag, sem
terminológiailag nem egységesen szabályozott, széttagolt gyakorlat
egységesítése érdekében szükségessé vált egyes eljárási jogszabályok
módosítása. A tervezet ennek megfelelően a közigazgatási hatósági, a
szabálysértési, a büntető, a polgári és egyes közjegyzői eljárások esetében
azonos szabályok szerint teszi kötelezővé a jelnyelvi tolmács kirendelését.
A jelnyelvi tolmácsolás a hallássérült és a siketvak emberek számára a
(köz)szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés megteremtésének egyik
2
legfőbb eszköze, amelyet a - fentieken túl - a fogyatékos személyek jogairól és
esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény is előír.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A törvény a siket, nagyothalló és siketvak emberek esélyegyenlőségének
javítását, a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférésük biztosítását
célozza, ennek érdekében rendezi a jelnyelv jogi státuszát, használatának
szabályait.
A 2. §-hoz
A § a törvény által alkalmazott fogalmakat definiálja, amelyek a
hallássérült emberek érdekvédelmével, illetve a területen dolgozó szakértők
egyetértésével kerültek megfogalmazásra. Fontos megjegyezni, hogy ezek nem
az adott fogalmak szakmai, tudományos definíciói, hanem kizárólag a törvény
értelmezése és alkalmazása szempontjából elengedhetetlen meghatározások.
A 3. §-hoz
A jelnyelv nem a beszélt magyar nyelvből származik, nem is arra épül,
hanem attól teljesen elkülönülő, önálló, spontán kialakult nyelvtani rendszerrel
és jelkészlettel rendelkezik. E felismerésen alapul a jelnyelv önálló, természetes
nyelvként való elismerése, amely - több más európai országhoz hasonlóan - a
nyelvészeti szempontok mellett jogilag is a beszélt nyelv szintjére emeli a
jelnyelvet.
A hallássérült emberek csoportját nem pusztán fogyatékosságuk típusa köti
össze, hanem sajátos kommunikációs eszközük: a jelnyelv használata is. A
jelnyelv azonban nem pusztán kommunikációs forma, hanem a jelnyelvet
használó emberek sajátos, vizualitásra épülő kultúrájának alapja is, amely valódi
közösséggé formálja őket. Így a törvényben szabályozásra került a jelnyelv
használatának, fejlesztésének és megőrzésének, valamint a siket kultúra
ápolásának, gyarapításának és átörökítésének kollektív joga.
A 4. §-hoz
3
A törvény a térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz való
jogosultságot alapvetően a hallássérültség meghatározott fokához köti. A
jogosultság igazolható egyrészt olyan pénzbeli ellátást megállapító határozattal,
amelynek alapján eleve megtörtént már a hallássérülés vizsgálata (magasabb
összegű családi pótlék és fogyatékossági támogatás), másrészt olyan szakorvosi
igazolással illetve audiogrammal, amely kifejezetten a hallásállapot felmérése
érdekében készült, és a hallássérülés - siketvak személyek esetében a hallás- és
látássérülés - tényét igazolja.
Az 5. §-hoz
Az állam által biztosított térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatás éves
időkerete a legfrissebb adatokon alapuló jelenlegi igényeket tükrözi. A személyi
keret fenntartásának oka a jogosultak által igénybe vehető órák közötti
egyenlőtlenségek kiküszöbölése.
A törvény megalkotásának egyik legfőbb célja a hallássérült emberek
oktatáshoz való hozzáférésének javítása. Ezt a célt szolgálják azok a
rendelkezések, amelyek a tanulói, hallgatói jogviszonyban álló, továbbá a
felnőttképzésben részt vevő hallássérült emberek számára a fent meghatározott
órakereten felül, további ingyenes jelnyelvi tolmácsszolgáltatás igénybe vételét
teszik lehetővé.
A 6. §-hoz
A térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatás éves időkerete és a személyi
órakeretek folyamatos figyelemmel kísérése, az azzal való gazdálkodás, illetve a
szolgáltatásra való jogosultság ellenőrzése céljából olyan egységes nyilvántartás
működtetése szükséges, amely lehetővé teszi, hogy folyamatosan naprakész
adatok, információk álljanak rendelkezésre mind a jogosultakról, mind pedig az
igénybe vehető térítésmentes tolmácsolási órákról. Ezt a nyilvántartást a
Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány fogja vezetni, amely
a tolmácsszolgáltatás koordinációját évek óta végzi, így ezt a feladatot is hosszú
ideje ellátja. A Közalapítványon belül működő Magyar Jelnyelvi Programiroda
elsősorban épp e feladat ellátására jött létre 2004-ben, a szolgáltatás indítása óta
számtalan felmérést, kutatást, adatgyűjtést végzett, munkatársai pedig több éves
tapasztalattal és szakmai tudással rendelkeznek. A Közalapítvány - és annak
jogelődje - a kezdetektől fogva részt vett a rendszer működtetésében, és ellátta a
szolgálatok koordinációját, ellenőrzését, így tehát a nyilvántartás vezetése új
közfeladatot nem jelent számára.
A 7. §-hoz
4
Az állam a jelnyelvi tolmácsszolgálatok országos hálózatát azzal a céllal
hozta létre, és finanszírozza, hogy a térítésmentes jelnyelvi tolmácsolási eseteket
ezek a szolgálatok lássák el, ezért a törvény előírja, hogy térítésmentes
szolgáltatás csak a jelnyelvi tolmácsszolgálatoknál vehető igénybe.
Miután a jelnyelvi tolmács - a jelnyelv sajátosságaiból és a hallássérült
emberek helyzetéből adódóan - egyfajta bizalmi szerepet is betölt a jogosult és a
harmadik fél közötti kommunikációban, szükséges biztosítani a lehetőséget arra,
hogy a rendelkezésre álló tolmácsok közül a jogosult szabadon választhasson.
A törvény értelemszerűen csak az állam által finanszírozott tolmácsolási
esetekre vonatkozóan tartalmaz részletes szabályozást, az ezen kívül álló - azaz
térítés ellenében igénybe vett - jelnyelvi tolmácsszolgáltatás tekintetében
speciális szabályokat nem határoz meg.
A 8. §-hoz
Annak érdekében, hogy jelnyelvi tolmácsolást kizárólag megfelelő
képesítéssel és gyakorlattal rendelkező, jól felkészült jelnyelvi tolmács
végezhessen, szükség van arra, hogy a szakképzett jelnyelvi tolmácsokról
naprakész nyilvántartás álljon rendelkezésre. Ennek érdekében a törvény
létrehozza a Jelnyelvi Tolmácsok Országos Névjegyzékét, amelyet - miután az
hatósági feladatok telepítését is igényli - a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal
fog vezetni. A szolgáltatás színvonalának biztosítása érdekében szükséges annak
rögzítése is, hogy a törvény által meghatározott esetekben kizárólag a
Névjegyzéken szereplő jelnyelvi tolmácsok láthassanak el jelnyelvi tolmácsolási
feladatot.
A Névjegyzékbe való bekerülés feltételei közé az 1983 óta megszerezhető
jelnyelvi tolmács képesítések mindegyik típusa bekerült, azzal, hogy a képesítés
megléte mellett külön jogszabály által meghatározott gyakorlat is szükséges a
felvételhez.
A rész-szakképesítés felvétele az ún. relé-tolmácsok miatt szükséges, akik
olyan, a jelnyelvet magas szinten ismerő hallássérült személyek, akik a jelnyelvi
tolmács által tolmácsoltakat egy ugyancsak hallássérült, de a jelnyelvet alacsony
fokon ismerő személy számára közvetítik. Miután azonban a relé-tolmács maga
is hallássérült, jelnyelvi tolmács képesítést nem szerezhet, pusztán jelnyelvi relé-
tolmács rész-szakképesítést. Relé-tolmácsokat több tolmácsszolgálat is
alkalmaz, és az alacsony nyelvi kompetenciájú hallássérült emberek ellátásában
- különös tekintettel például a bírósági, rendőrségi eljárásokra - kulcsszerepük
van.
5
A 9. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a jelnyelvi tolmács munkája során rendszeresen kerül
olyan helyzetbe, amelyben személyes vagy üzleti adatok, vélemények,
információk hangoznak el, a jogosultak jogainak védelme érdekében szükséges
a tolmácsok titoktartási kötelezettségének rögzítése.
A 10. §-hoz
A Javaslat a rendszer finanszírozása szempontjából a jelnyelvi tolmácsolási
esetek három körét határozza meg:
A jelnyelvi tolmácsolás az arra jogosult ügyfél számára ingyenes minden, a
törvény által meghatározott közszolgáltatási tevékenység - pl. bírósági,
ügyészségi vagy rendőrségi eljárások -, illetve bizonyos szóbeli vizsgák esetén.
A jelnyelvi tolmácsolás költségét ezekben az esetekben a közszolgáltatást nyújtó
szerv, szervezet vagy intézmény viseli.
A fenti körbe nem tartozó esetekben a jelnyelvi tolmácsolás a jogosult
számára - a rendelkezésre álló keret erejéig - ugyancsak térítésmentes, ám
ezekben az esetekben annak finanszírozása a mindenkori költségvetési
törvényben nevesített önálló előirányzatból történik. Az itt elkülönített forrás
terhére az állam szerződést köt a tolmácsszolgálatok - külön jogszabályban
meghatározott pályáztatási rend alapján kiválasztott - fenntartóival arra, hogy
meghatározott ideig finanszírozza a működésüket, továbbá fedezi az általuk
teljesített, térítésmentes tolmácsolási órák óradíját.
Mindezeken túl térítés ellenében bárki, bármilyen helyzetben igénybe vehet
jelnyelvi tolmácsot, erről a Javaslat 7. §-a rendelkezik.
A 11-13. §-hoz
A jelnyelvet használó hallássérült, illetve a speciális kommunikációs
rendszereket használó siketvak emberek nyelvi kompetenciája igencsak eltérő
lehet képességeiktől, az őket körülvevő iskolai, munkahelyi környezettől, az
igénybe vett oktatási módszerektől, és a családi háttértől függően (hallássérült
szülők hallássérült gyermekei például jellemzően magasabb szinten ismerik és
használják a jelnyelvet, mint a halló családban nevelkedő hallássérült
gyermekek). Ezért szükséges megteremteni a jelnyelv, illetve a speciális
kommunikációs rendszerek tanulásának lehetőségét az óvodai és iskolai nevelés-
6
oktatás terén mind hallássérültek tanintézetében, mind pedig az integrált
oktatásban részt vevő gyermekek számára.
A hallássérült gyermeket nevelő halló szülők számára ugyancsak fontos
lehet, hogy elsajátíthassák a jelnyelvet illetve valamely speciális kommunikációs
rendszert, ezért az ehhez való jogot számukra is biztosítja a Javaslat.
Miután a jelnyelv oktatásához a jelnyelv magas fokú ismeretén túl
pedagógiai ismeretek is szükségesek, azt csak jelnyelv szakos pedagógus, a
speciális kommunikációs rendszerek oktatását pedig csak meghatározott
képesítésű gyógypedagógus végezheti.
A 14. §-hoz
A hallássérültek tanintézeteiben jelenleg kizárólag ún. auditív-verbális
oktatási módszerrel folyik a tanítás, amely a meglévő hallásmaradványra épít,
ezért a hangzó beszédet helyezi előtérbe, a jelnyelv használatának teljes
mellőzésével. A hallássérült gyermekek nagy része - elsősorban a súlyos fokban
hallássérültek - számára azonban ez lényegében szájról olvasást jelent, ami
rendkívül nehézkessé teszi számukra a megértést, és a halló iskolákban
megszokottnál lényegesen lassabbá az oktatás tempóját. Emiatt a hallássérült
gyermekek már az általános iskola első éveiben olyan mértékű lemaradást
halmoznak föl halló társaikhoz képest, ami roppant nehézzé teszi
továbbtanulásukat. Részben ennek tudható be, hogy a középfokú oktatásban -
különösen gimnáziumban - való részvételük aránya rendkívül alacsony, a
felsőoktatásban pedig elenyésző. Fontos hangsúlyozni, hogy a hallássérülés
önmagában semmiféle értelmi fogyatékossággal vagy megértési nehézséggel
nem jár; a hallássérült gyermekek között ugyanolyan arányban vannak jelen jó,
illetve kiemelkedő képességű gyermekek, mint halló társaik esetében,
továbbtanulási arányuk tehát alapvetően a kommunikációs akadályok okozta
nehézségek miatt ilyen alacsony.
A hallássérült - elsősorban siket - társadalom tagjai ezért régóta
szorgalmazzák, hogy az auditív-verbális oktatási módszer mellett választható
legyen az ún. bilingvális (kétnyelvű) oktatási módszer is. Ennek lényege, hogy a
szájról olvasás, illetve hangzó beszéd tanítása mellett a szaktantárgyak oktatása
jelnyelven zajlik, ezáltal biztosítva, hogy a gyermekek a számukra legjobban
érthető és leggyorsabban követhető kommunikációs csatornán kapják az
ismereteket, és így tárgyi tudásukat tekintve kevésbé maradjanak le halló
társaiktól.
Az oktatási módszerek közötti választás a gyermek szüleinek joga.
7
A bilingvális oktatási módszerrel zajló alapfokú oktatásra való felkészítés
lehetőségét a bilingvális korai fejlesztés és óvodai nevelés biztosítja.
A 15-16. §-hoz
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló
törvény egyenlő esélyű hozzáférés fogalma - a Fogyatékos személyek jogairól
szóló Egyezményben foglaltak és a jelen Javaslat miatt is - kiegészítésre szorul
az információ egyenlő esélyű hozzáférésének fogalmával.
A 17-19. §-hoz
Az Alkotmány értelmében az aktív és passzív választójog - mind az
Országgyűlés, mind a helyi önkormányzatok, mind pedig az Európai Parlament
tekintetében - a hallássérült és siketvak embereket is megilleti, ők azonban
megválasztásuk esetén feladataik ellátása során komoly kommunikációs
akadályokba ütköznek, ezért szükséges számukra biztosítani a jelnyelvi
tolmácsolás lehetőségét az egyes ülésezések során, ideértve a bizottsági üléseket
is.
A 20-25. §-hoz
A jelnyelvi tolmácsolást különösen fontos biztosítani a bírósági,
ügyészségi, rendőrségi, vagy közigazgatási eljárások során. Az eljárási
törvények ma is tartalmaznak a jelnyelvi tolmácsolásra vonatkozó
rendelkezéseket, ezek azonban eltérő tartalommal szabályozzák ezeket az
eseteket, emellett olyan kifejezéseket használnak, amelyek nemcsak szakmailag
helytelenek, de az érintettek nagy részét sértik is. A módosítás egységes
tartalommal és egységes fogalomkészlettel szabályozza azokat az eseteket,
amelyek során jelnyelvi tolmács közreműködése kötelező. A „süket”,
„süketnéma”, kifejezéseket mindenütt a hallássérült kifejezések, a „néma” szót a
beszédfogyatékos kifejezés váltja fel, továbbá ahol indokolt, a kör bővül a
siketvak személyekkel is.
A 26. §-hoz
A módosítás nyomán a közjegyzőnek tűrési kötelezettsége keletkezik, azaz
a jelnyelvi tolmács közreműködését nem akadályozhatja - de annak költségeit
nem köteles fedezni -, illetve az ügyfél kérésére köteles biztosítani az írásbeli
kommunikáció lehetőségét.
8
A 27. §-hoz
A sorozás alól való mentesség szabályait kizárólag terminológiai okokból
kellett módosítani: az eljárási törvényekhez hasonlóan itt is a „süket”,
„süketnéma” illetve „néma” kifejezések helyére kerültek korszerűbb fogalmak.
A 28. §-hoz
Az információhoz és kultúrához való hozzáférés joga hallássérült emberek
esetében - a televíziót tekintve - a műsorszámok feliratozásával illetve jelnyelvi
tolmácsolásával valósítható meg. A közszolgálati, illetve a földfelszíni
műsorszórással működő országos televíziós műsorszolgáltatók a Szociális és
Munkaügyi Minisztérium pályázatának köszönhetően állami forrásból már
beszerezték a feliratozáshoz szükséges technikai berendezéseket, így a
kötelezettség teljesítéséhez szükséges tárgyi feltételek rendelkezésre állnak.
A 29. §-hoz
A Javaslat rendelkezései - az alábbi kivételektől eltekintve - 2011. január
1-jén lépnek hatályba.
A Jelnyelvi Tolmácsok Országos Névjegyzékének felállítása, a regisztráció
és az új rendszerre való felkészülés várhatóan több hónapot vesz majd igénybe,
ezért a Névjegyzékre vonatkozó rendelkezések hatályba lépésének időpontja
2010. július 1.
A bilingvális oktatásban részt vevő gyógypedagógus, illetve a jelnyelv
oktatását végző jelnyelv szakos pedagógus végzettségű évfolyam 2015-16-ban
kerülhet ki az egyetemről, ezért a Javaslatnak a bilingvális oktatással illetve a
jelnyelv oktatásával kapcsolatos rendelkezései 2017. szeptember 1-jén lépnek
hatályba.
A hallássérült emberekkel, illetve a jelnyelvvel és a jelnyelvi tolmácsolással
kapcsolatos helytelen kifejezések a jogrendszer eddig nem érintett
jogszabályiban is fellelhetők, ezért a záró rendelkezésekben sor kerül a
közjegyzőkről, az egészségügyről, a büntetőeljárásról, valamint a
büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló törvényben
szereplő elavult, szakmailag helytelen kifejezések cseréjére.
A felhatalmazó rendelkezések a törvény végrehajtásához szükséges
alacsonyabb szintű jogszabályok megalkotására adnak felhatalmazást a
9
Kormánynak, illetve a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért felelős
miniszternek.
10